Üdvözlet!
2 Ajánló 3 Bevezető, tartalom, köszönet 4–8 Hangadó – Rudán Joe 9 Ajánló – Hammer Records újdonságok 10–15 Hangadó – Virrasztók 16–19 Aktuális – Invader 20–23 Mesteremberek – Kubala Katalin 24–27 Arc-kép-tár – Loyalty Records 28–32 Értékmentő – Syrius 33 Ajánló – Rock Diszkont újdonságok 34–37 Téka Kulturális ajánló – Magyar Menedék Könyvesház 38–40 Helyzetjelentés – Dixie Freedom Fighters 41 Ajánló 42–43 Stúdiónapló – Vérszerződés 44–48 Vastaps – Hungarica / Romantikus Erőszak, CHK / RPG, Nomad, Historica 49 Ajánló 50 Ajánló – Mos-OI! 51 Ajánló – Hammer Records újdonságok
Ennek a számnak az elkészítésében közreműködött: Becs József és Csilla, Hudák Attila, Jozé, Léha Poéta, Varga Levente (Zombie), Vasutas. Köszönet: dr. Hartmann Kristóf, Hammer Records, valamint Geri, Kubala Katalin, Lahovicz Zoltán, Molnár Annamária, Molnár Orsolya, Rudán Joe, Szebeni János, Sziva Balázs, Yoli. Címlapfotó: Köhler Ágnes (Rudán Joe), Virrasztók További felhasznált fotók: Kiriák Klaudia Katalin, Kovács János, Kővári Miklós, Réti Zsolt, Steiner Niki, Tóth Géza, Tőrösné Kolozsy Erika, kiadói és zenekari archívumok, internet, valamint az ebben a lapszámban szereplők által adott és közlésre engedélyezett képek.
Május 7-én szép csendesen 4 éves lett a Magyar Hang! Ennek örömére – az olvasóknak szánt ajándékként – felkerültek a magazin honlapjára az eddig még nem letölthető nyomtatott lapszámok is (vagyis az 5., 6. 7. és a különkiadás), így tehát már teljes a sor, mindegyik megjelenés ingyen hozzáférhető pdf formátumban! Ennek a számnak ismét megosztott a címlapja (vagyis nem kizárólag egy zenekar vagy előadó szerepel a frontoldalon, mint ahogy az egy párszor már megtörtént), az aktualitását pedig az adja, hogy az 50. születésnapját, és a harminc éves pályafutását ünneplő Rudán Joe egy monumentális szólólemezzel jelentkezett, valamint a Scrofa vezette Virrasztók tavaly decemberben, a HammerWorld mellékleteként kijött harmadik albuma pár hete végre digipack formátumban is megjelent. Az Aktuális-ban a majd’ egy évtizede működő, de első – bitang heavy/power muzsikát, és nagyívű, technikás énekdallamokat tartalmazó – nagylemezét csak nemrég kiadó Invader került, a Mesteremberek rovatban pedig ezúttal az üvegfestő Kubala Katalinnal és alkotásaival ismerkedhetünk meg. Az Arc-kép-tár a tíz éves Loyalty Record működésébe enged bepillantást, az Értékmentő hasábjain pedig a zseniális, de hányatott sorsú Syrius zenekar komplett története elevenedik fel, egy új válogatás kiadvány piacra kerüléséhez időzítve. A Helyzetjelentés és a Stúdiónapló kissé összekapcsolódik, hiszen a friss akusztikus formációként pár hónapja bemutatkozott Dixie Freedom Fighters énekese az a Geri, aki az új lemezén dolgozó Vérszerződés frontembere is. A szokásos Téka irodalmi ajánló mellett a Vastapsban négy tavaszi rendezvény beszámolója olvasható, az Ajánló(k)-ba pedig aktuális lemezmegjelenések és koncertek flyerei kerültek. A folytatással kapcsolatban: az már biztos, hogy a következő megjelenés egy Palmetta különszám lesz, majd jön a nyári szünet, a továbbiakat pedig meglátjuk… tervek vannak! Jó szórakozást kívánok! K.T.A.
Magyar Hang kulturális magazin (időszakos online megjelenéssel) Alapító-főszerkesztő, tördelő: Kiss T. Attila Társszerkesztő: Kima Norbert
w w w. m a g y a r h a n g m a g a z i n . h u
3
Rudán Joe 50. születésnapját megünneplendő márciusban egy monumentális – több, mint egy tucat szerző által írt – 18 vadonatúj dalt tartalmazó szólólemezzel jeletkezett, amelyhez a 15 évvel ezelőtt megjelent Coda album a bónusz. Joe-t az előtte álló hétvégi három fellépés, és a lomtalanítás miatti garázspakolás közben zavartam meg, hogy elbeszélgessünk ennek a jubileumi kiadványnak a megszületéséről, és hogy alaposan bemutassuk a jelenlegi összes formációját. – Nem megszokott módon, először az új lemez külcsínével kezdeném… Alig lehet ki-be tuszakolni a tokba a bookletet, annyira vastag lett ez az impozáns és felettébb informatív kihajtogatható füzet, ami a lemezedhez jár. Nem számoltam meg darabra pontosan, de vagy hét-nyolc tucat fotót biztos felhasználtatok az archívumodból a benne található tablóhoz. Honnan jött az ötlet ehhez a személyes montázshoz? – Arra gondoltunk, hogy mivel ez az album az ötvenedik születésnapom és egyben a harminc éves zenei pályafutásom jubileumi kiadványa, és nem mellékesen az első szólólemezem is, azért most ne zenekari képek kerüljenek be a bookletbe. A lemezanyag nem a különböző együttesekben, általam énekelt számokból szemezget, nem is egy újra feljátszott és rögzített válogatás, hanem egy kimondottan vadonatúj dalokat tartalmazó korong. Ez az album most tényleg csak rólam szól. A tablót pedig poénnak szántuk. – Jócskán tartalmaz olyan fotókat is, amelyek készítésekor még nem volt digitális technika, tehát nem egyszerűen a számítógépről kellett ezeket lemásolni, hanem a kézzel fogható fényképeket kellett megkeresni. Könnyű volt ezeket megtalálni, feldolgozni?
4
– Volt vele meló, de elég könnyen megtaláltuk a képeket, aztán már csak válogatni kellett az ömlesztett anyagból. Annak idején a szüleim elég sokat fotóztak, a gyerekkoriak nagyrészt innen származnak, aztán ilyen-olyan igazolványképek is előkerültek, és persze az évek során a különböző formációkban való szerepléseim is elég jól dokumentáltak voltak, tehát nem volt annyira nehéz a feladat. Évszámokat viszont direkt nem írtam hozzájuk, mert sokuknál már nem is tudom, hogy pontosan mikor készültek. A booklet végső mérete adott volt (kihajtogatva kilenc kocka), ezért ezt próbáltuk meg minél jobban megtölteni. Szerintem sikerült, mert nagyon látványos lett, jól néz ki! Ezzel az is célunk volt, hogy ha már ennyien letöltik, másolják a lemezeket, legalább ennyi pluszt kapjon az, aki megtisztel azzal, hogy megvásárolja az eredeti kiadványt. – Ezért tettétek mellé bónuszként a 15 évvel ezelőtt megjelent Coda lemezt is? – Igen! Arról meg nem is beszélve, hogy majdnem 80 perc az eredeti lemez is, tehát az akár egy dupla albumnak is felfogható, és ehhez jön még ez a bónusz korong. – Ki javasolta egyébként, hogy ez legyen a bónusz? – Én javasoltam a kiadónak, mert ezt a lemezt hivatalosan már nem lehet sehol sem kapni. És hadd mondjam el, hogy minden más egyebet is én végeztem egyedül. Én találtam ki, hogy mi legyen a koncepció, és a stúdiózást is én ültem végig a hangmérnökkel, nem volt mellettem se menedzser, se senki ennek az egésznek a levezénylésére, kivitelezésére. Tehát az én morbid agyszüleményem az egész lemez, meg a borító. (nevet) Társaim abban voltak a zenészkollégák, hogy megírták a zenét és a szövegeket. – A Coda felvételbe belenyúltatok vagy egy az egyben a régi kiadást használtátok fel? – Volt róla szó, hogy hozzányúlunk egy kicsit, beturbósítjuk, de miután Fidóval, a stúdiós barátommal – aki az egész új lemezt is keverte – végighallgattuk egyszer, úgy döntöttünk, hogy nem érdemes belenyúlni, mert maximum átmaszterelhetjük, hogy durvábban szóljon, de ez nem kimondottan egy metal cucc, hanem egy blues/hard rock anyag, úgyhogy ennek nem kell.
interjú: K.T.A. fotó: Steiner Niki
5
– Konkrétan mennyi idő volt összeszerkeszteni és rögzíteni ezt a lemezanyagot? Mikor küldted ki a meghívókat az érintett zenészeknek, szövegíróknak? Mennyi időt dolgozhattak a dalaikon? – Gyakorlatilag pontosan egy évvel ezelőtt találtuk ki a kedves feleségemmel azt – és nem veszem el tőle az ötletét, mert az övé –, hogy csináljak egy olyan szólólemezt, amire olyan zenészek, szövegírók adnak szerzeményeket, akikkel az eddigi pályafutásom alatt dolgoztam. Összeállítottam egy listát, és erre azoknak a zeneszerzőknek és muzsikusoknak a nevei kerültek, akikkel egyrészt ténylegesen egy zenekarban játszottam, másrészt szóltam olyanoknak is, akiknek a saját lemezén vendégként már szerepeltem. Egyszerűen megkérdeztem őket, hogy írnának-e egy-egy dalt ehhez a készülő 50 éves jubileumi lemezhez. Persze volt olyan, aki aztán azt mondta, hogy nem volt ötlete, ihlete, de a végén már nem tudtam várni, le kellett egyszer zárni a dolgot, mert már így is nagyon megcsúsztam a megjelenéssel. Eredetileg úgy volt, hogy februárban jön ki a lemez, tehát a március 8-ai életműkoncertem előtt egy hónappal, mert úgy egészséges, hogy addig már megismerhessék az emberek az új számokat, de végül csak a rendezvény napjára tudott megjelenni a kiadvány. De aztán nem is nagyon bántam, mert így meg benne volt a pakliban, hogy a bulin jól fog fogyni, és ez tényleg így is történt. Elég sok CD el is kelt hirtelen, úgyhogy lehet, hogy még jobban is jártam ezzel az időzítéssel. Februárig 16 szám volt készen, de így, hogy lett még egy hónapunk, kitaláltuk, hogy ha már a 80 perc rendelkezésre áll, akkor legyen teljesen tele a korong, ezért született még két szerzemény, amit Tóth László gitárossal raktam össze. Ezek is készen voltak már valamilyen szinten, de így tökéletesen be lehetett fejezni őket. Lehet, hogy nagyon hosszú a lemez, és lehet, hogy elsőre unalmasnak is tűnik, de annyi újdonságot tartalmaz, hogy egy hallgatásra nem lehet az egészet megemészteni. Azáltal, hogy különböző műfajokból (persze a rockon belül) érkeztek a szerzők, sok arcomat, hangomat tudom megmutatni. A korongon megtalálható a metal-tól, hard rock-tól kezdve a blues-ig, jazz rockig, sőt az akusztikus megszólalásig sok minden, tehát jó színes lett a repertoár.
6
– Volt olyan szerző esetleg, aki magától jelentkezett nálad? – Igen, és szívesen is vettem volna tőle a szerzeményét, de mire kitudódott, hogy mi készül, addigra az én általam kiválasztott és felkért művészek már elkészültek a saját számaikkal, túl voltunk már az egyeztetéseken, az első demóküldéseken, ezért sajnos már nem volt hely ezek számára. Meg azért én szerettem volna megválogatni, hogy olyan szerzőktől és olyan dalok szerepeljenek a lemezemen, amelyek tényleg megállják a helyüket. Nem csak most, hanem akkor is, ha valaki később is előveszi ezt a kiadványt. – Technikailag hogyan állt össze ez a monumentális anyag? – Így, hogy több, mint egy tucat szerzővel dolgoztunk, nagyon nagy meló volt! Gondolj bele, különböző stúdiókból jöttek óriásfájlokban az alapok, már amikor jöttek, mert sok esetben mi csináltuk meg azokat is a mostani Coda-s társaimmal. Olyan is volt, aki kompletten küldte el, és gyakorlatilag csak énekelnem kellett rá, de volt olyan is, aki támpontként csak egy demófelvételt adott, és mindent mást nekünk kellett csinálni. A gitárosok adott esetben a saját szólóikat küldték el, a saját sound-jukkal, úgyhogy óriási adok-kapok zajlott az éterben. Aztán, ha mi úgy gondoltuk, hogy készen vagyunk az adott számmal, akkor azt megmutattuk a szerzőnek, és szinte mindenki talált még valami finomítani valót rajta. Ezért akkor újra visszaküldte, másképp kevertük, majd ismét megmutattuk neki, de még mindig nem tökéletes, stb. és ez így ment minden egyes dal esetében. Ez egy őrület volt! Úgy képzeld el, hogy nyár végén álltunk neki a munkának, és február közepére lettünk kész. – Mivel volt több „gond”, a zenékkel vagy a szövegekkel? – Egyértelműen a szövegekkel akadtak gondjaink. A zenében többnyire maximum annyi volt, hogy most tegyük lejjebb vagy feljebb egy-két hanggal, a szövegeken viszont nagyon sokat finomítottunk, csiszolgattunk. De szavam sem lehet, mert ami kritikát eddig olvastam az albumról, eggyel sem találkoztam még, amiben azt írnának, hogy rosszak. Ez azért örömmel tölt el.
– Ennyi befektetett munka után, minden szerző és te is elégedett vagy a végeredménnyel? – Én mindenképpen, de én könnyű helyzetben voltam, mert minden nap ott voltam a stúdióban, így már akkor hallottam, tudtam, hogy hogyan alakul a dolog, milyen lesz a lemez. A szakmában szokott olyan lenni, hogy a zenészek egymás között megbeszélik a nekik nem tetsző dolgokat, hogy nem akartam szólni a Rudán-nak, de nem az igazi. Ilyet még nem hallottam vissza. Nyíltan, szemtől-szembe mindenki azt mondta, hogy meg van vele elégedve. (nevet) Remélem, hogy így is van. Nagyon nehéz a mai felhozatalban, stíluskavalkádban olyan hangzást kitalálni, ami mindenkinek tetszik. Mindenkinek másképp szól a gitárja, a dobja, de remélem, azért a hangom összefogja ezt az egész dolgot, és attól egységes lett az összkép, hogy csak én énekelek minden számot. Mondjuk a hangmérnökömnek megengedtem, hogy vokálozzon egy kicsit, de azt is csak szépen halkan. (nevet) – Amikor megkaptad a számokat, és elolvastad a szövegeket, egyből egyértelmű volt, hogy Nagy Dávid dala lesz a címadó? – Kicsit gondolkodtunk, de mivel nagyon ráérzett Dávid a dologra, elég egyértelmű volt. Nagyon bejött, mind szövegben, ami abszolút illik rám, rólam szól, mind zenéjében, ami nagyon szép.
– Ezek az új dalok is bekerülnek majd idővel a repertoárodba? – Igen, mindenképpen. Március 8-án, az életműkoncerten, az első három számot (A nagy vonatrablás, Néma dal, Én ez vagyok) már játszottuk is, hiába még nem ismerte senki. Ha így megyünk tovább, hogy az első hármat már megtanultuk, akkor utána jön a következő három. (nevet) Úgyhogy biztos, mert belefér a Coda-s repertoárba. Van a lemezen három vagy négy olyan szép lassú dal, amit nagyon szívesen énekelnék a bulikon is, de vigyázni kell, mert ha a Coda-val játszok, akkor a kötelező lassú számok már ott vannak. Ott van a Kopott ház és a Hol van a szó, aztán a Led
Zeppelintől a Stairway To Heaven és a Babe, I’m Gonna Leave You vagy a Deep Purple-től a Mistreated. Nem akarom elvinni a koncerteket ennyire lassú üzemmódba. Majd ha hatvan éves leszek! (nevet) – Szinte nincs olyan hétvége, amikor nem lépsz fel valahol. Könnyen jönnek a felkérések, vagy meg kell küzdeni a lehetőségekért? – Mivel elég sok formációban énekelek, ezért most már nem kell annyira megküzdeni. – Egy pár mondatban mindegyikről légy szíves.
mesélj
már
– A duóval kezdem, amit ugye Tóth László gitáros barátommal csinálunk, az egy akusztikus műsor. Néha még hozzánk társul Makovics Dénes fúvós hangszereken vagy billentyűkön, akkor, amikor Pest felé játszunk, vagy éppen nincs a Bikinivel koncertje és ezért ráér. Aztán Kalapács Józsi barátommal is szoktunk négyesben is vállalni fellépéseket, de inkább a komplett zenekarával jellemzőbb, az Akusztikával. – Január óta a Dinamit együttes tagja is vagy. – Igen, de ott is elgondolkodtam először, hogy már megint egy nagy zenekar… és nem a saját útját járja az ember. Aztán mégis elfogadtam a felkérést,
mert egyrészt Németh Gábor hívott, másrészt mert én eleve a Dinamitot mindig is szerettem, mert a Gyula (Vikidál Gyula– a szerk.) azért ott felrakta a lécet rendesen a magasan jegyzett énekben. Már 1979–80-ban az egyik kedvenc bandám voltak, egyszóval nem akartam kihagyni. A régi dalaik is nagy kedvenceim, és az új lemezük is tetszik. – Mi újság van most ott? – Ha minden igaz, készül egy új album, mert már négy dal meg is van írva. Gyurival (Kálmán György – szerk.) meg szépen elosztjuk az énektémákat, szólamokat. Mindenki kérdezi, hogy minek két énekes? Miért, a Mobilmánia-ban három énekes
7
volt! Az volt egyébként a zenekar fénykora, akkor éreztem azt, hogy az egy nagyon jó banda. Visszatérve a Dinamithoz, nyáron jó pár fesztiválon játszunk majd, úgyhogy ez is működik. – Egy nagy taglétszámmal dolgozó formáció is felállt nem is olyan régen, Atilla Fiai Társulat néven, és velük is járod az országot, sőt…! – Igen, de nem csak itthon lépünk fel, hanem ősszel már Amerikát is megjártuk, a keleti parttól a nyugatiig, sőt még Kanadában is játszottunk. Természetesen túlnyomórészt ottani magyar közösségi házakban, magyaroknak, hiszen ők hívtak meg, de persze bárki jöhetett ezekre az estekre. Ez egy olyan a csapat, amilyennek lenni kell. Négy énekes van, Kalapács Józsi, Mr. Basary, Tóth Reni és én, és a zenészek is mind neves muzsikusok. Závoti Zoli, aki ugye az Akusztika gitárosa is, Szebelényi Dani billentyűs, aki egy zseni, Gál Péter, aki a Kormorán hegedűse volt, valamint Talabér László basszusgitáros (őt a Hit együttesből lehet ismerni), és fia Gábor, aki dobos. Szűcs Antal Gábor gitáros pedig a zenekar legújabb tagja. A műsorunkban most már nem csak magyar rock operákból játszunk, hanem már néztünk számokat a Jézus Krisztus Szupersztár-ból is, de én még a Hair-t is próbálom erőltetni. – Ezeken kívül, alkalmanként, más formációkba is betársulsz vendégénekesként. – Ezek olyan produkciók, amelyekhez olyan zenészbarátaim hívnak, akik más zenekarokban játszanak. Ilyen például a mosonmogyaróvári Power, Erdélyben a Cold Taste, vagy a nyíregyházi Radar. Akit úgy ítélek meg, hogy jó zenekar, és vállalható módon tanulják meg a dalokat, és persze én az övékét (nevet), akkor nagyon szívesen elmegyek játszani. – Mint, ahogy elmész június 7-én a Pokolgép PeCSa-s szabadtéri jubileumi bulijára is vendégként. – Persze, hiszen volt szerencsém több, mint húsz évig énekelni a számaikat, talán még nem felejtettem el őket. (nevet) Egyébként tavaly ősszel többször is felléptem velük, sőt még a Metal Karácsonyon is. Bevallom ott egy kicsit megfáradtam, mert előtte buliban voltam, de előfordulnak ilyen balesetek. Tudod, ezt a szakmát úgy hívják, hogy rock n’ roll! (nevet) – Esküszöm nem erről jut az eszembe, de láttam a Facebook oldaladon egy posztot, amin egy nevedet viselő bor van a kezedben, Gere Attila Pincészet felirattal. Ez hivatalos termék vagy egy ajándék neked?
8
– Gyakorlatilag a Geréék ezt nekem gyártották, mert valamilyen szinten támogatták az albumomat. Benne is vannak a bookletben, ahogy a többiek is. Ezúton is köszönöm mindannyiuknak, de most hadd ne soroljam fel mind a tizenötüket. Ebből a szempontból szerencsém volt, mert elég sokan támogattak. Adott esetben a Geréék borral, amit szoktam is bulikra vinni. A munkák során a zenészeknek, a többi támogatónak, és a vendégeimnak adtam belőle. Itt nem arra megy ki a játék, hogy ebből bármilyen hasznom legyen, ennyi erővel a netre is feltehetném árulni, de ez egy baráti gesztus. Egyébként nagyon finom, 2011-es évjáratú Cuvée. Manapság nagyon nehéz olyan támogatót találni, aki esetleg anyagilag is tud segíteni, de azért van ilyen is. A stúdióban ugyanis könyörtelenül ketyeg az óra, és viszi a pénzt. Most is, a kiadó által előirányozott összeg háromszorosa lett a költség, de megúsztam valahogy, mert házaltam rendesen. – Tavaly kaptál egy kitüntetést, Baranya Megye díszpolgára lettél. Ennyire megbecsülnek téged a ottani vezetők, emberek? Mit éreztél, mikor értesültél erről? – Nagyon örültem neki, és nagy megtiszteltetésnek vettem. Egyébként jól ismernek, mert én már 1979-ben énekeltem Pécsen, a középiskolás zenekarommal, aztán egy jópár helyre is eljutottam itt a megyében. Bevallom olyan zenekaraim is voltak régen, amelyekkel nem koncerteken játszottunk, hanem táncos rendezvényeken. A nyolcvanas évek elején elmentünk mindenféle iskolai bálokba, éttermekbe, szállókba játszani, úgyhogy elég ismert arc lettem a különféle formációkból. (nevet) Tehát olyan emberek is ismernek, akik még a régi érában jártak szórakozni. De tegyük hozzá, hogy annak idején olyan számokat toltunk, mint például a Queen-től az I Want To Break Free vagy egy-két Police dalt. Ezekre ment a bulizás. Ami most tánczene, az meg sem közelíti azt. Szerintem az elismerésben az is szerepet játszthatott még, hogy az elmúlt évtizedekben mennyi helyre „vittem el” a különböző dalokat, keltettem jó hírét magának a stílusnak. – A következő ötven évre mit irányoztál elő magadnak? – Csinálom tovább a dolgomat! Mondjuk egy ilyen önálló lemezt mostanában nem szeretnék, mert az utolsó fél évem nagyon kemény volt emiatt. Most ez szépen ketyegjen, játszogatom róla a dalokat, remélem a rádió is lead majd róla egykettőt, de ez nehéz dió… a rockzene mindig is underground volt, és a helyzet csak rosszabbodott. www.rudanjoe.hu
interjú: K.T.A.
A pécsi Virrasztók harmadik lemeze még tavaly decemberben jelent meg HammerWorld-ös mellékletként, most áprilisban pedig végre megérkezett a kiadvány digipack verziója is. A hazai színtéren (de nemzetközi viszonylatban is) egy egyedi – a halál témakörére épülő – koncepció alapján dolgozó, a főként dark/gót hangulatú muzsikájukat heavy/power/thrash elemekkel, valamint népzenei és indusztruális hatásokkal ötvöző csapat Halottidézőjét, az énekes, tekerőlantos Scrofa-t csörgettem meg Skype-on, hogy alaposan megismerkedhessünk a zenekarral és A halál színei című új albumukkal. 10
– A harmadik albumotokat jelentettétek meg tavaly év végén, de a MH hasábjain eddig csak egy lemezbemutatóval szerepeltetek. Ezért arra kérlek, ássunk egy kicsit vissza. Egyáltalán honnan jött a Virrasztók ötlete, hogyan született meg a koncepció, és miként találtad meg magad mellé az állandó társakat? – Úgy történt, hogy én már régóta foglalkoztam azzal, hogy hogyan lehet a magyar népzenét a rockzene különböző ágaihoz integrálni. Kis hazánkban ezt már sokan megpróbálták, született is sok nagyon jó próbálkozás, de én arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy kicsit progresszívebb, korszerűbb metal zenével társítanám ezt. Konkrétan tehát ehhez kerestem olyan társakat, akik a metal részében otthon vannak, és a pécsi illetőségű Perfect Symmetry-nél kötöttem ki, akik régi cimboráim voltak. Velük – a gitáros Kusinka Tomival, és a basszusgitáros Szkróbó Szabival – társalogva, már közösen döntöttünk úgy, hogy próbáljunk meg ennek a folk-metalnak a mezsgyéjén csinálni valamit. És amikor már hárman voltunk, és a próbateremben egymást kóstolgatva – egyelőre még koncepció nélkül – nekiálltunk dolgozgatni, akkor kiderült, hogy a hármunk zenei gondolkodásának eredője a vártnál egy sötétebb tónusú valami. Megírtuk az első számot, és rábólintottunk, hogy hűha, ez szomorú. De gondoltuk, hogy van ilyen, hogy szomorú dalt ír az ember, írjunk egy másikat. Megcsináltuk, és az még sötétebbre sikerült. Amikor már a harmadik ilyen volt, akkor úgy gondoltuk, hogy ideje leülni sörözni, és megvitattuk, hogy ha a mi kezünkből közösen ilyen dalok jönnek ki, akkor mi lenne, ha ehhez választanánk egy ehhez illő koncepciót. Innentől aztán egy ugrás volt az, hogy a magyar népzene siratós, kesergős, szomorú illetve balladisztikus részeit használjuk fel. Nézzünk utána ezeknek a balladáknak, próbáljunk mi is egy kicsit ilyen balladisztikusan gondolkodni. Ezután tehát már célirányosan, kifejezetten koncepcionálisan kezdtünk ötletelni a számok felépítésén. Így talált meg az az elképzelés bennünket, hogy a virrasztással kapcsolatosan használjuk fel a folklór adta lehetőséget. – Nem nagyon idegen ez a téma a XXI. század eleji magyar embertől? – De. A halállal és annak gondolatával való együttélés, és magával ennek az életeseménynek a kezelésével kapcsolatosan manapság szerintem nagyon sok probléma van. Annak ellenére, hogy ez a legtermészetesebb része az életünknek, mégis szinte mindenki tabunak tartja. Azzal, hogy az emberek általában nem otthon, hanem kórházban halnak meg, és onnantól már alig találkozik velük a rokonság, valahogy eltávolodott ez a dolog az emberektől és misztifikálódott is. Félünk róla
beszélni, nem szívesen említjük, kerüljük a témát, pedig ez nem szégyen. Hiszen ez hozzánk tartozik. Mindannyian, akik megszülettünk, egy utat járunk be, és ennek a földi életnek ez a végállomása. És ezzel szépen békességben kell(ene) élni. Már csak azért is, mert ha az ember tisztességgel el tud búcsúzni a szeretteitől, akkor valószínű, hogy az elmentnek is jobb úgy. Konkrétan nem jelenthetem ki, hogy ez így van, de én így gondolom. Másrészt meg az ittmaradottaknak is jobb így, hiszen egy olyan helyzetben, amikor a gyász feloldását az elengedés jelenti, az mindenképpen az ember lelkének a megnyugvását tartalmazza. Tehát, ha csak elfojtjuk a fájdalmat, az nem jó a lelkünknek, viszont ha feloldjuk az elengedés gesztusában, akkor az jó. És ezt az eleink már tudták! Nem véletlenül virrasztották el a halottaikat annak idején Magyarország-szerte a népek egyszerű fiai, lányai. Sajnos manapság már csak néhány helyen él ez a hagyomány, pedig – az előbb említett okok miatt – fontos lehetne ma is azoknak az embereknek, akik ettől a természetes állapottól eltávolodtak. – A mai metalzene rajongó fiatalok nyitottak erre a gondolkodásmódra? – Azt hiszem, hogy tömegében nem! De a Virrasztók nem is egy mainstream zenekar, hanem egy kifejezetten rétegkulturális szerepet felvállaló csapat. A mi rajongóink hajlandóak elgondolkodni a témáinkon, beleérzik magukat a szövegvilágunkba. A koncertek után sokszor van módunk beszélni velük, és az a meglátásom, hogy akik a mi előadásunkra eljönnek, azok fel tudják spirituálisan is fogni, hogy mi mit akarunk mondani. Még itt a nagyon technokrata XXI. század elején is. – A közönségbázisotok ezáltal milyennek tekinthető? – Egyáltalán nem homogén. A kifejezetten klasszikus metalarcok például nem igazán jellemzőek. A mi közönségünk például az Ossian és Pokolgép rajongókkal nem sok metszetet mutat. Inkább azt mondom, hogy a dark/gót vonalon keresendő inkább, de a húszévesektől a negyvenévesekig minden korosztály képviseli magát. Mivel a mi számaink nem az aktuális élethelyzetekről, a fiatalok problémáiról szólnak, ezért nincs is, ami generációs szakadékot okozhatna az idősebbekkel. Mi olyan sztorikat dolgozunk fel, amelyek bárkit érdekelhetnek, sokkal nagyobb a szórás ilyen szempontból. – És a népzenei vonal felől van számottevő érdeklődés? Hiszen azt is jócskán tartalmaz a zenétek. – Azt tapasztaltam, hogy akik az igazi, autentikus népzenével foglalkoznak, azok – hát hogy is
11
mondjam – indokolatlanul kevéssé figyelnek fel ránk, mert van bennük egy erős tartás attól, hogy ki hogyan nyúl hozzá ehhez az autentikus anyaghoz. Viszont nagyon sok olyan embert fogunk meg, akik éreznek valami fogékonyságot a magyar népzene iránt, de ennek hallgatása nem a mindennapjaik része. Sokan vagyunk úgy, hogy attól, hogy még kedveljük, tiszteljük a népzenét, nem biztos, hogy otthon berakunk egy csárdáslemezt. Úgy gondoltam, hogy azért érdemes vele foglalkozni, mert miután valahol a génjeink között ott van ennek a zenei világnak a nyelvezete, könnyen értjük meg az üzenetét. A népdal nyelvezete egy olyan kódoló rendszer, ami segít átvinni az információkat. Tehát, ha én azt akarom megmutatni, hogy a dal hőse el van keseredve, vagy halálra szánta magát, akkor egy ismert népzenei sorral próbálom ezt alátámasztani, vagy a szövegvilágban használok olyan népies kifejezéseket, amelyek segítik ezt. Ezáltal nagyon jól kódolódik vissza az érzés a hallgatóba, hiszen a népzene, a népdal az évszázadok alatt finomodott, csiszolódott ilyenné. Segítségével nagyon jól meg tudom fogalmazni az általunk választott halál témakört, anélkül, hogy valami köznyelvi banalitásba fulladjanak a szövegeink. – Legújabb lemezetek A halál színei címet viseli, és a második albumhoz hasonlóan szintén HammerWorldös CD mellékletként jelent meg még tavaly év végén. Ez a lehetőség mennyire tud rásegíteni az ismertségetekre? Mivel ez már nem az első alkalom, ezért úgy gondolom, meg vagytok elégedve az eredménnyel. – A HammerWorld több ezer példányban jelenik meg, ami azt jelenti, hogy ez a mennyiség célzottan kikerül egy olyan közönséghez, aki szereti ezt a műfajt, mert nyilván az veszi meg az újságot. És ez annyit jelent, hogy mi több ezer lejátszóban ott vagyunk, így megvan az esélyünk, hogy meghallgatnak minket az emberek. Tehát nagyon erős promóciós értéke van ennek a megjelenési formának. – Nemrég – április közepén – végre digipack verzióban is kijött az album, ami a hardcore Virrasztók rajongóknak kedvez. – Így van! Erre már lehet dedikálni, tehát egy emléktárgyként szerepel, ha eljön egy koncertre és azt mondja, hogy ezt tőlük vettem, és személyesen a tagok adták át. Más az érzés. A letöltések miatt amúgy sem az eladás dominál a lemezkiadás
12
kapcsán, így ez a verzió leginkább egy ajándéknak tekinthető. – Majd’ másfél éve, a „hivatalos” világvége dátumhoz igazítva publikáltatok egy igen látványos videóklipet a sokatmondó Világvége 2012 címmel. Meglepő módon ez lett most ennek az új albumnak a nyitószáma. Ezt már akkor a következő lemezhez (tehát ehhez) írtátok, vagy csak az esemény volt a lényeg, és kivárásos taktikát alkalmazva, megvártátok, hogy tényleg lesz-e világvége? – Igen, megpróbáltuk, hogy ha már tényleg jön a világvége, akkor csináljunk egy számot, amivel el lehet búcsúzni, de ha mégse jönne el, és minden zakatol tovább, akkor megírjuk és felvesszük az egész albumot! (nevet) Ez a dal már kifejezetten ehhez az új lemezhez készült, és akkor még úgy gondoltuk, hogy ez lesz a zárótétele. De aztán úgy alakult az anyag, hogy inkább nyitótétel lett belőle. – Időközben egy rendkívül látványos másik videóklippel is jelentkeztetek, ami A halálon is túl című számhoz készült. Mi a célotok ezzel, egyáltalan milyen lejátszási helyekben bíztok? – Semmilyenben. Egyedül az internetben lehet bízni, mert szerintem a Nóta TV nem venné át. (nevet) Amiért mégis megcsináltuk, annak két oka van. Egyrészt, úgy érzem, hogy az ismertséget nagyon jól viszik a klippek, másrészt, jól hozzáadják az adott számhoz azt a gondolatiságot, amit bele szeretnénk tenni. Hallottam már olyan véleményt, hogy volt, aki a klipet megnézve jött rá egy-két olyan mondanivalóra, ami, csak hallgatva a dalt, addig nem ment át neki. Ráadásul a mostani fiatalok ahhoz vannak szokva, hogy a videómegosztókon számukra érdekes, izgalmas anyagokat keresgélnek, ezért benne kell lenni a sodorban. Azt tervezem, hogy még további két-három számhoz is készítünk klippet, mert találtunk egy olyan rendezőt, alkotótársat, aki végre azt valósítja meg, amit magunk is gondolunk erről a zenéről. A saját vizuális fantáziáját nagyon szépen tudja a mi zenei anyagunkhoz idomítani, úgyhogy nagyon jó az együttműködés, és ennek lesz még gyümölcse hamarosan. – Ezek a YouTube-ra feltett videók a külföld felé nyitásban nem segítenek? Vagy a magyar
nyelv miatt nem is nagyon erőltetitek ezt a témát? – Sok helyen játszottunk már külföldön, és sok helyen szeretik is, amit csinálunk, annak ellenére, hogy magyarul énekelünk, vagy éppen ezért. Emiatt azt tervezem, hogy egy angol és magyar feliratos verziót is felteszünk a klippekre, és ezzel egy új lendületet adunk nekik a külföldi piacon is. És valószínű, hogy a következő videók is úgy készülnek majd, hogy lesz feliratos meg felirat nélküli verzió.
– Kétévente adjátok ki a lemezeiteket. A köztes időben – persze a magánélet és a koncertezés mellett – folyamatosan születnek az új szerzemények, vagy kimondottan van egy külön kijelölt periódus az alkotómunkára, amikor már időszerűvé válik egy újabb kiadvány?
– Mind a kettő. Már nagyon korán elkezdünk dolgozni a következő számokon, de amikor konkrétan eljön a lemezkészítés fázisa, akkor az egy jól körülírható periódus. Most is, ennek az albumnak az előkészítésénél is az volt a szituáció, – Kis kanyarként – ha már hogy megegyeztünk, hogy na, akkor szóba kerültek a videómegosztók – a következő próbán leülünk, és felláttam a YouTube-on, hogy készült vázoljuk, hogy milyen ötleteink vannak veletek egy felvétel a külföldi eddig. Aztán megtervezzük azt, hogy iFoodTv főzőműsor részére, amiSzkrobek, a Halottlátó még milyen dolgokat – zenei és ben disznótoros levest és kolbászszövegtéma ötleteket – szeretnénk töltés után, sütést mutattatok be. ezekhez hozzátenni, majd kitaláljuk, hogy ez milyen Pár napja pedig a Konyha TV-ben kakaslevest időintervallumokban készül el. Mikor kell készen főztél. Minek köszönhetőek ezek a meghívások? lennünk az alapszintű demóverzióval, mikorra foglaluk le technikai órákat az utómunka stúdióban – Az iFoodTV-s dolog az nagyon egyszerű volt, és a feljátszó helyen. Aztán kalkulálni kell a gyártásmert ez az amerikai csapat a Korpiklaani-n keresztül sal, és persze be kell tervezni, hogy mikor kerül talált meg minket. Velük ugyanis már csináltak egy forgalomba a lemez. Ezt a folyamatot egy fél évvel anyagot, és mivel figyelemmel kísérték a finnek előtte el kell kezdeni, és meg kell próbálni tartanunk turnéját, mi meg egy pár koncertet velük együtt játaz időpontokat, illetve a művészi munkában pedig szottunk Európában, ránk is felfigyeltek, hogy meg kell próbálni előrelátni azt, hogy ez az anyag milyen érdekes zenét játszunk. Megkerestek, hogy nagyjából mit fog felölelni és mit fog tartalmazni. mi lenne, ha mi is főznénk egyet. Ők kifejezetten egy Például, hogy egy kis konkrétumot is mondjak: olyan csatorna, akik rockzenészeket főzetnek. tudtuk, hogy A halál színei lesz a lemez címe, mégA másik felkérés, a Konyha TV-s, az már ennek a kappedig azért, mert nagyon színes a zenei világa. De csán volt. Az egyik szerkesztő látta a neten a mi adámég hiányzott egy szín, ezért csináltunk egy olyan sunkat, és azt mondta, hogy ez tök jópofa volt, mi lenne számot – ez lett a Végzetes keringő – amelyik a ha a Virrasztók bekerülnének hozzánk is? Ennyi. groteszket képviseli a színek közül. Ez tehát egy Mindkét esetben persze nem is annyira a konyha tudatos építkezés, és ezért jó, hogy ha az embernek volt a lényege, hanem az, hogy a rockzenészeket van ez a fél éves aktív terminusa, amíg elkészít egy ebben a másfajta szerepben szeretik megkeresni a ilyen anyagot. Azzal együtt, hogy még alig került ki a tévések. És természetesen nem elhanyagolható, polcra ez az album, mi már elkezdtük a zenei ötletek hogy ezek a szereplések nagyon jól viszik a zenekar barkácsolását egy következőhöz. hírét. – Visszatérve a lemezhez… Már eltelt néhány hónap a megjelenés óta, de én még negatív kritikát, bemutatót nem olvastam róla, sőt a HangSúly Zenei Díj szavazáson az Év albuma kategóriában harmadik lett a korong. Mennyire tartod fontosnak ezt a helyezést? – Nagyon örülök neki, hogy ez így van. Úgy vettem észre, hogy a zenekar szakmai megítélése egy kicsit jobb, mint a közönségéé, de ez azt hiszem természetes, mert kevésbé könnyen adja meg magát ez az anyag, nem egy lazán befogadható valami. Ezért van az, hogy nem tudunk akkora tömeget felvillantani koncerteken, mint amekkora indokolt lenne. De ez nem baj, mert ez egy vállalt, kicsit underground-nak nevezhető szerep.
– Mennyi előmunka, forráskutatás előzi meg a szövegírást? – Elég sok. Vannak témák, amiket szeretnék megcsinálni, és ezeket már félig előkészítem. Keresem hozzá a forrásokat, gondolkodom rajtuk, de még nem kapnak versszerű formát, mert az meg kell várja a zenét. És akkor, amikor megszületik egy zene, meghallom az első témákat, akkor be szokott ugrani, hogy várjunk csak, erről az a sztori jut az eszembe, hogy… És akkor elkezd mozogni a történet, vagy egy olyan, ami már meg volt tervezve, mint most, hogy márpedig a következő lemezen csinálunk egy betyárdalt, és akkor ez lesz az. Mert most is tudtam már előre, hogy lesz egy Rózsa Sándor dal, mert évfordulója volt, sok minden jelent
13
meg róla, és mozgatta az én fantáziámat is. Tehát szerettünk volna erre az albumra is egy betyáros nótát. És amikor a próbateremben elhangzott ez a true metal, vagy nem is tudom, talán thrash metal ízű riff, akkor azt mondtam, hogy olyan pusztán való vágtatás érzetem van tőle, úgyhogy tökéletesen megfelel. Aztán, mivel nagyon sok történelmi monda, legenda alapján készült szám is van a műsorunkban, nyilván azoknak is utána kell nézni. Most, a Dobozy Mihály történetéről szóló dal előtt elolvastam a róla szóló Kölcsey verset, és megnéztem az erről festett képeket, tehát itt is volt egy kis kutatási rész.
néha szoktatok improvizálni is a felvételek rögzítése során?
– Ott már elég keveset improvizálunk. Ez egyébként nem annyira jó, viszont költséghatékony. Mert az a baj, hogy olyan drágák a stúdióidők, hogy a kísérletezés nem nagyon megengedhető. Ha ránk lenne bízva, akkor három-négy hónapra beköltöznénk a stúdióba, és ott raknánk össze a számokat, ki se dugnánk az orrunkat onnan. Így ez az akkori együttműködésünknek, a közös munkánknak az ottani és akkori gyümölcse lenne. Mi ennél egy sokkal lazább dolgot tudunk megvalósítani, mert a mi szintünkön senkinek sincs pénze erre, és – Én egy számot emelnék még a mi életünk több más síkon is zajlik. ki, a Kivándorlás címűt. Ez se nem Mi – amennyire lehet – összerakjuk történelmi esemény, se nem halállal és kicsiszoljuk a számokat a próbakapcsolatos téma, viszont nagyon teremben, és úgy megyünk a stúdióaktuális, és tőletek egy kicsit szoba, hogy szinte minden szólam a katlan. helyére van rakva. Minden hangsúlynak tudjuk, hogy hol a helye és miért. – Azért a halállal kapcsolatos, Tomusin, a Halottkisérő Egy-két apróság szokott csak mert a vége a történetnek az, hogy a megváltozni, ha menet közben kideboldogtalanságába mindkét szétrül, hogy mégis van egy jobb ötlet, vagy valaminek választott fél belepusztul. Egyébként én magam is másként kellene mégiscsak szólni. igen meglepődtem, amikor ez egy ennyire naprakész és zűrös darab lett, mert meg kell mondjam, utoljára – Már többször szóba került a próbatermi a nyolcvanas évek végén, még a Morris zenekarban munka, amiből én arra következtetek, hogy ti írtam ilyen aktuális társadalmi kérdéseket boncolmég a hagyományos, oldschool módszer alapján gató dalt. Akkor nagyon sok ilyen született, mert dolgoztok, vagyis összejártok, jammeltek, nem annyira érződött a levegőben, hogy kell valamilyen pedig a manapság alkalmazott otthonváltozás, hogy muszáj volt kifogalmazni. dolgozós/fájlcserélős csapat vagytok. Most is olyan erős a társadalmi nyomás, hogy nem tudtam megkerülni azt, hogy ha egyszer ez a – Igen, mi rendszeresen összejárunk, mert még gondolat jön ki belőlem, akkor hagyjunk neki folyást, a zenekar életének a hajnalán megegyeztünk, hogy és kerüljön fel az albumra a szám. Mert szerintem a kedden esténként 9-kor találkozunk, és ez azóta is művészetnek az egy nagyon fontos dolga, hogy így van. Van, hogy hetente többször is próbálunk, reagáljon a társadalmi közérzetre és visszatükrözze ha az időnk engedi, vagy ha nagyon szükség van rá, azt az állapotot, ahogy a világot éljük ezekben az de a heti egyszeri összejövetel ugyanazon a helyen időszakokban. és időben az tökéletesen jól működik már több, mint Jelen pillanatban sajnos Magyarországon a létöt éve. bizonytalanságtól fenyegetett emberek a családok A mi esetünkben egyébként erre a személyes szétszakítása árán is megpróbálnak úgy talpon találkozásra, közös zenélésre szükség van, mert maradni, hogy nagyon sokan kivándorolnak, és nagyon jól inspiráljuk egymást a számok megezzel tönkreteszik a saját és családtagjaik életét is. írásakor. Izgalmas és nagyon szórakoztató dolog Ezt meséli el ez a szám, és a szövegébe integrált – úgy csinálni, hogy leülünk a próbateremben, hogy már nagyon sokak által felhasznált – néhány népdal na akkor figyelj, van ez a témám. De mi lenne, ha ott sor az elmenés és az itthonmaradás tragédiájáról inkább más hangot játszanál? Együtt farigcsáljuk, nagyon fontos, mert annyira súlyosan itt van ebben a rágcsáljuk az ötleteket, ha nem jó a téma, akkor pillanatban közöttünk, hogy nem lehet előle kitérni. eldobjuk, és előveszünk egy másikat. Sokat hatunk Szerintem ez a legfolkosabb dal az albumon, még egymásra, és ez számít. akkor is, ha zeneileg minden ízében szét van szedve és újra össze van rakva. – A lemez megjelenése után meglepve olvastam, hogy két Siratótok is elhagyta a – A munkamódszereteknél említetted, hogy zenekart, és ezért énekesnőt és hegedűst feldemózzátok a számokat. Akkor ez azt jelenti, kerestek. Kik lettek az új tagok? Egyszerű volt hogy a stúdióba már milliméterre kigyakorolt és rájuk találni? megírt dalokkal, tudással mentek, vagy azért
14
– Nem volt olyan egyszerű, mert egy ilyen produkcióhoz, mint a miénk, nem könnyű tagokat találni, így aztán egy hosszadalmas casting van mögöttünk. Az, hogy egyszerre kell népzenével és rockzenével is foglalkozni, az, hogy érteni és szeretni kell ezeknek a műfajoknak a sajátosságait, bele kell illeszkedni egy ilyen különleges és nehéz zenei világba, eléggé megritkította azoknak a sorát, akik lehetségesen számba vehetőek voltak. Így aztán tényleg nem volt könnyű a feladat, de találtunk egy remek, fiatal, tehetséges hegedűs lányt, Sophi-t, aki a komolyzene területéről jött, és ráleltünk egy olyan énekes lányra, Heniel-re, aki eddig semmilyen területen nem mozgott a zenében, ezért megpróbáljuk az ő életében ezt a nyitást mi képviselni. Reméljük, hogy hosszú ideig maradnak tagok, és nem kell újabb kereséseket folytatni, mert az igencsak hátráltatja a munka tovább gördülését. Viszont nem állítja meg a zenekart, mert a koncepció, a belső töltés az jóval erősebb annál, minthogy egykét tagcsere megváltoztatná az irányt. – Lehet, hogy oltári nagy hülyeséget kérdezek, de előadás közben nem volt még nem evilági élményed? – Nem hülyeség a kérdés, mert azt hiszem, hogy tényleg kinyitottam valamilyen spirituális ajtót. Azzal, hogy a halál témája ennyire foglalkoztat, hogy egyáltalán hozzányúltam, és hogy évek óta kiállok a színpadra és megidézem a lelkeket, azt hiszem, hogy az ember ezt nem teheti meg anélkül, hogy ez valóban létre ne jöjjön. Én a zenekarban nem is a magam nevén, hanem művésznéven dolgozom, Scrofa vagyok, a Halottidéző. És ez a halottidézés lehet, hogy nem is az én ötletem volt. Mert ha vannak a túloldalon valakik, akkor azok benne vannak ebben, mert a médiumot létrehozza valaki. És szerintem történt valami „súgás” még amikor a Virrasztók elindult és megtalálta az útját… Erre vonatkozóan vannak érzéseim, meg sztoricskáim, amik időnként tényleg banálisan és hülyén hangzanak, de ott és akkor súlyuk van.
mutatják meg, hogy mint zenekartagok az elkészültekkor zeneileg, gondolatkörben és érzésvilágban hol tartottunk. Ezért egy nagyon őszinte és pontos nyilvántartás mindhárom kiadvány. A személyes kötődésem ezekhez az albumokhoz roppant erős, mert az ember nagyon ritkán teheti meg azt, hogy az élet alapkérdéseiről, nagyonnagyon fontos dolgairól közzé tegye a gondolatait, de itt megvan rá a mód, és ez nagyon jó érzés. Az ember meg tudja fogalmazni a szerettei halálával kapcsolatos érzéseit, el tudja mondani, hogy mit gondol a saját haláláról… hol teheti ezt meg valaki? Módfelett hálás vagyok a sorsnak, hogy ez így lehetséges. Ezen a harmadik albumon Az idő kereke című dalban meg tudtam fogalmazni azt, hogy hogyan látom a múló időt, a korszakoknak, a generációknak a váltását. Ezek olyan fontos filozófiai, lírai üzenetek, amiket nem tudnék másként átadni. Talán, ha még jobb költő lennék, és köteteim lennének… Csak akkor meg kevés emberhez jutna el a mondandóm, mert egy mai költő verseit maximum a családtagjai veszik elő. A zenekar és a lemezek által ezek az üzenetek mégis csak eljutnak az emberekhez, és ha egy kicsit is spirituálisan nézzük, akkor nekem ez a dolgom. Valószínüleg azért csinálom, mert valahol a fejemben ott van, hogy feladatom van, és azt végig kell csinálni. Amikor nehéz fázisban vagyunk, vagy amikor soknak érezzük a munkát, mindig azt szoktam mondani, hogy semmilyen áldozat nem kár érte, mert ez az, amit senki más nem csinál meg helyettünk. Ebben a formában csak ez a csapat tudja előállítani. www.virrasztok.hu
– Eddig minden lemezmegjelenéseteket figyelemmel kísértem. Bevallom, az első után kicsit kíváncsian vártam, hogy még mit lehet kihozni ebből a témából, egyáltalán, hogy milyen fogadtatásotok lesz, a második viszont konkrétan a padlóra küldött, annyira profi lett. Ez a harmadik pedig mintha az esszenciája lenne az eddigi munkásságotoknak. Nem tudom, hogy te a kezdetekkor hogyan képzelted el a Virrasztókat, de gondolom elégedett és büszke vagy az eddigi eredményekre és ezekre a kiadványokra. – Nagyon szeretem őket! Mivel nem a zenélésből élünk meg, ezért nincs semmilyen külső nyomás, hatás rajtunk, így ezek az albumok azt
Scrofa, a Halottidéző 15
interjú: K.T.A. fotók: Tőrösné Kolozsy Erika
Hornyák Péter – dob, Lahovicz Zoltán – gitár, Jósa Tamás – ének, Mezőfi József – basszusgitár, Munkácsi Tamás – gitár
A már kilenc éve működő fővárosi Invader, jó néhány tagcsere, egy demó és két EP után márciusban adta ki a „Szép új világ” címre keresztelt, erőteljes, szigorú, de minőségi heavy/ power muzsikát tartalmazó és fogós, rendkívül technikás énektémákban tobzódó első nagylemezét. A csapat részletes bemutatása mellett főként erről kérdeztem Lahovicz Zoltán alapító gitárost. – Elég sok ember megfordult a 2005-ös megalakulás óta a zenekarban, de azt javaslom ne vegyük végig az egész névsort. Viszont a mostani felállás egyes tagjai mikor és hogyan kerültek melléd a csapatba? – Jocival (Mezőfi József – basszusgitár) és Tomival (Munkácsi Tamás – gitár) már 2011 óta nyomjuk együtt, Hornyák Peti dobos és Jósa Tamás énekes pedig 2012 nyarán érkeztek, néhány hónap különbséggel. – Van egy irgalmatlanul jó énekesetek, de nem volt egy kissé nehéz dolga az elődei miatt? – Jósa Tomi dolga annyiban volt nehéz, hogy meg kellett szoknia engem. (nevet) Az elődöket tiszteljük, de nem mérünk senkit senkihez! A képességei megvannak ahhoz, hogy remek énekes legyen, a dolog rajta áll.
16
– Bevallom, Munkácsi Tomiról tudok a legkevesebbet. Bemutatnád őt? – Tomit jó néhány évvel ezelőtt ajánlotta Ricsi (Rubcsics Richard – Ossian), amikor éppen szólógitárost kerestem. Régebben az ő tanítványa volt. Székesfehérvári ember, remek gitárosi képességekkel. Korábban több zenekarban is megfordult már. Ifjú titán, az a típus, akit még lassítani kell. (nevet) Kiváló dalszerző, jó vele együtt dolgozni. – Joci párhuzamosan az Akela-ban „Novemberkedik”. Őt hogyan sikerült ide is elcsábítani? – Szabad legyen megjegyezni, hogy Joki előbb volt az Invader-ben. Aztán megkeresték, megbeszéltük a dolgot, és elvállalta az Akela szereplést is. Eddig nem volt horzsolás, össze tudtuk egyeztetni a két zenekar ügyeit. Még anno, Tüdővel – a korábbi énekesünkkel – együtt érkezett, és maradt, hál’ Istennek!
– Hornyák Peti a legfrissebb igazolás. Úgy emlékszem, hogy a ti akkori dobosotok az Ossian-ba távozott, ő pedig ugye onnan jött. Magyarul egy szimpla csere történt, vagy azért annyira nem egyszerű a történet?
– a „Szabad lázadó” számra készült – videóklippel támogattátok meg. Az interneten kívül van esély esetleg máshol is játszatni a filmet, vagy megelégedtek a világhálón való terjesztéssel/ terjedéssel?
– Természetesen nem szimpla csere volt, ezt már sokszor, sok helyen elmondtam. Hozzátenném azt is, hogy a dologról, főleg Peti oldaláról kevés információm van, de úgy gondolom, hogy nem is rám tartozik. Annyit feltételezek, hogy sok-sok év után egy olyan meghatározó és vezető zenekarból kikerülni, mint az Ossian, bizony nem lehetett könnyű lelki és emberi teher, de akkor mi azzal voltunk elfoglalva, hogy a dobosunk (Kálozi Gergő) kilép az Invader-ből, így akkortájt épp a megoldáson izzadtunk. Hozzátenném még gyorsan, hogy úgy gondolom, hogy ha bármelyikünk (főleg huszonévesen!) ilyen megkeresést kap, mi is mentünk volna! Petit én hívtam fel valamikor szeptember vége felé, hogy mi lenne ha… és lett.
– Köszönjük! Nincs kikötés, hogy máshol nem játszható le, de azért olyan félelmeim nincsenek, hogy a mi klipünket, és rajtunk kívül majdnem az összes magyar metal zenekar videóit a vezető és országosan elérhető médiumok, TV-k játszani fogják.
– Mennyire szíved csücske az Invader? Kérdezem ezt azért, mert az Ego Project-ben és a Twin City-ben is gitározol. Miért érezted úgy, hogy kell még egy zenekar? – Az Invader a saját „gyerekem”. Néha neveletlen, ezért nevelni kell, néha jó, és sok élményt és persze sok melót ad. Mint egy gyerek, azokból is van három… zenekarból is! (nevet) Az Invader egyidős a legnagyobb gyerekemmel, lassan 9 éves, és rengeteg munka, anyagi és egyéb áldozat van benne. Zeneileg az én világom (és mindenkié a zenekarból) és eljutottunk oda, hogy a sok „na majd most, na majd most” után végre elkészült és megjelenhetett az első lemez. Nem gondolom azt, hogy megváltottuk a világot és azt sem, hogy olyat alkottunk, amit még soha senki, de magára a tényre, hogy végre megjelent, nagyon büszke vagyok! Mint ahogy azokra is, akikkel együtt zenélhetek és akikkel közösen csináltuk azt a sok zörejt, amit „Szép új világ” címmel jelentettünk meg. Az Ego más téma. Ott én egy szimpla ritmusgitáros (sofőr és road) vagyok. Remek, általam nagyon tisztelt zenészekkel játszhatok együtt azon kevés alkalomkor, amikor sikerül Ego bulit egyeztetni. A Twin City pedig Jung Norbi country rock bandája, ahol szintén ritmusgitározom és néha táncolok is a függöny mögött. (nevet) – A lemezmegjelenést egy felettébb igényes
– Szerzői kiadásban jött ki az album. Nem akartátok elkötelezni magatokat senki mellett sem vagy más oka van ennek? – Leginkább anyagi okai voltak. Nekünk nincs szponzorunk, így, amit teljesítünk, azt a magunk erejéből tudjuk megtenni. Egy lemezkészítés és megjelentetés, egy klipkészítés igen magas összegeket emészt fel, de gondolom ezzel nem mondtam újat. Jelenleg ennyit tudtunk a saját erőnkből megcsinálni. Természetesen nagyon boldogok lennénk, ha valaki, egy kiadó, egy igazi management meglátná bennünk az isteni szikrát és támogatna, de addig is tesszük a dolgunk. Próbálunk koncertezni, írunk még jobb dalokat és hátha… egyszer csak! (nevet) – Alaposan megágyaztatok ennek a lemeznek, hiszen egy demót és két EP-t is publikáltatok, mielőtt megjelent a „Szép új világ”. Így, aki esetleg már több éve figyelemmel kíséri a munkásságotokat, annak jónéhány szám már ismerős lehet a most megjelent korongról. Érkeztek már érdemi visszajelzések a kiadványra a közönség, illetve a szakma részéről? – A korongon 12 dal szerepel, ebből négy már lemezelőzetes EP formájában valóban kiadásra került egy évvel ezelőtt, egy szám zenei alapja pedig már korábban is elhangzott, de új szöveget kapott. A többi teljesen új szerzemény. A kedves közönség egyelőre nagyon jól fogadta a lemezt, aki meghallgatta, annak nagyon tetszett, legalábbis én még nem kaptam rossz kritikát. Sőt, néha olyat is kapok, hogy… Szóval nagyon jólesik ezeket olvasni, de azért tudjuk a helyünket. (nevet) A „szakma” részéről is kaptam kritikát, lényegében mindegyik jó volt, persze itt azért már megemlítésre kerültek olyan, valóban szakmai dolgok, melyeket
17
megfogadunk. Igyekszünk a következő anyagokon kijavítani ezeket, mert mind nagyon fontosak és odafigyeléssel, türelemmel, a kezdeti stúdiódrukk leküzdésével okosan megoldhatók. – Ha egy-két mondatban kellene jellemezni a lemezanyagot, milyen ajánlást adnál hozzá? – Nehéz ügy, de megpróbálom. Egy stíluson belül 12 teljesen különböző dal a germán power metaltól, a döngölős málházáson át a Motörhead-es zúzós rock and roll-ig, odafigyelést igénylő, megmaradó, énekelhető, magyar szövegekkel! Utóbbit külön is ki szeretném emelni, bár nyilván vannak a mieinknél sokkal jobb, népszerűbb dalszövegek is, ugyanakkor ezek nagyon mai szövegek mindarról, ami bennünket ma Magyarországon körbevesz. Ugye érted? – Mikor elindult az Invader, ilyennek álmodtad meg a – most már kézzelfogható – nagylemezeteket, vagy az évek során sokat módosult az eredeti elképzelés? – Nekem minden tekintetben nagyon tetszik a lemez, a fentebb említett, kijavítandó dolgok ellenére is, de nyilván elfogult vagyok. Jók a dalok, jól szól az egész (hangmérnök: Mezőfi Joki) és igényes grafikai munka – ami énekesünknek, Jósa Tamásnak köszönhető – látható mind a korongon, mind a bookletben is. Maximálisan vállalom a dolgot minden erényével és hibájával együtt. – A – szerintem is – nagyon ötletes és mutatós füzetben nem látok külön zeneszerzőket és szövegírókat feltüntetve, hanem azt, hogy Invader zenekar. Tényleg ennyire csapatmunka volt ennek az albumnak az összerakása?
18
– Igen, mindenki benne van a dologban. Természetesen vannak olyan dalok, amelyeket ketten-hárman gyúrtunk ki, de van olyan is, amit valóban a teljes zenekar ötletei alapján dolgoztunk véglegesre. És ez így jó. Meg tudtuk győzni egymást érvekkel, elfogadtuk a másik véleményét, alakítottunk, finomítottunk a közös cél érdekében. – Ahogy már jelezted, a stúdiózást házon belül oldottátok meg. Szükségszerű költségkímélő módszerként alkalmaztátok, vagy amúgy se szerettetek volna máshová menni? – Esetünkben mindkét tényező igaz. Az előző négyszámos EP Jung Norbinál (Ego, Twin City) a Jarvi Stúdióban készült. Aztán készítettünk próbafelvételeket Jokinál, azok rendben voltak, és mivel még a stúdióban is alakultak a dalok, helyben is volt, meg aztán miért is ne… szóval valahogy így lehetett. – Milyen a viszonyotok a nagyjából a tiétekhez hasonló zenei közegben mozgó, hazai „öreg” rockerek alkotta bandákkal (pl. Ossian, Kalapács, Omen, stb.)? – Kalapácsékkal (és az Ego-val) egy teremben próbálunk, kb. 50 éve a barátaim. Lajcsi az egyik fiam keresztapja. (nevet) A magam részéről elmondhatom, hogy az Ossian-nal is jóban vagyunk, de más zenekar tagjaival is örömmel találkozunk. Nagyfi Laci gitárüzletébe gyakran járok be, sőt tavaly decemberben Rudán Joe volt a vendégünk egy remek bulin, ami hajnalig tartó „elmélkedésben” teljesült ki. (nevet) Eleve sok koncertre járunk, mindenkit megnézünk ahol csak lehet, ezért sok az ismerős, sok a jó arc a bulikon és ez így van jól.
– A koncertnaptárotokat elnézve elég mozgalmas nyár elé néztek. Könnyű bulikat lekötnötök? Az elmúlt évek során milyen rajongóbázist tudtatok felépíteni? A zenekarnak és a szerzeményeiteknek mennyire sikerült a szervezők érdeklődési körébe kerülni?
meghívásokról döntenek, és ha tetszünk, akkor megkeresnek. Hat éve koncertszervezéssel is foglalkozom, ezért sok szervezőt ismerek, és elmondhatom, hogy nem vagyunk ismeretlenek előttük, de a döntéseket ők hozzák. Az azonban biztos, hogy ahol eddig játszottunk, ott mindenhol teljes mértékig elégedettek voltak a „produkcióval”, és kaptunk újabb ígéreteket. Meglátjuk… A bulikon egyre több az új arc, és mellettük cserélődve, kibővülve, ezekkel az újabb érdeklődőkkel együtt ismét feltűnnek a stabil rajongók, akiknek nagyon hálás vagyok a kitartásukért és a szeretetükért! – Az előzetes hírek szerint októberben lesz a hivatalos lemezbemutató. Erről ha elárulnál egy pár infót!
– Nem könnyű bulit kötni, mert sok a zenekar és egyre kevesebb a koncertlehetőség. Ráfizetni nem szeretnénk egyegy bulira, a koncertszervező pedig azt hívja, akitől a nagyobb számú közönséget reméli, így ezek ismeretében nagyon örülök, hogy mégis ennyi fellépést sikerült már eddig is szervezni. A klipünk forog, és csak remélni tudom, hogy olyan helyekre is eljut, ahol a zenekari
– A valóban előzetes hírek azok, hogy október 17-én a Club 202-ben lesz a lemezbemutató buli, ahol az albumra felkerült összes számot eljátsszuk. Az estén több zenekar is fellép, pl. a Twister, akikkel szintén jó barátságban vagyunk. Még keresünk/keresek más csapatokat is, mert az eredeti terv az, hogy legalább 3-4 – lehetőleg eltérő stílusú – banda legyen, hogy a nagyérdemű minden zenei ízlése ki legyen szolgálva az este folyamán. Ezen dolgoznunk, és amint hírek vannak, jelentkezünk! Köszönöm a lehetőséget és minden jót kívánok! www.invader.hu
A „Szép új világ” lemez a www.zeneszöveg.hu webshopjában a Zenekupon.hu oldalról, valamint a zenekartól a koncerteken vásárolható meg. Illetve az
[email protected] címre írva rendelhető meg, de ebben az esetben a CD-t csak utánvéttel tudják küldeni, aminek magas a költsége!
19
1967-ben születtem, Budapesten. Van két testvérem, egy öcsém és egy nővérem. A nővérem okos tanácsai irányították az egész életem. Ő találta ki, hogy ne gimnáziumba, hanem közgazdasági szakközépiskolába menjek tovább tanulni. Amikor az érettségi előtti nyári szünetben behívott dolgozni a munkahelyére, nem sokáig bírtam az irodai munkát, a kötöttséget, inkább a Ferenciek terén (régen Felszabadulás tér) lévő hamburgeresnél kötöttem ki. Ott akkor dolgoztam, amikor akartam. Délelőtt napozni jártam az uszodába, így a délutáni munka volt a legtutibb beosztás. Aztán, amikor beindultak a McDonald’s-ok, tönkrementek a kis maszek büfék. Akkor azt mondta, hogy végezzem el a számviteli főiskolát vagy a mérlegképest. Megtettem, na azóta könyvelő vagyok. Húsz éve a könyvelőknek sokkal jobb dolguk volt, kevesen voltunk és közel sem volt ennyi, egymással köszönő viszonyban sem lévő törvényünk, amit nekünk, könyvelőknek be kell tartani, mindegy mennyire mondanak egymásnak ellent. Ennek a komoly, napi feszültségnek köszönhetően, és persze a művészeti egyetemet végzett férjemnek is, nem beszélve az időközben megszületett kislányomról, otthon állandóan kézműveskedtünk, mert ez esti családi program volt.
A Mesteremberek rovat aktuális vendége Kubala Katalin üvegfestő, akinek alkotásaira a Facebook oldalán figyeltem fel. Az egyébként civilben könyvelőként dolgozó Kata egy „tévedés” miatt váltott a matricafestésről erre a technikára, de idővel annyira a szívéhez nőtt ez a fajta kifejezési mód, hogy már tanítja is. Bemutatkozásából eddigi életútjával, szakmai sikereiről, valamint munkamódszerével ismerkedhetünk meg. szöveg: Kubala Katalin
20
KUBALA KATALIN
2002-ben vettem egy virág- és ajándékboltot, gondoltam lemondok a könyvelésről, de sajnos gyorsan rájöttem, hogy hiányoznak a számok és a biztos bevétel is. De az ajándékbolt hozta magával, hogy előszedtem a múltam, kötöttem, horgoltam, hímeztem mindenfélét, megtanultam gipszet önteni és kifesteni. Szalvétatechnikával tárgyakat díszíteni (fadobozt, kavicsot, bármit), aztán elkezdtünk akrillal festeni mindenre, majd üvegre ragasztható matrica festékkel is festeni. A gyerekek imádják ezt a technikát, látványos és gyorsan lesz valami gyönyörűség, ami bárhova ragasztható, ablakra, hűtőre, fára, bármire. Mindenkinek ilyeneket festettem, lánykám kis barátai imádtak hozzánk járni, mert tudták, hogy matricákkal mehetnek haza. Bármit megrajzoltunk vagy – kinyomtatva a netről – megfestettünk.
Az élet ment tovább, már 2010-et írtuk, amikor egyszer csak felhívott a nővérem, és megkérdezte, hogy mit kérek a szülinapomra és a névnapomra, mivel közel van a kettő egymáshoz. Rávágtam, hogy üvegfestéket. De én a matricafestékre gondoltam, fogalmam sem volt, hogy van másmilyen festék is, mint a lehúzhatós matricafesték. Megkaptam és néztem komolyan, amikor magyarázta, hogy ez a kontúr, ezzel kell hígítani, stb… és magyarázta azt, amire én csak néztem, hogy oké, de én nem erre gondoltam. Nagyon elszomorodott, de aztán leültem a net elé és utánanéztem, hogy mit is kaptam. Gyorsan találtam tanfolyamot is, ahol rájöttem, hogy a világ legszebb dolgát kaptam kézbe a tévedésből vásárolt üvegfestékekkel. Sokat nem kellett tanítani, mert az alapok már a kezemben voltak.
21
Azonban ezek a festékek másként viselkednek, sokkal szebbek és látványosabbak, mint a matricás. Két évig megszállottan próbálgattam a festékeket, aztán, hogy oldószer vagy nem oldószer, egyszóval mindent kipróbáltam. A kontúrokból is – ha valaki kedveskedni akart – ezeket hozta, mert tudta, hogy képpel mehet haza. Két évig ugyanis minden elkészült képet elosztogattam, mert nekem nem tetszettek, láttam a hibákat, a barátaink legnagyobb örömére. Ők nem látták, és mai napig sem látják, csak én látom ezeket. Ők csak azt látják, hogy van egy szép képük, amit imádnak nézni és a lakásuk dísze.
22
A mandaláim megnyugtatnak, energiával töltik fel a velük szemben ülőt. Nagyon sokat foglalkozom a színek és formák jelentésével, igyekszem kitalálni, ha valaki mandalát szeretne, mi az, amire vágyik. Magamból szoktam kiindulni, mert ha nekem tetszik, akkor másnak is remélhetőleg tetszeni fog (bár én sokszor a szerényebb színeket szeretem, de ez el szokott térni a vásárlóknál).
Amikor elkezdtem üvegre festeni, még a netről nyomtattam a mintákat, ma már viszont saját rajzokat használok többségben. Soha nem tanultam iskolában sem rajzolni, sem festeni, de a szépet, a színeket, a művészetet mindig szerettem, hiszen Mérleg jegyű vagyok. Mindig azt gondoltam, hogy nem tudok rajzolni sem, ami a szó szoros értelmében így is van, mert hivatalosan nem tudok lerajzolni egy embert vagy tárgyat úgy, hogy az a valóságban arányosan nézzen ki. De minden máshogy igen. A varázslatos gyermeki rajzokat szeretem, ami igaziból nincs, csak hasonlíthat egy állatra vagy egy fára, virágra. A mesebeli rajzokat szeretem festeni, mert ez így innentől kezdve bármilyen színű lehet, ha már a forma eltér, a szín is eltérhet. A pink vagy zöld macska pont úgy, mint egy lila törzsű fa kék levelekkel. A motívumokból a csigák azok, amiket nem tudok nem ráfesteni minden képre, mert egyszerűen imádom a csigákat. Minden üres teret gyönyörűen ki lehet velük tölteni, tekereghetnek bármerre.
A festékek keveredését csak mértékkel lehet befolyásolni, irányítani, nagy türelemmel lehet kihozni a legszebb dolgokat belőlük. Mostanában már a vásárokban foglalkozást is tartok, hogy ha nem is teljes egészében, de ízelítőt adjak abból, amit tudok. Az érdeklődő választ egy általam előre kontúrozott képet és kifesti, közben segítem a színek és a technika világában eligazodni. Az alap színeket használom, minden más színt magam keverek ki. A foglalkozásokon 50-60 szín is van az asztalon, amivel festeni lehet.
Honlapom nincsen, de van egy „Kata üvegfestett képei” nevű oldalam a Facebook-on, ahol egy kis ízelítőt lehet találni a képeimből. Ha valakinek megtetszik valamelyik, felveheti velem a kapcsolatot ott, vagy e-mailben, esetleg telefonon. Elérhetőség:
[email protected] Mobil: 06 30 394 2011
23
Idén tíz éves a kiadói és terjesztői tevékenységet – egy webshop keretén belül – folytató Loyalty Records. Az ezt működtető csapat egyik tagját kérdeztem ki a vállalkozás céljairól és tevékenységéről, a publikus belső „titkokról”, valamint a közeljövő terveiről. interjú: K.T.A.
– Igen, próbálunk minél szélesebb választékot kialakítani, minél több vásárlói igényt kielégíteni. A nemzetközi összeköttetések már megvoltak a kiadó indulása előtt is, azóta is igyekszünk kiváló kapcsolatban lenni mindenkivel. Legtöbbször igazán jó külföldi bajtársakkal találkoztunk, de sajnos volt néhány negatív élményünk is pár emberrel az elmúlt tíz év során. – Elég nagy kínálattal rendelkeztek a hazai színtér zenekarainak kiadványaiból is. Ti keresitek meg őket, vagy ők kérik, hogy nálatok is kapható legyen egy-egy megjelenésük? – Sajnos nem állunk mindenkivel kapcsolatban, de sokszor kapunk a zenekaroktól lemezeket, valamint mindig cserélgetünk a hazai kiadókkal is (Lél-Records, BHS Service), ha új kiadványokkal jelentkeznek. Ha vásárlóink keresnek egy adott CD-t, akkor – ha módunkban áll beszerezni – mi mindent megteszünk azért, hogy eljusson az adott hanghordozó a gazdájához. Természetesen vannak olyan kérések, amiket nem tudunk teljesíteni, mert sok régi CD már nem kapható napjainkban. – Milyen a kapcsolatotok az előbb említett többi, ilyen jellegű hazai kiadóval?
– Pontosan mikor, hogyan és milyen megfontolásból indítottátok el a Loyalty Records-ot? – 2004-ben jött az ötlet, hogy saját kiadót csináljunk. Kezdetben csak koncerteken vagy a Rockworld-ben árultuk a kiadványainkat, csak pár évvel később készült el a webshop, ami azóta is működik. Első megjelenésünk az angol R.A.C. legenda, a Brutal Attack „Greatest Hits 2” című CD-je volt, ami 1000 példányban jelent meg és teljesen elfogyott. A célunk az volt, hogy minőségi kiadványokkal támogassuk a zenei színteret és ez a mai napig nem változott. – Nemcsak lemezkiadással foglalkoztok, hanem hazai és külföldi albumok, DVD-k terjesztésével, újságok, könyvek, poszterek, ruházati termékek, egyéb kiegészítők forgalmazásával is. Mennyire volt nehéz (vagy egyszerű) a nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni, állandósítani?
24
– Szerencsére minden hazai NS lemezkiadóval (BHS Service, Lél-Records,...) kiváló, bajtársias kapcsolatban állunk, nem riválist és nem konkurenciát látunk egymásban, mint esetleg más stílusok kiadói, hanem ahol tudjuk, önzetlenül segítjük egymás munkáját, terjesztjük egymás kiadványait. Ezúton is üdvözöljük őket! – Van valami konkrét kikötés (eszme, elv) aminek meg kell felelni egy adott előadónak,
hogy árusítsátok a termékét vagy csak szimplán eladhatósági szempontok alapján döntötök? – Általában olyan előadók lemezeit, kiadványait forgalmazzuk, akikkel valamilyen szintig egyetértünk eszmeileg. Induláskor elsősorban NS kiadványokban gondolkodtunk, később nyitottunk a „csak hazafias, nemzeti vonal” felé is. Nézeteinkkel ellentétes zenekarok termékeit nálunk ne keresse senki. – Melyik profil (CD, vinyl, ruha, stb.) mondható a legsikeresebbnek? – Elsősorban olyan hazai előadók CD-i fogynak a legjobban, mint az Archívum, Vendetta vagy a Jogos Önvédelem. Ha alkalmunk van új ruházati termékeket beszerezni, azok is népszerűek szoktak lenni. A bakelit lemezeket viszont sajnos kevesen gyűjtik itthon, pedig igazi értéket képviselnek. – A külföldi termékek esetében pénzt kell befektetni a megszerzésükhöz, vagy csere alapon jutnak el hozzátok azok? – A ruházati cikkeket általában külföldről vesszük, mert sajnos pólókat ritkán tudunk csak cserélni. CD-ket és bakelit lemezeket viszont szinte csak cserekereskedelemmel szerezzük be a kinti kiadóktól. – Melyek azok a külföldi bandák, előadók, akikre még most is azonnal stabilan rámozdulnak a hazai érdeklődők, rajongók? – Mostanában a német Stahlgewitter a legnépszerűbb zenekar, az ő kiadványaik szinte mindig azonnal gazdára találnak. Közkedveltek még a „nagy öregek”, a Skrewdriver, a Bound for Glory, No Remorse, Landser lemezei, valamint néhány profi NSHC banda (Moshpit, Brainwash, Green Arrows) albumai is. – Az évek során melyik kiadvány lett a legkelendőbb a ti katalógusotokból? – Jelenleg az Archívum: 20 év Archívum CD vezeti az eladási listát, két másik Archívum lemezzel együtt (Szabadságharc és Vagyok, aki voltam, leszek, aki vagyok). Nagyon népszerű volt a magyar Voice of Justice: Eruption of Hate című anyaga a német NSHC-sek körében, de a legjobban fogyó, angol nyelvű kiadványunk a Ken McLellan and Arrow Cross: Twice as Hard című albuma volt, természetesen a külföldi piacon. – Kínálatotokban a normál áras termékek mellett külön akciós és csomagokat tartalmazó opciók is találhatók igen baráti áron. Ezeket milyen szempontok alapján állítjátok össze?
25
Kifutó termékeket raktok bele vagy szimpátia alapján válogattok? – Elsősorban saját kiadványainkból szoktunk különböző, kedvezményes csomagokat összeállítani, elsősorban azoknak a vásárlóinknak, akik egyszerre szeretnék beszerezni kedvenceik lemezeit, pólóit, pulóvereit. Előfordul, hogy kifutó termékeket akciózunk le, ezek a leárazások is legtöbbször sikeresek szoktak lenni. – Az állandó (darabszám-függő) akciók mellett minden év utolsó hónapjában egy – nagyon szimpatikus – százalékos leértékelést is tartotok. Mennyire sikeres ez? – Szerencsére nagyon sikeres ez az állandó akciónk, köszönhetően a Karácsonynak is. Néha szoktunk más akciókat is tartani, valamint törzsvásárlóinknak állandó 10% engedményt adunk az ötödik megrendelésük után. – Én arra tippelnék, hogy külföldről több megrendelést kaptok, mint itthonról… – Nagyjából fele-fele a magyar és a külföldi vásárlók aránya. Mikor egy új hazai kiadvány megjelenik, akkor megugrik a magyar vásárlók aránya, ha kuriózumszámba menő német CD-k kerülnek a kínálatunkba, akkor pedig a külföldi vásárlók száma nő meg ugrásszerűen. Jó lenne, ha több lenne a magyar lemezgyűjtők száma, de ez tényleg sokszor pénzfüggő dolog, hiszen nagy a szegénység hazánkban. – Az interjú elején szóba került, hogy kezdetekben a koncerteken is árultátok a termékeiteket. Mostanság is standoltok még rendezvényeken, vagy csak a webshop-on keresztül kereskedtek? – Az utóbbi időben kevesebb koncerten veszünk részt, nem standolunk minden rendezvényen, inkább a webshop az elsődleges. – Titeket hogyan érintett az elmúlt néhány évben a világban lezajló zenehallgatási/vásárlási szokások drasztikus megváltozása? Az általatok képviselt és kiszolgált szubkultúrában mennyiben érezhető ez? – Sajnos minket is elég mélyen érintett a CD vásárlások megcsappanása és az ingyenes zeneletöltések elterjedése. Számtalan fórumon elmondtuk már mi is, meg a zenekarok is, hogy minimum a magyar kiadványokat vegye meg mindenki, hogy legalább a lemezek kiadásába, felvételébe befektetett pénzt ne az ablakon dobjuk ki. Minél kevesebben vásárolnak CD-t, annál
26
kevesebb új kiadvány fog napvilágot látni, vagy a zenekarok nem fognak normális stúdióba vonulni. Otthoni vagy próbatermi felvételek fognak így megjelenni, ami egyértelmű visszaesés lesz a minőség terén. Gyenge minőségű felvételekkel pedig nem fogunk újabb embereket megfogni a jobboldali nézeteknek. – Mennyire igényel napi foglalatosságot a Loyalty Records webshop-jának üzemeltetése? – Ez változó, általában 6-8 órát naponta, de szinte mindig készenlétben állunk napközben, sokszor hétvégén is. Fontos, hogy naprakészek legyünk vásárlóink igényeivel és az új kiadványokkal szemben is. – Van-e esetleg egy régen talonban lévő ötlet, vágyálom, amit nagyon szeretnétek, ha ti jelentethetnétek meg? – Nagy megtiszteltetés lenne mondjuk egy Bound for Glory vagy egy Stahlgewitter album kiadása. Egy ilyen kiadványba viszont több millió
forintot kellene belerakni, ami egyelőre sajnos meghaladja a kereteinket. Minden eddigi megjelenésünk már egy újabb vágyálom megvalósulása volt eddig is, a mai napig büszkék vagyunk az összes eddig kiadott hanghordozóra és könyvre. Külön köszönet mindazoknak, akik meg is vásárolták ezeket, hiszen ők tartják életben a Loyalty Records-ot! – Milyen kiadvány-megjelenési terveitek vannak a közeljövőben? – Szeretnénk a régóta beígért új Valhalla albumot megjelentetni, ezt az anyagot már hosszú ideje várják az emberek. A Valhalla CD után pedig szó van a Ken McLellan and Arrow Cross harmadik közös anyagának felvételeiről és kiadásáról is! Ha jobb lenne itthon a CD vásárlási kedv, akkor örömest adnánk ki akár havonta is új albumokat! Szívesen támogatnánk feltörekvő csapatokat is, de sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy nem sokan áldoznak hazánkban kisebb bandák lemezeire. www.loyalty-records.com
27
Syrius I. – A luxemburgi rádiótól a Magyar Televízióig 1962–1969: A Syrius pályafutásának kezdete egybeesik az első angliai Beatles kislemez megjelenésével. Ekkoriban – a vasfüggöny mindkét oldalán – a mindent elsöprő régi-új zene foglalkoztatta leginkább a fiatalokat. Ehhez persze szükség volt hathatós médiahátszélre, tehát felsőbb akaratra is. Így a korábbi stílusokból (jazz, blues, boogie, shuffle, rock and roll, stb.) kialakuló, aránylag egyszerűen eladható beat, egy komplett nemzedék határokon átívelő közös élményévé és formanyelvévé vált. Ez időszakban a hazai fiatalok tömegesen alapítottak zenekarokat. Műsoruk főképp instrumentális és angol nyelvű dalokból állt: nyugati, elsősorban angol-szász slágereket koppintottak. Az úgynevezett „luxemburgi stílus” mindent elsöprő sikere alapvetően két tényezőn alapult: Alapvető tény, hogy a keleti blokk fiatalsága a hazai politikai gáncsoskodás ellenére sem akart kimaradni a nyugati média által közvetített „modern” életérzésből és a média által közvetített „nyugati” divatból, ezért a határ innenső oldalán a külföldi adók, elsősorban a Radio Luxembourg műsoraiban hallott angol-nyelvű felvételek adták a követendő mintát számukra. Talán még ennél is fontosabb, hogy a politikai fordulat óta eltelt másfél évtized kulturális irányzata a maga mozgalmi dalaival, ízléstelen csasztuskáival és cikisnek számító blődijeivel jó időre elvette a fiatalság kedvét a magyar nyelvű énekléstől… A Syrius legénysége is beállt a sorba, lelkesen játszotta az aktuális slágerlista dalait. Eközben lassanként kitanulta a szakmát, profivá vált. Az állami rádió és a monopolhelyzetet élvező hanglemezgyár – a fiatalok olthatatlan zeneszomját kielégítendő – 1963 és 1967 között számos kislemezt dobott piacra, amelyeken magyarországi zenekarok külföldi slágereket interpretáltak. A mai füllel hallgatva, elsőre talán megmosolyogtató felvételek valójában figyelemre méltó zenei teljesítménynek tekinthetők. Hiszen a korszak olyan élvonalbeli együtteseinek tagsága, mint az Atlantis, a Dogs, az Illés, a Metro, az Omega vagy a Syrius, a változó- és vitatható minőségű rádiófelvételek alapján „kagylózták” le a kinti slágereket. A dalokat néhány percnyire korlátozott stúdióidőben – megfelelő gyakorlat hiányában – élőben, egyszerre és első próbálkozásra hibátlanul kellett feljátszaniuk. Mindezt figyelembe véve, a fennmaradt kislemezés rádiófelvételek alapján a korszak zenekarai, így a Syrius is, igen magas színvonalon oldották meg a korántsem egyszerű feladatot. A korszak mementójaként Baronitsék után is maradt egy négyszámos feldolgozás-kislemez.
28
Szerkesztette és az ismertetőt írta: Jozé (Bese Jozefák László) Lektorálta: Hegedűs László Fotók: internet
A Syrius a magyarországi rocktörténet egyik legfontosabb együttese. Különös tekintettel a zenekar 1969-től 1973-ig működő második formációjára, mely pályafutásának zenitjét jelentette. E korszakukban a legmodernebbnek számító fúziós (prog rock / jazz rock) zenében világszínvonalú kompozíciókat adtak elő. Ehhez persze nagymértékben hozzájárult a szaxofonos zenekarvezető Baronits Zsolt kivételes szervezőkészsége, hiszen a Syrius bármely felállásában közreműködő aktuális társak a hazai muzsikusok színe-javából verbuválódtak. Olyan kiemelkedő tehetségekről beszélünk, akik a Syrius előtti és utáni munkásságukkal is bizonyítottak tehetségükkel, s öregbítették a magyar zene jó hírnevét. A Syrius 1962-1978 közötti története tipikusnak mondható, amely híven tükrözi a korabeli magyar kulturális élet viszonyait.
1966-tól a hatalom taktikát váltott, különböző tévés-, rádiós- valamint nyíltan politikai töltetű fesztiválokon némileg teret engedett a kibontakozó beat mozgalomnak. Méghozzá azzal a nem titkolt céllal, hogy az egyetlen állami televízió és rádió, valamint az ugyancsak monopolhelyzetet élvező koncertszervező és ifjúsági rendező irodák által elérhető ismertség, népszerűség, valamint anyagi haszon kecsegtetésével a „jó irányba tereljék” azokat az előadókat, akik egyáltalán hajlandóak mutatkoztak kisebb-nagyobb kompromisszumra. Megmosolyogtató, hogy bizonyos zenekarok kényszerűségből gyenge színvonalú, banális blődségekkel mérették meg magukat – például a Táncdalfesztiválokon. De előfordult az is, hogy későbbi nemzetközi sikereket magáénak tudó együttesek Pol-beat fesztiválokon – finoman fogalmazva – csacskaságokkal járatták le magukat. Ám tény, hogy aki nem akart a felvételek hiányában „marginalizálódó”, a pályáról kiszoruló „tűrt”, majd „tiltott” bandák közé kerülni, annak a fesztiválokat be kellett vállalni. Sőt, még az „állami slágercéh” futatott szerzőinek szerzeményeit is… E lehetőségeket kihasználva a Syrius 1967-től szert tehetett néhány magyar nyelvű kislemezre, valamint elenyésző számú médiaszereplésre. Fentieken túl bizonyos formációk előtt csak ritkán nyílott meg a lehetőségek ajtaja. Szövegvilágukban leginkább az önsorsrontó szerelmi történetek, illetve az azt követő siránkozás megéneklése dominálhatott – mindössze egy-egy önálló kislemezen. Ez idő tájt gyakran előfordult, hogy a követelményeknek megfelelő, jól feljátszott szerzemények is évekre, évtizedekre – vagy éppen örökre – dobozban maradtak. Miután számos tehetséges hazai bandával egyetemben a Syrius előtt is bezáródott az érvényesülés kapuja, nem használhatta ki a hatalom által kijelölt mozgásteret, például az önálló nagylemez birtoklását. E felülről jött döntés aztán megpecsételte a Syrius sorsát. A lehetőségek beszűkülése, valamint az eltérő irányokban elképzelt folytatás, a különböző zenei és művészi koncepciók egymásnak feszülése átfogó változásokhoz vezetett, s 1968 utolsó hónapjaira gyakorlatilag véget ért a zenekar első korszaka. Sajnos a Syrius első korszakának, első két-három felállásának munkásságát nem foglalhatta össze
nagylemez, így az utókornak be kell érnie a kislemezre engedett korai Syrius felvételek összesítésével. Syrius II. – Járatlan utat a jártért... 1969–1973: 1969-ben Baronits Zsolt folytatta együttesének újjászervezését. A korszaknak megfelelő, bátrabb, kísérletezőbb, fúziós zenei elképzeléseihez új társakat keresett. Pataki László személyében a banda elsőrangú zeneszerzőre és orgonistára tett szert, ugyanakkor ő volt az, aki kialakította az új koncepciójú Syrius együttes végső formátumát. Veszelinov András a hazai zenei szcéna kiemelkedő dobosaként kitűnően szolgálta a progresszív/jazz rock törekvéseket. Orszáczky Miklós, ismertebb nevén Jackie pedig zseniális basszusgitárosként, frontemberként nyerte meg a közönség zeneileg felkészültebb, nyitottabb, a kísérletező kedvű határtalan zenére (jazz-prog rockra) fogékonyabb részét. Az 1969-es Táncdalfesztiválra készült Syrius dal, a Barta Tamással készült „Fáradt a Nap” fordulópontot jelentett úgy az együttes, mint a hazai progresszív zene történetében. Első alkalommal fordult elő, hogy a szigorú pártirányítás alatt álló állami televízió progreszszív rock elemeket is tartalmazó szerzeményt sugárzott. Ennek eredményeképpen a Syrius, a többiekétől egészen elütő, kimagasló, „tájidegen” fesztiváldala még hivatalos hanghordozón is megjelenhetett. Méghozzá nem is akármilyen közegben, hanem a friss és értékes zenei törekvésekkel szemben általában gyanakvóan, elutasítóan viselkedő, jellemzően a kivárásra játszó állami hanglemezgyár az egyik legnépszerűbb, államilag támogatott énekesnőjének dalával közös kislemezen. Szintén a „Fáradt a Nap”-nak köszönhető, hogy 1969 végén – többszöri felkérés után – Ráduly Mihály végre elfogadta a Syrius invitálását, aki zseniális fúvósként és a jazzben gyökerező, kísérletező, formabontó zenei irányzatok elkötelezett híveként már akkoriban is elismert muzsikus volt. Ráduly Mihály érkezésével, illetve a gitárosok (Mogyorósi, Barta, Rákosi) kikopásával 1970 januárjára alakult ki a „nagy” Syrius, mely a korszak
29
legmodernebb fúziós zenéjét játszotta, egy időben a külföld korszakalkotó nagy előadóival. A jazz, rock, blues, a klasszikus és a kortárs kísérleti zene elemeiből építkező Syrius szinte azonnal a korszak úttörő zseniformációi között találta magát. Az értelmiséginek elkönyvelt zenekar koncertjei a marginális értelmiség és művészvilág egyfajta gyűjtőhelye is volt. Orszáczkyék a legendás Csanády utcai klubon túl, különböző egyetemi klubokban is megvetették lábukat. A mindenki által klasszikusnak és legjobbnak tartott felállás hamar előállt a Syrius legnagyobb alkotásával, az öt (illetve néha hat) tételes „Széttört álmok” című prog-rock szvittel, amellyel azonban el is vágták magukat a hivatalos kultúrpolitikánál. A súlyos témákat boncolgató, érdekfeszítő, gondolatébresztő, az élet nagy kérdéseit szokatlan aspektusból megközelítő depressziós szövegvilágú mű nemcsak szövegében, de zeneileg is a lehető legtávolabb helyezkedett el a korszak tömegízlését befolyásoló szerzeményeitől, például a „Kislány a zongoránál” című megaslágertől. A Syrius hamleti filozofikus depressziója gyakorlatilag a létező legdurvább tagadása volt a kommunista korszak áloptimizmusának („bizakodó arcok, optimista tekintetek”). A Syrius így hallgatásra kárhoztatott. „Széttört álmok” című szvitjüket ugyan egy alkalommal lead-
30
ta az állami rádió, ám a felvételt gyorsan le is törölték. Veszelinovék számára a hatalom ebben az időszakban semmilyen lemezfelvételt nem engedélyezett. Kisebb csodának is beillett, mikor egy meghívásnak eleget téve, 1970-ben Patakiék kijuthattak Ausztráliába, majd nagyjából egy évet kinn tölthettek. Ez idő alatt a különböző fesztiválokon a korszak legnagyobb hard, illetve prog-rock zenekaraival léphettek közös színpadra. Mindezek mellett 1971-ben, egy angol-nyelvű nagylemezt is készíthettek. Hazatérésük után, 1972-ben a hanglemezgyár kénytelen-kelletlen megjelentette az albumot. A kis példányszámú licenckiadás példányait néhány nap alatt el is kapkodta a közönség, ám a döntéshozók ezután jobban odafigyeltek. Több lehetőséget ez a Syrius nem kapott, nem kaphatott. A hazatérés után Ausztráliában még megjelent egy, az albumról kimásolt részleteket tartalmazó, rendkívül kis példányszámú promóciós kislemez (amely a disszidensek elmondása alapján a BBC egyik adóján is hallható volt), és ezzel, sajnos ki is merült a nagy felállás bakelit (vinyl) diszkográfiája. Az 1972-es és az 1973-as év a klasszikusnak tartott Syrius végjátékát jelentette. A további lemezlehetőségtől és egyéb médiaszereplésektől megfosztott zenekar jobbára beszorult az egyetemi
klubokba, valamint egy zenés hajójáratra, a népnyelvben róluk elnevezett Syrius-hajóra. Bár ebben a közegben muzsikájuk értő fülekre talált, alig cserélődő közönségük kellő empátiával viszonyult a zenekarhoz, ám ezek a részsikerek mégsem bizonyultak elegendőnek az országos hírnévhez, valamint a rajongótábor szélesítéséhez, növeléséhez. A lehetőségek beszűkülésével arányosan nőtt a feszültség a zenekarban. Megpróbálkoztak egy fiatal tehetség, Tátrai Tibor gitáros csatasorba állításával, aki invenciózus játékával új színt vitt a palettára. Műsorukat is igyekezt e k m e g h í vo t t vendégekkel, jam s e s s i o n - ö k ke l valamint „oldalági” formációkkal, B-projektekkel színesíteni, ám kitűzött céljaikat így sem érhették el. Sőt, inkább csak az ellentéteket élezte ki egyes tagok, a hasonló stratégiát követő „csodacsapat”, a Rákfogó nevű fúziós formációval közös munkája. Ez idő tájt Patakiék új lemezanyagon is dolgoztak. Azonban hiába készítettek kiváló demókat, hiába rögzíthették a friss Syrius dalok egy részét a közrádióban, a tervezett magyarországi nagylemez sosem jelenhetett meg; különleges szerzeményeit finoman szólva sem játszotta agyon az egyeduralkodó állami rádió. Sajnos a nyugati lehetőségek kapuit végleg elállta a korrupt bürokrácia. Nem volt menekvés, Rádulyék véglegesen belegabalyodtak az akkori hazai kultúrpolitika pókhálójába. Miután a zenekar a hatalom packázása miatt nem tudott eleget tenni második ausztráliai turnéjának, majd a hivatali korrupció eredményeként az angliai és amerikai meghívásaikkal is mások élhettek: 1973 őszén szomorú és korai véget ért a legenda. A pofonok után nem sokkal Orszáczky és Ráduly elhagyták az országot. Sajnos a későbbiekben további Syrius zenészek is erre kényszerültek… Syrius III. – Egy másik fúzió 1973–1978: Miután a „nagy” Syrius sem tudta kifutni magát, a második korszak ilyen formájú ellehetetlenítése után Baronits sokadszorra kezdhette újra zenekara újjászervezését. Az 1973 őszétől indult harmadik korszakban egy ideig, nagyjából nyolc hónapig még megpróbáltak
kitartani az évtized-fordulón indított eredeti elképzelés szerinti progresszív törekvéseik mellett. Ehhez, és Jackie korábbi frontemberi posztjának betöltéséhez Miklóska Lajos basszusgitáros a lehető legjobb választásnak bizonyult, de a korszak végső stádiumát vele sem sikerült változások nélkül átvészelni.
Ennek az átmeneti érának a lenyomata az 1974-es önálló kislemez, majd ismét tagcserék és további stílusmódosítások következtek. A harmadik korszakbeli különböző Syrius felállások tagsága, a korábbiakhoz képest egy kissé populárisabb, konvencionálisabb jazz-es és leginkább a funkyhoz igazodó irányba mozdult el. Bár a ’74-es váltás után leginkább ismét magyar nyelven énekelt, igényesen hangszerelt, táncolható zenét játszottak, a hatalom továbbra is a tűrt kategóriába sorolta a Syriust. Igaz, ismételten bekerülhettek a fesztiválokra, e dalaik újra megjelenhettek hanghordozón; sőt, a cenzúra kíméletlen tisztogatása után egy önálló nagylemezre is lehetőségük nyílt, ám médiatámogatás híján továbbra is a második-harmadik vonalba kényszerültek. Ez a helyzet feszültségeket generált, így az utolsó időszakot átjáróház-szerű, permanens zenészvándorlás jellemezte. A tagság gyakorlatilag évente cserélődött. A harmadik korszak közel tucatnyi különböző felállásában a magyar zenei (jazz-poprock) élet kiválóságai adták egymásnak a stafétát. A harmadik Syriusra rásütötték a bélyeget, miszerint vadonatúj zenekarként egy, gyakorlatilag a klasszikus Syriustól független formációként a kultúrhatalomnak behódolva, a fajsúlyos zenétől eltávolodva, tingli-tangli popdalokkal próbál érvényesülni. Ez az okfejtés azonban több szempontból sem állja meg a helyét. Egyrészt ebből a formációból négyen (Baronits mellett Veszelinov, Tátrai és Pataki) is játszottak tagként és/vagy vendégként a harmadik korszak különböző felállásaiban. Arról nem beszélve, hogy
31
hosszan folytatható,) akkor teljessé válhat a kép. A Syrius stílusváltásának okaként tehát, a lemezgyár és a kézivezérléssel működő kommunista kultúrhatalom végrehajtó szervein kívül, maga a zenekar aktuális világtrendbe való beleilleszkedése is „felelős” – mint megalakulása óta annyiszor. Utóhang: Baronits Zsolt példaértékű lelkesedése, lendülete, kitartása a legvégsőkig elvitte a Syrius zenekart. Az utolsó pillanat 1978ban, a punk, a new wave és a
az első időszakból is voltak visszatérők (Molnár és Fehér), tehát a jogfolytonosság kikezdhetetlen. Ugyancsak fontos leszögezni, hogy a harmadik Syrius, különösen az 1974–1976 közötti időintervallumban rendkívül igényesen hangszerelt, minőségi zenét játszott. Más kérdés, hogy ekkora a crossover fúziós zene (rock-jazz) tovább lépett, fő csapásiránya a „finomabb” jazz irányába mutatott; illetve a kevésbé rockos, kevésbé disszonáns ötvözet funk, soul (továbbá latin és gospel) elemekkel is bővült. E színes, vidámabb, táncolhatóbb irányzat persze akkoriban a prog-rockerek nagy részénél kiverte a biztosítékot, ennek ellenére legalább ugyanennyi új rajongót is szerzett az idők szavát meghalló, megújulásra kész előadóknak. Megfigyelhető, hogy az 1973–1974-es év fordulójának környékén gyakorlatilag az összes legendás hard és prog-rock együttes feloszlott vagy átalakult, és a ’70-es évek második feléig többek között funkkal, soullal fűszerezett populárisabb és/vagy erőteljesebb jazz dominanciájú jazz rock albumokat készített. Elég, ha végiggondoljuk mondjuk a Camel, a Colosseum/Colosseum II, a Deep Purple, az ELP, a Focus, a Genesis, a Grand Funk Railroad, az If, a King Crimson, a Manfred Mann’s Earth Band vagy a Yes diszkográfiáját, és a sor hosszan folytatható. Ha ezekhez hozzávesszük az akkori zenei korszak olyan emblematikus alakjait, mint Alphonse Mouson, George Benson, Herbie Hancock, Tommy Bolin, a Trapeze vagy a James Gang, (és a sor itt is
32
disco világméretű elterjedésével következett be, mikor is aligha maradt hely a megváltozott zenei életben a fúvós hangszerelésű igényes zenéknek. Eközben hazánkban a torz kultúrpolitika eredményeként fáziskéséssel egy negyedik irányzat uralkodott. Ekkoriban – gyakorlatilag egyetlen valódi tömegbázissal rendelkező stílusként – a sokáig mesterségesen elfojtott hard rock műfaj élte másodvirágzását, de a Syrius művészete ebben a környezetben is idegenül hatott. Baronits előtt nem maradt járható út, ezért feloszlatta együttesét, letette a szaxofont és külföldre távozott. Sajnos nem élhette meg a Syrius búcsúkoncertjeit. Sajnos nem érhette meg a búcsúkoncertek után megjelenő, az egykori betiltottletiltott felvételeket tartalmazó archív Syrius kiadványokat sem. Sajnos azt sem érhette meg, hogy Syrius szellemi hagyatéka a progresszív zenét zászlajára tűző fiatal nemzedékékek körében helyére került, hogy az értelmesebb fiatal zenészek rajonganak a Syriusért, hogy közülük sokan a legendás együttes egykori tagjait választották/választják példaképüknek.
Hobo - Ady Endre
Mystery Gang
Nem Ady-körképet szeretnék adni, hanem azokat a verseket mondom el, amelyekben válaszokat találtam a saját problémáimra. Ezekben a versekben megmutatkozik az útja végéhez közeledő férfi nem lankadó felelősségű, harcos, ostorozó hazaszeretete Európa közepén, viszonya a múlthoz, a történelemhez, sorstársaihoz, a Nyugathoz, valamint hálás emlékezése az elmúlt szerelmekre, álmokra és reményekre. Tisztelettel: Hobo Ezekkel a mondatokkal jellemzi Földes László Hobo legújabb, 2014. tavaszi előadását, melyet Vidnyánszky Attila rendezésében, valamint Fekete Kovács Kornél zenei aláfestésével a Nemzeti Színház tűz műsorára május közepétől. Az igényes kivitelű, több mint 70 perces játékidejű kiadvány a teljes előadás zenei anyagát magába foglalja.
A gyerekkori álomból elindult rockabilly trió az elmúlt 15 év alatt semmit sem veszített kezdeti, vagány, „rossz fiús” vadságából. Mindemellett zeneileg kinyíltak, több földrészen nemzetközi elismertséget szereztek. Ma már az európai szakmai kör a rockabilly egyik legjelentősebb helytartójaként tekint a Mystery Gang-re. Zenei életútjuk alkotói csúcsaihoz érve, a külföldi albumok után a Universal Music kiadásában, vadonatúj és immáron magyarul felcsendülő, slágerekkel teletűzdelt olyan színes rockabilly albumot készítettek, amely az érzelmek és irányzatok teljes palettáját öleli fel. A Mystery Gang új lemeze minden ízében világszínvonalon és mai zenei nyelven szólva képviseli a manapság aranykorát élő, az ’50-es és ’60-as évek világát megjelenítő vintage pop-ot.
A föltámadás szomorúsága
Hello, hello!
Az archív CD első blokkjának bónusz felvétele, egy 1969-es Syrius dal, mely érthetetlen okból egészen 1982-ig, egy nosztalgia-válogatáslemezen való publikálásáig dobozban porosodott. Az archív CD második blokkjában található úgynevezett „radio edit”-ek: a promóciós kislemez 2014-es rekonstrukciói, melyek a Hungaroton licenc LP hanganyagának felhasználásával készültek. Ennek a blokknak a bónusza pedig a tervezett nagylemez egyik dalának ritka, magyar nyelvű demója. Az archív CD harmadik blokkjának extra felvétele, az 1977-es „Tessék választani!” fesztivál Syrius dala, mely ugyanabban az évben, az azonos című nagylemezen látott napvilágot.
w w w. r o ck d i s z ko n t . h u
East
Messze a felhőkkel - Életműkoncert 2012-ben, 18 év hallgatás után állt újra színpadra az East együttes! Az igényes zene kedvelői igazi időutazáson vehetnek részt, hiszen a koncerten elhangzott a Játékok című első album teljes zenei anyaga, majd jöttek sorra a Hűség, A szerelem sivataga, a Radio Babel, és Az áldozat legszebb és legmaradandóbb dalai. A sodró lendületű két és félórás koncerten az EAST két legsikeresebb formációjával állt színpadra. A minden várakozást felülmúló koncert anyaga DVD formátumban látott napvilágot.
Syrius
Fáradt a Nap 33
Böjte Csaba Ablak a végtelenre Csaba testvért, az erdélyi ferencest, a nehéz helyzetben élő gyermekek megmentőjét, 1500 szociális árva nevelőapját ma már senkinek nem kell bemutatni. Minden egyes szavának súlyt és hitelt ad az élete, nem csupán beszél az Isten országáról, hanem mindent meg is tesz azért, hogy ez az ország itt a földön kibontakozzon. Karikó Éva az apostoli hitvallás, az ún. Hiszekegy állításaira fűzte fel a kérdéseit. A válaszok minden egyes gondolata az életből merít, az életről szól végtelen bölcsességgel és egyszerűséggel, nemcsak a hitigazságokat mutatja be, hanem azok megvalósítását a több évtizedes lelkipásztori és nevelői munka tapasztalatából merítve. Szavaival összecsengnek nagy költőink, gondolkodóink, szentjeink sorai, amelyek alátámasztják Csaba testvér gondolatait. Az „Ablak a végtelenre” című ezen kiadványt Csaba testvér Istenről, vallásról, életről, emberről szóló gondolataival megismerkedni, azokat mélyebb kontextusban is tanulmányozni kívánó olvasóink figyelmébe ajánljuk.
Ferdinandy Mihály Az Istenkeresők „Az emberi sors rejtélyeit, vonalát, tartalmait, lehetőségeit keresem ebben a könyvben... Nem a halál törvénykönyveit írni születtem, hanem arra, hogy egyszerűen és alázatosan elmondjam azt, amit az életről tudok, amit a világmindenségről megismertem. Egy családot választottam vizsgálódásom tárgyául, azért, mert a család nemcsak történeti, hanem biológiai egység is. Mivel magyar vagyok, magyar családot kerestem magamnak. Érdeklődésem természetéből folyt, hogy olyan család felé terelődött a figyelmem, amely formáló kézzel nyúlt bele a világtörténelembe is. Ilyen magyar család pedig egyetlen egy van: Árpád háza... A keleti életformából a nyugatiba a magyarságot teljes tudatossággal ők vezették át. Ők kényszerítettek térdre bennünket az új Isten oltárainál... Az Árpádok a hitbeli nyugtalanság megszállottjai voltak. Ezért nevezem őket Istenkeresők-nek... Fölidézem az Árpád-ház ünnepét, s az ünnepben az eredet élményét. Alászállok a mélybe. Vallatom az Árpád-házi mitológiát a titkai felől mindaddig, amíg a szentségi őstartalom meg nem nyilatkozik, keresem a világtörténet egyik legkülönösebb jelenségének: az Árpádok szentkirályságának formáit.”
Kovács Anita Devizában nyilvántartott végzet Napjaink kétségtelenül egyik legjelentősebb gazdasági, társadalmi és politikai problémahalmaza a devizahiteleseké. • Vajon becsapták-e a pénzintézetek az embereket, vagy az ügyfelek voltak óvatlanok? • Történt-e jogsértés, vagy csak a piac természetes működésének vagyunk ámuldozó tanúi? Többek között ezekről a kérdésekről, a megoldás lehetőségeiről fejti ki véleményét hat jeles szakember – ügyvéd, jogász, közgazdász és érdekvédő – Kovács Anita újságíró interjúkötetében. Részlet a kötetből: „Annak érdekében, hogy ennek a könyvnek az olvasói ne maradjanak hoppon, nem markoltunk sokat, de azt alaposan szemügyre vettük. A devizaalapon, devizához kötött, devizában számolt vagy szimplán csak devizahitelnek nevezett kölcsönökről beszél hat ember, aki már évek óta ezt vizsgálja, értelmezi és a döntéshozóknak ész- és jogszerű megoldást javasol.”
34
A Magyar Menedék Könyvesház kulturális ajánlója
Kozsdi Tamás A Magyar Korona könyve „A címben megfogalmazott Magyar Korona alatt nem csupán a Magyar Szent Koronát értem, hanem mindazt az államalakulatot, amelyik másfél ezer éve, a negyedik században a Kárpát-medencében létrejött. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, évezredeken át számos nép ittléte és átvándorlása készítette elő a talajt. Jelen munkámban, bár kifejezetten az Anjou-kor előtti 1300 év kárpát-medencei történelmére helyeztem a hangsúlyt, az első fejezetekben ennél régebbi korokra nyúló visszatekintést is tettem. A Magyar Korona fémjelezte államalakulat történetét egy Európára vonatkozó magyar külpolitikai kontextusban is megvizsgáltam (370–1241 között) tárgyalva, sokszor újraértelmezve megannyi történelmi korszakot és eseményt is, majd a tatárjárás utáni időszakban már kifejezetten csak a Magyar Szent Korona néven ismert ötvöstárgy és a köré kialakult kultusz vizsgálatával foglalkoztam, amely a hiedelem szerint ma az Országház Kupolacsarnokában van. A történelmi vizsgálatokkal azt az évezredes hömpölygést, ritmust is láttatni szeretném, amelynek csak egy epizódja a 895-ben végbement „honfoglalás”. Meglátásom szerint a kárpát-medencei népek sok évezredes történetét ritmusában és átfogó logikájában kell szemlélni, nem pedig véletlenszerű népáradatok céltalan vándorlásaiként. Atilla hun király a trójai szikamberek pilisi városában telepedett le. Az avarok szintén hunok voltak, Árpád vezér ugyanott a Csepel-szigeten állomásozott, ahol anno Atilla király és Géza fejedelem is olyan szentélyt építtetett, amin a sumér királyok szimbóluma volt felfestve, hogy csak néhány kapcsolatot említsek. Jelen munkámban nemcsak egy átfogó magyar történelmi áttekintést kívántam adni, hanem bemutatni mindazokat a logikai anomáliákat, amelyeket a Magyar Szent Korona kapcsán a kutatásaim során felfedeztem. Munkám célja egyfelől az volt, hogy egy több éves forrásgyűjtési szakaszt lezárjak, valamint az általam felismert gondolatokat a szélesebb Olvasóközönség elé tárjam. A címben megfogalmazott merész állítás, mely szerint Európa feltámad, arra vonatkozik, hogy ha a Magyar Korona a harmadik évezredben újra képes lesz kifejezni önmaga erejét, hatalmát és mágikus működésének kódjait, akkor Európa számára egy olyan fényminőséget nyújt át, amelyre véleményem szerint az európai népek lelki közössége nemcsak hogy éhezik, hanem büszke lesz rá minden ma élő magyar ember is. Kívánom, hogy így legyen!” Kriza János Az álomlátó fiú - Székely népmesék A Kriza János és segítői által a XIX. század közepe táján összegyűjtött és feldolgozott mesék kiváló képet adnak napjaink általános iskolás gyerekeinek az akkori Székelyföldről. Az álomlátó fiú meséinek hősei úgy viselkednek, gondolkodnak, beszélnek, mint a Kriza korában élt székely uraságok, jó gazdák, faluvégi szegény emberek, obsitos katonák és egyéb jellegzetes alakjai az akkori székely falunak. Maderspach Viktor Karaván a havasokban Életének, írásainak felfedezésével Maderspach Viktor alighanem nemzeti történelmünk utolsó magyar akcióhősévé vált. Írásművészetének utóéletét gazdagítva és a rajongóinak szolgál csemegeként ez a kötet, amely a szinte teljesen elfeledett, beszerezhetetlen kisregényeit, elbeszéléseit gyűjti egybe, s amelyeket akár kaland- vagy vadászirodalomként is olvashatunk. A kötet tartalma: • Régi történet az erdélyi havasokról • Karaván a havasokban • Kalandok Keleten • A nászajándék • Vadászati és halászati élmények Amerikában
A Nemzeti Webáruház
· www.magyarmenedek.com
35
Nyirő József Karácsony a havason Nyirő József író karácsonyi elbeszéléseiből feltáruló székely világban az Ünnep egyszerű, tiszta, sallangoktól mentes és páratlanul gazdag a maga nyersességében is. Aminthogy az emberek is ilyesfélék. Végtelenül egyszerűek az örömeik, ám megingathatatlan a ragaszkodásuk a Karácsonyhoz, néha még pokolra is mennek, hogy a kitartás végül mégis ünnepet teremtsen. Akkor is, ha éppen rászabadul a havasra a pusztító hóvihar, tajtékos, tomboló, fehér lovaival, és akkor is, ha látszólag a lelküket kell eladniuk érte. Hálásak lehetünk a székely apostolnak a mai fül számára kedves, soha nem hallott ősi szavakért, s mindazért, ami a székelység szívének a legmélyéről fakad szentestekor már évszázadok óta, az összetartozást erősítő szokásokért, a soha, sehol le nem írt, a megmaradást szolgáló, maguk szabta törvényekért. Olvassuk nyitott szívvel az írásokat, amelyekkel bennünket ajándékoz meg a szerző, hogy ne feledjük: volt idő, amikor Karácsonykor a sokkal kevesebb több volt, ahogy manapság a több mérhetetlenül kevesebb… Obrusánszky Borbála Hunok Hungárok Magyarok Obrusánszky Borbála eltér a „hagyományos” történészektől: munkája nagyját nem az íróasztal mögött, hanem a terepen végzi, az egész pusztán, a Kaukázustól Erdélyig kutatva elődeink nyomai után. Ebből a korszakzáró tanulmánykötetből ennek fényében ismerhetjük meg a magyarok kaukázusi jelenlétének nyomait, a szkíták egészen az ősi Indiáig tartó hódító, majd birodalomépítő útjait, a Kárpát-medencébe való, több hullámban történő betelepülésük hátterét. Hasonlóképp fény derül a magyarral rokon pártus, szarmata népek vándorlásainak titkaira, a Római Birodalomba rendfenntartó céllal telepített hadaik sorsára, ötezer harcos galliai letelepedésének részleteire. Ami pedig még inkább beszédes az ősi örökségünk kapcsán, hogy a neves szakértő nemcsak felkutatja, de meg is fejti a hunok nyomait hazánkban és Erdélyország területén egyaránt, feltárva az ősi pusztai hagyaték eleddig ismeretlen szilánkjait, a kiválóan működő hírközlési rendszertől a hadászatig, az öltözködéstől a korhoz képest bámulatos technikai eszközök kifejlesztéséig. S ami mindennek alapját képezi: láthatóvá és láttathatóvá teszi a néprajzi, régészeti és az őskultúrát illető, az egész világon szétterülő nyomainkat is. Szent Ivány Géza Egy vadászéleten át Dr. Szent Ivány Géza gazdag földbirtokos volt, gyermekéveit a NagyMagyarországhoz tartozó százbércű Gömörországban töltötte. Mivel a családja férfitagjai híres vadászok voltak, már korán belekóstolhatott a vadászat nemes szenvedélyébe. Fiatalemberként a gömöri földbirtokosok mellett sok neves főúri és hercegi vadásszal is kapcsolatba került, ezért több vadászuradalomban – betléri-, murányi- és balogvári uradalom, javorinai vadászparadicsom – vadászhatott szabadon. Mint magyar királyi kincstári uradalmi ügyészségi vezető, a munkaköréből adódóan gyakran volt alkalma vadászni a Magas-Tátrában elterülő kincstári vadászterületeken. A Csorba-tó fölötti Bástya-havasokon zergét lőtt, míg a tavaszi dürgés idején siketfajdvadászatra látogatott el a Mlinica-völgybe. Kapitális agancsú gímbikáját az Alacsony-Tátrában lőtte, kolosszális méretű remetekanját – mely 23 cm-es agyarpárral örvendeztette meg – a pelsőci Nagy-hegy egyik szurdokában ejtette el, mégis legjobban a tavaszi szalonkahúzásokat várta. Trianon után a szép vadászterületeit – ahol apróvadra, gímszarvasra, őzre, vaddisznóra, sőt medvére is volt alkalma vadászni – messze sodorta a történelem vihara. Budapesten telepedett le, tollat ragadott, és papírra vetette a több mint öt évtizednyi vadászattal kapcsolatos élményeit...
36
A Magyar Menedék Könyvesház kulturális ajánlója
Színia Bodnár Erika Abrakadabra „Isten áldását kérve… Ha majd lesz unokám, akkor így magyaráznom el neki a világot… Szerintem létezik a Másvilág, és az örök élet… Persze nem biztos, hogy igazam van, de ugyan mit veszíthetek, ha ezt hiszem?! Amennyiben mégsem létezik, legfeljebb fekszem majd a föld alatt, sok milliárd társammal együtt, és közben lakmároznak belőlem a kukacok, de abból már úgysem érzékelek semmit. Azt sem, hogy valaha olyan „sötét” voltam, hogy hittem a Másvilágban. Ha viszont valóban létezik az örök élet, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy miként élem az életemet, és az sem mindegy, hogy miben hiszek, ugyanis mindennek, amit gondolok, vagy teszek, létezik a következménye, a folytatása. Amit ma teszek, annak holnap, holnapután, vagy a következő életemben megiszom a levét. Ebben az esetben pedig, muszáj a Másvilág tudását továbbadnom a gyerekeimnek, sőt az unokáimnak is...” Z. Kárpát Dániel Üzenet a törésvonalról Több szakértő szerint az utolsó genetikailag, kultúráját s identitását illetően magyar ember durván kétszáz év múlva fog megszületni. A kötet szerzője ugyanakkor teljes mértékben elutasítja a jóslatból sugárzó, elfogadhatatlan beletörődést. Az ő világában másnak van itt az ideje: meg akarja keresni, hol tört meg a magyarság természetes életkódja, majd össze kívánja forrasztani az „alkatrészeket”. Ezért a fejezetek során bámulatos utazásra indulunk egy közép-itáliai néptelen és eladó faluból Detroit szellemvárosába, Böjte Csaba gyermekotthonaiból a menekülteket feltartóztatni kívánó bolgár „nagy falhoz”, majd egy Balaton-felvidéki présházból a csillaghegyi kis utcákon keresztül a rozsályi önfenntartó faluba – megelevenedik előttünk továbbá Magyarország minden „életkódot” felmutató menedékhelye, valamint kiugrási lehetőségeink a globális futószalaggal szemben, a népesedési háborúk, vagy éppen az édesvízért folytatott csaták során. Az oldalakon egymást követő írások egyfajta „reménycseppek”, javíthatatlan életigenlés és a jövőépítés szándéka sugárzik belőlük. Azt üzenik: a túlzásba vitt önostorozás és a depresszió helyett igenis megtalálhatók a magyarság természetes „teljesítményfokozói”, a búsongás és széthúzás eltűrése helyett pedig mindig rá lehet találni a harcos útjára, és olyan biztonságos életet építeni ebben a gyönyörű országban, amelyet még egy világszintű összeomlás sem ingathat meg. Jelenczki István Az igazság soha nem késő I-III. DVD „Ez a filmem is, mint az előzőek csaknem mindegyike, párhuzamos szerkesztésű. A törvényjavaslat történetét, parlamenti vitáját a magyar televízióban őrzött archív felvételek segítségével tudtam követhetővé tenni. Emellett 2012-ben a történet legfontosabb szereplőivel készítettem interjút, Zétényi Zsolttal, a törvény megalkotójával és beterjesztőjével, Kónya Imrével, az MDF-frakcióvezetőjével, valamint Zlinszky Jánossal, akkori alkotmánybíróval. A történet akkori két fontos szereplője kitért a megszólalás elől: Balsai István, igazságügyi miniszter és Sólyom László, Alkotmánybírósági elnök. A harmadik szálon olyan történészeket és jogtörténészeket kértem fel, akik az igazságtételhez tartozó történelmi események – II. világháború, szovjet megszállás, az ötvenes évek terrorja, az 1956-os forradalom és megtorlás – szakértői. Negyedik szála a filmnek két olyan hiteles személy vallomása, aki egyben hőse és áldozata is az 1956-os forradalomnak és a kádári megtorlásnak. Az ötödik szála a filmnek egy olyan történeti áttekintés, amely az igazságtételt a magyar nemzet évszázadokon átívelő történelmi folyamatába helyezi.”
A Nemzeti Webáruház
· www.magyarmenedek.com
37
– Honnan jött az ötlet a Dixie Freedom Fighters-hez? Itthon nem túl népszerű még ez a stílus, nem érezted, hogy túl nagy fába vágjátok a fejszét? – A történetet két részre lehet bontani. Először is az, hogy szeretnék balladákat, dalokat akusztikusan előadni, már jó néhány éve megfogalmazódott bennem. Mindig is szerettem ezt a stílust és ki akartam volna próbálni magam benne, csak valahogy a megfelelő zenész társra nem találtam rá soha. Eddig. Amikor Ducónak felvetettem a dolgot szerencsére rábólintott, így nem sokkal később el is kezdtük a gyakorlást. Ez valamikor tavaly nyáron történt. Maga a Dixie Freedom Fighters elnevezés, pedig szintén egy régebbi sztori. Nagyjából kilenc évvel ezelőtt egy angol barátomnál töltöttem pár napot és ő mesélt egy történetet a gyerekkorából, amikor is a cimboráival megalakították saját „hadseregüket”, mellyel nem kisebb célokat tűztek ki maguk elé, minthogy felszabadítják, és újra függetlenítik a déli államokat, újraegyesítik Németországot, és felszabadítják Kelet-Európát a kommunista elnyomás alól. Nos, ez a „hadsereg” volt a Dixie Freedom Fighters. Engem annyira magával ragadott a történet, hogy angol gyerekek az 1960-as években ilyet játszottak, hogy akkor megígértem neki, ha valaha egy új zenei formációt alakítok a Vérszerződés mellett, akkor azt DFF-nek fogom elnevezni. Néhány év elteltével most végre beválthattam az ígéretemet. Eddig valóban nem volt túl „népszerű” ez a stílus, vagy legalábbis kevés ballada/akusztikus formációval találkozhattunk. Ám az utóbbi időben azt veszem észre, hogy egyre több ilyen kezdeményezés is napvilágot látott és őszintén remélem, hogy lesz is folytatása. Ami miatt mást tud nyújtani egy ballada est az az, hogy egy kicsit el lehet vonatkoztatni a megszokott koncertek „zajos” jellegétől és egy egész más közeget lehet kialakítani. A helyszín sem okvetlenül egy koncertterem kell, hogy legyen és a nézők száma is lehet kevesebb. Viszont annál inkább ki lehet alakítani egy szorosabb bajtársi találkozó jelleget, jókat lehet beszélgetni, közösen énekelni, illetve az egészet össze lehet kapcsolni más olyan programokkal, amikre egy nagy koncert keretében nincsen lehetőség. Nekem legalábbis a célom ez lenne a DFF-al, hogy ilyen jellegű rendezvényeken, találkozókon zenéljünk. És lehet, hogy ezzel nagy fába vágtuk a fejszénket, de ez már nem az első alkalom lenne életem során. Szeretem a kihívásokat. – Engem meglepett és magával ragadott az amit az első fellépéseteken láttam, nem gondoltam,
38
Geri (Vérszerződés) és Ducó (Oi-Kor, Óbudai Fiúk meg a Ramon) tavaly nyáron állt össze, hogy feldolgozásokat játszanak egy – Dixie Freedom Fighters nevet felvett – akusztikus duó keretén belül. Azóta már túl vannak két sikeres (egy hazai és egy külföldi) bemutatkozáson. Geritől a DFF létrejöttének miértjei, az eddig elért eredményeik, és a körvonalazódó terveik felől érdeklődtünk.
interjú: odin.blog.hu, K.T.A.
39
hogy ezt lehet így is, gondolom többnyire pozitív visszajelzések érkeztek, volt-e negatív kritika? – Meglepően pozitív volt a fogadtatás az ott lévő bajtársak részéről, őszintén szólva nem is számítottam rá, hogy ennyire jól fog „elsülni” a dolog. Százszor jobban izgultam, mint egy-egy VSZ koncert előtt! Egyelőre csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami nagyban megerősített abban, hogy folytatnunk kell tovább. – A hazai bemutatkozás után április végén már Svédországban koncerteztetek. Friss formációként hogyan kerültetek ilyen hamar az ottani szervezők látókörébe? – Azon az bizonyos első fellépésünkön, ami egy megemlékezés és bajtársi találkozó keretein belül zajlott, részt vett néhány svéd bajtársunk is. Az előadásunk nagyon tetszett nekik, így néhány nap elteltével meg is hívtak minket egy április 26-ai általuk szervezett ballada estre. – Mennyire volt sikeres ez a kinti fellépésetek? – Az ottani bemutatkozásunk is elnyerte a helyi közönség tetszését, közösen énekelték velünk az általuk is ismert feldolgozásokat. Természetesen egy magyar dalt is előadtunk, csak hogy ismerkedjenek nyelvünk szépségével, nevezetesen a Vérszerződéstől a Bizony mondom... címűt, amit a jelenlévők szintén nagy tapssal jutalmaztak. – A következő hónapokra itthon vannak már további lekötött bulijaitok, netán sikerült további külföldi meghívást is kapnotok? – Egyelőre nincs kilátásban semmilyen fellépés a közeljövőben, úgyhogy a munka a próbaterem falain belül folytatódik tovább. De szívesen veszünk minden, a DFF jellegével és szellemiségével azonos megkeresést. – A repertoárotok jelenleg miből áll?
40
– Jelenleg kizárólag ismert és néhány kevésbé ismert feldolgozás szerepel a műsorunkon, olyan előadóktól, mint a Skrewdriver, Rahowa, Johnny Cash, Nordic Thunder, Oi-Kor, Vérszerződés, Lynyrd Skynyrd vagy akár a Guns 'n Roses. A lista persze folyamatosan bővül, főleg a magyar nyelvű dalokra szeretnénk egy kicsit jobban ráerősíteni, illetve terveink között szerepel majd saját szerzemények készítése is. Ahogy az időnk és az ihlet engedi. – Nem gondolkoztatok a zenekar bővítésén, vagy teljesen meg vagytok elégedve a duó felállás adta lehetőségekkel? – A jelenlegi, tehát az akusztikus/ballada stílus határain belül szeretnénk maradni, egyelőre legalábbis egész biztosan. Úgyhogy nagy bővítéseken nem gondolkozunk. Persze folyamatosan vetődnek fel ötletek egyegy hangszer bevonására, de eddig semmilyen konkrét lépés nem történt, ám nincs kizárva, hogy majd esetleg – bizonyos dalok erejéig – közreműködjenek más zenészbarátaink is. – Milyen célokat tűztetek ki Ducóval? Maradtok csak a koncertezésnél vagy esetleg idővel egy lemezt is felvesztek majd? – A szó szoros értelmében vett lemezfelvételről nincs szó, hiszen ahhoz kellene egy komolyabb repertoár saját dalokból. Én személy szerint nem látom értelmét annak, hogy feldolgozás dalokkal töltsünk meg egy albumot. Ezt már úgyis megtették sokan mások. Viszont azért tervezzük, hogy hamarosan stúdióba vonulunk, mert két dalt szeretnénk rögzíteni egy majd Németországban megjelenő válogatásalbumra. Ez egyébként egy támogató lemez lesz, mellyel egy a tavalyi évben tragikus körülmények között elhunyt német Hammerskin Testvérünk hátramarad kicsi gyermekének és feleségének igyekeznek némi segítséget nyújtani a kiadvány ötletgazdái, és természetesen az azon szereplő zenekarok. Emellett pedig reméljük, hogy lesz még alkalmunk idén egy-két remek hangulatú esten is fellépni.
A Vérszerződés befejezte új lemezanyagának felvételeit. A keverés és egyéb hangmérnöki utómunkák után a tervek szerint nyáron jelenik meg a „Nyughatatlan szív” című album. Képriportunkba a stúdiózás egy-két pillanatfelvétele került.
42
43
Örökség, Hungarica, Romantikus Erőszak Budapest, Petőfi Csarnok (2014. március 8.) A párosításra az apropót a Hungarica új albumának (A láng örökkön ég) megjelenése, és a Romantikus Erőszak 20. születésnapja adta. Vendég volt még az Örökség, a jónéhány exKormorán tagot magában foglaló formáció. Nem is volt rossz ötlet a fenti bandákat összehozni, mert azt láttuk, hogy a zenekaronként különböző törzsközönség így egy kényelmes teltházat hozott össze a Pecsában. A nézőteret megtöltők között voltak Lengyelországból érkezettek, „Elátkozott katonák” pólóban, meglett mozgalmisták, családosan érke-
ző országgyűlési képviselők, és persze az ifjú „harcosok”. A stage pass-nak köszönhetően bent lehettünk az öltözőben is, ahol kellemes és családias körülmények között beszélgethettünk a zenészekkel, illetve a már említett közönség képviselőivel is. Megtárgyalhattuk a zenészélet nehézségeit és gyönyöreit épp úgy, mint az EUzászló Parlamentből való kihajigálásának jelentőségét, nagy örömünkre személyesen az
44
„elkövetőkkel”. Ez persze már két koncert között történt, előtte meghallgathattuk, megnézhettük amiért mentünk. Hibátlan hangulatban telt a Hungarica műsora, amelyben régi és új dalok kaptak helyet, és
egy-egy meglepetésvendég is színesítette az előadást. Külön örömöt jelentett a Lengyel, magyar című szám, melynek lengyel strófáit eredeti nyelven adta elő Zoli. Élőben egyébként erre még Andrzej Nowak (Złe Psy) sem vállalkozott annak idején a Club 202-ben. Tehát, aki addig esetleg nem ismerte az új albumot, itt nagyon jó hangosítás mellett megismerkedhetett vele, de a régebbi számokat is szintén élvezhette. Örülhetett a vendégeknek, Bálint Natáliának, VáriKovács Péternek, Sziva Balázsnak, vagy akár egy fél motorosbrigádnak a színpadon. Záróakkordként pedig, az ünnep közeledtével természetesen nem lehetett kihagyni a Nemzeti dalt sem. Felemelő volt! Utánuk, az este fő műsorszámaként, az ezen a napon 20 esztendős jubileumát ünneplő Romantikus Erőszak következett, a tőlük megszokott lendülettel, magyar dudával, és a tomboló közönséggel. Igyekeztek az elmúlt húsz év terméséből szemezgetni, azt hiszem összeszedték a legjobbakat és legismertebbeket. Műsoruk első részében a kezdetektől a Minden vészen át albummal lezáródó időszakból válogattak, a másodikban pedig a 2006 utáni nótáik csendültek fel. A színpadi díszlet cseréjével és a két blokk közötti átöltözéssel, mindezt látványban is alátámasztották. Egyébként náluk is szöveg: Varga Levente (Zombie) fotók: Kiriák Klaudia Katalin, Réti Zsolt
vendégművészek színesítették a programot, visszatértek a bandába egy-egy számra korábbi zenésztársaik, Felhő és Tala, de Gőbl Gábor, a hazai thrash metal legenda, Moby Dick basszusgitárosa is beugrott a játékba a ráadásban. Minden és mindenki mozgott aznap este, hatalmas hangulatot idéztek elő a srácok,
azt hiszem, nem lehetett oka panaszra senkinek. Kitett magáért mindenki, köszönet jár az összes szervezőnek, valamint a szünetekben vagy levezetésként megtekinthető tárlatért a Trianon Múzeumnak. Azt hiszem, mindhárom koncertre, illetve az egész estére mondhatom, hogy emlékezetes volt, mindenképp egy tartalmas és meghatározó élmény. Csak az bánkódhat, aki esetleg kihagyta. Kivételesen még a bejárati motozást is elnéztem, amit soha nem sikerült megszoknom. Köszönet és tisztelet!
Még a jeles esemény előtt, egy másik rendezvényen futottam össze Sörivel. Felvetette, hogy mi lenne, ha a szülinapi bulin, összekötvén kellemest a hasznossal, a koncertet az én szavalásom vezetné fel. Roppant megtisztelő volt a felkérés, így örömmel mondtam igent. Aztán elérkezett a nagy nap. A helyszínre igyekezvén sokat sejtetett a buli várható hangulatát illetően, hogy már a szomszéd utcában hazafias dalok érték el hallójárataimat. S nem kellett csalódnom. A koncert helyszíne előtt egy tucat hazafi hangolódott ily módon a közelgő koncertélményre. Megmosolyogtató volt, ahogy a jókötésű nemzeti rockerek láttára, a városunkba mesterségesen telepített „hátrányos helyzetűek” jobbnak látták, hogyha inkább az utca másik oldalán folytatják útjukat. Tették mindezt rohamléptekben. (Szegények biztos munkába igyekeztek…) Töredelmesen bevallom, hogy a koncertnyitó Rock Memories zenekar programjának nagy részéről lecsúsztam, de amit hallhattam tőlük, megelégedéssel töltött el. Nemcsak engem, a közönség többi részét is. A srácok hazai rock klasszikusokat játszottak. Műsoruk végén pedig a hallgatóság lelkes tapssal jutalmazta a fiatal, de roppant tehetséges csapat teljesítményét. Egy rövidke szünet után már színpadon is termett a Cool Head Klan. Bár sohasem voltam nagy CHK fan, élőben valahogy
Cool Head Klan, RPG Sopron, Bohemia Rockabilly Club (2014. március 15.) mégis mindig meggyőznek ízes, nemzeti érzülettel átitatott motoros rock muzsikájukkal. Molics Zsolt frontember szokás szerint hozta a tőle már megszokott szintet, szerintem hangi adottságaival a világ bármely koncerttermében megállná a helyét. Az idő közben megérkező, talpig bőrbe öltözött motoros arcok pedig még inkább emelték az est fényét, és a buli hangulatát. Nem is engedték el a művészurakat egy-két jutalomfalat (azaz ráadás) nélkül. Egy rövidke beállás után Söri lépett a színpadra. Szólította szerény személyemet, hogy élhessek szavallati jogommal. Mivel a buli március 15-ére esett, adta magát, hogy Petőfi Sándor örökbecsű, és mindmáig aktuális versét, a Nemzeti Dalt fogom elszavalni. Számomra meghatározó élmény marad, hogy az akkora már több, mint százfősre duzzadt tömeg a versszakokban ismétlődő sorokat: „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” – velem együtt szavalta. Szinte még be sem fejeztem a verselést, a banda egyből a húrok közé csapott. Szerencsére még időben sikerült a színpad előteréből biztonságos helyre húzódnom. Hiszen elől egyből gyilkos pogó vette kezdetét.
szöveg: Léha Poéta fotók: Kovács János
45
Jómagam pedig közel a negyvenhez már nem szívesen vállalkozom hasonló attrakciókra. Féltettem is néhány bajtárs testi épségét. Aggodalomra azonban nem volt ok, a földre huppanókat ugyanis egyből három-négy bajtársi kéz rántotta fel, hogy a fiatal harcosok tovább hódolhassanak a táncművészet ezen állatian látványos formájának. A színpadon közben egymás után
csendültek fel a régi és az újabb klasszikusok. A teljesség igénye nélkül olyan régebbi alkotások, mint a Győzni fogunk, Bajtárs, vagy a Száll a gépmadár. Ez utóbbi nóta nemcsak a dal nagyszerűsége miatt volt az est egyik fénypontja, hanem mert itt lépett színpadra a zenekar egyik alapító tagja, Pityke. Megjelenését a régi és újabb rajongók elementáris ovációja kísérte. Az elmaradhatatlan Ignite feldolgozás, és a Moby Dick klasszikusa, a Kiképzés sem ártott a hangulatnak, sőt… De az újabb dalok is hatalmas lelkesedést váltottak ki a jelenlévőkből, mint pl. a legújabb klip nóta, a Szuronyt szegezz. S természetesen nem maradhatott el a lírai blokk sem, melyet a Magyar zászló és a Pápai utca című szerzemények alkottak. A visszataps után következtek a ráadás nóták. Majd a fiúk pezsgővel koccintottak a jeles évforduló alkalmából. Végezetül egy magamfajta egyszerű nemzeti rocker mit is kívánhatna ennek a nagyszerű bandának: Boldog születésnapot RPG!
46
Nomad Kazincbarcika, Diamond Club (2014. április 12.) Ha Nomad, akkor csak Kazincbarcika! Hiszen Jánosi „Cicó” Szabolcs gitáros gyökerei itt egészen a 80-as évekre nyúlnak vissza; a The Bedlam zenekarral innen indultak és olyan dolgokat tettek le az asztalra, hogy az már történelem. Az 1 éves szülinapi dolog azért kis magyarázatra szorul, mert ugyan a Nomad-ot 2004-ben hozta létre Cicó és Fodor Zoltán „Fodi” énekes (aki szintén a The Bedlam alapítója volt), de az első album, a 2007-es Végállomás megjelenése után nem sokkal Fodi külföldre távozott, és így egy hosszabb szünet következett a banda történetében. Ez tavaly szakadt meg, amikor is Cicó friss erőkkel kiegészülve – Juhász Marci – ének, Újvári Péter (The Bedlam) – dob, és Nagy Levente (Neck Sprain) – basszusgitár – ismét életre keltette a csapatot. Szóval a Nomad ismét „haza” érkezett, és erre a legjobb hely a kultikus Sport helyett (szinte azonos helyszín) a Diamond Club volt.
Átszerelés után, kellő intenzitással és feelinggel bele is csaptak a fiúk a szülinapi lecsóba a Ne félj! című klipes dallal, ami zakatoló alapjaival és fogós énektémáival egyből beindította a helyi közönséget. Majd jött két új szerzemény, az Ajtó a mennybe és a Tettre kész ököl, amelyek mindenkit minimum bólogatásra bírtak. A színpad előtti részen Puli vezetésével ment a pörgés, igazi koncerthangulat uralkodott.
A kezdő helyi Eleven zenekar buliját sajnos nem láttam, pedig ismerem is Görcsös Szabi kiváló gitárost… remélem, megbocsátanak a srácok.
Marcinak nagyon jól áll a frontemberség, természetesen jön belőle minden, mint a kiváló dalszövegei is. Visszakanyarodás következet a
szöveg: Atibass fotók: Kővári Miklós, Nomad
régi Nomad-os korszakhoz: Oly csendes, Csak egy függöny, 35. Új „köntösben” szólaltak meg ezek a könnyedebb, rockosabb-funkysabb szerzemények, mert az új tagok előadásmódja és egy kissé más atmoszférájú zenekarra jellemző hangzás által jobban belesimultak a metálosabb mai Nomad-ba. Akár mondhatnám azt is, hogy Marciék magukévá tették a régi dalokat is (ugye csak Cicó az egyetlen a régi arcok közül), de az összehasonlítás értelmetlen. A „Fodis” verzió akkor, a Marcis most aktuális, persze úgy, hogy a dalok tartalmi és zenei mondanivalója megmaradt, csak egyfajta reinkarnációról van szó. Innentől kezdve a végéig ismét az új számok taroltak: Mammon-ország, Légy jó!, Találnom kell, Maradj még. A zenekarból külön egyénileg nem emelnék ki senkit, mert mindenki nagyon toppon volt a hangszerén, a színpadon is, és ami a legfontosabb, hogy „jelen” volt a bulin. Dióhéjban azért anynyit, hogy Cicó gitározása egy élmény, minden egyes hang meg van „művelve” és „belülről” jön. A ritmusszekció – Újvári Petya feszes „kő” dobolása, és NeckLevi pregnáns röfögtetése (volt torzított baszszus is) – olyan groove alapokat produkál, hogy a többiek karfás fotelben érezhetik magukat. A buli végére a csapat megkapta a jól megérdemelt tortát (kettőt is), a közönség pedig egy ráadást: Engedd hogy még egyszer. Az új felállás debütáló szerzeményének eljátszása – a végighömpölygő alapjai, remekül énekelhető énektémái, valamint a szövege miatt – ideális zárása volt a programnak. Ebben minden benne van ami nagyon Nomad. Srácok, köszi az estét! Egy remek koncertért nem kellett megint a fővárosba utazni, és persze várjuk a folytatást, mert őszre várható a lemez… már javában folynak a stúdió felvétek.
Historica Budapest, Deák Ferenc hajó (2014. április 26.)
szöveg: Becs József és Csilla (Historica szervezés) fotók: Tóth Géza
Valamikor még januárban azon gondolkodtunk, hogy valami újdonságot, valami olyan dolgot kellene nyújtanunk a Historica rajongóinak, ami eddig még nem volt, ami egyedülálló és rendkívüli, és ami felejthetetlen élmény marad mind a zenészeknek, mind a közönségnek. Ekkor jött az ötlet, hogy béreljünk ki Budapesten, a Dunán egy sétahajót és rendezzünk ott koncertet, miközben a város esti panorámájában gyönyörködhetünk. Kiválasztottuk a Deák Ferenc hajót, ami mindenféle szempontból megfelelt a célunk megvalósításához. Elmentünk, megnéztük, kitűztük az időpontot, megkötöttük a szerződést és vártuk a nagy napot. Aztán elkezdtük hirdetni az eseményt. A kezdeteknél rögtön nagy érdeklődés mutatkozott, már a februári, márciusi klubkoncerteken beindult a jegyvásárlás. Aki nem tudott eljönni ezekre a bulikra azok e-mailben rendelhették meg a jegyet, így március közepétől április közepéig hetente háromszornégyszer mentünk a postára, hogy feladjuk azokat. Mivel a hajó befogadó képessége korlátozott, így 150 főig számolhattunk a közönséggel. Április közepén leállítottuk a jegy eladást – a hajó ugyanis megtelt. Sajnos volt, akinek nem jutott belépő! Végre eljött a várt szombati nap. Hétközben nagyrészt esős, hűvös volt az időjárás, ezért aggódtunk egy kicsit, de, mint ahogy azt a zászlónkra is kitűztük: Velünk az Isten. Ez most is így volt. Április 26-ra kiderült az ég és kellemes idő lett. Este 19 órakor a zenekar felpakolhatott a hajóra, berendezkedtünk a felső fedélzetre és 20 órától fogadtuk a közönséget az alsó fedélzeten, ahol a büfé, kényelmes székekkel, asztalokkal várta a
47
ismerik a közönséget, tudják jól, hogy egy kulturált rajongótáborba tartoznak. Nagyszerű érzés látni, ahogy a kicsi gyerekektől az idősödő felnőttekig mindenkinek mekkora örömet okozott ez a zenés kirándulás! El kell még mondanunk, hogy a hajó személyzete maximálisan mindenben a rendelkezésünkre állt. Elmondásuk szerint ők is nagyon jól érezték magukat velünk, tetszett nekik is a produkció. Mivel rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk az eseményről és mert voltak jócskán olyanok, akik most nem jutottak már fel a hajóra, úgy gondoltuk, hogy valamikor szeptemberben megismételjük ezt a sétahajós Historica koncertet. vendégeket. Miután a zenészek mindennel elkészültek, megvolt a hangbeállás, a közönség is felmehetett a felső fedélzetre. 21 órakor futott ki velünk a hajó a Helia kikötőből, és kezdetét vette a koncert. Az első másfél órában a Margit-szigettől, egészen a Lágymányosi hídig hajóztunk, majd vissza. Budapest szívében a kivilágított hidak, épületek között gyönyörű látvány fogadott, fantasztikus élmény volt, miközben a Historica jobbnál jobb szerzeményeit adta elő. A fiúk a tőlük megszokott módon jó hangulatot csináltak, remek koncertet adtak. A mellettünk elhaladó sétahajókról integettek, fotóztak az emberek – leírhatatlan volt az érzés! A közönség rendkívül fegyelmezett volt, egymás és saját biztonságára, valamint a hajó tisztaságára is nagyon ügyelt. Mindeközben jól szórakoztak, vidáman, felszabadultan énekelték a dalokat a zenekarral együtt. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy mint minden Historica koncertre, ide a hajóra is bátran elhozhatták a szülők a gyerekeiket is, mert
48
Ritka helyzetet idéztek elő a körülmények egy albummal kapcsolatban. Egy olyan lemezről van szó, aminek az előzményei három évtizedre nyúlnak vissza. Történt egyszer, 1983-ban egy kis klubban, hogy fellépett egy banda. Mos-OI!-nak hívták magukat, és talán nem is voltak tisztában sem a rövid-, sem a hosszútávú következményekkel. Eltoltak egy pár számot a maguk és a közönség örömére. Valaki viszont hangfelvételt készített az eseményről. A koncert és a felvétel egy csúnya rendőrségi ügyet indított el, ami jellemzően nyolcvanas évek beli volt. És ahogyan lenni szokott, a rengeteg rossz élmény között bújkált egy porszem, ami elindított egy folyamatot. A sok negatívum okozója, a hangfelvétel, kikerült a törvény kezei közül, és elkezdett terjedni az utcákon. El lehet képzelni a minőségét a hanganyagnak, mégsem zavarta azt, akihez hozzájutott, már másolta is le magának. Kevés embert tudok mondani a korosztályból, akinek ne lett volna meg.
cióban. C.M.Ö., Állj Át!, Bevándorlók Bére, Emlékezz!, stb. A minőséget úgy tudnám leírni, hogy a zene eredeti tisztaságát és jó értelemben vett egyszerűségét adja vissza, háttérzajok nélkül. Nem tettek hozzá semmit, ami akkoriban ne lett volna benne, és nem vettek el semmit, ami odavaló volt. Igen, rajta van a „Villanyt legyél szíves!” is, mert azt a beköpést is mindenki ismerte az eredeti felvételen. Egyébként fizikailag a kiadás egy kis költségvetésű CD, ezzel is az eredetiségét igazolva. Az első megjelenés zéróra fogyott, de közvetlen forrásból azt az információt kaptam, hogy megfelelő igény esetén foglalkoznak az újranyomással. Ez azért is fontos, mert a most megjelent albumot már nem illendő úgy másolgatni mint a régi kazit, tessék megtalálni a megfelelő módját a beszerzésnek! Legyen ez is mindenkinek alapmű, mint az elődje! Biztos vagyok benne, hogy kellemetlen csalódást senkinek nem fog okozni, garancia erre az előadói csapat. Hallgassátok szeretettel, lelkesedéssel, de legfőképp tisztelettel, mert ennek az albumnak mag-
Múltak az évek, mindenki hallgatta a rongyos kazettáját. Nos, a jó hír, igaz, hogy harminc évet váratott magára, de ez az értékén nem változtat. A lényeg, hogy elérkezett a pillanat, amikor a kazit a széfbe rakhatjuk. Ramon, aki azon a bizonyos koncerten énekelt, és Zaláék az Oi-Kor-ral tavaly rögzítették az elhíresült számokat, stúdióban, tökéletesen élhető minőségben. A dalok ugyanazok, amelyeket eddig is hallgattunk, most azonban első osztályú reproduk-
jaként elvetett 1983-as koncert meghatározó volt sokak életében. Még olyanoknak is, akik ennek esetleg tudatában sincsenek.
50
szöveg: Varga Levente (Zombie)
CD rendelést jelenleg Ramon Facebook oldalán privát üzenetben lehet leadni.
