XLVII. félévfolyam 8. szám december 11

TétékásNyúz Tétékás XLVII. félévfolyam 8. szám 2013. december 11.

http://issuu.com/tetekas_nyuz http://nyuz.elte.hu

Szertár – a színfalak mögött Zsiros László Róberttel beszélgettünkt 8-9. oldal

Atomenergia – pro és kontra: Paks kicsit közelebbről Atomenergiát az élre Zsákutcában a nukleáris energia 13-15. oldal

TTKHÖK

+-

Plusz-Mínusz

Karácsonyi koncert

ELTE Hallgatói Ötletpályázat 2013

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bartók Béla Énekkara és Egyetemi Koncertzenekara 2013. december 15-én ad karácsonyi hangversenyt az Aula Magnában. Vezényel: Kovács László Liszt-díjas, érdemes művész. Program: Händel: Concerto grosso op.6. nr.6. Twardowski: Hosanna II. Victoria: O Magnum Mysterium Gyöngyösi Levente: Karácsonyi oratórium Közreműködik: Ballabás Aliz szoprán, Szerekován János tenor, Csapó Johnny tenor, Blazsó Domonkos bariton, Labant Árpád Bence bariton, Kálmán László tenor, Silló György basszus, Pásztor Sándor basszus. Koncertmester: Dúlfalvy Éva, hangképző: Dévity Zoltán. Belépőjegy: 1500 Ft Regisztráció és jegyfoglalás a [email protected] címen.(2013. december 12-ig) Időpont: 2013. december 15. 19:00 Helyszín: ELTE Aula Magna (1053 Budapest, Egyetem tér 1–3. I. em.) Forrás: http://www.elte.hu

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Rektori Hivatal Pályázati és Innovációs Központ az Egyetemi Hallgatói Önkormányzattal és az evopro Kft.-vel közösen innovatív ötletpályázatot hirdet az ELTE graduális vagy posztgraduális képzésén résztvevő hallgatói számára. A pályázat célja egy innovatív, saját ötleten alapuló projekt beindításának elősegítése anyagi, illetve szakmai támogatás nyújtásával. A projekt az ELTE hallgatóinak és kutatóinak elképzeléseit piacképes termékké kívánja formálni, legyen az technológiai fejlesztés a biokémiában, műszaki, informatikai tudományokban vagy új kutatási módszer a szociológiában vagy akár a nyelvészetben. A pályázati felhívásra egyéni és csoportos pályázat benyújtására is lehetőség van. Csoportos pályázatot az Egyetem graduális és posztgraduális képzésén résztvevők oktatókkal közösen is benyújthatnak. Az ötletpályázat díjazottjai pénzjutalomban részesülnek az alábbiak szerint: I. helyezett – 400.000 Ft; II. helyezett – 200.000 Ft; III. helyezett – 100.000 Ft. Az ELTE Tudás- és Technológiatranszfer Iroda a támogatott pályázók számára a fenti, szabadon felhasználható pénzjutalmon túl segítséget nyújt ötletük megvalósításában, üzleti partner keresésben, valamint lehetőséget nyújt a legjobbaknak abban, hogy projektjüket az ELTE Innovációs Napon széles érdeklődői kör előtt prezentálhassák (2014. február végén). A pályázat benyújtásának határideje: 2014. január 31. 16:00 A pályázatokat e-mailben doc és pdf formátumban is kérik, a nyomtatott pályázatokat pedig postai úton az Eötvös Loránd Tudományegyetem Rektori Hivatal Pályázati és Innovációs Központ (1056 Budapest, Szerb utca 21–23.) címre. Pályázati útmutató: http://pik.elte.hu/innovotletpaly Forrás: http://www.elte.hu

Továbbra is az élen

Az idei évben is az Eötvös Loránd Tudományegyetem végzett a HVG Diploma kiadványában megjelent 2014-es felsőoktatási rangsor élén, amelyet az oktatói és hallgatói kiválóság alapján állítottak össze. Az ELTE a Budapesti Corvinus Egyetemet, a Szegedi Tudományegyetemet, a Pécsi Tudományegyetemet és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet megelőzve vezeti a listát. Az intézményi rangsor összeállításakor figyelembe vették az elsőhelyes jelentkezők számát, a nappali tagozatos képzésekre felvettek pontátlagát, a nyelvvizsgával rendelkező felvettek számát, a középiskolai versenyeken helyezettek számát, a tudományos fokozattal rendelkező oktatók számát és arányát, valamint az egy – tudományos fokozattal rendelkező – oktatóra jutó hallgatók számát. Az összesített kari rangsor szerint a ELTE Éjszakai Sport 2013 Bölcsészettudományi Kar hét éve őrzi elsőségét, a második helyre felzár- 2013. december 13-án, a szorgalmi időszak utolsó napján az ELTE EHÖK és az kózó Semmelweis Egyetem Általá- ELTE-BEAC vár minden sportolni szerető és vágyó egyetemi hallgatót és dolgozót nos Orvostudományi Kar (SE ÁOK) az ELTE Sporttelepen. előtt. Az ELTE Természettudományi A szokásos csapatsportágakon – és a III. ELTE Alumni focikupán – túl az egyéni Karát a harmadik helyen rangsorolták. sportok kedvelői az ELTE sportösztöndíjasainak és szervezőinek jóvoltából a A hallgatói kiválóság alapján az közkedvelt TRX-et, aerobikot, sőt a Harry Potterből ismert kviddicset is kipróország harmadik legjobb kara az bálhatják. Aerobic, spinning, kettlebell, jóga edzők, Éjszakai Fejlámpás Futás és Állam- és Jogtudományi Kar és a SE TársasJátékBarlang is várják a vállalkozó szellemű érdeklődőket. ÁOK lett, de az első tízben szerepel Előzetesen jelentkezés az ELTE Éjszakai Sport hivatalos honlapján az ELTE Bölcsészettudományi Kara, (http://ejszakaisport.elte.hu), de a helyszínen is lesz lehetőség a rendezvényen való Pedagógiai és Pszichológiai Kara és részvételre. Természettudományi Kara is. Időpont: 2013. december 13. 18:00–4:00 A HVG rangsorai tíz képzésterület- Helyszín: ELTE Sporttelep (1117 Budapest, Bogdánfy Ödön utca 10.) re, illetve több mint negyven szakra Forrás: http://www.elte.hu készültek. Az idén kilencedszer megjelent kiadványban ismertetik, milyenek jelenleg a végzettek elhelyezkedési mutatói, bemutatják az ágazatok munkaerő-piaci helyzetképét, illetve adatokkal szolgálnak az egyes képzésterületekről kikerülő pályakezdő diplomások által elérhető jövedelmekről is. A tavalyi eredményekről készített beszámolónkat itt találja: http://ow.ly/rxV9I. Forrás: http://www.eduline.hu

47. félévfolyam 8. szám 2013. december 11.

3

A főszerkesztő nadrágszéle Tartalomjegyzék HÖK................................................... 4 (ELTE TTK DÖK) TÁMOP.............................................. 5 (E-learning természettudományos tartalomfejlesztés az ELTE TTK-n) Tudósítás........................................6-7 (Újságíróklub az ELTE-n) Interjú..............................................8-9 (Szertár a színfalak mögött) Faliújság......................................10-11 Tudósítás....................................12-13 (Halálbüntetés pro és kontra; Paks kicsit közelebbről) TTT..............................................14-15 (A paksi atomerőmű bővülése; Zsákutcában a nukleáris energia) Helyvektor ..................................... 16 (Calgary) Kritika ............................................. 16 (A zöld agy) Cooltér ............................................ 17

Szusszanásnyi idö Zűrzavaros félévet tudhat maga mögött a Szerkesztőség és az Tétékás Nyúz. Próbáltunk az őszi félévben is a lehető legjobban dolgozni, csak sajnos ez nem mindig jött össze. A félév utolsó előtti lapszámát tartjátok a kezetekben, hiszen hátra van még egy tudományos különszám, amely viszont már csak a januárban jelenik majd meg. Reméljük a következő félév során sikerül megvalósítani azokat a terveket, amiket az elmúlt fél, egy év alatt nem igazán, vagy nem teljesen. Már most látszódnak, hogy lesznek valóban új dolgok az újság körül és akik hűséges olvasóink, azok tudják, hogy van, illetve volt pár olyan projekt amibe bele-bele vágtunk az elmúlt félévfolyamok során, de nem sikerült őket végig vinni. Ezeket is szeretnénk, ha tavasszal szépen, következetesen meg tudnánk őket valósítani. A vizsgaidőszak is ránk esteledik már, így a szerkesztőségnek és nektek is szerencsés heteket kívánnék, ahogy BOLDOG KARÁCSONYT, szusszanásnyi kis időt a két ünnep és a vizsgák között, meg persze BOLDOG ÚJ ÉVET is! Teljenek olyan jól az ünnepek, mint régen, amikor még nem vettük észre, hogy nincs elem a távirányítós autóban és a színes-zajos-világítós valamiből pedig a szülők direkt vették ki az elemet, hogy nekik is valóban kellemes legyen a Karácsony. Mert ha nem figyelünk, hamar észrevesszük, hogy a Jézuska nem hozott elemet az autóhoz, onnan pedig csak pár év az, hogy nekünk kell beletenni azt. Török Balázs Főszerkesztő [email protected]

(Camus 100) Belszíni fejtés................................... 18 Mozizóna......................................... 18 (Adèle élete)

Jelentkezz újságírónak a [email protected] próbacikkel és motivációs levéllel, vagy keress meg fogadóórámon szerdánként 14:00 és 15:30 között a Déli Haliban!

TétékásNyúz XLVII. félévfolyam, VIII. szám.

Kiadja az ELTE TTK HÖK. Felelős kiadó: Béni Kornél. Főszerkesztő: Török Balázs. Vezetőszerkesztő: Saáry Ákos. Tördelőszerkesztő: Solymosi Emőke Olvasószerkesztők: Erdős-Anga Tímea, Vörös Évi. Címlap: Fodor Immanuel. Rovatok: Belszíni fejtés (subCsibe), Cooltér (Szalai Evelin), Helyvektor (Vörös Évi), Kritika (Karsai Richárd), Lágymányosi Portré (Törceee), Mozizóna (Törceee), Négyeshatos (Cili), Sport (Zakariás Barbara), TTT (Solymosi Emőke), Tudósítás (Béki Virág, Szalai Evelin). Honlap: http://nyuz.elte.hu. E-mail: [email protected]. Telefon: 372-2654, lapzárta után 30/806-3000. Fax: 372-2654. Lapzárta: péntek 12:00. Készült a Komáromi Nyomdában nyomdában 1200 példányban. A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja. A főszerkesztő elérhetőségei: [email protected]; személyesen fogadóidőben (szerda 14:00-15:30) Déli Hali (00.732).

TétékásNyúz

4

HÖK ELTE TTK DÖK Sikertelen doktorandusz önkormányzati választás a tétékán A félév során sikeresen megalakult az Egyetemi Doktorandusz Önkormányzat, avagy az EDÖK, azonban a TTK kari választások sikertelenül záródtak. Ennek okairól, valamint a jövőbeni választásokról és úgy egyáltalán a Kari Doktorandusz Önkormányzatról szeretnék most nektek mesélni. A 2011. évi új felsőoktatási törvényben a doktorandusz hallgatók képviseleti jogait elvették a HÖK-től, aki ezen túl csak a graduális képzésben részt vevők érdekképviseleti szervezeteként mőködik tovább. A doktoranduszok és doktorjelöltek nem maradnak azonban gyűjtőszervezet nélkül, hiszen a törvény azt is kimondja hogy az előbb tárgyalt hallgatók számára új önkormányzatot kell létrehozni minden egyetemen. Az ELTE-n az előző tanévben indult meg a szervezkedés, majd a tanév vége felé, 2013. május 27-én a Szenátus elfogadta az Egyetemi Doktorandusz Önkormányzat (EDÖK) alapszabályát, amelyet alapvetően ideiglenesnek szántak. A konkrét lépések a szervezet megalakulásáért az idei évben indultak. A kari jelöltállítás karunkon az augusztus 27. – szeptember 9. időtartamban zajlott. Mivel az időpont nem volt éppen szerencsés, valamint a kari kommunikációs csatornákat sem sikerült megfelelően kihasználni, összesen három jelöltet (köztük jómagam) sikerült állítani ahhoz képest, hogy az alapszabály átmeneti rendelkezései összesen 30 fő megválasztását tette volna lehetővé. Azon túl, hogy ilyen kevés jelölt volt, a háromból kettő azonos szakra is járt, így végképp elveszett a megfelelően diverzifikált jelöltlista vonzereje. Nehezítő körülmény, hogy a küszöböt képző nappali doktorandusz létszámba beleszámítanak a passzív hallgatók is, valamint, hogy nagyon sokan külső intézetekben végzik napi kutatási munkájukat, így ha értesültek is a választásokról, nem feltétlenül volt motivációjuk csak ezért bejönni az egyetemre szavazni. A választások


során sajnos a kommunikáció nem ment gördülékenyen a választási bizottságnak, így a választási határidő meghosszabbításával sem sikerült elérni a megalakuláshoz szükséges alsó küszöböt. Végeredményben a lehetséges 592 főből 129-en adtak le érvényes szavazatot, ami csak 21.8%-os részvételi arányhoz volt elég. A végeredmény szomorú, már csak azért is, mert így az egyik legnagyobb karon nem alakult meg a képviselet, másrészt pedig mert

ugyanez mindegyik más karon sikerült. Ugyan a beérkezett szavazatok nélkül a teljes egyetemi választás is érvénytelen lett volna, de egyetemi szinten a tétékás doktoranduszoknak mégsincs képviselete, pedig a BTK-hoz hasonlóan három képviselőnk is lehetne a többi kar két főjével szemben az EDÖK küldöttgyűlésében. Talán a sors iróniája, hogy cserébe az egyetemi képviselet választott elnöke Ferdinandy Bence lett, aki jelenleg karunkon fizikus doktorandusz. Persze más szemszögből megközelítve egyáltalán nem volt meglepő a jelöltállítás és a választás sikerte-

lensége: az egész történet legfontosabb érintettjei, a kari doktoranduszok nagy része valószínűleg semmiféle információval nem rendelkezett arról, hogy mi is az a doktorandusz önkormányzat, miért kellene ebben neki résztvennie, és miért lenne jó neki, ha ő szavazna?! Maga a doktorandusz önkormányzat léte mára tény, az értelme kapcsán pedig rövid gondolkodás után több érvet is találhatunk: fontos hogy jelen legyünk a kar különböző fórumain és testületeiben (Intézeti-, Kari-, Kari Doktori Tanács, Doktori Iskolák ülései, Kari Ösztöndíj Bizottság), ahol az elhangzó vélemények és döntések érintik a doktoranduszokat és doktorjelölteket. Sokat tehetünk a képzésünk minőségéért, a munkakörnyezetünkért és egymásért, ha van egy olyan fórum, ahol meg lehet beszélni az adott programhoz, intézethez, iskolához, vagy az egész karhoz tartozó, minket érintő problémákat és kérdéseket. A DÖK egy lehetőség, hogy az egyetemi képzés tetejét alkotó doktori képzés hallgatói függetlenítsék magukat a graduális hallgatóktól, akiknek nyilván teljesen más igényeik vannak az érdekképviselet terén. Itt már nincsen szó rendezvényszervezésről, korrepetálásról, gólyatáborokról, a fókusz az oktatás minőségbiztosításán, a képzéssel kapcsolatos ügyintézés segítésén és gördülékenyebbé tételén, a szakmai lehetőségek kommunikálásán van. A sikertelen választás természetesen magával vonja a megismétlésének szükségét is, erre pedig előreláthatóan a következő félév elején kerül sor, pontosabban február első két hetében (3–14.) a jelöltállításra, majd a következő két hétben (17–28.) a választásra. A cél az lenne hogy minden doktori iskolából érkezzen lehetőleg két fő jelölt, valamint hogy a választás végkimenetele sikeres legyen, azaz megfelelően sokan el is menjetek szavazni. A közeljövőben frissülni fog a TTK DÖK honlapja, amit a ttkdok.elte.hu címen érhettek el. Amennyiben bármilyen kérdésetek van, nyugodtan forduljatok hozzám a ugyvivo@ ttkdok.elte.hu címen keresztül! Sándor Máté Csaba Ügyvivő ELTE TTK DÖK

TÁMOP E-learning természettudományos tartalomfejlesztés az ELTE TTK-n Az Eötvös Loránd Tudományegytem Természettudományi Kara és két konzorciális partnere, az iTStudy Hungary Számítástechnikai Oktató- es Kutatóközpont Kft. (korábban Promt Számítástechnikai Oktatóközpont) és az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány 2011 végén elnyerte az „E-learning természettudományos tartalomfejlesztés” (TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0073 sz.) pályázatot. A munka fő eredményei: digitális jegyzetek/könyvek, a képzési programok módszertani fejlesztése, az oktatók képzése az e-learning módszerek területén. A projektben az ELTE Természettudományi Kar Földrajz- és Földtudományi, Matematikai és Biológiai Intézete, illetve a Tudománytörténeti és Tudományelméleti Tanszék, valamint a Természettudományi Kommunikáció és Unesco Multimédia központ vett részt. Az említett tananyagokat is ezen oktatási egységek dolgozóihoz kötődnek írták. A tervezett 68 digitális mű szinte kivétel nélkül elkészült, ingyenesen letölthetőek a ttktamop.elte.hu és az elte.promt.hu oldalakról. A pályázat lezárása után ezek az anyagok a Nemzeti Tankönyvtárban is elérhetők lesznek, így még több hallgatóhoz, érdeklődőhöz fognak eljutni. Aki végez olyan kurzust, ami köthető ezek közül bármelyikhez, annak érdemes átböngésznie a listát, hiszen számos tanulási segédletre lelhet. Ezek ugyanis nagyrészt hiánypótló munkák és a jelenlegi formájukban nagy segítséget nyújtanak a tanulásban, felkészülésben, számon-

kérésben. Nagy előnye az elektronikus tananyagoknak, hogy könnyen, akár napi szinten változhatnak a rendkívül gyorsan gyarapodó tudományos eredményeknek, valamint a változó oktatási igényeknek, képzési rendszereknek megfelelően. Ezt célként meg is fogalmazták a projekt résztvevői. Az e-tananyag adatbázis elérésére folyamatos változtatására, korszerűsítésére a TÁMOP pályázat lezárultát követően is lesz lehetőség. A képzők képzése tekintetében összesen közel 183 oktató, 19 PhD hallgató és 27 hallgató vállalta a tanfolyamokon való részvételt. A pályázat keretében szervezett 26 tanfolyamnak összesen 414 hallgatója volt, ami nagyban hozzájárult az oktatási tevékenységük új módszertani elemekkel való gyarapodásához. A tanfolyamokon elsősorban az elektronikus tananyagok előállításának és használatának eljárásait ismertették, ezzel is hozzájárulva a kor kívánalmainak megfelelő,

korszerű természettudományos oktatási anyagok megalkotásához. Az említett szervezeti egységekben már telepítésre került egy új, otthoni, egyéni felkészülést, tanulást támogató moodle felület. Reméljük, hogy ennek lesz gyakorlatban is mérhető, oktatás színvonalára közvetlenül kiható eredménye. Úgy érezzük, hogy a december 31-én lezáruló projekt nagyon sok új eredményt ért el. Megvalósult az eredeti célkitűzésünk: „segítséget adni ahhoz, hogy az egyetemeinkről kikerülő hallgatók a magyar értelmiség alkotó tagjává váljanak és a megszerzett, nemzetközileg is magas szintű képzettségük alapján megtalálják és megállják a helyüket a munkaerőpiacon, az egész társadalom és a saját elvárásaiknak megfelelően.” Ez azonban rajtatok is múlik. Látogassatok el a projekt honlapjára, írjatok véleményeket, esetleges fejlesztendő területeket. Bármilyen észrevétellel, problémával forduljatok hozzánk bármelyik elérhetőségünkön. (l. alább és az alapitvany.elte.hu-n) A projekt zárórendezvénye december 17-én (kedden) 11:30-kor lesz az Északi Tömb 0.81-es (Ortvay) termében, ide is várunk mindenkit, aki szeretne többet megtudni az eredményekről. Dr. Sass Miklós Szakmai vezető, egyetemi tanár [email protected] Dukán András Ferenc ELTE TTK Hallgatói Alapítvány kuratóriumi elnök [email protected]

E-LEARNING TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TARTALOMFEJLESZTÉS AZ ELTE TTK-N Az Európai Unió és a Magyar Állam által nyújtott támogatás összege:

197 049 000 FT A megvalósítás ideje: 2011.12.01. - 2013.09.30. Kedvezményezett: Eötvös Loránd Tudományegyetem, iTStudy Hungary Számítástechnikai Oktató- es Kutatóközpont Kft. ELTE TTK Hallgatói Alapítvány Nemzeti Fejlesztési Ügynökség www.ujszechenyiterv.gov.hu 06 40 638 638

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társﬁnanszírozásával valósult meg.

TétékásNyúz

5

6

Tudósítás Újságíróklub az ELTE-n Az Index megmondta a frankót Mégpedig most élőben, az ELTE TTK-n. A Tétékás Nyúz október 24-én tartott újságíróklubjának vendégei SzabóZ, Fiantok Dani és Mesterházi Dávid voltak, akik szerint néha szívás újságírónak lenni, de azért nagy buli. Nem csak a közéletről, hanem az újságírásról is sokat meg lehet tanulni, ha valaki minden nap beleolvas egy-két Indexes cikkbe, de ennél még sokkal jobb, ha a saját fülével hallja az okosságokat, olyanoktól, akik benne vannak már pár éve a sűrűjében. SzabóZ, Fiantok Dani és Mesterházi Dávid pontosan ilyenek, és most végre nem egysíkú történetvezetésről, tengerszint feletti magasságról vagy hengerűrtartalomról meséltek (na jó, arról is), hanem bevittek egy kicsit a kulisszák mögé is. A pódiumbeszélgetés-tematikájú klubesemény kicsit nehezen indult, egyrészt azért, mert a kérdező Boldizsár Mártonnak kellett pár perc, hogy belerázódjon a dologba, – nem kötözködésképp, olyan emberektől, akiknek többek között az a munkája, hogy kérdéseket tesznek fel, biztosan nagyon nehéz jól kérdezni – másrészt pedig SzabóZ, aki később mindenre 10 perces választ adott, nem volt hajlandó bekapcsolódni, amíg twitterre, vagy facebookra vagy tumblr-re (meg amik még vannak) ki nem posztolt valami nagyon fontosat. Aztán pont ő húzta fel a dolgokat a kicsit izgalmasból a wow-ba, amikor választ adott arra, hogy mennyire van még versenyben a “hagyományos újságírás” az Index-szel és társaival szemben. A későbbiekben árnyalta a dolgokat, mesélt a nyomtatott újságokról is, számokkal megerősítve a tényt, amit az átlag médiafogyasztó már csak a saját szokásait megfigyelve is sejthet, hogy hónaprólhónapra drasztikusan csökken a print-eladás. Mesterházi Dávid, akinek a pontos pozícióját nem jegyeztem


fel, mert hosszú, és úgyse mondana sokat, ennek kapcsán a sales-oldalról mesélt, meg arról, hogy hogyan kell az Indexnek megélnie a hirdetőkből. Szerinte kifutóban van a banner-biznisz, sok cég már nem is az olvasók, vagy a reklámcsík megjelenésével, hanem csak az átkattintásokkal, sőt néhány partner csak a hírportálon keresztül kötött szerződésekkel arányosan fizet. Ez egyre jellemzőbb, így Dávid szerint nem lehetetlen, hogy pár éven belül lesz az Indexnek fizetős része. Ez rosszul hangzik, de ahogy mondta, ez nem annyira durva, mivel sok amerikai és angol por-

tálon is bevezették már ezt, és tényleg nem kell magas árakra gondolni. Abban mindhárman egyetértettek, hogy a fizetősség felé mutatnak a dolgok, példának a Netflix-et hozták, ami egy amolyan á lá carte tévécsatorna, és tök jól működik nem csak a legfejlettebb országokban . Ez hülyeség, gondoltam én ekkor, hiszen ugyanaz a tartalom jobb, ha nem kell érte fizetni. De SzabóZ-nek elég jó ellenérve volt, pedig nem is tiltakoztam hangosan. Mégpedig az, hogy ő is Netflixezik, meg iTunesozik is, és van ugyan torrent, de ott kb. 10-ből 6-szor nem azt a tartalmat kapja meg, amit szeretne. Ha meg kifizet érte mondjuk 1 dollárt, akkor nagyobb az esély, hogy azt kapja,

amit várt. Jogos! Mondjuk nálam az arány tízből inkább négy, de az olcsó és minőségi szolgáltatás sokszor csábítóbb lehet az ingyen-gagyinál.

„Lehet termékelhelyezés, de hitelesnek kell maradni.” Fiantok Dani főleg a videókról, az IndexVideóról beszélt. Elmondta, ami persze nyilvánvaló, hogy a videókat rengeteg pénzbe és időbe kerül leforgatni, és ezek általában nem hozzák vissza az árukat, de szerencsére a vezetés nem olyan, hogy emiatt lehúznák a rolót, és elküldenének 10-20 embert. Tényleg nagyon sokan szeretik hallani, látni is, hogy mi van a karakterek mögött, de míg ez a statisztikában igen, a bevételben nem igazán látszik meg. A moderátor kérdezte Danit a Bakancslistás (felmászós, megmászós, lecsúszós, kipróbálós stb.) videókról is, s kiderült, hogy ez egy különleges sikersztori, ugyanis egy nagy cég, a HTC látott fantáziát a kisfilmekben, s beszállt, mint szponzor. Cserébe nem is kell a nézők arcába tolni, hogy mennyire jó a legújabb mobiljuk, meg mennyi funkciója van. Itt ért vissza valahol a beszélgetés a korábbi témához, azaz hogy a bevételszerzések egyik jó módja a termékelhelyezés. Például Dani szerint a Bakancslista-széria esetében sokkal hitelesebb tud lenni egy mobilcég támogatása, mintha a Columbia csinálná ugyanezt. Azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a szponzor sosem szólhat bele, hogy mi legyen a videóban. A moderátor után a közönség is kérdezhetett, és mivel az újságíróklubba nagyrészt újságírók, vagy a szakma iránt érdeklődőt járnak, gyorsan arra terelődött a szó, hogy hogyan lehet bejutni például az Indexbe, meg hogy mennyit is lehet ezzel keresni. Tök jó volt ilyen őszinte kérdéseket, és főleg ilyen őszinte válaszokat hallani. SzabóZ szerint az első időszak nagy szívás, egy kezdőnek be kell írni magát

Tudósítás a szakmába, és ez beletelhet akár 4-5 évbe is, de ebben is időszakban is lehet annyit keresni, mint mondjuk egy pedagógus. Utána viszont azért kezd nagy buli lenni, ahogy meséli, az Index Flórián téri székházában eléggé jó a hangulat, mindenki beszélget, kajál meg zenét hallgat. Dolgozni nem is mindig lehet, szóval a komolyabb, utánajárósabb cikkek inkább otthon születnek.

„Van 444, végre van ellenfél!” De azért vannak árnyoldalak még ilyenkor is, Dávid szerint például eléggé nehéz beleszokni, hogy nincsen percre meghatározott munkaidő, neki volt már 30 órás munkanapja is, amikor az ügyelet lejárta

előtt pár perccel jött a hír Michael Jackson haláláról. Olyankor persze nem lehet otthagyni a történéseket, hanem menni kell utána, olvasni, keresgélni még pár órát. A kérdezők a web2-re is gyorsan ráterelték a szót. A srácok azt mesélték, hogy sajnos az Index kicsit lassan reagál a legújabb dolgokra, facebook-ja is csak május óta van, miközben a NYTimes már snapchattel nyomul, de igyekeznek ezen változtatni, meg majd az app-ot is kipofozzák. A konkurenciát sem lehetett megkerülni, de teljesen jó volt hallgatni, hogy nem a szokásos, erőltetett tiszteletkörök futása ment, hanem a valódi lelkesedés a többiek iránt. SzabóZ elmesélte, hogy igen, eléggé rossz volt, amikor egy nagy csapat lelépett Uj Péterhez (444), de az kifejezetten

jó, hogy végre lehet versenyezni, lehet valakivel harcolni az olvasókért, lájkokért, mert az elmúlt években ez nem igazán adatott meg. Az utolsó jó kérdések egyike arról érdeklődött, hogy mik a legközelebbi tervek, lesznek-e nagy változások, és hogy mi most az aktuális nagy projekt. Kiderült, hogy nagy projekt nincs (vagy csak nagyon ügyesen eltitkolták, ahogyan a nagy projekteket szokás?), az Indexnél volt már újítás, volt már forradalom (blogketrec, Index2 stb.) most az a cél, hogy ismerősek maradjanak, megbízható, egyenletesen jó színvonalat tartsanak. Izgi volt, ügyesen kérdeztünk, a vendégek pedig ügyesen válaszoltak, köze sem volt egy sajtótájékoztatóhoz. Köszi a Tétékás Nyúznak, várjuk a folytatást! Szőke Dániel

Pályázat – Út a diplomához összefoglaló A pályázat célja:

Az esélyteremtő ösztöndíj- és önköltség-támogatási program célja a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, kiemelten a roma hallgatók felsőoktatási esélyegyenlőségének javítása, felsőfokú tanulmányaik megkezdésének folytatásának támogatása.

Támogatás – Vissza nem térítendő, előfinanszírozásos. – A komponens: max. 200.000 Ft ösztöndíj 10 hónapra 2013. szeptember 2 – 2014. június 30. között. – B komponens: max. 220.000 Ft / félév önköltség támogatás (önköltség min 60%-a, max 85%-a lehet!). – Akkor jogosult a második félévben is megkapni, ha teljesíti a mintatanterv 50%-ának megfelelő kreditértéket és hallgatói jogviszonnyal rendelkezik.

Pályázók köre: – 2013. őszi és tavaszi félévében magyarországi felsőoktatási intézménnyel hallgatói jogviszonyban lévő önköltséges magyar állampolgár hallgató (alap, mester, osztatlan, nappali, esti, levelező). – A komponens: hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű (nemzeti felsőoktatási törvény alapján) vagy utógondozásban részesül; ha 25 év feletti akkor ha havi jövedelme nem haladja meg a minimálbért vagy regisztrált álláskereső vagy ha nem munkavállaló/álláskereső, akkor jövedelme nem haladja meg a 114.000 Ft-ot. – B komponens: önköltséges ÉS (lásd A komponensnél) – ha más program fedezi az önköltséget, nem pályázhat! – Támogatott hallgatók legalább 50%-ának romának kell lennie! Határidő: 2013. december 23. 24:00; Benyújtás: elektronikusan Bővebb információ: http://www.emet.gov.hu/_userfiles/felhivasok/ut_a_diplomahoz/2013/felhivas

TétékásNyúz

7

Szertár – a színfalak mögött

FOTÓ: VERA MENINO, CIENCIA VIVA

8

Interjú Zsiros László Róberttel beszélgettünk Ez alkalommal a Szertár (http://www.szertar.com) névre hallgató blog készítőjével, Zsiros László Róberttel csevegtünk. A blogot bizonyára sokan ismeritek és követitek az izgalmasabbnál izgalmasabb kísérletek miatt; most ennek hátterébe és a készítő életébe nyerhettek egy apró betekintést. Milyen célközönségnek találtad ki a Szertárat? Ki(k)nek ajánlod főképp a blog követését? Korábban az volt az elképzelésem, hogy bizonyára huszonévesek, egyetemisták nézik majd a videókat. Hamar kiderült viszont, hogy sokkal fiatalabbak is rákattantak, sőt, több helyről hallottam vissza, hogy fizikaórán vesznek elő kísérleteket a blogomról. Ez egyrészt nagyon jólesik, másrészt azóta a nyelvezetre és a szóhasználatra is jobban oda kell figyelnem. Vannak visszajelzések arról is, hogy egész kicsi gyerekekkel is kísérleteznek szülők, nagyszülők a videók alapján. Igyekszem néha-néha olyan videókat is feltenni, ami kifejezetten nekik szól. Amikor épp nem blogolsz, mivel töltöd az időd? Mi a szakterületed/szakmád, amivel a mindennapokban foglalkozol? A papírjaim szerint kertészmérnök vagyok és jogász, illetve növényi molekuláris biológiai témában csináltam a doktorimat. Jelenleg egy olyan ügynökségnél dolgozom, ami természettudományos és műszaki szemléletet hivatott széles körben megismertetni. A jogász szakma eléggé eltér a másik természettudományos végzettségedtől. Milyen megfontolásból szereztél egy ilyen irányultságú diplomát is? Féltem, hogy unatkoznék hétvégenként. Viccet félretéve, érdekelt a jog is és az a gondolkodásmód is, ami a társadalomtudományokkal foglalkozókat jellemzi. Egyáltalán nem bántam meg azt az öt évet. Rengeteg izgalmas dolgot tanultam, remek tanáraim voltak, akik a tanítási módszerekkel is inspiráltak. Olvasható az oldalon, hogy a Csodák Palotájában dolgoztál. Mikor és hogyan kerültél ide? Szeretted az ottani munkát? Mit kellett pontosan csinálnod? Létezik-e


olyan, hogy „álmaid munkája” és ha igen, mi volna az? A CsoPa, vagyis Csodák Palotája egy nagyon fontos állomás volt az életemben. Körülbelül hét évet dolgoztam ott – eleinte diákmunkában, majd főállásban. Voltam kiállítótéri demonstrátor, előadó, később pedig kiállításvezető. A Csodák Palotájának mottója nagyon régóta az, hogy „a világ érdekes” – tök mindegy, ki milyen munkakörben dolgozik a CsoPában, a cél az, hogy ezt bizonyítsuk a magunk játékos módján. A CsoPa nem csak azért egy álommunka, mert vannak szakmai kihívások, hanem azért is, mert egy nagyszerű közösség kovácsolódik ott össze. Egyébként nehezen tudom definiálni az álommunkát. Ha valamit nem tudok élvezettel csinálni, akkor nem is csinálom. Milyen szakmai múlttal rendelkezett a többi munkatársad a CsoPában? A legváltozatosabb háttérrel jöttek diákok. Természetesen sokan természettudományos, műszaki területeken tanultak, de sokan voltak leendő tanárok, gyógypedagógusok is. Sokszínű volt a társaság ebből a szempontból is, ami szerintem rengeteget segített abban, hogy tanuljunk egymástól, és élvezetesebb legyen a munka. Ennek pedig végső soron a látogatók is haszonélvezői. Említetted, hogy Lisszabonban élsz. Munkaügyben költözték ki esetleg? Mesélnél arról, hogy mi csábított ki? Jártál már más országokban is a karriered kapcsán? A Csodák Palotája után egy ideig „szabadúsztam” Magyarországon. Részben vittem tovább az ismeretterjesztő-innovációs műsoromat a Klubrádióban (három évig szerkesztettem és vezettem), részben pedig ráfeküdtem a disszertációmra.

A védés után nem sokkal futottam bele egy álláshirdetésbe, amit úgy éreztem, rám szabtak. Bár akkor még egyáltalán nem tudtam portugálul, a szakmai anyagom meggyőzte őket és felvettek. Korábban EU-s projektek kapcsán dolgoztunk már együtt többször is ezzel az intézménnyel. Fura most belülről látni és tapasztalni, hogyan működik egy olyan intézmény, amelyhez Portugália-szerte húsz „csodák palotája” tartozik. Teljesen mások a dimenziók akár más országokkal is összehasonlítva. Elég sok helyen megfordultam eddig szerte Európában, az Emírségekben és Ausztráliában. Mit kell most konkrétan csinálnod? Mi a feladatod? A Ciencia Viva (http://cienciaviva.pt) feladatai sokkal összetettebbek, mint amit eddig bárhol láttam hasonló intézményeknél. Igen nagy szerepet vállalunk az általános iskolai oktatásban, részben tanárok továbbképzése révén, részben pedig azzal, hogy egy múzeumi iskolát tartunk fenn, ahová alsó tagozatos osztályok jönnek tanulni meghatározott időre. Rengeteg kiscsoportos foglalkozást, műhelymunkát rakunk össze gyerekeknek óvodástól középiskolás korig. Ezeknek a szervezése nem hozzám tartozik, viszont közvetve, a foglalkozások kidolgozásán keresztül szerepet vállalok benne. Az utóbbi időszakban azonban felmerült, hogy a kiállítóterünk méltatlanul elhanyagolt. Bár a látogatók maguk is fel tudnák fedezni a maguktól értetődő, jól megtervezett játékokat, azonban felmerült az igény, hogy próbáljuk meg ezt is „személyre szabni”. A kiállítótéri csapattal így azon dolgozom, hogy minél teljesebb élményt nyújthassunk az egyedi látogatóknak is. Kerestek már meg médiumok együttműködési szándékkal? Mennyire nagy az

Interjú ilyen felkérések és szereplések gyakorisága az életedben? Nemrég csináltam magamnak egy kis statisztikát, amiből kijött, hogy átlagosan kéthavonta jön megkeresés kisebb-nagyobb-legnagyobb produkciós cégektől, tévéktől, honlapoktól. Ha most egyben kinyomtatnám az összes eddig elkészített ismeretterjesztő műsortervet, jó vaskos anyag repülne a kukába. Magyarország kicsi piac, és a tudomány iránt érdeklődő réteg még szűkebb. Dicséretes, hogy ennek ellenére most vannak csatornák, akik belefognak saját gyártású műsorokba. Melyik volt a kedvenc kísérleted és melyik a legnehezebb, amit megcsináltál eddig? Nagyon gyakran kapom ezt a kérdést, de nincs kedvenc kísérletem. Amikor bemutatok másoknak kísérleteket, igyekszem ahhoz igazodni, hogy mi tetszhet nekik, mivel tudom az érdeklődésüket felkelteni. Amikor magam ügyködök valamin, akkor az mindig valami kihívásra adott válasz. Azt élvezem, ha van egy – bármilyen triviálisnak tűnő – kérdés, és azt sikerül valahogy igazolni. Pláne, ha viszonylag kevés csúsztatással sikerül úgy megfogalmazni, hogy mások is megértsék. Szerintem ez az igazán

nehéz. Gyakran el is vérzem rajta. De ebből lehet tanulni! Részben a tudományos ismeretterjesztés fontossága miatt jött létre a Szertár? Honnan meríted az ötleteket, illetve vannak-e kísérletek, amiket egyedileg találtál ki; milyen az arány ezek között? Tudsz olyanról, amikor tőled vettek át valamilyen ötletet? Nem tudom, mennyire fontos a tudományos ismeretterjesztés. Nyilván az, de erősen túl van ez az egész misztifikálva. Nyilván kellenek olyan anyagok, ahonnan lehet meríteni, ha egy kicsit a dolgok mögé akarunk pillantani, és ehhez próbálok egy eszközt biztosítani a Szertáron. A jelenségek léteznek, azokat nem tudom kitalálni, de nem is ez a cél. A bemutatásban talán tudok eredetit, vagy legalábbis rám jellemzőt adni. Annak pedig örülök, hogy megjelentek „Szertár-klónok”. Különösen, hogy fiatalok csinálják. Volt már olyanra is példa viszont, hogy egy srác egy iskolai versenyre egy az egyben az én videómból vágta ki az anyagokat, felmondta hozzá szó szerint az én szövegemet, majd a logómat a sajátjával kitakarva adta le a kisfilmjét. Ez, fogalmazzunk úgy, bosszantott. Még akkor is, ha jó helyezést ért el vele… Ellenben legalább tudom, hogy jó volt, amit csináltam. Mely ilyen saját blogodhoz hasonló „Szertár-klónokat” ismersz? Kérlek, nevezz meg néhányat, amely szerinted jó! Érdemes ezeket is követni? Mutatnak be egyedi és különleges kísérleteket? Egyedi vagy különleges kísérlet?! Nincs ilyen. Vannak ritkán látottak, vannak masszív előkészületet igénylők, nagyon alapos magyarázattal ellátottak; de az, hogy kinek mi a különleges, egyedileg dől el. Az, hogy vannak kísérletezős blogok, nem hiszem, hogy ebből a szempontból fontos. Nagyon jó, hogy a diákok foglalkoznak a témával, inspirálják egymást. Így lényegében tapasztalat útján, szórakozva tanulnak. Ha nem

is tudományokat, de módszertant mindenképpen. Van, ahol erős tanári mentorálással rögzítenek kísérleteket (ilyen például a debreceni Jókísérlet csapata), van, ahol diákok maguk álltak össze (pl. a Garázs). Az efféle videós projektek abban is segítik a készítőiket, hogy ki merjenek állni, és elő tudják adni a mondandójukat. Ez később az egyetemen, pláne kutatóként nagy hasznukra fog válni. Vannak jövőbeli terveid újításról vagy valami változtatásról a blogon? A legnagyobb újítás a bloggal kapcsolatban talán az lenne, ha neki tudnék állni újra rendszeresen csinálni a videókat. Sajnos a technika és az idő is hiányzik hozzá. Meg persze vannak más projektjeim, más kihívások, amik rengeteg időt vesznek el. Nehéz egyensúlyt tartani. Pedig tudom, hogy sokan hiányolják a rendszeres kísérleteket... Milyen projektekben veszel épp részt és milyen kihívások várnak rád a közeljövőben? Az ezekben való részvétel folyamán szoktál olyan inspirációt kapni, amelyből még egy izgalmas kísérlet és blogbejegyzés születhet később? Bár volt egy listám, hogy milyen kísérleteket szeretnék rögzíteni, a Szertáron lévő kísérletek nagy része mégis külső inspiráció eredménye. Láttam valahol valamit, kérdeztek valahol valamit, eszembe jutott valamiről valami és így tovább. Ráadásul az inspirációk nem mindig tudományos területről érkeznek. Például egy pénzmosásról szóló büntetőjog óra után csináltam azt a videót, ahol alkohol-víz elegyben átöblítem a pénzt, majd meggyújtom. Érdekessége ennek a videónak, hogy egy büntetőjogi speckollon a tanárnő ezt a videót hozta fel példának humoros kezdésként, amelyben is a következő mondatom hangzik el: „na, most nem erről a fajta pénzmosásról lesz szó”. Szerintem nem tudta, hogy én is a teremben ülök. Írsz esetleg másik nem-videós blogot is? Ha igen, ez miről szól? Van más hobbid is ezen kívül? Nem írok. Nagyon sok minden érdekel, mindig rápörgök valamire. Most épp az Arduinoval barátkozom. Solymosi Emőke

TétékásNyúz

9

XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Részvételi felhívás Az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT), az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Tudományos Akadémia fővédnökségével, továbbá a felsőoktatásban érintett minisztériumok és országos hatáskörű intézmények, szervezetek, alapítványok erkölcsi, szakmai, valamint anyagi támogatásával 2015 tavaszára meghirdeti a XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferenciát (XXXII. OTDK). A tudományos diákköri (TDK) mozgalom a magyar felsőoktatás legszélesebb bázisú, legátfogóbb tehetséggondozási formája, az önképzés, az elitképzés és a tudósképzés színtere. A mesterek körül kialakuló TDK műhelyek ösztönző légkörében születtek és születnek meg a legtöbb tehetséges diák első tudományos élményei, sikerei is ezekhez a műhelyekhez kötődnek.

Jelentkezz újságírónak vagy szerkesztőnek! Csatlakoznál a szerkesztőséghez? Írj a [email protected]!

FOTO: HTTPS://WWW.FACEBOOK.COM/IMMANUEL60

Az OTDT a XXXII. OTDK meghirdetésével felhívja az egyetemi és főiskolai diákságot, hogy színvonalas pályamunkáikkal, alkotásaikkal nevezzenek az intézményi minősítő TDK konferenciákra, ahol megszerezhetik a XXXII. OTDK-n való indulás jogát, és így az országos konferencián pályatársaik és szakterületük legkiválóbb szakemberei előtt is bemutathatják eredményeiket. Az OTDT egyidejűleg arra kéri a felsőoktatásban, a tudományban, illetve a gyakorlatban dolgozó oktatókat, kutatókat és fejlesztőket, hogy mesterként, bírálóként segítsék az új nemzedék szakmai kibontakozását.

ELTE HALLGATÓI ÖTLETPÁLYÁZAT 2013 Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Rektori Hivatal Pályázati és Innovációs Központ az Egyetemi Hallgatói Önkormányzattal és az evopro Kft-vel közösen innovatív ötletpályázatot hirdet az ELTE graduális vagy posztgraduális képzésén résztvevő hallgatói számára

Pályázati felhívás A pályázat célja egy innovatív, saját ötleten alapuló projekt beindításának elősegítése anyagi, illetve szakmai támogatás nyújtásával. Ne feledd, hogy az innovatív ötletek hatalmas karrier lehetőséggel kecsegtetnek. Most megkaphatsz minden segítséget a megvalósításhoz! Projektünk célja, hogy az ELTE hallgatóinak és kutatóinak elképzeléseit piacképes termékké formáljuk, legyen az technológiai fejlesztés a biokémiában, műszaki, informatikai tudományokban vagy új kutatási módszer a szociológiában vagy akár a nyelvészetben.

Pályázói kör A pályázati felhívásra egyéni és csoportos pályázat benyújtására is lehetőség van. Csoportos pályázatot az Egyetem graduális és posztgraduális képzésén résztvevők oktatókkal közösen is benyújthatják.

A díjazás mértéke: Az ötletpályázat díjazottjai pénzjutalomban részesülnek az alábbiak szerint: I. helyezett: 400.000 Ft II. helyezett: 200.000 Ft III. helyezett: 100.000 Ft Az ELTE Tudás- és Technológiatranszfer Iroda a támogatott pályázók számára a fenti, szabadon felhasználható pénzjutalmon túl segítséget nyújt ötletük megvalósításában, üzleti partner keresésben, valamint lehetőséget nyújt a legjobbaknak abban, hogy projektjüket az ELTE Innovációs Napon széles érdeklődői kör előtt prezentálhassák (2014. február végén). A díjazott pályázatok száma: Várhatóan összesen 3 db

Pályaművek benyújtása A pályázat benyújtásának határideje: 2014. január 31. 16:00 óra A pályázatokat e-mailben és papíron is be kell nyújtani. E-mailben doc és pdf formátumban is kérjük a [email protected] e-mail címre, a nyomtatott pályázatokat pedig postai úton az Eötvös Loránd Tudományegyetem Rektori Hivatal Pályázati és Innovációs Központ, 1056 Budapest, Szerb utca 21-23. címre várjuk. A

PÁLYÁZATI

ÚTMUTATÓT

MEGTALÁLOD

A

http://pik.elte.hu/innovotletpaly

CÍMEN!

12

Tudósítás Halálbüntetés pro és kontra Dr. Tóth J. Zoltán előadása A Be aware and share programsorozat első alkalmán Dr. Tóth J. Zoltán büntetőjogász a halálbüntetés helyzetéről és a téves bírói ítéletekről tartott előadást. A Forum Corvinumtól szokatlanul, a programot kifejezetten kis létszámra tervezték.

Elrettentő erő

Az előadás egyik célja az volt, hogy színteret adjon a halálbüntetést illető vitáknak, ezért is egy nagy körben helyezkedtünk el, egymással szemben. A vita sajnos az utolsó percekben kibontakozó kérdésfeltevésre redukálódott, a megosztó téma és az előadó elhivatottsága ellenére. Sok büntetési formának, így a halálbüntetésnek sem mindig érvényesül a visszatartó ereje, éppen ezért a módszer elfogadása szempontjából két csoportra oszthatjuk az ítélkező szaktekintélyeket és laikusokat. A retencionisták a legsúlyosabb szankció mellett érvelnek, mondván, minél végzetesebb a büntetés, annál több embert tart vissza a bűncselekmény elkövetésétől. A másik oldalon az abolicionisták állnak, akik azt vallják, hogy a halálra ítélésnek nem lehet igazi

elrettentő ereje. Ennek bebizonyítására a büntetőjogász több érvet is felvezet. Ha valaki gyilkosságot akar elkövetni, akkor vagy hirtelen felindulásból, egy úgynevezett pszichológiai drive hatása alatt, vagy pedig előre mérlegelve, számolva minden következménnyel cselekszik. A rögtönzött gyilkosságok legtöbbször egymáshoz közel állók között történik, alkohol befolyása és a pszichológiai drive köde alatt, tehát nem megelőzhető.


Az előre kitervelt bűntettek esetén pedig az elkövetők eszesebbnek hiszik magukat a hatóságoknál, így nagy részüknél szintén nem hatásos a büntetés visszatartó ereje.

A rendszerváltás hatása Magyarországon a rendszerváltás után, a kommunista időszak véget értével megszűnt a halálbüntetés. Ahhoz, hogy eldönthessük, melyik oldalra állunk, tudnunk kell, hogyan is alakult az elmúlt húsz évben az elkövetések száma. 1991–92-ben másfélszeresére nőtt a ráta, amit az abolicionisták a politikai és társadalmi változások okozta feszültségeknek tulajdonítanak. Megszűnt az állam gondoskodása, a munkanélküliek száma jelentősen megnövekedett. Megjelentek a különböző társadalmi devianciák, az emberek nagyobb része

fordult alkoholhoz, illetve kábítószerhez. Jókora valószínűséggel a társadalomban bekövetkezett értékválságnak köszönhető ez a változás. A gyilkosságok mellett az összesített bűncselekmények száma, főleg a vagyon elleni elkövetések szintén megsokszorozódtak. Amennyiben a feltételezésünk helytálló, az értékválság elhomályosodásával a trendnek fordított irányt kellene vennie. Azonban az összbűnözés

nem mérséklődött különösebben, 450-500 ezer körüli éves átlag jellemző. Ezzel szemben sokkal kevesebb az életellenes bűncselekmények elkövetésének a száma, az ugyanis elérte az eddig tapasztalt minimumot. A büntetőjogász szerint csak akkor tudnánk megállapítani, hogy van-e értelme a szankció alkalmazásának, ha létezett volna egy rendszerváltás utáni időszak, ahol engedélyezett a halálbüntetés, így viszont csak feltételezésekkel gazdálkodhatunk.

Juszticmord Mindezek után a juszticmord kérdése, vagyis a téves bírói ítéletek kerültek terítékre. Viszonylag gyakori eset, azonban általában titokban marad, hiszen valójában senkinek sem érdeke, hogy a helytelen bíró döntések napvilágra jussanak. Egyrészt nem lehet jóvátenni, hiába kapnak pénzbeli kártérítést a hozzátartozók, miután szélmalomharcot vívtak ártatlan szerettükért. A börtönben töltött éveket sem tudja senki visszaadni. Emellett a hatóságok általában nem küzdenek azért, hogy bebizonyítsák saját alkalmatlanságukat, habár volt rá példa Magyarországon, hogy felülvizsgáltak egy lezárt ügyet, méghozzá a móri gyilkosság esetét. Vegyük sorra, mi vezethet juszticmordhoz. Ha már a nyomozó rendőr hibázik, akkor képtelenség igazságosan ítélkezni. Emellett a bíró, ügyész és pszichológiai szakértő felületessége vagy pedig a kirendelt ügyvéd érdektelensége vezethet jogtalan ítélethez. Az előadó Pusoma Dénes esetét emelte ki, aki ártatlansága ellenére beismerő vallomást tett saját kezűleg írt levelében. Pusomát egy idős asszony gyilkosságával vádolták meg, akinél kerti munkákat végzett délutánonként. Az ügyvéd nem nyújtott be fellebbezést, ráadásul előkerült a tárgyaláson egy úgynevezett vamzer, Pusoma cellatársa, akit az ügyész tanúskodásra biztatott különböző enyhítések ellenében. Kiderült, hogy nem vettek figyelembe minden vallomást, de akkor már késő volt, a vádlott öngyilkos lett. Az előadás végén, a különböző juszticmord-történetek elmesélése után a szervezők három példányban kisorsolták Dr. Tóth J. Zoltán újonnan megjelent könyvét, ami „A halálbüntetés egyetemes és magyarországi jogtörténete” címet viseli. Béki Virág

13

Tudósítás

Paks kicsit közelebbről Barangolás az atomerőműben az EKSZ-szel Az Energetikai Szakkollégiummal voltunk üzemlátogatáson Pakson, ahol a Karbantartó és Gyakorló Központot, a Szimulátor Központot és végül az Atomenergetikai Múzeumot látogattuk meg. A fenti képen pedig a blokkonként 2-2 gőzturbinához tartozó forgórész előtt a csapat.

KGYK

A Karbantartó és Gyakorló Központ létrehozásának terve az atomerőmű vezetésében fogalmazódott meg, amit a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) is támogatott, elindítva így az úgynevezett Oktatási Modell Projektet, amelynek Paks és a KGYK szolgált mintapéldául. 1997-ben jött létre, német és lengyel atomerőművi főberendezéseket használtak fel benne, amelyeket sosem üzemeltek be, így inaktívak – nem sugároznak. Ez azért volt nagyon fontos, mind a hazai vezetőknek, mind az IAEA-nak mert így lehetővé vált a fiatal karbantartó személyzet képzése is, valóságos környezetben.

Így láttunk valódi reaktortartályt, ahol az SZBV-elnyelő kazetták és az ÜA-42t urán töltet helyezkedik el, itt

tunk sugárkaput, 400 és 120 kW-os megszakítót, lecserélt műszereket és berendezéseket, például a Szimulátor korábbi számítógépét, ami szintén akkora méretváltozásokon ment keresztül, mint minden más elektronika. Megtudtuk, hogy milyen szerepet vállal az Erőmű a környező települések életében.

Szimulátor Központ

megy végbe a reakció, melegszik fel a víz. A névleges állapotban 297oC-ra felmelegedett víz az ún. melegágon lép ki a reaktorból, és jut el a gőzfejlesztőbe. A gőzfejlesztő hatalmas (3,2 m átmérőjű, 12 m hosszú – szerelőakna a képen), fekvő henger alakú hőcserélő, amelyben a víz hőjének egy részét átadja a szekunder kör vizének, miközben a primer köri víz 267oC-ra hűl le. A radioaktív primer köri víz a gőzfejlesztőben 5536 db 16 mm átmérőjű fűtőcsövön (harmadik kép) áramlik át, így forralva fel a gőzfejlesztőben lévő inaktív szekunder köri vizet.

Atomenergetikai Múzeum A múzeumban megtudtuk, hogy a Kenton-hagyaték részeként, hatalmas szakirodalom áll rendelkezésre azok számára, akik kutatni szeretnének, lát-

Bár a Szimulátor Központba már nem vihettünk be semmilyen telefont vagy fényképezőgépet, az utolsó képen az eredeti kontrollszobát láthatjátok, aminek ugyan így néz ki a másolata is a Központban, ahol kipróbáltunk

különböző vészhelyzeteket. Megéztük, milyen az, amikor leáll az egyik primerköri keringető szivattyú. Ilyenkor a biztonsági programok egyensúlyi állapotba hozzák az erőmű többi részét, hogy ne kerülhessen sor balestre. Törceee

TétékásNyúz

14

Természet-Tudomány-Technika Atomenergiát az élre A paksi erőmű bővülése Az energiaellátás mai világunkban igen fontos téma, hiszen már elképzelni sem tudjuk napjainkat áram nélkül ebben a modern korban, amit élünk. Egyszerű példaként gondoljunk csak bele, milyen lenne egy este lámpafény nélkül – gyertyát maximum áramszünetkor gyújtunk kicsit megrémülve, a szabadban pedig csak szórakozásképp hajtjuk nyugovóra fejünket néha egy forró nyári estén.

Megújuló vs. nem megújuló Egyre vitatottabb témává válik napjainkban az energia forrása, ahogy a nem megújuló forrásainkat fokozatosan emésztjük fel, s azok kifogyóban látszanak. Szénbányáink lassan már csak a történelemkönyvekben díszelegnek, s ma már a bányászvárosok felnövekvő nemzedékei is maximum a szobrokból és emlékművekből szerez némi tudomást nagy- és dédszülei mesterségéről. A kőolaj még kritikusabb pont, harcok is folynak érte, a pénzben mért értéke pedig rohamosan nő napról napra. Ez utóbbi a gázra is jellemző, gondoljatok csak a téli fűtésszámlákra. A legjobb becslések szerint földi készleteinket tekintve a kőszén 130 évre, kőolajkészleteink nagyjából 54 évre, a földgáz 60 évre és az atomenergiában alapanyagul szolgáló urán 42 évre lehet elegendő. Ezen kis számok után könnyen belátható, hogy minél előbb új megoldást kell találnunk energiaszükségleteink fedezésére, ha ilyen életvitelt kívánunk folytatni. Erre a válasz pedig nem más, mint a megújuló energiaforrások, amelyek felhasználhatóságán és kivitelezésén egyre többen dolgoznak. Így mára fokozatosan teret nyernek, ámbár szükség is van rájuk a fentieket látva. Hozzá kell tenni azt is, hogy ezek természetkárosító hatása jóval csekélyebb, mint az előzőeké – nem fokozzák az üvegházhatást, nem szennyezik a levegőt vagy a tiszta vizeket, amelyek nem mellesleg rengeteg állat szaporodási helyét és életterét biztosítják. Szerencsére országunkban is terjedni látszanak ezek a források. Egyre több helyen láthatunk manapság napkollektort például. A vidékre, kertes családi házba költöző kicsit tehetősebb emberek, akik gondolnak a környezetükre és a technikai fejlődéssel is lépést


tartanak, biztosan felszereltetik a tetőre a messziről villódzó fekete téglalapokat. Ide tartozik még a víz- és a szélenergia is; utóbbi igen költséghatékony, így rohamosan nő népszerűsége. Az osztrák határ felé autózva jó párat szemügyre vehetünk a szélforgó-óriásokból, vagy hivatalosabb nevükön szélturbinákból, amelyek a kitermelés eszközei.

Atomenergia hazánkban – Paks Ezen fajta energiatermelés forrása sajnos az előbbi kategóriába tartozik, mégis az összes oda tartozó típus közül az atomerőművek a legkevésbé kártékonyak (káros gázok, hulladék) és a leghatékonyabb energiatermelők. Kicsiny országunkban egyetlen atomerőmű található a Duna-menti Paks városában, amely jelenleg négy reaktorral üzemel. Ezen blokkok mindegyike 500 MW elektromos teljesítményű. s ezzel az ország áramtermelésének 46%-át, fogyasztásunknak pedig 37 %-át teszik ki. A tavalyi évben nagyjából 15 TW villamos energiát köszönhettünk ezeknek.

forrásaink egyelőre igen csekély hányadát teszik ki a termelésnek sajnos, még gyermekcipőben jár a dolog. Habár az ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi tanszéke, a Károly Róbert Főiskola és a Szent István Egyetem kutatói által készített Erre van előre! című tanulmányban 2040-re már százalékos részvételt jósolnak a megújuló forrásoknak az energiatermelésben, sőt, állításuk szerint addigra mind az atomenergiát, mind a fosszilis tüzelőanyagokat felválthatnák a természetkímélőbb források. Ezen ötletekről és tervekről a http://zemonline.hu oldalon még többet tudhattok meg. Az energiaszükséglet fedezésének céljából jelenleg a paksi erőmű két új blokkal való bővítése lett a megoldás, amely feladat lépései gőzerővel folynak. Sok bonyodalom volt a felvetés körül, majd 2009 márciusában végül is az Országgyűlés megszavazta a tervezet létrejöttét és a munkálatok megkezdését. A kétkedések és az ellenhang érthető egyébként; az atomerőművek egyik hátránya ugyanis a hatalmas költség, a két új reaktor szakértők becslése szerint akár 3000 milliárd forintot is felemészthet majd. A másik tényező pedig az emberi félelem. Elég csak a szomszédos Ukrajna egykori katasztrófájára vis�szaemlékezni, illetve figyelembe venni azt a tényt, miszerint az elhasználódott reaktorok radioaktív hulladéknak számítanak, amelyek kezelése nem megoldott a mai álláspont szerint. Üzembe helyezésüket egyébként 2025-re jósolják, amikor a jelenleg meglévő négy reaktor még szintén működőképes lesz, ezért ebben az átmeneti időszakban többlettermelés – körülbelül 26-28 TW-os évi teljesítmény – várható Pakstól, amelyet Szerbia és Horvátország irányába tudnánk értékesíteni.

Veszélyek, balesetek

Teljesítménynövelő és üzemidő-hos�szabbítási projekt is folyamatban van a még nagyobb hatékonyság érdekében; utóbbi célja, hogy 30 év helyett akár 50-et is működhessenek a blokkok, amelyek életideje azonban véges: tervezett leállításuk 2032-2037 között esedékes. Az áramtermelés hátramaradó részét ma főleg az oroszoktól vásárolt gáz teszi ki. Megújuló

Megkerülhetetlen az árnyoldalak említése a téma kapcsán, hiszen ezek nagyban közrejátszanak terjedésük sebességében. A fent említett Csernobil mellett legutóbb a japán Fukushima erőművének katasztrófája borzasztott el mindenkit. Sokak álláspontját változtatták meg ezek a valóban nagyon elgondolkodtató balesetek, ezért a politikai, társadalmi és gazdasági tényezők egyre inkább befolyásolják az atomerőművek jövőjét. Solymosi Emőkeí

Természet-Tudomány-Technika Zsákutcában a nukleáris energia Three Mile Island, Чернобыль, 福島第一原子力発電所 A nukleáris baleseteknek köszönhetően radioaktív szennyező anyagok árasztják el a világot, s ha ez még nem lenne elég, az erőművek szabályszerű működése mellett is keletkezik radioaktív hulladék, amit több évtizedre biztonságban kell tartani. Ez a feladat áthárul a következő generációra, azonban senki sem vágyik ilyen örökségre.

Kockázati tényezők A korábbi nukleáris katasztrófákra való tekintettel, úgy gondolom, tisztában kell lennünk e nagyon is kockázatos energiatermelési formának veszélyeivel. Ezt azonban nem segíti az atomipart körüllengő titkolózás, a balesetekről terjengő manipulatív információk pedig csak rontanak az emberiség szemében amúgy is gyenge lábakon álló atomerőművek megítélésén. Az eltusolások listája nem rövid, ide tartozik a radioaktív anyagok illegális kiöntése, repedések a reaktorban, s ki tudja még mi. A veszélyek már az urán kibányászásával kezdődnek. A szóban forgó radioaktív elem más sugárzó atomokra bomlik szét, míg végül stabil ólom lesz belőle. Ennek köszönhetően a bányászott érckőzetek olyan atomokat is tartalmaznak, amelyek radioaktivitása jóval intenzívebb, ilyen például a tórium, a radon, és a rádium. Amikor ezeket a kőzeteket kibányás�szák, már ezzel is szennyező anyagokat juttatnak környezetünkbe, megmérgezik vizeinket. Az erőművekben évente tonnaszám keletkező hulladék még súlyosabb problémát jelent. Ezeket raktározni kell, s mi több, óvni kell a jövő terroristáitól, hiszen számukra ez tűnhet a legkézenfekvőbb megfélemlítési módszernek. Jelenleg nincs olyan ország, ahol a rendkívül radioaktív hulladékok elhelyezése teljes mértékben megoldott lenne. A növekvő energiaéhség csak fokozza a helyzet instabilitását, a beruházási költségekről nem is beszélve. Végül van még egy tényező, amit sosem szabad figyelmen kívül hagynunk az atomenergiát illetően, és ez az emberi tévedés lehetősége. Ez természe-

tesen bármely technológiánál felróható, mint kockázati elem, de a nukleáris technológia szempontjából azonban egy kisebb tévedés is rettenetes következményekhez vezethet. Vegyük például a négyes számú reaktor mérnökeit Csernobylban, akiknek felelőtlen ügyködése balul ütött ki 1986. április 26-án.

Tiltakozó tömegek Az atomerőművek működtetését régóta szakmai és politikai kereszttűz öleli, számos hozzáértő és laikus ellenzi az

ilyen létesítmények fenntartását és új erőművek megépítését. Az ellenzők tábora csak gyarapodott a csernobili katasztrófa, illetve a Three Miles Island-i és a fukushimai baleset óta. Két évvel a fukushimai atomerőmű baleset után tömegek tódultak Tokyo utcáira, hogy kifejezzék tiltakozásukat a japán kormány azon kijelentésével szemben, miszerint minél előbb újra kell indítani a leállított létesítményeket. Az előző kormány hiába ígérte, hogy 2030-ra teljesen felhagynak a nukleáris

energiatermeléssel, az új miniszterelnök más álláspontot képvisel. A katasztrófa előtt ötven blokk működött, most pedig csak kettő vesz részt az áramtermelésben. A szigetország földrajzi adottságait nézve nincs könnyű helyzetben energiatermelés szempontjából, tehát érhető a kormány sürgetése, az importált energiahordozók, a földgáz és kőolaj súlyos költségei nagy terhet jelentenek. Ennek ellenére nem fordítanak nagyobb hangsúlyt az alternatív energiaforrások kiaknázására, pedig a lehetőség adott a szél- és vízenergia kihasználásának szélesítésére is. A tiltakozás nem csak Japánban fajult tettlegességig, október végén a dél- koreai keresztények negyven napos böjtbe és imába kezdtek, hogy felhívják a figyelmet a nukleáris katasztrófák globális veszélyeire és persze a reaktoraik üzemzavarainak lokális problémáira.

15

Európai stratégia Fukushima után az egész világon felerősödtek a vélemények, azt illetően, hogy az atomenergia termelés nem működhet biztonságosan, így Németország 2022-ig bezárni tervezi összes erőművét, emellett Svájcnak is hasonló tervei vannak. Egyes európai országok, például a velünk szomszédos Ausztria nem épített sohasem erőművet, és nincs is szándékában. Ugyanez elmondható a szelek által uralt Dániáról is, de például Angliában még igen sokkal találkozhatunk, Franciaországban pedig az összáram-termelés 85%-át adják a nukleáris erőművek. A kelet- európai régióban pedig továbbra sem jelentek meg ilyenfajta kezdeményezések. A 2008-ban bekövetkezett gazdasági világválság, az állandósult energiaéhség megváltoztatja az emberek hozzáállását, mondván, hogy megfelelő technológiát alkalmazva gazdaságosan, és a környezetkímélő módon jutnak energiához. Több ország újabb blokkok építését tervezi, és hazánkban is ugyanez a cél motiválja a kormányt a paksi erőmű fenntartása és bővítése tárgyában. Azonban az uránkészletek sem állnak rendelkezésre korlátlan mennyiségben, de ennek megoldása is a következő generációra fog hárulni. Béki Virág

TétékásNyúz

16

Helyvektor & Kritika Calgary – egy rejtett kincs

nem lehetne találni két egyforma bögrét vagy poharat. Később megérkezett egy idősebb hölgy, aki hangosan telefonált a házi vezetékes telefonon. Kicsit beszélgettünk vele, elmesélte, hogy itt időnként az Operett Színház társulata szokott megfordulni, a pianínón maga Fáy András játszott, amíg még élt. Ő szerezte

például Kovács Kati, vagy Harangozó Teri dalait. Később, némi utánaolvasás után beazonosítottam a hölgyet: ő a tulajdonos lehetett, Szabó Viktória, aki egykor topmodellként dolgozott. Még a falon szépen lassan mellém leereszkedő pók sem tudta elrontani a hangulatomat. Ez is hozzátartozott az összképhez. A hely Valentin napon tartja a születésnapját – tavaly volt a huszadik – és a fent említett hírességeken kívül többször megfordult itt Cseh Tamás, de a mai napig jár erre Fenyő Iván, Péterffy Bori, vagy Bródy János. Ha már a hírességeknél tartunk, és eljöttünk ide, a 17-es villamos Margithídi végállomásához, szálljunk is fel rá, és gyorsan menjünk el vele öt megállót, egészen a Katinyi mártírok parkjáig. Itt található a Gyertyás nevezetű kis kézműves bolt, ahol a Karthago együttes egykori dobosa gyárt szebbnél szebb gyertyákat. Amint belépünk, egy csengő jelzi az ajtónál jöttünket, és egyből előkerül a „Mester”, aki elkalauzol ebben a színes világban. Hagyományosan olyan helyekről szoktam írni, ahol kapható sör, kávé, vagy legalább süti: ezek itt is megvannak, csak mind viaszból, és meg is lehet őket gyújtani. Szóval érdemes nyitott szemmel járni, és új helyeket felfedezni, mert számos csoda van elrejtve a mi gyönyörű fővárosunkban. V. Évi

kidolgozott történetet vászonra vinni – pláne pár órás intervallumban –, mint amit Herbert kiagyalt, viszont a sci-fi alapművét megalkotó író kreált még jópár említésre méltót. A Zöld Agy (1966) történetében valahol a nem túl távoli jövőben járunk, amikor az emberiség totális kontroll alá vonta a Föld élővilágát, miközben lényegében kiirtotta a teljes rovarvilágot. Ugye ismerjük Einstein véleményét a méhek kipusztulásáról? Mivel a rovarvilág legstrapabíróbb élőlényei, ezért a méhek pusztulását tartják a legvégső figyelmeztető jelnek egy visszafordíthatatlan változásról. A bolygó különböző zónákra osztott: az elnéptelenedett Vörös és a kontroll alatt álló Zöld zónákra. Ez utóbbiakat az emberiség úgy gondolja, hogy fennhatósága alatt tartja, ám a dolgok akkor kezdenek érdekessé válni, amikor valahol Brazíliában egy rendkívüli élőlénnyel kerülnek szembe: egy gigan-

tikusra nőtt rovarral. Mivel értetlenül állnak a jelenséggel szemben, ezért egy tudóscsapat a még több furcsaságot rejtő Brazíliába utazik, ahol megdöbbentő felfedezést tesznek. A címszereplő nem más, mint egy hatalmas organizmus, amely a bolygó élővilágának egyfajta kollektív tudataként jelenik meg és aki – az emberrel ellentétben – nem dominanciára, hanem szimbiózisra törekszik. Több fejezetben is „megszólal” és kifejti véleményét az emberek növekvő dominanciaigényéről, valamint egy élhetőbb, utópisztikus jövőképet fest le. A könyv rávilágíthat arra a korántsem elhanyagolandó tényre, hogy a természet erőivel szemben semmi esélyünk, és ha egyszer lakhatatlanná tettük Földünket, ezt az élő, lélegző óriás-organizmust, amely mindannyiunk otthona, akkor egyre csak kevesebb lesz. Michael Kay

Ahol a villamos kanyarodik Minden nap erre járok haza, és sokszor fürkésztem a villamosról, vagy lestem be az ajtón, ám sosem tudtam eldönteni, hogy milyen hely lehet ez. Nem rég azonban végre rászántam magam, és beléptem ebbe az eddig ismeretlen birodalomba. Kívülről abszolút nem tudom eldönteni a szűk bejáratról, mely fölött egy juharfa levéllel díszített felirat hirdeti alig kivehetően a hely nevét, hogy mi ez. Lehet akár egy puccos romkocsmaétterem, de a legolcsóbb talponálló is nézhet ki így. Ám a télen-nyáron kint levő asztalka, és a rajta levő mécsesek kedvesen hívogatnak: „térj be hozzánk!” Belépve olyan ez az egész, mintha egy óriási lakást bezsúfoltak volna másfél szobába. Pontosan nem tudom mikori lakást, de az biztos, hogy én még akkor nem éltem, amikor az itt található holmik nagy része készült. Van itt minden: székek, kanapék, kisasztalok egymás hegyén-hátán; vitrin teletömve bizsuval; képek a falon, egy szabad négyzetcentimétert sem hagyva, tájképtől kezdve kiskutya fotóig; papagáj, kutya és pianínó. A kínálat igen változatosnak tűnt, a gyönyörűséges sörcsap sajnos épp nem üzemelt, de nem is bántuk, mert egy finom forralt bort fogyasztottunk el 380 Forintért. Úgy tűnt, ezen a helyen

A zöld agy Soha nem kapott még olyan figyelmet a környezetvédelem, mint amelyre manapság példákat látni világszerte. A II. Világháború után ütötte fel legelőször a fejét a környezetszennyezés egyre növekvő problémája. Mivel a globalizáció folyamatának beindulása is ekkorra datálható, a tömegtermelés és a társadalom nyomására a hulladékok felgyülemlése is nőttön nő. Azonban még nem késő tenni Földünk megvédése érdekében – bár a környezetpusztítás veszélyére már ötven-hatvan éve is felhívták a figyelmünket az igazi szakemberek. Bár nem a WWF, hanem: a sci-fi írók. Frank Herbert nevét sokan talán a mára kultikussá avanzsált Dűne (1965) kapcsán ismerhetjük, amelyből készült filmfeldolgozás is, amolyan „egyszer nézhető” kategóriában. Persze nehéz egy olyan összetett és


Cooltér Camus 100 A konferenciasorozat záró darabja Albert Camus Nobel-díjas író, filozófus 1913. november 7-én született. Idén lenne 100 éves. A híres francia emlékére szerveztek egy egész éven át tartó konferenciasorozatot, amely most, október 17–18-án zárult. A megmozdulás az ELTE BTK Romanisztikai Intézetének Francia Tanszéke, az Egyetemközi Francia Központ és a Paris 3 Sorbonne Nouvelle CIEHCIEFi központja a Budapesti Francia Intézet támogatásával vehette kezdetét. Az első felvonásra május 31-én került sor a Párizsi Magyar Intézetben. Ezt követte június 12–14-én egy doktorandusz konferencia az ELTEBTK-n „Camus a 21. században” címmel. Ezt az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolája, Francia Nyelv és Irodalom Tanszéke és az ELTE Egyetemközi Francia Központja (CIEF), valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem Művészetelméleti Tanszéke hirdette meg. Ezen minden BA-s, MA-s és PhD-s hallgató részt vehetett. A cél az volt, hogy mindenki lehetőséget kapjon arra, hogy megmutassa, hogyan tekintenek az íróra, mit látnak benne. A téma ennek megfelelően Camus volt, mint színházi személy, mint irodalmár, mint filozófus, mint közösségi ember. A köszöntő beszédet Kállay Géza, az ELTE Irodalomtudományi Doktoriskola vezetője mondta, amelyből kitűnt mennyire odavan az író munkásságáért: „Úgy írt az élet leggyönyörűbb pillanatairól is, hogy közben minden gondolatot gyötrő fájdalommal vegyített. Minden boldog pillanat mögött ott rejlett a kín is”. Károly Krisztina szerint ez egy fantasztikus lehetőség volt arra, hogy a jövő doktorai egymás érveléseit, kutatásait meghallgatva bővíteni tudják saját területeiket nemzetközi szinten is. Már ez a konferencia is nagysikerű volt, amelyet az is mutat, hogy nyolc ország doktoranduszai vettek részt rajta, sőt Hegedűs D.Géza is ott volt a Vígszínházból, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói is. És most, október 17–18-án elérkezett a záró rész, amelyre 30 nemzetközileg elismert kutatót, tudóst vártak. A helyszín szintén az ELTE-BTK Trefort-kertje volt. A konferencia nyelve

francia, angol volt, de előfordult, hogy magyarul szólaltak fel az előadók. Itt már azért komolyabb volt a téma: Camus európai fogadtatása, vagyis a különböző fordítások, kiadványok és magának a személynek a megítélése. Ebben a témában a legfontosabb Horváth Krisztina, a francia tanszék vezetője szerint, az író 1951-es A lázadó ember című írása, hiszen: “Ebben a műben számol le Camus a nyugati kommunista pártokkal, a korabeli létező kommunizmussal, a diktatúrával és a totalitárius rendszerekkel”.

Ez nem éppen pozitív megítélést eredményezett számára többek között Franciaország felől. Magyarországgal már más volt a helyzet, hiszen támogatta az 1956-os forradalmat, kiállt mellette. A kommunista államokkal szintén nem volt túl jó a „kapcsolata”. Ennek egyik fő oka, hogy mélységesen elítélte a halálbüntetéseket, amelyeket filozófiai érveléseivel támasztott alá. A nemzetközi megítélése végül is megfordult. Erre a rendszerváltozásokig kellett várni. Horváth Krisztina ezzel kapcsolatban így fogalmazott: “Camus ekkor olyan ethosszá vált, akire következetes baloldali értékei

és antifasizmusa miatt a baloldaliak, a kommunizmus elleni bírálata miatt pedig a jobboldal egyaránt hivatkozhat”. Ez addig ment el, hogy pár éve a francia elnöknek az az ötlete támadt, hogy a Panthéonba kellene átvitetni Camus hamvait. Erről a kettősségről tartottak előadásokat méltán elismert kutatók, Dezső Tamás köszöntő beszéde után, amelyek két teremben zajlottak. A konferencia egyik elnöke Horváth Krisztina volt. Két-három előadásonként tartották meg a vitákat, vetették fel a kérdéseiket. Szó volt Camus és a mai filozófia összehasonlításáról, Wittgenstein osztrák filozófussal való kapcsolatba hozásáról. Roxana Zanea, aki Bukarestből érkezett, Camus romániai fogadtatásáról beszélt. Még az Algériában megjelent irodalmi munkásságáról is akadt előadó, de szó volt az olasz, a spanyol, a finn, a lengyel, a magyar megítéléséről. Sőt a költészetéről, a színházi elfogadottságáról is. A Pécsi Tudományegyetemről érkezett Bene Adrián Mészöly Miklóst is szóba hozta Camus kapcsán. Vitatkoztak arról, hogy ő valójában metafizikus vagy filozófus, író vagy filozófus. Ezekből az előadásokból is látszik mennyire megosztotta a népet Camus alakja, életútja, voltak akik gyűlölték, voltak akik magasztalták, voltak, akik elítélték, de van, ahol még tananyagkén is oktatják. A Budapesti Francia Intézet kitett magáért, méltón emlékeztek meg a világhírű író-filozófusról. A konferencián túl irodalmi remix előadással, amely a Közöny című regénye alapján készült, és interaktív kiállítással is köszöntik Camus-t 100. születésnapja alkalmából. Az intézetnek a médiatárában november 30-ig megtekinthető a Párizsi Francia Intézet virtuális kiállítása is, amely az író életútját mutatja be. A kettősség magában Camusban is benne rejlett, nem is mutatná ezt semmi jobban, mint saját szavai: „Akárhogy történt, a magamon végzett hosszú tanulmányok után felfedeztem az emberi lény feneketlen kettősségét. Akkor aztán megértettem – mert soká kutattam az emlékezetemben –, hogy a szerénység segített a csillogásban, az alázat a győzelmeimben és az erény a zsarnokságomban.” Szalai Evelin

17

TétékásNyúz

18

Belszíni fejtés & Mozizóna Számolós Szevasztok! Ez alkalommal egy tematikus lapszámot tarthattok kezetekben, amely az atomenergia témakörére épül, így főképp Pakssal, kis hazánk atomfővárosával foglalkozik. Ennek kapcsán jutott eszembe egy városok nevét – köztük Paksot is – említő rejtvény, amelyben számokat kell az egyes betűkhöz társítanotok. Mindezt úgy, hogy az egyenlőségek helyesek legyenek; azaz a városok egyes betűit összeadva a jobb oldalon feltüntetett összegeket kapjátok. Matekos hallgatótársaink előnyére szolgál kicsit mostani feladványunk, de rajtuk kívül is kellemes agytornázást nyújthat bárkinek. A 6. szám logikai feladványának helyes megfejtői, vagyis a nyertesek: Jankó Zsuzsanna, Takács Kristóf és Németh Rita. Gratulálunk Nektek, csokijaitokat az Északi Haliban vehetitek át! Kellemes számolgatást a hétre! subCsibe

Adèle élete Igen, ez az a film, amiben két lány szerelmes lesz egymásba, és minden olyasmit csinálnak a mozivásznon, amit a szerelmesek szoktak. Ha ezen felülemelkedtél, és megvetted a jegyedet, hogy megnézd, akkor biztosan nagyon tetszeni fog. Egy olyan filmről van szó, amiben nagyon sok a bor, a cigaretta, és a tészta. Ezen kívül pedig a kék: kék a különös lány haja, akin megakad a randira igyekező Adèle tekintete, a kapuk, a virágok, a festmények. Ahogy a boldogság, ez a szín is lassan eltűnik a főhős környezetéből, majd ezzel próbálja azt újra visszavarázsolni az életébe – például egy ilyen színű ruhával.


Aszód = 72 Baja = 59 Csopak = 77 Eger = 65 Érd = 49 Farád = 72 Göd = 31 Gyál = 82 Győr = 64 Gyula = 100 Heves = 45 Hévíz = 56 Kapolcs = 107 Kőszeg = 79 Makó = 45 Martfű = 99

Ózd = 41 Őr = 33 Paks = 42 Pápa = 38 Pécs = 70 Prügy = 81 Rönök = 81 Sály = 86 Sáta = 64 Siklós = 138 Solt = 79 Tata = 38 Tokaj = 65 Újszász = 155 Vác = 46 Vésztő = 79

A Á B C D E É F G H I

Í

J K L M

N O Ó Ö Ő P R S T U Ú Ü Ű V Y Z

De nem csak ezzel a színmágiával ragad magával a történet: végig közeli képeket láthatunk a szereplőkről, az arcuk összes rezdülését megfigyelhetjük. A rendezőnek igen nagy szerencséje volt, ugyanis Adèle Exarchopoulos kiválóan meg tudta nekünk mutatni az összes érzését, minden leolvasható volt róla. A zene is fontos tényező: a már említett kulcsfontosságú randira igyekvő résznél egy különleges hangszeren, a Hang Drum-on játszik egy utcazenész. Ugyanezt a dallamot halljuk később, hasonló szituációban. Ágyjeleneteket is láthatunk bőven, amik szintén hitelesek – talán ezek adták a filmnek a legnagyobb hírverést, nem véletlenül. Nemcsak hogy mindent (de tényleg, szó szerint mindent) megmutatnak ekkor, de azt ráadásul jó sokáig. Ennek szükségességét úgy indokolták, hogy ha mindent be akarunk mutatni egy szerelemről, akkor miért pont ez maradna ki?

A történet igen egyszerű és megszokott: két ember megismeri egymást, szerelmesek lesznek, csúnya vitákkal elválnak útjaik, de mégis örökké hiányoznak egymásnak, csak sajnos nem ugyanannyira. Azért nehéz ebből filmet készíteni, mert minden egyes nézőnek van ilyesmiről tapasztalata, így könnyen hazuggá válik a film, és a néző úgy megy ki a moziból, hogy nem volt életszagú, amit látott. Ennek a filmnek mégis sikerült. Itt minden valódi volt: a könnyek, Emma fogai közti rés, ami a mosolyainál látszott, és az indulat, ahogy kihajította a lakásból szerelmét, amikor megbántotta. Teljesen elsodort, és hiába volt 3 órás, pont az utolsó jelenetnél jutott eszembe, hogy ugye még jó sokáig tart? Így nem érhet véget! Pedig de. A végefőcím után én is úgy szaladtam el, mint a főhősnő az utolsó jelenetben, és a mozi után pár sarokkal még a sírás is utolért. É. LA VIE D’ADÈLE (francia, 2013, 179 perc). Rendezte: Abdellatif Kechiche. Forgatókönyv: Abdellatif Kechiche, Ghalia Lacroix. Szereplők: Léa Seydoux (Emma), Adèle Exarchopoulos (Adèle), Salim Kechiouche (Samir), Benjamin Siksou (Antoine). Pontszám: 9/10.

XLVII. félévfolyam 8. szám december 11

Recommend Documents