avagy Kalákában workshoppolt a kreatív-team

A TARTALOMBÓL: Rózsa és Robin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .48 Vakulj Magyar!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4 Akiknek semmi és senki, még a Szent Korona sem szent! . . . . . . . . . . 6 És akkor én most minek számítok? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Stupid ország stupid néppel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 Kis, vagy nagy magyar abszurd? A rosseb se tuggya. . . . . . . . . . . . . . . 10 Próbálnád Te ezt mondani az APEH-nek!!! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Nemzetbiztonsági kockázat? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .13 Vegytiszta haszonelvûség: a „mintha” miniszterelnök. . . . . . . . . . . . . 14 PC? Ne politikailag, emberileg légy korrekt! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 A Stockholm-szindróma végzetes térhódítása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 1848 és az utókor abszurditása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18 A politika örömlánya, a „magyar” Lucreazia Borgia . . . . . . . . . . . . . . 20 Az új formula . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .21 Miért is? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .23 Mint az alsógatyát . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24 Jövõ idõ I. – A tornádó szívében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Jövõ idõ II. – A dinoszauruszok ismét kihalnak . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Nyûglõdés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .31 Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

– avagy Kalákában workshoppolt a kreatív-team – (’Oszt még is mekkora marhaságot sikerült összehozniuk!) Mindazoknak, akik (velem együtt) átaludták a reklámzabálók éjszakáját. Nemrégiben kezdtem el olvasni egy kitûnõ cikksorozatot, melynek témája Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és az összes többiek egymáshoz való viszonya. A szerzõ a sokat megélt és megtapasztalt Alsóés Felsõmucsai Mucsay (bunkó) Mihály, akit (ahogyan azt cikke elején is olvashattuk) a Rákosi és Kádár korszak a politikai kiskorúság állapotában tartott, és abból sajnálatosan sem a „demokratikus átalakulás”, sem a NATO és EU tagság nem tudott még kiemelni. Róla annyit érdemes tudni, többek között, hogy nem néz televíziót, és a sajtóból is inkább csak a külföldibõl informálódik, mert abból, ha nem is a teljes igazságot, de annak legalábbis apró részeit ki lehet silabizálni. Történt ugyanis, hogy legutóbbi írásában Joseph (Jóska) Sobrit és a Methew (Matyi) Piszével vágtató Rózsa Alexandert, a betyárt idézte emlékezetünkbe, felhívva figyelmünket az Egészséges Fejbõr nevû együttes írói munkásságára. 2

Na, ezt hívják nem is tudom minek. Mostanság zajlik ugyanis az egyik nagy mobilcég feltöltõ-kárytákat megcélzó reklámkampánya, ahol a kreatív team az angol és magyar történetmesélés „hõseit” sajátosan összevegyítve tárja elénk a fogyasztói létezés minden nyûgét és baját, ahol Rózsa és Robin egy oldalkocsis Pannónia motorkerékpáron – valamint kéményeken bepréselõdve egy röpke pillanatra még a Mikulás szerepét is átvéve – amúgy internesönel trendiül hülyítik a jó népet. A sztori röviden: Rózsa és Robin a két reklámfigura. Igen, jól tetszettek érteni, Rózsa Sándor és Robin Hood. Szép páros, nem igaz? Még az is lehet, hogy nyerõ páros! Mit lehet tudni? Manapság minden és annak az ellenkezõje is elképzelhetõ ebben az országban. Na, szóval. A gyanútlan pofa egy ATMnél* feltölti a mobilkártyáját, mire Rózsa Sándor elvág egy kötelet és az elõre odakészített háló felcsapódik. Majd a két „hõs” odamegy a csapdába esett áldozathoz és a következõ jelenet játszódik le: Rózsa Sándor reinkarnáció (csikós kalapban, vazze’): – Tõtögetünk, tõtögetünk? Robin Hood reinkarnáció (tört magyarsággal):

– Most megjutalmazlak, mert feltöltötted a kártyádat. Mire a csávó a hálóban vergõdve csak ennyit bír kinyögni: – Király! (Ez utóbbi urbánus frazeológia az angolban ma használatos szleng kifejezés, az It’s cool magyar megfelelõje) A király hallatán a két „hõs” ijedt arckifejezéssel elszelel. Ha stílusosak akarunk maradni, mondhatnánk itt vége, fuss el véle. *(Gyengébbek kedvéért ATM = készpénz alkalmi felvételére lehetõséget biztosító kültéren elhelyezett, 24 órában üzemelõ egység, pógári nevén ótomata) Mondjuk még arról is elcseveghetnénk pár pillanat erejéig, vajon mennyire szeretné a „Tisztelt Ügyfelünk!” megszólítás boldog tulajdonosa, hogy minden egyes alkalommal, amikor automatáról feltölti a kártyáját, azonnal egy csapdahálóban találja magát. Filmen még megnézi az ember, talán még jót szórakozik is rajta, de hogy ezt minden egyes alkalommal át kelljen élnie. Mondjuk, tusfürdõnél még azonosulni tudok, vagy alkohol tartalmú italoknál azonosulni tudok a mámorító érzéssel, de feltöltõ-kártyánál történõ hálóba kerüléskor momentán nem annyira. jó ha figyelünk

Ja! És az is nagyon gáz, hogy szerencsétlen Rózsa nem tudja elsõre elvágni a kötelet! Persze megint a magyar „hõs” a béna, nem az angol! Égünk, mint a Reichstag. Piszok sokat workshoppolhatott rajta a kreatív team kalákában, mire sikerült ezt a szart összehozniuk. Persze több gond is adódik. Elõször is. A kiszemelt célszemélyek kedvezõtlen színben való feltüntetésével, mind az angol, mind a magyar történetmesélésnek ártottak. A király szó említésére elinaló reklámfigurákkal hõseinkbõl gyakorlatilag szájhõst csináltak. Képzeljük el azt meghökkentõ és felettébb kínos szituációt, amint Robin, mondjuk Tuck barát és Little John társaságában éppen a Sherwood-i erdõben tartózkodik. Elõugrik a bokorból egy feltöltõ-kártyás pofa, aszongya: király, ezek meg csapot, papot hátra hagyva (illetve papot nem, mert Tuck barát is lohol velük), szélsebesen eliszkolnak a helyszínrõl, mert tele lett a gatyájuk Oroszlánszívû Richárd, vagy az éppen aktuális uralkodó felemlítésétõl. Oda az angol mondavilág! Bele se merek gondolni! Aztán itt van egy másik, legalább ilyen fontos problémakör, mely szintén annak a következtetésnek a levonására sarkall minket, hogy a fogyasztásra való ösztönzés mindenek felettisége károsan hat társadalmunkra. Következetlenek voltak a reklámban. Vagy Rózsa és Hood, vagy Alexander and Robin (ejtsd: eligzendör end robin) lett volna a helyes, de persze akkor agyonvágja a két „R”-re való imídzs építkezés koncepcióját, no meg a szójátékot, amely így is meglehetõsen öncélúra sikeredett. Ezután az épületes baromság után a következõ felvonást, ahol általunk eddig ismeretlen okból kifolyólag (és senki által nem felhatalmazva!) a két „betyár” önkényesen átveszi a Mikulás szerepkörét – Robin Hood egy kéménybe próbálja meg beszuszakolni a még mindig csikós kalapot viselõ Rózsa Sándor reinkarnációt, majd oldalkocsis Pannónia márkájú motorkerékpárjukon elegánsan távoznak a felhõk közé – mindösszesen csak egyszer bírtam végignézni, ennyi éppen elég is volt belõle. Ahogyan azzal egy ideiglenesen hazánkban állomásozó multinacionális cég jelmondatában is gyakran találkozhatunk: HÜLYE AZÉRT NEM VAGYOK! Ja! És megint a mi „hõsünk” ég, mint a Reichstag. A fûzfán fütyülõ rézangyalát az elhízott betyárjának! Még egy tisztességes polgári kéménybe se tud simán becsusszani, úgy kell belepréselni õtet, az annya keservit! Fogyassz! Hallgass! Halj meg! Ez ennek az egész rohadt globalizált, kizárólag csak a fogyasztói létezésre épülõ új jó ha figyelünk

barbár vadkapitalizmusnak, de legfõképpen az Európai Uniónak a szentháromsága. Ellenállhatatlannak látszó ajánlatokkal bombáznak nap, mint nap. Neked kell az a valami! Neked most kell az a valami! Neked akkor is kell az a valami, és akkor is MOST kell az a valami, ha nincs rá pénzed! Ne aggódj, emeld fel a telefont, vedd elõ a mobilod, kérj segítséget a neten, mindegy, hogyan csinálod, csak add ide a pénzedet! Mer’ az nálunk, bankoknál van a lehetõ legjobb helyen! Ha pedig kifogytál a zsébõl, add ide mindened! Ne feledd, szerzõdést kötöttünk! Apróbetûstõl, mindenestõl! Ja, hogy elõtte nem olvastad el? Az már a te bajod. (Jut eszembe! De hát az olvasásról is mi szoktattunk le! És milyen igazunk volt!) Miközben Rózsa és Robin oldalkocsis Pannónia motorkerékpárjukon a felhõk között száguldoznak, a világgazdasági válság igazából csak jövõre érezhetõ hatásainak elõestéjén a különbözõ think-tankek kreatív csapatai fáradságot nem ismerve azon munkálkodnak, mint a versbéli cimbalmos, hogy csodát vigyenek végbe. Porhintéssel? Megtévesztéssel? Manipulálással? Az igazság részleteinek nem teljes kibontásával? A lakosság még erõteljesebb eladósításával, elérjék, vagy ne adj’ Isten, még meg is haladják a tavalyi eladási számokat.

Navigare necesse est! Hajózni muszáj! – mondták a latinok. És fogyasztani? De legalábbis ennyit? És erõn felül? Ne is úgy tegyük fel a kérdést, hogy kell-e, hanem, úgy, hogy szabad-e? Az igazán értékes dolgokat nem lehet pénzen megvenni. És ez olyan biztos, mint az, hogy a Mikulást meg a rénszarvasok húzta szánját sem lehet lecserélni két, oldalkocsis Pannónia motorkerékpáron száguldozó imitációra, hitvány utánzatra. Ahogyan az Kalányos Winnetou kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjainak ügyvédeikkel maroktelefonjaikon lefolytatott beszélgetéseinek második részében szokott volt elhangozni: és ez a tényvalóság. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

3

– avagy Friderikusz után szabadon: Kis ország, kis „sztárocskák” – Még alig ült el a vihar az RTL Klub „Celeb vagyok, ments ki innen!” címû dzsungelszafarijának, a botránya után, itt az újabb reality felhorkanás, a konkurens csatorna „Hal a tortán” kezdetû sorozatából. „Lakva ismerni meg a másikat” – tartja a nép ajkán született bölcs mondás. És milyen igaz! Lehullt a lepel, lepergett a máz, s a Dél-amerikai õserdõbõl hazatért celebek a maguk igazi valójában ugrottak egymásnak a kamerák kereszttüzében, mutatták meg valódi arcukat az õ szeretett közönségüknek. „Nem békültek a celebek” Lilu hiába igyekezett, a táborban kialakult sérelmeken egyik dzsungellakó sem akart felülemelkedni. – nézhetjük meg a videót az RTL Klub egyik weboldalán, a „sztárok” hazatérése után immáron itthon történt összecsapásáról.

Kovalcsik Ildikó, alias Lilu Mert arra még nagyfokú könnyedséggel legyint az ember, hogy az ún. hazai celebritásoknak bizony-bizony nehezére esik különbözõ rovarok szájon át történõ elfogyasztása, s emiatt némi frusztráltságot éreznek, vagy, hogy nem mindenki bírja közönyös faarccal az olyan megpróbáltatásokat, mint teszem azt Szõke András, amint különbözõ kígyókat, meg rágcsálókat öntenek rá egy üvegkalitkában. Ez még rendben van. Megkérdezték õket, akarják-e, aláírták a szerzõdést, ezzel aszonták, akarják, megkapták a lóvét. Tiszta ügy. De ezek lennének a sztárok? Ezekre kellene úgy ánblokk felnéznünk? Mondjuk úgy emberileg? 4

Ugyan kérem! Magam nem voltam képes végignézni az egymással hajba kapó veszekedõ sztárok és sztárjelöltek immáron itthon zajló civakodását, ez már nekem is sok(k) volt. Persze, erre most legyint a kedves Olvasó, aszongya, kit érdekel ez? Meg, õk is csak emberek! Ami azt illeti, erre szokták aszondani mifelénk az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus-hallgatók a városi szóhasználatnak a maga kérlelhetetlen realizmusát tûkörözõ stílusában, hogy ezek se’ szarnak rózsaillatút. De mi-

lyen igaz! És milyen beszédes, mennyire jelzésértékû egy-egy gesztus vagy mozdulat! Sokszor ékesszólóbb, mint a verbalitás. Na, mármost, ha figyelembe vesszük a fenti megállapítás megkerülhetetlen objektivitását, ki kell mondanunk, hogy e tekintetben a mûsorvezetõkrõl sem feledkezzünk meg, elvégre õk is csak emberek. Emlékezzünk is meg e helyütt a VIVA zenei tévétõl átigazolt Liluról, azaz Kovalcsik Ildikóról, a legutóbbi dzsungel-reality itthoni mûsorvezetõjérõl. A VIVA zenei tévé egykori üdvöskéje, több egyéb más mellett azzal hívta fel magára a figyelmet – legalábbis a jó ha figyelünk

Velvet tudósítása szerint –, hogy a Comet díjátadón áttetszõ szoknyája alá fekete tangát vett, aztán a nála lévõ kis papírokkal próbálta eltakarni nemes testrészeit Ki tudja, talán ez is része a show-nak. De persze a nézettségben és a parasztvakításban élenjáró RTL Klub nyomában kullogó konkurens csatorna a TV2 mûsorai sem mentesek a botránytól. A már a fentiekben idézett „Hal a tortán” fõzõmûsor egyik adásában Nagy Feró küldte el „vacsoratársait” melegebb éghajlatra. Így tudósít errõl a Blikk internetes változata: „Nagy Feró: Ittam, hogy elviseljem! BUDAPEST – Kiborult a bili a TV2 Hal a tortán forgatásán! Nagy Feró amellett, hogy már az elsõ napon többet ivott a kelleténél, minõsíthetetlen hangnemben beszélt a vacsoratársaival. – Ferónak sikerült egy csapásra tönkretennie az esténket: megfagyott a levegõ, amikor a vacsora után kikelt magából, és sértegetett mindenkit. Folyton arról magyarázott, hogy nem akar egy társaságban lenni velünk. De akkor kérdezem én: miért vállalta el a mûsort? Próbáltam észérvekkel hatni rá, de szó szót követett, végül nagyon összevesztünk – mondta Zsidró Tamás (45). Gesztesi Károly (45) a többiekkel ellentétben nem lepõdött meg Nagy Feró viselkedésén. Nézd meg videón, mit alakított a Nemzet Csótánya a forgatáson! (Videó itt nézhetõ meg: http://www.blikk. hu/cikk.php?cikk=126156) – Egész héten olyan érzésem volt, mintha a kutyákhoz engedték volna a farkast. Szeretem a szabadságot, de ha rabságba zárnak, akkor minden erõmmel azon vagyok, hogy kitörjek. jó ha figyelünk

Akkor telt be nálam a pohár, amikor Zsuzsa kioktatott, amiért nem kóstoltam meg a szilvás gombócot, amit évek óta nem szeretek. Innom kellett, hogy el tudjam viselni õket egy hétig! Reiter Georgina

Hát! Ez mindenesetre beszédes, de minimum jelzésértékû. És most itt a legújabb botrány, melyrõl a Velveten az alábbi szalagcímmel tudósítanak: „Schobert Norbert nyílt levélben védi meg Rubint Rékát.” Most nem is untatnám a nyájas Olvasót azzal, hogy ki is az a Schobert Norbert, akinek nyílt levélben kellett megvédeni Rubint Rékát, aki úgy egyébként a b. neje, mindez lényegtelen, csupán a „Vakulj magyar!” tematika lényegi momentumaira szeretném felhívni mindenki figyelmét. A népi naivitásban szenvedõk, akik nem ismerik a Bayer-féle relativitás-elmélet tételét, miszerint: mindig van lejjebb, aszondanák nagy könnyelmûen, hogy ez már a vég, gyakorlatilag leértünk a legaljára, ennél lejjebb ’osztán mán tényleg nincsen. Pedig higgyék el nekem, van. A világgazdasági válság, kellõs közepén pörög az Index(!) által felállított elbocsájtásszámláló, és akkor az a legfõbb gond a „magyar” média egyik legnagyobb nézettséggel bíró csatornáján, hogy „az idei év személyi edzõje, a szakmájában legrangosabb elismerésnek, a Presenter of the Year-nek a tulajdonosa” (részlet Schobert Norbi nyílt levelébõl – A szerzõ) visszaköpte-e a Kossuth-díjas Bangó Margit oldalasát, avagy sem. Barátaim az úrban! Megáll az ész és támaszkodik! Csak a gyengébbek és a tájékozatlanabbak kedvéért!

Ha akad az országban olyan elvetemült, aki hiányos mûveltsége fehér foltjainak satírozgatása közepette még nem találkozott a „roma királynõ” (Schobert Norbi szóhasználata – A szerzõ) nevével, nos, annak tájékoztatásul álljon itt annyi Bangó Margitról, hogy róla több egyéb más mellett azt érdemes tudni, a nagy hajrában õ volt az, aki Franciscót egyik szabadtéri nyilvános szereplése alkalmával, mint a Magyar Népköztársaság miniszterelnökét mutatta be. Azé’ ez má’ valami! De legalábbis nem semmi! Hogy is mondta annak idején a sztárokat Magyarországra hozó Friderikusz? Tudják, õ az a hajdani tévéelnök-aspiráns, aki most jó nagyot rúgott egykori kenyéradógazdájába, a jó öreg Vitrayba – persze csak viszonzásképpen! Aszonta a mi derék Sándorunk, hogy „kis ország, kis csõcselék!” Mit lehet erre mondani? Legfeljebb csak annyit, kis ország kis sztárok. De talán korrektebb, ha úgy fogalmazunk, kis, kisebb, még kisebb, legkisebb sztárocskák. Egy biztos, ha szeretnének felnézni valaki(k)re, ne õk legyenek azok. Ahhoz, hogy valaki példakép legyen, nem elég, ha csak abban jó, amit csinál. Emberileg is kimagaslót kell nyújtania. Ráadásul nem úgy, hogy közben mindenki mást letaposva, mindenki máson átgázolva a nap huszonnégy órájában szüntelenül tör elõre, mint annak idején a Vörös Hadsereg. Azt, aki csak abban jó, amit csinál, úgy hívják: szakbarbár. Az amerikai oktatási rendszer, ha azt egyáltalán annak lehet nevezni, pont ezzel küszködik. Túlszakosítja az embereket, egy adott témakörnek csak egy nagyon kicsi szeletét sajátíttatják el a delikvenssel, így nem tud átfogóan, nagyobb léptékekben gondolkodni, nem látja át nagyobb összefüggésben a dolgokat. Ki tudja, talán pont ez a cél? Az a cél, hogy az egyes ember, a szakmájában esetleg alkotni képes ember ne tudjon nagyobb, maradandó dolgokat létrehozni, az maradjon a kiváltságosok kiváltsága, hanem pusztán csak egy apró fogaskereke legyen a nagy rendszernek. Csereszabatos, szép mai szóval élve, kompatibilis. Gondolkodásában pedig – itt nálunk –, eurokonform, azaz szélsõségektõl mentes. Az államszocializmus egykori agit-prop osztályának feladatkörét átvéve, két hitelfelvételi hirdetés között majd Vágó Pista bátyánk, a PR-osztály kreatív-teamjének külsõs bedolgozója magyarázza el az eftársaknak, ó pardon, a pógároknak, hogy mit is láttak és hallottak, és asztat hogyan köll értelmezni. Szép új celebvilág Magyarországon, ahol még jó darabig a fortélyos félelem igazgat. Ehhez kíván Önöknek jó szórakozást a szocialista nagyváros öntudatos polgára Mediterrán Moszkvából!

(Ez a cikk, nem jöhetett volna létre egy buta és ostoba nép nélkül, amely hagyta és hagyja félrevezetni magát!) Isten áldja Magyarországot! 5

– avagy Végrehajtható Mária országa? – Ha a hagyomány állításának hinni szabad, annak idején, amikor a világhírû Queen együttes, élén az azóta jobblétre szenderült zseniális Freddie Mercuryval hazánkban koncertezett, elvitték õket hajókázni a Dunára. A kellemes vízen ringatózás közepette Freddie barátunk egyszer csak elragadtatásának adott hangot, mert meglátott egy gyönyörû épületet. Mondta is mindjárt a többieknek, hogy megvenné. Utána közölték vele, hogy az bizony nem fog menni, merthogy az az épület a magyar Parlament, és nem eladó. Legalábbis akkor még nem volt az. Korántsem lehetünk biztosak benne, hogy ma sem az. A Hír Tv „Lapzárta” címû mûsorában majdhogynem a bagatelizálás szintjén folyt a diskurzus arról, hogy mit is írt alá Draskovics. Tanult kollégáim aszonták, hipotetikus feltételezés csupán, hogy adott esetben a Szent Korona, a Parlament épülete, vagy az összes létezõ állami tulajdon végrehajthatóság tárgyát képezheti, magyarán, hogy vihetik, ha nem tudunk fizetni. Egész biztos, hogy odáig nem jutunk el. Egész biztos? Franciscónál? Tudja nyüveg. Egy biztos. Lári Fári az a miniszterelnök, akinek nem tetszik, hogy a törvényhozás épületében ott a Szent Korona, és csak azért maradhat ott – egyelõre –, mer’ hogy nekik zsenánt ide-oda hurcolászni. Ja! Ki is volt az az állítólag felelõs magyar miniszterelnök, akinek uralkodása alatt felmerült a Szent Korona restaurálhatósága? Magyarán, ha szükséges, akkor el lehessen mozdítani jelenlegi helyérõl?! Jó Ha Figyelünk! Azt, hogy a jövõt elzálogosítják, azt eddig is tudtuk. Most már azzal is szembesülnünk kell, hogy lassan a jelent is kihúzzák a talpunk alól. Ne feledkezzünk el róla, az ügy és a botrány úgy pattant ki, hogy az összes állami tulajdon feletti végrehajthatóság szerepel az IMF-fel kötött megállapodási okmány egyik mellékletében, valaki meg vette magának a fáradságot és el merte olvasni. Benne van, feketén fehéren oda van írva, Drazsé pedig – mint senki által fel nem hatalmazott!!!, illetékes fõ hallja kend – a nevét adta hozzá. Ez azé’ gáz! Most jut eszembe! Dejszen nincs itt semmi gond, gyün Sipánka, akarom mondani Lendvai eftársnõ az agit-prop osztályról, és szépen lassan, szájbarágósan szótagolva, 6

hogy mindenki, még maga a nagyságos vezérlõfejedelem, Orbán Viktor is megértse, el fogja és meg fogja magyarázni nekünk, hogy ami oda a papírra le van írva, na az tulajdonképpen nem is az, amit mi kiolvasunk belõle, és hát azt – természetesen – nem is úgy köll ám érteni, ahogyan asztat mink értsük, drága barátaim. Szent István, de talán még Mátyás király idejében is karóba húzták, vagy felnégyelték volna az efféle nemzetet és hazát elveszejtõ embereket, mint ez a sima fejû, egykori szintén kevés hajzattal bíró nagynevû elõdei babérjaira törõ Draskovics. Nagy a valószínûsége annak is, hogy az egykori igazságszolgáltatás kíméletlen, fizikai megsemmisítéssel végzõdõ technológiai protokollja után a tetemcafatokat széthordták volna az ország különbözõ pontjain elhelyezkedõ végvárakhoz és kitûzték volna elrettentõ példaként, hogy na pógárok, ez jár annak, aki a többiek megfelelõ alkatrészével veri a csalánt. Úgy össznépileg. No, de hát nem élünk a középkorban, mai világunkban központilag engedélyezett, mit engedélyezett, egyenesen elrendelt a nép kiszipolyozása. A következmények ma is nagyon súlyosak, csak míg a középkorban a hazaáruló lator végezte bitófán, vagy valamilyen más, a központi hatalom erõszakszervezetei által mûködtetett, élet kioltására alkalmas eszközön, aktív hóhéri segédlettel, addig mai, állítólag fenemód demokratikusan és szabadon funkcionáló világunkban a kisemmizett, kiszipolyozott,

sok esetben földönfutóvá tett áldozat, a lakosság, a nép, a nemzet az, amelyik távozni kényszerül a földi árnyékvilágból, mert egész egyszerûen beledöglik abba, ami itt ma kormányzás, mit kormányzás, országlás címén zajlik. Persze rendezhetünk kiscsoportos vitaesteket arról, hogy ez a Néró szerepkörben tetszelgõ, magamutogató ripacs valóban hibbant-e, vagy ez még csak az olajkályhákat is megszégyenítõ, alapjáraton történõ duruzsolás, ám hamar beláthatjuk, hogy az idõ erre a kérdésre már megválaszolt helyettünk. Arra a kérdésre azonban még nem válaszolt meg senki, melyet magam már többször is feltettem e helyt és másutt is, s mely kérdést ez a legújabb fiaskó szintén újból és újból feltétet velünk. Nevezetesen: hogyan lehet törvényes, jogszerû eszközökkel küzdeni egy olyan hatalom ellen, mely magát önkényesen a jog és a törvények fölé helyezte? Kicsit olyan érzésem van, mintha félelem övezné ezt a kérdést, ennek a kérdésnek egyáltalán a feltételét. Félelem övezi, mert az idõ elõre halad tával egyre többen érezzük úgy, hogy a kérdés feltevése egyben magában hordja a választ is. Olyan választ, sajnos, mely sok mindennek nevezhetõ, csak éppen megnyugtatónak nem. Sokat gondolkodtam azon, hogy az efféle emberek, mint ez a Draskovics, meg a többiek, Francisco kompániája, akiknek semmi és senki, még a Szent Korona sem szent, hogy vajon ezek az „emberek” milyen lelkületûek. Egyáltalán van nekik lelkük? Az a kifejezés, hogy kalmár-, vagy kufárlelkületû, félek, ide már nem elég. Ez már maga a tömény gonoszság. Igen, mondjuk ki egész nyugodtan, ezek gonosz emberek. Gonoszak, mert tudatosan ártanak. Én azonban mindezek ellenére optimista vagyok. Volt már eddig is néhány cifra idõszaka a magyar történelemnek, gondoljunk csak a Habsburgok színrelépésére. Mindjárt azzal nyitottak, hogy ellopatták a Szent Koronát. Jó Ha Figyelünk!, de az talán még jobb, amit a cserkészek tanácsolnak, legyünk résen! A lopásnak egyszer már véget kell vetni, a gonoszságnak egyszer már megálljt kell parancsolni! Magyarország legyen végre a magyaroké! Készüljetek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

Olvasom a képviselõk vagyonnyilatkozatát az Index internetes portálon, és bizony isten mondom, nem tudom eldönteni, hogy most sírjak, vagy inkább nevessek. Ez tragikus. Vagy komikus? Talán leginkább tragikomikus. A nép egyszerû gyermekeként és a szocialista nagyváros öntudatos polgáraként próbálok felnõni a feladat nagyságához, de valahogy nem sikerülni. Kicsit olyan ez, mint a Rejtõ-regényekben. Tíz dollár van, annyit már láttam egyben, egészben, fogtam is a kezemben, azt még fel tudom fogni, mit jelent, mennyit ér. De amikor játszi könnyedséggel dobálóznak a milliókkal meg milliárdokkal, no, ott és akkor mostanság gyakorta elveszítem a fonalat. De hát én kerestem a bajt, nem igaz? Rögtön nagyvadra megyek. Mit nekem a zsebüket költségtérítés címén lelkesen tömködõ hangulat-proletárok?! Rögtön Lári Fárit, a végóráit élõ mûminiszterelnököt pécézem ki magamnak. A 114 guriga*, mint osztalék, vagy mifene, igazából nem gyakorol rám különösebb hatást. Amikor azonban ember léptékûvé, számomra is felfoghatóvá válnak a számok, abban a pillanatban magam is lekoccolok, viszem rögtön a gombát is. De tényleg. Szorgos agyak egy tizenhét lépéses algoritmuson keresztül kiszámolták, hogy ez nettóban napi 240 rugót** jelent. Vagyis Francisco – családtámogatási célzattal (legalábbis mink így tuggyuk a kormányszóvivõ nagyságos úr-eftárs ezt mondta nekünk) – naponta majd negyedmillió forintot költött el, élt fel. Ahogyan azt Lakatos Wendel Murillo-szakértõ média-megjelenései alkalmával e tárgykörben lenyilatkozni szokta volt (figyelem!!! autentikus idézet következik!): „Nágy á csálád.”

tebb nevén panelben tengetem. Tíz egynehány esztendõ elteltével botor módon arra vetemedtem, hogy részletre (naná, hogy devizahiteles!) ismét autót vegyek. Illetve tartós béreljek? Vagy lízingeljek? A rosseb se tudja ezt mán követni. A lényeg, hogy a kocsi még nem az enyém, csak a nevemen van és használom. Értsd: mindenért én fizetek, de a bank azonnal ráteheti a kezét, ha valami gáz lenne. A verda, nem nagy durranás. Nem egy páncélozott, golyóálló A8-as 300 lóerõvel, csak amolyan közép-szar kivitel. Erre szokták aszondani mifelénk az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerült szociológus-hallgatók, hogy alsó-középkategóriás. Na, szóval azon morfondíroztam a képviselõk vagyonnyilatkozatainak olvastán, hogy SZJA, meg minden egyéb adózás szempontjából én most akkor gazdagnak számítok? És nagy tisztelettel asztat is megkérdezném az illetékes eftársaktól, hogy vajon ilyen anyagi háttérrel, hogy a rossebbe is tudok én túlfogyasztani? Csak azért kérdezem, mert ha valaki megmutatja a hazai átlagkeresetet, átlag nyugdíjat vagy minimálbért egy nyugatinak, az szimplán a képünkbe röhög, azt hiszi szórakozunk vele, hogy ennyibõl meg lehet élni. Pedig mi tudjuk, hogy meg lehet. Meg kell! Különben beledöglesz. És akkor csodálkozunk azon, hogy egyre többen nem találjuk a helyünket ebben az országban? Ne csodálkozzunk! Tessék mondani! Mi lennénk a középosztály? Vagy már nem azok vagyunk, hanem a

roncstársadalom felsõ rétege? Akinek még van munkája, az ma már a kiváltságosok kasztjába, a középosztályba tartozónak számít? Nekem néha ilyen érzésem van, hiszen állandó jelleggel õket veszik célba az újabbnál újabb „reformok”, melyek kormányzati think-tank-ek sötét folyosóin, még sötétebb fejekben, állítólag az ország megmentésére születnek. Hol a határ? Van valami minimum limit? Két szobás panel, verdában meg Audi A4 2.0 TDI? Legutóbb, szocialista fõ hallja kendek autós urizálásainak kapcsán sajtószajhák és zsurnaliszták is egyként állapították meg különbözõ polémiáikon, hogy hát, ami jár, az jár, mégsem utazhat teszem azt a mi autónkkal a nagy ember. Érdekes, hogy privatice majd mindegyik beszerzett magának egy Trabantot, vagy több mint tíz esztendõ elteltével még mindig megtartotta. Valószínûleg a Honecker bosszúja epitheton ornansszal felruházott duroplast kasztni emlékezteti, figyelmezteti õket a kivívott „értékek”, valamint a szocializmus vívmányainak megtartására, megtartatására. Vagyis arra, hogy a népet éppen csak annyira szabad élni hagyni, hogy bele ne dögöljön, és a kiváltságos párt-elit, a csókosok számára ki tudja és meg tudja termelni a mindennapi dõzshöz szükséges pénzmennyiséget. Végül is, ha jobban belegondolok, mit elégedetlenkedek én itten, amikor ennek a szerencsétlen Veressnek pénzügyminiszter létére is csak egy nyamvadt utánfutóra futja, nem igaz?

*Guriga= (urbánus frazeológia) A városi szóhasználatban a dús képzeletû nép ajkán a millió összegszerû megjelölés helyettesítésére alkalmazott, széles körben elterjedt megnevezés. **Rugó= (urbánus frazeológia) A városi szóhasználatban a dús képzeletû nép ajkán az ezer összegszerû megjelölés helyettesítésére alkalmazott, valószínûleg mûszaki eredettartalommal bíró megnevezés. Én meg mostanság azon morfondírozok, s a képviselõi vagyonnyilatkozatok közzététele asszem csak még nagyobb bizonytalanságba taszajtott ez ügyben, de legalábbis úgy néz ki, végképp összezavart, hogy akkor én most minek is számítok. Hová is tartozom? A helyzet az, hogy a nép egyszerû gyermekeként monoton és szürke munkás hétköznapjaimat a szocialista nagyvárosban, egy 35 négyzetméteres kalodaipari vasbetonkuckóban, ismerjó ha figyelünk

Utánfutó elfordítófüles ponyvarögzítéssel 7

Ami igaz, az igaz. Lennének ötleteim. Talán az elsõ pár hétben még tudnám is hozni a napi 240 rugót pénzköltés címén. Vennék ezt-azt. Utazgatnék, meg ilyesmi. Pár hét után azonban egészen biztos vagyok benne, hogy elmúlna az újdonság, a gondtalan pénzszórás nyújtotta varázs, nem hiszem, hogy tartósan tudnám tartani ezt a tempót. Most kezdem csak megérteni, hogy kettõnk közül miért Francisco és miért nem én vagyok a miniszterelnök. Nem vagyok elég nagystílû, mint õ. Nem tudom olyan játszi könnyedséggel egy ország megfelelõ alkatrészével verni a csalánt, ahogyan õ teszi azt. Más kontójára. A mi kontónkra. Velem ellentétben, õ képes volt felnõni a feladat nagyságához. Darab idõ múltán talán könyv alakban is ki fogják adni. Az lesz a címe: Hogyan tegyünk tönkre népet, s hazát? – avagy Hórihorgas Ripacs, a pápai gyerek, aki pápább akart lenni a pápánál. Igaz, erre talán õ sem számított, kis, kézben tartható, jól manipulálható, mesterségesen gerjesztett hazai válság helyett beköszöntött egy óriásira duzzadt világméretû, s most õ is csak pillog, mint Grisa a körmoziban. Mindeközben a szorító másik sarkában a világhírû sajtóorgánumnak nyilatkozva készülõdik már az univerzális pofozó-bábu. Eddig õt ütötték, most õ készül ütni. Gyil-

kos birok ez, ahol mégis a nézõ húzhatja a legrövidebbet. Piros sarokban a szegfûmintás utódpárt versenyzõje, akit már régen le kellett volna léptetni a rengeteg övön alul bevitt ütés miatt. Szemben vele a kék sarokban a már elõbbiekben említett univerzális pofozó-bábú, aki eddig kizárólag leengedett karokkal bokszolt, kicsit olyannak tûnt a véget érni nem akaró hosszú menetek alatt, mintha nem is akarná megnyerni a meccset, mintha meg lenne bundázva az egész. Pedig kétszer is padlóra küldhette volna ellenfelét, mégsem tette. Ehelyett õt küldték padlóra. Az elkeseredett adok-kapok tovább folytatódik, pedig a nézõk már rettenetesen unják ezt az egyhelyben topogást. Mégis, ha fütyülni kezdenek, azonnal rohamdroidokat vezényelnek a lelátókra és ott is indul az ütlegelés. Itt már nincsenek szektorok, mindenkin ütnek egy nagyot. Ott, ahol érik. Tök mindegy, hogy egyetemi tanár vagy, vagy kétkezi melós, hiába vetted meg a belépõjegyet, fizessél még! Mer’ hogy ez ott fenn a ringben nem tud spórolni, feléli, elkölti a pénzt. Õ is olyan, mint az egyszeri szegény ember, máról holnapra, egyik napról a másikra él. Csak kicsikét több pénzbõl teszi ezt. Ülsz otthon a tévé elõtt, más szórakozásra már nem fussa, az idejét sem tudod, mi-

kor vettél utoljára könyvet, mikor engedhetted meg magadnak, hogy megnézz a moziban egy filmet, uram bocsá’ színházba menj a családdal. Nem telik rá. A középosztály büszke tagjaként miután kifizetted a kalodaipari vasbetonkuckó lakhatási költségeit – ha nem ezt teszed, a szolgáltató azonnal jelzálogot rak rá, és innentõl kezdve általában nincs megállás, darab idõ múltán kívül találod magad –, szóval miután kifizetted a kötelezõen igénybeveendõ (nem kérheted, hogy nem kéred) fûtés és más egyéb számlákat, és még arra is futotta, hogy enni adj a családnak, a középosztály büszke tagjaként izgulhatsz tovább azon, hogy holnap lesz-e még állásod. Igaz, már nem mondják neked, hogy nem fog fájni, már nem várják el tõled, hogy mindehhez vágj jó képet, de azt igenis elvárják tõled, hogy tûrj. A végsõkig. És még azon is túl. Semmik voltak és minden lettek. Ahogyan azt megénekelték annak idején. Megmondom õszintén, én már nagyon unom ezt a melódiát. Itt az ideje, végre, hogy feltegyünk egy másik lemezt. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

– avagy Ide nekünk a multit, de mégpedig azonnal – Beszarsz! Eldobod az agyad! De tényleg! Ilyen má’ nincs. Aszondod, hogy ehhez képest az összes angol abszurd humor, élükön Monthy Pthonnal meg Mr. Beannel, a fasorban sincs. Legutóbb a tartós hideg beálltának köszönhetõ jegesedés következtében beállt országos méretû bénultság kapcsán hallhattuk azt az árvizek idején ismerõs, egykoron teljesen elképzelhetetlennek és életszerûtlennek tûnõ hírt, miszerint egyes falvakba nem jutott el a kenyér. Barátaim az Úrban! Értitek ezt?! Egyes falvakba, ahol elvileg megtermelik a mindennapi betevõnek valót, nem jut el a kenyér! Hát ez mán tényleg a vég kezdete! Persze, megint én vagyok hülye, már megint velem van a baj! Elfelejtettem, hogy manapság a kenyér se búbos kemencék forróságában készül, hanem a kenyérgyárban! Mecsoda különbség! De ha azt hiszed, hogy ezt nem lehet überelni, akkor nagyon tévedsz! És akkor csodálkozunk, ha ebben a teljesen abnormálissá, életszerûtlenné, élhetetlenné és életképtelenné tett társadalomban és országban megtörténhetnek olyan események, melyrõl az alábbiakban kívánok néhány keresetlen szót ejteni? Hát ne csodálkozzunk! Baromira nagy erõfeszítést igényel a botcsinálta önjelölt firkásztól, hogy indulataival küszködve kerülje az obszcenitásokkal fûszerezett trágár szóhasználatot az indulatok szemléletes érzékeltetése végett, de valahogy mégis megkísérlem. 8

A szituésön a következõ: Gyün egy település, az ötezer lakosú Körösladány – úgy látszik jó dógukba’ mán nem tuggyák mi a rossebet csináljanak – ’oszt jelentkeznek, hogy akkó’ innentõl kezdve most mán õk is kérnének a fogyasztói létezés minden gyönyörûségébõl, mer’ hogy ha má’ másnak is van, akkó’ legyen nekik is! Ide nekik a multit, de mégpedig azonnal! Gyüjjenek mán, ’oszt telepeggyen mán’ le valamelyik az úristenit! Mer’ hát az mégse járja, hogy a szomszédba valami 30%-kal ócsóbban gyün ki a nagybevásárlás, mint náluk. És anyátok, hogy van? Hát itt azér’ egy röpke, elsõ látásra végeláthatatlannak tûnõ pillanatocskára mögáll az ész és támaszkodik. Hagytam idõt magamnak, hogy az input béhatoljon a vincseszterkatedrálba, de elsõre agyilag csak nem fogtam, hogy mirõl is van itten szó, meg kellett néznem még kétszer a felvételt. De tényleg arról volt szó. Emberek aláírást gyûjtöttek, beadták szépen annak rendje, s módja szerint a polgármesteri hivatalba, hogy hát akkó’ most mán tessék idehozni Körösladányba egy multit, valamelyik áruházláncnak az egyik bevásárlóközpontját, mert azokban sokkal olcsóbban lehet vásárolni. Nyílt titok, hiszen most már, a függõségnek és kiszolgáltatottságnak ezen a fokán lehet beszélni róla nagy nyilvánosság elõtt is – most mán úgyis minden mindegy alapon engedik –, hogy az itt letelepedett multik nem, vagy csak alig fizetnek adót, a haszonként megtermelt összes lóvét azonmód viszik kifelé az országból, de ami talán még ennél is nagyobb gáz (és akkor itt most asszem abszolúte stílusos vótam), agyonvágják a hazai kereskedõket és termelõket. És akkó’ gyün Körösladány, hogy ide nekik a multit, de mégpediglen azonnal! Hát ez tényleg beszarás. És akkor mirõl is beszélünk itten, kérem tisztelettel? jó ha figyelünk

Öntudatos nemzetrõl? Patrióta kereskedelempolitikáról, meg gazdaságról? „Lószart mama!” – vágna közbe pökhendien hanyag eleganciával Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök. De hát mit is várhatunk egy olyan országban, ahol több évtizedes múltja és hagyománya van a népsanyargatásnak? Pontosan ezt várhatjuk. Nemrégiben hallottam egy televíziós beszélgetésben, hogy a panellakások tervezésénél – szovjet mintára! – elsõdleges cél volt az, hogy a lakásokat akkora méretûre kellett tervezni, hogy ne lehessen bennük egyszerre nagyobb mennyiségû élelmiszert felhalmozni. A kiszolgáltatottságnak, a függõségnek és a fogyasztói létezésnek már az állammonopolista kapitalizmusban, akkori nevén a szocializmusban megágyaztak, a KISZ-unokák csak tökélyre fejlesztették a nép nyakán történõ élõsködés által megvalósított kollektív sanyargatás gyakorlati kivitelezését. A Stockhol-szindróma korrepetálás céljából egész nyugodtan visszaülhet az iskolapadba. A világon nincs még egy nép, amelyik ennyire oda van, hogy úgy mondjam, ennyire döglik saját kifosztóiért, rabszolgatartóiért, nyúzóiért. Csak a végén nehogy tényleg beledögöljön! Nemzet. Szakralitás. Hagyományok. Múlt. Nemzeti értékek. Nemzeti érdekek. Mit gondoltok, ezek közül bármelyik fogalom jelent egyáltalán valamit is azon – majdnem azt írtam, hogy honfitársainknak, de ezt a szót nem érdemlik meg –, szóval azoknak az embereknek, akik multit követelnek maguknak Körösladányban? Mert hát kinézetre minden bizonnyal emberre hajaznak, és valószínûleg õk is magyarul beszélnek, de tudjátok az még nem elég, az még nem ugyanaz. Mint MAGYARNAK lenni. Igen, így nagybetûsen. Ti – velem együtt –, legyetek inkább MAGYAROK! Isten áldja Magyarországot A szocialista nagyváros öntudatos polgára, a plázák, bevásárlóközpontok és multik által megszállt és folyamatosan tûz alatt tartott Mediterrán Moszkvából

jó ha figyelünk

9

– avagy Nincs avagy! – Kár az idõt vesztegetni és a szót szaporítani arra, hogy milyen országban is éljük azokat a bizonyos történelmi idõket manapság. Mindenki más, aki nem az országgyûlésnek, vagy a törvényhozás házának csúfolt butapesti elefántcsonttoronyban múlatja – a szó legszorosabb értelmében vett – drága idejét, az tudhassa, hogy ahhoz képest, ami itt van, ahogyan azt már a jó múltkorjában bátorkodtam megfogalmazni, az angol abszurd ehhez képest Humor Haroldostól Monthy Pithonostúl, a fasorban sincs. De akkor sem járunk messze a valóságtól, ha valamilyen kifürkészhetetlen imperatívuszból kifolyólag netalán tán nosztalgiázni támadna kedvünk, az egykori vaskoronás kis-nagy ember nevével fémjelzett korszak után, amikor is „jó” Gyula bátyánk valami olyat talált mondani az õ szeretett (vagy talán szükségbõl eltûrt?) belügyminiszterének, Miska Kancsónak, hogy ami itt van, azt sok mindennek lehet nevezni, csak éppen közbiztonságnak nem. És akkor itt van egy hír az Index internetes portálról. Nem a Hit Gyülekezetének vezetõ lelkésze által csak „100 kiló marhahús” epiteton ornansszal felruházott, folyton tréfálkozó Dörmögõ Dömötör idejébõl, hanem idénrõl. A hír keltezése: 2009. 01. 30., 16:09. „Lopások miatt bezárnák a sarkadi Tescót A sarkadi áruházban állítólag elviselhetetlen a közbiztonság, és a vezetõség kétségbeesésében a bolt bezárásán gondolkodik. A város, gyûlést hívott össze, hogy ne maradjanak Tesco nélkül. Olyan viszonyok uralkodnak a sarkadi Tescóban, hogy a vezetõség az egység bezárását fontolgatja, írja a beol.hu. A Békés megyei lap sorai szerint a viharsarki város áruházában rendszeresek a lopások, a rajtakapottak pedig tettlegesen bántalmazzák a munkatársakat. A kutyás biztonsági õrök ellenére is olyan állapotok uralkodnak a boltban, hogy annak vezetõje, Egri Csaba levélben fordult az önkormányzathoz, megemlítve: hogy vásárlóik elpártolnak tõlük, a dolgozók munkakörülményei pedig rosszak. Forrás: Index

Tetszik érteni?! „A város, gyûlést hívott össze, hogy ne maradjanak Tesco nélkül.” És én még aszittem, hogy a kõrösladányiak „ide nekem a multit, de azonnal” címû aláírásgyûjtését nem lehet überelni! Dehogynem lehet! Mink kérem tisztelettel ragaszkodunk a multinkhoz! Mer’ ez a multi a miénk! Az kérem tisztelettel érettünk van itt! Bezony ám! Ezt tessék mindenkinek abba a buta magyarkodó fejébe vésni! A rézangyalát nekije! Hát ez mán tényleg a vég! El akarják vinni (venni?!) a böcsületes proletár, az engedelmesen fogyasztó fehérjehalmaz egyetlen vigaszát, a tecsót! Eftársak, ne engedjük! Hát ezt azé’ mán mégse’! Az Úristenit neki! (Bocsánat a klerikális elragadtatásér’!) Ez a hír bizony nagyon beszédes! Ez a hír mindennél beszédesebb! Sok mindent megmutat a mai Magyarországból. Mármint abból a Magyarországból, amely az egyfajta mesterséges gazdasági és kommunikációs (és most már lassan szmog)burokba vont kutyaszaros világvároson, Degesz uram szíve csücskén, Butapesten kívül terül el. Abból a Magyarországból, ami szerencsésebb történelmi fejlõdés esetén lehetett volna Kert-Magyarország is. Ehelyett pusztul, rongyolódik, lehetetlenül elfelé minden. Az embereket – jó kommunista szokás szerint terelik befelé a nagyobb településekbe, ahol vagy van munka vagy nincs. Az esetek többségében látjuk, hogy nincs. Ezen idõ alatt erõteljesen kezdünk hajazni a buta átlag-amerikaira, akik köreiben 20%, vagyis minden 10

ötödik ember olyan, hogy az egyik legfõbb örömszerzõ tevékenységként a shoppingolást, azaz a bevásárlást, a bevásárlóközpontban való létezést éli meg. Gondolj bele! Bent vagy egy fedett helyen, az esõ nem esik rád, szerencsésebb esetben fûtenek is, van légkondi. Így elsõre talán olyan, mint régen a kávéház volt. Nem vagy otthon, ’oszt mégse tartózkodsz a családod körében. Csak a stílus más egy kicsikét. Ahogyan azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná: „árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége”. Milyen okokból, milyenekbõl ne, azt most ne firtassuk, végre valahára esély nyílna arra, hogy egy multi bezárja kis hazánkban az egyik üzletét – asszem ez tényleg történelminek minõsíthetõ pillanat lenne, de legalábbis egy pezsgõbontást mindenképp megérne –, és akkó gyün az öntudatos, az agit-prop osztály által el- és meghülyített proletariátus, és aszongya, hogy mán’ pedig eddig és ne tovább, a multinkat nem engedjük, az nekünk jár! Persze, megint velem van a baj, megint én vagyok a hülye, hát hiszen a kõrösladányiaktól mán tudhassuk, legalább 30%-kal olcsóbban gyünnek ki a nagybevásárlásból, mint a nem multiknál. Asszem ez mindenki számára világos, egyértelmû, megkérdõjelezhetetlen és támadhatatlan érvelés. Legalábbis Mammon világában, ahol a pénz mindenek elõtt és felett, ott egész biztosan az. De nagyon érdekes, hogy ne mondjam, jelzésértékû ahogyan tovább folytatódik a hír. Íme: „A lap által emlegetett esetek közt olyanok szerepelnek, mint hogy 200 kosárból mára csak 20 darab maradt. Egy óvodás kislány kisétált a pénztáron túli babakocsiig egy csokis tejjel, miközben a családja a sorban állt. Az újságíró szerint a kislány a „babakocsira akasztott szatyorba szerette volna rejteni a szajrét”, amit szóvá tett a pénztáros. Az ezt követõ veszekedésben a pénztárost a „família” egy tagja leköpte és arcul ütötte. A lap újságírója több nyelvi fordulattal is utalt arra, hogy az esetekért a helyi cigányságot tartják felelõsnek. „Az nem lehet, hogy egy település életében egy kisebbség törpe minoritása megverjen vagy ezzel fenyegessen dolgozókat, megbotránkoztassa a lakosságot, a többséget” – nyilatkozta Tóth Imre polgármester egy, az ügyben szervezett tanácskozáson. A megbeszélésen egy másik helyi bolt vezetõje keményebb fellépésre szólított fel, Jakó István képviselõ pedig a cigány önkormányzat alkalmatlanságában látta a bajok forrását. A kijelentések nyomán az ülés botrányba fulladt, a kisebbségi önkormányzat vezetõje kikérte, hogy a testületet szellemileg és összetételében is alkalmatlannak nevezték, majd rasszizmussal vádolta Jakót. A Tesco szóvivõje, Hackl Mónika szerint is fontolgatják a bolt bezárását, mivel „komoly atrocitások tapasztalhatóak az etnikum részérõl”. A polgármestert is megkerestük a témában, aki azonban nem akart válaszolni nekünk, amíg a „közigazgatási adatbázishoz való hozzáférése” révén le nem nyomozza, mit kell tudni cikkünk írójáról. Forrás: Index

Tetszenek emlékezni? Nincs cigánybûnözés! Élükön a libsikkel, mindenki azonnal nekiesett a Jobbiknak, amikor végre valahára kimondták a kimondhatatlant. Ráadásul, hogy tetézzék a bajt, még jó ha figyelünk

rá is tettek egy lapáttal. Ha jól emlékszem, megnéztek valami statisztikai kimutatást, amely a büntetés-végrehajtási intézetek lakóiról szólt és abban fehéren feketén benne volt, hogy a „szállóvendégek” igen tekintélyes része bizony az etnikumból kerül ki. Idézzük csak vissza egy röpke pillanat erejéig Hackl Mónikát, a Tesco szóvivõjét! Mit is mondott? Aszonta: „fontolgatják a bolt bezárását, mivel „komoly atrocitások tapasztalhatóak az etnikum részérõl”. Tetszettek figyelni? Nem aszonta, hogy a vásárlók részérõl, hanem az etnikum részérõl. Mindenki számára azonnal világos, hogy a szóvivõ nem a Sarkadon élõ örmény kisebbség tagjaira gondolt. Tehát az atrocitások nem valamiféle általános jelenség Sarkadon – legalábbis a szóvivõ szavaiból ez következik – hanem nagyon is jól behatárolható, a cigány kisebbség tagjaihoz köthetõ viselkedési forma. A nagybevásárlásnak az egyik sajátos formája. Lakatos Wendell Murillo-szakértõ egyik örökbecsû médiaszereplése jutott az eszembe, ahol éppen arról beszélt, hogy kisebbik középsõ lánya, Pamela (született Kármenká) lagzijára huszonhat darab Pullman-Mercedesz meg két darab rohammentõ vonult ki, ahogy õ mondta, figyelem!, szó szerinti, autentikus idézet következik: mer’ mink romák, kicsikét hevesebb vérmérsékletûek vágyunk.” De ha még mindez nem lenne elég, ugyanakkor ugyanezen a weboldalon, az Index weboldalán, milyen címmel kezdõdik az egész hóbelevanc? Aszongya: „Leváltották a cigányozó rendõrkapitányt A miskolci utcai rablásokat kizárólag cigányok követik el" – mondta a miskolci rendtrkapitány, úgyhogy az ORFK vezettje vizsgálatot indított és addig is, leváltotta posztjáról Pásztor Albertet.” Pásztor Albert, miskolci rendõrkapitány pénteki, a cigányokra nézve diszkriminatív kijelentéseit követõen az ORFK vezetõje azonnali vizsgálatot indított és intézkedett arról is, hogy a vizsgálat idejére a miskolci rendõrkapitányt más beosztásba helyezzék. A miskolci rendõrkapitány szerint valakinek végre nevén kell nevezni a gyereket, mert ha meg sem fogalmazódik a probléma, megoldást sem lehet keresni rá. Az elmúlt 2 hónapban több járókelõt is utcai rablók támadtak meg Miskolcon. Táskákat, mobiltelefonokat, pénztárcákat vettek el az áldozatoktól. „Összesen nyolc ilyen utcai támadásban kellett intézkednie kollégáinknak“ - jelentette be péntek délelõtti sajtótájékoztatóján Pásztor Albert, miskolci rendõrkapitány. „Buszmegállókban, járdán támadtak meg járókelõket. Az elkövetõk sok esetben erõszakot is alkalmaztak. Volt, akit kézzel, volt, akit bottal ütöttek le.“ Az utcai támadásokkal összefüggésben õrizetbe vettek között gyermek- és fiatalkorúak, valamint öt felnõtt van. Legtöbben már voltak büntetve hasonló bûncselekményekért. „Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások elkövetõi cigány emberek. Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az õ részük“ mondta a sajtótájékoztatón a rendõrkapitány. (…) Tavaly decemberben éppen Dr. Bencze József volt az, aki Kállai Ernõ kisebbségvédelmi ombudsmannak írt levelében úgy fogalmazott, hogy a rendõrség állományában nincs elõítélet a cigányokkal szemben, nem különböztetik meg a romákat hátrányosan. Az ORFK vezetõje ugyanakkor indokoltnak tartotta, hogy esélyegyenlõségi terv szülessen, a rendõrség humánerõforrás-stratégiájába beépítve. A kapitány szerint óvakodni kell a romáktól Ezt a trendet szakíthatja meg most Pásztor Albert, aki pénteken az Index érdeklõdésére kifejtette, hogy a bûncselekmények áttekintésekor õt is meglepte a szomorú tény, miszerint az elsõsorban magányos idõs nõket és fiatalokat érõ utcai rablások elkövetõi mind romák. Az Index kérdésére, hogy miért tartja fontosnak hangsúlyozni az elkövetõk etnikai hátterét, és nem fél-e az etnikai ellentétek kiélezõdésétõl, a rendõrkapitány kijelentette: a rendõrség tartozik annyival a város lakosságának, hogy felhívja a figyelmet egy helyzetre. jó ha figyelünk

„Miskolcon az etnikai szembenállást nem azzal oldjuk meg, ha elhallgatjuk a mindenki által tudottan létezõ problémát. Ha meg sem fogalmazzuk, hogyan akarunk valamiféle kiútban gondolkodni? Mindenki hülyének nézne, ha azt állítanám, hogy nincs helyzet“ - fogalmazott kérdésünkre a város rendõrségének vezetõje. Pásztor Albert szerint értelmetlen kérdés, hogy mi alapján jelenthetõ ki valakirõl, hogy roma, illetve hogy miért tart nyilván ilyen adatot a rendõrség az adatvédelmi törvény ellenére. „Ezen már túl vagyunk. Konkrét ügyekrõl beszéltem, ahol az elkövetõk etnikuma ténykérdés mert vállalják a cigány származásukat. Ha pedig a sértett maga mondja, hogy egy piros dzsekis roma fiatal volt az elkövetõ, eleve tudjuk, hogy kit keressünk.“ A kapitány az Indexnek felidézte, hogy az elmúlt években két idõs családtagját is érte utcai támadás, és az egyik felderítetlen maradt. „Hogy ki követte el - cigány, magyar örmény vagy görög - engem nem érdekel. Az a baj, hogy ezek a támadások az országban a legnagyobb számban itt történnek meg. Lehessen már beszélni az elkövetõi körrõl, mert ha meg sem fogalmazzuk, hogy van ilyen probléma, hogyan lehet a megoldáson gondolkozni? A helyzet a kapitány szerint súlyos: a rendõrség nem tud mindenkit megvédeni, ezért a miskolciaknak is többet kell tenniük a saját biztonságukért. Az Index kérdésére, hogy eszerint akkor óvakodni kell-e az utcán a romáktól, kijelentette, hogy valóban vannak a városnak olyan területei, amelyeket este ajánlatos elkerülni. „Fel kell hívni a figyelmet a kellõ megfontoltságra, hogy ottani vendéglátóhelyre ne menjenek be, ne italozzanak, mert áldozattá válhatnak.“ A rendõrkapitány hiányolja a cigányság belsõ önszervezõdését, ami a tisztulás irányába mutatna. „Meddig várunk? Amíg etnikai összecsapás lesz? Nem kellene ez ellen tenni? Nem az elhallgatás a megoldás. Én felelõsséget érzek, és nem feszültséget gerjesztek, hanem rávilágítok a helyzetre, és megoldást próbálok kezdeményezni. Büszke leszek, ha valami ezáltal megindul.“ „Mi, rendõrök teszünk azért, hogy kivegyük a részünket a fiatalok nevelésébõl. A baj csak az, hogy a sok kis aranyos cigánygyerekbõl gyakran lesz durva és kegyetlen bûnelkövetõ. A családokban kéne valamit kezdeni a dologgal, hogy ne ilyen irányban változzanak.“ Gusztos és az ORFK reagált Az ORFK közleménye elõtt Gusztos Péter is reagált a miskolci rendõrkapitány kijelentéseire. Az SZDSZ-es politikus azt írta: „Megmagyarázhatatlannak tartom, hogy a közrend védelméért felelõs személy ilyen kijelentésekre ragadtassa magát egy olyan országban, ahol a kirekesztettség és a kisebbségvédelem továbbra is megoldatlan probléma“ fogalmazott a politikus. A szabad demokrata képviselõ arra kérte a rendõrkapitányt, adjon tájékoztatást arról, hogy miként tartja számon a bûnelkövetõ magyar állampolgárok nemzetiségét; hogy „a faji alapú kartotékját magáncélra vagy a rendõrség keretei között vezeti-e“; illetve hogy a származásvizsgálat alkalmazása kiterjed-e a sikkasztók és hivatali visszaélések bûnelkövetõire, vagy csak bizonyos bûncselekménytípusokra, lopásra, rablásokra. A rendõrségnek kiemelt szerepe és felelõssége van a többségi és kisebbségi társadalom együttélésének javításában, problémáik kezelésében - írta közleményében Gusztos Péter, hozzáfûzve: ezzel a felelõsséggel számos módon élhet a szervezet, például roma rendõrök alkalmazásával vagy kisebbségvédelmi rendõrségi továbbképzésekkel. Pásztor Albert az SZDSZ közleményére reagálva az MTI-nek elmondta: a rendõrség nem tartja nyilván a magyar állampolgárok nemzetiségét, hovatartozását, ám a kihallgatások során a jegyzõkönyvben a gyanúsított - a személyi körülményeire vonatkozó résznél - errõl nyilatkozik. Ez a személyi nyilvántartásokba nem kerül bele, a büntetõeljárás során azonban figyelembe vehetõ egészen a büntetés kiszabásáig, hiszen a gyanúsított érdeke, hogy körülményeirõl, helyzetérõl beszámoljon, ami adott esetben akár enyhítheti is a cselekményének a megítélését, tette hozzá Pásztor Albert.” Forrás: Index

>> 11

– avagy Vagyonos nyilatkozgatók nyilatkozgatásai – Ha a hagyomány állításának hinni szabad, amikor Suchman Tamás, a szegfûmintás utódpárt hosszú ideje stabilnak mondható egyik fõ hallja kendje Marcalinál bemegy az erdõbe, csak arra kell vigyáznia, nehogy átlépje az államhatárt, merthogy egészen odáig minden az övé. És akkor azt olvashatod a nyilvánosságra került vagyonnyilatkozatában, idézzük: „Autó: Egy 2004-ben vásárolt Audi A4-es mellett egy 2008-ban vett Trabantot mutathat fel.” Érted? Tök életszerû, nem igaz? Nyilván nosztalgiázni támadt kedve az egykori privatizációs illetékes eftársnak. Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök már nem is strapálja magát. Minek is strapálná? Amikor legutóbb próbálták megfingatni a parlamentben a Fittelina ügyben, úgy hatolt át az ellenzéki kérdezõk seregén a „kérdezzék meg a könyvelõmet” címû univerzális kimosakodó mondattal, mint forró kés a vajon. A parasztvakítást kiadta csicskásának, a mindig fess, munkára, harcra kész, sziporkázó Daróczi Dávidnak. Aszongya a csávó, hogy a fõnök tartja el az egész kompániát, ezér’ van az, hogy nem marad egy kanyiló vas, egy árva peták vagy buznyák sem a bankszámlán. No, mármost az jutott eszembe, hogy behívják Róka urat, az egyszeri vállalkozót az APEH-hoz, oda, ahol darab idõvel ezelõtt nyúzták le róla az utolsó bõrt is, Róka úr meg aszongya, amit Daróczi Dávid kenyeres pajtásai szoktak: „Nágy á csálád!” Ekõtöttük a lóvét. Feléltük.

Szerinted mi fog történni Róka úrral, az egyszeri vállalkozóval? Gyanítom nem az, ami a miniszterelnök „úrral”. Meg még az is eszembe jutott, ugyan néznék mán meg, hogy Katus mama befizette-e az ajándékba kapott zsé után az államnak járó adót! Mer’ hogy az ajándék után is jár a sáp az államnak! Te, meg én, nyissunk bankszámlát, 250 rugó felett már csak azon folyhat a pénzforgalom, mer’ hogy az látható, nyomon követhetõ! Kisökrök! Bezzeg Jupiternek! Szóval asszem tök korrektek vagyunk, ha azt mondjuk, Farkasházy Teddy a fasorban sincs, pedig sokaknak mán vele is tele van a hócipõje. De ha azt hiszed, ezt nem lehet überelni, akkor nagyon tévedsz! Csak úgy közbevetõleg említsünk meg egy másik trabantos pofát. Úgy tûnik eftikéimnél Honecker bosszúja az alap, vonatkoztatási szint. Annak kell lennie, merthogy Hagyó Miklós, Degesz uram kutyaszaros világvárosának egyik fõ hallja kendje (fõpolgármester-helyettes) is az autó rovatban egy 1993-as vásárlású Trabantot nevesít. Aztán itt van mindannyiunk kedvence, a szeretve tisztelt színesfém-kereskedõ. Az impozáns felsorolásban ezúttal is az „Autó” kategória a legfigyelemreméltóbb, idézzük is fel: „Autó: Bevallása szerint személygépkocsija nincs, de van egy 1984-ben vásárolt utánfutója.” Mit lehet erre mondani? Mit fûzhet hozzá mindehhez a nép egyszerû gyermeke?

Bogár Lászlónak legyen hála, kinyílott végre a diskurzustér! A mi dolgunk az, hogy nyitva is tartsuk, ne engedjük azt visszazárni! Most persze sok minden eszébe jut így elsõre az embernek. Van, aki a cigányok önszervezõdését, a cigányönkormányzatot okolja, s persze kicsikét emiatt is aggódhatunk, sajnos joggal. Természetesen eszem ágában sincs általánosítani, de bizony láttunk már hajmeresztõ eseteket a cigány önkormányzatiság különbözõ szintjein, hogy mire költik az állami apanázs címén kapott lóvét. Példának okáért az országos fõ hallja kend ellen is eljárás folyik. Gusztos gusztustalan megszólalása kapcsán sajnos azt kell mondanom, beigazolódni látszik ezen kis írás elején a mindentõl és mindenkitõl, legfõképpen a mai „magyar” élettõl és emberektõl, egyáltalán a néptõl gyakorlatilag hermetikusan elzárt butapesti elefántcsonttoronyról írott röpke kis eszmefuttatás. A biztonságos távolság messzeségébõl, ahogyan azt a régi, bölcs, a nép ajkán született mondás is tartja: „messzirõl jött ember, azt mond, amit akar” – könnyû az észt meg a demokráciát osztogatni. Ahogyan a zseniális Hofi Géza szokta volt mondani: „szórják szét, Frutti helyett”. Megjelent valami kis halvány reménysugár. Talán Layout fürdõszobai axiómája érzékelteti a legpontosabban azt a szituációt, ami végre bekövetkezett: „Ha a tubusból egyszer már kinyomtad a fogkrémet, azt oda visszagyömöszölni már csak iszonyatos nehézségek árán, vagy sehogy sem lehet!” 12

Nekem momentán az jutott eszembe, bizonyára muzeális értékkel bír a fent említett, vontatmányok célba juttatására szolgáló közlekedési eszköz, valószínûleg ezzel hordta annak idején, karrierje kezdetén a színesfémet, kiegészítendõ a TÉESZ fõkönyvelõi javadalmazást. Vagy valami ilyesmi. Még azt kell, mondjam, Sipánka adja elõ legszerényebben a témát. Legalábbis így elsõ ránézésre. Ezeknél persze a rosseb se tudja, hogy mi igaz és mi nem. A ködösítés, a tódítás, lódítás nagy mesterei õk. Ez eddig nem semmi, de a képzeletbeli dobogó legfelsõ fokára bizonnyal mégis Gyenesei István, alias független, önkormányzati miniszter hághat fel. A vagyon rubrikába beírta a gyerekeit, mint felbecsülhetetlen értékeket. Beszarás. Komolyan mondom. Most vagy divatba jött újra a rabszolgatartás, vagy ez az ember rettenetesen beteg lelkületû. Vagyontárgynak tekinti a saját gyerekeit? Megáll az ész és támaszkodik. És ez az ember miniszter lehet! Igaz, egy ilyen országban… Szóval, ha legközelebb APEH-ellenõrzésnek nézel elébe, cseppet se aggóggyá egykomám, ha megkérdezik, hová lett a lóvé! Ha meg – a mûminiszterelnökkel ellentétben – mégsem hisznek neked, istenkém, így jártál. De hát megmondták, ha nem tetszik, el lehet menni! Nos, nem tetszik! El lehet menni! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Az is nagy eredmény, húsz esztendõvel a rendszerváltoztatásnak nevezett folyamat után, hogy az euro-konformnak nevezett fene-nagy demokráciában ki merünk mondani bizonyos dolgokat. Ez azé’ mán valami! Persze joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy akkó’ mi a rosseb is változott itt húsz év alatt? Talán valami mégis csak változott. Bizonyos értelemben mi még szerencsések is vagyunk. Gondoljunk bele, a zsidóknak negyven évig kellett vándorolniuk a pusztában, hogy az „öregek” (értsd: az elõzõ helyen, az elõzõ korban szocializálódottak) már ne érjék meg a Kánaánt, ne tudják tönkretenni maradi, visszamaradott és az új helyhez, új idõkhöz alkalmazkodni képtelen gondolkodásmódjukkal a fejlõdés, a jobb élet helyszínéül szolgáló életteret. Nekünk – legalábbis most úgy tûnik – ennek a fele, húsz esztendõ is elég volt ahhoz, hogy végre kapizsgálni kezdjük a lényeget. Igaz, ehhez a Sátánnak el kellett küldenie hozzánk egyik leggonoszabb szolgáját, aki lárvaarcú mosolyával gyakorlatilag a pusztulás szélére sodorta ezt az országot. Úgy tûnik, nemcsak a kommunisták, de a magyarok is különleges anyagból vannak gyúrva. A magyar ember szereti pattanásig feszíteni a húrt, amolyan reckírozós típus, szeret mindent az utolsó utáni pillanatra hagyni. De amikor eljön az utolsó utáni pillanat, akkor eddig még mindig mindenki megtudta, hol lakik az Úristen! Most is meg fogja. Asszem most mán ideje van a kászálódásnak! Készüljetek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára jó ha figyelünk

– avagy Aggodalomra tényleg semmi ok? – Nemrégiben villanypostafiókomban landolt egy delejlevél. A csatolmányban egy írás volt, ebbõl idézek most egy rövid, ám annál érdekesebb részt: „Egy másként gondolkodó zsidó figyelmezteti Amerikát Benjamin H. Freedman-rõl Tudják önök, mit tesznek a zsidók az engesztelés napján? Azon a napon, melyrõl önök azt hiszik, hogy oly szent a számukra? Én is egy voltam közülük. Ez nem mendemonda. Nem demagógnak jöttem ide. Azért jöttem, hogy tényeket mondjak önöknek. Az engesztelés napján bemennek a zsinagógába, felállnak a legelsõ ima elmondására. Ez az egyetlen ima, amelyet állva kell elmondani. Háromszor ismétlik meg ezt a rövid imát, melyet Kol Nidré-nek neveznek. Ebben az imában a mindenható Istennel olyan egyezséget kötnek, mely szerint minden eskü, fogadalom és ígéret, melyet a következõ tizenkét hónap folyamán tesznek, érvénytelen lesz, meg nem történtnek tekintendõ. Az eskü nem lesz eskü, a fogadalom nem lesz fogadalom, az ígéret nem lesz ígéret. Nem lesz érvényes, nem lesz hatályos. A talmud egyébként is azt tanítja, hogy bármikor teszel is egy fogadalmat, esküt, ígéretet, emlékezz a Kol Nidre imára, melyet elmondtál az engesztelés napján, és fel vagy mentve a teljesítésének kötelezettsége alól. Mennyire szabad bízni az ígéretükhöz való hûségükben? Annyira számíthatsz a lojalitásukra, amennyire a németek számíthattak 1916-ban.” Több kérdés is felmerült bennem. Itt van mindjárt az elsõ. Azzal, hogy ennek a rövid írásnak a részletét leközöltem, én most már innentõl kezdve antiszemitának számítok? De hiszen Benjamin H. Freedman, akitõl a fenti idézet származik, maga is zsidó. Vagy itt van egy másik kérdés. Mindazon zsidó emberek, akik ma Magyarországon olyan pozíciókat töltenek be, melyek eskü-, ígéret-, vagy fogadalomtételhez kapcsolódnak, e kijelentés fényében vajon továbbra is betölthetik ezeket a pozíciókat? Természetesen mindezekbõl fakad a harmadik kérdés is. Vajon azon zsidó emberek, akik olyan pozíciókat töltenek be, melyek eskü-, ígéret-, vagy fogadalomtételhez kapcsolódnak, nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek-e Magyarország számára? Ha kiszusszanták magukat, pihenésképpen újra megkérdezném: Tessék mondani, én most már innentõl kezdve antiszemitának számítok?

Tudom, hogy ez így sarkosan, és egyáltalán nem politikailag korrekten fogalmazva, hogy úgy mondjam, üt, mint az ipari áram. Azzal is tisztában vagyok, hogy sokaknál egészen biztosan kivertem a biztosítékot. De! Kérem, próbáljanak engem is megérteni! Én, mint egyszerû, az adófizetõ barom kategóriájába besorolt, jogkövetõ magatartást tanúsító, s a hazájáért aggódó állampolgár, aki nem lévén elég járatos a nagyvilág dolgaiban, szembesültem egy kijelentéssel, mely kijelentést számomra e tárgykörben autentikus személy – egy zsidó ember – tett, s minden bizonnyal tájékozatlanságomnál fogva, kérdések fogalmazódtak meg bennem. Ezért fordultam Önökhöz. Tudják, az ember hall ezt, meg hall azt ebben a fene nagy „magyar” médiában. Olyanokat is, hogy a ma „legitim” módon regnáló hatalom tulajdonképpen ellenérdekeltje az országnak és a nemzetnek, kiárusít, meg minden. Megmondom az õszintét, kicsikét összezavarodtam. És hát azt is tudjuk, hogy a hatalomban, s annak közelében (szép szakszóval: holdudvarában) zsidó emberek is találhatók számosan. No, mármost, ha valóban úgy van, ahogy Mr. Freedmann-tól hallhattuk, akkor a józan mezõgazdasági dolgozói ésszel az a minimum, hogy ezeknek az embereknek a hazához (értsd: Magyarországhoz) való lojalitásuk, érdekeinek képviselete, minimum megkérdõjelezhetõ. És akkor még finom voltam és nõies, ahogy mifelénk mondani szokták. Arra gondoltam, talán nem ártana, ha ezen, mindannyian elgondolkoznánk kicsikét. Addig is shalom!* (* SHALOM= A bevándorlók tájékoztatása végett közöljük, hogy a magyar határon látható SHALOM felirat nem üdvözlés. Eredetileg HEGYESHALOM volt, csak kiégtek a körték...) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

13

– avagy 1848 végképp elbukott? – Végképp. Élt 161 évet. Egyik elõzõ értekezésemben arról keseregtem, hogy mit is várhatunk egy olyan (utód)párttól, melynek parlamenti frakcióját egy volt cenzor vezeti. No, persze azon is kesereghetnék, egyáltalán, hogy a rossebbe kerül ide az utódpárt, hogy kerülhet még mindig ide ez az utódpárt. Meghalt a forradalom és szabadságharc, s bõ másfél évszázaddal utána, úgy tûnik, most vele halnak csodálatos eszméi is, melyeket oly sok véráldozat és nagyszerû hazafi halálának árán vívott ki: a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága. Olyan fontossággal bírt ezen jog iránt az igény, hogy a forradalom követelései között külön pontban tüntették fel. Ma pedig azt látjuk, hogy egy hazug és gonosz ember akarja elõírni nekünk, hogy mit olvassunk, honnan informálódjunk, meg ilyesmi. Ezek a kommunisták már csak ilyenek. Náluk nincsenek értékek, csak érdekek. Azokból is általában, csak és kizárólagos jelleggel, az önösek léteznek. Egyik, a közvagyon felelõtlen herdálásán kapott polgármesterüknél óriási vehemenciával háborodnak fel, hogy így az ellenzék nyomásgyakorlása az ügyészségre, meg úgy az ellenzék nyomásgyakorlása az ügyészségre, a másik pofánál meg mondjon le, de még pedig íziben, mer’ különben oda lehet az egyfõs többség, mely úgy ahogy, még biztosítja a Degesz uram kutyaszaros világvárosa feletti uralmat. Mer’ hogy a végletekig elhülyített, ígéretekkel megvezetett, megtévesztett és félrevezetett butapesti nép már régen kihátrált mögülük, az hétszentség. Te, kiskomám, nem vagy többé a hasznunkra, takarodj innen mellõlünk, mérgezed a levegõt! De ami talán még ennél is rosszabb, minket is magaddal ránthatsz a sárba! Köszönjük szépen, nem kérünk belõle, innentõl kezdve nem a mi kutyánk kölyke vagy. Kotródj! Hát valahogy így néz ki ez az egész, ez a szocialista protokoll által diktált ügymenet. Nem régiben Szekszárdon a Léleképítõ sorozat legutolsó elõadásán a kitûnõ Dörner György jelenlétét és gondolatait élvezhettem, csodálatos verselései közepette. Több más költemény mellett elszavalta a forradalom és szabadságharc, ahogy mifelénk mondani szokás, „lánglelkû” költõjének, Petõfi Sándornak „A kutyák dala” címû versét. Nem lehet nem erre a versre gondolni, amikor nap mint nap szembesülnünk kell a szavakat kiforgató, valódi jelentésüket elferdítõ, 14

elhallgató, vagy elhallgattató sajtószajhák gyülevész hadának áldatlan tevékenységével. A KUTYÁK DALA Süvölt a zivatar A felhõs ég alatt; A tél iker fia, Esõ és hó szakad. Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete. Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide. S gondunk ételre sincs. Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S mienk a maradék. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, No de: ebcsont beforr. S harag multán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait! Pest, 1847. január

Úgy tûnik, ezúttal – már a sokadik alkalommal – a kenyéradó gazda végképp elvetette a sulykot. Mintha az 1848-as forradalom és szabadságharc meg sem történt volna. Mintha az elmúlt bõ másfél évszázad meg sem történt volna. Mintha a 12 pont csupán az úttörõk szervezési és mûködési szabályzatát jelentené, nem pedig egy nemzeti minimumként szolgáló, mindenki által elfogadott, nagyra becsült és tisztelt nemzeti, szellemi iránytûként mûködõ útmutatásként, melyet minden, magára is valamit adó magyar ember, hazafi, a magáénak vall. „Vegytiszta haszonelvûség”, írtam ennek a kis írásnak a címében. De talán vegytiszta gonoszságot is írhattam volna. Mert ez az. Az, hiszen tudatosan ártanak. A kenyéradó gazda szerepében tetszelgõ hórihorgas ripacs, aki végig hazudta és pofátlankodta az elmúlt szûk hét esztendõt, csicskásai, a magukról olykor-olykor megfeledkezõ, ámbátor még titulusaikban is a „szolga” megnevezést viselõ kijáróemberei, és természetesen kegyelmes jó uruk által odahelyheztetett, s a maradékért ácsingózó vérebei is, akik urukhoz és paran-

csolójukhoz hasonlóan, azonnal és szemrebbenés nélkül belerúgnak azokba, akikbe ott és éppen bele kell rúgni, mert a gazda úgy parancsolta. Ahogyan azt a versben is hallottuk, az asztalra lehulló konc maradéka, a „konyha szöglete” is gondtalan életet biztosít számukra. Ezekkel az eszmékkel, nemzeti értékekkel különben is folyton csak a baj van. Mi az, hogy nem az õ érdekük a legelsõ?! Mi az, hogy a nemzet a legelsõ?! Mi az, hogy a Haza nem eladó?! Ugyan kérem, mit jönnek nekünk ilyen elvont marhaságokkal? A materializmus, az az igazi! Ami kézzel fogható, tapintható, mérhetõ. Pénzben, természetesen! Tessék csak visszaemlékezni! Az egyik lebukott bürgermeister is megmondta, micsoda képtelenség megvádolni õket hûtlen kezeléssel, hiszen az a vagyon az övék, a képviselõtestületé volt, hûtlen kezelést meg ugye csak a máséval lehet elkövetni. Az, hogy esetleg a köz vagyona, amit a képviselõtestület csak kezelésre kapott, na, olyanról a jómadár még nem hallott. Dejszen csodálkozunk ezen? Ne csodálkozzunk! Maga a kenyéradógazda is elherdálta a közöst, a csõd és az összeomlás kiküszöbölésére felvett gigantikus hiteleket pedig két kézzel szórja szét Frutti helyett. Már ez is okozhat sokakban frusztráltságot. Hipp-hopp harmadával megugrik a „mi autónk” havi törlesztõ részlete, mer’ hogy a bank (te nem, csak a bank!), egyoldalúan bármikor szerzõdést módosíthat, mi meg csak pillogunk, mint Grisa a körmoziban. De ez még hagyján. A magyar ember leleményes még mindig megoldotta, hogy újabb lukat csináljon a már eddig is telelyuggatott nadrágszíjára, amit már annyira összehúzott, hogy talán már dereka sincs, eddig is túlélte, eztán is túl fogja élni. Nem ez a baj. Persze baj, de nem ez az igazi baj. Mai politikailag korrekt (vagy talán inkorrekt?) korunkban bizonyos dolgokat már nem szabad, vagy nem lehet kimondani. Legalábbis a kenyéradó gazda, az asztalról lehulló maradékért ácsingózó sajtószajhái és szolgái, valamint vérebei szerint. Még ez is elmegy sok szódával, legalábbis darab ideig. Volt vagy ötven évünk, hogy megtanuljunk tûrni és hallgatni. De az orwelli gondolatrendõrséget már a pártállami szocializmus idején sem szíveltük. Igen hamar elsajátítottuk a sorok közötti olvasás képességét. Ha mást nem is, de a kimondott és leírt szó, a másfajta gondolat, a hivatalostól eltérõ gondolkodás megjelenésének szajó ha figyelünk

badságát magával hozta ez a sajátos hatalmi átrendezõdés, mely két évtizeddel ezelõtt, nagyon úgy tûnik, hogy központilag és felülrõl, de legalábbis a nép feje fölött vezénylõdött le. Magyarán, eddig legalább lehetett pofázni. Pénz nyista, lóvé nincs, de legalább pofázhattok. Azé’ ez is valami, nem igaz? – vigasztalódhattunk. Innentõl mán ezt se? Jön ez a hazug gonosz, és Orwell babérjaira tör. Miközben a rendõrségi fõ hallja kendnek lediktálja, hogy mit csináljon (õ nyilván nem ért a szakmájához, ezek szerint azért õ lett a rendõrségi fõ hallja kend), aközben a pórnépnek meg elõírja, hogy mit olvasson, honnan informálódjon. Ez azé’ gáz. Most azon a kis szösszeneten, amely a sokak által (ma már tudjuk) tévesen istenített francia forradalom óta dívik, miszerint a hatalmi ágak szétválasztása, meg ilyesmi, hanyag eleganciával lendüljünk túl, szinte azt mondanám, nincs is különösebb jelentõsége. Egy diktátornál? Ne viccelõdjünk, kérem tisztelettel. A sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága, az viszont más tészta. Nem azért mert alkotmányos és tõlünk elidegeníthetetlen alapjogaink egyikérõl van szó. Nem. Hanem azért, mert a mûminiszterelnöknek ez a fajta erõbõl való reakciója mutat rá talán a legjobban arra, miért is biggyesztem én oda folyton a „mû” szócskát a kormányfõi titulus elé, valahányszor a kormányfõi poszt, és a muskátliherélõn végzett hórihorgas ripacs neve együtt jelenik meg írásaimban. Azért teszem ezt, Istenben szeretett felebarátim, mert ez a hazug és gonosz ember csak egy „mintha” miniszterelnök. Olyan, mintha kormányfõ lenne, de mégse. Az államférfi témakörét ebben az esetben, még csak érintõlegesen se érintsük, mert olyan messze van tõle, mint Makó Jeruzsálemtõl. Illetve, lehet, hogy most már ezzel a „mintha” megfogalmazással is gondok vannak. Mer’ ugye erre még lehetne aszondani, hogy hát így elsõ ránézésre olyan, mintha kormányfõ lenne. Olyan miniszterelnök félének néz ki. De már ezt se lehet rá mondani. Megyón legalább jól állt az Armani öljó ha figyelünk

töny. No, de ez? Ráadásul ezzel a sajátos mozgáskoordinációval! De talán ami ennél is lényegesebb, az a hiteltelenség és a bizalomvesztés. E helyt is szeretném újra és újra mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy egy olyan, állítólag közjogi méltóság próbálja újra bevezetni a cenzúrát egy teljes jogú európai uniós tagállamban (ez ugye azt jelenti, hogy az illetõ ország demokratikus jogállam, különben nem lehetne a tagja az Európai Uniónak), aki a média nagy nyilvánossága elõtt választási bûncselekményt követett el. Mindannyian hallhattuk az õszödi beszéd néven elhíresült önleleplezést. És a választási eredmények mégsem semmisek. Hogy is van ez? Még mindig demokrácia és jogállam vagyunk? Még mindig tagjai lehetünk az Európai Uniónak? (Csak csendben és zárójelesen, ahogy szoktam. Ismét megkérdezném az Európai Unióra IGEN-nel voksoló honfitársaimat: erre tetszettek gondolni, ilyen lovat akartak, vagy szóljunk anyának?) A mûminiszterelnökhöz még csak annyit, spóroljuk a drága idõt, nagy valószínûséggel sem a „közjogi”, sem pedig a „méltóság” kifejezés jelentésével nincs tisztában. Ha tisztában lenne, nem mûvelne olyan dolgokat, melyeket mûvel. Tudom, hogy elcsépelt közhelynek számít ma már, de „a hír szent, a vélemény szabad!” És ez még akkor is így van, ha egyes pártállami csöcsökön nevelkedett nyikhaj fináncoligarcha diktátorocskáknak ez nem tetszik. És ez még akkor is így van, ha tõlünk keletebbre manapság nem a mosónõk, hanem a tényfeltáró újságírók halnak korán. Azt persze nem tudhassuk, hogy a gondolatrendõrség felállítása közepette a zsarnok milyen parancsokat osztogat a titkosszolgálat tisztjeinek, mi legtöbbször már csak a megrázó eredménnyel járó utóhatásokat szenvedjük el, igaz, azokat általában hatványozottan. Most persze el lehet polemizálni azon, mire is megy ki ez az egész. Arra, hogy 2010-ben elmaradjanak a választások, vagy arra, hogy eltereljék a fejünk fölött lebegõ államcsõd rémképérõl a figyelmet. Vagy talán van egy harmadik változat is. Az is elképzelhetõ – legalábbis ebben az országban könnyedén –, hogy a már fent idézett költõóriás versbéli cimbalmosához hasonlatosan, országos szinten munkálkodnak már most azon, hogy ne legyen gond a választási eredményekkel. Nem, nem arra gondolok, hogy megnyerjék, az még talán az egyre zsugorodó törzsszavazóknak is erõst feltûnne, hanem arra, hogy az ellentábornak semmiképpen se lehessen meg a kétharmados többsége. Tud-

ják, olyan ez, mint otthon a biztosíték. Az gondoskodik arról, hogy a helyi hálózat bírja a terhelést. Ha jó a tervezés, nem következik be a baj. Védik a védhetetlent. Magyarázzák a magyarázhatatlant. Magukat állítólag újságírónak nevezõ… és itt most gondban vagyok a megfogalmazással. Hirtelen nem is tudom mi a jó szó. Haladjak netán Gusztos Péter nyomdokain, vagy használjam inkább az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus hallhatók köreiben elterjedt, kissé egyszerûsítõ, ám mindenki számára közérthetõ „fehérjehalmaz” kifejezést? Komolyan mondom, gondban vagyok. A szervilizmus, a szolgalelkûség ilyetén mértékével szembesülve, melyet az ATV klasszikusai „drágabolgárúr”-ral az élen felvonultatnak, a témakör megfelelõen tárgyszerû érzékeltetése céljából, korrepetálás céljából talán még Petõfit is visszaültetné az iskolapadba. De nem. Petõfi nem szorul korrepetálásra. Inkább talán mi szorulunk arra. A mi Sándorunk, a drága jó Petrovics, becsusszant valamit a mi tarisznyánkba is útravaló gyanánt. A FARKASOK DALA Süvölt a zivatar A felhõs ég alatt, A tél iker fia, Esõ és hó szakad. Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk; Nincs egy bokor se’, hol Meghúzhatnók magunk. Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettõs üldözõnk Kinoz kegyetlenül; S amott a harmadik: A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg. Fázunk és éhezünk S átlõve oldalunk, Részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk! Pest, 1847. január

1848 végképp elbukott? Semmiképp! Vedd fel a zászlót és vidd tovább! (De most már elõtte azért végy fel golyóálló mellényt, hogy túléld mindezt!) Készüljetek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

15

– avagy Népellenes izgatás? – Az egészben az a legkísértetiesebb, hogy eszembe jut az egyik tavaly õszi délután, amikor szûk baráti társaságban valamelyik szentendrei vendéglátó-ipari egységben múlattuk az idõt. Egyikünk olyat talált mondani, amit hirtelen nem is tudtunk, én legalábbis egész biztosan nem, hogy komolyan vegyünk-e, vagy engedjük el a fülünk mellett, mint holmi kocsmaasztalnál tett könnyelmû kijelentést. Az ominózus kijelentés arról szólt, hogy 2010-ben nem kerül sor a választásokra, mert addigra már polgárháború dúl kis hazánkban. No, mármost a helyzet az, legalábbis nagyon úgy tûnik, hogy ez látszik megképzõdni. Ha valaki, aszongya nekem, hogy kiadták a feladatot a csicskásoknak, ugrasszák össze a cigányságot a magyarokkal, hergeljék fel a népet, hogy elszabaduljon a pokol, s teszem azt játszi könnyedséggel bevezethetõ legyen a rendkívüli állapot, nos, kérem nézzék el nekem, de a miskolci affér, s most a legutóbbi veszprémi szörnyûség után nehezemre esik könnyelmûen legyinteni rá egyet, hogy á, dehogy. Annak tükrében meg aztán különösen nem, hogy a legutóbb megtartott hadgyakorlat során – ahol ezúttal kivételesen józannak tûnt Szekeres eftárs, szeretve tisztelt honvédelmi minisztereünk –, a hadászati bemutató apropóját az szolgálta, hogy egy képzeletbeli országban éhséglázadások és zavargások törtek ki, s ennek leverésére vetnék be a Magyar Honvédséget. Tetszenek figyelni, ugye? Képzeljék el, vajon melyik képzeletbeli országra gondoltak? Ja! És mielõtt valaki még a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba kerülne, újból és ismételten idézném Borhídi professzor úrnak, mára már a klasszikusok kategóriájába avanzsált örökérvényû mondását, miszerint: „Az összeesküvés nem elmélet, az már maga a gyakorlat.” Ahogy mifelénk az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus-hallgatók köreiben az efféle szituésönök megfelelõ verbális érzékeltetése céljából a városi szóhasználatban mondani szokás, a tököm tele van azzal, hogy bizonyos dolgokról nem lehet, vagy nem szabad beszélni. Vannak tabu témák, tabu szavak, újra dívik a cenzúra. Persze, mit is várhatunk egy olyan (utód)párttól, melynek parlamenti frakcióját egy volt cenzor vezeti? Eddig csak a diplomáciára volt jellemzõ, hogy bizonyos dolgokat nem volt ildomos, vagy illendõ kimondani. Ennek legtöbbször aztán meg is lettek a következményei. Gyûlt, halmozódott a feszültség, még nem aztán robbanáshoz vezetett. Csak azért, mert a rosszul értelmezett jól neveltség, vagy illendõség ürügyén elhallgattak, vagy nem mondtak ki bizonyos dolgokat. Helyette inkább a szõnyeg alá söpörték õket, míg nem akkora lett a szõnyeg alatti púp, hogy nem lehetett nem hasra esni benne. A diplomácia mellett újabban megjelent a „PC” (political correct), azaz a politikailag korrekt kategória is. Na, itt aztán elszabadult a pokol. Tetézték a bajt, ha lehet azt mondani, rátettek még egy lapáttal. Semmitmondó köntörfalazásokon kívül már jóformán semmirõl sem lehet beszélni. Nehogy megsértsd valakinek az érzékenységét, vagy a nem tudom én mijét. De ha azt hiszed, hogy ezt nem lehet überelni, akkor nagyon tévedsz! Térjünk még vissza egy röpke pillanat erejéig a veszprémi szörnyûséghez! És akkor most tessék megkapaszkodni, öveket becsatolni! A miniszterelnököt nem a történtek döbbentették meg, hanem az, ahogyan a nép, a lakosság erre a borzalomra reagált. Asszem ez megint csak önmagáért beszél, jelzésértékû! 16

Egymásnak ellentmondó híresztelések láttak napvilágot arra vonatkozóan, hogy most akkó’ gyün-e az egyik sértett papája háromszáz fõs, a délszláv háborúkban edzõdött és bosszúállásra szervezõdött halálbrigádjával, avagy sem. Pedig az enyingi cigányokról is hallhattunk ezt-azt, sõt, a Hír Tévében még egy felvételt is bemutattak róluk, amint végigvonultak Siófokon, nem kis riadalmat keltve a vendéglátósokban. Nem olyanok, akik megijednek a saját árnyékuktól. No persze a szerbeket sem kell félteni. Mindeközben a debreceni lelátón már teli torokból üvölt a közönség, hogy „CIGÁNYBÛNÖZÉS! CIGÁNYBÛNÖZÉS!” Én meg gyanítom, hogy valahol hátul, nagyon messze a kulisszák mögött csendesen mosolyognak azok, akik a marionett-bábúk szálait mozgatják. Zavargások? Éhséglázadás? Polgárháború? Rendkívüli állapot? Kijárási tilalom? A cigánysággal sikamlós területre tévedt a hatalom. Ezek ugyanis önfejû népség, nem lehet õket sokáig kézben tartani. Hangulatemberek. Ha változik a hangulat oda a lojalitás. Súlyos milliárdok mentek el a felzárkóztatásukra,, de õk valahogy csak nem akartak felzárkózni. Évek hosszú során át nem sikerült felzárkóztatni a cigányságot. Vajon miért nem? Lehet, hogy nem is akarnak felzárkózni? Miért van az, hogy a hollywood eksön múvikban chinatown van meg kis Itália? Németországban meg mecseteket húznak fel az iszlám megállíthatatlan térhódításának biztos jeleként? Azért van, mert ezek a népek nem idevalósiak, csak itt élnek, és eszük ágában sincs asszimilálódni, beilleszkedni. Van még egy nép, amelyik szintén ilyen, de arról talán majd egy másik, nem is oly távoli alkalommal is ejtsünk majd néhány keresetlen szót. Térjünk még vissza néhány gondolat erejéig ehhez a sokat szenvedett, és a türelem terén már-már a birkákat is megalázóba leküldõ néphez, a magyarokhoz. A mûminiszterelnökben félelmet ébresztõ skandáló tömeg transzparenseket is kifeszített. Az egyiken ez állt: „Rendet akarunk, nem polgárháborút!” Nos, úgy tûnik a népnek, az istenadtának, kezd felnyílni végre a szeme, kezd megjönni végre az esze, és végképp elmenni a kedve attól, hogy helyi vagy országos hatalmasságoknak holmi kiszolgáltatott játékszeréül szolgáljanak. Elég volt! Ne politikailag, emberileg légy korrekt! S bár a változásnak, változtatásnak kikiáltott, s a néppel ekként elhitetett átrendezõdés során az átmentett, átmenekített, átmenekült hatalom egyik elsõ dolga az volt, hogy azonnal kivette a nép kezébõl szinte az összes jogszerû és törvényes eszközt, mellyel kellõ hatékonysággal léphetne fel az ellene szegülõ hatalomnak, a nemzet, ha kicsit lassan is, de nekikészülõdik, hogy ismét kézbe vegye a dolgokat. S hogy milyen dolgokat vesz a kezébe? Annak ellenére, hogy néhányan azon fáradoznak éjt nappallá téve, reméljük, nem fegyverek lesznek azok, melyek elõször a kezünk ügyébe esnek. Dsida Jenõ szavai adjanak nekünk hitet, bölcsességet, türelmet és szeretetet: „Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen. Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.” Hát készüljetek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

– avagy Ilyen az, amikor lehúzzuk magunkat a fajanszon – A változat: Ez maga a politikai öngyilkosság. B változat: Annyira befutott kis hazánkban a Stockholm-szindróma néven elhíresült sajátos magatartásforma, nevezetesen, hogy az áldozat beleszeret fogva tartójába, elnyomójába, kizsákmányolójába, hogy minden elõzetes várakozás ellenére még az is könnyen bekövetkezhet, 2010 után ismét a csörgõsipkás Csipolla veszi kézbe a gyeplõt. Meg az ostort! Mi meg majd pillogunk, mint Grisa a körmoziban. Miért mondom ezt? Hát csak azért, mert itten van a legújabb biztosíték kiverõ mozzanat. Pompásan beleillik az „aszittük, hogy enné lejjebb ’osztán mán tényleg nincs!” sorozatba. Aztán persze mindig kiderül, de bizony, hogy van még ennél is lejjebb. Arra gondolok, hogy a jelenleg még Magyar Demokrata Fórum néven fungáló és Dávid Ibolya nevével fémjelzett, sajátos piruett mozdulatokkal lavírozó politikai érdekkonglomerátum arra ragadtatta magát, hogy Bokros Lajost kérje fel az Európai Parlamenti képviselõlistája élére. Hivatkozási alap: Bokros nemzetközi tapasztalata, vagy valami ilyesmi. Itt azé’ valamennyien megroskadunk egy röpke, elsõre talán végtelennek tûnõ pillanatra, hiszen mindannyian érezzük, de legalábbis a kétely felmerülõ legapróbb szikrája nélkül tudatában vagyunk annak, hogy a kalapos hölgy ezúttal kicsikét messzire rúgta a pöttyöst. Hát igen, Istenben szeretett felebarátim! Bizony, az emberi hülyeség határtalan. Meg a gonoszság is. Többször megtettem már e helyt is, és most újra erre kényszerülök. Aki még nem olvasta, kérem, szorítson ki annyit drága idejébõl, hogy elolvashassa, nem túl vastag könyv, ám annál érdekesebb és beszédesebb, Gazdag László: A Bokros-csomag mítosza és a valóság, címû kitûnõ munkáját. Nos, a számok, akárcsak a tények, makacs dolgok. Számokból pedig akad egynéhány e kötetben. Azok pedig fehéren-feketén, tárgyilagosan kimondják, elmondják, megmutatják és bemutatják, hogy ez az em-

ber hogyan tett tönkre egy egész országot, egy teljes nemzetet. És akkor õt hívjuk vissza? És akkor õ a szakértõ? Miért nem dõlünk bele rögtön a saját kardunkba, spóroljuk a drága idõt és az energiát! Ja! És akkó’ még mindehhez pluszban! Megszólal Békesi eftárs! Hát tényleg. Itt már magam is nehezen találom a szavakat. Ezek az emberek maximum arra jók, hogy így nem szabad, ahogy õk csinálták, ezeket nem szabad még véletlenül se még egyszer a hatalomnak a közelébe engedni, mert akkor pusztítanak és romba döntenek. És akkor õk a szakértõk? És akkor õk osztják az észt? És akkor még rájuk hallgassunk, mer’ õk mondják a tuttit?! Térjünk mán észhez emberek! Vagy itt mindenki meghülyült?! Békesi eftárs, de azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, hogy ugyanez áll a nagy bajszú Bokrosra is, múlhatatlan és elévülhetetlen érdemeket szereztek hazánk eladósításában és tönkretételében. Az olyan „politikusok”, akik csupán pénztárfõkönyvi rubrikákban, meg makrogazdasági mutatókban tudnak gondolkodni, de másban nem, akiknek hulljon a férgese alapon csak és kizárólag a pénz az istenük, nos, az olyan politikusok az én számomra nem szakértõk, ami engem illet, köszönöm szépen, nekem ne szakértsenek itt többet. Szakértettek már éppen eleget, meg is nézhetjük, mi lett belõle. Miért õk a szakértõk? Miért mindig csak õk a szakértõk? Miért folyton õket kell meghallgatni, az õ véleményüket kell kikérni, az õ véleményük folyik a médiából? Pont az övék, akikrõl már tudjuk, csak pusztítani és rombolni tudnak. Csak ahhoz értenek, hogy here módjára feléljék, elvegyék a másét. Meddig tart még ez a képtelennek tûnõ, szûnni nem akaró mazochizmus, ahol – Fábry Sándor találó megfogalmazását kölcsönvéve – önként és dalolva, újból és újból magunkra húzzuk a kommunistákat? Igen, jól tetszettek olvasni, kommunistát írtam. Ha tetszik, komcsizok. Sõt! Most már úgyis mindegy, kicsire nem adunk, nagy nem számít! Tudják mit? Büdös komcsik, ott rohadjanak meg, ahol vannak! És ez még akkor

is így van, ha most a legutolsó divat szerint a karvalytõke fináncoligarcháinak maszkírozzák magukat. A kommunista Ifjúsági Szövetség (a KISZ) emlõin nevelkedett, majd (ki tudja, talán a szó legszorosabb értelmében véve) a párt és az Apró-klán csöcsein kikupálódott egykori muskátliherélõ, akinek szavai (vagy azok félrefordítása) nyomán is Stukákat megszégyenítõ tempóban kezd zuhanórepülésbe a forint, az elõdpárt állammonopolista kizsákmányolását kiprivatizálva – nagynevû elõdei nyomdokain haladva – immáron a magánszocializmus fékezhetetlen adósságspiráljába taszajtotta ezt a szerencsétlen sorsú országot. Mellette balján a tésztaképû pufferember, aki szintén az ifjúkommunisták szövetségébõl indult, a joviális csitító, tompító figura, Kiss Péter. Jobbján az egykori TÉESZ-fõkönyvelõbõl színesfém-kereskedõvé, majd késõbb botcsinálta pénzügyérré avanzsált bivalybõrtáska cipelõ, akinek kamaszkorba lépõ utánfutójához minden körülmények között jár a háromszáz lóerõs luxus Audi. A népnyúzó, középosztályt megnyomorító nagybajszú végrehajtót meg visszahívjuk! Mit gondolsz Ibi? Antall Jóska most forog a sírjában? Miután darab idõvel ezelõtt a politikailag korrekt média által szüntelenül, s egyúttal érdemtelenül, elitnek csúfolt politikai osztály darab idõvel ezelõtt leváltotta a népet, amondó vagyok, itt lenne az ideje végre, hogy véget vessünk ennek a kakofóniának. Nagy itt a hangzavar. Túl nagy. Akadnak jó páran, akiknek végre el kéne csendesedniük. Örökre. Már úgy értem, vonuljanak vissza vidéki birtokaikra, mûveljék kertjeiket, csak az ország, a Haza, a Nemzet dógaiba most mán ne pofázzanak bele, mer’ abból csak mindenkinek kára származik. Nekünk meg legyen végre fülünk a hallásra, mert olyanok is akadnak, szintén jó páran, akiknek viszont meg kéne hallani a szavát és oda kellene figyelnünk arra, amit mondanak. A Stockholm-szindrómát meg hagyjuk skandinávokra! Különben lehúzhatjuk magunkat a fajanszon. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

MEGELÕLEGEZTÉK SZILINEK A POLGÁRMESTERSÉGET A Mecsekérc Zrt. által szervezett június 11-i nemzetközi környezetvédelmi konferenciára olyan prospektusokat készítettek, amelyeken Szili Katalin már Pécs város polgármestereként szerepel a felszólalók között, miközben a választás csak május 10-én lesz. Szili egyébként a háttéralkukban sem tétlenkedik. A héten a szocialisták korábbi megyei elnöke, Juhász István bejelentette, hogy mégsem indul a polgármesteri székért és visszalép Szili javára. De az MSZP jelöltjét fogja támogatni a helyi SZDSZ és az MDF is. Mindkét törpepárt pécsi szervezete úgy döntött, hogy Szili Katalin programját tartja elfogadhatóbbnak, amin a fideszes Páva Zsolt már meg sem lepõdött. A fideszes polgármester-jelölt elmondása szerint ugyanazt játsszák helyi szinten a szocialisták és a törpepártok amit a parlamentben nap mint nap. Hír TV jó ha figyelünk

17

avagy Ide nekünk egy diktatúrát de azonnal! Gyünnek a hírek az Interneten keresztül. Szemlézzünk kicsinység a Polgári Hírszemlébõl

csak délelõtt vagyunk, mi lesz itt estig?), hogy (és akkor innét ismét a Polgári Hírszemlébõl szemlézünk)

„15-ik Március 2009: az ellenforradalom 2009-03-15 07:10:41 Még a kiabálást is betiltották az 1848-as forradalom mai évfordulóján egy olyan törvénymódosításra hivatkozva, melyet egészében és leírva talán senki sem látott. Kérlelhetetlen, több éves harc után jutottak idáig a gyülekezési jog ellenlábasai, s mindazok, akinek célja, hogy névlegessé tegyék az ország polgári demokratikus berendezkedését. S mindazt, aminek sikeres kivívását ez az ünnep méltányolni hivatott. „Nemcsak a tojásdobálás, de az úgynevezett zavaró hangkeltés, és a kiabálás is szabálysértésnek minõsül a rendezvényeken, a Büntetõ Törvénykönyv (BTK) idei módosításának, kiegészítésének köszönhetõen” – errõl értesülhettünk az ünnep elõestéjén. Az egyik hazai hírügynökség által közölt hír által meghivatkozott, fent említett jogszabály-módosítást eleve nem tették közzé bárki által hozzáférhetõen, ráadásul a végleges szövegváltozatról valami kafkai zûrzavar és köd áll legfeljebb rendelkezésre.”

„Két ember „Felelõs kormányt Budapesten” feliratú transzparenst tartott fel, és a mikrobusz elõtt igazoltatják õket. Feljelentést tettek a transzparenst tartó srácokkal szemben, azon a jogcímen, hogy a felirat nem egyeztethetõ össze az ünnepséggel – ami mellesleg az 1848-as 12 pont második pontjának 21. századi parafrázisa. A másik két embert elvitték – akik bekiabáltak.”

Az MNO publicistája Udvardy Zoltán továbbá nehezményezi, hogy az állam erõszakszervezetének honlapja nem a magyaros rendorseg.hu névre hallgat, hanem az Ámerikát majmoló police.hu címen található meg. Az állami erõszakszervezet világhálón történõ fellelhetõsége minden bizonnyal kardinális kérdésnek számít 1848. március 15-ére való emlékezés kapcsán, mindazonáltal a szocialista nagyváros öntudatos polgára úgy véli, vannak ennél fontosabb, hogy ne mondjam, jelzésértékû momentumok is. Itt van mindjárt példának okáért a népnek az ünneptõl való újbóli és már nem tudom én hányadszorra történõ elzárása, elkülönítése, elszeparálása. A hatalom fél. Továbbmegyek. A hatalom retteg. A néptõl. A népétõl. A népétõl? Elõfordulhat olyan, hogy a szolgalelkületû, mindig más seggét nyaló, utódpártiságot tovább cipelõ hatalom nem tekinti sajátjának a magyar népet? Lehet, hogy ez a ma regnáló hatalom idegen népet, idegen érdeket szolgál valójában? Mert hát mi másra gondolhatna az ember, amikor a televíziós híradásokban arról értesülhetünk a nemzeti ünnepen (és még 18

Már azon érdemes elgondolkoznunk, vajon hol tart ma a sokak által egekbe magasztalt demokrácia, annak is az európai válfaja, ha az 1848-as forradalom és szabadságharc székes fõvárosunkba felelõs kormányt igénylõ pontja a nagy esemény után 161 esztendõvel még mindig aktuális. Az igazat megvallva, bennem már korábban is kételyek merültek fel a fene nagy demokráciát és annak gyakorlatát illetõen. Nevezetesen akkor, amikor antagonisztikus ellentétet véltem felfedezni az Európai Unió által fennen hirdetett demokrácia és szabadság – igaz, kereszténységet és szeretette nélkülözõ, ám kétségkívül jól hangzó és még jobban eladható – trendi imídzse, hogy ne mondjam eszményképe és a hatalmat jelenleg is gyakorló (és bitorló) utódpárti posztkommunista kutyaütõk országlása között. Konkrétan arra gondolok, hogy ha valaki visszatekint az 1848-as forradalom és szabadságharc egyik emblematikus momentumára, a 12 pont néven elhíresült, nevezhetnénk talán akkori népi engedetlenségi mozgalom sajátos megnyilvánulásának is, na szóval ha valaki veszi magának a fáradságot és elolvassa a 12 pontot, akkor azonnal világossá válik számára ez a mai ésszel felfoghatatlan, megérthetetlen és feloldhatatlan ellentét. Nagyhírû eleink oly fontosságot tulajdonítottak a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának, hogy külön pontot szenteltek néki a feltétlen megvalósításra szoruló és nemzeti jelleggel bíró követelések tucatja között. Erre mit lát a mai szemlélõ, ha békapcsolja televíziókészüléket azzal a botor szándékkal, hogy figyelemmel kísérje az országgyûlésnek csúfolt rablóbanda össznépi banzájának semmittevõ haszontalanságát? Ki ül a kormánypárt képviselõcsoportjának élén? Bizony õ. Lendvai Sipánka nagyasszony, az egykori állampárti cenzor. Ez ám a haladás! Kicsivel több mint másfélszáz esztendõ sem volt elég ahhoz, hogy a véleménykorlátozást végképp számûzzük, számûzhessük az életünkbõl.

És akkor a híradó rátesz még egy lapáttal. Aszongya a szpíker, hogy Francisco délután az utódpárt által alapított Szabad Sajtó-díj átadó ünnepségén vesz részt. Belegondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy ez legalább akkora blõd képtelenség, mint az állampárti cenzor frakcióvezetõsége egy állítólag szabad, független és demokratikus ország parlamentjében. Vajon milyen lehet az a Szabad Sajtó-díj, amit egy állampárti cenzor nevével fémjelzett posztkommunista utódpárt alapított? Vajon milyen lehet az a fajta sajtó- és véleménynyilvánítási szabadság, melyet egy állampárti cenzor nevével fémjelzett posztkommunista utódpárt még tolerál? Olyan, amilyent most tapasztalhatunk meg a maga valójában. Egy pisszenést se! Egy nyikkanást se! Pofa alapállásban! Egy hangos szót se, de még csak egy félreérthetõ, félreértelmezhetõ transzparenst se! És mindezt a XXI. században a nagyságos és fényességes Európai Porta, a Gorbacsov által csak csodálatos Európa-háznak titulált valami legesleghátsó fertályában, a mosókonyhában. Kedves Európai Unióra szavazó drága honfitársaim! Ugye erre adtátok a voksotokat? Ugye ilyen egységes és csodás Európát akartatok? Ugye ide kívánkoztatok, drága fõvárosi belvárosi gyökértelen kozmopolita értelmiségi barátaink? Hát hol van ehhez képest az angol abszurd, tessék már nekem megmondani? A fasorban sincsenek. Még hogy az igazi abszurd az angol?! Ugyan kérem! Magyar az a javából! Persze ilyenkor az a kérdés is felmerülhet egyesekben, hogyan történhet meg mindez. A politikai korrektség kedvéért rögtön azt is tegyük hozzá, hogy példának okáért az emberiség történelmének egyik legnagyobb gondolkodója a nagy görög filozófus Arisztotelész azt találta mondani – és ez sem tegnap volt! –, hogy vannak jó rendszerek és rossz rendszerek. A jó rendszerek közé elsõsorban azt sorolta, amelyek hierarchián alapulnak, például a királyságot. A rossz rendszerek közé sorolta a diktatúrát és egyebeket, de a legrosszabbnak a demokráciát minõsítette, mert az véleménye szerint a csõcselék uralma! Legutóbb épp a Péntek 8-ban értetlenkedtek e tárgykörben, nehezményezve, hogy a mûveletlen bunkó szavazata éppen ugyanannyit ér mint az országgyûlési képviselõé, vagy ne adj’ Isten, a tudományos akadémia elnökéé. Ja kérem! Tied a baj, magadnak kerested! A hatalom fél. jó ha figyelünk

Továbbmegyek. A hatalom retteg. Annak idején, amikor sorkatonai szolgálatomat töltve mintegy másfél esztendõn keresztül a Magyar Néphadsereg vendégszeretetét élveztem, az elején még eftárs, a közepén bajtárs, a szolgálati idõ végeztével már úr volt az éppen aktuális megszólítás, a nemzeti ünnepek alkalmával az írógépekrõl le kellett szerelni a kocsit, és elzárni egy meghatározott helyre. Pedig akkor még se írógépszerelõt nem kellett hívni, a számítógéprõl pedig azt se nagyon tudtuk, hogy mi fán terem. De válság már akkor is volt jó néhány területen. Most ugyanez zajlik, csak modernebb, átgondoltabb, rafináltabb formában. Gyütt az új jogszabályi hivatkozási hely vagy micsoda, ami mindent letilt! Pofa alapállásban, még papírgalacsint se hajigálhatsz, még csak nem is pisszenhetsz, még csak félreérthetõ transzparenst se lóbálhatsz (ez mondjuk nincs benne, de mink qrvára lelkiismeretesek vagyunk ám, úgyhogy esztet is belevettük), szóval az a minimum, hogy rabosítunk. Majd utána belássuk, hogy esetleg tévedtünk, de addigra mán bekerültél a nyilvántartásunkba és meg is aláztunk, ahogyan az köll. Darab idõ múltán meg esetleg kiderül majd, hogy semmiféle effajta rendelkezés nem vót, de addigra mán a kutyát se érdekli. Vagy ahogyan Udvardy Zoltán az MNO publicistája fogalmaz: „Bárki a balliberális elitektõl megszokott pofátlan gõggel cáfolhatja tehát, hogy valaha is létezett volna efféle tiltás; addigra persze lemegy az ünnep, a „magyarságból lakossággá” züllesztett fogyasztók emlékezete meg úgysem terjed túl messzire.” Még az jutott eszembe, talán az lenne a legmegfelelõbb viselkedési norma ez esetben, ha a nagyember színrelépésekor a megjelent ünneplõ hallgatóság egy emberként némán és érzelemnyilvánításoktól mentesen hátat fordítana a szónoknak. Mindenkit mégsem vihetnek el. Vagy mégis? Ezektõl kitelik. Mi azonban ne legyünk lakosság, hanem maradjunk magyarság, az emlékezetünket pedig õrizzük meg, terjedjen jó messzire. Nemcsak azért, hogy tisztelegve emlékezzünk a 161 esztendõvel ezelõtt élt nagyszerû hazafiakra, hanem azért is, hogy amikor majd szükségünk lesz az emlékezetünkre, amikor majd elszámoltatjuk és számon kérjük a ma percemberkéinek kisszerû egyéni indíttatású haszonszerzéseit, akkor se hagyjon minket cserben. Addig is éljen a magyar szabadság, éljen a Haza! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

19

– avagy Új Szovjetunió régi szovjetekkel – Nehogy már a hazait védd! Nehogy már a hazait vedd! Nehogy már protekcionista legyél! Védd a közöst! Vedd a közöst! Emlékszel? Mint régen a KGST!* Ezt visszhangozza most az öreg kontinenst uraló két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és kozmopoliták fináncoligarcháiból álló önkéntes mérvadók és megmondó-emberek sajátos véd- és dacszövetsége. (* Gyengébbek és fiatalabbak kedvéért KGST=Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A közép- és kelet-európai szocialista országok gazdasági együttmûködési szervezete a hidegháború alatt. 1949. január 25-én hozták létre Moszkvában szovjet kezdeményezésre, miután világossá vált, hogy a Marshall-terv a Szovjetunióra nem fog kiterjedni, ugyanakkor az veszélyes vonzerõt jelenthetett a Jalta után a szovjet érdekszférába került országok számára.) Mégis, az egykoron jóléti államokként emlegetett nemzetek legelsõ reakciója az Ámerikából felelõtlenül exportált és késõbb világméretûvé terebélyesedett pénzügyi válságra a saját, azaz a nemzetgazdaság és a nemzet polgárainak védelme és megsegítése volt. Még azon az áron is, hogy állam-bácsinak bele kellett nyúlni a zsebébe, méghozzá jó mélyen. Ezek a nemzetállamok részérõl elsõnek megtett lépések is világosan megmutatták mindenki számára, mennyire életszerûtlen, és felülrõl ránk erõltetett az a fajta új Szovjetuniónak is beillõ rémálom, amit ma Európai Unióként ismerünk. Az Európai Egyesült Államok elnevezés minden bizonnyal sokkal jobban ráillene erre a „közös lónak turós a háta” jellegû, mesterségesen kierõszakolt konglomerátumra, sokkal találóbb, s egyúttal a lényeget is sokkal, de sokkal jobban kifejezõbb. Tessék mondani, itt mindenki meghülyült? Miért azt erõszakoljuk, amirõl tudjuk, hogy egyszer már megbukott, mert életképtelen volt? Láttuk mi lett a sorsa a KGST-nek, tudjuk hogyan végezte a Szovjetunió. Akkor miért erõltetjük azt, ami nem megy? De nemcsak ott, hanem itt is. Nemcsak ott, a nagyságos és fényességes Európai Porta üvegpalotáinak folyosóin grasszálnak józan gondolkodásukat illetõen kihívásokkal küszködõ emberkék, hanem itt, a csodálatos, Gorbacsov által csak Európa-házként aposztrofált térség hátsó fertályában, a mosókonyhában, a kisszerû és hitelekbõl úgy ahogy még elevickélõ, túlmozgásos ripacs által dirigált posztkommunista Magyarország törvényhozásának otthont adó csodá20

latos építmény falai között is akadnak jó néhányan, akik miatt újból meg kéne nyitni a Lipótot. Mi, sokat szenvedett magyarok, az átkos óta eltelt, amolyan felemásra sikeredett rendszer- vagy gengszterváltás szûk húsz esztendeje alatt már jó néhányszor átélhettünk olyan helyzeteket, amikor a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott bugylibicska márkájú evõeszköz félautomatikus üzemmódban azonnal kinyílott. Aszittük – megfeledkezvén a Bayer-féle relativitáselmélet megkérdõjelezhetetlen igazságtartalmáról –, hogy ennél lejjebb mán tényleg nincs. És mindannyiszor kiderült, de bizony hogy van! Az immáron csak a politika Lucrezia Borgia-jaként számon tartott megélhetési politikus 19-re lapot húzott. A törvényhozás házában azt találta mondani, hogy Bokros Lajos az a szakember, akinek a szakértelmét senki sem kérdõjelezheti meg. A szocialista nagyváros öntudatos polgára meg aszonta, hogy Bokros Lajos az a „szakember”, akinek a szakértelmét mindenkinek meg kéne kérdõjeleznie. És ezt nem holmi zsigeri gyûlölet vagy tiltakozás mondatja velem, hanem a szakértelem. No, nem az enyém, hanem Gazdag Lászlóé, a PTE Közgazdaságtudományi Kar Agrár-, Környezet-és Regionális Gazdaságtan Tanszékének egyetemi docenséjé, kandidátusé. Tudományos publikációinak száma meghaladja a kétszázat, egyéb publikációi száma

pedig meghaladja az ezret. Ja! És nem mellesleg õ a szerzõje a Bokros-csomag mítosza és a valóság címû könyvnek is. Ha valaki veszi magának a fáradságot és elolvassa ezt a kötetet, már ha sikerül beszereznie, akkor abból rögtön világossá válik számára, hogy Bokros az a „szakember” akit még egyszer a közelébe sem szabad engedni a hatalomnak, de még csak a gazdasági tanácsadásnak sem. Bokros egyvalamihez ért, hogyan kell tönkretenni egy országot. OV a reménytelenség embereinek nevezte a történelem sajátosan groteszk fintoraként valahogy tévedésbõl itt maradt egykori kommunistákat és tanítványaikat. A szocialista nagyváros öntudatos polgára meg darab ideje aszongya, hogy ezek a múlt emberei a múlt gondolataival. Továbbá örömömet fejezhetném ki abból az okból kifolyólag is, hogy végre a politikai osztály egyes tagjai is kimerik mondani, nincs mese, most már ki kell nekik mondani, hogy Mammon világa helyett válasszuk Isten, a pénz helyett pedig az ember világát. Mégsem teszem, nem fejezem ki örömömet, mert félõ, hogy ez a kinyilatkoztatás kicsikét megkésve érkezett. Egyébiránt pedig azon kívül, hogy nevén nevezték a bajt, más egyéb egyelõre nem történt. Legalábbis Lucrezia Borgia magán akcióját leszámítva. A magyar politikum méregkeverõjének pártjára erõltetett flikk-flakkja, ha tetszik, rátesz még egy lapáttal, tetézi a bajt, de amúgy istenesen. Vagy talán inkább jó ha figyelünk

pokolian? A kalapos hölgy bekattant. Miért nem a néphez fordul, akiért állítólag tevékenykedik, miért nem a népet akarja megkérdezni, hogy kivel, hogyan, s mi módon képzeli el a jövõt? Az egykori ifjúkommunistából mûminiszterelnökké avanzsált muskátliherélõ Csipollához hasonlatosan megkérdõjelezhetetlen és ellentmondást nem tûrõ kinyilatkoztatásban közli mindenkivel, hogy õ tudja mi (illetve esetünkben ki) a jó ennek az országnak. Õ és csakis õ mondja a tuttit. Hallhattuk, favoritjának szakértelmét senki sem kérdõjelezheti meg. Csodálkozunk, hogy idáig jutottunk? Ne csodálkozzunk. Ez az igazi megélhetési bûnözés, a megélhetési politizálás. Már ha ezt még egyáltalán politizálásnak nevezhetjük. A múlt itt maradt emberein nincs mit csodálkoznunk, hiszen õk – és egykori emberük Bokros is – csak ehhez értenek, központi tervutasítás keretében, központilag felhatalmazva, elvenni a másét. Add ide a pénzedet, vagy elveszem tõled! Egykor állami monopóliumként tették, mára kiadták gebinben. Most már a politika örömlányává vált, egyelõre még elnök-asszonyon sem nagyon csodálkozhatunk, hiszen mostanra minden más szóba jöhetõ embert, értsd hatalmára veszélyes konkurenst kiebrudalt pártjából. Elemzõk aszongyák, hogy a jelenlegi politikum nem érdekelt a változásokban. Már pedig a változások a jelek szerint feltartóztathatatlanul megindultak, a nép, a nemzet önvédelmi rendszere, elkerülendõ a biztos pusztulást, az életbenmaradásért, ha kell, ha másként nem megy, ki fogja erõszakolni a változást. Ezért van az, hogy az utolsó, békeévnek már semmiképpen sem nevezhetõ esztendõben beleadnak apait-anyait, a profitmaximalizálás és az irhamentés összehangolt tevékenységének sikere érdekében mindent megtesznek azért, hogy az utolsó mozdítható forintocskát is kimenekítsék valahogy offshore cégeiken keresztül az adóparadicsomokba, utánuk pedig az özönvíz. Ezért van az, hogy a következõ évi választásokig bezáróan egészen biztosan nem jöhetnek új arcok, új szakértelmek, új megoldások. Csak a régi, mint mostanra többszörösen kiderült, jól be nem vált, elnyûtt, elfáradt és elhasználódott, megújulásra képtelen, hi-

telüket a szó legszorosabb értelmében elvesztett arcok, hozzá nem értések, csõdpolitikusok szerepelhetnek csak a közbeszédben, mint az igazság kizárólagos letéteményesei. Õket nem azért nevezem csõdpolitikusoknak, mert annyira értenének a csõd, a válság menedzseléséhez, hanem azért, mert õk vittek bele. Nem értjük, nem is tudunk mit kezdeni azzal, hogy állandóan azok magyarázzák nekünk, hogyan lábaljunk ki a csõdbõl, akik oda belevittek bennünket. Nem értjük, de nem is tudunk igazán mit kezdeni azzal, miért megint Békesi László vagy éppen Bokros Lajos a szakértõ. És senki nem szól, talán nem mernek, hogy emberek, kergessük már el ezeket, de legalább ne engedjétek oda õket a megszólalás lehetõségéhez, ártottak már éppen eleget. Húzzák meg magukat, vagy tûnjenek el ebbõl az országból, hagyjanak élni bennünket! De nem szól senki. Sõt! Még az ún. közszolga háborodik fel. A minap a Hír Televízióban láttam egy érdekes összeállítást, ahol pártunk és államunk nagyjai hebegnek habognak nyökögnek össze meg vissza. A volt közlekedési miniszter éles hangon vonja kérdõre a riportert, hogy a kérdést, amit feltett, hogy merészelte feltenni, miért is kérdezi tõle most éppen azt, amit megkérdezett. És a riporter nem mondja neki azt, hogy „Azért kérdezem öntõl ezt meg ezt miniszter úr, mert engem ez meg ez érdekel. Ön pedig, mint közszolga, többek között azért kapja a fizetését, hogy (példának okáért a sajtótörvény értelmében) válaszoljon a kérdéseimre. Én, pedig mint újságíró, azért kapom a fizetésemet, hogy feltegyem a közt érdeklõ kérdéseket”. Képzeljük el a szituációt, vajon milyen képet vágott volna a miniszter úr, ha ez a képzeletbeli párbeszéd lezajlik. De nem zajlott le. Herényi Károly pedig, mint valami kisiskolásokat kioktató pedellus, a parlament folyosóján már-már ráripakodik a zsurnalisztákra, hogy majd akkor válaszol, ha valaki értelmes kérdést is fel tud tenni neki. Tetszik érteni? A miniszterelnök ellen benyújtandó konstruktív bizalmatlansági indítvány nyilván olyan szokványos dolog, hogy ötpercenként beadnak egyet, a megnevezett jelölt, akire az õt jelölõ párt egykoron azt találta

mondani, hogy kisstílû fõkönyvelõ, pedig annyira belepasszol a Dávid Ibolya nevével fémjelzett „Normális Magyarország” koncepciójába, hogy mi sem természetesebb, úgyhogy bárki, aki e témakörben akar kérdést feltenni, az bizonyára meghibbant. Ilyen az, amikor a politika dirigál. Vagy inkább megpróbál dirigálni. Ilyen az, amikor a kisegér megpróbál együtt dübörögni az elefánttal. Ilyen az, amikor összekeverik a szezont a fazonnal. Azt hiszik, hogy a nép van érettük, nem pedig fordítva. Ilyen az, amikor fejünkre nõ a hatalom! Aki ezt nem veszi észre, az immáron nem csak balga, de nagyon úgy tûnik, hogy egyúttal pusztulásra is van ítélve a nyomor vámszedõi által. Mindent el akarnak venni, és mindent megtesznek azért, hogy ezt véghez is vihessék. A király meztelen. Pedig többen többször is szóltak már neki, ám a mesével és a józan ésszel ellentétben az önjelölt paprikajancsinak, a botcsinálta nemzetvesztõ „menzetvezetõnek” csak nem akaródzik távozni. Õ még maradna kicsinység, s vele marad a kicsinység. A kisszerûség, melynek magvait Kovács Laci bácsi követendõ doktrínaként oly hatékonyan elhintette. Kisszerûen mond nagyokat a hazai politikai szemétdomb hebrencs kiskakasa, károkozása immáron kemény forintokban mérhetõ. A mi kárunkra. A Hálózat élt, a Hálózat él, a Hálózat élni fog! De vajon meddig még? Új Szovjetunió ez a javából, régi-új „szovjetekkel”, csak most más eszmét, a rablókapitalizmus féktelen profitigényét szolgálják feltétlen hûséggel. A népet sanyargató, központilag elvonó és ellopó apparátus, a bürokraták népes hada az, amely ebben az új Unióban is, új eszközökkel, de továbbviszi a régi hagyományokat. Nem veszik észre, hogy az idõ eljárt felettük. Meg a rendszer felett is, amelyet képviselnek. Ahogyan azt a „nagyságos vezérlõfejedelem” legutóbbi, a néphez intézett szózatában oly találóan megfogalmazta, nem legyõzni kell õket, túl kell lépni rajtuk. LÉPÉS, IN-DULJ!!! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

– avagy Horn Gyula szelleme kísér(t) minket – Még most, a hangos robajjal mindent maga alá temetõ bukott rendszer utolsó végóráiban is ragaszkodnak a rosztovi kis-nagy öregtõl tanultakhoz, jó kommunisták módjára szajkózzák a betanult szöveget. Legutóbb éppen Kiss Péter, mondta meg ekképpen a tuttit. Az alapok mit sem változtak, csak a formula új. „Közjogilag semmire sem kötelez.” Ez az új, univerzálisan bevethetõ mondat. Már megint az írott szó, a jog, a törvény, nem pedig az erkölcs, a morál, az etika, az emjó ha figyelünk

beri igazságérzet mindenek felett, és elõtt álló megkérdõjelezhetetlen elsõ- és felsõbbrendûsége. Már megint a gombhoz keresik a kabátot. Itt az elvi sík az – és hát ezen kellene alapulnia ugye mindennek – ami igazán rémisztõ és borzasztó, mert a szolgalelkûség szervilitásából fakadó, az idegen érdekek iránti feltétlen seggnyalás funkcionalitását elõsegítõ, végzetesen fordított világ tárul elénk. De mi mást is várhatnánk egy olyan bagázstól, ahol az ember helyett a pénz áll az elsõ helyen, Isten helyett pedig a Mammont 21

istenítik? Sok jót nem, az egyszer hétszentség! Az egykor szebbnapokat látott vaskoronás kis-nagy ember, az annak idején kilenc havi tökölõdésérõl elhíresült ún. „szakértelem kormányának” fõ hallja kendje darab idõ óta készülõdni látszik, hogy elhagyja ezt a földi árnyékvilágot. Itt a vég. Õ talán már érzi, eftársai azonban láthatóan még nem. De legalábbis tíz körömmel és görcsösen kapaszkodnak a hatalomba. Igaz, a sokat emlegetett és mindenki által már halálosan unt politikai korrektség kedvéért azért tegyük hozzá, az ez idáig monolitként számon- és nyilvántartott szegfûmintás utódpárton belül az egység falai elkezdtek repedezni, rések jelentek meg rajta. Az uralkodót ruházatának teljes hiányára, s éppen ezért tekintélyének teljes elvesztésére figyelmeztetõ hang immáron a kerítésen belülrõl is megszólalt. A végén – talán a világ nyolcadik csodájaként – még azt is megérhetjük, hogy Francisco úgy jár, mint Arany János Családi körének bogara, nagyot koppan, aztán elhallgat. Miután az õsbölények vezetésével az elégedetlen mezei talpasok hada kiebrudalja õtet a pártelnöki székbõl is. Ennyire azonban ne szaladjunk elõre. Két okból se! Fõként azért ne, mert a kommunistákról nagyon jól tudjuk, hogy különleges anyagból gyúrták õket, s az egykori ifjúkommunistákra ez talán hatványozottan is igaz. Másrészrõl arról sem feledkezhetünk meg, hogy nyakukban liheg a Bogár László által a külföldi érdekeket kiszolgáló kollaboráns elitek között csak laboránsként emlegetett SZDSZ, a támogatottságát teljesen elvesztõ 1%-os hajcsárpárt, élén Fodor Gabriellával. Ez a szûk, a politikai palettán mára szinte mikroszkopikusra zsugorodó, ám ennek ellenére, még mindig óriási zsarolási potenciállal bíró érdekcsoportosulás, mint valamiféle véreb, amit a fogai közé kap, azt addig nem ereszti el, míg a gazdi oda nem ér és elégedetten nem csettint egyet, vagy paskolja meg az amúgy egyébként másra nem jó állat buksiját. Jó kutya, ügyes kutya! Az írott szónak, a jognak rendelünk alá mindent és mindenkit. Akkor is, ha arról a jogról bebizonyosodott, hogy az idõ meghaladta, változtatni kellene rajta. De az írott szónak, a jognak, a törvénynek rendeljük alá magát a rendszert, ezt a csapnivalóan bûn-rossz demokráciát is. Bizony, kedves barátaim, csapnivaló és bûn-rossz rendszer ez a mi demokráciánk. Arisztotelésznek talán mégis volt valami igazsága abban, hogy a csõcselék uralmának nevezte. A demokrácia hívei aszongyák, ennél jobbat még nem találtak ki (érdekes, egész idáig a kapitalizmusról is ugyanezt mondták a tömegek, ’oszt láttuk, hová jutott a kapitalizmus), szóval könnyû élni vele. De még könnyebb visszaélni vele! Fõként a közvetett hatalomgyakorlás útján. Nem is lepõdünk meg ma már semmin sem. De hát miért is lepõdnénk? Az élettõl, az emberektõl, a valódi világtól gondosan elzárva, elszigetelten, a politika illuzórikus elefántcsonttornyában élõ politikusok, akik saját maguk által megszavazva mentesülnek a mindenki másra vonatkozó törvények alól (lásd számla nélküli költségtérítés), s akik magukat pofátlanul elitnek merészelik nevezni. Õk azok, akik az élettõl, az emberektõl, a valódi világtól sok esetben teljesen elrugaszkodott, életszerûtlen törvényeket, rendelkezéseket hozva megnehezítik, némelykor pedig egyenesen ellehetetlenítik az emberek, az ország életét. Majd amikor kitör a skandallum, ugyanazt a paragrafust, amit darab idõvel ezelõtt ugyanõk oly nagy lelkesedéssel megszavaztak, most ugyanolyan lelkesedéssel vissza is vonják (lásd standolás). Sorry, bocsika, elqrtuk. Nem kicsit! Nagyon! És nincs felelõsség, nincs következmény, az égadta világon semmi sem változik. Megy minden tovább, zajlik minden tovább a megszokott medrében. Olyan ez, mint a nyomvályúban haladó lovas kocsi. Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy ki ül a bakon, ébren van-e, avagy elaludt, tök mindegy, a kocsi csak egy felé mehet, el sem lehet téveszteni a lenini utat, még annak ellenére sem, hogy idõközben lecserélték az utcanév táblát. A nagy magyar miniszterelnök jelölõ kvízshow végeztével még azt is megérhetjük, hogy elõkerül egy újabb, szintén Francisco prezentálásában készül tape record, amibõl megtudhassuk, hogy hát õ 22

tulajdonképpen megint hazudott. Mer’ ugyanis a véglegest és a megmásíthatatlant, azt õ nem úgy értette, ahogyan azt általában érteni lehet és érteni szoktuk, csak a gonosz ellenzék, kart karba öltve a még rettenetesebb bírói karral, valamint a döbbenetes és eddig elképzelhetetlennek vélt pálforduláson átment gaz médiával egyetemben nem hagytak elég idõd Lendvai eftársnõnek, hogy elés megmagyarázza a széles néptömegek számára, mit is kell érteni valójában e két szó alatt. Marad minden a régi kerékvágásban? A két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és elmaradhatatlan oldalnehezékük, a magukat rögtön az elején kommunistaellenesnek hazudó, majd látványosan a keblükre omló kozmopoliták, eget-földet megmozgatnak azért, hogy ez történjen. Nem érdekes, hogy mi lesz az emberekkel, nem érdekes, hogy mi az ország érdeke, bár az erre való, már-már szajkózás számba menõ ismételgetés a másik gyakorta felemlegetett szófordulat, csak az érdekes, hogy közjogilag mi kötelez, és mi nem. A politikai korrektség kedvéért itt jegyezzük meg, hogy néha már ez utóbbi, azaz a közjogi kötelezés sem számít, legalábbis átmeneti idõre eltekintenek tõle a hatalom jelenlegi gyakorlói. Egy-egy gyengébb pillanatukba azt találják mondani, egye fene, a nép közé lövetünk egyet, máskor meg azt, hogy bevisszük a két transzparenses csávót. Hogy ez most csak pillanatnyi megingás, vagy nosztalgikus érzéseket táplálnak a boldog békeidõk, a proletárdiktatúra korszaka iránt, azt nem tudjuk. Az egykori vaskoronás kis-nagy ember betegágyán fekszik, s a híradások szerint nem is nagyon kommunikál már a külvilággal. Szelleme, szellemisége, ez a végtelenül káros és romboló szellemiség azonban most is itt kisér(t) bennünket. „Lehet, hogy nem erkölcsös, amit teszünk, de jogszerû!” Ezt mondta tetteik igazolásaképpen annak idején Horn Gyula. Kiegészítésképpen még azt is hozzátette, hogy semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy nem a választási programot hajtják végre, mert hát a választási program az választási program, a kormányprogram az meg ugye kormányprogram. Már a neve is mutatja, hogy két teljesen különbözõ dologról van szó. Hihetetlen pusztítást és rombolást okozott már az eddigiekben is ez a mondat, ez a szemléletmód. És még fog okozni a jövõben is. Egy hivatalban lévõ kormányfõ mondotta e szavakat, s ezzel legitimálta a gonoszságot, vagyis a tudatos ártást. A jog az, melynek az erkölcs talaján kell állnia, nem pedig fordítva. A jog is ismeri azt a fogalmat, hogy „jóerkölcsbe ütközõ”. Persze lehet polemizálni azon, mit jelent a jóerkölcs, kinél meddig terjed, de abban azt hiszem mindannyian egyetértünk, létezik egyfajta zsinórmérték, melyhez mindannyian tartjuk magunkat, melyhez mindannyiunknak kell, hogy tartsuk magunkat. Vannak alapvetõ emberi normák, melyeket józan gondolkodású ember egy pillanatra sem kérdõjelez meg. „Közjogilag semmire sem kötelez.” És? Ezzel minden le van tudva, minden el van intézve? Ezzel már is felhatalmazást nyertél arra, hogy azt tegyél, amit akarsz? Idõtlen idõkig? Legalábbis a következõ „rendes” országgyûlési választásokig, amit újból most már csak azért nem fogsz tudni elcsalni, mert túl feltûnõ a hatalmas különbség? És mi lesz addig? Mi fog történni addig? Ed Perratore szerint: „Aki nem hisz az örökkévalóságban, kérdezzen meg egy ellenzéki politikust, mennyi idõ van hátra a választásokig.” Tényleg! Mennyi idõ van hátra a választásokig? Mondd csak Ed, vajon milyen érzés lehet az, amikor ki akarják tolni az örökkévalóságot? Erõszakot téve a demokrácián. Asszem ez eltarthat egy darabig. Nem igaz? Lehet, hogy nem erkölcsös, amit teszünk, de közjogilag semmire sem kötelez. Ergo megtehetjük. Ergo meg is tesszük. >> jó ha figyelünk

Bár az idõ túllépett rajta, de mivel jelzésértékû momentumok kísérik múltbéli tevékenységét, muszáj néhány keresetlen szót ejtenünk az egyesek szerint csak Simon Peresz végrehajtójaként számon tartott, egykor szebb napokat látott Surányi Györgyrõl. A Nemzeti Bank egykori fõ hallja kendjét górcsõ alá véve rögtön tisztább képet kapunk a szegfûmintás utódpárt kétségbeesett hatalmi evickéléseinek mibenlétérõl is. Még szinte képbe sem került, szorgos kezek a fürge ujjak mozgalom keretén belül azonmód nekiláttak a múlt kényes dossziéinak felkutatásához, s lám rögtön találtak is ezt-azt. Talán a legjobb lesz, ha imponáló gyorsasággal idepattintjuk a Magyar Fórum által készített kis összefoglalót, persze a nagy sietségben a teljesség igénye nélkül. „Surányi megbízhatóságának garanciái: Két év a Világbank szolgálatában, tagság a globalista Bilderberg csoportban, alkalmazás az Országos Tervhivatalnál, a Minisztertanácsban, a Pénzügykutatónál. A Németh-kormány nevezte ki a váltás elõtt az MNB elnökének, és a paktum biztosította a maradását. Mint az MNB elnöke, aláírta a Demokratikus Chartát 1991-ben, ezért Antall menesztette (gesztusként a népi szárny, a jövendõ MIÉP felé). 1995-ben Horn lemondásra kényszerítette utódát, Bod Péter Ákost, és Surányit visszavette MNB-elnöknek. Bokrossal együtt bevezette a csúszó-leértékelést. Éppen a privatizáció dömpingjekor, s ezzel a külföldi, izraeli tõke minden héttel olcsóbban jutott a magyar vagyonhoz. Elherdálta az MNB bécsi leánybankját, 120 millió dolláros kárt okozva, a felelõsségre vonás elmaradt. Nyomott áron eladta a teljes magyar aranykészletet. Pontosan 62 tonna aranyat adott el unciánként 370 dollárért, ma az arany ára unciánként 1000 dollár fölött van. Surányi akkor azzal magyarázta lépését, hogy az arany hozama kisebb, mint az érte kapható papír dolláré. A régió országainak aranytartaléka a mi aranytartalékunk negyvenszerese. Surányi bûnös, mert nem szabott gátat a spekulatív töke beáramlásának. Az MNB rossz kötésekbõl származó kb. 6000 milliárdos adósságát a költségvetésre terhelte, természetesen Hornnal, Fekete Jánossal és másokkal együtt. Bûnös a CIB bank-botrány során keletke zett százmilli-

– avagy Az idegen test a Nemzetben – mit a tévémhez, mert egy új készülék megárd forint feletti veszteség termelésében. 2006-ban tagságot vállalt Gyurcsány Konvergencia Tanácsában.” Magyar Fórum Már ennyi láttán is elégedetten csettinthetne Fodor Gabriella, az önkéntes mérvadó szerepkörében tetszelgõ egyszázalékos kis akarnok törpepárt fura ura. Mégsem csettint. Ha ló nincs, szamár is jó alapon kénytelenek ráfanyalodni a nagy bajszú népnyomorító Bokros Lajosra, hiszen üdvöskéjük – ellenzéki támogatás híján – nem vállalta a megtiszteltetéssel járó megpróbáltatást. Ne is foglalkozzunk most az immáron országos méretûvé váló, s innentõl kezdve már SMS, valamint telefonkönyv alapon zajló Ki kicsoda a miniszterelnök-jelöltségben? címû, Vágó István babérjaira törõ „Lehet ön is milliomos” miniszterelnök címû komédia még csak eztán következõ felvonásaival. Kanyarodjunk csak vissza még néhány gondolat erejéig jó Surányi Györgyhöz, s rajta keresztül az idegen érdekeket feltétlen odaadással és szorgalommal kiszolgáló komprádor burzsoáziához, melynek gyökerei messzire, akár a pártállami idõkbe is visszanyúlnak. Már az imént felsorolt impozáns cselekedetek hallatán is megnyalná a szája szélét George Soros, de hogy arra miképpen reagálna, ami most fog következni, azt nem tudom. Ha a hagyomány állításának hinni szabad – már pedig nagyon úgy néz ki, hogy hinni szabad, mivel többször is bemondta a televízió a híradások alkalmával –, történt valami Surányi úr életében, ami felett józan gondolkodású magyar ember egész egyszerûen nem mehet el szó nélkül. De legalábbis a szalonnázás céljából zsebében tartott bugyli márkájú, bicska típusú evõeszköz hangos csörömpölések közepette félautomatikus üzemmódban minden bizonnyal azonmód kinyílik a zsebében. A dolog olyan horderejû, hogy hozzá képest a 62 tonna arany smafu. Szóval az történt, hogy Surányi elnök úr elsõ munkanapjának elsõ intézkedése az volt, hogy irodájából kivitette a magyar címert és a nemzeti lobogót. Hagyunk egy kis idõt, hogy az input behatoljon a wincseszterkatedrálba. Ahogyan azt már több ízben is megjegyeztem, csak azért nem vágtam hozzá vala-

Tudjuk. Merjük. Tesszük. Hát ezt értsd meg, te szerencsétlen! Még akkor is értsd meg, ha azt látod, hogy a körülöttünk lévõ világban mindenütt máshol nem így mûködik a dolog. Ennek a tizedéért, századáért, nemhogy nem kell figyelmeztetni az illetõt, hanem önként (igaz nem dalolva), maga az adott politikus veszi a cókmókját, feláll és távozik. Ha ezt valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem tenné meg, az õt delegáló politikai szervezet teszi meg helyette, felszólítják a távozásra. Miért? Egész egyszerûen azért, mert árt az adott párt jó hírének. jó ha figyelünk

lehetõsen drága. Tetszenek érteni? Tetszettek figyelni? Tessenek nekem megmondani, miért is dolgozna egy ilyen ember ezért a Hazáért, ezért a Nemzetért? Miért is tenne keresztbe egy szalmaszálat ezért a Hazáért ezért a Nemzetért egy olyan ember, akinek elsõ munkanapján az elsõ dolga az volt, hogy az irodájából kivitette a magyar címert és a nemzeti lobogót? Tényleg, miért is? A rendszer megbukott. Minden tekintetben. A neoliberalizmus – azaz a tõke feltétlen és megkérdõjelezhetetlen szabadságába vetett hit – megbukott. Az államszocializmus KISZ gavallérjai által kiprivatizált magánszocializmus, az egykori komcsi õsbölényektõl tehetségtelenül és mohón átvett stafétabot képében megképzõdõ újkori unió által uniformizált rablókapitalizmus, eftársi segédlettel, szintén megbukott. A proletárdiktatúra nosztalgikus feelingje után ácsingózó, a népbe belelövetõ, a demokratikus berendezkedést csak díszletnek használó, olykor a sárba taposó egy-párti parancsuralmi rendszer, úgyszintén megbukott. Tárgyalunk az utolsó pillanatig – mondta Fodor Gabriella. (Még jó, hogy nem azt mondta, utolsó leheletünkig!) Csak nehogy át kelljen adni a hatalmat! Csak nehogy a nép hallathassa a hangját! Csak nehogy a nép mondhassa ki a bukásukat! Teljesen életszerûtlen, a létezést meghazudtoló, a létezés ellen ható, illogikus szituációk képzõdnek meg a hazai politikai életben. Hogyan fordulhat elõ, hogy egy támogatottságát teljesen elvesztett, szélsõségesen károkozó párt pofátlanul, zsarolva dirigálhat mindenkinek, a többieknek pedig jó képet kell vágni mindehhez? Ilyen van? Ilyen van. Az összes szóba jöhetõ név, Békesi, Bokros, Surányi, mind a megbukott rendszer képviselõi. De továbbra is õk, és csakis õk az elfogadhatók. Hát persze, hisz’ mindegyik bizonyított már. A tõkével, a tõkéért, tûzön-vízen át! Az égés már megvolt – ehhez képest a Reichstag csak laza rõzsetûz –, a hidegzuhany még hátra van. Kivárjuk. Akár fél lábon is. Kitartás! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Nálunk miért nem így mûködik ez? Kicsit olyan ez, mint a klasszikus vicc az antiszemitizmusról, nevezetesen, hogy igény vóna rá. A valóvilágtól teljesen elrugaszkodott politikum azonban nem tudja, vagy talán nem akarja észrevenni ezt az igényt. Azt hiszi magáról, hogy mindenekfelett áll. Time is money, vagyis az idõ pénz, tartja az angol mondás. Gyerekek! Idõ van! Váltani kéne! Keep the change. Az aprót tartsd meg. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

23

– avagy Nem a demokrácia kicsi, a pofátok nagy! – Ezt egyszer már eljátszották velünk. Most újra el akarják játszani velünk. Emlékeznek még az elõzõ miniszterelnökre? A titokszolga James Gondra? Tudják, õ volt az, akinek egyszer csak szóltak, hogy akkó’ most váltunk. ’Oszt váltottak. Miniszterelnököt vagy alsógatyát, egyre megy. A lényeg, hogy a nép, az istenadta még csak a közelébe se kerülhessen a döntésnek. Nekik KUSS volt a nevük. Akkor is, most is. Az utóbbi idõk történéseibõl kiderül, hogy a szegfûmintás utópárt jelzõs szerkezetébõl az utód szócskát lassan el is hagyhatjuk, mert hatalomgyakorlásuk folyamatában idõnként túltesznek nagynevû elõdjükön, az MSZMP-n is. A 12 pont modernkori parafrázisa, gyakorlatilag szó szerinti idézetben transzparens formájában felmutatva a március 15-ei ünnepségen nem egyeztethetõ össze az ünnep hangulatával, szellemiségével és különben is a kifeszített vászon zavarta mások kilátását. Erre talán még Kádár eftárs is pajkosan összekacsintana az õ szeretett agit-prop-osaival, és aszondaná, hogy ügyes. Úgy tûnik, a gyakorlatban lévõ protokoll az évek múlásával jottányit sem változott. Valakik most is szóltak a nagyembernek, hogy innentõl fogva mán nem õ a nagyember. Õ most mán csak a KISZ-ember. De az õszödi böszme még ezt sem tudta csont nélkül lezongorázni. Az MTI-tõl idézünk: „Gyurcsány nem lehet bizalmatlan önmagával szemben Az alaptörvény nem teszi lehetõvé a kormányfõi konstruktív bizalmatlansági indítványt, mondja egy alkotmányjogász. Az alkotmány szellemével ellentétes, ha a kormányfõ konstruktív bizalmatlansági indítványt kezdeményez maga ellen – mondta Gulyás Gergely alkotmányjogász, a Szabadság Kör tagja szombaton az MTI-nek. A konstruktív bizalmatlansági indítvány nem erre a helyzetre került a magyar alkotmányba. A miniszterelnöknek csak két lehetõsége van az alkotmány szerint: lemond vagy bizalmi szavazást kezdeményez maga ellen. A lehetõségek között azonban nem szerepel, hogy konstruktív bizalmatlansági indítványt kezdeményezzen a miniszterelnök - mondta Gulyás Gergely. Gyurcsány Ferenc szombati bejelentésével valójában lemondott, de jogilag „más technikát szeretne alkalmazni“ annak érdekében, hogy az államfõt „kikapcsolhassák“ a folyamatból - hangsúlyozta az alkotmányjogász. Arra a kérdésre, hogy országgyûlési képviselõként kezdeményezheti-e Gyurcsány Ferenc a konstruktív bizalmatlansági indítványt, Gulyás Gergely azt mondta: a két tisztség nem választható külön. Alkotmánybírósági állásfoglalás születhet, ha a kormányfõ mégis aláírja a konstruktív bizalmatlansági indítványról szóló dokumentumot maga ellen. Az alkotmánybírósági állásfoglalás azonban nem valószínû, hogy visszamenõleg megsemmisíti majd az új miniszterelnök mandátumát - mutatott rá.” Tegyük fel szóltak neki, hogy hát Feri, ez így nem fog menni, majd mink páran benyújtjuk. Mer’ hogy ezt így köll. Tudod? Rendben van. A dolog azonban így is gáz. Kábé olyan szintû a hibaszázalék, mint amikor kormánypárti képviselõ él az ellenzék számára fenntartott lehetõséggel, azaz interpellálja az éppen aktuális fõ hallja kendet. Magyarul a góré, meg az, amit képvisel, olyan szar, hogy már nekünk se kell, már mi sem adnánk hozzá a nevünket, gyakorlatilag le kéne húznunk magunkat a fajanszon, no de hát a becsület, meg a kassza (és ez aztán végképp nem becsületkassza!), úgy kívánja, hogy darab ideig még itt rontsuk a levegõt. Mi pedig 24

rontjuk, ehhez kétség nem férhet! Már a március idusán lezajlott állami ünnepségek kapcsán kifejtettem, mennyire igaza volt Arisztotelésznek, amikor azt mondta, hogy a demokrácia, mint rendszer, lévén az tulajdonképpen nem más, mint a csõcselék uralma, az egyik létezõ legrosszabb rendszer. És valóban, tényleg a csõcselék uralkodik. Most, amikor a megtévesztett, és hazugságban tartott tömegek által fejünk fölé emelt hatalom kénye kedve szerint, tényleg alsógatyához hasonlóan játszi könnyedséggel óhajtja lecserélni a nemzet nyomorba döntõinek végrehajtó bábúját, bábuit, ez az érzés egyre jobban erõsödik bennem. De ha azt hisszük, hogy ez a fajta, befolyással bíró(?) vélemény-nyilvánításra mindösszesen négyévenként egyszer lehetõséget adó, s azt is újabban elcsaló, pórnép feletti basáskodás csak a kormánypárt(ok), valamint a mûminiszterelnök sajátja, akkor bizony nagyot tévedünk. A Magyar Hírlapból idézünk: „Nem biztos (értsd: biztos, hogy nem – SZNÖP.), hogy az emberek kezébe kell adni a döntést – mondta Herényi Károly az egykori MDF frakció vezetõje. Herényi szerint nem biztos, hogy a döntést az emberek kezébe kéne adni. Semmiféle garancia nincs arra, hogy a többségi döntés önmagában jó is, amikor a világ legjobb közgazdászai is nehezen találják a megoldást.” Még mondja valaki, hogy Arisztotelésznek nincs igaza! Ez az ember… Ember? Aki a demokrácia fogadatlan prókátoraként isteníti annak honát, a nagyságos és fényességes Európai Uniót, aki oly annyira hisz a demokráciában, annak felsõbbrendûségében – mondván, jobbat még nem találtak ki (ugyanez áll a kapitalizmusra is, of course) – felsõbbrendûségének megkérdõjelezhetetlenségében, jó ha figyelünk

nos ez az ember drága barátaim, a demokrácia alapját kérdõjelezi meg. Nem tudom tetszettek-e figyelni? Pont most. Nem elõbb, nem késõbb, pont most kérdõjelezi meg a többségi döntés helyes mivoltát. Valami bûzlik Dániában. Vagy itt. Mer’ azon már élõ ember nincs e csöppnyi kis hazában, aki csodálkozni merészelne, hogy Fodor Gabriella volt az elsõ, aki értesülhetett Ferenc testvér távozásának szándékáról, elõbb, mint maguk a kongresszuson résztvevõ szocialisták. Of course, mondhatnák erre hanyag eleganciával. De hogy egy magát konstruktívnak valló, normális Magyarország után áhítozó, az ország mindennél elõbbre való érdekéért még kisstílû fõkönyvelõk alkalmazásától sem visszariadó ellenzéki párt egykori frakcióvezetõje küggye le megalázóba a többségi elven mûködõ demokráciát, az azért több mint kínos, az azért gáz. Zsák a foltját, mondhatnánk erre legalább olyan hanyag és legalább olyan elegántos retorikai fuvallattal, ahogyan azt tettük az elõzõ esetben is. De ne legyünk igazságtalanok! Mert bizony igazságtalanok lennék, ha megfeledkeznénk a szegfûmintás utódpárt megannyi állócsillaga között még mindig stabilan tündöklõ, úgy tûnik levakarhatatlan, jojó ha figyelünk

viális kinézetû, tésztaképû Kiss Péterrõl, aki azt találta mondani, hogy hát ez, ami most zajlik, tulajdonképpen nem más, mint maga a parlamentarizmus. Mert hát nem történik más, mint érvényre kerül a hatalomgyakorlásban az, kire hányan voksoltak annak idején. Barátaim az Úrban! Nem tudom kellõen átérezzük-e valamennyien ennek a sajátos szocialista gondolkozásmódnak az õ nagyszerûségét és egyedülállóságát? Mer’ hogy egyedül áll, az egyszer hétszentség! Hiába no, már megint elfelejtettem, hogy ezeket a mocskos büdös kurafi kommunistákat különleges anyagból gyúrták. Pedig mindig eszembe juttatják, a rosseb egye meg! A világ legjobb, ennek ellenére a megoldást nehezen találó közgazdászairól meg csak annyit, ha az épp imént megbukott rendszert ajnározó szaktekintélyeket tekintjük a legjobb közgazdászoknak, és rájuk hallgatunk, az õ „tanácsaikat” fogadjuk meg, könnyen elõfordulhat, hogy kilábalás helyett a financiális pokol legmélyebb és legsötétebb bugyraiban találjuk magunkat. A minap Kósa Lajos, fideszes fõ hallja kend kesergett azon, hogy a kifelé vezetõ út ugyanolyan hosszú és keserves lesz, mint a befelé vezetõ. 25

Na ja. De csak akkor, ha ugyanazon az úton próbálunk kifelé vergõdni, mint amelyiken befelé vergõdtünk. Az a gondolkodásmód, mely szerint, naná, hogy ugyanazon az úton indulunk visszafelé is, ahelyett, hogy esetleg egy másik, egy jobb, egy járhatóbb út után néznénk, életveszélyes. Életveszélyes, mert leszoktat a gondolkodásról, az alternatívák keresésérõl. A sémákhoz, a megbukott, begyakorolt sztereotípiákhoz való ragaszkodás immáron végzetes lehet. Ugyanúgy, mint ragaszkodni az egyszer már megbukott, egyszer már levitézlett emberkehez, karakterekhez, programokhoz. Semmi jó, inkább csak rossz származik belõle. De akárhogy csûrjük, akárhogy csavarjuk, a végén csak oda lyukadunk ki, hogy az öntudatára ébredt politikai osztály, az élettõl és a lakossággá aljasult egykoron szebb napokat látott nemzettõl fényévekre elszakadva, senkinek nem enged beleszólást abba, mi legyen a sorsa a továbbiakban ennek a lángoktól (vagy inkább hitelezõktõl halálosan) ölelt országnak. Az egykori önmaga árnyékaként, ma már csak a pénzszivattyútelep külföldi üzemeltetõinek zsoldjába szegõdött pénz-proletárokként fungáló politikai osztály, magát pofátlanul elitnek tituláló kisszerû hatalmasságai a zûrnek és zavarnak eme felemelõen lesújtó pillanataiban is azon fáradoznak, hogyan zárhatnák ki a népet a döntéshozatalból, s ezzel együtt hogyan zárhatják el a Nemzetet a Hazától.

A tornádó közepén látszólagos nyugalom van. Nem érzõdik a szélvihar gyilkos ereje, bár már mindenhol a pusztítás nyomait látja az ember. Sokan talán még reménykednek is, hogy már túl vannak a nehezén, de a rövid szünet után bizton érkezik a tombolás második felvonása. Ilyen átmeneti nyugalmi állapotban van most a világgazdaság is. A globalizált gazdaság összeomlásának eddigi leglátványosabb szakaszán már túl vagyunk. A pénzügyi rendszer összeroskadt, az ingatlanpiaci buborékok kipukkadtak. A tõzsdék átlag 70%-os értékvesztést szenvedtek el világszerte. A fogyasztás mindenhol lecsökkent, a hitelhabzsolásra építõ ágazatok (pl. autóipar) már szembesültek a kiábrándító realitással. A Nagy Világgazdasági Válság jelenleg egy érési fázisnál tart. A világ kormányai - attól függõen, hogy mit is gondolnak a válság okának – nekiláttak a romeltakarításnak. Likviditási vagy strukturális válság? Egyesek úgy ítélték meg, hogy likviditási válsággal és nem szerkezeti válsággal állunk szemben. Õk rutinból likviditásbõvítõ intézkedéseket hoztak. A Fed, az angol jegybank (BOE) és a Svájci Nemzeti Bank (SNB) is nullához közeli jelképes szintre csökkentette le a jegybanki alapkamatot – kevés eredménnyel. Ez nem csoda, hiszen a világban jelenleg nem likviditási válság van! Mi is a különbség a likviditási válság és a strukturális válság között? Amennyiben egy cég jó piaci pozícióban van, nyereséges, de tevékenysége megszervezéséhez kevés a forrása, az likviditási problémával áll szemben. Amennyiben egy cég piaca összeomlott, termékei iránt lecsökkent a kereslet, esnek az árak, vesztesé26

A miniszterelnök gonosz. Gonosz, mert tudatosan árt. A politikai osztály gonosz. Gonoszak õk is, mert tudatosan ártanak. A parlamenti patkó túloldalán pedig cinkosok a vétkesek között, mert hagyják. Szó nélkül. Aláírnak, olvasatlanul. Rendszert váltunk, gatyát, vagy miniszterelnököt? Egyre megy. Beleszólásunk úgy se lesz. Amikor Megyót az imént említett protokoll alapján puccsolás útján (tán épp a szocializmus útján) éppen a most távozni készülõ nagyember küldte el melegebb éghajlatra – utazó nagykövet lett a Kárpátok Cicerójából –, azt írtam le, ha még egyszer megtörténhet, hogy a nép kizárásával, a nép feje felett egy szûk körû grémium döntsön arról, ki és merre vezesse ezt az országot, Magyarország végérvényesen megszûnik jogállamnak lenni. Ez a mozzanat legnagyobb sajnálatunkra azonban már jóval elõbb, 2004. december 5-én megtörtént. 2006. október 23-a erre rátett egy lapáttal, ez a legutóbbi politikai szemfényvesztés pedig már csak tetézte a bajt. Bizony, diktatúra ez a javából. A rosszabbik fajtából. Abból, amelyik demokráciának hazudja magát. De meddig akarunk még hazugságok közt élni? Isten áldja Magyarországot!

get termel, annak strukturális problémát kell megoldania. A likviditási válságban lévõ cégnek segít az új forrás, a strukturális válságban lévõ cégnél viszont csak elodázza a alkalmazkodási kényszert. Legalábbis abban az esetben, ha a cég a veszteséges tevékenységének fenntartására használja azt fel, és nem a tevékenységének strukturális megújítására (lásd: amerikai autóipar). Mások keresletbõvítõ intézkedéseket hoztak. Németország pl. tartózkodott attól, hogy lenullázza a jegybanki alapkamatot, viszont 2.500 eurós roncsprémium bevezetésével növelte meg a keresletet az autóiparának termékei iránt. Ez abban az esetben jó döntés, ha az autók iránti jövõbeni kereslet biztosítja majd az ágazati kapacitások kihasználását, egyébként viszont csak arra jó, hogy a kb. 40%-os fölösleges kapacitást felhalmozó autóipar más vállalatai menjenek elõször csõdbe. Ez a német autóipar szempontjából persze üdvözítõ következmény, viszont az üzleti tehetség helyett ismét az állami beavatkozás tesz különbséget sikeres és sikertelen vállalkozás között. A direkt állami beavatkozás egyébként már a válság kiteljesedésének elsõ napjaitól kezdve megjelent az intézkedések között: a veszteség államosításának formájában. Mi másnak lennének tekinthetõek a csõdközelbe került bankoknak tulajdonosi pozícióért cserébe nyújtott állami támogatások? Érdekes emberfajta a kapitalista: amíg nyereséges a vállalata elszánt híve a liberális piacgazdaságnak, ha viszont csõdbe viszi a cégét, mindjárt felismeri a közösségi szerepvállalás fontosságát. Látszatpénz, túlfogyasztás, eufória Látható, hogy a döntéshozók nagy része még mindig azt hiszi, hogy a Nagy Világgaz-

A szocialista nagyváros öntudatos polgára

dasági Válság csak egy a globalizált világgazdaságot sújtó „szokásos válságok" sorában. Mélyebb, súlyosabb mint gondolták, de majd kezelik és aztán minden olyan lesz mint régen. A grafikonok ha nem „V" formát mutatnak, akkor majd „U" alakúak lesznek. Ez azonban nagyon nagy tévedés: a világgazdaság már soha nem lesz olyan, mint amilyen 2008 elõtt volt! Az „átlag válságok" kezelésére használatos monetáris és fiskális intézkedések önmagukban nem fognak átütõ sikert hozni. Egyszerûen azért nem, mert a „látszatpénzbõl túlfogyasztó" globalizált világgazdaság alapmechanizmusai buktak meg. Game Over! A korábbi struktúra nem tartható fenn tovább. Titkon mindenki tudta, érezte ezt már az utóbbi tíz évben is, csak most nagyon fájdalmas szembesülni a valósággal. Mik is hát a Nagy Világgazdasági Válság valódi okai? 1989., a kommunista blokk viharos gyorsaságú felbomlása után az USA lett a gazdasági és politikai világhatalomért folytatott játszma abszolút gyõztese. A hatalmi eufória gazdasági eufóriával társult. A globalizációnak nevezett világgazdasági mozgalom kiteljesedett és hatalmas gazdasági sikereket hozott. A globalizáció új földrészeket kapcsolt be a világgazdaságba, és korábban soha nem látott technológiai fejlõdést eredményezett. A közvetlen gazdasági elõnyök miatt a termelés fokozatosan áttelepült az olcsó munkaerõvel rendelkezõ térségekbe (pl. Ázsia), miközben a világgazdaság korábbi termelési központjai (USA, Európa) kereskedelmi, pénzügyi és fõleg fogyasztási központokká váltak. Kis túlzással: Kína termelt, jó ha figyelünk

mi meg jól éltünk. Termelés hiányában a kereskedelmi folyamatokat fölöztük le és rafinált mechanizmusokat találtunk ki látszatpénz („ghoost assets") ipari méretekben való termelésére – hiszen a fogyasztást valamibõl finanszírozni kellett. Származékos pénzügyi termékek fedték el a befektetések valódi értékét. A tõzsdéken egymást szédítették a befektetõk és elemzõk, hogy milyen sokat is érnek az egyes részvények. Az ingatlanpiacon nem lehetett olyan drágán építeni vagy vásárolni, hogy ne lehessen belõle komoly nyereséggel kiszállni (lásd: USA, Spanyolország). A kormányok a politikusok választási licitjében felduzzadó közkiadásokat egyre nagyobb mértékben hitelbõl fedezték, amit ha nem adott a piac, hát a bankóprés beindításával teremtettek elõ (általános vélekedés, hogy a kincstárjegyek (T-Bondok) lejegyzése mögött piaci szereplõk mögé bújva sokszor maga az állam áll). Eladósodott világ A világ 2008 második felére eljutott oda, hogy a mesterségesen képzett látszat tõke már kb. két és félszer meghaladta a reálgazdaság méretét! Eközben a lakosság rendületjó ha figyelünk

lenül növelte a fogyasztását. 3 évente autót cserélt, hegyeket halmozott fel haszontalan kacatokból, a néhány éves „ósdi" kütyüit vadonatújakra cserélte, utazott, szórakozott. Ha nem volt hozzá jövedelme, hát hallgatva a korszellemre bátran eladósodott. A folyamatot látták a bankárok, de nem akartak kimaradni a hitelboomból. Látták a politikusok, de a mesterségesen felpörgetett fogyasztással vásárolták meg a szavazatokat. Látták a nagyvállalatok vezetõi, de a csillagászati bonuszuk az év végi eredménytõl függött. Látták a tõkések, de élvezték a befektetéseik extra hozamát. A fogyasztók pedig abban a hamis illúzióban ringatták magukat, hogy ez a jóléti aranykor örökké tart majd. Na ez a világgazdasági rendszer omlott össze az elmúlt hónapokban! Hallgathatjuk még egy darabig a hírekben, hogy a késik a fellendülés, meg hogy a válság miatt valamely mutató már megint kedvezõtlenebb a vártnál, de jobb lenne végre tudomásul venni: minden kísérlet (likviditásbõvítõ, fogyasztásélénkítõ, munkahelymegõrzõ, stb), ami ezt a talajt vesztett, „látszatpénzbõl túlfogyasztó" rendszert szeretné életben tartani: kudarcra van ítélve!

A probléma megoldásának kulcsa egy alacsonyabb szintû fogyasztásra alapozott, a lokális tevékenységekre erõsebben építõ világgazdasági struktúra kialakítása, valamint ezzel egyidejûleg egy új globális pénzügyi rendszer kiépítése, mely magakadályozza a látszat tõke újra termelõdését. (Az új gazdasági struktúrával elemzés sorozatom következõ „Jövõ idõ V/2, A dinoszauruszok ismét kihalnak" címû részében foglalkozom majd részletesebben.) Újra kell szabályozni a pénzügyi rendszert A látszattõke termelés korlátozásának legfontosabb eszköze: a pénzügyi szolgáltatások és szolgáltatók feletti globális kontroll megteremtése! Egy globalizált gazdasági rendszer egyszerûen nem létezhet globális pénzügyi kontroll nélkül, és a nemzetállamok alkalmatlanok a globális pénzügyi folyamatok felügyeletére. Fel kell számolni a pénzügyi rendszer fekete lyukait, ahol követhetetlenül tûnik el, áramlik, cserél gazdát a pénztõke. Meg kell szüntetni a többszintû származékos pénzügyi termékeket, és elkerülhetetlen az off-shore rendszerek ellenõrzés alá vonása. Meg kell szüntetni a tisztán hitelbõl való be27

fektetések gyakorlatát. A banki pénzteremtési képesség korlátozása érdekében elkerülhetetlennek tûnik a bankrendszer erõsebb felügyelete, esetleg részleges államosítása. A kormányoknak meg kell tanulniuk a tényleges bevételeikbõl gazdálkodni, el kell felejteniük a költségvetési hiány intézményét. Új hitelminõsítõkre, könyvvizsgálókra, befektetési alap-kezelõkre, brókerekre van szükség a közbizalom helyreállítása érdekében. A régiek szinte kivétel nélkül megbuktak, vakok voltak a várható válság vonatkozásában. Létre kellene hozni egy – az SDR-hez hasonló –, a világ legnagyobb gazdasági szereplõinek pénzéhez (Euro, Usd, Rubel, Yuan, Yen, Khaleeji) kötött mesterséges tartalékvalutát. Amennyiben egy állam (vagy régió) pénze a világ kulcsvalutája, õ a világgazdaság legfontosabb szereplõje, mindenki más a „többiek" közé tartozik. A kulcsvaluta kibocsátója árainak, termelésének, fogyasztásának, pénzügyi rendszerének, tõkepiacainak, stabilitása kihat az egész rendszer stabilitására. Az USA már nem képes a világgazdaságban a korábbi kitüntetett szerepet betölteni, de valószínûleg a jelenleg legstabilabb valuta, az Euro sem lenne képes hosszú távon egy globalizált gazdasági rendszerben a fenti kívánalmaknak megfelelni. Az új világpénzzel egyszerûen tudomásul kell venni: a világgazdaság multipolárissá vált.

A világ sokat várt G20-ak londoni tanácskozásától, ám azt leginkább a kivárás jellemezte. A amerikai-brit tengely arra akarta rávenni a többieket, hogy összehangolt likviditásbõvítéssel tegyenek még egy kísérletet a megbukott gazdasági struktúra feltámasztására. A német-francia tengely strukturális reformokat sürgetett, míg Kína egy új globális pénzügyi rendszer létrehozását sürgette. Senki nem tudta rákényszeríteni az akaratát a többiekre, az elfogadott határozatok óvatos lépéseket tartalmaznak mindhárom stratégiai irány megvalósítására. Egyelõre senki sem gyõzött, de nem is vesztett. A válság második szakasza fájdalmasabb lesz A túlfogyasztási rendszer fenntarthatatlanságának elfogadása nélkül a nemzetállamok válságkezelési kísérletei mind eredménytelenek lesznek. A nagy akarásnak, a sok adófizetõi pénz elköltésének átmeneti látszateredményei lehetnek ugyan, de maga a rendszer nem gyógyul meg tõle. A válság elsõ leépülési fázisa a túlfogyasztás által életrehívott többletkapacitások és látszatjavak leépülése miatt következett be. A második fázis a megalapozatlanul túlfogyasztó gazdasági rendszer fenntarthatatlanságával való szembesülés miatt fog bekövetkezni. Ez lesz a „válságtornádó" támadá-

A dinoszauruszok a bolygó urai voltak. A Föld történetének legvirágzóbb ökoszisztémájában éltek, és a korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló tápláléknak köszönhetõen legtöbb fajuk hatalmas testméretet ért el. Aztán történt valami, ami váratlanul megváltoztatta a létfeltételeket, és a nagy testû állatok képtelenek voltak alkalmazkodni. Az a test, ami hatékony volt az élelembõségben, teher lett az ínségben. Ilyen bõséget jelentett a multinacionális vállalatoknak a szinte korlátlanul rendelkezésre álló hitelforrás és a végletetekig felfokozott fogyasztás. A globális munkamegosztásban a termelés áttelepült a kis bérköltségû régiókba (Kínában kb. 100 euró havi bérért dolgoznak a gyári fizikai munkások), és hatalmas szériákat termelõ üzemek jöttek létre. Az elõállítási költségek csökkentek, a relatíve olcsó energiaárakkal még a globális áruforgalom többletköltségei is finanszírozhatók voltak. A fogyasztási központokban az emberek élvezték a pénzük vásárlóerejének növekedését, és rendületlenül költekeztek. A rendszer önfenntartóvá, öngerjesztõvé vált: bonyolult pénzügyi mechanizmusok biztosították a felfokozott fogyasztáshoz szükséges pénz mennyiségi növelését. A cégek hatalmasra híztak, élvezték a termelés koncentrálásából származó költségmegtakarítási elõnyöket. Az autóipar vezetõi, például, nemrég még azt elemezték, hogy mennyivel hatékonyabb egy darab egymillió autót elõállító üzemet építeni, mint két ötszázezret termelõt. A KÉTELKEDÕK KRITIKUS TÖMEGE Aztán történt valami. Egyre többen kezdtek el kételkedni benne, hogy a befektetési javak nominális ára és tényleges értéke összhang28

sának második, fájdalmasabbik szakasza. Az elsõ szakasz közben és után még lehetett remélni, hogy a folyamat megfordítható, a hatása mérsékelhetõ. A második szakaszt viszont a teljes reményvesztés fogja jellemezni. Olyan tevékenységek, kapacitások, munkahelyek is áldozatul fognak esni a leépülésnek, amelyek egy új világgazdasági struktúrában életképesek lennének, ha túlélnék a nehéz napokat. 20-30 % körüli életszínvonal romlás, államcsõdök, tüntetések, lázadások várhatóak még a gazdaságilag fejlett országokban is a második összeomlási fázis során. A világgazdaság várhatóan 2009. folyamán belép a válság második összeomlási fázisába. Az új globális pénzügyi és gazdasági rendszer létrehozását célzó intézkedések hatékonyságától függ, hogy ezt követõen a stabilizáció mikor következik be. A válság az új világgazdasági rendszer irányított felépítésével kezelhetõ lenne kb. 3 év alatt, de amennyiben a gazdaság az érdemi válságkezelõ intézkedések elmaradása okán magára marad a bajaival, elhúzódó, akár évtizedes vajúdásra is számítanunk kell. (A szerzõ közgazdász, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fõiskola Stratégiai Igazgatója.) Forrás: Mészáros László – Index

ban vannak-e egymással, és a termelés nélküli magas szintû fogyasztás fenntartható-e? Mikor a kételkedõk száma elérte a kritikus tömeget, a tõkepiacok elkezdtek esni, a látszatpénzt elõállító pénzügyi rendszer viharos gyorsasággal összeomlott. A látszatpénz („ghost assets”) elillant, a tõkejavak iránti bizalom elszállt („toxic assets”). A globalizált világ középpontjában lévõ USA gazdaságának büszkeségei (Lehman Brothers, CITIBANK, Bank of America, General Motors, Chrysler stb.) meglepõ gyorsasággal roggyantak meg. Konkrétan: a Lehman Brothers befektetõi pénteken megnyugodtak a „jónevû” hitelminõsítõk bankjukról kiállított „AAA” besorolásától, majd hétfõn arra ébredtek, hogy a részvényeik nem érnek semmit! Ezeknek a hatalmas üzleti monstrumoknak az egyébként kiválóan felkészült menedzsmentje ugyanabban tévedett, amiben a dinoszauruszok. Hiába hatékonyabb a nagy méret a jólétben, nem teszi lehetõvé az alkalmazkodást a bajok idején! A két db ötszázezres autógyárból az egyiket be lehet zárni válság esetén, és a másik még mindig optimális hatékonysággal termel. Az egymilliós üzemmel viszont nem lehet ötszázezer autót gazdaságosan elõállítani. A túlfogyasztás helyreállíthatóságának illúziója A világ gazdasági és politikai vezetõit ma egyetlen központi kérdés foglalkoztatja: helyre lehet-e állítani a korábbi pénzbõséget, és a korábbi szintjére lehet-e növelni a fogyasztást? Amennyiben a fogyasztási aranykor visszahozható, minden mehet a régiben. Ha nem, a gazdasági dinoszauruszok kérlelhetetlenül ki fognak halni! Azok a nemzetgazdaságok, gazdasági régiók, ahonnan sok multinacionális nagyvállalat hal ki, nagyon súlyos foglalkoztatási, szociális és akár közbiztonsági problémával fognak szembesülni. Minél nagyobb volt a gazdasági régió részvétele a globalizált világgazdaságban, annál nagyobbat fog most bukni! jó ha figyelünk

Véleményem szerint a pénzbõség és az arra alapozott túlfogyasztó rendszer helyreállítása merõ illúzió. Korábban a bizalmi válság miatt mára már szétesett pénzügyi rendszer termelte ki magából a látszatpénzt, most meg a kormányok próbálkoznak meg a gazdaságba pumpálásával. A likviditásbõvítõ próbálkozásokhoz nincs elég költségvetési forrás, a fogyasztás élénkítése az egyszeri intézkedésekkel meg csak átmenetileg lehetséges. Mind a likviditásbõvítés, mind a fogyasztásélénkítés növeli a költségvetési hiányt, ami viszont gyengíti a nemzeti valutát. Ráadásul a költségvetési hiány növelése a jövõ generációk vállára teszi a mai problémák megoldásának terhét, ami a társadalmi méltányosság szempontjából elég nehezen vállalható döntés. Az Obama-kormány önti a pénzt az USA gazdaságába. Az adatok fényében semmi csoda nincs az elmúlt napok tõzsdei szárnyalásában. A nullaközeli kamatok miatt jól élnek a bankok, a globális áruforgalom zavarai miatt növekszik a helyi termelõk megrendelésállománya. De a rendszer hamarosan elpazarolja a friss tõkét, és visszamarad a csillagászati költségvetési hiány. A kölcsönök visszafizetése miatt meg kell emelni az adókat, ami évekre, évtizedekre visszaveti a versenyképességet. Ez tulajdonképpen a „magyar modell”, csak írjunk még néhány nullát a pénzügyi problémák végére. Amennyiben az amerikai kormányzat nem varázsol elõ valami csodanyulat a cilinderbõl, a dollár rövid idõ alatt összeomlik, és az államcsõd elkerülhetetlen lesz. OLAJON (EL)ÚSZÓ ÉLETVITEL A „látszatpénzbõl túlfogyasztó” világgazdasági rendszernek azonban vannak még más, alapvetõen strukturális problémái is. A „modern” életvitel és a globalizáció tartósan fenntarthatatlan módon jó ha figyelünk

pazarolja az energiát! A kényelmünket szolgáló gépek, berendezések, a fûtés-hûtés, a nagy mezõgazdasági hozamokat biztosító mûtrágyák, mind a fosszilis energiahordozókon vagy a belõlük kinyerhetõ energián alapulnak. A nagy tömegû globális áruforgalom fenntartásának is a fosszilis energia, konkrétan az olaj a feltétele. Az OPEC honlapján van egy elemzés a 2008-as év olajipari helyzetérõl (World Oil Outlook 2008). Ebben az olvasható, hogy a tagállamok olajkitermelési költségei 2000 óta megduplázódtak, amibõl 76% költségnövekedés az elmúlt három évben következett be. Az USA Földtani Kutatóintézete (USGS [3]) ötéves periódusokban végzi a világ olajtartalékaival kapcsolatos legátfogóbb kutatásokat. A legutóbbi jelentés fontosabb megállapításai: a világ olaj szempontjából megkutatottnak tekinthetõ; könnyen feltárható, olcsón kitermelhetõ új olajmezõk esetleg még az orosz tajga alatt lehetnek; a potenciálisan feltárható jelentõsebb olajmezõkre elsõsorban az óceánok part menti területein lehet számítani. Bár az olajellátás mennyiségi zavaraira a következõ húsz évben még valószínûleg nem kell számítani, a világ, úgy tûnik, maga mögött hagyta az olcsó olaj és energia korszakát. Az olaj termékéletgörbéje a 2000-es évek elején már hanyatló fázisába került. Az olaj folyamatos drágulásának következtében egyre költségesebb lesz a földrészek közötti globális áruforgalom fenntartása. Az energiaárak növekedése miatt a következõ évtizedek legfontosabb törekvésévé az energiatakarékosság, az alternatív energiaforrások kutatása és a megújuló energiák hasznosítása válik. Mindazok a termelési, szolgáltatási tevékenységek, amelyekben fontos szerepük van az energiának és a fosszilis energiahordozóknak – a költségek növekedése okán – fokozatosan hanyatlani fognak. 29

VIDÉKEN ÜLVE, ÉHESEN Ezek közül a legtöbb embert a mezõgazdasági termelés drágulása fogja érinteni. A mûtrágya elõállítási költségeinek növekedése és a géphasználat drágulása miatt elõször az élelmiszerárak növekedése következik be, majd jelentõsen csökkennek a hozamok is. A magyar mezõgazdaság száz évvel ezelõtt – a mûtrágyázás általánossá válása elõtt – világszínvonalon termelt. A hozamok a mainak még az egyharmadát sem tették ki (búza: 1,3 t/Ha a mai 4,2 t/Ha-ral, kukorica: 1,8 t/Ha a mai 6,0 t/Ha-ral szemben). Az agrotechnika fejlõdése ellenére a mûtrágyázás visszaszorulása esetén a Föld népességeltartó képessége hozzávetõleg megfelezõdik (megjegyzem: a Föld népességének historikus adatai meglehetõs pontossággal a szokásos haranggörbét – termékéletgörbét – rajzolják ki, amelynek az exponenciális növekedési szakasza után hamarosan a csúcsához, majd vélhetõen a hanyatló szakaszához érünk). Drágul majd a közlekedés, csökken a földrészek közötti turizmus, a szállítási-logisztikai ipar fokozatosan visszafejlõdik. Átrendezõdik a népesség lakóhely szerinti eloszlása is. Jelenleg a Föld népességének mintegy fele városokban él. A városok a termelés és a fogyasztás központjai, de fenntartásuk nagyon sok energiát igényel. Oda kell szállítani az élelmiszert, kezelni kell a hulladékot, tisztítani az ivó- és szennyvizet, koncentráltan kell fûteni-hûteni, meg kell oldani a közlekedést, stb. Ez hosszú távon gazdaságosan valószínûleg nem lesz megoldható, ezért népességvándorlás indul meg a vidék felé. KIFIZETETLEN EXTERNÁLIÁK A globalizáció – általában a kapitalizmus – másik alapvetõ strukturális problémája, hogy jelenleg túlzottan liberális gazdaságszervezési el30

vekre épül. Szabad az áruk áramlása, szabad a tõke áramlása, az állam csak a „szükséges mértékben” avatkozik bele az autonóm piaci folyamatokba, a mindennapi életben a pénzben kifejezhetõ értékekkel bíró dolgoknak van csak becsületük. Ezek az elvek mindenkinek ismerõsen csengenek, elvileg jól is hangzanak, de nagyon komoly problémák forrásai. Az ultraliberális rendszerben aminek az értéke pénzben nem fejezhetõ ki, vagy amié kifejezhetõ ugyan, de a termelési folyamattal nem hozható közvetlenül összefüggésbe, azt a rendszer nem tudja figyelembe venni, nem tudja kezelni (tessék felidézni a GDP-számítás módszertanát). A környezeti terhek nem az üzleti vállalkozásoknál jelentkeznek (pl. a légszennyezés okozta orvosi költségek), a jövõ generációkra terhelt költségek nem számítanak (pl. költségvetési hiány növelése a jelen közszolgáltatásainak finanszírozása érdekében), a közösséget terhelõ költségek finanszírozása nincs megoldva (pl. az önkormányzatoknak kell kezelniük a csomagolóanyagból keletkezõ szemetet, és nem a gyártóknak, kereskedõknek). Ezeket a hatásokat együttesen externáliáknak nevezzük. Történtek már kísérletek az externáliák számszerûsítésére, és a gazdasági folyamatoknak a velük való korrigálására. Az eredmény lesújtó: a világgazdaság a 70-es évek második felében volt a csúcson, és a 80-as évek közepe óta több externális költséget okoz, mint amennyi számba vett értéket elõállít. Az egyenleg egyre rosszabb, ahogy a bolygó újabb és újabb területei kapcsolódnak be aktívan a világgazdaságba. Az ultraliberális gazdaságszervezés legkárosabb következménye a lokális gazdaság elsorvadása. A globális munkamegosztás következtében a fogyasztási központokban (USA, EU) a termelés jelentõs része jó ha figyelünk

leépült. A szolgáltatási szektorban, a közigazgatásban folyamatosan növekedett a foglalkoztatotti létszám, a termelésben csökkent. Ráadásul a megmaradt árutermelés számottevõ hányada is a multinacionális cégekhez kötõdik, amelyek rendkívül mobilak. Olcsóbb mûködési környezetet találva lelkiismeret furdalás nélkül zárják be a gyáraikat és építik fel néhány hónap múlva egy másik országban. Egy ilyen gazdasági rendszer nagyon sérülékeny. Mikor egy-egy nagyobb üzem bezár, a munkanélküliség lökésszerû problémaként jelentkezik. Válság esetén pedig tömegével zárnak be a multicégek gyárai, tömegével tûnnek el a fogyasztók, hatványozottan esik vissza a fogyasztás. A munkanélküliség kezelésének gondja, a közszolgáltatások fenntartásának finanszírozási problémája viszont az állam nyakán marad. Ez a költség sem épül be a vállalati termelési költségek közé. VEGYÉL HAZAIT! A probléma megoldásának kulcsa az áruk szabad áramlásának korlátozása! A világ elkerülhetetlenül ebbe az irányba tart, mert csak így lehet a lokális gazdaságot megvédeni a túlzottan olcsó import gazdaságromboló hatásától. Az USA-ban – a szabad verseny hazájában – a folyamat a „Buy American” civil mozgalommal kezdõdött, de ma már kötelezõ az állami beszerzéseknél amerikai eredetû árut vásárolni. Ugyanezt a célt szolgálja itthon a kormányzat és az élelmiszerkereskedõk és -termelõk megállapodása a boltokban biztosítandó nyolcvanszázalékos hazai élelmiszerarányról. Szemléletváltásra van szükség a gazdaságfejlesztés területén is. A jövõben nem az lesz az érték, ha valaki specializálódva nagy tömegben állítja elõ a globális termelési folyamat valamelyik elemét, és nem arra kell büszkének lenni, ha valamelyik multi cég – az adott országot munkaerõbányának használva – ismét egy gyárat telepít valahová. Helyette a figyelmet és az anyagi erõforrásokat a lokális gazdaság erõsítésére kell fordítani. Támogatni kell a vertikális termékpályák kialakítását, és egy-egy földrajzi terület minél nagyobb mértékû önellátásának a megszervezését. Ennek biztosítása érdekében is növelni kell az állam gazdasági szerepvállalását mind a szabályozás erõsítése, mind konkrét – elsõsorban kereskedelmi – gazdasági funkciók betöltése révén. *** (A válság hatására átrendezõdõ világgazdasági erõviszonyokkal elemzés sorozatom következõ, Jövõ idõ III. – A világ újrafelosztása címû részében foglalkozom majd részletesebben.) A szerzõ közgazdász, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Fõiskola Stratégiai Igazgatója. Forrás: Mészáros László – Index

Nagy társadalmi, gazdasági események okozta költségvetési kiadások az USÁ-ban (dollár) Polgárháború (1865)

165 MRD

New Deal (1939)

500 MRD

Marshall-terv (1947)

115 MRD

Vietnami háború (1975)

698 MRD

Iraki háború (2003- )

1200 MRD

Bankmentés, kivásárlások (2008- )

8439 MRD

jó ha figyelünk

A szlogen változott. A „Fájni fog!”-ot felváltotta a „Nehéz lesz!”. Igazából már a körmünket sem rágjuk, amióta tudjuk, hogy a reálkeresetek valahol az 1978-as évek tájékán tanyáznak. Mi tud ezenkívül még jobban fájni? Ha csak nem az, hogy Bajnai György Gordon és válságkezelõ kormánya azzal fenyegetõzik, hogy ebbõl szeretne még jelentõs mennyiséget elvonni, egyéb pénzeket meg oda sem adni. Akinek illúziója van velük szemben, mint a fékezhetetlen agyvelejû Lendvai Ildikónak, ne nagyon hangoztassa nyilvánosan. Senkit nem akarok megbántani, de közröhej, hogy miként sikerült Bajnainak – feltehetõen Gyurcsány és az MSZP nyomatékos segítségével – összehozni egy ilyen szakértõ-pártkáder-jó elvtárs hibrid társulatot. A válságkezelõ kormány mint a „legjobb koponyák” gyûjteménye. Az internetes vitafórumok már megüzenték Orbánnak: „.Most, hogy jön Vahl Tamás, most véged, Orbán. A pasi egy-kettõre rendbe rántja a gazdaságot, a kisujjában van ehhez minden, neked véged, csomagolhatsz.” Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések kíváncsivá tették az átlagembert, hû, mekkora szakértõk lehetnek itt a kabátujjban, rögtön ez a Vahl Tamás. Hát olyan. Zseninek lehet, hogy zseni, de a kartellezés ma még törvénybe ütközik. Vahl Tamás sztornó. A szakértõi kormány tagja az õs-KISZ-es Kiss Péter és Szekeres Imre, akik verébként felszálltak az egyik bokorról, hogy kis kör után visszaszálljanak ugyanoda. Szomszédjuk az ágon az elpusztíthatatlan Draskovics Tibor, aki szakértõ pénzügyekben, belügyekben, igazságügyekben, önkormányzatokban stb. Vajon ki láttatja beléje ezt a sok okosságot, amelyeknek többször bebizonyosodott, hogy tökéletesen híjával van. Vajon kinek és mitõl olyan értékes a Drazsé? Hiller István, akit Gyurcsány a nullára futtatott, nem valószínû, hogy harcos válságkezelõ lesz. Kérdés, kivel akar itt Bajnai válságot kezelni? Oszkó Péterrel? Akit még ki sem neveztek, már megüzente, hogy az evának meg az ekhónak vége? Ebben szakmailag ott a hiba, hogy az eva-tagok tekintélyes milliárdokkal gazdagítják a költségvetést, de úgy tûnik, a jövendõ pénzügyminiszter jobb szereti, ha a vécépapírról is számlát guberálnak. A macera nagy, a befizetett pénz kicsi. Még mindig nem tudjuk, ki kezeli a válságot. Hónig Péter, aki most egyszerre lesz gazdasági, közlekedési hírközlési meg energiaipari miniszter, aki a Népszabadság szerinti „nagy vitorlázó”? Molnár Csaba mint Gyurcsány szeme a MEH-ben, inkább a kamarillapolitikát felügyeli. Ficsor Ádám belépõjét tekintve szakmailag alkalmatlan. A miniszterséghez persze direkt jó. Ha a nagy ember ott az utolsó padban blogot körmölgetve azt akarja, hogy õ legyen a titokminiszter, hát lesz is. Nyakó Oriza Triznyák célozgatott, hogy volt itt már olyan titok miniszter, aki azelõtt soha nem foglalkozott titkokkal. Nem lehetett más, csak a gaz Fidesz-kormány minisztere. Nyakó vérciki, amikor elkezd orbánkormányozni… Mintha azok hibája utánozni való kényszerré válna a szociknál.. Közben megy az idõ, megy az idõ, Bajnai miniszterelnök naponta elmondja, hogy Magyarország ideje milyen nagyon drága, de a válságkezelésrõl még mindig nem tudunk semmit. Ez annál idegesítõbb, mivel tett egy olyan kijelentést, miszerint kormánya elsõdleges célja a piacok bizalmának visszaszerzése. A mi bizalmunk smafu, az nem érdekli kormányt, tõlünk csak a pénzünk kell, de az milliárdos nagyságrendben. Ez lenne a válságkezelés? A kifosztás és a lepusztítás eufemizmusa? A szakértõk a fejünk felett fenik a késeket, de nekünk még annyit sem mondanak, hogy keresztbe vagy hoszszába vágnak. Jó lenne pedig tudni, mert ha birkáknak is tartanak minket, a nyakunkat csak nem fogjuk hagyni! Seszták Ágnes – MNO

31

32

jó ha figyelünk