Zadravec Team a Rio Ebrón avagy horgászat kannibálok között. Előzmények: Miki barátommal még az idén kora tavasszal kiötlöttük, hogy próbáljunk ki külföldi vizeket, amiben sikerrel foghatunk nagy számban pontyokat és harcsát. Két víz közül választottunk, az egyik a Pó a másik az Ebro, mivel nagyon sok negatív bírálatot kapnak a magyar horgászok(jogosan), az olasz vizeken, ezért az Ebro mellett döntöttünk. Tapasztalat híján úgy gondoltuk, hogy rábízzuk magunkat egy utazásszervező cégre. A kedvező ajánlatukat elfogadtuk, úticél: Mequinenza, az Ebro és a Segre folyó találkozása. Utazás: 2011-07-22-én 4-en indultunk neki a 2200 Km-es 22 órás útnak.
Meg voltam győződve, hogy négyünknek elég nagy autót tudtam szerezni, mint látszik tévedtem. Folyamatosan és felváltva vezetve, az út Szlovén, Olasz, Francia és Spanyol autópályákon vezetett, csak az oda irányban szükséges útiköltség autópályára kb. 160 EUR. Megérkezés (Szombat): 2011-07-23-án 14 óra körül érkeztünk meg, a szállás elfoglalása után kaptunk egy angol származású túravezetőt, aki segített megtalálni a számunkra ideális horgászhelyet. Első ajánlata az irodához közeli központban lévő kibetonozott partrész volt, ez nekünk nagyon mesterséges volt, megértette, hogy mi egy bojlis-harcsás túrát szeretnénk. Akkor elvitt minket olyan helyekre, ahol nem igazán zavarnak minket, az első egy szivattyúház mellett volt, amit néha több órára bekapcsolnak, hát ez sem tetszett, mígnem a másik oldalon mutatott egy helyet ami előtt egy kisebb öböl volt található.
Az ideálisnak tűnő horgászhely Első nap (Vasárnap): A fárasztó utazást kipihenve egy kicsit elaludtunk, a kiválasztott helyet nagyon nehéz volt megközelíteni autóval, de sikerült. Felállítottuk a tábort, csak alj és oldal nélküli sátor használható. Az öböl mélysége 3m-es volt, majd a végén letört a meder egészen 10m-ig, ezen a részen az Ebro átlag 10m-es volt mindenhol. A törés tetejét kiválasztottuk etetésre, Gáborral ketten képviseltük a pontyosok csapatát, Miki és Zsolti pedig a harcsásokét. Alapos alapozó etetés után 2 bójára értve kb. 20kg kukorica-tigrismogyoró mix, 10kg 20-as halibut pellet, és 5kg büdös etetőbojli mix. 3 bottal az etetésen horgásztunk és egy botot áthúztam a szemben lévő oldalra, 3 szem fish steakkal csalizva. Az idegenvezető szerint, kb. 2 nap kell míg a halak odaszoknak az etetésre. A túl oldalra áthúzott boton kapás jelentkezett, csónakba ugrás, de mire odaértünk a halunk akadóba menekült, sajnos be kellett szakítanom. Éjfélig nem történt semmi, utána befejeztük a horgászatot, mert éjfél és reggel 6 között tilos horgászni. Második nap (Hétfő): Korán reggel 2db 20-as bojlikkal csalizva folytattuk a horgászatot, de sajnos a parlagon heverő föld tulajdonosa is megjelent, aki csak spanyol nyelven azt hajtogatta, hogy privát terület és menjünk el innen, azt mondtam neki, hogy jó, persze eszünk ágában sem volt elmenni, gondoltuk majd megnyugszik. Szemben már nem horgásztam, mert kiderült, hogy ott egy víz alatti erdő van. Délután jelentkeztek az első kapások néhány méter oldalazó mozgás után valamennyi szerelékünk odaveszett, tüzetesen vizsgálva a meder alatti köveket, kiderült, hogy a köveken hegyekben áll a kagyló, mivel a törés szélén horgásztunk a halak a mélybe törtek a szerelékünkkel együtt. Fonott zsinórunk nem volt, gyorsan irány a horgászbolt, a boltban futottam össze egy másik angol túravezetővel, akinek meséltem a problémákról és a nem túl kedves spanyol parasztról, azt javasolta, hogy pontyozás szempontjából sokkal jobb a Caspe tározó, majd egy lapra lerajzolt nekünk két javasolt helyet is, ahol még nyugalmunk is lehet. Harmadik nap (Kedd): Kedden délelőtt Gáborral úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a Caspe-i részt, valóban a szemünk elé táruló látvány teljesen megegyezett a horgászvideókban feltüntetett képekkel. Visszatérve megint ott várt bennünket a föld tulajdonosa és újból távozásra szólított, akkor már azt mondtam neki, hogy pakolunk, akkor láttam rajta, hogy megnyugodott. Távollétünk idején a harcsás csapatnak volt egy kapása, amit kb. csónakból 50 percig fárasztottak, a hal ugyanis teljesen lefeküdt, semmit nem tudtak vele kezdeni, 30 perc után csónakostól bevitte őket a nádba, ott kis idő múlva elszakadt az előkezsinórjuk. Nekünk aznap nem volt több kapásunk, Zsolti 4db 23-as pelettel csalizott harcsás botját este 10-kor elvitte egy 6 kg-os nyurgaponty.
Az első látott halunk 6kg-os nyurga harcsa Negyedik nap (szerda): Reggel SP (spanyol paraszt) már hozzánk se szólt, hanem felírta a kocsink rendszámát, akkor döntöttünk úgy, hogy elmegyünk Caspe-re.
Ennek a látványnak mindenki örült A leírás alapján Caspe-t elhagyva telepedtünk le az Ebro partján, motorcsónakot csak másnaptól tudtunk bérelni.
A kiválasztott helyszín. Megérkezésünkkor a helyszínen már horgászott egy 4 fős angol csapat és két helyen még a helyiek is képviselték magukat. Az egyik spanyol csapatnak harcsára kapása volt és ki is emeltek egy 63 kg-os szürkét, melyet fotózás után vissza is dobtak. A harcsás csapat nagyon örült a látványnak ezért úgy döntöttünk, hogy a helyszínen maradunk, etettünk, tábort vertünk, és ezzel el is telt a nap. Ötödik nap (csütörtök): Reggel hárman elmentünk a motorcsónakért Zsolt a helyszínen maradt, Miki hozta visszafelé a csónakot, mi még vásárolgattunk, amire még szükségünk volt. Megérkezésünkkor örömmel fogadtak, hogy sikerült egy 57 kg-os harcsát fogniuk.
Végre nekik sikerült Az angol csapathoz minden nap kijárt egy helyi túravezető, aki úgymond egész nap az angolokat horgásztatta. A bulgár spanyolok egyszer csak egy vágóhorog segítségével szó szerint kidobtak a partra egy kb. 15 kg-os harcsát, ezt a túravezető látva azonnal odarohant hozzájuk és a rendőrséggel fenyegetve a sárgaföldig lehordta őket, annyira megijedtek, hogy amíg a túravezető ott volt, addig minden fogott halat azonnal visszadobtak, pedig a spanyol szabályok szerint minden 1m-nél nagyobb harcsából napi 4db vihető, a pontyokra, pedig a catch & release szabályai az érvényesek. A bojlis próbálkozásaim hiába valók voltak, Gábor 1db pellettel fogott egy 6kg-s nyurgát, de a pellet hátránya az volt, hogy többször kisebb harcsa is felvette, valamint két horogelőke szakadást is okozott neki. A túravezető elmagyarázta, hogy hogyan működnek itt a halak, ha 4 vagy 6db pelletet teszel fel, akkor harcsát fogsz, ha 1db-ot, akkor pontyot, 2-3db-al csalizva, akkor általában semmit, de ő leginkább a 16 és 12mm-es pelleteket javasolja. Ezen szavak után kezdtem el gondolkodni, hogy 2db 20-as csalizási
technikám lehet nem a legjobb választás. Az általam hozott bojlikat átforgatva szerencsére találtam egy fél zacskó 16-os squid magic bojlit. A horgot 4-ről 6-ra cseréltem, és 1 szemmel csaliztam, 2 óra várakozás után, már kapásom is lett, a hal nagyon erősen húzott, éreztem rajta, hogy nem a 6-7 kg-os korosztály, szákoláskor láttuk, hogy nem mindennapi példány, Őkelme 18,8 kg-os volt. Angol szomszédjaink még aznap eltávoztak.
Az első olyan halunk, amiért ide utaztunk Hatodik nap (péntek): A helyesnek vélt taktikákon nem változtattam, egy szem 16-os bojlival csalizva meghozta a kívánt eredményt. Ezen a napon nagyon a következő súlyban sikerült halakat fogni: 19,1 kg 18,1 kg 18 kg 15,3 kg 14 kg 9,6 kg. Számunkra az előző napokhoz képest ez csodálatos nap volt, valószínű a módosításainknak köszönhetjük sikereinket. Képek az utolsó napi termésről:
A helyi kannibálokról: A spanyol-bolgár szomszédjaink minden este lámpa mellett halat pucoltak, csütörtökön jött is egy fehér furgon, ami elvitte tőlük a tetemes mennyiségű halat. Pénteken, ahogy az angolok elmentek újból visszatért a bátorságuk, megint konyhára dolgoztak a 7db bottal, ami persze a szabályok szerint max. 4 db lehetett volna. Péntek dél körül átrohant a fiatalabb bolgár és kiabál hogy „big carp, big carp”, nem volt nála mérleg és persze matrac sem, hát vittem neki, a hal 22 kg-t nyomott. Végeztünk a mérlegeléssel és utána hirtelen előkerült egy spárga, amit a hal száján és a kopoltyúján keresztül átfűzött majd, mint a kutyát pórázon a homokon keresztül lehúzott a vízig és ott karóhoz kötötte, én ezt meglátva a fiatalabb bolgárral angolul üvöltözve közöltem, hogy tegye vissza a vízbe, mert kihívom a rendőrséget, erre egy kicsit megijedt és utasította barátját, hogy engedje vissza a halat.
Conan the Bulgarian és a hal amit megmentettem.
Ezt a halat nem sikerült megmentenem, valószínű, hogy érkezésünk előtt fogták. Pénteken az angolok helyére román-spanyolok költöztek családostól, elég nagy létszámban, a közülük horgászó kb. négy fő volt.
Az engedélyezett max. 8db bot, mi 19db-ot számoltunk.
Persze ők is fogtak egy szép pontyot, amit ugyanúgy kikötöttek, de mivel sokan voltak és ittasak, gondoltam, hogy hajnalban elvágom a hal zsinórját, de még akkor is buliztak, így hát itt nem tudtam sikeresen beavatkozni.
Itt fűzik a kötelet
Itt úgy csinálnak, mintha visszaengednék
Itt pedig kikötik
Péntek délutántól az egyik szomszéd bolgár a másik, pedig román volt mind a kettő az igazi húshorgász fajtából, gondoltam a Szombat reggeli indulásig kibírjuk valahogy, hála istennek addig senki nem fogott halat, még mi sem, de ezt egyikünk sem bánta. Szombat reggel tábort bontottunk és hazafelé vettük az irányt, egyben még megegyeztünk, hogy hamarosan visszatérünk.
A TEAM Csapatunk nevében köszönettel tartozunk: Miselnek, hogy az autójával elutazhattunk, valamint az összes etető és csali anyagával horgászhattunk. Bendzsóéknak, a nagy sátorért, hogy nem égtünk szénné a napon. Szabó Tamás Zadravec Team
