.VEDRES BALÁZS.
.Üzleti csoportok. a magyar gazdasági átmenetben
A
is nem ismerjük a döntéshozókat), a másodikban egy vállalkozó f∫zi a szálakat. Az eredmény hasonló: létrejön a vállalkozásoknak egy szorosabb vagy lazább csoportja, amelyet érdekek és alkuk bonyolult viszonyai tartanak össze, amelyek m∫ködését ezekben a történetekben is megfigyelhetjük. Valamennyire kirajzolódnak a csoporton belüli szerepek is, a Postabank irányító vagy támogató, de mindenképpen központi szerepben t∫nik fel, míg vannak cégek, amelyek csak számviteli „átjáróházként” szerepelnek. Az olvasó kételyei jogosak, ha arra gondol, hogy ezek a cégcsoportok nem tehet√k tudományos elemzés tárgyává. Tanulmányomban azt szeretném bemutatni, hogy megfelel√ módszertani stratégiával az eddigi megközelítéseknél többet mondhatunk az üzleti csoportokról. Ez a megközelítésmód a hálózatelemzés, amely maga is sok félreértésre adott, adhat okot. Az olvasó esetleges kételyei elé menve szeretném végrehajtani a networkök demisztifikálását, azaz lehántani a hálózatelemzésr√l mindazt, ami nem tartozik hozzá mint tudományos fogalomhoz, és leírni azt, ami mint módszertani alapállásra jellemz√ rá. A társadalomtudományos cikkek bevezet√iben szokás a tanulmány céljairól írni. A cikk megírásával két célom volt, az els√, sz∫kebben vett cél az üzleti csoportok elemzése. Azon igyekszem tehát, hogy utalásszer∫en körüljárjam a magyarországi gazdasági átalakulás során az üzleti csoportok szerepét, valamint elemezzem e csoportosulások struktúráját. Eleddig a magyarországi átmenetr√l készült gazdaságszociológiai elemzések nem fordítottak figyelmet az üzleti csoportosulásokra, mint egy lehetséges té-
Pénzintézeti Központ Bankot 1998 tavaszán megvette egy tíz cégb√l álló konzorcium, amelynek tagja volt a súlyos problémákkal küzd√ Postabank is. Mint kés√bb kiderült, a cégek egy része a Postabanktól kapott kölcsönt, hogy a Pénzintézeti Központ Bank vételárát megfizethesse. Ezután a Pénzintézeti Központ Bank felel√sséget vállalt a Postabank rossz hiteleinek egy részére, amely akció viszont a megvett bank szavatolót√kéjét süllyesztette le olyan szintre, hogy az Állami Bankfelügyelet bankbiztosokat rendelt ki a bank élére. Egy másik történetben a Postabank egy agilis felügyel√bizottsági tagja, mellesleg országgy∫lési képvisel√, Palotás János céget alapít postabanki résztulajdonnal, majd a Postabank E-hiteléb√l megvásárol egy keresked√házat. Itt ezután leszállítja a törzst√két, majd a keresked√ház József nádor téri ingatlanát a saját nevére íratja, és egy saját cégébe apporttálja. A cége egy másik családi cégének a közbeiktatásával ezután eladja az ingatlant a Postabanknak, körülbelül másfélszeres áron. Palotás egy interjúban elismerte, hogy a Postabanknak „nagy szerepe” volt vállalatcsoportjának kialakításában.1 Ezen a ponton a jobb érzés∫ olvasó talán abba is hagyná a tanulmány olvasását, mondván, hogy korrupcióról eleget hallhatunk egyébként is. Most ne a korrupciót figyeljük meg a két történetben, hanem a történetekben rejl√ struktúrákat. A két történetben számomra nem az az érdekes, hogy mindkett√ben a Postabank az egyik f√szerepl√, hanem az, ahogyan a szerepl√k egymáshoz való viszonyai alakulnak. Az els√ben vállalatok „cselekszenek” (vagy legalább-
A tanulmány elméleti része nagyrészt Ger√ Barnabás munkája, akinek köszönetet mondok segítségéért és ötleteiért.
125
Vedres Balázs
egyéni profitmaximalizáláson és a másik legy∫résén alapuló gyilkos verseny (az amerikai terminusban egymás torkának átvágása) uralja, addig a távol-keleti kapitalizmusokat jellemz√, bizalmon, profitmegosztáson, egymás kölcsönös megsegítésén alapuló alternatív rendszer miért kerekedik felül. A f√ különbség a két rendszer között az volt, hogy a távolkeleti kapitalizmusokban az üzleti partnerek között jelen volt a bizalom. Ez az absztraktan értelmezett bizalom volt az, amely csökkentette a tranzakciós költségeket.3 Ebben a kontextusban az üzleti csoportosulás a bizalom elvének empirikusan megfogható lecsapódása volt. Így tehát kutatók tömegei vetették magukat az üzleti csoportok közötti kapcsolatok különböz√ empirikus megragadására és a chaebol, keiretsu, zaibatsu minden magára valamit is adó gazdasággal foglalkozó társadalomtudós szókincsének része lett.4 Így összegezhetjük tehát az üzleti csoportok tudományos diskurzusát: míg Amerikát az ipari termelés leépítése, a munkanélküliség, az infláció és a gazdasági világhatalom elvesztésének rémképe, riogatta, s mint reális fenyegetés jelent meg a közgazdasági irodalomban, addig a távol-keleti országok a gazdasági fejl√dés zálogának látszottak, a bizalom és az ezen alapuló üzleti csoportok megléte miatt. A helyzet mostanra persze megfordult, hiszen míg Amerika a 60-as évek óta nem látott gazdasági fellendülést él át, addig Japán egyre inkább egy gazdasági krízis felé halad. Az okok között általában a japán bankrendszerben felhalmozódott rossz kölcsönök arányát és az általános kelet-ázsiai krízist emlegetik, ahová a japán bankok külföldi kihelyezéseinek zöme jutott. A konkrét okokon kívül azonban az események megkérd√jelezik a japán vállalatirányítás általános jellemz√it is, többek között a termel√ cégek és a pénzügyi szféra közötti szoros kapcsolatot, valamint az üzleti csoportokon belüli érdekegyeztetést. A második ok az üzleti csoportok el√térbe kerülésére a közgazdaságtani diskurzusban magából a diskurzus bels√ szerkezetéb√l eredeztethet√. Az akkor, f√leg Mark Granovetter er√feszítéseinek köszönhet√en egyre nagyobb lelkesedéssel induló, de még mindig széleskör∫ elfogadottságáért küzd√ új gazdaságszociológia minden olyan konceptuális fegyvert megragadott, amely lehet√vé tette, hogy megkérd√jelezze a neoklasszikus közgazdaságtudomány alapfeltevéseit.5 Míg az utóbbi tipikus „h√se” az egyéni profitmaximalizálásra koncentráló cég, a gazdaságszociológia érvelése szerint a bizalom elve alapján m∫köd√ üzleti csoportosulások egyfajta alternatív kapitalizmus megtestesít√i. Az üzleti csoport Grano-
nyez√re az átalakulóban lév√ magyar gazdaságban. Ez annál is érdekesebb, mert mind a gazdasági fejl√dés egy korábbi id√pontján hasonló szinten álló más országoknál (ld. távol-keleti országok), mind a hasonlóan átpolitizált gazdasággal (ld. dél- és középamerikai országok), mind a velünk hasonló intézményi csomaggal indult kelet-európai országok gazdasági átmenete során megjelent az üzleti csoportosulások elmélete.2 Az els√ cél tehát egy távolabbi, üzleti csoport-elmélet irányába mutat, és egy közelebbi empirikus elemzést céloz meg. A második cél talán nehezebben megfogható, illetve megfogalmazható (hasonló célok nem feltétlenül szerepelnek kimondottként társadalomtudományos cikkekben), ez az üzleti csoportok elemezhet√vé tétele. Ez több szinten kell hogy megtörténjék. A szorosabb értelemben vett cél egy olyan módszertani stratégia körvonalazása, amelynek segítségével az üzleti csoportok elemezhet√k. A tágabb értelemben vett cél a tudományos diskurzus közbeszéd szintjér√l való eltávolítása, a már említett demisztifikáció, a networköket övez√ nem tudományos diskurzuselemek kizárása. Ennek a megtételéhez sorra kell vennünk azokat a tanulmányokat, amelyek a magyar gazdasági átmenetr√l szólnak, jelent√s a tudományos szerepük, de nem lépnek túl a network mítoszon, valamint azokat a cikkeket, amelyek túllépnek azon. Dolgozatomban az üzleti csoportok empirikus elemzésére teszek kísérletet hálózatelemzési eszközökkel. A módszertani rész talán sokakat elbátortalanít az olvasásban, de megszokhattuk, hogy a mítoszok mögött gyakran unalmas valóság található.
ÜZLETI CSOPORTOK A (NEMZETKÖZI) TUDOMÁNYOS DISKURZUSBAN
A
tanulmányban el√ször sorra veszem azokat az okokat, amelyek az üzleti csoportok (business groups) koncepcióját, mint magyarázó változót bevezették a gazdaságszociológia nemzetközi irodalmába. A fogalom megjelenése két kihíváshoz köthet√. A 80-as években az amerikai közgazdasági irodalom, szembesülve a japán gazdaság dinamizmusával, különböz√ elméleti konstrukciókkal jelentkezett, amelyek megmagyarázhatják a távol-keleti gazdaságok feltételezett fels√bbrend∫ségét. Az üzleti csoportosulások koncepciója ebben a helyzetben, kiegészülve a bizalom (trust) fogalmával, arra szolgált magyarázatul, hogy míg az amerikai típusú kapitalizmust
126
Üzleti csoportok a magyar gazdasági átmenetben
vetter (1985) által a társadalomtudományokba bevezetett társadalmi beágyazottság (embeddedness) fogalom konkrét megtestesít√je volt, hiszen e vállalatközi kapcsolatok adják a gazdaság hús-vér szövetét, amelyek vizsgálata sokkal többet árul el a gazdaság valódi m∫ködésér√l, mint az absztrakt közgazdasági elvek ismételgetése. Habár a granovetteri beágyazottság-koncepció pozitív hatása a vállalati teljesítményre jelenleg már er√sen megkérd√jelezhet√, nem kétséges, hogy a neoklasszikus közgazdaságtannak a racionális választások elvéb√l származó elméleti kerete ellen irányzott támadás egyik f√ inspirációja volt az új gazdaságszociológia. Miután röviden bemutatásra került, miként jelent meg az üzleti csoportok fogalma a gazdaság körüli tudományos diskurzusban, szeretném röviden vázolni a kelet-európai gazdasági átalakulás során megjelen√ üzleti csoportosulás-elméleteket. A „NIF”-ek, „FIG”ek, „IPF”-ek ugyanis a kelet-európai gazdasági átmenettel foglalkozó szakért√k megszólalásainak standard részét képezik. E csoportok megjelenését vagy a poszt-szocialista gazdasági környezet kiszámíthatatlanságához, információszegénységéhez kötik, ahol a gazdasági életbenmaradás és sikeresség záloga egy er√s üzleti csoporthoz tartozás. De lássuk kicsit részletesebben, mit takarnak a rejtélyes rövidítések. NIF – National Investment Funds, a lengyel privatizáció során az állami cégek részvényeit helyezték ezekbe a pénzügyi alapokba, amelyeket aztán a tervek szerint nyugati befektetési bankok menedzseltek volna. Azonban soha nem döntötték el, hogy a passzív alapmenedzselés és az aktív restrukturálás között mi lett volna a megfelel√ kompromisszum a NIF-ek esetében. A magyar privatizáció során valamennyire hasonló konstrukció volt az ÁVÜ által vagyonkezelés/lízing szerz√dés alatt átadott vagyon volt, ahol a lízingel√ az üzemeltetés során befolyt jövedelmekb√l fizette volna ki a lízingelt cégek árát. A konstrukció eredménye, finoman szólva, katasztrofális. FIG – Financial Industrial Groups, az orosz gazdaságban megjelen√, pénzintézetek és ipari csoportok összefonódásából származó csoportok. Alapja az, hogy az orosz pénzügyi szektort nem a szocializmus idején kialakított kétszint∫ bankrendszer bevezetésével megszületett állami bankok dominálják, mert a hiperinfláció kiradírozta ezeket, hanem újonnan alapított magánbankok, míg az orosz privatizáció során, habár kuponos privatizáció volt, inkább a menedzsment, illetve az alkalmazottak szerezték meg a privatizált vagyon oroszlánrészét és nem küls√ befektet√k. A bankok és a korábbi menedzsment által
uralt cégek összefonódásából származnak a FIG-ek (Frydman et al 1996). IPF – Investment Privatization Funds, a cseh kuponos privatizáció során a magánszemélyek kuponjait felvásárló befektetési alapok. Nagyon sokan az IPF-eknek tulajdonítják azt, hogy a cseh gazdaságban elmaradt az a fajta vállalati restrukturálás, ami keserves áldozatok árán, de már részben lezajlott a magyar és a lengyel gazdaságban. A probléma lényege az, hogy az IPF-ek nem érdekeltek abban, hogy aktív, a menedzsmentet radikális változásokra ösztönz√ tulajdonosok legyenek. Ennek több oka van: egyrészt az IPF-ek maximum egy vállalat 20%-át birtokolhatják, másrészt javadalmazásuk nem nyereségesség, hanem az általuk kezelt vagyon nagysága alapján történik, harmadrészt az IPF-ek alapítói sokszor bankok, akik egyszerre tulajdonosai és hitelez√i a vállalatoknak, így inkább a hitelezett cégr√l való információszerzés és nem aktív, sokszor akár cs√ddel és felszámolással járó restrukturálás az érdekük, végül pedig, a kuponjaikat befektet√ cseh állampolgárok nem tudnak kiszállni abból az IPF-b√l, amelybe befektettek, s nem tudják részvényeiket eladni, mivel a prágai t√zsde nem likvid, így küls√ kényszer sincs az IPF-eken, hogy fokozzák a befektetett t√ke hozamát. Az IPF-ekkel kapcsolatban a legjobb összefoglaló Coffee J. Jr. cikke (Coffee 1996). Róna-Tas Ákos azonban úgy érvel, hogy 1996 második felét√l a cseh gazdaságban is megindult a harc a vállalati tulajdon felett és több vállalati felvásárlást, illetve ellenséges, tehát a menedzsment támogatását nem élvez√ tulajdonszerzés történt. A bizonytalanság mellett más magyarázatok is születtek, amelyek a szocializmus vége felé létrejött kapcsolatok (a „kádári technokrácia”), szektorális („a vízügyi lobbi”) vagy területi köt√dések („a dnyetropetrovszki maffia”) továbbélését látják e csoportokban.
AZ ÜZLETI CSOPORTOK HELYE A MAGYARORSZÁGI GAZDASÁGI DISKURZUSBAN, AVAGY A NETWORK-MITOSZ
A
z irodalom, amelyet itt át kellene tekintenünk, meglehet√sen tág, tekintve, hogy azt is igyekszem bemutatni, hogyan nem szerepelnek az üzleti csoportok a gazdasági diskurzusban. Az üzleti csoportok általában a gazdasági átmenet, f√ként az elitcserél√dés és a privatizáció kérdése kapcsán jelentek meg a környez√ országok tudományos irodalmában,
127
Vedres Balázs
mezni a gazdasági átalakulást. A hálózati t√ke szerepe Magyarországon a rendszerváltás el√tt és után cím∫ tanulmányukban a vertikális és horizontális kapcsolatok fogalmát használva különítenek el szakaszokat a magyar gazdaság hálózati koordinációjának közelmúltbeli történetében. A modern kapitalizmusban a szerz√k szerint a horizontális kapcsolatok a jellemz√k, a kommunizmusban pedig a vertikálisak. E között a két véglet között helyezhet√ el a kommunizmus reformszakasza, amikor a gazdasági reformok nyomán a horizontális cserekapcsolatok jelent√sége megn√tt. A posztkommunizmusban a korábbi kapcsolatok élnek tovább, valamint fennmaradnak a kapcsolathálók m∫ködtetésének szokásai és eljárásmódjai. A szerz√k hangsúlyozzák a kapcsolatok tehetetlenségét; mind a konkrét kapcsolatok, mind a kapcsolati intézményekre való berendezkedés nagy tehetetlenséggel bír. A privatizáció irodalmában már sokkal inkább megtalálható az üzleti csoportok gondolata, még ha többnyire nem használják is úgy a fogalmat a szerz√k, ahogyan az az amerikai gazdaságszociológiában megjelent. A privatizációról szóló tanulmányok közül els√sorban David Stark munkáiban kerülnek a vállatok közötti tulajdoni kapcsolatok a figyelem középpontjába, de Stark nem nevezi üzleti csoportosulásnak ezeket a kapcsolatokat.6 Stark munkáinak lényege, hogy a magyarországi bizonytalan gazdasági helyzetben kétféle vállalatközi tulajdonosi kapcsolatminta jött létre. Az els√nél a nagyvállalatok független jogi személyiséggel rendelkez√ társaságokba helyezik át a tevékenységüket, és ezekben a társaságokban bírnak kisebb-nagyobb tulajdoni hányaddal, általában a tevékenységnek az anyavállalat f√profiljához való fontossága szerint. Az indok e mögött általában az, hogy így az egyes vállalatok cs√dje esetén az anyavállalat jogilag nem felel√s a veszteségért. Így tehát egyfajta szatellit-rendszer jön létre, ahol az anyavállalati nagybolygó körül repkednek a kisebbnagyobb vállalati szatelliták. A másik minta esete a nagyvállalatok közti összefonódás, ahol az anyavállalatok rendelkeznek kisebb-nagyobb kölcsönös tulajdoni hányaddal a másik nagyvállalatban. E kapcsolatok gazdasági racionalitása nem tisztázott.7 Az állami vállalatok szétesése gyakran üzleti csoportokat hagyott maga után, illetve ez több esetben az állami privatizációs és átszervezési stratégia része is volt. Voszka Éva (1995) az Állami Vagyonkezel√ Rt. történetének megírása során írja le a „kétszint∫ társaságokat”, ahol a régi szocialista nagyvállalatot
illetve az átalakulás nemzetközi tudományos cikkeiben. A magyarországi irodalomban els√sorban a privatizáció irodalmában jelent meg az üzleti csoportok gondolata, és els√sorban az elit-irodalom az, ahol a legkevésbé esik szó róla. Ennek valószín∫leg az az oka, hogy a rendszerváltás kapcsán a hazai szociológusokat (és egyben a szociológia nyilvánosságát) els√sorban a társadalmi egyenl√tlenségek kérdése foglalkoztatta, és nem a gazdaság intézményeinek átalakulása. A hazai gazdaságszociológia inkább probléma-orientált, míg a nyugati paradigma-orientáltnak mondható (Lengyel 1994), az elitcsere hazai tanulmányaiban gyakran az intézményi változások leegyszer∫sített sémájának a kölcsönzésével találkozunk, amelyek az egyenl√tlenségre, elitmobilitásra vonatkozó hipotézisek megalapozására szolgálnak. Ezek között az importált szempontok között szerepel gyakran a „network” is. Az elitváltás-elitcirkuláció irodalmában gyakorlatilag nem esik szó üzleti csoportokról mint az elit egy lehetséges stratégiájáról. Ha kapcsolatokról van szó, akkor az vagy a kapcsolati t√ke fogalmának segítségével történik, vagy a network mint ismertnek tételezett és nem megmagyarázott fogalom emlegetésével. A társadalomtudományos diskurzusban úgy jelent meg a network, hogy az nem els√sorban az angolszász hálózatelemzés fogalomkörét hozta magával, hanem inkább a közbeszéd fel√l érkezett, homályos jelentéstartalommal, és egyfajta mítosz alakult ki körülötte. Networkön a szerz√k több dolgot is értenek. A legszembet∫n√bb a fogalom kett√ssége: egyszerre jelent szervez√dési formát (urambátyám világ jelentéssel) és egyszerre jelent elemzési egységet; gyakran úgy kerül szóba a network, mint autonóm módon cselekv√ egység. A hazai irodalomban, részben az elit témaköréhez hozzászólva Czakó Ágnes és Sík Endre munkáiban találkozhatunk a szervezetközi kapcsolatok „demisztifikált” elemzésével. 1987-es tanulmányukban a menedzserek reciprok tranzakcióinak a hálózatát írják le, mint a kés√i tervgazdaság egy intézményét. A szerz√k nem keresnek csoportokat, de megállapítják, hogy a segítségkérés és -nyújtás különféle formái id√ben fennálló mintákat hoznak létre. A kapcsolatok gyakran a földrajzi közelség, illetve az egy szektorhoz tartozás alapján rendezték el a szerepl√ket. A reciprok cserekapcsolatok alapvet√ jellemz√je, hogy nem formálisak, és nem pénzbeli segítséget jelentenek. A szerz√k csaknem egy évtizeddel kés√bb egy összefoglaló tanulmányban a hálózati megközelítés fogalmainak segítségével kísérelték meg értel-
128
Üzleti csoportok a magyar gazdasági átmenetben
Ha az elméleti kérdés az, hogy vannak-e üzleti csoegy központra, és tevékenységenként felbontott kisvállalatokra osztották fel (ez az, amit David Stark portok ma Magyarországon, akkor ezt a kérdést mint bolygórendszert ír le). Az els√ így létrejött cso- többféle módszertani „háttérrel” is feltehetjük. Ha a port a Dunaferr csoportja, de ilyen a Rába is. A Mol sajtóban vagy a hétköznapokban vállalatcsoportokRt. átalakítása körül sokáig vita folyt, érdekes mó- ról van szó, akkor els√sorban nem egyforma jellemdon itt egy üzleti csoport kialakítása nem az állam- z√kkel bíró vállalatokra gondolunk, hanem „egy mal szembeni vállalati lavírozás eredménye, hanem csapatban játszó” vállalatokra. A vállalatcsoport definiálása tehát relációkon alapuló módszertani az állam által sikertelenül er√ltetett átszervezés. A magyar gazdaságban jelenlev√ üzleti csopor- gondolkodást igényel. A relációkon alapuló módszertokkal foglalkozó irodalom ezenfelül inkább a ma- tan legfontosabb kategóriája a kapcsolat. A vállalatgas színvonalú, tényfeltáró újságírói m∫vekben je- csoport úgy azonosítható, ha definiálunk egy kaplenik meg. A legjobb kiadvány Juhász Gábor (1996) csolatot a gazdaságban, majd megvizsgáljuk, hogy m∫ve, mely olyan sokat emlegetett és a politikával mely gazdasági szerepl√-halmazok kapcsolódnak összefonódott csoportok után megy, mint a Hujbert egymással inkább, mint másokkal, más halmazbeli Ottó, Máté László, Palotás Az empirikus módszertant sokan úgy gondolják el, mint szerepl√kkel. A relációkon alapuló János vagy Wekler Ferenc valami pusztán technikai eszközt, amely arra szolgál, által összegründolt üzleti hogy a jól kigondolt elméleteket a valós adatok alapján módszertani gondolkodás csoportok. E leírások lé- is próbára lehessen tenni. Ebben az elgondolásban van alapvet√en különbözik az nyege az, hogy a magyar valamennyi igazság a normatív tartalom mellett, amely attribútumok mérésén alaaz empirikus elemzés mint „számokkal való b∫vészkegazdaság egészét lefogó, de dés” helyét jelölné ki, azonban szerintünk az elmélet és puló gondolkodásmódtól. ezért kissé száraz tanulmá- az empirikus módszertan kapcsolatát máshogyan, árnyal- Az utóbbi gondolkodásmód nyok helyett ablakot nyit tabban kell elképzelni. A kutató elméleti hipotéziseinek alapkategóriája a minta, egyedi csoportok történe- megfogalmazásakor távolról sem független az általa bir- ahol az alapvet√ föltevés tokolt módszertani tudástól, nehezen tudja másképp elszerint a megfigyelések fügtére is. képzelni a társadalmi folyamatokat, mint ahogyan azt az getlenek egymástól. Az adatáltala ismert módszertani eszközök látni engedik. Senki sem „látta”, tapasztalta meg még a társadalmat módszer- bázis a megfigyelt elemek HÁLÓZATOK MÍTOSZ tani eszközök nélkül. Aki csak a kereszttábla-elemzés különböz√ jellemz√inek módszertanát ismeri, annak a hipotézisei is kereszttáb- mért adatait tartalmazza, az NÉLKÜL – ÜZLETI lákra fognak vonatkozni, mert a társadalmat kereszttáb- elemzés során ezeket a jelCSOPORTOK A MAlákban ismeri. A társadalomtudós által egyáltalán feltelemz√ket lehet statisztikaiGYAR GAZDASÁGBAN het√ kérdéseknek az ismert módszertan szab határt, ez a határ természetesen nem determinisztikus, lehet vala- lag összehasonlítani egykinek olyan ötlete, amelyet nem tud empirikusan ellen- mással, vagy a jellemz√k elen tanulmányomban √rizni, de ez az ötlet valószín∫leg soha sem lesz világo- alapján csoportosítani leegyel√re nem célom a ma- san megfogalmazott. Többnyire ezért tapasztalható a net- het a minta elemeit. A kapwork fogalmának tisztázatlansága is. gyar üzleti csoportok elmécsolathálózati gondolkoletének megalkotása, azt igyekszem mindössze kide- dásmód a kapcsolat kategóriáját állítja el√térbe, a ríteni, vajon azonosíthatók-e csoportok a magyar megfigyelés, illetve mérés egysége az elemek közötgazdaságban? A kérdés megválaszolásához sokféle ti kapcsolódás. Számomra tehát az volt a fontos, hogy módszertani úton lehet elindulni. A vállalatcso- a gazdasági szerepl√k közötti kapcsolódásokról szeportok feltérképezhet√k vállalatvezet√kkel készített rezzek információkat az üzleti csoportok feltérképeinterjúk során, esetleg kérd√íves felmérés segít- zéséhez. Ehhez két fontos elhatározásra is kellett jutségével, de járható út a sajtóelemzés, illetve a há- ni, egyrészt a vizsgált gazdasági szerepl√k körét kellózatelemzési vagy játékelméleti megközelítés is. lett megvonni, másrészt azt kellett meghatározni, mi A módszertani stratégiák egyik alapvet√ különbsége alapján tekinthet√k ezek a szerepl√k egymással abban áll, hogy attribútumokból vagy relációkból in- összekapcsoltnak. dulnak-e ki. Az interjú készítése vagy a kérd√íves felA relációkon alapuló kapcsolathálózati módszermérés az attribútum-központú módszertani straté- tanban a mintavétel sokkal nehezebb feladat, mint giák tipikus esetei, a kapcsolatháló-elemzés pedig a az attribútum-központú módszertanban (Marsden relációkon alapuló módszertani stratégiák leggyak- 1990). A tízmilliós magyar népességb√l például áltarabban járt útja (Faust – Wassermann 1994, Tardos lánosan elfogadott egy három-ötezer f√s reprezen1995, Wellman 1991). tatív minta vétele; ennek a mintának az attribútum-
J
129
Vedres Balázs
adatai alapján a tízmilliós népességre megbízható statisztikai következtetések vonhatók le. Ha a struktúra teljességének, a teljes hálózatnak a feltérképezése a cél, akkor nem beszélhetünk mintáról, a kapcsolatok csak a kiválasztott sokaságon belül értelmezhet√k, nagyobb sokaságra nem vonhatunk le következtetéseket. Az els√ feladatunk tehát az volt, hogy meghúzzuk a sokaság határait. A határok megállapításának, hasonlóan az országok közötti határok megállapításához, alapvet√en két módja van. Az els√, egyszer∫bb eljárás a határok nominalisztikus meghúzása, ahol valamilyen attribútum alapján a kutatók egy számukra relevánsnak tekintett sokaságot választanak ki, az országok hasonlatával élve egy délkör mentén húzzák meg a határt. A második eljárás a hálózati sokaság meghatározására egy realisztikus megközelítés, mely szerint a sokaságot úgy kell kiválasztani, hogy az a vizsgált struktúra egy elkülönül√, természetes határokkal körbevett sokaság legyen. Az országok példájában ez a természetes határokat követ√ országhatárok meghúzását jelenti. A nominalisztikus határmegállapítás el√nye az, hogy egyszer∫, sok esetben nincs lehet√ség realisztikus határok megállapítására, hiszen nem ismerjük a kutatandó struktúrát, így annak határait sem, hátránya pedig, hogy gyengíti a kutatás eredményeit. A kutatás során nominalisztikus módon kerültek meghatározásra a sokaság határai, lehet√leg úgy, hogy a magyar gazdaság legfontosabb szerepl√i kerüljenek a határokon belülre. A gazdaság szerkezetének megértéséhez, véleményem szerint, még mindig szükség van arra, hogy politikai szerepl√ket is „játékosokként” vegyünk figyelembe. Ha csak üzleti szervezetek közötti viszonyokat tanulmányoznék, valószín∫leg tévkövetkeztetésekre jutnék az üzleti csoportokra vonatkozóan. A gazdaság a privatizáció el√rehaladtának ellenére is nagyrészt függ a politikától, ezért a politikai szerepl√k elhagyásával valószín∫leg hamis képet kapnánk a gazdasági mez√ elrendez√désér√l. Ennek megfelel√en a legfontosabb politikai és üzleti szervezeteket választottam ki, a politikai szférából a parlamenti frakciók, a minisztériumok és az ÁPV Rt. kerültek a sokaságba, az üzleti szervezetek közül pedig a legnagyobb 350 gazdasági társaság, ahol a méretet az árbevétellel mértem (a sokaság méretének a meghatározásánál a hálózati adatbázis kezelhet√sége szabta a fels√ határt). Az általam követett relációkon alapuló módszertani stratégia második fontos kérdése a kapcsolat definiálása volt. A gazdasági életben számos egymást átfed√ kapcsolatrendszer létezik. A vállalatok közötti
áru- és pénzáramlás irányított hálózatot alkot, ahol vannak beszállítók (küld√k) és vev√k (fogadók), hasonlóképpen irányított hálózatot alkot a tulajdonviszony tulajdonosokkal és birtokolt vállalati tulajdonrészekkel, de vannak kevésbé jól megfogható személyközi kapcsolatok, például a vezérigazgatók személyes ismeretségei, vagy a vállalatok közötti személyes átfedések hálózata, ahol két vállalatot a közös igazgatósági vagy felügyel√bizottsági tag személye kapcsol össze. A kapcsolat megválasztása, a határok meghúzásához hasonlóan, többnyire csak kompromisszumos megoldás eredménye lehet. Olyan kapcsolatot kell választani, amely egyaránt összeköthet politikai és üzleti szerepl√t a hálózatban. Nem beszélhetünk tehát beszállítói és vev√i kapcsolatokról, mivel a minisztériumok és parlamenti frakciók gyakorlatilag ki vannak zárva ebb√l a hálózatból (a közbeszerzés kérdése természetesen érdekes, de egy másik kutatás témájához tartozik), a tulajdonviszony sem megfelel√, bár az ÁPV Rt. részt vesz ebben a kapcsolatrendszerben, de a többi politikai szerepl√ nem. A vizsgált kapcsolatnak tehát valamiféle személyközi kapcsolatnak kell lennie, amely egyaránt összeköthet politikai és üzleti szerepl√ket. A személyközi kapcsolatoknak nem csupán az egyetemesség az el√nyük, a gazdasági társaságok közötti kapcsolatokban is hasznosabbnak bizonyulhatnak annyiban, hogy „olcsóbbak” a társaságok részére, mint a tulajdonba való befektetés, vagy a beszállítói-vev√i viszony kiépítése, így valószín∫leg árnyaltabb képet adhatnak a struktúráról. A kapcsolat kiválasztásánál azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy mennyire megszerezhet√ a kapcsolat meglétére vonatkozó információ, és ez a forrás mennyire megbízható. A legmegfelel√bb kapcsolat minden valószín∫ség szerint a sokaságbeli elemek vezet√i közötti személyes kapcsolat lenne, de még belekezdeni is reménytelen lenne egy ilyen kapcsolatrendszer interjús, személyes megkeresésen alapuló feltérképezésébe az információk bizalmas jellege miatt.8 Ebb√l következik az, hogy csak meglév√ forrásokból, személyes megkeresés nélkül oldható meg egy ilyen vizsgálat. Céljaimhoz legközelebb a testületi személyes átfedéseknek a kapcsolatrendszere állt, a gazdálkodó szervezetek a cégbíróságon kötelesek nyilvántartásba adni a felügyel√bizottságuknak, igazgatóságuknak és a cégjegyzésre jogosultaknak (gyakorlatilag a fels√ és középvezetésnek) a névsorát, lakcímmel együtt. A parlamenti frakciók és a minisztériumok esetében ez a névsor (sajnos lakcím nélkül) szintén rendelkezésre állt. A személyes átfedéseket
130
Üzleti csoportok a magyar gazdasági átmenetben
mindkét kérdésre nemmel lehet válaszolni. Az, hogy a szerepl√knek gyakorlatilag mindegyike elérheti egymást, nem jelenti azt, hogy nincsenek csoportok a hálózatban. Az interjúrészlet véleményem szerint megvilágítja ezt: a megfogalmazás nem pozitív, hanem negatív, tehát nem arról van szó, hogy az üzletek ismeretségi alapon történnek, és egyetlen nagy ismeretségi csoport van a nagyvállalatok között, hanem „nem lehet nem ismer√sökkel üzletelni”, azaz a ÜZLETI CSOPORTOK NYOMÁBAN személyes kapcsolathálózat a gazdaság „alapszövete”, az üzleti csoportoknak ennek megfelel√en úgy iután kialakítottuk az adatokból a személyes át- bukkanhatunk a nyomára, ha ennek az alaphálónak fedések szociomátrixát, kíváncsian végeztem el az a s∫r∫södéseit azonosítjuk. Ehhez azonban új módels√ elemzéseket, elkülönül√ csoportok után kutat- szertani eszközök bevezetésére van szükség, a komponens helyett a hálózati va. A legels√ elképzelésem A alcsoportok új definícióját az volt, hogy egyszer∫en kell használnunk, amelynek sorra veszem a hálózat elF B segítségével az alaphálózakülönült, egymástól elsziton belüli er√sebben összegetelt alcsoportjait, vagyis komponenseit. Ez az els√, tartó vállalatcsoportok azoE C egyszer∫nek ígérkez√ eljánosíthatók. rás érdekes negatív eredA hálózati alcsoportok D ményt adott. Ha már két legalapvet√bb definíciója a vállalatot is egy csoportnak 3a. ábra: Gráf a a hálózati alcsoportok szemléltetésére. klikk. A klikk egy teljesen A, B, F; kettes klikkek: A, B, C, E, F és B, C, D, E, tekintünk, azaz legalább Klikk: kölcsönös alcsoport, azaz a F; kettes klán: B, C, D, E, F. (Az A, B, C, E, F csoport ketkételem∫ komponenseket tes klikk, de nem kettes klán, mivel a D pont szükséges klikk összes tagja kapcsokeresünk, akkor 32 céget küls√ közvetít√ként, hogy a kettes klikket összetartsa, latban van az összes többi találunk párosával 16 cso- azaz mindenki két lépéssel elérje az összes többi pontot) taggal. A klikk definíciója portban, 17-ikként egy válmeglehet√sen szigorú, a lalathármast, a 18-ik komklikkek er√s összetartozást ponensben pedig a többi jelentenek. Az általunk vizs205 vállalat található. Ez azt gált sokaságban a klikk de1 2 jelenti, hogy gyakorlatilag finíciójának használata nem 3b. ábra: A klikk (1) a teljes kölcsönösséget hangsúlyozegy nagyvállalati kapcsomondható eredményesnek, latháló létezik a személyes za, míg a kettes klikk vagy klán (2) definíciója hierarchi- a vállalatoknak mindössze kus elrendez√dést is megenged átfedések alapján. Ez nagycsak a fele tagja legalább részt egybecseng az egyik legnagyobb magyar nagy- egy klikknek, ami arra utal, hogy a vállalatcsoportok vállalat pénzügyi igazgatójának a véleményével, aki- nem a teljes kölcsönösség alapján épülnek fel. Ennek vel 1997 tavaszán készítettem interjút: „Ez az ország valószín∫leg az az oka, hogy a vállalatközi kapcsolanem nagyon nagy. Tehát nagyon nehéz nem ismer√st tok sokkal inkább hierarchikusan szervezettek, találni bárhol, különösen azok között, akik vala- mintsem kölcsönösen. A klikk definíciójának az enymennyire már a szakmában benne vannak. Nem hítése lehet√vé teszi a hierarchikus formák figyeazért alakulnak ki üzletek mert azt megalapozza egy lembevételét is, ez a definíció pedig a kettes klikk. személyes kapcsolatrendszer, hanem mert nem na- A kettes klikk tagjai azok a pontok, amelyek legfelgyon van más, akivel üzletelni lehetne. Én személy jebb két pont távolságra vannak egymástól. Más szószerint már nem nagyon tudok elmenni úgy bank- val a kettes klikk tagjai nem mind szomszédok, de hoz, befektetési alaphoz, hogy ott ne ismernék már legalább a szomszédok szomszédai. A 3. ábra szemrengeteg embert.” lélteti a különbséget az alcsoportok különböz√ Fel kell adnunk az üzleti csoportok keresését? Azt definíciói között. A kettes klikk definíciója már jobjelentik-e ezek az eredmények, hogy a nagyvállala- ban használható, mint a klikk definíciója (kevesebb tok egyetlen csoportot alkotnak? Úgy gondolom, mint 15% az egyetlen kettes klikkhez sem tartozók a gazdasági társaságok és politikai szervezetek együttes névsorának (körülbelül 8000 névnek) az átnézésével azonosítottam. Az adatbázisban csak azokat az elemeket szerepeltettem, amelyeknek volt legalább egy kapcsolata, így az eredeti 350 elemb√l 240 maradt, ezek alkották az elemzett sokaságot.
M
131
Vedres Balázs
A hét csoport közül az els√ politikai centrumnak nevezhet√, a csoport politikai szerepl√k köré rendez√dik, a második az agrárcsoport, itt egyértelm∫ az ágazati elv a csoport összetartozásában, a harmadik a Mol vonzásköre, a negyedik a holdingcsoport, ahol az ismert holdingok egymást átszöv√ hálózatát találjuk, az ötödik a közlekedési és hírközlési csoport, ahol ismét ágazati jelleg∫ köt√dést találunk a közlekedési minisztérium köré rendez√dve, a hatodik az ipari csoport, amely az ipari minisztérium köré csoportosul, a hetedik pedig a már említett elszigetelt vállalatpárosok csoportja. Vegyük szemügyre közelebbr√l ezek csoportképeit.
aránya). A vállalati hálózat alcsoportjainak jobb elkülöníthet√sége érdekében a kettes klikk módosított definícióját, a kettes klán fogalmát használtam, amely egy olyan kettes klikk, ahol nem lehetnek csoporton kívüli közvetít√k. A módosítást azért láttuk indokoltnak, mivel a hálózat er√s hierarchizáltsága révén a legfontosabb, legtöbb kapcsolattal bíró szerepl√k sok helyen lehetnek küls√ közvetít√k, így elmoshatják a tényleges csoportok határait. A vállalati kapcsolatmátrixban tehát a UCINET hálózatelemz√ program segítségével (Borgatti – Everett – Freeman 1996) megkerestem az összes kettes klánt, majd a sok közös klánban szerepl√ vállalatokat blokkmodellezéssel csoportosítottam megoldható, azaz egy olyan eljárással, amely összeválogatja a leginkább egy csoportba tartozó elemeket. Ennek az eljárásnak a segítségével hét blokk rajzolódott ki. Ez a hét blokk alkotja valószín∫leg az üzleti csoportokat, amelyeket a kutatás során kerestünk.
1. A POLITIKAI CENTRUM
A
z els√ csoport az egész hálózat legfontosabb, legtöbb kapcsolattal rendelkez√ szerepl√i köré rendez√dik. A centrális szerepeknek két pólusa van, az egyik az ÁPV Rt. és a hasonló szerepben lév√ vállalatok és bankok, a másik pedig a Pénzügyminisztérium és hasonló szerep∫ vállalatok és bankok csoportja. Az ÁPV Rt.-hez közeli szerepben lév√ vállalatcsoport er√s kohézióval jellemezhet√, amellett, hogy szinte kivétel nélkül köt√dnek az ÁPV Rt.hez is. Az ÁPV Rt. és a közeli szerepben lév√ cégek együttesen két vállalatcsoporthoz kapcsolódnak. Az els√, ellipszissel jelölt cégcsoport „beágyazottnak” tekinthet√ a politikai csoportba, több ÁPV Rt. jelleg∫ szerepl√vel is kapcsolódnak, valamint egymással is, tehát nemcsak a politikai köt√dés a közös, hanem az összetartás is, ennyiben hasonló mintát mutatnak az ÁPV csoporton belüli cégekkel. Az alattuk elhelyezked√ cégcsoport ugyancsak az ÁPV Rt.-jelleg∫ szerepl√khöz köt√dik, de nem „beágyazott”, általában csak egy szálon kapcsolódó vállalatokat találunk itt, amelyek nem alkotnak összetartó csoportot. A Pénzügyminisztérium és a hasonló szerepben lév√ cégek er√sen köt√dnek az ÁPV Rt. szerepében lév√ cégekhez, és itt is található egy perifériális vállalatcsoport. A csoport legmeghatározóbb szerepl√je az ÁPV Rt., amely körül egy háromszoros vállalati gy∫r∫ alakul ki. A legbels√ csoport szinte kivétel nélkül a szocialista rendszer kiemelked√ vállalataiból áll, amelyek sokszorosan kapcsolódnak egymáshoz, valamint a Pénzügyminisztériumhoz is. Ezek a vállalatok kapcsolódnak a második gy∫r∫höz, amelyet szintén jellemez egyfajta kohézió, de egyértelm∫bb az ÁPV Rt.-t√l való
CSOPORTKÉPEK
A
relációkon alapuló módszertani stratégia segítségével tehát eljutottunk odáig, hogy a hét csoport névsora a rendelkezésünkre áll, ebben a részben a csoportok „alakját” mutatom be. A gráfok felrajzolásakor a hálózati szerep megjelenítése volt az els√dleges cél, ehhez a reguláris ekvivalencia fogalmát használtam fel. Két hálózati szerepl√ akkor mondható regulárisan ekvivalensnek, egy szerepben lév√nek, ha mindkett√ ugyanolyan szerepben lév√ elemekhez kapcsolódik.9 Ahhoz, hogy két elem ugyanolyan szerepben legyen, nem kell feltétlenül egymással kapcsolatban állniuk, a lényeg csak az, hogy egyforma szerepben lév√ más elemekhez kapcsolódjanak. A gráfok felrajzolásánál igyekeztem a lehet√ legobjektívebben eljárni a szerepl√k elhelyezésénél, a szerepl√k helyét egy olyan algoritmussal határoztam meg, amely lehet√leg a szerepük hasonlóságának függvényében helyez közel vagy távol két pontot, valamint a hasonlóság klaszterei alapján jelöli meg a hasonló szerepeket. A koordináták, a csoporthoz tartozás és a kapcsolatok alapján KrackPlot 3.0 programmal (Krackhardt – Blythe – McGrath 1994) rajzoltam meg a gráfokat. Az így kapott gráfokat tehát a csoporton belüli szerepek szerkezetének a vizsgálatára használhatjuk fel. A következ√kben ezeket a gráfokat veszem sorra, immár választ keresve a kezdeti kérdésekre.
132
Üzleti csoportok a magyar gazdasági átmenetben
1. Politikai centrum
függésük. A harmadik csoport pedig már teljesen periférikus, egymással nem kapcsolódó vállalatokból áll.
hogy egymással gyakorlatilag nem kapcsolódnak a benne lév√ szerepl√k, mindegyikük er√sen köt√dik egy összetartó, ellipszissel jelölt vállalatcsoporthoz, amely többnyire agrár- és pénzügyi vállalkozásokból áll és egy további, többé-kevésbé összetartó periférikusabb vállalatcsoporthoz kapcsolódik, amely elszigetelt a központi vállalatcsoportoktól. A rombusszal jelölt vállalati alcsoport, amely az agrárcsoport másik centruma szintén az ellipszissel jelölt csoporthoz kapcsolódik, valamint egymástól elszigetelt vállalatokhoz. Jól megfigyelhet√ a két centrális csoport szerepe közötti különbség: míg a Földm∫velésügyi Minisztérium és a hasonló szerep∫ vállalatok szerves egységet képez√ alcsoporthoz kapcsolódnak, addig az MBFB csoportja körül sok a perifériális vállalat, ez a csoport kevésbé képes integrálni az agrárcsoportot, mint a minisztérium csoportja.
2. AZ AGRÁRCSOPORT
A
második vállalatcsoportba többnyire agrár és élelmiszeripari vállalatok tartoznak. A csoport szerkezete valamennyire hasonlít az el√z√éhez. Két központi szerep∫ alcsoport van a csoport egészén belül, az egyik a négyszöggel jelölt Földm∫velési Minisztérium, a Solami Rt., a Vasi Húsipari Rt., a Rába Rt., és a Ringa Rt. csoportja a másik pedig a rombusszal jelölt MBFB Rt. és a Hajdúsági Agráripari Rt. nevével jellemezhet√ csoport. Az els√ csoport jellemz√je az,
133
Vedres Balázs
2. Agrárcsoport
3. A MOL-VONZÁSKÖR
4. A HOLDINGCSOPORT
A
T
csoport er√sen a Mol Rt. köré szervez√dik, csak a Unicbank (marginális) szerepe mondható függetlennek ett√l. A Mol elszigetelt vállalatokhoz kapcsolódik, valamint egy ellipszissel jelzett csoporthoz, ahol a Posta, a DRV Rt., a Nitrogénm∫vek Rt. és az MSZP található. Ezek egy lazán összekapcsolt vállalati csoporthoz köt√dnek, ahol két elszigetelt kis vállalatcsoport is található. Az MSZP szerepe különbözik az eddigi centrális politikai szerepl√két√l, az MSZP-hez kapcsolódó vállalatok nem alkotnak olyan összetartó csoportot, mint az eddigi minisztériumok és az ÁPV Rt., amib√l arra következtethetünk, hogy ezek a kapcsolatok esetlegesebbek, kevésbé koordináltak, valószín∫leg csak a képvisel√k egyéni érdekeit tükrözik.
alán ez az egyetlen csoport, amelyet igazán üzleti csoportnak nevezhetünk, ahol már nem a politika, és nem is egyetlen vállalat tartja össze a csoportot, hanem a kapcsolatok s∫r∫ szövete. A csoportban különböz√ szerepekben több holding és ismert vállalatbirodalom központi vállalatát is megtalálhatjuk. A rombusszal jelölt Postabank Rt. és Providencia Rt. alkotja az egyik centrumot, a TVK Rt. neve képviseli a másikat, a Dunaholding és a Fotex a harmadikat. A csoport kapcsolatmintázatában az a sajátos, hogy a holdingok átfedik egymást, összekapcsolódnak. Ez igaz a centrális vállalatok esetében, de a kapcsolódó vállalatcsoportok esetében is. Jól kivehet√, hogy a kapcsolatoknak két iránya van, az egyik a vízszintes, a másik a függ√leges. A két irány két külön-
134
Üzleti csoportok a magyar gazdasági átmenetben
3. Mol-vonzáskör
böz√ jelleg∫ központ-periféria szerkezet∫ holdingcsoportot takar. A Postabank és a TVK központi csoportjai összekapcsolódnak a Fotex és Dunaholding központi csoportjával. A Postabank mondható az egész csoport legfontosabb összefogójának.
repben találjuk a GYSEV Rt.-t, mindkett√ egy jobban és egy kevésbé beágyazott vállalatcsoporthoz kapcsolódik.
6. AZ IPARI CSOPORT
A
5. A KÖZLEKEDÉSI ÉS HÍRKÖZLÉSI CSOPORT
z Ipari Minisztérium vállalatcsoportja alkotja a legkisebb gráfot, a minisztériummal központi szerepben. A minisztérium egyrészt az energiaszektor összetartó csoportjához, másrész három elszigetelt vállalathoz kapcsolódik. A csoportban található még egy elkülönült kettes és egy hármas csoport is. Az ipari csoport az els√, politikai centrum csoporthoz kapcsolódik több szálon, annak bolygó-csoportjaként tekinthet√.
E
nnek az eddigieknél kisebb csoportnak a középpontjában a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium áll, a szerepére igaz az, amit eddig a fontosabb politikai szerepl√k esetében megállapítottunk, ugyanis a minisztériumhoz kapcsolódó vállalatok egymással is kapcsolódnak. A minisztériummal hasonló sze-
135
Vedres Balázs
4. Holdingcsoport
5. Közlekedési és hírközlési csoport
136
Üzleti csoportok a magyar gazdasági átmenetben
6. Ipari csoport
ritkábban fedi teljesen egymást. Vannak megválaszolatlan kérdések, de vannak „megkérdezetlen válaszok” is, ezekr√l is számot kell adni. Az eljárásom nyomán talált csoportok esetében is ez a helyzet, talán még több kérdést vetnek fel, mint ahányat megválaszolnak. De nézzük el√ször a megválaszolható kezdeti kérdéseket. Az elemzés alapján az állíthatjuk, hogy üzleti csoportok a magyar gazdaságban is vannak. A csoportok személyes kapcsolódásának a hálózatában a legfontosabb rendez√elv a politikai kapcsolat, másodikként a pénzügyi szerepl√kkel való kapcsolódást és az ágazati kapcsolódást említhetnénk. Arra az elemzés alapján nem adható válasz, hogy a csoportok mögött áll-e egy Palotás János vagy egy Postabank jelleg∫ szervez√ szerepl√, csak annyi állapítható meg, hogy milyen gazdasági szerkezetek között lehet mozgástere a kezdeti történetek szerepl√inek. A tanulságok levonásához érdemes végiggondolnunk a magyarországi privatizáció eseményeit, és azt, hogy az eközben született döntések mennyiben voltak kedvez√ hatással az üzleti csoportok kialakulására. Véleményem szerint a magyar privatizáció nem segítette el√ az üzleti csoportok kiala-
7. ELSZIGETELT VÁLLALATPÁROSOK
A
z utolsó csoport kizárólag elszigetelt vállalatpárosokból áll, amelyek más csoportbeli szerepl√kkel sem kapcsolódnak. Ennek a csoportnak a gráfját nem érdemes bemutatni, bár érdekes kérdés, hogy mely vállalatok alkotnak elszigetelt párosokat, azaz nem vesznek részt a gazdaság alaphálózatában, a gráf alakja maga nem mond semmit. Ebbe a csoportba f√leg újonnan alapított, közös ágazatba tartozó magyar cégek és külföldi vállalatok iker-leánycégei tartoznak (például az IKEA és az Esso két-két Kft.-je)
TANULSÁGOK
E
gy társadalomtudományos cikkben mindig a tanulságokról szóló rész a kritikus. A társadalomtudós energiája ilyenkor már fogytán van ahhoz, hogy az esetleg felemás vagy ellentmondásos eredményeib√l értelmes tanulságokat vonjon le. Az empirikus kutatásnál a kérdések és a válaszok halmaza a leg-
137
Vedres Balázs
ráló tényez√k nem politikaiak, de szigorúbb értelemben csak a negyedik csoport nevezhet√ üzleti csoportnak, ahol nem egyetlen szerepl√ köré szervez√dik a többi vállalat. A negyedik csoportban figyelhet√ meg leginkább az a rendez√elv, amelyet a hétköznapokban az üzleti csoportok mozgatórugójának tartunk, amely a Postabank és a Fotex vagy a Dunaholding esetében összetartja a csoportot. Ez azonban csak az egyik elv, emellett fontos az állam körüli többgy∫r∫s vállalati szervez√dés, az agrárágazat szintén központosított szervez√dése, vagy a Mol Rt. holdudvara. Érdekes tanulság az is, hogy a csoportok hátterében egy gazdasági alaphálózat húzódik. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki közvetlen kapcsolatban lenne mindenkivel, csak azt, hogy a szerepl√k nagy része elérheti egymást, a hírek elvileg személyes összeköttetések alapján bármelyik szerepl√t√l bármelyikig eljuthatnak. A politikai szerepl√k általában centrálisak, sok kapcsolattal rendelkeznek, és összetartó csoportokhoz kapcsolódnak. Azt az elemzésünk alapján nem tudjuk meghatározni, hogy a politika hozza-e létre az összetartó csoportokat, vagy a politikai szerepl√k stratégiája a vállalatcsoportokhoz való kapcsolódás. A bankok szintén centrálisnak mondhatók, de nem összetartó csoportokhoz kapcsolódnak, nem jelentenek integráló er√t. Ez valószín∫leg abból következik, hogy a bankok inkább „diverzifikálnak”, személyes kapcsolataik hitelkihelyezéseik eredménye, amely általában egymás számára „idegen”, nem kapcsolódó vállalatokhoz történik.10 Az üzleti kapcsolatok kialakulásának lehet√sége lehetett volna az is, hogy a bankoknál felgy∫lt rossz hiteleket részvényre cserélik (hitel-t√ke konverzió) és az így megszerzett tulajdonnal a bankok, mint aktív tulajdonosok lépnek fel. Erre több ok miatt sem került sor. Egyrészt a bankok nem rendelkeztek megfelel√ emberekkel erre a funkcióra.11 Másrészt politikai döntések (bankkonszolidáció, a piszkos tizenkett√ kimentése) is érdektelenné tették a bankokat, hogy mint aktív tulajdonosok lépjenek fel. Harmadrészt azok a bankok, akik a legnagyobb vállalati tulajdon portfoliót halmozták fel, azok voltak rászorulva a legnagyobb összeg∫ kimentésre.12 Így 1994 után a magyar bankok visszatértek a klasszikus kereskedelmi banki funkciókhoz, és vállalati hitelezésre, lakossági üzletágra, valamint alapkezelésre (ahol mint passzív tulajdonosok léphetnek fel) koncentrálnak. Így tehát ez a lehet√ség sem futotta ki magát az üzleti csoportosulások felé.
kulását, legalábbis nem olyan mértékben, mint a környez√ országok esetében. Míg ott vagy a politika dominálása a gazdaság fölött er√sebb maradt (Szlovákia, Bulgária, Románia, Szerbia, Horvátország), vagy a különböz√ privatizációs technikák jelentettek kedvez√ terepet az üzleti csoportok számára (Csehország, Oroszország). Magyarországon azonban nem volt kuponos privatizáció, amely a különböz√ pénzügyi közvetít√cégeket (befektetési alapokat) hatalmas nagyságú részvényportfolióhoz juttatta volna. Ezenfelül a magyar privatizáció során sokszor stratégiai (és nem pénzügyi) befektet√ szerezte meg a nagyobb vállalatokat, amely befektet√ viszont aktív tulajdonosként lépett fel, de a magyar vállalatot nem mint egy üzleti csoport magyar központját, hanem mint egy nemzetközi vállalat magyar leányvállalatát kezelte. Valószín∫leg ez az oka annak, hogy a párosával rendez√d√, és a teljesen elszigetelt vállalatok között sok a külföldi leánycég. Érdekes tanulság az, hogy nem található egy ismétl√d√ struktúra a vállalatcsoportokban, nem lehet „keiretsu”-jelleg∫ csoportokat felfedezni, nem beszélhetünk magyar keiretsu-ról, vagy chaebol-ról, ahol esetleg lenne egy-két bank és néhány politikai szerepl√ vállalatokkal összekapcsolódva. Ez valószín∫leg annak köszönhet√, hogy csak a gazdaság csúcsát, legfontosabb szerepl√it elemeztük, és a csoportok valószín∫leg „lejjebb” rajzolódnának ki, kisebb vállalatokat is be kellene vennünk a mintába. Ezt talán úgy lehet elképzelni, mint az apály közeledtével a kisebb tengeri szigeteket, a vízszint csökkenésével már nem csupán elszórt szigetcsúcsok látszanak, hanem a szárazföld teljes rajzolata. Elemzésünkben valószín∫leg inkább üzleti világokat találtunk, mint üzleti csoportokat. A kapott üzleti világok azokat a fontos, immár realisztikusan meghúzott határokat jelölik ki, amelyeken belül az üzleti csoportokat tovább kereshetjük. Mindez két új kérdést vet fel. Egyrészt azt, hogy mennyire volt jó a csoportosításunk, mennyire voltunk képesek megtalálni a magyar gazdaság csoportjait, a másrészt pedig hogy léteznek-e ilyen csoportok egyáltalán a magyar gazdaságban. Mindkét kérdésre nehéz választ adni, az els√re annyi mondható, hogy a csoporton belüli elkülönül√ szerepek arra utalhatnak, hogy kisebb csoportok kialakítása is értelmezhet√ lehetne. A második kérdés kapcsán érdemes megjegyezni, hogy igazán üzleti csoportról csak a harmadik és negyedik csoportban beszélhetünk, abban az értelemben, hogy a itt legfontosabb integ-
138
Üzleti csoportok a magyar gazdasági átmenetben Irodalom
Baer, H. L. és Gray, C. W. (1996): Debt as a Control Device in Transitional Economies: The Experiences of Hungary and Poland in: Corporate Governance in Central-Europe and Russia. Frydman, R. Gray, C. W. és Rapaczynski, A. (szerk) CEU Press. 1996. Borgatti – Everett – Freeman (1996): UCINET IV Version 1.64. Natick, MA: Analytic Technologies. Coffee, J. Jr. (1996): Institutional Investors in Transitional Economies: Lessons from the Czech Experience. In: Corporate Governance in Central-Europe and Russia. Frydman, R. Gray, C. W. és Rapaczynski, A. (szerk) CEU Press. 1996. Czakó Ágnes – Sík Endre (1987): Mnagersá Reciprocal Transactions. BKE Szociológia Tanszék, Szociológiai M∫helytanulmányok 1987/4.) Czakó Ágnes – Sík Endre (1995): A hálózati t√ke szerepe Magyarországon a rendszerváltás el√tt és után. 2000. 1995/Február. 3–12.o. Dittus, P. és Prowse, S.(1996): Corporate Control in Central-Europe and Russia: Should Banks own Shares? in: Corporate Governance in Central-Europe and Russia. Frydman, R. Gray, C. W. és Rapaczynski, A. (szerk) CEU Press. 1996. Faust, Katherine – Wassermann, Stanley (1994): Social Network Analysis: Methods and Applications. Cambridge University Press. Frydman, R., Pistor, K. – Rapaczynski, A. (1996): Investing in Insider-Dominated Firms: A Study of Russian Voucher Privatization Funds. in: Corporate Governance in Central-Europe and Russia. Frydman, R. Gray, C. W. és Rapaczynski, A. (szerk) CEU Press. 1996. Granovetter, M. (1994): „Business Groups”. In: The Handbook of Economic Sociology. Smelser, N. J, és Swedberg, R. (szerk). Princeton University Press, Granovetter, Mark (1985): Economic Action and Social Structure: The Problem of Embeddedness. American Journal of Sociology, 1985/3., 481–510. o. Juhász, G. (1997): Pénzképviselet. HVG Kiadó. 1997. Krackhardt, D – Blythe, J. – McGrath, C (1994): KrackPlot 3.0: An Improved Network Drawing Program. Connections, vol 17 (2), 53–55. o.
Lengyel György (1994): Kelet európai gazdaságszociológia: trendek és kihívások. Szociológia Szemle 1994/2. Mardsen, Peter V. (1990): Network Data and Measurement. Annual Review of Sociology 16., 435–463. o. Orru, M. et al. (1991): Business Groups. In: The New Institutionalism in Organizational Studies. Powell, W. W., DiMaggio, P. (szerk). Chicago University Press. 1991. Stark, D. (1990): „Privatisation in Hungary: From Plan to Market or from Plan to Clan?” East European Politics and Societies (Fall) 4/3:351–392. o. Stark, D. (1992): „Path Dependence and Privatisation Strategies in East Central Europe.” East European Politics and Societies 6:17–51. o. Stark, D. (1996): „Recombinant Property in East European Capitalism.” American Journal of Sociology 101. Stark, David – Kemény Szabolcs (1998): Postsocialist Portfolios: Network Strategies in the Shadow of the State. Kézirat. Stark, David (1994): Új módon összekapcsolódott régi rendszerelemek: rekombináns tulajdon a kelet-európai kapitalizmusban I–II. Közgazdasági Szemle 1994/11–12. Tardos Róbert (1995): Kapcsolathálózati megközelítés: Új paradigma? Új utak a közgazdasági, üzleti és társadalomtudományi képzésben c. konferencia anyaga (1995 szept 28–30), BKE Budapest. Vedres Balázs (1997): Bank és hatalom. Szociológiai Szemle 1997/2. Voszka Éva (1995): Az agyaglábakon álló óriás. Pénzügykutató Rt., Budapest. Wellmann, Barry (1991): Strukturális elemzés: A módszert√l és metaforától az elmélet és a tartalmi kérdések felé. in: Angelusz R. – Tardos R.(szerk): Társadalmak rejtett hálózata. MKI Budapest. Williamson, Oliver E. (1975): Markets and hierarchies: analysis and antitrust implications: a study in the economics of internal organization. Free Press: New York. Williamson, Oliver E. (1982): The Economics of Organization: The Transaction Cost Approach. American Journal of Sociology 1982/3, 549–577. o.
Jegyzetek
1 Ez a történet más hasonlóakkal együtt Juhász Gábor (1996) könyvében olvasható. 2 Ez nem jelenti azt, hogy üzleti csoportosulások a gazdasági fejl√dés bizonyos fokán vagy er√sen átpolitizált gazdasági környezetben mint egy funkcionális szükségszer∫ség jelennek meg. Csupán annyit jelent mindez, hogy a gazdasági fejlettség szempontjából hasonló szinten lév√ országokkal foglalkozó kutatók el√szeretettel alkalmazzák a más esetekben jól bevált fogalmi keretet. És mint a valóság társadalmi konstrukcióján, illetve a „valóság mint akarat” elméletein edzett kelet-európai kutatók jól tudják, meglátni az el√zetes elméleti keret helyi megfelel√it már nem jelent különösebb meger√ltetést. 3 A tranzakciós költségek („transaction costs”) fogalmát Oliver Williamson (1975, 1982) vezette be a közgazdasági gondolkodásba. A fogalom azokra a költségekre utal, amelyek a gazdasági tevékenységek végzése során mint súrlódás keletkeznek, amikor egy termék vagy szolgáltatás valamilyen határfelületen halad át. A williamsoni gondolatrendszerben ezek a költségek abból is adódhatnak, hogy állandóan figyelni kell a piaci partner tetteit és értékelni, hogy vajon azok megfelelnek-e a két cég közötti megegyezésnek. Nyilvánvaló, hogy e gyanakvó gondolkodásmód alapja az egyéni nyereségmaximáláson nyugvó racionális cselekvéselmélet. A „transaction costs economics” annak köszönheti sikerét (Williamson Nobel-díjat kapott), hogy választ ad a Ronald Coase által 1937-ben feltett kérdésre: „ha annyival olcsóbb cégen belül termelni, mint a piacon vásárolni, akkor miért van az, hogy több mint egy cég van egy adott gazdaságban?” Például, miért elkülönült cégekben termelik a személyautók gyártásához szükséges darabokat, ahelyett, hogy egy nagy cégen belül koordinálnák az egészet a vas kibányászásától az autó eladásáig? Williamson válasza erre az volt, hogy egy adott cég addig folytatja a vállalati terjeszkedést, amíg a vállalati hierarchia költségei (lényegében egyrészt a hatalmasra növ√ bürokratikus szervezetb√l fakadó szervezet szint∫ tehetetlenség, másrészt a szervezeti szilárdság és rugalmatlanság) meg nem haladják a piaci tranzakcióval járó költségeket. Habár a válasz némileg tautologikus, de éppen ezért nagyon rugalmas megoldást ad egy alapvet√ termelés szervezeti kérdésre.
4 A legjobb összehasonlítás e m∫fajban az a tanulmány, mely a japán, tajvani, illetve dél-koreai csoportokat hasonlítja össze. E tanulmány fontosságát az adja, hogy a három ország üzleti csoportjainak összehasonlításakor megállapított különbségek felhívják a figyelmet arra, hogy az eddig absztraktan értelmezett bizalom elve nem hoz létre gazdaságilag racionális és ezért mindenhol szükségszer∫en azonos üzleti csoportokat, hanem e csoportok történelmi, kulturális, illetve politikai folyamatok konkrét eredményei (Orru et al. 1991). 5 Az új gazdaságszociológia manifesztója Mark Granovetter „Embededdness” cikke volt (Granovetter 1985). 6 Stark egyfajta új szervezeti formát, szervezeti szint∫ kockázatcsökkentést – organizational hedging – lát a magyarországi vállalati kereszttulajdonlásban. Habár tisztában van a távol-keleti gazdaságszociológiai irodalommal és szóbeli el√adásaiban el√szeretettel utal a magyar chaebol-ra, illetve a cseh keiretsu-a, valamint saját interjúi alapján azt állítja, hogy a magyar gazdaság szerepl√i tisztában vannak a magyar gazdaságot domináló üzleti csoportosulásokkal, írott munkáiban nem hasonlítja e magyar vállalatközi tulajdoni kapcsolatokat a kelet-ázsiai üzleti csoportosulásokhoz. Lásd Stark 1990, 1992, 1994, 1996. 7 Stark munkáit sokszor támadják, részben metodológiai, részben tartalmi okok miatt. Tartalmilag felróható, hogy nem tisztázott, mennyiben tudatos a megfigyelt stratégia, illetve mennyiben korábbi gazdaságpolitikai döntések eredménye. Stark el√szeretettel használja a „path-dependence” fogalmát, amely egyfajta középút a teljeskör∫ információval rendelkez√, nyereség maximalizáló racionális stratégia, illetve a funkcionálisan szükségszer∫b√l levezetett válasz között. A „path-dependence” elfogadja a racionális cselekvés állatásait, de hangsúlyozza, hogy ez az eseménynek konkrét lefolyása által kijelölt keretben zajlik le. Ahogy Stark a magyar gazdasági átmenet lehetséges formáinak elemzésekor el√szeretettel hangsúlyozza: „elemek széthullásának folyamata nagyban befolyásolja kés√bbi összeilleszthet√ségük lehet√ségeit.”
139
Vedres Balázs További kritika, hogy nem tisztázott se empirikus megfigyelés vagy interjú által, se statisztikailag, hogy milyen konkrét következményekkel jár a vállalati összekapcsolódás. Módszertanilag felróható, hogy Stark mindig irányítatlan és binárisan felfogott (létezik kapcsolat vagy nem) kapcsolatokkal dolgozik, márpedig lényeges különbséggel járhat ha e két megszorítást is belevesszük az elemzésbe. 8 Kutatásunkat 1997 májusában végeztük, amikor a gazdasági összeférhetetlenség vitái meglehet√sen élesek voltak. 9 Például egy vállalatban az igazgatók és a beosztottak alkotnak két regulárisan ekvivalens csoportot, az igazgatók a beosztottakhoz kapcsolódnak, a beosztottak pedig az igazgatókhoz és egymáshoz. Visszatérve az el√bbi jegyzetbeli példára, ha te a Mercedesnek, a BMW-nek és a Volkswagennek vagy beszállítója és nem a három itteni cégnek, akkor regulárisan ugyanúgy ekvivalensek leszünk a kapcsolati minta alapján, és ugyanolyan tárgyalási pozícióval fogunk rendelkezni. 10 A bankok szerepér√l az átfed√ testületek hálózatában Vedres Balázs (1997) írt egy elemzést, amelyben a bankok kapcsolatai és az eladósodottság-rossz hitelek összefüggését tárja fel.
11 Két tanulmány is foglalkozik a banki tulajdonlással, mint egy lehet√séggel Kelet-Európában. A kérdés az, hogy a kelet-európai vállalati tulajdon piacán a pénzintézetek mint aktív és lényeges tulajdonosok és hitelez√k legyenek jelen, mint Németországban vagy pedig hitelezzenek és mint passzív portfolió tulajdonosok a t√zsdén keresztül vásároljanak kisebbségi tulajdonrészeket, és ezeket nem megfelel√ hozam esetén eladják, mint az angolszász államokban. A válasz erre a kérdésre nem egyértelm∫, mivel mindkét rendszernek megvannak a maga el√nyei, illetve nem tudni, hogy Kelet-Európa mennyire választhat tudatosan és mennyire inkább csak elfogadhatja a kialakult status quót. Ezzel kapcsolatban lásd Dittus Prowse 1996.. Egy másik tanulmány azt firtatja, hogy valójában mekkora védelmet is élveznek a hitelez√k Kelet-Európában és mivel elég gyengét, nem érdekeltek-e inkább abban, hogy a befagyott hiteleket tulajdonra váltsák. Lásd Baer Gray 1996. 12 A bankkonszolidáció alatt a Magyar Hitel Bank volt ez a bank, míg jelenleg a Postabank kínál példát arra, hogy mennyire nem képesek a bankok aktív tulajdonosokként funkcionálni. Persze nem ez a Postabank krízisének f√ oka, hanem a tulajdonviszonyok rendezetlensége, drága hitelezése, ügyfélköre gyengesége, és a menedzsment hiányosságai.
Helga Philipp: Object, ca. 1968
140
