Vörösné dr. Keszler Erzsébet* TANESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA A „DIDAKTIKA” CÍMŰ TANTÁRGY OKTATÁSÁNÁL
„A szemléltetés a tudás embriója! Ami nem az érzékszervek útján jut a gyermek lelkébe, az bejutásra más ajtót nem talál.” (RÓVÓ LAJOS: A szemléltetés törvénye)
Az oktatás folyamatában taneszköznek tekintünk minden olyan tárgyat, amelynek használata az oktatás céljainak elérését elősegíti, megkönnyíti. Az oktatási eszközök, például az írásvetítő, a diavetítő ma már éppúgy a tanterem berendezéséhez tartozik, mint régen a tábla vagy a térkép. A tudomány és technika által létrehozott eszközök mind hatékonyabban járulnak hozzá a tanítás-tanulás eredményeinek növekedéséhez, de csak akkor töltik be funkciójukat, ha kiválasztásuk körültekintően, tudatosan történik. Ezért szükséges, hogy a leendő szaktanárok minél több eszközt megismerjenek és megtanulják helyes használatukat, kezelésüket. A didaktika tantárgy keretében betekintést nyernek a taneszközök történetébe, fejlődésébe és egyes eszközök kezelését is megtanulják. Amióta oktatás folyik – legyen az egyéni vagy intézményes –, a pedagógus segédeszközöket használt, használ. Kezdetben szemléltetést a valóság tárgyainak, eszközeinek bemutatásával tették szemléletessé. A valóság megismeréséhez az eszközök kicsinyített másával is segítették a tanulókat. Az oktatásban alkalmazott taneszközöket időrendi megjelenésük szerint, technikatörténeti alapon, információközvetítés érzékszervi csatornája szerint vagy felhasználója szerint csoportosíthatjuk. MÉSZÁROS ISTVÁN az iskolai taneszközöket megjelenésük szerint négy korszakra osztja. • Az első korszak a 17. század előtti kor, „az ösztönös taneszközhasználat időszaka”. • A második korszak az 1620-tól 1820-ig tartó idő, amikor a baconi empiricizmus hatására az iskolákban már tudatosan alkalmazzák az eszközöket. • A harmadik szakasz a 19. század közepétől kezdődik. Széles körben terjed el PESTALOZZI „szemlélet” koncepciója, amely a „szilárd elvi alapokon nyugvó tervszerű eszközhasználaton” alapszik. • A negyedik szakasz már a 20. század elejére tehető, amikor a tanulói aktivitásra, öntevékenységre épülő, cselekvéses tanulás kerül előtérbe. Ez a módszer az előző korokhoz viszonyítva igen taneszköz-igényes. Talán a legismertebb WILBUR SCHRAMM technikatörténeti alapon történő felosztása. Az eszközöket négy nemzedékbe sorolja. 1. nemzedék:
az ide sorolt eszközök nem igényelnek sem gépi, sem elektronikus berendezést a tanulók és az eszközök között közvetítő mechanizmus nincs az iskolában a legkorábbi idő óta jelen vannak Pl.: képek, fényképek, tárgyak, makettek, modellek, grafikus ábrázolások stb.
2. nemzedék:
azok a tárgyak tartoznak ide, amelyek nyomdai úton állíthatók elő
*
BGF KVIFK, Pedagógiai Intézet, főiskolai adjunktus.
98
VÖRÖSNÉ KESZLER E.: TANESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA… az információkat önmaguk közvetítik Pl.: tankönyvek, munkafüzetek stb. 3. nemzedék:
a modern technika segítségével előállított eszközök az 1. és 2. nemzedéknek a nagyítása és nagyobb tömeg elé állítását teszi lehetővé, ezek az auditív, vizuális, audiovizuális eszközök Pl.: fénykép, diakép, magnetofon, rádió, televízió, írásvetítő, episzkóp stb.
4. nemzedék:
ebbe a kategóriába azok az eszközök sorolhatók, amelyek a tanulást képesek irányítani a gép és az ember között jön létre a kapcsolat, a tanuló a gépek segítségével önállóan tud tanulni Pl.: oktatócsomag, oktatógépek, programozott tankönyvek, munkafüzetek stb.
SCHRAMM felosztását kiegészíthetjük egy ötödik nemzedékkel, a napjainkban használt jelenleg a legmodernebb eszközökkel, pl. számítógép, internet. • • •
A taneszközöket megkülönböztethetjük felhasználói szerint: a felhasználó lehet a pedagógus; a felhasználó lehet a tanuló; mindkét fél számára egyaránt készült taneszköz.
„A taneszközök megfelelő illeszkedése a tanítás céljához, követelményeihez a tananyaghoz (annak struktúrájához) és a tanítás-tanulás módszereihez a didaktika egyik sokat vitatott kérdése. Talán helyesebb a taneszköz és a didaktikai szituáció között kölcsönhatást és nem egyirányú kapcsolatot (mintegy kizárólag a tananyaghoz rendeli a taneszközt) feltételezi. A taneszközök megfelelő tervezése, kiválasztása kombinálása s nem utolsósorban kísérleti úton történő fejlesztése elméletileg lehetővé teszi ugyanis, hogy a tanulók terhelése nélkül többet és jobban (mélyebben) tudjunk tanítani.”1 A taneszközök tudatos, és optimális kiválasztásánál igen sok tényezőt kell figyelembe venni a pedagógusnak. BÁTHORY ZOLTÁN és VÁRI PÉTER szerteágazó szempontjait az 1. ábra mutatja. • •
• • •
1
NAGY SÁNDOR a kiválasztás szempontjait a következőképpen határozza meg. A taneszközök, taneszköz-csoportok immanens, bennük rejlő lehetőségei. A különböző taneszközök más-más didaktikai feladatok megoldására alkalmasak. Pl. írásvetítő segítségével táblázatot tudok bemutatni. A didaktikai feladat és a tartalom. A két tényező egyformán meghatározza a taneszköz kiválasztását. Meghatározó tényező a tananyag tartalma, az ismeretek ellenőrzése és ezek a didaktikai feladatok miként kombinálhatók az órán. A szervezeti formák és a módszerek. Milyen munkaformát alkalmaz a pedagógus a tanítás-tanulás folyamatában? Más eszközt kell alkalmazni egy frontális munkánál mint egy csoportosnál. A tanulók különböző csoportjainak jellemzői. A taneszköz kiválasztását meghatározza a tanulók előzetes tudása, az ismeretek mélysége, a tanulók fejlődés-lélektani sajátosságai. A pedagógus személyi lehetőségei „eszközkulturáltsága”. A pedagógusnak tudnia kell, hogy a tantárgyához milyen eszközöket lehet alkalmazni és tudja is alkalmazni azokat.
Báthory, 1992. 219. old. 99
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 13.
1. ábra Médiumkiválasztás2 A tanítás – tanulás folyamatában az egyes taneszközök sokféle funkciót tölthetnek be. A tanítási órákon az egyes didaktikai feladatokat segíthetik, helyettesíthetik, kiegészíthetik, szimulálhatják. A tanulók munkájának ellenőrzésében, irányításában, adhatnak segítséget. Az egyes tanagyag rész szemléltetésében, rendszerezésében, gyakorlásában, rögzítésében nemcsak a pedagógus munkáját segíti, hanem a tanulókat is segíti a tanulásban. A jól megválasztott taneszköz motiválhatja, aktivizálhatja, fokozhatja, kiegészítheti a tanulók munkáját. De inspirálhatja az új ismeretek megszerzésére, önálló munkavégzésre vagy ellenőrizheti, értékelheti az elvégzett munkáját. Az eszközök használata akkor a leghatékonyabb, ha a pedagógus változatosan alkalmazza azokat. A soron következő tananyaghoz a legideálisabb eszközt választja meg. A különböző oktatási fokokon tanító pedagógusok (általános iskolában vagy a középiskolában, vagy a felsőoktatásban) leggyakrabban a tanítási órákon a táblát, térképet, grafikus ábrázolásokat, tankönyveket, munkafüzeteket veszi segítségül munkájához. A jól bevált, hagyományos taneszközökkel bemutatott tananyagot át lehet tenni a modern eszközökre, de nem valószínű, hogy teljes egészében kiszorítaná az oktatási intézményekből. Az iskolai gyakorlatokon tapasztalom, hogy az egyes iskolákban tanítók nem alkalmaznak új taneszközöket, ragaszkodnak a hagyományos tábla, kréta használatához. Talán azért mert nem ismerik azt a technikát, amivel a tananyagot a korszerű eszközökre át lehet vinni. Az eszközök használata nem mindig a pedagóguson múlik. Egyes iskolák nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel. Nincs elegendő írásvetítő, videó, számítógép vagy még nem rendelkeznek internet-hozzáféréssel.
2
Báthory, 1992. 220. old.
100
VÖRÖSNÉ KESZLER E.: TANESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA… A didaktika órán a lehetőségeket kihasználva változatosan alkalmazom a taneszközöket. A hagyományos eszközök segítségével (tábla, kréta, kép) ismerhetik meg a hallgatók a régen használt taneszközöket (2. ábra). Egyes anyagrészeket már írásvetítő, projektor és videó segítségével ismerhetnek meg (3. ábra). Ezzel nem csak az én oktatói munkámat segítem, hanem példát látnak a hallgatók arra, hogyan lehet a tanórákon alkalmazni a technikai eszközöket. A korszerű eszközök közül még alkalmazható a videókamera, amivel a hallgatók mikrotanítását lehet megörökíteni, majd elemezni, értékelni. Az előadás keretében projektor segítségével bemutatom a „tanítás-tanulás módszerei” című téma tanítását, és ízelítőt kap a hallgatóság videóról a mikrotanításról. A videófilmet az előadás írásos változata nem tartalmazza.
2. ábra A tanítás-tanulás módszerei című tananyagrész négy diaképen látható (4. ábra), természetesen az órán animálással kerül bemutatásra. A ma gyermeke már fejlett technikai világba születik és nő fel. A körülöttük lévő világ tele van színes, vibráló ingerekkel. Az információkat nem csak az iskolában, könyvekből szerzik, hanem a tévéből és nem utolsó sorban az internetről. A pedagógusoknak arra kellene törekedniük, hogy ezt a színes világot vigyék be az iskola falai közé. A szürke, hagyományos oktatási módszereket kellene felváltani a technika segítségével színes, élményekben gazdag és szemléltetéssel bővelkedő ismeretátadással.
101
KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI FÜZETEK, 13.
3. ábra FELHASZNÁLT IRODALOM BÁTHORY ZOLTÁN: Tanulók, iskolák-különbségek. Egy differenciális tanításelmélet vázlata. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 1992. MÉSZÁROS ISTVÁN: Fejezetek a taneszközhasználat hazai történetéből. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1985. NAGY SÁNDOR: Az oktatás folyamata és módszerei. Volos Kiadó, Budapest. 1997.
102
VÖRÖSNÉ KESZLER E.: TANESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA…
Tanítás – tanulás módszerei A tanítás-tanulás folyamatában zajló tevékenységben előtérben állhat: •
a tanár
•
a tanuló
Ha a pedagógus áll a középpontban: az ismereteket közölheti szóban: elbeszélés magyarázat előadás
A tanulók önálló munkája nyomtatott szöveggel: •
feldaraboló vagy frakcionáló módszer, részenkénti tanulás
•
egybefoglaló, vagy globális tanulás
•
koncentrált tanulási módszerek
Tanár és a diák közös tevékenysége Beszélgetés, megbeszélés és vita: •
bevezető beszélgetés
•
új tananyagnak a tanulókkal való megismertetése
•
feldolgozott tananyag rögzítését célzó beszélgetés
•
vitamódszer
•
bemutatás
•
szemléltetés, megfigyelés ⇒ ábrázolás ⇒ kísérlet
•
gyakorlás (gyakorlati foglalkozások és termelési munkák)
•
a tanulók tudásának ellenőrzése 4. ábra A tanítás-tanulás módszerei című tananyagrész (részletek)
103
