ZOLTAI LAJOS MUNKÁIB6Lt Radics Kálmán
E forrásközléssel tovább folytatjuk a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XIII . számában elindított, s Zoltai Lajos munkáiból újra megjelentető sorozatot. A kiváló tudós dolgozatainak nagy része ma már nehezen fellelhető kiadványokban jelent meg, s noha a levéltári évkönyvek példányszáma sem magas, ám a kiadás időbeli közelsége miatt az olvasó könnyebben hozzájuthat az ország más tájain is Zoltai cikkeihez. Az újabban fellendülőben lévő genealógiai kutatások megnövelték a családi címerek, s ezzel összefüggésben a heraldika iránti érdekl ődést. A témaválasztástz most részben ez az igény indokolta. Hasonló szándékból ajánlunk a kutatók figyelmébe néhány, a Zoltai-tanulmány óta megjelent címertani és pecséttani munkát3 is.
i A tanulmány a DKK. 3. évfolyamában, 1903-ban jelent meg (21-29. old.). A szöveget az el őző közlésekhez hasonlóan a korabeli nyelvhasználatnak megfelelően írjuk le. Zoltai a tanulmányában ajegyzeteket oldalanként újra sorszámozta, mi ezt folyamatos sorszámozásra változtattuk . Megemlítjük, hogy a Koncz Ákos és Herpay Gábor összeállításában 1915-ben megjelent Debreczen szabad királyi városi rangra emelésének története című kötet teljes terjedelmében közli Leopold adománylevelét a város címerének leírásával, illetőleg Rudolf címerb ővítését is . Zoltai a tanulmány megírásakor fellelhető heraldikai munkákat használta ajegyzeteiben némi pontatlansággal, amit itt helyesbítünk . -Br . Nyáry Albert : A heraldika vezérfonala, Budapest 1886 . - Yarju Elemér : Címeres könyvek a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában . (Turul, XX. kötet.) - Bárczay Oszkár : A heraldika kézikönyve . Budapest 1897. - Nemes-TacskándiCsergheő Géza : A címmerek fejlődése és nemei - Tekintettel a magyar heraldikára -. Turul, 1884. 61 . 1. 3 -Áldásy Antal: Címertan . Bp . 1923 . Magyar Történelmi Társulat, 64 old. (A Magyar Történettudomány Kézikönyve, Szerk. : Hóman Bálint, II . köt, 6. füzet) -Művészettörténeti ABC (Szerk. : Molnár Albert, Németh Lajos, Yoit Pán Budapest, Terra kiadás 1961 . 568 old. (Kumorovitz Bernát : A címertanra vonatkozó címszavak.) - Bertényi Iván : Kis magyar címertan Bp . 1983 . 128 old. - Bertényi Iván : Heraldika (A történelem segédtudományai (Szerk. : Kállay István) Bp . 1986 . 141-168. old.) Kumorovitz L. Bernát : A magyar pecséthasználat története a középkorban. - A Jászóvári Premontrei Kanonokrend gödöllői Szent Norbert Gimnáziumának és Szent Norbert Nevelőintézetének Évkönyve az 1943-44. iskolai évről. (Szerk . : Dr. Szepek Loránd igazgató . Gödöllő 1944. 281-361 old. -Bertényi Iván : Szfragisztika (A történelem segédtudományai. Szerk. : Kállay István Bp . 1986 . 169-193 old.) 177
DEBRECZEN SZ. KIR . VÁROS CZÍMERE Zoltai Lajos
Általában a czímerekről A czímer a mióta a harczos lovagkor egyéb szokásaival és intézményeivel együtt elterjedt s a hűbéri örökösödési jog megszilárdulásával bizonyos szabályok szerint szerkesztett mázai és képei kiképződtek : mindig a megkülönböztetésnek eszköze, a kölcsönös összetartozandóságnak, a kiválóságnak és érdemeknek, a rangbeli állásoknak, olykor a jellemző tulajdonságoknak ismertet ő jele és jelképe . Eredetét az els ő keresztes hadjáratokra viszik vissza. A XI . században kezdettek némely frank és germán főurak, fejedelmek a kíséretükhöz tartozó, talpig vértezett, zárt sisakot viselő lovagjaik számára ismertet ő jelül zászlóikon és paizsaikon bizo nyos tárgyak képeit és bizonyos színeket alkalmazni. Csakhamar az elébb még egyéni czímereket átvették az ivadékok s lassankint e jelek így családi, nemzetségi, tartományi, országos czímerekké, öröklött tisztelet- és ismertető jelekké váltak . A czímeralakokat, a czímer fejlődésének els ő korszakában a kiváltságos személyek, családok, testületek, egyházi és világi rendek szabadon, tetszésök szerint választották . Példájokat követték a fejlődésnek indult, vagyonosodó városok is. Így kelet keztek az ősi, önjogútag felvett czímerek. De a czímerek nagyobb része, adományozott, öröklött, engedményes, kegyúri vagy oltalom czímerek, - s ezek későbbi eredet űek. Csak a XIV. század elején jöttek használatba, a mikor a czímerek osztogatása a fejedelmi jogok körébe ment át, a czímerek pedig jogi hatátylyal ruháztattak fel . Ett ől fogva számtalanan keresték a fejedelmi kegyet, hogy ősi czímerek használatának jogát külön oklevéllel is meger ősíttessék . A városok pedig vagy védőszentjöknek képét, vagy az őket felszabadító uralkodó czímerét egészben vagy részben, vagy tornyos várakat, kapukat, vagy a növény és állatvilág hozzájok legközelebb eső alakjait, vagy valamely polgári foglalkozás eszközét vették fel czímerökbe. Debreczen legrégibb czímere A városok eme legszokottabb czímeralakjaitól egészen elüt Debreczen, Korpona és Trencsén városok czímere . Ugyanis mindegyikben zászlót tartó húsvéti bárány a főalak, a czímerkép . A bárány képe szemlélhet ő Szeged város czímerében is, de csak mint sisakdísz, míg a kétfelé osztott paizs jobb oldalát harántcsíkok, baloldalát pedig egy fél sas töltik be. ' Debreczen czímere a mai formáját kétszeri b ővítés által kapta. Az eredeti, az ősi czímer ez volt : Paizsban három csúcsú halmon álló, Szücs Ist179
ván szerint jobbra, heraldikailag azonban balra fordult, visszanéz ő, fejénél fénysúgárral környezett és első jobb lábával lengő, keresztes zászlót tartó gyapjas, fehér bárány . Ez a régi czímer ma is szemlélhető a városháza piacz-utczai szárnyának udvari oldalán, ahol is a kapu felett 3530 cm. magas veres márvány táblára a balra fordult zászlós bárány és 1563 . év szám van bevésve . E czímeres tábla ezelőtt az 1830-as években lebontott ódon városháza falában állott . Ugyanezen czímer képe fennmaradt a debreczeni nyomdából a XVI-dik század második felében kikerült némely könyvben is. Nevezetesen Méliusz Péternek 1563. kiadott Predikáczióiban . E könyv czímlapjának sikerült hasonmását közölte a Deb reczeni Képes Kalendárium múlt évi folyama . Továbbá Félegyházi Tamás debreczeni papnak 1583-ban újra nyomtatott A keresztyéni igaz hitnek részeiről való tanítás" és 1586-ban megjelent A mi Urunk Jézus Krisztus Újtestamentoma, vagy frigye" cz. munkáiban . A czímer eredete E czímer eredete okmányilag ki nem mutatható ; Debreczennek e czímer használatához való joga 1600-ig írásos bizonyítékokkal nem igazolható . Tudós történetírónk, Szücs István némely külső és belső körülmények és feljegyzések egybevetéséből II. Endre királyunkig, közelebbről pedig 1218-ig vezeti vissza e czímer eredetét. Szücs István ugyanis imígy okoskodik: A húsvéti bárány, keresztes zászlójával (Fessler szerint) II. Endre királyunk ezüst dénárjain jön elő hazánkban legelőször. Eme dénárokat II . Endre amint Schönwisner István bizonyítja, az akkori szokáshoz képest azon alkalommal és időben verette, mid őn édes Megváltónk dicsőséges feltámadása titkának tiszteletére ő is Jeruzsálem felé, hova ugyan el nem juthatott, vevé zarándoki útját. - A húsvéti bárány ugyanis nem egyéb, mint a feltámadott Idvezítő jelképe (már az ős keresztyén egyházban is ennek tekintették) ; a zászló pedig jelvénye a győzelemnek, melyet az élet a halálon nyert. Minden kétségen felül áll tehát - mondja Szücs L,t hogy II. Endre a szentföldről 1218-ban történt hazajövetele után, a néki vándor útja elősegélésében pénzzel és vitézek adásával hasznos szolgálatot tett más városok között Debreczent is szabadal mazván, ugyanezt keresztes hadjáratának örök emlékére ajándékozta meg czímer gyanánt, zászlós báránynyal . Hogy pedig a zászlós bárány Debreczennek II. Endre által épen a szóban forgó keresztes hadjárat körül szerzett érdemeiért adományoztatott légyen, abból lehet bízvást következtetni, mert II. Endre adományozott ugyan czímert a búcsújárás előtt is 1209-ben Varasd városának ; adományozott a búcsújárás után 1230-ban Szathmár városnak is, de sem egyik, sem másik város nem zászlós bárányt kaptak czímerül ; nem kaptak pedig azon egyszer ű oknál fogva, mert az adományozás ideje a keresztes hadjáratnak jóval előtte, illetőleg utána esvén, nem búcsújárási szolgálatok voltak jutalmazandók . Azt, hogy Debreczen csakugyan II . Endrét ől, nem pedig valamelyik kés őbbi olyan királytól kapta eme czímert, - aki hasonlóképen veretett a pénzére bárány alakot, - az alábbi körülményekb ől következteti Szücs István : IV. Béla pénzén a bárány ellenkező oldalra, (Szücs szerint) balfelé fordul s zászló helyett csak keresztet tart ; Róbert Károly báránya zászlós ugyan, de ez is (Szücs szerint) balra fordul . Ellenben a II. Endre ezüst dénárjain a bárány (Szücs szerint) jobbra fordulva néz vissza a keresztes zászlóra. II. Endre báránya szakasztott olyan amilyen 1 Szabad királyi Debreczen város történelme . I. k. 31 . old.
180
Debreczen régi czímerénen is látható, és akként áll - mondja Szücs István ~- amiként Rudolf és I. Lipót királyok kegyleveleiben is leíratik, - t.i. hogy jobbra fordulva szemléli a lábával tartott zászlót . Czímerünk inkább ősi, mint adományozott czímer Azonban, mint már említém, e czímernek II. Endrét ől való eredetét okiratilag bizonyítani nem lehet, sőt II. Endre adományozásának a heraldika fejl ődése ellene mond. A zászlós bárány kétségtelenül igen régi, talán II. Endre, vagy 1-2-3 nem zedékkel kés őbb uralkodó királyunk idejéb ől származó czímere a már akkor jelentékeny s némikiváltságokat is élvező lakóhelylyé fejlődött Debreczennek. Csakhogy önjogúlag választott, hihetőleg pecsét használatával, vagy pecsét használatára jogosító kiváltságlevél alapján szokásba jött ősi és nem adományozott czímer. Mert szoros értelemben vett czímeres pecsétek a legmagasabb köröknél is, csak körülbelül a XIII. század második negyede felé kezdenek nagyobb tért nyerni, bár e század els ő felében mára polgári elem és helyhatóságok pecsétei hazánkban sem vol tak ismeretlenek. Legrégibb ismert czímeres pecsétek nálunk Imre királyé 1202, Jakab nyitrai püspöké 1217. Patafia Péteré 1238, Miklós szlavoniai báné 1240 évekből. Biztosan tudjuk, hogy II. Endre 1224-ben az erdélyi szászokat pecsét használatára jogosítja fel . A czímerlevél adományozása pedig Nyugot-Európa-szerte a XIV. század elején, Magyarországban is csak I. (Róbert) Károly alatt kezdődik . De a XIV. században kiállított czímer adománylevelek nem tartalmazzák a czímerek festett ábráit. Festett czímerrel ellátott czímerlevelek csak a XV: század elején, hazánkban Zsigmond idejében állítatnak ki legelőször. Úgy, hogy nem a tatárjárás minden kultúránkat megsemmisít ő dúlásai miatt nem mutathatnak fel városaink 1241 előttről pecsét és czímer használatát engedélyező kiváltság leveleket ; hanem azért nem, mert ilyeneket az a kor egyáltalában nem ismert . A magyar Heraldika 2 mint legrégibb városi pecséteket ismeri Selmeczét 1275, Szatmárét 1325, Brassóét, N.-Szebenét 1328, Pest-Újhegyét (a kés őbbi Buda) 1337b ől. Kőszeg, Breznóbánya, Körmöcz- és Libetbánya czímerei szintén Anjou korabelieknek látszanak . Podhradczky József is, akire Szücs István hivatkozik, városi czímer könyveiben egyetlen városunk czímerének eredetét sem támogatja Árpádok korabeli adományozó oklevéllel. Az általa idézett czímerajándékozó, czímererősítő legrégibb oklevelek is csak a XIV. és XV. századból valók . Kassáé 1369, 1423 és 1453-ban, Bártfáé, Eperjesé 1453-ban, Pozsonyé 1436-ban, Késmárké 1463-ban, Korponáé, amelyben a régi bárányos czímer kib ővíttetik, csak 1609-ben kelt. Soproné ellenben 1340-ből való. Róbert Károly e nevezetes oklevelében megengedi Sopronnak, hogy elveszett pecsétje helyett újat vésettessen . Ám ez oklevelet nem számíthatjuk czímerleveleink közé, mert benne a pecsét ábrájáról nincs említés téve3. Podhradezky Pozsega czímerének eredetét a rajta lévő csillag és félhold miatt - kora nézeteit követve - IV. László vagy III. András idejében keresi, mivel e királyaink pecsétjein e két ábra is rajta van . Külön kell szólanom Szeged város bárányos czímeréről, miután Szücs István ezzel is támogatja felfogását. A szegedi halászok állítólag a Tiszából halásztak ki egy 2 Br . Nyáry Albert : A Heraldika vezérfonalai . 3 Varjú Elemér : Czímeres könyvek a magyar nemzeti múzeum könyvtárában. Turul, 1902 . XX . k. 83 .1 .
töredezett pecsétnyomót, amelyen a bárányképe is látható, eme köriraton belül : Sigillum Regiae Civitatis Szegediensis 1200 ." A derék szegediek aztán 1704-ben az ősréginek látszó czímeres pecsétre támaszkodva kérelmezték a szabad királyi városi jogokat és az új czímert. A cancellária elfogadta érvelésöket s bár a pecsétnyomó a legügyetlenebb hamisítvány, amely a XVII. század vége felé készülhetett, mégis Izélt értek a szegediek. Dr. Varjú Elemér Podhradczkyra czélozva, idevonatkozólag ezeket jegyzi meg : A pecsétnyomó meséjét szerzőnk is (t.i. Podhradczky) elhitte, azonban benne a czímer szokatlan formája gynút keltett. Szerinte a czímer árpádházi királyainktól nem származhatik, mert azoknak czímerében a szegedi czímer sasát és bárányát hiába keressük . Ellenben valószínű, hogy a félsast, úgy mint Kassának, Szegednek is II. Ulászló ajándékozta saját királyi czímeréből. Az évszám tehát nem 1200, hanem 1500.4 Bármennyire hízelg ő volna tehát Debreczenre nézve egy II. Endrétől származó kiváltságlevél : azt, hogy a bárányos czímert II. Endre adományozta Debreczennek, még pedig épen 1218-ban, kételkedve fogadni vagyunk kénytelenek, még ha nincsen is módunkban 1218 helyébe másik biztos évszámot állítani ; még ha le kell is mondanunk arról a kétes értékű dicsőségről, amelyet a római interdictumtól félő gyenge II. Endre palesztíniai hadjáratában való állítólagos részvételével aratott Debreczen. A czímerek jobb és baloldala
Mielőtt tovább mennék, illő tisztelettel rámutatok Szücs István egy caímertani tévedésére is. Nevezetesen idvezült történetírónk folyton és következetesen baloldalnak nevezi azt az oldalt, amely heraldikailag jobb oldal ; megfordítva jobb oldalról beszél ott, ahol a heraldika baloldalt érts Szücs I. aztán e tévedésében önkényes eljárással gyanúsítja Rudolf és I. Lipót udvari fest őit. Szerinte ezek a czímerbővítő oklevelekben foglalt leírás és az ősi czímer ismert ábrái ellenére a bárányt nem jobb, hanem balfelé forduló alakkal festették bele a czímerbe. Holott a czímerfestők szorosan alkalmazkodtak a czímerbővítő oklevélben foglalt leíráshoz, de követték azt az általános heraldikai szabályt is, amely szerint az állatokat rendesen jobbra fordulva ábrázolták . Azért, mert a heraldikában szokásos udvariasság követelte, hogy a czímerpaizson lévő állat szembe nézzen az ellenséggel, ez pedig tekintettel arra, hogy a paizst a balkaron viselték, csak úgy volt lehető, ha a czímerkép jobb felé fordult. Ru~olfczímerbővítése
Most már szólhatunk Debreczen város czímeradományozó okleveléről is. Azingatagjellemű és kegyetlen Báthori Zsigmond fejedelem Erdélyt és a kapcsolt részeket, ezek között Debreczent, 1598-ban Rudolf magyar királynak átengedvén, Debreczen városa új urától egymásután több igen értékes kegylevelet kapott . Legnevezetesebb az 1600. évi márczius 17-én Pilsenben, Wiczmandi Ötvös Lőrinci és Mocsári János polgárok kérésére kiállított okmány. Ebben Rudolf az előbbi királyok és fejedelmek által Debreczen városának adományozott kiváltságokat egytől-egyig megerősíti ; továbbá új kedvezésül megengedi, hogy a mag- és végrendelet nélkül elhalt polgárok vagyonát a tanács a helybeli szegé4 Varjú Elemér . U. u. 5 Csergheő Géza : A czímerek fejlődése és nemei. Turul. 1884 . 61 . 1. És Bárczay Oszkár : A Heraldika kézikönyve.
182
nyak ispotálya részére lefoglalhassa . Végül pedig a város régtől fogva" használt czí= marét megerősíti és kib ővíti, amint következik Mivelhogy kegyelmesen úgy értettük meg, hogy Debreczen város polgárai, régt ől fogva, mai időkig, városuk czímereként egyenesen fennálló égszínkék paizst használtak, melynek alján három csúcsú alakban felemelkedett zöld mező ben fehér fodorított gyapjas húsvéti bárány, szétterjesztett lábakkal a paizs jobb oldala felé előlépő höz hasonló lévén (dispositis pedibus in dextrum scuti Tatus progredienti similis), testének egész súlyával három lábra támaszkodva fennállva s els ő jobb lábát felemelve és meggörbítve, mintegy vállai felett fehér kereszttel csíkozott lefüggő és kiterjesztett veres lobogóval ékesített aranyszín ű kereszt rúdját tartja és hátra fordított fejével a zászlót szemlélni látszik : mi b őséges kegyelmünkb ől azon czímert következő módon kívánjuk b ővíteni, és díszesíteni, tudnüllik,hogy magaabárány ahalom felibe két kinyitott könyvön álljon . A paizs felett pedig királyi koronával ékesített likacsos vagy nyílt sisak emelkedjékki,és a koronán egytermészetes féniksz madár kiterjesztett szárnyakkal, felemelt fővel, tátott szájjal, mellén zöldelő borostyán koszorúval ékesítve, s jó illatú fákból, szárnyaival tüzet gerjesztve láttassék magát perzselni . A sisak tetejéről pedig egyfelől veres és fehér, másfelől arany és égszínkék rojtok és foszlányok, a paizs szélén lefolyva és azt ékesítve, ahoz szorosan illesztve legyenek .ó Meglepő, hogy Rudolf emez oklevele szerint a debreczeni polgárok által használt régi czímer báránya is nem balra, de a paizs jobb oldala felé lépve ábrázoltatott . Az a megfejthetetlen kérdés merül tehát fel : vajjon czímerb ővítést kérő Wiczmándi uraimék adták-é tévesen elő Pilsenben az ő si czímerben lévő bárány állását ; avagy az 1600 előttról fanmaradt s a fentebb idézett ábrázolások hibásak-é? Egyébiránt nem oly jelTermő, jobbra vagy balra áll-é' czímerünkben a bárány s ez a czímer eredetének meghatározásánál sem bír döntő súlylyal . Leopold czímerdevele
I. Leopold császár és király, mielőtt Debreczen a magyar koronához visszacsatoltátott volna, 1689 október 14-én Bécsben, Bartha Boldizsár bíró, Pósalaky János, Vecsey Péter és Sárándy Dániel tanácsbeliek esedezése következtében szabadalmas ki rályi mezőváros Debreczen polgárai részére átírta és meger ősítette$ Rudolf király fentebb ismertetett czímerb ővítő oklevelét s mindazon szabadalmakat, jogokat, mentességeket és kiváltságokat, amelyek Debreczennek Zsigmond, Mátyás, Uhlászló, II. Lajos királyok, Hunyadi János és Szapolyai János által adattak . Ilymódon akarta Leopold enyhíteni a debreczeniek emberi fogalmat felülhaladó szenvedéseit s meghálálni sokrendbeli hasznos közszolgálataikat . Négy év múlva I. Leopold ismét szabad királyi város rangjára emelte Debreczent s egyidejűleg kibővítette czímerét is. A Rudolf által két kinyitott könyvvel, sisakkal, fénikszmadárral, sisaktartóval ékesített czímerhez most zöldelő pálmafa és ragyogó nap járúlt. Az 1693. ápril 11-én Dobozy István, Pósalaky János hites jegyző és Komá= romy György által tolmácsolt esedezésre Bécsben kiállított diploma imígy írja le Debreczen város emez új, mostan is használt czímerét : Egyenesen fennálló égszínkék hadi paizs, melynek alján három csúcsú halom 6 Nagyobb részben Szücs István után közölve. Az eredeti latin oklevél a városi magán levéltár nagyobb rendű okmánygy űjteményében 99. sz. a. 7 Bárczay O. A Heraldika kézikönyve 294. l. 8 Városi magánlevéltár. Nagyobb rendű okmánygyűjtemény 127 . sz. a.
183
alakjában képződött zöld mezőnek közepéből terebélyes és természetes eleven zöld lombokkal árnyékolt pálmafa emelkedik ; a pálmafa alatt fehér fodorított gyapjas bárány, három lábával, két nyitva lévő s a domb síkjára helyezett könyvön áll, felemelt s kissé meghajlított jobb első lábával aranyszínű kereszt rúdját tartja, mely rudat lecsüngő és szétterjesztett, fehér kereszttel hímzett veres lobogó ékesíti ; a bárány testének egész súlyával a paizs jobb oldala felé fordúlva és arra irányozva lépteit, hátrafordított fejével a zászlót látszik szemlélni. A paizs tetején likacsos vagy nyílt sisak felett, kiterjesztett szárnyú, mellén zöld borostyán koszorút viselő, felemelt fejű feltátott szájú, és jóillatú fákból a magasban fenn tündökl ő nap hevénél, szárnyaival tüzet élesztő s magát a lobogó lángoknál perzselő féniksz madár szemlélhető. A sisak fels ő részér ől pedig egyfel ől veres és fehér, másfelől aranyos és kék rojtok ereszkednek alá, és szorosan a sisakhoz alkalmazkodva, ezt sziszesen ékesítik ."9 Az így leírott czímer képe a Leopoldi diplomán lévő eredeti festmény .hű utánzatóban látható e kalendárium födelén. Paizsőrök és a czímer környezete
A czímer képét környező alakok és ábrázolásók nem tartoznak a tulajdonképení czímerhez. Az udvari czímerfestő a heraldika hanyatló korszakának szokása szerint, becsvágyból és szolgálatkészségből igyekezett minél díszesebben állítani ki a debre czeniek czímerét, annyival inkább mert elődeink bizonyosan gavallérosan jutalmazták őt munkájáért .t° Ezek a mellékalakok és díszek már a Rudolf király czímerbővítő oklevelén is megvannak : - Leópold 1689. évi oklevelén híven utánozván amazt, ismét= Tődnek . Némi csekély változtatással átvették ezeket az 1693 . évi nagy diplomába is: Így kerültek czímerünk mellé az orrjegyekre (sisaktakarók) támaszkodó szárnyas angyalok, a paizsőrök, kiknek egyike lángpallost, másika arany keresztet tart a kezében. A kép keretéül festett lombfüzér (girland), fels ő része közepébe a Habsburgok kétfej ű sasos czímere. (A kalendárium czímlapján azonban a kétfej ű sast a folyó év számával takarja el a városi nyomda.) A felső sarkakban Magyar- és Csehország, az alsó sarkakban Dalmát- és Horvátország czímereláthatő. A Rudolfi oklevélen Csehország két farkú oroszlános czímere helyett a Habsburgok czímere áll. A czímer paizs mögött a távolból egy ismeretlen nagy város elmosódott látképe tűnik elő. Rudolf oklevelén a város képe tisztában kivehető. Ugyanott fellegvár is látszik a sok tornyú város felett ; az előtérben pedig bajvívó lovagok kopját törnek. Az alul olvasható latin szavak értelme ez : Debreczen szabad és királyi város czímere." A városi magánlevéltárban V. Ferdinándtól is őriznek régi szabadalmakat és czímert átíró és megerősítő czímeres oklevelet. Ez oklevél 1841-ben kelt . A czímer képe mellől a korábbi felesleges mellékalakok hiányoznak . A város pecsétei
A város czímerének ismertetésénél lehetetlen mellőznünk a pecsétek leírását. A magánlevéltár megengedhető szívessége közölte vélem a használatból már kivett legrégibb pecsétnyomó lenyomatait. Egy kisebb (1 filléres váltópénz nagyságú) és egy 9 Az eredeti okirat városi magánlevéltár nagyobbrend ű okmánygy űjteményében 129. sz . a. 10 Királyi városi rangra emeltetéséért elibertationalis somura czímen 10 000 frtot fizetett Debreczen. Magán levéltár kisebbrendű okmány gy űjt . 422. sz . a.
184
nagyobb (1 koronás érme nagyságú) pecséten csupán a zászlós bárány képe látható és pedig heraldikailag jobbra fordúló állásban, ami - azt hiszem - eldönti a város ősi czímerének valódi képét is. Amannak körirata : Sigill . oppidi Debrecz ." - Emezé : Sigillum oppidi Debreczen." Évszám egyiken sincs. De kétségtelen, hogy az 1600. év előtti időb ől származik mind a kettő. Időrendben ezek után következhetik az az 5 koronás érme nagyságú ezüst pecsétnyomó, amelyre a Leopoldi czímer képe van bevésve, bár a pálmafa igen elmosódottnak látszik . Körirata ez : Liberae et regiae Civitatis Debrecen". Ugyanilyen czímerrel ékeskedik egy kisebb ovál alakú, szépen metszett pecsétnyomó, melynek felirata: Sigill. lib. et reg . civit. Debreczen" . Mind a kettő évszám nélkül ; de a XVII. évszóz végéről, illetve a XVIII. évszázból való. Az ötödik pecsétnyomó ugyancsak 5 koronás érme nagyságával és Szabad királyi Debreczen város Pecsétje 1841" körirattal. A mais használatban lév ő pecsét is ugyanezen köriratot viseli s 1841-ben készült ; de kisebb és ovál alakú . Czímerünk az egyház és egyletek pecsétem A czímerek használata, erre nem jogosultak által tilos; s bár hazánkban a czímerbitorlás megakadályozására vonatkozótörvényt 1883-ig nem alkottak ; - miként külföldön már régen, mindamellett a czímerbitorlást nálunk is büntetendő cselekmény nek tekintették: Valamint a czímer megsértését is minden időben azonosnak vették a czímer-tulajdonos insultálásávál . A magyar állam czímerének és színeinek, zászlójának védelméről az 1879. XL. t.-cz. 37. §-a gondoskodik ; az ország czímerének magánosok, magánjelleg ű testületek; vállalatok és intézetek által való használhatásáról pedig az 1883 . XVIII . t.-cz. intézkedik. Debreczen város czímerét használja 'pecsétem a debreczeni ev. ref. egyház ís, azóta, hogy az egyházközség kormányzása külön vált a politikai község kormányzásától . Az egyháznak és városnak egymáshoz való viszonya, a történelmi alakúlás igazol= ja az egyháznak jogát e czímer használatához. A debreczeni egyház legrégibb pecsétje hihet őleg 1750-1760 között készült évszám nélkül ezzel a körírással: Sigillum Ecclesiae H.C. Debreczen." A czímer a nap nélkül, de az angyal őrzőkkel van belevésve . Hasonló czímer látható a későbbi eredetű s eme köriratot viselő pecséten : Sigill . Parochiale in Eccl. H. C. Debrecinensi An. 1830." Újabb időben több társadalmi egyletünk is felvette lobogójára vagy pecsétjébe a bárányos városi czímert . Csakhogy ehez előzetesen mindegyik kikérte és megkapta a törvényhatósági bizottság beleegyezését . Így szerepel a város czímere a kőmíves iparosok és segédek egyletének díszzászlóján (1896.); az ácsiparosok temetkezési egylete dalkörének tagsági oklevelein (1897 .) ; a Petőfi-dalkör díszzászlóján és alapító tagsági oklevelein (1900.) ; a debreczeni ipar testület pecsétjein (1900.) ; és végül a függetlenségi 48-as kör díszzászlóján (1901 .). Czímerünk szimbolikája Olvasóink közül bizonyosan nem egy lesz, aki kérdezni fogja : mit jelentenek a Debreczen város czímerénen lévő alakok, a czímerkép és az oromdíszek? Mert még mindig általános az a nézet, hogy a czímerek a czímer adományos kiváló egyéni saját ságait, jellemző lelki tulajdonságait avagy életének valamely fontos eseményét jelképezik . Keresik hát a czímerképek magyarázatát, - amiként a XVII. századbeli heraldika 185
írók is minden heraldikai máznak és minden czímerképnek simbolikus értelmet adni és azokat vonatkozásba hozni igyekeztek a czímer szerző személyével. Páriz Pápai Ars Heraldica" fában is úgy olvassuk, hogy kezdetben a piros a vér kiontás, a kék az ütés, a fekete a hazáért szenvedett halál jelképe . Az ő korában pedig a feketét a gyász, a fehéret az öröm, a pirosat a katonai bátorság, a zöldet a reménység, az aranyat a bölcsesség symbolumául tekintették. Szerinte az első czímeralakok, épen ezért, sebhelyek, forradások, fegyverek eltört darabjai, az ellenségnek vagy a hősnek elvesztett testrészei, a vitézség jelei voltak . Dudás Gyula, a heraldikai stylról értekezvén) t írja : A czímerek compositiójában az eszményi s pusztán jelképi alakok felvétele jóval régibb a történeti színezetűeknél, t.i . azoknál, amelyek valamely történeti vagy mondai cselekményre vonatkoznak. - Az eszményi alakok a magok egyszerűségében a középkori társadalom két nagy mozgató elemét jelképezik. Egykereszt a hit iránti buzgalmat, egy oroszlán a bátorságot és harczi erélyt . Igenis, pl . a kereszt nem jelentett még egyebet is. Nem jelentette és nemjelképezte tehát azt is, hogy aki keresztet kapott avagy kezdett viselni a czímerében, az a keresztes hadjáratban vitézkedett. Efféle értelmeket a czímerképeknek csak a heraldika hanyatlása idejét ől kezdve adtak. Mint már láttuk, Debreczen érdemes historikusa, Szücs István is a zászlós bárány simbolikus jelentőségének kimagyarázása által igyekszik megállapítani czímerünk eredetét. De ugyancsak Szücs István felfogása szerint ez a zászlós bárány, a feltámadott Krisztus symboluma, jelképezi magát a keserves szorongattatásokat és sanyargattatásokat szenvedő'2 és tűrő várost, amely ártatlansága érzetében sohasem csüggedett el, de sőt a veszedelmekb ől menekvését jelz ő győzelmi zászlót fennlobogtatva, pálmafa ként szilárdul tartotta magát. A két kinyitott könyv a szentírást, az ó- és új-testamen= tomot jelenti, amelynek igéire támaszkodva, mindannyiszor féniksz madárl3 módjára tisztúlt és újult meg a szenvedések tüzében. A tündöklő nap pedig a város felett őrködő isteni gondviselés szmboluma. Azonban a valódi heraldikusok legtöbbje nem tud megbarátkozni a jelképi czímerek elismerésének a gondolatával s azt tartják, hogy a valódi classicus heraldika szellemével semmi sem ellenkezik annyira, mint a czímerek szimbolikája .t4 Mert az új iskola szerint a czímerképek és mesteralakok nem betűi egy hieroglifszerű írásnak, hanem egyszerűen megkülönböztet ő jelek. A legújabb heraldika írók csak annyit ismernek el, hogy néha volt tulajdonképeni oka, hogy ez vagy amaz alak, kép valamely czímeree került . De általános szabály hiánya miatt, az alakok és képek jelentésének magyarázata nagyon ingatag talajon állott és mindenkor az ármális szövegírónak, vagy czímeradományozónak egyéni felfogásától függött. l s Föltehet ő ugyan, de semmivel sem bizonyítható, hogy Rudolf és Leopold czímerb ővítéseinél is Debreczen históriáját és némely jeles tulajdonságait akarták szimbolizáltatni : a féniksszel az 1564. évi iszonyú tűzi rombolásból lett fölépülését ; a két kinyitott könyvvel az igaz hitnek és minden bölcsességnek forrását: az Ó- és Újszövet11 Turul, 1885 . 137. 1. 12 Így értelmezi a bárányt Veszelin Pál debreczeni pap 1641-ben megjelent Oktató és vigasztaló predikatiói" előszavában . 13 A féniksz a régi egyiptomiak Basalakú, bíbor és arany tollazatú mesebeli szent madara . Legismertebb monda róla, hogy minden 500 évben elégette magát fűszerekből készített fészkében, de hamvaiból megifjodva kelt újból ki . A keresztyén mondakörben az örök megifjúdás szimbóluma . A pálmafának nevezetes sajátsága, hogy minél több terhet raknak rá, annál erősebb . Egyébként a méltóság jelképének is tartják. 14 Csergheő Gyula.: A czímerek fejlődése és nemei. Turul. 1881 . 61 . 1. 15 Bárczay Oszkár : A Heraldika kézikönyve . 186
Béget ; a pálmafával az ellenálló erőt, vagy azt, hogy Debreczen városa a török pusztítás után széles nagy területen, a debreczeni schola pedig a református egyház felett elvonult zivatarok után Magyarországon egymaguk maradtak meg virágzó állapotban, úgy állva, mint sivatag közepén a magános oázis pálmafája. A város színei
Még csak a város színeiről néhány szót. Államok, testületek, vármegyék, városok, nemkülönben családok, színeiket, a melyeket díszül, megkülönböztetésül, felismerhe= tés jeléül szoktak használni, czímerök színeit ől kölcsönzik. A czímerszín tulajdonkés pen két mázú lehet, szín (veres, kék, zöld, fekete) és fém (arany, ezüst) . Szabály szerint a családi, városi stb. szín az a két máz, a melyet a paizs mezeje és a főmester alak vagy czímer kép mutat. E1s8 mindég a paizs mezejének máza, -a czímer alaké a második. Debreczen város czímere tehát kék-sárga. A kék a paizs mezejének a színe; a sárga a bárány által emelt lobogó rúdjának színe, ama dicskoszorú aranyszíne, amely a bárány fejét környezi . Arms of the Free Royal Town of Debrecen Lajos Zoltai The paper from the field of the auxiliary historical sciences describes the arms of Debrecen and at the same time mentions the seals of the town . Following a short introduction to heraldry the author describes the oldest arms of Debrecen . The ancient shield was a white wooly lamb, standing on a triangular hill, turning to the left, looking back, surrounded by a ray and with its right foot holding a waving flag bearing a cross. These arms are considered by Zoltai rather as ancient and not as bestowed. Rudolf, King of Hungary, enlarged the ancient arms . The lamb is standing on two open books above a hill, on the crest above the shield there is an Arabian bird kindling fire and scorching itself in flames . The cover of the helmet is red and white on one side, while being gold and azure on the other. The arms were next enlarged uncer Leopold I, who allowed it to place a palm-tree and the sun in the arms in 1693 . Zoltai describes the supporters, the surroundings in the arms, then he introduces the seals of the town and the representation of the arms on them. Symbolics of arms and a description of the colours of the town complete the paper. Tep6 ceoóoduoao xoponescxo2o zopoda J~eópegexa Jlaüout 3onmau B crarae, npxxagnexcan~e~ x oeepxaM scnorrorarenrxauc xayx xcropxx shrecre c onxcaxxeNt repóa J~e6peuexa yno~xaerca x o ue~rarax ropoAa. IIocne xparxoro rtpeuxcnosxsr no repam>~ce asrop onxcsrsaer ca~ra Apesxx~ repó J~eópeüexa. Ha n~xre ,upeaxero repóa py~crbu3 óem~rp arxexox croxr xa rpexocrposepxohr xomKe x nosopa~ax xaneso, cNrorpxr oóparxo; soxpyr ronoabr y xero nyKOx nyYelí, x npa$olir nepeuxeü xorofi Aepxcxr peEOU~tt ~pnar c xpecroM. IIo ~e~Eo 3o~rrax sror repó cxopee Apesxx~, eeNr noxcanosaxar~. Bearepcxx~ xoponb PyAo.~~ s 1600 roply o6orarxn 3ror repó . Slrxexox croxr xa usyx orxpnrbrx xaxrax, xsoópaxcemrbix xau xo.rurroNr, a xa iuneNrosorr sexue, crosr~eNr xa sep~ae utara, sosóyxc,Raa oro~ csox~ xpsux~xnsx, oóxcxraer ce6a m'xua cpeaHxe . IIoxpsn;ano ~unehra xa oAxofi cropoxe xpacxoro x óenoro usera,a Ha Apyro~ sonororo x roJryóoro. CneRyionüee oóorax exHe repóa cssrsaxo c xNrexeM JfeouomAa Ilepsoro, xoroprrfl s 1693 rouy paspenmn sxecrx B repó rranbivry a co.~e. O~caxa 3onrax a noACrasxa ~xra x oxpyxce~e repóa, a IIOTOM sxaxo~r C IIe4aTSIMx rOpoj(a x x30Ópax(exxfIBIH rep60B Ha IIeiIarAX. Crarbx 3axaHYxBaeTCx CH1111"íBOJIIHIfOÍ~Í repóos x oaxcaxxeM riseros ropoAa .
187
