ZALAEGERSZEGI HONVÉDEK A DONNÁL A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története,

ZALAEGERSZEGI HONVÉDEK A DONNÁL A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943

ZALAI GYŰJTEMÉNY 74.

ZALAEGERSZEGI HONVÉDEK A DONNÁL A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának története, 1942-1943

Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltár Zalaegerszeg, 2013

Szerkesztette: MOLNÁR ANDRÁS Nyomdai előkészítés: PINTYŐKE GÁBOR Borítóterv: ZÓKA GYULA A borítón a 17/III. zászlóalj 1943 februárjában visszavonuló egysége látható. A reprodukciókat készítette és a képek nyomdai előkészítését végezte: ZÓKA GYULA

ISSN 0133-5499 ISBN 978-963-7226-74-8

A könyv elkészítését és kiadását a Jövő Polgáraiért Kulturális Alapítvány, Zalaegerszeg MJV Oktatási, Kulturális és Sport Bizottsága, Zalaegerszeg MJV Millecentenáriumi Közalapítványa, és Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg MJV alpolgármestere támogatta.

Kiadja a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltár 8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 3. Tel: 92/510-030, 598-956 Fax: 92/510-029 www.zml.hu E-mail: [email protected] Felelős kiadó: Molnár András

ELŐSZÓ A magyar királyi 2. honvéd hadsereg 9. könnyű hadosztályának zalaegerszegi 17/III. zászlóalja a város ünnepélyes búcsúvételét követően, 1942. május 2-ától vonult el a keleti hadszíntérre. Személyi állományát – a később pótlásként kiküldött két menetszázaddal együtt közel 1500 főt – zömében Zalaegerszeg környéki, észak-nyugat zalai tartalékosokkal töltötték fel. A zalaegerszegi zászlóalj a közel 300 kilométer széles szovjet-német arcvonal Kurszktól keletre húzódó szakaszán május közepétől június végéig a 9. könnyű hadosztály tartalékát képezte. A június 28-án megindított nagyszabású német hadművelet során július 2-áig, Tyim városa bevételéig mindvégig az első vonalban harcolt, és mintegy tíz százalékos veszteséget szenvedett. Július 10-én a 2. hadsereg Don menti arcvonalának legészakibb szakaszán, a Voronyezstől délnyugatra fekvő Gremjacsje falunál foglalta el védőállását, amelyet 1943. január 27-éig megtartott. Folyamvédelmi tevékenysége idején, különösen a „gennyfolt”nak nevezett szovjet hídfő felszámolásáért augusztus 15-19. között folytatott harcai során újabb érzékeny veszteségek érték. A 17/III. zászlóalj 1943. január 27-én, a honvéd alakulatok közül utolsóként, mint a visszavonuló 2. hadsereg utóvédjének utóvédje hagyta el Don menti állásait. Visszavonulása során – a szovjet csapatok fojtogató bekerítéseinek többszöri áttörése, a mostoha időjárási körülmények és ellátási nehézségek közepette – további, rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett. 1943 májusáig – a sebesülten hazakerülteken kívül – a 17/III. zászlóalj személyi állományának nem egészen egyhetede tért csak vissza szülőföldjére. Az események 70. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi zászlóalj elesett, eltűnt vagy hadifogságba került, valamint megsebesült katonáinak emlékére megjelenő könyvünk első tanulmánya – a fennmaradt hadiokmányok, harctéri naplók és levelek, visszaemlékezések, korabeli sajtótudósítások, valamint eredeti frontfelvételek felhasználásával – a 17/III. zászlóalj 1942-1943. évi részletes történetét dolgozza fel. A második részben a zalaegerszegi csapattest történetének egyik legfontosabb forrását, Németh József tizedes harctéri naplóját adjuk közre. A harmadik, egykorú arcképekkel illusztrált rész a zászlóalj Oroszországban harctéri szolgálatot teljesített tisztikarának és ismert tiszthelyetteseinek életrajzát tartalmazza, a negyedik részben pedig a 17/III. zászlóalj elesett, meghalt vagy nyomtalanul eltűnt (hadifogságba került) katonáinak – a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárában őrzött második világháborús veszteség-nyilvántartási dokumentumok és a Zala megyei levéltári források feldolgozása alapján összeállított – minden eddiginél részletesebb adattára található.

5

A könyv elkészítéséhez nyújtott segítségért ezúton is köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik rendelkezésünkre bocsátották hozzátartozóiknak, a 17/III. zászlóalj egykori tisztjeinek és honvédeinek személyes emlékeit, eredeti dokumentumait, fényképeit. Segítségük, hozzájárulásuk nélkül ez a könyv nem készülhetett volna el. Külön köszönet illeti Béres Katalint, a Göcseji Múzeum főmuzeológusát, amiért az általa gyűjtött és lejegyzett visszaemlékezéseket átengedte feldolgozásra. Ugyancsak feldolgozhattuk a Bekő Tamás zalaegerszegi segédlevéltáros által gyűjtött tábori postai levelezőlapokat és leveleket is, amit ezúton is megköszönünk. A könyv kiadásának anyagi támogatásáért a Jövő Polgáraiért Kulturális Alapítványnak, illetve elnökének, Szalai Annamáriának, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Oktatási, Kulturális és Sport Bizottságának, a zalaegerszegi Millecentenáriumi Közalapítványnak, valamint Balaicz Zoltánnak, Zalaegerszeg város alpolgármesterének tartozunk köszönettel! Zalaegerszeg, 2013. április A szerzők

6

MOLNÁR ANDRÁS:

A 17/III. ZÁSZLÓALJ A DONNÁL, 1942-1943 Honvéd zászlóalj Zalaegerszegen, 1932-1941 Miután az első világháborút követően az északkeleti hadszíntéren nagy veszteségeket szenvedett, jelentős mértékben elvérzett m. kir. zalaegerszegi 6. honvéd huszárezredet feloszlatták,1 az 1920-as években nem állomásozott honvéd alakulat Zala vármegye székhelyén, Zalaegerszegen. A város nyugati részén, az egykori Ola község területén, a Körmendre vezető út mentén álló, a település tulajdonában lévő, volt honvéd huszárlaktanya évekig üresen állt. 1927-ben csendőriskolát, ahhoz tartozó szolgálati lakásokat, valamint városi szükséglakásokat alakítottak ki benne.2 A honvéd helyőrségek decentralizációját, az egyes zászlóaljak kisebb városokba, önálló alakulatokként történő kihelyezését tervező Gömbös Gyula honvédelmi miniszter (1932 októberétől miniszterelnök) haderő-fejlesztési reformelképzelései az 1930-as évek elején találkoztak Zalaegerszeg önkormányzati vezetőinek városfejlesztési törekvéseivel.3 1930 áprilisában – Gömbös Gyula kezdeményezésére, a vármegyei főispán, Gyömörey György közvetítésével – tárgyalás indult Zalaegerszeg város és a Honvédelmi Minisztérium között „a Zalaegerszegen letelepítendő helyőrség dolgában”.4 1930. június 2-án egy, a város környékén zajló hadgyakorlat megtekintése céljából Zalaegerszegre érkezett a honvédelmi miniszter. Gömbös Gyula ekkor személyesen tájékozódott a helyőrség letelepítésének helyi feltételeiről, és kijelentette, „szükségesnek tartja, hogy a városnak katonasága legyen”.5 A honvédelmi miniszter a hónap végén hivatalosan is értesítette a várost, hogy szándékában áll Zalaegerszegen újból helyőrségi állomást létesíteni. Felkérte a polgármestert, gondoskod1 Lugosi József – Kiss Gábor: Volt egyszer egy huszárezred. A m. kir. zalaegerszegi 6. honvéd huszárezred története. Budapest – Zalaegerszeg, 2009. 167 p. A kutatás során nyújtott baráti segítségért, a rendelkezésre bocsátott iratmásolatokért és adatokért, valamint a kézirat szakmai átnézéséért ezúton is köszönetet mondok dr. Szabó Péter hadtörténésznek! 2 Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltár (MNL ZML) Zala vármegye főispánjának iratai. Főispáni bizalmas iratok (a továbbiakban: Főisp. biz. ir.) 58/1930. Czobor Mátyás polgármester beadványa a főispánhoz. Zalaegerszeg, 1930. április 8. 3 Zalamegyei Ujság 1932. augusztus 12. (182. sz.) 1. p. „A helyőrségek decentralizációja”. 4 MNL ZML Főisp. biz. ir. 58/1930. (Gyömörey György főispán levele Gömbös Gyula honvédelmi miniszterhez. Zalaegerszeg, 1930. április 7.; Gömbös Gyula levele Gyömörey Györgyhöz. Budapest, 1930. május 2.) 5 Zalamegyei Ujság 1930. június 2. (124. sz.) 1. p.

7

jon róla, hogy az előreláthatólag egy zászlóaljnyi gyalogság állandó elhelyezéséhez szükséges létesítmények mielőbb rendelkezésre álljanak.6 Az egykori honvéd huszár laktanya kincstári tulajdonba vételéről, és az új honvéd helyőrség abban történő elhelyezéséről folytatott tárgyalások két éven belül eredményre vezettek. A laktanyát 1931-ben megvásárolta és november elején birtokba is vette a honvéd kincstár,7 majd hozzáláttak a meglévő épületek felújításához, illetve bővítéséhez. A honvédelmi miniszter 1932 áprilisában kilátásba helyezte, hogy Zalaegerszeg még az ősz folyamán fél zászlóalj (két század) számára helyőrséget nyer, amennyiben a város haladéktalanul gondoskodik a laktanya területének bővítéséről, valamit a lőtér és gyakorlótér céljára alkalmas területek megszerzéséről.8 Miután a város e kérésnek eleget tett, a honvéd kincstár pedig felújíttatta a régebbi laktanyaépületeket, 1932. szeptember 25-én a fél zászlóalj Kuthey Zoltán őrnagy vezette törzse, október 3-án pedig a legénység is Zalaegerszegre érkezett.9 Az alakulatot a m. kir. szombathelyi 3. honvéd vegyesdandárhoz tartozó 5. honvéd gyalogezred Körmenden állomásozó zászlóaljától helyezték át a zalai megyeszékhelyre.10 Ugyanebben az évben, 1932-ben vezették be az általános védkötelezettséget, melynek értelmében a honvédelmi szolgálatra kötelezett férfiak meghatározott korosztályainak évente októberben kellett bevonulniuk 18 hónap katonai szolgálatra. 1933-tól kezdetét vette a tartalékosok továbbképzése, majd a korábban be nem hívott, idősebb korosztályok rövid kiképzése is.11 Az ilyen módon évente újoncokkal kiegészülő zalaegerszegi alakulat 1933-ban már önálló zászlóaljként, mint a m. kir. „Mátyás király” 5. honvéd gyalogezred I. zászlóalja tagozódott be a szombathelyi 3. vegyesdandárba.12 Az 1935-ben életbe léptetett hadrendszervezési változások következtében a zalaegerszegi zászlóaljat is átszervezték. A szombathelyi 3. vegyesdandár kötelé6 MNL ZML Zalaegerszeg város polgármesterének iratai. Kiemelt tárgyi csomók 135. doboz. Laktanya. (A továbbiakban: Zeg. polgm. ir. 135. d.) A honvédelmi miniszter leirata Zalaegerszeg város polgármesteréhez. Budapest, 1930. június 30. 7 NML ZML Zeg. polgm. ir. 135. d. M. kir. szombathelyi 3. honvéd vegyesdandár parancsnokság átirata Zalaegerszeg város polgármesteréhez. Szombathely, 1931. november 4. 8 NML ZML Zeg. polgm. ir. 135. d. A honvédelmi miniszter leirata Zalaegerszeg város polgármesteréhez. Budapest, 1932. április 13. 9 Zalamegyei Ujság 1932. szeptember 24. (217. sz.) 3. p. 10 Bencze László: Körmend a hadtörténelemben 1850-1945. In: Veszprémi László – Kelenik József – Hermann Róbert – Bencze László: Körmend a hadtörténelemben. (Körmendi füzetek.) Körmend, 1992. 281. p. 11 Dombrády Lóránd: A hadsereg szervezése és szerepe a második világháború kitöréséig. In: Dombrády Lóránd – Tóth Sándor: A magyar királyi honvédség 1919-1945. Bp., 1987. (a továbbiakban: Dombrády Lóránd 1987.) 98-99. p. 12 NML ZML Zeg. polgm. ir. Kiemelt tárgyi csomók 134. doboz. Katonai gyakorlótér. Az 5/I. zászlóalj parancsnokságának átirata Zalaegerszeg város polgármesteréhez. Zalaegerszeg, 1934. október 7.

8

1. Az 5/I. zászlóalj géppuskásai a zalaegerszegi laktanya udvarán, 1934 októberében

kében maradt ugyan, de kivált az 5. honvéd gyalogezredből, és a nagykanizsai székhelyű „3. határőrkerület parancsnokhelyettes” fedőnevű harmadik, rejtett gyalogezredének III. osztálya lett. Három évvel később, 1939. január 23-ától – az immáron nyílt haderőfejlesztés kezdetekor – újabb hadrendi számot kapott: a 17. honvéd gyalogezred III. zászlóaljaként sorolták be a Nagykanizsán megalakított 9. önálló gyalogdandárba. A zalaegerszegi zászlóalj megnevezése, illetve száma változatlan maradt 1943 nyaráig, a nagykanizsai seregtest elnevezése azonban 1942. február 12-én – átnevezés következtében – 9. önálló gyalogdandárról 9. könnyű hadosztályra módosult.13 A zalaegerszegi honvéd zászlóalj 1937 és 1941 közötti történetének egyik legfontosabb forrása Péchy György főhadnagy (1940 szeptemberéig hadnagy) visszaemlékezése. Péchy, aki mint Ludovika Akadémiát végzett pályakezdő hadnagy, 1937 őszén lett a 3/III. határőrosztály 9. puskásszázadának szakaszparancsno13 Szabó Péter: A zalai honvéd alakulatok a második világháborúban, és az azt megelőző években (1938-1945). In: Hadtörténelmi tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 36/I.) (Szerk. Molnár András) Zalaegerszeg, 1995. (a továbbiakban: Szabó Péter 1995.) 292. p.; Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Központi Irattár. Závodszky István százados 78205. sz. tiszti okmánygyűjtő. (A továbbiakban: HIM KI Závodszky István 78205. sz. ti. ogy.) Závodszky 1933 januárjától teljesített szolgálatot a zalaegerszegi zászlóaljnál.

9

ka, mostoha kiképzési körülményeket talált Zalaegerszegen. „A zászlóalj gyakorlótér szempontjából igen nehéz körülmények között volt. Komoly gyakorlótér nem állt rendelkezésre. A Kiserdő volt az egyetlen hely, ahol földmunkát – lövészgödör, lövészteknő kiásást – lehetett gyakorolni. Ez a gyakorlótér is nagyon kicsi volt, de ebben is volt egy homokbánya, amely elég nagy területet foglalt le. Másik gyakorlótér volt az úgynevezett Rabkert és a vasúti pálya közötti kb. 80 m széles és 300 m hosszú terület. Hasonlóan kicsi volt a pózvai gyakorlótér is. Ezeken jóformán csak egyes csatárkiképzést lehetett végrehajtani. Már egy rajgyakorlat végrehajtása is nehézségekbe ütközött. A lőkiképzéshez rendelkezésre álló, úgynevezett »elemi lőtér« – bár csak két lőállással rendelkezett – jól megfelelt. A harcszerű lövészetre (időnként) [használt] bozsoki lőtér sok kívánnivalót hagyott maga után. Ez egy erdős-szőlős domb és erdő közötti, kb. 150-180 m széles és kb. 400 m hosszú völgy volt, ahol – kényszerűségből – még szakasz kötelékben is hajtottunk végre éles lőgyakorlatot.”14 A kiképzés hatékonyságát Zalaegerszegen is tovább nehezítette a gyakorló lőszer és más kiképzési segédeszközök (pl. kézigránátok és puffancsok) – valamenynyi honvéd alakulatnál tapasztalt – hiánya. „... ezek pótlására különböző kiképzési segédeszközt kellett alkalmazni, kezdve a géppuskák, golyószórók tüzét helyettesítő kereplőktől, a különböző színű lőirány mutatóktól, a különböző színű zászlókig, melyek lengetésének más és más volt a jelentése, a kiképző leleményességétől függően. Nem is beszélve a két kerékpárra szerelt, falécekből ácsolt, papírmaséval burkolt harckocsi-utánzatokról.”15 Péchy György főhadnagy emlékei szerint a rajkiképzés során tapasztalt gondok és bajok tovább sokasodtak a szakasz- és századkötelékben Zalaegerszeg környékén végrehajtott gyakorlatok alkalmával. „Ha az előnyomulás útjába egy búza- vagy kukoricatábla került, akkor a puskát tusával felfelé a vállra helyezve, egyesével a meglévő csapáson kellett a táblát megkerülni. A vetés túlsó oldalán az alakzat újbóli felvétele után lehetett a gyakorlatot folytatni, mert nem lehetett mezei kárt okozni a kultúrában. Elképzelhető, hogy a kiképzők minden erőlködése ellenére milyen értéke volt az ilyen kiképzésnek. Ezen némileg enyhített, hogy a zászlóaljat kihelyezték a III. hadtest harcszerű lőterére, Ódörögd pusztára. Ez a terület Várpalotához, Hajmáskérhez hasonló, nagy kiterjedésű, karsztos jellegű lőtér volt, amely módot adott szakasz- és századkötelékben végrehajtott gyakorlatokra, és ilyen kötelékekben harcszerű lőgyakorlatok végrehajtására is.”16 A zalaegerszegi alakulatnál 1937-1938 körül folytatott kiképzésről, illetve a laktanyai élet mindennapi rendjéről az alábbiakat jegyezte fel Péchy György főhadnagy: „Maga a kiképzés két részre volt osztható. Délelőtt 8-[tól] 12 óráig – az újonckiképzés után – kivonulás, harckiképzés, esetleg lőgyakorlat. Ezeken minden beosztott tiszt is részt vett, és vezette egységének kiképzését. Délután főleg alaki, zártrendi kiképzés volt, 14 Hadtörténelmi Levéltár. Tanulmánygyűjtemény 3184. Péchy György: Csapattiszt voltam a magyar királyi honvédségben. Gépelt kézirat. [Budapest, 1987.] (a továbbiakban: HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése) 13-14. p. Idézi: Szabó Péter 1995. 295. p. 15 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 14. p. Idézi: Szabó Péter 1995. 295. p. 16 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 14-15. p. Vö. Szabó Péter 1995. 295. p.

10

2. A 17/III. zászlóalj géppuskás századának menetgyakorlata Zalaegerszeg környékén, 1941 tavaszán. Lovon a századparancsnok, Czenthe István százados

továbbá előkészítő lőgyakorlat, [...] fegyverismeret, puska, golyószóró szétszedése és összerakása, stb. Esetenként kispuskalövészet az udvaron lévő házi lőtéren. Ezeket a délutáni foglalkozásokat mindig csak a napos-tisztek vezették. Nagyon rossz időben terepasztal foglalkozást tartottunk, melyen egyszerű gyakorlatokat – terepkutatók mozgása, a raj mozgása különböző terepen, stb. – tartottunk.”17 A zalaegerszegi csapattestnél 1937 októberében kezdődött meg az úgynevezett „póttartalékosok”, a trianoni békeszerződés tiltó rendelkezése miatt 1920 óta kiképzetlenül maradt korosztályok három hónapos, gyorsított kiképzése. „Ez alkalommal láthattam – írja visszaemlékezésében Péchy György főhadnagy –, hogy ezek a 36-38 éves emberek eltörődöttek, mennyire kizsigerelte őket a nehéz földműves munka. A gyalogsághoz beosztottak 90 százaléka nincstelen parasztok köréből került ki. Elég sok volt közöttük a szellemileg elmaradott is. Ehhez járult – véleményem szerint – a Zala megyében honos »noha« bornak már kiskorban elkezdett ivása. Szakaszomban volt egy ilyen, aki képtelen volt egy egyszerű, tőmondatban adott parancsot megismételni. Az ilyenek minden erőlködés és külön foglalkozás mellett is csak a legelemibb katonai ismereteket tudták a 3 hónap alatt elsajátítani.”18 17 18

HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 15. p. HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 15. p.

11

A 3/III. határőrosztály, illetve a 17/III. zászlóalj tényleges szolgálatot teljesítő honvédei és mozgósított tartalékosai – a 9. önálló gyalogdandár kötelékében – történelmi események részesei lettek a trianoni békediktátum által elcsatolt területek 1938 őszétől 1941 tavaszáig tartó részleges visszaszerzésének időszakában. A zalaegerszegi csapattest első jelentősebb mozgósítására 1938 őszén került sor. Ekkor Magyarország Csehszlovákiával szembeni területi igényeinek alátámasztása, illetve a magyarlakta területek visszaszerzése érdekében – a határ menti seregtestek mellett – mozgósították a dunántúli honvéd alakulatokat is. Szeptember közepén félbeszakadt a Nagykanizsa környékén kezdett, kiképzést lezáró nagy őszi hadgyakorlat, a zalaegerszegi zászlóaljat visszarendelték helyőrségébe, és további tartalékosok behívásával „ikresítették”. A vitéz Oltay Jenő alezredes vezette zalaegerszegi alakulat a mozgósítás, illetve a kettéosztódás során a 17/III. honvéd zászlóalj, míg a belőle kivált, zömében tartalékosokkal feltöltött alakulat a 38/III. honvéd zászlóalj elnevezést vette fel. A zalaegerszegi alakulatok szállításához szükséges „országos járműveket”, azaz lovas kocsikat ekkor a környékbeli falvakból vonultatták be – hajtóikkal együtt – katonai szolgálatra. A 17/III. zászlóalj alig néhány napot töltött a mozgósítási körletben, amikor rövid kiképzés után azonnal berakodási parancsot kapott. Az alakulatot minden búcsúztatás és ünneplés nélkül bevagonírozták, és vasúton – Székesfehérváron át – Komáromba szállították. A 38/III. zászlóaljat valamivel később indították útnak, így annak honvédei Zalaegerszegen (a vármegyeház előtti téren) ünnepélyes búcsúztatásban részesültek. A határt azonban végül egyik zalaegerszegi csapattest sem lépte át. Az 1938. november 2-án kihirdetett első bécsi döntés értelmében fegyveres beavatkozás nélkül visszatért felvidéki területek megszállásában a 9. önálló gyalogdandár alakulatai nem vettek részt, ezért a két, már úton lévő zalaegerszegi honvéd zászlóaljat is békehelyőrségébe rendelték vissza.19 Alig néhány hónap elteltével, a csehszlovák állam szétesését követően, 1939. március 13-án, a honvédség Kárpátalja területének birtokba vételét célzó hadműveletéhez ismét mozgósították a 9. önálló gyalogdandár zalai alakulatait. Meg sem várva valamennyi tartalékos beérkezését, az egységek megalakítását és öszszerázódását, a 17/III. zászlóaljat és a 38/III. zászlóaljat is azonnal bevagonírozták és útnak indították Kárpátaljára. Március 18-án Tiszaújlakon rakodtak ki, majd Mátyfalván szállásoltak be, és a létszám feltöltésére utánuk küldött tartalékosok ott érték utol őket. Időközben, március 15. és 18. között a magyar honvédség úgynevezett Kárpát Csoportja – melyhez azután a zalai gyalogdandár is csat19 Péchy György fényképalbuma, 1938-1944. „1938 Felvidék” 1-2. p. Képmagyarázatok. (Ifjabb Péchy György tulajdonában, Budapesten.); HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 14-15. p.; Zalamegyei Ujság 1938. szeptember 16. (208. sz.) 2. p.; Horváth Ferenc őrmester visszaemlékezése hangszalagon I. Béres Katalin felvétele, 1990. Béres Katalin birtokában, Zalaegerszegen. (A továbbiakban: Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.); Szabó Péter 1995. 292. p.

12

3. A Kárpátaljáról hazatért honvédek ünnepélyes fogadása Zalaegerszegen, 1939. április 12-én

lakozott – elfoglalta Kárpátalja kijelölt részeit, és kijutott egészen a lengyel határig. A két zalaegerszegi alakulatot március 22. előtt vasúton Kisbereznára, illetve Nagybereznára szállították. Utóbbi településen már kirakodás közben szlovák légitámadás érte a 38/III. zászlóaljat. A Kárpát Csoport március 23-ára újabb feladatot kapott: átlépve Szlovákia keleti határát, nyugat felé előrenyomulva, egy 15-20 km széles védősávot kellett elfoglalnia az Ung folyó völgyében, Ungvártól az Uzsoki hágóig futó vasútvonal biztosítása érdekében. Az előrenyomulást már március 24-én leállították, mivel az addig elfoglalt területsáv elegendő volt a vasút biztosítására. A magyar csapatok két nap alatt mintegy 60 km hosszú és 20 km széles szlovák területet vettek birtokba, melyet azután Kárpátaljához csatoltak. Március 23-án a magyar csapatok északi szárnyán – Kiskolon elfoglalása céljából – előrenyomuló 9. önálló gyalogdandár kötelékében a zalaegerszegi honvéd zászlóaljak is átlépték a szlovák határt, és részesei lettek újabb elcsatolt magyarlakta terület részleges visszaszerzésének. Ezen a napon, valamint március 24-én Ugar és Kiskolon térségében – a többi zalai alakulathoz hasonlóan – ezen csapattestek is többször tűzharcba keveredtek kisebb szlovák gyalogos egységekkel, és szlovák repülőgépek is támadást intéztek ellenük. Március 25-én a 17/III. zászlóaljat leváltották, és dandár tartalékként Tibaváraljára rendelték. Március 27-én Kiskolonnál, egy szlovák aknavetőtűz során, gránátszilánk okozta sérülés követ-

13

keztében esett el a 17/III. zászlóaljnál szolgálatot teljesítő Vitai Dávid honvéd, akit katonai tiszteletadással temettek el Ugaron. A zalaegerszegi zászlóaljakat április 8-a körül tehergépkocsikkal Nagybereznára vitték. Miután ott berakodtak, vasúton szállították vissza azokat Zalaegerszegre. A békehelyőrségébe hazatért 17/III. zászlóaljat április 12-én ünnepélyes fogadtatásban részesítették a zalai megyeszékhelyen.20 Amikor 1940 májusának végétől Erdély visszaszerzése érdekében mozgósították a magyar honvédséget, a 17/III. zászlóalj ismételten felállította ikerzászlóalját, mely attól kezdve a 47/III. honvéd zászlóalj elnevezést viselte. Július 13-ára a teljes magyar haderő felvonult a román határ közeli területekre. A zalaegerszegi zászlóaljakat is magában foglaló nagykanizsai 9. önálló gyalogdandár a 2. hadsereg III. hadtestének kötelékébe tartozott. A 2. hadsereg a főerőktől délre, a magyar haderő jobbszárnyán vonult fel a román határra. Eredeti feladata az volt, hogy biztosítsa a Fehér-Köröstől délre húzódó határszakaszt, egyidejűleg pedig indítson támadást a Sebes-Köröstől délre, és a román Carol-vonal erődjeinek megkerülésével foglalja el Nagyváradot. Harcra végül mégsem került sor, mert Magyarország Romániával szembeni területi követeléseit német nyomásra, diplomáciai úton sikerült – jelentős részben – kielégíteni. Augusztus 30-án Bécsben megszületett a Németország és Olaszország külügyminiszterei által vezetett döntőbíróság ítélete: az úgynevezett „második bécsi döntés” értelmében az 1920-ban elcsatolt erdélyi területek mintegy egyharmada, Észak-Erdély Nagyváraddal, Kolozsvárral és a Székelyfölddel ismét Magyarországé lett. A honvédség alakulatai e megállapodás értelmében szeptember 5. és 13. között, előre meghatározott ütemben vehették birtokba a román királyi haderő által kiürítendő területeket. A visszakapott erdélyi területek katonai megszállása során a 2. hadsereg III. hadteste – mely a 9. önálló gyalogdandár kötelékében a zalaegerszegi zászlóaljakat is magában foglalta – azt a feladatot kapta, hogy a Sebes-Körös völgyében előrenyomulva vegye birtokba Nagyváradot és Kolozsvárt.21 Péchy György, aki hadnagyként, a 17/III. zászlóalj segédtiszti beosztásában vett részt az erdélyi bevonuláson, így emlékezett a zalaegerszegi előkészületekre: 20 Péchy György fényképalbuma, 1938-1944. „1939 Kárpátalja” 1-5. p. Képmagyarázatok.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 18-23. p.; Zalamegyei Ujság 1939. április 12. (82. sz.) 2. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.; Dombrády Lóránd 1987. 135. p.; Szabó Péter 1995. 295296. p.; Janek István: A szlovák-magyar „kis háború” története és eseményei 1939 márciusában. In: http://www.publikon.hu/application/essay/107_1.pdf. (Letöltve: 2013. február 8.) Vitai Dávid haláláról: http://www.hadisir.hu/?bejegyzesek=adatlap&id=256430121604353928&p*=5&*=0. (Letöltve: 2013. február 8.) 21 Dombrády Lóránd 1987. 152-163. p.; Illésfalvi Péter – Szabó Péter – Számvéber Norbert: Erdély a hadak útján 1940-1944. Nagykovácsi, Puedlo Könyvkiadó, 2005. (a továbbiakban: Illésfalvi Péter – Szabó Péter – Számvéber Norbert 2005.) 5-24. p.; Illésfalvi Péter – Szabó Péter: Erdélyi bevonulás, 1940. Barót, Tortoma Könyvkiadó, 2010. (a továbbiakban: Illésfalvi Péter – Szabó Péter 2010.) 5-44. p.; Szabó Péter 1995. 297-298. p.

14

„A kiserdei gyakorlótéren földből felépítettek egy román kiserődöt. Ennek leküzdési mikéntje egyik tárgya lett a kiképzésnek. Nyár elején kihelyezték a zászlóaljunkat a III. hadtest lőterére, Újdörögd pusztára, zalahalápi elhelyezéssel. A kihelyezés alatt Breuer Pál őrnagy, az ezred nehézfegyver század parancsnoka lett megbízva a zászlóaljparancsnoksággal. Itt is fel volt állítva egy román kiserőd az előtte lévő többsoros drótakadállyal. Utász lángszórós rohamjárőrökkel közös gyakorlatokat hajtottunk végre erre a kiserődre. A kihelyezésről való bevonulás után pár nappal egy többnapos gyakorlatunk volt a nagykanizsai zászlóaljakkal. Alighogy visszaértünk Zalaegerszegre, ismét jött a mozgósítás. Újból ikreződtünk a régi felállás szerint, azzal a különbséggel, hogy most [a] jutasi altisztképző iskolától kaptunk egy hivatásos századost, s így minden századparancsnok hivatásos tiszt lett. A mozgósítás befejezése után elszállították a zászlóaljat Budapest – Szolnok – Püspökladány – Derecske menetvonalon. Itt, Derecskén rakodtunk ki, s a zászlóalj a kijelölt körletébe, Tépére menetelt s szállásolt el.”22 A 17/III. zászlóalj századai július közepétől Tépén, az elhelyezési körletükben folytatták a kiképzést. A III. hadtest parancsnoksága a légi felderítés adatai alapján Hajdúbagos mellett felépíttette a 9. önálló gyalogdandárral szembeni román erődrendszer mását, vizesárkokkal, drótakadályokkal. A zalaegerszegi zászlóaljak is többször gyakorolták itt az árkokon való átkelést és a román kiserődök leküzdését, majd éleslövészetet tartottak e terepen.23 Pais János tartalékos hadnagy, a 47/III. zászlóalj rohamosztag parancsnoka így emlékezett e gyakorlatokra: „A kiserőd előtt vizesárok volt, melyen a rohambürü [gyalogos fahíd] segítségével kellett volna – ellenséges tűzben – átkelnünk. A gyakorlótéren széles (5 m) és elég mély árkot ástunk, mely felett órák szám gyakoroltuk a rohambürü átdobálását egy külön szerkezet segítségével. A rohambürü a géppuskát vivő katona alatt erős lengő mozgásban volt; szóval még békés gyakorlat közben is kellett hozzá egy kis bátorság s ügyesség, hogy az ember le ne essen géppuskával kezében az árokba. Mi komolyan készültünk lélekben is a kiserődök megrohamozására, de a valóságban nagyon siralmasan nézett ki ez a felkészülés. Ugyanis papíron a rohamosztag fel volt szerelve géppisztollyal, benzingránáttal és lángszóróval is. Kérdeztem, mikor kapjuk meg ezeket a komoly fegyvereket? Válaszképpen közölték, hogy majd a bevetés előtt. [...] Mint rohamosztag parancsnok, gyakorlat közben kiadtam a parancsot: »géppisztolyos előre«, mire a baka egy darab bottal a kezében előreszökellt; a »benzingránátos előre« parancsra egy másik baka ugrott fel egy bottal, majd a »lángszórós előre« parancsra egy harmadik ugrott fel, ugyancsak egy bottal. Mindezen hatásos bot-fegyverek mellett kézigránátdobással töltöttük el a gyakorlati idő nagy részét. [...] 1940. augusztus végének egyik napján Hosszúpályiban volt egy »éles« támadási gyakorlat, amikor a tüzérség is élessel lőtte a gyeptéglából készített, a trianoni határon lévő román kiserőd utánzatokat. Mi, a gyalogság tüzérségi támogatás mellett szintén »éles« támadást hajtottunk végre a kiserődök ellen. Mint parancsnok, legelöl szökelltem a tüzérHL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 24. p. Vö. Szabó Péter 1995. 297. p. HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 24. p.; Szabó Péter 1995. 297. p.; Illésfalvi Péter – Szabó Péter – Számvéber Norbert 2005. 11. p.; Illésfalvi Péter – Szabó Péter 2010. 45. p. 22 23

15

ségi lövedékek becsapódása után a cél felé. Rohamtávolságra érve felmutattam a kézigránátot, mire a legénység – az utolsó lövések után – velem egy időben eldobta kézigránátját a kiserődökre, illetve azok felé.”24 A gyakorlatok végeztével a zalaegerszegi alakulatok is várták a támadási parancsot, ehelyett azonban átcsoportosították őket. A román légifelderítés miatt éjjelente hajtották végre a meneteket. Nappal senki sem hagyhatta el a szálláskörletét, a járműveket fészerek alá állították, a honvédek pedig lombok alá rejtőztek. A 17/III. zászlóaljat augusztus utolsó napjaiban Vésztőn szállásolták el.25 A 9. önálló gyalogdandár zalai alakulatai, köztük a zalaegerszegi zászlóaljak a második bécsi döntést követően 1940. szeptember 7-én Körösnagyharsánynál, a Körös gátján vezető úton lépték át a trianoni határt, hogy birtokba vegyék a Magyarországnak békés úton átengedett észak-erdélyi területeket. A 17/III. zászlóalj Dittrich Géza őrnagy, a 47/III. zászlóalj pedig Breuer Pál őrnagy parancsnoksága alatt vett részt a visszatért területek birtokbavételében. „A lakosság virágokkal szórta fel előttünk az utat. Mindenfelé nagy volt az öröm – emlékezett a 17/III. zászlóalj erdélyi bevonulására Péchy György főhadnagy. – Az első célunk Nagyvárad volt. Kora délutáni órákban érkeztünk meg, s így alkalmunk volt – az elszállásolás után – körülnéznünk. A legénység a volt hadapródiskolában lett elszállásolva. Nem győzték takarítani az elhagyott körleteket. A románok mindent, amit csak tudtak, vittek magukkal, csak piszkot és szennyet hagytak maguk után. [...] Azért, hogy a kijelölt szakaszhatárt meghatározott időre elérhessük, ezért ezredünket egy alkalommal 15-20 km-en át vasúton szállították. Emlékezetem szerint Segesden rakodtunk be egy hirtelenjében összeállított szerelvénybe. Egy más alkalommal, hogy az út egy nagy, több km-es kanyarját levágjuk, az ezred átgázolt a Sebes-Körösön. A gázoláshoz a legénység derékig levetkőzött, hogy a bakancs, a nadrág és alsónadrág száraz maradjon. A vonatrészek az országúton folytatták a menetüket. Amerre Kolozsvár felé meneteltünk, mindenütt virággal és nagy szeretettel fogadtak bennünket. Nagyon megható volt a felszabadult magyarság öröme. Az úttól távolabbi községekből is zászlóval, népviseletben jöttek, hogy lássanak és köszöntsenek bennünket.”26 A 9. önálló gyalogdandár zalai alakulatai szeptember 11-én érkeztek meg előrenyomulásuk utolsó állomására, Kolozsvárra. A délután beérkező zalaegerszegi zászlóaljakat felhőszakadás fogadta, a helybeliek azonban így is ünneplésben részesítették azokat. „...olyan sűrűn szakadt az eső, mikor a főtérre értünk, hogy az előttem menő katonát alig láttam, s mikor vertük a díszmenetet egy tábornok előtt, minden lépésünkre szinte dézsányi víz freccsent szét” – emlékezett a 47/III. zászlóalj kolozs24 Dr. Pais János: Életem története. Gépelt kézirat. [Nagykanizsa, 1999.] (Fia, Pais János birtokában, Nagykanizsán. A továbbiakban: Pais János: Életem története.) 59-60. p. 25 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 24. p.; Szabó Péter 1995. 297. p.; Illésfalvi Péter – Szabó Péter – Számvéber Norbert 2005. 11. p.; Illésfalvi Péter – Szabó Péter 2010. 45. p. 26 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 26. p. Részletét közli: Illésfalvi Péter – Szabó Péter – Számvéber Norbert 2005. 19. p. Vö. Szabó Péter 1995. 298. p.

16

4. A 47/III. zászlóalj felvonulása a kolozsvári díszszemlén, 1940. szeptember 15-én

vári bevonulására Pais János tartalékos hadnagy.27 A legénységet laktanyaépületekben, a tiszteket magánházaknál szállásolták el. A következő napok – a szokásos kivonulás és kiképzés mellett – a kormányzó fogadására való felkészüléssel teltek. Szeptember 15-én Horthy Miklós kormányzó részvételével nagyszabású ünnepséget, illetve díszszemlét tartottak Kolozsvárott. A magyar honvédség legmodernebb fegyvereit is felvonultató katonai parádét a 17. és a 47. gyalogezred alakulatai nyitották. A 17/III. zászlóalj honvédei elsők között vonultak el díszmenetben a kormányzói tribün előtt. A zalaegerszegi alakulatok ezután alig tíz napot töltöttek Kolozsvárott. A 17/III. zászlóalj már szeptember 26-án berakodott, majd két napig tartó vasúti szállítással tért vissza Zalaegerszegre. A zalai megyeszékhelyre szeptember 28-án este érkező alakulatot – a zuhogó eső ellenére – ünnepélyesen fogadták a megye és a város vezetői. Ünneplésben részesült a 47/III. zászlóalj is, melynek szerelvénye október 1-jén éjszaka futott be Zalaegerszegre.28

Pais János: Életem története 61. p. Péchy György fényképalbuma, 1938-1944. „1940 Erdély” 14-20. p. Képmagyarázatok.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 27. p.; Zalamegyei Ujság 1940. szeptember 17. (212. sz.) 1-2. p., 27 28

17

1941 áprilisában a trianoni békeszerződés következtében Zala vármegyétől elszakított muraközi és muravidéki területek visszafoglalásában, illetve megszállásában vettek részt a 9. önálló gyalogdandár alakulatai. Ekkor ugyan nem mozgósították a zalai seregtestet, ám április elején – Jugoszlávia német megszállásának támogatása érdekében – a 17. honvéd gyalogezred és a 9. tüzérosztály tényleges szolgálatot teljesítő állományának is fel kellett vonulnia a jugoszláv határra, hogy kivédjék az esetleges jugoszláv ellencsapást. Ezekben a napokban a 17/III. zászlóalj is felvonult az országhatár védelmére, harcra azonban nem került sor. A 17. gyalogezred egyes alakulatai – követve az április 6-án Jugoszláviába nyomult német csapatokat – április 16-án vonultak be az 1920 előtt Zala vármegyéhez tartozó Muraközbe és Muravidékre. A 17/III. zászlóalj pontos szerepét nem ismerjük, valószínű azonban, hogy a zalaegerszegi alakulat volt az Alsólendvára április 16án Pince község irányából bevonuló honvédcsapat. (A 17/III. zászlóalj őrmestere, Horváth Ferenc emlékei szerint alakulatának honvédei a délvidéki bevonulás idején Alsólendváig mentek el, és ott megálltak.)29 A Szovjetunió ellen 1941. június 21-én indított német hadjáratban kezdetben még nem vettek részt a honvédség alakulatai, ennélfogva a zalai csapattestek sem. A Kassát ért június 26-ai, nem provokált bombatámadás következtében Magyarország és Szovjetunió között is beállt a hadiállapot. Az ukrajnai támadó hadműveletekben június végétől szerepet vállaló magyar gyorshadtest azonban alig néhány hónap alatt érzékeny veszteségeket szenvedett, és szükségessé vált a leváltása. A gyorshadtest, illetve a Kárpát Csoport hazatérésének ára négy békeállományú gyalogdandárt kitevő 24 gyalogzászlóalj Ukrajnába, megszálló feladatokra történő kiküldése volt. Az 1941 októberétől e feladatra szerveződő 108. gyalogdandár (1942 februárjától könnyű hadosztály) 34. gyalogezredébe sorolták be – az elvileg – a 17/III. zászlóalj részleges mozgósításával felállított 47/III. zászlóaljat is. A gyakorlatban azonban nem csupán a zalaegerszegi alakulat tartalék állományából, hanem a 17. honvéd gyalogezred I. és II. zászlóaljából is hívtak be tartalékosokat a mozgósítás során. A 47/III. zászlóalj 1941 októberében 50 százalékos, csökkentett létszámmal került felállításra: puskásszázadait 120-120 fővel szervezték, géppuskás-százada két szakasszal, szakaszonként 3-3 géppuskával rendelkezett, a távbeszélő szakasz állományát pedig 80 százalékra töltötték fel. A 47/III. zászlóaljat ekkor 21 tiszt és 453 főnyi legénység alkotta. A tisztek többsége tartalékos állományú volt, a legénység zöme pedig az idősebb, hiányosan 1940. szeptember 30. (223. sz.) 1. p.; Zalai Magyar Élet 1940. szeptember 17. (146. sz.) 1. p., 1940. október 2. (159. sz.) 2. p. 29 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 30. p.; Zalamegyei Ujság 1941. április 17. (86. sz.) 2. p.; Zalai Magyar Élet 1941. április 17. (86. sz.) 1. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.; Szabó Péter 1995. 298-299. p.; Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 19411945. Lendva, 2006. 18. p.

18

kiképzett korosztályokból és a nemzetiségi – többnyire román és ruszin ajkú – átképzett hadkötelesek közül került ki. A Körmendy László őrnagy parancsnoksága alatt álló zászlóalj ünnepélyes eskütételére, illetve búcsúztatására október 30-án került sor Zalaegerszegen, a Kazinczy téren.30 A zalaegerszegi alakulatot is magában foglaló 108. gyalogdandár csapatait 1941. október 30-ától november 10-éig vasúton szállították ki Ukrajnába. E dandárnak kezdetben a Dnyeper folyótól keletre, Kijevtől északra fekvő területeken kellett megszálló, biztosító feladatot ellátnia. A 47/III. zászlóalj december közepéig különösebb nehézségek nélkül teljesített szolgálatot Perejeslav környékén. Akkor, a szovjet ellentámadás megindulásával egyidejűleg megélénkült a partizántevékenység. 1942 januárjának végén – a szovjet előretörés miatt – a zalaegerszegi zászlóaljat is a szovjet-német arcvonal közvetlen közelébe, Harkov környékére rendelték, hogy szükség esetén harcoló alakulatként legyen segítségére a német csapatoknak. 1942 márciusának második felében a 47/III. zászlóalj Korobovo elfoglalásáért vívott eredményes harcokat az arcvonal résein a német csapatok mögé benyomuló szovjet reguláris erőkkel. A korabeli sajtóhíradások szerint ekkor szerzett „Signum Laudis” kitüntetést Garamvölgyi József tartalékos zászlós, a zalaegerszegi csapattest egyik szakaszparancsnoka, aki Korobovo szélső házainál vitte rohamra egységét, és közelharcban kényszerítette visszavonulásra a hevesen védekező ellenséget. Miután az 1942. május 12-én Harkov térségében megindított szovjet offenzíva meghátrálásra kényszerítette a 108. könnyű hadosztály szomszédságában védekező német csapatokat, az arcvonalban maradt magyar seregtestet is támadás érte. Május 13-ától 18-áig a 108. könnyű hadosztály valamennyi alakulata, köztük a 47/III. zászlóalj is súlyos harcokat vívott a harckocsikkal támadó szovjet gyalogság ellen. A túlerő, illetve a bekerítés elől visszavonuló magyar seregtest páncélelhárító fegyverei jórészt megsemmisültek, személyi állománya pedig mintegy 40 százalékos veszteséget szenvedett. A 108. könnyű hadosztályt május 18-án kivonták az első vonalból, és a német arcvonal mögé irányították. A szovjet támadás elhárítása után nem reguláris erőkkel, hanem ismét partizánokkal szemben vetették be a 47/III. zászlóaljat. Júniusban érzékeny veszteség érte a zalaegerszegi alakulatot: 10-én a turovoi erdőben partizán orvlövészek áldozata lett az egyik századparancsnok, Pataky Jenő hadnagy, 11-én pedig Poltavánál aknarobbanás következtében elesett a zászlóaljparancsnok, Körmendy László őrnagy. 1942 nyarán a Kurszktól délnyugatra fekvő Szeregyina Buda környékére irányították a 108. könnyű hadosztályt. A mind létszámában, mind nehézfegyverzetében jelentősen megfogyatkozott 47/III. zászlóalj a későbbiekben, egészen 1943

30 Zalai Magyar Élet 1941. október 30. (248. sz.) 2. p.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 30. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.; Szabó Péter 1995. 300-301. p.

19

márciusáig ezen a területen teljesített szolgálatot, feladata az utánpótlási vonalak partizánokkal szembeni biztosítása volt.31 A zalaegerszegi alakulatot is magában foglaló megszálló seregtest ismét a frontvonalba került, amikor 1943 kora tavaszán, a doni áttörést követően a német 2. páncélos hadsereg jobbszárnya és a német 2. hadsereg balszárnya közötti résben előrenyomuló szovjet csapatok elérték Szeregyina Buda környékét. A szovjetek március 3-án mintegy 90 harckocsival támadták Szeregyina Budát, és rövid idő alatt áttörték a páncélelhárító fegyvereket nélkülöző magyar alakulatok védelmét. Egy korabeli hadiokmány szerint „ezen a területen súlyos veszteségei voltak a 47/III. zászlóaljnak, amely kétharmadát elvesztette”. A zalaegerszegi alakulat szétszóródott, parancsnoka és legénységi állományának többsége eltűnt (kisebb részben elesett, nagyobb részt hadifogságba került), két nap elteltével csupán két szakasznyi katonáját sikerült összeszedni. A 108. könnyű hadosztály maradványait a március 7-én lezárult harcok után végleg kivonták a frontvonalból, és Sztarodub környékére, a Gomel-Brjanszk vasútvonal biztosítására csoportosították át. A 34. gyalogezred, benne a 47/III. zászlóalj megmaradt állománya a továbbiakban Unyecsa központtal védte a rá eső vonalszakaszt. A zalaegerszegi csapattest 1943 őszén még biztosan Ukrajnában volt (Matkovits Lajos tartalékos főhadnagy, a 47/III. zászlóalj géppuskás századának parancsnoka 1943. november 12-éig teljesített ukrán területen harctéri szolgálatot), további sorsát azonban egyelőre nem ismerjük.32

31 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 30. p.; Szabó Péter 1995. 301-302. p. Garamvölgyi Józsefről: Zalamegyei Ujság 1943. április 3. (75. sz.) 2. p. „Egy zalai hős Signum Laudisának története a honvédvezérkar főnökének jelentésében.” A tisztek haláláról: Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Központi Irattár. Névszerinti veszteségkimutatás adatbázisa. (A továbbiakban: HIM KI Veszteségi adatbázis.) 32 Perjés Géza: A brjanszki erdő aljában. Harctéri élményeim 1942 augusztusától 1943 októberéig. In: Hadtörténelmi Közlemények 1997. 3. sz. 570-638. p. (különösen a 3. sz. függelékben, a 634-635. oldalon közölt hasonmás iratok: Kovács Gyula vezérőrnagy 1943. március 4-ei helyzettájékoztatása és a 2. hadsereg vezérkari főnökének március 6-ai géptávíró-beszélgetése); Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Bp., 2004. 213. p.; HIM KI Veszteségi adatbázis; HIM KI Matkovits Lajos 4142-V-29. sz. ti. ogy.

20

A 17/III. zászlóalj mozgósítása és felkészítése Zalaegerszegen (1942. március – május 2.) Amikor 1942 márciusában mozgósították a 2. honvéd hadsereg alakulatait, a III. hadtest 9. könnyű hadosztályához tartozó 17/III. zászlóaljat is hadilétszámra töltötték fel Zalaegerszegen. Ikerzászlóalja, a megszálló feladatok ellátására 1941 őszén Ukrajnába vezényelt 47/III. zászlóalj helyét 1942 tavaszán a soproni 34. gyalogezred I. zászlóaljával töltötték be a nagykanizsai seregtest hadrendjében.33 A mozgósított 17/III. zászlóalj parancsnoka továbbra is Dittrich Géza alezredes maradt, aki 1940 májusától töltötte be e beosztást.34 A zászlóalj, melynek személyi állományába 30 tiszt és 972 főnyi legénység tartozott, három puskásszázadból, egy úgynevezett nehézfegyver (vagy géppuskás-) századból, valamint a zászlóaljközvetlen távbeszélő szakaszból és csapat-vonatoszlopból (a zászlóalj anyagait szállító kocsioszlopból) állt.35 A századok parancsnokai hivatásos tisztek voltak: a 7. puskásszázad élén Neubauer Elemér főhadnagy, a 8.-én Horváth Ferenc hadnagy, a 9.-én Arató Pál főhadnagy, míg a géppuskás század élén Závodszky István százados állt. A távbeszélő szakasz parancsnoki teendőit Merkler Ferenc továbbszolgáló zászlós, a zászlóalj-vonatparancsnoki teendőket pedig Baáden Károly tartalékos főhadnagy látta el. A zászlóalj segédtisztje Takács József hadnagy, vezető orvosa dr. Hegyi Sándor tartalékos orvos zászlós, gh-főnöke Varga László továbbszolgáló próbaszolgálatos gazdászati hadnagy, anyagi tisztje pedig Schneider Géza hadapród őrmester volt.36 A puskásszázadokon (5 tiszt, 192 legénység) belül a négy puskásszakaszt egyenként 3 darab 31 M. 8 mm-es golyószóróval, a nehézfegyverszakaszt (más néven gépszakaszt) pedig 2-2 darab 36 M. 20 mm-es nehézpuskával, illetve 39 M. 50 mm-es gránátvetővel látták el. Fegyverzetükhöz tartozott a fentieken kívül 33 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése) 32. p.; Szabó Péter: Zalai honvédek a Donnál. In: Frontnaplók a Don-kanyarból 1942-1943. (Szerkesztette és a naplókat sajtó alá rendezte Molnár András, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Szabó Péter) Zalaegerszeg, 1992. (a továbbiakban: Szabó Péter 1992.) 7. p.; Szabó Péter 1995. 300-303. p. 34 Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja Donnál. (Zalai Gyűjtemény 71.) (Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az utószót írta Molnár András és Szabó Péter) Zalaegerszeg, 2012. (a továbbiakban: Kemendy Géza 2012.) 66. p. 138. jegyzet. 35 Szabó Péter: Don-kanyar. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története 1942-1943. Budapest, 2001. (a továbbiakban: Szabó Péter 2001.) 34. p.; Szabó Péter: Csáktornyai zászlóaljak a Donnál, 19421943. In: Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál. (Zalai Gyűjtemény 71.) (Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az utószót írta Molnár András és Szabó Péter) Zalaegerszeg, 2012. (a továbbiakban: Szabó Péter 2012.) 253. p. 36 Hadtörténelmi Levéltár. M. kir. 2. honvéd hadseregparancsnokság iratai, 1942-1943. 22. doboz (a továbbiakban: HL 2. hds. ir. 22. d.) M. kir. 17. honvéd gyalogezred (a továbbiakban: 17. h. gye.) hadinapló-mellékletei 246. sz. M. kir. 17. honvéd gyalogezred. Tiszti beosztási névjegyzék. I. Névszerint. 1943. január 1.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 3. sz. melléklet.

21

129 darab 35 M. és 13 darab 31/A M. Mannlicher ismétlő puska, 18 géppisztoly és 32 pisztoly is. A nehézfegyverszázad (9 tiszt, 323 legénység) szervezete az 1942. februári fegyverzet-kiegészítő rendelkezések eredményeképpen 4 géppuskás és 2-2 páncéltörő ágyús, illetve aknavető szakaszból állt. Fegyverzetét ennek megfelelően 12 darab 7/31 M. 8 mm-es (Schwarzlose) géppuska, 4 darab 36 M. 37 mm-es páncéltörő ágyú és 4 darab. 36/39 M. 81 mm-es aknavető képezte.37 Az egyes szakaszok parancsnokai kisebb részben hivatásos tisztek, nagyobbrészt viszont tartalékos és továbbszolgáló tisztek, illetve tiszthelyettesek lettek. A zászlóalj legénységének csak 20 százaléka lehetett tényleges katonai szolgálatát töltő sorállományú, míg túlnyomó többsége az idősebb, tartalékosként és póttartalékosként bevonultatott korosztályokból került ki.38 A 17/III. zászlóalj legénységének személyi állománya többségében Zala megye északnyugati területeiről származott, Zalaszentgrót, Zalaegerszeg, Zalalövő és Lenti térségében született vagy lakott. Zömében olyan zalai parasztemberek voltak, akik a korábbi években a zalaegerszegi alakulatnál nyertek katonai kiképzést. A 17/III. zászlóalj veszteségkimutatásában szereplő elesett, meghalt vagy eltűnt 667 katona 99 százalékának esetében pontosan megállapítható a születési hely. A történelmi (1941-ben a Muraközzel és Muravidékkel kiegészült) Zala vármegye területéről 64 százalékuk (428 fő), a többi dunántúli vármegyéből, elsősorban Somogyból (36 fő) és Vasból (33 fő) további 15 százalékuk (összesen 101 fő) származott. Az 1939-ben visszacsatolt Kárpátalján és az 1940-ben visszatért Észak-Erdélyben összesen 11 százalékuk (22, illetve 50 fő) született. (Közöttük jelentős számban voltak ruszin vagy román nemzetiségűek.) További 10 százalékuk (67 fő) a trianoni Magyarország más, távolabbi vármegyéiből került a zalaegerszegi alakulathoz, így például 4 százalékuk (27 fő) a fővárosból és annak környékéről, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből származott.39 A mozgósítást követő hetekben, március közepétől április végéig Zalaegerszegen és környékén tartott kiképzések, menet-, harcászati és lőgyakorlatok a tényleges és tartalékos állomány összekovácsolódását szolgálták.40 A 17/III. zászSzabó Péter 2012. 253. p. Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I.; Szabó Péter 2001. 19-21., 34. p.; Szabó Péter 2012. 253. p.; 39 HIM KI Veszteségi adatbázis. A 17/III. zászlóalj veszteségi adatai.; Göcseji Múzeum Adattára. 1521-91/1. sz. Könczöl Jenő – Nemes József: Két szerencsés doni túlélő visszaemlékezése. Gépelt kézirat. Zalaegerszeg, 1991. (a továbbiakban: GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése) 1-2. p. (A visszaemlékezést valójában Nemes József írta. Rövid kivonata: Nemes József: Utóvédek voltunk. A zalaegerszegi 17/III. zászlóalj visszavonulása. In: Zalai Hírlap 1992. december 8. 7. p.); Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I. 40 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 1-2. p.; Göcseji Múzeum Fotótára. 33.619., 33.620. Tört. Nemes József tizedes és Könczöl Jenő őrvezető gránátvetős rajainak kiképzése.; Bekő Tamás zalaegerszegi segédlevéltáros dokumentumgyűjteménye. (A továbbiakban: Bekő Tamás gyűjteménye.) Varga Jenő őrvezető levele Fitos Ilonához. Zalaegerszeg, 1942. március 24.; Koszorú 37 38

22

5. A 17/III. zászlóalj ünnepélyes búcsúztatása Zalaegerszegen, 1942. május 2-án

lóalj honvédei e gyakorlatok során találkoztak először harckocsival, amikor egy 38. M Toldi könnyű harckocsi segítségével gyakorolták az ellenséges páncélosok elleni védekezést, illetve azok leküzdését. Erre valószínűleg ugyanúgy a novai erdőben kialakított lőtéren került sor, mint a zászlóalj április 25-én tartott éleslövészeti gyakorlatára.41 A zalaegerszegi alakulat honvédei április 20-a körül már tudták, hogy a keleti hadszíntérre fognak menni (elöljáróik közölték velük, hogy nyolc nap alatt fognak odaérni).42 Felfogásuk szerint a haza iránti kötelességből indultak az oroszImre tartalékos zászlós visszaemlékezései. Kézirat fogalmazványok „Életem”, „Emlékezés”, „Háborús élmények, emlékek” és „Kurszk-Tyim-i áttörés” címmel Koszorú Csaba birtokában, Szekszárdon. (A továbbiakban: Koszorú Imre visszaemlékezései.) „Életem” 10. p. 41 Göcseji Múzeum Fotótára. 33.617. Tört. Tábori konyha a novai éleslövészeten.; Závodszky István százados fényképeinek gyűjteménye, 1942-1943. (Dr. Bódis István tulajdonában, Egerváron.) (A továbbiakban: Závodszky István fényképei.) „Novai éleslövés 1942. IV. 25.”, és a zászlóalj katonái erdei tisztáson egy Toldi könnyű harckocsi körül. 42 Bekő Tamás gyűjteménye. Varga Jenő őrvezető levele Fitos Ilonához. Zalaegerszeg, 1942. április 21. előtt.

23

országi hadműveleti területre, azt remélve, hogy a győzelem után a németek visszaadhatják a még vissza nem csatolt területeket is, így áldozatvállalásukkal hozzájárulhatnak Magyarország történelmi határainak helyreállításához. Leginkább pedig egy minden alapot nélkülöző, köreikben elterjedt ígéretben bíztak, hogy csak néhány hónapot kell eltölteniük a harctéren, ősszel leváltják őket és hazatérhetnek.43 A zalaegerszegi mozgósítás és felkészülés időszakára később így emlékezett Koszorú Imre hadapród őrmester (1942 októberétől tartalékos zászlós), a géppuskás század egyik szakaszparancsnoka: „Rengeteg embert, lovat, kocsit behívtak. A laktanya zengett a kiabálástól. A civilek igyekeztek kivonni magukat a katonai szolgálat alól. Rengeteg beteg, hibás ember is volt [köztük]. Végre megalakult a 17/III. zászlóalj hadi alakulata. Gyakorlatot gyakorlat, éleslövészet követte. Géppisztolyt kaptak a rajparancsnokok. Én egy géppuskás, 44 főből álló szakasz parancsnoka lettem. Mind az öt hadapród őrmester elvonuló alakulatba kerültünk. Závodszky István százados azt mondta, jobb előbb, mint utóbb, esetleg teljesen ismeretlen emberekkel a frontra menni.”44 A keleti hadszíntérre induló 17/III. zászlóalj ünnepélyes eskütételére és búcsúztatására május 2-án, szombaton délelőtt 11 órakor került sor Zalaegerszegen a Széchenyi és Kazinczy téren. A városközpontban felvonult zászlóalj felett a helyőrség parancsnoka, báró Gaudernák Emil ezredes tartott szemlét, majd P. Horváth Domonkos ferences plébános méltatta a katonai eskü jelentőségét. Miután a leventezenekar eljátszotta a Himnuszt, az elvonuló zászlóalj állománya esküvel tett fogadalmat, hogy teljesíti kötelességét a harctéren. Ezután a zászlóalj parancsnoka, Dittrich Géza alezredes, majd pedig Teleki Béla, Zala vármegye főispánja és dr. Tamásy István, Zalaegerszeg város polgármestere mondott beszédet, végül a harctérre induló katonák díszmenetben vonultak el a Rákóczi utcán a laktanya felé.45 Zalaegerszeg város képviselőtestülete 1942. május 4-ei rendkívüli közgyűlésének kezdetekor az elnöklő polgármester, dr. Tamásy István napirend előtt emlékezett meg a harctérre vonuló 17/III. zászlóaljról. Javaslatára a képviselőtestület határozatot hozott, hogy szívén fogja viselni a hadba vonultak hozzátartozóinak ügyét, és mindent megtesz az érdekükben. E határozatot utólag az állomásparancsnokság útján juttatták el a harctérre vonult zászlóalj parancsnokságához.46

43 Horváth Ferenc őrmester visszaemlékezése hangszalagon II. Béres Katalin felvétele, 1990. Ifjabb Horváth Ferenc birtokában, Zalaegerszegen. (A továbbiakban: Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II.) 44 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Emlékezés” 23. p. 45 Zalamegyei Újság 1942. május 2. (98. sz.) 2. p.; Zalai Magyar Élet 1942. május 2. (98. sz.) 3. p. 46 MNL ZML Zalaegerszeg város képviselőtestületének jegyzőkönyvei. 1942. május 4. 119-120. p.

24

Kiszállítás és csoportosítás a német hadművelethez (1942. május 3. – június 27.) A 17/III. zászlóalj – a géppuskás századnál szolgálatot teljesítő zalatárnoki Varga Jenő őrvezető május 4-ei levelének tanúsága szerint – három (110 tengelyes, 55 kocsiból álló) vasúti szerelvénnyel indult a hadszíntérre: az első vonatot május 3án, vasárnap este, a másodikat május 4-én, hétfőn este, a harmadikat pedig május 5-én, kedden este kilenckor indították útnak. Az első két szerelvényen a puskásszázadokat és a zászlóalj-közvetleneket, a harmadikon pedig a géppuskás századot szállították.47 A géppuskás század elindulására így emlékezett Koszorú Imre tartalékos zászlós, szakaszparancsnok: „A zászlóaljat Závodszky István százados vezeti hófehér lovon. Kapuőrségnek lekiált: »Kivonulás helye: nagy Oroszország!« Az őrség tiszteleg, mi díszlépésben vonulunk ki. [...] Az állomáson keserves búcsúzás, síró apák, könnyező, zokogó anyák, testvérek, feleségek búcsúcsókja közben felharsan a kürt: »Imához! Előre!« [...] Závodszky István százados felesége búcsúzik a férjétől jelenlétünkben: »István, ne feledd, hogy az öt fiú (hadapród őrmesterek) a mi fiúnk! Vigyázz rájuk, mint a szemed fényére! Isten veletek, fiúk! Isten vezéreljen, István!«”48 A zalaegerszegi zászlóalj kiszállítási útvonala a következő volt: Szombathely, Celldömölk, Győr, Komárom a trianoni határig, onnan Érsekújváron át a Vág folyó völgyében, Trencsén és Zsolna érintésével a történelmi Magyarország határáig, melyet a Jablonkai-hágónál léptek át. Útjuk ezután a megszállt lengyel és ukrán területeken át vezetett Kurszk körzetébe.49 A kiszállításról írta később Nemes József tizedes, a 9. puskásszázad nehézfegyver szakaszának gránátvetős rajparancsnoka: „Első »harci élményünk« akkor volt, amikor vasúti szerelvényünk a brjanszki erdőhöz ért, és ott a sínek mellett láttuk az előttünk felrobbantott szerelvényt. Mivel a partizánok létezésére figyelmeztettek ben47 Bekő Tamás gyűjteménye. Varga Jenő őrvezető levele Fitos Ilonához. Zalaegerszeg, 1942. május 4. Ugyancsak három szerelvényről beszélt visszaemlékezésében Rajki Dezső tartalékos zászlós, a 17/III. zászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnoka, és Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető, a zalaegerszegi alakulat 9. puskásszázadának lőszertisztese is: Rajki Dezső tartalékos zászlós és Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető visszaemlékezése hangszalagon, 1990-es évek. (Eredetije Rajki Dezsőné tulajdonában Mosonmagyaróváron, másolata a szerző birtokában, a továbbiakban: Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon.) 48 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Emlékezés” 23., 25. p.; Závodszky István fényképei. Indulás a frontra. Zalaegerszeg, 1942. május 5. 49 Németh József tizedes harctéri naplója Oroszországból, 1942-1943. Kézirat. (Németh Éva Mária tulajdonában, Zalaegerszegen.) (A továbbiakban: Németh József naplója.) 1-4. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 1942-1943. (Szerkesztette és a naplókat sajtó alá rendezte Molnár András, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Szabó Péter) Zalaegerszeg, 1992. (a továbbiakban: Frontnaplók a Donkanyarból) 31-33. p.; Göcseji Múzeum Történeti dokumentumgyűjtemény. Ltsz. 84.21.186. Dénes Sándor őrvezető feljegyzései Oroszországból, 1942. Kézirat. (a továbbiakban: GM Tört. dok. 84.21.186. Dénes Sándor naplója) 1-2. p.

25

6. A 17/III. zászlóalj géppuskás százada a zalaegerszegi vasútállomásra menetel, 1942. május 5-én. Balról lovon a parancsnokuk, Závodszky István százados

nünket – nyilván ennek hatására –, egyik katonatársunk leadott egy lövést, mire tömegesen szólaltak meg a fegyverek.”50 Horváth Ferenc őrmester, a 9. puskásszázad nehézfegyver szakasza parancsnokának emlékei szerint a brjanszki erdőségnél a partizánok által felrobbantott sínek helyreállítása miatt kb. egy napot késett a kiszállítás.51 A brjanszki erdőségen május 10/11-e körül történt átutazásról az alábbiakat jegyezte fel naplójában Németh József őrvezető, a 17/III. zászlóalj 8. puskásszázada nehézfegyver szakaszának nehézpuskás irányzója: „...most kezdődik a legveszélyesebb útvonal, egy rettenetesen nagy erdő. Vonatunk már dél óta egyfolytában megy, sehol egy perc megállás, sötétség beállta előtt szeretnénk átjutni. Itt a vasút mentén szétroncsolt vagonok és sírhalmos fakeresztek jelzik a pusztulás képét. A vasút mentén erős őrség van, de hiába, éjjel keveset lehet látni. Alkonyatkor vonatunk szerencsésen átfutott e veszélyes helyen, bizony felsóhajtottunk, mikor átértünk.”52 A zalaegerszegi honvédek május 11-én és 12-én, Orel pályaudvarán élték át az első éjszakai bombázásokat. Az állomás környékére is bombák hullottak, a zász-

GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 2. p. Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 52 Németh József naplója 6-7. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 33. p. 50 51

26

7. Kéregető orosz asszonyok és gyerekek a 17/III. zászlóaljat szállító vasúti szerelvény mellett, keleti hadműveleti terület, 1942. május 10. körül

lóalj szerelvényei azonban sértetlenek maradtak.53 Koszorú Imre tartalékos zászlós, géppuskás szakaszparancsnok így emlékezett a bombázásra: „Orelban moziba mentünk. Alighogy vége lett az előadásnak, a mozit bombatalálat érte. Szerelvényünk lőszeres szerelvények között állt, [...] a halál árnyékában. Raták húztak felettünk, bombákat szórtak. Nem féltünk, mert főleg tüzérségi lövedékeket dobáltak. Suttyanva csapódtak a földbe, [nem robbantak fel]. A német négycsövű Bofors-ok szüntelenül ontották a tüzet. A szerelvények kihúztak az állomásról, csökkent a veszély.”54 A 17/III. zászlóalj három puskásszázada május 14-én, géppuskás százada pedig május 15-én érkezett meg a kiszállítás végállomására, a kirakodás helyszínére, Kurszkba. (Ez utóbbival fejeződött be a 17. gyalogezred csapattesteinek felvonulása.)55 Horváth Ferenc őrmester emlékei szerint a 9. puskásszázadot kirakodás 53 Németh József naplója 7-8. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 33. p.; GM Tört. dok. 84.21.186. Dénes Sándor naplója 3-4. p.; Péchy György: Naplóm. [1942. április 29. – május 16.] Kézirat, 17. p. (Fia, ifjabb Péchy György tulajdonában, Budapesten. A továbbiakban: Péchy György: Naplóm.); HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 40. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II.; Koszorú Imre visszaemlékezései. „Életem” 10. p. 54 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Emlékezés” 25., 27. p. (A 36 M. 40 mm-es Bofors légvédelmi gépágyúk egycsövűek voltak.) 55 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 40. p.

27

közben is légitámadás érte, veszteségük azonban nem volt.56 Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető, a 9. puskásszázad lőszertisztese úgy emlékezett, hogy százada az éjszakai repülőtámadás miatt nem a kurszki pályaudvaron, hanem attól 5-6 km-re, egy erdős-fás területen rakodott ki, és még azon az éjszakán egyesült a zászlóalj többi puskásszázadával.57 Péchy György főhadnagynak, a 17. gyalogezred ezred első segédtisztjének naplója örökítette meg, hogy május 14-én német típusú, ellenséges gép repült át alacsonyan a 17/III. zászlóalj felett, ám nem a zalaegerszegi alakulatot, hanem a 17/I. zászlóaljat géppuskázta. Ugyancsak Péchy György főhadnagy jegyezte fel, hogy a május 15-én géppuskás századával együtt beérkező Závodszky István százados útközben erősen lesült a napon, és rövidre vágatta a haját a tetvek miatt.58 A magyar 2. hadsereg keleti hadszíntérre kiérkező első seregtestei, köztük a 9. könnyű hadosztály azt a feladatot kapták, hogy Kurszktól hatvan km-re keletre vegyék át az 1941/1942 telén Moszkva alól visszavonult német csapatok hevenyészett védőállásait.59 A 17/III. zászlóalj egységei a kirakodást követően ötnapi, általában éjszaka végrehajtott gyalogmenettel érték el a felváltandó németek arcvonalát.60 Koszorú Imre tartalékos zászlósnak, a géppuskás század egyik szakaszparancsnokának emlékei szerint a szinte állandó szovjet felderítő és zavaró repülések, illetve légiveszély miatt nappal gyümölcsösökben vagy erdőkben rejtőzködtek, menetelni csak éjjel tudtak, akkor érkezett az élelem ellátás is. Az ellenség éjszakánként ejtőernyőn leereszkedő Sztálin-gyertyákkal világított, ilyenkor nem volt szabad mozogniuk.61 A 9. könnyű hadosztály Matvejevkától Pahonokig húzódó védősávjának első vonalába a hadosztály többi alakulata került. Miután Ujlaky Jenő ezredes, a hadosztály parancsnoka – Péchy György főhadnagy naplója szerint – május 10-én hadosztály tartaléknak jelölte ki a 17/III. zászlóaljat, a zalaegerszegi alakulatot a nagykanizsai seregtest tartalékaként tartották vissza, a hadosztály arcvonalának közepén elhelyezkedő soproni 34/I. zászlóalj mögött. A 17/III. zászlóalj május 20-án érkezett meg a soproni csapattest állásaitól nyugatra fekvő, Verh Oszernaja községbe.62 Ott, illetve a szomszédos Nish Oszernajában állomásoztak – mint tartalék – május 30-áig. Akkor a zászlóalj zömét riadóztatták, és mintegy 12 kmHorváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 58 Péchy György: Naplóm 17. p. 59 Szabó Péter 1992. 8. p.; Szabó Péter 1995. 305. p.; Szabó Péter 2001. 72., 82. p. 60 Németh József naplója 8-9. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 33-34. p.; GM Tört. dok. 84.21. 186. Dénes Sándor naplója 3-4. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 61 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Életem” 10. p., „Emlékezés” 10. p. 62 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) naplómellékletek. 19/b. melléklet. A 9. k. ho. helyzete 1942. V. 22-én (térképvázlat); Péchy György: Naplóm 16. p.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 46. p.; Szabó Péter 2012. 257. p. 56 57

28

8. A 17/III. zászlóalj géppuskás századának kirakodása Kurszkban, 1942. május 15-én

es gyalogmenettel az arcvonalhoz közelebb, egy mogyoróbokros ligetbe vonták előre. Onnan vonultak vissza május 17-én éjszaka kb. 14 km-t, és Oszernajától, a hadosztály-parancsnokság székhelyétől nyugatra, egy tölgyfaerdőben verték fel a sátraikat.63 Németh Józsefnek, a 8. puskásszázad őrvezetőjének naplója szerint itt várták be „a közeljövőben meginduló támadás napját, nap-nap után állandó gyakorlatok közepette”.64 A zászlóalj egyes szakaszai – köztük a 9. puskásszázad nehézfegyver szakasza – ugyanekkor jóval északabbra (Matvejevkától délnyugatra), Losi községnél állomásoztak. „Szakaszunk körletét Losi község egyik gyümölcsösében jelölték ki, ahol sátrakban laktunk” – emlékezett ezekre a napokra Nemes József tizedes.65 Horváth Ferenc őrmester emlékei szerint a zászlóalj 9. puskásszázada az első vonal mögött néhány km-re, egy tanyaszerű településen helyezkedett el. Nappal az épületek között és a környező fák alatt rejtőzködtek a légi felderítés elől. Nagyobb mozgást nem hajthattak végre, mert a szovjet repülők szinte állandóan felettük 63 Németh József naplója 9. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 34. p.; GM Tört. dok. 84.21.186. Dénes Sándor naplója 4-5. p. 64 Németh József naplója 9. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 34. p. 65 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 2. p.

29

köröztek. Éjszakánként kb. egy méter mély védőárkokat ástak, melyeket a bombázások idején fedezékül használhattak. Éjjel hol itt, hol ott szórták le terhüket a lassú járatú, „Mari néni” becenevű zavaró bombázó repülők, melyeknek jellegzetes berregése, állandó, idegőrlő jelenléte a bombáknál is hatékonyabb volt. A zászlóalj nehézfegyver századát ebben az időszakban, a hadművelet kezdete előtt alig egy héttel erősítették meg két db 37 mm-es páncéltörő ágyúval – ezeket Horváth őrmester vette át.66 Péchy György főhadnagy, a 17. gyalogezred ezred első segédtisztje visszaemlékezése szerint a támadó hadműveletre való felkészülés időszakában nagymértékben fokozódott a szovjet légitevékenység: „Egyik éjjeli bombatámadásnál az ezredparancsnokság és az erdőben táborozó III. zászlóaljunk közelében csapódtak be a bombák. Szerencsére nem volt találat.”67 A 9. könnyű hadosztály első vonalban lévő zászlóaljai már május-június folyamán átestek a tűzkeresztségen és veszteségeket szenvedtek, amikor több alkalommal támadás érte azokat.68 Eközben a 17/III. zászlóalj állományának többsége – az éjszakai gyalogmeneteket, a védőárok ásást és a sátorverést leszámítva – lényegében tartalék viszonyban volt és pihent egészen június 27-éig. A géppuskás század egyes rajait azonban időnként az első vonalba vezényelték, és ott az előretolt figyelőállásokban teljesítettek szolgálatot. Koszorú Imre tartalékos zászlós, géppuskás szakaszparancsnok emlékei szerint a zalaegerszegi alakulat honvédei ott szerezték első harctéri tapasztalataikat. Az első vonalban láthatták az ellenség hadmozdulatait, hallhatták a hangját, énekét. Megtanulták, hogyan kell elrejtőzni a fejre célzó szovjet mesterlövészek elől, akik ritkán tévesztették el a célt, és lövésük szinte mindig halálos volt. Megismerték a szovjetek által alkalmazott, „nyelv” szerző csapdákat, azt például, amikor táblák kirakásával csalták ki állásaikból a gyanútlan honvédeket. (Ha valaki a tilalom ellenére kiment megnézni a táblák szövegét, azt elfogták, és kihallgatták egységének létszámáról, fegyverzetéről, ellátásáról vagy hangulatáról.) Azt is tapasztalhatták, hogy ahol a szovjetek támadást vagy felderítő vállalkozást terveztek, ott előzőleg megtévesztésül viszonylagos nyugalom, csend uralkodott.69 Egyik alkalommal, május végén vagy június elején a 47/II. zászlóalj védőállásai elé, Rozsgyesztvenszkoje községhez küldték ki Koszorú Imre hadapród

66 Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon I-II. A hangfelvétel alapján készített, kivonatos visszaemlékezés: Göcseji Múzeum Adattára. 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc őrmester visszaemlékezése. Lejegyezte: Béres Katalin, 1990. (a továbbiakban: GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése) 2-3. p. 67 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 48. p. 68 Szabó Péter 1992. 8-9. p.; Szabó Péter 1995. 305. p.; Szabó Péter 2001. 82. p; Szabó Péter 2012. 257258. p. 69 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Életem” 11. p., „Emlékezés” 31. p.

30

9. A 17/III. zászlóalj géppuskás századának első pihenője az arcvonalhoz történő felvonulása közben, Kurszktól keletre, 1942. május 15. után

őrmestert a 17/III. zászlóalj géppuskás századának egyik rajával. „Első vonalbeli felderítésre kaptam parancsot – írta erről a visszaemlékezésében. – 12 fővel, egy lóval és lovas hírvivővel megerősítve indultam el. »Ördögfalva« nevű község előtt volt a vonal. Előtte úgynevezett »előretolt« állás. Ez egy gödörből állt, deszka (ólajtó) fedéllel. A gödörben víz volt, abban ültem derékig, csupán a telefon és a sisakom volt száraz. Mellettem a lovas hírvivő, 45 éves (kőbányai sörgyár kocsisa) foglalt helyet. Azt mondogatta: »A parancsot teljesíteni kell, mert ha nem, agyonlövik az embert!« [...] Lova kb. 300 m-re lévő, kiürített falu egyik üres házában volt.”70 Koszorú Imre egy másik írásában így folytatta a történetet: „Az ellenség hajnalban támadásra indult. Babinszky főhadnagy körlete, védővonala előtt voltam. Telefonon azonnal jelentettem, a vonalat ellőtték, a lovas küldöncöt írásbeli jelentéssel indítottam. A kiürített Rozsgyesztvenszkojét tüzérségi tűz alá 70

Koszorú Imre visszaemlékezései. „Háborús élmények, emlékek” 1. p., vö. „Emlékezés” 27. p.

31

vették. A távbeszélő vonalat sikerült összekötnöm (szerencse, két hétig távbeszélő kezelő voltam). Közben bal zsebemet repesz érte, a jód lassan folydogált, a gézben szerencsére megállt a szilánkdarab. Babinszky főhadnagy százada szerencsésen visszaverte a támadást. Lőszert és repülőtámogatást kért. Válasz: »Ott a szurony!«”71 A Zalamegyei Újság június 9-én ismertette a 17/III. zászlóalj parancsnoka, Dittrich Géza alezredes harctéri levelezőlapjának tartalmát, amely szerint alakulata már találkozott a szovjetekkel (arról sajnos nem írt, hogy a lakossággal, vagy a katonasággal). A lap idézte Závodszky István százados levelét is, melyben Závodszky megköszönte a várostól kapott (a honvédek számára küldött) dohányt és cigarettát, valamint hírt adott róla, hogy a zalaegerszegi zászlóalj katonái mindannyian egészségesek és jól vannak.72 A hadművelet kezdete előtti napokban változás történt a 17/III. zászlóalj élén: miután Kozderka László ezredes, a 17. gyalogezred parancsnoka június 18-án betegségre hivatkozva kórházba távozott, június 22-étől ideiglenesen Dittrich Géza alezredes – mint rangidős zászlóaljparancsnok – vette át az ezredparancsnokságot. Helyette a katonái körében nagy népszerűségnek örvendő Závodszky István százados lett a zalaegerszegi zászlóalj parancsnoka.73 A hadműveletre való lelki felkészítést szolgálta, hogy a megindítása előtti napon zászlóaljkötelékben közös szentáldozásban részesültek a zalaegerszegi alakulat honvédei. Közös gyónás volt és közös feloldozás. Ezt követően három napra elegendő lőszert, élelmet és lóabrakot vételeztek, majd alkonyatkor, rejtve megindultak álcázott készenléti állásaik felé.74

71 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Emlékezés” 27., 29. p. A 47/II. zászlóalj Babinszky László főhadnagy által vezetett 4. puskásszázadának harcairól: Kemendy Géza 2012. 54-56., 258. p. 72 Zalamegyei Újság 1942. június 9. (127. sz.) 2. p. 73 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 50. p.; Kemendy Géza 2012. 13. p. 14. jegyzet. Závodszky népszerűségéről: GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 3. p. 74 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Emlékezés” 2. p., „Kurszk-Tyim-i áttörés” 1. p.

32

A tyimi áttörés (1942. június 28. – július 2.) 1942 júniusának végén a 2. hadsereg-parancsnokság alárendeltségében levő alakulatoknak a Kurszktól keletre-délkeletre, közel 60 km szélesre megnövelt arcvonalról kellett csatlakozniuk a német Dél Hadseregcsoportnak a dél-oroszországi és kaukázusi nyersanyaglelőhelyek elfoglalását célzó hadműveletéhez. A német hadvezetés hadműveleti terve szerint a Kurszk térségéből kiinduló Weichs Seregcsoportnak (német 4. páncélos és 2. tábori, illetve a magyar 2. hadsereg) és az attól délre csoportosuló német 6. hadseregnek az első ütemben Voronyezs általános irányban a Donhoz kellett előretörnie, majd a másodikban a Don és az Oszkol folyók között remélhetőleg bekerített szovjet csapatokat kellett megsemmisítenie. A német VII. hadtest által támogatott magyar 2. hadseregnek az volt a konkrét feladata, hogy törje át Tyim város előtt a szovjet védelmi vonalat, és Sztarij Oszkol irányában mielőbb törjön előre a Don folyóhoz. A hadműveletben részt vevő magyar seregtestek közül a 9. könnyű hadosztály alakulataira hárult a legnehezebb feladat. Tyimet kellett elfoglalniuk, ám támadási sávjukban, a város előterében egy műszakilag 10-15 km mélységben kiépített védelmi vonal (Tyim előtt közvetlenül egy úgynevezett „harckocsiárok-állás”) húzódott, melyet jelentős erejű szovjet utóvéd tartott.75 A 17. gyalogezred ideiglenes parancsnokának, Dittrich Géza alezredesnek június 26-án kiadott intézkedése értelmében a 17/III. zászlóaljnak a Dubcsikin és Dudorovka déli részén csoportosuló tartalék erőkkel kellett biztosítania a június 28-ára tervezett támadás során a balszárnyat képező 17/II. zászlóaljat.76 A Závodszky István százados által vezetett 17/III. zászlóalj századai június 27-én este 1/2 7 órakor indultak gyalogmenetben készenléti helyükre, majd éjjel 11 óra körül beásták magukat az arcvonal északi részén, a 9. könnyű hadosztály támadási sávjának balszárnyán.77 A zalaegerszegi zászlóalj a június 28-án hajnali 2 óra 15 perckor megindított hadművelet első óráiban még tartalékként követte a hadosztály előrenyomuló alakulatait, ám rövidesen az első vonalba került.78 Dénes Sándor őrvezető naplója szerint „már kora reggelen szétszakadt a századunk [valószínűleg a 7. puskásszázad], 75 Szabó Péter 1992. 9-10. p.; Szabó Péter 1995. 306. p.; Szabó Péter 2001. 86-87. p.; Szabó Péter 2012. 258-259. p. 76 HL 2. hds. ir. 4. d. Szám nélküli iratok. Harctudósítás töredékek. 17. gye. pk. 42. VI. 26. sz. Intézkedés az 1942. VI. 28-i tád-ra. 1942. VI. 26-án 8 h.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 8. sz. melléklet. 77 Németh József naplója 10. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 34. p.; GM Tört. dok. 84.21.186. Dénes Sándor naplója 5. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 78 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 2. p.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 51. p.; Szabó Péter 2012. 259. p.

33

és így nem hogy tartalék, hanem még az első vonalon is elől voltunk. Az első [napon] lett 4 halottunk és 2 sebesültünk.”79 Mivel a balszárnyon előrenyomuló 17/II. zászlóalj támadása Linkovonál már a kora reggeli órákban elakadt az erős ellenállás miatt, sőt egy szovjet ellenlökés védekezésre kényszerítette a csáktornyai alakulatot, a tartalékból előreirányított 17/III. zászlóaljat küldték a megsegítésére. A szovjet ellenlökés azonban a délelőtti órákban a tartalék zalaegerszegi zászlóalj bevetése ellenére is tért nyert, és a két zászlóaljat Dudorovkáig vetette vissza.80 Ujlaky Jenő ezredesnek, a 9. könynyű hadosztály parancsnokának reggel 8 órakor még az volt a szándéka, hogy az északi szárnyon csak a 17/II. zászlóalj maradna a helyén védelemben, a 17/III. zászlóaljat pedig „Barkovna területére fedetten ki kell vonni, ahol mint hadosztálytartalék egyelőre visszamaradna”.81 Később azonban mégis a csáktornyai zászlóalj támogatására utasíthatta a zalaegerszegi alakulatot, mert – a korabeli hadiokmányok tanúsága szerint – a 17/II. és 17/III. zászlóaljaknak a késő délutáni órákra sikerült elérniük Linkovo, Jeszkovo és Prudok községek területét.82 A 17/III. zászlóalj 9. puskásszázada ezen a napon Prudoknál esett át a tűzkeresztségen. Nemes József tizedes, gránátvetős rajparancsnok erről az alábbiakat írta: „Előbb a második vonalban tartalékként meneteltünk (eközben láttuk az első orosz katonát, akit a mieink hátrakísértek), s egyszer csak váratlanul tűzvonalba kerültünk: a szemben lévő domb gerincéről a fák közül, részben azok tetejéről lőttek ránk. Igyekeztünk gyorsan fedezéket ásni, közben feljajdultak első sebesültjeink (köztük például Uti Imre tartalékos [őrvezető], lickóvadamosi lakos). Ekkor kaptuk mi gránátvetősök is az első tűzparancsot: 50 mm-es gránátjainkkal sorozatot adtunk le az említett fák közé. Tűzünk hatásos voltát orosz aknavető viszont-sorozata nyugtázta. Közben beesteledett, a gerincről addig ránk tüzelők visszavonultak, mi pedig előre mentünk, magunk mögött hagyva a gerincen túl elénk tárult kisebb falut.”83 A 9. puskásszázad őrmestere, Horváth Ferenc emlékei szerint a 17/III. zászlóalj megindulási helye alig néhányszáz méterre az arcvonal mögött volt. A támadás során ugyanilyen távolságban követték az első lépcsőben előrenyomuló zalai alakulatokat. Mivel a tüzérségi előkészítés és a bombázás nem pusztította el teljesen a jól kiépített szovjet védőállásokat, a gyalogság támadását erős aknavetőés géppuskatűz fogadta. Az első lépcsőben támadók súlyos veszteségeket szenvedtek, amíg elfoglalták az ellenség állásait. A második lépcsőben előrenyomuló zalaegerszegi zászlóalj honvédei ezekből az állásokból még nem kaptak tüzet, GM Tört. dok. 84.21.186. Dénes Sándor naplója 6. p. HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 52. p.; Szabó Péter 2012. 260. p. 81 HL 2. hds. ir. 6. d. I.a. oszt. Hadinapló-mellékletek 342. sz. A 9. hop. helyzetmegítélése VI. 28-án 8 h-kor.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 9. sz. melléklet. 82 Szabó Péter 2012. 260. p. 83 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 2-3. p. (Uti Imre őrvezető jobb felső lábszárát érte lövés 1942. június 28-án Prudoknál. Lásd: HIM KI Veszteségi adatbázis.) 79 80

34

10. A 17/III. zászlóalj egyik 36 M. 37 mm-es páncéltörő ágyúja támadásban a tyimi áttörés idején, 1942. június 28. és július 2. között

ám utolérve az első vonalbelieket, döbbenetes látványban volt részük: jajgató sebesülteket, haldokló bajtársakat, végtagok és fej nélküli katonákat láttak. Horváth őrmester szerint a 9. puskásszázad dél körül került a tűzvonalba, amikor az előttük fekvő faluból, a fákról és a padlásokról nyitottak rájuk tüzet a szovjet utóvédek. A falu előtti nyílt terepen kellett előretörni. A támadáshoz való felfejlődéskor mindenki továbbadta az „Előre” parancsot, ám senki nem mert elindulni, inkább a földhöz lapult. Amikor az első golyó elcsattant a füle mellett, Horváth őrmester is megtorpant és letérdelt. Szakasza gránátvetőkkel és nehézpuskákkal kezdte el lőni a falut, hogy lefogják az ellenség nehézfegyvereit. Závodszky István százados, zászlóaljparancsnok a 9. puskásszázad közelében, egy elfoglalt szovjet fedezékből irányította a támadást. Amikor látta, hogy senki sem mozdul, kiállt a fedezék tetejére, puskát ragadott, és cifra káromkodások közepette a lapító katonák sarkába lőtt, hogy indulásra késztesse őket. Noha Horváth őrmester nehézfegyver szakasza a 9. puskásszázadon belül a második lépcsőben volt, 50-60 m-re a puskások első vonalától, ők indultak el elsőként, hogy példát mutassanak bajtársaiknak. Őket követve lassan a puskások is előrelendültek, és hosszabb-rövidebb szökellésekkel igyekeztek elérni a falu szélét. A szovjetek az előretörést látva beszüntették a tüzet, és visszavonultak a mindössze 15-20 ház-

35

ból álló kis helységből. A zalaegerszegi zászlóalj honvédei átfésülték az elhagyott falut, majd azon átérve ismét erősebb ellenállásba ütköztek, be kellett ásniuk magukat. (Horváth őrmester itt segített lövészgödröt ásni az egyik, karlövést kapott katonájának, akit be is kötözött.) A 9. puskásszázad nyílt terepen, több sebesültet veszítve folytatta az előrenyomulást, és estig kb. két-három km mélységben hatolt be az áttört szovjet arcvonal mögé. Sötétedés után megérkezett a meleg étel, összeszedték és hátra szállították a sebesülteket, rendezték az egységeket, az első vonalban lévők pedig éjszakára beásták magukat.84 A 17/II. zászlóalj mögött, második vonalban előrenyomuló zalaegerszegi alakulat egyes szakaszai már június 28-án hajnalban a szovjet utóvédek géppuskatűzébe kerültek, a fákról pedig mesterlövészek lőttek rájuk robbanó és gyújtó (nyomjelzős) golyókkal.85 Koszorú Imre hadapród őrmester, a 17/III. zászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnoka a 8. puskásszázad támogatására volt beosztva géppuskásaival e napon. Amikor a puskásszázad parancsnoka, Horváth Ferenc hadnagy súlyosan megsebesült, átmenetileg a hadapród őrmester vette át tőle a század vezetését, ám rövidesen őt is találat érte. Koszorú Imre az alábbiakat írta visszaemlékezésében az előrenyomulás kezdetéről, illetve megsebesülésének körülményeiről: „Megtörtént az áttörés, mi is megindultunk. Egy nyárfasornak a lombozatából ellenséges mesterlövészek kezdték meg munkájukat. Szakaszom géppuskája percek alatt kilövést kapott, irányzóm fejlövésben azonnal meghalt. Helyettese nem tudott tüzelni, mert a géppuska hűtőburkát is találat érte, használhatatlanná vált. Biztosított századom parancsnoka, Orbán Ferenc főhadnagy [pontosabban Horváth Ferenc hadnagy] két mell-lövésnél sem adta át a parancsnokságot. Altesti lövést kapott, csak akkor adta át a parancsnokságot. Kemény harcos volt. Nem sokáig vezettem a századot, mert a fán lévő mesterlövészek világító lövedékkel bal karom csuklóm felett átlőtték. A lövedék három ujjam inát szakította át, zubbonyomat meggyújtotta, és sisakomon vett gellert. Szerencsémre, mert fejembe mehetett volna a lövedék. Egy mellém csapódó, Kovács János nevű őrvezető látott el elsősegéllyel.”86 A Koszorú Imre hadapród őrmester géppuskásait feltartóztató, mintegy 16-20 főnyi szovjet utóvédet végül a 17/III. zászlóalj nehézfegyverszázadának egyik páncéltörő ágyújával tették ártalmatlanná.87 A zalaegerszegi zászlóalj 8. puskásszázadának őrvezetője, Németh József a következőképpen örökítette meg naplójában a június 28-án történteket: „1/2 5 h84 Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. Egyes részletei röviden: GM Adattára 145690/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 3. p. 85 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Emlékezés” 2., 31. p., „Életem” 12. p. 86 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Kurszk-Tyim-i áttörés” 2. p. Koszorú Imre szerint Horváth Ferenc hadnagy két tüdőlövés után sem akarta átadni századának vezetését, azt csak akkor tette meg, amikor harmadszorra ágyékon találták: „akkor vérző mellel, hassal a földre feküdt, és azt mondta: »Most átadom a századparancsnokságot!«” („Emlékezés” 2. p.) 87 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Kurszk-Tyim-i áttörés” 2. p., „Életem” 12. p., „Emlékezés” 2., 31. p.

36

kor már ott voltunk a harc színhelyén; a golyók fütyültek, mint megbolygatott méhkasban a méhek. Ahogy közelítettük az orosz állásokat, az út mentén véres testű és halott bajtársakat láttunk, iszonyatos látvány volt. [...] egy pillanatra rémület fogott el ennyi pusztulás láttára, de aztán továbbmentünk, minden pihenés nélkül bevetettek bennünket. Borzasztó látvány fogadott bennünket, itt-ott sebesült s halott katonák hevertek, a sebesültek keserves jajgatása kísért bennünket [...]. A délutáni órákban erős aknatűzzel kísérve, a muszka, talpára útilaput kötve, megfutamodott, sötétség beálltáig magunk előtt hajtva. Éjjelre egy dombtetőn mi is jól beástuk magunkat. Ez éjjel nagy eső volt, kis lövészgödrünk tetejére sátorlapunkat húztuk rá, reggelre bizony majdnem félig vízben feküdtünk, a nagy kimerültségtől bizony nem vettük észre, hogy víz is van alattunk. Még az este alkonyattáj[ban] jöttek a német bombázók s vadászok, szép munkát végeztek a visszavonuló ellenségben. A látóhatárt csupa füsttenger borította [...]. Mi egymás után lőttük el a fehér világítórakétát, nehogy minket támadjanak meg.”88 Péchy György főhadnagy, a 17. gyalogezred ezred első segédtisztje visszaemlékezésében a következőképpen foglalta össze a zalaegerszegi zászlóalj június 28-ai tevékenységét: „A 17/III. zászlóaljat, melyet az ellenség ellentámadásakor az ezredparancsnok bevetett, Prudok és Bukrajevka újbóli kézbevétele után – a hadosztályparancsnok elképzelésének megfelelően – az ezredparancsnok Barkovna területére kivonta. A zászlóalj hadosztály tartalék lett. Feladata volt a hadosztály balszárnya mögött követni a támadást, és biztosítani az összeköttetést a 9. és 6. könnyű hadosztályok között.”89 Péchy György főhadnagy visszaemlékezésének későbbi részében is azt állította, hogy a 17/III. zászlóalj a tyimi áttörés során „többet nem volt bevetve, tehát még egy fél napot sem volt a harcban”.90 Ezt azonban a korabeli parancsnoki intézkedések, a résztvevők harctéri naplói és visszaemlékezései, valamint a névszerinti veszteségkimutatás adatai egyaránt cáfolják, és azt bizonyítják, hogy a zalaegerszegi alakulat a támadás valamennyi napján hosszabb-rövidebb ideig a tűzvonalban volt, és jelentős veszteségeket szenvedett. A hadosztályparancsnok, Ujlaky Jenő ezredes június 28-án éjfélkor kiadott parancsa értelmében a 9. könnyű hadosztálynak a támadás második napján, június 29-én el kellett volna foglalnia a Tyim városától délnyugatra fekvő magaslatokat, a Kaltróy Antal alezredes harccsoportját alkotó 17/II. és 17/III. zászlóaljaknak pedig Barancsikovón át támadva a Sztanovojétól északra húzódó magaslatokat kellett volna birtokba venniük. E parancs azonban az összeköttetési nehézségek miatt késve, csak késő délelőtt jutott el a hadosztály alakulataihoz, melyek időközben már öntevékenyen támadásba lendültek, illetve folytatni próbálták az előző napon megkezdett előrenyomulást.91 A 17/II. és 17/III. zászlóaljak BaranNémeth József naplója 10-12. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 34-35. p. HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 53. p. 90 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 73. p. 91 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) hadinaplója, 1942. 06. 28. - 08. 12. Harcászati helyzet 1942. június 29. 88 89

37

csikovót még jelentősebb harcok nélkül elérték, és előretörtek a Gnyiloje északnyugati szegélyén húzódó dombhátig, ott azonban heves ellenállásba ütköztek.92 Ezt a napot idézhette fel visszaemlékezésében Horváth Ferenc, a zalaegerszegi zászlóalj 9. puskássszázadának őrmestere. Elbeszéléséből megtudhatjuk, hogy amikor reggel harci alakzatban szétbontakozva megindultak, hogy folytassák a támadást, kezdetben nem kaptak tüzet. Előttük hosszú emelkedő húzódott, melyen feljebb egy faluban voltak – a kiépített védőállásokkal hátrább már nem rendelkező – szovjet utóvédek. Közöttük nyílt térség terült el, amire már azelőtt belőtték magukat a szovjet aknavetők, mielőtt a honvédek odaértek volna. Az ellenség jól belátta a lejtős terepet, és amint a 17/III. zászlóalj a nyílt térségre ért, lőni kezdte aknavetőivel a támadáshoz rendeződő alakulatot. Mintegy nyolc-tíz aknavető közel fél órán keresztül tartotta tűz alatt a zalaegerszegi zászlóaljat. Az aknagránátok elől igyekezett mindenki fedezéket keresni. A honvédek a földhöz lapultak, próbálták kihasználni a felszín egyenetlenségeit, és ásóikkal sebtében fejvédeket emeltek. Itt Horváth őrmesternek is halálfélelme volt, az aknaszilánkok sokakat megsebesítettek, közülük többen meghaltak.93 A Kaltróy Antal alezredes vezette harccsoport Gnyilojénál június 29-én vívott küzdelméről így számolt be a 9. könnyű hadosztály korabeli napijelentése: „A 17/III. zászlóalj északról, a 17/II. délről behatolt Gnyilojéba. Erős és az ellenségre nézve veszteségteljes közelharc fejlődött ki. A helyzet estszürkületig nem tisztázódott. A harccsoport parancsnok a község kiürítésére adott parancsot. Ekkor a 17/6. század parancsnoka személyesen az élre állva, rohamra vezette századát a község déli része ellen. A rohamhoz csakhamar csatlakozott az 5. század, majd északon a 17/III. zászlóalj is. [...] a falu percek alatt birtokunkba került. Az ellenség visszavonult.”94 A június 29-én 20 óráig a Gnyiloje keleti részén húzódó dombokat elérő Kaltróy harccsoport95 további előrenyomulását másnap, június 30-án egészen délig hátráltatta a szovjet utóvédek heves ellenállása. A 17/II. és 17/III. zászlóaljak csak kora délután vonulhattak tovább Sztanovoje irányában.96 A korabeli helyzetjelentés szerint azonban a Kaltróy csoport támadása a szívósan ellenálló ellenséggel szemben a Sztanovojétól közvetlen északra levő dombok előtt végleg elakadt, és Ujlaky Jenő ezredes, hadosztályparancsnok 16 órakor beszüntette az előrenyomulás további erőltetését.97 Szabó Péter 2001. 94. p.; Szabó Péter 2012. 260., 262. p. Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 94 HL M. kir. Honvéd Vezérkar főnöke 4. osztály iratai. Szám nélküli iratok, 1943. 525/f. 11. sz. melléklet. Közli: Szabó Péter 1992. 10. p.; Szabó Péter 1995. 309. p.; Szabó Péter 2001. 94. p. 95 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) hadinaplója, 1942. 06. 28. - 08. 12. Harcászati helyzet 1942. június 29. 96 Szabó Péter 2012. 262-263. p. 97 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) hadinaplója, 1942. 06. 28. - 08. 12. Harcászati helyzet 1942. június 30. 92 93

38

11. A 17/III. zászlóalj aknától megsérült 36 M. 37 mm-es páncéltörő ágyúja a tyimi áttörés idején, 1942. június 28. és július 2. között

Horváth Ferenc őrmester emlékei szerint a zalaegerszegi zászlóalj sűrű, magas növésű gabonatáblákon haladt keresztül az előrenyomulás során. A szakaszparancsnokok piros zászlókkal próbálták tartani egymással az összeköttetést, a zászló felmutatásával jelezve az elért pozíciót. A rövid éjszakákon mindössze egy-két órát aludtak, miután sötétedés után beásták magukat. Sátorlapok alatt éjszakáztak, és három-négy nap elteltével már eléggé fáradtak, kimerültek voltak.98 A 9. könnyű hadosztály parancsnoka június 30-án este 20 órakor adott ki intézkedést a Tyim városától délre húzódó, úgynevezett harckocsiárok-állás július 1-jére tervezett áttöréséről. A zalaegerszegi zászlóalj a következő feladatot kapta a hadosztály balszárnyán: „Závodszky százados a 17/III. zászlóaljjal és a 9. huszárszázaddal biztosítson Sztanovoje északnyugat-, és Szabjelszkoje nyugattal szemben.”99 Miután Ujlaky Jenő ezredes július 1-jére virradó éjszaka belátta, hogy a nagy sárban elakadt, illetve lemaradt tüzérség nem tud felzárkózni a reggelre tervezett táma98 Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II.; GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 3. p. 99 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) hadinaplója, 1942. 06. 28. - 08. 12. Harcászati helyzet 1942. június 30.

39

dáshoz, annak időpontját délutánra halasztotta el, és július 1-jén délben kiadott újabb támadási parancsában módosította a zalaegerszegi zászlóalj feladatát is: a „17/III. zászlóalj a 9. huszárszázaddal törjön előre Tyimen át, és foglalja el a Tyimtől keletre lévő magaslatokat”!100 A 9. könnyű hadosztály Tyim városa ellen július 1-jén délután – kellő légi és tüzérségi előkészítés, illetve támogatás nélkül – indított támadását a szívósan védekező szovjet utóvédek visszaverték. Különösen a hadosztály jobbszárnyán támadó alakulatok szenvedtek súlyos veszteségeket.101 A zalaegerszegi zászlóalj előrenyomulásáról az alábbiak olvashatók az aznapi helyzetjelentésben: „A 17/III. zászlóalj az est szürkületéig elérte Tyim nyugati részét, majd behatolt a városba. Onnan azonban a házakba befészkelt ellenséges tűzfegyverek tűzhatása és az ellenség ellentámadása kivetette. A zászlóalj a Sztanovojétól délkeletre fekvő magaslatokon beásva éjszakázott.”102 Horváth Ferenc őrmester úgy emlékezett, hogy a 17/III. zászlóalj a támadás negyedik napjára virradó éjszaka ért Tyim elé, ahol rendezték soraikat. A város peremétől egy-másfél km-re ásták be magukat, és másnap délelőtt 9-10 órára foglalták el a kiindulási helyzetet. A 9. puskásszázad állománya akkorra már összekeveredett, az egyes szakaszok nem különültek el egymástól. Tyim valódi orosz város volt, kevés cseréptetős téglaépülettel, annál több fazsindelyes vagy zsupptetős faházzal. A városnak a zalaegerszegi zászlóalj előtt elterülő, nagy kiterjedésű peremterületén ritkábban álltak a házak. Délelőtt folyamán nem érte tűz a zászlóaljat, és mivel késett a támadási parancs, a honvédek elaludtak, miután beásták magukat. A délutáni támadás előtt alig bírták felébreszteni őket, olyan fáradtak voltak.103 Nemes József, a 9. puskásszázad tizedese így emlékezett a 17/III. zászlóalj július 1-jén délután, Tyimnél vívott küzdelmére: „... keményebb tűzharcban Tyim megközelítésekor egy magaslaton, majd a magaslat utáni nyílt terepen, és magában a városban vettünk részt. Itt ugyanis aknavető- és egyéb nehézfegyvertűz mellett iszonyatos golyózápor fogadott bennünket. Ennek ellenére, bár megtorpanásokkal, de mentünk előre. Igaz, a városba csak egy huszáralakulat némi segítségével jutottunk be (jobboldali szárnyunkat segítették a derék huszárok).”104 Németh József, a zászlóalj 8. puskásszázadának őrvezetője a következőket jegyezte fel naplójában erről a napról: „Még csak itt kezdődött az igazi harc. Déli 12 h-kor megindult a nagy támadás a város ellen, bizony nagy erőfeszítést kellett végrehajtanunk, míg a város szegélyét elértük. Akna- és géppuskatűzben törtünk előre, a lövedék 100 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) hadinaplója, 1942. 06. 28. - 08. 12. Harcászati helyzet 1942. július 1. 101 Szabó Péter 1995. 309. p.; Szabó Péter 2001. 97-98. p.; Szabó Péter 2012. 264. p. 102 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) hadinaplója, 1942. 06. 28. - 08. 12. Harcászati helyzet 1942. július 1. 103 Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 104 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 3. p.

40

fütyült és robbant szerteszét [...]. Alkonyatkor már bent jártunk az első házak között. Az előnyomulás nehezen ment, még ehhez hozzájött a sötétség beállta is. Itt most már mindenhonnan fütyültek a lövedékek, robbantak gránátvető lövedékei, irtózatos pánik volt, amely megzavart mindent. Eközben jöttek az orosz Raták, elkezdték bombázni az utakat, szinte felejthetetlen percek következtek. Ezután megkaptuk a visszavonulási parancsot. A felgyújtott házak, mint valami óriási tábortüzek világítottak az éj sötétjében. A város szegélyéig vonultunk vissza, ott jól beástuk magunkat. Az éjszakát ott töltöttük, kosztot csak másnap reggel kaptunk.”105 A korabeli sajtóban megjelent egyik haditudósítói írás szerint a Tyim előtti harcok során sebesült meg Arató Pál főhadnagy, a 17/III. zászlóalj 9. puskásszázadának parancsnoka is. (Vállába fúródott a sisakja széléről lecsúszott ellenséges golyó.) Amikor hátravitték a kötözőhelyre, e szavakkal adta át helyettesének, Horváth Ferenc őrmesternek a puskásszázad parancsnokságát: „Vigyázz a századomra, minden emberemre!” Miután az orvosi ellátás során kiderült, hogy a főhadnagy sebesülése nem súlyos, ráadásul katonái is mihamarabb visszavárták, nem bírta tovább egy napnál a távollétet: orvosi tilalom ellenére visszaszökött a puskásszázadához, és átvette ismét a parancsnokságot.106 (Arató Pál később úgy emlékezett, hogy június 29-én érte a sebesülés, s július 2-áig a zalaegerszegi zászlóalj segélyhelyén tartózkodott.)107 A tyimi áttörés idején Déri László főhadnagy volt – a zászlóaljparancsnokká előlépett Závodszky István százados helyett – a 17/III. zászlóalj nehézfegyverszázadának parancsnoka. Ezekről a napokról jegyezte fel az alábbiakat: „Parancsnokságom alá tartozó géppuskákkal, aknavetőkkel és páncéltörő ágyúkkal támogattam a zászlóalj 8., 9. századának előnyomulását. Június 28-án [pontosabban június 29-én] a délelőtti órákban vezették hátra Arató Pál főhadnagyot, aki a támadás során fejlövést kapott (katonái hozták hátra). Ezt látva, azonnal átvettem a 9. század parancsnokságát, és személyes példával rohamra vittem a századot. A roham sikerült, az oroszok fejvesztetten menekültek hátra. Ebben a helyzetben egy orosz aknavető repeszszilánkjától a jobb lábamon megsebesültem. Esti időszak volt, a harcok elcsendesedtek. Másnap az egész orosz hadsereg visszavonult a Don folyóig.”108

Németh József naplója 12-14. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 35. p. Zalai Magyar Élet 1942. augusztus 1. (172. sz.) 2. p.; Zalai Közlöny 1942. augusztus 8. (179. sz.) 5-6. p.; GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 3. p. (Horváth őrmester emlékei szerint parancsnokának megsebesülése után egészen a Donig ő vezette a századot.) 107 Lásd könyvünkben Szabó Péter „A 17/III. zászlóalj tisztikara 1942-1943-ban” című életrajzi adattárát. Arató főhadnagy sebesülésének – talán a visszatérése miatt – nincs nyoma a korabeli veszteségkimutatásban. HIM KI Veszteségi adatbázis. 108 Déri László nyugalmazott honvéd százados önéletrajzi feljegyzései. Szombathely, 1998. január 20. (Felesége, Déri Lászlóné tulajdonában, Szombathelyen.) A főhadnagy gránátszilánk okozta sebesülését 1942. július 2-án regisztrálták (HIM KI Veszteségi adatbázis), és előbb a kijevi, majd a szombathelyi hadikórházban gyógykezelték. 105 106

41

Július 2-án hajnalban újból támadásra indult Tyim ellen a 9. könnyű hadosztály. A kora délelőtti órákban azonban ismét jelentős veszteségeket okozott a nagykanizsai seregtestnek a szovjet utóvédek erős ellenállása, ezért Ujlaky Jenő ezredes, hadosztályparancsnok ideiglenes védelmet rendelt el. Miután a kora délután beérkező felderítő jelentések az ellenség általános visszavonulásáról számoltak be, a hadosztály parancsot kapott a 252.3 magassági pont elfoglalására és Tyim átfésülésére, amit azután 18 óráig akadály nélkül végre is hajtott.109 A 17/ III. zászlóalj késő délután, 16 óra után vonult át Tyimen, amely akkor már üres volt, és a városban a 6. könnyű hadosztály kötelékébe tartozó 22. gyalogezred egyik zászlóaljával találkozott.110 (A Tyim elfoglalásának dicsőségét magáénak tulajdonító zászlóalj röviddel a zalaegerszegi honvédek előtt, kelet felől, ellenállás nélkül vonult be a szovjetek által elhagyott, illetve kiürített városba.)111 A 17/ III. zászlóalj katonái ezt követően a városon kívül, egy tisztáson ásták be magukat, és ott töltötték az éjszakát.112 Ujlaky Jenő ezredes, hadosztályparancsnok éjfél előtt kiadott intézkedése értelmében másnap Tyimtől délkeletre Kuskinóig, az Oszkol folyó völgyéig kellett előrenyomulnia a zalaegerszegi alakulatnak.113 A 9. könnyű hadosztály a tyimi áttörés öt napja alatt (június 28-ától július 2áig) elvesztette személyi állományának mintegy 20 százalékát.114 A 17/III. zászlóalj a korabeli névszerinti veszteségkimutatás szerint a hadosztály többi alakulatához képest kisebb mértékű veszteséget szenvedett, ám létszámából így is több mint 10 százalékot, legalább 106 főt (4 tisztet, 3 tiszthelyettest és 99 legénységi állományú katonát) vesztett elesettben, eltűntben vagy sebesültben. A zászlóalj tisztjei közül elesett Hegedűs László tartalékos zászlós (akit a gyors előrenyomulás miatt nem tudtak eltemetni), és megsebesült három hivatásos, Déri László főhadnagy, Horváth Ferenc hadnagy és Országh István hadnagy. A tiszthelyettesek közül elesett Sebrek Imre hadapród őrmester (a 9. puskásszázadból), két másik hadapród őrmester, Koszorú Imre és Kerkai Imre pedig megsebesült. A legénységi állományból elesett 20 fő, eltűnt 2 fő, megsebesült 77 fő. A 17/III. zászlóalj a támadás első napján, június 28-án, elsősorban Prudok térségében (kisebb részben Barkovnánál és Linkovonál) szenvedte el a legnagyobb arányú veszteséget, öszszesen 11 halottat, 33 sebesültet és 1 eltűntet. (Az alakulat aznapi veszteségeinek egy részét Galicsinél és Szofijevkánál, az arcvonal mögött tevékenykedő, sebesülteket ellátó egészségügyisek vették nyilvántartásba.) A zalaegerszegi zászlóalj 109 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) hadinaplója, 1942. 06. 28. - 08. 12. Harcászati helyzet 1942. július 2. 110 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 63. p. 111 Szabó Péter 1992. 11. p.; Szabó Péter 1995. 309. p.; Szabó Péter 2001. 98. p.; Szabó Péter 2012. 264. p. 112 Németh József naplója 14. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 35. p. 113 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) hadinaplója, 1942. 06. 28. - 08. 12. Harcászati helyzet 1942. július 2. 114 Szabó Péter 1992. 11. p.; Szabó Péter 1995. 309. p.; Szabó Péter 2001. 107. p.; Szabó Péter 2012. 265. p.

42

12. A 17/III. zászlóalj géppuskás századának sebesültjét bajtársai viszik az előretörés idején, 1942. június 28. és július 1. között

vesztesége június 29-én és 30-án Gnyiloje és Sztanovoje környékén 3 halott, 22 sebesült és 1 eltűnt, Tyimnél, július 1-jén és 2-án pedig 6 halott és 27 sebesült volt. Július 5-én a kurszki, július 6-án pedig a kijevi hadikórházban halt bele sérüléseibe egy-egy sebesült. A 17/III. zászlóalj június 28. és július 2. között elesett katonáit e két hadikórház temetőjében, valamint Barkovnán, Pahonokon, Kodiziben, Tyimnél és Mescserszkije Dvoriban temették el.115 A június 28-án hajnalban bal karján megsebesült Koszorú Imre hadapród őrmester – miután engedélyt kapott rá a századparancsnokától – a segélyhelyig még maga kerekezett hátra egy halott honvéd kerékpárjával, noha sok vért veszített. Ott egy (szintén sérült) orvos zászlós látta el ideiglenesen, sebesülési cédulát akasztott a nyakába, és kocsival az egészségügyi oszlophoz vitette. Onnan mentőautóval szállították az oreli ideiglenes hadikórházba. Ott már több százan zsúfolódtak össze, a folyosókon is szalmazsákokon feküdtek a sebesültek. „Az orvosok szinte éjjel-nappal operáltak, [a] kávét itták, mint a vizet, és cigarettáztak szüntelen”. A hadikórházban egy tartalékos orvos zászlós műtötte meg altatásban Koszorú 115

HIM KI Veszteségi adatbázis.

43

Imre karját. Műtét után rövidesen sebesültszállító vonatra rakták, és előbb a kijevi hadikórházba, onnan pedig, a vizsgálatok és osztályozás után „hátországi kezelésre” minősítéssel Magyarországra szállították. Azzal a sebesültszállító szerelvénnyel érkezett Budapestre, melyet a Keleti pályaudvaron ünnepélyesen, nagy sajtónyilvánosság mellett köszöntött Horthy István kormányzóhelyettes felesége. A fővárosból Szombathelyre irányították a szerelvényt, és a sebesülteket, köztük Koszorú Imrét a szombathelyi gimnáziumban létesített ideiglenes hadikórházban helyezték el.116 Június 30-án, Sztanovoje környékén, Tyimtől alig 4 km-re sebesült meg a zalatárnoki Gombos József, a zalaegerszegi zászlóalj egyik puskásszázadának honvédje. A bal alsó karját lőtték meg robbanó, úgynevezett „dumdum” golyóval, ami nyílt csonttörést okozott. Gombost két hétig Oroszországban gyógykezelték, majd kórházvonattal szállították haza, és július 16-án érkezett a szombathelyi hadikórházba.117 Onnan írta testvéreinek az alábbiakat: „A sebesülésem olyan félig súlyos. Bal alsó karomon vagyok átlőve, nyílt törésem van. [...] az én sebesülésemről a sok bajtárséhoz képest azt mondhatom, hogy Istenáldás. Mert bizony számtalan [a sebesült], és számtalannak nincsen se keze, se lába; számtalan süket, vak, néma, eszméletlen. Azon kívül bizony nagyon-nagyon azokról még a krónika sem ír, mert bizony csak jelek vannak, hogy itt is volt egy ember. Június 28-án kezdtük meg az áttörést az orosz erődökön, és 30dikáig, illetve elsejéig ezrekre rúgott a magyar sebesült és halott. Úgy szintén az oroszokból is. Kedves Testvéreim, vigyázzatok, mert nem szabad azt nyilvánosságra hozni, hogy mi történt a fronton. Azon kívül pedig, aki még kint harcol, azoknak a hozzátartozandói kétségbe is esnek. Szóval, Ti tudjátok, és más nem.”118

116 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Életem” 12-13. p., „Emlékezés” 2., 4. p., „Kurszk-Tyim-i áttörés” 2-4. p. Koszorú Imre szerint az újságírók a Keleti pályaudvaron megrohanták a sebesültszállító szerelvényt, s a Pesti Hírlap egyik róluk megjelent, túlzó cikke őt is megemlítette: „Koszorú Imre hadapród őrmester, veszprémi tanító gépágyútól találva útban van hazafelé”. („Emlékezés” 4. p.) 117 Bekő Tamás gyűjteménye. Varga Jenő őrvezető tábori postai levelezőlapja Fitos Ilonához. „Valahol a Don mentén”, 1942. július 14. előtt.; Uo. Gombos József honvéd tábori postai levelezőlapja Fitos Ilonához. Szombathely, 1942. július 16.; Uo. Gombos József levele Fitos Ilonához. Szombathely, 1942. július 22. után. 118 Bekő Tamás gyűjteménye. Gombos József levele Fitos Ilonához. Szombathely, 1942. július 16. után.

44

Előrenyomulás a Donig és folyómegfigyelés (1942. július 3. – augusztus 14.) Tyim elfoglalása után, július 3-ától kezdődően a szovjetek már nem fejtettek ki számottevő ellenállást a várostól kb. 140 km-re keletre található Don folyó vonaláig. A 9. könnyű hadosztály alakulatainak legfeljebb kisebb hátra maradt ellenséges csoportokat kellett felderíteniük és ártalmatlanná tenniük, miközben egy hétig tartó gyalogmenettel elérték a Dont.119 A 17/III. zászlóalj július 3-án kezdte el menetét, naponta 20-30 km-t tett meg, és egynapi (július 8-án, útközben tartott) pihenővel július 10-én érkezett meg a Donhoz.120 Németh József, a 8. puskásszázad őrvezetője a következőket írta naplójában ezekről a napokról: „Reggeltől sötét estig meneteltünk, ez így ment hét napig, embert kínzó, fárasztó utakon, nagy melegben.”121 Ezekben a napokban több szempontból is méltánytalanság érte a 17/III. zászlóalj parancsnoki teendőit a tyimi áttörés idején ellátó, derekasan helytálló Závodszky István századost. Amikor július 4-én Szávay Sándor vezérkari alezredessel váltották fel a 17. gyalogezred élén a személyi tartalékba helyezett Dittrich Géza alezredest (akit később, augusztus 18-án idegkimerültség miatt magyarországi gyógykezelésre küldtek), leváltották Závodszkyt is, és Szávay hadiakadémiai tanártársát, Németh Ferenc vezérkari őrnagyot nevezték ki a zalaegerszegi zászlóalj parancsnokává.122 Szávay Sándor vezérkari alezredes – rövid, alig július 18-áig tartó ezredparancsnoksága idején – érdemtelenül, Závodszky rovására kívánta kitüntetésben részesíteni hadiakadémiai kollégáját, Németh Ferenc vezérkari őrnagyot. A történet folytatását a következőképpen jegyezte fel Péchy György főhadnagy, a 17. gyalogezred ezred első segédtisztje: „Ekkor mondta nekem Szávay vezérkari alezredes, hogy készítsek kitüntetési javaslatot Németh vezérkari őrnagyról, aki a tyimi támadás utáni előnyomulás során vette át a III. zászlóalj parancsnokságát, akkor, amikor az ellenség már levált rólunk. Én ezt jelentettem, mire az ezredparancsnok közölte, hogy jó, akkor, ha én nem tudom megfogalmazni, akkor majd ő elkészíti. Hát el is készítette. Megdöbbentem, amikor olvastam. Ha nem is szó szerint, de ez volt benne: »A tyimi támadás során szétesett, demoralizált zászlóaljat az előnyomulás alatt rendezte, átszervezte, és harckészségét helyreállította, stb.« Nagyon meglepett ez a szöveg, mert a III. zászlóalj, melyet az ezredparancsnoksággal megbízott Dittrich alezredes helyett Závodszky István százados vezetett, egyáltalán nem volt szétesve, s pláne nem demoralizálva. [...] Az, hogy egy ilyen javaslata mennyit árt egy csapattisztnek, az úgy látszik, nem számí119 Szabó Péter 1992. 11. p.; Szabó Péter 1995. 309-310. p.; Szabó Péter 2001. 105. p.; Szabó Péter 2012. 265-288. p. 120 Németh József naplója 14. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 35-36. p.; GM Tört. dok. 84.21. 186. Dénes Sándor naplója 7. p.; GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 3. p. 121 Németh József naplója 14. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 35-36. p. 122 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 64. p. Dittrich betegségéről: HIM KI Veszteségi adatbázis.

45

tott nála. Fő, hogy vezérkari társa, pláne szintén hadiakadémiai tanár, kapjon kitüntetést – ez volt a lényeg.”123 Németh Ferenc vezérkari őrnagy augusztus végén a hadsereg-parancsnokságra került, és átmenetileg ismét Závodszky István századosnak adta át a 17/III. zászlóalj parancsnokságát. Závodszky azonban nem sokáig vezethette zászlóalját, mert megromlott egészségi állapota miatt a hátországba szállították gyógykezelésre. Ezt követően szeptember 16-ától Piros László alezredes lett a zalaegerszegi zászlóalj parancsnoka, és az is maradt, egészen a visszavonulásig.124 Závodszky István százados évekkel később is keserűséggel gondolt az esetre, és a vele szemben elkövetett méltánytalanságra az alábbi magyarázatot adta a tiszti személyi anyagában található önéletrajzában: a keleti hadszíntéren „a legénység minden vonatkozásban való kímélése folytán ennek szeretetét érdemeltem ki, és elismerésül az ezreden belül »Závodszky apánk« névvel jelölt meg. Ezzel szemben volt elöljáróim »szociális, demokratikusan gondolkozónak« minősítettek. Ennek folyamányaképpen, és mert nem voltam Ludovikás tiszt, 12 havi első vonalbeli harctéri szolgálat után még csak hadosztályparancsnoki dicséretet se kaptam.”125 Hasonlókat tapasztalt Závodszky István százados és katonái kapcsolatáról az az országgyűlési küldöttség is, amelyik 1942 szeptemberének elején kereste fel a doni arcvonalat. A küldöttség egyik tagja, egy Vas megyei országgyűlési képviselő arról számolt be a korabeli sajtónak, hogy a Závodszky István százados vezette zalaegerszegi, és a Kaltróy Antal alezredes vezetése alatt lévő csáktornyai zászlóaljaknál példás katonaszellem uralkodik. A képviselő azt tapasztalta, hogy „a két zászlóaljparancsnok egyénisége a legszeretetreméltóbb testvéri viszonyt teremtette meg a vezetők és vezetettek között. A honvédek rajongással beszélnek parancsnokaikról, és hajlandók értük a poklok tüzébe is menni.”126 Koszorú Imre tartalékos zászlós, géppuskás szakaszparancsnok visszaemlékezése szerint is „kitűnő katona, kiváló ember” volt a beosztottjaira szinte fiaiként tekintő Závodszky István százados.127 Koszorú Imre Závodszky bátorságára jellemző epizódként említette, hogy a százados zászlóaljparancsnokként, a tyimi előretörés idején, harc közben „állva adta ki a parancsokat, mégsem érte találat, míg csapatában fekve hallgató beosztottját találat érte”.128

HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 73-74. p. HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 94. p.; HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. hadinapló-mellékletei 246. sz. M. kir. 17. honvéd gyalogezred. Tiszti beosztási névjegyzék. I. Névszerint. 1943. január 1.; Kemendy Géza 2012. 121. p. 206. jegyzet. 125 HIM KI Závodszky István 78205. sz. ti. ogy. Závodszky önéletírása, Zalaegerszeg, 1951. július 1. 1. p. 126 Zalai Magyar Élet 1942. szeptember 22. (213. sz.) 1. p. 127 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Életem” 5. p. 128 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Emlékezés” 8. p. 123 124

46

13. A 17/III. zászlóalj egyik puskásszázada a Don felé menetel 1942. július 3. és 10. között. Elöl lóháton Rózsás János tizedes

Ujlaky Jenő ezredes, a 9. könnyű hadosztály parancsnoka július 9-én, Szemigyeszjatszkojéban adott ki intézkedést a nagykanizsai seregtest másnapi teendőiről. Eszerint a hadosztálynak július 10-én, folytatva az előrenyomulást és elérve a Dont, folyófigyelésre kellett berendezkednie. A 17/III. zászlóalj (a 17/II. zászlóaljjal és az ezred-közvetlenekkel együtt) a 17. gyalogezred parancsnokának, Szávay Sándor vezérkari alezredesnek harccsoportjába került, melynek július 10-én hajnali 4 órakor indulva, Hmelevij Lesen át Gremjacsjéra előrenyomulva, a 47. gyalogezred balszárnyától balra, a hadosztály északi sávhatáráig kellett végrehajtania e feladatot, kapcsolatot tartva a 47. gyalogezreddel és az északon szomszédos német alakulattal.129 Miközben a 17. gyalogezred legnagyobb veszteségeket szenvedett I. zászlóalja Dmitrijevkára került tartalékba, az ezred mintegy 9 km-es védősávjának első vonalába a II. és III. zászlóaljat irányították. Az ezredparancsnok rendelkezése értelmében a 17. gyalogezred, egyben az egész magyar 2. hadsereg arcvonalának legészakibb, a Voronyezs alatt állomásozó német 2. hadsereggel szomszédos védősávját a 17/III. zászlóaljnak kellett elfoglalnia. A zalaegerszegi zászlóalj védősávjának határa északon a Donba ömlő Voronyezs patak torkolatánál képződött szigettel szemben, délen pedig a 17/II. zászlóalj által 129 HL 2. hds. ir. 23. d. M. kir. 9. k. ho.-törzs I. c. (szállásmester) naplómellékletek. 62. sz. melléklet. Intézkedés VII. 10-re.

47

védett Gremjacsje község északi részén volt. A 17/III. zászlóalj támogatására a 9. könnyű tüzérezred Fornay Ervin százados vezette 3. ütegét osztották be.130 Horváth Ferenc, a 17/III. zászlóalj 9. puskásszázadának őrmestere úgy emlékezett, hogy július 10-én, a Donhoz érkezés napján lementek egészen a vízpartig. Nem volt ellenállás, az ellenséges csapatok visszavonultak a Don mögé. A folyó 80-100 méter széles volt, később a rajta átúszó szovjet katonák közül kettőt foglyul ejtettek. A Don partján 200-300 méterenként 4-5 emberből álló figyelőőrsöket szerveztek. A többiek visszamentek a faluba, 200-300 méterre a folyótól. A faluban végre mindenki megmosakodhatott. Megindult a tyúkászás, mindenki maga akart tyúkot főzni a házaktól szerzett fazekakban. A helyi lakosok először féltek tőlük, noha nem bántották őket.131 Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető, lőszertisztes emlékei szerint a 9. puskásszázad zöme a Donhoz érkezés napján a folyóparttól kb. 700-800 m-re nyugatra húzódó, akácfás domboldalon ásta be magát. Kb. három napig voltak ott lövészgödreikben, mialatt mögöttük éjszakánként zsidó munkaszolgálatosok kezdték meg az állások, tiszti bunkerek kiépítését. A tábori munkaszolgálatos századot utászok irányították és felügyelték. Amikor a dombon elkészültek az első fedezékek, a 9. puskásszázadot előre vezényelték a folyópartra.132 Rajki Dezső hadapród őrmester 8. puskásszázaddal előrenyomuló géppuskásai július 10-én Gremjacsjétől északra, a – később itt székelő 9. puskásszázadról elnevezett – „9. kolhoz” közelében érték el a Dont. Aznap még zavartalanul lubickolhattak a folyó vízében, a kolhozban malacot fogtak, és megsütötték vacsorára. Rövidesen azonban visszavonták őket a partról, északnyugati irányba, az úgynevezett „8. kolhoz”, a 8. puskásszázad végleges elhelyezési körlete területére.133 A 17/III. zászlóalj parancsnoksága és 7., tartalékba helyezett puskásszázada Gremjacsje község északi részére, csapatvonata pedig a falutól néhány km-re északnyugatra fekvő Dmitrijevkára települt. Utóbbi faluban raktárak és kiszolgáló alosztályok rendezkedtek be, a zászlóaljat ellátó konyhák számára pedig a két község között, az arcvonalhoz közelebb építettek fedezékeket.134 A 9. puskásszázad parancsnoksága és állományának zöme – az eredetileg ide érkező 8. puskás-

130 Péchy György fényképalbuma, 1938-1944. „1942-43 Oroszország” 19. p. 4. kép magyarázata.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 68-69. p.; Szabó Péter 2012. 268. p. A 9/3. ütegnek a zalaegerszegi zászlóalj mögötti tevékenységéről lásd: Vida István: Egy petesházi tüzér visszaemlékezése a II. világháborúra 1941-1945. [Lendva, 1996.] (a továbbiakban: Vida István 1996.) 39-64. p. 131 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 3. p. 132 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 133 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 134 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 5. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II.; Vaska Miklós: Nova története II. Nova, 2000. 63., 68. p. (Mátai Ferenc őrvezető visszaemlékezése Gremjacsjéról.)

48

14. A 17/III. zászlóalj egyik fedezéke a Don partján, 1942 nyarán

századot felváltva – a Gremjacsjétől északra, a folyópart közelében fekvő, úgynevezett „9. kolhoz” épületeiben, illetve udvarán telepedett le.135 Korábban, a Donhoz érkezés éjjelén ugyancsak e kolhozban szállásolták el átmenetileg Németh József őrvezető századát, a 8. puskásszázadot is. Németh a következőket írta naplójába ezekről a napokról: „Az orosz Raták már ekkor megkezdték zümmögésüket [...]. Szállásunk egy hosszú istállóban volt. Éjjel, ahogy a gép fejünk felett szállt, kidobott egy világítórakétát, amely nappali világosságot adott. A rakétából kifolyó égő foszfor meggyújtotta a tetőt felettünk; egyszer csak arra ébredünk, hogy valaki kiabálja: »Ég az istálló!« Ezután gyors cselekvés következett, a nappali világosságban percek alatt kihordtunk mindent, és azután a gabonába rejtőzve vártuk a reggelt. Hajnalban elindultunk a folyópart felé, kiérve azonnal munkához láttunk, erős állást építettünk ki, éjjel drótakadályt húztunk s aknát telepítettünk. [...] Az éjjeli repülőtámadások sűrűek, a gépek szinte egymást érik, remeg a föld, ha [a bomba] közelünkbe esik. Hatalmas tűzcsóva száll az ég felé egy-egy robbanás után, szinte nappali világosság van mindenütt. Az időjárás nappal meleg, éjjel pedig elég hűvös van; éjjelente dolgozunk, építünk, futóárkokat húzunk.”136 135 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 3. p.; Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 136 Németh József naplója 15-16. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 36. p.

49

A 17/III. zászlóalj sávjának jobbszárnyán, Gremjacsjétől északra a 9. puskásszázad, míg balról, közvetlenül a német csapatok mellett a 8. puskásszázad építette ki a védelmi vonalat. A 7. puskásszázad a 9. mögött, Gremjacsje északi részén helyezkedett el tartalékban. Rajki Dezső hadapród őrmester emlékei szerint a 8. puskásszázadnál a századparancsnok jelölte ki a vízparti figyelőhelyeket. A legexponáltabb helyen lévő, úgynevezett „Bulcsu” figyelőt – melynek közelében a szovjetek később hídfőállást alakítottak ki – géppuskával is megerősítette. A 8. puskásszázad többi része a folyóparttól, illetve a figyelőktől kb. 400-500 m-re hátrább képezte az első vonalat. Itt, a rekettyés, bokros domboldalon, lomboktól fedve ásták be magukat Rajki Dezső hadapród őrmester géppuskásai is. A 8. puskásszázad felvette a kapcsolatot a németekkel, és megállapodott velük, hogy páratlan órában a magyarok, páros órában a németek indítanak járőrt a Don partján előttük húzódó bokros, nádas, dzsumbujos terület ellenőrzésére.137 Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető úgy emlékezett, hogy a 9. puskásszázad a Don partjától kb. 15-20 m-re a folyóval párhuzamos lövészárkot ásott, amiből árkok vezettek a közvetlenül a vízparton létesített figyelő állásokig. A puskásszázad nem a lövészárokban oszlott el, hanem egymástól látótávolságra lévő, úgynevezett támpontokban összpontosult. A támpontok 20-21 fő befogadására alkalmas, többsoros gerendafedéllel ellátott, földbe ásott fedezékek voltak. Kiépítésükhöz a közeli Voronyezsből hordták kocsival a lerombolt házak gerendáit, amíg azt a németek meg nem tiltották. A támpontokat összekötő futóárkok csak derékig értek, lehajolva közlekedtek bennük. A cikk-cakkban hátrafelé vezető árkokat mélyebbre ásták. A 9. puskásszázad védelmi vonala előtt mintegy 100120 m széles volt a Don, a túlsó partja azonban néhány méterrel magasabban húzódott, így az ellenség beláthatta az állásokat. Ezért az első vonalban néhány nap elteltével – ahogy a szovjeteket visszatértek a folyópartra – be kellett szüntetni a nappali mozgást. Lőszert és élelmet csak a sötétség beálltával lehetett kivinni az első vonalba. A támpontok legénysége kétnaponta kapott meleg ételt, közben pedig hideg élelemmel látták el őket.138 Horváth Ferenc őrmester emlékei szerint a Don partján kialakított, árkokkal körülvett, bombabiztos fedezékek nagy részét zsidó munkaszolgálatosokkal építtették, főleg éjjel, mert napközben az ellenség részéről légi felderítések zajlottak. A falu lakosságát – az arcvonal közelsége miatt – néhány hét elteltével ki kellett telepíteni. Ez a kényszerű rendelkezés azért is indokolt volt, mert a lakóházak egy részét is elbontották a település szélén húzódó védelmi vonal kiépítéséhez. A védelmi állásokba, erődítményekbe és fedezékekbe ugyanis jelentős részben Gremjacsje elbontott épületeinek faanyagát építették be. A domboldalon létesített

137 138

50

Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon.

15. Tábori misét hallgatnak a 17/III. zászlóalj honvédei Gremjacsjéban, 1942 nyarán

támpontok területe 50-szer 50 méteres volt, előttük és mögöttük pedig 80-100 mre aknamezőt telepítettek, érintőaknákkal.139 Péchy György főhadnagy, ezred első segédtiszt úgy emlékezett, hogy a 17. gyalogezred védőkörletén belül a 17/III. zászlóalj védősávjában, Gremjacsjétól északra telepítették a mélységében legtagoltabb, 3-4 sor drótakadályból és 4-5, egymás mögötti aknamezőből álló műszakizár-rendszert.140 A zalaegerszegi zászlóalj védősávjában hat figyelőőrsöt szerveztek a folyómegfigyelésre (az egyik parancsnoka Horváth Ferenc őrmester lett).141 Dénes Sándor őrvezető a következőket írta naplójába a Don partján végzett szolgálatról: „Itt aztán figyelőbe jártunk; 2 nap hátul pihenőbe, 2 nap a domb peremén harcelőőrsbe, és 2 nap a Don folyó partján folyamőrségben.”142 Egy másik figyelőnél, alig néhány nappal a Donhoz érkezés után az alábbi, Péchy György főhadnagy által feljegyzett eset történt. A 17/III. zászlóaljtól Domonkos Béla tartalékos zászlós (a géppuskás század egyik szakaszparancsnoka) három hadifoglyot kísért be kihallgatásra az 139 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 4. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 140 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 71. p. és 4. sz. vázlat. 141 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 4. p. 142 GM Tört. dok. 84.21.186. Dénes Sándor naplója 8. p.

51

ezredparancsnokságra. A harcok során csapataiktól elszakadt szovjet katonák voltak, akik nappalonként meghúzták magukat, és éjjeli menetekkel igyekeztek kelet felé, hogy csatlakozzanak egységükhöz. Ennek során botlottak bele a zalaegerszegi zászlóalj egyik Don partján felállított figyelőőrsébe. Harcban akarták átvágni magukat, ám ketten közülük elestek, hármójukat pedig elfogták. Noha egyenruhában harcoló szovjet katonák voltak, mivel azonban hátulról támadták meg a figyelőőrsöt, az őrsparancsnok, Domonkos tartalékos zászlós partizánnak tartotta, és kihallgatás után ki akarta „nyírni” őket.143 A nyugat felől visszaszivárgó, sajátjaikhoz áttörni próbáló kisebb szovjet csoportok július második felében a 17/III. zászlóaljnak is veszteségeket okoztak. Július 10. és augusztus 7. között a zalaegerszegi alakulatból öten elestek, egy fő pedig eltűnt (valószínűleg fogságba került).144 E veszteségekről írta naplójában Németh József őrvezető július 25-én az alábbiakat: „Éjjel erős a szolgálat és a figyelés, nagyon vigyázni kell, nagy a bozót, jó búvóhely mindenki számára. Itt esett el két bajtársam egy éjszaka a Don partján. Ők voltak az elsők, kik a folyóparton meghaltak. Járőr menetidő alatt a bozótban megbújt vörösök lőtték le őket, csak másnap reggel találtak rájuk.”145

HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 75. p. HIM KI Veszteségi adatbázis. 145 Németh József naplója 16-17. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 36. p. 143 144

52

Harcok a „gennyfolt” hídfőnél (1942. augusztus 15. – augusztus 19.) A szovjet csapatok július derekától több helyen támadást indítottak a magyar 2. hadsereg arcvonalán, és a Donon átkelve hídfőállásokat alakítottak ki a folyó nyugati partján. E hídfők védelméért, illetve elfoglalásáért vívott csatákban mind a szovjet, mind a magyar alakulatok jelentős veszteségeket szenvedtek. A 9. könynyű hadosztály védelmi vonalán augusztus 8-án Kosztyenkinél, a 47. gyalogezred sávjában létesített szovjet hídfőállás felszámolása érdekében augusztus 10-én kivonták a védelmi vonalból, majd ellentámadásra indították a 17/II. zászlóaljat is. A csáktornyai alakulat csupán néhány szakaszt hagyott hátra az elvonulás fedezésére.146 E szakaszok támogatására viszont a 17/III. zászlóalj egyes rajait vagy szakaszait vezényelték át. Erre utal Dénes Sándor őrvezető naplójának következő bejegyzése: „1942. augusztus 10-én riadóztattak, és eldobtak a II. zászlóaljhoz. Ott voltunk 13-án estig, akkor leváltottak, és visszaértünk a régi helyünkre.”147 Itt, a csáktornyai zászlóalj védelmi állásaiban, Gremjacsje délkeleti részén érte halálos szívlövés augusztus 11-én a zalaegerszegi zászlóaljból a mikefai Igazi Gyula honvédet, augusztus 13-án pedig itt sebesült meg Fodor József tartalékos hadnagy, a 17/III. zászlóalj egyik szakaszparancsnoka is.148 A Kosztyenkinél 1942. augusztus 8. és 13. között vívott hídfőcsatában a 9. könnyű hadosztály súlyos veszteségeket szenvedett, ám a szovjet hídfőt nagy áldozatok árán sem sikerült felszámolni, csupán leszűkíteni.149 A hadosztály arcvonalának legészakibb részén, a 17/III. zászlóalj védelmi vonalának balszárnyán két nappal később, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepének hajnalán indítottak támadást és létesítettek kisebb hídfőt a szovjetek. Németh József, a 8. puskásszázad őrvezetője a következőket jegyezte fel naplójában erről a támadásról: „Az ünnep hajnalán egyszer csak azon veszem észre magam, alig hallhatóan csobog a víz. Még az első pillanatban nem gondoltam semmi veszélyre, de utána ismétlődött az előbbi nesz. Én, mint éjfél után szolgálatot teljesítettem, hamar felismertem a veszély pillanatát, gyorsan riadóztattam nyugvó bajtársaimat, éppen idejében. Vaksötét volt minden, nem láttunk semmit. Mire helyeinket elfoglaltuk, az első csónak partnak ütődött, és ezután megkezdtük az igazi tűzijátékot, melyet keserves jajgatás kísért. Eközben állandó146 Szabó Péter 1992. 12-13. p.; Szabó Péter 1995. 312. p.; Szabó Péter 2001. 128-129., 136. p.; Szabó Péter 2012. 269-271. p.; Kemendy Géza 2012. 119-126. p. 147 GM Tört. dok. 84.21.186. Dénes Sándor naplója 9. p. Péchy György főhadnagy emlékei szerint az ellentámadáshoz „még a III. zászlóaljtól is vontak ki némi erőt [...] Kékedy főhadnagy parancsnoksága alatt”, ezt azonban más adat nem támasztja alá. Kékedy Tibor főhadnagy valójában a 17/I. zászlóalj tisztje volt. (HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 83. p.) 148 HIM KI Veszteségi adatbázis. 149 Szabó Péter 1992. 12-13. p.; Szabó Péter 1995. 312. p.; Szabó Péter 2001. 136. p.; Szabó Péter 2012. 269-271. p.; Kemendy Géza 2012. 119-126. p.

53

an jöttek a csónakok, [nehéz]puskánk csöve már tüzes volt, lőszerünk fogyott, lőszert és segítséget kértünk, amely már nagyon fogytán volt. Lassan világosodni kezdett, melyet már alig vártunk. Én, mint nehézpuskás irányzó, a hajnali pirkadásban élvezettel lőttem a még mindig átjövő, és a túlsó parton álló csónakokat. Szép munka volt, mondtuk is: »Ezen biztos, hogy többet nem csónakázik senki sem.« De ezzel még nem volt vége, három napig tartott; fáradságot nem ismerve, az éjszakát nappallá téve küzdöttünk, a fáradtságtól kimerülve pillanatok alatt állva elaludtam. Mindenki talpon volt, nagyon sok sebesültünk lett ez alatt a három nap alatt, mire a muszkát vissza tudták nyomni a túlsó partra. Halottak és sebesültek számát nem írom, borzalmas képet nyújtott minden.”150 Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető visszaemlékezése szerint a szovjet hídfő létesítését követően éjszakai támadás érte az első vonalaktól hátrább, Gremjacsjénál tartalékban lévő 7. puskásszázad állásait. A hídfőből kiinduló ellenséges egység a támpontokat megkerülve benyomult egészen a zalaegerszegi zászlóalj parancsnokságáig, és megütközött a 9. puskásszázad tartalék szakaszával is, mely a parancsnokság és a „9. kolhoz” között helyezkedett el. A parancsnokság körül beásott 7. puskásszázad visszaverte ugyan a betörést, ám kb. egy szakasznyi embert veszített (állítólag három-négy kocsin szállították eltemetni a halottakat).151 A Don nyugati partján, a 17/III. zászlóalj védősávjának balszárnyán (a Don és a Voronyezs patak összefolyásánál lévő szigettel átellenben) augusztus 15-én létesített szovjet hídfőt a zalaegerszegi alakulat katonái „gennyfoltnak” nevezték el.152 A „gennyfolt” létrejöttéről és a felszámolására irányuló sikertelen magyar törekvésekről az alábbiakat írta visszaemlékezésében Péchy György főhadnagy, ezred első segédtiszt: „Mikor VIII. 15-én reggel a III. zászlóalj parancsnokság jelentette, hogy sávhatárán a Don és Voronyezs patak összefolyásánál az éjjel kb. megerősített szakasz átkelt, és az ott lévő figyelőőrsöt megtámadta és elűzte, az ezredparancsnok kiküldött a zászlóaljparancsnokságra, hogy részletesen tájékozódjam. Ekkor még nem látszott komolynak a helyzet, bár a zászlóaljparancsnok által elrendelt ellentámadás nem ért célt. Megfigyelés szerint az átkelt erők további erősítést kaptak. A megindított ellentámadások sorra hatástalanok voltak. A helyzet egyre komolyabbnak ígérkezett, számolni kellett egy erőteljesebb előretöréssel, és ezért parancsot adtam a harcálláspont megerősítésére. Az ellenség a hídfőképzésre a terepet nagyon jól választotta meg, mert a keleti parton felállított nehézfegyverei igen hatásos védelmet tudtak nyújtani a hídfőben lévőknek. Így érthető, hogy a megismételt ellentámadások a nehézfegyverek tüzében mindig elakadtak, súlyos veszteségeket szenvedve. Jelentettük a helyzetet a hadosztályparancsnoknak, aki Ivanovkáról küldte parancsait [a hídfő] mikénti felszámolására. Ő adott parancsot arra is, hogy [az] emberveszteségeink pótlására már nagyon várt menetszázadot – bár az nem Németh József naplója 20-22. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 37-38. p. Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 152 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 4. p. 150 151

54

16. A 17/III. zászlóalj egyik 39 M. 50 mm-es gránátvetője tüzelés közben az első vonalban, Gremjacsjénál, 1942 nyarán. Balról Rajki Dezső hadapród őrmester

volt harcoló egység –, úgy, ahogy érkezett, vessük be ellentámadásra. A század parancsnoka, egy tartalékos főhadnagy éppen csak jelentette a menetszázad beérkezését, máris megkapta a hadosztályparancsnok parancsa alapján a támadási parancsot. A támadás nagyon nehezen indult, s mikor kb. 20 perc múlva a századparancsnok szívlövéssel hősi halált halt,153 végleg elakadt, mire a századot kivontuk. Az ezredparancsnok harcálláspontján tartózkodott a III. zászlóalj parancsnoka, aki ekkor még Németh vezérkari őrnagy, hadiakadémiai tanár volt. Javasoltam, hogy jelentsék a hadosztályparancsnoknak a kialakult helyzetet. Erre azonban sem Szakáts [Zoltán] ezredes, ezredparancsnok, sem a zászlóaljparancsnok nem mutatott semmi hajlandóságot. Így rám várt ez a feladat. Jelentettem a terepviszonyokra hivatkozva, hogy ilyen kisebb ellentámadások itt célra nem vezetnek. Eredményre csak akkor van kilátás, ha nagyobb erővel támadunk, s ugyanakkor a kedvező helyzetben, túlparton lévő ellenséges nehézfegyvereket a tüzérség lefogja. Jelentésemet meglehetősen éles hangon tettem meg, mert eszembe jutott, hogy a tyimi támadásnál is a helyzet személyes megismerése nélkül döntött a hadosz153 A Péchy György szerint hősi halált halt századparancsnokot a korabeli veszteségkimutatásban nem sikerült azonosítani.

55

tályparancsnok az arctámadás mellett, ami rengeteg veszteségbe került. Most sem jött ki az ezredparancsnok harcálláspontjára, hogy személyesen győződjön meg a helyzetről, hanem Ivanovkáról, a harcálláspontjáról, térkép alapján adta ki parancsait, amiknek a végrehajtása már addig is súlyos veszteségeket okozott. [...] Miket mondtam még a jelentésem folyamán, arra nem emlékszem, de utána a jelenlévő két parancsnok – akiknek ezt a jelentést meg kellett volna tenniük – döbbenten néztek rám, s az ezredparancsnok csak annyit mondott, hogy ez kicsit erős volt. Eredménye viszont meglett, mert a hadosztályparancsnok leállíttatta a további ellentámadásokat, s csak [a hídfő] erős figyelését rendelte el. Ez már akkor volt, mikor az ellenség drótakadállyal és aknazárral vette körül állásait. Ez a hídfő a későbbiek folyamán – amíg a Donnál voltunk – végig megmaradt.”154 A szovjet hídfő kifüstölésére tett első kísérletnek részese volt Rajki Dezső hadapród őrmester, géppuskás szakaszparancsnok is. Szakaszát két géppuskával a 8. puskásszázad támadó egységének támogatására rendelték, nehézfegyvereiknek azonban nem sok hasznát vették, mert az ellenségtől megtisztítandó terepet nem lehetett belátni. A hídfőt ugyanis sűrűn benőtte a növényzet, a látótávolság alig volt több négy-öt méternél. A géppuskákkal nem mertek a puskások előtt, szárnybiztosítás nélkül előrenyomulni, de hátulról tüzelni sem, nehogy a dzsumbujban előretörő saját puskásaikat lőjék le. A 8. puskásszázad fedezet nélkül maradt egységéből többen elestek vagy megsebesültek a hídfőben, a géppuskások közül viszont senki sem halt vagy sérült meg.155 A 17/III. zászlóaljhoz pótlásként érkezett (Zalaegerszeg főterén július 19-én esküt tett és elbúcsúztatott)156 menetszázad szerencsétlen kimenetelű bevetésének körülményeire úgy emlékezett Horváth Ferenc őrmester, hogy a 200-250 fő fegyvertelenül érkezett. Nekik át kellett volna venni a fegyvereket azoktól, akiket felváltottak. Az állomány fele már átvette, a másik fele még nem. Akik felváltani jöttek, korábban nem vettek részt harcokban. A szovjetek átkeltek a folyón, és szemből lőttek. Hátulról a magyarok is tüzeltek, a váltás nem tudta, hogy honnan lőnek, és sok sebesült lett közöttük.157 Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető visszaemlékezése szerint a frontra akkor kiérkezett mintegy 200 főnyi, fegyvertelen tartalékos egység a 9. puskásszázadot váltotta volna fel ideiglenesen az első vonalban, hogy a fáradt katonákat pihenni, tisztálkodni vonják hátra néhány napra. A fegyverek és az állások átadását éjjel 23 órára tervezték, hogy a felváltottakat még az éj leple alatt kivonhassák az első vonalból. A felváltást felfedezhette az ellenség, mert az még csak részben történt meg, amikor a szovjet hídfőből támadás érte a 9. puskásszázad állásait. A váratlan támadás zűrzavart és veszekedést okozott a honvédek között, HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 92-93. p. Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 156 Zalai Magyar Élet 1942. július 20. (161. sz.) 4. p. 157 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 4. p. 154 155

56

17. A 17/III. zászlóalj elsősegélyben részesített sebesültjei Gremjacsjéban, 1942 augusztusában

mert a fegyverek részben már a harci tapasztalatokkal nem rendelkező tartalékosok kezében voltak. A 9. puskásszázad katonái végül fegyvereiket – ha kellett, erőszakkal is – visszavéve elhárították a szovjet betörést és hátraküldték a felváltókat. Addig azonban jelentős veszteségeket okozott az ellenség, az éjszakai harc során – állítólag – egy szakasznyi honvéd elesett.158 A zalaegerszegi zászlóaljat támogató 9/3. üteg szakaszvezetője, Garda József emlékei szerint a visszaszorítási kísérletben, a gyalogosan vívott harcokban mindenkinek részt kellett vennie, aki élt és mozgott. A kiszolgáló részlegekben szolgáló mesteremberek, szakácsok és írnokok kezébe is puskát adtak, és a Don partjára vezényelték őket. Állítólag még a szomszédos németek is bombázták a védősávjuk határánál létesített, kb. másfél km széles és 500-600 m mély hídfőállást, a szovjeteket azonban nem tudták onnan kiverni.159 Rajki Dezső, a 17/III. zászlóalj géppuskás századának hadapród őrmestere jóval kisebb területű hídfőre emlékezett, azt azonban megerősítette, hogy a kétszer sikertelenül próbálkozó magyarok 158 159

Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. Garda József: Kint voltam a Donnál. Egy tüzérszakaszvezető emlékirata. Bp., 1999. 80. p.

57

mellett egy alkalommal a németek is megkísérelték felszámolni a sávhatáruknál létesített szovjet hídfőállást.160 A 17. gyalogezred átcsoportosított erőivel megerősített 17/III. zászlóalj augusztus 15-étől 19-éig tartó, ötnapos intenzív küzdelemben megakadályozta ugyan a balszárnyán létesített szovjet hídfő kiszélesítését és az ellenség további térnyerését, ám a „gennyfolt” felszámolását célzó erőfeszítései nem vezettek eredményre. Augusztus 19-én a 17/I. zászlóalj Dmitrijevkán tartalékban lévő maradványát, valamint a 17/II. zászlóalj Papp Lajos főhadnagy vezette két szakaszát is a zalaegerszegi zászlóalj segítségére, illetve biztosítására rendelték.161 Augusztus 20-ától azonban már egyik fél sem erőltette a további támadást, és a zalaegerszegi zászlóalj arcvonala lecsendesedett. A 17/III. zászlóalj harcos létszáma (a személyi állomány első vonalban tartózkodó mintegy 50-55 százaléka) egy augusztus 16-án készített kimutatás szerint 10 tiszt és 400 főnyi legénység volt.162 A zalaegerszegi alakulat a korabeli névszerinti veszteségkimutatás adatai szerint legalább 78 főt (21 halottat és 57 sebesültet) vesztett a „gennyfolt” elleni, augusztus 15-étől 20-áig tartó harcokban. Veszteségük az első napon volt a legnagyobb, 6 halott és 23 sebesült. Augusztus 16-án 5 halottat és 12 sebesültet, 17-én 6 halottat és 11 sebesültet, 18-án 1 halottat és 4 sebesültet, 19-én 2 halottat és 7 sebesültet, végül 20-án 1 halottat vesztettek. A zalaegerszegi zászlóalj tisztjei között négy, a tiszthelyettesek között pedig egy sebesülés történt: augusztus 15-én sebesült meg Neubauer Elemér főhadnagy, a 7. puskásszázad parancsnoka, valamint két tartalékos zászlós, Miklós József és Kardos István, 17-én Illés Lajos hadapród őrmester, 19-én pedig Lukács László tartalékos zászlós. A 17/III. zászlóalj legénységi állományából ezekben a napokban összesen 21 fő esett el, 52 fő pedig megsebesült. A zalaegerszegi alakulat személyi veszteségeinek pótlására augusztus végén a súlyos harci veszteségei miatt feloszlatott 17/I. zászlóaljtól helyeztek át több tisztet (Áts József tartalékos főhadnagyot, Szokolai Ferenc tartalékos hadnagyot és Temesváry Ferenc tartalékos főhadnagyot), valamint számos legénységi állományú katonát.163

Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. Nyíry Zoltán hadnagy harctéri naplója, 1942. Kézirat. 54/b. p. (Nyíry István tulajdonában, Budapesten. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 86. p.); Dr. Viczián Antal: Meghaltak a Donnál. (Sebészként a háborúban.) Hely nélkül, 1989. 164. p.; Szabó József őrvezető harctéri naplója, 1942-1943. Kézirat. (Szabó József tulajdonában, Hahóton) (a továbbiakban: Szabó József naplója) 13-14. p. (Közli: Molnár András: „Ezek voltak a szép haditettek...”. Szabó József őrvezető harctéri naplója Oroszországból, 1942-1943. In: Hadtörténelmi Közlemények 2011. 2. sz. [a továbbiakban: Molnár András 2011.] 590. p.) 162 Szabó Péter 1992. 13. p.; Szabó Péter 1995. 313. p. 163 HIM KI Veszteségi adatbázis. Az áthelyezésekre lásd még könyvünkben a tisztek életrajzi adattárát. 160 161

58

Felkészülés a téli védelemre (1942. szeptember – december) Az augusztusi hídfőcsaták lezárultával többhónapos hadműveleti szünet köszöntött be a 9. könnyű hadosztály arcvonalán, a szembenálló felek csupán felderítő jellegű vállalkozásokkal nyugtalanították egymást időnként. Szeptembertől minimálisra csökkentek a harccselekmények, és az állások továbbépítésére, valamint a téli védelemre való felkészülésre helyeződött a hangsúly.164 A 17/III. zászlóalj őszi védelmi munkálatairól írta naplójában szeptember 22-én Németh József, a 8. puskásszázad őrvezetője: „Ma megkezdtük az új védővonal kiépítését, több mint 2 km hosszan. Csak éjjel dolgozhatunk, nappal minden mozgás megszűnik. Futóárkokat és téli bunkerokat építünk. Bizony, most már elkel egy kis mozgás is, mert már elég hűvös van. Nappal pihenünk egy keveset, éjjel újból kezdjük, ahol elhagytuk; ki szolgálatba, ki meg dolgozni megy.”165 A jól kiépített állások október 20-ára már biztos fedezéket nyújtottak Németh tizedes raja számára a nehézfegyverek lövedékeivel (köztük az aknagránátokkal) szemben, a mind jobban erősödő hideg ellen azonban még november 10-én is földmunkákat végeztek: „Szabadidőnkben dolgozunk, földbe ásott bunkerokat építünk a nagy hideg ellen, ami nap-nap után mind jobban erősödik.”166 Nemes József tizedes emlékei szerint a műszakiak (munkaszolgálatosok közreműködésével) október végén, november elején műszaki zárral vették körül a Don partján kialakított figyelőőrsöket, és a télre készülve fűthető bunkereket építettek.167 A védelmi munkálatok a fagy beállta után, hóban is folytatódtak. December 18-án jegyezte fel a naplójában Németh József őrvezető, hogy szolgálaton kívül dolgoznak, futóárkot építenek a magyar vonaltól mintegy 150 méterre lévő szovjet hídfő, az úgynevezett „gennyfolt” elé, „ahova a muszka erősen befészkelte magát”.168 A hídfő körüli, augusztusi harcok végére a 9. puskásszázadnál többnyire megsebesültek, illetve kiestek a korábbi (zászlós vagy hadapród őrmester) szakaszparancsnokok, és akadt olyan szakasz, melyet „öreg katona” honvéd vezetett. Ilyen körülmények között vette át augusztus 20. után Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető a század egyik Don parti támpontjának parancsnokságát. Ez, a több mint húszfőnyi támpont olyan közel volt a folyóhoz, hogy a fedezék alján feljött a víz. A honvédek a vízbe cölöpöket vertek, azokra pedig deszkapadlót szögeztek. A kályhát csak éjszaka használhatták a fedezékben, mert nappal elárulta volna őket a füst. Nappal sokat fagyoskodtak, mivel nem mozoghattak. A Don túlsó partja kb. 5 méterrel magasabb volt, ráláttak a magyar állásokra, így Szabó Péter 2012. 272-276. p. Németh József naplója 23. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 38. p. 166 Németh József naplója 27-28., 31. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 40-41. p. 167 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 4. p. 168 Németh József naplója 32. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 41. p. 164 165

59

még a 180 cm mélységű lövészárokban is csak lehajolva közlekedtek. A szovjet mesterlövészek rendszeresen kilőtték az embereket a vízparti figyelőkből, szinte minden figyelő odaveszett. A mesterlövészek bereszelt hegyű dumdum golyókat használtak, melyek a sisakot elérve felrobbantak. A honvédek a folyóparton rejtve beásott nehézpuskával próbálták ártalmatlanná tenni a mesterlövészeket. Amikor Kálmán László legjobb barátja is fejlövést kapott a figyelőben, a szakaszvezető három rakasz gránátot lőtt ki gránátvetővel a mesterlövész irányába. A nagyobb űrméretű aknavetők jóval hátrább voltak az úgynevezett „Kiserdőnél”, ezért az első vonalban lévők attól tartottak, hogy a messze mögöttük kilőtt gránátok nem érik el az ellenséget, rájuk eshetnek.169 A 8. puskásszázad védelmi vonalán a németek melletti, északi figyelő volt a legveszélyesebb hely. A túlsó partról teljesen belátták, és úgy lődöztek az ott szolgálatot teljesítőkre, mint a nyulakra. A honvédek szükségüket végezni sem bújhattak ki a fedezékből, mert azonnal fejbe lőtték őket. A futóárokban, lapátra végezték a szükségüket, majd a lapát tartalmát az ellenség felé hajították.170 A zalaegerszegi zászlóalj fő ellenállási vonala előtt, a Don közelében kialakított figyelők, illetve harcelőőrsök mindennapi életéből arra emlékezett Horváth Ferenc őrmester, a 9. puskásszázad másik szakaszparancsnoka, hogy július 10étől 1943. január 27-ig szinte folyamatosan a támpontokon éltek. Ez idő alatt ruházatpótlás vagy csere nem volt. Délelőttönként a bunkerokban ültek, a sok üléstől a köpenyük feneke elkopott, úgy nézett ki, mintha frakk lenne. Megszabták, hogy mennyi lőszert használhatnak. Csak esténként kaptak meleg ételt, a támponttól 4 km-re volt a konyha. Gremjacsjéig járművel vitték az ételt, onnan gyalog. Mire kiért a támpontra, kihűlt. Napközben hideg élelmet ettek, köztük sok Hitler-szalonnát, azaz kemény gyümölcsízt. Mosakodási lehetőségük nem volt, az arcukat és kezüket a szájukba vett ivóvízből mosták meg. Éjszakánként le lehetett menniük a Donhoz vízért. Szeptemberig enyhe idő volt, mosakodni is tudtak a folyóban. A bunkerben nappal nem lehetett fűteni. A falba csináltak tűzhelyet, de azt csak éjszaka lehetett használni. Ott melegítették a kávét vagy teát. Októberben, novemberben a mögöttük lévő krumpliföldön keresgéltek krumplit, azt sütötték vagy főzték meg. Magyarországon téli ruha gyűjtési akció volt, a meleg holmi ki is érkezett a Don menti hadműveleti területre, de ők nem kaptak belőle. Nem volt mindenkinek téli sapkája és kesztyűje, mert az ellátó osztagok – szállítóeszköz hiányában – nem vitték ki az első vonalba.171 A magyar 2. hadsereg arcvonala mögötti raktárakban felhalmozott téli ruházat, illetve védőfelszerelés – különböző okok miatt – csak megkésve, vagy egyáltalán nem jutott el az első vonalbeliekhez. A korabeli naplók és visszaemlékezések Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 171 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 4-5. p. 169 170

60

18. Fedezéket építenek a 17/III. zászlóalj honvédei Gremjacsje környékén, 1942 nyarán

szerint a 17/III. zászlóalj katonái közül sem kapta meg mindenki a téli felszerelést, noha szeptembertől az éjszakák, novembertől pedig a nappalok is egyre hűvösebbek lettek. „Éjjel már egész hideg van, vastagon deres már a föld, fehér minden, lábunk már fázik a bakancsban, és már testünkön is érezzük a hideg fogát, meleg ruhát még nem kaptunk” – jegyezte fel naplójába szeptember 28-án Németh József őrvezető.172 Sokak kérését tolmácsolta Varga Jenő, a 17/III. zászlóalj géppuskás századának őrvezetője, amikor október 27-én – a hiányos felszerelésre utalva – ezt írta haza, zalatárnoki ismerőseinek: „...ha tudnák, mit szenved egy magyar katona Oroszországban, akkor [...] vennének meleg ruhát és elküldenék.”173 Az egyik figyelőben szolgálatot teljesítő Nemes József tizedes úgy emlékezett, hogy az első vonalban a -35-40 fokos hidegben hiányzott a megfelelő meleg ruházat.174 Az arcvonal Németh József naplója 24. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 39. p. Bekő Tamás gyűjteménye. Varga Jenő őrvezető tábori postai levelezőlapja Fitos Ilonához. 1942. október 27. 174 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 5. p. 172 173

61

mögött 3 km-re, a zalaegerszegi zászlóalj élelmezési részlegénél – az első vonalbelieknél jóval kedvezőbb körülmények között – szolgáló Szőke József honvéd visszaemlékezése szerint a felszerelésük nagyon gyenge volt, ugyanazt a ruhát, nadrágot, bakancsot hordták télen is, amiben tavasszal kimentek: „Télen kaptunk egy bekecset, füles sapkát és egy pulóverszerű belebújós hosszú ujjú inget, meg kesztyűket. De a lábbeli meg a nadrág az maradt, ezért a lábuk fagyott el a katonáknak. Volt meleg holmi, Kocsatovkán volt egy nagy raktár, de a meleg holmit nem osztották ki, hanem a visszavonuláskor felgyújtották”.175 Horváth Ferenc őrmester emlékei szerint a 9. puskásszázad december folyamán tíz pár nemezcsizmát kapott, amiből ő is részesült, egy sítanfolyamról pedig egy pár sítalppal tért vissza egységéhez.176 Ami a 17/III. zászlóalj katonáinak élelmezését és tisztálkodási lehetőségeit illeti, többen is megerősítik Horváth Ferenc őrmester emlékeit. Németh József, a 8. puskásszázad őrvezetője szeptember 28-án jegyezte be naplójába: „Reggelink fekete, sokszor bizony nagyon keserű, akárcsak a mi életünk, de azért megisszuk. [...] Ebédünk mindig hideg van, így [mindenki] külön-külön főz magának egy csajka krumplit, vagy sütéssel próbálja tölteni pihenésre szánt idejét”.177 A 8. puskásszázadhoz beosztott géppuskás szakasznak hátul, a lovászoknál volt egy tehene meg néhány kecskéje, melyeket még az előrenyomulás közben, illetve a Donhoz érkezve fogtak. Ezeket az állatokat a lovászok látták el és fejték. Esténként a lőszerkocsis feladata volt, hogy a kiszabott élelemmel együtt a frissen lefejt tejet is előreküldje a géppuskásoknak.178 A konyha Nemes József tizedes szerint is csak az esti szürkületben tudott meleg ételt osztani. A 9. puskásszázad élelmezése – a „9. kolhoz” mögötti krumpliföldön gyűjtött burgonyának köszönhetően – a körülményekhez képest tűrhető volt, a legnagyobb problémát a tisztálkodási lehetőségek beszűkülése okozta.179 Az esténként élelmet osztó Szőke József honvéd szerint az első vonalbeli állásokban „nagy piszkosság volt, nem tudtak mosakodni”. Az arcvonal mögött 3 km-re települt élelmező részleg fűtött bunkereit már nem látta be az ellenség, így ők tudtak tisztálkodni, a hozzájuk bejáró menekült orosz asszonyok pedig – élelmezés fejében – mostak rájuk. Szőke honvéd rossznak tartotta az ellátást, mert a németek tasakos, zacskós élelemmel látták el őket (a magyarok csak kiegészítőt adtak), és

175 Göcseji Múzeum Adattára. 1460-90. sz. Szőke József honvéd visszaemlékezése. Lejegyezte Béres Katalin, 1990. (a továbbiakban: GM Adattára 1460-90. sz. Szőke József visszaemlékezése) 3. p. 176 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 6. p. 177 Németh József naplója 26. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 39. p. 178 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. 179 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 4-5. p. Kálmán László szakaszvezető visszaemlékezése szerint még a hó alól, szuronnyal is kapartak elő burgonyát a „9. kolhoz” mögött, amíg azt az ellenség fel nem fedezte. (Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon.)

62

19. A 17/III. zászlóalj bunkert építő katonái Gremjacsje közelében, 1942 őszén

a szakácsokat tanfolyamra kellett küldeni, hogy megtanuljanak valami jót főzni belőle.180 A 17/III. zászlóalj Don-parti védősávjának legdélebbre elhelyezkedő (a zászlóalj 9. puskásszázadához tartozó) figyelőőrse az „Álmos” fedőnevet viselte. Itt novembertől egy gránátvetős és puskás rajokból álló, golyószóróval megerősített vegyes szakasz teljesített szolgálatot. Az őrs parancsnoka az időközben szakaszvezetővé előléptetett Nemes József, helyettese pedig jó barátja, Könczöl Jenő tizedes volt. Nemes József visszaemlékezése szerint a túlparton lévő szovjetek a tél közeledtével egyre intenzívebb felderítést végeztek, átkeltek a folyón, és igyekeztek kipuhatolni a figyelőőrsök erősségét. Emiatt az őrsök még éberebben figyeltek, és több esetben sikerült elfogniuk az átkelőket. Könczöl Jenő tizedes egy alkalommal a felállított őrök ellenőrzése közben gyanús mozgást észlelt a bokrok között, mire oroszul elhangzott erélyes „Kezeket fel, fegyvert le!” kiáltással egyedül fogott el két szovjet felderítőt, akik az „Álmos” figyelő kerül ólálkodtak.181

180 181

GM Adattára 1460-90. sz. Szőke József visszaemlékezése 2. és 4. p. GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 4. p.

63

Téli védelmi harcok (1942. december – 1943. január 12.) „Don-parti szolgálatunk legemlékezetesebb eseménye azonban az volt – olvasható Nemes József szakaszvezető visszaemlékezésében –, amikor karácsony táján őrsünk ellen komolyabb támadást intéztek. Éjfél körül lehetett az idő, amikor a folyó jegére esett hóban, hason kúszva, egy 15-20 fős egység egyenesen felénk közeledett. Szerencsénkre figyelőnk (egy derék horvát fiú) ezúttal is elég éber volt, és azonnal riasztott bennünket. Miután a támadást »dróton« jelentettük, a kapott parancs értelmében szerb-horvát nyelven megadásra szólítottuk fel őket. Mivel azonban a megismételt felszólításra nem reagáltak, össztűzzel tettük ártalmatlanná őket. Végül újabb parancsra – [Könczöl] Jenővel ketten – társaink tűztámogatása mellett a műszaki záron át kikúsztunk, és »dokumentet«, valamint fegyvereket szereztünk, és felsőbb parancsra egy halottat is áthoztunk.”182 Horváth Ferenc őrmester visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a 17. gyalogezred módszeresen készült a III. zászlóalj balszárnyán lévő szovjet hídfő, az úgynevezett „gennyfolt” felszámolására. Légifelvételt készíttettek róla, annak alapján az arcvonal mögött egy század felépített egy ugyanolyan támpontot, azon gyakorolta az elfoglalását. A begyakorlással ugyan már november vége felé elkészültek, a végrehajtással azonban egészen december végéig vártak.183 A Kosztyenkinél lévő szovjet hídfő felszámolására indítandó támadással egyidejűleg, december 30-án tervezték kifüstölni a „gennyfoltot” is. A Don nyugati oldalán lévő ellenség megsemmisítését, elfogását, valamint a folyó nyugati partjának teljes birtokbavételét célzó vállalkozás tervét a 17/III. zászlóalj parancsnoka, (az e beosztást szeptember 16-ától betöltő) Piros László alezredes készítette el. A támadás végrehajtására, a hídfőbe való behatolásra a 17/I. zászlóalj maradványaiból alakított rohamszázad két szakaszát szánták, míg a 17/III. zászlóaljból kijelölt harmadik szakasz feladata a Don-part megszállása és biztosítása volt, miközben az ugyancsak a zalaegerszegi alakulatból szervezett negyedik szakasz a hídfővel szembeni harcelőőrsnél várakozott, mint tartalék. A támadás tűztámogatását a 9. könnyű tüzérezred 3. ütegének Gremjacsjétól északra beásott lövegei, valamint a 17. gyalogezred ezred-közvetlen aknavetői kapták feladatul. Rajtuk kívül még a műszaki záron kaput nyitó árkász részlegek, és a birtokba veendő területen található állások javítására rendelt zsidó munkaszolgálatosok sorakoztak fel a hídfő felszámolásához. A támadás terve a következő volt: a tüzérség négy percig romboló tűzzel lövi a hídfőt, majd az aknavetők három percig megsemmisítő tűz alatt tartják annak átkelési helyét, azután pedig mind a tüzérség, mind az aknavetők bénítani igyekeznek az ellenség mozgását, és próbálják lefogni a nehézfegyvereit. Eközben a 182 183

64

GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 5. p. GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 4. p.

20. A 17/III. zászlóalj aknavető raja Gremjacsje környékén, 1942 telén

betörő szakaszok felzárkóznak az ellenséges állásokra, majd az árkász részlegek által a műszaki záron nyitandó kapukon keresztül betörnek a hídfőbe, és birtokba veszik az ellenséges tűzfészkeket. Utánuk nyomulnak előre a Don-partot megszálló és biztosító rajok, és a zsidó munkaszolgálatosok által kijavítandó állásokban védelemre rendezkednek be.184 A december 30-án 18 órakor kezdődött és 21 óra 15 perckor véget ért támadás azonban a kezdeti sikeres betörés után megtorpant, s végül nagy veszteségek mellett, kudarccal végződött. A zászlóaljparancsnok, Piros László alezredes hivatalos jelentése szerint a két, visszavonulásra kényszerült rohamszakasz nyolc szovjet földerődöt, egy géppuskát és egy nehézpuskát robbantott fel, 21 ellenséges katonát ölt meg, valamint egy golyószórót, egy géppisztolyt és két puskát zsákmányolt, miközben 8 halottat, 13 súlyos és 27 könnyű sebesültet, továbbá 4 eltűntet (összesen tehát 52 katonát) vesztett.185 A sikertelen támadás során – a 17/I. rohamszázad súlyos veszteségei mellett – a 17/III. zászlóalj biztosító szakaszából is elesett egy (fejlövést kapott) honvéd.186

184 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. hadinapló-mellékletei 245-266. sz. 17/III. zlj. pk. 43. I. 4. A vállalkozás tervezete 1942. XII. 30-án. 185 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. hadinapló-mellékletei 245-266. sz. 17/III. zlj. pk. 43. I. 4. A vállalkozás lefolyása 1942. XII. 30-án.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 100. p. 186 HIM KI Veszteségi adatbázis.

65

Németh József, a 8. puskásszázad (december 26-án előléptetett) tizedese, aki biztosító rajparancsnokként vett részt a december 30-ai vállalkozásban, így örökítette meg naplójában a történteket: délután 6 órakor „megkezdődött a támadás, a tüzérség rettenetes tüzet zúdított alig 600 méteres körzetre. Mintegy 1400 lövés dördült el kisebb-nagyobb mintájú ágyúkból. Óriási hangzavar támadt, égett, füstölt minden. Tüzérségi tűz után megindult a gyalogság támadása. Az este vaksötét volt, nagy hó és igen hideg, csak úgy dideregtünk. A támadás megkezdődött, rajommal én is részt vettem ebben a küzdelemben. Én és egy puskás raj a balszárnyon biztosítottunk. Nehéz feladat volt, a kézigránátok, mint valami jégeső, úgy hullott[ak] és robbantak. Néha egy-egy jajgatás és segítségért kiáltozó hang vegyült e pokoli zajba. A hozzám beosztott puskások közül egy sebesültünk lett, comblövést kapott. A másik részeken sok sebesült és pár halott volt, a támadás nem sikerült, visszavonultunk. A 2. nehézpuskás rajból egy ember menekült meg épen, a többi megsebesült. A rajparancsnok pár napra rá meg is halt, tizedes bajtársam volt.”187 A támadás kudarcának több oka is volt. Horváth Ferenc őrmester emlékei szerint az arcvonal közelében élő civil lakosság állandóan tájékoztatta a magyar tervekről a szovjeteket, így azok felkészülhettek a támadásra, és december 30-án közvetlenül a Don partjára húzódtak vissza állásaikból. A honvédek azt hitték, hogy nincsenek ott a szovjetek, mert a fedezékek üresek voltak. Könnyelművé váltak, és amikor a Don-parton erős tűz érte őket, kénytelenek voltak meghátrálni.188 Kemendy Géza tartalékos hadnagy, a 17/II. zászlóalj vonatparancsnoka hasonlóképpen értesült a történtekről: „Az állásokból kivonták az összes oroszt hátra, a Don partjának védelme alá, és amikor az állásokat szétverte a tűz, a rohamszázad megindult, a tüzérségi tűz hátrahelyezése pillanatában, [...] az oroszok visszafutottak eredeti állásukba, és pusztító tűzzel fogadták a rohamszázadot. 20-25 százalékos vesztesége lett a századnak.”189 Az ellentámadást indító szovjetek súlyosan megsebesítették a vállalkozás vezetőjét, a 17/I. rohamszázad parancsnokát, Kékedy Tibor főhadnagyot is (kézigránát szilánkja verte ki a bal szemét), mire a szakasza – sérült parancsnokát fedezve – visszavonult az előretörő ellenség elől.190 A 17/III. zászlóalj – melynek nehézfegyverzete december elején 36 db golyószóróból, 15 db géppuskából, 6 db nehézpuskából, 5 db gránátvetőből, 4 db ak187 Németh József naplója 33-34. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 41-42. p. A „gennyfolt” elleni támadás tüzérségi és aknavető támogatásáról: Vida István 1996. 55. p.; Sipos Béla szakaszvezető harctéri naplója, 1942-1943. In: Frontnaplók a Don-kanyarból 93-94. p. 188 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 4. p. 189 Kemendy Géza: Harctéri emlékeim 1942-1943. Gépelt kézirat. Keszthely, 1972. 290-291. p. (Dr. Szalay Csabáné, Kemendy Borbála birtokában, Vonyarcvashegyen. A visszaemlékezés 1. sz., eredeti mellékleteket is tartalmazó példányának másolata: HL Tanulmánygyűjtemény 4096.) Közli: Kemendy Géza 2012. 168-169. p. 190 Kemendy Géza 2012. 169. p.; HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 100. p.; Szabó József naplója 18. p. (Közli: Molnár András 2011. 593. p.)

66

21. A 17/III. zászlóalj katonái behavazott fedezékük előtt, Gremjacsje közelében, 1942 decemberében

navetőből és 4 db 37 mm-es páncéltörő ágyúból állt191 – e harcok után is a 17. gyalogezred legnagyobb létszámú és legjobban felszerelt alakulata maradt. A magyar katonai vezetés a zalaegerszegi zászlóalj kivételével a 17. gyalogezred többi, leharcolt és jelentős veszteségeket szenvedett csapattestét mind felváltani, illetve hazaindítani tervezte 1943 januárjában. Az eredeti tervek szerint a 17. gyalogezredből egyedül az otthonról érkező menetszázaddal kiegészülő 17/III. zászlóalj maradt volna továbbra is a harctéren, és az arcvonalból kivonva Dmitrijevkára került volna hadosztály tartalékként. A 17/I. és 17/II. zászlóalj felváltására a keleti hadszíntérre érkező székesfehérvári 3. gyalogezred I. és II. zászlóalja már novembertől a III. hadtest arcvonal mögötti kiképzőtáborában tartózkodott.192 November végétől ugyanitt vett részt kiképzésen a 17/III. zászlóalj veszteségeinek pótlására kiküldött, Zalaegerszegen

191 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 9. k. ho. vezérkari főnökének harcjelentése, 1942. 12. – 1943. 02. 20. (Barra Zsigmond vk. őrnagy) 4. sz. melléklet. A 9. k. ho. 1942. december elejei fegyverzete. 192 Szabó Péter 1992. 14. p.; Szabó Péter 1995. 314. p.; Babucs Zoltán – Szabó Péter: „Szent Istvánnal álljuk mindig a vártát”. A székesfehérvári magyar királyi „Szent István” 3. honvéd gyalogezred a második világháborúban. Nagykovácsi, 2009. (a továbbiakban: Babucs Zoltán – Szabó Péter) 40. p.; Szabó Péter 2012. 276-277. p.

67

november 18-án esküt tett és elbúcsúztatott, Geiger Vilmos főhadnagy vezette menetszázad is.193 Miközben a 17. gyalogezred más alakulatai 1943 januárjának elején megkezdték nehézfegyvereik, felszerelésük majd állásaik átadását a felváltásukra érkező székesfehérvári gyalogezrednek, és készültek a hazaindulásra,194 a 17/III. zászlóalj továbbra is a Don partján maradt védőállásaiban.195 Parancsnoka, Piros László alezredes a január 9-ére virradó éjszakára újabb vállalkozásokat tervezett a Don túlsó partján lévő szovjet állások rombolására, illetve az ellenség védelmi rendszerének felderítésére. Ezen az éjszakán a zászlóalj balszárnyán lévő hídfőnél két, a jobbszárnyon pedig egy (4-6 tagú) vállalkozó járőr ment át a befagyott folyón a feladat végrehajtására.196 A jobbszárnyon, a 9. puskásszázadtól induló csoportnak tagja volt Nemes József szakaszvezető is. „Két utász, és néhány szomszéd őrsbeli társaságában mi is átkúsztunk a túlpartra. Ott az utászok felrobbantottak egy bunkert, majd mindnyájan sértetlenül visszatértünk” – emlékezett vissza a történtekre.197 Szakáts Zoltán ezredes, a 17. gyalogezred parancsnoka január 11-én intézkedett a felváltás részletes menetrendjéről. Ezen intézkedés értelmében január 14-én 24 órakor Rőzsey Tibor alezredesnek, a 3. gyalogezred parancsnokának tervezte átadni a védőkörlet parancsnokságát, és ettől az időponttól a váltás befejezéséig a 3. gyalogezred parancsnokának rendelte alá a 17/III. zászlóaljat és a 17. gyalogezred még állásban lévő egységeit.198

193 Zalamegyei Újság 1942. november 18. (260. sz.) 3. p.; Zalai Magyar Élet 1942. november 18. (260. sz.) 2. p. 194 Babucs Zoltán – Szabó Péter 40-43. p.; Szabó Péter 2012. 278. p. 195 Németh József naplója 35-37. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 42. p. 196 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. hadinapló-mellékletei 245-266. sz. 27. 17/III. zlj. pk. 43. I. 7. sz.-hoz. 1. sz. melléklet. Tervezet a vállalkozásokról 1943. I. 8-9-re virradó éjszaka. 197 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 5. p. 198 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. hadinapló-mellékletei 245-266. sz. (1943. 01. 01. - 17.) 45./17. gy. epk. 43. I. 11. Intézkedés a zlj-ak és ek. alosztályok hátrairányítására.

68

Utóvédként a Donnál (1943. január 12. – január 26.) Az 1943. január 12-én délelőtt az urivi hídfőnél indított erős szovjet felderítő vállalkozás, illetve a magyar 2. hadsereg arcvonalának áttörése következtében a 9. könnyű hadosztálynál is felborult a felváltás tervezett menetrendje.199 Az addig felváltott alakulatok, köztük a 17. gyalogezred I. és II. zászlóalja a harctéren rekedtek, a 17/III. zászlóalj aznap megkezdett felváltása és tartalékba helyezése pedig meghiúsult. A III. hadtest nélkülözhető egységeiből már január 12-én kora délután szervezni kezdtek egy úgynevezett hadtest megerősítő csoportot, hogy az segítségére legyen a IV. hadtestnek az urivi betörés elreteszelésénél.200 Szakáts Zoltán ezredes, a 17. gyalogezred parancsnoka aznap 13 óra 30 perckor intézkedett a 7. puskásszázadnak és a géppuskás század két szakaszának a 17/III. zászlóalj védővonalából történő kivonásáról, valamint az arcvonal mögötti készenlétbe helyezéséről. A géppuskás század két hátravonandó szakaszát a 3. gyalogezred géppuskás szakaszainak kellett felváltania 16 óra 30 perckor, a kivonásra kerülő 7. puskásszázadot pedig a zalaegerszegi zászlóalj 8. puskásszázadának kellett (a Gremjacsjétől északnyugatra fekvő, úgynevezett „8. kolhoz”-ból kiindulva) 16 órától 20 óráig védőállásában és az 1-4. számú harcelőőrsöknél szakaszonként felváltani.201 Ez utóbbiról a következőket írta naplójába – reményeiben csalódottan – Németh József, a 8. puskásszázad tizedese: „ma, 12-én átvettük a hetedik század védővonalát, megtörtént a leváltásunk, amit mi nem így gondoltunk. Úgy látszik, nekünk, míg egy szálig leszünk, itt kell lennünk; haza csak a jó Isten tudja, hogy kik és mikor mehetünk”.202 A 3. gyalogezred II. zászlóalja időközben (január 12-én) valóban megkezdte a 17/III. zászlóalj egyes egységeinek leváltását a Don menti védőállásokban. Az állások átadásakor azonban nagy volt a zűrzavar, mert az ellenség erős aknavetőtűzzel zavarta a felváltást. „Az átadók csak azt nézték, hogy minél hamarabb elhagyhassák az állást és mehessenek. Még az őrök is bejöttek a figyelőhelyükről, félve, hogy megfeledkeznek a leváltásukról” – emlékezett a zalaegerszegi zászlóalj katonáira a felváltásra érkezett 3/4. puskásszázad parancsnoka, Polgár Sándor tartalékos hadnagy.203 A 3/II. zászlóalj már lényegében átvette a 17/III. zászlóalj védőállásait, amikor parancsnokát, Keleti Miklós alezredest arra utasították, hogy alakulatából szervezzen harccsoportot az aznap Urivnál áttört szovjet csapatok elleni Szabó Péter 2001. 203-208. p. Szabó Péter 1995. 314. p.; Szabó Péter 2001. 208-209. p.; Szabó Péter 2012. 279. p. 201 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. hadinapló-mellékletei 245-266. sz. (1943. 01. 01. - 17.) 62./17. gy. epk. 43. I. 12. 17/7. század és 2 gp szakasz kivonása. 202 Németh József naplója 37-38. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 42-43. p. 203 Babucs Zoltán – Szabó Péter 43. p. 199 200

69

ellentámadáshoz. Az ennek következtében Kocsatovkára irányított 3/II. zászlóalj január 13/14-én kivált az arcvonalból, a már állásaiban felváltott zalaegerszegi zászlóalj – védővonalból ki nem vont – egységei pedig kénytelenek voltak ismét visszatérni a III. hadtest legészakibb védőkörletébe.204 Oszlányi Kornél ezredes, a 9. könnyű hadosztály parancsnoka január 12-én este 20 órakor utasította a 17. gyalogezred parancsnokát, hogy az ezredéből kivont 17/7. puskásszázadot és a 17/III. zászlóalj géppuskás századának felét (hat géppuskával), amint menetkészek, haladéktalanul indítsa útba Jablocsnojéba, a 47. gyalogezredből kivont egységek után.205 A 7. puskásszázad és a géppuskás szakaszok még aznap éjjel útnak indultak, hogy csatlakozzanak a Martsa Sándor ezredes vezette hadtest megerősítő csoporthoz.206 A III. hadtesttől érkező csoportot január 13-án reggel az Urivnál betört szovjet csapatok ellen kívánták bevetni, a Martsa ezredes által vezetett kötelék azonban útközben, Jablocsnojétól délre elakadt a nagy hófúvásban, így nem lehetett részese a kudarccal végződő ellentámadásnak. A Martsa-csoport január 14-étől Rosszoski, Oszkino és Arhangelszkoje körvédelmét ellátva próbálta biztosítani a III. hadtest jobbszárnyát.207 Január 15-étől 26-áig a Martsa-csoport részeként, Szemigyeszjatszkoje és Kocsatovka körvédelmében teljesítettek szolgálatot a 17/III. zászlóalj Velty György főhadnagy által vezetett 7. puskásszázadának,208 valamint két géppuskás szakaszának katonái is. Közéjük tartozhatott a Szemigyeszjatszkoje védelménél január 23-án halálos lövést kapott Zsuppán József honvéd, a Kocsatovka védelme során január 24-én hősi halált halt Bedő Imre tartalékos honvéd, a Kocsatovkán január 25-én elesett Vaspöri Dezső tartalékos honvéd, valamint az ugyanitt január 25-én eltűnt Popovics Miklós honvéd. A 17/III. zászlóalj a szovjet támadás kezdetétől a visszavonulásig (január 12-étől január 27-éig) összesen – a fentiekkel együtt – 8 halottat és 8 eltűntet vesztett.209 Január 14-én a 3. gyalogezred befejezte a 17. gyalogezred felváltását, és birtokba vette annak védőkörletét. A 3. gyalogezred parancsnokságának e naptól kezd-

204 Babucs Zoltán – Szabó Péter 43-45. p.; Szabó Péter 2012. 279. p. Csak részben felel meg tehát a valóságnak Lőte Lajos vezérkari százados állítása, miszerint a 17/III. zászlóalj felváltása és tartalékba helyezése megvalósult. HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 9. k. ho. anyagi vezérkari tisztjének harctudósítása, 1943. 01. 13. – 02. 25. (Lőte Lajos vk. szds.) 205 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. hadinapló-mellékletei 245-266. sz. (1943. 01. 01. - 17.) 106./9. k. ho. I. a. 43. I. 12. Kivonásra kiszemelt csap-ok (megerősítő csop.) útba indítása. 206 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. helyzetjelentései 1943. 01. 14-23. (Szakáts Zoltán ezds.) Helyzet 1943. január 14-én 20 h-kor. 207 Szabó Péter 1992. 15. p.; Szabó Péter 1995. 314-316. p.; Szabó Péter 2001. 209-210. p.; Szabó Péter 2012. 279. p. 208 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. helyzetjelentései 1943. 01. 14-23. (Szakáts Zoltán ezds.) Helyzet 1943. január 14-én 20 h-kor. 209 HIM KI Veszteségi adatbázis.

70

22. A 17/III. zászlóalj rajparancsnokai téli rejtő és védő felszerelésben, bunkerük előtt, Gremjacsje környékén, 1942 telén

ve alárendelt alakulatok közé tartozó 17/III. zászlóalj védőállásban maradt egységei január 22-éig a következő rendben látták el feladatukat: balszárnyon, az északi szovjet hídfővel szemben a Fáy Jenő százados vezette 8. puskásszázad, középen a 17/1. rohamszázad, jobbszárnyon, délről pedig az Arató Pál főhadnagy által vezetett 9. puskásszázad tartotta a védelmi vonalat.210 Horváth Ferenc őrmester, aki december 20. körül a Dmitrijevkán állomásozó századvonathoz került szolgálatvezetőnek, úgy emlékezett, hogy már az áttörést követően, január közepén intézkedések történtek a szállítható fegyverzet, lőszer és egyéb hadianyagok járművekre való felpakolására, valamint a felesleges vagy nem szállítható felszerelés megsemmisítésére. Az ellátó részlegek megkezdték az előkészületeket a visszavonulásra. A 9. puskásszázadnak ekkor még négy kocsija és egy mozgókonyhája volt, öt pár lóval – ezeket készítették fel az indulásra.211 210 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. helyzetjelentései 1943. 01. 14-23. (Szakáts Zoltán ezds.) Helyzet 1943. január 14-én 20 h-kor.; Uo. Helyzet 1943. január 19-én 20 h-kor.; HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 3/I. honvéd gyalogzlj. harctudósítása, 1943. 01. 01. 02. 26. (Czenthe István szds.) M. kir. 17/III. zászlóalj. Alárendeltségi viszonyok jelentése. Zalaegerszeg, 1943. szeptember 18. (Závodszky István szds.) 211 Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II.; GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 5. p.

71

A III. hadtest napijelentése csak szűkszavúan számolt be arról, hogy a zalaegerszegi zászlóalj északi szárnyán, a hídfővel szembeni harcelőőrsök ellen január 14-én hajnalban indított ellenséges vállalkozást sikerült visszaverni.212 A 8. puskásszázadnál szolgálatot teljesítő Németh József tizedes naplója azonban részletesebben is rögzítette a történteket: „Hajnali négy órakor az orosz az egész vonalon végig általános támadást hajtott végre. Én, mint kis család parancsnok, szolgálatot teljesítettem rajommal a Don partján. Kissé meglepett ez a hajnali váratlan támadás; bevallom őszintén, e hosszú frontszolgálati időm alatt most lepett meg először az a gondolat, hogy ne tovább, úgy is ez lesz az utolsó éjszakánk, és hogy innen már úgysem fogunk tudni visszamenni. Gondolatban mindenkitől búcsúztam, mert úgysem fogom látni többé őket. [...] Erős harc következett; hogy hányat találtam el, azt megmondani úgysem tudnám [...]. A tüzérek gyönyörűen lőttek, pontosan, és mire világosodott, előttünk az orosz visszavonult. [...] Borzasztó hideg volt, -45 fokra süllyedt a hőmérő.”213 Barra Zsigmond vezérkari őrnagy, a 9. könnyű hadosztály vezérkari főnöke január 17-én Gremjacsje védelmére rendelte a 17/III. zászlóalj pótlásként harctérre érkezett 2. menetszázadát,214 melyet négy nappal később, január 21-én már Gremjacsjétől délnyugatra, a Hmelevij Les körvédelmét ellátó Darnay-csoportban találunk. A zalaegerszegi zászlóalj 2. menetszázadát ekkor 6 tiszt és 230 főnyi legénység alkotta, a század nehézfegyverzetét pedig 9 golyószóró, 2 géppuska, 2 nehézpuska és 2 gránátvető képezte.215 Január 19-én hajnalban a szovjetek támadást intéztek a 17/III. zászlóalj egész vonala ellen. Ezúttal erősebb osztagokat vetettek be. A 49. és 50. számú támpontok ellen századnyi erővel támadtak, a zalaegerszegi alakulat azonban súlyos veszteségeket okozva visszaverte azokat.216 Másnap végleg Rőzsey Tibor alezredes, a 3. gyalogezred parancsnoka vette át Gremjacsje védőkörletének parancsnokságát.217 A Rőzsey-csoport feladata a német csapatok Voronyezsből történő visszavonulásának biztosítása volt.218 Az alárendeltségébe tartozó 17/III. zászló212 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. helyzetjelentései 1943. 01. 14-23. (Szakáts Zoltán ezds.) Helyzet 1943. január 14-én 20 h-kor. 213 Németh József naplója 38-39. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 43. p. 214 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. hadinapló-mellékletei 245-266. sz. (1943. 01. 01. - 17.) 126./9. k. ho. I. a. 43. I. 17. Védővonal szemrevételezése és kiépítése. 215 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 9. k. ho. harctudósítása, 1943. 01. 12. - 26. (v. Oszlányi Kornél ezds.) 1. sz. mell. a 132./9. k. ho. I. a. 43. I. 21. sz.-hoz [térképvázlat]. 216 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. helyzetjelentései 1943. 01. 14-23. (Szakáts Zoltán ezds.) Helyzet 1943. január 19-én 20 h-kor. 217 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 3/I. honvéd gyalogzlj. harctudósítása, 1943. 01. 01. - 02. 26. (Czenthe István szds.) M. kir. 17/III. zászlóalj. Alárendeltségi viszonyok jelentése. Zalaegerszeg, 1943. szeptember 18. (Závodszky István szds.) 218 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 103. p. Vö. Péchy György: Doni magyar apokalipszis I. [Sajtó alá rendezte Szabó Péter] In: Palócföld 1990. 3. sz. (a továbbiakban: Péchy György 1990.) 89. p.

72

23. A 17/III. zászlóalj hősi halottainak temetője Gremjacsjéban, 1942 telén. Elöl középen Gerencsér Ferenc honvéd sírja

alj (a 8. és 9. puskásszázad, 2 szakasz géppuskás és a 17/1. rohamszázad) személyi állományát január 21-én 24 tiszt és 313 főnyi legénység alkotta, míg a zászlóalj nehézfegyverzete 28 golyószóróból, 16 géppuskából, 4-4 nehézpuskából és gránátvetőből, valamint 6-6 aknavetőből és páncéltörő ágyúból állt.219 Január 22-én a 8. puskásszázad is kivált a 17/III. zászlóalj kötelékéből, miután Ivanovkára irányították.220 „...ma, 22-én otthagytuk a Don-partot és régi kolhozunkat. 24-én indultunk a zászlóaljtól Gremjacsje felé. Ronda idő volt, erős hó és szélfúvás, alig lehetett menni. Délen nehéz lett a helyzet, segíteni kell, régi helyünkön alig maradt pár ember. Itt ők tartják a vonalat, mi csak dél felé megyünk, úgy látszik, szükség van ránk” – jegyezte fel naplójába ezekről a napokról a 8. puskásszázad tizedese, Németh József.221 Január 22-étől 26-áig a 9. puskásszázad mellett már csak a 17/1. rohamszázad védte a zalaegerszegi zászlóalj Don-parti állásait. Január 23-án e rohamszázad verte vissza a zászlóalj északi szárnyának harcelőőrseit megtámadó ellenséges osztagot.222

219 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 9. k. ho. harctudósítása, 1943. 01. 12. - 26. (v. Oszlányi Kornél ezds.) 1. sz. mell. a 132./9. k. ho. I. a. 43. I. 21. sz.-hoz [térképvázlat]; Szabó Péter 2012. 280. p. 220 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. helyzetjelentései 1943. 01. 14-23. (Szakáts Zoltán ezds.) Helyzet 1943. január 22-én 20 h-kor. 221 Németh József naplója 40. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 43. p. 222 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. h. gye. helyzetjelentései 1943. 01. 14-23. (Szakáts Zoltán ezds.) Helyzet 1943. január 23-án 20 h-kor.

73

Visszavonulás a Dontól, kitörés az Olim-völgyből (1943. január 27. – február 4.) A magyar 2. hadsereg arcvonalának áttörése után a hadsereg zömétől elszakított, és a németek Voronyezsből való visszavonulását fedező III. hadtest alakulatai csak január 26-án kaptak engedélyt, illetve lehetőséget a visszavonulásra.223 Oszlányi Kornél ezredes, a 9. könnyű hadosztály parancsnoka aznap délután 17 óra 30 perckor adta ki intézkedését az arcvonal visszavételére. Eszerint az éjszakai visszavonulás megkezdése után a jelenlegi védőállásban harcerős utóvédek maradjanak vissza, a Rőzsey-csoport pedig egy zászlóaljat hagyjon vissza Gremjacsjéban. Ezenkívül az utóvédek január 27-én 5 óráig tartsák jelenlegi állásaikat, azután pedig az ellenség nyomásának megfelelően vonuljanak vissza.224 Rőzsey Tibor alezredes, a Gremjacsje körvédelmét ellátó, 3. gyalogezredhez beosztott alakulatok parancsnoka január 26-án 20 óra 30 perckor a zalaegerszegi zászlóaljat jelölte ki csoportjának – egyben az egész III. hadtestnek – utóvédjéül. Parancsa értelmében a 17/III. zászlóalj 8., Fáy Jenő százados vezette puskásszázadának másnap hajnali 4 óra 30 percig a jelenlegi csoportosításban kellett maradnia, hogy ott három harcelőőrssel széles kiterjedésben biztosítsa a 17/II. és 3/I. zászlóaljak leválását az ellenségről. A 17/III. zászlóaljnak visszavonulást leplező harcjárőrök visszahagyása mellett zömével 0 órakor új védőállásba kellett visszamennie és ott védelemhez csoportosulnia. A leplező harcjárőrök azt a feladatot kapták, hogy tartsanak ki 5 óráig az eredeti védőállásban, azután pedig az ellenség nyomásának megfelelően vonuljanak vissza Dmitrijevkára.225 A Hmelevij Les körvédelmét ellátó Darnay-csoport utóvédje ugyancsak a zalaegerszegi zászlóaljból került ki. A 17/III. zászlóalj 2., Geiger Vilmos főhadnagy által vezetett menetszázada azt a feladatot kapta, hogy Hmelevij Lesben tartson ki január 27-én 5 óráig.226 A 17/III. zászlóalj utóvéd szakaszai voltak azok az egységek, melyek 1943. január 27-én hajnalban 4 és 5 óra között, utolsóként vonultak vissza a magyar 2. hadsereg Don menti védőállásaiból.227 „Ma, 27-én, hajnali négy órakor indultunk hátrafelé. Mi voltunk az utolsók, kik utoljáig kitartottunk az első vonalban. Hosszú éjszakákon, szabad ég alatt, dermesztő hidegben nagyon sokat szenvedtünk valamennyien, míg 27-én hajnalban búcsút intve, mindent a helyén hagyva visszavonultunk” – jegyezte fel Szabó Péter 2001. 242., 260-261. p.; Szabó Péter 2012. 284. p. HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 9. k. ho. harctudósítása, 1943. 01. 12. - 26. (v. Oszlányi Kornél ezds.) 1454./1./9. k. ho. I. a. 43. I. 26. Intézkedés az arcvonal visszavételére. 225 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 3/I. honvéd gyalogzlj. harctudósítása, 1943. 01. 01. - 02. 26. (Czenthe István szds.) 110/3. gy. epk. 43. I. 26. szám. Intézkedés a visszavételre.; Szabó Péter 2001. 261. p.; Szabó Péter 2012. 285. p. 226 Szabó Péter 2012. 284-285. p. 227 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 104. p. (Vö. Péchy György 1990. 89. p.); Szabó Péter 1992. 17. p.; Szabó Péter 1995. 318. p.; Szabó Péter 2001. 242. p.; Szabó Péter 2012. 285. p. 223 224

74

naplójába a Gremjacsjéból történő visszavonulást fedező 8. puskásszázad tizedese, Németh József.228 Gremjacsjétól északra, a „gennyfolt” elnevezésű hídfőállásig a zalaegerszegi zászlóalj 9. puskásszázadának harmadik szakasza tartotta utóvédként az állásokat. „A mi őrsünket a visszavonuló század utóvéd egységeként hagyták hátra azzal a paranccsal, hogy két óra elteltével követhetjük őket. Szerencsénkre akkor nem tudtuk, hogy nem csupán a század, de az egész zászlóalj utóvédje is vagyunk” – írta visszaemlékezésében az utóvéd szakaszvezetője, Nemes József.229 A 9. puskásszázad őrmestere, Horváth Ferenc emlékei szerint 27-én reggel indultak meg hátra. A voronyezsi német csapatok utóvédjei is ekkor váltak le védővonalukról. A 30-35 cm-es hóban alig néhány km-t voltak képesek megtenni. A ruházatuk nyári csatos bakancs volt, meg bricsesznadrág, amit nem tudtak szorosan a bakancsba gyűrni. A porhóban mindenkinek újra kellett taposni az utat, a bakancsok megteltek hóval, a kapcák átnedvesedtek, fázott a lábuk. A sztálingrádi hírekről ekkor még nem értesültek, és az urivi áttörés veszélyességéről sem volt tudomásuk.230 A 17/III. zászlóalj és utóvéd szakaszai az ellenség tüzérségi és aknavető tüze ellenére veszteségek nélkül érkeztek meg január 27-án délelőtt Dmitrijevkára, ahol ők is riadókészültségben voltak késő délutánig.231 Rőzsey alezredes aznap délelőtti parancsa értelmében a III. hadtest utóvéd csoportjának 16 óra 30 perckor kellett megkezdenie a Sztaro Nyikolszkojén át Glazovo és Glotovo területére történő további visszavonulást. A tervezett menet során a 17/1. rohamszázaddal és a 3. gyalogezred huszárszakaszával kiegészített 17/III. zászlóalj lett a Rőzseycsoport Piros László alezredes vezette utóvédje, melynek Glazovoba kellett volna beérkeznie.232 A korabeli hadiokmányokban eddig lehet nyomon követni a zalaegerszegi zászlóalj, mint többé-kevésbé egységes alakulat sorsát. Ami ezután történt, azt csupán a túlélők naplóiból és visszaemlékezéseiből, valamint a névszerinti veszteségkimutatásból lehet hozzávetőlegesen rekonstruálni. Január 27-én este a Rőzsey-csoport kelepcébe került Sztaro Nyikolszkojéban, mert a szovjet csapatok bekerítették a települést, és elzárták a visszavonulás tervezett útvonalát. A magyar egységek hiába próbáltak áttörni nyugat felé, az ellenség erős tüzérségi és aknavető tüzében, valamit a helységben dúló többórás közelharc során rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek a túlerővel szemben. A Rőzsey-csoport maradványai végül az utat elhagyva, terepen, méteres hóban, Németh József naplója 41. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 44. p. GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 6. p. 230 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 5-6. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 231 Szabó Péter 2012. 287. p. 232 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 3/I. honvéd gyalogzlj. harctudósítása, 1943. 01. 01. - 02. 26. (Czenthe István szds.) 112./3. gy. epk. 43. I. 28. szám. Intézkedés menetre.; Szabó Péter 2012. 288. p. 228 229

75

észak felé, nehézfegyvereik és felszerelésük jelentős részét hátrahagyva törtek ki a kelepcéből, és másnap reggel 5-6 óra körül érték el Hohol községét.233 A Rőzsey-csoport főoszlopának végére és az utóvédbe beosztott alakulatok – köztük a 17/III. zászlóalj egységei – január 27-én este, illetve éjszaka már be sem jutottak Sztaro Nyikolszkojéba. Egy korabeli harctudósítás így számolt be erről: „A menetoszlop már nem tud Sztaro Nyikolszkojén keresztül visszavonulni, mert az ellenség már a községben van. Erős ellenséges tüzérségi és gyalogsági tűz, támadás. Ezért az oszlopparancsnok elrendelte a tovább nem vihető málha megsemmisítését, és a lovakkal, szánokkal, háton vitt élelemmel és lőszerrel a község előtti dombokon keresztülvágtunk Hohol felé.”234 A túlélők nem tesznek róla említést, hogy a csoport utóvédjének szerepét betöltő 17/III. zászlóalj harcba keveredett volna Sztaro Nyikolszkoje előtt. Az ellenség tüzérségi és gyalogsági tüze azonban elérhette ezen csapattestet is, mert a zalaegerszegi alakulat kötelékének felbomlása, századainak és szakaszainak szétszóródása, valamint katonáinak tömeges eltűnése (halála vagy fogságba esése) ezen, a január 28-ára virradó éjszakán vette kezdetét. A 17/III. zászlóaljból ketten elestek, egy honvéd megfagyott, 77-en pedig eltűntek a visszavonulás első napjaiban, január 28. és január 31-e között.235 „Már az első éjszaka elszakadtam századomtól. Az első bekerítő gyűrű áttörése óta senkit nem láttam századomból, nem tudom, hol vannak, s élnek-e” – jegyezte fel naplójába erről az éjszakáról Németh József tizedes.236 Hasonlóképpen emlékezett a visszavonulás első napjaira Nemes József, a 9. puskásszázad utóvédjének szakaszvezetője is: „Alakulatunkat sajnos »erőltetett menetünk« ellenére sem értük el, de találkoztunk egy »csatatér« friss nyomaival. Mivel az egész visszavonulás alatt nem találkoztunk századunkbeliekkel, csak sejthettük, hogy valójában mi történhetett. [...] miután századunkat nem találtuk, először együtt kerestük helyünket a szétszórtan visszavonulók közt, majd fokozatosan elveszítettük egymást, mivel ellátmányunk nem lévén, az életünk mentése mellett valami ehető után is kellett kutatni. Így a végén ketten maradtunk.”237 A Rőzsey-csoport egységeinek – köztük a 17/III. zászlóaljnak – maradványait január 28-án Kaltróy Antal alezredes, a 17/II. zászlóalj korábbi parancsnoka szervezte újjá Hoholban. Ezt követően nyugatnak fordulva, folyamatos menetben, gyakori szovjet légitámadásoknak kitéve, Verhnye Turovon és Novaja Olsankan keresztül Krutaja Gorába vezette azokat, ahova január 30-án érkeztek meg. Onnan délnyugat felé mentek tovább, és az Olim folyó völgyében, Sirokijon át február 1-jén Orlovkára, a III. hadtest maradványainak gyülekező helyére értek. Az Babucs Zoltán – Szabó Péter 54-56. p.; Szabó Péter 2012. 288-290. p. A 34/I. zászlóalj utóvédhez beosztott századának Németh Ferenc főhadnagy által készített harctudósítását közli: Ifj. Sarkady Sándor – Szabó Péter: Soproniak a Don-kanyarban. Sopron, 2001. 322. p. Vö. Babucs Zoltán – Szabó Péter 55-56. p. 235 HIM KI Veszteségi adatbázis. 236 Németh József naplója 42. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 44. p. 237 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 6-7. p. 233 234

76

24. A 17/III. zászlóalj visszavonuló honvédei a tűz körül melegszenek 1943 februárjának elején

Olim-völgybe visszavonuló német és magyar csapatokat ekkorra már teljesen bekerítették a szovjetek. A helyzetet kilátástalannak ítélő hadtestparancsnok, Stomm Marcel vezérőrnagy – nehézfegyverek, kellő lőszer, élelmiszer és egészségügyi ellátás, valamint teljesíthető feladatok hiányában – február 1-jén Orlovkán feloszlatta a III. hadtestet, és katonáinak saját belátására bízta, hogyan törnek át a bekerítésen. Ekkor egyes felelősebben gondolkodó elöljárók – köztük a zalaegerszegi zászlóalj maradványait is magában foglaló csoport parancsnoka, Kaltróy Antal alezredes – úgy döntöttek, hogy egységeiket összetartva, fegyveresen csatlakoznak a jobban felszerelt német csapatok délnyugatnak, Sztarij Oszkol felé irányuló kitörési kísérletéhez.238 Péchy György főhadnagy, ezred első segédtiszt emlékei szerint a 17. gyalogezredből kb. 700 fő gyűlt össze az Olim völgyében, „sőt a III. zászlóaljunk még pár géppuskáját is hozta magával. Sajnos csak nagyon kevés lőszerrel.”239 Kaltróy alezredes csoportja ezek után február 1-jén besorolt a III. hadtest zömének menetoszlopába, mely az előrenyomuló német egységeket követve próbált kitörni a szovjet csapatok gyűrűjéből. A Kaltróy-csoport Sztarij Oszkolig többször került a szovjet csapatok bekerítésébe. Ezek áttörésekor, valamint az ellenséges aknavető és tüzérségi tűz következtében, különösen Gorsecsnojénál és Rogovoje 238 Szabó Péter 1992. 18-19. p.; Szabó Péter 1995. 318-319. p.; Szabó Péter 2001. 265-269. p.; Szabó Péter 2012. 290-292. p. 239 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 109. p.

77

községnél, jelentős veszteséget szenvedett, mielőtt február 3-4. körül Sztarij Oszkolba ért volna.240 A legnagyobb arányú veszteségek e város előtt, február első napjaiban érték a 17/III. zászlóalj maradványait. A zalaegerszegi alakulat a szovjet bekerítők gyűrűk áttörése során, február 1. és február 4. között összesen 211 főt vesztett: 5-en elestek, 1 tartalékos honvéd megfagyott, 205-en pedig eltűntek. Életben maradt társaik közül is sokan megsebesültek vagy fagyási sérülést szenvedtek ezekben a napokban. A rendkívüli hideg a téli védőfelszereléssel jobban ellátott tiszteket sem kímélte. Január 29-én Arató Pál főhadnagyot, a 9. puskásszázad, február 3-án pedig Fáy Jenő századost, a 8. puskásszázad parancsnokát érte másodfokú fagyási sérülés.241 Horváth Ferenc, a 9. puskásszázad őrmestere, aki január 31-én (miután ellopták a sítalpait) maga is fagyást szenvedett, a következőképpen emlékezett a zalaegerszegi zászlóalj – Kaltróy-csoporthoz tartozó – maradványainak Sztarij Oszkolig tartó visszavonulására. Tíz napon keresztül minden nap egy-egy ellenséges gyűrűt kellett áttörniük, minden reggel harccal kezdődött. A németekkel együtt mentek, mindenütt ők voltak az urak. A hatodik napon elvették a mozgókonyhájukat. Addig legalább teát tudtak főzni. A járműveik elakadtak, a lovakat a németek elszedték, először a kocsikkal együtt, utána a konyhát húzó lovakat is. A sebesülteket ezután már nem tudták magunkkal vinni, a helységekben hagyták őket. Tíz nap alatt érték el Sztarij Oszkolt. Az utolsó nap volt a legveszedelmesebb, ott volt a legtöbb veszteségük. Egy pár lovuk maradt meg összesen. A szállító utakat a németek foglalták el, a magyaroknak a terepen, a járatlan hóban kellett gyalogolniuk. Ha megpróbáltak felkapaszkodni a német járművekre, akkor puskatussal verték le őket, vagy ha nem volt más mód, lelőtték. A harag, a gyűlölet mindenkiben gyökeret vert a németek iránt. Ha faluba értek, a németek elfoglalták a házakat, és ha a magyarok is bementek, kiverték őket. Szalmakupacokat kerestek, vagy krumplisvermeket, és összebújtak, egymást melegítették. Sokan megfagytak közülük, csak az gyalogolt, aki bírta akaraterővel. Horváth őrmester az egyik faluban szerzett egy orosz szánkót, abba fogták be a megmaradt lovakat. Az utolsó áttörési napon már két oldalról lőtték őket. Nyílt terület volt, úgy kellett rajta átrohanni. Egy aknagránát az egyik lovat szétvágta, a másikat súlyosan megsebesítette. Ők a lovak mögött, a szánkót fogva mentek, úgy menekültek meg. Sztarij Oszkolban megpróbálták rendezni a soraikat. Mintegy százan lehettek, akik a zalaegerszegi zászlóalj három századából összegyűltek. Ott egy-két órát tartózkodtak, rögtön indultak tovább. Utána már nem keveredtek harcba.242 Szabó Péter 2012. 294. p. HIM KI Veszteségi adatbázis. 242 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 5-6. p. Fagyási sérüléséről: HIM KI Veszteségi adatbázis. 240 241

78

25. A 17/III. zászlóalj visszavonuló katonái, Peszleg Ferenc honvéd és bajtársai, 1943 februárjában

Ugyanerről az időszakról a következőket írta visszaemlékezésben a zászlóalj zömétől lemaradva, barátjával, Könczöl Jenő tizedessel kettesben gyalogoló Nemes József szakaszvezető: „Visszavonulásunk alatt többször lőttek bennünket aknavetővel, két alkalommal repülőgépekről kaptunk gépfegyver sorozatot és kisebb bombákat, egy alkalommal pedig megismerhettük a »Katyusák« ugatását, üvöltő hangjukat. Mindannyiszor emberek (és lovak is) estek áldozatul. Sajnos, ebben a helyzetben a súlyos sebesültekkel senki sem törődött [...], mindenki a saját bőrét mentette. Február 8-a táján a németek sokadszor leszorítottak bennünket a töretlen hóba, emiatt elég nagy tumultus keletkezett. Ezt az oroszok látták, és ezúttal is aknavetővel lőttek bennünket. Ezúttal sajnos mindketten megsebesültünk. Jenő könnyebben, én súlyosan (három szilánk érte a felsőtestemet). A sebek bekötözése után nehezebben és lassabban haladtunk, különösen amiatt, mivel nekem a sarkaim is fokozatosan megfagytak.”243

243

GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 6-7. p.

79

Visszavonulás a 2. hadsereg gyülekezési körzetébe (1943. február – április) A III. hadtest maradványai – köztük a 17/III. zászlóalj életben maradt katonáinak többsége – Sztarij Oszkoltól nyugat (később délnyugat) felé, Lukjanovkán, Mihajlovkán, Manturovon, Korovinon, Obojanon és Szudzsán át folytatták gyötrelmes visszavonulásukat, amíg mintegy kétheti gyaloglás után, február 14-18. között Szumiba értek.244 A hadtest katonái a visszavonulás alatt legalább annyit szenvedtek a hideg és az éhség miatt, mint a szovjet fegyverektől. Meleg szállás hiányában alig adódott lehetőség a pihenésre, alvásra. „Az első 4-5 napban szó sem lehetett másról, csak a menetelésről – ki kellett jutni a bekerítésből –, menet közben és a tétova megtorpanások alatt legfeljebb állva lehetett szunyókálni. Fedél alá később is csak három-négy, fűtött helyre pedig csupán két alkalommal jutottunk be a mintegy háromhetes visszavonulás (majd a sebesülés után napi 6-8 km-es vánszorgás) alatt” – emlékezett Nemes József szakaszvezető.245 A kialvatlanság és a honvágy furcsa eseteket produkált. Péchy György főhadnagy jegyezte fel, hogy a 17/III. zászlóalj egyik honvéde, amikor az úttól nem messze oldalt egy község látszott, a századparancsnokához ment és kimenőt kért, zavarodottságában azt hajtogatva, hogy az ő faluja az a község.246 Legrészletesebben a 8. puskásszázad bajtársaitól elszakadt (és több napi járótávolságra lemaradt) tizedese, Németh József örökítette meg naplójában a visszavonulás hosszú heteinek gyötrelmeit. Mióta elhagyta a Don partját, először február 8-a körül tudta kezébe venni a tollat: „E pár kis soromat egy orosz házban írom. Ma sem tudom pontosan, hogy hányadika van, és milyen nap, reggeltől estig csak megyek, lábaim majd elszakadnak, de menni muszáj. Sokszor bizony még szállásunk sincs, az éjszakát sokszor a szabad ég alatt töltöm. A németeket borzasztóan utálom, ha házba megyünk, mindjárt kizavarnak bennünket. Fegyvereinket, s kinél pisztoly van, elveszik, ennivalót hetek óta nem kapunk, csak tengődünk és szenvedünk.”247 Németh tizedes február 11-ének éjszakáját egy kis orosz viskóban töltötte: „Nagyon keserves napom volt idáig, erős havazás és szélfúvás volt, nagyon kifáradtam. Ennivaló nincs, csupán egy csöpp kis kenyerem van, más semmi. Sokat éhezem és fázom, a németek nem hagynak bennünket sehol, házból kizavarnak bennünket, helyünk nincs sehol. [...] Mellettem potyognak el bajtársaim a fáradtságtól és kimerültségtől.”248 Két nappal később, február 13án a következőket írta naplójába: „Napjaim nagyon keservesek, szenvedéssel telnek, csak éhezem s fázom. Ma nem sokat mentem, az idő nagyon rossz, a szél hordja a havat, 244 Szabó Péter 1992. 19. p.; Szabó Péter 1995. 319. p.; Szabó Péter 2001. 269. p.; Szabó Péter 2012. 294295. p. 245 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 7-8. p. 246 HL Tgy. 3184. Péchy György visszaemlékezése 111-112. p. 247 Németh József naplója 43. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 44. p. 248 Németh József naplója 44-45. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 44-45. p.

80

26. A 17/III. zászlóalj szánokkal és tábori konyhával visszavonuló egysége, Tósoki Kálmán őrmester katonái, 1943 februárjában

nem tudom, hova és meddig kell még menni. [...] A tetű már nagyon sok, tisztogatni, mosni nem lehet, csak menni kell. Éjjel nyugodni nem hagynak, piszkos jószág a tetű, melyből már elég van. Tiszta ruhám már nincs, mosni nem tudok, már nem tarthat soká. [...] Mire besötétedett, a németek kizavartak bennünket egy házból, és így este későn, hóviharban kellett szállás után nézni. Szerencsére találtunk egy germántól tiszta házat, itt egy kis krumplit főzettünk. Kosztot csak nagy nehezen tudunk szerezni.”249 Németh József tizedes február 16-án reggel kis híján fogságba esett, csak 100 méter választotta el a szovjetektől. Naplóját február 19-én folytatta: „Napjaink nagyon keservesen telnek, kosztunk mindig kevesebb. [...] Ma adtam el gyönyörű 14 kar[átos] arany töltőtollamat a németeknek 1 db kocka mézért, kb. 25 dkg volt. Már az éhség határán voltam, és kénytelen voltam eladni [...]. A tetű nagyon sok már, hiába szedem, helyébe még annyi jön, mindenki tele van. Rendes szállásunk nincs, sokszor düledezett, fedetlen pajtákban töltjük az éjszakát, sokszor bizony hó takar be bennünket. Mi csak így élünk, mint a számkivetettek, senki nem törődik velünk, sehol nem kapunk semmit...”.250 A tizedes február 21-én hagyta el Szudzsa városát, ahol egy viskóban töltötte az éjszakát, és Szumi felé folytatta az útját. Ekkor a következőket jegyezte be a naplójába: „Az éhség rettenetes nagy, már mindenemet eladom ennivalóért. Drága zsebkendőim, kapcáim; másom már nincs, csak ami rajtam van. Ma reggel egy kis doboz arckrémet adtam el egy kis kenyérért a civileknek. Újabban naponta többször vételezünk finom 249 250

Németh József naplója 45-46. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 45. p. Németh József naplója 47-48. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 45-46. p.

81

húst, melyből bőven akad az út mellett megdöglött vagy agyonlőtt lovak oldalából. A jó Isten tudja, hogy hány hetes már némelyik, de azért jó. Most ettem életemben először lóhúst. Ha éhesek vagyunk, megfőzünk egy-egy csajkával, és azután mehetünk tovább.”251 „A visszavonulás kezdetén semmiféle tartalék élelemmel nem láttak el bennünket – emlékezett Nemes József szakaszvezető. – Kettőnknek fél kenyerünk és a rendszeresített kétszersült adagunk volt csupán. Ehhez a második vagy a harmadik napon egy idegen alakulatnál sorban állva egy-egy negyedkilós konzervet sikerült szerezni. A továbbiakban [...] teljesen önellátásra kellett berendezkedni. [...] a hóban megfagyott lovak combjaiból is vágtunk egy-egy darabot, melyet a hólében csajkánkban főztünk meg, ízesítésre még sónk sem volt. Egy kis szerencsénk is volt, mivel menet közben a hóban találtunk néhány leveskonzerv kockát, és még egy teljes tábla csokoládét is. [...] Az egyébként szegény és helyben maradt orosz öregektől is kaptunk abból, amijük volt (pl. korpát és savanyú uborkát). Mindezek mellett a teljes legyengüléstől az a cukorgyári melasz mentett meg bennünket, ami utunkba esett, és amivel teletömtük kenyérzsákunkat, zsebeinket és még a kulacsunkat is. Ezt főzni se kellett, belőle menet közben táplálkozhattunk.”252 Horváth Ferenc őrmester és társai Sztarij Oszkolt elhagyva, másnap egy felrobbantott ellátó-raktárra bukkantak. A romok között szétszóródva találtak rumoshordókat, sonkát, szalonnát. Sokan ott haltak meg, halálra itták magukat. A többiek megrakodtak élelemmel, a vállukra sonkát, a karjukra szalonnát raktak. Horváth őrmester egy 20-25 kg-os vajashordót vert szét, azt rakta fel a szánra. 15-20 főnyi csoportban jöttek visszafelé, és ezen a vajon éltek. Teljesen fagyott volt, csákánybaltával vágtak le belőle egy darabot, azt szopogatták. Ruhákat is találtak a raktárban, pokrócokat, lábbelit. Rettenetesen felpakolt az elgyöngült társaság, ám 3-4 km után kezdték leszórni a nehéz dolgokat. Végül csak a kenyérzsákokban maradt valami. A csapatokba verődött katonák egy-két km-es menetoszlopokban vonultak vissza, a -30-35 fokos hidegben hiányzott a szervezett élelmiszer ellátás. Szerencsére a helyi lakosság nem volt ellenséges érzületű, adtak némi meleg ételt, leginkább főtt krumplit. Miután Horváth őrmesterék kocsiját a németek elvették, a polgári lakosságtól szereztek szánt, arra tették fel a holmijukat. Később, hóolvadáskor egy kétkerekű taligát rekviráltak az egyik faluban, abba fogták be az egységük egyetlen megmaradt lovát. A lovak számára szinte mindenhol akadt valami takarmány, széna, ellátásuk egyszerűbb volt, mint a katonáké. Míg a viszszavonulás első tíz napján a harcok, a későbbiekben inkább a téli felszerelés hiánya, az éhezéstől való legyengülés és a hideg szedte áldozatait a zalaegerszegi zászlóaljtól is.253 Németh József naplója 48-49. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 46. p. GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 7. p. 253 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 5-7. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 251 252

82

A 17/III. zászlóalj élelmezési részlegénél szolgáló Szőke József honvéd kedvezőbb körülmények között vészelte át a visszavonulást: „Menekülés közben nekünk volt kézi élelmezési raktárunk, konzervek, egyebek. Egy darabig megvolt, de olyan fagyos, hogy alig tudtuk megenni. Később azt ettük, amit az oroszok adtak, egy kis krumplit. Bementünk házakhoz kéregetni. Nekik sem igen volt, mert a németek elzabráltak előlünk mindent. Egyszer egy cukorgyárhoz értünk, ahol sok kristálycukor volt. Ott feltankoltunk, gázálarcokba, kenyértarisznyába tettük. A következő faluban vártak bennünket, adtak mindent cukorért, mert ők már egy éve nem láttak cukrot. [...] Az én lábam nem fagyott el, mert azok az asszonyok, akik mostak ránk, elmondták, hogy milyen telek szoktak lenni. Én készültem rá, jó nagy bakancsot választottam, és a Násztya kötött nekem birkagyapjúból zoknit, kesztyűt. Sálam az volt, flanel kapcát pedig a honvédség adott, így nem fagyott el semmim se.”254 A 17/III. zászlóalj maradványának rendezetten, Závodszky István százados vezetésével visszavonuló egysége a sorai közé fogadott, felruházott és hazahozott, és ezzel a biztos haláltól mentett meg egy zsidó származású zalaegerszegi orvost,255 dr. Mike Gézát, aki a visszavonulás 14. napján, az éhenhalás és megfagyás határán találkozott a zászlóaljjal. Mivel szülővárosából, Zalaegerszegről többen ismerték, megengedték neki, hogy velük menjen, és élelemmel is ellátták.256 (Dr. Mike Géza a kőszegi munkaszolgálatos zászlóaljjal került ki a harctérre. E munkaszolgálatos alakulat mintegy ezerfőnyi állományából az áttöréskor már csak húszan voltak életben, haza pedig mindössze hárman tértek, köztük Mike doktor.)257 „Én az éhhalál[hoz] és megfagyáshoz közel voltam, amikor Závodszky István százados megengedte, hogy az ő alakulatával jöhessek visszafelé” – emlékezett később dr. Mike Géza. – „Engem átöltöztettek katonaruhába, s a zászlóalj orvosának hősi halála után, mint munkaszolgálatos orvos, én lettem a zászlóaljparancsnok megbízásából a zászlóalj orvosa. A visszavonulás 2 és fél hónapig tartott, közben a küzdő zászlóalj a legszörnyűbb helyzetbe került, s legnagyobb részt elpusztult. Én az ő jóindulatuknak köszönhetem, [hogy] bár leromolva kerültem hozzájuk, kibírtam a szörnyű visszavonulást. Szumiban, midőn a városban keresztülmentünk, saját szememmel láttam, hogy a szét-

GM Adattára 1460-90. sz. Szőke József visszaemlékezése 3. p. HIM KI Závodszky István 78205. sz. ti. ogy. Závodszky önéletírása. Zalaegerszeg, 1951. július 1.; A 150 éves Zala Megyei Kórház jubileumi évkönyve. 1848-1998. [Zalaegerszeg, 1998.] 85. p.; Dr. Mike Géza munkaszolgálatos „Zsoldkönyv”-e (fia, dr. Mike János tulajdonában, Zalaegerszegen); Molnár András: A biztos halál várt volna rá. In: Zalai Hírlap 2013. március 2. (52. sz.) 10. p. 256 Dr. Daka Mihály orvos százados, a 17. gyalogezred ezred vezető orvosa személyes iratai. (Daka Miklós birtokában, Budapesten.) (A továbbiakban: Dr. Daka Mihály iratai.) Dr. Mike Géza igazolása dr. Daka Mihály orvos százados részére. Zalaegerszeg, 1948. június 23. 257 G. E. volt munkaszolgálatos tanúvallomásáról felvett jegyzőkönyv. Közreadja: http://www.degob.hu/index2.php?showjk=3446. (Letöltve: 2012. október 17.) 254 255

83

szórt munkaszolgálatos zászlóaljak embereit, midőn a városon keresztül akartak menni, a németek összeszedték, és fegyveres kísérettel elvitték őket.”258 Tomózer Imre tartalékos hadnagy, a 17/III. zászlóalj géppuskás századának korábbi szakaszparancsnoka, aki a visszavonulás során már századparancsnok volt, felültette az igen rossz kondícióban lévő, összefagyott és beteg Mike doktort századának egyik kocsijára, valamint saját tartalék kesztyűjét is neki adta, amikor az orvosét a nagy hidegben ellopták. Tomózer tartalékos hadnagy így emlékezett vissza a Szuminál történtekre: „A visszavonulás során Szumi orosz város határában megjelent a német tábori csendőrség, és a munkaszolgálatosokat a menetoszlopból kiszólította. Én, hogy dr. Mike Géza munkaszolgálatosnak ne kelljen az alakulattól lemaradni és így igen bizonytalan helyre távozni, parancsot adtam, illetve felkértem Molnár József főtörzsőrmestert, zalaegerszegi lakost, hogy a fölösleges, főtörzsőrmesteri disztinkcióval [rangjelzéssel] ellátott köpenyét adja át dr. Mike Géza munkaszolgálatosnak. Molnár a köpenyt át is adta neki, így dr. Mike Géza munkaszolgálatos elkerülte azt, hogy a németek elhurcolják, és a többi munkaszolgálatos közé besorolják.”259 Dr. Hegyi Sándor tartalékos orvos zászlós, a 17/III. zászlóalj vezető orvosa 1943. február 16-án a Sztarij Oszkoltól 15-20 km-re nyugatra található Ruszanovka községnél halt hősi halált, amikor – valószínűleg partizántámadás során – fejlövés érte.260 Ekkor lett a zászlóalj orvosa a munkaszolgálatos dr. Mike Géza, és a 17. gyalogezred vezető orvosa, dr. Daka Mihály mellé nyert beosztást. „Ő a legnagyobb jóindulattal fogadott, úgy beszélt velem, mint kollégájával, és beosztott a zalaegerszegi zászlóaljhoz orvosként. [...] Ezáltal nem csak az én életemet mentette meg, hanem számos katonáét is, kiket az én sebészi tudásom felhasználásával gyógyíthattam” – emlékezett később a felettesére dr. Mike Géza.261 A III. hadtest Martsa Sándor ezredes vezette, február közepe körül Szudzsába, majd Szumiba eljutott, s attól kezdve szervezett élelmezésben és egészségügyi ellátásban részesülő alakulat-töredékeit, köztük a 9. könnyű hadosztály maradványait a Nyezsintől délnyugatra kijelölt gyülekezési és újjászervezési körzetbe irányították. Egyes csapatrészek Szumiból, mások már Szudzsából vasúton érkeztek Nyezsinbe, ahonnét gyalogmenetben Novoszkán át Kobiscsára vonultak. A további szovjet előrenyomulás miatt rövidesen még nyugatabbra kellett kijelöl258 MNL ZML Zalaegerszegi Népbíróság iratai. 8. doboz. (A továbbiakban: Zeg. Nb. ir. 8. d.) NB. 43/ 1946. Tomózer Imre volt honvéd százados [valójában tartalékos főhadnagy] ügye. Jegyzőkönyv dr. Mike Géza tanúvallomásáról. Zalaegerszeg, 1946. március 21. 259 MNL ZML Zeg. Nb. ir. 8. d. NB. 43/1946. Tomózer Imre volt honvéd százados ügye. Jegyzőkönyv Tomóser Imre tanúvallomásáról. Zalaegerszeg, 1946. március 20. 260 HIM KI Veszteségi adatbázis; Kemendy Géza 2012. 60. p. 123. jegyzet. Utóbbi február 26-ára, míg egy másik adatbázis február 6-ára teszi az Obojanban eltemetett dr. Hegyi Sándor halálát. Lásd: http://www.hadifogoly.hu/web/hadifogoly/search. (Letöltve: 2012. október 17.) 261 Dr. Daka Mihály iratai. Dr. Mike Géza igazolása dr. Daka Mihály orvos százados részére. Zalaegerszeg, 1948. június 23.

84

27. A honvéd egyenruhába beöltöztetett dr. Mike Géza munkaszolgálatos (balról a második), a 17/III. zászlóalj orvosaként a keleti hadműveleti területen, 1943 tavaszán

ni a magyar alakulattöredékek gyülekezési területét. A Kijevtől 100 km-re északnyugatra fekvő újjászervezési területre, Korosztyen és Ovrucs városok környékére március közepétől érkeztek meg részben vasúton, részben pedig gyalogmenettel a magyar katonák.262 A 17/III. zászlóalj egységeinek Sztarij Oszkolból visszavonuló maradványai – a számos fagyási sérülés mellett – további maradandó veszteségeket szenvedtek február 5. és március 15. között: hárman elestek, egy őrvezető megfagyott, 44-en pedig eltűntek. Rajtuk kívül még összesen 230 fő tűnt el valamikor a viszszavonulás idején, január 28-ától február végéig – az ő eltűnésüket azonban csak utólag, hónapokkal később regisztrálták. Az utolsó nyilvántartott veszteség április 9-én érte a zalaegerszegi alakulatot. A korábban végtagfagyást szenvedett Kondor József honvéd ekkor halt bele sérüléseibe a kecskeméti hadikórházban.263 A visszavonulás során aknaszilánktól megsérült Nemes József szakaszvezető február 22. körül érte el az utolsó magyar egészségügyi alakulat kötözőhelyét 262 263

Szabó Péter 2012. 295-296. p. HIM KI Veszteségi adatbázis.

85

Szumiban. „Itt ellátták sebeimet, és felraktak arra az (állítólag szintén utolsó) sebesültszállító vonatra, amelyik a lengyelországi siedlicei német hadikórházba szállított” – emlékezett a megmenekülésére Nemes szakaszvezető.264 Szőke József honvéd Szumiban kapott először élelmet, kenyeret és konzervet egy német raktárból. Onnan a társaival vonaton utazott Kijevig. Kijevben az állomás melletti épületben szállásolták el őket. Ott végre meg tudtak mosakodni és borotválkozni, amire legalább három hétig nem volt módjuk. Attól kezdve a németek látták el őket, de csak nagyon kevés élelmet kaptak.265 A 9. puskásszázad együtt maradt egységével visszavonuló Horváth Ferenc őrmester szintén Szumiban tudott először konzervet vételezni a magyar ellátóktól, a babfőzeléket azonban hidegen ette meg, mert nem lehetett megmelegíteni. Emlékei szerint Szumiban le kellett adniuk a járműveiket és lovaikat, majd bevagonírozták őket, és vonattal indultak nyugat felé. Lassan haladtak, többször várakozni kényszerültek, félreállították a vagonjaikat. Útközben Kijevben is időztek egy-két napot, ahol megkezdődtek a vizsgálatok, hogy ki, milyen körülmények között hagyta el a védelmi vonalat. Vasúton Ovrucsig jutottak el, ott kirakták és bevitték őket a városba. Néhány százan lehettek. A főtéren felsorakoztattak őket, és ott – állítólag – felolvasták előttük Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok hírhedt hadseregparancsát is,266 melynek az volt a lényege, hogy gyáván visszavonultak, szégyent hoztak a hadseregre, és addig nem mehetnek haza, amíg azt le nem mossák. Innen az Ovrucs környéki községekbe meneteltek, a brjanszki erdőséghez tartozó területre, ahol élénk volt a partizántevékenység. Ott már naponta kaptak ellátást, és zárt kötelékekben fegyelmező gyakorlatokat végeztettek velük. Többször mentek ki két-három napos partizánvadászatra, de nem keveredtek komolyabb harcokba. Mindössze egy alkalommal bukkantak egy kisebb partizáncsoportra, azok azonban elmenekültek a honvédek elől. Így telt az idő április végéig. Miközben igyekeztek belőlük ismét katonát faragni, éreztették velük, hogy bűnösök, amiért gyáván megfutamodtak.267 Németh József tizedes, aki társaitól elszakadva menekült, február 25-én Szumi pályaudvarán ült vonatra, élelmet azonban – egy hónap óta először – csak két

GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 8. p. GM Adattára 1460-90. sz. Szőke József visszaemlékezése 4. p. 266 Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok 1943. március 12-i 30. számú hadseregparancsán kívül – s a január 24-it hatályon kívül helyező rendelkezése mellett – számos, kevésbé ismert parancsa tanúskodik arról, hogy később revideálta álláspontját hadserege helytállását s a katasztrófa valódi okait illetően. Katonái nagy többsége számára azonban a túl sokáig érvényben maradt január 24-ei parancsa vált ismertté, és ez olyan mély sebeket okozott, amelyeket begyógyítani már nem lehetett. 267 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 5-7. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 264 265

86

nappal később, Novoszka városában kapott.268 Németh február 28-án érte utol bajtársait, a 17/III. zászlóalj 8. puskásszázadának töredékét. „Nagyon kevesen vagyunk, itt már állandó szolgálat van, pihenni keveset lehet” – jegyezte be ezen a napon naplójába,269 mely ettől kezdve (egészen a hazaérkezésig) a legfontosabb dokumentuma a zalaegerszegi zászlóalj történetének. Németh tizedes naplójából tudjuk, hogy a 17/III. zászlóalj 8. puskásszázadának együtt maradt katonái ezután is alig kaptak élelmet, csak meneteltek reggeltől estig, majd összeestek a fáradtságtól. Március 7-én vonultak át Kijeven, és a várostól 35 km-re nyugatra, egy kis faluban szállásolták el őket. Ott pihenőt tartottak, tábori misét hallgattak, kenyeret azonban nem kaptak, csupán egy kevés krumplit. Március 13-án visszagyalogoltak Kijevbe, ahonnan vonattal szállították őket Korosztyenig. Innen azonnal tovább meneteltek, és március 14-én érték el a számukra kijelölt újjászervezési területet, Jakusir községet.270 „Erre sok a partizán, úgyis azért hoztak ide bennünket” – írta e napon naplójába Németh tizedes.271 A 8. puskásszázad katonái március végéig Jakusirban állomásoztak, idejüket ruházatuk és felszerelésük tisztításával, gyakorlatozással, valamint különféle szolgálatokkal töltötték.272 Ottani körülményeiket Németh József március 29-ei naplóbejegyzése jellemzi a legjobban: „Ma megalakult az új század, szállási körletünket a másik falu végére helyezték át, újból nehézpuskás rajparancsnok lettem. [...] Már beletörődtem mindenbe; a század ma megy fürödni, én meg szolgálatba megyek, mint őrparancsnok. Kosztunk egyforma kevés, cigarettát hármat kapunk egy napra [...].”273 Március 31-étől április 17-éig egy másik, Jakusirtól kb. 8 km távolságra fekvő faluban, Narodicsiben szállásolták el a 8. puskásszázad embereit. Onnan április 2-án partizánvadászatra küldték őket.274 „Ma hajnalban az egyik századot az úton megtámadták a partizánok, 1 halott és 3 sebesültünk lett” – olvasható az aznapi naplóbejegyzésben.275 Narodicsiben a folyamatos szolgálat mellett április 7-én a ruhamosásra és tisztogatásra, április 10-én pedig a fürdésre és fertőtlenítésre is jutott idő. Másnap éjjel az egyik megzavarodott honvéd öngyilkos akart lenni, puskájával átlőtte az arcát, és még azután is lövöldözött.276

Németh József naplója 51. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 46-47. p. Németh József naplója 51-52. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 47. p. 270 Németh József naplója 52-55. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 47-48. p. 271 Németh József naplója 55. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 48. p. 272 Németh József naplója 55-60. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 48-49. p. 273 Németh József naplója 60. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 49. p. 274 Németh József naplója 61-64. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 49-50. p. 275 Németh József naplója 61. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 50. p. 276 Németh József naplója 63-64. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 50. p. 268 269

87

Hazatérés, fogadtatás (1943. április 24. – május 20.) Németh József tizedes és társai, a 17/III. zászlóalj 8. puskásszázadának életben maradt katonái április 13-án kapták a hírt, hogy rövidesen hazaindulnak. Április 20-a körül Narodicsiből Norovkára irányították őket, onnan április 21-én Ovrucs felé vezetett az útjuk. Miután két nappal később fertőtlenítésen estek át, április 24-én bevagonírozták őket, és elindultak hazafelé. Szerelvényük április 26-án lépte át a magyar határt. Másnap Sátoraljaújhelyen ismét fertőtlenítették őket, és vöröskeresztes szeretetcsomagokat kaptak.277 A 9. könnyű hadosztály alakulatainak töredékeit szállító vasúti szerelvények április 29-én, majd május 2-án és 4-én futottak be Nagykanizsára. A 17/III. zászlóalj katonái az első szerelvénnyel, április 29-én érkeztek haza.278 Pontos számukat nem ismerjük, mert arra mindegyik túlélő máshogyan emlékezett. Kálmán László továbbszolgáló szakaszvezető arról beszélt, hogy a 9. puskásszázadból mindössze 12-en érkeztek haza 1943 tavaszán, Arató Pál százados vezetésével.279 Koszorú Imre tartalékos zászlós szerint csupán 40 fővel jött haza Závodszky István százados.280 Rajki Dezső tartalékos zászlós arra emlékezett, hogy egyetlen vagonban elfért a zalaegerszegi csapattestből megmaradt 46 fő.281 Szőke József honvéd szerint 62-en,282 Nemes József szakaszvezető szerint mintegy 120-an,283 Horváth Ferenc őrmester szerint pedig kb. 140-150-en jöttek vissza mindvégig együtt maradva a zalaegerszegi zászlóaljból.284 Reálisabbnak tűnnek azon korabeli hadiokmány kimutatásának adatai, amely szerint a két menetszázaddal kiegészítve mintegy 1500 fős 17/III. zászlóalj személyi állományának alig hetede, 14 tiszt és 183 főnyi legénység érkezett vissza 1943 májusában Zalaegerszegre.285 1942 júniusának végétől 1943 tavaszáig e zászlóaljból is számos sebesültet hoztak Németh József naplója 64-66. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 50-51. p. Szabó Péter 2012. 296. p. 279 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. Arató Pál nem a katonáival együtt érkezett haza, mert március 8-ától a kijevi magyar tábori kórházban, majd a zalaegerszegi hadikórházban ápolták fagyási sérüléssel. 280 Koszorú Imre visszaemlékezései. „Emlékezés” 8. p. (Závodszky „40 katonával, lábon érkezett haza egy év múlva, 1942 tavaszán Zalaegerszegre. [...] Ez a 40 fő maradt a délceg zászlóaljból a sok sebesült hazajött mellett!”), uo. 23. p. („Ki gondolta akkor, hogy csupán 40 fővel jön haza, saját lábon Závodszky István százados, és egy ló sem marad életben a 150-ből?!”) Ez a 40 fő nem az egész zászlóalj, hanem csak a géppuskás század megmaradt létszáma lehet. 281 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. (Rajki Dezső feljegyzése a hangszalag tokján.) 282 GM Adattára 1460-90. sz. Szőke József visszaemlékezése 3. p. 283 GM Adattára 1521-91/1. sz. Nemes József visszaemlékezése 9. p. 284 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 5-7. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 285 Frontnaplók a Don-kanyarból 53. p. 6. jegyzet. 277 278

88

28. „Tűzkereszt” kitüntetést kapnak a 17/III. zászlóalj hazatért honvédei a nagykanizsai laktanya udvarán, 1943. május 16. előtt

haza a hátországi hadikórházakba a sebesültszállító vonatok.286 A zalaegerszegi zászlóalj sebesülten hazakerült, s több-kevesebb harci vagy fagyási sérüléssel életben maradt (kis részben szabadságolás folytán itthon rekedt) katonáiról ugyan nem maradtak fenn korabeli kimutatások, ám létszámunkat – az elesettek, meghaltak és eltűntek számának ismeretében – mintegy 600 főre tehetjük.287 Németh József tizedes április 29-én a következőket írta naplójába hazaérkezésük körülményeiről: „Ma megérkeztünk Kanizsára; nagyon »gyönyörű« fogadtatásunk volt. Az állomásra be sem érve, a sínek mellett lovas rendőrök és sorkatonaság állt, a bevonulás kertek alatt történt; mi csak ezt érdemeltük meg 12 hónap után?! 21 napra be vagyunk zárva a Károly laktanyába. Igaz, némi katonazene volt, de az nekünk nem vigasz. Kiabálni tudtunk volna mérgünkben, hogy ezt csinálták velünk. Így hiába várnak bennünket otthon az állomáson.”288 Varga Jenő, a 17/III. zászlóalj géppuskás századának tizedese is keserűen írta az alábbi sorokat hazaérkezése napján zalatárnoki ismerősének: „Különös újság

Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. HIM KI Veszteségi adatbázis. 288 Németh József naplója 67. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 51. p. 286 287

89

nincs más, mint, hogy egyévi frontszolgálat után rabok lettünk. Azt mondják, három hétig fog ez a zárlat tartani. Akik, tárnokiak kint voltunk a fronton és élnek, mind [a] Károly laktanya rabjai vagyunk.”289 Szőke József honvéd emlékei szerint a tífuszgyanú miatt elrendelt háromhetes nagykanizsai karantén valójában „hizlalda volt, mert olyan kalóriadús ételeket adtak. Voltak, akiket minden nap megmértek”.290 Horváth Ferenc őrmester emlékei szerint Nagykanizsára érkezve fürdés és orvosi vizsgálat is történt, mielőtt kezdetét vette a vesztegzár. Hivatalosan egészségügyi megfigyelés, illetve a fertőző betegségek elkerülése miatt létesítették a karantént, de közrejátszott benne a hazatértek leromlott idegrendszere, rossz kedélyállapota is. Ezenkívül a hatóságok meg akarták akadályozni, hogy a doni poklot megjárt honvédek elégedetlenségüknek és bosszúságuknak adjanak hangot. Az egészségügyi zárlat hetei kissé tompították a feszültséget, némileg feledtették az elszenvedett borzalmakat, nélkülözéseket. A hazatérteket a laktanya udvarán dupla szögesdrótkerítés választotta el látogatóiktól, így csak több méterről láthatták egymást, személyesen nem érintkezhettek családtagjaikkal.291 A zalaegerszegi zászlóalj katonái három hetet töltöttek el a nagykanizsai Károly laktanyán belül drótkerítéssel elzárt, erősen őrzött egészségügyi vesztegzárban, ahonnan nem mehettek ki, de látogatókat fogadhattak. Miután fizikailag feljavították és lelkileg lecsillapították őket, valamint rendbe szedték az egyenruhájukat és felszerelésüket, a fogadási ünnepségekre felkészülendő, a díszmenetet és díszelgést gyakorolták napokon keresztül.292 Május 16-án a 17/III. zászlóalj állománya is részt vett Nagykanizsán a 9. könnyű hadosztály alakulat-töredékeinek ünnepélyes fogadásán. Az elhangzott beszédek – köztük Oszlányi Kornél ezredes, volt hadosztályparancsnok felszólalása – után rangidős parancsnokukkal, Závodszky István századossal az élen díszmenetben vonultak el a város főterén felsorakozott katonai elöljárók, helybeli előkelőségek és a hozzátartozók előtt.293 Díszmenetüket a haditudósító század filmkamerája is megörökítette.294 A zalaegerszegi zászlóalj legénységi állományát szállító vonat másnap, május 17-én délután hatkor indult Nagykanizsáról, és este 10 órakor érkezett meg Zalaegerszegre. „Legnagyobb meglepetésünkre és mérgünkre nem szállhattunk ki a nagyállomáson, hanem az olai, külső állomáson szálltunk ki, és onnan szép csöndben bevonul-

Bekő Tamás gyűjteménye. Varga Jenő őrvezető levele Fitos Ilonához. Nagykanizsa, 1943. április 29. GM Adattára 1460-90. sz. Szőke József visszaemlékezése 4. p. 291 Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 292 Németh József naplója 67-70. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 51-52. p.; Zalai Közlöny 1943. április 29. (95. sz.) 2. p. 293 Zalai Közlöny 1943. május 17. (110. sz.) 1-3. p. (vö. Szabó Péter 2012. 297. p.); Závodszky István fényképei. Felvételek a Závodszky százados vezette díszmenetről. Nagykanizsa, 1943. május 16. 294 A nagykanizsai ünnepségről készített filmtudósítás a Magyar Világhíradó 1943. júniusi, 1006. számában volt látható: http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=5040. (Letöltve 2012. október 16-án.) 289 290

90

29. A 17/III. zászlóalj hazatért honvédeinek ünnepélyes fogadása a zalaegerszegi laktanya udvarán, 1943. május 20-án

tunk” – írta aznap a naplójába Németh József tizedes.295 A nyilvános fogadtatás elmaradását, az olai kirakodást és a laktanyába való „kertek alatti” bevonulást – társaival együtt – Horváth Ferenc őrmester is sérelmezte.296 Rajki Dezső tartalékos zászlós emlékei szerint egyetlen marhavagonba belefért a zászlóaljból a visszavonulás után „megmaradt 46 fő, akiket az éj leple alatt tolattak ki a zalaegerszegi állomásról a zalalövői hurokvonalon a laktanya mellé, és szinte belopták a laktanyába”. A tiszteket aznap még visszatartották Nagykanizsán, s csak később érkeztek Zalaegerszegre.297 A 17/III. zászlóalj katonáinak ünnepélyes fogadására május 20-án délelőtt 10 órakor került sor a zalaegerszegi gyalogsági laktanya hozzátartozókkal és helybeliekkel zsúfolásig megtelt udvarán. Előbb báró Gaudernák Emil ezredes, állomásparancsnok, majd dr. Brand Sándor, Zala vármegye alispánja köszöntötte a hazatért honvédeket. Ezt követően dr. Tamásy István polgármester üdvözölte az egybegyűlteket, külön megemlékezve Závodszky István századosról, akinek vi-

Németh József naplója 70-71. p. Közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 52. p. Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II. 297 Rajki Dezső és Kálmán László visszaemlékezése hangszalagon. (Az idézet Rajki Dezsőnek a hangszalag tokján olvasható feljegyzéséből való.) 295 296

91

tézségéről annyi szép hír érkezett a városba.298 (Egy másik sajtóhíradás szerint Závodszky egységének harci erényeiről is említést tett a polgármester.)299 Ezután a hazatértek nevében parancsnokuk, Závodszky István százados mondott köszönetet az itthoniak szeretetéért. Felidézte, hogy „mit éltek át az elmúlt egy esztendő alatt, amikor mindjárt az érkezésnél a szövetséges motoros-hadosztály csak két nappal előbb érte el a Don-partot, mint a zalai honvédek. A visszavonulásnál pedig úgy megállták a helyüket, hogy a szövetségesek is a legnagyobb tiszteletadással ismerték el útközben.”300 (Závodszky egy másik sajtótudósítás szerint a következőket mondta: „Január közepéig állták a zalaiak a vihart, nekik jutott a feladat többek között, hogy fedezzék a magyar hadsereg és a szövetségesek visszavonulását. A legfelsőbb hadvezetőség is megállapította, hogy a zalaiak minden tekintetben és minden téren megállták a helyüket, ezért honvédeinknek ki is járt a megfelelő tisztelet.”)301 Závodszky százados megszólította volt katonáit is: „Bajtársaim! Én már láttalak benneteket a támadásokban, a Don-parton, a rettenetes orosz télben, a támadások fergeteges rohamaiban, éjjeli figyelőhelyeiteken, és láttalak, amikor összeszorított fogakkal dacoltatok a túlerővel szemben. Én megismertelek benneteket, és tudom, hogy valamennyien férfiak vagytok.” A százados kérte, hogy a hatóságok adjanak lehetőséget a harcokhoz, pusztuláshoz szokott katonáknak beilleszkedni az építés munkájába. „...ezek az emberek valamennyien megállták helyüket! Ezekért az emberekért én, magam kezeskedem!” – fejezte be beszédét Závodszky István százados.302 A zalaegerszegi zászlóalj életben maradt katonái – a szép, hangzatos szavak ellenére – megalázónak, méltatlannak érezték az itthoni fogadtatást és a velük szemben alkalmazott bánásmódot. Úgy érezték, nem becsülik őket, pedig ők nem ezt érdemelték, amiért kockára tették az életüket, és végigszenvedték a háború borzalmait. Zalaegerszegen a hazatérést követően nem volt nyilvános, köztéri ünnepség, a harctéren szerzett kitüntetéseiket – a nagykanizsai laktanyában kiosztott Tűzkereszteken kívül – csak hónapokkal később, minden ünnepélyességet mellőzve vehették át. Parancsnokuk, Závodszky István százados pedig – aki hazahozta őket – semmilyen elismerésben nem részesült.303

298 Zalamegyei Újság 1943. május 20. (113. sz.) 1-2. p. (vö. Szabó Péter 2012. 297. p.); Zalai Közlöny 1943. május 21. (114. sz.) 3. p. 299 Zalai Magyar Élet 1943. május 20. (113. sz.) 1. p. 300 Zalamegyei Újság 1943. május 20. (113. sz.) 2. p. 301 Zalai Magyar Élet 1943. május 20. (113. sz.) 1-2. p. 302 Zalamegyei Újság 1943. május 20. (113. sz.) 2. p. 303 GM Adattára 1456-90/1. sz. Horváth Ferenc visszaemlékezése 7. p.; Horváth Ferenc visszaemlékezése hangszalagon II.; HIM KI Závodszky István 78205. sz. ti. ogy. Závodszky önéletírása.

92

A 17/III. zászlóalj legénységi állományának portréiból

30. Bencze István, karpaszományos őrvezető (1943)

31. Vitéz Könczöl Jenő tizedes (1943)

32. Tóth Sándor Zsigmond honvéd (1939 előtt)

33. Rózsás János tizedes (1942)

93

94

34. Boronyák József honvéd (1939 előtt)

35. Varga István őrvezető (honvédként, 1939 előtt). Eltűnt a visszavonuláskor

36. Kázmér Dezső továbbszolgáló szakaszvezető (tizedesként, 1941). Eltűnt a visszavonulás idején

37. Németh József tizedes (szakaszvezetőként, 1943 után), a harctéri napló szerzője

NÉMETH JÓZSEF TIZEDES HARCTÉRI NAPLÓJA OROSZORSZÁGBÓL, 1942-1943 (Közreadja Molnár András) A napló szerzője, Németh József (anyja neve Németh Terézia) Zalaegerszegen született 1919. március 19-én. Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után a városgazdálkodásnál dolgozott szülővárosában. 1941. október 4-én vonult be tényleges katonai szolgálatra Zalaegerszegre, a 17/III. zászlóaljhoz. E zászlóalj 8. puskásszázadával, a nehézfegyver szakasz nehézpuskás rajának honvédjeként indult 1942. május 4-én a keleti hadszíntérre. Még abban a hónapban őrvezetővé, majd 1942 decemberében tizedessé léptették elő. Decemberig nehézpuskás irányzóként, attól kezdve pedig nehézpuskás rajparancsnokként teljesített harctéri szolgálatot. Zászlóaljának maradványaival 1943 májusában tért haza, 1944 februárjában pedig már továbbszolgáló szakaszvezető volt Zalaegerszegen. További katonai szolgálatáról csupán annyi ismeretes, hogy 1945. április 1. és 1945. október 26. között hadifogságban volt. A háború után előbb mezőgazdasági munkásként és vincellérként kereste kenyerét, majd 1953-tól a MÁV zalaegerszegi állomásfőnökségénél, 1963-tól a Zala Megyei Tanács Építőipari Vállalatánál, végül 1967-től a Zalaegerszegi Húsipari Vállalatnál dolgozott. 1992. március 15-én hunyt el Zalaegerszegen.1 Németh József őrvezető 1942. július 25-én, a Don parti védőállásban kezdte írni harctéren szerzett élményeit megörökítő naplóját. Akkor a keleti hadszíntérre történő elvonulástól kezdve, visszamenőleg vetette papírra emlékeit, majd többé-kevésbé folyamatosan vezette a naplót. December végéig jellemzően több hét eseményeit örökítette meg, havonta egy-három alkalommal. (Júliusban, augusztusban, októberben és novemberben egy-egy, decemberben kettő, szeptemberben pedig három alkalommal vette kezébe a tollat.) 1943 januárjától megsokasodtak a naplóbejegyzései. Május 20-áig, a hazatérést követő ünnepélyes fogadásig 2-3 naponta, havonként 8-15 (januárban és májusban 8, februárban 9, áprilisban 14, márciusban 15) alkalommal jegyezte fel a vele és körülötte történteket. A keleti hadműveleti területen 1942-1943-ban vezetett naplóját közel egy évvel később, egy vonalas füzetben tisztázta le. Naplójának szövege ebben, az 1944. február 12-én befejezett, 72 oldalas tisztázatban maradt fenn.2

1 Németh József 1950. évi „Katonai igazolvány”-ának adatai (lánya, Németh Éva Mária tulajdonában, Zalaegerszegen); Németh Éva Mária szíves közlése; Frontnaplók a Don-kanyarból 1942-1943. (Szerkesztette és a naplókat sajtó alá rendezte Molnár András, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Szabó Péter) Zalaegerszeg, 1992. 21. p. 2 Németh József tizedes naplóját Németh Éva Mária bocsátotta rendelkezésünkre. Szívességéért ezúton is köszönetet mondunk!

95

Németh József m[agyar] kir[ályi] honv[éd] tizedes: Napló...3 Kelt 1942. év VII. 25-én

Oroszországból

Isten nevében Történetem kezdete az orosz pokolból Kezdem írni 1942. év VII. 25-én, amire még talán visszaemlékszem, két hónap eltelte után. Sokszor bizony dátumot, napot nem ismertem, s nem volt időm s tehetségem számon tartani a sok pokoli napok miatt, melyek megtörténtek, s ezt az egy évet, melyet az orosz fronton töltöttem, nagyjából papírra írom, mert ami megtörtént, pontosan leírni úgysem tudnám. Zalaegerszeg indulási állomásom volt, indulás ideje 1942. év május 4-én éjjel 1/2 10 órakor volt. Először bizony kellemesen ment az utazás Győrön át. Este 3/4 5 órakor Komáromnál átmentünk a Dunán, s ezzel átléptük a volt magyar határt. Errefelé már megkezdődött a kietlen pusztaság, néhol egy-két ház, más semmi. Másnap este értünk az új határállomáshoz, Érsekújvárra, innen még az éjjel átléptünk Németország kis sarkába. Utazásunk erre már kissé szebb volt, mint előző napon, vonatunk a szép Vág völgyében futott velünk keletnek. Gyönyörű fenyvesek, magas sziklák törtek az ég felé, a Vág folyamon négyszer mentünk át. Hatalmas hegyszoros között szalad a Vág hazánk belseje felé. Délelőtt a Jablonkai-hágón befutott vonatunk az első német kis faluba, mindenhol szépen üdvözöltek bennünket. Gyönyörű festői tájak, szép dombok, melyek utunkba estek, szépen elnéztük vonatunk ajtajából. Másnap már messze jártunk hazánktól, volt Lengyelország határa felé közeledtünk. Itt megint kezdett romlani a vidék, nagy pusztaságok, egy-két ház, néhol egy falu, semmi más. Este már beértünk az első lengyel városba. Dacára annak, hogy rengeteg ház, gyárépület szét volt bombázva, még így is szép városnak nézett ki; nevét már nem tudom, akkor nem jegyeztem fel. Az állomáson megszámlálhatatlan sínpár futott, a vacsoránk ott volt, egy óra múlva már indult vonatunk tovább kelet felé. Másnap, [május] 8-án reggel már nagyon bent jártunk Lengyelországban. Nappali utunk már csöndesebb volt, már kifelé tar[tot]tunk az országból, vonatunk csak reggel, délben s este áll[t] meg élelemkiosztásra egy-egy rövid kis időre. Este már elértük Oroszország szélét. Erre még siralmasabb volt minden, mint utunk hátralevő felében; sehol semmi, düledezett, piszkos vályog- s faházak, éhes s rongyos emberek, gyerekek, csupa siralom itt minden. Ha megáll vonatunk valahol, 3 Cím a harctéri naplót tartalmazó füzet borítóján. A napló szövegét a jelenlegi helyesírásnak megfelelő módon, magyarázó, pontosító jegyzetekkel ellátva adjuk közre.

96

már jönnek „kicsi magyar kenyérért”, meg cigarettáért. Vonatunk mellett már csak ez látható, ezzel töltjük unalmas óráinkat. A vidék erre egyenes, sík, s néhol nagy mocsarak húzódnak. Vizenyős föld mindenütt, megmunkálva nincs, kopár mindenütt. Utunk már veszélyesebb. Rengeteg erdők, gyönyörű fenyvesek húzódnak a vasút mentén, erre már a házak tiszta fából készülnek, mert fájuk rengeteg van. Éjjeli utunk már veszélyes az erdőségek miatt, tele vannak partizánokkal, éjjel belepuskáznak a robogó vonatba. Ez éjszaka minket is egy ilyen banda állított meg; az erdő ilyenekkel van tele, csak éjjel bújnak elő. Már oly közel vagyunk, hogy repülőtámadással is számolhatunk. Utunk idáig szerencsés volt. [Május] 9-én már nagyon messze jártunk szép hazánktól, egész napi utunk egyhangú, sivár volt, sehol semmi látnivaló. Egy-két orosz harckocsit s autót látunk az utak mellett, melyek már befejezték földi pályafutásukat. Néhol bizony egész autóhegy tornyosul szemünk elé, sokszor mondjuk, biztos itt van a temetőjük. További utunkon már csak ez a látvány kísér bennünket; roncsok az utak mellett, néhol egy-két nyírfakereszt is látható. További utunk már kissé lassúbb, vigyázni kell, a vasút mellett néhol egy-két magyar vagon is akad, melyek már hasznavehetetlenek, partizánbanda munkái, némelyik repülőbomba találat maradványa. Most már van egy kis megállás is, az éjjeli órákat valamelyik állomáson állva töltjük, és csak hajnalban indulunk tovább. Mai dátum 1942. V. 10. Este szép csillagos idő van. Az éjjelek elég hűvösek, még a nappalok is; a fűtés állandóan folyik a vagon kis tábori kályhájában. Bizony elkel a meleg, némely helyen még havat is látunk, elég soká kitartott. A vidék egyhangú, sivár, kopasz, sehol semmi. Mai dátum 1942. V. 11-én. Már kissé unjuk az utat, jó volna egy kis mozgás, de vonatunk nem igen áll meg; ha néha meg is áll, leszállni nem szabad sehol. Látványosság semmi, egyhangú minden, kopasz földek, az életnek semmi jele, falut már második napja nem láttam, az egész látóhatár csak düledezett vályogviskókból áll. A vasútállomás nagyon messze esik egymáshoz, utunkat mindenhol a pusztulás képei kísérik. Már célpontunk felé közeledünk, még egy nap, de most kezdődik a legveszélyesebb útvonal, egy rettenetesen nagy erdő.4 Vonatunk már dél óta egyfolytában megy, sehol egy perc megállás, sötétség beállta előtt szeretnénk átjutni. Itt, a vasút mentén szétroncsolt vagonok és sírhalmos fakeresztek jelzik a pusztulás képét. A vasút mentén erős őrség van, de hiába, éjjel keveset lehet látni. Alkonyatkor vonatunk szerencsésen átfutott e veszélyes helyen; bizony felsóhajtottunk, mikor átértünk. Mai dátum 1942. V. 12-én. Hajnalban megérkeztünk Oroszország első utunkba ért nagyvárosába, Orelba. Itt két és fél napot pihentünk, közben volt egy kis 4

A szovjet partizáncsoportok által megszállt és ellenőrzött brjanszki erdőség.

97

testgyakorlat, mozgás. Ez idő alatt megnéztük a várost is, szép nagy város lehetett valamikor, de most ép, egészséges házat nem láttam benne, az mind a bombázók martaléka lett. Földig égett házak, üszkös gerendák mindenütt, bizony siralmas állapotban nézett ki minden, az állomás is ugyanezt a képet mutatta. Éjjel kezdődött még csak számunkra az igazi meglepetés, jöttek az orosz bombázók, szórták bombáikat, remegett minden. Ez volt egy igazi tűzijáték, melyhez hasonlót talán soha többet nem fogok látni, s tapasztalni annak hatását. Számos fényszóró, rengeteg gépágyú, melyek körülfogták az állomást, csak úgy ontották fényjelzős lövedékeiket; gyönyörű, de veszélyes látvány volt. Mai dátum 1942. V. 15-én. Két nap múlva, tizenötödikén délután 1/2 5 órakor megfordult vonatunk, és elindult velünk Kurszk városa felé. Utunk szerencsés volt, reggel hajnalban megérkeztünk Kurszkba. Ott megtörtént a kirakodás, még délelőtt elindultunk, szerelvény a hátunkon, kelet felé. Nagy hőség és nagy por volt, délután egy kis faluba érve koromfeketék voltunk. (A község[ek] neveit már nem tudom, igen furcsa nevet viselnek.) Az éjszakát és a nappalt ott töltöttük, ezután már csak éjjel meneteltünk. Három éjjel és egy napig tartott el utunk Oszernaja községig.5 Ott pár hetet töltöttünk, s némileg kipihentük a nehéz út fáradalmait. Onnan egy éjjel kb. 12 km távolságra mentünk a front közelébe, ott pár napot töltöttünk. Onnan megint visszajöttünk Oszernajába, s ott töltöttük a pünkösdi ünnepeket.6 Ott ért utol az előléptetésem, az őrvezetői rang. Az ünnepek is épp úgy teltek, mint a többi napok, különbség csak az volt, hogy tábori misét hallgattunk. Másnap visszamentünk ugyanabba az erdőbe, ahol azelőtt voltunk. Ott már nem sok időt töltöttünk, egy éjjelen ronda esős, zivataros időben Oszernaján áthaladva, reggel egy nagy erdőbe érve sátort vertünk. Bizony keserves út volt, koromsötétben, térdig sárosan, agyonázva, fázva hajtottuk álomra fejünket. Itt vártuk be a közeljövőben meginduló támadás napját, nap, nap után állandó gyakorlatok közepette, az utolsó napokban pedig a közös gyónást. Egyszer csak elérkezett a mi időnk is, a támadásra indulásunk dátuma 1942. VI. 27. volt. Egész éjjel meneteltünk, közel a fronthoz beástuk magunkat. Kora hajnalban kezdődött az általános nagy támadás. Mai dátum 1942. VI. 28-án. Hajnali 2 óra 20 perckor megindult a nagy támadás. Megjelentek a szövetséges gépek, azoknak bombázásuk gyönyörű látvány volt, és ezt a munkát erős ágyútűz kísérte, csak úgy sírt minden a levegőben. Ekkor indult el a mi zászlóaljunk támadásra. 1/2 5 órakor már ott voltunk a harc színhelyén, a golyók fütyültek, mint megbolygatott méhkasban a méhek. Ahogy közelítettük az orosz állásokat, az út mentén véres testű és halott bajtársakat láttunk, iszonyatos látvány volt. Az első látásra a hideg végigfutott hátamon, s egy pillanatra rémület fogott el ennyi pusztulás láttára, de aztán továbbmentünk, 5 6

98

Verhnye Oszernaja község, 1942 májusában és júniusában a 17/III. zászlóalj állomáshelye. 1942-ben május 24-ére esett pünkösd.

minden pihenés nélkül bevetettek bennünket. Borzasztó látvány fogadott bennünket, itt-ott sebesült s halott katonák hevertek, a sebesültek keserves jajgatása kísért bennünket, számomra szinte felejthetetlen pillanatok voltak. A délutáni órákban erős aknatűzzel kísérve, a muszka talpára útilaput kötve megfutamodott, a sötétség beálltáig magunk előtt hajtva. Éjjelre egy dombtetőn mi is jól beástuk magunkat. Ez éjjel nagy eső volt, kis lövészgödrünk tetejére sátorlapunkat húztuk rá. Reggelre bizony majdnem félig vízben feküdtünk, a nagy kimerültségtől bizony nem vettük észre, hogy víz is van alattunk. Még az este alkonyattájt jöttek a német bombázók s vadászok, szép munkát végeztek a visszavonuló ellenségben. A látóhatárt csupa füsttenger borította, szép látvány volt, de nem mindennapi. Mi egymás után lőttük el a fehér világítórakétát, nehogy minket támadjanak meg. Másnap reggel megint előttünk találtuk a muszkát. Egy falu szegélyén rendezte be magát, de bizony nem volt megállása, menekült, ahogy csak tudott, hátra. Harmadnap kissé megállított bennünket. Egész délutai7 erős harc után csodálatunkra, reggelre kelve pár emberével fedezve magát elmenekült, így értünk Tyim városa alá. Mai dátum 1942. év VII. 1-én. Még csak itt kezdődött az igazi harc. Déli 12 órakor megindult a nagy támadás a város ellen; bizony nagy erőfeszítést kellett végrehajtanunk, míg a város szegélyét elértük. Akna- és géppuskatűzben törtünk előre, a lövedék fütyült és robbant szerteszét, szinte úgy hatott, mint[ha] valami földöntúli zenészek adták volna fogadtatásunkra e szép melódiát. De igazi magyar kedvünket soha nem veszítettük el, bármi nehéz helyzetbe is keveredtünk. Itt volt az igazi mulatság, belépődíj sok magyar élet és sok szenvedés, melyet itt mértek reánk. Alkonyatkor már bent jártunk az első házak között. Az előnyomulás nehezen ment, még ehhez hozzájött a sötétség beállta is. Itt most már mindenhonnan fütyültek a lövedékek, robbantak gránátvető lövedékei, irtózatos pánik volt, amely megzavart mindent. Eközben jöttek az orosz Raták,8 elkezdték bombázni az utakat, szinte felejthetetlen percek következtek. Ezután megkaptuk a visszavonulási parancsot. A felgyújtott házak, mint valami óriási tábortüzek világítottak az éj sötétjében. A város szegélyéig vonultunk vissza, ott jól beástuk magunkat. Az éjszakát ott töltöttük, kosztot csak másnap reggel kaptunk. Bizony a fáradtságtól és a kimerültségtől enni nem kívántunk, bármennyire is éhesek voltunk, csak pihenni akartunk. Mai dátum 1942. VII. 2-án. Hajnalban újból megindult a támadás, most már sikeresebben, mint előző napon; a várost bevettük. Itt találkoztunk a német gyorscsapatokkal, melyek átvették a további üldözést. A menetet tovább folytattuk, a városon kívül egy tisztáson beástuk magunkat, az éjszakát ott töltöttük. Másnap hajnalban újból menetkészen álltunk, megkezdődött a menetelés. Itt kaptam egy 7 8

Értsd: délutáni. Rata: az I-16 típusú szovjet vadászrepülőgép beceneve, jelentése: patkány.

99

hazai csomagot az anyámtól, bizony nagyon jól esett. Reggeltől sötét estig meneteltünk, ez így ment hét napig, embert kínzó, fárasztó utakon, nagy melegben. Eközben elértük a Don folyó partját, itt éjjelre egy kolhozban megszállásoltunk, közel a folyóhoz.9 Az orosz Raták már ekkor megkezdték zümmögésüket. Ez éjszaka megint nevezetes marad számomra. Szállásunk egy hosszú istállóban volt. Éjjel, ahogy a gép fejünk felett szállt, kidobott egy világítórakétát, amely nappali világosságot adott. A rakétából kifolyó égő foszfor meggyújtotta a tetőt felettünk, egyszer csak arra ébredünk, hogy valaki kiabálja: „Ég az istálló!” Ezután gyors cselekvés következett, a nappali világosságban percek alatt kihordtunk mindent, és azután a gabonába rejtőzve vártuk a reggelt. Hajnalban elindultunk a folyópart felé, kiérve azonnal munkához láttunk, erős állást építettünk ki, éjjel drótakadályt húztunk s aknát telepítettünk. Itt lessük a túlsó partot, nagy bozótot, vajon mikor jelenik meg az első vöröskatona, amelyet puskavégre foghatnánk. Közben esik egy kis puskaszóváltás, melytől hangzik az egész folyópart. Az éjjeli repülőtámadások sűrűek, a gépek szinte egymást érik, remeg a föld, ha [a bomba] közelünkbe esik. Hatalmas tűzcsóva száll az ég felé egy-egy robbanás után, szinte nappali világosság van mindenütt. Az időjárás nappal meleg, éjjel pedig elég hűvös van; éjjelente dolgozunk, építünk, futóárkokat húzunk. Mai dátum 1942. év VII. hó 25-én. A folyóparton most van egy kis pihenőnk, fölváltva nappal pihenjük ki éjszakai fáradtságunkat. Éjjel erős a szolgálat és a figyelés, nagyon vigyázni kell, nagy a bozót, jó búvóhely mindenki számára. Itt esett el két bajtársam egy éjszaka a Don partján, ők voltak az elsők, kik a folyóparton meghaltak. Járőr menetidő alatt a bozótban megbújt vörösök lőtték le őket, csak másnap reggel találtak rájuk. Mai dátum 1942. év VIII. 10-én. Írásom tovább folytatom. Életünk csupa egyforma, éjjelenként puskaropogástól visszhangzik minden, de mi álljuk a helyünket, a folyón átkelő csónakokat hamar a másvilágra küldjük. Azért sikerül egypárnak átjönni, de ők se soká tölthetik kedvüket, hamar elfogjuk őket, vagy időben visszamenekülnek. Mellettünk délen vagy 15 km-re nagy harcok folynak.10 Az orosz megkísérelte vonalunk áttörését; rengeteg foglyot ejtettek,11 és sok sebesültet hagytak hátra, kényszerülve, hogy vissza kellett vonulniuk. Még mindig látszik a füstölgő falvak nyoma, és az égő házak világítása, mint óriási gyertya világít, és hatalmas füsttenger kíséri, amely tisztán látszik hozzánk, a pusztulás nyomai. Tőlünk északra és részben keleten a németek nyomják az oroszt. VoroEzt később „9. kolhoz”-nak nevezték, mert a 17/III. zászlóalj 9. puskásszázada foglalta el. Utalás a 47. gyalogezred védősávjában Kosztyenkinél 1942. augusztus 8-án kezdődött szovjet betörésre, illetve hídfőharcokra. 11 Tudniillik a magyar csapatok számos szovjet hadifoglyot ejtettek. 9

10

100

nyezs alatt nagy harcok folynak, de már mi is kivettük részünket a harcból. De a jó Isten tudja, hogy mit hoz a holnap, talán mirajtunk a sor, talán minálunk próbál szerencsét a muszka, de mi azért mindenhol, minden veszéllyel szemben megálltuk a helyünket. Ha meg annyi muszka jön, akkor is, ha mindnyájan elveszünk, mi már akkor sem engedünk. Az éjjeli repülőgépjárat is csökkent, aztán napok után annál hevesebben kezdte megint. Bizony rossz volt hallgatni és látni a bombák becsapódásának fényét, sokszor közelünkben szórta bombáit a muszka célba. Nagyon keveset talált, csak dobálta össze-vissza, ahogy jött; ezt már mi nagyon jól megszoktuk, már nem sokat törődünk vele. Szünete nem igen van, se éjjel, sem pedig nappal, dörög az ágyú szüntelenül. Mai dátum 1942. év IX. 2-án. Megint csak visszamenőleg írom történetemet, mert bizony hetek kellenek ahhoz, hogy ceruzát foghatnék kezembe, és írhatnám azt, ami velem s körülöttem megtörtént. A teljes részleteket, amit én itt láttam s éreztem, papírra írni sohasem tudnám. A napjaink egyformák, lassan telnek, sokszor bizony nem tudom, milyen nap van és hányadika, vasárnap vagy hétköznap. Nekünk itt oly egyforma már minden, hogy még a vasárnapot is kifeledjük az ünnepek sorából. Tábori misét már nagyon régen nem hallgattunk. Mi nap, nap után kint vagyunk a futóárok sáros falai között, ott imádkozunk, és kérjük a jó Istent, hogy segítsen meg bennünket. Az éjszakák még hangosak a puska és ágyú dörrenésétől, az éjjeli bombázás csak tart, de nekünk már mindegy, mi már megszoktuk. Napok után telnek a hetek, hetek után a hónapok. Ha nagyobb ünnep következik, már biztosra vesszük, hogy meleg napjaink lesznek, és ezekre az ünnepekre kellőképpen fel is készülünk, mert a muszka ezeket kihasználva mindig támad. Így értünk a szép ünnepünkhöz, Nagyboldogasszony napjához;12 szinte felejthetetlen meleg napok következtek. Az ünnep hajnalán egyszer csak azon veszem észre magam, alig hallhatóan csobog a víz. Még az első pillanatban nem gondoltam semmi veszélyre, de utána ismétlődött az előbbi nesz. Én, mint éjfél után szolgálatot teljesítettem, hamar felismertem a veszély pillanatát, gyorsan riadóztattam nyugvó bajtársaimat, éppen idejében. Vaksötét volt minden, nem láttunk semmit. Mire helyeinket elfoglaltuk, az első csónak partnak ütődött, és ezután megkezdtük az igazi tűzijátékot, melyet keserves jajgatás kísért. Eközben állandóan jöttek a csónakok, [nehéz]puskánk13 csöve már tüzes volt, lőszerünk fogyott, lőszert és segítséget kértünk, amely már nagyon fogytán volt. Lassan világosodni kezdett, melyet már alig vártunk. Én, mint nehézpuskás irányzó, a hajnali pirkadásban élvezettel lőttem a még mindig átjövő, és a túlsó parton álló csónakokat. Szép munka volt, mondtuk is: „Ezen biztos, hogy többet nem csónakázik senki sem.” De ezzel még nem volt vége, három napig tartott; fáradtságot nem is12 13

Augusztus 15-éhez. A 36 M. 20 mm-es nehézpuskából páncél- és repeszgránátokat lehetett kilőni.

101

merve, az éjszakát nappallá téve küzdöttünk, a fáradtságtól kimerülve pillanatok alatt állva elaludtam. Mindenki talpon volt, nagyon sok sebesültünk lett ez alatt a három nap alatt, mire a muszkát vissza tudtuk nyomni a túlsó partra. A halottak és sebesültek számát nem írom, borzalmas képet nyújtott minden. Én hálát adok a jó Istennek, hogy ez idő alatt semmi bajom nem történt. A lövedékek fütyülése már megszokott zenéhez hasonlított, a géppisztolyok kattogás[ával], a géppuskák kelepelés[ével] és az aknák robbanásával mit sem törődtem, gondoltam, amit a sors hoz és meg van írva, úgy lesz. Már nem sokat törődtem az élettel, előbb vagy utóbb el kell veszni, de a jó Isten nem hagyott el. Szent István napján már némileg csönd volt, az éjjelek annál hangosabbak. Kattogtak a gyorstüzelő fegyverek, múltak a napok, lassan csöndes lett minden. Az apró részleteket nem tudnám leírni, és azokat az érzéseket, melyek[et] elesett és megsebesült bajtársaim hallatára okozott nekem, ez csupán a magam örök emléke marad, melyre gondolni nem merek. Mai dátum 1942. IX. 22-én. Ma megkezdtük az új védővonal kiépítését, több mint 2 km hosszan. Csak éjjel dolgozhatunk, nappal minden mozgás megszűnik. Futóárkokat és téli bunkerokat építünk; bizony most már elkel egy kis mozgás is, mert már elég hűvös van. Nappal pihenünk egy keveset, éjjel újból kezdjük, ahol elhagytuk; ki szolgálatba, ki meg dolgozni megy. Így telnek napjaink, és várjuk a napot, hogy egyszer még magyar földön, anyánk, testvérünk és hű szeretőnk ölelő karjai közt érezhessük magunkat, ezt kívánjuk a jó Istentől valamennyien. Mai dátum 1942. IX. 28-án. Napjaink csak úgy lassan, egyformán telnek. Mint csiga vánszorog a napkorong égi pályáján, bizony minden éjjel nézem a hold kelését s nyugvását. A hét csillagból álló Göncölszekeret és a gyönyörűen kelő aranysárga napot bizony sokszor sokáig nézem, és a nagyon messze lévő szép hazámra gondolok: vajon ott is így kel a nap és így bújik-e el hajnalban a telihold korongja? Bizony sokszor erre gondolok. Éjjel már egész hideg van, vastagon deres már a föld, fehér minden, lábunk már fázik a bakancsban, és már testünkön is érezzük a hideg fogát; meleg ruhát még nem kaptunk. A Don partja éjjelente bizony elég hangos, puskák durranása, golyók fütyülése, ágyú dörrenése teszi hangossá a szép csillagos éjszakát, és azután minden elcsendesül. Az éjjeli repülőtámadás már kissé alább hagyott, [az ellenség] sokszor saját állásaiba dobálja bombáit. Mi ezt már szívesebben nézzük, és nevetünk nagy tévedésén – ezt jól csinálja –, és jó munkát kívánunk neki. Voronyezs városánál erős harcok folynak, hatalmas füstoszlopok törnek az ég felé, állandó ágyúszó hallatszik hozzánk. Ebben a napokban elég látványosságban volt részünk. A láthatár, amerre csak szem látott, tűz, és hatalmas füstoszlopok bizonyították a né-

102

met Stukák14 pontos találatait. A német és magyar vadászok is dicséretet érdemelnek, égő gépek, kiugrott pilóták jelezték a föld fele közeledő útjukat. Most, hogy jegyzeteimet írom, némileg csönd van, csak néha villan a láthatár szélén az ellenség ágyú torkolattüze. Mi csak élünk és szenvedünk egyformán. Reggelink fekete, sokszor bizony nagyon keserű, akárcsak a mi életünk, de azért megisszuk. Már elég jól hozzászoktunk a keserűhöz, úgy is minden keserű. Ebédünk mindig hideg van, így [mindenki] külön-külön főz magának egy csajka krumplit vagy sütéssel próbálja tölteni pihenésre szánt idejét. A csomag küldemények újból megindultak, már alig várjuk az első csomag érkezését. Már kifogyott mindenünk, cigarettánk, gyufánk, tábori lapunk, de mi mindezeknél jobban várjuk a hazatérésünket, ami már nem lehet nagyon messze. Majd csak a jó Isten megsegít bennünket, és hazamehetünk, ahova már nagyon vágyunk mindannyian. Mai dátum 1942. október 20-án. Nagyon különös esemény nem történt, új figyelőhelyünk a németek mellett, vagyis előttük van. Hogy miért tettek oda bennünket, nagyon hosszadalmas volna ideírni, de mi csak a veszélyben érezzük jól magunkat. Épp ahova most kerültünk, éjjelente bizony végigsöpör[nek] fejünk felett a muszka géppuska nyomjelzős lövedékei, meg amit már rég elátkoztunk, az automata puskái, amely[ek] majdnem bolondulásba vitt[ek] bennünket éles csattanásaikkal. De ezt mi már némileg nagyon jól megszoktuk, már nem sokat törődünk vele, csak lőjön, legalább nem unatkozunk a nyomasztó éjszakában. Néha aknavetővel lövöldöz elibénk, de ezzel sem sokat árt nekünk, jól kiépített állásaink biztos fedezéket nyújtanak számunkra. Az éghajlat már hideg, már csupa deres fehér és fagyos minden, egy csöpp melegünk sincs. Postát keveset kapok, nem tudom, mi lehet otthon, nagy ritkán jön csak egyegy rózsaszínű tábori lap hazulról. Csak egy valaki van, aki még nem felejtett el, egy kislány, akit szeretek, és aki e nagy távolságon keresztül is sűrűn gondol rám, és nem felejt el akkor sem, ha már más régen kihagyott emlékezetéből. Nagyon sokszor volt úgy, hogy csak őtőle kaptam egy-egy bíztató, reményt és életet fakasztó rózsaszínű kedves tábori lapot, melyet nem fogok elfeledni sohasem. Sokszor megnyugtatott és nagyon jól esett az a pár betű, ami tőle azon a nagy távolságon át hozzám eljutott, ami többet ért bármely magas rangú kitüntetésnél. Mai dátum 1942. november 10-én. Emlékezetem szerint, ahogy még vissza tudok emlékezni az elmúlt hetekre s napokra, hálát kell adnom a jó Istennek, hogy eddig minden bajtól és veszélytől megóvott, pedig sokszor közel voltam ahhoz, hogy itt fogom befejezni életemet valamely jeltelen sírok egyikében, de a sors másképp akarta. Sokszor fütyült fejem mellett az orosz golyója és csapott közel nehézfegyverek lövedéke, a vasszilánkok szinte gyászindulót daloltak fejem felett. Én azért állok kijelölt helyemen, mert tudom, hogy minden úgy van és úgy 14

Német Junkers Ju 87-es zuhanóbombázók (Sturzkampfflugzeug-ok).

103

lesz, ahogy az meg van írva. Mindenki nem veszhet el, én ebben bízom, és úgy is lesz. Különös esemény nemigen történt velem, néha egy pár muszka átszivárog a Donon, de ezek már nem sok vizet zavarnak, hamar elfogják őket. A krumpli bizony már megszűnt, beköszöntött a tél, leesett az első hó, a föld már keményre fagyott. Mindenszentek napján15 elvoltam Gremjacsjébe, az elesett bajtársaim temetőjébe. Megható látvány és érzés fogott el: akikkel együtt harcoltam s szenvedtem, már itt pihennek messze hazájuktól idegen földben, kik már sohasem fognak többé hazatérni. Ott a tábori lelkész főhadnagyunk16 szép beszédet mondott elesett bajtársaim emlékére. Még ugyanazon éjjel fésülést hajtottunk végre a második zászlóalj előtt,17 csak reggel felé értünk haza. Hazaérve rossz hír várt bennünket, egy halott bajtársunkat hozták be. Váltásból hazafelé tartva az ellenség golyója érte, meghalt. A napok kissé hangosak, ágyúlövedék süvít fejünk felett, kis mozgás van a túlsó parton, talán támadás készül, nem tudjuk, de lassan minden elcsendesül, elmúlik, mint egyik nap a másik után. Szabadidőnkben dolgozunk, földbe ásott bunkerokat építünk a nagy hideg ellen, ami nap, nap után mind jobban erősödik. Bent jó helyünk van, csak a külső levegő hideg, amit nehéz megszokni. Mai dátum 1942. december 18-án. Az idő havas, mást már nemigen látunk, mint csak havas, kietlen tájat. Nap, nap után csak a hó esik, sokszor erős hóviharok keletkeznek, de nekünk megállásunk nincs. A meleg ruhát már megkaptuk, most már jöhet a tél. A hőmérséklet bizony decemberhez képest elég magas,18 már eléri a [mínusz] 27-30 fokot, a lábunk hamar megfázik, a teljes fagyástól csupán csak a mozgás ment meg bennünket. Szolgálaton kívül dolgozunk, futóárkot építünk az úgynevezett „gennyfolt”19 elé, ahova a muszka erősen befészkelte magát. Itt már hangosabb az élet, 150 méter a muszkával szemben, küldjük egymásnak szeretet-csomagjainkat, ami elég hatásos, és nem tudják megköszönni sem. A figyelés megerősödött, közeleg a szent karácsony ünnepe, támadást várunk. Mindig, ha nagyobb ünnep következik, már régi tapasztalat szerint mindig támad. Mindenhol duplájára emelkedett a vonalban levő figyelők száma, a pihenés egyelőre megszűnt. Hálát adunk a jó Istennek, az ünnepek némileg elég csöndben, támadás nélkül teltek el. Énnekem, mint emlékezetes marad számomra, a szentestét szolgálatban, a Don partján töltöttem el. Amit még hozzá sorolhatok az emlékeim közé, November 1-jén. A 17. gyalogezred katolikus tábori lelkészi teendőit Baán Jenő tartalékos lelkész főhadnagy látta el 1942-1943-ban a keleti hadszíntéren. 17 Értsd: átfésülték, átkutatták a terepet a 17/II. zászlóalj előtt. 18 Pontosabban alacsony. 19 A 17/III. zászlóalj védőállásaival szemben, Gremjacsjétől északra kialakított kisebb szovjet hídfőt nevezték el ekképpen a magyar honvédek. 15 16

104

december 26-án jött ki a tizedesi előléptetésem, mint valami karácsonyi ajándék. Ezzel egy időben átvettem az első nehézpuskás raj parancsnokságát. Még ez év utolsó napjai szinte felejthetetlen örök emlék[ek] marad[nak] számomra. December 30-a, „gennyfolt” támadása. Már 1/2 4 órakor megindultunk, 6 órakor megkezdődött a támadás, a tüzérség rettenetes tüzet zúdított alig 600 méteres körzetre. Mintegy 1400 lövés dördült el kisebb-nagyobb mintájú ágyúkból, óriási hangzavar támadt, égett, füstölt minden. A tüzérségi tűz után megindult a gyalogság támadása. Az este vaksötét volt, nagy hó és igen hideg, csak úgy dideregtünk. A támadás megkezdődött, rajommal én is részt vettem ebben a küzdelemben. Én és egy puskás raj a balszárnyon biztosítottunk. Nehéz feladat volt, a kézigránátok, mint valami jégeső, úgy hullott[ak] és robbantak. Néha egy-egy jajgatás és segítségért kiáltozó hang vegyült e pokoli zajba. A hozzám beosztott puskások közül egy sebesültünk lett, comblövést kapott. A másik részeken sok sebesült és pár halott volt, a támadás nem sikerült, visszavonultunk. A II. nehézpuskás rajból egy ember menekült meg épen, a többi megsebesült, a rajparancsnok másnapra rá meg is halt, tizedes bajtársam volt. Én és embereim, hála Isten, utolsónak szerencsésen visszatértünk állásainkba. Az újévet ugyancsak a Don-parton töltöttem szolgálatban. Szilveszter este nagyon jó hangulatban telt el, pálinka és pezsgő mellett gondoltunk és képzeltünk szebb napokat és szerencsés visszatérést. Reggel hajnalban indulok rajommal a Don-partra, a szép újesztendő első napját is kint az ellenséggel szemben töltöm. Talán ez az esztendő több szerencsét hoz számomra, [miután] jó Isten segítségével a minden bajtól megóvott esztendőt befejeztem. Mai dátum 1943. I. hó 5-én. Az újesztendő első kegyetlen és borzalommal teli emléke történt este 1/2 6 órakor. Utászaink aknát telepítettek a harckocsi-árok elé, útközben a kolhozunk20 szélén kis szánkókon szállított aknák felrobbantak, rettenetes detonáció állt be, mely [során] a kolhozunkban lévő összes bunkerok ablakait a légnyomás valósággal kisöpörte. Felejthetetlen látvány tárult szemem elé; köröskörül szétszaggatott emberi test[ek] maradványai tarkították a havat. Szétszórva egy-egy kar s láb és rongydarabok hevertek. Az aknákat zsidó munkaszolgálatosok szállították, a halottak száma 20 zsidó és egy utász tizedes volt. Hét szán robbant fel egyszerre, az aknákat élesített állapotban szállították, a felrobbant aknák száma 70 db volt, 700 kiló hatalmas erejű robbanóanyag, melyből egy elég egy harckocsi tönkretevéséhez. Ez éjszaka mentem ki megint szolgálatba a Don-partra, reggel jöttem be. Mai dátum 1943. I. hó 9-én. Napjaink némileg csendben telnek, néha ágyúk dörrennek és lövedék süvít fejem felett, ez a kis csekély zene teszi kellemessé éj-

20 A Gremjacsjétől távolabb, északnyugatra fekvő, úgynevezett „8. kolhoz” a 8. puskásszázad székhelye volt.

105

szakáinkat, mely mindenekfölött pótolja a leghíresebb balalajkát21 is. Néha egyegy kézigránát robbanása kíséri e szép éjjeli zenét, amelyért fizetni sem kell, de hallgatni muszáj. Ezt már mi nagyon jól megszoktuk, csak már nagyon vágyunk valamennyien haza, talán a jó Isten megsegít bennünket, és egyszer el fog jönni az az idő is, amit már nagyon várunk. Mai dátum 1943. I. 12-én. Napjaink egyformák. Ma, 12-én átvettük a hetedik század22 védővonalát, megtörtént a leváltásunk, amit mi nem így gondoltunk; úgy látszik, nekünk, míg egy szálig leszünk, itt kell lennünk, haza csak a jó Isten tudja, hogy kik és mikor mehetünk.23 Én már belenyugodtam sorsomba, hogy itt kell elvesznünk valamennyiünknek. Már kilencedik napja, hogy az első vonalban vagyunk, és mégsem váltanak le bennünket. Kérjük a jó Isten segítségét, és nem hagy el. Mai dátum 1943. I. 14-én. A mai éjszaka kissé meleg volt. Hajnali négy órakor az orosz az egész vonalon végig általános támadást hajtott végre.24 Én, mint kis család parancsnok szolgálatot teljesítettem rajommal a Don partján. Kissé meglepett ez a hajnali váratlan támadás; bevallom őszintén, e hosszú frontszolgálati időm alatt most lepett meg először az a gondolat, hogy netovább úgy is ez lesz az utolsó éjszakánk, és hogy innen már úgysem fogunk tudni visszamenni. Gondolatban mindenkitől búcsúztam, mert úgysem fogom látni többé őket. Ezt úgy írom, ahogy megtörtént, és valósággal átment rajtam. Erős harc következett; hogy hányat találtam el, azt megmondani úgysem tudnám, és azokat a gondolatokat, és az éjszakai történteket pontosan leírni úgysem tudnám, és felőle képet alkotni nem tudnék. A tüzérek gyönyörűen lőttek, pontosan, és mire világosodott, előttünk az orosz visszavonult. Hálát adok a jó Istennek, hogy minden baj nélkül végződött, és ezeket a nehéz válságos órákat átéltem. Borzasztó hideg volt, [mínusz] 45 fokra süllyedt a hőmérő. Mai dátum 1943. I. 18. Napjaink a támadás óta egyforma csöndesek, délen még erős harcok folynak, ott betört az orosz, de reméljük, hogy hamarosan viszszanyomják őket. Az időjárás nagyon hideg, nappal szép idő van, éjjel [mínusz] 40 fok felé süllyed a hőmérő, elég kibírni kint a szabad ég alatt leváltásig. Mai dátum 1943. I. hó 22-én. Napjaink keservesen telnek, ma, 22-én otthagytuk a Don-partot és régi kolhozunkat. 24-én indultunk a zászlóaljtól Gremjacsje felé. Ronda idő volt, erős hó- és szélfúvás, alig lehetett menni. Délen nehéz lett a helyzet, segíteni kell, régi helyünkön alig maradt pár ember; itt ők tartják a vonalat, mi csak dél felé megyünk, úgy látszik, szükség van ránk. Már három éjszaka Orosz pengetős hangszert. A 17/III. zászlóalj 7. puskásszázada. 23 A 17. gyalogezrednél tervezett leváltások egyedül a zalaegerszegi 17/III. zászlóaljat nem érintették. 24 A szovjet Voronyezsi Front seregtestei ezen a napon, 1943. január 14-én a scsucsjei hídfőből, illetve az olasz Alpini hadtest védővonalával szemben indították meg támadásukat. 21 22

106

nem aludtam, és két este nem ettünk vacsorát, este nem tudták behozni, és csak reggel jött meg a konyha, de már akkor minden romlott volt, megenni már nem lehetett, így hát koplaltunk másik estig. Mai dátum 1943. I. hó 27-én. Ma 27-én hajnali négy órakor indultunk hátrafelé. Mi voltunk az utolsók, kik utoljáig kitartottunk az első vonalban.25 Hosszú éjszakákon szabad ég alatt dermesztő hidegben nagyon sokat szenvedtünk valamennyien. Mi 27-én hajnalban búcsút intve, mindent a helyén hagyva visszavonultunk Sztarij Oszkolba.26 Innen még valószínű, hogy az éjjel továbbmegyünk. Éjjelente nagy a hideg. Itt minden fölösleges holmit és anyagot tönkretettünk, hogy ne jusson épen az ellenség kezébe. Úgy látszik, még csak most kezdődik igazi harcunk, de nem az ellenséggel, hanem az éhséggel és a kegyetlen hideggel, mely próbára tesz embert, állatot egyaránt. De a jó Isten megsegít bennünket. Mai dátum 1943. II. hó 8-án. Napjaim rettenetesen keservesen telnek. Hiába próbálnám és akarnám leírni azokat a napokat s éjszakákat, sehogy sem tudnám, amelyek megindulásunk óta teli szenvedéssel kísérnek. Már az első éjszaka elszakadtam századomtól.27 Az első bekerítő gyűrű áttörése óta senkit nem láttam századomból, nem tudom, hol vannak s élnek-e. Ennivaló nincs, semmit nem adnak, hisz nekik sincs, ki mit tud magának szerezni, azt eszik. Egy pár szem főtt krumplit, burgundit, ki mit megfoghat, nincs válogatás semmiben. E pár kis soromat egy orosz házban írom, ma sem tudom pontosan, hogy hányadika van, és milyen nap. Reggeltől estig csak megyek, lábaim majd elszakadnak, de menni muszáj. Sokszor bizony még szállásunk sincs, az éjszakát sokszor a szabad ég alatt töltöm. A németeket borzasztóan utálom, ha házba megyünk, mindjárt kizavarnak bennünket. Fegyvereinket, s kinél pisztoly van, elveszik, ennivalót hetek óta nem kapunk, csak tengődünk és szenvedünk. Utunk még nem tudom meddig tart és még meddig fogom bírni, és mikor fogok megfagyni, kimerülten elesni az út mellett, és soha többé föl nem kelni, már csak az ösztön s akaraterő visz előre, más semmi. Papírra vetni azt a szenvedést nem tudom, az csak örök emlék marad, melyet elfelejteni talán sohasem lehet, és aki nem volt ott, úgysem hiszi el, és nem tudja átérezni. Én bízom a jó Istenben, az meg fog segíteni, és nem hagy el ezután sem. Mai dátum 1943. II. hó 11-én. Az éjszakát Szmolenszkon28 töltöttem egy kis orosz viskóban. Nagyon keserves napom volt idáig, erős havazás és szélfúvás volt, nagyon kifáradtam. Ennivaló nincs, csupán egy csöpp kis kenyerem van, más semmi. Sokat éhezem és fázom, a németek nem hagynak bennünket sehol, a 25 A 2. hadsereg valamennyi alakulatát beleértve, a 17/III. zászlóalj hagyta ott legutolsóként 1943. január 27-én hajnalban a Don menti állásait. 26 Valójában a Gremjacsje közvetlen közelében, attól nyugatra található Sztaro Nyikolszkojéba. 27 A 17/III. zászlóalj 8. puskásszázadától. 28 E helység megnevezése feltehetően téves.

107

házból kizavarnak bennünket, helyünk nincs sehol. Utunk tovább tart, hogy még meddig, azt nem tudnám úgysem megmondani; csak annyit tudok, hogy soká nem fogom bírni, az éhség nagyon kigyöngített. Mellettem potyognak el bajtársaim a fáradtságtól és kimerültségtől. Tudom, hogy egyszer énrajtam lesz a sor, de én azért bízom a jó Istenben, majd megsegít és nem hagy el. Mai dátum 1943. II. hó 13-án. Napjaim nagyon keservesek, szenvedéssel telnek, csak éhezem s fázom. Ma nem sokat mentem, az idő nagyon rossz, a szél hordja a havat, nem tudom, hova és meddig kell még menni. Érzem, hogy úgysem soká fogom még bírni. A tetű már nagyon sok, tisztogatni, mosni nem lehet, csak menni kell. Éjjel nyugodni nem hagynak, piszkos jószág a tetű, melyből már elég van. Tiszta ruhám már nincs, mosni nem tudok, már nem tarthat soká. Utóirat: Mire besötétedett, a németek kizavartak bennünket egy házból, és így este későn, hóviharban kellett szállás után nézni. Szerencsére találtunk egy germántól tiszta házat, itt egy kis krumplit főzettünk. Kosztot csak nagy nehezen tudunk szerezni. Az éjszakát itt töltjük, reggel Isten nevében továbbmegyünk. Mai dátum 1943. II. 14-én. A mai napot a tegnapi helyen töltöttük, pihenni kell egy keveset, már nem igen tudok menni a fáradtságtól. Kosztunk krumpli, meg, ha akad, kása, csak az; erre más nincs, néhol bizony kénytelenek vagyunk puskával ennivalót szerezni, ha nem elvenni, mást nem tehetünk. Reggel tovább megyünk Oboján felé, de még hosszú az út odáig, hogy ott mi lesz, nem tudom. Mai dátum 1943. II. 19-én. Napjaink nagyon keservesen telnek, kosztunk mindig kevesebb. 16-án reggel kevés híján majdnem fogságba estem, csak 100 méter választott el attól, hogy ma nem az orosz kezében vagyok, és már talán nem is léteznék. (A jó Istennek köszönhetem, hogy ma itthon vagyok.)29 Ma adtam el gyönyörű 14 karátos arany töltőtollamat a németeknek 1 db kocka mézért, kb. 25 dkg volt. Már az éhség határán voltam, és kénytelen voltam eladni (amit még ma is nagyon sajnálok). Nem tudom, hogy a következő napok mit hoznak számomra. A tetű nagyon sok már, hiába szedem, helyébe még annyi jön, mindenki tele van vele. Rendes szállásunk nincs, sokszor düledezett, fedetlen pajtákban töltjük az éjszakát, sokszor bizony hó takar be bennünket. Mi csak így élünk, mint a számkivetettek, senki nem törődik velünk, sehol nem kapunk semmit, nekünk már minden mindegy... Mai dátum 1943. II. 21-én. Utunk tovább tart, ma reggel elhagytam Szudzsa városát. Az éjszakát itt töltöttem egy viskóban. Utam tovább Szumi felé tart, ide még 60 km távolságra van, még pár nap és odaérek. Az éhség rettenetes nagy, már mindenemet eladom ennivalóért. Drága zsebkendőim, kapcáim, másom már nincs, csak ami rajtam van. Ma reggel egy kis doboz arckrémet adtam el egy kis kenyérért a civileknek. Újabban naponta többször vételezünk finom húst, mely29

Ezt a mondatot naplójának későbbi letisztázása során, utólag írhatta be Németh József.

108

ből bőven akad az út mellett megdöglött vagy agyonlőtt lovak oldalából. A jó Isten tudja, hogy hány hetes már némelyik, de azért jó. Most ettem életemben először lóhúst. Ha éhesek vagyunk, megfőzünk egy-egy csajkával, és azután mehetünk tovább. Bizony rossz rágondolni a mi keserves utunkra, nem tudom, mi lesz a további utunkon velem, úgy látszik ezután csak dög lovakból élek, csak betegség el ne érjen. Mai dátum 1943. II. hó 22-én. Mai napunk kissé szerencsésebben futott be, egy nagyobb községet elérve. Nevére már nem emlékszem, csak annyit tudok, hogy Szumi előtt volt. Ebben a községben egy nagy szeszfőző gyár volt. Már déluta volt, mire beértünk. Sok jókedvű embert láttunk. Ahogy közelebb érünk, látom, hogy vödröket cipelnek, és csak most tudtam meg, hogy mitől van olyan jókedvük. Nagyon erős szesz volt, egy csöpp is égetett, csak keveset lehetett belőle inni. Ide mi is bementünk, rengeteg nép volt itt, hát mi is nekiálltunk a meregetéshez, akárcsak a kútból, úgy húztuk a szeszt. Itt jutottam némi ennivalóhoz szesz helyében – egy vödör szeszért kaptunk szállást, jó ennivalót, kenyeret, levest. Itt éreztem először jól magam, mióta visszafelé jövök. Holnap reggel továbbmegyek, talán beérek Szumiba, és hogy onnan még hova és meddig kell menni, nem tudom, talán egyszer majd csak vége lesz ennek is, és valami nyugodtabb helyre fogunk érni. Bízom a jó Istenben, és az nem hagy el, és meg fog segíteni. Mai dátum 1943. II. hó 27-én. Napjaim most már valamivel könnyebb[ek]. Szumi nevű városnál sikerült vonatra ülni, és így két nap jöttem vonaton. Ennivalóm ez úton sem volt, már úgyis csak a csontom van, már úgysem fogyhatok tovább. A második napon beértem Noszovka városába. Innen megint gyalog kell menni az elosztóig a hadosztályhoz, de még az nagyon messze van. Itt kaptam két napra való élelmet, ezután talán több ennivalót kapunk. Januártól fogva most adtak először némi ennivalót. Mai dátum 1943. II. hó 28-án. Ma szerencsésen beértem századomhoz, itt várom további sorsomat. Nagyon fáradt[nak] és betegnek érzem magam, nem tudom, mi lesz velem. Nagyon kevesen vagyunk, itt már állandó szolgálat van, pihenni keveset lehet. Tetű még sok van, majd egyszer talán az is elfogy, most már úgyis mindegy, csak a jó Istent kérjük. Mai dátum 1943. III. hó 5-én. Napjaim egyformák, utunk tovább tart, most egy kis faluban vagyunk, itt egynapi pihenőt kaptunk. Még nem tudom, hogy hova megyünk és mi lesz velünk, ennivalót jóformán alig adnak, néha 22-en kapunk egy kilós konzervet, ezzel kell menetelni, majd összeesünk a fáradtságtól. Különös, meglepő napom volt ma, két hónap óta most kaptam egy levelet anyámtól. Bizony nagyon jól esett az a pár vigasztaló szó. Szegény nem tudja, hogy mi van velem, mert még levelet írni innen nem tudtam, és még nem lehetett. Ma írtam haza egy lapot, tudatva, hogy még létezem és élek, habár keservesen is. A jó

109

Isten egyszer majd csak hazasegít, oda, ahova már úgy vágyom. Az időjárás már kissé gyengébb, hó már kevés van, már Ukrajnában vagyunk, közel Kijevhez. Mai dátum 1943. III. hó 9-én. Napjaim nehezek, reggeltől estig menetelünk. 7-én este mentünk át Kijev városán, nagyon szép és igen nagy város volt, szinte otthoniasan, városiasan éreztem magam. Egyszeriben jól éreztem magam, pedig már reggeltől estig, és még úgy látszik, hogy egész éjjel megyünk. Kijevet még az éjjel 16 km[-re] hátunk mögött hagytuk, csak reggel felé szállásoltunk egy kis orosz faluba. Reggel megint tovább megyünk. Hogy még meddig kell menni, azt nem tudom, és nem mondanak semmit, csak megyünk, mint az alvajárók, de nem tudjuk, hogy hová, majd csak a jó Isten egyszer hazasegít valamennyiünket. Mai dátum 1943. III. 10-én. Ma Hamvazószerda van, Kijeven túl 35 km-re vagyunk egy kis faluban. Itt ma tábori misét hallgattunk, pihenő van. Kosztunk nagyon kevés van, kenyér nincs, szállásunkon, ha kevés krumplit kapunk, azt eszünk, és ki mit tud szerezni. Cigarettánk nincs, további utunk felől nem tudok. Mai dátum 1943. III. hó 13-án. Ma reggel útnak indultunk, vissza Kijev felé. Még ma Kijevben vonatra ültünk, Korosztyenig vonaton mentünk kb. 120 km-re. Ott éjjel 11 órakor kipakoltunk, onnan még az éjjel gyalog továbbmentünk 12 kmre. Ott megszállásoltunk, még innen kb. 9 km-re megyünk célunk és állítólag végcélunk felé; hogy ott mi lesz, azt nem tudom. Mai dátum 1943. III. hó 14-én. Reggel utunkat tovább folytattuk célunk felé. Erre sok a partizán, úgyis azért hoztak ide bennünket. Délután 1 órakor megálltunk és elszállásoltunk. Ennivaló még mindig kevés van, nemigen hoznak. Sokat dohányzom, itt ennivalót pénzért nemigen adnak, nem tudjuk pénzünket használni. Mai dátum 1943. III. 15-én. Ma március 15-e van, nemzeti ünnep. Kosztunk nincs, bőven éhezünk; hogy mi lesz, azt nem tudom. Miért engedik szenvedni annyit, ezt a szegény katonát, nem tudom. Ma szép idő van, hó már nemigen látható, esetleg hófúvás maradványaiból van még. Sok a szolgálat, kevés a pihenőnk. Mai dátum 1943. III. 17-én. Szállásunk már három nap óta egy kis faluban van, név szerint Jakusir[ban]. Itt kb. pár hetet fogunk tölteni, és hogy azután hova megyünk és mi lesz, nem tudom. Sok a szolgálat, egyiket leadom, a másikat fölveszem, ez még most így megy. Még egészséges vagyok, nincs még semmi bajom, de már nagyon szeretnék hazamenni. Mai dátum 1943. III. 18-án. Napjaim lassan, egymás után telnek. Holnap névnapom s egyben születésnapom lesz; e napra jobb[an] szerettem volna hazamenni, és azt a napot nyugodtan, gond nélkül eltölteni, de hiába, ezen én nem segíthetek. Majd talán egy másik és egy jobb esztendőt, ha megérem, és szerencsésen hazaérek, szebb napokat eltölteni. Most már mindennap kivonulás és gyakorlatok vannak; nem tudom, hogy mit akarnak ezzel, mintha már nem lett volna elég

110

ebből. Most rajparancsnok vagyok és rangidős tizedes, csak sokat kell kiabálni, mást nemigen csinálok. Mai dátum 1943. III. hó 19-én. Napjaim egyformák, ma van nevem [napja] és születésnapom. Nekem ez a nap is olyan egyforma, mint a többi, kivonulás, gyakorlatok, szolgálat. Olyan egyforma már minden, már nem sokat törődöm semmivel. Levelet már nagyon régen nem kaptam, nem tudom, hogy mi is lehet velük, úgyis elfelejtettek, már azért nem írnak. Mai dátum 1943. III. hó 20-án. Ma, hála Isten, nincs kivonulás és foglalkozás. Ma ruhamosás és mindennek a rendbehozatala van, mindennek tisztának kell lenni. Tetű még akad egy-kettő, nagyon nehéz kiirtani, még nem kaptunk fertőtlenítést. Az időjárás jó, szép napsütések vannak. Mai dátum 1943. III. hó 23-án. A napok egyformán lassan telnek, különös újság nincs. Lassan közeleg a húsvét, nem tudom, hogy hol fogom tölteni a szép ünnepeket, semmi kilátás nincs a hazamenetelre. Nem tudom, el fog-e jönni még az az idő, hogy egyszer hazamehetek. Már a tizenegyedik hónapot töltöm kint szabadság nélkül. Bizony egy kicsit hosszú idő mindenkitől elszakadva itt szenvedni, de majd a jó Isten hazasegít egyszer. Mai dátum 1943. III. hó 25-én. Ma ünnep van,30 kivonulás nincs, tábori misére megyünk. Levelet tegnap kaptam Pestújhelyről, nagyon jól esett az a pár sor, és harmadik hónap óta a második levél, melyet kaptam. Úgy látszik, hogy kifogyott otthon a papír, hogy nem írnak; haza én is ma írok. Szép idő van, csak mindig a szél fúj, eső nincs. Mai dátum 1943. III. hó 27-én. Napjaim egyformák, változatosság nincs. Ma nagyon rossz idő van, esős hideg szél fúj, de itt nem tart soká a rossz idő, már estére elment az eső. Hazamenni, azt csak a jó Isten tudja, hogy mikor mehetünk, pedig nagyon szeretnénk már otthon lenni. Itt már megkezdték a szántást, fagyás már nincs, a föld fölengedett már. Mai dátum 1943. III. 29-én, Jakusir. Ma megalakult az új század, szállási körletünket a másik falu végére helyezték át, újból nehézpuskás rajparancsnok lettem. Helyzetünk nem tudom, mire alakul ki, úgy látszik, hogy tizenegy hónap után még most sem mehetünk haza. Már beletörődtem mindenbe, a század ma megy fürödni, én meg szolgálatba megyek, mint őrparancsnok. Kosztunk egyforma kevés, cigarettát hármat kapunk egy napra, amit igazán nem lehet beszámolni sehova sem, nekem nagyon kevés. Mai dátum 1943. III. 31-én, Narodicsi. Ma reggel egy faluval tovább mentünk, kb. 8 km-re, itt beszállásoltunk; hogy itt meddig leszünk, nem tudom. Századunktól a napokban megy egy ember szabadságra; hogy mi mikor mehetünk, nem tudom. 30

Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, Jézus fogantatásának ünnepe.

111

Mai dátum 1943. IV. hó 2-án. Helyzetünk változó, most jelenleg partizánvadászaton vagyunk, bizony ez is elég veszélyes játék. Ma hajnalban az egyik századot az úton megtámadták a partizánok, 1 halott[unk] és 3 sebesültünk lett. Rengeteg az erdőség, csupa fenyves, gyönyörű magas szálfák, tisztás alig akad. Sokszor egész nap erdőben megyünk, se vége, sem pedig hossza nincs, és ezek az erdők kitűnő búvóhely[ek] számunkra. Tegnap és ma nagyon rossz idő volt, eső és havas eső esett, és hideg szél fújt. Este egy kis faluba beszállásoltunk. Mai dátum 1943. IV. 3-án. Ma visszajöttünk előző napi helyünkre. Nagyon sok a szolgálat, egész éjjel vigyázni kell. Innen még nem tudom, hogy hova megyünk, csak a jó Isten tudja, hogy merre és mi lesz velünk, más senki. Mai dátum 1943. IV. 5-én. Ma hajnalban visszajöttünk indulási helyünkre, Narodicsibe. Itt, hogy megint meddig maradhatunk, nem tudom. A századnak ma jött meg a januári csomagjuk, de én hiába vártam, nekem nem jön; hogy is jönne, pláne csomag, mikor még levél sem jön, hogy várhatnék én csomagot. Azért jutott nekem is kóstoló a hazaiból, habár nem is nekem küldték. Levelet még nem kaptam, talán holnap. Mai dátum 1943. IV. hó 7-én. Különös esemény nem történt. Ma ruhamosás, tisztogatás van. Levelet tegnap kaptam édesanyámtól, három szál ibolyával. Igazán meglepett, és megható volt, hogy még virággal is gondolt rám oly hosszú idő után. A napok egyformák. Mai dátum 1943. IV. hó 10-én. Napjaim lassan, egyformán telnek, ma fürdés és fertőtlenítés volt. Az időjárás mindennap jobb, tegnap láttam először gólyát; megjött a tavasz, szép napos idők vannak. Mai dátum 1943. IV. 11-én. Isten segítségével most már talán nem sok időnk van itt, csak a tífusz ki ne üsse magát. Ma éjjel az egyik honvéd öngyilkos akart lenni, puskájával átlőtte az arcát, és még azután több lövést adott le, állítólag megzavarodott. Mai dátum 1943. IV. 13-án. A mai nap vigasz számunkra; új hír szerint hazafelé indulunk, amit már nagyon régen vártunk. Valamennyien örömben vagyunk, hogy mégis eljött az az idő, hogy egyszer megszabaduljunk. Az idő szép napos. Mai dátum 1943. IV. 15-én. Napjaink keservesen telnek, nehezen várjuk indulásunk idejét, szállásunk régi helyünkön, Narodicsiban van. Mai dátum 1943. IV. 17-én. Tartózkodási helyünk Narodicsi. Állítólag vasúti akadályok miatt nem indulhatunk. Azt hiszem, a húsvéti ünnepeket itt fogjuk eltölteni. A balsors is igen mellém szegődött, állandó szerencsétlenség kísér, nem tudom, mit hoz még a sors ittlétem alatt. Az időjárás elég szép, a fák már kezdenek rügyezni. Mai dátum 1943. IV. 21-én. Ma 11 órakor eljöttünk Norovkáról, útirányunk Ovrucs felé vezet, már hazafelé tartunk. Egyszer eljött az az idő, hogy vonatra szállhatunk, ha még valami közbe nem jön, holnapután berakodunk. A jó Isten

112

talán hazasegít bennünket, amit már nagyon régen vártunk. Kosztunk megint nagyon kevés, napokig nem kapunk kenyeret. Most már azért valahogy csak ki fogjuk bírni, csak már mehetnénk haza. Mai dátum 1943. IV. 22-én. Lassan közeledünk az állomás felé, holnapután talán elindulunk hazafelé. Kosztunk kevés van. Mai dátum 1943. IV. 24-én. Tegnap, 23-án megtörtént a fertőtlenítés, ma reggel pedig kijöttünk az állomásra. Még ma elindulunk hazafelé Isten nevében. Mai dátum 1943. IV. 27-én. Tegnap, 26-án léptük át a magyar határt, ma már Sátoraljaújhelyen vagyunk. Itt megint fertőtlenítenek bennünket, és csak azután mehetünk hazafelé. Ma vöröskeresztes szeretetcsomagot kaptunk. Itt még a hegyekben hó van, szép zöld minden. Mai dátum 1943. IV. 29-én. Ma megérkeztünk Kanizsára, nagyon „gyönyörű” fogadtatásunk volt. Az állomásra be sem érve, a sínek mellett lovas rendőrök és sorkatonaság állt, a bevonulás kertek alatt történt; mi csak ezt érdemeltük meg 12 hónap után?! 21 napra be vagyunk zárva a Károly laktanyába. Igaz, némi katonazene volt, de az nekünk nem vigasz. Kiabálni tudtunk volna mérgünkben, hogy ezt csinálták velünk. Így hiába várnak bennünket otthon az állomáson. Nem baj, talán ezt is ki fogjuk bírni valahogy. A jó Isten megsegített bennünket, és hazaértünk szerencsésen. Mai dátum 1943. IV. 30-án. Mai nap fürdés volt, egész napot ruhamosásra és tisztogatásra fordítottuk. Az időjárás szép, csak az a baj, hogy nem mehetünk sehova sem, körül vagyunk zárva teljesen erős drótkerítéssel és erős őrséggel. Akárcsak a rabok, úgy vagyunk most. Mai dátum 1943. V. 2-án. Ma Fehér vasárnap31 van, tábori szentmisét hallgattunk. Különös események nem történtek. Ki nem mehetünk a városba, csak látogatók jöhetnek. Lassan telik az idő, kíváncsi vagyok, hogy valaki el fog-e jönni utánam, de nem hiszem, hogy valaki kíváncsi lehet rám. Mai dátum 1943. V. 5-én. Napjaim lassan telnek, számolom a napokat, hogy mikor jön már el az az idő, hogy ebből a valóságos ketrecből kiszabaduljak. Ma, hála Isten, látogatóm volt, kedves Annus testvérem volt itt, jó hazai kalácsot és bort hozott. Igaz, más nem képes, és nincs, ki eljöjjön meglátogatni szegény frontról megszabadult testvért, „katonát”. Igazán jólesett egy év után látni egy testvért, ki igazán gondol rám, s tőle kaptam egy kis ezüst nyakláncot is emlékbe, nem fogom elfeledni. Mai dátum 1943. V. 7-én. Napjaim egyformák, nap, nap után állandó foglalkozás van, lábaim rettenetesen fájnak, csak állandó[an] a díszmenet[et] és díszelgést gyakoroljuk. Nem tudom, hogy mikor lesz ennek vége. Kosztunk most már jó van, a hazai kalácsból még van. 31

Húsvét után való vasárnap.

113

Mai dátum 1943. V. 11-én. A napok egyformák, nagyon lassan telnek, már alig várom azt a napot, mikor végre kinyílik számomra a szabadulás órája, mikor végre egyszer hazamehetek e hosszú idő után. Már nem sok idő van vissza, pár nap még, azt már ki fogjuk bírni. Kosztunk jó van, csak ilyen lett volna ott, kint is, ma másképp néznék ki. Mai dátum 1943. V. 16-án. A napok egyformák, már remélem, nemsokára megszabadulunk ebből a ketrecből. Ma volt az ünnepélyes fogadtatás,32 szép beszédek hangzottak el, s végül díszmenetben elvonultunk mindenek33 előtt. Jól sikerült az elvonulás, ebédünk kitűnő volt, sokféle vöröskeresztes ajándékot és a várostól ajándékot kaptunk. Mai dátum 1943. V. 17-én. Ma hat órakor indult vonatunk Kanizsáról, már 10 órakor Egerszegen voltunk.34 Legnagyobb meglepetésünkre és mérgünkre nem szállhattunk ki a nagyállomáson, hanem az olai külső állomáson szálltunk ki, és onnan szép csöndben bevonultunk. Az ünnepélyes fogadtatás csak 20-án, csütörtökön lesz, ma 5 óráig kimaradást kaptunk. Mai dátum 1943. V. 18-án. A mai nap is oly egyformán telt el. Éjfélig kimaradást kaptunk, ma meglátogattam sebesült bajtársaimat,35 sok bizony nagyon csúnyán néz ki. Nagy előkészületek folynak a díszfelvonulásra, most már csak az állandó díszmenet folyik. Mai dátum 1943. V. 20-án. Végre eljött az ünnepség megtartásának napja. Az elvonulás nagyon jól sikerült, utolján díszebéd volt. Ezzel befejeztem egy hosszú esztendő tele szenvedéssel töltött napjaimat, melyet kint az orosz fronton eltöltöttem, melyet nem fogok soha többé elfeledni. Zalaegerszeg, 1944. év II. hó 12-én. Németh József t[ovább]sz[olgáló] szakaszvezető Isten nevében befejeztem. Saját kezű eredeti tisztázat. Németh József lánya, Németh Éva Mária tulajdonában, Zalaegerszegen. Kisebb pontatlanságokkal közli: Frontnaplók a Don-kanyarból 31-53. p. Nagykanizsa város főterén a 9. könnyű hadosztály hazatért katonáinak ünnepélyes fogadása. Értsd: mindenki. 34 Az 1000 (pótlásokkal együtt mintegy 1500) fős 17/III. zászlóaljból – az ismeretlen számú sebesülten és betegen hazatérteken kívül – 14 tiszt és 183 főnyi legénység érkezett haza 1943 májusában Zalaegerszegre. HL 2. hds. ir. 24. d. M. kir. IV. hadtest hadinapló-mellékletei, 714. sz., vö. Frontnaplók a Don-kanyarból 53. p. 35 A zalaegerszegi 527. számú hadikórházban. 32 33

114

SZABÓ PÉTER:

A 17/III. ZÁSZLÓALJ TISZTIKARA 1942-1943-BAN ÉLETRAJZI ADATTÁR1 2

Áts József (Nagykanizsa, 1908. július 26. Orbán Rozália) tartalékos főhadnagy (1941. január 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: városi számvevő tanácsos Nagykanizsán. Tényleges katonai szolgálatát 1931. július 20. és 1932. július 26. között a nagykanizsai 6. gyalogezrednél teljesítette, s ezen idő alatt végezte el a tartalékos tiszti iskolát is. Leszerelését követően, 1933 és 1936 között minden évben egyhónapos belbiztonsági gyakorlatra hívták be. Alakulatának elnevezése ezen időszakban változott meg, s 1939. január 23-áig „3. határőrkerület parancsnok-helyettesként” szerepelt a hadrendben. Szakaszparancsnokként részt vett a felvidéki és az erdélyi mozgósításban, illetve bevonulásban, majd az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben is. Utóbbi kettőnek mint a nagykanizsai 17/I. zászlóalj szakaszparancsnoka volt részese. 1942. május elején csapatteste szakaszparancsnokaként elvonult a keleti hadszíntérre. Miután alakulatát súlyos személyi veszteségei miatt augusztus közepén feloszlatták, ezt követően a 17/III. zászlóalj géppuskás századának szakasz-, majd rövid ideig századparancsnoki teendőit látta el. A Dontól való visszavonulás során, 1943. február 5-én Manturovonál légnyomást és fagyási sérüléseket szenvedett. A hadműveleti területről való hazatérését követően május végén leszerelték. 1944 őszén újabb behívót kapott, s a Dörögd-pusztán települt kiképző és felszerelési központ századparancsnokaként teljesített szolgálatot. Részt vett alakulata Zalahalápra, Nyírádra, végül Fehértóra történő hátratelepülésében. Sopronbánfalván az üdülő részleg vezetésével bízták meg, s a hozzá beosztott legénységgel együtt 1945. április elején szovjet hadifogságba esett. Miután „írást nyert a szovjet parancsnokságtól”, április 16-án szerencsésen hazatérhetett Nagykanizsára. Politikai magatartásának igazolását követően korábbi munkahelyén és munkakörében helyezkedett el. Az 1950-es évek elején sikkasztás vádjával letartóztatták, s két év, hat hónap börtönbüntetésre ítélték. 1958. március 7-én megfosztották tartalékos tiszti rendfokozatától.3 1 Adattárunk a 17/III. zászlóalj 1942 májusától 1943 májusáig harctéri szolgálatot teljesítő tisztjeinek életrajzait, valamint (függelékként) a zalaegerszegi alakulat ismert tiszthelyetteseinek életrajzi adatait tartalmazza. 2 A kitüntetési jelek magyarázatát lásd az életrajzi adattár végén, a 152. oldalon! 3 Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Központi Irattár (HIM KI) Áts József 313/1628. számú tiszti okmánygyűjtő (sz. ti. ogy.); HIM KI Második világháborús névszerinti veszteségkimutatás adatbázis. (Veszteségi adatbázis.); Hadtörténelmi Levéltár (HL) M. kir. 2. honvéd hadseregparancsnokság iratai,

115

(1944) (1942. X. 2.) Arató Pál (Mélykút, 1913. június 18. Fábis Katalin) hivatásos főhadnagy (1941. november 1.) Polgári foglalkozása 1935 előtt: tanító. Tényleges katonai szolgálatát 1935. október 5-én Budapesten, az 1. határőrkerület parancsnokhelyettes I. osztálya elnevezésű rejtett alakulatnál kezdte meg. Ezen csapattestnél végezte el a karpaszományos iskolát is. Egyéves szolgálatát követően továbbszolgálatot vállalt. 1938. október 1-től az 1. határőrezred 3. századának szakaszparancsnoki teendőit látta el, mely alakulat 1939. január 23-ától a 15/I. zászlóalj 3. puskásszázad elnevezést vette fel. Miután október 1. és 1940. június 20. között elvégezte a Bolyai Műszaki Akadémia alantos tiszti tanfolyamát, 1940. július 1-jével felvették a hivatásos állományba, s egyúttal hadnaggyá nevezték ki. Közben részt vett az erdélyi bevonulásban és az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben. 1941. szeptember 26-ától, mint a 17/III. zászlóalj 9. puskásszázad parancsnoka, Zalaegerszegen teljesített szolgálatot. 1942. május 4-én százada élén vonult el a keleti hadszíntérre. Június 29-én könnyebb sebesülés érte, s július 2-áig csapatteste segélyhelyén tartózkodott. A Dontól való visszavonulás során, 1943. január 30-án másodfokú fagyási sérülést szenvedett, s március 8-ától a kijevi magyar tábori, majd a zalaegerszegi hadikórházban ápolták. Augusztus 15-én újból átvette beosztását, melyet egészen 1944. április 15-éig betöltött. Ezt követően ismét harctéri beosztást kapott, s a 17/I. zászlóalj 3. lövészszázadának parancsnokaként június 20-ától részt vett az 1. hadsereg 7. gyaloghadosztályának galíciai (Ottynia környéki) védelmi és utóvéd harcaiban. Augusztus 1-jétől november 13-áig Osmoloda védelmének, illetve a kárpátaljai (Németmokra, Csap környéki) utóvédharcoknak volt részese. A 24/I. zászlóaljba vont századával ezt követően a Tisza, majd Bodrogmentén és Szilicei-fennsíkon vívott súlyos védelmi harcokat. Felvidéki területre visszavonulva, 1945. január 1-jétől a vonatparancsnoki, február 4-étől pedig az anyagi tiszti teendőket látta el zászlóaljánál. Jelen volt seregteste, a 24. gyaloghadosztály 1945. április 6-7-i stubnyafürdői harcbeszüntetésének. Ezt követően Hajmáskéren, az új honvédség alakuló 5. gyaloghadosztálya 14/III. zászlóaljának 8. lövészszázadát vezette. Április 1-jével századossá nevezték ki. Június 16-ától Lentiben a 10. határvadász portyázó, 1946. április 10-étől pedig Letenyén, a 27. határvadász század parancsnoka volt. 1947. december 1-jével nyugállományba helyezték és felmentették a tényleges szolgálat alól. Pécsett hunyt el, 1995. január 13-án.4

1942-1943. 22. doboz. M. kir. 17. honvéd gyalogezred hadinapló-mellékletei 246. sz. M. kir. 17. honvéd gyalogezred. Tiszti beosztási névjegyzék. I. Névszerint. 1943. január 1. (HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. honv. gy. e. hadinapló-mellékletei 246. sz.) 4 HIM KI Arató Pál 83125. sz. ti. ogy.; HL M. kir. Honvédelmi Minisztérium Igazoló Bizottság iratai (HM Ig. Biz. ir.) 172.; Arató Péter Pál (Pécs) szíves közlése.

116

38. Déri László főhadnagy (határvadászként, 1944 után)

39. Fülöp István tartalékos zászlós (tartalékos hadnagyként, 1943 után)

40. Gyarmathy Jenő tartalékos zászlós (1943 tavaszán)

41. Horváth Ferenc őrmester (törzsőrmesterként, 1943 után)

117

Baáden Károly (Budapest, 1909. Weitner Vilma) tartalékos főhadnagy (1941. január 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: tanító, 1935-től gazdálkodó. Tényleges katonai szolgálatát 1929. október 1. és 1930. július 18. között a 4. kerékpáros zászlóaljánál, az Esztergomhoz közeli Kenyérmező-táborban teljesítette. Ezen időszak alatt végezte el a tartalékos tiszti iskolát is. 1933-ban egyhónapos „belbiztonsági szolgálatra” még a fent nevezett alakulathoz hívták be, de a honvédség önálló 1939. márciusi kárpátaljai hadműveletében már a kőszegi 5/III. zászlóalj élelmező tisztjeként vett részt. Ezen év októberében elvégezte a vonatparancsnoki tanfolyamot, s 1940. március 15-étől 1944. december 27-éig a zalaegerszegi járási levente parancsnokság körzetparancsnoki teendőit látta el. Közben a 17/III. zászlóalj vonatparancsnokaként részese volt az erdélyi mozgósításnak és bevonulásnak, illetve az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletnek, s 1942. május 4-én szintén csapatteste vonatparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Miután 1943 tavaszán a keleti hadműveleti területről visszatért, folytatta levente körzetparancsnoki tevékenységét. 1944. december 27-én a körmendi kiegészítő parancsnoksághoz hívták be szolgálattételre, majd 1945. február 1-jén századparancsnokként a 215. géppuskás erődzászlóaljhoz osztották be. Április 5-én az Alsólendvához közeli Csentevölgyben szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. december 14-én tért vissza. Ezt követően – amíg erre lehetőség adódott – felesége birtokán gazdálkodott.5

Balogh Kálmán (Kalocsa, 1913. június 1. Kollár Júlia) tartalékos főhadnagy (1942. szeptember 1.) Polgári foglalkozása 1942 előtt: nincs adat. A 20/I. zászlóalj tartalékos tiszti állományába tartozott. 1942. május 4-én tartalékos hadnagyként, mint a 17/III. zászlóalj szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás során, 1943 januárja és márciusa között nyoma veszett. Értesített közvetlen hozzátartozója Vácszentlászlón lakott.6 (1942. X. 12.) Déri László (Egyházasszecsőd, 1913. július 16. Laki Mária) hivatásos főhadnagy (1941. november 1.) Polgári foglalkozása 1940 előtt: tanító. Tényleges katonai szolgálatát 1935. október 1. és 1936. szeptember 12. között Kőszegen, az 5/III. zászlóaljnál teljesítette. Ezen időszak alatt végezte el a karpaszományos iskolát is. 1937 júliusában és 1938 augusztusában egy-egy hónapos fegyvergyakorlatra hívták be alakulatához. 1940. január 1-jén továbbszolgálatot vállalt, s a 17/III. zászlóalj köHIM KI Baáden Károly 305/3123. sz. ti. ogy. HL M. kir. Honvédelmi Minisztérium 22. v. [háborús veszteségek nyilvántartása] osztály iratai (HM 22. v. oszt.) 756663/1943. 5 6

118

telékében szakaszparancsnoki beosztást látott el. November 1-jével felvették a hivatásos állományba és egyúttal hadnaggyá nevezték ki. Részt vett az erdélyi bevonulásban és az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben. 1942. január 6. és április 10. között Kőszegen elvégezte a főtiszti tanfolyamot. Ezt követően hadibeosztást kapott, s május 4-én alakulata kötelékében elvonult a keleti hadszíntérre. Rövid harctéri szolgálata alatt századparancsnoki beosztást is betöltött. Július 2án Tyimnél gránátszilánk-sebesülést szenvedett, s gyógykezelésre a hátországba szállították. Felépülése után mint kiképző századparancsnok továbbra is zalaegerszegi csapattesténél szolgált. 1944 augusztusában elkerült alakulatától, s előbb a 155., majd szeptembertől a 151. kisegítő rendészeti állomáson szolgált mint személyirányító tiszt. 1945. március 30-án szervezetével Salzburgba települt ki. Május 4-én amerikai hadifogságba esett, ahonnan június 26-án tért vissza. 1946-ig Magyarszecsődön gazdálkodással foglalkozott, majd Farkasfán, 1948-tól pedig Náraiban tanított. 1956-ban a kisunyomi általános iskola igazgatója volt. 1957 májusában kéthétig vizsgálati fogságban tartották, majd 1958. április 1-jén – „az ellenforradalom alatt tanúsított magatartása miatt” honvéddé fokozták le. 1973-ban Gencsapáti gyermekotthonának tanáraként, később igazgatójaként tevékenykedett. 1991-ben rehabilitálták, visszaadták rendfokozatát és századossá léptették elő. Szombathelyen hunyt el 2000. augusztus 19-én.7 (1942. X. 16.) (1939) A (1943) Dittrich Géza (Perjámos, 1897. július 10. nincs adat.) hivatásos ezredes (1943. május 1.) A gyalogsági hadapródiskola elvégzése után, 1915. március 15-én a cs. és kir. 29. gyalogezredben kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. Az első világháború harcterein is ezen alakulatban teljesített szolgálatot. A háborút követően 1918. december 1-jétől Békésen, alakulata pótkereténél, Békéscsabán, a 2. gyalogezrednél, illetve Alsónémedin, a helységparancsnokságon és a nyomozó csoportnál tevékenykedett. 1920. január 3-ától a dabasi járás védelmi tisztje volt, majd a ceglédi gyalogezred állományába tartozott. 1925. április 15-én áthelyezték a vámőrség állományába, melynek keretében Győrött, Gönyűn és Mosonszentjánoson szolgált. 1927. július 1-jén tartósan vezényelték a Honvédelmi Minisztérium (továbbiakban: HM) 3/d. osztályába, 1930. március 1-jén pedig a Haditechnikai Intézetbe. 1932. október 1-jétől a 2. határőrkerület létszámfeletti állományába tartozott. 1934. május 1-jén Kecskemétre, a 7/I. zászlóaljhoz helyezték, ahol az 1. puskásszázad parancsnoki teendőit látta el. Közben 1935. október 1. és 1936. június 30. között elvégezte a törzstiszti tanfolyamot. 1939. október 1-jén kinevezték a Rahón állomásozó 3. hegyi zászlóalj parancsnokának. 1940. május 1-jétől – mint őrnagy – 7 HIM KI Déri László 14393. sz. ti. ogy.; HL HM 22. v. oszt. 627632/1942.; Déri Lászlóné (Szombathely) szíves közlése.

119

Zalaegerszegen a 17/III. zászlóalj parancsnokaként teljesített szolgálatot. Alakulata élén részt vett az erdélyi mozgósításban és bevonulásban, illetve az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben. 1942. május 4-én alezredesként vonult el csapattestével a keleti hadszíntérre. Június 22-étől július 4-éig megbízták a 17. gyalogezred parancsnoki teendőivel. Ezt követően augusztus 18-áig ismét a 17/III. zászlóalj parancsnoka volt, majd idegkimerültség miatt hátországi gyógykezelésre távozott. Felépülése után 1943. augusztus 1-éig maradt alakulatánál, majd először megbízták, majd kinevezték a soproni 4. gyalogezred parancsnokságával. Ezen utóbbi beosztását 1944. május 1-jéig töltötte be, majd a Vezérkar főnöke (továbbiakban: Vkf.) 5. osztályhoz helyezték, ahonnan két hét múlva a 6. gyalog újonckiképző ezred parancsnokául Sopronba vezényelték. További katonai szolgálata és sorsa nem ismert. A háborút követően feltehetően nyugaton maradt.8

Domonkos Béla (Pápa, 1914. március 16. Zsilinszky Emma) tartalékos hadnagy (1942. szeptember 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: tisztviselő. 1939. február 1jén a 17/I. zászlóaljhoz vonult be tényleges katonai szolgálatra. November 30-áig bezárólag elvégezte a tartalékos tiszti iskolát és egy testnevelési szaktanfolyamot, majd csapatteste géppuskás századának kötelékében részt az erdélyi mozgósításban és bevonulásban. Ezt követően önként jelentkezés folytán három év továbbszolgálatot vállalt, s részese volt az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletnek. 1941. október 1-jén áthelyezték a 17/III. zászlóaljhoz, melynek géppuskás (nehézfegyver) századába osztották be. 1942. május 4-án alakulatával tartalékos zászlósként vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás alatt, 1943. február 22-én Szumi városában vesegyulladásban megbetegedett, s a hátországba szállították. Miután betegségéből felépült, július 10-én beosztották hazatért csapatteste géppuskás századába. Október 1-jén visszahelyezték tartalékos állományba, s november 10-éig még szolgálatot teljesített csapattesténél. Leszerelését követően mint tisztviselő a földbirtokrendezés pénzügyi lebonyolítására alakult szövetkezetben (Budapest, Nádor u. 22.) dolgozott 1949. augusztus 31-éig. Hadifogságban nem volt. 1950-től képesített könyvelőként a MÁV Terézvárosi Osztálymérnökségén tevékenykedett, majd 1955-ben a MÁV Építési Főnökségén csoportvezetői beosztást töltött be. 1958. március 25-én – a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 107. számú határozata alapján – megfosztották rendfokozatától.9

8 HL M. kir. Honvédelmi Minisztérium. Kikülönített gyűjtemények. Tiszti személyügyi és anyakönyvi lapok, minősítési táblázatok (HM AKVI) 6161/1897. 9 HIM KI Domonkos Béla 297/2636. sz. ti. ogy.

120

Egresits Mátyás (Kópháza, 1918. szeptember 5. Prattinger Mária) tartalékos zászlós (1942. október 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: tisztviselő. 1940. december 2-án a 17/III. zászlóalj géppuskás századához vonult be tényleges katonai szolgálatra. A tartalékos tiszti iskola I-II. évfolyamát Nagykanizsán végezte el. 1942. május 4én hadapród őrmesterként, mint csapatteste géppuskás szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. December 29-én a Don menti hadműveleti területen asztmában és hörghurutban megbetegedett. 1943. január 11-étől a soproni 526. hadikórházban ápolták. Felépülését követően, március 12-én a 17/III. gyalog pótzászlóaljhoz vonult be, s beosztották a gyűjtőszázad állományába. Október 3-án leszerelték. Katonai szolgálatot a továbbiakban nem teljesített, s nem esett hadifogságba sem. Leszerelését követően Nagykanizsán, a MAORT-nál helyezkedett el.10 (1944. III. 17.) Fáy Jenő (Budapest, 1911. december 2. Károlyi Margit) hivatásos százados (1942. március 31.) Polgári foglalkozása 1941 előtt: uradalmi segédtiszt, intéző. Tényleges katonai szolgálatát 1929. október 1. és 1931. szeptember 30. között Nagykanizsán, a 7. gyalogezred ezredközvetlen géppuskás századában teljesítette. Ezen időszak alatt abszolválta a karpaszományos iskolát is. 1934-ben a keszthelyi Gazdasági Akadémián okleveles gazdászi diplomát szerzett. 1938. október 17. és november 26. között a békéscsabai 19. gyalogezred egyik zászlóaljának vonatparancsnokaként részt vett a felvidéki bevonulásban, s mint zászlóaljsegédtisztet 1939. szeptember 28. és október 27. között ugyanezen csapattesthez hívták be szolgálattételre. 1940-ben áthelyezték a 17/III. zászlóalj állományába, s a 47/III. zászlóalj zászlóaljsegédtisztjeként részese volt az erdélyi mozgósításnak és a bevonulásnak. Miután 1941. február 1-jétől alakulatánál ténylegesítési próbaszolgálatot teljesített, november 1-jével felvették a hivatásos állományba. 1942. május 4én a 17/III. zászlóaljjal vonult el a keleti hadszíntérre. 1943 januárjában a 17/8. puskásszázad parancsnoka volt. A Dontól történő visszavonulás alatt, 1943. február 3-án Sztarij Oszkolnál könnyebb sérülést szenvedett. Miután a keleti hadműveleti területről visszatért, a 17/III. zászlóalj puskás (1944-től lövész) századának parancsnokaként szolgált a zalaegerszegi helyőrségben, illetve csapatteste muraközi kihelyezésének területén. 1943 júliusa és szeptembere között Sopronban elvégezte a főtiszti tanfolyamot. 1944. október 18-án kinevezték a Nagykanizsán megalakuló 89. gyalog újonckiképző ezred III. zászlóaljának parancsnokául, mellyel a kiképzés folytatása céljából december 2-én német területre települt ki. 1945. február 8-án, a szovjet hadsereg poseni (ma Poznan) áttörésekor csapattes10

HIM KI Egresits Mátyás 550/2225. sz. ti. ogy.

121

tével együtt szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. október 1-jén tért vissza. A polgári életben elhelyezkedve 1949-ig az Ezüstkalászos tanfolyam előadójaként, illetve a zalaegerszegi pénzügyi igazgatóság kisegítő alkalmazottjaként tevékenykedett. Ezt követően az andráshidai, 1955-től pedig a felsőrajki Állami Gazdaság agronómusa volt. 1956 márciusától a pölöskei Állami Gazdaság üzemegység-vezetői munkakörét töltötte be. 1958 augusztusában három hétig „közbiztonsági őrizetben” volt, s – a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 107. számú határozata alapján – megfosztották rendfokozatától.11

Fodor József (Zalaszentiván, 1920. Vass Margit) tartalékos hadnagy (1943. január 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: nincs adat. Tényleges katonai szolgálatát a 17/III. zászlóaljnál teljesítette. Ezen alakulatnál végezte el a tartalékos tiszti iskolát is. 1942. május 4-én tartalékos zászlósként, mint csapatteste szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. Augusztus 13-án Gremjacsjénál megsebesült. További katonai szolgálata és sorsa nem ismert.12 (1943. X 2.) Frónius Károly (Budapest, 1917. május 4. Jakubetz Etel) tartalékos zászlós (1942. október 1.) Polgári foglalkozása 1944 előtt: nincs adat. A békéscsabai 19/I. zászlóalj tartalékos tiszti állományába tartozott. 1942. december 12-én hadibeosztást kapott, s tiszti személyi pótlásként elvonult a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területére. A 17/III. zászlóalj 9. puskásszázadának szakaszparancsnokaként részt vett a magyar arcvonal áttörését követő súlyos védelmi és utóvédharcokban, illetve a visszavonulásban. Újabb harctéri szolgálatára 1944 áprilisától került sor, amikor a 16. gyaloghadosztály 19/I. zászlóaljának kötelékében részese volt az 1. hadsereg galíciai támadó hadműveletének. Április 23. és 26. között Grabicznál ellenséges aknatalálat következtében hősi halált halt.13

Fülöp István (Megyehíd, 1913. május 10. Antal Anna) tartalékos hadnagy (1942. szeptember 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: tanító. Tényleges katonai szolgálatát 1935. október 1. és 1936. szeptember 13. között Körmenden, az 5/II. zászlóaljnál teljesítette. Ezen időszak alatt végezte el a karpaszományos iskolát, de a tartalékos tiszti vizsgát később tette le. Csapattestével részt vett 1939. március 15. HIM KI Fáy Jenő 19529. sz. ti. ogy. HL HM 22. v. oszt. 635383/1942. 13 HL HM 22. v. oszt. 626197/1944.; HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. honv. gy. e. hadinapló-mellékletei 246. sz. 11 12

122

és május 6. között a kárpátaljai hadműveletben és a terület megszállásában, majd július 28. és szeptember 17. között is szolgálattételre hívták be alakulatához. December 15-én áthelyezték a 17/III. zászlóalj tartalékos állományába, s az erdélyi mozgósítást és a bevonulást ezen zalaegerszegi csapattesttel hajtotta végre. 1941. november 18. és 1942. február 14. között „rendkívüli fegyvergyakorlat” gyanánt a 3. élelmezési raktárhoz vezényelték. Március 19-én hadibeosztást kapott, s május 4én tartalékos zászlósként, mint a 17/9. puskásszázad szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. Augusztus folyamán – sebesülés, vagy betegség folytán – a hátországba szállították. A 207. vöröskeresztes üdülőkórházból november 14én bevonult csapatteste hátországi pótalakulatához, ahol beosztották a gyűjtőszázadba. 1943. március 10-én leszerelték. Katonai szolgálatai közben 1937-38-ban Bejcgyertyánoson, majd 1943-ig Csácsbozsokon tanított. 1944. május 1. és december 8. között a 9. kiegészítő kerületi parancsnokság alá tartozó levente körzet parancsnokságon teljesített szolgálatot. Ezt követően Söjtörön beosztott a 210. erődzászlóaljba, melynek segédtisztjeként a nyugat-dunántúli területen harctéri szolgálatot látott el. Zászlóaljával – a harcok függvényében – osztrák területre sodródott, ahonnan 1945. május 8-ai kapitulációt követően tért vissza. 1951 és 1953 között Zala Megyei Levéltárban dolgozott, utána a Zala Megyei Könyvtár vezetője volt. 1956. október 28-án tagja lett a Zala Megyei Nemzeti Bizottságnak, november 1-jén pedig a Zala Megyei Forradalmi Tanácsnak. 1957-ben a forradalomban való részvételéért egy év börtönre ítélték. 1958. március 7-én – a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 107. számú határozata alapján – megfosztották rendfokozatától. Szabadulása után, 1958 áprilisától segédmunkásként dolgozott, 1963-tól taníthatott, majd 1969-től az Olajipari Múzeum munkatársa volt. 1975. október 26-án hunyt el Zalaegerszegen.14 (1944.) Geiger Vilmos (Budapest, 1914. április 19. Németh Vilma) hivatásos főhadnagy (1942. október 1.) Tényleges katonai szolgálatát 1936. október 5. és 1937. szeptember 20-áig Kőszegen, az 5/III. zászlóaljnál teljesítette. Ezen időszak alatt a karpaszományos iskolát Szombathelyen végezte el. Alakulatával részt vett a felvidéki és az erdélyi mozgósításban és bevonulásban. Közben 1940. március 15-étől csapattesténél ténylegesítését megelőző próbaszolgálatot látott el csapattesténél, 1941 februárjában átvették a honvédség hivatásos állományába, s 1939. szeptember 1-jei ranggal hadnaggyá nevezték ki. 1941. augusztus 19-étől Perlakon, a nagykanizsai 9. gyalogdandár, majd könnyű hadosztály levente parancsnoksá14 HIM KI Fülöp István 93002. sz. ti. ogy.; Csomor Erzsébet: 1956 Zalaegerszegen. (Zalaegerszegi Füzetek 7.) Zalaegerszeg, 2001. (Csomor Erzsébet 2001.) 142. p.; Zalai életrajzi kislexikon. 3. jav. bőv. kiad. Zalaegerszeg, 2005. 97. p.

123

gának állományában teljesített szolgálatot, mint járási levente parancsnok. 1942. június 1. és szeptember 30. között Kőszegen elvégezte a főtiszti tanfolyamot, október 15-én hadibeosztást kapott, s november 19-én a 17/3. menetszázad élén elvonult a 2. hadsereg hadműveleti területére. A 17/III. zászlóalj kötelékében teljesített harctéri szolgálatot, Hmelevij Les közelében. Miután a keleti hadszíntérről visszatért, 1944. március 15-éig a perlaki, utána a balatonfüredi járási levente parancsnoka volt. Május 16-án ismét hadiszolgálatra hívták be, s június 18-án a 7. gyaloghadosztály 4/III. zászlóaljának századparancsnokaként elvonult az 1. hadsereg galíciai hadműveleti területére. Július 26-án Chlebiczyn Lesnynél megsebesült, s a kórházi ápolás és az egészségügyi szabadság után előbb alakulata törzspótszázadához, majd a Pornóapátin szerveződő 88/II. gyalog újonckiképző zászlóaljhoz osztották be. December 14-én alakulata századparancsnokaként németországi területre települt ki. 1945. április 5-én Meiningenben amerikai hadifogságba esett, s október 15-én tért vissza a francia lágerekből. A polgári életben elhelyezkedve 1950-ig Uraiújfalun közellátási kisegítőként alkalmazták. Ezt követően szombathelyi, később budapesti villanyszerelő vállalat villanyszerelője, 1955-től művezetője volt. 1957-től hasonló munkakörben a budapesti Kábel- és Sodronykötélgyárban dolgozott. 1984. július 18-án meghalt Budapesten.15 (1944. III. 17.) Gyarmathy Jenő (Nemesgulács, 1919. július 26. Lovass Teréz) tartalékos zászlós (1942. október 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: tisztviselő. 1940. december 2-án a 17/III. zászlóalj 9. puskásszázadához vonult be tényleges katonai szolgálatra. Alakulatával részt vett az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben és 1942. január 7-éig elvégezte a tartalékos tiszti iskola I-II. évfolyamát. 1942. május 4-én hadapród őrmesterként, mint a 17/III. zászlóalj géppuskás (nehézfegyver) századának páncéltörő ágyús szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás alatt, 1943. január 29-én másodfokú fagyási sérülést szenvedett. Miután hazatért a hadműveleti területről, egy hónapig visszatartották alakulatánál, majd június 20-án leszerelték. Ezt követően két évig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt. 1944. augusztus 1-jétől Sopronban tartalékos tiszti továbbképző tanfolyamon vett részt, majd a 17. gyalogezred kiképző és felszerelő központjával Berhida, Ásványráró, majd Nagylengyel érintésével osztrák területre települt ki. 1945. május 10-én – hazatérés közben – Judenburgnál szovjet hadifogságba esett. 1947. július 11-ei visszatérését követően egy évig a Zala Megyei Bazaltbánya nemesgulácsi üzemének bérelszámolója, majd Budapestre költözve a Kőbányaipari Nemzeti Vállalat, illetve annak jogutódja az Ék. Építőanyagellátó és Értékesítő Vállalat alkalmazottja volt. 15

HIM KI Geiger Vilmos 22564. sz. ti. ogy.

124

1957-ben és még 1978-ban is az Aszfaltútépítő Vállalatnál dolgozott. 1958. március 25-én – a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 107. számú határozata alapján – megfosztották rendfokozatától.16

Hegedűs László (Porpác, 1917. január 25. Tóth Anna) tartalékos zászlós, posztumusz tartalékos hadnagy (1942. június 28.) Polgári foglalkozása 1942 előtt: nincs adat. A 17/III. zászlóalj tartalékos tiszti állományába tartozott. 1942. május 4-én csapatteste szakaszparancsnokaként elvonult a keleti hadszíntérre. Július 1-jén Tyimnél fejlövés következtében hősi halált halt. Korabeli veszteségi kartonján az alábbi megjegyzés szerepel: „gyors előnyomulás miatt a zászlóalj nem tudta eltemetni.” Értesített közvetlen hozzátartozói Gyöngyösfalun éltek.17 (1944) Hegyi Sándor dr. (Marosvásárhely, 1915. október 19. Nágay Anna) tartalékos orvos zászlós (1942. november 15.) Polgári foglalkozása 1942-ig: orvos. A szombathelyi 3. helyőrségi kórház tartalékos orvos tiszti állományába tartozott. 1942. május 4én – mint a 17/III. zászlóalj vezető orvosa – alakulatával elvonult a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás alatt, 1943. február 16-án a Sztarij Oszkol városától 15-20 kilométerre nyugatra található Ruszanovka község területén feltehetően partizán-rajtaütés következtében, fejlövés által hősi halált halt. Az obojani hősi temetőben temették el. Értesített közvetlen hozzátartozói Budapesten éltek.18 Héritz János tartalékos zászlós. 1942. május 4-én a 17/III. zászlóalj 8. puskásszázadának szakaszparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. 1943. január 1-jén is ezen beosztásában teljesített harctéri szolgálatot. Személyéről, katonai szolgálatáról, sorsáról nem rendelkezünk további adatokkal.19 (1942. X. 2.) Horváth Ferenc (Újpest, 1914. december 13. Patak Alojzia) hivatásos főhadnagy (1943. július 1.) Tényleges katonai szolgálatát 1937. október 5-én Budapesten, az „1. határőrkerület parancsnokhelyettes” elnevezésű rejtett alakulatnál kezdte meg. Ezen csapattestnél végezte el a karpaszományos iskolát is. Egyéves szolgálatát követően továbbszolgálatot vállalt, s mint távbeszélő szakaszparancsnok a 15. HIM KI Gyarmathy Jenő 98634. sz. ti. ogy. HL HM 22. v. oszt. 632084/1942. 18 HL Tiszti kitüntetési javaslatok 8. doboz 167/a.; HL HM 22. v. oszt. 746523/1943. 19 HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. honv. gy. e. hadinapló-mellékletei 246. sz. 16 17

125

gyalogezrednél teljesített szolgálatot. 1939 szeptembere és 1940. június 10. között elvégezte a Ludovika Akadémia alantostiszti tanfolyamát. Ezt követően hivatásos állományba vették át, s egyben hadnaggyá nevezték ki. 1941. október 1-jéig eredeti alakulatánál szolgált, majd a 17/III. zászlóaljhoz helyezték át. 1942. május 4-én hivatásos hadnagyként, mint a 17/III. zászlóalj 8. puskásszázadának parancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. Június 28-án Prudoknál két tüdő- és egy ágyéklövés következtében súlyos sebesülést szenvedett. Miután hátországi gyógykezelése 1943. október 1-jén befejeződött, a Haditudósító pótosztály fotótanfolyamára vezényelték. A nyilas hatalomátvételt követően igyekezett kivonni magát a további szolgálat alól. Csepregre települt Haditudósító osztályától december 15-én – alakulata pótkeret parancsnokának segítségével – sikerült Budapestre távoznia, s a főváros ostromát átvészelve 1945. február 27-én jelentkezett az új honvédség szerveinél. 1952. április 8-áig a HM Politikai Nevelő Osztály állományában a fotóalosztály vezetői teendőit látta el. A továbbiakban is a fotóalosztály élén maradt, szervezete azonban a Központi Tiszti Ház állományába tartozott. 1956. október 10-ei hatállyal szolgálati eredetű rokkantsági nyugállományba helyezték. 1974. április 22-én Budapesten meghalt.20

Illés Lajos (Csatka, 1919. december 15., Strohéber Mária) tartalékos zászlós (1942. október 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: nincs adat. 1942. május 4-én hadapród őrmesterként, a 17/III. zászlóalj géppuskás századával vonult el a keleti hadszíntérre. A Gremjacsjétől északra vívott hídfőharcok során, augusztus 17-én megsebesült, jobb lábát és csípőjét lövés érte. Gyógykezelése hátországi hadikórházakban történt, majd felépülését követően Zalaegerszegen, a 47/III. zászlóalj pótkereténél teljesített szolgálatot. 1942 októberében mint kiképző tisztet a kőszegi III. közérdekű munkaszolgálatos zászlóaljhoz vezényelték. További sorsa, katonai szolgálata nem ismeretes.21

Kardos István (Tormafölde, 1914. február 14. Őr Róza) tartalékos hadnagy (1942. szeptember 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: tanító. Tényleges katonai szolgálata előtt 1934-től Pákán tanított, majd első szolgálattételét 1937. október 5. és 1938. november 24. között a 3. vadászzászlóaljnál teljesítette. Ezen időszak alatt elvégezte a karpaszományos iskolát. 1939. január 23-án a 17/III. zászlóalj tartalékos tiszti állományába helyezték át, s ezen évtől kezdve 1950-ig Kisszigeten tanított. HIM KI Horváth Ferenc 44999. sz. ti. ogy.; HL HM 22. v. oszt. 625901/1942. HIM KI Veszteségi adatbázis; Koszorú Imre visszaemlékezései. „Életem” 14. p., „Emlékezés” 6. p., „Háborús élmények, emlékek” 4. p. (Koszorú Csaba birtokában, Szekszárdon.) 20 21

126

Az 1939-es év utolsó négy hónapjában két alkalommal hívták be egy-egy hónapra a 26. katonai gyűjtőtáborba „rendkívüli fegyvergyakorlatra”. Csapatteste szakaszparancsnokaként részt vett az erdélyi mozgósításban és a bevonulásban. 1942. február 18-án hadiszolgálatra hívták be, s május 4-én tartalékos zászlósként, mint a 17/III. zászlóalj 7. puskásszázadának szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. Harctéri szolgálata alatt rövid ideig századparancsnoki, illetve helyettesi beosztást is betöltött. Augusztus 15-én Gremjacsjétől északra aknaszilánk-sebesülést szenvedett, s gyógykezelésre a hátországba szállították. Miután sebesüléséből felépült, előbb beosztották a 17/III. gyalog pótzászlóalj gyűjtőszázadához, majd 1943. március 8-án leszerelték. Július 29. és október 19. között a 17. gyalogezred tartalékos tiszti iskolájának szakaszparancsnoka volt. 1944. november 10-én Nagykanizsára, a szerveződő 89. gyalog újonckiképző ezredhez hívták be szolgálattételre. December 1-jén csapattestét – a kiképzés folytatása végett – a poroszországi Küstrinbe (ma Kostrzyn) telepítették, ahol az egyik „székely újonc zászlóalj” századparancsnoki teendőit látta el. A szovjet csapatok által ostromlott város kapitulációjakor, 1945. március 12-én hadifogságba esett, ahonnan 1947. június 28-án tért vissza. A polgári életben először korábbi munkahelyén alkalmazták, majd 1950 és 1955 között Kékkúton, Zalahalápon és Sáskán tanított. Az 1956. évi forradalomban és szabadságharcban való részvétele (szervezte az ifjúságot) miatt 1957 márciusa és szeptembere között „közbiztonsági őrizetben” volt. Miután semmiféle „terhelő” vádat nem hoztak fel ellene, őrizete leteltével visszakapta pedagógusi beosztását, s a balatoncsicsói általános iskolában taníthatott. 1958-ban „ellenforradalmi tevékenység” miatt megfosztották rendfokozatától.22

Kerkai Imre (Pózva, 1918. szeptember 23. Tóth Rozália) tartalékos hadnagy (1943.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: vámhivatali tisztviselő. Tényleges katonai szolgálatát megelőzően 1939. szeptember 1-jétől a zalaegerszegi Államépítészeti Hivatal útépítésein dolgozott, majd mint gyakornokot a helyi Nemzeti Hitelintézet fiókjánál alkalmazták. Első katonai szolgálatára 1940. december 2-án a 17/III. zászlóalj 7. puskásszázadához vonult be. Csapattestével részt vett az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben, s elvégezte a tartalékos tiszti iskola I-II. évfolyamát. 1942. május 4-én hadapród őrmesterként, mint a 17/III. zászlóalj 9. puskásszázadának szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. Július 1-jén Tyimnél ellenséges aknagránát által kézsérülést szenvedett. A hátországban, a 11. helyőrségi kórházban, illetve a 205. vöröskeresztes hadikórházban ápolták. Felgyógyulása után tényleges szolgálatra jelentkezett, s október 1-jén – páncéltörő ágyús kiképzése céljából – a 17/III. gyalog pótzászlóaljba osztották be a ténylegesítését 22

HIM KI Kardos István 305/35. sz. ti. ogy.

127

megelőző egyéves próbaszolgálatra. 1943. október 19-én saját kérelmére elbocsátották e próbaszolgálatból. Rövid ideig Várpalotán gépkocsizó kiképzésen vett részt, majd október 30. és 1944. január 12. között a 17/III. zászlóalj páncéltörő ágyús szakaszparancsnokaként alakulatával a Muraközben határszolgálatot látott el. 1944. augusztus 1-jétől 16-áig Sopronban tartalékos tiszti továbbképző tanfolyam hallgatója volt. Ezt követően ismét hadibeosztást kapott, s szeptember 10-én a délalföldi hadszíntérre. A 8. tábori póthadosztály 21/III. gyalog tábori pótzászlóaljának géppuskás századával részt vett a Makó környéki harcokban, s Kiszombornál meg is sebesült. A további magyarországi harcok során az 54. gyalogezred, illetve a 13. felderítő zászlóalj páncéltörő ágyús szakaszparancsnokaként teljesített frontszolgálatot. 1945. március 27-én Nyergesújfalunál ismét megsebesült. Április végén a morvaországi Zlabingsnél (ma Slavonice) szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. augusztus 13-án tért vissza. Hazatérését követően továbbra is a vámőrségnél teljesített szolgálatot. 1955-ben vámőr főhadnagyként a budapesti Vámfőigazgatóság beosztottja volt, s a 60-as évek végén is hasonló munkakört töltött be.23

Koszorú Imre (Bolesó, 1919. április 27. Bécsy Jozefin) tartalékos zászlós (1942. október 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: tanító. 1940. december 2-án a 17/III. zászlóaljhoz vonult be tényleges katonai szolgálatra. Miután a tartalékos tiszti iskola két évfolyamát elvégezte, mint hadapród őrmester hadibeosztást kapott, s 1942. május 4-én zászlóalja géppuskás századának szakaszparancsnokaként elvonult a keleti hadszíntérre. Részt vett a Kurszk előteréből meginduló hadműveletben. A nagyszabású német offenzíva első napján, június 28-án Galiscsinél a bal karját lövés érte. Hátországi gyógykezelését követően nem tért vissza a hadműveleti területre. Továbbszolgálatot vállalva szeptembertől Zalaegerszegen a 47/III. zászlóalj pótkereténél, október 1-jétől 1944. március 27-éig pedig Kőszegen, a III. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj 1. századánál teljesített szolgálatot. Ezt követően az iharkúti községi iskola vezető tanítójaként helyezkedett el. 1944. december 20-ától ismét harctéri szolgálatot látott el, a 215. géppuskás erődzászlóalj tartalékos zászlósaként részt vett a nyugat-dunántúli harcokban. Csapattestével osztrák területre sodródva, 1945. május 4-én Spitalnál angol hadifogságba esett, ahonnan október 29-én tért vissza. Hazatérését követően visszakerült eredeti munkahelyére és beosztásába, majd 1948. augusztus 1-jén a farkasgyepűi általános iskola igazgatójának nevezték ki. 1947-ben népbírósági eljárást indítottak ellene (azzal vádolva, hogy kegyetlenül bánt a kőszegi munkaszolgálatosokkal), 1948-ban azonban felmentették, mert bebizonyosodott róla, hogy emberséges volt beosz23

HIM KI Kerkai Imre 251/3091. sz. ti. ogy.

128

42. Koszorú Imre tartalékos zászlós (feleségével, 1944)

43. Somogyi Győző, Rajki Dezső és Egresits Mátyás tartalékos zászlósok (hadapród őrmesterként, Gremjacsjéban, 1942 nyarán)

129

tottjaival. 1960. június 1-jétől a bakonyjákói általános iskola igazgató-helyettesi beosztását töltötte be. Ezen utóbbi munkakörben tevékenykedett 1970-ben is. Farkasgyepűn hunyt el, 2007. augusztus 22-én.24 Kovács Sándor (Kiskunhalas, 1918. január 3., Krammer Vilma) tartalékos zászlós. (Nincs adat.) Polgári foglalkozása 1942 előtt: nincs adat. A 20/I. zászlóalj tartalékos tiszti állományába tartozott. 1942. május 4-én a 17/III. zászlóaljjal vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás során, 1943 januárja és márciusa között nyoma veszett. A kiskunhalasi járásbíróság PK 201/1952/3. számú végzésével holttá nyilvánította.25

Láposi Ferenc (Zilah, 1914. június 27. Bella Zsuzsanna) tartalékos hadnagy (1941. január 1.) Polgári foglalkozása 1942 előtt: nincs adat. A 20. határvadász zászlóalj tartalékos tiszti állományába tartozott. 1942. május 4-én a 17/III. zászlóalj szakaszparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás során, 1943 januárja és márciusa között nyoma veszett. Értesített közvetlen hozzátartozója, felesége Nagykőrösön lakott.26 (1943. IV. 10.) Lukács László (Zalaegerszeg, 1914. május 2. Pénzes Mária) tartalékos hadnagy (1944. január 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: pénzügyi tisztviselő. Tényleges katonai szolgálatát 1937. október 5. és 1938. november 30. között Körmenden, az 5/II. zászlóaljnál teljesítette. Ezen időszakban végezte el a karpaszományos iskolát is. 1939. március 15. és április 18. között a körmendi 26/II.(iker) zászlóalj szakaszparancsnok-helyetteseként részt vett a kárpátaljai hadműveletben, 1940. május 6. és október 1. között pedig hasonló beosztásban a 17/III. zászlóaljjal az erdélyi mozgósításban és a bevonulásban. 1941. november 18-ától 1942. február 11-éig Szombathelyen, a 3. élelmezési raktárnál teljesített szolgálatot. Március 23án tartalékos zászlósként hadibeosztást kapott, s május 4-én mint a 17/III. zászlóalj szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. Augusztus 19-én a Don partján ellenséges aknaszilánktól mindkét lábán megsebesült. Tábori, majd hátországban folytatott gyógykezelése után, 1943. január 7-én leszerelték. Július 29-étől november 14-éig ismét csapattesténél teljesített szolgálatot. Katonai szolgálatai közben, 1939-től 1945-ig Zalaegerszegen, a vármegyei számvevőségen dolgozott. 24 HIM KI Koszorú Imre 32257. sz. ti. ogy.; HL HM 22. v. oszt. 629632/1942.; Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltár. Szombathelyi népbíróság iratai. Nb. 102/1947. Koszorú Imre ügye; Koszorú Imre visszaemlékezései; Koszorú Csaba (Szekszárd) szíves közlése. 25 HIM KI Veszteségi adatbázis. 26 HL HM 22. v. oszt. 757822/1943.

130

Hadifogságban nem volt. A háború követően előbb a Zala Megyei Tanács pénzügyi osztályának költségvetési vezető előadója volt, majd a BM Zala Megyei Kirendeltségét irányította, az 50-es évek második felében pedig a Zala Megyei Tanács VB. XI. Egészségügyi Osztályának pénzügyi előadójaként tevékenykedett. 1958. március 7-én – a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 107. számú határozata alapján – megfosztották rendfokozatától.27

Merkler Ferenc (Zalaegerszeg, 1921. február 12. Zsallár Ilona) hivatásos hadnagy (1943. július 1.) Polgári foglalkozása 1939 előtt: tanuló. 1939. október 6-án a 17/III. zászlóaljhoz vonult be tényleges katonai szolgálatra. Miután csapattesténél rádiós távbeszélő kiképzést kapott, s elvégezte a tartalékos tiszti iskolát, két éves tényleges idejének lejárta után mint távbeszélő szakasz parancsnok a 17/III. és 17/I. zászlóaljaknál továbbszolgálatot vállalt. 1942 elején elvégezte a hivatásos csapattávbeszélő tanfolyamot, s május 4-én továbbszolgáló zászlósként, mint csapatteste távbeszélő szakaszának parancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. 1943. január elején szabadságra a hátországba távozott, s már nem tért vissza a 2. hadsereg hadműveleti területére. A nyári hónapokban alakulata segédtisztjeként teljesített szolgálatot, majd ősztől Budapesten hat hónapos hivatásos csapattávbeszélő tanfolyam hallgatója volt. 1944. július 1-én, 1943. július 1-jei ranggal hivatásos hadnaggyá nevezték ki. Szeptember végétől az 54/III. zászlóalj kötelékében részt vett a Makó környéki harcokban. Október 6-án Apátfalvánál lábtöréses sebesülést szenvedett. 1945 februárjában egy hadikórház állományával osztrák területre szállították. Május 1-jén amerikai hadifogságba esett, s július 8-án tért vissza Vöcklamarktból. 1948 novemberéig mint rendőr hadnagy a sümegi és a tapolcai rendőrkapitányság bűnügyi és közigazgatási előadója volt, utána a sárvári Baromfifeldolgozó Vállalat sümegi kirendeltségén bevásárlói, adminisztrátori, majd kirendeltségi vezetői munkaköröket töltött be. Az 1956 évi forradalom és szabadságharc sümegi eseményeiben való részvétele (nemzetőr parancsok) miatt 1957 márciusában letartóztatták, s néhány hónapig Kistarcsán tartották őrizetben. 1958. április 30-án – a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 107. számú határozata alapján – megfosztották rendfokozatától. 1973-ban a sümegi MÁV Állomásfőnökségen dolgozott. 1988. január 20-án halt meg Sümegen.28

Miklós József (Budapest, 1913. december 31. Weimann Gizella) tartalékos hadnagy (1942. szeptember 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: tanító. Tényleges katonai 27 28

HIM KI Lukács László 297/2206. sz. ti. ogy.; HL HM 22. v. oszt. 635383/1942. HIM KI Merkler Ferenc 302/2957. sz. ti. ogy.; Sümeg halotti anyakönyve, 1988.

131

szolgálatát 1935. október 1. és 1936. szeptember 18. között Körmenden, az 5/II. zászlóalj géppuskás századánál teljesítette. Ezen időszak alatt végezte el a karpaszományos tisztesképző iskolát, majd a tartalékos tiszti iskolát. Tényleges szolgálatának folytatása miatt 1938. július 1. és augusztus 24., illetve 1939. október 15. és november 11. között kellett bevonulnia alakulatához. 1939. december 15-én áthelyezték a 17/III. zászlóalj tartalékos tiszti állományába. 1940. január 16. és május 4. között rendkívüli fegyvergyakorlatra a 3. határvadász zászlóaljhoz hívták be. A 17/III. zászlóaljjal részt vett az erdélyi bevonulásban és az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben. 1942. május 4-én tartalékos zászlósként, mint a 17/III. zászlóalj 7. puskásszázadának szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. Augusztus 15-én Gremjacsjétől északra jobb felső combján gránátszilánk sebesülést és légnyomást szenvedett. Gyógykezelése a keleti hadműveleti terület magyar tábori kórházaiban, többnyire a kijeviben történt. 1943. február 26-án viszszakerült a hátországba, előbb a 17/III. gyalog pótzászlóalj gyűjtőszázadába osztották be, majd március 9-én leszerelték. Katonai szolgálatai közben, 1940. december 23-ától 1944. május 30-áig a kissebesi (Kolozs vármegye) állami iskolában tanított. 1944. július 1-jén – rendkívüli fegyvergyakorlat címén – szolgálattételre hívták be, s a perlaki járási levente-parancsnokságon teljesített szolgálatot. 1945. február végén a szombathelyi 5. kiképző és felszerelő központhoz osztották be, mellyel osztrák területre vonult tovább. Május 9-én – hazatérése közben – Gerdenfeldnél szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. november 4-én tért vissza. Ezt követően a zalalövői általános iskolában tanított, illetve az 50-es évek második felétől iskolája igazgató-helyettese volt. A magyar királyi honvédségben viselt rendfokozatától nem fosztották meg. 1974-ben vonult nyugdíjba, és 1991. augusztus 12-én halt meg Zalalövőn.29

Molnár Alajos (Alsórönök, 1909. április 8. Schmidt Mária) tartalékos főhadnagy (1943. március 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: tanító. Tényleges katonai szolgálatát 1933. július 1. és 1934. szeptember 15. között Körmenden, az 5/II. zászlóaljnál teljesítette. Ezen időszak alatt végezte el Nagykanizsán a karpaszományos iskolát. 1939. július 1. és augusztus 1. között a körmendi 11. határvadász zászlóaljhoz hívták be, majd 1940. augusztus 1-jétől október 1-jéig Vasszentmihályon határőrsparancsnok volt. Részt vett az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben. 1942. november 13-án tiszti személyi pótlásként vonult el a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területére. Mint tartalékos hadnagy, a 17/III. zászlóalj 9. puskásszázadának szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. A Dontól való visszavonulás alatt 1943. január 28-án harmadfokú fagyási sérülést szenvedett, 29

HIM KI Miklós József 295/1402. sz. ti. ogy.; Zalalövő halotti anyakönyve, 1991.

132

s márciusában tért vissza a keleti hadszíntérről. 1943. augusztus 1. és szeptember 1. között Jutason századparancsnoki tanfolyamot végzett el. 1944 szeptemberében a szerveződő 88. gyalog újonckiképző ezred állományába osztották be. December folyamán mint századparancsnok csapattestével – a kiképzés folytatása végett – német területre települt ki. 1945 áprilisában Aschaffenburgban amerikai hadifogságba esett, s 1946. március 13-án a voves-i francia hadifogolytáborból tért vissza. A polgári életben elhelyezkedve 1955-ig Vasszentmihályon, utána Rátóton tanított.30 (1943. III. 27.) A Németh Ferenc (Nagybecskerek, 1903. március 24. Karcig Kornélia) vezérkari ezredes (1944. november 1.) A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1925. augusztus 20-ától szakasz-, majd századparancsnokként a 2. gyalogezrednél kezdte meg katonai pályafutását. 1929 és 1932 között a Hadiakadémia hallgatója volt, majd az 1. vegyesdandár parancsnokságára osztották be vezérkari próbaszolgálatra. 1934. január 1-jétől 1935. augusztus 1-jéig a HM 3/c., illetve az 1/c. osztályának előadója volt. Ezt követően a HM VI-1., illetve a 1. Vkf. osztály beosztott tiszti beosztását töltötte be. 1939. október 1-jétől 1941. május 1-jéig a 8. határvadász dandárnál vezérkari szolgálatot teljesített. Ezt követően három hónapig a 2. gyalogezrednél szolgált, majd a Hadiakadémia tanári állományába tartozott. Amikor tanintézete tanári és hallgatói állománya 1942. június 18. és szeptember 15. között a 2. hadsereg hadműveleti területén tartózkodott, július 4-étől augusztus végéig – mint vezérkari őrnagy – a 17/III. zászlóalj parancsnokaként, majd a hadsereg-parancsnokságon beosztott vezérkari tisztként harctéri szolgálatot teljesített. 1943. október 1. és 1944. augusztus 1. között a VII., utána a II. hadtest vezérkari főnöke volt. A magyar politikai és katonai vezetés háborúból való kudarcba fulladt kiugrási kísérletét követően az 5. Vkf. osztály vezetőjévé nevezték ki. További katonai szolgálata nem ismert, a háborút követően nyugaton maradt, majd Brazíliában telepedett le. 1964-ben meghalt Sao Pauloban.31 (1943. IV. 10.) Neubauer Elemér (Ferenchalom, 1912. június 4. Tempel [másutt Fempel] Amália) hivatásos főhadnagy (1941. november 1.) Polgári foglalkozása 1934 és 1941 között: tanító Sopron-Ágfalván. Tényleges katonai szolgálatát 1934. október 1. és 1935. szeptember 20. között a székesfehérvári „2. határőrkerület III. osztályának 7. szárnya” elnevezésű rejtett alakulatnál teljesítette. Ezen időszakban végezte el a HIM KI Molnár Alajos 211/108. sz. ti. ogy.; HL HM 22. v. oszt. 750122/1943. Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és adattár. Budapest, 2003. 253. p. 30 31

133

karpaszományos iskolát is. 1936. június 1. és 28. között Sopronban abszolválta az alantos tiszti tanfolyamot, majd 1939. november 17-én rövid „különleges fegyvergyakorlatra” a 10. határvadász zászlóaljhoz kellett bevonulnia. 1940. január 29-én az 5/III., 1941. február 1-jén pedig a 17/III. zászlóalj tartalékos állományába helyezték át. Ezen utóbbi alakulatnál kezdte meg ténylegesítését megelőző próbaszolgálatát. Közben csapattesteivel részt vett az erdélyi mozgósításban és a bevonulásban, illetve az 1941. áprilisi délvidéki bevonulásban. 1942. április 16-án 1941. november 1-jével felvették a hivatásos állományba, s egyúttal főhadnaggyá nevezték ki. Mielőtt május 4-én a 17/7. puskásszázad élén elvonult a keleti hadszíntérre, mint szakasz-, illetve századparancsnok alakulata szinte valamennyi alosztályánál teljesített szolgálatot. Augusztus 15-én Gremjacsjetől északra súlyosan megsebesült, s elvesztette bal alkarját. Sztarij Oszkolban és Kijevben magyar tábori kórházban, majd Budapesten a margitszigeti ortopéd kórházban részesült ápolásban. Soproni egészségügyi szabadságának letelte után, 1944 májusában jelentkezett alakulatánál, s augusztusig a 17/III. zászlóalj pótszázadának parancsnoki teendőit látta el. Ezt követően mint a gyalogsági előadó mellé beosztott tiszt a HM 1. a. (szervezési) osztálynál nyert beosztást. November 10-én Kőszegre, 1945. március 27-én pedig németországi területre települt osztályával. Hadifogságban nem volt. 1945 májusában jelentkezett az új honvédségnél, főelőadóként beosztották a HM szervezési osztályára, s századossá léptették elő. 1949. november 1-jével nyugállományba helyezték.32

Országh István (Gyöngyösszőllős, 1915. február 7. Bokor Mária) hivatásos főhadnagy (1943. augusztus 1.) 1937. október 6-án Szombathelyre, az 5/I. zászlóaljhoz vonult be tényleges katonai szolgálatra. A karpaszományos iskola elvégzése után, 1939. augusztus 31-én karpaszományos őrmesterként szerelt le. Szeptember 1-jétől 1940. március 31-éig a devecseri járási levente körzet parancsnoka volt, majd a nagykanizsai 17/I. zászlóaljnál ténylegesítési próbaszolgálatot teljesített. Utóbbi alakulatával részt vett az erdélyi mozgósításban és bevonulásban. 1940. november 1-jével felvették a hivatásos állományba, s hadnaggyá nevezték ki. 1941. szeptember 31-étől mint szakaszparancsnok a 17/III. zászlóaljban szolgált. 1942. május 4-én csapattestével elvonult a keleti hadszíntérre. Június 1-jétől átvette a 9. (másutt 7.) puskásszázad parancsnokságát. Június 28-án Szofijevkánál bal csípőjét repesztalálat érte, s gyógykezelésre a hátországba szállították. 1944. június 30áig teljesített szolgálatot a 17/III. zászlóaljánál, ezt követően Nagykanizsán a 25. bevonulási központ közbiztonsági előadója volt. 1945. március végén szervezetével osztrák területre települt át, ahol – mint beosztott tiszt – egy munkásszázadba 32

HIM KI Neubauer Elemér 68297. sz. ti. ogy.; HL HM Ig. Biz. ir. 7583.

134

került át. Május 2-án Köflachnál angol hadifogságba került. Május 21-én – hazatérés közben – szovjet csapatok fogságába került. 1948. július 11-én tért vissza az oroszországi lágervilágból. Megtartották tényleges szolgálatában, s előbb a HM általános szemlélőségének, majd általános kiképzési csoportfőnökségének előadója volt. 1951. január 5-étől 1956. október 15-ei elbocsátásáig a debreceni, egri, illetve a szegedi tudományegyetem katonai tanszékén tevékenykedett. 1952. április 4-én őrnaggyá nevezték ki.33 (1942), (1941), (1942), , , Pálffy Tibor (Somogyapáti, 1914. május 3. Lejthényi Mária) vezérkari százados (1942. április 1.) Tényleges katonai szolgálatát 1932. október 1. és 1933. szeptember 30. között Nagykanizsán, a 6. gyalogezrednél teljesítette és elvégezte a tartalékos tiszti iskolát is. Ezt követően felvételt nyert a Ludovika Akadémiára, ahol 1936. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Hivatásos szolgálatát szakaszparancsnokként Budapesten, a 2. gyalogezrednél kezdte meg. 1938. augusztus 1-től négy hónapot a 7/II. zászlóaljnál szolgált, majd Kalocsára, a 20/II. zászlóaljhoz helyezték át. Utóbbi csapattestének segédtisztjeként, majd puskásszázad-parancsnokaként részt vett az erdélyi bevonulásban, illetve az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben. 1941. október 1. és 1944. április 1. között a Hadiakadémia hallgatója volt. Közben 1942. június 18-ától szeptember 15-éig mint 0-ad éves hadiakadémiai hallgató a 2. hadsereg Don menti hadszínterén harctéri szolgálatot látott el. A 17/III. zászlóalj 8. (másutt 9.) puskásszázadának parancsnokaként, illetve rövid ideig zászlóaljparancsnokként részese volt a nyári hónapok folyamvédelmi, valamint hídfőharcainak. 1944. április 1-jétől a Kárpátok előterében, majd a magyarországi hadszíntéren a 25. gyaloghadosztály, később pedig az 1. és 3. hadsereg parancsnokságához beosztott vezérkari tisztként teljesített újabb frontszolgálatot. Közben szeptemberben felvették a vezérkari tisztek csoportjába. 1945. február 12-én Budapesten szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. október 4-én tért vissza. Politikai magatartását a Honvédelmi Minisztérium Állandó Igazoló Bizottsága 1948. február 9-ei 887/ig. biz. 1947. szám alatt „igazolta”, majd 1948. május 8-án mint „nélkülözhetőt” végelbánás alá vonták és a tényleges szolgálatból elbocsátották. A polgári életben kezdetben a debreceni Útfenntartó Vállalat, majd a Fatelep segédmunkásaként kereste kenyerét. 1950-től előbb a hortobágyi Állami Gazdaság, majd a debreceni Útfenntartó Vállalat bérelszámolója volt. 1951 és 1953 között a Gyapottermelő Vállalat könyvelőjeként, majd a Hajdú-Bihar megyei Mechanikai és Műanyaggyártó Vállalat vasesztergályosaként tevékenykedett. 1958. december 11-én mint „politikailag megbízhatatlant” honvéddé fokoz-

33

HIM KI Országh István 58451. sz. ti. ogy.; HL HM 22. v. oszt. 632085/1942.

135

ták le. Az 1990-ben lefolytatott rehabilitációja során visszaadták rendfokozatát, majd 1995-ben alezredessé léptették elő.34

Petővári István (Zalagyertyános, 1916. június 7. Koller Mária) tartalékos zászlós (1942. október 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: jegyző. 1940. december 2-án a 17/III. zászlóaljhoz vonult be tényleges katonai szolgálatra. A tartalékos tiszti iskola I-II. évfolyamát Nagykanizsán végezte el. 1942. május 4-én hadapród őrmesterként, mint a 17/III. zászlóalj géppuskás századának aknavető szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. További katonai szolgálata nem ismeretes. 1945. január 16-án Budapesten szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 23-án tért vissza.35 (1942)

(1944. III. 23.)

(1935)

(1919)

A Piros László (Bozsok, 1899. január 21. Szalai Ilona) hivatásos alezredes (1942. szeptember 30.) A gyalogsági hadapród iskola elvégzését követően, 1917-ben a m. kir. 20. honvéd gyalogezredben kezdte meg katonai szolgálatát. Alakulatának kötelékében részt vett az első világháború olasz hadszínterén folytatott harcokban. Az összeomlás után 1934. november 1-jéig Murakeresztúron a határőrség (3. határőrkerület 3/9. határőr szárny) határügyi tisztjeként teljesített szolgálatot. Ezt követően Kiskunhalasra helyezték, ahol a 4. határőrkerület parancsnok-helyettese III. osztály (1935 áprilisától 4/III. határőrosztály, október 1-jétől 7/II. zászlóalj) segédtisztjeként szolgált. 1939. január 23-ától 1943. május 1-jéig a kalocsai 20/II. zászlóalj századparancsnoka, majd parancsnoka volt. Közben alakulatával részt vett az 1939. márciusi kárpátaljai hadműveletben, az erdélyi mozgósításban és a bevonulásban, illetve 1942. szeptember 16-ától 1943 áprilisáig a 17/III. zászlóalj parancsnokaként a 2. hadsereg védelmi harcaiban, illetve a Dontól való visszavonulásában. Miután harctéri beosztásából visszatért, kinevezték az újvidéki 20/I. zászlóalj parancsnokává. 1944. június elején a 13. gyaloghadosztály kötelékébe vont csapatteste először a kárpátaljai területre települt ki, majd augusztus végétől a történelmi határokon túl húzódó ún. Hunyadi-állásban folytatott védelmi harcokat. A 20/I. zászlóalj a szovjet csapatok egyre erősödő nyomása következtében október közepétől már Szolyva környékére, majd a Latorca völgyébe húzódott vissza. Piros alezredes a 20. gyalogezred részeivel Ilonca község közelében októ-

34 35

HIM KI Pálffy Tibor 89826. sz. ti. ogy. HIM KI Petővári István 297/1810. sz. ti. ogy.

136

44. Miklós József tartalékos zászlós (1942)

45. Molnár József főtörzsőrmester (1943. február)

46. Podhraczky Dezső tartalékos hadnagy (karpaszományos őrvezetőként, 1941)

47. Rajki Dezső tartalékos zászlós (1943)

137

ber 28-án szovjet hadifogságba esett, ahonnan nem tért vissza. Az urali Ufalej hadifogolytáborában halt meg 1945. január 19-én.36

Podhraczky Dezső (Budapest [másutt Szalonca], 1910. május 23. Gazdik Gizella) tartalékos hadnagy (1942. január 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: pénzügyi tisztviselő. Tényleges katonai 1934. október 1. és 1935. szeptember 26. között Debrecenben, a „6. határőrkerület parancsnokhelyettes II. osztályánál” (később 6/II. határőrosztály) teljesítette. Ezen időszak alatt végezte el a karpaszományos iskolát is. 1936. július 1. és szeptember 20., 1937. július 1. és 30, illetve 1938. szeptember 1. és október 30. között további szolgálattételre kellett bevonulnia alakulatához. 1939. március 19. és 31. között a 7. gyalogezrednél teljesített szolgálatot. A kalocsai 20/II. zászlóalj szakaszparancsnokaként részt vett az erdélyi bevonulásban és az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben. 1942. november 10-én – tiszti személyi pótlásként – elvonult a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területére. A 17/III. zászlóalj 8. puskásszázadának szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. A Dontól való visszavonulás alatt 1943. február 3-án mindkét lábán másodfokú fagyási sérülést szenvedett. A katonai szolgálatai előtt és közben Komáromban, Monoron és Kalocsán díjnokként, illetve állampénztári tisztként dolgozott. 1944. január 1-jétől június 14-éig a 20/II. zászlóalj kiképző századának szakasz-, majd századparancsnoki teendőit látta el. Október 20-ától a 20/II. gyalog tábori pótzászlóalj szakaszparancsnokaként a Tisza mentén harctéri szolgálatot teljesített. Október 30-án Pusztajenőnél szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. május 20-án tért vissza. A polgári életben elhelyezkedve 1951-ig a kalocsai Járási Tanács pénzügyi osztályának előadójaként, majd Sztálinvárosban az É. M. 33/3. Útés Betonépítő Vállalat könyvelési ellenőreként, majd 1957. május 10-étől a kalocsai Konfekcióipari Vállalat könyvelési csoportvezetőjeként tevékenykedett.37

Rácz László (Fegyvernek, 1919. Kelemen Ilona) tartalékos hadnagy (1943. július 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: nincs adat. Tiszti személyi pótlásként került ki a 2. hadsereg hadműveleti területére, ahol 1942. december 12-étől tartalékos zászlósként, mint a 17/III. zászlóalj 7. puskásszázadának szakaszparancsnoka teljesített harctéri szolgálatot. A Dontól való visszavonulás során 1943. január végén mindkét lábán fagyási sérüléseket szenvedett. 1944-ben a debreceni 16. felderítő

36 37

HL HM AKVI 1724/1899. HIM KI Podhraczky Dezső 33256. sz. ti. ogy.

138

osztály állományába tartozott. További sorsára, katonai szolgálatára vonatkozólag nem rendelkezünk adatokkal.38

Rajki Dezső (Zalaegerszeg, 1920. december 1. Csontos Irén) tartalékos zászlós (1942. október 1.) Polgári foglalkozása 1940 előtt: tanuló. 1940. december 2-án a 17/III. zászlóalj géppuskás századához vonult be tényleges katonai szolgálatra. Elvégezte a tartalékos tiszti iskola I-II. évfolyamát, s csapattestével részt vett az 1941 áprilisi délvidéki hadműveletben. 1942. május 4-én hadapród őrmesterként, mint a 17/III. zászlóalj géppuskás századának szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás alatt, 1943. január 29-én másodfokú fagyási sérülést szenvedett, ápolását az alosztályánál oldották meg. Miután a keleti hadműveleti területről visszatért, június 20-án leszerelték. 1943. november 3. és 1944. január 10. között csapatteste muraközi kihelyezése végett szolgálattételre hívták be. Július 15-étől a rendőrség állományába tartozott, s magyar királyi rendőrség budapesti főparancsnokságára osztották be. Mint rendőrfelügyelő gyakornok (rendőr hadnagy) egy rendőralakulattal december 25-étől részt vett a főváros védelmi harcaiban. A Budai Várból történő sikertelen 1945. február 13-ai kitörés után szovjet hadifogságba esett, ahonnan Budafok-Hárosnál sikeresen megszökött. Február 28-án jelentkezett az új rendőrségnél, s az igazoló eljárás után mint rendőr hadnagy, majd főhadnagy a mosonmagyaróvári rendőrkapitányságon teljesített szolgálatot. 1951. március 1-jétől a mosonmagyaróvári Kisérleti Gazdaság bérfelelősi beosztását töltötte be. Az 1956 évi forradalomban és szabadságharcban való részvétele miatt az ÁVH 1957. április 1-jén letartóztatta. Még ebben az évben a Győr Megyei Bíróság B. 1082/1957/7. számú ítéletével – egyes jogoktól való 3 éves eltiltás és a vagyonelkobzáson kívül – „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányú mozgalomban való tevékeny részvétel büntette miatt 3 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztést” szabott ki rá. 1958. november 24-én honvéddé fokozták le. 1993-ban rehabilitálták, visszaadták rendfokozatát, egyben századossá léptették elő. 2002. március 14-én hunyt el Mosonmagyaróváron.39

Sashalmy Géza (Örkény, 1918. március 13. Vargovits Gabriella) hivatásos főhadnagy (1943. augusztus 1.) Tényleges katonai szolgálatát 1937. október 20. és 1938. október 1. között a 2. gyalogezred nehézgépszázadánál teljesítette. Ezen időszakban végezte el a karpaszományos iskolát. Ezt követően csapattesténél négyévi to38 HL HM 22. v. oszt. 743500/1943.; HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. honv. gy. e. hadinapló-mellékletei 246. sz. 39 HIM KI Rajki Dezső 84251. sz. ti. ogy.; Egy igaz ember. Rajki Dezső önéletrajza. In: Mosonvármegye 2006. november 15. (11. sz.) 1., 4-5. p.; Mosonmagyaróvár halotti anyakönyve, 2002.

139

vábbszolgálatot vállalt, s részt vett a felvidéki bevonulásban. 1939. február 1-jén áthelyezték a 2/III. zászlóaljhoz, s beosztották a 9. puskásszázadba, majd egy hónappal később átkerült a 2/I. zászlóalj nehézfegyverszázadába. Október 1-jén ismét csapattestet kellett váltania, s ezúttal a 2/II. zászlóalj állományába tartozott. Miután október 15. és 1940. augusztus 1. között a Ludovika Akadémián elvégezte az alantos tiszti tanfolyamot, 1940. július 1-jével átvették a hivatásos állományba és kinevezték hadnaggyá. 1942. október 1-jén – tiszti személyi pótlásként – elvonult a 2. hadsereg hadműveleti területére, s a 17/III. zászlóalj 8. puskásszázadának szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. A Dontól való visszavonulás során, 1943. január 29-én másodfokú lábfagyást szenvedett. Miután a keleti hadszíntérről visszatért, a Testőrségnél teljesített szolgálatot. 1944. november 19-én Devecseren légitámadás következtében életét vesztette.40

Schneider Géza (Kópháza, 1918. február 9. Payrich Mária) tartalékos zászlós (1942. október 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: tanító. Tényleges katonai szolgálatát 1940. december 2-án a 17/III. zászlóaljnál kezdte meg. Kiképzése a távbeszélő szakasznál és a 7. puskásszázadnál történt, s 1942. január 8-áig elvégezte a tartalékos tiszti iskola I-II. évfolyamát. Közben alakulatával részt vett az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben. 1942. május 4-én – mint hadapród őrmester és anyagi tiszt – a 17/III. zászlóalj parancsnokságával elvonult a keleti hadszíntérre. Október 1-jével megkezdte ténylegesítését megelőző próbaszolgálatát a Don menti hadműveleti területen lévő csapattesténél. Miután harctéri szolgálatából visszatért, 1943. május 17-étől továbbra is csapatteste parancsnokságán szolgált. Augusztus 1-jén szakaszparancsnokul áthelyezték a 8. puskásszázadhoz. Október 1-jén saját kérésére elbocsátották a próbaszolgálatból, s 1944. március 9-én nem tényleges (tartalékos) viszonyba helyezték. További katonai szolgálata és sorsa nem ismeretes.41

Seress Imre (Sarkad, 1914. szeptember 8. Szilágyi Róza) tartalékos főhadnagy (1942. augusztus 1.) Polgári foglalkozása 1945-ig: tisztviselő. Tényleges katonai szolgálatát Berettyóújfalun, a 6. határőrkerület elnevezésű rejtett gyalogcsapattestnél teljesítette. Ezen időszak alatt végezte el a karpaszományos iskolát is. 1936. június 1. és szeptember 1., illetve 1939. szeptember 5. és december 5. között szolgálattételre hívták be alakulatához. Ezt követően továbbszolgálatot vállalt, s a sarkadi 40 HIM KI Sashalmy Géza 550/640. sz. ti. ogy.; HL HM 22. v. oszt. 750122/1943; HIM KI Veszteségi adatbázis. 41 HIM KI Schneider Géza 550/2258. sz. ti. ogy.

140

levente körzet parancsnoki teendőit látta el. A gyulai 20. határvadász zászlóalj kötelékében részt vett az 1941. április délvidéki hadműveletben, s utána is ezen utóbbi alakulatnál szolgált. Katonai szolgálatai közben 1939 és 1940 között Sárosdon mezőgazdasági segédtisztként, 1942-től pedig a budapesti Weisz Manfréd Konzervgyár tisztviselőjeként tevékenykedett. 1942. november 1-jén hadibeosztást kapott, s tiszti személyi pótlásként elvonult a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területére. A 17/III. zászlóalj 9. puskásszázadának szakaszparancsnokaként részt vett a magyar arcvonal áttörését követő súlyos védelmi és utóvédharcokban, illetve a visszavonulásban. Miután csapatteste maradékával visszatért, május 8-án leszerelték. Május 22-étől a kunhegyesi járási levente körzet parancsnokaként tevékenykedett, majd 1944. július 1-jétől október 26-áig fegyelmi vétség (barátkozás a leventékkel, kocsmai mulatozás) miatt a debreceni fegyház lakója volt. Ezt követően szakaszparancsnokul a 205. munkásdandárhoz osztották be. Alakulatával – a harcok alakulásának függvényében – nyugat-magyarországi területre, Rum községbe települt át, ahol erődítési munkálatokat végeztek. 1945. március 27-én osztrák területre irányított csapattestét nem követte, s hamarosan szovjet hadifogságba esett. 1948. augusztus 16-án tért vissza az oroszországi lágervilágból. Hazatérését követően 1951-ig sarkadi földjén gazdálkodott, majd 1954 márciusáig a szeghalmi Töviskesi Állami Gazdaság, utána Gyulán a Békés Megyei Állami Erdőgazdaság agronómusa (erdésze) volt.42

Somogyi Győző (Dobóruszka, 1917. január 27. Medve Mária) tartalékos hadnagy (1944. július 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: nincs adat. 1942. május 4-én hadapród őrmesterként, mint a 17/III. zászlóalj géppuskás századának aknavető szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás alatt 1943. január 29-én mindkét lábán másodfokú fagyási sérülést szenvedett. További katonai szolgálata és sorsa nem ismeretes.43

Szokolai Ferenc (Barcs, 1916. Nagy Rozália) tartalékos hadnagy (1944. január 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: nincs adat. 1942. május 1-jén a nagykanizsai 17/I. zászlóalj szakaszparancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Miután súlyos veszteségeket szenvedett csapattestét augusztusban időlegesen feloszlatták, s megmaradt személyi állományával a többi zászlóaljakat töltötték fel, Szokolai, mint tartalékos zászlós a továbbiakban a 17/III. zászlóalj 7. puskásszázadának HIM KI Seres Imre 254/3153. sz. ti. ogy. HL HM 22. v. oszt. 750122/1943.; HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. honv. gy. e. hadinapló-mellékletei 246. sz. 42 43

141

szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. A Don menti védőállásban 1943. január 17-én a jobb sarkán fagyási sérülést szenvedett. További katonai szolgálata és sorsa nem ismeretes.44

Takács József (Rábakecskéd, 1914. január 15. Horváth Emília) hivatásos főhadnagy (1943. augusztus 1.) Tényleges katonai szolgálatára 1937. október 5-étől 1938. szeptember 30-áig Kőszegen, az 5/III. zászlóaljnál került sor. A karpaszományos iskolát ezen időszakban Szombathelyen végezte el. Ezt követően továbbszolgálatot vállalt, melyet szakaszparancsnokként 1939. október 1-jéig az 5/III. zászlóaljnál, utána Körmenden, a 11. határvadász zászlóaljnál teljesítette. 1940. február 1-jén Lentibe, az 53/3. határvadász portyázó századhoz helyezték, ahol szintén alantos tiszti beosztásban szolgált. Közben hét hónapos ténylegesítési próbaszolgálat után, 1940. november 1-jével felvették a hivatásos állományban, s hadnagygyá nevezték ki. 1941. február 1-jén került a 17/III. zászlóalj állományába. Kezdetben szakaszparancsnoki, március 15-étől zászlóalj-segédtiszti beosztást töltött be. 1942. május 1-jén utóbbi beosztásában vonult el csapattestével a keleti hadszíntérre. Miután a hadműveleti területről visszatért, 1943. július 1. és október 30. között Sopronban főtiszti tanfolyamon vett részt. E tanfolyam abszolválását követően 1944. augusztus 1-jéig a 17/III. zászlóaljnál szakaszparancsnoki teendőket látott el, majd aknavető tanfolyamra Hajdúhadházra vezényelték. Szeptember 20-ától az 54/III. zászlóalj kötelékében a dél-alföldi, illetve a dél-dunántúli hadszíntéren újból harctéri szolgálatot teljesített. November 10-én – sebesülése, vagy betegsége miatt – a zalaegerszegi hadikórházba szállították. Felépülése után, 1945. január 25-én a 17/III. zászlóalj pótkeretével osztrák területre települt át. Február 9-étől a sziléziai Strans (ma Pstraże) városában a 25. Hunyadi gránátos hadosztály önálló kerékpáros zászlóaljában teljesített szolgálatot. Május 4-én osztrák területen amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946. február 28-án tért vissza. Miután az új honvédség szerveinél való jelentkezési kötelezettségének eleget tett, május 15-én felmentették a további szolgálata teljesítése alól. Hivatásos állományviszonyát és tiszti rendfokozatát csak 1949. január 4-én ismerték el, ezért ennek megtörténtéig az 5000/1946 ME. rendelet (B-lista) alapján végelbánás alá nem vonhatták, mert nem minősült közszolgálati alkalmazottnak. 1951 szeptemberéig Kenyerin gazdálkodóként próbálta eltartani családját, majd a Győri Vízügyi Igazgatóságnál a Rába-felső szakaszmérnökségen (Nick központtal) bérelszámolóként helyezkedett el. 1955. január 1-jétől a szakaszmérnökség erdősítésén és gyümölcsfáinak kezelésén dolgozott, mint fizikai dolgozó. 1958. június 25-én – a 44 HL HM 22. v. oszt. 756008/1943.; HL 2. hds. ir. 22. d. M. kir. 17. honv. gy. e. hadinapló-mellékletei 246. sz.

142

Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 107. számú határozata alapján – megfosztották rendfokozatától. Az 50-es évek végén egy ideig ismét egyéni gazdálkodó volt, majd Vasmegyei Tejipari Vállalat, Répcelaki Sajtgyárában alkalmazták. A 60-as évek végétől 1974-ben bekövetkezett nyugdíjázásáig munkahelye tejipari irodavezetőjeként tevékenykedett. Kenyeriben hunyt el 2005. március 25-én.45

Temesváry Ferenc (Türje, 1909. május 30. Novák Anna) tartalékos főhadnagy (1942. szeptember 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: nincs adat. 1942. május 1-jén tartalékos hadnagyként, mint a nagykanizsai 17/I. zászlóalj szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. Miután súlyos veszteségeket szenvedett csapattestét augusztusban időlegesen feloszlatták, s megmaradt személyi állományával a többi zászlóaljakat töltötték fel, Temesváry tartalékos hadnagy a továbbiakban a 17/III. zászlóalj 8. puskásszázadának szakaszparancsnokaként teljesített harctéri szolgálatot. December 10-én Gremjacsjénál ellenséges gránáttalálattól a fején és a bal kezén megsebesült, s hadikórházba került. További katonai szolgálata, sorsa nem ismeretes.46 (1942. X. 16.) Tomózer Imre (Devecser, 1912. április 20. Erhardt Mária) tartalékos főhadnagy (1944. január 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: banktisztviselő. Tényleges katonai szolgálatát 1934. október 1. és 1935. szeptember 20. között Szombathelyen, az 5/I. zászlóaljnál teljesítette. Ezen időszak alatt végezte el a karpaszományos iskolát. 1936 és 1937 nyarán egy-egy hónapig tartó „fegyvergyakorlatra” hívták be a 3/III. határőrosztályhoz, amely 1939. január 23-ától a 17/III. zászlóalj elnevezést vette fel. Alakulatának szakaszparancsnokaként részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásban, illetve az 1939. márciusi kárpátaljai hadműveletben. 1942. március 17-én tartalékos hadnagyként hadibeosztást kapott, s május 4-én mint a 17/III. zászlóalj géppuskás (nehézfegyver) századának páncéltörő ágyús szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. A doni védőállásokból történő visszavonulás során, 1943. január 29-én Sztarij Oszkol térségében másodfokú fagyást szenvedett, de alakulatánál maradt. Miután a hadműveleti területről viszszatért, június 20-án leszerelték. Ezt követően június 24-étől előbb a zalaegerszegi 527., majd a hévízi 525. hadkórházban ápolták. 1944. december 21-étől a 25. Hunyadi gránátos hadosztály századparancsnokaként teljesített szolgálatot. 1945. május 8-án német területen amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946. március 45 46

HIM KI Takács József 80917. sz. ti. ogy.; Kiss Istvánné (Körmend) szíves közlése. HL HM 22. v. oszt. 740028/1943.

143

10-én tért vissza. Utolsó katonai beosztása miatt büntető eljárás alatt állt. Amíg a népbíróság fel nem mentette a koholt vádak alól, s a Népbíróságok Országos Tanácsa nem hagyta helyben az I. fokú felmentő ítéletet, 1946. március 18-ától 1947 áprilisáig internáló táborban volt. A polgári életben könyvelőként elhelyezkedve 1950 szeptemberéig magáncégeknek dolgozott, majd a Tatabányához közeli Síkvölgyi Állami Gazdaság főkönyvelői teendőit látta el. Az 1956 évi forradalom és szabadságharcban való – nem bizonyított – szerepvállalásáért ismét koholt vádakkal illették, s e vádak alóli felmentése ellenére távoznia kellett munkahelyéről. 1957. december végétől Sárszentlőrincen, az Alsópéli Állami Gazdaság könyvelőjeként dolgozott a továbbiakban. 1958. április 7-én mint „megbízhatatlant” – a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 107. számú határozata alapján – megfosztották rendfokozatától. 1990. július 17-én elhunyt.47

Ujfalvi István (Balf, 1918. november 7. Kiss Ágnes) tartalékos zászlós (1942. október 1.) Polgári foglalkozása 1945 előtt: tisztviselő. 1940. december 2-án a 17/III. zászlóalj 7. puskásszázadához vonult be tényleges katonai szolgálatra. A tartalékos tiszti iskola I-II. évfolyamát Nagykanizsán végezte el. 1942. május 4-én hadapród őrmesterként, mint csapateste 7. puskásszázadának szakaszparancsnoka vonult el a keleti hadszíntérre. 1943. január 1-jén feltehetően hátországi szabadságra távozott, s a hadműveletek alakulása miatt már nem tért vissza a hadműveleti területre. Február 17-én bevonult a 17/III. gyalog pótzászlóaljhoz, s beosztották a gyűjtőszázad állományába. Június 10-én áthelyezték a 9. puskásszázadhoz, majd szeptember 12. és október 30. között alakulata kiképző századánál teljesített szolgálatot alakulatánál. Ezt követően mint raktárvezető a MAORT nagykanizsai kirendeltségénél helyezkedett el. Katonai szolgálatot a továbbiakban nem teljesített, s nem esett hadifogságba sem. A háborút követően csaknem öt évig még eredeti munkahelyén és beosztásában maradhatott. 1950 májusában az ÁVH letartóztatta, s koholt vádak (kémelhárító tiszti tevékenység a Vkf. 2. osztály kötelékében) alapján két év börtönbüntetésre ítélték. Tizenegy hónap letöltése után – a sikeres fellebbezés eredményeképpen – a Legfelsőbb Bíróság azonnali hatállyal szabadlábra helyezte. Szabadulása után szerződött munkásként a balfi Állami Gazdaságban helyezkedett el, majd 1953. februárjától mint könyvelő a kópházai Petőfi Termelőszövetkezetben dolgozott. 1957-ben nagycenki Földműves-szövetkezet könyvelője volt. 1958. február 28-án – a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 107. számú határozata alapján – megfosztották rendfokozatától.48 47 48

HIM KI Tomózer Imre 305/518. sz. ti. ogy. HIM KI Ujfalvi István 302/3020. sz. ti. ogy.

144

48. Schneider Géza tartalékos zászlós (karpaszományos őrvezetőként, 1941. körül)

49. Tósoki Kálmán őrmester (1943)

50. Ujfalvi István tartalékos zászlós (karpaszományos őrvezetőként, 1941)

51. Závodszky István százados (1942)

145

Varga László (Galambok, 1910. február 26. Tarr Mária) hivatásos gazdászati főhadnagy (1941. november 1.) Polgári foglalkozása 1939 előtt: jegyzőgyakornok, irodatiszt. Tényleges katonai szolgálatát 1932. október 1. és 1933. szeptember 30. között a 3/III. határőrosztálynál teljesítette. Ezen időszak alatt végezte el Budapesten a gazdászati tiszti tanfolyamot is. 1939. november 4-én továbbszolgálatot vállalt, s előbb a 17/III. zászlóaljnál szolgált, majd néhány hét múlva a nagykanizsai lengyel gyűjtőtáborhoz vezényelték gh. főnöknek. 1940. június 6-án visszahelyezték a 17/III. zászlóaljhoz és ezen csapattestnél megkezdte ténylegesítését megelőző próbaszolgálatát. Alakulatának gh. főnökeként részt vett az erdélyi mozgósításban és a bevonulásban, illetve az 1941 április délvidéki hadműveletben. 1942. május 4-én ugyanezen alakulattal és beosztásban elvonult a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás során 1943. február 2-án Sztarij Oszkol közelében megsebesült, s február 25-én a hátországba szállították. Felépülése után továbbra is a 17/III. zászlóaljnál teljesített szolgálatot, majd 1944. június 7-én kinevezték a szintén zalaegerszegi helyőrségű 53. határvadász portyázó osztály gh. főnökévé. Közben 1943. augusztus 1-jén átvették a hivatásos állományba és 1941. november 1-jei ranggal kinevezték hivatásos gazdászati főhadnagynak. Alakulatával – a harcok alakulásának függvényében – 1945. március 28-án előbb Lentibe, majd Muraszombatba települt át. Osztrák területre sodródva a 25. gyaloghadosztály törzsének keretén belül alakított beosztás nélküli gazdászati tiszti és számvivői csoport parancsnoka lett. Noha a megszálló szovjet csapatoktól megkülönböztető karszalagot és menlevelet kapott, 1947. június 29-éig kellett elszenvednie a szovjet hadifogság gyötrelmeit. Érzése szerint „tévedésből” nem jelentkezhetett, illetve kerülhetett az új honvédség kötelékébe. Hazatérését követően Komárvárosban tisztviselőként helyezkedett el a polgári életben. 1957-ben az ormándpusztai üdülő adminisztrátoraként tevékenykedett. 1958. március 7-én – a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. évi 107. számú határozata alapján – megfosztották rendfokozatától.49 (1944. III. 17.) Velty György (Veszprém, 1915. február 12. Pakrócz Irén) hivatásos százados (1943. május 1.) A Ludovika Akadémia elvégzését követően hivatásos hadnagyként Kecskeméten, a 7/I. zászlóalj 3. puskásszázadának alantos tisztjeként kezdte meg katonai pályafutását. Csapattestével részt vett a felvidéki mozgósításban és a bevonulásban. 1939. január 23-án Somorjára, a 9. határvadász zászlóaljhoz helyezték. 1940. január 8-ától Huszton, illetve Rahón a 3. hegyi zászlóaljnál szolgált, mely kötelékében részese volt az erdélyi mozgósításnak és bevonulásnak. 1941. 49

HIM KI Varga László 80707. sz. ti. ogy.; HL HM Ig. Biz. ir. 10377.

146

július 1-jétől december 8-áig az ukrajnai hadszíntéren frontszolgálatot teljesített. December 1-jével – tereptan-tanárképző tanfolyamra – tartósan a Térképészeti Intézethez vezényelték. 1942. augusztus 1-jétől 1943. július 1-jéig a „Zrínyi Miklós” gyalogsági hadapródiskola állományába tartozott, majd Budapesten megkezdte hadiakadémiai tanulmányait. Mint „0-ad” éves hadiakadémiai hallgató, hivatásos főhadnagy 1942. november 20-ától 1943 májusáig a 17/III. zászlóalj 7. puskásszázadának parancsnokaként a 2. hadsereg keleti hadműveleti területén harctéri szolgálatot látott el. 1944. augusztus 21-én a Ludovika Akadémia állományába került, majd november 20-án beosztották a 25. Hunyadi gránátos hadosztály 3. páncélgránátos ezredéhez. További sorsa nem ismeretes. A budapesti járásbíróság Pk. 124.116/1950/5. számú végzésével 1945. február 12-ei megállapított halálozási dátummal holttá nyilvánították.50

Závodszky István (Palotás, 1903. március 2. Prétyi Mária) hivatásos százados (1940. május 1.) Tényleges katonai szolgálatát – mint a magyaróvári gazdasági akadémiára beiratkozott katonatanuló – 1925. október 2-án a nagykanizsai 6. gyalogezredben kezdte meg. December 21-éig elvégezte a karpaszományos iskolát, s gazdasági akadémiai tanulmányai alatt alkalmanként be kellett vonulni alakulatához. Miután okleveles gazdaként a polgári életben nem tudott elhelyezkedni, 1929. október 9. és 1930. július 20. között Egerben elvégezte a vámőrtisztképző tanfolyamot, majd felvették a hivatásos állományba és hadnaggyá nevezték ki. Mint szakaszparancsnok továbbra is a 6. gyalogezred kötelékében teljesített szolgálatot, 1932. szeptember 30-áig Nagykanizsán, utána a 6/II. zászlóaljnál Körmenden. 1933. január 16-án átszervezés folytán Zalaegerszegre, az 5/I. zászlóaljhoz osztották be. Kezdetben szakasz-, majd október 1-jétől századparancsnoka volt alakulata géppuskás századának. Csapatteste az 1935. augusztus 1-jei újabb átszervezés után a „3. határőrkerület parancsnok-helyettese III. osztálya” elnevezést vette fel, ahol osztálysegédtiszti beosztást töltött be. Alakulatának elnevezése 1937. október 1-jétől – a következő átszervezés folytán – ismét megváltozott, s 1939. július 30-áig a 17/III. zászlóalj zászlóalj-segédtisztje, utána géppuskás századának parancsnoka volt. Zalaegerszegi csapatteste kötelékében részt vett a felvidéki és az erdélyi mozgósításban és a bevonulásban, illetve az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben. 1942. május 4-én géppuskás százada élén elvonult a keleti hadszíntérre. Június 22. és július 4., illetve augusztus vége és szeptember 16. között zászlóaljparancsnoki beosztást töltött be. Miután visszatért a hadműveleti területről, 1943. május 21-étől december 14-éig csapatteste pótkeretének 50 HIM KI Velty György 79821. sz. ti. ogy.; HL Tiszti kitüntetési javaslatok 8. doboz 168/a.; HIM KI Veszteségi adatbázis.

147

parancsnoka volt, majd a soproni 4/II. zászlóaljnál szolgált ugyanezen beosztásban. 1944. szeptember 3-ától 1945. január 14-éig a 12/II. gyalog tábori pótzászlóalj parancsnokaként részt vett a dél-erdélyi és az alföldi harcokban. Ezt követően – mint a Mura ezred I. zászlóaljának parancsnoka – a délnyugat-dunántúli hadszíntéren teljesített frontszolgálatot. Április 16-ától a 2. honvédkerület parancsnokság személyirányító tisztjeként tevékenykedett, május 9-én osztrák területen angol hadifogságba esett, s október 12-én tért vissza a weissensteini hadifogolytáborból. Miután átvették az új honvédségbe, december 1-jétől 1946. február 9-éig a zalaegerszegi 34. honvéd kiegészítő parancsnokság sorozó- és állomástiszti beosztását töltötte be. 1946. szeptember 27-én – B-listázás (az 5000/1946. M. E. számú rendelet 2. paragrafusának 3. bekezdése) értelmében – a tényleges szolgálatból elbocsájtották. A polgári életben elhelyezkedve kezdetben a zalaegerszegi közkórház élelmező tisztjeként, majd 1950 januárjától a helyi Tüzép Vállalat központi pénztárosaként dolgozott. 1956-ban a zalaegerszegi úgynevezett „külső kórház” gazdasági vezetője volt. 1956. november 1-jén a Zala Megyei Nemzetőrség parancsnokává választották. E tisztségéért a forradalom leverése után letartóztatták, 1958-ban három év börtönre ítélték és megfosztották századosi rangjától. 1963. november 21-én halt meg Zalaegerszegen.51 Függelék A 17/III. zászlóalj tiszthelyettesei 1942-1943-ban52 Hadfi József (Köveskál, 1913. július 27. Mráz Lídia) hivatásos őrmester (1941. november 12.) Tényleges katonai szolgálatát 1936. január 21-én a 3. határőrkerület parancsnok-helyettese III. osztálya elnevezésű rejtett alakulatnál kezdte meg. Elvégezte a tisztes iskolát, továbbszolgálatot vállalt, majd 1937 és 1939 között a jutasi csapattiszthelyettes-képző iskolát. Ezt követően a 17/III. zászlóalj 7., majd 8. puskásszázadának szolgálatvezetője volt. Alakulatával részt vett az erdélyi mozgósításban és bevonulásban. 1940. október 1. és 1941. szeptember 30. között szakaszparancsnoki beosztást töltött be csapattesténél. Közben átvették a hivatásos állományba és hivatásos őrmesterré nevezték ki. 1942. május 4-én a 17/III. zászlóalj kötelékében elvonult a keleti hadszíntérre. Június 28-án Prudoknál könnyebben megsebesült. A Dontól való visszavonulás során, az ellenséges csapatok által

51 HIM KI Závodszky István 78205. sz. ti. ogy.; Csomor Erzsébet 2001. 50., 151. p.; Zalaegerszeg halotti anyakönyve, 1963. 52 A tiszthelyettesek életrajzi adattára nem teljes, mert a zalaegerszegi alakulat többi, 1942-1943-ban harctéri szolgálatot teljesítő tiszthelyettesét az eddig megismert, könyvünkhöz felhasznált források alapján nem sikerült azonosítani.

148

bekerített Olim-völgyből történő kitörés alatt, 1943. február 4-én Sztarij Oszkolban hősi halált halt.53 (1942) Horváth Ferenc (Salomvár, 1911. június 14. Dömötör Rozália) hivatásos törzsőrmester (1943. május 1.) Az elemi iskola 6. osztályának elvégzése után, 1922-től gazdasági munkás, 1927-től cipész tanonc, 1932-től pedig cipészsegéd volt. Tényleges katonai szolgálatát 1933. október 5-én Zalaegerszegen, az 5/I. zászlóaljánál kezdte meg, mely csapattest a későbbiekben a „3. határőrkerület parancsnokhelyettese III. osztálya” elnevezést vette fel. 1934-ben, a tisztes iskola elvégzése, és tényleges szolgálatának letelte után továbbszolgálatra jelentkezett. 1936 októberéig – mint őrvezető, majd tizedes – rajparancsnoki, illetve szakaszparancsnoki beosztásokat töltött be. Miután 1936. október 6-ától 1938. augusztus 20-áig a jutasi csapat-tiszthelyettesképző iskolát elvégezte, átvették a hivatásos tiszthelyettesi állományba. Ezt követően a „3/III. határőrosztály” elnevezésű zalaegerszegi alakulatnál, illetve 1939. január 23-ától átnevezés folytán a 17/III. zászlóaljánál újonc szakaszparancsnokként, illetve szolgálatvezetőként teljesített szolgálatot. 1938. október 1. és 1939. május 1. között a 38/III. zászlóalj szolgálatvezetőjeként részt vett a felvidéki mozgósításban és bevonulásban, illetve a kárpátaljai magyarlakta területek önálló hadművelettel történő megszállásában. A 17/III. zászlóalj szolgálatvezetőjeként részese volt az erdélyi mozgósításnak és bevonulásnak is. 1940. november 1-jén őrmesterré léptették elő. 1942. május 4-én a 17/III. zászlóalj 9. puskásszázada nehézfegyver szakaszának parancsnokaként vonult el a keleti hadszíntérre. Decembertől alakulata szolgálatvezetőjeként teljesített harctéri szolgálatot. Miután a hadműveleti területről visszatért, 1943. május 1-jével törzsőrmesterré léptették elő. Október 1-jén Szolyvára, a 64. határvadász portyázó osztályhoz helyezték át, melynek kötelékébe tartozó 25/20. erődszázadánál előbb mint újonc szakaszparancsnok, majd mint szolgálatvezető szolgált. 1944. szeptember 28-ától, amikor a szovjet csapatok betörtek a Kárpát-medencébe és elérték az Árpád-vonalat, csapattestével Ungváron és Kassán át felvidéki területre vonult vissza. E visszavonulás során csapatteste felmorzsolódott, s december 22-étől a 10. gyalogezred szakaszparancsnokaként, illetve szolgálatvezetőjeként vett részt a felvidéki utóvédharcokban. 1945. április 28-án Óbesztercénél (Stará Bystrica) szovjet hadifogságba esett. Hadifogsága idején segédmunkásként, majd brigádvezetőként kazahsztáni lágerekben dolgoztatták, ahonnan 1947. október 24-én térhetett haza. 1948. május 10-ével mint „nélkülözhetőt” B-listázták, és elbocsátották a honvédség kötelékéből. Október 20-án pályázat útján felvételt nyert a Honvéd Kossuth Akadémia egyéves tiszti tanfolyamára, s egyben átvették a hivatásos 53

HIM KI Hadfi József 521/3357. sz. legénységi okmánygyűjtő (legs. ogy).

149

állományba. 1949. március 14-én felavatták alhadnaggyá és szakaszparancsnokként beosztották a várpalotai 1. lövészezred állományába. Október 1-jétől Győrött, a 9. lövészhadosztály hadműveleti tisztjeként, utána egy évvel később Székesfehérvárott, majd Kecskeméten a 3. hadtest felderítő alosztályának parancsnokaként szolgált. 1953. január 1-jével századossá nevezték ki. 1955. október 24-én nyugállományba helyezték, s 1956. július 1-jéig a zalaegerszegi járási kiegészítő parancsnokságon nyilvántartó tiszti teendőket látott el. Ezt követően a helyi Kőolajipari Vállalatnál helyezkedett el, ahol ipari őrként, üzemi munkásként, majd gondnokként dolgozott. 1997. december 14-én halt meg Zalaegerszegen.54

Molnár József (Balatonfüred, 1900., Kalmár Mária) hivatásos főtörzsőrmester (1940. előtt). Katonai szolgálatát még az első világháború idején kezdte, majd hivatásos tiszthelyettessé nevezték ki. 1940-ben már főtörzsőrmesterként szolgált Zalaegerszegen a 17/III. zászlóalj géppuskás századánál, mellyel 1942. május 4-én vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás során, 1943. január 29-én Novaja Olsanka térségében a lábán másodfokú fagyást szenvedett. 1943 májusában Závodszky István százados csoportjával tért vissza Zalaegerszegre. További sorsa, katonai szolgálata nem ismeretes.55 Németh István (Kustány, 1912. március 25., Torma Margit) hivatásos őrmester. 1942. május 4-én a 17/III. zászlóaljjal vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás során, 1943 januárja és márciusa között eltűnt a hadműveleti területen.56

Sebrek Imre (Marcali, 1919. szeptember 6., Bocher Mária), hadapród őrmester. Polgári foglalkozása: tanító. 1942. május 3-án a 17/III. zászlóalj 9. puskásszázadával vonult el Zalaegerszegről a keleti hadszíntérre. A nyári támadó hadművelet során, július 2-án comblövés következtében Tyim előtt hősi halált halt. Még aznap Kodiziben eltemették.57

54 HIM KI Horváth Ferenc 42906. sz. ti. ogy.; Horváth Ferenc önéletrajzai: Zalaegerszeg, 1948. július 10.; Zalaegerszeg, 1948. október 18.; Kecskemét, 1951. március 30.; Horváth Ferenc kitüntetési igazolványai és oklevele, 1939-1943. (Eredeti kéziratok, illetve iratok fia, ifjabb Horváth Ferenc birtokában, Zalaegerszegen.); Zalaegerszeg halotti anyakönyve, 1997. 55 HIM KI Veszteségi adatbázis; HL HM 22. v. oszt. 750122/1943; Koszorú Imre visszaemlékezései. „Életem” 1. p., „Emlékezés” 15. p. 56 HIM KI Veszteségi adatbázis.; HL HM 22. v. oszt. 746523/1943. 57 HIM KI Veszteségi adatbázis; HL HM 22. v. oszt. 627619/1942.; http://www.hadisir.hu/?bejegyzesek=adatlap&id=544970763381571048&p*=5&*=0. (Letöltve 2013.

150

Tósoki Kálmán (Balatonarács, 1913. június 1. Mészáros Karolin) hivatásos törzsőrmester (1943. november 1.) 1936. január 21-én a 3. határőrkerület parancsnokhelyettese III. osztálya elnevezésű rejtett alakulatnál kezdte meg. Elvégezte a tisztes iskolát és továbbszolgálatot vállalt. 1937. szeptember 1-jétől december 20-áig Nagykanizsán, a karpaszományos iskolán szakaszparancsnok helyettesi, utána a 17/III. zászlóaljnál rajparancsnoki, szakaszparancsnok-helyettesi, majd szakaszparancsnoki beosztásokat töltött be. Alakulatával részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban, illetve az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben. Közben 1940. október 6. és 1941. december 6. között elvégezte a jutasi csapattiszthelyettes-képző iskolát. 1940. november 1-jével átvették a hivatásos állományba. 1942. május 4étől 1943. május 15-éig – mint hivatásos őrmester – a 17/III. zászlóalj 8. puskásszázadának szakaszparancsnokaként és szolgálatvezetőjeként a 2. hadsereg keleti hadműveleti területén harctéri szolgálatot teljesített. Miután a hadműveleti területről visszatért, október 13-áig csapatteste szakaszparancsnok-helyettese, utána a gyimesfelsőloki kiképzőtábor szakaszparancsnoka volt. 1944. július 12-étől a 17/III. zászlóaljnál gyűjtőszázad parancsnoki feladatokat látott el. 1945. január 1. és 15. között az őrszázadnál szolgált, utána a vármegyei katonai parancsnokság forgalmi parancsnoka volt Zalaegerszegen. Rövid ideig szolgált az új honvédségben is, majd 1946 szeptemberében – B-listázás (az 5000/1946. M. E. számú rendelet 2. paragrafusának 3. bekezdése) értelmében – a tényleges szolgálatból elbocsájtották. 1995. augusztus 15-én halt meg Zalaegerszegen.58 Zömbik István (Csabrendek, 1900. január 18., Varga Ella) hivatásos főtörzsőrmester. 1942. május 4-én a 17/III. zászlóaljjal vonult el a keleti hadszíntérre. A Dontól való visszavonulás során, 1943 januárja és márciusa között eltűnt a hadműveleti területen. A zalaegerszegi járásbíróság PK 10250/1952. számú végzéssel holttá nyilvánította.59

március 12-én.); Göcseji Múzeum Adattára. 1521-91/1. sz. Könczöl Jenő – Nemes József: Két szerencsés doni túlélő visszaemlékezése. Gépelt kézirat. Zalaegerszeg, 1991. 2. p. 58 HIM KI Tósoki Kálmán 56460. sz. legs. ogy.; Zalaegerszeg halotti anyakönyve, 1995. 59 HIM KI Veszteségi adatbázis.

151

Az adattárban előforduló rendjelek, kitüntetések és érmék jelkulcsai (Szerkesztette: Maruzs Roland) : Magyar Érdemrend lovagkeresztje hadiszalagon a kardokkal : Magyar Érdemrend lovagkeresztje : Ezüst Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján kardokkal (I. világháborús adományozás)60 : Bronz Katonai Érdemérem a Katonai Érdemkereszt szalagján kardokkal (I. világháborús adományozás) : Kormányzói dicsérő elismerés Magyar Koronás ezüstérem hadiszalagon a kardokkal : Kormányzói dicsérő elismerés Magyar Koronás bronzérem hadiszalagon a kardokkal : Kormányzói dicsérő elismerés Magyar Koronás bronzérem : Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érem : Magyar Bronz Vitézségi Érem : Tűzkereszt I. fokozata koszorúval és kardokkal : Tűzkereszt I. fokozata koszorúval és kardokkal – egy sebesülési pánttal : Tűzkereszt I. fokozata koszorúval és kardokkal – két sebesülési pánttal : Károly csapatkereszt (I. világháborús adományozás) : Nemzetvédelmi kereszt : Háborús Emlékérem a kardokkal és sisakkal : Háborús Emlékérem – kardok és sisak nélkül : II. osztályú Tiszti Katonai Szolgálati Jel : Felvidéki Emlékérem : Erdélyi Emlékérem : Délvidéki Emlékérem

60 A köztudatban a kitüntetés hátoldalán látható felirat alapján „SIGNUM LAUDIS” (Dicséret jele) néven „élt” a kitüntetés. A Horthy-korban a Dicsérő elismerés kitüntetéseit is így illették.

152

ERŐS KRISZTINA – SZABÓ PÉTER:

A ZALAEGERSZEGI 17/III. ZÁSZLÓALJ SZEMÉLYI VESZTESÉGEI (1942-1943) A második világháború éveiben a hadműveletekben részt vett összes magyar királyi honvéd csapattestnek kötelező volt névszerinti veszteségkimutatást készíteni, valamint a hősi halottak, meghaltak, eltűntek, hadifogságba esettek és sebesültek listáit és egyéb, a személyi veszteségekkel kapcsolatos dokumentumokat felterjeszteni a Honvédelmi Minisztérium 22. veszteségi osztályának. Ezen szomorú kötelességet a tábori lelkészek, az alakulatok hadisír-nyilvántartó tisztjei, illetve maguk, az egyes alosztályparancsnokok látták el. A magyar királyi honvédség veszteség-nyilvántartásának korabeli dokumentumai egyrészt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárában, másrészt a Hadtörténelmi Levéltárban találhatók. Az előbbiben a hősi halottak eltemetésére vonatkozó dokumentumokat (temető kataszterlapok, sírhelyvázlatok, eltemetettek listái), illetve a 22. veszteségi osztály által készített közel félmillió veszteségi kartont, az utóbbiban az egyes honvédalakulatok névszerinti veszteségkimutatásait őrzik. Mindezek feldolgozásával, összegzésével meg lehet állapítani a harcoló állományból haláluk, eltűnésük, hadifogságba esésük és sebesülésük folytán kiesett valamennyi honvédről és munkaszolgálatosról, hogy mikor, hol és milyen okból kifolyólag következett be a veszteségük, s eltemetésükre és holttá nyilvánításuk időpontjára is találhatók adatok. A 2. hadsereg 1943. januári és februári védelmi hadműveletének, illetve viszszavonulásának vészterhes időszaka alatt nehéz, szinte lehetetlen volt megállapítani, ki halt hősi halált, ki fagyott meg és ki esett hadifogságba. A hazatért csapattestek állományánál – szemtanúk hiányában – többnyire csupán az eltűnések esetleges időpontját sikerült regisztrálni. Emiatt az is előfordulhat, hogy a közzétett névsorban „eltűntként” megnevezettek között vannak olyanok is, akik a szovjet fogságot szerencsésen túlélve a háborút követő években hazatértek. A Donnál hadiszolgálatot ellátó 17/III. zászlóalj 1942 májusa és 1943 májusa közötti dokumentált hősi halottainak és hadifogságba esettjeinek, illetve nyomtalanul eltűntjeinek névsorát elsősorban a fent említett veszteségi kartonok, valamint a Honvédelmi Minisztérium 22. veszteségi osztálya által 1943-1944 folyamán szerkesztett és „belső használatra” megjelentett 15 darab, úgynevezett „Veszteségi lajstromai” alapján állítottuk össze. A közzétett adatok meglehet pontatlanok és hiányosak, mégis elengedhetetlen támpontként szolgálnak a fent említett csapattestek második világháborús személyi veszteségeinek névszerinti meghatározásához.

153

52. A 17/III. zászlóalj hősi halottainak temetője Gremjacsjéban, 1942 őszén

A fenti forrásokból nyert adatokat előbb a „Béke poraikra...” című dokumentum–emlékkönyv veszteségi listájával,1 valamint a „hadifogoly.hu” elnevezésű internetes adatbázissal összevetve ellenőriztük és egészítettük ki, majd a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltár irataiból gyűjtött adatokkal dolgoztuk egybe. A levéltárból elsősorban a Lenti, a Zalaegerszegi és a Zalaszentgróti járásbíróságok peren kívüli, holttá nyilvánításokra vonatkozó iratanyagát, valamint a Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés Hivatala Titkárság irataiból „A szülőföld emlékezete” című kötet2 összeállításához a Zala megyei településektől 1994-ben összegyűjtött második világháborús veszteségi névsorokat használtuk fel. A zalaegerszegi 17/III. zászlóalj személyi veszteségeit összesítő adattárunk a katonák nevének betűrendjében közli az 1942 júniusa és 1943 áprilisa között elesettek, meghaltak és eltűntek legfontosabb személyi azonosító, katonai szolgálati, valamint veszteségi adatait. Az első oszlop (vagy rovat) az érintettek családi és utónevét tartalmazza. A katonai rendfokozat rövidítése a második oszlopban, míg a rövidítések feloldása bevezetőnk végén található. A harmadik oszlop a 1 Bús János – Szabó Péter: Béke poraikra.... Dokumentum–emlékkönyv a II. világháborúban, a keleti hadműveletek során elesett magyar katonákról és munkaszolgálatosokról. Budapest, 1999. 343778. p. 2 A szülőföld emlékezete. (Szerk. Bíró László) Zalaegerszeg, Zala Megye Önkormányzata, 1994. 5326. p.

154

53. Tóth József őrvezető síremléke a zalapatakai temetőben (1942)

születési hely megnevezését, a negyedik annak pontos időpontját, az ötödik pedig az illető anyjának nevét tartalmazza. A születési hely mellett, a nem Zala vármegyében születettek esetében (zárójelben) feltüntettük azt is, hogy az adott település annak idején mely vármegyéhez tartozott. A hatodik oszlop a veszteség nemét nevezi meg: elesett, meghalt vagy eltűnt. Az elesettek valamely harci cselekmény következtében vesztették életüket. Esetükben a halál okát, ha ismertük, zárójelben tüntettük fel, és ide soroltuk a harci sebesülésben utólag kórházban elhunytakat is. A meghaltak betegség vagy baleset következtében, általában hadikórházban hunytak el. Az eltűntek esetében nem lehet pontosan tudni, hogy az illető elesett, meghalt (csak nem tudták, illetve nem lehetett pontosan azonosítani), vagy az ellenség kezére került. Az eltűntek jelentős része nyilván hadifogságba esett, a háború után azonban többen közülük hazatérhettek a családjukhoz. Adattárunkból igyekeztünk ezeket kiszűrni, és abban csak a tényleges veszteségi adatokat közreadni. Biztosan nem tért vissza a hadifogságból, akit később a magyar hatóságok holttá nyilvánítottak. Az ilyen eseteket az ötödik oszlopban „h. ny.” rövidítéssel jeleztük. A hetedik oszlopban a veszteség helye, valamely oroszországi vagy ukrajnai település (egységesített) neve, ha pedig azt nem ismerjük pontosan, akkor a „Don és Sztarij Oszkol között” vagy a „hadműveleti terület” kifeje-

155

zés található. A nyolcadik oszlop a veszteség pontos, vagy feltételezett időpontját tartalmazza. A magyar hatóságok által utólag megállapított, fiktív időpontokat korrigáltuk és egységesítettük. Így például a visszavonulás során, 1943. május 15. előtt eltűntek esetében egységesen a leginkább valószínű, „1943.01.28-02.28” időpontot tüntettük fel. A 17/III. zászlóalj személyi veszteségeinek összesítése 1942. június 28. – 1943. április 30. Veszteség ideje 1942.06.28 – 07.06. 1942.07.09 – 08.14. 1942.08.15 – 08.20. 1942.08.21 – 08.31. 1942.09.01 – 09.30. 1942.10.01 – 10.31. 1942.11.01 – 11.30. 1942.12.01 – 12.31. 1943.01.01 – 01.11. 1943.01.12 – 01.26. 1943.01.27 – 01.31. 1943.02.01 – 02.04. 1943.02.05 – 02.28. 1943.01.28 – 02.28. 1943.03.01 – 03.31. 1943.04.01 – 04.30. Összesen

Elesett 21 6 21 1 4 5 3 5 1 8 2 5 3 85

Veszteség neme Meghalt Eltűnt 2 4 2 1 1 2 1 1 8 1 77 1 205 1 39 230 5 1 7 575

Rövidítések jegyzéke c. É. fhdgy. főtőrm. h. ny. hdgy. hdp. honv. karp.

156

címzetes Észak főhadnagy főtörzsőrmester holttá nyilvánítva hadnagy hadapród honvéd karpaszományos

o. őrm. őrv. szkv. tart. tiz. tsz. vm. zls.

orvos őrmester őrvezető szakaszvezető tartalékos tizedes továbbszolgáló vármegye zászlós

Összesen 23 10 21 3 6 5 5 6 2 16 80 211 43 230 5 1 667

157

Mezőszakadát (Bihar vm.) tart. c. Ságod tiz. honv. Iklódbördőce

honv. honv. tart. honv. honv. honv. tart. honv. őrv. honv. őrv. tart. honv.

Albucz József

Arr István Atyim Lőrinc Babati János Baczkó Ferenc Bagó József Bajkú Tivadar

Bakonyi Ferenc Bakos János Bakos József

Baki György

Antal Sándor

Dötk Kustánszeg

Zalaszentbalázs

Sebesújfalu (Bihar vm.) Iklódbördőce

Csesztreg

Hernyék

Ürgeteg (Bihar vm.) Karácsonyfa

Zalaegerszeg

honv.

Ágoston Elek

Antal Imre

Rend- Születési hely fokozat Zalaszentgrót

Név

Fentős Eszter

meghalt (megfagyott) eltűnt, h. ny.

eltűnt

eltűnt, h. ny.

elesett (nyaklövés) eltűnt, h. ny.

eltűnt

eltűnt, h. ny.

1912.03.29 Cziezkai Rozália eltűnt 1916.03.17 Takács Mária eltűnt

1901.12.11 Horváth Katalin eltűnt

1910.05.02 Bíró Teréz

1909.03.20 Koch Mária

1910.

1914.04.20 Rozmék Vilma

1914.03.17 Pető Mária

1913.04.30 Butuk Mária

1923.04.09 Németh Mária

1908.12.07 Varga Ilona

1942.06.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1942.08.17

1943.02.03

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Sztarij Oszkol Don és Sztarij Oszkol között

1943.02.03 1943.01.31

1943.01.28-02.28

1943.01.31

Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Krutaja Gora 1943.02.02

Sztarij Oszkol 1943.02.04

hadműveleti terület hadműveleti terület Prudok

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt, h. ny. hadműveleti terület 1912.07.07 Hadicsán Anna eltűnt hadműveleti terület 1916.06.15 Büki Ilona elesett (haslövés) Gremjacsje

Születési Anyja neve idő 1908.09.09 Baján Katalin

158 Vasboldogasz1920.02.26 Kovács Mária szonyfa (Vas vm.) Böde 1915.03.30 Mikó Rozália Böde

honv. tart. fhdgy. tart. honv. honv. őrv. honv. honv.

Bálint Károly Baloga József Balogh József Balogh Kálmán

Bános Károly Barabás Ferenc Imre Barabás Gábor Bátyin Szvetozár honv.

Bánki Ferenc

Bangó György

tart. honv. honv.

Balázs József

eltűnt

eltűnt

1920.03.17 Barabás Magda

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1903.03.23 Farkas Erzsébet eltűnt, h. ny.

Bácstóváros 1920.03.19 Ivancsity (Bács-Bodrog vm.) Dragina

Nagykanizsa

eltűnt

eltűnt

1910.02.16 Gerencsér Mária eltűnt

1920.12.08 Oller Mária

Kalocsa (Pest-Pilis- 1913.06.01 Kollár Júlia Solt-Kiskun vm.) Csatár Leitner Regina

Nevicke (Ung vm.) Zalakoppány

Vác-Kútvölgy (Pest-Pilis-SoltKiskun vm.) Zalanémetfalu 1910.10.15 Borbás Mária

tart. honv.

Baksa Ferenc

Barlahida

honv.

Bakos Péter

1943.02.03

1943.02.02

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület hadműveleti terület

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.02

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.02

1943.01.28-02.28

Sztarij Oszkol 1943.02.03

Születési Anyja neve Veszteség neme Veszteség idő helye 1912.06.29 Molnár Julianna eltűnt hadműveleti terület 1909.05.12 Borsos Lídia eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1907. Hevi Mária eltűnt Sztarij Oszkol

Rend- Születési hely fokozat honv. Bocfölde

Név

159

honv. őrv. honv. honv. szkv. honv. honv.

Beke István Beke Jenő Bellér István Bence János Bencze Gyula Bencze László Bencsics István

Béh Ferenc

tart. honv. honv.

tart. honv. tiz., c. szkv. honv.

Zselickislak (Somogy vm.) Barcs (Somogy vm.) Inke (Somogy vm.) Bak

Felsőzsid

Kővágóörs

Dorog (Esztergom vm.) Ságod

Pördefölde

Csömödér

Zajk

Gosztola

Rend- Születési hely fokozat tart. Csáford honv. honv. Pakod

Bedők János

Bedők István

Bedő József

Bedő Imre

Bedi Gyula

Bédeg Ernő

Név

1911.08.07 Szita Mária

Gasparics Julianna 1912.12.18 Béda Mária

1919.

1920.02.11 Lehőcz Julia

1912.09.22 Nagy Aranka

1920.03.01 Seker Rozália

1918.10.08 Bús Vilma

1906.11.11 Ledovics Franciska 1918.07.10 Ritter Mária

1913.09.13 Borosán Teréz

1906.08.31 Paál Júlia

1919.08.25 Tamás Mária

1909.03.09 Gorza Eszter

Születési Anyja neve idő 1915.04.16 Bédeg Mária

elesett (csípőlövés) eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt, h. ny.

eltűnt, h. ny.

elesett (gránáttalálat) eltűnt

eltűnt

hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület Sztaro Nyikolszkoje Sztarij Oszkol

1943.02.04

1943.01.24

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.29

1943.01.28-02.28

Don és Sztarij 1943.02.01 Oszkol között Don és Sztarij 1943.01.28-02.28 Oszkol között Olim 1943.01.29

Sztarij Oszkol 1943.02.04

Don és Sztarij 1943.02.01 Oszkol között Kocsatovka 1943.01.24

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt Sztarij Oszkol 1943.02.05

160 honv. szkv. honv. őrv., c. Zimány tiz. (Somogy vm.) honv. Nagybánhegyes (Csanád vm.) tart. Dabronc honv.

Bilovics Ferenc Biró Gyula Bódis László Bodó József

Bogdán Mihály

Bogár András

1910.09.11 Vida Katalin

honv.

Bicsák János

Kenéz (Vas vm.) Kislengyel

Lapány

Németfalu

eltűnt, h. ny.

1915.03.03 Heitel Anna

eltűnt

elesett (comblövés) eltűnt, h. ny.

1918.02.23 Makos Zsuzsanna 1913.06.07 Bogdán Rozália eltűnt

1920.07.13 Zerényi Mária

1913.05.21 Sztancsics Mária eltűnt 1912.04.05 Móric Rozália eltűnt

1920.10.30 Kodba Lujza

eltűnt, h. ny.

hadműveleti terület hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Sztarij Oszkol hadműveleti terület Sztaro Nyikolszkoje hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között

1943.02.03

1943.01.28-02.28

1943.01.01

1943.02.05 1943.01.28-02.28

1943.02.01

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Don közelében 1943.01.28

eltűnt

1907.01.06 Héris Virág

1913.07.26 Joós Julianna

eltűnt

1943.01.15

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között elesett (fejlövés) Gnyiloje 1942.06.28

Születési Anyja neve Veszteség neme Veszteség idő helye 1919.09.03 Fegyercán Mária eltűnt hadműveleti terület 1913.09.03 Horváth Anna eltűnt hadműveleti terület 1919.12.27 Orbán Erzsébet eltűnt hadműveleti terület 1920.11.20 Kundár Anna

Rend- Születési hely fokozat honv. Rahó (Máramaros vm.) honv. Dömefölde

honv., Kecskemét c. őrv. (Pest-Pilis-SoltKiskun vm.) Bernyák György honv. Németi (Baranya vm.) Bertalan Károly tart. Rédics honv. Bicis Tivadar tart. Szunyogd honv. (Bihar vm.) Bicsák István honv. Lenti

Bera Mihály

Benke József

Bendák Mihály

Név

161

Doborcsány (Bihar vm.) Bocfölde

Várvíz (Bihar vm.) Cigányfalva (Bihar vm.) Nagykanizsa

Andráshida (Apátfa) Bor Imre honv., Zalaegerszeg c. őrv. Borbély András tart. Raposka honv. Borda István szkv. Söjtör

Bolozsán Tivadar tart. honv. Bolykovszky honv. Ferenc Boncz Gergely honv.

Bokva Gábor

honv.

Bojer (Bájer) Lőrinc Bokor János

Bolf József

honv.

Bojcsák János

Boldis Kornél

honv.

Bogya László

tart. honv. tart. honv. honv.

honv.

Bognár Lajos Váradalpár (Bihar vm.) Rahó (Máramaros vm.) Rév (Bihar vm.) Kávás

Rend- Születési hely fokozat honv. Nova

Név

Kemes Margit

1919.05.24 Péterfi Emilia

1913.04.01 Kardos Terézia

1914.07.21 Ganze Erzsébet

1907.11.03 Boronyák Anna

1911.05.11 Kovács Rozália

1910.04.20 Gergely Virág

1901.04.01 Horváth Rozália

1911.04.11 Kozma Erzsébet

1907.08.15 Hebistyán Virág

1906.

1919.05.22 Mostányuk Katalin 1910.05.18 Mártyin Virág

1907.02.18 Páska Anna

Születési Anyja neve idő 1910.10.28 Szabó Teréz

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt, h. ny. hadműveleti terület eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt Don és Sztarij Oszkol között elesett Gremjacsje (légnyomás) eltűnt hadműveleti terület eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt hadműveleti terület eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt hadműveleti terület eltűnt, h. ny. hadműveleti terület eltűnt hadműveleti terület eltűnt, h. ny. hadműveleti terület eltűnt hadműveleti terület 1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.30

1943.01.28-02.28

1943.02.02

1943.02.03

1943.01.28-02.28

1942.09.19

1943.01.31

1943.02.03

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

162 tart. honv. tart. honv. honv.

Bödör István

tart. honv. tart. honv. tart. honv.

Budai István

Butyiri Tivadar

Bulzán Gábor

honv.

Braun József

Brankov Sándor honv.

Böle József

Bödör János

Bozzai János

Botos Attila

tart. honv. tart. honv. honv.

Martonos (Bács-Bodrog vm.) Hercegfalva (Fejér vm.) Andrásfa (Vas vm.) Vársonkolyos (Bihar vm.) Mezőszakadát (Bihar vm.)

Alsónemesapáti

Nova

Bazita

Győr (Győr vm.) Zalakoppány

Zalakoppány

Rend- Születési hely fokozat tart. Galgahévíz honv. (Pest-Pilis-SoltKiskun vm.) honv. Pusztamagyaród

Borza Ferenc

Borosán József

Borlék Ernő

Név

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

Nagy Vilma

1910.10.25 Butyiri Mária

1912.12.04 Csiplin Virág

1907.

1920.10.06 Mekler Rozália

1908.03.03 Szepleti Apollónia 1920.03.25 Legudzsu Olga

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1909.11.01 Kovács Julianna eltűnt, h. ny.

1913.01.13 Kovács Klára

1919.09.16 Bukács Anna

hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között

1943.02.01

1943.01.31

1943.01.28-02.28

1943.02.02

1943.01.28-02.28

1943.03.05

1943.01.28-02.28

Don és Sztarij 1943.02.01 Oszkol között hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Sztarij Oszkol 1943.02.04

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Don közelében 1943.01.28

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt Sztarij Oszkol 1943.02.04

1921.11.14 Katona Julianna eltűnt

1916.03.10 Leposa Borbála

1908.06.16 Bogár Rozália

Születési Anyja neve idő 1913.09.23 Rubas Rozália

163

Rend- Születési hely fokozat őrv. Böhönye (Somogy vm.) tiz. Felsőbagod

Születési Anyja neve Veszteség neme Veszteség idő helye Buzsáki József 1920.01.12 Buzsáki Rozália eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Büki István 1922.09.22 Büki Mária eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Czigány Ferenc honv. Karácsonyfa 1908.10.25 Bedők Anna eltűnt, h. ny. Don és Sztarij Oszkol között Cziklin József honv. Zalanémetfalu 1909.04.07 Kovács Klára eltűnt, h. ny. hadműveleti terület Czinánó Antal honv. Békés 1920.02.23 Ökrösmil eltűnt hadműveleti (Békés vm.) Hermin terület Czövek János honv. Sepse 1919.03.16 Tóth Rozália eltűnt Don és Sztarij (Baranya vm.) Oszkol között Csák Imre honv. Gyenesdiás 1911.09.14 Szita Rozália eltűnt, h. ny. hadműveleti terület Csapó Kálmán honv. Agyagosszergény 1912.04.03 Horváth Lujza elesett (haslövés) Nyikolajevka (Sopron vm.) Csarnák György honv. Köblér 1920.11.11 Barabásházi eltűnt Sztarij Oszkol (Ung vm.) Zsófia Csarnó János honv. Váradcsehi 1910.09.09 Nikita Zsófi eltűnt Sztarij Oszkol (Bihar vm.) Császár Ferenc honv., Barlahida 1908.09.17 Salamon eltűnt, h. ny. hadműveleti c. őrv. Erzsébet terület Császár Gergely honv. Zalaszentgyörgy 1912.02.11 Tiborc Magdolna eltűnt hadműveleti terület Császár Gyula honv. Kerkapéntekfalu 1912.01.06 Szabó Anna eltűnt hadműveleti terület Császár István honv. Zalabesenyő 1915.08.09 Kakas Erzsébet eltűnt, h. ny. Don és Sztarij Oszkol között

Név

1943.02.02

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.20

1943.02.04

1943.02.04

1943.01.18

1943.01.28-02.28

1943.02.01

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.30

1943.02.03

1943.02.03

Veszteség ideje

164 honv. honv.

Cseke István Csikós Gyula

tart. honv. honv.

Csóbor István

Csukle Gábor

Csuga József

tart. honv. honv.

Csonka József honv. Csornák György honv.

Csók Ferenc

honv.

Csobán Mihály

Csizmazia László honv.

honv.

Lentihegy Köblér (Ung vm.) Felsőtölgyes (Trencsén vm.) Nagykakucs (Bihar vm.)

Hernyék

Ungcsertész (Ung vm.) Csesztreg

Tekenye (Zalaszentgrót) Barabásszeg

Lentikápolna

Bak

őrv., c. Mesztegnyő tiz. (Somogy vm.) honv. Zalavég

Cseh (Cseli) József Cseh Horváth István Cseh József

Rend- Születési hely fokozat Császár Márton honv. Barabásszeg

Név

eltűnt

hadműveleti terület 1908.08.29 Bockó Anna eltűnt, h. ny. Don és Sztarij Oszkol között 1908.10.04 Nagy Mária eltűnt, h. ny. hadműveleti terület 1916.08.16 Forgács Kornélia eltűnt hadműveleti terület 1920.05.14 Herczeg Borbála eltűnt hadműveleti terület 1908. Nagy Anna eltűnt hadműveleti terület 1913.02.22 Kovács Verona eltűnt, h. ny. hadműveleti terület 1919.08.05 Simon Teréz elesett (haslövés) Gremjacsje É. 1920. Bambuskár eltűnt hadműveleti Zsófia terület 1913.01.27 Padhalászi eltűnt, h. ny. hadműveleti Verona terület 1910.11.18 Vána Anna elesett (lövés) Tyim

1908.04.29 Kámán Rozália

Születési Anyja neve Veszteség neme Veszteség idő helye 1907.11.11 Darabos Erzsébet eltűnt hadműveleti terület 1920.11.18 Böröcz Róza eltűnt hadműveleti terület 1912.01.23 Horváth Mária elesett (fejlövés) Gremjacsje

1942.07.01

1943.01.28-02.28

1942.12.20 1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.06

1943.01.28-02.28

1943.02.02

1943.01.28-02.28

1942.10.28

1943.02.07

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

165

honv.

Dankó András Dankos Antal

1904.08.31 Klájer Veronika eltűnt 1912.10.17 Kassa Ilona

Vaspör Zalaszentlászló

Dömötör László tart. honv. Draskovics honv. Gábor

1910.03.11 Nemes Mária 1914.07.15 Cigány Mária

Mikefa

1911.10.30 Takács Anna

1908.06.25 Kovács Rozália

Gellénháza

Botfa

Dömötör János

honv.

Botfa

Hajmás 1920.04.24 Geiger Katalin (Somogy vm.) Bácsföldvár 1920.09.20 Urbán Verona (Bács-Bodrog vm.) Sárhida 1913.08.18 Németh Etelka

eltűnt

1912.12.25 Bokor Anna

Gremjacsje

hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Sztarij Oszkol

elesett (fejlövés) Gremjacsje

hadműveleti terület eltűnt, h. ny. Don és Sztarij Oszkol között eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt, h. ny. Don és Sztarij Oszkol között elesett (fejlövés) Sztanovoje

eltűnt

elesett

eltűnt

eltűnt, h. ny.

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt hadműveleti terület eltűnt hadműveleti terület eltűnt Don közelében

Regöly (Tolna vm.) Nemesbük

1916.09.06 Gyerkó Ilona

Születési Anyja neve idő 1908.09.04 Németh Mária

1919.06.20 Hencsei Franciska 1914.04.14 Rőzner Etel

Doszpoth honv. Bertalan Dömötör István honv.

Dorman Mihály őrv.

Dávid Tibor, dr. karp. tiz. Dérsenyi József tart. honv. Dervalics honv. Kálmán Dobor József tart. honv. Dombos János honv.

honv.

Csuti Lajos Battonya (Csanád vm.) Bak

Rend- Születési hely fokozat honv. Kemendollár

Név

1942.07.18

1942.06.30

1943.01.30

1943.01.31

1943.02.02

1943.01.15

1942.08.17

1943.02.04

1942.07.09

1943.01.30

1943.01.28-02.28

1943.01.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

166 honv. honv. honv. tart. honv. honv. honv. honv.

Erdélyi Gábor Erdélyi Gyula Fáber György Faragó István

Farkas József Fata Károly

Farkas János

honv.

Egyed Gyula

Kissziget

Medgyesegyháza (Arad vm.) Püspökladány (Hajdú vm.) Gamás (Somogy vm.) Zalavég

Nemesvita

Bazita

eltűnt

eltűnt, h. ny.

1911.03.24 Pető Etelka

eltűnt, h. ny.

1917.04.01 Horváth Borbála eltűnt, h. ny.

1920.07.23 Spanitó Julianna eltűnt

1919.10.19 Horváth Eszter

1919.01.08 Fabula Ilona

Rózsás Teréz

elesett (tüdőlövés) eltűnt

eltűnt, h. ny.

elesett (szívlövés) 1919.11.07 Gosztonyi Mária eltűnt, h. ny.

1913.

1908.04.23 Simon Rozália

1920.01.20 Fülöp Erzsébet

1916.08.01 Szalay Rozália

Kaposvár (Somogy vm.) Kislengyel

tiz.

Egerszegi János honv.

Durgó Jenő

1909.03.02 Adorján Virág

Köröstarján (Bihar vm.) Csömödér

Durgó Demeter honv.

eltűnt

eltűnt

1919.04.18 Vajda Teréz

hadműveleti terület hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között

hadműveleti terület Gremjacsje

1943.01.30

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.31

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1942.11.26

1942.09.24

1942.08.15

1943.01.28-02.28

1943.01.30

1943.01.30

1943.02.03

eltűnt

1907.06.15 Drimba Virág

Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Gremjacsje É.

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt Sztarij Oszkol 1943.02.04

Születési Anyja neve idő 1910.10.20 Frank Julia

Rend- Születési hely fokozat Dravecz Ferenc tart. Rábakéthely honv. (Vas vm.) Drimba Tivadar tart. Váradpósa honv. (Bihar vm.) Dukai István őrv. Andráshida

Név

167

honv. tart. honv. tart. honv. honv. honv. tart. honv.

Fetti György Fildán Péter

Fleck Károly Flóra Lőrinc

Fitos Gyula

Finta Lajos

Ferlin Ferenc

Fercsák Károly 1920.02.28 Spiezán Rozál

1914.11.25 Kósa Regina

1914.05.12 Borsos Rozália

1914.03.03 Horváth Mária

Ürgeteg (Bihar vm.)

Budapest

Kávás

1910.08.15 Koszta Anna

1909.09.19 Szabó Gizella

1915.06.17 Heigl Terézia

eltűnt

eltűnt

eltűnt, h. ny.

eltűnt

eltűnt

Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület

elesett Tyim (szilánksérülés) eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt, h. ny. Don és Sztarij Oszkol között eltűnt hadműveleti terület elesett (lövés) Gremjacsje

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt hadműveleti terület eltűnt hadműveleti terület eltűnt hadműveleti terület 1911.12.04 Kreitor Erzsébet eltűnt Sztarij Oszkol

Születési Anyja neve idő 1920. Szimicska Borbála 1920.08.16 Schlachta Borbála 1909.04.12 Faur Mária

Ciblesfalva (Besz- 1910.05.22 Zsinrecz Irén terce-Naszód vm.) Mezőszabolcs 1913.08.21 Gligor Ilona (Bihar vm.) Tüskeszentpéter 1914.04.13 Bekdi Anna

Drávavásárhely

Gutorfölde

Bezeréd

Rend- Születési hely fokozat honv. Horlyó (Ung vm.) honv. Horlyó (Ung vm.) honv. Nagyürögd (Bihar vm.) tart. Türje honv. honv. Bodorfa tart. honv. tart. honv. honv.

Felföldi József

Fekecs Ignác

Faur Lajos

Faur János

Fatula Mihály

Fatula László

Név

1943.01.28-02.28

1943.02.01

1943.01.28-02.28

1943.01.28

1943.01.20

1942.10.07

1943.01.28-02.28

1943.02.02

1943.01.29

1942.07.01

1943.02.05

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

168 honv. honv. honv. honv. honv. honv.

Füllér Antal Gaál Károly Gaál Lajos Gádor József Gál István Gál Pál Gáspár Ferenc

1914.03.15 1916.04.10

1913.08.06 Göncz Anna

Zalabesenyő Tekeújfalu (Kolozs vm.) Szilvágy

Gerencsér József tart. őrv. Gorcsa Jakab tart. honv., c. őrv. Göncz Géza tart. honv.

1919.09.27 1908.01.27

Zalabesenyő Mikekarácsonyfa

1912.11.22

1913.12.07

1910.12.13 1915.01.16 1915.10.02

1912.07.13

1914.06.13

1912. 1920.11.20

eltűnt, h. ny.

hadműveleti terület

Veszteség neme Veszteség helye elesett (lövés) Szofijevka eltűnt, h. ny. hadműveleti terület Gőgös Klára eltűnt Babanyino Csöndör Anna eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Kovács Mária eltűnt, h. ny. hadműveleti terület Molnár Katalin eltűnt hadműveleti terület Horváth Teréz eltűnt Gremjacsje Andris Katalin eltűnt Obojan Gál Mária eltűnt hadműveleti terület Felső Rozália eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Kiss Mária eltűnt hadműveleti terület Gyuk Irma elesett (lövés) Gremjacsje Ruzsics Katalin eltűnt, h. ny. hadműveleti terület Gyuk Irma elesett Gremjacsje (tüdőlövés) Nikora Lukvica eltűnt Don és Sztarij Oszkol között

Születési Anyja neve idő 1911.02.17 Opre Anna 1915.01.16 Horváth Mária

Gerencsér Ferenc honv. Gerencsér János őrv.

Dobri

Szentistvánlak

Szentkozmadombja Zalacséb Söjtör Lenti

Lickóvadamos

honv.

Forintos Jenő Fullér János

Flóra Péter Foki Lajos

Rend- Születési hely fokozat honv. Kisősi (Bihar vm.) tart. Türje honv. honv. Mihályfa őrv. Miháld

Név

1943.02.15

1943.02.01

1942.08.16

1942.10.26 1943.01.28-02.28

1943.03.03

1943.02.01

1942.08.13 1943.02.15 1943.03.15

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.31 1943.01.30

1942.06.28 1943.02.13

Veszteség ideje

169

tart. honv. szkv.

Gregor József Grósz József

1908.05.06 Tóth Mária

Mikefa Vaspör

honv. honv. őrm. honv.

Györe György Győre Imre Hadfi József Hafics Győrgy

eltűnt

1914.07.14 Fölnagy Rozália eltűnt, h. ny.

Magai Etel

elesett

eltűnt

Zalaszentgyörgy Köveskál Klenova (Ung vm.)

1908.06.22 Takács Mária 1913.07.27 Mráz Lidia 1911.10.01 Sulimán Anna

eltűnt elesett eltűnt

1912.03.20 Fölnagy Rozália eltűnt

eltűnt

Tinód (Bihar vm.) 1908.08.21 Fsür Anasztázia eltűnt

1911.

1909.10.16 Márkus Virág

1914.03.06 Zsohár Klára

Vaspör

Kőrösszeg (Bihar vm.) Kerkaujfalú

Gadács (Somogy vm. ) Fegyvernek (Jász-NagykunSzolnok vm.) Zalabaksa

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1943.01.28-02.28

1943.02.02

Veszteség ideje

Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Sztarij Oszkol Sztarij Oszkol Don és Sztarij Oszkol között

1943.02.04 1943.02.04 1943.01.28

1943.01.28-02.28

1943.02.02

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Don és Sztarij 1943.01.31 Oszkol között Sztarij Oszkol 1943.02.04

Don és Sztarij 1943.02.01 Oszkol között Gremjacsje 1942.12.10

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1905.09.24 Varga Magdolna eltűnt hadműveleti terület 1914.01.07 Kildán Krisztina eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1911.02.27 Révi Erzsébet eltűnt hadműveleti terület

Születési Anyja neve idő 1915. Török Júlia

tart. honv. Gyorgyás Gábor tart. honv. Györe Dezső tart. honv. Györe György honv.

honv.

Gyelán Sándor Gyenese István

tiz.

Guzmics Lajos

Gutter (Gutler) István

honv.

Gregác József Nagybakónak

Rend- Születési hely fokozat honv. Oroklán

Név

170 honv., Pakod c. őrv. honv. Csesztreg Zalaapáti Szomor (Komárom vm.)

honv. tart. honv.

Hercsics Lajos

Herpaller András Hészner István

Hermán János

Horváth Agnes

1906.08.11 Alman Agnes

1912.07.14

1919.04.30 Kulcsár Etel

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt, h. ny.

eltűnt

1943.02.16

1943.02.02 1942.12.30 1942.07.01 1942.06.28

1943.01.28

1943.01.28

1943.02.03

1942.08.15 1943.02.01

1942.08.17

Veszteség ideje

Don és Sztarij 1943.01.30 Oszkol között Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között Sztarij Oszkol 1943.02.04

Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között Sztarij Oszkol 1943.02.04

elesett (fejlövés) Sztarij Oszkol Hatvani Sarolta elesett (fejlövés) Don partján Tóth Anna elesett (fejlövés) Tyim Bánszki Mária elesett Kodizi (gránáttalálat) Nágay Anna elesett (fejlövés) Ruszanovka

1909.02.21 Asbóth Ilona

honv. honv. Zalaudvarnok 1912.06.28 tart. zls. Porpác (Vas vm.) 1917.01.25 honv. Békéscsaba 1913.05.23 (Békés vm.) tart. o. Marosvásárhely 1915.05.19 zls. (Maros-Torda vm.) honv. Zalaistvánd 1913.10.31

Hász Lajos Hatvani Gyula Hegedűs László Hégel János Hegyi Sándor, dr. Henzi János

honv.

Őriszentpéter (Vas vm.)

Veszteség neme Veszteség helye elesett (fejlövés) Gremjacsje É.

elesett (haslövés) Gremjacsje É. eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1920.11.17 Fábián Klára eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1919.07.13 Hancs Katalin eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1915.07.20 Horváth Karolin eltűnt Don közelében

1910.02.11 Hőbőr Gizella 1915.09.28 Császár Mária

Születési Anyja neve idő 1910.10.14 Dózsa Ágnes

Harcz Lajos

Rend- Születési hely fokozat Haidinger István őrv., c. Rácalmás tiz. (Fejér vm.) Halász Ferenc honv. Tüskeszentpéter Halász Mihály honv. Kemendollár Gyula Hancz Imre őrv. Felsősegesd (Somogy vm.) Hancs János tiz. Radamos

Név

171

Horváth Jenő

Horváth János Horváth János

Horváth István

1915.04.15 Horváth Mária

1913.05.07 Németh Teréz 1920.09.28 Rabóczki Anna

Molnár Anna

1911.04.03 Harof Erzsébet

Horváth István

Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Gremjacsje

eltűnt

1942.06.30 1943.02.04

1943.02.01

1943.01.30

1942.10.28

1943.01.28-02.28

1943.01.18

1943.02.03

Don és Sztarij 1943.02.03 Oszkol között

Don és Sztarij Oszkol között eltűnt Don és Sztarij Oszkol között elesett (elvérzett) Gnyiloje eltűnt Sztarij Oszkol

elesett (aknarobbanás) eltűnt

1912.01.24 Horváth Mária

Telekes (Vas vm.) őrv. Bárszentmihályfalva honv. Rózsásszeg honv., Pamuk c. őrv. (Somogy vm.) őrv. Zalabaksa

eltűnt, h. ny.

1920.07.20 Balla Anna

honv.

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1920.03.30 Zajácz Ilona

Tarany 1914.04.25 Horváth Julia (Somogy vm.) Kőrösmező 1904.08.23 Háncsuk Mária (Máramaros vm.) Homokkomárom 1920.04.10 Barna Katalin

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Sztarij Oszkol 1943.02.04

eltűnt

1912.02.05 Barka Anna

Baksa Róza

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között eltűnt Don és Sztarij 1943.02.01 Oszkol között

Születési Anyja neve idő 1908.05.31 Dolgos Mária

Poroskő (Ung vm.) Horváth Ferenc honv., Aranyod c. őrv. (Zalaszentgrót) Horváth István honv. Gyűrűs

Hoffmann István tart. honv. Holocsuk István honv., c. őrv. Hompó János tart. honv. Hopák György honv.

Rend- Születési hely fokozat Hirschmann honv., Rátót József c. őrv. (Vas vm.) Letenye Hóbor András tart. szkv., c. őrm. Hoffmann Ernő honv. Badacsonytomaj

Név

172 honv. honv. honv.

Illés István Illés István Illés János

Gyula (Békés vm.)

Csömödér

Gáborjánháza

Csesztreg

honv.

Illés István

1919.05.06 Juhász Kiss Margit

1912.08.12 Bundics Teréz

1919.06.29 Konkoli Mária

eltűnt

eltűnt, h. ny.

eltűnt

elesett (szívlövés) eltűnt

honv.

1919.11.24 Székedei (Székedi) Teréz 1910.07.21 Kulcsár Anna

Mikefa

honv.

Hrekircsek Mihály Iberpacker András Igazi Gyula honv.

Técső 1910.01.30 Brechlicsuk elesett (lövés) (Máramaros vm.) Mária Felsőapsa 1919.01.03 Brelonyuk Anna eltűnt (Ung vm.) Zalaapáti 1912.07.14 Tóth Anna eltűnt, h. ny.

eltűnt, h. ny.

eltűnt

honv.

1918.01.20 Nyakas Anna

1913.06.10 Kovács Mária

eltűnt

eltűnt

1942.08.15

1943.01.28-02.28

1943.01.31

1943.02.02

1943.02.02

1942.08.16

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.01

Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között Gremjacsje DK 1942.08.11

Sztarij Oszkol 1943.02.04

Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Gremjacsje É.

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt hadműveleti terület elesett (lövés) Gremjacsje

Hoscsuk János

Horváth Sándor honv.

Horváth Sándor honv.

Rátót (Vas vm.) Sárhida

Salomvár

Horváth Lajos

1910.02.02 Kámán Teréz

1914.11.02 Németh Mária

Zalakoppány

őrv.

1914.03.25 Balogh Terézia

Születési Anyja neve idő 1913.01.30 Bécs Karolina

Gellénháza

Rend- Születési hely fokozat tiz. Paizsszeg

tart. honv. Horváth Kálmán honv.

Horváth József

Horváth József

Név

173

Iván Lajos

1919.09.03

Végegyháza (Csanád vm.) Szentpéterfölde

Bak

honv. őrv.

Kámán János

Pusztaederics

Alibánfa

1913.06.24 Tóth Teréz

eltűnt

1910.10.05 Németh Rozália eltűnt

eltűnt

Kramer Rozália elesett Horváth Erzsébet eltűnt Török Julianna eltűnt Takács Rozália eltűnt, h. ny.

1909.02.28 Kovács Anna

Zomba (Tolna vm.) 1920.04.06 Csentevölgy 1921.05.21 Vaspör 1910.11.20 Gutorfölde 1908.01.07

1914.08.30

1907.

Szécsiszentlászló

Szombathely 1910.01.20 (Vas vm.) Pusztaszentlászló 1911.08.17

honv.

tart. honv. honv. c. őrv. honv. honv.

1913.08.22

1920.08.04

Galicsi Sztarij Oszkol Sztarij Oszkol hadműveleti terület hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Sztarij Oszkol

Veszteség neme Veszteség helye sebesülten eltűnt, Don és Sztarij h. ny. Oszkol között Gyöngyös Matild eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Tóth Vilma eltűnt hadműveleti terület Somogyi Julia eltűnt hadműveleti terület Gombkötő eltűnt Don és Sztarij Erzsébet Oszkol között Csendes Rozália eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Vida Rozália eltűnt hadműveleti terület Misota Anna eltűnt hadműveleti terület Joós Teréz eltűnt Sztarij Oszkol

Születési Anyja neve idő 1919.03.19 Babati Erzsébet

Bánokszentgyörgy 1908.04.24

Kálmán Zsigmond Kámán Ferenc

Jung Márton Kacon Pál Kalamár Antal Káli Károly

Joós Ernő

tart. honv. Janostyák István honv.

Jankó Ferenc

Jandó István

Izsák Sándor

tart. honv. honv.

tart. honv. honv.

Istenes Jenő

Iványi János

honv.

Illés József Balatonkeresztúr (Somogy vm.) Vöckönd

Rend- Születési hely fokozat tiz. Mikefa

Név

1943.02.04

1943.01.18

1943.01.28-02.28

1942.06.28 1943.02.04 1943.01.31 1943.01.28-02.28

1943.02.04

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1943.02.02

1943.01.28-02.28

1943.02.06

1943.02.01

1943.02.01

Veszteség ideje

174 Rend- Születési hely fokozat honv. Zalaegerszeg

Születési Anyja neve idő 1915.12.10 Simon Mária

Veszteség neme Veszteség helye Kámán József eltűnt, h. ny. hadműveleti terület Kámán Lőrinc honv. Bak 1908.03.08 Bakos Mária eltűnt, h. ny. Don és Sztarij Oszkol között Kámfor István szkv. Lázi 1919.08.31 Vida Katalin eltűnt Don és Sztarij (Veszprém vm.) Oszkol között Kántor Ernő honv., Tekenye 1912.02.08 Dázsenyi Mária eltűnt hadműveleti c. őrv. terület Kántor József tart. Csáford 1910.06.12 Sziva Rozália eltűnt, h. ny. hadműveleti honv. terület Kapitár Pál honv. Alsóság (Vas vm.) 1910.10.05 Lukács Mária eltűnt Sztarij Oszkol Káposi János tiz. 1920.01.17 Horváth Mária eltűnt hadműveleti terület Karácsony Lajos honv. Zalaszentlászló 1917.02.02 Torpál Brigitta eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Karika István honv. Lentiszombathely 1915.06.22 Török Lina eltűnt hadműveleti terület Károlyi Géza honv. Zalacséb 1909.06.29 Fitos Katalin eltűnt hadműveleti terület Kása Ferenc honv. Kerkakutas 1908.02.08 Herman Júlia eltűnt Sztarij Oszkol Kása József őrv. Zebecke 1914.11.02 Toplak Erzsébet elesett Sztarij Oszkol (agyroncsolás) Kása Péter honv. Sárhida 1913.05.11 Pete Róza eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Kaszás Jenő tart. Csáford 1910.04.23 Simon Anna elesett (mellGremjacsje honv. lövés)

Név

1942.07.18

1943.02.02

1943.02.04 1942.08.21

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1943.02.04 1943.02.10

1943.02.06

1943.01.28-02.28

1943.02.01

1943.02.02

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

175

1918.01.06 Pik Johanna

Nagykovácsi (Pest-Pilis-SoltKiskun vm.) Pálfiszeg

Kirlig Tivadar

Kirila László

Kígyós József tart. honv. honv.

tart. honv. tsz. szkv. honv.

Kerti István Keserű Vendel

honv.

Kerese József

Máron (Szilágy vm.) Szemerekő (Ung vm.)

Batyk

Solt (Pest-PilisSolt-Kiskun vm.) Felsőpáhok

1920.07.06 Oláh Klára

Százkő

Kelletics János

Szabó Zsófia

1918.01.20 Galamba Mária

1908.09.17 Pop Flóra

1911.01.15 Kólor Anna

1915.10.20 Plótár Erzsébet

1915.

1908.10.08 Pataki Teréz

1920.11.24 Vida Anna 1911.03.04 Tóth Anna

Belezna Tüskeszentpéter

Kele József őrv. Kelemen Sándor honv. tart. honv. Kenyeres Sebők honv.

eltűnt

1913.11.30 Kébel Anna

elesett (nyakszírtlövés)

eltűnt

eltűnt

eltűnt, h. ny.

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

elesett eltűnt

eltűnt, h. ny.

1920.05.02 Csupor Róza

1943.02.04

1942.08.16 1943.01.31

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között Prudok

1942.06.28

1943.02.01

1943.01.31

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Don és Sztarij 1943.02.03 Oszkol között

hadműveleti terület hadműveleti terület Gremjacsje É. Don és Sztarij Oszkol között Sztarij Oszkol

Születési Anyja neve Veszteség neme Veszteség idő helye 1913.01.02 Deutsch Gizella eltűnt hadműveleti terület

Rend- Születési hely fokozat Kaufmann Ervin karp. Budapest honv., c. őrv. Kázmér Dezső tsz. Vitenyédszentpál szkv. Kébel Kálmán honv. Szentliszló

Név

176 Kocsis Tibor Kocsmáros János tart. Csáford honv., c. őrv.

Zalaegerszeg

honv.

Klepeisz József

honv.. Gölle (Somogy vm.) honv. Hács (Somogy vm.) honv. Tarnaszentmiklós (Heves vm.) tiz. Búcsú (Vas vm.) honv. Kisszentgrót

Rend- Születési hely fokozat tart. Kiskutas honv. tart. Kistolmács honv. honv. Nagykanizsa

tart. Poroszló honv., (Heves vm.) c. őrv. tiz. Ebergény

Kiss Vincze

Kiss Sándor

Kiss Lajos

Kiss József

Kiss János

Kiss Ferenc

Kiss Antal

Kis István

Kis Imre

Név

eltűnt

eltűnt

1911.09.02 Kovács Gizella

elesett (gégelövés)

1920.12.25 Németh Erzsébet eltűnt

1919.09.04 Balogh Anna

Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Gremjacsje 1943.01.24

1943.02.03

1943.02.04

1943.02.02

1943.02.01

1942.08.17

Don és Sztarij 1943.02.01 Oszkol között Kijev 1942.07.06

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt, h. ny. hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület eltűnt Sztarij Oszkol 1943.02.04

1920.04.09 Polecsák Rozália elesett (gázödéma) 1920.08.21 Nelina Teréz elesett Gremjacsje (szilánksérülés) 1919.10.12 Tóth Ilona eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1908.06.30 Harton Mária eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1909.07.03 Pálovics/Pavo- eltűnt, h. ny. Sztarij Oszkol rits/Polarits Erzsébet 1917.02.08 Varga Eszter eltűnt Don és Sztarij Oszkol között

1905.07.27 Szokványos Mária 1908.12.13 Varga Julianna

Születési Anyja neve idő 1912.06.12 Bornyák Anna

177

honv.

Kopics János

1912.11.24

Rászócska 1919.04.15 (Máramaros vm.) Kislengyel 1914.03.23

Alsónemesapáti (Nemesapáti) Dobronhegy

Batyk

honv. honv.

Kovács Ferenc Kovács Ferenc

Sztrippa (Ung vm.)

1912.07.26 Kardos Mária

Zalaegerszeg

eltűnt

1920.12.18 Kalicz Borbála

eltűnt

1913.03.13 Sebestyén Mária eltűnt

1914.06.25

Botfa

Kosaras Vilmos tart. őrv. Kosik József honv.

1909.05.02

Zalakoppány

Koronczi László honv.

Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület

1943.02.05

1943.01.28-02.28

1943.02.01

1943.02.03

1943.02.02

1942.07.17

1943.01.28-02.28

1943.04.09

1943.02.15

Veszteség Veszteség ideje helye Don és Sztarij 1943.02.01 Oszkol között

hadműveleti terület Boros Mária meghalt (végtag Kecskemét fagyása) Ihnártyuk eltűnt hadműveleti Endochia terület Németh Gizella elesett Gremjacsje (tüdőlövés) Gergány Emma eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Böröndi Rozália eltűnt, h. ny. Don és Sztarij Oszkol között Balogh Mária eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Sprincsics eltűnt, h. ny. hadműveleti Eleonóra terület Németh Erzsébet eltűnt Sztarij Oszkol

Születési Anyja neve Veszteség neme idő 1920.05.07 Baranasits Ágota eltűnt (Baranazik Mária) 1909.10.02 Németh Irma eltűnt, h. ny.

Koroknyai Gyula tart. Pusztaszentlászló 1915.07.22 honv. Koroknyai Gyula honv., Pusztaszentlászló 1920.10.06 c. őrv. Koronczi Antal honv. Zalakoppány 1909.02.06

Korneizel Károly tiz.

honv.

honv.

Rend- Születési hely fokozat honv. Alsópálfa

Komáromi Károly Kondor József

Kolacz (Kolec) György

Név

178 honv. tiz. honv. tart. honv. honv. honv. tart. Bárhely honv., c. őrv. tart. Szerencs honv. (Zemplén vm.)

Kovács István Kovács István Kovács István Kovács István

Kovács István Kovács István Kovács István

Kovács János

honv.

Kovács Imre

Kerkabarabás

Karcag (Jász-NagykunSzolnok vm.) Rédics

Kerkabarabás

Bárhely

Zalalövő

Hegedüs Zsuzsanna

1909.09.11 Kovács Katalin

1908.08.27 Bagó Katalin

1907.05.13 Mentes Verona

1915.09.22 Bojtár Eszter

1909.12.22 Hajdú Anna

1914.08.08 Gomba Rozália

1911.10.01 Horváth Mária

eltűnt

eltűnt, h. ny.

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1919.11.24 Székely Borbála eltűnt

eltűnt

1910.09.22 Németh Emilia

honv.

Kovács Gyula

Dénesfa (Sopron vm.) Zalaudvarnok

eltűnt

1909.06.15 Farkas Mária

hadműveleti terület

1943.01.28-02.28

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Don és Sztarij 1943.01.31 Oszkol között Don és Sztarij 1943.02.03 Oszkol között

1943.02.05

1943.02.03

1943.01.30

1943.01.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.02

1943.01.28-02.28

eltűnt

1909.03.29 Kántor Julia

hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között Sztarij Oszkol

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt Sztarij Oszkol 1943.02.04

Születési Anyja neve idő 1913.07.17 Ciráki Mária

Rend- Születési hely fokozat Kovács Ferencz tart. Zalaegerszeg honv. Kovács György honv. Csehimindszent (Vas vm.) Kovács Gyula honv. Kerkanémetfalu

Név

179

honv.

Kovács Lajos

Kovacsó Zsifkó

Kovács Sándor

Kovács Mihály

Kovács Károly

Bárhely

Kisszentgrót

Kustánszeg

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt, h. ny.

eltűnt

eltűnt

1920.12.03 Vikohivcs Darinkó

eltűnt

1918.01.03 Krammer Vilma eltűnt, h. ny.

1920.02.29 Szkunka Mária

1919.08.22 Dományi Mária eltűnt

Gálos Anna

Horváth Rozália eltűnt

1917.08.11 Móric Katalin

1920.07.24 Bárány Gizella

1919.06.15 Kaszab Mária

Izsák (Pest-PilisSolt-Kiskun vm.) Kővágóörs

Kevermes (Csanád vm.) honv. Patkanyóc (Bereg vm.) tart. zls. Kiskunhalas (Pest-Pilis-SoltKiskun vm.) honv. Szenttamás (Bács-Bodrog vm.)

tart. honv. tart. honv. honv.

Kovács Károly Kovács Károly

őrv.

Kovács Károly

1919.09.09 Molnár Verona

hadműveleti terület

hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület

1943.02.06

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Don és Sztarij 1943.01.30 Oszkol között Sztarij Oszkol 1943.02.04

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Sztarij Oszkol 1943.02.04

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt, h. ny. Don és Sztarij 1943.02.01 Oszkol között eltűnt Sztarij Oszkol 1943.02.04

1915.07.20 Mayer Franciska eltűnt

1920.02.23 Kardos Mária

Születési Anyja neve idő 1911.02.20 Takács Anna

Mumor

honv., Kaposmező c. őrv. (Somogy vm.) honv. Zalaegerszeg

Rend- Születési hely fokozat honv. Ördöghenye

tiz., c. szkv. Kovács Kálmán honv.

Kovács József

Kovács József

Kovács József

Kovács Jenő

Név

180 honv. honv. honv., c. őrv. tart. honv. honv. honv.

Kulcsár István Kunics József Kupó József

Kurta István Kurucz Ferenc

Kurdi János

honv.

Kukleg István

Vác (Pest-PilisSolt-Kiskun vm.) Gyula (Békés vm.) Szentgotthárd (Vas vm.)

Botfa

Kustány

Lentikápolna

eltűnt

eltűnt

1920.10.08 Üzerbauer Katalin 1915.10.17 Wágner Mária

1905.04.06 Kis Julia

1908.09.03 Belső Verona

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1919.08.15 Ábrahám Piroska eltűnt

1915.04.18 Máté Mária

1914.07.02 Pál Anna

Rusznyák Mária eltűnt

1920.

Gyula (Békés vm.) Dobri

eltűnt

1915.02.24 Kőrösi Anna elesett 1908.09.14 Welke Franciska eltűnt

1908.04.02 Konya Anna

1943.02.05

1943.01.28-02.28

1943.02.06

Veszteség ideje

hadműveleti terület hadműveleti terület

hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület Sztarij Oszkol

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.04

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28

1943.01.28-02.28

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Gremjacsje 1942.08.17 Sztarij Oszkol 1943.02.04

Születési Anyja neve Veszteség neme Veszteség idő helye 1920.09.13 Szimicz Vukicza eltűnt hadműveleti terület 1908.03.01 Bita Franciska eltűnt hadműveleti terület 1912.06.20 Varga Mária eltűnt Sztarij Oszkol

Csonkahegyhát Zalalövő

Rend- Születési hely fokozat honv. Sztapár (Bács-Bodrog vm.) honv. Szőce (Vas vm.) tart. Zalalövő honv. honv. Vitenyédszentpál

Kőrösi Gyula honv. Kremenek Lajos tart. honv. Kuhla Ferenc honv.

Köncöl Gábor

Kölkedi Jenő

Kozma István

Kovcsin Dusán

Név

181

őrv. honv. honv. honv. honv. honv. őrv.

Kuzma Pál Lakatos Aladár Lakatos István Lakatos István Lakatos József Laki Antal Láng János Lapath Sándor

Zilah (Szilágy vm.) Zalabér Bánd (Veszprém vm.) Tüskeszentpéter

tart. hdgy. László Zsigmond honv. honv. őrv.

Lauer József Lázár Imre

Láposi Ferenc

Varsád (Tolna vm.) Lendvadedes

Zalalövő

Pusztaederics

Gerény (Ung vm.) Letenye Kéthely (Somogy vm.) Szepetk

honv.

Kutyafa István Kuzma Alajos

Rend- Születési hely fokozat honv. Bácsa (Győr vm.) honv. Hársliget

Név

eltűnt, h. ny.

eltűnt

eltűnt

hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Gremjacsje

1920.02.18 Beledi Rozália

eltűnt

1942.09.15

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1942.09.10

1943.01.31

1943.01.28-02.28

1943.01.10

1943.01.28-02.28

1943.02.04 1942.06.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

Don és Sztarij 1943.02.01 Oszkol között

hadműveleti terület 1912.07.16 Takács Rozália eltűnt, h. ny. hadműveleti terület 1916.03.20 Libmajer Borbála elesett (fejlövés) Gremjacsje É.

1920.04.24 Vigand eltűnt Zsuzsanna 1913.02.07 Lapath Julianna elesett (kézigránát találat) 1914.06.27 Bella Zsuzsanna eltűnt

1913.09.19 Nagy Anna

1911.02.28 Koltai Viktória

1915.01.23 Béres Katalin

1919.12.01 1920.02.10

1920.05.06

1920.07.23

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt hadműveleti terület Spilák Verona eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Flenykó Mária eltűnt hadműveleti terület Horváth Ágnes eltűnt Sztarij Oszkol Horváth Regina elesett Tyim előtt

Születési Anyja neve idő 1920.12.26 Szögyi Ilona

182 honv.

Liplin György

Magyar Szaniszló Major Gyula

Iharos (Somogy vm.) Milej Nagyvárad (Bihar vm.) Bocfölde

Csesztve (Nógrád vm.) Alsószlatina (Ung vm.) Nagykanizsa

tart. Bocfölde honv. tart. Hetes honv., (Somogy vm.) c. őrv.

honv., c. őrv. Mácsek Jenő honv. Magyar József tart. honv. Magyar Kálmán honv.

Lőczi József

Libák István

tart. honv. honv.

Leszák József

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1910.08.20 Bogatner Anna

1920.03.28 Bence Julia

eltűnt

1912.11.12 Magyar Rozália eltűnt, h. ny.

elesett (lövés) eltűnt

1916.05.26 Vízi Mária 1906.12.18 Szűcs Anna

1920.03.10 Horváth Rozália elesett

1920.09.08 Naus Mária

1920.07.12 Erdeg Mária

1907.08.18 Varga Julia

Bokor Katalin

eltűnt

1909.

Kávás

honv.

Gremjacsje Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Sztarij Oszkol

1943.02.04

1943.01.28-02.28

1943.02.02

1942.08.18 1943.02.03

Don és Sztarij 1943.01.31 Oszkol között Tyim előtt 1943.02.07

1943.02.04

1943.02.07

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Leposa József

hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület Sztarij Oszkol

eltűnt

1912.07.15 Németh Anna

1911.03.17 Németh Anna

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület eltűnt Don és Sztarij 1943.02.03 Oszkol között

Születési Anyja neve idő Gécsek Rozália

Rend- Születési hely fokozat Lehardt (Léhárt) honv. Csáford Lajos Leitner József tart. Zalabesenyő honv., c. őrv. Leitner Lajos honv. Zalabesenyő

Név

183

szkv.

Major József Major Sándor

honv. tiz.

Marton István Marton Lajos

1920.02.08 Knapp Anna

elesett (szívlövés)

1943.02.04

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.05 1943.02.03

1943.01.30

1943.02.04 1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.02

1943.01.28

Veszteség ideje

hadműveleti terület Gremjacsje

1942.08.26

1943.01.28-02.28

Sztarij Oszkol 1943.02.01

Születési Anyja neve Veszteség neme Veszteség idő helye 1912.01.28 Martján Rozália eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1920.07.08 Tóth Julianna eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1919.09.16 Czinder Mária eltűnt, h. ny. hadműveleti terület 1914.07.23 Bánfi Teréz eltűnt Sztarij Oszkol 1919.12.12 Rnancsik Anna eltünt hadműveleti terület 1916.11.24 Tóth Anna eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1910.12.23 Zarka Teréz eltűnt Sztarij Oszkol 1920.06.20 Zelinki Mária eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1920.11.25 Mucsiska Julia eltűnt hadműveleti terület 1910. Takács Teréz eltűnt hadműveleti terület 1915.11.05 Piriti Vilma eltűnt, h. ny. Obojan

Rászócska 1919.09.02 Poadecs Jodovka eltűnt (Máramaros vm.) Iklódbördöce 1910.09.12 Péter Mária eltűnt, h. ny.

Zalaszentgrót

Nagygajdos (Ung vm.) Ördöghenye

Menyhárt Gyula honv., Pusztaederics c. őrv.

tart. honv. Medvéssy Imre szkv., tart. c. őrm. Mencsuk Mihály honv., c. őrv. Mentes Károly honv.

Mazzag János

Maskara Mihály honv.

tiz.

Marton Gyula

Márfai János tiz. Marodek György honv.

honv.

Major József Raposmező (Somogy vm.) Neszele (Zalaegerszeg) Pórszombat Patkanyóc (Bereg vm.) Fonyód (Somogy vm.) Zalaszentgrót Nemespécsely

Rend- Születési hely fokozat honv. Monostorapáti

Név

184 Rend- Születési hely fokozat Menyhárt István tart. Zalaapáti szkv. Merkl Henrik tiz. Ecseny (Somogy vm.) Mermeze Pásku honv. Cséklye (Bihar vm.) Mészáros József honv. Mihályfa Mészáros tsz. Barabásszeg Kálmán szkv. Mészöly János honv. Alsóhetény (Tolna vm.) Mihályi János tart. Csáford honv. Mikola István tart. Kustánszeg honv. Mikovics János honv. Köblér (Ung vm.) Molnár Antal tart. Kám honv. (Vas vm.) Molnár Ferenc honv. Telekes (Vas vm.) Molnár Gyula honv. Pózva (Zalaegerszeg) Molnár Vámos honv. Sárfimizdó György (Vas vm.) Móri József honv. Kislengyel Mórócz Ferenc tiz. Sárvár (Vas vm.)

Név

elesett

meghalt (szívbénulás) eltűnt

eltűnt

1908.02.22 Züka Emerenc

eltűnt eltűnt eltűnt

1910.06.09 1912.08.12 Németh Mária 1920.07.09 Kása Margit

1917.02.08 Molnár Borbála eltűnt

eltűnt

1911.03.29 Farkas Zsófia

elesett (szívlövés) 1920.06.15 Teszlovits Zsófia eltűnt

1910.07.29 Horváth Rózsa

1914.01.27 Beke Katalin

Szűcs Erzsébet

1913.08.30 Németh Erzsébet eltűnt 1920.09.07 Major Anna eltűnt, h. ny.

1910.05.02 Decz Anna

Születési Anyja neve Veszteség neme idő 1913.09.23 Kisantal Paulina elesett (tüdőlövés) 1920.02.29 Raflics Erzsébet eltűnt

1942.11.24

1943.02.04 1943.02.04

1942.06.28

1943.02.01

1942.12.01

Veszteség ideje

1943.01.28-02.28

hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Gnyiloje Don és Sztarij Oszkol között

1942.06.30 1943.02.03

1943.01.31

1943.02.28

1943.02.02

1943.02.03

1942.08.16

Gremjacsje

Sztarij Oszkol 1943.02.04

Kaposvár

Veszteség helye Sztaro Nyikolszkoje Don és Sztarij Oszkol között Mescserszkije Dvori Sztarij Oszkol Sztarij Oszkol

185

honv. honv.

Nagy László

Nagy Lajos

Nagy Lajos

Nagy Lajos

Zalavég

Zalaegerszeg

őrv., c. Kerecseny tiz. őrm. Lesencenémetújfalu honv. Andráshida (Zalaegerszeg) tart. Nyiregyháza honv. (Szabolcs vm.)

tart. honv. honv.

Nagy János Nagy József

honv.

Nagy István

Marcali (Somogy vm.) Zalabér

Kerkakutas

Ormándlak Csáford

Rend- Születési hely fokozat tart. Nagypáli honv. honv. Győr-Révfalu (Győr vm.) szkv. Badacsonytomaj

tart. honv. Nagy Imre István honv.

Nagy Gyula

Nagy Ferenc Nagy Ferenc

Nagy Antal

Nágli János

Mozsár Jenö

Név

eltűnt, h. ny.

1920.09.14 Fazekas Ilona

1914.09.19 Kőműves Karolin 1904.04.30 Scheffer Cecília

1919.02.02 Szabó Anna

1913.08.19 Kálovics Erzsébet 1911.09.02 Németh Róza

1912.11.17 Bangó Mária

eltűnt

elesett (gránátszilánk) elesett (melllövés) eltűnt, h. ny.

eltűnt

eltűnt

eltűnt, h. ny.

1914.08.14 Horváth Matild eltűnt

1942.10.18

1943.01.28-02.28

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Don és Sztarij 1943.01.31 Oszkol között

Sztarij Oszkol 1943.02.02

hadműveleti terület Gremjacsje

Don és Sztarij- 1943.02.02 Oszkol hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Sztarij Oszkol 1943.02.04

1943.02.04

1943.02.08 1943.01.28-02.28

1942.08.02

Don közelében 1943.01.28

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt Sztarij Oszkol 1943.02.04

elesett Gremjacsje (szívlövés) 1913.01.26 Geiger Rozália elesett (fejlövés) Kocsatovka 1908.05.08 Léhárt Mária eltűnt, h. ny. hadműveleti terület 1919.03.17 Domokos Mária eltűnt Sztarij Oszkol

1914.11.22 Horváth Anna

1915.09.05 Elek Erzsébet

Születési Anyja neve idő 1913.05.17 Bódei Teréz.

186 őrm. honv.

Németh István Németh István

Németh István

Andrásfa (Vas vm.)

Kustány

Ságod

Nemesapáti

Kisszentgrót

Németh Imre Németh István

1919.02.17 Sipos Rozália

Söjtör

tart. honv. tart. honv. honv.

1919.12.10 Farkas Erzsébet eltűnt

Szepetk

Németh Gergely tart. honv. Németh György honv.

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1918.05.06 Szecsődi Erzsébet

1912.03.25 Torma Margit

1920.02.04 Patos Mária

1905.11.10 Bonc Teréz

1911.11.03 Hagyar Júlia

eltűnt, h. ny.

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1910.11.05 Hőbör Erzsébet elesett 1913.12.01 Nagy Mária eltűnt, h. ny.

1920.02.29 Kósa Klára

1910.06.18 Piplics Teréz

1913.09.05 Paál Teréz

Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.31

1943.03.15

1943.01.28

Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között Don és Sztarij 1943.02.03 Oszkol között Szinyije Lipjagi 1942.08.17 Don és Sztarij 1943.01.30 Oszkol között Sztarij Oszkol 1943.02.04

Sztarij Oszkol 1943.02.04

Sztarij Oszkol 1943.02.05

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt Sztarij Oszkol 1943.02.05

1919.12.12 Megyes Veronika eltűnt

Születési Anyja neve idő 1911.12.03 Zarka Rozália

Körmend (Vas vm.) Zalabér Zalabesenyő

Rend- Születési hely fokozat tart. Babosdöbréte honv. honv. Akasztó (Pest-Pilis-SoltKiskun vm.) tart. Zalaegerszeg honv. honv. Zalaegerszeg

Németh András őrv., c. tiz. Németh Ferenc honv. Németh Ferenc honv.

Nátrán Ferenc

Nagy Sándor

Nagy Pál

Nagy Miklós

Név

187

tart. honv. karp. őrv. honv. honv. honv. honv. honv.

Novák József Novotny Géza

Olasz István Olasz Sándor Orsós József Orsós Mátyás

Nucás Gábor

Novák János

eltűnt

1908.07.14 Molnár Mária

Tósokberénd (Veszprém vm.) Bak

eltűnt

eltűnt

1919.02.24 Orsós Sári

1909.01.22 Orsós Rozália

eltűnt

elesett (tüdőlövés) elesett (aknatalálat) eltűnt

eltűnt

1910.08.25 Valcsián Katalin elesett

1920.03.18 Oláh Mária

1908.12.17 Gál Erzsébet

Szunyogd 1908.07.02 Máka Virág (Bihar vm.) Szenterzsébethegy 1914.06.12 Farkas Mária

Budapest

Ferenchegy

Zalaháshágy

eltűnt, h. ny.

elesett (lövés)

1912.12.21 Tóth Katalin

1907.01.23 Zsohár Júlianna eltűnt

1943.01.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Sztarij Oszkol 1943.02.05

Sztarij Oszkol 1943.02.03

Don és Sztarij 1943.02.03 Oszkol között Kodizi 1942.07.02

hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület hadműveleti terület Hohol

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Don és Sztarij 1943.02.03 Oszkol között Sztarij Oszkol 1943.02.02

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt Sztarij Oszkol 1943.02.04

1914.10.24 Horváth Rozália eltűnt

Születési Anyja neve idő 1921.02.28 Gaszli Ágnes

Szenterzsébethegy 1910.06.10 Kovács Mária

tart. honv. honv.

Novák Gáspár

Németh Szilveszter Novák Antal

tart. Zala vm. honv. szkv., c. Csatár őrm. honv. Tekenye

Rend- Születési hely fokozat tart. Budapest honv. honv. Andráshida

Németh József

Németh János

Németh János

Név

188 honv. tart. honv. tart. honv. tart. honv. honv. honv. tiz. honv.

Pál János Pál József Pálffi István

Pálfy Károly Pálos József Papp Antal Papp Ferenc

Pálfi László

Pálfi Károly

Pálfi Imre

1908.04.12 Hárs Mária

1921.12.29 Sebők Karolina

1920.02.19 Büki Mária 1909.11.09 Tuboly Katalin 1914.03.31 Mozsár Rozália

1920.10.15 Varga Erzsébet

Születési Anyja neve idő 1911.01.09 Molnár Mária

Nádasd (Vas vm.) őrv., c. Vörs tiz. (Somogy vm.)

Köveskál Gutorfölde

Petrikeresztúr

Budapest

1920.10.04 Somogyi Róza

1920.06.30 Papp Anna

eltűnt, h. ny.

eltűnt

1910.03.17 Kenczel Kornélia eltűnt 1915.06.10 Németh Verona eltűnt, h. ny.

hadműveleti terület Linkovo hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület

Veszteség neme Veszteség helye elesett Kodizi (gránátszilánk) eltűnt hadműveleti terület eltűnt Sztarij Oszkol eltűnt Sztarij Oszkol elesett Szofijevka (gránátrobbanás) eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt, h. ny. Don és Sztarij Oszkol között eltűnt hadműveleti terület eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt Sztarij Oszkol

1909.03.03 Horváth Rozália eltűnt

1918.09.04 Kerkai Anna

Csóka 1918.07.22 Batyika Katalin (Csanád vm.) Nemessándorháza 1906.12.18 Lóránt Regina

Nemesapáti

Barlahida

őrv.

Paás István Paizs János Paksa Ferenc

Oszterbauer István Ősi József

Rend- Születési hely fokozat honv. Egervölgy (Vas vm.) honv. Bonnya (Somogy vm.) tsz. tiz. Vaspör honv. Paizsszeg honv. Ozmánbük

Név

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1942.06.28 1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.04

1943.01.31

1943.01.28-02.28

1943.01.30

1943.02.02

1943.02.04 1943.02.04 1942.06.28

1943.01.28-02.28

1942.06.28

Veszteség ideje

189

honv.

Peresztegi Sándor Pergál Ferenc

Nagykároly (Szatmár vm.) Bezeréd

honv., Drávavásárhely c. őrv.

honv.

Perényi József

Péntek János

Péntek Ferenc

Penc Ferenc

Pataki Joachim

Békésszentandrás (Békés vm.) honv. Balatonszárszó (Somogy vm.) honv. Bögöte (Vas vm.) honv., Zalaszabar c. tiz. honv. Nova

honv.

Pásztor József

Parti Sándor

karp. Náprádfa őrv., c. tiz. honv. Ortaháza

Rend- Születési hely fokozat tart. Zalavár őrv. honv. Nagyszalonta (Bihar vm.) honv. Alibánfa

Parázs Tibor

Papp Gyula

Papp György

Papp Gábor

Név

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt, h. ny.

eltűnt, h. ny.

eltűnt

Falausics Mária eltűnt (?)

1909.02.23 Mársi Mária

Papp Mária

1943.02.01

1943.02.02

1943.01.28-02.28

1943.02.03

Veszteség ideje

hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Sztarij Oszkol

1943.02.04

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1943.01.28-02.28

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Don és Sztarij 1943.02.01 Oszkol között Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között Don és Sztarij 1943.01.31 Oszkol között Szinyije Lipjagi 1942.08.20

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt hadműveleti terület eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt, h. ny. Don és Sztarij Oszkol között

1913.05.13 Bonczföldi Mária elesett (fej és végtag sérülés) 1913.01.22 Szabó Mária eltűnt, h. ny.

1909.10.10 Király Mária

1907.02.02 Zámbófy Erzsébet 1920.05.07 Mandics Mária

1908.01.26 Horváth Mária

1914.04.02 Kátay (Mátay) Rozália

1915.05.05 Jakab Júlianna

1916.07.03 Papp Verona

Születési Anyja neve idő 1905.03.25 Barcza Etel

190 Petlák János

1908.05.06 Rosta Karolin

1905.11.18 Hóber Mária

Zalagalsa

tart. honv. honv.

Polgár Béla

Plotár János

1909.02.23 Fülöp Rozália

Sárvár (Vas vm.) Zalaszabar

Pischinger Imre honv.

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1910.09.12 Balogh Mária

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1907.08.01 Molnár Rozália

1913.03.15 Horváth Mária

eltűnt, h. ny. eltűnt

1912.10.15 Kovács Rozália 1911.02.01 Kiss Rozália

1911.08.12 Percze Margit

Lasztonya

Zalaháshágy

eltűnt

1943.02.04

1943.02.04 1943.01.28-02.28

1943.01.31

1943.01.24

1943.01.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1943.01.31

1943.01.28-02.28

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Don és Sztarij 1943.02.03 Oszkol között

Don és Sztarij Oszkol között Sztarij Oszkol hadműveleti terület Sztarij Oszkol

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt hadműveleti terület eltűnt hadműveleti terület eltűnt Don és Sztarij Oszkol között elesett (fejlövés) Kocsatovka

1919.08.01 Csiroboly Párászka 1908.05.30 Szehrán Flóra

1919.09.29 Taficsuk Mária

1913.09.23 Oláh Ágnes

Születési Anyja neve idő Pernes Mária

tart. Csongrád őrv., c. (Csongrád vm.) tiz. Pintér Zsigmond honv. Gelse

Pintér Mihály

Pintér József

Pintér József

Petrián Gymaszin (?) Pintér Gyula Pintér István tart. honv. honv.

tart. honv. tart. honv. honv. honv.

Petlák Elek

Kaszómező (Máramaros vm.) Kaszómező (Máramaros vm.) Nagykeresztes (Szilágy vm.) Kerkaújfalu Zalanémetfalu

honv.

Perom József

Pernes Pál

Rend- Születési hely fokozat tart. Budapest honv. honv. Batyk

Név

191

őrv.

Pollák Ferenc Poór Imre

Radics György

Raboly János

Puskás Ferenc

Proczuk Mihály

Pödör Károly Pölöskei János

Pozsogár István

Pozsgai Lajos

Porcza György

Popovics Miklós

Popovics Mihály

honv.

Polgár Ferenc

tart. honv. honv.

Tiszaborkút (Máramaros vm.) Budapest

Borszörcsök (Veszprém vm.) honv. Bilin (Máramaros vm.) honv. Bilin (Máramaros vm.) honv. Bolognok (Oroszország) honv. Apácatorna (Veszprém vm.) őrv., c. Lipótmajor tiz. (Pest-Pilis-SoltKiskun vm.) honv. Botfa tart. Nemessándorháza honv. honv. Bilin (Máramaros vm.) honv. Gyula (Békés vm.)

Nemesrádó

Rend- Születési hely fokozat honv. Zalabesenyő

Név

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

Fricc Mária

eltűnt

Don és Sztarij 1943.01.31 Oszkol között

1943.02.04

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.30 1943.02.02

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Don és Sztarij 1943.01.31 Oszkol között hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület

elesett (haslövés) Sztarij Oszkol eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1919.09.20 Ponczir Ilona eltűnt hadműveleti terület 1920.10.03 Szilágyi Mária eltűnt hadműveleti terület 1919.07.07 Ronyevec Anna eltűnt Sztarij Oszkol

1913.11.07 Salamon Anna 1906.11.06 Szabó Eszter

1942.07.30

1943.02.02

1943.01.30

Veszteség ideje

Don és Sztarij 1943.02.03 Oszkol között Kocsatovka 1943.01.25

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt Gremjacsje

1910.10.06 Horváth Erzsébet eltűnt

1920.12.28 Csincsonok Anna 1920.01.02 Pozsgai Margit

1919.05.18 Peszár Anna

1919.10.19 Besota Mária

1917.07.23 Partos Júlianna

1907.08.21 Tömpe Mária

Születési Anyja neve idő 1908.03.24 Forintos Mária

192 honv. honv. honv. honv. honv. honv.

szkv. honv. honv. honv. honv.

Rakos János Rancz Béla Reichmanek Mihály Reining Ádám Reitinger János Resetár János Retek Ferenc

Réth Vendel Ribics Pál Róna László Rózsa Jenő Rózsás József Ruzsics Kálmán honv. Sabján István honv.

Ebergény (Zalaegerszeg) Csertalakos Kemendollár

Szépvíz (Csík vm.) Somogyacsa (Somogy vm.) Bonyhád (Tolna vm.) Csikostöttös (Baranya vm.) Alsópusztafa Törökbálint (Pest-Pilis-SoltKiskun vm.) Bakonypölöske (Veszprém vm.) Muracsány Zalalövő Sénye

Dötk

őrv.

Radnik János Rakiás János

Rend- Születési hely fokozat honv. Szamosőrmező (Szilágy vm.) őrv.

Név

eltűnt

Don és Sztarij Oszkol között 1920.06.29 Pálek Franciska eltűnt Sztarij Oszkol 1918.12.13 Róna Mária eltűnt Gremjacsje 1911.09.19 Nagy Anna eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1916.12.06 Juhász Mária eltűnt, h. ny. hadműveleti terület 1913.01.22 Sümegi Róza eltűnt Sztarij Oszkol 1912.11.05 Lakat Erzsébet elesett (fejlövés) Gremjacsje

1919.10.20 Stork Mária

Születési Anyja neve Veszteség neme Veszteség idő helye Bucheczer Mária eltűnt hadműveleti terület eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1912.03.29 Korcsmáros eltűnt, h. ny. hadműveleti Mária terület 1922.02.16 Imre Rozália eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1918.06.14 Reichmanek eltűnt Don és Sztarij Anna Oszkol között 1920.12.30 Reining Éva eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1920.12.15 Czircz Erzsébet eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1920.10.25 Resetár Mária elesett Gremjacsje 1907.09.17 Cincki Rozália eltűnt Sztarij Oszkol

1943.02.04 1942.11.12

1943.01.28-02.28

1943.02.05 1942.12.19 1943.01.31

1943.02.01

1942.08.15 1943.02.04

1943.02.03

1943.01.30

1943.02.02

1943.02.02

1943.01.28-02.28

1943.01.28

1942.07.28

Veszteség ideje

193

tiz. tart. honv. honv.

Sárkány Lajos Sárközi Ferenc

hdp. őrm. honv. honv., Dárda c. őrv. (Baranya vm.)

Sebrek Imre

Sepsik János

Seer István

honv.

Sebők Gyula

Rákospalota (Pest-Pilis-SoltKiskun vm.) Rábakéthely (Vas vm.) Marcali (Somogy vm.) Zalalövő

tart. honv.

Nagyárpád (Baranya vm.) Nagypalina

Farnad (Esztergom vm.) Budapest

Csesztreg

Baktüttös

Nemeshetés

Schreiber Tivadar

Schőmen József honv.

Schakhinger István Scherdán József honv.

Sárdi Károly

tart. honv. honv.

Rend- Születési hely fokozat honv. Zalaszentlőrinc

Salamon Márk

Salamon József

Név

1920.03.18 Kangó Teréz

1906.12.15 Tóth Erzsébet

1919.09.06 Bocher Mária

1902.10.13 Molnár Katalin

1920.10.02 Hornos Margit

1920.12.29 Jákli Mária

1920.10.01 Hurmán Teréz

1907.12.07 Juhász Júlia

1913.03.25 Domonkos Katalin Kósa Vilma

1914.12.12 Toplak Verona

1906.08.27 Marton Fáni

Születési Anyja neve idő 1913.01.28 Baksa Anna

elesett (lövés)

eltűnt

elesett

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt, h. ny.

1942.07.02

1943.01.28-02.28

1943.02.04

1943.02.03

1943.02.02

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Don és Sztarij 1943.02.01 Oszkol között Gremjacsje 1942.12.03

hadműveleti terület Tyim

hadműveleti terület hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között Sztarij Oszkol

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt Don és Sztarij 1943.01.30 Oszkol között eltűnt, h. ny. Sztarij Oszkol 1943.02.05

194 honv. tiz. honv. honv. honv. honv., Kerkakutas c. őrv. honv. Ságod honv.

Simon István Simon István Simon János Simon János Simon József Simon Kálmán Simon Lajos Simon Lajos Simon Lajos

Baktüttös Zalatárnok Kisszentgrót

Sipos Elek (Tóth) tart. honv. Sipos Károly honv. Skapér Lajos

tiz.

Tilaj

Sinkovics Dezsô honv.

Zalaistvánd

Zalaháshágy Szentkozmadombja Zalapataka Zalaháshágy

Kerkabarabás

Galambok

honv.

Sganecz Ferenc Simon Gergely

Rend- Születési hely fokozat honv. Belezna (Somogy vm.) honv. Botfa

Név

1919.01.01 Lohonya Erzsébet

1920.04.26 Tóth Verona

eltűnt

eltűnt

hadműveleti terület hadműveleti terület

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt, h. ny. hadműveleti terület 1920.05.29 Kosaras Rozália eltűnt hadműveleti terület 1907.05.22 Zside Rozália eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1919.08.18 Fentős Katalin eltűnt, h. ny. hadműveleti terület 1912.03.14 Varga Anna eltűnt Sztarij Oszkol 1919.07.27 Bálint Mária eltűnt hadműveleti terület 1912.12.29 Fekete Etelka eltűnt, h. ny. Sztarij Oszkol 1911.07.13 Balaskó Anna eltűnt hadműveleti terület 1912.03.01 Nagy Verona eltűnt, h. ny. hadműveleti terület 1913.09.13 Kamer Rozália eltűnt hadműveleti terület 1915.07.23 Vass Rozália eltűnt hadműveleti terület 1915.07.15 Katona Rozália eltűnt hadműveleti terület 1910.03.22 Sipos Mária eltűnt Sztarij Oszkol

Születési Anyja neve idő 1920.07.23 Iganecz Anna

1943.02.15

1943.01.28-02.28

1943.02.04

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.04 1943.01.28-02.28

1943.02.04 1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.01

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

195

honv.

tart. honv.

Suszter József

Steinbacker Gábor Strizsák György honv.

tart. honv. tiz.

Stángl Vendel

Sponták György honv.

Spielberger János honv.

Sovány Gyula

1914.05.12

Mindszentkálla

Kára (Somogy vm.) Alsódomonya (Ung vm.) Türje

Kémes (Baranya vm.) Perbál (Pest-PilisSolt-Kiskun vm.) Bacsó (Ung vm.) Hernyék

Kispáli

eltűnt

eltűnt

1920.03.06 Paula Anna 1912.05.03 Kekk Karolina

eltűnt

eltűnt, h. ny.

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1920.02.28 Geist Erzsébet

1920.03.09 Szirochmán Anna 1915.06.12 Bedő Verona

1918.10.20 Wiszt Mária

1920.07.24 Szabó Erzsébet

1912.12.06 Bertók Róza

Aranyod 1907. Bánokszentgyörgy 1905.01.08

1920.02.05

1907.07.01

Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Sztarij Oszkol

Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Sztarij Oszkol

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt hadműveleti terület Barbut Rozália eltűnt hadműveleti terület Németh Rozália eltűnt Sztarij Oszkol Kállai Katalin eltűnt hadműveleti terület Palkovics Klára elesett Kurszk (lábroncsolás) Sáfor Viktória eltűnt, h. ny. Gremjacsje Nagy Anna eltűnt Sztarij Oszkol

Születési Anyja neve idő Varga Mária

Filóc Budapest

Slám János honv. tart. honv. Somogyi Gyula honv., c. őrv. Somogyi Imre honv. Somogyi István tart. honv. Soós Gábor honv.

honv.

Skrapits Ferenc

Slebics Lajos Smida József

Rend- Születési hely fokozat honv. Szentpéterfa

Név

1943.02.04

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1943.02.03

1943.02.05

1943.01.28-02.28

1943.02.02

1943.01.28

1942.08.15 1943.02.04

1942.06.29

1943.02.04 1943.01.28-02.28

1943.03.03

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

196 Pusztaederics

Sziva János

honv.

Pölöskefő Zalaszentisvánd

Szekszárdi István honv. Szentgróti József honv.

honv.

Nagylengyel

őrv. honv.

Szalai József Szárics József

Szekeres József

honv.

Szabó Mátyás

Nemesapáti

Szekeres Ferenc honv.

őrv.

Szabó Lajos

Gellénháza

Métnek-puszta (Vas vm.) Babosdöbréte Somogyszentpál (Somogy vm.) Ságod

honv.

Rend- Születési hely fokozat tart. Ipolyság szkv. (Hont vm.) tart. Csehimindszent honv. (Vas vm.) tart. Zalaszentgrót honv. honv. Alsószlatina (Ung vm.) honv. Pórszombat

Szabó Flórián

Szabó Antal

Svenda István

Süslecz János

Süle József

Sutyán Mihály

Név

Maszli Mária

eltűnt

elesett (lövés)

eltűnt, h. ny.

1920.01.14 Sebestyén Júlia meghalt (fagyás) Kijev 1912.06.19 Andrusik Annna eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1908.06.03 Kovács Anna eltűnt hadműveleti terület 1908.05.05 Sipos Lujza eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1906.08.23 Szilágyi Mária elesett (elvérzett) Gremjacsje É. 1908.09.29 Tóth Vilma eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1909.02.14 Faragó Terézia elesett Kurszk (koponyasérülés)

1911.11.29 Szabó Fáni

1920.07.22 Borbás Mária

hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között Gremjacsje

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt, h. ny. hadműveleti terület eltűnt, h. ny. hadműveleti terület eltűnt Sztarij Oszkol

1913.07.12 Dömötör Terézia eltűnt, h. ny.

1913.09.04 Szabó Anna

1920.12.26 Gulyás Júlia

1912.03.20 Román Anna

1909.

Születési Anyja neve idő 1918.02.02 Varga Mária

1942.07.05

1942.08.19 1943.01.30

1943.01.30

1943.01.28-02.28

1943.02.22 1943.01.30

1942.08.16

1943.01.31

1943.01.31

1943.01.28-02.28

1943.02.05

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.03

Veszteség ideje

197

honv.

honv. honv.

Tamás János Tamás János

őrv.

1908.06.09 Szakáll Julianna eltűnt

Kustány

Vése (Somogy vm.) Tekenye (Zalaszentgrót) Jászberény (Jász-NagykunSzolnok vm.) Nova

honv.

1910.09.22 Tóth Magdolna

1919.10.18 Kovács Rozália

1909.07.07 Csarmasz Erzsébet 1912.08.28 Takó Rozália

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt, h. ny.

eltűnt, h. ny.

eltűnt eltűnt

1912.09.22 Szilasi Borbála

1920.11.13 Takács Mária 1909. Árkus Mária

tart. tiz. Nagyszakácsi (Somogy vm.) honv. Pusztamagyaród tart. Bucsuta honv. honv. Zalavég

Takács Zsigmond Takó Boldizsár

Takács József (Sándor) Takács Pál

Takács István Takács János

1913.08.15 Rigó Terézia

Takács Ferenc

elesett

eltűnt, h. ny.

1913.12.26 Illés Ágnes

1942.07.12

1943.02.04

1943.02.04 1943.02.01

Veszteség ideje

hadműveleti terület hadműveleti terület

hadműveleti terület

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Don és Sztarij 1943.01.30 Oszkol között hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Sztarij Oszkol 1943.02.05

Sztarij Oszkol 1943.02.04 Sztarij Oszkol 1943.02.04

Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között Gremjacsje 1942.09.15

elesett (fejlövés) Gremjacsje

1920.03.06 Simon Borbála

1908.02.04 Majer Mária

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt Sztarij Oszkol eltűnt Don és Sztarij Oszkol között eltűnt Sztarij Oszkol

Születési Anyja neve idő 1920.05.06 Oslag Anna 1920.12.17 Lierw Mária

Rend- Születési hely fokozat Szmelg Iván honv. Bagonya Szomenáner honv. Ráksi Imre (Somogy vm.) Szörös Lajos tart. Monostorapáti honv. Szummer Gyula honv., Nemesapáti c. őrv. Szűcs István honv. Lenti

Név

198 Születési Anyja neve idő 1920.09.20 Rátk Erzsébet

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1915.03.02 Egyed Regina eltűnt, h. ny. Don és Sztarij Oszkol között Tarsoly Lajos honv., Tekenye 1912.06.17 Sós Anna eltűnt, h. ny. hadműveleti c. őrv. (Zalaszentgrót) terület Tihanyi Ferenc honv. Székesfehérvár 1907.01.01 Czenták Mária eltűnt Don és Sztarij (Fejér vm.) Oszkol között Tormási János tart. Zalaegerszeg 1919.02.22 Németh Teréz eltűnt Don és Sztarij honv. Oszkol között Tornyos János honv. Lickóvadamos 1907.08.13 Simon Anna eltűnt, h. ny. hadműveleti terület Tornyos Károly szkv. Babosdöbréte 1917.07.25 Kolosa Erzsébet eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Tóth Aladár honv. Dömefölde 1911.05.12 Tóth Fáni eltűnt, h. ny. Don és Sztarij Oszkol között Tóth Béla honv. Monor (Pest-Pilis- 1919.05.12 Wladár Margit eltűnt hadműveleti Solt-Kiskun vm.) terület Tóth Ferenc honv. Debrecen 1910. Doku Mária eltűnt hadműveleti (Hajdú vm.) területen Tóth Ferenc őrv., c. Zalakoppány 1919.12.13 Takács Erzsébet eltűnt Sztarij Oszkol tiz. Tóth Ferenc tart. Zalaegerszeg-hegy 1913.09.05 Gerencsér Anna elesett (fejlövés) Prudok honv. Tóth Gergely tart. Kiskutas 1912.06.01 Király Erzsébet eltűnt Don és Sztarij honv. Oszkol között

Rend- Születési hely fokozat Tanceisz Henrik őrv. Mucsfa (Tolna vm.) Tarsoly István tiz. Dötk

Név

1943.02.03

1942.06.28

1943.02.04

1943.01.15

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1943.01.28

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1943.01.30

1943.01.28-02.28

1943.02.02

1943.01.31

Veszteség ideje

199

szkv. tart. honv. őrv. honv. őrv. tart. honv. tart. honv. honv. honv.

Tóth Imre Tóth István

Tóth Jenő Tóth József Tóth József

Tóth Kálmán Tóth Károly

Tóth József ifj.

Tóth János

honv.

Lenti Zalaigrice

Budapest

Szentmargitfalva

Pered (Pozsony vm.) Zalalövő

Csáford

Zalaistvándi

Zalatárnok

Kiskutas

Rend- Születési hely fokozat tart. Oltárc őrv., c. tiz. honv., Kiskutas c. őrv. őrv. Paizsszeg

Tóth Imre

Tóth Gyula (György)

Tóth Gyula

Tóth György

Név

eltűnt

elesett (szívlövés) eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

elesett (géppuskasorozat) eltűnt

eltűnt

1919.03.10 Hermann Mária eltűnt, h. ny. 1919.07.19 Medgyesi eltűnt Veronika

1913.01.13 Vadász Gizella

1905.03.04 Krepocs Anna

1919.02.19 Tóth Anna

1910.12.18 Szenecsár Apollónia 1911.10.11 Nagy Katalin

1909.05.09 Hegyi Klára

1921.11.21 Millei Mária

1912.10.27 Farkas Julianna

1915.01.29 Szemes Mária

1911.03.17 Farkas Julia

1942.08.19

1943.02.01

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1943.01.28-02.28

1943.02.01

1943.01.15

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

Don közelében 1943.01.28 Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között

Sztarij Oszkol 1943.02.04

Sztarij Oszkol 1943.02.04

Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Gremjacsje É.

hadműveleti terület Gremjacsje

Születési Anyja neve Veszteség neme Veszteség idő helye 1913.08.05 Gárdonyi Anna eltűnt hadműveleti terület

200 honv. honv. őrv. tart. honv. tart. szkv. honv. honv. honv. honv. honv. tart. honv. honv.

Tóth Lajos Tóth Lajos Tóth Miklós Tóth Pál Tóth Róbert

Török István Török József Török Sándor Tráj Jenő Trusits János Tuser Gábor Unger József

Török Gyula

Nagytevel (Veszprém vm.) Szilágykövesd (Szilágy vm.) Szentpéterfa (Vas vm.)

Szilvágy Csácsbozsok

Pakod Zalacséb

Vorhota

Bocfölde

Resznek

Bezeréd

Zalacséb

Náprádfa

honv.

Tóth Károly

Tóth Károly

Rend- Születési hely fokozat tart. Zalakoppány honv. honv. Kissziget

Név

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt, h. ny.

1910.02.02

1913.10.18

1916.03.14 1909.08.06

eltűnt

eltűnt

1943.02.04

1943.01.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.31

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.31

1943.02.04 1943.02.01

1943.01.28 1943.01.28-02.28

Sztarij Oszkol 1943.02.04

meghalt (fagyás) Sztarij Oszkol eltűnt, h. ny. hadműveleti terület Kocsis Anna eltűnt Sztarij Oszkol Török Mária eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Raufmann Teréz eltűnt Don és Sztarij Oszkol között Krizsán Mária eltűnt hadműveleti terület Pákovits Rozália eltűnt hadműveleti terület

1908.01.16 Soós Anna 1915.0.13. Gál Terézia

1910.10.03 Takács Mária

1914.06.06 Tóth Mária

hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Sztarij Oszkol

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt Sztarij Oszkol 1943.02.04

1915.11.01 Zakál Magdolna eltűnt, h. ny.

1911.03.24 Varga Ágnes

Horváth Róza

1914.11.22 Horváth Franciska 1914.02.14 Bekk Mária

Születési Anyja neve idő 1911.02.26 Kovács Teréz

201

honv. honv., Szarvaskend c. őrv. (Vas vm.) honv. Pusztaederics őrv. honv. tart. honv. honv. tiz. tart. honv.

Varga György Varga Gyula Varga Gyula Varga István Varga István Varga József

Varga Lajos Varga Lajos

Varga József

Varga Gábor

Vasvár (Vas vm.) Gesztenyés (Vas vm.) Tapsony (Somogy vm.) Bocfölde

Becsehely

Zalatárnok

Lenti-hegy

Rédics

Ortaháza Gyülevész

Vajmi István Varga Ferenc

Pölöske

Rend- Születési hely fokozat honv. Csömödér tart. honv. őrv. tart. honv. tiz.

Váci Ferenc

Vachter Imre

Név

Gremjacsje 1942.08.15 Sztarij Oszkol 1943.02.04

eltűnt

eltűnt

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Don és Sztarij 1943.02.03 Oszkol között Sztarij Oszkol 1943.02.04

meghalt Budapest 1942.11.27 (szívgyengeség) eltűnt, h. ny. hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület eltűnt hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület eltűnt hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület eltűnt Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között meghalt Szinyije Lipjagi 1942.09.27 (vesegyulladás) eltűnt Sztarij Oszkol 1943.02.04

elesett (lövés) eltűnt, h. ny.

Veszteség neme Veszteség Veszteség ideje helye eltűnt Don és Sztarij 1943.01.31 Oszkol között eltűnt Sztarij Oszkol 1943.02.04

1911.01.01 Zadravec Mária eltűnt

1920.07.16 Takács Mária

1913.07.13 Babos Katalin

1912.03.06 Büki Mária

1914.06.17 Molnár Katalin

1915.08.17 Kulcsár Mária

1910.01.30 Jandó Viktória

1912.10.19 Belovits Mária

1915.03.31 Varga Rozália

1915.02.28 Ibi Mária

1915.08.25 Bicsák Anna 1912.04.06 Deák Anna

1905.02.02 Varga Etelka

Születési Anyja neve idő 1919.08.13 Kovács Fáni

202 tart. honv. honv. honv.

Vég Gyula Végh Károly Vigh Kálmán tart. honv. Vincze Gyula tart. honv. Vincze József tart. honv. Vintanyek lászló honv.

Viktóri József

Vass Jenő

tart. honv. honv.

1943.01.25

1943.01.28-02.28

eltűnt eltűnt eltűnt

1911.05.27 Gorcsa Mária 1911.03.18 Varga Katalin

Barabásszeg

Rahó 1919.10.16 Dumer Ilona (Máramaros vm.)

hadműveleti terület

1943.01.28-02.28

Sztarij Oszkol 1943.02.04

Sztarij Oszkol 1943.02.04

eltűnt

1908.07.08 Pekán Teréz

Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között Sztarij Oszkol 1943.02.04

hadműveleti terület Kocsatovka

1943.01.28-02.28

1943.01.28

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

1920.02.20 Kálmán Borbála elesett

eltűnt

eltűnt

eltűnt

elesett

eltűnt

eltűnt

Veszteség helye hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület

Nagyudvarnok (Pozsony vm.) Vál (Fejér vm.) Nagykutas

1909.01.10 Boronyák Rozália 1909.04.14 Bódis Rozália

1909.09.25 Horváth Vilma

1908.11.13 Sávoly Júlia

1914.08.25 Bacsics Rozália

1920.07.17 Virágh Anna

Születési Anyja neve Veszteség neme idő 1909.11.24 Hapányi Regina eltűnt, h. ny. (?) 1908.03.15 Molnár Borbála eltűnt

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Sztaro 1942.11.28 Nyikolszkoje Sztarij Oszkol 1943.02.05

Petrikeresztúr

Teskánd

Babosdöbréte

Vaspör

honv., Hódmezővásárc. őrv. hely (Csongrád vm.) honv. Gyülevész

Rend- Születési hely fokozat honv. Doboka (?) (Kolozs vm.) honv. Szepetk

Vaspöri Dezső

Vasas Géza

Vásárhelyi Ferenc

Varró Gyula

Vári István

Név

203

honv.

Volosin László

őrv.

Weigert József

Alsónemesapáti

Zadravecz István honv. honv. tart. Budapest karp. honv., c. őrv. főtörm. Csabrendek

Zarka Jenő Zobolyi Lajos

Zömbik István

Véménd (Baranya vm.) Gyümölcshegy

Vörös József

Nagylengyel

Zalaegerszeg

Vörös József

tart. honv. tart. őrv. honv.

Vörös Endre

Vovkulics József honv.

Bocfölde

Gellénháza

Szerencsfalva (Bereg vm.) Nevicke (Ung vm.) Bocfölde

Vizsy Fülöp

tart. honv. honv.

Rend- Születési hely fokozat honv. Alibánfa

Vizsi György

Vizvári Gyula

Név

1900.01.19 Varga Ella

Simon Lujza

1920.08.15 Szabolcsecz Katalin 1910.09.17 Tamás Viktória

1920.09.06 Jákli Mária

1908.06.08 Rózsás Katalin

eltűnt, h. ny.

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1943.02.05

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

1943.02.01

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

hadműveleti terület

1943.01.28-02.28

Don és Sztarij 1943.02.03 Oszkol között hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület

hadműveleti 1943.01.28-02.28 terület Don és Sztarij 1943.02.02 Oszkol között Sztarij Oszkol 1943.02.04

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt hadműveleti terület 1915.03.15 Toplak Erzsébet eltűnt Don és Sztarij Oszkol között 1913.05.26 Egyed Anna eltűnt hadműveleti terület Zuzurmi Anna eltűnt hadműveleti terület 1920.04.07 Gresik Mária eltűnt hadműveleti terület 1906. Horváth Rozália eltűnt hadműveleti terület 1912.04.10 Milics Teréz eltűnt Sztarij Oszkol

Születési Anyja neve idő 1908.01.22 Tóth Mária

204 1909.10.02 Bíró Anna

honv. honv.

Zsokár Gábor Zsömle József

Zsuppán József

honv.

Zsupanics József honv.

eltűnt, h. ny.

1907.08.17 Tamás Zsófia

Őriszentpéter (Vas vm.) Nemesapáti

Iborfia

Zalabaksa

eltűnt

eltűnt

eltűnt

1904.02.09 Zsuppán Vilma elesett (lövés)

1913.12.26 Szabó Erzsébet

1909.05.09 Zsömle Róza

eltűnt

Don és Sztarij Oszkol között Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között hadműveleti terület Don és Sztarij Oszkol között Szemigyeszjatszkoje

Veszteség neme Veszteség helye eltűnt hadműveleti terület eltűnt hadműveleti terület eltűnt Sztarij Oszkol

1903.12.08 Gerencsér Anna eltűnt

1917.07.15 Gvirosztoló Mária 1920.02.13 Simon Erzsébet

Születési Anyja neve idő 1910.09.16 Takács Anna

1913.07.27 Laki Erzsébet

Rend- Születési hely fokozat honv. Nagykutas

Zurmühl Gyula honv., Budapest c. őrv. Zsebők Lajos őrv. Balatonszentgyörgy Zsidó Károly tart. Barlahida honv. Zsiga Gyula tart. Csonkahegyhát honv. Zsohár István honv. Nagykanizsa

Zubor Máté

Név

1943.01.23

1943.02.03

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1943.01.28-02.28

1943.02.03

1943.02.03

1943.02.04

1943.01.28-02.28

1943.01.28-02.28

Veszteség ideje

KÉPEK JEGYZÉKE Bencze István fényképei (Delacasse Lászlóné, Bencze Erzsébet tulajdonában, Zalaegerszegen) 30. Boronyák (Bátorfi) József fényképei (Bátorfi Sándor tulajdonában, ZalaegerszegBazitán) 14., 34. Déri László fényképei (Déri Lászlóné tulajdonában, Szombathelyen) 7., 38. Dr. Mike Géza fényképei (dr. Mike János tulajdonában, Zalaegerszegen) 27. Dr. Pais János fényképei (Ifjabb Pais János tulajdonában, Nagykanizsán) 4. Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattár, Budapest. Tiszti személyi okmánygyűjtők fényképmellékletei 39., 46., 48., 50. Horváth Ferenc fényképei (Ifjabb Horváth Ferenc tulajdonában, Zalaegerszegen) 41. Kázmér Dezső fényképei (Herczeg Józsefné, Gerencsér Margit tulajdonában, Pózván) 36. Koszorú Imre fényképei (Koszorú Csaba tulajdonában, Szekszárdon) 42. Könczöl Jenő fényképei (Héder Lajosné, Könczöl Katalin tulajdonában, Zalaegerszeg-Zalabesenyőn) 31. Miklós József fényképei (Olasz Györgyné tulajdonában, Budapesten) 44. Németh József fényképei (Németh Éva Mária tulajdonában, Zalaegerszegen) 37. Péchy György fényképei (Ifjabb Péchy György tulajdonában, Budapesten) 52. Peszleg Ferenc fényképei (Káli Lajos tulajdonában, Szentkozmadombján) 25. Rajki Dezső fényképei (Rajki Dezsőné tulajdonában, Mosonmagyaróváron) 5., 89., 10-12., 16-19., 28., 40., 43., 47. Rózsás János fényképei (Ifjabb Rózsás János tulajdonában, Zalaegerszeg-Bazitán) 13., 20-23., 33. Tornyos János fényképei (Tornyos Ferenc tulajdonában, Zalalövőn) 53. Tósoki Kálmán fényképei (dr. Pálinkás Béláné, Tósoki Zsuzsanna tulajdonában, Zalaegerszegen) 26., 49. Tósoki Kálmán fényképeinek másolatai (Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg) 24. Tóth Sándor Zsigmond fényképei (Tóth András tulajdonában, Zalaegerszeg-Bazitán) 32. Varga István fényképei (Bekő Tamás tulajdonában, Zalaegerszegen) 35. Závodszky István fényképei (dr. Bódis István tulajdonában, Egerváron) 1-3., 6., 15., 29., 45., 51.

205

TARTALOMJEGYZÉK Előszó.................................................................................................................................5 Molnár András: A 17/III. zászlóalj a Donnál, 1942-1943............................................7 Honvéd zászlóalj Zalaegerszegen, 1932-1941.........................................................7 A 17/III. zászlóalj mozgósítása és felkészítése Zalaegerszegen (1942. március – május 2.)..................................................................................21 Kiszállítás és csoportosítás a német hadművelethez (1942. május 3. – június 27.) ...............................................................................25 A tyimi áttörés (1942. június 28. – július 2.) ..........................................................33 Előrenyomulás a Donig és folyómegfigyelés (1942. július 3. – augusztus 14.).........................................................................45 Harcok a „gennyfolt” hídfőnél (1942. augusztus 15. – augusztus 19.)..............53 Felkészülés a téli védelemre (1942. szeptember – december) ............................59 Téli védelmi harcok (1942. december – 1943. január 12.)....................................64 Utóvédként a Donnál (1943. január 12. – január 26.) ...........................................69 Visszavonulás a Dontól, kitörés az Olim-völgyből (1943. január 27. – február 4.) ............................................................................74 Visszavonulás a 2. hadsereg gyülekezési körzetébe (1943. február – április) ......................................................................................80 Hazatérés, fogadtatás (1943. április 24. – május 20.)............................................88 A 17/III. zászlóalj legénységi állományának portréiból .....................................93 Németh József tizedes harctéri naplója Oroszországból, 1942-1943 .......................95 Szabó Péter: A 17/III. zászlóalj tisztikara 1942-1943-ban. Életrajzi adattár .........115 Függelék. A 17/III. zászlóalj tiszthelyettesei 1942-1943-ban............................148 Az adattárban előforduló rendjelek, kitüntetések és érmék jelkulcsai ...........152 Erős Krisztina – Szabó Péter: A zalaegerszegi 17/III. zászlóalj személyi veszteségei (1942-1943)..........................................................................................153 Rövidítések jegyzéke .............................................................................................156 Képek jegyzéke.............................................................................................................205

207

A Zalai Gyűjtemény sorozatban eddig megjelent: 1. Blázy Árpád: A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében 1711-1848. 1974.* 2. Tanulmányok (régészeti, történelmi, néprajzi). 1974.* 3. Lagzi István: Lengyel menekültek Zala megyében a második világháború idején. 1975. 4. Béli József: Az 1945-ös földreform Zala megyében. 1976. 5. Tanulmányok Deák Ferencről. 1976.* 6. Régészeti tanulmányok. 1977. 7. Szentmihályi Imre: Hetés és a Lendvavidék néprajzi sajátosságai. 1977.* 8. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. 1978.* 9. Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. 1978. 10. Vajda József: Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek? 333 zalai népdal. 1979. 11. Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között. 1979. 12. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. 1979. 13. Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember népdalkincse. 1981.* 14. Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető. 1980.* 15. Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete. 1980. 16. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. 1980-1981. 17. Petánovics Katalin: Liber contractuum. A keszthelyi Festetics-uradalom szerződései. 1981.* 18. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. 1982-1983.* 19. Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késő vaskortól a török kor végéig I-II. 1982.* 20. Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája. 1984. 21. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. 1984-1985. 22. Gaál Antal: Zala megye közigazgatási beosztása és a tanácsok tisztségviselői 1950-85. 1986.* 23. Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. 1986. 24. Zala megye földrajzi nevei. II. A keszthelyi járás. 1986. 25. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. 1986.* 26. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. 1987.* 27. A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete. 28. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. 1988. 29. Bilkei Irén-Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 15551711. I. 30. Kossuth kormánybiztosa Csány László 1790-1849. 1990. 31. Művelődéstörténeti tanulmányok. 1990.* 32. Kovács Imre: A türjei premontrei prépostság története. 1991. 33. A szabadságharc zalai honvédei 1848-49. 1992. 34. Gazdaságtörténeti tanulmányok. 1993. 35. Zalai történeti tanulmányok. 1994.* 36/ I. Hadtörténelmi tanulmányok. 1995. 36/ II. Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata. 1995. 37. Dokumentumok Zala megye történetéből 1944-1947. 1995. 38. Balogh Elemér: Göcseji szólások és közmondások. 1995.* 39. Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1996. 40. ’56 Zalában. A forradalom eseményeinek Zala megyei dokumentumai 1956-1958.

41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73.

Iskola és társadalom. 1997. Zalai történeti tanulmányok. 1997. A Batthyány-kormány igazságügyi minisztere. 1998. Csány László kormánybiztos iratai 1848-1849. I-II. köt. 1998. Zalai Gyűjtemény 1974-1998. Repertórium. 1999. Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján. 1999. A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 15271541. 1999. Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956. 1999. „Javítva változtatni” Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai. 2000. Zala megye archontológiája 1138-2000. 2000. Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában. 2001. A Zala megyei zsidóság történetének levéltári forrásai 1716-1849. 2002. Balogh Elemér: Sárhidai nóták. 2002.* A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 15421544. 2002. Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás DélnyugatDunántúlon. 2002. „Tekintetes karok és rendek!” Zala megye országgyűlési követutasításai és követjelentései 1825-1848. 2003. ’56 Zala megyei kronológiája és személyi adattára I-II. 2004. Együttélés és kirekesztés. Zsidók Zala megye társadalmában 1919-1945. 2004. Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873. 2004. Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában. 2006. Végvárból megyeszékhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből. 2006. Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között I. 1918-1931. 2006. ’56 Keszthelyen és a Keszthelyi Járásban. 2006. A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 15451548. 2008. „Veszedelmes habok között látszatik életünk forogni”. Források a zalai cigányság 18. századi történetéhez. 2008. Csány László reformkori iratai 1817-1848. 2009. Zalai történeti tanulmányok. 2009. A muraközi uradalom gazdasága és társadalma a 17-18. században. Válogatott források. 2010. Molnár András: Zala megye pecsétje és címere 1550-2010. 2011. Riválisok polgárosodása. Források Zalaegerszeg és Nagykanizsa történetéhez, 18671918. 2011. Kemendy Géza: Harctéri emlékeim, 1942-1943. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred II. zászlóalja a Donnál. 2012. Tóth Péter: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái III., 1656-1716. 2012. Fára József főlevéltárnok emlékezete. 2013. * Elfogyott

Yeloprint Nyomda Szombathely Felelős vezető: Dávid Péter ügyvezető igazgató