ZA3HA DX Expedíció
Radhime, Vlorai-öböl 2010. november 19-30.
Előzmények, előkészületek ZA/HA5X Krisztián 2010. júniusi albán DX Expedíciójának sokan örültünk a klubból. Bár családi nyaraláson volt, a tengerben való fürdőzés és Albánia felfedezése mellett több mint tizenegyezer összeköttetést is csinált, így mi is sok sávon és üzemmódban gyűjthettük be az évek óta hiányzó ZA QSO-kat. Itthonról is jó volt hallgatni hatalmas pileup-jait. Néhány levélváltás után már júniusban megszületett az elhatározás, hogy a HA5HRK Háros Rádióklub csapataként, együtt is elmegyünk, és közösen kipróbáljuk, mit jelent az Albániából való forgalmazás. Az időponttal kapcsolatos döntés a CQ WWDX verseny távíró fordulójára, illetve az azt megelőző hétre esett. Korábban - néhány alkalommal - Zakopanéból már rádióztunk együtt, de ez a mostani vállalkozás jelentős előrelépést jelentett. A technikát a klubtagok a saját berendezéseikből adták össze, azok is, akik amúgy nem tudtak velünk tartani. Pista (HA5TI) vállalta a technikai eszközök összegyűjtését, Krisztián HG5XA (HA5X) pedig albán kapcsolatain keresztül az engedélyeket intézte és megfelelő QTH-t keresett. Sikerült két albán rádióamatőrt, ZA1V Lazert és ZA1G (ex. ZA1FD) Fatost is meghívnia a versenycsapatunkba.
Engedély, hívójel Albániában 1990 előtt lehetetlen volt rádióamatőr engedélyt kapni, ma viszont már egyáltalán nem nehéz. Feltéve persze, ha ismerjük az engedélyező hatóság elérhetőségét, rászánunk egy kis időt az űrlapok kitöltésére, az engedély- és vizsgabizonyítvány-másolatok beküldésére, és ha meg tudjuk szervezni az illeték helyszíni befizetését. Május óta új rádióamatőr rendelet hatályos Albániában, amely hamarosan lehetővé teszi majd, hogy CEPT vagy CEPT Novice engedély birtokában, minden formalitás nélkül rádiózhassanak külföldi rádióamatőrök az országban. De amíg ez a tény nem jelenik meg a CEPT-ajánlás lábjegyzetében is, addig továbbra is szükség van az egyedi engedélyezésre. Az engedélyekben ZA/otthoni_hívójel szerepel, külföldiek számára hívójelet jelenleg nem adnak. A ZA/HA… formátumú engedélyeink ügyintézése egyszerűen és gyorsan zajlott, de mi szerettünk volna egy versenyzésre alkalmasabb hívójelet is. Az engedélyezést intéző jogász hölgy rengeteget segített nekünk. Azt tanácsolta, kérjük az engedélyt a rádióklub nevére, de az állomás felelős kezelőjének kérjünk fel egy albán állampolgárt, aki HAREC vizsgabizonyítvánnyal rendelkezik. Megkérdeztük Lazert, ZA1V-t, hogy elvállalja-e. Rögtön igent mondott. Ezután merült fel egy újabb probléma. Kiderült ugyanis, hogy a helyi
rádióamatőr szövetség ajánlása is szükséges ahhoz, hogy különleges hívójelet kaphassunk. A hatóság segített kapcsolatba lépni Fatossal, ZA1G-vel (ZA1FD), aki a sávokban hallható albán rádióamatőrök közül talán a legaktívabb, mellesleg ő az albán rádióamatőr szövetség főtitkára. Fatos és Lazer közösen mentek el tárgyalni a hatósághoz, és azt javasolták, legyen a magyar csapat hívójele ZA3HA. ZA3: Vlora-körzet prefixe, HA: Magyarország. Még pár apróság várt ránk az engedélyezési eljárásban, miközben az idő egyre fogyott. Mi viszont már számoltuk vissza a napokat, és csak bizakodhattunk, meglesz a ZA3HA hívójel. Le is foglaltuk a za3ha.com domainnevet az expedíció website-jának, és rövid közleményben közhírré is tettük terveinket. Az utolsó előtti napon aztán jött az e-mail az ügyintéző hölgytől: épp készül az engedélyokirat, de ugye morzézni azt nem szeretnénk… Ugyanis Lazernek nincs morzevizsgája, így a mi engedélyünkkel sem lehet majd távírózni. Puff, egy távíróversenyen ez azért nem feltétlenül előny … Újabb gyors konzultáció, és a hatóság ismét igen segítőkésznek bizonyult. Másnap új e-mail érkezett: egyeztettek Fatossal és Lazerrel, ha hivatalos levélben kérjük, módosítják a felelős kezelőt az engedélykérelmünkön. Így lett végül Fatos a versenyállomásunk vezető operátora. Aznap délután újabb e-mail érkezett, már-már kivert a víz, ezúttal viszont jó hírt kaptunk: ezúttal a ZA3HA engedély szkennelt változata szerepelt a mellékletben!
Utazás November 19-én indultunk el Budapestről, két autóval. Az egyik a HA5OT Ottótól kölcsönkapott dobozos furgon, a másik HA5PT személyautója, tetején tetőboxszal. A bepakolás nem volt egyszerű, volt is pár apróság, amit végül itthon kellett hagynunk. A pakolás nehézségei miatt a kora délután helyett végül csak este sikerült elindulni, és alig hagytuk el a Háros utcai ’klubbázist’ (Tomi QTH-ját), egyből dugóba kerültünk. Valami baleset lehetett az M0-n, aminek hatására közel egy órát araszoltunk, és alig haladtunk. Úgy döntöttünk, kerülünk. Megyünk inkább az M6-oson, majd onnan át a Duna túloldalára és Kiskunhalas érintésével Tompánál lépünk át Szerbiába. Hosszú, ködös, lassú út volt, mindig inkább élveztük a haladást, mint a dekkolást az M0-n. Tompánál kiléptünk az országból, s beléptünk Szerbiába. De a szerb vámosoknak gyanúsak voltunk a sok rádiós motyónkkal. Először elküldtek egy bódéba, hogy hozzunk papírt egy „speditőrtől”. A speditőr hölgy semmilyen nyelven nem óhajtott tudni a szerben kívül, de olyasmit magyarázott, hogy ő márpedig nem ad papírt. így megkerestük a fővámost. Ő azt mondta, akkor a furgonnal menjünk vissza, majd a teherautó-soron lépjünk be újra. Így Tomi, Happy és Feró Szerbiában maradtak, mi pedig a furgonnal visszatértünk Magyarországra, majd ott megfordulva ismét átléptünk Szerbiába. Önmagában azért, mert behajtottunk a szerb vámügyintézéshez, máris „parkolási díjat” kellett
fizetnünk, és amíg ezt nem tettük meg, az útlevelünk zálogban maradt. Ezután megkerestük a szolgálatban levő vámtisztet, csekély fél óra elteltével, sorban állás után sikerült is beszélnünk is vele, magyarul. Tájékoztatott, ő bizony nem engedhet át, mindenképpen speditőr kell, de nem gond, 20 euró lesz a papír, és már mehetünk is. Kerestünk egy speditőrt, aki irodájában elkezdte gyártani a papírokat, majd közölte, két választásunk van. Pár ezer euróért adnak mellénk egy kísérőt, aki elkísér egészen a Macedón határig, vagy kifizetünk pár ezer euró vámkauciót, amit majd visszakapunk valamikor, ha legközelebb arra járunk. Egyiket sem választottuk, mondtuk, akkor inkább visszamegyünk Magyarországra, és majd megyünk másfelé. Kiderült, ennek semmi akadálya, de akkor visszafordulási engedélyt kell kérnünk, amit szintén ők intéznek, néhány tíz euróból pár óra alatt meg is van. Természetesen az euróból, ami kényszerváltási árfolyamon vált szerb dínárrá, minden alkalommal dínárban adtak vissza. Miközben mi két ország között túszként vártuk a szabadulásunkat, a másik autó visszatért Magyarországra és ott várakozva tanulmányozták a térképeket, hogy miképp lehetne Szerbia kikerülésével megközelíteni Albániát. Felmerült a nagyon drága kompolás Olaszországból, illetve egy nagyon hosszú kerülő Románián, Bulgárián és Görögországon keresztül. Pár óra fogság és mintegy 50 eurónyi ilyen-olyan díjak leszurkolása után végre visszafordulhattunk. Ismét Magyarországon voltunk. Egy benzinkútnál kielemeztük a lehetőségeinket, s elhatároztuk, teszünk még egy kísérletet a szomszédos, röszkei határátkelőnél is. Ha nem járunk sikerrel, akkor marad a nagy Balkán-körút, Románián, Bulgárián és Görögországon keresztül. Pár nap alatt, váltott sofőrrel, azért teljesíthető ez is. Röszkénél azonban szerencsénk volt. A magyar vámtisztek mosolyogva lepecsételték a kiviteli nyilatkozatunkat, és nevetve sok sikert kívántak a szerb kollégákhoz. Ugyan az első szerb vámos nagyon csóválta a fejét, és speditőrt és teherautó-sávot emlegetett, mi elhajthatatlanok maradtunk. Kihívta főnökét, aki kikérdezett, hova megyünk és mi céllal, és szemmel láthatóan értette a rádióamatőrködés mibenlétét is. Gyorsan utasította továbbra is fejcsóváló kollégáját, hogy útlevelünkbe írjon be valamit, amit majd kilépéskor le kell pecsételtetnünk, majd jó utat és a versenyhez sok sikert kívánt. Pár perc elteltével mehettünk is tovább. Ködben, fáradtan, jó nagy késéssel vezettünk Belgrádon és Nisen át egész a szerb-macedón határig. Kumanovónál ismét küldözgettek minket jobbra, balra, előre majd vissza Szerbiába, majd vissza, át a kamionsorba, be a kamion-terminálra, majd vissza ellenirányban a sorompóig. A tájékoztatás itt is csapnivaló volt, de az első szerb vámtisztekhez képest legalább sokkal barátságosabbak voltak, beszéltek angolul, és fizetnünk nem kellett sem a levegővételért sem a vámügyintézéshez való leparkolásért… De azért mintegy három-négy órát dekkoltunk ezen a határon is, nem épp európai körülmények között, már ami a kamionterminált és annak környezetét illeti.
A hegyeken már sötétben keltünk át, s már több mint félnapos késésben voltunk az eredeti tervekhez képest. Az albán határ- és vámvizsgálat viszont minket is meglepett. Az albán vámtiszt tökéletes angolsággal megkérdezte, mit viszünk, hova megyünk, megnézte albán rádióamatőr engedélyeinket, majd mondta, hogy öt percet kér, amíg lepecsételi a berendezéseinket felsoroló listát, és jön vissza. Közben kollégái barátságosan érdeklődtek, hova is megyünk, megbeszéltük velük, hogy milyen az időjárás most a tengernél, Pistát pedig megtanították egytől ötig számolni albánul. Mire négyig eljutott, már vissza is kaptuk a papírunkat, felhúzták a sorompót és jó utat kívántak. Fáradtan és álmosan léptünk be Albániába. A határ után megálltunk egy benzinkútnál, ahol az étteremben olyan kiadós és hibátlan vacsorát tálaltak fel nekünk, hogy elhatároztuk, megszállunk náluk és majd kipihenve, vasárnap reggel indulunk tovább. Így aztán csak vasárnap délben, pont egy nappal a kitűzött időpont után érkeztünk meg Orikumba.
QTH, állomásépítés, antennarendszer, informatikai háttér Azt tudtuk, hogy az állomást valahol a vlorai öbölben, Orikum vagy Radhime tengerpartján szeretnénk felépíteni, de előzetesen nem sikerült tisztáznunk a pontos helyszínt. Krisztián ismerőse, Selman csak annyit üzent interneten: menjünk, és ha ott leszünk, biztosan találunk megfelelőt. „Akármit, akárhol. Ami csak tetszik.” Orikumba érvén Selman 13 éves fia, Amarildo fogadott minket, hogy megmutassa, édesapja hol tud szállást és rádióállomásnak való helyet ajánlani. Így az amúgy is zsúfolt autóba bepréseltük Amarildot is, hogy egy bérelhető apartmant nézzünk meg Radhimében, közvetlenül a Regina szálloda mellett. Amikor odaértünk, rögtön döntöttünk: itt állítjuk fel az állomást.
http://maps.google.hu/maps?f=d&source=s_d&saddr=&daddr=40.362961,19.481131&hl=hu
A ház egyetlen vendégeként szabadon telepíthettük az antennáinkat. A tetőn, a kertben, a veteményesben, a domboldalon, de még a szomszédos szálloda telkén is.
A CQ WWDX CW verseny M/2 (több kezelő, két adó) kategóriájához optimalizáltuk az állomásunkat. Két munkahelyhez egy-egy netbookot, plusz egy kisegítő laptopot kötöttünk hálózatba. A logot Win-Test szoftverrel vezettük. Ugyan a szomszédos pizzériából kaptunk volna wifin internetet, de - a várható áramszünetekre is készülve - vásároltunk egy helyi mobilinternet előfizetést is, az Eagle Mobile nevű szolgáltatótól.
Albániában egyelőre még nem épült ki 3G hálózat, az első licencet csak most adták ki, de szerencsére az EAGLE hálózata elég megbízhatóan tudja azt, amire az EDGE technológia képes. A SIM-kártyát egy Huawei B970 router kezelte, így ha az adatátvitel lassú is volt, minden gépről el tudtuk érni az internetet, és tudtuk tartani a kapcsolatot a külvilággal. Az antennarendszert úgy alakítottuk ki, hogy a nappali és éjszakai sávokat egymás zavarása nélkül kihasználhassa mindkét állomás. Antennák: 160/80m: párhuzamosított inverted V antennák közös koax kábel táplálással 40m: GP, 20/17/15/12/10m: Spiderbeam, 20m: vertical dipole, 10m: delta loop
A helyre jellemző terjedési jellemzők kiismerése, egyéni illetve klubhívójel használat
Az első antenna a verseny előtt öt nappal készült el: egy 40m-es GP, amivel rögtön megkezdtük a forgalmazást. A nappali viharok miatt éjszakákba húzódóan, vak sötétben, vagy elemlámpákkal világítva, szerdára fejeztük be az antennák építését. Minden antenna alkalmas volt nagyteljesítményű végfokozataink elviselésére, a sávszűrők pedig gondoskodtak arról, hogy a két rádió egymás zavarása nélkül párhuzamosan működjön. Viszont a viharos időben az elektromos szolgáltatás többet szünetelt, mint működött, generátorunk teljesítménye pedig nem volt elegendő ahhoz, hogy végfokainkat energiával lássa el, így többnyire alaprádióval dolgoztunk a verseny előtti napokon. Az áramszünetek alatt fejlámpa fényénél rádióztunk és szereltünk.
Minden operátor számára kértünk és kaptunk saját ZA/HAxxxx hívójelet, és azt terveztük, hogy a ZA3HA hívójelet majd csak a verseny alatt használjuk. Az első helyszíni vacsoránk során pénzfeldobással mégis úgy döntöttünk, hogy a ZA3HA hívójelet használjuk végig, így a versenyre jól begyakoroljuk vele a forgalmazást és tesztelhetjük a két állomás hálózatba kötött számítógépének használatát. A zajmentes QTH nagy örömet okozott, külön vevőantenna nélkül is jól tudtuk venni a DX állomásokat az alsó sávokon is. A QTH-t félkörben dombok és hegyek övezték, de Nyugat-Európa és Észak-Amerika felé kiváló volt a kilátás a tenger fölött. Ezt a logba kerülő DX-ek is igazolják. A hatalmas USA pileupok után másnap reggelente bizton számíthattunk arra, hogy hosszú úton az újzélandi, ausztrál és japán állomások gyakran S9+40 térerővel egyszerűen eltapossák az európai állomásokat.
Az albán kapcsolat ZA1V Lazer és ZA1G Fatos szerdán érkeztek meg Orikumba, és végig velünk maradtak. Fatos örömmel emlékezett vissza a húsz évvel ezelőtti magyar ZA1HA expedícióra és az azt megelőző magyarországi látogatásra. Sokat tanultak a magyaroktól akkor, és most hálával emlékeztek vissza HA3UU Jánosra, HA5EB Bélára, HA5OV Péterre, néhai HA0MM Győzőre és más magyar barátaikra. Elmesélték az albán rádióamatőrködés történetét, amelyben fontos fordulópontot jelentett az 1990-es magyar tanulmányút. Azt megelőzően Albániában honvédelmi sportként működtek ugyan rádióklubok, de forgalmazni nem forgalmazhattak, csak az volt a cél, hogy morzézni tudó katonákat képezzenek ki az albán hadsereg számára. Miftar Fana és Fatos Demeti sportdiplomáciai úton jutottak el Magyarországra, tanulmányozták a magyar rádióklubok működését, és – bár erre nem volt felhatalmazásuk – saját szakállukra megállapodtak arról, hogy egy magyar expedíció rádióamatőr állomásokat telepít Albániában. Nem sokkal később végre meg is szólalhattak ZA-hívójelek is a rádióamatőr sávokon. Fatos ütemes forgalmazásával, saját, ZA3G hívójelét használva, fölavatta az állomásunkat és élvezte a tőlünk való forgalmazást. Sokat beszélgettünk és bemutathattuk azokat a technikákat, amik a mai rádióamatőr forgalmazást segítik. Fatos elmondása szerint több albán városban is van olyan rádióklub, ahol ugyan vannak tagok, találkoznak is, de rádiója senkinek sincs. Így örültek az ajándékba kapott két darab RH, és egy 2m URH rádiókészüléknek, valamint a koax-kábeleknek, amiket rádióamatőr szövetségüknek ajándékoztunk.
Tetszett nekik az általuk idáig nem használt számítógépes versenyzés, a DX Cluster és RBN hálózatok információinak felhasználási lehetőségei. Együtt figyeltük a Getscore honlapon a versenyeredmények alakulását, nagyon tetszett nekik, ahogy a mai versenyzők egymás eredményeit össze tudják versenyzés közben hasonlítani a sajátjukkal az Interneten keresztül. Szorgalmasan jegyzeteltek és összegyűjtötték az általunk használt programok forráshelyeit. Fatos tervezi, hogy áttér elektronikus logvezetésre, és már regisztrálta magát az eQSL rendszerbe is.
Életünk a szkipetárok földjén Albániában mindenütt nagyon kedves, barátságos emberekkel hozott össze a sors. Ugyan a kommunikációt nehezítette néha, hogy nem tudunk albánul, de ez senkit se zavart. Mindenki mondta a magáét a saját nyelvén, mi magyarul, ők albánul, közben barátságosan veregettük egymás vállát és hátát, miközben azt mondogattuk, hogy „mir-mir” (rendben-rendben) és tulajdonképpen minden rendben is volt. Ha mi borral kínáltuk házigazdánkat, ő egy nagy csomó póréhagymával sietett vissza, ha segítettünk kivinni frissen szedett olíva bogyóit, ő palackban hozta nekünk a frissen sajtolt olajat. És bár többnyire egy szót sem értettünk egymásból, alapvetően mindent megtudtunk. Legnehezebben azt szoktuk meg, hogy az albánok akkor bólogatnak, ha azt mondják „nem”, és akkor rázzák a fejüket, ha azt mondják „igen”. Ezt tetézi az is, ha bólogatva azt mondja: „Jo - jo”, ami ugyebár azt jelenti albánul „nem – nem”. És ha mindez nem lenne elég a félreértéshez, gyakorta maguk az albánok - akik tisztában vannak azzal, hogy ők fordítva csinálják, - megpróbálnak a kedvünkben járni, és a mi metanyelvünk szerint bólogatni vagy fejet rázni, hogy aztán végül már senki sem tudja, most épp „igen”, avagy „nem”. A fiatalok szerencsére jól beszélnek angolul, a középkorúakkal inkább olaszul lehetne beszélni, már ha mi tudnánk olaszul. Finomakat ettünk, húsokat, pizzát, salátát, sós sajtot, kilószámra friss olíva bogyót, halakat és tengeri herkentyűket. A tenger gyümölcseiért a csapatnak nem minden tagja rajongott, így azért Feró szakácsként gyártott nekünk rántottát, omlettet és bundás kenyeret is. Mindehhez Szkander bég konyakot, Norga és Tirana sört és - a sok éjszakázás elviselésére - PitBull nevű energiaitalt fogyasztottunk.
A verseny A verseny első napján legnagyobb meglepetésünkre volt villany, és végre használhattuk a végfokainkat. Egészen vasárnap délig, amikor rövid időszakokra ismét hálózatkimaradásaink voltak. Ezekben az időszakokban akkumulátorról, alaprádiókkal forgalmaztunk tovább. Egy 800W teljesítményű 220V generátort vittünk magunkkal, amit ilyenkor pár perc alatt beindítottunk, és ez biztosította a két 100W-os rádió és a számítógépes infrastruktúra tápellátását, és az akkumulátorok töltését. Vasárnap délután aztán végleg elment az áram, és az áramszünet egészen hétfő reggelig tartott. Odáig jól mentek a dolgok, szépen jöttek az állomások, gyorsan emelkedett az összeköttetések száma és a pontszám is.
De amint elment az áram, és csak az alaprádiók működtek, a pörgés lelassult. Éreztük, szorzóznunk kellene, de 100W-tal, körbevéve a hegyekkel, dombokkal, hatékonyságunk igencsak visszaesett, több tucat hívásra se hallottak meg sokan. A szorzózásnál hatékonyabbnak bizonyult, ha inkább CQztunk. Néha-néha beírt valaki a clusterbe, és olyankor pár percre megint élvezhetővé vált a rádiózás, sőt, a szorzók száma is nőtt, amikor olyanok jöttek CQ-ra, mint ZL8X, 9L5VT, KG6DX és sokan mások, akiket korábban hosszú percekig próbáltunk szorzóként levadászni, esélytelenül. Vasárnap délután kifogtunk egy kellemes terjedési ablakot 10m-en, száznál több amerikai állomásnak adtuk a ZA szorzót. Az esti időszakban a 15/20m sávokon nagyon éreztük a végfok hiányát, de azért kitartottunk. Az éjszakának úgy mentünk neki, hogy egyik állomás 40m, a másik felváltva 80m/160m sávokon működött. A 100W ellenére sokan meghívtak és jól tudtunk venni az elektromos energiaellátástól és mindennemű zajtól mentes 160m sávon (pl.: 9L5VT, C5A, és CR3L).
Verseny utáni aktivitások, tervek a jövőre … A verseny után 50MHz EME kísérletet végeztünk W7GJ Lance-szel, ami sajnos egyoldalúra sikerült. Mi öt perióduson keresztül vettük a holdról visszavert jeleit, de az ő számítógépe nem tudta a 100W-os adónk jeleit dekódolni. Azért két QSO 6m-en is sikerült, egy cseh és egy német állomással. 2m-en is próbálkoztunk, reméltük, legalább egy olasz QSO összejön a tenger fölött, de nem jártunk sikerrel. A verseny utáni hétfőn felmentünk egy közeli nemzeti park 2000 méter magas hegyére rádiózni, de a rossz idő miatt hamar le kellett bontanunk és vissza kellett jönnünk. Szeretnénk újra eljutni Albániába 2011 nyarán, és akkor főleg a VHF sávokat, a WFF nemzeti parkokból és SOTA csúcsokról való forgalmazást helyeznénk a kirándulásaink fókuszába, a nyaralás mellett. Hazautazás A hazautazás sokkal simábban sikerült az odaútnál, bár a 22C melegből -3C hidegbe érkezünk haza. Albániában gyakori volt, hogyha a szobában fáztunk, kinyitottuk az ablakot. A pakolást követő reggelen kellemes hőmérsékletre ébredtünk. A búcsú még pólóban történt, az érkezéskor viszont havat kellett lapátolnunk ahhoz, hogy kipakolhassunk az autókból. Szerencsén volt: a macedón és a szerb határon is segítőkész vám-tisztviselőkkel találkoztunk, és gond nélkül jutottunk tovább. Az út utolsó 400 km-es szakaszát sokszor csak 70km/ó sebességgel haladva tudtuk megtenni, a szakadó eső vagy a havazás miatt. Mégis, 24 óra alatt hazaértünk szerencsésen. Eredmények A logjainkat feltöltöttük a ClubLog szerverre, a részletes statisztikát onnan érdemes megnéznie mindenkinek: http://www.clublog.org/charts/?c=ZA3HA#r A nyolcnapos DX expedíció alatt 17447 összeköttetést létesítettünk 9936 állomással. A CQ WWDX CW versenyben elért előzetes eredményünk: BAND 160 80 40 20 15 10 TOTAL
QSO 513 1272 2451 1928 1333 145 7642 Total score
CQ DXC DUP 11 56 4 19 80 2 27 108 23 29 112 10 30 113 12 16 38 3 132 507 54
POINTS 686 1791 4380 3701 2474 335 13367 8 541 513
Köszönjük szépen mindenkinek az összeköttetéseket. ZA3HA csapat www.za3ha.com
AVG 1.34 1.41 1.79 1.92 1.86 2.31 1.75
