X. OSZTÁLY VALLÁS ÉS EGYHÁZTÖRTÉNELEM Sumér-akkád vallás Mezopotámia népeinek vallása. Mezopotámia: - a Tigris és az Eufrátesz folyók között terül el. - termékeny vidék: alkalmas a földművelésre civilizációk kialakulásának helye Népei: sumérok (Kr. e. 3500-2300) - földműveléssel foglalkoztak - fejlett volt a suméroknál a fémfeldolgozás és az építészet - városállamokat alapítottak: Ur, Uruk, Kis, Nippur, Larsa akkádok (Kr. e. 2300-1900) - Északról érkeztek: elfoglalták a sumér városállamokat, és átvették a sumér kultúra, vallás elemeit amoriták, arámok asszírok: - a 3. évezredben királyságot alapítottak Észak-Mezopotámiában Assur fővárossal. - átvették az akkádok nyelvét, vallását, kultúráját, és sajátjukkal ötvözték. Vallás: - politeista: 3600 istenséget tiszteltek. - istenek: főként természeti jelenségeket istenítettek ( természetvallás), ezeket pedig emberi azaz antropomorf alakban ábrázolták. Hitviláguk szerint az istenek is születtek nem öröktől fogva léteztek, és nem is voltak mindenhatók. Legfontosabb istenségeik: An (ég istene), Enlil (levegő istene), Enki (a föld és víz istene, tudomány, művészet védelmezője), Samas (napisten), Szin (holdisten), Istár (szerelem istennője), Nergal (alvilág istene), Marduk (Babilon istene). - templomok: zikkurát lépcsőzetes felépítésűek. Nagyszámú papsággal rendelkeztek, akik az áldozatbemutatással (étel- és állatáldozatok) és a jóslással (főként csillagjóslás) foglalkoztak. Mítoszok: Enuma elis az istenek és a világ keletkezését mutatja be kezdetben csak az őskáoszt jelképező víz létezett, melyből megszületett a két ősistenség, Apszu és Tiamát, akik további isteneknek adtak életet. A világot a fiatalabb istengenerációk hozták létre Marduk vezetésével: Tiamát testét kettéosztották, és a felső részéből lett az égbolt, az alsóból pedig a föld. Az embert a Tiamát oldalán harcoló Kingu istenség véréből teremtették meg, és azt a feladatot kapta, hogy az isteneket szolgálja. Gilgames az ember halhatatlanságkereséséről szól. a főhős Gilgames, Uruk királya, aki keményen dolgoztatta a lakosságot. Büntetésképpen az istenek megalkották Enkidut, hogy megölje a zsarnok királyt. Mivel nem sikerült legyőzniük egymást, barátságot kötöttek. Amikor Enkidu meghalt, Gilgames elhatározta, hogy megszerzi a halhatatlanságot. Több próbát is kiáll ennek érdekében, de végül egy kígyó megeszi az örök ifjúság füvét. 1
szó van benne egy világméretű özönvízről is, melynek túlélője Utnapisti / Um-napisti, akit igaz volta miatt az istenek halhatatlansággal ajándékoztak meg.
Az ókori egyiptomiak vallása - Az ókor egyik legrégebbi és legvallásosabb civilizációja. Földrajzi elhelyezkedés: - a Nílus partja mentén, körülötte sivatag a lakható, megművelhető terület kb. 20-30 kilométeres sáv a folyó két oldalán (ez a jó, gondviselő istenek lakóhelye, akik fenntartják Egyiptom rendjét) - földműveléssel foglalkoztak, fejlett öntözőrendszert építettek ki Istenek: - Az egyiptomiak hite szerint az egész természet tele van istenekkel, akik fenntartják a rendet. - Totemizmus: úgy gondolták, hogy bizonyos állatok az istenek megtestesülései istenként tisztelték őket. A legtöbb istenséget emberi testtel és állati fejjel ábrázolták (pl. macska, kutya, sakál, sólyom, farkas stb.). - A legfontosabb a napisten volt, Ré (sólyomfejű férfi alakjában ábrázolták). Ozirisz (múmiaként ábrázolták, kezében jogarral és legyezővel): a termékenység és a halottak istene. Ízisz (feje fölött napkorong): az előbbi felesége, a hitvesi hűség jelképe. Hórusz (sólyom): az élők istene. Az ő fiainak tekintették a fáraókat. Aton: későbbi napisten. Anubisz: a halál istene, aki egy strucctollal „mérte meg” a halottak lelkeit Istentisztelet: -Az istenek tiszteletére templomokat építettek, melyekben elhelyezték az istenek képmását. A főpap feladat volt, hogy naponta áldozatokat (élelmiszert, ruhákat, virágot) mutasson be az istenszobor előtt. Nagyobb ünnepek alkalmával körmeneteket is tartottak. Teogónia és kozmogónia: -Mint az ókori kultúrák legtöbbjénél, az egyiptomi kozmogónia szerint is kezdetben mindent víz borított, sötétség volt (őskáosz). A napisten világosságot és rendet hozott a káoszba, majd egyre több istenség jelent meg, és végül az ember. A világot eredendően jónak tartották (hasonlóan a bibliai teremtéstörténethez). Túlvilág-hit: -Az egyiptomiak hitték, hogy az ártatlan és tiszta lelkek tovább élnek a halál után. Ezzel a hittel függött össze a mumifikálás (az ember testének tartósítása) gyakorlata: úgy gondolták, hogy a léleknek a túlvilágon szüksége van a testre is. A piramisok: temetkezésre szolgáló építmények voltak. Egyistenhit (monoteizmus): Ekhnaton (IV. Amenhotep) fáraó Kr.e. a 14. században megpróbálta kizárólagossá tenni a napisten, Aton tiszteletét, kiszorítva ezzel a többi istenséget. Halála után azonban visszaállt a régi rend.
2
Az ókori görögök és rómaiak vallása - Mind a görög, mind a római kultúra nagy hatással volt az európai kultúra kialakulására (irodalom, festészet stb.) Görögök Istenek, teogónia, kozmogónia: Az istenek és a világ keletkezésével kapcsolatos mítoszok nyomait Hésziodosz (Kr.e. 8. század) Istenek születése című munkája őrzi. Ebből tudjuk, hogy a görögöknél szintén az istengenerációk harcának köszönhető a világban kialakult rend: Kezdetben: Kháosz (sötétség) létezett, akiből megszületett Gaia a föld istennője. Gaia társa Uranosz. Kettőjük házasságából születtek meg a titánok, akiket Uranosz féltékenységből a föld mélyébe rejtett. A legkisebb titán, Kronosz bosszút állt apján, majd Rheiát vette feleségül. Gyermekeik: Hádész (az alvilág istene), Posszeidón (tenger istene), Zeusz (az ég istene, a későbbi főisten), Hesztia (a tűz istennője), Déméter (a gabona istennője), Héra (a családok istennője). Kronosz, akárcsak az apja, féltette hatalmát születésük után lenyelte gyermekeit. Zeusz helyett anyja egy követ adott Kronosznak. Felnőve, Zeusz mérget itatott apjával, aki így visszaadta a testvéreit. Az istenek: ember-alakúak, féltékenyek, harcolnak egymással, a sors uralkodik fölöttük, akárcsak az emberek felett. Csupán halhatatlanságuk különböztette meg őket az emberektől. Az embereket Prométheusz (titán) alkotta meg agyagból. Később ellopta nekik a tüzet az istenektől (civilizáció jelképe), és különböző mesterségre tanította meg őket. Túlvilág: Hádész birodalma, ahol sem büntetés, sem jutalom nem várja a megholtakat árnyéklét. Misztériumkultuszok: Az ókori görög és római vallásban egyaránt nagy szerepet játszottak a misztériumkultuszok (pl. Dionüszoszmisztérium), hiszen az istenséggel való személyes kapcsolatot kínálták az embereknek. Bárki részt vehetett bennük a különböző beavatási szertartások által. Egyes misztériumkultuszok erkölcsös magatartást, aszkézist kívántak meg a követőiktől. Az ókori rómaiak Istenek: Az ókori rómaiak vallásából hiányoznak a mítoszok: nincs sem teogóniájuk, sem kozmogóniájuk eleinte a vallás, az istenek nagyon kevés szerepet játszott a római ember életében. Sokkal fontosabbak voltak ekkor az ún. védőszellemek (numenek), melyektől tevékenységeik sikerét várták sikervallás. A közösséget három főisten védelmezte: Jupiter (a rend, a törvény és a nemzetségi ügyek őre), Mars (a háború istene) és Quirinus (a gazdálkodás, a munka sikerének védője). Később magukévá tették a görög mitológiát az isteneknek római neveket adtak (pl. Posszeidon Neptunus, Déméter Ceres), és ugyanazon életterületek isteneivé lettek, mint a görögöknél. Az istentisztelet: Két központja volt: A család: a családfő töltötte be a pap szerepét, ő mutatta be az áldozatot a család védőszellemeinek (Laresek, Penatesek) 3
A közösségi istentisztelet, amit különféle papi csoportok irányítottak. Közülük a legfontosabb csoportot a pontifexek jelentették, akik naptárszerkesztéssel, történetírással is foglalkoztak. Nagyon fontos volt a jóslás (madarak viselkedéséből, állatok belső szerveiből) külön papi réteg foglalkozott ezzel. Misztériumkultuszok: A legfontosabb a perzsa Mithrász napisten kultusza volt, amely fényt, békét ígért a beavatottaknak. Ennek legfőbb ünnepe december 25-én volt: Sol invictus legyőzhetetlen napisten. A pogány ünnep kiszorítására a kereszténység ugyanerre a napra helyezte Jézus születésének ünnepét, a Karácsonyt. Császárkultusz: A római nép a császárokat szintén isteneknek tartotta áldozatot mutattak be a szobraik előtt. Mivel a keresztények erre nem voltak hajlandók, az első században üldözni kezdték őket a Római Birodalomban.
4
A buddhizmus A világ negyedik legnagyobb vallása. Alapítása: Sziddhárta Gautama – Kr.e. 563-ban született India és Nepál határán. Elhagyta családját, és a remeteéletet választotta, hogy megtalálja a szenvedés megszüntetésének útját. Meditációi során jutott el arra a felfedezésre, hogy a szenvedés a vágy, a sóvárgás és a ragaszkodás eredménye. Éppen ezért az embernek törekednie kell arra, hogy megszabaduljon ezektől. Sziddhárta ezután felvette a Buddha (felébredt, megvilágosodott) nevet. Később szerzetesrendet is alapított, és szerzeteseinek továbbadta tanítását. Buddha tanítása: Buddha nem beszélt istenről / istenekről a megvilágosodás, a megváltás az ember sajtá erőfeszítéseinek eredménye önmegváltás. Ennek eléréséhez 8-as ösvényt állított fel: 1. Helyes tudás (a szenvedésről és annak okáról). 2. Helyes érzület (a rosszakarat legyőzése). 3. Helyes beszéd (tartózkodás a rágalmazástól és a hazugságtól). 4. Helyes cselekvés (gyilkosság, paráznaság kerülése). 5. Helyes létfenntartás (olyan mesterségek kerülése, melyek élőlények meggyilkolásával kapcsolatos). 6. Helyes törekvés (jó kedélyállapotra törekedni). 7. Helyes meggondolás (józan szemlélet). 8. Helyes elmélyedés (összpontosítás, meditáció, melynek legmagasabb foka az, amikor teljesen eltűnnek a gondolatok, érzelmek, az akarat). A megváltott ember Nirvánába kerül: a vágy kioltásának állapotába, mely az újjászületésektől (szánszára), és ezáltal a szenvedéstől való megszabadulást jelenti (halhatatlanság). Kimondhatatlan, megnevezhetetlen állapot, akárcsak a mennyország. Buddha után: Követői gazdagították a tanítását. Kiemelték a baráti jóakarat és a részvét fontosságát. Megfogalmazták az erkölcsi szabályokat összefoglaló „buddhista tízparancsolat”-ot, mely sokban hasonlít a zsidók és a keresztények Tízparancsolatára. Több irányzat alakult ki a buddhizmuson belül: a legelterjedtebb a zen-buddhizmus (Csan). Kínában jelent meg. A zen tanítása szerint a megvilágosodás váratlan esemény, mely elérhető még az életben a meditáció által, de csak úgy, ha az ember nem törekszik rá. A meditáció éberséget, minden gondolattól való mentességet jelent.
5
A hinduizmus Hinduizmus – gyűjtőnév, több vallási irányzatot is magába foglal. Istenek: A három fő istenség (trimurti): Brahma, Visnu és Siva (mindháromnak megvan a női párja is). 1. Brahma: ő teremtette a tojás alakú világot. Négy fejjel ábrázolják őrzi a négy Védát, valamint a költészetet. Felesége: Szaraszvati, aki az irodalom, a beszédkészség és a tudomány istennője. 2. Visnu: a világegyetemet fenntartó erő, a világ rendjének őre 3. Siva: teremtő és romboló, jótékony és félelmetes egyszerre. Ő a tánc istene: táncolva, egyik kezében homokóradobbal, a másikban pedig lánggal szokták ábrázolni (a dob a teremtő erő szimbóluma, a homokóra pedig a teremtények időbeliségét, mulandóságát jelzi. A tűz szintén a pusztulás jelképe). Egyensúlyban tartja a földön a születést és az elmúlást. Felesége: Káli. Ő az idő úrnője, a halál istennője, aki minden életet felfal. Szabályozza a lélekvándorlást is. Másik felesége: Párvatí, pozitív istenség, aki a teremtésben segíti férjét. A hindu tanítás, erkölcs: Mindent (az évszakok múlását, a csillagok megjelenését) a világtörvény (dharma) irányít. Az embereknek is megvan – kasztok szerint – a dharmájuk, az, hogy hogyan kell élniük (erkölcskódexek). Emellett érdemszerző cselekedetnek számít az erőszakmentesség, a részvét stb. Karma: az ember cselekedeteinek összessége, mely meghatározza az ember jövőbeli sorsát. Lélekvándorlás: ez mindaddig történik, míg a személy karmája teljesen kitisztul, vagyis sem jó, sem rossz cselekedetek nem maradnak benne el kell kerülni a rosszat, és a jót is úgy kell megtenni, hogy ahhoz ne fűződjön sem vágy, sem érdek. Ezáltal a személy megszabadulhat a lélekvándorlástól önmegváltás. Akárcsak a buddhizmusban, a hindu tanítás szerint is nagyon fontos a meditáció gyakorlása, ami hozzásegíti a személyt az önmegváltáshoz.
6
A judaizmus (zsidó vallás) A zsidó nép története: Két fontos népcsoport egyesüléséből alakult ki Kr. e a 13. században: a pátriárkák csoportja (Ábrahám Izsák, Jákob): nomád pásztorok, akik a 18. századtól kezdve vándoroltak Mezopotámiából Palesztinába. Ők már egyistenhívők voltak a Szentírás szerint. a Mózes által vezetett csoport, mely Egyiptomból érkezett Palesztinába. A zsidó vallás alapjai: Monoteizmus, Jahve-hit: a Szentírás szerint Isten a Hóreb hegyén elárulta nevét Mózesnek: „Aki van” Jahve. Ő az, aki kiválasztotta a zsidókat, megszabadította az ellenségtől, szövetséget kötött velük, és saját hazát ígért nekik. Jahve egyedüli Ura a világnak: a szomszédos pogány népek szokásaival szemben a bibliai teremtéstörténet kihangsúlyozza, hogy a világban minden, az égitestek, természeti jelenségek, élőlények Isten teremtményei nem kell imádni őket. Törvények, Tóra: az Istennel kötött szövetség pecsétje a Tízparancsolat volt ha a zsidók megtartják, Isten is hűséges marad hozzájuk. A Tízparancsolat mellett számos erkölcsi, vallási és jogi előírás található Mózes öt könyvében a Tórában („bölcsesség”) Áldozatok: állat-, étel-, italáldozatok, egészen elégő és véres áldozatok ezek leírása szintén a Tórában található Ünnepek: Pesach – az Egyiptomból való kivonulás emlékünnepe. Fontos része a széder-vacsora (a családfő többes szám első személyben elmeséli a kivonulást zikkaron: ők is részesei Isten szabadító tetteinek). Sabbath – az Úr napja: pénteken naplementekor kezdődik, és szombat naplementéig tart. Sátoros ünnep – a pusztai vándorlásra emlékezve minden család udvarán ágakból sátrat építenek, és abban laknak 7 napig. A kultusz központja a jeruzsálemi templom volt, amit Salamon király építtetett Kr. e. a 10. században, de a rómaiak Kr. u. 70-ben lerombolták. Azóta a zsidóknak nincs temploma. A próféták nagyon fontos szerepet játszottak a zsidó vallásban: - folyamatosan a megtérésre figyelmeztették a népet, tiltakoztak a bálványimádás, az igazságtalanság ellen. Hirdették, hogy Isten megbünteti a népet, ha nem tér vissza a szövetség útjára a babiloni fogságban (Kr. e. 587-539) ennek a jövendölésnek a beteljesedését vélték felfedezni a zsidók. - a Messiás eljövetelét is megjövendölték (Izajás, Ezékiel, Ámosz, Ózeás), aki Dávid király családjából származó uralkodó lesz, és létrehozza az igazságosság, a bőség, a megtérés és a béke országát. Izajás próféta könyvéből azonban az is kiderül, hogy a Messiás szenvedő férfi lesz, Isten szolgája, aki feláldozza magát az emberiség gonoszságaiért. - Ezékiel a Babilonba hurcolt zsidóknak hirdette, hogy Isten a fogságban sem hagyta el a népét, és megbocsát neki. Zsidó vallási irányzatok: farizeusok: a törvények pontos, szó szerinti megtartására törekedtek. Jézus gyakran összetűzésbe került velük emiatt. szaddúceusok: papi csoport, tagadta a feltámadást és az angyalok létét. Politikai Messiást vártak. esszénusok: „kegyesek”, akik a világtól elvonultan, közös telepeken éltek (pl. Qumran). Nem kötöttek házasságot, egyszerűség és közös vagyon jellemezte őket. zelóták: a római megszállókkal szembeni nyílt ellenállásra buzdították a népet, és megtagadták az adófizetést. Ők is olyan Messiást vártak, aki majd megszabadítja a zsidókat a római uralom alól. 7
A mohamedán vallás (iszlám = Istennek való alárendeltség) Alapító: Mohamed mekkai kereskedő volt Kr. u. a VI. században. Kiválasztottnak tartotta magát, akinek Allah látomásban kinyilatkoztatta magát. Hitte, hogy meg tudja nyerni az egész világot tanításának, azonban Mekkából elüldözték. Medina lakói politikai és vallási vezetőjüknek választották. A medinaiak segítségével 630-ban elfoglalta Mekkát, és ott is Allah tiszteletét rendelte el. Tanítás: Allah az egyetlen isten, akinek sem fia, sem vetélytársa nincs, és Mohamed az ő prófétája. Az egész világegyetem a semmiből lett teremtve. Az emberi lélek halhatatlan. Az idők végén Allah ítéletet tart a világ fölött: az igazak örök jutalomban részesülnek, a gonoszok sorsa pedig a kárhozat. Allah minden ember sorsát eleve elrendeli A hitet erőszakkal is hirdetni kell a dzsihád (szent háború) minden muszlim erkölcsi kötelessége. A Mohamednek adott kinyilatkoztatást a Korán (kitűnő olvasmány) tartalmazza. Vallási gyakorlatok, kötelességek: napi ötszöri ima Mekka felé fordulva jócselekedetek, alamizsnálkodás böjtölés: Ramadan hónapban. Emellett tilos a sertéshús és a részegítő italok fogyasztása. mekkai zarándoklat: minden muszlimnak életében egyszer el kell zarándokolnia Mekkába a Kába szentélyhez.
8
Nem keresztény vallási csoportosulások: New Age, Jehova Tanúi, Bahái New Age – Új Kor Az 1970-es években jelent meg Amerikában. Nem pontosan körülhatárolható: keveri a vallást, a filozófiát, a tudományt, az asztrológiát stb. Próbál szintézist teremteni az ember és a természet, a férfi és a nő, a keleti (hisz a reinkarnációban) és a nyugati vallási gondolkodás (pl. a kereszténység), az ezoterikus, okkult jelenségek közt. Minden egy nagy kozmikus egész része. Az embernek is így kell tekintenie önmagára, és állandóan törekednie kell tudatának kitágítására, a világgal való együttműködésre. Nem beszél egy személyes Isten létéről, akivel az ember kapcsolatba léphet. Nincsenek előírásai, hittételei. Jehova Tanúi Az Egyesült Államokban jelent meg a XIX. század végén Brooklyn a központ. Alapítója Charles Taze Russel. Főként a Biblia tanulmányozásával foglalkoztak. Folyóiratokat hoztak létre: Őrtorony, Aranykorszak, emellett pedig házról házra járva próbálták terjeszteni tanításukat. A hatékonyabb hittérítés érdekében 1942-ben megalapították az Őrtorony Gileád Bibliaiskolát, ahol misszionáriusokat képeztek. Amerikán kívül is terjeszkedtek: 2000-ben 90 ezer gyülekezetük volt világszerte. 1931-ben vették fel a Jehova Tanúi nevet. Hitük legfőbb forrás a Biblia szó szerint értelmezik. Hiszik, hogy a Föld örökre fent fog maradni, és azok, akiknek Jehova megengedi (élők és holtak), egy szép és gazdag világban élhetnek majd. Elvetik a pápai hatalmat, a papságot, mivel a különböző egyházi címek nem a Biblián alapulnak nincsenek papjaik. A Szentháromságról szóló tanítást is helytelennek tartják. Jézus: Isten első teremtménye, Isten Fia, de nem egyenrangú Istennel. Halála után Jehova szellemlényként támasztotta őt fel. A végidő: már elkezdődött. Jahve le fogja győzni a sátánt (armageddoni csata), és a földre is kiterjeszti uralmát. Ugyanúgy a gonoszokat is el fogja pusztítani, míg az igazak uralkodni fognak teljes békében és boldogságban ezer évig. Felnőtteket keresztelnek kellő felkészültség a követelmény. Alámerítéssel történik. Bahái vallás Alapító: Bahá’u’lláh ( Isten fényessége, dicsősége) – Mírza Hoszein Alí Núrí 1817-ben született Teheránban. Azt állította, hogy személyében maga az Isten nyilatkozik meg. A bahái vallás követői szilárdan hiszik, hogy Jézus, Mohamed, Zoroaszter és Buddha után Bahá’u’lláh szintén Isten megnyilvánulása, és működésének köszönhetően egy új világrend van kialakulóban. Bahá’u’lláh több mint száz művet hagyott hátra, melyek isteni sugallatra születtek (pl. Kitáb alakdasz A legszentebb könyv: törvénykönyv).
9
Tanítás: A bahái vallás követői az egyházak egységét hirdetik: minden vallásalapító ugyanannak az Istennek a megnyilvánulása volt, és tulajdonképpen ugyanazt az igazságot hirdették. Bahá’u’lláh feladata volt, hogy a vallások egységét helyreállítsa és megalapozza az egyetemes hitet. Az emberiség egységét is nagyon fontosnak tartják minden társadalmi, vallási, faji megkülönböztetést igyekeznek kiküszöbölni, és hirdetik egy nemzetközi nyelv bevezetésének szükségességét. Bárki követője lehet a bahái vallásnak, aki hitvallást tesz az alapító mellett, és elfogadja annak tanítását. Nincsenek papok. A templomokban a világvallások szent könyveiből olvasnak. A követőktől a napi imát, az alkoholtól, kábítószerektől való tartózkodást követelik meg, emellett pedig évente 19 nap böjtölést. Az év, mely március 21-én kezdődik, 19 hónapból áll, és minden hónap 19 napból. A hónapok első napján „a tizenkilenc nap ünnepe” van összegyűlnek a közösség tagjai, imádkoznak, és a szent szövegeket olvassák. A bahái vallás központi, nemzetközi szervezete az Igazságosság Egyetemes Háza, melynek székhelye Izraelben található. Igazgatási, törvényhozó, igazságszolgáltató tevékenységet folytat az alapító törvényei alapján.
10
Az Egyház születése és az első keresztény közösségek Alapítója Jézus, aki: Tanítást adott az Egyháznak evangéliumok. Szentségeket alapított, melyeken keresztül ma is jelen van az Egyházban. 12 apostolt választott – élükön Péterrel. Az ő utódaik a püspökök és a papok. Rájuk bízta az Egyház vezetését (igehirdetés, szentségek) Az Egyház születésének ünnepe: Pünkösd, hiszen az apostolok a Szentlélek kiáradása után értették meg és kezdték el teljesíteni a jézusi küldetésüket. Ennek eredményeként létrejött az első keresztény közösség: a jeruzsálemi ősegyház. Az ősegyház élete: vezetői az apostolok, akiknek segítői a presbiterek (a nép által kiválasztott vének), valamint a diakónusok (feladatuk a szegények gondozása, az igehirdetés, keresztelés). Vagyonközösségben éltek: mindenük közös volt, így gondoskodni tudtak a szegényebb tagokról is. Szombatonként (zsidó szokás szerint) összegyűltek a zsinagógában, de a húsvéti események emlékére vasárnaponként kenyértörést tartottak, utána pedig agapén (szeretetlakoma) vettek részt. A kereszténység terjedése: A zsidókból lett keresztények száma egyre növekedett Jeruzsálemben és környékén. Ezt a zsidó vezetők nem nézték jó szemmel Kr. u. 62-ben üldözés tört ki, és több keresztény a szíriai Antióchiába menekült. Itt kapta az új vallás a keresztény, azaz a Krisztus-követő nevet; itt nevezték őket először krisztusiaknak. A pogányok apostola Szent Pál volt, aki először üldözte a keresztényeket, de a damaszkuszi úton történt események hatására megkeresztelkedett. Ő volt az első, aki a pogányoknak is hirdette az evangéliumot. A pogányságból megtért keresztényekkel kapcsolatban azonban vita támadt az apostolok közt: kötelezni kell-e őket arra, hogy a zsidó vallási előírásokat megtartsák? A 49-es jeruzsálemi zsinaton úgy döntöttek, hogy pogányságból megtérőknek nem kell követniük a zsidó szokásokat. Szent Pál három térítő útja során keresztény közösségeket alapított Szíriában, Törökországban, Ciprus szigetén, Görögországban levelezés útján tartotta velük a kapcsolatot. Leveleinek egy részét a Szentírás őrzi. A Néró-féle keresztényüldözés során halt meg Rómában Szent Péterhez hasonlóan.
11
Az első századok keresztényüldözései A Római Birodalomban viszonylag gyorsan terjedt a kereszténység a fejlett úthálózatnak valamint a közös nyelvnek (görög) köszönhetően. Az első század végére a Földközi-tenger partja mentén mindenhol virágzó keresztény közösségek működtek. Az üldözések okai: - titokzatosság: a kívülállók nem nyerhettek betekintést a keresztények belső életébe. - erkölcsi követelmények a követőkkel szemben - a keresztények elutasították a pogány isteneknek bemutatott áldozatokat, a politeizmust járványok, természeti csapások alkalmával őket tették felelőssé: az istenek miattuk büntetik a birodalmat „a birodalom ellenségei” - a császárkultuszt is elutasították: nem voltak hajlandók istenként tekinteni a császárokra, áldozatot bemutatni a szobraik előtt „a császár ellenségei” Üldözések: - Néró (54-68): Róma felgyújtásával vádolta meg a keresztényeket (Kr.u. 64) vadállatok elé vetették, keresztre feszítették, megégették azokat, akikről kiderült, hogy keresztények - Domitianus (81-96): saját keresztény rokonait is kivégeztette. Az ő nevéhez fűződik Szent János Patmosz szigetére való száműzése, ahol az apostol a Jelenések könyvének megírásával bíztatta a keresztényeket a szenvedésben való kitartásra, hiszen a gonosz uralma véges. - Traianus (98-117): tőle származik az első rendelet a keresztények ellen nem kell üldözni őket, de ha valakit feljelentenek, akkor kötelezni kell arra, hogy megtagadja a hitét; ha erre nem hajlandó kivégzés - Marcus Aurelius (161-180): a birodalom pogány filozófusaival együtt a keresztényeket okolta a birodalmat sújtó járványok, betörések miatt - Decius (249-251): letartóztatta az Egyház vezetőit, majd a birodalom lakosainak elrendelte, hogy áldozzanak a pogány isteneknek és a császárnak - Valerianus (253-260): a papságot akarta megsemmisíteni áldozatbemutatásra kényszerítette őket, és aki nem volt hajlandó, azonnal kivégezték. II. Sixtus pápa az ő uralkodása idején lett vértanú. - Diocletianus (284-305): a hanyatló birodalom egységének helyreállítása érdekében reformokat hozott. Így a császárt tette meg a birodalom legfőbb istenének, a keresztények azonban elutasították a császár elrendelte a templomok lerombolását, istentiszteletek betiltását, papság kivégzését, az áldozatbemutatást.
12
Nagy Konstantin és Nagy Theodosius kora Konstantin (306-337) - Édesanyja keresztény nő volt – Szent Ilona –, így nem tekintette ellenségnek a keresztényeket. - 312-ben Róma elfoglalására, és egyúttal a császári cím megszerzésére törekedett. A döntő ütközet előtti éjszaka álmában a kereszt jelét látta, miközben a következő mondatot hallotta: „E jelben győzni fogsz!” (In Hoc Signo Vinces!). Másnap katonái Krisztus monogramjával a pajzsaikon a milviusi hídnál legyőzték az ellenséget. - A birodalom egységét a keresztény vallás segítségével akarta megőrizni a keresztények mellé állt. 313-ban kiadta a milánói rendeletet, melyben vallásszabadságot biztosított a keresztényeknek. 321ben a vasárnapot az egész birodalomban munkaszüneti nappá tette. Templomokat építtetett (Jeruzsálem, Róma), és anyagilag is támogatta az Egyházat. - Arianizmus: eretnekség, mely szerint Jézus Krisztus nem Isten, csak teremtmény. Az eretnek tanok megosztották a keresztényeket, ezért 325-ben egyetemes zsinatot hívott össze a császár Nikaiaba / Niceába. Itt kimondták, hogy Jézus Krisztus egylényegű az Atyával. A vita ezzel nem szűnt meg: maga a császár, Konstantin is őket kezdte támogatni. Az eretnek tanítás felszámolása Nagy Theodosius nevéhez kapcsolódik, aki 381-ben újabb egyetemes zsinatot hívott össze Konstantinápolyba. Nagy Theodosius (379-395) - Az ő uralomra jutásáig Nagy Konstantin utódai az arianizmust támogatták. - 380-ban államvallássá tette a kereszténységet, majd betiltotta a pogány hitre való áttérést.
13
A pápaság szerepe az új kereszténység kialakulásában Szent Benedek A Német-Római Birodalomban a főurak egyre inkább megpróbáltak függetlenedni a császártól. Ezért I. Ottó az arisztokrácia helyett az Egyház segítségével igyekezett megerősíteni hatalmát: átvette a püspökök kinevezésének a jogát, és birtokot, gyűrűt, pásztorbotot (a püspöki hatalom szimbólumai) adott nekik (invesztitúra). Ezzel azonban a püspökök teljes mértékben ki lettek szolgáltatva a császári hatalomnak sok visszaélés az Egyházban (pénzen vásárolt püspöki kinevezések). - A XI. századtól a pápák arra törekedtek, hogy megszüntessék ezeket a visszaéléseket és függetlenedjenek a császártól reformok: II. Miklós pápa: a bíborosi testületnek van joga pápát választani VII. Gergely pápa: minden országban ellenőriztette, hogy a püspökök és az uralkodók végrehajtják-e a rendeleteit. Egyházi ügyekben csak a pápa hozhatott döntéseket. IV. Henrik német királyt kiközösítette, mert püspököket nevezett ki. A német főurak felszólítására a király Canossában bocsánatot kért tettéért, de később megtámadta és ki is fosztotta Rómát. Gergely pápát ezért száműzte a római nép. 1122 : a wormsi konkordátum kimondta, hogy egyedül a pápának van joga a püspökök kinevezéséhez III. Ince pápa: megnövelte az Egyházi Állam területeit; döntő szava volt a német királyság belső ügyeivel (pl. császárválasztás) kapcsolatban is. Ő hívta össze a IV. lateráni egyetemes zsinatot (Oltáriszentség: a kenyér és a bor Jézus testévé és vérévé lényegül át) Szent Benedek: - a nyugati szerzetesség atyja, a bencés rend alapítója (529 – Monte Cassino: első bencés monostor). - Regulát – szabályzatot írt a bencéseknek - Jelmondatuk: Ora et labora! – Imádkozzál és dolgozzál! zsolozsmázás a nap megművelték a földeket, templomokat építettek, később pedig a monostorok különböző időpontjaiban sciptoriumaiban könyvmásolással foglalkoztak – így maradhatott fenn az ókori irodalom - A barbár népeket ők tanították meg a földművelésre. -
14
A barbár népek megtérítése Kr. u. a 4. században megindult a népvándorlás: barbár népek árasztották el egész Nyugat-Európát hunok, gótok stb.-, és megtörték a Nyugat-Római Birodalom uralmát (Kr.u. 476). Az Egyház feladata volt, hogy keresztény hitre térítse és civilizálja őket. 3Írek: Térítő apostoluk: Szent Patrik, aki először fogolyként került Írországba, majd néhány év múlva felszentelt papként visszatért, és megszervezte az ottani egyházat. Halálakor már az egész ír nép a kereszténnyé lett. Az ír egyházban a központi/vezető szerepet nem a püspökök, hanem a szerzetesek játszották. Tőlük származik a fülgyónás. Germán népek: Vizigótok, osztrogótok, burgundok, longobárdok, vandálok ariánus kereszténységet vették fel. Térítőjük Wulfila, aki a Szentírást is lefordította gót nyelvre. Frankok királyuk, Klodvig 498-ban megkeresztelkedett. Példáját népe is követte. A frankok hatására több, korábban ariánus germán törzs is áttért a katolikus hitre. Angolszászok elfoglalták Britanniát, és elűzték annak keresztény őslakóit, a briteket. Megtérítésükre Nagy Szent Gergely pápa canterburyi Szent Ágoston bencés szerzetest küldte hozzájuk negyven társával. Szászok, bajorok, thüringiaiak, alemannok, hesseniek térítőjük Szent Bonifác püspök, aki a törzsek vezetőit igyekezett megnyerni a kereszténységnek, akiket – ha megtértek – népük is követett. Szlávok: A 6. századtól szivárognak be Kelet-Európába és a Balkán-félszigetre. Egy részük a katolikus hit követője lett: szlovének, horvátok, csehek, lengyelek. Az oroszok, morvák, szerbek és bolgárok azonban a keleti ortodox rítusú kereszténységet vették fel. A morvák két jelentős hittérítője: Szent Cirill és Metód, akik létrehozták a szláv (glagolita) ábécét, és a liturgiát is lefordították szláv nyelvre.
A magyar nép kereszténnyé lesz – Szent István A 9. század végén érkeztek Pannóniába, utána pedig egy évszázadon keresztül rabló hadjáratokat indítottak Nyugat-Európába. Géza fejedelem nyugatról, a németektől hívatott hittérítőket a pogány magyarokhoz, hogy ezáltal beilleszkedjenek Európa többi népe közé. Szent István: apja halála után fejedelmi hatalmának megerősítésére törekedett megküzdött a somogyi Koppány vezérrel, valamint az erdélyi gyulával. A pápától királyi címet kért: II. Szilveszter pápa koronával ismerte el, hogy Magyarország önálló állam, és 1000 karácsonyán Istvánt magyar királlyá koronázták. Megszervezte az egyházat: tíz püspökséget (pl. erdélyi egyházmegye – 1009, a bihari egyházmegyét is ő alapította, melyet később Szent László király a mai Nagyváradra helyezett át), valamint apátságokat (pannonhalmi, pécsváradi) alapított, és elrendelte, hogy minden tíz falu építsen magának templomot.
15
A nagy keleti egyházszakadás A szakadás előzményei, okai: - Keleten és nyugaton más-más szokások, hagyományok, szertartások alakultak ki az Egyházban. - A konstantinápolyi pátriárkák a pápai hatalomtól való függetlenségre törekedtek, nem fogadták el, hogy a pápa beleavatkozzon a konstantinápolyi egyház életébe gyakran visszautasították rendelkezéseit. - Dogmatikai viták: Filioque a keletiek tanítása szerint a Szentlélek az Atyától származik a Fiú által, a nyugatiak hitvallásában pedig úgy szerepel, hogy Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik. Phótiosz: Miklós pápa nem ismerte el Phótioszt törvényes konstantinápolyi püspöknek, aki válaszként eretneknek nevezte a pápát, és kiközösítette az Egyházból. A nyugati keresztények szokásai közül elítélte a papi cölibátust és azt, hogy csak a püspök bérmálhat (keleten ugyanis nősülhetnek a papok, és a bérmálás szentségét is kiszolgáltathatják). A VIII. konstantinápolyi egyetemes zsinaton (869) visszavonták a pápa kiközösítését. Kerulláriosz: Konstantinápolyi pátriárka volt. Amikor a pápa római katolikus püspököt nevezett ki Szicíliába – ahol főként ortodox keresztények éltek –, Kerulláriosz azzal válaszolt, hogy betiltatta a nyugati liturgiát a fennhatósága alá tartozó templomokban. A kialakult helyzet tisztázása érdekében IX. Leó pápa követeket küldött Konstantinápolyba, azonban a tárgyalások eredménye az lett, hogy pápai követek 1054. július 16-án a Hagia Sophia templomban kiközösítették a pátriárkát. IX. Leó ekkor már halott volt, így a kiközösítés nem volt érvényes. A szakadás azonban több próbálkozás után sem szűnt meg kelet és nyugat között. 1965-ben a keleti és a nyugati egyházi vezetők – VI. Pál pápa és Athenagorasz pátriárka - kölcsönösen visszavonták a kiközösítést.
16
A protestantizmus A reformáció elindulásának okai: - A reneszánsz idején a pápaság elvilágiasodott: az egyház vezetői inkább világi főurak voltak, akik politikával és a művészetekkel foglalkoztak. Az ehhez szükséges pénzt adóztatással szerezték meg, illetve a búcsúkból származó jövedelmekből (búcsút nyerhetett az, aki templomépítésre pénzt adott). - A pápasághoz hasonlóan a püspökök is világi emberek voltak, akik a hatalom és a gazdagság miatt szereztek püspöki széket. Sokan közülük a királyi udvarokban, és nem egyházmegyéjükben tartózkodtak, mások pedig egyszerre több egyházmegyéért is feleltek. - Az egyházi vezetők figyelmen kívül hagyták a nép körében egyre jobban terjedő eltévelyedéseket (ereklyék túlzott tisztelete, haláltól való beteges félelem búcsúkkal való kereskedés, búcsúcédulák) A németországi reformáció: Martin Luther (1483-1546) 1514-ben X. Leó pápa a Szent Péter bazilika újjáépítését tervezte búcsút hirdetett azoknak, akik pénzzel támogatták. Németországban Brandenburgi Albrecht megdeburgi érsek is meghirdette, azzal a tervvel, hogy a búcsúkból befolyó összeg neki járó részéből megszerzi a mainzi érsekséget. Martin Luther – wittenbergi ágostonos szerzetes – 95 pontban foglalta össze a búcsúkkal és a vallásosság téves formáival kapcsolatos nézeteit 1517.okt. 31-én elküldte az egyházi vezetőknek. Mivel nem volt hajlandó ezeket visszavonni, X. Leó pápa 1521-ben kiközösítette őt. Luthert a német fejedelmek is támogatták gyorsan terjedt: - feloszlatták a németországi kolostorokat, elkobozták az egyházi vagyont. - sok pap, szerzetes, apáca házasságot kötött - népnyelven folyt az istentisztelet, és kihagyta belőle az áldozatról szóló részt - „Sola Scriptura”: Luther csak a Szentíráson alapuló tanítást fogadta el elvetette a Szenthagyományt - a szentségek közül csak a keresztséget, az úrvacsorát és a gyónást őrizte meg. A svájci reformáció: Jean Calvin (1509-1564) Calvin tanítása: - predest ináció (eleve elrendeltség) elve: Isten egyeseket az üdvösségre, másokat a kárhozatra rendelt. - elvetette a transsubtantiatiót (a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé való átlényegülése) - istentisztelet: csak igehirdetésből állt - eltávolította a templomokból a szobrokat, szentképeket, oltárokat, gyertyákat, feszületet Követői: reformált keresztények reformátusok Anglia VIII. Henrik (1509-1547) 1529-ben szakított a katolikus egyházzal, mivel a pápa nem volt hajlandó érvényteleníteni házasságát. Az anglikán egyház feje ettől kezdve a mindenkori angol király. Erdély Erdélyben a XVI. század folyamán úgy a lutheránusok, mind a reformátusok (kálvinizmus), a század végén pedig már az unitáriusok is vallásszabadságot nyertek: A lutheri eszmék a Németországban tanuló szász diákok révén jutottak el Erdélybe elsőként a brassói szászok, majd a magyarok is (Kolozsvár – Heltai Gáspár) áttértek a lutheránus vallásra Az 1560-as évektől kezdve sok lutheránus az új vallás, a kálvinizmus követője lett (Kolozsvár – Dávid Ferenc), 1564-ben pedig ők is vallásszabadságot nyertek. Az unitárius eszmék szintén Dávid Ferencnek köszönhetően terjedtek Erdélyben, aki még a fejedelmet, János Zsigmondot is megnyerte a Szentháromság létét tagadó vallási felekezetnek.
17
A trienti zsinat A zsinatot III. Pál pápa hívta össze 1545-ben Trientbe, és kisebb-nagyobb megszakításokkal (háborúk, járványok) 1563-ig tartott. A zsinat határozatai, vívmányai: - Leszögezték, hogy a katolikus hit forrása a Szentírás és a Szenthagyomány. Ezek alapján készült el a Római Katekizmus, mely összefoglalta, hogy mit kell egy katolikusnak hinnie. - Leszögezték az Egyház tanítását a reformátorok tanításával szemben: a megigazulással, a szentmisével ( áldozat), a hét szentséggel (Oltáriszentség: a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé lényegül át), az áteredő bűnnel, képek, szobrok tiszteletével stb. kapcsolatban. - A zsinat kimondta, hogy a püspököknek saját egyházmegyéjükben kell lakniuk, hogy megfelelően tudják azt irányítani. - Papnevelő intézetek felállítását írták elő (pl. XIII. Gergely pápa megalapítja a Pápai Gergely Egyetemet Rómában, mely mellé számos kollégium, azaz papneveleő intézet létesül; ugyancsak erre a kezdeményezésre hozzák létre a budapesti és nagyszombati szemináriumokat) jól képzett papok A pápák és a püspökök nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az Egyházban mindenhol végrehajtsák a zsinati határozatokat (V. Szent Pius pápa, V. Sixtus pápa, Borromeo Szent Károly milánói püspök). Emellett az Egyház belső megújulását segítették elő az ekkoriban megalakult szerzetesrendek is: a jezsuiták (iskolák, lelkigyakorlatok szervezése, szegénygondozás, népmisszió, papnevelés) és a piaristák (iskolák fenntartása, fiatalok nevelése). Erdélyben a jezsuiták – köztük Pázmány Péter – nagyon sokat tettek az Egyház megújulása érdekében.
18
A keresztes hadjáratok és az inkvizíció A hadjáratok okai: a szeldzsuk törökök elfoglalták Jeruzsálemet és egész Palesztinát, 1071-ben pedig a bizánci császár seregét is megsemmisítették. A császár ezért Nyugattól, a pápától kért segítséget. A muzulmánok ráadásul az olasz városok Kelettel folytatott kereskedelmi kapcsolatait is gátolták. A keresztes hadjáratok célja Jeruzsálem és a Szentföld felszabadítása volt a muzulmán uralom alól. Pápai kezdeményezésre 1098-ban indult az első hadjárat, 1291-ig pedig összesen nyolc alkalommal vezettek a nyugati uralkodók felszabadító hadjáratokat a Szentföldre. Sok lovagot, harcost azonban inkább a meggazdagodási, birtokszerzési vágy vitt Keletre. Az I. hadjárat 1096-ban indult meg. A sereg főként francia lovagokból állt, akik Bizáncba érve hűségesküt tettek a császárnak, hogy visszaadják a muzulmánok által elfoglalt területeket. Harcaikat siker övezte: elfoglalták a Szentföld nagy részét, majd 1099-ben Jeruzsálemet is, azonban esküjüket megszegve nem adták vissza a területeket, hanem négy feudális államot alapítottak. Mivel már nem élvezték a császár támogatását, 1144-ben a muzulmánok legyőzték őket. A II. és a III. hadjárat sem járt sikerrel. Az arab szultán, Szaladin, ráadásul egy óriási birodalmat hozott létre (Egyiptom, Szíria, Palesztina), és 1187-ben újra a muzulmánok kezében volt Jeruzsálem. Oroszlánszívű Richárd angol királynak tárgyalások révén sikerült megnyernie a szultántól a tengerpart egy részét, de a további hadjáratok folyamán ezen területek fölötti uralmát is elveszítette a nyugati kereszténység. A keresztes lovagok már egyre kevésbé vették figyelembe a pápa utasításait: A IV. hadjárat során már nem is muzulmánok, hanem keresztények ellen harcoltak a lovagok: 1204-ben elfoglalták Bizáncot a keleti Egyházzal való szakítás ezáltal véglegessé vált. Az V. hadjárat – 1217 – a keresztes lovagok vereségével végződött, akárcsak a VI. – 1224 –, melynek során II. Frigyes német király megkapta ugyan Jeruzsálemet az egyiptomi szultántól, de 1244-ben a muzulmánok visszafoglalták a várost. A VII- VIII. hadjáratot IX. Szent Lajos francia király vezette, de egyik sem ért el eredményeket: 1291-ben az utolsó keresztény város, Akkon is a muzulmánok kezébe került. A keleti világgal (arabok, bizánciak) való érintkezés a keresztes háborúk során rányomta pecsétjét a nyugati művelődésre, gondolkodásra, építészetre, irodalomra. Az inkvizíció: Az inkvizíció intézményét a pápa hozta létre annak érdekében, hogy a középkori eretnekségeket visszaszorítsa. Ezek közül a legjelentősebb a katharok és a valdensek eretneksége, melyek nemcsak az Egyházra, hanem a társadalmi rendre is veszélyesek voltak. A katharok („tiszták”) - a keresztes lovagok és a kereskedők hozták Keletről Európába főként Dél-Franciaországban terjedtek el az eszméi. - dualista felfogás jellemzi (az anyag rossz – a Sátán alkotta; a szellemi világ jó – Isten teremtménye) - nem alapítottak családot, nem fogyasztottak húst, nem vettek részt a katonai szolgálatban, elvetették az Egyházat és a világi hatalmat is. Valdensek - Valdes Péter az alapító, aki társaival a pápa engedélye nélkül prédikálni kezdett a pápa 1184-ben kiközösítette őket.
19
A pápai inkvizíció: III. Lucius pápa 1184-ben elrendelte, hogy az eretnekeket kutassák fel; akiket elfogtak, azokat máglyahalállal büntették. A felkutatással, nyomozással – inquisitio – IX. Gergely a domonkosrendi szerzeteseket bízta meg 1231-ben. A pápai inkvizíció szabadon engedte azokat, akik beismerték eretnekségüket, de akik ragaszkodtak eretnek elveikhez, azokat átadta az állami hatóságnak az ítélet legtöbb esetben máglyahalál volt. A spanyol inkvizíció: A spanyol király hozta létre a pápa engedélyével (1478). Tagjai ennek a hivatalnak is domonkosok voltak, de nem a pápának, hanem a spanyol királynak engedelmeskedtek. A király főként a saját politika ellenségeit – a keresztény hitre tért zsidókat és arabokat – akarta az inkvizíció segítségével eltávolítani, hiszen anyagi szempontból tőlük függött. Sokan az arabok és a zsidók közül csak látszat-keresztények lettek: ragaszkodtak korábbi hitükhöz őket akarta a király megsemmisíteni.
20
A II. vatikáni zsinat (1962-1965) XXIII. János pápa (1958-1962) felismerte, hogy nagy szükség van az Egyház modernizálására, hogy a megfelelő módon és eszközökkel tudja közvetíteni a 20. század emberének az üdvösséget aggiornamento – napirenden lenni a világban végbemenő változásokkal, haladással. A zsinat 1962-től 1965-ig tartott. Az első ülésszak után XXIII. János pápa meghalt, így a következő három már VI. Pál vezetése alatt zajlott. 16 zsinati dokumentumot adtak ki. A zsinat legfontosabb határozatai, tanításai: - Az Egyház Isten népe, Krisztus misztikus teste. - Kiemeli az ökumenizmus – a más vallásúakkal folytatott párbeszéd fontosságát (a zsinaton vonták vissza az 1054-es kölcsönös kiközösítést a keleti és a nyugati egyházi vezetők: VI. Pál és Athenagorasz pátriárka) - Engedélyezi a nemzeti nyelven végzett liturgikus szertartásokat. - Kihangsúlyozta a hívek szentmisén való tevékeny részvételének fontosságát. - A liturgikus tér – a templom – berendezésében változtatott: közelebb hozta az oltárt a hívekhez, kiemelje a pap és a hívek közösségét a szentmisén az Úr asztala körül. - Kihangsúlyozta a Szentírás és a Szenthagyomány szerepét az Egyház tanításával kapcsolatban. - Elismerte a modern tömegtájékoztatási eszközök fontosságát az Egyház életében is.
21
A jelenkori Egyház története A 20. századi Egyház történetét a haladás, modernizálódás jellemezi. A két világháború alatt olyan pápák vezették az Egyházat, akik a béke mellett szólaltak fel: XV. Benedek és XII. Pius. Béketörekvéseik hatástalanok maradtak, és sok egyházi személy áldozatául esett a háborúk kegyetlenségeinek, mégis igyekeztek enyhíteni az emberek szenvedésen. Emellett célul tűzték ki azt is, hogy a világiakat egyre jobban bevonják az Egyház életébe XI. Pius. Az ő idejében, 1929-ben a lateráni szerződéssel, ismerték el önálló államnak a Vatikánt. A II. világháború után a teológiai tudományok (szentírás, dogmatika) területén újítás figyelhető meg a modern tudományok eredményeit felhasználták a szentíráskutatás során is. Ennek az időszaknak a pápái: VI. Pál (1962-1978) II. János Pál (1978-2005). Mindketten nagyon sokat tettek az Egyház megújulása érdekében. Erdély Az első világháború után több nehézséggel is szembe kellett néznie az erdélyi katolikus egyháznak: 1922-ben az elvesztette birtokainak nagy részét megnehezítette a katolikus iskolák fenntartását. 1927-ben Románia konkordátumot kötött a Vatikánnal, melynek értelmében a magyar egyházmegyék Bukarest alá tartoznak, és a szatmárit összevonták a nagyvárad egyházmegyével. Az erdélyi Státus (világi főurakból álló szervezet, mely – püspökök híján – a katolikusok érdekeit képviselte) is nehéz helyzetbe került az állam igyekezett megszerezni a vagyonát. A helyzet Gróf Majláth Gusztáv Károly püspök segítségével oldódott meg: egyezséget kötöttek a román állammal, mely szerint a Státus vagyona az egyházmegye tulajdona. Márton Áron püspök szintén kiemelkedő alakja az erdélyi katolicizmusnak, aki 1938-tól lett a gyulafehérvári egyházmegye főpásztora. Kiállt hívei mellett, és beszédeiben a zsidók deportálása, majd a kommunista államhatalom vallásellenes cselekedetei ellen (egyházi iskolák államosítása, papok, püspökök, szerzetesek bebörtönzése) tiltakozott. Ezért 1949-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték (1955-ben szabadon engedték). Boldog Scheffler János szatmári püspököt és Boldog Bogdánffy Szilárd nagyváradi püspököt szintén bebörtönözték, és mindketten a börtönben lettek Krisztus ügyének vértanúi. A kommunizmus összeomlása után 1991-ben Róma főegyházmegyei rangra emelte a gyulafehérvári egyházmegyét. Ennek jelenlegi érseke: Dr. Jakubinyi György. A nagyváradi egyházmegye főpásztora Böcskei László megyéspüspök, míg a szatmári egyházmegye élén Schönberger Jenő püspök áll.
22
