OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 1
EMLÉKKÖNYV az Orvosi Hetilap alapításának 150. évfordulójára
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 2
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 3
EMLÉKKÖNYV az Orvosi Hetilap alapításának 150. évfordulójára Fôszerkesztô: Fehér János Szerkesztette: Gazda István – Szállási Árpád
Markusovszky Lajos Alapítvány Magyar Tudománytörténeti Intézet Akadémiai Kiadó Zrt. Budapest, 2007
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 4
Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 66. A kötet szerkesztését támogatta: az MTA Orvosi Tudományok Osztálya A kötet szerkesztését a Magyar Tudománytörténeti Intézet munkatársai végezték A kötet illusztrációit a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, a Semmelweis Egyetem Levéltára, a Magyar Tudománytörténeti Intézet Könyvtára és Szállási Árpád bocsátotta a Kiadó rendelkezésére A címlap Benczur Béla 1887-es tusrajzának felhasználásával készült, a címlaptervet a Starkiss Stúdió készítette A kötet hátsó borítóján a 150. évfordulóra készült érem, Pató Róza alkotása látható
ISBN 978 963 05 8475 3 ISSN 1416–5368
A kiadásért felelôs: az Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatója Szerkesztette: Gazda István és Szállási Árpád Kiadói szerkesztô: Schalbert Nikoletta Kiadványmenedzser: Pók Andrea Nyomdai elôkészítés: Starkiss Stúdió A nyomdai munkálatokat a NestPress Kft. végezte Felelôs vezetô: Fekete Iván 1116 Budapest, Vegyész u. 17–25. Megjelent 14,1 (A/5) ív terjedelemben
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 5
Tartalomjegyzék
Bevezetô (Fehér János) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Fehér János: Az Orvosi Hetilap 150 éves pályafutása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11
Az Orvosi Hetilap korszakai ELSÔ KORSZAK
Fôszerkesztô: Markusovszky Lajos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Markusovszky Lajos: Beköszöntô (1857) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Markusovszky Lajos: Az orvos-gyógyszerész tanuló ifjusághoz (1857) . . . . . . . . . . . . Üdvözlô irat az Orvosi Hetilap 25. évfordulója alkalmából (1882) . . . . . . . . . . . . . . . . Sós József: Markusovszky Lajos (1815. ápr. 25. – 1893. ápr. 21.) . . . . . . . . . . . . . . . . Kornis Pál: Markusovszky és a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat . . . . . . . . . . . . . . . Szállási Árpád: Az Orvosi Hetilap mellékletei a Markusovszky-idôszakban Általános áttekintés a mellékletekrôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A ’Nô- és Gyermekgyógyászat’ (1864–1865) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A ’Szemészet’ mint az Orvosi Hetilap leghosszabb ideig megjelent melléklete . . . . . A ’Közegészségügy és Törvényszéki Orvostan’ (1865–1897) . . . . . . . . . . . . . . . . .
23 24 27 30 32 48 51 51 55 60
MÁSODIK KORSZAK
Fôszerkesztô: Hôgyes Endre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hôgyes Endre – Antal Géza: Az Orvosi Hetilap tisztelt olvasóihoz . . . . . . . . . . . . . . . . Szállási Árpád: Hôgyes Endre mint az Orvosi Hetilap fôszerkesztôje . . . . . . . . . . . . . . Szállási Árpád: Az Orvosi Hetilap mellékletei a Hôgyes-idôszakban Az ’Ujabb gyógyszerek és gyógymódok’ (1894–1899) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A ’Gyermekgyógyászat’ (1898–1905) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A ’Gynaekologia’ (1902–1913) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ’Orr-, gége- és fülgyógyászat’ (1903–1905) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ’Elme- és idegkórtan’ (1903–1909) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az Orvosi Hetilap nem rendszeres mellékletei a Hôgyes- és a Lenhossék-idôszakban . .
65 66 68 73 75 80 83 85 87
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 6
HARMADIK KORSZAK
A lap Lenhossék Mihály fôszerkesztésében, Székely Ágoston szerkesztésében készül . . 89 Szállási Árpád: Lenhossék Mihály, az Orvosi Hetilap fôszerkesztôje 1905–1922 között . . 90 Lenhossék Mihály – Székely Ágoston: Az Orvosi Hetilap ötvenedik évfolyamának megindultakor Szerkesztôségi közlemény 1906-ból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96 NEGYEDIK KORSZAK
Fôszerkesztô: Vámossy Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fehér János – Vértes László: Adatsorok Vámossy Zoltánról Vámossy beköszöntôje (1923) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vámossy Zoltán szerkesztôi alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vámossy a 80 éves Orvosi Hetilapról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vámossy Zoltán köszönti a 100 esztendôs Budapesti Kir. Orvosegyesületet . . . . . . A fôszerkesztô köszönti Szent-Györgyi Albertet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vámossy visszaemlékezik a lap alapítójára és kiemelkedô szerzôire 1943-ban, Markusovszky Lajos halálának 50. évfordulóján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vámossy Zoltán emlékezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szállási Árpád: Az Orvosi Hetilap melléklete a Vámossy-idôszakban ’Az Orvosi Gyakorlat Kérdései’ (1928–1944) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
111 112 113 115 117 118 118 121 122
ÖTÖDIK KORSZAK
A lap Trencséni Tibor irányításával készül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Horányi Béla – Rusznyák István – Trencséni Tibor: Az Orvosi Hetilap új útja (1948) . . A fôszerkesztônek a lap centenáriuma kapcsán elmondott gondolataiból (1957) . . . . . A 100. évfolyam küszöbén Néhány szó az Orvosi Hetilap szerkesztésérôl (1959) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Békésy György, a második magyar orvosi Nobel-díjas (1961) Az Orvosi Hetilap köszöntôje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fehér János: Trencséni Tibor (1907–1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szállási Árpád: Az Orvosi Hetilap melléklete a Trencséni-idôszakban A ’Horus’ orvostörténeti rovat (1958 óta) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
127 128 130 131 132 136 140
HATODIK KORSZAK
Fôszerkesztô: Fehér János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Fehér János: Az Olvasóhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lampé László: A Markusovszky Lajos Alapítványról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Markusovszky ünnepségek, emlékérmesek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
n
6
n
141 142 145 151
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 7
Bevezetô
FEHÉR JÁNOS
Az újságok, folyóiratok, legyenek azok irodalmi indíttatásúak, vagy társadalmi, politikai, vagy éppenséggel szakmai jellegûek, nem örök életûek. Vannak, amelyek indításuk után néhány éven belül, egyes esetekben akár pár szám megjelenése után is, megszûnnek, eltûnnek életünkbôl. A nagy társadalmi változások után, akár tömegesen is, elhullnak. Vannak természetesen olyanok is, melyekre nincsenek hatással a társadalmi változások, függetlenül az éppen uralkodó rendszertôl, túlélik e hatásokat és sok éven, évtizeden keresztül irányt adnak egy-egy szakterület fejlôdésében. Öröm számunkra, hogy az Orvosi Hetilap, melyet Markusovszky Lajos 1857-ben, százötven évvel ezelôtt, alapított, kiállta az idô próbáját, ma is él és virágzik. Markusovszky szellemiségét immár másfél évszázada sugározza az orvostudományban. Hazánkban ilyen régóta élô, ma is aktív szerepet játszó sajtóorgánum sem a társadalmi, sem a politikai szférában, de tudományos vonatkozásban sincsen. Az Orvosi Hetilap a jelenleg is kiadásra kerülô szaklapok között a világ hatodik legrégebbi orvosi szakfolyóirata. Olyan lapok elôzik meg, mint a New England Journal of Medicine, a Lancet, a Wiener Medizinische Wochenschrift, a Münchener Medizinische Wochenschrift, a Nederland Tijdschrift voor Geneskunde, s egyidôs a British Medical Journal tudományos folyóirattal. 1857-ben, amikor Markusovszky Lajos e lapot, a hazai orvostudomány szaklapját megalapította, forradalmi tettet hajtott végre. A hazai szakirodalomban a korábbi latin, ill. német nyelv helyett a magyar nyelvet honosította meg, hisz a Bugát Pál által alapított Orvosi Tár, sajnos, néhány éves kiadás után megszûnt. Az Orvosi Hetilap hathatós módon avatkozott be a magyar orvostudomány irányításába, a kor legkiválóbb orvosait, jeles tudósokat, odaadó hazafiakat állított sorba az elmaradott egészségügyi, oktatási viszonyok megszüntetésére. Az Orvosi Hetilap hosszú idôn át egymaga jelentette a magyar orvostudomány fórumát, és a késôbbiek során is annak egyik legfôbb tényezôjévé vált. Markusovszky Lajos helyettese, és a fôszerkesztô halála elôtti években a lap fô irányítója Balogh Kálmán volt. 1988 és 1905 között Hôgyes Endre szerkesztette folyóiratunkat, tôle a felelôsségteljes munkát Lenhossék Mihály vette át és töretlen lelkesedéssel, a kornak megfelelô szellemben vezette e munkát (1905–1923). Fáradhatatlan segítôtársa Székely Ágoston volt. A két világháború között (1923–1944) Vámossy Zoltán professzor volt az Orvosi Hetilap irányítója. Ez idô alatt jelent meg Szent-Györgyi Albertról, hazánk Nobel-díjjal kin
7
n
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 8
n BEVEZETÔ n
tüntetett világhírû tudósáról a méltatás. Vámossy professzor többszörösen is hangsúlyozta a magyar nyelven történô közlés fontosságát. A II. világháború befejezése után 1946-ban Trencséni Tibor felelôs szerkesztôként indította újra az Orvosi Hetilapot, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének, mint laptulajdonosnak, a segítségével. Tette mindezt 1989-ig. Trencséni dr. fáradhatatlan szorgalommal, a medicinát kiválóan ismerô tehetségével és bölcs kezdeményezésével pótolhatatlan érdemeket szerzett abban a tekintetben, hogy a lap a XX. század második felében korszerûen segítette a magyar orvosokat a továbbképzésben és eredeti munkásságuk közlésében. 1989-ben az a megtiszteltetés ért, hogy az akkori laptulajdonos személyemet bízta meg az Orvosi Hetilap fôszerkesztôi teendôinek ellátásával. A hazai politikai történések kapcsán, 1990-ben, jelentôs változás következett be a laptulajdonosi szférában is. Az anyagi támogatások megszûntek. Nehéz helyzetben voltunk. Ekkor történt, hogy Csomós Géza Németországban élô professzorral közösen létrehoztuk a Markusovszky Lajos Alapítványt az Orvosi Hetilap fenntartása érdekében. Az Alapítvány munkásságát és ezáltal az Orvosi Hetilap stratégiai célkitûzéseit, a Markusovszky Lajos Alapítvány kurátorai, hazánk elismert oktatói és kutatói irányítják. A lap kiadója 10 éven át (1991–2001) a Springer Hungarica volt, majd 2001–2006 között ismét a Medicina Kiadó Rt. gondozásában jelent meg az Orvosi Hetilap. A 2007-es évtôl kezdôdôen a legrégebb magyar tudományos kiadó, az Akadémiai Kiadó teszi lehetôvé az Orvosi Hetilap megjelenését. A kiadóváltással változatlanul hûek maradunk Markusovszky Lajos elgondolásához, de továbbfejlesztjük elképzelését azzal, hogy a magyar nyelv megtartása mellett angol nyelven is megjelentetjük a dolgozatok többségét, elsôsorban azzal a céllal, hogy a magyar kutatók dolgozatai, kutatásuk eredményei, a világhálón keresztül az egész világra eljussanak. Reméljük, hogy a jövôben, az internetes megjelenéssel (nemcsak az összefoglalók, hanem a teljes dolgozat terjedelmében is) és a Hungarian Medical Journal (Orvosi Hetilap International Edition) kiadásával az idézettség is nôni fog, és lapunknak is lesz a világ más részeinek szakfolyóirataival is összehasonlítható impakt faktora. Az alapellátásban dolgozó orvosaink egyértelmûen igénylik, hogy hozzájuk a szakirodalom magyar nyelven jusson el. Az Orvosi Hetilap szerkesztô bizottsága és szerkesztôsége egyaránt Markusovszky gondolatának megfelelôen magyar nyelvû közleményekkel kívánja növelni a hazai szakirodalom színvonalát. A szerkesztésnél különös figyelemmel vagyunk olvasóinkra, családorvosokra, klinikai és kórházi gyakorló orvosokra, de a kutatókra is. Közleményeink egyaránt vonatkoznak a diagnosztikára és terápiára, de a betegségek epidemiológiájára és patogenezisére is, valamint a betegségek megelôzésére és a gondozás témakörére hasonlóképpen. ’Eredeti közlemények’ rovatunkban helyt adunk az új kutatási eredmények ismertetésére is. Igyekszünk felhasználni a hetilap adta elônyöket az orvostudomány legújabb eredményeinek gyors közreadásával is. Hagyományos rovataink mellett olyan új rovatokat is indítottunk, melyekre a mai orvosi gyakorlatban különösen szükség van. Külön kiemelendô a ’Mindennapok gyakorlata’ rovat, melyet három évvel ezelôtt indítottunk. A rovat különösen nagy sikert hozott. Hasonló eredményre számítunk a nemrégen indult ’Betegségek’ röviden rovat tekintetében is. Örvendetes, hogy az Orvosi Hetilap égisze alatt egyre több supplementum jelenik meg tudományos társaságok, gyógyszergyárak támogatásával. A kongresszusok összefoglalóinak n
8
n
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 9
n BEVEZETÔ n
az Orvosi Hetilapban történô megjelenése azzal az elônnyel is jár, hogy a Medline, Index Medicus, Index Copernicus és más referáló intézményeken keresztül az eredmények bekerülnek a nemzetközi adatbázisokba is. Feladatunk nekünk, Markusovszky Lajos kései utódainak a mai életben, hogy továbbra is tartsuk nagy becsben lapunkat, hazánk kutatási és gyógyítási eredményeinek korszerû ismertetésével járuljunk hozzá színvonalának további emeléséhez. Ezáltal az Orvosi Hetilap méltán hirdetheti a világ számára a hazai kutatás eredményeit, már nemcsak írott formában, hanem a kor adta lehetôségeivel a világhálón is. Kelt 2007-ben, az Orvosi Hetilap alapításának 150-ik esztendejében
n
9
n
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 10
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 11
Az Orvosi Hetilap 150 éves pályafutása
FEHÉR JÁNOS
A hazai orvostársadalom körén belül is csak kevesen tudják, hát még azon túl, hogy az Orvosi Hetilap a magyar sajtó ma is élô, legôsibb múlttal bíró orgánuma, és az orvosi szakirodalomnak világviszonylatban is egyik legrégibb folyóirata. A világon mindössze öt, alapítása óta folyamatosan megjelenô orvosi folyóirat elôzi meg. A 2007-es esztendô mérföldkövet jelenthet számunkra, elvégre, ahogy Markusovszky Lajos a lap indulása táján írta: „A múltnak tudása világot vet a jelenre és sejteti velünk a jövôt, mert valamint a múlt meghozta a jelent, éppen úgy kebelén hordozza a jelen a jövôt.” * A neves sajtótörténész, az Orvosi Hetilap elismert tanulmányírója, Batári Gyula több tanulmányában is foglalkozott azokkal a magyarországi orvosi periodikákkal, amelyek az Orvosi Hetilapot megelôzô évtizedekben születtek, de túlságosan hosszú kort sajnos egyikük sem ért meg. Hadd idézzük Batári kutatásainak fôbb mondandóját:1 Fischer Dániel felvidéki orvos 1732-ben tette közzé az elsô magyar orvos-természettudományi társaság megalapítására és egy orvosi szaklap megindítására vonatkozó tervezetét, amely azonban akkor nem realizálódhatott. A 19. század legelején jelent meg az elsô hazai orvosi jellegû folyóirat, a hosszú ideig hozzáférhetetlen, csupán irodalmi említésekbôl ismert Orvosi és Gazdasági Tudósítások címmel. 1803-ban került ki a sajtó alól az elsô szám Sándorffi József orvos szerkesztésében Kassán. A kiadvány nemcsak azt igényelte, hogy szaklapnak tartsák, hanem egészségügyi felvilágosítást is kívánt végezni. Összesen csak két szám megjelenésérôl tudunk. Sándorffi lapja után ismét hosszú ideig nincs semmiféle erôteljesebb kezdeményezés orvosi szakfolyóirat megindítására. 1821-ben a pesti egyetem orvoskara vetette fel egy orvosi szaklap létrehozásának tervét. A helytartótanácshoz felterjesztett kérvényük hangsúlyozta a folyóirat szükségességét, amely latin nyelvû lett volna.
1
Forrás: Batári Gyula: Régi magyar orvosi folyóiratok. = Orvosi Hetilap 109 (1968) No. 26. pp. 1439–1444. (Részletek) n
11
n
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 12
n SZÁZÖTVEN ÉV n
A következô kezdeményezés Rupp Jánosé volt: 1823-ban egy latin nyelvû orvosi szaklap megindítását javasolta. Az orvosi karhoz intézett felhívása annyira visszhang nélkül maradt, hogy az Acta Hungariae Medicorumból egyetlen egy szám sem jelent meg. Még az 1830-as évek kezdetén sem volt magyar orvosi folyóirat, a hazai orvosok továbbra is csak külföldi szaklapokra fizethettek elô. Az elsô magyarországi, a szó valódi értelmében vett orvosi szakfolyóirat az Orvosi Tár volt. Még a lap megjelenése elôtt, 1830-ban a Tudományos Gyûjteményben felhívást intéztek a magyar orvostársadalomhoz: „Végre igen érezhetô tanulni, tapasztalni és jobbítani szeretô századunkban egy olyan hazai tárház nemléte, mely minden renden lévô orvosainknak alkalmat nyújtanak tapasztalásaikat és gondolataikat közhaszonra letenni.” A lap Bugát Pál és Schedel (Toldy) Ferenc szerkesztésében indult meg. Az elismerô visszhang ellenére az Orvosi Tár kiadása 1833-tól – anyagi okokból – szünetelt. Így tehát ismét magyar nyelvû szaklap nélkül maradtak az orvosok. Csupán 1838-ban, az Orvosegyesület megalakulása után sikerült újból megindítani a lapot. Jelentôs támaszt nyert a folyóirat Stáhly Ignác országos fôorvosban, aki a megyei fôorvosok részére 60 példányt rendelt az Orvosi Tárból és mint tanár, segédeit a Tár megsegítésére ösztönözte. Ezután a szabadságharc végéig, 1849-ig rendszeresen jelent meg a lap. Fô érdeme a magyar orvosi mûnyelv megteremtése volt. 1833-ban még latin–magyar orvosi szótárt is kiadtak. A cikkírók között ott szerepelnek a korszak legkiválóbb magyar orvosai, többek között: Lenhossék Mihály, Stáhly Ignác, Rupp János stb. Bugát Pál mellett Schöpf-Merei Ágoston volt az orvosirodalmi törekvések másik nagy kezdeményezôje. Schöpf-Merei 1844-ben orvosi és természettani ismeretek terjesztése céljából folyóiratot indított, a Magyar Orvosi és Természettudományi Évkönyveket. A lap kitûnô írógárdával rendelkezett, a magyar határokon túl mûködô munkatársai útján rendszeres beszámolókat közölt a külföldi országok orvosi eseményeirôl, többek között Berlinbôl, Pétervárról, Velencébôl. A megyei fôorvosok a hazai közegészségügyrôl írtak érdekes tanulmányokat a lap számára. 1845-ben felvetôdött a gondolat, hogy célszerû lenne Schöpf évkönyveit a gyermekgyógyászati kérdésekre korlátozni. Amikor 1846-ban felmerült az elgondolás, hogy az Orvosegyesület költségével egy újabb folyóiratot kellene megindítani, Schöpf saját folyóiratának kiadását megszüntette. A szabadságharc leverése után az Orvosi Tár is megszûnt. A magyar orvostársadalom ismét magyar szakfolyóirat nélkül maradt, egészen az Orvosi Hetilap megjelenéséig. Igaz, hogy közben volt egy kísérlet, ha nem is magyar nyelvû. Megindult 1850-ben egy német nyelvû orvos-természettudományi havi folyóirat, a Zeitschrift für Natur und Heilkunde in Ungarn, Wachtel Dávid soproni helytartósági kerületi orvostanácsos szerkesztésében, de ez olyan alacsony színvonalú volt és annyira kevés szakmai tájékoztatást nyújtott, hogy nem tudott népszerûségre szert tenni és a magyar orvoskultúrának sem volt sok haszna belôle. A legelterjedtebb orvosi folyóirat az abszolutizmus elsô tíz esztendejében nálunk a Wiener Medizinische Wochenschrift volt, amelyet a magyar származású Wittelschöffer Lipót bécsi orvos szerkesztett. Ez a lap állandóan foglalkozott a magyar orvosügyekkel és a közegészségügy elmaradott állapotával. Az orvosok másik része az Allgemeine Wiener Medizinische Zeitung, vagy a Wiener Medizinische Presse elôfizetôi voltak. * n
12
n
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 13
n SZÁZÖTVEN ÉV n
Markusovszky Lajos és munkatársai az 1857-es év közepén alapították meg az Orvosi Hetilapot, a fôszerkesztô munkáját az elsô három évben Poór Imre segítette. Hogy a lap kimagasló tudományos szellemiségével az elmúlt másfél évszázad politikai és társadalmi viharai közepette fennmaradhatott, az egyrészt az alapító gondolatainak és aktivitásának köszönhetô, másrészt a magyar orvosok érdeme, akiknek hagyománytisztelete, a múlt megbecsülése, életben tartotta azt a folyóiratot, amely a magyar orvostörténelem legszebb és legdicsôbb korszakában indult útjára. Alig indult meg a lap, egy kis válság rázkódtatta meg Poór Imre távozásával, s a nevéhez fûzôdô rivális Gyógyászat megalapításával. Az Orvosi Hetilap kitartott eredeti koncepciója mellett, hogy a „Honi és külföldi gyógyászat és kórbúvárlat közlönye”-ként született és az is marad. Az a körülmény, hogy az újabb lap a gyakorlat mellett kötelezte el magát, nem ártott az Orvosi Hetilap létének. Minden fôszerkesztô-váltás kritikus helyzetet teremthet. Markusovszky nyugalomba vonulása után mégis töretlen maradt a fejlôdés. A magyarázat: Markusovszky utolérhetetlen mestere volt az utódnevelésnek; nemcsak a lapnál, minden téren nagy figyelmet szentelt a jövôt formáló nemzedéknek, az ô szavaival: a szukreszcenciának. Íme Markusovszky szellemiségének néhány további vonása. Az elsô, amit kiemelnénk, megalkuvást nem ismerô, egyenes, mégis mértéktartó szelleme. Ez megmutatkozott a 19. század 60-as éveiben is, mikor a szenvedélyek fellángoltak és sokan nem csupán a magyar nyelvû oktatásért szálltak síkra, hanem valami autochton módon a magyar orvostudományért. A Balassa-kör tagjait a hazafiatlanság és a kozmopolitizmus vádja érte. Ekkor Markusovszky és társai az önérzetes hazafiság túláradásával szemben szívós kitartással, az igazi patriotizmus talaján biztosították a haza és a tudomány érdekeit. Napjainkban nem idôszerûtlen e józan, liberális, polgári szemlélet pozitívumait hangsúlyozni. Ez a szemlélet Markusovszky széles látókörébôl, tapasztalatainak gazdag tárházából adódott. Gondoljunk gyümölcsözô külföldi útjaira, amelyekrôl mindig hozott haza valami hasznosíthatót, valami maradandót. Különösen angliai útjai bizonyultak emlékezeteseknek. 1862-ben Angliában négyhónapos tartózkodása során öltött testet a New Sydenham Society mintájára az elsô magyar orvosi könyvkiadó eszméje. Tanulmányozta az angliai közegészségügyi viszonyokat, tanulmányokat közölt az angol nôgyógyászat és szülészet tárgykörébôl, és úti tapasztalata alapján ösztönzött a nôi emancipáció kiteljesítésére (még Treforttal szembeszállva is hangoztatta: nôk nem zárhatók el rendeletekkel az orvosi pályától). Volt benne egyfajta mohóság: minél szélesebb körben, s fôleg az ifjúság sorában hasznosítani a külföldi tapasztalatokat. Nem csak utazott, hanem a kor szerény lehetôségein belül, sôt azon kívül is, ösztöndíjak sorával segítette fiatal orvosok tanulmányútjait, alapítványokkal serkentette a tehetségek képzését. Mestere volt a pályakezdésnek, a kiválogatásnak. Kevesen tudják, hogy még Stein Aurél ösztöndíjának kiharcolásában is neki volt része, hiszen a fiatal tudós nagybátyja, Hirschler Ignác neki jó barátja volt. * Markusovszky Lajos személyiségének és munkásságának méltatása során a lap történetében kiemelkedôen kell szólni Balogh Kálmán professzorról, aki a 19. század hatvanas évek elején került Markusovszky Lajos mellé fômunkatársnak, és sokrétû szaktudással, széles körû általános mûveltséggel és természettudományos látótérrel, kiváló lapszerkesztôi érzékkel járult n
13
n
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 14
n SZÁZÖTVEN ÉV n
hozzá a lap alapítójának mindennapi munkájához. Szerkesztôi munkássága különösen akkor vált teljessé, amikor Markusovszky Lajos miniszteri megbízást kapott, s emiatt az Orvosi Hetilap irányítására kevesebb ideje jutott, annak ellenére, hogy a laphoz való kiemelkedôen magas elkötelezettségét haláláig megtartotta. Balogh professzornak jelentôs része volt abban, hogy felgyorsult az Orvosi Hetilap köré csoportosult munkatársak toborzása, a példányszám, amely 1858-ban még 600 volt, emelkedett, és hogy 1863-ban az Orvosi Hetilap három melléklettel (nôorvosi, gyermekorvosi és szemészeti) bôvült. Tudományos elôrelátására jellemzô, hogy bár a sejtkórtan alapján állt, meggyôzôdéssel hirdette: „eljön az idô, amikor a molekulárfizika és más természettudományok eredményeire fogjuk építeni kórtani ismereteinket”. Elôrelátását messzemenôen igazolta lapunk történetének legutóbbi évtizede, amikor is a közlemények között szép számmal olvashatjuk a molekulárbiológia eredményeit, nemcsak a kutatásban, de felhasználását már a klinikumban is. Balogh Kálmán 1888-ban bekövetkezett halála után az akkor már betegeskedô Markusovszky Lajos, megtartva miniszteri megbízatását, több mint 30 esztendô után fájó szívvel vált meg az Orvosi Hetilap szerkesztésétôl. A lapszerkesztés élén szinte természetszerûleg Hôgyes Endre követte, aki Balogh Kálmán tanítványaként a 19. század hetvenes éveiben került szerkesztô munkatársként a lap szerkesztôi közé. Hôgyes Endre mesterét, Baloghot is felülmúlta munkabírásában, a vállalt és elvégzett feladatok sokrétûségében. Tudománypolitikai elvei ma is idôszerûek. Ezekrôl ’A kórtan viszonya a többi természettudományokhoz’ c. tanulmányában nyilatkozott, hitet téve amellett, hogy az orvos-kutató számára szükséges a természettudományokat figyelemmel kísérni. Ha pedig ez nem történik így, akkor „keletkeznek azután a tökéletlen észleletekre alapozott elméletek, amelyek telvén egyes tekintélyek véleményével, megbízhatatlan feltételezésekkel és dogmákkal, melyeknek eredetét gyakran nem is ismerhetjük”. E gondolat alapján igyekezett a múltban és ma is az Orvosi Hetilap valamennyi szerkesztôsége azon munkálkodni, hogy a modern medicina korszakában legelsô feladatának tartsa a tudománytalan publikációk távoltartását az orvostudományi irodalomtól, nehogy azok megalapozatlan tényként éljenek tovább. * Balogh negyed századot töltött el az Orvosi Hetilapnál, Hôgyes 1889-ben kezdve fôszerkesztôi tevékenységét másfél évtizedet, de ez a 15 év jelentette az aranykort, amikor a lap zenitjére jutott, az intézmények zöme állt már. Hôgyes az 1889. január 6-i számmal vette át a szerkesztést, rövid ideig a sajnálatosan korán elhunyt Antal Géza segítségével, aki a hazai urológia megteremtôjének tekinthetô. Balogh irányvonala folytatódott: helyes arányok a kutatás és a gyakorlat között, közelebb az élethez. Rovatok: ’Tudományos Társulatok’, ’Lapszemle’, ’Könyvismertetések’, ’Tárca’, ’Heti Szemle’ és ’Apróbb jegyzetek’ az orvosgyakorlatra. Megjelenik az ’Eredeti közlemények’ rovatcíme és gondosabb szakellátást kezdeményez a fôszerkesztô a kazuisztikákból. Hôgyest, mint ismeretes, Balogh vezette be az experimentálásba s ez ad ösztönzést neki a kutatáshoz, az asszociált szemmozgások hátterének tisztázásához, mely utóbbiból végül prioritási vita támad. A kórházügynek éppúgy teret enged, mint a közegészségügynek és törvényszéki orvoslásnak. A medikusok kedvez-
n
14
n
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 15
n SZÁZÖTVEN ÉV n
ménnyel fizethetik elô az Orvosi Hetilapot, könnyebben jutnak hozzá jegyzetekhez, hiszen a Magyar Orvosi Könyvtár Társulat (MOKT) is a fôszerkesztô ügykörébe tartozik. Kialakult a szerkesztés mikéntje. Hôgyes délutánonként lakásán, az Üllôi út 21. alatt tartja a szerkesztôségi órákat, ide hozza, innen viszi a kéziratokat, a postát. Segédje az a Marikovszky György, aki majd arról lesz nevezetes, hogy összeállítja és kiadja Markusovszky válogatott tanulmányait. Még éles a harc a Hetilap és a Gyógyászat között, de Kovács József sebésztanár halálát követôen lecsitul, majd Schächter Miksa diplomatikus szerkesztési stílusa harmonikussá teszi a viszonyt az Orvosi Hetilap és a Gyógyászat között. Hôgyes, az orvos alapjában klinikus lelkületû volt. Megrótta azokat, akik csak kacérkodtak a kutatással és nem végezték lelkiismeretesen azt. A kutatással is mindenképpen és türelmetlenül használni akart. A veszettség kivédésére a Pasteur-féle védôoltások módosításával vezetett be eredményes oltásokat. Megfelelô szakembergárdát nevelt és létrehozta a budapesti Pasteur Intézetet. Lôte József, Udránszky László, Laufenauer Károly, Schaffer Károly, Hutyra Ferenc, Aujeszky Aladár tôle kaptak ösztönzést, de talán elsôsorban Székely Ágoston nevét kell kiemelnünk, aki a lapnál szerkesztôtárs is volt, emellett az epidemiológiai kutatómunka energikus folytatója. A hazai humán- és állatorvostan páratlan tudományos „összjátéka” ekkor hívta fel magára elôször a világ orvosainak figyelmét. Az Orvosi Hetilap az immunológia hazai kezdeteinek vált krónikásává. Hôgyes Endre mûködése az Orvosi Hetilap életében is nagy korszakot jelentett. Ekkor olyan kiváló egyéniségek tömörültek szerzôként a lap körül, mint Fodor József, Dollinger Gyula, Pertik Ottó, Tauffer Vilmos, Bókay Árpád, Jendrassik Ernô, Korányi Sándor, Grósz Emil, hogy azután Liebermann Leóval, Moravcsik Ernôvel, Tangl Ferenccel gazdagodjék a sor. Hôgyes betegsége és idô elôtti tragikus vége fájdalmas csapás volt a hetilap pályáján. Csapás, de nem cezúra. Kiváló neveltje, Székely Ágoston biztosította a folytonosságot. * A lap 1905. évi 15. számában az új fôszerkesztô-kiadó Lenhossék Mihály és a régi, bevált szerkesztô, Székely Ágoston adja meg a programadó nyilatkozatot: „…hívek maradunk a tiszteletreméltó hagyományokhoz, de a bevált kereteket némileg más tartalommal töltjük meg. A gyakorlati iránynak nagyobb teret kívánunk biztosítani… mégpedig két módon: olyan eredeti cikkeket közlünk, melyekben a nevesebb szerzôk egy-egy fontosabb kérdést a gyakorlat igényeinek megfelelôen tárgyalnak, a másik mód, hogy ’Lapszemle’ rovatunkat tetemesen bôvítjük, mégpedig úgy, hogy a bennük foglaltakat a gyakorló orvos azonnal beilleszthesse tudása és gondolkodása körébe. Mindezek tetejébe… nagyobb gondot fordítunk a közegészségügy haladásának ismertetésére…” Elmondhatjuk, hogy századunk elsô évtizedeiben újra olyan nagy formátumú tudós áll a lap élén, aki nemzetközi hírû kutató, a szakmája oktatását korszerûsítô pedagógus, mint tudományos közéleti tényezô pedig a természettudományos szemlélet hirdetôje, a militarizmus kíméletlen ostorozója. Az ô periódusában két fejlemény jellemzô, az egyik, hogy gyarapodik az orvosi sajtó s ezáltal az Orvosi Hetilap egyes feladatok alól tehermentesülve, valóban több figyelmet fordíthat a gyakorlatra, a másik, hogy a fejlôdés egyre inkább az egyes egyének elszigetelt szakmai tevékenysége elébe helyezi az együttmûködést.
n
15
n
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 16
n SZÁZÖTVEN ÉV n
Lenhossék 1922-ig, mintegy 18 éven át állott az Orvosi Hetilap élén és tulajdonképpen ez alatt az idô alatt rajzolódtak ki a külsô klinikai telepekkel annak a nagyvonalú fejlesztésnek a kontúrjai, amit még Markusovszkyék elkezdtek. Az elsô világháború alaposan átrajzolta ezt a képet. * Az Orvosi Hetilapra vonatkoztatva szokás volt emlegetni a Párizs címerében található jelszót: Fluctuat nec mergitur – Hányódik, de el nem merül. A húszas évek elejének nehézségein Klebelsberg kultuszminisztériuma segítette át a Lapot. 1923-ban a kiváló farmakológus Vámossy Zoltán került a lap élére „felelôs” szerkesztôként. Az orvoskari központi épület, pontosabban a gyógyszertani intézet lett a szerkesztés színhelye, a kiadó rovatba éveken át a VKM, vagyis a minisztérium került. A szerkesztôbizottság „ad hoc” volt ugyan, de a benne szereplô nevek reménykeltôk: Issekutz Béla, Entz Géza, Herzog Ferenc, Gorka Sándor, Hüttl Tivadar, Belák Sándor, Miskolczy Dezsô, Berde Károly, Jeney Endre. A nyugtalan társadalmi talaj ellenére is a viszonylag nagy szellemi produkció kora volt ez. Korányi Sándor és Illyés Géza egyszerre jelentette a klinikum és a kutatás szimbiózisát, Johan Béla a közegészségügyért vívott küzdelmet. Vámossy megint csak kiváló szaktudós és lelkiismeretes oktató volt. Kutatta a máj méregtelenítô funkcióját, az ópiumalkaloidokat, felfedezte a fenolftalein hatását és bevezette tanítványait a gyógyszerhatástan kutatásába. Emlékezetes nekrológot írt Batthyány-Strattmann Lászlóról, melyben bírálattal illette kora orvostársadalmát. Szerette a tudománytörténetet, és az Orvosi Hetilapban megírta a gyógyszertan történetét. Elvesztett fiát egész életében gyászolta és mindig fekete öltönyben jelent meg az elôadásokon. 85 éves korában halt meg. Az Orvosi Hetilap így méltatta: „…kiemelkedô tagja volt a két világháború közötti tanárnemzedéknek. Egyénisége, elôadásai mély benyomást keltettek mindenkiben. Mint elôadó exakt, de amellett színes és fáradhatatlan, mint cenzor szigorú, de befolyásolhatatlanul tárgyilagos, mint tudós világviszonylatban is ismert, mint ember, a végtelenségig szerény, igénytelen. Egykori tanítványával néhai Mansfeld Gézával írt és hét kiadást megélt könyve sok orvosgenerációnak volt nélkülözhetetlen tankönyve. Szerteágazó tevékenységének kimagasló mozzanata volt, amikor átvette az Orvosi Hetilap szerkesztését. Kitartó munkával elérte, hogy a lap nemcsak hazai, de külföldi viszonylatban is jelentôs tudományos orgánummá fejlôdött. Fanatikusa volt a magyar nyelv tisztaságának és írásaiban lankadatlanul törekedett erre…”. A második világháború csak tetézte az 1938-as rendeletek okozta pusztítást az orvosi sajtóban. Az Orvosi Hetilap is csak hányódott. Az 1944-es évfolyam beköszöntôjében Vámossy baljósan jelzi, hogy a lap csökkenteni kényszerül terjedelmét. Az elsô szám mindössze 14 oldal. * Azután hároméves szünet következik, amibôl 1948-ban szerencsés ébredés lesz. Mint Vámossy, az utód Trencséni Tibor is „felelôs” szerkesztônek nevezi magát, jelezve, hogy morális elkötelezettségnek tekinti feladatát. Az ô periódusa volt a lap élén a leghosszabb, benne kristályosodik ki Markusovszky örökségének céltudatos, nem formális ápolása. Ennek eredményeként születnek meg a többi közt a Markusovszky-díjak a hatvanas évek elején és a lap nagy értékét jelentô rovatok. Köztük elsôsorban a folyóiratreferálásra tennénk a hangsúlyt, amely talán a legjelentôsebb az Orvosi Hetilap teljesítményei sorában. A lapnak a második világháborút követôen kialakult arculatával sikerült Markusovszkynak a sajtó szerepérôl vallott elveit és azok érvényesítését a n
16
n
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 17
n SZÁZÖTVEN ÉV n
kor színvonalára emelni. Ez kifejezésre jutott a szakmai tartalmi igényességben, valamint a szerkesztôség, az olvasók és a szerzôk közötti szoros kapcsolattartásban. Az Orvosi Hetilap szerkesztésének irányítását 1989. október 1-jén ôszinte örömmel és tisztelettel vehettem át Trencséni Tibor felelôs szerkesztôtôl. Munkámat 1990 és 2005 között mint fôszerkesztô-helyettes Keller László segítette, majd 2005 után Rácz Károly és Regöly Mérei János professzorok. Felelôségteljes munkájukért ezúton is ôszinte köszönetemet fejezem ki. * A Markusovszky Lajos által megfogalmazott szerkesztôségi irányelvek ma is helytállóak. A lap alapításakor két fô cél vezette Markusovszky Lajost. Az egyik: legyen magyar nyelvû, hetente megjelenô orvosi szakfolyóirat – hisz az orvosi szakirodalomban akkortájt Magyarországon zömmel német nyelvû szaklapok voltak elérhetôk –, a másik: szolgáljon ez a tudományos folyóirat szakmai orgánumként a hazai és külhoni új gyógyászati eredmények ismertetésére és terjesztésére. E feladatnak az Orvosi Hetilap majd másfél évszázados története alatt folyamatosan megfelelt. Szerkesztôi, szerkesztôbizottságai mindig törekedtek arra, hogy az orvostudomány legújabb eredményei – elsôsorban a hazai kutatási eredmények – az Orvosi Hetilap által hozzáférhetôk legyenek a gyakorlóorvosok és a kutatók számára egyaránt. Mindez aktuálisan csak úgy volt megoldható és ma is kivitelezhetô, ha a tradicionális rovatok mellett mindig újabb és újabb szakterületek ismertetésére kerül sor. * Mi a helyzet ma? Hogyan felelhet meg a hagyományos szellemiségû és szerkesztésû lap a harmadik ezredforduló táján a legújabb kor adta követelményeknek? Csakis úgy, ha a belsô arányok tekintetében állandóan szem elôtt tartjuk, kinek szól a lap, az orvostudomány mûvelôinek alapvetôen melyik részét alkotják olvasói. Mivel a korszerû orvoslás terjesztése a cél, olvasóink között családorvosok, klinikusok és kutatók egyaránt vannak, számukra kívánunk olyan információkat adni, melyek révén a betegellátást, diagnosztikát és gyógyító tevékenységet, de a betegség-megelôzést és a gondozást is az elérhetô legmagasabb szinten végezhessék. Munkánk sikeres végzését jelenleg számos új kihívás teszi különösen színessé és alkalmanként nehezebbé. Ezek között elsôként kell említenem az orvostudományi sajtótermékek jelentôs megszaporodását. Közöttük vannak olyan lapok, melyek az orvoslás több szakterületét ölelik fel, vannak olyanok, melyek egy-egy szakmai társasághoz tartoznak, s vannak olyanok, melyek ismert nemzetközi tudományos lapok válogatott közleményeinek magyar fordítását tartalmazza. Több közülük elôfizetési díj nélkül, térítésmentesen kerül orvosaink íróasztalára. Az elektronikus sajtó lehetôségei, az internet, a nemzetközi adatbázisok elérhetôsége olyan lehetôség az ezzel élô kutatók számára, mely azonnal adja a legújabb nemzetközi adatokat akár a tudományos munka irodalmi hátterének biztosításához, akár pedig a klinikusnak a legújabb diagnosztikai és terápiás módszerek alkalmazásához. Az impakt faktor bizonyos számának elôírása a tudományos fokozatok megszerzéséhez, a PhD, az egyetemi habilitáció, az akadémiai doktori cím eléréséhez a magyar nyelven publikálók számát csökkentette, hisz a magyar folyóiratoknak, hasonlóan a többi kisebb nyelven n
17
n
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 18
n SZÁZÖTVEN ÉV n
publikálókhoz, a nyelvi okok miatt nincs megfelelô idézettsége, s ennek alapján impakt faktora sem. Emiatt a szerzôk egy része a magyar nyelvû publikációt teljesen elhanyagolja. Nem szolgál javunkra az sem, hogy a sok új folyóirat miatt a reklámpiac szétszóródott. A gyógyszer- és mûszergyáraknak bôven van lehetôsége termékeik bemutatására s bizonyos esetekben ezt inkább az egyes szakterületek lapjaiban teszik meg, s kevésbé gyakran választják az általános érdeklôdésre számot tartó orvosi lapokat. További gondot jelent, hogy az egészségügyben alulfinanszírozás van, s emiatt takarékoskodnak a kórházak, klinikák, de az orvosok is. Egy kórházban, ahol éveken át 10–15 Orvosi Hetilap-elôfizetés volt, jutott a lapból minden osztályra, most csak a központi könyvtárban találjuk meg lapunkat. Az egyéni elôfizetôk számát ugyancsak jelentôs mértékben befolyásolja az orvosok egyéni takarékoskodása. A lapot olvassák ugyan, de nem otthon, hanem az intézetekben. Nehézséget okoz az is, hogy a kutatás ugyancsak háttérbe szorult gyakorlóorvosaink között, elsôsorban anyagi okok miatt. Minden kihívás ellenére azonban úgy látjuk és tapasztaljuk, hogy az Orvosi Hetilap vezetô szerepét a magyar orvosi szakirodalomban változatlanul ôrzi. Ennek ugyancsak több oka van. Elsô helyre sorolnám, hogy az Orvosi Hetilap tartalmi része több ezer orvos munkájára épül. Köztük a szerzôk és munkatársak, a lektorok és a szakreferensek önzetlen, anyagilag semmilyen formában nem honorált szakmai munkáját kell kiemelnem. Mindehhez aktívan hozzájárulnak olvasóink, akik leveleikkel, hozzászólásaikkal naprakészen gyakorlativá teszik lapunkat. Elônyünkre szolgál, hogy a nagymértékû szakosodás korszakában szükség van olyan integráló folyóiratra, mely kapcsot jelent a különbözô szakterületek között, irányt mutat és segít bennünket abban, hogy egymás nyelvét megértsük. Az impakt faktort a kihívások során említettem. Lapunk elöl járt abban, hogy legyen Hazai Szakirodalmi Mutató, és azt az elôléptetéseknél, szakmai elbírálásnál számításba vegyék. Javaslatainkra több hazai egyetem a PhD-fokozat megszerzéséhez az Orvosi Hetilapban való közlést követelményként írja elô. Ennek annál is inkább örülnünk kell, mert a szakmai magyar nyelv mûvelése ugyancsak feladataink közé tartozik. Végül, jólesô érzéssel sok forrásból tapasztaljuk, hogy az Orvosi Hetilap, mely a családorvosok széles köréhez, egyetemeken, kórházakban, tudományos intézetekben dolgozó orvosokhoz és a közegészségügy mûvelôihez egyaránt szól, elismerést váltott ki a Kulturális Örökség Minisztériuma vezetésében is, s ennek eredményeként a Kulturális Örökség Minisztériuma az Orvosi Hetilapot a Magyar Kulturális Örökség részének nyilvánította. Az Orvosi Hetilap Szerkesztôbizottsága és Szerkesztôsége továbbra is törekszik Markusovszky Lajos szellemi hagyatékának megfelelôen az Orvosi Hetilap színvonalának megtartására és továbbfejlesztésére, hogy az új évezredben is az Alapító szellemében, de a modern világ követelményei szerint, a lap megújulva járuljon hozzá a magyar orvosok szakmai színvonalának emeléséhez. Mindehhez kérjük olvasóink, szerzôink, referenseink, lektoraink további támogatását. *
n
18
n
OH_150_3tordelt
4/5/07
2:39 PM
Page 19
n SZÁZÖTVEN ÉV n
Az Orvosi Hetilapot 1857-tôl kezdôdôen Müller Emil könyvkereskedô és könyvkiadó jelentette meg, majd kiadója maga Markusovszky Lajos volt az 1888-as év végéig. A lapot 1889ben annak egyik szerkesztôje Antal Géza adta ki, majd 1890-tôl Hôgyes Endre fôszerkesztô volt a lap kiadója, egészen 1905 áprilisáig. 1905-tôl Lenhossék Mihály és Székely Ágoston volt a lap kiadója az 1922-es év végéig. Ekkor a Vallás és Közoktatási Minisztérium vette át a kiadását, s nevük olvasható az 1943-as év végéig, majd 1944-ben Vámossy Zoltán lett a felelôs kiadó. A lap kiadása 1945 és 1947 között szünetelt. 1948-ban a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete jelentette meg a lapot, 1949 és 1954 között az Orvosegészségügyi Szakszervezet volt a lap tulajdonosa, 1949-ben kiadója is, 1950-ben kiadója a Tudományos Folyóirat-kiadó Nemzeti Vállalat volt, 1951 és 1954 között az Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó Vállalat. 1955–56-ban a Mûvelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztô Kiadó jelentette meg a lapot, 1957-tôl a Medicina Könyvkiadó. 1991-ben a lap tulajdonosa a Markusovszky Lajos Alapítvány lett, kiadója pedig 1991 és 2001 között a Springer Hungarica volt, majd ismét a Medicina lett. 2007 januárja óta az Akadémiai Kiadó jelenteti meg az Orvosi Hetilapot, de a laptulajdonos továbbra is a Markusovszky Lajos Alapítvány * Az Orvosi Hetilap 2007 januárjától az Akadémiai Kiadó gondozásában jelenik meg. Engedjék meg, hogy e szerény bevezetô végén hadd adjuk ehelyütt is közre a Kiadó vezetôjének, Bucsi Szabó Zsoltnak a lap idei elsô számához írt köszöntôje néhány gondolatsorát: „Jeles alkalom, hogy az Akadémiai Kiadónál megjelenô elsô lapszámban köszönthetem Önöket. Nagy megtiszteltetés számunkra egy ilyen patinás lap kiadása, hiszen az Orvosi Hetilap közel 150 éves múltjával az 53 folyóiratból álló termékpalettánk legrégebbi darabja. Bár kiadónkat szótárainkról, nyelv- és szakkönyveinkrôl idehaza igen sokan ismerik, folyóirataink javarésze jobbára külföldön talál gazdára. Ezért itthon talán kevesebben tudják, hogy a hazai kiadású, nemzetközileg jegyzett, impakt faktorral rendelkezô folyóiratok túlnyomó többségét az Akadémiai Kiadó adja ki. Ez persze megköveteli, hogy a kiadó lépést tartson a tudományosfolyóirat-kiadás egyre változó követelményeivel, legyen megfelelô színvonalú weboldala, rajta regisztrálva a világ vezetô egyetemei, az ott dolgozó nemzetközi olvasótáborral. A nyomtatott és online terjesztéshez a kiadónak szüksége van nemzetközi partnerhálózatra, élô kapcsolatra a referáló adatbázisokkal, továbbá aktív marketing tevékenységre. Sokéves erôfeszítéseink eredményét mutatja, hogy a Markusovszky Lajos Alapítvány kuratóriuma minket választott partnerül, hét évre ránk ruházva a lap kiadásának felelôsségét. Számos tervünk van erre az idôszakra, amelyek közül talán a két legfontosabb az elôfizetôknek szóló teljes szövegû online verzió, valamint a negyedévente megjelenô Hungarian Medical Journal, amely az eredeti kutatási eredményeket és az összefoglaló cikkeket teljes terjedelmükben angol nyelven is a világközvélemény elé tárja. Nem titkolt célunk ezzel, hogy a Hungarian Medical Journal-t a Thomson Scientific (ISI) által jegyzett lappá tegyük, abban a reményben, hogy az így létrejövô kétnyelvû publikációs fórum olyan cikkeket is magához vonz majd, amelyeket szerzôik eddig csak külföldön tartottak érdemesnek publikálni.”
n
19
n
