Harminc kép harminc gondolat. harminc. harminc

www.viragjuditgaleria.hu

harminc

h a rmi nc

Harminc kép – harminc gondolat

harminc Harminc kép – harminc gondolat

S z a b ó K i m m e l T a m á s – G U LÁ C S Y LA J O S ( 1 8 8 2 - 1 9 3 2 ) : LE G E N D A ( T R I S T Á N É S I Z O L D A ) , 1 9 0 3 - 1 9 0 4 K Ö Z Ö T T, O l a j , v á s z on , 4 0 , 5 x 4 7 c m , J e l e z v e jo b b r a l e nt: G u l á csy F i r e n z e

h arm i nc

v i r á g jud i t g a l é r i a é s a ukc i ó s h á z

Szabó Kimmel Tamás színész

2

harm inc

Azt hiszem Gulácsy Legendája a titokzatossága miatt fogott meg. Nem egyértelmű, hogy az előtérben látható alakok valóban Trisztánt és Izoldát ábrázolják-e, ugyanakkor tökéletes megjelenítői az örök érvényű, múlhatatlan, bár jellemzően tragikus sorsú szerelemnek. Megrázó és lírai hangulati tartalommal bír. Tetszik az, hogy Gulácsy belecsempészte alkotásába Firenze és az olasz kisvárosok méltóságosan ódon, poros, reneszánsz jellegét. Ahogy én, talán Gulácsy sem tudott szabadulni Olaszország „drámaiságától” és szerencsére megalkotta egyik feledhetetlen remekművét.

3


Gulácsy Lajos Gulácsy Lajos arcképe, 1908.

Gulácsy Lajos: Találkozás (Olasz mese) 1905-1907 között

Firenze látképe, 1910.

harminc

Foto: Fortepan

5

H e gy i Ád á m – G U LÁ C S Y LA J O S ( 1 8 8 2 - 1 9 3 2 ) : D AL A S ZABA D BA N ( S Z O N Á T A ) , 1 9 0 6 . O l a j , v á s z on , 8 1 , 4 x 9 9 , 4 c m , J e l e z v e b a l r a l e nt: G u l á csy L . P a r i s

h arm i nc


Hegyi Ádám igazgató, KBC Securities Magyarország

Mindig vonzott a matematika. Pontosabban a matematikának azok a területei, amelyeknek semmi gyakorlati értelme nincsen. Sosem szerettem viszont az alkalmazott matematikát: az erőltetett szöveges feladatokat az általános iskolában vagy később a statisztikát, amit egyfajta praktikus valószínűségszámításnak éreztem. A valószínűség teljesen elvont, semmiből felépített, tökéletes, de végtelenül bonyolult, már-már misztikus elmélete elveszíti a varázsát, ha például egy gyártási hiba bekövetkezésének esélyeit kezdjük számítgatni.

6

harm inc

Erdős Pál egyszer eljött hozzánk a gimnáziumba, matekórára. Hihetetlen megtiszteltetés volt a világhírű profes�szortól. Az őt akkor foglalkoztató, súlyosan elvont matematikai kérdéseket egészen varázslatosan vezette elő. A „Könyvről” beszélt, amelyben minden matematikai probléma megoldása benne van. De az egy adott problémára adható, sok-sok lehetséges megoldás közül csak egyetlenegy, a legszebb megoldás. Mutatott is néhány szokatlan, különös, de gyönyörű bizonyítást, ami a Könyvből van. Pedig a Könyv nem létezik, soha nem fogják kiadni, szerintem Erdős találta ki. 7

h arm i nc

H e gy i Ád á m – G U LÁ C S Y LA J O S ( 1 8 8 2 - 1 9 3 2 ) : D AL A S ZABA D BA N ( S Z O N Á T A ) , 1 9 0 6 . O l a j , v á s z on , 8 1 , 4 x 9 9 , 4 c m , J e l e z v e b a l r a l e nt: G u l á csy L . P a r i s

Gulácsy Lajos Gulácsy Lajos reneszánsz kosztümben

Gulácsy Lajos: Az orgonista, 1910 körül

Gulácsy Lajos: Dal a rózsatőről, 1904.

Gulácsytól mintha ugyanígy távol állnának az emberek számára valódi dolgok. Nem azt akarja lefesteni, amit lát, vagy amit én láthatok. A leképezésnél többet tesz, teremt egy saját világot. Sosemvolt alakokkal, színekkel, háttérrel tár fel egy másik, megfoghatatlan szépséget. Ahogy fogalmaz: „Mindig színesebbnek láttam és értékesebbnek kedvenceimet a valóságnál. Elámított, mint bűvész a közönséget. Többet tett: hipnotizált, Don Quijote lehettem volna, ha egészen elkábulok.” Sajnos neki ez csak az élete végén sikerült. Akkor viszont már senki nem értette őt, csak a kedvencei maradtak mellette. Otthon gyakran hallottam: „A zsenit és az őrültet csak egy hajszál választja el egymástól.” Ezért – biztos, ami biztos – féltem mindkettőtől. Ma már sokkal kíváncsibb vagyok. Gulácsyról mindig eszembe jut és mindig megrémít, hogy élete utolsó éveit elmegyógyintézetben töltötte. Mindenki mondja, hogy ez a képein is meglátszik. Miért olyan vonzóak mégis az alkotásai? Bátorság kell hozzá, hogy betekintsünk abba a zseniális – vagy őrült? – világba, amelyet ő hozott létre. De megéri, mert nagyon izgalmas. Ez az ő Könyve. 8


h arm i nc

S á ndo r S z a nd r a – MÁR F F Y Ö D Ö N ( 1 8 7 8 - 1 9 5 9 ) : LA C D ’ AM O U R , 1 9 0 5 - 1 9 0 6 . O l a j , k a r ton , 4 7 x 6 1 c m , J e l e z v e jo b b r a l e nt: M á r ffy

Sándor Szandra

Foto: Vass Tamás

divattervező, Nanushka

harm inc

Személyes kötődésből választottam Márffy Ödön képét. Gyerekkori szobám falán egy Márffy kép lógott, így látványvilága nagymértékben befolyásolta érdeklődési körömet, inspirációmat, tudat alatt biztos vagyok benne, hogy hatott rám. Mai napig nagyon szeretem azt a hangulatot, amit képeivel kelt és kifejezetten közel áll hozzám a színvilág is, amivel dolgozik. A színek találkozása, különösen a pasztellszíneké az én munkásságomban is visszaköszön. A pasztellszínek általában sokkal közelebb állnak hozzám, simulékonyságuk és feminin jellegük miatt, a színblokkok által alkotott kompozícióalkotás ugyancsak egy olyan feladatkör, amivel én is találkozom a tervezés során.

10

11

h arm i nc

S á ndo r S z a nd r a – MÁR F F Y Ö D Ö N ( 1 8 7 8 - 1 9 5 9 ) : LA C D ’ AM O U R , 1 9 0 5 - 1 9 0 6 . O l a j , k a r ton , 4 7 x 6 1 c m , J e l e z v e jo b b r a l e nt: M á r ffy

Márffy Ödön Márffy Ödön: Önarckép, 1917.

Nyilasy Sándor: Csónakázás a tavon, 1910 körül

Lac d’Amour, Bruges, Belgium.

Márffy Ödön: Dalmát tengerpart, 1909 körül.

12


h arm i nc

T i e f e nt h a l e r Es z t e r – Bo r o m i s z a T i b o r ( 1 8 8 0 - 1 9 6 0 ) : A n a gy b á ny a i k i sp i a c , 1 9 1 0 . o l a j , v á s z on , 6 3 x 8 1 c m , j e l e z v e jo b b r a l e nt: Bo r o m i s z a T i b o r N B

Tiefenthaler Eszter vezető szerkesztő, Marie Claire magazin

16

harm inc

A harmincasok most megint szeretnek piacra járni, keressük a biot, a termelőit, nyáron ki nem hagynánk Káptalantótit. Mert a piacnak lelke van, és ahogy ezt megérezzük, mi magunk is megnyílunk. Végre nem arctalan vevők vagyunk, hanem finomságok után kutató ínyencek, akik szívesen szóba elegyednek a portékák gazdáival és egymással is. Ráadásul mintha egy külön nyelvet beszélnénk, egy sokkal közvetlenebbet, amit máshol nemigen használunk. Ez a nyüzsgés, vibrálás ott van a festmény színeiben – még a kisvárosi templomtorony és a háztető is mintha a piac csemegéitől kölcsönözte volna a feltűnő árnyalatokat –, az emberalakok viszont nincsenek kidolgozva, a festő úgy döntött, hogy nincs szükség az apró részletekre. De nem is hiányoznak, mert ezekben a színekben minden benne van, általuk kel életre a piac. Talán azért is működhet ilyen jól, mert harmincasként még kevésbé számítanak a formák, ebben az életkorban inkább a tartalomra fókuszálunk.

17

h arm i nc

T i e f e nt h a l e r Es z t e r – Bo r o m i s z a T i b o r ( 1 8 8 0 - 1 9 6 0 ) : A n a gy b á ny a i k i sp i a c , 1 9 1 0 . o l a j , v á s z on , 6 3 x 8 1 c m , j e l e z v e jo b b r a l e nt: Bo r o m i s z a T i b o r N B

Foto: Fortepan

Boromisza Tibor

Foto: Fortepan

Csoportkép Nagybányán. 1905 körül (Balról jobbra: Boromisza Tibor, Jakab Zoltán (?), Perlrott-Csaba Vilmos, Börtsök Samu, Réthy Károly)

Szent István-torony, Nagybánya.

Piaci életképek, Magyarország, 1910-es évek.

Kádár Béla: Piactér, 1910 körül

Czóbel Béla: A piac sarka, 1905.

Piaci életképek, Magyarország, 1910-es évek. Foto: Fortepan

18

h arm i nc

K a p r onc z a y S t e f á n i a – Z i ff e r S á ndo r ( 1 8 8 0 - 1 9 6 2 ) : N é p v i s e l e t b e ö l tö z ött a ss z onyok , 1 9 0 6 . O l a j , v á s z on , 1 2 0 x 1 0 0 c m , J e l e z v e jo b b r a l e nt: Z i ff e r S . 1 9 0 6

Kapronczay Stefánia Az általam ismert festményeken legtöbbször Valakik szerepelnek: a múzsa, akiről a művész önéletrajzában lehet olvasni, az arisztokrata hölgy, akiről a megrendelt kép született, a történelmi figura, cselekvés közben elkapva. Ezen a képen a szereplők hétköznapi emberek. Színes, népies, talán ünnepi ruhába öltözött nők. Arcukon keménység és némi megtört szomorúság. Bár az egyik tartása magazinba illő és a ruhájuk gyönyörűre van festve, nem szereplői történelem könyveknek. Mégis van bennük valami, ami miatt hosszan nézem őket. A jobboldali nő tartásában lévő büszkeség, a baloldali alak leszegett fejében rejlő elgyötörtség azt sejteti, hogy az ő életükben is van valami, ami a festő és így a néző érdeklődését felkelti. Mi az ő személyes történetük és ez miként kapcsolódik a mához? Vajon nem kímélték őket történelmi események, a nélkülözés, a háború? Vajon mi okozza az egyikük harcias, a másik elgyötört nézését? A festmény egy pillanatfelvételként betekintést ad hétköznapi emberek életébe, olyanokéba, akikre nem emlékszik már senki, mégis nyomott hagyott az, amit nem felejtünk.

20

harm inc

ügyvezető igazgató, TASZ

h arm i nc

harminc

K a p r onc z a y S t e f á n i a – Z i ff e r S á ndo r ( 1 8 8 0 - 1 9 6 2 ) : N é p v i s e l e t b e ö l tö z ött a ss z onyok , 1 9 0 6 . O l a j , v á s z on , 1 2 0 x 1 0 0 c m , J e l e z v e jo b b r a l e nt: Z i ff e r S . 1 9 0 6

Ziffer Sándor Ziffer Sándor: Önarckép, 1908 körül

Rippl-Rónai József: Baromfiudvar, 1910 körül

22

Iványi-Grünwald Béla: Fonó cigánylány, 1907.

23


h arm i nc

S a l l a i L i n d a – P E R L R O T T- C S A B A V IL M O S ( 1 8 8 0 - 1 9 5 5 ) : Ő S Z I U T C A NA G Y B Á N Y Á N , 1 9 0 9 . O l a j , vászo n , 6 9 x 8 1 cm , Je l ezve j obbr a l e n t: P er l rott C s a b a 9 0 9

Sallai Linda vezérigazgató-helyettes, CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt.

24

harm inc

A kép színvilága volt az, ami első ránézésre magával ragadott, megtetszett. Könnyed, vidám, jó hangulatú művet láttam benne. De ez az érzés hamar megkérdőjeleződött bennem... Minél többet nézem a képet, annál nehezebben tudom eldönteni, hogy boldogságot vagy fenyegetettséget közvetít-e számomra. Az első asszociációm a mű kapcsán az ősz, de nem az fajta, ami az elmúlást közvetíti, hanem azok a bizonyos indián nyári - őszi napok, amikor boldogok vagyunk és szerencsésnek érezzük magunkat, hogy élvezhetjük még a nyár utolsó sugarait. Az ég kristálytiszta kék, a levegő körülöttünk rózsaszínű, minden ember vidám és kedves, és mi mosolyogva sétálunk a szabad ég alatt. Ahogy tovább nézem a képet, valahogy mégsem engedi, hogy beleéljem magam ebbe az asszociációba. Nem tudom, mi az, de van benne valami vészjósló, ami azt súgja nekem, hogy „élvezd ki, amíg még lehet”. Azt, hogy ritkán, de az elmúlásban is vannak boldog pillanatok, és ezeket éljem meg és értékeljem. Még az is eszembe jut, hogy lehet, hogy nem is a hangulatunktól, hanem vértől rózsaszín az utca? 25

S a l l a i L i n d a – P E R L R O T T- C S A B A V IL M O S : Ő S Z I U T C A NA G Y B Á N Y Á N , 1 9 0 9

h arm i nc

harminc

S a l l a i L i n d a – P E R L R O T T- C S A B A V IL M O S ( 1 8 8 0 - 1 9 5 5 ) : Ő S Z I U T C A NA G Y B Á N Y Á N , 1 9 0 9 .

Perlrott-Csaba Vilmos Perlrott-Csaba Vilmos: Önarckép, 1920-as évek

Ziffer Sándor: Nagybányai főtér, 1908.

Nagybányai látképek

Iványi-Grünwald Béla: Nagybányai táj II. (Lángoló ősz) 1908-1909.

26

27


h arm i nc

B a l d a s z t i P é t e r – P E C H Á N J Ó Z S E F ( 1 8 7 5 - 1 9 2 2 ) : F e k vő a k t, O l a j , vászo n , 4 9 x 7 3 cm , Je l ezve j obbr a : P echá n József

Baldaszti Péter CEO & Founder, Baldaszti Group fotó: Balkányi László / welovebudapet.com

28

harm inc

A képről először a húszas évek bordélyházai jutnak eszembe. Lehetünk akár Párizsban vagy Budapesten. Krúdy, Ady és Csáth Géza világa ez, ahogy írásaikból, regényeikből, a róluk szóló történetekből megismerhettük. A kicsavarodó, feltárulkozó, meztelen érzéki női test látványán túl, a délutáni nap melegsége és a pamlag körül burjánzó virágok sejtetik előre az est leple alatt, a diszkrét, intim szobában elszabaduló buja vágyakat. Valami szépet és megnyugtathatót álmodhat, hiszen ajkai mosolyra húzódnak, felsőtestét pedig félelem nélkül tárja ki elénk. Számomra sugárzik a képről az ágyon fekvő nő magabiztossága. Ez nagyon érdekes kérdés, hiszem a képen látható nő igen messze van a ma általunk ismert szépségideáltól, arányai jelentősen eltérnek attól, mégis magabiztossága okán nyilvánvalóan szépnek látja a mai szemlélő is. Aztán még feltűnik az is, hogy szerintem természetellenes a fekvő nő testhelyzete, nagyon ritkán alszik így meztelen nő, ha igen, akkor azért, mert vonzónak és kihívónak szeretne tűnni a szemlélő számára. Nemcsak egy békés, magányos délutáni alvást láthatunk a képen, hanem, egy a csábítás szándékával komponált képet. Részben a mosoly is ennek szól.

29


Pechán József A verbászi vonósnégyes: Zwipp Károly (második hegedű), Klein Károly (brácsa), Pechán József (első hegedű), Schuch Károly (gordonka)

Ziffer Sándor: Nyugvó akt, 1913.

harminc

Márffy Ödön: Fekvő akt, 1911-1913 között.

A párizsi Julian festő akadémia férfiműhelye

31


h arm i nc

M i n y a V I k tór i a – C Z I G Á N Y D E Z S Ő ( 1 8 8 3 - 1 9 3 8 ) : T Á J KA Z LAKKAL , 1 9 0 8 . O l a j , vászo n , k a rto n o n , 4 7 , 5 x 5 9 cm , Je l ezve j obbr a l e n t: C z i gá n y

Minya Viktória parfümőr, Parfums Viktoria Minya

32

harm inc

A mű címe akár „Első szerelem” is lehetne... Számomra ez a táj életem első csókjának helyszínét idézi. Bár a képen nem látszik, de majdnem két évtizeddel ezelőtt járunk, a széna illata keveredik a napszítta szántóföldével, és a nyári vihar előtti nehéz, páradús levegővel; állunk a Nagymamám háza mögötti dombon, egy kis borsodi faluban, amikor Ő gyengéden megemeli az állam és csókot lehel rá. Akkor már két nyár óta halálosan szerelmes voltam Endrébe, és a csókot is nyilván én provokáltam ki, de amikor végül megtörtént, meglepetésemben tágra nyílt a szemem, pedig láttam a filmeken, hogy azt ilyenkor szorosan becsukva szokták tartani. A nagy szerelem még talán két hétig tartott. A dombra sem mentem fel azóta. Évről évre egyre kisebbnek tűnik.

33


Foto: Fortepan

Czigány Dezső Kiránduló férfiak, 1915.

Boromisza Tibor: Napsütéses táj

Czigány Dezső: Dél-Francia táj, 1926-30.

harminc

Czigány Dezső: Önarckép, 1909.

35

h arm i nc

S z a l a i N ó r a – P ERLR O T T- C S ABA VILM O S ( 1 8 8 0 - 1 9 5 5 ) : A K T O K A S ZABA D BA N , 1 9 0 7 - 1 9 0 9 K Ö Z Ö T T, O l a j , v á s z on , 1 1 4 x 9 2 c m , J e l e z v e jo b b r a kö z é p e n : G u i l l o m e P e r l r ott C s a b a

Szalai Nóra Bár gyakran járok kiállításokra és galériákba, mégsem tartozom az igazán műértő és műelemző közönséghez, így mindig is a laikus műélvezők táborát fogom gyarapítani. A festményeket, szobrokat és egyéb műalkotásokat mindig olyan szemmel nézem, hogy azok miként hatnak rám, milyen emlékeket idéznek fel bennem, vagy az adott helyzetben hogyan befolyásolják érzelmi állapotomat. A műelemzés valós aspektusait és paradigmáit elvetve számomra egy kép akkor szép, ha első „találkozásunk” alkalmával az magával ragad. Teljesen mindegy, hogy ki és mikor készítette, a lényeg, hogy megérintsen a mű, ahogy ez a kép is magával ragadott. A fürdőzők, a szabadban pihenő aktok témája számos alkotót megihletett a művészettörténet folyamán. Gondoljunk csak bele, az első ilyen a képek barlang rajzok voltak, aztán jöttek a csodálatosan megfaragott meztelen görög és római márványszobrok, majd a puritán ember állig felöltözött nagyságai, hogy aztán sok-sok évszázaddal később el jusson arra a pontra, hogy újra az emberi test kendőzetlen megjelenítése legyen a téma. Megannyi művész alkotásában fellelhető a női test a szabadban való kötetlen és naturalisztikus, néhol erotikus ábrázolása. Ilyen Perlrott Csaba Vilmos Aktok szabadban című festménye is: a felszabadult boldogság kinyilatkoztatása egy táncban, a szabadban, a nyári nap sejtelmes fényeiben. És valljuk be, ki ne vágyna arra, hogy a nyári hőségben, ruháitól megszabadulva táncot lejtsen egy toszkán olajfaligetben! 38

harm inc

nyelvész, tulajdonos-főszerkesztő, 5 Perc Angol

h arm i nc

S z a l a i N ó r a – P ERLR O T T- C S ABA VILM O S ( 1 8 8 0 - 1 9 5 5 ) : A K T O K A S ZABA D BA N , 1 9 0 7 - 1 9 0 9 K Ö Z Ö T T, O l a j , v á s z on , 1 1 4 x 9 2 c m , J e l e z v e jo b b r a kö z é p e n : G u i l l o m e P e r l r ott C s a b a

Perlrott-Csaba Vilmos Perlrott-Csaba Vilmos: Önarckép szoborral, 1910 körül.

Modellek művésztelepen, Monte Verita, Svájc, 1900-as évek

Perlrott-Csaba Vilmos: Párizsi látkép a Notre Dame-mal

Iványi Grünwald Béla: Akt papagájjal, 1909 körül

40


h arm i nc

S tu m pf And r á s – T IHA N Y I LA J O S ( 1 8 8 5 - 1 9 3 8 ) : C S E N D ÉLE T, 1 9 1 1 . O l a j , v á s z on , 6 2 , 5 x 7 5 , 5 c m , J e l e z v e jo b b r a f e nt: T i h a ny i L . 9 1 1

Stumpf András újságíró

42

harm inc

Csendélet. Hm. Váza, virág, gyümölcs, ilyesmi. Biztonsági játék, ujjgyakorlat, nemde? Tömény, vagy éppen szellős unalom. Adja is magát a kérdés: ugyan miért fest a festő csendéletet? Ne esztétizáljunk rögtön. Kezdjük a praktikus okokkal. A modell, ha emberből van: mozog. Fészkelődik. A virág, a gyümölcs mozdulatlan. Jól tűri a tanulmányozást, nem néz vissza, nem emeli fel a szemöldökét. A barack, az alma nem feszélyez. Nézhető, festhető, ráadásul olcsóbb, mint az emberi modell. A természet is olcsó ugyan, és ha szerencséje van a festőnek, nem is nagyon mozog: csakhogy a természetet nem lehet berendezni. Ha egyszer oda nőtt az a fa, oda gyűrődött az a hegy, akkor ott van. Míg tehát a tájkép az emberen túlit, a teremtést mutatja az ember szemével, a csendélet sokkal inkább a teremtő embert mutatja. Két szempontból is. A festő ember a csendes kis jelenet rendezőjeként mutatkozik be, a zárt tér, a tárgyak pedig az emberi civilizációba szelídített, díszként használt természetet mutatják: a falak, bútorok, edények, vázák, terítők – mind emberi alkotás eredményei. Még a gyümölcs is neme43


Tihanyi Lajos Tihanyi Lajos: Önarckép, Berlin Schöneberg, 1922.

André Kertész: Tihanyi Lajos, Párizs, 1926.

sített. A csendélet, ha jó, a legemberibb emberalak nélküli műfaj. Márpedig Tihanyi Lajos csendélete jó. Hozza az általános jellemzőket, de több azok összegénél. Nem csak az emberalak hiányának és az ember kitapintható jelenlétének örök csendélet-drámája van benne. Az intarziás asztal, a míves csésze, a néhány szem gyümölcs és a váza a rend, a polgári vagy úri jólét büszke tárgyai. A váza viszont virágtalan. Üres. A terítő felgyűrődött. Rendetlen. E kettősség feszültsége, a beállítatlannak ható beállítás, a spontaneitásból fakadó erős embernyom, a kiolvasható drámai történetmorzsa miatt a kép olyan izgalmas és hangos, hogy már nem is csendélet. Se a szellős, se a tömény unalomnak nincs benne nyoma. 45

harminc

Tihanyi Lajos és Czóbel Béla a párizsi Dome ˆ kávéházban, 1930-as évek

M a r t é ny i T í m e a – Z i ff e r S á ndo r ( 1 8 8 0 - 1 9 6 2 ) : T e ng e r p a r ton , 1 9 1 5 . o l a j , v á s z on , 7 0 x 9 8 c m , j e l e z v e jo b b r a l e nt: Z i ff e r S á ndo r 1 9 1 5


Martényi Tímea Kelet- és Közép-európai igazgató, Mango divatcég

A témája magával ragad, hiszen egy tipikus pillanata egy tengerparti nyaralásnak, azonban egészen személyessé teszi az a perspektíva, amellyel a művész bevonz minket. Ott állunk és mintha egy varázsszemüveget felvennénk, valóban részesei vagyunk ennek a családnak. Érezzük a meleg szellőt, és érezzük azt a nyugalmat adó árnyékot is, melyet a festő biztosít számunkra. Egy dologban biztosak lehetünk, jó helyen vagyunk. Nyaralásaink során a gyerekekkel együtt mi is sokat homokozunk, élvezzük az alkotás örömét, ez teljesen ki tud kapcsolni, elvesztem felnőttségemet, anyaságomat és a gyerekekkel szinte gyerekként játszom az önfeledtség mámorában. Eltekintve attól, hogy Franciaországban készült, nekem ez a kép mégis Olaszország. Minden évben 2-3-szor megyünk családommal tengerpartra nyaralni, mert így tudunk igazán feltöltődni. Olaszország minden nyáron visszatérő célállomás, mert itt minden egyben van, amit szeretünk: finom ételek, a nyelv dallamos csengése, a könnyed és elegáns öltözködés, az élet felhőtlen, örömteli élvezete, vidámsága, amely az olaszokra annyira jellemző.

harm inc

h arm i nc

Amikor megláttam a képet, több szempontból is nagyon közel éreztem magamhoz. A képről a szabadság, gondtalanság, kötetlenség jut eszembe, mert számomra a napfény, tengerpart és a homok mind ezt jelentik. A nyár szülöttjeként a nap és a víz lételemeim. Ilyenkor a fények is erőteljesebbek, vidámabbak, melegebbek. Ezen a festményen is – amikor ránézek – érzem a lemenő nap melegét, a káprázatos fényeket és árnyékokat, amelyek mint egy különálló szereplő jelen vannak a képen és teszik tökéletessé és még tartalmasabbá a kompozíciót.

Ahogy a festészetben, úgy a divatban is az élénk színeket szeretem. Mivel mindkét tevékenységet művészetként értelmezem, azokat értékelem nagyra, akik merik a színeket használni a megálmodott képeikben vagy kollekcióikban. 46

47

h arm i nc

M a r t é ny i T í m e a – Z i ff e r S á ndo r ( 1 8 8 0 - 1 9 6 2 ) : T e ng e r p a r ton , 1 9 1 5 . o l a j , v á s z on , 7 0 x 9 8 c m , j e l e z v e jo b b r a l e nt: Z i ff e r S á ndo r 1 9 1 5

Foto: Fortepan

Ziffer Sándor Ziffer Sándor: Önarckép, 1930-as évek

Lido, Olaszország, 1917.

Csók István: Strandoló hölgy, 1912.

Vaszary János: Viharos Adria (Vihar Rimini felett)

48

h arm i nc

R é d l i A n d rás – C Z I G Á N Y D E Z S Ő ( 1 8 8 3 - 1 9 3 8 ) : C S E NDÉL E T ( K É K T E R Í T Ő S C S E N D É L E T ) , 1 9 1 0 K Ö R Ü L , O l a j , v á s z on , 5 7 x 5 3 c m , J e l e z v e b a l r a l e nt: C z i g á ny

Rédli András Világ- és Európa-bajnok vívó (párbajtőröző), főhadnagy

harm inc

Számomra igazi nagybetűs Művészeti Alkotás ez a Czigány festmény, mely valószínűleg a mélykék szín használata miatt is kiegyensúlyozottságot és nyugalmat áraszt. Ugyanakkor tele van pozitív tartalommal, hiszen az almák szinte kiesnek a tálból és meggyőződésem, hogy a kancsó is tele van. Mind a kifinomultan megfestett formák, mind az árnyékok, vagy az asztalterítő gyűrődése harmóniát és eleganciát sugall. Egészen lenyűgöző élmény volt látni élőben Czigány kristálytiszta, élénk színhasználatát és csodálni, hogy a fehér váza szinte kiemelkedik a festményből... Ezt a művet szívesen elnézegetném hétvégente a hajtós hétköznapok után, de talán arra a legjobb gondolni, hogy nagypapakoromban látom majd a kandalló fölött, nyüzsgő unokáim társaságában.

50

h arm i nc

R é d l i A n d rás – C Z I G Á N Y D E Z S Ő ( 1 8 8 3 - 1 9 3 8 ) : C S E NDÉL E T ( K É K T E R Í T Ő S C S E N D É L E T ) , 1 9 1 0 K Ö R Ü L , O l a j , v á s z on , 5 7 x 5 3 c m , J e l e z v e b a l r a l e nt: C z i g á ny

Czigány Dezső Czigány Dezső: Önarckép, 1912.

Berény Róbert: Csendélet, 1910.

Czigány Dezső festi Lampel Icát (az 1932-es hazai szépségverseny győztesét).

Czigány Dezső: Csendélet citromokkal, 1909.

Iványi Grünwald Béla: Papagájos csendélet, 1909.

52


h arm i nc

G recsó Kr i szt i á n – B O R O M I S Z A T I B O R ( 1 8 8 0 - 1 9 6 0 ) : F Ü R D Ő Z Ő K , 1 9 0 9 . O l a j , vászo n , 9 0 x 1 1 0 cm , Je l ezve j obbr a l e n t: B orom i sz a T i bor 1 9 0 9

Grecsó Krisztián író

56

harm inc

Voltak átjárok, balkonok, kertek, délceg terek, melyek mindig akarták Darut. Voltak idők, romlandó pillanatok, melyek nem csak megszépülni akartak neki, de a saját jelen idejükben is csinosak voltak. Daru harmincas férfi, a dekádnak, sajnos már a végén. Elég okos a kései életre és elég okos a korai halálra is, tudom róla, ismerem őt. Daru én vagyok. És a hűtlen helyzetei miatt hoztam szóba, azon kellemkedő, bolerós, kikapós és szeszszagú szituációk miatt, melyről mindig azt hitte, hogy vágyik rájuk, hogy szeretne ott lenni. Aztán amikor ott volt, bennük, sohasem volt elég jó, mert azt érezte, kívül hagyták, egy peremmel, körrel, kerülettel kívülebb van, mint az elviselhető. És bármilyen középen is állt, ez nyomasztotta. Bizony ez azért volt, mert nem volt elég érett a kései életre, csak a korai halálra, és talán már örömmel fürdőzne patakparton, medencében meztelen lányokkal, mint régen, már ígéri, nem gondolná azt, hogy ezt nem így képzelte, és másoknak ez szükségszerűen jobb volt, szebb, több, csak még egyszer, egyetlenegyszer az életben tegye ezt valaki, aki ezt olvassa, és némi jóindulattal van iránta, lehetővé. 57


Boromisza Tibor Boromisza Tibor:Önarckép, 1910

Rippl-Rónai József: Öltözködő lányok, 1912-1913

harminc

Modellek művésztelepen. Monte Verita, Svájc, 1900-as évek.

59


h arm i nc

K r e k ó P é t e r – Eg r y J ó z s e f ( 1 8 8 3 - 1 9 5 1 ) : R a kod ó m unk á sok , 1 9 1 1 - 1 9 1 2 . o l a j , p a p í r , 4 9 x 7 0 , j e l e z v e b a l r a l e nt: Eg r y J ó z s e f

Krekó Péter igazgató, Political Capital, tanársegéd, ELTE-PPK

60

harm inc

Egry József számomra mindig elsősorban a Balaton festője marad. A balatoni tájképek, hangulatok és hangulatváltozások festője. A balatoni emlékek festője. Szüleimmel és nővéremmel minden balatoni nyaralásunk alkalmával jártunk Badacsonyban. És az utóbbi években feleségemmel és fiammal is igyekszünk minden évben elmenni. Badacsony Egry József városa, itt telepedett le, miután első világháborús sérülését a badacsonyi hadikórházban kezelték – többek között nővérként dolgozó későbbi felesége is. És itt látogatható egykori műteremháza, jelenleg a festő legtöbb festményét tartalmazó, lenyűgöző emlékmúzeuma is. Egry József ezen festménye azonban még egy korábbi, a világháború előtti időkből való. A festő Belgiumban festett több, a társadalmi igazságtalanságokat és egyenlőtlenségeket kifejező, expresszionista ihletettségű festményt is. Ezek egyike a Rakodómunkások. Ebből a festményből teljesen hiányzik a kései, balatoni Egry képek nyugodt, harmonikus melankóliája. A munkások görnyedtsége, „mozgásuk” lassúsága egyfajta beletörődő nyugalmat is sugározhatna, de az erős kontúrok és a vibráló, erős színek inkább egyfajta disszonanciát, nyugtalan feszültséget keltenek a nézőben. A munkások figurái fegyelmezettségük mellett is erőteljesek, már-már fenyegetőek. Mintha Egry a társadalmi igazságtalanságokat az ábrázolás részletein keresztül szerette volna érzékeltetni. Darabos, de számomra hatásos és erős festmény, mely jól mutatja, hogy Egry József művészete közel sem egyhangú és egysíkú. 61

h arm i nc

K r e k ó P é t e r – Eg r y J ó z s e f ( 1 8 8 3 - 1 9 5 1 ) : R a kod ó m unk á sok , 1 9 1 1 - 1 9 1 2 . o l a j , p a p í r , 4 9 x 7 0 , j e l e z v e b a l r a l e nt: Eg r y J ó z s e f

Egry József Egry József, 1910 körül

Lakner László: Hajógyári munkások, 1960.

Hajókikötő Antwerpenben, 1900-as évek

62

h arm i nc

H orváth Dor k a – C Z Ó B E L B ÉLA ( 1 8 8 3 - 1 9 7 6 ) : B er l i n i utc a , 1 9 2 0 - a s é ve k e l ső fe l e , o l a j , vászo n , 8 0 x 7 1 cm , j e l ezve j obbr a l e n t: C zóbe l

Horváth Dorka újságíró, blogger

Csak mint Marlene Dietrichnek, nekem is van egy örökké ottfelejtett bőröndöm valahol Berlinben, Mitte és Plenzlauer Berg határán, a Spree partjához közel, amiért vissza kell menni, ahová vissza kell találni. Berlin valóságos erdő, bejárhatod, de mélységét soha meg nem ismerheted. Bármilyen kitartó is a kutató, Berlinben mindig akad valami megfoghatatlan, valami más, valami elveszett. Főleg nekünk, heves tanítványoknak, korán utazó igyekvőknek. Kik Berlinben ébredtünk. Senki ne keresse a várost Czóbel képén. Nem ilyenek a házak, nem ilyenek a hidak, a boltok, a cégérek, a piacok, az utcasarkok, de még a háztetők sem. Nem voltak ilyenek a világégés előtt sem. Az érzés volt ilyen, és ilyen ma is. Ami elfogja az embert, ha Berlinben élt. Czóbel művészetének fehér foltja a berlini időszak. Nekem a húszas éveimből egy veszik a berlini fehérbe. Minden emlék összefolyik valami lemoshatatlan, csillogó, édes, bársonyos egésszé, amelytől meg nem válhatok. 64

harm inc

„Ich hab noch einen Koffer in Berlin”

h arm i nc

H orváth Dor k a – C Z Ó B E L B ÉLA ( 1 8 8 3 - 1 9 7 6 ) : B er l i n i utc a , 1 9 2 0 - a s é ve k e l ső fe l e , o l a j , vászo n , 8 0 x 7 1 cm , j e l ezve j obbr a l e n t: C zóbe l

Czóbel Béla Czóbel Béla lányával, Lisával, 1920-as évek

A Potsdamer Platz Berlinben, 1920-as évek vége

Czóbel Béla: Berlini utca, 1920

Berlin, 1910-es évek vége

66


h arm i nc

B a l ogh P é ter – S Z Ő N Y I I S T V Á N ( 1 8 9 4 - 1 9 6 0 ) : A D U NA Z E B E G ÉN Y NÉL , 1 9 3 0 . O l a j , vászo n , 7 2 , 5 x 1 0 5 cm , Je l ezve j obbr a l e n t: S ző n y i I . 9 3 0

Balogh Péter ügyvezető igazgató, NNG

70

harm inc

Szőnyi István, Zebegényi lakos ravasz cselre készült. Mindent előre kitervelt, kabátja alatt ott feszült a vászon, zsebét húzta a festék, kabátujjából kikandikált az ecset. Tudta, hogy ilyet más még nem tett előtte soha. Vagy ha tett is, hát még nem bukott le vele soha. Ellopni egy egész várost, erre készült most. Elrejteni a vasfogú elől, apró kis szegletet hajtogatva a téridőben, a történelem sodrán kívülre billenteni. Megóvni mindenféle huncut jövőtől, technikai furmánytól és csalafinta újítástól, megőrizni a pillanatban örökre. Ide ne tegye be lábát semmi térerő, ne fedje le a szolgáltató, ne húzzák ki a netet bele, ne matasson senki érintőn, ne legyen okos a telefonunk, főleg ne a mosóporunk. Míg így dohogott magában, csak felért a dombra, és festeni kezdett.

71

h arm i nc

B a l ogh P é ter – S Z Ő N Y I I S T V Á N ( 1 8 9 4 - 1 9 6 0 ) : A D U NA Z E B E G ÉN Y NÉL , 1 9 3 0 . O l a j , vászo n , 7 2 , 5 x 1 0 5 cm , Je l ezve j obbr a l e n t: S ző n y i I . 9 3 0

Szőnyi István Patkó Károly: Zebegényi Duna, 1934.

Szőnyi István zebegényi kertjében

Dunakanyar, 1935.

Szőnyi István: Dunakanyar Foto: Fortepan

72


h arm i nc

G e r z s e ny i And r á s – P A T K Ó K ÁR O L Y ( 1 8 9 5 - 1 9 4 1 ) : I S O LA T IBERI N A 1 9 2 9 . O l a j , v á s z on , 9 0 , 5 x 1 0 6 c m , J e l z é s n é l kü l

Gerzsenyi András kreatív vállalkozó, Cukorka-Sweetfabric

- Apu, ma dolgozol? (Igen.) - Apu, mikor jössz ma haza? (Még nem tudom.) - Apu, olvasd inkább az esti mesét! (Jó, mindjárt...) Munka. Bárcsak ne lenne és milyen jó, ha van. Munka, idő, felelősség... család. Az egész értük van, mégis olyan, mintha tőlük szakítana el. Nagyon szeretek dolgozni, belemerülni, mindent elfelejteni. Álmodozni, tervezni, megvalósítani. Azt érzem ilyenkor, amit a gyermekeim a közös játék során: kiteljesedek benne.

74

harm inc

Ők sokszor figyelnek, miközben dolgozom. Beszélnek hozzám, nem bánják, ha csak ritkán válaszolok. Látom rajtuk, hogy elgondolkodnak, mit is jelenthet a válaszom: most ne, dolgozom! Haragszanak rá, a munkára, arra ami elvon tőlük, de közben látják, hogy mennyire fontos nekem. És ezért olyan varázslatos számukra a munka, a „dolgozás”. Ők is ezt játsszák, nap, mint nap. Dolgozni mennek. Az igazi varázslat pedig az, amikor a munka hevében előbújik a nyugalom, harmónia ami a képen is megjelenik. Ez az, amire mind vágyunk. 75


Patkó Károly Patkó Károly műtermében a Római Magyar Akadémián, 1930.

Kontuly Béla: A Tevere a Ponte Sistonál, 1930.

harminc

Az Isola Tiberina

77

h arm i nc

Kozm é r A l e x a n d r a – G Á B O R J E N Ő ( 1 8 9 3 - 1 9 6 8 ) : T a v a sz , 1 9 2 2 . O l a j , vászo n , 1 3 8 , 5 x 1 0 5 , 5 cm , Je l ezve j obbr a l e n t: G ábor J . 1 9 2 2

fotó: Gács Tamás

Kozmér Alexandra Tavaszi születésűként az újjászületés jut eszembe, a dolgok és a természet megújulása, újjáéledése a hideg, kopár tél után. Lehetőség az újra, a másra. Gyermekkorom szabadságát, gondtalanságát idézi ez a festmény. A stadion kert mellett laktunk, a Stefánia úton, akkor még a nagyközönség számára volt egy bejárat, szinte a lakásunkkal szemben is. Szüleimmel sokszor sétáltunk, játszottunk a szoborparkban, ahol volt egy kedvenc szoborcsoportom. (Győri Dezső: Tornászlányok, 1958) Előszeretettel játszottam a tornázó, táncoló, akkor gigantikusnak tűnő három nőalakot formázó bronzszobor lábánál, utánozva kecses, akrobatikus mozgásukat. Akkor még semmi közöm nem volt a művészethez, mégis lenyűgözött és vonzott ez az alkotás, pedig 15 vetélytárssal küzdött meg minden alkalommal a kegyeimért. Később nagy szerepet játszott a torna az életemben, majd hivatásommá, szerelmemmé, életemmé vált a tánc. Ha mostanság arra sétálok, mindig nosztalgiával, mosollyal az arcomon gondolok önfeledt, gyermekkori önmagamra. Örömmel konstatálom, hogy kiállták az idő vasfogát, kissé megkopva, mégis töretlenül állnak a helyükön. Mindkét képzőművészeti alkotás ugyanazt az erőt, lendületet, dinamikát, harmóniát sugallja számomra. Természetesen Gábor Jenő festménye kifinomultabb eszközökkel, részletgazdagsággal, csodálatos színekkel teszi ezt. 78

harm inc

a Magyar Állami Operaház első magántáncosa

h arm i nc

harminc

Kozm é r A l e x a n d r a – G Á B O R J E N Ő ( 1 8 9 3 - 1 9 6 8 ) : T a v a sz , 1 9 2 2 . O l a j , vászo n , 1 3 8 , 5 x 1 0 5 , 5 cm , Je l ezve j obbr a l e n t: G ábor J . 1 9 2 2

Gábor Jenő Gábor Jenő: Önarckép, 1921.

Gábor Jenő: Akt viadukttal, 1923.

Aba-Novák Vilmos: Aktok, 1921 körül

80

Patkó Károly: Ádám és Éva, 1920.

81


h arm i nc

A l G h a ou i H e sn a – ABA - N O VÁ K VILM O S ( 1 8 9 4 - 1 9 4 1 ) : N A G Y V U R S T LI , 1 9 3 0 . T e m p e r a , v á s z on , 1 6 6 x 2 3 0 c m , J e l z é s n é l kü l

Al Ghaoui Hesna újságíró, szerkesztő-riporter

84

harm inc

Még másfél óra. Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni. Legalább vigyorognom ne kéne. Már görcsben vannak az arcizmaim ettől az idétlen, kényszeredett vigyorgástól. Ki a franc hiszi el, hogy ez őszinte? És ugyan ki a fene derül ettől jobb kedvre? Nem látják, hogy ez az egész csak szemfényvesztés? Olcsó bazári majomnak érzem magam attól, ahogy itt ácsorgok ebben a feslett piros ruhában estéről estére, megpróbálva eladni az embereknek az illúziót, hogy az élet néhány lopott fél órára mégiscsak lehet vidám és mókás…de hisz ezt ők sem hiszik el! Ott van az a szőke nő, tapsikál, mint aki élvezi ezt a csinnadrattát, miközben a szemében ott lapul a szomorúsággal vegyes fásultság. Vagy ott van az a kalapos férfi, aki már a negyedik este bámul minket, időnként vázlatokat firkálva a jegyzettömbjébe. Aztán a végén még az is lehet, hogy egy híres művész, aki egyszer hatalmas festményen fogja halhatatlanná tenni ezt az egész cirkuszt, és a festmény előtt állva, a színes kavalkád láttán majd sóhajtozva mondják az emberek nyolcvan, száz év múlva, hogy „Látod, 1930-ban még tudták, hogy kell élni! Mi az a boldogság!” Vajon a kétezres években egyáltalán lesznek még cirkuszok, vurstlik? És ha nem, hol keresik

85

h arm i nc

A l G h a ou i H e sn a – ABA - N O VÁ K VILM O S ( 1 8 9 4 - 1 9 4 1 ) : N A G Y V U R S T LI , 1 9 3 0 . T e m p e r a , v á s z on , 1 6 6 x 2 3 0 c m , J e l z é s n é l kü l

Foto: Fortepan

Aba-Novák Vilmos André Kertész: Aba-Novák Vilmos és Kraszna Kulcsár József sakkozik, 1923.

Aba-Novák Vilmos: Akrobaták, 1934.

Vurstli, 1931.

majd a népek a boldogság, vidámság illúzióját? És vajon hogyan gondolnak majd vissza ránk, és a harmincas évekre? Honnan fogják tudni, mit éreztünk, hogyan szerettünk, hogyan gyűlöltünk, hogyan mulattunk? Hát, remélem, az a kalapos fickó tényleg valami művész, és olyan képet rittyent rólunk, hogy az még száz év múlva is ki lesz lógatva valami galéria dísztermében. Akkor viszont most tényleg próbálok jó képet vágni, jöhet az a vigyor, nem baj, hogy már zsibbad az arcom. Megmutatom én, hogy mi igenis tudtunk élni 1930-ban! És amúgy is már csak másfél óra. Fél lábon is kibírom.

86

h arm i nc

K a r á ny i D a n i – P A T K Ó K ÁR O L Y ( 1 8 9 5 - 1 9 4 1 ) : A K R O BA T Á K , 1 9 3 0 K Ö R Ü L , T e m p e r a , f a l e m e z , 1 1 0 x 9 0 c m , J e l z é s n é l kü l

Foto: Fortepan

Akrobaták a Római-parton, Budapest, 1932.

Karányi Dani Repülő artisták, 1930-as évek.

zenei producer

Szerepből szerepbe költöztem. Tombolt bennem a bizonyítás, szinte bármire képes voltam a figyelemért. Bohóc voltam. Később értettem csak meg, hogy nem lehet mindegyik szerep az enyém. Már nem akarok mindent. Egyszerre. Majd szépen sorban, egyszerűen. A világ, ami számomra eddig bizonytalansága miatt, most kiszámíthatósága miatt izgalmas. Idő, rutin, kiegyensúlyozottság, könnyedség. Így formálódik a feszültből oldott, a zavarosból rendezett, a zajból dallam. Alkotni így érdemes. Látni a szépet, megélni a drámát, zuhanni a mélybe, majd vissza újra a fénybe, élvezni a tapsot. Majd feljebb, egyre magasabbra mászni. Mint a légtornász. Ám ebben a könnyedségben van a legnagyobb munka. Patkó Károly tudta ezt. A súlytalanság mestere volt. Színeiből egyszerre árad a naiv optimizmus, mozdulataiból a fiatal kecsesség, kompozíciójából a rutin és a kellem. Milyen nehéz is magunkat egyszerűen kifejezni, könnyedén átlendülni, fogadó kezekre találni. Ez minden művészet célja. Hiszen örökre nem maradhatunk a levegőben.

88

harm inc

Foto: Fortepan

h arm i nc

K a r á ny i D a n i – P A T K Ó K ÁR O L Y ( 1 8 9 5 - 1 9 4 1 ) : A K R O BA T Á K , 1 9 3 0 K Ö R Ü L , T e m p e r a , f a l e m e z , 1 1 0 x 9 0 c m , J e l z é s n é l kü l

Patkó Károly Patkó Károly: Önarckép, 1927

Patkó Károly: A Római Magyar Akadémiában, (Szalonban) 1931.

90

Az első ösztöndíjas évfolyam a Palazzo Falconieri terszán, 1929. Fotó: Kontuly Béla hagyatéka

Gábor Jenő: Artisták, 1933.


h arm i nc

B á l i n t V i k tor – B E R ÉN Y R Ó B E R T ( 1 8 8 7 - 1 9 5 3 ) : AL V Ó N Ő R Ó K Á V AL , 1 9 2 0 - A S É V E K M Á S O DIK F E L E , O l a j , vászo n , 7 5 x 9 5 cm , Je l ezve b a l r a l e n t: B er é n y

Bálint Viktor Marketing vezető, MISYS

92

harm inc

Milyen lehet a róka őrizte álom? Csalafinta, osonós, pajkos, paplan alá való... A nő pihen, szépről ábrándozik. Törékeny pillanatok, karcsú ívek olvadnak egybe röpke időre. Éberen álmodik mindkettő, hisz’ ez nem lehet a valóság...elsuhan az álom és mellette a vágy. Nem lehet valóság? A minap átsuhant egy róka előttem az úton. Őrségi illetőségű, kecses es fürge. Arrafele mindennapos látvány, csak nekünk, városiaknak okoz ez különleges izgalmat. Nőt nem társítottam mellé, pedig érzéki találkozás, a képet látva tudom már... No és ha nem is őrzi az álmot, hanem éppen elcsen valamit? Hisz’ róka ez, nem kutya! Tán a titkot, amely a nő álmát övezi? A keserű ébredés előtti pillanat ez, amikor eltűnik az édes álom a szemünkből? És hiába próbálkozunk, elillant már az érzés, a hangulat, az a valaki, akit ’oly régóta vágyunk már.

93

h arm i nc

B á l i n t V i k tor – B E R ÉN Y R Ó B E R T ( 1 8 8 7 - 1 9 5 3 ) : AL V Ó N Ő R Ó K Á V AL , 1 9 2 0 - A S É V E K M Á S O DIK F E L E

Berény Róbert Berény Róbert Párizsi bordélyban című képe előtt, 1906 körül

Berény Róbert: Cilinderes önarckép, 1907.

Berény Róbert: Piros ruhás nő zöld szobában, 1927.

94


h arm i nc

J o r d á n Ad é l – V Ö R Ö S G ÉZA ( 1 8 9 7 - 1 9 5 7 ) : C S EVE G É S , 1 9 3 0 K Ö R Ü L , O l a j , v á s z on , 6 6 , 5 x 1 2 2 c m , J e l e z v e b a l r a f e nt: Vö r ös G é z a

Jordán Adél színésznő Foto: Trokán Nóra

harm inc

Kevés barátnőm van. Kevés olyan barátnőm van, amilyen a két barátnő a képen. De van, és ezért sok benyomásom van erről a képről. A lelkük találkozik, úgy érzem. Van intimitás a levegőben, erotika, de semmiképp nem a szexualitás dominál, hanem egy bensőséges, mély beszélgetés folyik, ahol mindkét nő bizalommal megnyílik egymás felé és a női energiák szabadon áramlanak. A testtartásuk is oldott, teljesen feszültségmentes. Láthatóan jól megértik és érzik egymást. Szeretem az ilyen beszélgetéseket. Ez az oldott, nyugodt, puha, lágy állapot talán csak nők között születhet.

96

97

h arm i nc

J o r d á n Ad é l – V Ö R Ö S G ÉZA ( 1 8 9 7 - 1 9 5 7 ) : C S EVE G É S , 1 9 3 0 K Ö R Ü L , O l a j , v á s z on , 6 6 , 5 x 1 2 2 c m , J e l e z v e b a l r a f e nt: Vö r ös G é z a

Vörös Géza Vörös Géza: Kalapos férfi (Önarckép), 1930 körül

Vörös Géza: Akt műteremben (Turbános nő)

Vidám társaság, 1929. Foto: Fortepan

98

L i m b a c h e r T i v a d a r – BA T T H Y Á N Y G Y U LA ( 1 8 8 7 - 1 9 5 9 ) : K U P LERÁ J , 1 9 2 0 . V e gy e s t e c h n i k a , p a p í r , 6 5 x 8 4 c m , J e l e z v e jo b b r a f e nt: B a tt h y á ny 1 9 2 0


h arm i nc

Minden férfi állat? Minden nő ledér? Az emberi lét metszete a szexualitás? Inkább bizarr ez a kép, vagy ellenkezőleg, nagyon is természetes? Ez lenne a túlvilág netán, a második élet? Menny, vagy épp pont a pokol? Mitől függ, hogy ki hová kerül, a várakozó, meztelen nők közé, vagy a vágyakozó, ruhás állatokhoz? Ki melyiket szeretné?

alapító, Ma este Színház!

Szerinted is bájosabbá teszik a zűrzavart a lampionok? Eszedbe jutott a képről Noé bárkája? Bent miért csak várnak a nők, férfiak nélkül? Mi lehet vajon az elfüggönyzött fülke mögött? Freud vajon a nappalijába vagy a hálószobájába helyezné a festményt?

harm inc

Limbacher Tivadar

Mennyi ideig nézted a festményt? Mikor láttad meg, hogy az első ránézésre részben babaház, részben szobabútor kavalkád legelső síkjában a férfiállatok az utcán sorakoznak a kupleráj ajtaja előtt; a cégér-kupidó fölött leányzók csábítják, az égboltmintás üzletvezető pedig tessékeli be a vendégeket? Hogy a szürreális, metszetszerű elrendezés valójában metszet is, hisz a kupleráj belsejét fedi fel nekünk Batthyány? Ez lenne vajon a rejtett valóság?

Én az elefánt vagyok. 102

103

h arm i nc

L i m b a c h e r T i v a d a r – BA T T H Y Á N Y G Y U LA ( 1 8 8 7 - 1 9 5 9 ) : K U P LERÁ J , 1 9 2 0 . V e gy e s t e c h n i k a , p a p í r , 6 5 x 8 4 c m , J e l e z v e jo b b r a f e nt: B a tt h y á ny 1 9 2 0

Batthyány Gyula Batthyány Gyula és Andrássy Katalin felszáll, 1914. (Szőnyi Gyula fotója a 300 éves ember című film forgatásán)

Batthyány Gyula udvarol, 1914.

Batthyány Gyula: Éjjeli mulató, 1920.

Jelenetek a Batthyány Gyula főszereplésével készült, 300 éves ember című filmből, 1914.

104


h arm i nc

S z i l á gy i G yö r gy – F RA N K F RI G Y E S ( 1 8 9 0 - 1 9 7 6 ) : P ÁRIZ S I A U T ÓB U S Z , 1 9 2 7 . O l a j , v á s z on , 7 1 x 8 2 c m , J e l e z v e b a l r a l e nt: F r a nk F r i gy e s

Szilágyi György Alapító, termékfejlesztési és pénzügyi igazgató, Tresorit

harm inc

Nézem Frank Frigyes képét; a jelenet valahogy ismerős. Ha a kép címétől és a kor jellegzetes öltözetétől eltekintek, akkor lecsupaszítva a nagyváros időtlen világát látom. A húszas évek megjelenített Párizsa így akár könnyen lehetne a mai Budapest is. Évtizedek múltán a divat sokszorosan átalakult, az autóbusz helyét a földalatti és taxi vette át, a szórakozás tere és ideje pedig szinte végtelenre tágult…mégis, a nagyváros meghatározó jelzői és karakterei örökös: könnyű, könnyed, könnyelmű, vibráló, színes, pezsgő, művészi: bohém. Ezzel adva kiváló táptalajt számos tehetség, művész és ma már egyre több fiatal vállalkozó számára is.

106

107

h arm i nc

S z i l á gy i G yö r gy – F RA N K F RI G Y E S ( 1 8 9 0 - 1 9 7 6 ) : P ÁRIZ S I A U T ÓB U S Z , 1 9 2 7 . O l a j , v á s z on , 7 1 x 8 2 c m , J e l e z v e b a l r a l e nt: F r a nk F r i gy e s

Frank Frigyes Frank Frigyes, 1920-as évek

Frank Frigyes: Le Verseur, 1927.

Utcabál Párizsban, 1930.

Frank Frigyes: Place St. André des arts, 1926.

Autóbusz utasaival, 1932. Foto: Fortepan

Foto: Fortepan

108


h arm i nc

L a k a tos D á v i d – B O R T N Y I K S Á N D O R ( 1 8 9 3 - 1 9 7 6 ) : G É P L O VA G , 1 9 2 8 . O l a j , v á s z on , 8 1 x 7 1 c m , J e l e z v e b a l r a l e nt: Bo r tny i k 1 9 2 8

Lakatos Dávid Wild-card, Formlabs

harm inc

Miért akar egy gólem motorozni? Nem pont az a lényeg, hogy nincs akarata? Akkor meg miért motorozik? Az pont a gyilkológép stílusa ellen hat (csak kiszúrod, ha motoron jön. Egy jó sötétített merci kellene neki). Meg szerintem piszkos nehéz amúgy is mert agyagból van az egész manus szóval egy ilyen 125cc-s gép nem fogja messzire vinni. Arról nem beszélve, hogy ha lerobban nem hiszem hogy bárki segítene neki. De az még mindig rejtély merre megy. Hoppá van egy második ülés – talán vár valakire és megy üdülni. Ha az emberek akik főleg vízből vannak szeretnek vízben fürödni, akkor gondolom ők mocsárba mennek. Vigyázni kell, nem szabad kiszáradni, még kicserepesednének. Erről a képről akkor pedig kirúgnák. Ide csak egyenes vonalak vannak meghívva.

110

111

h arm i nc

L a k a tos D á v i d – B O R T N Y I K S Á N D O R ( 1 8 9 3 - 1 9 7 6 ) : G É P L O VA G , 1 9 2 8 . O l a j , v á s z on , 8 1 x 7 1 c m , J e l e z v e b a l r a l e nt: Bo r tny i k 1 9 2 8

Bortnyik Sándor Bortnyik Sándor Weimarban, 1924 körül

Bortnyik Sándor: A festő, 1932.

Berlin 1925 körül

Berlin az 1920-as években

112

V i l l á n y i P é ter – V a sz k ó Ö d ö n ( 1 8 9 6 - 1 9 4 5 ) : Ko n cert, 1 9 3 1 . O l a j , vászo n , 1 4 0 , 5 x 1 0 5 cm , Je l ezve b a l r a l e n t: V a sz k ó Ö d ö n 1 9 3 1 . Kovács G ábor gy ű j tem é n y

h arm i nc

A képről kedvenc költőm, József Attila „Távol zongora mellett” című verse jutott eszembe (főleg a kép és a vers nagyon hasonló hangulata miatt). Íme: TÁVOL ZONGORA MELLETT

Villányi Péter

A hangok ömlenek a zongorából, Mint illatos teából száll a gőz. Lassan simítja arcomat a mámor És bennem most száz élet kergetőz.

Foto: Fortepan

Zongorázó nő, 1935.

managing director, Avis Bsc

Mártának hangja jut eszembe mostan, Oly bársonyos volt s ez nem az övé. Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam. Szemem mered a zongora fölé. Zenélő társaság, 1930. Foto: Fortepan

Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol. És hangok ömlenek a zongorából, Mint illatos teából száll a gőz. 114

harm inc

A csókos ajka itt remeg előttem, Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem, Ó jaj, emléke mért olyan erős?

h arm i nc

V i l l á n y i P é ter – V a sz k ó Ö d ö n ( 1 8 9 6 - 1 9 4 5 ) : Ko n cert, 1 9 3 1 . O l a j , vászo n , 1 4 0 , 5 x 1 0 5 cm , Je l ezve b a l r a l e n t: V a sz k ó Ö d ö n 1 9 3 1 . Kovács G ábor gy ű j tem é n y

Vaszkó Ödön Vaszkó Ödön arcképe, 1930 körül

Berény Róbert: Csellózó nő, 1928.

Kádár Béla: Kvintett

116

h arm i nc

V ár k o n y i Á d ám – V AJDA LAJ O S ( 1 9 0 8 - 1 9 4 1 ) : F E L M U T A T Ó IK O N O S Ö NA R C KÉ P, 1 9 3 6 . P a szte l l , sz é n , p a p í r , 9 0 x 6 2 cm , Je l z é s n é l k ü l . Kovács G ábor gy ű j tem é n y

Várkonyi Ádám

Foto: Egyed Péter

Budapest Poster Gallery

Sokak számára áhított az a ritka pillanat, amikor a zavaros és megállíthatatlanul zajló életben egy pillanatra felsejlik valamilyen szép megoldás, hirtelen kézenfekvővé válik az, ami máskor, vagy más számára bonyolult és nehézkes. Volt a történelem során egy maroknyi ember (például az elején említettek), akik egészen rendkívüli tehetséggel és érzékenységgel a tarsolyukban, sok munka, lemondás és küzdelem árán ilyen megoldások sorát hozták létre. Ilyen kivételes alak Vajda Lajos is. 118

harm inc

Az emberi elme zsenialitása számtalan formában nyilvánulhat meg. Az esetek többségében az eredmény rengeteg küzdelem és munka árán ölt formát. Ez a változatosság önmagában is lenyűgöző, hiszen majd mindenki képes az élet valamely apró momentumában kiemelkedőt produkálni. Leonardo da Vinci, Albert Einstein, Kurt Gödel és Lionel Messi nevét mindenki ismeri, de van aki például az elsőrangú kovászos uborka készítésének géniusza, és a kezei közt költészetté válik a tejsavas erjedés.

h arm i nc

V ár k o n y i Á d ám – V AJDA LAJ O S ( 1 9 0 8 - 1 9 4 1 ) : F E L M U T A T Ó IK O N O S Ö NA R C KÉ P, 1 9 3 6 . P a szte l l , sz é n , p a p í r , 9 0 x 6 2 cm , Je l z é s n é l k ü l . Kovács G ábor gy ű j tem é n y

Foto: Fortepan

Vajda Lajos Vajda Lajos Szentedrén, 1939.

Vajda Lajos: Sapkás Önarckép, 1925.

Szentendre látképe a Duna felől, 1936.

Ez azonban nem jelent könnyebbséget, sőt. Még több munka, még több kétely, és sokszor – ez esetben pedig különösen –, még több szenvedés. Küzdelem a létezéssel, az elmúlással, a romló, satnya porhüvellyel, a társadalommal, a társak hiányával és jelenlétével. Meg a számlákkal és még ki tudja mivel. A szinte minden művében páratlan képességet és szellemi erőfeszítést végtelen tömörségben megfogalmazó festő munkásságából is a csúcspontok egyike ez a csodálatos kép, a Felmutató ikonos önarckép. Vajda 28 éves korában festette, és még néhány napig én is annyi vagyok. Tegnap éjjel, miközben az ablakon át figyeltem, ahogy egy ember egy totálisan részeg ismerősét próbálja hosszú ideig, kínkeserves küzdelemmel felnyalábolni a járdáról, egészen hátborzongató érzés volt belegondolni, hogy micsoda produkció ez. És hogy mindemellett milyen gyönyörű.

120


h arm i nc

Ru b i n K a t a – ÁM O S IMRE ( 1 9 0 7 - 1 9 4 4 ) : HALÁ S ZA S S Z O N Y , 1 9 3 5 . O l a j , v á s z on , 1 0 7 , 5 x 8 7 c m , J e l e z v e b a l r a l e nt: Á m os I m r e 1 9 3 5

Rubin Kata ügyvezető, Red Lemon Media

122

harm inc

Elsős gimnazistaként a nyári szünetben első szerelmemmel egy olasz halászfaluba utaztunk. Az a nyaralás is első volt. Erre az útra már nem kísértek el a rokonaim. A kis olasz település neve Caorle: kopott halászbárkák, sirályok, tengerillat. Passzolt a kamaszkor melankóliájához. Az óvárosban kóborló jósnő sírig tartó házasságot, közös gyerekeket ígért. Ilyen volt, mint Ámos Imre Halászasszonya: barna és szürke. Úgy tűnt, a teste éppúgy fából, kenderből, kőből készült, mint Caorléban évezredek óta minden. Persze hittem neki. Azóta eltelt több, mint húsz év. Az első szerelemnek régen vége, és Caorle sincs már meg. Vagyis megvan, de az óvárost elnyelte a köré nőtt üdülőkomplexum. Sebaj. Kevés szabadidőm van, nosztalgiára meg végképp semmi. Szóval aki tudna akarja milyen volt akkor Caorléban, hát ilyen. Mint Ámos Imre Halászasszonya: időtlen, bánatos, és örök.

123

h arm i nc

Ru b i n K a t a – ÁM O S IMRE ( 1 9 0 7 - 1 9 4 4 ) : HALÁ S ZA S S Z O N Y , 1 9 3 5 . O l a j , v á s z on , 1 0 7 , 5 x 8 7 c m , J e l e z v e b a l r a l e nt: Á m os I m r e 1 9 3 5

Ámos Imre Ámos Imre műtermében, 1930-as évek

Ámos Imre: Hajnalvárás, 1939.

Ámos Imre feleségével, Anna Margittal, 1930.

124


h arm i nc

G á sp á r B e nc e – LA K N ER LÁ S ZLÓ ( 1 9 3 6 - ) : C S E N D ÉLE T, 1 9 6 0 K Ö R Ü L , O l a j , v á s z on , 3 0 , 5 x 7 0 c m , J e l e z v e jo b b r a l e nt: L a kn e r

Gáspár Bence médiakommunikációs vezető, OTP Bank

1980-as évek, Őrség, Nagyrákos. Kilátástalan szegénység, menthetetlen provincializmus, messze a főváros, a politika mintha nem látna el idáig.

128

harm inc

Még iskolás sem voltam talán, de már átszökdöstem a szomszédokhoz, akik mindig meghívtak az asztalukhoz, hogy ebédeljek velük. Minden alkalmas a személyes romantikára, ami erre az időszakra és helyre emlékeztet, annyira erős a személyes kötődés. Ez az asszociáció ezt az amúgy idegen, nyugtalanító, enyésző asztali csendéletet is kívánatossá teszi. A pléh evőeszköz ízével együtt. És innentől mindegy, hogy urizáló szegénység, vagy elmúlt jómód, magányos hedonista, vagy egy ráérős társaság hagyta maga után ezt a nem túl jókedvű asztalt, én mindannyiszor, menthetetlenül csak a gyerekkorom nyarait, azaz a legkívánatosabb emlékeimet látom vissza rajta. 129

h arm i nc

G á sp á r B e nc e – LA K N ER LÁ S ZLÓ ( 1 9 3 6 - ) : C S E N D ÉLE T, 1 9 6 0 K Ö R Ü L , O l a j , v á s z on , 3 0 , 5 x 7 0 c m , J e l e z v e jo b b r a l e nt: L a kn e r

Lakner László Lakner László a Kmetty utcai műtermében, Budapest, 1966.

Csernus Tibor: Csendélet sajttal és almával, 1979.

Lakner László: Csendélet (Piac), 1963.

130

L a josn a k ! 1 9 8 6 . okt ó b e r 1 . F e h é r L á s z l ó , F e h é r L á s z l ó


h arm i nc

Bös z ö r m é ny i - N a gy G e r g e l y – F EHÉR LÁ S ZLÓ ( 1 9 5 3 - ) : AR C HÍV, 1 9 7 8 . O l a j , v á s z on , 9 0 x 9 0 c m , J e l e z v e jo b b r a l e nt: F e h é r L á s z l ó 1 9 7 8 , J e l e z v e h á to l d a l on : S z e r e t e tt e l L ó sk a

Böszörményi-Nagy Gergely főigazgató, Design Terminál

harm inc

Fehér László képe egy olyan világba visz magával ragadó mozgást, melyet részben időbeni távolsága okán, de még inkább a falusi élethez fűződő népszerű sztereotípiáink miatt elsősorban a mozdulatlanságáról ismerünk.

132

133

h arm i nc

Bös z ö r m é ny i - N a gy G e r g e l y – F EHÉR LÁ S ZLÓ ( 1 9 5 3 - ) : AR C HÍV, 1 9 7 8 .

Fehér László Fehér László

Fehér László: Aluljáró II. 1978.

Fehér László: Földalatti, 1976.

Fehér László: Életkép, 1979.

Lakner László: Varrólányok Hitler beszédét hallgatják. 1960.

134

é l e t r a j z ok

é l e t r a j z ok

Életrajzok

138

139

é l e t r a j z ok

é l e t r a j z ok

ABA-NOVÁK Vilmos (Budapest, 1894 – Budapest, 1941) 1912 és 1914 között a Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakán tanult, ahol Olgyai Viktor volt a mestere. 1913 nyarán a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett dolgozott. Az első világháborúban katonai szolgálatot teljesített, majd 1918-ban megszerezte tanári oklevelét. A Tanácsköztársaság bukását követően Berény Róbert elhagyott városmajori műtermében Korb Erzsébettel és Patkó Károllyal együtt idillikus aktkompozíciókat festett – az úgynevezett Árkádia-festészet jegyében. 1921-től többször megfordul Nagybányán és Felsőbányán, ahol Fonó Lajos, Patkó Károly és Bánk Ernő társaságában dolgozott. 1928 és 1931 között római ösztöndíjasként Kontuly Bélával, Medveczky Jenővel, Molnár C. Pállal, Pátzay Pállal és Patkó Károllyal a Collegium Hungaricumnak otthont adó Palazzo Falconieri lakója volt, Patkóval szinte az egész félszigetet bebarangolta. Benyomásait, élményeit tusrajzokon, üde akvarellvázlatokon rögzítette, amelyek alapján egész festménysorozatokat készített a dombokra felkúszó városokról, tengerparti kikötőkről. Itáliából hazalátogatva egyre többször kereste fel Szolnokot és mesterét, Fényes Adolfot, majd hazatérése után – az 1930-as években – a művészkolónia legmarkánsabb festőegyéniségévé vált. 1935-től a nyári hónapokat hol Szolnokon, hol Nagy Imrével Erdélyben, Zsögödön töltötte. Nagy érdeklődéssel fordult a paraszti hétköznapok és ünnepnapok témájához, legjelentősebb műfajává a népéletkép vált. Római ösztöndíja után gyakran kapott monumentális murális megbízásokat is. 1933-ban Chiovini Ferenccel a jászszentandrási római katolikus templom, 1936-ban a Szegedi Hősök Kapuja, 1938-ban a székesfehérvári Szent István-mauzóleum és a városmajori plébániatemplom falfestésén dolgozott. 1937-ben a párizsi világkiállításon Grand Prix-t, 1940-ben a velencei biennálén nagydíjat nyert.

művésztelepet 1922-ben saját birtokán alapította meg. Tagja volt a Céhbeliek Társaságának és a Benczúr Társaságnak is. Művészetében számos irányzat formajegyeit ötvözte, stílusában a francia Art Nouveau és a bécsi szecesszió az angol preraffaeliták és a perzsa miniatúrafestészet hagyományaival keveredett. 1937 és 1938 között Pekáry Istvánnal Egerben és Pécsett festőiskolát vezetett. Festményei mellett számos illusztrációt készített, valamint kosztümöket és díszleteket is tervezett. Az 1950-es években először kitelepítették, majd bebörtönözték. Életét elmegyógyintézetben fejezte be. BERÉNY Róbert (Budapest, 1887 – Budapest, 1953) Tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte, majd 1905-től Párizsban tanult. Rövid időt a Julian Akadémián is eltöltött, de korai alkotásait elsősorban Henri Matisse, Pablo Picasso és Paul Cézanne művészete inspirálta. 1907-ben Pór Bertalannal tanulmányúton járt Olaszországban, majd 1910-től művészete egyre inkább a német expresszionizmus hatása alá került. Az első világháborút megelőzően az új törekvéseket képviselő Nyolcak csoport tagja. 1909-től vett részt a tagokkal közös tárlatokon, 1911-ben kiállított 49 alkotásának egy részét 1912-ben Berlinben is bemutatta. Más irányú tanulmányainak eredményeképpen a zeneművészet iránt is erősen érdeklődött, szoros baráti szálak fűzték többek között Bartók Bélához és Weiner Leóhoz. Az 1919-es forradalomban vállalt művészeti szervezőtevékenysége és forradalmi plakátjai miatt emigrációba kényszerült. Rövid ideig Bécsben, később Berlinben élt, ahol elsősorban zenével foglalkozott. 1926-tól ismét itthon dolgozott: reklámplakátokat készített és ismét festett. 1937-ben Zebegényben szabadiskolát alapított, majd 1948-től a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára lett.

ÁMOS Imre (Nagykálló, 1907 – ?, 1944) BOROMISZA Tibor (1880 – 1960) Az Ungár Imre néven született festő 1927-től a Műegyetemen, 1929-től – Rudnay Gyula tanítványaként – a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1934-ben nevét hivatalosan is Ámosra változtatta, majd 1935-ben feleségül vette Anna Margit festőnőt. 1934-től a Munkácsy Céh, 1937-től a KUT tagja. Még ugyanebben az évben Párizsba utazott, ahol ismeretséget kötött Marc Chagall-lal. Festészetének tematikáját erősen meghatározták gyermekkori élményei, vallásos neveltetése, a nagykállói haszid miliő. 1938 és 1941 között nyaranta feleségével együtt Szentendrére költöztek, ahol Korniss Dezső és Vajda Lajos is a baráti társaságukhoz tartozott. Misztikus, kissé szürrealisztikus motívumvilága leginkább Chagall látomásos művészetéhez hasonlítható. Az 1930-as években színvilága és ecsetkezelése az idő előrehaladtával egyre expresszívebbé vált – tragikus sorsát mintegy előrevetítve. 1940-től gyakran hurcolták munkaszolgálatra, s talán épp hányatatott, bizonytalan sorsa okán ebben az időszakban szinte a rajz válik kizárólagos művészi eszközévé. Sötét idők című sorozata és az 1944-ből származó Szolnoki vázlatkönyv a tragikus sorsú festő utolsó éveinek megrázó emléke. BATTHYÁNY Gyula (Ikervár, 1887 – Budapest, 1959) Tanulmányait Vaszary János növendékeként a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte. Később Angelo Jank tanítványaként a müncheni akadémiát látogatta, majd három éven át a párizsi Julian Akadémián képezte magát. Megismerkedett Szamoljovics Baksttal, a Gyagilevbalett díszlettervezőjével, aki nagy hatással volt művészetére. Sokat utazott, évekig Firenzében és Nápolyban dolgozott, de tanulmányúton Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában is járt. A bicskei

Katonai pályáját feladva autodidaktaként kezdett a művészettel foglalkozni, majd 1902-től Ferenczy Károly budapesti szabadiskolájában tanult. 1904-től a nagybányai művésztelepen Réti István tanítványa volt. 1904-ben Rómában, 1905-ben Párizsban a Julian Akadémián, 1906-ban Münchenben jár tanulmányúton. 1906-tól visszatért Nagybányára, a neósok mozgalmának egyik szervezője, elveik megfogalmazója volt. 1908-ban alapító tagja volt a balatoni felsőtelepnek. 1909 és 1914 között Nagybányán élt. 1911-ben a művészteleppel kapcsolatos reformelképzelései miatt többekkel összetűzésbe került, 1914-ben elhagyta a kolóniát. 1918-ig, amíg Budapestre nem költözött, Szatmárnémetiben élt. Az 1920-as évek első felében a Margitszigeten élt Buddhista szerzetesként. 1945 és 1953 között Keszthelyen, később Szentendrén alkotott és telepedett le élete végéig. 1927 és 1930 között a Hortobágyon a pásztorok életét és a tájat tanulmányozta. 1906-tól állította ki műveit Nagybányán és vidéki tárlatokon. Volt kiállítása a Könyves Kálmán Szalonban, a Nemzeti Szalonban, a Belvedere-ben, a Művészházban, a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIENK) rendezvényein is. 1962-ben emlékkiállítása nyílt a Szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban. Szentendrei otthonában emlékház nyílt, munkáit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és Debrecenben a Déri Múzeum. BORTNYIK Sándor (Marosvásárhely, 1893 – Budapest, 1976) Tanulmányait 1913-ban kezdte Kernstok Károly, Rippl-Rónai József és Vaszary János szabadiskolájában. Itt ismerkedett meg Mattis Teutsch Jánossal, akinek javaslatára rövidesen a MA

140

folyóirat köré csoportosuló művészekhez csatlakozott. Stílusára ekkor az expresszionizmus és a kubizmus hatott, leegyszerűsített, tömör nyelvezetű grafikái és linóleummetszetei gyakran jelentek meg a MA hasábjain. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ez idő tájt készült művei a geometrikus absztrakció hatásáról árulkodnak. 1921-ben kiadott mappáját Kassák a konstruktivizmus egyik programadó alkotásának tartotta. 1922-ben Molnár Farkas meghívta a weimari Bauhausba, ahol továbbra is absztrakt képein dolgozott. 1924-ben hazatért, majd egy évvel később Palasovszky Ödönnel, Hevessy Ivánnal és Laziczius Gyulával megalapított a Zöld Szamár színházat. Művészetét ekkor a Neue Sachlichkeit (új tárgyilagosság) és a metafizikus festészet jellemezte. 1928-ban nyitott iskolájában a Bauhausban szerzett tapasztalatok alapján oktatott, tanítványai közé tartozott többek között Victor Vasarely is. Az 1920-as és az 1930-as évek elején plakátokat és reklámgrafikákat készített, miközben stílusa egyre közelebbi rokonságot mutatott a Gresham-kör tagjainak modorával. 1947-től az Iparművészeti Főiskola tanára és a Szabad Művészet című folyóirat főszerkesztője, majd 1949 és 1956 között a Képzőművészeti Főiskola főigazgatója volt. CZIGÁNY Dezső (Wimmer) (Budapest, 1883 – Budapest, 1938) 1898 és 1900 között Budapesten – az Iparművészeti Iskola díszítőfestő szakán és a Mintarajziskola vendéglátogatójaként –, valamint a müncheni akadémián folytatott tanulmányokat. A nagybányai művésztelepen 1900 nyarán tartózkodott először, míg Párizsba – ahol előbb Jean Paul Laurens tanítványa volt a Julian Akadémián, majd a Jacques Émile Blanche körül csoportosuló internacionális festőtársasággal került kapcsolatba – első ízben 1904 őszén utazott el. 1906-ban részt vett a Salon des Indèpendants tavaszi tárlatán, és a Société des Artistes Indèpendants tiszteletbeli tagjává választotta. 1906 őszén Ferenczy Károly tanítványaként ismét beiratkozott a Mintarajziskolába. 1907-ben került baráti kapcsolatba Ady Endrével, akinek több képmását is megfestette. A Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köréhez 1908-ban csatlakozott; egy évvel később részt vett a Bölöni György által a Kolozsvár–Nagyvárad–Arad útvonalon szervezett, Új Magyar Festők című kiállításon, illetve a későbbi Nyolcak első együttes fellépésének számító Új Képek címet viselő tárlaton. 1911-ben már a Nyolcak tagjaként állított ki. A Tanácsköztársaság bukását követően budapesti szabadiskolákban tanított, és 1924-ben belépett a Képzőművészek Új Társaságába. 1925 és 1930 között Párizsban és Nizzában élt, majd végleg hazatelepült, és csatlakozott a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségéhez. 1938. január elsején, halmozottan tragikus körülmények között hunyt el Budapesten.

Sezession tagja, a KÚT alapítója volt. Berlinből 1925-ben költözött Párizsba; 1931-től a nyarakat rendszeresen Hatvany Ferenc birtokán töltötte. Szentendrére először 1939-ben vetődött el: a második világháború idején ez a város lett állandó tartózkodási helye. A nyarakat 1945 után is itt, míg a teleket Párizsban töltötte. EGRY József (1883, Zalaújlak – 1951, Badacsony) Tanulmányait Korcsek Jánosnál kezdte, majd 1905-ig Münchenben képezte magát. Ekkor Lyka Károly segítségével Párizsba utazott. A Julian Akadémiát látogatta, ahol Jean Paul Laurens korrigálta, miközben a modern festői törekvéseket tanulmányozta. Festészetére a szimbolista Pierre Puvis de Chavannes és Constantin Emil Meunier művészete gyakorolt nagy hatást. Budapestre visszatérve a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványa lett (1906–1908). 1907-ben állami ösztöndíjat kapott, 1911-ben pedig Belgiumban járt tanulmányúton. Balatontomajra először egy katonai balesetből szerzett betegsége következtében került. Megérintette a Balaton szépsége, így 1918-tól Keszthelyen, majd az 1920-as évek elejétől Badacsonyban, illetve Badacsonytomajon élt. A Balaton festőjévé válva lelt rá igazán saját, egyéni stílusára. Részt vett a budapesti képzőművészeti életben is: szoros kapcsolatban állt a Gresham-körrel, továbbá 1938-ban ő lett a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) elnöke. Halálát követően badacsonyi házában emlékmúzeum nyílt. Fehér László (Székesfehérvár, 1953 –) A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett 1976-ban. Mesterei: Kokas Ignác, Szentiványi Lajos. 1978-1981 között Derkovits-ösztöndíjas, 1986-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1987-ben díjat nyert Cagnes-sur-Mer-ben, a nemzetközi festészeti fesztiválon, 1990ben pedig Rotterdamban, a Fiatal Kelet-Európai Festők Fesztiválján. 1993-ban Munkácsydíjas, 2004-ben Kossuth-díjas lett. 1977-től szerepel a kiállítási életben. A Műcsarnokban 1985-ben, a Magyar Nemzeti Galériában 1986-ban vett részt először csoportos tárlaton. A Velencei Biennálén 1980-ban, Párizsban 1982-ben, Rómában 1984-ben, Bécsben 1987-ben, Londonban 1988-ban, New Yorkban 1989-ben mutatkozott be. Az elmúlt évtizedekben folyamatos résztvevője a hazai és nemzetközi kiállítási életnek. Egyéni tárlata volt a többi közt 1983ban és 1988-ban a Műcsarnokban, 1989-ben Londonban, 1990-ben a Velencei Biennálén, 1994-ben Párizsban, 1996-ban Düsseldorfban. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria mellett a legjelentősebb hazai és nemzetközi kortárs gyűjteményekben.

CZÓBEL Béla (Budapest, 1883 – Budapest, 1976) FRANK Frigyes (Budapest, 1890 – Budapest, 1976) Tanulmányait 1902-ben kezdte a nagybányai szabadiskolában, mestere Iványi-Grünwald Béla volt. Az 1902–1903-as tanévben a müncheni akadémián tanult Julius Dieznél. 1903-ban a párizsi Julian Akadémiára iratkozott be, ahol Jean Paul Laurens korrigált. Párizsban barátságot kötött Dunoyer de Segonzackal, Georges Braque-kal, Pablo Picassóval és a Fauves-ok csoportjának több tagjával. 1905 őszétől a Salon d’Automne-ban a Fauves-ok termében állította ki alkotásait. 1906-ig nyaranta rendszeresen ellátogatott Nagybányára, és a „neósok” egyik vezéregyénisége lett: a magyar művészeti életben ugyanúgy részt vett, mint a párizsiban. 1907 és 1912 között a nyarakat Kernstok Károlynál töltötte Nyergesújfalun. Részt vett a MIÉNK megalakításában, s bár kiállításaikon nem szerepelt, tagja volt a Nyolcak művészcsoportnak is. 1914 és 1919 között Bergben (Hollandia), majd 1919-től 1925-ig Berlinben élt. A berlini Freie

1908-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mesterei Balló Ede, Edvi-Illés Aladár és Zemplényi Tivadar voltak. 1911 és 1914 között a müncheni akadémián Angelo Janknál képezte magát, majd az első világháború utolsó éveiben a fronton teljesített szolgálatot haditudósítóként. Az 1920-as évektől tagja volt a Benczúr Társaságnak, a KUT-nak, a Munkácsy Céhnek és az UME-nek is. 1925-ös olaszországi tanulmányútját követően egy évig Párizsban élt, majd 1929 és 1936 között idejének nagy részét Mártélyon töltötte. Életművének korszakait – festményeinek uralkodó színei alapján – maga a művész nevezte el. Az 1920-as évek elejétől fehér alapozással készített alkotásokat párizsi látogatása után a fauvizmus és az expresszionizmus hatása alatt készült festmények váltották fel. Mártélyi periódusában Frank modora expresszí-

141

é l e t r a j z ok

é l e t r a j z ok

vebbé vált, ezt az időszakot a képek fátyolos színharmóniái alapján a festő „rózsaszín”-nek nevezte el. 1940 és 1946 között hidegebb színeket használt, szigorú kompozíciójú, tragikus hangvételű művein a kék dominált. Kései, feszültséggel teli periódusának alkotásain a sötét tónusok uralkodnak – ez Frank barna korszaka.

1980) Budapesten. Kiállította munkáit a Velencei Biennálén (1972, 1976, 1990). Szerepelt a Műcsarnok 1982-es, külföldön élő magyar művészeket bemutató tárlatán. Több hazai és külföldi kitüntetést kapott. Kossuth-díjjal tüntették ki 1999-ben. A Magyar Nemzeti Galériában és több vidéki képtárban, valamint külföldön például Berlinben, Kölnben, Londonban, Firenzében találhatók meg művei közgyűjteményben.

erősen hatott művészetére a kubizmus, 1911-es spanyolországi útját követően – El Greco festészete lenyűgözte Perlrottot – az expresszionizmus is. 1920 és 1923 között feleségével, Gráber Margittal Berlinben élt, majd az 1920-as évek második felében szinte folyamatosan Párizs és Nagybánya között „ingázott”. 1924-től a KÚT, 1930-tól a szentendrei művésztelep tagja volt. Kései alkotásain a posztnagybányai természetelvűség dominál.

MÁRFFY Ödön (Budapest, 1878 – Budapest, 1959)

SZŐNYI István (Újpest, 1894 – Zebegény, 1960)

Képzőművészeti tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte. 1906-tól a párizsi Julian Akadémiát látogatta, majd a École des Beaux Arts ösztöndíjasa volt. Előbb Jean Paul Laurens, míg az utóbbi intézményben Ferdinand Cormon korrigálta. Már korán a fauvizmus és a kubizmus hatása alá került, később az expresszionizmus formajegyei is jelentkeztek művészetében. Ady Endre barátjaként bekapcsolódott a haladó művészeti mozgalmakba, a MIÉNK és a Nyolcak tagja volt. A Tanácsköztársaság művészeti életének megszervezésében is részt vett. Bár kompozícióin később is érződik a konstruktív képszerkesztés jelentősége, az 1920-as években festészete egyre oldottabbá, szinte légiessé vált. Műveinek „éterikus” színvilága sok tekintetben az École de Paris-hoz kapcsolódik, de ugyanakkor erősen kötődött a posztnagybányai tradíciókhoz is. A KÚT alapító tagja, 1927-től elnöke volt. 1928-ban nagy sikerű kiállításokat rendezett New Yorkban és Washingtonban, majd a második világháborút követően az Európai Iskola elnevezésű csoportosuláshoz csatlakozott.

1913-tól először a Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakán, röviddel később már művész szakán folytatta tanulmányait, ahol Ferenczy Károly, majd – a kétéves katonai szolgálat után – Réti István növendéke volt. 1914-ben, valamint 1917–1918-ban több hónapot töltött a nagybányai festőiskolában, de 1920-ban a Tanácsköztársaság idején vállalt szerepe miatt elbocsátották a főiskoláról. A nagybányai plein air szemléletet a reneszánsz festőiségével ötvöző művészete a neoklasszicizmus háború utáni hazai törekvéseinek egyik vezéregyéniségévé avatta, de az 1920-as években készített rézkarcai is a két világháború közötti magyar grafika iskolateremtő darabjai. Házasságkötése után 1924-ben Zebegénybe költözött, a Dunakanyar tájai és az ott élő emberek ettől kezdve váltak festményei főszereplőivé. Bár 1928-ben az elsők között kapta meg az akkor alapított római ösztöndíjat, látásmódja mégsem idomult a társai által képviselt irányvonalhoz. Az 1930-as években a Gresham-kör tagjaként vett részt a művészeti életben, természetelvű festészetében ekkortájt a markánsan plasztikus formakezelést puha, párás színtónusokkal oldotta fel. 1937-ben a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. 1945 után azon kevesek közé tartozott, akik kitartottak korábbi festői elképzeléseik mellett.

GÁBOR Jenő (Pécs, 1893 – Pécs, 1968) 1911 és 1915 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadarnál tanult, majd a főiskola elvégzése után rajztanárként dolgozott Liptó- és Gyergyószentmiklóson, később Szakolcán és Körmöcbányán tevékenykedett. 1919-ben települt vissza szülővárosába, amelynek művészeti életében az 1920-as években fontos szerepet töltött be. Szoros kapcsolatban állt a Bauhausban dolgozó pécsi művészekkel, Breuer Marcellel, Forbáth Alfréddal és Molnár Farkassal. 1926-ban és 1937-ben Párizsban, 1931-ben Berlinben járt tanulmányúton. Míg az 1920-as években festészete a figuralitástól az elvont-konstruktív művészet irányába haladt, addig az 1930-as években főleg a sokalakos kompozíciók és ünnepélyes emberábrázolások jellemzőek rá. 1941-ben Szegedre, majd 1947-ben Budapestre költözött, 1955-től – Martyn Ferenchez kapcsolódva – kizárólag az elvont kifejezésmód lehetőségeit kutatta. Szülővárosába 1967-ben tért vissza. GULÁCSY Lajos (Budapest, 1882 – Budapest, 1932) A budapesti Mintarajziskolában – Balló Ede irányítása mellett – folytatott művészeti tanulmányai ellenére autodidakta festőnek tekinthető. 1902-ben Rómában, 1903 és 1904 között Firenzében, 1906-ban Párizsban járt tanulmányúton. Olaszországot később is rendszeresen felkereste, s számtalan képén örökítette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. Első gyűjteményes kiállítása 1907-ben volt Budapesten, az Uránia Műkereskedésben. 1908-ban elnyerte a Ferenc Józsefről elnevezett jubileumi díjat; 1911-ben Nagyváradon és Temesváron, majd 1912-ben Szegeden állította ki műveit, melyek sajátos álomvilágának és lázas képzeletének költői megnyilatkozásai. 1908-tól kedvelt tartózkodási helyévé az északolaszországi városkák váltak. Velencében dolgozott éppen, amikor a háború kitörésének hírére idegrendszere összeroppant, s ettől kezdve rövid megszakításokkal idegszanatóriumok, majd – állapota romlásával – a lipótmezei elmegyógyintézet lakója volt. E korszakában álombirodalma, Naconxipan tájait, figuráit ábrázolja gyöngéd színvilágú, lágy tónusú, szürrealisztikus képein. 1922-ben az Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből, 1924-ben azonban megvakult, és ez véget vetett alkotói pályájának.

PATKÓ Károly (Budapest, 1895 – Budapest, 1941) Tanulmányait 1913-ban Olgyai Viktor növendékeként Aba-Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal együtt kezdte el a Képzőművészeti Főiskola rajztanári szakán, de a háború miatt stúdiumait félbeszakította. 1913-ben és 1914-ben Nagybányán dolgozott, majd 1916-tól katonai szolgálatot teljesített. Rajztanári diplomáját már 1919-ben megszerezte, de 1922–1923-ban visszatért a főiskolára, és a grafikai tanszéken képezte magát. Eközben Párizsban és Olaszországban is járt tanulmányúton. Tagja volt a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének, és grafikai tevékenységével jelentős nemzetközi elismerést szerzett magának. 1924-ben Nagybányán, 1925-ben barátjával, Aba-Novák Vilmossal Felsőbányán, majd 1926 és 1928 között Igalon dolgozott, ahol korábbi klasszicizáló stílusa gyökeresen megváltozott. A római ösztöndíjasok első évfolyamába Aba-Novák Vilmos ajánlására került, az olasz fővárosban töltött évek során az antikvitás emlékei és a reneszánsz nagymesterei erősen hatottak rá. Kísérletezni kezdett a temperával, később át is tért erre a technikára: rajzos elemekben bővelkedő festészetének koloritja kivilágosodott, motívumai egyszersmind oldottabbakká váltak. Hazatérése után a számára kínálkozó hivatalos megbízások teljesítése helyett rajztanárként dolgozott.

Lakner László (Budapest, 1936 –) A budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban tanult, ahol mestere Viski Balás László volt. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait 1954-1960 között. Mesterei: Pap Gyula, Bernáth Aurél. Tanulmányúton járt Olaszországban és Bécsben, ösztöndíjasként Németországban, Svájcban és az USA-ban. 1976-tól Németországban él. 1979-ben az esseni Gesamthochschuléba, 1979-1980-ban a berlini egyetem művészettörténeti szakára kapott előadói meghívást. 1982-től az esseni egyetem professzora. Essenben és Berlinben él. 1958tól kiállító művész. Rendszeresen szerepel hazai és külföldi tárlatokon. Berlinben, Párizsban, Zürichben és New Yorkban volt egyéni kiállítása. Részt vett az IPARTERV kiállításain (1968-1969,

PERLROTT-Csaba Vilmos (Békéscsaba, 1880 – Budapest, 1955) Kezdetben Budapesten az Iparrajziskolában tanult, majd Koszta József, valamint Nagybányán Iványi-Grünwald Béla mellett képezte magát. Ferenczy Károly tanácsára ösztöndíjasként a párizsi Julian Akadémián folytatta stúdiumait. Bornemisza Gézával egy ideig Henri Matisse tanítványa volt, és az 1907-es Salon d’Automne-on már a Fauves-okkal együtt állított ki. Nyarait Nagybányán töltötte, ahol Czóbel mellett a „neósok” egyik vezetőjévé vált. 1909-ben Iványi oldalán vett részt a kecskeméti művésztelep megalapításában. A fauvizmus mellett később

142

TIHANYI Lajos (Budapest, 1885 – Párizs, 1938) Súlyos betegségének következtében 14 éves korában süketnéma lett, így gimnáziumi tanulmányainak feladására kényszerült. Rajzolni kezdett, majd 1904-ben beiratkozott a budapesti Iparrajziskolába. Később egy magániskola növendéke lett, majd 1907 és 1910 között Nagybányán képezte magát. 1907-ben rövid tanulmányutat tett Párizsban és Olaszországban, a francia fővárosban elsősorban a fauvizmus hatott művészetére. Nagybányán a „neósok”, majd 1909-től a Nyolcak csoportjához csatlakozott. Az 1910-es évek végén ismerkedett meg Kassák Lajossal, aki 1918-ban kiállítást szervezett számára a MA Váci utcai szalonjában. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahonnan rövidesen Berlinbe költözött. Itt ugyan fenntartotta a kapcsolatot a magyar emigráció többi tagjával, 1923-ban mégis települt Párizsba át. A francia művészvilág hamar befogadta: Jean Cocteau-val, Tristan Tzarával, Brâncuşi-val és Utrillóval egyaránt kapcsolatban állt. Az analitikus, majd a szintetikus kubizmus stílusjegyeit mutató, 1920 körül készített csendéleteit, portréit és városképeit egyre elvontabb kompozíciók váltották fel, az 1930-as évek elejére eljutott a teljes absztrakcióig. Az AbstractionCréacion csoporthoz 1933-ban csatlakozott. Kései munkáit a magyar közönség már nem láthatta, mivel Tihanyi az 1937-es budapesti retrospektív kiállítás ötletét elvetette.

pulzusok eredményeképp zömében szürrealista fotómontázsokat készített. 1935-ben Vaszary János szabadiskolájában ismerkedett meg későbbi barátjával, Bálint Endrével. 1935 és 1936 nyarán Szentendrén és Szigetmonostoron Korniss Dezsővel a népi művészet motívumait kutatták és gyűjtötték új képalkotási módszerükhöz, amelyet „konstruktív-szürrealista tematiká”-nak neveztek. Ekkor festette a pravoszláv ikonok állandóságát idéző arcképeit is, majd 1938-től művészetének elsődleges témájává a primitív kultúrák maszkjai váltak. Utolsó művei sűrű vonalakból szőtt tus- és szénrajzok, amelyeken egy komor, amorf formák gomolygásából alakuló, apokaliptikus világ jelenik meg. VASZKÓ ÖDÖN (Pancsova, 1896 – Budapest, 1945) Vaszkó Erzsébet bátyja, Bélaváry Alice férje. Különböző szabadiskolákban és a budapesti Iparművészeti Főiskola akttanfolyamán képezte magát. Az 1920-as években az UME alapító tagjaként egyike volt a Vaszary János köré csoportosuló fiatal, progresszív festőknek. 1928ban rendezte első önálló kiállítását az Ernst Múzeumban, 1929-ben az UME genovai bemutatóján nyert emlékérmet. Egy képét New Yorkban a Whitney Museum őrzi. VÖRÖS Géza (Nagydobrony, 1897 – Budapest, 1957) A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után 1922 és 1924 között a szolnoki, 1925-ben a nagybányai művésztelepen dolgozott. Korai stílusára elsősorban Réti István és Fényes Adolf festészete gyakorolt nagy hatást. Az 1920-as évek második felében és az 1930-as évek során többször is megfordult Párizsban, ahol elsősorban Henri Matisse, valamint a francia fővárosban megismert hindu és perzsa művészet tett rá mély benyomást. Festészetét ekkortájt a klasszicizálóan tiszta vonalak mellett a színfoltok dekoratív elrendezése jellemzi. Vörös Géza, aki a KUT és az UME kiállításainak állandó résztvevője volt, a második világháború után Nagymaroson telepedett le. 1956-ban alapító tagként segítette a nagymarosi művésztelep létrehozását. ZIFFER Sándor (Eger, 1880 – Nagybánya, 1962) Kezdetben a budapesti Iparrajziskolában, majd az Iparművészeti Főiskolán tanult, később a müncheni akadémiát és a Hollósy-kört látogatta. 1906-ban barátjával, Czóbel Bélával Párizsban járt, így láthatta Paul Gauguin és Henri Matisse kiállításait. A nyarakat rendszeresen Nagybányán töltötte, ahol csatlakozott a „neósok” csoportjához. Kiállított a Salon des Indèpendants-ban és a müncheni Sezessionban. 1913-ban Münchenben nyitott magániskolát, azonban a háború keresztülhúzta számításait, „az iskolát bezárták, ő pedig feleségestül Németországban rekedt”. Az első világháborút itt vészelte át. 1918-ban Nagybányán telepedett le, de nem tartott szorosabb kapcsolatot a festőkolóniával.

VAJDA Lajos (Zalaegerszeg, 1908 – Budapest, 1941) 1928–1929-ben Csók István tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán, ekkor csatlakozott Kassák Lajos Munka-köréhez is. 1930 és 1934 között Párizsban élt, ahol Kazimir Malevics és Kandinszkij programja mellett a modern francia és orosz film hatott művészetére; a friss im143

Köszönjük a magángyűjtőknek, hogy hozzájárultak festményeik reprodukálásához és kiállításához.

Kiadta a VIRÁG JUDIT GALÉRIA és AUKCIÓSHÁZ, 2014 stratégia: Halász Ambrus – Kelen Anna szerkesztő: Kelen Anna MunkatársAK: Földes Léna, Hársfalvi Magdolna, Kalmár Anita, Kaszás Gábor, Nemes Zsófia, Varga Csaba Foto: Mester Tibor K atalógus terv: KOMOgroup, Kovács Ildi – Molnár Dénes Nyomás és kötés: Pauker nyomda

Harminc kép harminc gondolat. harminc. harminc

Recommend Documents