,',', New-York, 1826

,

,

, ,

. . . '..

' :.:.'

'. 1.

"

... '

.

,: '

,"."

•

,

•

•

.

. '

,

,

,.

,

'

; ,.

';

,

.

,

.. '.

. ,

. ,

,

,

..

,

.

.

,

,

,

,

"

,

, .,

•

,

•

,

, ,

,

•

•

•

·.

,

•

,

,

'

•

• '

.

',. ' ,: , ,·B

'B

,

.S

Z ' E

,

,

,

,

~.

.;,

,

,

•

, "

.

.

, ,

,

,,

,

,

•

•

"

"•

.

'

, ••

,, ,

•

.

..

,

f i •. . . .

. ,, ' '

,

a második congregationalista: unitarhis teillplom '

, ,,',,' felszentelése ' alkalmttvaL '. . ,',' , New-York, 1826.

"

.

.

' .

" .

,

,

-

,

, ,

,

,

,

" "

,

'MÍlrk. 12, ~9' 30: "Jézus pedig felele néki: minden parancsolatok ,.' , ' között az első: ez: Hallja(l izrael! ti. mi urunk , Istenüilk egy ur. Szeressed a,zéi:t a te uradat Istenedet teljes szived, ből, teljes lelkedből ,teljes ,elmédből ,és teljes erŐdhől. Ez :lZ első parancsolat."

..•

,

,

,

Öszszegyültünk, hogy ez épületet az egy élő és igaz ' Isten imádásának, s az ő fia, a Jézus Krisztus, által tanitott vallásnak , súmteljük.Mi nem akarunk e tény ál tál e daraboeska földnek ', és eme feladatnak valaini kiválÓ szentséget és titkos erőt tulajdonitani. Nem gondoljuk, hogy a inost itt végbevitt szertartásokkö-' vetke~tében kedvesebb lesz az itt felajánlott ima annál, ' a mit a lélek magányában, vagy munkálkodás közepetteeniel -ég felé; ' vagy mintha az e szószékből 1ehangzott oktatások sikeresebbek lEmnének a ' magános szobában vagy a szabad levegőn eléadottaknál. A felszentelés alatt kegyeletes kifejezését értjük annak a ez'élnak, a mire ez az épület emelve van, midőn egyesülünk imában azzal, ti ki egyedül koronázhatja sikerrel a mi törekvésünket; hogy czélunk elfogadtassék és bételjék. Mi e vallásos tényre vonatkozólag semmi parancsra nem akadunk ugyan az új testamentumball , s ezért némelyek kételkednek is ennek helyes volta felől. De mi ,nem azok közé tartözunk, a kik az irott s~ót . oly törvényl{önyvnek tekintik . . . ,· a melynek ' betüi szerint kell kormányoznunk • egész életünket. . El .. ,. lel~kyzőleg, mi azt hiszszük ,hogy ' fi kel'esztény vallás egész kit,ü., ,

,

,

,

.

• •

,

,

•

•

.

'

'

• •

' •

{

,

• , " ' I "

,_

'

~,

",

,

•

,>

, .' ~-

.'

~

.

o",

..

••

•

0"

,c

./."

'

•

.

•.

• • o. ,#<

•

•

46

AZ UNIT.(tUU8 KER88ZT~NY VALL.(S

A((EGYESS~G .(i>Ot.(S.(1IA

nő

jelessége abban áll, hogy ar. nem foglalkozik apró l'endszabáIyokkal, hanem miután átalános nézeteket, adott a k ö t e l e s s é gr ő l, s tiszta és ünzetlen lelket parancsolt, reánk bízza, hogy e szab!ilyol,at alkalmar.zuk, és e szellemet ldfejezzük, a bennünk levő isteni intő szó készsége, s ama mindig változó körülmények igényei és szül;:sé~ei szerint, a melyek közé helyezve vagyunk. Azt is 'hlszszük, hQgy~ ldjelebtésl\~!{,}}em ÍlZ volt a czélja, hogy ~sténnek más tanitásmódjait érvénYen ldvül helyezze; hogy annak nem az volt a czélja, hogy a terrnészet szavát elf'ojtsa, hanem hogy még hallhatóbbá tegye. Már most II természet helyesnek talál egy oly tényt, a minőt ma végbevinni egybegyültünk. A természet. tanította meg mindig az embereket arra, hogy ~időn egy font.os, s nyilvános és maradandó jó végre szánt épületet bevégeznek, azt bizonyos ünnepélyes szertal'ttíssal ,adják át annak aczélnak, a melyre épitve van. Mi sol{ szentséget ' találunk e7. erkölcsi ösztönben , e törvényben, a mely belé van irva a szivbe, s tisztele~tel figyelve Istennek bárminő úton közölt ,sugallatára, nem lcételkedünl" hogy megnyerjük az ő tetszését és áldását. Emlitettem, hogy mi ez épületet II Krisztus . e v a n g e l i II m a t a n i t á s á n a k szenteljük Azonban e símvak, a ker, egyház jelen állapotában, nem oly pontosak ,amilyenel
•

'

,

•

.

·klVÁLÓAK ALK'ALUAS.

Krisztus nem ez az Egy Isten,hanem az ő fia és követ e, a ki minden hatalmát és (licsőségét a mindenek atyjátó I nyerte I és a ki nem azért jött a világra, hogy III a g á n a k legfőbb t.iszteletet igéllyeljen, hanem hogy felemelje a lelket az atyáh 07: , az egyetlen isteni személyhez, li vallásos imádás egyetltlll legfőbb tál'gyához. Nekünk ugy tetszik , hogy e tan nem a pokolból eredt, hanem az Isten trónjától" szállott le ,hogy minket oda hivjon és vonjon. Nekünk ugy tetszik, hogy ez a szentirásból származott, oly hangos szózattal, mint viz 7:úgása, s oly tisztán, mintha Jézus testi alakban tisztán hirdetné füleinkbe. Mi ez épületet e tannak, és az evel következetesen magyal'ázott keresztény vallásnak szenteljük. · . • . Hogy mi e t.ant terjeszteni óhajtjuk , nem tagadjuk. Ez oly kincs, a melyet nem kiv:tnunk csak magunknak tartani, nem · merünk bezárni saját keblünl{be. Azt tartjuk, hogy ez nekünk a magunk és mások szám/lm is volt adva. Örvendenénk, ha ezt e nagy városban mindenütt elterjeszthetnők , minden hajlékba bevihetnök; és hazánk legtávolabbi lakóhelyéig elküldhetnők. De tán azt kél:di valaki, hogy miért óhajtjuk mi ennek elterjedését? Nem merjük azt mondani, hogy mi legkevésbbé sem vagyunk áthatva a felekezeti érzelemtől ; mert mi azt dühöngeni látjuk magunk körűl s többeknek kellene lennünk embereknél ; ha egészeil kikerülnők e ragályos szenvedélyt. Azt azonban reméljük, hogy főczélunk és tqrekvésünk nem felel{ezeties, sőt oda inínyul, hogy a mostaninál tisz tább és nemesebb kegyességet eszl{özöljön. Minket nem . az vezet, hogy nézeteinket csupán ama meggyőződés által terjeszszük, hogy azok iga7.ak; mert sok oly igazság Vall, p. o. történeti, metavhy&i~ kai, tudományos, irodalmi, a melyeknek terjesztésére senulli vágyó. utÍsunk nincs. Mi azokat a legmagasztosabb, legfontosa bb és leghathatósabb igazságoknak tartjuk, a melyek ez ok ból azoknak ismeretesekké tételére állandó bizonyitékot és komoly törekvést igényelnek. E beszédek alatt nem azt értjük, hogy mi II mi különös nézeteinket az üdvösségre nézve lényegeseknek telántjük. Távol legyen tőlünk a Id7;!lrásnak eme szelleme, az 4ntil~ris7.­ tusllak eme lelke, a pápaság és a protestantismtls mÍJlden .csalódá .. sai nak e leggonoszabbika. Mi semmi egyebet nem tal'tunk . I é;Jl Y~: g e s II e k, csupán azt, hogy sziviink , lelkünk . é& 'életünk, szentel~e magát egyszel'üen és kiválólag Istennek és I,tz . ő~k~ra!ana~k. H,ÉS bizto!>ak vagyunk a felől, hogy ezt a legfőbb lénY U·autI · be~s.oé~ ,

..." .,. ",' . .

'l8"

AZ UNiTÁRIUS KBRBSZTBNY ~ Y,ALLÁl!

/L cKIl(iYESSÉa ÁPOLÁSÁRA

gyakorlati odaadást a ker. vallás minden lI-Iakjában el l!)het é1;I~. és fogadni. Azt hiszszük azonban, hogy ennek sokl,{al inkább kedvez az általunk vallott igazság, mint bármely más hitrendszer. M~ olyaill~ak tekintjük az u n i t á l' i s ll) u s t , a mely kiválóan barátj ~ a benső, élő és gyakorlati kegyességnek. Ezért becsüljük azt; ezért szeretnők elterjeszteni és azt ·kivánjul{, hogy. csaJ~ az fog;:tdjl\ .el, a, ki abból ez égi befolyást keresi és meriti. . . ?tfiutánaz unitárius ker. vallásJia.k e jelleme és "t ,ll;. lajflollságn, ez a valódi, mély 68 élő kegyesség á]) cQ; lására alkalmas volta a főol{ , a miért mi ahoz raga,sZ:"I ko cl li II k, s ez épületet annak tanitására felszenteljük , ezéJit .b e, lyén láttam, hogy azt mai beszédem tárgyává tegyem. Nem szándé:; kÖm az unitárismus igaz voltát szentirásbeli tekintélyekáltal bizonyitgatni, mert ez érv túrterjedne egy beszéd keretén , . hanem csak az.t akarom, h.ogy annak egy emelkedett vallásos' jellem alkQ~ tás ára vonatkozó magasabb rendü törekvését Itimutassam. lIa azon:" ban ez az álláspont fental'tható, akkor nem csekély erejübizony:i~ tékot szolgáltattam nézeteink igaz voltának támogatására; mert a ker; vallásnak kétségen kivül az a főczélja, hogya lkegyességet előmozditsa, minket Istenhez vigyen, lelkünket ama nagy lénynyel betöltse, minket iránta élővé tegyen; és egy vallásos rendszernek a maga isteni eredetéről nincs hitelesebb bélyege , mint az, hogy az tisztán, egyenesen és különösen alkalmas arra, hogy a lelket megnyugtassa s a maga teremtőjéhez emelje. Igy szólván az uni~ tárius ker. vallásról, mint olyanról, a mely a k e g yes s é g e t elő­ mozilitja, meg kell jegyeznem , hogy én ezt a szót a maga valódi és legmagasztosabh értelmében veszem. Ez alatt nem értem mindazt, a mi a kegyesség nevét viseli, mert e czim alatt a babonaság, vakbuzgóság és fOImaiság szanaszét jál1lak és magoknak tiszteletet igényelnek. Nem értem én ez alatt a léleknek aggódó áIiapotát, nem rabszolgai félelmét, nem a pokoltóli iszonyodást, nem a formaságok ismétlés ét j nem a templomba járást, nem a hangos valhist ételt , még a mások vallástalanságának szigOI'u hirála tát sem; hanem gyermeki szeretetet és tiszteletet Isten iránt, őszinte hálát, örömteljes bizalmat, kész engedelmességet, és mindenek előtt a teremtő örökké munkás és határtalan jóságának utánzását. J elen beszédem tárgya megkívánja, hogy teljes szabadsággal szóljak a különböző vallás-rendszerekről. De ne értsenek félre. Ne vá(loljanak engem könnyedén kegyeletlenséggel, a mit én megvetek. c

c

c

c

c

c

C

'

• •

•

c

•

c

49

KIV1L6AIf ALKALIIJU. ,

Jusson eszökbe, hogy én csak a rendszerek ről sr;610k, s nem azokról, a kik azokat elfogadják. Midőn egész egyszerüséggel előadom azt, a mi előttem jó vagy rosz tan-iránynak tetszik , nem gondoltam arra, hogy sinol'mértéket adjak , a melylyel azok követőinek erényét vagy vétkét mérni kell. Semmi sem lenne igazságtala!Iabb dolog, mint az emberek jellemét hitök sajátságaiból határozni meg; és az ok világos. Az ily sajátságok nem az e g y e d ü l i okok, a melyek a lélekre hatással vannak és azt elhatározzák. A mi természetünk számtalan más befolyásoknak van kitéve. Ha egy embernek semmit sem kellene tudni saját hitformáján kivül, ha csak saját hitfeleivel kellene találkoznia , csak oly példát kellene látni, és oly társalgást hallani, a minőt ez elébe állit; ha mindenütt csak saját hitformájával találkoznék, s ez minden más gondolatot kizárna: akkor meg lehetne várni, hogy az ő jelleme tökéletesen megfelel annak De a mi teremtőnk nem zárt be minket ily szűk iskolába. A lélek végtelen különféleségü befolyás oknak van kitéve, ezek pedig a társadalom fejl ődésével szaporodnak. A nevelés, barátság, szomszédság, nyilvános vélemény, a társadalom helyzete, annak "it helynek a szelleme ", a melyben élünk, a könyvek, események, az élet örömei és foglalkozásai, a külső teremtés, természeti vérmérsékletünk, és számtalan más okok, folytonosan árasztják a lélekbe a gondolatokat, nézeteket és érzelmeket; s e befolyások oly szövevényesek, oly különösen öszsze vannak kötve minden ember sorsával, s an :' :lyira módositva vannak minden lélek fogékonysága és szervezete által, hogy egy tárgyra nézve sem létezik nagyobb bizonytalanság, mint a jellem képzésére nézve. Hogy az ember szabatosan meghatározza valamely vallási véleménynek a befolyások eme serege közötti hatását, az feljülbaladja az I'llnbeá erőt. Egy nagy igazságot t elj esen semlegessé tehetnek a számtalan benyomások és ingerl őd ések, a melyeket a lélek más forrásokból nyer; és igy a más és jobb nézetek, 'korai szokások és erényes példák sok hibát fo szthatnak meg a maga , erejétől. "Semmi sem közönségesebb, mint Htni , hogy az emberek valamely tant hisznek , a n é lkül , ho gy az akaraton uralkodnék. Annak hathatóssága nem az ér telem beléegyezésétől függ, hanem attól a helytől, melyet az a gondolatokban elfoglal, attól a tisztaságtól és elevenségtől, melylyel az illető felfogja, a mi közönséges eszméinkkel való t árs\11 ;tsától, és attól, högy menynyire hat a ~eleIUfe, n;lely J;lélkül semmi élete nincs. Követj{ezőleg ufllÍl rit-, , .... - .... ,

•

.

-... .

-~

.,

.:

,

50

AZ VllJdruus

KBBBSiT~NV " VALt!S'

' '''ltIlGVB8sBG ,bOL.(S.(BA

kán a legjelesebb embereknek is volt veszedelmes véleménye. Nem szándékozom tehát egyes rendszerek ajánlásával vagy elitélésével azok követőire itéletet hozni. Jól ismerem a léleknek azt a tehetségét, hogy az valamely tarka rendszerből oly vonásokat és elveket választ ki állandó használatra , a melyek nemesek, tiszták és riemesitők, s ezek által fentartja a maga szellemi életét a temérdek tévedés névszerinti követés ének közepette. Tudom, hogy más a hitforma, a mint könyvbe van irva, s más a mint annak követői lelkében él. Egy könyvben minden tan egyforma erős és olvasható vonásokban tűnik fel. Némelyeknek halvány nyoma van a lélekben, és alig észrevehetők, mások mintha napfény által lennének beirva, s a léleknek választott, állandó világosságai. Innen az e II e n k e z ő felekezetü jó embereknéllétezhetik valódi e g y e t é r t é s hitök sarkalatos elveire nézve; s a különböző nyelvüek közt létezhetik lélekegység, s imádhatják Istent ugyanazon benső imádással. Nem akarom ez észrevételek által azt mondani, hogy a hiba nem rosz, vagy hogy annak nincs veszedelmes gyümölcse. Annak törekvése mindig rosz. Hanem azt mondom, hogy e törekvések oly sok elenkező befolyás közt fejtik ki magokat, és hogy a kártékony vélemények oly gyakran halnak ki, mert nem vegyülnek öszsze a közönséges gondolatokkal, a lélek nem szivja be és nem változtatja saját lenyévé: hogy kiváló tisztelettel lehetünk és kell lennünk amaz emberek iránt, a kiknek hitformájában sok hibáztatni valót találunk. Én e beszédben szabadon, vagy tán némelyek szerint élesen fogok beszélni a háromság-tanról; de annak védelmezői közül . . nem kéveseket tisztelek és szeretek, s ha a mit tévedésnek tartok, az ellen nyiltan kikelek, nem szándékozom azzal a legkevesebbet is levonni az ők érdemeikből. Remélem, hogy ez észrevételek után nem fogják a komoly vitatko:':;lst és erős meggyőződést ama kegyelet hiányának tekinteni, a melyet én vallásunk ékessé~ gének ismerek. . Már most rátérek, hogy fejtegessem és bebizonyitsamaz unitárius ker. vallás fensőbbségét, mint a mely a valódi mély és nemes kegyesség előmozditásánctk legjobb eszköze. I. Az u n i t á r i s m II s oly rendszer, amely kiválóan kedvező a kegyességre nézve, mert az Egy, és cs a k Egy v ég t el e n személyt állit a lélek elé, a kit legfőbb tisztelet ill e t. Nem gyengíti meg a vallásos érzelem erejét az által, hogy azt különböző tárgyak között megoszsza. A lelket e g y atya körül , o'

••

,

·

.'

. :

,.

ISI

gyüjti és öszpontositja, a kinek határtalan , osztatlan és társ nélküli dicsősége van, Azt tanitja, hogy a lélek e h e z emelkedjék fel minden lényen át. K ö r ü l e gyüjti a mindenség minden dicsőségét. Azt tanitja, hogy n e k j tnlajdonitsunk minden jót, a mit kapunk és látunk, a természet szépségét és nagyszerüségét, a gondviselés, bőkezü ajándékait, a Jélek tehetségeit, a társasági kötelékeket, különösen pedig a kegyelem és váltság gazdagságat , Jézus Ktisztusllak küldetését, erejét és jótékony befolyását. Minden boldogságot az a t y á h o z, mint egyetlen forráshoz, nyomoz; s It lélek , a melyet e nézetek , annál a benső kapcsolatnál fogva, mely It mhidenségben levő lelkesitő és felemelő s az e g y v é g t e l e n a t y a közt van, áthatottak, akkor és csak akkor engedheti át magát neki It legbensőbb és legmélyebb szeretettel, It mire az emberi természet csak fogékony. A hál'omsághivő azt va Uj a ugyan, hogy hlszen e g y Istenben, és szilárdan akar maradni ez igazság mellett.. De három személy, a kiknek külön minősége és viszonya van, a kik közül egyik k ü l ri e t. e t t s a másik a k ü l d ő , az egyik a d atott , a másik az adó , egyik a szószóló, a másik hallja It s z Ós z ó l á s t, az egyik t e s t t é l e s z , a másik pedig s o h a s em ves z e n r é s z t. a t e s t e s ü l é s b e n . három személy igy megkülönböztetve éppen ugy b á r o m tárgya a léleknek, mint ba kül ö n i s t e n s é g e k lennének; és a mi tel'mészetünkből kifolyólag 11em müködbetnek oly mélyen és hatalmasan az emberi lélekre, mint egy v é g t e l e II s ze m é l y, a kinek egyedül tulajdonitunk jóságot és minden boldogságot. A szivre nézve a végetlen tárgyakat szaporitani anynyi , mint azt eldarabolni. A figyelmet három e g y e nl ő személy közt megosztani anynyí , mint azok mindemkének erejét gyengiteni. Mentöl szorosabb és absolutabb az Isten egysége, annál könynyebben és SZ(l:,;)sabban öszszefolynak a k~oyességnek minden benyomása.i és érzelmei, s annál inkább tömörülnek e g y fénylő gondolattá., egy elevenitő szeretetté. Nincs nyelv, amely egy végetlen atya gondolatának átfogó erejét kifejezhetné. Ha ez a szivbe elevenen beültetődik, szüntelen növekedik és nyer erejében. Gazdagodik Isten sza"i.ról és munkáiról való minden új nézet által; adót gyüjt nllllden tartományból és minden korból; . s ~gi­ ba vonja az anyagi és szellemi természet szépségének, dicsoség&:: nek és örömének minden fénysugarát.. . Kedves hallgatóim! minthogy önök Istennek teljes befolyását érzik sziveikben, őrizzék s:Geutül, és tartsák homály és mO.C$Q.l0,l~~

'"

'l, •

• •

AZ UNITÁlU1J8 KIRI~ ' ~tL~8 · ... ~BOYI8sAO APOLÁBÁRA

lill .

kül

ama ' fő és dicső igazságot, hogy E g Y és cs II ll: E g Y ~ilj.He.tl,. ható lény, egy végetlen atya van a világegyetemben. ~íl b~I\­ ne~ ez az igazság a maga romlatlan egyszerüségében l!l..kozi~, ~k­ kor, llennem van a folytonosan gyarapodó kegyesség rugójl:J, éstápláléka. Lelkemnek oly tárgya van, a mely felé minden dolog vonz engem. Tudom, hova menjek a megpróbáltatáso k közepette, k~t áldjak örömimben, ét lqt ·imádjak mindabtlan, a mit szem,lélek. lj~ pewghárom személy tart igényt legfőbb tisztflletemre, s ezt k~­ lönböző okokból igényli, egyik azért, hogy valakit e l k ü l d, l\ másik azért, hogy e l j ö n az én szabadi tás omra , akkor én megvagyok oszolva és zavarban vagyok. Gyenge értelmem túl ya~ terhelve. Az e g y a t y a helyett, a kinek karjaiban pihenhetek , lelkem egyik tárgytól a másikhoz hányódik , s én remegek , l1ehogy legfőbb szeletetem anynyi igénylői közül valamelyiktől elvonj am azt, a mi egyiket vagy másikat megilleti. Az unitárismus az a rendszer, amely leginkál)b k~dvez .. a kegyes!i~gnek, mert I s t e n n e k s z e II e m i vol t á t mtqeti és azt sértetlenül fentartja. "Az Isten lélek, és aldk öt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." A vall~sos elv haladásá,ra és emelkedésére nézve kiváló fontosságu, hogy Istenről való fogalmainkat mentől inkább tisztitsuk ; hogy eltávolitsll)l.l} tő­ le minden anyagi tulajdont, és mindazt, ,a mi a mi természetünktlen korlátolt és tökéletlen; hogy őt tisztán észnek, s vegyületlen és végetlen lénynek tekintsük. Mirlőn Istennek ugy tetszett, hogy magának a zsidó népet kiválaszsza s őket cSQdaszerü tev~­ keny~ége alá helyezze, az volt a neldk adott legelső paranc.solata, hogy Istent semminemÜ emberi alakban, semmi faragott k~:p, vagy valamely teremtményhez hasonló kép által ne ábrázolják. Ezután létrejött a ker. vallá!l. Ennek az volt egyik legfőbb czélja, hogy a vlillást még inkább szellemi esi ts e, az által, hogy a korábbi idölr ceremoniás és külső imádását eltörölte, és az által, hogy elvetette a? Isten előállitásának ama durvább módjait, a melyeklcel a hajdan- . kori próféták egy műveletlen népre hatni törekedtek. Az unitárismus megegyezik Istenná e magasztos erkölcsi czéljával. Állitja az ő s z e II e m i s é g é t. Nem ugy köze~ed~k hpzzá, mint emberi lényhez, haneln mint tiszta szellemhez, mint végetlen és egyetemes lélekhez. Másfelől aháromság tanának az a közetlen hatása van, hogy érzékiesiti az embereknek Ist~nl'p'1 való ; 8 tényleg ez a rendszer nem egyéb viszsl?ía~lié$n.é.l a l~g-

n.

,

,,

• •

•

•

,

•

,

.

• :

.

,

•

dunább és legrégibb korszakok tévedés-eibe l egy testi isten imádásába. Fő jellemvonása az, bogy emberi testbe öltözött Istent ' ta-nit, a ki érzéki szervek által cselekszik és beszél, egy oly végetlen istenséget, a ki a kereszten meghal; szóval, oly tant tanit, a mely földies völtával a legdurvább pogányok m;ythologiáját juttatja eszünkbe, a melytől a kegyes zsidó a mózesi vallás szürkületében irtózva fordult volna el. Előttem nem kis ellenvetésnek tetszik a háromság ellen az, hogy az felteszi, hogy Isten egy későbbi, felviIágosodott korban emberi testet vett magára, ' holott világos, hogy egy ily nyiIvánulásra, ha egyátalában szükség volt is, . l{ülönösen csak az emberi nem gyermekkorában lett volna szükség. Sokkal tisztább egy oly rendszer eredménye, a mely az Isten eszméjét lealjasitja, s az istenségnek emberi szenvedélyeket és gyarlóságokat tulajdonit, mint hogy sok magyarázatot kivánna. Annál a hiedelemnél fogva, hogyaháromság második személye tes~té lett, elmondhatjuk Istenről, hogy ő érzéki lény, csupán apból az általános okból kifolyólag, a me lyn él fogva ezt az emberről állitjuk ; mert az ember csak azért érzéki, mivel lelke ~gyesülve van a testtel; s a testté levésnek az a valódi értelme, hogy Isten testet vett magára, a mely által ő éppen ugy cselekedett és beszélt, a hogy az emberi lélek a maga testi szervei által. működik. llyen formán minden testi érzelmet lehet Istennek tulajdonitani. Következőleg lehet hallani, hogy a háromsághivő legbuzgóbb imádkozása közepett e rettentő ,szavakkal imádkozik: "Jó uram, szaa te szent szülebadits meg minket a te szent testesülésed titka, • tésed és körülmetéltetésed, a te keresztséged, böjtöd és megkisértetésed, halálküzdelmed és vérkönnyeid , kereszted és szenvedésed által, szabadits meg minket, jó uram!" Már most felkérem önöket, ., itéljék meg, az emberi természet törvényeiből kifolyólag, hogy vajjon oly imádkozóknak, a kik istenöket az ősebeiért ésköunyeiért, halálküzdelme, vére és izzadásáért imádják; nem kerekednek.:.e 'fölébe egy szellemi lény fogalmának a testi létel és emberi szenvedélyesség eszm éi; vajjon midőn a lélek a~ emberen csüng, nein veszti~e el az Istent; vajjon lehetett-e ennél biztO'sabb módot t~~, lálni az istenség tiszta gondolatának elfojtására és megszeplősité­ sére ? Hogy a háromsághivő az ő hitének e befolyásáról öntudattal nem bir , én azt tudom , nem is akarom ', azért vét..: kesnek mondani. De ez mégis létezik, és nem lehet elég~é fájlalni.

'

,

. ' .' ' . ' '. '"

,

•

•

•

,

AZ UNITÁRiUS KBR. ' VALtÁS A · KBGyssSéG ÁPOLÁSÁRA

.-: . , A rÓmai katholikusok, az emberi természethez és saját bitfórniájokhoz hiven, ona törekedtek, hogy képzelt istenöket képek és szobrok által szemök elé állitsák , s ez által majdnem oly eleven benyomast. nyertek l'óla, mintha együtt élnének vele a földön. 'A protestáns elítéli őket azért, bogy isteni tiszteleteiken e képeket és ábrázolatai kat használják; azonban ha ali ilyelitélő háromsághivő, akkor itéletében saj(í~ magát ítéli el. ,Mert h~,' a mint ö hiszi egykor kötelesség volt Imádással borulm le az o megtestesUlt 'istenének élő test.e előtt, minő vétek lehet abban l ha valaki ugyanazon lénynek festett vagy faragott emléke előtt. imádkozik? A müvész éppen oly hiven eléállitja Kri sztusnak testét l mint bármely más emberi alak; s aunak képét éppen oly sikeresen és helyesell lehet használni , mint egy hajdankori bölcsét , vagy hősét, hogy azt elevenen idézze viszsza a léleklJe. Igaz-e, hogy Isten határozottan megtiltotta a képeknek isteni tiszteleteinken való használatát? De vajjon miért volt eme tilalom adva a zsidóknak? Abból a határozott okból, hogy Isten semmi oly alakban Helil mutatta fel magát, a mi valami ~íbrázolatot megengedett volna. Halljuk csak a Mózes szavait: "Oltalmazzátok allnakoluíért szorgalmasan a ti lelkeiteket, nehogy magatoknak valami faragot.t képet csináljatok; mert semmi hasonlatosságot nem látttatok a napoll, melyen nektek szólott az Ur a Hóreb hegyén a tüzuek közepéből." *) Ha már Isten e korszak után testet vett. magára, akkor a tilalom oka megszünt; és ha ő más czéljai mellett azért öltözött testbe, hogy az értelem gyengeségét elősegitse , a mely érzéki alakot igényel, akkor nemcsak igazolva van egy szobor, a me]y tcívollevő barátnnkról való felfogásunkat nagyban elősegiti , hanem egyszersmind szükség van reá. A fő lénynek eme megtestesitése és érzékitése, mely a hc1romság tanának lényegét teszi , szükségképpen l{ell hogy gátolja a tisztább és szélesebb kegyességnek gyarapodását. Ha egy lényben öszszevétjük az emberi és isteni tulajdonokat, akkor elvesztik különbségöket. Az istenség fénye elenyészik. Egy testté lett istenség imádóit saját természetöknek gyarlósága erősen kisérti a véO'l'e hogy főleg az Ő emberi tulajdonaihoz ragaszkodjanak, s buzg6sá~'111{, a helyett hogy a végetlen Istenbe? emelkednék, s azt a különös jellemet öltené magára, a melyet a végetlellség áraszt, ÍnJníbb emberi •

*) 6. Móz. 4, I v' • • ' A szöveg rendj ét egy ki~.é megváltoztattam azért, hogy 1\21 olvasó azonnal felfoghassa annak él'" I Ulét, .

KlV.ú.6A~ ALKALMAI.

, .

56

érzelemmé válik, olyanná, mely a maga melegét a szenvedés, vér és halál ]{épzetétől kölcsönzi. Ar. ugyan lehetséges, hogy ez istenember (hogy én if; a lJáromság-tan idegenszerü kifejezését használjam) inkább ingerli it lelket egy tisztán szellemi istenségnél ; éppen ugy, mint az II szomol'ujáték, mely a szembez és a fülhöz szól , inkább érdekli a tömeget a legfelségesb jellem szemléleténél. Azonball a legköuynyebIJen felizgatott. érzelmek nem a legmélyebbek és nem It legmaradandóbbak. .Ez az emberi isten által ihletett emberi szeretet, habár eleinte forróbb, nem növekedhetik és nem bathatja át a lelket ugy, miként az it tiszteletteljes ragaszkodás , a melyet egy végetlen szellemi atya ébresz t. Az Istenről való nemesebb képzeteknek , habár ezeket ,Jassabban lehet felfogni, megnyugtatóbb és mindent áthatóbb ereje vall, s azt eszközlik, hogy folytonosan gyarapodhatnak szépségbcJI, életh eIl és erélyben. Az igaz, fOgjiik ném elyek mondani, hogy a háromságos vallás az ő Mrom szel'mélye közül csak e g y i k e t változtatta át emberré lott istenséggé, s hogy It. mlÍs k e ttő tisztán szellemi lénynek marad. De ki Hem tudja, llogy a.z ember ahoz az Istenhez ragaszkodik leginkább, it melyik emberré let.t. ? Vajjon , ha az Istenség testbe öltözött, nem ]{ötelesség az is , hogy az magát ama határok közé helyetze, a ho1 az emheri felfogús és rokonszenyelérhetik? Hogy '. a hárOlll i' tíghivőnek az istens égrő] való nézeteit sokkal inkább beszinezi 8z ő látható, érinthető testi istene, mint a háromságnak ama személyei , a ldk a magok láthatatlan és szellemi lényökbell rejtve maraunak, ez anynyira öszltangzik It mi természetünk mivoltával, bogy nelIl szükség jobban bebizoJlyítani. Barátim, álljanak stilárdaJl eg'y tisztán szellemi istenség tana III ellett. Ez egyike az éltető kegyesség nagy támaszainak és eszközeinek. Ez sokkal közelehb vezet Istenhez , mint bármely más tan t.ehetné. A ]{er. vallás egyik főcz élja ll-:t, bogy nekünk egy folyton növel,edő érzelmet. adjon Isten Ic ö z e t l e II jelenlétéről, hogy öntudattal birjnnk róla II mi lelkünkbeJI. Már most. éppen abban a mértékben tfl,voztatjuk el öt magunktól, a. mely mértékben belyet foglnlllak It mi róla való felfogásun),ban a. testi vagy korlátolt tulajdonol" Ahelyett, hogy őt lU a g ti b it II a l él e k b e n szemlé111ők és éreZl1 ők, ő egy külső távol !Uló lény lesz. Egy tisztán szellemi ls, ten tanánal, kimondha.tatlan jótéteménye az, hogy őt oly lénynek lehet tekinteni, ll. kiben\\ li ok lakik, s szellemi természetünket e~,

.

.

.•

56

AJ! UNrrWUS

KBR. -vAt'r11s " A KIiGvéSste ÁPOL.(s!RA

.

töhi; s az álÚ!-l, hogy Ő egyesülve van lelkünkkel, ő a bensőiesSégnek és barátságnak oly tárgya lehet és lesz, a minőt semmi , alakkal biró lény nem hozhat létre. ill. Az unitárismus az a rendszer, amely kitünőleg táplálja a kegyességet, mert h a t á r o z o t t é s m e g i s m e r h e t ö t á r g y a t á II i t e l é i m á d á s u l, oly lényt, a kinek természete, mig egyfelől kimondhatatlanul fenséges, addig másfelől egyszerü és alkalmas az emberi felfogásra. Minden fogalmak közül egy végetlen atyáé legmagasztosabb és mégis legkevésbbé zavarba hozó. Nem foglal ez magában öszsze nem férő eszméket. Bizonyitják ezt a mi termésieWnkből vett hasonlatok. Megegyezik az értelemnek amaz alaptörvényével, a melynél fogv~ az eredménynek megfelelő okot keresünk. Ez éppen olyan vonzó, a milyen észszeril , ugyanynyira, hogy különös rokonságban áll az előhaladott értelemmel. . Istennek magasztos egyszerüsége , a mint őt az unitárismus tanitja, az által, hogy az értelmet minden zavaró és ellentmondástól megszabaditja, őtöt az emberi gondolkozás és érzelem határain belől helyezi, különös hatalmat ad neki a lélek felett. Ellenben a háromság tana egy talány. Az emberek azt titoknak nevezik. De az nem azért titokszelii, hogy miként a vallás nagy igazságai, mérhetetlen és fenséges, hanem azért, mert öszszeférhetetlen eszméket foglal magában. E g Y Isten, a ki h á r o m személyből vagy tényezőből áll, oly idegen lény, anynyira nem hasonlít a mi lelkünkhöz, és mindazokhoz, a kikkel érintkezünk; anynyira homályos, öszszeférhetetlen, ellentétes, hogy azt nem lehet oly tisztán és a valódiságnak amaz érzelmével fogni fel, a mi az ellenkező rendszernek sajátja. Egy ily különnemü lény, a ki egyszerre e g y és t ö b b; a kinek természetében be van foglalva az atya és fiu viszonya, vagy más szavakkal, a ki atyja és fia önmagának; a ki személyei egyikében egyszerre a legfőbb Isten és halandó ember, mindenttudó és tudatlan, mindenható és tehetetlen; egy ily lény valóban a legzavaróbb és legelszóróbb tárgy, a minőt csak emberi gondolkozás előtt felmutatni lehet. A háromság tana, a helyett, hogy egy érthető Istent tanítana, egy ellentétes tulajdonokból öszszeállitott idegen lényt ajánl a léleknek, a mely ama sötét kor béhordja magán, midőn a ker. vallás csak halvány világot lyegét , arasztott, B a beteges képzelődés a természetellenes teremtés cso~áival volt teli. Midőn a lélek egy oly l ényről elmélkedik, a kinek 11y különböző és öszszeférhetetlen tekin f ::te van , semmi nyugpon-

-

,

'<.

•

tot nem talál; és ' a helyett, hogy határozott és öszhangzó benyomásokat nyerne, fel van zavarva · változó, határozatlan képek által. Egy ily lénynyel társalogni éppen oly nehéz, mint egy oly emberrel, a kinek három különböző arcza van, s három különböző nyelven · beEzél. Annak, a ki e rendszerben hiszen, el kell ezt felednie, a mikor imádkozik , különben buzgóságában nyugalmat nem talál. Ki hasonlithatja öszsze ezt tisztaságra, valódiságra és erőre nézve az egy végetlen atya egyszerü tanával? IV. Az unitárismus bő és felvilágosult kegyességet idéz elé az által, hogy I s t e n j e II e m é n e k f e l t é tl e n é s h a t á r t a l a n t ö ké l Yé t , t a n i t j a. Ez a legmagasal)b rendü szolgálat , a mit az emberi neinnek tenni lehet. A léleknek valódi gazdagságát az istenségről való igaz és nemes fogalmak teszik~ Ezeket terjeszteni anynyi, mint sokkal többet tenni az értelmes teremtés előhaladásá­ ra és boldogságára, mint bármely más eszközök által. Az Isten dicsőségét elhomályositani nagyobb rosz, mint a napot kitörölni. Egy vallás jelleme és befolyása meg kell hogy feleljen azoknak a néze· teknek, melyeket az az istenségről nyújt; és tiszta a törekvéR abban a rendszerben, a mely legfényesebben mutatja fel az isteni tökélyeket, hogyalegfenségesebb és legáldottabb kegyességet felébreszsze. A háromságtannak az a végzetszerü iránya van, hogy leaJázza a legfőbb lény j ell emét , ámbár bizonyos vagyok a felől , hogy annak védői nem szándékoznak ily nagy roszat tenni. Ez az isteni személyek szaporitásával elveszi mindeÍliktől a független, mindenekre elégséges és absolut tökély dicsőségét. Ezt részletesen is belehet bizonyitani. Először is, maga az az eszme, hogy három személy az istenségbenbármi tekintetben is fontos, felteszi és magában foglalja ezek mindenikének tökéletlenségét; mert világos dolog, hogy ha e gy • isteni személynek minden lehető hatalma, bölcsesége, szeretete es boldogsága megvan, sem ő , sem a teremtés llem nyel' semmit az által, ha vele két vagy száz más személyt egyesitenek. Azt mondani , hogy neki bármi czélra is bármi mértékben is szüksége van másokra, anynyi, mint megfosztani őt a független és mindenre elégséges fenségtől. Ha a mi mennyei atyánk, a mi urunk Jézus Krisztus Istene és atyja magára nem elégséges az ő teremtményei szükségei kielégitésére; ha más személyekkel való egyesülése által valami jót végbe tud vinni , a mire egyedül nem elégséges; vagy ha igy szerez igényt a legcselrélyebb fokt! bizalomra és re-

~S-.

AS UNIr.{RIUS KU, 'VALLÍS II .KBGYBSStO ÁPOLÁS!a!

ményre, .R melyre ő független tulajdonai által ··nincs .feljogositva : akkor .nagyon világos, hogy nem végetlen és absolut tökélyü lény. Már most a · háromság tana azt tanitja, hogy az emberi nemre nézve a legnagyobb jó a három isteni lény lételéből ered, a kiknek különböző teendőik és viszonyaik vannak a világgal szemben; és az unitárius t olyannak tekinti, a ki az emberi reményt felforgatja, az által, hogy azt állitja, hogy csupán és egyedül a Jézus Krisztus Istene és atyja I s t e n. ilyen formán megkisebbi~i az ő végetlen dicsőségét . .Továbbá a háromság tana lealázza a legfőbb lény jellemét az által, hogyahivőket arra kényszeriti , hogy a kötelességeket és viszonyokat ugy oszszák fel a három személy közt, a mi őket megjelölje és megkülönböztesse; mert ez úton ellenkezésbe jőn az egy végetlen személyről való legmagasztosabb fogalmakkal, a kiben minden dicsőség öszpontosulva van. Ha nekünk három isteni személyt kell imádnunk, akkor külön világnál kell azokat tekintenünk, különben egyik csupa ismétlése lesz a másiknak, csupa név és hang, a mely a léleknek semmi tárgyat , semmi értelmet nem nyújt. Mindeniknek tulajdonitni kell valami jellemet, némi sajátszerü cselekedeteket, érzelmeket és viszonyokat. Más szavakkal, mindeniknek dicsőségét meg kell rabolni, hogy mindenikre valami megkülönböztető fényt lehessen vetni. E szerint a t e r e m t é s kiválólag az t\ t Ya fogalmához járul; az emberek vétIreiért való e l é gtétel a fiuéhoz; a megszentelés pedig, e minden cselekedetek legnemesbike, a s z e n tl é l e k kiválóbb munkája. Egy még fatalisabb elosztás szerint az igazságosságnak, az istenség jogai vé~ delmének kötelessége az atya teendője, a kegyelem adásának szeretetl'eméltósága pedig kiválólag a fiu osztályrészébe jut. A háromság tan ának e szerencsétlen befolyásánál fogva, a melyből közönséges lélek ki nem menekülhet, az istenség dicsősége három tárgy köz~ levén elszórva, a helyett, hogy egyesitve lenne egy végetlen atyaoan, elhomályosul; és az, kinek lelkét e rendszer egészen és g!akorlatilag elfoglalta, alig tudja felfogni ama dicsőség áradozásat, a melyben az egy Isten magát a maga szoros egységében a kegyes hivő lelke elé állitja. De a legroszabbat még nem mondottam el. Azt jegyzem meg harmadszor , hogy ha az emberek három isteni személyben hisznek, oly világkormányzást kell nekik tulajdonitani , amely müködési kört szab ki nekik. Senk~ sem engeJ meg három személyt a

,

.'

,

,'", ,

.

. ,KldLÓAN ALKALMAS.

.

maga hitformájában , a nélkül, hogy azokra nézve valami teendőt ne látna. Már most világos dolog, hogy a mindenség ama rendszerének, a mely egynél több végetlen müködő lényt foglal magában és igényel, szabálytalannak, rendezetlennek és a tökéletes Istenhez nem illőnek kelllellui; mert semmi oly lehető vagy gondolható jó nincs, a melyre egy ily tényező nem alkalmas. E szerint ugy is találjuk, hogya háromság tana oly igazgatási rendszert csatol magához, amely kiválólag lealázó az isteni jellemre nézve. Ez azt tanitja, hogy a végetlen atya illőn ek látta, hogy az egész emberi nem jellemét és sorsát első szüleink kezeibe tegye le; és hogy az engedetlenségnek 6gy ténye miatt az egész emberi nemnek megromlott természetet kell hoznia magával, vagyis romlott erkölcscsel születnie. Azt tanitja, hogy egy rövid élet hibái, hárha azt e boldogtalan befolyás alatt kezdette és töltötte el, mégis végetlen büntetést érdemelnek, és hogy az ember oly vétekkel van terhelve, a melyet a teremtett világ semmi szenvedése nem tud kiengesztelni , a melyet csak egy végetlen lény szenvedései tudnak elmosni. A hál'omság tana az emberi természetnek ez állapotában oly mül{ödési kört lát, a melyet annak különböző személyei teljesitnek. Tudom, hogy midőn némely háromsághivők rendszeröknek e leinísát hallják, azzal vádolhatnak engemet, hogy én a merev kálvinismus hibáit tulajdonitom nekik, .azt a rendszert, a melytől ők éppen ugy irtóznak, mint mi. Azonban e leirásba a kálvinismusnak semmi sajátszerüsége sincs beléfoglalva. Én azt adtam elé, a mit az egész világon a háromság tana vezérelveinek tartok; és ama hit jóindulatu követőinek , a kik e leirástól viszszaborzadnak , nem a szónokot kell hibáztatniok , hanem a hitformákat és intézményeket, a melyek e tanokat terjesztik. A mi minket illet, mi rémülettel és sajnálattal tekintünk az Isten kormányzásáról szóló ama nézetekre, a melyek természetesen és bensőleg egyesitve vannak a bál'omság tanával. Azok elveszik ' tőlünk a mi mennyei atyánkat, s helyébe egy rideg, igazságtalan urat állitanak. A mi fiui szeretetünk és tiszteletünk ezeknek ellene tá .. mad. Mi azt mondjuk a háromsághivőnek; Érint~ bármit, csak az Isten tökélyeit ne. Ne vessetek semmi mocskot arra a szeplőtelen tisztaságra és szeretetreméltóságra. Mi minden hibát el tudunk türni, csak azokat nem, a melyek az Isten atyai jóságára való meggyőz ődést felforgatják és megingatják. Ne kényszeritsenek .reánk oly rendszert , a mely a lételt átkossá teszi, s a mindenséget homályba boritja. Hagyják meg nel;:\!uk egy szabad ésészszerü..hit. o

. ,

.

.

•

.

61:)

U

UNIdIlIUI

.

KU.'V.lttiS A KEOY8Ssto

ÁpOLÁSÁRA

derült világosságát, szabad és egészséges légkörét; a határtalan és kimeIitbetetlen széi'etetu egy Isten tanának nemesitő és vigasztaló befolyását, a melyet a természet és kijelentés a legböldogitóbb öszhangzásban tanit nekünk. v. Az unitáfismus kiválólag ápolja a kegyességet, mert me gegyezik a természettel, a kivülünk és bennünk levő v i l á g g a l; s ez öszhang által segélyt nyújt a természetnek, és attól is segélyt fogad el, a lelket Istennel hatván át. Mi egy elicső világegyetem közepette élünk , a mely azért volt teremtve, hogy az Istenségnek tanuja és hirdetője legyen; s meg lehet várni, hogy a kijelentés legyen öszhangzásban e rendszerrel, s a léleknek IBtenhez emelése által egyetemes papi hivatalt teljesitsen. Az unitárismus megegyezik a termpszettel. Egy atyát tanit, s mentől jobban vizsgáljuk a természetet, az is azt tanit. A bölcsészet, a mely mértékben kiszélesíti a maga nézeteit a világegyetemről, annál inkább egy fenséges és szép egységet lát abban, s szaporítja a bizonyitékokat arra nézve, hogy minden dolog e g y értelemtől, e g y erőtől és e g y szeretettől származott. Az egész külső természet hirdeti az unitáriusnak azt az igazságQt, a miben ő gyönyörkődik. Ezt teszi az ő lelke is, De sem a természetben, sem a lélekben nincs semmi nyoma a három isteni személynek. A természet nem háromsághivő. Semmi vonást, semmi fogantyut nem nyujt egy három személyes szerzőre nézve. A háromság tana korlátolt rendszer, egy nehány textusba, egy nehány sorba van bezárva, a melyekben a legtöbb bölcs elme sem tudta azt felfedezni, Nincs az felírva az égre és földre, nem hordja magával minden szél, nem hangozza és nem viszhangozza az egész világegyetem. A nap és csillagok semmit sem szólnak egy három személyű Istenről. Azok mind . azone g y atyáról szólnak, a kit m i imádunk. A mi füleinkbe egy és ugyanaz a szózat jőn Isten szavától és munkáitól, e~y teljes és átható hang, amely tisztábbá , hangosabbá és áthatobbá lesz, a mint figyelünk , s; áldott befolyásával felemeli lelkünket a mindenható atyához. A természet és kijelentés közti emez öszbang emeli mindkettőnek a lélek feletti hatalmát. Mindkettő azone g y benyomást tevén, e benyomást mélyebbé teszilL A gondolkozó embereknek a v~llás valódiságáról való meggyőződés ét rendkivül emeli az arról va10 nézetek öszhangjának látása, a melyeket ők különböző forrásból . mentnek. Az ember soha sem fogadja a kij elentést annak igazsltglri-

'.

,

,

ról való oly penső meggyőződéssel , mint akkor, a midőn látja, Q.Qgy Ij-Z is arra a czélra és benyomásokra törekszik, a miért minden más dolog teremtve lőn. A báromság tana ellen nem kis illlenvetés az, hogy az elszigetelt tan, a mely oly Istent nyilatkoztat ki, a milyennel a mindenségben sehol sem taI411wzunk. Ismétlem, három isteni személy csak néhány és oly homályos textusban találhatp, hogy egy ~ilton, Locke és Newton tehetséges e~méi nem tudták azokball felfeq~~ni. A természet semmi bizonYltékot nem sú,g nekik. És lehetnek-e azok a lélekre nézve oly valóqiak és erőtelj esek, mint az az e g y a t y a, a kinek imádására a szentirás átalános folyam~ ~s bizonysága, s a természet egyetemes szózata hivn!J,k. VI. Az unitárismus lredvez a kegyességnek, mert Istenről új és mindig tágasodó nézeteket nyit fel a lélek e l ő t t. Miután ugyanazt az Istent tanitja , a kit a természet, ez által arra indit, hogy mi őt a természetben keressük. Nem szorit , . . minket ar. ' irott betüre , habár ez az lstenségnek hecses nyi\!ltkozata. A kijelentést nem olyannak tekinti, a mely az ő másnemü tanit~saitól független; nem elkülönitett eszköznek, hanem Istell . ama nagy rendszere részérwk, a mely az emberi lelket felvilágositja; a mely szoros kapcsolatban úll a teremtéssel és gondviselé~se!, s Qlia czéloz, hogy i1zokkal ~özremüködjék; s a mely azért van adYll-, l10gy mi~ket ~ világegyetem könyvének olvasásában segitsen. Innen az unitál'ismlls , a hol az emberek annak befolyását tap!lsztalják, oqit czélo~, hog)' a lelket gazdagítsa és termékenyitse; megnyitja új világo:sság előtt, a hol aZ eléáll; s a vallásos, isazokat sikeresebbekké teszi. A meret e~~Mzeit öszszekapcsolván, . . .. " . háromságtana másfelől oda czéloz, hogy a lelket korlátozza; bezárja az irott beti} be; kisebbitse a világegyetem iránti érqekeltséget; s ellenszenvet keltsen br nne az Isten munkáiról való- világos és kiterjedt nézetek iránt. :gzt az eredményt ki lehet magyarázni , elő­ s~ör i~ 4!t meggondoljl.lk, hogyaháromság tana sajátszerüségei anynyira különböznek a világegyetem tanitásaitól , hogy az, a l,{i egyi)rhe~ r~aszkodik, el veszti a m;ís~k iránti érdekeltségét. A, h~, rom istE1~ s~emély es~m :' i, hogy az Isten testet veszen mag,~ra, IS a yég~tlen teremtő az Mtal s~abaditja meg a bűnösöket, hogy a2iQK büntetés.ét egy ártf+tl~l1 lényre teszi, ez eS2i~,éket; n,~~ k;önyny~~ lell~t ~eg~gyeztEltni a I~JE*gen azzal, l:l: W,i t a ~erW,~szet egy m,~­ d ~ II ~ ~ t ~ Ú y~ f ql ~ s r ~ t ~ r t ll: I a n IS, z ecUE},m, ~ 9.l. nyújt, ~ ' k"i,t, ~ ~~PS~ ,,~ M nem tH~h~~, ~. ~ l~\~~k" h~~e,t~~~~ a~ ~w,b~ri ~~~ ,

,

,

•

,

•

I .

•

,

_.

•

AZ . UNITÁRIUS

', "

",

, .,.

O'.

',

.,. ·,' c.

Kl!lIiSkriNY ' YALilS . ·iKEGYI.da .{POLÁ8Ál1A

.

1:ielbenbűnnek

Ilyilvánitja a vétekért tiszta és ártatlan · embert

büntetni. De a háromság tana ennél is ténylegesebb befolyást gyakorol az által, hogy ft lelket a világegyetemről való nemesitő nézetek elől elzárja. Oda irányul, hogy Isten munkáira homályt vessen. Azt képzelvén, hogy Jézust magasabbra kell emelni az ' által, hogy neki k i z ár ó l ag o s müködést tulajdonit az emberi nem felvilágositása és megmentése körül, abba a kisértetbe jő, hogy megvet Iriás' világosságot és befolyást ; s az általa eszközölt üdvözités nagyitása czéljából hajlandó nevelni az ember jelen helyzetének sötétségét és kétségbeeső voltát. Az ily benyomást nyert lélek természetnél fogva hajlik a term észetről és a társadalomról való ama nézetekhez, a melyek az elpusztulás és vétek eszméit megerősitik. Abba a kisértetbe jőn, hogy neheziti az élet nyomorait, s azokban csak az isteni nem tetszésnek és büntető igazságnak nyomait látja; s • eltéveszti azt, hogy azok alkalmas ok arra és oda czélzók~ hogy ami tebetségeinket felébreszszék , erényeinket gyakorolják, . s társadalmi kötelékeinket erősits ék. Hasonlóképp növeli az emberek bűneit, azért, hogy egy végetlen elégtétel szükségességét kimutathassa. E homályos theologia bomályt vet .Isten szeretetének bennünk és kivül ünk levő legszeretetreméltóbb · némely jeleire. A lélek dicső tehetségei, magasra törése, a jellemben levő nagy és jó iránti fogékonysága, az önzetlen és szemredő erény iránti rokonszenve , jótékony és vallásos ösztönei, a földön fel nem található boldogság utáni szomja, mindezek mellőzve vannak, vagy zugba dobva, hogy ne zavarják az ember természeti [romlottságát illető rábeszélést. Az elmét arra használják, hogy kisebbitsék azt, a mi az emberi jellemben érdekes. Mig az újonnan született csecsemőnél a szenve· dély kitöréseit a vele született romlottság nyilvánulásainak tartják; addig a szeretet kitöréseit, annak kedves mosolyát, ártatlan és el~ fojt~atatIan örömét, annak szeretetreméltóságát és szépségét nem veszIk figyelembe, pedig ezek ékesebben hirdetik annak magasabb l'endü természetekkel való szövetségét. Az otthon szent és gyöngéd érzelmei; a szülék fáradhatatlan őrködései és örömteljes áldozatai; a gyermekek .tiszteletteljes, hálás előzékenysége, a melylyel egy koros atyának vagy anyának sirba szállását megkönnyitik; a nőnek halálnál erősebb szeretete' a fiutestvérek és leánytestvél'ek barátsága; a beteg ágyat körülv~vő aggódó érzelem; az elnyomott hang, a mely a bánkodó szívébe vigaszt lehell; mindazok a kitar-

•

-t

;

,

'.".

"

•

./.

tó kötelességek; a lÍ1elyek tiszta világot áraszÚtmik - hajlékullkrs. ; mindezeket félremagyarázzák) rendszer szószólói, mint a melyekben semmi valódi erény nincs, sőt bizonyos természeti ·ellenszenv van a jóság iránt. Sőt az általam ostromlott tan legridegebb tanitványai a hit és dicsőség szenvedélyére vagy a "s z e n t s é g t e l e n term é s z e t" valamely más munkájára vezették viszsza az önzetlen jótékonyságnak és a kegyesség legőszintébb kifejezéseinek legmágasabb rendü törekvéseit is, ha nem voltak "igaz hittel" ö::;zszekötve. Ilyformán aháromság tanának és ezzel rokon tanoknak az a törekvése, hogy Isten jóságára fátyolt boritsanak, bemocskolják az ő legszebb munkáit, elhomályositsák amaz ártatlan és tiszta érzelmek gyönyörét , a melyeket isteni lehelet éleszt lelkünkben, hogy megfagyaszszák a természet szépségét és üdeségét, s ez úton megemészszék a kegyesség táplálékát. Tudjuk, s -örömet szerez nekünk a tudat, hogy e törekvést ellensulyozza a tömegnél a vérmérséklet, a jó természet, 8 a hála ereje, a mely egy nehézkes rendszer békóját széttöri. De magának a tannak természeténél fogva a tÖl'ekves létezik és erős; s a részrehajlatlan szemlélő gyakran látja, hogy az az életre és világegyetemre vonatkozólag sötét -. és lesujtó nézeteket eredményez_ Miután a háromság tana oda van irányulva , hogy a · természetről való vidám és magasztos nézeteket kizárja, ugy látszik, hogy ez által nemcsak megfagylalja a szivet, hanem sérti az értelmet, az erkölcsi és vallási iga7.ságokat illetőleg. Nem bocsátja a lelket meszsze ki új és felemelő tárgyakért ; s ez egyik magyarázata annak a meddőségnek és gyengeségnek, a mely a theologiai iratokat átalában anynyira jellemzi. Nincs miért bámnlni azon, hogya mostani theologiában llincs meg a gondolat elevensége és széles köre, mert hiszen nem egyezik meg az Isten tökélyeivel és a mindenség szellemével. N em az örök igazságokban gyökerezik; hanem szükkeblü, gépszerü, mesterséges rendszer, durva korszakok munkája" s következőleg nem alkalmas arra, hogy azzal az új világossággal vegyüljön, a mely a legérrlekesebb tárgyakat elárasztja, s hogy az eredeti és haladó elmék vivmányai s kezdeményezései közé 80" · roztassék. Ez külön áll a lélekben , a helyett, hogy új igazságokat ragadna meg, s azokat · saját táplálékává . változtatná. A mai hárdm- · ságos theologiában kevés kivétellel nagy mértékben hiányzik a gon~ dolatfri8sesége és azaz érő, hogy az él'dekeltséget felébteszs'ze /t, i gondolkozó emberek · éitdmi . és' szelleIíÚ- szükségei' · kielégitései!~

,

M~sabb ; F~ndü

elméket és nagy lelkeket látok ugya,n ez uralkodó rendszer követői között; azonban ugy látszik, hogy azok lánczok között mozognak, s nyomorultul töltik be ama magas hivatásukat, hogy- az emberi értelem gazdagságát szaporitsák. A theologiai vitáknál inMbb azt juttatják eszembe , midőn Sámson a filisteusok szűk malmában őrölt, mint azt a bátor bajnokot, a ki Istennek népe felett győzedelmeskedik, s a maga örökségének határait kiterjeszti. Már most egy oly rendszer, a mely a lelket korlátozni szándékozik, s gyellgiteni fogékonyságát Istennek a világegyetemben tett nyilatkozata.i iránt, enynyiben ellensége a kegyességnek, s a teremtő tiszta, örömteljes, reménydús és folyton növekedő szer~tetének, Oda irányul, hogy egy szomoru hangu vallást teremtsen és tápláljon, olyant, II milyen gondolatom szerint most a kel'esztény világon uralkodik. VII. Az urütárismtlS előmozditja a kegyességet ama 1I\ a g a s álláspont 4ltal, melyet az ' a kegyes~égnek a Jézus Krisztus jellemében és munkájában kijelöl. Ugyanis, mi az, a mit az unitárius ember Krisztus jelleme kiváló dicsőségé­ nek teldnt? Én erre azt felelem , hogy ez az ő tiui buzgalma, az az odall.dás, a melylyel magát Isten akaratára és jótékony czéljaira szentelte. Ha felteszszük, hogy Jézus legfőbb Istenség, ak~or az ő kegyessége valami alárendelt és nem nevez4et az ő kiváló és ll1egkoronázó tulajdonának . Mi az ő "I s t e n n e l val ó e g y s é- . g é t" nem egy bizonyos érthetetlen lényeg-egys~gbe helyezzük, hanem a sziv és lélek egységébe, az ő szeretete erejébe, a mely által viszszautasitott minden elkülöllitő érdeket, s magát azonositotta az ő atyja czéljaival. Más szavakkal, az ő tini kegyessége, egész lényének az ő atyja jótékony akaratára szentelés.e, ez ama gy.öngéd dicsőség, a melyben ő lelkünknek ldnálko~ik mindig; s következő­ leg ir4nta való minden rokonszenvünk , il'án,ta való egész szeretetü~ és tis.zteletünk mind meg anynyi alakjai egy kegyes jellemheu v~ló gyönyörködésnek, s egész róla való, ismeretünk &rra ösztön,öz, hQSY egész terJ;Ilészetiinket és létünket Isten~ek szelltelji.il{, 1,11Íként ő. Továbbá az unitárislllus azt tanitja , hogy ~risztusna).r ap a legfenségesebh ml,mkája és hivatala, hogy ap emberi kebelben a k~yess~et létrehozza és szilárditsa ; s következőleg e jellemet lét\\nk fő~nreménye. és czélja gnnánt állitj~ el~nl~. E.lőtti\l\l,!: a Kriszt\lS ki\l\letésének kiváló (l,icsősége abbal). a hatQ,];owPM, áll) a ~elyl'y'E}l ő »az a t y. á t k íj e.l e II t i," s s a W~4ben ru; n1;S;t~n o~­ sw4t~ M\.~w.ap}tjJl.. Á2l <\tW!J~ l(~se~ kQliQD,~ alltJ;, · ~t a j~~Eml\éW

. '" ,

,

.'

,értjiik, ~"': rpe1ret, Ő. a , vi~ágegyet~ll1 legjótékonYllopb munkájáb.anélyez, azt, hogy az e~veszettlelket teremtőj e ismeretére, sz~ret!}t~re . . ' . .és ha.sQpl~tűsságára yis~szahűzza. . A Krisztus hivataláról való eJlle nézetek meÍlett semmi sem tetszIletik előttünk űly fontosnak, mip,t a. {e~világosűdűtt . és mély kegyesség, és mi ez~'t, .mint .a t~kély és p'o1dQ~ságért : leJkesülünk, amelyre. a~ermészet és , megvál~ e~iránt j~(iitanak. . . . . . .. . . . .' . :: .Mi azt , áIlitjuk, hűgy a háromEiág tana elhomályositja és meggYengiti Krisztus jelleméről és munkájáról való emen~zeteket; s . . . ezt nem, . illő . az . . által · teszi , hogy másoknak szüntelen egy öszsze . .ellentétes tel:mészetről . l,>e$zél. Kisebbiti az ő kegyességének er~ét. Belőle ·legf őb · b lén yt csjnálván, s mint .azatyával egyenlő lényt, ftZ Ő trónjá\'a helyezvéll, elforditja a lelket tőle millt Isten leggyöngéd~b,b im~dój~tól; , ,mint sűkkal kevesebb . ért~kü . dolgot, homály~a vGti .az Ő feláldozó engedelmességét; s .az egyetemes s.z.ülő iránti egész . tiszteletén,é~, hŐ szereteténél, és . örömteljes ö~felá1dűzás~~ál más alapű t mutat ,arra nézYe,hűgy őt . tiszteljük. Az. ő Jegfőbb~s. . ' . ~~ p.s ~gében való hit teljesen öszszeférhetetlen " ~ fiuikegyess6g ,és p~ldá:;; buzgóság eszr,néivel. A lélek,amelye t ~lTa tanitotta~, hogy őt ~~. . atyáv~ egyenl ő fenségünek és tekintélyünek tekiRtse . . . ,', ,neki mült szerető fiunak jelleme hatalmát ne~n igen.. ~rezheti, . kin,~k ~z . ' " yűl;~ az eledele, hogy az ő !'1tyja ~aratát . telj esitse.,. A.léJek, a IDElly . .. . h02;zá szo).<űtt, t á rgyá. y á.tegye, . . . hogy őt az .. imádság legvégső .. , l1e)llkönynyen ismerifel l:enne az imádás .. mintáját, a l~gfőbb ..' . Mryh~z yez.etq ka1ítllz,\, Az ő jellem~i . öszszeférhetetleuek " azűl{ e,gye~iil~sezavaró, ugyanynyira , hogy egyik . sem gyakol;'!=llhatja a ,maga ,te~Jese.rejéta lel~eu. •.... . .. .. :; , <' . , ... d • .; . , ' :.:: .( hárűIp.ság ta;na tűyáb.Pá valamipt a Iüisz.tl,1s jellemét , . i-tgy IP. ~ lJ.;k áH t is. űly v.ilágitá ~ i; an tünteti fel , a mely kev~ssé .. kedve.z .~ , Jre~yességnek. Nem teszi fŐczélj ának a kegyesség, e~ő,mozd{~ás.*.~· A.z~; ~~pi~ja, . hogy az ö küld,l;ltéséue.k az volt ' a Jegfőpb: _,~~,~ljl!- ,~?~y Istel'Ít engesztelje ki az emberrel , nem pedig az embe~\ . ~ ; J.s.t~~­ Rel. :Az.t .tanitja, hogy. az em heri boldqgság ,1egr.e.ttentőbb, .el~~f1~ége az i~t,eni. igazságos~ág köve.Lek"eiben és fenyegeté.seiben fek,s~~~;~~IJ:~~p. a:(:."e~&~re~e:t arra ' y\ez~ti ) hogy Krisz.tust:.inká~.b ,. ~~fl~. R?~c~~lJ;~f ~p~r , ·.e. k?vete~~sekne;~ :me~felelt) .s e.fenyeget~seket~!~fvqf.t~tt~)ítqm-t ,~~~;~l iR:Q.& Y af ; emben ,lélekben. a m.eI1YnY~l ~~;pt :lr~~tfii'Sf:Yret~~~t ,

. .

'' .

! .

.

•

,

,

'

."

•

'

•

,

'

.'

"

,

'.

.

,

.~.,".

.

••

.

.

, .

.'

.

.'

•

•.

.

'

.

'

"

',.>..!.~'

•

• I .

•

•

•

"f

,

,•

i

,

~rtj~lÍo
;; "

.

I

"

, ' ""

,',.,:

"

,,'

.'

")\fi; azt ,áJptj'lk, hogy a, hál'ol)1~ág tana elhomályo~tja.és 1Il~­ gyengíti Krisztus jelleméről és lDlmkájá,r~1 való : eme : n~zete~l?t; s e~t' az , által teszi , hogy másoknak szüntelen egy, öszszene~ , i}lő ,ellentétes természeu'ö1beszél. Kisebbiti , az ő kegyességéneke~Wét. Belőle , }egfőb,b l ényt. csinálvlin, :; mint , ar,atyá~al, egyenIQl~nyt, . . .. ,az , (í trólljá,t;a hel.ver,véu, ,elforditja a lel~et .tőle m~t ,I~.ten leggyöJlgödel~b , imi~dó.iMól; . ,mint soklmJ kevesebb ért ~kv , dolgot, li~mályqa veti , az li feláldozó engedelmességét; s " az , egyetemes s.z.ülő iránti eg~é,sz tiszt~laténé!, hő szer~tet.éllél, és örömteljes önfelá1dozásál~41 . ll~tÍ.S ~llapot Hln t,at ,l,l,l'ra UéZYB) , hogy öt tiszteljük Az ,ő J~gfőb):> , ~s~e\1s~&'ébell yaló , hit t,elj esen ,öszszeférhetetlen ., , n,fiui~egyess6g .',és . p~ldá.s bu:tgúság e;;)zllléive~~ A lélek, i~, me1yet ,::\l'ra tanitotta;l?:, llqgy lit a~ , ilty"íval egyellló . fellségüpek és teki !ltélyüne~\: te~t, . . s. e ,Ileki . mint sZ.eretö nUllak , jelleme hatalm~í,t nem igen érezheti, ,kine:k , ~ . . , ' . , , _ .-,. , ,Ypl,t az eledele, hogy az ó atyja f1kt~l'atát telje!3itse. , Alélek, ~,m~l{ hozzlÍ szo,kof.t" ltogyöt a z Ílmidság legvél$ső ttírgyá v á :tegye, l)e),n kÖllyllyell ismeri fel h "lUle AZ imá.dás ,m i Il t áj á t, a legfőbb ~,~p.yhef vell;etö kfil~nz~. Az li jellerneL Öszs.zeférhetetienek ~" azok ~gye~i~ése ~n.varó, ugy 811yllyjl'a., lwgy egyik. " sem g'yako'rqlhlttja it .• , maga ;teljes e,l'ejét, ,a leU"eu. " , " " < ,. " ,; ,,_,' , -i\. , ~ár~llwíg t~11!l ,to\,;íubli va.~a~nipt a. JÜiszblS jelhHuét," ~W:;t l~l u Il,k áj ú..t is , oly viliigitt;":'llll tünteti fel, fi mely kevéss(k.:y,~vez it , ke~yességnek, Nem tesú fücz éljünak II kegyesség ~~~~ozili,~.~~. A~,~ ; ~~~lÍtja, hogy az ő l\iill~~téséllek nz volt a Jegfőbb" ,~~ja., l~fiY Istent. engesztelje ki az emlwITrl, nem pedig az embei;t,, ~ ; ~te~~ 1.~Cfl.~t .ta.l1itja, hogya~ emh eri Qoldqgság , legrettelltőbll , e~~Mége az lsteni igl1.Zságospág , 1i:Öv~tE'l~s~ibell .és ftmyegeNseibep f~k~~:)őll(r~ az , eD?-~)ere~e,t alTa :v\ez(jW, hogy Krisztust, illká~9 ~~t., 9~c,~l.i~;~f ),l?,g~ . '" M~e~e~ése\ille,~ ~e~felelt, 'p e felly~getése~ef e~~tvB'f:tM~~~Rt , Ht, ffIl~lJeri ,lélek,be).l i~ llle~Yl,ly,ei, a~~':ít "iJ:a1ftt; ,sr;,~{et~~:~t , E,, " , t1 ! ölllQgtöh\W,~, lát~~~;: b~~SWJ,ll) .itm~&YR~ ''' ' s na~' Qbb ' ~:, . ' " l . ek : 'a, ~, " ( JU.~ i.,: j

,',

,

,.

>

" .

-

•

'

.

,..

. ' ' . '

.

_.

.

.

'o."

'

. -

.

_.

.

"

.

,

'

,

.

.:

,

,

.

,

.. '

,

,

'

tus sie'rt~etl~sei által'" á 'pókol tüzétől megmenekülhet,.' mintha 'az ő béfOIYásá' ~lÜtl íiz .égi szellemet, a. buzgóság lelkét megnyeri: Vaj'jÓIÍ egy 'ilyI:J11 ,rendszei' ' ke~vező- e egy nemes és mindig fejlődő kegyesség're 'úezve't ; ",. 1 , ,', ' " , • "." Egy1íis -ldtérest tán Illeg ' fognak engedni nekem. Én e fejezetet azzrilaz at'tláiIos ' észrevétellel szeretném béfejezni, hogy mi a mi Jézus Krisztusról való nézeteinket vonzóbbaknak tekintjük a hár'ÖinságÚineiriáLMi úgy érezzük, hogy nagyon sokat veszitenénk, ha . azt a határozott jellerilet és ' szelid fényt, a ' melyet ő lelkünknek ny~jt, felcserélnök azokkal azaval'os és kinem egyenlithető dicső­ ségekkel ~ 'a melyekkel ama i'endszer őt feh'uMzni igyekszik , Az unitárismus szel'int ő oly lény, a kit meg lehet érteni, mert ő egy lélek, egy ' öntudatos természet. A lli.iénkkel ellenkező hit szerint pé'dig ' .Őkéf 'hasonlótlan lélekből ös~szetett felfoghatatlan lény, ' a ,. kiben 'egy:ésülvevan eg)' véges és véget.len ternlészet, egy gyarló és túdaUan ' s egy mindenható és mindenttudó lélek. És vajjon ' égy ily lény illő tátgya-e 3Z emberi gondolatnak és szeretetnek? Egy más fontos megjegyzés gyanánt még azt is hozzáteszem, hogy ini Jézust a helyett., hogy három homályos és érthetetlen személy közül a másodiknak tekintenök, az elsőnek ' és legjelesebbnek . . . , tartjuk az , ő cselekvési körében, s igy ő előttünk kiváló ragaszkodás tárgya; a melyre nézve hozzá hasonló , vagy versenytársa nem léü~iik.Előttüllk ő élső az Isten fiai kÖlIött. ; legközelebb cíll az atyához, s hozzá leginkább hasonlit.Ó }f'gelső az Isten kegyelmr.nek és jótekonyságának ' hirdetői között, s általa a legtöbb jó árad a tel'emté'sre. Ó a legelső az Isten kegyében ' és szeretetében; it legkedyesebb az imádók és legkiválóbb a közbenjárók között E nagy mmdéhségben, ' a mely azért van alkotva, hogy szerzojének tüköre' légyeil, mi ugy fordulunk Jézushoz, lnint Isten legtisztább képéhez, i; :hálásanadunk néki helyet lelkeinkberi, de 'csak a ,másodikat I!.végetleu ' atya után, a kire ő maga irányozza a mi legfőbb szeretetünket. ' " ', " " '- VnI~ Most áttérek egy igen fontos tál'gyra. Az unitál;ismus elő'mozditja 'a kegyességet az által, hog\' az embern ek m i II t b íl !l o s n e k szükségeit kielégiti. A bünös szükségeit szinte egy szóval ki lehet' fejezni: Neki a teremtő kegyelméről való biztositásra van szükségé. Neki zálog ' kell a végre , hogyIsten a legtisztább alaku s z e l' e t et , azaz " hogy az ő jós:íga anjriyira önzetlen, szabM, telJes, erős ésyáltoihatatlan, hogy azt ai ő teremtményeinek ~

,

,

,

'

.

..

' . ! .

".

'.

:':

.

.

f

ol

•

az

tus sienvedései által ' a poköl tüzétől megmenekülhet, tnintha ő befólyása által az égi szellemet, ahuzgóság lell(ét megnyeri. Vaj'jori egy I ilyen rendszer ket!ver.ő- e egy nemes és mindig fejlődő kegj~sségre lIéive? ' ' , . ',' Egy kis kitérést tán meg fognak engedni nekem. Én €l ' feje7.etet azzal az ánlános észrevétellel sr.eretném béfejezni, hogy mi a mi Jézus Krisztusról való nézeteinket vonzóbhaknak tekintjük a hárómság ' tánéiriáL Mi ügy érezzük, hogy nagyon sokat veszitenénk, ha azt á határozott jellemet és szelid fényt, a melyet ő lelkünknek nyújt, felcserélnők azokkal a zavaros és ki !lern egyenlithető dicső­ ségekkel , 'a melyekkel ama rendszer öt felruház ni igyekszik. Az unital'ismus szerint ő oly lény, a kit meg lehet érteni, mert ő egy lélek , egy öntudatos ' természet. A miénkkel ' ellenkező bit szerint pédig ő két 'hasonlótlan lélekből öszszetett }elfoghatatlan lény, a kiben egyesülve van egy véges és végetlen természet, egy gyarló és ' tudatlan s egy mindenbató és mindenttudó lélek. És vajjon egy ily lény illő tárgya-e az emberi gondolatnak és szeretetnek? Egy más fontos megjegyzés gyanánt. még azt is ltozzáteszem, hogy mi Jézust a helyett, hogy Mrom homályos és érthetetlen személy közül a másodiknak lekintenök,az el sőnek és legjelesebbnek tartjúk az ő cselekvési körében , s igy ő előttünk kiváló ragaszkodás tárgya,' a melyre nézyc hozzá hasonló, vagy versenytársa nem létezik. Előttünk ő elsö ur. Isten fiai között, legközelebb áll az atyáhóz, s hozzá l eginkább hasonlit. 6 l f'gelső az Isten kegyelrtlf~­ nek és , j6tekonyságának ' hirdetői között, s általa a legtöbb jó árad it teremtésre. 6 a legeisö az Isten kegyében . és szeretetében; a legkedyesebb az imádók és legkiválóbb a közbenjárók között, E nagy níihdehségben, ' a mely azért van alkotva, hogy szerz'öjének tüköre ! leg)'éh; mi ugy fordulunk J éznsboL':, 1: lint Isten legtisztább kepéhez; s ':hálásan adunk neki belyet lelkeinkben, de csak a ' másodikat, á végetlen atya után, a kire Ö maga ininyozza a mi' legfőbb " . . . .. szeretetünket. . '. . . '. . , ';:: VlIi~ Most áttérek egy igen' f;ontos tárgyra. Az unitárismus elÖ:xPoz'ditja '3, kegyességet az által, hogy az embernek min t biln ö sri':e k s'iÜkségeÚ kielégiti. A bűnös szükségeit szinte egy 8z6vai' ki ' lehet fejezni. Neki a tel'emtő kegyelméről való biztositásl'a van sztikség~: Neki' úUog ' kell a végre ~ hogy Isten a legtisztább alaku s z Ei r 'et et , 'azaz ~' bogy aZ9 jó8fÍga anynyira onzetlen, .szabad/teljes, erős és váltoibatallau, hogy azt 'ai ő teremtményeinek ' .

.

., •

.'

bálátlansága és engedetlensége nem tudja ieljiilmnlni. · Ez a legyőz­ hetetlen szeretet, melyet a 8zentirás kegyelemnek nevez, és amely nemérdemre vár, hogy az el őidézze , hanem kiárad a legvétkesebbre is, ez a biínösnek" '(\''''Yetlen reménye, és alka.lmas arra , hogy a legbuzgóbb hálát el őidézze. Már most az Istennek eme kegyelmét, a mely az elt-évedt gyermeket felkeresi, ' s ' a megtérőt befogadja és megáldja, a mi hitünk oly tisztán és erélylyel hirdeti, a mit túlha.ladni nem lehet. liZ unit.á..rismus egy pillanatig sem figyel azokra a közönséges tévedésekre , a melyek e tiszta tulajdonságot el·homályositják. Nem akar hallani Istennek oly boszuló haragjáról, a' melyet. csak vérrel lehet kioltani , oly igazságosságról , amely vaslánczczal köti meg a maga kegyelmét, mig annak igényei teljesen kielégitést találnak. Hallani sem akar arról, hogy Istennek idegen befolyásra volna szüksége, a mely az ő kegyelmét felébreszsze ; banem azt tanitja , hogy a leggyöngédebb emberi szülőnek eltévedt gyermeke iránti epekedése csak halvány képe áz Isoon mély és elárasztó könyörületének a vétkező ember iránt. Az unitárius az isteni léleknek a megbocsátásra való lényegés és változhatatlan hajlamát ugy tekinti , mint a mely Istennek minden igéjéből kisugárzik, kiiJönösen kisugárzik pedig a Jézus Krisztnsküldetése'ben és kijelentésében, a ki azért élt és azért halt" meg,' hogy az isteni kegyelem kimerithetetlen hüségét kijelentse'; .. és . alájelentés .segélyével Istennek e tulajdonát látja mindenütt, ' li'iaga köm -'és magában. Látja a ' ~ ütő napban , az esőben, amely' roszta és 'h.áládatlanra egyaránt leszáll ; a békében, a mely abban a mértékben ' tér ViSzsza a lélekbe. a melv mértékben viszszatér Istenhez és a kötelességhez ; ' a könyÖliiletes~ég érzetében' , amelyöilkénytelen t-ámad az emberi lelekben az elesett és ' elveszett iránt; es -áz erkölcsi ösztönben, a mel} arra tanit, hogy mi eköIiyört szent elv gyanánt, az Isten végetlen szeretetének kifolyása gyanánt taplá1jük . Valóban áZ ' uniilirismus oly ' szilárdan állitja az .Isten kegyélniét, hogy azt "a vádat eme1tékellene, miszerint a bűnöstőlelvesZi~: ; biíii­ tetés félelmét .'. oly vádat: amelynek sémmÍ alapja ni~cs';;" mért a mi rendszerünk azt taniLJ'á , hOdy az 'Isten kegfelmenemosztoIio . . 'szern -gyöngédség, a' mely ' fájdalmat nem tud-Okozni; hane~·~·végtelén' ,bölcs · szeretet; a . niely a maga tárgyának ' ~aló~; ' é& :marad~­ d"Ó "javát 'ÓhAjtja, s következőleg ait óhajtjil.~; ' hogy' á \biínöS : először is teljeseil' tisztává váljék, a mely .nélkül szükségképpen, ' éS' változ. Szégyen; sZe1l:yMés éS. ' ~; meDYDyei ' ~tYáwlvaló '"$zamüze•

..

'.

, ~~~dl:j.tlla ~ r--észib~.riOy 'mó4:~1l ,a?;.r?nitAfi§IDUS: , hQzz,ft létr~ . legfértYe-

, ~~p)jpl1 ' ,Istellnekkegyel~ét és. ;l'Qegho-esátó jós~át; éS .e róla.. való lrijgi~)},~,sl'll o,da tÖl'ekszi;k, .h ogJ< gyöngéd él>, megnyugtató kegyes• •

A;ég~ti. éQl:~~szen ;

. hogy őszinte ., szabad · s~ere~tet tám;tszszon , a · :llt~rf, ,Q~kof)ik ~on, hogy megsértett ;szah~d , lltálatot a ;b\jn iránt, ,'~8!v.:),~~l't, . hogy ,a ,bűn biinteté~t yon maga , után; , hanem azért, :Inert .,(}q:' ll: ~~~ket ~ ' l};öpyörlUő ,atyától e1v41asztja. .• ... . ." , .. ' , _'' - ' Mi ellene ll!ondunli aháromság tanának azW:t, ~ ert -e Ih 0~· á-:l-f~~'lt.j:a. 'a.z;I~ten kegyelmét És ezt külölJ.bözö ~takon ~e~. " Már lá1tu# ~' ROgy ez oly nézeteket nyújt az Isten k&rmány,'7;at#ról, hogy alig foghatjtlK fel , hogy e tnlaj(Lon az ő jellemének ,i':észe lenne'- A: szeretetnek. vagy jótékonyi'ignak elve a bí;nös iránti . . .kegyel~lll-, a ~lJaga iegmaga,sztosabh ,al akj á.b an ; fi ezt hizonyára nem ,le~~t. q~ly lényt(:il várni , fl. ki mink et. eredelldö , biinneL: ~r~) t él~t­ :l'e , ~remt(ltt: .fl aki az ily gyarl ó ~ ,.erőte l en .t~nnéEz«}L ~'ilkö5eit : i}rö~ büntetéssel . fenyegeti. Egyjly..e'l ,,terellltövel a /i~gyele~e!lz méje nem .egyesülhet;söt azt Illondo.m, 110gy ily kormányzatala,tt azemb61'nek semmi kegyelemre H~ll~'5 szÜkséga; mert § ily tel~m · ui il'ántsemmi hódolattal ilem · tartoznék , és természetesen nem ,tudna vé~ket végbevinni: · vétek pélkiil p~ilig sem kegyele~re: sem -;ln~Qoc~~tásra nem lenne szükség,. E rendszernek szigorusága egy ,.

.~

••

'.J. ~""

_

_

' .

0.0

,

I , .

,

· alapra helyezné őt egy séftett lénynyel. A rüsz a te[~mtőn fenekl.~nék. . '. ! . Toyábhá , . a)1ár{)IDság ~Da .homályt ,vet, 1~t.e~ i ·~egYeWJ~re ~ooeljál:ái; _ált~l, a mint a· lll egbocsátht ~özqlve :hlijg,i" Ez ,~t ,~lÍ!tia '; ,h()gy Isten azért bocsátja mega bűnö~ ,bÜlltetég~tdP~!i . ~val , í lli9yenlősze!lvedést 'Jrapott egy ártatlau- léJ;lytől; hogya · billlÖS ~(lP.~iHl~sei:t el lehet mo~~Legy helyeltes szellve d-és~j által,,411elyek " ~ istewjg~sá8osságo t teljesen :kielégitik: És ez ." & ",)iegye~~p1 ter,.lll~e~e ?,U ,,:14it jelent a m~crboG-sát.ái;, lIa l:?lll azt, hogy a. sztil{)i~,­ ~~§t; , ~l'ejEl ai megtérö gyermeket .i szszafogadja? ~tan az.· .ti4Y9pltők~~ : ruháÍ0a f~l, hQgy énlemet igényeljen, ,8 joga legyeu. k.M~­ -tqi ' b~~it ,megho.~átani; . s il bÚllbánóllak ·Ist-en általi elf-ogadtatá, ~tr oly : e!é.gt~tel ,gy~nt m utatja fel, a ' mely méltó az őija ~de ­ •

-Pl~~p, ,És v~on

k8lli'elem, amely u ,abad és ki, n~l, i é!'d!}JPelt szer~UeleDt, nyilváIlosabbá, féuylőbbé le.sz- e ~ i ~) ~a~ jpgi)t ,~~ , .ér4eIlletüdv~~~iJll{ alapjává teszszÜk?, , , ~be~tt Ivol~f1r<€ J)~t4)sabb,; e~zkP?;ttalá1~h.i ;l végre, hogyallDak" ;~~;aba4:'i'. pUa ; A"bíinös iIálája, az 3 7 t jg~nyl(j,. uf,l}!ko~~)llJWl ib

.

. ~ ~t

,

,

.

!W:. ~ , <{i

. ~- -l5hJ ..t

;VH

~i

'" ';i Tüdóin,gzt j fé~'álf ' m'oil'dani, ' l:Ii:lgy1i.1iatOtn8~g· tan'ái riagf~jll!til: ' bi tja: . ké'gy~lhiétpilétt azt · tanitja,. húgy ' ő mh.gtt:-;gŰ!'ÍaÖ~oliolt a- bűntIste :liezvé 'heiyettestőlv ]1)e én ait felé~em, "hogY, á,2;t ·ar muit:i'~ kal' a mi~ 'itt ·a k~g;y~Ií?,í1lllek van tulajdonitva,-hem 'a higillőbb, :artá sem alkalmas, hogy' ázt: 'nyilvánitsa' éS a .szivbe-b'e'nyomja;; ! 'Ezt Vi ..:; lágossá lehet ;tenni az életbölmei'itett 'jJéldákkal. . TegyÜk' fél;- b'Ö'gy" valamelyhiteléző : ' bizonyos ' adósok iránti ' köJlyörülelesSégből" >rdbé•. szél "egj jó ',indrlilatu gazdag embert, h0gy ,ileki· azö'k 'helyetffiúsi'i sen. VajjoIi: ti~ ';a:dóSok ' n(,jm látnának-e Jiagyobbkön-yör-t, nein' étez-" l1ének-e mélyebb leköteleztetést:, 'ha · őketsiabádon ' és ' 5nkéí1tes'é~;' l11entenék fel ? És vajjon az ő bálájOk neníterjed-e · túl á; liÍtéléV zőn ahelyettesig ? Vagy tegyük fel , hogy vahálielyszilTŐneIh akáí'-'. ván engedetlen ' de gyenge ' gyermekét : megbüntetni ; '. egy erösebb gyermeket beszélnet'eá, hogy ' azt helyette elhordozza.;V'ajJör( a hi" bás nem látna-e megilletőbb könyöI't a szabad .inegbócsátásba:n',,--,3c mely egyehesén szülői · szivből ered ; illinte kerülő elengedésbeIf:,' és vajjon nem jőnce kisértetbe arra nézve ,hogy leghőbb szérete~ tével a nagylelldi szenvedő . felé forduljon? A helyettesitésnek eme folyamában, a melylyel . aháromság tana oly hangosan dicsekszik, az Isten könyörületessége öszszeszövődötteválik a helyéttes jogaival · és érdemeivel, és t á vol a b b i óka a mi üdvösségünknek. Ejo~ gok és érdemek k ö z. ele b b . vannak , láthatóbbak '. ésa dicsőséget kegyelemmel és' könyőITel osztják el a mi szabáditásunkra. Azok eltéritik a lelket az isteni jóságtól, mint it .boldogság egyetlen for~ l'ásától és csak mégrenditik annak reményét. Ez ' anynyit teszen, minta kegyességet gyarapodása: és öröme ;egyik "}egfőbb"eszközé~ től megfosztani. Semminek sem keIleneállant·a lélek ' és :IsülIüönyö~' rületessége között. Semminek,'sem l~ellene :. osztozni ' 'a:' ltöny.t}úel ·a·, mi .üdvezülésünk munkájábali. , A Krisztus .közheIijái·asát soha sem az igazság követelésének ,; . az érdem igényének kellene tétinteni,: hanem mindig a szeretethez és könyörIiei. va:ló :alkalmazködásaiil.tk.\ S!J;jnálom .kimondani;. hogy Krisztus, a ' mint őt ma. atomeg' tekiIiiii, épp.en ania tulajdon :gyönyörét rejti- ' el;' a melyet feltárrri nekÍl
,

i

gyéss'ég ~ sziláditására -? :.,

', ') :'.

,,

' I , j . ' j;

-', ~.,

' , : / . .: '

;';,-;~L ,,' ~f,

.... · .•

.

,

~.):"t... : ;

"'A 4ár.ómsághivők .azt l}epzelik, nogY :l'eridszetök11ek'Vlan;-e-g,y néz~te, :a mely;lr-iN'álÓ'lag alkalma'S'. al;rai ,.cbágy' a; :biiWJsliejnMk'4t ,'és'

. •

AZ UNITÁRIUlI

..

reJ.O,é~yt :qY1Jjtsqp., li~ ; lrQve.tke~öleg ~

hálát .. és .sZ!)Iletet~t .elQJ)l()~llitsa. E~.~,,~öv:e.tk~zQ~iŐk .azt "UlP~djá;k, · bogy ez egyv.égetlen helYéttesto ről : gQndosko~k : a : . b1Jp'Qs · számára, a kinél sem.mi sem tqd nagf,Qbb-. s~er~ . ·si/l.baJ;litá~t ,e.s2;kQzÖlni: d'l- megterhelt lelkiismeret számára. .. Jé.,. . zu:s.' a llárQIílság ,1BlÍ-sodik: személye levén:, ,alkalmas . volt .arra, hogy a .. pűnért v ége tI e n elégté~elt, adjon.; " és:.mi .a z,kérdik, , a mit az unitárisplUsban ezzel ,öszsze lehet . hasonlitani? - Nekem. csupáukét rövid, feleletre ;.Van időm. E l ő s z ÖT is . egy végetlen elégtétel tana, a ..hely~tt hogYl'eményünket felépitené, inkább , felforgatja; mert ez végetlen .;szigort tételez fel abban a. ·kormányzásban , . a mely ezt · megkivánja. . na én hinném azt, . a mit aháromság taná ' tanit,hogy sem a legkisebb hibát, sem a gyermek serdülő lelkének első bű­ nét ,n.em lehet megbocsátani végetlen engesztelés nélkül, akkor én ugy érezném, hogy .kimondhatatlan rémitő tÖl'vényhozás, és. oly tör~ v;ényekalatt .élek, .a melyek, miként a Drákóéi, vérrel vannak irVM s abelyett, hogy az uralkodónak egy végetlen helyettesrőlva" ló gondoskodását megköszönném, irtóznám azoktól · a tulajdonoktól, a melyek ily eszközt szükségessé tesznek. Azt mondják ugyan közön~égesen, hogy végetlen elégtételre szükség van azért, hogy a bűn . alávalóságára nézve illő . és mély benyomást gyakoroljon. · De arról, a . ki minden lelket teremtett, s . beléje fogékonyságo t adott, n~1ll kell ugy gondolkozni, hogy ' anynyira hiányzik nála a jóság és bölcseség, hogy oly világegyetemet alkotott , a mely oly rettenetes és lealacsonitó módot igényel az engedelmesség kisajtolására, a milyen egy Istennek bünért való szenvedése. . Félek, hogy ez a ' végetlen 'helyettesről való tan, a ld a bűn büntetését azért szenvedi el,hogy Istennek ellenünk való boszuját kijelentse, s igy fentartsa az ő _kormányát, anynyira ismeretes mindnyájunk előtt, hogy annak szigoru jellemét tekintetbe sem vesz ile Engedjék meg tehát nekem, hogy adjam elő azt önöknek új kifejezésekkel és új felvilágositá::;okkal. És ha,a . midőn ezt t eszem , megsérteném is . hallgatóim val,am.-elyikét; arra kérem, higyjék el nekem, hogy én ezt fájdalommal, és semmi má.s indokból, csak abbólavágyból teszem, hogJ' ~ igazság ügyének . szolgá.ljak. Tegyük fel tehát, ' hogy egy ÍAnitó . önökhez jőne, ' s azt · mondaná önöknek, hogya teremtQ, hogy az· p gyermekeinek megbocsásson,. egy bitótófát emelt a -mindenség közepére, s azon a vétkesek helyett nyilvánosan kivégzett egy végetlen lél)yt, ~ ő Jegfőhb istenségének ' osztályossát; . tegyük fel , hogy azt állitaná,.. ):logyez a kivégzés _azért lett létesitve, hogy a legV1~

y

I

• • •... ; ..

.

~.,··;

".

.

ALKALMAS. . .KIVÁLÓAlI. .... . , ,

71~ ,

•

lágosabban és legrettentőbben nyilvánuljol1 lstennek igazság9.ssága, és ,az a ,végetlen s4envedés, a melyet , az , Ő törvényei ny.ilvánossá tettek; s tegyük fel, hogy Ő még azt is hozzátenné, hogy az ,ég , ~íf föld minden lakóin.aJ, e. borzasztó látványra kellene irányozni. szemeiket" mint az engedelmesség és el:ény leghatalmasabb kik~nys2íe,:, l'itésél'e. Nem azt mondanák-e önök neki, hogykáromQlja "teremtőjét ? Nem azt. mondanák -e lleki, hogy e központi bitófa . hom{dyt vet a mindenségre; hogy az oly kormányzá~nak a szelleme, .a melynek megbocsátási tettei enypyire vérrel vannak irva, csupa ré-mület, s nem szülői szeretet; és hogy annak az engedelmességnek semmi értéke nincs, a melyet e borzasztó látványnyal kell, fentartani? Nem azt mondanák-e neki , hogy bál' önök . gyermekkorban vannak és tökéletlenek, de mégis tudnának nemesebb indokokból cselekedni, s a bünt magasztosabb nézetekből utáIni ; és hogy az angyaloknak, ezeknek a szeretet th,zta lángjainak , annáL kevésbbé van szüksége akasztófára és kivégzett istenre, az ők ,loyalitások .. lUegszilál'ditására? Ouök ily tanitásnál mind 'ugy éreznének, a hogy én ezt feltettem ; és mégis menynyire különbözik ez az elégtétel népszerü tanától ! E tan szerint nekünk egy végetlen lényünk van, a ki arra van itélve, hogy mint helyettes szenvedje el · a kel:eszt halálát, azt a büntetést, amely gyalázatosabb és kiválóbb az akas.ztófánál , s a me1y csak a rabszolgák és legnagyobb gonosztevők számára van fentartva ; és ő e büntetést elszenvedi azért, hogy az Isten törvényének rettenetességét kimutassa, és bűntől való iszonyodást iclézzen elé a világegyetemben. Figyelembe kell vennem, hogy a tömeg, a melyetant vallja, nincs hozzászokva, hogy azt e világnál tekintse; hogy rendesen nem tekinti Krisztus halálát bűn­ fenyitő kivégzésnek, az igazságosság végetlenül rettent{) ,alkaIIDa~ . zásának, a melynek czélja megmutatni, hogy nekik végetlen elég, tétel nélkül semmit sem kell remélniök Istentől. Az ő lelkök, egy • nemes ösztöIlpél fogva ez ijesztő nézetektőlelfordul és a ;sí?;en.vedő . s~el'etetéhez, önzetlenségéhez " erkölcsi nagyságáho:z; . és , sz.~p;~ ségéhez hajlik; s ilyen gondolatok által a ,keresztet ~. ~éke· " , Mla,. szeretet és remény forrásává teszik; s ez által gyönyőrüpéld,át nyujtanak az emberi lélek hatalmáról arra nézve, 110gy' az,. aJeg7i észszerütlenebb rendszerben is ahoz ragaszkodik, ami jQ . és ·,tJ.~g; ; tit,ó. ' S.okan l'etteghetnek 'attól a magyarázatt61,a melye~é~.:itt adtam;, de ,én nem tudom megkülönbö:z;tetni, hogy J'lZ ~i,n{ít~~ill,­ teJQ~n lCPlwe jgazta!an az elégtéte~ ~éps~er~, tal1~~ ".. . . j:t:~~k ~w!p.~ , •

.

,

,

den ~fe'lekezemieli; :lféi esitét1yt " s~l'nálók megbotránkoztathi :-" \üjr; l'tié'g , l

ífi~bb:;'fájlalomcközÖs hitünk ' 'téhilottsá.gát", ~> melyet "kifejt(jnii "nia' kéhy~zetítve ' éreztém ma:giuiiat. ' ; , ,'; ';'. ;,: ,-" ,, -' ,::: ., .~ ; A,v'égetren élé~tétel ' tarta ' elIe11 'még ' 'egy más o ct i le ' eÍlénve;j , té§@l is ' vati. ' IHt' mi azt apr6ra megvizsgáljUk;s kétes :kifejezéC:

seiMI megszabaditjuk, akkol'semniivé lesz: ; 'Etah 'csltl)a gúny. A Mromsá:ghivő aztmoI1dja> nekem, bog)' nekünk e rendszer szei'i:11t végetlél~': helyettésünkvan ~ hogy' it végetlen: Istennek'tétszett . á; nú - ., bürttetésünket lllágára veill)j, s következőleg a> megbdcsátás 'biztös~ . sá lett, De én itt azt kerdem tőle : értem-e ' én önt? Azt: akarja' ~ e : . . ön móndani , hogy a nagy Isten , a ki soha sem változik ; a kinek boldogsága ügyanaz volt te5Iiap , az ma és örökké, hogy ', ei ' az ' örÖKkévaló ' lény val ó s á g g a l .magára vette .az én ' bÜheim büntetését, va 16 s á gg a l szenvedett és ineghalt ? 'Minden kegyes ember, ha e kérdésselsarkalják; azt fogjamOlldani ;. N e m. Mit jelent 'üj ~ hát a' végetlen elégtétel tana? Hát ezt : Isten egyesitettem'a:gával a mi természetünket, vagyis egy emberi test et és lelket; " S e7iek viselték el a szenvedést a nii bűneinkért ; s az e z e k k e l " való egyesülésnél fogva azt lehet mondani , hogy' ,Isten maga' hordozta el. nyen formán e magasztalt rendszer csak szavakból áIL ··A vé, getlen áldozat gyarló embernek bizonyul, és Istennek az' {Lldoi':atban való l'észvétecsüpa ' költemény. Egész tisztelettel kérdem: Adhat-e ' e tan csak egy pillanatnyi megnyugvást is egy elfogulatlan, gondolkozó ember lelkiismeretének? Nem ingat-e meg minden reményt az által, hogy az egész vallást gyanússá ésbizonyta~ 1anná tesZi? Kénytelell vagyok kimOndani, hogy én ebben a fenségesSégilÉik,' a bölcseségnek vagy szeretetnek semmi · khiyómatát, ' seniini Istenhez ' riléltót nemlátol, ,. s ba én ezt ama nemesebbhlt- ' . tel ös~s~~hásonlitomi ri. mely szemeinket és sziveinketlsten lénye:': ~s ' kÖilyörületességére mint egyedüli reményünkfe irányozz3i,bámülok, ~ogy . v~lakí 'kiváló hatást ' tulajdonít annak : miht oly ';yal~ lásnak, me1ta bűnösök számára van, s ' mint öly eszköznek, 'a m'é lj ' a :U:llket 'kegyés · biza:lómmal és szeretettel tölti el. Jól tudom; litigy , .. . némelyeka:zt fógják hlondani, hogyén,' niidőhegy vegetlenelégtétel tanát _el'Vetém, niegfosztommagamat az i'sterti kegyelem' niinden l'einéI?-yétől. Az ilyeneknek azt mondanám; önökesotbát e-jtenek Isten kegyelmén. Én félelem nélkül bizom mágamata kegyelemre,. .Én kivánoÍli, }jogy Krisztus érettem.. közbenjárjon. Én az ' ő hozzám való vi'szöny'át Isten 'legsZivesebb íntézkedés(,l ek tekintem. -Általa "ke,

,

,

-

,

,

gyelem.' és ,i gazsig'"ll jiHlóziám . az : égből,.s ugW' itekintell! >az! iiíi ha-': rátságára, ' >Dlintegés~ ' jövendő . létem legmagasabb 'l'endü .áldásaira'.f' De"nem kérhetem .. és' nein merem " őt a1':&11 kérni.; . hogy· a~én\' hű;> : ... neimért :Végetlen .elégtételt :adjon ;h'ogy Isteni' haragját 'lüengesztel~. je~ ; hogy, 'a mindenek atyját sajátgyermekeivel·. kibéki:tse; ' S hogy előttem az ,isteni kegyelem 'karjaitmegnyissa, melyek engem létem leg;első . pmanatától kezdve. körülvetteIrés hordoztakAz ' én remé~' nyeinnek alapja a . ter· em, tőnek .· lényeges' , és határtal,ari Ir egyetm e', s ennél' biztósa:bbaLnekem a mindénségnemnyujthatJ ,i' IX. Mármost rátérek ; amaz utolsó . vizsgalódásraja· melyet,nekern e beszéd kerete, ·megenged" Ez több szor volt · ,ugyan édritve, de megérdemli, hogy ,tisztán előadj am. Megjegyzem . tehát,"hogyaz , unitáriSínusélőmozditja il. kegyességet, mert .e sz s z .0:1' it vall ás.: Ez . alatt nem azt ' éitem, hogy 'annak , igazságait tölréleteséÍr· fd :le- ' het . fogni ; .mert a természetben . vagy vall:Lsball 'egyetleu ltárgy sj,ncs~ olyan, a melynek a mi gondolkozásunk ' határain túl szánitahin vi- : szonyai ne lennének. Azt értem; hogy aunak igazságaimegegyeznek egymással és , minden felállitott igazsággal. Az unitárismus öszhangzásban áll a kijelentés nagy és tiszta elveivel; az emberi természet · törvényeivel · és .tehetségeivel ; az erkölcsi érzelen1 sugallatával;é8 azzal- a ' világossággal; melyet a mindenség a maga sier'zőjének jellemére vet. Mi e tant vallhatjuk; a Iiélkül , hpgy önina,.. gunkkal ellenkezriénk, a nélkül " liögy él'telIili és erkölcsi,' tehetségeink ellenfellázadliánk, sa nélkül, hogy keblünkben az isteni intő . szózatot elhallgattatnók. S ez kimondhatatlan jótétemény; mert egy oly 'vallást , amelyenynyire öszhangzik az észszel ,lelkiisme" l'B.ttel és egész szellemi lényünkkel , egyetemes birodalomnakalap~ ját , vetette meg a kebelben; és a sziv; semmiellentmoridásra nem' találván az értelemben, kétség és félreértés nélkül teljesen és öröm;. mel' vonzódik teremtője szeretetéhez. . .... ,. .'. J , , ' :, .. 'Mi azt: hozzuk fel a: báronlság ellen, a ' mit mindig felhoztak ellene, 'hogy az ,ellenkezik az észszel · és azt lealacsonitja ', s . igy.'.:ar leiket legroszabb ·gúnynak teszi' ki . .. Ennek védői . közül ' némelyek; a'1kik bátrabbak voltak, mint okosak' ' az· értele1D ' alávEit.és:é. i l' : , " még" ugy ajániották ' mintelJkészületet ;annak elfogadásáta . ..®i:l1i~k! kiv.áló tana · erős:iak · a 'mi .értelmitermeszetünkön. ·.Három',s'zerné.;i lyét ,a ikik együtt annak' Istenét teslZÍk' ,"' vagy három értelefu nél, nem: Jelentő ?hangra kelh 5feIdara'lroJni;, küli :különbségre ,.:. . ' vagy" hll:.! némI!·.lilik.or:'ezejr ., :hárlnn ,öJitudatos iiJenyt li.eszu.'e:ki;:.;''8. kikét! •

•

7'~'

AZ uNITÁRIUS KBRB8ZdIfY "' lVALLM ','A-' KBGYB8S~G .(pOLÁSÁllA

semmi embéri ' iÍliesterj:!égvagy ' metaphysikai leleménye"ség sem ,tud egy ,t 'é:ny Ii,y é :ol\raszt[l,ni', a kiket 'valósággal nem lehet egy léleknek tekinteni, 'olyannak, ; a;'. nielyneköntudata és e g y akarata ·legyen. Mári most ,az oly ~ vallási , rendszer, . amelynek alapelve sérti az értelmet, igen természetesen ·egyátalában e kiváló jeUemvonáshoz alkalmaikodik, és külön os en észszefÜtlenné lesz . . Ugy látszik , hogy , annak, a ki a maga hitét bármi tekintetben annál a , bizonyitéknál fogva , kértytelenvédelmezni , .hogy az emberi értelem az eset által anynyira , megromlott, .!hogy a vallás dolgában itélni nem alkalmas, és hogy Istent tiszteljük, ' midőn elfogadjuk azt , a mi az értelmet megbotránkoztatja, annak semmi védelme nem marad az öszszetornyosult oktalanságok ellenében. Ez elvek szerint annak a vakbuzgónak"a ki igy kiáltott fel: "Hiszem mert lehetetlen", méltó jogczimevolt akanonizálásra. Az ész sokkal istenibb tehetség, mint hogy azt büntetés nélkül bántalmazni lehetne. E szerint, a mint már láttuk, a háromsági tan sok lealacsonitó tévedéssel békózza' le magát; s legtermészetesebb szövetségét a kalvinismusban találja fel, ama kegyetlen hitben , a mely megfosztván az Istent kegyelmétől és az embert telJetségeitől, a keresztény vallásból kinzószert csinált a félénkek számára. kétség és gúnytárgyat a keményebb szellemüek számára. Ismét azt mondom , hogy az oly tan, amely aZ észt anynyira sérti, mint a háromság, annak védőit még sokkal gonoszabb gunyolódásoki'a késziti elé, abban a mértékben, a melyben eZ a lélekbe befészkelődik. Ez leontjaaz igazság és hamisság közti különbséget és válaszfalakat. Beteges izlést teremt a csodás lelkesültség költeményei , tulzásai, meglepő titkai és vad álmai iránt. Lerontja az igazság egyszerü, tiszta, és vidám szépsége iránti hajlamot. Különösen midőn az értelem lealacsOnitását a kegyesség ténye gyanánt tanitja, nem csodálkozhatunk, hogy a legdurvább babonákat kiaknázzák, s a tömeg kegyetlensége lépést tart a csalás és \lakbuzg.óság csalásaival: Az egyháztorléiléte a legjobb magyarázat az ész ~s vallás egymástól való elválasztásának ·eredményeire nézvé; és ha á jelenkor sok oly babonától szabadult meg, amely alatt a , keresztény vallás és az emberi természet századokon át nyögött, akkor ennek szabadulása nagy · mértékben annak köszönhető, hogy az ' ész a maga hoszszasan sértett jogait viszszanyerte. . Teméntelen az a sérelem, melyet 'az észszerütlen tanok, ha az emberek teljesen hitték,a ' valláson elkövettek. Az emberi léleknekegySége van. Anna];; : külön tehetségei megfelelnek egymás,

75 '

nak. Egy élet hatja ·át;s annak 'szépsége, elleje-,; növekedése -sem.. mitől 'sem függ anynyira , mint elveinek öszhangj'ától és, 'együttes müködésétőJ..I!~zt bármelyik tehetSégére nézve, különösen ' pedig ! a~ . ész nemes· és különböztető tehetségére · nézve' . megalázni an'yn}li;: mint azon áta l ános sérelmet követni el. NinGs bamisahb nézet annál; mint hogya sziv nek 'az értelem törpitése által . kell gyarapodni; hogy a zavaró tanok a legjobb táplálékai . a kegyes~ ségnek; és bogy a vallás bomályban és sötétben tenyészil{ legbnjábban. Az ész Istenért, mint annak legfőbb tárgyáért lőn adva ;s éppen érette azt ugy l,ell tartani, hogy szent, ép, és, felvilágo'Södott legyen, hogy védve legyen az emberi viszszaéléstől , s szelid ., önbecsülés hassa át. . A · lélek soha sem müködbetik Qly sil{eresenés .örömmel, mint a mikor lllinden tehetségei és érzelmei közremüködnek; . a mikor valamely nagy és lelkesitő , tárgy gondolatot és .érzelmet; észt és fogékonyságot egyaránt felhiv .. Soha sem ' tudja mag,ít egész erővel Istennek szentelni, ha a vezér-tehetség oly lényt lát benne, a mely őt megbotránkoztatja és niegzavarja. Nelüink öszbang kell a mi benső természetünkben. Nekünk oly kegyesség kell, amely a világosságot és melegséget egyesíti , s a melyre az értelmi tehetség jósággal · tekint. Mi a vallást ugy kivánjul\ eléac1atni, il. mely az értelem legtisztlíbb pillanataiban, az ' igazság . vonásait tisztábban· kitünteti; a mely ingadozás helyett erőt és állanc1óságotgyüjtaz emberi lélek haladásából. Mi azt hiszszük, jlOgy az unitárius keresztény vallás eszükségeket kielégiti, s ezért becsüljük mi azt" mint a kegyesség legjobb ' barátját. . '. . .'.' Előadtam ezekbeIl azokat a főbb okolmt,a mikre én az noitál'ismusigényét 'alapitoll1 a végre, hogy az afelvilágosodott, mély és boldogító kegyességet előmozdítja. '.. . ., .• .' Azt kérdi talán már most valaki, hogy miért becsüljük ~lli a mi rendszeliinket és miért épitünk templomokat, snn'ak, terjesz,~, tésére,? Ha megengednéknekem, hogy magamat , aZ0nlelküsmet;G:-: tes 'unitáTiusok nevében fejezzemki, a kik tanjokat· saját:'szivökhöz 'és' életökhöz, szabják, akkor ' igy felelnék : Mi: ' azért . becsüljük és ·azért szeretnők eltelIjeszteni a ,mi nézeteinket, mert(·, -azL hisz-:szük, hogy az sokkal ' nagyobb dicsőségben , jelenti' ki ·az Istellt; "és: ookkalközelebbviszen minket ,hóizája,. Inint' •bánuely .más ..•·Mi e~y m'éiy:1szü!tség tudatával bh>Ullk, ', a . melyet" ;it teremtett !.,dolgO'Iíl .ki . nem elégitene~; ; 'érezzük egyi tö:kélete~Hérty szükségét ;~ f\ i\ ,J.dbelli ·A

,

mir erőDk ' éSij '8ZÖnete~ünk

,ö~~p0j1tosulhatr. egyminilenhatÓ". aty,á'ét. 1'!a kib:en ; ~ 'mi,· gya'rlő~á;gainID; tökéletlenségeink . és bánataitlk l,me'Íl1he""

lyet;;talájmvID I··éS,lilyen- '.l:é'nyt· és:..,atyát az qlnitárius ,keresztény : iVa:I~; Iás.i 1411it élériILd~zértwbé(;süljük 'mi , azt mindelil~k fe}ett: , Mi ,minden más jóval szakithatnuk;' Elvieelhetjük az élet le~szebb kilátásainak b:esötétülését. " ,D e az :E g y' Istenről · :és aty'áróbszóló :eme: tisz,ta vi• gasztal6 tandrágább , életün.1mél;, és, ezt liem' hagyhatjulv Előttünk e "hit ,1í1tal miflden szebb-é , válilc 'f lyen , atyátó}' szármf\.zván; ,létünket megbecsülbetétlen.. adömátiynak tartjuk. Mi a mi. ' atyánkkal mindé~ : nütt talállwzunk, s az ő jelenléte, ,miként it nap , megvilá~itja ös:vé;- , llyeinket. Látjuk őt az ő munkáiban , halljuk az , ő· magasztalását emelkedni miuden lépten-nyomon, a 1101 járunk. . Közel érezzük, őt. a, mi :magányunkban, s néha gyöngédebben · érintkezünk vele ; mint a minő" ali, emberi barátság. LM,juk ·őt kötelességeinkben ;:'s azokát annál 'örömestebb teljesitjük ; ', mert .eza legjobb ' adomány" a ,mit mennyei jóltevönknek felaj ánlhatunk .. Sőt bár szomoru .a bűn tudata, de még ez sem forgatja fel a mi hékénl\et ; mert mi az Isten kegyelmében, a · mint az J ézus Kri sz tusban nyilvánult , ldmerithetetlen forrását látjuk . az erőnek , tisztaságnak és ,megbocsátásnak mindazok számára, . a kik c mennyei ajándékokat gyermeki biza~ lo.mmal keresi l" K bit által egy új , a természeti ·érzelemnél tisztább . és :nemesebb jótékonyságot érzüTik támadni enibertársaink iránt. Az egész ' emberiség iránt gazdag és szabad szeretetet látunk lüáradni a közös atyától, s e ,szeretet által illetve mindenkinek oarátai vagyunk. Egy ilyen jó atyától , . a milyenben mi: hiszünk, semmi jó sem igen nagy avégre, hogy azt II világ vagy .' a ma- ' gunk ,számára ' ne vál'hatnók Mi reméljük tőle az ő saját. l elkét, a ;ll'lit aző legnagyobb ajálldéMnak tekintünk;· reméljük , azt.'a boI" dogságot, hogy az atyával és a finval ' való lelki egyesség:ben mín": dig elöhaladunkaz igazságban és erényben,erőben és szeretetben. Az't' .anondják ugyan, hogy a mi hitünk az utolsó - órában . nem bizo" nyul "horgoriynak. De mi ismertünk olyanokat,a kiknek végei válását ez 'megdF~sőitette ;: s ennek · erejéről való tapasztalatunk ,á .ll1égpró. hliltatás 'és :v·eszélyközépette ·'bebizonyitotta, . hogy ,az ' 1llegfelel az emberi teflHészet minden sziikségeinek ;Mi .nem kételkedünk . azon, hogy e hit ősziIite ' követőine!M halál csak átmenet lesz ama ' csen(1e8, tiszta· é80römteljes hajMkokba, 'a melyeket.. Kriszfu.tsaz ' ő tar nitványainak !készitett. HeméljJÜk, ,hogy . 0tt · e.11ag(Yi , és jó s!ilabadit6valtalálkozunkA::hit . s·z(tmeivel !'miár is ·lútj:uk;. a mint , ő égíes sz~" •

•

r•

·

,I_:

...

~"

·.; "'''·~.,

?": fo

•

>','}J

I.. ~§ ~ ,'(

.,""" .... .

~

•

",:>"

.'

,

.'

-

-. , .

retette}' 'maga ' köm} tekint mindaoon különböző· :nézetú.ekre:, akik az Ő . szélleol'ét befogadták. Az ' ö szelleme ; az ő ,mellBlyei atyja akaI'ma iránb · nemes -~s teljes odaadás; a z ' 6 . egyetemes;, felül
jótékonysága , a melylyel a maga rés?éről szabadon áhtozta vétét, életét · az em berj~ég . iiid-vösségeért ; ez isteni szeretet , .~ 'Bem .a hitformák, n:evezetek .és alakok ~azok ; a melyek akkor az ő kivái;ó t et szését megny.(;)rik · Mi hiszszük, hogy e szellemet feltaí1'áljnk minden' felekezetü és nevezetü emberek t ömegénél ; s azt is hlsz~ szük , hogy azok, a kik min ket most kárhozt atnak, felismerik egyk or: a rettegett . unitáriusban Krisztu snak ez egyet.J.en ismertető jeJ€t, ,9 iid:v.özli'k őt a mi közös urun k örömére . . . EIMfltam ezekben azokat a nézeteket, a melyekkel mí ez épületet . felépit ett-nk. Mi Istent di csőíte ni , s a tisztáblJ, nemesebh és holdogabb kegyességet elő m ozdí tani kívánjuk. Még ua e tanban t évedünk is, azt hiszszük , hogy ez indokol< fedezni fog nak minket a hibáztatás ellenéb en ; s lefegyverzik a tür elm etl enséget , am ely miJlket e föl. . dön az egyházb ól, s a mellnyb en a mi atyánk házáhól kizárni óhaj t. Bevégezzük ugy, a mint elkezdettük e7. épületnek az Egyetlen él ő és igaz I stennek szentelésével. Mi az ért emeltük ezt a mi magán házaink közep ette, hogy emlékeztessen teremtőnkrö . Azér t épitettük e szorgalmas városban , hogy a kegyes elmélkedés és im a számára menhely legyen. Mi ezt az örökkévaló királynak és atyának, a királ yok királyának és m ak urának szenteljük Felszenteljük ezt az ő egységének , az ő hasonlíthatatlan és osztatlan fenségének. Szenteljük az ő i:izabad , meg nem vásárolt és ki nem érdemelt kegyelme dícsőitésén ek. Szenteljük Jézus Krisztusnak, az ő szeret ete emlékének, az ő isteni erénye gyakorlásának, amaz igazság hirdetésének , a melyet ő vérrel pecsételt meg. Szenteljük a szentléleknek, Isten meg'; zentel ő befolyás ának , a világosság és erő amaz égi ldfolyásainak, a melyek a kegyes lelket felkeresik és felüditik. Szenteljük az imának és magasztalásnak , melyről azt hiszszük, hogy a mennyben folytatódik és tökéletesedik. Szenteljük a társas isteni tiszteletnek, a ker esztény érintkezésnek, a szentek egyességének. Szenteljü k a ti szta erkölcs, közrend, józanság, egyeneslelküség és átalános jóakarat ügyének. Szenteljük a keresztény intésnek , amaz intéselmek, buzditásolmak, s komoly és gyöngéd l'ábeszéléseknek, a melyek a bűnöst feltartóztathatják és Istenhez viszszavezetik. Szenteljük a keresztény vigasztalásnak , amaz . , 198ozsagokn8ok, a, melyek a bánatot enyhitik, a bűnbánato t eleveni-:

.,

•

,, •

~ik,

's azémberi . éSlteszi.'.,. Hadd ',találjon ·itt a sziv rmvet: '. ;Hadd talá1kozz0k'; itt '"3z ,ember lsteilneh,ir 'H add ék imien ' mennybe ', áld(}zati ; iiíst:i gya.nánt a inagaszWás éneke;- a' hála a bűnbánat sohaja ,· a kegyelem imája <ég fi. szent elhátározás; 'hogy. nemzedékeken át ; a ' szülék fszent .hely ,gyanánt ~ hagyják örökségül e ·há.zat gyermekeiknek, a , !-hol "Isten feléjök 'forditotta az Ő arczát", s zálogot adott nekik az · ő örökké• való ' .szeretet.éről. . , -." , ·

•

• •

"

•

• ·•

,

• r

•

•

•

.•

,

•

n

-

•

··; ..

. .

1•

... i

'.'

•

;

• ••

•

'.

,

,.

· "'. ~-.

.

.

...

•

•,

,

. . ,t

:

~,

.'

·"·r,'···-r .'. : ,

,. , ,

••

-, ; ,

\", ;

.

,

·

.

.,

·

.

.. .

,

I .. •

'"

I

•

·,

.

..

:

·

,' ."

-

'

•

.

·, •

..

..

--

. : ~ {J "I'~_~

"

,

. •,

r:~,]

•

( \,'

.r ., . ,. ,

; ~:

• t

,

•

•

' \

"

-

•.. t

,' .

"

•

,' , " "

1,',, 1'1 "> 1

,

,.'

J

"

•

.

·

.. . , . · " ,

;

'l . •

. ., " .'~.

l·

.

.,

"'",' ., ....

..

,

••• .'

I

.

•

,--

'

.

,•

"

.r

. •

' ~." "

..

.,

. , -...

,

I IJ

'.

"1 . 1 '

,,

..

,,

'

,,

,

.'

· ..... t

j : "

. ..

,•

'

~ ,I

•

l,

, t · ''-;-,

'

..

.\O.

', '.

.\ ', ,l :., •

:1• ' :.

..

, ·,; ,it ... '.

.

.

,'i, . , ' .,.

·,-)··.~I _ .. -

!

. . " ·',-_--'.t_,.. . . . ,, . ' , '1 ,',1 (. ' '-'. :~ '-,.' " ,

'f,

.

,

. : .. '.'. . .

..

"

, '

•

• • • .

..

"1:'". ' - - r

"

""

" " . .. .,' ..

! " .'". J ,

· " " . .. .~.

,.'

, ••

"

..

••

~ofj'

!j,

, :• " " ,.,.,. ••

"

!:.

,

•

•

,"

•

' .

• .'. t

...

•

·-- "

'

· •

•

.

.

... -", .. •

,.

•

• ' , I ' ,'lj':"\ 1

·· I '

." ; -J "

.

•

I

•

.• '

., . ,. !

• •

,i ~ J)";

,':

•

.

, ,

, . ,

,•

.

. •

, . , .. ",);' ,'I

. .. .,- ...",

.

,

".

, ~,

. ... ,. ;

"'0

,

'

·

•

,

.'

' ! ri ·, ', , ...• \~.

.,' .

·,

.'

,

, ,. •

•

•

,

.' . .. ". ' '

,

,

,

,

•

.

•

, ..•

...

,.

..... ,

'

•

•

•,

•

.. . . · , . '. , ·",,' , .. .. ... .., ... .

•

'

,.

.'.

,

. , ,'

,.

•

,

.

I. ; ' . '

• ,

P', '.f'"'' ~r'.n~ .:'~')" . l!'"", ,.'.

,,

,

·

•

,

,

..

,

,

,

,. " ' \ '-" 1 . , . <.~

l l•· • •

. , .. ' , •t ·..

~

,',I, .. r •.•. ., , "I "

,

,

' .

..

•

, .. "'\ , . . .., ." .

-

'-

..

'

,

f, ;

' .

•

~.}

, •

..... , .

.d

.. ••

..

.

\

'\" ";'t.' j<"'

'

.',

,

•

•

.

.

•

,

,

•

, •

•

"

•

•

. . ..

_.

,'r .

..

" '• ,

'

.

•

•

.

I ~

o-o •

,

:

I" •

\

".

.

•

,

..

;

• •

!

,,• • , ~ ••.• , . ' , . 1 ' '

.."• c. l•.l ' : " , , · , . .. . . .

"~ "

' i

..•,

L.

.

•

• •

I:,"

•. . . . , ' • .. ' . ·, . ..,;A··

'

"

,

·

:~;1' ..

. ' j' l '

•

,

•,

,

.

•

I

~

.,

. ,' ,\

..

,

,

·

-

.

"

t •••

" .i . il.::

,

~

-

•

'

•

•

• .,•

,

"

l •

'.

,.

~

,

.. . \.; .'

.

•

. .,

, ,

~

•.

--',

~,

.. J

,

• >

,

•

•

"

,

,

,,

,

•

,

..

;'."

• q,

. .. ,

..

,

•

•

. .. ,

. '., ..•

.. ..... ... •

'.

•

:

.

•

,', I , · '• •"

,•.... '"

,

•

. . ."'\-.

,

. _. Hi, ". ; -

•

.

"

,

l.

•

' • 'r'. ,, .,. , ... ..'

"~

•

. .

.

,

,

,

•

•

•

•

,.

• · '.•

,

•

•

"

.

, .

..

.'.

•

,,

••

.

.

,

•

•

~

·

•

,

;~,;,:,;

• . , .. !

•

•

..

•

!

,, ,

•

,

..

••

•

I

,

..

,

,

•

·

! '

'

•

•

•

• .. . . ,. ... . . .· . . . . ,.

•

•

',t

•

-',, '".

· - ,•' . .

.,.{' ;

~

•

•

.

· , ..~ ..'1 ~'~/' , ..,' .• , • . 1 ··!,·

._I"'j'

.'I J

.-

,

,

..-: .... ,1

.

,

I , '):'~i

'