Harminc kilométer avagy mekkora a távolság az ELTE és a PPKE Bölcsészkara között? TDK-dolgozat
Készítette:
Ambrózy Áron (PPKE BTK) és Katona Krisztián (PPKE BTK) Témavezető: Rosta Gergely (tanársegéd)
1.
Bevezető
Egy szociológus hallgató számára, amikor terepet keres, ahol frissen elsajátított tudását a gyakorlatban is kipróbálhatná, kézzel fekvőnek tűnik, hogy azt saját közvetlen környezetében, az egyetemben találja meg. Kutatásunk alapötlete kötetlen baráti beszélgetések alkalmával fogalmazódott meg. Első éves Pázmányos szociológus hallgatóként gyakori téma volt, hogy ki miért is került erre az egyetemre, mennyiben más ez az intézmény, mint az általában zsinórmértékként alapul vett ELTE, mennyire általános a tapasztalat, hogy sok hallgatótársunk másodlagos alternatívaként bejelölve ezen egyetemet került közénk, s hogy általában milyen különbségeket találhatunk a valóságban, mennyi igaz a sokszor elhangzó közvélekedésekből. Ilyen, és ehhez hasonló indítékokból fakadóan a fő kérdés, ami köré egész kutatásunk felépült, arra irányult, hogy tulajdonképpen mi a különbség az ELTE és a PPKE bölcsészkara között. Pontosabban megfogalmazva: melyek azok a különbségek, amelyeket egy kérdőíves megkérdezés segítségével vizsgálhatunk. A vizsgálat megvalósítására az adott lehetőséget, hogy témavezetőnk1 OKTK-támogatást nyert annak megvalósítására, így azt terveztük, hogy a rendelkezésre álló keretből 150-150 ELTE-s és PPKE-s hallgatót kérdezünk meg. 2.
A témakörök
Úgy véljük, a két egyetem között a hallgatóság összetételében mutatkozó különbözőségek alapvetően öt okra vezethetők vissza: •
A PPKE – az ELTE-vel ellentétben – egyházi fenntartású intézmény, és ez a jellege a hallgatóság összetételében is megmutatkozik.
•
Az ELTE jelentős folyamatos múltra visszatekintő intézmény, a PPKE pedig jelenlegi formájában 10 éve létezik.
•
Az ELTE a legnagyobb hallgatói és tanárlétszámú és a legmagasabb presztízzsel, nemzetközi hírnévvel rendelkező bölcsészképző felsőoktatási intézmény, a PPKE számára ezek a tulajdonságok jelenleg célként fogalmazódhatnak meg.
1
Ez úton szeretnénk köszönetet mondani Rosta Gergely témavezetőnknek, és a kutatásban előkészítésében részt vett további hallgatóknak: Illés Mártonnak, Imre Zsófiának, Hatos Szilviának, Horváth Jelenának, Hunyadi Bulcsúnak, Káldos Jánosnak, Kecskés Eszternek, Simonyi Borbálának, valamint a kérdőív lekérdezésében részt vett ELTE-s és PPKE-s hallgatóknak.
2
•
A 90-es években jelentős mértékben nőtt a felsőoktatásban résztvevők száma, olyan rétegek számára nyílt meg tömegméretben a felsőoktatás, akik számára korábban zárt volt ez a mobilitási csatorna2.
•
Mindkét intézmény térbeli elhelyezkedése előnyöket és hátrányokat is rejt magában. Az ELTE székhelye Budapesten van, viszont hiányzik a PPKE-n megtalálható Campus-jelleg.
Amikor az egyes kiválasztott aspektusok alapján az adott fejezetekben hipotéziseket fogalmazunk meg, azok minden esetben visszavezethetők lesznek ezen okok valamelyikére. Hosszas előkészítés és viták után végül is hat témakör köré csoportosítottuk kutatásunkat: Rekrutáció; Egyetem; Magánélet; Jövőkép; A két egyetem összevetése; Értékek, attitűdök. Úgy véljük, a fenti hatások ezeken a területeken keresztül ragadhatók meg a legplauzibilisebb módon, mivel ezek adnak választ azokra a kérdésekre, hogy Honnan jöttek? Kicsodák? Mik a terveik? 3.
A kérdőív
A kérdőív megszerkesztése az eredetileg tervezett másfél hónapnál több időt vett igénybe, több műhelymegbeszélés és próbakérdezés eredményeként voltunk kénytelenek szűkíteni az első körben igen hosszúak bizonyult kérdőívet. Végül a végső verzió 2002. március végére készült el és 90 kérdést tartalmazott a fenti hat témakörbe csoportosítva. A tizennyolc oldalas kérdőív lekérdezése a tapasztalatok szerint kb. 45-60 percnyi időt vett igénybe. A kérdőívszerkesztéssel párhuzamosan megkezdődött a kérdezőbiztosok keresése. Azt a – kutatási tervben is rögzített – elvet követtük, hogy a kérdezők ne saját egyetemük hallgatóit kérdezzék, hanem a másik intézményben kérdezzék le a kérdőívet. Igyekeztünk szociológia szakos hallgatókat bevonni, hogy ezáltal szakmailag felkészült kérdezőkkel dolgozzunk együtt. 4.
Mintavétel
A mintavétel módszerének kiválasztása is sok fejtörést okozott. Azt idejekorán meghatároztuk, hogy – a rendelkezésre álló források figyelembevételével – a két intézmény hallgatóiból 150-150 fős mintát szándékozunk választani, még pedig olyan módon, hogy 2
Gábor, 2002
3
mindkét intézményben 75-75 első és negyedéves hallgatót kérdezünk meg. A minta ilyen kialakítását az a cél vezérelte, hogy az egyetemek közötti összehasonlításon túl az egyetemen eltöltött idő hatásait is kiszűrjük, tehát az alsó és felső évfolyamosok közötti különbözőségeket is vizsgáljuk.3 A kutatáshoz a hallgatók nyilvántartását kívántuk felhasználni, és a mintába került személyeket megkeresés útján lekérdezni. Mivel a két egyetem közül csak az egyiken bocsátották a teljes hallgatói listát rendelkezésre – a másikon csak azokét, akik a legelső beiratkozásukkor kifejezetten úgy nyilatkoztak, hogy az ő adataik kutatási célokra kiadhatók – úgy döntöttünk, hogy maradunk az Oktatáskutató Intézet nagymintás elsőéves vizsgálatában is alkalmazott sétálós mintánál. Ezt azonban kombináltuk egy kétszempontú kvótával: figyelembe vettük az évfolyamok nem és szak szerinti megoszlását. Utóbbit olyan módon, hogy a szakokból három szakcsoportot képeztünk: hagyományos bölcsészszakok (pl. magyar, történelem, művelődéstörténet), nyelvszakok (élő nyelvek), valamint az ún. modern szakok (szociológia, pszichológia, kommunikáció, stb.), ezután pedig a kvótát olyan módon határoztuk meg az évfolyamokról rendelkezésre álló információk alapján, hogy a kérdezett egyik szakja szerint legyen reprezentatív a minta. (Erre azért volt szükség, mert míg a Pázmányon – egyetlen szak kivételével – kötelező a kétszakosság, addig az ELTE-n nincs ilyen megkötés). A kérdezés 2002. április elején indult el, és akkor is meglehetősen lassan, így nyilvánvalóvá vált, hogy a háromszáz kérdőívet nem fogjuk tudni mind a tavaszi tanév során lekérdezni. Végül tavasszal 124 értékelhető kérdőívet adtak át a kérdezők (negatív tapasztalatként számolhatunk be arról, hogy – mivel a sétálós minta nem teszi könnyen lehetővé a kérdezőbiztosok ellenőrzését – igyekeztünk a személyes ismeretségen alapuló bizalomra építeni a kérdezők esetében, de a visszaérkezett kérdőívek nem egy esetben azt mutatták, hogy a kérdezők lekérdezés helyett kitöltették a kérdőíveket a megkérdezettel, és felmerült egyes esetekben a nem valós adatokon alapuló kitöltés gyanúja is. Ez alapján úgy döntöttünk, hogy az őszi lekérdezés során az ellenőrzést a kérdezett telefonszámának elkérésével fogjuk megvalósítani.) A kérdezés 2002 őszi félévében folytatódott, de sajnos ekkor sem zökkenőmentesen. A megszigorított kérdezési feltételek a kérdezőbiztosok toborzásának nehézségeit növelték, s míg a Pázmányon viszonylag könnyen elkészültek a kérdőívek, az ELTE-n nem tudtuk az összes lekérdezendő kérdőívet kiadni, és több kiküldött Pázmányos kérdező visszaadta az elvállalt munkát. Végül is az ELTE-s kérdőívek közül 42 db-ot nem
3
Hasonló kezdeményezés történt pl. a BKÁE-n, ld. Nagy, 1999
4
tudtunk lekérdeztetni. A tervezett minta torzulásait, a nem és évfolyam szerinti eltéréseket a kapott adatok súlyozásával javítottuk. 5.
Elemzési lehetőségek
Az eredetileg tervezett minta létszáma sem tette volna lehetővé az intézmény-hovatartozáson túl a hallgatók többszempontú vizsgálatát, a kisebb ELTE-s minta pedig még inkább egyértelművé tette, hogy az összehasonlítás a két hallgatóság közötti szignifikáns különbségek
feltárására
szorítkozhat
egy-egy
változó
alapján.
A
szignifikancia
megállapításához χ2-tesztet és varianciaanalízist alkalmaztunk. A számszerű eredmények inkább csak tendenciákat mutatnak, annál is inkább, mivel az aránybecsléseknél az ELTE-s minta esetében elérhetik a +/-10 százalékpontot is. Az eredmények úgy interpretálhatók, hogy ha valahol nem sikerült szignifikáns eltérést kimutatni, az nem feltétlenül jelenti az összefüggés hiányát, de valószínű, hogy az esetleg nagyobb mintán kimutatható szignifikáns különbség nem fog jelentős (értsd: egymásnak szögesen ellentmondó) eltérést jelenteni a két intézmény között. Ekkora mintákon a különbözőségek alapmintázatát deríthettük fel. 6.
Rekrutáció
Általános nézet szerint az oktatás, azon belül a felsőoktatás segít csökkenteni a vagyoni, hatalmi és származási különbségeket, mivel olyan ismeretek megszerzésére nyújt lehetőséget, melyek segítségével a fiatalok megtalálják helyüket a világban. Az oktatásra az egyenlőség megteremtésének eszközeként tekintettek4. Amennyiben a fenti állítást funkcionalista nézőpontból értelmezzük egy hibátlan világ tárul elénk, ahol mindenki elérheti a képességeinek megfelelő pozíciót. Ellenben, ha a felsőoktatást valamilyen zéró összegű játszmának tekintjük, ahol az egyik fél csak a másik rovására nyerhet, azaz az egyik potenciális hallgató csak egy másik potenciális hallgató kárára juthat be egyetemre azonnal egyfajta konfliktusos-helyzetként jelenik meg, és ebben a világban kiemelt jelentőséggel bír a felhalmozás és a kiemelt javak és tulajdonságok öröklése.5 Elemzésünkben P. Bourdieu francia szociológus töke és rétegződés-elméletéből indultunk ki.6 Az ELTE BTK és a PPKE BTK esetében vizsgáltuk a társadalom különböző rétegeinek 4
Giddens, 1997 Hankiss, 1979 6 Bourdieu,1999 5
5
reprodukcióját - azaz saját újratermelődését – és azon hipotézisünk ellenőrzését végeztük, miszerint a PPKE piliscsabai bölcsészettudományi karának létrehozása növelte-e a hátrányosabb helyzetű fiatalok egyetemre való bekerülési esélyét.7 Kimutathatóak-e különbségek a két bölcsészkar rekrutációs bázisai között, valamint milyen szociális, gazdasági és kulturális eltérések figyelhetőek meg. Az intergenerációs mobilitás vizsgálatakor Gábor Kálmán kutatásai alapján az anyagi jellegre helyeztünk nagyobb hangsúlyt, szemben Róbert Péter álláspontjával, miszerint a kulturális jelleg8 intenzívebb szerepet játszik a származás és az iskola maghatározottságban.9 Hipotézisünk megalkotásakor számba vettük azon vélekedéseket, hogy a PPKE BTK és az ELTE BTK hallgatói közötti esetleges különbségek ráilleszthetőek a tömegképzés és az elitképzés ellentétpárjára. E mellett az adott esetben kimutatott társadalmi, gazdasági és kulturális eltérések magyarázhatóak a felsőoktatás expanziójával10, tömegessé válásával, a hátrányosabb helyzetű fiatalok a PPKE BTK felé történő orientálódásával a könnyebb bekerülési feltételek következtében. Ez az állítás indirekt módon a központosított felvételi rendszer bevezetése után is érvényesnek tekinthető, mivel a felkészültebb (magukat felkészültebbnek tekintő) fiatalok és a felkészületlenebb (magukat felkészületlenebbnek tekintő) fiatalok egyetemi orientációjának szempontjából meghatározó médiumok (szülők, tanárok, barátok, ismerősök) a felvételi rendszer változása után is különbséget tesznek a bekerülési nehézségek alapján a két intézmény között. 11 Az érettségit adó középiskola tekintetében nem tapasztaltunk különbséget a két intézmény hallgatói közt. Megállapíthatjuk, hogy mind a két egyetemen felülreprezentáltak a gimnáziumban végzettek, szemben az Ifjúság 2000 adataival, amelyek körülbelül háromnegyed-egynegyed arányt mutatnak az egyetemre járó fiatalok középiskolai intézményül típusával kapcsolatban.
7
Az iskolai végzettséget döntően határozza meg – minden iskolai szinten – a szülők iskolázottsága. (…) az egyetemet végzettek, akiknél 41% a felsőfokú végzettségű apák aránya és 4% rendelkezik tudományos fokozattal, az anyák esetében szintén 41%, illetve 2% a fenti arány. Vö. Gábor, 2002 8 A kulturális tőke beruházásának függvénye a tanulási képesség (ability) és tehetség. Vö. Bourdeiu, 1996 9 A könnyebb elemzés érdekében Bourdieu osztályfogalma helyett Ladányi János „összevont társadalmi – foglalkozási csoportjait alkalmaztuk. Vö. Ladányi, 1994. 10 A felsőoktatási expanzióról és annak hatásairól lásd bővebben Gazsó, 1997, Kozma, 1998a, b. 11 Az egyes egyetemeken megszerezhető diplomáknak az intézmények presztízse alapján más-más értéke van a munkaerőpiacon, más-más karriereséllyel kecsegtetnek.
6
I. Diagramm A hallgatók megoszlása az érettségit adó középskola típusa szerint (százalékban)
ELTE BTK 6%
92%
PPKE BTK 9%
0%
91%
20%
40%
60%
Szakközépiskola
Gimnázium
80%
100%
Messze látványosabb különbség van a középiskola fenntartójával kapcsolatban. A PPKE-re több mint kétszer annyi olyan fiatal jár, aki egyházi fenntartású középiskolában szerezte érettségiét, mint az ELTE-re, ahol a hallgatók körülbelül tizede került ki ebből a rétegből. A vallásos előélet ugyanilyen szignifikánsan kimutatható a 12 éves kor alatti templomba járás gyakoriságával. A PPKE BTK hallgatóinak több mint fele hetente egyszer vagy többször járt templomba, míg ez a mutató az ELTE BTK hallgatónak esetében a teljes hallgatóság negyedét teszi ki. A két intézmény hallgatói közt a regionális megoszlás tekintetében nem találhatunk szignifikáns különbségeket. Mind a két bölcsészkar hallgatóinak nagyobb hányada, több mint fele a Központi (Közép-Magyarország),a Közép-Dunántúli és a NyugatDunántúli régiókból kerültek ki. Ezen belül is 50 % a Központ, azaz Budapest és Pest megye aránya. Dél-Dunántúli, Észak-Magyarországi, Észak-alföldi és Dél-Alföldi régiókból származó hallgatók mind a két bölcsészkaron alacsony számban találhatóak meg.12 Megállapítható tehát, hogy földrajzi származás alapján nincs különbség a hallgatók közt. A következő feltételezett eltérés a két egyetem hallgatói közt szintén nem nyert bizonyítást. Mind a PPKE BTK, mind az ELTE BTK esetében szülők körülbelül azonos mértékben ruháztak be oktatási célra a fiatalok középiskolás korában. Átlagban heti két különórára jártak a diákok. Leggyakoribb említés a nyelvóra volt, a válaszolok közel fele tanult iskolán kívül nyelvet. A sport, a matematika korrepetálás és az ének-zenei különóra a válaszadók
12
A KSH által is használt statisztikai régiókat vettük alapul
7
negyedénél jelentett plusz elfoglaltságot. A számítástechnika, a biológia és a fizika említése jóval 10% alatt maradt, hasonlóan a színjátszó körhöz és a karénekhez.13 Markánsabb eltérés mutatkozott a „hányadik helyre vették fel?” kérdésre adott válaszoknál a két egyetem diákjainál. Bár a PPKE hallgatóinál majdnem elérte a 10%-ot a nem válaszolók aránya, az összevetésből szignifikánsan kiderül, hogy ebben a mutatóban a Pázmányos diákok rosszabb pozíciót foglalnak. Láthatóan mindkét egyetemre nagyobb részt azok kerültek be, akik első helyen jelölték meg azt az intézményt, ahova később felvételt nyertek, és az ELTE esetében ez kiugróan magas arányban érvényes, 80% felett. Azok az ELTE-sek, akik nem az első helyen jelentkeztek az ELTE bölcsészettudományi karára, nagyobb részt valamelyik lakóhelyükhöz közelebb eső egyetemre próbáltak bejutni, kisebb részt más karra (pl.: jogi kar) jelentkeztek. A Pázmányos diákoknál hasonló arányban előbb az ELTE BTK-t, majd más kart jelöltek meg.
II. Diagramm A "Hányadik helyre vettek fel?" kérdés válaszainak megoszlása (százalékban)
ELTE BTK
PPKE BTK 0%
81%
16% 2% 1%
54% 20%
28% 40%
1
2
3
60% 4
8%2%8% 80%
100%
nv
A „jelentkeztél-e a másik intézménybe?” kérdésünkre a fentiekkel egybevágó válaszokat kaptunk. A PPKE hallgatónak közel fele jelentkezett az ELTE-re, valamelyik helyen. Az ELTE hallgatói közül mindössze 20% próbált felvételt nyerni a PPKE-re. Az érettségi és a felvétel között eltelt évek tekintetében nincs eltérés. A válaszolók közel felét vették fel az első
13
A későbbi eltérések függvényében némiképpen meglepő lehet az a tény, hogy azonos iskolai stratégiát alkalmaznak a két bölcsészkar diákjainak szülei, hiszen a gyermek iskolai sikereiben döntő tényező az iskolai befektetésre való hajlandóság a kulturális örökség súlyával együtt.
8
felvételizésük alkalmával, a többi hallgató egy és három év közötti időintervallumban nyert felvételt. A hallgatók családi hátterének összevetésekor kiderül, hogy nincs különbség az intézmények szerint a szülők iskolai végzettségében. Mind két bölcsészkar diákjainak esetében az édesapák és az édesanyák iskolai végzettsége magasan 50% felett felsőfokú, 15% körül középfokú és elenyészően kevés lekérdezett származik olyan családból, ahol egyik vagy mind két szülő iskolai végzettsége nem éri el a középfokot.
III. Diagramm Az "Apák" iskolai végzettségének megoszlása (százalékban)
ELTE BTK 9%
PPKE BTK 0%
16%
19%
67%
20% 20%
alapfok+szakmunk.
5%
61% 40% középisk.
60% felsőfok
3% 80%
100%
nt/nv
A kapott adatok az Ifjúság 2000 adataival való összevetésekor látható, hogy mind a két bölcsészkar esetében a szülők iskolai végzettsége meghaladja az egyetemi hallgatók országos átlagát.14 Az eltérést a két egyetem regionális elhelyezkedése (Budapest, illetve Pest megye) és viszonylag magas presztízsük okozhatja. A felsőfokú végzettség milyenségére lebontva a kérdést szignifikáns eltérés mutatkozik a két bölcsészkar között. Az ELTE-n mind az édesapák, mind az édesanyák estében magasabb az egyetemet végzettek aránya a felsőfokú végzettségen belül. Az apák estében az egyetemet végzettek aránya az ELTE-n mintegy kétszerese a főiskolán végzetteknek, míg ugyanez az arány a PPKE-n másfélszeres.
14
Az apák estében az országos átlag 47%, míg az anyák esetében ugyanez 39% Vö. Gábor Kálmán (2002)
9
IV. Diagramm Az "Anyák" iskolai végzettségének megoszlása (százalékban)
ELTE BTK 8%
PPKE BTK 9% 0%
25%
61%
30%
6%
60%
20%
40%
alapfok+szakmunk.
60%
középisk.
1% 80%
felsőfok
100%
nt/nv
Az anyák estében még szembetűnőbb a különbség: míg az ELTE-n az egyetemet végzettek néhány százalékkal meghaladják a főiskolát végzettek számát, addig a PPKE esetében a főiskolán diplomát szerzett anyák jó másfélszer nagyobb arányban képviselik magukat, mint az egyetemet végzettek. Mind a két egyetem szülői hátterére jellemző, hasonlóan az országos adatokhoz, hogy az apa végzettsége magasabb vagy kisebb részt egyenlő, mint az anya végzettsége. A nagyszülők iskolai végzettségét vizsgálva nem találhatunk eltérést a két egyetem hallgatói közt. Alapvető megállapításunk, hogy a többi kérdéshez mérten itt találjuk meg legmagasabb arányban azokat, akik nem tudtak vagy nem akartak válaszolni, ez a hallgatók mintegy egynegyede. Ennek többféle oka lehet: földrajzi távolság, családi okok, elhalálozás, stb. A végzettségek további megoszlása intézménytől független. Kivételt ez alól csak az apai nagyapák iskolai végzettsége esetében találhatunk, ahol néhány százalékkal magasabb arányban mértünk diplomásokat az ELTE hallgatóinál, mint a PPKE-n. Kísérletet tettünk annak a megállapítására, hogy a két egyetemen milyen súllyal jelentkezik a többgenerációs családmodell. A módszerünk a következő volt: számba vettük azokat a hallgatókat, akiknek legalább egy szülője (apa, vagy anya) és legalább egy nagyszülője (apai nagyapa, apai nagyanya, anyai nagyapa és anyai nagyanya) rendelkezik felsőfokú végzettséggel. A különbség szignifikánsan mutatkozott meg a két bölcsészkar között. Az ELTE-s hallgatók estében 42%-ban lehetett megállapítani, hogy többgenerációs értelmiségi családból származik, míg ez a PPKE-s hallgatók esetében 25%-ot tesz ki. A markáns különbség lehetséges magyarázata talán a múltban keresendő, a vallásos emberek diszkriminációjában az államszocializmus idején, amikor állami intézkedésekkel korlátozták a
10
vallásos emberek jelenlétét a felsőoktatásban, ezáltal lemaradtak nem vallásos társaik mögött.15 I. Táblázat Legalább egy szülő és legalább egy nagyszülő felsőfokú végzettséggel rendelkezik-e? (százalékban) legalább egy szülő felsőfokú diplomával rendelkezik
legalább egy nagyszülője felsőfokú PPKE BTK
nem
végzettséggel rendelkezik
Összesen
nem
igen
28%
43%
71%
3%
25%
29%
32%
68%
100%
28%
29%
58%
igen Összesen legalább egy nagyszüleje felsőfokú ELTE BTK
végzettséggel rendelkezik
nem igen
Összesen
28%
42%
42%
72%
100%
V. Diagramm Bölcsészettudományi végzettség előfordulási gyakorisága a két egyetem hallgatóinak szüleinél (százalékban)
ELTE BTK
91%
9%
PPKE BTK
93%
7%
0%
20%
40%
Egyik szülő bölcsész végzettségű
60%
80%
100%
Egyik szülő sem bölcsész végzettségű
Csak minimális eltérést találhatunk ellenben abban a tekintetben a két egyetem bölcsészhallgatói közt, hogy szüleik hány százalékban végeztek bölcsészettudományi karon. A bölcsészdiplomák száma mind két esetben 10% alatt maradt hasonlóan az egyéb16
15
Tomka, 1990 (Jogtudományi, Államtudományi, Közgazdaságtani, Műszaki, Orvostudományi, Természettudományi, Kereskedelmi és Vendéglátói, Tanárképző, Tanítóképző, Kertészet és Élelmiszertudomány, Agrártudományi, Testnevelési, Katonai, Pénzügyi és Szánviteli, valamint Művészeti és Zeneművészeti)
16
11
végzettségekhez. Általánosságában kijelenthetjük, hogy a bölcsész-pályát választóknál szignifikánsan nem játszott szerepet a szülők egyetemi végzettségének milyensége. A két egyetem belső rétegződését Ladányi János összevont társadalmi-foglalkozási csoportjai szerint mértük. Némileg módosítottuk az eredeti technikát, hogy megfeleltessük az összes hallgatóra vonatkozó megoszlásra, és a jelen követelményeihez igazítottuk. Ladányi kutatását 1981 és 1985 között végezte. Azóta nagymértékben átalakult Magyarország gazdasági és társadalmi szerkezete a rendszerváltás és a kapitalizmus kibontakozása eredményeképpen. Az általa használt társadalmi-foglalkozási csoportok közül nem egy eltűnt vagy jelentőségét vesztette, ellenben új, azelőtt ismeretlen foglalkozások, társadalmi státuszok jelentek meg a palettán. Az említett okokon túl, a kutatásunk sajátos terepe is kényszeríttet módosításokra. Az így megalkotott (újraformált) három plusz egy összevont társadalmi foglalkozási csoport a következőkből áll: 1. Vezető állásúak és értelmiségiek (alkalmazott felsővezető a közszférában; alkalmazott felsővezető a magánszférában; önálló értelmiségi saját vállakózásban több mint 10 alkalmazottal; Önálló értelmiségi saját vállalkozásban legfeljebb 10 alkalmazottal) 2. „Fehér gallérosok” (alkalmazott középvezető a közszférában; alkalmazott középvezető a magánszférában; alkalmazott beosztott a közszférában; alkalmazott beosztott a magánszférában; önálló értelmiségi saját vállalkozásban, beosztott nélkül) 3. „Kék gallérosok” (mezőgazdasági vállalkozó, őstermelő, több mint 10 alkalmazottal;
mezőgazdasági
vállalkozó,
őstermelő,
legfeljebb
10
alkalmazottal;
mezőgazdasági vállalkozó, őstermelő, alkalmazott nélkül; egyéb vállalkozó) 4. Inaktívak (munkanélküli; nyugdíjas; soha nem volt foglalkozása, egyéb inaktív) Az adatok tanulsága szerint a társadalmi háttér az apák estében nem tér el számottevően. Mindkét esetben a szellemi foglalkozás dominál a maga 60% körüli eredményével. A maradék három társadalmi-foglalkozási csoport együttesen éri csak el a 40%-ot. Mégis, a kisszámú mintánkból is megállapítható, hogy a fizikai dolgozók gyermekei, főleg ha az országos átlaghoz mérjük, meglehetősen alulreprezentáltak mindkét egyetemen. Ezzel szemben az anyák foglalkozása alapján szignifikáns eltérés mutatkozik a két intézmény hallgatói közt: az ELTE-n jellemzőbb a vezető állású és értelmiségi foglalkozású anya, a PPKE-n ezzel szemben az inaktív anyák aránya magasabb.
12
VI. Diagramm A hallgatók megoszlása az apjuk összevont társadalmifoglalkozási csoportja és az egyetem szerint (százalékban)
ELTE BTK
PPKE BTK
16%
60%
13%
0%
7%
63%
20%
Vezető állású és értelmiségi
40%
17%
10%
60%
"Fehér gallérosok"
14%
80%
100%
"Kék gallérosok"
Inaktívak
VII. Diagramm A hallgatók megoszlása az anyjuk összevont társadalmifoglalkozási csoportja és az egyetem szerint (százalékban)
ELTE BTK
14%
70%
PPKE BTK 4%
0%
9%
70%
20%
40%
6%
60%
80%
Vezető állásúak és értelmiségiek
"Fehér gallérosok"
"Kék gallérosok"
Inaktívak
7%
20%
100%
Úgy tűnik, hogy a „kemény” ismérvek alapján (szülők iskolai végzettsége, apa foglalkozási státusza, regionális származás) alapvetően hasonló a két vizsgált hallgatói csoport társadalmi származás szerinti társadalmi státusza. Ugyanakkor találunk olyan tényezőket (többgenerációs értelmiségi család, anya foglalkozási státusza), amelyek alapján megalapozottnak tűnik az az állítás, miszerint valamivel magasabb az ELTE hallgatóinak származási státusza, mint a PPKE hallgatóinak. Ugyanakkor a kulturális tőke átadásában (amit a különórára járás segítségével operacionalizáltunk) nem találtunk szignifikáns eltérést. Összességében kijelenthetjük, hogy hipotéziseinkben vázolt jelentős eltérések nem bizonyultak valóságosnak.
13
7.
Az egyetem választásának motivációi
A rendszerváltás után bekövetkezett felsőoktatási expanzió több szerző szerint is együtt jár annak polarizációjával17. A keresett, magas presztízsű pályákra egyre nehezebb a bejutás, egyre szűkebb körből rekrutálódik a szűk kulturális elit, és Gazsó Ferenc szerint a „társadalmi szempontból szélsőségesen szelektív felsőoktatás kialakulását immár empirikus tényként kezelhetjük”18. Kozma Tamás ezt úgy fogalmazza meg, hogy „egyes csoportok bekerülésének statisztikai esélye harmada-ötöde ma annak, amilyen eséllyel a Kádár-rendszerben rendelkeztek”19. Ezzel párhuzamosan a nyolcvanas évek óta megfigyelhető az egyetemisták körében a gazdasági orientáció előretörése a kulturális orientáció rovására20, amely empirikus egyetemista-kutatásban a kilencvenes évek végén is alátámasztást nyert21. Amikor tehát arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen motivációk játszanak szerepet egy adott egyetem kiválasztásánál a bölcsészkarosok körében, akkor az egyik kérdésünk az volt, hogy a materiális motivációk, vagy inkább a klasszikus értelmiségképből fakadó kulturális motivációk az uralkodóak-e. Nem feltételeztük, hogy e tekintetben jelentős eltérést tapasztalnánk a két egyetem hallgatósága körében. Véleményünk szerint a bölcsészkar választásában hasonló motivációk vezérelték mindkét hallgatóságot. Ugyanakkor eltérést várunk az intézmény kiválasztásának indokaiban, különösen az intézmény szellemisége (PPKE-hallgatók esetében jellemzőbb), valamint az intézmény presztízse (ELTE-hallgatók esetében jellemzőbb) szempontjából. Mivel a két hallgatóság közötti egyik legjelentősebb eltérés, a vallásosság erősen összefügg a családi háttérrel, úgy véljük, hogy a PPKE kiválasztásában a szülői tanács is erősebb szerepet fog játszani, mint az ELTE-ében. Emellett feltételeztük, hogy eltérés mutatkozhat a bekerülés nehézségében, így azt vártuk, hogy az „ide vettek fel a legkönnyebben” válasz jellemzőbb lesz a Pázmányosokra, mint az ELTE hallgatóira. A szakmaválasztásnál nem a bölcsészkar, hanem az adott – a kvótába kerülés szerint – szak kiválasztásának indokai szerepeltek, a teljes mintából így összeáll a bölcsész szakmákat választók motivációs térképe. Tizenöt motívumot soroltunk fel22, melyek egy adott szak 17
Gazsó, 1997; Nagy, 1999 Gazsó 1997: 95 19 Kozma, 1998a: 13. 20 Gábor-Balog 1991 21 Nagy 1999 22 Abban, hogy jelenlegi intézményedet választottad, mennyire játszottak szerepet az alábbiak? Tételek: szüleim, tanáraim tanácsolták; barátaim is ide jelentkeztek; családi hagyományt, példát követtem ennek a szakmának választásában; nagyon érdekel az itt oktatott szakma, tudomány; ezzel a diplomával könnyű lesz elhelyezkedni; ezzel a diplomával jól lehet keresni; ez a szak kellemes, nem olyan megerőltető, mint más szakok; ezzel a 18
14
választásának lehetséges indokai, emellett pedig lehetőséget biztosítottunk egy nyitott kérdés segítségével olyan motívum megjelölésére, amire mi nem gondoltunk. Az előzetes várakozásainkat gyakorlatilag teljes mértékben igazolták az eredmények. A szak megválasztásában csupán egyetlen olyan motivációs tényezőt leltünk, amely az átlagos fontosság alapján szignifikáns különbséget mutatna a két egyetem hallgatóságának összevetésekor, ez pedig a „könnyű elvégezni, lehet mellette más tevékenységet végezni”, amely az ELTE-sek körében szignifikánsan magasabb fontossággal bír, mint a Pázmányosokéban. De – szerencsére – egyik intézmény esetében sem bír kiemelkedő fontossággal ez a szempont, az ELTE hallgatói az átlagos fontosság alapján a tizedik, a Pázmányosok pedig a tizenegyedik helyre rangsorolták a tizenöt item közül. Egyértelműen mindkét helyen a „nagyon érdekel az itt oktatott szakma, tudomány” volt a legfontosabb szakválasztási indok, a hétfokú skála alapján mind az ELTE-n, mind a PPKE-n öt feletti az átlagos fontosság. A második és a harmadik legfontosabb érv a szakterület sokszínűségére, kihívásaira, valamint a felvételi tárgyak iránti vonzódásra hivatkoznak. Ezek mellett csupán egy olyan indok szerepelt, amely legalább közepes (a hétfokú skálán 4-es) átlagos minősítést nyert: ez pedig a szak, szakma társadalmi fontosságát emeli ki. A gazdasági jellegű motivációk (jó kereset, magas presztízs, könnyű elhelyezkedés) átlagos minősítése 3-as körül ingadozik, míg a különböző opportunista indokok (nem túl megerőltető szak, lehet mellette más tevékenységet végezni, ide vettek fel a legkönnyebben, ez volt a legkisebb rossz) ennél is alacsonyabb átlagértékeket kaptak. Érdekes módon a környezet hatása (szülők, tanárok, barátok), valamint különösen a családi hagyományok átlagosan igen kis szerepet játszottak valamely
bölcsész
szak
választásánál.
Az
eredmények
abban
is
alátámasztották
várakozásainkat, hogy a kulturális orientációt megjelenítő a szakmai érdeklődéshez és a társadalmi hasznossághoz kapcsolódó, nem materiális jellegű orientációk jóval erősebben befolyásolják a bölcsészek pályaválasztását, mint a gazdasági jellegű indokok. Egy bölcsész pálya kiválasztásával egy egyetem kiválasztása is párosul, ahol a tudományterület ismeretei elsajátíthatók. Az egyetem megválasztásának is sajátos motivációi lehetnek, melyek részben azonosak a szakválasztás indokaival (pl. szülői tanács), nagyobb részt azonban eltérőek. A lehetséges érvek közül tizenhármat soroltunk fel, valamint itt is meghagytuk a nyílt „egyéb” válaszlehetőséget, ami felhívta egy hiányosságra a figyelmünket: diplomával igazán hasznos munkát végezhetek a társadalom számára; úgy gondoltam, máshova nem vennének fel; kizárásos alapon még ez volt a legkevésbé rossz; könnyű elvégezni, lehet mellette más tevékenységet végezni; ennek a szakterületnek nagy a presztízse; ez a terület sokszínű és rengeteg kihívást tartogat; a felvételi tárgyak a kedvenceim; ide vettek fel a legkönnyebben;
15
a PPKE-n létező kötelező kétszakosságot többen is maguktól említették, ami azt mutatja, hogy létjogosultsága lett volna a zárt itemek között. VIII. Diagram Mennyire játszottak szerepet az intézményválasztásban az alábbi szempontok? átlagos megítélés egyetemenként (1-7) 6,0 5,3
5,0
4,8
4,7 4,2
4,0
3,7
3,0
2,9
2,8 2,5
2,8 2,4
2,5
2,3 2,1
2,1 1,8
2,0
3,8 3,6
3,5
2,2
3,0
2,8 2,0 1,8
1,9 1,6
1,0
jó társaság
legtöbb információ
elhelyezkedés
legkevésbé rossz
máshova nem vennének fel
PPKE BTK
megközelítés
szellemiség
legjobb intézmény
jó kereset
elhelyezkedés
barátok
szülő, tanár
könnyű elvégezni
0,0
ELTE BTK
A szakválasztással ellentétben itt öt illetve – α=0,08 szignifikanciaszint mellett – hat olyan tényezőt is találtunk, amely eltérő fontossággal játszott szerepet a két egyetem hallgatóinak intézményválasztásában. Ezen belül két olyan tényezőt találtunk, amely esetében másfél pontnál nagyobb volt az eltérés a két hallgatóság átlagos megítélésében. Az ELTE-sek egyértelműen első helyen említik az „ezen a szakterületen ez a legjobb intézmény” indokot, amely ugyan a PPKE-sek esetében is a legfontosabb érvek közt szerepel, mégis közepesnél valamivel alacsonyabb átlagos pontértékkel – feltehetőleg azért, mert a Pázmányosok közül sokan nem osztják ezt az állítást. Míg az ELTE vonzerejét – úgy tűnik – kiemelkedő szakmai presztízsének köszönheti, addig a PPKE-n két szempont kapott közepesnél magasabb átlagos értéket: az egyetem elhelyezkedése, közvetlen környezete, valamint a szellemisége, világnézete. Ugyanakkor az eredmények arra utalnak, hogy az intézmény székhelye minkét hallgatóságnál
latba
esett,
ugyanis
az
ELTE-sek
pedig
az
egyetem
könnyű
megközelíthetőségét említették nagyobb súllyal – igaz, koránt sem akkorával, mint a Pázmányosok a Campus vonzerejét. A világnézet tekintetében is szignifikáns különbség van a két egyetem között, noha az ELTE-sek is a második legfontosabb érvnek tartják saját intézményük mellett annak szellemiségét. A lokalitás és a szellemiség mellett az információs
16
dimenzió a harmadik, amely alapján eltérés mutatkozik: az ELTE-sek szignifikánsan nagyobb szerepet tulajdonítanak annak a szempontnak, hogy az ELTE-ről rendelkeztek a legtöbb információval, míg a PPKE hallgatói körében az otthoni, tanári tanácsok játszottak nagyobb szerepet. A bevezetőben említett hipotézisek közül egyedül az nem nyert alátámasztást, hogy a PPKE-n a „kizárásos elv” motivációja működne, így sem a szakválasztásnál említett „ide vettek fel a legkönnyebben”, sem az egyetemválasztásnál megadott „úgy gondoltam, hogy máshova nem vennének fel” érv nem szerepel szignifikánsan nagyobb fontossággal a PPKE hallgatói esetében, mint az ELTE-seknél. Szintén fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a diploma későbbi hasznosíthatósága (elhelyezkedésben, keresetben) sem mutatott jelentős különbséget. Az egyetemmel kapcsolatos vélekedéseket három aspektusból vizsgáltuk. Az első kérdéscsoportban általában a magyar felsőoktatással kapcsolatosan fogalmaztunk meg állításokat, a második csoport alapján a saját egyetemről szóló alkotott véleményt a kérdezett, míg a harmadik részben a két bölcsészkarról kellett összehasonlítást tenni bizonyos, általunk megadott szempontok alapján.
8.
Vélemények a magyar felsőoktatásról
Az általunk megfogalmazott tizenhárom állítás révén a felsőoktatás színvonaláról, anyagi helyzetéről, a bekerülési esélyekről, az egyetemi képzés céljáról, a felvételi rendszerről, a felsőoktatás világnézeti semlegességről alkotott véleményt a megkérdezett. Az állítások megfogalmazása során arra törekedtünk, hogy egy témakörben több alternatív, esetenként egymásnak ellentmondó állítást is felkínáljunk. Az első általános tapasztalatunk az volt, hogy a hallgatóknak van véleményük az említett témákról. A nem válaszolók aránya egyik kérdés esetében sem érte el a 10%-os arányt, és az esetek többségében a „középre húzás” sem érvényesült, tehát nem az „is-is” válasz kapta legtöbb említést. A magyar felsőoktatás színvonaláról egyértelműen pozitív képet alkot mindkét kar hallgatósága, e tekintetben nem tapasztaltunk jelentős különbséget. A többség az ELTE-n és a PPKE-n is egyetért azzal az állítással, hogy a magyar felsőoktatás nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét, valamint az ELTE BTK-n az abszolút, a PPKE-n pedig a relatív többség nem ért osztja azt a vélekedést, hogy sok tudományágban csak külföldi egyetemeken lehet korszerű tudást szerezni.
17
A színvonal javításáért a kormány is felelős, ezzel kapcsolatosan már megoszlanak a vélekedések: az ELTE hallgatóinak többsége szerint nem sokat tesz meg a kormány a színvonal emeléséért, a PPKE-n pedig nagyjából ugyanannyian értenek egyet, illetve vannak más véleményen e kérdésben. A válasz értelmezését nehezíti, hogy a lekérdezés ideje alatt kormányváltás történt, ami rontja az adott válaszok interpretálhatóságát, mivel az ilyen típusú kérdésekre adott válaszokat erősen befolyásolja a kérdezett politikai preferenciája. Hogy még sincs
minden
rendben
az
állami
szerepvállalással,
azt
„a
magyar
felsőoktatás
alulfinanszírozott” állítás megítélése mutatja meg: mindkét intézmény hallgatói körében nagy egyetértést tapasztaltunk, az egyet nem értők aránya 10% alatt maradt. IX. Diagram Mennyiben értesz egyet azzal az állítással, hogy mindenkinek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egyetemre járhasson, és ott derüljön ki, hogy el tudja-e végezni, vagy sem? (százalékban)
ELTE BTK
PPKE BTK
16%
12%
0%
35%
15%
16%
22%
20%
40%
12%
60%
egyáltalán nem ért egyet
inkább nem ért egyet
inkabb egyetért
teljesen egyetért
14%
21%
37%
80%
100%
egyet is ért meg nem is
A nyílt oktatási mobilitási csatornákról mindkét intézményben megoszlanak a vélemények, de mindkét helyen többen voltak, akik szerint ha valaki rendelkezik a megfelelő képességekkel, akkor az anyagi helyzetétől függetlenül jó eséllyel tud bekerülni a felsőoktatásba. Az más kérdés, hogy ez a bekerülés milyen módon történjék meg. Az egyik legjelentősebb véleménykülönbséget itt tapasztaltuk a két egyetem hallgatói közt: a PPKE hallgatói közül jóval többen értenek egyet azzal az állítással, hogy mindenkinek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egyetemre járhasson, és ott derüljön ki, való-e neki, mint ahányan inkább ellene vannak ennek a vélekedésnek. Ezzel szemben az ELTE-n a kapuk kitárásának, a hallgatóként történő megmérettetésnek az ellenzői vannak többen. Ennek tükrében meglepő, hogy a szigorú felvételi szűrővizsga nem talált jóval nagyobb elutasításra a Pázmányon, mint az ELTE-n, mindkét intézményben meglehetősen vegyes a kép a nehéz felvételi vizsga megítéléséről. Ez feltehetőleg annak is köszönhető, hogy a felvételi vizsga ellenzői körében
18
valószínűleg szép számmal találunk olyanokat, akik nem a bekerülés feltételekhez kötését, sokkal inkább annak jelenlegi módját kifogásolják. A hallgatói létszám megnövekedése kedvező és kedvezőtlen hatásokkal is járhat. A nagyobb létszám erősítheti a hallgatók közötti versenyt, emelve ezáltal a színvonalat, ugyanakkor el is értéktelenítheti a diplomát. Az előbbi vélekedésnek mindkét intézményben kb. azonos egyetértői és ellenzői tábora van, utóbbi aggállyal azonban mindkét egyetem hallgatóinak többsége egyetért, bár az ELTE-n szignifikánsan magasabb az e félelmet osztók aránya, mint a Pázmányon. Az egyetem általános céljával kapcsolatosan egy „klasszikus bölcsész” célt (általános műveltség megszerzését), és egy, a mai világ igényeinek inkább megfelelő „moderngazdasági” célt (konkrét szakma elsajátítását) teszteltük. Nos, a bölcsészhallgatók elvárásai az egyetemmel kapcsolatosan mindkét helyen azonos mintázatot mutatnak: elsődlegesen „klasszikus bölcsész” elvárások. Mindkét intézményben a megkérdezettek döntő többsége egyetért az általános műveltség közvetítésének fontosságával. Ugyanakkor a „moderngazdasági” cél elutasítása nem egyértelmű, sokan választották mindkét intézményben az „isis” választ, ami azt mutatja, hogy a gazdasági hasznosíthatósági megfontolások a bölcsészhallgatók jelentős részénél – ha csak dilemma képében is, de – jelen vannak. X. Diagram Mennyire értesz egyet azzal, hogy a hallgatók túl magas létszáma elértékteleníti a diplomát? (százalékban)
ELTE BTK3% 13%
PPKE BTK 10%
15%
12%
0%
20%
27%
22%
42%
28%
40%
28%
60%
egyáltalán nem ért egyet
inkább nem ért egyet
inkabb egyetért
teljesen egyetért
80%
100%
egyet is ért meg nem is
A két egyetem bölcsészhallgatóinak többsége szerint sok egyetemen túlhangsúlyozottak a politikai és világnézeti szempontok, meglepő módon ebben a kérdésben azonos a vélemények megoszlása a deklaráltan világnézetileg semleges, és a katolikus intézmény hallgatói körében. Szintén mindkét helyen egyformán a megkérdezettek többsége szerint helyes, ha azonos
19
állami támogatásban részesülnek az egyházi fenntartású iskolák, mint az államiak, ugyanakkor a Pázmány hallgatóinak körében szignifikánsan magasabb a helyeslők aránya. A statisztikailag szignifikáns különbségeket még egyszer áttekintve a legmarkánsabb különbségnek azt tartjuk, hogy az ELTE hallgatói elitistább felfogással bírnak az egyetemi hallgatói létről és a diploma megszerzéséről, ami a felvételi eltörlésének ellenzésében és az elértéktelenedő diploma miatti aggodalomban mutatkozik meg.
9.
Saját kar megítélése
A megkérdezett egyeteméről alkotott véleményének megismerésére több kérdés szerepelt a kérdőívben. Az egyetemre vonatkozó kérdéseket tudatosan leszűkítettük mindkét helyen a bölcsészkarra, mivel az egyetem más karaira történő áthallgatás mindkét helyen – ha nem is jellemző, bár – lehetséges, a szerzett tapasztalatok azonban eltérőek lehetnek. Egyfelől kilenckilenc szempont alapján kellett osztályozni a kar23 és a kérdezett kvótába kerülés szerinti szakjának24 színvonalát, ami lehetővé teszi a különböző aspektusok szerinti összevetést, és az általános elégedettség index útján történő mérését. Ez utóbbi vizsgálatára önálló kérdések is szerepeltek a kérdőívben, melyek a jelenlegi általános megítélést, a korábbi várakozásokhoz viszonyított változást, és a kar többi bölcsészkarhoz viszonyított helyét vizsgálták. A kar és szak megkülönböztetését azért tartottuk fontosnak, mert a közös egyetemi tapasztalatok mellett vannak olyan aspektusok, elsősorban az oktatás színvonalával kapcsolatos kérdések, melyekről a többszakos hallgatók szakonként igen eltérő véleményekkel rendelkezhetnek. A kvótás mintavétel biztosítja, hogy a szakokról alkotott vélemények révén, végső soron összeáll az egyetem oktatási színvonalának megítélése. A szubjektív osztályozáson túl a hallgatók leterheltségét is mérni kívántuk, melyre vonatkozóan három kérdés szerepelt a lapon: hány (45 perces) órája van egy héten az indexbe felvettek alapján (tehát hány órára kellene bejárnia), van-e olyan nap a héten, amikor nem jár be az egyetemre, és átlagosan mennyi időt vesz igénybe a lakóhelyéről az egyetemre történő eljutás. A kérdések összeállításánál abból az alapfeltevésből indultunk ki, hogy az ELTE-t elsősorban az oktatás színvonalára vonatkozó kérdések alapján fogják magasabbra értékelni saját hallgatói, a PPKE-t viszont a technikai háttér, és – a campus erősebb integráló ereje miatt – a 23
Az egyetem technikai felszereltsége, a nyelvoktatás, a számítógép-használati lehetőségek, a tanulmányi ügyek intézése, az iskolai könyvtár, helyi hallgatói érdekképviselet, öntevékeny szakmai körök jelenléte, egyetemi demokrácia, diáktanácsadás
20
diákélettel kapcsolatos szempontok fogják jobb színben feltüntetni. Arra is számítottunk, hogy a kötelező kétszakosság és az egyetem elhelyezkedése miatt a PPKE hallgatóinak leterheltsége igen jelentős lesz. XI. Diagram Korábbi várakozásaidhoz képest hogyan változott az egyetemről alkotott véleményed a felvételi óta? (százalékban)
ELTE BTK 8%
PPKE BTK 4%
26%
20%
0%
20%
40%
28%
21%
27%
40%
60%
5%
21%
80%
Sokkal rosszabb, mint vártam
Valamivel rosszabb, mint vártam
Nem változott
Valamivel jobb, mint vártam
100%
Sokkal jobb, mint vártam
Az általános elégedettség szintjében nem mutatkozott szignifikáns eltérés a két bölcsészkar diákjai közt. Mindkét helyen a közepest meghaladó mértékben elégedettek átlagosan a hallgatók, ami más szóval azt jelenti, hogy mind az ELTE-n, mind a PPKE-n a hallgatók több mint 60%-a közepesnél jobb osztályzatot adott, míg az elégedetlenek aránya mindkét helyen 20% alatt maradt. Ugyanakkor a megítélésben a korábbi várakozásokhoz viszonyított változás a PPKE számára kedvezőbb. Míg az ELTE-n a „nem változott” válasz a leggyakoribb és többen csalódtak, mint ahányan rosszabbat vártak, addig a Pázmányon majd’ minden második hallgató kellemesen csalódott, és ők kétszer annyian vannak, mint akik összességében jobbra számítottak. A megítélést természetesen befolyásolja az egyetemen eltöltött évek száma. Amíg a Pázmányon nincs szignifikáns eltérés az alsó és felső évesek egyetemről alkotott átlagos vélekedésében, addig az ELTE-n a felsőbb évesek kifejezetten – még ilyen kis mintán is szignifikánsan – elégedetlenebbek, mint alsóbb éves társaik, és közülük minden második inkább csalódott az egyetemben. A többség mindkét intézményben az átlagosnál jobbnak ítéli saját egyeteme szakmai színvonalát az ország többi bölcsészkarához viszonyítva. Különbség ott mutatkozik, hogy az eltések közel 80%-os arányban osztják ezt a vélekedést, a Pázmányosok viszont alig 60%-ban, és közöttük találni – igaz, nem nagy számban – 24
Az oktatók szakmai felkészültsége, a kapott tudás munkaerő-piaci hasznosíthatósága, neves oktatók, választható órák száma, oktatás elméleti színvonala, a szemináriumok színvonala, számonkérés, jegyzettel ellátottság, konzultációs lehetőségek tanár és diák közt.
21
olyanokat is, akik szerint Piliscsabán a bölcsészkari országos átlag alatti az oktatás szakmai színvonala. Az egyetemmel kapcsolatos kérdések közül a diákoknak nyújtott szolgáltatások többségének megítélésében jelentős különbség mutatkozik a két egyetem között. A nyelvoktatás színvonalát, a számítógép-használati lehetőségét és az egyetem technikai felszereltségét a Pázmány Egyetem hallgatói értékelik szignifikánsan magasabbra (utóbbi esetében a legnagyobb az átlagok közötti különbség, a 7-es skálán meghaladja a másfél osztályzatot), a könyvtár és a diáktanácsadó, pályaorientációs irodát pedig az ELTE-sek. A kifejezetten az oktatás színvonalára vonatkozó, a szakhoz kapcsolódóan tesztelt állítások többsége viszont nem mutat különbséget, így pl. a választható órák száma, az elméleti oktatás színvonala, vagy az oktatók szakmai felkészültsége sem mutat szignifikáns eltérést a két hallgatóság átlagos megítélésében. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs is különbség, de egy ekkora mintán nem szignifikáns az általunk kapott eltérés). Mindkét hallgatóság a tizennyolc értékelendő szempont közül ez utóbbi kettőt értékelte átlagosan a legmagasabbra. Az eltések egyedül a „neves oktatók” pontra adtak szignifikánsan magasabb átlagosztályzatot, a Pázmányosok pedig a számonkérés és a szemináriumok színvonalára, valamint a hallgatóoktató viszonyra.
XII. Diagram A saját egyetem és szak átlagos megítélése különböző szempontok alapján (1-7) 6,0
5,7 5,5
5,0
4,9
4,9 4,4
4,4
4,0
4,0
4,1 3,4
4,3 4,1
4,0 3,8
3,8 3,6
3,8
3,5
3,0
5,5
5,4 5,2 4,9 4,8
5,0 4,7
4,3 4,0
5,1
5,0
4,5
4,6 4,0 3,7
3,3
3,0
2,9
2,0 1,0 hallgató-oktató viszonya
jegyzetellátottság
számonkérés
szemináriumok színvonala
22
elméleti színvonal
ELTE BTK
választható órák száma
neves oktatók
tudás hasznosíthatósága
PPKE BTK
oktatók felkészültsége
demokrácia
öntevékeny körök
érdekképviselet
könyvtár
diáktanácsadó
tanulmányi ügyek
számítógéphasználat
nyelvoktatás
technikai felszereltség
0,0
A felsorolt szempontokat csoportosítva három indexet képeztünk annak vizsgálatára, hogy az oktatás színvonala, az intézmény felszereltsége és a diákság életével kapcsolatos tényezőkben mutatkozó eltéréseket elkülöníthessük. A „tanulmányi index”25 és a „diákélet index”26 nem hozott az előzetes várakozásoknak megfelelő eredményt, egyik esetében sem mutatott szignifikáns eltérést a varianciaanalízis. Ezzel szemben az „felszereltségi index”27 az általunk várt eredményt hozta: az új egyetem felszereltségét átlagosan jobbra értékelik hallgatói, mint az ELTE egyébként is sokat kritizált felszereltségi állapotát. Az indexek egymással történő összehasonlítása is mutatja, hogy a hallgatóság mindkét helyen egyértelműen az oktatási tevékenységgel szorosan összefüggő szempontok alapján értékeli a legmagasabbra intézményét. A
hallgatók
leterheltségében
mutatkozó
különbség
egyértelműen
kimutatható,
és
visszavezethető az egy- és többszakosság problematikájára. A Pázmányon – néhány szak kivételével – kötelező a (legalább) kétszakosság, az ELTE-n viszont nincs ilyen megkötés. Vizsgálatunk adatai szerint a mintánkba került PPKE-hallgatók 94%-a volt két- vagy többszakos, az ELTE hallgatóinak körében valamivel több mint egyharmad (37%) ez az arány. Ezek után nem csoda, hogy a felvett tanegységek számában is jelentős eltérés tapasztalható: egy átlagos I. vagy IV. éves ELTE BTK-hallgatónak 24, egy PPKE BTKhallgatónak pedig 35 felvett órája van. És még egy beszédes adat: az ELTE-n a hallgatók 80%-ának legfeljebb 30 órája van egy héten, a Pázmányon pedig a hallgatók több mint 80%ának legalább 30 órája van hetente. A felvett óra mennyiségéből arra következtethetünk, hogy a Pázmányosok idejük nagy részét az egyetemen töltik, míg a többségében egyszakos eltések esetében nem feltétlenül ez a helyzet. Nos, az ELTE hallgatóinak közel kétharmada vallott úgy, hogy a héten legalább egy „szabadnapja” van, tehát olyan hétköznap, amikor nem megy be az egyetemre. Meglepő módon ugyanakkor a Pázmányosok körében is a hallgatóság közel fele saját bevallása szerint hetente legalább egy alkalommal nem látogatja az egyetemet. Az eltérő óraterhelés miatt, míg az ELTE-n elképzelhető, hogy a szabadnapot az órarend összeállításával érik el a hallgatók, addig a PPKE-n bizonyosan azt jelenti ez az adat, hogy ezek a hallgatók nem látogatják 25
Alkotóelemei azonos súllyal: az oktatók szakmai felkészültsége, neves oktatók, választható órák száma, az oktatás elméleti színvonala, a szemináriumi órák színvonala, a számonkérés színvonala, a nyelvoktatás színvonala 26 Összetevői: tanulmányi ügyek intézése, diáktanácsadás, hallgatói érdekképviselet, öntevékeny szakmai körök, egyetemi demokrácia, oktató-hallgató viszony 27 Alkotóelemei: az egyetem technikai felszereltsége, számítógép-használati lehetőség, az könyvtár színvonala, jegyzettel való ellátottság
23
felvett óráik egy részét. Ezt a feltételezést támasztja alá az az adat is, hogy míg az ELTE hallgatói körében a szabadnappal rendelkezők szignifikánsan kevesebb órát vettek fel indexükbe (átlagosan 21-t, ami négy napra elosztva napi két, maximum három duplaórát jelent), addig a PPKE-n a „szabadnapos” diákok átlagos óraterhelése – legalább is ekkora mintán – nem szignifikánsan alacsonyabb, mint a minden nap bejáróké, heti átlag 33-34 órájuk van – legfeljebb négy napra szétosztva! Úgy tűnik, a kötelező kétszakosság – ilyen arányú óraterhelés mellett – nem tudja rávenni a hallgatók egy jelentős részét az indexbe felvett órák rendszeres látogatására.
10. A két kar összehasonlítása Az
előzőekben
láthattuk,
hogy
a
két
vizsgált
intézmény
első
és
negyedéves
bölcsészhallgatóinak a magyar felsőoktatásról és saját intézményükről rajzolt képe nagy vonalakban megegyezik. A kérdés, amit ebben a fejezetben körüljárunk az, hogy vajon milyen kép él a két intézmény hallgatóságában a másik intézményről. Kiinduló feltételezésünk az volt, hogy a két hallgatói csoport informáltságában egy sajátos féloldalasság lesz megfigyelhető, még pedig olyan módon, hogy a PPKE hallgatóinak nagyobb részben lesz információja, véleménye a nagyobb múltú és presztízsű ELTE-ről, mint fordítva. A másik kiinduló feltételezésünk az volt, hogy a Pázmányosok általában, és különösen az oktatási szempontok alapján jobb osztályzatot fognak adni az ELTE-nek, mint a PPKE-nek. Az ELTE magasabb presztízsét alátámasztja az az adat, hogy az általunk megkérdezett PPKE-hallgatók egyharmada az ELTE-t jelölte meg első helyen a jelentkezési lapon abban az évben, amikor felvették a Pázmányra, míg az ELTE hallgatói közül tizedannyian jelölték be első helyen a PPKE-t. Akik korábban már próbálkoztak – sikertelenül – felvételt nyerni valahova, de most a Pázmány hallgatói, azok pedig kétszer akkora arányban jelölték meg előző felvételijük során az ELTE-t, mint a PPKE-t. A másik egyetem ismeretének egyik fokmérője, hogy van-e a kérdezettnek rokona, barátja, ismerőse, aki a másik kar hallgatója. Nos – számunkra meglepő módon – nagyjából azonos arányban van barátja (kb. 45-55%), illetve ismerőse (70-75%) a másik bölcsészkaron a megkérdezetteknek, és csak a másutt tanuló rokonok arányában mutatkozik szignifikáns különbség, de mindkét csoporton belül ez a kötelék van jelen a legkisebb arányban. A nagyjából azonos informáltsági szint a két kar általános összevetésében is tetten érhető: Arra a kérdésre, hogy a megkérdezett megítélése szerint a két kar közül összességében melyik a jobb, mindkét karon a megkérdezettek negyede nem válaszolt – többségük azért, mert nem 24
tudta megítélni. A második meglepetés pedig a többi válasz megoszlásában ért bennünket: a Pázmányosok közül a legtöbben a saját egyetemüket említették, több mint négyszer annyian, mint akik Pázmányos létükre az ELTE-t tartják jobbnak. Az ELTE-n szinte nem volt olyan említés, amely a PPKE-t tartotta volna jobbnak összességében a két egyetem közül. XIII. Diagram A hallgatók megoszlása aszerint, hogy "a két bölcsészkar közül összességében melyik a jobb?" (százalékban)
ELTE BTK
55%
PPKE BTK 10% 0%
2% 18%
44% 20% ELTE
21%
40% PPKE
25%
60%
egyforma
26% 80%
100%
NT/NV
Ezek után kíváncsian vártuk, hogy az általunk felkínált 17 item28 alapján milyen összehasonlítást fest a két egyetem hallgatósága intézményeikről. A vizsgált szempontokban visszaköszönnek azok a tényezők, amelyeket alapján a saját egyetemről képet kellett alkotni, így lehetőségünk nyílik annak kontrollálására, hogy a saját intézmény megítélésében tapasztalható különbség az összehasonlításban is tudatosul-e. A kapott válaszok megoszlása alapján több csoportba oszthatjuk az itemeket. Az első csoportba azok tartoznak, amelyek esetében a „nem tudom” válaszok aránya magas, jelen esetben meghaladja mindkét intézmény hallgatói körében a 40%-ot. Azért volt lehetőségünk mindkét intézményre kiterjeszteni az információhiány kritériumát, mert egy olyan kérdés volt csupán, amely egyoldalú tájékozottságról tanúskodott, nevezetesen a „jobb a légkör” állítást az ELTE-sek kétszer akkora arányban nem tudták megítélni, mint a Pázmányosok. Emellett azonban a szakmai színvonal, a tantárgyválaszték, a könyvtár, a jegyzettel való ellátottság, a 28
Az alábbi állítások szerinted a két intézmény közül melyikre jellemzőbbek? Tételek: több pénzt fordítanak az oktatásra; magasabb a szakmai színvonal; több nevesebb előadó oktat itt; a jó tanulók ide felvételiznek; jobb a hallatói érdekérvényesítés; vallásosabbak a diákok; jobb a technikai felszereltség; szebbek az oktatási épületek; nagyobb a tantárgyválaszték; az elhelyezkedés szempontjából magasabb a diploma értéke; jobb helyen van az egyetem; jobb a légkör; több hallgatói kezdeményezés, egyesület, öntevékeny csoport van jelen; erősebb a számonkérés színvonala; nagyobb általános műveltséget ad; jobb az egyetem könyvtára; jobb a jegyzetekkel, tankönyvekkel való ellátottság
25
pénzügyi és technikai háttér, a hallgatói érdekérvényesítés és a hallgatói kezdeményezések mind olyan kategóriák, ahol a nem tudott véleményt nyilvánítani a hallgatók legalább kétötöde mindkét karon. Ez a csoport tovább bontható aszerint, hogy akik mégis véleményt mondtak, azok vélekedései hogyan oszlottak meg (ld. táblázat). II. Táblázat A két egyetem összehasonlítása – az összehasonlítás alapjául szolgáló itemek kategóriákba sorolása Mindkét
Mindkét
Mindkét
ELTE-sek
PPKE-sek
ELTE-sek
Mindkét hallgatóság
csoport szerint
csoport
csoport
szerint a
szerint a
szerint a
szerint egyikre sem
a PPKE-re
szerint az
szerint a
sajátjukra
sajátjukra
PPKE-re
jellemzőbb
jellemzőbb
ELTE-re
saját
jellemzőbb, a
jellemzőbb, az
jellemzőbb,
jellemzőbb
egyetemre
PPKE-s
ELTE-s
a PPKE-s
jellemzőbb Erőteljes
vallásosabb
nevesebb
közvélemény hallgatók, szebb előadók, épületek
„jó
technikai
közvélemény felszereltség
vélemények
vélemények
megoszlanak
megoszlanak
erősebb
helyen
több pénz
számonkérés
van, nagyobb
tanulók”, általános
diploma
Gyenge
jobb
vélemények megoszlanak
műveltséget
értékesebb,
ad
jobb könyvtár
jobb légkör
szakmai
hallgatói
színvonal,
érdekérvényesítés,
tantárgyválaszték,
hallgatói
jegyzetellátottság
kezdeményezések
A többi item három nagy csoportba sorolható az alapján, hogy mindkét intézmény hallgatói inkább az ELTE-re, inkább a PPKE-re, vagy mindegyikük inkább saját intézményükre tartja jellemzőnek. Az ábráról is leolvasható, hogy ahol a saját intézménnyel szemben sokkal többen említették a másik egyetemet, ott erősen negatív a mérleg. Két olyan aspektus van, amely mindkét hallgatóság nagyobb részének véleménye szerint a PPKE-re jellemzőbb: a diákok vallásosabbak, és az épületek szebbek. Emellett jóval kevésbé egyértelműen, de mindkét egyetemen többen gondolják azt, hogy a Pázmányon erősebb a számonkérés, mint az ELTE-n. Az ELTE-re nézve tartják egybehangzóan jellemzőbbnek azt, hogy „a jó tanulók ide felvételiznek”, itt nevesebb előadók oktatnak, és az itt szerzett diplomával majd többet lehet kezdeni a munkaerőpiacon. Mindkét egyetem hallgatósága inkább a saját egyetemére nézve tartotta jellemzőnek azt, hogy nagyobb általános műveltséget ad, és jobb helyen találhatók az egyetem épületei. Olyan összehasonlítási szempontot nem találtunk, melyet mindegyik hallgatóság a másik egyetemre nézve talált volna jellemzőbbnek,
26
csupán az ELTE hallgatói közt találtunk egy olyan vélekedést („több pénz”), amely a PPKE hallgatóit erősen megosztotta, de egyik vélekedés sem kerekedett felül.
XIV. Diagram A saját és a másik egyetemet jobbnak értékelők arányának különbsége egyetemenként és itemenként (százalékban) 80%
77%
72%
76% 66% 67%
64%
60%
20%
-20%
47%
41%
40%
0%
62%
53%
0%
-1%
20%
18%
11%
11%
6% 5%
-6%
6%
-7%
-9%
-27%
25%
23%
20%
-31% -28%
-40%
-42%
-28% -45%
-47%
-45%
-60% -72%
Jegyzet
Könyvtára
Általános műveltség
Számonkérés
Kezdeményezés
Légkör
Jobb hely
Diploma értéke
PPKE
Tantárgyválaszték
Épületek
Technikai felszereltség
Vallásosabbak
Érdekérvényesítés
Jó tanulók
Nevesebb előadók
Szakmai színvonal
Több pénz
-80%
ELTE
Az eredményeket vizsgálva, és összevetve a saját egyetem értékelésének összehasonlításával, azt láthatjuk, hogy itt erőteljesebben megjelennek azok a vélekedések, amelyekkel Pázmányos hallgatóként mi is rendszeresen találkozunk. Ezek közül a „neves előadók” valóban, mindkét összevetés alapján egyértelműen az ELTE-re nézve mutatkozik jellemzőbbnek, a jobb technikai felszereltség pedig a PPKE-re. Ugyanakkor a szakmai színvonalra, a tantárgykínálatra, a megszerzett diploma értékére vonatkozó, egyik, vagy mindkét egyetemen uralkodó nézetet a hallgatók saját egyetemükre vonatkozó értékelésének összehasonlítása nem igazolja (ami nem jelenti azt, hogy nem lehetnek ilyen különbségek ezeken a területeken, csupán annyit tesz, hogy a hallgatói minősítés nem támasztotta alá).
11. Magánélet Az egyetemisták magánéletéről az anyagi háttér felvázolása, és az egyetem melletti munkavállalás szükségességének áttekintése után szabadidejük eltöltése, baráti- családi,
27
partnerkapcsolataik vizsgálatával nyerhetünk képet. A kutatásban feltett kérdések lehetőséget adnak néhány deviancia elterjedtségének, kiemelten a droghasználathoz fűződő attitűdök vizsgálatára is. Mint minden ember, az egyetemista életét is alapjaiban határozza meg a saját, és családja anyagi helyzete, eszközökkel való ellátottsága, illetve depriváltsága. Kutatásunkban részletesen megvizsgáltuk ezen kérdéseket. Az egy főre eső nettó jövedelmet vizsgálva a két egyetem között jelentős eltérést tapasztaltunk az ELTE BTK javára, ugyanis, míg ez az összeg átlagban a PPKE BTK-n 49.000 Ft, az ELTE-n 63.000Ft. A fő különbség mégis a szórásban mutatkozik, amely az ELTE esetében háromszorosa a PPKE-n tapasztaltnak. Három jövedelmi kategóriát alkotva29 az első két kategória esetében találunk eltérést a két egyetem között, míg ezek a PPKE esetében kb. 40-40%-ot mutatnak, az ELTE-n ez az arány 50-30%, tehát a középrétegbe tartozók száma jelentősen alatta marad az alsó jövedelem-kategóriába sorolhatókénál. (A felső kategóriába az ELTE esetében 17%, a PPKE esetében 15% esik, a válaszmegtagadás teszi ki a fennmaradó részt.) Különbség mutatható ki az eszközökkel (tartós fogyasztási cikkekkel) való ellátottságban is. Egy igen részletes kérdéssorral mértük fel a kérdezettek, és szüleik eszközellátottságát.30 Általában elmondható, hogy kis eltérésekkel a szülők tulajdonában lévő eszközök aránya a két egyetem esetében megegyezik, különbséget a saját eszközök esetében tapasztalhatunk. A Pázmányos hallgatók nagyobb arányban birtokolnak nagyobb értékű, s a későbbi önálló élethez szükséges eszközöket (számítógép, Internet csatlakozás, automata mosógép, vezetékes telefon, színes TV, személyautó, saját lakás, másik lakóingatlan), amelynek részben oka lehet az önálló életre való korábbi berendezkedés nagyobb aránya (a távoli egyetem miatti kollégisták, piliscsabai albérletben lakók miatt). Az életmódban gyökeres változást jelent a munkavállalás, mind időbeosztás, mind anyagi önállóság tekintetében, nem mindegy viszont az, hogy ki miért vállal munkát sokszor a tanulmányok, de mindenképpen a szabadidő terhére. Az egyetem mellett végzett munkát éppen ezért ellentmondásosan ítélik meg, érdemes megvizsgálni tehát a munkavállaló egyetemisták aránya mellett a munkába állás okait is.
29
A jövedelmi kategóriáinkat a kapott adatok alapján állítottuk össze. Az alsó-, közép-, és felső réteg kifejezést csak a vizsgálatba bekerült egyetemisták közötti értelemben használjuk. 30 37, Kérdés: Most tartós fogyasztási cikkeket fogok felsorolni. Kérlek, mondd meg, hogy ezek közül melyekkel rendelkeznek szüleid! Azt is mondd meg, Te melyikkel rendelkezel ezek közül! Tételek: mobil telefon, CDlejátszó, számítógép, Internet csatlakozás, motorkerékpár, automata mosógép, vezetékes telefon, színes TV, mosogatógép, értékes műtárgy, személyautó, saját lakás, másik lakóingatlan, építési üres telek, nyaraló, haszonjármű, üzlet, laptop.
28
Felmérésünk alapján elmondható, hogy átlagosan a bölcsészhallgatók 40%-a vállal munkát az egyetem mellett, s ez az arány az ELTE-n nagyobb, mintegy 7%-al. A vállalt munka mennyiségében31 is hasonló a megoszlás, a munkát vállaló ELTE-s hallgatók óraszámban is többet dolgoznak, mint PPKE-s társaik, bár az eltérés itt is alacsony. A munkavállalás okait vizsgálva kérdőívünkben négy fő okot különböztettünk meg32. A válaszadók negyede az „anyagilag rá vagyok szorulva” kategóriát jelölte meg mindkét intézmény esetében. A „zsebpénz kiegészítés céljából” kategóriában 10 %-os eltérést tapasztaltunk az ELTE javára, összességében a válaszadók harmada jelölte meg ezt okként. Az utolsó két kategória kevés említést kapott, de itt a legnagyobb az eltérés a két egyetem között, a „szakmai gyakorlat szerzése, illetve nyelvgyakorlás miatt” munkát vállalók a Pázmányon, a „családomat támogatom” kategória említése az ELTE esetében volt túlsúlyban. Az egyetem mellett vállalt munka egy egyetemista esetében fontos, hogy a tanult szakjához kapcsolódik-e, tehát felfogható-e szakmai gyakorlat szerzésként is. E tekintetben nagyobb eltérést találtunk a két egyetem munkát vállaló hallgatói között.33 Az egyetem mellett munkát vállaló PPKE-s hallgatók több mint 40 %-a dolgozik a tanult szakmájával azonos területen, míg ez az arány az ELTE-s hallgatók esetében csak 23%, s a középső kategóriában is Pázmányos túlsúly mutatható ki. A munkát vállaló ELTE-sek több mint fele a tanult szakmájához nem kapcsolódó területen vállal munkát. Az okokat vizsgálva fontos néhány körülmény. A munkavállalás előfeltétele az egyetem mellett meglévő szabadidő is, és itt a két egyetem között jelentős eltérések vannak. Míg az ELTE-sek esetében az átlagos heti óraszám 24, addig ez a PPKE esetében 35 (45 perces) tanóra (ennek oka a Pázmányon általános kétszakosság)34. A Pázmányosok leterheltsége a szabadnapok-hiányának arányában is nagyobb, illetve a lakóhelytől az egyetemig tartó utazás ideje is átlagosan 25%-al több. Megjegyzendő még a PPKE esetében, hogy a kollégiumok elhelyezkedése miatt a „koleszosok” számára igen nehéz a munkavállalás. Az ELTE-n tapasztalható nagyobb arányú, és nagyobb óraszámú munkavállalás tehát két tényező együttes hatásnak eredménye, elsősorban a több szabadidőé, és e mellett kis részben az anyagi rászorultságé. 31
Hány órát dolgozol átlagosan egy héten a szorgalmi időszak alatt? Tételek: kevesebb, mint 5 óra, 5-10 óra, 1120 óra, 21-30 óra 32 Miért dolgozol? Kérlek, jelöld meg azokat a körülményeket, amelyek miatt dolgozol! Tételek: anyagilag rá vagyok szorulva; zsebpénz-kiegészítés céljából; szakmai gyakorlat szerzése, illetve nyelvgyakorlás miatt; a családomat támogatom 33 A tanult szakodhoz kapcsolódó munkát végzel-e? Tételek: Igen, a tanult szakmámmal azonos területen dolgozok, A tanult szakmámhoz részben kapcsolódó területen dolgozok, A tanult szakmámhoz nem kapcsolódó területen dolgozok 34 Bővebben kifejtve fentebb: 23. oldal (Saját kar megítélése fejezet)
29
Az egyetemi teendők, és a nem mindig vidám munka mellett az egyetemisták igen változatosan töltik szabadidejüket. Megvizsgáltuk, hogy mivel, és hogy kivel is teszik ezt. Még az egyetemnél maradva, felmértük, hogy az egyetemen, vagy egyetemi társaság, csoport által szervezett programokon milyen arányban vesznek részt az adott egyetem hallgatói.35 Általában elmondható, hogy a PPKE BTK hallgatói e tekintetben aktívabbak. Szignifikáns különbséget két esetben találtunk, a vallási rendezvényeken való rendszeres részvétel, és a sportrendezvényeken való részvétel esetében. A Pázmányosok ötöde rendszeresen vesz részt az egyetem által szervezett vallási rendezvényekben, míg ez az arány az ELTE-n csak 5%. Az egyetemi sportrendezvényeket a Pázmányosok negyede, míg az ELTE-sek 13%-a látogatja. A többi kategóriában csak kis eltéréseket tapasztaltunk. Az ELTE-seknél valamivel nagyobb arányban látogatják a Pázmányosok az egyetemi filmvetítéseket, szakmai előadásokat, egyetemi csoport által szervezett kirándulásokat, és a művészeti kör, tánckör, zenekar, énekkar kategóriában is több említést találtunk náluk. Házibuliba mindkét egyetem hallgatóinak 70%-a jár rendszeresen, míg az egyetem által szervezett táborokban való részvételt az ELTE-sek nagyobb arányban jelölték meg, átlagban a hallgatók több mint negyede részt vesz e rendezvényekben. Szabadidőre vonatkozó kérdéssorunkban36 a két egyetem hallgatóiknak elfoglaltságai közt kevés eltérést találtunk. Szignifikáns különbség csak két esetben adódott. A „kirándulni, túrázni” tevékenységnél a rendszeresen (havonta, vagy gyakrabban) e tevékenységet végzők aránya 42% a PPKE, és 23% az ELTE esetében. Nagy eltérést tapasztaltunk az „egyházi közösség, csoport tevékenységében részt venni” tevékenység említéseiben is. Itt szintén a PPKE felülreprezentált, esetében 48%, az ELTE-nél 26 % a rendszeresen e tevékenységet végzők aránya. Mindkét eltérés magyarázata kézenfekvő, az első esetében a PPKE BTK campusának elhelyezkedése adhat okot (a zöldövezet közelsége), a második esetre pedig a tanulmány
rekrutációval,
és
a
vallásgyakorlással
foglalkozó
részei
szolgálhatnak
magyarázattal37. Kis eltéréseket tapasztaltunk még több tevékenység vizsgálatakor is. Az „újságot olvasni” tevékenységnél, a „naponta” említések az PPKE-hez képest 10%-al a „szórakozó helyre, házibuliba járni” tevékenységnél a „rendszeres” kategóriába sorolhatók aránya 12%-al volt magasabb az ELTE-s átlag. A többi tevékenységről elmondható, hogy nagyjából, vagy szinte teljesen azonosak a két egyetem hallgatóinak szabadidős elfoglaltságai, 35
Szoktál-e rendszeresen részt venni az egyetemen, vagy egyetemi társaság, csoport által szervezett alábbi programokon? Tételek: Kirándulás; Tábor; Vallási rendezvény; Filmvetítés, videózás; Sportrendezvény; Művészeti kör , tánckör, zenekar, énekkar; Házibuli, közös szórakozás; Szakmai előadás 36 33. Táblázat 37 38. oldal, vallás fejezet
30
életmódjukban, s az ehhez kapcsolható értékeikben nem különböznek. A két egyetem hallgatóira általában jellemző, hogy egynegyedük néz napi rendszerességgel TV-t, előnyben részesítik az art-mozikat, s több mint 50%-uk rendszeresen látogatja is azt, míg a mulitplex-ek vetítéseire 40%-uk jár rendszeresen. Színházba egyharmaduk, operába, hangversenyre 15%uk, kiállításra, múzeumba szintén egyharmaduk jár havonta, vagy annál gyakrabban. Könyvtárban csak kis hányaduk nem fordul meg legalább hetente, de a fitness-klubbot, konditermet, majdnem háromnegyedük kerüli, s bármi más sport is kimarad a bölcsészek 40%-nak életéből.
Kávézókat,
pubokat
legalább
hetente
minden
második
egyetemista,
szórakozóhelyeket, házibulikat legalább havonta a háromnegyedük meglátogat. Számítógépet legalább hetente 90%-uk használ, egyharmaduk napi rendszerességgel ül a gép elé, s több mint egyharmaduk heti 6 óránál többet használja azt. Az Internetet minden második hallgató használja hetente 3 óránál többet, s csak minden ötödik egyetemista esetében csökken ez a szám heti 1-2 óra alá. A szabadidőt sokféleképpen lehet eltölteni, de nem mindegy, hogy kivel is teszik ezt. A magánélet szerves meghatározója, hogy az embernek vannak-e barátai, van-e partnere, esetleg vőlegénye-menyasszonya, s hogy a barátait hol ismerte meg. Az egyetemek közti összehasonlításban eredetileg feltételeztük, hogy a Pázmány campus viszonylagos elzártsága miatt jellemzőbb, hogy a hallgatók baráti köre inkább itt szerveződik, de a felmérés nem igazolta ezen előfeltételezést. A két egyetem hallgatóságának baráti körét, partnerkapcsolatait vizsgálva megerősödik az a fentebb már felvázolt tapasztalat, miszerint nincs különbség a két egyetem diáksága közt életmód tekintetében. Kérdéssorunkból kiderül, hogy házas kapcsolatban szinte egyáltalán nem, jegyesi kapcsolatban is csak a válaszadók töredéke él, viszont a hallgatóság felének van állandó partnere. A baráti kapcsolatokat vizsgálva rákérdeztünk, hogy mennyi „közeli jó barátja” van a válaszadónak, és megkérdeztük azt is, hogy ebből mennyit köszönhet az egyetemi ismeretségeknek. A „közeli jó barát” fogalmát nem határoztuk meg pontosan, azt a válaszadó megítélésére bíztuk, s ennek megfelelően igen eltérő számú említéseket kaptunk. Ennek ellenére a két egyetemen kapott válaszok átlaga szinte teljesen megegyezik, s a barát - egyetemen megismert barát arány is azonos. Elmondható tehát, hogy egy átlagos egyetemistának 6-7 közeli jó barátja van, s ebből 3-mat ismert meg az egyetemén. A hallgatók háromnegyedének van az egyetemen szerveződött baráti társasága, de majd’ 90%-uk kapcsolatot ápol az egyetemtől független baráti csoporttal is. A magánélet körülményei mellett fontos, hogy mindezt az adott ember hogy éli meg, mennyire elégedett saját helyzetével, kapcsolataival, életével, kérdőívünkben feltettünk erre 31
vonatkozó kérdéseket is. Az elégedettséget egy hétfokú skálán mérve megkérdeztük általában, a családi életre vonatkoztatva, a tanulmányokra, a baráti kapcsolatokra, és a gazdasági helyzetre külön, hogy érzi a válaszadó, mennyire elégedett? Először összességében kérdeztünk rá az elégedettségre, majd a négy síkon bontva. A „mindent összevetve” kategóriában nem találtunk eltérést a két egyetem diákságának elégedettsége között, általában elmondható, hogy kétharmaduk az „inkább elégedett, elégedett, teljesen elégedett” kategóriákban tettek említést, alig negyedük az alsó három kategóriát bejelölve elégedetlenebb emberként definiálta magát, s a középkategóriára szavazott a megkérdezettek egyötöde. A családi élettel való elégedettség esetében jelentősebb különbséget találtunk. Itt a szembetűnő eltérést az első két kategóriára adott említések esetében mutathatjuk ki. A PPKEs hallgatók 40%-a, míg az ELTE-sek csak 20%-a jelölte meg ezt a két kategóriát. A harmadik (inkább elégedett) kategóriában az ELTE sokat behoz e különbségből, de a családdal való elégedettségben így is megmarad a PPKE-s túlsúly. Érdekes még, hogy viszonylag magas a szórás a PPKE-s válaszokban és a középre húzás nem jellemző. A tanulmányaikkal való elégedettség vizsgálatakor nem találtunk markáns különbséget, a hallgatók 40%-a elégedett élete ezen részével, az elégedetlenek aránya némileg kevesebb, a válaszolók egyharmada fejezte ki elégedetlenségét tanulmányaival kapcsolatban. A két egyetem között különbségeket találtunk a baráti kapcsolatokkal való elégedettség vizsgálatakor. Itt volt a legkisebb az elkerülő, is-is válaszok aránya, egyértelműbb volt tehát az állásfoglalás. A PPKE hallgatóinak több mint fele elégedett baráti kapcsolataival, egyötödük a teljesen, míg az ELTE-sek több mint fele az elégedetlenek közé tartozik. A hallgatók gazdasági helyzetükkel való elégedettségük vizsgálata szintén nem hozott markáns különbséget, itt magas volt a középkategóriát megjelölők aránya, de e mellett kis mértékű PPKE-s elégedetlenséget tapasztaltunk az ELTE-hez képest. A magánéletnek nem meghatározója, de fontos körülménye a cigaretta, ital- és drogfogyasztás, a szexuális szabadosság mértéke, és a megjelenés külsőségei. Kérdőívünkben ezen kérdésekre is választ kerestünk. A dohányzást, és a dohányzás mértékét négy kategóriára osztva mértük38. A rendszeresen dohányzók mindkét intézmény hallgatói között egyharmad arányban vannak jelen, itt kis ELTE-s többletet találunk, az alkalmanként rágyújtók aránya együttesen a válaszadók egyötödét teszik ki, s itt a PPKE behozza az ELTE-vel szembeni „hátrányt”. 10%-hoz közeli a
38
38. Táblázat
32
leszokott dohányzók mértéke mindkét egyetemen, s a füstmentesek aránya egyik intézményben sem éri el a 40%-ot. Az alkohol-fogyasztást egy hét válaszlehetőséget megadó kérdéssel mértük39, amelyből a fogyasztás gyakoriságát is megállapíthatjuk. A két egyetem hallgatói itt sem mutatnak különbséget, egynegyedük tartózkodik teljesen, vagy szinte teljesen (ritkában, mint havonta, soha) az alkoholfogyasztástól, s több mint 40%-uk hetente, vagy gyakrabban „poharazgat” egy keveset (vagy sokat). A droghasználat kérdéskörét alaposabban körbejártuk. A kérdőívben három kérdés is foglalkozott e témával. Megkérdeztük konkrétan a drogfogyasztást, nem definiálva a drog fogalmát, így értve ez alatt a törvényileg tiltott szerek egész skáláját. A nyolc válaszlehetőség közül40 az elemzéskor három mutatkozott használhatónak, a teljesen elzárkózók, a kipróbálók, és a fogyasztók kategóriái összevonva. Az alkalmanként drogot fogyasztók aránya a két egyetem esetében megegyezik, 15% körül van, a gyakoribb kategóriákba csak igen kevés említés esett. Különbség mutatkozik viszont a kipróbálók, és a teljesen elzárkózók között az egyetemek között. A PPKE esetében a teljesen elzárkózók aránya megközelíti a válaszadók kétharmadát, míg ez az arány az ELTE-nél alig van 50% felett. A csak kipróbálók aránykülönbsége szintén hasonló, itt is elzárkózóbbak a Pázmányosok, az arány 20% a PPKE, és 30% az ELTE esetében. (A válaszmegtagadók aránya viszonylag alacsony volt, a PPKE esetében 3%, az ELTE esetében magasabb, 10%.) A kérdőív értékekkel foglalkozó részében szintén betettünk egy kérdést a drogfogyasztással kapcsolatban41, s itt meglepő eltéréseket tapasztaltunk a konkrét rákérdezéshez képest. A kérdés itt nem egyes szám második személyben lett a kérdezettnek szegezve, hanem általában kellett véleményt alkotnia bizonyos cselekvésekről, hogy azt mennyire tartja megengedhetőnek, akár egy harmadik személy esetében. Fontos különbség még a két kérdés között, hogy itt konkrétan a marihuána, vagy hasisfogyasztásra kérdeztünk rá, nem általában a drogokra, tehát a kemény-drogokat kiemeltük a kérdéskörből. Az ezen kérdésre kapott válaszok jóval megengedőbbek a fogyasztás bevallott mértékének arányainál, a két egyetem közötti megítélésbeli különbség azonban megmarad. A Pázmányosok majdnem fele erre e kérdésre is a soha kategóriát jelölte meg, míg ez az arány az ELTE-n csak 30%. A korábbi merev elzárkózás itt valamelyest 39
39. Táblázat Szoktál-e drogot fogyasztani, és ha igen, milyen gyakran? Tételek: naponta, hetente többször, hetente, havonta többször, havonta, ritkában, soha nem fogyasztok drogot, de már próbáltam, soha nem fogyasztok drogot, és nem is próbáltam. /41. Táblázat/ 41 Kérlek mond meg a következő állításokról, hogy azokat mindig megengedhetőnek tartod-e, vagy soha meg nem engedhetőnek tartod, vagy valami a kettő között! Itt a harmadik tétel: marihuánát, vagy hasist szívni /73.3 Táblázat/ 40
33
szelídül, így megközelítve a kérdést a válaszadók kevesebb, mint fele ítéli el egyértelműen ezt a cselekedetet. Ellenben, ha a kettes, és hármas, rosszalló osztályzatok említéseit is hozzáadjuk a teljesen elítélők említéseihez, a PPKE esetében 60%, az ELTE-nél 50% körüli eredményt kapunk, ami a többség rosszallását jelenti. A „szemet hunyók” négyes, és a megengedők 5-ös, 6-os, és 7-es osztályzatait összevonva a két egyetem között enyhül a különbség, egységesen az egyetemisták kétötöde nem lát elítélendőt e cselekedetben. A droggal kapcsolatos vélekedéseket egy részletesebb kérdéssorban is megvizsgáltuk. Itt általunk megfogalmazott, vagy közvélekedésből vett állításokat soroltunk fel, s a válaszadó egyetértését egy ötös skálán fejezte ki.42 Meglepetésünkre nem találtunk jelentősebb eltérést a két egyetem hallgatóinak e kérdéssorra adott válaszai között, annak ellenére, hogy az itt általunk megfogalmazott „jelmondatok” a politikai csatározások során gyakran kapnak nyilvánosságot, s a két egyetem közötti legmarkánsabb különbséget éppen a politikai állásfoglalásban találtuk.43 A témával kapcsolatos, a megkérdezett bölcsészhallgatók közt kimutatható általános vélekedés a következő: A gyógyszerfüggőséget háromnegyedük tartja drogfüggőségnek (teljesen egyetértek, és inkább egyetértek kategória összevonva), csak 10%uk azonosítja a drogost a bűnözővel. A kapudrog-elmélet szlogenjét körülbelül azonos arányban vallják magukénak, és utasítják el (35%-35%). „Az életben mindent ki kell próbálni, így a kábítószereket is” kijelentéssel 70-80%-uk nem ért egyet. A kábítószer-használatot 60%-uk tartja károsnak a társadalomra, s szintén 60%-uk nem ért egyet azon kijelentéssel, hogy „a kábítószerek nem veszélyesebbek az alkoholnál”. Kis különbséget tapasztaltunk a „könnyű drogok, ha óvatosan használják, nem jelentenek nagy veszélyt a társadalomra” kijelentés értékelésénél. Itt az egyetértő kategóriák említéseiben15%-os eltérést találtunk a két egyetem között (ELTE: 42%, PPKE: 27%). Ez a különbség utal csak a droghasználatban, és a marihuána, hasis-fogyasztás megítélésében korábban felvázolt eltérésekre. Ha már a droghasználattal kapcsolatban feltettünk a kérdezőbiztosok számára „cikis” kérdéseket, nem hagyhattuk ki, hogy még két intimebb kérdést is feltegyünk a megkérdezett egyetemistáknak. Rákérdeztünk a „futó kalandjaik”44 számára, illetve, hogy van-e tetoválásuk, piercingjük45. 42
Menyiben értesz egyet a következő állításokkal? Tételek: Meg kellene különböztetni a könnyű, és a kemény drogokat; A gyógyszerfüggőség is drogfüggőség; Aki drogozik, az bűnöző; A könnyű drogok egyenesen vezetnek a kemény drogok felé; Az életben mindent ki kell próbálni, így a kábítószereket is; A könnyű drogok, ha óvatosan használják, nem jelentenek nagy veszélyt; A kábítószer-használat a társadalomra nézve káros dolog; A kábítószerek nem veszélyesebbek az alkoholnál. /40. Táblázat/ 43 Bővebben lentebb: Politika fejezet, 39. oldal 44 Volt-e olyan „futó kalandod” valaha, amit nem neveznél együtt járásnak, de szexuális kapcsolatba kerültél partnereddel? Ha igen, hány? 45 Van-e tetoválásod, piercinged? (Fiúktól: fülbevaló is!)
34
A futó kalandok számának elemzésekor az adatokat két részre bontva kezeltük, a „volt”, és a „nem volt” kategóriára. Jelentős különbségeket nem tapasztaltunk a két egyetem hallgatóinak ilyen irányú cselekvése közt sem, általában elmondható, hogy a válaszadók kétharmadának nem volt ilyen kapcsolata. A „volt” említéseknél az alkalmak tekintetében igen nagy szórást találtunk (1-től 20-ig), a gyakoribb említések 1 és 3 alkalomról tanúskodnak. A válaszmegtagadás is azonos volt a két intézmény esetében, 12%. A tetoválás, piercing, fiúknál fülbevaló viselése felmérésünk szerint kis mértékű, mindkét intézményben10% alatt van.
12. Jövőkép A jövőkép-kérdéskört kérdőívünkben a munkába állás és a családalapítás témák köré építettük fel. Megkérdeztük, mennyire bizakodó a kérdezett a jövőjével kapcsolatban. Itt 1-től 5-ig osztályozhatott, az említések 90 %-a az első három kategóriába esett. A két egyetem hallgatóinak jövőjükkel kapcsolatos attitűdjében szinte egyáltalán nem találtunk eltérést, kétharmaduk az első két kategóriában tett említést, tehát elmondható, hogy egyetemtől függetlenül a hallgatóknak pozitív képük van a jövőjükről. Az egyetemen szerzett diploma hasznosíthatóságának megítélését, az elhelyezkedés esélyeit firtató kérdésünkre46 kissé eltérő válaszokat kaptunk a két egyetemnél. Itt az ötös skálán a „nagyon jó esélyei vannak” kategóriába nem kaptunk említést, s meglepő módon a Pázmányosok optimistábban ítélték meg az elhelyezkedés esélyeit, mint ELTE-s társaik, míg a középső kategóriába esett mindkét egyetem esetében a válaszok fele, addig a Pázmányosok 10%-al optimistábbnak, az ELTE-sek 10% pesszimistábbnak mutatkoztak a „jó esélyei vannak”, és a „rossz esélyei vannak” kategóriákban. Teljesen borúlátó említéseket alig kaptunk (5%). A szerzett diploma hosszú távú hasznosíthatóságának megítélését mérve47 a második, és harmadik kategóriában találtunk eltérést a két egyetem között. Míg a válaszadók egyharmada mindkét intézményben valószínűsítette, hogy a szerzett diplomájával kap állást, és azon a területen fog dolgozni is, addig a teljes pályaelhagyást az ELTE-sek tartották valószínűbbnek. Az ELTE esetében a válaszadók több mint fele, a PPKE esetében több mint 60%-a 46
Mit gondolsz, általában milyen lehetőségei vannak a szakmádban diplomázó fiataloknak arra, hogy a végzettségének megfelelő és megfelelő életszínvonalat biztosító, állásban helyezkedjenek el? 47 Az alábbiak közül melyiket tartod a diplomád megszerzése után hosszú távon a legvalószínűbbnek? Tételek: Olyan területen fogok dolgozni, amire a diplomám szolgál; Bár kissé eltérő területen fogok dolgozni, munkámnak valami köze lesz a szakmához; Teljesen más területen fogok dolgozni
35
valószínűsítette, hogy diplomájának, ha nem is egy az egyben, de valami köze mégis lesz a jövendőbeli munkájához. Gyakran előfordul, hogy egy magyar értelmiségi megfelelő munka, és főleg jövedelem híján néhány évre külföldön vállal munkát, megkérdeztük az erre való hajlandóságot is.48 Eltéréseket e tekintetben sem mutattak a Pázmányos, és az ELTE-s válaszok. A válaszadók egyötöde egyáltalán nem szándékozik külföldön dolgozni, de több mint 10%-uk vállalná az otthoncserét. Néhány évig a megkérdezett bölcsészek fele elvállalna munkát külföldön. A jövőbeli munkával kapcsolatos meghatározó szempontok vizsgálatához megkérdezett kérdéssorunkból49 kiderült, hogy itt sem mutatnak eltérést a két bölcsészkar hallgatóinak elvárásai, a legtöbb esetben hajszálra megegyeztek a kapott válasz-arányok. Általában elmondható tehát, hogy a hallgatók jövőbeli munkájuknál a jó fizetést kétharmad részben tartják fontos feltételnek, a kellemes emberekkel való együttdolgozást négyötödük értékelte fontosnak. Az elviselhető munkaterheket 70%-uk jelölte meg elvárásként, a biztos állás feltételt négyötödük várja el. Az anyagi és egyéb jellegű támogatások igénybevételének lehetőségét kétharmaduk tartja fontosnak, a végzett munka presztízsét viszont kevesebb, mint a válaszadók fele érezte szükségesnek. A jó időbeosztás háromnegyedüknek fontos körülmény, a kezdeményezési lehetőségek léte kétharmaduknak lényeges. A társadalom számára hasznos munkát, és az önálló munkát, mint feltételt kétharmaduk várja el, a végzett munka felelősségteljes voltát ugyan ilyen arányban preferálnák. A válaszadók több mint 90%ának fontos, hogy a végzendő munkájukban elérhessenek valamit, az érdekes legyen, és megfeleljen a képességeiknek. A válaszadók több mint négyötöde szeretne munkájával valamit létrehozni, kreativitásukat használni e hivatásuk végzése során. A jövővel kapcsolatban fontos körülmény, hogy a hallgató tervezi-e posztgraduális, másoddiplomás képzésen való részvételét. Meglepő eredményt kaptunk, a válaszok alapján a Pázmányosok 88%-a, az ELTE-sek 71%-a tervezte a kérdezés napján a továbbtanulást diplomaszerzés után. A jövő kérdése a vállalandó gyerekszám, e tekintetben különbség mutatkozott a Pázmányos, és az ELTE-s tervek között. Átlagosan egy PPKE hallgató 3 gyermeket tervez, míg ez a szám az ELTE-sek esetében 2,5. A válaszadók negyede a PPKE, harmada az ELTE esetében két 48
Elképzelhetőnek tartod-e, hogy a diploma megszerzése után külföldön dolgoz? Tételek: Egész életében; Néhány évig; Legfeljebb egy évig; Nem szándékozom külföldön dolgozni. 49 Milyen szempontok meghatározóak nálad egy jövőbeli munkával kapcsolatban? Kérlek, osztályozz 1-től 7-ig! Tételek: Jó fizetés; Együttdolgozni kellemes emberekkel; Elviselhető munkaterhek; Biztos állás; Jó esélyek az anyagi és egyéb jellegű támogatásra; Az emberek által magas presztízsűnek tartott munka; Jó időbeosztás; Kezdeményezési lehetőségek; A társadalom számára hasznos munka; Önálló munka; Munka, amelyben úgy érzi
36
gyermeket tervez, a három gyermeket vállalni kívánók aránya 31% a PPKE, 27% az ELTE esetében, s négy gyermek fölnevelését tervezi a minden ötödik megkérdezett Pázmányos, míg az ELTE-n ez az arány csak 10%.
13. Vallás Kutatásunk tervezése során úgy gondoltuk, hogy mivel a PPKE egyházi fenntartású intézmény, így a két bölcsészkar összetételében mutatkozó egyik legnagyobb különbséget a valláshoz történő viszonyulás fogja mutatni. Éppen ezért több, a vallásosságra, hitre vonatkozó kérdést is szerepeltettünk kérdőívünkben. Az első a hallgatók születéskori felekezeti besorolására vonatkozik, és noha e tekintetben nem vártunk különbséget, a meg nem kereszteltek, be nem jegyzettek eltérő aránya miatt szignifikáns különbség van a két kar között. A katolikusok aránya a PPKE-sek esetében a felnőtt lakosságon belül mért szinthez közelít50, az ELTE hallgatói esetében viszont alacsonyabb, mint a teljes 15-29 éves korosztályon belül51. Szembeötlő ugyanakkor, hogy egyfelől a reformátusok aránya mindkét helyen jelentősen elmarad a korosztály és a felnőttek körében is tapasztalható 20% körüli aránytól, valamint hogy a PPKE hallgatói közül is minden hatodik nincs megkeresztelve. Az igazán jelentős különbség azonban a templomba járás gyakoriságában mutatkozik: a Pázmányos hallgatók mintegy 30%-a saját bevallása szerint legalább hetente jár templomba, 50% pedig legalább havonta. Ez egyfelől azt mutatja, hogy a vallásukat a – katolikus – egyház vallásgyakorlati előírásait teljes mértékben betartó fiatalok a Pázmányon is kisebbségben vannak, másfelől viszont azt is, hogy mégis csak sajátos közeg vallási szempontból a piliscsabai campus, mivel a heti vallásgyakorlók közel négyszer akkora arányban vannak jelen itt, mint a 15-29 éves magyarországi fiatalok között.52 Fontos kiemelni, hogy az ELTE hallgatói körében is a magyar fiatalságénál magasabb arányú vallásosságot mértünk (12%), de a minta kis mérete miatt nem mondhatjuk, hogy ez az eltérés szignifikáns. Feltételezésünk szerint a PPKE-n mutatkozó magasabb fokú vallásosság a családi háttérrel mutat összefüggést, ezért a gyermekkori vallásgyakorlatra vonatkozóan is szerepelt kérdés a kérőívben. A Pázmányosok több mint fele nyilatkozott úgy, hogy 12 éves korában heti az ember, hogy elérhet valamit; Felelősségteljes munka; Érdekes munka; A képességeknek megfelelő munka; Kreatív munka, valamit létrehozni; 50 vö. pl. Tomka, 1994 51 63% - ld. Laki et al, 2001 52 Rosta, 2002
37
rendszerességgel járt templomba, és a kétharmadot is meghaladja azok aránya, akik legalább havonta jártak misére gyerekkorukban. A vallásos családi háttér az ELTE hallgatóit is ennek megfelelően nagyobb arányban jellemezte: a ma heti vallásgyakorlók több mint duplája, kb. 30%-uk ment kisiskolás korában vasárnaponként templomba. A templommal gyakorlatilag kapcsolatba sem kerültek mindkét helyen kisebbségben vannak. A vallásos nevelésben részesültek és a jelenleg is rendszeresen templomba járók aránya eltérő a két egyetemen, ami alapján azt az – adatainkon nem tesztelhető – hipotézist fogalmazhatjuk meg, hogy talán ez a speciális közeg is hozzájárul ahhoz, hogy valamivel kisebb arányban távolodtak el a vallásos nevelést kapott Pázmányosok a vallásgyakorlattól, mint az ELTE hallgatói. A vallásgyakorlat rendszeressége mellett a vallásosság egy másik dimenziójára, az egyéni hitekre is rákérdeztünk, még pedig olyanmódon, hogy a hagyományos, keresztény hittartalmak mellett egyéb transzcendens tartalmak is szerepeltek a kilenc felsorolt item között.53 A hagyományos keresztény vallásosság erősebb jelenléte miatt azt vártuk, hogy a keresztény tartalmakban való hit mértéke a PPKE-n lesz szignifikánsan magasabb, a nem a kereszténység
talaján
álló
transzcendenciák
viszont
az
ELTE-n,
mivel
azok
összeegyeztethetetlenek a keresztény hittételekkel. Eredményeink részben igazolták várakozásainkat, részben viszont ellentmondanak azoknak. A hagyományos keresztény hittartalmakban hívők aránya kivétel nélkül magasabb a PPKE hallgatói körében, mint az ELTE-sek esetében. A istenhívők aránya az ELTE-n is a hallgatók több mint felére jellemző, a második leggyakrabban elfogadott hittétel pedig a halál utáni életre vonatkozik. A más empirikus vizsgálatokban54 is megfigyelt jelenség, miszerint a pozitív tartalommal bíró hittartalmakban (mennyország, feltámadás, halál utáni élet) többen hisznek, mint a negatívakban (pokol, sátán), itt csak a halál utáni élet vonatkozásában mutatható ki mindkét mintára, a Mennyországban és a feltámadásban hívők aránya csak a PPKE hallgatói körében magasabb a pokolban és sátánban hívőkénél. Feltételezésünkkel ellentétesen a nem keresztény hittartalmakban hívők aránya egyik esetben sem tér el szignifikánsan egymástól a két egyetemen. Egyedül a telepátia esetében mutatkozik – statisztikailag nem jelentős – eltérés, azonban itt is a Pázmányosok körében nagyobb a benne hívők aránya. Ezt a jelenséget úgy magyarázhatjuk, hogy a hagyományos és nem hagyományos hittartalmakban való hit elválik egymástól, a tradicionális kereszténységgel történő azonosulásból nem következik egyértelműen az ezzel „versengő” transzcendens
53 54
Isten, halál utáni élet, sátán, telepátia, mennyország, horoszkóp, pokol, feltámadás, reinkarnáció. vö. pl. Varga, 2000.
38
magyarázatok automatikus elutasítása, bár úgy látszik, hogy a világ megértésében a keresztény magyarázatok továbbra is plauzibilisebbek, mint azok alternatívái.
XIV. Diagram Az egyes hittartalmakban határozottan és inkább hívők aránya egyetemenként (százalékban) 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
80% 66% 58%
62%
62%
55%
49%
49% 41% 33%
30%
34%
32%
29%
20% 19% 11% 10% Reinkarnáció
Feltámadás
Pokol
Horoszkóp
Mennyország
Telepátia
Sátán
Halál utáni élet
Isten
PPKE BTK
ELTE BTK
14. Politika A fentiekben a PPKE-ről egy, vallási szempontból mind az ELTE-től, mind a felnőttektől, mind pedig saját korosztályuktól eltérő jegyeket mutató egyetemi diákság képe rajzolódott ki. Kíváncsiak voltunk, hogy az ideológiai-világnézeti attitűdök egy másik dimenziójában, a politikával kapcsolatos vélekedésekben is hasonló különbségek érhetők-e tetten. Feltevésünk az volt, hogy a pártpreferenciában eltérések fognak mutatkozni olyan módon, hogy a PPKE-n a konzervatív értékeket megjelenítő pártok (Fidesz, MDF, MIÉP) támogatottsága lesz magasabb, az ELTE-n pedig értelemszerűen a jelenlegi kormánypártoké (MSZP, SZDSZ). A politikai aktivitásban nem vártunk jelentős különbséget a két csoport között. Az eredmények értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy a lekérdezés eltérő időpontokban zajlott, ráadásul részben egy, a téma szempontjából kényes időszakban, a tavaszi parlamenti választások idején. Ez megnehezíti az összehasonlítást más időszakokban készült vizsgálatokkal, és megmagyarázza a pártválasztásukban bizonytalanok alacsony arányát. A politikai érdeklődés átlagos szintjében nincs jelentős különbség a Pázmányosok és az ELTE-sek között. Mindkét hallgatóság átlagosan közepesnél valamivel magasabbra értékelte a politika iránti érdeklődését, és mindkét helyen a hallgatók kb. fele érdeklődik a közepesnél jobban ez iránt a terület iránt. Az eredmények egybecsengenek az Ifjúság 2000 vizsgálat
39
adataival, amely szerint az egyetemet végzett fiatalok politikai érdeklődése a legmagasabb, átlagosan éppen közepes.55 XV. Diagram Ha most vasárnap választásokat rendeznének, melyik pártra szavaznál? (százalékban)
Fidesz SZDSZ MSZP MDF
ELTE BTK
16%
31%
18% 2% 3%6% 1% 6%5% 12%
MIÉP Centrum Párt
PPKE BTK
54%
9% 8% 6%3% 3% 11% % 3%10%2%
Munkáspárt FKGP
0%
20%
40%
60%
80%
100%
Nem menne el szavazni nt nv
Ennél jelentősebb különbséggel találkoztunk a pártpreferenciák összehasonlítása során. Az ELTE hallgatóinak körében a legtöbb szavazatot az SZDSZ kapná, több mint 10 százalékponttal többet, mint az MSZP, és pontosan kétszer annyit, mint a Fidesz. Ezzel szemben a Pázmányosok több mint fele a Fideszt választotta volna a megkérdezésük idején, a másik két párt támogatottsága pedig 10% alatt maradt. A politikai attitűdök alapján mindkét csoport jelentős eltérést mutat az Ifjúság2000 egyetemista almintájától56. Különösen igaz ez az ELTE hallgatóira, hiszen a nagymintás ifjúságkutatásban a Fidesz volt a legnépszerűbb párt, igaz, nem olyan mértékben, mint ahogyan azt a Pázmányon tapasztaltuk. Az SZDSZ támogatottságában mutatkozó eltérés hasonlóan meghatározó. Fel kell hívnunk azonban a figyelmet, hogy az ELTE-s almintát nagyobbrészt ősszel kérdeztük le, a megváltozott politikai légkörben pedig tulajdonképpen nem is annyira meglepő a jelenlegi kormánypártok jelentős támogatottsága. Ugyanakkor a MIÉP-tábor méretében nem mutatkozik meg a PPKE hallgatóságának konzervatív mivolta, ami azt mutatja, hogy az általános konzervatív beállítódás nem párosul szélsőségességgel. A vallási és a politikai preferenciák megoszlása alapján a PPKE-ről egy sajátos, konzervatív szubkultúra képe rajzolódik ki, amely egy fajta bizonyítékul szolgálhat a vallásfejezetben megfogalmazott hipotézisre, miszerint az egyetem légköre is hatással lehet a hagyományos
55 56
Gazsó-Szabó, 2002. Saját számítások
40
vallásosságtól történő kisebb arányú eltávolodásra. Az ELTE esetében pedig a baloldaliság és a liberális értékek erőteljes jelenléte olvasható ki a pártpreferenciákból.
15. Normák Kérdőívünkben egy sor – összesen tizenkilenc – olyan normaszegéssel szembesítettük a megkérdezetteket, amelyekre a mindennapi életben is ritkábban vagy gyakrabban adódhat példa. Azt feltételeztük, hogy a keresztény erkölcs erőteljesebb érvényesülése miatt a PPKE-n sok esetben nagyobb lesz az elutasítása ezeknek a normaáthágásoknak. Az eredmények csak részben igazolták várakozásainkat. Valóban, mindegyik item esetében azonos volt az átlagos elfogadás-elutasítási szint a két egyetemen, vagy a PPKE-n szignifikánsan nagyobb volt az elutasítás. Érdekes azonban szemügyre venni, hogy melyek azok a szabályáthágások, amelyek esetében eltérés mutatkozik: -
marihuánát vagy hasist szívni
-
házas férfival/nővel viszonyt folytatni
-
mással nem házas partnerkapcsolatban személlyel szexuális viszonyt létesíteni
-
homoszexuális kapcsolatot létesíteni
-
házasság előtt szexuális életet élni
-
abortuszt végeztetni
-
elválni (házastárstól)
-
gyógyíthatatlan beteg életét kioltani, aktív eutanázia
-
öngyilkosságot elkövetni
-
diákigazolvány nyújtotta kedvezményeket jogtalanul igénybe venni
Ezekben a cselekedetekben – a diákigazolvánnyal történő csalás kivételével – közösnek mondható, hogy általában nem mindennap előforduló, részben deviáns tevékenységek, és a hagyományos vallásos szemlélet erőteljesen elutasítja mindegyiket, társadalmi megítélésük azonban nem egységes. És melyek azok az itemek, amelyek átlagos elutasítása-elfogadása hasonló a két intézmény hallgatói körében? -
csalni az adóval, ha van rá mód
-
saját érdekedben hazudni 41
-
csúszópénzt elfogadni
-
közterületen szemetelni
-
alkoholos állapotban gépkocsit vezetni
-
számla nélkül fizetni az ÁFA kikerülésére
-
alkalmi szexuális kapcsolatot létesíteni
-
középületben dohányozni
-
autóvezetéskor a sebességkorlátozást lakott területen túllépni
Ezek – az alkalmi szexuális kapcsolat létesítése kivételével – egytől egyig olyan cselekedetek, amelyek súlya általában nem jelentős, ugyanakkor a mindennapi életben gyakran kerülhet az ember döntési szituációba velük kapcsolatban. A keresztény tanítások alapján álló erkölcs ezeket a cselekedeteket is elutasítja, mégsem annak köszönhető a két hallgatói csoport közötti különbség hiánya, hogy ezek volnának a leginkább elutasított cselekedetek. Feltehetőleg inkább annak, hogy a „hétköznapi erkölcsben” kevésbé (látványosan) érvényesülnek a keresztény alapértékek, illetőleg annak, hogy a különbséget mutató témák többsége esetén a társadalmi vita törésvonala gyakran egybeesik az egyházias vallásosságéval is.
16. Összegzés Kutatásunk legfontosabb megállapítása úgy fogalmazható meg, hogy találtunk is különbözőséget, meg nem is az ELTE és a PPKE BTK hallgatóinak összehasonlítása során. Találtunk, hiszen eltérő -
a két hallgatóság vallási összetétele,
-
politikai preferenciái,
-
a vallási különbözőségből fakadó viszonya bizonyos normaszegésekhez,
-
egyes aspektusokban (oktatói kar, felszereltség) a két egyetem megítélése
-
egyes deviáns viselkedések megítélésének mértéke
És még sem találtunk, hiszen sok olyan szempontot leltünk -
vallási téren is (nem keresztény gyökerű hittételekkel történő azonosulás)
-
a normákhoz való viszonyulásban („mindennapi élet normái”)
-
a két egyetem megítélésében 42
-
a hallgatók rekrutációjában
-
jövőképükben
-
munkához való viszonyukban
-
életmódjukban
ahol semmilyen szignifikáns különbség nem volt kimutatható. A gyakran sztereotípiaként jelentkező vélekedések egy része alátámasztást nyert, többségükre azonban nem találtunk bizonyítékot. Felmérésünk legfontosabb eredménye, hogy a két egyetem közti 30km gyakran többnek tűnik a valóságnál.
43
Irodalomjegyzék Bourdeiu, Pierre: Vagyoni struktúrák és reprodukciós stratégiák, in: Meleg Csilla (szerk.): Iskola és társadalom, Pécs, 1996. Bourdieu. Pierre: Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke, in: Angelusz Róbert (szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei, Budapest, 1999. Gábor Kálmán: A magyar fiatalok és az iskolai ifjúsági korszak. Túl a rendes osztályon? in: Szabó Andrea – Laki László – Bauer Béla (szerk.): „Ifjúság 2000” – Tanulmányok, Budapest, 2002: 23-41. Gábor Kálmán: Az ifjúság korszakváltása és az ifjúsági elit átalakulása, in: Gábor Kálmán (szerk.): Az ifjúság és az elit, Budapest, 1994: 6-15. Gábor Kálmán: Az ifjúságszociológia irányai, in: Bauer Béla (szerk.): Süsü a társadalomban, Budapest, 2000: 153-173. Gábor Kálmán: Értékek, orientációk, ideológiák az egyetemi hallgatók körében, in: Némedi Dénes (szerk.): Közelítések, Budapest, 1991: 123-142. Gazsó Ferenc: A társadalmi folyamatok és az oktatási rendszer, in: Századvég 1997. tél: 74107. Giddens, Anthony: Szociológia, Budapest, Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák, Budapest, 1979. Kozma Tamás: Expanzió, in: Educatio 1998a/1: 5-18. Kozma Tamás: Szabadság vagy igazság? in: Új Pedagógiai Szemle 1998b/10: 3-19. Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás a XX. században, Budapest, 1999. Ladányi János: Rétegződé és szelekció a felsőoktatásban, Budapest, 1994. Laki László – Bauer Béla – Szabó Andrea (szerk.): „Ifjúság 2000” Gyorsjelentés, Budapest, 2001. Nagy Bea: „Tűzoltó leszel s katona…” in: Közgazdasági Szemle, 1999/1: 81-96. Rosta Gergely: Ifjúság és vallás, in: Szabó Andrea – Laki László – Bauer Béla (szerk.): „Ifjúság 2000” – Tanulmányok, Budapest, 2002: 220-239. Tomka Miklós: Felekezeti szerkezet, felekezeti reprodukció, in: Statisztikai Szemle, 1994/45: 329-343. Tomka Miklós: Vallás és vallásosság, in: Társadalmi Riport 1990, Budapest, 1990: 534-556.
44
