ZEJ^KfeSZTJ s j H W j A BUDAPEST. IV.,Váczi-utcza 2. sz. EIBENSCHÜTZ RIZA. s A HÉT SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA most. CTiíím fllfltt von

ZEJ^KfeSZTJ ¿s j H W j A

BUDAPEST IV.,Váczi-utcza 2. sz.

s A HÉT SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA most VIII.,

Népszinház-u.

•

CTiíím fllfltt von

22.

EIBENSCHÜTZ RIZA

Minden étkezés után egy késhegynyit

4é

DIGESTOL GLÜCK

tiE^r

LELKE

legtökéletesebb emésztőporból mely elősegíti az emésztést, fokozza a bélmüködést és étvágyjavitóIag hat. Javalva van a gyomor és bél legkülönbözőbb bántalmainál, bélrenyheségnél, étvágytalanságnál stb. Kapható 2 K-ért minden gyógyszertárban. 3 dobozt 5 K-ért franco küld.

Scfyranl^ir

liKör-

FŐRAKTÁR:

GLÜCK REZSŐ gyógyszertára Budapest, VI., Hungária-körut 93.

ülönlegessépe K Z T E R W ,

fegfefsöBB úSvar és az ciriscfofiráán pezsgőjeSSfaJzu/f (

VcxerPé/p visefef: ^ W e i ő m a n

.£7

SBécsM-

tURPETESEKbán V I I I . , N é p s z i n h á z - u t c z a felvétetnek

Reggelizés előtt fél pohár = SCHMIDTHAUER-féle = Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek.

Xgmándi

A HÉT

kiadóhivatalá22. sz.

keserűvíz

az elrontott gyomrot 2-3 óra alatt teljesen rendbe hozza. Kis üveg 40 fill. Nagy üveg 60 fill.

XX. évfolyam. UEBJELEN

MINDEN

1909.

A HÉT

VASÁRNAP.

Előfizetési feltételek: Egész évre ... _ kor. 20.— Félévre

-»

10.—

Negyedévre ... _

»

5.—

7/988. szám.

P O L I T I K A I ÉS I R O D A L M I SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 fillér.

SZEMLE.

JÓZSEF.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., Népszinház-utcza 22. sz.

Telefonszám: 61—38. Hirdetések felvétele

ugyanott.

r4§> Budapest, f e b r u á r hó 14.' Krónika. Zichy János ideje. — febr. 12. Folyosói beszélgetés f o l y t á n vetődött f e l e g y csendes ember neve, a Zichy Jánosé, mint akinek viselőjéé a legközelebbi jövő. Igent senki sem-mondott, nemet, senki sem tudott mondani. Ellenben elhangzott néhány folyosói komoly szó a konzervatív politikáról, melynek igenis óriási a tábora, de abban az értélemben, hogy a n a g y u r a k nem a m a g u k b ú z á j á t fogják őrölni, hanem a kisembereket boldogítják. E h h e z körülbelül mindenki hozzájárul, akinek szava van. S az a valóság is, m e l y sohasem v o l f más. Magyarország mindig liberálisnak mondatott és konzerv a t í v volt és. a demokráczia mindig g y ő z ö t t a n a g y u r a k vezetése alatt, a n a g y u r a k eszméiért. O l y szép, de egyszersmind olyan szimbolikusan jelentős, hogy széles e világon egyedül Magyarországon kapták a j o b b á g y o k szabadságukat s nem v i v t á k ki. A hatalom a nagyok kezében v o l t s ők művelték azt a szép cselekedetet. S azóta mindig is a nagyurak kezében maradt, a szabadelvű rendszer n e g y v e n évén s m a j d a n az uj rendszer száz évén keresztül.--Ami jelentős haladás történt a nép jogainak terén,. azt a nép u g y k a p t a a nemzet h a g y o m á n y o s vezető osztályaitól, ahogy a katonai konczessziókat k a p n á - a z ország a királytól. E z t a t é n y t jó megállapítani az o k á v a l e g y ü t t és minden- kesergés „ nélkül. - F a k t u m , melyről senki sem tehet, m e l y helyett más f a k t u m nem is lehetséges. N e m az arisztokráczia bűne, hogy övé az országban a legnagyobb hatalom s a demos ma is m a j d n e m olyan gyönge, mint v o l t n e g y v e n é v v e l ezelőtt. Uralkodni, vezetni csak az'erős képes, s aki erős, az akarva-akaratlan kénytelen is vezetni, s bárhogyan ' vallanák is a dogmák, hogy Magyarország demokratikus, az erős arisztokráczia nem teheti m a g á t kisebbé a gyönge demokrácziánál.- A z pedig, hogy nem is akar kisebb lenni, emberileg már igazán érthető. A k o n z e r v a t í v politikának nem kellene megalakulnia, csak ki kell hirdetni és be kell vallani. A szabadelvű politika is k o n z e r v a t í v volt, ott is a h a g y o m á n y o s és történelmi tényezők gondolata és érzülete, érdeke és önzetlensége v i t t e előbbre és hátráltatta az ország fejlődését. D é tette az egyenlőség és szabadelvüség jelszava alatt, mely jelszó azután semmiben sem akadályozta" a k o n z e r v a t í v munkát, éppen csak annak meg-

okolásánál okozott kisebb-nagyobb kényelmetlenséget. Abszolúte nem lehet köpenyforgatással vádolni azokat az urakat, akik a régi rendszerből mint hazafiak kerültek át az uj rendszerbe, s mig amott éltek-haltak a szabadelvüségért, minden átmenet nélkül most jól érzik m a g u k a t a konzervatív hajlékban. N e m mostan álkonzervativek, hanem akkor v o l t a k álliberálisok. É s áltatásuk a múltban sem volt bün, hanem kénytelenség, A nép és a középosztály csak éppen annyira v o l t erős, hogy számbavételének látszatára aspirálhatott sikerrel. J a j lett volna az országnak, ha ennek a gyönge kéznek a t é t o v a nyomása k o r m á n y o z t a volna. E z é r t volt szabad minden egyes embernek az urna elé lépni szabad s z a v a z a t á v a l , melyet egyéni érdeke serpenyőjén mérlegelt, v a g y egyenesen a munkaadó g a z d á j a utasítása szerint használt föl. U g y - e bár, lehetetlen pluralitás lenne, . hogy X . grófnak annyi s z a v a z a t a legyen, ahány ember él a birtokán ? D e hogy a h á n y ember él a birtokán, a s z a v a z a t á t mind arra a jelöltre köteles leadni, akire a gróf szavaz, az már lehetséges, sőt természetes, sőt' másképp el sem képzelhető. A történelmi osztályoknak nem kiváltságaik vannak, hanem v a g y o n u k és hatalmuk van. A k á r m i l y e n g y á m k o d ó n a k érezze is a demokrata N a g y E m i l mondását, hogy a történelmi vezető osztályok fenmaradásáv a l kisemberes politika lesz a konzervatív, nem szólhat joggal ellene, mert a történelmi osztályok a gyönge és tehetetlen középosztályt tetszésük szerint v a g y g y á m o lithatják, v a g y k i z s á k m á n y o l h a t j á k s rrtég szép tőlük, hogy gyámolítani akarják. A m a g y a r demokrácziának csak papirosjoga v a n a demokrata vezetéshez s azonfelül óriási hajlandósága az arisztokratikus fitogtatáshoz. A z o k a történelmi osztályok nálunk olyan átkozott osztályok, melyekhez mindenki tartózni szeretne s melyek voltaképpen szörnyen liberálisok, mikor olyiknak meg is n y i t j á k a k a p u j u k a t : tartozzék hozzánk. E l j ö n hát a Zichy János ideje ? A z az idő voltaképpen mindig itt volt, csak Zichy János hiányzott hozzá. E g y ember, aki nem akar álfirma alatt dolgozni. A k i bevárja, mikor nem szabadelvüségnek v a g y nemzetinek kell elneveznie a konzervativizmust, v a g y szabatosabban : a konzervativek filantróp-demokrata kormányzását. E z az idő most már csakugyan .közeleg s látszik a közelsége, a stréberek magatartásán. V a l a mikor a tehetséges fiatal ember azzal érvényesült, hogy a k o n z e r v a t í v politikát szolgálta és folyton liberálizmust kiabált. Majd sikeresen előbbre v i t t e az, aki mindenben nemzeti jelleget látott, még a hiperlójalitás-

110 ban .is; " M o s t - m á r

államtitkári

utakon sétál az

aki

Vera.

kiáll a fórumra és ezt m o n d j a : igenis, én konzervatív v a g y o k és j a j annak, aki nem az !

—

'

A Zichy János ideje tehát elérkezik, mert stréber Kérész telő Jánosok már régen előtte járnak és hirdetik jövetelét. Nincsen ezen sírni v a l ó / t a l á n Magyarországon

egy

hazugsággal

nem kell f é l n i : nem egy A -becsületes

Zichy

hazug

János

emberrel

kevesebb.

jönni • fog," csinálni

fogja

köaliczió, s bármiképpen hiszi is ő maga, hogy azt csinálja, amit hirdetett, a hivei tábora, mely azonos lesz az híveinek

táborával," váltig

bizonyítani' fogja,

milyen más volt a régi idő és milyen más a Zichy János ideje.

a faluból,

—x.

Alkony. Az erdő hallgatag, nyugosznak a vadak: lankadt állal hevernek ágyán a hüs avarnak, mit a szelek levernek, majd újra fölkavarnak. De most eláll a szél. De most a-csönd beszél. De most jönnek a viliik ó most a lomb se hullik: alkonyvirág kinyilik, alkonyszalag kinyúlik. Az alkony nyúlik ott s von vékonyabb csikót: azon egy égi ajtó, ki tudja, mit nem rejtő ? S 6 völgy, te mély szakajtó! S titkok teknője, erdő ! Babits Mihály.

Hogy a jelenleg fennálló társadalmi rend megváltozhatatlan, mert az a természet törvényein nyugszik, semmivel sem értékesebb felfogás, mint az a régi nevetséges nézet, hogy az abszolút királyság örök és változhatatlan, mert áz isteni akaraton alapul. Igaz ugyan, hogy a természet törvényei örök, igaz, rideg,-kemény és megváltozhatatlanok, "de nagy kérdés, hogy természeti törvény-e az, amit a milliomosok annak tartanak? " Seitz Viktor. * Muzsikusoknak igazán semmi belátásuk sincs. Mindig .azt akarják, hogy az ember éppen akkor legyen egész néma, amikor teljesen süket szeretne lenni. * Szegény embernek takarékosságot ajánlani furcsa is, sértő is. Óly'an, mintha' éhenhaló embernek azt ajánlanák, hogy egyék kevesebbet. Wilde

egy felvonásban.

—

Irta: LENGYEL MENYHÉRT.

ellenkezőleg.

kevesebb -lesz, , de

u g y a n a z t , amit a liberális Tisza István, amit a nemzeti

előzők

Vázlat

Személyek:

.

Az ÖREG JEGYZŐ.

FERKÓ.egy fiatal falusi íegény.

A SEGÉDJEGYZŐ.

A KISBÍRÓ.

ÖZVEGY TÓTHNÉ.

GILISZTA BALOG JÁNOS.

TÓTH VERA.

FEKETE LIDI. KAPÁSOK.

(Jegyzői iroda egy kis községben. Úgyszólván az egyetlen hivatalos helyiség a faluban; úgynevezett: »Községháza«. Ez egy nagy szoba, a középen hosszú kecskelábú asztallal, melyen mindenféle hivatalos iráso'k hevernek: A szobában ezenkívül alig van más, mint egy avult állvány, melyen némi törvénykönyvek, nyomtatványok helyeztettek el: A falakon országos vásárokról szóló hivatalos hirdetések, a gazdasági munkás cselédpénztár plakátjai, gazdasági gépek szines reklámképei, stb. stb. Jobbról középen bejárat, balra ' szintén• ajtó egy mellékhelyiségbe, ahol mindenféle lim-lom van, de a községi népkönyvtár kötetei is ott' vannak szanaszét szórva. Azonban a garázda legényeket és tolvajokat is ide szokták zárni.' Hátul széles nyitott ablak, melyen át házakra, térre s távolabb egyre emelkedő dombon munkálás alatt álló szőlőföldre láthatni. Ragyogó tavaszi nap:)

ÖREG JEGYZŐ (régi'módi magyar ember. ösz. Hatvan esztendős. Az asztal mellett az ablak felé eső részen ül. Pápaszemmel, a papirost messze maga elé tartva dolgozik. Hosszúszárú pipája csaknem a földet éri. Nagyon erősen pipázik). A SEGÉD JEGYZŐ (az asztal innenső részén dolgozik. Fiatal ember, borotválatlan állal, virrasztástól, lumpolástól sápadt arczczal. Időnként elszunyókál, de hirtelen felretten, mint aki mindenáron munkára akarja magát kényszeríteni). Az ÖREG JEGYZŐ : Móricz, a fene egye meg a dolgodat... A FIATAL JEGYZŐ (felretten) : Tessék ? . . . Szóltál valamit, jegyző ur ? Az ÖREG : Tintás az orrod, ebadta. Mindig beleütöd á papirosba. Mosd meg. Hol csavarogtál az éjszaka ? A FIATAL (feláll a székről, nagyot nyújtózkodik, később a széken levő bádoglavórhoz megy, megtörli az orrát, megmossa szemét) : Körtvélyesen voltam, a pap nevenapján. Nagy eset volt, talán még most' is húzza a czigány. Nem akartak elbocsátani, de mondtam, hogy dolgom van, a kapások szerződését kell megírni ma délelőttre. (Ásítva.) Én tudom, mi a k ö t e l e s s é g . . . Az ÖREG : Kötelet a nyakadra; disznó. Restebb, tunyább, haszontalanabb, léhütőbb, paráználkodóbb segédem még sohasem volt. Te részeg bitang, te csavargó,- csirkefogó, lump. (Közbe egy fiókból szilvóriumot és poharakat vesz elő.) No, igyál egy pohárral, ez rendbe hozza a - gyomrodat. (Tölt.) . . . ' . . . A FIATAL (eddig sunyi képpel hallgatta a- szidást,- most nagy tisztelettel koczint)': Szervusz, főjegyző ur ! ^ Az ÖREG : Vigyen el az ördög ! Rossz véged lesz néked,

111 Móricz, meglátod. Vagy a pálinka gyulád ki benned, vagy leüt valamelyik paraszt, akinek a lánya, asszonya körül

valahogy lefogja. Az öreg jegyző is felugrik és- ellódilja onnan. A segédjegyző remegve' menekül 'a szoba túlsó sarkába az

mászkálsz, • vagy én doblak ki az irodából és' hát akkor

ablak mellé.)

mehetsz fináncznak. No majd meglátod, hogy igy lesz: A FIATAL (még egy pohárral tölt magának, iszik) : Megjavulok, főjegyző ur, bizony Isten. Még-ma elkezdem a

Az ÖREG JEGYZŐ '(nyugodtan pofon cserdíti a legényt)':-. Eltedd azt a bicskát, békás. Add ide-! (Kiveszi a -kezéből a kést és ledobja az asztalra ;' a legény reszket az izga-

r'endes életet. Az a bajom, hogy sohase vagyok jól kialudva, Álmosan, bódultan áz ember könnyen' kapható minden rosszra.- (Nagy buzgalommal.) Főjegyző ur, ha én egyszer

lomtól.) No most már igazán csukja kend rá az a j t ó t ! (Belóditják a'másik szobába, a kisbíró rácsukja az ajtót.) A KISBÍRÓ (fejét csóválja, némi kárörömmel): Hejnye,

jól kialudnám magamat, ha tiszta fejjel ébrednék és azt mondanám, pokolba a múlttal, ezentúl rendes ember leszek, hidd el, keresztül is tudnám vinni. Ha például én

de mérges gyerek. Ugyancsak megmarkolászta a fiatal ur nyakát. ÖREG JEGYZŐ : Lóduljon már kend innen,

most hazamehetnék és jól kialudnám m a g a m a t . . . . Az ÖREG / Hékás, abból nem eszel, azt a kis szerződést le kell irni, de rögtön, mert mindjárt itt lesznek érte a

A KISBÍRÓ: Igenis, alássan könyörgöm. (Kimegy.) ÖREG JEGYZŐ (újra munkához ül) : No látod/ Móricz, majd pórul jártál. Megmondtam ugy-e, hogy egyszer igy

kapások. Micsoda sunyi módon akarja ez itt kihúzni magát a munkából. Ná . . . dologra! . .

végzed. A FIATAL .JEGYZŐ (szintén

A FIATAL : Jó', jó. (Nagyot sóhajt.) Nehéz az élet. (Leül,

•

asztalhoz ült, visszatért a

bátorsága; Erőltetett hetykeséggel) : Félek is én az ilyen

mind a ketten tovább dolgoznak, kopogás.) Az ÖREG (föl sem tekintve) : Bujj b é ! (Az apó nyilik és bejön a kisbíró egy szennyes ruháju, részeg fiatal parasztlegénynyel, aki alig tud a lábán állani. Nagyokat pislant és egyelőre igen csendesen viselkedik.) Az ÖREG: No, mi a z ? A KISBÍRÓ (nagy tisztessé gtúdással) : Tekintetes ur,

paraszt suhancztól. Magam is elbántam volná vele. Az ÖREG: Ne ugrálj, öcsém. Kicsi hijja, hogy az a disznóölő kés beléd nem szaladt. A FIATAL'(felveszi az asztalról a kést, végighúzza a körmét a pengéjén) : Jó éles. (Szivart vesz elő, a késsel vigyázva levágja a végét.) Erre inkább alkalmatos. (Nevet. Rágyújt nagy .megkönnyebbült sóhajtással és süriin fújja a füstöt.)

alássan jelentem/ezt a Ferkét megint elő kellett állitani, mért nagyon .békétlenkedett az éjszaka. Az ÖREG : Mi- az, hogy békétlenkedett? Mif csinált? A KISBÍRÓ (tempósan) : Féléjszaka ivott a korcsmában, ott fizetség fejében összetörte mind az itczés üvegeket, a kocsmárost pofonnal sértegette, a kocsmárosnénak aszonta, hogy menjen .'..•" ^ ' . A FIATAL JEGYZŐ (rákiált) : Ne komiszkodjék itt kend ! A KISBÍRÓ : Engedelmet instálok, ő komiszkodott, kérem alássan, de még egyebet is t e t t ; özvegy Tóthnénak berugta- az ajtaját a csizmája sarkával, hajnalba, akivel találkozott/avval összeakaszkodott és saját személyembe a hátóságot is megbecstelenitette. Az ÖREG JEGYZŐ : No majd elhüzzuk itt ő kelmének a nótáját. Becsukja kend ide a másik szobába, délbe jön a csendőr,' az majd kiadjusztálja a puskatussal. (A kisbíró indul a szoba felé az engedelmes legénynyel, amint feleúton vannak, az öreg megint megszólal) : Várj csak ! Mi ütött megint belé'd, te Ferkó ? Apai, anyai jussodat elherdáltad, • de egy idő óta jó uton voltál. Most már megint miért veszekedtél meg ? A LEGÉNY (konokul hallgat): ÖREG JEGYZŐ: Tóthnéval meg mi bajod? Nekem is folyton panaszkodott a szegény öreg asszony, hogy nem maradhat tőled békén, mindig gyalázod. (Szünet, a legény hallgat.) • • A 'KISBÍRÓ : Alázattal'instálom, talán a jánya miatt. A FIATAL JEGYZŐ (felfigyel a munkából): A V e r a ! Attól elesett ő kelme. (Röhög.) • • A LEGÉNY (egy szempillantás alatt borzasztó • dühbe jön. A vér elborítja az arczát. A másik pillanatban már bicskát ránt a csizmájából és a segédjegyzőre ugrik. Hörögve.) Szétv á g l a k ! (Nagy ijedség, egy percznyi dulakodás, a kisbiró

Ilyenkor esik legjobban egy kis czigáró, mikor az ember egy kicsit fel van stimmölve. Az ÖREG: Bolond vagy te, Móricz! (Tovább dolgozgatnak. Szünet. Aztán ujabb kopogás.) De forgalmas ma ez az iroda. Bujj be ! (Félénken nyitódik az ajtó és egy kicsi, öreg, összetört, alázatos, szegény parasztasszony, Tóthné, jelenik meg a küszöbön.) TÓTHNÉ : Dicsértessék ! . . . Az ÖREG : No mi az lelkem, Tóthné ? Gyüjjön közelebb, TÓTHNÉ (közelebb jön. Nagyon meg van hatva a hivatalos helyiségtől és a hivatalos személyektől. Nagyokat nyel) : Az irásokér gyöttem. Az ÖREG: Miféle Írásokat keres maga rajtunk,-lelkem Tóthné? Nincsenek itt magának semmiféle irásai". . . TÓTHNÉ (zavartan) : H á t h a . . . keresztelő czédula . . . Az, ÖREG: Kinek az, Tóthné? (Mosolyogva.) Talán gyereke született ? TÓTHNÉ : Ugyan ne tréfálkozzék mán a tekintetes ur. Nem nekem kell a . . . • Az ÖREG : Hát, ki a csudának ? TÓTHNÉ : A jányomnak. Az ő keresztelő levele kell, meg irás arról, hogy idevalósi. ' Az ÖREG: Az már más. Az kiadódik. Hát, hol a Vera, mit csinál ? Minek neki az irás ? Tán férjhez megy ? TÓTHNÉ (boldogan, nagy bőbeszédüséggel) : Jaj, tekintetes uram, nagy szerencsét csinált az a jány. Tetszik tudni, ugy ment el tülem, — van már annak másfél eszt'endeje — hogy semmit nem mondott, csak sirt • v a g y ' két napig, felszedte a czókmókját s egy écczaka -odébb állt. Vagy két hét múlva Íratott, hogy szógálatot ment keresni a városba. No lelkem, ott is ragadt, uri házhó jutott, nem csak olyan tedd ide, tedd-oda cseléd jány lett belőle, hanem az urak magukhó vették, nevelték, olyan

t : 112 dáma lett abbul, lelkem, mint idehaza a szógabiróné. Kalapot hord a, meg az alsóruhája is selyem. Tegnap gyütt haza, pénzt is hozott, aszonta, ne szóljak senkinek itt se egy szót se, csak az Írásait, hogy aggyák ki, — ehun van érte tiz pengőforint. . . (A -pénz zsebkendője csücskébe van kötve, azt bogozza, de közbe jólyton beszél.) Ö.meg, amint a kezébe kapja az írásokat, rögtönösen visszamegy, de nem gyalog ám, mint a magunk f a j t a . . . hanem vasúton. . ,

A LEGÉNY (keserves sóhajtással) : Igy Vera ? . . . Igy ?

gyüttél

meg,

VERA (a szája szögletében reszket a kitörni készülő sirás) : Igy . . . (Szünet.) A LEGÉNY (megemberelve magát) : É n is elmennék ám innen, ebbül a f a l u b ó l . . . El is megyek ! . . . VERA : Hová mennél ? . . . ' ' A LEGÉNY (erőltetett könnyedséggel) : Elmennék én béresnek valami urasághó. Igás kocsisnak. Nincs mán nekem itt se házam, se fődem, se senkim. (Szünet.) Vágy tán . . . vagy tán Amerikába mennénk.

VERA (kint állott, dühösen benyitotta az ajtót. Tipikus pesti utczai leány, abból a szomorú fajtából, amelyiket nem a vére, a könnyelműsége, hanem a szigorú kényszerűség lökött erre az útra, amelyik belső, forró dühvel kinálja a testét. Durván) : VERA (behunyja a szemeit és áll, mint egy szobor). • Mondtam, anyám, hogy egy szót se szóljon ezeknek, adja A LEGÉNY (habozva, reménykedve folytatja) : Most e kis. oda a pénzt, adják ki az irást, — ennyi az egész — a töbtyi-. ital van bennem, de azér tudom én a sorát minden dogomhez senkinek semmi köze. nak. Ugy is lehetne, hogy béresnek menni, inkább kocsisTÓTHNÉ (zavarodottan, bután és együgyüen) : No, itt nak, tiszta lovakkal bánni, a házunkat is" rendbe tartani, tisztát venni minden vasárnap; — ugy is lehetne, • hogy van n i . . , ugy-e milyen . . . a kalapja . . . VERA (kiveszi az anyja kezéből a pénzt) : Menjen innen, Amerikába menni, bányába dógozni, pizt keresni, hazamajd én elvégzem a dolgom . . . kend menjen rögtön haza! gyönni, más faluba fődst venni. Lehetne igy is, ügy is . . . (Kitusz-

VERA (rázni kezdi a nagy belső jelindulás, de még mindig nem szól).

A FIATAL JEGYZŐ (lehúzza a fejét az iratai közé, hogy a leány ne is lássa az arczát). Az ÖREG JEGYZŐ : Hát te vagy az a Vera ? Hát igy kerültél vissza a faludba, Vera ? • ,

A LEGÉNY (csüggedten) : Hát ehhez nincs'semmi szavad, Vera ? Hozzám sincs semmi szavad ?

VERA (ordináré, komisz • keménységgel) : Nem ismerem az urat, nincs hozzám az urnák semmi köze. Itt a pénz, adja ki az Írásaimat!

A LEGÉNY (nagy jósággal) : Minek sifisz ? É h ám mindent el tudnék felejteni. E z t az egész másfél esztendőt. Nem bánok én ám semmit. Lehetne mindent előröl kezdeni... ahol e l h a g y ó d o t t . . .

(Kissé ellágyulva.) Menjen innen, édes a n y á m . . . kolja a gyámoltalan öreg asszonyt az ajtón.)

Az ÖREG : Látod Vera, én is lehetnék hozzád komisz. Ki is dobhatnálak innen, ha akarnám. De én nagyon sajnállak téged, lányom. Ismertem az apádat, ott voltam a keresztelődön is. Móricz . . . ird csak ki hamarosan az anyakönyvi kivonatát. Tóth Vera . . . született 1888-ban . . . márcziusb a n . . . Mindjárt megkapod . . . én nézni se igen tudlak, szegény teremtés. (Fölkel és kimegy belső meghatottsággal.) A FIATAL JEGYZŐ (lesi,- hogy kitegye lábát az öreg. •Előveszi a nagy anyakönyvet és lapoz benne. Aztán hamiskásan, mosolyogva pislant a szegény lányra, aki szemeit mereven lesütve, halotthalványan áll) : Szervusz, Vera ! VERA (mintha nem is hallaná, csak áll). A FIATAL-JEGYZŐ (kicsit habozik, aztán hirtelen előre lép, a lány mellé, bizalmasan mosolyogva) : Emlékszel még rá1?1. Vera ? (Hozzá nyul.) VERA (ellöki. Rettentő ordítással)- :• Takarodj. (E perczben reccsen az ajtó, amelylyel az imént a részeg legényt bezárták. Recseg, ropog, a jiu odabenn 'ugyancsak nekifeszítette a vállát. A következő pillanatban ki is dől s átlép rajta a legény. A segédjegyző hirtelen elugrik a lánytól s hátra, az ablak mellé menekül. A két teremtés, a paraszt legény- meg a lány nagy megdöbbenéssel állanak szemben egymással. Es ezentúl csak egymással van dolguk-, mintha a segédjegyző — aki a szoba hátterében, a szekrény mellett áll — ott sem volna.) A LEGÉNY (szünet után): H á t . . . csakugyan.... te vagy az ? • VERA (reszketve, halványan, egyszerűen) : É n vagyok. A LEGÉNY /gyámoltalanul, éppen csak hogy szóljon valamit) : Tegnap láttalak. Tegnap gyüttél ? .,.. VERA : I g e n . . .

VERA (kezdődő görcsös sírással) : Jaj Istenem !

Istenem!

Jaj

VERA : Jaj, az Istenem áldjon meg, hogy igy beszélsz hozzám, az én jóságos Istenem jutalmazzon meg, hogy ilyen volt az első szavad, hogy visszafogadnál magadhoz jó szívvel. (Felordítva.) De inkább mégis a csizmáddal rugdossál, inkább kést vágjál belém, níert ezt el nem birom ! A LEGÉNY (zavarodottan) : Hát — mi lesz ? VERA (eltakarja az arczát) :' Nincs ennek segítsége. Akkor sem tudtam a szemed közé nézni többet, mikor itt egy úrféle megejtett. Hogy az Isten sülyeszsze 'el! Azért bujdostam el előled híradás nélkül. Hát azóta', .-.(sikítva) utcza rongya lettem! (Hideglelős reszketéssel.) Mindenki bemocskolt, szétgázoltak bennem mindent, soha többet én ki nem tisztálkodhatok. (Mélyen, erősen sir.) A LEGÉNY (nagy lélekzetekei vesz)': No . .'.' no . . . ne sirj no . . . ha mondom, hogy én nem bánok semmit! VERA (zokogása közt a fejét csóválva): Nem lehet. . . nem lehet. (Szünet.) A LEGÉNY (érzi a megingathatatlan ellenkezést és kezd tőle dühbe jönni) : Azt a Poncziusát! ' . VERA : Szidjál! Szidjál! A LEGÉNY : Hát mi vagyok én, ki vagyok én ! Én mindent el akarok felejteni. . . magamhoz venném . . . ő meg nem gyün ! Neki nem tetszik . . . N e k i . . . a szököttnek ! . . . a . . . czafatnak ! VERA (nevet) : A z . . . az ! . . . A LEGÉNY (a nevetési nem értve, dühösen) : A z urak szemétjének! VERA (jobban nevet) : Az ! . .'. Az ! . . . A LEGÉNY: Hát mér? Mert én' paraszt vagyok. Nincs

113 czugos, czípőm . . . vagy mer azt Hiszed — nincs pénzem,

magadnak idejönni, Írhattál volna érte, úgyis elküldtük

Te most pénzért árulod magad .... Hát van nekem is még . . .

volna.

nesze, te czafat!-(C4 kabátja zsebéből egy csomó réz- és ezüst-

VERA: Nem tudok irni.

pénzt kotorász elő és odavágja a lányhoz.) ' VERA (szinte eszelősen nevet) : E z kevés . . . ez mind •kevés . . . még . . . még! Verj is meg, —

Az ÖREG : Hát valakivel csak irathattál volna. Valakid tálán csak van. Szokott az lenni. • • .

taposs el! (És

VERA : Nincs nekem senkim.

reszket a vágytól, hogy az, aki ellen halálosan vétett, könnyítsen

•

á terhén s belérugjon.) A LEGÉNY (feléjé indul) : No megállj csak, te rongy!

te még ezért végleg, a. pokolé. Hagyd a fenébe ezt a . . . ezt a . . . mesterséget, nem is tudom,, hogy olyan jóra-

(Felemeli a kezét.)

Az ÖREG : Ne hagyd ám el magad, Vera. Nem vagy

• való lány, mint te vagy, hogy adhatta, rá magát, — állj

VERA (elkapja a kezét és megcsókolja) :' Üss, verj.! • szolgálatba! A LEGÉNY (keze lehanyatlik, nagy, mély fájdalom vesz VERA: Hiszen ott is csak . . . rajta erőt, de mintha ez'a hangján nem'.nagyon érződne): Az ÖREG: Tudom jányom, tudom, — de látod, az Nem bántalak én, szegény jány. Megvert téged az Isten. ' mégis csak más. Nem falusi születésnek való az. Városi Téged is, engem is. Nekünk már elvégződött. (Lassctn czafatnak. való az. kifelé megy, rá sem néz többet a lányra.)

VERA (szelíd

sírással) :. Az Isten áldja

meg-magát,

VERA (amint a legény kilépett az ajtón, lerogy a földre, vergődik a fájdalomtól): Minek gyöttem én i d e ! . M i n e k láttam én ezt az embert! Jaj, hogy birom'én ezt elviselni ? ! A FIATAL JEGYZŐ (most előre jön,-figyel. Aztán a lányt

jegyző ur, maga mindig jó volt hozzám. Ha most is tudna rajtam segíteni. Az ÖREG : Hát mit akarsz te tőlem, Vera ? VERA (szégyenlősen, -halkan) : En itthon szeretnék

nézi, csendesen) : Vera te, ne sirj, te bolond. A -miatt a paraszt suhancz miatt. • VERA (ugy el van merülve ' a fájdalmába, hogy észre

maradni. .-. . . Az ÖREG (zsörtölődve) : Mi az ? Itthon szeretnél maradni ? Mi ütött beléd ? Nincs itt ám kuncsaft, te szamár. (Jóvá

sem veszi). A FIATAL JEGYZŐ (lehajol hozzá).: Vera te ! . . . nézz mán rám. Volt nekünk egy szép éjczakánk, most is a számba az ize. Azóta te sok mindent megtanulhattál a városba. Minden fogást kitanultál, amit idehaza egy jányse tud. Friss vagy még te, Vera, — tüzes vagy még te ! (Leguggol mellé, simogatja a csípőjét, a mellét fogdossa, lobot1/et benne a vér és már karolná is át, ott a földön.) ''. Nyák (jelretten a kábultságából) ."Bocsáss t e . . . megirit ! te . . . elbocsáss ! (Sikítva.) Elereszsz ! Pocsék ! A FIATÁL JEGYZŐ (dulakodás közben) : No . . . " Vera . ! . ! bolond! VERA?ellöki magától, felugrik, magánkívül van a dühtől):. Hozzám ne érj . . . takarodj ! Pusztulj, mert beléd gázolok! Nem volt elég! Nem volt elég, hogy ide juttattál, hogy-a falumból kiűztél, a becsületemből kiforgattál. '' A FIATAL JEGYZŐ : Ne ordits, te ostoba ! Mit tudsz te a becsületről ? VERA (mint egy nőstény tigris): Miattad vagyok a piszokba ! E g y ilyen miatt! Te . . . te, én most megfojtalak !. (Nekiugrik,_mint egy eszeveszett.) • A FIATAL-JEGYZ6 (hátrál az asztalig és felkapja a kést)': Nem takarodsz ? •": • Az ÖREG JEGYZŐ (ki már előbb' belépett, most közéjük áll, a segédjegyzőhöz) : Mars k i ! Kotródj háza ! Akár többet ne is lássalák . . . A FIATAL JEGYZŐ ütóÁösewJ : Velem ne tréfáljon semmifelé városi bestia. Én uri ember vagyok. No nézd, — ' és még a.pártjára áll. (Dühösen kimegy.) VERA (dideregve áll). A z ÖREG JEGYZŐ (széket tesz mellé) : Ülj le, lányom, Aztán menj szépen haza. Majd délután elküldöm neked az Írásokat, amelyikre szükséged van. A hatóság kívánja ? VERA (csendesen) : I g e n . . . • ÖREG JEGYZŐ : Látod, nem is kelletett volna azért

akarja tenni a tréfát.) No hiszen csak ugy mondtam, — tudom, hogy te másképp , gondolod ezt. ,A régi módban akarnál itthon maradni?VERA (lelkesen, roppant buzgalommal) : Igen . . . igen ! Az ÖREG (jóakarattal) : - Hát hiszen felőlem maradhatnál. (A pápaszemén- keresztül sok jósággal nézi a szegény, összetört leányt. Dohányt töm .a pipájába és erősen füstöl.) (Nyílik az ajtó s csendesen egy csomó paraszt tódul a szobába. Elől öregek, aztán legények, aztán lányok.) ÖREG JEGYZŐ : E j ni, a kapások ! Az a gézengúz talán el se készítette a szerződést. (Az asztalon kotorász.) De itt van, megvan. No jöjjenek kendtek be. PARASZTOK: Aggyon Isten! Az ÖREG JEGYZŐ : Aggyon Isten ! \ VERA (feláll és szégyenlősen elfordul, hogy az arczát a falubeliek ne lássák, háttal áll nekik). A PARASZTLÁNYOK (Verát bámulják, gúnyolódnak, nevetgélnek) ÖREG JEGYZŐ: No. hát barátaim, itt a kontraktus, Gsak olyan, mint a tavalyi, fel se olvasom, hiszen úgyis tudják kendtek, mi áll benne. Csak a neveket, hogy azok vannak-e, akik tavaly. Akit szólítok, jelentkezzék. (Olvas, amint a neveket mondja, a parasztok: igen, itt vagyok, én vagyok szóval jelentkeznek.). Felső Nagy István, Alsó Nagy István, Boglyas Nagy István, Galambos Jóska, Bükki Péter, Kenderes Samu, Kis Kocsis János, Lőrinczy Pesta, Balog J á n o s . . . no, Balog János, mért nem szól kend, ha itt van. BALOG: Nem tetszett a nevemet mondani. Az ÖREG JEGYZŐ : Hogy az ördögbe ne mondtam volna, mondtam, hogy Balog János. BALOG : Hiányos a dolog, tekintetes ur, mer. a giliszta is hozzám van ragasztva. , A JEGYZŐ : . Bolond kend, Balog János, nem hijják mán kendet Giliszta Balog Jánosnak, mióta Csámpás Balog

114 János -kiment' Amerikába; most -már-kend Balog a faluba.

az egyedüli

.

Az ÖREG JEGYZŐ : Ne legyen kend olyan pogány, Balog János. Kendtek

BALOG: De tekintetes ur, nem-hagyom én el a régi nevemet. , ', i-ugy ismernek"engem 'mindenütt.

se legyenek olyan megátalkodottak.

El:

felejtették, mit tanit a p a p j u k : Többet- ér egy megtért bűnös, mint száz ártatlan.

A JEGYZŐ: De ha mondom\keridnek-,-ihogy nem szük-

BALOG: A pap ezt mondhatja, mert neki az a mes-

séges már a megkülönböztetés, i • mm! •<• c. •'. •• , !*• BALOG : Szükséges' 'biz áz, tekintetek ürj' a váltó iránya-

térségé. De mink csak szegény kapások, vagyunk. Becsű? letes kapások vagyunk. Mink az ilyen nehéz soron nem

ban/ mert azbrcsak ugy--fogadja/el a takarék, ha Giliszta

segíthetünk.

Balog Jánost írok.

szakácsnénak, — ugy sincs most néki. (Nevetés.)

a- ' n'

.1 j--

'•- A JEGYZŐ :- No ebben r igaza(léhet>HátJmenjünk tovább :

Segítsen rajta a papja, vegye maga mellé

Az ÖREG JEGYZŐ (az asztalra üt) : Ej, a csillagos min 1

Kis Kocsis Lidi, Nagy Kocsis Lidi, Fekete Lidi, Petkóczy Marcsa, Forgács Marcsa, Galambos ;'Rózi-; Bükki Julis,

denit, de komisz emberek maguk. BALOG (hetykén) : E z a sora a dolognak. Van "itt nekünk

Péteri Máb L . no,-mi'Van Péteri cMálivály mért nem jelentkezik ? ."<-.• jp:/ .

elég ringyónk.. (A lányokra mutat.) E z ni, mind az: Nem kell nekünk a városból is szállítani pótlást.

BALOG (aki egyik vezetőembere a kapásoknak) : Könyörgöm, beteg'a belső-része,Lukoriczát'süfött; télig nyers vót,

VERA (a ' könyeit felszárította, dühösen) : De . büszke ember kend, Balog János. Most nem akar megismerni?

vizét ivott Jrá. Mán-orvos'is vót nála'-1--' Az ÖREG JEGYZŐ : Mit mondott, felgyógyul hamarosan ?

Most nem jó vagyok kendnék ? De akkor jók voltunk, mikor a szegény apám földjét' elszántotta,, meg mikor a

Mi a b a j a ?

szegény özvegy anyámat jussából .kiforgatta.

•

. .. •'- •

.•-

."L

G'

I • BALOG :'Asfenta,.'a basaAvéres.'- ^ ' Az ÖREG JEGYZŐ : Vérhasa van, szamár, no az már nem kapál kendtekkeL Hát akkor - -nincs" ki a létszám. Pótolni kell. • Állítsanak-valakit helyette.'

BALOG : EZ a fiskális dolga vót. Eridj ahhoz, az is ellátja a bajod. • , . VERA (a többi parasztokhoz)-: S-kendtek se akarnak többé magukénak vállalni? (A lányokhoz.), S -ti se ? Kati,

BALOG : Nem tudunk mink serikit, 'aki beállana. Nincs itt a faluba kívülünk -más- szabad-személy, mind más dologba van.

Julis, Lidi leánypajtásaim. (A lányok hetykén elfordulnak.) Mire vagytok ti is olyan büszkék? • FEKETE LIDI (foghegyről) : A becsületünkre ! . .

ÖREG JEGYZŐ (gondolkozás után).: Baj, baj. Ennyi és eilnyi személy '1 vállalt münkát, ennyi--és ennyi személy-

VERA (tombolva) : Hol van az, hé ! Másfél.év előtt is már az ötödik legény járt be hozzád, most hányadiknál

nek• kell elvégezni.-Ez 1 igy vari rendjényaz uraság se egyezik

tartol? Kik szeretkeznek csipliskor a kazal tövében,

bele másképp:

1

-, ',

-,:,•:..- '

•

—

•

ki bújik a l e g é n y n y e l a szénapadlásra, ki adja oda magát

•A'PANASZTOK• (tanácstalanul^néznek össze). Az ÖREG JEGYZŐ: De hát én- tudnék segíteni kend-

a düllőbe, az árokparton? É n voltam köztetek az egyetlen tiszta, s mikor egyszer rajtam is megesett; ugy égetett a

teken. É n tudok valakit, aki-Péteri Máli helyébe beállana.

szégyen, hogy elbujdostam inrieri, és éheri vesztem volna,

BALOG (lelkesen) : - Tekintetes- jegyző ur, ha olyan ha. ezt fel nem veszem. (Letépi fejéről a kalapot s • eldobja.) szives vóna hozzánk. ' - - -•S ha ezt tel nem veszem. (Letépi magáról a selyemruhát.) Az ÖREG JEGYZŐ (erősen pipázik)• r Hát . . . ehun e . . . Ha egy csepp jóság volna bennetek, siratni kellene engémet, itt a segítség. Ez a derék leányzó, aki itt áll kendtek előtt, nem gyalázni, — mint ahogy én siratom magámat a halálom Hiszen ismerik is. (A pipája 'szárával rámutat a leányra.) keserű órájáig. (Sir. Szünet.) Fordulj csak meg, lányom. (Vera lassan megfordul, szemeit Az ÖREG JEGYZŐ (meghatva,' engesztelve) : No, Balog lesüti,- sápadt.) Ez az a Tóth Vera, közülünk való. János, hát most se.'. . . , A PARASZTOK (meglepetten állanak csendben. A lányok BALOG (keményen) : Hónap majd állítunk valakit Máli hirtelen még jobban össze sustorékolnak. Nagy szünet), helyett — de ez ném kell — 1 hun a kontráktus, hagy irom Az-ÖREG- JEGYZŐ ': Hát — hát szóljon-mán kend egy alá a többi nevébe is. (Az asztalhoz megy, aláirjá a szerzőjó szót, giliszta Balog János. • • dést.) No emberek,, mehetünk a dologra. - ' BALOG : Nem 'közülürik való ez a jány. VERA (kétségbeesve) . Emberek ! Ha vissza nem fogadtok, Az ÖREG JEGYZŐ : Ne bolondozzon kend, Balog János, én elemésztem magam! Emberhalál lesz belőle! Ha az Ismeri talán Tóth-Verát. Apját, anyját is ismerte, őt is utolsó leszek köztetek, ha aszógálótok leszek, csak itt maismeri. • • • - ' radhassak. BALOG : Nem emlékezek rá, hogy Tóth Vera valaA PARASZTOK (némán indulnak kijeié az ajtón, ki is menmikor olyan tollas fenét viselt v ó n a ' a fején. nek. Látni a széles ablakon, amint lassan ballagnak a hegyVERA (könyörögve) : János bácsi! oldal felé. A lányok valamiféle egyszerű falusi nótába kezdenek). BALOG : Arra se emlékszek, hogy selyemrongyba járt . VERA (lerogy a földre) : É n vissza'nerri megyek'Pestre ! vóna, arra se emlékszek, hogy czugos czipőbe járt vóna. Az éjszakába, a piszokba vissza nem megyék ! Nékem VERA : János bácsi! jussom van ehhez a helyhez. I t t fekszik' az apám, itt van BALOG: A Tóth Vera, akit mink ismertünk, mezítláb az én elárvult s z e r e t ő m . — é n megfulladok a városba, ahol járt télen-nyáron. De az a Tóth Vera meghótt. (Helyeslés levegő sincs. a parasztok közt.) Aki meghótt, az.meg nem kapálhat velünk Az ÖREG JEGYZŐ (békítve) : No . . . no . . . szégény szőlőföldet, egy sorba. • .. l á n y . . . n o . . . no. .. ' • .

115

\ VERA (eszelősen ruháját.

Aztán

felugrik,

hirtelen

' gyűri, mint aki munkába azt gyorsan

felkapja

amint félénken,

még 'jobban letépte

rendezkedni készül.

s kirohan

kezd.

A

A sarokba meglát az ajtón.

Es

gyáván és meghunyászkodva,

kadozottan. ragyog

Talán'ö És

a nap

már látni kutya,

odakint

a' fiatal, falusi

falusi

házakra

is,-

falkából a csapat

is belefog a nótába; rikácsolva

a tiszta

«• fel-

egy-kapát,

mint egy

kivert szegény' állat, mint egy. alázatos lompos után botorkál.

magáról

szoknyáját

és sza-

Kétezer:7év,es ;gny^.ngy 0 /a/-n,Kak^pn, lfl , ,1 -. -M.'.I.r-.•;<;';•'. ,.;•!;::? It; í n . * • „'yjtiii Kétezer léves-gyöngy; a.nyakamon —jrr.,< : • Pi : . Már/Egyiptomban. is,viseltem.".•! " •.. f • . . •Öröktől fogvá én'viseltem! '.'' (••>.:.<•! .i ; • De'egys'zéf elveszféttem'váláhol.'1 : : .' : ' i , ;T • .'. /,;-«'>. A:-..

tavasz

pompázik,

Ákkor( kinyitották a .sziklasirt, .

s a távoli

szőlőleveles

Amelyben .boldogan pihentem,-"r

domboldalra):.. '

• fejét

hüvelykujjával

~ kinéz

az

a pipája

-marad.

Nyugtalan

Erősen

pipázik

ablakon.

tüzét nyomkodja)':

A z ördög v i g y e

a s z e m e m e t . (Leveszi

az okulárét,

szemeit.)

•

•

a -zsebkendőjével

megtörli

.

'(Függöny.)

,,

,t.

.

1-

' tumrc S a.sárfcóph'ágöm ékes födélér' . " ' ' Ujjprígvá/ léémelték* rólam, '

J

-

.

jj '.'»:• '

J

' "

i '

. Remegve leemelték r ó l a m — * Es.yalaki.r.ám, tette a kezét . , v v .'"iii.tod m ü - i ;

r*«.-,».» v

,

.

.-,',;L-\t.o

,.

J

.;'•'•

S *a; gyöngysor • eltűnt.: /Eltűnt. iVándorolt.i '••;r •••.', . Amiig''egyszer c s á k : ' m é g t a l á l t a m ; » « ' • £ • Nagy'R'ómaTöldjéri•megtaláltam:

E r d ő s Renée u j k ö n y v é b ő l .

)fJ

r,„n

S _egy:ihang kiáltott.?^-.ési válakiísir.trL-i^i-ri:

és a ismét, , a.

el e z t a J ó s k á t , de rossz d o h á n y t h o z o t t . Csipi a p i p a f ü s t a könyes

,, .... ,

Ahol fejtelmesen- ; pihentem. ,iji.|,,;llyf

- A z ' ÖREG JEGYZŐ (a - szobába csóválja,

, . / ' . . . . , f ,,

? •'

•• '""••'

• •''

:•':-•:

'.

• .i,,-

'''

''

!

S öly 'szép, amilyen hajdanába' volt.'"'''' -• is•

n.

•

i.

Rajt' Isis istennő titkos jele.

Thanunia.

A Nilus szent jogara rajta. Ptah isten szent jogara rajta,

Álmom-e csupán s nem emlékem,

S ezer-emléket 'rejt minden'Vszémé'.

i .

j

Hogy engemet valaha — régen — Thanuniának hivtak ?

Magányos' f csöridberi:égyihásra; létünk/ (

'j

S kérdem"' főle':'J,Höl' Vándoroltál'?"-''0 l

• • j -—.—»

Régen. Folyt a vér az uralomért. —

S kérdi 1 tőlem :' yHoi Vándoroltál?"„ ű >bk. v; m

Éjente ellepték a csatatért •

Der.néih;. felelünK/l Jaj,.- nem i f e l e l ü n k . - A

Fekete varjak s sátorára szálltak A legvitézebb etruszk katonának. Kár, kár, kár, — mondták — nagy Róma alatt Harczot viselni két hónapos nászban ! Otthonn az asszony sírdogál magában, Talán még özvegyen marad.

öhnr-' ;•':" .r\vi':

;r,

mtíc-v

,.+r.')i
:v>

S nagyi'Rómá földjén mostrigy;vándorol A-A m^n Egy gyöngysor; mely kétezer/.év.esj t Egy .asszony,; ki ;kétezer éves,

-

..;:f!i •>, „• - ,. ••-.-

Mig ismét elszakadunk,.valahol,.

u '-

.

...

Álmom-e csupán s nem emlékem, Hogy engemet valaha régen Thanuniának hivtak? Kár, kár — mondták a varjak — s ott maradt Hidegen holtan nagy Róma alatt És jött .vissza a h i r : „Többé soha Nem ölel a férjed, Thanunia! Gyászt ölts magadra! Född el a hajad. A sarcofágon te fekszel magad Egyedül, egyedül — s nem lesz ki fejedre Halotti koszorút akasszon, Te borús, te komor özvegyasszony!" " i A sarcofágon itt fekszik maga, Fiatal a szeme, az ajaka, Viruló, testén az erő nevet; •Látszik, mig élt, nem csókolt eleget; Kicsiny homlokán az özvegyi fátyol; Igy néz rám egy letűnt régi világból. Álmom-e-csupán s nem emlékem, Hogy engemet valaha, régen Thanuniának hivtak?

.

/Toll és tőr. ;

•-•-••i ?

.!.".':.:•:.:

ÜRÖF 1 , Sz'ÉCHENVÍ'iSTVÁN

L

-—'febr/ri:

(MüNKÁf lekerülték á köny'vespöldz r ó l ' s x g y é j szakán- 1 a-t - h e l y ét 'kapt a k -az •éjjeli./szekrény ónixosifedőlapján-.rE-z .á helycser,e , minden, \r. esztendőben,... megismétlődik, a .mikor gróf S z é c h e n y i ,születése n a p j á n a k é v f o r d u l ó j a k ö z e l e d i k . ' A z idén P a l l á v i c i n i G y ö r g y ' ő r g r ó f t a n u l m á n y o z t a 4 l e g n a g y o b b m ' a g y á r ' m u n k á i t és' Alighogy a g y o r s i t o t t t a r i f o l y a m b é í e j é z ő d ö f t ; 'már e l ő a d á s t ' is t a r t o t t M a g y a r o r s z á g n a k ; S z é c h e n y i • s z e l l e m é r ő l , ' a ' f a j í e n t á f t ó mag y a r elemről, a.-nemzgtjk^ziségrőJ I -..detnp„krác^iár6J,.^ l .a nemesség lényegéről.. Ösi e r é n y e a f i a t a l o k n a k a b á t o r s á g és m i az őrgróf ur p ó h á r k ö s z ö n t ő j e b e n c s a k ezt a b á t o r s á g o t t u d t u k f e l f e d e z n i . , ' B á m u l t u k m e r é s z s é g é t és . fiatalos naivit á s á t , m e l y l y e l n e k i v á g o t t a. s ú l y o s p r o b l é m á k n a k , h o g y a z t á n s o k k a l t ö b b t a l e n t u m m a l k i t é r j e n előlük,-mint a : m e k k o r á v a l f e l é j ü k indult. ' D e h o g y félre-ne értessünk, sietősen k i j e l e n t j ü k , h o g y a' p o l i t i k a i és t á r s a d a l m i bölcseséget. n e m t a r t j u k o l y a n e g y é n i t u l a j d o n s á g n a k , m e l y - c s a k az öregséggel t u d ö s s z e b a r á t k o z n i . S h a a N e m z e t i K a s z i n ó ünnepi szónoka fiatalosságával n e m is k e l t i m é g a z t a tiszteletet

116 maga iránt, amelyet az öregeknek éveik nagy száma bizPALKOVICSÉK. Tavaly, mikor a Palkovics tosit, mi ezt a fiatalosságot nem róttuk volna fel se a Kaszitestvérek főbe lőtték magukat, nem siettünk oda, nónak, se az őrgróf urnák, ha ez beszédében nem fogyaszt el ahol túlságos buzgalommal igyekeztek szentté annyi banális közhelyet, amennyit elfogyasztani csak a avatni az öngyilkos őrnagyokat. A szentté avatás legöregebb szónokoknak szabad. A z öregségnek megengedolgában mi osztjuk a biborosi kollégium felfogádünk bizonyos kényelemszeretetet a gondolkozásban, de sát, hogy az emberek csak százötven esztendővel a haláluk után a fiatalsággal szemben követelődzőbbek v a g y u n k . Valami mondhatók becsületeseknek. Ezenfelül pedig mi abban a különu j a t várunk tőlük. U j a t , ha nem is túlságosan okosat. »Mert véleményben élünk, hogy váltóadósságok csak pénzzel egyennemes az, aki nemesei) cselekszik és magyar, aki ősi nyomlíthetők ki, s nem mártiromsággal. A vértanúság nem ekvivadokokba lép.« E g y fiatal, karriérje elején álló mágnásnak lense a készpénznek s azon az áron, hogy valaki a másvilágra nem lenne szabad ilyeneket mondani. Mert ezeket az axiómenekül az adósságai elől, nem lehet s nem is szabad a korrektmákat már túlontúl kizsákmányolták az öregek, anélkül, ség bizonyítványát magunkhoz váltani. Mi magunk sajnáljuk hogy magukon kivül másoknak is használtak volna ezzel legjobban, hogy a mi óvatosságunk jogosultsága egy esztendő valamit. A sablón-hazafiság kritériuma minden ilyen monmultán ennyire beigazolódott. Mert irtózunk a prófétai nimdás, pedig a hazafiságot már régen éppen ugy revizió alá busztól, még ha a saját fejünkhöz vágja is azt a véletlen. Irtóvették, mint a régi hadseregeket, régi puskákat, ősi vallásozunk tőle, mert nem szeretjük a könnyű sikereket. Már pedig kat és még ősibb tudományos fogalmakat. Az urak a kaszisemmi sem könnyebb, mint azon áz áron prófétának lenni a nóban'jól t u d j á k ezt, de az uj hazafiság uj axiómák betanusaját hazánkban, hogy megjövendöljük vagy megsejtetjük lását tenné szükségessé s a fiatal urak inkább maradnak a rossznak bekövetkezését. És ez a rossz bekövetkezett: a régimódi hazafiak, semhogy uj igéket betanuljanak. Pedig Palkovics testvérek váltói nem találtattak rendben s ezzel a az öregek azért állítják á z asztalfőhöz a fiatalokat, hogy szentté avatáson utólag egy kis szépséghiba esett. De nem baj. végre valami u j a t is hallhassanak. Csakhogy a fiatalok filoMi nem siettünk a szentté avatással s most nem sietünk a sárba zófiája, hogy az a magyar, aki ősi nyomdokokba lép. Valóránczigálással. Kimondjuk a merész szót, hogy az abszolút moban, irigylésre méltó sors, mikor az ember az őseitől tizezer rál szempontjából a váltóhamisítás majdnem oly kis bün, hold mellé egy olyan axiómát is örököl, amelyből élete véamilyen kis erény mindvégig a becsületesség dicsfényében fügéig gyönyörűen megélhet. •rödni. E z t az elvet azért szabtuk ily tágra, mert tudjuk, hogy a morált nem istenekhez, de emberekhez mérten kell alkalmazni. És a Palkovics testvérek is csak gyarló emberek voltak. Közepes átlagok, akik a maguk igaz egyéniségénél többnek akartak látszani. A halálukkal is csak ezt igazolták és semmi A KISFALUDY NEVÉT VISELŐ irodalmi táregyebet. saság az idén is, mint a mult évben és annak előtte kitűzte az ő alapítványi pályadijait, az ezerkoronás

lukácskrisztinát,

az

ezerkoronás

AMILCARE ÖRÖKSÉGE. Amilcare, akiről itt szó lesz, az olasz szocziálista párt egyik vezető egyéniszámú koronákban kifejezve. Megkerestük a társaság mult sége. Teljes nevén Amilcare Ciprianinak hivják, és évi pályatételeit, meg az előbbi esztendőkről valókat és •arról nevezetes, hogy a szocziálizmusnak ő az utolsó romantikusa. Még a régiek közül való, akik nem kis meglepetésünkre azt a felfedezést tettük, hogy az illusztris társaság hat esztendő óta változatlanul mindig ! elveikért nem államfogházba sétáltak, hanem dutyiba, és hosszú, hfóehér fürtjei olyan koponyát takarnak, amelyben ugyanazokat a pályatételeket hirdeti. H a t évi tapasztalás az apostolok meg nem alkuvó gondolkodása lakozik. A hajnem győzte még meg őket, hogy a kérdéseik, amelyekről dani pun vezér nevével ékes olasz szocziálista most egyszerielfogadható irodalmi dolgozatot kívánnak, senkit sem érdeben azért lett aktuális, mert csodára volt képes : az elveit átvitte a gyakorlatba is. Történt a minap, hogy egy gazdag kelnek, még mint irót sem, nem hogy mint közönséget. uri hölgy, akit megindított Amilcare hősiessége, húszezer H a t év alatt se akadt, aki a vogul-osztják befolyást lírát hagyott neki végrendeletileg. És tetszik tudni, mit tett keresné nemzeti alapmüvelődésünk televény rétegeiben, • Amilcare ? Nem fogadta el az örökséget. Azzal az egyszerű és múlni fognak az évek, anélkül, hogy jönne valaki, . megjegyzéssel utasította vissza, hogy szocziálista létére a tulajaki a társaság problematikus babérjának kedvéért hajlandó dont rablásnak tekinti, és mint örökös nem akar a rablott lenne jegyet váltani Schwartzer tanár európai hirü elmejószág orgazdája lenni. . . Most pedig, az Amilcare kijelentése nyomán, nagy a megdöbbenés a szocziálista táborban. Amióta gyógyintézetébe. A z ember elképed, amikor az öregség, a Bebel és Jaurés urak elfogadtak, egy-egy busás örökséget, azóta konzervatív makacsság ilyen komikus jeleivel találkozik a szegény forradalmároknak egyre nehezebb lesz a személyes a kisfaludisták részéről. Miért tűzik ki évről-évre ugyanviselkedésüket összhangba hozni az elveikkel. Egyáltalán azokat a kérdéseket, ha úgyse kapnak rá választ soha ? ezt, mint logikai kívánságot, durvának találják, közönséges•Vagy talán éppen ezért, — ez lévén áz egyetlen mód, hogy nek, és azt szeretnék, ha az ilyen Cipriani-esetek éppen ugy kirekesztetnének a szocziálista gyakorlatból, mint ahogyan még tévedésből se a d j á k ki a dijakat ? V a g y csakugyan például a párbaj-kódex megtiltja, hogy a párbajozó a balugy volna, hogy az urak a legjobb akarattal sem tudnak kezét is használja. De senki se megy lépre nekik, és nem fogja uj pályakérdést produkálni ? A k k o r fogadják meg tanátűrni, hogy a szocziálisták minden egoizmust magukban gyüjtsecsunkat, és hirdessenek pályázato.t, ilyet : • nek fel. Ezek az urak, egyénenként, azt szeretnék, ha a mai világrend legalább addig tartana, ameddig ők. Utánuk aztán A Kisfaludy-Társaság, uj tétel kitalálására képtelen már jöhet az özönvíz, a kommunizmus, a kollektivizmus, a dialévén, száz aranyat tüz ki annak, aki a tíz legjobb és uj • dalmas forradalom, de amig ők élnek, addig maradjon minpályatétellel kisegíti évek óta tartó pillanatnyi ötletden a régiben, mert a ő gyomruk filozófiája se más, mint a ' szegénységéből. A pályamüvek letisztázva, idegen kézbourgeois-gyomoré : jobb m a ' a kapitalista veréb, mint holnap írással, lapszámozva, jeligés levél kíséretében a titkári a proletár túzok. A legelső keresztények, akik szintén szocziálishivatalhoz küldendők . . . Lejárat napja, stb. . . . < ták voltak, és kommunisták, lemondtak javaikról és elveiknek éltek. Ez az önfeláldozás hihetetlen expanzív erőt adott széherárpádot,

meg

a

többi nemes örökhagyót,

bizonyos

117 tanításuknak. É z a szocziálizmus is már rég meghódította volna a tömegeket, ha csupa Amilcare Cipriani volna a vezérek sorában. D e az Amilcarék ritkák, olyan ritkák, hogy amikor néha-nap jelentkeznek, nevet r a j t u k az egész farizeus tábor, az is, amely parlamenti, és az is, — a miénk — amely még csak a munkásbiztositói igazgatóság felé- tekint kancsal pillantással . . . .

Saisöti. A kritikus. — febr. »Je sais t o u t « : ez e g y f r a n c z i a f o l y ó i r a t ,

12.

amelynek

' a c z i m e a z t m o n d j a , h o g y » m i n d e n t tud«. T u d j a p é l d á u l A LELKIISMERET. A véletlen játéka, hogy ez a k é t esemény ugyanegy héten történt. Drezdában Elektra-premiér volt s egy odavaló újság zenei referense kíméletlenül levágta Strauss Richárdot és az operáját, mire a lap tulajdonosai, akik Straussimádók, elcsapták Brandes Fülöp zenereferens urat. Budapesten pedig megtörtént, hogy a szocziáldemokrata párt vezetősége párthatározattal' megvédelmezte a pártlap szerkesztőjével szemben az egyik költőt, akit a szerkesztő leszamarazott. A vezetőség határozata kimondta, hogy a szerkesztő kötelessége leközölni a költő alkotásait, melyekről a szerkesztőnek oly lekicsinylő a véleménye. A lelkiismereti szabadság aligha . veszi fel ezt a két esetet legszebb diadalai közé. A m o t t elcsapnak egy irót, mert kiirta véleményét. I t t rászorítanak egy szerkesztőt, h o g y olvasóit olyan termékekkel táplálja, a melyeket rossznak, ártalmasnak ösmer. K i n e k az a k a r a t á t kell hát respektálni, hogy a lelkiismereti szabadságon csorba, ne essék : az iróét, v a g y a szerkesztőét ? H a az iró diadalmaskodik, elbukik a szerkesztő, s ha a szerkesztő kerekedik fölül, alul marad az iró. A kettő közül az egyik vesztes lesz, akárhogyan intézik el a kérdést. Mi történjék h á t ? H i g y j é k el, a probléma nem éri meg a fejtörést, mivelhogy a világnak tökéletesen mindegy, hogy ir-e Brandes Fülöp és ir-e a proletár versfaragó. É s miért fájjon a lelkiismereti szabadság feje másoknak, mikor az magának a lelkiismereti szabadságnak sem f á j ? A z egyik k ö v e t t e lelkiismeretét és o t t h a g y t a állását, mert jobb a t kapott. A másik pedig elaltatta lelkiismeretét és megtart o t t a állását, mert u g y találta, hogy a legjobb lelkiismerettel se tudna jobb kondicziót szerezni magának. Nincs irói lelkiismeret ! S akik e lelkiismeret révén néha mégis mártírt csináltak magukból, azok ezt a munkát csak azért végezték, mert a lelkiismerettel fedeztették irói tehetetlenségüket. A z emberek ugyanis szivesebben látszanak lelkiismeretes embereknek, mint tehetetlen íróknak.

'NÉHÁNY ÉV ELŐTT, amikor divatossá l e t t a deczentralizáczió jelszava, kitalálták azt is, hogy a vidéki színházakat függetleníteni'kell a fővárosi színházak korrumpáló, dekadens műsorától. Bölcs és helyes eszme ! É l j e n a függetlenség, a politikában csak ugy, mint a művészetben, és le a korrupczióval, a művészetben csak ugy, mint a politikában. V á r t u k , mi lesz a deczentralizáló törekvés eredménye, és most már megmondhatjuk, mert szemben állunk vele. Nap-nap után olvassuk, hogy vidéki színházak eredeti b e m u t a t ó t tartottak, helyi szerzők m ü v é t m u t a t t á k be. A fővárosi lapok olyan kegyesek, hogy vidéki tudósítóik nyomán ismertetik is a . helyi szerzők müvének tartalmát. Tíz-tizenkét ilyen tartalmat elolvastunk, és most iszonyattal, rémülettel könyörgünk az illetékeseknek': térjünk csak vissza a színházi czentrálizmushoz, és c s u k j u k be újra a dilettantizmus áradatának zsilipjét. Mert elrettentő, hogy a helyi szerzők, akik egyébként derék ügyvédek, józan tanárok, v a g y tisztes kereskedők, micsoda szomorú ostobaságokkal árasztják el a s z i n p a d o t ! H a v a n korrupczió, és irodaimi dekadenczia, hát ez a z : a dilettánsok, a' tehetségtelenek özönét rászabadítani a színpadra. Mi t u d j u k , hogy irodalmunk igazi jelesei micsoda heroikus m u n k á t végeztek, amig a vidéki közönségben kulturszükségletet sikerült ébreszteniük, és valamit, ami az izlés első csiráihoz hasonlít, éppen ezért nem szabad megengedni, hogy ezeket a fejlődő csirákat most elsorvaszszák.

a l e g ú j a b b s z á m á b a n , h o g y a n t e l i k el e g y p á r i s i k r i t i k u s nak a napja. Pesti kollégáim pukkasztására a

czikkét

leforditanám.

a

boszuállás

kelyhét,

De

elég volna,

fenékig

mert

bár

akarom

magam

ha

ezt

kiüriteni

is

kritikus

v a g y o k : a b b a n a p i l l a n a t b a n , a m i k o r i r o k , é n is h a r a g szom a

kritikusokra.

A

»Je

sais

Armandnak napilap

tout« párisi

hívják,

színházi

a

minta-kritikusát

»Délután« • czimii

kritikusa

és

saját

Lafrise

nagy

párisi

automobilja

N e v e z z ü k el a pesti m i n t a - k r i t i k u s t

van.

Boncz Oszkárnak, :

a k i a » M a g y a r Közlöny« czimü elterjedt napilap szinházr e f e r e n s e és b á r s a j á t a u t ó j a n i n c s , d e v a n e g y v i l l a m o s vasúti

szabadjegye.

Es most következik A

az elkerülhetetlen

párhuzam:

L a f r i s e A r m a n d e l ő s z ö r is o l y a n n a g y u r ,

hogy

m é g a r i d e g és t e k i n t é l y e s C o m é d i e F r a n q a i s e is m e g hódol

kényelmének.

,A

Comédieben

mindig

szombat

d é l u t á n v a n az uj d a r a b f ő p r ó b á j a , a b e m u t a t ó j a ellenben csak hétfőn este kilericzkor kezdődik. A tehát

van

bőven

kiformálja a A

ideje,

hogy

megrágja

kritikusnak

a

czikkét

és

véleményét. pénteken

hajnalban

t a l p o n k e l l e t t l e n n i e , h o g y le n e k é s s e n a

Boncz

Oszkárnak

már

főpróbáról,

a m e l y o l y a n időre v a n k i t ű z v e , mikor az

Erzsébet-téri

•verebek m é g n e m t ö r ü l t é k k i egészen s z e m ü k b ő l a h a j nali á l m o t . A k r i t i k u s m o g o r v á n , álmos s z e m m e l ül le a

támlásszéknek

nevezett

spanyol

medenczeszoritóba.

O l y a n k e d v b e n v a n , h o g y a tulajdon édes a p j á n a k

sem

kegyelmezne

már

meg.

A

második

felvonás vége

felé

a n n y i r a éhes, h o g y o s t o b a s á g n a k t a r t j a a z egész irodalm a t és ő r ü l t n e k a z t , a k i a b e t ű t , n e m h o g y a s z i n h á z a t kitalálta.

»Megölöm,

megölöm!«

morog

magában

és

dühében

végigásitja a harmadik felvonást. A szerző a

színpadi

függöny

nyílásán

keresztül

remegve,

sápadtan látja, hogy Boncz Oszkár a fogait •és t i t o k b a n e m b e r t 0

Lafrise

halál-

vicsorítja

eszik.

Armand

szépen,

kényelmesen

megírta

a c z i k k é t és . h é t f ő n e s t e k i l e n c z f e l é f e l e s é g é v e l a s a j á t automobilján

a

Comédie

elé

siklik.

A

nézőtéren

a

b e m u t a t ó k előkelő párisi közönsége tárul eléjük. A napilapok

főszerkesztői,

rangú klubok

aztán

fináncz-kapaczitások,

tagjai, külföldi diplomaták,

első-

miniszterek

^hemzsegnek a nézőtéren. A színháznak a rue Richelieure eső oldalán, p r o s z c z é n i u m - p á h o l y b a n

ül a

köztársaság

-elnöke-, F a l l i é r e s A r m a n d a c s a l á d j á v a l . E z e n a n a p o n csak

a

»nagy

igazgatósága

kritikusok« vannak nagy

előzékenységgel

jelen a

és a

színház

páratlan

számú

helyeket engedi át nekik, mert a főpróbán a páros számú helyekről,

vagyis

a színpad

díszleteit.

az ellenkező oldalról l á t h a t t á k

csak

118 Q Boncz Oszkár még nem irta meg a czikkét. . terjedelmes szám miatt a nyomda a bizonyos órán tuí Pénteken a korai fölkelés miatt egész nap rossz kedve nem szed többé kéziratot. A felesége könyörög . volt. Szombaton délelőtt kialudta a pénteki fölkelést. — Csak egy piczurkát maradjunk még ! Hiszen Szombaton délután kábult volt a feje ettől a sók alvás- nem láttam semmit a darabból. tól. Este fél hét órakor ingerülten, idegesen szól a feleséOszkár tűkön üli végig a harmadik felvonás nagy gének :. részét. Hirtelen a zsebórájára néz. Fél tizenegy. Isten— M á r . n e m tudom megvárni, mig felöltözködik. kísértés volna, ha még maradna. Gyiijjön utánam villamoson a szinházba. P á ! Mikor már az utczán van, veszi észre, hogy otthon felejtette a villamos-szabadjegyét és a pénztárczáját. Nincs más hátra, mint hogy elkezdjen futni, futni. Ha érdemes. »Miért fussak ? — dörmög magában — hiszen már ismerem ezt a kis utálatos darabot.« Megérkezik a szinházba, hol már régóta folyik az előadás.t Mialatt a helyére megy, lepisszegik, leköpik és lemarházzák. De végre leült. • Lafrise Armand csak a második felvonás végét ; várta. Amint a függöny legördül, Lafrise és felesége fölállnak. A páholynyitogatónők, akik a trafikbérlő nagyságák allűrjeivel lépnek fel, rájuk segitik prémjeiket. Armand ur igy szól a soffőrjéhez : — Charles, gyorsan a nyomda elé. A z autó gyorsan átszeli a Saint-Honoré-utczát, hogy a Richepanse-utczába jusson, ahol a »Délutá.n« szerkesztőségének éjjeli bejárója van. — Kérem a kefelevonatot — szól Armand, aki bevonul a dolgozószobájába. Telefoncsilingelés és a munkatársak jövés-menése közben ül le Íróasztalához, mialatt az egész ház a nyomdai gépek zakatolásától remeg és a világ minden tájából özönlik a távirat. Armand a czikkét mégegyszer átnézi, javítgatja, átfésüli, módositja, v a g y hozzáír még valamit. • Lenn az utczán, a csukott automobil mélyén csendesen szendereg a felesége, akit az eső csöndes hulldo: •' ' gálása elaltatott. Egyszerre kinyilik az ajtó és Armand bedugja* a fejét a kocsiba : — Kész vagyok. Menjünk. • Boncz Oszkár türelmetlenül, idegesen ül a helyén. A második fölvonás már .vége felé jár és a felesége még mindig nem érkezett meg. Mi történhetett szegénykével ? Rémes képzetek tárulnak eléje. Eszébe jut a villamos elgázolások egy évi krónikája. A színpadon hirtelen nagy orditás. Oszkár fölugrik. De látja, hogy mindenki ülve marad körülötte. Hja, v a g y ugy!. Csak a szinész érkezett el szerepében valami kedves helyéhez és ezt beleorditja a közönség gyomrába. Mielőtt a függöny legördülhetne, a leghatásosabb végjelenet közben, a közöns'ég egyértelmű pisszegése közepett megjelenik a félesége.

— Gyerünk ! — sugjá oda a feleségének olyan hangosan, hogy lepisszegik. A z asszony egy megsebzett őz pillantásával néz föl rá, de megadja magát. Távoznak. Amint egyet lépnek, a pisszegések sortüze fogadja őket. Amint bátran nekivágnak a kijáratnak, már megjegyzések röpködnek feléjük : — Ne nyikorogjon ! Ne csikorogjon ! Mégis disznóság ! Nincs kifizetve a czipője ! Miután keresztüljutottak a megalázások vesszőfutásán, kinn a folyosón még a direktor szelid, szemrehányó pillantásával találkoznak : — Pedig csak most jön a java ! — szól a direktor halkan, megtörten. Oszkárnak most már minden mindegy. Rohan a ruhatárba. Rohan az utczára. Rohan a villamosra. A felesége lihegve, megtépázva folyton a nyomába. Igy rohannak föl a szerkesztőségbe, az Oszkár dolgozószobájába. Oszkár éhes.. K á v é t hozat, megsavanyodott éjjeli kávét. — Maga, édesem, még meggondolhatja, hogy mit egyék — mondja a feleségének. — Én kávé nélkül nem tudok irni. A szolga rohanva hozza a kávét. Oszkár fél kézzel a kávét iszsza, fél kézzel a czikkét irja. — Én majd később vacsorázom — szól a felesége. — Jó, jó, csinálj, amit akarsz . . . J a j a j a j , mindjárt lekésem. És magánkívül irja a czikkét. Ezalatt a szalmafonatu széken a felesége az éhségtől, izgatottságtól, fáradtságtól elaludt. Oszkár végre fölébreszti : — Kész vagyok. Mehetünk,.

O Lafrise Armand az automobilján nyugodtan hazafelé tart.-Ha ugyan elébb nem fognak kiszállni egy restaurant előtt, ahol modern vivőrök kaviáros szendvicset esznek, amit egy üveg »Eau d'Evian«-nal öblítenek le. Armand a vendéglőben az étvágya szerint csokoládét vagy egy hideg foglyot fog megenni a feleségével együtt. De az se baj, ha egyenesen a rue de Lille-ben lévő csendes kis lakásukra mennek. A z ebédlő ablakain keresztül havas, szinte czukorral hintett tájékra esik a kilátás. A' kandallóban lobog a tüz. A teritett asztalon ezüst disz és virágok. Bőséges lakoma vár a férjre, aki derekas munkát végzett. — Csak nem történt bajod ? — kérdi Boncz'' Lafrisené őnagysága üde pongyolában már az aszOszkár. talnál ül. ' — Nem ; hanem az az ügyetlen. Juli nem tudott — Jó a czikked ? — kérdi. • bekapcsolni — feleli a felesége. — A z t hiszem. A második felvonásnak már vége. Oszkár már — Megint levágtad a darabot ? szeretne elrohanni, mert még nem irta. meg a czikkét, — Nem nagyon. pedig szombat este van, amikor a másnapi, vasárnapi — Dehogy nem. Látom az orrodról.

119 —

Talán nagyon vörös az orrom ?

—

Mondd csak, láttad Valentine

kalapját?

. — Valentinet nem láttam, hanem valami nagy

és b o t r á n y o s

dolgot,

ami

őnagyságát

szörnyű eltakarta

a v i l á g s z e m e elől-.. M i n d k e t t e n n e v e t n e k és k i n é z n e k a csillogó, h a v a s tájékra ! O

Boncz

menni«. D e érdesebb

Oszkár

ilyenkor,

js

szeretett

volna

éjféltájt kávéházban

törzsvendégek

udvarolnak

»valahová már a

leg-

a kaszirnőnek

és

nek, a folyosói tudósítások is olyanok, hogy szenzácziósabbak a legérdekesebb ülésnél. A folyosónak kijár minden nap a garmond ritka írás. Az ülésnek legfeljebb ha borgis jut. É s mindezt ne tudná még az az ember, aki nem is lakik valamely határszéli faluban, de itt él az ország szivében, az események góczpontjában ? Tudja, bizony jól tudja. De hát a mi országgyűlésünk olyan szervezet, hogy az idegen ember beülhet akár az ülésterembe, de nem teheti .a lábát a folyosóra. I t t az urak maguk közt akarnak lenni. Mert ez az igazi nyilvánosság. Az adójavaslatok tárgyalását végighaligáthatja akárki, csak ők nem. De az igazi politika műhelyébe nem eresztenek senkit. I t t ők mulatnak, mig odabent a >>n"yilvánosság« unatkozik.

egyre jobban súrolják a pornográfia határát. Vendéglőben pedig részeg l u m p o k teszik b i z o n y t a l a n n á a levegőt. N e m volt más hátra, mint hazamenniök gyalog.

Mert

villamos sem jár. É s a konflisoknál a sajtó még

nem

vivott ki

szabadjegyet.

O s z k á r és n e j e h a z a é r k e z n e k . —

V a n valami

harapnivaló?

—

kérdi Boncz

ur.

—

F i a m , — feleli a f e l e s e g e — c s a k e g y k i s s z a l á m i

van. A z t hittem, hogy k á v é h á z b a fogunk menni. —

Elő azzal a szalámival!

—

De

maradt két —

nincs

kenyér

hozzá.

Hanem

tegnapról

Kugler-sütemény.

Elő azzal a Kuglerrel !

Megosztják a . s o v á n y vacsorát, aztán talán kinézzen e k a z a b l a k o n ? E g y s z e r k i n é z t e k , de m e g j á r t á k . E g y lámpaoszlophoz

támaszkodva

többire senki sem

egy

ember

állt . . .

a

kíváncsi.

B o n c z é k tehát lefeküsznek. E g y fél óra m ú l v a igy szól O s z k á r a feleségéhez : —

Ugy-e

te sem

alszol ? É n

sem.

Elfelejtettem

megemlíteni a szerző nevét. Reveur.

INNEN-ONNAN. Ő A nyilvánosság. Egy lelkiismeretes franczia hadnagy minden esztendőben statisztikát készit azokról a feleletekről, melyekét tanitás közben kap a paraszt-ujonczoktól. Ezek a feleletek'olyanok, hogy a müveit Nyugat beléjük pirul évrőlévre s az idén a francziák már sirva könyörögtek a hadnagynak, hagyná abba ezt a statisztikai adatgyűjtést. Mert rettenetesen megszégyenítő, hogy akad franczia ember, aki Napoleonról annyit tud, hogy a czipőfelsőrész feltalálója. Pedig ez a tudatlanság nem is oly borzasztó. Nálunk a korlátoltságnak és tájékozatlanságnak megdöbbentőbb jelenségei tapasztalhatók, íme a legeslegújabb. E g y szegény, fővárosi polgárt kifosztanak pár ezer korona vagyonából! Elperlik tőle s ő a megsértett jogrend helyreállítását az országgyűlés képviselőházától várja. Leirja panaszát, kinyomatja azt néhány száz- példányban s elhelyezkedik velük a képviselőház karzatán, hogy egy alkalmas pillanatban a képviselők fejéhez vágja a maga keserűségét. Nyilvánosságra- akarja hozni a rajta esett igazságtalanságot s a nyilvánosságot a képviselőház üléstermében keresi. Hát nem akkora tudatlanság ez, amilyenen semmiféle franczia katona sem érhető ? Valamikor régen a képviselőház ülésterme a nyilvánosságot képviselte. Az országgyűlésnek ez a jó híre annyira belerágta magát a köztudatba, hogy már ki se irtható onnan. Pedig a nyilvánosság régen kihurczolkodott az ülésteremből a folyosóra. A politikai események is ott forrnak, fő-

•

i*

*

. Ő Darwin. Négyven esztendeig élt egy kicsi faluban, mert töredező testének nyavalyái lehetetlenné tették neki az embeberekkel való érintkezést. És ebből a kicsi faluból felforgatta a világot. Hangos szó sohasem hagyta el ajkát, nem agitált, nem revoltált s az agyv'előkben mégis olyan forradalmat idézett fel, a milyenhez fogható kevés van a világhistóriában. Az ő munkássága igazolja, hogy az igazi forradalmak' nem a tettekben, de a gondolatokban nyilvánulnak meg. Pedig népszerűtlen,' szinte gyűlöletes volt a terrénum, a melyen mozgott. Az istentől szakitotta- el az embereket s belökte a vak véletlenbe, ahol az isteni előrelátás helyett csak kiszámíthatatlan szeszélyekre lehet támaszkodnia. És megfosztotta a hiu emberi önérzetet attól a bálványtól, melyet az ember a saját képében épitett magának, amikor elhitte, hogy az isten képmására lőn teremtve.. Mert mindez benne volt abban az elméletben, melyet Darwin a fajok keletkezéséről irt munkájában lefektetett. És az ember, ha megdöbbenve is, de meghajolt a rettentő sulyu igazságok előtt, melyeket Darwin napfényre hozott. Elhitte, hogy nemesi armálisát nem az istentől kapta, de a természetben titokzatosan dolgozó erőktől. A darwinista forradalom utolsó eredményében ilyenformán azt jelenti, hogy a hatalom kihullott az isten kezéből s a kormányzást átvette tőle az ember. S hát csakugyan ez ma a helyzet ? Amikor mindenfelé a tudós emlékezetének áldoznak, talán nem üt csorbát se a kegyeleten, se a tudományon, ha a száz esztendős Darwinról és az ötven éves darwinizmusról azt állítjuk, hogy az elméket ugyan meghódította, de az érzéseket nem hozta közelebb magához. Az istent keressük ma is. És ha nem találjuk meg az eszünkkel, végső szükségben bizonyosan nyomára akadunk a szivünkkel.

*

*

*

5 Köztársaság a kiskorcsmában. Huszonöt ifjú és egy országps;.képviselő országos ünnepet akar rendezni április 14-én, ama bizonyos országgyűlési' határozatnak hatvanadik évfordulóján, amelyen Magyarországra nézve trónvesztettnek nyilvánították a Habsburg-dinasztiát. A huszonöt ifjú és az egy szál országos képviselő már értekezett is valamelyik korcsmában, ahol egyen beszéltek, huszonötén hallgattak, de mind a huszonhatan iszogattak. Igaz, hogy eddig csak a hatodik spricczerig jutottak el. A vészedelem tehát nem nagy, mert félelemre csak akkor lesz alapos ok, ha az ifjak és vezérük'valamelyik estén felviszik a tizedik fröccsig.' És ezen a ponton válik aktuálissá a kérdés, hogy Magyarországon a -kiskorcsma virágoztatta-e fel a nagy politikát, vagy a nagy politika a kiskorcsmát? A kettő közt kell valami okozati összefüggésnek lenni, 's ezért érdemes lenne azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a korcsmázást nem kellene-e csak ugy korhoz kötni, m i n f a képviselősködést. Harmincz éven alul senki se ülhessen be a parlamentbe, s aki innen van a húszon, • ne telepedhessék le az alkoholos üvegek mellé. • De talán ezeknek a rendelkezéseknek a fele is czélhoz vezetne : ha az ifjúság husz éven alul nem korcsmázhatna, - a

2'

120 koracrcttscg sem vetlietne czigánykereket a parlamentben. Mi ezeket a dolgokat hámoztuk ki magunknak az április tizennegycdiki felbuzdulásból. Nem nagy reformeszmék, de kicsi legénykéket nem is kell nagy mértékkel mérni. *

*

*

2J. Pszichométer. Égszakadás, földindulás, szaladj te is pajtás ! — kiáltottam ijedten, amikor a Joung és Petersen professzor urak rettenetes találmányáról, a -pszichomé térről szóló hírlapi közlést elolvastam. És, biztatásomhoz hiven, futásnak is eredtem, szaladtam, rohantam, ki ebből a világból, amelyet immár elviselhetetlenné tett a két tanár. Amikor elfáradtam a nagy szaladástól, megálltam, pihentem, és próbáltam valahogyan összeszedni a gondolataimat. Lássuk csak, miről van szó. Arról, hogy két. komoly tudós, egy svájczi pszichiáter, meg egy berlini fizikus, egyetemi tanár, gépet konstruált, amely bizonyos lelki és fizikai fenomének kombinácziójából, esetről-esetre kimutatja, hogy a gondolat, amely az agyunkban kavarog, a szó, amely a nyelvünk hegyén születik, a mondat, amely az ajkunkat elhagyja, igaz volt-e, vagy hazugság ? A gép roppant egyszerű és a tudományos világ nagy elragadtatással köszönti a két feltalálót. Ugy látszik, a tudományos világ azt a hitet akarja kelteni bennünk laikusokban, hogy ők sohasem hazudnak, és igy nincs mitől tartaniok. De mit szóljunk az uj masinához mi, akiket nyugodt, kényelmes polgári létünkből emel ki az ördöngös szerszám . . . —. Kisasszony, szeretem önt — mondom imádottamnak ifjúi szivem lángolásával. — És én viszont —. teleli szendén. — Akkor kérem a kezét! — mondom én, de nem azért, hogy oltár elé vezessem, hanem hogy a. hölgy kezéből kiáradó villamosság intenzivitását lemérjem a gépen, és ez az intenzivitás menten.elárulj a, szeret-e az angyal, vagy -máris felszarvazási terveket forral agyacskájában. Meg fogom tudni, hogy hazudott, és akkor le kell mondanom a kinálkozó boldogságomról. És igy tovább. Az élet elviselhetetlenné lesz, mert élni arinyit jelent, mint koczkáztatni, illúziókba ringatózni, és remélni. Ha lehetetlenné teszszük a hazugságot : forrásában tömtük el. az illúziót és reménységet. . . széttépjük a boldogság vékony fátylát, és egyszerre megértjük Fontenelle mondását: — Ha a jobb kezem igazságokkal volna tele, marókba szorítanám, és soha, soha többé nem nyitnám ki . . . »

*

*

U A sztenografa és a főnök ur. Igazán, az angol hipokrizis, az angol snobizmus tombol és dühöng abban az ujitásban, amelylyel nagyon finom és erkölcsös londoni hölgyek próbálnak most szerencsét. Ezek a puritán asszonyságok ugy találják, hogy az üzleti árusitó kisasszonyok, meg irodaisták, akik amúgy is bizonyos függő viszonyban vannak főnökeikkel, gyakran az erényükkel fizetnek meg érte, hogy szépek, kívánatosak, és dolgozniok kell a napi kenyérért. A főnök ur szeme egy nap megakad a sztenografa telt, gömbölyded formáin, diktálás közben torkán akad a szó, és aznap — mint ahogyan Dante' mondaná — nem diktál többé. Ellenben karját a kis hölgy dereka köré fonja, és a rideg üzleti levél idillben olvad fel. Ezen a visszásságon akarnak segíteni a puritán hölgyek, akik, mintha csak magyar közjogászok lennének, nem a lényeggel törődnek, hanem a formákkal. Tudniillik a kis sztenografák csábos formáival, amelyeket a modern öltözködés bizonyos kujon plasztikával domborit k i . . . A formákon kell változtatni, — dörgik az erkölcsös hölgyek, és folyik a propaganda, hogy az irodai és bolti kisasszonyok mondj akon le a divatos öltözködésről, ellenben öltsenek magukra lapos, színtelen, elriasztóan alaktalan reformruhát, holmi kámzsafajtát, ami nemcsak hogy a merkantil-lovagokban nem támaszt vágyat, hanem még magát Don Jüant is lehűtené, ha szivének hölgyét

olyan ruhában látná. Már most arról van szó, hogy a puritánok kétszeresen büntetik, sőt háromszorosan a csinos, de szegény lányokat: megfosztják őket a divatos öltözködés kaczér gyönyörűségétől, esztétikailag förtelmes ruházatba bujtatják őket, és rriindenek tetejébe még az erényüket is rájuk bilincselik, akár valami béklyót. Hát ez már igazán sok ! Kissé középkori szaga van ennek, a reform-mozgalomnak, és a ceinture de chasteté parfümje csap ki belőle. Mi különben'nem a kis sztenografákat féltjük a reformtól, nekik mindig lesz valami kis fortélyuk, hogy a kámzsában is szépek legyenek, — hanem a merkantil-lovagokat sajnáljuk, rriert ha az első mozgalom nem vezet czélhoz, a puritánok majd rájuk is kiterjesztik átkos gondoskodásukat és arra késztetik őket, hogy legalább is — hátulgombolós nadrágot öltsenek. Ami pedig, mert felnőtt emberekről van szó, némileg mégis csak kellemetlen.

SZÍNHÁZ. Post festa. — febr. 12. E g y szürke hétköznapon, amely még a szinház könyveibe sincs piros betűkkel beírva, bevetődünk véletlenül a Vigszinházba. Herczeg Ferencz szinmüvét adják, a K i v á n dorlót. Théátre paré. Sehol a hétköznap gyüröttsége, sehol fáradtság és a siker után járó »Katzenjammer«. Máskor ezekre- az előadásokra ismert szabadj egyesek jönnek kárlátóba, sporttudósitók kanalazzák a hangulat káposztáslevesét, késett szinházi smokkok szimatolják az elillant premiér-hangulatot és fejcsóválva dünnyögik, hogy nem hisznek .a darab életében. Herczeg Ferencz szinmüvét ragyogó milieu pántozza körül és lelketlenség lenne kiszakítani belőle. Szikrázó brilliánsok, előkelő hölgyek, katoriatisztek, századostól felfelé, jórészt a vezérkarból s fiatal, jólnevelt, szelidszemü leányok. Villamos bizsergés v á g t a t végig a páholyok piros félhomályán. E g y hölgy kiváncsian görnyed előre. A másik zsebkendőjéhez kap. Mikor pedig Góth uri • szmokingját a rabok daróczával cseréli fel s kilép a szinpadra, ijedt susogás szakad ki az egy testté forrott nézőtérből, mintha egy nyárfasorba f u j t volna a szél. Herczeg Ferencz művészetének egységesítő diadalmas hatása van. A z egész szinház szeméből az ő gyönyörű és irigylendő népszerűsége ragyog felénk. De ő is szereti a mai arisztokrácziát és igazán, egészen, a lelkével szereti. E szeretettel v á l t j a meg a jogot arra, hogy még ma is krónikása maradjon, mikor mi már nem igen bánjuk, megjavul-e a gentry, v a g y egy szép napon utolsót sóhajt haldokló agara mellett. Hiszek abban a babonában, hogy az irók • egytől-egyig elvétették az életüket s papiroson álmodják végig az igazit. Szegény R e v i c z k y az egészségről álmodik. A makk-egészséges. Rollinat e g y beteg ábrándért mesterségesen zülleszti le hatalmas fizikumát és sápkóros strófáiban a halálról dalol. Poe szelid lelke sátáni viziók üldözöttje. íróasztaláról épp igy. éli végig a n a g y k u l t u r á j u Herczeg egy fehér plasztronos, gondatlan és léha arisztokrata életét. Mennyi szeretettel t u d j a rajzolni őket. Mily aprólékos gonddal figyeli ruházkodásukat, jargonjukat és lelki habitusukat. Csak darabja herczegét figyeljük meg, aki már nem sablon, de uj is, érdekes is, egy gazdag és originális magyar ur, csupa gőg, szivtelenség és korrekt tisztaság. Félig ellenszenves kártyahős, félig a Herrenmoral hirdetője. Fenyvesy diszkréten, de kemény vonalakkal rajzolja elém s én már kétszeresen hiszek a babonámban és Herczeg Ferenczben, aki nem a divatnak hódol, de azt irja, amit neki irnia kell. K é p z e l j ü k most már el, micsoda hatalmas drámai kilengést okozhatott az ő szubtilis iró-lelkében váltóhamisitó

121 gentry-hősének bűne, aki. börtönbe kerül és azután a felső színház, nincs túlságos gazdagon dotálva, de tart magára, tízezer szálónjából és mondvacsinált kaszinó-erkölcséből Jó iskola, de szigorú és puritán iskola, kellemetlen megegy füstös kovácsmühelybe menekül. Ezt a lelki kivándorpróbál tatásokkal. A meleg érzéki orgánum s a színjátszás lást már az arisztokrata-iró kritikája kiséri. Csak körvonalabizonyos délszaki' eruptivitása ilyenkor a varázslat, mely kat kapunk erről a metamorfózisról, de ezek lágyak és a magyar kezdőt védi. Szokatlan a n é m e t n e k h a szidja kedvesek, mint a mese és az idill ködbevesző vonalai. A másois, jól esik neki. Közben fokozatosan átvedlik a fegyeldik felvonásban, a bünt követő izgalomban, villamos csengők, mezetlen délszakiság finomult, rendszeres nyugati • tecímiizgatott csörömpölé'se közben egy pillanatra érezzük az egykává. A germán erő az idegenlégiót is a maga egyenruhájába másra tornyosodó véletlenségek drámaiasan lüktető szükbujtatja. 'Eibenschütz kisasszony a maga szorgalmával, ségességét is. Ami azután jön, az már csak gyönyörű mese és tudatosságával és önmegtagadásával szoritotta bele terepeidül. Mese és idill az is, hogy Jessy, a főúri kokott, viráramentumát a német operastilus formanyelvébe. És kiváló, gok között várja a "börtönben megtisztult Pálfalvyt. Az ő ünnepelt német énekesnővé, lett. Lipcséből Newyorkba, demokratikus kék kartonruhája a mesék harmóniájával onnan vissza Drezdába hivták. Irányadó, vezető pontra illeszkedik ide, mint egy nemes és előkelő vázába az igénykerült. München forrongóbb és modernebb, Berlin és Wiestelen mezei virág. Az. egyszerűség zamatot ad az arisztokrabaden pazarabb 'és hangosabb, Drezda az operaházak tikus idillnek. A börtön is csak azért van talán, hogy komor ' sorában az előkelő, hagyományosan' szabadelvű, szinte szineivel aláfesse és a virág-herczegnő gyengéd ibolyákat uralkodói' módon szuverén. küldhessen szegény, rabsorsban sínylődő vőlegényének. Tizenöt évi távollét után két estén énekel nálunk A'börtönben azonban egy pompás, egész fából való Eibénschütz .Riza. Mutatóba hozza a szerkezetileg megalakkal találkozunk. A vén fogolylyal, egy öreg, okos és alapozott énekmüvészetet hozzánk, • ahol piramisokat épiszeretetreméltó kaszakovácscsal. Afféle paraszt-raisonn'eur tenek a hang erejéből, minden számítás nélkül. Mutatóba éz, a falu bölcse, kinek .minden szava a magyar ész józan . hozza a német éneklés ökonómiáját hozzánk, ahol olyan esprit-jétől lelkesedik át s humorában, kesernyés igazságondatlanul pazarolva énekelnek, mintha a hangok deficzitj ét gában és szelid bölcseségében az elmélkedő, egészséges is az állami szubvenczióból lehetne fedezni. Eibenschütz paraszti agyvelő reális bölcsesége vibrál. .Hegedűs Gyula Riza éneklésének mérséklete, dinamikái arányossága és játszsza ezt a szerepet s az ő alakitása, meg Tapolczai Dezső emellett művészi hatása az, ami számunkra a tanulság pénz-ágense a mostani előadás színészi .szenzácziója. Herebben a vendégjátékban. Látjuk, hogy mindezt magyar czeg Ferencz kigömbölyitett, mindig egész és nagyon tökéművész is megtanulja, persze nem itthon. ' k . Á. letes mondatait finom érzékkel tördelik el s illesztik a dráma izgatott menetébe. Nekem ez#külön művészi szenzáczió • volt és szavuk hallatára ugy éreztem, hogy a szinpadon '" S z á n t ó T i v a d a r ' E z a magyar zongoraművész, kinek miegy egész mondatnál mindig több egy fél. .Az ő alakitásukra gondolok most, meg arra a művészien megirt jelenetbemutatkozása a bécsi filharmonikusok konczertjén töredékre, melyben a gentry és a kokott halálos szerelme c s u P a é r d e k e s ^ ^ v o l t ' csütörtöki önálló hangversenyén m m d beváltotta, ezeket az ígéreteket. Színekben, érzésekben, ébred. Csak pár szaggatott szó, de elfelejthetetlenül szép, e r ő b e n ' hangulatban egyaránt gazdag a játéka. Chopinnél lágy ami mögötte van és ha lira is, több dráma lüktet benne, mint a többi felvonások izgalmában: »Sajnálom magát«, és-nőiesen finom, sajátos, s z i n t e a n y a g t a l a n p i a m s s z x m ó v a l ; mondja Pálfalvy a leánynak. »Miért ?« »Kár magáért.« Beethovent problemanak tekinti, mint minden becsületes, k G m o l >' művész, és emberül küzd vele ; Bach orgonadarabjait »Értem ?« — kérdezi a leány. »Kár minden emberért« — feleli a gentry — és ezzel vége a lírának s talán épp azért P ? m P á s • hanghatásokkal szólaltatja meg a zongorán, saját átfáj nekem is, mert. vége van és egyszerre közönyös dol-' irataiban ; s végül.ragyogó virtuóznak bizonyult, mikor Brahms gokról kezdenek beszélni, anélkül, hogy kimondanák az Paganini-változatait, saját etűdjeit s a' Rigolettoríantáziát utolsó szót. Ezekben a fátyolos szavakban egy üres élet ' játszotta. Egyéniség azon a hangszeren, melyen ma már szmte fájdalma zokog fel. Megkezdődik a belső dráma. De egyúttal lehetetlenség egyéninek lenni. , be is fejeződik. Sokszor gondolok ezekre az egyszerű szavakra és sajnálom, hogy többet nem tudok idézni Herczeg . ~ • Ferencz uj színmüvéből. Punin,

•

:

'

:

ZENE. Eibenschütz Riza. Mikor Eibenschütz Riza annak idején külföldre ment,' alig vitt magával egyebet, mint értékes hangot és művészi fogékonyságot; és élt benne egy szilárd üzleti elhatározás, hogy az énekespályára való kvalitásait a lehetőség határáig megfokozva, értékesíteni fogja. Ez alapon indult meg a karriérje. Németországban. Az egyetlen terület, mely magát a művészi anyagot is.apprecziálja, befogadja és vállalkozik, mint a vámpoíitikusok mondják, a »kikészitési eljárásra«. Anglia készséget és elismert nevet kiván, Olaszország és Francziaország sorompókkal zárja körül saját túltermelését. Eibenschütz Riza a lipcsei Stadttheater kissé rideg, konvenczionális színpadára szerződött. A Gevvandhaus városának nemes. és tiszteletreméltó hagyományai a város színházában száraz konzervativizmussá merevednek, öreg

Művészet. Grafika. Ha ötven finom rajzlappal egyedül lehetek odahaza a szobámban, a legszebb művészi szenzáczióban van részem, de ha a Műcsarnok háromszoros sorban teleaggatott falait kell végigkonstatálnom, akkor nem látok egyebet fehér és szürke passepartout-knál. Hogy éppen ebben az intim művészetben kellett a Műcsarnoknak a tömegfelbajtásra törekednie, ez megint jellemző az uj rezsim ízlésére és artisztikus érzésére, de hogy nem volt szivük néhány paravánt beállítani a termekbe; hogy valahogy enyhítsék a falakon •végigfutó keretlánczok sivár 'egyhangúságát, azt igazán nem értenők meg még ezektől. az uraktól sem, ha nem sejtenők, hogy a katonabanda és a sétahangverseny lebegett a szemük előtt, amikor is biztosítani' kell az akadálytalan forgalmat. Náluk ugyanis ez a fő művészeti szempont. Az ötven finom rajzlap azért természetesen felhajszolható a nemzetközi grafikai kiállításon is. De a passepartout-k müyen óriási kásahegyén kell magát az embernek keresztül-

122 rágnia, mig eljut ezekig az Eldorádókig ! Mindjárt a magyar IRODALOM. osztálynál kellene kezdeni a »tüzbe felét és újra felét«-féle egészséges irodalmi elvet. ' A kiállítók legnagyobb része ugyanis egyáltalán nem grafikus, csak éppen hogy most, a kiállítás, czéljaira irónnal, krétával, szénnel avagy tollal Catulle Mendés. dolgozott. De ezekkel is képet csinál, nem pedig rajzot, Nomen est omen /. . . Szegény Catulle Mendés, raj fa melynek pedig főeleme, hogy a művész hagyjon el mindent, beteljesedett, amit a régiek fatalisztikusan hittek, hogy a ami képtárgy s csak a rajzos elemet .juttassa kifejezésre. név, amelyet viselünk, magában rejti a ránk kancsalul A legtöbb egész mesét mond el ott, ahol egyetlen jellemző leselkedő sorsot. Catulle-nek hivták, és Mendésnek, felében mozdulat, egyetlen éles profil, egyetlen feltűnő karaktera legmelegebb szívű, a leggracziózusabb latin poétának vonás mindent, sőt többet mondana. Vannak — legtöbben — száraz topografusok, akik valóságos helyszini felvételt adnak nevét viselte, a másik neve pedig szegény, közönséges, a tájról, lekonstatálva mindent, amit szemük látott, mikor kopott, amelyet spanyolországi hitsorsosai ezerszámra pár friss vonallal és folttal igazabban adhatnák vissza a nyünek. A keresztneve az elpuhult, fényűző Rómának felejthetetlen lirikusát juttatja eszünkbe, a másik neve táj specziális karakterét, hangulatát. Sőt a művész karakterére sem jellemzők az ilyen topográfiai felvételek, amelye- , már nem ilyen fényes, nem ilyen csillogó, és a hallatán egészen más képzet támad a gondolkodásunkban. Mendés : ket egész közömbösen, minden benső megindulás nélkül, leltárszerüleg csinál. Ellenben Zichy Mihály egy bravúros a csordaszámba elkergetett spanyolországi zsidók, a futók, a menekültek, a sárgafoltosok, a ghettó-lakók. Catulle férfifejéből csak ugy sugárzik, ki ennek a nagy rajzolónak lelkes, szenvedélyes genialitása, ősereje és brutalitása; Mendés igazán a nevében hordta a sorsát. Élt fényben, ünnepeltetésben, mint egy széles körnek kedves költője, Olgyay Viktornak rajzai, aquarelljei, rézkarczai vagy linoleummetszetei egyaránt beszédesen szólnak arról a itt Catullus volt, aztán meghalt a vonatszélen, összezúzva, szeretetteljes elmélyedésről, melylyel a magyar • grafikának széjjeltörve, letépett tagokkal, kiloccsant agyvelővel, megtépázva, rongyosan. Élt mint egy Catullus, és meghalt ez a szerény, úttörő mestere az irónt, kést., avagy hideg tűt' mint egy szegény, üldözött Mendés . . . a kezébe veszi; Katona Nándor studiumai a költőpiktornak a természet előtt érzett naivan tiszta áhítatáról szólnak; Mondják, sima, kényelmes é'etén átal, amig Catullus Simay majmai a megfigyelés gondosságát dokumentálják ; volt, sohasem volt akkora emóczióban, olyan viharos de egész sereg akad, főleg a legújabb generáczióból: Tichy, . lelki rázkódtatásokbán része, mint életének utolsó szakában, Rudnay, Götz, Góth, Conrád, Vadász, Major, Kober, — amikor lassanként visszaalakult Mendés-szé. Csillogó életakik már érzik, hogy a grafika egész külön művészet s nem pálya után kemény ököllel ütött le rá a sors, és csontos minden képvázlat — grafika. Zádort, aki igen talentumoskezével facsarta a költőnék szivét, és megkínozta. A szivéből nak indult, sajnáljuk; ő Glatz agyonrajzolási túlzásába véres hullámok zuhogtak fel az ő forró agyára, és ezek a esett, portrait-i már-már fényképek. Annál vérbelibb grafikus hullámok még. jobban szították a rettenetes forróságot, a müncheni Kubinyi, még rossz Reznigek-modorban készült amelyet nem hüthetett le semmi : az elaggult költő hatvandolgai is elsőranguak. nyolcz éves volt, és ifjú felesége, akinek kedvéért egy meleg, puha fészket dult fel, és a kinek kedvéért egy nagyszerű, Ha már a németeknél vagyunk, ne feledjük el T. Th hűséges teremtésnek — az első feleségének — szivét taposta Heinét és Leo Putzot. A publikum kedvéért mesélt német meg durva sarokkal, a Mendés ifjú felesége még a tizen»vicczek« között ezek emlékeztetnek itt csak a Simplicissikilenczedik évét se töltötte be. Oh, micsoda kinok marczanmus fénykorára. Akik' a tökéletes akadémikus munkát golhatták ennek a forró vérű, izzó képzeletű, érzéki lobbaszeretik, azok a Menzel-kdllekczióban fognak gyönyörködni. násoktól rakétázó embernek szivét, hogy érezhette ő TanMinket azonban kétségbeejtően hidegen hagyott ez a jéggé talusnak kínjait, amikor látnia adatott csupán a boldog merevedett tudás. Igy jártunk a nagy Zorn-nal is, mig á • szerelemnek üditő forrását, de ha közel hajlott hozzá, franczia teremben egyik extázisból a másikba • estünk. szomjas, kicserepesedett ajakával, elinalt a patak, és ott A Raffaeli szines rézkarczai előttünk máig is ideáljai ennek maradt ő, meg az olthatatlan szomja. Mennyit szenvedhetett a műfajnak ; Besnard rajzai között is akad, mely a nagy ez az ember, a kielégítetlen mohósága és a megcsufoltatása piktor nyugtalan temperamentumát' hiven szólaltatja meg, között. . . Amikor talán busán hajtotta le nagy szatir fejét, Grasset, meg Henri Riviere japános fametszetei pedig még és könyek csordultak ki kék szeméből, és végigfolytak fokozzák csodálatunkat a japánok iránt, akiknek remek sápadtan fehér arczán. Talán utána is mutogattak, ujjal. gyűjteményéből az ismert Hokusai-k'és Utamaro-k mellett Megcsúfolták. Sirt. Szenvedett. Szegény, szegény Catullus, egy Horonobu (Birkózó fiuk)- és egy Shutso (Anya és gyerde nagyon Mendés lett, az ő életének szomorú v é g é n . . . meke) jobban feltárják' a grafika lényegét, mint az egész Hogy azelőtt mi volt ? Költő volt-e ? És jó.költő-e ? norvég terem például. Ha e két japán fametszet mellé még Vagy rossz ? Istenem, a halál sok mindent kiegyenlít, mert odaállítjuk Shannon és Wfiistler, a. maguk szűkszavú beszéaz ő nagy fehérségével, a rejtelmeinek hófehér leplével dességében csodálatosan ékesszóló rajzait, melyek olyan feliszik minden szint, azt is, amely alulról vetődik rája, súlyosaknak tetszenek finom hajszálvonalaik ellenére, akár és azt is, amit felülről kap. Mit mondjunk Mendésről, mint a kalapácsütések : jóformán elmondtuk azt, ami a nagy sivatagban egy-egy oázisként emlékünkben maradt. Amire . költőről ? Meleg, érző, finom szivet hozott magával az életbe, még emlékszünk, az többnyire hiu erőlködés : egy sereg az ő fajtájának,szivét, és nagy, és pezsgő, elapadhatatlan fantáziát, amely benne él a fajtájabelieknek kiválóiban, tökéletlen vagy befejezetlen kép, mely azon erőlködik, és az egyikkel istent láttatja Horeb hegyén, meg a csipkehogy grafikai vázlatnak hasson. Pedig éppen ez az erőlködés bokorban, a másik elé meg fürge, karcsú leányt varázsol, fosztja meg legtöbbjét attól, hogy e kicsiny keretek közt . aki koturnusos lábával is fürgén szalad el az elyseumi mozgó művészetben nagynak lássék. Mert a grafikai vázlat mezőkön, és az ajkáról dal cseng fel, meg ritmus, amely futólag odavetett néhány vonala azért kelti fel az erő visszhangra talál és holtig ott rezeg azok szivében, akik érzését, mert benne van az egész kép, de a képszerű grafika, költőknek születtek . . . Oh, nem mintha mi a zsidóságnak éppen ellenkezőleg, gyengeség: kikinlódott, dadogó szóakarnók kisajátítani Mendést, ennél kisebb közösségbe szaporítás. Es kínosabb dolog igazán nincsen a világon,tartozott ő, a költőkébe, hanem csak azt akartuk aláhúzni, mint mikor a dadogó bőbeszédű. Tövk mi volt az, amit ő ebbe a közösségbe hozott. Szivet hozott, fantáziát hozott és rendkívüli íormatökélyt. És volt annyira franczia, hogy megértse Talleyrandnak kardinális

ÍÍ23 szavát: a szók arra valók, hogy gondolatainkat leplezzük velük. Mendés nagyon sok szót irt, és ez a -szósivatag gyakran csenevész gondolatok elszomorító temetője. Hatalmas irodalmi oeuvrejéből nem sok marad majd m e g : egy-két szép novella és maréknyi gyönyörű vers. A többi elvész, elkallódik; megfordul a mitológia meséje és nem Kronosz falja majd fel az ő rengetegül sok gyermekét, hanem a gyermekek : az elfeledett, értéktelen könyvek falják fel az ő istennek született apjukat: Catulle Mendést.

A kéz, amely gyászol és böjtre kész ? S amelynek minden drágakő kevés Es minden csók és minden napsugár ?

:

A kéz, amely éjente lopni jár S • a. Mámor kincstárát kifosztja Es reggel megtér s mint a szentelt ostya, Oly tiszta, hófehér és harmatos ?

<

• Milyen szépen, egyszerűen és nemesen tudott kifáradni.

a. a.

Lehotai.

Újságírók Almanachja. Szerdahelyi Sándor szerkesztésében az idén is gazdag tartalommal jelent meg az Ujságirók Almanachja. A magyar bohémvilág irói és poétái adják le (Jöttem hozzátok . . .) itten irodalmi névjegyüket és arczképiiket. Tudósok, esztétikuNéha találkozom emberekkel, akik pár év alatt egészen sok komoly czikkekben nyilatkoznak a legaktuálisabb irodalmi megváltoztak. Szemük valamit vesztett a tüzéből, arczuk kérdésekről s arról a forrongásról, amelytől maholnap már elsápadt s a beszédük halkabb, nyugodtabb és szomorúbb • az egész ország hangos lesz. Nem tudjuk, mennyiben járul lett, kézmozdulatuk pedig oly távolinak tetszik, mintha hozzá ez a könyv a kábulatos és bántó zűrzavar eloszlatásánem is az övéké lenne, hanem valami más, fáradt és előkelő hoz, amely utóbb a modernség fogalma körül keletkezett, emberé, akit mi nem ismerünk. Ez a fehér, sápadt-aranyos annyi azonban bizonyos, hogy a legelsők véleményét halljuk: könyv ugyanezt az impressziót kelti bennem. Egykor hallElet van ebben a könyvben, erjedő, biztató és uj élet Ígérete. gattam Erdős Renée líráját. Akkor csupa villám volt, Nem visszaemlékezések, de jövőbelátások és jóslások.- Ez tüzes czikázat és robbanás. Egy túlzó, mohó' és uj temperahangolja össze az öregek és fiatalok disszonáns konczertjét mentumban az élet energiája muzsikált. Egy bátor és és ez adja meg egységét az Ujságirók Almanachjának, melyőszinte leány tele torokkal dalolt a kék égről, a piros csóből a magyar Bohémia forrongó és vívódó lelke szól hozzánk:

Erdős Renée.

kokról s a mámoros élet gyönyörű szépségeiről. Most ez a megtörhetetlen temperamentum elfáradt. Magára eszmél.. Megnemesül. A fáradtságában uj gazdagságok, titkok előkelősége lappang, a szavak elhalkultak, de mélyebbek, a sirás csak egy sóha js a kaczagás olyan, mint a lábbadozó betegek.finom mosolygása. Erdős Renée lirája újjászületett az olasz földön. Itália nyugodttá és bölcscsé tesz. Csak az angol turisták és a német Baedecker-utasok vérét forralja fel percznyi mámorra. Csak a filológusokat bolondítja meg. Aki azonban igazán megszereti és örökre ott marad rabul, szelid, ábrándozó és nyugodt lesz s szemét nem a napfény, nem az ég sötétkéksége, nem a muzeumok kincsei kápráztatják, hanem a mult és a földben alvó energia s ebben önmagát tanulja megbecsülni. Ezek a szunnyadó erők arra intenek, hogy nézzünk saját mélységeinkbe. Egy velenczei kilincs mellett, melyen az ötvös talán egész életét koptattá el, semmivé törpülnek a mi kis hangos, . rakonczátlankodó bánataink, s a római templomablak fájó sejtelmeket ébreszt bennünk. Azt keressük, mi van az ég, a csók és az élet mögött. Elbámulunk, magunkba révedünk és dalolunk. Erdős Renée uj dalai is sejtelmektől terhesek. A régi népek, korok és kövek ihlete zendül meg gyengéd strófáiban s az ősi érzések finoman, bizarr érdekességgel simulnak az újszerű keretekbe. A szentséges uj titkokat keresi. Némelyik verse hosszu-hosszu évek fojtott bánatáról, intim mélységéről lebbenti fel a fátyolt. Hallunk egy különös hajnali kóborlásáról s ugy tetszik, hogy ezt a tétova érzést mi is ismerjük és öntudatosan, vagy öntudatlanul már ezerszer átéltük. Másutt az irodalmi rinascenzá hangjai kisértenek, de mégis az ő ezerszeresen átélt élete fájdalmáról beszélnek. .Egy kétezer éves gyöngygyei találkozik s visszaeszmél a múltjára. Alvó kertek bezárt kapui előtt bóclorog. Holdfényes viziókat lát s este, ködben, bozótban sejtelmesen suhanó fehér hattyúk után fut. Stecchettire,- D'Annunzióra gondolunk és Erdős Renéere. Nekem az a legkedvesebb verse, amely leginkább olaszos. A kezekről beszél s mint egy bűvös cheiromantikus, kiolvassa belőle a vágy, az élet és a szerelem minden misztikumát. Szeretem ezt a verset, minthogy-zene van benne, olasz levegő és végtelen, lemondó, prózában soha, ki nem fejezhető fáradtság. Elmúlt. életek szenvedése és öröme. A mindennapi élet titokzatossága..

KÖZGAZDASÁG Heti krónika. (Pénzbőség.

—

A„ Belvárosi Takarékpénztár Jelzáloghitelbank.)

uj elnöke.

—

A'

Négy-öt milliós pénzkészlet mindennapos dolog most nagy pénzintézeteinknél. A tavalyi rettenetes pénzszűke után mostcsaknem felvet a pénz és a bankigazgatók elrebeghetik : »Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne«. Tavaly még mindenféle csábigéretekkel igyekeztek megfogni a betevőket, ma pedig a 4%?os betétekre minden pénzintézet ráfizet, mert hisz külföldi, sőt belföldi pénzt is sokkalta olcsóbban kínálnak. A legszomorúbb azonban a pénzbőség közepette, hogy a bankok a hagy készletek daczára sem vágják fejszéjüket ujabb üzletekbe. A bel- és külföldi helyzet bizonytalansága megakaszt minden vállalkozási kedvet. Az egyetlen örvendetes mozzanat járadékaink erős áremelkedése, ami főleg berlini vásárlásoknak köszönhető. Reméljük, hogy ezután záloglevél-czimleteinkre fog á sor kerülni, hacsak a Balkánon el nem dördül az első puskalövés, mert akkor a koronajáradék emelkedő irányzatának is befütyültek.

A Belvárosi Takarékpénztár közgyűlésén egy gyorsan emelkedő karriér jutott el a csúcspontra : a Székely Ferenczé. A Belvárosi Takarékpénztár és Székely Ferencz már hosszú idők óta azonos fogalmak s csak a czimben jelent változást a Székely Ferencz elnökké választása. Az uj elnök értette a módját, hogy a Belvárosi Takarékpénztárt kerületi nivójából kiemelje és amire talán alig van példa, a kerületi takarékpénztárból nemcsak országos jellegű, hanem záloglevélkibocsátóintézet is lett! amelynek czimleteit legutóbb Hollandiában is sikerült elhélyezni. * Mai viszonyaink közepette fölötte nehéz a Jelzáloghitelbank ' helyzete, amely egyetlen üzletágat, a jelzáloghitelt kultiválhatja csak, amely téren, a viszonyok tudvalevőleg a

124 legmostohábbak. A Jelzáloghitelbank vezetőségének sikerült mégis bölcs előrelátással minden számlán a tavalyihoz hasonlítva lényegesen jobb eredményt elérnie. A részvényeseket pedig a tavalyi 15 frankos osztalék után megvigasztalhatja az idei 20 frankos osztalék. A Jelzáloghitelbank, amely ily szilárdan állja a jelzálogüzletre oly kemény időket, erős alapozottságáról tett az idén is tanúságot, a jövőnek pedig a legszebb várakozással indul neki. Rastignac. A Magyar Agrár- és Járadékbank Részvénytársaság igazgatósága

m e g á l l a p í t o t t a az i n t é z e t 1908. évi mérlegét. A nyereség- és veszteségszámla az 1908. év végével 2,009.614.— k o r o n a tiszta nyereséggel zárul, szemben a múlt. évi 1,995.409.92 korona t i s z t a nyereséggel. Ezen tiszta nyereségből az i g a z g a t ó s á g n a k a közgyűlés elé t e r j e s z t e n d ő j a v a s l a t a szerint kifizetendő osztalék fejében — m i n t a m u l t évben — részvényenk é n t 24 korona, azaz összegben 1,440.000.— korona, a mi a részvénytőke 0 %-os k a m a t o z á s á n a k felel meg. A f e n n i a r a d ó tiszta nyereségből — az l a p s z a b á l y o k 52. §-a é r t e l m é b e n — a t a r t a l é k a l a p n a k alapszabályszeri! m a x i m á l i s 20 %-os d o t á l á s á r a felhasználandó 120.3X3.56 korona és az igazgatóság j u t a l é k á r a (alapszabályok 33. és 52. §s.) 60.150.78 korona. A k ü l ö n t a r t a l é k a l a p h o z u t a l a n d ó t o v á b b á 100.000.— korona, az intézeti tisztviselók és szolgák n y u g d i j a l a p j á n a k j a v a d a l m a z á s á r a f o r d í t a n d ó 30.000.— korona, a fölöslegképp m u t a t k o z ó 319.143.00 korona pedig a j ö v ö iizletévre viendő á t . A k i t ü n t e t e t t nyereségben társasüzletekben való részesedésből származó nyereség elszámolva nincsen. A bank t á r c z á j á b a n levő Magyar Telepítő- és Parczellázó l t a n k részvények, úgyszintén a b a n k k a l szövetségi viszonyban álló vidéki t a k a r é k pénztári részvények v á l t o z a t l a n u l n é v é r t é k b e n v a n n a k a mérlegben felvéve. A k a m a t j ö v e d e l e m a m u l t évivel szemben 79.270.55 koronával, a j u t a l é k o k és különféle nyereségek czimén elért e r e d m é n y 24.830.03 koronával n a g y o b b , a költségek, a d ó k és illetékek pedig 43.945.84 koronával m a g a s a b b összeggel szeropeinck. A b a n k a lefolyt évben 7,233.000 korona u j jelzálogkölcsönt folyósított, ugy hogy a jelzálogkölcsönök álladéka, a visszafizetések levonásával, a z á r s z á m a d á s b a n 04,597.156.49 koronával van k i m u t a t v a . A b a n k a lefolyt évben t o v á b b i 2,914.800.— korona n é v é r t é k ű czimletet b o c s á t o t t ki, u g y hogy a b a n k által kibocsát o t t czimletek n é v é r t é k e az 1908. év végén 122,614.800.— korona összegre e m e l k e d e t t . A b a n k n a k 1908. évi deczember hó 31-én a szóló- és jelzálogkölcsönökről 13.247.— korona s z á m l á j a állott f e n n . A Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság február 4-én t a r t o t t a közgyűlését. Az e l ő t e r j e s z t e t t igazgatósági jelentés elsősorban általánosságban utal a r r a , h o g y az előző évi gazdasági válság a lefolyt üzletévbon még m i n d i g éreztotte h a t á s á t . E n n e k k ö v e t k e z t é b e n , v a l a m i n t a szük t e r m é s f o l y t á n is a hazai közgazdaság csak igen lussan p ó t o l t a az előző év k á r á t . A külföldi és főleg a K e l e t országaival való forgalom t e k i n t e t é ben viszont az év második felébon beállott külpolitikai b o n y o d a l m a k idéztek elő igen kedvezőtlen helyzetet. Ily k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t t e h á t az előbbi években l é t e s í t e t t összeköttetések és szervezetek f e n t a r t á s a m a g á b a n is nehéz f e l a d a t volt, de e m e l l e t t a t á r s a s á g igen n a g y g o n d o t f o r d í t h a t o t t üzleteinek benső fejlesztésére és az ez i r á n y b a n elért eredmények v a l ó b a n kielégítők Is. A t á r s a s á g banküzlete ismét n a g y o b b a r á n y o k a t ö l t ö t t ; a váltóleszámitolási üzlet 135 millió forgalommal Jelentős m é r t é k b e n t ú l h a l a d j a az előzö évi a d a t o k a t , de m i n d a mellett követelés g y a n á n t mégis kisebb összeg volt leirandó ; a t a k a r é k b e t é t k ö n y v e k r e és folyószámlára elhelyezett b e t é t e k i m m á r 18 millió k o r o n á r a e m e l k e d t e k és hasonló a r á n y b a n g y a r a p o d o t t a váltóüzleti forgalom is. A jelontéssel kapcsolatos z á r s z á m a d á s o k szerint a mérleg 2,353.005 korona tiszta nyereséggel zárul. A közgyűlés az igazgatóság előterjesztéseit elfogadva, h a t á r o z a t i l a g k i m o n d t a , hogy a tiszta nyereségből az alapszabályszcrü lovonások u t á n a tavalyihoz hasonló osztalékul részv é n y e n k é n t 36 korona fizettessék ki, a t a r t a l é k a l a p 250.000 korona dotáczióval 7 !4 millió k o r o n á r a emeltessék, a f e n n i a r a d ó 187.822 korona pedig az u j üzletév s z á m l á j á r a vitessék á t .

A Budapesti Takarékpénztár és Országos Zálogkölcsön Részvény-

társaság e hó 9-én t a r t o t t a évi közgyűlését Tolnay L a j o s elnöklésével. Az elnök a formalitások elintézése u t á n meleg s z a v a k b a n e m l é k e z e t t meg az i n t é z e t n e k alupitása óta buzgó t a g j á r ó l , a m i n a p e l h u n y t N e u m a n n Ármin igazgatósági tagról. A közgyűlés e l h a t á r o z t a , hogy az e l h u n y t e m l é k é t j e g y z ő k ö n y v b e n örökíti meg. E z u t á n a közgyűlés elfogadta az igazgatóság i n d í t v á n y á t a 822.295 k o r o n a 05 fillért kitevő tiszta nyereség felosztásáról, m e l y szerint a t a r t a l é k a l a p g y a r a p í t á s á r a 4 % = 31.370 korona 46 fillér h e l y e t t 50.000 korona fordíttassák, miáltal a t a r t a l é k alap 1,610.410 k o r o n á r a emelkedik ; az igazgatóság részére 10 %, vagyis 78.426 korona 15 fillér, az intézeti tisztviselők részére 3 % , vagyis 23.527 korona 85 fillér, t o v á b b á a v á l a s z t m á n y j u t a l m a z á s á r a 10.900 korona és végül a n y u g d í j a l a p g y a r a p í t á s á r a a n y u g d i j s z a b á l y z a t szerinti rendes h o z z á j á r u l á s o k o n kivül a m u l t évi közgyűlés h a t á r o z a t a érteimébon 3000 korona, összesen 164.954 korona f o r d í t a n d ó . Az e z u t á n fönm a r a d ó 657.341 korona 65 fillérből pedig 25.000 d a r a b részvény u t á n e g y e n k é n t 24 korona, vagyis 600.000 korona m i n t osztalék kifizettessék és a f ö n m a r a d ó 57.341 korona 65 fillér az 1909. évi üzleteredményszámlára vezettessék á t . Az osztalékot 10-étöl kezdve fizetik ki. Első Leánykiházasitó Egylet mint szöv. G y e r m e k - é s é l e t b i z t o s í t ó i n t é z e t

(Budapest, VI., Teréz-körut 40—42.) A l a p í t t a t o t t 1863-ban. Folyó év j a n u á r h a v á b a n 1,694.800 K értékű biztosítási a j á n l a t n y ú j t a t o t t be és 1,501.400 korona értékű u j biztosítási kötvény á l l í t t a t o t t ki. Biztosítási összegek fejében f. év j a n u á r h a v á b a n 112,505 K 81 f és az intézet fennállása é t a 13,975.461 K 40 f fizettetett ki. Ezen intézet a gyermek- és életbiztosítás minden nemével foglalkozik a legolcsóbb díjtételek és legelőnyösebb feltételek mellett.

HETI POSTA. Budapest. S. B. Egy okos ember Írásai, aki az eszével ir verseket. De ez nagyon kétes dicséret; szinte súlyosabb, mintha poétáról megrovásképp azt mondjuk, hogy ész nélkül irja a verseit. T o v á b b á : Orvosi témákat érint, ami azt sejtteti, hogy maga is orvos. Viszont konczedálnunk kell, hogy az ön témáit csak nagyon erős poéta tudná költőileg megtormálni. Azért legyen önnek bűnbocsánat. De nincs kizárva, hogy alkalmilag, ha folytatja, rá nem hibáz valamire. Szombathely. Vén leány. Nekünk régieknek is vén, hát még a fiataloknak. Losoncz. II. A legjobb a k a r a t mellett sem tehetjük. M. Gy. Krisztus. Kár, hogy formátlan, ritmustalan. Próbálja meg átirni. Érdemes. Kolozsvár. Valamikor. Világos névaláírást kérünk. K. A >>Milán fiá«-ról szóló mult heti czikkünkbe csakugyan belecsúszott két sajnálatos sajtóhiba. Az egyik a kifejezhet szó helyett röviden azt mondja, hogy kifafzhat, a másik azonban már az Obrenovicsok családi ügyével is foglalkozik, mert azt mondja, hogy a konakban boldogult szerb király koponyacsontjához hozzá voltak nőve az apja lebenyei. Nem kell magyarázni, hogy a czikkiró itt azt a szót irta le, hogy: az agya lebenyei. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. Az Országos Gyermekvédő Liga tombola-játéka iránt oly élénk az érdeklődés, hogy a sorsjegyek javarésze már elkelt. A Liga még ma is kap értékes tárgyakat a sorsjáték czéljaira, és nemsokára remek kiállítást rendez, hogy a nyereménytárgyakat a közönség is megtekinthesse. Látni fogja mindenki, hogy az okvetlenül nyerhető tárgyak jóval túlhaladják a jótékonyczélu olcsó sorsjegyek értékét. M i r e használható a Diana-sósborszcsz m i n t háziszer? M a s s z í r o z á s á l t a l

a megfázástól eredő f á j d a l m a k enyhítésére és csillapítására. A Diana sósborszesszel maszirozzák a derekat, a l á b a k a t , a fejet, a homlokot, aiczot, n y a k a t , u j j a k a t , h á t a t kezet és a testnek többi részét. Kövér nék és urak soványitás szempontjából is csak Diana-sésborszeszt használnak masszírozás állal. E g y eredeti üveg Diana-sósborszesz ára 40 fillér. M i n d e n ü t t kahaptó.

(gMJPO© Ideális háziszer gyomorbántalmak, emésztési zavarok és ezek következményei esetében a „ C A L I F I G " néven ismeretes

KALIFORNIAI FÜGESZÖRP. Ize kellemes, hatása enyhe és mégis biztos. Tisztítja az emésztő szerveket, szabályozza az emésztést, visszahódítván ezáltal az étvágyat s az egészséget. A „Califig" gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt jótékony szolgálatot tesz. Kapható minden gyógyszertárban. Nagy tlveg 3 kor. Kis tiveg 2 kor.

Budapest, 1909. — Nyomatott az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel.