Lezajlott a „Legyen Ön is miniszterelnök” címû, a nép teljes kizárásával és mellõzésével, központilag levezényelt, valamint az ÁVÓ-s gyerekek pártja által teljességgel kézben tartott és irányított hatalomátviteli folyamat. Több lépéses algoritmus keretében került kiválasztásra a nagyember utóda. A folytonosság kétségkívül nem szenved csorbát, hiszen az országot rombadöntõ, lekurvázó, mosdatlanszájú, krónikus hazudozó mûminiszterelnököt olyasvalaki követi, aki szintén elévülhetetlen érdemeket szerzett tönkretételben és károkozásban. Elõbbi aszonta ELQÚRTUK! NEM KICSIT! NAGYON! Utóbbi pedig, amikor beütött az öngyilkosságoktól kísért krach, megvonta a vállát, és bûnbánó tekintettel csak annyit volt képes elrebegni a kamerák elõtt: NEM ÉRTETTÜNK HOZZÁ. Mindenütt máshol ennek századrészéért, ennek ezredrészéért veszik a kalapjukat és távoznak a hatalomból. Nálunk nem. – Miért mennék? – kérdez vissza a hazugságon kapott illetékes eftárs szemtelen pökhendiséggel. Majd elül a botrány, jövõ héten új botrány kerül a média felszínére, megunják 'oszt hazamennek. Közben pedig háborítatlanul folyik tovább az eredeti tõkefelhalmozás modernkori reinkarnációjaként funkcionáló, a hazai komprádor elit által, üveggyöngyökért végzett szabadrablás. Ez a Wall Street szocializmusa. Van annak egyfajta diszkrét bája, hogy az egykoron a kapitalizmus ellen ágáló, és egymástól ma is az Internacionálé dallamára búcsúzó eftársak lettek majdhogynem a legvéresebb szájú vadkapitalisták, akiknek semmi és senki sem számít, csak a külföldi kenyéradó gazda elégedett vállveregetése, no meg az, hogy az egykori TÉESZ-fõkönyvelõ által vezetett pénztári fõkönyv rubrikái stimmeljenek. Az emberek sorsa nem érdekli õket. A lényeg, hogy a külföldi befektetõ elégedett legyen. Mer' hogy õ finanszírozza az országot, teccik tunni. Fura egy ország ez. Itt semmi sem úgy mûködik, mint másutt. Lehetséges miniszterelnök-jelöltként olyan „szakértõt” kérnek fel, aki egyik gyengébb pillanatában dobra verte az ország aranykészletét. Vajon önszántából tette, vagy felülrõl (netán kívülrõl) odaszólt neki valaki, hogy ezt kell tennie? Nem tudjuk. A többi ország vajon miért nem tette ezt? Nem lehet nem arra gondolni, hogy nem kívülrõl írányították. A környezõ országok aranytartaléka ma mintegy negyvenszerese hazánkénak. Ez a Wall Street szocializmusa. De még erre hanyag eleganciával legyintesz. Meg a több tízmilliárdos károkozásra is a külföldön mûködõ leánybanknál. De arra már talán nem, amikor ugyanez a „szakértõ” (csak tudnám, hogy mitõl az?) kinevezése után elsõ, azonnali és legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy irodájából kivitesse a magyar címert és a magyar nemzeti lobogót. Vajon miért is tenne akár egy szalmaszálat is keresztbe ezért az országért egy ilyen „magyar” ember? Na ez a Wall Street igazi szocializmusa.
Három zsidó forgatta fel fenekestül az életünket. Egyikük volt Marx, aki lerombolta a társadalomról alkotott fogalmainkat. Másikuk Freud, aki lerombolta az emberrõl alkotott képünket. A harmadik pedig Einstein, aki lerombolta mindazt, amit a világról hittünk. Paul Johnson „A BEVÁNDORLÓKNAK KELL ALKALMAZKODNIUK, NEM A HAZAIAKNAK! Vegyék tudomásul, vagy hagyják el az országot. Elegem van abból, hogy a mi nemzetünknek kell folyton óvakodnia, nehogy bizonyos egyének vagy nemzetük megsértõdjék. Kultúránk évszázadok alatt fejlodött ki, amely olyan nok és férfiak harcára, bátorságára és gyõzelmeire épül, akik valamennyien a békét keresték és akarták. Legtöbbünk anyanyelve angol, nem pedig más nyelv. Ezért, ha a mi társadalmunkhoz akartok tartozni, .... tanuljátok meg a nyelvünket! A legtöbb ausztrál istenhivõ. Nem csupán néhány keresztény, nem a szélsõjobb, nem politikai kényszer, nem – puszta tény, hiszen nemzetünket keresztény meggyõzõdésû férfiak és nõk alapították, és ez egyértelmûen dokumentált. És ezért nem elvitatható, hogy ezt iskoláink falain kifejezésre is juttassuk. Ha Isten megbotránkoztat benneteket, akkor azt tanácsolom nektek, válasszátok hazátokul a világ valamely más táját, mert Isten a MI KULTÚRÁNKNAK alapja. El fogjuk fogadni a ti hiteteket, nem fogjuk megkérdõjelezni. Csupán annyit kívánunk, hogy a mi hitünket is fogadjátok el, és éljetek velünk harmóniában, békében és örömben. Ez itt A MI NEMZETÜNK, A MI FÖLDÜNK és a MI ÉLETVITELÜNK, és minden lehetõséget megadunk nektek, hogy javainkból részt kapjatok és velünk együtt élvezhessétek. De ha állandón panaszkodtok, sajnálatot hajhásztok, történelmi zászlónkat égetitek, hitünket becsmérlitek, keresztény értékeinket semmibe veszitek, életvitelünket elítélitek, akkor arra biztatlak benneteket, éljetek demokráciánk és társadalmunk egy további elõnyével: AZZAL A JOGGAL, HOGY ELHAGYJÁTOK AZ ORSZÁGOT! Ha nálunk nem vagytok boldogok, akkor MENJETETEK EL! Nem kényszerítettünk benneteket, hogy ide jöjjetek. Ti akartatok hozzánk jönni. Hát fogadjátok el azt az országot, amely titeket is elfogad.“ Mentõl többünk olvassa és gondolja végig az ausztrál miniszterelnök érvelését, annál jobb esélyünk lesz, hogy a mi nemzetünk tagjai is újra megérezzük, hogy van gerincünk, hogy ugyanezt az igazságot kimondjuk és támogassuk. John Howard – Ausztrália miniszterelnöke 1995–2007
TARTALOMJEGYZÉK Rózsa és Robin
7
– avagy Kalákában workshoppolt a kreatív-team – (’Oszt még is mekkora marhaságot sikerült összehozniuk!)
Vakulj Magyar!
12
– avagy Friderikusz után szabadon: Kis ország, kis „sztárocskák” –
Akiknek semmi és senki, még a Szent Korona sem szent! 17 – avagy Végrehajtható Mária országa? –
És akkor én most minek számítok?
21
Stupid ország stupid néppel
26
– avagy Ide nekünk a multit, de mégpedig azonnal
Kis, vagy nagy magyar abszurd? A rosseb se tuggya
29
– avagy Nincs avagy! –
Próbálnád Te ezt mondani az APEH-nek!!!
40
– avagy Vagyonos nyilatkozgatók nyilatkozgatásai –
Vegytiszta haszonelvûség: a „mintha” miniszterelnök.
43
– avagy 1848 végképp elbukott? –
PC? Ne politikailag, emberileg légy korrekt!
52
– avagy Népellenes izgatás? –
A Stockholm-szindróma végzetes térhódítása
56
– avagy Ilyen az, amikor lehúzzuk magunkat a fajanszon –
1848 és az utókor abszurditása
60
– avagy Ide nekünk egy diktatúrát de azonnal! – 3
A politika örömlánya, a „magyar” Lucreazia Borgia
66
– avagy Új Szovjetunió régi szovjetekkel –
Tényleg! Ki tehet róla?
72
Mint az alsógatyát
77
avagy Nem a demokrácia kicsi, a pofátok nagy! –
Miért is?
83
avagy Az idegen test a Nemzetben –
Az új formula
87
– avagy Horn Gyula szelleme kísér(t) minket –
Miért is?
93
– avagy Az idegen test a Nemzetben –
Tényleg! Ki tehet róla? Mint az alsógatyát
97 102
– avagy Nem a demokrácia kicsi, a pofátok nagy! –
Közülük való
108
– A végsõ harc története, avagy végzetes találkozás az angyalarcú gyilkossal –
Nyílt levél Páva Zsoltnak!
117
Polgári idõgép
119
–avagy Így múlik el a világ dicsõsége –
Érdekek helyett értékeket! 4
127
És?
134
– avagy A politikusi mellébeszélés gyöngyszemei –
Kié az ország? Kinek építed?
138
Külön utakon
142
– avagy Széllel szemben nem lehet, de nem is érdemes! –
Mi a rossebb?
147
– avagy Ezek a Sárközyk tudnak valamit, vagy ahogyan asztat Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná: Árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége –
Érthetetlen
152
Heti Válasz a két évtizede megválaszolatlan kérdésre
157
– avagy Kiszámíthatóság vs. káosz –
A szocializmus sziluettje, a média felelõtlenül torz tükrözésében
162
– avagy Tulajdonképpen miért is? –
Sírhant mûvek
169
– avagy Csak az a vég, csak azt tudnám feledni –
De mégpedig azonnal!!!
174
Újabb lépcsõfok lefelé a megaláztatás útján
177
– avagy Cenzormentalitás a barbárkapitalizmus „magyar” országában –
Cihelõdünk
181
– avagy itt az ideje végre választani! –
5
Megvan az emberünk!
184
–avagy Fellélegezhetnek végre a posztkommunisták? –
Néhány gondolat 1 nemzetieskedõ köcsögtõl
188
– avagy Muszáj mindenütt kötelezõvé tenni a hamburgert? –
„PC ide, politikai korrektség oda, nézzük a valóságot!” 194 – avagy Tanuljunk meg olvasni a sorok között, hallani a szavak között! –
A vérükben van!
202
avagy Vigyáztam! Uniós tagállam jó barát! Figyelsz, ugye?
Az átmeneti ember
206
–avagy Ki lesz az újabb Keller? –
Jó reggelt!
211
– avagy Így intézõdnek a dolgok multiéknál –
Szuper-országban minden szuper!
213
–avagy Hasitasi tényleg nem kér kódot! –
A nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelõször elveszik az emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, mûveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyvet ír, más mûveltséget nyújt, és más történelmet gondol ki nekik. A nemzet lassan nem érti jelenét és elfelejti a múltját. Milán Kundera Találkozik a Jóisten a vakkal, a bénával, meg a cigánnyal. A vaknak visszaadja a látását, a bénát meggyógyítja, mire a cigány: Hozzám ne nyúlj, én rokkant nyugdíjas vagyok! Ismeretlen szerzõ
© Szabó László • PÉCS 2009. 6
RÓZSA ÉS ROBIN – avagy Kalákában workshoppolt a kreatív-team – (’Oszt még is mekkora marhaságot sikerült összehozniuk!)
Mindazoknak, akik (velem együtt) átaludták a reklámzabálók éjszakáját. Nemrégiben kezdtem el olvasni egy kitûnõ cikksorozatot, melynek témája Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és az összes többiek egymáshoz való viszonya. A szerzõ a sokat megélt és megtapasztalt Alsó- és Felsõmucsai Mucsay (bunkó) Mihály, akit (ahogyan azt cikke elején is olvashattuk) a Rákosi és Kádár korszak a politikai kiskorúság állapotában tartott, és abból sajnálatosan sem a „demokratikus átalakulás”, sem a NATO és EU tagság nem tudott még kiemelni. Róla annyit érdemes tudni, többek között, hogy nem néz televíziót, és a sajtóból is inkább csak a külföldibõl informálódik, mert abból, ha nem is a teljes igazságot, de annak legalábbis apró részeit ki lehet silabizálni. Történt ugyanis, hogy legutóbbi írásában Joseph (Jóska) Sobrit és a Methew (Matyi) Piszével vágtató Rózsa Alexandert, a betyárt idézte emlékezetünkbe, felhívva figyelmünket az Egészséges Fejbõr nevû együttes írói munkásságára. Na, ezt hívják nem is tudom minek. Mostanság zajlik ugyanis az egyik nagy mobilcég feltöltõ-kárytákat megcélzó reklámkampánya, ahol a kreatív team az angol és magyar történetmesélés „hõseit” sajátosan összevegyítve tárja elénk a fogyasztói létezés minden nyûgét és baját, ahol Rózsa és Robin egy oldalkocsis Pannónia motorkerék7
páron – valamint kéményeken bepréselõdve egy röpke pillanatra még a Mikulás szerepét is átvéve – amúgy internesönel trendiül hülyítik a jó népet. A sztori röviden: Rózsa és Robin a két reklámfigura. Igen, jól tetszettek érteni, Rózsa Sándor és Robin Hood. Szép páros, nem igaz? Még az is lehet, hogy nyerõ páros! Mit lehet tudni? Manapság minden és annak az ellenkezõje is elképzelhetõ ebben az országban. Na, szóval. A gyanútlan pofa egy ATM-nél* feltölti a mobilkártyáját, mire Rózsa Sándor elvág egy kötelet és az elõre odakészített háló felcsapódik. Majd a két „hõs” odamegy a csapdába esett áldozathoz és a következõ jelenet játszódik le: Rózsa Sándor reinkarnáció (csikós kalapban, vazze’): – Tõtögetünk, tõtögetünk? Robin Hood reinkarnáció (tört magyarsággal): – Most megjutalmazlak, mert feltöltötted a kártyádat. Mire a csávó a hálóban vergõdve csak ennyit bír kinyögni: – Király! (Ez utóbbi urbánus frazeológia az angolban ma használatos szleng kifejezés, az It’s cool magyar megfelelõje) A király hallatán a két „hõs” ijedt arckifejezéssel elszelel. Ha stílusosak akarunk maradni, mondhatnánk itt vége, fuss el véle. *(Gyengébbek kedvéért ATM = készpénz alkalmi felvételére lehetõséget biztosító kültéren elhelyezett, 24 órában üzemelõ egység, pógári nevén ótomata) Mondjuk még arról is elcseveghetnénk pár pillanat erejéig, vajon mennyire szeretné a „Tisztelt Ügyfelünk!” megszólítás boldog tulajdonosa, hogy minden egyes alkalommal, amikor automatáról feltölti a kártyáját, azonnal egy csapdahálóban találja magát. Filmen még megnézi az ember, talán még jót szórakozik is rajta, de hogy ezt minden egyes alkalommal át kelljen élnie. Mondjuk, tusfürdõnél még azonosulni tudok, vagy alkohol tartalmú italoknál azonosulni tudok 8
a mámorító érzéssel, de feltöltõ-kártyánál történõ hálóba kerüléskor momentán nem annyira. Ja! És az is nagyon gáz, hogy szerencsétlen Rózsa nem tudja elsõre elvágni a kötelet! Persze megint a magyar „hõs” a béna, nem az angol! Égünk, mint a Reichstag. Piszok sokat workshoppolhatott rajta a kreatív team kalákában, mire sikerült ezt a szart összehozniuk. Persze több gond is adódik. Elõször is. A kiszemelt célszemélyek kedvezõtlen színben való feltüntetésével, mind az angol, mind a magyar történetmesélésnek ártottak. A király szó említésére elinaló reklámfigurákkal hõseinkbõl gyakorlatilag szájhõst csináltak. Képzeljük el azt meghökkentõ és felettébb kínos szituációt, amint Robin, mondjuk Tuck barát és Little John társaságában éppen a Sherwood-i erdõben tartózkodik. Elõugrik a bokorból egy feltöltõ-kártyás pofa, aszongya: király, ezek meg csapot, papot hátra hagyva (illetve papot nem, mert Tuck barát is lohol velük), szélsebesen eliszkolnak a helyszínrõl, mert tele lett a gatyájuk Oroszlánszívû Richárd, vagy az éppen aktuális uralkodó felemlítésétõl. Oda az angol mondavilág! Bele se merek gondolni! Aztán itt van egy másik, legalább ilyen fontos problémakör, mely szintén annak a következtetésnek a levonására sarkall minket, hogy a fogyasztásra való ösztönzés mindenek felettisége károsan hat társadalmunkra. Következetlenek voltak a reklámban. Vagy Rózsa és Hood, vagy Alexander and Robin (ejtsd: eligzendör end robin) lett volna a helyes, de persze akkor agyonvágja a két „R”-re való imídzs építkezés koncepcióját, no meg a szójátékot, amely így is meglehetõsen öncélúra sikeredett. Ezután az épületes baromság után a következõ felvonást, ahol általunk eddig ismeretlen okból kifolyólag (és senki által nem felhatalmazva!) a két „betyár” önkényesen átveszi a Mikulás szerepkörét 9
– Robin Hood egy kéménybe próbálja meg beszuszakolni a még mindig csikós kalapot viselõ Rózsa Sándor reinkarnációt, majd oldalkocsis Pannónia márkájú motorkerékpárjukon elegánsan távoznak a felhõk közé – mindösszesen csak egyszer bírtam végignézni, ennyi éppen elég is volt belõle. Ahogyan azzal egy ideiglenesen hazánkban állomásozó multinacionális cég jelmondatában is gyakran találkozhatunk: HÜLYE AZÉRT NEM VAGYOK! Ja! És megint a mi „hõsünk” ég, mint a Reichstag. A fûzfán fütyülõ rézangyalát az elhízott betyárjának! Még egy tisztességes polgári kéménybe se tud simán becsusszani, úgy kell belepréselni õtet, az annya keservit! Fogyassz! Hallgass! Halj meg! Ez ennek az egész rohadt globalizált, kizárólag csak a fogyasztói létezésre épülõ új barbár vadkapitalizmusnak, de legfõképpen az Európai Uniónak a szentháromsága. Ellenállhatatlannak látszó ajánlatokkal bombáznak nap, mint nap. Neked kell az a valami! Neked most kell az a valami! Neked akkor is kell az a valami, és akkor is MOST kell az a valami, ha nincs rá pénzed! Ne aggódj, emeld fel a telefont, vedd elõ a mobilod, kérj segítséget a neten, mindegy, hogyan csinálod, csak add ide a pénzedet! Mer’ az nálunk, bankoknál van a lehetõ legjobb helyen! Ha pedig kifogytál a zsébõl, add ide mindened! Ne feledd, szerzõdést kötöttünk! Apróbetûstõl, mindenestõl! Ja, hogy elõtte nem olvastad el? Az már a te bajod. (Jut eszembe! De hát az olvasásról is mi szoktattunk le! És milyen igazunk volt!) Miközben Rózsa és Robin oldalkocsis Pannónia motorkerékpárjukon a felhõk között száguldoznak, a világgazdasági válság igazából csak jövõre érezhetõ hatásainak elõestéjén a különbözõ think-tankek kreatív csapatai fáradságot nem ismerve azon munkálkodnak, mint a versbéli cimbalmos, hogy csodát vigyenek végbe. Porhintéssel? Megtévesz10
téssel? Manipulálással? Az igazság részleteinek nem teljes kibontásával? A lakosság még erõteljesebb eladósításával, elérjék, vagy ne adj’ Isten, még meg is haladják a tavalyi eladási számokat. Navigare necesse est! Hajózni muszáj! – mondták a latinok. És fogyasztani? De legalábbis ennyit? És erõn felül? Ne is úgy tegyük fel a kérdést, hogy kell-e, hanem, úgy, hogy szabad-e? Az igazán értékes dolgokat nem lehet pénzen megvenni. És ez olyan biztos, mint az, hogy a Mikulást meg a rénszarvasok húzta szánját sem lehet lecserélni két, oldalkocsis Pannónia motorkerékpáron száguldozó imitációra, hitvány utánzatra. Ahogyan az Kalányos Winnetou kisebbségi brácsamûvész bizniszmen családtagjainak ügyvédeikkel maroktelefonjaikon lefolytatott beszélgetéseinek második részében szokott volt elhangozni: és ez a tényvalóság. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
11
VAKULJ MAGYAR! – avagy Friderikusz után szabadon: Kis ország, kis „sztárocskák” –
Még alig ült el a vihar az RTL Klub „Celeb vagyok, ments ki innen!” címû dzsungel-szafarijának, a botránya után, itt az újabb reality felhorkanás, a konkurens csatorna „Hal a tortán” kezdetû sorozatából. „Lakva ismerni meg a másikat” – tartja a nép ajkán született bölcs mondás. És milyen igaz! Lehullt a lepel, lepergett a máz, s a Dél-amerikai õserdõbõl hazatért celebek a maguk igazi valójában ugrottak egymásnak a kamerák kereszttüzében, mutatták meg valódi arcukat az õ szeretett közönségüknek. „Nem békültek a celebek” Lilu hiába igyekezett, a táborban kialakult sérelmeken egyik dzsungellakó sem akart felülemelkedni. – nézhetjük meg a videót az RTL Klub egyik weboldalán, a „sztárok” hazatérése után immáron itthon történt összecsapásáról. Mert arra még nagyfokú könnyedséggel legyint az ember, hogy az ún. hazai celebritásoknak bizony-bizony nehezére esik különbözõ rovarok szájon át történõ elfogyasztása, s emiatt némi frusztráltságot éreznek, vagy, hogy nem mindenki bírja közönyös faarccal az olyan megpróbáltatásokat, mint teszem azt Szõke András, amint különbözõ kígyókat, meg rágcsálókat öntenek rá egy üvegkalitkában. Ez még rendben van. Megkérdezték õket, akarják-e, aláírták a szerzõdést, ezzel aszonták, akarják, megkapták a lóvét. Tiszta ügy. De ezek lennének a sztárok? Ezekre kellene úgy ánblokk felnéznünk? Mondjuk úgy emberileg? Ugyan kérem! 12
Magam nem voltam képes végignézni az egymással hajba kapó veszekedõ sztárok és sztárjelöltek immáron itthon zajló civakodását, ez már nekem is sok(k) volt. Persze, erre most legyint a kedves Olvasó, aszongya, kit érdekel ez? Meg, õk is csak emberek! Ami azt illeti, erre szokták aszondani mifelénk az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus-hallgatók a városi szóhasználatnak a maga kérlelhetetlen realizmusát tûkörözõ stílusában, hogy ezek se’ szarnak rózsaillatút. De milyen igaz! És milyen beszédes, mennyire jelzésértékû egy-egy gesztus vagy mozdulat! Sokszor ékesszólóbb, mint a verbalitás. Na, mármost, ha figyelembe vesszük a fenti megállapítás megkerülhetetlen objektivitását, ki kell mondanunk, hogy e tekintetben a mûsorvezetõkrõl sem feledkezzünk meg, elvégre õk is csak emberek. Emlékezzünk is meg e helyütt a VIVA zenei tévétõl átigazolt Liluról, azaz Kovalcsik Ildikóról, a legutóbbi dzsungel-reality itthoni mûsorvezetõjérõl. A VIVA zenei tévé egykori üdvöskéje, több egyéb más mellett azzal hívta fel magára a figyelmet – legalábbis a Velvet tudósítása szerint –, hogy a Comet díjátadón áttetszõ szoknyája alá fekete tangát vett, aztán a nála lévõ kis papírokkal próbálta eltakarni nemes testrészeit Ki tudja, talán ez is része a show-nak. De persze a nézettségben és a parasztvakításban élenjáró RTL Klub nyomában kullogó konkurens csatorna a TV2 mûsorai sem mentesek a botránytól. A már a fentiekben idézett „Hal a tortán” fõzõmûsor egyik adásában Nagy Feró küldte el „vacsoratársait” melegebb éghajlatra. Így tudósít errõl a Blikk internetes változata: „Nagy Feró: Ittam, hogy elviseljem! BUDAPEST – Kiborult a bili a TV2 Hal a tortán forgatásán! Nagy Feró amellett, hogy már az elsõ napon többet ivott a kelleténél, minõsíthetetlen hangnemben beszélt a vacsoratársaival. 13
– Ferónak sikerült egy csapásra tönkretennie az esténket: megfagyott a levegõ, amikor a vacsora után kikelt magából, és sértegetett mindenkit. Folyton arról magyarázott, hogy nem akar egy társaságban lenni velünk. De akkor kérdezem én: miért vállalta el a mûsort? Próbáltam észérvekkel hatni rá, de szó szót követett, végül nagyon összevesztünk – mondta Zsidró Tamás (45). Gesztesi Károly (45) a többiekkel ellentétben nem lepõdött meg Nagy Feró viselkedésén. Nézd meg videón, mit alakított a Nemzet Csótánya a forgatáson! (Videó itt nézhetõ meg: http://www.blikk.hu/cikk.php?cikk= 126156) – Egész héten olyan érzésem volt, mintha a kutyákhoz engedték volna a farkast. Szeretem a szabadságot, de ha rabságba zárnak, akkor minden erõmmel azon vagyok, hogy kitörjek. Akkor telt be nálam a pohár, amikor Zsuzsa kioktatott, amiért nem kóstoltam meg a szilvás gombócot, amit évek óta nem szeretek. Innom kellett, hogy el tudjam viselni õket egy hétig! Reiter Georgina
Hát! Ez mindenesetre beszédes, de minimum jelzésértékû. És most itt a legújabb botrány, melyrõl a Velveten az alábbi szalagcímmel tudósítanak: „Schobert Norbert nyílt levélben védi meg Rubint Rékát.” Most nem is untatnám a nyájas Olvasót azzal, hogy ki is az a Schobert Norbert, akinek nyílt levélben kellett megvédeni Rubint Rékát, aki úgy egyébként a b. neje, mindez lényegtelen, csupán a „Vakulj magyar!” tematika lényegi momentumaira szeretném felhívni mindenki figyelmét. 14
A népi naivitásban szenvedõk, akik nem ismerik a Bayer-féle relativitás-elmélet tételét, miszerint: mindig van lejjebb, aszondanák nagy könnyelmûen, hogy ez már a vég, gyakorlatilag leértünk a legaljára, ennél lejjebb ’osztán mán tényleg nincsen. Pedig higgyék el nekem, van. A világgazdasági válság, kellõs közepén pörög az Index(!) által felállított elbocsájtás-számláló, és akkor az a legfõbb gond a „magyar” média egyik legnagyobb nézettséggel bíró csatornáján, hogy „az idei év személyi edzõje, a szakmájában legrangosabb elismerésnek, a Presenter of the Year-nek a tulajdonosa” (részlet Schobert Norbi nyílt levelébõl – A szerzõ) visszaköpte-e a Kossuth-díjas Bangó Margit oldalasát, avagy sem. Barátaim az úrban! Megáll az ész és támaszkodik! Csak a gyengébbek és a tájékozatlanabbak kedvéért! Ha akad az országban olyan elvetemült, aki hiányos mûveltsége fehér foltjainak satírozgatása közepette még nem találkozott a „roma királynõ” (Schobert Norbi szóhasználata – A szerzõ) nevével, nos, annak tájékoztatásul álljon itt annyi Bangó Margitról, hogy róla több egyéb más mellett azt érdemes tudni, a nagy hajrában õ volt az, aki Franciscót egyik szabadtéri nyilvános szereplése alkalmával, mint a Magyar Népköztársaság miniszterelnökét mutatta be. Azé’ ez má’ valami! De legalábbis nem semmi! Hogy is mondta annak idején a sztárokat Magyarországra hozó Friderikusz? Tudják, õ az a hajdani tévéelnök-aspiráns, aki most jó nagyot rúgott egykori kenyéradógazdájába, a jó öreg Vitrayba – persze csak viszonzásképpen! Aszonta a mi derék Sándorunk, hogy „kis ország, kis csõcselék!” Mit lehet erre mondani? Legfeljebb csak annyit, kis ország kis sztárok. De talán korrektebb, ha úgy fogalmazunk, kis, kisebb, még kisebb, legkisebb sztárocskák. Egy biztos, ha szeretnének felnézni valaki(k)re, ne õk legyenek azok. Ahhoz, hogy valaki példakép legyen, nem elég, ha csak abban jó, amit csinál. Emberileg is kimagaslót kell nyújtania. Ráadásul nem úgy, hogy közben mindenki mást letaposva, mindenki 15
máson átgázolva a nap huszonnégy órájában szüntelenül tör elõre, mint annak idején a Vörös Hadsereg. Azt, aki csak abban jó, amit csinál, úgy hívják: szakbarbár. Az amerikai oktatási rendszer, ha azt egyáltalán annak lehet nevezni, pont ezzel küszködik. Túlszakosítja az embereket, egy adott témakörnek csak egy nagyon kicsi szeletét sajátíttatják el a delikvenssel, így nem tud átfogóan, nagyobb léptékekben gondolkodni, nem látja át nagyobb összefüggésben a dolgokat. Ki tudja, talán pont ez a cél? Az a cél, hogy az egyes ember, a szakmájában esetleg alkotni képes ember ne tudjon nagyobb, maradandó dolgokat létrehozni, az maradjon a kiváltságosok kiváltsága, hanem pusztán csak egy apró fogaskereke legyen a nagy rendszernek. Csereszabatos, szép mai szóval élve, kompatibilis. Gondolkodásában pedig – itt nálunk –, eurokonform, azaz szélsõségektõl mentes. Az államszocializmus egykori agit-prop osztályának feladatkörét átvéve, két hitelfelvételi hirdetés között majd Vágó Pista bátyánk, a PR-osztály kreatív-teamjének külsõs bedolgozója magyarázza el az eftársaknak, ó pardon, a pógároknak, hogy mit is láttak és hallottak, és asztat hogyan köll értelmezni. Szép új celebvilág Magyarországon, ahol még jó darabig a fortélyos félelem igazgat. Ehhez kíván Önöknek jó szórakozást a szocialista nagyváros öntudatos polgára Mediterrán Moszkvából! (Ez a cikk, nem jöhetett volna létre egy buta és ostoba nép nélkül, amely hagyta és hagyja félrevezetni magát!) Isten áldja Magyarországot!
16
AKIKNEK SEMMI ÉS SENKI, MÉG A SZENT KORONA SEM SZENT! – avagy Végrehajtható Mária országa? –
Ha a hagyomány állításának hinni szabad, annak idején, amikor a világhírû Queen együttes, élén az azóta jobblétre szenderült zseniális Freddie Mercuryval hazánkban koncertezett, elvitték õket hajókázni a Dunára. A kellemes vízen ringatózás közepette Freddie barátunk egyszer csak elragadtatásának adott hangot, mert meglátott egy gyönyörû épületet. Mondta is mindjárt a többieknek, hogy megvenné. Utána közölték vele, hogy az bizony nem fog menni, merthogy az az épület a magyar Parlament, és nem eladó. Legalábbis akkor még nem volt az. Korántsem lehetünk biztosak benne, hogy ma sem az. A Hír Tv „Lapzárta” címû mûsorában majdhogynem a bagatelizálás szintjén folyt a diskurzus arról, hogy mit is írt alá Draskovics. Tanult kollégáim aszonták, hipotetikus feltételezés csupán, hogy adott esetben a Szent Korona, a Parlament épülete, vagy az összes létezõ állami tulajdon végrehajthatóság tárgyát képezheti, magyarán, hogy vihetik, ha nem tudunk fizetni. Egész biztos, hogy odáig nem jutunk el. Egész biztos? Franciscónál? Tudja nyüveg. Egy biztos. Lári Fári az a miniszterelnök, akinek nem tetszik, hogy a törvényhozás épületében ott a Szent Korona, és csak azért maradhat ott – egyelõre –, mer’ hogy nekik zsenánt ide-oda hurcolászni. 17
Ja! Ki is volt az az állítólag felelõs magyar miniszterelnök, akinek uralkodása alatt felmerült a Szent Korona restaurálhatósága? Magyarán, ha szükséges, akkor el lehessen mozdítani jelenlegi helyérõl?! Jó Ha Figyelünk! Azt, hogy a jövõt elzálogosítják, azt eddig is tudtuk. Most már azzal is szembesülnünk kell, hogy lassan a jelent is kihúzzák a talpunk alól. Ne feledkezzünk el róla, az ügy és a botrány úgy pattant ki, hogy az összes állami tulajdon feletti végrehajthatóság szerepel az IMF-fel kötött megállapodási okmány egyik mellékletében, valaki meg vette magának a fáradságot és el merte olvasni. Benne van, feketén fehéren oda van írva, Drazsé pedig – mint senki által fel nem hatalmazott!!!, illetékes fõ hallja kend – a nevét adta hozzá. Ez azé’ gáz! Most jut eszembe! Dejszen nincs itt semmi gond, gyün Sipánka, akarom mondani Lendvai eftársnõ az agit-prop osztályról, és szépen lassan, szájbarágósan szótagolva, hogy mindenki, még maga a nagyságos vezérlõfejedelem, Orbán Viktor is megértse, el fogja és meg fogja magyarázni nekünk, hogy ami oda a papírra le van írva, na az tulajdonképpen nem is az, amit mi kiolvasunk belõle, és hát azt – természetesen – nem is úgy köll ám érteni, ahogyan asztat mink értsük, drága barátaim. Szent István, de talán még Mátyás király idejében is karóba húzták, vagy felnégyelték volna az efféle nemzetet és hazát elveszejtõ embereket, mint ez a sima fejû, egykori szintén kevés hajzattal bíró nagynevû elõdei babérjaira törõ Draskovics. Nagy a valószínûsége annak is, hogy az egykori igazságszolgáltatás kíméletlen, fizikai megsemmisítéssel végzõdõ technológiai protokollja után a tetemcafatokat széthordták volna az ország különbözõ pontjain elhelyezkedõ végvárakhoz és kitûzték volna elrettentõ példaként, hogy na pógárok, ez jár annak, aki a többiek megfelelõ alkatrészével veri a csalánt. Úgy össznépileg. No, de hát nem élünk a középkorban, mai világunkban központilag engedélyezett, mit engedélyezett, egyenesen elrendelt a nép ki18
szipolyozása. A következmények ma is nagyon súlyosak, csak míg a középkorban a hazaáruló lator végezte bitófán, vagy valamilyen más, a központi hatalom erõszakszervezetei által mûködtetett, élet kioltására alkalmas eszközön, aktív hóhéri segédlettel, addig mai, állítólag fenemód demokratikusan és szabadon funkcionáló világunkban a kisemmizett, kiszipolyozott, sok esetben földönfutóvá tett áldozat, a lakosság, a nép, a nemzet az, amelyik távozni kényszerül a földi árnyékvilágból, mert egész egyszerûen beledöglik abba, ami itt ma kormányzás, mit kormányzás, országlás címén zajlik. Persze rendezhetünk kiscsoportos vitaesteket arról, hogy ez a Néró szerepkörben tetszelgõ, magamutogató ripacs valóban hibbant-e, vagy ez még csak az olajkályhákat is megszégyenítõ, alapjáraton történõ duruzsolás, ám hamar beláthatjuk, hogy az idõ erre a kérdésre már megválaszolt helyettünk. Arra a kérdésre azonban még nem válaszolt meg senki, melyet magam már többször is feltettem e helyt és másutt is, s mely kérdést ez a legújabb fiaskó szintén újból és újból feltétet velünk. Nevezetesen: hogyan lehet törvényes, jogszerû eszközökkel küzdeni egy olyan hatalom ellen, mely magát önkényesen a jog és a törvények fölé helyezte? Kicsit olyan érzésem van, mintha félelem övezné ezt a kérdést, ennek a kérdésnek egyáltalán a feltételét. Félelem övezi, mert az idõ elõre halad tával egyre többen érezzük úgy, hogy a kérdés feltevése egyben magában hordja a választ is. Olyan választ, sajnos, mely sok mindennek nevezhetõ, csak éppen megnyugtatónak nem. Sokat gondolkodtam azon, hogy az efféle emberek, mint ez a Draskovics, meg a többiek, Francisco kompániája, akiknek semmi és senki, még a Szent Korona sem szent, hogy vajon ezek az „emberek” milyen lelkületûek. Egyáltalán van nekik lelkük? Az a kifejezés, hogy kalmár-, vagy kufárlelkületû, félek, ide már nem elég. Ez már maga a tömény gonoszság. Igen, mondjuk ki egész nyugodtan, ezek gonosz emberek. Gonoszak, mert tudatosan ártanak. 19
Én azonban mindezek ellenére optimista vagyok. Volt már eddig is néhány cifra idõszaka a magyar történelemnek, gondoljunk csak a Habsburgok színrelépésére. Mindjárt azzal nyitottak, hogy ellopatták a Szent Koronát. Jó Ha Figyelünk!, de az talán még jobb, amit a cserkészek tanácsolnak, legyünk résen! A lopásnak egyszer már véget kell vetni, a gonoszságnak egyszer már megálljt kell parancsolni! Magyarország legyen végre a magyaroké! Készüljetek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
20
ÉS AKKOR ÉN MOST MINEK SZÁMÍTOK?
Olvasom a képviselõk vagyonnyilatkozatát az Index internetes portálon, és bizony isten mondom, nem tudom eldönteni, hogy most sírjak, vagy inkább nevessek. Ez tragikus. Vagy komikus? Talán leginkább tragikomikus. A nép egyszerû gyermekeként és a szocialista nagyváros öntudatos polgáraként próbálok felnõni a feladat nagyságához, de valahogy nem sikerülni. Kicsit olyan ez, mint a Rejtõ-regényekben. Tíz dollár van, annyit már láttam egyben, egészben, fogtam is a kezemben, azt még fel tudom fogni, mit jelent, mennyit ér. De amikor játszi könnyedséggel dobálóznak a milliókkal meg milliárdokkal, no, ott és akkor mostanság gyakorta elveszítem a fonalat. De hát én kerestem a bajt, nem igaz? Rögtön nagyvadra megyek. Mit nekem a zsebüket költségtérítés címén lelkesen tömködõ hangulat-proletárok?! Rögtön Lári Fárit, a végóráit élõ mûminiszterelnököt pécézem ki magamnak. A 114 guriga*, mint osztalék, vagy mifene, igazából nem gyakorol rám különösebb hatást. Amikor azonban ember léptékûvé, számomra is felfoghatóvá válnak a számok, abban a pillanatban magam is lekoccolok, viszem rögtön a gombát is. De tényleg. Szorgos agyak egy tizenhét lépéses algoritmuson keresztül kiszámolták, hogy ez nettóban napi 240 rugót** jelent. Vagyis Francisco 21
– családtámogatási célzattal (legalábbis mink így tuggyuk a kormányszóvivõ nagyságos úr-eftárs ezt mondta nekünk) – naponta majd negyedmillió forintot költött el, élt fel. Ahogyan azt Lakatos Wendel Murillo-szakértõ média-megjelenései alkalmával e tárgykörben lenyilatkozni szokta volt (figyelem!!! autentikus idézet következik!): „Nágy á csálád.” *Guriga= (urbánus frazeológia) A városi szóhasználatban a dús képzeletû nép ajkán a millió összegszerû megjelölés helyettesítésére alkalmazott, széles körben elterjedt megnevezés. **Rugó= (urbánus frazeológia) A városi szóhasználatban a dús képzeletû nép ajkán az ezer összegszerû megjelölés helyettesítésére alkalmazott, valószínûleg mûszaki eredettartalommal bíró megnevezés. Én meg mostanság azon morfondírozok, s a képviselõi vagyonnyilatkozatok közzététele asszem csak még nagyobb bizonytalanságba taszajtott ez ügyben, de legalábbis úgy néz ki, végképp összezavart, hogy akkor én most minek is számítok. Hová is tartozom? A helyzet az, hogy a nép egyszerû gyermekeként monoton és szürke munkás hétköznapjaimat a szocialista nagyvárosban, egy 35 négyzetméteres kalodaipari vasbetonkuckóban, ismertebb nevén panelben tengetem. Tíz egynehány esztendõ elteltével botor módon arra vetemedtem, hogy részletre (naná, hogy devizahiteles!) ismét autót vegyek. Illetve tartós béreljek? Vagy lízingeljek? A rosseb se tudja ezt mán követni. A lényeg, hogy a kocsi még nem az enyém, csak a nevemen van és használom. Értsd: mindenért én fizetek, de a bank azonnal ráteheti a kezét, ha valami gáz lenne. A verda, nem nagy durranás. Nem egy páncélozott, golyóálló A8-as 300 lóerõvel, csak amolyan közép-szar kivitel. Erre szokták aszondani mifelénk az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerült szociológus-hallgatók, hogy alsó-középkategóriás. Na, szóval azon morfondíroztam a képviselõk vagyonnyilatkozatainak olvastán, hogy SZJA, meg minden egyéb adózás szempontjából én most akkor gazdagnak számítok? És nagy tisztelettel asztat is 22
megkérdezném az illetékes eftársaktól, hogy vajon ilyen anyagi háttérrel, hogy a rossebbe is tudok én túlfogyasztani? Csak azért kérdezem, mert ha valaki megmutatja a hazai átlagkeresetet, átlag nyugdíjat vagy minimálbért egy nyugatinak, az szimplán a képünkbe röhög, azt hiszi szórakozunk vele, hogy ennyibõl meg lehet élni. Pedig mi tudjuk, hogy meg lehet. Meg kell! Különben beledöglesz. És akkor csodálkozunk azon, hogy egyre többen nem találjuk a helyünket ebben az országban? Ne csodálkozzunk! Tessék mondani! Mi lennénk a középosztály? Vagy már nem azok vagyunk, hanem a roncstársadalom felsõ rétege? Akinek még van munkája, az ma már a kiváltságosok kasztjába, a középosztályba tartozónak számít? Nekem néha ilyen érzésem van, hiszen állandó jelleggel õket veszik célba az újabbnál újabb „reformok”, melyek kormányzati think-tank-ek sötét folyosóin, még sötétebb fejekben, állítólag az ország megmentésére születnek. Hol a határ? Van valami minimum limit? Két szobás panel, verdában meg Audi A4 2.0 TDI? Legutóbb, szocialista fõ hallja kendek autós urizálásainak kapcsán sajtószajhák és zsurnaliszták is egyként állapították meg különbözõ polémiáikon, hogy hát, ami jár, az jár, mégsem utazhat teszem azt a mi autónkkal a nagy ember. Érdekes, hogy privatice majd mindegyik beszerzett magának egy Trabantot, vagy több mint tíz esztendõ elteltével még mindig megtartotta. Valószínûleg a Honecker bosszúja epitheton ornansszal felruházott duroplast kasztni emlékezteti, figyelmezteti õket a kivívott „értékek”, valamint a szocializmus vívmányainak megtartására, megtartatására. Vagyis arra, hogy a népet éppen csak annyira szabad élni hagyni, hogy bele ne dögöljön, és a kiváltságos párt-elit, a csókosok számára ki tudja és meg tudja termelni a mindennapi dõzshöz szükséges pénzmennyiséget. Végül is, ha jobban belegondolok, mit elégedetlenkedek én itten, amikor ennek a szerencsétlen Veressnek pénzügyminiszter létére is csak egy nyamvadt utánfutóra futja, nem igaz? 23
Ami igaz, az igaz. Lennének ötleteim. Talán az elsõ pár hétben még tudnám is hozni a napi 240 rugót pénzköltés címén. Vennék ezt-azt. Utazgatnék, meg ilyesmi. Pár hét után azonban egészen biztos vagyok benne, hogy elmúlna az újdonság, a gondtalan pénzszórás nyújtotta varázs, nem hiszem, hogy tartósan tudnám tartani ezt a tempót. Most kezdem csak megérteni, hogy kettõnk közül miért Francisco és miért nem én vagyok a miniszterelnök. Nem vagyok elég nagystílû, mint õ. Nem tudom olyan játszi könnyedséggel egy ország megfelelõ alkatrészével verni a csalánt, ahogyan õ teszi azt. Más kontójára. A mi kontónkra. Velem ellentétben, õ képes volt felnõni a feladat nagyságához. Darab idõ múltán talán könyv alakban is ki fogják adni. Az lesz a címe: Hogyan tegyünk tönkre népet, s hazát? – avagy Hórihorgas Ripacs, a pápai gyerek, aki pápább akart lenni a pápánál. Igaz, erre talán õ sem számított, kis, kézben tartható, jól manipulálható, mesterségesen gerjesztett hazai válság helyett beköszöntött egy óriásira duzzadt világméretû, s most õ is csak pillog, mint Grisa a körmoziban. Mindeközben a szorító másik sarkában a világhírû sajtóorgánumnak nyilatkozva készülõdik már az univerzális pofozó-bábu. Eddig õt ütötték, most õ készül ütni. Gyilkos birok ez, ahol mégis a nézõ húzhatja a legrövidebbet. Piros sarokban a szegfûmintás utódpárt versenyzõje, akit már régen le kellett volna léptetni a rengeteg övön alul bevitt ütés miatt. Szemben vele a kék sarokban a már elõbbiekben említett univerzális pofozó-bábú, aki eddig kizárólag leengedett karokkal bokszolt, kicsit olyannak tûnt a véget érni nem akaró hosszú menetek alatt, mintha nem is akarná megnyerni a meccset, mintha meg lenne bundázva az egész. Pedig kétszer is padlóra küldhette volna ellenfelét, mégsem tette. Ehelyett õt küldték padlóra. Az elkeseredett adok-kapok tovább folytatódik, pedig a nézõk már rettenetesen unják ezt az egyhelyben topogást. Mégis, ha fütyülni kezdenek, azonnal rohamdroidokat vezényelnek a lelátókra és ott is indul az ütlegelés. Itt már nincsenek szektorok, min24
denkin ütnek egy nagyot. Ott, ahol érik. Tök mindegy, hogy egyetemi tanár vagy, vagy kétkezi melós, hiába vetted meg a belépõjegyet, fizessél még! Mer’ hogy ez ott fenn a ringben nem tud spórolni, feléli, elkölti a pénzt. Õ is olyan, mint az egyszeri szegény ember, máról holnapra, egyik napról a másikra él. Csak kicsikét több pénzbõl teszi ezt. Ülsz otthon a tévé elõtt, más szórakozásra már nem fussa, az idejét sem tudod, mikor vettél utoljára könyvet, mikor engedhetted meg magadnak, hogy megnézz a moziban egy filmet, uram bocsá’ színházba menj a családdal. Nem telik rá. A középosztály büszke tagjaként miután kifizetted a kalodaipari vasbetonkuckó lakhatási költségeit – ha nem ezt teszed, a szolgáltató azonnal jelzálogot rak rá, és innentõl kezdve általában nincs megállás, darab idõ múltán kívül találod magad –, szóval miután kifizetted a kötelezõen igénybeveendõ (nem kérheted, hogy nem kéred) fûtés és más egyéb számlákat, és még arra is futotta, hogy enni adj a családnak, a középosztály büszke tagjaként izgulhatsz tovább azon, hogy holnap lesz-e még állásod. Igaz, már nem mondják neked, hogy nem fog fájni, már nem várják el tõled, hogy mindehhez vágj jó képet, de azt igenis elvárják tõled, hogy tûrj. A végsõkig. És még azon is túl. Semmik voltak és minden lettek. Ahogyan azt megénekelték annak idején. Megmondom õszintén, én már nagyon unom ezt a melódiát. Itt az ideje, végre, hogy feltegyünk egy másik lemezt. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
25
STUPID ORSZÁG STUPID NÉPPEL – avagy Ide nekünk a multit, de mégpedig azonnal
Beszarsz! Eldobod az agyad! De tényleg! Ilyen má’ nincs. Aszondod, hogy ehhez képest az összes angol abszurd humor, élükön Monthy Pthonnal meg Mr. Beannel, a fasorban sincs. Legutóbb a tartós hideg beálltának köszönhetõ jegesedés következtében beállt országos méretû bénultság kapcsán hallhattuk azt az árvizek idején ismerõs, egykoron teljesen elképzelhetetlennek és életszerûtlennek tûnõ hírt, miszerint egyes falvakba nem jutott el a kenyér. Barátaim az Úrban! Értitek ezt?! Egyes falvakba, ahol elvileg megtermelik a mindennapi betevõnek valót, nem jut el a kenyér! Hát ez mán tényleg a vég kezdete! Persze, megint én vagyok hülye, már megint velem van a baj! Elfelejtettem, hogy manapság a kenyér se búbos kemencék forróságában készül, hanem a kenyérgyárban! Mecsoda különbség! De ha azt hiszed, hogy ezt nem lehet überelni, akkor nagyon tévedsz! És akkor csodálkozunk, ha ebben a teljesen abnormálissá, életszerûtlenné, élhetetlenné és életképtelenné tett társadalomban és országban megtörténhetnek olyan események, melyrõl az alábbiakban kívánok néhány keresetlen szót ejteni? Hát ne csodálkozzunk! Baromira nagy erõfeszítést igényel a botcsinálta önjelölt firkásztól, hogy indulataival küszködve kerülje az obszcenitásokkal 26
fûszerezett trágár szóhasználatot az indulatok szemléletes érzékeltetése végett, de valahogy mégis megkísérlem. A szituésön a következõ: Gyün egy település, az ötezer lakosú Körösladány – úgy látszik jó dógukba’ mán nem tuggyák mi a rossebet csináljanak – ’oszt jelentkeznek, hogy akkó’ innentõl kezdve most mán õk is kérnének a fogyasztói létezés minden gyönyörûségébõl, mer’ hogy ha má’ másnak is van, akkó’ legyen nekik is! Ide nekik a multit, de mégpedig azonnal! Gyüjjenek mán, ’oszt telepeggyen mán’ le valamelyik az úristenit! Mer’ hát az mégse járja, hogy a szomszédba valami 30%-kal ócsóbban gyün ki a nagybevásárlás, mint náluk. És anyátok, hogy van? Hát itt azér’ egy röpke, elsõ látásra végeláthatatlannak tûnõ pillanatocskára mögáll az ész és támaszkodik. Hagytam idõt magamnak, hogy az input béhatoljon a vincseszterkatedrálba, de elsõre agyilag csak nem fogtam, hogy mirõl is van itten szó, meg kellett néznem még kétszer a felvételt. De tényleg arról volt szó. Emberek aláírást gyûjtöttek, beadták szépen annak rendje, s módja szerint a polgármesteri hivatalba, hogy hát akkó’ most mán tessék idehozni Körösladányba egy multit, valamelyik áruházláncnak az egyik bevásárlóközpontját, mert azokban sokkal olcsóbban lehet vásárolni. Nyílt titok, hiszen most már, a függõségnek és kiszolgáltatottságnak ezen a fokán lehet beszélni róla nagy nyilvánosság elõtt is – most mán úgyis minden mindegy alapon engedik –, hogy az itt letelepedett multik nem, vagy csak alig fizetnek adót, a haszonként megtermelt összes lóvét azonmód viszik kifelé az országból, de ami talán még ennél is nagyobb gáz (és akkor itt most asszem abszolúte stílusos vótam), agyonvágják a hazai kereskedõket és termelõket. És akkó’ gyün Körösladány, hogy ide nekik a multit, de mégpediglen azonnal! Hát ez tényleg beszarás. És akkor mirõl is beszélünk itten, kérem tisztelettel? 27
Öntudatos nemzetrõl? Patrióta kereskedelempolitikáról, meg gazdaságról? „Lószart mama!” – vágna közbe pökhendien hanyag eleganciával Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök. De hát mit is várhatunk egy olyan országban, ahol több évtizedes múltja és hagyománya van a népsanyargatásnak? Pontosan ezt várhatjuk. Nemrégiben hallottam egy televíziós beszélgetésben, hogy a panellakások tervezésénél – szovjet mintára! – elsõdleges cél volt az, hogy a lakásokat akkora méretûre kellett tervezni, hogy ne lehessen bennük egyszerre nagyobb mennyiségû élelmiszert felhalmozni. A kiszolgáltatottságnak, a függõségnek és a fogyasztói létezésnek már az állammonopolista kapitalizmusban, akkori nevén a szocializmusban megágyaztak, a KISZ-unokák csak tökélyre fejlesztették a nép nyakán történõ élõsködés által megvalósított kollektív sanyargatás gyakorlati kivitelezését. A Stockhol-szindróma korrepetálás céljából egész nyugodtan visszaülhet az iskolapadba. A világon nincs még egy nép, amelyik ennyire oda van, hogy úgy mondjam, ennyire döglik saját kifosztóiért, rabszolgatartóiért, nyúzóiért. Csak a végén nehogy tényleg beledögöljön! Nemzet. Szakralitás. Hagyományok. Múlt. Nemzeti értékek. Nemzeti érdekek. Mit gondoltok, ezek közül bármelyik fogalom jelent egyáltalán valamit is azon – majdnem azt írtam, hogy honfitársainknak, de ezt a szót nem érdemlik meg –, szóval azoknak az embereknek, akik multit követelnek maguknak Körösladányban? Mert hát kinézetre minden bizonnyal emberre hajaznak, és valószínûleg õk is magyarul beszélnek, de tudjátok az még nem elég, az még nem ugyanaz. Mint MAGYARNAK lenni. Igen, így nagybetûsen. Ti – velem együtt –, legyetek inkább MAGYAROK! Isten áldja Magyarországot A szocialista nagyváros öntudatos polgára, a plázák, bevásárlóközpontok és multik által megszállt és folyamatosan tûz alatt tartott Mediterrán Moszkvából
28
KIS, VAGY NAGY MAGYAR ABSZURD? A ROSSEB SE TUGGYA – avagy Nincs avagy! –
Kár az idõt vesztegetni és a szót szaporítani arra, hogy milyen országban is éljük azokat a bizonyos történelmi idõket manapság. Mindenki más, aki nem az országgyûlésnek, vagy a törvényhozás házának csúfolt butapesti elefántcsonttoronyban múlatja – a szó legszorosabb értelmében vett – drága idejét, az tudhassa, hogy ahhoz képest, ami itt van, ahogyan azt már a jó múltkorjában bátorkodtam megfogalmazni, az angol abszurd ehhez képest Humor Haroldostól Monthy Pithonostúl, a fasorban sincs. De akkor sem járunk messze a valóságtól, ha valamilyen kifürkészhetetlen imperatívuszból kifolyólag netalán tán nosztalgiázni támadna kedvünk, az egykori vaskoronás kis-nagy ember nevével fémjelzett korszak után, amikor is „jó” Gyula bátyánk valami olyat talált mondani az õ szeretett (vagy talán szükségbõl eltûrt?) belügyminiszterének, Miska Kancsónak, hogy ami itt van, azt sok mindennek lehet nevezni, csak éppen közbiztonságnak nem. És akkor itt van egy hír az Index internetes portálról. Nem a Hit Gyülekezetének vezetõ lelkésze által csak „100 kiló marhahús” epiteton ornansszal felruházott, folyton tréfálkozó Dörmögõ Dömötör idejébõl, hanem idénrõl. A hír keltezése: 2009. 01. 30., 16:09.
29
„Lopások miatt bezárnák a sarkadi Tescót A sarkadi áruházban állítólag elviselhetetlen a közbiztonság, és a vezetõség kétségbeesésében a bolt bezárásán gondolkodik. A város, gyûlést hívott össze, hogy ne maradjanak Tesco nélkül. Olyan viszonyok uralkodnak a sarkadi Tescóban, hogy a vezetõség az egység bezárását fontolgatja, írja a beol.hu. A Békés megyei lap sorai szerint a viharsarki város áruházában rendszeresek a lopások, a rajtakapottak pedig tettlegesen bántalmazzák a munkatársakat. A kutyás biztonsági õrök ellenére is olyan állapotok uralkodnak a boltban, hogy annak vezetõje, Egri Csaba levélben fordult az önkormányzathoz, megemlítve: hogy vásárlóik elpártolnak tõlük, a dolgozók munkakörülményei pedig rosszak. Forrás: Index
Tetszik érteni?! „A város, gyûlést hívott össze, hogy ne maradjanak Tesco nélkül.” És én még aszittem, hogy a kõrösladányiak „ide nekem a multit, de azonnal” címû aláírásgyûjtését nem lehet überelni! Dehogynem lehet! Mink kérem tisztelettel ragaszkodunk a multinkhoz! Mer’ ez a multi a miénk! Az kérem tisztelettel érettünk van itt! Bezony ám! Ezt tessék mindenkinek abba a buta magyarkodó fejébe vésni! A rézangyalát nekije! Hát ez mán tényleg a vég! El akarják vinni (venni?!) a böcsületes proletár, az engedelmesen fogyasztó fehérjehalmaz egyetlen vigaszát, a tecsót! Eftársak, ne engedjük! Hát ezt azé’ mán mégse’! Az Úristenit neki! (Bocsánat a klerikális elragadtatásér’!) Ez a hír bizony nagyon beszédes! Ez a hír mindennél beszédesebb! Sok mindent megmutat a mai Magyarországból. Mármint abból a Magyarországból, amely az egyfajta mesterséges gazdasági és kommunikációs 30
(és most már lassan szmog)burokba vont kutyaszaros világvároson, Degesz uram szíve csücskén, Butapesten kívül terül el. Abból a Magyarországból, ami szerencsésebb történelmi fejlõdés esetén lehetett volna Kert-Magyarország is. Ehelyett pusztul, rongyolódik, lehetetlenül elfelé minden. Az embereket – jó kommunista szokás szerint terelik befelé a nagyobb településekbe, ahol vagy van munka vagy nincs. Az esetek többségében látjuk, hogy nincs. Ezen idõ alatt erõteljesen kezdünk hajazni a buta átlag-amerikaira, akik köreiben 20%, vagyis minden ötödik ember olyan, hogy az egyik legfõbb örömszerzõ tevékenységként a shoppingolást, azaz a bevásárlást, a bevásárlóközpontban való létezést éli meg. Gondolj bele! Bent vagy egy fedett helyen, az esõ nem esik rád, szerencsésebb esetben fûtenek is, van légkondi. Így elsõre talán olyan, mint régen a kávéház volt. Nem vagy otthon, ’oszt mégse tartózkodsz a családod körében. Csak a stílus más egy kicsikét. Ahogyan azt Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná: „árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége”. Milyen okokból, milyenekbõl ne, azt most ne firtassuk, végre valahára esély nyílna arra, hogy egy multi bezárja kis hazánkban az egyik üzletét – asszem ez tényleg történelminek minõsíthetõ pillanat lenne, de legalábbis egy pezsgõbontást mindenképp megérne –, és akkó gyün az öntudatos, az agit-prop osztály által el- és meghülyített proletariátus, és aszongya, hogy mán’ pedig eddig és ne tovább, a multinkat nem engedjük, az nekünk jár! Persze, megint velem van a baj, megint én vagyok a hülye, hát hiszen a kõrösladányiaktól mán tudhassuk, legalább 30%-kal olcsóbban gyünnek ki a nagybevásárlásból, mint a nem multiknál. Asszem ez mindenki számára világos, egyértelmû, megkérdõjelezhetetlen és támadhatatlan érvelés. Legalábbis Mammon világában, ahol a pénz mindenek elõtt és felett, ott egész biztosan az. De nagyon érdekes, hogy ne mondjam, jelzésértékû ahogyan tovább folytatódik a hír. Íme: 31
„A lap által emlegetett esetek közt olyanok szerepelnek, mint hogy 200 kosárból mára csak 20 darab maradt. Egy óvodás kislány kisétált a pénztáron túli babakocsiig egy csokis tejjel, miközben a családja a sorban állt. Az újságíró szerint a kislány a „babakocsira akasztott szatyorba szerette volna rejteni a szajrét”, amit szóvá tett a pénztáros. Az ezt követõ veszekedésben a pénztárost a „família” egy tagja leköpte és arcul ütötte. A lap újságírója több nyelvi fordulattal is utalt arra, hogy az esetekért a helyi cigányságot tartják felelõsnek. „Az nem lehet, hogy egy település életében egy kisebbség törpe minoritása megverjen vagy ezzel fenyegessen dolgozókat, megbotránkoztassa a lakosságot, a többséget” – nyilatkozta Tóth Imre polgármester egy, az ügyben szervezett tanácskozáson. A megbeszélésen egy másik helyi bolt vezetõje keményebb fellépésre szólított fel, Jakó István képviselõ pedig a cigány önkormányzat alkalmatlanságában látta a bajok forrását. A kijelentések nyomán az ülés botrányba fulladt, a kisebbségi önkormányzat vezetõje kikérte, hogy a testületet szellemileg és összetételében is alkalmatlannak nevezték, majd rasszizmussal vádolta Jakót. A Tesco szóvivõje, Hackl Mónika szerint is fontolgatják a bolt bezárását, mivel „komoly atrocitások tapasztalhatóak az etnikum részérõl”. A polgármestert is megkerestük a témában, aki azonban nem akart válaszolni nekünk, amíg a „közigazgatási adatbázishoz való hozzáférése” révén le nem nyomozza, mit kell tudni cikkünk írójáról. Forrás: Index
Tetszenek emlékezni? Nincs cigánybûnözés! Élükön a libsikkel, mindenki azonnal nekiesett a Jobbiknak, amikor végre valahára ki32
mondták a kimondhatatlant. Ráadásul, hogy tetézzék a bajt, még rá is tettek egy lapáttal. Ha jól emlékszem, megnéztek valami statisztikai kimutatást, amely a büntetés-végrehajtási intézetek lakóiról szólt és abban fehéren feketén benne volt, hogy a „szállóvendégek” igen tekintélyes része bizony az etnikumból kerül ki. Idézzük csak vissza egy röpke pillanat erejéig Hackl Mónikát, a Tesco szóvivõjét! Mit is mondott? Aszonta: „fontolgatják a bolt bezárását, mivel „komoly atrocitások tapasztalhatóak az etnikum részérõl”. Tetszettek figyelni? Nem aszonta, hogy a vásárlók részérõl, hanem az etnikum részérõl. Mindenki számára azonnal világos, hogy a szóvivõ nem a Sarkadon élõ örmény kisebbség tagjaira gondolt. Tehát az atrocitások nem valamiféle általános jelenség Sarkadon – legalábbis a szóvivõ szavaiból ez következik – hanem nagyon is jól behatárolható, a cigány kisebbség tagjaihoz köthetõ viselkedési forma. A nagybevásárlásnak az egyik sajátos formája. Lakatos Wendell Murillo-szakértõ egyik örökbecsû médiaszereplése jutott az eszembe, ahol éppen arról beszélt, hogy kisebbik középsõ lánya, Pamela (született Kármenká) lagzijára huszonhat darab Pullman-Mercedesz meg két darab rohammentõ vonult ki, ahogy õ mondta, figyelem!, szó szerinti, autentikus idézet következik: mer’ mink romák, kicsikét hevesebb vérmérsékletûek vágyunk.” De ha még mindez nem lenne elég, ugyanakkor ugyanezen a weboldalon, az Index weboldalán, milyen címmel kezdõdik az egész hóbelevanc? Aszongya: „Leváltották a cigányozó rendõrkapitányt A miskolci utcai rablásokat kizárólag cigányok követik el" – mondta a miskolci rendtrkapitány, úgyhogy az ORFK vezettje vizsgálatot indított és addig is, leváltotta posztjáról Pásztor Albertet.” Pásztor Albert, miskolci rendõrkapitány pénteki, a cigányokra nézve diszkriminatív kijelentéseit követõen az ORFK vezetõje azonnali 33
vizsgálatot indított és intézkedett arról is, hogy a vizsgálat idejére a miskolci rendõrkapitányt más beosztásba helyezzék. A miskolci rendõrkapitány szerint valakinek végre nevén kell nevezni a gyereket, mert ha meg sem fogalmazódik a probléma, megoldást sem lehet keresni rá. Az elmúlt 2 hónapban több járókelõt is utcai rablók támadtak meg Miskolcon. Táskákat, mobiltelefonokat, pénztárcákat vettek el az áldozatoktól. „Összesen nyolc ilyen utcai támadásban kellett intézkednie kollégáinknak“ - jelentette be péntek délelõtti sajtótájékoztatóján Pásztor Albert, miskolci rendõrkapitány. „Buszmegállókban, járdán támadtak meg járókelõket. Az elkövetõk sok esetben erõszakot is alkalmaztak. Volt, akit kézzel, volt, akit bottal ütöttek le.“ Az utcai támadásokkal összefüggésben õrizetbe vettek között gyermek- és fiatalkorúak, valamint öt felnõtt van. Legtöbben már voltak büntetve hasonló bûncselekményekért. „Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások elkövetõi cigány emberek. Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az õ részük“ - mondta a sajtótájékoztatón a rendõrkapitány. (…) Tavaly decemberben éppen Dr. Bencze József volt az, aki Kállai Ernõ kisebbségvédelmi ombudsmannak írt levelében úgy fogalmazott, hogy a rendõrség állományában nincs elõítélet a cigányokkal szemben, nem különböztetik meg a romákat hátrányosan. Az ORFK vezetõje ugyanakkor indokoltnak tartotta, hogy esélyegyenlõségi terv szülessen, a rendõrség humánerõforrás-stratégiájába beépítve. A kapitány szerint óvakodni kell a romáktól Ezt a trendet szakíthatja meg most Pásztor Albert, aki pénteken az Index érdeklõdésére kifejtette, hogy a bûncselekmények áttekintésekor 34
õt is meglepte a szomorú tény, miszerint az elsõsorban magányos idõs nõket és fiatalokat érõ utcai rablások elkövetõi mind romák. Az Index kérdésére, hogy miért tartja fontosnak hangsúlyozni az elkövetõk etnikai hátterét, és nem fél-e az etnikai ellentétek kiélezõdésétõl, a rendõrkapitány kijelentette: a rendõrség tartozik annyival a város lakosságának, hogy felhívja a figyelmet egy helyzetre. „Miskolcon az etnikai szembenállást nem azzal oldjuk meg, ha elhallgatjuk a mindenki által tudottan létezõ problémát. Ha meg sem fogalmazzuk, hogyan akarunk valamiféle kiútban gondolkodni? Mindenki hülyének nézne, ha azt állítanám, hogy nincs helyzet“ fogalmazott kérdésünkre a város rendõrségének vezetõje. Pásztor Albert szerint értelmetlen kérdés, hogy mi alapján jelenthetõ ki valakirõl, hogy roma, illetve hogy miért tart nyilván ilyen adatot a rendõrség az adatvédelmi törvény ellenére. „Ezen már túl vagyunk. Konkrét ügyekrõl beszéltem, ahol az elkövetõk etnikuma ténykérdés mert vállalják a cigány származásukat. Ha pedig a sértett maga mondja, hogy egy piros dzsekis roma fiatal volt az elkövetõ, eleve tudjuk, hogy kit keressünk.“ A kapitány az Indexnek felidézte, hogy az elmúlt években két idõs családtagját is érte utcai támadás, és az egyik felderítetlen maradt. „Hogy ki követte el - cigány, magyar örmény vagy görög - engem nem érdekel. Az a baj, hogy ezek a támadások az országban a legnagyobb számban itt történnek meg. Lehessen már beszélni az elkövetõi körrõl, mert ha meg sem fogalmazzuk, hogy van ilyen probléma, hogyan lehet a megoldáson gondolkozni? A helyzet a kapitány szerint súlyos: a rendõrség nem tud mindenkit megvédeni, ezért a miskolciaknak is többet kell tenniük a saját biztonságukért. Az Index kérdésére, hogy eszerint akkor óvakodni 35
kell-e az utcán a romáktól, kijelentette, hogy valóban vannak a városnak olyan területei, amelyeket este ajánlatos elkerülni. „Fel kell hívni a figyelmet a kellõ megfontoltságra, hogy ottani vendéglátóhelyre ne menjenek be, ne italozzanak, mert áldozattá válhatnak.“ A rendõrkapitány hiányolja a cigányság belsõ önszervezõdését, ami a tisztulás irányába mutatna. „Meddig várunk? Amíg etnikai összecsapás lesz? Nem kellene ez ellen tenni? Nem az elhallgatás a megoldás. Én felelõsséget érzek, és nem feszültséget gerjesztek, hanem rávilágítok a helyzetre, és megoldást próbálok kezdeményezni. Büszke leszek, ha valami ezáltal megindul.“ „Mi, rendõrök teszünk azért, hogy kivegyük a részünket a fiatalok nevelésébõl. A baj csak az, hogy a sok kis aranyos cigánygyerekbõl gyakran lesz durva és kegyetlen bûnelkövetõ. A családokban kéne valamit kezdeni a dologgal, hogy ne ilyen irányban változzanak.“ Gusztos és az ORFK reagált Az ORFK közleménye elõtt Gusztos Péter is reagált a miskolci rendõrkapitány kijelentéseire. Az SZDSZ-es politikus azt írta: „Megmagyarázhatatlannak tartom, hogy a közrend védelméért felelõs személy ilyen kijelentésekre ragadtassa magát egy olyan országban, ahol a kirekesztettség és a kisebbségvédelem továbbra is megoldatlan probléma“ - fogalmazott a politikus. A szabad demokrata képviselõ arra kérte a rendõrkapitányt, adjon tájékoztatást arról, hogy miként tartja számon a bûnelkövetõ magyar állampolgárok nemzetiségét; hogy „a faji alapú kartotékját magáncélra vagy a rendõrség keretei között vezeti-e“; illetve hogy a származásvizsgálat alkalmazása kiterjed-e a sikkasztók és hivatali visszaélések bûnelkövetõire, vagy csak bizonyos bûncselekménytípusokra, lopásra, rablásokra. 36
A rendõrségnek kiemelt szerepe és felelõssége van a többségi és kisebbségi társadalom együttélésének javításában, problémáik kezelésében - írta közleményében Gusztos Péter, hozzáfûzve: ezzel a felelõsséggel számos módon élhet a szervezet, például roma rendõrök alkalmazásával vagy kisebbségvédelmi rendõrségi továbbképzésekkel. Pásztor Albert az SZDSZ közleményére reagálva az MTI-nek elmondta: a rendõrség nem tartja nyilván a magyar állampolgárok nemzetiségét, hovatartozását, ám a kihallgatások során a jegyzõkönyvben a gyanúsított - a személyi körülményeire vonatkozó résznél - errõl nyilatkozik. Ez a személyi nyilvántartásokba nem kerül bele, a büntetõeljárás során azonban figyelembe vehetõ egészen a büntetés kiszabásáig, hiszen a gyanúsított érdeke, hogy körülményeirõl, helyzetérõl beszámoljon, ami adott esetben akár enyhítheti is a cselekményének a megítélését, tette hozzá Pásztor Albert.” Forrás: Index
Bogár Lászlónak legyen hála, kinyílott végre a diskurzustér! A mi dolgunk az, hogy nyitva is tartsuk, ne engedjük azt visszazárni! Most persze sok minden eszébe jut így elsõre az embernek. Van, aki a cigányok önszervezõdését, a cigányönkormányzatot okolja, s persze kicsikét emiatt is aggódhatunk, sajnos joggal. Természetesen eszem ágában sincs általánosítani, de bizony láttunk már hajmeresztõ eseteket a cigány önkormányzatiság különbözõ szintjein, hogy mire költik az állami apanázs címén kapott lóvét. Példának okáért az országos fõ hallja kend ellen is eljárás folyik. Gusztos gusztustalan megszólalása kapcsán sajnos azt kell mondanom, beigazolódni látszik ezen kis írás elején a mindentõl és mindenkitõl, legfõképpen a mai „magyar” élettõl és emberektõl, egyáltalán a néptõl gyakorlatilag hermetikusan elzárt butapesti elefántcsonttoronyról írott röpke kis eszmefuttatás. A biztonságos távolság 37
messzeségébõl, ahogyan azt a régi, bölcs, a nép ajkán született mondás is tartja: „messzirõl jött ember, azt mond, amit akar” – könnyû az észt meg a demokráciát osztogatni. Ahogyan a zseniális Hofi Géza szokta volt mondani: „szórják szét, Frutti helyett”. Megjelent valami kis halvány reménysugár. Talán Layout fürdõszobai axiómája érzékelteti a legpontosabban azt a szituációt, ami végre bekövetkezett: „Ha a tubusból egyszer már kinyomtad a fogkrémet, azt oda visszagyömöszölni már csak iszonyatos nehézségek árán, vagy sehogy sem lehet!” Az is nagy eredmény, húsz esztendõvel a rendszerváltoztatásnak nevezett folyamat után, hogy az euro-konformnak nevezett fenenagy demokráciában ki merünk mondani bizonyos dolgokat. Ez azé’ mán valami! Persze joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy akkó’ mi a rosseb is változott itt húsz év alatt? Talán valami mégis csak változott. Bizonyos értelemben mi még szerencsések is vagyunk. Gondoljunk bele, a zsidóknak negyven évig kellett vándorolniuk a pusztában, hogy az „öregek” (értsd: az elõzõ helyen, az elõzõ korban szocializálódottak) már ne érjék meg a Kánaánt, ne tudják tönkretenni maradi, visszamaradott és az új helyhez, új idõkhöz alkalmazkodni képtelen gondolkodásmódjukkal a fejlõdés, a jobb élet helyszínéül szolgáló életteret. Nekünk – legalábbis most úgy tûnik – ennek a fele, húsz esztendõ is elég volt ahhoz, hogy végre kapizsgálni kezdjük a lényeget. Igaz, ehhez a Sátánnak el kellett küldenie hozzánk egyik leggonoszabb szolgáját, aki lárvaarcú mosolyával gyakorlatilag a pusztulás szélére sodorta ezt az országot. Úgy tûnik, nemcsak a kommunisták, de a magyarok is különleges anyagból vannak gyúrva. A magyar ember szereti pattanásig feszíteni a húrt, amolyan reckírozós típus, szeret mindent az utolsó utáni pillanatra hagyni. De amikor eljön az utolsó utáni pillanat, akkor eddig még mindig mindenki megtudta, hol lakik az Úristen! Most is meg fogja. 38
Asszem most mán ideje van a kászálódásnak! Készüljetek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
39
PRÓBÁLNÁD TE EZT MONDANI AZ APEH-NEK!!! – avagy Vagyonos nyilatkozgatók nyilatkozgatásai –
Ha a hagyomány állításának hinni szabad, amikor Suchman Tamás, a szegfûmintás utódpárt hosszú ideje stabilnak mondható egyik fõ hallja kendje Marcalinál bemegy az erdõbe, csak arra kell vigyáznia, nehogy átlépje az államhatárt, merthogy egészen odáig minden az övé. És akkor azt olvashatod a nyilvánosságra került vagyonnyilatkozatában, idézzük: „Autó: Egy 2004-ben vásárolt Audi A4-es mellett egy 2008-ban vett Trabantot mutathat fel.” Érted? Tök életszerû, nem igaz? Nyilván nosztalgiázni támadt kedve az egykori privatizációs illetékes eftársnak. Lári Fári, a végóráit élõ mûminiszterelnök már nem is strapálja magát. Minek is strapálná? Amikor legutóbb próbálták megfingatni a parlamentben a Fittelina ügyben, úgy hatolt át az ellenzéki kérdezõk seregén a „kérdezzék meg a könyvelõmet” címû univerzális kimosakodó mondattal, mint forró kés a vajon. A parasztvakítást kiadta csicskásának, a mindig fess, munkára, harcra kész, sziporkázó Daróczi Dávidnak. Aszongya a csávó, hogy a fõnök tartja el az egész kompániát, ezér’ van az, hogy nem marad egy kanyiló vas, egy árva peták vagy buznyák sem a bankszámlán. No, mármost az jutott eszembe, hogy behívják Róka urat, az egyszeri vállalkozót az APEH-hoz, oda, ahol darab idõvel ezelõtt nyúzták le róla az utolsó bõrt is, Róka úr meg aszongya, amit Daróczi Dá40
vid kenyeres pajtásai szoktak: „Nágy á csálád!” Ekõtöttük a lóvét. Feléltük. Szerinted mi fog történni Róka úrral, az egyszeri vállalkozóval? Gyanítom nem az, ami a miniszterelnök „úrral”. Meg még az is eszembe jutott, ugyan néznék mán meg, hogy Katus mama befizette-e az ajándékba kapott zsé után az államnak járó adót! Mer’ hogy az ajándék után is jár a sáp az államnak! Te, meg én, nyissunk bankszámlát, 250 rugó felett már csak azon folyhat a pénzforgalom, mer’ hogy az látható, nyomon követhetõ! Kisökrök! Bezzeg Jupiternek! Szóval asszem tök korrektek vagyunk, ha azt mondjuk, Farkasházy Teddy a fasorban sincs, pedig sokaknak mán vele is tele van a hócipõje. De ha azt hiszed, ezt nem lehet überelni, akkor nagyon tévedsz! Csak úgy közbevetõleg említsünk meg egy másik trabantos pofát. Úgy tûnik eftikéimnél Honecker bosszúja az alap, vonatkoztatási szint. Annak kell lennie, merthogy Hagyó Miklós, Degesz uram kutyaszaros világvárosának egyik fõ hallja kendje (fõpolgármester-helyettes) is az autó rovatban egy 1993-as vásárlású Trabantot nevesít. Aztán itt van mindannyiunk kedvence, a szeretve tisztelt színesfém-kereskedõ. Az impozáns felsorolásban ezúttal is az „Autó” kategória a legfigyelemreméltóbb, idézzük is fel: „Autó: Bevallása szerint személygépkocsija nincs, de van egy 1984-ben vásárolt utánfutója.” Mit lehet erre mondani? Mit fûzhet hozzá mindehhez a nép egyszerû gyermeke? Nekem momentán az jutott eszembe, bizonyára muzeális értékkel bír a fent említett, vontatmányok célba juttatására szolgáló közlekedési eszköz, valószínûleg ezzel hordta annak idején, karrierje kezdetén a színesfémet, kiegészítendõ a TÉESZ fõkönyvelõi javadalmazást. Vagy valami ilyesmi. Még azt kell, mondjam, Sipánka adja elõ legszerényebben a témát. Legalábbis így elsõ ránézésre. Ezeknél persze a rosseb se tudja, hogy mi igaz és mi nem. A ködösítés, a tódítás, lódítás nagy mesterei õk. 41
Ez eddig nem semmi, de a képzeletbeli dobogó legfelsõ fokára bizonnyal mégis Gyenesei István, alias független, önkormányzati miniszter hághat fel. A vagyon rubrikába beírta a gyerekeit, mint felbecsülhetetlen értékeket. Beszarás. Komolyan mondom. Most vagy divatba jött újra a rabszolgatartás, vagy ez az ember rettenetesen beteg lelkületû. Vagyontárgynak tekinti a saját gyerekeit? Megáll az ész és támaszkodik. És ez az ember miniszter lehet! Igaz, egy ilyen országban… Szóval, ha legközelebb APEH-ellenõrzésnek nézel elébe, cseppet se aggóggyá egykomám, ha megkérdezik, hová lett a lóvé! Ha meg – a mûminiszterelnökkel ellentétben – mégsem hisznek neked, istenkém, így jártál. De hát megmondták, ha nem tetszik, el lehet menni! Nos, nem tetszik! El lehet menni! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
42
VEGYTISZTA HASZONELVÛSÉG: A „MINTHA” MINISZTERELNÖK. – avagy 1848 végképp elbukott? –
Végképp. Élt 161 évet. Egyik elõzõ értekezésemben arról keseregtem, hogy mit is várhatunk egy olyan (utód)párttól, melynek parlamenti frakcióját egy volt cenzor vezeti. No, persze azon is kesereghetnék, egyáltalán, hogy a rossebbe kerül ide az utódpárt, hogy kerülhet még mindig ide ez az utódpárt. Meghalt a forradalom és szabadságharc, s bõ másfél évszázaddal utána, úgy tûnik, most vele halnak csodálatos eszméi is, melyeket oly sok véráldozat és nagyszerû hazafi halálának árán vívott ki: a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága. Olyan fontossággal bírt ezen jog iránt az igény, hogy a forradalom követelései között külön pontban tüntették fel. Ma pedig azt látjuk, hogy egy hazug és gonosz ember akarja elõírni nekünk, hogy mit olvassunk, honnan informálódjunk, meg ilyesmi. Ezek a kommunisták már csak ilyenek. Náluk nincsenek értékek, csak érdekek. Azokból is általában, csak és kizárólagos jelleggel, az önösek léteznek. Egyik, a közvagyon felelõtlen herdálásán kapott polgármesterüknél óriási vehemenciával háborodnak fel, hogy így az ellenzék nyomásgyakorlása az ügyészségre, meg úgy az ellenzék nyomásgyakorlása az ügyészségre, a másik pofánál meg mondjon le, de még pedig íziben, mer’ különben oda lehet az egyfõs többség, mely úgy ahogy, még biztosítja a Degesz uram kutyaszaros világváro43
sa feletti uralmat. Mer’ hogy a végletekig elhülyített, ígéretekkel megvezetett, megtévesztett és félrevezetett butapesti nép már régen kihátrált mögülük, az hétszentség. Te, kiskomám, nem vagy többé a hasznunkra, takarodj innen mellõlünk, mérgezed a levegõt! De ami talán még ennél is rosszabb, minket is magaddal ránthatsz a sárba! Köszönjük szépen, nem kérünk belõle, innentõl kezdve nem a mi kutyánk kölyke vagy. Kotródj! Hát valahogy így néz ki ez az egész, ez a szocialista protokoll által diktált ügymenet. Nem régiben Szekszárdon a Léleképítõ sorozat legutolsó elõadásán a kitûnõ Dörner György jelenlétét és gondolatait élvezhettem, csodálatos verselései közepette. Több más költemény mellett elszavalta a forradalom és szabadságharc, ahogy mifelénk mondani szokás, „lánglelkû” költõjének, Petõfi Sándornak „A kutyák dala” címû versét. Nem lehet nem erre a versre gondolni, amikor nap mint nap szembesülnünk kell a szavakat kiforgató, valódi jelentésüket elferdítõ, elhallgató, vagy elhallgattató sajtószajhák gyülevész hadának áldatlan tevékenységével.
A KUTYÁK DALA Süvölt a zivatar A felhõs ég alatt; A tél iker fia, Esõ és hó szakad. Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete. Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide.
44
S gondunk ételre sincs. Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S mienk a maradék. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, No de: ebcsont beforr. S harag multán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait! Pest, 1847. január
Úgy tûnik, ezúttal – már a sokadik alkalommal – a kenyéradó gazda végképp elvetette a sulykot. Mintha az 1848-as forradalom és szabadságharc meg sem történt volna. Mintha az elmúlt bõ másfél évszázad meg sem történt volna. Mintha a 12 pont csupán az úttörõk szervezési és mûködési szabályzatát jelentené, nem pedig egy nemzeti minimumként szolgáló, mindenki által elfogadott, nagyra becsült és tisztelt nemzeti, szellemi iránytûként mûködõ útmutatásként, melyet minden, magára is valamit adó magyar ember, hazafi, a magáénak vall. „Vegytiszta haszonelvûség”, írtam ennek a kis írásnak a címében. De talán vegytiszta gonoszságot is írhattam volna. Mert ez az. Az, hiszen tudatosan ártanak. A kenyéradó gazda szerepében tetszelgõ hórihorgas ripacs, aki végig hazudta és pofátlankodta az elmúlt szûk hét esztendõt, csicskásai, a magukról olykor-olykor megfeledkezõ, ámbátor még titulusaikban is a „szolga” megnevezést viselõ kijáróemberei, és természetesen kegyelmes jó uruk által odahelyheztetett, s a maradékért 45
ácsingózó vérebei is, akik urukhoz és parancsolójukhoz hasonlóan, azonnal és szemrebbenés nélkül belerúgnak azokba, akikbe ott és éppen bele kell rúgni, mert a gazda úgy parancsolta. Ahogyan azt a versben is hallottuk, az asztalra lehulló konc maradéka, a „konyha szöglete” is gondtalan életet biztosít számukra. Ezekkel az eszmékkel, nemzeti értékekkel különben is folyton csak a baj van. Mi az, hogy nem az õ érdekük a legelsõ?! Mi az, hogy a nemzet a legelsõ?! Mi az, hogy a Haza nem eladó?! Ugyan kérem, mit jönnek nekünk ilyen elvont marhaságokkal? A materializmus, az az igazi! Ami kézzel fogható, tapintható, mérhetõ. Pénzben, természetesen! Tessék csak visszaemlékezni! Az egyik lebukott bürgermeister is megmondta, micsoda képtelenség megvádolni õket hûtlen kezeléssel, hiszen az a vagyon az övék, a képviselõtestületé volt, hûtlen kezelést meg ugye csak a máséval lehet elkövetni. Az, hogy esetleg a köz vagyona, amit a képviselõtestület csak kezelésre kapott, na, olyanról a jómadár még nem hallott. Dejszen csodálkozunk ezen? Ne csodálkozzunk! Maga a kenyéradógazda is elherdálta a közöst, a csõd és az összeomlás kiküszöbölésére felvett gigantikus hiteleket pedig két kézzel szórja szét Frutti helyett. Már ez is okozhat sokakban frusztráltságot. Hipp-hopp harmadával megugrik a „mi autónk” havi törlesztõ részlete, mer’ hogy a bank (te nem, csak a bank!), egyoldalúan bármikor szerzõdést módosíthat, mi meg csak pillogunk, mint Grisa a körmoziban. De ez még hagyján. A magyar ember leleményes még mindig megoldotta, hogy újabb lukat csináljon a már eddig is telelyuggatott nadrágszíjára, amit már annyira összehúzott, hogy talán már dereka sincs, eddig is túlélte, eztán is túl fogja élni. Nem ez a baj. Persze baj, de nem ez az igazi baj. Mai politikailag korrekt (vagy talán inkorrekt?) korunkban bizonyos dolgokat már nem szabad, vagy nem lehet kimondani. Legalábbis a kenyéradó gazda, az asztalról lehulló maradékért ácsingózó sajtószajhái és szolgái, valamint vérebei szerint. Még ez is elmegy sok szódával, legalábbis darab ideig. Volt vagy 46
ötven évünk, hogy megtanuljunk tûrni és hallgatni. De az orwelli gondolatrendõrséget már a pártállami szocializmus idején sem szíveltük. Igen hamar elsajátítottuk a sorok közötti olvasás képességét. Ha mást nem is, de a kimondott és leírt szó, a másfajta gondolat, a hivatalostól eltérõ gondolkodás megjelenésének szabadságát magával hozta ez a sajátos hatalmi átrendezõdés, mely két évtizeddel ezelõtt, nagyon úgy tûnik, hogy központilag és felülrõl, de legalábbis a nép feje fölött vezénylõdött le. Magyarán, eddig legalább lehetett pofázni. Pénz nyista, lóvé nincs, de legalább pofázhattok. Azé’ ez is valami, nem igaz? – vigasztalódhattunk. Innentõl mán ezt se? Jön ez a hazug gonosz, és Orwell babérjaira tör. Miközben a rendõrségi fõ hallja kendnek lediktálja, hogy mit csináljon (õ nyilván nem ért a szakmájához, ezek szerint azért õ lett a rendõrségi fõ hallja kend), aközben a pórnépnek meg elõírja, hogy mit olvasson, honnan informálódjon. Ez azé’ gáz. Most azon a kis szösszeneten, amely a sokak által (ma már tudjuk) tévesen istenített francia forradalom óta dívik, miszerint a hatalmi ágak szétválasztása, meg ilyesmi, hanyag eleganciával lendüljünk túl, szinte azt mondanám, nincs is különösebb jelentõsége. Egy diktátornál? Ne viccelõdjünk, kérem tisztelettel. A sajtó- és véleménynyilvánítás szabadsága, az viszont más tészta. Nem azért mert alkotmányos és tõlünk elidegeníthetetlen alapjogaink egyikérõl van szó. Nem. Hanem azért, mert a mûminiszterelnöknek ez a fajta erõbõl való reakciója mutat rá talán a legjobban arra, miért is biggyesztem én oda folyton a „mû” szócskát a kormányfõi titulus elé, valahányszor a kormányfõi poszt, és a muskátliherélõn végzett hórihorgas ripacs neve együtt jelenik meg írásaimban. Azért teszem ezt, Istenben szeretett felebarátim, mert ez a hazug és gonosz ember csak egy „mintha” miniszterelnök. Olyan, mintha kormányfõ lenne, de mégse. Az államférfi témakörét ebben az esetben, még csak érintõlegesen se érintsük, mert olyan messze van tõle, mint Makó Jeruzsálemtõl. 47
Illetve, lehet, hogy most már ezzel a „mintha” megfogalmazással is gondok vannak. Mer’ ugye erre még lehetne aszondani, hogy hát így elsõ ránézésre olyan, mintha kormányfõ lenne. Olyan miniszterelnök félének néz ki. De már ezt se lehet rá mondani. Megyón legalább jól állt az Armani öltöny. No, de ez? Ráadásul ezzel a sajátos mozgáskoordinációval! De talán ami ennél is lényegesebb, az a hiteltelenség és a bizalomvesztés. E helyt is szeretném újra és újra mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy egy olyan, állítólag közjogi méltóság próbálja újra bevezetni a cenzúrát egy teljes jogú európai uniós tagállamban (ez ugye azt jelenti, hogy az illetõ ország demokratikus jogállam, különben nem lehetne a tagja az Európai Uniónak), aki a média nagy nyilvánossága elõtt választási bûncselekményt követett el. Mindannyian hallhattuk az õszödi beszéd néven elhíresült önleleplezést. És a választási eredmények mégsem semmisek. Hogy is van ez? Még mindig demokrácia és jogállam vagyunk? Még mindig tagjai lehetünk az Európai Uniónak? (Csak csendben és zárójelesen, ahogy szoktam. Ismét megkérdezném az Európai Unióra IGEN-nel voksoló honfitársaimat: erre tetszettek gondolni, ilyen lovat akartak, vagy szóljunk anyának?) A mûminiszterelnökhöz még csak annyit, spóroljuk a drága idõt, nagy valószínûséggel sem a „közjogi”, sem pedig a „méltóság” kifejezés jelentésével nincs tisztában. Ha tisztában lenne, nem mûvelne olyan dolgokat, melyeket mûvel. Tudom, hogy elcsépelt közhelynek számít ma már, de „a hír szent, a vélemény szabad!” És ez még akkor is így van, ha egyes pártállami csöcsökön nevelkedett nyikhaj fináncoligarcha diktátorocskáknak ez nem tetszik. És ez még akkor is így van, ha tõlünk keletebbre manapság nem a mosónõk, hanem a tényfeltáró újságírók halnak korán. Azt persze nem tudhassuk, hogy a gondolatrendõrség felállítása közepette a zsarnok milyen parancso48
kat osztogat a titkosszolgálat tisztjeinek, mi legtöbbször már csak a megrázó eredménnyel járó utóhatásokat szenvedjük el, igaz, azokat általában hatványozottan. Most persze el lehet polemizálni azon, mire is megy ki ez az egész. Arra, hogy 2010-ben elmaradjanak a választások, vagy arra, hogy eltereljék a fejünk fölött lebegõ államcsõd rémképérõl a figyelmet. Vagy talán van egy harmadik változat is. Az is elképzelhetõ – legalábbis ebben az országban könnyedén –, hogy a már fent idézett költõóriás versbéli cimbalmosához hasonlatosan, országos szinten munkálkodnak már most azon, hogy ne legyen gond a választási eredményekkel. Nem, nem arra gondolok, hogy megnyerjék, az még talán az egyre zsugorodó törzsszavazóknak is erõst feltûnne, hanem arra, hogy az ellentábornak semmiképpen se lehessen meg a kétharmados többsége. Tudják, olyan ez, mint otthon a biztosíték. Az gondoskodik arról, hogy a helyi hálózat bírja a terhelést. Ha jó a tervezés, nem következik be a baj. Védik a védhetetlent. Magyarázzák a magyarázhatatlant. Magukat állítólag újságírónak nevezõ… és itt most gondban vagyok a megfogalmazással. Hirtelen nem is tudom mi a jó szó. Haladjak netán Gusztos Péter nyomdokain, vagy használjam inkább az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus hallhatók köreiben elterjedt, kissé egyszerûsítõ, ám mindenki számára közérthetõ „fehérjehalmaz” kifejezést? Komolyan mondom, gondban vagyok. A szervilizmus, a szolgalelkûség ilyetén mértékével szembesülve, melyet az ATV klasszikusai „drágabolgárúr”-ral az élen felvonultatnak, a témakör megfelelõen tárgyszerû érzékeltetése céljából, korrepetálás céljából talán még Petõfit is visszaültetné az iskolapadba. De nem. Petõfi nem szorul korrepetálásra. Inkább talán mi szorulunk arra. A mi Sándorunk, a drága jó Petrovics, becsusszant valamit a mi tarisznyánkba is útravaló gyanánt. 49
A FARKASOK DALA Süvölt a zivatar A felhõs ég alatt, A tél iker fia, Esõ és hó szakad. Kietlen pusztaság Ez, amelyben lakunk; Nincs egy bokor se’, hol Meghúzhatnók magunk. Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettõs üldözõnk Kinoz kegyetlenül; S amott a harmadik: A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg. Fázunk és éhezünk S átlõve oldalunk, Részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk! Pest, 1847. január
1848 végképp elbukott? Semmiképp! Vedd fel a zászlót és vidd tovább! 50
(De most már elõtte azért végy fel golyóálló mellényt, hogy túléld mindezt!) Készüljetek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
51
PC? NE POLITIKAILAG, EMBERILEG LÉGY KORREKT! – avagy Népellenes izgatás? –
Az egészben az a legkísértetiesebb, hogy eszembe jut az egyik tavaly õszi délután, amikor szûk baráti társaságban valamelyik szentendrei vendéglátó-ipari egységben múlattuk az idõt. Egyikünk olyat talált mondani, amit hirtelen nem is tudtunk, én legalábbis egész biztosan nem, hogy komolyan vegyünk-e, vagy engedjük el a fülünk mellett, mint holmi kocsmaasztalnál tett könnyelmû kijelentést. Az ominózus kijelentés arról szólt, hogy 2010-ben nem kerül sor a választásokra, mert addigra már polgárháború dúl kis hazánkban. No, mármost a helyzet az, legalábbis nagyon úgy tûnik, hogy ez látszik megképzõdni. Ha valaki, aszongya nekem, hogy kiadták a feladatot a csicskásoknak, ugrasszák össze a cigányságot a magyarokkal, hergeljék fel a népet, hogy elszabaduljon a pokol, s teszem azt játszi könnyedséggel bevezethetõ legyen a rendkívüli állapot, nos, kérem nézzék el nekem, de a miskolci affér, s most a legutóbbi veszprémi szörnyûség után nehezemre esik könnyelmûen legyinteni rá egyet, hogy á, dehogy. Annak tükrében meg aztán különösen nem, hogy a legutóbb megtartott hadgyakorlat során – ahol ezúttal kivételesen józannak tûnt Szekeres eftárs, szeretve tisztelt honvédelmi minisztereünk –, a hadászati bemutató apropóját az szolgálta, hogy egy képzeletbeli országban éhséglázadások és zavargások törtek ki, s ennek leverésére vetnék be a Magyar Honvédséget. Tetszenek figyelni, ugye? Képzeljék el, vajon melyik képzeletbeli országra gondoltak? 52
Ja! És mielõtt valaki még a kiakadt Epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba kerülne, újból és ismételten idézném Borhídi professzor úrnak, mára már a klasszikusok kategóriájába avanzsált örökérvényû mondását, miszerint: „Az összeesküvés nem elmélet, az már maga a gyakorlat.” Ahogy mifelénk az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus-hallgatók köreiben az efféle szituésönök megfelelõ verbális érzékeltetése céljából a városi szóhasználatban mondani szokás, a tököm tele van azzal, hogy bizonyos dolgokról nem lehet, vagy nem szabad beszélni. Vannak tabu témák, tabu szavak, újra dívik a cenzúra. Persze, mit is várhatunk egy olyan (utód)párttól, melynek parlamenti frakcióját egy volt cenzor vezeti? Eddig csak a diplomáciára volt jellemzõ, hogy bizonyos dolgokat nem volt ildomos, vagy illendõ kimondani. Ennek legtöbbször aztán meg is lettek a következményei. Gyûlt, halmozódott a feszültség, még nem aztán robbanáshoz vezetett. Csak azért, mert a rosszul értelmezett jól neveltség, vagy illendõség ürügyén elhallgattak, vagy nem mondtak ki bizonyos dolgokat. Helyette inkább a szõnyeg alá söpörték õket, míg nem akkora lett a szõnyeg alatti púp, hogy nem lehetett nem hasra esni benne. A diplomácia mellett újabban megjelent a „PC” (political correct), azaz a politikailag korrekt kategória is. Na, itt aztán elszabadult a pokol. Tetézték a bajt, ha lehet azt mondani, rátettek még egy lapáttal. Semmitmondó köntörfalazásokon kívül már jóformán semmirõl sem lehet beszélni. Nehogy megsértsd valakinek az érzékenységét, vagy a nem tudom én mijét. De ha azt hiszed, hogy ezt nem lehet überelni, akkor nagyon tévedsz! Térjünk még vissza egy röpke pillanat erejéig a veszprémi szörnyûséghez! És akkor most tessék megkapaszkodni, öveket becsatolni! A miniszterelnököt nem a történtek döbbentették meg, hanem az, ahogyan a nép, a lakosság erre a borzalomra reagált. 53
Asszem ez megint csak önmagáért beszél, jelzésértékû! Egymásnak ellentmondó híresztelések láttak napvilágot arra vonatkozóan, hogy most akkó’ gyün-e az egyik sértett papája háromszáz fõs, a délszláv háborúkban edzõdött és bosszúállásra szervezõdött halálbrigádjával, avagy sem. Pedig az enyingi cigányokról is hallhattunk eztazt, sõt, a Hír Tévében még egy felvételt is bemutattak róluk, amint végigvonultak Siófokon, nem kis riadalmat keltve a vendéglátósokban. Nem olyanok, akik megijednek a saját árnyékuktól. No persze a szerbeket sem kell félteni. Mindeközben a debreceni lelátón már teli torokból üvölt a közönség, hogy „CIGÁNYBÛNÖZÉS! CIGÁNYBÛNÖZÉS!” Én meg gyanítom, hogy valahol hátul, nagyon messze a kulisszák mögött csendesen mosolyognak azok, akik a marionett-bábúk szálait mozgatják. Zavargások? Éhséglázadás? Polgárháború? Rendkívüli állapot? Kijárási tilalom? A cigánysággal sikamlós területre tévedt a hatalom. Ezek ugyanis önfejû népség, nem lehet õket sokáig kézben tartani. Hangulatemberek. Ha változik a hangulat oda a lojalitás. Súlyos milliárdok mentek el a felzárkóztatásukra,, de õk valahogy csak nem akartak felzárkózni. Évek hosszú során át nem sikerült felzárkóztatni a cigányságot. Vajon miért nem? Lehet, hogy nem is akarnak felzárkózni? Miért van az, hogy a hollywood eksön múvikban chinatown van meg kis Itália? Németországban meg mecseteket húznak fel az iszlám megállíthatatlan térhódításának biztos jeleként? Azért van, mert ezek a népek nem idevalósiak, csak itt élnek, és eszük ágában sincs asszimilálódni, beilleszkedni. Van még egy nép, amelyik szintén ilyen, de arról talán majd egy másik, nem is oly távoli alkalommal is ejtsünk majd néhány keresetlen szót. Térjünk még vissza néhány gondolat erejéig ehhez a sokat szenvedett, és a türelem terén már-már a birkákat is megalázóba leküldõ néphez, a magyarokhoz. A mûminiszterelnökben félelmet ébresztõ skandáló tömeg transzparenseket is kifeszített. Az egyiken ez állt: „Rendet akarunk, nem polgárháborút!” 54
Nos, úgy tûnik a népnek, az istenadtának, kezd felnyílni végre a szeme, kezd megjönni végre az esze, és végképp elmenni a kedve attól, hogy helyi vagy országos hatalmasságoknak holmi kiszolgáltatott játékszeréül szolgáljanak. Elég volt! Ne politikailag, emberileg légy korrekt! S bár a változásnak, változtatásnak kikiáltott, s a néppel ekként elhitetett átrendezõdés során az átmentett, átmenekített, átmenekült hatalom egyik elsõ dolga az volt, hogy azonnal kivette a nép kezébõl szinte az összes jogszerû és törvényes eszközt, mellyel kellõ hatékonysággal léphetne fel az ellene szegülõ hatalomnak, a nemzet, ha kicsit lassan is, de nekikészülõdik, hogy ismét kézbe vegye a dolgokat. S hogy milyen dolgokat vesz a kezébe? Annak ellenére, hogy néhányan azon fáradoznak éjt nappallá téve, reméljük, nem fegyverek lesznek azok, melyek elõször a kezünk ügyébe esnek. Dsida Jenõ szavai adjanak nekünk hitet, bölcsességet, türelmet és szeretetet:
„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen. Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”
Hát készüljetek! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
55
A STOCKHOLM-SZINDRÓMA VÉGZETES TÉRHÓDÍTÁSA – avagy Ilyen az, amikor lehúzzuk magunkat a fajanszon –
A változat: Ez maga a politikai öngyilkosság. B változat: Annyira befutott kis hazánkban a Stockholm-szindróma néven elhíresült sajátos magatartásforma, nevezetesen, hogy az áldozat beleszeret fogva tartójába, elnyomójába, kizsákmányolójába, hogy minden elõzetes várakozás ellenére még az is könnyen bekövetkezhet, 2010 után ismét a csörgõsipkás Csipolla veszi kézbe a gyeplõt. Meg az ostort! Mi meg majd pillogunk, mint Grisa a körmoziban. Miért mondom ezt? Hát csak azért, mert itten van a legújabb biztosíték kiverõ mozzanat. Pompásan beleillik az „aszittük, hogy enné lejjebb ’osztán mán tényleg nincs!” sorozatba. Aztán persze mindig kiderül, de bizony, hogy van még ennél is lejjebb. Arra gondolok, hogy a jelenleg még Magyar Demokrata Fórum néven fungáló és Dávid Ibolya nevével fémjelzett, sajátos piruett mozdulatokkal lavírozó politikai érdekkonglomerátum arra ragadtatta magát, hogy Bokros Lajost kérje fel az Európai Parlamenti képviselõlistája élére. Hivatkozási alap: Bokros nemzetközi tapasztalata, vagy valami ilyesmi. Itt azé’ valamennyien megroskadunk egy röpke, elsõre talán végtelennek tûnõ pillanatra, hiszen mindannyian érezzük, de legalábbis a kétely felmerülõ legapróbb szikrája nélkül tudatában vagyunk annak, hogy a kalapos hölgy ezúttal kicsikét messzire rúgta a pöttyöst. 56
Hát igen, Istenben szeretett felebarátim! Bizony, az emberi hülyeség határtalan. Meg a gonoszság is. Többször megtettem már e helyt is, és most újra erre kényszerülök. Aki még nem olvasta, kérem, szorítson ki annyit drága idejébõl, hogy elolvashassa, nem túl vastag könyv, ám annál érdekesebb és beszédesebb, Gazdag László: A Bokros-csomag mítosza és a valóság, címû kitûnõ munkáját. Nos, a számok, akárcsak a tények, makacs dolgok. Számokból pedig akad egynéhány e kötetben. Azok pedig fehéren-feketén, tárgyilagosan kimondják, elmondják, megmutatják és bemutatják, hogy ez az ember hogyan tett tönkre egy egész országot, egy teljes nemzetet. És akkor õt hívjuk vissza? És akkor õ a szakértõ? Miért nem dõlünk bele rögtön a saját kardunkba, spóroljuk a drága idõt és az energiát! Ja! És akkó’ még mindehhez pluszban! Megszólal Békesi eftárs! Hát tényleg. Itt már magam is nehezen találom a szavakat. Ezek az emberek maximum arra jók, hogy így nem szabad, ahogy õk csinálták, ezeket nem szabad még véletlenül se még egyszer a hatalomnak a közelébe engedni, mert akkor pusztítanak és romba döntenek. És akkor õk a szakértõk? És akkor õk osztják az észt? És akkor még rájuk hallgassunk, mer’ õk mondják a tuttit?! Térjünk mán észhez emberek! Vagy itt mindenki meghülyült?! Békesi eftárs, de azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, hogy ugyanez áll a nagy bajszú Bokrosra is, múlhatatlan és elévülhetetlen érdemeket szereztek hazánk eladósításában és tönkretételében. Az olyan „politikusok”, akik csupán pénztárfõkönyvi rubrikákban, meg makrogazdasági mutatókban tudnak gondolkodni, de másban nem, akiknek hulljon a férgese alapon csak és kizárólag a pénz az istenük, nos, az olyan politikusok az én számomra nem szakértõk, ami engem illet, köszönöm szépen, nekem ne szakértsenek itt többet. Szakértettek már éppen eleget, meg is nézhetjük, mi lett belõle. 57
Miért õk a szakértõk? Miért mindig csak õk a szakértõk? Miért folyton õket kell meghallgatni, az õ véleményüket kell kikérni, az õ véleményük folyik a médiából? Pont az övék, akikrõl már tudjuk, csak pusztítani és rombolni tudnak. Csak ahhoz értenek, hogy here módjára feléljék, elvegyék a másét. Meddig tart még ez a képtelennek tûnõ, szûnni nem akaró mazochizmus, ahol – Fábry Sándor találó megfogalmazását kölcsönvéve – önként és dalolva, újból és újból magunkra húzzuk a kommunistákat? Igen, jól tetszettek olvasni, kommunistát írtam. Ha tetszik, komcsizok. Sõt! Most már úgyis mindegy, kicsire nem adunk, nagy nem számít! Tudják mit? Büdös komcsik, ott rohadjanak meg, ahol vannak! És ez még akkor is így van, ha most a legutolsó divat szerint a karvalytõke fináncoligarcháinak maszkírozzák magukat. A kommunista Ifjúsági Szövetség (a KISZ) emlõin nevelkedett, majd (ki tudja, talán a szó legszorosabb értelmében véve) a párt és az Apró-klán csöcsein kikupálódott egykori muskátliherélõ, akinek szavai (vagy azok félrefordítása) nyomán is Stukákat megszégyenítõ tempóban kezd zuhanórepülésbe a forint, az elõdpárt állammonopolista kizsákmányolását kiprivatizálva – nagynevû elõdei nyomdokain haladva – immáron a magánszocializmus fékezhetetlen adósságspiráljába taszajtotta ezt a szerencsétlen sorsú országot. Mellette balján a tésztaképû pufferember, aki szintén az ifjúkommunisták szövetségébõl indult, a joviális csitító, tompító figura, Kiss Péter. Jobbján az egykori TÉESZ-fõkönyvelõbõl színesfém-kereskedõvé, majd késõbb botcsinálta pénzügyérré avanzsált bivalybõrtáska cipelõ, akinek kamaszkorba lépõ utánfutójához minden körülmények között jár a háromszáz lóerõs luxus Audi. A népnyúzó, középosztályt megnyomorító nagybajszú végrehajtót meg visszahívjuk! Mit gondolsz Ibi? Antall Jóska most forog a sírjában? Miután darab idõvel ezelõtt a politikailag korrekt média által szüntelenül, s egyúttal érdemtelenül, elitnek csúfolt politikai osztály darab idõvel ezelõtt leváltotta a népet, amondó vagyok, itt lenne az 58
ideje végre, hogy véget vessünk ennek a kakofóniának. Nagy itt a hangzavar. Túl nagy. Akadnak jó páran, akiknek végre el kéne csendesedniük. Örökre. Már úgy értem, vonuljanak vissza vidéki birtokaikra, mûveljék kertjeiket, csak az ország, a Haza, a Nemzet dógaiba most mán ne pofázzanak bele, mer’ abból csak mindenkinek kára származik. Nekünk meg legyen végre fülünk a hallásra, mert olyanok is akadnak, szintén jó páran, akiknek viszont meg kéne hallani a szavát és oda kellene figyelnünk arra, amit mondanak. A Stockholm-szindrómát meg hagyjuk skandinávokra! Különben lehúzhatjuk magunkat a fajanszon. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
59
1848 ÉS AZ UTÓKOR ABSZURDITÁSA avagy Ide nekünk egy diktatúrát de azonnal!
Gyünnek a hírek az Interneten keresztül. Szemlézzünk kicsinység a Polgári Hírszemlébõl „15-ik Március 2009: az ellenforradalom 2009-03-15 07:10:41 Még a kiabálást is betiltották az 1848-as forradalom mai évfordulóján egy olyan törvénymódosításra hivatkozva, melyet egészében és leírva talán senki sem látott. Kérlelhetetlen, több éves harc után jutottak idáig a gyülekezési jog ellenlábasai, s mindazok, akinek célja, hogy névlegessé tegyék az ország polgári demokratikus berendezkedését. S mindazt, aminek sikeres kivívását ez az ünnep méltányolni hivatott. „Nemcsak a tojásdobálás, de az úgynevezett zavaró hangkeltés, és a kiabálás is szabálysértésnek minõsül a rendezvényeken, a Büntetõ Törvénykönyv (BTK) idei módosításának, kiegészítésének köszönhetõen” – errõl értesülhettünk az ünnep elõestéjén. Az egyik hazai hírügynökség által közölt hír által meghivatkozott, fent említett jogszabály-módosítást eleve nem tették közzé bárki által hozzáférhetõen, ráadásul a végleges szövegváltozatról valami kafkai zûrzavar és köd áll legfeljebb rendelkezésre.” Forrás: MNO
60
Az MNO publicistája Udvardy Zoltán továbbá nehezményezi, hogy az állam erõszakszervezetének honlapja nem a magyaros rendorseg.hu névre hallgat, hanem az Ámerikát majmoló police.hu címen található meg. Az állami erõszakszervezet világhálón történõ fellelhetõsége minden bizonnyal kardinális kérdésnek számít 1848. március 15-ére való emlékezés kapcsán, mindazonáltal a szocialista nagyváros öntudatos polgára úgy véli, vannak ennél fontosabb, hogy ne mondjam, jelzésértékû momentumok is. Itt van mindjárt példának okáért a népnek az ünneptõl való újbóli és már nem tudom én hányadszorra történõ elzárása, elkülönítése, elszeparálása. A hatalom fél. Továbbmegyek. A hatalom retteg. A néptõl. A népétõl. A népétõl? Elõfordulhat olyan, hogy a szolgalelkületû, mindig más seggét nyaló, utódpártiságot tovább cipelõ hatalom nem tekinti sajátjának a magyar népet? Lehet, hogy ez a ma regnáló hatalom idegen népet, idegen érdeket szolgál valójában? Mert hát mi másra gondolhatna az ember, amikor a televíziós híradásokban arról értesülhetünk a nemzeti ünnepen (és még csak délelõtt vagyunk, mi lesz itt estig?), hogy (és akkor innét ismét a Polgári Hírszemlébõl szemlézünk) „Két ember „Felelõs kormányt Budapesten” feliratú transzparenst tartott fel, és a mikrobusz elõtt igazoltatják õket. Feljelentést tettek a transzparenst tartó srácokkal szemben, azon a jogcímen, hogy a felirat nem egyeztethetõ össze az ünnepséggel – ami 61
mellesleg az 1848-as 12 pont második pontjának 21. századi parafrázisa. A másik két embert elvitték – akik bekiabáltak.” Már azon érdemes elgondolkoznunk, vajon hol tart ma a sokak által egekbe magasztalt demokrácia, annak is az európai válfaja, ha az 1848-as forradalom és szabadságharc székes fõvárosunkba felelõs kormányt igénylõ pontja a nagy esemény után 161 esztendõvel még mindig aktuális. Az igazat megvallva, bennem már korábban is kételyek merültek fel a fene nagy demokráciát és annak gyakorlatát illetõen. Nevezetesen akkor, amikor antagonisztikus ellentétet véltem felfedezni az Európai Unió által fennen hirdetett demokrácia és szabadság – igaz, kereszténységet és szeretette nélkülözõ, ám kétségkívül jól hangzó és még jobban eladható – trendi imídzse, hogy ne mondjam eszményképe és a hatalmat jelenleg is gyakorló (és bitorló) utódpárti posztkommunista kutyaütõk országlása között. Konkrétan arra gondolok, hogy ha valaki visszatekint az 1848-as forradalom és szabadságharc egyik emblematikus momentumára, a 12 pont néven elhíresült, nevezhetnénk talán akkori népi engedetlenségi mozgalom sajátos megnyilvánulásának is, na szóval ha valaki veszi magának a fáradságot és elolvassa a 12 pontot, akkor azonnal világossá válik számára ez a mai ésszel felfoghatatlan, megérthetetlen és feloldhatatlan ellentét. Nagyhírû eleink oly fontosságot tulajdonítottak a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának, hogy külön pontot szenteltek néki a feltétlen megvalósításra szoruló és nemzeti jelleggel bíró követelések tucatja között. Erre mit lát a mai szemlélõ, ha békapcsolja televíziókészüléket azzal a botor szándékkal, hogy figyelemmel kísérje az országgyûlésnek csúfolt rablóbanda össznépi banzájának semmittevõ haszontalanságát? Ki ül a kormánypárt képviselõcsoportjának élén? Bizony õ. Lendvai Sipánka nagyasszony, az egykori állampárti cenzor. Ez ám a haladás! Kicsivel több mint másfélszáz esztendõ sem volt elég ahhoz, hogy a véleménykorlátozást végképp számûzzük, számûzhessük az életünkbõl. 62
És akkor a híradó rátesz még egy lapáttal. Aszongya a szpíker, hogy Francisco délután az utódpárt által alapított Szabad Sajtó-díj átadó ünnepségén vesz részt. Belegondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy ez legalább akkora blõd képtelenség, mint az állampárti cenzor frakcióvezetõsége egy állítólag szabad, független és demokratikus ország parlamentjében. Vajon milyen lehet az a Szabad Sajtó-díj, amit egy állampárti cenzor nevével fémjelzett posztkommunista utódpárt alapított? Vajon milyen lehet az a fajta sajtó- és véleménynyilvánítási szabadság, melyet egy állampárti cenzor nevével fémjelzett posztkommunista utódpárt még tolerál? Olyan, amilyent most tapasztalhatunk meg a maga valójában. Egy pisszenést se! Egy nyikkanást se! Pofa alapállásban! Egy hangos szót se, de még csak egy félreérthetõ, félreértelmezhetõ transzparenst se! És mindezt a XXI. században a nagyságos és fényességes Európai Porta, a Gorbacsov által csak csodálatos Európa-háznak titulált valami legesleghátsó fertályában, a mosókonyhában. Kedves Európai Unióra szavazó drága honfitársaim! Ugye erre adtátok a voksotokat? Ugye ilyen egységes és csodás Európát akartatok? Ugye ide kívánkoztatok, drága fõvárosi belvárosi gyökértelen kozmopolita értelmiségi barátaink? Hát hol van ehhez képest az angol abszurd, tessék már nekem megmondani? A fasorban sincsenek. Még hogy az igazi abszurd az angol?! Ugyan kérem! Magyar az a javából! Persze ilyenkor az a kérdés is felmerülhet egyesekben, hogyan történhet meg mindez. A politikai korrektség kedvéért rögtön azt is tegyük hozzá, hogy példának okáért az emberiség történelmének egyik legnagyobb gondolkodója a nagy görög filozófus Arisztotelész azt találta mondani – és ez sem tegnap volt! –, hogy vannak jó rendszerek és rossz rendszerek. A jó rendszerek közé elsõsorban azt sorolta, amelyek hierarchián alapulnak, például a királyságot. A rossz rendszerek közé sorolta a 63
diktatúrát és egyebeket, de a legrosszabbnak a demokráciát minõsítette, mert az véleménye szerint a csõcselék uralma! Legutóbb épp a Péntek 8-ban értetlenkedtek e tárgykörben, nehezményezve, hogy a mûveletlen bunkó szavazata éppen ugyanannyit ér mint az országgyûlési képviselõé, vagy ne adj’ Isten, a tudományos akadémia elnökéé. Ja kérem! Tied a baj, magadnak kerested! A hatalom fél. Továbbmegyek. A hatalom retteg. Annak idején, amikor sorkatonai szolgálatomat töltve mintegy másfél esztendõn keresztül a Magyar Néphadsereg vendégszeretetét élveztem, az elején még eftárs, a közepén bajtárs, a szolgálati idõ végeztével már úr volt az éppen aktuális megszólítás, a nemzeti ünnepek alkalmával az írógépekrõl le kellett szerelni a kocsit, és elzárni egy meghatározott helyre. Pedig akkor még se írógépszerelõt nem kellett hívni, a számítógéprõl pedig azt se nagyon tudtuk, hogy mi fán terem. De válság már akkor is volt jó néhány területen. Most ugyanez zajlik, csak modernebb, átgondoltabb, rafináltabb formában. Gyütt az új jogszabályi hivatkozási hely vagy micsoda, ami mindent letilt! Pofa alapállásban, még papírgalacsint se hajigálhatsz, még csak nem is pisszenhetsz, még csak félreérthetõ transzparenst se lóbálhatsz (ez mondjuk nincs benne, de mink qrvára lelkiismeretesek vagyunk ám, úgyhogy esztet is belevettük), szóval az a minimum, hogy rabosítunk. Majd utána belássuk, hogy esetleg tévedtünk, de addigra mán bekerültél a nyilvántartásunkba és meg is aláztunk, ahogyan az köll. Darab idõ múltán meg esetleg kiderül majd, hogy semmiféle effajta rendelkezés nem vót, de addigra mán a kutyát se érdekli. Vagy ahogyan Udvardy Zoltán az MNO publicistája fogalmaz: „Bárki a balliberális elitektõl megszokott pofátlan gõggel cáfolhatja tehát, hogy valaha is létezett volna efféle tiltás; addigra persze lemegy az ünnep, a „magyarságból lakossággá” züllesztett fogyasztók emlékezete meg úgysem terjed túl messzire.” 64
Még az jutott eszembe, talán az lenne a legmegfelelõbb viselkedési norma ez esetben, ha a nagyember színrelépésekor a megjelent ünneplõ hallgatóság egy emberként némán és érzelemnyilvánításoktól mentesen hátat fordítana a szónoknak. Mindenkit mégsem vihetnek el. Vagy mégis? Ezektõl kitelik. Mi azonban ne legyünk lakosság, hanem maradjunk magyarság, az emlékezetünket pedig õrizzük meg, terjedjen jó messzire. Nemcsak azért, hogy tisztelegve emlékezzünk a 161 esztendõvel ezelõtt élt nagyszerû hazafiakra, hanem azért is, hogy amikor majd szükségünk lesz az emlékezetünkre, amikor majd elszámoltatjuk és számon kérjük a ma percemberkéinek kisszerû egyéni indíttatású haszonszerzéseit, akkor se hagyjon minket cserben. Addig is éljen a magyar szabadság, éljen a Haza! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
65
A POLITIKA ÖRÖMLÁNYA, A „MAGYAR” LUCREAZIA BORGIA – avagy Új Szovjetunió régi szovjetekkel –
Nehogy már a hazait védd! Nehogy már a hazait vedd! Nehogy már protekcionista legyél! Védd a közöst! Vedd a közöst! Emlékszel? Mint régen a KGST!* Ezt visszhangozza most az öreg kontinenst uraló két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és kozmopoliták fináncoligarcháiból álló önkéntes mérvadók és megmondó-emberek sajátos véd- és dacszövetsége. (* Gyengébbek és fiatalabbak kedvéért KGST=Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A közép- és kelet-európai szocialista országok gazdasági együttmûködési szervezete a hidegháború alatt. 1949. január 25-én hozták létre Moszkvában szovjet kezdeményezésre, miután világossá vált, hogy a Marshall-terv a Szovjetunióra nem fog kiterjedni, ugyanakkor az veszélyes vonzerõt jelenthetett a Jalta után a szovjet érdekszférába került országok számára.) Mégis, az egykoron jóléti államokként emlegetett nemzetek legelsõ reakciója az Ámerikából felelõtlenül exportált és késõbb világméretûvé terebélyesedett pénzügyi válságra a saját, azaz a nemzetgazdaság és a nemzet polgárainak védelme és megsegítése volt. Még azon az áron is, hogy állam-bácsinak bele kellett nyúlni a zsebébe, méghozzá jó mélyen. Ezek a nemzetállamok részérõl elsõnek megtett lépések is világosan megmutatták mindenki számára, mennyire életszerûtlen, és felülrõl 66
ránk erõltetett az a fajta új Szovjetuniónak is beillõ rémálom, amit ma Európai Unióként ismerünk. Az Európai Egyesült Államok elnevezés minden bizonnyal sokkal jobban ráillene erre a „közös lónak turós a háta” jellegû, mesterségesen kierõszakolt konglomerátumra, sokkal találóbb, s egyúttal a lényeget is sokkal, de sokkal jobban kifejezõbb. Tessék mondani, itt mindenki meghülyült? Miért azt erõszakoljuk, amirõl tudjuk, hogy egyszer már megbukott, mert életképtelen volt? Láttuk mi lett a sorsa a KGST-nek, tudjuk hogyan végezte a Szovjetunió. Akkor miért erõltetjük azt, ami nem megy? De nemcsak ott, hanem itt is. Nemcsak ott, a nagyságos és fényességes Európai Porta üvegpalotáinak folyosóin grasszálnak józan gondolkodásukat illetõen kihívásokkal küszködõ emberkék, hanem itt, a csodálatos, Gorbacsov által csak Európa-házként aposztrofált térség hátsó fertályában, a mosókonyhában, a kisszerû és hitelekbõl úgy ahogy még elevickélõ, túlmozgásos ripacs által dirigált posztkommunista Magyarország törvényhozásának otthont adó csodálatos építmény falai között is akadnak jó néhányan, akik miatt újból meg kéne nyitni a Lipótot. Mi, sokat szenvedett magyarok, az átkos óta eltelt, amolyan felemásra sikeredett rendszer- vagy gengszterváltás szûk húsz esztendeje alatt már jó néhányszor átélhettünk olyan helyzeteket, amikor a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott bugylibicska márkájú evõeszköz félautomatikus üzemmódban azonnal kinyílott. Aszittük – megfeledkezvén a Bayer-féle relativitáselmélet megkérdõjelezhetetlen igazságtartalmáról –, hogy ennél lejjebb mán tényleg nincs. És mindannyiszor kiderült, de bizony hogy van! Az immáron csak a politika Lucrezia Borgia-jaként számon tartott megélhetési politikus 19-re lapot húzott. A törvényhozás házában azt találta mondani, hogy Bokros Lajos az a szakember, akinek a szakértelmét senki sem kérdõjelezheti meg. A szocialista nagyváros öntudatos polgára meg aszonta, hogy Bokros Lajos az a „szakember”, akinek a szakértelmét mindenkinek meg kéne kérdõjeleznie. És ezt nem holmi zsigeri gyûlölet vagy tiltakozás mon67
datja velem, hanem a szakértelem. No, nem az enyém, hanem Gazdag Lászlóé, a PTE Közgazdaságtudományi Kar Agrár-, Környezet-és Regionális Gazdaságtan Tanszékének egyetemi docenséjé, kandidátusé. Tudományos publikációinak száma meghaladja a kétszázat, egyéb publikációi száma pedig meghaladja az ezret. Ja! És nem mellesleg õ a szerzõje a Bokros-csomag mítosza és a valóság címû könyvnek is. Ha valaki veszi magának a fáradságot és elolvassa ezt a kötetet, már ha sikerül beszereznie, akkor abból rögtön világossá válik számára, hogy Bokros az a „szakember” akit még egyszer a közelébe sem szabad engedni a hatalomnak, de még csak a gazdasági tanácsadásnak sem. Bokros egyvalamihez ért, hogyan kell tönkretenni egy országot. OV a reménytelenség embereinek nevezte a történelem sajátosan groteszk fintoraként valahogy tévedésbõl itt maradt egykori kommunistákat és tanítványaikat. A szocialista nagyváros öntudatos polgára meg darab ideje aszongya, hogy ezek a múlt emberei a múlt gondolataival. Továbbá örömömet fejezhetném ki abból az okból kifolyólag is, hogy végre a politikai osztály egyes tagjai is kimerik mondani, nincs mese, most már ki kell nekik mondani, hogy Mammon világa helyett válasszuk Isten, a pénz helyett pedig az ember világát. Mégsem teszem, nem fejezem ki örömömet, mert félõ, hogy ez a kinyilatkoztatás kicsikét megkésve érkezett. Egyébiránt pedig azon kívül, hogy nevén nevezték a bajt, más egyéb egyelõre nem történt. Legalábbis Lucrezia Borgia magán akcióját leszámítva. A magyar politikum méregkeverõjének pártjára erõltetett flikk-flakkja, ha tetszik, rátesz még egy lapáttal, tetézi a bajt, de amúgy istenesen. Vagy talán inkább pokolian? A kalapos hölgy bekattant. Miért nem a néphez fordul, akiért állítólag tevékenykedik, miért nem a népet akarja megkérdezni, hogy kivel, hogyan, s mi módon képzeli el a jövõt? Az egykori ifjúkommunistából mûminiszterelnökké avanzsált muskátliherélõ Csipollához hasonlatosan megkérdõelezhetetlen és ellentmondást nem tûrõ kinyilatkoztatásban közli mindenkivel, hogy õ tudja mi (illetve esetünkben ki) a jó ennek az országnak. Õ és csakis õ mondja a tuttit. Hallhattuk, favoritjának szakértelmét senki sem kérdõjelezheti meg. 68
Csodálkozunk, hogy idáig jutottunk? Ne csodálkozzunk. Ez az igazi megélhetési bûnözés, a megélhetési politizálás. Már ha ezt még egyáltalán politizálásnak nevezhetjük. A múlt itt maradt emberein nincs mit csodálkoznunk, hiszen õk – és egykori emberük Bokros is – csak ehhez értenek, központi tervutasítás keretében, központilag felhatalmazva, elvenni a másét. Add ide a pénzedet, vagy elveszem tõled! Egykor állami monopóliumként tették, mára kiadták gebinben. Most már a politika örömlányává vált, egyelõre még elnök-asszonyon sem nagyon csodálkozhatunk, hiszen mostanra minden más szóba jöhetõ embert, értsd hatalmára veszélyes konkurenst kiebrudalt pártjából. Elemzõk aszongyák, hogy a jelenlegi politikum nem érdekelt a változásokban. Már pedig a változások a jelek szerint feltartóztathatatlanul megindultak, a nép, a nemzet önvédelmi rendszere, elkerülendõ a biztos pusztulást, az életbenmaradásért, ha kell, ha másként nem megy, ki fogja erõszakolni a változást. Ezért van az, hogy az utolsó, békeévnek már semmiképpen sem nevezhetõ esztendõben beleadnak apait-anyait, a profitmaximalizálás és az irhamentés összehangolt tevékenységének sikere érdekében mindent megtesznek azért, hogy az utolsó mozdítható forintocskát is kimenekítsék valahogy offshore cégeiken keresztül az adóparadicsomokba, utánuk pedig az özönvíz. Ezért van az, hogy a következõ évi választásokig bezáróan egészen biztosan nem jöhetnek új arcok, új szakértelmek, új megoldások. Csak a régi, mint mostanra többszörösen kiderült, jól be nem vált, elnyûtt, elfáradt és elhasználódott, megújulásra képtelen, hitelüket a szó legszorosabb értelmében elvesztett arcok, hozzá nem értések, csõdpolitikusok szerepelhetnek csak a közbeszédben, mint az igazság kizárólagos letéteményesei. Õket nem azért nevezem csõdpolitikusoknak, mert annyira értenének a csõd, a válság menedzseléséhez, hanem azért, mert õk vittek bele. Nem értjük, nem is tudunk mit kezdeni azzal, hogy állandóan azok magyarázzák nekünk, ho69
gyan lábaljunk ki a csõdbõl, akik oda belevittek bennünket. Nem értjük, de nem is tudunk igazán mit kezdeni azzal, miért megint Békesi László vagy éppen Bokros Lajos a szakértõ. És senki nem szól, talán nem mernek, hogy emberek, kergessük már el ezeket, de legalább ne engedjétek oda õket a megszólalás lehetõségéhez, ártottak már éppen eleget. Húzzák meg magukat, vagy tûnjenek el ebbõl az országból, hagyjanak élni bennünket! De nem szól senki. Sõt! Még az ún. közszolga háborodik fel. A minap a Hír Televízióban láttam egy érdekes összeállítást, ahol pártunk és államunk nagyjai hebegnek habognak nyökögnek össze meg vissza. A volt közlekedési miniszter éles hangon vonja kérdõre a riportert, hogy a kérdést, amit feltett, hogy merészelte feltenni, miért is kérdezi tõle most éppen azt, amit megkérdezett. És a riporter nem mondja neki azt, hogy „Azért kérdezem öntõl ezt meg ezt miniszter úr, mert engem ez meg ez érdekel. Ön pedig, mint közszolga, többek között azért kapja a fizetését, hogy (példának okáért a sajtótörvény értelmében) válaszoljon a kérdéseimre. Én, pedig mint újságíró, azért kapom a fizetésemet, hogy feltegyem a közt érdeklõ kérdéseket”. Képzeljük el a szituációt, vajon milyen képet vágott volna a miniszter úr, ha ez a képzeletbeli párbeszéd lezajlik. De nem zajlott le. Herényi Károly pedig, mint valami kisiskolásokat kioktató pedellus, a parlament folyosóján már-már ráripakodik a zsurnalisztákra, hogy majd akkor válaszol, ha valaki értelmes kérdést is fel tud tenni neki. Tetszik érteni? A miniszterelnök ellen benyújtandó konstruktív bizalmatlansági indítvány nyilván olyan szokványos dolog, hogy ötpercenként beadnak egyet, a megnevezett jelölt, akire az õt jelölõ párt egykoron azt találta mondani, hogy kisstílû fõkönyvelõ, pedig annyira belepasszol a Dávid Ibolya nevével fémjelzett „Normális Magyarország” koncepciójába, hogy mi sem természetesebb, úgyhogy bárki, aki e témakörben akar kérdést feltenni, az bizonyára meghibbant. Ilyen az, amikor a politika dirigál. Vagy inkább megpróbál dirigálni. Ilyen az, amikor a kisegér megpróbál együtt dübörögni az elefánt70
tal. Ilyen az, amikor összekeverik a szezont a fazonnal. Azt hiszik, hogy a nép van érettük, nem pedig fordítva. Ilyen az, amikor fejünkre nõ a hatalom! Aki ezt nem veszi észre, az immáron nem csak balga, de nagyon úgy tûnik, hogy egyúttal pusztulásra is van ítélve a nyomor vámszedõi által. Mindent el akarnak venni, és mindent megtesznek azért, hogy ezt véghez is vihessék. A király meztelen. Pedig többen többször is szóltak már neki, ám a mesével és a józan ésszel ellentétben az önjelölt paprikajancsinak, a botcsinálta nemzetvesztõ „menzetvezetõnek” csak nem akaródzik távozni. Õ még maradna kicsinység, s vele marad a kicsinység. A kisszerûség, melynek magvait Kovács Laci bácsi követendõ doktrínaként oly hatékonyan elhintette. Kisszerûen mond nagyokat a hazai politikai szemétdomb hebrencs kiskakasa, károkozása immáron kemény forintokban mérhetõ. A mi kárunkra. A Hálózat élt, a Hálózat él, a Hálózat élni fog! De vajon meddig még? Új Szovjetunió ez a javából, régi-új „szovjetekkel”, csak most más eszmét, a rablókapitalizmus féktelen profitigényét szolgálják feltétlen hûséggel. A népet sanyargató, központilag elvonó és ellopó apparátus, a bürokraták népes hada az, amely ebben az új Unióban is, új eszközökkel, de továbbviszi a régi hagyományokat. Nem veszik észre, hogy az idõ eljárt felettük. Meg a rendszer felett is, amelyet képviselnek. Ahogyan azt a „nagyságos vezérlõfejedelem” legutóbbi, a néphez intézett szózatában oly találóan megfogalmazta, nem legyõzni kell õket, túl kell lépni rajtuk. LÉPÉS, IN-DULJ!!! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
71
TÉNYLEG! KI TEHET RÓLA?
Nemrégiben kedvenc autósoldalamon, a Totalcar.hu-n jelent meg egy írás Tóth Zoltán billentyûzetébõl, az alábbiakban ebbõl idézek egy részletet: „Ki tehet róla, hogy megnõttek a devizahitelek törlesztõrészletei? 10+1 ok, amiért megugrott a törlesztõ 2009. március 23., hétfõ 1:41 Az adósságspirálban ragadt tulajdonosok lassan ott tartanak, fizetnének azért, hogy valaki elvigye az autójukat, és levegye a vállukról a devizahitelek egyre nyomasztóbb terheit. Ki a felelõs a rossz esetben akár duplájukra nõtt törlesztõrészletekért? 1. felelõs: az adós Nagyon népszerûtlen leszek, mindjárt az elején: nem a manók vagy a zsidók, nem a Gyurcsány vagy az Orbán, de még csak nem is a bankárok vagy az autókereskedõk tehetnek arról, hogy elszállt a hiteled törlesztõrészlete. Persze voltak és most is vannak olyan külsõ hatások, amelyek ezt a folyamatot beindították, majd erõsítették, de a felelõsség azé, aki minden reggel visszanéz a tükörbõl. A tiéd. Persze könnyebb volna a tolvaj és hazug politikai elitre fogni, a pénzpiacok túlzottan is elnézõ felügyeleti szerveit okolni, vagy az egészet 72
a csillagászati prémiumokat hajhászó, ezért egyre felelõtlenebbé váló bankárokra kenni. De nem. A te autód, a te hiteled, a te elkötelezettséged, a te felelõsséged. Amikor a szerzõdést az „adós” sorában aláírtad, vállaltad az árfolyamkockázatot, az alacsonyabb kamatokért cserébe. Pont. Nincs de, nincs ámbár, nincs állam bácsi. Senkinek nem szegeztek a halántékához csõre töltött Parabellumot, hogy hitelre vásároljon meg valamit, amit a kölcsön nélkül soha nem engedhetne meg magának. Ahogy egy bûncselekmény vagy adócsalás elkövetésekor a jogszabályok nem megfelelõ ismerete sem mentesít a felelõsség alól, úgy itt sincs pardon. Lehet, hogy nem értetted az egész konstrukciót, lehet, hogy még most sem világos, manapság miért kérik el 300, ugyanolyan kemény munkával megkeresett forintodat azért az egyetlen nyamvadt euróért, ami alig egy éve még 240-et sem ért. A nap ugyanúgy süt, a Duna ugyanarra folyik, akkor mi változott? A te bajod, ha ma sem érted, hogy mi az az árfolyamkockázat vagy a kamatos kamat. És hiába mondta a hiteltanácsadó, hogy a forint örökre erõs marad, nem az övé a felelõsség: a szerzõdést te írtad alá. Ez van. Fel kell nõnünk, meg kell tanulnunk, hogy a kapitalizmusnak nem csak jó oldalai vannak, hogy a szabad versenyben a szabad csõdbemenetel is benne van. A gondokat többnyire az okozza, hogy az erõs forint és a hitelbõség idején nagyon sokan vállaltunk olyan terheket, amiket nem lett volna szabad. Ez a kapitalizmus, a szabad verseny átka, de mielõtt visszasírnánk az igazi átkost, mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy most legalább megvan a választás lehetõsége. Lehet tulajdonunk, választhatunk az áruk és a különbözõ hitelek közül, egyáltalán választhatunk: megveszünk valamit vagy sem. Nem volt ez mindig így. 73
De most nem is az a lényeg, hogy ez a rendszer így jó vagy nem jó. Sokkal fontosabb, hogy mi vezetett odáig, hogy sorra dõlnek be az autóhitelek (is). Ki a felelõs azért, hogy ma egyre többen nem tudják fizetni a devizahitelek megugrott törlesztõrészleteit? Az elsõ ilyen felelõs maga az adós, a vevõ.” Mivel, magam is érintett vagyok, nagy érdeklõdéssel olvastam a cikket, de mindjárt az elsõ pontnál, vagyis az adósnál, elakadtam. Felmerült bennem néhány kérdés, melyet most megosztanék a tisztelt nagyérdemûvel. Elgondolkoztam azon, vajon meddig terjed az adós felelõsségvállalása, a kockázatvállalása? Meddig életszerû a felelõsségvállalás, a kockázatvállalás? Fõként olyan esetben, ha rajtam kívülálló ok miatt következik be nem kívánt, kockázatnövekedés. Példának okáért, ha a bolygó túlsó oldalán valamelyik ámerikai brókergyerek felelõtlenül töketlenkedik dollármilliárdokkal. 35 500 forint volt az elsõ havi törlesztõ részlet, most 54 700. Ez azé’ nem piskóta. Ha cinikus akarnék lenni, azt is mondhatnám, enyhülni látszik a válság, mert az elõzõ két hónaphoz képest a legutóbbiban ötezer helyett csak háromezer forinttal ment feljebb a havi részlet. De miért is fizetek én majd’ húszezer forinttal többet? A semmiért? Az ámerikai brókergyerek töketlenkedéseiért? Joggal merül fel egy másik kérdés is. Vajon miért nem keresek annyit, hogy készpénzért tudjak autót (vagy mondjuk más egyéb, tartós fogyasztási cikket vásárolni? Ki a rossebb venne hitelre autót, ha vehet készpénzre is? De ha ilyen kockázatos a devizahitel, miért nem forint alapú hitelért vásárolunk drágább dolgokat? Ki az, aki olyan ostoba, hogy ekkora kamatkülönbség mellett forint alapú hitelért vásárol példának okáért autót? Senki. Ne felejtkezzünk el arról sem, hogy a devizahitelek Megyó hatalomrakerülésével lódultak meg igazán. Tehát az, hogy a politikai nem felelõs ebben a dologban, tényszerûen nem igaz. 74
Másokban is felmerült a kérdés, olyannyira, hogy a tisztelt Ház elé is kerül, miért csak én egyedül fizetem meg az árfolyamkockázatot? A pénzintézet, amely, mint utóbb bebizonyosodott, sok esetben felelõtlenül helyezte ki hiteleit, miért nem vállal részt ebbõl a kockázatból? Aztán van itt még egy nagyon érdekes kérdés. Ki az, aki találkozott már olyan banki alkalmazottal, aki számlanyitáskor, vagy betét elhelyezésekor figyelmezteti a betétest, hogy ne tessék itt felelõtlenül pénzt elhelyezni, mert kockázatos! Ön pénzének elhelyezésével árfolyamkockázatot vállal, ugyanis a pénzintézet elméletileg bedõlhet, ebben az esetben zárolhatják az ön bankszámláját, ön pedig nem fog hozzájutni a pénzéhez. Találkozott már valaki valaha is ilyen pénzintézeti dolgozóval? Én még soha. Még hogy a szabadverseny átka? Ebbõl egy szó sem igaz! Ez a kamatos kamaton alapuló exponenciálisan növekvõ, azaz a reálgazdaság által kitermelhetetlen kamatelvárásokon alapuló virtuális növekedés átka. Földünk minden szempontból egy véges rendszer. Ennek egyetlen alrendszere sem növekedhet végtelenül, mert az a rendszer összeomlásához vezet. Összeomlott. Jézus, Mózes és Mohamed volt a világ három legzseniálisabb pénzügyi szakembere, mert tiltották a kamatszedést. A spekulatív gazdaságban mintegy ötvenszerese halmozódott fel a virtuális pénznek, mint a tényleges, termelõ gazdaságban rendelkezésre álló pénz. Kipukkadt a buborék. És még valamit! Ez nem az én hitelem, ez nem az én autóm! Én csak maximum használhatom! Majd a hitel kifizetése után lesz az enyém. Feltéve persze, ha megérem. Mindent én fizetek, de én semmit sem módosíthatok. A bank viszont egyoldalúan mindent. Szóval akkor kinek is a felelõssége? Ja és a csõdbemenetelrõl csak annyit, hogy ezt sok mindennek lehet nevezni, csak éppen szabadnak nem. Irányított folyamatról van szó. Egy olyan országban, ahol az ország költségvetését külföldi hitel75
intézet írja, vagy dirigálja, ott sok mindenrõl beszélhetünk csak szabadságról nem. Röviden ennyit az adós felelõsségérõl! Üdvözlettel: A szocialista nagyváros öntudatos polgára Mediterrán Moszkvából
76
MINT AZ ALSÓGATYÁT avagy Nem a demokrácia kicsi, a pofátok nagy! –
Ezt egyszer már eljátszották velünk. Most újra el akarják játszani velünk. Emlékeznek még az elõzõ miniszterelnökre? A titokszolga James Gondra? Tudják, õ volt az, akinek egyszer csak szóltak, hogy akkó’ most váltunk. ’Oszt váltottak. Miniszterelnököt vagy alsógatyát, egyre megy. A lényeg, hogy a nép, az istenadta még csak a közelébe se kerülhessen a döntésnek. Nekik KUSS volt a nevük. Akkor is, most is. Az utóbbi idõk történéseibõl kiderül, hogy a szegfûmintás utópárt jelzõs szerkezetébõl az utód szócskát lassan el is hagyhatjuk, mert hatalomgyakorlásuk folyamatában idõnként túltesznek nagynevû elõdjükön, az MSZMP-n is. A 12 pont modernkori parafrázisa, gyakorlatilag szó szerinti idézetben transzparens formájában felmutatva a március 15-ei ünnepségen nem egyeztethetõ össze az ünnep hangulatával, szellemiségével és különben is a kifeszített vászon zavarta mások kilátását. Erre talán még Kádár eftárs is pajkosan összekacsintana az õ szeretett agit-prop-osaival, és aszondaná, hogy ügyes. Úgy tûnik, a gyakorlatban lévõ protokoll az évek múlásával jottányit sem változott. Valakik most is szóltak a nagyembernek, hogy innentõl fogva mán nem õ a nagyember. Õ most mán csak a KISZ-ember. De az õszödi böszme még ezt sem tudta csont nélkül lezongorázni. Az MTI-tõl idézünk: „Gyurcsány nem lehet bizalmatlan önmagával szemben Az alaptörvény nem teszi lehetõvé a kormányfõi konstruktív bizalmatlansági indítványt, mondja egy alkotmányjogász. 77
Az alkotmány szellemével ellentétes, ha a kormányfõ konstruktív bizalmatlansági indítványt kezdeményez maga ellen – mondta Gulyás Gergely alkotmányjogász, a Szabadság Kör tagja szombaton az MTI-nek. A konstruktív bizalmatlansági indítvány nem erre a helyzetre került a magyar alkotmányba. A miniszterelnöknek csak két lehetõsége van az alkotmány szerint: lemond vagy bizalmi szavazást kezdeményez maga ellen. A lehetõségek között azonban nem szerepel, hogy konstruktív bizalmatlansági indítványt kezdeményezzen a miniszterelnök - mondta Gulyás Gergely. Gyurcsány Ferenc szombati bejelentésével valójában lemondott, de jogilag „más technikát szeretne alkalmazni“ annak érdekében, hogy az államfõt „kikapcsolhassák“ a folyamatból - hangsúlyozta az alkotmányjogász. Arra a kérdésre, hogy országgyûlési képviselõként kezdeményezheti-e Gyurcsány Ferenc a konstruktív bizalmatlansági indítványt, Gulyás Gergely azt mondta: a két tisztség nem választható külön. Alkotmánybírósági állásfoglalás születhet, ha a kormányfõ mégis aláírja a konstruktív bizalmatlansági indítványról szóló dokumentumot maga ellen. Az alkotmánybírósági állásfoglalás azonban nem valószínû, hogy visszamenõleg megsemmisíti majd az új miniszterelnök mandátumát - mutatott rá.” Tegyük fel szóltak neki, hogy hát Feri, ez így nem fog menni, majd mink páran benyújtjuk. Mer’ hogy ezt így köll. Tudod? 78
Rendben van. A dolog azonban így is gáz. Kábé olyan szintû a hibaszázalék, mint amikor kormánypárti képviselõ él az ellenzék számára fenntartott lehetõséggel, azaz interpellálja az éppen aktuális fõ hallja kendet. Magyarul a góré, meg az, amit képvisel, olyan szar, hogy már nekünk se kell, már mi sem adnánk hozzá a nevünket, gyakorlatilag le kéne húznunk magunkat a fajanszon, no de hát a becsület, meg a kassza (és ez aztán végképp nem becsületkassza!), úgy kívánja, hogy darab ideig még itt rontsuk a levegõt. Mi pedig rontjuk, ehhez kétség nem férhet! Már a március idusán lezajlott állami ünnepségek kapcsán kifejtettem, mennyire igaza volt Arisztotelésznek, amikor azt mondta, hogy a demokrácia, mint rendszer, lévén az tulajdonképpen nem más, mint a csõcselék uralma, az egyik létezõ legrosszabb rendszer. És valóban, tényleg a csõcselék uralkodik. Most, amikor a megtévesztett, és hazugságban tartott tömegek által fejünk fölé emelt hatalom kénye kedve szerint, tényleg alsógatyához hasonlóan játszi könnyedséggel óhajtja lecserélni a nemzet nyomorba döntõinek végrehajtó bábúját, bábuit, ez az érzés egyre jobban erõsödik bennem. De ha azt hisszük, hogy ez a fajta, befolyással bíró(?) vélemény-nyilvánításra mindösszesen négyévenként egyszer lehetõséget adó, s azt is újabban elcsaló, pórnép feletti basáskodás csak a kormánypárt(ok), valamint a mûminiszterelnök sajátja, akkor bizony nagyot tévedünk. A Magyar Hírlapból idézünk: „Nem biztos (értsd: biztos, hogy nem – SZNÖP.), hogy az emberek kezébe kell adni a döntést – mondta Herényi Károly az egykori MDF frakció vezetõje. Herényi szerint nem biztos, hogy a döntést az emberek kezébe kéne adni. Semmiféle garancia nincs arra, hogy a többségi döntés önmagában jó is, amikor a világ legjobb közgazdászai is nehezen találják a megoldást.” 79
Még mondja valaki, hogy Arisztotelésznek nincs igaza! Ez az ember… Ember? Aki a demokrácia fogadatlan prókátoraként isteníti annak honát, a nagyságos és fényességes Európai Uniót, aki oly annyira hisz a demokráciában, annak felsõbbrendûségében – mondván, jobbat még nem találtak ki (ugyanez áll a kapitalizmusra is, of course) – felsõbbrendûségének megkérdõjelezhetetlenségében, nos ez az ember drága barátaim, a demokrácia alapját kérdõjelezi meg. Nem tudom tetszettek-e figyelni? Pont most. Nem elõbb, nem késõbb, pont most kérdõjelezi meg a többségi döntés helyes mivoltát. Valami bûzlik Dániában. Vagy itt. Mer’ azon már élõ ember nincs e csöppnyi kis hazában, aki csodálkozni merészelne, hogy Fodor Gabriella volt az elsõ, aki értesülhetett Ferenc testvér távozásának szándékáról, elõbb, mint maguk a kongresszuson résztvevõ szocialisták. Of course, mondhatnák erre hanyag eleganciával. De hogy egy magát konstruktívnak valló, normális Magyarország után áhítozó, az ország mindennél elõbbre való érdekéért még kisstílû fõkönyvelõk alkalmazásától sem visszariadó ellenzéki párt egykori frakcióvezetõje küggye le megalázóba a többségi elven mûködõ demokráciát, az azért több mint kínos, az azért gáz. Zsák a foltját, mondhatnánk erre legalább olyan hanyag és legalább olyan elegántos retorikai fuvallattal, ahogyan azt tettük az elõzõ esetben is. De ne legyünk igazságtalanok! Mert bizony igazságtalanok lennék, ha megfeledkeznénk a szegfûmintás utódpárt megannyi állócsillaga között még mindig stabilan tündöklõ, úgy tûnik levakarhatatlan, joviális kinézetû, tésztaképû Kiss Péterrõl, aki azt találta mondani, hogy hát ez, ami most zajlik, tulajdonképpen nem más, mint maga a parlamentarizmus. Mert hát nem történik más, mint érvényre kerül a hatalomgyakorlásban az, kire hányan voksoltak annak idején. Barátaim az Úrban! 80
Nem tudom kellõen átérezzük-e valamennyien ennek a sajátos szocialista gondolkozásmódnak az õ nagyszerûségét és egyedülállóságát? Mer’ hogy egyedül áll, az egyszer hétszentség! Hiába no, már megint elfelejtettem, hogy ezeket a mocskos büdös kurafi kommunistákat különleges anyagból gyúrták. Pedig mindig eszembe juttatják, a rosseb egye meg! A világ legjobb, ennek ellenére a megoldást nehezen találó közgazdászairól meg csak annyit, ha az épp imént megbukott rendszert ajnározó szaktekintélyeket tekintjük a legjobb közgazdászoknak, és rájuk hallgatunk, az õ „tanácsaikat” fogadjuk meg, könnyen elõfordulhat, hogy kilábalás helyett a financiális pokol legmélyebb és legsötétebb bugyraiban találjuk magunkat. A minap Kósa Lajos, fideszes fõ hallja kend kesergett azon, hogy a kifelé vezetõ út ugyanolyan hosszú és keserves lesz, mint a befelé vezetõ. Na ja. De csak akkor, ha ugyanazon az úton próbálunk kifelé vergõdni, mint amelyiken befelé vergõdtünk. Az a gondolkodásmód, mely szerint, naná, hogy ugyanazon az úton indulunk visszafelé is, ahelyett, hogy esetleg egy másik, egy jobb, egy járhatóbb út után néznénk, életveszélyes. Életveszélyes, mert leszoktat a gondolkodásról, az alternatívák keresésérõl. A sémákhoz, a megbukott, begyakorolt sztereotípiákhoz való ragaszkodás immáron végzetes lehet. Ugyanúgy, mint ragaszkodni az egyszer már megbukott, egyszer már levitézlett emberkehez, karakterekhez, programokhoz. Semmi jó, inkább csak rossz származik belõle. De akárhogy csûrjük, akárhogy csavarjuk, a végén csak oda lyukadunk ki, hogy az öntudatára ébredt politikai osztály, az élettõl és a lakossággá aljasult egykoron szebb napokat látott nemzettõl fényévekre elszakadva, senkinek nem enged beleszólást abba, mi legyen a sorsa a továbbiakban ennek a lángoktól (vagy inkább hitelezõktõl halálosan) ölelt országnak. Az egykori önmaga árnyékaként, ma már csak a pénzszivattyútelep külföldi üzemeltetõinek zsoldjába szegõdött pénz-proletárokként fun81
gáló politikai osztály, magát pofátlanul elitnek tituláló kisszerû hatalmasságai a zûrnek és zavarnak eme felemelõen lesújtó pillanataiban is azon fáradoznak, hogyan zárhatnák ki a népet a döntéshozatalból, s ezzel együtt hogyan zárhatják el a Nemzetet a Hazától. A miniszterelnök gonosz. Gonosz, mert tudatosan árt. A politikai osztály gonosz. Gonoszak õk is, mert tudatosan ártanak. A parlamenti patkó túloldalán pedig cinkosok a vétkesek között, mert hagyják. Szó nélkül. Aláírnak, olvasatlanul. Rendszert váltunk, gatyát, vagy miniszterelnököt? Egyre megy. Beleszólásunk úgy se lesz. Amikor Megyót az imént említett protokoll alapján puccsolás útján (tán épp a szocializmus útján) éppen a most távozni készülõ nagyember küldte el melegebb éghajlatra – utazó nagykövet lett a Kárpátok Cicerójából –, azt írtam le, ha még egyszer megtörténhet, hogy a nép kizárásával, a nép feje felett egy szûk körû grémium döntsön arról, ki és merre vezesse ezt az országot, Magyarország végérvényesen megszûnik jogállamnak lenni. Ez a mozzanat legnagyobb sajnálatunkra azonban már jóval elõbb, 2004. december 5-én megtörtént. 2006. október 23-a erre rátett egy lapáttal, ez a legutóbbi politikai szemfényvesztés pedig már csak tetézte a bajt. Bizony, diktatúra ez a javából. A rosszabbik fajtából. Abból, amelyik demokráciának hazudja magát. De meddig akarunk még hazugságok közt élni? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
82
Bokrossal együtt bevezette a csúszó-leértékelést. Éppen a privatizáció dömpingjekor, s ezzel a külföldi, izraeli tõke minden héttel olcsóbban jutott a magyar vagyonhoz. Elherdálta az MNB bécsi leánybankját, 120 millió dolláros kárt okozva, a felelõsségre vonás elmaradt. Nyomott áron eladta a teljes magyar aranykészletet. Pontosan 62 tonna aranyat adott el unciánként 370 dollárért, ma az arany ára unciánként 1000 dollár fölött van. Surányi akkor azzal magyarázta lépését, hogy az arany hozama kisebb, mint az érte kapható papír dolláré. A régió országainak aranytartaléka a mi aranytartalékunk negyvenszerese. Surányi bûnös, mert nem szabott gátat a spekulatív töke beáramlásának. Az MNB rossz kötésekbõl származó kb. 6000 milliárdos adósságát a költségvetésre terhelte, természetesen Hornnal, Fekete Jánossal és másokkal együtt. Bûnös a CIB bank-botrány során keletke zett százmilliárd forint feletti veszteség termelésében. 2006-ban tagságot vállalt Gyurcsány Konvergencia Tanácsában.” Magyar Fórum
Már ennyi láttán is elégedetten csettinthetne Fodor Gabriella, az önkéntes mérvadó szerepkörében tetszelgõ egyszázalékos kis akarnok törpepárt fura ura. Mégsem csettint. Ha ló nincs, szamár is jó alapon kénytelenek ráfanyalodni a nagy bajszú népnyomorító Bokros Lajosra, hiszen üdvöskéjük – ellenzéki támogatás híján – nem vállalta a megtiszteltetéssel járó megpróbáltatást. Ne is foglalkozzunk most az immáron országos méretûvé váló, s innentõl kezdve már SMS, valamint telefonkönyv alapon zajló Ki kicsoda a miniszterelnök-jelöltségben? címû, Vágó István babérjaira törõ „Lehet ön is milliomos” miniszterelnök címû komédia még csak eztán következõ felvonásaival. Kanyarodjunk csak vissza még néhány gondolat erejéig jó Surányi Györgyhöz, s rajta keresztül az idegen érdekeket feltétlen odaadással és szorgalommal kiszolgáló komprádor burzsoáziához, melynek gyökerei messzire, akár a pártállami idõkbe is visszanyúlnak. 84
Már az imént felsorolt impozáns cselekedetek hallatán is megnyalná a szája szélét George Soros, de hogy arra miképpen reagálna, ami most fog következni, azt nem tudom. Ha a hagyomány állításának hinni szabad – már pedig nagyon úgy néz ki, hogy hinni szabad, mivel többször is bemondta a televízió a híradások alkalmával –, történt valami Surányi úr életében, ami felett józan gondolkodású magyar ember egész egyszerûen nem mehet el szó nélkül. De legalábbis a szalonnázás céljából zsebében tartott bugyli márkájú, bicska típusú evõeszköz hangos csörömpölések közepette félautomatikus üzemmódban minden bizonnyal azonmód kinyílik a zsebében. A dolog olyan horderejû, hogy hozzá képest a 62 tonna arany smafu. Szóval az történt, hogy Surányi elnök úr elsõ munkanapjának elsõ intézkedése az volt, hogy irodájából kivitette a magyar címert és a nemzeti lobogót. Hagyunk egy kis idõt, hogy az input behatoljon a wincseszterkatedrálba. Ahogyan azt már több ízben is megjegyeztem, csak azért nem vágtam hozzá valamit a tévémhez, mert egy új készülék meglehetõsen drága. Tetszenek érteni? Tetszettek figyelni? Tessenek nekem megmondani, miért is dolgozna egy ilyen ember ezért a Hazáért, ezért a Nemzetért? Miért is tenne keresztbe egy szalmaszálat ezért a Hazáért ezért a Nemzetért egy olyan ember, akinek elsõ munkanapján az elsõ dolga az volt, hogy az irodájából kivitette a magyar címert és a nemzeti lobogót? Tényleg, miért is? A rendszer megbukott. Minden tekintetben. A neoliberalizmus – azaz a tõke feltétlen és megkérdõjelezhetetlen szabadságába vetett hit – megbukott. Az államszocializmus KISZ gavallérjai által kiprivatizált magánszocializmus, az egykori komcsi õsbölényektõl tehetségtelenül és 85
mohón átvett stafétabot képében megképzõdõ újkori unió által uniformizált rablókapitalizmus, eftársi segédlettel, szintén megbukott. A proletárdiktatúra nosztalgikus feelingje után ácsingózó, a népbe belelövetõ, a demokratikus berendezkedést csak díszletnek használó, olykor a sárba taposó egy-párti parancsuralmi rendszer, úgyszintén megbukott. Tárgyalunk az utolsó pillanatig – mondta Fodor Gabriella. (Még jó, hogy nem azt mondta, utolsó leheletünkig!) Csak nehogy át kelljen adni a hatalmat! Csak nehogy a nép hallathassa a hangját! Csak nehogy a nép mondhassa ki a bukásukat! Teljesen életszerûtlen, a létezést meghazudtoló, a létezés ellen ható, illogikus szituációk képzõdnek meg a hazai politikai életben. Hogyan fordulhat elõ, hogy egy támogatottságát teljesen elvesztett, szélsõségesen károkozó párt pofátlanul, zsarolva dirigálhat mindenkinek, a többieknek pedig jó képet kell vágni mindehhez? Ilyen van? Ilyen van. Az összes szóba jöhetõ név, Békesi, Bokros, Surányi, mind a megbukott rendszer képviselõi. De továbbra is õk, és csakis õk az elfogadhatók. Hát persze, hisz’ mindegyik bizonyított már. A tõkével, a tõkéért, tûzön-vízen át! Az égés már megvolt – ehhez képest a Reichstag csak laza rõzsetûz –, a hidegzuhany még hátra van. Kivárjuk. Akár fél lábon is. Kitartás! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
86
AZ ÚJ FORMULA – avagy Horn Gyula szelleme kísér(t) minket –
Még most, a hangos robajjal mindent maga alá temetõ bukott rendszer utolsó végóráiban is ragaszkodnak a rosztovi kis-nagy öregtõl tanultakhoz, jó kommunisták módjára szajkózzák a betanult szöveget. Legutóbb éppen Kiss Péter, mondta meg ekképpen a tuttit. Az alapok mit sem változtak, csak a formula új. „Közjogilag semmire sem kötelez.” Ez az új, univerzálisan bevethetõ mondat. Már megint az írott szó, a jog, a törvény, nem pedig az erkölcs, a morál, az etika, az emberi igazságérzet mindenek felett, és elõtt álló megkérdõjelezhetetlen elsõ- és felsõbbrendûsége. Már megint a gombhoz keresik a kabátot. Itt az elvi sík az – és hát ezen kellene alapulnia ugye mindennek – ami igazán rémisztõ és borzasztó, mert a szolgalelkûség szervilitásából fakadó, az idegen érdekek iránti feltétlen seggnyalás funkcionalitását elõsegítõ, végzetesen fordított világ tárul elénk. De mi mást is várhatnánk egy olyan bagázstól, ahol az ember helyett a pénz áll az elsõ helyen, Isten helyett pedig a Mammont istenítik? Sok jót nem, az egyszer hétszentség! Az egykor szebbnapokat látott vaskoronás kis-nagy ember, az annak idején kilenc havi tökölõdésérõl elhíresült ún. „szakértelem kormányának” fõ hallja kendje darab idõ óta készülõdni látszik, hogy elhagyja ezt a földi árnyékvilágot. Itt a vég. Õ talán már érzi, eftársai azonban láthatóan még nem. De legalábbis tíz körömmel és görcsösen kapaszkodnak a hatalomba. Igaz, a sokat emlegetett és mindenki által már halálosan unt politikai korrektség kedvéért azért tegyük hozzá, az ez idáig monolitként számon- és nyilvántartott 87
szegfûmintás utódpárton belül az egység falai elkezdtek repedezni, rések jelentek meg rajta. Az uralkodót ruházatának teljes hiányára, s éppen ezért tekintélyének teljes elvesztésére figyelmeztetõ hang immáron a kerítésen belülrõl is megszólalt. A végén – talán a világ nyolcadik csodájaként – még azt is megérhetjük, hogy Francisco úgy jár, mint Arany János Családi körének bogara, nagyot koppan, aztán elhallgat. Miután az õsbölények vezetésével az elégedetlen mezei talpasok hada kiebrudalja õtet a pártelnöki székbõl is. Ennyire azonban ne szaladjunk elõre. Két okból se! Fõként azért ne, mert a kommunistákról nagyon jól tudjuk, hogy különleges anyagból gyúrták õket, s az egykori ifjúkommunistákra ez talán hatványozottan is igaz. Másrészrõl arról sem feledkezhetünk meg, hogy nyakukban liheg a Bogár László által a külföldi érdekeket kiszolgáló kollaboráns elitek között csak laboránsként emlegetett SZDSZ, a támogatottságát teljesen elvesztõ 1%-os hajcsárpárt, élén Fodor Gabriellával. Ez a szûk, a politikai palettán mára szinte mikroszkopikusra zsugorodó, ám ennek ellenére, még mindig óriási zsarolási potenciállal bíró érdekcsoportosulás, mint valamiféle véreb, amit a fogai közé kap, azt addig nem ereszti el, míg a gazdi oda nem ér és elégedetten nem csettint egyet, vagy paskolja meg az amúgy egyébként másra nem jó állat buksiját. Jó kutya, ügyes kutya! Az írott szónak, a jognak rendelünk alá mindent és mindenkit. Akkor is, ha arról a jogról bebizonyosodott, hogy az idõ meghaladta, változtatni kellene rajta. De az írott szónak, a jognak, a törvénynek rendeljük alá magát a rendszert, ezt a csapnivalóan bûn-rossz demokráciát is. Bizony, kedves barátaim, csapnivaló és bûn-rossz rendszer ez a mi demokráciánk. Arisztotelésznek talán mégis volt valami igazsága abban, hogy a csõcselék uralmának nevezte. A demokrácia hívei aszongyák, ennél jobbat még nem találtak ki (érdekes, egész idáig a kapitalizmusról is ugyanezt mondták a tömegek, ’oszt láttuk, hová jutott a kapitalizmus), szóval könnyû élni vele. De még könnyebb visszaélni 88
vele! Fõként a közvetett hatalomgyakorlás útján. Nem is lepõdünk meg ma már semmin sem. De hát miért is lepõdnénk? Az élettõl, az emberektõl, a valódi világtól gondosan elzárva, elszigetelten, a politika illuzórikus elefántcsonttornyában élõ politikusok, akik saját maguk által megszavazva mentesülnek a mindenki másra vonatkozó törvények alól (lásd számla nélküli költségtérítés), s akik magukat pofátlanul elitnek merészelik nevezni. Õk azok, akik az élettõl, az emberektõl, a valódi világtól sok esetben teljesen elrugaszkodott, életszerûtlen törvényeket, rendelkezéseket hozva megnehezítik, némelykor pedig egyenesen ellehetetlenítik az emberek, az ország életét. Majd amikor kitör a skandallum, ugyanazt a paragrafust, amit darab idõvel ezelõtt ugyanõk oly nagy lelkesedéssel megszavaztak, most ugyanolyan lelkesedéssel vissza is vonják (lásd standolás). Sorry, bocsika, elqrtuk. Nem kicsit! Nagyon! És nincs felelõsség, nincs következmény, az égadta világon semmi sem változik. Megy minden tovább, zajlik minden tovább a megszokott medrében. Olyan ez, mint a nyomvályúban haladó lovas kocsi. Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy ki ül a bakon, ébren van-e, avagy elaludt, tök mindegy, a kocsi csak egy felé mehet, el sem lehet téveszteni a lenini utat, még annak ellenére sem, hogy idõközben lecserélték az utcanév táblát. A nagy magyar miniszterelnök jelölõ kvízshow végeztével még azt is megérhetjük, hogy elõkerül egy újabb, szintén Francisco prezentálásában készül tape record, amibõl megtudhassuk, hogy hát õ tulajdonképpen megint hazudott. Mer’ ugyanis a véglegest és a megmásíthatatlant, azt õ nem úgy értette, ahogyan azt általában érteni lehet és érteni szoktuk, csak a gonosz ellenzék, kart karba öltve a még rettenetesebb bírói karral, valamint a döbbenetes és eddig elképzelhetetlennek vélt pálforduláson átment gaz médiával egyetemben nem hagytak elég idõd Lendvai eftársnõnek, hogy el- és megmagyarázza a széles néptömegek számára, mit is kell érteni valójában e két szó alatt. Marad minden a régi kerékvágásban? A két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és elmaradhatatlan oldalnehezékük, a magukat rög89
tön az elején kommunistaellenesnek hazudó, majd látványosan a keblükre omló kozmopoliták, eget-földet megmozgatnak azért, hogy ez történjen. Nem érdekes, hogy mi lesz az emberekkel, nem érdekes, hogy mi az ország érdeke, bár az erre való, már-már szajkózás számba menõ ismételgetés a másik gyakorta felemlegetett szófordulat, csak az érdekes, hogy közjogilag mi kötelez, és mi nem. A politikai korrektség kedvéért itt jegyezzük meg, hogy néha már ez utóbbi, azaz a közjogi kötelezés sem számít, legalábbis átmeneti idõre eltekintenek tõle a hatalom jelenlegi gyakorlói. Egy-egy gyengébb pillanatukba azt találják mondani, egye fene, a nép közé lövetünk egyet, máskor meg azt, hogy bevisszük a két transzparenses csávót. Hogy ez most csak pillanatnyi megingás, vagy nosztalgikus érzéseket táplálnak a boldog békeidõk, a proletárdiktatúra korszaka iránt, azt nem tudjuk. Az egykori vaskoronás kis-nagy ember betegágyán fekszik, s a híradások szerint nem is nagyon kommunikál már a külvilággal. Szelleme, szellemisége, ez a végtelenül káros és romboló szellemiség azonban most is itt kisér(t) bennünket. „Lehet, hogy nem erkölcsös, amit teszünk, de jogszerû!” Ezt mondta tetteik igazolásaképpen annak idején Horn Gyula. Kiegészítésképpen még azt is hozzátette, hogy semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy nem a választási programot hajtják végre, mert hát a választási program az választási program, a kormányprogram az meg ugye kormányprogram. Már a neve is mutatja, hogy két teljesen különbözõ dologról van szó. Hihetetlen pusztítást és rombolást okozott már az eddigiekben is ez a mondat, ez a szemléletmód. És még fog okozni a jövõben is. Egy hivatalban lévõ kormányfõ mondotta e szavakat, s ezzel legitimálta a gonoszságot, vagyis a tudatos ártást. A jog az, melynek az erkölcs talaján kell állnia, nem pedig fordítva. A jog is ismeri azt a fogalmat, hogy „jóerkölcsbe ütközõ”. Persze lehet polemizálni azon, mit jelent a jóerkölcs, kinél meddig terjed, de abban azt hiszem mindannyian egyetértünk, létezik egyfajta zsinórmérték, melyhez mindannyian tartjuk magunkat, melyhez mind90
annyiunknak kell, hogy tartsuk magunkat. Vannak alapvetõ emberi normák, melyeket józan gondolkodású ember egy pillanatra sem kérdõjelez meg. „Közjogilag semmire sem kötelez.” És? Ezzel minden le van tudva, minden el van intézve? Ezzel már is felhatalmazást nyertél arra, hogy azt tegyél, amit akarsz? Idõtlen idõkig? Legalábbis a következõ „rendes” országgyûlési választásokig, amit újból most már csak azért nem fogsz tudni elcsalni, mert túl feltûnõ a hatalmas különbség? És mi lesz addig? Mi fog történni addig? Ed Perratore szerint: „Aki nem hisz az örökkévalóságban, kérdezzen meg egy ellenzéki politikust, mennyi idõ van hátra a választásokig.” Tényleg! Mennyi idõ van hátra a választásokig? Mondd csak Ed, vajon milyen érzés lehet az, amikor ki akarják tolni az örökkévalóságot? Erõszakot téve a demokrácián. Asszem ez eltarthat egy darabig. Nem igaz? Lehet, hogy nem erkölcsös, amit teszünk, de közjogilag semmire sem kötelez. Ergo megtehetjük. Ergo meg is tesszük. Tudjuk. Merjük. Tesszük. Hát ezt értsd meg, te szerencsétlen! Még akkor is értsd meg, ha azt látod, hogy a körülöttünk lévõ világban mindenütt máshol nem így mûködik a dolog. Ennek a tizedéért, századáért, nemhogy nem kell figyelmeztetni az illetõt, hanem önként (igaz nem dalolva), maga az adott politikus veszi a cókmókját, feláll és távozik. Ha ezt valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem tenné meg, az õt delegáló politikai szervezet teszi meg helyette, felszólítják a távozásra. Miért? Egész egyszerûen azért, mert árt az adott párt jó hírének. Nálunk miért nem így mûködik ez? 91
Kicsit olyan ez, mint a klasszikus vicc az antiszemitizmusról, nevezetesen, hogy igény vóna rá. A valóvilágtól teljesen elrugaszkodott politikum azonban nem tudja, vagy talán nem akarja észrevenni ezt az igényt. Azt hiszi magáról, hogy mindenekfelett áll. Time is money, vagyis az idõ pénz, tartja az angol mondás. Gyerekek! Idõ van! Váltani kéne! Keep the change. Az aprót tartsd meg. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
92
MIÉRT IS? – avagy Az idegen test a Nemzetben –
Bár az idõ túllépett rajta, de mivel jelzésértékû momentumok kísérik múltbéli tevékenységét, muszáj néhány keresetlen szót ejtenünk az egyesek szerint csak Simon Peresz végrehajtójaként számon tartott, egykor szebb napokat látott Surányi Györgyrõl. A Nemzeti Bank egykori fõ hallja kendjét górcsõ alá véve rögtön tisztább képet kapunk a szegfûmintás utódpárt kétségbeesett hatalmi evickéléseinek mibenlétérõl is. Még szinte képbe sem került, szorgos kezek a fürge ujjak mozgalom keretén belül azonmód nekiláttak a múlt kényes dossziéinak felkutatásához, s lám rögtön találtak is ezt-azt. Talán a legjobb lesz, ha imponáló gyorsasággal idepattintjuk a Magyar Fórum által készített kis összefoglalót, persze a nagy sietségben a teljesség igénye nélkül. „Surányi megbízhatóságának garanciái: Két év a Világbank szolgálatában, tagság a globalista Bilderberg csoportban, alkalmazás az Országos Tervhivatalnál, a Minisztertanácsban, a Pénzügykutatónál. A Németh-kormány nevezte ki a váltás elõtt az MNB elnökének, és a paktum biztosította a maradását. Mint az MNB elnöke, aláírta a Demokratikus Chartát 1991-ben, ezért Antall menesztette (gesztusként a népi szárny, a jövendõ MIÉP felé). 1995-ben Horn lemondásra kényszerítette utódát, Bod Péter Ákost, és Surányit visszavette MNB-elnöknek. 93
Bokrossal együtt bevezette a csúszó-leértékelést. Éppen a privatizáció dömpingjekor, s ezzel a külföldi, izraeli tõke minden héttel olcsóbban jutott a magyar vagyonhoz. Elherdálta az MNB bécsi leánybankját, 120 millió dolláros kárt okozva, a felelõsségre vonás elmaradt. Nyomott áron eladta a teljes magyar aranykészletet. Pontosan 62 tonna aranyat adott el unciánként 370 dollárért, ma az arany ára unciánként 1000 dollár fölött van. Surányi akkor azzal magyarázta lépését, hogy az arany hozama kisebb, mint az érte kapható papír dolláré. A régió országainak aranytartaléka a mi aranytartalékunk negyvenszerese. Surányi bûnös, mert nem szabott gátat a spekulatív töke beáramlásának. Az MNB rossz kötésekbõl származó kb. 6000 milliárdos adósságát a költségvetésre terhelte, természetesen Hornnal, Fekete Jánossal és másokkal együtt. Bûnös a CIB bank-botrány során keletke zett százmilliárd forint feletti veszteség termelésében. 2006-ban tagságot vállalt Gyurcsány Konvergencia Tanácsában.” Magyar Fórum
Már ennyi láttán is elégedetten csettinthetne Fodor Gabriella, az önkéntes mérvadó szerepkörében tetszelgõ egyszázalékos kis akarnok törpepárt fura ura. Mégsem csettint. Ha ló nincs, szamár is jó alapon kénytelenek ráfanyalodni a nagy bajszú népnyomorító Bokros Lajosra, hiszen üdvöskéjük – ellenzéki támogatás híján – nem vállalta a megtiszteltetéssel járó megpróbáltatást. Ne is foglalkozzunk most az immáron országos méretûvé váló, s innentõl kezdve már SMS, valamint telefonkönyv alapon zajló Ki kicsoda a miniszterelnök-jelöltségben? címû, Vágó István babérjaira törõ „Lehet ön is milliomos” miniszterelnök címû komédia még csak eztán következõ felvonásaival. Kanyarodjunk csak vissza még néhány gondolat erejéig jó Surányi Györgyhöz, s rajta keresztül az idegen érdekeket feltétlen odaadással és szorgalommal kiszolgáló komprádor burzsoá94
ziához, melynek gyökerei messzire, akár a pártállami idõkbe is visszanyúlnak. Már az imént felsorolt impozáns cselekedetek hallatán is megnyalná a szája szélét George Soros, de hogy arra miképpen reagálna, ami most fog következni, azt nem tudom. Ha a hagyomány állításának hinni szabad – már pedig nagyon úgy néz ki, hogy hinni szabad, mivel többször is bemondta a televízió a híradások alkalmával –, történt valami Surányi úr életében, ami felett józan gondolkodású magyar ember egész egyszerûen nem mehet el szó nélkül. De legalábbis a szalonnázás céljából zsebében tartott bugyli márkájú, bicska típusú evõeszköz hangos csörömpölések közepette félautomatikus üzemmódban minden bizonnyal azonmód kinyílik a zsebében. A dolog olyan horderejû, hogy hozzá képest a 62 tonna arany smafu. Szóval az történt, hogy Surányi elnök úr elsõ munkanapjának elsõ intézkedése az volt, hogy irodájából kivitette a magyar címert és a nemzeti lobogót. Hagyunk egy kis idõt, hogy az input behatoljon a wincseszterkatedrálba. Ahogyan azt már több ízben is megjegyeztem, csak azért nem vágtam hozzá valamit a tévémhez, mert egy új készülék meglehetõsen drága. Tetszenek érteni? Tetszettek figyelni? Tessenek nekem megmondani, miért is dolgozna egy ilyen ember ezért a Hazáért, ezért a Nemzetért? Miért is tenne keresztbe egy szalmaszálat ezért a Hazáért ezért a Nemzetért egy olyan ember, akinek elsõ munkanapján az elsõ dolga az volt, hogy az irodájából kivitette a magyar címert és a nemzeti lobogót? Tényleg, miért is? A rendszer megbukott. Minden tekintetben. A neoliberalizmus – azaz a tõke feltétlen és megkérdõjelezhetetlen szabadságába vetett hit – megbukott. 95
Az államszocializmus KISZ gavallérjai által kiprivatizált magánszocializmus, az egykori komcsi õsbölényektõl tehetségtelenül és mohón átvett stafétabot képében megképzõdõ újkori unió által uniformizált rablókapitalizmus, eftársi segédlettel, szintén megbukott. A proletárdiktatúra nosztalgikus feelingje után ácsingózó, a népbe belelövetõ, a demokratikus berendezkedést csak díszletnek használó, olykor a sárba taposó egy-párti parancsuralmi rendszer, úgyszintén megbukott. Tárgyalunk az utolsó pillanatig – mondta Fodor Gabriella. (Még jó, hogy nem azt mondta, utolsó leheletünkig!) Csak nehogy át kelljen adni a hatalmat! Csak nehogy a nép hallathassa a hangját! Csak nehogy a nép mondhassa ki a bukásukat! Teljesen életszerûtlen, a létezést meghazudtoló, a létezés ellen ható, illogikus szituációk képzõdnek meg a hazai politikai életben. Hogyan fordulhat elõ, hogy egy támogatottságát teljesen elvesztett, szélsõségesen károkozó párt pofátlanul, zsarolva dirigálhat mindenkinek, a többieknek pedig jó képet kell vágni mindehhez? Ilyen van? Ilyen van. Az összes szóba jöhetõ név, Békesi, Bokros, Surányi, mind a megbukott rendszer képviselõi. De továbbra is õk, és csakis õk az elfogadhatók. Hát persze, hisz’ mindegyik bizonyított már. A tõkével, a tõkéért, tûzön-vízen át! Az égés már megvolt – ehhez képest a Reichstag csak laza rõzsetûz –, a hidegzuhany még hátra van. Kivárjuk. Akár fél lábon is. Kitartás! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
96
TÉNYLEG! KI TEHET RÓLA?
Nemrégiben kedvenc autósoldalamon, a Totalcar.hu-n jelent meg egy írás Tóth Zoltán billentyûzetébõl, az alábbiakban ebbõl idézek egy részletet:
„Ki tehet róla, hogy megnõttek a devizahitelek törlesztõrészletei? 10+1 ok, amiért megugrott a törlesztõ 2009. március 23., hétfõ 1:41 Az adósságspirálban ragadt tulajdonosok lassan ott tartanak, fizetnének azért, hogy valaki elvigye az autójukat, és levegye a vállukról a devizahitelek egyre nyomasztóbb terheit. Ki a felelõs a rossz esetben akár duplájukra nõtt törlesztõrészletekért? 1. felelõs: az adós Nagyon népszerûtlen leszek, mindjárt az elején: nem a manók vagy a zsidók, nem a Gyurcsány vagy az Orbán, de még csak nem is a bankárok vagy az autókereskedõk tehetnek arról, hogy elszállt a hiteled törlesztõrészlete. Persze voltak és most is vannak olyan külsõ hatások, amelyek ezt a folyamatot beindították, majd erõsítették, de a felelõsség azé, aki minden reggel visszanéz a tükörbõl. A tiéd.
97
Persze könnyebb volna a tolvaj és hazug politikai elitre fogni, a pénzpiacok túlzottan is elnézõ felügyeleti szerveit okolni, vagy az egészet a csillagászati prémiumokat hajhászó, ezért egyre felelõtlenebbé váló bankárokra kenni. De nem. A te autód, a te hiteled, a te elkötelezettséged, a te felelõsséged. Amikor a szerzõdést az „adós” sorában aláírtad, vállaltad az árfolyamkockázatot, az alacsonyabb kamatokért cserébe. Pont. Nincs de, nincs ámbár, nincs állam bácsi. Senkinek nem szegeztek a halántékához csõre töltött Parabellumot, hogy hitelre vásároljon meg valamit, amit a kölcsön nélkül soha nem engedhetne meg magának. Ahogy egy bûncselekmény vagy adócsalás elkövetésekor a jogszabályok nem megfelelõ ismerete sem mentesít a felelõsség alól, úgy itt sincs pardon. Lehet, hogy nem értetted az egész konstrukciót, lehet, hogy még most sem világos, manapság miért kérik el 300, ugyanolyan kemény munkával megkeresett forintodat azért az egyetlen nyamvadt euróért, ami alig egy éve még 240-et sem ért. A nap ugyanúgy süt, a Duna ugyanarra folyik, akkor mi változott? A te bajod, ha ma sem érted, hogy mi az az árfolyamkockázat vagy a kamatos kamat. És hiába mondta a hiteltanácsadó, hogy a forint örökre erõs marad, nem az övé a felelõsség: a szerzõdést te írtad alá. Ez van. Fel kell nõnünk, meg kell tanulnunk, hogy a kapitalizmusnak nem csak jó oldalai vannak, hogy a szabad versenyben a szabad csõdbemenetel is benne van. A gondokat többnyire az okozza, hogy az erõs forint és a hitelbõség idején nagyon sokan vállaltunk olyan terheket, amiket nem lett volna szabad. Ez a kapitalizmus, a szabad verseny átka, de mielõtt visszasírnánk az igazi átkost, mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy most legalább megvan a választás lehetõsége. 98
Lehet tulajdonunk, választhatunk az áruk és a különbözõ hitelek közül, egyáltalán választhatunk: megveszünk valamit vagy sem. Nem volt ez mindig így. De most nem is az a lényeg, hogy ez a rendszer így jó vagy nem jó. Sokkal fontosabb, hogy mi vezetett odáig, hogy sorra dõlnek be az autóhitelek (is). Ki a felelõs azért, hogy ma egyre többen nem tudják fizetni a devizahitelek megugrott törlesztõrészleteit? Az elsõ ilyen felelõs maga az adós, a vevõ.” Mivel, magam is érintett vagyok, nagy érdeklõdéssel olvastam a cikket, de mindjárt az elsõ pontnál, vagyis az adósnál, elakadtam. Felmerült bennem néhány kérdés, melyet most megosztanék a tisztelt nagyérdemûvel. Elgondolkoztam azon, vajon meddig terjed az adós felelõsségvállalása, a kockázatvállalása? Meddig életszerû a felelõsségvállalás, a kockázatvállalás? Fõként olyan esetben, ha rajtam kívülálló ok miatt következik be nem kívánt, kockázatnövekedés. Példának okáért, ha a bolygó túlsó oldalán valamelyik ámerikai brókergyerek felelõtlenül töketlenkedik dollármilliárdokkal. 35 500 forint volt az elsõ havi törlesztõ részlet, most 54 700. Ez azé’ nem piskóta. Ha cinikus akarnék lenni, azt is mondhatnám, enyhülni látszik a válság, mert az elõzõ két hónaphoz képest a legutóbbiban ötezer helyett csak háromezer forinttal ment feljebb a havi részlet. De miért is fizetek én majd’ húszezer forinttal többet? A semmiért? Az ámerikai brókergyerek töketlenkedéseiért? Joggal merül fel egy másik kérdés is. Vajon miért nem keresek annyit, hogy készpénzért tudjak autót (vagy mondjuk más egyéb, tartós fogyasztási cikket vásárolni? Ki a rossebb venne hitelre autót, ha vehet készpénzre is? De ha ilyen kockázatos a devizahitel, miért nem forint alapú hitelért vásárolunk drágább dolgokat? Ki az, aki olyan ostoba, hogy ek99
kora kamatkülönbség mellett forint alapú hitelért vásárol példának okáért autót? Senki. Ne felejtkezzünk el arról sem, hogy a devizahitelek Megyó hatalomrakerülésével lódultak meg igazán. Tehát az, hogy a politikai nem felelõs ebben a dologban, tényszerûen nem igaz. Másokban is felmerült a kérdés, olyannyira, hogy a tisztelt Ház elé is kerül, miért csak én egyedül fizetem meg az árfolyamkockázatot? A pénzintézet, amely, mint utóbb bebizonyosodott, sok esetben felelõtlenül helyezte ki hiteleit, miért nem vállal részt ebbõl a kockázatból? Aztán van itt még egy nagyon érdekes kérdés. Ki az, aki találkozott már olyan banki alkalmazottal, aki számlanyitáskor, vagy betét elhelyezésekor figyelmezteti a betétest, hogy ne tessék itt felelõtlenül pénzt elhelyezni, mert kockázatos! Ön pénzének elhelyezésével árfolyamkockázatot vállal, ugyanis a pénzintézet elméletileg bedõlhet, ebben az esetben zárolhatják az ön bankszámláját, ön pedig nem fog hozzájutni a pénzéhez. Találkozott már valaki valaha is ilyen pénzintézeti dolgozóval? Én még soha. Még hogy a szabadverseny átka? Ebbõl egy szó sem igaz! Ez a kamatos kamaton alapuló exponenciálisan növekvõ, azaz a reálgazdaság által kitermelhetetlen kamatelvárásokon alapuló virtuális növekedés átka. Földünk minden szempontból egy véges rendszer. Ennek egyetlen alrendszere sem növekedhet végtelenül, mert az a rendszer összeomlásához vezet. Összeomlott. Jézus, Mózes és Mohamed volt a világ három legzseniálisabb pénzügyi szakembere, mert tiltották a kamatszedést. A spekulatív gazdaságban mintegy ötvenszerese halmozódott fel a virtuális pénznek, mint a tényleges, termelõ gazdaságban rendelkezésre álló pénz. Kipukkadt a buborék. És még valamit! Ez nem az én hitelem, ez nem az én autóm! Én csak maximum használhatom! Majd a hitel kifizetése után lesz az enyém. Feltéve persze, ha megérem. Mindent én fizetek, de én semmit sem módosít100
hatok. A bank viszont egyoldalúan mindent. Szóval akkor kinek is a felelõssége? Ja és a csõdbemenetelrõl csak annyit, hogy ezt sok mindennek lehet nevezni, csak éppen szabadnak nem. Irányított folyamatról van szó. Egy olyan országban, ahol az ország költségvetését külföldi hitelintézet írja, vagy dirigálja, ott sok mindenrõl beszélhetünk csak szabadságról nem. Röviden ennyit az adós felelõsségérõl! Üdvözlettel: A szocialista nagyváros öntudatos polgára Mediterrán Moszkvából
101
MINT AZ ALSÓGATYÁT – avagy Nem a demokrácia kicsi, a pofátok nagy! –
Ezt egyszer már eljátszották velünk. Most újra el akarják játszani velünk. Emlékeznek még az elõzõ miniszterelnökre? A titokszolga James Gondra? Tudják, õ volt az, akinek egyszer csak szóltak, hogy akkó’ most váltunk. ’Oszt váltottak. Miniszterelnököt vagy alsógatyát, egyre megy. A lényeg, hogy a nép, az istenadta még csak a közelébe se kerülhessen a döntésnek. Nekik KUSS volt a nevük. Akkor is, most is. Az utóbbi idõk történéseibõl kiderül, hogy a szegfûmintás utópárt jelzõs szerkezetébõl az utód szócskát lassan el is hagyhatjuk, mert hatalomgyakorlásuk folyamatában idõnként túltesznek nagynevû elõdjükön, az MSZMP-n is. A 12 pont modernkori parafrázisa, gyakorlatilag szó szerinti idézetben transzparens formájában felmutatva a március 15-ei ünnepségen nem egyeztethetõ össze az ünnep hangulatával, szellemiségével és különben is a kifeszített vászon zavarta mások kilátását. Erre talán még Kádár eftárs is pajkosan összekacsintana az õ szeretett agit-prop-osaival, és aszondaná, hogy ügyes. Úgy tûnik, a gyakorlatban lévõ protokoll az évek múlásával jottányit sem változott. Valakik most is szóltak a nagyembernek, hogy innentõl fogva mán nem õ a nagyember. Õ most mán csak a KISZ-ember. De az õszödi böszme még ezt sem tudta csont nélkül lezongorázni. Az MTI-tõl idézünk:
102
„Gyurcsány nem lehet bizalmatlan önmagával szemben Az alaptörvény nem teszi lehetõvé a kormányfõi konstruktív bizalmatlansági indítványt, mondja egy alkotmányjogász. Az alkotmány szellemével ellentétes, ha a kormányfõ konstruktív bizalmatlansági indítványt kezdeményez maga ellen – mondta Gulyás Gergely alkotmányjogász, a Szabadság Kör tagja szombaton az MTI-nek. A konstruktív bizalmatlansági indítvány nem erre a helyzetre került a magyar alkotmányba. A miniszterelnöknek csak két lehetõsége van az alkotmány szerint: lemond vagy bizalmi szavazást kezdeményez maga ellen. A lehetõségek között azonban nem szerepel, hogy konstruktív bizalmatlansági indítványt kezdeményezzen a miniszterelnök - mondta Gulyás Gergely. Gyurcsány Ferenc szombati bejelentésével valójában lemondott, de jogilag „más technikát szeretne alkalmazni“ annak érdekében, hogy az államfõt „kikapcsolhassák“ a folyamatból – hangsúlyozta az alkotmányjogász. Arra a kérdésre, hogy országgyûlési képviselõként kezdeményezheti-e Gyurcsány Ferenc a konstruktív bizalmatlansági indítványt, Gulyás Gergely azt mondta: a két tisztség nem választható külön. Alkotmánybírósági állásfoglalás születhet, ha a kormányfõ mégis aláírja a konstruktív bizalmatlansági indítványról szóló dokumentumot maga ellen. Az alkotmánybírósági állásfoglalás azonban nem valószínû, hogy visszamenõleg megsemmisíti majd az új miniszterelnök mandátumát – mutatott rá.” 103
Tegyük fel szóltak neki, hogy hát Feri, ez így nem fog menni, majd mink páran benyújtjuk. Mer’ hogy ezt így köll. Tudod? Rendben van. A dolog azonban így is gáz. Kábé olyan szintû a hibaszázalék, mint amikor kormánypárti képviselõ él az ellenzék számára fenntartott lehetõséggel, azaz interpellálja az éppen aktuális fõ hallja kendet. Magyarul a góré, meg az, amit képvisel, olyan szar, hogy már nekünk se kell, már mi sem adnánk hozzá a nevünket, gyakorlatilag le kéne húznunk magunkat a fajanszon, no de hát a becsület, meg a kassza (és ez aztán végképp nem becsületkassza!), úgy kívánja, hogy darab ideig még itt rontsuk a levegõt. Mi pedig rontjuk, ehhez kétség nem férhet! Már a március idusán lezajlott állami ünnepségek kapcsán kifejtettem, mennyire igaza volt Arisztotelésznek, amikor azt mondta, hogy a demokrácia, mint rendszer, lévén az tulajdonképpen nem más, mint a csõcselék uralma, az egyik létezõ legrosszabb rendszer. És valóban, tényleg a csõcselék uralkodik. Most, amikor a megtévesztett, és hazugságban tartott tömegek által fejünk fölé emelt hatalom kénye kedve szerint, tényleg alsógatyához hasonlóan játszi könnyedséggel óhajtja lecserélni a nemzet nyomorba döntõinek végrehajtó bábúját, bábuit, ez az érzés egyre jobban erõsödik bennem. De ha azt hisszük, hogy ez a fajta, befolyással bíró(?) vélemény-nyilvánításra mindösszesen négyévenként egyszer lehetõséget adó, s azt is újabban elcsaló, pórnép feletti basáskodás csak a kormánypárt(ok), valamint a mûminiszterelnök sajátja, akkor bizony nagyot tévedünk. A Magyar Hírlapból idézünk: „Nem biztos (értsd: biztos, hogy nem – SZNÖP.), hogy az emberek kezébe kell adni a döntést – mondta Herényi Károly az egykori MDF frakció vezetõje. Herényi szerint nem biztos, hogy a döntést az emberek kezébe kéne adni. Semmiféle garancia nincs arra, hogy a többségi döntés önmagában jó is, amikor a világ legjobb közgazdászai is nehezen találják a megoldást.” 104
Még mondja valaki, hogy Arisztotelésznek nincs igaza! Ez az ember… Ember? Aki a demokrácia fogadatlan prókátoraként isteníti annak honát, a nagyságos és fényességes Európai Uniót, aki oly annyira hisz a demokráciában, annak felsõbbrendûségében – mondván, jobbat még nem találtak ki (ugyanez áll a kapitalizmusra is, of course) – felsõbbrendûségének megkérdõjelezhetetlenségében, nos ez az ember drága barátaim, a demokrácia alapját kérdõjelezi meg. Nem tudom tetszettek-e figyelni? Pont most. Nem elõbb, nem késõbb, pont most kérdõjelezi meg a többségi döntés helyes mivoltát. Valami bûzlik Dániában. Vagy itt. Mer’ azon már élõ ember nincs e csöppnyi kis hazában, aki csodálkozni merészelne, hogy Fodor Gabriella volt az elsõ, aki értesülhetett Ferenc testvér távozásának szándékáról, elõbb, mint maguk a kongresszuson résztvevõ szocialisták. Of course, mondhatnák erre hanyag eleganciával. De hogy egy magát konstruktívnak valló, normális Magyarország után áhítozó, az ország mindennél elõbbre való érdekéért még kisstílû fõkönyvelõk alkalmazásától sem visszariadó ellenzéki párt egykori frakcióvezetõje küggye le megalázóba a többségi elven mûködõ demokráciát, az azért több mint kínos, az azért gáz. Zsák a foltját, mondhatnánk erre legalább olyan hanyag és legalább olyan elegántos retorikai fuvallattal, ahogyan azt tettük az elõzõ esetben is. De ne legyünk igazságtalanok! Mert bizony igazságtalanok lennék, ha megfeledkeznénk a szegfûmintás utódpárt megannyi állócsillaga között még mindig stabilan tündöklõ, úgy tûnik levakarhatatlan, joviális kinézetû, tésztaképû Kiss Péterrõl, aki azt találta mondani, hogy hát ez, ami most zajlik, tulajdonképpen nem más, mint maga a parlamentarizmus. Mert hát nem történik más, mint érvényre kerül a hatalomgyakorlásban az, kire hányan voksoltak annak idején. Barátaim az Úrban! 105
Nem tudom kellõen átérezzük-e valamennyien ennek a sajátos szocialista gondolkozásmódnak az õ nagyszerûségét és egyedülállóságát? Mer’ hogy egyedül áll, az egyszer hétszentség! Hiába no, már megint elfelejtettem, hogy ezeket a mocskos büdös kurafi kommunistákat különleges anyagból gyúrták. Pedig mindig eszembe juttatják, a rosseb egye meg! A világ legjobb, ennek ellenére a megoldást nehezen találó közgazdászairól meg csak annyit, ha az épp imént megbukott rendszert ajnározó szaktekintélyeket tekintjük a legjobb közgazdászoknak, és rájuk hallgatunk, az õ „tanácsaikat” fogadjuk meg, könnyen elõfordulhat, hogy kilábalás helyett a financiális pokol legmélyebb és legsötétebb bugyraiban találjuk magunkat. A minap Kósa Lajos, fideszes fõ hallja kend kesergett azon, hogy a kifelé vezetõ út ugyanolyan hosszú és keserves lesz, mint a befelé vezetõ. Na ja. De csak akkor, ha ugyanazon az úton próbálunk kifelé vergõdni, mint amelyiken befelé vergõdtünk. Az a gondolkodásmód, mely szerint, naná, hogy ugyanazon az úton indulunk visszafelé is, ahelyett, hogy esetleg egy másik, egy jobb, egy járhatóbb út után néznénk, életveszélyes. Életveszélyes, mert leszoktat a gondolkodásról, az alternatívák keresésérõl. A sémákhoz, a megbukott, begyakorolt sztereotípiákhoz való ragaszkodás immáron végzetes lehet. Ugyanúgy, mint ragaszkodni az egyszer már megbukott, egyszer már levitézlett emberkehez, karakterekhez, programokhoz. Semmi jó, inkább csak rossz származik belõle. De akárhogy csûrjük, akárhogy csavarjuk, a végén csak oda lyukadunk ki, hogy az öntudatára ébredt politikai osztály, az élettõl és a lakossággá aljasult egykoron szebb napokat látott nemzettõl fényévekre elszakadva, senkinek nem enged beleszólást abba, mi legyen a sorsa a továbbiakban ennek a lángoktól (vagy inkább hitelezõktõl halálosan) ölelt országnak. Az egykori önmaga árnyékaként, ma már csak a pénzszivattyútelep külföldi üzemeltetõinek zsoldjába szegõdött pénz-proletárokként fun106
gáló politikai osztály, magát pofátlanul elitnek tituláló kisszerû hatalmasságai a zûrnek és zavarnak eme felemelõen lesújtó pillanataiban is azon fáradoznak, hogyan zárhatnák ki a népet a döntéshozatalból, s ezzel együtt hogyan zárhatják el a Nemzetet a Hazától. A miniszterelnök gonosz. Gonosz, mert tudatosan árt. A politikai osztály gonosz. Gonoszak õk is, mert tudatosan ártanak. A parlamenti patkó túloldalán pedig cinkosok a vétkesek között, mert hagyják. Szó nélkül. Aláírnak, olvasatlanul. Rendszert váltunk, gatyát, vagy miniszterelnököt? Egyre megy. Beleszólásunk úgy se lesz. Amikor Megyót az imént említett protokoll alapján puccsolás útján (tán épp a szocializmus útján) éppen a most távozni készülõ nagyember küldte el melegebb éghajlatra – utazó nagykövet lett a Kárpátok Cicerójából –, azt írtam le, ha még egyszer megtörténhet, hogy a nép kizárásával, a nép feje felett egy szûk körû grémium döntsön arról, ki és merre vezesse ezt az országot, Magyarország végérvényesen megszûnik jogállamnak lenni. Ez a mozzanat legnagyobb sajnálatunkra azonban már jóval elõbb, 2004. december 5-én megtörtént. 2006. október 23-a erre rátett egy lapáttal, ez a legutóbbi politikai szemfényvesztés pedig már csak tetézte a bajt. Bizony, diktatúra ez a javából. A rosszabbik fajtából. Abból, amelyik demokráciának hazudja magát. De meddig akarunk még hazugságok közt élni? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
107
KÖZÜLÜK VALÓ – A végsõ harc története, avagy végzetes találkozás az angyalarcú gyilkossal –
Bevezetõként egy rövid történet. Hirtelen csend lett. Pedig a csatazaj távoli robaja most is beszûrõdött, de a közvetlen fenyegetés megjelenése feledtetett minden mást. A hatalmas, fekete páncélba öltözött alak megállt. Szinte karnyújtásnyira tõlük. Tudták, a küzdelem immáron elkerülhetetlen. Ez a harc lesz a végsõ – súgta oda egyik a másiknak, miközben hallották azt a félreérthetetlen, semmivel össze nem téveszthetõ hangot, amit akkor lehet hallani, ha egy fegyver életre kel. Egy pillanatra még tétovázott, tekintetét megpihentette a mindig nyugalmat, mindig szeretetet és megbékélést sugárzó arcon. A pillanat elmúlt és tudta, itt és most, a létezésnek egy másik síkjára lépett, eljött a harc ideje. Szinte gépiesen, valamiféle halálos precizitású balett-mozdulattal fordult meg, ahogy egyszerre fegyverét is elõhúzta, jelezvén, készen áll a küzdelemre. De még mindig nem történt semmi. A szinte hegyként fölé magasodó fekete alak nem mozdult. Mintha nem is élõlény, mintha a robosztus páncélos alak csak egy látomás lenne, mozdulatlanul állt, kezében a hatalmas halált osztó fegyverrel. Testében szétáradt az adrenalin, harcolni kell. Az agyból a pillanat tört része alatt érkezett meg az impulzus a lábakhoz. Indulás! 108
Csak az elsõ lépést tudta megtenni az ellenség felé, amikor hirtelen, csikorogva megállt az idõ. Hallotta, érezte a csont roppanását, a húson áthatoló hideg fém jelenlétét a testében. Nem a félelem, nem is a fájdalom, inkább a megdöbbenés volt az, amit érzett, ami egy röpke pillanatra kiült az arcára, ahogy lenézett és látta, a hasából kiálló penge hideg fényét. Elárulták. Hátba támadták. Érezte, ahogy hirtelen eltûnik alóla a talaj, s a következõ pillanatban, mint egy rongybaba, összeesve a padlóra rogyott. Mozdulni sem bírt. Az átvágott idegkötegek bevégezték. Az igazi kínt azonban nem a szétáradó fájdalom, hanem a döbbenet és a csalódás okozta. Õ? Pont õ? De hát ez nem lehet igaz! Ahogy ott hevert a padlón, s az élet lassan elszállt belõle, ebbõl a furcsa, szokatlan szemszögbõl még hatalmasabbnak tûnt a fekete páncélos alak, akirõl egész eddig úgy tudta (neki azt mondták), azt hitte, õ az ellenség, ellene kell harcolni. A teste fölött átlépõ alakot még felismerte. Most is ugyanaz a jóságot, békességet sugárzó arc nézett vissza rá, mint néhány pillanattal ezelõtt. Még hallotta, ahogy a páncélmaszk mögül megszólal egy hang: Végeztünk? Igen. Nincs több dolgunk itt. Így esett hát a végsõ harc története. 109
Sokan vannak, akik már találkoztak az angyalarcú gyilkossal, de nagyon kevesen vannak azok, akik túl is élték ezt a találkozást. Õ a legveszélyesebb, mert szemtõl-szembe a barátodnak, a társadnak, a támaszodnak mutatja magát, de ha hátat fordítasz neki, azonnal elárul és beléd vágja a kést. Légy résen! Ismerd fel idejében! Nehogy számodra is ez a harc legyen a végsõ! *** Eddig a történet. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. És itt zsarnokság van. Hogyan küzdhetünk jogszerû eszközökkel egy olyan hatalom ellen, amely magát önkényesen a jog fölé helyezte? Mert ez a hatalom, magát önkényesen a jog fölé helyezte. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a nép ne hallathassa a hangját. Ne feledjétek! Szili Katalin közülük való! Az õ elvtársuk! Az õ párttársuk! Elég volt a múlt embereibõl a múlt eszméibõl, melyeken és akiken túllépett az idõ és a történelem. Elég volt a mérhetetlen károkozásból, pusztításból és rombolásból, amit ennek az országnak, s a benne élõ emberek lelkének okoztak. Elég volt a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták egy egész nemzetet romba döntõ ámokfutásából! Élhetõ életet! Élhetõ Pécset, élhetõ Magyarországot akarunk! Így szólunk mind! A szocialista nagyváros öntudatos polgáraként, nem Barcson, nem Budapesten, hanem itt, Pécsett élek, mióta megszülettem. Egy rég film címe jut az eszembe: Megáll az idõ. És tényleg megállt. Több tekintetben is. Az eladósodást, valamint a földbõl gomba módra kinövõ bevásárlóközpontokat leszámítva, ez a 110
város megállt az idõben és a fejlõdésben. De megállt a tekintetben is, hogy még mindig a népelnyomó diktatórikus állampárt jogutódjának elvtársai verik dobra a közöst, csak most nem úgy hívják õket, hogy tanácselnök eftárs, hanem polgármester úr. Ahogy Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná, árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége. A hazudós mûminiszterelnök egyszer aszonta, hogy Mária levette a kezét errõl az országról. Nos, nekem úgy tûnik, ennek éppen az ellenkezõje igaz, nagyon is rajta tartja, és árgus szemekkel figyeli az itteni történéseket. Nagynevû elõdök regnáltak a városházán, akik múlhatatlan érdemeket szereztek a város több évtizedre történõ eladósításában. Láttuk mi történt velük. Ne feledjétek! Szili Katalin közülük való! Az õ elvtársuk! Az õ párttársuk! Elég volt a múlt embereibõl a múlt eszméibõl, melyeken és akiken túllépett az idõ és a történelem. Elég volt a mérhetetlen károkozásból, pusztításból és rombolásból, amit ennek az országnak, s a benne élõ emberek lelkének okoztak. Elég volt a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták egy egész nemzetet romba döntõ ámokfutásából! Élhetõ életet! Élhetõ Pécset, élhetõ Magyarországot akarunk! Így szólunk mind! Az 1848-as forradalom és szabadságharc olyan fontosnak tartotta a szólás- és véleménynyilvánítás, a sajtó szabadságát, hogy a 12 pontból egyet külön ennek a témának szenteltek. 161 esztendõvel a forradalom után az egykori állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Kulturális alosztályának vezetõje, egy állampárti cenzor osztja nekünk az észt és a demokráciát a törvényhozás házából. De itt kell említést tennünk arról is, hogy a szegfûmintás utódpárt soraiból került ki az a magát miniszterelnöknek nevezõ mosdatlan111
szájú hazudozó is, aki minõsíthetetlen hangot engedett meg magának, amikor errõl az országról beszélt. És Szili Katalin nem állt föl az õszödi beszéd elhangzásakor, az országgyûlés elnökeként, mint az egyik legfõbb közjogi méltóság, nem kérte ki magának ezt a hangnemet, sõt, a parlamentben szavazatával még meg is védte, meg is mentette, az egész országot szembe hazudó kormányfõt. Itt egy pillanatra meg kell álljak és fel kell, tegyem a kérdést: valóban ilyen szellemiségû, ilyen erkölcsi érzékkel és morállal bíró polgármesterre van szükségünk? És 2004. december 5-ét sem felejtettük el! Nem felejthetjük el! Ne feledjétek! Szili Katalin közülük való! Az õ elvtársuk! Az õ párttársuk! Elég volt a múlt embereibõl a múlt eszméibõl, melyeken és akiken túllépett az idõ és a történelem. Elég volt a mérhetetlen károkozásból, pusztításból és rombolásból, amit ennek az országnak, s a benne élõ emberek lelkének okoztak. Elég volt a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták egy egész nemzetet romba döntõ ámokfutásából! Élhetõ életet! Élhetõ Pécset, élhetõ Magyarországot akarunk! Így szólunk mind! Ha valaki megnézi a 2009-es Magyarország mutatóit, megdöbbenve tapasztalja, hogy azok egy háború alatt álló ország képét mutatják. Ilyen mértékû visszaesés és leépülés csak a háború alatt álló országokra jellemzõ. Békeidõben ez egyedülálló és jelzésértékû! Emellett senki, józanul gondolkodó ember nem mehet el szó nélkül! 2009-ben az egy fõre jutó reálbér 5 százalékkal ér kevesebbet, mint 1978-ban. Az országra több évtizeden keresztül többször is ráerõszakolt megszorítások ellenére rosszabb a helyzet, az adósságállomány pedig nagyjából 100 milliárd dollárral emelkedett. Ez totális csõdje annak a 112
hazugság tömegnek, melyet hosszú évtizedek óta hallunk a hatalmon lévõ, magukat szociálisan érzékenynek nevezõ utódpárttól. Gazdasághoz valóban értõ szakértõk köreibõl egyre többször halljuk most már, hogy ezt a gigantikus adósságállományt egész egyszerûen képtelenség lesz visszafizetni. Kicsit olyan ez, mint az Amerikai Egyesült Államok viszonya a vietnámi háborúhoz. Soha nem volt szabad megnyerniük, de minden körülmény között fenn kellett tartaniuk. Városunk adósságállománya is immáron több tízmilliárdra rúg, s hogy tetézzék a bajt, vezetõink rátettek még egy lapáttal, újabb gigászi összeggel terheltek meg valamennyiünket. Hány évre, vagy talán helyesebb, ha így tesszük fel a kérdést, hány évtizedre adósítottak el bennünket? Zálogba tették a jövõnket, ráadásul a megkérdezésünk nélkül. Ugyanazt tapasztaljuk helyi szinten, mint országosan. Mások, a megkérdezésünk nélkül felélik és elzálogosítják a jövõnket. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: ez lenne az oly hõn áhított közvetett népképviseleten alapuló demokrácia? Nem, barátaim, ez nem az. Ez valami egészen más. A demokráciának és vele együtt gyakorlatilag minden másnak egyfajta sajátos, a hatalom önös érdekei szerint való folyamatos félreértelmezése. Félresikerült elegye, a sors és a történelem fura fintoraként a kádári korból itt ragadt összekacsintós, mutyizós puha diktatúrának és a számunkra már csak a történelemkönyvek lapjairól tananyag formájában ismerõs vadkapitalizmusnak, mellyel az oskolában eredeti tõkefelhalmozás néven ismerkedhettünk meg. Csakhogy a diktatúrához szokott, a Kommunista Ifjúsági Szövetség soraiban edzõdött egykori kádergyerekek nem tudják (vagy talán nem is akarják?) mûködtetni a demokráciát. Hallottuk, a csõd-mesterbõl miniszterelnökké avanzsált újgazdag élõsködõ is megmondta, amikor tanácstalanul széttárta karjait: „Nem értettünk hozzá.” Az ún. rendszerváltozást elkerülhetetlenül kiprovokáló államcsõdöt egyszer már eljátszották velünk. A teljesen szükségtelen és hatalmas károkat okozó Bokros-csomagot egyszer már eljátszották velünk. Most 113
mégis ugyanezt kínálják gyógyír gyanánt. Az egy fõre jutó reálkeresetek a harminc évvel ezelõtti szinten vannak, az adósságállományunk a többszörösére nõtt, tehát láthatóan nem mûködik a dolog! De nekünk továbbra is ez kell! Nekünk továbbra is ezek az emberek kellenek, mert õk a szakértõk. És mindig õk a szakértõk. Én tudom, mi a jó ennek az országnak, mondta meglehetõs magabiztossággal nem is oly rég a mûminiszterelnök. Ma már nem miniszterelnök. Ne feledjétek! Szili Katalin közülük való! Az õ elvtársuk! Az õ párttársuk! Elég volt a múlt embereibõl a múlt eszméibõl, melyeken, és akiken túllépett az idõ és a történelem. Elég volt a mérhetetlen károkozásból, pusztításból és rombolásból, amit ennek az országnak, s a benne élõ emberek lelkének okoztak. Elég volt a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták egy egész nemzetet romba döntõ ámokfutásából! Élhetõ életet! Élhetõ Pécset, élhetõ Magyarországot akarunk! Így szólunk mind! Azt mondod: Helló Pécs? Azt mondom: Üdvözlégy Mária! My english is very poor, you know. Azt mondod: nem akarsz radart a Tubesre? (A mûminiszterelnök után szabadon): És eddig mi a lószart akart, mama? Most hirtelen le kell ereszkedni a néphez? Most egyszerre kifizetõdõ lett nem akarni radart a Tubesre? Vagy ezt tanácsolta a PR-kampánystábként reinkarnálódott agit-prop osztály? Netán ültessünk bánáti bazsarózsát, mer’ csak az vonzza igazán a hatalmasságokat? Egyébként a többi elvtárs tudja már, hogy nem akarsz radart a Tubesre? Ez ügyben egyeztetett már a Központi Bizottság? 114
A színes, szélesvásznú kampány kiadvány belívének elsõ oldalán rögtön a harmonikás utcai koldus képe fogad bennünket. És valóban, lassan már úgy kell összegazsulálni a mindennapi betevõre valót, mert az állítólag 2010-ben Európa Kulturális fõvárosaként fungáló várost a Mecsek hermetikusan elzárja és lezárja mindentõl. „A tett halála a tökölõdés” – tartja a nép ajkán született bölcs mondás. A lóvé megy ki számolatlanul, miközben a szekér állni látszék, bár az idõ szalad. Csak egyvalamirõl nem esik szó soha. Arról, hogy mi lesz akkor, ha ez az egész nem készül el idõben. Vajon, hogyan néznek majd ránk a többiek, amikor kitesszük a lábunkat innen? Mutogatnak majd ránk? Pécsi? Ja azok, akik nem tudták megcsinálni, de a pénzt azt zsebre tették! A presztízsveszteséget, vagy a megaláztatást nem a parlament elnök-asszonya, hanem a kisember fogja elszenvedni, akár nap, mint nap. Belegondoltak már ebbe? Immáron országos beszédtéma a 2010-ben nagy valószínûséggel bekövetkezõ fiaskó, legfeljebb csak a mértékén folyik a vita. Már város is akadt, amely közölte, szívesen átvenné, hiszen mindene megvan hozzá. Felelõsséggel tartozunk a városunkért valamennyien, akik most és itt élünk. Erre köteleznek bennünket az elõttünk itt élõk, akik mûködtették, fejlesztették, építették és megõrizték számunkra az ország egyik ékkövének számító, több ezer éves múlttal bíró településünket. Ugyanakkor felelõsséggel tartozunk az utánunk jövõknek is, akik majd itt, ebben a városban fognak élni tíz, száz vagy akár ezer év múlva. De ez a város csak úgy maradhat fenn tíz, száz, vagy akár ezer éven át, ha a vezetõi nem csak arra fordítanak egyre több idõt, hogy teletömjék a zsebeiket, hanem arra is, hogy átérezzék a felelõsséget, mely osztályrészül jutott nekik. Mit gondoltok, a mai vezetõk, akik tökig eladósították és eladósítják Pécset, vajon átérzik ezt a felelõsséget? Ne feledjétek! Szili Katalin közülük való! Az õ elvtársuk! Az õ párttársuk! 115
Elég volt a múlt embereibõl a múlt eszméibõl, melyeken és akiken túllépett az idõ és a történelem. Elég volt a mérhetetlen károkozásból, pusztításból és rombolásból, amit ennek az országnak, s a benne élõ emberek lelkének okoztak. Elég volt a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták egy egész nemzetet romba döntõ ámokfutásából! Élhetõ életet! Élhetõ Pécset, élhetõ Magyarországot akarunk! Így szólunk mind!
Sokan vannak a hatalmasságok között, akik szemtõl-szembe a barátodnak, a társadnak, a támaszodnak mutatják magukat, azt mondják, éretted cselekszenek, de nagyon kevesen vannak közülük azok, akik, ha hátat fordítasz neki, nem árulnak el és nem vágják beléd a kést. Légy résen! Tanulj meg különbséget tenni! Ismerd fel kiben bízhatsz és ki az, akiben nem! Az angyalarc mögött sokszor egy szörnyeteg rejtõzik. És soha ne felejts! De mindig emlékezz! Mert a tett az elsõ, a szó csak a második! Isten áldja Magyarországot! Isten áldja Pécset! A szocialista nagyváros öntudatos polgára Mediterrán Moszkvából
116
NYÍLT LEVÉL PÁVA ZSOLTNAK!
Tisztelt Képviselõ Úr! Ahogyan azt mindannyian tapasztalhattuk, a polgármesteri címért kiírt választási küzdelem az eddig városunkban megszokottakhoz képest példátlanul eldurvult. Erre, a sem a városhoz, sem pedig lakóihoz nem méltó színvonaltalanságra a Magyar Szocialista Párt Nõtagozata által az ország több pontjából Pécsre utaztatott, mintegy 1600 önkéntes aktivista szerepeltetése tette fel a koronát. Példátlanul aljas, Pécs lakóira, valamint az önkormányzatra, az önkormányzatiságra nézve is rendkívül megalázó momentuma volt ez az ún. „választási küzdelemnek”. Milyen jogon szól bele a pécsiek döntésébe olyasvalaki, aki az ország másik végérõl egy napra érkezik ide? Milyen jogon szól bele a pécsiek döntésébe olyasvalaki, aki nem itt él, nem itt dolgozik, nem itt fizet adót, nem itt viseli a terheket, nem ismeri ezt a várost, nem ismeri annak gondjait, problémáit? Az ország távoli pontjairól egy napra ideutaztatott „önkéntes aktivisták” másnap hazamentek, de mi itt maradtunk. Nem az õ településük az, melyet több évtizedre elõre eladósítottak, nem nekik kell viselni az itteni terheket, hanem nekünk. Persze tudjuk, kibicnek semmi sem drága. Nemcsak a pécsi polgárokra nézve megalázó, hanem az önkormányzatra nézve is. Hol van itt az önkormányzatiság? Beszélhetünk még itt egyáltalán önkormányzatiságról? Vagy már a sorsunkat érintõ fontos 117
döntéseket is ki akarják venni a kezünkbõl? Azokat valahol egészen másutt akarják meghozni? Elõfordulhat ilyen az Európai Unióban? Ez még belefér a demokratikus jogállam keretei közé? A törvény ismeri a „jó erkölcsbe ütközés” fogalmát. Ezért városunk, valamint lakosságának sorsáért, és nem utolsó sorban a demokráciáért felelõsséget érzõ pécsi polgárok arra kérik Önt, járjon utána, hasson oda, hogy a jog eszközével büntethetõk legyenek az ilyen és ehhez hasonló, a jó erkölcsbe ütközõ kampány megoldások, s az azt lefolytató politikusok, vagy politikai szervezetek. Véleményünk szerint – és bízunk benne, hogy van erre mód, akár az Alkotmánybíróságig is elmenve! –, a törvény szigorával kell lesújtani minden olyan esetben, amikor a jó erkölcsbe ütközõ módon befolyásolni akarják, vagy el akarják venni a demokratikus döntés jogát és lehetõségét a választópolgároktól. Ha valaki nem ért a joghoz, még az is érzi, hogy a kampánycsend elõtti utolsó napon, a várost az ország különbözõ részeibõl elözönlõ önkéntesek bevetésével, az õket alkalmazó politikai párt átlépett egy határvonalat, melyet nem lett volna szabad átlépnie. Ezek után most már mindent meg lehet tenni ebben az országban? A választópolgár semmibevétele napi gyakorlat lesz ezután? Tisztelettel kérjük képviselõ urat, találjon módot arra a törvény erejével és szigorával, hogy a fent említett esethez hasonló aljas és a választópolgárokra nézve megalázó események ne történhessenek meg többször hazánkban. Tisztelettel: Szabó László, egy pécsi polgár
118
POLGÁRI IDÕGÉP –avagy Így múlik el a világ dicsõsége –
Visszarepültünk az idõben? Felcserélõdtek a szerepek? Valami ilyesmi jutott az eszembe, amikor a barikád.hu internetes oldalon (http: //barikad.hu/node/29755) a Multimédia szekció alatt Kövér László Balatonalmádiban tartott EP-választási fórumát néztem. Valamit mégiscsak tudhatnak ezek a jobbikosok. A bajusz-berendezésével talán még Bokrost is felülmúló, egykor radikális szókimondásáról elhíresült Kövér László hosszú, elsõre szinte végeláthatatlannak tûnõ pillanatokig a Jobbik programját olvassa – ahogyan tõle magától hallhattuk –Vona Gábor tollából. Egy Fidesz rendezvényen! Barátom, ez azé’ nem semmi. A csávót leküdték megalázóba. Ráadásul úgy, hogy a szerencsétlen még csak észre sem vette. Apropó bajusz! A videó bejátszó tanúsága szerint egy röpke szösszenet erejéig becsusszan a képbe Csoszogi, az öreg suszter (vagy annak alteregója) is, aki valóban szóba hozza a politikus pofaszõrzetét, bár ez a cikkünk által tárgyalt problematika szemszögébõl nézve teljesen indifferens. Mindenesetre érdekes egy fórum lehetett a’ mán szent igaz. No, de beszéljünk a lényegrõl! Arról, hogy pofátlanság-e felszólalnia egy fideszes rendezvényen az egyik konkurens párt helyi fõmuftijának, avagy állampolgári jogon neki is jár a „Ius murmorandi“ – azaz a morgás joga, hosszasan lehetne polemizálni, amit ez alkalommal most nem teszünk meg. Itt ez – talán hibaszázalékként – megképzõdött. És itt van rögtön az elsõ alkalom, amikor az a bizonyos sokat emlegetett biztosíték, hogy úgy mondjam, azonnal kiverõdött. Ha tetszik, 119
szinte önmagától, szinte fél-automatikus üzemmódban, a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott „Bugyli” márkájú, bicska típusú evõeszköz szintén hasonló metodika szerinti kinyílásával egyetemben. „Na de hát azért mégiscsak kell egy rendes szittya magyar radikális párt, amelyik azért mégiscsak megmondja, ha a Fidesznek ez nem is megy. Aztán 4,3%-ot vitt el a MIÉP 2002-ben. Ha azok a voksok, azoknak a voksoknak csak a fele a Fideszre esik, akkor a Fidesz nyeri a választásokat 2002-ben. Aztán ezt 2006-ban megismételtük. Akkor már nem volt 4,3%, talán 2,2, ha jól emlékszem a MIÉP meg a Jobbik közös listáján, de hát nem tanulunk a bajokból, úgy látszik, ma is remek ajánlatokkal bombázzák Önöket, hogyan lehetne mégis nagyobbakat mondani, mint amit a politikában ténylegesen végre lehetne hajtani.” Eddig az idézet Kövér Lászlótól. Most nézzük meg, hogyan tette helyre pillanatokon belül Kepli Lajos, a Jobbik helyi vezetõje a Fidesz országos választmányának elnökét. „Én a pontatlan választási matekot kicsit kiigazítanám. Már csak azért is, nehogy itt úgy menjenek haza a jelenlévõ emberek, hogy ezzel a téves hittel… Tehát, a 2002-es választásokra visszatérve, 42%-a volt az MSZP-nek és 41 a Fidesz-MDF közös listának, a MIÉP-nek 4%-a. Ha a 41-et és a 4-et összeadjuk, tehát az összes MIÉP-szavazatot hozzáadjuk a Fidesz-MDF listához, az 45%, az MSZP-nek és az SZDSZ-nek együtt 47%-a volt, tehát akkor sem nyerte volna meg a Fidesz a választásokat. 2006-ban az MSZP-nek volt 43%-a, a Fidesz-KDNP-nek 42%-a, az SZDSZ-nek 6,5%-a. Tehát MSZP-SZDSZ együtt 49%, Fidesz-KDNP együtt 42%, a Harmadik Út 2%-ával együtt is ez 120
elenyészõ. Igazából a kérdésem pedig ahhoz kapcsolódna, hogy miért kell most már két, vagy ha úgy tetszik három elbukott választás után ezt a jobboldali egypártrendszer stratégiát erõltetni, s miért nem lehet abból tanulni, hogy ha a jobb oldalon egy párt van és egy párt megy neki a választásoknak, akkor a jobb oldal elbukja a választásokat? És ne baloldalra és jobboldalra osszuk fel az országot, hanem nemzeti, álnemzeti és nemzetellenes erõkre, és hogyha tényleg mindenki, aki a nemzet felemelkedését akarja, összefog, akkor sikerül megbuktatni, de ha arról van szó, hogy a Fidesz jusson be, vagy a Jobbik jusson be akkor nem fog sikerülni. ” So say we all. Vagyis: így szólunk mind. Ezt kérdezzük mind. Legalábbis mindazok, akik kicsit is józanul gondolkodnak. Ezt kérdezem én is. Meg azt is, hogy a Fidesz miért nem tanul a hibáiból, kedves Kövér László? Úgy tûnik, most sem akarnak tudomást venni arról, hogy a nép nem akarja az egy-párt rendszert. Ezen az oldalon sem! Elutasítja azt. Bizony, nem tanulnak a hibáikból. Nem tanulnak abból, hogy két pártból sokkal könnyebben összejön a kétharmad, mint egy pártból. Nem tanulnak abból sem, hogy a másik oldalon már kétszer nyertek választást azzal, hogy a nagypárt mellett mindig ott volt egy kisebb, szatellit párt is. Amolyan biztonsági, vagy vésztartalék gyanánt. A Fidesz mellett meg nem. El is bukták mind a kétszer. Most is el fogják, ha mindenkit megpróbálnak elüldözni, vagy rossz színben feltüntetni. No, nem arra gondolok, hogy nem fogják megnyerni a választásokat. Meg fogják. Ilyen szar helyzetben az lenne a csoda, hogy ha ezt is, hogy ha innen is el tudnák veszíteni. De nem fogják. Ezúttal hagyják nyerni önöket. Az elbukás szót, most már mindenki számára világos, a kétharmados többség tekintetében használtam. Mert most, jobban, mint bármikor, a kétharmados többség elérése a cél! 121
Megmondom az õszintét, örülök annak, hogy a körülmények némiképp kényszerpályára lökték az utóbbi idõkben tesze-toszáskodó, tutyimutyivá váló, a jogszerûséghez a végletekig ragaszkodó, azt sok esetben a moralitás és az erkölcs fölé helyezõ ellenzéki „néppártot”. Gondoljunk csak a román EU-tagság feltétel nélküli megszavazására, vagy az uniós tagállamok közül elsõként a lisszaboni szerzõdés olvasatlanul történõ ratifikálására. És akkor ettõl a társaságtól várjuk a nemzet megvédését? Ugyan kérem! Épeszû ember ezt egy pillanatig sem gondolhatja komolyan. Azok, akik egy ránk erõltetett parancsuralmi, birodalmi berendezkedést elõíró jogi rendszert bebetonozó dokumentumot szemrebbenés nélkül, s ami aztán igazán felháborító és vérlázító, olvasatlanul aláírnak, egyszersmind ezzel a mozdulattal hazánkat gyakorlatilag de jure, azaz jogilag, mint nemzetállamot megszüntetik, sok mindenre alkalmasak, de egyre, a haza, a nemzet megvédésére, egész biztosan nem. Ha van még egy pici, halványan pislákoló reménység arra nézvést, hogy a jelen pillanatban még legnagyobb ellenzéki párt néven futó politikai tömörülés hajlandó a Haza, a Nemzet érdekében történõ alkotmányozási folyamat beindítására, akkor bizony kénytelen kelletlen, muszáj lesz együttmûködniük az új erõként megjelenõ, s ma már gyakorlatilag biztosra vehetõen a törvényhozásba bejutó, egyelõre még harmadik erõként, de nagyon könnyen lehet, hogy a végsõ befutónál második erõként szereplõ Jobbikkal. Én a magam részérõl csak reménykedni tudok abban, hogy a végére végre mindenkinek megjön a józan paraszti esze és megfelelõen fog cselekedni, azaz összefognak egymással. És még abban is reménykedem, hogy nagyívben tesznek arra, hogy ez az Európai Unióban vagy a mindent mindenkinél jobban tudó médiában ez a frigy eurokonformnak (értsd: szalonképesnek) számít-e, avagy nem. Megdöbbentõ volt számomra az a pártállamot idézõ retorika, ahogy Kövér az egykoron ellene ármánykodó Ferenc testvér stílusát felvéve, felteszi a kérdést a Jobbik helyi elnökének, ha már ilyen szé122
pen egyetértünk a programpontok túlnyomó részében, akkor ugyan mi szükség is van önökre? A „közösön játékpénzért történõ túladás mellett (a vagyonértékesítés, a privatizáció szinonimájaként) a mûminiszterelnök kedvenc szavajárása volt amikor aszonta nagy vehemenciával: „Én tudom, mi a jó ennek az országnak!” Azt ugyan nem tett hozzá, hogy „csak én tudom” vagy azt, hogy „nektek meg halványlila segédfogalmatok sincs róla”, de a dagadó karotisz (nyaki verõér, ha elvágod, a delikvens biztosan elvérzik) a megemelt hangerõ, a heves gesztikuláció, valamint a túlmozgásos ripacskodás nem hagyott kétséget afelõl, hogy ez utóbbi kifejezések is hozzáértendõek, s a nagyember ezeket természetesnek veszi. Kövér úr úgy tûnik megfeledkezett a húsz évvel ezelõtti idõkrõl, amikor õk jártak, járhattak hasonló cipõben. Megfeledkezett arról, hogy honnan indultak anno. Úgy tûnik elfelejtett, de talán korrektebbek vagyunk, ha azt mondjuk, nem is akar már visszanézni. Mint Ali, a kis kéregetõ, az Égi lépcsõ címû indiai tanmesében, akihez egyszer leereszkedik a csodatévõ Dzsinn. Kézen fogja, aztán elindulnak felfelé a csodálatos égi lépcsõn egyre feljebb és feljebb. Idõnként megállnak, és a Dzsinn megkérdezi Alit, mit lát, ha visszanéz. Ali pedig arról beszél, hogy látja a társait, a többi szegény koldust, ahogy a porban kéregetnek a napi betevõért. Milyen jó lenne, ha õk is itt lehetnének vele. Ez így megy egy darabig, aztán egyszer csak Ali már nem látja a többieket, hanem csak annyit mond, milyen gyönyörû itt fent. Azt kérdezed, mi lett a többiekkel, akik lent maradtak? Ezt kérdezem én is. Úgy tûnik Kövér úr és pártja, párttársai, Alihoz hasonlóan olyan magasságokig jutott(ak) el, ahol már nem kíváncsi(ak) a lent maradtakra. Húsz esztendõ elegendõnek bizonyult, hogy megkopjanak az emlékek. Pedig örülhetne is! Végre itt egy friss, fiatal társaság. Új gondolatokkal, új szemléletmóddal, legalább a teher egy részét levehetnék a vállukról! De nem. 123
A külsõ szemlélõ számára úgy tûnik, itt bizony a legelején el lett döntve minden. Nyilván nem az idõk végezetéig tervezték a dolgot, de hogy bebetonozták, atom-biztosra, az hétszentség. Akik a sors, vagy valamilyen más szeszély folytán odakerülhettek a tûz és a konc közelébe, azoknak életük végéig be van biztosítva minden. Boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A gyerekek pedig – akik természetesen nem tehetnek a szülõk vétkeirõl, bûneirõl, de a hasznát annál inkább élvezhetik – nos, majd õk viszik tovább az üzletet. Legalábbis a dolgok mai állása szerint valahogy ez a kép sejlik fel az egyszeri adófizetõ barom státuszába besorolt állampolgár elõtt. Ráadásul, hogy tetézzem a bajt, asszem épp itt az ideje, hogy rátegyünk még egy lapáttal, ez a gyakorlat, mármint a hatalomnak egyenes ági leszármazáson keresztül történõ továbbadása, továbbélése, nem új keletû gyakorlat. Aki járt a Terror Háza Múzeumban az tanúsíthatja. Gondoljunk csak a körmös Bauerre, meg a Petõ Iván felmenõire. Mondanám, hogy csak mostanra jutottunk el odáig, hogy megelégelte a nép az úri huncutságaikat, amikbe majdnem beledöglöttünk, de nem mondom, mert ez nem biztos, hogy igaz. Az is lehet, hogy nekik lett elegük ebbõl az országból. Az ilyen emberekre jellemzõ viselkedési forma, hogy amikor mindent feléltek, odébb állnak. Amolyan társadalmi paraziták módjára. Visszatérve még egy gondolat erejéig Kövér László sajátos leszerepléséhez. Kiábrándító volt hallgatni a szánalmas érvelést. Mondjuk ki: megfogtak öreg! Ha sarkosan akarnék fogalmazni azt is mondhatnám: HAZUDTÁL! A számok, akárcsak a tények, makacs dolgok. Lehet velük vitatkozni, csak nem sok értelme van. Hozhatunk ugyan egy törvényt, amely kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén holnap nulla óra nulla perctõl 2+2 az nem 4, hanem 5, de attól az még ugyanúgy 4 marad, mint annak elõtte. Semmitmondó üres közhelyekkel meg jópofizással ezt már nem lehet elütni, ez ide már nem elég. Az embereknek az egy-párt rend124
szerhez hasonlóan elegük van az üres lózungokból, a semmitmondó ígérgetésekbõl. A hazudozásból meg aztán végképp elegük van! Ezt a fajta foglalatosságot hagyjuk már meg a politikai ellenfélnek! Járassa le magát vele õ! A polgári jólét programja ide már nem elég! Ennél több, nemzeti jólét kell! Azt pedig egy elkényelmesedett, a birodalmi érdekrendszerbe tökéletesen, talán túlontúl tökéletesen belesimuló, mindent egybe és összemosó „néppárt”, de legalábbis olyan, mint amilyenné a Fidesz mára vált, egész biztosan nem fogja tudni biztosítani a Nemzet számára. Legalábbis egyedül nem. Kell mögéjük, de talán még inkább melléjük valaki, aki idõrõl idõre noszogatja õket, ha kell erélyesebben is, hogy „Gyerekek! Idõ van! Munka van!” Úgyhogy DOLOGRA!” Jómagam eddig is tudtam, hova fogom már most is, és ezen túl is behúzni azt a bizonyos x-et, Kövér László balatonalmádi EP-fóruma csak megerõsített a döntésemben. Túlélésünket a sokszínûség, az élet általa kitermelt minták biztosítják. Ha nem sokszínû rendszert üzemeltetünk, nem képzõdnek minták, melyek biztosíthatják a túlélésünket. Az uniformizáltság könnyen kiismerhetõ, függõségben tart, egysíkúvá és kiszámíthatóvá tesz, éppen ezért könnyen legyõzhetõvé válhatunk. Az egysíkú gondolkodás, a vélemények ütköztetésének, az érdemi vitának a hiánya, a tekintély elven alapuló hatalomgyakorlás könnyen végzetessé válhat. És általában azzá is válik. Szerény kérés ám egyúttal tiszteletteljes is. Tanuljunk végre a hibáinkból, túl sokszor elkövettük már õket. Jelen állapotunkban pedig nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy állandóan a múltba révedve a „csak a szépre emlékezem” nosztalgikus rózsaszín ködében ne vegyük észre a változást. Pedig ha van valami az életben, ami állandó, az a változás. Ha pedig ez így van, már pedig így van, akkor az eltunyulás, az elkényelmesedés luxusát sem engedhetjük meg magunknak. Ha mégis ezt tesszük, akkor viszont ne csodálkozzunk 125
azon, ha erõsödik a szélsõség, a radikalizmus (értsd: megjelenik a konkurencia) aki esetleg még nálunk is jobban tudja, hogy mit kéne tenni, vagy nálunk is jobb válaszokat ad a felmerült problémákra. Ha csak ülünk a babérjainkon és a szájtépésen kívül semmi érdemlegeset nem teszünk, könnyen úgy járhatunk, hogy észre sem vesszük, hipp-hopp, s az idõ a történelemmel együtt már könnyedén át is lépett felettünk. Ne menjünk vissza a múltba mindannyiszor, de igenis nyúljunk vissza a múlthoz tapasztalatokért, nehogy újra és újra elkövessük annak hibáit. A Tóth Gy. László által oly sokszor emlegetett szocializáció ezúttal, Kövér László esetében sem tagadható le. Nálunk a kizárólagos igazság, mi vagyunk annak letéteményesei, mostantól kezdve a mi hitbizományunk az ország! Egyáltalán mi szükség van itt rátok? Menjetek haza kis suttyók, nõjetek fel a feladat nagyságához, aztán majd gyertek vissza akkor. És persze azt is mi mondjuk meg, hogy mikor van az, amikor már felnõttetek a feladat nagyságához! Hát így nehéz lesz összefogni! A tett az elsõ, a szó a második, mondta a néhai fideszes választási szlogen. Hát akkor úgy is kéne viselkedni, kedves fideszes barátaim! Ja! És még egy rövid megjegyzés a végére azoknak, akik megnézik a kétrészes, élményszámba menõ videót. Javítsatok ki ha tévedek, de az én információim szerint, ha a hagyomány állításának hinni szabad, már maguknál a finneknél sem dívik a finn-ugor elmélet, merthogy a tudomány bebizonyította, hogy abból egy szó sem igaz. Na szevasztok! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
126
ÉRDEKEK HELYETT ÉRTÉKEKET!
Gyün kifelé a szegfûmintás utódpárt búzaégetésérõl elhíresült egykori fenegyereke, ’oszt mögszólítja az egyszeri tévériporter, ugyan mondana pár szót, amolyan értékelésfélét, az imént magunk mögött hagyott EP-választáson elért eredményekrõl. A megmondó-embör meg csak annyit tud kinyögni: – Meg kell várni, mit mond az SZDSZ! Tudom, korábban mondtam olyanokat, hogy véd- és dacszövetség, meg hogy a társadalom központilag vezérelt hatékony kisemmizésére szervezõdött haszonelven társult érdekközösség, na de hogy ennyire?! Most, amikor leküdték õket megalázóba? Most, amikor gyakorlatilag lehúzták õket a fajanszon? Most, amikor már maguk az SZDSZ egyes nagy-öregjei is aszongyák, hogy nincs tovább, nincs mese, muszáj lesz fölállni és távozni a húsosfazék mellõl? Még most is az számít, hogy mit mond az SZDSZ? Édes Istenem! Ilyen van? Miközben a szolgalelkûség, mint fogalom, új értelmezést nyer nálam, s az iskolapadba korrepetálás céljából egész nyugodtan visszaülhetne, még mondja valaki, hogy nincs szükség vérfrissítésre, nincs szükség új fajta gondolkodás- és látásmódra a „magyar” politikai élet színpadán! Dehogyis nincs! Most van csak szükség rá igazán! Más. Szijjártó Péter, az újabban Európa-rekordokat felállító, legtöbb szavazatot magáénak tudó, legnagyobb, ám immáron huzamosabb ideje kormányra jutni mégis képtelen ellenzéki párt tejfeles szájú kommunikációs fõ hallja kendje betévedt a TV2 reggeli beszélgetõs mûsorába egy Mokkára. No, mármost Kárász Robi barátunk, aki 127
amúgy valamikor ugyanabban a pécsi panelházban lakott, mint jómagam, szerény hajlékomban még interjút is készített velem, szóval derék Robi barátunk azt találta mondani a narancsos, ma még ellenzéki párt ifjú titánjának, hogy de hát az EP-parlamenti választás közjogilag semmire sem kötelezi a kormányt. És itt álljunk meg egy polgári szóra, Istenben szeretett felebarátim! Talán még emlékezünk arra a szintén jelzésértékû momentumra, melyrõl az öntudatos pécsi polgár „Az új formula” címû rövid kis szösszenetében emlékezett meg. Nem kevesebbrõl volt szó, mint a joviális kinézetû, tésztaképû Kiss Péternek a Horn-féle ideológiai korszak stafétabotjának képletes továbbvitele elõtt való tisztelgésérõl. Hogyan is zajlott le mindez? Úgy, hogy Kiss Péter behozott egy új formulát a közbeszédbe, mely imígyen hangzott: „Ugyan kérem! Közjogilag semmire sem kötelez!” Íme, Hölgyeim és Uraim, az univerzális menekülõmondat. A retorikai szabaduló-mûvészek elsõ számú segédeszköze, mely a kínos vagy szorult helyzetekbõl mindig egérutat biztosít. És valóban. A kényelmi szempontok mellett, azaz, egy könnyed, hanyag eleganciával végrehajtott legyintés kíséretében felülemelkedés az éppen aktuális kínos szituáción, egyszersmind a folytonosságot, a folyamatosságot is biztosítja számunkra ez a rövid, tömör és lényegre törõ kis mondatocska. Mert hát mirõl is van szó? Nem kevesebbrõl, minthogy szervesen, mélyen a múltban gyökerezõ módon visszük tovább a legszebb kommunista hagyományokon alapuló gátlástalanság és mindenekfelett állóság eszmei mondanivalóját. Mit nekünk értékek?! Itt vannak nekünk az érdekek! Csak és kizárólag az ember által írott jog betûje számít, még akkor is, ha az írott jog adott esetben ezer sebbõl, ó pardon, kiskapun át vérzik. A többi nem számít. Tudom, hogy az elõbb már megálltunk egy polgári szóra, de most meg kell, hogy álljunk még egyre! Vagy ha korrektebb szeretnék lenni, javaslom, hogy a kéziféket is húzzuk be! 128
Nyúljunk vissza mi is a gyökerekig! Az írott jog betûjének az isteni és természeti törvények fölé való helyezésének emberi felelõtlensége az egyik legszebb formájában talán abban a mondatban nyilvánul meg és csúcsosodik ki, mely Horn Gyula fogainak kerítését hagyta el, s azóta immáron a klasszikusok kategóriájába emelkedve éli szürke hétköznapjait, hogy ezzel a csodás képzavarral éljek. Ez a mondat pedig így hangzik: „Lehet, hogy nem erkölcsös, amit teszünk, de jogszerû!” Mint azzal bizonyára a kedves Olvasó is tökéletesen tisztában van, a jognak az erkölcs talaján kell állania, még pediglen sziklaszilárdan, két lábbal, de ha lehet, még inkább hárommal! Szilárdan lefektetett, minden ember számára egyetemesen elfogadott értékrendet jelent az erkölcs, melyre a jog bizton támaszkodhat, s arra mindenkor számíthat. Ezzel rögtön azt is láthatjuk, hogy visszafelé a dolog nem mûködik. Az erkölcs sohasem állhat a jog talaján, hiszen ha gyarló az ember, már pedig gyarló, akármennyire is igyekszik nem annak lenni, tehát ha gyarló az ember, akkor nagyon könnyen rossz vagy hibás törvényeket is hozhat (lásd a „magyar” törvényalkotás, a kiskapuk tömkelegével). Pedig, ha a jog nem az erkölcs talaján áll, ahogy mifelénk mondani szokás, megbaszta a ló! No, mármost komolyan el kell gondolkoznunk azon, vajon miért az a természetes manapság, s láttuk, a menõ sztárriporter is ekként fogalmazta meg a kérdését, hogy a jogszerûséget emelik piedesztálra az erkölcs, a morál, az etika helyett? Pedig a törvény ismeri a jó erkölcsbe való ütközés tényállást. És persze szokás szerint azonnal elkezdik csûrni csavarni, hogy hát tulajdonképpen mit is jelent az, hogy jó erkölcs? Meddig mondhatjuk valamirõl, hogy erkölcsös, és mikortól nem az? Ezek amolyan jogi huncutságok csak megint, de példának okáért ott a tíz parancsolat, amely iránymutatónak mindenképpen alkalmas lehet. 129
Ha a jogot úgy csûrhetem csavarhatom, hogy az mindig az én érdekeimnek legyen megfelelõ, a most már egyre hangosabb többség számára pedig hátrányokat vagy súlyos károkat okozzon, ugyan vajon miért a jog az, ami mindenekfelett áll? Mivé lesz így az erkölcs, a morál és az etika? Mindent megtehetek, hiszen az általam meghozott törvények ezt lehetõvé teszik a számomra. Talán ez az oka annak, hogy ez az ország lett a következmények nélküliség országa? Talán ez az oka annak, hogy a bukás, a tettenérés, az erkölcsi megsemmisülés után a mi országunkban mégsem történik semmilyen érdemi változás? Talán ez az oka annak, hogy a status quóba bebetonozott retorikai szabadcsapatok vezetõi komolyan beszartak az új erõ megjelenésétõl, álljanak bármelyik oldalon is? Talán. Egy azonban bizonyos. Itt az ideje most már, hogy véget vessünk a Horn Gyula nevével fémjelzett „Lehet, hogy nem erkölcsös, amit teszünk, de jogszerû!” címû, álságos és hazug korszaknak. Elegünk volt a „mintha” világból. Ez olyan, mintha igazságos lenne. Ez meg olyan, mintha demokratikus lenne. Aztán… (miután beláttál a függöny mögé) Jééé! Ez nem az! De hát mitõl is lenne az? Én a magam részérõl azt javaslom, ne várjunk tovább az SZDSZre, a kutyát se érdekli, hogy mit fog mondani! Inkább takarodjanak! Ha stílusos akarnék lenni, aszondanám: Helyedre! Addig is, míg a sztárriporterek észbe kapnak, kössük föl a gatyát, vegyük elõ a józan paraszti eszünket, és ne hallgassunk másra csak a szívünkre! A jelek, no és persze a választási eredmények szerint a politika színpadára fellépõ új szereplõvel szemben komoly elvárások vannak. Legalábbis az a majd’ 15%-nyi szavazó, aki a Jobbikra szavazott, minden bizonnyal másfajta, az eddigiektõl gyökeresen eltérõ változásokra tette le 130
a voksát. Minden tekintetben. Talán ez lehet az a politikai erõ, az elsõ olyan párt, amely a nevét adná egy olyan kezdeményezéshez, amely a politizálás erkölcsi alapjainak megújítását is fel meri vállalni és példának okáért aláírná a Magyarok Szövetsége által kezdeményezett ún. „Társadalmi Szerzõdést”, melyben a képviselõ meghatározott idõtartamra, meghatározott feladattal lenne megválasztható, felelõsségre vonható, elszámoltatatható, s amennyiben nem tesz eleget vállalásainak, úgy természetesen vissza is hívható. Ez ma még csak álom, azonban a változások, ha lassan is, de biztosan beindultak, a társadalom immunrendszere dolgozni kezdett. Úgy néz ki népszavazás lesz a tekintetben, hogy a jövõben csak egyéni képviselõk juthassanak be a Törvényhozás Házába és megszûnjenek a listás mandátumok, érjen véget az a faramuci helyzet, hogy a pártok jóval több (210) képviselõt juttatnak be, mint maga a nép (176). Remélhetõleg egy másik, a Seres Mária által kezdeményezett referendum is kiírásra kerül, ahol kötelezni fogják a képviselõket a számlával történõ költségtérítésre. Bár újabban azt hallani, hogy már erre is kitalálták a „gyógymódot” a „tisztelt” ház sajátos jogértelmezésérõl elhíresült politikai erõi, egy napig 2010. január 1-jétõl 2-áig érvényben lévõ törvényt akarnak meghozni e tárgykörben, hogy azt mondhassák, okafogyottá vált a népszavazás kezdeményezése. A témában járatos illetõ próbálta elmagyarázni a dolgot, én valahol félúton elveszítettem a fonalat, ismét bebizonyosodott számomra, hogy Duro Susnic Emberi lelkek halászai címû könyvében megfogalmazott gondolatok, miszerint „aki politikához nyúl, annak nem marad tiszta a keze”, immáron örökérvényûvé lépett elõ, s méltán emelkedhet a klasszikusok kategóriájába. De vajon miért van ez így? Valószínûleg azért, és itt kanyarodunk vissza újra a kályhához, amivel kezdtük, mert a gyarló ember, gyarlóságából fakadóan szeret Istent játszani, ráadásul a kelleténél többször. Jóval többször. Mindannyiszor, amikor az írott jog betûjét az isteni és természeti törvények fölé helyezi, bajt csinál. Innen aztán már nincs visszaút. Legalábbis az esetek nagy többségében nincs, 131
már csak a végórák romlása az, ami kijózanítóan észre szokta téríteni az emberfiát, hogy eddig és ne tovább! Persze kivételek mindig akadnak, vannak, akik még ebbõl sem értenek. „A választási eredmény (értsd: a totális vereség) arra kötelez bennünket, hogy tovább kormányozzunk, mert ezt kéri tõlünk az ország.” – mondta az EP-választás éjszakáján elsõ reagálásként az egykori állampárti cenzor. Mit lehet erre mondani? Leginkább semmit. Ezzel nincs mit kezdeni. Eleve nem érted, hogy a rossebbe van még mindig a színen ez a politikai élõhalott. Azzal a kapitális ostobasággal, amit mond, meg aztán végképp nem tudsz mit kezdeni. Mindenki látja, mindenki tudja, mindenki érzi, hogy a nép, az istenadta nem ezt, hanem ennek éppen ellenkezõjét kérte, mit kérte, egyenesen követelte, de – ahogy a sztárriportertõl is hallhattuk – a kormányt ez közjogilag semmire se kötelezi. Úgyhogy az egykori állampárti cenzor megrendülésében sajátos reakciójával egyelõre nincs mit kezdeni, még nem jelent meg a színen a kisfiú, aki végre valahára közli a királlyal, hogy jó ideje már ruhátlanul tartózkodik körünkben, s bizony a látvány nem hogy felemelõnek nem nevezhetõ, de inkább lesújtó. Persze, ha most azt hiszed, eljárt felettük az idõ, nekik végképp befellegzett, akkor nagyon tévedsz. A fiatalok viszik tovább a lángot, ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a sportszerû hasonlattal. Egyesek úgyis sportteljesítményként fogták fel ezt a legutóbbi erõfelmérõt. A kettesek pedig, legalábbis Mesterházy Attila, a szegfûmintás utódpárt parlamenti frakciójának vezetõje annyit bírt kinyögni, hogy a Fidesz az, akinek át kellene gondolni a stratégiáját. Érted? Beneveztek egy versenyre, azért indultak, hogy megnyerjék, megnyerték, de azért gondolják át a stratégiájukat. No comment. Az MSZP honlapján a „Legitimált radikalizmus” cím alatt ez olvasható: „Az elnökség és a frakció is nyugodt, tárgyilagos hangnemben értékelte az európai parlamenti választások eredményeit.” 132
Milyen az, amikor felizgatják magukat? Az ember nagyon könnyen elragadtathatná magát az ilyen és ehhez hasonló kínosan ostoba pillanatokban. Mi azért mégse tegyük. Visszafelé legfeljebb a kapanyél sülhet el, ahogyan azt láthattuk ebben a kormánypárti erõk számára a szó legszorosabb értelmében balul kiütött EP-kampányban. Ez a dolog azonban visszafelé nem mûködik. Nem mûködhet. A legkönnyebb lenne azt mondani: „Lehet, hogy nem jogszerû, amit teszünk, de erkölcsös! Ez csak kivételes esetekben, amikor már minden kötél szakad, és a rossz törvények tarthatatlanságából fakadó ún. polgári engedetlenség megvalósulása esetén, és csak rövid ideig elfogadható. Általános érvényû társadalmi létezés címén azonban semmiképpen sem, de nincs is rá szükség, hiszen a jog, ha az erkölcs talaján áll, azzal összhangban alkotják meg az azt megtestesítõ törvényeket, akkor a jog írott betûjébõl egyúttal az erkölcs mindenki számára egyértelmû és elfogadott alapértékeinek parancsolatai is megfogalmazódnak, abból minden további nélkül kiolvashatók. Politológusok azt mondják, egyfajta erjedés indult be a politikai életben. Innentõl kezdve a társadalom legitimálta a Jobbikot. És itt szeretném felhívni a figyelmet egy apró, ám annál jelentõségteljesebb momentumra! Ezt a legitimációt nem a hatalom vagy a média, hanem a nép, az emberek állították ki! Innentõl kezdve lehet, vagy inkább korrektebbek vagyunk, ha azt mondjuk, szabad a radikális nemzeti erõre szavazni. Innentõl kezdve nem lehet azt mondani, hogy elveszett a szavazat, mert nem a vezetõ erõre adtad le. Reménykedjünk benne, hogy ez a fajta, kissé megkésett, de végül mégis bekövetkezett változás végre az érdekek helyett most már az értékeket hozza majd elõtérbe. Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
133
ÉS? – avagy A politikusi mellébeszélés gyöngyszemei –
Áradoznak. Vetítenek ezerrel. Megyen a parasztvakítás teljes mellszélességgel az összes hullámhosszon. Egyedülálló rekordokat döntögettünk Európában. Kiugróan magas részvételi arányt produkáltunk a többi uniós tagállamokhoz képest. Te (no és persze veled együtt én is) unottan ülsz a tévé elõtt és azt kérded: ÉS? Van ennek bármi jelentõsége? Változik ettõl valami? Az égadta világon semmi, legalábbis az elsõ reakciók azt mutatják, hogy ragaszkodnak a hatalomhoz mindhalálig. Már az idejét sem tudja senki, mikor kapott ennyi százalékot egyetlen politikai erõ az uniós választásokon. Nosza, hozza mán valaki azt a rohadt Rekordok Könyvét! Hogyhogy még nem vagyunk benne?! ÉS? Repül a népnyúzó kormány? Vagy a helyén marad? A helyén marad. Akkor? Csodálatos dolog ez a manipuláció, ez a politikusi kommunikáció. Védd a védhetetlent! Add el az eladhatatlant! Az araboknak te add el a homokot a sivatagban, az eszkimóknak a frigót az Északi Sarkon! Küzdj az utolsó csepp véredig, az utolsó leheletedig, tíz körömmel ragaszkodj a hatalomhoz! 134
Régen a katonaéletre mondták, hogy „hej be gyöngyélet!” Ma meg a politikusira. Kiváltképp, ha uniós. 7000 euró per kopf, plusz némi apró a költségekre. A hülyének is megéri! Még akkor is, ha túl sûrûn változik az árfolyam. Úgy éri meg csak igazán! A vesztesek a vereséget kisebbítik, a gyõztesek álszerénykedve bagatellizálják a bombabiztos sikert, nehogy idõ elõtt elszaladjon velük a ló. Közben itt-ott új értelmezést adnak a csúsztatásnak, mint kifejezésnek, ahol a jég korrepetálás céljából egész nyugodtan visszaülhetne az iskolapadba. Természetesen megint mindent mindenkinél jobban tudnak. Az emberek elutasították, nemet mondtak a szocialistákra, a kormányra. Ennyi. Tényleg csak ennyi? Miközben az MDF néven fungáló haszonközösség újra bebizonyította, hogy ismét csak shoppingolás útján, valós támogatottság híján csak és kizárólag megvásárolt szavazótábor segítségével tudja bekínlódni magát valahogy az EU-konform hatalomba, a fõsodratú média ezúttal is, szokás szerint csak féloldalasan tájékoztat. Az EP választási eredmények azt mutatták, hogy az embereknek nemcsak a Gyurcsány-Bajnai korszakból és kormányból lett elegük, hanem sok minden másból is. Példának okáért elegük lett az országos méretû bolgárkertészetben kivirágzott szegfûmintás utódpártból, amely már csak nevében állítja magáról, hogy szociálisan érzékeny, a valóságban inkább érzéketlenné vált. Aztán az embereknek a jelek szerint elegük lett az egypártiságból is. Ahogyan a váratlan sikert arató középpárt vezetõje mondotta volt, az „egy a tábor egy a zászló” címû idejét múlt koncepció látványosan megbukott. (Ha az elért választási eredmények tükrében az elemzõk immáron középpártként jelölték meg az MSZP-t, úgy vélem a politikai korrektség kedvéért ugyanez a titulus a Jobbiknak is kijár.) A már nem annyira fiatal demokraták tejfeles szájú megmondó-embere imponáló statisztikai felkészültséggel bizonygatja mennyire fasza gyerekek is õk, hiszen sorra döntik meg a választási rekordokat. Csak éppen azt nem teszi hozzá, ami az érem másik oldalát jelenti, s a pártat135
lan, objektív és tisztességes tájékoztatáshoz mindenképpen hozzátartozna, nevezetesen, hogy ha tényleg arról lenne szó, hogy az emberek csak és kizárólag a kormányzással lennének elégedetlenek, akkor az a majd’ 15%-nyi szavazó ugyan vajon miért nem a narancsos ellenzéki pártra voksolt, miért a Jobbiknak adta a szavazatait? De a legzseniálisabb az volt – és itt megemelem az összes létezõ és nem létezõ kalapomat a Hír Televízió vezérlõtermében ülõ adásrendezõk elõtt –, amikor a kettéosztott képernyõ baloldalán Lendvai Sipánka arról szirénázott éppen, hogy a Jobbik nemcsak hogy rossz, káros, meg romboló, hanem egyenesen gyilkos válaszokat ad a parlamenti pártok által nem vagy rosszul feltett kérdésekre, közben a kép jobb oldalán a mosolygó Morvai Krisztinát mutatták. Az elegáns, mindig mosolygós, jó kedélyû Morvai Krisztina láttán, meg kell mondjam, komolyan gondolkodóba estem. Ha ilyen az, aki csak és kizárólag gyilkos válaszokat tud adni a felmerülõ problémákra, vajon milyen lehet az, aki nem ilyen válaszokat ad? Nagy a baj. Komolyan beszartak. Mindkét oldalon. New kid in town! Új fiú érkezett a városba. A hálivúdi eksönmúvikban elõre megjósolható momentum, hogy az új csávó minimum felrúgja az eddigi status quót. És itt a baj! Ezért szûkölnek mindkét oldalon. A két matróna azonnal félreverte a vészharangot. Mondanám azt, hogy jól szórakozunk, de nem mondom, mert már nagyon régen elment a kedvünk a nevetéstõl. Azért persze van némi öröm az ürömben. „Agyonvertek bennünket” – mondta a közelmúltban szintén hatalmasat zakózó Szili Katalin, az országgyûlés elnök-asszonya. Az internacionalisták elmaradhatatlan fegyverhordozja, a másik gyökértelen kaszt által menedzselt politikai véd- és dacszövetség országosan összesen 62 391 szavazatot gyûjtött be. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, székes fõvárosunkban, állítólagos felségterületükön is szánalmasan alulteljesítettek. Ez a vég kezdete. 136
Csak így tovább! A rekordok országa vagyunk. Itt van egy ország, ahol a legtöbben mennek el szavazni. Legalábbis százalékosan a legtöbben, mer’ az olyan jól hangzik. És? Itt van egy néppárt, amely hosszú idõ óta nem látott magas támogatottsággal gyõz az uniós választásokon. És? Itt van egy nép, amely jó ideje most már teli torokból üvölt, hogy ELÉG VOLT. És? És aztán végül itt van egy, a jog, a törvény írott betûi által bebetonozott hatalom, amely a 2006 óta konzerválódott arányokra és egy nagy adag hazugságra építve továbbra sem hajlandó eltakarodni a fejlõdés útjából. Nem akarja, hogy a nép hallassa a szavát. Mindent megtesz annak érdekében, hogy ne a nép akarata érvényesüljön. Ha pedig ez elkerülhetetlen, s a nép, az istenadta mégis csak hozzájut a közösségi vélemény kinyilvánításának lehetõségéhez, ez a zsarnokian „törvényes”, az igazság helyett maximum csak jogot szolgáló hatalom egész egyszerûen hanyag eleganciával átlép a feje felett. Hiába ment ki milliós tömeg az ország háza elé, hiába nyilvánítja ki immáron többedszer ellentmondást nem tûrõen ez a nép az akaratát, úgy tûnik, a zsarnoki hatalom részérõl még mindig süket fülekre talál. Úgyhogy hátrább az agarakkal! Csínján azzal a glóriafényezéssel! Mer’ hogy szart ér a harag hatalom nélkül! De sebaj, ezt a kis idõt 2010-ig , ha kell, már fél lábon is kihúzzuk. Csak arra kell vigyáznunk, de arra aztán nagyon, hogy el ne lopják a földet a lábunk alól! Legyünk résen! Jó Ha Figyelünk! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
137
KIÉ AZ ORSZÁG? KINEK ÉPÍTED?
Valahányszor az ember az általa összeeszkábált, ún. írott jog betûjét az isteni és a természeti törvények fölé helyezte, görcsösen ragaszkodva azokhoz, még akkor is, ha némelyikük csapnivalóan rosszra sikeredett, soha, semmi jó nem sült ki belõle. Mindig baj történt. Úgy tûnik, most is ez képzõdött meg. Az Országos Választási Bizottságtól megtudtuk, Magyarország nem a magyaroké. Sõt! Ha valaki állítni merészelné, hogy de bizony az övüké, fõbenjáró bûnt követ el! De legalábbis az elõre levajazott, lepaktumozott, húsz esztendõ óta a mai napig átmenetiként (szerintem ez is egyedülállóan példa nélküli a világon) funkcionáló alkotmányba ütközõ cselekedetet követ el és punktum! A rézangyalát nekije! De ha nem a miénk, magyaroké, hát akkor kié? Én eddig azt hittem, hogy a miénk. Magyaroké. Benne van a nevében is: Magyarország. Azaz a magyarok országa! Vagy mégsem? Aztán itt van egy másik, kétségkívül legalább ilyen érdekes kérdés. Vajon forognak-e a sírjukban a ’48-as hõsök, amikor arra kérnek bennünket, hogy szavazzunk egy Habsburgra? Úgy tûnik, immáron sokadszorra, hogy itt mindenki meghülyült. A józan paraszti ész, a logikus gondolkodás, mintha nem is létezne, mintha soha nem is létezett volna. Valamiféle teljesen logikátlan, minden életszerûséget nélkülözõ, mesterségesen ránk erõltetett gondolkodásmód jeleivel találkozunk lépten-nyomon, nap mint nap. 138
A hatalom jelenlegi bitorlói sajnálatos módon nem veszik észre, hogy idõközben kinyílt a diskurzustér, a nemzet immunrendszere végre-valahára elkezdett reagálni az õt ért támadásokra. Megbeszélni és kibeszélni a problémákat, a fõsodratú médiában gagyogó elnyomó hatalomtól eltérõ megoldásokat keresni és találni, mint kiderült, nem is olyan nehéz, nem is olyan ördögtõl való. Mi több, véleményt nyilvánítani sem az. Az egészségügyet és az oktatást érintõ népszavazás volt az, amely útjára indította a dominó effektust, legnagyobb örömömre az egykori szocialista nagyváros, ha lehet ezt mondani, erre még rátett egy lapáttal, mostanra pedig a parlamenti „demokratikus zsarnokság” díszletei között szerepet játszó, egymás takarásában álló hatalmi tényezõk kártyavár módjára, sorra kezdenek ledõlni, ha élhetek ezzel a csodás képzavarral. Emitt önkormányzati szinten iszkolnak a patkányok a süllyedõ hajóról, amott külföldre menekített vagyonuk miatt fagy arcukra a kínos mosoly egyes magas polcra emelt közszereplõknek a kamerák kereszttüzében. Õk is érzik, hogy itt azért kicsikét elrúgták a pöttyöst, s ezt a nép már egyre kevésbé, de még inkább sehogy sem tolerálja. Az önkéntes néptribun szavaival élve azt is mondhatnám: ELÉG VOLT! Régen, még az átkosban, volt az a jelmondat, újmagyarul szlogen, hogy aszongya: „Tiéd az ország, magadnak építed!” Mára teljesen összezavarodtam. Egyrészt azért, mert eftikéim teljesen széthordták a trianoni ámokfutás után megmaradt 93 ezer négyzetkilométer szinte összes mozdítható javait, aztán, mint utóbb kiderült, off-shore tanácsadóikon keresztül ki is vitték az országból a lóvét (800 gurigának csak úgy, hipp-hopp, pillanatokon belül lába kél az MNB elsõ emberének számláiról). Másrészt pedig, miután valaki meri venni magának a bátorságot, és még csak nem is az asztalra csapva, hanem kultúremberhez méltón, egyszerû ténymegállapítás és -közlés formájában tudtára adja mindenkinek, hogy ez az ország egyelõre még a miénk, az „igazság- vagy mostanra inkább már csak jogszolgáltatóvá silányult” gépezet idegenlelkületû mûködtetõinek berkeibõl azonnal üvöltve szólal meg a vész139
jelzés, márpedig az nem úgy van! Igaz, nyíltan nem mondják ki, hogy mostanra már az övüké az ország, vagy legalábbis szeretnék, hogy az övék legyen, Simon Peresz úr közelmúltban elhangzott kijelentését sem idézik emlékezetünkbe, de mindannyian érezzük, hogy itt bizony valami nagyon nem smakkol. Megint csak visszajutunk a kályhához. Ha Magyarország nem a magyaroké, akkor ki a rossebé? Érzik, hogy itt a vég? Megszûnt mindenfajta korlátozás, hogy mit szabad kimondani és mit nem? Véglegesen, egyszer, s mindenkorra tudatosítani kell a gyarmat kiirtásra, de legalábbis ritkításra szánt lakosságával, hogy ki az új tulajdonos itt? Ki a gazda, aki dirigál? Innentõl kezdve most már csak az számít, ha az õ érzékenységüket sérti meg valaki, a nép, a nemzet érzékenysége már nem mérvadó tényezõ? „Amikor a szadista öntetszelgés felfedi álarcát, már közel van a vég.” A fenti idézet egy Angliába disszidált izraeli születésû zsidótól és nagyszerû dzsessz szaxofonos írótól, valamint amatõr filozófustól, Gilad Atzmontól, õfelsége, Nagy Britannia uralkodójának egyik alattvalójától, az Izraeli (támadó) Véderõ leszerelt katonájától származik. Gilad Atzmon tudhat valamit. A „Világ Öngyûlölõi Egyesüljetek” címû szatirikus hangvételû írásában, melybõl a fenti idézet is származik, még annyit tesz ehhez hozzá, hogy „Izrael napjai meg vannak számlálva.” A jelek szerint másoké is. Úgy tûnik, az életszerûtlen, mesterségesen a világra és az emberiségre felülrõl ráerõltetett dolgok tartósan mûködésképtelenek, a világ bármely szegletében is találkozzunk velük. Legyen szó mesterségesen kitalált országokról, ostobán és gonoszan, azaz tudatosan ártó módon meghúzott országhatárokról, vagy elõre kijelölt és a társadalomra felülrõl ráerõltetett szolgalelkületû politikai osztályról. 140
Van egy régi, a nép ajkán született bölcs mondás: „Szóból ért az ember”. A magyar ember az ért a szóból. De aki csak itt él velünk, ugyan magyarul beszél, de példának okáért egy anyaszomorító népnyúzóra meg egy Habsburgra voksol, és hangosan feljajdulva kézzel-lábbal tiltakozik, hogy az itt élõké, vagyis a magyaroké lenne ez az ország, vajon az is ért belõle? Kötve hiszem. Éppen ezért fontosak a tisztán, hangosan és jól érthetõen kimondott szavak és mondatok, gondolataink megfelelõ artikulációval történõ közlése, hogy mindenki, még az ugyan velünk itt élõ, ám csak magyarul beszélõ embertársaink is értsenek belõle. Ha kell, többször, lassan és megfontoltan mondjuk el azokat, ahogyan Lendvai eftársnõ, az egykori cenzor szokta volt, hogy ne csak Orbán Viktor, de ezúttal õ is megértse. És soha ne felejtsük el: Vétkesek közt cinkos, aki néma! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
141
KÜLÖN UTAKON – avagy Széllel szemben nem lehet, de nem is érdemes! –
Legutóbbi szösszenetemben (a „Mi a rossebb?” címûben) arról értekeztem, mi a különbség a nálunk szerencsésebb történelmi fejlõdésen átesett országok válságkezelés címén folytatott tevékenysége, példának okáért hedzselés (fedezeti ügylet) formájában más nemzeteken történõ élõsködés segítségével való válság átvészelés, valamint a felülrõl nyakunkba ültetett, s most már bebizonyosodott, hogy szakértõinek egyáltalán nem, annál inkább az elõbbiekben említett külföldi érdekek feltétlen kiszolgálójául szegõdött apparátus által könnyedén lezongorázott válságelmélyítés között. Megértem én Sárkozy elnök urat, hogy esze ágában sincs megszorításokat eszközölni. Amellett, hogy nincs rászorulva, amúgy sem jönne be. Persze erre most lehetne azt mondani, dejszen ezek a régi, nagymúlttal bíró tõsgyökeres uniós tagállamok más nagyságrend, amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek, meg ilyesmi. Igen ám, csakhogy a nagy pofára esés akkor következik be, amikor tekintetünket a másik irányba, Keletre fordítjuk. Csodák csodája, ott sem megszorításokról hallunk, meg a másik, ebben a posztkommunista országban szintén elmaradhatatlan baromsággal, az exportvezérelt gazdaságnak a már-már dogma szintjére emelkedett megkérdõjelezhetetlen és megfellebbezhetetlen áligazságával kell szembesülnünk, hanem valami egészen mással. És akkor most jött el az ideje annak, hogy idepattintsunk egy kis részletet a Newsweek címû amerikai lap Indiával foglalkozó írásából.
142
A globalizáció új útjával kísérletezik az ázsiai óriás? Túl van a választásokon a világ legnagyobb demokratikus országa, ahol a válság ellenére megerõsödve került ki a kormánypárt a megmérettetésbõl. Elemzõk szerint Indiát a kiegyensúlyozott gazdaságpolitika kímélte meg a gazdasági recesszió nagyobb hullámaitól. Sokan most átfogóbb reformokat várnak a kormányzattól, azonban teljes körû átalakításra nem lesz képes. A Kongresszus Párt fölényes gyõzelme az indiai választásokon kettõs meglepetés volt. Az országban nagyon erõs volt az elitellenesség, valamint a globális pénzügyi válság is súlyosan érintette a kormányokat világszerte. Mindezek a folyamatok nagymértékben rontották az indiai kormánypárt esélyeit. Tény, hogy a krízis kirobbanása elõtt öt évig India történetének leggyorsabb növekedését produkálta, elérve a 9 százalékos bõvülést is. A válság azonban hamar semmivé tette volna ezeket a boldog éveket, ha India korábban teljes mellszélességgel a globalizáció mellett állt volna. A krízis, amely az Egyesült Államokból indult, két csatornán keresztül érvényesült: a pénzügyi rendszerben és a kereskedelemben. Azok az országok, amelyek a külföldi tõkétõl függtek (Kelet-Európa), óriási veszteségeket szenvedtek el, amikor a források távoztak ezekbõl az államokból. Más nemzetek, többek között Szingapúr, Tajvan és Kína szintén jelentõs hátrányt szenvedtek el a nemzetközi kereskedelem válsága miatt. India jól reagált a válságra India képes volt menedzselni a válság által elõbb említett kettõs problémát. Az ország azt a stratégiát követte, hogy nem függött túlságosan a nemzetközi pénzintézetektõl, valamint a nagyarányú exporttól sem. A pénzügyi oldalt nézve a kelet-európai országokhoz képest India évekig csupán 2-3 százalékos GDP-arányos hiányt 143
teljesített. Az ázsiai ország emellett 315 milliárd dolláros valutatartalékot halmozott föl, amely az egyik legnagyobb a világon. A válság érkeztével az ország képes volt ezeket a tartalékokat mozgósítani, így a befektetõk az országban tartották a pénzüket. India gazdaságának az export csupán a 20 százalékát teszi ki, szemben olyan ázsiai országokkal, ahol ez az arány 45 százalék fölött van. Így amikor a nemzetközi kereskedelem gyors hanyatlásnak indult a tavalyi év folyamán, az Indiát jóval kevésbé érintette. 2008 és 2009 márciusa között a dél-ázsiai ország 6,7 százalékos bõvülést tudott felmutatni, amely gyakorlatilag az összes iparilag fejlett országnál sikeresebb alkalmazkodást mutat a válság idején. A megoldás a kicsit kevesebb globalizáció? Fontos kérdés, hogy ezek az eredmények annak az öntudatos stratégiának köszönhetõek-e, amelyet Monmohan Szingh miniszterelnök által a globalizáció középsõ útjának tartanak. Montek Ahluwalia indiai közgazdász szerint az ország politikai elitjében nagyon erõs konszenzus van a gyenge reformok iránt. Az eredmények ellenére ez a gazdaságpolitika nem volt teljesen sikeres. Egyrészt India nem élvezhette azt a széles körû növekedést, amelyre a nagy reformok megvalósítása esetén az elmúlt években lehetõsége lett volna. Ennek a politikának a révén az országnak az egyik legnagyobb elõnye az lett, hogy jelentõs stabilitást tudott mutatni, amikor a külsõ környezet jelentõsen rosszabbá vált. Legjellemzõbb példája ennek az indiai bankrendszer, amely jelenleg is háromnegyed részben állami tulajdonban van. A válság során csupán egyetlen bank rendelkezett az úgynevezett amerikai mérgezett papírokkal, ráadásul az is egy magántulajdonban lévõ intézet volt. Az állami bankok így biztos ernyõt tudtak nyújtani a magánszférából menekülõ tõke számára. 144
Drasztikus átalakulás nem várható A gyõztes választás után sok megfigyelõ szerint Szingh feladva korábbi politikáját merészebb reformokba fog kezdeni. Valóban elképzelhetõ, hogy nagyobb átalakításokba kezd a közlekedés és a külföldi befektetések számára fontos kulcságazatokban. India politikai rendszere tele van fékekkel és egyensúlyokkal, ami az esetleges gyors átalakításokat nehézzé teszi. A politikai rendszert sokan úgy jellemzik, hogy a kerekei egy ökrös szekéréhez hasonlóak, míg a fékei egy Rolls-Royce-éi. Elemzõk szerint nem számít, mennyi változást sikerül megvalósítania a miniszterelnöknek, végeredményben nem lesz képes a jármû összes elemét Rolls-Royce-ra cserélni. Forrás: Newsweek
Valami ilyesmi az, amikor egy nemzet a saját lábára áll. Valami ilyesmi az, amit nekünk is el kellene sajátítanunk, mégpedig gyorsan. Kevesebb globalizáció, több lokalizáció! Ha túl nagy a függõség, kiszolgáltatottakká válunk. Hogyan kell jól reagálni a válságra? Az uniós törzstagállamok adtak már egyfajta, magunk közt legyen mondva, meglehetõsen erkölcstelen választ erre a kérdésre: élõsködj a másikon, ha a barmon nem veszi észre, ha hagyja! De talán az a válasz, amit Kelet, azon belül is India ad számunkra, már sokkal szimpatikusabb, sokkal követhetõbb, sokkal közelebb áll a mentalátásunkhoz. Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! A helyi piacok mindig megmaradnak, még akkor is, ha az exportpiacok beszûkülnek (mint mostanság) vagy teljesen megszûnnek. Helyi piac azonban mindig lesz, legalábbis addig, amíg ember, vagy ahogyan manapság divatos szóhasználattal mondani szokás, fogyasztó él ezen a vidéken. Más szemszögbõl, de mind a francia, mind az indiai példa azt mutatja, hogy széllel szemben nem lehet, de nem is érdemes. Kár erõl145
tetni a megszorításokat, a mindenkit függõségbe taszító vagyonadót, hiszen semmi értelme. Annyira kilóg a lóláb, hogy már nyerít! Ez már a vég! És még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem szóltak nekik. Szóltak. És õk is tudják, hogy mi is tudjuk. Mindenki mindenrõl mindig mindent tud. A kollektív össznépi hülyítés közepette némelyik eftárs mégis hajlamos megfeledkezni arról, hogy ma már a legegyszerûbb vállalkozó is valamilyen kép- vagy hangrögzítõ-eszköz kíséretében mozdul ki otthonról, megy el tárgyalni, hogy ha esetleg az éppen aktuális ügy esetleg bírói szakba jut, valamivel õ is tudjon védekezni, legyen bizonyítéka. Magyarán mindenrõl felvétel készül. Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, itthon egyelõre még nem cenzúrázzák a világhálót, elég egy kattintás és a nép egyszerû gyermeke máris hozzájuthat az olyan külföldi információkhoz, amelyek elénk tárják a másik, az igazi valóságot. Száz szónak is egy a vége, sem Keleten, sem Nyugaton nem dívik a megszorítás, sõt, inkább ennek ellenkezõjét tapasztalhatjuk, mindenütt a saját, a honi gazdaságot próbálják mozgásba hozni, élénkíteni. Csak nálunk nem! Nálunk a „Kivéve a gyevi bírót!” címû, meseszerû, már-már az izzadságszagú kínlódás kategóriáját súroló, gazdasági „széllel szembepisálás” hiábavaló erõlködésének lehetünk szemtanúi nap mint nap. Pedig Nyugat kíméletlen racionalitása és Kelet bölcs megfontoltsága is, igaz mindegyik a maga módján, de azt adja tudtunkra, hogy széllel szemben nem lehet, de nem is érdemes! Akkor meg itt lenne az ideje végre irányt váltani, mielõtt még helyrehozhatatlan károkat nem szenvedünk! És még egy megjegyzés a végére: A nyilvánosságot nem lehet lekapcsolni, bármennyire is szeretnék egyesek, hogy kihunyjon a fény! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
146
MI A ROSSEBB? – avagy Ezek a Sárközyk tudnak valamit, vagy ahogyan asztat Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná: Árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége –
Megképzõdni látszik, immáron sokadszor, a hibbant autópályás szituésön, ami mindenkinek a könyökén jön már ki, de hát mit tegyünk, nekünk minduntalan ez jut. Tudják?! Az, amikor a rádió bemondja, hogy egy õrült eszeveszett tempóban száguld a sztrádán a forgalommal szemben, mire emberünk feltekint a volán mögül és felháborodottan jegyzi meg: Hogyhogy egy? De hiszen mindegyik szembe jön! Idézzük egy röpke pillanat erejéig Nicolas Sarkozy, francia elnököt: „A „nemzeti prioritások finanszírozására” az új kormány újfajta állami hitelrendszert vezet be. A prioritások és a kölcsönök összegének meghatározására három hónapos egyeztetést kezdeményez az államfõ a parlamenttel, a szociális partnerekkel, valamint a gazdasági és a kulturális élet szereplõivel. Ezzel párhuzamosan jelezte, hogy nem lesznek megszorítások, mert a megszorító politika mindig megbukott. „Adót sem fogok emelni, mert az hosszú idõre késleltetné a válságból való kijutást” - mondta. A gazdasági okokból elbocsátottaknak a fizetésük további egy évig tartó folyósítását ígérte.”
147
A tisztelt Olvasó most persze tanácstalanul tárja szét karját, vajon hogy a rossebbe van az, ha stílusosak szeretnénk maradni, hogy a francba van az, hogy a francok fõmuftijának esze ágában sincs megszorítani? Sõt! Az elvetemültjének még holmi „nemzeti prioritások finanszírozására” szottyan úri kénye kedve. A mocsok! Amíg az elsõ sokkhatások után kipihegjük magunkat, pattintsunk ide még egy idézetet, ezúttal kis hazánkból, Varga Istvántól, a Magyar Adófizetõk Országos Szövetsége elnökségi tagjától, aki az ún. devizahitel-károsultak kapcsán mond néhány nagyon érdekes gondolatot: „Ugye ez a hitelforma, ez más benyomást mutat a hitelfelvevõ szempontjából, megint mást a bank, és egészen más képet látunk a nemzetgazdaság egésze szempontjából. Nézzük elõször a nemzetgazdaságot. Magyarországra az elmúlt években, 2006 óta, amióta mindig mondjuk, hogy nagyon rosszul megy a gazdaság, és ezért kellenek a megszorítások, konvergencia-program, emlékszünk, na akkor, amikor ez a propaganda felerõsödött, ekkor egyúttal felerõsödött az országba beáramló spekulatív tõke mennyisége is. Tehát lényegében az történt, hogy minél rosszabb a gazdaságról a kép, annál több pénz áramlik az országba. Tehát amikor eljutottunk szeptemberre, 2008 szeptemberére, akkor már 43 milliárd euró jött úgy be, hogy nem vett részt a gazdaság mûködtetésében, hanem a kereskedelmi bankok ezt a pénzt elhelyezték, például a Nemzeti Bankban, illetõleg különbözõ értékpapírokban. Tehát ez a pénz tulajdonképpen nem mozog. Megnéztem éppen ma az elmúlt negyed évnek az ilyen statisztikáját, és döbbenve látom, hogy a legtöbb pénzbeáramlás egyébként az Európai Unió más országainak központi bankjaiból jön. Tehát nem 148
magán-spekulánsok pénze, hanem az európai központi bankok és az ECB, az a Frankfurti Központi Bank és más országok központi bankjainak a beáramlott pénzeirõl van szó. Egységesen Magyarország felvásárlását akarják õk kezdeményezni? Most egyelõre csak azt mondtam, hogy az a benyomásom, hogy innen jön nagyon sok, olyan hatezer milliárd forint körül van ez az összeg. Na, most gondoljuk meg, hogy a lakáshitelek összesen, amit felvettek a polgárok, az olyan háromezer valahány százmilliárd volt, de most az átértékeléssel felment körülbelül négyezer milliárdra. Márciusban négyezer-egyszáz milliárd volt az összes lakáshitel. Ez azt jelenti, hogy nagy mennyiségû deviza érkezett az országba. Igen ám, de miért jön egy ilyen deviza, ami ráadásul nem funkcionál? Hát nyilván azért, mert forintra váltva a magyarországi nagy kamat elõnyét akarja élvezni. Mert kint, tõlünk nyugatabbra, Nagyon alacsony a kamatszint. Mi ennek a következménye? Nagy jövedelemre tesz szert. Ezt el kell vinnie az országból. Megint devizára kell váltani. Kell ehhez valahonnan deviza. Miután sok jött be, ezért sok deviza kell majd a kamatok elviteléhez is, ezért vettük fel a valutaalaptól a hitelt, hogy legyen elegendõ devizánk ezeknek a kiszolgálására. Ugyanis az államadósság nem volt azon a szinten, hogy kellett volna a Valutaalaptól hitelt felvenni. Tehát szó se róla, nem arról volt szó, hogy meg kell menteni az államot, hanem meg kell menteni a spekulatív tõkének ezt a nyereségét. Igen ám, de hogyha leértékelõdik a forint, akkor az itt lévõ tõkéjük forintban is értékét veszti, amikor vissza kell váltani. Tehát a bank, a 149
kereskedelmi bankban így egy veszteség jelenik meg. Ezt kompenzálni kell. Honnan lehet kompenzálni? Hát a lakosságnak kihelyezett forinthitelt kell elnevezni devizaalapú hitelnek, és ráterhelni az árfolyamváltozás hatását. Így tulajdonképpen a külföldrõl bejött spekulatív pénzt a lakosság kockázatára lehet fialtatni Magyarországon. Ezt úgy hívják szaknyelven, hogy „hedzselés” Tehát fedezeti ügylet. A fedezeti ügyletet a lakosság terhére hajtották végre. Tehát valójában nem devizában, azaz svájci frankban, euróban vették fel a hitelt a polgárok, hanem forintban vették fel, forintban törlesztik is, csak a nyilvántartásban szerepel a deviza és miután az árfolyam változik, mégpedig a pénzpiaci játékosok tudják tetszés szerint le-fel mozgatni, hát most odamozgatták, hogy a lakosság jelentõs, ezermilliárd forintos nagyságrendû többletet kell, hogy cipeljen.” Látszólag nem sok köze van egymáshoz ennek a két idézetnek. Vagy talán mégis? A lokálpatriotizmus, a nemzetért való tenni akarás egyik szép, hasznos és praktikus megnyilvánulásának lehettem szemtanúja, amikor Pécsett a szemét szállításért felelõs cég francia tulajdonba kerülésével az akkor még szocialista nagyváros utcáin, megjelentek a szintúgy francia gyártmányú kukásautók. Típusuk, s vele együtt a gyártó nemzeti hovatartozásának beazonosítása nem jelentett különösebb nehézséget, hiszen valamennyi járgány elején ott díszelgett, hatalmas méretben a katonai akadémiák jelölésére emlékeztetõ formavilággal, a külön a Renault számára tervezett rombuszhoz hasonlatos embléma, a csodálatos Vasarely-mûalkotás, melyet a népnyelv a maga egyszerû funkcionalitásában csak a „vaspina” epitethon ornansszal ruházott fel. Mert hát ugye francia cég francia autóval – jelen esetben Renault-val szállítja a szemetet, mûködjék is bárhol széles e világban! Azokra az esetekre, amikor pedig külföldi állami cégek egykori 150
magyar állami cégeket szereztek meg – sokszor bagóért –, privatizáció címén, most ne is pazaroljuk a drága idõt. Persze. Most mondhatja a kedves Olvasó, hogy ott persze egészen más a helyzet. Igen? És miért más? Mert ott az állam nem a legrosszabb, hanem a jelek szerint úgy tûnik, talán az egyik legjobb tulajdonos? Mert ott nem derogál állambácsinak némi üzleti érzékkel rendelkeznie? Hát persze, hogy esze ágában sincs Sarkozy elnök úrnak megszorításokon agyalnia, hiszen semmi szüksége sincs rá. Minek, amikor ott van neki a fedezeti ügylet, mellyel kitartóan és hatékonyan élõsködhet egy másik ország nyakán, pénzénél is van, legfeljebb a létezésért vívott mindennapos válságkezelés közepette eltapos egy-két másik nemzetet. Aszondod szociális egyeztetés? Aszondom, nálunk ez teljesen ismeretlen. Itt apám keresztülgázol rajtad a hatalom, mint annak idején a Vörös Hadsereg tankjai Zsukov marsall és a II. Ukrán Front vezetésével. Aszondod nemzeti prioritások? Aszondom ez meg még annyira sem ismert, mint az elõzõ témakör. Itten egyetlen prioritás létezik, az pediglen a pénz prioritása, mely egyúttal magában hordozza a hatalom prioritását is. Okos ember a más kárán tanul. Okos nemzet pedig a másik nemzet kárán. Úgy tûnik, ezek a Sárközyk mégis csak megérik a pénzüket, tudhatnak valamit. Ha mást nem is, de a hazájukat, na asztat nagyon tudják védeni. A mi Sárközynk Eger várát, ez a másik, ez a mostani, ez a félig-meddig mienk, meg Francia hont. Asszem lenne mit tanulnunk tõlük. Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
151
ÉRTHETETLEN
Ezek még mindig itt rontják a levegõt, és annak a baga Úristennek se akarnak menni. Érthetetlen. Részlet a Totalcar 300 forint feletti benzinárral foglalkozó „Hogyan bukunk az adócsökkentésen?” címû írásából: „Rövid leszek, de velõs: nézeteim szerint (amelytõl a szerkesztõség nyugodtan elhatárolódhat) a magyar politikai osztály elmúlt húszévi teljesítményének – de különösen az utóbbi tíz-tizenkét évinek – a rövid értékelésére egyetlen velõtrázó üvöltés bõven elég. Ha ismerõseink körében gyors, bár kétségkívül nem reprezentatív felmérést végzünk, azt az eredményt kapjuk, hogy a nép szerint politikusaink loptak, csaltak, hazudtak és bénáztak, továbbá összeugrasztották a magyart a magyarral. Az eredmény egy gazdaságilag megroppant ország, amelyet a világgazdasági recesszió a béka segge alá lökött, és csak azért nem pusztul étlen-szomjan a gödörben, mert az EU meg az IMF rákötötte az infúziós palackra.” A drága jó cikkíró csak azt az apró, ám annál fontosabb momentumot felejtette el közölni a tisztelt nagyérdemûvel, hogy elõtte ugyanez az EU meg IMF ki is véreztette a késõbbiekben infúziós palackra csatolt Magyarországot. Az uniós tagállamok fedezeti ügyletelései – értsd: a Magyar Nemzeten való élõsködés – révén elõálló kamatprofitok valutában történõ kifizetése miatt szükségessé vált 152
horribilis devizafelvétel, melyet ma IMF hitelként ismerünk, tartja szorításában hazánkat, még pediglen vasmarokkal. Megfogta és úgy tûnik, jó idõre nem is ereszti el. Ehhez a folyamathoz a szolgalelkûség szobornak is beillõ mintapéldájaként tevékenykedõ komprádor politburzsoázia tevõlegesen asszisztált. És ennek ellenére ezek még mindig itt rontják a levegõt, és annak a baga Úristennek se akarnak menni. Érthetetlen. Egyébként, ha már az üzemanyagárak szóba kerültek! Ide kívánkozik egy megjegyzés. Rendkívül álságosnak tartom azt az érvelést, amikor azt mondják, hogy ezzel az újabb áremeléssel (értsd: sarcolással) európai szinten még így is csak a középmezõnyben foglalunk helyet az üzemanyagárak tekintetében. Igen ám, csakhogy nem az a döntõ, hogy nominálisan (azaz számszakilag) hány eurót kell fizetni egy liter üzemanyagért, hanem az, hogy az adott jövedelmi viszonyokat figyelembe véve, ez mekkora megterhelést jelent az adott társadalom számára, mennyire megerõltetõ az egyes embernek. No de hát, mit is várhatnánk egy olyan országban, ahol az Európai Unióban kuriózumként, a bérek és jövedelmek nem tartalmazzák a lakhatás költségét? A rezsi- és egyéb más költségek olyan fokú megterhelést rónak a lakosság tekintélyes részére, hogy a költségek kifizetése után már szinte nem marad semmi a zsebekben, a harminc esztendõvel ezelõtti egy fõre jutó reálkeresetek gyakorlatilag csak a vegetálás szintjére elegendõk. És ennek ellenére ezek még mindig itt rontják a levegõt, és annak a baga Úristennek se akarnak menni. Érthetetlen. Nézem a Lapzártát a Hír Televízióban. Szakonyi Péter, a „kiváló” zsurnaliszta szerint a szakértõi kormány válságkezelésének egyik célkitûzése pont az volt, hogy visszaszorítsa a belsõ fogyasztást. Arra az apró, ám nem elhanyagolható momentumra, mely szerint a harminc eszten153
dõvel (1978) ezelõtti egy fõre jutó reálkeresetbõl, hogy a rossebbe is tudunk mink túlfogyasztani, ne is pazaroljuk a drága idõt és energiát, egyszerûen csak legyintsünk hanyag eleganciával. De arra mán csak oda kellene figyelni, hogy Franciaországtól Indiáig bezárólag, Kínáról már nem is beszélve, mindenütt éppen a belsõ fogyasztás, a hazai piac élénkítésében látják a válság elleni védekezés leghatékonyabb módját, hiszen ha a külsõ, export piacok be is szûkülnek, vagy ne adj’ isten megszûnnének, hazai fogyasztók mindig lesznek, tehát lehet rájuk építeni, még akkor is, ha az õ fogyasztásuk volumene is csökken valamelyest, de megszûnni nem fog, az egyszer biztos. No, mármost ezúttal is, immáron sokadjára, a „kivéve a gyevi bírót!” címû faramuci szituésönben rejlõ helyzetkomikum megképzõdésének lehetünk szem- és fültanúi. És ennek ellenére ezek még mindig itt rontják a levegõt, és annak a baga Úristennek se akarnak menni. Érthetetlen. Kényszerûségbõl, hiszen híján vannak a lovettának, most újból felemelik az általános forgalmi adót 25%-ra. Tudják, azt, amelyiket nagy dérrel-durral beharangozva õk vittek le annak idején 20%-ra. Baromi sok értelme vót. Gratula! De ha Önök most azt hiszik, hogy ezt nem lehet überelni, akkor nagyon tévednek! Az emberi hülyeség, mint még néhány más dolog, úgyszintén határtalan! A tasakos, vagy ahogyan az urbánus frazeológiában mondani szokás, a „gyors rizs” a 18%-os ÁFA-körbe fog tartozni ezentúl is, míg az egészségesebb, „sima” vagy „rendes” rizs, a 25%-osba. És ennek ellenére ezek még mindig itt rontják a levegõt, és annak a baga Úristennek se akarnak menni. Érthetetlen. A tévében bemondták, hogy itt is, ott is, meg amott is, 10-en kiléptek az MDF-bõl. Országos hír lett belõle. Beszarás. 154
Mondjuk ezen a ponton azért már elgondolkozik kicsikét az embernek fia, hogy most akkor tulajdonképpen mennyi is lehet valójában a pártok tényleges taglétszáma, ha már az is hír, hogy tízegynéhányan kilépést eszközöltek. S ha már ez a tízegynéhány ember országos hír lehetett a médiában, s a számokból következõen, s abból, hogy ebbõl hír lett, hír lehetett, rájövünk, hogy micsoda mikroszkopikus kisebbség dirigál itten egy ostobán mamlasz, tunyaságban tespedõ, masszává alakult tömegnek, rá kell jönnünk arra, mennyire égetõen szükségszerûek kis hazánkban a radikális változások és változtatások minél elõbbi megtétele. És ennek ellenére ezek még mindig itt rontják a levegõt, és annak a baga Úristennek se akarnak menni. Érthetetlen. A hírekbõl hallani, hogy megadóztatják a kafeteria szolgáltatásokat. Étkezési jegy, üdülési csekk stb. A szakértõi kormány szerint semmiféle érzékelhetõ mértékû csökkenés nem lesz, de legalábbis kielégítõ mértékû bevételekre lehet majd számítani. Ezt mondják õk. A szakértõk. Másféle szakértõk meg azt mondják, de bizony, hogy lesz csökkenés. Méghozzá számottevõ. Én ugyan nem vagyok jártas a témakört illetõen, de az jutott eszembe, mi van akkor, ha aszongya a munkáltató, hogy õ bizony teljes egészében megszünteti a kafeteriát, hiszen ezek után nem lesz érdemes ebben a formában juttatást adni, és arra ragadtatja magát, hogy teljesen megszünteti, és cash-ben (készpénzben) sem adja oda. A munkáltató így jár a legjobban, megspórol egy csomó pénzt, nincs is nehéz dolga, hátradõl az igazgatói fotöjben, oszt ráfogja az egészet a gazdasági válságra. Próbáljon valaki vitatkozni vele! És ennek ellenére ezek még mindig itt rontják a levegõt, és annak a baga Úristennek se akarnak menni. Érthetetlen. 155
Hogy miért nem került megrendezésre már eddig is az elõrehozott választás? Érthetetlen. Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
156
HETI VÁLASZ A KÉT ÉVTIZEDE MEGVÁLASZOLATLAN KÉRDÉSRE – avagy Kiszámíthatóság vs. káosz –
Most érkezett meg villanypostafiókomba delejlevél formájában a Heti Válasz legújabb, erre a hétre vonatkozó kedvcsinálója. Az egyik témakör rögtön meg is ragadta a figyelmemet. Aszongya: Kádár idején jobb volt? Kádár-nosztalgia és diktatúra iránti rokonszenv jellemzi a 29 év alatti magyar fiatalok jó részét – két tény az Ifjúság2008 kutatás számos megdöbbentõ eredménye közül. A „felesleges nemzedék" szorong a jelen miatt, s ennél jobban már csak a jövõtõl fél. Mit lehet erre mondani? Még csodálkozunk rajta? Hát ne csodálkozzunk! Nemrégiben volt alkalmam megtekinteni a Magyarok Szövetsége által készített teljes ország elemzést tartalmazó DVD-korongot, ahol a mozgalom kezdeményezõje, Vukics Ferenc zsibbasztja az agyunkat nyomasztó adatok tömkelegével hosszú, elsõ pillanatra végeláthatatlannak tûnõ órákon keresztül. De ami talán még ennél is fontosabb, a szörnyû nacionálé végére érve két sokkoló tanulságot vonhatunk le a magunk számára. Az egyik, amolyan társadalomlélektani vonatkozás, mely szerint Magyarország egy háború sújtotta ország képét mutatja, minden tekintetben. Európa és az Európai Unió kellõs közepén, BÉKEIDÕBEN!!! egy magát demokratikus jogállamnak hirdetõ országban a józanész szerint ez megengedhetetlen! És most mégis ez kép157
zõdik meg. Emellett senki józanul gondolkodó, Hazájáért, Nemzetéért felelõsséget érzõ ember nem mehet el szó nélkül! Ez ellen tennünk kell, mégpedig azonnal, mert idõbõl van a legkevesebb! Hozzáértõk szerint két éven belül el kell indulniuk azoknak a folyamatoknak, melyek visszájára fordítják a mai viszonyokat, ellenkezõ esetben könnyen elõfordulhat, hogy a nem is olyan távoli jövõben már nem magyarul fognak beszélni a Kárpát Hazának ezen a részén. A másik, elsõre talán súlyosabbnak tûnõ, ám minden bizonnyal könnyebben kezelhetõ baj, melyet szintén az Állami Számvevõszék és a Központi Statisztikai Hivatal adataira alapuló teljes körû ország elemzésbõl, mint tanulságot levonhatunk – bármennyire is megdöbbentõnek és hihetetlennek tûnik, majd két évtizeddel az ún. rendszerváltozás után –, hogy a jelen körülmények között rosszabb rendszert mûködtetünk, mint az államszocializmus idején. Arra talán sokan még hanyag eleganciával legyintenek, amikor azt hallják, hogy 1987 óta, amikor a legkisebb és a legnagyobb jövedelmek közötti különbség mindösszesen 4,6-szeres volt, 2004-re ez az olló 13,9-szeresére nyílott szét. Ez azt jelenti, hogy brutális mértékben nõttek a magyar társadalomban a vagyoni és jövedelmi különbségek. Nagy ügy – vonják meg erre sokan a vállukat flegma közönnyel. De arra talán már mindenki felkapja a fejét, ha azt mondják neki – és mint oly sok minden más a közgazdaságtanban, természetesen ez is forintosítható –, a helyzet az, hogy minden magyar családot mintegy 13 millió forint erejéig károsított meg az éppen aktuálisan regnáló kormány vezényletével fennálló magyar állam folyamatosan az elmúlt húsz esztendõ során. És akkor még csodálkozunk, hogy Kádár-nosztalgia és diktatúra iránti rokonszenv jellemzi a 29 év alatti magyar fiatalok jó részét? És akkor még csodálkozunk, hogy a „felesleges nemzedék" szorong a jelen miatt, s ennél jobban már csak a jövõtõl fél? Hát ne csodálkozzunk! Különösen akkor ne, ha még azt is hozzávesszük, amit nemrégiben olvastam a három, közgazdaságtannal meglehetõsen intenzív 158
kapcsolatban lévõ nagyágyú diskurzusairól megjelent, ún. beszélgetõs könyvben. A Bogár László, Drábik János és Varga István nevével fémjelzett „Válság és valóság” címû kötetet csak erõs idegzetûeknek ajánlom, de nekik sem lefekvés elõtt, mert még álmatlanul hánykolódnak éjnek évadján. Ebben a könyvben több más érdekes, megdöbbentõ és tanulságos gondolat mellett olvasható egy figyelemreméltó tanulmány, amolyan dolgozat féle Varga István tollából. Ez az írás a közelmúlt történéseirõl, még pontosabban az IMF-hitel felvételérõl, illetve annak szükségességérõl, még pontosabban annak szükségtelenségérõl és ennek ellenére történõ felvételérõl szól, megdöbbentõ részletességgel és alapossággal. Miután valaki veszi magának a fáradságot és elolvassa az Adófizetõk Országos Szövetsége élén álló fõ hallja kend által felvázolt tényállást annak utána az a kifejezés, hogy hülyére venni valakit, jelen esetben az egész magyar társadalmat, minden bizonnyal új értelmezést nyer, mert ami itt történt, azt talán abba a kategóriába lehetne besorolni, hogy az már nem is bûn, hanem hiba. Ezt a hibát pedig folyamatos hazugságokkal igyekeznek elfedni. Persze mit is várhatnánk egy olyan országban, ahol a szolgalelkûség nem ismer határokat? Egyszer néhány évvel ezelõtt, ha jól emlékszem tán éppen a Magyar Szigeten feltették a kérdést Drábik Jánosnak, hogy lesz-e forradalom? Mire õ azt válaszolta, hogy nem lesz. És azt is megmondta, hogy miért nem. És talán ennek is köszönheti az elsõre talán megdöbbentõ népszerûségét a fiatalok körében a Kádár-rendszer majd’ két évtizeddel a rendszerváltásnak nevezett valami után. János azt mondta, azért nem lesz forradalom, mert ma, ellentétben 1956-tal, nem, vagy csak nagyon nehezen beazonosítható az ellenfél, (vagy talán helyesebb, ha ellenséget mondunk) és nincs konkrétan, a maga fizikai valójában jelen. 1956-ban mindenki számára egyértelmû volt, hova, kire kell lõni. De ma? Arctalan pénzviszonyok banki útvesztõiben, sok ezer mérföldre innen légkondicionált tõzsdehelyiségekben, az idõzónák eltolódásából fakadó különbségek védelmében felelõtlenül gombokat nyomoga159
tó friss diplomás yuppiekra lövöldözzünk? Hogyan? Mondjuk interkontinentális ballisztikus rakétákkal, vagy inkább hekkeljük meg a banki kompjúter-hálózatot? És akkor még mindig marad egy kérdés: hol vannak az õ megbízóik? Annak idején a Kádár-rendszerben elég volt, ha valaki megtanult a sorok közt olvasni, a tanácselnökkel, vagy a párttitkárral bratyizva sok mindent el lehetett érni, meg lehetett oldani. Mindenki tudta meddig lehet elmenni, mi az amit még szabad, és mi az, amit már nem. És hogyan lehet ennek ellenére mégis elintézni. De ma? „Hála” az SZDSZ és Magyar Bálint „áldásos” nemzetszétverõ tevékenységének, lassan már olvasni sem tudunk. Legalábbis amikor az egyetemistáknál egyre sûrûbben elõforduló szövegértési gondokról, és a felnõtt magyar lakosság körében mintegy 34%-os funkcionális analfabétizmusról hall az ember, akkor nem nagyon tudunk más következtetésre jutni. (Funkcionális analfabéta az, aki alá tudja írni a nevét, ám ennél a mûveletnél beljebb nem is hatol a Gutenberg-galaxisba, így esélye sem nyílik arra, hogy behatóbban megismerkedjen a betûkkel.) De még ha tudunk is olvasni, akkor sem tudjuk, mit olvassunk, vagy mi között kell olvasnunk, mert mára a sorokat is annyira összekuszálták, hogy egyszerûen képtelenség bármit is kibogozni belõlük. Lassan közgazdászt, könyvelõt, vagy adószakértõt kell magunkkal vinnünk egy bankkölcsönhöz. És sokszor még az sem lenne elegendõ. Nemrégiben közgazdasági egyetemen tanuló fiataloknak – tehát leendõ közgazdászoknak – ajánlottam a „Pénz mint adósság”, valamint a Zeitgeist (Korszellem) címû filmeket megtekintésre. Utána leesett állal közölték, hogy hát ilyenekrõl eddig nem nagyon hallottak az egyetemen. Vajon miért nem? Kádár-nosztalgia és diktatúra iránti rokonszenv jellemzi a 29 év alatti magyar fiatalok jó részét. Nemcsak õket. És ezen nem ártana elgondolkodni mindannyiunknak. Még nektek is, ún. „törvényhozóknak”, akik a parlamenti elefántcsonttorony, valamint a Butapest tábla bezártságában vala160
miféle mesterséges, a valóságtól és az emberektõl teljesen elzárt és elidegenedett világban élitek mindennapjaitokat. A „felesleges nemzedék" szorong a jelen miatt, s ennél jobban már csak a jövõtõl fél. Nemcsak õk. Ti, a hatalmat egymást közt lepaktumozó, idejét múlt hatalmi akarnokok tehettek arról, hogy idáig jutottunk. A realitásérzéketeket teljesen elvesztettétek, s ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a ma és a holnap kérdéseire folyton csak a tegnap válaszaival tudtok elõállni, de abban is, hogy nem vagytok hajlandók tudomást venni az elmúlásotokról. Az idõ már átlépett felettetek. S ezt rajtatok kívül már mindenki, még az egyszeri, az álomvilág naivitásában élõ állampolgár is tudja, hiszen „Új bort nem töltenek régi tömlõkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlõk, a bor kiömlik, s a tömlõk is tönkremennek. Az új bor új tömlõbe való, akkor mindkettõ megmarad.” (Mt 9,17) Az újítás, a jobbítás, a felfrissült túlélés helyett a mindent elborító káoszt szabadítottátok ránk. Álljon hát itt ezért végezetül Sei Shin: A karddal egybeforrasztott világ címû könyvébõl való idézet: Minden – általunk elindított – tett körbefut a világban és visszatér hozzánk. Nem úgy, és nem akkor, amikor és ahogy tesszük vagy elvárjuk. Ha harmonikusan cselekszünk, a harmónia jön vissza hozzánk. Ha a világ törvényei ellen teszünk, mi is diszharmóniát kapunk vissza. Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
161
A SZOCIALIZMUS SZILUETTJE, A MÉDIA FELELÕTLENÜL TORZ TÜKRÖZÉSÉBEN
– avagy Tulajdonképpen miért is? –
Milyen érdekes is az élet! Milyen fura fintorai akadnak néha a sorsnak! A minap nézem a tévében Csermely Péter „Sziluett” címû mûsorát. A vendég Thürmer Gyula, a Munkáspárt elsõ embere. És akkor egyszer csak hirtelen bevillant valami. Hogy úgy mondjam, hirtelen leszállt a homály. Ülök a tévé elõtt és nem értem. Tudom, hogy ez talán huszadrangú, mit huszadrangú, az is lehet, hogy század rangú kérdés, talán feleslegesen is fárasztom vele a tisztelt nagyérdemût, de ha jobban belegondolok, szép példája ez a városi szóhasználatban csak „parasztvakítás” néven elhíresült, az ölebmédia által gondosan kitervelt és levezényelt gumicsont-hajigálási mûveletsorozatnak, ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a csodás képzavarral. No, mármost az történt, hogy fogtam magamat, és utánanéztem kicsit a dolgoknak, s ennek következtében a tisztelt Olvasó is rögtön meg fogja érteni, mirõl is van szó. Nézzünk meg egy rövid áttekintést arról, hogyan szerepelt a rendszerváltozásnak nevezett politikai és közéleti átrendezõdés óta az elõször még Magyar Szocialista Munkáspárt, majd a késõbbiekben már csak Munkáspárt néven funkcionáló valami. 162
1990-ben az elsõ forduló után 180 889 szavazatot kapott, ez megfelelt a szavazatok 3,68%-ának. A második fordulóban már csak 8640 voksot tudhatott a magáénak, elérve ezzel a csekély 0,25%-os szavazati arányt. Nem jutottak be a Törvényhozás házába. A rákövetkezõ, 1994-es megmérettetés még ennél is siralmasabban végzõdött. Az elsõ forduló után a szerény 172117-es szavazatszám (3,19%), valamint a második fordulóban összekapart 6268 voks (0,15%) ezúttal is a falakon kívül marasztalta õket. Az eddigi csúcsot 1998-ban érték el az elsõ fordulóban karnyújtásnyira kerültek a parlamenti padsoroktól. Igaz, majd’ egy százalék most is hibádzott, mert a 183064 szavazat mindösszesen csak 4,08%-ot jelentett, ami ugye nem haladja meg az annak idején önkényesen 5%-nál meghúzott arányt. A második fordulóban elért szintén kimagasló, legalábbis az elõzõ szereplésekhez viszonyítottan kimagasló 10861 szavazat (2,25%) ezúttal sem bizonyult elegendõnek arra, hogy a parlamenti tévéközvetítések állandó szereplõjévé avanzsálhassanak Kádár eftárs kései örökösei. Ha még oly hihetetlennek is tûnik, azért higgyük el, még errõl a szerény nívóról is vezethet lefelé az út, mint ahogy vezetett is. 2002-ben az elsõ forduló utáni mérleg 121503 szavazat (2,16%), mely után a második fordulóban már nem is indult a párt. Az igazi mélypont aztán 2006-ban következett be. Itt szintén csak az elsõ fordulóra futotta a Thürmer Gyula által dirigált politikai csoportosulás erejébõl. Minden eddiginél szerényebb, mindösszesen 21955 szavazatot kaptak, mely megfelelt 0,41%-os részvételi aránynak. A párt az eddig megrendezett két Európai Parlamenti választások alkalmával sem szerepelt jobban. Sõt! Inkább rosszabbul! 2004-ben 56221 szavazatot kaptak (1,83%), idén, 2009-ben pedig mindösszesen 21955-en voksoltak rájuk, mely az összes szavazó 0,41%-át jelentette. Nos, ezután a sok mindennek, csak éppen impozánsnak nem nevezhetõ nacionálénak a felsorolása után felmerülhet az emberben a 163
kérdés, hogy a rossebbe van az, hogy ezt a pártot, de leginkább annak vezetõjét Thürmer Gyulát állandóan szerepeltetik, fontosabb momentumokkor sosem feledkeznek el róluk, pontosabban ismét csak a párt vezetõjérõl, hiszen a pártból megszólalni mást nem nagyon hallunk, szóval hogy a rossebbe van az, hogy mindig megkérdezik õt, mindig meg kell kérdezni Thürmer Gyulát errõl meg arról. Ugyan vajon miért is? Kicsoda õ? Micsoda õ? Milyen politikai tényezõ? Hiszen hivatalosan a kutya sem jegyzi õket! Úgy értem semmiféle befolyással nem bírnak immáron vagy húsz esztendeje. Még csak azt sem lehet elmondani róluk, mint példának okáért a politikai paletta túlsó végén elhelyezkedõ, vagy elhelyezkedett (?) MIÉP-rõl meg Csurka Istvánról, hogy õk legalább megjárták a „hadak útját”, értem ezalatt, hogy legalább egyszer bejutottak az Országgyûlésbe. Megyen a parasztvakítás, még pediglen ezerrel. Tényleg a múlt bukott embereire vagyunk még mindig kíváncsiak, vagy inkább a jövõ felé fordulnánk végre? Kérdezem ezt fõként annak a tudatában, hogy a Magyarok Szövetsége Baranyai Szervezetének sajtóügyekben eljáró fõ hallja kendje, arról számolt be nem régiben, hogy a rendkívül nagy sikert aratott I. Baranyai Kurultáj után bizonyos sajtóorgánumok részérõl egy az egyben közölték, hogy a Magyarok Szövetsége azért nem jelenik meg, s a jövõben is azért nem fog megjelenni a helyi híradásokban, mert egész egyszerûen „le van tiltva”! Értik?! 2009-ben, az Európai Unió, egy uniós tagállam, egy magát demokratikus jogállamnak nevezõ ország, valamint a szólás- és véleménynyilvánítás kellõs közepén egy mozgalom, azok az emberek, akik végre tesznek is valamit azért, hogy ez az ország, ez a Nemzet, ez a Haza életben maradjon, életben maradhasson, azok egyszerûen „le vannak tiltva”! Mi jöhet még? Ezek után majd valamiféle háttérben meghúzódó hatalmasság kitilt bennünket a saját hazánkból? Még az is könnyen elõfordulhat! Ne felejtsük el, nemrégiben még olyan miniszterelnöke volt ennek az országnak (igaz, ma már nem miniszterelnök), aki 164
dagató karotisszal artikulálatlanul üvöltözte bele a nagyvilágba, hogy el lehet innen menni, tessék! Tényleg a múlt bukott embereire vagyunk még mindig kíváncsiak, vagy inkább a jövõ felé fordulnánk végre? Kérdezem ezt fõként annak a tükrében, hogy nemrég tettem le a Bogár László, Drábik János és Varga István nevével fémjelzett „Válság és valóság” címû kötetet. Tudom, hogy könyvet nem lehet reklámozni a tévében, de vitaindító beszélgetéseket, eszmecseréket minden bizonnyal gond nélkül lehetne lefolytatni róluk, akár más irányultságú, eltérõ közgazdasági iskolák képviselõinek bevonásával is. A szintén nem kevésbé érdekfeszítõ munkához, a Kairosz kiadó és Csath Magdolna gondozásában megjelent Luganói tanulmány címû kötethez, Susan George kitûnõ munkájához hasonlóan. Vajon miért nem hallunk ezekrõl az ún. mainstream vagy fõsodratú médiában egy árva szót sem? Vajon miért van az, hogy a magát állítólag polgárinak mondott televízió még mindig Kádár egykori csicskására, egy láthatóan életképtelen politikai tömörülés vezetõjére pazarolja drága mûsoridejét, ahelyett, hogy olyan embereket szólítana meg, mutatna be végre a széles tömegeknek, akik a túlélést biztosító tudás birtokában vannak. Akik valami újat, valami mûködõképest mutathatnának. Példának okáért a hagyományokban, az õsi tudásban és szakralitásban rejtezõ bölcsességet, mely csak számunkra, a gyökerektõl elszakított urbánus (városi) életmódba kényszerített „modern” ember számára újdonság. A mintákon alapuló tudásbázist magukban hordozók számára nem az. Õk azok, akik képessé tehetnek bennünket a sokszínûség által biztosított élet továbbvitelében. Az õ tudásuk, bölcsességük, élettapasztalatuk az, melyet mindenki számára elérhetõvé kell tennünk, mégpedig minél hamarabb és minél szélesebb körben. A média azonban nem ezt, hanem ennek éppen az ellenkezõjét teszi, tisztelet a nagyon kevésszámú kivételnek. Minden nagy utazás az elsõ lépéssel kezdõdik. De mi van azzal, aki egyhelyben jár, vagy hátramenetbe kapcsolt? Meddig kapaszkodunk 165
még kétségbeesett görcsöléssel a közelmúlt kontraszelektált kivételezettségével csak egy szûk elit számára jólétet és megkülönböztetett bánásmódot biztosító látszat védettségbe? Meddig kényszerítenek ránk egy kívülrõl, csak most éppen mások által ránk erõltetett béklyót, ami lassan végzetes bénultságba ver minket? Mondván, ide úgysem gyûrûzik be a baj. (Emlékszel? Nem is oly rég még ezt kommunikálták!) Pedig dehogynem. Ha van hely, ahova mindig minden begyûrûzik, az éppen ez a hely. Meddig hallgattatják el, meddig nem adnak teret a szabadságért tenni akaróknak és tenni tudóknak? Mikor bizonyosodik be végre mindenki számára félreérthetetlenül, hogy azért a víz az úr? Nyolcszázötven szakértõ dolgozik éjt nappallá téve a Nemzet valódi felemelkedéséhez szükséges nemzetstratégiai program kidolgozásán. Augusztusra bizonnyal el is fog készülni. Ám errõl az ún. fõsodratú média valahogy elfelejt hírt adni. Mint ahogyan az idei év legnagyobb, mindenféle állami és uniós támogatás nélkül megrendezésre kerülõ szabadtéri rendezvényérõl, a Magyarok Országos Gyûlése és Vására nevet viselõ eseményrõl sem hallani a nagy televíziós csatornákon. Úgy tûnik, nem bír hírértékkel. Pedig ezen a rendezvényen kerül bemutatásra a Nemzet túlélését biztosítani hivatott program. Igaz, ezt a programot nem jól fizetett, a kormányzat által foglalkoztatott külsõs állásokban tevékenykedõ „szakértõk” hozzák tetõ alá, hanem nyolcszázötven olyan magyar ember, aki a saját szakterületén már letett valamit az asztalra, tekintélyes szakmai múlttal bírnak, nem pedig úgy osztják az észt, hogy az egyetemi padsorokból kikerülve elõtte még egy percet sem dolgoztak soha sehol. A fõsodratú médiában azonban még sem hallasz róluk egy árva szót sem. Vajon miért? Talán azért, mert a közelmúlt még itt maradt hálózata és annak emberei úgy gondolják, nemcsak Pécsett és környékén, hanem országos viszonylatban is „letiltandók” azok, akik cselekvõen tesznek is azért, hogy ez a Nemzet ne süllyedjen végleg rabszolgasorba. 166
Majd én megmondom, hogy ki az antiszemita! – mondja a hatalom. Majd én eldöntöm, minek van hír értéke, és minek nincs! Azaz mi az, ami létezik, s mi az, ami nem! – mondja a Hatalom szolgálatában álló média. Ha benne van a tévében, akkor az megtörtént, ha nincs, akkor nem is létezik. Thürmer Gyula pedig nagyon is létezik. Benne volt a tévében! Oda kell figyelni rá, eftársak! Én meg ülök otthon a tévé elõtt és nem értem. Eltelt vagy húsz esztendõ és most már a látszat is azt mutatja, hogy tulajdonképpen semmi sem változott. Ugyanúgy Kádár embere néz vissza rám a képernyõrõl, mint annak elõtte. És hiába nyúlsz a távkapcsoló után, mert a másik csatornára kapcsolva meg az egykori állampárti cenzort látod, amint élõ Botox-reklámként az immáron majd’ két évtizede arcára fagyott mosoly groteszk fintoraként arról gyõzköd Téged, meg persze engem, hogy csak még most az egyszer (immáron nem tudjuk hányadszor) még most bírd ki. De Te már nem bírod. És én sem. Eleged van abból, hogy mások mondják meg mi közül választhatsz. Arra, hogy Te mit akarsz, eddig a kutya sem volt kíváncsi. Tudod, kicsit olyan ez, mint az egyszer házasságban, amikor a férj azt mondja: Nálunk mindig az van, amit én akarok! Majd megkérdezi az asszonyt: Mit is akarok, drágám? Úgy tûnik, drágánk (haj, de még milyen drágánk!) pedig aszongya, hogy nekünk még mindig Thürmer Gyulára, a sokadszorra, a kelleténél többedszerre is levitézlett közelmúltra, a szocializmus központi állammonopolista kirablására, valamint annak szerves folytatására, a privatizált magánszocializmusra van szükségünk, abban pedig nincs helye semmiféle önálló nemzeti gondolatnak. Hát ezért van az, hogy a majd’ két évtizeddel az ún. rendszerváltásnak nevezett momentum után a magát polgárinak (figyeljünk oda, még véletlenül sem nemzetinek!!!) hívó médiumban is még 167
mindig Kádár egykori csicskása mosolyog ránk kisebb nagyobb kihagyásokkal. Tudod mit? Hagyd a fenébe az egészet! Kapcsold ki a tévét és menj ki a szabadba! Találkozz végre a többiekkel! Mert ne feledkezz meg róla: egységben az erõ! A magyar ember legtermészetesebb szövetségese pedig a másik magyar ember! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
168
SÍRHANT MÛVEK – avagy Csak az a vég, csak azt tudnám feledni –
Sokak szerint darab ideje már Mammon világa köszöntött ránk. Ebben a megállapításban bizonnyal jócskán van igazságtartalom, hiszen, ha megnézzük a globalizmusban megnyilvánuló neoliberalizmus féktelen térhódítását a világban, különösképpen erre mifelénk, a nagyságos és fényességes Európai Porta háza táján, nos, akkor úgy tûnik, nem nagyon tudunk más következtetésre jutni. Liberális, aki az emberi értékek közül a személyes szabadságot minden más fölé helyezi. Neoliberális, aki szerint a maximális tõkehozam biztosítja a legtöbb jót a társadalom számára, és ennek érdekében a tõke szabadságát minden más gazdasági és politikai szempont és cél fölé rendeli. Ezt látszik alátámasztani az Európai Unió elsõ számú direktívája is, mely a tõke korlátlanul szabad áramlásáról szól. Mammon világa azonban megrendült. Errõl itthon a Nagyvezír már többször is értekezett. Vége a piac mindenhatóságába és megkérdõjelezhetetlen ítélõképességébe, valamint az „állam a legrosszabb tulajdonos” címû kijelentésbe vetett hitnek. Nemrégiben volt alkalmam megtekinteni a nagysikerû Sírhant mûvek (Six feet under) címû amerikai sorozatot. (Csak így zárójelesen, ahogy szoktam: a mellüket rendszeresen féltéglával verdesõ száj-magyaroknak szeretném felhívni a figyelmét, hogy nem minden szar, ami amerikai. Néha bizony érdemes letelepedni a televízió elé, magam ezt kisebb nagyobb rendszerességgel meg is szoktam tenni, és idõrõl idõre idõt szentelek ámerikai soroza169
tok megtekintésének. Higgyék el, megéri. A kulcsszó, itt is, mint oly sok más esetben: a szelektálás, a válogatás!) Szóval! Nézzünk meg egy, a virtuális pénzekkel felelõtlenül játszadozó „embertársaink” által okozott világméretû kalamajka következményeirõl szóló hírt a messzi Ámerikából: Nincs pénz a temetésekre Los Angelesben Los Angelesben egyre kevesebb család vállalja az elhunyt rokonok átvételét és temetését. A temetkezési cégek szerint a jelenség a gazdasági válsággal magyarázható. Los Angeles-i megyei tisztviselõk szerint egyre több halott temetését kénytelen vállalni az állam, mivel az emberek a gyengülõ gazdasági helyzetre hivatkozva nem állják a temetési költségeket, írja a Los Angeles Times. Az év elsõ felében a megyei halottasház tavalyhoz képest 25 százalékkal több olyan hamvasztást végzett, amelynél a rokonok nem jelentkeztek a halottért. A megyei halotthamvasztó már nem vállal több halottat, így két magáncéget kértek fel a további hamvasztások elvégzésére. Los Angelesben kétszáz dollárba kerül egy halott átvétele a halottkémi irodától, viszont a megye által végzett hamvasztásból maradt hamvakért 352 dollárt kell fizetni. David Smith halottkém szerint a családoknak egyszerûen nincs pénze erre. Ha jelentkeznek is egy halottért, egy hamvasztásra közel ezer dollárt kell áldozniuk, a temetkezési cégek pedig átlagosan 7300 dollárt kérnek egy holttest szállításáért és egy egyszerû sírba való eltemetéséért. Smith több mint tízéves pályafutása alatt egyszer sem tapasztalta, hogy ilyen sok család nem vállalta volna a temetési költségeket. 170
A Los Angeles-i Hamvasztási Társaság (Cremation Society of Los Angeles) igazgatói asszisztense, Joseph Harvey úgy nyilatkozott, hogy a hamvasztások száma tizenöt százalékkal nõtt a gazdasági válság kezdete óta. Az iroda évente 400 holttest hamvasztását vállalja, átlagosan hétszáz dollárért. Szerinte a temetkezési ág igyekszik jobb ajánlatokat nyújtani az embereknek a jelenlegi gazdasági helyzetben. A vele kapcsolatban lévõ koporsógyártó cégek leálltak a drágább modellek gyártásával, mivel csökkent irántuk az igény. Forrás: Index
Ez azé’ gáz! Ez az a pillanat, amikor kíméletlenül szembesülnünk kell azzal, és ez az a pont, ahol már senki sem nézhet más felé, senki sem fordíthatja félre a fejét, milyen az, ha a világot a pénzre alapozzuk az ember helyett. Ha kultúrák között vannak is különbségek, egy dologban, a világból eltávozott ember, a halott számára kijáró végtisztesség megadásában minden kultúra megegyezik. Még a hadseregben, ahol az ölés ipari méreteket ölt, még ott is vezérlõ elv, hogy „senkit nem hagyunk hátra”! „Akik az abortuszt támogatják, már mind megszülettek!” – tartja a nép ajkán született bölcs mondás. Ha valamilyen csoda folytán mégis sikerül világra jönnünk, rögtön azzal kell szembesülnünk, hogy a gyermekvállalást, az élet továbbvitelét gazdasági ellehetetlenítéssel megnehezítõ mammonita berendezkedés azon munkálkodik, hogy minél kevesebben, minél rövidebb ideig és minél kevesebb összegért tartózkodhassunk ezen a gyönyörû sárgolyón. Most pedig még a végtisztességet is el akarja venni tõlünk. Pénzügytechnikai kérdést csinálnak ebbõl is. Minden forintosítható, dollárosítható, a lényeg, hogy belefér-e a családi büdzsébe, vagy pedig nem. Esetleg kell-e hitelt felvenni rá. 171
Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, ez a hír a világ egyik leggazdagabb országából, az Amerikai Egyesült Államokból érkezett. Mi jöhet még? A bõr alá beültethetõ chip kikapcsolásával gombnyomásra, halálra ítélhetnek bennünket a fogyasztói társadalomban? Miután éhen és szomjan döglöttünk, a krematórium költségeit pedig automatikusan levonják a még élõ rokonaink számlaegyenlegébõl? (Megjegyzem Kínában a kivégzés költségeit az életben maradt rokonokkal fizetteti meg az állam.) Szép új világ! Ha nincs temetés, nincs sírhely, nincs emlékezés sem. Nem fussa rá. Nem tudsz majd hova kijárni, hogy emlékezz az elõtted itt élt felmenõidre, akiknek Te magad is köszönheted az életedet. Akik benned élnek tovább. Nemcsak életében, de halálában is totális támadás ez a család ellen, ami mindent alulmúl. Szerencsére, mi magyarok, különleges nép vagyunk. Mondják, hogy a magyar nyelv egyedülálló a maga nemében, minden tekintetben. Ha magyarul gondolkodunk és beszélünk, csodálatos nyelvünk használatakor – eltérõen például az ún. indogermán nyelvektõl, ahol az agynak csak az egyik féltekéje dolgozik a verbális kommunikáció közben –, ékes édes anyanyelvünk mindkét agyféltekét megdolgoztatja. Talán ezért van az, hogy mi sohasem szûnünk meg emlékezni. Akkor sem, ha mások mindennél jobban szeretnék elérni, hogy ne emlékezzünk. Talán Vukics Ferenc, a Magyarok Szövetsége kezdeményezõjének szavai illenek ide a legjobban: „Magyar emberek ne felejtsétek, valamikor itt, ezen a földön magyar emberek éltek. Értetek éltek, dolgoztak, cselekedtek és munkálkodtak. Vérüket, könnyüket, verejtéküket hullajtották azért, hogy néktek otthonotok, házatok, családotok és jövõtök legyen. Magyar emberek ne felejtsétek a régvolt magyar embereket! 172
Magyar emberek ne felejtsétek, hogy azok, akik az életben elõttetek jártak, azok a halálban is elõttetek tartanak. Amikor néktek is csengetik majd az utolsót, s átléptek azon a bizonyos kapun, reméljük a túloldalról így köszöntenek benneteket: Héj, te lélek! Én megismerlek téged! Te magyar ember vagy! Vártunk már nagyon. Alkottunk néked itt is otthont, s hazát. Jer közénk! Magyar emberek! Ne felejtsétek a régvolt magyar embereket!” Nem felejtjük el! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
173
DE MÉGPEDIG AZONNAL!!!
Itt a legújabb õrület. A tévében bemondták, hogy ezentúl nem lehet háznál disznót vágni. Szollár „örüljünk, hogy lyuk van a seggünkön” Domokos, kormányszóvivõ a híradást mindösszesen a következõkkel kommentálta: ökörség! Hiszik, vagy nem hiszik, de elõször nem az immáron emblematikus Bacsó-filmbõl a nem kevésbé emblematikus „feketevágás” szóösszetétel jutott az eszembe. De nem ám! Drábik János jutott az eszembe. Pontosabban az, amit már többször is hallottam tõle elõadásai során. János szokta volt mondani, hogy tulajdonképpen öt perc alatt rendbe lehetne hozni az ország sorsát, de legalábbis el lehetne indítani a javulás útján, ha azonnal megváltoztatnának, vagy meghoznának bizonyos törvényeket. Mondjuk a Nemzeti Bankról szóló törvényt, hogy az állítólagos nemzeti pénzintézetünk újra, ténylegesen a nemzet fennhatósága alá kerüljön. Mondjuk az ún. banki tartalékrátáról szóló passzusokat, ahogyan azt a nemrégiben elhunyt Nobel-díjas közgazdász Milton Freedmann (megjegyzem: ízig-vérig neoliberális volt a szentem) javasolta. Ha a jelenlegi pár %-ról felemelnék 100%-ra, a bankoknál ténylegesen csak annyi pénz lehetne, amennyit ténylegesen összegyûjtöttek a betéteseiktõl, nem garázdálkodhatnának szabadon, csak úgy a levegõbõl történõ pénzfabrikálás mesterkedéseivel – természetesen a mi kárunkra. A kedves Olvasó is bizonnyal fel tudna sorolni számos olyan rendeletet vagy jogszabályt az élet minden területérõl, mely teljességgel 174
életszerûtlen, hatalmas károkat okoz és ellenszenvet ébreszt embertársainkban, pontosan az életszerûtlenségébõl fakadóan. Az jutott eszembe, népi mozgalmat kellene indítani a tekintetben, hogy minden magyar állampolgár szánjon rá öt percet a drága idejébõl, írja le az elsõ olyan hülye és/vagy ostoba rendelkezést, ami éppen az eszébe jut, majd küldje el a hatalomba készülõ (talán már nem is annyira?) fiatal demokratáknak, hogy kéretik ezeket azonnal megváltoztatni, amidõn bele teccenek süppedni a bársonyos fotöjökbe, különben mink, még a mostaninál is rövidebbet fogjuk húzni. No és persze a korrektség kedvéért szólnunk kell – hogy Orbán Viktor 2002-es szóhasználatát idézzem – radikális barátainkról is, mivelhogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke kerekperec kijelentette, õk bizony kormányzásra készülnek. Nos, hát küldjük el nekik is a listát, talán történik valami végre-valahára. A komcsiknál alapból standard, hogy olyan intézkedések tömkelegét hozzák, melyeknek vagy nincs nagy költségvetési hozadékuk, a népet viszont annál jobban basztassák (urbánus frazeológia – városi szóhasználatban gyökerezõ kifejezésmód), vagy több kárt okoznak, mint amennyi haszonnal járnak. A disznóvágás a népi múltban gyökerezõ, több-száz éves esemény. Most ennek is nekimennek. A televíziós tudósításokban elmondják, hogy az üdülési csekk megadóztatásával gyakorlatilag agyonvágták a falusi turizmust. Azt a keveset is, ami eddig megvolt. Most pedig még ezt is elveszik tõlünk. Mi, vagy még inkább ki jöhet még ezután? Dögöljön meg a parasztja? Nyíljon ámerikai mintájú gyors kajálda minden ezer fõ feletti községben, mondjuk uniós támogatással? Vagy mi a rossebet akarnak még? Pusztuljon a disznóvágás, csak azért, mert hagyományos és magyar? A sógorok nagyívben tesznek a HACCP-re meg a többi mozaikszóval jelzett uniós baromságra és helyben látják vendégül a hozzájuk betérõ turistákat. Nemkülönben az olaszok, akik ma is fatüzelésû kemencéikben sütik a pizzát, bármit mondjanak is errõl Brüsszelben. 175
Bezzeg mi! Nemcsak hogy önként és dalolva hajtjuk a fejünket a tuskóra, még a bakó bárdját is mérnöki precizitással helyezzük el a nyakunkon, nehogy véletlenül félresikerüljön valami, és biztosan bevégezzük. Beszarás. Nem tudom én mióta etetik a disznókat moslékkal. Eztán nem etetheted! Igaz, hogy még nem fizették ki neked a számlád ellenértékét, tehát még nincs nálad a bevétel, de te akkor is perkáld le állambácsinak a lóvé ráesõ részét, merhogy a bevétel az bizony ÁFA-köteles. És a többi, és a többi, és a többi… Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Ragadjon tollat, billentyûzetet mindenki és adjuk tudtukra, mit akar a nép! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
176
ÚJABB LÉPCSÕFOK LEFELÉ A MEGALÁZTATÁS ÚTJÁN – avagy Cenzormentalitás a barbárkapitalizmus „magyar” országában –
Rossz tudni, hogy vannak bizonyos dolgok, melyek sosem változnak. Augusztus 13-án a Nemzeti Hírhálón Jelenczki István filmrendezõtõl az alábbi üzenet volt olvasható: Tisztelt Címzettek, kedves Barátaink! Július 30-án a Duna Tv filmbeszerzési, valamint kommunikációs osztálya személyesen tájékoztatott arról, hogy az ÉGI ÉLÕ IGAZSÁG, A SZENT KORONA MISZTÉRIUMA ÉS TANA címû filmemet beszerkesztette az aug. 20-i, esti ünnepi mûsorba. Aug. 2-án örömmel értesítettünk mindenkit arról, hogy aug. 20-án, a Duna Tv sugározni fogja a filmet. Aug. 5-én a Duna Tv alelnöke személyes találkozásunk során a sugárzásnak azt a feltételt szabta, hogy vágjam ki, hagyjam el a film végén lévõ Szent Korona fogadalomtételt. A parlamentben felvett Szent Korona fogadalomtétel szerves része a filmnek, mintegy „záróköve“, nem hagyható el anélkül, hogy csorbát ne szenvedne a film szellemisége és jelenkori valóságunkhoz szóló üzenete. Úgy döntöttem, hogy nem járulok hozzá a film megcsonkításához, ez 177
számomra mind mûvészileg, mind erkölcsileg elfogadhatatlan. Ezért kötelességemnek tartom, hogy mindenkit értesítsek, hogy nem kerül vetítésre aug.20-án az ÉGI ÉLÕ IGAZSÁG címû filmem. 2009. Magyarország Jelenczki István filmrendezõ
Nos, én eddig úgy tudtam, hogy a Duna Televízió Magyarország televíziója. Magyarországért, mi több, a határon túl élõ Magyarországért van. Talán csak nem azért kérték a Szent Korona fogadalomtétel kivágását a filmbõl, amiért a XXI. század Európai Uniós Magyarországában nemrégiben letiltották az egyik helyi médiában a Magyarok Szövetségét? Nem komilfó, nem européer a mindent egybe és összemosó nagy internacionalista (vagy kozmopolita?) összeborulás közepette egy a hazájáért, uram bocsá’ a nemzetállamért, a nemzetállamáért tenni akaró és tenni tudó össznépi nemzeti mozgalom. Manapság, a pártoktól szétszabdalt barbárkapitalizmus idején nem az alulról építkezõ, összefogáson alapuló népi kezdeményezések idejét éljük, hanem az új-modernkori gazdasági gyarmatosítás dívik, tessék mán tudomásul venni és beleverni abba a csökönyös magyar fejetekbe, a rézangyalát nekije! – presszionál miket különbözõ csatornákon keresztül a reméljük már nem sokáig regnáló államhatalom. Ha nem veritek bele, majd beleverjük mi! Most még csak udvariasan kérünk, hogy vágd ki azt a bizonyos részt a filmedbõl, kushadj otthon megbújva a zugodba és csak televíziós közvetítésen keresztül nézd, hogyan „ünnepelnek” a néptõl kordonnal hermetikusan elzárt nagyemberek. De ha nem értesz a szép szóból, mi lövetni is tudunk. Egyszer már láthattad, milyen az, amikor – ha kell erõszakkal is, ha kell, természetesen a te érdekedben, véresre verünk, de –fenntartjuk a csodás és magasztos európai de178
mokráciát. Akkor is, ha beledöglesz. Hogy kell-e neked ez a csodás és magasztos európai demokrácia, ebbõl a szempontból teljesen irreleváns. Mink aszontuk, hogy kell, akkó’ pedig kell, mese nincs! Ha nem tetszik, el lehet menni! (Csak zárójelben jegyzem meg, néhány ezer ember sokkal könynyebben be tud bõröndözni, mint tízmillióJ A közbeszédet pedig mink tematizáljuk, és abba nem fér bele semmiféle magyarkodás meg szent nem tudom én micsoda. Szakralitásról mán nem is beszélve. Már az is túl sok volt tõlünk, de belementünk, nehogy lázadozzon a büdös magyarja, hogy nem vitettük vissza a koronát a múzeumba, pedig odavaló, ahogy Francisco is megmondta, a királyság jelképeként semmi keresnivalója a köztársaság parlamentjében. Na, szóval a helyzet az, hogy ezek nem a mieink! Eztet most mán tudhassa és láthassa mindenki, akinek van szeme a látáshoz és van füle a halláshoz. Elõször simán megszavazzák a magyarokat a kelleténél többször megalázóba leküldõ állam uniós tagságát, most meg lecenzúrázzák a Szent Koronáról szóló filmet. És mindegyikrõl aszittük, hogy hozzánk tartoznak, hogy érettünk vannak és cselekednek, közben meg kiderül, á dehogy. De akkor vajon kiért? De talán ami még fontosabb, hogyan érhetjük el azt, hogy végre a Hazáért, a Nemzetért tenni akarók és tudók is szóhoz jussanak, de legalábbis ne lehessen elnémítani elhallgattatni õket, a szavuk eljusson mindenkihez? Csak egyféleképpen lehetséges ez. Össze kell kapaszkodnunk, össze kell fognunk, hiszen a magyar ember legtermészetesebb szövetségese a másik magyar ember. A személyes érintkezést pedig semmi sem pótolhatja. Mondhatnak bármit a messzi Butapest kitartott csahos ölebmédiájának gigantposzteren reklámozott, mindenki által túlságosan is jól (ki)ismert arcai, ha azt látod, hogy a valóság, ami ott van tõled két méterre, teljesen más. 179
De mondok jobbat! Ha kikapcsolod a televíziót, akkor csak a valóság marad, s a saját tapasztalás gyönyörûségét, vagy éppen keserûségét, s az inspirációt, hogy tenned kell valamit, senki sem veheti el tõled. Ugyanúgy, ahogy a szó szabadságát sem! Semmilyen hatóság nem tilthatja meg Neked, hogy megmentsd a Hazádat! Már azzal is sokat teszel, ha szóba állsz a másik magyar emberrel, felnyitod a manipulációtól elnehezült szemét. Ha újra közösségeket alkotsz, és újra megtapasztalod, hogy együtt többre megyünk. S ha az állítólag értünk létrehozott médium nem hajlandó a mi feltétel nélküli szolgálatunkra, ne feledd, a hatalom – vagyis a távkapcsoló – a mi kezünkben van. Egyszerûen átkapcsolsz egy másik csatornára. És van még egy jó hírem! Egyelõre még, a te várad, a te házad. Vedd meg a filmet, ezzel a mûvészt is támogatod és nézd meg a film teljes, vágatlan változatát az otthonodban. Ismerõseiddel, barátaiddal együtt! Azt egyelõre még lehet. Abba egyelõre még nem szólhatnak bele. Edmond Burke bölcs mondása lebegjen a szemünk elõtt: A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
180
CIHELÕDÜNK – avagy itt az ideje végre választani! –
Megmozdult a nép. Készülõdik Bösztörpusztára. Annak ellenére, hogy a trendiül csak mainstream-nek, szép magyar szóval fõsodratú médiának nevezett „propagandagépezet” kollektív elhallgatásban, rosszabb esetben letiltásban részesíti a Magyarok Szövetségét, s vele együtt az idei év egyik, ha nem a legnagyobb szabadtéri rendezvényét. Bezzeg a Sziget! Az összes csatornából az folyt. Kábítószerestõl, H1N1 oltóanyagostól, zajszintméréses apparátusostól, rekord bevételestõl (mer’ hát mégiscsak Mammon világában élünk), rekord nézõszámostól, meg úgy egyáltalán multikulturalitás, vagy mi a rossebb jegyében! No, mármost kíváncsi leszek, hogy errõl az önerõbõl szervezõdõ szabadtéri társas összejövetelrõl, ahol nemcsak a felhõtlen szórakozás, hanem a hagyományõrzés mellett a felelõsségteljes nemzetmentés is helyet kap – hiszen sok egyéb más mellett például itt mutatják majd be a nemzetrontásból nemzetmentésbe kiutat mutató Magyar Nemzeti Érdek programját – hogyan tudósít majd a szolgalelkületû ölebmédia, ha egyáltalán tudósít. De kászálódik a hatalomba betokosodott, meggyökeresedett hitvány söpredék is. Elemzõk szerint érzik, hogy végük van, mint a botnak. Legalábbis a papírforma szerint végük kéne lenni, mint a botnak. Válaszút elé ért a magyar Nemzet. Bizony odaértünk a hajdan Medgyessynek oly sok gondot okozó retorikai Mount Everesthez, az útelágazódáshoz, s most ottan tötyörgünk elõtte, mert az isteni és a 181
természeti törvényeket oly sokszor semmibe vevõ, azokat szemrebbenés nélkül felülíró – majdnem azt írtam, hogy ember által írott, de ez csak részben igaz, mert kommunisták ezek, s mint tudjuk, õk különleges anyagból vannak gyúrva – szóval a jog betûje, mely a Horn Gyula-i magasságokba, vagy inkább mélységekbe ívelõ „lehet, hogy nem erkölcsös amit teszünk, de jogszerû” címû képtelenségben nyilvánul meg, egyelõre még béklyóba (bizonyos esetekben a szó szoros értelmében bilincsbe is) veri az embereket. (Bocs a kissé hosszúra sikeredett körmondatértJ Amikor a hallgatókkal a kommunikációban rejlõ manipulációs lehetõségekrõl szoktunk kötetlen beszélgetéseket folytatni, soha nem feledkezünk meg arról, hogy megemlítsük, emblematikus pillanata ennek az abnormális hatalomgyakorlásnak, hogy akkorát hazudjon, amirõl épeszû, normális gondolkodású ember nem hiszi el, hogy ekkorát lehet hazudni, akkor biztosan igaz. No, hát így vagyunk mi is ezzel a „derék”, karrier-kapitalistákká átvedlett szedett-vedett komcsi bagázszsal is. Utóbb persze mindig kiderül, hogy nem mondtak igazat. Ezt csak azért hozom szóba, mert a bösztörpusztai készülõdés kapcsán egyre szembetûnõbb a választási kényszer. És nemcsak a politikát, hanem a médiát illetõen is. Választanunk kell, és én azt mondom, válasszuk a második, a harmadik, a sokadik nyilvánosságot! Az ún. közszolgálatit semmiképpen. Ahogy azt Sanyi barátom,( aki amúgy Petõfi Sándor reinkarnációjára emlékeztet engemet) szokta volt mondani, abból megtudhassuk asztat, ami ránk tartozik, vagyis semmit. (Tudom, hogy az eredeti copyright by Hofi, de úgy, ahogy Sanyi barátom tudja mondani, úgy csak õ tudja mondani.) Megmozdult a nép. Vidék-Magyarország, ahol (bármennyire is hihetetlen, de) a magyar Nemzet többség él, a butapesti médiaelhallgatás ellenére kíváncsi, érdeklõdik, eljön, sõt, kiküldi helyi médiájának televíziós stábjait is, hogy forgassanak. Lehet, hogy vízfejû ez a Butapest központú ország, de nem hülye! Hiába helyezik mindenek fölé Degesz uram kutyaszaros világvárosát, hiába erõltetik rá egy egész nemzetre ezt 182
a centralizált pártállami neoburzsuj rablókapitalista struktúrát (most mán Európai Uniós segédlettel), nemcsak Lenin, de a magyar Nemzet is él! Élt és élni fog! A tavalyi Kurultajra összesereglett több tízezer ember. Idén százezreket várnak. Feltehetnénk most magunknak az álnaív kérdést, hogyha az ún. közszolgálati média, kart karba öltve a kereskedelminek nevezett másikkal egy árva szó nem sok, annyit sem fog tudósítani a Magyarok Országos Gyûlésérõl, az szimplán szakmai hibának minõsíthetõ majd, vagy egyszerûen csak arról van szó, hogy a tömegkommunikáció továbbra is a pártállamban gyökerezõ, Lendvai Sipánka nevével fémjelzett, cenzúra alapján tevékenykedik ma is? Ha a majd négyszázezer embert vonzó Sziget rendezvényrõl érdemesnek találták tájékoztatni Magyarországot, viszont a nemcsak tömegek, de magyar emberek sokaságát is megmozgató, s egyúttal az egyes magyar ember mellett a magyar Nemzet felemelkedését is szolgáló szintén százezres résztvevõ számot felvonultató rendezvényrõl pedig azt találják, hogy nem üti meg azt a szintet, mely átlépi a nézõ ingerküszöbét, akkor valamennyien érezni, látni, pontosabban nem látni, de tudni fogjuk, hogy kicsikét elrúgták a pöttyöst. De legalábbis ezek után, ha valaki kiejti a száján az ún. fõsodratú média „jeles” képviselõi közül, hogy muszáj pártatlannak lenni egy televíziós mûsorban, ahhoz oda kell menni, nem kell szólni egy árva szót sem, csak lekeverni neki egy akkora maflást, amolyan szívlapát típusút, hogy az eget is nagybõgõnek nézi. (Tisztán makarenkói célzattal, természetesenJ Így van rá egy kicsike remény, hogy megtanulja, hol lakik az Úristen. Nem dühbõl, nem dacból, csak a tényszerûség kedvéért, mer’ hogy hazudik. A Deák Ferenc nevével fémjelzett sajtótörvény elképzelésnél pedig nincsen egyszerûbb. Feri bátyánk aszonta: Hazudni pedig nem szabad! Isten áldja kigyelmetek, és szép magyar Hazánkat! 1 öntudatos pécsi polgár
183
MEGVAN AZ EMBERÜNK! –avagy Fellélegezhetnek végre a posztkommunisták? –
Arnold Schwarzenegger védjegyévé vált az „I’ll be back!”, azaz „Visszatérek!” mondatocska. Szinte valamennyi filmjében elhangzik. Nos, úgy tûnik a mi „derék” tökös legényünk, a farbával elõször elõálló, a spontán privatizációval kezdetét vevõ rablókapitalizmust elszabadító Németh Miklós is szokta nézni Arnie filmjeit, mert lám, most õ is visszatérni készül. Legalábbis a dolgok jelen állása szerint nagyon úgy néz ki. A szocialisták fellélegezhetnek? Valószínûleg nem, Németh Miklóssal vagy nélküle, de 2010-et bebukják. Arra viszont megfelel (mi az, hogy?! Nagyon is!), az államszocializmus utolsó regnáló fõ hallja kendje, hogy visszahozzon az urnákhoz annyi ún. baloldali szavazót, hogy a narancsos ácsingózó pártnak ne legyen meg a kétharmados többsége a törvényhozás házában. Nemes cselekedet, köszönjük meg nekik. Sajátos játéka ez az életnek, nem igaz? A minap, ahogy ott ültem a pusztaegyetem egyik elõadásán – amirõl ugye tudjuk, hogy a kicsivel több mint kétszázötvenezer Bösztörpusztára kilátogató ember ellenére, tulajdonképpen meg sem történt, hiszen nem volt benne a tévében –, szóval sok egyéb más mellett hallottam egy nagyon érdekes mondatot. Ennek a mondatnak a gazdája Drábik János volt, és mintegy megüzente a köztársasági elnöknek, hogy „Elnök úr, ez az alkotmány selejtesre sikeredett!” Sok egyéb más mellett azért, mert például az ún. mulasztásos alkotmánysértésekre nem rendel szankciókat. Azért citálom ide ezt a mondatot, mert ennek a selejtesre sikeredett alkotmánynak az egyik megszövegezõje nemcsak az általa és Tölgyessy kolléga által kreált férc184
munkával, de az ország legfõbb közjogi méltóságaként jelenlegi tevékenységével is az egyik legnagyobb kerékkötõje Hazánk sorsának jobbrafordulásában. Õ is mulaszt. Elmulasztja elmulattatni a múltat, vagyis, két évtized elmúltával épp itt lenne már az ideje végre, hogy magunk mögött hagyjuk a kommunizmust, káros berendezkedésével, módszereivel, metodikáival és az ezeket képviselõ emberekkel. Nemrégiben arról értekeztem néhány keresetlen szó erejéig, hogy a nemzetinek nevezett Hír Televízió mûsorában az ún. rendszerváltozás után két évtizeddel, miért még mindig a kommunista Thürmer Gyulát kell néznem és hallgatnom, miért az õ véleménye a mérvadó, erre mit látok, a köztársasági elnök kitünteti Németh Miklóst. Na nehogy mán a fagyi nyalja a nagymamát! Jó, rendben van, elismerem, tökös gyerek vót ez a Németh Miki, elõállt a farbával, de ez még nem elegendõ ok arra, hogy amnéziába essünk és hõst faragjunk belõle. Õ is a brancshoz tartozott. Illetve most mán abba se vagyok biztos, hogy olyan tökös legény vót, lehet, hogy szótak neki, „Mikikém, itt az ideje bedobni a törülközõt!” Így meg azé’ kicsikét más a leányzó fekvése, nem igaz? Akár így, akár úgy, Németh Miklós is a pártállam egyik fõ hallja kendje vót, asszem politikailag is korrekt vagyok, ha aszondom, semmi keresnivalója nincs az államhatalomban, fõként azután nincs, hogy két évtizeddel ezelõtt ezt az országot egyszer már csõdbe vitték. Mostanában egyre többször, egyre több helyrõl halljuk, hogy a politikai osztály teljesen elszakadt a nagy magyar rögvalóságtól, a néptõl, az emberektõl, meg amúgy minden mástól is. Hogy ez mennyire így van, azt jól példázza Németh Miklós kitüntetése is. Megkezdõdött az emberarcú szocializmus arculatának (szép újmagyar szóval: imídzsének) fel-, vagy ha pontosabb akarok lenni, újraépítése. Azonban ezen a ponton ismét fel kell tennünk magunknak a kérdést, ahogyan azt immáron baloldalinak (félre)nevezett honfitársainknak is fel kellene tenniük maguknak, még pediglen sürgõsen: Hogy’ a rossebbe van az, hogy megint a régieket veszik elõ? Miért mindig a régieket veszik elõ? Nin185
csenek újak? Miért mindig csak az egyszer (vagy többször J levitézlett eftársak jöhetnek szóba? Nincs itt elég olyan szaki, aki a zsebei megtömése, az idegen érdekeket gátlástalan és fékevesztett kiszolgálása helyett végre a magyar érdekeket tartaná szem elõtt? Dehogy nincs! Ismét visszautalnék a darab idõvel ezelõtt véget ért, kicsivel több mint negyedmillió embert megmozgató rendezvényre, ami tulajdonképpen meg sem történt, hiszen az ún. mainstream vagy fõsodratú média nem találta érdemesnek beszámolni róla. Nem is azt a hihetetlen szellemi potenciált emelném ki, amely a NÉP, azaz a Nemzeti Érdek Programjában nyilvánult meg, mert arra még könnyedén legyinthetnénk egyet, mondván, ugyan kérem, ez csak szimpla tárgyi tudás, megtanulható. Mást tartok én itt fontosnak kiemelni! Magam a Nemzeti Érdek Programjának gazdaság és a jog területére nyerhettem betekintést egy kicsikét részletesebben, de ami a bemutatásra került felhalmozódott tudás mellett számomra igazán meggyõzõ volt az a programot kidolgozó emberek Nemzet iránt érzett alázata és elkötelezettsége. A tárgyi tudás mellett számomra ez volt az, ami feltétlen hiteleséget adott a Hazánk megmentésére kidolgozott direktíváknak. Tehát rendelkezünk számos olyan – és azt gondolom, hogy itt a lényeg – nemcsak kimûvelt!, de egyúttal a Haza, a Nemzet, az emberek iránt kellõ alázattal bíró kitûnõ magyar emberrel, akikkel fel lehetne, vagy talán helyesebb, ha így fogalmazok, fel kellene most már építeni egy új, a Nemzet, a Haza, az ország sorsa iránt felelõsséget vállaló, azért ténylegesen cselekedni akaró és tudó politikai osztályt. A valóság azonban ezzel homlokegyenest szembe megy! A köztársaság elsõ embere – úgy tûnik nemcsak a másodmagával összetákolt alaptörvényszerûséghez, hanem az átkos múlthoz is görcsösen ragaszkodik. Hogy ennek családi, vagy egyéb más okai vannak, a téma szempontjából teljesen indifferens, az eredmény, ami számít, az pedig siralmas. 186
Persze, mint minden ürömben, öröm is akad azért egy kicsike a Sólyom úr zuhanórepülésében. Mert bármit is mutasson fejlécében a Szabad Nép évfolyamszámát továbbvivõ, állítólag ma is a legnagyobb példányszám megjelenõ napilap által idõrõl idõre prezentált közvélemény-kutatók által összeállított népszerûségi lista, VidékMagyarország, mely a kicsivel ezelõtt véget ért kisméretû társas összejövetelhez hasonlóan, tulajdonképpen nem is létezik, másként látja a dolgokat, más életet szeretne magának. A respublika hivatalos elnevezése szerinti dirigálójától most már azt kell, hogy mondjuk nem szokatlan húzás, az egyszer már rendszert bukott miniszterelnök kitüntetéssel való elismerése. A szocialista szavazók újbóli (tegyük hozzá rögtön, hogy kétségbeesett) helyzetbehozása jó lecke lesz majd a hatalomba készülõ narancsos ácsingózó pártnak is. Ha – több más mellett – a kredencbõl elõráncigált régi-új ember leporolásának köszönhetõen – nem sikerül egyedül megszerezniük a kétharmados parlamenti többséget, kénytelen kelletlen, de meg kell, tanulják az összefogást. Ha kell, akkor bizony az olykor szélsõségeseknek, olykor radikálisoknak nevezett másik résztvevõvel. Lehet, hogy presztízsveszteséget fognak szenvedni némely alkalommal, lehet, hogy szalonképtelennek tûnnek majd bizonyos esetekben bizonyos körökben, de ha az ország, a Nemzet, a Haza érdeke úgy kívánja, hogy bizonyos döntéseket meg kell hozni – már pedig meg kell hozni, nem is keveset –, és ez csak úgy megy, ha kezet nyújtunk, mi több, összekapaszkodunk a tõlünk némiképp eltérõ véleményen lévõkkel, akkor azt bizony meg kell cselekedni. És ebbõl talán valami jó is kisülhet. Tegyük végre helyére a dolgokat! A kommunista múlt embereit pedig oda, ahova valók, a történelem szemétdombjára! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
187
NÉHÁNY GONDOLAT 1 NEMZETIESKEDÕ KÖCSÖGTÕL – avagy Muszáj mindenütt kötelezõvé tenni a hamburgert? –
„Közeledik a buziparádé napja, és ahogy közeledik, úgy lesz egyre idegesebb a felvonulni szándékozó homoszexuális vagy pártoló tag, a köcsögösködésre készülõ szélsõjobb, meg az utóbbi megakadályozására hivatott rendõr.” Ezt nem én mondom, hanem Tóta W. Árpád írja Nemzeti felmelegedés címû elgondolkodtató cikkében. (http://w.blog.hu/2009/08/ 25/nemzeti_felmelegedes) Idézzünk az írásból: „Mint tudjuk, a melegek egy már-már a zsidókhoz mérhetõ világhálózatot alkotnak, és mivel valamennyire mindenhol üldözik vagy legalábbis üldözgették õket, rendkívül ügyesen érvényesülnek bizonyos területeken, éppen ahogy a földtulajdonlástól eltiltott zsidók annak idején a kereskedelemben vagy a bankászatban. Tipikus élõhelyük az úgynevezett bohém nagyvárosi értelmiség, mûvészvilág, ahol eleve magasabb a toleranciaszint. Ez így volt Oscar Wilde idején is, és aztán ebbõl a közegbõl dollárbilliós forgalmú ipar nõtt ki, a film, a média, a reklám húzóágazattá lett. Magyarán: a melegek között rengeteg a befolyásos, képzett, tõkeerõs, nagy hatalmú ember.”
188
Tóta W. írásában a homoszexuálisok és zsidók között von párhuzamot. Mint az köztudott, Hollywood filmipara ma már teljesen a zsidók kezében van. Jóformán egyetlen amerikai film sincs ma már, amelyben legalább egyszer ne hangozna el a Mazel Tov! Talán csak a sci-fi mûfaja a kivétel. Egyelõre még. Visszatérve még egy gondolat erejéig kis hazánkra, ha a hagyomány állításának hinni szabad, Degesz uram kutyaszaros világvárosában is valami hasonló képzõdött meg, ha Butapesten nem vagy zsidó vagy homoszexuális, nos akkor a fõvárosi mûvészvilág nem sok jóval kecsegtet számodra. Legalábbis ilyen hírek járják az Alföldi Robi-féle nemzetinek nevezett teátrum környékén. Amennyiben ezek a kijelentések antiszemita színben tüntetnek fel, kérem, azonnal hagyja abba a cikk olvasását! A politikailag korrektséget és minden más egyéb szempontot figyelembe vevõ összes többi szempontból a többieknek no problemo, felvállalom az összes ezzel járó ódiumot – jelentsen bármit is az ódium szó –, mivel kis hazánkban, a homoszexuálisok, akárcsak a zsidóság, véleményem szerint messze túlreprezentáltak. És akkor talán itt következik a legérdekesebb, „A lenyugvó szivárvány” címû részbõl való idézet: „A szabad világban jogilag erõsödött, kulturálisan gyengült a meleg büszkeség az elmúlt évtizedekben. Izland leszbikus miniszterelnököt, Berlin meleg polgármestert választott, de a nyolcvanas évek tündöklõ megabuzijai letûntek, és nem jött helyükre más. Freddie Mercury comingoutolt melegként volt szupersztár, Michael Jackson haláláig tagadott. Az Erasure nyíltan buzicsapat volt a zenitjén, a mai emós srácok már váltig állítják, hogy a lányokat szeretik õk, csak heccbõl öltöznek sült buzinak. Magyarország öröksége különösen nehéz: a szocializmusban tabutéma volt a puszta létük is, majd az elsõ coming outot konkrétan Bajor Imre hajtotta végre a Szomszédok c. teleregényben, aki természetesen nem meleg, csak Horváth Ádám 189
eljátszatott vele egy selypítve kacsázó, sztereotipikus, nevetséges debilt, aki imádja a gyíkbõr nesszeszerét. Ettõl el is ment a kedve majdnem mindenki másnak; közismerten homoszexuális celebjeink vannak ugyan, de a norma, az elvárás az, hogy tagadják le.” Persze most feltehetné magának a kérdést a tisztelt Olvasó, hogy ugyan vajon miért is kellene nekünk feltétlenül úgy viselkednünk, mint az izlandiak, vagy a berliniek? Miért is ne különbözhetnénk mi, mondjuk példának okáért a toleranciában a fent említett nációktól? Hol van az megírva, hogy mindenütt ugyanazoknak a standardoknak kell érvényesülniük az egész világon? Tessék mondani, muszáj mindenütt kötelezõvé tenni a hamburgert? Ugye nem? Egyébiránt, darab idõvel ezelõtt, egy nemrégiben megbukott, miniszterelnöknek látszó tárgy mondott valami olyasmit, hogy akinek nem tetszik, „el lehet menni, tessék!”. És ha már két olyan közül kell választanunk, amirõl a kutya nem kérdezte meg a véleményünket, hogy akarjuk-e, válasszuk a kisebbik kellemetlenséggel járót! – tanácsolja számunkra Tóta W. Mondjuk a világot romba döntõ tõzsde-spekulánsok helyett a buzikat! „Ahol jól érzik magukat, ott velük együtt megtelepszik a tõke, munkahelyek jönnek létre stúdiókban, kifinomult éttermekben és divatmûhelyekben, és persze az éjszakai életbõl is kiveszik a részüket, ami nemcsak az annyira óhajtott pezsgést segíti, hanem szintén kenyeret ad felszolgálóknak, zenészeknek és virágárusoknak. Ez bizonyos kényelmetlenséggel együtt jár, például el kell fogadni, hogy vannak ilyenek, és nem is szégyellik, de ez azért nem túl nagy kérés a kézzelfogható elõnyökhöz képest. Viszont szemben az arctalan spekulációs tõkével, ezek az emberek roppant hálásak tudnak lenni, ha valahol befogadják õket. Akkor arról az országról szenvedélyes, 190
könnyekig meghatódott beszámolót tartanak odahaza, világszerte, kicsit bizonyára affektálva, de õszintén. Ahogy az akadálymentesített intézményekben embernek érzi magát a mozgássérült, ahogy a pelenkázó-helyiségért hálás a kisgyerekes anyuka, úgy a buzibarát ország is elnyeri jutalmát.” Mintha megint csak az számítana, az lenne az elsõdleges irányelv – mint ahogyan a Nagyságos és Fényességes Európai Porta elsõ számú direktívájánál is az –, mi a jó a tõkének! Miért van az, hogy egy problémakört, ez esetben a homoszexuálisok hazai helyzetét, ismét csak, mint gazdasági kérdést, mint a pénztári fõkönyv bevételi rubrikáinak potenciális feltöltõjét veszi számításba a butapesti megmondó-ember? Hogy úgy mondjam, arra hegyezi ki. Az emberi, a morális, az etikai oldalával, amely sokak szerint elõbbre valóbb a piszkos anyagiaknál maximum csak oly mértékig esik szó, amennyiben azok akadályozzák a homoszexuálisok létezésébõl fakadó potenciális haszon megképzõdését az államkassza számára. És vajon ezeknek a „roppant hálás” embereknek hol van az a bizonyos „odahaza”, ahol „könnyekig megható beszámolót” tartanak az õket befogadó toleráns célországról? Egy dolog eltûrni valamit, és egy másik szeretni, egy harmadik pedig, amikor KASZF (Kötelezõen Ajánlott Szorgalmi Feladat) jellegûen elõírják számodra, hogy innentõl kezdve márpedig neked eztet muszáj szeretned! Miért is? De a miért-ek sora ezzel még nem ér véget. „Amszterdam, New York, Koppenhága forró vibrálásával még sokáig nem vehetjük fel a versenyt, de lehetnénk Kelet-Európa buzioázisa, karavánszerája, ahova szívesen ruccannak át elkínzott meleg brókerek, üzletemberek, mûvészek lazítani a félfasiszta Szlovákiából, a babona sújtotta Lengyelországból, kincses Erdélybõl. Vagy akár fontolóra veszik az áttelepülést is, az adókulcsok ellenére, pusztán azért, mert ez a 191
bajba jutott, szegény, elkúrt ország mosolyog rájuk, és elfogadja õket. De ezért tenni kell, és az a minimum, hogy nem dobáljuk meg õket semmivel. Az aktív országimázsépítéshez filmfesztivál, múzeum, meleg állatok vadasparkja, radikális benettonizáció kellene, akár állami, közösségi segítséggel. Már a következõ kormány feladata lesz, hogy ezt felismerje, és bátor legyen cselekedni, függetlenül attól, hogy néhány begõzölt ultra errõl mit „gondol”. Ez a nemzeti érdek. Idegenforgalmi bevétel, új vállalkozások, munkahelyek, kulturális fellendülés, kreatív buzogás, és az ezek adójából emelt óvodákban a kakaótól boldog kisgyerekek kacagása. Kár mindezt kockáztatni azért, hogy pár tucat hülyegyerek elmondhassa magáról, mekkora csatát vívott õ a fegyvertelen transzvesztiták ellen.” Miért is kellene nekünk felvennünk a versenyt Amszterdam, New York, vagy Koppenhága forró vibrálásával? Miért is kellene nekünk Kelet-Európa buzioázisának, vagy karavánszerájának lennünk? Miért is az lenne az alapérték, a normál üzemmenet, hogy Magyarország Kelet-Európa buzioázisa, vagy karavánszerája? Bizonnyal van eltérés Tóta W. Árpád és köztem gondolkodásmódban és értékrendben, ezt elismerem, de nekem speciel elegem van abból, hogy mindent folyton csak a pénz szemüvegén át értékeljünk. Az elmúlt húsz esztendõ világosan és mindenki számára félreérthetetlenül megmutatta, hova vezet mindez. Egy embertelen világhoz! És NEM, kedves Tóta W. úr, ez nem nemzeti érdek! Sok mindennek lehetne nevezni, de nemzeti érdeknek semmiképpen nem, az hétszentség! Meggyõzõdésem szerint sok minden kellene az eddigiekben már végletekig lejáratott ún. országimázs építéséhez, de a „Kelet-Európa buzioázisa és karavánszerája” címû projektet a magam részérõl semmiképpen sem sorolnám oda. Miért nem száll síkra legalább ekkora vehemenciával, kedves Tóta W. úr, a magyar mezõgazdaságért, vagy a tõke hiányában soha 192
piacra nem kerülõ kitûnõ magyar találmányokért? Higgye el, sokkal nagyobb pénz van bennük. Ön miért nem vonul az utcára intim szférájának viselt dolgaival? Miért kell nyilvánosan mutogatni bárkinek is a magánéletére tartozó dolgokat? Ki kíváncsi rá? Avagy ha másra nem tartozó dolgok mutogatása boldog-boldogtalan számára helyes és követendõ, mi szükség a banktikokra, vagy bizonyos dokumentumok több évtizedre történõ titkosítására? Hiszen az ember intim szférája, magánélete az egyén számára legalább olyan fontossággal bír, mint mondjuk egy cégnek az üzleti titok. Legalábbis én eddig azt hittem. Milyen elbírálás alapján teszünk akkor különbséget a fontossági sorrendben? Miért vagyunk engedékenyebbek a coming out-oló celebbel, mint mondjuk egy közpénzeket elcsaló céggel és annak korrupt vezetõjével? Ki dönti el, hogy melyik viselkedésminta – az intimitást kéretlenül kiteregetõ homoszexuális közéleti szereplõ, vagy a közpénzeket felelõtlenül elherdáló vezetõ szereplése – a tolerálhatóbb a társadalom számára. És ha már a hatalmánál és eszközeinél fogva a közvéleményt formáló ún. elit megteszi ezt a különbségtételt, vajon mi alapján teszi meg? Ismét csak a várható haszon a döntõ tényezõ? Kedves Tóta W. úr! Azért, mert Ön Mammon világában érzi jól magát engedtessék meg nekem – talán a tolerancia, talán a liberalizmus jegyében (?), tudja nyüveg –, hogy én meg Isten, valamint a képére és hasonlatosságára teremtett Ember világában érezzem jól magam. És ha Ön igazi liberális, akkor ezt az eszement retorikai ámokfutást nem folytatja tovább, mert már messze túlment azon a határon, ahol sérti mások érzékenységét. Azoknak pedig, akik nem toleránsak a homoszexuálisok nyilvános kitárulkozásával, azt tanácsolom, hogy maradjanak otthon! A közönynél ugyanis nincs veszélyesebb fegyver! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
193
„PC IDE, POLITIKAI KORREKTSÉG ODA, NÉZZÜK A VALÓSÁGOT!” – avagy Tanuljunk meg olvasni a sorok között, hallani a szavak között! –
Történelmi idõket élünk. És ez még akkor is így van, ha mi magunk nem érezzük annak, vagy hajlamosak vagyunk megfeledkezni errõl az apró, ám kétségkívül fontos momentumról. Persze, aki benne él, az gyakorta hajlamos nem látni a fától az erdõt. Igaz, hogy nagy átlagban – ahogy az urbánus frazeológiában mondani szokás – el vagyunk, mint a befõtt, és (a kábé egymilliósra rúgó államalkotó kisebbség elleni, néha emberölésben végzõdõ atrocitásokat leszámítva) amolyan véres háborúk sem dúlnak (egyelõre még) kis hazánk területén. Mégis az õszödi beszéddel kezdetét vevõ, az államhatalom részérõl a nép irányában megnyilvánuló gátlástalan hazugság áradat, mely immáron hosszú esztendõk óta hivatalos kormányzati metodikává vált, olyan fokú társadalmi frusztráltságot okozott, mely szinte automatikusan vezet a nemzet felszámolásához, mindenfajta külsõ segítség nélkül. A kórokozó sejt, az idegen test a nemzetben belülrõl falja fel az életteret, írtja ki a nemzetet. (Érzékenyebb lelkületû olvasóimtól juszt se kérek elnézést az „élettér” szóért, ha ennyi szellemi megpróbáltatást nem bírnak ki ezekben a vészterhes idõkben, inkább hagyják abba az olvasást. De azért ne hagyjunk föl minden reménnyel, mert ahogyan az köztudott, az hal meg legutoljára. S valóban, a régi mondások igazságtartalmához sem férhet szemernyi kétség, hiszen ott, hol nagy a baj, közel a segítség, s a bajban ismerszik meg az igazi barát. 194
Itt van mindjárt példának okáért egy barát, akinek világhálós tevékenysége darab idõ óta felkeltette a figyelmemet. Figyelemre és irigylésre méltó az a fáradhatatlan lelkesedés és kitartás, mellyel Dobai uram tevékenykedik, mert hát róla, polgári nevén Dobai Miklósról van szó, aki nemrégiben éppen a Magyarok Szövetségét küldte le megalázóba legutóbbi szösszenetében. Dicséretes ez a már-már vakbuzgó szorgalom, mellyel Dobai uram a narancsos párt szekerét tolja. Kitart a végsõkig. Miközben a látóhatár szélén, már épül(nek) az új tábor(ok), õ, ha kell egyes egyedül, de tartja az egyetlen, az eredeti „egyzászlót”, mer’ annak muszáj lobognia az „egy táborban”. No, mármost ezzel még nem is lenne baj, istenkém, nemcsak a másik oldalon vannak szájtáti bálványimádók, Dobai uramnak köszönhetõen most már mink is, kétségbevonhatatlanul és félreérthetetlenül tudhassuk, hogy itt is megvannak a nagyember szavait mintegy forrásvízként magukba szívó rajongók, akiknek bárki bármit magyaráz, az akkó’ is úgy van, mer’ a nagyembör mögmondta. Rendben van. Még ezzel sincs gond. De tényleg. A gond ott kezdõdik, amikor Dobai uram erõteljesen hajazni kezd a magukat majd’ két évtizeden át liberálisnak nevezõ kirekesztõkre. Nem elég liberálisnak látszani, annak is kell lenni, hogy annak nevezhesd magad. Ha csak addig vagy liberális, amíg én is azt gondolom, amit te, akkor bizony nem sok értelme van a dolognak, vagy ahogy mifelénk mondani szokás: „Megbaszta a ló!” Ezt írja jó Dobai uram: „Olvasom a Nemzeti Hírhálón közreadott tudósításokat a Magyarok Szövetségének bösztörpusztai rendezvényérõl, s az ott elfogadott kiáltványt. Olvasom, s nem hiszek a szememnek. Nem hiszek, hiszen hihetetlen, hogy a hírek szerint több-tízezer embert ilyen szöveggel lehet etetni, nem három hallal, vagy három cipóval, mint a Bibliában, hanem maszlaggal. Maszlaggal, melynek 195
teljesülésétõl ezek a megtévesztettek a haza, s benne a maguk sorsának jobbra fordulását várják, remélik.” Dobai uram az egykoron fiatal demokraták kétharmados gyõzelmétõl reméli hazánk sorsának jobbrafordulását, ez kétségtelen. Soraiból ez kristálytisztán kiviláglik. Tiszta sor. Azonban a morgás, vagy tudja mifene jogán engedtessék meg nekem is, egyikeként annak a körülbelül negyedmillió embernek, aki ellátogatott Bösztörpusztára, hogy Dobai uramhoz hasonlóan, magam is hangot adjak aggályaimnak. Én is jobban éltem az önkéntes néptribun vezetése alatt álló kormányzat idején, konkrétan a pénztárcámon is éreztem, tehát Dobai uramnak nem kell gyõzködnie arról, mennyivel jobb választás a történelem fura fintoraként érthetetlen módon itt maradt posztkommunisták helyett a Soros-ösztöndíjon kikupálódott rendszerváltónak nevezett társaság. De mi van akkor, ha én, valamint a televíziós stáblista végén olvasható felirathoz hasonlóan, és még sokan mások úgy vannak vele, hogy valami mást szeretnénk? Mi van akkor, ha ez a Fidesz már nem az a Fidesz? Mi van akkor, ha köszönöm szépen, de ami engem illet, én nem kérek egy olyan pártból, amelyik vezetõje nagylegény Tusnádfürdõn, Butapesten a Törvényhozás Házában meg szemrebbenés nélkül IGEN-t nyom a trianoni békediktátum haszonélvezõjének uniós tagságára? Mi van akkor, ha köszönöm szépen, de ami engem illet, én nem kérek egy olyan pártból, amely aláír – ráadásul olvasatlanul !!! – egy olyan szerzõdésnek nevezett valamit, amely de jure (azaz jogilag) megszünteti a nemzetállamot? Akkor skandallum van? Akkor én radikálisnak, ne adj’ isten szélsõjobboldalinak számítok? A továbbiakba már bele sem merek gondolni! Mindez azért, mert eltérõ a véleményem? Pedig ezeket mind a Dobai uram feltétlen bizalmát élvezõ politikai tömörülés tette. 196
Mi van akkor, ha tömegeknek van elegük abból, hogy a néptõl, az emberektõl, a valóságtól teljesen elszakadt politikai osztály vezesse ezt az országot? Akkor skandallum van? Persze, könnyen lehet, hogy velem van a baj, én is csak egyike vagyok annak a kicsivel több, mint negyedmilliónak, akit megetettek maszlaggal. (Ha most cinikus akarnék lenni, mint ahogy nem akarok, ez lenne az a pont, ahol muszáj lenne feltennem a kérdést: Dobai uramat vajon mivel etetik? A magam részérõl a maszlag helyett inkább maradnék a szürkemarhából készült pörköltnél, a jó magyar lecsónál és még sorolhatnám, Bösztörpusztán bizony kijutott a jóból!) De ha már szóbahoztam a Törvényhozás Házát, kanyarítsuk csak ide jó Dobai uram ezzel kapcsolatos gondolatait: „És mitõl lesz jobb a kétkamarás országgyûlés a jelenlegi egykamarásnál? Kik kapnak helyet a második kamarában, úgymond a „felsõházban”? Egykor a születési és pénzarisztokrácia tagjai, és most? Csak kérdezem, az ötletadókat: Magyarországon 1920 és 1928 között egykamarás országgyûlés mûködött, s az ország mégis bámulatos gyorsasággal talpra tudott állni a Trianon-i trauma után. S ez elsõsorban nem az akkor igazából nem létezõ alkotmánynak, hanem annak a kormánynak (Teleki, Bethlen) volt köszönhetõ, mely a leírt törvények betartása mellett, mindenkor az ország és a nemzet javára akart cselekedni, s nem a saját zsebét megtömni. Ehhez pedig nem kiáltványra van szükség, hanem annak a választási gyõzelemnek az elõsegítésére, mely nélkül minden – nyilván a jó szándék által vezérelt – kiáltvány csak írott malaszt marad, s a követeléseinek október 23-ra datált megvalósításának „borítékolt” elmaradása alkalmával kiprovokált tüntetéseknek, csak újabb kilõtt szemû áldozatai, s a Nemzeti Jogvédõknek biztosított újabb kuncsaftjai lesznek.” 197
Tényleg nem akarok kötekedni, csak úgy mellékesen eszembe jutott, hogy a magyar történelem többi, nagyobbik részében, az 1920 és 28 közötti nyolc esztendõt leszámítva, milyen országgyûlések regnáltak? Meg aztán ha valaki veszi magának a fáradságot és elolvassa a Magyarok Szövetségének 21 pontját, abban világosan benne van, hogy mekkora parlamentet képzel el ez a lelkes kis csapat, milyen megoszlással és kik kerülnének a felsõ házba (100+30 fõ kétkamarás, visszahívható felsõházi képviselõkkel, hogy az érdemi döntéseket hozók a társadalom által kontrollálhatók legyenek). Tényleg nem akarok kötözködni, csak mielõtt vesszük magunknak a fáradságot, hogy nekiálljunk a társadalmat valakik ellen hangolni, legalább ennyire vegyük már magunknak a fáradságot drága jó Dobai uram, hogy elolvassuk, mit is akarnak ezek a szerencsétlenek, mer’ a végén még kiderül, hogy hasonlóak az elképzeléseink csak éppen más módon akarjuk megvalósítani õket, ne adj’ isten, még közös nevezõre is juthatnánk, ha éppen nem egymás ütlegelésével töltenénk a drága idõt. No persze tudom én, egy pártok által megosztott országban szocializálódott nép esetében nem mindenki ismeri fel azonnal az összefogás szükségszerû elkerülhetetlenségét, illetve nem mindenki érti ugyanazt összefogás alatt. Van még egy „B” változat is, de erre – megmondom õszintén – gondolni sem merek. Pedig erre is jó okom lehetne! Lehet, hogy az egykoron fiatal demokratáknak eszük ágában sincs a két kamarás országgyûlés, ahol a fejük felett, vagyis a felsõházban a társadalmi szervezetek, az egyházak, a szakmák képviselõi társadalmi kontrollt gyakorolhatnának? Létezik olyan, hogy az egykoron fiatal demokraták –szemben azzal a kicsivel több, mint negyedmillió maszlaggal megetetett magyarral szemben – nem áhítozzák az alkotmányozás céljából összehívott nemzetgyûlést? Á, nem hiszem én ezt! Biztos csak képzelõdöm! Vagy mégsem? 198
Pedig ez a maszlaggal megetetett és megtévesztett embereket tömörítõ szervezet volt az elsõ, amely vette magának a bátorságot és – talán nagyképûen?, ennek eldöntését Dobai uramra bízom – társadalmi szerzõdésnek nevezett dokumentumban kérte a képviselõket, támogatásuk fejében vállalják a visszahívhatóságot, ha esetleg érdemtelennek bizonyulnának posztjuk betöltésére és feladatuk ellátására. A narancsos ácsingózó párt részérõl Schmitt Pál, aki ma már nemcsak a párt, de az unió egyik fõ hallja kendje is, válaszolt. Aszonta, ha õk nyernek, erre semmi szükség. A korrektség kedvéért említsük meg, rajtuk kívül, csak a Jobbik válaszolt a megkeresésre. Igaz, õk egy árnyalatnyival kedvezõbb választ adtak. Dobai uram ezen rokonszenves hangvételû írásában még azt is kifejti, hogy „a polgári oldal jövõ évi remélt és várt gyõzelme felett kellene munkálkodni”. Tudják, mint a versbéli cimbalmos. De mi van akkor, ha a polgári jólét programja ide már nem elég? Mi van akkor, ha ide már a nemzeti megmentés programja szükségeltetik, mert annyira a szakadék szélére manõvereztek minket? Már Orbán elnök úr is kijelentette (újmagyarul: lekommunikálta), hogy õk is arra kényszerülnek, hogy hitelt vegyenek fel. Mi van akkor, ha ez azt jelenti, hogy visszatér a múlt? Mi van akkor, ha úgy csinálnak majd, mint Kádárék, hitelbõl javítják egy kicsikét az életszínvonalat, ki tudod majd fizetni a mi autónk vagy a lakásod részleteit, oszt ezzel le is csendesedik a nép? Mi van akkor, ha ez alatt a háttérben meg zavartalanul lehet tevékenykedni? Egy olyan belügyminiszterrel, aki már volt, s úgy tûnik, aki újra lesz? Mi van a Fidesz holdudvarával? Gyerekek! Ezek nyolc évig távol voltak, nagyon éhesek! Szóval jó Dobai uram, higgye meg nekem, egyáltalán nem kirívó eset, ha nemzeti gondolkodású emberek köreiben mostanság nem törnek ki felhõtlen örömünnepben, ha a legnagyobb ellenzéki párt várható kormányzása szóba kerül. Különösen akkor nem, amikor olyan mozzanatokat látunk, mint példának okáért a Péntek 8 legutóbbi, augusztus 28-i adásában. Már Csermely Péter „Elegünk van az unióból.” címû mondatánál kapkodja az ember a 199
fejét, hirtelen nem is tudja, hol van. Különösképpen akkor nem, ha visszaemlékszik a 2004-es, az összes parlamenti párt által már-már nyomasztóan egyoldalúan, az unió mellett érvelõ propaganda hadjáratra. Na, de az, amit Sólyom elnök úrnak a párkányi hídon elszenvedett fiaskója kapcsán Semjén Zsolt, a kereszténydemokraták fõ hallja kendje engedett meg magának, na ott aztán már nemcsak a magyar ember zsebében szalonnázás céljából tartott bugylibicska nyílik ki azonnal félautomatikus üzemmódban, de bizony a nézõ pupillái is kerekre tágulnak. Vagy ahogyan azt az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus-hallgatók köreiben az efféle helyzetek megfelelõ verbális érzékeltetésére a dús képzeletû nép szokta volt mondani: „Pillogunk, mint Grisa a körmoziban.” Az egykoron fiatal demokratákat vallási oldalról megtámogató politikai tömörülés elsõ embere azt találta mondani: „PC ide, politikai korrektség oda, nézzük a valóságot!” Miért, eddig mit néztek? Kegyelmi pillanatot élhettünk át a Péntek 8 mûsorában, most mán’ úgy is mindegy, ennyi belefér, bassza szellõ, hagyjuk öt percre a politikai korrektséget, beszéljünk végre a valóságról, úgyis tudja mindenki. És ezt nem akárki, nem a kétszázötvenedik útkaparó, hanem a legnagyobb ellenzéki párttal kart karba öltõ, a kormányzásra készülõdõ szövetséges politikai tömörülés elsõ embere mondta élõ egyenes adásban! Figyeljünk mán oda kicsikét! Tetszenek emlékezni, régen az a módi járta, hogy meg kellett tanulni olvasni a sorok között. Ma dettó! Csak most mán’ hallani kell a fülünkkel, látni a szemünkkel! Mivel az embereket – már gyermekkortól kezdõdõen – leszoktatták az olvasásról (lásd klasszikusok egyszerûsítése a lá SZDSZ), most mán a tévén meg a médiákon keresztül folyik a hülyítés. A módszer nem változott, csak a technológia. Széleskörû és sokkal, de sokkal gyorsabb lett. 200
Higgye meg nekem jó Dobai uram, sokkal kifizetõdõbb, ha azt nézzük, ami összeköt bennünket, hiszen az elválasztásunkon, a szétválasztásunkon majd’ két évtizede dolgoznak már a politikai pártok. Mindegyikük, kivétel nélkül. A pártosodás, a pártoskodás önmagában hordozza a megosztást. Kérem, ne nézze le azokat, akik Önhöz hasonlóan jót akarnak, de másban látják a megoldás lehetõségét. Egy olyan idõszakban, ahol a politikusok által kimondott gondolatok sokszor köszönõviszonyban sincsenek a valósággal – lásd Kövér László uniós kampánya a Balatonnál –, ne csodálkozzunk rajta, ha a józan paraszti ész feltûri az ingujját, belepök a tenyerébe és nekiáll, hogy kézbe vegye a dolgokat. És igen, jól mondja Dobai uram, itt az ideje, mer’ eljött az ideje, hogy a helytartótanács urai reszketni méltóztassanak végre. Még az is lehet, hogy a nép, az istenadta, – szégyenszemre – elõbb, vagy utóbb, de szívre ható mogyorófa-beszéddel adja tudtára a hatalmasságoknak, hogy hazamenni tanácsos. Mindazonáltal megértem jó Dobai uram aggodalmát, s bizonyos fokig magam is osztozom benne. Hiába ugyanis a kicsivel több mint negyedmillió ember, hiába az összehordott jó akarat, a felhalmozott óriási tudás, a kompetens és hiteles emberek – mai divatos szóhasználattal élve: szakértõk –, ha a NÉP (úgyis mint emberek, úgyis mind a Nemzeti Érdek Programja) bölcs megállapításait és következtetéseit nem tudjuk átvinni a törvényhozás, valamint a jogalkalmazás területére, megette a fene az egészet, akkor bizony a Magyarok Szövetsége nem ér egy hajítófát sem. Nem bizony, mert a törvények alapján te, én, de még jó Dobai uram is számon kérhetõk vagyunk, mi több, még a tetõt is elvihetik a fejünk fölül, földönfutóvá is tehetnek bennünket. Ez a helyzet ma. S hogy ez meddig marad így? Egészen addig, amíg a NÉP el nem éri, hogy a szakralitás a maga teljes pompájában és funkcionalitásában meg nem jelenik a törvényhozásban és a jogalkalmazásban. Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
201
A VÉRÜKBEN VAN! avagy Vigyáztam! Uniós tagállam jó barát! Figyelsz, ugye?
Miközben ezt a kis szösszenetet pötyögöm be a billentyûzeten, a Hír TV az izraelita hitközség éppen aktuális rendezvényérõl tudósít. Nosza, tudósítsunk mi is! Lopásért elítélték a Mazsihisz alelnökét – Lemondott 1600 eurót tett zsebre a Mazsihisz alelnöke – írja az Index. Az internetes portálnak a Pécsi Városi Bíróság megerõsítette, hogy lopásért egy év próbára bocsátották Krausz Istvánt. A Pécsi Zsidó Hitközség elnöke augusztusban vásárolt egy benzinkúton, ahol a biztonsági kamera rögzítette, hogy eltesz egy pénztárcát, amelyet az elõtte vásárló felejtett a pulton. Krauszt a felvételek alapján azonosították. A Mazsihisz alelnöke az ügyben nem kívánt nyilatkozni – írja Index. A nol.hu pedig úgy értesült Krausz a múlt héten levélben lemondott alelnöki posztjáról. Forrás: Hír TV
Most mondjam azt, hogy nem tehet róla szerencsétlen, hiszen zsidó, benne van a vérében? Ha ezt mondanám, a politikailag korrekt neolib újbeszél szerint azonnal antiszemita vónék, mivel ezzel azt sugallnám, hogy az összes zsidó elteszi az összes pénztárcát. Még akkor is, ha te 202
nem hagyod a benzinkút pultján. Ez persze természetesen nem igaz. A professzionális szektorban tevékenykedõk nem vesztegetik az idejüket holmi pénztárcákra, õk rögtön a banktrezorokkal kezdik. Vigyáztam! Uniós tagállam, jó barát! Figyelsz, ugye? Ugorgyunk egyet, és akkor pattintsuk ide a Blikk értesüléseit: A Blikk információi szerint az ügyészség öt ingatlant, 12 autót, egy nagy értékû óragyûjteményt, valamint bankszámláról százmillió forint körüli összeget is zárolt, illetve lefoglalt. „A közpénzek annyira nem számítottak, hogy volt olyan önkormányzati vezetõ, akinek napilapokat kellett levinni a Balatonra, a nyaralójába, pedig két saroknyira volt tõle az újságosbódé” – mondta Golcsa József, Hunvald Görgy sofõrje, aki a pénteki Magyar Hírlapnak adott interjút. Hunvald sofõrje elmondta azt is: õ vitte a négygyermekes polgármestert és szeretõjét „mézeshetekre” Svájcba, Milánóba és Monacóba, méghozzá közpénzen. Golcsa József a Magyar Hírlapnak azt mondta: Svájcba, Monacóba, Milánóba is vitte a szocialista politikust. Arról is beszámolt, hogy több tízmilliós festményeket is szállított Hunvald keszthelyi villájába. A sofõr szerint mindenrõl tudott Kéri László, a Baloldali Ifjúsági Társulás volt elnöke, aki Hunvald György bizalmasa volt. Golcsa azért döntött úgy, hogy beszél, mert az önkormányzat váratlanul felmondott neki, miután nem hozta ki az ügyben tett tanúvallomásának leiratát az ügyészségrõl. Korábban - állítása szerint - azért nem engedtek felmondani neki, mert túl sokat tud az ingatlancsalásokkal gyanúsított Hunvald ügyeirõl.
203
Ilyen van? Ilyen van! Most mondjam azt, hogy komcsik, benne van a vérükben? Urizálnak ugyanúgy, mint régen, csak most mán nem a vadászat a divat, mint Kádár apánk idejében. No és persze ez esetben is távol álljon tõlem, hogy általánosítsak, eszem ágában sincs megvádolni minden tisztességtelenségben megõszült komcsit, mondván hogy bevett gyakorlat a fõvárosból lefuvaroztatni a napi sajtót a magyar tenger partjára, amikor ott van két saroknyira az újságárus bódé, de az igazat megvallva kételyeim támadtak, mert bizony ma már könnyen elképzelhetõ, hogy bizonyos szint felett mégis csak ez az elvárt magatartásforma, nehogy a jó eftársként számon tartott káder kilógjon a felsõ nem tudom én hány ezerbõl. Vigyáztam! Uniós tagállam, jó barát! Figyelsz, ugye? De talán velünk, buta pórnéppel van a baj! Hagytuk megszédíteni magunkat a bülbülszavú média negédes hülyítéseitõl, és túlzottan rákoncentráltunk a végkielégítésekre! Most persze felteszed magadnak az álnaív kérdést, mint ahogy én is feltettem magamnak: Ha a pofa nem autóbuzi, mi a rossebbnek tizenkét (igen, jól olvasod, számmal is kiírom: 12!!!) autó egy embernek?! Erre szokta volt rávágni azonnal Kalányos Winnetou, kisebbségi brácsamûvész, hogy „Nagy a család!” Tudod, a nemrégiben még miniszterelnöknek látszó tárgyra hajazó hórihorgas ripacs is ezzel a dumával jött elõ, amikor a vagyoni helyzetét firtatták. Aszonta, egész egyszerûen felélte a százgurigás apanázst. Így utólag én is aszondom, árnyékra vetõdtünk, mert hát mód felett szerény ez a mi Francisco gyerekünk, mi az, hogy?! Nagyon is! Gondolj bele! Akkor, amikor egy nyugdíjba készülõ személyzetis, akarom mondani újmagyarul humán-erõforrás manager lazán zsebre vág majd’ száz gurigát, és ebben már a hallgatási lóvé is benne van, akkor sajnálod azt a kis pénzt egy kormányfõtõl? Nagyon egy zsugori alak vagy, ugye tudod? Talán Te is ismered azt a régi, a nép ajkán született és empirikus tapasztalatszerzésen alapuló, már-már közhelyszámba menõ mondást, miszerint „a kommunista akkor is hazudik, ha kérdez”. 204
Mit gondolsz? Az imént idézett népi mondás, valamint az elmúlt húsz esztendõ tapasztalatait figyelembe véve, mikor járunk közelebb az igazsághoz? Ha aszongyuk, hogy ezek – kétségkívül kirívó, ám de mégis csak egyedi esetek, vagy akkor, ha aszongyuk, dejszen ezek ilyenek, nem tudnak (de talán nem is akarnak) kibújni a bõrükbõl, a vérükben van a lopás? Szerintem inkább ez utóbbi. A Rákosi nevével fémjelzett korszak, maga a kopasz kis-nagy ember személye reprezentálta számunkra a legjobban, egyértelmûen és félreérthetetlenül, mi történik akkor, ha a két imént említett csoport ragadja magához a gyeplõt. A történelem tanúsága szerint a zsidó kommunista az egyik, amelyik elõkelõ helyet foglal el „az ellenségednek sem kívánod” címû listán. Halálos kombináció. Gyerekek, hát akkó’ mi a rossebér nem tanulunk a történelembõl? Jó, tudom én, hogy felülrõl ránk telepedtek, és a történelem, valamint a sors fura fintoraként itt maradt állampárti bagázs – a szalonellenzékkel karöltve – önként és dalolva terelt bennünket a tizenkét zsidó törzset szimbolizáló sárga csillagos Európai Uniós lobogó alá, de azt senki nem mondta, hogy nekünk állandóan ez alatt a zászló alatt kell tartózkodnunk! Avagy ha mán ott kell, akkó’ tanuljuk el államalkotó kisebbségeinktõl az efféle környezetben történõ ésszerû és kifizetõdõ viselkedésmintát – mert úgy tûnik, hogy itten bizony csak ez garantálhatja a túlélésünket –, azaz kezdjük el csapkodni az asztalt, de még pediglen fennhangon, és követeljük a jogainkat! Egyúttal gondosan hallgassuk el a kötelezettségeinket! Miért? Ha a cigányoknak meg a holokausztot szinte mantraszerûen elõhozó izraelitáknak ez bejön, miért ne jönne be nekünk is? Valami történjék most mán, mer’ ez így nem maradhat! Nem is olyan sokára színt kell vallanunk. Kitartunk-e a múlt eszméi és a múlt elmozdíthatatlannak tûnõ emberei mellett, vagy inkább választunk valami mást? Én ez utóbbit javaslom. Vigyázok, mert ez egy Uniós tagállam, jó barát! Figyelsz, ugye? Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
205
AZ ÁTMENETI EMBER –avagy Ki lesz az újabb Keller? –
Most mondjam azt, hogy megvilágosodtam? Nem mondom, mert a szocialista nagyvárosban szocializálódott öntudatos polgár szájából ez hülyén hangozna, másrészt meg úgyis tudja mindenki, hogy nem igaz, harmadrészt meg, ha tényszerûek akarunk maradni, nem ez történt. Mindenesetre az Echo TV „Civil Akadémia” címû mûsorsorozatának legutóbbi színvonalas elõadása, ahol Dr. Aczél Petra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense próbált bevezetni minket a rejtelmekbe „Médiakultúra és médiaretorika: „on-lények” digi-viziója” címmel, új felismerésekre késztetett. Az off-lények tehetetlen vergõdése az on-lények világában, ennek okai és magyarázata döbbentett rá az immáron két évtizede rendszerváltás néven csúfolt momentum egyik alapigazságára és arra, hogyan maradhattak életben és pozícióban azok, akik életben és pozícióban maradtak. Az alapigazság pedig valahogy így hangzik: Az átmeneti kor embere a legsikeresebb! Miért? Azért, mert õ még ismeri a régit, a meghaladottat, azt, amit éppen leváltani készülnek, ugyanakkor még képes a megújulásra, beletanulni az újba, az új információk és tudás birtokában jókor és jól helyezkedni. Mindannyian ismerjük õket, hiszen közöttünk járnak, közöttünk élnek azok az önkéntes mérvadók, akiket majd’ két évtizede – tegyük rögtön hozzá, hogy 2004. december 5-e ékesen bizonyította, hogy tévesen – politikai elitnek hívunk, s szintén majd’ két évtizede nem lehet õket elmozdítani a hatalom élérõl. 206
Az on-lények digitális világában tehetetlenül vergõdõ off-lényekhez hasonlóan, az államszocializmusban otthonosan tevékenykedõ Homo Kádárikusz, a barbárkapitalizmus szabadrablást minden további nélkül engedélyezõ, s azt alap normaként elfogadó világában, mint valamiféle partra vetett hal, csak levegõ után kapkod össze vissza. Nem úgy az egykori eftársak kései, ám ügyes és okos helyezkedésekben egyáltalán nem megkésett utódai, az egykori derék KISZesek! Messze vezetett az út a Foximaxitól. Egykori mentoraik ma rá sem ismernének a jövõ reménységeire, olyannyira túlteljesítették a tervet, hogy arra már a derék Sztahanov is elégedetten csettintene egyet, ha még élne. De nem él. Szerencsénkre. Mindeközben mi is átmeneti korszakot élünk. A GyurcsányBajnai-féle tandem még nem kotródott el, az Orbán-Pintér meg a rosseb se tudja miféle Laokóon-csoport pedig még nem ült bele a bársony fotöjökbe. Pedig valahol fönt a magos ég alatt úgy tûnik, lassan mégiscsak megmozdulnak azok a csillagok. Azt, hogy csak az igazak és csak a jók maradnak-e, ma még nem lehet tudni, hiszen ebben az országban eddig minden és annak az ellenkezõje is megtörténhetett. Vannak még tiszták? Olyanok, akik nem sározódtak be? 2006. október 23-a után vannak még békességesek? Nemigen hiszem! Pedig az égben fönt a rostát elkezdték likasztani, s a szorgalmas angyalok a csillagok tengelyét is olajozzák már. De vajon lészen-e csillagfordulás megint? Talán. (Csak nehogy abban merüljön ki, hogy az ötágú hatágúra változik, mer’ akkó’ nekünk annyi!) A viccet félretéve, a bátortalan talán-t, mint pécsi polgár mondom. Egyes vélemények szerint a város régi-új fõ hallja kendje, Páva Zsolt tevékenysége némi ízelítõül szolgál arra nézvést, mire számíthatnak a 2010-es választások után a szegfûmintás utódpárt tisztességtelenségben megõszült derék bolgárkertészei. Ha nem is csillagfordulásként, de talán egyfajta paradigmaváltásként mindenképpen 207
felfoghatjuk – vagy talán korrektebb (a szó legszorosabb értelmében) az elkönyvelhetjük kifejezés használata – az egykor Horn Gyufa által kiejtett dicstelen mondat, miszerint „Lehet, hogy nem erkölcsös, amit teszünk, de jogszerû!”, felül bírálatát. Úgy mondják mifelénk, „a tett halála a tökölõdés!” Bizony, nagy igazság ez! Eddig a túlzottan felülreprezentált, ám magát sem vallási, sem etnikai kisebbségnek nem tartó, mégis mindig mindenkinek dirigáló népbutítók gyüttek, foglaltak el, tenyereltek rá gazdasági érdekeltségekre, esetenként teljes iparágakra (lásd „magyar”építõipar) terjeszkedtek, szereztek befolyást. Mostantól mink gyüvünk! És nézzék meg, micsoda összecsengés van a Pécsi Vízmû elsõ emberének elsõ szavai és az utódpárt prominensinek érvelése között! „Ez nem jogszerû!” Meg, hogy „Ki kell vizsgálni az ügyet és ha nem volt jogszerû, el kell járni!” A félõ csak az, hogy mindig jogszerû volt! Majd én legyártom a jogot, ’oszt jó napot! És akkor erre meg bejön valami új, ami ráadásul még a népnek is kedvére való! Még akkor is, ha erre azonnal rávágják, hogy demagóg vagyok! Mer’ hát ki a rossebér kell politizálni, ha nem a népért, nem igaz? A pénztári fõkönyv rubrikáiért, vagy miért? És akkor bejön valami új, valami más! Aszongyák, leszarom, hogy törvényes-e vagy nem! Igazságos-e vagy nem?! Ez számít! Most persze mondhatod azt, hogy micsoda felforgató ostoba szöveg ez egy jogállamban! Csakhogy megint tévedsz! Ez az ország már régen nem egy jogállam! Azt, hogy itt darab ideje már nem szolgáltatnak igazságot, nem újdonság. Most úgy néz ki, hogy lassan már jogot sem! Idáig jutottunk! Csodálkozol hát akkor, amikor az emberek tetszését váltja ki a Horn Gyufa-i mondás megfordítása? Lehet, hogy nem jogszerû, amit teszünk, de erkölcsös! Persze erre azonnal rákontrázol, hogy mi a rossebb erkölcsös abban, hogy erõnek erejével elfoglalod a helyi vízmûvet? Na, de mi tör208
ténik akkor, ha egy honfitársad, mondjuk egy másik magyar ember, akinek elvileg ugyanolyan és ugyanannyi joga van és ugyanannyi kötelezettség is terheli, mint téged, aszongya neked erre, hogy nem történ semmi különös, csak visszavették a lopott holmit. Az Úr adta, az Úr visszavette. Így jártak! Lehet, hogy ezt már elõbb is elkezdhették volna? Az egykori KISZ-esek nyolc esztendeig tartó rémuralma alatt rengeteg biztosíték elszállt. A szó legszorosabb értelmében. Szerzett jogok ellen intéztek támadásokat, a társadalom ellehetetlenítésére tett próbálkozásaikkal pedig sokaknál kiverték a biztosítékot. Már most elkezdtek szirénázni, hogy meri a Fidesz egyáltalán felvetni az elszámoltatás ötletét?! (Figyelem!, nem számonkérésrõl beszéltünk, hanem elszámoltatásról, a kettõ nem ugyanaz!), Hogy lehet az, hogy demokráciában nem lehet csak úgy, szabadon, úri (vagy eftársi) kényük-kedvük szerint (ha kell talicskán, ha kell off-shore ájlendbe) tonnaszám el- és kitolni a közpénzt? Bezzeg õk! Bezzeg Keller eftárs! Azt lehetett, azt szabad volt! De vajon ki lesz az új Keller? Mit fog találni az új Keller? Egyáltalán fog találni valamit az új Keller? Vagy ugyanúgy pofára fog esni, mint nagynevû elõdje? Széttárja-e majd tehetetlenül a karját, és belenyögi-e majd a kamerába, hogy hát „nagyon sajnáljuk, de minden jogszerû volt? Mink megpróbáltuk, de hát annak idején õk hozták a törvényeket, õk helyezték el bennük a kiskapuk garmadát, talán majd legközelebb.” Van még valami, amire szintén Dr. Aczél Petra segítségével jöttem rá. Most értettem meg igazán, hogy a 15%-os eredmény tükrében miért mondja el szinte minden megszólalása alkalmával Vona Gábor, a Jobbik elnöke, hogy itt nincs mese, a Jobbik bizony kormányzásra készül. Õ már tudja, õ már látja, hogy az átmenet kora le209
járt. Mint ahogy lejárt az átmeneti kor embereinek az ideje is. Túllépett rajtuk az idõ. Méghozzá jócskán! És ez még akkor is így van, ha õk errõl nem hajlandók tudomást venni. Visszatekintve az eltelt húsz esztendõre, bátran kimondhatjuk, hogy eddig is, de most már még inkább hátrányt, mint elõnyt jelentenek számunkra, meg kell hát szabadulnunk tõlük, minél elõbb, annál jobb. Ki kell dobnunk a ballasztot a léghajóból, ha emelkedni szeretnénk, különben nemcsak visszahúz, de elõbb vagy utóbb, most már inkább elõbb, mint utóbb, még kényszerleszállásra is sor kerülhet. A földet érés pedig a repülés egyik legveszélyesebb pillanata. „Fasten Your Seatbelt”, azaz Biztonsági öveket bekapcsolni, mert rázós szakasz következik! JÖN! JÖN! JÖN! Az új Keller! Vagy a killer? Szebb jövõt! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
210
JÓ REGGELT! – avagy Így intézõdnek a dolgok multiéknál –
Lapozzunk bele a Blikk internetes változatába. A hír keltezése: 2009-10-07 05:55:00 Megalázó Tények BUDAPEST – Nemcsak eltávolították a képernyõrõl, de információink szerint meg is alázták a Bárdos András (45)-Máté Krisztina (39) házaspárt pénteken. A Tények mûsorvezetõinek derült égbõl villámcsapásként aznap este mondták meg, hogy „közös megegyezéssel" távoznak a cégtõl. Tette ezt a csatorna egy jól megszervezett, összehangolt akcióval, amelynek köszönhetõen alig egy órával a Várdy Zoltánnal való beszélgetés után a házaspárnak már semmi sem volt a kezében, amivel a TV2-nél közlekedni tudtak volna, elvették a belépõkártyájukat is. Mindezt többévnyi megbecsült munka után. - Undorító volt az egész! - mondta feldúltan a TV2 egyik munkatársa, aki érthetõ módon nem kívánta kilétét felfedni. - Andrást és Krisztinát behívták a vezérigazgatóhoz nem sokkal az esti Tények kezdete elõtt, ám ekkor mi még semmit sem sejtettünk. Egészen addig, míg pár perc múlva nem jelent meg Pachmann Péter és Várkonyi Andrea, akiket el is kezdtek sminkelni az esti adásra. Mi ekkor szembesültünk azzal, hogy este már õk vezetik a Tényeket - magyarázta a munkatárs, aki megdöbbenve állt a módszer elõtt. 211
– A leggusztustalanabb az egészben, hogy még szinte fel sem fogtuk, mi van, Andrástól és a feleségétõl máris elvettek mindent, ami a céghez köti õket, belépõkártyát, kulcsokat. Sõt amikor Bárdos bement a szobájába, már az e-mail rendszere sem mûködött - tudtuk meg egy közvetlen kollégától. Pénteken bombaként robbant a hír, hogy a népszerû híradós házaspár távozik a TV2-tõl. Nem számítottak rá sem õk, se m közvetlen munkatársaik. Persze a döntésnek volt hivatalos indoklása: a szerzõdés megszûnésének gazdasági okai vannak, ám azóta is egyre több a találgatás az ügyet illetõen. Mindenesetre olyan híresztelés is szárnyra kelt, hogy Máté Krisztinának nem voltak olyan jók a népszerûségi mutatói, mint a többieknek. Blikk-információ
Jó reggelt! Itt az ideje végre felébredni seggnyalókáim! Mire ez a nagy felháborodás? Multiéknál mán csak így intézõdnek a dolgok. Nem tudtátok? Bevettek, megrágtak, megcsócsáltak, ’oszt a végén meg kiköptek. Ennyi történt. Így jártatok! Szolgáljon ez intõ példaként okulásul minden mocskos és elvtelen komprádor burzsoának, valamint azon hazánk fiáinak és leányainak is, akik épp azt fontolgatják, hogy áruba bocsássák magukat holmi üveggyöngyökért. Uff! Én szóltam! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
212
SZUPER-ORSZÁGBAN MINDEN SZUPER! –avagy Hasitasi tényleg nem kér kódot! –
A Magyarok Szövetségének az Állami Számvevõszék és a Központi Statisztikai Hivatal adatain alapuló teljes körû ország-elemzésébõl megtudhatjuk, hogy minden Magyarországon megkeresett 100 forintból 86 forintot adómentesen kivisznek az országból. Az ország-elemzés elkészítése óta ez az adat állítólag romlott, már 90 forint felett van. De talán mégis van remény! Mármint a dolgok jobbra fordulására. Úgy tûnik a gyarmattartókban is megszólalt a lelkiismeret! A multinacionális cég megemberelte magát! Nagy elhatározásra jutott! Minden náluk elköltött 100 forint után 1 forintot nagy kegyesen visszaad Neked. Beszarás! Mondd meg nekem, de õszintén, lehetett volna ezt überelni? Még ennél is megalázóbbat ki találni? Hát persze, hogy lehetett volna. Gondolj bele! Mi van, ha még forgalomban van a fillér? Mennyit adnának vissza? 10, 20, vagy netalán 50 fillért? Figyelsz ugye? Azért van szükség a plasztikkártyára, mivel az 1 forintost már kivonták a forgalomból. Meg a 2 forintost is! Figyelsz ugye? 1 forintot kapsz vissza minden náluk elköltött 100 forint után. Nem 2 forintot, nem 5 forintot, mindösszesen csak 1 nyavalyás forintot. Pontosabban 1 forintnak látszó, ám valójában forint ruhába öltöztetett euro-alapú hitelpénzt! 213
Figyelsz ugye? Gondosan feljegyzik az adataidat, regisztrálnak, hogy mekkora (és milyen szerkezetû) fogyasztásra vagy képes, azaz van-e még nálad elegendõ lóvé, amit el lehet majd venni tõled a késõbbiekben. Régen, az átkosban az volt a jelszó: „Gyûjtsd a vasat, gyûjtsd a fémet, ezzel is a békét véded!” Most meg a pontokat gyûjtögetheted. S hogy kit vagy mit védesz ezzel? Hát a gyarmattartót. Észrevétlenül bír rá a többletfogyasztásra (esetleg megveszel olyasmit is, amire tulajdonképpen nincs is szükséged), mindeközben gondosan feljegyzi fogyasztási szokásaidat, valamint annak volumenét, nagyságrendjét. Ki tudja, a végén még az APEH is kopogtathat az ajtón? Ennek még van pénze, tud vásárolni! MIBÕL? Akár az átlagkeresetet, akár a minimálbért, akár az öregségi nyugdíjat veszik elõ összehasonlítandó Szovjetunió 2 (gyengébbek kedvéért: az Európai Unió) értékeivel, valahányszor jókora lemaradás képe rajzolódik ki elõttünk. És akkor minden náluk elköltött 100 forint után visszakapsz kemény 1 forintot. Azé’ ez szigorú! És a szó legszorosabb értelmében, rettenetesen megalázó. Ennyibõl már adhatna 2 forintot is – az 5 forintba már bele se merek gondolni! –, de nem. Neked nem jár annyi! Örülj, hogy egyáltalán kapsz vissza pénzt, eddig az se vót! Ne legyél telhetetlen! Inkább légy szerény! Arról nem beszélve, hogy eddig is pofátlan módon túlfogyasztottál, azér’ jutott idáig ez az ország. Tudod? Ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli! Mondok én valamit! Van egy új pénzintézeti reklám. A pofa a parkolóban secperc alatt kiokosít. Ilyeneket mond: „Tudod, mikor veszek én fel kápé-t? Amikor leesik.” A „Hasitasi nem kér kódot” mondat szinte pillanatok alatt a klasszikusok magasságába emelkedett. Tegyük hozzá rögtön, nem alaptalanul. Ebben a reklámban az a legszebb, hogy visszafelé sül el. A csávó ugyanis dióhéjban megismertet téged a várható jövõvel. Azzal a jövõvel, amelybõl egy kis íze214
lítõt már kaphattál a pénzügyi világválság néven elõadott parasztvakításból. Ez a jövõ pedig világosan és félreérthetetlenül közli, hogy kerüld a bankokat, mint a rossz pénzt! Miközben offshore ájlend ezerrel nyomul, a te szemedet 100 forintonkénti nyavalyás 1 forinttal szúrják ki. Kuporgassá’! Spórójjá’! Rakosgazsd a garast! Állítsd élére a forintot! Az való neked, nem más, úgysem tudsz nagy léptékekben gondolkodni, pénzügyileg pedig analfabéta vagy, tudhassuk a tévébõl! A reklám narrátora szerint az utca embere nem az õ emberük. Pedig belõle van a legtöbb. De ha nem õ, akkor vajon ki az emberük? A válasz nagyon egyszerû. A bank–, de még inkább hitelkártyát használó fogyasztó. Konzumidióta baromként emlegetik mifelénk, de ez csak az urbánus frazeológiában gyökerezõ, amolyan terminusz technikusz-féle, mely a problémakör lényegi részét nem érinti, legfeljebb csak színesíti azt. No, mármost a hitelkártya használat során a fogyasztás (ezzel együtt a delikvens mozgása), valamint pénzforgalma totálisan nyomon követhetõ és ellenõrzés alatt tartható. Arról se feledkezzünk meg, hogy a hitelkártya használatára jellemzõ a túlköltekezés. Ennek egyszerû magyarázata, hogy vásárláskor nem számoljuk meg kézzel foghatóan a pénzt, ahogyan azt tesszük a készpénz esetén. Könnyebben és többet költünk. Ez természetesen nagyon könnyen vezet eladósodáshoz. Különben nem érné meg a pénzintézetnek, nem lenne benne üzlet. Az eladósodás függõségi helyzetet hoz létre, s a fogyasztó ez által kiszolgáltatottá válik. A jövõ pedig a totális ellenõrzésé. És ez még akkor is így van, ha a rádiós chipet még nem holnapután ültetik majd be a bõrünk alá. De azért szuper-országban szuper jó dolog ám shoppingolni. A kóla, csipsz, térerõ „szentháromság” jegyében: Fogyassz! Hallgass! Halj meg! Addig is ne feledd: Hasitasi nem kér kódot! Isten áldja Magyarországot! 1 öntudatos pécsi polgár
215
A nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelõször elveszik az emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, mûveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyvet ír, más mûveltséget nyújt, és más történelmet gondol ki nekik. A nemzet lassan nem érti jelenét és elfelejti a múltját. Milán Kundera Találkozik a Jóisten a vakkal, a bénával, meg a cigánnyal. A vaknak visszaadja a látását, a bénát meggyógyítja, mire a cigány: Hozzám ne nyúlj, én rokkant nyugdíjas vagyok! Ismeretlen szerzõ
216
Lezajlott a „Legyen Ön is miniszterelnök” címû, a nép teljes kizárásával és mellõzésével, központilag levezényelt, valamint az ÁVÓ-s gyerekek pártja által teljességgel kézben tartott és irányított hatalomátviteli folyamat. Több lépéses algoritmus keretében került kiválasztásra a nagyember utóda. A folytonosság kétségkívül nem szenved csorbát, hiszen az országot rombadöntõ, lekurvázó, mosdatlanszájú, krónikus hazudozó mûminiszterelnököt olyasvalaki követi, aki szintén elévülhetetlen érdemeket szerzett tönkretételben és károkozásban. Elõbbi aszonta ELQÚRTUK! NEM KICSIT! NAGYON! Utóbbi pedig, amikor beütött az öngyilkosságoktól kísért krach, megvonta a vállát, és bûnbánó tekintettel csak annyit volt képes elrebegni a kamerák elõtt: NEM ÉRTETTÜNK HOZZÁ. Mindenütt máshol ennek századrészéért, ennek ezredrészéért veszik a kalapjukat és távoznak a hatalomból. Nálunk nem. – Miért mennék? – kérdez vissza a hazugságon kapott illetékes eftárs szemtelen pökhendiséggel. Majd elül a botrány, jövõ héten új botrány kerül a média felszínére, megunják 'oszt hazamennek. Közben pedig háborítatlanul folyik tovább az eredeti tõkefelhalmozás modernkori reinkarnációjaként funkcionáló, a hazai komprádor elit által, üveggyöngyökért végzett szabadrablás. Ez a Wall Street szocializmusa. Van annak egyfajta diszkrét bája, hogy az egykoron a kapitalizmus ellen ágáló, és egymástól ma is az Internacionálé dallamára búcsúzó eftársak lettek majdhogynem a legvéresebb szájú vadkapitalisták, akiknek semmi és senki sem számít, csak a külföldi kenyéradó gazda elégedett vállveregetése, no meg az, hogy az egykori TÉESZ-fõkönyvelõ által vezetett pénztári fõkönyv rubrikái stimmeljenek. Az emberek sorsa nem érdekli õket. A lényeg, hogy a külföldi befektetõ elégedett legyen. Mer' hogy õ finanszírozza az országot, teccik tunni. Fura egy ország ez. Itt semmi sem úgy mûködik, mint másutt. Lehetséges miniszterelnök-jelöltként olyan „szakértõt” kérnek fel, aki egyik gyengébb pillanatában dobra verte az ország aranykészletét. Vajon önszántából tette, vagy felülrõl (netán kívülrõl) odaszólt neki valaki, hogy ezt kell tennie? Nem tudjuk. A többi ország vajon miért nem tette ezt? Nem lehet nem arra gondolni, hogy nem kívülrõl írányították. A környezõ országok aranytartaléka ma mintegy negyvenszerese hazánkénak. Ez a Wall Street szocializmusa. De még erre hanyag eleganciával legyintesz. Meg a több tízmilliárdos károkozásra is a külföldön mûködõ leánybanknál. De arra már talán nem, amikor ugyanez a „szakértõ” (csak tudnám, hogy mitõl az?) kinevezése után elsõ, azonnali és legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy irodájából kivitesse a magyar címert és a magyar nemzeti lobogót. Vajon miért is tenne akár egy szalmaszálat is keresztbe ezért az országért egy ilyen „magyar” ember? Na ez a Wall Street igazi szocializmusa.
