Értékelési évkönyv
Értékelési évköny v 2012
4
Tartalom Előszó....................................................................................................................................................7 Az Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztések értékelései Magyarországon 2011-ben................................................................................................................8
I.
I. Közlekedésfejlesztési programok átfogó értékelése, 2000-2011.................................9 II. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) közoktatási és
II.
kulturális konstrukcióinak értékelése.............................................................................19 II/1. A TÁMOP 3-as prioritás közoktatási, kulturális intézmények vezetői és fenntartók számára kiküldött kérdőívének eredményeinek összegzése...................................................................................................... 23
III.
III. Európai uniós környezeti Kötelezettségeink teljesülésének egyes kérdései......26 IV. Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése...........................................32
IV.
IV/1. Esettanulmány: Az „Első lépés” típusú programok megvalósításának elemzése (TÁMOP 5.3.1.).... 37 IV/2. Módszertani tanulmány: a Delphi-vizsgálat.................................................................................................... 42 V. A 2007-2013 közötti operatív programok végrehajtásával kapcsolatos
V.
kommunikációs tevékenységek félidei értékelése...........................................................45
5
Értékelési évkönyv 2012 | Előszó
6
Előszó | Értékelési évkönyv 2012
Előszó
2012-ben és 2013-ban az Európai Unió Kohéziós Politikájának végrehajtásában érintett intézményrendszer előtt Európa-szerte hatalmas feladatok állnak. Időben egyszerre jelentkeznek a 2007-2013-as fejlesztéspolitikai program-végrehajtás gyorsításával, az abszorpció fokozásával, illetve a következő Európai Uniós pénzügyi periódus kohéziós politikájának előkészítésével kapcsolatos feladatok. E két, önmagában is komplex és kihívást jelentő feladatcsoport közötti kapcsolat megteremtése, a hídszerep biztosítása harmadik feladatként önállóan is értelmezhető: a jelenlegi, valamint a korábbi fejlesztéspolitikai időszakok tapasztalatainak értékelése, az ebből származó következtetések és javaslatok becsatornázása az előkészítés döntéseibe. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség az elmúlt években számos lépést tett a végrehajtás gyorsítása érdekében mind a projektek finanszírozását, mind a rendszerszintű szabályozást érintően, ugyanakkor egyre több figyelmet szentelünk a következő pénzügyi periódus előkészítésének. Ha az előttünk álló tervezési feladatokra tekintünk, azt láthatjuk, hogy a Kohéziós Politika története során talán még nem nézett szembe ilyen nehéz körülményekkel és feladatokkal. A világgazdaságban egyszerre jelentkeznek konjunkturális és strukturális problémák, melyek egész Európát érintik, de különösen súlyosan érintik a Kohéziós Politika legfőbb célországait, köztük Magyarországot is. E körülmény megnöveli a tétet és jelentős nyomást jelent a Kohéziós Politika látható, érzékelhető eredményessége irányában. A következő időszakban a források szűkössége – legyen szó akár uniós, akár hazai költségvetésről – minden eddiginél nagyobb kihívást fog jelenteni a fejlesztéspolitika irányítói és megvalósítói számára egyaránt, ezért kiemelten fontos lesz, hogy a múlt és a jelen tapasztalatai alapján, tényadatokkal, elemzésekkel és értékelésekkel támogatott döntések készítsék elő a 2014-2020-as Strukturális és Kohéziós Alapok fejlesztéspolitikai programjait.
Petykó Zoltán a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnöke
7
Értékelési évkönyv 2012 | Az Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztések értékelései
Az Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztések értékelései Magyarországon 2011-ben Évkönyvünk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2011. évi értékelési tevékenységébe kíván betekintést adni azzal a céllal, hogy az olvasó átfogó képet kaphasson az Európai Unió Strukturális és Kohéziós Alapjaiból megvalósított programok vonatkozásában lefolytatott értékelésekről. Ezen értékeléseink olyan időszakban készültek, amikor egyrészt visszacsatolást tudnak nyújtani a jelen (2007-2013-as) programozási periódus végrehajtása számára, másrészt az eredményeik jelentős mértékben jelenhetnek meg a következő, 2014-2020 közötti fejlesztési programok uniós pénzügyi periódusához kapcsolódó tervezése során. A 2011-ben indított értékeléseink témaválasztásakor hangsúlyosan szerepeltek e fenti szempontok. Olyan témákban folytattuk le értékelési projektjeinket, melyek hangsúlyosan támogatták a végrehajtás optimalizálását (a közoktatási, illetve kommunikációs értékelésünk), vagy a végrehajtás tapasztalatait csatornázták be a szakpolitika aktuális formálásába (a roma beavatkozások értékelése), illetve olyan témákat öleltek fel, melyek megállapításaival már az új időszaki kohéziós politika magyar álláspontjához tudnak támogatást nyújtani (közlekedésfejlesztési, illetve környezeti derogációs kötelezettségek értékelése). A közoktatási fejlesztéseket magában foglaló TÁMOP 3. prioritás értékelése kifejezetten a prioritás végrehajtás támogatásának igényével született, mely értékelés során azonban számos, a prioritás kialakításával kapcsolatos stratégiai javaslat is született. Az értékelés eredményei közvetlenül becsatornázódtak az időközi OP-módosítási folyamatba. A kommunikációs értékelés bár elsősorban az Európai Bizottság előírásának való megfelelés okán készült, azonban az értékelés során törekedtünk arra, hogy megállapításaival minél inkább támogassa az érintett intézményi szereplőket is, és releváns javaslatokkal szolgáljon a kommunikációs tevékenység 2007-2013-as időszak második felére történő optimalizálása érdekében. A humán vonatkozású területek között kiemelten fontosnak ítéltük meg a roma célcsoportú beavatkozások értékelését. Ezen értékelés keretében részletesen megvizsgálták a különböző konstrukciókban megvalósított egyes helyi gyakorlatokat, melyek körében számos hazai best practice-t sikerült azonosítani. A legjobb gyakorlatok mellett a roma, illetve a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat célzó fejlesztéspolitikai stratégia kapcsán számos javaslat került megfogalmazásra. Az értékelés szakmai különlegessége, hogy az értékelési megállapítások, javaslatok finomítása során a Delphi-módszertan is alkalmazásra került, melyet mint a tervezés során releváns módszertant mutat be röviden az Évkönyv. A közlekedésfejlesztési értékelés hiánypótló funkcióval bír: a vizsgált időszak ilyen átfogó jelleggel korábban még nem került bemutatásra, illetve vizsgálatra annak ellenére, hogy az utóbbi tíz évben jelentős fejlesztések történtek az ágazatban. Ez az átfogó kép számos tanulság levonására alkalmas, melyek mentén javulhat az ágazati fejlesztések hatékonysága és fenntarthatósága a jövőben.
8
Az Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztések értékelései | Értékelési évkönyv 2012
A környezeti direktíváknak való megfelelés vizsgálata projekt során a megvalósítás kontextusára, a végrehajtásban esetlegesen nehézséget okozó tényezőkre voltunk kíváncsiak. Ezen direktíváknak való megfelelés elérésére jelentős uniós forrást szánt Magyarország a 2007-2013-as periódusban, ami nagy kihívást jelent a végrehajtásban érintettek számára.
Értékelések 2012-ben – feladatok és értékelési rendszer 2012 szakmai szempontból kivételesen jó időpontnak tekinthető az értékelések lefolytatásának és azok döntéshozatalban történő felhasználhatóságának időzítésében, hiszen a programok nagy része esetén már elegendő idő telt el indításuk óta, hogy azok eredményességét érdemben lehessen vizsgálni, ugyanakkor az értékelés megállapításai és az azokon alapuló javaslatai még be tudnak csatornázódni a tervezési folyamatba. Ennek megfelelően a legtöbb, a 2014-2020-as kohéziós politikai tervezés számára kiemelten fontos területen indítunk értékelést, így a gazdaságfejlesztési beavatkozások, beleértve a KKV- és az innováció-támogatás területét, a foglalkoztatás bővítését célzó programokat és számos infrastrukturális területet. Annak érdekében, hogy az értékelési tevékenységgel szemben a fentiek miatt megnövekedett mennyiségi és minőségi igénynek az értékelések megvalósításáért felelős Nemzeti Fejlesztési Ügynökség meg tudjon felelni, 2012 tavaszától az értékelések végrehajtására keretrendszert alakítottunk ki az alábbi szempontok figyelembe vételével: •
valódi árverseny mellett minőségi ösztönzők megtartása;
•
az elérhető legmagasabb szintű szakértelem bevonása;
•
a különféle igényekre és határidőkre rugalmasan reagáló rendszer.
A kohéziós és strukturális támogatások felhasználásának értékeléséhez kapcsolódó feladatok ellátása érdekében a 8 (2 módszertani és 6 tematikus) részterület került meghatározásra. Valamennyi tématerületre kiélezett versenyben, közbeszerzési eljárás lefolytatása eredményeként egy-egy partnerrel kötöttünk szerződést. Értékelési szakterületeink: •
módszertani területek: statisztikai-ökonometriai, illetve kérdőíves felmérés és kvalitatív módszerek;
•
tematikus területek: gazdaságfejlesztés, környezet és energia, közlekedés, állami és intézményrendszeri fejlesztések, humán erőforrás fejlesztések és területi kohézió.
2012-ben terveink szerint mintegy 15 értékelést indítunk, melynek eredményeiről reményeink szerint a lehető legteljesebb körben számolunk majd be következő, 2013. évi Értékelési Évkönyvünkben.
9
Értékelési évkönyv 2012 | Közlekedésfejlesztési programok átfogó értékelése, 2000-2011
I. Közlekedésfejlesztési programok átfogó értékelése, 2000-2011 I. Az értékelés célja Az értékelés célja a Magyarországon 2000-2011 között kiemelten az európai uniós támogatások (ISPA/Kohéziós Alap 2000-2006, KIOP 2004-2006, ROP 2004-2006, KözOP 2007-2013, ROP-ok 2007-2013, Phare és határon átnyúló együttműködési programok1) segítségével, illetve egyéb forrásokból megvalósult közlekedésfejlesztési beavatkozások vizsgálata volt. Az értékelés öt feladatcsoportban vizsgálta a közlekedési fejlesztéseket: stratégiai kontextus elemzés, fejlesztések rendszerezett bemutatása, közvetlen eredményesség vizsgálata, programmenedzsment vizsgálata és fenntarthatósági elemzés. Az értékelés fő célja a 2014-2020 közötti szakpolitikai tervezés, programozás és a végrehajtáshoz kapcsolódó program menedzsment számára javaslatok megfogalmazása, melyek hozzájárulnak a fejlesztéspolitikai döntések megalapozásához, a támogatási rendszer eredményességének javításához, visszacsatolásokat nyújtanak a prioritások eredményeiről, hatásairól, a végrehajtás intézmény-rendszerének hatékonyságáról.
Főbb megállapítások •
Jelentős előrelépés történt 2000-2011 között a közlekedésfejlesztés stratégiai megalapozottságában, ugyanakkor sok kritika éri az aktuális stratégiát (azaz a releváns közlekedésfejlesztési dokumentumok ös�szességét), amely stratégia a végrehajtás során nem feltétlenül tud érvényre jutni.
•
A közlekedés-fejlesztés 2000-2011 közti stratégiai dokumentumai nem tudják betölteni iránymutató szerepüket, egyrészt időbeli túlhaladottságuk, másrészt minden szempontot összefoglaló, így hangsúlyokat eltüntető jellegük miatt.
•
Túlzottak a társadalmi elvárások is, amelyeknek a döntéshozók meg akarnak felelni, nem számba véve annak súlyos költségterheit, s esetenként túlzott az infrastruktúra kiépítési szintjének mértéke a valós igényekhez képest.
1 Rövidítések magyarázata: ISPA - Strukturális Politikák Csatlakozás Előtti Eszköze; KA – Kohéziós Alap; KIOP - Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program; ROP – Regionális Operatív Program; KÖZOP – Közlekedés Operatív Program; KEOP – Környezet és Energia Operatív Program
10
Közlekedésfejlesztési programok átfogó értékelése, 2000-2011 | Értékelési évkönyv 2012
•
A főúthálózat és vasúthálózat fejlesztése során a megvalósítás az éppen aktuális projektlisták alapján zajlik. E listák gyakran változtak, az ezeket meghatározó döntési folyamat esetleges. A közösségi közlekedési projektek esetében a legnehezebben nyomon követhető a projektkiválasztás folyamata.
Főbb javaslatok •
A közlekedésfejlesztési stratégiák tartalmában, alkalmazásában változtatásra van szükség a szakmai megalapozottság, elkötelezettség, közös érdekek, együttműködés, hatékonyság területén.
•
Ki kell alakítani a megalapozott projektkiválasztás módszertanát, amihez szükségesek a közlekedésfejlesztési célok, a tematizált rangsorok, a megvalósítás feltételei: ütemezés, feladat- és felelősségi viszonyok, együttműködő partnerek, nyomon követés, ellenőrzés meghatározása.
Az értékelési munka Az értékelést a Terra Studio Kft. végezte, 2011 második felében. Az értékelt időszak intervalluma 2000. január 1. és 2011. július 1. közötti időszakban támogatási szerződéssel rendelkező projektekre terjed ki, az elemzés során az európai uniós programok közlekedésfejlesztéshez kapcsolódó prioritásait vették figyelembe, a lehető legszélesebb kört átfogva. Az értékelés során a rendelkezésre álló információk alapján a hazai forrásból megvalósult fejlesztési projekteket is elemezték, hogy bemutassák azt a fejlesztési környezetet, amelyben az EU-források megjelentek, illetve amelyeket kiegészítenek. A felhasznált adatok köre elsősorban az EMIR2 és az OKA3 adatbázisra terjedt ki, de az egyes programok dokumentációit, az irányító hatóságok, a KKK4 és a MÁV5 adatszolgáltatását is alapul vették az értékelés során. A jelentés elkészítése során a közlekedésfejlesztés releváns dokumentumait, a program- és projektdokumentációkat is felhasználták. Kiemelendő, hogy a jelentés több mint 40 interjú felhasználával készült. Az elérhetőségi vizsgálat és a hatásértékelés az értékelők saját módszertanán alapuló számítás. A projekt előrehaladás vizsgálata néhány vasúti és közúti (ISPA/KA/KÖZOP forrásból megvalósult) projekt részletes elemzésén alapul.
EU-források a közlekedési alágazatok fejlődésében A 2004-2006 közötti időszakban a Regionális Operatív Programból (ROP) megvalósított projektek összköltségének 90%-a, a 2007-13-as időszakban a 74%-a jutott közútfejlesztésre, a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Programból 80% (KIOP), a Közlekedés Operatív Programból (KÖZOP) pedig 40%, ami arra utal, hogy csökken az útépítések dominanciája az uniós források felhasználásában. Ugyanakkor ez csak az uniós forrásokra vonatkozik és a hazai költségvetési eszközökre nem.
2 EMIR-adatbázis: a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Egységes Monitoring Információs Rendszere, mely naprakész adatokat szolgáltat az EU-támogatások felhasználásáról, és lehetővé teszi a pályázatok nyomon követését a beadástól a fejlesztések megvalósításáig. 3
4 5
OKA: Országos Közúti Adatbank KKK: Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium háttérintézménye MÁV: Magyar Államvasutak Zrt.
11
Értékelési évkönyv 2012 | Közlekedésfejlesztési programok átfogó értékelése, 2000-2011 1. ábra Közútfejlesztések 2000-2011 között
I.
A vasúti fejlesztéseket túlnyomórészt az ISPA/Kohéziós Alap és a KÖZOP forrásaiból finanszírozták. A legtöbb kerékpáros közlekedési projektet a ROP finanszírozta, 2004-2006 között az I. Nemzeti Fejlesztési Tervben (NFT I.) kizárólag turisztikai célokból, míg a 2007-2013 közötti fejlesztések jellemzően hivatásforgalmi célokból történtek. A fejlesztési időszak újdonsága, hogy a KÖZOP-on, és a KEOP-on belül is megjelent a kerékpáros cél (dunai árvízvédelmi gáton futó kerékpárút). 2. ábra Vasúti fejlesztések 2000-2011 között
Forrás 1 : KKK: Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, EMIR: az NFÜ monitoring és információs rendszere Forrás2 : NIF: Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.
12
Közlekedésfejlesztési programok átfogó értékelése, 2000-2011 | Értékelési évkönyv 2012 Az intermodális fejlesztések igen sokrétűek, ennek megfelelően majdnem minden operatív programból kötöttek támogatási szerződést ilyen jellegű projektekre. A gazdasági operatív programokból finanszírozott projektek esetében a logisztika, a ROP-okból a közösségi közlekedés fejlesztése volt a fő cél, míg a közlekedési OP-kból vegyesen finanszírozták a két célt. A vízi közlekedést két nagy részre oszthatjuk: a nem kereskedelmi – vitorlás, evezős – hajózás céljait szolgáló beruházásokat a ROP-okból, a kereskedelmi kikötőfejlesztéseket a gazdasági és közlekedési OP-kból támogatták.
Európai uniós és hazai közlekedésfejlesztési források kapcsolata Az értékelés alapját képező időszakban, 2000-2011 között alapvető átalakuláson ment keresztül a közlekedésfejlesztés-politika finanszírozása. A hazai források domináns szerepét az uniós támogatások vették át. A Kohéziós és Strukturális Alapok mellett az Európai Beruházási Bank (EIB) által nyújtott hitel, a 6PPP-konstrukciók és különböző hazai költségvetési források keretében valósultak meg a fejlesztések. Az uniós csatlakozásig elsődleges cél a kapacitásbővítés volt, a szolgáltatások minőségi javítása és az intelligens közlekedési rendszer (ITS) fejlesztések kevéssé képezték a projektek részét. Elsősorban az európai uniós elvárásoknak köszönhető, hogy ez utóbbi területen is jelentős eredményeket sikerült elérni. Az uniós források a közlekedésfejlesztés teljes spektrumán megjelentek. A hazai források korábbi alacsony szintje miatt a vasút, a közösségi közlekedés és a kerékpáros közlekedés fejlesztése tekinthető az uniós támogatások legfőbb nyertesének. A hazai források felhasználása egészen más gyakorlat szerint működött, mint az uniós támogatásoké: a hazai projektek esetén elegendő volt a hazai döntéshozó szerveknek jóváhagyni a fejlesztéseket. Korábban a hazai forrásokból sok kisméretű projekt kapott pénzt, ami szélesebb kört érintett, de csak a hálózat túlélését segítette elő. Az uniós rendszerben a projektkiválasztásnak önálló intézményrendszere épült ki. Az operatív programokban jellemző egy bizonyos minimum projekt méret, támogatási összeg, amely elsősorban nagyobb projektek megvalósulását jelenti. Ezáltal megvalósult a források nagyobb koncentrációja, viszont a fejlesztések pénzügyi korlátai miatt azok kevesebb települést érintenek. Az uniós forrásszerzésnél az előkészítésnek van kulcsfontosságú szerepe. Amely projekteket megfelelően előkészítik, azok alkalmasak lesznek uniós források elnyerésére. A projekt kiválasztási folyamat problémáinak hátterében részben az áll, hogy a vizsgált időszakban nem volt olyan – minden érintett szereplő által elfogadott – átfogó, jogszabályi erővel bíró stratégia, amely alapot jelentett volna a projektek kiválasztásához akár az uniós programozást, akár a hazai finanszírozást tekintjük.
Eredmények összefoglalása A 2000-2011 közötti időszakban 1.308 db uniós társfinanszírozású (előcsatlakozási alapok, Kohéziós és Strukturális Alapok) közlekedésfejlesztési projektre kötöttek támogatási szerződést. Hazai forrásból 954 db projekt készült el (mely tartalmazza a PPP és EIB hitelből megvalósult projekteket is). A beruházások teljes összköltsége 2011-es áron 5.024 milliárd Ft, 47,5 %-át társfinanszírozták Európai Uniós forrásból, 2.068 Mrd Ft (6,8 Mrd EUR) volt a megítélt uniós támogatási összeg. Az uniós forrásoknak köszönhető, hogy megkezdődött egy vasútfejlesztési rekonstrukciós hullám, azonban ez csak a fővonalakat érinti. A páneurópai hálózatok az uniós források 51%-át kötötték le, azonban az V/C. és X/B. páneurópai vasúti korridorra még előkészítési projekt sem történt.
6
Public Private Partnership (rövidítve: PPP): a közfeladatoknak a közszféra és a magántőke együttműködésében történő ellátása
13
Értékelési évkönyv 2012 | Közlekedésfejlesztési programok átfogó értékelése, 2000-2011
Az ország korábbi perifériális térségeinek közúti elérési ideje jelentősen javult.7 A fejlesztésekkel nem érintett közúthálózat állapotának romlása miatt azonban kiterjedt térségekben romlott a megyeszékhelyek, ill. régióközpontok elérési ideje. A vasúti, menetrend szerinti elérési idő a vizsgált vasútvonal szakaszok jelentős részén javult, különös tekintettel a befejezett projektekkel érintett szakaszokra. A határontúli (elsősorban a romániai és horvátországi) fejlesztések nélkül egyes projektek nemzetközi szerepe alárendelt marad (pl. az M6-os autópálya, a Debrecen-Berettyóújfalu közötti út), mivel nem biztosított a határon túl a gyorsforgalmi utak közvetlen összeköttetése. Az európai szintű hálózati hatások csak akkor tudnak érvényesülni, ha a folyosók teljes hosszukban határtól határig kiépülnek és a nemzetközi szintű folytonosság is biztosítva van.
Programmenedzsment tapasztalatai
I.
Az intézményrendszer változásait elsősorban az uniós folyamatok generálták. Az intézményrendszerben bekövetkezett változások szükségszerűen befolyásolják a rendszer működésének hatékonyságát, és ezen keresztül a projektek előrehaladását és eredményességét, ami a programcélok teljesülésében vagy a várt eredmények elmaradásában csapódik le. Az intézményrendszert a stabilitás hiánya jellemzi. A bizonytalanság miatt elhúzódnak a döntések, és rugalmatlanabbá válik az intézmények működése, melynek elsősorban a projektek látják kárát a végrehajtás során. A projektek előkészítése relatív hosszú folyamat, jellemzően azonban nincs elég idő a projektek alapos szakmai előkészítésére, minden érintettel való egyeztetésre, mely a későbbi fázisokban többletköltségek formájában jelentkezik. A projektek szakmai előkészítése a legfontosabb tényező a projektek idő- és költségkereteinek tartásában. A projektek ütemezésének tervezésénél jellemzően nem számoltak a közbeszerzések időigényének jelentős növekedésével. Az ingatlanvásárlások/kisajátítások rendkívüli mértékben elhúzódtak. Az önkormányzatok és/vagy a környezetvédelmi intézményrendszer sok projekt esetében nehezen kezelhető feltételeket támasztanak. Az intézményi átalakítások, a személycserék, fluktuáció mind lassítják a projektek előrehaladását. Ugyanez jellemző a kedvezményezett oldalán fellépő változásokra is. Számos környezetvédelmi beruházás kihasználtsága alacsony fokú. Más esetekben meglehetősen beruházás-igényes megoldások születnek (túlzott területigényű beruházások hatalmas kisajátítási igénnyel, támfalak, völgyhíd, M0, M6 alagutak stb.).
Fenntarthatósági kérdések Minden ötödik projekt új infrastruktúra elem építését szolgálja, noha a felújítások egyre nagyobb hangsúlyt kaptak. Az új infrastruktúrák építése jelentősen növeli a fenntartási költségeket. A hazai költségvetési forrásból, Európai Fejlesztési Bank (EIB) által nyújtott hitelből, illetve PPP-konstrukcióban finanszírozott projektek rövid és hosszú távon is terhelik a költségvetést, miközben szabadon hagynak uniós kereteket. A nagyprojektek EU-támogatási kérelménél a legkomolyabb problémát a környezeti hatástanulmány (KHT) léte/nem léte, tartalma/minősége/eljárásrendi megfelelősége jelentette.
Az értékelés során tett javaslatok A tervezési folyamat szemléletbeli változása szükséges egy stratégiai keret felállításával, a végrehajtás számára a stratégia- és programalkotás során alkalmazandó elvek és szempontok, valamint az alkalmazási feltételek meghatározásával. A legfontosabb szempont a társadalmi hasznosság legyen, meg kell fogalmazni a minimális szolgáltatási színvonalat jelentő feltételeket, az ehhez szükséges minimum infrastrukturális elemeket. A fejlesztések jogosságát 7
14
Az elérhetőségi vizsgálat a későbbiekben részletesebben bemutatásra kerül.
Közlekedésfejlesztési programok átfogó értékelése, 2000-2011 | Értékelési évkönyv 2012 és szükségességét a pozitív hatásokkal, hasznokkal kell alátámasztani. Miután ezek hálózati szinten érvényesülnek, ezért a tervezési folyamat során országon belül egészben kell kezelni a projekteket (egy vasúti vonalat egyben, kerékpárutat a városi közlekedési főáramokkal és a csatlakozási pontokkal egyben). Európai szinten szükséges vizsgálni a hálózatosodást, azaz a határokon túli illeszkedést, kapcsolódást. A területi kohézió és az esélyegyenlőség elvével összhangban a következő időszakban több figyelmet szükséges fordítani a közúthálózat fejlesztésből kimaradt térségek erősebb integrálására. A szolgáltatás orientált fejlesztések szerepének további növelése szükséges, vizsgálni kell a közösségi közlekedés kapcsán a járműállomány megújításának feladatait. A projekt előkészítés feladatát intézményesíteni kell a közlekedéspolitikai fejlesztésben. A megvalósíthatósági tanulmány döntés előkészítésben és projektkiválasztásban betöltött szerepét növelni szükséges. Javasolt kiemelt hangsúlyt helyezni a pénzügyi fenntarthatóságra. Az uniós finanszírozási körbe bevonandó projektek kiválasztása során mérlegelni kell a költségvetés rövid-, közép-, illetve hosszú távú terhelését, továbbá azt, hogy az adott támogatási arány mellett megéri-e a projektet EU-forrásból megvalósítani. A környezeti szempontokra, a környezeti hatásvizsgálati tanulmányra a projekt-előkészítés során nagyobb hangsúlyt kell helyezni, hogy a projektek emiatt ne szenvedjenek időbeli csúszást/többletköltséget.
Elérhetőségi vizsgálat8 Az elérhetőség javulása – az elérési idő csökkenése – a közlekedési fejlesztések egyik kitüntetett célja, amely az egyes térségek versenyképességének is fontos tényezője. A közúti elérhetőség vizsgálata alapján megállapítható, hogy az elérhetőség javulása elsősorban a döntően hazai forrásokból megvalósult országos úthálózat bővülésének, az elmúlt 5 évben megvalósult autópályák hatásának tudható be (M3, M6 és M7). 1. táblázat: A TEN-T9 és páneurópai (PEN) közúti folyosókon 2000-2011 között történt elérési idő javulása a határátkelőhelyek között
Folyosó
Kiindulási határátkelő
Érkezési határátkelő
Elérési idő, 2000 (perc)
Elérési idő, 2011 (perc)
Javulás (perc)
Javulás (%)
IV
Hegyeshalom
Nagylak
264,5
230,7
33,8
12,8
IV-V
Hegyeshalom
Beregsurány
372,9
307,2
65,7
17,6
IV-X/B
Hegyeshalom
Röszke
222,6
190,7
31,9
14,3
V
Tornyiszentmiklós
Beregsurány
483,0
350,8
132,1
27,4
V
Letenye
Beregsurány
465,1
339,6
125,5
27,0
Forrás: Közlekedésfejlesztési programok átfogó értékelése 2000-2011
8 9
Az értékelők saját számításán alapul. TEN-T: transzeurópai közlekedési hálózat
15
Értékelési évkönyv 2012 | Közlekedésfejlesztési programok átfogó értékelése, 2000-2011
Az ország korábbi perifériális térségeinek elérési ideje jelentősen javult: a fejlesztések eredményeként egyes térségekből közel egy órával hamarabb elérhető Budapest, a legközelebbi autópálya- vagy gyorsforgalmi-csomópontot pedig számos település két órával hamarabb éri el az új infrastruktúraelemek kiépítésének köszönhetően. A kistérségi, megye- és régióközpontok elérésében döntően nem az autópályák, hanem az alsóbbrendű úthálózat játszik szerepet. Ezért a fejlesztésekkel nem érintett közúthálózat állapotának romlása egyre inkább előtérbe kerül, a romló úthálózat miatt Nyugat- és Dél-Dunántúlon, valamint Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyék között kiterjedt térségekben romlott a megyeszékhelyek, illetve régióközpontok elérési ideje. 3. ábra Gyorsforgalmi csomópontok elérési idejének változása 2000-2011 között10
I.
10
16
OKA: Országos Közlekedési Adatbank
Közlekedésfejlesztési programok átfogó értékelése, 2000-2011 | Értékelési évkönyv 2012 A közúti elérhetőség javulása versenyképességre gyakorolt hatásának vizsgálata nem hozott egyértelmű eredményeket. Az elvégzett számítások szerint a kistérségek komplex versenyképességének változását az elérési idők rövidülése alig befolyásolta. Ebben azonban szerepet játszott egyes mutatók kedvezőtlen változása más, külső körülmények hatására (pl. gazdasági válság). A komplex mutató elemeit külön vizsgálva megállapítható, hogy az egyes mutatók alakulását kistérségi szinten csak kevéssé, és nem egyértelműen befolyásolja a gyorsforgalmi úthálózathoz való hozzáférés javulása. Az elérhetőség javulásának pozitív hatása legnagyobb mértékben az adófizetők arányának növekedése és a munkanélküliségi ráta csökkenése tekintetében mutatható ki. A térségi, két gyorsforgalmi folyosót érintő (M3 és M5 autópályák) dinamika-vizsgálat ellenben megmutatta, hogy az egyes folyosók mentén, kiváltképpen azok 15-30 km-es hátországában érezhető a gyorsforgalmi úthálózathoz való hozzáférés jövedelmekre gyakorolt pozitív hatása.
4. ábra A vizsgálati terület településeinek jövedelemnövekedése
17
Értékelési évkönyv 2012 | Közlekedésfejlesztési programok átfogó értékelése, 2000-2011 A vasúti, menetrend szerinti elérési idő a vizsgált 21 vasútvonal11 több, mint 60 szakaszának jelentős részén javult. A személyvonatok a szakaszok 80%-án, a gyorsvonatok és InterCity-k (IC) a szakaszok 65%-án rövidebb idő alatt jutnak el céljukhoz, mint 2000-ben. Ugyanakkor a 9 nemzetközi gyorsvonat által járt szakaszból 5-ön javult, 4-en romlott a helyzet. A javulás mértéke átlagosan a személyvonatoknál 7,2%-os, a gyorsvonatoknál, IC-knél 3,5%-os, a nemzetközi gyorsvonatoknál 4,5%-os. A befejezett projektekkel érintett szakaszok javulása az átlagosnál sokkal szembetűnőbb: a személyvonatok 14,9%-kal (a 15 legnagyobb javulást elérő szakaszból 14 átesett felújításon), a gyorsvonatok, IC-k 9,3%-kal gyorsabbak voltak, mint 2000-ben. Fontos hangsúlyozni, hogy a felújítás kedvező hatásait a nem megfelelő menetrend ronthatja/eltüntetheti.
5. ábra Vasúti elérési idők változása 2000-2011 között
I.
Az értékelési jelentés elérhető a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján a következő oldalon: http://www.nfu.hu/kozlekedesi_ertekelesek
11 A vasúti elérhetőség változásának vizsgálata felölelte a TEN-T és a páneurópai (PEN) korridorokat, valamint azokat a vonalakat, ahol 2000-2011 között megvalósultak projektek (Sopron-Szombathely, Cegléd-Szeged).
18
A TÁMOP közoktatási és kulturális konstrukcióinak értékelése | Értékelési évkönyv 2012
II. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) közoktatási és kulturális konstrukcióinak értékelése Az értékelés célja A TÁMOP közoktatás-fejlesztési prioritás értékelési célja a program-megvalósítás körülményeinek és a prioritáson belül futó egyes konstrukciók előrehaladásának értékelése volt. Az értékelés eredménye közvetlenül támogatta, illetve javaslatokat fogalmazott meg az időközi OP módosítás számára. Emellett az értékelés számos fontos megállapítása hasznosítható a 2014-2020-as tervezés során a program kialakítás és a végrehajtási rendszer tervezése során.
Megállapítások •
A TÁMOP 3-as prioritásában tapasztalható tervezési hiányosságok előre vetítették a későbbi szakmai és az abszorpciós nehézségeket. Ezeket a végrehajtási intézményrendszer nehezen tudta kezelni.
•
Az egyes programok és projektek egymásra épülése nem valósulhatott meg a tervezett módon, és a tervezéskor látszólag bőven rendelkezésre álló idő ellenére, sok esetben nem volt biztosított a projektek megvalósításához szükséges idő.
•
A végrehajtáshoz szükséges kapacitásokat kissé alulbecsülték és kapacitás problémák jelentkeztek mind a kedvezményezett megvalósító szervezetek, mind a végrehajtó intézményrendszer esetében.
•
A kiemelt projektek esetében, de az intézményi pályázatok megvalósításában is alapvető fontosságú a professzionális projektszervezet működése, ennek hiánya jelentősen veszélyeztette, sőt lehetetlenné is tette egyes konstrukciók elindítását, végrehajtását.
•
Az oktatási intézmények fenntartóinak fejlesztése kimaradt a prioritásból, ugyanakkor a professzionális fenntartói és szakmai irányítás alapvető fontosságú az iskolafejlesztésben a tapasztalatok alapján.
Főbb javaslatok •
Célszerű a fejlesztési források kritikus tömegét egy-egy stratégiai problématerületre koncentrálni. Regionális, térségi szintű célzott fejlesztés javasolt, az országos, egységes fejlesztési célok és a „permetező” finanszírozás helyett, a legkedvezőtlenebb adottságú intézmények, a leggyengébben teljesítő intézmények célzott feljavítása érdekében.
19
Értékelési évkönyv 2012 | A TÁMOP közoktatási és kulturális konstrukcióinak értékelése •
A közreműködő szervezetek kapacitását szükséges bővíteni.
•
Javasolt új eljárások, finanszírozási technikák bevezetése.
•
Szükséges az elmaradt, kiemelt fejlesztési programok megvalósítása, további pályázatok indítása az új megyei igazgatású fenntartói szint számára.
•
Projektgazdák szervezetfejlesztését a projekt megkezdése előtt szükséges megtenni.
•
A változásmenedzsment minősége kiemelten fontos lesz a következő időszakban, megfontolandó egy ilyen témájú pályázati kiírás megjelentetése.
Az értékelési munka Az értékelést az Expanzió Humán Tanácsadó Kft. végezte. Az értékelés 2011 második félévében zajlott.
II.
Az értékeléshez a fejlesztéspolitikai dokumentumok és az EMIR-adatok elemzése mellett - mind a közoktatási, mind a felsőoktatási projektek esetében - a programkidolgozókkal, a projektvezetőkkel és szakmai vezetőkkel, valamint a végrehajtási intézményrendszer munkatársaival lefolytatott nagyszámú interjú jelentette az elsődleges információforrást. A 3-as prioritás esetében valamennyi, támogatást nyert intézményt felkeresték az értékelők a kérdőíves adatfelvétel elvégzése során. Az értékelési jelentés munkaváltozatát szakértői kerekasztalok keretében vitatták meg, az értékelők ezen információk szintetizálásával alakították ki következtetéseiket, javaslataikat.
Az értékelés legfontosabb megállapításainak kifejtése A tervezési folyamat A célrendszer nem volt kellően fókuszált, és a prioritások menet közben is változtak. A prioritás 80 konstrukciója bonyolult rendszert hozott létre, amelynek nincs társadalmi kontrollja, főképp a rutinos pályázóknak kedvező, így éppen azok az intézmények, célcsoportok maradnak ki a fejlesztésekből, akik a leginkább rászorulnak. Alapvető tervezési problémaként jelentkezett a célzott fejlesztés hiánya. A magyarországi régiók nagyon eltérő oktatási problémákkal küzdenek, mégis egyenletesen és a lehető legtöbb végső kedvezményezettet megcélozva hozták létre a fejlesztési beavatkozást. A közoktatási prioritás tervezése nem épült egy elfogadott, a fejlesztéseket tágabb oktatáspolitikai cél- és eszközrendszerbe illesztő oktatási stratégiára. Ennek következtében, illetve a kormányzati stratégiai irányítás gyengesége miatt a fejlesztési programok és az egyéb oktatáspolitikai intézkedések összhangja nem volt mindig megfelelő. A tervezésért viselt felelősség 2010-ig megosztott volt, amelyben az Irányító Hatóság meghatározó súlya mellett részt vett az Oktatási Minisztérium számos szervezeti egysége is. A folyamatos szakmai koordinációs mechanizmus nem bizonyult megfelelően hatékonynak, ami hozzájárult a fejlesztési folyamat instabilitásához. A tervezési mechanizmus bizonytalanságai jelentős teret hagytak különböző érdekcsoportok informális érdekérvényesítése és befolyása számára. A beavatkozás tervezésekor az a döntés született, hogy közvetlenül sem tanuló, sem tanár nem kaphat támogatást. Így a Tanoda típusú esélyegyenlőségi programok erősen korlátozottá váltak, illetve a TÁMOP 3.3.4. pályázati kiírás („Láthatatlan kollégiumi” programok támogatása felsőoktatási intézményekben tanuló roma fiatalok számára) sem jelent meg.
20
A TÁMOP közoktatási és kulturális konstrukcióinak értékelése | Értékelési évkönyv 2012 A végrehajtási folyamat Az intézményrendszer tervezési és projektirányítási képességének hiányossága, valamint sűrűn ismétlődő átszervezése többszöri áttervezést tett szükségessé, ami töredezetté, kiszámíthatatlanná tette a beavatkozások szakmai, tartalmi menetét. Az egyes programok és projektek egymásra épülése, valamint a projektek megvalósításához szükséges idő sok esetben nem volt biztosított, így a szakmailag átgondolt, megalapozott és koherens programelemek elcsúsztak egymástól. A decentralizált fejlesztő rendszer működéséhez nélkülözhetetlen hálózati koordinációt biztosító pályázatok időbeli összehangolása nem tudott megvalósulni. A prioritás eredetileg tartalmazott egy erős oktatásirányításra vonatkozó fejlesztést - fenntartók, minőségpolitika, mérés-értékelés, tényeken alapuló döntéssegítő és előkészítő rendszer témakörökkel - ami kimaradt a megvalósításból. Ez a tény a fejlesztési eredmények hatásosságát, fenntarthatóságát negatívan befolyásolta. A kiemelt projektek esetében a megvalósító szervezetek stabil, szakmailag magas szintű tevékenységét az intézmények tulajdonosaként és ágazati szakmai irányítóként kettős szerepben is érdekelt Oktatási Minisztérium sokszor nem tudta megfelelően biztosítani. A két központi megvalósító szervezet (az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az Educatio Kft.) több ízben elvesztette a szakmai programok megvalósításához szükséges szakembergárdájának jelentős részét. Eredményesség és fenntarthatóság A prioritás 7 éves megvalósítási ciklusa az áttervezések és csúszások, pénzügyi kifizetések elhúzódása miatt több program esetében gyakorlatilag 3 évre zsugorodott, ami veszélyeztette azok szakmai eredményességét. A tervezés során az implementáció feltételeinek: a törvényi háttér, az elkészült anyagok, termékek pontos specifikációja, a használhatóság feltételeinek kidolgozása elmaradt. Nem megoldott a kidolgozott termékek, rendszerek fenntarthatóságának finanszírozása, hiányzott az ezzel járó normatív támogatást érintő többletköltségek átgondolása, illetve biztosítása, ami hosszú távon minden fejlesztési eredmény fenntarthatóságát veszélyezteti. A TÁMOP decentralizált fejlesztő rendszert hozott létre. E mögött részben az a várakozás állt, hogy a „Kompetencialapú oktatás” (TÁMOP 3.1.4.) kikényszeríti a fejlesztés helyi fenntartói politikákba történő beágyazását, ez azonban a tapasztalatok alapján kevéssé teljesült. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a pályázatok tartalmának szabályozottsága miatt a fenntartók mozgástere igen csekély volt.
Javaslatok •
A következő tervezési periódusban törekedni kell az OP és a konstrukciók egyszerűsítésére és laikusok számára is áttekinthetővé tételére.
•
A fejlesztési források kritikus tömegét célszerű lenne egy-egy stratégiai problématerületre koncentrálni. Ez lehet tartalmi, intézményi (pl. az általános iskola felső tagozatának modernizációja vagy az alulteljesítő intézmények feljavítása) vagy területi (a leghátrányosabb régiók) fókusz.
•
Egyszerűbb folyamatok szükségesek a KSZ-(ek)nél.
•
Erősen ajánlott, hogy a még rendszerbe nem állított irányítási és finanszírozási technikák (global grant, unit cost) kerüljenek bevezetésre és ezzel párhuzamosan közreműködői funkcióra alkalmas szervezetek nagy számban kerüljenek akkreditálásra.
•
A projektek tervezésekor a fenntarthatóság és a finanszírozhatóság (biztonsága) nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon.
•
A jövőben elindítandó kiemelt projektek és pályázatok projektgazdáinak javasolt az alábbi szervezetfejlesztések végrehajtása még a projekt megkezdése előtt:
21
Értékelési évkönyv 2012 | A TÁMOP közoktatási és kulturális konstrukcióinak értékelése
- önálló projektiroda létrehozása professzionális projektvezetővel; - alapvető fejlesztési folyamatok kidolgozása, szabályozása, termékleírásokkal és termékdefiníciókkal; - egyértelmű szakmai vezetői feladat- és hatáskörökkel; - folyamatos és hatékony kommunikáció a kapcsolódó programok megvalósítóival; - monitoring rendszer működtetése és követhető adminisztrációja; - egyszerű, átlátható döntési folyamatok kidolgozása.
II.
22
A TÁMOP közoktatási és kulturális konstrukcióinak értékelése | Értékelési évkönyv 2012
II/1. A TÁMOP 3-as prioritás közoktatási, kulturális intézmények vezetői és fenntartók számára kiküldött kérdőívének eredményeinek összegzése
Az értékelők a TÁMOP 3-as prioritás értékelésének keretében a pályázatos konstrukciók kedvezményezettjeit online kérdőíven kérdezték meg pályázatuk szakmai megvalósításával, illetve projektmenedzsment tapasztalatukkal kapcsolatban. Ezen felmérés számos hasznos információt nyújt a következő 2014-2020-as végrehajtási rendszer kialakítása számára.
A pályázatok szakmai tartalmával kapcsolatos tapasztalatok A beérkezett válaszok szerint a pályázati kiírás szakmai tartalma az esetek túlnyomó részében vagy teljes mértékben megfelelt a felmerülő igényeknek. A válaszadók úgy vélték, hogy a legkedvezőbb eredményeket az alap- és kulcskompetenciák fejlesztése, a pedagógusok továbbképzése és az innovatív pedagógiai módszerekkel történő oktatás terén értek el. Kevésbé bizonyult sikeresnek a kulturális szegénység okozta hátrányok csökkentése és az állampolgári készségek fejlesztése. Többen jeleztek ugyanakkor egyéb fontos szakmai pályázati célt, mint például a hálózat jellegű együttműködés, az intézmények közötti kapcsolatok kialakítása és a pedagógusok szemléletváltása. Szakmai megvalósítással kapcsolatos problémák csaknem minden válaszadó szerint előfordultak. A legtöbben - a pályázók közel kétharmada - a pénzügyi elszámolás nehézségeire, illetve a projekt időbeli csúszására panaszkodott. Minden negyedik pályázó szembesült likviditási problémákkal, és a közbeszerzési eljárások lebonyolítása is sokaknak nehézséget okozott. Kevésbé jelentkezett problémaként a kiemelt fejlesztések időbeli csúszása - ami minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy nem minden program támaszkodott közvetlenül ilyenre - és a humánerőforrás-hiány. A kedvezményezettek 62%-a többnyire fenntarthatónak látja pályázatának eredményeit, azonban mindössze 7,3% azoknak az aránya, akik a fenntarthatóság szempontjából nem látnak semmilyen akadályt. Mindez azt jelenti, hogy a projektek túlnyomó többsége az eredményeket hosszú távon is képes megőrizni, ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy az eredmények nem teljes körűen tarthatóak fenn. A nehézségek között a leggyakrabban az eszközök, az infrastruktúra pótlása, a megnövekedett költségek fedezése, illetve a tankönyvek, taneszközök biztosítása kerül említésre. Az emberi erőforrás feltételek tűnnek a leginkább biztosítottnak, ezzel kapcsolatban mindössze a válaszadók 8,4%-a nyilatkozott bizonytalanságról a fenntarthatóság kapcsán.
23
Értékelési évkönyv 2012 | A TÁMOP közoktatási és kulturális konstrukcióinak értékelése 1. ábra: A pályázati eredmények fenntarthatóak-e hosszútávon? (%)
II.
Forrás: TÁMOP-értékelés
A pályázók összességében igen kedvezőnek ítélik a szakmai tartalom megvalósulását. A sikeresség értékelése függ a nehézségektől: minél kevesebb problémával találkozott valaki, annál sikeresebbnek értékeli a programot, s azok is gyakrabban adták a legmagasabb osztályzatot, akik tudták teljesíteni az indikátorokat, illetve akik számára azok már a kezdetekkor is egyértelműek voltak.
A pályázatok megvalósításával kapcsolatos projektmenedzsment tapasztalatok A pályázók fele vette igénybe pályázatíró segítségét, amely szervezetek véleménye ugyanakkor megoszlik abban a tekintetben, hogy – utólag értékelve - szükség volt-e valóban erre a segítségre. A „Kompetencialapú oktatás” (TÁMOP 3.1.4.) program esetében az átlagosnál jóval gyakrabban került sor pályázatíró igénybevételére (63,8%).
A válaszadók fele szerint a projektmenedzsment leggyakrabban pénzügyi elszámolási, finanszírozási problémákkal szembesült, a válaszadók 40%-a számolt be a túlzott adminisztrációval, dokumentálással járó nehézségekről.
24
A TÁMOP közoktatási és kulturális konstrukcióinak értékelése | Értékelési évkönyv 2012 2. ábra: Pályázatuk sikeres megvalósításához projektmenedzsment szempontból milyen főbb problémákkal szembesültek? (%)
Forrás: TÁMOP-értékelés
A válaszadók jövőre vonatkozó véleményükben az adminisztrációs terhek csökkentését, a pénzügyi elszámolás egyszerűsítését és a szereplők közötti kommunikáció javítását tartanák a legfontosabb megoldandó feladatnak, ezek biztosíthatnák leginkább a sikeres projektmenedzsmentet. A válaszadók egyharmada úgy véli, hogy az is segítene, ha az intézményeket képzések segítenék a projektmenedzsment területen, s ugyanennyien vannak azok is, akik a közreműködő szervezet humánkapacitását erősítenék. A pályázók 20%-a igényelne rendszeres szakmai monitoringot. Az egyéb megjegyzések között a kiszámíthatóság és az egyszerűsítés, az alaposabb tervezéshez szükséges idő biztosítása merült fel új elemként, illetve az, hogy az oktatási intézmények fenntartóiktól függetlenül pályázhassanak.
Az értékelési jelentés elérhető a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján a következő oldalon: http://www.nfu.hu/a_tamop_felsooktatasi_kozoktatasi_es_kulturalis_konstrukcioinak_ertekelese
25
Értékelési évkönyv 2012 | Európai uniós környezeti kötelezettségeink teljesülésének egyes kérdései
III. Európai uniós környezeti Kötelezettségeink teljesülésének egyes kérdései Az értékelés célja Az értékelés célja Magyarország EU-s Csatlakozási Szerződésében a szennyvizes és ivóvizes szakterületeken vállalt derogációs kötelezettségek teljesülésének jogi, szakmai és gazdasági elemzése, a teljesülést segítő és hátráltató körülmények feltárása, a fennmaradó beruházás várható költségeinek becslése volt, a nemzetközi és hazai tapasztalatok tükrében. Végül az értékelés javaslatokat fogalmazott meg az ivóvízminőség-javító program és a szennyvízprogram határidőre történő befejezését elősegítő intézkedésekre. Az értékelés jelentőségét az adja, hogy nagy volumenű, sok önkormányzatot érintő, jelentős gazdasági, társadalmi hatással bíró fejlesztések megvalósulásáról kell gyorsan (többségében még a 2007-2013-as költségvetési ciklus hátralévő három évében), hatékonyan gondoskodni. A szükséges fejlesztések végrehajtása és működtetése meghatározó módon érinti a lakosságot, a szolgáltatási díjakat, a szolgáltatókat, a szolgáltatást, a központi és a helyi költségvetést.
III. A legfontosabb megállapítások •
Az európai uniós tagállamok tapasztalatainak feldolgozásából kitűnik, hogy az uniós vonatkozó irányelvek követelményeinek a teljesítése a legtöbb tagállam számára jelentős kihívást jelent. Számos tagállam ütközött komoly nehézségekbe és került késedelembe..
•
A hazai adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a szennyvízelvezetésre és tisztításra, valamint az ivóvízminőség-javításra vonatkozó hazai jogi szabályozás megfelel a két irányelv előírásainak.
•
A hazai végrehajtás – hasonlóan a régi tagállamok végrehajtási tapasztalataihoz-, sokszor a legjobb szándék és a legnagyobb erőfeszítések ellenére is nehézségekkel küzd, és az üzemeltetésben gondot okozhat az új beruházás magasabb követeleményeknek megfelelő, ugyanakkor drágább működtetési költsége.
Javaslatok •
26
Mindkét szakterület esetében javasolt a gazdasági szempontok határozottabb érvényesítése a technológia tervezés, beruházás és az üzemeltetés során egyaránt. (A megnövekedő költségszint következtében növekvő lakossági szolgáltatási díjakra jelen gazdasági környezetben kiemelt figyelmet kell fordítani).
Értékelési évkönyv 2012 | Európai uniós környezeti kötelezettségeink teljesülésének egyes kérdései •
Hasonlóan fontos a magas szintű műszaki követelmények érvényesítése: o a szennyvíz-kezelés tekintetében a befogadó felszíni vizek terhelhetőségének megfelelő egyedi határértékek megállapítása és monitorozása, o az ivóvíz-tisztítás tekintetében a legjobb elérhető technológiák adaptálási feltételeinek a megteremtése.
•
Javasolt az egyedi szennyvízkezelési rendszerek elterjesztését elősegítő program kidolgozása, a támogató jogszabályi és intézményi háttér megteremtése.
•
Ivóvíz-tisztítás területén elő kell segíteni a térségi, regionális megoldások alkalmazását.
•
Jelentősen javíthatja a végrehajtást a monitoring és információs rendszer, az adatbázisok és az adatbázisok kezelésének a fejlesztése, az érintett államigazgatási szervezetek közötti információ-áramlás hatékonyabb és gyorsabb módjának kialakítása.
Az értékelési munka Az értékelést a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából az ÖKO Zrt. készítette. Az értékelést megalapozó vizsgálatok 2012. áprilisban zárultak. A végleges értékelési jelentés várhatóan 2012. június 22-re készül el. Az értékelés a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv és az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK irányelv hazai teljesítésére irányult, és az ivóvíz minőségének javítását célzó Kohéziós Alap, KIOP12, és KEOP13 forrásokból finanszírozott projekteket, valamint a Kohéziós Alap, ISPA14, KIOP és KEOP forrásból finanszírozott szennyvízkezelési projekteket vizsgálta. Az értékelés dokumentum-elemzésre, a rendelkezésre álló pályázati anyagokra, közvetlen adatkérésre, statisztikai adatokra és szakértőkkel készített interjúkra épített. A dokumentum-elemzés a hazai és Európai Uniós jogszabályok és ezek magyarázatait, a jelentéstételi kötelezettséghez készített uniós és hazai útmutatókat, a tárgyban készült hazai, más tagállami és az Európai Bizottság által készíttetett jelentéseket, programokat, terveket, továbbá az egyes kötelezettségszegési eljárások dokumentumait és az Európai Bíróság konkrét döntéseit dolgozta fel. A befejezett, folyamatban lévő, támogatási szerződéssel rendelkező és előkészítés alatt álló projektek, a várható pályázatok alapján, továbbá statisztikai adatok felhasználásával olyan országos adatbázis készült, amely a szennyvízelvezetési és szennyvíz-tisztítási, valamint ivóvízminőség-javító feladatok és projektek főbb szakmai és pénzügyi paramétereiről szóló elérhető adatokat gyűjti össze. Az adatbázis a további értékeléseken túl kiválóan használható majd a további fejlesztések pénzügyi tervezéséhez is. Külön adatszolgáltatás alapján készült el a már befejezett ivóvízminőség-javító beruházások üzemeltetése során megfigyelt ivóvíz-minőségi jellemzők elemzése, és e jellemzők összevetése az 98/83/EK irányelvben előírt követelményekkel. Az értékelés kiemelkedő figyelmet fordított az üzemeltetési kérdésekre, amelyek meghatározzák, hogy a felépült létesítmények képesek-e az előírt kibocsátási követelményeknek megfelelően működni.
12 13 14
KIOP = Környezet és Infrastruktúra Operatív Program KEOP = Környezet és Energia Operatív Program ISPA= Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköz
27
Értékelési évkönyv 2012 | Európai uniós környezeti kötelezettségeink teljesülésének egyes kérdései
Az értékelés legfontosabb megállapításainak kifejtése Az európai uniós tagállamok tapasztalataiból levonható tanulságok A szennyvízkezelés tekintetében megállapítható, hogy számos tagország nem teljesítette időben (1993-ig) a jogharmonizációval kapcsolatos kötelezettségeit, amelyek közül egynek csak hat év után sikerült teljesítenie a követelményeket. Egyes országok késtek a programalkotással, a szennyvíziszapra vonatkozó követelményekkel, az érzékeny területek kijelölésével. Ilyen jellegű probléma Magyarországgal szemben nem merült fel. A legutolsó EU-szintű összefoglaló jelentés - amely az irányelv teljesítésének végső határidejénél 2-3 évvel későbbi, 2007-2008-as adatokat dolgoz fel-, megállapítja például, hogy csak három tagország felel meg teljes mértékben az irányelvnek, a többi tagállam legalább egy határidőnek nem tudott megfelelni. Az ivóvíz tekintetében eddig az irányelv nem megfelelő jogrendbe illesztésével kapcsolatos problémák léptek fel a tagállamokban. Jelenleg is folyik szabálytalansági eljárás nyolc tagország ellen ivóvíz problémák miatt. Az értékelés keretében a 91/271/EGK szennyvízkezelési irányelv nem teljesítésének pénzügyi kockázataival kapcsolatban lefolytatott vizsgálat kimutatta, hogy az irányelvben a régi tagországokra érvényes 1998-as határidő óta eltelt 13 év alatt több eljárás is indult, melyek még nem fejeződtek be. Két eljárás áll közel a bírságfizetéshez.
A derogációs követelmények teljesülése Magyarországon
III.
A szennyvízelvezetésre és tisztításra, ivóvízminőségre vonatkozó magyar jogi szabályozás megfelel a két irányelv előírásainak. A határértékek tekintetében a hazai szabályozás lehetővé teszi az Európai Uniós előírásoknál szigorúbb határértékek alkalmazását is, amely jobb környezetminőséget biztosíthat,ugyanakkor tovább növelheti a szolgáltatás költségét. Az irányelvek követelményeinek hazai végrehajtása – hasonlóan a régi tagállamok végrehajtási tapasztalataihoz –, sokszor a legjobb szándék és a legnagyobb erőfeszítések ellenére is nehézségekkel küzd, amelynek oka gyakran forráshiány vagy egyéb feltételek hiánya. A beruházási döntéseknél az üzemeltetési szempontokat és a várható üzemeltetési költségeket a tapasztalatok alapján a projekt tervezésénél nem kellő súllyal vették figyelembe, és ez az üzemeltetés során többletköltséget jelenthet, illetve egyes esetekben kiegészítő beavatkozásokat is szükségessé tehet. A szakmai irányítás, ellenőrzés és a tervezői kapacitások fejlesztésre szorulnak, és gondot okoz az önkormányzati önerő előteremtése. Jelentős előrelépést jelentett az Ivóvízminőség-javító Program gyorsítására született kormányhatározat, amely többek között lehetővé tette az önerő 100%-os központi költségvetésből történő finanszírozását. Ennek eredményeképp a 2011. év végére a derogációs paraméterekkel (arzén, bór és flourid) érintett összes önkormányzat beadta a pályázatát, illetve regisztrált a pályázati rendszerben. A szennyvíz-kezeléssel kapcsolatos derogációs beruházások egy részének végrehajtása áthúzódhat a következő programozási időszak első éveire.
28
Értékelési évkönyv 2012 | Európai uniós környezeti kötelezettségeink teljesülésének egyes kérdései
A beruházások fajlagos költségével kapcsolatos megállapítások Az ivóvíz-minőség javítása érdekében végzett fejlesztéseknél a lakosság arányában számítható fajlagos költség tekintetében az értékelők azt találták, hogy minél kisebbek a projektek, annál magasabb nemcsak a fajlagos költség, hanem a költségek szórása is. Minél kisebbek a projektek, az adott technológia annál nehezebben előrejelezhető fajlagos költséget jelent, s gyakran nagyon magas fajlagos költséget eredményez. A lakosságszám és a fajlagos költség között a 2000 fő alatti projektek esetében látható az 1. ábrán bemutatott trendszerű összefüggés: 1. ábra
Forrás: Az ábra KEOP-adatok felhasználásával, az ÖKO Rt. számításai alapján készült
A KEOP-projektek esetében a fajlagos értékek szórását az 1. táblázatban látható adatsor szemlélteti. 1. táblázat: Fajlagos beruházási költségek az Ivóvízminőség-javító Program KEOP-ból finanszírozott projektjeiben Lakosságszám
Vizsgált projektek száma, db
Átlagos fajlagos költség, Ft/fő
Fajlagos költség szórása, Ft/fő
0-2 000
30
120 314
69 208
2 001-5 000
24
87 564
56 625
5 001-10 000
18
75 767
46 698
10 001-
19
47 100
24 304
Összesen
91
56 750
90 833
Forrás: A táblázat KEOP adatok felhasználásával, az ÖKO Rt számításai alapján készült
A KEOP ivóvíz-projektek esetében a legmagasabb fajlagos költség 884 000,- Ft/fő, a legalacsonyabb 16 000,- Ft/fő volt. A szennyvízkezelést célzó barnamezős fejlesztések esetén sokszor új kapacitást is létrehoznak és ezek aránya a teljes kapacitáson belül jelentősen eltér, ezért az ilyen beruházások fajlagos költségének összehasonlítása nehezen értelmezhető.
29
Értékelési évkönyv 2012 | Európai uniós környezeti kötelezettségeink teljesülésének egyes kérdései
A zöldmezős beruházásokról megbízhatóbb képet lehet kapni. Negyven darab folyamatban lévő KEOP-projekt adatait megvizsgálva megállapítható, hogy a zöldmezős beruházások elsősorban a 2 000 – 10 000 LE15 közötti szennyvízterhelésű agglomerációkra jellemzőek, s a hátralévő feladatok jelentős része is ilyen agglomerációkban várható. A zöldmezős szennyvíztelepek fajlagos várható beruházási költségeit a 1. ábra szemléleti. 2. ábra
Forrás: Az ábra KEOP-adatok felhasználásával, az ÖKO Rt. számításai alapján készült
Javaslatok
III.
Az ivóvíz-minőség javításával kapcsolatos fejlesztések elősegítése érdekében megfelelő időt és elegendő szakembert kell biztosítani a víztisztító technológiák tesztelésére és az adott vízminőségre való adaptálására. Elő kell segíteni, hogy a technológia fejlesztésére szoruló kis vízművek helyett a sok szempontból előnyösebb, nagyobb vízműtelepek és regionális, kistérségi ellátórendszerek fejlesztése valósuljon meg. A megvalósult fejlesztéseknél megfelelő időt kell biztosítani a próbaüzemre. A pályázati és engedélyezési rendszerben megfelelő műszaki követelményeket és költséghatékony üzemeltetési követelményeket kell érvényesíteni. Fejleszteni kell a monitoring és információs rendszert, és egységes szabályozást kell kialakítani a mérési gyakorlatra. A szennyvízkezelés terén elő kell segíteni, hogy a jelenleginél is következetesebben érvényesüljenek a gazdasági fenntarthatósági szempontok a projektek tervezésénél, az agglomerációs lehatárolásnál, a csatornázható területek kijelölésénél. A Víz Keretirányelv előírásaival, valamint a települési szennyvízkezelési irányelvvel összhangban a befogadó felszíni víz terhelhetőségének megfelelő egyedi határértékeket kell megállapítani. A feladat végrehajtásához olyan egységes szakmai elvek alapján kidolgozott műszaki irányelvre van szükség, amely tartalmazza a befogadó terhelhetőségének számítási módszereit, és elengedhetetlen a megfelelő monitoring rendszer kialakítása és működtetése is.
15 LE = Lakosegyenerték = Azt az egy lakosra számított szerves, biológiailag lebontható terhelést jelenti, amelynek ötnapos biokémiai oxigénigénye (BOI 5) 60 g oxigén/nap. A szennyvízkezelő berendezések méretezésére használják.
30
Értékelési évkönyv 2012 | Európai uniós környezeti kötelezettségeink teljesülésének egyes kérdései Az értékelés javasolja továbbá az egyedi rendszerek elterjesztését elősegítő program kidolgozását, ennek érdekében a megfelelő jogszabályi és intézményi háttér megteremtését, és a pályázati előírások korszerűsítését a 2000 LE feletti agglomerációkra vonatkozóan is. Az egyedi megoldások kötelező közszolgáltatássá minősítése és ennek megfelelő üzemeltetői, jogi, pályázati háttér megteremtése szintén javasolható. Mindkét szakterület tekintetében jelentősen javíthatják a végrehajtást a tervezés, engedélyezés, ellenőrzés, kivitelezés, üzemeltetés színvonalának növelése érdekében tett intézkedések, fejlesztések az államigazgatásban, az oktatásban, kutatásban, és a vállalkozói szférában egyaránt. A változatok elbírálásánál legyen meghatározó szempont a költséghatékonyság. Különösen fontos az adatbázisok és az adatbázisok kezelésének a fejlesztése, az érintett államigazgatási szervezetek közötti információ-áramlás hatékonyabb és gyorsabb módjának kialakítása. Sürgős feladat az egyes szabályozási, pályáztatási változások irányának megfogalmazása is, például az új vízi-közmű törvény végrehajtási rendeletein keresztül az ivóvíz- és szennyvíz-programok szempontjainak az érvényesítése, a szabványok továbbfejlesztése, a finanszírozás feltételeinek a javítása.
31
Értékelési évkönyv 2012 | Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése
IV. Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése Az értékelés célja Az értékelés keretében hat európai uniós intézkedés vizsgálatán keresztül azt elemeztük, hogy melyek azok a tényezők és eszközök, illetve szabályozási keretek, amelyek hatékonyan elősegítik és melyek azok, amelyek gátolhatják az Európai Unió Roma Keretstratégiájában és az EU 2020 stratégiában megfogalmazott célok elérését. A területi és társadalmi kohéziós politika sikerességének fontos mutatója a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok és ezen belül a roma emberek helyzetének javulása.
Megállapítások
IV.
•
A hátrányos helyzetűeket célzó uniós fejlesztési programok illeszkednek a roma integrációs célrendszerhez, csupán egy integrációs cél, a „közszolgáltatásokhoz való hozzáférés elemzése és javítása” maradt ki, mely ugyanakkor a tapasztalatok alapján nagy jelentőséggel bírna.
•
A célcsoport azonosítása, a tevékenység specifikációja csak részben volt sikeres – a megvalósítás során a kiírás célzottságától, és a projektgazdák motivációitól függött a célcsoport elérése.
•
A jelenlegi pályázati rendszer alapvetően rövid távú projekteket támogat, és a legrászorultabb projekteket is versenyezteti. A tapasztalatok fényében ilyen módon a felzárkózáshoz szükséges komplex, hosszú távú feladatok nem, vagy csak nehezen valósíthatók meg.
•
A roma integráció csak a kormányzaton belüli - főképp szakpolitikák közötti - szoros együttműködésben valósulhat meg (foglalkoztatási, oktatási, lakhatási egészségügyi intézkedések összehangolása). Fontos, hogy a beavatkozások egy irányba mutassanak, komplex segítséget adjanak, és ne teremtsenek ellentmondásokat, ellenérdekeltséget a végső kedvezményezett számára.
Javaslatok Át kell tekinteni a társadalmi periférián élők szemszögéből a közszolgáltatások (oktatás, szociális- és egészségügyi ellátások, közösségi közlekedés) hozzáférhetőségét, minőségét, valamint azt, hogy az EU-források hozzárendelésével hogyan lehet javítani ezeken.
32
Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése | Értékelési évkönyv 2012
•
Javasolt hosszú távú (legalább 4-5 éves), komplex – az egyén számára több területen összehangolt segítséget adó - integrált projektek megvalósítása.
•
Szükséges a tervezés és megvalósítás mentorálása annak érdekében, hogy erősítse a helyi kapacitásokat, valamint hogy a projektek a kiíró eredeti szándéka szerint valósuljanak meg.
•
Alapvető feltétel a folytonosság megteremtése a kiírások tervezésében és megvalósításban, a kistérségi tervezés és megvalósítás segítése és az eredmények továbbvitele érdekében.
•
Fontos az eddigi tapasztalatok, jó gyakorlatok beépítése a tervezésbe, megismertetésük a projektgazdákkal és az intézményrendszer szereplőivel.
•
Javasolt kondicionalitások és ösztönzők alkalmazása az esélyegyenlőségi és horizontális célok megvalósítása érdekében (pl. esélyegyenlőségi szakértő, az Országos Roma Önkormányzat delegáltjának kötelező bevonása, pénzügyi szankciók illetve ösztönzők alkalmazása).
•
A beavatkozások tervezésekor ajánlott olyan elosztási logika alkalmazása, amely a területi és a szociális fókusz egyidejű alkalmazásával biztosítja a hátrányos helyzetű csoportok, közöttük a romák elérését.
•
Fontos az adminisztrációs terhek csökkentése, az átalány és egységköltség típusú elszámolás (lump sum és unit cost) bevezetése.
Az értékelés menete és eredményei A vizsgálatot a Pannon.Elemző Iroda Kft., a HÉTFA Elemző Központ Kft. és a Városkutatás Kft. konzorciuma végezte. Az értékelés 2011 második félévében zajlott. Az értékelés keretében vizsgált konstrukciók: •
Romák foglalkoztatása a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban (ÁROP16-2.2.9);
•
Minőségi oktatás támogatása, valamint az egész életen át tartó tanulás elősegítése a kultúra eszközeivel a leghátrányosabb helyzetű /LHH/ kistérségek esélyegyenlősége érdekében (TÁMOP17 3.3.7/1 és 3.3.7/2);
•
A korai beavatkozást középpontba helyező Biztos Kezdet programok elterjesztése (TÁMOP 5.2.2 és ennek komponensei);
•
Szociális város-rehabilitáció (ROP konstrukciók 18);
•
Képzés-foglalkoztatás hátrányos helyzetűeknek (TÁMOP 5.1.1/6 és 5.1.1/7);
•
„Első lépés” – alacsony foglalkoztatási eséllyel rendelkezők képessé tevő és önálló életvitelt elősegítő programjai támogatására (TÁMOP 5.3.1).
Az értékelők jelentős részben a végső kedvezményezettekkel készített nagyszámú interjú alapján dolgoztak, valamint kérdőíves felmérést is végeztek a projektgazdák körében. Ezen túlmenően öt, a romák által jelentős számban lakott településről készítettek esettanulmányt, továbbá Delphi-módszertannal végeztek anonim kérdőíves lekérdezést a fejlesztéspolitikát és a roma integrációt jól ismerő szakértők körében. Ezen információk szintetizálásával alakították ki következtetéseiket, javaslataikat.
16 17 18
ÁROP: Államreform Operatív Program TÁMOP: Társadalmi Megújulás Operatív Program ROP: Regionális Operatív Program
33
Értékelési évkönyv 2012 | Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése Roma integrációs célok a fejlesztéspolitikában A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia az értékelés időpontjában még nem állt rendelkezésre (azt 2011. november 30-án fogadta el a Magyar Kormány), ezért az „Európai Unió Roma Keretstratégiájának” és az EU 2020 stratégia céljai, e stratégiákból következő feladatok, valamint a szakirodalomban található javaslatok és összevetésével állt elő az a nyolc elemből álló célrendszer, amelyet az értékelők alkalmaztak munkájuk során. Ezek megegyeznek a később elfogadott hazai stratégia fő célkitűzéseivel.
Fejlesztéspolitikára vonatkozó következtetések A fejlesztéspolitika gyakorlatában a roma integrációs célrendszer szinte mindegyik pontjához illeszkednek a fejlesztési beavatkozások. Egy kivétel van, amely pedig éppen a konstrukciók eredményességét, fenntarthatóságát, intézményesülését hivatott szolgálni, a társadalom perifériáján élők folyamatos nyomon követését és szempontjainak figyelembe vételét a közszolgáltatások szervezésében. Az értékeléshez kapcsolódó projektek eloszlását tekintve megállapítható, hogy a kapacitáshiányos térségekbe, ahol egyébként a romák nagy számban élnek, arányaiban kevés fejlesztési forrás jut. Ez annak ellenére igaz, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket támogató fejlesztéspolitikai program e célból jött létre és fontos eredményeket tudott felmutatni. A projektek hiánya e térségekben sok esetben a helyi civil kapacitások és kompetenciák hiányára vezethető vissza. A fejlesztéspolitika nem tudta érdemben segíteni a romák lakta térségekben hiányzó fejlesztési kapacitások létrejöttét, sőt a fejlesztéspolitika eseti, versenyeztetési logikájú és így helyben tervezhetetlen működése sok esetben működési kockázatot jelentett a már meglévő kapacitások számára is. A szervezeti kapacitások hiánya nem csak a projektek létrejöttét, de a megvalósult projektek, intézményi fejlesztések és komplex szolgáltatások továbbvitelét, a projektek eredményeinek fenntarthatóságát is korlátozza. A fejlesztéspolitika intézményrendszere a fejlesztéspolitika és a szakpolitikák összekapcsolásának hiányosságai miatt
IV.
•
nem tudja kezelni a helyi fejlesztési ellenérdekeltségeket,
•
nem kezeli a szakpolitikák változékonysága miatti bizonytalanságokat és
•
még a támogatásokon belül sem tudja érvényesíteni a társadalmi befogadás és felzárkózás horizontális célrendszerét.
A fejlesztéspolitika sikerességét erősen korlátozza, hogy az irányában megjelenő elvárások a szakértői és a projektgazdai kör részéről számos területen nem összeegyeztethetőek, különösen a decentralizáció és a társadalmi integráció, illetve az etnikai vs. szociális alapú célzás kérdéseiben. A fejlesztéspolitika roma integrációs szerepvállalása hatékonyan és könnyen fejleszthető, amennyiben a következő tervezési időszakban már a konstrukciók tervezése során beépíti az elmúlt néhány év konstrukcióinak tapasztalatait, és nem a projektek bírálati vagy éppen megvalósítási szakaszában várja a fejlesztéspolitika a roma integrációs hatás érvényesülését.
34
Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése | Értékelési évkönyv 2012 Konstrukciószintű megállapítások A vizsgált beavatkozások megfelelő fókuszálás hiányában csak részben támogatják a romák igényeit szolgáló tevékenységeket, vegyesen tudják jól célozni a romákat és általában a hátrányos helyzetű célcsoportokat. A bírálati szempontrendszer kialakításakor érezhetően kicsi a jelentősége a romák bevonásának és a roma integrációs céloknak, a megvalósítás során felmerülő problémák is a célzás esetlegességét mutatták. A Biztos Kezdet program (TÁMOP 5.2.2) ebből a szempontból viszont mintaszerű. A beavatkozások tervezésekor az intézményrendszer hatékonyan tudna támaszkodni egy olyan elosztási logikára, amely fókuszáltságával biztosítja a hátrányos helyzetű csoportok, közöttük a romák elérését. Ennek már van előzménye (pl. Integrált Városfejlesztési Stratégiák, esélyegyenlőségi tervek), így a szociális paraméterekkel történő területi célzás kombinációja a csoportos célzással, megfelelően mentorált tervezési folyamatban valóban tudná biztosítani az integrációs célok tényleges megvalósítását. Bár több beavatkozás is megkísérelte, de nem mindegyik tudja pótolni a alapszolgáltatások, alap- és szakellátások hiányosságait, amelyek pedig meghatározóak a romák integrációja szempontjából. E probléma részben abból fakad, hogy nem kényszerítik ki és ösztönzik az intézményi együttműködéseket, részben pedig abból, hogy e fejlesztések további forrásai nem biztosítottak. A fejlesztések eredményeinek fenntarthatósága bizonytalan. Mivel az elvben egymásra épülő projektek megvalósítása függ a pályázati rendszer aktuális meghirdetéseitől, a már elért hatások fenntartása bizonytalan, és fennáll a kockázat, hogy a jó gyakorlatokról való tudás is elvész. Az eredmények fenntarthatóságát az segíthetné, ha az ágazati intézményrendszerek is hasznosítanák az eddig elért eredményeket és a módszereket. Erre azonban alig találhatunk példát.
Projektszintű megállapítások A projektek tervezésének keretei számos ponton rontották a fejlesztések roma integrációs hatékonyságát: az indikátorvállalások kockázatkerülő magatartásra ösztönöztek, különösen a képzési programoknál, ami gyakran kiszorította a kockázatosabb kedvezményezetti – így a roma – csoportokat is a fejlesztésből. A tervezésre rendelkezésre álló idő rövidsége nagyban megnehezítette az oktatási, képzési és foglalkoztatási elemek hatékony, a valós igényeknek megfelelő tervezését is. A szereplők közül a cigány kisebbségi önkormányzatok és civilek, illetve térségi szinten a szegényebb települések szempontjai gyenge érdekérvényesítő képességük miatt nem jelentek meg a tervezésben. A beérkezett pályázatok bírálata sem tartalmában, sem folyamatában nem segítette a roma integrációs hatékonyságot. A bírálati szempontok között a roma integrációs relevancia eleve nem vagy csak egyes konstrukciók projektjei esetén (pl. LHH-s kistérségek konstrukcióiban) volt mérvadó, a bírálati szakasz elhúzódása pedig számos esetben együtt járt a megvalósítási kapacitások romlásával. A projektek megvalósítása során fellépő gondok voltak: •
a konzorciális partnerségek törékenysége,
•
az indikátorvállalások miatti kockázatkerülésből adódóan sokszor a romák kiszorultak a projektekből,
•
a nagy adminisztrációs terhekkel és likviditási igénnyel járó kiírások sokszor kiszorították azokat a szervezeteket, amelyek a romák integrációjához szükséges szakmai ismeretekkel rendelkeztek,
•
a releváns ágazati ellátórendszerrel/rendszerekkel meglévő kapcsolódási pontok, ha léteztek is, törékenynek bizonyultak.
35
Értékelési évkönyv 2012 | Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése Javaslatok A romák felzárkóztatása sok évig tartó folyamat, amit csak az integrációt megvalósítani képes, jó minőségű közszolgáltatások tudnak biztosítani. Alapvető igény ennek érdekében , hogy a szaktárcák áttekintsék, hogy melyek azok a közszolgáltatások (oktatás, szociális- és egészségügyi ellátások, közösségi közlekedés), amelyek hozzáférése a romák, a periférián élők számára leginkább problémás, valamint hogy hogyan lehetséges EU-forrásokkal javítani a hozzáférhetőséget, illetve a szolgáltatások minőségét. Az áttekintés eredményeire szükséges alapozni mind az uniós fejlesztési konstrukciók, mind a projektek tervezését. 1. táblázat Értékelői javaslatok eltérő tervezési szintek számára Fejlesztéspolitika szintje A roma integrációhoz kapcsolódó stratégiai célok koherenciájának és a szakpolitikáknak az összehangolása, újratervezése az eddigi tapasztalatok beépítésével. A roma integrációt szolgáló fejlesztéspolitikai beavatkozások szakmai és társadalmi beágyazottságának erősítése szakértői támogatással és monitoringgal, bizonyíték alapú tervezéssel, érdekképviseletek bevonásával. A forráselosztás rendjének megváltoztatása a roma integrációt szolgáló fejlesztések esetén (projektszemléletű nyílt pályáztatási rendszer korlátozása komplex és hosszú távú programozással, jó gyakorlatokra való építés erősítése). A helyi fejlesztési, társadalomszervezési kapacitások erősítése a fejlesztések fenntarthatóságának javítása érdekében. Az esélyegyenlőségi célok jelentőségének növelése, ösztönzők és kondicionalitások beépítése a támogatási rendszer egészébe. Konstrukciók szintje Komplex, több tevékenység-típus együttes támogatása, legalább 4-5 éves időszakra vonatkozóan. A roma célcsoport bevonásának, részvételének biztosítása a kedvezményezettek és célcsoporttagok körében, ennek érvényesítése a bírálati szempontok között. A sikeresnek bizonyult helyi módszertanok átültetésének támogatása a mainstream ellátórendszerekbe.
IV.
Az intézményi fejlesztéseket és komplex szolgáltatásokat továbbvinni képes szervezeti kapacitások finanszírozási forrásának biztosítása a fejlesztéspolitikában. Projektek szintje Tervezés és megvalósítás mentorálása, visszacsatolás. Az ellátórendszerek és a projektek tevékenységeinek összekapcsolása, kölcsönös támogatása, elismertetése. Projektek finanszírozásának és adminisztrációjának egyszerűsítése (alacsony költségvetésű projektek esetén, átalány (lump sum) típusú elszámolások, egységköltség (unit cost) elszámolás, szakmai monitoring támogatás mellett). Az elszámolható költségek és támogatható tevékenységek körének meghatározása a helyi/kistérségi szükségletek alapján.
36
Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése | Értékelési évkönyv 2012
IV/1. Esettanulmány: Az „Első lépés” típusú programok megvalósításának elemzése (TÁMOP 5.3.1.)
A Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések című értékelés egyik meghatározó esettanulmánya mind az alkalmazott módszertant, mind a megállapításokat tekintve az „Első lépés” típusú programok megvalósításának elemzése volt, melynek rövid ismertetése az alábbiakban olvasható. A program célja az alacsony foglalkoztatási eséllyel bíró munkanélküli vagy inaktív emberek számára olyan, az öngondoskodási képességet és kulcskompetenciákat erősítő programok, tréningek, képzések, támogató szolgáltatások biztosítása, amelyek erősítik társadalmi integrációjuk esélyét, és lehetővé teszik, hogy minél előbb álláskeresővé váljanak, és a hagyományos képzési vagy foglalkoztatási programokba sikerrel kapcsolódhassanak be.
Célok A konstrukció közvetlen célja, hogy a végső kedvezményezetteket közelebb vigye az elsődleges munkaerőpiachoz, alkalmassá téve őket arra, hogy igénybe tudják venni a számukra is elérhető munkaerőpiaci szolgáltatásokat. Az elemzés célja annak vizsgálata volt, hogy: •
milyen tényezők szolgálják és gátolják a konstrukció elvárt eredményeit;
•
a támogatott projektek mennyiben szolgálják általában a romákkal kapcsolatos felzárkóztatási célok megvalósítását.
Megállapítások •
A konstrukció összességében elérte a leghátrányosabb helyzetű célcsoportokat, köztük a romákat, de pontosabb területi célzással az elérés tovább javítható.
•
A programban való részvétel már önmagában javította az egyének életminőségét.
•
A konstrukció hosszú távú hatásainak egyik kulcsa az eredmények fenntarthatósága. E tekintetben jelentős szerep hárul a mainstream állami intézményrendszerre.
•
A konstrukció nyújtotta szolgáltatások, fejlesztési és fejlődési lehetőségek iránt jelentős kereslet mutatkozik.
37
Értékelési évkönyv 2012 | Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése
•
Hosszabb, legalább 3-4 éves projektekre lenne szükség, és olyan szolgáltatások kialakítására, amelyeket a célcsoport-tagok a projekt zárása után is igénybe vehetnek. A célcsoport kapcsán rendkívül fontos a helyi bizalmi struktúrák kialakítása.
Javaslatok •
Az „első lépés” után közvetlenül biztosítani kell a végső kedvezményezett számára a „második lépést” is, azaz a további képzések lehetőségét
•
Több éves projektciklusok alkalmazása, amelyekben lehetőség van a második, sőt harmadik lépés finanszírozására is egy projekten belül.
•
Fejlesztések konkrét munkaerőpiaci igények mentén: - Az első lépés” típusú projektek összekötése a szociális gazdaság kiépítésével - azonnali foglalkoztatási lehetőség biztosítása.
A vizsgált beavatkozás bemutatása Az „Első lépés” típusú programok létrehozását az indokolta, hogy az inaktív népesség egy csoportjának alapproblémája lényegében munkaerőpiaci természetű, ám mégis a családsegítő központok ügyfeleivé válnak, ahol nem az alapproblémát kezelik, mivel arra nincsenek felkészülve, nem rendelkeznek ahhoz megfelelő eszközökkel. Ugyanez fordítva is igaz: munkaügyi kirendeltségek szembesülnek szociális természetű problémákkal, amelyekkel nem tudnak mit kezdeni. A konstrukció legfontosabb előzménye a HEFOP 2.2.2.18 központi projekt, amelynek keretében kísérletet tettek a munkaügyi és a szociális szolgáltatások összehangolására. Bár a tapasztalatok pozitívak voltak, ez a kísérlet nem vált a szakpolitika részévé, így a TÁMOP 5.3.1-es projektek is a szociális szférában zajlanak a munkaügyi kirendeltségek együttműködése mellett.
IV.
A projektek bemutatása A konstrukciót két hullámban írták ki 2008-ban és 2009-ben, külön Közép-Magyarországra, külön a konvergencia régiókra. A 2008-as kiírás projektjei már mindenhol lezárultak. A 2009. évi kiírás projektjei pedig nemrég indultak el. A TÁMOP 5.3.1 konstrukció kiírásaira összesen 288 pályázat érkezett be, ezek közül 113-nak ítéltek meg támogatást, összesen mintegy 6,5 Mrd Ft értékben. A projektek költségvetése 23 és 80 millió Ft között szóródik.
18 HEFOP.: Humánerőforrás Operatív Program (2004-2006); ezen a programon belül a HEFOP 2.2.2.: a Társadalmi befogadás elősegítése a szociális és munkaügyi szolgáltatások együttműködési modelljének kidolgozásával című konstrukció
38
Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése | Értékelési évkönyv 2012 4. ábra: A projektek megvalósulásának helyszínei
Forrás: Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése
A „Első lépés” típusú programok (TÁMOP 5.3.1.) projektjeiben kötelezően megvalósítandó egyéni esetkezelés zajlik, amelyre csoportos foglalkozások épülnek rá. Ezek lehetnek személyiségfejlesztő tréningek, kulcskompetencia-fejlesztés, csoportkohéziós tréning, de teljesen megszokott a frontális képzés is. Ez utóbbit szakmai és koncepcionális okokból el kívánta kerülni a konstrukcióért felelős szakminisztérium, ettől függetlenül sok projekt valójában nem tesz mást, mint tréninget vagy képzést biztosít a bevont végső kedvezményezettek számára. A két kiírási hullám között e téren elmozdulás történt, a most futó projektek többségében már vélhetően az eredeti szándékoknak megfelelő, intenzív szociális munkára alapozott esetkezelés és felkészítés zajlik. Mindemellett a második kiírás határozottabban mozdult el a munkaerőpiac felé is, beemelve többek között a munkakipróbálás19 intézményét a projektek lehetséges tematikai elemei közé. A projektek egy része konkrét szakképzést nyújt, ily módon a munkaerőpiacon értékesíthető szaktudáshoz juthatnak az érintettek a konstrukció által.
Értékelési módszertan Az értékelők vizsgálták a projektdokumentációkat, elemzéseket végeztek az EMIR adatokon és a TÁMOP 5.3.1. monitoring adatbázisán. A nyertes pályázók körében adatfelvételre is sor került, a válaszadási arány 47% volt (ez jóval kedvezőbb az álalában tapasztalható 10-20%os válaszadási aránynál.
19 A munkakipróbálás keretében a munkáltató bér és járuléktámogatással „kipróbálhatja” azt a munkavállalót, akit egyébként az előítéletek miatt nem feltétlenül venne fel, a próbaidő letelte után pedig dönthet továbbfoglalkoztatásáról. A munkavállalók is meggyőződhetnek arról, alkalmasak-e a képzettségük, a képességeik, a korábbi szakmai tapasztalataik alapján a valós munkafeltételek között zajló munkavégzésre.
39
Értékelési évkönyv 2012 | Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése Az „Első lépés” típusú programok esettanulmánya nagy mennyiségű kvalitatív információra támaszkodott: interjú készült az intézményrendszer szereplőivel (5 db), 18 projekt megvalósítóival, a végső kedvezményezettek megkérdezésére 6 helyszínen került sor interjú, vagy fókuszcsoportos beszélgetés formájában 73 fő bevonásával.
Eredmények meghatározása A konstrukció összességében elérte a leghátrányosabb helyzetű célcsoportokat, köztük a romákat: becsléseink szerint a projektek mintegy felében vannak romák a bevontak között, és az összes, projektben résztvevő célcsoporttagnak több mint a fele roma. A „leghátrányosabb helyzet” és a rászorultság többféleképp megítélhető; ha e státusz alatt azokat a paramétereket értjük, amelyeket a konstrukció megfogalmazott, akkor a TÁMOP 5.3.1. projektjei elérték a leghátrányosabb helyzetű embereket. Más kérdés, hogy pontosabb területi célzással például nagyvárosi szegregátumokban a mainál sokkal jelentősebb aktivitást is ki lehetett volna váltani e konstrukció segítségével. A fókuszcsoportos interjúk igazolták azt a feltételezést, hogy a hátrányos helyzetű emberek közösségbe való bevonása, különféle tréningeken való részvétele olyan szemléletváltást jelent az életükben, ami általános életminőségüket javítja. Eszerint már maga a projektbe való bevonás ténye jótékony hatással van az érintett személyek általános lelki és testi állapotára, nő önbizalmuk, jobban eligazodnak az őket érintő szabályok és az őket körülvevő társadalmi normák között, munkavégző képességük növekszik – javul a célcsoport társadalmi elfogadottsága is. A konstrukció hosszú távú hatásainak egyik kulcsa az eredmények fenntarthatósága. Ez ebben az esetben nem jelent mást, mint hogy az „első lépést” megtett emberek tegyék meg azt a bizonyos „második lépést” is, vagyis a projekt zárása után ne tűnjenek el ismét a munkaügyi és szociális intézmények látóköréből, hanem folytatólagosan kapjanak további fejlesztéseket, szolgáltatásokat az elsajátított képességek és tudás megtartása érdekében. E tekintetben jelentős szerep hárul az állami intézményrendszerre. Úgy látjuk, nagyvárosi környezetben, illetve olyan térségekben, ahol nagyobb a munkaerőpiaci kereslet, az eredmények fenntarthatósága sokkal inkább biztosított, mint ott, ahol a lokális munkaerőpiac gyenge. A konstrukció indokoltsága
IV.
A konstrukció nyújtotta szolgáltatások, fejlesztési és fejlődési lehetőségek iránt jelentős kereslet mutatkozik az országban. Egyrészt jelentős túljelentkezés volt a pályázatok terén a konstrukció forrásaiért, másrészt a célcsoporttagokkal készített interjúk azt igazolták vissza, hogy szükség van az egyéni esetkezelés csoportfoglalkozásokkal, tréningekkel, képzésekkel kiegészített formáira, hiszen a bevont személyek igen pozitívan értékelték a számukra e téren nyújtott szolgáltatásokat. Miközben a projektgazdák oldaláról nehéz és kockázatos feladat a leghátrányosabb helyzetűekkel foglalkozni, az „Első lépés” konstrukció pozitív kezdeményezés, amelyből többre lenne szükség. Projektek és projektgazdák A megkérdezettek többsége szerint hosszabb projektekre lenne szükség, és olyan szolgáltatások kialakítására, amelyeket a célcsoporttagok a projekt zárása után is igénybe vehetnek, így megmaradhat kapcsolatuk a projektgazdákkal és szolgáltató intézményekkel. A célcsoport kapcsán rendkívül fontosak a helyi bizalmi struktúrák, amelyek kialakításához sok idő és sok befektetett munka szükséges. Ezért a„Első lépés” konstrukció ott működik a legjobban, ahol a projektgazda már rendelkezik a szükséges bizalmi tőkével. Ugyanakkor több szervezet számára épp a TÁMOP 5.3.1 volt az „ugródeszka” a helyi közösségekben való bizalmi tőke építésre. Abban az esetben, ha a projekt végeztével a projektgazda nem képes tovább ott maradni a célcsoport közelében és fenntartani intézményeit, nem csak a projektben résztvevő személyeknél elért eredmények kerülnek veszélybe, hanem a projektgazda nehezen megszerzett bizalmi tőkéje is elvész, ez a fejlesztéspolitika szempontjából is veszteség.
40
Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése | Értékelési évkönyv 2012 „…mert az biztos, hogy nem szabadna hagyni, hogy aki éppen elkezd megbízni bennünk, hogyha onnan alulról jön és alulról kezdi, és segítünk neki eljutni egy szintre, azt látja, hogy szeretne változtatni az életén és utána puff, lejárt, otthagyjuk és nem csinálunk vele semmit…” (egy projektgazdával készített interjú részlete) A TÁMOP 5.3.1 az egyik olyan konstrukció volt, amelyben meg tudtak jelenni „új” civil szervezetek, akik olyan helyen is nyújtanak szolgáltatásokat, ahol ezek korábban nem voltak elérhetők. . Az ő további támogatásuk emiatt is különösen fontos. Tapasztalatok hasznosítása A konstrukció második, 2009. évi kiírása sokat hasznosított az első, 2008. évi hiányosságaiból és működési tapasztalataiból. A fejlesztéspolitika ténylegesen kísérleti konstrukciónak tekintette a „Első lépés” konstrukciót (TÁMOP5.3.1), amit folyamatosan fejleszteni kell. Az esetleges további kiírásokban is meg kell tartani ezt a fejlődési, újítási karaktert úgy, hogy a konstrukció továbbra is a leghátrányosabb helyzetű emberek érdekeit szolgálja.
41
Értékelési évkönyv 2012 | Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése
IV/2. Módszertani tanulmány: a Delphi-vizsgálat
A Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések című értékelés egy eddig kevéssé használt módszertant, a DELPHI-vizsgálatot alkalmazta. A DELPHI-módszertan nagyon hasznosnak bizonyult a szakértői vélemények aggregációjának biztosítására, ennél fogva a 2014-2020-as tervezési folyamatban való felhasználásában lehet szerepe. Az értékelési projekt keretében végezték el az értékelők a szakértői vélemények összegyűjtésére irányuló vizsgálatot. Ennek konkrét célja az volt, hogy a DELPHI-vizsgálatok módszertani eszköztárából merítve feltárják, melyek azok a beavatkozások szabályozására irányuló javaslatok, amelyek széleskörű egyetértésre számítanak. A vizsgálat első szakaszában az értékelés során feltárt összefüggések alapján kidolgozott 13 javaslattal kapcsolatban anonim kérdőívben kérdezték meg az együttműködő szakértők véleményét arról: -
mennyire értenek egyet a javaslattal,
-
milyen megjegyzéseket, kiegészítéseket fűznek a javaslathoz.
Az első szakasz eredményei alapján kiválasztották a konszenzusos javaslatokat, és azokat, melyeket a szakértők nagy része elutasított. A részben konszenzusos javaslatokat átdolgozták, ill. újakkal egészítették ki, melyeket a második szakaszban az első körben is megkérdezett szakértőkkel véleményeztettek.
IV.
A vizsgálat második szakaszában a szakértőkkel ismertették az első szakasz eredményeit és a módosított javaslatlistával kapcsolatosan kérdezték meg véleményüket, lehetőséget biztosítva ezáltal arra, hogy a kapott eredmények visszacsatolásával információt kapjanak a szakmai közösség álláspontjáról, és ennek ismeretében lehetőségük legyen véleményük korrekciójára.
A Delphi-vizsgálatban résztvevők bemutatása A Delphi-vizsgálatban való részvételre 138 hazai szakértő lett felkérve, akik között egyaránt voltak egyetemi-akadémiai kutatók, civil szervezetek és egyházak munkatársai, az Országos Roma Önkormányzat és a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzatok vezetői valamint minisztériumi dolgozók. A szakértők 2 körben fejthették ki véleményüket egy a javaslatok gyűjtésére, véleményezésére szolgáló online felületen. A vizsgálat első szakaszában 62, a második szakaszban 49 szakértő adott értékelhető válaszokat. A válaszadók szektor szerinti eloszlását mutatja be a következő grafikon.
42
Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése | Értékelési évkönyv 2012 2. ábra A DELPHI-vizsgálatban résztvevők szektor szerinti megoszlása
Forrás: Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése
A vizsgálat első szakasza A válaszadók az egyes javaslatokat 1-től 7-ig terjedő skálán értékelték, attól függően, hogy mennyire értenek egyet a javaslattal [7 = teljesen, 1 = egyáltalán nem]. A javaslatok értékelését az egyes kérdezetti csoportokon belül is megvizsgálták az értékelők. Számos javaslat esetében volt különbség a kérdezetti csoportok között egy-egy javaslat értékelése szempontjából, ugyanakkor a csoporton belüli szórások is sok esetben magasak voltak. Noha minden egyes javaslat magasabb átlagértéket kapott 4-nél, vagyis az értékelői javaslatok inkább számot tarthattak a szakértői kör támogatására, jelentős különbségek is voltak a javaslatok megítélésében, amelyek indokolták a javaslatok módosítását, illetve bizonyos esetekben azok elhagyását. A válaszok értékelésénél adott magas pontszámok és alacsony szórás alapján ebben a szakaszban négy javaslatot ítéltek az értékelők konszenzusosnak. További négy javaslat alapos átdolgozásra (akár elhagyásra) szorult, mivel ezek esetén az alacsony értékelés rendkívül magas szórással párosult. A többi válasz esetében a javaslatok kiegészítésre és pontosításra szorultak. A vizsgálat második szakaszában az értékelők az átdolgozott és újonnan megfogalmazott javaslatokat ismételten egy 7 fokozatú skála segítségével értékelték a szakértői minta tagjaival. A legtöbb vizsgált javaslat 5-nél illetve 6-nál magasabb átlagértéket kapott, a javaslatok módosítása így a legtöbb esetben sikeresnek, illetve megalapozottnak volt tekinthető. Egyes esetekben jelentős különbség volt a kérdezetti csoportok között bizonyos javaslatok megítélése szempontjából, más esetekben a csoportokon belül is igen magas szórás értékekkel találkoztunk. A javaslatok közül a második körben 11 volt egyértelműen konszenzusosnak tekinthető.
43
Értékelési évkönyv 2012 | Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése Az alábbi táblázatban néhány példán keresztül figyelhető meg a javaslatok kialakításának útja. 1. körös javaslat
1. kör átlaga
2. körös javaslat
2. kör átlaga
Végleges javaslat
Javasolt a roma-integrációs célú pályázati kiírások célzásának szigorítása, a területi célzás kiegészítése a leghátrányosabb helyzetű csoportok, köztük pedig a romák nevesítésével.
5,1
Kikerül a javaslati listáról
A résztvevők nem jutottak egyetértértésre, ezért nem született végleges javaslat.
Javasolt területileg célzottan a helyi civil kapacitások és kompetenciák fejlesztése, annak érdekében, hogy a megvalósított intézményi fejlesztéseket és komplex szolgáltatásokat továbbvinni képes szervezeti kapacitás is megerősödjön. A leghátrányosabb helyzetű csoportok integrációját célzó beavatkozások során nagyobb rugalmasságot kell biztosítani a projekteken belül, ezért támogatható tevékenységek helyett a projekt célját és célcsoportját kell csak előre rögzíteni.
A civileket már a tervezésbe is be kell vonni, mert ezek a szervezetek tudják, hogy melyek a helyben, a célcsoport számára legmegfelelőbb beavatkozások.
2. körben született új javaslat
IV.
6,3
Elfogadott javaslat, nem módosul
Javasolt területileg célzottan a helyi civil kapacitások és kompetenciák fejlesztése annak érdekében, hogy a megvalósított intézményi fejlesztéseket és komplex szolgáltatásokat továbbvinni képes szervezeti kapacitás is megerősödjön.
4,81
A leghátrányosabb helyzetű csoportok integrációját célzó fejlesztések során a megfelelő nyilvánosság és szakmai monitoring kísérete melletti elegendő a támogatható tevékenységek helyett a projekt célját és célcsoportját előre rögzíteni.
5,28
A résztvevők nem jutottak egyetértértésre, ezért nem született végleges javaslat.
5,69
A társadalmi felzárkózás szempontjából releváns tevékenységeket folytató civileket már a tervezésbe is be kell vonni, mert ezek a szervezetek tudják, hogy melyek a helyben, a célcsoport számára legmegfelelőbb beavatkozások.
6,08
A társadalmi felzárkózás szempontjából releváns tevékenységeket folytató civileket már a tervezésbe is be kell vonni, mert ezek a szervezetek tudják, hogy melyek a helyben, a célcsoport számára legmegfelelőbb beavatkozások.
A mélyszegénységben élő romák társadalmi felzárkóztatási programjaiban a célcsoportot etnikai alapon is le kell határolni.
3,34
A résztvevők nem jutottak egyetértértésre, ezért nem született végleges javaslat.
Forrás: Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése
Az értékelési jelentés elérhető a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján a következő aloldalon: http://www.nfu.hu/roma_integraciot_szolgalo_eu_s_fejlesztesek_ertekelese
44
Kommunikációs félidei értékelés | Értékelési évkönyv 2012
V. A 2007-2013 közötti operatív programok végrehajtásával k apcsolatos kommunik ációs tevékenységek félidei értékelése Az értékelés célja Az értékelés azt vizsgálta, hogyan járultak hozzá a 2007-2013-as uniós fejlesztések és operatív programok végrehajtásával kapcsolatos 2007-2010 közötti kommunikációs tevékenységek az Európai Bizottság által elfogadott, az uniós forrásfelhasználáshoz kapcsolódó kommunikációs tervekben kitűzött célok megvalósításához, az uniós fejlesztések eredményeinek és az Európai Uniós fejlesztésekben betöltött szerepének a megismertetéséhez. Az értékelés ehhez szorosan kapcsolódó kérdésként vizsgálta meg, hogy mennyire voltak eredményesek, hatásosak és hatékonyak a kommunikációs tevékenységek, illetve az azokért felelős intézmények. Az értékelés jelentőségét az adta, hogy támpontokat adott a jelen időszaki kommunikációs tevékenységek finomhangolásához, valamint a 2014-2020-as operatív programokhoz kapcsolódó kommunikációs stratégia kidolgozásához. Megjegyzendő, hogy a félidei értékelés lefolytatását az Európai Bizottság jogszabályban írta elő (az 1828/6 EK rendelet, 4. cikk, 2. bekezdésben).
Megállapítások •
Az uniós fejlesztések és operatív programok végrehajtásával kapcsolatos 2007-2010 közötti kommunikációs tevékenységek összességében sikeresek, hatásosak és hatékonyak voltak az értékelés vizsgálatai alapján.
•
Éles különbség figyelhető meg a kommunikációs tevékenységek két fő célcsoportjának, azaz a potenciális pályázóknak, a kedvezményezetteknek (nyertes pályázattal rendelkezőknek), valamint a teljes lakosságnak a kommunikációs szokásai és igényei között.
•
Eltérő médiahasználati szokások figyelhetők meg a lakossági és a kedvezményezetti célcsoportnál, illetve regionális szinten (a keleti és nyugati országrészben erősebb a napilap és rádióhasználat, míg a középső és a nyugati országrészben az internethasználat). A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) honlapja és az ügyfélszolgálat hatékony információforrásnak bizonyult.
•
Az operatív programok általános láthatósága, fejlesztési eredményeik ismertsége arányosnak tekinthető a felhasznált források nagyságával.
•
A projektgazdák (nyertes pályázattal rendelkezők) pozitívan élik meg saját intézményi kommunikációjukat is erősítő kommunikációs feladataikat, amelyek azonban nem minden esetben veszik figyelembe a projektek eltérő sajátosságait. A projektek egyedi adottságait figyelembe nem vevő kommunikációs elvárások veszélyeztethetik a projektek végrehajthatóságát.
45
Kommunikációs félidei értékelés | Értékelési évkönyv 2012 Javaslatok •
Szegmentált kommunikációt érdemes folytatni, azaz el kell választani egymástól a kommunikáció két fő célcsoportjának, a lakosságnak és a potenciális pályázóknak (beleértve a kedvezményezetteket) szóló kommunikációt, azaz kétféle típusú kommunikáció alkalmazása javasolt.
•
Az operatív programok általános láthatósága növelhető a kedvezményezetti médiahasználati szokások és a regionalitási különbségek figyelembe vételével.
•
Médiahasználatban javasolt a hirdetések helyett inkább tartalmak megjelenítése (a célcsoportra jellemző magas reklámelutasítás miatt); a lakossági és kedvezményezetti célcsoport, illetve a regionális eltérések figyelembe vétele (pl. helyi médiumok intenzív használata); média-együttműködések további fejlesztése; az online jelenlét növelése: az NFÜ weboldalának további fejlesztése, illetve a külföldi példák alapján a közösségi média (facebook, twitter) ajánlott használata. A kreatív koncepciók egymásra épülése erősíti az egyes eszközök hatásait.
•
Projektszintű kommunikáció: a nyertes projekttel rendelkező szervezet jellegének megfelelő, differenciált kommunikációs kötelezettségek meghatározása.
Az értékelési munka Az értékelést a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából a TNS Hoffmann Kft. médiakutató cég végezte el. Az értékelési munka 2011. július 20. és 2012. március 1-je között zajlott. Szemben az uniós tagállamok jelentős részével, ahol egymástól független operatív programonkénti kommunikáció zajlik, Magyarországon egységes és központosított kommunikáció került kialakításra (az NSRK, az operatív programok és a projektek szintjén) az Európai Bizottság által 2008-ban elfogadott, az „ÚMFT végrehajtására vonatkozó hétéves átfogó kommunikációs terv” alapján, mely a kommunikáció mindhárom szintjének végrehajtását meghatározza a 2007-2013-as programozási időszakban. A hét évre szóló kommunikációs terv értelmében a Nemzeti Stratégia Referencia Keret szintű (NSRK-szintű) lakosságnak szóló tájékoztatást az NFÜ Kommunikációs Főosztálya (továbbiakban NFÜ KF) végzi. Ez magában foglalja a hat fejlesztési terület (gazdaságfejlesztés, környezetvédelmi és energetikai fejlesztések, humánerőforrás-fejlesztés, a közlekedési, a közigazgatási és a regionális fejlesztések) ernyőkommunikációját, az Alapok (ERFA, ESZA, KA) fejlesztésekben játszott szerepének megismertetését és a lakosság felé irányuló általános tájékoztatást az EU kohéziós politikájáról. Az operatív programok szintjén történő (továbbiakban OP20-szintű) kedvezményezetteknek célzott kommunikációt a közreműködő szervezetek (KSZ-ek) közösen végzik az irányító hatóságok (IH-k) szakmai támogatása mellett az NFÜ Kommunikációs Főosztályával, míg a projektszintű kommunikációt a kedvezményezettek végzik a Kommunikációs Főosztály által kialakított arculati kézikönyv és kedvezményezetti tájékoztatási kötelezettségek előírásai alapján, a megvalósított projektek népszerűsítése céljából.
V.
Az átfogó kommunikációs terv értelmében a három kommunikációs szint szorosan egymásra épül, ezért hatásaik szinergiája megfigyelhető. Az értékelés módszertana ennek a struktúrának a figyelembe vételével került kialakításra. Az értékelés ezért a 20072010 közötti kommunikációs eredmények statisztikai elemzését általánosan (a Nemzeti Stratégia Referencia Keret szintjén), az operatív programok szintjén és projektszinten, valamint a kommunikációt végrehajtó szervezetek (az NFÜ Kommunikációs Főosztály (KF), irányító hatóságok, közreműködő szervezetek) szempontjából végezte el a célok előrehaladásának és a kommunikációs tevékenységek félidei összegzésének az összevetése alapján. 20
46
OP: operatív program
Kommunikációs félidei értékelés | Értékelési évkönyv 2012 Az értékelés kvantitatív adatok (KSZ negyedéves munkatervek, negyed-, fél- és éves jelentések, az IH-k pénzügyi kimutatásai, az NSRK-kommunikációt finanszírozó projektek adatlapjai és projekt előrehaladási jelentései, pénzügyi kimutatásai) és kvalitatív adatok felhasználására épült (különféle közvélemény-kutatási anyagok, a Kutatópont által 2011 májusában végzett lakossági kutatás, a potenciális kedvezményezetti célcsoport és a kedvezményezettek körében végzett felmérés, mélyinterjúk intézményi szereplőkkel, fókuszcsoportos beszélgetés projektgazdákkal, illetve nemzetközi tanulmányok).
Az értékelési kérdésekre adott összefoglaló megállapítások NSRK-szintű kommunikáció az indikátorok tükrében Az NSRK-szintű kommunikáció hatékonyságát az értékelés az Európai Bizottság által elfogadott indikátorok tényértékei alapján vizsgálta. Az indikátorok alakulását a három szinten zajló kommunikációs tevékenységek együttesen befolyásolják. Az értékelők elkészítették a 2007-2013-as átfogó kommunikációs terv indikátorainak vizsgálatát, egyrészt az NFÜ Kommunikációs Főosztályának megbízásából 2011 tavaszán megrendelt, a Kutatópont Intézet által a felnőtt magyar lakosság körében végzett átfogó vizsgálat eredményeinek, másrészt a félidei értékelés (potenciális) kedvezményzetti kutatásának összevetése alapján. A Kutatópont által a lakossági vizsgálatban felhasznált kérdéseket az értékelők átemelték a kedvezményezetti kutatásba az összehasonlítható adatok generálása érdekében. Az összehasonlítás eredményei szolgáltattak alapot a következtetések levonására a kommunikáció hatásaira és hatékonyságára vonatkozóan. 1. táblázat Az indikátorok cél és eredmény értékei
Indikátor
Bázisérték (2007)
Lakossági kutatás 2011
Potenciális pályázók 2011
Nyertes pályázók 2011
Célérték (2013)
1.
Az EU által finanszírozott fejlesztések általános céljainak ismertsége a 18 éven felüli lakosság körében
31%
61%
55%
60%
70%
2.
Magyarország európai uniós tagságának támogatottsága a 18 éven felüli lakosság körében
41%
51%
34%
38%
70%
3.
Az EU kohéziós politikájának megítélése a 18 év feletti lakosság körében (a lakosság hány %-a gondolja pozitívnak a támogatásokat)
5%
39%
21%
27%
70%
4.
Azoknak a 18 év feletti lakosoknak az aránya, akik szerint az Európai Unió által nyújtott támogatások hozzájárulnak az ország felzárkózásához
Na.
67%
34%
56%
60%
5.
A 18 év feletti lakosság körében azok aránya, akik szerint szabályosan működik a pályázati rendszer
25%
45%
30%
59%
40%
Forrás: Kommunikációs félidei értékelés
47
Kommunikációs félidei értékelés | Értékelési évkönyv 2012 Az 1. számú indikátor kapcsán (az EU által finanszírozott fejlesztések általános céljainak ismertsége a 18 éven felüli lakosság körében) meglehetősen homogén értékek szerepelnek az összes célcsoport esetében, melyek nem állnak távol a 2013-ban elérendő céltól. A 3. számú indikátor (az EU kohéziós politikájának megítélése a 18 év feletti lakosság körében) esetében az értékelés rámutat arra, hogy az NSRK-szintű kommunikáció a kohéziós politika eredményeit kommunikálja, nem magát a kohéziós politikát, ami szoros összefüggésben áll az indikátorértékekkel. Fontos eredménynek tartja a kutatás, hogy 4. számú lakossági indikátor (az uniós fejlesztések hozzájárulása Magyarország felzárkózásában) magas értéket mutat, azaz a lakossági eredmények 2011-ben meghaladták a 2013-as célértéket. Azonban arra is felhívják az értékelők a figyelmet, hogy ez az érték a környezeti változások miatt változhat, akár csökkenő irányba is fordulhat. Hasonló módon befolyásolhatják a politikai, gazdasági változások a 2. számú indikátor (Magyarország európai uniós tagságának támogatottsága) alakulását. Bár a pályázati rendszer szabályos működését mérő 5. számú indikátor eredményei a lakosság és a kedvezményezettek esetében jócskán meghaladták a célértéket, az értékelés mégis ennek az értéknek a további javítását javasolja – részben a potenciális pályázók esetében mért célérték alatti eredmény miatt. 2. táblázat Az indikátorok cél és eredmény értékei
Indikátor
Bázisérték (2007)
Lakossági kutatás 2011
Potenciális pályázók 2011
Nyertes pályázók 2011
Célérték (2013)
6.
A 18 év feletti lakosság körében azok aránya, akik inkább pályáznának (illetve pályáztak) uniós támogatásra
10%
47%
63%
88%
60%
7.
A kedvezményezettek közül azok aránya, akik inkább pályázóbarátnak gondolják a támogatási intézményeket
39%
43%
15%
23%
40%
8.
A 18 év feletti lakosság hány százaléka ismer az Európai Unió által társfinanszírozott projekteket
46%
76%
75%
99%
65%
9.
A 15 év feletti lakosság hány százaléka ismer a lakóhelye közelében ÚMFT-s projektet
40%
93%
66%
90%
80%
10.
A véleményt megfogalmazó társadalmi partnerek aránya a bevontakhoz képest
Na.
Na.
Na.
54%
70%
Forrás: Kommunikációs félidei értékelés
V.
Fontos kiemelni, hogy a pályázási szándék (6. indikátor) mind a három érintett célcsoportban (lakosság, potenciális pályázók, kedvezményezettek) meghaladja a célként kitűzött indikátorértéket. Az értékelés azonban arra is rámutatott, hogy a relatíve magas pályázási kedv mögött a projektek fenntartásának kényszere (újra pályázási kényszer) is állhat a fókuszcsoportos vizsgálatban részt vett kedvezményezettek visszajelzései alapján. A pályázási rendszer pályázóbarát jellege (7.) indikátor a 2013-ra tervezett célértéket (40%) a leginkább érintett (potenciális) kedvezményezetti célcsoport körében csupán 15-30%-os szinten közelíti meg. Ennek okait az értékelés a jelentős adminisztrációs teherben, a KSZ-k magas fluktuációjában, a körülményes követelményrendszerben és az intézményrendszer és a kedvezményezettek közti nehézkes kommunikációban jelölte meg, és felhívja az intézményrendszer figyelmét az indikátorérték javításának szükségességére.
48
Kommunikációs félidei értékelés | Értékelési évkönyv 2012 A kommunikációs tevékenységek összhatásával kapcsolatban az értékelők kiemelték, hogy mind a teljes lakosság (76%), mind a potenciális pályázók (75%)(azok, akik megfelelnek a pályázási kritériumoknak, de nem pályáztak még), mind a kedvezményezettek (közel 100%) (akik sikerrel pályáztak) a 2013-as célértéket – esetenként messze – meghaladó mértékben ismernek az Unió által (is) támogatott projekteket (8. és 9. indikátor). Mivel a 2007-es bázisérték 46% volt, a 2013-ra elérendőnek kitűzött célérték 65%, az értékelés rámutat arra, hogy a talán legfontosabbnak tartott indikátor esetében félidőben sikerült elérni egy lényegesen a célérték feletti értéket (ráadásul lényegesen javítva a 2007-es bázisértéken is) a kommunikációra eredetileg szánt teljes büdzsé háromnegyedének (74%) felhasználása révén. Ebből következően a kommunikációs tevékenységek sikeresek, hatásosak és hatékonyak. A 10. számú indikátor (a véleményt megfogalmazó társadalmi partnerek aránya a bevontakhoz képest) esetében a rendelkezésre álló adatok azt mutatták, hogy a nyertes pályázók nagyobb arányban hallatták véleményüket a nyertes és vesztes pályázattal is rendelkező kedvezményezettekhez képest, de ez a különbség nem mondható túlzottan eltérőnek. OP-szintű kommunikáció az ismertségi adatok tükrében Fontos megjegyezni, hogy az OP-knak is általában magas az ismertsége, holott a kommunikáció nem róluk, hanem az általuk kínált pályázati lehetőségekről szól. Általában véve a regionális OP-k ismertsége a magasabb (65% a potenciális kedvezményezettek körében), mint az ágazati OP-ké. A ROP-ok átlagos ismertségének (65%) függvényében a kommunikációs tevékenység költséghatékonynak mondható. Az ágazati OP-k átlagos ismertségének (59%) függvényében a kommunikációs tevékenységek hatékonysága megfelelő, hiszen az eredetileg tervezett büdzsé felét költötték el ténylegesen, mind az OP-k ismertsége, mind a korábban bemutatott indikátor értékek általában jó értékekkel bírnak. Összességében az OP-k általános láthatósága, fejlesztési eredményeik ismertsége is megfelel a felhasznált források volumenének, hiszen az előirányzott büdzsé 44%-os elköltésével is sikerült jól láthatóan kommunikálni a programokat, ami jellemzően magas ismertségi értékeket eredményezett. A projektszintű kommunikáció főbb tanulságai A projektszintű kommunikáció esetében több, a belső működésre és együttműködésre vonatkozó megoldási lehetőség javíthat a kommunikáció hatékonyságán. Bár az adminisztrációs terhek kifejezetten leterhelik a projektgazdákat, azonban a kommunikációs kötelezettséget pozitívnak élik meg, hiszen ez erősíti a kedvezményezettek stratégiáját és intézményi kommunikációját is. Az elvárások azonban nem mindig adekvátak (például az általános iskolának jelenleg éppúgy kötelezettsége sajtótájékoztató megtartása, mint a nagy médiaérdeklődéssel kísért nagy projekteknek), ezért az elvárások a projektek méretét, jellegét figyelembe vevő finomhangolása szükséges. A projektszintű kommunikáció hatékonyságát közvetve javítaná az egyes projektek szakmai előrehaladását támogató személyes monitoring rendszer, mely a (potenciális) kedvezményezettek képzésével egyetemben a rendszer pályázóbarát jellegét (a pályázási kedvet és a projekt végrehajtását) támogatná. Jó gyakorlatok A kommunikációs értékelés számos olyan elemre mutatott rá, ami kifejezetten jó gyakorlat volt a 2007-2010 közötti időszakban és folytatandónak is tartja azokat a jövőben. Kiemelendő ezek közül – az EU-kívánalmakkal összhangban - a lokális kommunikáció erős súlya: a kezdeti általános mozgósítástól a regionális, helyi eredmények kommunikációja felé haladás összhangban van az EU kommunikációs trendjével. A potenciális pályázók és a kedvezményezettek körében végzett kutatás is ennek fontosságát és hatékonyságát igazolta vissza.
49
Kommunikációs félidei értékelés | Értékelési évkönyv 2012 A jó gyakorlati megoldások közé tartoznak a különféle televíziós műsortámogatások és média-együttműködések, amelyek révén nem reklámként, hanem egyéb formában juttatják el az üzenetet a célcsoport tagjainak. Ez azért fontos, mert a kutatási adatok alapján elmondható, hogy az üzenetek reklámként való eljuttatása csökkenti azok hatásfokát és hatékonyságát. Hasonlóan fontos, hogy a klasszikus tömegmédia mellett kiemelt szerepet kaptak eddig is a különféle workshopok és szakmai napok, melyek hatással vannak a pályázási intenzitásra, így azokat továbbra is érdemes a kommunikáció egyik fő elemeként kezelni. A kutatás alapján az általában vett jól tájékozottsághoz az internet mellett a szakmai napok és workshopok járulnak hozzá a potenciális pályázók és a kedvezményezettek szerint (71-77% vélekedik így). Hasonló mondható el a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség weboldaláról, amely az egyik legfontosabb és leghasznosabb információszerzési csatornának bizonyult a pályázatokon elindult kedvezményezettek (akik pályáztak már) körében. A pályázás szempontjából majdnem minden második kedvezményezett megemlítette azt (44%). Legalább ilyen fontos, hogy magát a weboldalt a kedvezményezettek 86-92%-a ismeri, s az ismerők közel 80%-a hatékony információ forrásnak tartja a különféle pályázatok megismerése céljából. A válaszadók véleménye szerint még inkább segítené őket a weboldal, illetve a Pályázó Tájékoztató Felület akkor, hogy ha még strukturáltabb és átláthatóbb lenne az oldal, ha egyszerűbb keresést lehetne biztosítani az oldalon, pontosabb keresőszavakkal, illetve ha lényegretörőbb és érthetőbb lenne a nyelvezete. Ezekhez a már jól működő csatornákhoz javasolt egy szegmentáltabb, a teljes lakosságra és a pályázókra jobban fókuszáló kommunikációs tervet elkészíteni, figyelembe véve azokat a változásokat (pl. internet fejlődése), amelyek az elmúlt néhány évben történtek. Legfontosabb ajánlások ás következtetések NSRK-szintű kommunikáció
V.
Megállapítás
Következtetés
Javaslat
A lakosság és a potenciális pályázók, valamint a kedvezményezettek médiafogyasztása jelentősen eltér egymástól, míg a potenciális pályázóké és a kedvezményezetteké nem.
Nem lehet ugyanazt az üzenetet ugyanazon a csatornán hatékonyan közvetíteni a lakosság és a potenciális pályázók, valamint a kedvezményezettek felé. Viszont a potenciális pályázók és a kedvezményezettek felé ugyanolyan módon lehet kommunikálni.
Szegmentált kommunikáció, érdemes elválasztani egymástól a lakosságnak és a potenciális pályázóknak, illetve a kedvezményezetteknek szóló kommunikációt, vagyis kétféle típusú kommunikáció lenne a leghatékonyabb.22
A kedvezményezetti kutatás alapján jól látható, hogy nem egy esetben éles a különbség a potenciális pályázók és kedvezményezettek, valamint a teljes lakosság médiahasználati szokásai között.
Hatékony kommunikációt mindkét célcsoport irányában akkor lehet csak folytatni, ha mélyebb ismeretekkel rendelkezünk az egyes célcsoportok médiahasználati – és kommunikációs szokásairól.
A két csoportnak szóló kommunikáció megalapozásához szükséges egy átfogó médiahasználati és kommunikációs alapozó vizsgálat elvégzése a teljes lakosság és a potenciális pályázók (és a kedvezményezettek) körében.
Az egyes médiatípusok használata A regionális eltérések általában a naesetében az egyes régiók között ese- gyon erős lokális médiumoknak, illetenként akár jelentős különbségek is tőleg ezek használatának köszönhető. lehetnek. A keleti és nyugati országrészben erősebb a napilap és rádióhasználat, míg a középső országrészben és nyugaton az internet használat.
A területi jellegzetességeket a médiaválasztásban érvényesíteni szükséges, ami elsősorban a helyi médiumok intenzív használatával biztosítható.
A lakosság és a potenciális pályázók körében eltérőek az indikátorok értékei, az EU kohéziós politikájának megítélésében a lakosság körében 39%-ot, míg a potenciális célcsoport esetében 21%-ot mértünk.
Egy új indikátor bevezetése ajánlott, melynek révén figyelemmel lehet követni azt, hogy a lakosság és a potenciális célcsoport tagjai milyen mértékben tudják azt, hogy a fejlesztések forrásának 85%-át az EU biztosítja.
22
50
A lakosság és a potenciális kedvezményezettek eltérő ismeretekkel rendelkeznek, amit az indikátor kérdés nem tud relevánsan és érvényesen érzékeltetni.
Az értékelés ennek megfelelően új indikátorok bevezetésére is tett javaslatot.
Kommunikációs félidei értékelés | Értékelési évkönyv 2012
OP-szintű kommunikáció Megállapítás
Következtetés
Javaslat
A sajtóolvasás csökkenő tendenciát mutat, azonban a sajtóban megjelenő reklámok olvasót zavaró hatása kisebb, mint a többi médiatípus esetében.
Fontos, de szerepéből egyre többet veszítő médiatípus a sajtó a hatékonyság növelésére használható hitelessége miatt.
Szofisztikáltabb szegmentáció esetén a kedvezményezettek által preferált lapokban nem hirdetések, hanem inkább tartalmak megjelentetése javasolt.
A középső országrészben (KMOP23) az Budapest erős súlya miatt nincsenek A középső országrészben a sajtó szereátlagosnál alacsonyabb arányban ol- erős lokális lapok, ezért a nyomtatott pének átgondolása, fajlagos súlyának vasnak újságokat (49%). sajtó olvasásának mértéke is alacso- csökkentése, szegmentálás. nyabb.
A keleti régióban a jól tájékozottsághoz kisebb mértékben járulnak hozzá a tájékoztató napok és workshopok (68%), mint a teljes minta esetében.
A keleti régióban mérsékeltebb a tájékoztató rendezvényeken tapasztalható aktivitás, mint a többi régióban, azonban a tájékoztató napok és workshopok fontos kommunikációs eszközként alkalmazandóak
Tájékoztató napok és workshopok relevanciájának fokozása, a tartalom finomhangolása különösen a keleti régió esetében javasolt.
Projektszintű kommunikáció Megállapítás A kommunikációs kötelezettség erősíti a kedvezményezettek stratégiáját és intézményi kommunikációját, de az elvárások nem mindig adekvátok (általános iskolának is kötelező sajtótájékoztatót tartani, bár a média érdeklődésére általában csak a nagyobb projektek számíthatnak).
Következtetés Nem minden esetben életszerűek az egyes kommunikációs kötelezettségek.
Javaslat A szervezet jellegének megfelelő, differenciált kommunikációs kötelezettségek meghatározása (pl. iskolának ne írják elő kötelezettségként sajtótájékoztató tartását).
Az értékelési jelentés elérhető a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján a következő aloldalon: http://www.nfu.hu/kommunikacios_ertekelesek)
23
Közép-magyarországi Operatív Program
51
Kommunikációs félidei értékelés | Értékelési évkönyv 2012
52
