ZERKESZXJ ÉS)(jAPjA. (snnmmv. V VIII., Rökk Szilárd-utcza 18. sz. I

«3Ww*naW

50487

ZERKESZXJ ÉS)(jAPjA

j ^ i S S j d x S E p f

E D V A R

(snnmmv

V VIII., Rökk Szilárd-utcza 18. sz. I

SppBWTO

D

HUSZÁREZREDÉNEK

K I R Á L Y EGYENRUHÁJÁBAN

AMEUBIEMEKI^ H A H P I T 0 5 - É 3

D i y j T ( W

Gál

má

C ^ - D E C O R A T E O R ^Ü[ÖN{EGE5SÉGE1)

FRANCZIA

ANGOL B U T o r v ö v e í e p e n

ÉS

UGYJZINÍÉN

MIMZÉSE^BEN

M

IGHELSTÁDTER S. E. ÉS H. BUDAPEST IV., VÁCZI-UTCZA 3.

Legnagyobb czipó-rakiár.

MMOEN A BERUIDEZÉV VAIJMABA »AOO «uaeA[AIOA E[VAJLA JATMAV-

Czipók csak a legjobb anyagból, a legelegánsabb alakban, a legolcsóbb árban. Egyedüli készítője a gomb-, f ű z é s é s czugnélküli

CSASIO KLTSLABAÜ

I ' BUDAPEST

Budapest fö- és székváros taná.0 10

csá,il

uGyvaárr -- uu tt cc zz aa ss aa rr oo kk .

Jában

nniMU »Mir7IZV H T r 7 » PODMANICZKY-UTtZA Tslefon-siám 20 - 76.

Izlésteljes tervezetei révén, a mlllenluml kiállítási pavillon,elJeS,te

" munkiíla,aival kitüntetve.

csaftos

Páris

czipőnek, mely egy érintéssel fel- é s l e h ú z h a t ó . Vidéki rendelések pontosan e s z k ö z ö l tetnek. Rendelésnél elég egy jól illó ó c s k a czipó k ü l d é s e .

1900.

EzÜSt é r e m . Í'ÁT 0" "ÍRGENT.

Több

száz

kiváló

orvos

ajánlja

KRISTÁLY á s v á n y v í z

L E G Y E N

M I N D E N N A P I

I T A L O D !

V i d é k r e pontosan szállít a L u k á c s f ü r d ö - k u t v á l l a l a t i g a z g a t ó s á g a ,

Mattoni-fiie E r z s é b e t s ó s f ü r d ő BUDAPEST -

(BUDÁN).

Meglepő gyógyhatással

(Villamosvasúti

bír különösen

állomás.)

női bajokban,

továbbá:

alhasi és általános vérbőségben,

pangások

esetén,

m á j - és lépbajokban,

veróczérl

aranyérben,

stb. — Idény április 15-től szeptember végéig. 6 5 f ü r d ő s z o b a . Számos, kellően berendezett,

kényelmes

v e n d é g s z o b a . Vendéglő mérsékelt á r u ételek- és italokkal. Rendelő

főorvos:

D r .

P

O

L

G

Á

R

E M I L .

a k a r s z e m H ö l & Y 6 k n e k é ' y e s e n , a k a r levél u t j á n , ® biztos sikerű tanácsot ad a K O S M E T I K A t e r é n , illetve a testi s z é p s é g m e g ó v á s a és helyreállítása czéljából, ugyszinte mindennemű szépségi hiba eltávolítására, a b ő r b e t e g s é g e k e l ő n y ö s e n ismert s p e c z i a l i s t á j a , Dr F Ü R E D I , ( B u d a p e s t , V á c z i - u t c z a 12.) volt kórházi oszt. főorvos, a Medjidie-rend lovagja stb. Elkülönített v á r ó t e r m e k , k ü l ö n be- és kijárat. Gyógyszerekről kívánatra gondoskodik. — Rendel 9 —4-ig és este 7 —8-ig. B U D A P E S T , I V . k e r . , V á c z i - u t c z a 12. s z .

Villámhárítókat

Karcsú

lesz és e g é s z s é g é t ezáltal c s a k megerősíti, ha P I L U L E S A P O L L O - t h a s z n á l . Ennek h a t á s a a növényből nyert » V e s i c u l o s i n e « - b e n rejlik. Ezek, a z o r v o s o k által j ó n a k talált pilulák k a r c s ú v á teszik a termetet é s nem h a t n a k kedvezőtlenül az e g é s z s é g r e , mint s o k m á s készítmény. Nem h a j t a n a k , hanem közvetet' lenül h a t n a k a t á p l á l k o z á s r a és a z s i r a n y a g s e j t e k r e . A t u l n a g y elkövéredés g y ó g y í t á s á n k i v ü l e P I L U L E S A P O L L O - k s z a b á l y o z z á k a test funkczióit, megifjitják a z a r c z v o n á s o k a t és a t e s t n e k v i s s z a a d j á k a r u g é k o n y s á g o t é s a z erőt. Ez minden nő t i t k a , ki k a r c s ú és fiatal t e s t a l k a t o t a k a r . A P I L U L E S A P O L L O - k m a g u k mindkét nem s z á m á r a , még a legkényesebb természetiteknek is, k e l l e m e s e k é s n e m á r t h a t n a k az e g é s z s é g r e . A körülbelül két havi kezelést könnyen lehet követni é s a tényleges eredmény állandóan m e g m a r a d . ( T ö r vény védi.) Ü v e g j e u t a s í t á s s a l 6 korona 4 6 fillér, bérmentesen, u t á n v é t t e l 6 korona 7 6 fillér. J . K a t i é g yyóo g y s z . 5. P a s . W e r d e a u , P á r i s I X . — Egyedüli r a k t á r M a g y a r o r s z á g és A u s z t r i a r é s z é r e : T Ö R Ö K J . Kérjenek

dobotokat

az

távírdamos

és t e l e f o n v e z e t é k e k e t

világitások

.UNION

DES

FABRICANTS"

pecsétjével.

és e r ő á t v i t e l i olcsón

minden telepek

mellett;

czélra,

villa-

berendezését

eszközlik

DECKERT és HOMOLKA = utcza 88. sz.

gyógyszerésznél B u d a p e s t , K i r á l y - u t c z a —

kitűnő szerkezettel, s z a k s z e r ű , szolid kivitelben, k e z e s s é g

Prospektusok,

R a k t á r : V. k e r ü l e t , D o r o t t y a - u t c z a

képes árjegyzékek

és költségvetések

8.

szám.

díjmentesen.

V

r

H E G J E L E N MINDEN VASÁRNAP.

A

Előfizetési feltételek:

1

Egész évre _. ... kor, 20.— »

10.—

Negyedévre

»

5.—

T

A

—

Félévre-

25/651.

1902.

XIII.. é v f o l y a m .

A

-A.

I

I

1—1 r

V -A.

1

1

JL.

POLITIKAI

Egyes szám ára 40 fillér.

"I—1

T

ÉS

LA 4/

-A.

IRODALMI

SZERKESZTI K I S S

-tM§>

L

y

Mai számunkhoz posta-blanquettákat mellékeltünk. Előfizetési feltételek: Egész évre 20 kor. Félévre 10 kor. Negyedévre 5 kor. Mutatványszámok ingyen.

A HÉT kiadóhivatala, VIII. ker. Rock- Szilárd-utcza 18. szám.

l

Szerkesztőség és kiadóhivatal: : ': BUDAPEST,

1

VIII., Rock Szilárd-utcza 18. sz. '

I

'

JA.

Hirdetések

SZEMLE.

JÓZSEF.

Budapest, junius

Julius elsején kezdődik lapunknál az uj félévi folyam. Tisztelettel kérjük olvasóinkat, h o g y előfizetésüket még a nyári hüselő. előtt megújítani szíveskedjenek. Mint minden nyáron, az idén is a legpontosabban utánok küldjük a lapot a fürdőre és csak arra kérjük, h o g y minden helyváltozást nekünk idejekorán jelezni méltóztassanak.

8

hő

szám.

felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak vissza.

22.

öltővel régibb, mint a mult század harminczas éveiben újraalakulni kezdett magyar nemzeti állam, de hogy ürügyet szolgáltasson nekik e nemzeti állam ellen való tiltakozásra, s az ez ellen való merényletekre az érthetőség s megbocsátHatóság szinét vesse. Nyelvétől, vallásától, bizonyos fokú önkormányzattól s a külön egyéniség egyéb korolláriumaitól tisztán és csakis azért nem szabad a nemzetiségeket megfosztani, mert nem lehet. Ha a "chauvinség csak aesthetice vagy intellectualiter volna ostobaság, még kombináczióba vehetnők — de politice is az, s ezért kell üldözni. Üldözni mindenütt és minden formájában, tehát akkor is, ha a kissebbségek, a nemzetiségek chauvinisták. *

Krónika.

Chauvinizmus.

— 7hin. 20.

Eső után a giliszta, választás után a nemzetiségi kérdés kibúvik a-földből. Ha ez a hasonlat a nemzetiségeknek nem hizeleg, arról nem tehetek; ők sem hízelegnek nekünk. A magyarországi nemzetiségekről sok mindent, talán jót is el lehet ^ mondani, csak azt nem, hogy szeretetreméltóak volnának. Vonzónak — a legkozmopolitább kulturember számára is — a magyar, faj nem az abszolút többség ötvenegy százalékával, hanem ötezer százalékkal vonzóbb az idevaló többinél. Ez, valóigaz, nem jogezim az önállóságra, egyedül az erő s a hatalom az; az olaszt, a világ legszeretetreméltóbb népét, ezer esztendőn át tépték darabokra. épp azok, akik legjobban szimpatizáltak vele; a poroszt, a világ legkellemetlenebb népét, épp azok, a délnémetek, emelték maguk fölé vezérlőnek, akik legjobban utálták. Éppúgy nem vonzalom teszi vagy a magyar nemzetiségek kiváló tulajdonságaival való szerelembe esés, ha a magyar politikában s publiczistikában kezd végre fölülkerekedni az átlátás, hogy az erőszak nem jó nemzetiségi politika. Ez csak okosság és megfontolás; az. erőszak nem azért nem jó, mert nem szép vagy nem méltányos, hanem mert nem czélszerü, s ezzel a. móddal lehet legkevésbbé elérni, amit nem tudom, .van-e mód egyáltalán elérni, a nemzetiségek megmagyarosodását. Mellesleg mondva: az erőszak politikáját eddig is inkább csak hirdették' nálunk, mint követték, de már maga e szájasság- elég volt arra, hogy: nem reakeziót keltsen a nemzetiségekben, mert az ő II.- József és I. Ferencz idejében kezdődő akcziójuk jó egy-két ember-

Ez az. Nem látom át, hogy, ha a német chauvinizmus utálatos Poroszországban s a német birodalomban, mért volna érthető s megbocsátható Erdélyben vagy a Bánságban. Hogy, ha az oláh chauvinizmus betyárság, bestialitás és világcsalás Romániában, mért válnék kulturtörekvéssé Magyarországon? Mikor a magyar ügyésznek vádat kellett emelnie, amért magyarországi oláhok megtisztelték a Janku Avram emlékezetét, alighanem akkor követődött el a XIX. század legnagyobb magyar politikai ostobasága. De nem látom át, mért változnék meg ez a viszony, ha oláhok becsmérlik és üldözik — mint ahogy megteszik ők is, svábok, szászok, ráczok és tótok -is- —példáül a Kossuth Lajos emlékezetét. Csúnya dolog, ha az uralkodó faj perfidül visszaél valamely másik faj bizonyos megkötöttségével — amire különben még nem volt példa, hogy a magyar követte volna el más magyarországi fajta ellen. De éppily perfidia, ha a nemzetiségek élnek vissza a magyarság ama bizonyos megkötöttségével, melyet egy birodalmi szövetségbe való tartozása jelent a számára, s az, hogy a dinasztiája nem nemzeti, s közös emlékeik megítélésében nem érez egyformán e nemzettel. Micsoda aljas, hitvány, néven nem nevezhető perfidia, például, a Kossuth vagy a Rákóczy emléke meggyalázása, vagy a dinasztiának való hizelkedés formájában meggyalázni vagy üldözni a magyarságot — arra számítva, hogy a habsburgi királynak kormánya nem igen merhet ez ellen tenni. Nos, ez a mi nemzetiségeink egyik legkedvesebb, leggyakrabban alkalmazott taktikája. Bizonyára, nincs hitványabb dolog, mint közjogi escamotage-zsal, szavakkal való. játékkal, mentális reszervátákkal kijátszani a nemzetiségek iránt méltányos törvényt. De semmivel sem kissebb hitványság, ha nemzetiségek követnek el ily mentális reszervátákat; ha a . szász s a tót imádja, az ő ungarisch vagy uhérszki

1

\

•390 hazáját, csak madjarischnak vagy madjarszkimk nem akarja azt elismerni, vagy ha az oláh s a horvát könnyekig megindultan élteti Ferencz József — császárt. Sehol sem halásznak annyit zavarosban, mint a mi nemzetiségi dolgainkban. Az uralkodó fajnak azt a kötelességét, hogy a nemzetiségek iránt méltányos és türelmes legyen, mesterségesen konfundálják azzal az éppen nem logikai következéssel, hogy tehát legyen türelmes és elnéző a nemzetiségek túlkapásai iránt is. Ez gonosz világcsalás, sötét perfidia. Abból, hogy a magyarnak a nemzetiségekkel szemben le kell tennie a betyárizmusrol, éppenséggel nem következik, hogy tűrnie kelljen azok betyárizmusát. A nemzetiségek jogai ellen czéltalan, tehát tilos az erőszak. De a nemzetiségek jogtalan fészkelődései ellen,. az oláh, szász, tót vagy sváb magyarfalás ellen, a magyarok bojkottálása, a magyar állam megtagadása, a magyar érzés megsértése s a magyar kissebbségek ellen való erőszakoskodás ellen igenis czélravezető az erőszak, a kemény ököl, sőt egyedül ez a czélravezető, s épp ezért kötelesség is. Észre kell tériteni a tisztelt nemzetiségeket, s ennek nem az a módja, ha mi csak keztyüben merünk dudálni, hanem ha őket tanítjuk .meg a minoritások e köteles szerénységére. Tisztelnünk kell a nemzetiségek minden törekvését, amig az az ő maguk javát szolgálja. De szét kell verni köztük, mihelyt a mi kárunkra törnek. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat — de szamár vagy, ha jobban szereted magadnál. A mi nemzetiségeink közt nem is ujabban, de ujabban mind erősebben terpeszkedik a legutálatosabb, a legpöffeszkedőbb s leghazugabb chauvinizmus. A chauvinizmus minden tipikus ismérve megvan benne: a maguk túlbecsülése, az idegennek (ez esetben a magyarnak) alábecsülése; a maguk legnevetségesebb agyontömjénezése s a mások (megint csak a magyarok) legkihivóbb lepiszkolása." Tisztelet és becsület az évszázadokig török és német elnyomás alatt élt oláhság vagy horvátság ujkeletü kulturtörekvéseinek. De a horvát nép még dadogott, mikor az ő Zrinyijök már magyar nyelven irta meg a Szigeti Veszedelmet, mely kulturfokra méltó szüleménye a renaissance nagy művészetének. S az oláhok az ő második leöntésü franczia teájokkal nevetségesek, ha le akarják nézni a fejlődésében bár sokszor megszakadt, de ezer esztendőn át azért mégis egyre haladott és fejlett magyar kulturát, melynek értékét s életképességét legragyogóbb fényben az a valóság mutatja, hogy a rokontalan és csekély számú magyarság ellenséges körülmények és fajok közt mégis meg tudott maradni, sőt, mint panaszolják, el is tudja nyomni a többieket. Ha csakugyan elnyomja őket, ezt aligha teheti fizikai erejével, ha, mint azt egyre szemére vetik, kissebségben van nemcsak a világegyetemben, de még a saját országában, is. A tót, ha a magyart ázsiai hordának szidja, épp oly barbár, mint a magyar, ha a tótot nem nézi embernek — s a német, aki gyártja a vicczeket az ostoba -magyarról, épp oly buta, mint a magyar, aki a svábot butának nézi. A mi nemzetiségeink. nem szabadságot s egyenlőséget, hanem uralmat kivánnak a magyar határon belül. Nem megférni akarnak a magyarral, hanem elnyomni akarják, mint ahogy a bus lengyel a legaljasabban elnyomja

és kiszipolyozza a rusznyákot; mint ahogy Csehországban a német falja a csehet vagy a cseh a németet, s mint ahogy a horvátok. zsarnoksága ellen a kormánynak kell megvédenie a horvátországi szerbeket. Az oláhok s a tótok nem jogot követelnek Magyarországon, hanem tagadják Magyarország jogosságát. Amivel nekik tartozunk: nem több, mint hogy megadjuk nekik a jussukat, de nem, hogy a magunkét prédául vessük nekik. Az a Svájcz és Amerika, amit egyre az orrúnk alá dörgölnek, kitűnő mértékegység az ő deliriumuk megmérésére. A tót, aki Magyarországon nem akar megtanulni magyarul, Amerikában egy esztendő alatt megtanul angolul. A németnek, ki az ő maroknyi mivoltában Magyarországon chauvinista, Amerikában milliószámra nem jut eszébe, hogy az angol-szászok természetes szupremácziája ellen tiltakozzék. Ha Svájczban a franczia a németet vagy á német a francziát becsmérelné, emberhalálon alul nem adnák. Minálunk is szakasztott igy volna, ha közjogunk a nemzeti akaraton fölül még egyéb akaratot is nem ismerne, vagy ha Magyarországon az állam s az ország fizikai hatalma teljesen egynemű forrásokból fakadna. Magyarországon azóta van nemzetiségi kérdés, mióta Bécsből a nemzetiségeket a magyar ellen uszították. Kezdve Horán és Kloskán, Jellacicon át Mangra Vazulig a mi nemzetiségeink nem Magyarországon, hanem az ausztriai imperiumon belül törekszenek elhelyezkedésre — ha ugyan nem irredentisták. Ez egyet jelent Magyarország felrobbantásával s a magyarság elnyomásával — s a nemzetiségek e hadizenete, gyilkos szándéka s a deliriumig menő chauvinizmusa isten bizony nem a legjobb nevelő arra, hogy a magyar a nemzetiségek iránt türelemre szokjék s letegyen a chauvinizmusról. Tar Lőrincz.

Idegenben. A felhők oly magasan úsznak . . . A felhők mind, mind Délre kúsznak, Ködlő Északnak egy se száll, anyám. Üzenetet se küldhetek tenéked, Miuel fájdalmad csillapítanám. '

Szélre nem bíztam, felhőre se irtam, Köngek nélkül hogy mennyit hazasirlam, Felőlem jobb talán, ha hir se jő . . . Ugg élek itt a forró idegenbe', Mint Szaharába ültetelt fenyő. Balla Ignáez.

A késő szerelem kétes láng : téli virágként Védő kézre szorul, s fázik az, aki szedi. Kisfaludy Károly. *

Füst a dicsőség, zöldség a babér, Egyetlenegy csók százszor többet ér. * Nagyobbá mi se tesz, mint egy nagy fájdalom.

Ignotus.

Musset.

•391

Szomjas

katonák.

(Rajz.) Irta: ABONYI ÁRPÁD.

A besztercze-naszódi havasok észak-keleti hajlásában kezdődő » Padura' plesca mare« (kopasz nagy erdő) fái alól augusztus közepe táján két teljes hadi fölszerelésben pompázó tüzértiszt bukkant elé: sellingeni és rottensteini lovag Wolkonszky Kázmér kapitány és Naláczi Feri hadnagy a Batterie 4-től. A diszitő jelző ezúttal. rosszul van megválasztva: nem pompáztak bizony e derék kanonirok izzadó kincstári lovaikon, hanem fölötte dísztelenül, egészen »odáig« voltak immár a fáradtságtól. Az izmos aeraris lovak még csak birták az idestova hat óra. hosszat- tartó folytonos poroszkálást gyakorta oly bolond helyein a sehol véget nem érő erdős vadonságnak, melynek becsületes megjárására voltaképpen borzas mokány lovacska, vagy szamár az egyedül alkalmatos, — gazdáik azonban már rég kifogytak a kalendárium minden valamire való szentjéből, s a többé semmivel sem törődő apathia veszélyes határvonalát kerülgették. Reggeli öt óra tájban indultak útnak. A lankás preszákai » Rákóczy völgy«-ben sátorozó hadosztály tábornoká, bölcs óvatosságból, ugyanis nem indult addig az » ellenség* felé, mig a hegyek és erdőségek között lovassága és főleg erős tüzérsége számára biztosan megjárható utat nem sikerül kikémleltetnie. A katonai térkép ott volt ugyan a kezében, de az a rémületesen pontos és drága — milliókba kerülő — hadmérnöki alkotás 1882-ből való; azóta — ujabb milliók hijján — nem javították ki, s ez okon gyakorta megesett, hogy a kiszáradt medernek, vagy ártérnek szignált területen kilométer szélességű talajvízbe botlott a tovavonuló ármádia, s az ágyukkal is megjárható hegyi útnak fölrajzolt helyeken ölmagasságra felnyúlt bokrok és ádáz cserjék állották el a meghökkenő generálisok útját. A természet buja ereje tiz-tizenöt év alatt hatalmas életet produkál és egy csöppet -sem törődik a mappákkal, meg a tehetetlenül hátrahőkölő német generálisok stereotip »Wat jetzt, himmel sacrament!«-jávai, mely ilyenkor lényük egész benső tartalmának siralmas foglalatja. Mindent egybevetve: » kolosszális* mappák ezek a nagytekintélyű katonai fölvételek, ha nem viselik balsarkuk szögletében a régen tovatűnt 1882-ik évszámot. Ez a Rákóczy völgyben táborozó óvatos generális tehát megparancsolta a Batterie Nro 4. kapitányának és hadnagyának, — elsőrendű katonai talentum hírében állott mind a két ur, — hogy harmincz perez alatt készüljenek útra, üljenek nyeregbe és keressenek biztos utat a huszárok és ágyuk számára — bakáék elmennek ut nélkül is. Nagyságos huszárnak, méltóságos ágyúnak jóravaló útra van szüksége, — a tekintetes baka, tudjuk, mindenütt átvetemedik, ahol az őzbak keresztülmegy, ha nem a lábán: a hátán. A két kanonirt ugyan nem a legjobban választotta meg a generális ur. Az ilyen gyakorta erősen kényes természetű katonai föladat egyetértő, egymást segitő,. közös erővel összetartó férfiakat kiván — háború idején, hol a játék nagy pénzbe menvén, legkisebb tétel: egy puskagolyó. Ezúttal ugyan csak békés nyári háborúról volt szó golyók nélkül, a kudarcz azonban igy is meghozhatta, nyugdíjba ugrasztás képében, a büntetést, s ez többnyire keservesebb seb annál, mint amit vérbeli katona mellén golyó üthet.

A két ur hadilábon állt egymással. Hetek óta kizárólag csak a rendes szolgálati viszony határai között érintkeztek. A vörhenyes bajuszu, marcziális lengyel Wolkonszky kiadta száraz, szolgálati hangon a maga utasításait, a fiatal Naláczi hadnagy pedig minden megjegyzés nélkül, gépies pontossággal végrehajtotta a kapott parancsokat. Eleven, szép barna szemei komolyan szegződtek a csontos Holubár termetű kapitány zöld fényben uszó, éles, rideg szemei közé, melyek néha majdnemkeresztülszúrták ifjúsága diadalmas virulásában levő alantas tisztjét. Naláczi vonásain azonban egyetlen - finom árnyék sem rebbent; szája szegletei megkeményedve, mozdulatlan merevséggel szorultak össze; gúnynak, pajzánságnak, elfojtott mosolynak, »pikirozás«-nak semmi nyoma: a neheztelő ütegparancsnok ennéliogvá sehogysem tudott belekötni az önmaga fölött ritka vasfegyelmet gyakorló előkelő magyar uri fiúba, hogy boszankodását és »apai« hatalmát ő vele éreztesse. Valami igen szimpla asszonyhistória esett természetesen köztük — nyilván a fiatal kanonir javára, Brassóban, hetek előtt. Az asszonyok világ eleje óta forditva taksálják az ármádiát: itt is ugy történhetett. A hadnagy előbbvaló rangban a kapitánynál; a monarchia tizenöt hadtestparancsnoka viszont együttvéve. sem ér annyit a hölgyek fordított taksája szerint, mint egyetlenegy husz éves csinos kadét. Ez rendén is van — vállaljuk — a vízözön óta, de akit utolér, mégis fájdalmat érez, s valakit mindenképpen meg akar enni. Primadonna és katonatiszt egyforma természeti tünemény e bánatos mezőn: egyik sem akar megérni soha. A feszült viszony mintha a kutyákra is átszármazott volna. Mindkét urnák volt »hadi« kutyája ; a kapitány lova után hűséges »Amandá«-ja kullogott fáradtan kilógatott, szomjas, lihegő nyelvvel, — a hadnagy lova után viszont egy tisztavérü dán dogg loholt. »Herkules* hősi nevét szégyenitvén meg szemmellátható kimerülésével. Uraik példájára a két állat sem diskurált egymással. Mig a Padura mare óriási tölgyeinek árnyékában haladtak, »Herkules« néhányszor udvarias, hízelgő farkcsóválgatással közeledett a füleit lelógató setter vizsla-hölgy felé — ez azonban méltatlankodva vicsorgatta rá villogó fehér fogait, ugy hogy az udvarias dogg jobbnak látta egyelőre beszüntetni szive fölgerjedt hódolatát. Most, hogy a nagy erdő végső »gura sadei« részéből is kiértek, s elkezdődött á törpe bokros, napsütött fensik, — ki volt állva a két kutya is. ; Wolkonszky kapitány megállította lovát, s miközben kivörösödött és máris jócskán megduzzadt, szinte: puffadt, arczárói letörölgette a bőrön fakadó verejtéket, a haszontalan méreg önmagát emésztő indülatosságával tekintett körül. De közel és távol csak egy csomó rongyos, itt-ott ráragadt birkaszőrrel belepett boróka-bokrot és 35 fokos augusztusi forróságban leperzselődött füvet láthatott: víznek semmi nyoma. Lenézett rendű, szemei előtt eladdig szegényes ajándéka a természetnek: viz . . . oh, be mohón kívánta ez a nagy téstü lengyel Holubár! Jobban kínozta megszikkadt, száraz ajkait a vágy, mint a vallásos beteget a szent atya áhítata. Tagjait szinte megrázta gyötrelmes szenvedése a szomjúságnak, — legmarczangolóbb és legerősebb ellenség minden más szenvedésnél. De viz nem volt, s a máskülönben SZÍVÓS, edzett katonatiszt már-már szédülni kezdett. Szájában valami nyálkás, égető érzés támadt, de e világ minden aranyáért se tudott volna köpni. S a legkülönösebb, hogy egy pillanatig sem volt képes egyébre gondolni. Próbálta; nem ment. Látta magát a mosdótál előtt... loccs! mennyi viz freccsent a padlóra. Fürdött az uszodá-" ban — csupa drága, jó viz! Elég ezer embernek, s egy

•392 korty sincs. Átnyilalt fején egy marosvölgyi jelenet, midőn kétezernyolczszáz halálra szomjaztatott, poros, piszkos, dagadt pofájú katona rohant neki vadállati bőgéssel, sikoltozva, az öröm szörnyű deliriumában a Marosnak . . . . szinte kicsapott medréből a széles, nagy viz, midőn ez a rengeteg embertömeg egy megvadult bivalycsorda orditozásával egyszerre belerohant és habzsolta, szivta, ette a vizet, majdnem őrjöngve a kéjes gyönyörűségtől... Akkoriban vállat vont a rettenetes jelenetre, s valami afféle szisszent ki száján: — Disznók . . . Most ott hömpölygött vörös szegélyű, lázas szemei előtt a Maros. Ugyanaz a fejedelmi, széles meder, ahová akkoriban belenyargaltak a »disznók« és ittak. A parton ugyanazok az élénk zöld füzfa-bokrok, melyeknek gyökerei lenyúlnak a vizbe és isznak. Néhány száz lépésre tehenek riadoztak ki akkoriban a vizből. Azok már ittak. A tehénpásztor is ivott. A kutyája is ivott. Mindenki ivott! Nem szomjas senki, csak ő . . . pedig imhol, mi felséges nagy folyam a Maros; kétezernyolczszáz katona dőzsöl benne a v i z z e l . . . összerázkódott a nyeregben,: s mindkét szemhéját fölrántotta. — Ugy látszik, — mormogta szégyennel, — hogy megbolondultam . . . Naláczi valamivel jobban tűrte a szomjúságot. Időnként ugyan az ő tagjain is végigsuhant valami félelmes, nyirkos borzongás, — érezte, hogy nemsokára vérszinbe borul az ő elhomályosodó tekintete előtt is a világ: de még tartotta magát. Ne lássa a kapitány, hogy szenved. Egy biztos előérzet úgyis, azt súgja neki, hogy a manőverek után, majd otthon, Brassóban — okvetlen kenyértörésre kerül kettőjök között a dolog. Wolkonszky nem az az ember, ki az első vereség után resignálva, kapitulálni szokott. Az asszony viszont, ki miatt hadilábon állanak, rendkivül csinos és kaczér, mondhatni: érzéki, sőt — alighanem — courtisane természetű fiatal szász Vénus . . . Brunhilda inkább, erőteljes, meleg, szőke asszony, miként termékeny germán hősnője a legendának, — bár igaz, hogy férje nem szőrös teuton dalia,,hanem Drottlef Max, szalámigyáros. Naláczi körülbelül biztosra vette, hogy fölebbvalója addig fogja keresni az alkalmat, mig végre beleköt és pisztolycső elé kényszeríti. Mindez azonban csak homályosan, ködön keresztül, erőtlen lágysággal szállongott elméje előtt. Lehet, hogy a kapitány le fogja lőni . . . Tehát meghal, de bizonyos, hogy ez nem nagy dolog. Nem, nem! Ez semmi. Á sóvár, szőke asszony is semmi. Forró, kicsi szája, nyaka, gömbölyű vállai, tagjainak sajátságos, bóditó . . . mondhatni, megdöbbentő illata, csupa részegítő mámor — de mégis semmi! Nincs ! Nem is látja. A viz! Oh, istenem . . . azt l á t j a . . . Inni szeretett volna, inni, vizet, sok v i z e t ! . . . Vagy legalább bár egy pohárral, egy kisebb fajta pohárral . . . A lovak után kullogó kutyák e pillanatban mintha nyugtalankodni kezdtek volna. »Amanda« ide-odá neszelt, orrczimpája tágult, meg összehúzódott. . . Azután nekiindult a fensik lejtőjének és rohant, mintha puskából lőtték volna ki. Széles fülei kalimpálva lóbálództak a levegőben. A dogg füleit hegyezve nézett utánna, karcsú testén megremegett a szőr, orra izgatottan szimatolt, majd elkaffantotta magát, s egy óriási szökéssel az immár jókora távolságban rohanó setter vizsla után iramodott. A kapitány fölemelkedett a nyeregben. — Jó jel, — mondotta rekedten, anélkül, hogy hátra tekintett volna. — Azt hiszem, jó, — felelte reménykedve a hadnagy. — "Vizet éreznek

— Azt hiszem vizet, — bicczentett fejével Naláczi, s merőn bámult a távolságban itt-ott még feltünedező kutyák után. A kapitány is mozdulatlanul bámészkodott. Egész lelke a szemébe gyűlt. — Ott szaladnak . . . — Igen, ott — ismételte gépiesen az ifju. — A setter van elől . . . De nem! A dogg . . . — A dogg . . . azt hiszem . . . — Kövessük őket; — Készen vagyok . . . Wolkonszky elindította lovát, s lassú trapp-ban poroszkálva, a kutyák által váltott irányba indult. Sebesebb haladásra e hepehupás, bokros, szederindás talajon gondolni sem lehetett, pedig rohanni szeretett volna a tovaszáguldó kutyák után. Meg is járta fejét, hogy sarkantyúit a ló vékonyába mélyesztve, megeresztett kantárral vágtat végig a fensik lejtőjén — kitűnőbb lovas nincs az egész tüzér-divisióban, mint ő — de jóidején eszébe jutott, hogy ha a ló véletlenül megbotlik és leveti: el van veszve. Semmiféle kincsé a földkerekségnek nem lenne elég csillogó ösztönzés, hogy visszasegítse elerőtlenedett, remegő, lázas tagjait a nyeregbe. Hisz egész teste reszket és hideg, nyirkos, — ujjai nehezen szorítják a kantárt, ágyékában tompa szúrást érez. Ott maradna elterülve a napsütött, forró fűcsomók közt, mig rá nem borulna pár órai eszméletlen kínlódás után az örökös megenyhülés. — Lassabban,, kapitány! — riadt rá most Naláczi fölindult, ijedt hangja. Wolkonszky leírhatatlanul együgyü tekintettel rántotta vissza lovát. Mi történt? Folyton arra gondolt, — szinte magolta, mint az iskolás diák a penzumot, — hogy vigyázva, lassan . . . nyeregben kell maradnia . . . s mégis erős sarkantyút adott lovának, mely fájdalmában fölnyihogott és előre ugrott. Alig ' maradt annyi ideje, hogy görcsös erővel marokra kapja a kantárt, s visszatartsa a már-már rohanni kezdő .állatot. Azután visszafordult. - — Köszönöm — mondotta egyszerűen. Naláczi bólintott. A hangot már nem igen hallotta. Fülei zúgtak, mint a malom. Halántékainak kidagadt, vastag ereit őrült dörömböléssel feszegette a rendetlen lökésekkel száguldó vér. Nem szólt az előtte poroszkáló kapitánynak, de most már maga is riasztó félelmet érzett. A kutyák ösztöne többnyire biztos; de a lóé is az. A kutyák minden valószínűség szerint vizet érezve iramodtak el az imént: lovaik azonban nyugodtak, pedig az aczélzablák széleire verődő száraz, fehér hab eléggé elárulja, hogy szomjúság gyötri a szegény párákat is. Naláczi kétszer is meggyőződött róla, hogy nyálnak nyoma sincs • a zabián, — az állatok még sem adják semmi jelét, hogy ösztönük á viz közelségét szintén megérezte. Hátha csalódnak a kutyák . . . Azok a vesszős, zöld fák amott lenn — elég messze — füzek is lehetnek, valamely patak mentén, de mogyoróbokrok is lehetnek, szikkadt talajon, mint ez itt . . . Ez a lehetőség egyszerre ugy összeszorította torkát, mintha azonnal meg kellett volna fulladnia. Reszketve kapkodott levegő után, s ajkáról fölszakadt egy halk kiáltás. A kapitány megfordult. — Mi baj? — kérdezte, inkább a banális megszokás, mint a részvét hatása alatt. — Semmi — válaszolta nyorsan magához térve a hadnagy, — az jutott eszembe, hátha nincs viz? — A kutyák érzik. — Csalódhattak . . . — Ugy ? Hát akkor — — Lehet, hogy valami más okból szaladtak el. .

•393 — Hát akkor megdöglünk és vége! — felélte durván a kapitány, s tétován maga elé tűnődve, kinyújtott jobbjával megtapogatta' a nyeregkápát. .Most délfelé jár az idő. Egy-két óráig esetleg — nem bizonyos — még kibírja a szájában és beleiben dühöngő poklot; ha ugy érzi, elég: ott az ólom. Majdnem kedvesnek találta ezt a gondolatot. A fensik, pár száz lépéssel alább, jelentékenyen hajlott. A lovak csak lépésben haladhattak az itt lenn még jobban érezhető forróságban, mely most — déli tizenkét óra felé — mintha rohamosan emelkedett volna. Lehet, hogy nem igy volt. De igy érezték. Midőn a lovak végre leérkeztek a fenék alján kezdődő rétre.: Wolkonszky megingott a nyeregben. Vérhullám csapódott agya félé, — azt hitte, koromfekete lett egyszerre az egész világ . . . — Óh . . . — hörögte tompán, felsóhajtva. Naláczi hozzásietett és megragadta. — Bátorság! — kiáltotta roppant erőfeszítéssel, hogy a kapitány nehéz testét nyeregben tartsa, — mindjárt lesz viz . . . — Nem értem . . . . — Még csak egy perczig, kapitány! Itt a viz mindjárt . . . ... Wolkonszky rámeresztette szemét és intett. Megértette. Itt a viz m i n d j á r t . . A z u t á n berántotta a kantárt egészen a czombja alá, sarkantyút vágott lova oldalába és vágtatni kezdett." Rohant előre.. vakon öntudatlanul, tágra nyilt, lihegő szájjal, mintegy tébolyodott. A ló hatalmas ugrásokkal ragadta a rét túlsó, messze végén levő bokrok felé. — Kapitány ur, az istenért.! — .ordította az utána nyomuló hadnagy, de hiába iparkodott versenyt rohanni ezzel a rettenetes lovaglással. Látta, hogy Wolkonszky sipkája lerepül a fejéről és ököllel üti lova nyakát. Hallotta bőszült hajrá! kiáltásait, melyekkel az egész hosszában megnyultan vágtató állatot még kétségbeesettebb gyorsaságra akarja ösztönözni. Azután látta, hogy a ló meglassítja futását, visszahorkan, felágaskodik a bokros 'parton és kirúg. Ott lenn a „bokrok alatt mély patakviz bujkált a széles levelű páfrányok között. Bővizű, - kristályos, áldott. A kapitány kibukott a nyeregből, s a ló fején keresztül esett a patakba, mely locscsanva csapódott szét a habjai közé zuhanó férfitest súlya alatt. Wolkonszky rikoltozva csapkodott ide-oda a karjaival. Ivott, megint ivott és kiabált gyönyörében, amint csak torkán kifért. — Viz, kamerád, viz! Sok viz! .És újra nekifogott az ivásnak. Mohón, gyönyörrel, kimondhatatlan teljességével a boldogságnak. Naláczi övig gázolt a vizbe és szintén ivott. A kapitány nem birt magával. Bémerült a viz alá, aztán kiegyenesedett, hogy csak ugy dőlt fejéről, összecsapzott szakálláról és egész testéről az áldott viz nagy bősége, s harsányan fölnevetett : — Neptun'l Was? Ide nézz, kamerád . . . hopp 1 . . . És megint lemerült. Játszott és kaczagott, mint egy gyerek. Azután hevesen megölelte a -fiatál embert, vállára veregetett, s szemei, ajka, egész árcza ragyogott és lángolt a boldogságtól, miközben édesdeden neveivé folyton ezt hajtogatta: ' — Van elég 1 Igyunk. . S a viz fölé hajolva, ivott. Naláczi már jóllakott a vizzel, de a biztatásra ötvenedszer. is lehajolt és újra ivott. Vetélkedés, harag, asszony, minden elolvadt és megsemmisült a vizben. A két ur - kaczagott, tréfált, egymásra pacskolta a vizet és ivott. Oh, ez nagy boldogság!

Üzenet az ákáczokhoz. Gyepes homokban álmodó ákáczók, Kik egykor olyan jól ösmertetek, Az életben tán többé soh'se láttok, De lelkem hadd legyen még köztelek. Hazátok a rónának végtelenje'; Nekem is az volt egykor, oh be rég! Azóta önmagamat számkivetve A sötét város rabjává tevék. Oh mennyi ember s mily tenger a vétkük; Rát vágyaiktól szennyes itt a lég. Itt élek én közöttük, ámde vélük Egy gondolatom sincs közös ma még. Ma még itt őrzöm, mint fösvény a kincsét, Egy régi emlék édes illatát... A szellő száz akáczvirágot hint szét S látom a rónát — könnyeimen át. Ma meg tudom még álmaim siratni, • De évről-évre csak féléjt a rab, — S a könny is, ha folyása bár palaknyi A fásult szívben egyszer élapad. Lehet, hogy egyszer arra visz az utam S ismét akáczot hullat rám a szél .... S én .nézek majd zavartan, szomorúan,. Mint aki visszaemlékezni fél. * Mezarthim.

Krónika

II.

Király-elégia. • . — jun. 20.

Ascot gyöpén a piros, zászlók.szomorúan csüngenek alá. A királyi meetinget tartják a király nélkül, a bársony páholy sötéten, mint. a kripta méhe mered a tarka nézőtér fölé. Az emberek rosszkedvűén nézik a felcanterező lovakat, a bookmakérek parapléja .alatt az uralkodóról folyik a szó. •— •• Messze bent a városban élénk az .élet. Kalapácsok, fűrészek muzsikálnak, a föld .'csupa forgács meg fenyőgaly, a házakról tarka lobogók szaladnak alá. .Készülnek a koronázásra, hajók, vasutak, kocsik özönével -hozzák a nézőket. — A király egy-kicsit rekedt'.—, irják az újságok, de e két szó belevész a hirdetések rengeteg hasábaiba. Hirdetik az ablakokat, ahonnét a menetet legjobban látni' lehet, a penziókat és hoteleket, a szöveteket és zászlókát, az ünnepi darabokat és mulatságokat, a távcsöveket, a kokárdákat, a díszruhákat, az esőkabátokat,; a kocsikat, a fehér kravátlikat, a hideg felvágottat, a tyukszemgyürüket :> szóval mindent, amire koronázáskor csak gondolni lehet. Milliókról van szó s az a pillanat, mikor a koronát az uralkodó fejére teszik; gazdagságot jelent az egész ..országnak. . •. : . . . . . '. . /

•394 Csak Ascotban sejtenek valamit. Tudják, ha a király lemond kedves mulatságáról, akkor komoly baj lappang az óvatos bulletinek mögött. Aki maga volt a hűtlenség és életvidám, csapodárság, ehhez az egy szórakozásához mindvégig hü maradt. Körszakállas feje ott mozgott a reggeli galoppok keretében, óriási látócsöve nem hiányzott egy nagy verseny finishéről sem. Ambicziója volt megnyerni a derbyt meg a liverpoolit és Diamond Jubilee meg Ambush győzelmei élete legszebb napjai közé tartoztak. A kellemes vétkek fűznek igazán az élethez; épen e héten lőtte magát agyon nálunk is egy kadét, ákit a körülmények a költekezéstől, és egy magasrangu tiszt, akit viszonyai a turftól tiltottak el. A gyanakodóknak igazuk van. Ódon kastélyában ül a király és a mezőkre néz. A hegyeken már készítik az örömtüzek rőzsecsomóit, a völgyben tépik a rózsaleveleket, az utakon üdvözlő csoportok érkeznek: kocsijuk fel van bokrétázva, kalpagjuk mellett cserfalombok lengenek.' — A birnámi erdő — sóhajtja és a doktorhoz fordul. — Csak halkan, sire — int az orvos. — És lesz a sok éljennek, mely az ország s a világ minden zugából ide érkezett, foganata? — kérdé csüggedten. — Bizonynyal, felség — hajlik meg a tudós. — Isten őrizze a királyt! Edvárd elgondolkozik. — Fáradt vagyok — jegyzi meg aztán. — Vájjon kibirom-e a sok izgalmat? — A pihenés erőt fog adni felségednek. A koronázásig minden mozgástól tartózkodnia kell s aztán az éther is megteszi a magáét. — És ha mégis? — Ne gondoljunk ily eshetőségre, sire. Ha egyéb nem,, ugy az a tudat, hogy ami készül, az történelem, meg fogja aczélozni felségedet. — A történelem? Szólni akar, de mégis elhallgat. Csak széles ajkai húzódnak gúnyos mosolyra. — És gondoljon az országra is, sire — teszi hozzá gyorsan a doktor. — Gondolja meg, hogy évek óta folyik a munka a koronázásra, hogy nincs' Angolországban ember, akit e nap erkölcsileg és anyagilag is — ne érdekelne. Ha csak hire menne, hogy sire beteg, a börzén azonnal baisse állna be, s ez ujabb súlyos veszteségekbe sodorná a délafrikai háború által amúgy is keményen megviselt országot. Tekintse meg felséged a várost és az egész országot: mind a koronázásra épit. A kiadott szobák és ablakok ára milliókra rug, a vasutak jövedelme szintén annyi. Maga a Londonba szállított hus és zöldség ára fölér egy kis ország évi budget-jével, nem is szólva a korcsmárosokról, sütőkről, gyertyamártókról, lobogókereskedőkről, czilindergyárosokról, fuvarosokról, pénzváltókról, borbélyokról s egyéb számos tisztes iparosokról. Nemcsak hogy elesnének biztos jövedelmüktől, hanem még nyakukon is maradna portékájuk: a kár tehát kettős volna. Az utolsó utczasarki koldustól, aki a néplakomán részt-

vesz, föl az első lordig, aki .en bloc szállít konzerveket vagy czipőfelsőrészeket, nincs ember, akit az elhalasztás érzékenyen ne sújtana. A király nyugodt, méltóságos megadással bólint. — Tehát meg fogjuk tartani. Tudjuk, hogy a kötelességteljesítés királyi erény. — Sire mintaképe az uralkodónak — hajlik meg a doktor és eltávozik. Künt alkonyodik, a terem félhomályba borul. A király fáradtan sétál fel és alá, aztán megint az ablakhoz ül. A hegyek felől árnyak szállnak s végig lopóznak a parkon. Némelyikök olyan ösmerős: ködfátyla mintha királyi palást volna, a nyomukban meglibbenő nyirfák jogarhoz hasonlítanak. Edvárd, amint merőn néz rájuk, lassan megösmeri őket. — Te I. Henrik vagy, aki az alkotmányt megteremtetted . . . és te II. Henrik, a bátor; aki addig küzdöttél. mig az ireket leigáztad . i . És, ime, itt van I. Edvárd is, aki azért éltél, hogy Skócziát megszerezd és ott halad másik névrokonom is, aki a .franczia koronát nyerte e l . . . Csupa nagy eszmékért éltetek, nagy czélokat értetek el, csak nekem az a sorsom, hogy a börzeért és a zászlógyárosokért éljek s akkor töltöm be hivatásomat, ha az árfolyamok szilárdak s a koronázáskor minden ablak meghozza a maga száz sovereignjét. A király tovább nézi a néma árnyakat s messze megcsendül a God save the king. Ruler.

Manou. CAMILLE LEMONNIERTŐL.

Illattal terhes, verőfényes fuvalom. A kertben irok, egy lugasban, melynek zsenge zöldje megrezzen a szélben, mint egy forrás titokzatos moraja, mint a tavasz zsongása. Az előttem fekvő papírra finom aranyfonalak rajzolódnak, s azután az ujjaim köré csavarodnak, mint hajlékony aranygyűrűk. Ó ifjú tavasz, gyöngéd lelke a világegyetemnek! Finom eső, inkább párázat szitál le a pázsitra, szivárványszíneket öltve a letüző verőfényben, s a lawn-tennisnél lenge ruhás fiatal hölgyek suhannak el előttem üdén, vidáman. Manou! Bájos emléke husz éves koromnak! Miért hiszi, az én ifjú lelkem, hogy hirtelen fölmerült képed a délibábosan tükröző levegőben, a verőfény kristálytiszta rezgésében? Nem vagyok többé egyedül; két szempár sugára tüz le rám. Letükröződik bennük az imbolygó lomb, az ágak rügyező, hajladozó vesszői, a tájék szépsége. Manou! Te. sphynx-lélek, aki végre megnyilatkoztál nekem!"Szilaj, kis bohó Galathea! A város fölött elsuhanó féktelen szellem, megfoghatatlan tünemény. Ahogy szemedbe tekintettem, sokáig csak a tájék mozgékony képét láttam meg benne, egy lénynek isteni elfogulatlanságát, mely nevet és tánczol, mint a lomb, mint a forrás. Kezdetben csak ezt láttam. Te voltál az a buzaszem, melyről nem tudni, hogy honnan jött; te voltál az a virág, vagy az az utczai gyom, melyet valahonnan földre fú a szél, s nem akar megérni. Hol vagy Manou? Elhervadt emlé-

•395 kek halommá növekedett rétegei alatt? Vagy a mulandóság kemény, száraz röge alatt ? Itt jártunk. Ismét megismerem a vén szilfákat a lóherés szélén, melyek lombján keresztülkandikált egy-egy darab ég. Az erdő bejáratánál akkor egy alacsony, szegényes házikó állt. Most már eltűnt onnan. Itt kiáltottál föl örömödben, mikor én, csókjaidnak vakmerő megrablója, arról beszéltem, hogy mily boldogság lenne itt élni veled magányos visszavonultságban, a kéklő erdő szegélyénél, hol a harkály kurrog s a pirók örökké csattogja négy hangból álló melódiáját . . . És ezek a lombok, ezeknek az árnyéka rajzolt velenczei csipkét a kezedre. Ugyanazon csipkék alatt, ugyanazon lugasban irok, ahol bóditó tavaszi levegő áramlott körülöttünk. Aztán a tó korhadt csónakjával, mélységes, álmodozó vizével, magas szárú vízililiomaival, karcsú sárga Íriszeivel, melyek körül bohó tánczot jártak a smaragd-zöld szitakötők.

jad megbomlott a szalmából és tüllből fölépített kalap alatt, mely kaczéran ringott a fejeden. Olyan voltál fehér ruhádban, világos szoknyádban, mint egy illatos" felhő s ugy futkároztál a fák alatt, mint egy kis nimfa. Szilaj, gyermekes függetlenséged érzete, mely arra késztetett, hogy mindent megtégy, amit makacsul a fejedbe vettél, megpirositotta orczádat a szabad, erős levegőn, a zöld erdei ut mámorában. Meg kellett a mezőket rabolnom, hogy búzavirágot, és pipacsot szedjek a számodra, hogy koszorút fonj belőlük s ázután a nyakadba akaszd. Vadul lobogó arany fürteiddel, mosolyod vörös szegfűjével, kicsattanó ajkaiddal, melyek az amphora nyílásához hasonlítottak, olyan voltál, mint a mitológiai idők faunnője.

Ha azután ugrándozásaid közben néha elkaptalak, akkor hevesen magamhoz szorítottalak, s megcsókoltam a nyakadat a fülczimpád alatt, nem törődve azzal, hogy könnyed borzongás futott rajtad végig és sóváran szívtam Akkor még kis varrónő voltál, aki atlaszt hímezett: magamba szőke hajad illatát, mely hasonlitott az ibolyáSzép asszonyokat öltöztettél, kikben semmisem volt meg hoz és gyantához. Ilyenkor. ; . ó ilyenkor kaczagva szaa te szilaj kecsességedből, nem áradt belőlük az a mámo- kítottad ki magadat karjaim közül s nemsokára messziről rító külvárosi parfümé, ami belőled, nem voltak oly hallottam nevetésedet, mintha kínjaimat akartad volna karcsú vállaik,- mint neked, melyek sokkal büszkébben ingerelni. Kirándulásainkat mindig azzal fejeztük be, hogy hordták volna azokat a lenge ruhákat, melyeket a szá- fölültünk a körhintára, melyen, a roppant terjedelmű sipmukra varrtál. Valamelyik divatbazárjában volt annak a láda zajos hangjai mellett fából faragott lovak, párduczok füstös városrésznek, hol magas házak szoronganak egy- és hattyúk nyargaltak egymás mögött. Mikor a falovon más mellett oly keskeny utczában, hogy a lámpákat jóval nyargalásztam, engem mindig az bántott, hogy miért az alkony beállta előtt meg kell gyújtani. Ah, azok a kellett, ott hagynunk az erdő titokzatos csöndjét. piszkos lámpák, melyeknek örökké rosszul volt vágva a Soha egy szóval el nem árultad szived érzelmeit. kanócza, melyek mindig füstöltek s vörhenyes fényt adtak, De egyetlenegyszer . .. ó, nagyon jól emlékszem . . . hirmely ugy lobogott a szemedben; mint maga az álmatlan- telen elnémultál, s szótlanul ültél a koczkás abrosz előtt, ság, a láz! Ott kellett rád várnom a negyedik emeletre melyen egy sült hal párolgott. Fáradtan, unottan piszkálvivő nyaktörő lépcső aljában, rettenetes légvonatban, a tad a tányérodat, azután hirtelen rám tekintettél " Manou nagy udvar szélén, hol — magam sem tudom miért — s szemeidet egy pillanatig rajtam nyugtattad. E tekintet egy vén kocsi álldogált. Akkoriban kishivatalnok voltam hipnózisa alatt én is fölpillantottam s oly gyönyörűség a városnál, aki a telet vékonyka felöltőben dideregte át. futott rajtam végig, aminőt azelőtt sohasem éreztem. Még De a kabátomra minden áron husz frankos asztrakán- sohasem láttalak oly komolynak. gallért akartál tétetni s végre apró darabokból összetákolt S akkor mondtad nekem azt, ami oly nagy asztrakán került rá, mely a nyakamat félig se takarta bánatot okozott a szivemnek,-• mert akkor még nem be. Valamelyik zsémbes nagynénédnél laktál, s az ajtó értettem: »Már itt volna ám az ideje, hogy elváljunk.« mögé kellett menekülnünk, ha meg akartuk csókolni egy- S elkezdtél nevetni. Ugy szerettem volna sirni. Folyton mást. Bohón föllebbentetted a fátyolodat, s mikor csókra csúfoltál a szomorúságomért s egy rozskalászszal csiklannyújtottad arczodat, azt kérdezted, hogy mi örömük lehet doztad az államat. Egész este kicsapongó jókedved volt, a férfiaknak abban, ha egy fiatal leánynak a bőrét meg- mintha nagy vigan el akartad volna temetni a szeretődet, csiklandozzák a szakállukkal. hogy másnap ne is kelljen rágondolnod. De riiásnap már te sem nevettél. Másnap te voltál Ó Manou, szerelmes csöppet sem voltál, az bizonyos. abban az állapotban, hogy minden ridegebb szavamért, Az én bolondságaimra megvetőleg vállat vontál s az volt a benyomásom, hogy a szivecskédet mind a két kezeddel meg a rossz kedvemért, ami még a tegnapiak kifolyása jó szorosan tartottad, nehogy megszökjék tőled. Különben volt, majd hogy el nem sírtad magadat. Éreztem, hogy pedig szerencsére, nem voltál nagyon fukar. Erőseri kifej- valami megváltozott benned. Nem voltál többé kis bábu, lett érzékiséged néha egy-egy morzsát juttatott nekem, nem voltál az a féktelen kis állat, aki daczol a fogennek folytán mindig őrült vágy gyötört szép tested után ságával. s majd elepedtem a szomjúságtól, hogy fűszeres lehelletü Alig szóltunk egymáshoz. Valamit mormogtál magadszádat csókolhassam. ban, amit nem értettem. A kirándulásoknál, a táncznál, vagy a lugasban való Leszállt az éjszaka. Elkísértelek házatok kapujáig, borozgatásnál (mikor egyetlen pohár bor már a fejedbe s már én sem voltam a régi ember. Ugy szerettelek volna szállt) csak olyan értéke volt előtted egy fiatalembernek, megkinozni, mikor szomorúnak, rossz kedvűnek láttalak! mint mikor a vér alig-alig hogy fölpezsdül az ajkak futó- Szinte közönyösen nyújtottam kezet. Azután visszahívtál, lagos érintésénél, mint mikor őszi köd száll föl a szemeid azt mondtad, hogy csókoljalak meg, s egészen fölemelted előtt, mint mikor alig észrevehetőleg fölborzolódik a viz arczodról a fátyolt. Első eset volt, hogy kérés nélkül fölülete, pedig a mélységét erőszakkal kavarják föl. Olyan nyújtottad csókra az ajkadat. volt, mint egy halk fölkiáltás, egy könnyed borzongás. Ázután ismét vasárnap következett, s ismét kicsaA szerelem alapvonalaiban nem jutottál messzebbre a pongó vidámsággal szaladgáltál az erdőben. Megint a magnetikus fluidumnál. Most már nyugodtan bevallhatom szilaj faunnő lett belőled; a világos ruháju, lobogó hajú neked, hogy borzasztóan önző, zsarnoki kis bábu voltál. nimfa, s nem hallottam többet azt a hangot, mely visszaA tanítódat még nem ismerted meg egészen. hívott, mikor rózsás ajkadat csókra nyújtottad. A madárka Ha visszaemlékezem azokra a nyári vasárnapokra! gyönge szárnycsapdosással igyekezett elmenekülni a Bemenekültünk az erdőbe, mely ott feküdt a falu kezemből. szélén, s melybe elhatott a frissen sült czipók illata s a S ekkor valami különös történt. Egyszerre csak klarinét éles hangja. Ilyenkor kitörő volt a jókedved s ha- abbanhagyta futkározását, megfogta a kezemet, s bevont

•396 egy siirübe, hol egy rigó énekelt. Átöleltem, bájos teste reszketett s fényes nedvesség ragyogott a szemében. — Manou! Édes Manou! — sóhajtottam, s-megcsókoltam a nyakát. Ügy nézett rám, mint még soha, s mondá: — Borzasztó! Olyan rettenetesnek tűnsz föl előttem, mint még soha. Mintha ma látnálak először az életben. Azután álig kivehetetlenül elkezdtél suttogni: — Verj meg szerelmesen . *. azt akarom, büntess meg azért, amiért oly sokáig kiállhatatlan voltam veled szemben. Azt hittem, csak gúnyolódik, de átfogta a nyakamat, s ugy rimánkodott: — Nagyon kérlek, verj meg. Igy történt, hogy egyszer tréfából meg kellett egy asszonyt ütnöm. Annyira elbámultam hirtelen kitörő szenvedélyén, hogy lágy, szenvedélytől égő kezemmel megütöttem; de ez inkább dédelgető simogatás volt. A rigó még mindig dalolt, de mi' már nem hallottuk. Oly madárka ült mellettem, mely' sokkal szebben énekelt édes fogságában. A szilaj lélek tehát végre mégis csak be engedte magát fogatni. Soha nem sejtett gyönyörűség volt a csókjaidban, Manou. Mintha feltárult volna bennük egész lényed, szerelmednek, fiatal, husz éves testednek,' illata, lelkednek mámoritó tavasza. Nevetve kérdeztem tőled: — No, elválunk-e, rossz leány? Sokkal izgatottabb volt, sokkal rózsásabb, szenvedélyesebb pir boritá el arczát, mint az első vétkezés alkalmával. A nyakamba borultál s azt felelted:, — Nem lennék rá többé képes . . . Azon a vasárnapon- nem keringtünk a körhinta falován.

Védőügyvédje ugyanis, akit hivatalból rendeltek ki számára, kezességet vállalt érte s a költő a tárgyalás napjáig szabadon maradt. Ugyanettől a védőtől azóta- többször kapott segítséget, de az utóbbi időben már szégyellt hozzá fordulni. Mindezt egy pohár cognac következtében adta elő, melyet a biró hozatott számára. A biró tudniillik mindenáron tudni' óhajtotta, vájjon a költő készült-e a rablótámadásra ? Felszólította a költőt, hogy adja elő egész élettörténetét. Ezt a biográfiát, tekintettel arra, hogy a Brockhaus-féle »Conversations-Lexicon« nem reflektál rá, csak igen kivonatosan közölhetjük. A költő egykoron napidíjas volt Berlin város köztisztasági osztályánál. Ekkor az a bolond gondolata támadt, hogy Leander álnéven több szép költeményt tett közzé német szépirodalmi lapokban. Az álnév felköltötte az irodalmi" körök kíváncsiságát. Persze, mikor kiderült, hogy Leandernek mi a . polgári foglalkozása, kissé elröstelték az emberek, hogy ugy felültek áz incognitoba rejtőző napidijasnak, s az újságok rögtön áthelyezték verseit azok közé, amelyek közlésére alkalmilag majd rá kerül a Sor.

De mivel a költő rendkívül fiatal volt, ott hagyta a biztos másfél márkát és elszegődött ujságirónak. Csak öt hónapig maradt ujságiró. Ez idő alatt , belátta, hogy a kőnyomatosok fordításának semmi köze az Olympushóz, s többször eltűnődött, hogy vájjon mit szólt magában Anakreon, mikor a szerkesztő egy nap háromszor is leküldte szivarszipkáért a trafikba ? Minthogy pedig mindennap két márkányit kellett forditania, az öt hónap M e s é k a költészetről. alatt nem irt egyetlenegy verset sem. Azt hitte, hogy terméketlenségének az újságírás az (Hasznos tanulságokkal.) — jun. 19. oka, s ott hagyta az újságot is. Szabad ember akart i. lenni, de világos lévén, hogy ez nem szegény embernek való ábránd, hosszas hányattatás után végre a törvény A költő és a sertéskereskedő. kezébe került. .' A biró sehogy se akarta megérteni azt a tébolyt, A költő egy kissé magánkivül tévelygett az utczán. mely a költőket szüli és igy tudakozódott: Igen kellemetlenül érintette őt, hogy a gyomra egészen — Miért hagyta ott a városi szolgálatot? össze volt zsugorodva s meglehetősen fájt, mert már több — Nem tudtam hozzászokni ahhoz az alantas munnapja tartózkodott az eledelek élvezetétől. Ugy érezte, kához s a lenéző, bánásmódhoz. Ugy éreztem, hogy jobbmintha ki akarnák tépni ezt a rongyos gyomrot. Fényes nappal volt, de a költő előtt homályosnak hoz van jussom. — Hát az újságnál mért nem maradt meg ? tünt fel minden, mintha alkonyodott volna. Kábultan — Nem voltam odavaló, meg aztán azt hittem, ha támolygott előre és nem tudta, hogy mit csinál. Ekkor egy nagyon kövér ember jött vele szembe, ott maradok, vége a versírásnak. — Azótá miből élt? kis táskával a kezében, A költő odakapott a táskához és — Amig jó ruhám volt, kaptam itt-ott rövid időre el akart futni vele, de nem tudott, mert a lába nem vitte. A kövér ember sertéskereskedő volt és igen meg- való- munkát, ahogy azonban rongyos lettem, nem állt haragudott. Rendőrért kiáltott, elfogatta a költőt, s a me- szóba velem senki. .— Nem volt senkije, aki érdeklődött volna sorsa rénylőt törvény elé állították, hogy feleljen róla: miért iránt? Testvér, rokon, barát? akart rabolni? — Senki se törődött velem. Ha lett volna valakim, A vádlott a biró előtt nem tudott beszélni. Csak suttogott, de a hangja nem hallatszott. Bár elbeszélésem akkor minden másként történt volna. Csakhogy én rám igen monotonnak fog feltűnni, nem hallgathatom el, hogy soha se sütött " a nap. Nem szeretett senki se, s mivel midőn a biró megkérdezte: miért nem szól hangosabban, igen érzékeny voltam, szeretet nélkül nem tudtam bolazt a feleletet adta, hogy : már több napja tartózkodott dogulni. — Hm — szólt a biró, s belátta, hogy az ifjú beteg. az eledelek élvezetétől.

397 Aztán megkérdezte a sertéskereskedőt, kivánja-e a szerencsétlen fiatal ember megbüntetését? — Persze, hogy kívánom!. — felelt a kövér ember. — Ha nem volt mit ennie, ugrott volna a vizbe! Igy aztán a bírónak ki kellett mérnie a törvényt a kövér embernek, s két hónapi börtönre Ítélte a költőt. Tanulság: Ne légy költő; légy sertéskereskedő.

A haldokló vonagló / ajkain a boldogság mosolya futott át. — Hogyan ? — nyögte. — Ő Felsége ? . . . dicsőségesen uralkodó királyunk ? . . . Alfonz király ? . . . legkegyelmesebben . . . tudomást szerzett róla, hogy létezem ? . . . illetőleg, hogy egy óra múlva megszűnöm létezni ? . . . Nem álom ez ? . . . Mily kitüntetés! . . . mily szerencse! . . . T e h á t . . . tehát . . . mégse éltem h i á b a ! . . . S a következő perczben már nem volt se nikkel, se utolsó órája.

II. Az

érdemrend.

Verdaguer, spanyol költő, utolsó óráját élte. Szeme ugy forgott, mint egy asszonyé, akit erős karok ölelnek; az orvos és az ápolók türelmetlenül járkáltak körülötte. Verdaguer elgondolkozott, azzal a kicsi észszel, amije még maradt. — Ugy látszik, el kell patkolnom. Bánja az ördög! Mit ér már az én életem ?! . . . Örökösen kínlódni a nyavalyával, naphosszat vesződni egy taposó malomban a száraz kenyérért, dolgozni még akkor is, mikor az álmosságtól már majd leragad a szemem, tűrni a sok nélkülözést, koplalást, a sikertelenséget, a megaláztatásokat, a gonoszok rúgásait, utálatos emberek társaságát, látni, hogy az asszonyok mily szerelmesen kapaszkodnak a fiatalabbak nyakába s mily szánakozással fogadják gyöngéd pillantásaimat, látni, mint nyomorognak és mint halnak rendre, akiket szeretek és akikhez ragaszkodtam, látni, mily tehetetlen az ember s mily kegyetlen, vak és brutális a világrend, nyűglődni, pihenést nem ismerni, összerezzenni minden zajra, várni, mikor múlik el a fájdalom, s aggodalommal lesni, mikor tér vissza . . . eh, hát nem jobb ennél, ha aludhatom, s nem tudok magamról többé soha ?! . . . Csak azt az egyet sajnálom, hogy olyan keveset éltem! Egyszer már közel voltam hozzá, hogy fiákerezni fogok; ekkor betoppant hozzám az adóvégrehajtó s elvitte az utolsó pesetámat is. Mióta az eszemet tudom, mindig az volt a. legfőbb vágyam, hogy egyszer egy nikkel-órát veszek magamnak. És tessék, meg kell halnom anélkül, hogy valaha órám lett volna, amin nézni lehet, hogyan múlik az idő, s amit be lehet adni a zálogházba !,.. Idáig jutott utolsó ábrándozásában, midőn valaki barátságosan felrázta agóniájából. Meg volt irva, hogy utolsó órája se lehet zavartalan. Az orvos volt, aki egy papírlapot lobogtatott kezében. — Örüljön, örüljön, Verdaguer mester! — kiáltozott az orvos vidáman. — Nagy szerencse érte önt, kimondhatlan szerencse! Mert bár egy félóra múlva meg tetszik halni, olyan kitüntetést visz a sírjába, amely önön kivül csak a nagy Jósé Echegaraynak jutott! Ő Felsége ugyanis, dicsőségesen uralkodó királyunk, értesülvén róla, hogy ön utolsó óráit éli, elhatározta, hogy meg fogja édesíteni a költő utolsó perczeit, s táviratban az újonnan alapított XII. Alfonz-rend nagykeresztjét küldi önnek. Tessék, itt a távirat, fogja meg a papirosát! Meglássa, sokkal könynyebben fog meghalni!

Tanulság: Nincs az áz ostobaság, melynek egy költő ne tudna örülni. A költőt még az érdemrend is boldoggá teszi, mint a parasztleányt a szines kaláris.

III. A

csodagyermek.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy orvos, aki éppenséggel nem volt csodaorvos, és mégis csodagyermeke született neki. . 1 A'z orvos tudniillik soha se foglalkozott irodalommal, s olyan nőt vett feleségül, aki azt se tudta, mi fán terem a litteratura. És lám, a jó isten gyermekkel áldotta meg őket, leánygyermekkel, aki alig érte el tizedik esztendejét s már csodálatos színdarabokat irt. A csodagyermeket persze Párisba vitték mutogatni. A kikiáltó karjaiba vette a gyermeket s igy ismertette a csodát: — E leánygyermek neve: Carmen d'Assilon; spanyol hangzású neve ellenére tősgyökeres franczia szülők gyermeke. E tiz éves szerző eddigelé hét darabot irt tizenegy felvonásban, s vidéken, ahol darabjai eddig szinre kerültek, nagyon jól ismerik nevét. Darabjait nemcsak irja; játszik is bennök. Egyik darabját legközelebb Párisban is előadják. Az emberek fejőket csóválták és többen igy szóltak: — E gyermek fejlődése titkát nem lehet megmagyarázni. Ebben az esetben még az átöröklési elméletre se lehet hivatkozni. . • Sardou mester volt az egyetlen, aki nem akarta elhinni a csodát, hogy ilyen ifjú drámaíró is létezhessék. Erre bemutatták neki a kis Carmen d'Assilon-t, s a vén csodaróka elolvasta a kis lány darabjait. Ki találná ki, h o g y / a történet hogyan végződik? E történet ugy. végződik, hogy Sardou mester közbenjárására a kisléányt bevették' a franczia szinpadi szerzők egyesületébe. Tanulság: Szakítson a Vigszinház Feydeau-val s adassa elő a Carmen d'Assilon. darabjait. Igy elhárítja magáról azt a vádat, hogy legfőbb igyekezete: folyton-folyvást sértegetni a jó erkölcsöket. A tiz éves leányka darabjai nem adhatnak alkalmat arra, hogy a vád ismétlődjék. Ámbár meglehet, hogy a csoda még csak itt kezdődik. 2

•398 IV. Szabadság

a hó alatt.

Gorkij Maxim meghalt. Gorkij Maxim. üdülés czéljából családjával Livádiába utazott. Gorkij Maxim jelenleg két regényen és egy színdarabon dolgozik. Két előkelő orosz szemlében pedig novellát tesz közzé. Gorkij Maximot egy röpirata miatt elfogták. Gorkij Maximot végre valahára kieresztették a börtönből, ahol már két év óta siníődött. Gorkij Maxim utolsó óráit éli, de halálát a hatóságok el fogják titkolni. Gorkij Maxim a pétetvári akadémiában, melynek legközelebb tagjává választották, óriás érdeklődés közepette tartotta meg székfoglalóját. Gorkij Maxim hollétéről semmi hir. Valószinü, hogy a rendőrség Szibériában tartja fogva. Gorkij Maxim legújabb színdarabját Moszkvában fogják előadni. A szerző, Sardou példájára, maga vezeti a próbákat. Gorkij Maxim akadémikussá választatása miatt Konstantin nagyherczeg kegyvesztetté lett, aminek következtében a forradalmár hajlamú nagyherczeg, aki ma Oroszország első lírikus poétája, eszét vesztette. Gorkij Maxim előrehaladott tüdővészben szenved s legfeljebb hónapokig élhet. Barátai rajta vannak, hogy a •haldokló költő hátralévő idejét valamely külföldi fürdőhelyen tölthesse. Gorkij Maxim legújabb regényéhez a czár is gratulált. Pobjedonoszczev közbelépésére a levél közzétételétől elálltak, de a gratuláczió megtörtént. Gorkij Maxim akadémikussá választatását megsemmisítették. Ez nem csökkenti a kitűnő iró munkaked• vét. Még soha se dolgozott ilyen jó erőben. A legközelebbi napokban három kötete jelenik meg egyszerre. Gorkij Maximra feladták az utolsó kenetet. Gorkij Maxim a jövő héten tartja esküvőjét. . . . A lefolyt héten mindössze ennyit olvastunk Gorkij Maximról a különböző hírlapokban. Tanulság: Végre a költők is megtanulják a kereskedőktől, hogy a jó bornak czégér kell. •V. Strindberg,

a

nőgyűlölő.

Strindberg negyedik felesége egy szép napon megszökött az urától. Midőn hirül vitték neki az esetet, a költő igen megboszankodott. — Mit zavarnak?! — kiáltott fel epésen. — Hát már soha se lehet nyugodtan dolgoznom?! Épp azt a munkámat irom, mely egyenest visz át a halhatatlanságba; közel vagyok a befejezéshez, mely a nőkérdés problémáját végérvényesen meg fogja oldani, és tessék, ilyen tégla esik

a fejemre ! . . . mintha csak azért történnék, hogy ismét félbe kelljen szakitnom a munkámat! . . . — Valóban, uram, legjobb, ha nem szakítja félbe — szólt a hírvivő. — Most már úgyis hiába volna. — Nem értem ezeket a nőket! — szólt mélázva a mester. — Igen, igen, ön nem fogja elhinni, hogy én, a női lélek mélységeinek a kutatója mondom ezt önnek, és mégis igy van: nem értem őket!. . . Már a negyedik szökik meg tőlem. Egy feleség, két feleség, jól van, de négy feleség! Én gyűlölöm őket és ők hagynak el engem ! Érti ön ezt ? — Nem én —. felelt a hirvivő. Tanulság: A csókot gyakorold, és ne magyarázd.

Krónika

III.

Nyári líra. 1. Nyári napnak alkonyúlatánál Megálltam a korzón odalent, Ott, ahol a villamos vasútnak Kis harangja álmodozva cseng. És az esti, enyhe levegőben Ákáczillat áradt szerteszét > S a kioszkban néhány börziáner Pörtschachról és Toblachrul beszélt És Budárul egy-egy játszi szellő Izgatón, epesztőn hozta át Nyári korcsmák nyájas udvarárul Sült libáknak finom illatát. És az égen csillagok ragyogtak És fehéren tündökölt a hold. Az az est, amelyet im leirok, Elsőrangú nyári este volt.

'2. Midőn először láttuk egymást A liget zöld virányain, Varázsütésre nyilt körötted A kökörcsin,' a kankalin. Midőn hozzád búcsúzni mentem, Lelkem szerelmes angyala, A fölszedett szőnyegben oly dús Lakásod- nyárias vala. S körötted vigan illatoztak — Óh becstelen sors, gyáva rím! — Virág helyett a fürge molypor, A kámfor és a naftalin. 3.

Régi, régi igazság az, Mely szerint a nyári hő Semmiféle szerelemnek Semmikép se kedvező.

Idem.

399 Mégis, hogyha jő az éjjel — Nékem is jött egykoron! — •Kocsin járó szerelemtől Népes lesz a víztorony. Gummitalpu fürge hintók Sokasága lejt felé . . . A dübörgés annyi csóknak Csattogását elnyelé. Kéz a kézben ifjú párok — S mig a hintó elgörög Azt susogják: »Ugy szeretlek!« » Mindörökre ?« — » Mindörök . . .« Itt a kocsi egyet döczczen, Töredék maradt a szó De azért a viztoronyhoz Kirándulni igy is j ó !

4. A sorsomat azonban nem panaszlom, Mig áll Budán az ősz márvány-menyasszony, Mig iddogálom az eper-dús bólét, Szelid szárnyával béborit a jólét. S amig a sárga dinnyét szeletelném, Egy barna kis leányon jár az elmém, Ki hál' istennek nem hagy engem árván S ki nem menyasszony, még kevésbbé márvány

5. Az egyik elmegy. Ostendébe És úszik, mint a hal, A másik a nyomorban úszik És helyben, itt nyaral. Az egyik elmegyen Tirolba És hegyről-hegy're mász, A másik adósságba mászik És helyben, itt tanyáz.

A Refugium. Pavlovics Lyubomir minden valószínűség szerint megmenekült — négy hónapra. Ami a régi görögöknél a templom volt, melynek lépcsőjén a gyilkos is menedéket talált, az manapság a tagadás és a becsületszó. Pavlovics képviselő ur letagadta a csillagot az égről, a pofokat a gyermekek arczárói, Kikindát, a Himnuszt és á Szózatot s erre "a blattra aztán rá rakta a mandátumát is. Ekkora radikalismustól meg kellett hökkenni a legvadabb magyarnak is és meg is hökkent. Hogy mi lesz azután, azt a jó isten tudja, a jó emberek pedig sejthetik. Pavlovics ur nem maradhat örökké a modern refugiumban, az embernek gyomra is van és az idő kérlelhetetlenül múlik. Az a kis kémszemle, melyre indult, rosszat sejtet vele is. A kikindaiak átkozottul jól emlékeznek mindenre és nem hajlandók felejteni. A vizsgálatnak hivatalos eredményei vannak — baj lesz a tagadásból is, a becsületszóból is. Szerencsére a képviselőház negyedfél hónapra el van napolva, tehát addig áll még a világ, addig nem kell még lemondani. Azután? Nos, Pavlovics ur azután is élni fog, talán mint képviselő is. Mert mire v a l ó . volt a Dreyfus-ügy ? Arra, hogy póruljárt nemzetiségi uraknak utat mutasson a szégyenből a martiromságba. Ha ott bordereaux-kat is tábornoknak lehetett hamisítani, miért volna lehetetlen állítás, hogy itt viszont ádáz összeesküvést szőttek Pavlovics ur ellen vasúti vendéglőssel, iskolagyerekekkel s egyéb ilyfajta elemekkel ? 0 nem emlékszik semmire, az egész csak vérvád, egy nemzetiségi Tisza-Eszlár. Nálunk ez nem igen használ neki, de az elvtársainál sokat. Talán újból meg is választják. * •*

*

*** A Fuchs-Major. Ez a német trónörökös. A bonni egyetemen tanul s minden héten részt vesz a comrhers-ben, amelyen a papa is meg szokott jelenni. Természetes, hogy ilyen alkalmak nagy érdeklődést keltenek s azért a Vigadóban tartják meg a sörözést; az erkélyen ott ül a német császárné s valamennyi fejedelmek képviselői, a kapu előtt pedig tolong a város apraja-nagyja. A diákok frakkban jelennek meg s az igazolványaikat detektívek vizsgálják meg. A sörök is ki vannak mérve, nehogy valaki becsípjen és kellemetlenkedjen, sőt a dalokat is megczenzurázzák. Igy például szigorúan tilos ez a d a l : >Was macht der Herr Papa ? Was macht der Herr Papa ? Was macht der lederne Herr Papa ?«

S közös vonás mind valamennyi Között nincsen csak e g y : Egyiknek sincsen semmi pénze, Ha marad és ha megy!

»Er liest in Kikero.« »Was' macht die Frau Mama ?« »Sie fángt den Papa Flöh !« Incubus.

INNEN-ONNAN.

. + Elnapolás. A képviselő urak meglepetve hallották Széli Kálmántól, hogy ők teljes kilencz hónapon át ülnek együtt. Kilencz hónap — ki hitte volna? Milyen gyorsan múlik az idő. Mintha csak tegnap lett volna s mintha csak a munka kezdetén volnának, mert semmit se csináltak. A régiek és a gazdák örülnek a szabadságnak, a g ó l y á k . azonban még nem melegedtek meg a helyükön s nem fér a fejükbe, hogy ők most már nem mehetnek a Sándor-utczába minisztereket letegezni. Még akkor sem, ha Széli Kálmán elárulná a hazát, mert királyi kézirattal történt az elnapolás. A vakáczió nagyon hosszú s ebből a gyanakvók fontos dolgokat sejtenek. Joggal, mert a vakáczió az egyetlen időszak, amelyben dolgoznak. Nem a képviselőház ugyan, hanem a kormány. A királyi kézirattal egyszerűen magára csukta Széli Kálmán az a j t ó t : Uraim, pihenjenek, mert sok a munka.

,

'

Ellenben kívánatos, hogy a regét, mely Vilmos császárról és Benedette-ről szól, mentől gyakrabban előadják. Este hattól éjfélig tart ez az államjogi sörözés s aztán hazavonul az ifjúság : a Fuchs Major adjutánsa kíséretében szintén hazakocsizik. A következő héten újra kezdődik a commers, a császár ismét megjelenik s a császárné újra az erkélyen ül, a szegény diákok pedig kántálnak és éljeneznek. A császári és királyi burschok ifjúsága igy telik le s mire .a tizedik commerset megtartják, akár rögtön lakájoknak mehetnének el az udvarhoz. A Fuchs Major pedig csodálkozva néz körül: ez a hires diákélet? ez a hires Bonn? ez a fiatalság? » 0 jerum, jerum, jerum, o quae mutatio rerum!« És maga is a pokolba kivánja e n y ű g ö t : nemcsak hogy római jogot, jogbölcsészetet és filológiát muszáj tanulni, hanem még —• ifjúságot is: Holott valamennyi tudomány közt ez a legunalmasabb. *

*

*

6 A teherpróba. Az eskütéri híd már kiállott, vagy t a l á a helyesebb ez a kifejezés: elszenvedett egynémely teherpróbát. Annyi nehéz vádat halmoztak rá, hogy nem lett volna csuda, ha szégyenében és keserűségében a Dunába veti magát. A hid idegei azonban aczélból vannak, a nehéz vádaknak pedig 2*

•400 könnyű papiros a súlya, az ilyen teherpróbának tehát nem lehet döntő az eredménye. Most a minisztérium ejteti meg a teherpróbát, még pedig ugy, hogy nem a panaszokat sétáltatja végig a hidon, hanem 60.000 métermázsa koczkakövet. Ha ezt elbírja a hid, elbirja könnyen a vádakat is, amelyeket ellene emeltek. Azok után, amiket 'eddig szakértők és szaknemértők az eskütéri hidról irtak, bizonyára kevés ember akad, aki irigyli azt a 60.000 métermázsa követ és szeretne a helyükben lenni. De nem is erről van szó. A minisztériumban, főként most a kiegyezés idején sok minden súlyos dolog van, aminek a terhe kemény próbára tesz az eskütéri hidnál nagyobb és több pénzbe került alkotásokat is: hidpróbára alkalmas kővel azonban a minisztérium se rendelkezik. Kölcsönkért tehát a fővárostól, amely soha sincs hiján kőnek (soha se lehet tudni, mikor lopnak el egy utczát) és a főváros csakugyan ád is kölcsön. De nem minden föltétel nélkül. A főváros odaadja a követ, de azzal a szigorú kikötéssel, hogy annak baja ne essék. Ez a kikötés mindig természetes volna, csak éppen most nem az, mert ennek a csomó kőnek éppen az a rendeltetése, hogy ha baj esik, az vele essék. Nem kellemes szerep, de a szegény kis házinyulat se kérdik, okvetetlenül hasznára lesz-e az az operáczió, amelyet éppen azért ejtenek meg rajta, mert megeshetik, hogy belépusztul. A kérdés tehát most a z : mit csináljon a kereskedelmi minisztérium. Ha elfogadja a kikötést, nem fogadhatja el a követ, ha elfogadja a követ, nem fogadhatja el a kikötést, ha elfogadja a követ is, a kikötést is, nem ejtheti meg a teherpróbát. A jó isten tudja, nem volna-é ez, a legokosabb. A hid idáig nem szakadt le: megvan a hid is, a kő is, ellenben, ha megtartják a hidpróbát, ugy lehet nem lesz meg többé se a hid, se a kő, legfölebb azoknak lesz meg az igazságuk, akik azt állítják, hogy a hidat rosszul épitették. De hát csakugyan olyan becses volna ez az igazság, hogy megérne ekkora áldozatot ? * *

*

Az uj esengő. Azt olvasom az újságban, hogy két fiatal ember ui parlamenti csöngettyüt talált föl. A dolog igen nehéz volt; azt a problémát kellett megoldani, lehetséges e, hogy a csengő egy gomb nyomására megszólaljon. A felfedezők az egész világot bejárták s mikor hazaérkeztek, akkor jöttek csak rá a titok nyitjára. Ugyanis tiz óra már elmúlt s a házmestert elő kellett hivni. Megnyomták a gombot és — heuréka! — belülről csöngetés hallatszott. Ezt a szerkezetet alkalmazták most a parlamenti elnök számára: az asztalon egy korong fekszik s mellette egy gombos pálczika, amelyik a villamos gomb működésénél rezegni kezd, vagyis csönget. A találmány már patentirozva van s óriási feltűnést kelt. Nem csoda, ha a fölfedezés sikerén nekibuzdulva, magam is feltalálónak csapok föl s egész csomó szabadalmazandó dologgal állok elő. Természetesen nem árulhatom el őket mind, azonban a következőket máris nyilvánosságra hozhatom: 1. hogyan kell az utczán a pocsolyákat elkerülni, 2. hogyan kell a szivarra rágyújtani, 3. hogyan kell a tollat á tintába mártani, 4. hogyan lehet a mellényünket begombolni, 5. hogyan kell a czipőnket begombolni, 6. hogyan kell a zsemlét enni. Találmányaimat őszszel a nemzeti muzeum'oan állitom ki és remélem, hogy addig akad nem egy, de száz amerikai milliomos, aki e korszakos fölfedezéseket megvásárolja. *

*

»

3 A háború. Soha se irtak, beszéltek, sőt cselekedtek a háború ellen annyit, mint mostanában, de azért háború volt, van és lesz, a hadseregek létszámát sehol se apasztották és egyik nagyhatalom se hirdet liczitácziót az ágyúira. Miklós czár kiadtaa békemanifesztumot és a muszka sereg bevonult Kinába, Hágában békekongresszust tartottak és Dél-Afrikában - megdördültek

az ágyuk, mert Humbert franczia tüzérezredes biztositja az örök békét a fegyverek olyan tökéletesítésével, amely ellen nincs többé védekezés. Szóval folyik a békéért való küzdelem kongresszuson és arzenálisban és diadalmasan bontakozik ki az uj jelszó: a háborút azzal kell lehetetlenné tenni, hogy tökéletesíteni kell — az öldöklést. A mottót gyönyörűen meg lehet okolni, csak az a bibije, hogy a háborúknak idáig se az volt az oka, hogy a fegyverek nem lettek volna elég tökéletesek. Az embereket nem azzal buzdították vagy kergették a csatába, hogy ott ugy se történhetik semmi baja. A háború sohase volt életbiztosítás, a lándzsa csak ugy átjárta a katona szivét, mint a puskagolyó és tanulság rá a história, hogy a katona szive akkor se lett féltettebb kincs, mikor a romboló erő könnyebben és hamarább belétalálhatott. Azzal, hogy több lett a halott, nem lett kevesebb a háború, nem a csatákat ritkították, hanem a seregeket szaporították. A Humbert ezredes találmánya lehet csakugyan olyan félelmetes, amilyennek irják, lehet, hogy a használatával csakugyan el lehet pusztítani egy óra alatt egy egész hadsereget, de azért abban biztos lehet Humbert ezredes, hogy azt az elpusztulásnak szánt hadsereget csak ugy odavezetik az- ő néma ágyuja elé, mint ahogy odavezették a dörgő ágyú elé. Azok a humanisták, akik a háború félelmetessé tételével akarják lehetetlenné tenni a háborút, vagy naivak, vagy — spekulánsok. A háború egyformán félelmetes, akár minden tizedik katona hull • el, akár • minden harmadik, mert annak a tizediknek egy csöppel sincs jobb dolga, mint ennek a harmadiknak és a csatába induló legény mind magával viszi ezt a végzetes numerust, amelyet azután a golyó hitelesít. Halállal nem lehet gyógyítani, se fegyverrel lefegyverezni. * •»

«

X A jóindulat. Azzal vádolnak egy csomó ágenst, hogy visszaélt és magának illetéktelen hasznot szerzett azzal a jóindulattal, amelylyel a közönség az újságírók iránt viseltetik. Az ágensek dolgához semmi közöm, mit vétettek, mi büntetés jár nekik, majd elvégzik, akik erre illetékesek ; de már a jóindulat dolga közelebbről érdekel, mert van ebben valami meglepő, valami, amiről idáig nem igen tudtak — az újságírók. Mert, hogy a közönség jóindulata valami elementáris erővel ölelné körül az ujságirót, túlzás nélkül bajos állitani és ilyesmire az újságíró bizony nem is igen számit. Az érzés, amelylyel legsűrűbben találkozik: a bizalmatlanság és a félelem, egyik a másiknak ikertestvére, a jóindulattal ugyan-alig van atyafiságban. Az újságírónak hivatása, hogy olyan dolgokkal törődjék, amikhez egyénileg nincs köze, mennél tisztességesebb, annál kevésbbé. Harczol és a csatájának diadala nem övé, de az elesettje mind • az ő ellensége lesz. Szóval, nincs rá se módja, se alkalma, hogy magának szimpátiákat szerezzen. Ha mindig az igazságért csatázik is, pedig, tisztelet minden jóhiszemű törekvésnek, a kálvinisták például még a pápáról se hiszik el, hogy csalhatatlan. Már pedig a bűnéért nem mindig lakol az ember, a tévedéseért mindig. És most, ime az történik, hogy egy pár ágens pompásan kamatoztatja a közönségnek az újságírókhoz való jóindulatát. A busás jövedelem, amire szert tettek, amellett szól, hogy ez a jóindulat csakugyan megvan. Jelenthetné talán azt is, hogy az ügyes ágens tudja kamatoztatni azt is, ami nincs meg: de én bizom az ágens jó szemében és elhiszem neki, hogy ha már álszakált ragasztolt, olyan maszkot választott, amely csakugyan segedelmére volt. Ilyen körülmények között az ágens bűnébe enyhitő körülménynek vegyül egy, az újságírónak örvendetes tanulság, ha a hiúságát bántja is, hogy az ágens szemesebb volt nála és magának kamatoztatta azt, ami neki dukál. Lehet pesszimista, aki azt mondja, hogy az ágens, mikor az üjságiró iránti jóindulatra spekulált, nagy idealista volt, de tudvalévő dolog, hogy mindig az idealisták csinálták a legjobb üzleteket, haegyuttal értettek — az ágensséghez is.

•401 «% A primadonna bükkei. Ösmeretes az a különös tudósítás, mely pár esztendő előtt egy jeles művésznőnk külföldi szerepléséről csúszott az újságba. A jeles tragika Németország-' ban játszott, még pedig szép sikerrel, legalább ezt jelentette a budapesti újságokhoz érkezett következő telegramm, amely a legautentikusabb helyről: a star férjének kezéből származott. • Óriási siker, temérdek virág, publikum őrjöng, udvar jelen. Vilmos ölel.« A szinházi reporter leadta a sürgönyt s ezzel egyidejűleg azt, hogy Vilmos német császár, enthuziazmusában megölelte a nagy művésznőt. Másnap kiderült, hogy a dolog befejezése apokrif. Nem Vilmos császár öleli meg a csillagot, hanem a csillag férje a szerkesztőt, akihez a sürgönyt intézte. Ilyenfajta mulatságos tévedés történt e héten. Vidéken vendégszerepelt a Magyar Szinház starja és a vele rokonszenvező újságnak diadalittas sürgönyt küldött, jelentvén, hogy » 3 8 0 bueköt kapott«. Buek ? ez nem lehet más mint távirdai hiba: nyilván bukét-nak kellene szerepelnie — gondolta a szerkesztő és kiirta az újságba, hogy a primadonna 380 virágcsokrot kapott. Másnap a bukétákról kiderült, hogy apokrifek és valójában büköt, azaz hogy flórest jelentenek. Szerencsére a - quiproquoból nem történt baj, a világ ezúttal párbaj nélkül tért napirendre fölötte. Az esetből legfeljebb azt a tanulságot lehetett volna levonni, hogy a pénznek még mindig nincs szaga. Egy napig illatozott ugyan, de már másnap kegyetlenül leleplezték, s most egy ujabb Fedák Sárira kell várakoznia, mig huszonnégy órára újra ez a dicsőség éri. * *

*

X A hütelen. Egy töpörödött, öreg asszony állt a héten a biróság előtt. Az üra, egy öreg ember vádolta, hogy — megcsalta őt. Megcsalta nem is egyszer, hanem szapora következetességgel két hónapon keresztül minden reggel és minden délelőtt. A hűtlenségre természetesen a nyomorúság vitte az öreg asszonyt: nem is csipkéért, ékszerért csalta meg az urát, hanem azért, hogy — jóllakhassék. Hogy egy kanál tejjel többet ihasson, egy falat kenyérrel többet ehessen. Ezért zuhant ' a szegény, fehér hajú asszony a bűnbe: ezért csalta meg az urát két hónapon keresztül minden reggel — egy krajczárral, minden délelőtt két krajczárral, a két hónap alatt összesen egy forint nyolczvanhárom krajczárral és gyarapította ime a lélektanárok előtt az asszonyi hűtlenség fogalmát egy egészen uj, egészen friss, idáig teljesen kihasználatlan uj formával. Mint. mindennek a világon, a hűtlenségnek, a csalásnak is megvannak a maga külön osztályai a társadalmi rendezkedésben. Az ilyen fajtájú csalás, amilyenért most egy férj a törvény elé hurczolta a feleségét, idáig a könyvelők, a tisztviselők, a szakácsnék, szóval az alkalmazotti viszonyban lévők erkölcsi meghibbanásainak fiókjába tartozott és a minden sablonnak hadat üzenő irodalmi és művészeti forradalomnak egyetlen bátor gondolata nem támadt, amely nagy rendetlenkedő kedvében ezt a rendet megbolygatni merte volna. Csak a nem forradalmár Kemény Zsigmondnak van egy regényhőse, aki kihúzta a felesége fogát, mert ez egy szem szilvát szakitott a tiltott fáról. Vájjon ez a csúnya öreg ember, aki most börtönbe akarta taszítani szegény, nyomorult feleségét: melyik kategóriába tartozik ? Vájjon rideg rajongója-e annak a becsületnek, amely apagyilkolásra kész pallossal áll a jogrend kódexe mellett, amely igazában a maga érdekeinek a pánczélterme, vagy egyszerűen valami más, aminek a nyilt megnevezésétől visszatart a fehér haja, amely ősz, akármiben őszült is meg. A biróság azt cselekedte, hogy elkergette a panaszával, amit bölcsen tett és emberségesen. Ez, amit a törvényes igazságszolgáltatás megtehet. A teljesebb, a költői igazságszolgáltatás az volna, ha elválasztanák tőle az. öreg feleséget és adnának helyette neki fiatalt, szépet, kívánatost.

SZÍNHÁZ. A budai színkörnek annak idején az volt a nevezetessége, hogy benne a Krecsányi Ignácz társasága a kanikullában olyan kiállítással adott elő darabokat, amilyent a pesti kőszinházak januárban nem produkáltak. Sokszor az a gyanú fogta el az embert, hogy a pesti szinházak az összehasonlítás elől zárták be a kapukat. Egy időre aztán Krecsányi végképpen a vidékre szorult: ebben-az időben lett uralkodóvá az a nézet, hogy a budapesti színházakban a darabok kiállítása jobb, szebb, gazdagabb lett, most azonban Krecsányi visszatért megint és a pestiek újból rájönnek, hogy ez a Budán nyaraló vidéki direktor még mindig tartja a fórját. Ahogy a kereszt jelében czimü amerikai darabot szinrehozta, az a pesti szinházak szezonvégi látványosságaihoz képest valóságos szenzáczió, olyan, hogy érdemes a kedvéért eltűrni magát a — darabot is, az egyetlent az előadásban, amiről Krecsányi nem tehet. A többi, a gazdag, szép kiállitás, amelyben a gavallér direktor jócskán pazarolt a maga gyönyörűségére, a gondos, lelkiismeretes játék, amelyet czéltudatos összetanultság szabályoz, a komolyság, amelylyel ez a derék társaság művészi hatásért harcol — ez mind a Krecsányi érdeme. Hogy szinre hozta az amerikai darabot az, ugylehet egy nemes ambiczió tisztelni való hiúsága: meg akarta mutatni, hogy még ebből is tud valamit csinálni es' meg is mutattta. Az óriási közönség, mely a budai színkörbe gyűlt, látott komoly törekvést, ízléses áldozatkészséget, buzgalmat, gondosságot, igaz erők becsületes törekvését: ez is' olyan jel, amelyben győzni lehet.

IRODALOM. Cláudine. Egy Willy álnév alá rejtőző franczia iró immár a harmadik kötetet teszi közzé egy bizonyos Claudine viselt dolgairól. Az első kötetnek •Claudine á l'Ecole« volt a czime; a másodiké: •Claudine á Paris«; a harmadik kötet Claudine házaséletét irja le: »Claudine en ménage« czimen. E három kötetnek olyan könyvárusi siker jutott osztályrészül, aminőre a kontinensen csak Zola hivatkozhatik. Az első kettőből rövid időn százhúszezer példányt adtak el ; a harmadikból, mely csak egy pár hete jelent meg a könyvpiaezon, elfogy legalább is ugyanennyi példány. Már az első napon ötvenezret küldtek szét és adtak el belőle, s. azóta ennél kapósabb kötet nincs a könyvpiaezon. A hasonló anyagi [eredmény Párisban se olyan mindennapos dolog, mint ahogy nálunk sokan képzelik. Guy de Maupassant, akiben minden irói erény megvolt arra, hogy az egész világnak tessék, soha se vitte ennyire. Alphonse Daudet legszebb munkái — »Fromont« és »Sapho« kivételével — nem értek el húsznál több kiadást; Cherbuliez, aki a lelkesebb, de egyszersmind finnyásabb regény-fogyasztók favorizált szállítója volt, ötezer, példányt se adhatott el egy-egy könyvéből. Az •Assomoir«-ról, • Nana«-ról s még egy pár Zola-regényről nem beszélve, amelyek recordját eddig csak Angliában és Amerikában multák felül, mindössze öt-hat franczia regény tett szert a Claudine-ét megközelítő piaczi sikerre: Pierre Louys • Aphrodité «-je, Marcel Prévost és Octave Mirbeau egyes' köteteti, és még egy-kettő. Megjegyzendő, hogy e sikerek mindegyikének volt valami külön magyarázata. Gctave Mirbeau tulajdonképpen pamfletista; példátlan, százakatmeg százakat sebző személyeskedései az • egész élőFrancziaországot érdekelték; hallatlan szabadszájúsága s

•402 a disznókodás terén kifejtett bravourjai meghódították neki a közömbös kíváncsiak sokaságát is. Pierre Louys »Aphrodite«-je, bár kiváló művészettel irt, de határozottan pornografikus munka. A kétszínű és ravasz Marcel Prévo9t nem olyan illetlen, mint amazok, de ő is a pornográfusoktól hódított motívumokkal és sajátosságokkal tett szert kivételes népszerűségére. Szóval természetes, hogy fölébred a kíváncsiság: vájjon mi lehet ebben az uj regényben, ami a sárga borítékos kötetek müveit vevőinek ezt a rendkívüli érdeklődését valamennyire megmagyarázhatja? Willy urat még a reklám se segitette, aminek Prévost meg a többiek oly sokat köszönhettek. Willy ur még ma is ismeretlen szerző; sőt obskurusnak mondható, mert egyelőre csak igen kevesen tudják, hogy ki rejtőzik e pseudonym alatt. Olyan irói zseni nyilatkoznék meg a trilógiájában, amelynek az ereje egyszerre megváltoztatta volna a dolgok rendjét, ez az uj Orfeusz meg tudná indítani még a köveket is ? Nem. Az első iv elolvasása után tisztában lehetünk vele, hogy az álnevű szerző csak igen-igen ügyes iró-mesterember. Akkor hát mégis a pornografia hatalmára kell gondolnunk — de mit lehet mondani ebben a genreban, amit eddig még nem mondtak el ? Lehetséges-e Mirbeaut tulliczitálni? Ugy-e nem? Nos, Claudine trilógiája nem pornografia. Sokkal gonoszabb, sokkal veszedelmesebb valami, mint a pornografia. A pornografia érzéki jelenetek leírását adja, azzal az aljas, immorális, az irodalom hivatását megcsúfoló czélzattal, hogy izgatólag hasson az efféle ingert kivánó, beteges képzelemre. Willy nem ad ilyes leirásokat; nem részletezi a »jelenet«-eket, nem nyújt képeket, nem illetlen, valami nagyon szabadszájunak se mondható. A tónusa irodalmi; a mondataiba, vagy regényének egyes helyeibe, passzusaiba czenzura vagy bíróság nem igen köthetne bele. Meglehet, hogy akárhány tiszta lelkű asszony egy kukkot se értene meg belőle. Willy ur nem a naivakhoz szól, hanem azokhoz, akik megértik — s virágnyelven szól. Csak keresztülsiklik az örvények felett , (brrr, mi van ezekben az örvényekben!) és nem igen mond olyat, amit egy szalonban nem ismételhetne el. De ahhoz a munkához képest, amelyet Willy ur végez, a pornografia szinte falusi »gauloiserie«-nak tűnik fel. Willy ur mellett Seingalti Casanova Jakab egy nagyokat hazudó, jámbor öreg bácsi. Hogy lehető röviden jellemezhessük e trilógiát — Willy ur témája: a perverzitás. Ez se uj dolog a franczia irodalomban. A már többször emiitett Mirbeau, csak leglegközelebb is, egy egész hajórakomány ocsmányságot irt össze erről a csúnya tárgyról. Már előbb többen bevezették az irodalomba e visszataszító sujet-t. A »Claudine en ménage* például Adolphe Belot-nak »Mlle Giraud, ma femme« czimü könyvére emlékeztet. De az a régi irómesterember megelégedett egy alap-disznósággal; neki ez is elég volt arra, hogy kierőszakolja a kíváncsiságot és érdeklődést. Vakmerősége csak odáig terjedt, hogy vakmerő témát választott; aztán nagy vigyázva tánczolta körül a maga választotta psychopathologikus esetet. Rosszhiszemű volt, de valósággal ártatlan Willy úrhoz képest. Messziről mutogatott rá a betegségre, s adta a szörnyüködőt. Willy ur egy cseppet se szörnyűködik; ő már tul van azon, hogy ezt a betegséget szörnyűnek találja. Jóformán egyebet se lát maga körül, mint ilyes betegségeket. S mig Mirbeau, a felháborodott szatirikust játszva, bocsánat a szóért, de ráköpött a tulajdon kóreseteire, Willy ur lehajol betegeihez, megértetni iparkodik s regényhősökké avatja fel őket. Jellemző e munkára nézve, hogy csaknem valamennyi részletét le lehetne fordítani, úgyszólván minden aggodalom nélkül, de a tartalmát, a meséjét szinte, lehetetlen elmondani a magyar olvasónak, mert hisz a kivonatolás

munkája határozott szavakat kiván. Egy dologra mégis rá kell mutatnunk, hogy megértessük, mi az, amiben Willy ur minden elődét túlszárnyalja. A »Claudine en ménage« tárgya az a, mondjuk igy: túlságos barátság, amelylyel Renaud felesége, Claudine, egy Rézi nevü bécsi asszony iránt viseltetik. Rézi férjének nem tetszik ez a barátság, b'ár Rézi rajta van, hogy barátnőjéhez való vonzódását férje előtt futó ismeretségnek tüntesse fel, Renaud ellenben protegálja és elősegíti" az amúgy is túlságos bizalmasságot. Claudine, aki férjét is szereti, nemcsak a barátnőjét, azzal bűnhődik, hogy férje maga is megkedveli Rézit s hűtlenné válik feleségéhez, mert Rézi, aki különben nem olyan »kétlaki«, mint Claudine, kénytelen meghálálni á Renaud hihetetlenül túlságos szívességeit. De ennyi is elég a meséből arra, hogy kevés szóval — sapienti pauca — megmondhassuk, mivel Hezitálta tul Willy ur nemcsak Mirbeauékat, hanem az egész régi módi irodalmat, az antikot is ideértve. Willy ur Claudine és Rézi vonzalmának fejlődését ugy adja elő, mint ahogy Octave Feuillet rajzolja »Julia Trécoeur« szenvedélyének egyes étape-jait és elbukásának körülményeit. Nem felfujt novella, egész regény ez; lelki küzdelmekkel, kalandokkal, akadályokkal, a véletlen szereplésével, s ehhez képest mindenféle metamorfózissal teljes regény, melyben az emberek folyton-folyvást küzdenek az érzéseikkel, csak azért, hogy végül elbukjanak. A betegek nem mint betegek, hanem mint érdekes személyiségek, a szentimentális és szenvedélyeket rajzoló »román« tetszetős jelmezeiben jelennek meg az olvasó előtt. Oly költőileg éreznek, oly intenziv lelki életet élnek, hogy — a Willy ur számítása nyilvánvaló : mindez a Claudine-ok és Rézik számára van irva... De ez még nem minden. Eddig két betegről volt szó, akik egy bizonyos perverzitásban szenvednek; meg kellene említeni egy harmadikat is, akinek a perverzitása még undokabb; de itt van mindenekfelett a főalak, Renaud, akinek egész gondolkozása, egész lelke: maga a perverzitás. Ebből már kihalt minden természetes és erkölcsi érzés; amire a normális ember csak irtózattal gondolhatna, rá nézve, ellenkezőleg, csak érdekes és izgató. Meglehet, hogy élnek ilyen teremtmények, akiket a teljes enerváltság kivetkőztetett egész emberségükből, akiket a beteges kíváncsiság megrontott a lelkük fenekéig, de ez már nem is a métely, hanem egyszerűen a rákfene. S mig az első kettő legalább küzködik és gyötrődik, s akarata ellenére enged az agyvelejében pusztitó betegségnek, ez a rákfene tudatos és nyugodt, mint egy görög bölcs. Willy ur ezt az alakot típusnak tekinti — amivel bizonynyal eleget mondtunk. És ez az, ami Európa müveit regényolvasóit huszonöt év óta a leginkább — vagy mondjuk: a legnagyobb mértékben — érdekli 1 Mert az ódiumot nem háríthatjuk egyesegyedül Francziaországra. Tudvalevő, hogy a franczia könyvpiacz sárga borítékos köteteinek egész Európában, különösen Oroszországban, Belgiumban, Angliában, Olaszországban, de Ausztria-Magyarországban, Romániában és Németországban és másutt is,, nevezetes klientáléja van, mely az amerikaival együtt csaknem akkora, mint a párisi vevőközönség. (Francziaország vidéke valahova a liszta aljára kerülne.) Ez az, ami a »nép«-nek kell, azaz hogy nem a népnek, nem a tömegnek, hanem a műveltebbeknek, a kiválasztottaknak, a jómódban élőknek! Európa müveit társadalmát súlyosan vádolja a könyvárusi siker. Mert ha azok a dolgok, amelyeket felemlíteni is csak a legnagyobb óvatossággal lehet, ennyire érdeklik a franczia könyvpiacz klientéláját, ez nem jelenthet' egyebet, minthogy a szóban forgó közönség máskor is sokat foglalkozik, ha csak gondolatban is, a Willy ur témáival. Nem jelenthet egyebet, mint hogy ez a közönség megérti a Renáud-kat és Claudine-okat s ráismer bizonyos meg-

•403 figyelésekre, vagy legalább szívesen hall ezekről. Higyjük a jobbat, hogy ezt a könyvet sok ezer cocotte vette meg, akik egyebet nem olvasnak: még ekkor is sok ezer kötet esik másokra, s a Willy ur poézise iránt tanúsított érdeklődés még ez esetben is graváló marad. Olyan jelenség ez, mely kétségtelenné teszi, hogy Európa müveitjeinek az erkölcsében nagy a pusztulás. A világhistóriának csak kiválóan dekadens korszakaiban virágzott az e fajta irodalom: a Willy-féle elbeszélők csak olyan időkben találtak meghallgatásra, amikor elbeszéléseik főtárgya nem volt idegen dolog a müveit sokaságra nézve. Valaki azt mondhatná: mit tartozik ez ránk ? Magyarországon Willy urnák nincs közönsége, s ez egyik jele, hogy Magyarországot nem fenyegeti az emiitett erkölcsi nyavalya. Félő, hogy áltatjuk magunkat, ha ennyire intaktnak tartjuk az állapotokat. A magyar könyvekből s ezek visszhangjából persze nincs mit következtetni, egyszerűen azért, mert a magyar könyveknek nem igen van visszhangja; s ez nem csoda, ami könyveink ugyanis nem tükrözik a mai életet. De van egy aggasztó jelenség. Színházaink műsora e tekintetben rohamos változást mutat, s a színházi közönség viselkedése még nagyobb átalakulást. Olyan színdarabok, melyek • pár évtizeddel ezelőtt általános erkölcsi felháborodást keltettek (Kornélia, Fernande), ma jámbor dolgoknak tűnnek fel, s a párisi boulevard-darabok egyre pikánsabb haut-goutját (azelőtt a szelídebb is megütközést és visszatetszést keltett) egyre nagyobb közönség méltányolja, asszonyok és leányok is. Ez már bizonyos erkölcsi elernyedés tünete, s az ilyes szimptómák a legtöbbször gyorsan következnek egymásra. Nem jó tehát elbizakodnunk; ezen a téren az elővigyázat soha sincs korán. Mi a tennivaló? A vesztegzár a külföldről érkező veszedelmes szellemi termékekre? Erősebb ellenőrzése azoknak a dolgoknak, melyekkel az üzleti szellem a tömeg s kivált a serdületlenek érzékiségére spekulál? A nagyon is pajzán Ansichts-kártyák, a frivolitást szolgáló élczlapok, az ál-aktstudiumok és az őszinte sztereoszkóp-képek, az olcsón árult pornografikus iratok, az illetlen kirakatok és a lelkiismeretlen »orvosi tanácsadó «-k egy nagy szicziliai vecsernyéje? Ugy látszik, ebben az irányban nálunk is megpróbálják a szokásos fél-intézkedéseket. Csak e napokban olvastunk egy miniszteri rendeletről, mely ugyancsak megrendszabályozza a pajkos antikvárokat, a képmutató optikusokat s a minden szolgálatra kész trafikokat. Helyesen ; ideje az illendőséggel is gondolnunk egy kicsit, mert már valóban utálat volt egy boltokkal teli budapesti utczán végigmenni, olyan képet mutatott e város szükségleteiről száz meg száz kirakat. De magasabb nézőpontokból tekintve a dolgot, az efájta intézkedések mindenekelőtt problematikus értékűek, mert a szigorú következetesség itt lehetetlen, s mert előre látható, hogy a rossz kis gimnazista ezentúl nem az antikváriumok és a trafikok, hanem a fotográfusok kirakata előtt fog ácsorogni, ahol igen csinos alakokat láthat igen érdekes öltözetben, anélkül, hogy erre akárki csak megjegyzést is tehetne. De nem csak kétséges hasznuak ezek a rendszabályok: alárendelt jelentőségűek is, mert efféle beavatkozással csak a szimptómákat lehet eltüntetni, magát a bajt nem. A fatalisztikusan gondolkozók ugy vélik, hogy magával a bajjal szemben állam és társadalom egyformán tehetetlen, mert mit lehessen tenni az általános degeneráczió; az általános testi és lelki elsatnyulás ellen? Ez a felfogás azt vallja, hogy minden immoralitás örökölt dolog; folyománya, eredménye előbbi generácziók bűneinek, amely előbbi generácziókat nem lehet feltámasztani, jobb erkölcsökre szoktatni s eredményesebb munkára serkenteni. Szerintük a baj megvan, el kell számolni vele,

s bele kell törődni. Nos, ez nem igaz. Mert a természetben megvan a regeneráló erő, csak élni kell vele. Ha az öröklés olyan végzetes volna, mint a felfogás vallja, a világ már régen nem volna világ. De minden élő szervezet a regeneráczió, a megújhodás képességeit rejti magában; aki időt nyer, mindent nyer, s mindegyik uj életben benne van a megtisztulás lehetősége, s a nagyobb erő csirája. Persze a jó isten csak akkor segiti meg az embert, ha az ember maga is igyekszik egy kicsit. Nemcsak; hogy nem lehetetlen a degeneráltság ellen való küzdelem: máris történt valami a helyes irányban. A gondos testi nevelés kötelezővé tétele, mely a legújabb idők egyik legkülönb vívmánya, már jelentős lépés volt eme czél felé. S a testi nevelés üdvös hatása még csak a következő nemzedékeken fog igazán meglátszani; ha az elődök is annyit törődtek volna ezzel, mint a mai idő: a sokszor emiitett tünetek most kisebb számbari mutatkoznának, s Willy urnák nem volna ekkora közönsége. A perverzitás, hogy egy »lucus a non lucendo«-val szóljunk: a kimerültségből táplálkozik; mindaz, ami a testi erőt s az ellentálló képességet fejleszti, javára válik az erkölcsnek is. . De ennél sokkal- fontosabb volna, ha az iskola megadhatná azt, amit világszerte, s ősidők óta, hiába várunk tőle: az erkölcsi nevelést. Ha valahára kigyógyulna abból a tévedéséből, hogy fő-hivatása, s jóformán egész hivatása: ama szerény ismeretek közlése, amelyeket különben csak * in nuce osztogat. Jó tanárok, akik tovább látnak az orruknál, a sinusnál és cosinusnál, a dülénynél, a halványnál, a bájdalu zenérnél és a jövőmultnál, — akik teljes és tiszta tudatában vannak, micsoda felelősséggel jár rájok nézve, hogy egy csapat fejlődőben lévő lélek naphosszat órákon át, s a zsenge kortól a teljes kifejlődés idejéig az ő gondjaikra, az ő vezetésökre, irányításukra van bizva: vajon mikor teljesül ez az álom? Pedig amig nem teljesül, Willy ur népszerűsége nem fog megfogyatkozni. Ambrus Zoltán. Laezi kisasszony. Tizenkilencz apróbb novellát ás novellavázlatot olvastunk el, közülök nem ugorván át egyet sem. Több helyütt érdekes motívumok bukkantak fel s igy minden következő elbeszéléstől is bizalommal vártunk egy vonzó ideát. írójuk, Bakonyi Károly e tekintetben az egész köteten végig feladatának magaslatán áll. Egyik-másik elbeszélése olyan szálfinom húrokat érint, aminőkkel kevés novella-gyüjteményünk örvendeztet meg. Kár, hogy a tárgy erejével'nem áll arányban az iró előadó képessége. Szeretnők, ha hangjából, dialektikájából, alakitó módszeréből kiküszöbölné a sok aprólékos és súlytalan tempera-szint, és hangulatai számára nyomatékosabb és egyénibb fényt tartogatna. Első elbeszélése, a »Laczi kisasszony«, amelyről a kollekcziót elkeresztelte, körülbelül a leggyöngébb munkája. Eredetibb helyzetekkel találkozunk az »Ida kisaszszony«, a »Vasárnap« és főként »Egy férfi a szemhatáron« czimü mesékben. Az »Ida kisasszony® két — lelkileg egymástól messzeálló — nőnek melancholikus találkozása a szeretett férfi sirjánál; a »Vasárnap« művészi skizzben m u t a t j a be, hogy a cseléd vasárnapi kimenője mily ünnepi érzéseket fakaszt a szegény leányban és mily durva zsörtölődést szit abban a családban, amely a szolgálót' ezen a napon se tudja nélkülözni; a »Férfi a szemhatáron« nagyon gyöngéd thémához n y u l : hőse érzi, hogy felesége még nem csalta meg, de már nem az övé. A Bakonyi vázlatkönyve gondolat-keltő; az ő tónusa nem mindig artisztikus, de a látása és sejtése az. VII. Edwárd angol király udvartartása számára, a koronázási jubileum ünnepélyeihez a Szt. Lukácsfürdő-Kutvállalat 1000 üveg -Kristály- ásványvizet küldött, melyet Schenker és társa helybeli czég mint gyorsárut Buckingham-Palaceba szállított.

404 Az »Anker«, élet- és j á r a d é k - b i z t o s i t ó - t á r s a s á g (Magyarországi vezérképviselőség: Budapest, VI., Deák-tér »Anker-udvar«) 1902. május havában benyujtatott a társaságnál 801 ajánlat 4,579.407 kor. biztosított összegre és kiállíttatott 696 kötvény 3,988.428 korona összegre. — A j a n u á r — m á j u s havi időszak alatt benyujtatott 4259 ajánlat 23,156.589 koronára és kiállíttatott 3856 kötvény 20,279.550 kor.-ra. Károk és esedékessé vált elérési biztositások folytán eddig 236 m. K. fizettetett ki. — A haláleseti biztosításoknál A) osztalékterv szerint a nyeremény-osztalék az elmúlt évben az évi dij 25°/o-át tette ki. A vegyes és takarékpénztári biztositásnál B ) osztalékterv szerint az egyes biztositások fennállása óta befizetett összes dijak 3°/o-a, tehát fokozatosan emelkedőleg az egyes évi dijak 9, 12, 15, 18, 21, 24°/o-a fizettetett ki nyeremény-osztalék gyanánt készpénzben. A társaság vagyona 1901. deczember 31-én 145 millió korona. Biztosítási állomány 511 millió korona.

KÖZGAZDASÁG. Feld igazgató, nem a városligeti aréna, hanem a dúsgazdag és mind a két világrészben jól accreditált Gresham biztositó-társaság érdemes direktora harmincz évi fáradhatatlan és sikeres munkálkodása után nyugalomba vonul és az intézet vezetését átruházta fiára, Feld Kálmánra, aki mindenképpen rátermett a nagy körültekintést és szakértelmet igénylő munkára, melyet ily nagy és előkelő intézet vezetőjétől megkövetel. Azalatt a harmincz év alatt Feld Salamon nemcsak az intézetnek adott tökéletes organisatiót és népszerűsítette Magyarországon, de ő maga is népszerű és közkedvelt emberré vált, ki az ország minden részében, de különösen a fővárosban dicsekedhetik nagy és széles baráti összeköttetésekkel, akiket bizonynyal fájdalmasan érint az ő visszavonulása, de másrészt örvendenek annak, hogy jól megérdemelt pihenése friss erőben, teljes életkedvben éri az öreg urat, akinek mi is teljes szivünkből sokáig tartó, boldog siestát kivánunk.

Az

»Első

Biztosító

Intézetnél K a t o n a i S z o l g á l a t

Esetére

Ő cs. és kir. Fensége József főherczeg védnöksége alatt* (Budapest, IV., Váczi-u. 34. sz. f. évi május hóban 1,155.200 koronáról szóló belépési nyilatkozat nyújtatott be, s 1,120.877 koronáról szóló kötvény lón kiállítva. A biztosított tőke tehát immár 43,397.981 koronára rug. Az intézet tudvalevőleg fiúgyermekek számára biztosit tőkéket és járadékokat, a katonai szolgálat költségeinek fedezésére, illetve be nem soroztatás esetén ellátás czéljából a nagykorúság idejére. Az üzemhaszon a biztosítottaké, s a besorozottak ezenfelül igen jelentékeny külön-jutalékban is részesülnek.

A K ő o l a j f i n o m i t ó - g y á r r t . 1901/1902. évi mérlege 553,778 K. nyereséggel zárul, ami ugy áll elő, hogy az előző évről áthozott 849,696 K. haszonból leírták az idei 295,918 korona veszteséget. Az osztalék 5°/o. A mérleg a következő: V a g y o n : gyári telkek 678,403, ingatlanok 213,528, gyári épületek, raktártelepek, berendezések és szerszámok 6.719,947, jármüvek 873,480, árukészletek 2.802,119, hordók és egyéb szállítóedények 532,548, értékpapírok 2.756,539, gyártási segédanyagok 330.807, bútorok és irodai berendezések 15.600, pénztár 37,889. adósok 3.788,475 K. — T e h e r : részvénytőke 4.400,000, tartalékalap 4.400,000. értékcsökkenési tartalékalap 2.509,012, biztosítási tartalékalap 203,707, hitelezők és egyéb passzíva 5,689,909, tisztviselők és szolgák nyugdíjintézete 815,956, átmeneti tételek 176,373, nyereségéthozat 849,696, levonva az 1901/1902. évi veszteséget 295,918, marad felesleg 553.778 K. Öszszesen 18.749.335 K.

R a j n a i Ibolya. A nőt legjobban az ibolya parfüm ékesiti s az e fajta legjobb esszenczia a Mülhens Ferdinándé. A kölni gyáros illatszere hírnevét annak köszöni, hogy főleg virágkivonatot alkalmaz s az alkoholt kerüti. Az előkelő világ, főleg utazásnál, csak ezt a parfümöt használja, mely magamagát ajánlja legjobban. Illata kellemes, tartós, s jelentékenyen különbözik minden úgynevezett ibolyaparfümtől.

M

egjelentl

BUDAPEST.

Kóbor Tamás regénye: 30

Ivnyl

tartalommal.

Á r i

4

k o r . Megrendelhető A

H É T kiadóhivataliban.

HETI POSTA. Kiss József összes költeményei

S . - A . - l I j h e l y . R. Dénes. Ennyi tudományra mi bajosan tudunk megfelelni. Legjobb lesz valamely szaklaphoz fordulni, az szívesen megadja a választ kérdéseire. Budapest. E. J. >Az ind és a Hart-féle filozófia hatása alatt és annak szellemében irtam e költeményt, mely az ind és germán szellem közös felfogását az élet, a lét minden létéről, t. i. az örök változást, fejlődést és az életet, mint az ellentétek azonosságát akarja feltüntetni.* No hallja, ha maga ilyen apparatussal indul neki a költészetnek, akkor maga csaknem olyan nagy költér, mint kegyes pártfogója, dr. Lázár Béla 1 »Honoratiót« nem kér — nem is kap, de viszont a költeményét ki sem adjuk. Cicero. Mondjon le, fiatal ember, mondjon le. Tiszteljük az Ön érzelmeit, nagyrabecsüljük nemes gondolkozását, de azért minden habozás nélkül merjük [önnek a j á n l a n i : mondjon le, fiatal ember, mondjon le 1 Álmaim tündérmeséjét egyre szövöm . . . AH r i g h t ! Csak szőjje I C o r n e l i u s . A bübeszédüség még nem elmésség.

Első olcsó kiadás. Ára bérmentve küldve 3 K. 20 t. Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában.

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS J Ó Z S E F . T a g a d h a t a t l a n u l az első h e l y e t f o g l a l j a cl ma a Kathreinerféle Kneipp-malátakávé, ugy pótkávé gyanánt a babkávéhoz, valamint annak teljes pótlásakép. Ezt pedig annak a körülménynek köszöni, hogy egyéb előnyei mellett egyedül tartalmazza a babkávé ízét és zamatját. Elsőrangú szaktekintélyek számtalan véleményei bizonyítják ezt. Pettenkofen, a hírneves tanár következőleg nyilatkozik: kávéhoz hasonló íze által minden egyéb kávépótlékot lényegesen felülmúlja.* Mások azt m o n d j á k : »A pörkölt babkávé kiválóan átható illatával és ízével bir.« »Zamatja küiönösen erős, kávészerü és tiszta.* • Kimutatható mennyiségben oly zamatos alkatrészeket tartalmaz, amelyek a babkávé tulajdonságai.* »Többszöri kísérletek egyezően azt eredményezték, hogy a babkávéhoz igen közel álló készítménynek jelezhető.* »Zamatos anyagok tartalmánál fogva a Kathreiner-féle malátakávé élvezet értéke a tulajdonképeni kávéhoz igen hasonló.* stb. stb. Ezek után érthető, hogy kedveltsége és általános használata folyton növekszik és hogy mint ízletes és egészséges családi kávé mindjobban befészkeli magát. Budapest. 1902. Az A t h e n a e u m

Photókografiai müinUjctc kcszitialcqiobb ^ j t n ®

g l f a x t

roirbennemünyomtatványhoz iVibiipcstm&crlkirályi-ulcia-13

irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.

ercur-bank

3

ÉRTÉKPAPÍROK | Ü g

^

vétele és

és válíó-üzleí részv.-lárs.

Í M

<» s fls

<» •X <e (t n.

Í 55

F D O F I V I


L i \ k L L I

CS. É S KIR. UDVARI

r

^ -s i 5 -3 9 ^ Í 5 3 i

1

FÉNYKÉPÉSZ.

I M. kir.

u vilá utcza 2

BUDAPEST,

J' g- -

Kossuth Lajos-utcza sarkán.

ÉNYKÉPFELVÉTELEK

% KÜLÖN OSZTÁLY KÜLSŐ, HÁZONKÍVÜLÍ FÉNYKÉPFELVÉTELRE. £ eeeeeeeeeeeeeeeeee

„SZENT ANNA" MALÁTACAKES TAPSUTEMENY.

-

A legjobb és legízletesebb s-/.er f e l n ő t t e k n e k , egészségeseknek

Törv. védve.

erotap-

gyermekeknek, es

betegeknek.

K a p h a t ó c s a k i s eredeti z á r t d o b o z o k ban minden n a g y o b b f ü s z e r k e r e s k e désben, dobozonkint 1 f r t 2 5 k r é r t F ő r a k t á r : HOFFMANN JÓZSEF cs. é s kir. u d v a r i szállítónál, B u d a p e s t e n , V. k e r ü l e t , B á t h o r y - u t c z a 8. s z á m .

KÖLCSÖNÖK

4*

értékpapírokra

leg-

előnyösebb

a

feltételek

államvasuak.

mellett.

*********

Legtökéletesebb a r c z tiSZtitÓ é s SZépitŐ- yuto-ics szerek: Akácia-^=f Akacia-

F. évi május hó 1-től kezdve a Budapest keleti p. udvarról d. e. 8 órakor induló és Fiúméba este 8 órakor érkező, valamint a Fiuméből d. e. 8 óra 10 perczkor induló és Budapest keleti p. udvarra este 9 óra 5 p.-kor érkező nappali gyorsvonathoz csatlakozólag Fiume és Abbazia közüli mindkét irányban egy-egy uj hajójárat rendeztetett be. — A csatlakozó hajó Fiúméból este

pouden K.'

'Akácia^ TörTésyeun v é d v KiphiU

•

nl(nr,ilÉ.lki.

Pőraktár: K r i e g n e r György '."OTíUfríírtlrj.

Budim,I.

VIII. • • > . .

Kii,In-lei

7 óra 30 p.-kor indul és Abbaziába este 9 óra 15 p.-kor érk. Abbáziából pedig reggel 7 órakor indul és Fiúméba reggel 7 óra 55 p.-kor érkezik. Az

igazgatóság. A „BUDAPESTI KERESKEDELMI TESTÜLET.-tői fentartott

BUDAPESTI KERESKEDELMI AKADÉMIA

FÖLDESTÉLT

MARGIT CREME Ára 1 K . , nagy tégely 2 K .

gyorsan és biztosan ható szer szeplő, tudj- és bőrfoltok, kiiitésrk, pattanások és mindennemű börbaj ellen. Rögtön hat.

Gutori FÖLDES KELEMEN

3

••

Közvetlen összeköttetés Budapest és Abbazia k ö z ö t t Fiúmén át.

Ízléses, művészies kivitelben.

Készíti

••

BUDAPEST ÜJSS3Í2Ü:

3 5 5 55 5 5 5 5 5 5 5 5 O) m
eladása

a napi á r f o l y a m s z e r i n t .

gyógysz.

ARADON.

1902-1903.

évben NEGYVENHARMADIK ÉVFOLYAMÁT nyitja meg. Uj szervezete szerint az intézet két tagozatra oszlik :

a) A Budapesti Kereskedelmi Akadémia felső k e r e s k e d e l m i i s k o l á j á r a , melybe a beiratások az V. ker., Alkotmány-utcza 11. sz. alatt levő iskolai épületben f. évi junius hó 29-től julius hó l-ig és szeptember hó 2-ikától 5-ikéig naponkint a délelőtti órákban tartatnak ; b) A Budapesti Kereskedelmi Akadémia akadémiai t a n f o l y a m á r a , melybe a hallgatók csak érettségi bizonyítvány alapján ugyanott szeptember hó 7-ikétől 10-ikéig iratnak be. Az intézet szervezetét, felvételi feltételeit, alapítványi és tandíjmentes ösztöndijait stb. tárgyazó tudósításokat kívánatra mindenkinek megküldi a

I ó r a k t á r a k B u d a p e s t e n : TÖRÖK J Ó Z S E F g y ó g y t á r a VI. ker., Király-utcza 12. s z á m é s A n d r á s s y - u t 26. szám es Dr. EGGER • »Nádor« g y ó g y s z e r t á r a , VI. kerület, V á c z i - k ó r u t 17. s z á m . •

Budapesti Kereskedelmi Akadémia igazgatósága (V., A l k o t m á n y - u t c z a

ÍTortAÍI N

helyeit,

II.)

A ki j ó , egészséges, tiszta és fehér f o g a k a t a k a r , h a s z n á l j o n :

STOMATIN "fogport, STOMATIN "fogpasztát Ara A

kt

azt

1 korona. akarja,

Ara hogy

STOMATIN "szájvizet Ara

1

••

STOMATIN-fogpépet.

1 korona.

tiszta,

Ára

szagtalan

és

Gde

70

legyen,

fillér. használjon:

STOMATIN-szájízt Ara

korona.

Honi gyártmány. T

szája és

vagy

Kapható

70

mindenütt.

(CACHOU). fillér.

Budapesti

főraktár:

TÖRÖK

J Ó Z S E F é s dr. E G G E R L . é s J . u r a k g y ó g y s z e r t á r á b a n .

Szétküldési főraktár: „ 5 T O n d T I N - Q T d R

f f

=

Zombo

=

(Folytatás.)

Magyar királyi államvasutak nyári menetrendje.

E vonat Budapestről H a t v a n b a reggel 6 óra 25 perczkor indul, visszafelé Budapestre pedig éjjel 10 óra 4 0 perczkor érkezik. A Budapestről Gödüllőre közlekedő vonat d. u. 2 óra 45 perczkor indul, Gödöllőről Budapestre pedig este 7 óra 50 perczkor érkezik. Ez utóbbi v o n a t közlekedésének t a r t a m a alatt v a s á r - és ünnepnapokon az előtte Ruttka felől közlekedő személyvonatnál Gödöllő és Budapest között az utasok felszállása kizáratik. A l o s o n c z — p o l t á r i v o n a l o n . A Poltérról Losonczra délután és a Losonczról Poltúrra este közlekedő vegyesvonatok Losonczon Budapest felé, illetve Ruttka felől a g y o r s v o n a t h o z csatlakozást nyernek. A z ó l y o m — z ó l y o m - b r e ói és z ó l y o m - b r e z ó — t i s z o l c z i vonalakon. J u n i u s hó 1-től b e z á r ó l a g a u g u s z t u s hó 31-ig vasár- és ü n n e p n a p o k o n Zólyom és Szliács között mindkét irányban egy-egy tehervonat személyszállításra rendeztetik be. A jelenleg Zólyomból este 8 óra 40 perczkor induló és Beszterczebányára este 9 ó r a 4 3 perczkor érkező személyvonat j u l i u s hó 1-től bezárólag a u g u s z t u s hó 31-ig minden vasár- vagy ü n n e p n a p o t megelőző hétköznapon Zólyom-Brezóig fog közlekedni. J u n i u s hó 1-től b e z á r ó l a g a u g u s z t u s hó 31-ig vasár- és ü n n e p n a p o k o n a mult évben Zólyom-Brezótól Beszterczebányáig az esti ó r á k b a n személyszállítással közlekedett tehervonat az idén Zólyomig fog személyszállítással közlekedni. M á j u s hó 1-től szeptember hó 30-ig v a s á r és ünnepnapokon csatlakozással Zólyom felől, Zólyom-Brezóról este 9 óra 2 perczkor B r e z n ó b a n y á r a induló helyi vegyesvonat helyeztetik forgalomba. A budapest—miskolcz—lavocznei és a miskolcz—kassai vonalakon. A mult évben j u n i u s hó 15-től b e z á r ó l a g szeptember hó 15-ig Budapest keleti p. u. és Miskolcz között forgalomban volt éjjeli g y o r s v o n a t o k az idén ugyanazon időszak alatt Budapest keleti p. u. és Kassa, illetve Csorba között fognak közlekedni, mi által Budapest és C s o r b a között a f ü r d ő é v a d t a r t a m a alatt ismét közvetlen éjjeli g y o r s v o n a t i összeköttetés létesíttetik. E g y o r s v o n a t Budapest keleti p. u.-ról éjjel 10 óra 40 perczkor indul és Kassára reggel 4 óra 18 perczkor, C s o r b á r a pedig 7 ó r a 30 perczkor érkezik ; az ellenirányú vonat Csorbáról este 9 óra 30 perczkor, Kassáról éjjel 12 óra 35 perczkor indul és Budapest keleti p. u.-ra reggel 6 óra 55 perczkor érkezik. A Budapest és Kassa között közlekedő éjjeli személyvonatoknál Miskolcz és Kassa között a s z o m s z é d o s forgalmú menetjegyek h a s z n á l a t a kizáratik és u g y a n é vonatoknál Felső-Méra f. m. helyen a megállás megszüntettetik. T o v á b b á Miskolcz és Füzes-Abony között mindkét irányban egy-egy tehervonut rendeztetik be személyszállításra, mely Miskolczról reggel 7 óra 2 3 p e r e i k o r indul, illetve Miskolczra este 8 óra 55 perczkor érkezik. A fürdőévad t a r t a m á r a , v a g y i s j u n i u s hó 15-től b e z á r ó l a g a u g u s z t u s hó 31-ig Munkács és S z o l y v a - H á r s f a l v a között mindkét irányban n a p o n t a egyegy tehervonat ismét személyszállítással fog közlekedni. A k i s - t e r e n n e - — k i s - u j s z á l l á s i v o n a l o n . A Kisújszállás és Szalók-Taskonv között közlekedő helyi vegyesvonatok forgalmon kivül helyeztetnek. A m i s k o l c z — f ü l e k i v o n a l o n . Feled és Balogfala között a f ü r d ő v o n a t o k ismét forgalomba helyeztetnek. A Bánrévéről reggel Miskolcz gömöri p á l y a u d v a r r a induló személyszállító tehervonat Sajó-Ecsegen csatlakozást nyer T o r n a felé. A b u d a p e s t — k o l o z s v á r — p r e d e á l i és a b u d a p e s t — a r a d — t ö v i s i v o n a l a k o n . A jelenleg Kolozsvárról és Aradról egyesítve Budapest k. p. u.-ra d. u. érkező és innét ugyanezen i r á n y o k b a egyesítve délután induló g y o r s v o n a t o k Budapest és Szolnok között ismét elkülönítve fognak közlekedni. A b u d a p e s t —aradi g y o r s v o n a t mindkét irányban m á j u s 1-től Arad és T ö v i s között, j u n i u s hó 1-től pedig T ö v i s és Predeál között folytatást nyer és Predeálon ismét közvetlenül csatlakozik a román v a s ú t g y o r s v o n a t á h o z Bukarest felé, illetve felől. Budapest és Nagvkáta k ö z ö t t m á j u s 15-től b e z á r ó l a g szeptember 15-ig vasár- és ünnepnapokon mindkét irányban egy-egy helyi vonat ismét forgalomba helyeztetik. Vasár- és ünnepnapokon, valamint a radnai bucsunapokon, Mária-Radnától Aradig este egy helyi v o n a t helyeztetik forgalomba, minek folytán ezen napokon a Tövisről Aradra este 8 ó. 57 p.-kor érkező személyvonatnál MáriaRadna és Arad között a s z o m s z é d o s forgalmú menet és menettérti jegyek h a s z n á l a t a kizáratik. A Predeálról este 8 óra 20 perczkor Brassóba induló vegyesvonat az u t ó b b nevezett állomáson csatlakozást nyer Zernest felé. A Budapest keleti p. u.-ról reggel N a g y v á r a d felé induló és a Budapest keleti p. u.-ba este Arad felől érkező személyvonatok F a r m o s feltételes megállóhelyen feltételesen megállíttatnak. T o v á b b á a Kolozsvárról reggel Budapest keleti p. u.-ra közlekedő gyorsvonat j u n i u s hó 15-től bezárólag a u g u s z t u s hó 31-ig Jegenye g y ó g y f ü r d ő n , a Budapestről Kolozsváron át Predeálra és vissza közlekedő g y o r s v o n a t o k pedig m á j u s hó 15-től bezárólag szeptember hó 15-ig Kolozs-Karán, és m á j u s hó 15-től b e z á r ó l a g szeptember hó 30-ig Maros-Ujváron feltételesen ismét megállíttatnak. A Predeálról Budapestre közlekedő g y o r s v o n a t Apahidán m á j u s hó 15-től b e z á r ó l a g szeptember hó 15-ig nem állíttatik meg.

BEKÖTÉSI TÁBLÁK

#

A H É T eddig megjelent

összes köteteihez (egy évfolyam két kötet) kötetenkint 2 kor. 60 fii. előleges beküldése után, portómentesen kaphatók A H É T kiadóhivatalában MrMr Budapest. * * » *

A n a g y - s z e b e n — n a g y - d i s z n ó d i v o n a l o n . A jelenleg Nagy-Szebenbe d.' u. érkező és onnan este induló vegyes-vonatok forgalmon kivül helyeztetnek. A s z e g e d - r ó k u s — s z e g e d i v o n a l o n . A Szeged-Rókusról jelenleg d é l u t á n 12 óra 10 perczkor induló személyvonat Szeged-Rókusról már délelőtt 11 ó r a 20 perczkor fog indulni és Szegeden csatlakozást nyer a g y o r s v o n a t h o z T e m e s v á r felé. Ezáltal Hód-Mező-Vásárhely és S z a b a d k a felől Temesvár-Orsova felé közvetlen vonatösszeköttetés létesül. A s z e g e d - r ó k u s — s z a b a d k a i v o n a l o n . Kamarás-Erdőre és Palics f ü r d ő r e kiránduló közönség részére j u n i u s hó 1-től b e z á r ó l a g szeptember hó 15-éig vasár- és ünnepnapokon mindkét irányban egy-egy személyvonat ismét forgalomba helyeztetik. A s z e g e d — k a r l o v a — n a g y b e c s k e r e k i v o n a l o n . A Szegedről jelenleg este 6 óra 9 per-zkor Nagy-Becskerekre induló személyvonat ezentúl mint vegyesvonat csak Karlováig fog k ö z l e k e d n i ; a Budapestről délután 2 óra 30 perczkor induló g y o r s v o n a t h o z az összeköttetés Nagy-Becskerekre Nagy-Kikindán át egy u j személyvonat által létesíttetik, mely Nagy-Becskerekre e s t e - 9 óra 53 perczkor érkezik. • A v a l k á n y — v a r j a s i v o n a l o n . A Valkányról jelenleg reggel 6 ó r a 30 perczkor induló személyvonat Valkányon csatlakozásba hozatik a TemesvárJ ó z s e f v á r o s felől közlekedő személyvonathoz. A t e m e s v á r - j ó z s e f v á r o s — b u z i á s f ü r d ő i v o n a l a k o n . A f ü r d ő é v a d tart a m á r a , vagyis j u n i u s 1-től b e z á r ó l a g szeptember 15-ig a mult évben is közlekedett egy-egy u j személyvonat ismét forgalomba helyeztetik. A j a s z e n o v a — a n i n a i v o n a l o n . A Marillavölgybe és Steierlakra, valamint vissza való u t a z á s kedvezőbbé tétele czéljából j u n i u s 1-től b e z á r ó l a g a u g u s z t u s 31-ig a nappali vegyesvonatok helyett mindkét irányban egy-egy gyorsított személyvonat ez idén is forgalomba helyeztetik. A z s o m b o l y a — n a g y b e c s k e r e k i v o n a l o n . A Nagy-Becskerekről jelenleg éjjel 3 óra 25 perczkor induló és Zsombolyáig közlekedő személyvonat csak Módosig fog k ö z l e k e d n i ; Módosról Zsombolyáig egy u j személyvonat helyeztetik forgalomba, mely Módosról reggel 4 óra 30 perczkor indul és Zsombolyán csatlakozást nyer Temesvár felé. Módos és Nagy-Becskerek között mindkét i r á n y b a n minden kedden, pénteken és v a s á r n a p o n egy-egy uj vegyesvonat helyeztetik forgalomba. E v o n a t Nagy-Becskerekre reggel 6 óra 38 perczkor é r k e z i k ; illetve onnét d. e. 11 óra 30 perczkor indul. A b u d a p e s t — b e l g r á d i v o n a l o n . A Kis-Kőrösről Budapest keleti p. u.-ra jelenleg este 8 óra 45 perczkor érkező g y o r s tehervonatnál a személyszállítás Budapest —Ferenczvéros és Budapest keleti p. u. között megszüntettetik. E v o n a t t a l . B u d a p e s t — F e r e n c z v á r o s b a érkező és Budapest keleti p. u.-ba u t a z n i szándékozóknak a Bicskéről Budapest k. p. u -ba este 8 óra 50 perczkor érkező helyi személyvonat fog rendelkezésére állani. A k i s - k ő r ö s — k a l o c s a i v o n a l o n . Kalocsa és Kis-Kőrös között mindkét i r á n y b a n a mult n y á r o n közlekedett, reggeli személyvonatok ismét forgalomba helyeztetnek. A s z a b a d k a — d á l j a i v o n a l o n . Zomborról Nemes-Militicsre j u n i u s 1-től b e z á r ó l a g a u g u s z t u s 31-ig vasár- és ünnepnapokon, délután egy tehervonat ismét személyszállításra berendeztetik. A r u m a — k l e n a k - s z á v a p a r t i v o n a l o n . Mindkét i r á n y b a n egy-egy u j vegyesvonat helyeztetik fogalomba. E vonatok által Belgrád és Klenak-Szávapart (Sabac) között Indián á t kedvező v a s ú t i összeköttetés létesül. A b o r o v ó — v u k o v á r i v o n a l o n . A Borovóról jelenleg d. e. 8 ó. 25 p.-kor és este 9 óra 20 perczkor induló, valamint a Borovóra reggel 8 óra 10 p.-kor és éjjel 10 óra 15 perczkor érkező vonatok közlekedése megszüntettetik. A v i n k o v e e — z u p a n j e - s z á v a p a r t i v o n a l o n A Vinkovcéra reggel 5 óra 19 perczkor érkező, és Vinkovcéról este 7 óra 35 perczkor induló személyv o n a t o k n a k forgalma folytatólag Z u p a n j e és Z u p a n j e - s z á v a p a r t között ismét kiterjesztetik. A b u d a p e s t — f i u m e i v o n a l o n . A budapest—fiumei nappali g y o r s v o n a t Budapest keleti p. u.-ról 45 perczczel későbben, v a g y i s délelőtt 8 ó r a k o r fog indulni és Fiúméba este 8 ó r a k o r érkezik ; a Fiúméból reggel induló g y o r s v o n a t pedig 50 perczczel későbben, vagyis d. e. 8 óra 10 perczkor fog indulni és Budapest keleti p. u.-ra 30 perczczel későbben, vagyis este 9 ó r a 5 perczkor fog érkezni. E v á l t o z á s mellett is az Olaszországgal való hajóösszeköttetés t o v á b b r a is fentartatik. Az Abbaziába u t a z ó k ö z ö n s é g kényelmére pedig ezen g y o r s v o n a t o k h o z csatlakozólag Fiume és Abbazia között uj közvetlen h a j ó j á r a t o k rendeztetnek be, a csatlakozó h a j ó Fiúméról este 8 ó r a 30 perczkor indul A b b a z i á b a , illetve onnét reggel 7 ó r a k o r indul Fiúméba. A budapest—fiumei i r á n y b a n közlekedő nappali g y o r s v o n a t Kurd-Csibrák és Plase állomásokon rendesen, S á r b o g á r d o n csak feltételesen, Budafok, J a s k a és T r u n j állomásokon pedig nem fog megállani. Á fiume—budapesti irányban közlekedő nappali g y o r s v o n a t SzakályHögyészen csak feltételesen, Dugaresa, Jaska és Beleg állomásokon pedig nem fog megállni.

Miként lehet szép idomokhoz jutni? A szép mell egyike a női szépség legelőkelőbb kellékeinek s azzal a természet nem igen pazarkodik. — A hölgyek őrömmel fognak tudomást venni arról, hogy létezik egy teljesen ártalmatlan szer, mely a termeszetet gyöngéd módon kényszeríti, hogy ebben a tekintetben ne fukarkodjék. Ezen, a párisi előkelő hölgyvilágban előnyösen ismert szer a Ratie-féle PILULES ORIKNTALES alkalmazása, mely a legelőkelőbb párisi p orvosoktól " ' " ' donság gát eR , m. csontok kiszögelését eltüntetik az által, hogy a mell idomainak általában teltséget kölcsönöznek. Hatása abban áll, hogy az ételek hizó alkatrészeit elősegitik s azok a mell környékén ülepednek le. Az egyszer elért eredmény minden külön kezelés nélkül megmarad. A Ratie-féle P I L U L E S O R I E N T A L E 8 eltelő hatása folytán szép, üde arezbőrt és fiatal

kinézést kölcsönöznek és az egész testet fiatalítják. - Minden természethez alkalmazkodnak, a fiatal, fejlődő leány épugy használhatja, mint a kifejlett asszony és semmi körülmény között nem ártalmas. Törvényileg védett védjegy. A körülbelül 2 h ó n a p i g t a r t ó g y ó g y m ó d h o z k ö n n y e n lehet alkalmazkodni a nélkül, hogy a megszokott é l e t m ó d o t a legcsekélyebben m e g k e l l e n e v á l t o z t a t n i . Ara egy doboznak, használati utasítással, 6 kor. 4 5 fill. (Szétküldés bérmentve, titoktartás mellett.) Utánvétellel 6 kor. 76 fillér. Ne f o g a d j u n k el oly dobozt, a m e l y e n nincsen az UNIO-védjegy s a mely a czimkén k ö v e t k e z ő f e l i r a t o t n e m t a r t a l m a z : J. P a r t i é Pharmacien, 6., F a s s a g e V e r d e a u , P a r i s . Főraktár Magyarország és Ausztria részére:

TOROK J. g y ó g y s z , utoza 12.

Budapest, Klrály-