VOLUNTAS. Nikolett egy magántanuló Párizsban Matekos sikerek a határon innen és a határon túl oldal. 6. oldal. Vendéglátó franciások

VOLUNTAS

A KAPOSVÁRI TÁNCSICS MIHÁLY GIMNÁZIUM LAPJA 7 XLIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 7 2011. március

Nikolett – egy magántanuló Párizsban

Matekos sikerek a határon innen és a határon túl 3-5. oldal

Tornárok

13. oldal

Szalagavató

14-15. oldal

24-25.

oldal

Vendéglátó franciások 6. oldal

Okleveles rajzosok17. oldal

Hidrogénatom vagyok egy vízmolekulában Hidrogénatom vagyok egy vízmolekulában, Eső voltam, aztán a talajvízbe oldódtam, Felszívott onnan egy fűszálnak gyökere, Repülök is már a kloroplasztisz fele. Szaladok, suhanok, repít az ozmózis, A hártya amin átjutok szemi permeábilis. A kloroplasztisznak belső terét látom, Viszont ami most jön, azt nagyon nem várom. Mert én itt most hamar, szét fogok szakadni, Aztán a protonom, fel fog halmozódni. Átengedi azt egy csatorna fehérje, A pigmentrendszerből elektron jön végre. Újra egész vagyok, NADP visz el engem, Hogy a redukciós ciklusba engedjen. Kell is oda az én sok-sok energiám, A glükóz képzése tőlem ennyit kíván. Jaj, de mitörténik, mi ez a nagy zörgés? Hát ez bizony nem más, házi juh kérődzés. Elfogyasztott engem ez a buta birka, Mehetek mostmár a mitokondriumba. Ismerős ez a hely, mint a kloroplasztisz, Endoszimbionta eredetű az is. De ez a hely sose fog felépíteni, A lebontásért kell dolgoznia neki. Külső belső hártya között utazgatok, Csatorna fehérjén belülre hatolok. Ó te hatalmas gyár, csodálatos üzem, Minden energiám neked köszönhetem. Hogyha szükségük rám nincsen már itt többet, A vesén keresztül újból szabad leszek. Víz vagyok én újra, szállok a felhőbe, És megy tovább örökké a hidrogén élete. 2

VOLUNTAS 7 2011. március

Ismét Somogy nyerte a „négy megye” matematika versenyét A pécsi Janus Pannonius Gimnázium adott otthont az idén is Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye legjobb matekosai versenyének. Mindegyik megyét hat tizenegyedikes és hat tizenkettedikes tanuló képviselte. Somogy megye csapatát gyakorlatilag ismét a Táncsics Mihály Gimnázium tanulói alkották (10

fő), egy tanuló a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium, egy pedig a marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium és Közgazdasági SZKI tanulója. A csapat a megyei matematikaversenyen elért eredmények alapján állt össze. A „négy megye” versenyt a tizenegyedik évfolyamon Zala, a tizen-

kettedik évfolyamon Somogy nyerte. Somogy csapata nyerte az összesített csapatversenyt is, így – a most alapított – vándorserlegre Somogy megye neve került fel elsőnek. Egyéniben Morapitiye Sunil első, Somogyi Ákos második, Barsi Ádám hatodik helyezést ért el. Kubatov Antal

A képen láthatók balról jobbra: Kubatov Antal tanár, Kovács Soma, Weimann Richárd, Koppány Gergő, Balatincz Laura, Berta Bálint, Csapó Anna Viktória, Szabó József tanár, Barsi Ádám, Morapitiye Sunil, Szlotta András, Jezeri András, Somogyi Ákos (a képen nem szerepel Mohari Martin)

A Somogy megyei verseny eredménye

9. évfolyam....................................................................................................................................................................................................................... Hajós Gergely Dráva Völgye Középiskola, Barcs Felkészítő tanára: Madarász Katalin Werkmann Virág Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Tóthné Berzsán Gabriella-Kubatov Antal Győrfi-Bátori András Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára:Tóthné Berzsán Gabriella-Kubatov Antal Sándor Krisztián Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára:Tóthné Berzsán Gabriella-Kubatov Antal Vörös Attila Nagyboldogasszony Róm. Kat. Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Fodor Péter Kétszeri Bence Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Tóthné Berzsán Gabriella-Kubatov Antal Novográdecz Katalin Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Tóthné Berzsán Gabriella-Kubatov Antal 10. évfolyam..................................................................................................................................................................................................................... Bingler Arnold Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Szigeti Tamás-Kubatov Antal Sipos Szabolcs Dráva Völgye Középiskola, Barcs Felkészítő tanára: Madarász Katalin Katona Bálint Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Szigeti Tamás-Kubatov Antal Végh Dávid András Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Szigeti Tamás-Kubatov Antal Németh Noémi Mátyás Király Gimnázium Fonyód Felkészítő tanára: Bödör Márta Puspán Sára Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Szigeti Tamás-Kubatov Antal 11. évfolyam..................................................................................................................................................................................................................... Weimann Richárd Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Szabó József-Kubatov Antal Szlotta András Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Szabó József-Kubatov Antal Mohari Martin Berzsenyi Dániel Gimnázium Marcali Felkészítő tanára: Bognárné Lázár Magdolna Berta Bálint Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Szigeti Tamás-Kubatov Antal Koppány Gergő Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Horváth László Balatincz Laura Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Szigeti Tamás-Kubatov Antal 12. évfolyam..................................................................................................................................................................................................................... Somogyi Ákos Nagyboldogasszony Róm. Kat. Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Fodor Péter-Pósa Lajos Morapitiye Sunil Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Terlaky Edit-Drankovics József Csapó Anna Viktória Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Terlaky Edit-Drankovics József Jezeri András Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Terlaky Edit-Drankovics József Kovács Soma Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Terlaky Edit-Drankovics József Barsi Ádám Táncsics Mihály Gimnázium Kaposvár Felkészítő tanára: Terlaky Edit-Drankovics József


3

Táncsicsos matekosok sikere Klapka városában A komárnoi MARIANUM Magyar Tannyelvű Egyházi Iskolaközpontban rendezték meg – immár 35. alkalommal – a Felvidéki Magyar Matematikaversenyt, melyre több neves magyarországi gimnázium – köztük a kaposvári Táncsics is – meghívást kapott. Mind a négy évfolyam képviseltette magát kitűnő eredménnyel. A tizedikes Bingler Arnold, a tizenegyedikes Weimann Richárd és a tizenkettedikes Morapitye Sunil első díjas lett, mindhárman maximális pontszámmal, míg a 9. évfolyamos Werkmann Virág második helyezést ért el. Felkészítő tanáraik: Terlaky Edit, Tóthné Berzsán Gabriella, Drankovics József, Szabó József, Szigeti Tamás és Kubatov Antal.

Morapitiye Sunil, Kubatov Antal, Werkmann Virág, Bingler Arnold, Weimann Richárd

Táncsicsos sikerek a Gordiusz megyei fordulóján Március 5-én a Városháza dísztermében ünnepélyes keretek között adták át a MATEGYE Alapítvány által szervezett, egyik legnépszerűbb matematika verseny megyei fordulójának díjait. Az ünnepségre 3-8. évfolyamokon a

Zrínyi Matematikai Tesztverseny első 10 helyezettje, míg a 9-12. évfolyamokon a Gordiusz Matematikai Tesztverseny első 3 helyezettje kapott meghívást, valamint minden évfolyamon a legeredményesebb 3 fős csapat és azok

a tanárok, akiknek tanítványai a legeredményesebben versenyeztek. Hagyományainkhoz híven a gimnazisták között idén is több táncsicsosnak adta át a díjat Szita Károly, Gelencsér Attila és Dr. Heintz Tamás.

Táncsicsos helyezések 9. évfolyam. .......................................................................................................................................................................... 1. helyezés: Györfi-Bátori András 9.a tanárai: Kubatov Antal, Berzsán Gabriella 3. helyezés: Sándor Krisztián 9.a tanárai: Kubatov Antal, Berzsán Gabriella 10. évfolyam.......................................................................................................................................................................... 1. helyezés: Katona Bálint 10.a tanárai: Kubatov Antal, Szigeti Tamás 2. helyezés: Bingler Arnold 10.a tanárai: Kubatov Antal, Szigeti Tamás 3. helyezés: Végh-Dávid András 10.a tanárai: Kubatov Antal, Szigeti Tamás 11. évfolyam.......................................................................................................................................................................... 1. helyezés: Weimann Richárd 11.a tanárai: Kubatov Antal, Szabó József 2. helyezés: Horváth Dániel 11.a tanárai: Kubatov Antal, Szabó József 3. helyezés: Buzsáki Dávid 12.f tanára: Berzsán Gabriella 12. évfolyam.......................................................................................................................................................................... 2. helyezés: Morapitiye Sunil 12.a tanárai: Drankovics József, Terlaky Edit

Dr. Heintz Tamás a legeredményesebb táncsicsos versenyzőnek felajánlott különdíját Morapitiye Sunil kapta. A csapatversenyt 9., 10. és 11. évfolyamon is a Táncsics nyerte.

4


Nagy Károly Matematikai Diáktalálkozó 2010. november 26-28. között került megrendezésre a XX. Nagy Károly Matematikai Diáktalálkozó Révkomáromban. Az Oláh György tanár úr által szervezett eseményen iskolánkat két tanár és négy tanuló képviselte. A Kubatov Antal tanár úr és Berzsán Gabriella tanárnő által vezetett csapat tagjai Werkmann Virág, Balatincz Laura, Sándor Krisztián és Andrásovszky Dániel voltak. A találkozó megnyitó ünnepsége a Selye János Gimnázium dísztermében volt. A péntek délutáni előadásokat a gimnázium termeiben hallgattuk. A zenei-művészeti élményt nyújtó esti műsort Oláh György tanár úr barátai és volt tanítványai adták. Az előadásokon mindegyik évfolyam megtalálhatta a neki megfelelő témakört. Nagy fejtörést okozott az előadások közüli választás, hiszen sokan egyszerre akár két vagy három órára is szívesen beültek volna. Szerencsére nekünk tanáraink segítettek a választásban. Iskolánk tanárai közül Kubatov Brüsszelben voltak az ifjú matekosok november 16-a és 18-a között. A 36 fős csoportot Gál Kinga, Mészáros Alajos és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők hívták meg az Európai Parlamentbe. A 36 főből 16 diák a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány Támogatásával, húszan pedig az elmúlt tanévben megrendezett 19. Nemzetközi Magyar Matematika Versenyen elért helyezésük alapján kaptak lehetőséget a részvételre: a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és magyarországi régiók mindegyikéből három diák és egy kísérőtanár jöhetett. A magyarországi régiót Janzer Olivér (Budapest, Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium), Varnyú József (Debrecen, Fazekas Mihály Gimnázium) és Morapitiye Sunil (Kaposvár, Táncsics Mihály Gimnázium) képviselte, akik 1. díjasok voltak a matematika versenyen, de Sunil visszamondta a meghívást, ezért helyette szintén iskolánkból Bingler Arnold jöhetett, aki 2. díjas volt. A meghívottak repülőgéppel érkeztek Brüsszelbe. A csoport a 2. napon ment az Európai Parlamentbe, ahol a képviselők várták őket és előadásokat VOLUNTAS 7 2011. március

Andrásofszky Dániel, Werkmann Virág, Tóthné Berzsán Gabriella, Balatincz Laura, Sándor Krisztián

tanár úr tartott vasárnap reggel „Neves tételek és alkalmazásaik” címmel egy fantasztikus előadást. Péntek este tanáraink segítségével felfedezhettük Révkomáromot, amiről szerintem

nyugodt lélekkel mondhatom, hogy mindegyikünknek nagyon tetszett. Köszönjük szépen tanárainknak, hogy mi kaptuk meg a lehetőséget, hogy részt vegyünk ezen a hétvégén!

Brüsszeli tanulmányút

A képen balról jobbra: Varnyú József, Janzer Olivér és Bingler Arnold

tartottak a Parlament működéséről. A külön programokban városnézés és egy csokoládé üzlet látogatása is szerepelt. A tanároknak is lehetőségük volt beszélgetni a képviselőkkel az ebédek és

a vacsorák során. A szállás és az ellátás kitűnő volt. A diákok és a tanárok másnap délután utaztak haza. A kirándulás felejthetetlen élményt jelentett minden résztvevőnek. 5

Vendéglátók a franciások Saját készítésű salátákkal kínálták a franciát tanuló diákok barátaikat. (A mellékelt étlap nem teljes) Két évvel ezelőtt rendezte meg először tanárunk, Dr. Ferdinandy Csabáné ezt a délutánt, ahol zenehallgatás és filmnézés közben válogathatunk a franciások finom salátái közül. A lényeg a közös munka, beszélgetés, és a kreativitás fejlesztése, hiszen nincsenek „kőbe vésett” receptek. Az alap salátákat mindenki saját készítésű öntetekkel, friss zöld fűszerekkel ízesítheti.

Vélemények „Husi volt a hússaláta.” „Milyen fűszer az a lestyán?” „A paradicsom mellé mindig teszek ezután bazsalikomot is.” „Kérek még baugettet!” „Hu, ez nem csak jól néz ki, de jó ízű is!” „Nem nyúl kaja!” „Nem gondoltam volna, hogy salátával is jól lehet lakni.” A legkreatívabb séfek: Simon Petronella, Gál Zsuzsi, Kozics Nikolett, Óvári Zsombor, Kalocsai Tamara, Friss Virág A leggourmandabb vendégek: Sürge Evelin, Kispál Katalin, Paróczi Gergő, az igazgató úr és én is!!! Fördős Fanni 11.D 6


Íme a 11.B

Immár harmadik éve koptatjuk a Táncsics padjait, s nap mint nap mosolyt csalunk tanáraink, s osztályfőnökünk, Farkas Klára tanárnő arcára jobbnál jobb megjegyzéseinkkel.  Még 2008 szeptemberében 32 fővel indult az osztály, de azóta történtek változások. Ketten máshol folytatták tanulmányaikat, s idén csatlakozott hozzánk egy fiú, s így 10 főre nőtt a fiúk száma. Kilencedikben az osztály felét még a történelem tagozatosok alkották, a másik felét az általános tantervet választók. Mára azonban ez megváltozott, hisz eltelt 2 év, s ez idő alatt néhányan rájöttek, mégsem a történelem az, amivel foglalkozni szeretnének, ezért irányt váltottak. Most, hogy végre „érett” 11-es diákok vagyunk, és a fakultációválasztáson is túlestünk, kedves tanáraink is érezhetik, hogy megváltozott a tanuláshoz való hozzáállásunk. Tudjuk, mit szeretnénk, és azt is, hogy mit nem.  Ránk is igaz a dalszöveg, ami azt mondja „Klikkesedjél!”. Vannak a csendben lapulók, a szókimondók, a törisek, akik tudják, mit akarnak és a céltalanok. A fiúk és a lányok, a sportosak és a lusták, valamint a partyarcok és a kemény hazafiak. Ám, ha valami folytán csapatmunkára van szükség, egy emberként végezzük el a nekünk szánt feladatokat. Így készítettük elég nagy tetszést arató bemutatkozó szecska-műsorunkat, állítot-

tuk össze tavaly ’56-os megemlékezésünket, és díszítettük föl idén a tornatermet a végzősök kedvéért szalagavatókor. Mindez betudható osztályunk sokszínűségének, az ide járó tanulók különböző érdeklődési körének. Ha az osztályunkban egy képzeletbeli büszkeségfalat kellene kialakítani, akkor biztos, szerepelnének rajta


sportolóink, akik hozzájárulnak iskolánk sikereihez. Közülük is kiemelkedő Kinga, aki a KAC egyesület szinkronúszóinak oszlopos tagja, s bár csak 4 éve versenyez, már a korosztályos szinkronúszó válogatottba is hívták. Réka az iskola röplabdacsapatát erősíti, Juhász Ádám és Zimre Márk reggeli focimeccseken múlatják az

alvásidőt, Balázs a természetjárást részesíti előnybe. Továbbá rajta lennének zenészeink, Viki és Balázs, énekkarosaink Jakó Niki, Rácz Kriszti, Soma, Ricsi, akik rendezvényeink elengedhetetlen „kellékei”. Felsorolhatnánk még táncosainkat, Rebit és Kittit, akik a kaposvári Nita Dance Club tagjai, s az Európa Bajnokságra készülő csoportokban szerepelnek, mely ez évben Kaposváron kerül megrendezésre. Említésre méltó Hajdu Niki, aki már 9. osztályban bemutatkozásnál azzal kezdte, hogy modell szeretne lenni. Úgy tűnik neki ez az álma valóra vált. Jelenleg Párizsban modellkedik, de hamarosan hazautazik. Az osztálykirándulások eddig mindig jól sikerültek. Jártunk már a szentgyörgyvölgyi szabadidőközpontban, Tatán, s már két éve karácsonyt tartunk Patcán. Tavasszal Halimbára megyünk egy kis csapatépítésre. Tanév közben is szervezünk közös programokat. Voltunk már együtt korcsolyázni és pizzázni is. Mivel már 11-esek vagyunk, érezzük, hogy vészesen közeleg az érettségi. Néhányan már idén érettségiznek előrehozottan földrajzból. Azt hiszem, amen�nyire vártuk a gimnáziumi éveket, olyan gyorsan el is múlnak. Sajnos túl gyorsan, s már a továbbtanulás küszöbén állunk. Az osztály nagy részének már van konkrét elképzelése a jövőjét illetően. Sokan a biológiával és a kémiával, vagy a matematikával, van aki a történelemmel vagy a földrajzzal szeretne továbbtanulni. Nos kedves Táncsics, ezek vagyunk mi, 11.B-sek! Weininger Fatima & Tancsik Kitti 7

Remélhetőleg már mindannyian hallottatok Szabó P. Szilveszterről. Ha nem, akkor most itt az alkalom! Szerencsére a suliban jó páran vagyunk, akik hallottak már róla, és szeretik is azt, amit csinál. Így hát Kelemenné Gerbovits Szilvia tanárnő vezetésével a téli szünet utáni első pénteken felkerekedtünk és megtettük a már hagyománnyá vált utunkat a budapesti Operettszínházba, ahol aznap este a Rebecca, a Manderleyház asszonya című musicalt játszották neves színészek, mint például Vágó Zsuzsi, Náray Erika vagy Polyák Lilla és természetesen Szabó P. Szilveszter. A darab kicsit misztikus, néha rémisztő, de felettébb szórakoztatónak mondható. Közülünk volt olyan, aki már felkészülve érkezett az előadásra, de többek között én is úgy mentem el, mint aki igazából még alig hallott erről a musicalről. Mégis azt hiszem, mindenki libabőrösen jött ki a nézőtérről, és

8

Rebecca

még a tenyerünket is tűzpirosra tapsoltuk. Meleg szívvel tudom ajánlani mindenkinek, főleg azoknak, akik nyitottak a szokatlan témájú, hangzású és dallamú zenés darabokra, de kíváncsiak, hogy mi is történik a címszereplővel – Rebeccával –, aki meg sem jelenik a körülbelül három órás előadásban… Torma Sára 12. D


December negyedikén, egy szombati napon közel ötvenen indultunk Herzsenyák László tanár úr vezetésével Budapestre a Bohémélet című előadásra az Operába. Kora délután gyülekeztünk a suli előtt. Alig vártuk mi, „vidéki diákok”, hogy a fővárosi élet sűrűjébe csöppenjünk. Budapest díszkivilágítása sokunkat elvarázsolt, majd az Andrássy úton sétálva a butikok előtt pózoltunk, mintha csak Beverly Hills utcáin shoppingolnánk. Az Operaház legfelső emelete több ízben is kihí-

Bohémélet táncsicsosoknak vást jelentett egy-kettőnknek (remélem nem csak nekem), hiszen fel kellett lépcsőzni; és lehet, egy távcső sem ártott volna. A jegy kedvező árára gondolva viszont elmúltak panaszaink, és a függönyök is hamarosan felgördültek. A négy felvonásos darab első része Párizs egyik padlásszobájában játszódik. A fantasztikus díszlettől és az első akkordokat hallva a hideg futkosott a hátamon, míg

a színpadon megjelent a négy jó barát: Rodolphe (költő), Marcel (festő), Schaundard (muzsikus) és Colline (filozófus). Nagyon szegények, de vidáman élnek. Úgy tervezik, hogy Karácsony délutánján lemennek a kávéházba, de Rodolphenak még verset kell írnia. Alig, hogy munkához kezd, megjelenik Mimi az ajtajában. A szívek hamarosan egymásra találnak és egy gyönyörű szerelem kivirágzását kísérhetjük figyelemmel. A második felvonás a főváros utcáin folytatódik. A pompás ruhaköltemények láttán szerintem minden lány visszavágyott az 1830-as évek Franciaországába. Mimi és Rodolphe szerelme ez alatt már csöppet sem zavartalan. A lány azt hiszi, hogy a költő meg akar szabadulni tőle, pedig nem így van. A következő résznél a szerelmesek egy kis utcában találkoznak, amikor hull a hó. Megtudhatjuk, hogy Mimi súlyos beteg, Rodolphenak pedig nincsen VOLUNTAS 7 2011. március

pénze a gyógyíttatására. Hideg viselkedésével próbálja rábírni, hogy gazdag szeretőt keressen magának, így el is válnak egymástól. Mimin azonban már a gondos ápolás sem segít, haldokolva tér vissza az utolsó rész végén a kis padlásszobába. A lány búcsút vesz szerelmétől, és megnyugodva hunyja le örökre a szemét. A Henri Murger regénye nyomán készült mű másodszori megnézése sem volt unalmas számomra, ahogyan Herzsenyák tanár úrnak sem tizenharmadszorra(!). „Mindig látok benne újdonságokat, nem lehet megunni”mondta már a buszra várva. Így ajánlom ezt az olasz operát mindazoknak, akik nem látták és persze azoknak is, akik már részesei voltak ennek az élménynek. Én mindenesetre a közeljövőben előadásra kerülő Toscat, Pillangókisasszonyt és Turandotot sem szeretném kihagyni. Fördős Fanni 11. D 9

Nagy Imre-emléktúra Iskolánk néhány tanulója részt vett a Nagy Imre Társaság által rendezett emléktúrán. A kirándulás Badacsonytomajban zajlott le. Túravezetőink Káloczi Kálmán és Ujságh Tibi bácsi, kísérő tanáraink Hegedűs József és Szigeti Tamás tanár úr voltak. A két órás út után a Társaság egy reggelire invitált minket egy közeli kis vendéglőbe. A reggeli után szó esett a falu történetéről és Nagy Imre itt töltött utolsó gondtalan napjairól. Ezt követően kezdetét vette a túra, amelynek első állomása egy badacsonyi szőlészet volt. Itt tiszteletünket fejeztük ki Nagy Imre emléktáblájánál, történeteket hallgattunk az 1956-os forradalom eseményeiről, majd elénekeltük a Himnuszt. Aztán folytatva utunkat kóstolót kaptunk házigazdánk idei borából. Délután felé zsíros kenyeret szolgáltak fel uzsonná-

ra. Társaságunkra rá is fért a pihenés, mert most következett a túra nehezebb része. A folyamatos felfelé haladás fárasztó volt, de a kilátás és a környék kárpótolt ezért. Megtekintettük azt a házat, ahol az Eszter hagyatéka című filmet for-

gatták. A rengeteg mászás után, felértünk a bányászok emlékére emelt kereszthez. Utunk azonban nem ért véget, mert meglátogattuk egy valamikori munkatábor romjait és megkoszorúztuk az itt felállított emlékművet. A hangulatot a Szózat

eléneklésével tettük ünnepélyessé. Izgalmas kirándulásunk itt véget ért. Fáradtan, de élményekben gazdagon indultunk Kaposvár felé. Sebők Ajna , Bathó Fruzsina és Vida Péter (9.B) A hagyományos Mikulás túrát 2010. december 4-én rendeztük. A Gyertyános és a Töröcskei-tó környékét barangoltuk be a hideg, napsütéses időben. A Télapó: Kovács Soma 12. A, a segédje: Jezeri András 12. A. Több tanulónak is jutott volna ajándék a puttonyból!

Mikulás túra 2010. 10


A november 27-re meghirdetett túrára az előző esti nagy havazás miatt csak négy elszánt vállalkozó akadt: mi ketten, Eriko japán tanárnő és Terlaky tanárnő, a túravezető. Korán reggel indultunk, busszal utaztunk Kerekibe. Az érintetlen, 30-40 cmes, friss hóban meredek domboldalt megmászva jutottunk fel Fejérkő várához. Fehér lepel borította a romokat, fákat, bokrokat, és szép kilátás nyílt a viaduktra, mögötte a Balatonnal. A fényképezkedés után reggeliztünk és indultunk tovább. A szomszéd faluba vezető úton folyamatosan fürdettük egymást a hóban. Bőrig átázva értünk be Pusztaszemesre. Sikerült rábeszélnünk a tanárnőt a túra folytatására, és napsütésben mentünk tovább. Út közben felvertünk több őz csapatot, és néhány szarvast is láttunk. Fáradtan, vizesen 3 óra körül értünk Bálványosra. Még sokat kellett várnunk a buszra, így bementünk a kocsmába, ahol a tanárnő meghívott bennünket egy forró teára. Majd elbuszoztunk Balatonföldvárra, ahol sétáltunk a parton, majd a vasútállomás radiátorára felrakva melegítettük lábainkat. Ezek után vonattal jöttünk haza, teljesen átfagyva, csak egy forró fürdőre vágyva. Ezen a kiránduláson rengeteg élményt gyűjtöttünk, és a megfázást is megúsztuk! Máskor is menni fogunk: Kárnyáczki Kevin és Monostori Máté 9.B osztályos tanulók.

Túra a friss hóban


11

Az iskolánk VI. korcsoportos leány röplabdacsapata bejutott az országos döntőbe! A Szegeden megrendezett döntőn való részvételért azonban keményen meg kellett küzdenünk. Az utóbbi pár évben csak egy hajszál választott el minket, hogy országos szinten is megmérettessük magunkat, de vagy egy hosszabb hullámvölgy a selejtező döntőjén, vagy egy nagyobb tudású csapat mindig keresztülhúzta a számításainkat. De idén más volt a helyzet. A folyamatosan fejlődő csapat kezdett megérni a győzelemre, szellemileg és fizikailag egyaránt. Tudtuk, hogy minden esélyünk megvan rá, hogy végre sikerüljön, azonban én nagyon féltem, hogy megint lecsúszunk a győzelemről, mert korán feladjuk, nem küzdünk eléggé, esetleg nem tudunk feljönni, ha az előny a másik csapatnál van. De valahogy azt is éreztem, hogy idén meglesz, meg kell lennie. Az elődöntőt Pakson rendezték, rajtunk kívül Kalocsa, Ráckeve és a házigazda csapata vett részt rajta. A sorsolás kivételesen kedvezett nekünk, mert nem az első meccset játszottuk, így volt időnk felébredni – vagy inkább elaludni? – és a Paks elleni játszma is inkább bemelegítés volt, mint véres küzdelem. Szükségünk is volt arra, hogy tartalékoljuk az energiáinkat és a versenyszellem kibontakozását. A következő, mindent eldöntő meccset Ráckeve ellen játszottuk, akik két éve már elvették tőlünk a lehetőséget a továbbjutásra. Nem tudhatom, hogy a többiek mit éreztek bemelegítés közben, de én a szokásos izgulás helyett elszántságot. Az első két szettet nem simán, de hoztuk, a harmadik játszmát viszont már Ráckeve nyerte. Ekkor előjöttek a régebbi meccsekről a tapasztalatok, hogy ha most nem intézzük 12

Sikerült!

Balról jobbra felső sor: Jezeri Sarolta, Kozics Noémi, Csabai Dia, Varga Alexandra, Székelyi Réka, Gaál Csilla (edző). Középső sor: Schrauff Rebeka, Huszár Evelyn, Barta Nikoletta, Balogh Noémi. Fekvő/alsó sor: Kiss Adél, Póré Renáta. A képről hiányzik: Balatincz Laura

el őket, akkor annyira fellelkesednek, hogy a győzelemig meg sem állnak. Naná, hogy a negyedik szettet is hozták, így az állás döntetlen, s már csak az ötödikben volt lehetőségünk a győzelemre. Azonban az elején ők indítottak jobban, s bennem már felötlött a gondolat, hogy itt a vége, megint kikapunk, annyi kudarc, edzés, futópályán önsanyargatás után ismét 1-2 ponton múlt, hogy nem jutottunk be az országosra. De hát az nem lehet! Nem azért csináltuk végig, hogy most feladjuk! Hisz olyan közel van hozzánk a győzelem, mint a másik csapathoz! És igen is mi érdemeljük meg jobban! Annyit szenvedtünk miatta! Muszáj meglennie, meglesz, itt a lehetőség! Innentől kezdve éreztem, hogy meglesz. Bár még az ellenfél előttünk járt pár ponttal, a folyamatos jó nyitások, tökéletes összjáték meghozta az eredményét.

Mindenki egyre lelkesebb lett, az utolsó öt pontra alig emlékszem, ahogy most leírom, még mindig remeg a kezem. Hatalmas küzdés volt, és minden bejött. A fogadások, feladások, ütések. Ráckeve kezdett szétesni, mi elnyitottuk az utolsókat, s a végső pont megszerzésekor az egész csapat összekapaszkodott a pálya közepén, és csak sikítottunk az örömtől. Személy szerint nekem kellett 2 perc mire leesett, hogy tényleg vége a közel két órás küzdelemnek, s hogy továbbjutottunk, nyertünk, miénk az arany az elődöntőn. A győzelmi mámor miatt 10 centivel a föld felett lebegtem, úgy mentem kezet fogni a bírókkal és a ráckevei lányokkal. Hihetetlen volt. Két nap után azonban rájöttem hogy az élet mostantól nem fenékig tejföl, hanem még több edzés, hogy az országoson mindenki a legjobb formáját tudja hozni. A szege-

di döntő vészesen közeledett, az időpontot február 18-21-re tűzték ki. Már az is nagy dolog volt, hogy bejutottunk, s most meg kellett mérkőznünk korosztályunk legjobb játékosaival, akik között nem kevés a válogatott, sokan a felnőtt bajnokságban játszanak, és nem heti két edzésük van, mint nekünk, hanem napi kettő. Ráadásul Csabai Dia, az egyik kiváló centerünk a döntő második napján lesérült, s Jezeri Sacinak is problémái voltak a térdével. Így nem csoda, hogy a döntő során csak szettet tudtunk hozni. Meg kellett szokni a légkört, és le kellett győzni a félelmet, ami az elején komoly gondot okozott. Az utolsó meccsekre ös�szeszedte magát a csapat, és szép játszmákat tudhattunk a magunkénak. De jövőre már nem elégszünk meg a 8. hellyel. Én úgy érzem, hogy igenis van esélyünk az országos mezőnyben is. Balogh Noémi 11. A


Hatalmas siker a XI. Látványsport Fesztiválon Belépek a tornaterembe. A tornász fiúk már lázasan melegítenek, hiszen épp edzés folyik. De azért természetesen beengednek, hogy feltegyek nekik pár kérdést munkájukkal kapcsolatban. Látszik rajtuk, hogy nagy örömmel űzik ezt a sportot, aminek meg is van az eredménye. A 2010. november 26-án megrendezett Látványsport Fesztivál zsűrije arany minősítésben részesítette őket. A Hodics Zoltán tanár úr által felkészített csapat tagjai: Ipolyi-Gáts Hunor (11.A), Ipolyi-Gáts Levente (12.B), Paróczi Gergő (11.D), Dormán Péter (12.C), Makai Botond (11.A), Kovács Márk és Szilágyi Tamás (volt táncsicsosok). Gyakorlatuk igen komoly akrobatikus elemekből állt, de ezen felül humorral is fűszerezték. „Tornárjaink” különleges öltözéke és viselkedése a régi időket idézte. Erről a versenyről faggattam őket. – Hogy telt a felkészülés? Milyen fáradalmakkal jártak a próbák? D. P.: Nem járt fáradalommal, mert élveztük a próbákat. A tanár úr nagyon rendes velünk. I.-G. L.: Nem volt fárasztó és könnyen felkészültünk rá. Jó volt és nagyon élveztük. M. B.: Én beugró emberként jöttem, mert Apor eléggé rosszul volt. Igazából egy héttel a Látványsport előtt kezdtem el velük próbálni. Nem olyan bonyolult elemek ezek, tehát könnyen és gyorsan ment. – Hányadik alkalommal mérettetitek meg magatokat?

Tornárok

Táncsics-Munkácsy Dual Team

D. P.: Idén először, viszont két produkcióban is felléptem, egyik a Tornárok, másik pedig a TáncsicsMunkácsy Dual Team. I.-G. H.: Tavaly Paróczi Gergővel és még néhány lánnyal képviseltem a gimnáziumot, de az egy teljesen másfajta koreográfia volt. Idén én is két formációban indultam. – A zsűrit és a közönséget egyaránt megleptétek ezzel a nem mindennapi produkcióval. Kinek a fejéből pattant ki az ötlet? D. P.: Egyértelműen a tanár úr, a Mester volt az ötletgazda. – Elégedettek vagytok az eredménnyel? M. B.: Teljes mértékben, nagyon jó díjakat kaptunk, arany minősítést, úgyhogy minden, amit szerettünk volna, az meglett. P. G.: Egy látványos bemutatón szerepeltünk, elégedett vagyok. – Mi a tanár úr véleménye a fiúk munkájáról? H. Z.: Rendkívül meg vagyok elégedve velük. Egy nagyon motivált csapatról beszélünk, nem kell őket


noszogatni, rengeteg ötletük van, és amit a fejükbe vesznek, azt meg is valósítják. Ilyen volt például a fesztiválon való részvétel. Sajnos nem lehetett teljes a csapat, iskolánk volt tanulója, Veres-Székely Apor nem tudott részt venni a versenyen betegsége miatt, de lélekben ott volt velünk. – Számítotok további meghívásokra, fellépésekre? I.-G. L.: Természetesen, többek között most pénteken a Szülők-nevelők bálján is tartunk bemutatót. Ezen felül hívtak minket különböző eseményekre is a városba, sőt a nyári futballfesztiválon is számot adhatunk tudásunkról. – Hogyan tovább? Készül már egy újabb műsor? M. B.: Most inkább a tornászversenyekre koncentrálunk. A műsorra néha próbálunk, amikor a nagyok el tudnak jönni az egyetemről, de mindenképpen ott leszünk jövőre is! P. G.: Még nem körvonalazódott pontosan, hogy mivel állunk elő, de már rengeteg ötletünk van. – Mióta érdeklődtök ez

iránt a sport iránt? I.-G. H.: Én korábban kajakoztam és judoztam, aztán nyolcadikos korom óta bejárok szertornára, a bátyám is ennyi idősen kezdte. D. P.: Tizedik óta vagyok tagja a tornászcsapatnak, tehát három éve, de rengeteg dolgot tanultam ez idő alatt. M. B.: Kilencedikben kezdtem. Tanultam, elég jól fejlődök. – Milyen hangulatban telnek az edzések? D. P.: Kellemes a hangulat, mindig viccelődünk egymással, de azért kemény munka folyik itt. Igyekszünk mindig maximumot nyújtani, csak sokszor nehéz a tanulás mellett csinálni. Ös�szességében egy nagyon jó társaság jött itt össze. Amikor edzünk, mindig hamar elrepül az idő, de így van ez minden dologgal, amit szívesen csinálunk. P. G.: Folyik a munka rendesen, de közben sokat poénkodunk és jól érezzük magunkat. – Mit tanácsoltok azoknak a lelkes fiataloknak, akik szeretnének tornásznak állni? I.-G. L.: Kéz– és lábtörést! D. P.: Vágjanak bele! Biztos vagyok benne, hogy Hodics tanár úr rengeteg dologban fogja őket segíteni. P. G.: Egy fantasztikus sportág, amely fejleszti az állóképességet. Mindenkinek ajánlom, mert figyelmet és koordinációs készséget tudnak elsajátítani. I.-G. H.: A szertornához igen jó erőnlétre van szükség, fontos a kellő motiváció és a sport szeretete. Ez a hasznukra fog válni! M. B.: Más nem kell hozzá, csak akarat, és ha az ember szereti, akkor még jobb! – Köszönöm válaszaitokat. Gratulálok a szép eredményhez, nem véletlenül vagyunk büszkék rátok. További sportsikereket kívánok! Ambrusics Anna 10. C 13

Az utolsó... Hát eljött a várva várt nap… Én tizedikben voltam először szalagavatón, és attól a naptól kezdve vártam a sajátomat. Vajon milyen érzés lehet körbevonulni a tornacsarnokban, miközben több százan téged néznek, kameráznak, fotóznak? Milyen lehet táncolni azokban a gyönyörű ruhákban? És milyen lehet a szalag kitűzése, és viselése nap, mint nap… elhaladva az alsóbb évesek mellett és tudni azt, hogy felnéznek rád, mikor megpillantják azt a bizonyos szalagot, amely bizonyítja, hogy te már azok közé tartozol, akik hamarosan elballagnak, leérettségiznek, majd egyetemre, főiskolára mennek, elkezdik saját életüket élni. Már az utolsó tanévünk kezdetén szóba is került a szalagavató témája, a kosztümvarratás, a báli ruhák lefoglalása. A sok veszekedés, készülődés, várakozás után végre elérkezett február 4-e, a szalagavató napja. A lányok rohantak a sminkeshez, a fodrászhoz, a manikűröshöz, a fiúk meg az iskolában maradtak termet rendezni. Este fél hatra már mindenki az iskola épületében volt. A tornacsarnok zsúfolásig megtelt. Nekünk először osztályfotózás volt a lépcsőkön, aztán lementünk az aulába, hogy az előre megbeszélt módon felsorakozzunk, osztályonként. Ekkorra már mindenki elcsendesedett és megszólalt a zene. Felmentünk a lépcsőn a karzatra, majd onnan a tornaterembe. Szépen lassan meneteltünk körbe-körbe, és közben a fényképezőgépek és kamerák lencséibe mosolyogtunk. Hát meg kell, hogy mondjam, nem volt szokványos érzés. Egyszerre élveztem, hogy a világ szeme rajtunk csüng, minden pillanatot az eszembe vésve, mert ilyen alkalom is csak egyszer van az életben, de ugyanakkor azt gondoltam magamban, hogy legszívesebben fognám magam, és elfutnék a tömeg elől, ledobnám magamról a kényelmetlen cipőt, a ruhákat és egy nyugodt helyre szaladnék, friss levegőt szívnék és nézném a csillagokat az éjszakában. De nem így 14

történt. Mindannyian álltuk a sarat, végzősökhöz méltóan. A rövid műsor és az igazgatónk kedves beszéde után felsorakoztunk a szalagtűzésre. Miközben szólt a zene, az osztályfőnök és az osztályfőnök-helyettes néhány kedves szóval kísérve, egyenként, mindenkinek feltűzte a szalagját. Én ekkor döbbentem rá, hogy ez már az utolsó előtti felvonás, és hamarosan el kell hagynom ezt a helyet. A sok szép pillanat után felvonultunk a tantermünkbe vacsorázni. Pezsgős koccintás, saláták, túrós rétes, még több fénykép, még több ember, evés, ivás, beszélgetés. A végére úgy éreztem, mindjárt leszakad a lábam a magas sarkú cipőben. Ezután a lányokkal elvonultunk átöltözni a tánchoz. Cipőcsere, kosztüm le, és segítség, nem tudom felvenni a ruhámat egyedül! A nagy öltözködés után kimentünk az aulába, ahol megcsodálhattuk a többiek ruhakölteményeit is. Még több fénykép, és már kezdődött is a tánc. Tapsolva és kiabálva bíztattuk egymást. Ahhoz képest, hogy a tornateremben alig próbáltuk el a táncot teljes létszámban, egészen jól sikerült. A koreográfiát sem rontottuk el túlságosan. Valaki nagyon izgult, valaki kevésbé, de a két bécsi, az egy angol keringő és a palotás is nagy sikert aratott. Ezután következett a közös tánc a szülőkkel. Először mindenki felkérte az apukáját vagy az anyukáját egy-egy táncra, majd jöhettek a rokonok, barátok, tanárok, ismerősök. Ki kivel akart. Szerintem igazán nagy dolog, ha valaki táncolhat az apukájával, vagy az anyukájával, mert ilyenkor a sok fáradozást is megköszönjük, amiket értünk tettek eddigi életünk során. Az ember olyankor válik igazán felnőtté, mikor azt a sok mindent, amit kapott a szüleitől, fel tudja fogni, hogy mekkora ajándék, és ki tudja fejezni háláját feléjük. Hát köszönjük szüleinknek és pedagógusainknak, hogy idáig eljuttattak minket. A szalagunkat még most is hordjuk, s a tudatot is szívünkben, hogy gyermekkorunk hamarosan véget ér… Balogh Ráhel 12. C

12.A 12.B

12.C

12.D


12.E

12.F

12.G


... és az utolsó előtti szalagavató Mindannyiunk számára várva-várt nap a Szalagavató: szalagtűzés, szép ruhák, táncok… „Bár lennék már ott”- mondjuk sokan. Egy estére mi lehetünk a középpontban, a lányok hercegnőnek érezhetik magukat, míg a fiúk büszkén kísérhetik párjukat. Eljön ez a megismételhetetlen pillanat egyszer mindegyikünk életében. Az idén végzős diákoknak február 4-e volt e jelentőségteljes nap. Ez a felejthetetlen élmény viszont megannyi feladattal járt. Már az év elejétől kezdve figyelemmel kísérhettük a készülődést, ahogyan pár-keresésbe fogtak, aztán elkezdték a koreográfia tanulását, futkorásztak a fényképezésekre, a ruha próbákra. Több hónapi készülődés után még az utolsó pillanatban is ezernyi feladat várt rájuk. Már 5 óra környékén rengeteg Táncsicsos diák, barát és persze szülő, rokon próbált bejutni a tornacsarnokba, hogy minél jobb helyet szerezhessen. Miután megnyíltak az ajtók hamarosan megteltek a lépcsők, a karzat, és már csak az est főszereplői hiányoztak. A hét ballagó osztály felvonulása alatt figyelhettük ismerőseinket, a hajkölteményeiket és az egyes osztályok krea-

tivitását a ruhákat illetően. Az Igazgató Úr beszéde után félköröket alkotva álltak fel a szalagtűzéshez. Ballagóink büszkén és boldogan várták, hogy tanáraik néhány kedves mondat kíséretében feltűzzék a megkülönböztető jelet. A nézők egy részére ezután egy kis szünet várt, mert elvonultak az ünnepeltek osztályaikba rokonaik társaságában és megvacsoráztak. Tizenegyedikesként úgy gondoltam nyitott szemmel fogok járni, így be-be próbáltam nézni a tantermekbe, de elég kevés sikerrel jártam. A legtöbb helyen hatalmas harc alakult ki az „ingyen kajáért”, majd a csajok elindultak az anyukák kíséretében a kicsit sem egyszerű ruhák felvételére. Az est második része a táncoké volt: két bécsi-, egy angolkeringő és a palotás. Míg a tornacsarnokban alig vártuk, hogy elkezdődjenek a koreográfiák, addig a táncosok kint vártak, és buzdították egymást. Sok alsóbb éves már most bepillantást nyert a kulisszák mögé, hiszen részt vettek a táncokban. Hatalmas élmény volt ez számukra is. Mindegyik produkciónak nagy sikere volt, és igazán jól sikerültek. A szülők felkérésére is volt lehetőségük a diákoknak, amivel köszönetet mondhattak azoknak az embereknek, akiknek a segítsége nélkül nem valószínű, hogy eljutottak volna idáig. A nap zárása a díszlet leszedése volt néhányunk számára, míg végzőseink büszkén hagyták el az iskolát szalagjaikkal a mellükön, hogy folytassák az ünneplést. Fördős Fanni 11. D

15

Modern művészeti ág, az origami

Rajzpályázati eredményeink (2010/2011-es tanév) Lanszki Zsófia 10.a Pécsi Művészeti Fesztivál országos pályázat rajz kategória bronz (3. díj)

BICZÓ MARIANNA 10.d 2. díj + 2db különdíj

TÓTH VIVIEN 11.b 3. díj „A Szent Korona és Szent István tisztelete megyei rajzpályázat

Az origami kifejezés japán eredetű, pontos magyar megfelelője a „papírhajtogatás”. Japánban már XII. századból származó feljegyzések is említik ezt a művészeti ágat, míg Magyarországon csak a XX. században jelent meg az origami. Iskolánkban is többen kedvelik ezt a művészetet, akik hetente egyszer a matek szakkör keretein belül élik ki kreativitásukat Szigeti Tamás tanár úr szárnyai alatt. Horváth István, a 9.E tanulója egy éve talált rá interneten az origamira. Véleménye szerint nemcsak a kézügyességét, a gondolkodását fejleszti, hanem a térlátását és a türelmét is. Egy-egy alakzat pontos meghajtogatása nem öt-tíz perc műve, akár órákat is igénybe vehet. „A flexible-re, vagyis moduláris origamira vagyok a legbüszkébb, ezt kb. hat óra alatt csináltam meg” – mondta István. Néhány barátját is próbálta már tanítani először az általános iskolában, majd itt a Táncsicsban, de hamar feladták. „Számomra tanulságos volt ez, mert megtudtam, hogy tényleg sokkal nehezebb tanítani. Nem elég, hogy én meg tudom csinálni, el is kell tudni magyarázni.” Sok esetben unalmasnak tűnhet a hajtogatás, de a fiatal tehetség még soha nem unta meg, és alkotói válságban sem volt. Tudását minden hétvégén internetes fórumokról próbálja gazdagítani, ahonnét rengeteg új dolgot tanul. Persze van egy olyan szint, ami után nem kell segítséget „kérni” az internetről, hanem saját maga ki tudja találni. Ha lehetne egy kívánsága most, akkor erre a szintre szeretne eljutni, ez a kitűzött cél. István álma, hogy ezt a hobbit a későbbiekben is kamatoztassa, de egyelőre még nem tudja, mi szeretne lenni. „Az biztos, hogy az origami nagyon közel áll hozzám, de jó lenne a fizikával foglalkozni”- mondja. Fördős Fanni 11.D 16

Lanszki Zsófia szakköri munkát készít

Jakucs Péter kiállított képével

(Folytatás a 15. oldalon) VOLUNTAS 7 2011. március

Biczó Marianna

Tóth Vivien a „A Szent Korona és Szent István tisztelete” megyei rajzpályázat díjával

Tóth Vivien jutalmazott képe Biczó Marianna a „Kereszténységért harcoló király” című díjazott műve

Vancsura Vivien kiállított képe


Kubik Bálint kiállított képe

17

Erdélyi magyar diákok látogatása A Táncsics Gimnázium évek óta tagja a testvériskolai programnak, melynek keretében különböző testvérosztályok alakulnak. Idén a 10. A illetve a 10. C osztály látta vendégül a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium két azonos évfolyamú csoportját. Igyekeztünk minél színesebbé tenni az ittlétüket. Útjuk 16 órát vett igénybe, s mikor megérkeztek, örömmel fogadtuk őket az aulában. Látszott rajtuk, hogy nem sokat pihentek a buszban, de ettől függetlenül mosollyal üdvözöltek minket. A délelőtti órákban Kertész tanár úr vezette őket végig a városban. Látták a Kossuth teret, a Fő utcát, a Nagytemplomot és még számos nevezetességet. Ebéd után a Szennai Falumúzeumot csodálhatták meg. Szerencsés véletlen, hogy pont a szecska hétvégéjén jöttek, így este a kilencedikesek szórakoztató műsorait is megtekintették. Utána mindenki ment a maga útjára; egyesek a jó meleg ágyat és a pihenést választották a befogadó családnál, mások maradtak a szecskabált követő bulin. Másnap reggel az iskolában kellemes beszélgetések után egy játékos vetélkedő vette kezdetét. Vegyes csoportokat alkottak az osztályok, és így igyekeztünk minél jobban helytállni. Sokat nevettünk a vicces feladatokon. Pár órával később már úton voltak vendégeink Szigetvár felé. Megismerték a várost, és a fürdőt sem hagyhatták ki. Az időjárás nem kedvezett nekik, de elmondásuk szerint a meleg víz miatt a szabadban is volt lehetőség úszni. Amint hazaértek, táncház vette kezdetét az aulában. Belepillanthattunk a néptánc világába is: Wolf Tamás, 10. A osztályos tanuló lépéseit igyekeztünk követni. Elképesztő hangulat volt. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, rengeteg új dolgot tudhattunk meg róluk. 18

Vasárnap reggel aztán Pécsre indultak. Pár osztálytársam el is kísérte őket. Nagyon jól kijöttek egymással, s együtt fedezték fel Európa Kulturális Fővárosát. Sajnos én nem tarthattam velük, de élménybeszámolójuk alapján egy nagyon jó

napot hagytam ki. Az este folyamán megajándékoztuk egymást. Szomorúsággal töltött el, amikor hétfő reggel a buszhoz indultunk velük. Utolsó beszélgetések, ölelések után, a két osztállyal telt busz elhagyta Kapos-

várt. Olyan hamar eltelt ez a hétvége! Nagyszerű volt megismerni őket. Alig várom már, hogy szeptemberben mi is útra keljünk, s újra találkozzunk, de ezúttal Székelyudvarhelyen! Ambrusics Anna 10.C


Már szombat este nagyon izgatottak voltunk a másnapi utazás miatt. Az éjszaka sosem akart véget érni. Vasárnap 5:30-kor indultunk. Először az iskolához vitt a busz, hogy összeszedjük a síléceket, botokat és a cipőket. Majd végre elindultunk meghódítani Olaszországot! Az út gyorsabban fogyott, mint gondoltuk. Körülbelül este 6 órára értünk Falcadéba, ahol a Hotel Pinetában volt a szállásunk. 7:30-kor elfogyasztottuk a vacsorát. Egész jó volt, bár szokatlan. Vacsi után vis�szavonultunk, beszélgettünk vagy pakolgattunk. Másnap 9-kor indult a buszunk a hegyre. Körülbelül 10 perc alatt oda is értünk. Felvonó vitt minket fel a hegyre, ami – valljuk be – félelmetes volt. Az első nap a síelés alapjainak elsajátításával elég lassan telt. A következő napok viszont hamar elrepültek. Három csoportba voltunk beosztva, az egyik (legügyesebb) csoport már a 2. napon a piros pályán száguldozott. Néhányan a snowboard mellett döntöttek, ők is nagyon ügyesek voltak. Az esték voltak talán a legjobbak! Akinek volt kedve az lemehetett a földszintre „gyilkosozni” a tanárokkal együtt. Az utolsó esténken megtapasztalhattuk, milyen hangosak tudnak lenni az olaszok.  De összességében ennek ellenére jól éreztük magunkat. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk! Remélem, máskor is részt vehetek egy ilyen utazáson! Vancsura Vivien 9. F. VOLUNTAS 7 2011. március

Ismét síeltünk!

19

Bécs meghódítása Csütörtök este izgatottan készülődtünk a bécsi útra. Erre a kirándulásra sajnos nem jött az egész osztály, így csak 25 fővel vágtunk neki a kalandnak. Pénteken tanítás után egyből a vasútállomásra siettünk, és pár perc múlva elhagytuk Kaposvárt. Este volt, mire Győrbe értünk. Bár fáradtak voltunk, nehezen tudtunk elaludni. Másnap fél 6-kor volt az ébresztő, hogy korán odaérhessünk Bécsbe. De ez a terv kudarcba fulladt, ugyanis ketten a szálláson hagyták az igazolványaikat. Egy órás várakozás után végre elindultunk. Vonatunk szinte száguldott, így hamar elértük úti célunkat. Gyönyörű volt Bécs! Szerencsére Kincses tanár úr vett napijegyet, amivel egész nap villamosozhattunk. Így jutottunk el a Hofburgba, a Schönbrunni kastélyba, s az esti fényekben megcsodálhattuk a Stephansdomot, bár időhiány miatt sajnos csak kívülről. Siettünk az adventi vásárra, ahol páran édességet vettünk családtagjainknak. Itt sem bámészkodhattunk túl sokáig, mert el kellett érnünk a győri vonatot. Harmadnap szintén korán keltünk, de most a hazautazás miatt. Azt gondolom, jó volt Bécsben, az időhiány és a hideg ellenére is. Ha lesz rá alkalmam, biztosan visszalátogatok még egyszer-kétszer. Köszönet Kincses László tanár úrnak a szervezésért! Tóth Krisztina 9.f Az AJTP jóvoltából részt vehettünk egy három napos prágai hétvégén, amit az egész osztály élvezett! Péntek kora délután indultunk útnak két csoportra osztva.(Egyik fele busszal, a másik vonattal.) Így mindkét csapatnak különleges élményekben volt része. Például ellopták a vasúti kábeleket Pesten, ezáltal a vonatosok több órás késéssel értek Prágába. Mindebben az volt a vicces, hogy a velük utazó Kincses tanár úrnál volt a szálláspénz, így a többiek, akik busszal mentek, s némi kavargás után, de megtalálták a hotelt, nem foglalhatták el a szobákat. Hosszú várakozás után a vonatosok is megérkeztek éjjel fél egykor. Ezek után mindannyian berendezkedhettünk szálláshelyünkön, majd késői vacsoránk elfogyasztása után kipihenhettük a viszontagságos utazást. Másnap reggeli után ismét útra keltünk, hogy bejárjuk Prága nevezetes helyeit. Első állomásunk a Szent Jakab templom volt, majd szűk utcákon át sétálgatva eljutottunk a Főtérre, ahol megcsodálhattuk a híres prágai órajátékot. Kaptunk egy kis szabadidőt, amely alatt elvegyülhettünk a vásári forgatagban is. Következő állomásunk a népszerű Károly híd volt, amin művészek, árusok valamint a 20

Prágai hétvége

Moldva csodálatos látványa kápráztatott el minket. Elérkezett az ebéd ideje, és jó turisták lévén, a helyi konyha különlegességeit fogyasztottuk. Jóllakottan indultunk a prágai vár megtekintésére, ahol őrségváltást is láthattunk, valamint a város káprázatos panorámája tárult elénk. Később az Albert névvel illetett

helyi szupermarketben költöttük el utolsó koronáinkat. Innen egyenesen a Vencel tér felé vettük az irányt, ahol megvacsoráztunk, majd sétáltunk az esti fényekben fürdő városban. Az egész napos nyüzsi után fáradtan, mégis megelégedetten és élményekkel telten zuhantunk az ágyba. Ablakunk-

ból utolsó pillantást vetettünk az egy nap alatt megkedvelt helyre, amelyet másnap reggel szomorúan hagytunk el. A kirándulás mindenki számára jó hangulatban telt, és életre szóló élményekben volt részünk. Orsós Petra és Szmolár Anikó 12.D


Különleges rendezvénynek volt színhelye a gimnázium aulája október 28-án, egy csütörtöki estén. Halloween bulit tartott a 10.C osztály. Úgy véltük, hogy a nyelvszakosoknak illik megemlékezni erről az ünnepről, mely az angolszász területekre jellemző. Meghívtuk mind a négy évfolyam emelt szintű angol csoportját, a szaktanárokat, s brit segítő tanárunk, Susan Lynch is megjelent köreinkben. Hivatalosan a tizedik hónap 31. napjára esik Halloween. Az Amerikai Egyesült Államokban már hetekkel az ünnep előtt beszerzik a felnőttek a csokoládékat, cukrokat, amelyekkel majd a kis jelmezöltőket jutalmazzák. Egy ismerő-

Halloween éjszakája

söm évekkel ezelőtt éppen ezen a hétvégén látogatta meg Floridát. Elmondása szerint életre szóló élmény volt látni a sok lurkót, ahogy követve a szokásokat, érdekes ruhákat viselve házrólházra járnak. A maskara a

mi esténkből sem maradhatott ki; voltak köztünk szellemlányok, zombik, papok, boszorkányok, vámpírfiúk. Rengeteg jelképpel rendelkezik ez a nap, a legnépszerűbb köztük az úgy nevezett Jack O’ Lantern, vagyis a töklámpás. Az iskola aulája is tele volt ezekkel a szimbólumokkal. Csúf denevérekkel, félelmetes pókokkal dekoráltuk a helyszínt. Először egy kvízzel készültünk a csapatok számára, felmérve ezzel állóképességüket, fantáziájukat és tudásukat. Természetesen angolul folyt a verseny. Zsűri figyelte a teljesítményüket, rendkívül sikeresek voltak. A nyertes csoport egy VOLUNTAS 7 2011. március

finom tortának örülhetett. A résztvevőket süteménnyel, ropogtatnivalóval is megvendégeltük. Az este hátralevő részében hatalmas hangfalakból szóló zenére táncoltunk. A hangulat ekkor hágott a tetőfokára. Véleményem szerint egy ilyen rendezvény megszervezése során rájöhetünk, hogy mennyire gyümölcsöző az együttműködés. Osztályommal együtt remélem, hogy hagyományt teremtünk ezzel a gimnáziumban, s 2010-től kezdve minden évben megünnepeljük ezt a „hátborzongató” éjszakát. Ambrusics Anna 10. C 21

When I woke up I couldn’t believe my eyes. Furs, tent, cold. “Where am I?” It was like an Indian tent or something like that. I put on my clothes,my coat and military boots. I found some food there, not too much and not too good but enough for a breakfast. Some left too. I packed it. I knew that I had go. I didn’t know how I had got there and where I was. I looked out of the tent. The light almost blinded my eyes. I couldn’t see anything but white colour. My eyes got used to the light slowly. Snowfield. Fortunately, the weather was good, the wind wasn’t blowing, so I could set off. I found some tools around the tent: knife, utensils, kovastone, and some nylon fishing line, hooks, and ropes. I noticed some human trails in the snow. I took up the tools and started going on this endless snowfield. After a few miles I got exhausted. It was very, very cold. Going in the snow is not easy, even if the wind isn’t blowing. I continued my journey. I knew if I stopped I would die. The cold nipped my face and my limbs. Sometimes I walked with closed eyes because I couldn’t bear the light reflected from the snow. I didn’t know where I went to. I just hoped to find a little village or something like that. After a few hours of walking, I noticed something. I didn’t have binoculars, so I wanted to go nearer and I hoped it wasn’t a polar bear or some other wild animal. When I realized what it was, I became cautious. It was a reindeer. It might get lost. When there were only a few meters between me and this beautiful animal, it started running away. I followed her. I thought it was a girl. She was big and beautiful with big, brown eyes. I tried to calm her. I streched out my arms and I 22

On reindeers’ trail

the cave and I tried to make a little shelter for me.

Az illusztrációt a szerző készítette

spoke to her something like this: “Hey girl! Calm down! I don’t want to hurt you.” She stopped and breathed. I could touch her and started to stroke her. She was very cute. “How did you get here, hmm? Don’t say just like me! Come on, we must go!” and she came with me! It was amazing. It must have been funny. A reindeer and a girl were walking in the snowfield. Nobody else around them. “Hey girl! I think if we walk together I shouldn’t call you ‘girl’. I should give a name to you! What do you say? Okay, let me see! What about Ingrid? I think that would be good for you! ” So Ingrid and I walked on. Suddenly, she started to run. I followed her. I didn’t want to lose her. She stopped. She found a little area where there was no

snow and started to eat. At first I didn’t know what it was, but I realized it was lichen. I tasted it. Not bad. I knew I needed the food I brought with me later, so I ate lichen. It had a characteristic flavour, but it was not bad. I picked some and put it away. When Ingrid finished her lunch we continued our journey. Not so far we got to a rocky area. There wasn’t so much snow. I had no idea where she wanted to go. I just followed her and hoped she could find the right way. As we walked on and on, there were bigger and bigger rocks and hills. By that time I felt very exhausted. I wanted to stop, but Ingrid didn’t. After half an hour we found a big hill and there was a cave in it. At last we could stop. We walked into

I found some icicle and there was some flora outside so I tried to light a fire with the kovastone. It worked. I put the icicles into the bowl and melt them to have some water. I ate my food and gave a little to Ingrid as well. I was very tired so I felt asleep soon. Suddenly, I woke up. I heard a strangevoice. I didn’t know what the time was because there was daylight all day long. The voice was Ingrid. She stood a few meters away from me. I walked to her. “Hey, what’s up? What’s the problem?” – I stroke her. Then I realized she was just giving birth to a baby. “Oh, my God!” I didn’t know what to do. I looked at her. I saw her reindeer baby’s legs. The baby was stuck. I knew if I didn’t help, the little reindeer would stifle. I took out the rope and fastened it to the reindeer’s legs. I pulled it. It was harder than I had thought. I pulled and pulled it. “Oh, please come out!” and then the baby came out. It was mucous and bloody and disgusting but cute. It was a little reindeer boy. His mother was licking and cleaning him. He was a perfect reindeer baby. He ran to his mother and started to suck. They were very nice. I named the baby too: Norman. I sat down and watched them. I forgot about every difficulty I had gone through. I lived for these moments. These amazing moments. After a few hours we had to continue our big travelling. I ran out from all my food and I needed to find some. It was not toodifficult. There were a lot of plants and we found a small river too. It was very cold but drinkable. We crossed it and walked on. I thought that the


little reindeer wouldn’t bear this exhausting travelling, but he was strong enough. The nature was barren but beautiful. We walked through the hills and when we reached up a high hill and looked down to the valley, I saw what my friends searched for. It was a reindeer herd. At least one hundred reindeers were grazing lichen. Amazing. We walked down to them. They received Ingrid and Norman into the herd. I said goodbye to my friends. I stopped for a few minutes and watched them. I had to go. The goodbye wasn’t easy but I knew that they were in a good place. I went on. I missed the reindeers, my company. I was tired and desperate. I didn’t know where I went to. I roamed without any aim. I didn’t have a compass. I was cold and dirty. I wanted to sleep. I lit a fire and went to ‘bed’. When I woke up, I found myself in a bed. A real bed. A little, weird woman was shouting around me, and then a lot of weird people came into the room. I wasn’t cold. The woman brought me some soup. It was quite delicious. “Does anybody speak English?” – I asked. A young boy answered. Fortunately he spoke the language. They were Eskimos. The people were kind. When I recovered I looked around in the village. It was small but the people had everything they needed. I felt good there. They had some reindeers. They used them for travelling in the area. I wanted to see Ingrid and Norman again, but not that way. I like seeing them in the nature, as free and happy animals, because freedom is a big treasure and we should find the way to keep it for all the people and for all the animals. Balogh Ráhel 12.C

As I opened my eyes …I found myself in my cabin. A small room with two double-decker beds, a wardrobe, poor light from a lamp and a big puddle, which was growing. My roommate woke me up. He said, we had hit something and we were sinking. I shivered with fear. I dressed up and tried to make my way on board, but the officers locked our way at stairs and said that we had to find the grand staircase, there we would be able to go up. There was no other option, I had to try. After a while I found the bright flight of stairs. It shocked me. I flew from joy. I jumped three steps at a time. And finally I reached the top. For the first time I saw the beautiful glass dome above the Boat Deck. But now in the last few minutes for the first time I wasn’t alone. A big crowd of people panicking and running all over in the lurched hall. Then someone pushed me over. I fell on the ground and when I stood up, I found myself in another room. It was familiar but different. Also filled with scared people, but it tumbled down way much faster. I looked out from a window on the side. I was in a Zeppelin, which had huge fireballs at its back and they came towards me. A woman jumped out from a window on my left into the arms of a man on the ground. There was debris and glowing amber all over. A big explosion shocked me. The helium tank exploded above the passengers compartments. The room flooded with dark smoke, which was very hot and kept stabbing my skin.


Az illusztrációt a szerző készítette

When the smoke settled I was in a fireman suit, in a stairway with other firefighters and a pregnant woman. Someone asked loudly –, Everyone’s ok?’ Another one in the distance shouted –, What was that?’ The previous voice answered –, I think the top of one of the towers fell off!’ A while later a rasping voice sounded on our radio –, Three-three, a major collapse in one of the towers … the South Tower!’ And another call came –, All remaining units stop evacuating Tower 1 and return to base!’ This monolog shocked everyone (the whole building collapsed?!). As we were going down with small breaks, I saw the floor numbers from twenty-seven.

At the sixth floor the whole building shook with a loud bang and the sound of metal cracking. Everyone looked at each other and started to run. As the sound approached, it became louder and hot wind or draft blew us and with time smoke and dust came with it too. Shortly small concrete debris fell on us and after that bigger wall parts cracked. An iron beam hit my back and I fell again. I looked up and saw the building falling on us. I saw the smoke and dust cloud breaking in the staircase and as the stairs collapsed, they fell on each other. Then I woke up. Monday! It’s school time again! I’d rather dream this a hundred times again, then going to school. Szvath Péter Dániel 9.A 23

Iskolánk egyik tanulója, Hajdu Nikolett már harmadik hónapja a párizsi modellek életét éli: fotózások, válogatók, kifutók töltik ki a mindennapjait. Sokakat érdekel a kérdés, vajon hogyan jutott el a mesztegnyői lány a divat „fővárosába és hogyan boldogul? Nikivel a kapcsolatot a távolság miatt az interneten keresztül sikerült felvenni. – Hogyan jött az ötlet, hogy elkezdj modellkedni? – Már kiskoromtól fogva szerettem a középpontban lenni és látszott, hogy nem fogok küszködni súlyproblémákkal. Sokan mondták, hogy vágjak bele, de nem tettem érte semmit, inkább csak álmodoztam. Aztán 2010 nyarán Siófokon buliztam és odajött hozzám egy fiatal nő egy modellügynökségtől és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem modellkedni, mert meg van hozzá az alakom és az arcom is. Ezután elmentem Budapestre az ügynökségre, elkészült a portfólióm és jöttek a további események. – Mit gondolsz arról, hogy ilyen fiatal korban kezdik a modellkedést a lányok? – Szerintem mindenképp ilyen fiatalon kell. Elég hos�szú idő, mire egy modell-karrier kialakul és ugye 25-26 évesen már ki is öregszik az ember, ha nem éppen Heidi Klum vagy Tyra Banks az illető! Persze nem ajánlatos az olyan lányoknak belevágni, akik nem talpraesettek és nincs akaraterejük. Mellesleg az akaraterővel nekem is voltak gondjaim, de úgy érzem mára már sikerült ös�szeszedni magam. – Hogy érzed, mit tanultál a párizsi utadból? 24

Magántanuló Párizsban

Love

Osztálykiránduláson

– Rengeteg önállóságot és alázatot a szakma iránt. Ez alatt a 2 hónap alatt megbizonyosodtam arról, hogy a modellkedés nem csak a csillogásból áll. Elég kemény munka fizikailag és szellemileg is. Nagyon sok kitartás kellett! – Mi volt a legjobb élményed a modellkedéssel kapcsolatban? – A legjobb élménynek ezt a párizsi utat találom. Igazán gyönyörű város. Amúgy az az igazság, hogy nem sok időm volt várost nézni, de ami igazán érdekelt, azokra fordítottam időt és energiát.

Az Eiffel tornyot egy hónap elteltével láttam közelről, de szebb és nagyobb, mint azt valaha is gondoltam! – Mi volt a legrosszabb élményed a modellkedéssel kapcsolatban? – A modellkedésben a legirritálóbb dolog, a csípőméret. Engem is folyamatosan ezzel piszkáltak/piszkálnak, mert nem éppen a tökéletes 88-90 cm-es csípőméretű lányok közé tartozom. Persze én ezzel nem törődve gyorskaját ettem és pizzát vacsoráztam, az ügynökségen pedig minden héten vették elő

a mérőszalagot és mérték a csípőm. Elég vicces, hogy nekem van a legszélesebb csípőm az ügynökségnél, ennek ellenére nem igazán tudtak meghatni a diétás szövegükkel. – Ezek után hogyan tovább? Mik a terveid a jövőben? – Az otthoni ügynökségem továbbra is külföldi utakra akar küldeni, mert folyamatosan jönnek a felkérések, de amíg le nem érettségiztem nem szeretnék menni sehova. Most a tanulás a legfontosabb. Rengeteget kell pótolnom


Khaled el Masri show

Párizsi divathét – David Vincent show

Városnézés Párizsban

Didit Hediprasetyo show


és ebben az évben szeretnék érettségizni földrajzból. Itthon persze szívesen dolgoznék, de

Magyarországon nem sok lehetőség van. Gosztonyi Ákos 11. C 25

Andres Fernandez szeptember óta AFS-es cserediákként tanul iskolánkban. Reméljük sokak számára lesz érdekes és tanulságos négy nyelven megírt élményeiről, tapasztalatairól olvasni.

Andres Fernandez

Andres en Hongrie Pour répondre á la question que

toutes m’ont déja demander, en ma vie je n’aurais jamais imaginé que je serais allé en Hongrie, mais quand cette possibilité s’été présentée devant moi, je l’ai accepté. Bien que avant de faire le voyage j’avais déja fait un peu de recherche environ de la culture et l’histoire du pays, je suis arrivé avec un esprit ouvert sans aucune attente, et une grande curiosité. C’est vrais que après avoir vu toutes les belles photos de Budapest sur l’internet, je suis deçu de devoir vivre dans une petite ville comme Kaposvár, et non dans la capitale. Cependant, un fois en Hongrie, à Kaposvár, je me suis trouvé fasciné par l’ambiance, la cuisine locale, et l’hospitalité des gens ici. Aux États Unis, je toujours me mobilisais avec automobile; c’est une necessité là-bas. Ici on peut prendre le bus souvent pendant le jour, le taxi dans les tardes heures de la nuit, ou simplement marcher à beaucoup de lieux; c’est formidable! Bien que dans les froids mois de l’hiver me manque ma voiture et le soleil de la Floride, bien sûr! La cuisine Hongroise c’est totalement spectaculaire! Presque tout, j’aime le gulyas, túrós tészta, túró rudi, vadas, szílvás gomboc, que plaisir! Je déteste tout avec le mák, le kocsonya du Noëlle, et vraiment manger de nourriture sucré dans le déjeuner, c’est un peu bizarre pour moi. À l’école, j’ai eu de la chance de trouver beaucoup de gens qui sont vraiment sympas et gentiles avec moi. Jamais je ne m’y senti seul. Il y etait incroyablement facile de faire nouveaux amis, et je pense que cette expérience en total m’a permis de m’ouvrir à d’autres. Dans toute la Hongrie il y a des personnes, unes plus qu’autres, qui sont vraiment fières de sa patrie. D’un autre côté, ils sont aussi au courant de l’actualité globale, l’histoire, et la géographie de tout le monde; c’est pas possible trouver fréquemment entre les jeunes aux États Unis, et alors j’admire ça beaucoup. Pou moi il a également été une plaisir de pouvoir partager avec les Hongrois mes deux cultures, celle des États Unis oú j’habite et celle de la Colombie oú je suis né. De certain manière, maintenant je me sens quelque peu Hongrois aussi, depuis de comprendre la culture et l’histoire

26

de la Hongrie, et aussi de sa langue tout de particulière. Ces premières semaines, quand tout était nouveau, de marcher dans les rues de Kaposvár avec tellement curiosité, s’ont déja partis. De nos jours je suis un local qui va sur sa vie quotidienne, et c’est pas de problème. Néanmoins il reste, ici en Hongrie et en Europe, beaucoup des choses pour voir et faire.

Hungary in a Nutshell To answer the question everyone

has already asked me, never would have I imagined that of all the places in the world I would have come to Hungary. Nevertheless, when this opportunity presented itself before me after a random whirlwind of events, I decided to take it. Though I had already done

a bit of research on the history and culture of Hungary before arriving here, I came with an open mind free of any major expectations, and great curiosity. I must admit that after seeing all the breathtaking photos of Budapest on the internet, I was quite disappointed with having to live in a small city like Kaposvár, as opposed to the capital. However, once in Hungary and in Kaposvár, I found myself to be fascinated with the European atmosphere, the local cuisine, and the hospitality of the people. In the U.S. I always went around by car, since it’s such a necessity over there. Here one can take the bus at frequent hours of the day, taxi at late hours of the night, or simply just walk to many places around town within reasonable distance. This easy mobility is something one should not take for granted, though during these cold months of winter I miss nothing more than my car and the heat of the Florida sun! In the beginning especially, it was quite a treat to walk around the renovated center of Kaposvár and its beautiful streets; even the most run-down of buildings was of some interest to me. The constant movement of people on the streets, instead of always inside their cars, makes for a really pleasant scenery. Hungarian cuisine is so delicious. I don’t even know where to start! Though I enjoy pretty much everything, I love gulyas, túrós tészta, túró rudi, vadas, and szilvás gomboc, among others. I do hate anything with mák, kocsonya from Christmas time, and to be honest, I found having sweet meals for lunch a bit bizarre at first. At school I have been fortunate enough to have found so many people who have been truly kind and helpful to me. Never have I felt lonely, lost, or out of place. Making friends has been incredibly easy, and overall I think this experience has allowed me to open myself more to others. Within all of Hungary, there are people, some more than others, who are truly proud of their national heritage. Hungarian history is both long and very complex, so that it takes a genuine understanding of it to then furthermore understand the attitude and even some of the frustation felt by the Hungarian nation as a whole. At the same time they are still very much aware of current events, as well as of history and geography from all around the world; this is not so common in America and for that reason, I deeply admire Hungarians. It has just as equally been a pleasure to share with people here my two cultures- that of the United States, where I live, and of my native Colombia. In a way, after gaining a sense of understanding of the culture and history of Hungary, along with its very peculiar language, I now also consider myself to be a bit Hungarian as well. Those first weeks, of walking down the streets of Kaposvár with such curiosity when everything was so new, are now long gone. I am at a point in this journey where life


more or less goes along its orderly business; I am now a local , which I don’t mind at all. There are still many more things, here in Hungary and in Europe, left for me to see and do.

Vida a lo Húngaro Para responder la pregunta que

ya todos me han hecho, yo jamás en mi vida me hubiera imaginado que de todos los lugares del mundo vendría a Hungria, pero cuando esta oportunidad se presento frente a mi por cosas de la vida, la tome sin arrepentirme. Aunque antes de tomar el viaje hacia acá ya había hecho un poco de investigación acerca de la cultura y la historia del país, yo llegue con la mente abierta, sin ningunas expectativas, y una gran curiosidad. Es cierto que después de haber visto todas las bellas fotos de Budapest en el Internet, yo estuve algo decepcionado de tener que vivir dentro de una ciudad pequeña como Kaposvár y no en la capital. Sinembargo, una vez dentro de Hungria, ya en Kaposvár, quedé verdaderamente fascinado con el ambiente, la comida, y la hospitalidad de la gente Húngara. En los Estados Unidos, yo siempre me movilizaba en carro por todas partes, puesto que allá esto se ve como una necesidad. Mientrastanto aquí uno tiene la opción de tomar el bus seguidamente durante el día, taxi en las tardes horas de la noche, o simplemente caminar hacia donde sea viable, lo cual me parece fantástico! Aunque durante estos fríos meses de invierno si me hace falta mi carro junto con el sol de la Florida! La cocina Húngara es totalmente espectacular! Casi todo me gusta, sobretodo el gulyas, túrós tészta, túró rudi, vadas, y szilvás gomboc. Detesto todo lo que tenga mák, como también korcsonya, y además que al comienzo me pareció realmente extraño que algunas veces me sirvieran comida dulce al almuerzo. En el colegio he tenido la suerte de encontrar tanta gente que ha sido realmente muy buena y simpática conmigo. Jamás me he sentido solo o fuera de lugar. Ha sido extremadamente fácil de hacer nuevos amigos, y además creo que esta experiencia me ha permitido abrirme mas ante los demás. Por toda Hungria hay personas, unas mas que otras, que están verdaderamente muy orgullosos de su patria. Dentro de este orgullo se podría percibir algo de nacionalismo exceso, pero para mejor entender esto se necesita también entender la larga y complicada historia de esta país, que ha sido muchas veces muy sufrida. A la vez es conmerable el nivel de conocimiento que poseen acá sobre la actualidad global junto con la historia del mundo y su geografía, especialmente considerando que esto es tan escazo en los Estados Unidos. Para mi ha sido igualmente un placer de poder compartir con los Húngaros mis dos culturas, la de Estados Unidos donde actualmente vivo, como

también la de mi natal Colombia. De alguna manera yo ahora me siento algo Húngaro también, después de haber conocido a fondo la cultura y historia de este país, junto con su idioma tan particular. Esas primeras semanas, de caminar por las calles de Kaposvár con tanta curiosidad, cuando todo aun era nuevo, se han ido. Por estos días soy un local quien va por su vida normal, lo cual no me molesta. De igual manera aun me quedan muchas cosas, tanto en Hungria como en Europa, por ver y hacer.

Magyarországon

Igazából az, hogy Magyarországra jöttem nem volt a terveim között, de nem bántam meg. Először kíváncsi voltam a magyar kultúrára, mert nagyon különbözik a többitől. Európába akartam jönni egy nagyvárosba, mint Budapest, de Kaposvárt is jó helynek találom. A belváros nagyon szép, tiszta, és rendezett. Lehet közlekedni busszal, taxival, vagy gyalog itt a városban. Floridában pedig autóval kell menni majdnem mindenhova, ami nem jó, szerintem. A magyar ételek nagyon finomak. Imádom a gulyást, a túrós tésztát, a túró-rúdit, a vadast, szilvás gombócot, de én majdnem mindent szeretek. Nem szeretem a mákos ételeket, a kocsonyát, és a zsírt. Az édes ebéd is volt furcsa nekem először. Nem tudom melyik a jobb iskola, ez vagy az amerikai, mert nagy a különbség a kettő között, de az igaz, hogy földrajzból és történelemből a magyarok sokkal okosabbak. Egyébként szerencsés voltam hogy sok jó emberrel találkoztam itt. Az iskolában mindig mindenki kedves volt velem. Nagyon jó barátokat ismertem meg és próbáltak segíteni. Most meg szeretném köszönni mindenkinek, aki segített nekem. A nyelvetek borzalmasan nehéz, de szeretem. Remélem a következő hónapok is kellemesem fognak telni.


Képrejtvények Horváth László tanár úrtól

1.

3.

2.

4. A képrejtvények megfejtéseit a tavaszi szünetig ezen a szelvényen dobjátok be az aulában található dobozba. A jó megfejtést beadók között nyereményeket sorsolunk ki. A nyertesek neveit a Voluntas következő számában olvashatjátok.

megfejtések: 1. ............................................................................................. 2. ............................................................................................ 3. ............................................................................................ 4. ............................................................................................

A megfejtő neve, Osztálya ......................................................... voluntas l A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium lapja l Szerkesztőségi tagok: Ambrusics Anna, Balogh Noémi, Balogh Ráhel, Fördős Fanni, Gosztonyi Ákos, Tancsik Kitti, Weininger Fatima l Felelős szerkesztő: Tóth Ildikó l Nyomdai előkészítés: Várnai Károly l Felelős kiadó: Reőthy Ferenc igazgató l 7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky u. 17. l Telefon: 82 512 128 l E-mail: [email protected]

27

A

z egyik országos kereskedelmi csatorna immár negyedik alkalommal sugárzott valóságshowja immár negyedik alkalommal is a nézettségi rekordokat döntögeti. Úgy látszik senki nem akar lemaradni a villalakók kirohanásairól, veszekedéseiről, béküléseiről és persze vidám perceiről. Így akaratlanul is befolyásolja a műsor az életünket, hiszen remek témát nyújt Alekosz, Éva vagy épp Szandika előző napi viselkedése vagy egy-egy vicces szólásuk felemlegetése. Jókat lehet nevetni az előre kitalált vicces feladatokon, vagy épp együtt lehet „utálni”, vagy „szeretni” a luxusbörtön lakóit. Tagadhatatlan, hogy szórakoztató műsor, valamint közösségteremtő szerepe is elég fontos. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy amit a Való Világban látunk az

„Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi, hollywoodi, mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondoljatok csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő

nem a való világ. Mesterségesen generált helyzetben szereplő emberek próbálnak egymást elnyomva néha igencsak undorító módon érvényesülni, mindeközben mértéktelenül fogy az alkohol és a dohány. Rossz példát mutatnak mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztálynak. Botrányokat kavarnak és minél feltűnőbbek akarnak lenni. Valószínűleg ezt a csatorna sem bánja, ugyanis a nézettséget ez növeli és mi nézők sem,

hiszen így lesz másnap min csámcsogni. Sok embernek mégis ők a példaképek, sőt alapvetően példaképeknek vannak beállítva a műsor által, hiszen hatalmas népszerűségre tudtak szert tenni pusztán a személyiségükkel. Az már mindegy, hogy erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhetőek. És hogy mégis, igazából milyen a személyiségük. Úgy gondolom a Való Világ egy élvezhető, szórakoztató műsor és remek kikapcsolódás. Nem arról van szó, hogy nem szabadna, nem kéne nézni, csupán arról, hogy helyén kell kezelni azt. El kell tudni különíteni, hogy mi az, ami példaértékű és mi az, amin csak nevetni érdemes. Tudni kell azt is, hogy a való világot nem a villában fogjuk megtalálni. Hiszen a villa nem más, mint egy cirkusz, melyben tanult bohócok szórakoztatják a népet. Gosztonyi Ákos 11. C

Akár én is írhattam volna ... fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt

A,B,C,D és E vitamin, viszont „bedeko”-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg Spectruma (az valami számítógép volt), de szó sem volt Play Stationről, Nintendóról, X-Boxról, videójátékról, 64 tévécsatornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVDről, Surround Soundról, UPCről, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább vis�szaviszem. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel

találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. Hősök? Talán. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.” ... de sajnos én is csak ollóztam!

VOLUNTAS. Nikolett egy magántanuló Párizsban Matekos sikerek a határon innen és a határon túl oldal. 6. oldal. Vendéglátó franciások

Recommend Documents