X V I . fejezet SZOMORÚ ÖSSZEGEZÉS Három évvel ezelőtt csak megható történeteknek hatottak azok a papi - és mindenekfelett emberi sorsok -, amelyeknek a fel tárására vállalkoztunk. Az idő előrehaladtával egyre inkább éreztük, hogy kifejlődik bennünk az emiékezet őrzésén túli kegyeletadás igé nye. Izgalommal töltött el bennünket minden hallott adat - mégha nem is a legmegbízhatóbb forrásból eredt - , minden leírt sor. M i n d végig fájlaltuk, hogy csak töredékét sikerült megvalósítani a kitűzött célnak. Nincsenek már elegen, akik elbeszélhetnék, hogy m i is tör tént. Mióta elkezdtük, beszélgetőtársaink közül is eltávoztak néhá nyan az élők sorából. Volt arra is példa, hogy olyanok utasították vissza a kérésünket (kérdésünket), akiktől elvártuk volna, hogy k i merítő tájékoztatással szolgáljanak. Nagyon szerettünk volna hozzájutni Szűcs Márton bácsszőlősi esperes plébános és Kovács József martonosi plébános sokak által emlegetett, Halottak hallgatása című kéziratához. Senki sem tudta, hol juthatnánk a nyomára, mígnem, nemrég kezünkbe akadt Juhász Lászlónak, a Szabad Európa Rádió néhai szerkesztőjének 1992-ben, az Antológia Kiadó gondozásában megjelent Barangolás a magyar múltban - Ez v o l t a 20. század című könyve, amelyben a szerző többhelyütt idéz a kéziratból, amelyről ő maga a következőket j e gyezte le: "1989 őszén titkos csatornákon j u t o t t el hozzám a két bá tor bácskai plébános kézirata, amit a 'Barangolás' 1990. május 18-i adásában dolgoztam fel. A 'Hideg Napok' szerzőjének, Cseres T i bornak - kérésére - elküldtem a kéziratot, amit az író - ahogy azt könyve utószavában írja - a 'Vérbosszú Bácskában' című, 1991-ben megjelent munkája vezérfonalának t e k i n t e t t e . A magyar törté netírásnak nem szabad elfelejtenie Szűcs Márton és Kovács József nevét, akiknek veszélyes vállalkozása nélkül keveset tudna a világ a szerb partizánok bácskai rémtetteiről.' M i legföljebb annyit tehe-
tünk hozzá, hogy e két lelkész nevét annál inkább emlékezetünkbe illik vésni, mert maguk is megjárták a kommunista diktatúra poklát... A m i pedig a világot illeti, ma már - a harmincadikon túl - mindketten tudjuk (és ezzel nem állunk egyedül), hogy legföljebb tudomásul ve szi a rémtetteket, de ahhoz lusta, hogy elgondolkodjék a hallottak felett... talán nem is érdeklik. Mégis szólni kell. N e m csak azért, hogy hasonló ne ismétlődjék meg soha, sehol (jól tudjuk, hogy az egyálta lán nem befolyásolható ily módon), hanem azért is, hogy mindazok nak a példája, akiknek a nevét a történelem papíron is őrzi a feledés től, fénylő mécsesként világítson azok számára, akik a megpróbálta tások terhe alatt már-már megtagadni készülnek elveiket, meggyő ződésüket, hitvallásukat, emberségüket. A z emlékezet ébrentartásá hoz nyújtanak segítséget többek között a következő könyvek: Havasy Gyulának a saját kiadásában, 1990-ben megjelent A magyar katoli kusok szenvedései 1944-1989 című dokumentumgyűjteménye, M a tuska Márton A megtorlás napjai című, 1991-ben, a budapesti M o n tázs könyvkiadó gondozásában megjelent könyve, Cseres Tibor Vér bosszú Bácskában című, 1991-ben, a budapesti Magvető Könyvkiadó gondozásában megjelent könyve és az az átfogó, lexikográfiái igé nyességgel megírt, négy kötetes könyv, amelynek szerzője Hetényi Varga Károly. Könyvünkben sokhelyütt idézünk a Papi sorsok a ho rogkereszt és a vörös csillag árnyékában című mű második kötetének Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye című fejezetéből. Hetényi Varga Ká roly nagy alapossággal és igényességgel megírt és kiadott könyvének segítségével egészíthetjük k i ismereteinket az alábbi áldozatok név sorával:
A K I K TÚLÉLTÉK AZ ÜLDÖZTETÉST: Á G O S T O N F E R E N C tárcsói plébánost 1953-ban tartóztatták le. Két évet töltött börtönben. B E R É N Y I F E R E N C bezdáni káplánt többször is bebörtönözték. B O G I S I T Y F E R E N C zombori lelkész és hittanár egy évet töltött rács mögött.
B U S C H B A C H E R JÓZSEF szondi káplánt 1945-ben a zombori i n ternáló táborba hurcolták, ahonnan sikerült pár hónap után meg szöknie. Külföldre távozott. D r . E I C H N I N G E R J A K A B O T 1944 őszén Újvidékről hurcolták el internáló táborba. Szabadulása után Ausztriába távozott. F I S C H E R B I L A N I T Y A N T A L T 1944 őszén Szabadkáról hurcolták el internáló táborba, ahonnan bunyevác édesanyja szláv vezetéknevét felvéve szabadult. GRIESER JÁNOS újpalánkai vikáriust 1946 májusában hurcolták el a hírhedt újvidéki haláltáborba, ahonnan sikerült megszöknie. Külföldre menekült. H A L T É R JÁNOS apatini káplánt 1944. december 26-án internáló táborba hurcolták, Ukrajnába deportálták, ahol kőműves és favágó ként dolgozott. 1949-ben, szabadulásakor Nyugat-Németországba, majd onnan Kanadába távozott. H A L T M A Y E R M I H Á L Y wekerlefalvi vikáriust 1945-ben internál ták, m i n t Duna menti svábot. Ellenállása miatt hathőnapi kény szermunkára ítélték. 1946 végén megszökött és külföldre menekült. H A R T M A N N JÁNOS szabadkai káplánt1947 szeptemberében be zárták, 1948 márciusában 7 hónapi kényszermunkával járó szabad ságvesztésre ítélték. 1956-ban Nyugat-Németországba távozott. H E I M L I N G E R B E N E D E K topolyai hittanárt 1945-ben hurcolták el koncentrációs táborba, ahol 14 hónapot raboskodott. A gádori táborba vele volt bezárva édesanyja is, aki éhenhalt. Senki sem vál lalkozott, hogy eltemesse, az elgyengült papnak pedig nem volt ereje a vállára venni, hanem a hajánál fogva húzta k i édesanyja holttestét a temetőbe. A gyűjtőtáborból megszökött és külföldre menekült. H U T F L U S Z M Á T Y Á S plébánost Újvidéken tartóztatták le 1945ben, majd, "mivel a németek papja", internáló táborba hurcolják. 1947-ben sikerült átszöknie a határon. K A R T A L I JENŐ, újpalánkai káplán 1947 januárjától 1948 január jáig volt börtönbe zárva. Egy útépítésen dolgoztatták, ahol 1500 fo golyra egy vízcsap j u t o t t .
K O P P I N G GÁSPÁRT Temerinből hurcolták el Újvidékre kény szermunkára. K O P P I N G J A K A B O T Őrszállásról internálták táborba Wagner Pál káplánnal együtt. KOVÁCS JÓZSEF pacséri plébánosra 1944 őszén kimondják a ha lálos ítéletet, azonban egy szerb, néhai osztálytársa közbenjárására kiszabadul a börtönből. M O S C H I N A A N D R Á S bácsfeketehegyi vikáriust 1944-ben a Szov jetunióba hurcolták ötévi kényszermunkára. Szabadulása után Né metországba távozott. M O U L L I O N K Á L M Á N T Futakról vitték internáló táborba. Szaba dulása után Németországba, majd Kanadába távozott. M Ü L L E R P É T E R szentfülöpi plébánost 1948 szeptemberében több éves börtönre ítélték. O t t bal szemére megvakult, veséi felmondták a szolgálatot. 1950-ben szabadult és alig több, mint egy év után el távozott az élők sorából 1951 októberében. N U S Z P L JÁNOST 1945. június 2-án hurcolták Dunacsébről a t i szaistvánfalvi (Járek) koncentrációs táborba. Szabadulása után Né metországba távozott. P É C H Y B É L A Zenta-Alsóváros-i plébánost a partizánok a zentai városháza pincéjében tartották fogva. Ütötték-verték az ájulásig, de végül szabadon engedték. R A I B L E F E R E N C hittanárt Szabadkán tartóztatták le 1947 decem berében. Sikerült megszöknie, átkelt a Dunán, Horvátországban pe dig már nem bántották. Csonoplyán halt meg 1959. októberében. S Á N D O R JÁNOS bácsföldvári plébánost az ötvenes évek végén 5 éves börtönre ítélték, mivel levél útján segélyt kért nyugatról a rá szoruló híveknek. S V R A K A F E R E N C újvidéki apátplébános 1944 után a magyarok iránti rokonszenve miatt fogságba került, de bunyevác származása miatt 'csak' többévi szobafogságra kötelezték.
V U J K O V I T Y F E R E N C szabadkai püspöki titkárt többször is letar tóztatták és bebörtönözték. W A G N E R PÁL őrszállási káplánnak 1947-ben sikerült megszöknie a börtönből Horvátországba, ahonnan Ausztriába folytatta útját. W A S M E R JÓZSEF apatini káplán is azok között volt, akiket 1944 karácsonyán Oroszországba transzportáltak. Négy esztendeig rabos kodott a K G B bűntetőtáboraiban. Szabadulása után Németország ban telepedett le. W I L D I N G E R M I H Á L Y T 1947 januárjában tartóztatták le Palánkán és internáló táborba zárták. Néhány hónap múlva megszökött. M a gyarországra, majd Ausztriába menekült és végül Németországban telepedett le. M a is él.
...ÉS A K I K N E M : B E R G E R A N T A L T a tavankúti plébániáról hurcolták el a helybeli partizánok 1944 novemberében; kivégezték. B Ö S Z Ö R M É N Y I M I H Á L Y sajkásgyörgyei görögkatolikus plébá nost 1944 őszén a partizánok elfogták, elevenen megpatkolták és megpatkolt lábával Sajkásgyörgyéről gyalog hajtották be Újvidékre, ahol mártírhalált halt. D O B L E R A N T A L gádori lelkész vállalta híveivel a sorsközösséget, amikor 1944-45-ben a Gádorhoz közeli Körtést haláltáborrá alakí tották. Vele tartott káplánja, J O H L E R M Á T Y Á S is. Később már nem volt lehetőség a menekülésre. Több tízezrekkel összezárva be lepusztultak az átélt szenvedésekbe. G E N C E L PÁL iregi káplánt 1945-ben agyonverve találták a falu ha tárában. Többek állítása szerint szerb partizánok álltak rajta bosszút. G R U I K O R B Á N kispiaci plébánost 1947-ben Gilicze József kovács mester, kispiaci elöljáró félholtra verette, főként beteg veséit ütle gelve; majd a nyakánál fogva egy kocsi után kötötték és Kanizsára vonszolták. Út közben elájult és ekkor hóhérai magára hagyták. Sú lyos betegen halt meg, 32 éves korában.
H A U G A N T A L csonoplyai lelkészt 1945 tavaszán tartóztatták le. A Sremska Mitrovica-i (Szávaszentdemeter) börtönbe hurcolják, ahol napokig ütik-verik, éheztetik. Egyesek szerint agyonverték, mások szerint halálra éheztették. M Ü L L E R - M É S Z Á R O S I S T V Á N T Újpalánkáról gyalog hajtották a magyar határ felé és út közben agyonverték. N O V O T N I JÓZSEF palonai káplánt 1944-ben a szerb partizánok a bácsi községháza pincéjébe hurcolták és ott halálra kínozták. S C H E R E R L Ő R I N C E T 1944-ben Cservenkán tartóztatták le a par tizánok, majd átadták a szovjet hatóságoknak. Egy Moszkva környéki lágerbe került, ahol éhenhalt. SCHÖN J A K A B teológiai hallgatót 1944-ben Palánkán, a szüleinél fogták el. A partizánok, a többi ártatlan áldozattal együtt őt is ke gyetlenül megkínozták (miközben rádiók bömböltek, hogy ne hallatszon a jajveszékelés). Végül kivégezték. D R . TAKÁCS F E R E N C péterrévei plébánost Óbecsén tartóztatták le a szerb partizánok. Beteges hajlamú partizánnők kovácsműhelyben izzított vasdarabbal és harapófogóval kínozták nemi szervét. Két heti kínzás után egy kocsi után kötve átvonszolták Péterrévére. A temp lomból mise után kiözönlő híveket kötelezték arra, hogy papjuk (és vele egyidejűleg két cigány) kivégzését végignézzék. Koporsó nélkül, a temetőben egy félreeső helyen ásatták be holttestét, arra kény szerítve a sírásót, hogy állandóan tapossa a pap tetemét. U N T E R R E I N E R K Á R O L Y pápai káplánt, palánkai vikáriust 1944 októberében, mintegy 100 férfival a palánkai bíróság épületébe vitték. A partizánok három rádiót üvöltöztettek a legnagyobb hangerővel, miközben áldozataikat a legkegyetlenebbül kínozták. Végül a közeli akácosban mindegyiküket agyonlőtték. V I R Á G ISTVÁN, 84 éves (!) horgosi apátplébánosnak azért kellett 1944. november 20-án meghalnia, mert annak idején tábori misét mondott a magyar honvédeknek. Kiváló író, igen olvasott ember volt. Lefejezték.
W E I N E R T P É T E R palánkai esperest 1944 őszén a palánkai bíró ságra, majd 1945 tavaszán Újvidékre, az egyik legkegyetlenebb lá gerbe hurcolták. Kiszabadulása előtt a karanténban halt meg. W E R N E R M I H Á L Y martonosi plébánost 1944. október 21-én h u szonegyed magával a községházára vitték. A plébániát feldúlták és kirabolták. A lelkészt november 21-ig kegyetlenül megkínozták: ütötték-verték, nemi szervét harapófogóval marcangolták. Ekkor teherautón kivitték a Csurognál kiásott lövészárkokhoz és ott le mészárolták.
* Nem szóltunk a meggyilkolt, elhurcolt és üldözött szerzetesek ről, szerzetesnőkről; de néhány keresztény felekezet egyházi szemé lyeiről sem; köztük az evangélikusokról, akik a németajkúak lógorba zárását, lemészárlását, illetve elűzetését követően szinte eltűntek a Bácskából és az egész Vajdaságból. Templomaik elnéptelenedtek, lel készeik szerteszéledtek, plébániáik kifosztattak; pedig valaha az egyik legszámosabb protestáns gyülekezetnek számítottak ezen a vidéken. A horvát történetírókra bízzuk, hogy feldolgozzák nemzetük gyalá zatnak kitett papjai, püspökei sorsát. Feltételezzük, hogy a szerb pra voszláv egyháznak is volna miről mesélnie, noha lelkészeik zöme az elmúlt évtizedek alatt hallgatólagosan együttműködött a kommunis ta kormánnyal. Templomaik néhanap nyitották csak meg ajtóikat, hit oktatást pedig - tudomásunk szerint - egyáltalán nem végeztek. M a soraikban 'reneszánszát' éli a vallási öntudatra ébredés. A z elmúlt évek újabb történelemírásra ingerlik majd térsé günkben az utókort, hiszen egy kegyetlen, pusztító polgárháború maradványai: lerombolt templomtornypk és templomok, ellopott kegytárgyak, hamuvá porladt padok, meggyilkolt és elűzött lelké szek, szétzilált - és olykor lemészárolt - gyülekezetek, és ki tudja m i minden képezi majd a 'mércét'.
Talán maholnap martirologiumokban nem képez majd oly mé lyen tátongó űrt a hiány, mint korábban, hiszen - ha lassan is -, nap világot látnak az ártatlan emberek szenvedéseinek történetei, azon ban ha az egyházak és a vallás elmúlt fél évszázad alatti megcsúfolá sáról, gyalázásáról szólunk, nem feledkezhetünk meg a jogtalanul el kobzott és elprédált egyházi vagyonról, az államosított iskolákról, a raktárhelyiséggé 'alakított', romos állapotú templomokról, imahá zakról, akárcsak azokról az épületekről sem, amelyeket a gyűlölettől elvakult hatalmaskodók ledöntötték, abban a buta meggyőződés ben, hogy a templomtornyok, haranglábak, épületfalak, kő- és fakeresztek megsemmisítésével egy-egy nemzet, illetve civilizáció ezer éves ittlétének nyomait sikerül elsöpörniük. Cinkosaik ma okkal p i ronkodhatnak, utóvégre gyalázatos rémtetteikkel a saját maguk által hirdetett és dicsőített eszmét mocskolták be a leginkább.
