„Rajzait elegancia és bravúros rajztudás jellemezte. Nekem száz oldal kell ahhoz, amit ő egyetlen vonallal ki tud fejezni.” Márai Sándor
Zórád Ernő
(1911-2004) képregény-rajzoló, festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista A 103 éve született grafikus a művészeti nevelést a gyerekeknél kezdte (mesekönyvek, diafilmek), történelmi és irodalmi képregényeket rajzolt a serdülőknek, akvarelljeivel, varázslatos Krúdy Kalendáriumával és kivételes Irodalmi Pantheon sorozatával maradandót alkotott az irodalmat, művészetet kedvelők számára, és együtt emlékezett az idősebbekkel egy letűnt világra a Tabán-képeken keresztül. Első képregénye, a Karl May regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg. Ezt a munkáját egyáltalán nem tartotta sokra (mint mondta, "minden utálatom meglátszott rajta"); jelentősége abban áll, hogy ez volt az első magyar szóbuborékos képregény, azelőtt ugyanis Magyarországon csak képaláírásos történetek jelentek meg. A következő évtizedekben számtalan képregényt rajzolt (főként Cs. Horváth Tibor szövegíróval), amelyek a kor szűkös lehetőségei miatt csaknem mind irodalmi művek adaptációi voltak és néhány oldalas fekete-fehér folytatásokban jelentek meg különböző magazinokban. A hetvenes és nyolcvanas években néhány munkája teljes füzetekben, akvarellel színezett, nagyalakú albumokban, egész oldalas festményekkel gazdagítva látott napvilágot (1975-ben a Winnetout is újrarajzolta); ezek a füzetek – jobbára szintén irodalmi adaptációk és történelmi képregények – ma a gyűjtők féltve őrzött kincsei. Zórád alkalmazta először 1970 körül a kollázs-technikát, ami védjegyévé vált: a korhangulat megteremtése érdekében metszeteket, fényképrészleteket helyezett el a rajzok között. Rendkívüli grafikai tudása mellé széles körű műveltség párosult, ennek köszönhetően mindig hitelesen tudott megrajzolni letűnt korokat, a történelmi személyeket és helyszíneket igyekezett a legapróbb részletekig hűen visszaadni.[1] Vallotta, hogy egy képregényrajzolónak mindent tudni kell, minden tudományterületen jártasnak kell lenni ahhoz, hogy hitelesen mutathassa be a művének tárgyát. Olyan művész volt, aki nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelte művészi színvonalra. Zórád Ernő 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, az I. kerületi önkormányzat a "Budavár Díszpolgára" címet adományozta neki. A Magyarországon méltatlanul kevéssé ismert Zórád életmű olyan sokszínűen értékes, annyira minden korosztályhoz szól, hogy a Zórád család kötelességének érzi, hogy minél szélesebb körben ismertesse azt.
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Zórád Ernő Fülesben megjelent képregényei:
A barátság útlevél/1973 A csillaghajó üzenete/1984 A Jávai orvos/1986 A két Trenk/1990 A kiskirályok/1974 A majmok bolygója/1980 A podolini kísértet/1967 A titkos övezet rejtélye/1981 A törökfejes kopja A verhetetlen tizenegy/1978 Akli Miklós/1965 Ál-Petőfi Lehullt csillag fénye/1973 Ál-Petőfi Lehullt csillag fénye/1989 Andráscsik örököse/1977 Andráscsik örököse/1994 Aranyásók Alaszkában/1994 Az aquincumi lovas/1972 Budapesten harcoltunk/1980 Cyrano De Bergerac/1982 Dr. Moreau szigete/1993 Dráma a vadászaton/1966 Dráma a vadászaton/1988 Egy hírhedt kalandor a XVIII.századból/1968 Egy jenki Arthúr király udvarában/1980 Egy lány a fény szigetéről/1981 Family hotel/1975 Forró mezők/1966 Hajdúk kapitánya/1984 Jaguár/1965/36 Kisértet Lublón/1983 Kisértet Lublón/1993 Könyves király/1976 Négy békeszerető földlakó/1969 Névtelen vár/1979 Robertó és Julika: Kincsek a tengerben Szigeti veszedelem/1966 Tom Sawyer kalandjai Twist Olivér/1983/ VII. Emánuel/1976 Viperafészek/1978
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Színes képregények Könyves király Utazás Plutóniába Pompeji utolsó napjai Névtelen vár Az időspirál Winnetou Visszatérés a Földre Titok a világ tetején Doktor Diagoras A titkos övezet rejtélye Az ezüstflotta kincse Hajdúk kapitánya Sztrogoff Mihály A titokzatos automaták A Musgrave-szertartás Family Hotel VII. Emánuel Az utolsó mohikán A fekete marshall Huszárkaland
Önmagáról
Saját elmondása szerint a képregény műfaját eleinte utálta és lenézte, kényszerűségből kezdett vele foglalkozni; mégis, miután felismerte, hogy „a képregény az alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja", annak talán legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselőjévé vált, nagy szerepe volt a művészi értékű képregény kialakításában.
Élete és munkássága
Zórád felvidéki, elszegényedett, középnemesi családból származott. Családjának 1918-ban, Csehszlovákia létrejöttekor el kellett hagynia Nyitrát, és felköltöztek Budapestre, a Tabánba. Kiemelkedő rajztehetsége korán megmutatkozott, 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolában tanult Haranghy Jenő tanítványaként. Évfolyamtársa volt Ehrenfeld Miklós és Tóth Imre, akik később Michel Gyarmathy és Amerigo Tot néven váltak ismertté.
Zórád a második világháborúban a lovastüzérségnél szolgált Galíciában. A háború után kezdett a sajtóban dolgozni, először a Parragi György vezette Magyar Vasárnapnak, majd a Pesti Izének is rajzolt grafikákat, karikatúrákat. E lapok megszűnése után, 1951-ben került az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz, ahol kezdetben címlapokat rajzolt a Füles rejtvénymagazinnak. Első képregénye, a Karl May regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg. Ezt a munkáját egyáltalán nem tartotta sokra (mint mondta, „minden utálatom meglátszott rajta"); jelentősége abban áll, hogy ez volt az első magyar szóbuborékos képregény, azelőtt ugyanis Magyarországon csak képaláírásos történetek jelentek meg.
A következő évtizedekben számtalan képregényt rajzolt (főként Cs. Horváth Tibor szövegíróval), amelyek a kor szűkös lehetőségei miatt csaknem mind irodalmi művek adaptációi voltak és néhány oldalas fekete-fehér folytatásokban jelentek meg különböző magazinokban. A hetvenes és nyolcvanas években néhány munkája teljes füzetekben, akvarellel színezett, nagyalakú albumokban, egész oldalas festményekkel gazdagítva látott napvilágot (1975-ben a Winnetout is újrarajzolta); ezek a füzetek – jobbára szintén irodalmi adaptációk és történelmi képregények – ma a gyűjtők féltve őrzött kincsei. Zórád alkalmazta először 1970 körül a kollázs-technikát, ami védjegyévé vált: a korhangulat megteremtése érdekében metszeteket, fényképrészleteket helyezett el a rajzok között.
Rendkívüli grafikai tudása mellé széles körű műveltség párosult, ennek köszönhetően mindig hitelesen tudott megrajzolni letűnt korokat, a történelmi személyeket és helyszíneket igyekezett a legapróbb részletekig hűen visszaadni. Vallotta, hogy egy képregény-rajzolónak mindent tudni kell, minden tudományterületen jártasnak kell lenni ahhoz, hogy hitelesen mutathassa be a művének tárgyát. Olyan művész volt, aki nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelte művészi színvonalra.
Zórád nem csak a képregényben alkotott maradandót, 1952-től kezdve számos diafilmet készített, magazinokat, könyveket illusztrált. Sok illusztrációt készített kedvenc írói, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, és Móricz Zsigmond műveihez. Eredeti hivatásának, a festészetnek sosem fordított hátat, akvarelljeiből többször nyílt kiállítás (először 1947-ben Budapesten), itthon és külföldön egyaránt. Mesterien bánt a vízfestékkel és annak fedőfestékes változatával, a gouache-sal. Legismertebb és talán legszebb képsorozatán az 1930-as években lebontott bohém Tabánt örökíti meg (a képeket évtizedekkel a városrész lebontása után, egykori vázlatai alapján és emlékezetből festette). Művei Balassagyarmaton és Ipolyságon a Városi Képtárban láthatók.
Zórád Ernő 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend a Budavári Önkormányzat a „Budavár Díszpolgára” címet adományozta neki.
Tisztikeresztjét,
Képregények, diafilmek
Füles rejtvény-képregényújság borítók
