XI. fejezet A hároméves terv

MAJDNEM 100 ÉV… A NITROKÉMIA TÖRTÉNETE 1921–2010

XI. fejezet

1958–1960 – A hároméves terv A Nitrokémia gazdasági vezetése most már teljes egészében a termelés irányítására, a mindennapi feladatok megoldására koncentrálhatta erejét. A hároméves terv első éve elég sok és súlyos problémával indult. Ennek ellenére az 1958. évre vonatkozó mérlegbeszámoló szöveges értékelése azt jelezte, hogy hosszú idő után ismét nyereséges lett a vállalat. De azt is leírták, milyen nehéz körülmények között jött létre az a nyereség. A tervezett török Nidin exportot külkereskedelmi okok miatt törölték. Belföldre a zselatinált lakkgyapot, a Nikeplast préspor, a Nikepon (szintetikus mosószer) rendben voltak, viszont a szervesüvegüzem nem kezdte meg működését. Üzemindítási problémák miatt ugyancsak elmaradt a monoklórecetsav (kles) gyártása, pedig ennek az év kulcstermékének kellett volna lennie. A hiányokat úgy pótolta a vállalat, hogy 1959. év terhére előrehozták 417 tonna Nikerol porozó és 80 tonna Krezonit-E gyomirtó gyártását – rendkívüli hitel igénybevételével, nagy kamatteherrel. 1958-ban ’57-hez képest 50 százalékkal nőtt a termelés, s meghaladta a 159 millió forintot. Az év krónikájához tartozik, hogy a korábban Vörösberényhez tartozó Balatonfűzfő önálló községgé nyilvánított település lett. Térség tizenegy területi egysége (Fűzfőfürdő, Izsótelep, Tripolisz telep, Alsómáma, Felsőmáma, Balatonfűzfő, Fűzfőgyártelep, Tobruk, Papvásár szőlőhegy, Szalmássy telep, Vízművek lakótelep) összevonásából alakult ki a község. Az 1959-es terv az 1958-as eredményekre alapozva jelentősen növekedett. Persze problémák is adódtak, egész évben gondot jelentett a rendszertelenül beérkező klór. Az elmaradások főbb okai a következők voltak: a kles (monoklór ecetsav vagy MCA) eladása 270 tonna helyett csak 105 tonna volt; Dikonirtból 1200 tonna helyett 1075 tonnát tudtak kiszállítani; Pernitből 50 tonnával kevesebb készült; Niplexnél is lemaradás volt (üveghiány), de a bővítési munkák is elhúzódtak. Szerencsére Thermonit-, Szilészter lakkgyapot termékekből többet gyártottak. Dinamit-féleségekből ugyancsak sikerült a tervezett fölött termelni és kiszállítani. Nikeponból 91 helyett 157 tonnát értékesítettek. Az ÉMV részére szállítottak lőgyapotot és dinamit gyapotot. Nikerolból 1960. év terhére előrehoztak 154 tonna gyártást. Mindezekkel együttesen a 2179 fős kollektíva 1959-ben 190 millió forintot meghaladó árbevételt ért el, amiből majdnem 89 millió forint volt az export. Meg kell még említeni, hogy a Minisztérium felkérte az Általános Géptervező Irodát, hogy vizsgálja meg milyen mértékben van felkészülve a Nitrokémia a hadiipari termelés visszaállítására. A vizsgálat 1959. október hónapban készült, és az alábbiakat tartalmazta: „A vállalat összterülete körülbelül ötmillió négyzetméter. A visszaállítás költsége. 16,62 mil37


lió forint. A visszaállításhoz 3 hónap és 40.470 munkaóra szükséges. A szükséges szakemberlétszám rendelkezésre áll.” Az 1960-ban a termelés tovább növekedett. Ekkor már Gyuricza László a főmérnök (1959. november 1-től) egészen 1960. júniusáig az igazgatói helyettesítést is végezte. A beruházások ismét szép összeggel szerepeltek, a beruházási keret mintegy 85 százalékát – 66 millió forintot – öt üzem, valamint a lakásépítés tette ki. Az 1960. évi mérlegbeszámoló szerint a befejezett termelési érték 315 millió forint, amiből 34,2 millió volt a nyereség. Ez az év azért is jelentős, mert a vállalat ekkor jegyeztette be és védette le nemzetközileg is NIKE védjegyet. Ez éppen húsz évvel korábbi dátum, mint a Nike sportszergyártóé, amely a 80-as években alakult és a vegyiparhoz soha nem volt köze. A védjegyet Kis Sándor, a Nitrokémia vegyészmérnöke készítette: eredeti formájában egy lombik, NIKE felirattal. Ez az ókorban a görögöknél a győzelem istennője volt, a győzelmet jelentette és a cég is győzni akart.

38


XII. fejezet

A Nitrokémia–Medicolor–Colorchemia összevonása Az előző év az alapokat megteremtette, így 1961. egész jól indult, a klórüzem létesítése megkezdődött. A beruházási terv ezen kívül is sok objektumot tartalmazott még, amit időre és jó minőségben kellett elkészíteni, ez kellett a Nitrokémia tovább lépéséhez. A klórüzem beruházására jóváhagyott keretösszeg több mint 130 millió forint volt, majdnem annyi, mint másik nyolc beruházásra (szilikon; klór és HCl; erőtelep; vízmű; Niplex; energia; formaldehid; szennyvíz) szánt összeg együttesen. Ehhez az évhez tartozik, hogy az OT-KGM utasítása alapján a Nitrokémia dinamitüzemét profilátadással az Észak-Magyarországi Vegyiműveknek át kellett adni. Az év jól sikerült, a teljes termelés 496,497 millió forint volt, 74 milliós nyereség mellett. Az 1962-ben jelentős változás történt a Nitrokémiánál, a vállalat a Kohó és Gépipari Minisztériumtól átkerült a Nehézipari Minisztérium Általános Főosztályához. A két fűzfői vállalat – a Festékgyár, és a Nitrokémia – most már egy minisztériumhoz tartoztak. A fes-

A klórüzem portája és üzemiroda épülete

39


tékgyárat eredetileg a Nitrokémia kezdte építeni. Célszerűnek tűnt a két cég összevonása, hiszen csak egy kerítés választotta el őket. Gyuricza László megbízást kapott, hogy készítsen egy összeállítást de nem kettő, hanem három vállalat (Colorchemia) összevonására 1963. január 1-i realizálással. Az összevonás indokaiként szerepelt: A Nitrokémia és a Medicolor egy területen fekszik, egymással szervesen összefüggenek, közúti-, vasúti-, hírközlési csatlakozásaik teljesen azonosak. Az energiaellátás egybetartozik, a második ötéves tervben tervezett bővítés és rekonstrukció nyomán keletkezett többletkapacitás tervszerűen hasznosítható. A Colorchemia öt kilométerre van tőlük, önmagában nem fejleszthető, e céghez a kevésbé energiaigényes termékek kerülnek. A közös vállalat műszaki színvonala jelentősen emelhető. A karbantartások, felújítások közösen hatékonyabb és eredményesebb lesz. A szociális létesítmények tervszerűbben kihasználhatók. A profil azonos, mindhárom vállalat főleg szerveskémiai termékekkel foglalkozik, az azonos technológiák, kapacitások jobban kihasználhatók. Az összevont vállalatban a következő profilok vannak: robbanóipari termékek; növényvédő szerek; műanyagok és alapanyagok; gyógyszer és egyéb szerves termékek. A fúzióba a Nitrokémia 30-, a Medicolor 26-, a Colorchemia kilenc termékkel szállt be. A három vállalat együttes létszáma 5451 (Nitrokémia 4212, Medicolor 1004, Colorchemia 235) volt, a teljes termelési érték pedig 832,9 millió forint (593 millió; 199 millió; 40 millió) volt. A számítások szerint az összevonással körülbelül 35 millió forintot kívántak megtakarítani. Néhány sorban szükséges ismertetni, milyen vállalatok olvadtak be a Nitrokémiába. A Colorchemia a Mercur Műszaki Művek és Vegyipari Rt. budapesti vállalat fiókvállalatként alakult 1936-ban. A felépült üzemek 1937-38 kezdték meg működésüket, kizárólag harcigázt (mustárgáz) állítottak elő. Később anilinnel (évi 300 tonna), izo-butilacetáttal (évi 60 tonna), ftálsavanhidriddel (évi 120 tonna) és amilftaláttal (évi 200 tonna) bővült a termékkör. 1944-ben a németek lerombolták a harcigázüzemet, amit ’45-ben polgári termékek gyártásával próbáltak újraindítani, de anyaghiány miatt nagy nehézségeik voltak. 1947-ben a vállalatot a Péti Nitrogén Művekhez kapcsolták, majd 1948-ban Colorchemia Festékgyár néven önálló vállalat lett. Az üzemek újjáépítése alatt kezdetben anilin HCl, acetanilid, ftálsavanhidrid gyártás, valamint fenyőgyanta tisztítás folyt. 1948-ban benzoesav katalitikus előállítására, 1954-ben a szulfanilsav gyártására, 1962-ben pedig a ftálsavanhidrid bővítésére került sor. A II. ötéves terv idején oxoalkohol és lágyító üzemeket terveznek, amit Szabó Gergely vegyipari miniszter 1956. augusztus 3-án jóváhagyott, de 1957-ben felfüggesztették, majd törölték. Érdekesség, hogy 1957-ben a HM Vegyvédelmi Osztálya 3000 kilogramm clarkot (mustárgázt) rendelt a legyártott mennyiségből 35 kilogramm Papkeszin maradt és később problémát okozott a tárolása. 40


A másik vállalat a Medicolor Vegyitermékek Gyára (volt Veszprém Megyei Festékgyár). Megalakulásakor egyes részei bizonyos mértékben már felépültek, mivel a Nitrokémia kezdte meg a festékgyártás beruházásait 1947-48-ban. Az 1948-ban elrendelt hadiipari termelésre való visszaállítás a polgári profilt leállítását vonta maga után. Jó döntés alapján a már megkezdett festékgyártás megmaradt, és a Népgazdasági Tanács határozata alapján a beruházást folytatták. A Nitrokémia ezen területét leválasztották, a szükséges létesítményeket (laboratórium, karbantartó műhely, raktár, szociális létesítmény, iroda épület, és a többi) felépítették. A beruházások befejezése után, 1950. év végén megindult a termelés. Az 1951 évi termelés még csak 1,93 millió forint volt, Az első évben dinitroklorbenzolból kénesfekete festéket készítettek, majd elindult a benzol nitrálása is. 1954-ben bővült a terméklista: P-nitroklorbenzol, dinitroklorbenzol, nitrobenzol, nitroetilbenzol, nátriumtiofoszfát és kénesfekete. Nagyon jól ment a gyár, minden negyedévben élüzem volt, és további fejlesztéseket terveztek (festékgyártás bővítése, gyógyszer-intermedierek gyártása). Az 1956. október 23-i események következtében a termelés két hónapra leállt. Az újonnan épült folytonos vákuumdesztilláló 1958. kezdte a termék szállítását az Egyesült Gyógyszernek. Megkezdődött a festék-intermedier üzem tervezése is.

A Műanyag Kutató Intézet közreműködésével megkezdődtek a technikai újdonságnak számító kísérletek az ioncserélők előállításával kapcsolatban. Dr. Mikes János foglalkozott először ioncserélők előállításával. Többféle kísérletet végzett, különféle megoldásokat dolgozott ki. A téma akkor lett érdekes, mikor urán kinyeréséhez kellett volna megfelelő ioncserélő gyantát létrehozni. Zagy formájában meglévő uránércből kellett az uránvegyületeket kinyerni. A Szovjetunió Műanyagkutató Intézetétől érkezett A. B. Paskov professzor egy félig kidolgozott technológiát hozott magával. A szovjet eljárás alapján megkezdődtek a gyártási kísérletek, de a gyanta nem volt megfelelő (Mikion PAF és AMP szovjet gyanta). A kísérleti felhasználások a pécsi Uránipari vállalatnál történtek. 41


A három hónapos közös munka során sikerült előbbre lépni. Paskov professzor hazatérése után a munkák tovább folytak és elkészült a Varion AP elnevezésű ioncserélő gyanta, amely a célnak mindenben megfelelt. Az évek folyamán a Varion világszínvonalú márkává vált. Csupán egyetlen gyantaféleség a Bayer cég által gyártott Levatit gyanták minősége volt egyenértékű vele! Ezzel új iparág indult, a vízkémiai technológiák sokasága alakult ki. Időközben a gyógyszer intermedierek gyártása is jelentősen bővült, az igények folyamatosan növekedtek (Chinoin, Egyesült Gyógyszer, Kőbányai Gyógyszer). A Veszprém Megyei Festékgyárat 1960-ban a Nehézipari Minisztérium összevonta a budapesti Medicolor Festékgyárral, úgy hogy a budapesti telepet megszüntette és gyártmányait Fűzfőre telepítették. Későbbi döntés alapján a budapesti termékek mégsem kerültek gyártásba Fűzfőn. A budapesti Medicolor Festékgyárból végül csak az igazgatót örökölték, a nevük Medicolor Vegyitermék Gyárra változott.

A festékgyár

Gyuricza László 1962. október 22-én nyújtotta be javaslatát az összevonásra vonatkozó tennivalókról. A Nehézipari Minisztérium az előterjesztést megtárgyalta és elfogadta. Dr. Szekér Gyula miniszterhelyettes újra megbízta Gyuricza László főmérnököt -1963. február 6-i hatállyal – a meglévő illetményének és beosztásának meghagyásával a Nitrokémia 42


43

A Nitrokémia Ipartelepek szervezeti formája 1964. január 1-jén


44


szervezési feladatainak ellátásával. A kibővült és megnövekedett Nitrokémia az előzetes elképzelésektől eltérően nem január 1-jén, hanem 1963. április 1-jén kezdte meg hivatalosan az új szervezeti formában a működését. Meg kell állapítani, a három összevont vállalat a működését teljes egységben, nagyobb differenciák nélkül folytatta. A kialakult szervezet azonban továbbra is magán viselte a három vállalat jegyeit: Torma János igazgató mellett dolgozott egy termelési, fejlesztési, gazdasági, személyzeti igazgató, s ők nem tudtak tökéletesen együttműködni. Látszott, hogy az összevonásnak csak az első lépése valósult meg, a Nitrokémiát egy vállalattá kellett összegyúrni. A Nehézipari Minisztérium részéről megbízták Gyuricza László fejlesztési igazgatót, dolgozzon ki javaslatot egy olyan hármas igazgatói rendszerre, amely összefogja a Nitrokémiát. Elvárás volt a polgári termékek fejlesztése, de meg kellett tartani a szükséges hadiipari termelést is. Olyan szervezeti struktúra kialakítását várták tőle, amely évről-évre fejlődést tud biztosítani és kijelölheti a jövő útját. Terveit a Nehézipari Minisztérium elfogadta így 1964. január 1-től már az új szervezeti felállásban működött a Nitrokémia: Verner Gyula igazgató, Gyuricza László műszaki igazgató-helyettes, Tuza Pál gazdasági igazgató-helyettes. Gyuricza László már ekkor meghatározó vezetője volt a vállalatnak, nagyban hozzájárult a Nitrokémia hírnevének növekedéséhez, és a magyar vegyiparban elfoglalt meghatározó előkelő helyének biztosításához. A megfelelően végzett gazdaságpolitikai munka, a termelés megfelelő szervezése és irányítása eredményeként nőtt a vállalat termelési értéke is és nyereséges lett a vállalat. 1964-ben kezdődtek el a beruházások, bővült a kutatás, a műszaki fejlesztés, elindultak a rekonstrukciók, korszerűsítések.

45


XIII. fejezet

1961–1965 – Egységessé váló vállalat Az egységesülő vállalat életéből elsőként mindenképpen ki kell emelni, hogy 1963. II. negyedévében elkészült a klóralkáli-elektrolízisüzem, kiegészítve a sósavgyártó üzemrésszel. Ez a Nitrokémia addigi történetének legnagyobb egyedi beruházása volt (békeipari termék), ami a későbbi termékválaszték bővítéséhez is nagymértékben hozzájárult! A klórüzem termékeinek felhasználásával a gyógyszer és növényvédőszerek alapanyagainak, az úgynevezett „intermedierek” egész sorozatát tudták előállítani. Ezeknek az intermediereknek többségét a gyógyszeripar, a másik részét pedig a növényvédőszer ipar használta fel. Ezen alapanyagok tovább felhasználásával jelentősen nőtt az intermedier értékesítésből származó dollárexport, valamint a későbbi időkben a növényvédőszer hatóanyag és késztermék export is. A székesfehérvári Vadásztölténygyár új profilt kapott, kellett a hely az elektronikai termékek gyártásához (rádió, TV, egyéb elektrotechnikai termékek), a vadásztöltény gyártását 1964-ben a Nitrokémia vette át. Ehhez a fehérvári üzem gépeit Fűzfőre telepítették. Három féle kaliberű lőszer gyártását tervezték, papírhüvelyes formában. A második ötéves terv időszakában a Nitrokémia még 338 millió forint értékű hadiipari terméket állított elő, így például folyt még 30 milliméteres világító jelzőrakéta gyártása, az ipari robbanóanyag-üzemben bővítették a bányászati dinamit gyártását, ez utóbbiból tőkés exportra is került. Korszerűsítették a ballisztikai állomást, fénymérő-, ipari robbanóanyag vizsgálólabor épült, ballisztikai mozsár létesült. Ugyanakkor a csökkenő hadiipari termelés egy sor polgári termék gyártását tette lehetővé a Nitrokémiánál. A gyalogsági lőporüzembe került a Nikerol, a Permit, a Plasztra traktorgyújtó, a tömlőfolt gyártása, a tüzérségi lőporüzemben készült a Thermonit, a Nikeplast, a Tetril-Nitropenta üzemben a DNOC, és a Krezonit. A TNT üzembe került az Amikol, Aktinit, Nikepon, és részben a szilikon-, valamint az Aminoplaszt műanyagok, a préstárgyak, és az Akrilamid. A Nitroglicerin üzemben folyt a por alakú ipari robbanóanyag-, a Nitrocellulóz üzemben pedig a lőgyapot, lakkgyapot gyártása. 1965-ben befejeződött az erőtelep rekonstrukciója, üzembe helyeztek egy 24 tonna/óra kapacitású gőzkazánt egy 4,3 megawattos turbina áramfejlesztővel és salak elszállító kötélpályával. Az ioncserélő üzemet is tovább kellett bővíteni. Ennek gyártása 1959-ben kezdődött hat köbméter kísérleti gyártással, de 1960-ban már 70 köbméter volt a termelés. A gyanta előállításánál a Műanyagipari Kutató Intézet is sokat dolgozott, ki kell emelni Pelyva Jenő, Damján János, dr. Bognár József érdemeit, akikkel együtt dolgoztuk ki, majd nyert szabadalmi oltalmat az uránipar számára megfelelő ioncserélő gyanta. Külön kell szólni dr. Erdélyi Árpádnéról, aki a kezdetektől részt vett a gyantagyártás kutatásában. Későbbiekben egész munkásságát az ioncserélők töltötték ki, az ioncserélő műgyanta előállításá46


val, vizsgálatával, felhasználási területek kialakításával egyaránt foglalkozott. Magyarországon e terület legnagyobb tudósává vált. Dr. Nagy Olivér és dr. Ambrus Györgyné dolgozták ki a Varion ioncserélők vízkémia felhasználási technológiáját és biztosították a hőerőműi felhasználást. Az uránipari felhasználási technológia kialakítására a Vasipari Kutató Intézet közreműködésével került sor. A jó eredmények tették lehetővé, hogy a Paksi Atomerőmű indulásakor nem külföldi, hanem magyar Varion atomerőműi ioncserélő műgyanta került a primer vízköri berendezésekbe. Ez hihetetlen nagy műszaki feladat volt! Bővült a gyógyszeripar részére szükséges alapanyagok (intermedierek) választéka is, ezért a volt Medicolor területén 1964-ben új üzemcsarnok épült, a beruházás 106 millió forintba került. A következő termékeknek az előállítása kezdődött el: p-toluidin, orto-toluidin, phenilhidrazin, phenilmetipirazolon, aldol-alfa-naftilamin, p-anisidin, meta-nitroanilin. A termékválasztás nem volt tökéletes, mivel a felhasználó cégeknél változtak a körülmények. E sorból csak a Phenilmetil-pirazolon és Aldol-alfa-naftilamin gyártására került sor hosszabb ideig. A Műanyagipari Kutató Intézet (MÜKI) segítségével megkezdődött a poliészter gyanták gyártása. A MÜKI másik részlege kialakított egy olyan géptípust, amely folytonos módon tudott kereszthullámú, hosszúhullámú, és sík lemezeket előállítani. Ezen kívül különféle formadarabok és préstárgyak (például munkavédelmi poliészter védősisak) előállítására is sor került, ami a későbbiekben – a telítetlen poliészter gyanta gyártásával együtt – a vállalat termékprofil választékának jelentős százalékát tette ki. Sor került a metilmetakrilát monomer üzem korszerűsítésére és a végleges MMA alapú polimer lemez gyártás kialakítására (Nikripol). A lemezek felhasználása a fénycsövek, világító testek burkolatának gyártásával, majd a TV előtét lapok gyártásával nyert jelentőséget. Az MMA monomer volt az alapja az itt gyártott Vindex olajadalékoknak is, ami a Veszprémi Vegyipari Egyetem Olaj Tanszék kutatásai alapján került a Nitrokémiához. Aminoplast présporgyártás fejlesztésére is sor került, amit nagyon sok helyen használtak és használják még ma is (például villamos kapcsolók, dugaszoló aljak, háztartási termékek). Amikol néven nagy mennyiségű faipari ragasztó-, valamint Thermonit szigetelőanyag is készült, mindkettő karbamid-formaldehid alapon. A papkeszi telepen lengyel-szovjet berendezésekkel megépült egy naftalin alapú ftálsavanhidrid modernizált üzem. A vállalat homogenizálásához vezető úton fontos munka volt, hogy 1964-65-ben a technológiákra, üzemekre, az üzemekben lévő berendezésekre vonatkozó technológiai műveleti, kezelési és vizsgálati előírásokat egységesítették. Az utasítások tartalmazták a karbantartási és biztonságtechnikai előírásokat is. A nem polgári gyártmányoknál a Haditechnikai Intézet által kiadott gyártási és minősítési dokumentációk voltak irányadók. A vállalatnál az összes mérőeszközt térfogat vagy súly szerint a Mérésügyi Hivatal alkalmazottai hitelesítették. A hitelesítések alapján – üzemenként, raktárakként, tartályparkokként – egy vállalati kataszter állítottak fel, az ebben lévő adatok minden üzemben, raktár47


ban rendelkezésre álltak. Az anyagok mozgatása ellenőrizhetővé vált az anyag bemérésekor, üzemen belüli mozgatásakor, tárolásakor, kiadásakor, valamint mérlegelésekor. A hitelesített mérőeszközök kataszterbe vétele nagy munka volt, hiszen több ezer adatról volt szó. A későbbiekben jelentős haszna is volt, mert az anyagfelhasználásoknál jelentős anyagmegtakarítást hoztak. A három vállalat technológiai, gyártási, és minőségtanúsítási vonatkozásban is egységes előírások szerint végezte munkáját. 1965-re a vállalati egység gazdaságilag és műszakilag egyaránt láthatóvá vált. Ugyanakkor nem volt minden zökkenőmentes. A Balaton mellett megélénkült a turizmus, üdülőtelepek épültek, nyáron víkendezők és üdülők ezrei vették birtokba a tó környékét. A Dikonirt üzem miatt a környezetvédelem terén egyre nagyobb problémák jelentkeztek. Aztán itt volt a szennyvíz kérdése. Bármilyen szennyeződés történt a Balatonnál, azért egyből a Nitrokémiát tették felelőssé. Hiába magyarázták, hogy innen szennyvíz nem megy a tóba. A Nitrokémia szennyvize bizonyos ülepítés után a Séden, a Malom illetve a Nádorcsatornán keresztül a Dunába került. A szennyvizek biológia tisztításával már 1957. óta foglalkozott a vállalat, a magyar vegyipari vállalatok között elsőként! Megkezdődtek a légszenynyeződések megakadályozására vonatkozó kísérletek is. Megoldandó feladat volt a hulladékok, főleg a veszélyes hulladékok kezelése. A vállalat esztétikai képével is baj volt. A gyár, a lakótelep környéke még mindig a háború utáni képét mutatta. Az építkezések elhanyagolt felvonulási épületei, barakkjai még mindig álltak és nagyon rossz képet mutattak, főleg a Medicolorral szemben lévő részen (a Litéri kapu felé bejövő út túloldalán) és a tripoliszi részen. A nagymértékben megnövekedett közúti fuvarozás más célú bejáratokat és portákat kívánt. Egységes és színvonalas külső formát kellett adni a vállalatnak és a lakótelepnek is. A felettes hatóságokkal kapcsolatban is voltak problémák. A Nehézipari Minisztérium Szervesvegyipari főosztályának dolgozói nem tudtak mit kezdeni a Nitrokémiával. A robbanóanyag és lőporgyártást nem tartották vegyészetnek. A vállalatot úgy könyvelték el, mint amelyik tönkretette a környezetét. Ez is az oka volt annak, hogy a Nitrokémia az első időszakban nem kapott állami beruházást. A Nitrokémia a hadiipar révén korábban bezárkózó vállalat volt. A polgári termelés miatt azonban teljesen nyílni kellett, fel kellett venni a kapcsolatot kutató intézetekkel, egyetemi tanszékekkel, szoros kapcsolatra kellett törekedni az OMFB-vel, és a saját minisztériumuk munkatársaival.

48


XIV. fejezet

1966–1970 – Az új mechanizmus hatása a Nitrokémiára E tervidőszakban az előzőleg felvázolt problémák továbbra is fennállottak. Ilyen helyzetben kezdtek dolgozni, fejleszteni, a vállalat esztétikai képét megváltoztatni. Tudomásul kellett venni, hogy központi nagyberuházást a Nitrokémia továbbra sem kap, a meglévő lehetőségeiket viszont teljes egészében ki kellett használniuk. A vállalat 1966-os éve a problémák legyőzése-, jó megoldások alkalmazása révén kedvezően alakult. Megkezdődött az új ftálsavanhidrid-üzem beruházása szovjet-lengyel kooperációban, a beruházás 1967-ben elkészült. Ugyanezen időszak alatt történt meg a vadásztöltényüzem kapacitásának bővítése évi 12 millió darabra. A Nikerol üzem bővítése szintén megkezdődött. A kémia II. üzem rekonstrukciója ugyancsak megtörtént, a Hidrazobenzol üzem bővítésével egyidejűleg. Elkészültek a Szulfanilsav üzem bővítésével. A D-csarnokban (I. sz. gyárrészleg) megindult a Paranitroacetofenon (permanganátos technológia) gyártása az Egyesült Gyógyszer részére. Megkezdődött a Benzilcianid gyártása is, szintén gyógyszergyárak részére. Metanilsav üzem technológiáját eladták Jugoszláviába, az üzemet Nitrokémiás dolgozók (Bakó Mihály és munkatársai) indították be. A Mechanikai Művekben gyártott elektrolikus kondenzátorok részére a Nitrokémiánál készültek a szükséges elektrolit oldatok. Az M-201-es olajadalék gyártása érdekében próbaüzem kezdődött. Az M jelű olajadalékokat a veszprémi MÁFKI dolgozta ki. A Nitrokémia egy hosszú lejáratú szerződés alapján kezdte meg a gyártást, amihez a kutatóintézet szolgáltatta az új fejlesztési eredményeket. Ez évtől magyar termelő vállalatok már közvetlenül kapcsolatokat létesíthettek nyugati vegyipari cégekkel. A Nitrokémia kötött együttműködési megállapodást a svájci Ciba Geigi gyógyszer és növényvédőszer-gyártó céggel. Ennek értelmében a svájciak átadták a Nogos nevű rovarölőszer gyártási receptúráját, és szállították a szer hatóanyagát, a magyar vállalat pedig előállította a kész szert saját beszerzésű segédanyagokkal. A hazai Nogost a Chemolimpex magyar külkereskedelmi vállalat Pakisztánba exportálta, ahol gyapotültetvényeknél használták fel. A Nitrokémia később nyugati, amerikai és japán cégekkel is kapcsolatot épített ki, a megszerzett műszaki ismeretek nagyban elősegítették, hogy a saját gyártású hatóanyagaikat a mezőgazdaság számára a legkorszerűbb és leggazdaságosabb formában tudják kiszállítani. Ez az úgynevezett formulázási munka a magyar gazdaság számára nagyon sok devizát takarított meg. A Nitrokémia 1966-ban belépett a milliárdos vállalatok közé, a teljes termelési érték 1,05 milliárd forintot tett ki, 108 millió forint nyereség mellett. 49


1966-ban újrakezdődött az augusztus 20-i tűzijáték, amelynek elemeit a Nitrokémia gyártotta. A tűzijáték telepítését – Gellérthegy, Duna-part – a Nitrokémia szakemberei végezték, valamint ők tervezték és végezték a lejátszást is. Ez gazdasági hasznot ugyan nem hozott, hírnevet annál inkább. A Nitrokémia és NIKE védjegy akkor vált közismerté. Az érdeklődés egyre nagyobb lett, a 70-es évektől augusztus 20-án az egész ország tűzijátékot akart látni.

Hagyományos augusztus 20-i tűzijáték

1967-ben új beruházások kezdődtek, áthúzódóak folytatódtak és fejeződtek be. Új, jelentős haszonnal kecsegtető termékek gyártása kezdődött el. A vállalat esztétikai képe is kezdett javulni. Ebben az évben kezdődött a Malonészter- (150 tonna/év), a Metaaminofenel- (365 tonna/év), az olajadalék- (2000 tonna/év)-, a fröccsanyag-, a Sedosan gyártás. Beindult a Benzilklorid-, és az Oktogén üzem, megkezdődtek a dinamit kísérletek. Egyre inkább előtérbe került az üzembiztonság. Új növényvédőszer-üzem építése kezdődött meg, jó tempóban folyt a nitrocellulóz-üzem rekonstrukciója, a kapacitás növelése. 1967-ben kidolgozták a napi 2000 köbméter kapacitású biológiai szennyvíztisztító telep beruházási programját. A munkák még ez évben kezdődtek, ’68-ra eljutottak egy nagy labor berendezésig, és létesítettek egy kísérleti félüzemet, napi 20 köbméteres kapacitással. A kísérletek fő irányítói Damján János és Kolonics Zoltán voltak. 1967-ben sikerült tovább növelni az árbevételt (1,2 milliárd forint) és a nyereséget (152 millió). A vállalat létszáma 6050 volt. 50


Elérkezett az 1968-as év, az új mechanizmus első éve. Már az előző évben látható volt, hogy a felkészülés sok problémát és feladatot jelent, viszont – bizonyos megszorítások mellett – szabadabban lehetett mozogni és a felmerülő lehetőség kihasználásával, sokkal nagyobb és gyorsabb eredményeket tudtak elérni. Legfontosabb változások: A vállalatnak az újratermelést önállóan kellett megszervezni. A saját eszközeivel maga rendelkezett, ezzel szabadon gazdálkodott. Az irányítás közvetett eszközökkel történt. A pénznek visszatért az eredeti szerepe. Népgazdasági tervet a Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium, az Árhivatal készítettek, a vállalat önálló tervet készített. A vállalat a piac igényei alapján termelt, így jutott árbevételhez. A Nitrokémia termelési, kereskedelmi tervei jók voltak, de a sok bizonytalanság miatt nem tudhatták, vevőik miként fognak viselkedni az év folyamán. Nem tudták, az előző évben megadott kapacitás lekötésekből lesz-e rendelés? A vállalatnál, mint a többi termelő egységnél 1968. január 1-től bevezették az ötnapos munkahetet, ami alól az irodák és egyéb adminisztratív munkát végző intézmények voltak kivételek. 1968-tól megindult a termelés az új Krezonit üzemben, ezzel párhuzamosan a Novenda gyártása is (500 t/év) megkezdődött. Az új üzemben az Aktinit, Aktikon próbaüzeme kezdődött meg, ide tartozott az Aktinit hatóanyagának gyártása és növényvédőszer formulázás is. Új beruházás volt a monoklórecetsav-üzem. A nyugat-német HOECHST céggel kooperációban megindult az Afalon, Aresin gyomirtók gyártása. Tovább folytatódott a C-üzem rekonstrukciója. Elindult az M-267-es olajadalék, valamint a Vindex OC gyártása. Megépítették a koronglövő pályát, ahol a vadásztöltényeket ki lehetett próbálni. A lőtér nagyon komoly versenyek házigazdájává vált, több olimpiai versenyző is itt nevelkedett. Megkezdődött a NIKE vadásztöltények exportja, ami a későbbi években jelentős dollárbevételt jelentett. Az ipari robbanóanyaggyártó-üzem bővítése a por alakú és Nikegrán típusú ipari robbanó anyagok gyártásával tovább folytatódott. A Z-üzem területén megkezdődött egy szociális létesítmény és egy iroda építése. Döntés született a habosítható polistirol gyöngyök gyártására alkalmas üzem beruházásáról. Az ioncserélő műgyanták gyártásával kapcsolatban elkészült a kevertágyas ioncserélő üzem. Elkészült a Környezetvédelmi és Ellenőrző Laboratórium. Tovább javult a vállalat esztétikai képe. Kialakult a H-üzemi porta új képe, valamint a II-es kapu és porta. A Nitrokémia megkezdte reklámtevékenységét is. A vállalatot ismertető cikkek jelentek meg a Figyelő, a Mezőgazdaság, a Magyar Vadász, az Élet és Tudomány, a Kincses Kalendárium című újságokban. Megjelentek a Budapesti Nemzetközi Vásáron, ahol ipari robbanóanyagokra vonatkozó szakmai napot is tartottak. Az „Egri Csillagok” nagy sikerű film harci cselekményeinek pirotechnikai jeleneteit (például tűzkerék) a Nitrokémiában állították elő, ami szintén jó reklám volt. 51


H üzemi porta

II. sz. porta

A vállalat az 1968-as terveit teljesíteni tudta, az árbevétel közel 1,4 milliárd, a nyereség 162 millió forint volt. Az export kismértékben növekedett (185 millió forint), a létszám 6510 volt. Az új mechanizmus első éve eredményesen zárult le. 52


Részlet az Egri csillagok című film forgatásából (1968)

1969-et az előző év tanulságainak figyelembe vételével alakították ki, egyes területeken tovább növelték a kapacitásokat, készültek a nagyobb termelésre és eredményre. Közben változtak a felhasználói igények, nem minden úgy alakult, ahogy tervezték. A gyógyszergyárak visszamondtak rendeléseket, minőségi problémáik miatt nem kértek intermediereket. Miközben az Egyesült Gyógyszer az előző évben még kapacitásnövelést kért a Diacetonsorboz gyártásánál, most bejelentette, árproblémák miatt nem kér több ilyen terméket. Év közben a C-vitamin gyártását is abbahagyták, így a termék gyártását Fűzfőn is véglegesen abba kellett hagyni. Hasonlóképpen jártak a Chinoinnal is, e téren a Phenilmetilpirazolan és a Metaaminó-fenol gyártását kellett abbahagyni. A Nitrokémiát szintén nagyon kedvezőtlenül érintette az Aktinit-Aktikon termelés csökkenése, hiszen 1969-ben kezdte meg működését a kibővített (2400 tonna/év) kapacitású új üzem, a régi üzemet pedig leszerelték. Amikol faipari ragasztóból, valamint Varion ioncserélő gyantából is kevesebb volt a rendelés, pedig ez utóbbi jelentős nagyságú nyereséggel volt értékesíthető. A lakkgyapotnál is csökkenés következett be. A tervben 2200 tonna szerepelt, de csak 1891 tonna készült el. Itt az Észak-Magyarországi Vegyiművek hibázott, nem jó lőgyapotot szállított, s ezért a lakkgyapot terhére kellett lőgyapotot gyártani. A DDT-szerek termelése folyamatosan csökkent, 1970-től be is tiltották. Ez nagy veszteséget jelentett, hiszen ez az előző évek termelésének több mint 10 százalékát tette ki. Nehézségekkel járt a Dikonirt gyomirtó elhelyezése, mivel a mezőgazdaságban rátértek a permetezhető Dikonirt-D alkalmazására, ezért az üzemet át kellett alakítani, hogy permetlevet tudjanak gyártani. Vadásztöltényből szintén kevesebb készült, az 17,4 milliós gyártási tervvel szemben a kevesebb tőkés export miatt csak 12,2 millió készült. Poliészter gyantáknál 2000 tonna volt a terv, de üvegszál hiányában nem tudták a gyantát feldolgozni, ezért 1491 tonnát gyártottak. A ftálsavanhidridből is 400 tonnával kevesebb készült 2430 tonnás tervhez képest. 53


Természetesen voltak olyan termékek, ahol nem tudták kielégíteni az igényeket. Ilyenek voltak például a Nikripol szerves üveg, a lakkgyapot, a poliészter idomdarabok és lemezek. Itt ugyan a terveken felül is tudtak gyártani, de nem eleget. A Nikerolüzem bővítése ebben az évben fejeződött be. Kiderült, a bővítés nem volt hiábavaló, hiszen megnövekedett a formulázott növényvédő szer mennyisége, még egy új porformulázó-üzemet is építeni kellett. Külföldi cégekkel tovább bővült a kapcsolat. A Ciba után egy másik svájci céggel, a Sandozzal, valamint az NSZK Hoechst céggel is sikerült kooperációt kialakítani. 1968-ban még csak 24-, 1969-ben már 41 millió forint értékű formulázott növényvédő szer készült nyugati hatóanyagból. Több vállalattal további feldolgozásra egy sor vegyipari, gyógyszeripari termék gyártására kötöttek kooperációs szerződést. Ez elsősorban a magyar mezőgazdaságban használt növényvédő szerek előállítására vonatkozott. Ez a munka kettős célt szolgált: egyrészt új technikai ismeretekhez jutottak, másrész nyugati devizát takarítottak meg. Tanulságos év volt 1969. Az árbevétel 1,4 milliárd forint volt, ami 48 millió forinttal több a tervezettnél, az eredmény 123 millió lett. Összegezve megállapították, a vállalatnak nagyon jó lesz az új szabályozó rendszer. A többféle termékcsaládban mindig lesznek olyan termékeket, amelyeket jelentős nyereséggel tudnak értékesíteni. Tágult az exportlehetőség, a kialakult nyugati kapcsolatokkal kitágult a horizont. A fenti ismeretek birtokában az 1970-es terveiket már más formában és más kapcsolatok alapján állították össze, azért hogy a nyereséget az eddig megszokott tempóban tudják növelni. Az elmúlt két év tapasztalatai alapján megtanulták, a kapcsolatban lévő cégekkel többször kell egyeztetni, hogy legalább 70-80 százalékban biztosak lehessenek a rendelésekben. A KGST-n keresztül technikai és tudományos kapcsolatokat ápoltak. Amikor Székesfehérvárról a vadásztölténygyártást áttelepítették, a 82-es és a 120 milliméteres aknaindító töltények gyártása is idekerült, amit meg is kezdtek. A Ballisztikai Állomáson megkezdték a fotóregiszter beépítését. Kidolgozták a mágnesezés nélküli lövedék repülési sebességének műszaki meghatározását, továbbá korszerűsítették a tüzérségi lőporok és oldószeres lőporok technológiáját, megkezdték a gömblőpor kísérleteit. 1970-ben több beruházás fejeződött be, illetve kezdődött, mintegy 225 millió forint értékben, részben saját erőből, valamint hitelekből. Ez évben is léptek be új termékek, így például elkezdődött az újabb ioncserélő műgyanták gyártása az élelmiszeripar és a cukorgyárak részére. Új poliészter műgyanta típusokkal bővítették a választékot. Megkezdődött a polistirolhab gyártása (a későbbi sikeres Nikecell). Az agárdi gazdaság részére legyártották azokat a paneleket, amelyek segítségével minta sertéshizlaldává minősítették őket. Szélesedett a dinamit-féleségek exportlehetősége, NyugatNémetországban és Görögországban. Az intermedierek választéka is bővült a glicin gyógyszeripari intermedier gyártásával. Folytatódott a C-üzemi rekonstrukció, hiszen egyre 54


több lakkgyapotra volt szükség. Saját poliésztergyanta felhasználásával megkezdődött a poliészter esőcsatornák gyártása. A nyugati cégekkel tovább bővítették a kooperációs együttműködés. Öt nagy svájci és nyugat-német céggel kilenc növényvédőszer gyártására kötöttek szerződést, ezek az alábbiak voltak: Nogos, Dimecron, Anthio, Elocron, Aniten DS, Aretit, Afalon, Aresin, Poliram Combi. Az 1970. évi Budapest Nemzetközi Vásár nagydíját a Nitrokémia M-201 márkajelű olajadalék terméke nyerte el. Ebben az évben tovább erősítették reklámtevékenységüket. Termékismertetőket tartottak, hirdetéseket tettek közzé különféle lapokban, rádióban, TV-ben. A külkereskedelmi vállalatokkal együtt (főként Chemolimpex, Ferunion, Minerálimpex) nemzetközi vásárokon, árubemutatókon vettek részt. Egyre több helyen tűnt fel a NIKE védjegy. A bezárkózó vállalat megszűnt, ezzel szemben kezdtek ismertté válni országszerte, főleg az új műanyagaikkal, növényvédőszereikkel, vadászlőszereikkel. Környezetvédelmi munkáik első eredményei is kezdtek látszani, a régi hibák miatti kártérítéseket rendezték. A vállalat esztétikai képe jelentős változáson ment keresztül. Ennek köszönhetően a felettes hatósági vélemények is nagyban változtak. Már kaptak segítséget műszaki, kémiai problémáik megoldásaihoz, úgy a minisztériumtól, mint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól. Kapcsolataik alakultak, illetve bővültek, partnereik sorában tudhatták: MÁFKI, NEVIKI, MŰKKI, Növényvédelmi Kutató Intézet, NAKI, Martonvásári Akadémiai Mezőgazdasági Kutató Intézet, Bányászati Kutató Intézet, egyetemi tanszékek intézményeit. Az év közel 1,5 milliárd forint árbevétellel zárult, 150 milliós nyereség és 260 milliós export mellett. Megállapítható, hogy sikeres ötéves időszakot élt meg a vállalat. Ha sok nehézséggel tarkítva is, de amit elhatároztak, teljesítették.

55


XV. fejezet

1971–1975 – A mezőgazdaság kemizálása A negyedik ötéves terv első éve jelentős változásokkal kezdődött. Verner Gyula addigi igazgató a KGST Szerves Vegyipari Bizottságához (Interchem) került Halléba (NDK). Helyére Gyuricza Lászlót nevezték ki, aki szervezeti változtatásokkal kezdte munkáját. Az üzemek (egy kivétellel) termelési főosztály irányításával működtek. A kivétel az I-es gyárrészleg, a tulajdonképpeni régi Medicolor volt, amely nagyon jól és viszonylag önállóan tudott működni. Az itteni kedvező tapasztalatok azt mutatták, a vállalaton belül célszerű nagyobb egységekbe szervezni a termelő üzemeket, ezért aztán sor került hat gyárrészleg kialakítására. E szervezeti egységek a termelő üzemek mellett magukban foglaltak egy műszaki-, és egy gazdasági osztályt, fenntartó üzemet és laboratóriumot. A gyárrészlegek a havi terveket a központi termelési főosztálytól kapták és ez alapján dolgoztak. E lépéssel az volt a cél, hogy ezek az egységek a későbbiekben önálló gazdálkodásúvá váljanak. 1971. jubileumi év volt. A társaság megalapításának 50. évfordulója. Ehhez kapcsolódó felhívás a következő oldalon olvasható. Ezen tervidőszakban a fő termékcsoportok tulajdonképpen az előző tervidőszak csoportjaival egyeztek meg, s a népgazdaság minden ágához kapcsolódtak: speciális termékek (hadiipar, ipari robbanóanyagok bányászat); vadásztöltények (vadászat és export); lakkgyapotok (festék, lakkipar és export); Nikripol szerves üveg (világítástechnika); Nikeészterek (hullám, sík, trapéz lemezek és építőipar); Nikecell (szigetelőhab, építőipar és csomagolás); Amikol faipari ragasztó (fa és bútoripar); intermedierek (gyógyszer és növényvédőszer alapanyagok és export); ftálsavanhidrid (mosószer, műbőr, PVC és export); olajadalékok (gépkocsik és egyéb kenést kívánó berendezések olajainak adalékai); Varion ioncserélő műgyanták (erőművek, atomerőművek, élelmiszeripar, víztisztítás, urán kinyerés ércből és export); növényvédőszerek (kalászosok, kukorica gyomirtó szerei, valamint rovarölő és gombaölőszerek, export). Ebből is kitűnik, a Nitrokémia az élet minden területén biztosított használható termékeket. Amikor a műszaki fejlesztési főosztály vezetője lettem, minden lehetőséget megragadtam, hogy a Nitrokémia a szükséges növényvédőszerekből minél több termék gyártását át tudja venni nyugati cégektől, valamint berendezkedjen saját hatóanyag gyártásra. Harsányi Imre műszaki igazgató közreműködésével ezt teljesíteni tudtuk. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a MÉM-el, illetve annak a mezőgazdaság kemizálásért felelős főosztályvezetőjével, Nagy Bálinttal és munkatársaival. Mivel a vállalatnak kellő tapasztalata volt a növényvédőszer gyártás területén, szívesen csatlakoztak a mezőgazdaság intenzívebb kemizálási programjához. 56


(Bebizonyosodott, jól csinálták, mert a Nitrokémiának a fejlődését és a nyereségének növekedését a mezőgazdaság kemizálása jelentette. Gyuricza László szívesebben gyártott volna mást, mert féltette a természetet és a környezetet. De ahogy később leírta, nagy dilemmák után arra az elhatározásra jutott, az emberiségnek mégis jobb, ha bőven van élelmiszer, mintha tovább éheznek az emberek. Így a Nitrokémia tovább gyártotta a sokféle vegyi anya57


58


A társaság szervezeti felépítése (1971)

59


got, de az első helyen már a növényvédőszerek álltak, amely biztosította a vállalati nyereség nagyobb részét. E nyereségből tudtak új lakásokat-, Nike Szállót építeni, ebből a pénzből lehetett a gyártelepet, a sportlétesítményeket szépíteni, valamint a dolgozóik jövedelmét növelni. Ennek köszönhető a sportuszoda. Így tudtak a későbbiekben nemzetközi nagyhírű vállalattá válni.) A Nitrokémia vállalati struktúrájának átalakítása nyomán kialakuló gyárrészlegi szervezet kvázi önálló lett, ennek első jele, hogy a megállapított ötéves terv első évének termelési feladataira a hat gyárrészleg és a szolgáltató részlegek lebontva megkapták a tervszámokat. (És ez a későbbiek során is így történt.) 1971. év legfontosabb feladata volt, miként tudnak új és jobb növényvédőszereket előállítani, amivel biztosítani lehet, hogy minél kevesebb devizát kelljen felhasználni. A növényvédőszer termelés-, és választékbővítésen túlmenően elindult az ioncserélő-üzem bővítése a Carboxil kationcserélő gyártásával. Megkezdődött a könnyű szerkezetek programja, ahova poliészter gyantákkal, poliészter üvegvázas lemezekkel, könnyűszerkezetes elemekkel, panelokkal tudtak csatlakozni. Nikegran ipari robbanóanyagokkal bővítették az ipari robbanóanyag választékot. A vállalat számára természetesen a többi termékcsoport is fontos volt, hiszen nemcsak növényvédőszer gyártásból állt a termékpaletta. Egyre nagyobb volt az igény a ftálsavanhidridre, ezért bővíteni kellett az üzemet. Fontossá vált a dinamitüzem bővítése is, elsősorban a devizabevétel miatt. További elsőrangú kérdéssé vált az olajbányászat újabb típusú perforátorokkal való ellátása. Bővítették a Niflex D (állati tápszerekhez szükséges stabilizáló anyag) gyártósorát. Azokat a gyárrészlegeket, amelyeknek még nem volt megfelelő karbantartó (fenntartó) üzemük, létszámmal és technikai eszközökkel egyaránt kiegészítették, hogy biztosítani tudják a zavartalan működést. Az év elején elképzeltek, ha voltak is közben nehézségek, teljesültek. Az árbevétel 1,7 milliárd forint volt, a nyereség 200 millió, az export 322 millió forint lett. A jubileumi évben adták át először a törzsgárda elismeréseket, 193-an vehettek át arany pecsétgyűrűt. 1972. szintén nagyon fontos év volt a vállalat fejlődésében. Megkezdődött a propaklór nevű növényvédőszer hatóanyagának gyártása, amiből új típusú, a modernizált mezőgazdaság számára megfelelő szer készíthető. Ennek a növényvédőszernek a lebomlási ideje egy éven belül van, s nem akadályozza a következő évi vetést. További nagy előrelépés volt, hogy sikerült kidolgozni olyan kész szereket, amelyek felhasználásához nem kellett oldatokat készíteni, bekeverő telepeket létesíteni – csak az előírt vízmennyiséget kellett hozzáadni, s lehetett kipermetezni. Még egy nagy előnye volt, hogy fagyálló emulzióban is sikerült létrehozni a kész növényvédőszereket. Ez megkönnyítette a raktározási körülményeket. Ezen szer emulzió készítését, valamint több hatóanyag kombinációkban történő előállítási lehetőségeit a Nitrokémia Kutató Laboratóriumában Horváth András, Szikora Béla és Tömördi Elemér vegyészmérnökök dolgozták ki. 60


A Nitrokémia által forgalmazott emulziós (EC) szerek egyre nagyobb kedveltségnek örvendtek, a mezőgazdaság egyre nagyobb mennyiségeket rendelt. Az alábbi szerek átütő sikert hoztak: Niticid 25 EC (propaklór), Nitazin 30 EC (propaklór+aktinit), Nitanil 35 EC (propaklór+malorán+aktinit), Nitirán 35 EC (propaklór+malorán). A glicinüzemben is megindult egy gyógyszer intermedier előállítása. Előkészületek történtek a ftálimid gyártására. Tovább folytatódott a könnyűszerkezetes program. 1972-ben megtörtént az ipari robbanó programban a Telex keverő üzembe helyezése (1973. februárig a devizahitelt is visszafizették). A bauxitbeton épületek felülvizsgálata és felújítása tovább folytatódott. Exporttermékeik közül az ioncserélő műgyanták szállítására hosszúlejáratú szerződést kötöttek a Szovjetunióval. Ez egy nagy jelentőségű lépés volt a vállalat életében. A szovjet piac nagyságrendje és értékítélete miatt is fontos, mivel eddig csak nyugati cégek szállítottak a Szovjetunióba ioncserélő gyantát. A munkaerőmozgás csökken, ebben szerepet játszott 7,3 százalékos bérfejlesztés. Év végén ötnapi bérnek megfelelő jutalmat fizettek ki a dolgozóiknak és kettőmillió forinttal növelték a munkás és alkalmazotti prémiumkeretet. Megemelték az éjszakai és a vasárnapi pótlékot. Ezenkívül 1972-ben 94 dolgozó kapott vállalati, vagy tanácsi lakást, 32-en kaptak lakásépítési támogatást és kölcsönt. Az 1972-es év munkája alapján a „Nehézipar Kiváló Vállalata” lett a Nitrokémia, nyeresége 264 millió forint volt, ami az előző évi nyereséghez viszonyítva 30,3 százalékos növekedést jelent, az árbevétel majdnem elérte a kettőmilliárd forintot. 61


Az 1973-as évi célok megvalósításához több beruházásra volt szükség. A feladatok között megtalálható az üzembővítés, az elavult berendezések, technológiák korszerűsítése, a termékválaszték bővítése, a raktározás és a szállítás fejlesztése. A munkahelyi körülmények, az üzembiztonsági és munkavédelmi feltételek javítása, levegő, szennyvíztisztító berendezések létesítése. A lakásellátás javítása, munkásszálló, bölcsőde, óvoda, szociális létesítmények építése, bővítése, orvosi rendelő korszerűsítése. Az első félévben megkezdte a termelést az új metil-metakrilát monomerüzem, befejeződött az M-250-es olajadalék beruházása. Elkezdődött az anioncserélő bővítésének próbaüzeme és befejezés előtt állt a paranitroacetophenon és a para-nitroethilbenzol bővítés. A C-üzemi korszerűsítésnél a szemcséző és homogenizálók szerelése volt soron. A ftálsavanhidrid üzemnél tovább folytatódott a korszerűsítés. Az F-üzemnél (aktinit) befejeződött a porlasztásos szárító szerelése, amivel lecsökkent a nehéz fizikai munka. Még ebben az évben megkezdődtek a reonit, szulfanilsav, metanilsav bővítési munkálatai. Befejeződött az új, 450 személyes munkásszálló építése. Veszprémben 112 személyes óvodát és 90 személyes bölcsödét építettek, a gyártelepen is új helyen alakítottak ki óvodát. A gyári lakótelep útjait korszerűsítették, a várható forgalomhoz alakították, az utak mellé járdákat építettek. Az 1973-as első olajválság következtében összekuszálódtak a tőkéspiaci beszerzések, jelentős árváltozások történtek, egyes áruk ára többszörösére emelkedett, vagy egyáltalán nem volt kapható. A vállalatnak több ezer féle anyagra volt szüksége, ezért nehéz helyzetbe került az anyagbeszerzés, de Dufek László főosztályvezető irányításával és a Chemolimpex közreműködésével sikeresen oldották meg a feladatot. További kooperációk születtek. Szerződést kötöttek Tensia céggel felületanyagok kísérleteire. A belgák vállalták, hogy az összes formulázásra kidolgozzák a szükséges tenzid kombinációkat és ezek megvásárlása esetén a receptúrákat szolgáltatja. Ez egy hosszú kapcsolat kezdete volt, amely egészen a 90-es évekig tartott. Az NSZK Shering céggel a Betanol nevű cukorrépa gyomirtó formulázására kötöttek szerződést. A Sevin nevű burgonyabogár elleni szer készítésére az UNION CARBIDE (USA) céggel kooperáltak. A svájci Ciba céggel a Malorán 50 WP gyártására és az emulzióikban (EC) való felhasználásra bővítették ki a meglévő kooperációs szerződést. A Malorán megszerzése nagyon jó üzletnek bizonyult, mivel az elkövetkező években a mezőgazdaságban a gyomirtás alapvető szerévé vált. A vállalat az 1973. évi terveit teljesíteni tudta annak ellenére, hogy a világgazdaságaiban nagy sokkot okozott az olajválság. Az árbevétel meghaladta a 2,15 milliárd forintot, a nyereség pedig a 317 milliót. Ezzel újra elnyerték a „Nehézipar Kiváló Vállalata” címet. A vállalat előtt mindig újabb és újabb feladatok álltak. 1974-ben a döntő fontosságú témákra koncentráltak: növényvédőszerek, intermedierek, műanyagok, ioncserélő műgyanták, környezetvédelem. Az a tény, hogy a vállalat a növényvédőszer gyártásban vezető helyet foglalt el – a vállalat termelési értékének 52 százalékát tette ki –, egyben meghatározta 62


feladataikat is. „Fontos a saját adaptációs kutatások fejlesztése a növényvédőszerek kiszerelésének továbbfejlesztése” – mondotta Harsányi Imre műszaki igazgató-helyettes a tervismertető értekezleten. A termelés vonalán még 1974-ben is érződtek az olajválság okozta anomáliák, de a nemzetközi kereskedelmi élet kezdett visszatérni a normális kerékvágásba. A fejlesztési munkák a terveknek megfelelően folytak, az alábbi főbb beruházásokkal: a vadászlőszer üzem korszerűsítése és bővítése; az ipari robbanó anyagok gyártásának bővítése (NIQUA kezelés biztos ipari robbanóanyag, BNV vásári nagydíjat nyert); speciális termékek, korszerűsítés; glicinüzem létesítése; szennyvíz, légszennyeződés; raktározás, szállítás fejlesztése; lakásépítés; egyéb kisebb korszerűsítések, kapacitásbővítések (például ftálsavanhidrid, propaklór, ioncserélő). Végül a vállalat a tervnek megfelelően jó eredménnyel zárta az évet, az árbevétel 2,68 milliárd forint volt, a nyereség 391 millió, az export 377 millió, a termelékenység 458.398 Ft/fő/év, az eszközarányos nyereség 16,4 százalék. Az 1975 évi beruházási terv 23 tételre oszlott. A legfontosabbak: Varion KS üzem bővítése; szulfanilüzem korszerűsítése; szennyvíztisztító bővítése; energia berendezések korszerűsítése; triazinüzem bővítése; új növényvédőszer formulázó üzem beruházásának megkezdése; Nikecell gyártóüzem bővítése; propaklórüzem bővítése; Nikeplast üzem áttelepítése Papkeszire; M-üzemnél Venturi mosó 2,4 vonal rekonstrukciója; F-üzemben szűrődob és porlasztásos szárító beszerelése; ftálsavanhidrid-üzem bővítése (Papkeszi); anioncserélő műgyanta bővítés; para-nitroacetonfenon-üzem bővítés; V. gyárrészleg öltöző-, fürdő fejlesztés; veszprémi óvoda-bölcsőde fejlesztés; III. gyárrészleg öltöző, ebédlő. Folyik a biológiai szennyvíztisztító reaktorainak szerelése. Állami döntés született a nagy ftálsavanhidrid-üzem (15000 tonna) felépítéséről (o-xilol alapon). A Nitrokémia belföldön ismert volt, a különféle vásárokon, bemutatókon való szereplés tovább növelte a Nitrokémia, illetve a NIKE hírnevét. 1975-ben a Hungaroplast kiállításon a Dryvit vakolórendszerrel, a poliészter gyantákkal, a poliészter sík és hullámlemezekkel, valamint a G-12-es elemekből készült műanyag csarnokkal vettek részt. A tavaszi BNV-n új növényvédőszereket és a Varion ioncserélő műgyantákat mutatták be. Inceba (Pozsony): ioncserélők, olajadalékok, metil-metakrilát monomer szerepeltek a kiállításon. Az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (Agárd) növényvédőszerekkel és építőipari panelokkal jelentek meg. a moszkvai növényvédőszer kiállításon kukorica gyomirtószerekkel (Niticid, Zetin, Mg64, Nitazin, Nitirán, és a többi) szerepeltek. A Nitrokémia az 1975. évet jó eredménnyel zárta. Az árbevétel 3,2 milliárd forint volt, 521 millió nyereség mellett, a létszám 5905. Az új növényvédőszer termékek 174 milliós pluszbevételt hoztak, de a régebbi növényvédőszerek termelése is nőtt. A propaklór, emulziós szerek, Dikamin, Aniten, Galecron, Rovlinka, Lucenit, Malorán, Niticid 65, Nitanil, Nitirán, Nitazin, Zetin, MG 24 szerek forgalma meghaladta a 900 millió forintot. Új termékek voltak még a Nikecell, a Dryvitek, Niketonok, Nikeészterek, Amikol 60-as, új tí63


pusú ipari robbanóanyagok, és a különféle zselatinalt nitrocellulózok. Új exporttermékek voltak: Reonit, p-nitroacetofenon, metilmetakrilát monomer, 2,4 D származékok, N-izopropilanilin és propaklór. Meg kell állapítani, az öt év alatt majdnem egyenletes volt a növekedés termelési értékben, nyereségben, forgalomba hozott termékek számában és értékében egyaránt. Az öt évet a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlójával jutalmazták. A tervet a Nitrokémia most készíthette önállóan először, ami az új mechanizmusnak köszönhető. A mai vállalatvezetők és egyéb felelős vezetők elképzelni sem tudják, milyen érzés volt, hogy a vállalat vezetői megkapták a jogot, hogy a vállalat eszközeivel saját elgondolásuk szerint gazdálkodhatnak, termelhetnek, kutathatnak, kereskedhetnek! Az ’50-es években a Veszprém Megyei Festékgyárnál (1954-ben) a vállalat vezetői tíznaponta összeültek, (igazgató, főmérnök, párttitkár, SzB titkár), s mint „a vállalati négyszög” felbontották a Minisztériumból érkezett „Szigorúan Titkos” levelet és elolvasták. Tudomásul vették, hogy a következő tíz napban mit kell termelni. Minden vállalat megkapta a következő tíz napra vonatkozó dekád tervet, munkaórára, percre pontosan lebontva a feladatokat. Az önállóság szabadságot, ugyanakkor megnövekedett felelősséget is hozott. A megtermelt áruk értékesítése után a vállalati nyereséget (befizetve az államot megillető adókat és járulékokat) saját maguk oszthatták el és fordíthatták jövedelemnövelésre (a szabályok szerint), beruházásra, tartalékalap képzésre, szociális célokra, és a többi – egyszóval gazdálkodhattak. Nehéz út, de micsoda különbség. A vállalat környezetvédelmi tevékenysége közismert és országos viszonylatban is elismert. E területen 1959 óta végeztek kutatómunkát, melynek során az első időben a szervezeti in64


tézkedések meghozatala, a gyártási profil tisztítása és kialakítása, a környezetre ártalmas anyagokra mérési módszer kidolgozása, a káros hatás szempontjából a technológiák felülvizsgálata és az ellenőrzések voltak a fő feladatok. A kutatómunka eredményeként, saját tervezéssel és kivitelezéssel készült el 1968-ban a szilárd és folyékony hulladékok ártalmatlanítására szolgáló kísérleti vegyes tüzelési kemence, majd 1970-ben a szennyvizek tisztítását végző napi 800 köbméter kapacitású kísérleti biológiatisztító. Az égetési kapacitás bővítésére 1972-ben megépült egy évi 1500 tonna kapacitású folyékony, éghető hulladék anyagok égetésére szolgáló berendezés. Ezen kívül egy vállalati újítás és új eljárás alapján a Sümegi Mészmű szentgáli telepén szilárd hulladék anyagok égetésére alkalmassá tették a Hoffmann-rendszerű kemencét, mely évi 1600 tonna kapacitással üzemelt. A végleges technológia kialakítása után a kapacitás évi 3000 tonnára nőtt. Az 1972-ben felújított szennyvízcsatorna hálózaton 1973-ban elkezdődött a káros és nem káros vizek szétválasztása, melynek során a nem káros vizek semlegesítés és ülepítés után közvetlenül a Sédbe távoztak, míg a káros vizek részben biológia tisztítással folyamatosan, részben a tárolókból időszakos leeresztések nyomán távozhattak. A keletkező összes szennyvíz tisztítására folyamatban volt a biológiai tisztító bővítése napi 6000 köbméter kapacitásúra. Ekkor a nem káros szennyvíz mennyisége napi 10500-, a káros szennyvíz mennyisége napi 3500 köbméter volt. A vállalatnak a ’70-es évek elején már több mint 200 ösztöndíjas szakmunkástanulója volt. A szakmunkásképzésről Jáger Ferenc (©) az iskola egykori igazgatója írt összefoglalót: A Nitrokémiánál hivatalosan 1936-tól folyt szervezett – akkori nevén – tanoncképzés, a Fémipari Szakirányú Iparos tanonciskolában. Az iskola igazgatója Steller Lajos főmérnök volt. A tanulóképzés 1951-ig teljes egészében a vállalat keretén belül történt. Ezt követően az ipari tanuló képzést a Munkaerő Tartalékai Hivatala (MTH) vette át (1950. évi kormányrendelet). Az ipari tanuló iskolákat számokkal jelölték, a Fűzfői 303. Ipari Tanuló Intézet lett. Az 1960-as, 70-es évek bővülő termékskálája megkövetelte a megfelelő képzettségű szakember utánpótlást. Ennek bázisa a helyi szakképző iskola volt. Ezekben az években közel ezer diák tanult, és szerzett szakmunkás bizonyítványt és helyezkedett el a Nitrokémiánál. A vállalat a jól képzett munkaerő utánpótlás érdekében sorra építette ki és hozta létre az üzemi tanműhelyeket, vasas-, villamos- és kőműves szakmában. A vegyipari szakmunkás és technikus képzés színvonalának emelése érdekében 1977-ben felépítették az országban egyedülálló Vegyipari Műveleti Oktató Csarnokot (VMOCS). Igaz, mindez 18 millió forintba került, de ez azt mutatta, hogy itt törődnek a holnappal. A vegyipari oktatócsarnok, irányítástechnikai műszeres tanműhely létrehozásával kapcsolatban elévülhetetlen érdemei voltak Lábodi József főmechanikusnak. A 70-es, 80-as években a gyárban bevezetett új technológiák megkövetelték a középfokú szakemberek körében is az informatikai számítástechnikai ismeretek elsajátítását. Ezt ismerte fel a gyár vezetése, ezért felépített egy korszerű, számítógépekkel vezérelt, pneumatikai rendszerrel ellátott 65


irányítástechnikai műszerész tanműhelyt. Az oktatóbázis létrehozásával a fűzfői szakmunkásképző iskola Irányítástechnikai Szakközépiskolává lépett elő, ahol évente 30 tanuló az érettségi bizonyítvány mellé irányítástechnikai műszerész szakmai képesítést is kapott. A vállalat új üzemeiben (P-3 üzem, MCA, DMP) az automatizált rendszerekhez középfokú végzettségű technikusokra volt szükség. Ennek érdekében 1985-ben megfelelő laboratóriumok és mérőtermek, kialakításával megkezdte a vegyipari technikus képzést, amelynek a gyakorlati oktatási része a végzős évfolyamokban az üzemekben folyt.

Gyakorlati oktatás a VMOCS-ban, 1985

66


XVI. fejezet

1976–1980 – A Gyuricza-korszak vége Ebben a ciklusban is további cél volt a hatékonyság növelés, a dollárexport értékének emelése, bővebb bekapcsolódás a szocialista integrációba, a részvétel bővítése a Szovjet-Magyar Agrokémia Egyezményben. Ennek érdekében az I. gyárrészlegnél rendkívül fontos az 1,95 millió liter folyékony növényvédőszer gyártósor elkészítése, továbbá a Propaklór bővítése, és a HCl-os NIPA gyártás erősítése. A II. gyárrészlegnél kulcskérdés a triazinok gyártása. 1976-ban 3700 tonna Aktinit és 4020 tonna Triazint (késztermék) kellett legyártani, amely az új Anhydro szárító előzetes üzembe helyezésével lehetséges. A III. gyárrészlegnél az előírt, szokásos növényvédőszer formulázásokon túlmenően, nagyon fontos a dollárexport növelése érdekében a vadásztöltény gyártásának fokozása. A IV. gyárrészlegben a legfontosabb feladat a tartálypark bővítése, mert e nélkül nem tudják tovább növelni az Amikol (faipari ragasztó) termelését, amelyből az igény 30.000 tonna fölötti. Az olajadalék gyártása is nagyon fontos. Az V. gyárrészlegnél 200.000 köbméter Nikecell gyártása a terv. A VI. gyárrészlegben a ftálsavanhidrid-üzem bővítésén és korszerűsítésén (6000 tonna/év) túlmenően a Nikeplast-, (1200 tonna/év) és a szulfanilsavüzem (600 tonna/év) bővítése is megtörtént. A termeléshez zavartalan energiaellátás szükséges. Az energiaköltségek megnőttek; ezért az ellátáson túl hangsúlyossá vált az energia megtakarítás is. Az anyag- és áruforgalomnál nagyon fontos a raktározás.1975-ben tízmillió forint kocsiálláspénzt fizettek ki, ezért növelni kellett a különféle raktározási lehetőségeket (raktárak, tartályparkok). A növényvédőszer gyártás korszerűsítése, továbbfejlesztése és bővítése az eddig elért eredményekben gyökeredzik. Cél a 2,4D család, illetve a klórtriazinok továbbfejlesztése. A következő években erre a két hatóanyagra alapozva nyolc új növényvédőszer gyártását tervezték. (Különböző vegyületek kombinációja, már szabadföldön kipróbálva.) A vállalat bővítette a lakkgyapot exportpiacát is, már 12 nyugati országba szállítottak. A kapacitás 1000 tonnás bővítése, amelynek bekerülési költsége, mintegy 360 millió forint, évente 1-1,5 millió dollár pluszt hozott. A holnaphoz rendkívül fontos a műszaki fejlesztés, hiszen a ma műszaki fejlesztése, kutatása a holnap termelése, terméke. Az a cél, hogy minél kevesebb erő, energia befektetéssel, minél nagyobb értéket hozzanak létre, ez azonban csak korszerűbb gépekkel, korszerűbb technológiákkal és minőségileg jobb alapanyagokkal érhető el. A Nitrokémia 1976-ban összesen 60 millió forintot költött műszaki fejlesztésre. Az éves műszaki fejlesztési terv 19 önálló fejezetet alkotott. 1976-ban 21 új termék került piacra: hét növényvédőszer, 11 műanyag-féleség, három ipari robbanóanyag. Éves szinten általában 15-20 intézménnyel – kutatóintézetek, egyetemi tanszékek – volt kutatási, kísérleti szerződésük. A Műszaki Fejlesztési Főosztály feladata még a KGST or67


szágok hasonló vállalataival a kapcsolattartás és a két, vagy többoldalú műszaki együttműködések létrehozása. Ekkor már 42 kooperációs szerződés volt nyugat-európai, amerikai illetve japán cégekkel. 1976-ban nagyon sok probléma volt. Egyrészt az olajválság utóhatásai még mindig érződtek, a nemzetközi kereskedelem anyagárai továbbra is változóban voltak, jelentősen emelkedtek a szállítási költségek. Másrészt az új mezőgazdasági termelési rendszerekben még nem tudták megfelelően kialakítani a feltételeket, a termeltetési technológiákat. Ezenkívül anyaghiány miatt az üzemrekonstrukciók sem úgy történtek, ahogy tervezték, a kivitelezők nem tudták tartani a határidőket. Így is sikerült 3,6 milliárdot meghaladó árbevételt produkálni. Az árbevétel növekedése a termelékenység növekedéséből származott, s ez megalapozta az 1977 évi tervek teljesítését, 16 új termék piaci bevezetését. Az egyes gyárrészlegek tervei a következők:

A műszaki fejlesztési az évek óta meghatározott irányvonal szerint működött. Az ez évi tervek 18 témát tartalmaztak, 67 millió forint ráfordítással, és ötmillió forint műszerbeszerzéssel. Ezen kívül ebben az évben 12 millió forint kutatási megbízást is kaptak, ami egyben elismerése a jó kutatómunkának. A beruházási tervben 413 millió forint szerepelt, ebből beruházásra 323 millió fordítható, az egyéb kötelezettségekre 90 millió maradt. A jelentős beruházási összegből 162 millió forint volt a vadászlőszer fejlesztési terve. 68


A külkereskedelmet hosszú távon meghatározta az 1976. decemberében aláírt MagyarSzovjet Agrokémiai Egyezmény. Ez az egyezmény magyar vegyipari vállalatok számára különböző növényvédőszerek exportját tette lehetővé. A Nitrokémiának azért volt fontos, mert termékeikért nélkülözhetetlen vegyipari alapanyagokat kaptak és ezeket nem dollárért kellett vásárolni. A későbbiek során ez az egyezmény még fontosabbá vált, hiszen megtörtént a kibővítése, az értéke többszörösére nőtt. Új növényvédőszerek szállításával a 80-as évek termelés-, és nyereség növekedését nagyban befolyásolta. A tíz évre szóló egyezmény alapján a vállalatnak lehetősége volt a Szovjetunió részére szállítani, 1979-ig évi 1300 tonna, majd 1980-tól évi 4000 tonna, majd évi 5000 tonna Niticid 65 WP-t. A másik, az Olefin Egyezmény ugyancsak fontos volt, hiszen ez alapján szerezték be a Szovjetunióból a Nikecell gyártásához szükséges Polistirolt és kaptuk az ioncserélő műgyanták gyártásához szükséges stirol monomert és metanolt, a Nikripolokhoz az acetociánhidrint. Ezekből is látszik, Fűzfő számára a szovjet piac nagyon fontos volt. Az 1977-es évre rányomta a bélyegét, hogy augusztusban felrobbant a nitroglicerintároló és kiadó, november végén pedig a savgyár. Az augusztusi balesetnél két ember a helyszínen, két ember pedig az eseménytől távolabb vesztette életét. A savgyári robbanás áldozata ugyancsak kettő, az üzemben dolgozó kolléga volt. Ebben a szörnyű helyzetben mutatkozott meg, milyen a segíteni akarás, és az, hogy az emberek sajátjuknak tekintették a gyárat. Nem számoltak le, nem mentek el, pedig a munkalehetőségek szinte korlátlanok voltak. A munkatársak dolgoztak, és az év végére teljesítették a terveket. A kollektíva helytállt ebben a nehéz helyzetben. Elsődleges feladat volt a helyreállítás meggyorsítása, mielőbbi befejezése, de fontos volt a partnerek, a megrendelők igényeinek kielégítése. A termelésből ideiglenesen kiesett termékeiket helyettesíthető anyagokból, mint például a Niqua, a NIKE-Gran kellett pótolni. A tragédiák kedvezőtlen hatása a következő évekre is átnyúlt. Az 1978-as termelési tervek összeállítása, megvitatása és elfogadása komoly vitákat váltott ki. Hét évig minden rendben ment, nagyot fejlődött a vállalat. Gyakorlatilag ugyanazzal az állóeszköz állománnyal az 1970. évi 1,6 milliárdos árbevételtől és 150 milliós nyereségtől, nem kis utat megtéve 1977. évi 4,1 milliárdos árbevételig és az 544 milliós nyereségig. Ez idő alatt megfelelően növekedett a nyereség, de most eljutottak arra a pontra, amikor a meglévő termelőeszközeikkel már nem tudtak nagyobb nyereséget elérni, illetve ennek mértékét már nem lehetett évi húsz százalékkal növelni. Korszerűsítések, kapacitásbővítések ugyan voltak, de új, korszerű üzemek nem épültek. Ez idő alatt 79 új termék került piacra, igaz, negyvennek a gyártása pedig megszűnt. Műszaki igazgatóként a véleményem szerint a baj ott keletkezett, hogy az előző években megtermelt nyereségből kevesebb jutott a termelőüzemek létesítésére (most indul az első komoly beruházás, a 15.000 tonna kapacitású ftálsavanhidrid-üzem), vagy olyan üzemet fejlesztettek erőn felül, mint a vadásztöltény, amely nagyon kevés nyereséget hozott. A szociális létesítményeket (például garzonház, uszoda) is nagyobb ütemben létesítették, 69


mint azt a lehetőségek megengedték volna. Igaza volt Gyuricza Lászlónak, aki szerint mielőbb korszerűsíteni kellett a termékszerkezetet, el kellett érni a gazdasági hatékonyság gyorsütemű fejlődését, a beruházási hatékonyság növelését, a piaci munka fokozását, a termékek minőségének javulását, a munka és a technológiai fegyelem javítását. A korábban érvényes 11/1967. számú kormányrendelet, amely az új mechanizmus kezdetétől tíz évig szabályozta az állami vállalatok működését, 1978. január 1-gyel megszűnt. A hatályba lépő új törvény rögzítette: az állami vállalattól alapvető elvárás a tervszerű fejlődés és a jövedelmezőség. Az állami vállalatok önállóan gazdálkodnak az állam által rájuk bízott, az állam tulajdonát képező eszközökkel, és az alkalmazásukban lévő munkaerővel. Az állam a szabályozó rendszeren keresztül irányítja a vállalatot. De azt is kimondta a törvény, hogy az állami vállalatok részt vesznek a szocialista állam politikájának kialakításában. Fontos az üzemi demokrácia, a munkavállalók tulajdonosi minősítéssel is bírnak. Ennek következtében biztosítani kell a dolgozó kollektívák beleszólási jogát a vállalat ügyeibe. Szól a törvény a belső irányítás fórumairól, az elszámolásról, az érdekeltségi rendszerről is. Ki kell dolgozni a távlati-, ötéves-, éves terveket. Az egyeztetett terveket a vállalati fórumokon (vezetői értekezlet, bizalmi küldöttek) kell ismertetni és elfogadtatni. A vállalat gazdálkodását e tervek szabályozzák. A törvény paragrafusait élettel kell megtölteni, s úgy gazdálkodni, hogy a mindenkori állami feltételek figyelembe vételével a gazdálkodás eredményes legyen, és folyamatosan biztosítsák a fejlődést, mindig jobbat és többet teljesítsenek. Utólag megállapítható, hogy ez a törvény tulajdonképpen a kapitalista gazdálkodás szabályait rögzítette, azzal a kiegészítéssel, hogy a vállalat igazgatója nemcsak a nyereséges gazdálkodásért és a minél gyorsabb vállalati fejlődéséért volt felelős, hanem a vállalatok kötelezettségévé tette a munkaerőről való széleskörű gondoskodást is. A közgazdasági szabályozók változása – a szubvenciók-, a devizaszorzók csökkenése, a szocialista országok közötti forgalomban alkalmazott stopárak változása, a villamos energia és a vaskohászati anyagok árának az emelkedése, és így tovább – a vállalati nyereséget 104 millió forinttal apasztotta az 1977 évi teljesítményhez képest. Az éves árbevétel 4,366 milliárd forint volt. 1979-ben szintén nehéz év előtt álltak. Rájöttek, a vállalat dinamikus fejlődését csak az állandó kutató-fejlesztő-beruházási munkával tudják biztosítani. Éppen ezért kutatásokra 86 millió forintot irányoztak elő. A műszaki fejlesztés eredményeként mintegy 210 millió forint értékű termék (Niptán, AD-67, Ro-Neet) és húszmilliós alapanyag megtakarítást vártak. A beruházási tervük tükrözte az országos gondokat, a fejlesztési alapjuk 686 millió forintot tett ki, de ebből a mobil összeg csak 42 millió volt. Továbbra is nagyon fontos volt a környezetvédelem. A ’79 évhez megállapítható, hogy a vonatkozó előzetes szigorítások nyereségcsökkentő hatása több mint 150 millió forintot tett ki. Az indokoltnál nagyobb készleteket, a forgási 70


sebesség lassulásában kifejezésre jutó növekedést teljes egészében a fejlesztési alapból kellett finanszírozni, a bank erre hitelt nem folyósított. Éppen ezért a vállalat készletgazdálkodását sürgősen felül kellett vizsgálni, ésszerűsítésekre, a működő rendszer javítására nagyon nagy szükség volt. „A vállalat 1979 évi tevékenységét vizsgálva megállapítható, hogy az egyre nehezedő belés külgazdasági helyzet ellenére a vállalat helyzete szilárd, eredményei kiemelkedők, piaci munkája rugalmas, további műszaki és gazdasági fejlődése biztosított. E mellett teljesítették a kollektív szerződésben vállaltakat. Eredményesen mozgósították a dolgozókat a kollektívára háruló feladatok teljesítésére.” Ez volt a minisztériumi felügyelő bizottság véleménye, kiegészítve több szakértő véleményével. A vállalat az évet 4,535 milliárd forint árbevétellel zárta. Az év történéséhez tartozik az alábbi körlevél:

Az 1980-as év jelentős személyi változásokkal kezdődött. Gyuricza László vezérigazgató megvált a Nitrokémiától, a Veszprém Megye Tanács elnöke lett. A Nitrokémiánál lezárult egy korszak. A változás következtében Harsányi Imre lett a vezérigazgató, Kovács Tibor a vezérigazgató-helyettes, a Műszaki Fejlesztési Főosztályt pedig Kolonics Zoltán vezette. Az új vezetői felállásban is folytatni kellett a korábban megkezdett munkát. Ismét módosították a szabályozó rendszert. 1979. szeptember 11-én adták ki az OT-PM együttes rendelkezést a gazdasági szabályozó rendszer 1980. január elsejei módosításáról, amelyek az eddiginél keményebb követelményrendszerben történő gazdálkodás módját írták elő. Eszerint: a vállalati érdekeltség központjában a nyereség áll. Azonban a nyereség tartalma megváltozott. Erősödtek a vállalatok közötti nyereségarányok, megszűnt az általánosan működő termelési adórendszer, szűkültek az állami támogatások, gyakorlatilag megszűnt a nyereségadó kedvezmény. Nyereség természetesen csak ott lehetett, ahol termelés folyt. 71


A vállalat elmúlt éveinek teljesítményei nagyon sok tekintetben kimagaslóak voltak, így a nyereség dinamikájának növekedése is. Azonban néhány dicsérendő esettől eltekintve a nyereségnövekedés relatív volt, mert annak mértéke a termelésnövekedés függvényében változott. Ez egyben azt is jelentette, hogy a nem mindig hatékony tevékenységeket le lehetett „fedni”, a vállalati mutatók komplex, dinamikus fejlődése nem tette kényszerűvé az egyes gazdasági területek szigorú vizsgálatát. A gazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztésének legfontosabb változása az árrendszerben következett be. Az 1980 évre kidolgozott induló termelői ár mintegy 30 százaléka úgynevezett „kompetitív” ár. Ez azt jelentette, hogy a belföldi árakat a mindenkori export és importárak határozták meg; mintegy 25 százalék az úgynevezett követő ár, amely a növényvédőszereknél érvényesült; 9+9 százalékos az eszköz és bérarányos nyereséget tartalmazó ár, 45 százalék pedig a NIM által előírt nyereségtartalommal kialakított ár. Ezek árformáknak az egyértelmű tartalmi ismerete minden egyes termelő egység számára nélkülözhetetlenné vált. Az ármunka ezzel nem zárult le, mivel a világpiaci árak továbbra is folyamatosan változtak. Az így kialakított árrendszer bizonyos vonatkozásban kényszerpályára terelte a vállalat gazdálkodását, s azon belül is a termékek korszerűsítését, a hatékonyság növelését elősegítő intézkedéseket. Nem volt ez egyszerű, különösen a Nitrokémiánál, ahol több száz termék és több ezer, sokszor meghatározó alapanyag volt. Elemi érdekükké vált a piaci árak napi figyelemmel kísérése és az aktív árpolitika folytatása. Tartalmi vonatkozásban felül kellett vizsgálniuk a külkereskedelmi vállalatokkal való kapcsolataikat. Exporttevékenységüket jól tudták követni, de az importnál ez nem volt egészen lehetséges. A vállalat ekkor 50 millió dolláros importanyaggal dolgozott, a mintegy 9-10 millió dolláros exporttal szemben. Ezek a számok önmagukban is meghatározták, hol kell erősíteniük. 72


Az új ftálsavanhidrid üzem építése

73


Az elkészült új ftálsavanhidrid üzem

74


Az 1980-as főbb feladataik: fejleszteni, termelni, takarékoskodni. Az éves tervben szereplő növényvédőszerek 70 százalékát április közepéig le kellett gyártaniuk, egyrészt azért, mert a formulázásokhoz szükséges hatóanyagok csak február elején érkeztek be, másrészt, hogy létszámot tudjanak biztosítani a formulázási munkákhoz. A C-üzemben a leállást a legkisebb termeléskieséssel kellett megoldani, úgy hogy ne csökkenjen a lakkgyapot exportja. A Niptán-üzem bővítését mielőbb be kellett fejezniük. Az új, 15.000 tonnás ftálsavanhidrid-üzem próbaüzemét úgy kellett végezni, hogy közben 11.000 tonna FSA-t le tudjanak gyártani.

Ünnepség a művelődési házban, 1981

Értékesítési lehetőségeik kedvezőbbé váltak, az éves tervükben szereplő termékek közel 80 százaléka szerződésekkel előre le volt kötve. Az értékesítésen belül jelentősen nőtt az export: nem rubel viszonylatban 22-, rubel viszonylatban tíz százalékkal haladta meg az 1979. évit. Az 1980-as végelszámolás 5,16 milliárdos árbevételt mutatott, 650 milliós nyereséggel. A Nitrokémia az ötödik ötéves tervét 1980. október 7-én teljesítette. Az eredeti árbevételi terv 19,302 milliárd forint volt és október 7-én már 19,308 milliárdnál tartottak. A létszám a tervidőszak elején 5708-, az időszak végén 5249 fő volt. A társaság elnyerte a Kiváló Vállalat címet és a kongresszusi vándorzászlót. 75


XVII. fejezet

1981–1985 – Előtérben a környezetvédelem Az 1980. évi III. törvény egyértelműen megszabta a feladatokat. A gazdasági tevékenység fő iránya a népgazdaság egyensúlyi helyzetének, ezen belül a külgazdaság egyensúlyának helyreállítása és megszilárdítása. Ezt a társadalmi termelés hatékonyságának növelésével és exportorientált fejlesztési irányzatának erősítésével kellett elérni. A gazdasági hatékonyság erőteljes növekedését az élenjáró tudományos és műszaki vívmányok eredményesebb gyakorlati alkalmazásával, a termelés szerkezetének gyorsabb korszerűsítésével, nemzetközi versenyképességének fokozásával, a fejlődés minőségi jellemzőinek erősítésével kellett elérni. Ezt segítette az alkotókészség jobb ösztönzése és megbecsülése, a termelőegységek önállóságának, kezdeményező készségének és felelősségének növelése, a vezetés és szervezés színvonalának javítása. Tehát a vállalatnál is elsőrendű feladat volt a hatékonyság növelése, amelyet elsősorban fejlesztéssel, a termelés jobb szervezésével valósíthatott meg. Fejlesztéseiknél a termékszerkezet változtatása mellett a meglévő termékek korszerűsítésére kellett igen nagy gondot fordítani. Javítani és korszerűsíteni kellet a gyártástechnológiákat. A fejlesztések másik fontos területe az új termék technológiáinak kidolgozása, és a kidolgozás utáni gyors termelésbe állítása. Ez csak úgy érhető el, ha a kutatók, tervezők, beruházók és az üzemi gyártók teljes összhangban, nagy hatékonysággal dolgoznak. Így rövid időn belül eladható, hasznot hozó terméket lehet átadni a kereskedelemnek. A termeléshez jelentős mennyiségű, mintegy 50 millió dollárnyi import anyagot használtak. Ha ezen anyagok egy részét helyettesíteni tudták volna hazai, vagy szocialista relációjú forrásból, ráadásul olcsóbb anyagokkal, vagy a technológiai korszerűsítések révén kevesebbet használtak volna fel, jelentősen javíthatták volna a vállalat devizaszaldóját. Az év folyamán a fejlesztési munkák eredményeként 13 új termék (többek között növényvédőszerek, niketonok, Polikon gyanták) gyártását kezdték el, és már 1981-ben 188 millió forint árbevételt értek el ezekből. Sokat jelentett a Niticid, Niptán, triazin származékok és az MG 02 kapacitás bővítés eredményeként jelentkező termelésnövekedés. A formulázó kapacitás bővítésével megnőtt a formulázott szerek mennyisége, javult a minőségük, és elérték, hogy a rendeléseket határidőre szállították. Beruházási tevékenységük – eltérően a népgazdaság általános lehetőségeitől – 1981-ben bővült, forrásaik növekedtek. Az 1981 évre tervezett 670 millióval szemben a rendelkezésre álló összeg (saját alap és hitel) 750 millió forint volt. Jelentősebb folyamatban lévő beruházásaik a következők voltak: 6000 tonnás monoklórecetsav-üzem, H-üzemi rekonstrukció, Nikecellüzem bővítése, egyéb állami beruházások (például Ding-program). A fenti nagyberuházásokon túlmenően számos kisebb, kapacitásbővítő, létszám és import kiváltó 76


beruházást is megvalósítottak (például Alpin malmok, folyamatos centrifugák beállítása, kísérleti kloracetilklorid-üzem létesítése, formulázó kapacitás bővítése, és a többi) A gyárrészlegek az alábbi tervszámokat kapták:

A termeléshez szükséges létszám tovább csökkent. A tervezett 60-nal szemben 115 volt a fogyás. A termelés közel 700 millió forinttal történő növelése csak úgy volt lehetséges, hogy jobb szervezéssel, a munkaerő időbeni mozgatásával, átcsoportosításokkal biztosították az adott területen a létszámszükségletet. A szabályozó módosítások révén a vállalatnak új árpolitikát kellett kialakítani. A vállalat árbevételét, nyereségét, a megtermelt anyagi javak mennyisége mellett meghatározta, hogy ezeket a készárukat, milyen áron tudják értékesíteni. A mostani árrendszerrel elszakadt az önköltségtől és a piac (elsősorban a tőkés világpiac) értékítélete alakította a konkrét árakat. A vállalat árbevételének 75 százalékát olyan termékek adták, amelyeknek árképzése a kompetitív szférába tartozott. Az 1981 évi árpolitikát az adott világpiaci árakhoz való rugalmas igazodás jellemezte. Ezt rendeletek is előírták. Termékeik korábban kialakult árainak stabilitását jelentette, hogy 1981-ben mindössze 54 millió forint árcsökkenés (növényvédőszereknél) és mintegy 70 millió forint áremelkedés (műanyagok, elektrolízis-termékeknél) realizálódott. Az év végére azonban az év közben kialakult ármozgások alapján további 10-20 százalékos árcsökkentést kellett végrehajtani a Niptán, a Nikecell, a Dryvitek, a p-NAF termékeknél, ezek hatása nagyobbrészt 1982-ben jelentkezett. Áraikat 1981-ben, majd 1982-ben elsősorban azzal tudták stabilizálni, hogy csak a jelentősebb és tartós anyagár mozgásokat követték. 77


Éves gazdálkodásuk kiegyensúlyozottságát jól szemlélteti terveik teljesítésén, áraik megalapozottságán túl az is, hogy fizetőképességük, pénzügyi egyensúlyuk egész évben stabil volt, készleteik rendszeresen a tervezett szinten belül maradtak. A vállalati nyereség terven felüli növeléséhez, a termelési, értékesítési feladatok teljesítésén túl hozzájárult termékeik kedvező árfekvése, a 24 millió forint összegű energia megtakarítása és a normákhoz viszonyított anyagmegtakarítások összege is. A termelési eredmények közül kiemelkedik az I-es, a III-as és a VI-os gyárrészlegek tőkés exportja. Az 1981 évi munkák értékelése alapján megállapítható, hogy a vállalat termelését – az előző évhez viszonyítva – közel 14-, a tőkés exportot 16-, a nyereséget pedig 18 százalékkal sikerült felülmúlni. Az 1981-es árbevétel 5,6 milliárd forint volt, 780 millió nyereséggel. 1981-ben teljesültek munkavédelmi és szociálpolitikai célkitűzéseik is: a kémia V. üzemben zárt technológia kialakítása; a kémia IV. üzemben új elnyelető torony beállítása, továbbá a zajártalom csökkentésére tervek készültek; a D-II. üzemöltöző, fürdő kialakítása, a gépkocsi üzem szociális épületeinek felújítása; a veszprémi Cholnoky lakótelepen a buszjáratok beindítása; az üzemi rendelőintézet technikai felszereltségének javítása; munkáslakás építő akciók támogatása; ruhatisztító szalon megnyitása. Az 1982-es évi tervek összeállítása több tekintetben is nehezebb volt az előző éveknél. Annak érdekében, hogy a magas termelési érték szintje elérhető legyen, komoly erőfeszítésekre volt szükségük elsősorban a műszaki fejlesztés, a piaci munka (anyagellátás, értékesítés, marketing), a létszámgazdálkodás, a fenntartási tevékenység és a beruházások területén. Ismét számos területen módosult a szabályozó rendszer, nem alapelveiben, hanem mértékében. A szabályozó rendszer egyik hatása, hogy 80-100 millió forinttal csökkent a nyereség. Az 1981 végén végrehajtott árcsökkenés ezt további több tízmillióval csökkentette. A nyereséget terhelő községfejlesztési hozzájárulás hatról 15 százalékra nőtt, az általános nyereségadó 36-ról 45 százalékra, a kötelező tartalékalap 10-ről 26 százalékra. Mindez nagyon magas követelményt támasztott a vállalatokkal szemben. Jelentős bizonytalansági tényező volt a szocialista export után kapható termelés-korszerűsítési támogatás összege. Az importanyagok beszerzése megnehezült, illetve teljesen bizonytalanná vált a népgazdaság fizetési nehézségei miatt. A műszaki fejlesztés területén a következő fő célkitűzések megvalósítása elengedhetetlen feltétele volt terveik teljesítéséhez: klóracetilklorid nagyüzemi gyártásának indítása foszfortriklorid meg ecetsav, vagy ecetsavanhidrid igénybevételével. A glicin nagyüzemi gyártás megvalósítása (1000 tonnás üzem). Az oldószeres szulfanilsavüzem indítása (minőségjavítás, környezetvédelem). Antranilsav, Fenuron, Folpet, MG 65 FW növényvédőszerek kísérleti gyártásának megszervezése, a tervezett mennyiségek legyártása, a végleges technológiák kialakítása. A polistirolhab-féleségek, Amikol, Pre-preg gyártások fejlesztése az új igények kielégítése érdekében. Az üvegszál erősítésű húzott poliészternek, a 78


hőszigetelő vakolatoknak, a beton-plasztifikátornak, mint új termékek gyártásának indítása, illetve bővítése. További feladatok voltak a másodlagos nyersanyagok kinyerésével és a környezetvédelem területén is (szennyvíztisztító-üzem bővítése, hulladékégető-üzem indítása). A termékforgalmazás terén a legnagyobb problémát az Agrotröszt 1982. január 1-i megszűnése jelentette. Bővült a forgalmazók köre, a vevőkapcsolatok bonyolultabbá váltak, (egy helyett 20-25 új forgalmazó) megnőtt a marketing, a vevőszolgálatok szerepe. A tervezett exporttételek közül bizonytalan volt az MG02, a Niptán EC, a Glicin elhelyezése, csökkenő igénnyel kellett számolni az FSA, a ftálimid és a vadászlőszernél is. Komoly piaci munkára volt szükség az elért árszínvonal és értékesítési volumen megtartása érdekében. A következő beruházások üzembelépésével számoltak 1982-ben: új 6000 tonnás monoklórecetsav-üzem, glicin-üzem, Nike-panelüzem létesítése, Hidrazobenzol, Nikecell kapacitás, acetoklór-üzem bővítése, H-üzemi rekonstrukció. 1982-ben 563 millió forint fejlesztési forrással rendelkeztek, ez további új beruházások megvalósítását biztosította: AD-67 (antidótum) üzem, évi 200.000 köbméter kapacitású Nikecell üzem, nukleáris tisztaságú ioncserélőgyanta-üzem, számítóközpont létesítése földgáztüzelésre való átállás az energiatermelésnél, 2x16 lakás építése. Befejezték az erőmű átállítását olajról földgázra, s ezzel évi 52.000 tonna fűtőolajat takarítottak meg, a költségeik éves szinten mintegy 65 millió forinttal csökkentek. A környezetvédelem szempontjából kiemelkedő jelentőségű a Purátor és a Jászberényi Aprítógépgyár által gyártott évi tízezer tonna kapacitású hulladékégető berendezés kísérleti üzemének beindítása. Az év lemaradásokkal volt tűzdelt, aminek több oka is volt. A konvertibilis fizetőeszközökért beszerezhető nyersanyagok, segédanyagok, gépek, eszközök ellátásának hiánya okozta a legfőbb termelési, beruházási problémákat, főként az I. II. és IV. gyárrészleg területén – például az egyik olajadalék gyártása nyersanyag hiánya miatt hónapokig állt. Az elmaradás másik oka a belső termelésszervezés, a műszaki fejlesztés és a beruházási munka hiányosságaiban keresendő. Nem tudták időben elindítani a K-5 üzemben az egyik növényvédőszer gyártóberendezését. Rendkívül nehezen értették meg, hogy a propaklór gyártását – a megváltozott körülmények miatt – nehezebb és korszerűtlenebb eljárással, de nem dollárért beszerzett anyagokból kell megoldani. Végül az 1982. évet megközelítőleg hatmilliárd forint árbevétellel zárták. Az eredmények után 23,2 napi munkabérnek megfelelő év végi részesedést fizettek. Nagy jelentősége volt a termelési prémiumok közel 50 százalékos emelésének, a műszakozó dolgozók fokozott megbecsülésének. Az év értékeléséhez álljon itt az Országos Levéltárban talált irat, Harsányi Imre vezérigazgató tollából: „Az elmúlt évben teljesítettük a legfontosabb termékekből a magunk elé tűzött célt. Előállítottunk többek között: 2432 köbméter Acenit-et, (rekordtermelés), 5850 köbméter ioncserélő gyantát, 7700 tonna formulázott növényvédőszert, 20560 tonna 79


ftálsavanhidridet (rekord), 42,931 millió darab vadásztöltényt (rekordmennyiség), 295 ezer köbméter Nikecellt, 1600 ezer darab Nikepanelt (a kettő együtt rekorderedmény), 386 tonna Glicint (első év, mint új terméket), 687 tonna monoklór ecetsavat az új, évi 6000 tonna kapacitású új üzemből.” Év közben, a sok nehézség ellenére is folytak tárgyalások nyugati, amerikai és japán cégekkel (a jelentősebbek: BASF, Dow Chemical, Sultzer AG, Ciba-Geygi, Maktesim, Stauffer, Bayer, Shering AG, Sumitomo) valamint hazai kutató intézetekkel, egyetemi tanszékekkel, különböző kooperációk és együttműködések céljából. Több termesztési rendszerrel szerződéskötés született a közös termesztési technológiák kialakítására, és az ehhez szükséges növényvédőszerek szállítására, és új, perspektivikus szerek felhasználására vonatkozó kísérletek elvégzésére. (KSZE, GITR, IKR, BKR, KITE, több állami gazdaság, nagyobb termelőszövetkezetek, megyei növényvédelmi állomások, Mezőgazdasági Minisztérium Növényvédelmi és Agrokémiai Központja). 1983-ban egyre nehezebb körülmények között kellett egyre nagyobb feladatokat megoldaniuk. Az I. gyárrészlegnek majd 1,4 milliárd forintot kellett produkálnia, de úgy, hogy mintegy 20 százalékkal kevesebb tőkés alapanyagot használhatott fel. Fontos volt a gyógyszeralapanyagok gyártása, egyrészt az egyenletes hazai gyógyszer ellátás biztosítása végett, másrészt az export feladatok teljesítése miatt. A poliészter gyanták gyártásánál sem lehetett kiesés. A II. gyárrészlegnek 921 millió forintot kellett produkálnia. Biztosítani kellett az új monoklorecetsav-üzem kapacitásának maximális kihasználtságát, a klortriazinok és az antidotum minőségét. Itt 10-15 százalékkal kevesebb tőkés eredetű importanyag volt felhasználható. A III. gyárrészlegnek (1,1 milliárd forint) különösen a növényvédőszer gyártás területén kellett nagyot produkálnia. Ez nemcsak a formulázott szerekre, hanem a saját hatóanyagú szerekre (fenuron, diuron) is vonatkozott. A IV. gyárrészlegnél látszottak a legnagyobbnak a feladatok, hiszen ez előző évben a terveit csak részben teljesítette, nagyobb részt saját hibájából. Az egymilliárdos elvárás rendkívül magas, ezért változtattak a munkastíluson. El kellett érniük, hogy az MMA gyártás hulladéka ne kerüljön a szennyvízbe, mert akkor az elfogyasztja a MMA gyártás nyereségét. Az V. gyárrészleg feladatai szintén nagyobbak lettek (7,4 milliárd), termékeik főként az építőipar zavartalan működését voltak hivatottak elősegíteni. Nagyon lényeges és fontos a volt a poliészter lemezek, a Nikecell, a Nikepanel, a Dryvit és más poliészter alapú termékek gyártásának bővítése is. A VI. gyárrészlegnél a ’82-es feladatok maradéktalanul teljesültek, ezt várták most is (750 millió forint). Az éves célok eléréséhez a műszaki, fejlesztési főosztálynak nagyon rövid időn belül gyártható új növényvédőszer hatóanyagokat kellett adnia (gyomirtók, gombaölők). Bővíteni kellett az alapanyag, illetve az intermedierek gyártását. A kutatómunkának elő kellett segíteni a fejlődéshez szükséges vertikumok kiépítését (például kloracetilklorid). Műanyagok gyár80


tásánál, úgy az alapanyagok, mint a feldolgozás területén tovább kellett lépni. Biztosítani kellett a meglévő technológiák korszerűsítésével az anyagfajlagosok csökkentését, a hulladékanyagok hasznosítását (szennyvízcsökkentés, hulladék megszüntetése.) A vállalati eszközállomány korszerűsítését az adott gazdasági körülmények között is tovább folytatták. A kutatási eredmények realizálásával, licenc és know-how vásárlásokkal a technológiák, üzemek korszerűsítése továbbra is elsőrendű feladat volt. Elengedhetetlen volt az elkezdett környezetvédelmi beruházások befejezése. Csak úgy biztosítható a szennyvíztisztító zavartalan üzemelése, a hulladékégetés csökkentése, ha pontos minőségi munkát végeztek az üzemekben. A vállalat fenntartási tervében rögzített, a vállalat egész területére vonatkozóan elvégzendő, felújítási, korszerűsítési munkákat úgy szervezték, hogy viszonylag kisebb összegből nagyobb feladatokat végezzenek. A világpiaci változások, a gazdasági nehézségek a kereskedelmi munkában is problémákat okoztak. Külföldön már csak jó minőségű terméket lehetett értékesíteni, ezért a gyártásokat úgy kellett szervezni, hogy a selejt minél kevesebb legyen, ehhez pedig pontosan be kellett tartani a technológiai előírásokat. Az új monoklorecetsav-üzem avatására 1983. április 1-én került sor. Harsányi Imre vezérigazgató beszédében hangsúlyozta, 1980. február 6-án kezdődtek el a beruházási munkák, kereken 33 hónap múlva 1982. november 9-én elkezdődött a próbaüzem és egy hónap múlva 1982. december 10-én megtörtént az üzembe helyezés. „Ilyen rövid idő alatt, ilyen nagy beruházást ritkán sikerült vállalatunknak megvalósítania. Az üzem létesítését már korábban elhatároztuk, végül a licencvásárlás mellett döntöttünk. Japán partnerünk egy olyan korszerű, teljesen műszerekkel szabályozott, számítógéppel programozott üzemet szállított részünkre, – amit közösen terveztünk és felépítettünk – amelynek üzemeltetése közben az eddigi ismereteinktől eltérő, minőségileg új és másféle ismeretek birtokába jutottunk. A régi üzemben örültünk, ha egy hét alatt 40 tonna terméket állítottunk elő. Most a 40 tonna terméket hat műszak alatt legyártjuk kiváló minőségben. Az üzemért a külföldi partnernek kifizetett 5300 ezer dollár egy év termeléséből bruttó megtérül, de a nettó megtérülés is kettő év.” Megfelelően alakult a vállalat dollár elszámolású exportja, bár a világpiac általános problémái – alacsony árak, kisebb kereslet – náluk is érezhetők voltak. Nehézséget jelentett a szocialista országok vállalatai által erősödő konkurencia, amelyek nem egy esetben világpiaci ár alatti ajánlatokat tettek. A rubel export árbevételét jelentősen növelte, hogy 1983-tól részt vettek a második Szovjet-Magyar Agrokémiai Egyezmény szállításaiban. Ennek alapján 2000 tonna Aliroxot (EPCT alapú növényvédőszer), Antidotumot, és Glicint is szállítottak. A létszámhiányt elsősorban belső átcsoportosításokkal, a termelés területén dolgozó vállalati munkaközösségek (VGMK) létrejöttének, működésének elősegítésével enyhítették. Az igénybe nem vett külső cégek munkáinak egy részét is a gazdasági munkaközösségek vették át. 81


Az új, 6000 t/év kapacitású monoklorecetsav-üzem

Amikor a vállalat dolgai jól mentek, bekövetkezett a rendkívüli esemény, ami tönkretette az eddigi jó hangulatú munkát. Augusztus 2-án éjszaka villámlással, dörgéssel kísért zivatar vonult végig Fűzfőn, kimaradt az áramszolgáltatás, az új ftálsavanhidrid-üzemben leállt a gőzfejlesztő keverőmotorja. Hűtés nem lévén a hőközvetítő só túlmelegedett. A keverő újraindításakor a só túlhevült, nagy nyomást hozott létre, így a gőzfejlesztő és a tartály kompenzátora felrepedt. Két dolgozó a kompenzátor közelében tartózkodott, egyik a helyszínen, másik a kórházban halt bele sérüléseibe. Nagy lelkierőre volt szükség e csapások elviseléséhez. Terveiket így is teljesítették, az éves árbevétel majdnem elérte a 6.9 milliárd forintot. Nagyon fontos tény, hogy a vállalat az országos nehézségek ellenére 1983-ban ismét bővítette termelését, eladatlan készletei nem voltak, tartalékalapjaink telítettek, az állammal szemben kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tettek. Az árbevétel növelését a szocialista export fokozása (5000 tonna Niticid, 1500 tonna Alirox 80 EC), az amerikai piacon értékesített intermedierek, a belföldi növényvédőszerek, valamint a Nikecell gyártási többlete biztosította. Több importanyag kiváltására végeztek eredményes üzemi kísérleteket és ennek alapján már gyártottak ilyen termékeket (például glicinészter, kloracetilklorid, folpet). Az exportlehetőséget bővítő tevékenység közül kiemelhető az acetoklór, az AD-67, több triazin féleség, új ioncserélő gyanták, vadászlőszerek minőségének javítása. 1983-ban beruházásokra összesen 390 millió forintot fordítottak, elsősorban az exportbővítést, az import kiváltást, az energiatakarékosságot biztosító preferált területeken, amely hitel igénybevételét is biztosította. 82


Az 1984 évi igények megismerése érdekében a piackutató munkát időben elkezdték, látszott, megint nehéz év előtt álnak. Dr. Kurbucz Ferenc gazdasági vezérigazgató-helyettes az új típusú keresetszabályozási rendszerről, annak alkalmazásáról tájékoztatta a vezetőtestületet. Közölte, az új szabályozás keretei között keresetnövekedés csak növekvő teljesítményekkel érhető el, ugyanakkor a keresetszabályozási rendszer összességében kedvező volt számukra. Rámutatott, a vállalati átlagos alapbéremelés tíz százalékos lesz, ha terveiket teljesítik. A hosszú időszakon keresztül tartott dinamikus fejlődés 1984-ben megtorpant, aminek oka a krónikus munkaerőgond, a kapacitáshiány, az importanyag ellátási nehézségek. A nyereségcsökkenést pedig a különböző szabályozó változások hatása miatt voltak kénytelenek elkönyvelni. Mindezek ellenére megállapodást kötöttek az Ipari Minisztériummal, hogy a nem rubelelszámolású export 54 milliós többlet hoz. A kongresszusi versenyben vállalták a termelés fokozását, a tervezett nyereség 3-5 százalékos növelését, további anyagmegtakarítást (84 millió forint értékben), illetve importkiváltást (116 millió forint), valamint a környezeti ártalmak csökkentését. A műszaki fejlesztés területén dolgozók az alábbiakkal járultak hozzá az 1984 évi eredményekhez: exportáru alapok bővítésével (antranilsav, licenceladás, acetoklor hatóanyag, alaklor); tőkés import kiváltásával (glicinészter, akrilamid, KAK gyártás, és a többi); a fizetésképes kereslethez jobban igazodó termékszerkezet változtatással (bentazon, klorbromuron, MG 191 antidotum, környezetkímélő herbicidek, bioregulátorok, Triticumex, és a többi); másodlagos nyersanyag felhasználással (orto-nitrobenzol, FSA szennyvízből fumársav, és a többi); kedvezőtlen környezeti hatások csökkentését biztosító eljárások, intézkedések. A kísérleti gyártások során előállított termékek árbevétele mintegy 150 millió forint volt, az anyagfelhasználást 70 millióval csökkentették új technológiák alkalmazásával. Az antidotumok kutatását a Nitrokémia részére szerződéses viszony alapján a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutató Intézete végezte. A vállalat életében először fordult elő, hogy nagy nyugati (amerikai) cég részére licencet (Ad-67, Mg-191 antidotumok és egyéb formulázási eljárások) adott el összesen 3,5 millió dollár értékben. Ezen felül a gyártástechnológia know-how-jáért tíz éven keresztül a gyártott szer mennyiségének kilogrammjáért 20 dollárcentet fizettek. Tudomásunk szerint Magyarországról ez volt az első kémiai tárgyú licenc az Egyesült Államokba. Az 1984 évi eredményekhez tartozik, hogy jelentős többletet értek el az ioncserélőkből, a vadásztöltényekből, a lakkgyapotokból, olajadalékból, ftálimidből. Túlteljesítették a növényvédőszerek és hatóanyagok árbevételi tervét. Új szerek gyártásával (Sonax, Saprol, Kusagard) 63 milliós többlet árbevételt értek el. Számos olyan intenzifikálás zajlott, amely feloldotta a keresett, exportképes cikkek gyártáskapacitásának szűk keresztmetszetét, illetve biztosította, a dinamikus szinten tartást. Végül a vállalat 7,1 milliárdos árbevétellel zárt, ami három százalékkal volt több mint a tervezett érték. A VGMK-k szervezésével enyhíteni tudtak létszámgondjainkon (bár ez jelentős költségnövekedéssel járt). 83


AD-67 üzem

A szabályozó rendszerben 1985. is lényeges újdonságokat hozott: egységes, normatívabb lett az adó és támogatási rendszer. Megszűnt a kétféle nyereség (az érdekeltség alapjául szolgáló nyereség azonos a mérleg szerinti nyereséggel, azzal, hogy az exporttámogatások növelik a korábbi mérleg szerinti nyereséget). Egységessé vált az érdekeltségi alap képzése (ebből lehetett keresetet növelni és beruházni). Bejött a felhasználás szerinti adózás (ha keresetet növeltek kereseti és többlet adót, ha beruháztak 18 százalékos felhalmozási adót fizettek, természetesen az érdekeltségi alap terhére). Új, egységes nyereségtartalékolási rendszer lett. Csökkent a nyereségadó (35 százalékra) és megnőtt az erőforrásokat terhelő adó (háromszázalékos vagyonadó, tízszázalékos béradó). Az amortizáció központosítása megszűnt. Lényegesen szabadabbá vált a vállalati költségek elszámolása. Változott az exporttámogatás. A vállalatok választhattak a keresetszabályozás rendszerei között (színvonal, növekmény, központi szabályozás). A hozzáadott érték (nyereség+bér és közteher+amortizáció) változása került a vállalati érdekeltség központjába. A kereset (bér+érdekeltségi alapból kifizetett összegek) adóterhe a hozzáadott érték alakulásától is függött. Az új szabályozó rendszer nem egyszerűen a szokásos kiigazításokat tartalmazta, hanem elkezdte a gazdaságirányítási rendszer egészét érintő, lényeges, rendszerbeli átrendeződését. A változás kiterjedt az irányítási rendszer egészére: a tervezésre a gazdasági szabályozásra, intézményi szervezeti rendszerre. Az volt a cél, hogy a szabályozó rendszer ösztönöz84


zön és kényszerítsen a racionális, piacorientált vállalkozói magatartásra, ugyanakkor megteremtse ennek feltételeit is: a nyereségérdekeltség erősödjön, a nyereség valós, a piacon elismert teljesítményeket tükrözzön. Növekedett a vállalatok szabadsága, a termelési tényezők ésszerű kombinációjában, az adózás utáni jövedelmek felhasználásában. A vállalatok többlet jövedelemhez csak többletteljesítmények arányában juthattak, ellenkező esetben többletadót kellett fizetni. Mindezek ismeretében az 1985-ös tervek kidolgozása nagyon nehezen sikerült. A legfontosabb tennivalóik a következők voltak: Az I. gyárrészlegnél rendezni kellett a Varion KS problémáit, megengedhetetlen, hogy az elmúlt években a minőség tekintetében elismerést szerzett Varion ioncserélő műgyanták hírnevét tönkre tegyék. Véglegesíteni kellett az Acenit koncentrátum technológiát az I. gyárrészleg műszaki osztályának, a kémia V. üzemnek és műszaki fejlesztési dolgozóinak. A II. gyárrészlegnél az Atrazin gyártás minőségi hibáit ki kellett küszöbölni, és exportálható minőségben kell előállítani a terméket. Meg kellett szervezni az exportminőségű Simazin gyártását, folytatni az Aktikon gyártását. kloracetilklorid próbaüzem befejezése után a II. félévben folyamatosan kell a termelést folytatni, biztosítani kell a kloracetilkloridot kívánó termelésekhez a saját folyamatos ellátást. A III. gyárrészlegnél a formulázóüzem korszerűsítését el kellet végezni. Szükségessé vált a Diuron-, Fenuronhatóanyag-üzem kiegészítése. IV. gyárrészlegnél a hidegenergia bővítéssel egybekötött glicin és glicinészter bővítéseket be kellett fejezni. Az M-401-es olajadalék gyártását véglegesíteni-, az exportértékesítést pedig meg kellett szervezni. Megoldásra várt az Amikol 65 kapacitás és minőségi problémája. Ugyancsak minőségi problémák voltak az V. gyárrészlegben (Nikecell, Nikepanel). A VI. gyárrészlegnél a szulfanilsav értékesítés biztonsága miatt szükségessé vált a bővítés. További fontos feladat az antranilsav gyártás véglegesítése. Az energia főosztály fontos feladata volt az egyenletes áram-, gőzellátás megszervezése és biztosítása, a jó minőségű, szűrt vizek biztosítása. A karbantartási főosztályra várt a szükséges rekonstrukciók, nagy karbantartások rövidebb idő alatti elkészítése, a költségek jelentős csökkentése mellett. A műszaki fejlesztési főosztály legfontosabb feladata a KAK üzem elindítása volt. A termelési főosztály felelt a késztermékek folyamatos kiszállításáért. A technológiai főosztálynak az anyagfajlagosokat olyan módon kellett alakítani, hogy a hazai, de főként az import anyagok felhasználásánál jelentős megtakarításra kerüljön sor. Folyamatosan karban kellett tartani a hulladékanyagok és a szennyvizek fajlagosait. A környezetvédelmi főosztálynak soron kívül meg kellett szervezni a szennyvizek napi mérését üzemi, illetve gyárrészlegi viszonylatban. A biztonságtechnikai főosztálynak a termelés biztonsága érdekében célellenőrzéseket kellett végezni a technológiai rendellenességek kiküszöbölése céljából. A szerkesztési főosztálynak a beruházási és fenntartási munkák zavartalan elvégzéséhez a szükséges tervezési munkákat időre kellett elvégezni. 85


303. sz. MüM Szakmunkásképző Intézet, 1977

Gyakorlati foglalkozás az irányítástechnikai szakközépiskolában 86


1985-ben az alábbi lényeges beruházások váltak aktuálissá: a szennyvíztisztító-telep bővítése; a dimetilfoszfit-üzem létesítése; a Niptán gyártásnál az etilkloridos technológia bevezetése; a ftálsavanhidrid-üzem intenzifikálása. Problémákkal indult az év. A nagyon hideg tél, a -15, -20 Celsius fokos hidegben elfagyások, áramkorlátozások, üzemleállások, több napig tartó áramkorlátozás voltak. De a termelési visszaeséshez saját hibák is hozzájárultak. Május 25-én 1 óra 10 perckor a kémia I. üzem metanilsav szulfonáló részlegében, a szulfonálási művelet közben robbanás történt, egy dolgozó életét vesztette. Az esemény megtorpanást okozott. Augusztusban újabb baj következett, 15-én reggel, hat óra után pár perccel megrengett a föld. Szerencsére személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár nagysága meghaladta a százmillió forintot. Végül az évet hétmilliárdos árbevétellel sikerült zárni. Az öt év alatt 27 új növényvédőszer és hatóanyag, 26 új műanyagféleség, hét új szerves intermedier, öt új ipari segédanyag és hat új típusú robbanóanyag került gyártásba. Termelő beruházásokra a tervidőszakban 1,7 milliárd forintot fordítottak. Az elért eredményeket kiemelkedő műszaki-fejlesztő munka alapozta meg, társulva a beruházásokkal és nem utolsó sorban jó környezetvédő tevékenységet is hozzászámítva. Szakember utánpótlásra évente 1,5-2 millió forint ösztöndíjat fizetett a vállalat, tanműhelyeket hoztak létre, részt vállaltak az irányítástechnikai szakközépiskola létrehozásában Fűzfőgyártelepen. A dolgozók lakáshelyzetének javítására évi 4-7 millió forint lakásépítési kölcsönt folyósítottak. Környezetvédelmi beruházásokra öt év alatt több mint 200 millió forintot fordítottak, az új hulladékégető és biológiai szennyvíztisztító alkalmazása biztosította a fejlődést. 1986-tól várhatóan tisztítatlan szennyvíz nem került ki a vállalattól. 1985. krónikájához még egy fontos dolog tartozik. Az év elején hatályba lépett új jogszabályok értelmében a Nitrokémiát az Államigazgatási Felügyelet alatt álló vállalatok közé sorolták be. Ezen vállalatok általános vezetését az igazgató látta el, de létre kellett hozni az igazgató mellett működő igazgatótanácsot. Ennek tagjai: a vezérigazgató, a vezérigazgatóhelyettesei, a beruházási-, igazgatási-, műszaki fejlesztési és az üzemgazdasági főosztályok vezetői, az I-VI gyárrészlegek vezetői, tíz megválasztott dolgozó. Az igazgatótanács elnöke a vezérigazgató volt. Az igazgatótanács működésére vonatkozó szabályokat a Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) kiegészítése rögzítette. Az igazgatótanács ülésén állandó meghívottként az alábbi személyek vehettek részt: az MSZMP Nagyüzemi Pártbizottságának titkára, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára, a KISZ Bizottság titkára, a felügyelő bizottság képviselője, a vállalat vezető jogtanácsosa, az igazgatótanács titkára. A vállalati törvény végrehajtásáról rendelkező minisztertanácsi rendelet értelmében az igazgatótanács hatáskörébe tartozott például: a vállalat középtávú tervének meghatározása és a rövidtávú tervek főbb mutatóinak jóváhagyása; a vállalat mérlegének és eredmény-ki87


mutatásának jóváhagyása; a vállalat üzlet és árpolitikájának, a termékek és szolgáltatások szerkezetének alakításával, valamint a gazdasági-műszaki fejlesztéssel kapcsolatos fő irányok meghatározása; a vállalat tevékenysége körének jelentős módosítása; leányvállalat létesítésének, valamint gazdasági társaságban és társulásban való részvételének az elhatározása; a vállalat szervezeti és működési szabályzatának megállapítása, ennek keretében az elkülönült szervezeti egységek meghatározása.

Forgódobos hulladékégető kemence

88

XI. fejezet A hároméves terv

Recommend Documents