XV. XV.
évfolyam 2. szám 1999. december A Táncsics Mihály Kollégium lapja
A tartalomból: - Honfoglaló - Programajánló - Speces bulik - Karácsony - A Táncsicsból indultak
- 2., 10. old. - 3. old. - 4-5., 8-9. old. - 11. old. - 12-13. old.
1
SZERKESZTŐI OLDAL Az idei év jubileum a Táncsics Tükör életében: tizenöt éve alapították elődeink. Hosszú élete során sok mindent átélt ez az újság. Volt idő, amikor szerkesztő atyái kizárólag férfiak voltak, de ez az utóbbi évek folyamán (szerencsére) megváltozott. A megjelenése sem volt örökké ilyen. Előfordultak vékony és vastag számok, színesek és viccesek, kiegyensúlyozottak és komolyak. Ahhoz, hogy hivatását betölthesse, mindig talált támogatókat és segítőtársakat, közöttük is elsősorban a speces tanári kart. Most, a TT 15. születésnapján köszönetet mon-dunk mindazoknak - egykori és jelenlegi szerkesztőinknek, szerzőinknek és olvasóinknak -, akik munkájukkal, érdeklődésükkel és figyelmükkel éltették és éltetik a lapot! Az idén is - mint minden évben - elérkezett a december. És ha december, akkor itt a HONFOGLALÓ ünnepe. Ebből az alkalomból tesszük közé Demjén József t.úr írását, mely (a dőlten szedett aktualizálásokat kivéve) hiteles másolata az 1988. decemberében a TT hasábjain megjelent cikknek: Ha az ember meghallja a „honfoglalás” szót, azonnal monumentális kép bontakozik ki a képzeletében. Marcona lovasok roppant serege özönlik be a Kárpát-medencébe a Vereckei hágón keresztül, élükön Árpád vezérrel. Birtokukba veszik azt a kies vidéket, amelyet a Duna és a Tisza nagy kék szalagja ékesít. Porfelhőbe burkolódzó társzekerek, rajtuk asszonyok, öregek, gyerekek, - egy nép sátorfája. Ez a kissé századvégies, romantikus kép kinek-kinek fantáziája, történelmi ismeretei szerint változik. Egy azonban mindenképpen közös ezekben a képekben: a tény, hogy valakik valahová megérkeznek, és ott megtelepednek. A táncsicsosok képzeletében e szó hallatán az imént fölvázolt látomáson túl egy másik asszociációnak is meg kell (meg kellene) jelennie jó hangulatú estékről, nagy poénokról, minden év Árpád napjának tájékáról. Ilyenekre ma - sajnos - legföljebb egy-két ember emlékezhet, hiszen kollégistáink nagyobbik része új arc nálunk. Legyen a HONFOGLALÓ ünnepségek itt következő története a régieknek emlékeztető, az újaknak ismertető. Ez a legrégibb hagyományunk, amely egyidős a kollégiummal. Az elmúlt esztendők során sokat változott, egy alapvető vonása azonban máig megmaradt: a tantestület és a diákság minden évben megemlékezik az intézmény születésnapjáról. De vajon miért éppen Honfoglalónak nevezték el? Ennek története van. Harminckét esztendeje, amikor telente szénszünet keserítette a diákok életét, egy kiló kenyér 3,60-ba került, egy korsó sör viszont 3,60-ba, valahol a Keleti Károly utca 37/b-ben, december 11-én lelkes kis csapat készülődött a beköltözés örömére rendezett első rendezvényre. Két mozgalmas hónap állt a hátuk mögött. Miért éppen 11-én? Mert ez Árpád napja, ő pedig köztudomásúlag honfoglaló ősünk volt. 1967. októberében költöztek be az első lakók a Fővárosi Tanács Tehetségnevelő Kollégiumába. Egy ilyen intézmény megalakulása már abban az időben sem volt mindennapos dolog. Ezért, valamint „a jó bornak is kell cégér” alapon újságcikk is foglalkozott velük. A keresztapa tulajdonképpen az újságíró, akinek a cikke „Honfoglalók a Keleti Károly utcában” címmel jelent meg. Mivel az élet a koliban december elejére rendeződött, és közel volt Árpád napja, önként adódott a képzettársítás: beköltözés - Árpád nap - Honfoglaló - ünnepség. Azóta minden évben megtartottuk a HONFOGLALÓ-t, még az utóbbi, viharos években is. Ezek az ünnepségek mindig a kollégium közös megmozdulásai voltak, kezdetben hivatalos, komoly, az utóbbi tizenöt-tizenhat évben egyre inkább vidám, humoros formában. Ha föllapozzuk a naptárt, most is ott áll december 11-edike, Árpád napja, megint készülünk a születésnapra, készül a születésnapi torta, amelyen az idén harminckét szál gyertya ég majd. Reméljük, az elkövetkező évek legalább olyan sikeresek lesznek kollégiumunk életében, mint a korábbiak. Ünnepeljük tehát ezzel a tudattal, reménnyel! Éljen a harminckét esztendős, SZABAD, FÜGGETLEN, DEMOKRATIKUS TÁNCSICS KOLLÉGIUM!!!
2
A koli-hét 1999. december 13-16. A diáktanács tradicionálisan minden évben megrendezi a kollégiumi hetet a téli szünet előtti utolsó tanítási héten (az idén december 13. és 16. között). Ezennel felhívjuk minden kolilakó figyelmét a jobbnál jobb programokra. Reméljük, mindenki talál számára megfelelő kibontakozási lehetőséget. Megjelenésetekre számítunk. Jó szórakozást! December 13 (Hétfő): 16:00 - Megnyitó - díjkiosztás (OKTV, OSZTV) 16:15 - Divatbemutató az ebédlőben 17:30 - Honfoglaló, a Spec hagyományos műsora 20:00 - Közös névnap-ünneplés, utána a fiúk szerenádja December 14. (Kedd): 14:00 - Ilyenek voltunk: a fiú VIII. csoport kiskori képeinek kiállítása a galérián 14:00 - Kedvenceink: filmnap a Piros Hetesben 16:00 - Agóra (a hagyományos Zsibvásár utóda) - teaház - palacsintázás - jósda - mézeskalács-készítés - házasságkötő terem - gyóntatószék 20:00 - Árverés az aulában December 15. (Szerda): 14:00 - Fordított nap - közgyűlés 20:00 - A Koli-Oscar kiosztása December 16. (Csütörtök): 16:00 - Sportnap - gyep(kő)hoki-verseny - ping-pong verseny - díjkiosztás 20:00 - Disco 21:00 - Fel-fesz koncert Réka
3
Kolesz-hétvége a koleszon kívül Időpont: október 1-2-3. Hely: sátor (jó nagyok vótak) Helyszín: a Kamaraerdő (fák is vótak)
Miről is van szó?! A spec. D.T. október első hétvégéjére sátorozást szervezett a Kamaraerdőbe. Sátrainkat egykori szovjet földön vertük fel (ex laktanya - éljen a testvériség). Jó nagy placc (fű, fa, bokor), majd mögöttünk jó nagy üres placc! És hogy mit csináltunk? Legfőbb célunk a számháborúzás volt; tervünket többé-kevésbé sikerre is vittük. Második helyen a Risk-partik álltak (4 óra/parti), de még ezt is meghaladta a tábortűz mellett elfogyasztott üdítők literje (8/parti). Akik eljöttek (20 fő), nagyon élvezték (!), akik nem jöttek el, azok csak a meséinket, utólag. Mellesleg - a sikerre való tekintettel - a jövőben is rendezünk hasonló, sikeres horseon-the-belly orgiákat. Az első életjelenség kielégítésére hideg (5-15°C) élelmet fogyasztottunk, furcsa módon a hidegélelem-készleteinkből (vasárnap esti vacsorák). A személyi számok első jegyének átlaga, bár közelített az 1-hez, szerencsére meghaladta azt.
4
A pontos program: pénteken a résztvevők benn aludtak a koleszban (mellesleg este 8 körül megkezdődött a shabbat) majd szombat reggel - mondom reggel!!! elindultunk a célállomás felé. Oda is értünk. Felépítvén a tábort megkezdtük véres csatáink előkészítését (stratégiai megbeszélés, miegyéb). Az első menetben vörös győzelem született (s a másodikban is: lám-lám, a szovjetek...), estig pedig a kontinensekért küzdöttünk a Risk-táblán. Nos, az esténk tábortűz mellett, csillagfény alatt romantikus és hideg volt. Előkerültek az üdítősüvegek; volt danolászás, cool hangulat, meg minden, ami ilyenkor szokásos. A hajnali órákban lefeküdt a társaság (shabbat vége (már naplementekor)), aztán másnap reggel, - mondom REGGEL!!! - felkeltünk, és megismételtük az előző napi programot, ám délután nem a célállomás felé mentünk, hanem vissza a koleszba. Ennyi. Ui.: E rendezvényeken minden kollégistát szívesen látunk!!!
5
Honfoglaló őseink használati tárgyai Leheletjavító szablya: Honfoglaló őseink „kardja sokat forgott idegen emberekben”. Mivel őseinknek fontosak voltak e „csaták”, nagyon ügyeltek leheletük tisztaságára. (Ha például főtt császárszalonnát készítettek asszonyaik, és lila hagymával tálalták, ami adott esetben elbizonytalaníthatta őket.) Ezek a szablyák rengeteg frissességet és csak két kalóriát tartalmaztak. A leheletjavító szablya mindig, minden esetben magabiztossá tette honfoglaló őseinket. Fogtisztító íj: Már a honfoglaló specesek is nagy hangsúlyt fektettek a fogápolásra. Egy ilyen 30 cm-es, gazdagon díszített íj helyettesítette a fogselymet, a korabeli feljegyzések szerint hatékonyabban, mint a környező népcsoportok gyapjú fogtisztító-fonalai. A Vezérek (tanárok) külön ételmaradék-kilövő katonákat tartottak, akik kiíjazták a marhahúst főnökük szájából. Szájzuhany-itatókról sajnos egyetlen korabeli írás sem számol be, de biztosak lehetünk benne, hogy őseink ezt a problémát is megoldották valahogy. Jurtapelenka: Egészen pici korában Csefi vezérnek sokszor rossz volt a hangulata (csakúgy, mint mostanság). Nyugtalanul aludt, mert a pisi kicsípte bőrét, ami kipirosodott és viszketett. Szerencsére minden problémája megoldódott, miután kipróbálta az új, extra réteggel ellátott, ún. jurtapelenkát. Testépítő íjhúr: A testépítő íjhúrral történő edzés kedvenc időtöltése volt a vándorló speceseknek. A Vezérek idegrendszeréből készített húrokat az edzés után vagy visszafeszítették, vagy megették. Innen ered az a fenyegetés, hogy: „Megeszem az ideged!”, amely az idők múltával szólásmondássá vált, és manapság így hangzik: „Megesz az ideg!” A panírozott íjhúrok - a TT elődjeinek tekinthető korabeli források szerint igen finomak voltak, és őseink mindent megtettek, hogy a „vadászat”, esetleg a „csata” végeztével minél hamarabb tányérjukon tudhassák az ínyencfalatot. Némely esetben magát az íjat is megették, ha az edzések nem vezettek megfelelő izomzati gyarapodáshoz. 6
Hogyan szimuláljunk alvást szilencium alatt? 1. Az asztalnál ülünk, a könyv előttünk ki-nyitva fekszik, és közben vígan alszunk. Mikor az ügyeletes tanár bejön, csak azt látja (hiszi), hogy ott ülünk, és bőszen tanulunk. 2. Az ágyak egyik felén van egy kiálló deszkalap. Ha erre kinyitva rátesszük a kinyitott könyvet, és két kezünkkel alátámasztjuk a fejünket, akkor ez pont úgy néz ki, mintha elmerülve olvasnánk azt. 3. Akinek van olyan szerencséje, hogy egy emeletes ágy felső ágyán alhat, annak elég, ha az ajtóval ellentétes irányba fordul. Ezután már egy könyvet maga elé véve alhat, mert nincs az a gyors ügyeletes, aki meg tudná akadályozni a diákot, hogy a könyvet maga elé véve tanulást imitáljon. 4. Ha hűtőszekrény mögött van az ágyad, olyan szerencsés helyzetben vagy, mint aki emeletes ágy felső ágyán alszik. 5. Végül a legéberebb alvók (az ún. nyúltermészetűek) megtehetik, hogy csak úgy egyszerűen, könyvvel a kezükben alszanak az ágyukban.
7
A soproni kirándulás Október 29-31-én rendeztük meg az év első (és az évezred utolsó) kolesz(spec)kirándulását. Az indulás három órára lett meghirdetve, ám a hadtáposztagok csak negyednégykor indultak veszélyes küldetésükre, savas esőben, kamionok füstfelhőjébe burkolva... Szóval megvettük a kenyeret. A busz indulását fájdalmas vajúdás előzte meg, minthogy a mi Batyunk egy focimeccsen játszott épp (akkor még nem is tudta, hogy veszteni fognak, ez csak a slusszpoén). Lelki szemeink előtt megjelent apró kis csomagjával, ahogy meglátja a kollégiumot, és hiányolja a busz jelenlétét. Alig két percet késett ... Az út kezdetén sikeresen megtekintettük a kollégium és a Móricz Zsigmond körtér környékét (háromszor is). Miután a zajos Budapestről kiérkeztünk, mindenki kedvét lelte kedvenc italában. Ki az egyszerű kólában, ki az istenek italában lelte kedvtelését. Az út felénél megalakult az első színjátszó társulat, és élesen artikulálva előadtuk a széles nézőközönségnek az István, a király című híres rockoperát. Itt kulturális szokásainknak hódolva, tiszteletünket tettük a vadászat ősi és nagyérdemű Istenének, és felszentelt italát elfogyasztottuk. Midőn a hangulat a tetőfokára hágott, rajtaütésszerűen megérkeztünk Szombathelyre, és ott Belicza (az ifjabb) könnyíthetett a lelkét nyomó gondján egy közeli bokorban. A hosszadalmas pakolás után sikeresen elfoglaltuk a kollégiumot, és gyorsan körvonalazódni kezdett az esti program (na, találjátok ki...!). Előtte azonban nehézkesen, szívünket összeszorító, kicsit kellemetlen érzéssel fogadtuk el a megmásíthatatlant: Nem megyünk Bécsbe!!? Az esti program kellőképpen változatos volt. Ez itt-ott kocsmázásból, beszélgetésből, ivásból, ívásból és alvásból állt (nem feltétlenül ebben a sorrendben). Az éjszakai nem alvás után sikeresen bonyolítottuk le a szombati reggelit, és ennek a tettnek teljes dicsfényében indulhattunk el Sopron felé, egy kis kitérővel. Első utunk Kőszegnek tartott, ahol megcsodálhattuk gyönyörű lankáit, és építészeti stílusait. Az első, amit megláttunk, az a környék legnagyobb vára (persze, hogy a kőszegi) volt. Ez régi formánkhoz híven zárva volt, de sebaj, mert kíváncsiságunkat kielégíthettük a közeli templomon, aminek világításával hosszabb ideig el is játszadoztunk. Itt tartom fontosnak azt is elmondani, hogy kicsiny csapatunk elévülhetetlen érdemeket szerzett a falmászás területén is. Kisebb hitvita a reformációról, és annak hatásairól jelen társadalmi helyzetünkre, és rögtön néhány körtével gazdagabban indulhattunk tovább a természet lágy ölére. Itt meglátogattuk a közeli arborétumot (természetesen zárva, így aztán tovább), majd Sopron híres neves kilátójáról gyönyörködhettünk a táj szépségeiben. Egy kis számháborús nosztalgia, mely kisebb sírógörcsöt váltott ki... Kirándulásunk koronázatlan királya, a Gyógygödör meglátogatása következett, ahol mindenki megcsodálhatta Sopron híres-neves borait... Egyébiránt néhány ember ezt az időt használta ki arra, hogy a Spec tulajdonát egy teljesen új Risk-kel gyarapítsa. Miután sok idegen táj szépségét megcsodálhattuk, szinte már erkölcsi kényszer volt kérdezősködni a nap tanulságairól, érdekességeiről. (Mint például: Milyen Soproni Ászok reklámokat ismer a nagyközönség?) A fárasztó vetélkedő után, arcunkat dicsfény ragyogta be, ahogy majszoltuk a jól-rosszul megérdemelt csokit... Utunk következő állomása a mindenki által ismert és szeretett nagycenki kastély volt (természetesen zárva találtuk). Fájdalmunk csökkentése végett megrohamoztuk a közelben lévő parkban kiállított mozdonyokat. Az erősebb nagylegények még a mozdonykerekeket is leemelték a sínről. Hosszú epekedés után végre újra a buszon döcögtünk, visszafelé a nyugalmas kollégiumba. 8
A továbbiakban úgy döntöttünk, hogy a hideg ellen védekezve bent töltjük az éjszakát a kollégiumban. Ezért aztán megfogyva bár, de törve nem elindultunk egy este is nyitva tartó üzletet keresni, ahol beszerezhetjük az estéhez szükséges alapvető élelmiszereket, innivalókat (mint például kólát). Jellemző ránk, hogy a kólát elfelejtettük. Végre a kellemesen meleg kollégiumban kinyitottuk az ablakokat, és nekiálltunk szisztematikusan minden létező innivalót elfogyasztani. (Sajnos kóla nem volt). Ez egészen jól ment, igaz néhányan kiestek, és ágynak dőltek, de mások újult erővel fejezték be e nemes tettet (milyen sok e betű). A sok táncolás és riskezés következtében elfáradtunk, és ajakunk újbóli megnedvesítése után (persze a szájüreget, garatot, gégét, nyelőcsövet, gyomrot nem felejtettük el), elénk tárultak a kollégiumi élet rejtett titkai (szappanos víz, bágyadt mosoly, vödör, mint használati tárgy). Így boldogan és önfeledten tért szépen, lassan mindenki nyugovóra, várva a másnap reggeli hatalmas zabálást. Az indulás csak azért nem torkollott vérfürdőbe, mert este vissza kellett állítani az órákat, így tisztességes időpontban tudtunk elindulni. Apróbb, ám kulcsfontosságú problémák leküzdése után megkezdhettük tartalmas utunkat hazafelé. Először a régi kor nagy alakjait tekintettük meg Sümeg várában, ehhez azonban meg kellett másznunk a hegyet. Itt megvívtunk a hölgyek kegyeiért, és minden tudásunkat bevetettük, hogy megálljuk a helyünket a vad iramban, amelyet a fából készült sebes paripák diktáltak. A történelmi jelentőségű tettek után tovább indultunk. Következő állomásunk Tihany volt, ahol megejtettük a már esedékessé vált ebédünket is. Itt fő látványosság az apátság épülete volt. Sajnos a tihanyi Echó már nem működött megfelelően, így sajnos ezt már nem halhattuk. Otthon örökre elbúcsúztunk a rövid ismeretség alatt nélkülözhetetlenné vált Olosz Andortól. Itt a kirándulás levezetéseképpen még sok mindet műveltünk, mi szem-szájnak ingere. Ide tartozott a riskezés, a beszélgetés és Batyu iránti tiszteletünk kifejezése (aminek tárgyát még ő vette az útra). Mindent összevetve hétfőn (leszámítva a "betegeket") mindenki kellemesen fáradtan és másnaposan mehetett suliba. Remélem, ez a kis ismertető mindenkinek meghozta a kedvét a következő nagyívű kirándulás "megtekintésére". Mindenkit szeretettel várunk. Hajrá SPEC!!!
9
Honfoglalás (történelmi dráma) Írta: Juth Szereplők: Fővezér: Frankó (Néró) és még (de nekik nem muszáj) sokan mások Történik: Valahol Budapesten
I. felvonás Fővezér: Na, itt jó lesz
VÉGE (függöny, vastaps)
Megjegyzések a Honfoglalás című történelmi drámához (A mű megjelent a TT ugyanezen az oldalán.) 1. A dráma szereplői és az esetleges valós személyek között a hasonlóság nem a véletlen műve,
hanem rengeteg kutatómunka, tanúfaggatás eredménye. 2. A színdb megtörtént eseményeken alapul, de a dramaturgia - a feszültség fokozása, a
cselekményszövés izgalmasítása, a jellemek árnyalása, és az érzelmi telítés - miatt néhány jelenet (különösen az első) lehet, hogy nem pont így volt, de az is lehet, hogy pont így. 3. A Fővezér nagymonológja (a mű központi része, talán még emlékeztek, amikor azt mondja,
hogy: - Na, itt jó lesz!) ma talán érvényesebb és igazabb, mint valaha, hiszen elmondhatjuk: Na, itt jó. (?!?) 4. Ha e történelmi dráma már nem kapható a boltokban, ne keseredjetek el, hiszen - korlátozott
számban - még kapható a szerző másik remekműve, „A +150%-os leszek” (200 oldalas, abszurd humorú könyv). Remek ajándék karácsonyra is. Ára csak 575 Ft. Megrendelhető a portán hagyott üzenet által, Budapest XI. ker., Rátz László u. 3-7. szám alatt, postaköltség 100 Ft, illetve kapható Budapesten, a Rátz László u. sarkánál álló ajándékos bódéban. A könyv bolti ára csak 25 Ft (+ 550 Ft odaadási díj). 10
Karácsonyi népszokások Mielőtt még a karácsonyi szokásokról néhány szót ejtenék, a karácsony előtti időszakot is meg kell említenem, ugyanis a Luca-napi szokások egy része a karácsonyig nyúlik. A Luca-nap december 13-án van és úgymond a karácsony előfutára. A szokások milyensége nemektől függően változó. Ezen népszokásokból csak néhányat említek meg. A fiúk Luca - napján faragni az úgynevezett Lucaszéket, amit csak karácsonyra készítettek el. Ezt december 24-én magukkal vitték az éjféli misére, és arra állva remélték, hogy meglátják a falu boszorkányát, akinek ismertető jele az agancs vagy a toll volt. Tehát a széken állva képes volt a boszorkányok felismerésére. Persze a jó „boszorkányűzők” tudták, mit kell ilyenkor tenni. Elrohantak, maguk után mákot szórva, ugyanis - a hiedelmek szerint - a boszorkányok nagyon szeretik a mákot. Míg ezt csipegették, a legény el tudott futni. Hazaérve fokhagymafűzért függesztett az ajtóra, és a szemfát szenteltvízzel kente meg, ezzel tartva távol a boszorkányt a háztól. Reggel azután rámutattak a boszorkányra, és az megkapta méltó büntetését. Újabb keletű népszokások is kapcsolódnak ehhez a naphoz, ezeket főleg a lányok végzik. Egy ezek közül, amikor a lányok tizenhárom kis cetlit csinálnak, és ebből tizenkettőre írnak egyegy-egy fiúnevet, a tizenharmadikat üresen hagyják. Ezeket berakják a párnájuk alá, és karácsonyig minden nap kihúznak egyet. Karácsony éjszakájára már csak egy fog maradni. Ezt éjjel megnézik és a rajta szereplő fiú lesz a férjük. Ha viszont az üres papír marad meg, akkor nem fognak férjhez menni. Habár még végtelen sok Luca-napi szokásról tudnék beszámolni nektek, a hosszú bevezető után inkább megelevenítek néhány, a karácsonyhoz fűződő szokást, amelyek közül még ma is él egy néhány. A karácsony keresztény ünnep, amit az ortodoxok - mint köztudott - két héttel később, ülnek meg, mint mi, azaz január hetedikén. Mára már átalakult a „család”, a szeretet ünnepévé, néhány pogány szokást is ötvözve. A karácsony jelképe a karácsonyfa, habár csak a múlt század elején, osztrák hatásra vettük fel ezt a szokást. A karácsonyi étrend és terítési mód is rendhagyó, és megadja tulajdonképpen a karácsonyi hangulatot. Elődeink először szerényen, de szépen megterítették az asztalt, alá pedig szalmát szórtak, azután következett - területektől függően - a tálalás. Némely helyeken böjtös ételeket szolgáltak fel: káposztát, babot, gyümölcsöket, bejglit, gubát, mákot vagy túróstésztát, máshol pedig töltött káposztát és mákos kalácsot. Szinte minden étel mágikus jelentőséggel bírt. Ezekből próbáltak jósolni, a következő évre vonatkoztatni. Jellemző és kedvelt szokás volt a betlehemezés, kántálás. Ezekben Jézus születését játszották el, áldásokat szórva a ház népére, melyeknek fejében jutalmat kaptak (kolbászt, diót, almát, mézet, kalácsot, bort, stb...). A hívő családokban különösen meghatározó ez az ünnep. December 24. éjjelén, szentestén, összegyűlik a család, és éjféli misére megy, melyen Jézus születésének örvendeznek. Persze az előzőekben felsorolt szokásokon kívül számtalan létezett és létezik, de sajnos ezek a szokások már kihalófélben vannak.
11
A Táncsicsból indultak Ahogy azt a következő „történet” is bizonyítja: nincsenek véletlenek! A Junkies szólógitárosa, Barbaró Attila, szintén a specen végzett 1989-ben. Tudniillik, hogy Erci egyik kedvenc bandájáról van szó, így hát (ledöbbenése után) úgy döntött, készít vele egy interjút. Fel is kereste a tetkószalonban, ahol hétköznap melózik és kikérdezte élete ezen korszakáról. „Látogatásom előtt felhívtam a Black and White-ban, és feltettem neki néhány kérdést, hogy meggyőződjem róla, tényleg ő az, akire a speces tanárok gondoltak. Elég nehéz volt elhinnem, hogy Demjén t.úr nem tévedett. Amit elmondott a volt Táncsicsosról, tökéletesen illett Attilára: Kunkorodó szempillája van, hosszú, fekete haja, szólógitározik, csendes, vissza-húzódó, kissé lusta, magas, vékony, stb....” - Azt hallottam, már akkoriban is igen aktívan zenéltél... - ...bizony! Volt egy T-boys nevezetű együttesünk a koleszban. Tulajdonképpen azért költöztem be arra az egy évre (1988/89), mert az együttes többi tagja bentlakó volt, és úgy gondoltam, nem lehet az olyan rossz. Most úgy visszagondolva elég amatőrök voltunk (valahol el kell kezdeni), és teljesen más volt a stílusunk. Afféle dallamos rock-ot játszottunk. Adtunk koncertet is, amire tök sokan eljöttek. Sőt, felvettük kamerával! - Hol gyakoroltatok? - A próbákat és a bulikat is a kolesz pincéjében tartottuk. Ott cigiztünk és ittunk legtöbbször. Volt egy olyan eset is, hogy a nevelőtanárunkkal ünnepeltünk odalent. Mi vittünk le rengeteg konyakot meg sört, ő pedig készített nekünk valami bólét. Gondolhatod, mi lett a vége... Másnap gyakorlati óránk volt, és mi még mindig totál részegek voltunk. Szédelegtünk ideoda. Sőt! Egyikünk el is hányta magát. - Hol volt akkor a kolesz épülete? - A Kálvin térnél. Csupán két lakószint volt és csak fiúknak. (Azért is lepődtem meg, amikor bejelentetted, hogy te is ebbe a koleszba jársz). És úgy emlékszem, 4-ágyas szobában laktam. - Te is jártál szakkörökre? - Hát persze! Fizika-matekra jártam... ha nagyon megerőltetem magam, még a tanáraim neve is beugrik... hm..., ja! Abban biztos vagyok, hogy a matekot Bunth vezette. Általában az volt a gáz, hogy kicsit túlzásba vittük a bulizást, és délután a szakkörökön alig bírtuk ki anélkül, hogy lefordultunk volna a székről. A nevelőtanárom volt a menedzserünk is egyben. Nagyon jó fej volt kimenő szempontjából, meg úgy egyébként is. - Apropó: milyen színű kártyád volt? - Én színre speciell nem emlékszem, csak azt tudom, hogy valami kis fénymásolt papírra kellett mindig beírni, hogy hova mentünk, meddig, aztán alá kellett íratni. Egy szem portá-sunk volt, és ha késtünk, vettünk neki egy üveg sört, vagy valami hasonlót, és azzal el is volt intézve. - Milyen suliba jártál? - Egy elég kemény szakközépbe, ami gimi is volt egyben. Később felvettek az egyetemre, de az nekem valahogy túl kemény volt. Ezért inkább főiskolán folytattam tanulmányaimat. Úgyhogy elvileg gépészmérnök lennék. Meg még tanárképzőbe is jártam. A Junkies létrejötte óta nem igazán foglalkozom ilyesmivel. - Milyen tanuló voltál? - Tanulni nem igazán szerettem, mint ahogy rajtam kívül sokan ebben a korban, de soha nem volt rosszabb az átlagom 3,5-4-nél. Általában csak azokra az órákra tanultam, amik érdekeltek. A töri például abszolút nem érdekelt, ennek megfelelően ritkán készültem az órákra. A 12
matek tetszett, mert ott az egész szinte logika. A képleteket meg ki lehetett nézni a függvénytáblázatból... - Hogyan képzeled el a jövődet? - A közeljövőben szerintem még egy jó darabig zenélni fogok. A fiúkkal eszünk ágában sincs még abbahagyni. Most így jól érezzük magunkat, tele vagyunk ötletekkel, azon gondolkodunk, milyen számok lesznek a következő lemezünkön, hogy nézzen ki az új klippünk, meg ilyenek. Bár most leszek 29, egyáltalán nem érzem, hogy „vége az életemnek”, pedig kicsi koromban mindig azt képzeltem, hogy ilyenkor az ember már öreg. Még a családalapítást is korainak tartom. - Volt olyan munkahelyed, amelyre nem szívesen emlékszel vissza? - Sajnos volt. Miután befejeztem a főiskolát, egy csepeli gyárban kaptam melót. Tulajdonképpen csak azért kötöttem ki ott, mert szükségem volt egy kis pénzre. Az aztán szép volt! Bicikliknek kellett beszerelnem az első kerekét. Nem tellett sok időbe, hogy rájöjjek: ez nem nekem való. El sem tudom képzelni, hogy én minden nap ugyanazt a futószalagmunkát végezzem. Piercingelni szeretek, meg aztán itt a szalonban viszonylag sok időm van, és mégsem unatkozom, mert sokszor bejönnek a többiek, hülyülünk, és csak délután 1-től 6-ig kell bent lennem. Az interjú végére betámolygott Riki és András is. Láttam, hogy valami komoly dologra készülnek, úgyhogy inkább magukra hagytam őket. Attila megkért, hogy adjam át üdvözletét a tanároknak. Riki, aki szerintem azt sem tudta, miről volt itten nagyba szó, lehurrogta Attilát, mire ő kifejtette, hogy: Most nem olyan bunkó tanárokról beszélgettünk... ezek tök jó fejek voltak. Erci is abba a koleszba jár, ahol én voltam a T-boys-szal... Hát, ennyit a specről alkotott véleményéről.
13
Színházajánló Ármány és szerelem: romantikus történet két részben Író: F. Schiller; Fordította: Vas István; Rendező: Meczer János Főbb szereplők: Nagyváradi Erzsébet, Rancsó Dezső, Kozák András, Sinkovits Imre
Ez a nagy költői és drámaírói tehetséggel megírt mű a szerelem mindenható erejéről, és a még ezt is legyőzni képes cselszövésekről szól. A nemesi származású Ferdinánd és polgárlány szerelmese, Lujza azt hiszi, szerelmüknek nem lehet akadálya, hiszen az érdek nélküli, igaz érzelmeknek mindent le kell győzniük. Nagy árat fizetnek hiszékenységükért. El se tudják képzelni a körülöttük élő emberekről, hogy mindenre képesek a hatalomért, saját céljaik eléréséért. Nemzeti Színház: december 10., 15., 16., 28. 1900
My fair lady: zenés, romantikus történet Író: Alan Jay Lerner; Fordította: Ungvári Tamás, Dénes György; Rendező: Sik Ferenc Főbb szereplők: Mihályi Győző, Agárdy Gábor, Auksz Éva, Sinkovits Imre
Mese, amelyben egy virágáruslányból hercegnőt faragnak. ''A különbség egy úrihölgy és egy virágárus lány között nem az, ahogy viselkedik, hanem ahogy vele viselkednek.'' Nemzeti Színház: december 21., 23., 18:00, 25. 1500
A nyugati világ bajnoka: komédia két részben Író: John Millington Sygne; Fordította: Ungvári Tamás; Rendező: Saár Tamás Főbb szereplők: Juhász Judit, Bede Fazekas Szabolcs, Csurka László, ifj. Jászai László
Egyszer egy férfi hirtelen fellángoló dühében egy ásóval agyoncsapta az apját. Aztán egy szigetre menekült, s az ottaniak irgalmára bízta magát. Egy odúba rejtegették hetekre, s bár a rendőrség kereste, s fejére vérdíjat tűztek ki, a falu nem adta fel a bűnöst. A bűnös rejtegetése és védelme teljesen magától értődik a nyugati vidéken. Ez abból az ősi hiedelemből fakad, miszerint az ember eredendően nem bűnös, bár képes a bűn elkövetésére. A bűn pedig a szenvedélyből fakad, mely oly ellenállhatatlan, mint a viharos tenger. Mert hát miért is ölné meg egy ember az apját, hacsak nem lenne rá nyomós oka? Várszínház: december 9., 10. 1900
Majomszínház: komédia zenével három felvonásban Író: Herczeg Ferenc Rendező: Iglódi István Főbb szereplők: Bede Fazekas Annamária, Auksz Éva, Végh Péter, Tahi József
A darabban emberek és majmok szerepelnek. Az egyik főszereplő egy majomlány, egy dúsgazdag erdőbirtokos (majom) gyermeke - akiknél az evolúció már annyira előrehaladott, hogy szinte már közelebb is vannak az emberekhez, mint az állatokhoz -, beleszeret egy fiatalemberbe és az ő kedvéért elárulja a nagy majomtitkot... Az "őserdő" érintkezésbe lép a "szalonnal", a szelíd és békés majomcsapat megismerkedik az emberekkel, akik az ő szempontjukból tekintve vad és kegyetlen ragadozók. Az összeütközések, amelyeket ez a helyzet előidéz, alkotják a dráma magvát. Nemzeti Színház: december 5., 14., 27. 1900 Réka
14
IRODALMI SOROK
Az ismeretlen „Felhasítottad ereim falát Pillanatokra megéltem a halált Szád szélén gyűlöletes mosoly villog Kezeiden alvadt, ragacsos vér csillog Előttem gyaláztál ártatlan gyermeket Formalinszag uralja a termeket Kezek nyúlnak utánam, amerre megyek A halott testeket ellepik a legyek Szeretőm szívébe költöztél, ott tombolsz És minden szépet földig rombolsz Kikanalazod csontjai velejét Elveszed tőle minden erejét... ...Ahhoz, hogy szeressen És megoldást ne csak a savban keressen Vigaszt talál majd a porban Azt mondják, ez normális ebben a korban" „Hiénák ugatását hallom Síva elveit vallom Elvakít a nyers hús szaga Örömet okoz a gyilkolás maga”
15
A HÓNAP KÉRDÉSE Mire költenéd az ösztöndíjad? (ha lenne) - Építhetnék a koleszban egy úgynevezett tespedőt, amely a fiatalok társasági életét biztosítaná a pihenéssel egybekötve. Az egész egy nagy ágy lenne, a plafonon TV-vel. Dohányzó-része is lenne bőrfotelokkal. - Kifizetném a tartozásaimat: védelmi pénz; kenőpénz a portásnak, (k)éjszakásnak, a konyhásoknak, Csefinek. - Vennék Csefinek egy számítógépet, mert így nem tud elszakadni a tanári gépe elől. - Bunthot megajándékoznám karácsonyra egy jó erős, lehetőleg vaslábú székkel. - Ha lenne, a felét befizetném a CSETÁ-ba. (Csefit Támogató Alapba) - Takarítónőt fogadnék. (NOT ONLY FOR CLEANING) - Tengerre néző gumiszobát bérelnék „muszáj-dzsekivel”. - Vennék egy szado-mazo szerkót a forró éjszakákhoz. - Befizetném a következő havi kollégiumi díjamat. - Támogatnám Grépály kollégiumi elszállásolását. - Támogatnám az intimszoba létrehozását. - Elküldeném Csonkát Franciaországba. - Vennék eeeeegy..... háááát guminőt! - Ááááá, ne nézzetek már „hülyének”! - Lopnék egy halom (L)OTTÓT(h). - Vennék egy új acélbetétes bakit. - Gyakrabban hazautaznék.(G.J.) - Megvenném a POPÓ magazint. - Zsebpénzt adnék a FIAM-nak! - Vehetnék végre BKV bérletet. - Vennék egy mobiltelefont. - Egy újabb ausztráliai útra. - Hagyjál aludni b.... meg! - Hehe, nekem már van! - Elmennék az Etelébe! - KAJA + PIA + NŐK - Álmodsz? - Nemtom! - Heeeeee? - Ja?!?
16
