VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV KÉZIRAT

A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása

VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV KÉZIRAT

BALATON RÉSZVÍZGYŰJTŐ közreadja Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság 2009. október

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő

TARTALOM BEVEZETŐ ........................................................................................................................... 1 A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés területei ............................................................................................................. 2 A tervezés módszertani elemei ................................................................................................................................ 5

1.

VÍZGYŰJTŐK ÉS VÍZTESTEK JELLEMZÉSE .............................................................. 8 1.1

Természeti környezet ........................................................................................................................ 8 1.1.1 1.1.2 1.1.3 1.1.4 1.1.5

1.2

Társadalmi és gazdasági viszonyok .............................................................................................12 1.2.1 1.2.2 1.2.3 1.2.4

1.3

Hatáskörrel Rendelkező Hatóság ......................................................................................................... 21 A tervezést végző szervezetek.............................................................................................................. 21 Érintettek ................................................................................................................................................ 22

Víztestek jellemzése ........................................................................................................................24 1.4.1 1.4.2 1.4.3 1.4.4

2.

Településhálózat, népességföldrajz ......................................................................................................... 12 Területhasználat ...................................................................................................................................... 13 Gazdaságföldrajz ..................................................................................................................................... 15 Vízhasználatok ........................................................................................................................................ 16

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szereplői ...............................................................................21 1.3.1 1.3.2 1.3.3

1.4

Domborzat, éghajlat ................................................................................................................................... 8 Földtan, talajtakaró .................................................................................................................................... 8 Vízföldtan ................................................................................................................................................. 11 Vízrajz ...................................................................................................................................................... 11 Élővilág .................................................................................................................................................... 11

Vízfolyás víztestek ................................................................................................................................. 24 Erősen módosított és mesterséges víztestek ..................................................................................... 26 Állóvíz víztestek ..................................................................................................................................... 28 Felszín alatti víztestek ........................................................................................................................... 29

EMBERI TEVÉKENYSÉGBŐL EREDŐ TERHELÉSEK ÉS HATÁSOK .......................... 32 2.1

Pontszerű szennyezőforrások .......................................................................................................32 2.1.1 2.1.2 2.1.3 2.1.4

2.2

Diffúz szennyezőforrások ...............................................................................................................35 2.2.1 2.2.2

2.3 2.4

Vízkivételek ......................................................................................................................................39 Vízkivételek felszíni vizekből .................................................................................................................... 39 Vízkivételek felszín alatti vizekből ............................................................................................................ 39 Közlekedés .............................................................................................................................................. 40 Rekreáció................................................................................................................................................. 40 Halászat ................................................................................................................................................... 40

Az éghajlatváltozás várható hatásai..............................................................................................40 2.5.1 2.5.2 1.4.5

3.

Települések ............................................................................................................................................. 35 Mezőgazdasági tevékenység ................................................................................................................... 36

Természetes állapotot befolyásoló hidromorfológiai beavatkozások .......................................38 2.4.3 2.4.4 2.4.5 2.4.6 2.4.7

2.5

Települési szennyezőforrások ................................................................................................................. 32 Ipari szennyezőforrások, szennyezett területek ....................................................................................... 33 Mezőgazdasági szennyezőforrások ......................................................................................................... 34 Balesetszerű szennyezések .................................................................................................................... 34

Lehetséges változások Európa és Közép-európa területén ..................................................................... 41 Magyarországra vonatkozó eredmények ................................................................................................. 42 A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia ..................................................................................................... 43

VÉDELEM ALATT ÁLLÓ TERÜLETEK ........................................................................ 46 3.1

Ivóvízkivételek védőterületei ..........................................................................................................46 3.1.1 3.1.2

Ivóvízkivétel felszíni vizekből ................................................................................................................... 46 Ivóvízkivétel felszín alatti vízbázisokból ................................................................................................... 46

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 3.2

Tápanyag- és nitrátérzékeny területek ..........................................................................................48 3.2.1 3.2.2

Tápanyagérzékeny területek .................................................................................................................... 48 Nitrátérzékeny területek ........................................................................................................................... 48

3.3

Természetes fürdőhelyek ...............................................................................................................49

3.4

Védett természeti területek ............................................................................................................49

3.5

Őshonos halfajok életfeltételeit biztosító vizek védelme ............................................................51

4.

MONITORING HÁLÓZATOK ÉS PROGRAMOK .......................................................... 52 1.5

Felszíni vizek ...................................................................................................................................54

1.6

Felszín alatti vizek ...........................................................................................................................58

1.7

Védett területek ...............................................................................................................................62

5.

A VIZEK ÁLLAPOTÁNAK MINŐSÍTÉSE ..................................................................... 64 5.1

Vízfolyás víztestek ökológiai állapotának minősítése .................................................................64 5.1.3 5.1.4 5.1.5 5.1.6 5.1.7

5.2

Állóvíz víztestek ökológiai állapotának minősítése .....................................................................70 5.2.1 5.2.2 5.2.3 5.2.4 5.2.5

5.3

A problémák és okaik a részvízgyűjtőn .................................................................................................... 81

A problémák és okaik a kiemelt vízek tekintetében.....................................................................88 5.6.1 5.6.2

6.

Ivóvízkivételek védőterületei .................................................................................................................... 76 Nitrát-érzékeny területek .......................................................................................................................... 78 Természetes fürdőhelyek......................................................................................................................... 79 Védett természeti területek ...................................................................................................................... 80 Őshonos halfajok életfeltételeit biztosító vizek védelme .......................................................................... 81

A víztestek állapotával kapcsolatos jelentős problémák és okaik .............................................81 5.5.1

5.6

A mennyiségi állapot értékelése és minősítése ....................................................................................... 72 Kémiai állapot értékelése és minősítése .................................................................................................. 74

Védelem alatt álló területek állapotának értékelése ....................................................................76 5.4.1 5.4.2 5.4.3 5.4.4 5.4.5

5.5

Biológiai állapot értékelése ...................................................................................................................... 70 Fiziko-kémiai állapot értékelése ............................................................................................................... 71 Hidromorfológiai állapot értékelése .......................................................................................................... 71 Az ökológiai állapot integrált minősítése állóvizekre ................................................................................ 71 Kémiai állapot veszélyes anyagok szerinti minősítése............................................................................. 72

Felszín alatti víztestek állapotának minősítése ............................................................................72 5.3.1 5.3.2

5.4

Biológiai állapot értékelése ...................................................................................................................... 64 Fiziko-kémiai állapot értékelése ............................................................................................................... 66 Hidromorfológiai állapot értékelése .......................................................................................................... 67 Az ökológiai állapot integrált minősítése vízfolyásokra ............................................................................ 68 Kémiai állapot veszélyes anyagok szerinti minősítése............................................................................. 69

Balaton..................................................................................................................................................... 88 Zala .......................................................................................................................................................... 90

KÖRNYEZETI CÉLKITŰZÉSEK .................................................................................. 91 6.1

Vízfolyás víztestekre vonatkozó célkitűzések és a mentességek indoklása ............................94 6.1.3 6.1.4 6.1.5

6.2

Természetes víztestek ............................................................................................................................. 94 Erősen módosított víztestek ..................................................................................................................... 94 Mesterséges víztestek ............................................................................................................................. 95

Állóvíz víztestekre vonatkozó célkitűzések és a mentességek indoklása ................................95 6.2.6 6.2.7 6.2.8

Természetes víztestek ............................................................................................................................. 95 Erősen módosított víztestek ..................................................................................................................... 95 Mesterséges víztestek ............................................................................................................................. 96

6.3

Felszín alatti víztestekre vonatkozó célkitűzések és a mentességek indoklása ......................96

6.4

Új fejlesztések ..................................................................................................................................96

6.5

Döntési prioritások alapelvei .........................................................................................................98

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 7.

VÍZHASZNÁLATOK GAZDASÁGI ELEMZÉSE .......................................................... 100 7.1 7.2

A vízhasználatok előrejelzésével kapcsolatos elemzések összefoglalása .............................100 A költségmegtérülés értékelésével kapcsolatos elemzések összefoglalása .........................101 7.2.1 7.2.2 7.2.3 7.2.4

7.3 8.

VKI követelményei ................................................................................................................................. 101 Közüzemi vízellátás, szennyvízelvezetés- és tisztítás költség-megtérülésének értékelése ................... 102 Mezőgazdasági vízszolgáltatások pénzügyi költségmegtérülésének értékelése ................................... 107 A vízszolgáltatások külső költségeinek jelenlegi megfizettetésének helyzete........................................ 108

Költség-hatékony intézkedési programok kialakításának megalapozása ..............................111 INTÉZKEDÉSI PROGRAM ........................................................................................ 113

8.1

Szennyezések csökkentését, megszüntetését csökkentését célzó intézkedések .................115

8.2

Vízfolyások és állóvizek hidromorfológiai állapotát javító intézkedések ................................127

8.3

Fenntartható vízhasználatok megvalósítása ..............................................................................130

8.4

Megfelelő ivóvízminőséget biztosító intézkedések ...................................................................134

8.5

Vizes élőhelyekre és védett területekre vonatkozó egyedi intézkedések ...............................136

8.6

Átfogó intézkedések a vízi környezeti problémák megoldására ..............................................142

8.7

A kiemelt víztesteket érintő intézkedések ..................................................................................146 8.7.1 8.7.2

Balaton................................................................................................................................................... 146 Zala folyó ............................................................................................................................................... 149

9.

KAPCSOLÓDÓ FEJLESZTÉSI PROGRAMOK ÉS TERVEK ....................................... 150

10.

A KÖZVÉLEMÉNY TÁJÉKOZTATÁSA ..................................................................... 154

1.8

A tájékoztatás folyamata ..............................................................................................................154

1.9

A konzultációk eredményei és hatása a részvízgyűjtő terv tartalmára ...................................158

1.10 A tájékoztatásához felhasznált anyagok elérhetősége .............................................................159


Bevezető „ A víz élet, gondozzuk közösen! ” Fenti gondolat határozza meg azt a nagyívű munkát, amely Magyarországon a vizek érdekében az Európai Unió előírásai szerint folyik, és eredményei rendszeres időközökben bemutatásra kerülnek. Igen, a víz élet, de csak akkor, ha mennyisége elegendő és megfelelő minőségben áll rendelkezésre. A vizek, különösen az édesvizek használata életünk fontos, ugyanakkor költségekkel is járó eleme. A folyók, patakok, tavak vize nemcsak természeti, hanem társadalmi, gazdasági értékeket is hordoz, jövedelemszerzési és költségmegtakarítási lehetőségeket kínál. Ez az erőforrás nem áll korlátlanul a rendelkezésünkre. Ahhoz, hogy a jövőben is mindenkinek jusson tiszta ivóvíz és a folyók, tavak, tájaink, életünk meghatározó elemei maradhassanak, erőfeszítéseket kell tennünk a felszíni és felszín alatti vizek megóvásáért, állapotuk javításáért. Ez a felismerés vezetett az Európai Unió új vízpolitikájának, a „Víz Keretirányelvnek” (2000/60/EK, továbbiakban VKI) kidolgozásához, amely 2000. december 22-én lépett hatályba az EU tagországaiban. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta Magyarországra nézve is kötelező az ebben előírt feladatok végrehajtása, ugyanakkor Magyarország - elhelyezkedése miatt érdekelt abban, hogy a Duna vízgyűjtőkerületben teljesüljenek a VKI célkitűzései. A Víz Keretirányelv célja, hogy 2015-re a felszíni (folyók, patakok, tavak) és felszín alatti víztestek „jó állapotba”1 kerüljenek. A keretirányelv szerint a „jó állapot” nemcsak a víz tisztaságát jelenti, hanem a vízhez kötődő élőhelyek minél zavartalanabb állapotát, illetve a számukra biztosított megfelelő vízmennyiséget is. A Víz Keretirányelv általános célkitűzései a következők: a vizekkel kapcsolatban lévő élőhelyek védelme, állapotuk javítása, a fenntartható vízhasználat elősegítése a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelmével, a vízminőség javítása a szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentésével, a felszín alatti vizek szennyezésének fokozatos csökkentése, és további szennyezésük megakadályozása, az árvizeknek és aszályoknak a vizek állapotára gyakorolt kedvezőtlen hatásainak mérséklése. A VKI alapgondolata, hogy a víz nem csupán szokásos kereskedelmi termék, hanem alapvetően örökség is, amit ennek megfelelően kell óvni, védeni. A vízkészletek használata során, a hosszú távon fenntartható megoldásokra kell törekedni. A jó állapot eléréséhez szükséges javító beavatkozásokat össze kell hangolni a fenntartható fejlesztési igényekkel, de szigorúan a keretirányelv elvárásainak figyelembevételével. A különböző elképzelések összehangolásához elengedhetetlen volt, hogy az érintett területen működő érdekcsoportok (gazdák, ipari termelők, horgászok, turizmusból élők, erdészek, természetvédők, fürdők működtetői, stb.), valamint a lakosság és annak szervezetei (pl. önkormányzatok, civil szövetségek) részt vegyenek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési folyamatban.

1

Jó állapot: A vizek VKI szerinti jó állapota egyrészt az emberi lét, másrészt az ökoszisztémák igényeiből indul ki. Akkor tekinthetők a vizek jó állapotúnak, ha az ivóvízellátásra, vagy egyéb használatokra (rekreáció, öntözés) igényelt vizek mennyisége és minősége megfelel a használat által szabott követelményeknek, illetve a vizektől függő természetes élőhelyek működését nem zavarják az ember által okozott változások. Vízfolyások és állóvizek esetén a jó ökológiai és kémiai állapot, vagy potenciál, a felszín alatti vizeknél a jó kémiai és mennyiségi állapot elérése a cél 2015ig.

Bevezető

–1–


A kitűzött cél, vagyis a vízfolyások, állóvizek, felszín alatti vizek jó ökológiai, vízminőségi és mennyiségi állapotának elérése összetett és hosszú folyamat. E célok eléréséhez szükséges intézkedéseket a vízgyűjtő-gazdálkodási terv foglalja össze, amely egy gondos és kiterjedt tervezési folyamat eredményeként született meg. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv tartalmazza az összes szükséges háttér-információt, amely a víztestekről rendelkezésre áll, az állapotértékelések eredményét, milyen problémák jelentkeznek a tervezési területen és ennek milyen okai azonosíthatók, továbbá, hogy milyen környezeti célokat tűzhetünk ki és ezek eléréséhez milyen műszaki és szabályozási intézkedésekre, illetve pénzügyi támogatásokra, ösztönzőkre van szükség. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során meghatározó jelentőséget kapott a társadalmi párbeszéd, amelynek országos szinten első lépése volt a tervezés ütemtervének és munkarendjének megvitatása 2006. december és 2007. június között. Második lépésként, már nem csak országos, hanem helyi szinten is, a jelentős vízgazdálkodási kérdések konzultációja zajlott, amely 2007 decemberében kezdődött, és a véleményezők részvételével tartott fórumon, 2008. szeptember 22én zárult le. A harmadik lépés – a részletesen kidolgozott tervezet véleményezése - 2008. december 22-én kezdődött és egészen 2009. november 18-ig tartott. Ezen idő alatt a www.vizeink.hu honlapon közzétett tervezet dokumentumaival kapcsolatos társadalmi véleményeket elektronikusan valamint postai úton, a szakmai fórumokon pedig szóban lehetett megfogalmazni. Számos esetben az intézkedések kivitelezhetősége az érintettek kompromisszum készségén is múlik. A folyamatos, nyílt tervezés és a társadalmi vélemények beépítése eredményeképpen készült el a végleges vízgyűjtő-gazdálkodási terv. A különböző érdekeltek közötti, illetve a tervezőkkel folytatott konzultáció elengedhetetlen volt ahhoz, hogy az elkészült terv olyan intézkedéseket tartalmazzon, amelyek jelentősen javítanak a vizek állapotán, finanszírozásuk megoldható, az érintettek is elfogadják azokat, sőt később részt is vesznek a megvalósításban. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv és az alapját képező valamennyi dokumentum megtalálható a www.vizeink.hu honlapon (Dokumentumtár). A Víz Keretirányelvről és a végrehajtás európai gyakorlatáról még többet megtudhat a www.euvki.hu oldalon, vagy a http://circa.europa.eu/Public/irc/env/wfd/information honlapon. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés területei Az egész országra kiterjedő vízgyűjtő-gazdálkodási terv a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium irányításával, más minisztériumokkal együttműködve készült el a vízfolyások, állóvizek, és a felszín alatti vizek állapotának javítása, illetve megőrzése érdekében. Magyarország, mivel teljes területe a Duna-medencébe tartozik, így, ellentétben a legtöbb EU tagállammal, csak egy vízgyűjtőkerület – a Duna vízgyűjtőkerület - vízgyűjtő-gazdálkodási tervének elkészítésére kötelezett. Ennek kidolgozása szoros együttműködésben történt a többi érintett tagországgal, amelyet a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság (ICPDR) fogott össze. Magyarország a Duna-medence szintjén kijelölt részvízgyűjtők közül háromhoz (Duna Pozsony és a Dráva torkolata között, a Tisza, és a Dráva) tartozik...Ezek Magyarországra eső területei adják az ún. részvízgyűjtő tervezési területeket. A Duna részvízgyűjtőjéből – jelentősége miatt – kiemelendő a Balaton részvízgyűjtője, így ez az országos tervezés negyedik részvízgyűjtője. A nemzetközi, valamint a hazai előírások kielégítése és a hatékony társadalmi véleményezés érdekében a tervezés hazánkban több szinten valósult meg:

országos szinten 1 db országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv, részvízgyűjtő - Duna-közvetlen, Tisza, Dráva, Balaton - szinten (4 db részvízgyűjtő terv), tervezési alegységek szintjén (összesen 42 db alegységi terv) víztestek szintjén (a VKI előírásai szerint a tervezés legkisebb egysége a víztest, amely a VKI előírásai alapján egyértelműen lehatárolt vízfolyás szakaszt - 869 db, állóvizet – 213 db, felszín alatti víztestet – 185 db jelent). Bevezető

–2–


1. térkép:

Magyarország és a Duna vízgyűjtőkerület

2. térkép:

Magyarország részvízgyűjtő területei

Balaton

Bevezető

–3–


3. térkép:

Magyarország vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységei

4-1 4-2

Felelősök: A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium feladata a stratégiai irányítás, az Európai Unió intézményeivel való kapcsolattartás, közreműködés a Duna vízgyűjtőkerület nemzetközi tervének összeállításában, és a VKI végrehajtásáról szóló jelentések elkészítése. Operatív feladatok végrehajtása: - országos terv elkészítése és a tervezés országos koordinációja: Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, Budapest (VKKI) - részvízgyűjtő tervek elkészítése és a részvízgyűjtőn belül a tervezés koordinációja: Duna részvízgyűjtő: Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Győr Tisza részvízgyűjtő: Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Szolnok Dráva részvízgyűjtő: Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Pécs Balaton részvízgyűjtő: Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár - alegységi tervek elkészítése és helyi szinten az érdekeltek bevonása: Területileg illetékes 12 környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság (együttműködve a nemzeti park igazgatóságokkal, valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségekkel). A VKI gyökeres szemléletváltozást jelent a vízgazdálkodás területén, hiszen számos műszaki jellegű, jogi, gazdasági, intézményi, szervezeti intézkedés koordinált végrehajtását igényli. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv (továbbiakban VGT) elsősorban azoknak a szabályozásoknak és programoknak az összefoglalása, amelyek biztosítják a környezeti célkitűzések elérését (azaz a jó ökológiai, kémiai és mennyiségi állapot elérését). A VGT sajátos terv, mely a környezeti célkitűzések és a társadalmi-gazdasági igények összehangolása mellett tartalmazza a műszaki és gazdasági, társadalmi megvalósíthatóság elemzését is, de nem jelenti a beavatkozások terveinek részletes kimunkálását. Bevezető

–4–


A VGT szoros kapcsolatban van a terület- és településfejlesztési, illetve egyéb ágazati tervekkel: a vizek állapotának javítását szolgáló célkitűzések elérése érdekében olyan intézkedéseket javasol, amelyek kapcsolódnak a településekhez, a földhasználatokhoz, az ipari tevékenységekhez, a turizmushoz. A VGT tehát nem egy általános vízgazdálkodási terv. Sok tekintetben a vízgazdálkodás témakörébe tartozó intézkedéseket határoz meg (vízminőségvédelem, a vizek állapotának értékelése, vízhasználatok szabályozása), miközben követelményeket támaszt számos más vízügyi szakmai tevékenységgel szemben (pld. árvízvédelem, vízkárelhárítás, öntözés, hajózás, vízi energia-hasznosítás, vízi infrastruktúrák építése és működtetése stb.) is. A VGT nem kiviteli terv, hanem a vizek állapotát feltáró és annak „jó állapot”-ba hozását megalapozó koncepcionális és stratégiai terv. Célja az optimális intézkedési változatok átfogó (műszaki, szabályozási és gazdasági-társadalmi szempontú) ismertetése, amely meghatározza az intézményi feladatokat, és amely alapján folytathatók, illetve elindíthatók a megvalósítást szolgáló programok (az intézkedések első csomagjának 2012-ig kell működésbe lépnie). A tervezés módszertani elemei A tervezés legfontosabb lépéseit mutatja a következő szerkezeti ábra. A tervezési folyamat többlépcsős, iteratív jellegű, melynek során össze kellett hangolni az ökológiai, műszaki, társadalmi és gazdasági szempontokat. Víztestek állapotának

Környezeti célkitűzések

meghatározása

meghatározása

Társadalmi szempontok

A problémák és okaik megállapítása

Lehetséges intézkedések Természettudományos

a problémák okainak

és műszaki szempontok

megszűntetésére

Intézkedések programja

Gazdasági szempontok

Monitoring Intézkedések programjának tervezése

A tervezés előkészítéseként az alapegységnek számító ún. víztestek kijelölése és a víztesthez tartozó vízgyűjtők meghatározása volt a feladat (részletesen az 1. fejezetben kerül bemutatásra). Bevezető

–5–


A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során különös figyelemmel kell lenni a vizekhez kapcsolható védelem alatt álló területek (ezeket a 3. fejezet tartalmazza) állapotára, ilyenek például az ivóvízkivételek, vagy a fürdőhelyek védőterülete, vagy a természetvédelmi oltalom alatt álló vizes élőhelyek, stb. A víztesteket figyelő monitoring (bemutatja a terv 4. fejezete) adatokat szolgáltat a víztestek általános állapotáról, az emberi hatásokkal érintett területekről és az intézkedések hatásáról, de a monitoring tevékenységbe bele kell érteni az emberi tevékenységekre (a terv 2. fejezete tartalmazza) vonatkozó adatgyűjtést is. A monitoring keretében keletkezett adatok alapozzák meg az intézkedéseket (elegendően részletes képet adva az állapotokról, a biológiai – kémiai – hidromorfológiai (vízjárás, part és meder forma) jellemzők összefüggéseiről, és az intézkedések hatásáról). A hiányos monitoringhálózatból és tevékenységből adódó bizonytalanságok csak rövid távon és kevéssé költséges intézkedések esetében kompenzálhatók szakértői becslésekkel. A víztestek állapotértékelése (eredményeket a terv 5. fejezete tartalmazza) – szoros kapcsolatban a monitoring tevékenységgel – magába foglalja a víztestek állapotának minősítését, a jó állapot elérése szempontjából kockázatos viszonyok feltárását, a vizek állapotát befolyásoló jelentős emberi igények azonosítását. Az elérendő környezeti célkitűzéseket a terv 6. fejezete mutatja be. A környezeti célkitűzések meghatározásában, a műszaki szempontokon túl, meghatározó szerepe van a gazdasági szempontoknak és a társadalom véleményének. A munka végrehajtása iteratív jellegű és gyakran csak az intézkedési programok tervezése során véglegesíthető. Figyelembe kell venni, hogy ugyan a környezeti célkitűzéseket víztestenként kell megadni, ugyanakkor az azokat befolyásoló műszaki és gazdasági feltételek csak a tervezési alegység szintjén értelmezhetők. Az intézkedések programjának kidolgozásán belül az intézkedések tervezése és a társadalom bevonása két külön, de egymással szorosan összefüggő elemként jelenik meg. Ez lényegében a nyílt tervezési folyamat, amelynek két jelentős fázisa van: a vizek állapota szempontjából jelentős vízgazdálkodási problémák és okaik (együtt: jelentős vízgazdálkodási kérdések) feltárása, valamint ezekhez kapcsolódva a környezeti célkitűzések meghatározása, a környezeti célkitűzések eléréséhez szükséges intézkedések tervezése, programokba történő összefoglalása, társadalmi megvitatása, egyidejűleg a környezeti célkitűzések véglegesítése. Az intézkedések tervezése három pilléren nyugszik: ökológiai feltételek (környezeti célkitűzésekhez tartozó követelmények) és műszaki megvalósíthatóság (paraméterei: jelenlegi állapot, célállapot, intézkedések hatékonysága), gazdasági feltételek (paraméterei: költségek, költséghatékonyság, aránytalan költségek, közvetett hatások, finanszírozhatóság), társadalmi szempontok, illetve érdekeltségi viszonyok (paraméterei: kielégítendő igények, előnyök és hátrányok, megfizethetőség). A programhoz alapvető módon hozzá tartozik az intézkedések megvalósíthatóságát lehetővé tevő szabályozási, intézményi, illetve finanszírozási háttér biztosítása is. A gazdasági háttérelemzések (a terv 7. fejezete tartalmazza) országos és regionális léptékben elvégzett vizsgálatokkal segítik a tervezést. Ide tartozik a gazdasági és vízgazdálkodási előrejelzés készítése, a vízhasználatok gazdasági jelentőségének elemzése, a különböző intézkedések költség-hatékonysági sorrendjének megállapítása és a közvetett hatások értékelése. Hasonlóan fontos az aránytalan költségek meghatározásához szükséges elemzések elvégzése: a megfizethetőség, a közvetett hatások vizsgálata, a költségmegtérülés, a várható vízdíjak alakulása, esetleg költség-haszon elemzés a mintaterületeken. Az országos szintű intézkedéseket több lépésben terveztük meg, alkalmazkodva a társadalom bevonásának fázisaihoz, valamint a rendelkezésre álló információkhoz: Bevezető

–6–


- VGT tervezetben szereplő intézkedések programja (a terv 8. fejezete) veszi sorra a tervezett intézkedéseket. A VGT tervezete a társadalmi egyeztetés legfontosabb alapdokumentuma. - a VGT végleges terv, amely a társadalmi véleményezés eredményeként már tartalmazza az észrevételek alapján beillesztett módosításokat és kiegészítéseket is, az intézkedések és a finanszírozás ütemezésével együtt. A különböző szakágazatok célkitűzéseinek korai megismerése érdekében a tervezés során a vízügyi és más ágazatok jelenleg érvényes stratégiai tervét, térségi, regionális, vagy országos tervét, programját is számba vettük (ezeket a 9. fejezet tartalmazza) és vizsgáljuk azok várható hatásait a vízgyűjtőkre. A társadalmi egyeztetés (folyamatáról a 10. fejezet ad tájékoztatást) az intézkedések tervezésének fontos fázisa volt, amely visszahatott a részletes tervezésre. Az egyeztetés után, a programmal együtt váltak véglegessé a környezeti célkitűzések is. Lényeges volt, hogy az érdekeltek számára a közreadott információkból egyértelműen rajzolódjon ki az intézkedések hatékonysága, költségei, közvetett hatásai, a bizonytalanságok, a program finanszírozhatósága és megfizethetősége. A társadalmi egyeztetés hatékonyan támogatta a döntési folyamatot és rávilágított bizonyos ellentmondásokra. Az érdekeltek, amellett, hogy véleményezték az intézkedések programjának változatait, több nehezen számszerűsíthető szempontot is mérlegelhettek (pl. területfejlesztési prioritások, közösségi források felhasználásáról szóló térségi döntések stb.) A korábbi tervezési szokásokhoz képest jelentős eltérés volt, hogy a nyílt tervezési rendszerben nem a részletesen kidolgozott változatok ismertetésével kezdődött az érdekeltek bevonása, hanem még koncepcionális szinten, hiszen a nem támogatott intézkedések részletes kidolgozásának nem lett volna értelme. A társadalmi egyeztetéshez könnyen áttekinthető, a fő problémákat tartalmazó összefoglalókat tettünk közzé az interneten, lehetőséget adva a webes fórumokon keresztül történő hozzászólásra. A javaslatok véleményezésére vitafórumokat is szerveztünk, amelyek időpontját interneten meghirdettük, és az érintett szervezeteket, kiemelt érdekelteket levélben vagy e-mailen értesítettük. Emellett a legjelentősebb érdekeltek számára lehetőséget adtunk az őket érintő kérdések külön, személyes megbeszéléseken történő egyeztetésére is. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervben a hangsúly a fenntartható vízgazdálkodás és a környezetvédelem koncepcionális/stratégiai elképzeléseinek bemutatásán, az egymásra hatások feltárásán és megfelelő kezelésén, a megvalósítás jogi és pénzügyi hátterének biztosításán, a megvalósítás során betartandó technikai feltételek egyértelmű megfogalmazásán, a tervezést meghatározó gazdasági és társadalmi szempontok összefoglalásán van. Az egész országra kiterjedő VGT alapján elindulhat a megvalósítás és a részletes tervezés. A VGT-re épülhetnek majd a konkrét projekt javaslatok, jogszabályi változások, a támogatási rendszerek céljai és prioritásai, illetve a végrehajtás kritériumrendszerei. A víztestek (vízfolyás, állóvíz, felszín alatti víz), valamint a vízgyűjtők szintjén történő kivitelezés pedig a konkrét területhez kötődő érdekeltek (állam, önkormányzat, gazdálkodó szervezet vagy magánszemély) feladata lesz 2010-1012 között, illetve azt követően.

Bevezető

–7–


1.

Vízgyűjtők és víztestek jellemzése

A hazai vízgyűjtő-gazdálkodási terv az ország egész területére, valamint ezen belül 4 részvízgyűjtőre a Duna-közvetlen, a Dráva, a Tisza és a Balaton rész-vízgyűjtőkre készül. Ez a fejezet a legkisebb rész-vízgyűjtő, a Balaton területét mutatja be, amelyet a következő oldalon található térkép szemléltet.

1.1

Természeti környezet

A Balaton rész-vízgyűjtő terület 5 765 km2, amelyen összesen 101 víztest (90 vízfolyás és 11 állóvíz) található. A tervezési terület természetföldrajzi témájú átnézeti térképe az 1-1 térkép mellékletben található. 1.1.1 Domborzat, éghajlat A Balaton rész-vízgyűjtő domborzata viszonylag egyöntetű, területének jelentős része dombvidék a Balaton medencéje kivételével. Legmagasabb pontja a Badacsony (437 m). Éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten csapadékos, a napsütéses órák száma magas, évi 1950-2000. A Balaton régió évi középhőmérséklete néhány tizeddel 10 ºC fölötti, ezzel hazánk melegebb tájai közé tartozik. Az évi közepes hőingadozás 20,5 -22,0 ºC közötti. A csapadék évi átlagos mennyisége alapján hazai viszonylatban közepes csapadék-ellátottságú terület (600-700 mm/év). A rész-vízgyűjtőn mért évi átlagos szélsebesség az országos átlagnak megfelelő, 2-4 m/s. Az uralkodó szélirány az É-Ény-i, de a Zala folyó mentén jellemző a déli szélirány is. A Balaton mikroklímája sajátos. A mindössze 3 méter átlagos mélységű tó elnyeli a ráeső sugárzás majd 90 százalékát. Nyáron, a nappali órákban a tó hidegebb, mint környezete, ez a felhőzet csökkenésében is megnyilvánul. Ennek köszönhető, hogy nyáron a Balaton térsége csak kevéssel marad el az ország napfényben leggazdagabb tájaitól. A tó nagy hőtároló képessége miatt kiegyenlítettebb a hőmérséklet évi- és napi járása. A tavi cirkuláció és a Bakonyból lezúduló főnszerű vázsonyi szél fontos alakítója a helyi áramlási képnek. A tó azonban csak a parti néhány kilométeres sáv éghajlatára van hatással. A Zala folyó menti területek, az Alpok közelsége miatt alapvetően csapadékosabbak, borultabbak. 1.1.2 Földtan, talajtakaró A Balaton részvízgyűjtő déli részén húzódik keresztül az eurázsiai és az afrikai kőzetlemezt elválasztó vonal. 1-1. ábra: Az eurázsiai és afrikai kőzetlemez elhelyezkedése Magyarország területén

(Forrás:www.vmek.niif.hu - Magyarország földtörténete)

1. fejezet


–8–


áttekintő térkép

1. fejezet


–9–


A terület legidősebb kőzetei a Balaton medencéjét délkelet felől övező gránit és a Balatonfelvidéken föl-fölbukkanó ókori palák (Alsőörs, Révfülöp), ill. a vöröshomokkő. Az északi part mentén magmás kőzeteket találunk. A Dunántúli-középhegység jelentős részét (Keszthelyihegység, Balaton-felvidék, Bakony) alkotó mészkő és dolomit a triászban jött létre. A pliocénben működő bazaltvulkánosság eredményei a Sághegy, a Somló, a Kab-hegy, az Agár-tető és a Tapolcai-medence tanúhegyei, mely utóbbiakat a pannon üledékekre ömlő bazaltláva védett meg a lepusztulástól. 1-3. ábra:

Jellemző felszín közeli kőzetkifejlődés a Balaton rész-vízgyűjtő területén (Forrás: MÁFI, felszín közeli 10 m kőzetkifejlődése) feltöltés finom kőzetliszt, agyag

1%

16%

10%

vastag finom kőzetliszt, agyag

0% 0%

15%

durva kőzetliszt vastag durva kőzetliszt homok vastag homok

22%

11% 10%

7%

kavics vastag kavics

8%

dolomit vulkanit

A Balaton részvízgyűjtőn a felső 10 m-ben található fedőkőzet képződmények között a vastag homok, a dolomit és finom kőzetliszt az uralkodó. A földtani képződmények felső pár métere meghatározza a fedőtalaj fizikai, kémiai tulajdonságait. A terület legdominánsabb talajtípusa a barna erdőtalaj. A láptalajok részaránya nem jelentős, azonban ezen a rész-vízgyűjtőn mégis fontos talajtípusunk, mert országosan is kevés helyen fordul elő, itt azonban nagyobb összefüggő területeket borít, elsősorban a Kis-Balatonnál. 1-4. ábra:

Jellemző talajtípusok a részvízgyűjtők területén 2

(Forrás: TAKI, AGROTOPO )

7%

1%

6%

11%

1% 7%

Víz vagy nincs adat Váztalajok Kőzethatású talajok Barna erdőtalajok Láptalajok Csernozjom talajok Réti talajok

67%

Talajtermékenység szempontjából a meghatározó fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságok jók, a kedvezőtlen talajkárosodások mértéke azonban viszonylag magas: jellemző formája a láposodás, valamint - főként a Zalai-dombság területén a csuszamlás által veszélyeztetett térszínek, ill. egyéb erózióveszélyes felszínek vannak a Balaton medencéjétől délre húzódó térszíneken.

2

Az AGROTOPO az MTA Talajtani és Agrokémiai Intézetében kiépített térinformatikai alapú Agrotopográfiai térképsorozat tematikus adataiból kialakított számítógépes adatbázis, amely EOTR szabványos, 1:100.000 méretarányú és országos adatokat tartalmaz. Az adott felbontásban homogén agroökológiai egységekhez a termőhelyi talajadottságokat meghatározó főbb talajtani paraméterek tartoznak.

1. fejezet


– 10 –


1.1.3 Vízföldtan A Balaton részvízgyűjtő területe felszín alatti vizekben igen gazdag, elsősorban a rétegvízek jelenléte a jellemző. A karszt-hegységek – mint a Dunántúli-középhegység - hatalmas mészkőtömbjében egységes karsztvíz-szint alakult ki, amely a hegység peremén feltörő karsztforrásokat táplálja. A terület az átlagosnál nagyobb geotermikus gradiens következtében igen gazdag hévizekben is, nem ritkák a nagy mélységből feltörő 70-90 ºC-os hévizek sem (Hévíz). A Keszthelyi hegység nyugati szegélyétől lépcsősen süllyedő aljzat a hegység közelében hideg, távolabb meleg termálkarszt vizet tárol. A talajvíz átlagos mélysége a dombvidéken ~ 2 m. A rész-vízgyűjtő legismertebb természetföldrajzi jelensége a világhírű, tőzegmedrű Hévízi-tó, melyet a Dunántúli középhegységben beszivárgó és nagy felszínalatti áramlási rendszerekben mozgó különböző eredetű hideg és meleg víz táplál. A rész-vízgyűjtő felszín alatti ivóvíz-készletei főként a Balaton-felvidéken és a Zala folyó mentén, valamint a Balatontól DNy-ra húzódó területen találhatók. 1.1.4 Vízrajz A részvízgyűjtő névadója a Balaton, amely Közép-Európa legnagyobb tava, nyíltvizének területe: 589 km2. A Balaton fő táplálója a Zala, a fölös vizeket a Sió vezeti le a Dunába. A gyorsan felmelegedő tó medencéje árkos vetődéssel keletkezett kb.15-20 ezer éve, tehát a tó fiatal negyedidőszaki képződmény. Hosszúsága északkelet-délnyugati irányban 78 km, szélessége 5-12 km (a Tihanyi szorosban kb. 2 km), átlagos mélysége 3,3 méter, legmélyebb pontja a Tihanyikútnál (11 méter). Vízutánpótlását főleg a csapadék, a beömlő Zala-folyó és kisebb patakok adják. A Kis-Balaton a tó nyugati részén, a Zala-folyó által feltöltött, elmocsarasodott öböl volt, melynek nagy részét lecsapolták, s így a Zala-folyó hordaléka a Keszthelyi-öbölben ülepedett le. Ma a hordalék kiülepedése érdekében az eredeti állapotot - a Kis-Balaton szűrő szerepét - próbálják visszaállítani. A részvízgyűjtő terület fő folyója a Zala. A Zalai dombság jellegzetes, párhuzamos észak-dél irányú völgyei (a mai Felső-Válicka, Foglár, Principális, Szévíz, Alsó-Zala) az ős-Duna elhagyott nyomvonalán alakultak ki, melynek mederanyaga napjainkban is megtalálható a Zala völgy teraszain, valamint a Zala környéki lápok finom üledékei alatt. A Zala forrásai a Vas megyei Szalafő község határában, 310-320 m magasságban találhatóak. 1.1.5 Élővilág Annak ellenére, hogy ez a legkisebb rész-vízgyűjtőnk, mégis 6 flórajárás osztozik a területén, növényvilága tehát igen változatos, egyik jellemző bennszülött növényfaja a magyar gurgolya (Seseli leucospermum). A terület fontos élőhelye a Balatont övező nádas, amely a halak, a kétéltűek, a hüllők és a vízimadarak számos fajának szaporodó- és táplálkozóhelye. Területén húzódik a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, valamint az Őrségi Nemzeti Park kisebbik része, és néhány nagy kiterjedésű Tájvédelmi Körzet is pl. a Boronka-melléki TT. A Zala folyó mente és Balaton területe a Natura 2000 hálózat része. A Kis-Balaton ezen kívül szerepel a Nemzetközi Vadvizek jegyzékén (ramsari terület). Kiterjedt erdős területek is vannak e részvízgyűjtőn, az erdősültségi arány majdnem eléri a 25%-ot. 1-1. táblázat:

Az erdők fafaj és védettség szerinti megoszlása a Balaton részvízgyűjtőn Erdőterület részaránya

Erdőterület összesen Ebből: kemény lombos akác lágy lombos fenyő vörösfenyő Ebből:

1. fejezet

Balaton % 26,7 51,2 21,9 11,7 14,9 0,3


– 11 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő védett erdő fokozottan védett erdő nem védett erdő

21,1 2,1 76,8

(Forrás: MgSzH Központ, Erdészeti Igazgatóság)

1.2

Társadalmi és gazdasági viszonyok

A részvízgyűjtők és a közigazgatási egységek (település, megye, régió, stb.) határai általában nem esnek egybe, ezért a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban KSH) által közölt adatok vízgyűjtőkre történő kivetítése becsléssel történik. A becsléshez használt két leggyakoribb módszer az arányosítás területtel és az arányosítás lakos számmal. 1.2.1 Településhálózat, népességföldrajz A részvízgyűjtő három régió találkozásánál fekszik, így területe e 3 régió között oszlik meg. A vízgyűjtő nyugati fele a Nyugat-Dunántúli régióhoz tartozik (annak kb. 1/5 része tartozik a részvízgyűjtőhöz), keleti fele északon a Közép-Dunántúli (kb.1/6-rész), délen a Dél-Dunántúli régió (kb. 1/6 rész) területét alkotja. Négy megye osztozik a Balaton részvízgyűjtő területén: Zala, Veszprém, Somogy és kis részben Vas megye. A részvízgyűjtő területe 5 765 km2, lakossága 364 412 fő, népsűrűsége 63,2 fő/km2, jóval az országos átlag alatti. A népesség statisztikát az 1-1 melléklet tartalmazza. A részvízgyűjtő településeinek zöme alacsony népességű kistelepülés, mindösszesen 16 város van a területen, a legnagyobbak: Keszthely, Tapolca, Balatonfüred, Siófok, Zalaegerszeg. Közlekedés hálózatát tekintve északon a legjelentősebb a 71. sz. főút, délen forgalmi szempontból a legterheltebb az M7 autópálya. A balatoni hajózás elsősorban idegenforgalmi célokat szolgál.

1-2. táblázat: Régió Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Ország összesen

Terület– és főbb népességadatok régiónként, 2008. január 1.

Lakónépesség

Terület

Népsűrűség

ezer fő

km2

fő/km2

1 104,8 997,9 960,1 10 045,4

11 116 11 328 14 169 93 028

Települések száma

99 88 68 108

100 km2-re jutó település

401 655 655 3 152

3,6 5,8 4,6 3,4

(Forrás: KSH)

1-5. ábra: A népesség számának változása 1980 és 2008 között régiónként %

(Forrás: KSH)

A népesség korösszetétele hasonló az EU átlagához. A fejlett társadalmakra jellemző módon hazánkban a népesség fogyása öregedő korösszetétellel párosul. A népesség elöregedése – társadalmi-gazdasági hatásai miatt – az egyik legsúlyosabb népesedési probléma.

1. fejezet


– 12 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 1-3. táblázat:

A születéskor várható átlag élettartam, átlagéletkor régiónként Születéskor várható átlagos élettartam

Régió

férfi 1995

nő

Átlagéletkor férfi

2007

1995

2007

nő

2008. január 1.

Közép-Dunántúl

65,31

69,2

74,52

77,36

66,98

74,46

Nyugat-Dunántúl

66,35

69,79

75,31

78,09

67,79

75,97

Dél-Dunántúl

65,19

68,86

73,94

77,11

67,49

74,93

Ország összesen

65,25

69,19

74,5

77,34

67,52

75,34

(Forrás: KSH)

Születéskor mind a nők, mind a férfiak a Nyugat-Dunántúlon számíthatnak a legmagasabb életkorra. A születéskor várható élettartam átlagos értékét jelentősen befolyásolja a csecsemőhalandóság, mely hosszú idő óta folyamatosan csökken. Magyarországon 1980-ban ezer élveszülöttre 23,2 egy éven aluli meghalt jutott, napjainkra ez az arány 5,9 ezrelékre mérséklődött. A születések száma az ország fejlettebb közép- és nyugat-dunántúli régióiban elmarad az átlagostól. A halálozás területi különbségei részben a regionális társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket követik, részben pedig a települések nagyságával és az egészségügyi intézményrendszer fejlettségével vannak összefüggésben. 1-6. ábra:

Ezer lakosra jutó vándorlási egyenleg régiónként, 1980-2007

(Forrás: KSH)

Az elvándorlás – egyre csökkenő mértékben ugyan – továbbra is a szegényebb térségekből a jobb módú területekre irányul. 1.2.2 Területhasználat A vízgyűjtők környezeti állapotának, a víztestek diffúz szennyezésből származó terhelésének, valamint többek között a csapadékból származó lefolyás és beszivárgás becslésekor a területhasználatot szükséges figyelembe venni. Az alábbi ábrán és táblázatban, valamint az 1-2 térkép mellékleten bemutatott területhasználati kategóriáknál részletesebb térinformatikai feldolgozások készültek a CORINE CLC50 fedvény segítségével.

1. fejezet


– 13 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 1-7. ábra:

Területhasználat megoszlása 3

(Forrás: FÖMI, CORIN CLC50 )

3%

6%

11%

Belterület Szántó 31%

Szőlő, gyümölcsös Vegyes mezőgazdasági Rét, legelő

28%

Erdő Vizenyős terület 12%

4%

5%

Álló- és folyóvíz

Az ábrázolás céljából összevont kategóriák a következők: Belterület: lakott területek (összefüggő és nem összefüggő település szerkezet), ipari, kereskedelmi területek és közlekedési hálózatok, bányák, lerakóhelyek és építési munkahelyek, mesterséges, nem mezőgazdasági zöldterületek.

Szántó: szántóföldek (nem öntözött szántóföldek, állandóan öntözött területek, rizsföldek). Szőlő, gyümölcsös: állandó növényi kultúrák (szőlők, gyümölcsösök, bogyósok). Vegyes mezőgazdasági: vegyes mezőgazdasági területek (egynyári kultúrák állandó kultúrákkal vegyesen, komplex művelési szerkezet, pl. szőlőhegyek, zártkertek, elsődlegesen mezőgazdasági területek, jelentős természetes formációkkal, mezőgazdasági-erdészeti területek).

Rét, legelő: legelők (rét/legelő), cserjés és/vagy lágyszárú növényzet (természetes gyepek, természetközeli rétek, átmeneti erdős-cserjés területek), növényzet nélküli, vagy kevés növényzettel fedett nyílt területek.

Erdő: erdők (lomblevelű erdők, tűlevelű erdők, vegyes erdők). Vizenyős terület: belső (szárazföldi) vizenyős területek (szárazföldi mocsarak, tőzeglápok) Álló- és folyóvíz: kontinentális vizek (folyóvizek, vízi utak, állóvizek). A terület legnagyobb részét a szántók, ill. az erdők teszik ki, ezt követik a rét, legelő kategóriába sorolt területek. Országos összehasonlításban kiemelkedően magas a szőlők-gyümölcsösök részaránya ezen a rész-vízgyűjtő területen: 5 % (4,57%). A CORIN CLC50 kategóriákat és a területfejlesztési ágazatban, a területrendezési tervek készítésére bevezetett módszert (9/2007 (IV.3.) ÖTM rendeletet) a vízgyűjtőkre alkalmazva, elkészítették a vízgyűjtő területek biológiai aktivitásérték-szerinti minősítését. A minősítés alapja a területhasználat különböző kategóriáihoz rendelt értékmutató súlyozott átlag számítása. Ha a kapott érték 2 alatti a vízgyűjtő biológiai aktivitásértéke rossz, ha 2-4 közötti, akkor szegényes, ha az érték 4-6 között található, akkor közepes, 6 és 7,5 között jó, míg 7,5 súlyozott átlag felett a terület kiváló minősítést kap. Ez alapján az ország területének legnagyobb része közepes (47%) vagy szegényes (40%) minősítésű. A kiváló állapotú területek aránya csupán 2,2 %. Ezzel szembena Balaton részvízgyűjtőn kiemelkedően magas a jó minősítésű területek aránya és kis területen - a Balatonfüteri erdő TT területén - előfordul a kiváló minősítés is. Rossz minősítésű terület nincs, ami azt mutatja, hogy a biológiai állapot szempontjából mértékadó, koncentrált antropogén hatások kis területre (nagyvárosok és iparvidékek térsége) korlátozódnak. Ezek kedvezőtlen hatása csak mérsékelt módon érvényesülhet.

3

CORINE (Coordination of Information on the Environment) az Európai Unió egységes elvek alapján űr- és légi felvételek alapján készített területhasználati M=1:50 000 méretarányú térinformatikai adatbázisa

1. fejezet


– 14 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 1- 8. ábra: Vízgyűjtő területek minősítése biológiai aktivitásértékük alapján

1.2.3 Gazdaságföldrajz A gazdaság állapotát a meghatározó ágazatok: az agrárgazdaság, az ipar, a turizmus továbbá a tercier szektor kiemelt ágazatai, üzleti és pénzügyi szolgáltatások, kiskereskedelem és fogyasztópiac, valamint az információs gazdaság helyzete alapján lehet felmérni. Az ipari tevékenységet leginkább a szőlő- és gyümölcsfeldolgozás képezi. A gazdasági jelleget tekintve az első helyen a kereskedelem és az idegenforgalom áll (szálláshely szolgáltatás, vendéglátás), meghatározó elem a turizmus, főként a Balatonhoz és a Hévízi tóhoz közelebb fekvő településeken. A gazdaságfejlesztés iránya a jövőben a minőségi turizmus feltételeinek további megteremtése, az idegenforgalmi szezon meghosszabbítása. A településfejlesztési elképzelések ezt a célt szolgálják. A mezőgazdasági termelés az 1986-90-es évekhez viszonyítva számottevően visszaesett. Az állattenyésztés terén szintén kedvezőtlen tendenciák érvényesülnek. 1990-től 1995-ig a gazdálkodó szervezeteknél a szarvasmarha-állomány 55 %-kal, a sertésállomány 53 %kal csökkent. Az egy lakosra jutó GDP-adatok alapján relatíve fejlettebb a Közép- és Nyugat-Dunántúl és kevésbé fejlettek a Dél-Dunántúli régióhoz tartozó területek. A területi bontásban rendelkezésre álló adatokból a részvízgyűjtőkre becsült gazdasági jellemzők alapján a Balaton részvízgyűjtőre vonatkozóan a főbb gazdasági mutatókat az alábbi táblázat tartalmazza. 1-4. táblázat:

Gazdasági mutatók 2004 évben a Balaton részvízgyűjtő

Mutató (2004. évben) Összes népesség Bruttó hazai termék (GDP) Gazdasági növekedés mértéke

Mértékegység

Rész-vízgyűjtő

fő

364 412

millió Ft

533 393

Mezőgazdaság

% %

7,3 3,6

Ipar Építőipar

% %

18,8 -8,0

Szolgáltatások

%

3,7

Egy főre jutó GDP

1000 Ft/fő

Egy foglalkoztatottra jutó GDP

1000 Ft/fő

3 833

Ft/fő/hó

53 500

Ft/háztartás/hó

131 963

Ft/fő/hó

81 748

Egy főre jutó átlagos nettó havi jövedelem Egy háztartásra jutó átlagos nettó havi jövedelem Nettó átlagkereset Munkanélküliségi ráta Háztartások átlagos nagysága

1 464

%

5,1

fő/háztartás

2,47

A bruttó hazai termék 2,9%-át állítják elő ezen a részvízgyűjtőn, miközben az ország lakosságának 3,4% él itt. A GDP előállításában az egyes gazdasági ágak hozzájárulása térségenként más és más. A részvízgyűjtő Dél-Dunántúli régióhoz tartozó területein - ahová a Balaton déli partvidéke is 1. fejezet


– 15 –


tartozik - majdnem 70% a tercier szektor részesedése, míg a részvízgyűjtő másik két régióra jutó területén csak 50% körüli. 1-9. ábra:

A bruttó hozzáadott érték megoszlása régiónként és a gazdasági ágak főbb csoportjai szerint 2006 évben4

(Forrás: KSH)

1.2.4 Vízhasználatok Mezőgazdaság Az agrárszerkezet és a felhasználható vízkészletek területi különbségeinek köszönhetően az egyes rész-vízgyűjtőkön különböző a vízhasználatok megoszlása. A Dunántúlon az édesvízi halgazdálkodás több évszázados múltra tekint vissza. A földrajzi, vízi és klimatikus adottságok kedvezőek nem csak a hagyományos tógazdasági, hanem a természetes vízi halászathoz és az intenzív üzemi „iparszerű” haltermeléshez is. Nem meglepő tehát, hogy gazdasági jelentőségét tekintve a Balaton részvízgyűjtőn legnagyobb súlya a halastavi vízhasználatnak van, mennyisége évi 24 millió m3, öntözővízként mindössze 4 millió m3/év a vízfölhasználás, más típusú mezőgazdasági vízhasználat nincs a területen. A mezőgazdaság összes saját víztermelésének 6%-át adja a Balaton részvízgyűjtő. A halgazdálkodással szemben az öntözéses gazdálkodás kedvezőtlen helyzetben van, a szántóföldi növények megöntözött területe országosan a vetésterület 1,75 %-a, ez az érték a részvízgyűjtőn 1,6%. A Balaton részvízgyűjtőn található az ország összes mezőgazdasági művelésbe vont területének ≈5%-a (≈300 ezer ha), míg az összes öntözött területnek csak 1,6%-a, tehát az öntözővíz fölhasználás ezen a vízgyűjtőn arányát tekintve nem jelentős (ld. 1-8. ábra). Az öntözhető és az öntözött területeken belül a szántóföldi területek öntözése a rész-vízgyűjtő területén csak 50 % körül mozog. A Balaton vízgyűjtőjén a gyümölcsösök öntözési aránya jelentősebb (30 % körüli), ahogyan a fiatal erdősítéseké is (18%).

4

Az adatok a régiók egészére vonatkoznak

1. fejezet


– 16 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 3

1-5. táblázat:

A mezőgazdasági vízfelhasználás alakulása (millió m ) és megoszlása 2007-ben

Vízfelhasználás célja Halastó ellátására Öntözés Állattenyésztés Egyéb Mezőgazdasági saját víztermelés összesen Közüzemtől vásárolt víz Összesen Forrás: VKJ statisztika

1-10. ábra:

2000. 2001. 2002. 2003. 2004.

2005.

2006. 2007.

505,5 178,0 28,7 8,5

502,4 180,2 29,3 4,4

463,2 186 28,9 1,5

456,3 184,5 29,2 0,0

385,9 182,2 27,9 6,4

226,8 46,4 20,9 17,4

229,5 39,7 19,9 16,5

201,4 91,4 19,8 21,9

720,7

716,3

679,6

670,0

602,4

311,5

305,5

334,5

4,8 725,5

4,1 720,4

4,7 684,3

3,8 673,8

3,4 605,8

2,6 314,1

2,6 308,0

2,9 337,5

Megoszlás 2007. 59,7% 27,1% 5,9% 6,5% 99,1% 0,9% 100,0%

A mezőgazdasági vízfelhasználás célok szerint a részvízgyűjtőkön, 2004

200 180

millió m

3

160 140 120 100 80 60 40 20 0 Duna Halastó

Tisza Öntözés

Dráva

Balaton

Állattenyésztés

Egyéb

A Balaton vízgyűjtőjén a mezőgazdasági vízkivétel a domináns, 40 % körüli (ld. 1-7. táblázat). 1-6. táblázat:

Az öntözött terület megoszlása részvízgyűjtőn, 2004

Megnevezés Vízjogi engedélyek szerint öntözhető terület Öntözött terület bevallás alapján Öntözött terület aránya az öntözhető területhez képest Összes mezőgazdasági terület Öntözött terület az összes mezőgazdasági területhez képest Forrás: AKI5, KSH

Magyarország

Balaton

205 728 ha 102 854 ha 50,0% 5 866 822 ha 1,75%

3 231 ha 1 640 ha 50,8% 289 279 ha 0,57%

Ipar A Balaton rész-vízgyűjtőn igen alacsony az ipari vízhasználat mértéke (3 millió m3, ami az összes vízhasználat 6%-a). Az országos ipari vízhasználatból e rész-vízgyűjtő részesedése a 0,1 %-ot sem éri el. Legnagyobb mértékű a közüzemi vízkivétel az összes vízhasználat csaknem 50 %-át tesz ki.

5

Agrárgazdasági Kutatóintézet

1. fejezet


– 17 –


Összes vízhasználat a főbb vízhasználók szerint, 2007 millió m3

Vízhasználat

Magyarország

Közüzemi vízkivétel Ipari vízkivétel Mezőgazdasági célú vízkivétel Egyéb (építőipar, szolgáltatások) Összes vízkivétel

675,6 4 335,20 334,5 59,6 5 405,00

(%) Balaton részvízgyűjtő 26,3 3,2 21,5 2,2 53,3

3,9 0.07 6,4 3,7 1

6

Forrás: VKJ

Az ipari szennyezőanyag kibocsátás országosan és a részvízgyűjtőkön is általánosan csökkenő tendenciájú. Az ipari szennyvíz ezen a rész-vízgyűjtőn igen kis volumenű, összhagban az ipari vízfelhasználással. Szolgáltatások E szektor részesedése a bruttó hozzáadott értékből a részvízgyűjtő Dél-Dunántúli részén – köszönhetően a Balaton déli parvidékének – az országos átlagotot is meghaladó mértékű, a részvízgyűjtő más területein azonban 50% körüli. Víziközmű szolgáltatás Közüzemi ivóvíz szolgáltatás 2000-től már minden települést érint. Az ország kedvező hidrogeológiai adottságainak köszönhetően a közüzemi célra kitermelt és szolgáltatott víz több mint 94%-a felszín alatti eredetű. A rész-vízgyűjtőn a közművek által kitermelt ivóvízből a háztartásoknak szolgáltatott mennyiség 75% A vízveszteség az országos átlag fölötti 19,6%. 1-8. táblázat:

Ivóvíz szolgáltatás mennyisége és a vízveszteség alakulása 2007

Szolgáltatás iránya ezer m3

Magyarország

Balaton

Összes szolgáltatott ivóvíz

515 323,0

18 217,6

Háztartásoknak szolgáltatott ivóvíz

375 735,4

13 707,7

Egyéb fogyasztónak szolgáltatott ivóvíz

139 587,6

4 509,9

19,0%

19,6%

Vízveszteség aránya Forrás: OSAP 1062

A 90-es évek elejétől csökkent, 1997-től kezdődően pedigstagnál az egy főre jutó vízfogyasztás, mértéke országosan 36,5-37 m3/év (100 liter/fő/nap. A fajlagos vízfogyasztás a Balaton részvízgyűjtőn - valószínűleg a szezonálisan jelentkező nagymértékű többletfogyasztás miatt – valamivel meghaladja az országos átlagot (ld.1-9. táblázat) 1-9. táblázat:

Az 1 főre jutó fajlagos vízfogyasztás alakulása 2004-2007

fajlagos

Magyarország

Balaton

fogyasztás

m3/év

liter/nap

m3/év

liter/nap

2004

36,8

100,8

37,6

103,0

2005

36,5

100,0

37,2

101,9

2006

36,4

99,7

37,3

102,2

2007

37,0

101,4

37,8

103,6

Forrás: KSH és OSAP 1062

A közüzemi szennyvízelvezető-hálózat kiépítése az 1990-es évek közepe után felgyorsult. 2007ben már a települések 51 százalékán működött közcsatorna, de sok esetben nem fedte le a csatornázott település teljes területét. Az ország lakásállományán belül ekkor már 70 százalék (2 millió 980 ezer) volt a közcsatorna-hálózatba bekapcsoltak aránya.

6

Vízkészlet-járulék statisztika

1. fejezet


– 18 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 1-10. táblázat: A szennyvízelvezetés- és tisztítás országos mutatói 1991, 2000-2007 Mennyiségek ezer m3-ben

1991

települések 437 Szennyvíz- száma [db] csatornával települések ellátott 14,2% aránya lakások száma 1 649 Csatorna[ezer db] hálózatba bekötött lakások 42,1% aránya Összes szennyvíz 826 978 mennyisége Biológiailag tisztított 32,4% szennyvíz aránya III. fokozattal tisztított 2,6% szennyvíz aránya Forrás: KSH és OSAP 1062

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

854

992

1 156

1 302

1 392

1 471

1 545

1 607

27,2%

31,6%

36,9%

41,9%

44,2%

46,8%

49,1%

51,0%

2 079

2 179

2 299

2 299

2 596

2 734

2 857

2 980

51,0%

53,4%

56,0%

59,1%

62,2%

64,9%

67,4%

69,8%

530 484

519 549

525 179

525 082

557 456

588 620

567 335

534 045

47,7%

42,8%

40,9%

34,7%

34,7%

32,5%

44,0%

37,1%

10,8%

11,6%

17,5%

31,1%

31,8%

33,4%

23,5%

34,6%

A közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyisége ugyanakkor 2000. óta stagnál, vagy legfeljebb kismértékben növekszik, mert a megindult emelkedés után 2007-ben újra csökkenés tapasztalható 1-11. táblázat: Egy főre, lakásra jutó szennyvíz mennyiség 2004-2007 Szennyvíz mennyiség m3/év

Magyarország

Balaton

egy főre

egy lakásra

egy főre

egy lakásra

2004

55,2

133,6

38,5

92

2005

58,4

139,8

40

94,5

2006

56,4

133,9

45,3

106

2007 53,2 Forrás: KSH és OSAP 1062

125,1

44

101,3

A települési szennyvíztisztító-kapacitások kiépítése során fontos teendő a biológiai és a III. fokozatú (elsősorban a nitrogén- és foszfortartalom eltávolítására irányuló kémiai) szennyvíztisztítás arányának további növelése, az ún. másodlagos közműolló zárása, mely egyúttal EU-követelmény is. Az egy főre jutó szennyvízmennyiség országosan alapvetően stagnál, ugyanakkor a Balaton vízgyűjtőn növekszik ez a mennyiség. A közműolló a 90-es évek vége óta folyamatosan csökkena Balaton részvízgyűjtőn is, értéke 2007ben 29,1 % volt (a vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 96,1%, a csatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya 67,0% volt 2007-ben), ezzel az adat közelíti az országos átlagot 25%.

1. fejezet


– 19 –


A közműolló alakulása a részvízgyűjtők területén, 2005-2007

Forrás: KSH és OSAP 1062

Egyéb vízhasználatok A vízi túrizmus tekintetében a Balaton, hagyományosan az ország vezető turisztikai, idegenforgalmi körzete, tömeges, szezonális jellegű, vízparti turizmus jellemzi. A Balatonon jelentős szezonális személy- és komphajó forgalom van, de a további fejlődést akadályozza a turizmust és a szabadidő felhasználást szolgáló jacht kikötők kapacitásának elégtelensége. Bővítésre még van lehetőség: az EU tagországaiban lévő tavak átlagos terheltségét mutató statisztikai adat hektáronként 4 vitorlás hajó, a Balaton esetében ez a szám 0,5 hajó. A Balaton hagyományosan az ország vezető turisztikai, idegenforgalmi körzete. A tömeges, szezonális jellegű, vízparti turizmus jellemzi. Termál- és gyógyvizekben gazdag, nemzetközi hírű fogadóbázisokkal is rendelkezik (Hévíz, Zalakaros, stb.). A Balaton hazánk legjelentősebb horgászvize. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területe (a tó területével együtt): 3780 km2. A BKÜ térségében a turizmus a fő gazdasági tevékenység. Mind a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet, mind a Balaton Idegenforgalmi Régió három megye (Somogy, Veszprém, Zala) és három tervezésistatisztikai régió (Dél-, Közép- és Nyugat Dunántúl) részét képezi. A Balaton és környéke adottságainak különbözőségére alapozva a területet 6 alrégióra bontották, komplex fejlettségi mutató, a turisztikai adatok, a közlekedés és az önkormányzati fejlesztési társulások csoportjai alapján: Kelet-Balaton észak, Kelet-Balaton dél, Déli Balaton-part, Somogyi, Nyugat-Balaton, Balaton-felvidék. A tagolás alapján tematikus kínálat jön létre, amely különböző célcsoportokat szolgál ki. Hazánk nemzetközileg is számottevő termálvízkincsének jelentős része található ezen a részvízgyűjtőn, szinte az egész terület alatt termálvízadó rétegek húzódnak. Számos gyógyfürdő, termálfürdő és strandfürdő épült ezekre a hévizekre, amelyek jelentős forgalmat bonyolítanak és számuk folyamatosan nő, a szolgáltatás színvonala emelkedik. Híres fürdőhelyek: Hévíz, Kehidakustány, Zalakaros, de jelentős forgalmat bonyolít Zalaegerszeg, Zalaszentgrót, Marcali termálfürdője is.

1. fejezet


– 20 –


Magyarországon a folyók és mellékágaik, a patakok, a tavak, a tározók, a csatornák, a bányatavak és a holtágak mind kedvelt helyei a horgászatnak, ma a lakosság 3,3 %-a horgászik, ezzel az aránnyal az európai középmezőnybe tartozunk. A sporthorgászat iránti érdeklődés először a 1960as években növekedett meg nagyobb mértékben.

1.3

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szereplői

A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet 3. § (3) pontja határozza meg a vízgyűjtő-gazdálkodási terv összeállításáért felelős szervezeteket. Ugyanezen rendelet 19 §-a alapján a tervezésbe a „társadalom minél szélesebb körét”, azaz az érdekelteket, véleményezés céljából be kell vonni. Továbbá a 4. § (2) pontja szerint az intézkedési programok előkészítése során a határokkal osztott vizekre vonatkozóan együtt kell működni az Európai Unió szomszédos tagállamaival, míg a nem EU tagokkal törekedni kell a koordinációra, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi kapcsolatokra vonatkozó két- és többoldalú nemzetközi szerződések, megállapodások szabályai szerint. A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket – a különböző tervezési szinteken – a vízgazdálkodási tanácsokról szóló 5/2009 (IV.14.) KvVM rendelet szerint megalakult testületek véleményezik, és tesznek javaslatot annak tartalmára. 1.3.1 Hatáskörrel Rendelkező Hatóság Hazánkban a 2000/60/EK Víz Keretirányelv végrehajtásának irányításáért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM, H-1011 Budapest, Fő utca 44-50.), a hatáskörrel rendelkező. Intézmény. A KvVM felelős: a vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítéséért felelős intézmények (VKKI és a KÖVIZIG-ek) tervezési munkájának koordinálásáért az Európai Unió Bizottsága felé történő VGT jelentések elkészítéséért és elküldéséért A KvVM illetékessége a Duna vízgyűjtő kerületen belül, az ország teljes területére kiterjed. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium feladata továbbá a szakirányú stratégiai irányítás, az Európai Unió jogszabályainak hazai harmonizációja és jogszabályalkotás, az állami feladatok és az Európai Unió felé vállalt és kötelező feladatok parlamenti érdekképviselete és költségvetési biztosítása, az Európai Unió intézményeivel való kapcsolattartás és végül közreműködés a Duna vízgyűjtő-kerület nemzetközi tervének összeállításában. 1.3.2 A tervezést végző szervezetek A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítése az ágazati szervek feladata: Az országos tervet a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, Budapest (VKKI) állítja össze, ugyanakkor feladata a tervezés országos koordinációja; A részvízgyűjtő tervek elkészítéséért és a részvízgyűjtőn belül a tervezés koordinációjáért négy környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság felel, azaz a Balaton részvízgyűjtőn a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár; A 42 alegységi terv elkészítése és helyi szinten az érdekeltek bevonása a tizenkét területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság feladata. Ezek a részvízgyűjtőn a következők: Tervezési terület 4-1

Zala

1. fejezet

Felelős Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Szombathely


– 21 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő Tervezési terület 4-2

Balaton közvetlen

Felelős Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár

A tervek elkészítésében közreműködnek még a területileg illetékes környezetvédelmi, és vízügyi felügyelőségek, valamint a védett természeti területek tekintetében a nemzeti park igazgatóságok. Tekintettel a tervek rendkívül komplex és átfogó tartalmára azok elkészítésében vállalkozási szerződés keretében központi és területi szakértők, tervezők is részt vesznek; név szerint az ÖKO Zrt. vezette Konzorcium, amelynek tagjai: ÖKO Zrt. Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi, Szolgáltató és Fejlesztési Zrt., Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Víziközmű és Környezetmérnöki Tanszék, VTK Innosystem Víz, Természet- és Környezetvédelmi Kft., VIZITERV Environ Környezetvédelmi és Vízügyi Tervező, Tanácsadó és Szolgáltató Kft., RESPECT Tanácsadó és Szolgáltató Kft. 1.3.3 Érintettek A vízzel kapcsolatos kérdésekben a társadalom minden tagja érintett. Ezen belül a legfontosabb érdekelteket két jogszabály is meghatározza: az 5/2009. (IV. 14.) KvVM rendelet a vízgazdálkodási tanácsokról, illetve a 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról. A társadalom bevonása a tervezésbe három szinten történik: legszélesebb körben az alegységek szintjén zajlik, míg részvízgyűjtő szinten megyei és régiós hatáskörű, országos szinten országos hatáskörrel rendelkező állami, egyéb közigazgatási, tudományos és szakmai érdekképviseleti, továbbá állampolgári érdekképviseleti (civil) szervezetek közvetlen megkeresésével. A véleményezési eljárásba magánszemélyek, illetve a nem közvetlenül megkeresett szervezetek, akár Magyarország határain kívül élők is, bármelyik szinten bekapcsolódhatnak a www.vizeink.hu honlap segítségével. A települések listáját - az érintett alegységeket és rész-vízgyűjtőket felsorolva - az 1-2 melléklet tartalmazza. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés szakmai és tudományos megalapozottsága, valamint a társadalmi részvétel biztosítása érdekében a három különböző tervezési szinten az alábbi javaslattevő, véleményező testületeket hozták létre: a) a 42 tervezési alegység vízgyűjtő-gazdálkodási terveinek vonatkozásában a Területi Vízgazdálkodási Tanácsok; b) a 4 részvízgyűjtőre vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási Részvízgyűjtő Vízgazdálkodási Tanácsok;

tervek

vonatkozásában

a

c) az országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv vonatkozásában az Országos Vízgazdálkodási Tanács. A 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet két csoportba sorolja az érintetteket. Kötelező jelleggel, mindig részt vesz az országos vízgyűjtő-gazdálkodási tervek véleményezésében: d) a környezet, a természet és a táj védelmére kiterjedően: az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség; e) környezet- és település-egészségügyre kiterjedően: az Országos Tisztifőorvosi Hivatal; f) erdővédelemre, talajvédelemre, a termőföld mennyiségi védelmére és az agrárkörnyezetvédelemre kiterjedően a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. g) Érintettség esetén a következő szervek kerülnek bevonásra: h) földtani és ásványvagyon védelemre kiterjedően: a gazdasági és közlekedési miniszter;

1. fejezet


– 22 –


i) a természetes gyógytényezők, gyógyhelyek kiterjedően: az egészségügyi miniszter;

természeti

adottságainak

védelmére

j) kulturális örökség (műemlékvédelem, régészet) védelmére kiterjedően: a nemzeti kulturális örökség minisztere; k) az épített környezet védelmére kiterjedően: az építésügyért felelős miniszter; l) a kémiai biztonságra kiterjedően: az egészségügyi miniszter; m) súlyos ipari balesetek Főigazgatóság.

megelőzésére

kiterjedően:

Országos

Katasztrófavédelmi

n) kulturális örökség (műemlékvédelem, régészet) védelmére kiterjedően: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal regionális szervezeti egysége; o) kémiai biztonságra kiterjedően: a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Kémiai Biztonsági Intézete; p) súlyos ipari balesetek megelőzésére kiterjedően: a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság, a fővárosban a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság Az 5/2009. (IV. 14.) KvVM rendelet a vízgazdálkodási tanácsokról meghatározza, hogy az országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv vonatkozásában az Országos Vízgazdálkodási Tanács a felelős. A delegáltak körét a következőkben határozza meg: a) a vízgazdálkodásért felelős miniszter által kijelölt állami vezető, b) a részvízgyűjtő szintű vízgyűjtő-gazdálkodási terv készítésére külön jogszabályban kijelölt környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság képviselője, c) a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság képviselője, d) az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség képviselője, e) a környezetvédelemért, a természetvédelemért, továbbá a vízgazdálkodásért felelős miniszternek a környezetvédelem, a természetvédelem, a vízgazdálkodás területéről kijelölt 1-1 képviselője, f) a helyi önkormányzatokért felelős miniszter képviselője, g) a területfejlesztésért és területrendezésért felelős miniszter képviselője, h) a földügyért felelős miniszter képviselője, i) az egészségügyért felelős miniszter képviselője, j) ja közlekedésért, továbbá energiapolitikáért felelős miniszternek a közlekedés, az energiapolitika területéről kijelölt 1-1 képviselője, k) az államháztartásért felelős miniszter képviselője, l) a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség képviselője, m) a helyi önkormányzatok országos érdekképviseleti szerveinek közös képviselője, n) a vízgazdálkodásért felelős miniszter által felkért társadalmi szervezetek, gazdasági szereplők , szakmai-tudományos szervezetek által delegált 5-5 fő. 1. fejezet


– 23 –


1.4

Víztestek jellemzése

A Víz Keretirányelv a vizekkel kapcsolatos előírásait és elvárásait az un. víztesteken keresztül kívánja érvényesíteni, így a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés legkisebb alapelemei is a víztestek. Az Unió a vizek állapotának megítélését, az állapotmegtartó és javító intézkedéseket is a vizeket önállóan is jellemző víztestek kijelölésével kívánja érvényesíteni, mivel az Európai Közösség és így a tagországok valamennyi vizének figyelembevétele lehetetlen. A víztestnek nevezett vízrésznek az állapota jó mintája kell legyen az egésznek; az így kijelölt víztesten végrehajtott intézkedés(ek)nek az egész vízfajtára hatással kell legyen. A víztestek kijelölése tehát igen alapos és megfontolt kell legyen, miközben a vizekkel kapcsolatos ismereteink sok esetben hiányosak a részlegesen kiépített monitoringhálózatok és az értékelések módszertani hiányosságai miatt. Az irányelv meghatározása szerint a „felszíni víztest” a felszíni víznek egy olyan különálló és jelentős elemét jelenti, amilyen egy tó, egy tározó, egy vízfolyás, folyó vagy csatorna, ezeknek egy része, átmeneti víz, vagy a tengerparti víz egy szakasza., míg a “felszín alatti víztest” a felszín alatti víznek egy víztartón vagy víztartókon belül lehatárolható részét jelenti. Magyarországon, tehát a VKI fogalom meghatározásait követve, a következő víztest fajták kerültek kijelölésre: természetes felszíni vizek: vízfolyás és állóvíz víztestek, erősen módosított kategóriába sorolt víztestek olyan – amúgy természetes - felszíni vizek, amelyek az emberi fizikai tevékenység eredményeként jellegükben jelentősen megváltoztak és fenntartásuk több szempont alapján is indokolt; a természetes felszíni vizekhez hasonló, emberi tevékenységgel létrehozott, mesterséges; valamint felszín alatti víztestek. Magyarország területét a vízfolyás és állóvíz víztestek közvetlen vízgyűjtői tökéletesen lefedik. Összesen 1082 víztest vízgyűjtőt határoltunk le, amelyből 869 vízfolyás és 213 állóvíz víztest vízgyűjtő. Ebből a Balaton részvízgyűjtő területen 101 víztest található, melyből 90 vízfolyás és 11 állóvíz. Az országhatáron számos vízgyűjtő nyúlik túl, azaz a külföldről érkező hatások befolyásolhatják a jó állapot elérését, de a Balaton részvízgyűjtő mentes a határvízi problémáktól. A víztestek elhelyezkedésének bemutatása kategóriánként az 1-3 térképtől az 1-10 térképig található a mellékletben. 1.4.1 Vízfolyás víztestek A Víz Keretirányelv szerint a “vízfolyás” egy olyan szárazföldi vizet jelent, amely nagyobbrészt a földfelszínen folyik, de amely útjának egy részén a felszín alatt is áramolhat. A vízfolyás víztestek Magyarország ArcGIS alapú, 1:100 000-es méretarányú vízhálózat térképe alapján lettek kijelölve úgy, hogy a víztestek végpontjai mindig valamilyen jellegzetes, jól meghatározható pontban, például torkolat, vagy jelentős keresztműtárgy legyenek. A víztest határát okozhatja (betorkolló vízfolyáshoz vagy nagy műtárgyhoz kötve) a típusváltás is. Kisebb vízfolyások csoportba foglalása gyakori. A VKI által előírt kötelező tipológiai elemek a tengerszint feletti magasság, a vízgyűjtő-terület nagysága, geológiája és választott jellemzőként a mederanyag kerültek felhasználásra a magyarországi vízfolyások differenciálásához - ezek alapján 22 víztest típus került kijelölésre. 3 Duna-víztest típusa egészíti ki a fenti besorolást, amelyet az ICPDR határozott meg. Az EU Víz Keretirányelv alapján – a vízfolyások esetében – a 10 km2–nél nagyobb vízgyűjtővel rendelkező víztesteket már ki kell jelölni, mint a vízhálózat jelentős elemét vagy elemeit. A vízfolyások típusainak meghatározása a következő kötelező és a magyarországi hidromorfológiai viszonyok szerint választható szempontok alapján történt: 1. fejezet


– 24 –


szempont

kategória

értéktartomány

hegyvidéki Magassági viszonyok és a terepesés dombvidéki síkvidéki

közepes finom szilikátos meszes szerves nagyon nagy nagy közepes kicsi

>350 mBf és >5 % 200-350 mBf és 1-5% <200 mBf és <1% szikla, kőtörmelék, kavics, homokos kavics durva-, közép- és finomhomok kőzetliszt, agyag 2 >10 000 km 2 1000-10 000 km 2 100-1000 km 2 10-100 km

kicsi

<0,5 ‰

durva Mederanyag szemcsemérete

Hidrogeokémiai jelleg

Vízgyűjtők mérete

Mederesés

A vízfolyásokra vonatkozó tipológia 25 természetes típust különböztet meg a fenti szempontok figyelembevételével, melyet az alábbi táblázat mutat be. 1-12. táblázat: A vízfolyások típusai Típus száma

Al-ökorégió


Mederanyag

Hazai hagyományos elnevezés

Vízgyűjtő méret

1

hegyvidéki

szilikátos

durva

kicsi

patak

2

hegyvidéki

meszes

durva

kicsi

patak

3

hegyvidéki

meszes

durva

közepes

kisfolyó

4

dombvidéki

meszes

durva

kicsi

patak

5

dombvidéki

meszes

durva

közepes

kisfolyó

6

dombvidéki

meszes

durva

nagy

közepes folyó

7

dombvidéki

meszes

durva

nagyon nagy

nagyfolyó

8

dombvidéki

meszes

közepes-finom

kicsi

csermely

9

dombvidéki

meszes

közepes-finom

közepes

kisfolyó

10

dombvidéki

meszes

közepes-finom

nagy

közepes folyó

11

síkvidéki

meszes

durva

kicsi

12

síkvidéki

meszes

durva

közepes

kisfolyó

13

síkvidéki

meszes

durva

nagy

közepes folyó

14

síkvidéki

meszes

durva

nagyon nagy

nagy folyó

15

síkvidéki

meszes

közepes-finom

kicsi

csermely

16

síkvidéki

meszes

közepes-finom

kicsi és kisesésű

ér

17

síkvidéki

meszes

közepes-finom

közepes és kisesésű

18

síkvidéki

meszes

közepes-finom

közepes

19

síkvidéki

meszes

közepes-finom

nagy

közepes folyó

20

síkvidéki

meszes

közepes-finom

nagyon nagy

nagyfolyó

21

síkvidéki

szerves

-

kicsi

22

síkvidéki

szerves

-

közepes

23

Duna, Gönyű felett

24

Duna, Gönyű és Baja között

25

Duna, Baja alatt

kisfolyó

Minden egyes típusra egy, az arra a típusra jellemző hidrológiai- morfológiai és fizikai-kémiai, valamint biológiai minta határozható meg. A referencia jellemzők típusonkénti leírását - biológiai, fiziko-kémiai és hidro-morfológiai elemeit - az 1-8. melléklet tartalmazza 1. fejezet


– 25 –


Magyarországon összesen 9800 vízfolyást tartunk nyilván (hossz: 52355 km), víztestként azonban csak 1031 vízfolyás lett kijelölve a 10 km2-es vízgyűjtő méretbeli alsó korlát miatt. A víztestek összes hossza: 18800 km. A kisebb vízfolyások egy víztestbe történő összevonása miatt (pl. Aranyos-patak és mellékvízfolyásai) 869 folyót, patakot, vagy csatornát jelöltünk ki víztestnek, ebből a Balaton vízgyűjtő területén 90 található, amiből 40 sorolható a természetes kategóriájú vízfolyás víztesthez, a többi erősen módosított, vagy mesterséges. Természeti adottságainknak megfelelően a Balaton vizgyűjtőnél a természetes víztesetek között csupán négy a hegyvidéki, az alföldek ritkább vízhálózata miatt csak három síkvidéki víztestünk van, szemben a 33 dombvidékivel, ahol sűrűbb az eloszlás. A vízgyűjtők kőzet és talajösszetétele miatt a hazai vizek geokémiai jellege eléggé hasonló. Míg hazai viszonylatban közel 90 %-a (800) a meszes jellegű az összes állóvíznek, addíg a Balaton vízgyűjtőn közel fel meszes, másik fele szerves jellegű szilikátok, pedig nincs szilikátos jellegű. A mederanyag szemcsemérete körülbelül a víztestek 40%-ánál durva, 60%-nál pedig közép-, vagy finomszemű. két nagy vízgyűjtőjű folyónk van ezen a területen, míg 20 víztest közepes és 68 kicsi vízgyűjtővel rendelkezik. A természetes vízfolyású víztestek leggyakrabban a 8. jelű: dombvidéki – meszes – középfinomszemcsés – kicsi vízgyűjtőjű típusba sorolódtak. Ezt követi a 9. és a 4. jelű típus, mindkettő dombvidéki és meszes. A természetes vízfolyás víztesteket jellemző adatok gyűjteménye az 1-3 mellékletben található. A vízhálózatot és a víztestek térbeli elhelyezkedését az 1-3 és 1-4 térképek mutatják be. 1.4.2 Erősen módosított és mesterséges víztestek A Víz Keretirányelv sajátos fogalma az “erősen módosított víztest” egy olyan felszíni víztestet jelent, amely társadalmi, vagy gazdasági igények kielégítése céljára emberi tevékenységből származó fizikai változások eredményeként jellegében lényegesen megváltozott, és amelyet a tagállam ekként kijelölt. Az erősen módosított kategóriába sorolt víztestek természetes eredetűek, azonban hidrológiájuk és/vagy morfológiájuk emberi hatásra jelentősen megváltozott. Az ember által okozott változás olyan mértékű és továbbra is fenntartandó – a módosítás indokoltsága miatt -, hogy a víztest vízfolyás/állóvíz kategóriát váltott és/ vagy emiatt a jó állapot nem érhető el. A Víz Keretirányelv által használt másik fontos felszíni vizes kategória a “mesterséges víztest”, amely egy emberi tevékenységgel, kifejezetten valamilyen vízgazdálkodási cél által létrehozott felszíni víztestet jelent. Ebbe a kategóriába azokat a víztesteket soroljuk, ahol a vízfelület létrehozása előtt szárazulat volt. Általában ebbe a csoportba sorolhatók a csatornák, a bányatavak és az oldaltározós halastavak. A természetes állapotú, az erősen módosított és a mesterséges víztestek között a határvonal meghúzása nem könnyű feladat. Gyakori például, hogy a csatornát egy régi vízfolyás medrét követve alakítják ki, ezért csak nevében „mesterséges” a víztest, pl. Túr-Belvíz-főcsatorna. Az erősen módosított állapot kijelölése több lépcsőben történik: A víztest hidromorfológiai viszonyait jelentősen módosító beavatkozás azonosítása (a hazai értelmezés szerint az számít jelentősnek, ami a víztest eredeti típusa szerinti jó állapot elérését akadályozza). Ennek a beavatkozásnak a megszüntetése milyen egyéb cél/igény elérését/kielégítését veszélyezteti, és ez beletartozik-e a VKI által megadott körbe (környezeti cél, hajózás, tározás ivóvíz és öntözés célra, energiatermelés, árvíz- és belvízvédelem, rekreáció, egyéb fontos célok, igények). Meg lehet-e oldani az adott igény kielégítését más, a jó állapot elérését nem befolyásoló módon, illetve annak megvalósítása nem jár-e aránytalan költségekkel, illetve a társadalom támogatja-e? A következő táblázat a fenti lépéseket foglalja össze. A kijelölés harmadik lépése a társadalom véleményének megismerését igényli, ezért az előzetes vízgyűjtő-gazdálkodási terv csak a vonatkozó kérdéseket, feltételezéseket tartalmazza: pl. valószínűleg a társadalom nem támogatja. 1. fejezet


– 26 –


Az erősen módosított víztest kijelölés lépései A jelentős hidromorfológiai elváltozás oka Völgyzárógátas tározó

A kiemelt fontosságú cél (emberi igény)

Az aránytalan költségre vonatkozó elemzés jelentősége

ivóvíz célra, árvízcsúcs csökkentésre, hűtővízre, öntözésre, üdülési és rekreációs célokra (A halgazdasági hasznosítás nem tartozik a kiemelt célok közé!) vízenergia-termelés, öntözési célú medertározás, ökológiai vízpótlás

A társadalom bevonása beemeli-e a halgazdaságot az egyéb jelentős tevékenységek közé? A megszüntetés nagy valószínűséggel, aránytalan következményekkel jár. Völgyzárógátas tározók estén ld. előző sort. A nagy folyókon létesült duzzasztó-művek elbontása nagy valószínűséggel, aránytalan következményekkel jár.

Árvízvédelmi töltések miatt elzárt mellékágak, holtágak mélyárterek. (Bizonytalan!)

árvízvédelem

Árvízvédelmi töltések (depóniák) síkvidéken és dombvidéki nagy folyókon.

árvízvédelem

A mentett oldali vízpótlás megvalósíthatóságán múlik (a költségek és a társadalmi támogatottság dönti el). Az árvédelmi töltések áthelyezése általában túl nagy költséget jelent.

Árvízvédelmi töltések (depóniák) dombvidéki kis és közepes vízfolyásokon. (Bizonytalan!) Nagy folyók szabályozottsága. (Bizonytalan!)

árvízvédelem

Belvízcsatorna, működésű öntözőcsatorna.

belvízvédelem, öntözési célú medertározás

Duzzasztás

kettős csatorna,

árvízvédelem

Vízmegosztás.

vízenergia-termelés, árvízvédelem, regionális öntözés

Jelentős vízbevezetések.

ökológiai célú vízpótlás

dombvidéki kis és közepes vízfolyásokon a költségek és a társadalmi támogatottság dönti el. Nagy folyók jelentős szabályozottságának megszüntetése általában túl nagy költséget jelent, enyhén szabályozott szakaszokon elképzelhető javító intézkedés – egyedileg vizsgálandó. Belvízcsatornák esetén elvileg az dönti el, hogy kialakítható-e olyan vízvisszatartáson alapuló belvízvédelem, amely nem igényli a természetes vízfolyás ilyen célú igénybevételét, gyakorlatilag az érdekeltek a fenntartás mellett fognak szavazni. Az energiatermelés jelentősége miatt a megszüntetés általában nem reális. Az ökológiai célú vízpótlás fenntartása indokolt.

A kijelölés módja Völgyzárógátakkal jelentősen befolyásolt víztestek.

Ahol a tározó és duzzasztás együtt jelentkezik, mint jelentős hatás. Duzzasztás miatt jelentősen befolyásolt víztestek nagy síkvidéki folyókon. Valamennyi víztest, amely a keresztirányú átjárhatóság miatt jelentősen befolyásolt. Valamennyi nagy folyó és minden síkvidéki víztest, ahol a hullámtér szélessége nem megfelelő. Dombvidéki vízfolyások közül azok, ahol a hullámtér/pufferzóna túl keskeny. Szabályozott nagy folyók víztestei.

Azok a síkvidéki kis és közepes vízfolyások, amelyek betöltenek belvízvédelmi vagy öntözési (kettős működésű) funkciót, és tározás, duzzasztás, vízjárás vagy morfológiai viszonyok miatt jelentősen befolyásoltak. Energia célú elterelés miatt jelentősen befolyásolt víztestek. Azok a víztestek, ahol egyéb célú vízelvonást jelöltek – (ellenőrizni kell az okát)

Az erősen módosított és a mesterséges víztesteket jellemző adatok gyűjteménye az 1-4 mellékletben található. A társadalmi véleményezést megelőzően összesen 350 víztestet sorolunk erősen módosított kategóriába ebből 28 a Balaton részvízgyűjtőn található. 1. fejezet


– 27 –


A Dunántúli területeken a kis és közepes vízgyűjtő méretű víztestek egyharmada erősen módosított, ezek között a leggyakoribb típusok meszesek és a mederanyaguk középfinomszemcsés. A dombvidéki területeken az erősen módosított besorolás oka leggyakrabban a völgyzárógátas tározók miatt bekövetkező hidromorfológiai elváltozások. Mesterséges kategóriájú víztestek, azaz csatornák, halastavak és bányatavak többsége a síkvidéken létesült. A vízfolyásokhoz hasonló mesterséges víztestek száma közel azonos a természetesével. . Az állóvizekhez hasonló mesterséges víztestek részaránya az összes tó jellegű víztest között igen jelentős, hiszen az 50 hektárnál nagyobb vízfelülettel rendelkező 11 tóból 9 mesterséges. A vízhálózatot és a víztestek térbeli elhelyezkedését az 1-3, 1-4, 1-5 és 1-6 térképek mutatják be. 1.4.3 Állóvíz víztestek A Víz Keretirányelv szerint a “Tó” egy szárazföldi felszíni állóvizet jelent, így tavainkat állóvíz vízestekbe soroljuk. Az állóvizeknél önálló víztestként az 50 hektárnál nagyobb, nem völgyzárógátas tavak kerültek kijelölésre. A tipológia a természetes eredetű állóvíz víztestekre vonatkozóan került meghatározásra az alábbi szempontok szerint: szempont

Vízfelület kiterjedése

Átlagmélység Tengerszint feletti magasság Hidrogeokémiai jelleg Nyílt vízfelület aránya Vízborítás

kategória

értéktartomány

kis területű közepes területű nagy területű sekély közepes mélységű mély síkvidéki szerves szikes meszes nyílt vízfelületű benőtt vízfelületű 7 időszakos* állandó

0,5-10 km² 10-100 km² >100 km² <3 m (nem rétegződő) 3-7 m (rétegződő átmeneti) >7 m (rétegződő) <200 mBf nyílt vízfelület >33% nyílt vízfelület <33% -

Az állóvizekre vonatkozó tipológia 18 természetes típust különböztet meg a fenti szempontok figyelembevételével, melyet az alábbi táblázat mutat be. A mesterségesen létrehozott tóvíztestek és az erősen módosított víztestek ökológiai célállapotait (valójában célpotenciáljait) a természetes állóvíz típusok valamelyikének leginkább megfelelő referencia típuson belül keressük, amennyiben létezik abban a típusban jó állapotú referencia víztest. Ha nem létezik, akkor a szempontrendszer paraméterei alapján új típusba kerülnek és e típus paraméterei alapján vagy becsülhető e víztestek ökológiai potenciálja, vagy külföldi analógiát kell alkalmazni. 1-16. táblázat: Az állóvizek típusai Típus száma

1 2 3 4 5


szerves szerves szerves szikes szikes

Felület kiterjedése

kis területű kis területű kis területű kis területű kis területű

Mélység

sekély sekély sekély sekély sekély

Nyílt vízfelület aránya

benőtt vízfelületű benőtt vízfelületű nyílt vízfelületű benőtt vízfelületű nyílt vízfelületű

Vízborítás

időszakos állandó állandó időszakos időszakos

7

*Időszakosnak tekinthetők az évente kiszáradó asztatikus, ill. a hazai felmérési adatok alapján az 5 évente legalább egyszer kiszáradó szemisztatikus állóvizek.

1. fejezet


– 28 –


Típus száma

6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 20 22


szerves szikes szikes szikes meszes meszes meszes meszes meszes meszes meszes szikes meszes

Felület kiterjedése

Mélység

közepes területű kis területű közepes területű nagy területű kis területű kis területű kis területű kis területű kis területű közepes területű nagy területű kis területű közepes területű

sekély sekély sekély sekély sekély sekély sekély sekély közepes mélységű sekély közepes mélységű sekély sekély

Nyílt vízfelület aránya

benőtt vízfelületű nyílt vízfelületű nyílt vízfelületű nyílt vízfelületű benőtt vízfelületű nyílt vízfelületű benőtt vízfelületű nyílt vízfelületű nyílt vízfelületű nyílt vízfelületű nyílt vízfelületű benőtt vízfelületű benőtt vízfelületű

Vízborítás

állandó állandó állandó állandó időszakos időszakos állandó állandó állandó állandó állandó állandó állandó

A referencia jellemzők típusonkénti leírását - biológiai, fiziko-kémiai és hidro-morfológiai elemeit az 1-9 melléklet tartalmazza Magyarországon összesen 3805 tavat és vizes területet („wetland”) tartunk nyilván (összterületük: 1831 km2), víztestként azonban csak 296 állóvíz lett kijelölve a 0,5 km2-es méretbeli alsó korlát miatt, valamint a vizes területek (206 db) védett területként jelennek meg a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben, nem víztestként. A víztestek összes vízfelülete: 1267 km2. A kisebb tavakból álló tócsoportok (pl. Hortobágyi öregtavak) egy víztestbe történő összevonása miatt 213 víztest került kijelölésre. A Balatonnál 11 tavat, tározót, vagy mentett oldali holtágat jelöltünk ki víztestnek, amelyből csak egy sorolható a természetes kategóriájú állóvíz víztesthez (a többi erősen módosított, vagy mesterséges víztest). A 11 darab állóvíz víztest közül három meszes, hét szikes és egy szerves geokémiájú, mindegyik síkvidéken található. Magyarországon a természetes állóvíz víztestek között nincs mély tó, közepes mélységű a Balaton és öt tiszai holtág, az összes többi víztest sekély mélységű (69 db). Nagy vízfelületű tavunk a Balaton és a Fertő, közepes méretű a Velencei-tó és a Tisza-tó, valamint a dél-alföldi Csaj-tó, 67 kicsi méretű természetes állóvíz víztestünk a Balaton vízgyűjtőhöz egy sem tartozik. Szikes tavainkra jellemző, hogy területük nagy mértékben változik, nyáron összezsugorodnak, esetleg még ki is száradnak, ezért időszakos típusba lett sorolva országosan 100, a Balatonnál négy víztest, - míg hét állandó. Országosan 23 Vízi növényzettel benőtt természetes állóvizünk közül egyik sem tartozik a Balatonhoz. A legtöbb állóvíz víztestet a 13. jelű: meszes - kis területű - sekély – nyílt vízfelületű - állandó típusba soroltuk be. Természetszerűleg a Balatonnak és a Fertő-tónak nincsen párja, de számos más víztest is egyedül képviseli a típusát, pl. Velencei-tó nyílt vizes terület, Kolon-tó, NagySzéksóstó. Államhatárral osztott a Fertő-t, amely egyedülálló ebből a szempontból is. Az állóvízhez hasonló erősen módosított és mesterséges víztestekre vonatkozó adatok gyűjteménye az 1-5 mellékletben található. A vízhálózatot és a víztestek térbeli elhelyezkedését az 1-5 és 1-6 térképek mutatják be. 1.4.4 Felszín alatti víztestek A Víz Keretirányelv a következő felszín alatti vizekkel kapcsolatos fogalmakat vezeti be: “Felszín alatti víz” minden olyan víz, ami a föld felszíne alatt a telített zónában helyezkedik el, és közvetlen kapcsolatban van a földfelszínnel vagy az altalajjal. „Felszín alatti víztest” a felszín alatti víznek egy víztartón vagy víztartókon belül lehatárolható részét jelenti. “Víztartó” olyan felszín alatti kőzetréteget vagy kőzetrétegeket, illetve más földtani képződményeket jelent, amelyek porozitása és áteresztő képessége lehetővé teszi a felszín alatti víz jelentős áramlását, vagy jelentős mennyiségű felszín alatti víz kitermelését. 1. fejezet


– 29 –


A felszín alatti víztest lehatárolás és jellemzés módszertana a Víz Keretirányelv hatályba lépését követően fokozatosan fejlődött ki. Az első lehatárolás 2004. december 22-én készült el, ezt követő felülvizsgálat eredménye a jelenleg érvényes kijelölés, amely 2007. december 22-e óta hatályos. A magyar módszertan legfontosabb elemeit „a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól” szóló 30/2004 (XII.30.) KvVM rendelet határozza meg. Magyarországon valamennyi felszín alatti víz része valamely víztestnek. Felszín alatti vizeinket széleskörűen hasznosítjuk, így az átlagosan 10 m3/nap-nál nagyobb hozammal megcsapolt vízadók az ország teljes területén és mindenhol előfordulnak. A felszín közeli felszín alatti víztestek felső határa a terepfelszínhez legközelebb található vízfelszín. A felszín alatti víztestek alsó határát pedig a már nem vizet, hanem szénhidrogéneket tároló kőzetek, vagy az úgynevezett „medence aljzat”, illetve alaphegység képezi. A felszín alatti víztestek első lehatárolási szempontja a geológia, amelynek eredményeként háromféle vízföldtani főtípus különíthető el: Medencebeli, uralkodóan porózus vízadók a törmelékes üledékes kőzetekben Karszt (csak a főkarsztba sorolható) a karbonátos kőzetekben Vízadók a hegyvidéki területek vegyes összetételű kőzeteiben (kivéve a főkarszt). A porózus víztestek Magyarország legnagyobb kiterjedésű, hidraulikailag összefüggő felszín alatti víztest-csoportja. Alsó határát a paleozoós, mezozoós alaphegység alkotja, bár vastagságának megállapításakor annak esetleg víznyerésre alkalmas felső néhány 10 m-es repedezett zónáját is figyelembe vették. Peremét (a hegyvidéki víztest-csoporttal közös határát) az alsó- és felső- pannon határ felszíni metszése adja. A porózus víztestek kód jele: „p”. A karszt víztestek Magyarország területén – a porózus után – a második legfontosabb regionális jelentőségű vízadó képződmények, amelyek a mezozoós – elsősorban triász korú – karbonátos, repedezett, karsztosodott összletben fordulnak elő, ez az úgynevezett főkarszt-víztároló. Velük szoros hidraulikai kapcsolatban álló eocén mészkövekkel együtt, ezek a képződmények alkotják a karszt víztestek csoportját. Alárendelten júra és kréta, valamint paleozoós mészkövek is a „főkarsztba” sorolhatók. A karszt víztestek – amelyeknek részei a lezökkent, mélyben futó karszt nyúlványok is - lehatárolásában tükröződnek a hagyományos vízföldtani tájegységek. A karszt víztestek kódjele: „k”. A hegyvidéki víztestek nevükhöz hűen a hegyvidéki területeken találhatóak. Ehhez a víztest főtípushoz – a karszt víztestek csoportjába soroltakon kívül – változatos földtani képződmények tartoznak, amelyek kora a quartertől a mezozoikumon át a paleozoikumig terjed, egyaránt előfordulnak bennük porózus, repedezett és karsztosodott vízadók. A fő-karsztvíztárolóhoz nem sorolt karbonátos képződmények a hegyvidéki víztest részei. A térképeken a karszt víztestek felszíni kibúvásai a hegyvidéki víztestekben „folytonossági hiányként” jelennek meg. A hegyvidéki víztestek kódjele: „h”. A porózus és karszt víztestek esetében a második lehatárolási szempont a vízhőmérséklet: Hideg vizek (kitermelt víz hőmérséklete nem haladja meg a 30 °C-ot) Termálvizek (kitermelt víz hőmérséklete eléri, illetve meghaladja a 30 °C-ot) Magyarország sajátos geotermális adottságai következtében az ország jelentős részén tárhatunk fel 30 °C-nál melegebb vizeket. A hideg és termál v íztesteket a 30 °C-os izoterma felület választja el. Ugyan a karszt víztestek esetében is a 30 °C-os izoterma felület választja el a hideg és a termál karszt víztesteket, a hegységek tektonikai szerkezetéből adódóan a hideg és a termál karszt víztesteket – az egyszerűbb kezelhetőség érdekében – egymás mellett elhelyezkedőknek tételezték fel. A lehatárolási módszertan másik egyszerűsítési eredménye, hogy a hegyvidéki víztesteknél nem különítünk el termál víztesteket. A termál víztestek kódjele: a főtípus kódjelet követő „t”. A porózus víztestek (medencebeli, dombvidéki) és a hegyvidéki víztestek esetében a következő lehatárolási szempont az érzékenység: Sekély (hagyományosan un. „talajvíz”) 1. fejezet


– 30 –


Nem sekély (réteg és hasadékos vizek) A sekély víztest érzékenysége több szempontból is megmutatkozik: - a sekély vízadók erőteljes meteorológiai hatás alatt álló felszín alatti vizek, amelyek vízjárása különbözik a mélységi vizekétől, a felszíni vizekkel közvetlen kapcsolatban állnak (kiemelt szerepük van a felszín alatti víztől függő ökoszisztémáknál), és a sekély vízadók vize – a légköri kapcsolat miatt - természetes vízminősége különbözik a mélyebben lévőktől (sótartalom, oxigén háztartás, hőmérséklet, ion összetétel). A sekély víztestek emberi hatásoknak való kitettségük miatt ténylegesen, illetve potenciálisan szennyezettek (fennáll annak a lehetősége, hogy kémiai állapotuk gyenge). A sekély víztest teteje a telített és háromfázisú zóna határa, azaz a talajvíz színe. A víztest alja a vízföldtani helyzettől függ: Ha a felső kb. 50 m-ben van vízzáró, vízrekesztő képződmény, akkor a víztest alsó határa az első vízadóösszlet feküjében lett megállapítva (vízföldtani határ). Ha a felső 50 m-ben nincs vízzáró, vízrekesztő képződmény, vagy nincs elég ismeret róla, akkor a víztest alsó határa a talajvíz szintje alatti 30 m-es mélységben húzható meg. A sekély víztestek kódjele: a főtípus kódjelet megelőző „s”. A negyedik lehatárolási szempont a vízgyűjtő: A felszín alatti víztesteket - a Víz Keretirányelv szerint - a felszíni vízgyűjtőkhöz kell rendelni, ezért adminisztratív szempontból egyszerűsíti a helyzetet, ha - ahol lehetséges és értelme van - a felszín alatti víztestek felszíni vízgyűjtők szerint tovább osztódnak. Ennek eredményeképpen a porózus és a hegyvidéki (sekély, réteg és hasadékos) víztesteknél általában a felszíni vizek vízválasztói, míg a karszt víztesteknél a nagyobb forrásokhoz köthető felszín alatti vízgyűjtő határ és a termál víztesteknél is a felszín alatti vízgyűjtő jelenti a további felosztást. Az ötödik lehatárolási szempont – az áramlási rendszer - egyedül a porózus víztesteknél alkalmazható, ezáltal a beszivárgási és megcsapolási területek szétválasztása történik meg, ezek lehetnek: leáramlási területek, feláramlási területek, vegyes áramlási rendszerű dombvidéki és hegylábi területek. A leáramlási és feláramlási területek közötti átmeneti területeket az egyszerűsítés érdekében elhanyagoljuk. További egyszerűsítést jelent, hogy a lokális áramlási rendszerek is figyelmen kívül hagyottak – még a sekély víztestek esetében is -, annak ellenére, hogy a mennyiségi és kémiai jellemzők mozaikossága ennek a következménye. Feláramlással jellemezhető víztestek kijelölése ott történt, ahol jelentős a párolgás útján történő megcsapolás. A sekély hegyvidéki és dombvidéki területeken a feláramlási területek a völgyekben húzódnak, amelyek olyan keskenyek (kivétel a szélesebb völgyek, mint a Hernád, Sajó, és a Marcal), hogy a víztestek 100.000-es méretarányú felbontásában nem kezelhetőek. Emiatt ezekben a térségekben a porózus vízadók hidrodinamikai típusa: vegyes (beszivárgási és feláramlási is). A felszín alatti víztestek száma országosan 185 db, melyből a Balaton vízgyűjtőn 16 található. A víztestek listáját az 1.4.4 melléklet tartalmazza. A 16 víztest közül 2 db sekély hegyvidéki víztest, 5 db pedig sekély porózus víztest. Sekély víztest összesen 7 db van. A hegyvidéki víztestek darabszáma 2, míg a porózus víztesteké: 3, így hegyvidéki és porózus víztest összesen: 5 db van. A karszt víztestek darabszáma összesen 4, ezen belül mind a hideg karszt víztest, mind a termál karszt víztest száma 2-2 db. Porózus termál víztestek itt nincsenek. A víztesteket az 1-6 melléklet, ezek térbeli elhelyezkedését az 1-7, 1-8, 1-9 és 1-10 térkép melléklete mutatja be.

1. fejezet


– 31 –


2.

Emberi tevékenységből eredő terhelések és hatások

2.1 Pontszerű szennyezőforrások 2.1.1 Települési szennyezőforrások A csatornahálózaton összegyűjtött szennyvizek tisztítás után általában felszíni víz befogadóba kerülnek. A tisztított szennyvizek biológiailag bontható szervesanyagot, növényi tápanyagokat és kisebb mennyiségben előforduló egyéb anyagokat (nehezen bontható szerves vegyületek, sók, fémek, esetenként toxikus vagy hormonháztartást befolyásoló anyagok) tartalmaznak. A szervesanyagok és tápanyagok vonatkozásában a felszíni vizek közvetlen terhelését legnagyobb arányban a kommunális szennyvízbevezetések okozzák. A vízi ökoszisztémák ezeket az anyagokat általában a terhelés nagyságától és a befogadó vízhozama által biztosított hígulás mértékétől függően képesek tolerálni. A szennyvízkibocsátásokat a befogadó víztestek alapján adatbázisba rendeztük. Ha az elsődleges befogadó nem kijelölt víztest, a legközelebbi felszíni víztestet tekintettük befogadónak, talajba történő elhelyezésnél pedig a felszín alatti sekély (porózus, hegyvidéki vagy karszt) víztestet. Az adatbázis tartalmazza a telep kapacitását, a jelenlegi terhelést (lakosegyenértékben és vízmennyiségben kifejezve), valamint az éves szennyezőanyag kibocsátásokat (BOI, KOI, összes N, összes P, fémek, só, lebegőanyag). A részletes adatokat a 2-1 mellékletben adjuk közre. A kibocsátók elhelyezkedését a 2-1 térkép mellékletben ábrázoltuk. A víztestenként összesített terhelésadatokat a részvízgyűjtőre összegeztük, az eredményeket a 2-1 táblázat tartalmazza. 2-1 táblázat:

Részvízgyűjtő név

Felszíni vizek közvetlen, kommunális szennyvízbevetésekből származó szennyezőanyag terhelése részvízgyűjtőnként Kibocsátott szennyvíz (millió m3/év)

Éves kibocsátás (tonna/év) BOI

KOI

Összes N

Összes P

Balaton

16

220

676

200

11

Ország összes

529

48 878

91 976

11 457

2 110

A szervesanyag és tápanyag terhelések a Balaton részvízgyűjtőn az országos adat 3 %-át teszik ki. Ezek legnagyobb mennyiségben a Duna részvízgyűjtőn kerülnek a vízfolyásokba. Ebből 70-90%ot a főváros tesz ki (a tisztított és a tisztítatlan szennyvizekkel együtt). A szennyvíz bevezetések befogadóra gyakorolt hatását a három fokozatú skálán értékeltük. Részletes, víztestenkénti hatáselemzés nem készült, de a hatások mértékének megállapításához figyelembe vettük a víztest jelenlegi vízminőségi állapotát és a középvizi vízhozamra számított hígulási arányt. A terhelés jelentős, ha önmagában is elegendő ahhoz, hogy a befogadóra előírt célkitűzés teljesítését megakadályozza. Fontos, ha a befogadó nem jó állapotú és a kibocsátás a víztest összes terheléséhez legalább 30%-kal hozzájárul. Ennél kisebb terhelés arány esetében a kibocsátás csökkentése a befogadó vízminőségét vélhetően csak korlátozott mértékben képes javítani, ezért a hatás nem tekinthető jelentősnek.

A 765 kibocsátásnak harmada (34%, 262 db szennyvíz bevezetés) minősül jelentősnek (2-2 táblázat). A szennyvízbevezetések vízminőségi hatásait tekintve a legjobb a helyzet a Balaton vízgyűjtőn, ahol „csak” 10 szennyvízbevezetés problémás. 2-2 táblázat:

A befogadóra gyakorolt hatás szempontjából jelentős terhelést okozó kommunális szennyvízbevetések száma

Részvízgyűjtő

Kibocsátók száma összesen

Ebből jelentősnek minősülő kibocsátó

Balaton

40

10 (25%)

Ország összes

765

262 (34 %)

A szennyvízterhelések jövőben várható alakulását a 2000 lakosegyenértéknél nagyobb agglomerációk szennyvíz elvezetésének és szennyvíz tisztításának megvalósítását tartalmazó szennyvíz program határozza meg. A jelenlegi kiépítettség és a módosított 25/2002 (II.27.) Korm. rendelet jelenleg érvényes agglomerációs listája szerint 2015-ig

2. fejezet


– 32 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő várhatóan még mintegy 100 db új kommunális szennyvíztisztító telep létesítése várható. A leendő telepek, mint új pontforrások, a felszíni vizek terhelését várhatóan növelik. Hasonló következménye lesz a meglévő telepek kapacitás bővítésének is, ha az nem jár együtt technológiai fejlesztéssel, a tisztítási hatásfok emelésével. A 2015-ig csatornázandó települések többségének szennyvizét a meglévő szennyvíz agglomerációkhoz csatlakozva, a jelenleg már üzemelő telepekre fogják rávezetni. A vizek összes terhelését tekintve várhatóan a terhelés növekményt ellensúlyozza a meglévő telepek korszerűsítésével járó tisztítási hatásfok javulás. Azonban a terhelések jelentős térbeli átrendeződése is várható (a fővárosi központi szennyvíztisztító telep üzembe helyezésével például a Duna hazai vízgyűjtőjére jutó szennyvíz eredetű foszfor terhelés közel 50%-kal, a nitrogén terhelés 20-30%-kal fog csökkenni. Kisebb vízhozamú befogadók esetében viszont a bővítésből következményként előálló terhelés növekedés kedvezőtlen hatásával kell számolni.

A települési hulladékkezelési közszolgáltatás a települések közel 100 %-ban működik, csupán néhány kis lélekszámú település önkormányzata nem tudja biztosítani a kötelező hulladékszállítási közszolgáltatást. 2003. január 1-e óta a települési szilárd hulladékok terén jelentős fejlődés történt. A régi – műszaki védelem nélkül kialakított – lerakókat korszerű hulladékgazdálkodási rendszerek váltják fel. A TSZH ártalmatlanításban – a felszín alatti vizek minősége szempontjából – a legjelentősebb változás a több mint 1400 rendezetlen (2002. évi LANDFILL felmérés szerint) hulladéklerakó fokozatos rekultiválása. A működő hulladéklerakók száma drasztikusan csökken 2008-ban már csak 124 lerakó működött, ebből 72 korszerű, 52 lerakót pedig 2009. július 15-ig be kell zárni. 2-3 táblázat:

Települési szilárd hulladéklerakók

2009. július 15-e után továbbműködő lerakó Részvízgyűjtő név

kiépített térfogat 3 (tömör m )

(darab)

2009. július 15-ig bezárandó lerakó lerakott hulladék térfogata 3 (m )

(darab)

Balaton

2 134 000

4

8 413 932

187

Ország összes

55 948 985

72

249 070 982

2545

2.1.2 Ipari szennyezőforrások, szennyezett területek A településeken található ipari üzemek keletkező szennyvizeiket leggyakrabban a közcsatornán keresztül – szükség esetén előtisztítás után – a települési kommunális szennyvíztisztítóba vezetik. A közvetett (közcsatornába) kibocsátókról nincsenek megbízható adatok, nem lehet szétválasztani a szennyező anyagok kommunális, illetve ipari részét. A közvetlen felszíni vizekbe történő ipari és egyéb kibocsátások a ”hagyományos” szennyező anyagok (szervesanyag, tápanyagok) esetében ismertek, az emissziók jellemzéséhez a kibocsátók bevallása (VAL-VÉL lapok) alapján a Felügyelőségek adatbázisa szolgáltat –alapvetően tájékoztató jellegű – információt. A 2-3 táblázat a főbb szennyező anyagok emisszióját tartalmazza országos szinten a főbb ágazatok szerinti bontásban. Látható, hogy a terhelésben a kommunális szennyvíztisztító telepek dominálnak döntően. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a felszíni vizek terhelésének alakulása nagyobb mértékben függ a települési szennyvizektől, mint a közvetlen ipari kibocsátóktól. Természetesen a települési szennyvizek tartalmazzák a közvetett ipari kibocsátók szennyező anyagait is. Mennyiségi szempontból az energia szektor aránya a legmagasabb (48%), ennek azonban döntő hányada hűtővíz. A szervesanyag- és tápanyagterhelésben a közvetlen élővízbe vezetett ipari szennyvizek aránya elhanyagolható (legmagasabb a KOI 20%, BOI 2 %, összes N 6%, összes P 7%). Az összes só esetében a feldolgozóipar 34%-ban, a kohászat 14%-ban, a termálvíz bevezetések 10%-ban járulnak hozzá a felszíni vizek terheléséhez a kommunális szennyvizek 36%-os részesedése mellett. A veszélyes anyagok szempontjából a mért komponensek között a toxikus fémeknek van jelentősége, amely igen eltérő képet mutat a vízgyűjtők területi összehasonlításában. A fém kibocsátás is döntően a kommunális szennyvizekhez kötődik, a kohászat és fémfeldolgozás aránya 14-33% közötti (kivéve a cink ahol az eredet 99% a fémipar). A terhelések jellemzését, a hatáselemzés lehetőségét jelentősen gyengíti, hogy az adatok pontatlanok, a felsorolt problémák miatt megbízható becslést nem tesznek lehetővé (például fémekre csak a kibocsátók kevesebb, mint 7%-ára volt 2007-ben mérési adat). Így a települési szennyvizekből származó fémkibocsátás forrása sem azonosítható be egyértelműen. Feltételezhetjük, hogy ennek az az oka, hogy az ipari szennyezők a közcsatornát terhelik, így a felszíni vizek terhelésénél már a városi szennyvíztelepeknél „jelenik meg”. A közcsatorna kibocsátási adatokat feldolgozva ellenben azzal szembesültünk, hogy már az összterhelés is lényegesen kiesebb, mint a városi szennyvíztelepek kimenete. A háztartási szennyezőanyagoknál ez még érthető, feltéve, hogy a közcsatornás terhelési adatok között csak

2. fejezet


– 33 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő a közintézmények, vagy ipari terhelők vannak számba véve. De az a tény, hogy a fémeknél is ilyen nagy az eltérés (hiány), arra utal, hogy a fémeknél sem lehet az ipar a fő kibocsátó. Eszerint, kizárólagos alapon már csak két forrás lehet: a háztartások, és/vagy a települési csapadékvíz. Valószínűbb azonban, hogy a fémek forrása a belterületekről lefolyó csapadékvíz, hiszen a városi lefolyásban jócskán előfordulhatnak fémek (Cu, Ni, Cr esetleg Cd a forgalomból, Zn a tetővizekből). Az egyesített csatornarendszerekből (és persze az illegális csapadékvíz bekötésekből is) bőségesen kerülhet a városi szennyvíztisztítóba, és megmagyarázza a fővárosi kiugró értékeket is. A fentiekben leírt megfontolások adnak némi magyarázatot az adatokban rejlő ellentmondásokra, azonban összességében megállapíthatjuk, hogy az ipari kibocsátásokra vonatkozó adatok, még az ismert, mért komponensek esetében is rendkívül megbízhatatlanok, ennél fogva a vizek tényleges terhelésének megállapítására nem elegendőek. A bemutatott, ágazatonként készített feldolgozások is csupán arra alkalmasak, hogy némi támpontot adjanak az egyes ipari szektorok eltérő jellege, fejlődése miatt bekövetkező (múltbeli és jövőbeli) emissziók alakulásáról.

2-4 táblázat:

Felszíni vizek kommunális és ipari eredetű szennyvíz terhelése ágazatonként Szennyvíz mill

m3/év

BOI

KOI

Össz N

Össz P

Fémek össz

Össz só

tonna/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

Bányászat

22

3

5

1

0

0

109

Egyéb feldolgozóipar

40

624

6820

411

23

1

9262

Élelmiszeripar

7

205

638

30

30

0

331

Energiaipar

687

70

9670

3

1

0

1380

Halászat

41

11

2150

84

75

0

0

Kohászat, fémfeldolg.

86

78

2986

265

40

87

3876

Szolgáltatóipar

5

31

230

77

6

0

97

Termálvíz, fürdővíz

12

109

534

3

0

0

2647

Kommunális

519

48980

91921

14201

2385

0

10137

Összes

1418

50112

114953

15075

2559

89

27840

2.1.3 Mezőgazdasági szennyezőforrások Mezőgazdasági eredetű, pontszerű szennyező forrásnak tekinthetjük a nagyüzemi állattartó telepeket. Állattartások tekintetében mindenhol a csökkenő számú állomány ill. a megszűnő telepek a jellemzők, azaz csökken a potenciális szennyezőforrások száma. Az állattartás nagyobbrészt mélyalmos technológiai rendszerben történik, ami ugyan nem termel nagy mennyiségű szennyvizet, de a nem körültekintően folytatott gazdálkodás mellett mindenképp szennyező forrásnak tekinthető. A nagy állattartó telepeken a biztonságos tárolás többnyire megoldott. Probléma viszont a keletkező trágyának a földekre való kijuttatása. Mivel a mezőgazdasági termelők ösztönzési rendszere ezt nem részesíti előnyben, ezért a szerves trágya kijuttatását gyakran mellőzik, így a tárolás helye gyakran szennyező forrássá válik. A hígtrágyás rendszerű állattartás (elsősorban a sertéstelepek) és a hígtrágya szántóföldi kihelyezése esetében is, az előírt technológia be nem tartása okozhat szennyezést. A víztestek kémiai állapotának szempontjából a sertéstelepi hígtrágyák potenciális szennyező forrásként jelennek meg, mivel a szerves szennyezőanyag tartalma igen magas. Mesterséges úton való tisztításuk nem célszerű éppen a bennük lévő - növények számára fontos - tápanyagtartalom miatt. Ezen hígtrágyáknál a mechanikai kezelés, vagy fázisbontás után mezőgazdasági elhelyezés jöhet szóba. Ennek keretében a legjobb megoldás nyárfás öntözőtelepen való elhelyezés. 2.1.4 Balesetszerű szennyezések Hidrometeorológiai okok okozta vízminőség változás és egyéb oxigénhiányos állapot Oxigén hiányos állapotok gyakran előfordulnak vízfolyásainkon és előfordulnak halastavakon, holtmedrek esetében is. Leginkább a szélsőségesen meleg időjárás hatására alakul ki ez az állapot, melyet vízkormányzással, vízfrissítéssel próbálunk meg javítani. Vannak viszont olyan esetek, amikor a nem megfelelően tisztított szennyvíz bevezetés okoz ilyen állapotot, ebben az

2. fejezet


– 34 –


esetben szintén vízfrissítést végzünk, illetve szükséges az adott szennyvíztisztító telep működésének felülvizsgálata. Egyéb lehetőségek A térségterületén felszíni, illetve felszín alatti vizeket veszélyeztető üzem a nagyvárosok közelében, illetve több olajipari objektum (nagyrészt gyüjtőállomás) található. Az ipari tevékenységet folytató telephelyekre elkészültek az üzemi kárelhárítási tervek, amelyek tartalmazzák a szükséges beavatkozásokat. Potenciális szennyezőforrásként elsősorban a tervezési alegység területén található üzemanyagtöltő állomások, illetve gépkocsimosók szennyezett csapadékvizei jöhetnek szóba, az általuk termelt szennyezett víz mennyisége azonban nem jelentős.

2.2 Diffúz szennyezőforrások A diffúz szennyezések rendszerint nagy területről érkeznek kis koncentrációban, a kibocsátások térbeli elhelyezkedése elszórt és pontosan nem ismert. Az emissziók jellemzően valamilyen intenzív területhasználat (mezőgazdaság, település, erdőgazdálkodás) következményei. Bár az egyes (lokális) kibocsátások mértéke önmagában kicsi lehet, hatásuk a vizekre összegződve jelentkezik. A szennyezés a forrásoktól valamilyen közvetítő közegen keresztül jut el a vizekig, a befogadóba történő belépés vonal, vagy felület mentén történik. A terjedésben (felszíni és felszín alatti transzport) meghatározó szerepük van a hidrológiai folyamatoknak. Jelentős vízgazdálkodási kérdés a felszíni és felszín alatti vizek szennyeződése a szántóföldi területek nagy aránya és a vizek védelme szempontjából nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlat miatt. A felszíni vizek tápanyag terhelése szempontjából jelentős probléma a művelt területekről – főként erózióval – bemosódó foszfor is. A szennyezés érkezhet felszíni és felszín alatti lefolyással (oldott állapotban, vagy szilárd formában (talajhoz/hordalékhoz kötötten); továbbá a légköri száraz/nedves kihullással. Diffúz szennyezésnek tekintjük a nagyszámú, önmagában kisebb jelentőségű, elszórt, állandó, vagy időszakos jellegű pontszerű kibocsátást is (például csapadékcsatornák, dréncsövek vagy belterületi szennyvíz szikkasztók összessége), melyek együttesen már számottevő hatásúak lehetnek. Utóbbiak olyan kibocsátásokat jelentenek, melyek ugyan konkrét helyhez kötöttek, és emiatt pontszerűnek tekinthetők, szennyezéseik viszont a meteorológiai eseményekkel, illetve a hidrológiai folyamatokkal szorosan összefüggnek, így valójában nem-pontszerű jellegzetességeket hordoznak. A pontszerű-diffúz jelleg megítélése ugyanakkor a lépték kérdése is: sok apró pontszerű kibocsátás együttesen, nagyobb területi léptéken már diffúzként kezelhető (például mezőgazdasági területek dréncsövei). A pontszerű és diffúz terhelések közötti eltérés nemcsak a szennyezés helyének és a terjedés útvonalának különbségéből, hanem azok időbeli változásából is adódik. A pontforrások jellemzően időben állandó kibocsátást eredményeznek. A nem pontszerű terhelést – tekintve, hogy a terjedési folyamatokat alapvetően a hidrológiai tényezők határozzák meg – sztochasztikus változások jellemzik.

A bemutatott jellemzők a diffúz szennyezések meghatározását meglehetősen bonyolult problémává teszik. Közvetlen mérésre nincs lehetőség, a folyóvízi anyagáramok pontos meghatározásához elegendő számú helyen és gyakorisággal folytatott vízminőségi mintavételezésre csak kivételes esetekben adódik lehetőség. 2.2.1 Települések A városi területeken az urbanizáció hatása többszörösen jelentkezik. Egyrészt az intenzív emberi tevékenység miatt a felszíni lefolyásban általában a szennyező anyagok széles skáláját találhatjuk, másrészt jelentős változások következnek be az érintett terület hidrológiájában. A természetes növénytakaró csökkenése, valamint a burkolt felületek arányának növekedése megváltoztatja a beszivárgás és a felszíni lefolyás mennyiségi és minőségi jellemzőit. Az egyre nagyobb hidrológiai aktivitást mutató területeken a beszivárgás mértéke csökken, a felszíni lefolyás mennyisége pedig ezzel párhuzamosan gyarapszik. A településeken folytatott helytelen mezőgazdasági gyakorlat szintén jelentős diffúz szennyezést okozhat. Az állattartás, a helytelen trágyázási szokások (gyepek, kiskertek), és mindezekkel egyidejűleg a csapadékvíz elvezetés megoldatlansága, illetve a minél gyorsabb vízelvezetésre való törekvés jelentős diffúz szennyezést eredményez, amely egyaránt veszélyezteti a felszíni és a felszín alatti vizeket.

2. fejezet


– 35 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő A szennyvíz szikkasztás a talajvizeket szennyezi. A szennyvízcsatornázás megoldása javítja a felszín alatti vizek állapotát, ugyanakkor ezt a célt korszerű, egyedi szennyvíz-elhelyezési módszerekkel is el lehet érni. A zárt tárolók alkalmazása elvileg ugyancsak védelmet biztosít a talajvízszennyezéssel szemben, de gyakorlatilag nagy költségei miatt mind a szennyvíz összegyűjtése, mind a szippantott szennyvíz elhelyezése során olyan szabálytalanságok történnek, amelyek jelentősen rontják a hatásfokát. A csapadékvíz szennyeződése három, térben és időben elkülönülő, egymást követő és részben befolyásoló folyamatra bontható: 1) Szennyeződés a légtérben, 2) a felszíni lefolyás során és 3) a csatornahálózatban. Száraz időszakokban a burkolt felületeken különböző forrásból származó szilárd anyagok (és a szilárd részecskékhez kötődő egyéb szennyezők) halmozódnak fel. A szennyezők forrásai:

A légszennyező anyagok száraz kiülepedése háztetőkön; közlekedési eredetű és egyéb légszennyezők száraz kiülepedése utakon és parkoló felületeken; utcai szemét (beleértve az állati ürüléket is), kosz, por és növényi maradványok felhalmozódása burkolt felületen; az utak és a tágabb értelemben vett épített környezet kopástermékeinek felhalmozódása a burkolt felületeken; járművekből származó kopástermékek (fém, gumi) és folyadékok (ásványolajféleségek); természetes vízelvezető medrek, burkolatlan területek eróziója; zöldfelületekre kiszórt növényvédőszerek és műtrágya; trágyadombok, hulladék lerakók csurgalékvizei; valamint a téli útsózás. A szennyező anyagokat (2-4. táblázat) a felszíni lefolyás gyűjti össze és a vízelvezető rendszer szállítja el a befogadókba. A burkolt felületekről a csapadék és azzal együtt a szennyezőanyagok szinte veszteség nélkül folynak le, az elszigetelt burkolt felületekről viszont a mellettük lévő, vízáteresztő területekre kerül, ahol nagyrészt a talajba szivárog (tehát azt szennyezheti). A szennyező anyagok egy része a hordalékhoz kötődve (az elsodort szilárd szemcsék többnyire az alsó mérettartományból kerülnek ki), másik része pedig oldott formában mozog a felszíni lefolyással (egyes anyagok oldódását a csapadék savassága erősen befolyásolhatja). A befogadót elérő terheléseket itt is a csökkenési és dúsulási folyamatok szabják meg. 2-5 táblázat:

Városi diffúz szennyezés jellemző szennyezőanyagai

Szennyezőanyag

Források

Hordalék, szilárd anyagok

Építkezések és egyéb nem burkolt felületek eróziója, légköri kiülepedés (közlekedési és ipari eredetű kibocsátásokból), az épített környezet mállási folyamatai, illetve záporkiömlők.

Oxigénigényes (szerves, lebomló) anyagok

Növényi maradványok (levelek, fűnyesedék), állati ürülék, utcai szemét és egyéb szerves anyagok

Mikrobiológiai patogének

Szikkasztott szennyvíz, állati ürülék, egyesített rendszer záporkiömlői (kevert szennyvíz)

szennyezők,

Tápanyagok (nitrogén, foszfor)

Légköri ülepedés, fedetlen talajok eróziója, szikkasztott szennyvíz, egyesített rendszer záporkiömlői (kevert szennyvíz), kertekben, parkokban használt műtrágya

Nehézfémek (cink, réz, kadmium, nikkel, króm, ólom)

Légköri kiülepedés (közlekedésből, ipari kibocsátásokból), kültéri fémtárgyak (pl. ereszcsatornák), szemétlerakók csurgalékvizei.

Olajok, zsírok

Közlekedés (gépjárművekből), benzinkutak, mosók

Egyéb szerves mikroszennyezők (peszticidek, fenolok, PAH-ok)

Légköri kiülepedés (közlekedésből, ipari kibocsátásokból), kertekben használt növényvédőszerek.

Sók

Síkosság mentesítés

A felsorolt szennyezőanyagok mindegyikére igaz, hogy a lefolyás szennyezettsége tág határok között változhat a forrásoktól és a lefolyást meghatározó folyamatoktól függően. 2.2.2 Mezőgazdasági tevékenység A diffúz terhelés szempontjából a mezőgazdasági területek a legfőbb tápanyagforrások. A terhelés meghatározásához fontos a talajok hosszú távú tápanyag mérlegének ismerete. A felhalmozódás 2. fejezet


– 36 –


– kiürülés változását nyomon követve tudjuk becsülni a talajok rendelkezésre álló készletét, ami befolyásolja a lemosódó és beszivárgó tápanyagok mennyiségét. A tápanyagkészletben a különböző növénykultúrák, eltérő művelési módok és egyéb, gazdasági megfontolások miatt jelentős területi különbségek vannak, akár szomszédos táblák között is. Ezt igazolták a 2005. évi Nemzeti Jelentés készítéséhez használt tábla szintű, a vizsgálatra kijelölt mintagazdaságok termelési és trágyázási adatai. A számított termésmennyiség-, állatállomány-, műtrágyázás - és tápanyagmérleg-idősorokat (1961-2006) régiónként a következő ábrák szemléltetik. 2-1. ábra:

A szántók éves tápanyagmérlegekből számított átlagos N és többlete

P többlet (kg/ha)

N többlet (kg/ha)

100

140 K-Dunántúl Ny-Dunántúl D-Dunántúl É-Magyaro. É-Alföld D-Alföld

80 60 40

K-Dunántúl Ny-Dunántúl D-Dunántúl É-Magyaro. É-Alföld D-Alföld

120 100 80 60 40 20

20

0 -20

0

-40

Az egyes régiók hasonló képet mutatnak a számított mezőgazdasági jellemzők időbeli lefutását illetően. Az összes termésmennyiség a 80-as évek végéig többnyire növekvő tendenciát mutat, amely a 90-es években – kisebb ingadozásoktól eltekintve – csökkenővé változik. Az állatállomány a 80-as évek közepéig közel azonos szinten mozog, ugyanakkor az évtized második felétől egyértelmű és jelentős mértékű csökkenés tapasztalható. A műtrágyafelhasználás jelentős változást mutat: a 60-as évektől a 80-as évek végéig folyamatosan és intenzíven növekszik, majd a 90-es évek elején ugrásszerű csökkenés mutatkozik, majd a felhasználás az évtized során a 80-as években kimutatható csúcshoz képest alacsony szinten stagnál. Ez természetszerűen jól magyarázza a termésmennyiség egyidejű visszaesését is. A visszaesés a műtrágyához képest kisebb sebességű, amit a múltbeli tápanyag-tartalékok felhasználása indokol. Végül a tápanyagmérleg a műtrágyázási idősorhoz hasonló lefutású, a műtrágya felhasználás visszaesésével együtt csökken a pozitív mérleg, erre rakódik rá a szerves trágya csökkenésének hatása. Ezek eredményeként a 90-es évekre megközelítőleg egyensúlyi állapotok, kismértékű feleslegek, illetve főleg a nitrogén esetében, de egyes régiókban és években a foszfornál is, negatív mérlegek alakulnak ki. Utóbbi esetekben a múltban felhalmozott feleslegeket fogyasztják a növények, és a humusz mineralizációja, valamint kisebb mértékben a légköri kiülepedés kompenzálhatja a hiányt. Mivel a szerves trágya kihelyezett mennyisége feltehetően túlbecsült (közel maximális arányú szántóföldi kihelyezést feltételeztünk), ezért a számított mérlegek a potenciális feleslegeket reprezentálják. A jelenlegi trágyázási adatok alapján, legalábbis területi átlagban sem a szerves trágya, sem a műtrágya átlagos mennyisége nem jelent nagy kockázatot a vizek terhelése szempontjából. Ebből azonban nem következik, hogy ne lennének lokális szennyezési problémák és hogy a mezőgazdasági tevékenység vizekre gyakorolt hatása elhanyagolható lenne. Elsősorban a hígtrágya képződése során, de részben az almos istállótrágya képződése során is pontszerű, lokális szennyeződés keletkezhet, a mezőgazdasági területen való felhasználása során pedig diffúz terhelési kockázat léphet fel. A felszíni és felszín alatti vizek terhelésére vonatkozó számításokat a következő fejezetekben ismertetjük.

A felszíni vizek esetében a jó állapot elérését leginkább a túlzott mértékű foszforterhelés veszélyezteti. A mezőgazdasági eredetű terhelések szerepe a múltbéli nagy tápanyagfeleslegek következtében a felső talajrétegekben akkumulálódott foszfortartalom útján érvényesül. A tárolt felesleg a hidrológiai folyamatok révén, főként a felszínen, a lefolyás és az erózió által jut el a felszíni vizekbe. A terhelések meghatározása a mérési adatok hiánya, illetve elégtelen időbeli és térbeli sűrűsége miatt modellezéssel történhet. Az eredmények szerint a nagyobb lejtésű domb- és hegyvidéki vízgyűjtők (jelentősebb erózió és felszíni bemosódás) rendelkeznek nagyobb terhelési értékekkel. Ez összhangban van a foszfor környezeti viselkedésével, ami főként a felszínen mozogva, elsősorban eróziós úton jut el a felszíni befogadókig. Az ország nagy lejtésű, mezőgazdasági művelés alatt álló, nagy foszforfeleslegű térségei rendelkeznek számottevő talajveszteség, illetve foszfor emisszió értékkel. Síkvidékek esetén a felszíni lefolyás alacsony szintje miatt a felszíni eredetű bemosódás alacsony volumenű. A talajveszteség értékeket vizsgálva mintegy 440 000 ha területen lépi túl az erózió, illetve az emisszió mértéke a

2. fejezet


– 37 –

2006

2003

2000

1997

1994

1991

1988

1985

1982

1979

1976

1973

1970

1967

1964

-60 1961

2006

2003

2000

1997

1994

1991

1988

1985

1982

1979

1976

1973

1970

1967

1964

1961

-20

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő kritikusnak tartott 1 mm év-1 (15 t ha-1 év-1), foszfor terhelésben a 2 kg P ha-1 értéket. A vízgyűjtők fajlagos terhelései a 0.001-60 kg P/ha/év tartományba esnek, az átlag dombvidéken 7 kg P/ha/év, síkvidéken 0.12 kg P/ha/év.

2.3 Természetes állapotot befolyásoló hidromorfológiai beavatkozások A felszíni vizek ökológiai állapotát jelentősen befolyásolja, hogy a víztérben megvan e az élőlények számára a mozgás (vándorlás) lehetősége, a mederforma és a sebességviszonyok változatossága biztosítja-e a kívánatos diverzitást, illetve a vízhozam és ehhez kapcsolódóan a vízszintingadozás lehetővé teszi-e a különböző szinten elhelyezkedő növényzónák megfelelő vízellátását. A jelentős kölcsönhatás miatt lehetetlen a jó állapot elérése, ha az előzőekben felsorolt, összesítve hidromorfológiai viszonyoknak nevezett állapotjellemzőkben számottevő változás következik be. Az emberi igények kielégítése gyakran vezet ilyen mértékű elváltozásokhoz, és sok esetben ez nem is oldható meg másképpen. Az emberi igények kielégítését szolgáló beavatkozások körébe tartoznak: a hosszirányú mozgást akadályozó keresztirányú elzárást okozó völgyzárógátak, duzzasztóművek, zsilipek, magas fenékgátak, és fenékküszöbök – az utóbbi kivételével ezek a beavatkozások duzzasztott viszonyokat (nagyobb vízmélység és lassúbb vízmozgás, esetleg állóvíz) is okoznak, az árvédelmi töltések, amelyek leszűkítik a diverzitás és a szaporodás szempontjából rendkívül fontos ártereket, illetve elzárják a folyótól a rendszeres vízpótlást igénylő holtágakat és mély ártereket, túl gyors lefolyást és túl homogén sebességviszonyokat, esetenként medermélyülést eredményeznek a szabályozott, illetve rendezett medrek, zsilipekkel szabályozott vízszintű állóvizek, szegényes parti növényzettel, a mederben lefolyó vízhozam mértékét és változékonyságát módosító vízkivétel, vízvisszatartás, vízátvezetés, amelyek a vízállás- és sebességviszonyok megváltozásához vezetnek, a nem megfelelő mértékű és gyakoriságú fenntartás (mélyre kotort meder, teljesen kiirtott parti növényzet), amely akadályozza a mederbeli növényzet fejlődését, és csökkenti a vízfolyás természetes védőképességét a partközeli területekről származó szennyezésekkel szemben. A 2-5. táblázat a jelentős beavatkozások által érintett természetes víztestek arányát foglalja össze. Egy víztesten – különösen a nagyokon - több műtárgy, illetve beavatkozás is előfordulhat. Ez az állapot szempontjából kevésbé fontos – hiszen egy is elegendő ahhoz, hogy a víztest ne érje el a jó állapotot -, de a befolyásoltság mértéke és az intézkedések tervezése szempontjából az is fontos információ, hogy a hatások, illetve a „nem jó állapot” okai mennyire összetettek. 2-6 táblázat: A morfológiai viszonyokat és a vízjárást jelentősen befolyásoló emberi beavatkozások természetes vízfolyások és állóvizek esetén Vízfolyások típus-csoportjai

Dombvidéken

Síkvidéken

kis- és közepes vízfolyások nagy folyók kis- és közepes vízfolyások nagy folyók

Keresztirányú elzárások

Szabályozottság

Módosított vízjárás

Nem megfelelő fenntartás

238/58%

373/91%

194/47%

348/84%

3/50%

4/67%

3/50%

3/50%

137/49%

262/95%

108/39%

240/87%

19/54%

32/91%

14/40%

7/20%

Nagy folyóknak számítanak azok a víztestek, amelyek kifolyási szelvényéhez tartozó vízgyűjtőterület nagyobb, mint 5000 2 km . Az első szám az érintett víztestek számát mutatja, a második az adott kategórián belüli %-os arányt.

Az ország 373 természetes vízfolyás víztestje közül mindössze 10 olyan van, amelyet nem ér valamilyen jelentős hidromorfológiai hatás. Ezek a Tisza országhatártól a Túr torkolatáig terjedő 2. fejezet


– 38 –


szakasza és egyetlen síkvidéki kisvízfolyás kivételével hegy- és dombvidéki kisvízfolyások. A nagyarányú befolyásoltságot elsősorban a szabályozottság okozza – ez valamennyi vízfolyáskategóriára érvényes. A fenntartásból adódó problémák a kis és közepes vízfolyásokon nagyarányúak. A keresztirányú elzárások és a vízjárást módosító beavatkozások pedig a víztestek 40-60 %-át érintik. Ebben a felbontásban nincs számottevő különbség a dombvidéki és a síkvidéki vízfolyások között. A 2-2. ábrán a víztesteket aszerint színeztük, hogy hány önmagában is jelentősnek számító hatásnak vannak kitéve. A természetes víztestek mindössze 8%-át éri egyetlen hatás, a kettő, három, illetve négy hatással terhelt vízfolyások aránya rendre: 35, 28, és 27 %, (tehát nincs jelentős különbség) 2-2. ábra:

Jelentős emberi beavatkozások száma a vízfolyásokon

2.4 Vízkivételek 2.4.3 Vízkivételek felszíni vizekből A Balaton parti települések vízellátásában a regionális vízmű vízbázisaként 6 db felszíni vízbázis üzemel, melynek átlagos kapacitása 57 000 m3/d, csúcsidejű kapacitás 80 000 m3/d. A felszíni vízbázisok közül két (Balatonkenese, Balatonőszöd) nyári üzemű 15 000 m3/d kapacitással. A balatonfüredi és balatonalmádi felszíni vízmű téli üzemben csökkentett kapacitással üzemel (Balatonfüred: 8000 m3/d, Balatonalmádi: 2000 m3/d). A Balatonból engedélyezett ivóvízkivétel 15,6 millió m3/év. A tó déli részvízgyűjtőlén a tógazdaságok túlsúlya jellemző. A tavak többségén intenzív halgazdálkodás folyik. A Zala vízgyűjtőjén a tavak ill. az öntözés dominál, mint engedélyezett felszíni vízkivétel. A tavak 5,2 millió m3/év, melyből a Varászlói ill. a Csalit-majori halastavakat kell megemlíteni, mert azok vízigénye 500e m3/év feletti. A Zala vízgyűjtőn az öntözés 12 jelentősebb helyen 550e m3/év lekötött vízmennyiséggel jelentkezik. A Zala vízgyűjtő területén jelentős felszín alatti vízkivételként számba vehetők Zalaegerszeg, Zalaszentgrót, Zalakaros, Galambok és Zalalövő települések közcélú ivóvízellátást biztosító vízbázisai. A felsorolt vízbázisok közül a legjelentősebb vízkivételt Zalaegerszeg vízbázisa jelenti, a kitermelhető vízmennyiség 16 000 m3/nap. A többi felsorolt vízbázison az engedélyezett kivehető vízmennyiség 500 – 3000 m3/nap. A felszín alatti vizek vonatkozásában a rétegvízbázisok mellett kiemelt jelentőségű a termálvizek hasznosítása. A vízgyűjtő területén termálvíz hasznosítás történik Alsópáhok, Galambok, Hévíz, Kehidakustány, Zalaegerszeg, Zalaszentgrót és Zalakaros településeken. 2.4.4 Vízkivételek felszín alatti vizekből A Balaton közvetlen tervezési alegység északi vízgyűjtőjén elsősorban a karszt víztestekből (k 4.1, k 4.2) történik az ivóvízkivétel. Ezekből a vízadókból évente mintegy 10 millió m3 víz kerül 2. fejezet


– 39 –


kitermelésre. A déli vízgyűjtő ivóvize porózus vízadóból (p.4.3.1) kerül kinyerésre 1,5 millió m3/év mennyiségben. Az ipari vízigények kielégítésére évente 612650 m3 víz kitermelése szükséges. Ezek az igények elsősorban az északi vízgyűjtő karszt víztesteit érintik. Mezőgazdasági célű vízkivétel elsősorban a déli vízgyűjtőre jellemző. Az alegységen összesen 207420 m3/év mennyiségben. 2.4.5 Közlekedés A közúti közlekedésből származó lefolyó, esetlegesen szennyezett csapadékvíz szennyezheti a felszíni és felszínalatti víztestet. Az részvízgyűjtő területén csapadévizek befogadóba vezetésénél nincsenek olajfogó létesítmények. A közúti és vasúti közlekedésből származó terhelésekről monitoring hiányában nem rendelkezünk információval. 2.4.6 Rekreáció A Balatoni régió kiemelt szerepet játszik a hazai turizmusban, ezért elsősorban a nyári időszakban a Balaton terhelése (infrastruktúra fokozott használata, strandolás, vitorlázás stb.) az idelátogatók miatt megsokszorozódik. A kijelölt fürdővizekre vonatkoznak előírások, a nem kijelölt, fürdésre használt vizek esetében az esetleges szennyezések viszont monitoring hiányában nem bizonyítottak, csak feltételezhetőek (pl. napolajok szennyezése, motorcsónakok zajszennyezése). A Zala vízgyűjtőjén rekreációs szempontú terheléseket jelenthetnek a termál- és fürdővizek só- és hőterhelése, fürdővizek egyéb jellegű szennyeződései. 2.4.7 Halászat A részvízgyűjtőn Balatonban és a déli vízgyűjtőn található halastavakban van halászati tevékenység. A Balatonon jellemzően extenzív, míg a halastavakban intenzív haltenyésztés folyik. Ezek a halastavak szolgálják ki a Balaton természetes halfajokkal történő utánpótlását is. Ezek az állóvizek leeresztésükkor közvetetten terhelhetik a Balatont. A részvízgyűjtő területén a természeti adottságoknak köszönhetően számos mellékág, holtág, valamint jelentős kisvízfolyás található, melyek kiváló lehetőséget kínálnak a horgászoknak, azonban problémaként felmerül, hogy a horgászati célú haltelepítések következtében a természetes faunától eltérő fajok kerültek a felszíni vizekbe, így az őshonos halfajok életfeltételei romlanak. A Szévíz melleti tőzegbánya tavak önálló víztesteket alkotnak. Jelentős halgazdálkodás még a Zala-Somogyi-határárok mellé telepített Varászlói halastó csoporton van, melyek szintén önálló víztestet alkotnak.

2.5 Az éghajlatváltozás várható hatásai A hazai és nemzetközi kutatások és elfogadott dokumentumok valamint jogilag kötelező érvényű szabályok alapján egyre nagyobb a hangsúlyt kell helyezni a várható éghajlatváltozásra való felkészülésre. Az Országos Vízgyűjtőgazdálkodási Tervben foglaltaknak meg kell felelnie a releváns nemzetközi (ENSZ egyezmények), Európai Uniós (pl. az EU Adaptációs Zöld és Fehér Könyve) és hazai elfogadott dokumentumoknak (pl. a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia). Ezek jól megalapozott kutatási eredmények, nemzetközi (pl. IPCC negyedik jelentése) és EU-s progamok (pl. Prudence, Peseta, Adam), és a hazai kutatási eredmények (VAHAVA, az OMSZ, az MTA és a releváns egyetemek) figyelembevételével lettek kialakítva. Az alábbi fejezet a nemzetközi, EU-s és hazai dokumentumok és összefoglaló kutatási eredmények legfontosabb állításait tartalmazza Az éghajlat megváltozása az egész világon, így Európában is éreztetni fogja hatását. Az eddig ismert, és a legszélesebb körben elfogadott becslések szerint a globális hőmérséklet további növekedésére kell számítani, a tengerek szintje emelkedhet és a korábbi időszakokhoz képest gyakrabban fordulhatnak elő fokozott intenzitású, szélsőséges időjárási jelenségek, pl. viharok, ún. nagy csapadékok, aszályok áradások, hőhullámok. A klímaváltozás jelentős a befolyást gyakorol a 2. fejezet


– 40 –


gazdaságra, a háztartásokra, az infrastruktúrára (közlekedés, energia- és vízellátás stb.) és a társadalom különösen sérülékeny rétegeire (idősek, rokkantak, alacsony jövedelműek). Ezért fel kell komolyan venni és készülni az együttélésre az éghajlatváltozással. A felkészülés egyik legfontosabb eleme a vizeinkkel való gazdálkodás. Az IPCC negyedik jelentése szerint az éghajlatváltozás várhatóan fokozza a regionális különbségeket Európa természetes erőforrásait és javait tekintve. A negatív hatások magukba foglalják a hirtelen árhullámok megnövekedett kockázatát, a tengerpartok gyakoribb elöntését és fokozott erózióját (a szélviharok és a tengerszint emelkedése miatt). Az élő szervezetek és ökoszisztémák nagy többsége nehezen fog alkalmazkodni a klímaváltozáshoz. A hegyvidéki területeknek a gleccserek visszahúzódásával, a hótakaró csökkenésével, egyre kisebb téli idegenforgalommal és a fajok nagy mértékű kihalásával kell szembenéznie (bizonyos területeken egészen 60%-os mértékig, 2080-ra a magas kibocsátási forgatókönyvek esetén). Közép- és Kelet-Európában várható a nyári csapadékmennyiség csökkenése, ami növekvő gondokat okoz vízgazdálkodásban. A hőhullámok egészségügyi kockázata várhatóan növekszik. Az erdők termőképessége valószínűleg romlik és növekszik a tőzeges mocsarakban a tűzesetek gyakorisága. 2.5.1 Lehetséges változások Európa és Közép-európa területén A nagy globális cirkulációs éghajlati modell számítások eredményeit felhasználó európai regionális hatásokat vizsgáló projektek szerint az európai régiókat eltérő jellegű hatások érik majd: a hőmérséklet általános emelkedése mellett lesznek olyan térségek, ahol határozottan több csapadékkal (Észak-Európa), és lesznek olyan régiók ahol több és intenzívebb aszállyal kell majd számolni (Dél-Európa). A téli időszakban Európa északi részén várható elsősorban nagyobb mértékű csapadék növekedés (a szinte egész Európára jellemző növekedési tendencia mellett). Ugyanakkor a nyár folyamán jelentős csapadék csökkenés várható Európa középső és déli részein. Érdemes még megemlíteni, hogy az eredmények arra is utalnak, hogy a nyár folyamán a csapadék intenzitása többnyire növekvő tendenciát mutat (azaz a kevesebb csapadék nagyobb intenzitással hullik le. Az általános, Közép- és Dél-Európára vonatkozó csapadék csökkenési tendencia, majdnem minden modellváltozatban megjelenik (tehát a nyári csapadék csökkenés tényében „nincsen vita” a modellek között, de annál inkább annak mértékében). Az Európai Bizottság 2009. április 1-jén elfogadta a témával foglalkozó Fehér Könyvet, ami körvonalazza azoknak az adaptációs intézkedéseknek és politikáknak a keretét, melyek csökkentik az Európai Uniónak a klímaváltozás hatásaival kapcsolatos sebezhetőségét. A „Fehér könyvet” megelőzte 2007-ben a hasonló célzatú „Zöld könyv – Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – az uniós fellépés lehetőségei”. Az ún. Fehér Könyv szerint az éghajlatváltozás hatásainak súlyossága régiónként más és más. Európa legsebezhetőbb régiói Dél-Európa, a Földközi-tenger medencéje, a legkülső régiók és az Északi-sarkvidék. Ezen kívül a hegyvidékek, különösen az Alpok, a szigetek, a part menti és városi területek és a sűrűn lakott folyó menti síkságok néznek szembe kihívásokkal. Európán kívül a fejlődő országok (így a kis szigetállamok) sebezhetősége nagy. Az éghajlatváltozás számos ágazatra gyakorol hatást. A víz mennyisége és minősége az élet szinte minden területén lényeges. Így például smi a mezőgazdaságot illeti, a klímaváltozás kihat a terméshozamra, az állattartásra és a termelési helyszínek megválasztására. A vízi erőforrások minőségét és elérhetőségét a klímaváltozás alapvetően befolyásolja, és ez számos vízintenzív ágazatra kihat, köztük az élelmiszer-előállításra is. A szélsőséges időjárási jelenségek nagyobb valószínűsége és súlyossága jelentősen növeli a terméskiesés veszélyét. Az éghajlat változása a talajok szervesanyagtartalmának lebontásával, vagyis termékenységének csökkenésével is jár. Az erdőkre gyakorolt várható hatások az erdők egészségi állapotának és megújulási képességének romlásában, valamint egyes fafajok elterjedésének megváltozásában fognak jelentkezni. A mezőgazdasági földterületek több mint 80%-ának vízigényét a természetes csapadék biztosítja, de az élelmiszernövények termesztéséhez az öntözésre használható vízkészlet is elengedhetetlen. A vízszegénység Európa számos területén már most is gondot jelent, és a helyzet az éghajlatváltozás hatására várhatóan tovább romlik. A vízhiányos területek aránya a jelenlegi 19%-ról 2070-re 35%-ra nőhet. Ez a népesség elvándorlását is okozhatja. A PESETA projekt eredményeit megvizsgálva mind a 2030-ra mind a 2080-ra projektált változatok a Kárpát-medence régióját olyan területnek mutatja be ahol jelentős akár 15-20%-os terméseredmény növekedéssel is számolhatunk annak ellenére, hogy szilárdnak tűnnek azok az elemzések is, hogy a régióban nyáron kevesebb csapadék lesz, extrémebb hőségre számíthatunk és így az aszályok gyakorisága és azok intenzitása is növekedhet.

2. fejezet


– 41 –


2.5.2 Magyarországra vonatkozó eredmények Magyarország térségére átlaghőmérséklet növekedéssel, a nyáridőszakban csapadékcsökkenéssel és szélsőséges meteorológiai események gyakoribbá válásával kell számolni. Érdekesség, hogy mezőgazdaság tekintetében egyes számítások szerint átlagos terméseredmény növekedés mások szerint pedig csökkenés várható. Hazai kutatások szerint a Dunától keletre határozott vízigény növekedés várható! A PRUDENCE eredményei A Prudence projekt outputjait felhasználva Az OMSZ és az ELTE Meteorológiai tanszék által végzett adaptáció a Magyarországra vonatkozó eredmények összegezve: Magyarországon a globális átlagnál nagyobb mértékű melegedés várható. 1 fokos globális felmelegedést kísérő hazai hőmérsékletnövekedés mértéke erősen változó, de legerősebb a nyár folyamán, és leggyengébb tavasszal. Az éves 1,4°C-os h őmérséklet emelkedésnél nagyobb mértékű változásra számíthatunk nyáron és ősszel (1,7 illetve 1,5°C), míg télen és tavasszal valamivel kisebb mértékűre (1,3 illetve 1,1°C). Az 1 fokos globális felmelegedést kísérő magyarországi csapadékmennyiség éves összege gyakorlatilag változatlan (ugyanolyan valószínűséggel lehet némi növekmény, illetve csökkenés), ugyanakkor a csapadék mennyiségének időbeli eloszlása nagy különbségeket mutat. Nyáron érdemi csökkenés, míg télen hasonló mértékű növekedés figyelhető meg. Az átmeneti évszakokban a különböző modellek által adott becslések nem ennyire egyértelműek – némelyeknél csökkenést, másoknál növekedést kapunk Magyarország térségére. Gyakorlatilag az összes modellfuttatás megerősíti a csapadék éves menetében várható változást, azonban annak mértékében már jelentős különbségek mutatkoznak Lehetséges jövő a CLAVIER eredményei alapján (regionális klíma modellezés Közép-Európa térségére) szerint: Egységes hőmérséklet-emelkedés az egész országban, minden évszakban (csak néhány az átlagosnál hidegebb év) A csapadék éves összege nem változik, de az éven belüli eloszlás átrendeződik – lesznek az átlagosnál nedvesebb/szárazabb évek/évszakok A csapadékváltozások változékonysága jóval nagyobb mértékű, mint a hőmérsékleti eredményeké Területi átrendeződés nem várható Lehetséges jövő a PESETA legfrissebb eredményei (2009 november) alapján A modell futtatások eredményei azt mutatják, hogy Magyarországon a legvalószínűbb változás szerint, amely a 2,5 C fokos globális évi középhőmérséklet emelkedést jelent 2-3 C fokos évi középhőmérséklet emelkedés várható. Extrém esetben 5,4 C fokot meghaladó globális emelkedés mellett akár 7-8 fokkal is megemelkedhet az évi középhőmérséklet. Ez egy meleg mediterrán, szubtrópusi hőmérsékleteknek felelhetne meg és például gyakorlatilag elbúcsúzhatnánk a hóeséstől. A lehulló csapadékban nem történik akkora a változás az eredmények szerint 2,5 illetve 3,9 C fokos globális hőmérséklet emelkedés esetén, mint a hőmérsékletekben hiszen a stagnálás mellett egy kissé inkább emelkedés mutatkozik, de az extrémebb változások esetén azaz 5,4 C fokot meghaladó globális emelkedés mellett akár 20-40%-kalis csökkenhet a csapadék. Ha a csapadékmennyisége nem változik akkor is a hőmérséklet emelkedés a nagyobb potenciális evaptranspirációval számolva, de különösen az extrém estben intenzívebb és gyakoribb aszályokra kell számítanunk A vízjárásra vonatkozó becslések A fenti alapján és felhasználva a hazai kutatási eredményeket Nováky Béla összegzéseit használjuk a valószínű jövő jellemzésére. 2. fejezet


– 42 –


Az éghajlat ariditásának erősödése, a hőmérséklet és a párolgás növekedése, az évi csapadék csökkenése következtében várhatóan kisebb lesz az évi lefolyás. Nő az időszakos vízfolyások száma, kisebb tavaink felülete zsugorodik, egyesek el is tűnhetnek – sokfelé átrajzolódik a vízrajzi arculat. A csapadék éven belüli átrendeződését a lefolyás is követi: a téli hónapokban nő, a nyáriakban csökken. Télen nő az eső eredetű árhullámok gyakorisága, az olvadásos árhullámok korábban jelentkeznek. A téli jégjelenségek gyakorisága csökken, időtartamuk rövidül. A nyári hónapokban a kisvizek időtartama hosszabbodik, a tavakban az alacsony vízállások gyakorisága nő, időtartama hosszabbodik. Egyes folyók (Duna, Dráva) kisvízi időszakai az őszi-későőszi hónapoktól korábbra tolódik. A nagycsapadékok várható változásai következtében nő a heves árhullámok gyakorisága és intenzitása. Az éghajlat ariditásának erősödése miatt gyakoribb, hosszabb ideig tartó, súlyosabb nedvességhiány várható a talajban. A felszíni vizek beszivárgásból származó utánpótlása csökken, kivéve azokat a dunántúli térségeket, ahol a téli csapadék számottevően nő. Az utánpótlás csökkenése miatt várható a talajvízszint süllyedése, évszakos ingadozásuk nagyobb lesz. A vizek fogyása és a vízcsere lassulása a vízhőmérséklet emelkedésével párosulva kedvezőtlenül hat a vizek minőségére, csökkenti a vizek öntisztuló képességét, és növelheti a víz vagy a vízi élővilág által közvetített fertőzések kockázatát. A vízminőség várható romlása megnehezíti az EU VKI szerint előírt ökológiai jó állapot elérését. Összegzésül A hazai kutatások és az azon alapuló nemzeti stratégiák (NÉS, Fenntartható Fejlődési Stratégia, a készülő Aszálystratégia) egybehangzó állítása szerint az enyhébb csapadékosabb telek, és a hőmérséklete emelkedésből adódó tenyészidőszak hosszabbodás, nem ellensúlyozza a súlyos következményekkel járó hosszú csapadékszegény forró nyarakat, azaz a változások nem terméseredmény növekedést, hanem annak az ellenkezőjét okozhatják (kellő felkészülés, komoly agrár infrastruktúra fejlesztés, esetleges szerkezet váltás nélkül). 1.4.5 A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Az éghajlatváltozás hatására módosulhat egyrészt az országban rendelkezésre álló vízmennyiség, másrészt annak minősége is. A víz mennyiségét tekintve a hosszan tartó aszályos időszakok, valamint az árvizek, belvizek okozhatnak nehézséget. A vízminőséget illetően a kisebb vízmennyiség miatt a vizek öntisztuló képessége csökkenhet. Ilyen módon egyes szennyezések lebomlása lassabb lesz, ami a vízminőséget befolyásolja. A vízminőségre a hirtelen lezúduló esőzések is veszélyt jelenthetnek. A nagymértékű csapadék megnöveli a szennyvíz- és csatornarendszerek terhelését, amelyek akár túlfolyásokhoz, szélsőséges esetekben szennyezések kialakulásához, haváriához vezethet. A globális melegedés fokozódásával egyre gyakrabban, egyre többet, egyre több helyen kell öntözni. Ugyanakkor az öntözés vízgazdálkodással összefüggő stratégiájának alakításánál számolni lehet azzal, hogy részben a növénytermesztési gyakorlat is alkalmazkodik az éghajlatváltozáshoz, például szárazságot jobban tűrő haszonnövények vetésével. Gondban lehetnek a kisebb, helyi vízforrásokra telepített öntözések is, hiszen a gyakrabban, nagyobb mértékben, és tartósabban elapadó kisvízfolyások csökkenthetik a vízellátás biztonságát. Ugyanezt idézheti elő, ha nyáron a talajvízszint erőteljesen süllyed. Az ivóvíz minőségének, mennyiségének védelme, illetve fenntartása érdekében csökkenteni szükséges a felszín alatti vízkészletek igénybevételét, az ipari és egyéb vízhasználatot. Javítani kell a szennyvíztisztítás hatásfokát, és fel kell készülni az árvizekre és aszályos időszakokra. A következő két ábrán Magyarország jelenlegi, illetve a 2°C-os átlag hőmérséklet emelkedés hatására a felszín alatti vízkészletekben bekövetkező változást és a fogyasztás alakulását mutatjuk be felszín alatti vízkészleteit és a vízfogyasztás mértékét jeleníti meg.

2. fejezet


– 43 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 2-4 ábra: A felszín alatti vízkészletek és fogyasztás jelenleg

2-5 ábra: A felszín alatti vízkészletek és fogyasztás éghajlatváltozással (2°C emelkedés esetén)

A Dráva és Balaton részvízgyűjtő esetében a problémák kisebbek a Duna, de főleg a problémával legerősebben érintett, és már most vízhiánnyal és aszállyal küzdő Tisza részvízgyűjtőhöz képest. A NÉS előírásai szerint a vízgazdálkodásban az alábbi intézkedéseket feltétlen szükséges megtenni: Új, víztakarékossági módszereket kell kidolgozni. A takarékosságot hirdető kommunikációs kampányokat kell indítani. A vízhasználat hatékonyságát növelni kell részben technológia-váltással, részben pedig ismeretterjesztéssel. A vízvisszatartást elő kell mozdítani, egyrészt a belvízrendszerek működésének komplex kezelésével (pl. altalajlazítás, elvezető- és csatornarendszerek felülvizsgálata és esetleges felújítása vagy felszámolása), másrészt a vizes élőhelyek megőrzésével, helyreállításával. Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése program megvalósítása. Az EU Víz Keretirányelv éghajlatváltozással kapcsolatos összefüggéseinek kiemelt feladatként történő kezelése, elsősorban az éghajlatváltozás- vízminőség-vízhasznosítás és jó ökológiai állapot kapcsolatrendszerben. Az EU Árvíz Irányelvben előírt árvízi kockázati térképek és kockázatkezelési tervek elkészítése. 2. fejezet


– 44 –


A felszín alatti, karsztra alapozott vízellátás fokozott figyelmet és jelentős beruházásokat valamint képzést igényel a lezúduló nagy esők növekvő száma miatt a biztonságos vízellátás érdekében. Az ipari vízhasználat terén szükséges megvizsgálni, hogy mely szektor terén lehetséges a vízhűtéses technológiáról áttérni más technológiára, és ahol lehetséges, ott ösztönözni kell azt. A csatornarendszereket alkalmassá kell tenni a hirtelen, nagy mennyiségben lehulló csapadék befogadására. Az éghajlatváltozás összetett hidrológiai következményeit fel kell tárni és a tudásalapot bővíteni kell, különös tekintettel a Duna és a Tisza vízrendszereinek nemzetközi együttműködést igénylő területeire.

2. fejezet


– 45 –


3.

Védelem alatt álló területek

A Víz Keretirányelv értelmében védettnek számít minden olyan terület, melyet a felszíni és/vagy a felszín alatti vizeik védelme érdekében, vagy a közvetlenül a víztől függő élőhelyek és fajok megőrzése céljából valamely jogszabály kijelöl. A jogszabályi hátteret az Országos VGT mutatja be.

3.1 Ivóvízkivételek védőterületei 3.1.1 Ivóvízkivétel felszíni vizekből A felszíni ivóvízbázisokat az ivóvízkivételre használt, vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni vízek, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről szóló 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet 6. számú melléklete tartalmazza. A rendelet értelmében ivóvíz kivételre használt, vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz (felszíni ivóvízbázis) minden olyan felszíni víz, amelyből közvetlen vízkivétellel - általában kezelés után olyan vizet nyernek, vagy terveznek nyerni, amely emberi fogyasztásra szolgál. A rendelet 15 felszíni vízkivételi helyet jelöl meg, ebből a Balaton részvízgyűjtőjén hat található. A vízkivételek mindegyike ugyanabból a VKI által kijelölt víztestből, a Balatonból történik. 3-1. táblázat

Felszíni ivóvízkivétel miatt védett víztestek

Érintett víztest

Tervezési Alegység

Neve

Felszíni ivóvízkivétel VOR

Neve

Helye (fkm)

Balaton, Fonyód Balaton, Zamárdi 4-2

Balaton

AIH049

Balaton, Füred Balaton, Kenese

-

Balaton, Siófok Balaton, Széplak

3.1.2 Ivóvízkivétel felszín alatti vízbázisokból Magyarországon a vízellátásban döntő szerepet a felszín alatti vízkészlet tölt be. A jogilag is alátámasztott védelmet a védőidomok és védőterületek jelentik. A termelőkutak környezetében kijelölhető az a felszín alatti térrész (az ún. védőidom), ahonnan a vízrészecskék egy meghatározott időn belül jutnak a kútba. Védőidoma tehát minden vízbázisnak van, és ez jelenti a VGT szerinti védelem alapját. A földtanilag védett (nem sérülékeny) vízbázisoknak csak védőidoma van, de a jogszabály szerint a kutak körül ekkor is kötelezően ki kell jelölni egy mimimum 8 10 m sugarú belső védőterületet. Az ún. sérülékeny ivóvízbázisok esetében védőterületről is beszélhetünk, amely az előzőek szerint meghatározott védőidom felszíni metszete. A védőterületek és védőidomok méretezése a felszín alatti víz áramlási ideje (elérési ideje) szerint történik. Az egyes zónáknak különböző funkciójuk van (3-2 táblázat). A különböző elérési idejű védőterületek azt a célt szolgálják, hogy a meglévő és a jövőbeni szennyező tevékenységeket különböző mértékben lehessen akadályozni, illetve korlátozni. 3-2. táblázat: Védőterület, védőidom belső

A védőterületek és védőidomok méretezése és feladata Elérési idő

20 nap

Feladata a vízkivételi mű, valamint a vízkészlet közvetlen védelme a szennyeződéstől és a megrongálódástól

8

Sérülékeny az a vízbázis, ahol a vízadó összletnek nincs földtani védelme, vagyis a felszínről induló potenciális szennyezések rövidebb-hosszabb idő alatt elérhetik az ivóvíz kutakat (ilyenek a karszt-, partiszűrésű-, és a talajvízre települt vízbázisaink, valamint a kisebb mélységű réteg- és hasadékos vízadók)

3. fejezet


– 46 –


Védőterület, védőidom

Elérési idő

külső

6 hónap

Hidrogeológiai „A” zóna Hidrogeológiai „B” zóna

5 év 50 év

Feladata a le nem bomló, továbbá a bakteriális és egyéb lebomló szennyezőanyagok elleni védelem a le nem bomló szennyező anyagok elleni védelem a le nem bomló szennyező anyagok elleni védelem

A belső védőterületek - hogy a termelőkutak körüli szigorú védelem mindig biztosított legyen - , állami, illetve önkormányzati tulajdonban vannak. A többi védőterületen az ingatlan tulajdonosának kötelessége, hogy a védőterületi határozatban foglaltakat betartsa, és tevékenységét a vízbázis védelem szempontjait figyelembe véve végezze. A vízbázisokon belül megkülönböztetünk üzemelő és távlati vízbázisokat. Mint nevükből is látszik, az üzemelők feladata jelenleg a közüzemi vízellátás biztosítása. A távlati vízbázisokat jó vízadó adottságokkal rendelkező, általában sérülékeny vízadókban jelölték ki, ahol eddig még nem létesült vízműtelep. A távlati vízbázisoknál csak a hidrogeológiai védőidom, védőövezet B zónájának határát kell kijelölni, az A zóna határait csak akkor, ha a tervezett vízkivételek helye ismert. A 123/1997 (VII. 18.) Korm. rendelet szerinti védőidomok és védőterületek meghatározására 1997-ben kormányprogram indult: „Sérülékeny ivóvízbázisok diagnosztikai vizsgálata” címmel, amely 2004-ig zajlott az eredeti tervek szerint. 2004ben már új diagnosztika a pénzügyi elvonások miatt nem kezdődött. Miután az eredeti finanszírozási ütem nem valósult meg, a program végrehajtásának határidejét a 2052/2002. (II.27.) Korm. határozatban 2009. december 31-re, majd később határidő nélkülire módosították. A diagnosztikai programba 614 üzemelő és 71 távlati vízbázis tartozott, ebből 2008 év végére 284 üzemelő és 56 távlati vízbázis esetében fejeződtek be a diagnosztikai vizsgálatok, 34 üzemelő és két távlati vízbázis vizsgálata van folyamatban. A program keretében keletkezett adatok, és a diagnosztikai vizsgálatok eredményei a VKKI, a VITUKI, és a KÖVIZIG-ek adattárában találhatók meg. A védőövezetek kijelölése a kiadott hatósági határozatokkal és az ennek megfelelő telekkönyvi bejegyzésekkel zárul le (ezek az ún. határozattal rendelkező védőterületek). A fenti programban résztvett vízbázisok közel 50 %-a rendelkezik jelenleg a környezetvédelmi hatóságok által kiadott, védőövezetekre vonatkozó határozattal. Nagy elmaradás van az észak-magyarországi, a közép-duna-völgyi, és a közép-dunántúli régióban, ahol a földtani adottságok miatt sok sérülékeny vízbázis található.

A fenti programon kívül jónéhány vízbázis (különösen ásvány- és gyógyvízbázis) esetében hatósági kötelezésre, illetve az üzemeltető vagy tulajdonos kezdeményezésére készült el a védőidom, illetve a védőterület. A 3-1 melléklet táblázata áttekintést ad a részvízgyűjtő közcélú és több mint 50 fő vízellátását biztosító vízbázisokról. A részvízgyűjtőn 128 vízbázis tartozik ebbe a körbe, azaz, ahol a védőterületi jogszabály szerint a védőidom/védőterület kijelölése kötelező, és ezek 75%-a esetében ez valamilyen szinten meg is történt. A fennmaradó 25% döntő többsége nem sérülékeny. Néhány ivóvízbázis védőterületét - még a 80-as 90-es években -, nem a hatályos rendelet szerint, nem elérési idő alapján jelölték ki, így jogilag nem tekinthetők érvényesnek. Az ásvány és gyógyvizeket, valamint az élelmiszeripari célokat szolgáló vízbázisokat a 3-2 melléklet táblázata mutatja be. Ebben a táblázatban csak azok a vízbázisok szerepelnek, amelyek védőterülettel rendelkeznek (számuk 7). A vízbázisok védőidomait és védőterületeit a 3-1. térkép mellékletben ábrázoltuk. A térkép értelmezéséhez a következő magyarázatot fűzzük. A diagnosztikai vizsgálatok alatt helyszíni mérésekre alapozott, részletes számításokkal határozták meg a védőidomokat és védőterületeket (ún. számított védőterületek). A számítással, szerkesztéssel meghatározott védőterületek végső formája a jogszabály szerint földhivatali, ingatlanhasználati térképen, telekhatárokhoz igazítva kerül kialakításra (ún. földhivatali változat). Azokban az esetekben, ahol a vízbázis nem rendelkezik a rendelet szerinti elérési idő alapján számított és földhivatali változattal is rendelkező védőterülettel, becsült védőidomokat és védőterületeket határoztak meg. A becsült védőterületek meghatározására a VITUKI végzett közelítő számításokat, részben az 1997-ben elindított diagnosztikai program előkészítéseként, részben a VGT keretében. Ahol nem készült diagnosztikai vizsgálat, ott a hatósági munka során jelenleg is figyelembe veszik az 1997-ben elkészített becsült védőterületeket. A vízbázisok védelmének programját az EU előírások értelmében 2015-ig be kell fejezni, amelynek első lépése a vízbázisok védőterületének és védőidomának kijelölése (erről bővebben az intézkedésekről szóló fejezetben lesz szó).

3. fejezet


– 47 –


3.2 Tápanyag- és nitrátérzékeny területek 3.2.1 Tápanyagérzékeny területek A 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet jelenleg hatályos, 1 melléklete a nagy tavainkat (Balaton, Velencei-tó és Fertő-tó) nyilvánította a növényi tápanyagterhelés miatt érzékenynek, és ennek megfelelősen a tavak vízgyűjtőterületét jelölte ki védettségre szoruló tápanyagérzékeny területeknek Az említett vízgyűjtőterületek a 27/2006 (II. 7) Korm. rendelet szerint egyúttal nitrátérzékenyek is. A védettség a szennyvíz-bevezetésekre vonatkozó előírások szempontjából jelent megkülönböztetést (10 000 lakos-egyenérték felett tápanyag eltávolítási kötelezettség). A 240/2000. (XII. 23.) Korm. Rendelet előírja a tápanyag-érzékeny területek kijelölésének felülvizsgálatát. A Duna vízgyűjtő és a Fekete-tenger eutrofizációval szembeni védelme miatt az ICPDR ajánlása, hogy a Duna-medence teljes területét jelölkék ki a tagállamok a tápanyagterhelés miatt érézkeny területnek. Magyarországnak (más tagországokhoz hasonlóan) lehetősége volt arra, hogy a területi kijelölés helyett a 91/271/EGK irányelv alá tartozó összes településen a csatornahálózaton összegyűjtött szennyvíz tápanyag tartalmának 75%-os csökkentésével teljesítse a Fekete-tenger védelmét szolgáló kívánalmat. Ezt a lehetőséget Magyarország hivatalosan elfogadta. A 75%-os tápanyag terhelés csökkentési program elfogadása mellett a terület-kijelölés módosítása nem szükséges.

3.2.2 Nitrátérzékeny területek A nitrát rendelet célja a vizek védelme a mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szemben, a vizek meglévő nitrátszennyezettségének további csökkentése. A nitrát érzékenynek minősülő területeket a 27/2006. (II. 7.) Korm. Rendelet határozza. meg Ezek egy része már korábban kijelölésre került, a tervezés előtti rögzített állapotot 2008. évi Nitrát országjelentés tartalmazza, a 43/2007. (VI. 1.) FVM rendelet szerinti Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR) tematikus fedvényeként. A kijelölt területek az alábbiak szerint csoportosíthatók:

a Balaton, a Velencei-tó, és a Fertő tó vízgyűjtő területe; az ivóvíz-ellátási célt szolgáló tározók vízgyűjtő területei; karsztos területek, ahol a felszínen vagy 10 m-en belül a felszín alatt mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók;

az üzemelő és távlati ivóvízbázis, ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vízkivétel külön jogszabály szerint kijelölt vagy lehatárolt védőterületei;

valamint az előbbiekbe nem tartozó karsztos területek, ahol a felszín alatt 100 m-en belül mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók, kivéve, ha a lokális vizsgálat azt bizonyítja, hogy nitrogéntartalmú anyag a felszínről 100 év alatt sem érheti el a nevezett képződményeket;

továbbá olyan területek, ahol a fő porózus-vízadó összlet teteje a felszíntől számítva 50 m-nél kisebb mélységben van.

A felsorolt, jogszabály szerint nitrát érzékenynek kijelölt területeket (beleértve a tápanyagterhelés miatt érzékenynek kijelölt vízgyűjtőket is) a 3-2. térkép melléklet mutatja be. A 27/2006 (II. 7) Korm. rendelet további nitrát-érzékeny területeket (települések belterülete, bányatavak 300 méteres környezete és állattartó telepek) ír elő, amelyek MEPAR szinten még nem lettek kijelölve, de adataik szerepelnek a VGT Adatbázisban. Ezeket a területeket, valamint az üzemelő és távlati vízbázisok újabban kijelölt felszíni védőterületeit a térképen piros színnel ábrázoltuk. A 2008. évi Nitrát jelentésben kijelölt MEPAR szintű poligonokat kék szín jelöli. Az állattartó telepek (8380 db) piros pontokként szerepelnek. Ez a térkép tartalmazza a jogszabályokban előírt valamennyi nitrát-érzékeny területet (beleértve a tápanyag-érzékeny területeket is, amelyeket külön kontúrvonal jelöl).

Az összefoglaló 3-3 táblázatban, víztestenkénti bontásban szerepelnek az adott víztesten lévő tápanyag- és nitrát-érzékeny területek (km2). A MEPAR szinten már kijelölt területeknél, a rendelkezésre álló adatok alapján, nem végezhető el a kijelölés oka szerinti felosztás, ezért egyetlen adatként szerepelnek. A VGT intézkedési javaslatai között szerepel a nitrát-érzékeny területek felülvizsgálata, a következő Nitrát Akcióprogramhoz kapcsolódva.

3. fejezet


– 48 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 3-3. Táblázat Alegység

A nitrát- érzékeny területek nagysága és alegységenkénti aránya a Balaton részvízgyűjtőn Alegység neve

Alegység területe (km2)

Nitrát érzékeny terület (km2)

Területek aránya (%)

4-2

Balaton közvetlen

3 217

3 154

98,0

4-1

Zala

2 585

2 548

98,6

Részvízgyűjtő összesen

5 802

5 702

98,3

3.3 Természetes fürdőhelyek A víztest kijelölésnél a fürdővíz használatot figyelembe kell venni. A fürdésre kijelölt helyek száma a jogszabályból adódóan évente változik az aktuális igények és lehetőségek függvényében. 2008ban a nyilvántartott 256 természetes fürdőhelyből 228 strand kijelölése történt meg. A 256 strandból 230 állóvizen, 26 pedig folyókon található. Az állóvizi strandok túlnyomó többsége a nagy tavaink vízpartját jelenti, legtöbb ezek közül a Balatonnál van (3-3 térkép). A 3-4 Táblázat mutatja be azokat a víztesteket, melyek részei (egyes szakaszai) fürdési célú vízhasználat miatt védettséget élveznek a részvízgyűjtőn. A víztestek mellett megadtuk a víztesten belül kijelölt fürdőhelyek számát. A táblázatban a 2008-ban üzemelő strandok száma mellett az is szerepel, hogy a 2004-2008 közötti időszakban a víztesten összesen hány strand volt természetes fürdőhelyként nyilvántartva. Az összesítésnél azokat a fürdőhelyeket is számításba vettük, amelyek csak időszakosan (egy-egy évben) üzemeltek, illetve amelyek vízminőség ellenőrzése nem, vagy csak hiányosan történt. A 3-3 mellékletben közreadjuk a 2004-2008 időszakban nyilvántartott fürdőhelyek listáját. 3-4. Táblázat

Alegység

Fürdőhelyek kijelölése miatt védett víztestek

A fürdővíz használat szempontjából érintett víztest VOR

Név

Üzemelő strandok száma 2008-ban

2004-2008 között

153

157

4-2

AIH049

Balaton

4-1

AEQ148 Zalacsányi-patak

1

1

4-1

AEQ018 Szőcei-patak

1

1

4-1

AEQ002 Szentmártoni- és Ságodi-patakok

1

1

4-1

AEP581 Hévíz-folyás

1

1

4-1

AEP400 Csörgető-patak (Zala vízgyűjtőn)

1

1

3.4 Védett természeti területek A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során érvényesíteni kell azt a követelményt, hogy a vizek akkor tekinthetők jó állapotúnak, ha a víztől függő élőhelyek állapota javul, de legalábbis nem romlik. Ennek érdekében a tervezés részeként számba vettük azokat a védett természeti területeket, amelyek élőhelyei felszíni vagy felszín alatti víztől függőeknek tekinthetők. Vizsgálatunkban felszíni víztől függőnek tekintettük mindazokat a területeket, amelyeket a felszíni víztestként megjelölt vízfolyások és tavak (VKI-víztestek) érintenek. A tavak esetében az érintettség egyszerű ha védett területen fekszik akkor védett a víztest. A vízfolyások esetében ez valamivel bonyolultabb mivel hosszirányú kiterjedésük lehetővé teszi, hogy a védett területekkel való érintettség az egyes szakaszokon különböző mértékű és típusú legyen, ill. ugyanazon víztestnek lehetnek védett és nem védett szakaszai. A felszín alatti víztől függő ökoszisztémák (FAVÖKO) lehatárolása kevésbé egyértelmű, de alapvetően FAVÖKO-nak tekinthetők azok a vízfolyások, ahol a jó állapothoz szükséges kisvízi hozam jelentős része forrásokból, vagy közvetlen vízgyűjtőről, mint felszín alatti

3. fejezet


– 49 –


táplálás (alaphozam) érkezik. A vizes és szárazföldi ökoszisztémák közül pedig azok, ahol a talajvízből történő táplálásra szükség van az élőhely jó állapotának fenntartásához. A védett területek számba vételét, „térképezését” a VKI folyó és tó víztestek általi érintettségének meghatározásával kezdtük. Ennek során a folyó és tó víztestek mindegyikéhez hozzárendeltük az azt érintő tényleges védettségi kategóriák mindegyikét (országosan védett természeti területek, Natura 2000 területek, ramsari területek, az országos ökológiai hálózat területei), illetve további, a VGT szempontjából fontos információkat („halas” vízfolyások – lásd. 3.5 pont, a folyó/tó víztesteket érintő vízkivételek, a VKI folyó/tó monitoring pontjai, a tó víztestek (50ha) méretkorlátai miatt a természetvédelem számára fontos holtágak). A különböző szempontok szerint, jogszabályok általi védettség alá tartozó területeket, az érintett alegységek és víztestek megjelölésével a 3-4 melléklet tartalmazza. Az információk alapján megállapítható, hogy a VKI különböző típusú víztestjei jelentős mértékben érintik a védett természeti területeket. Ez a sekély felszín alatti víztestek esetében szinte minden védett területet, míg a folyó és a tó víztestek esetében, azok többségének az érintettségét jelenti (lásd 3-5 és 3-6 táblázatok). A víztestek és a védett természeti területek tematikus térképeit a 3-4. és 3-5. térképmellékletben mutatjuk be. 3-5. Táblázat

VKI vízfolyás víztestek főbb védett természeti területtel való érintettsége

Védettségi kategória Nemzeti Park, Tájvédelmi Körzet, Természetvédelmi Terület, Natura 2000 terület Természetmegőrzési Madárvédelmi Országos ökológiai hálózat Ramsari terület

3-6. Táblázat

Érintett vízfolyás víztest db

Érintett vízfolyás víztest %

43

47,3

74 40 90 18

81,3 44,0 100,0 19,8

VKI tó víztestek (11) főbb védett természeti területtel való érintettsége

Védettségi kategória Nemzeti Park, Tájvédelmi Körzet, Természetvédelmi Terület, Natura 2000 terület Természetmegőrzési Madárvédelmi Országos ökológiai hálózat Ramsari terület

Érintett tó víztest db

Érintett tó víztest %

4

36,4

10 6 10 3

90,9 54,5 100,0 27,3

A hazai vízfolyások 40 %-a, a tavak 30%-a érint országos jelentőségű védett területet. A Natura 2000-es területek érintettsége ennél jóval nagyobb, ami a védett területek állapotát is befolyásoló intézkedések fontosságát emeli ki, a VKI külön is nevesíti e területeket, mint a kiemelt védelem tárgyait. Fontos lenne a védelemre tervezett területek, valamint az ex lege védett lápok és szikes tavak területeinek pontos ismerete. Az ex lege védett lápok és szikes tavak településsoros és helyrajzi számos jegyzékét a 8005/2001., illetve a 8006/2001. (MK 156.) KöM tájékoztató tartalmazza, azonban ezek tervezéshez szükséges mélységű feldolgozása még nem történt meg. Szintén kiemelt jelentőségű a hazai sajátosságot jelentenek a hazai holtmedrek és ún. vizes (wetland) területek. Ezek a VKI hazai adaptációja időszakában (részben a VKI kategorizálása, részben speciális jellegük miatt) csak korlátozottan jelentek meg a víztestek sorában, vagy ahhoz kapcsoltan. A VKI korlátot meghaladó (50 ha) területű szikes tavak és holtmedrek megjelennek, a kisebb területű holtmedrek, szikes tavak, valamint lápok, mocsarak, vizes (wetland) területek a tervezés során kerültek figyelembe vételre.

3. fejezet


– 50 –


3.5 Őshonos halfajok életfeltételeit biztosító vizek védelme A halas vizek listáját a rendelet 7. számú melléklete tartalmazza. A kijelölést az illetékes környezetvédelmi hatóságok ötévente felülvizsgálják. Jelenleg hét vízfolyás (illetve azoknak meghatározott szakaszai) tartozik a rendelet hatálya alá, ezek mindegyike víztestként is ki van jelölve. A halas vizeket és az érintett víztesteket, valamint a halas vízként kijelölt szakasznak a teljes víztest hosszához képesti arányát a 3-8 táblázatban adtuk meg. 3-3. Táblázat

Vízfolyás

Érintett víztest

Határoló szelvények

Tapolca

4+500-

patak

8+600

3. fejezet

Halak szempontjából védett vizek és az érintett víztest a Balaton részvízgyűjtőn

Szakasz

Kategória Kód

Név

Arány

Hegymagas és Tapolca vízmércék

AEQ032

Tapolca-patak (4-2)

39%

Dévéres víz

között


– 51 –


4.

Monitoring hálózatok és programok

A monitoring olyan rendszeres mintavételi, mérési, vizsgálati, észlelési tevékenységet jelent, mely a felszíni, vagy felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi állapotának megállapítását, jellemzését, illetve az állapot rövid, vagy hosszú távú változásának leírását teszi lehetővé. A monitoring hálózat elemei a mérési, mintavételi helyek, amelyek térbeli elhelyezkedését a 4-1 – 4-6 térképmellékletek mutatják be. A monitoring program előre meghatározott jellemzők ütemezett, a módszertani előírásokat követő (szabványosított) mérését, illetve észlelését, vizsgálatát jelenti. Magyarországon a vizek monitoring tevékenysége több évtizedes, sőt egyes elemeiben évszázados múltra tekint vissza. A Víz Keretirányelv 8. cikkelye, valamint V. melléklete előírásainak bevezetéséhez a hagyományos észlelő hálózatunkat jelentősen át kellett szervezni. A Víz Keretirányelv szerint 2006. december 22-ig a tagállamoknak gondoskodni kellett a vizek állapotának monitoringjára irányuló programok kidolgozásáról és azok működtetéséről annak érdekében, hogy a vizek állapota minden egyes vízgyűjtő kerületben összefüggő és átfogó módon jellemezhető legyen. A hazai „VKI monitoring” hálózat és program kialakításánál alkalmazott fő elv - elsősorban költségtakarékossági szempontok miatt - az volt, hogy „szakmai minimum” szinten elégítsék ki a Víz Keretirányelv elvárásait, és a korábbi mérési programokra alapozva, a rendelkezésre álló mérési kapacitások és erőforrások figyelembe vételével működtetésük a lehető legkisebb többletterhet jelentse az állami költségvetés és a vízhasználók számára. Az állapotértékelés során bebizonyosodott, hogy ez a minimum program nem elegendő. Ezen felül, a VKI hálózat mellett továbbra is fenn kell tartani a hagyományos monitoring hálózatot is, hiszen a hazai vízgazdálkodás sajátos érdekei ezt megkövetelik (árvíz, belvíz, aszály, kármentesítés, nagytavaink vízminősége, stb.). A VKI monitoring hálózat fenntartói, üzemeltetői elsősorban az államigazgatási szervek, másodsorban a különböző vízhasználók, így például víztermelők, szennyvíz kibocsátók, vagy állattartók, ipari üzemek, stb. Az ágazati feladatmegosztásnak megfelelően a 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet szerint („A környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről”) a vízminőségi vizsgálatokat általában a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek laboratóriumai, a mennyiségi méréseket a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok vízrajzi egységei végzik. Az utóbbi évtizedekben egyre jobban elterjedt önellenőrző mérések eredményeiről, illetve a tevékenységet jellemző főbb adatokról a környezethasználóknak adatot kell szolgáltatniuk, amelyek összegyűjtve szintén a monitoring program részeivé vállnak. A monitoringhoz kapcsolódó feladat még a különböző forrásból származó adatok nyilvántartása, feldolgozása és az információk nyilvánosság számára elérhetővé tétele. A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférés biztosítása terén jelentős előrehaladás történt a rendszerváltás óta, azonban az adatok kezelőinek még most is számtalan technikai akadályt kell leküzdenie az információkérések teljesítéséhez, valamint a rendelkezésre álló erőforrások sem elégségesek. A felszíni vizek esetén a monitoring kiterjed a víztérfogatra és a vízszintre és/vagy vízhozamra olyan mértékben, amennyire azt az ökológiai és a kémiai állapot és az ökológiai potenciál indokolja, valamint a kémiai állapotra és az ökológiai állapotra, vagy potenciálra. A felszín alatti vizeknél a programok a kémiai és a mennyiségi állapot megfigyelését célozzák meg. A védett területek esetén a feszíni és felszín alatti vizek megfigyelését olyan jellemzők egészítik ki, amelyeket az egyes védett terület kialakítását előíró jogszabály határoz meg. A monitoringgal kapcsolatos alapvető elvárás, hogy biztosítsa az azonos minőségű és összehasonlítható adatok előállítását, ezért ahol csak lehetséges nemzetközi (ISO, CEN) vagy nemzeti (MSZ) szabványokat kell alkalmazni. Abban az esetben, ha a módszert hivatalos szabványosító szervezet nem hitelesítette, a mérési, vizsgálati eljárás leírásának világosnak és félreérthetetlennek kell lennie, hogy alkalmazása egyértelmű legyen. A mérést végzőknek a minőségbiztosítás és a minőségellenőrzés segítségével a hibák elkerülésére, csökkentésére, számszerűsítésére és szabályozására kell törekednie. A monitoringgal kapcsolatos szabványok, műszaki előírások, jogszabályok és útmutatók jegyzékét a 4-4 melléklet tartalmazza. 4. fejezet

A vizek állapotának minősítése

– 52 –


Abban az esetben, ha a módszert hivatalos szabványosító szervezet nem hitelesítette, a mérési-, vizsgálati eljárás leírásának, világosnak és félreérthetetlennek kell lennie, hogy alkalmazása egyértelmű legyen. A mérést végzőknek a minőségbiztosítás és a minőségellenőrzés segítségével a hibák elkerülésére, csökkentésére, számszerűsítésére és szabályozására kell törekednie. A hazai mérési, mintavételihely-hálózatot eredetileg a vizek különböző célú – általában a hálózat nevében foglalt, pl. árvízi, üzemi, országos, regionális, törzs, havária, stb. – jellemzésére alakították ki. A Víz Keretirányelv szerint azonban új feladatok teljesítését is meg kell oldania. A vizeket megfigyelő monitoring A VKI szerint a monotoring háromszintű, feltáró, operatív és vizsgálati jellegű, a programok ütemezése a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés 6 éves ciklusaihoz igazodik. A feltáró monitoring (surveillance monitoring) céljában hasonló a korábbi országos és regionális törzshálózati monitoringhoz, mivel alapvetően a vizek általános állapotértékelését, jellemzését tűzi ki célul. A VKI ezen kívül az alábbi célokat határozza még meg a feltáró monitoringgal kapcsolatban: segítse a következő 6 éves vízgyűjtő-gazdálkodási tervciklus monitoring programja eredményes és hatékony kialakítását, értékelni lehessen a természetes viszonyok hosszú távú változásait, nyomon követhetők és értékelhetők legyenek a széles értelemben vett antropogén tevékenységből származó a hosszú távú változások A határokkal osztott víztesteknél feltáró monitoringot kell üzemeltetni és a határvízi szerződésben meghatározott adatokat kell szolgáltatni a szomszédos ország társszervezetének. A Dunamedence szinten kiemelt víztestek esetében a feltáró monitorinkból származó információkat az ICPDR-nak is meg kell küldeni. Az operatív monitoring (operational monitoring) bizonyos szempontból veszélyeztetettnek tekintett vizek vizsgálatát célozza. Az operatív monitoring VKI szerinti célja: az olyan víztestek állapotának meghatározása, amelyeknél fennáll a kockázata, hogy a VKI által kitűzött határidőre nem teljesülnek a jó állapotra, vagy potenciálra irányuló környezeti célkitűzések, és a kockázatos víztestek állapotában – az intézkedési programok eredményeként – bekövetkező minden változás nyomon követése és értékelése. A vizsgálati monitoring (investigative monitoring) akkor szükséges, ha ismeretlen valamilyen határérték-túllépésének az oka, vagy rendkívüli események nagyságát, következményeit kell megismerni, vagy ahol operatív monitoring még nem üzemel, de az intézkedési program kidolgozásához információk gyűjtésére van szükség. Ez a monitoring jellegéből adódóan ez a monitoring a felszíni vizekhez kapcsolódik és nem tervezhető előre. A különféle rendkívüli szennyezések, balesetek, haváriák alkalmával egyedileg kerül kidolgozásra és alkalmazásra. A gyors beavatkozást segítik a kárelhárítási tervek, amelyek a jelentős balesetszerű események potenciális helyszíneire készülnek, megadva a szennyezés jellegét, ezáltal e tervekben a legvalószínűbb vizsgálati monitoring elemek is körvonalazódnak. A Víz Keretirányelv előírásai szerinti monitoring 2007 óta működik hazánkban. Az így nyert adatok és a korábbi hazai monitoringban gyűjtött adatok együttesen általában lehetővé teszik a víztestek jelentős részének értékelését, a veszélyes anyagok vizsgálata kivételt jelent ez alól. Ennek oka többek között, az hogy a teljes komponenskör vizsgálatához szükséges vizsgálati módszer egész Európában nem áll rendelkezésre. A megfelelő módszerek fejlesztése jelen pillanatban is folyamatban van, az Európai Unió Bizottsága finanszírozza ezt a költség- és időigényes munkát. Gondot jelent az is, hogy a vizsgálatok során alkalmazott biológiai módszerek köre sem teljes jelen pillanatban, így a veszélyes anyagokhoz hasonlóan e téren is központi finanszírozással folyik több, európai szintű vizsgálati módszer fejlesztése. A probléma másik része, 4. fejezet


– 53 –


hogy a környezetminőségi határértékek szigorúak, így egyes kémiai szennyezőanyagokat kis koncentrációban kellene tudni megmérni, amelyhez az ágazat nem rendelkezik megfelelő műszerekkel, vagy nagyon drága a mérési eljárás. További specifikus nehézség e téren, hogy a minden országban azonos módon és feltételek mellett elvégezhető kémiai analitikai eljárásokkal ellentétben a biológiai vizsgálati módszereket az adott ország természeti viszonyaihoz kell illeszteni. A jelenlegi monitoring, mint minimum program, formálisan kielégíti a VKI előírásait. Az intézkedések tervezéséhez és a már beindított programok hatásának ellenőrzéséhez azonban a monitoring hálózat és program bővítésére, megerősítésére van szükség. Azoknál az elemeknél, melyek esetében a múltbéli tapasztalat rendelkezésre áll (vízrajz, alap kémia), meg kell őrizni a korábbi rendszer pozitívumait (pl. mintavételi gyakoriság). Az új elemeknél még sok hiányossággal, módszertani nehézséggel küszködünk (biológiai vizsgálatok, veszélyes anyagok mérése), ezért az egész monitoringrendszer az üzemelése alatt, - jelenleg is -, folyamatos újraértékelésen és fejlesztésen esik át. A monitoring rendszer átalakítására vonatkozó intézkedési programot a 8. fejezetben adjuk meg. A vizek monitoringjával kapcsolatos egyéb információk a következő linkeken találhatók: http://www.vizadat.hu/ és http://okir.kvvm.hu/fevi/.

1.5 Felszíni vizek A felszíni vizek jellemzését szolgáló rendszeres mintavételi és vizsgálati tevékenység az alapja a Víz Keretirányelv végrehajtásának, mert enélkül a fennálló állapot jellemzése és az intézkedések hatásának nyomonkövetése nem lenne lehetséges. A megbízható állapotértékelésen alapul valamennyi későbbi, javító szándékú beavatkozás, majd a végrehajtott intézkedés eredményességének vizsgálata. A működőhöz képest jelentős változást jelentett a felszíni vizek vizsgálatában az Unió előírásainak bevezetése, amely bővítette a vízminőségi és a mennyiségi monitoringhoz kötődő tevékenységet, valamint különbséget tett a monitoring célja és jellege szerint. A Víz Keretirányelv monitoringra vonatkozó speciális előírásait „a felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályairól” szóló 31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet rögzíti. A felszíni vizek megfigyelésének jellege, az eddig alapvetően kémiai és hidrológiai orientáltságú hagyományos rendszer, kibővült biológiai és morfológiai vizsgálatokkal. A VKI monitoring keretében végzett biológiai vizsgálatok a következő élőlénycsoportok összetételére, egyedsűrűségére, tömegére illetve korszerkezetére terjednek ki: a lebegő életmódot folytató algák (fitoplankton), a makroszkópikus vizi lágyszárú növényzet (makrofita), az aljzaton, vagy egyéb szilárd felületen bevonatot képző algák (fitobenton), a fenéklakó makroszkópikus vizi gerinctelenek (makrogerinctelenek), és a halak. A biológiai mérések módszertana a 4-4 mellékletben felsorolt szabványokon, valamint a 2005-ben ECOSURV projekt keretében, egy országos ökológiai felmérés során kidolgozott eljárásokon alapul (lásd még 4-1 térképmellékletet). A biológiai jellemzők vizsgálata élőlénycsoportonként különböző.

4. fejezet


– 54 –


puffer zóna

védősáv

természetes puffer zóna mocsár, rét, liget

fás zóna

belső növény-zónák

A fitoplankton-vizsgálat - a vonatkozó szabvány szerint - merített, integrált pontmintából történik. A mintavételre a jellemző helyek alkalmasak: nyílt vízi és növényzettel benőtt terület, illetve sodorvonali és partközeli sáv. A tartósított mintákból az alga-biotérfogatát laboratóriumban mikroszkópos számlálással és azonosítással határozzák meg. A vízi makrofita vizsgálat helyszíni, botanikai felmérés keretében történik: a zonáció, borítottság értékelése fajszintű információkon alapul. A botanikai felmérés során a növényzetet keresztszelvény mentén a vízben (belső növény-zónában) és a parti sávban (puffer zónában) legalább vízközéptől a hullámtér széléig elemzik. A terepi vizsgálat részletessége, a felmérhető zónák száma és kiterjedése jelentősen függ a víztest természetes jellemzőitől. A fitobenton vizsgálata valamelyest hasonló a lebegő algákéhoz, itt a mintavétel szilárd felszínről történik: kövek, vízi növényekről, vagy ha nincs kavics és alámerült, vagy vízből kiemelkedő növényzet nincs, akkor az iszap felületén zöldes-barnás rétegként jelen lévő kovamoszat-bevonat begyűjtése is lehetséges. A mintákat a helyszínen tartósítják, majd később a preparátumokat mikroszkóppal, bizonyos esetben elektronmikroszkóppal elemzik, így történik a kovaalgák meghatározása és számlálása. A fenéklakó makrogerinctelenek (makrozoobentosz) mintavétele manuálisan, mikroszövetű hálóval, vagy kotrással, markolással a vízfenékről történik. A mintavétel a meder alzat felső 2-5 cm-es rétegére irányul. A mintákat hossz- és keresztirányban 50-100 m széles sávban több pontról gyűjtik, tartósítják. A nyert mintát a helyszínen vagy laboratóriumban válogatják, majd a fajszintű meghatározás sztereomikroszkóppal laboratóriumban történik. A halak mintavételezése vízfolyásoknál kizárólag elektromos halászgéppel, tavaknál fenékháló és/vagy nyíltvízi kopoltyúháló és/vagy elektrormos halászgéppel történik. A halak vizsgálata már a helyszínen megtörténik, meghatározzák a faji összetételt, a halak méretét, tömegét, korát és az egyéb külső rendellenességeket is feljegyzik. A mérések elvégzése után a kifogott halak visszakerülnek a vízbe.

4. fejezet


– 55 –


A VKI filozófiájának megfelelően, amely az ökológiai állapotra helyezi a hangsúlyt, a mennyiségi monitoring keretében a biológiai elemekre hatással lévő hidrológiai és morfológiai elemeket kell vizsgálni. A hidromorfológiai mérések módszertana a 4-4 mellékletben felsorolt műszaki előírásokon, valamint 2008. évben országos méréssorozat és expedíciós bejárás során kidolgozott eljárásokon alapul (lásd még a 4-1 térképmellékletet). A biológiai elemekre hatással lévő kémiai és fizikai-kémiai elemek két nagy csoportja az általános összetevők és különleges szennyezőanyagok. Az általános jellemzők egy része a biológiai élethez nélkülözhetetlen alkotója az élő vizeknek, ilyenek például a tápanyagok, az oxigén, különféle sók, más része a vizekben keletkező, vagy azokba kívülről bekerülő szerves anyag mennyiségére jellemző, úgynevezett összegparaméter. A felsorolt biológiai, hidromorfológiai, fizikai-kémiai és kémiai elemekből a vízfolyás és állóvíz víztestek típusától, valamit az emberi hatások mértékétől függően kialakított felszíni vizek monitoringja két programot és összesen tíz alprogramot tartalmaz. A monitoringhálózat listája a 4-1 mellékletben található, míg a programok összefoglaló táblázata és leírása alábbiakban következik. A monitoring hálózat és program térképi bemutatása a 4-1 térképmelléklettel történik. A feltáró és operatív programok keretében 402 helyen történik mérés, 49 állóvízi és 353 vízfolyás víztesten. A biológiai, hidromorfológiai fizikai-kémiai mérések közül legalább egy elemet minden ponton vizsgálnak, de veszélyes anyagok mérésére csak 200 állomáson kerül sor. A nagyobb víztesteken több állomás is lehet, így ez a hálózat 304 víztest (kb. a víztestek negyede) monitorozására alkalmas. A monitoring hálózattal való lefedettség szempontjából a vízfolyás víztestek helyzete az állóvizeknél kedvezőbb. A 869 vízfolyás víztestből ugyanis 268-on (kb. a víztestek harmada) van mérőhely, ráadásul a mérőállomások általában azokon a nagyobb vízgyűjtővel rendelkező vízfolyásokon helyezkednek el, amelyek befogadják a kisebb vízfolyásokat. A tavak között nincsen olyan összeköttetés, mint a vízfolyásoknál, minden állóvíz víztest egyedi, így csak önállóan vizsgálhatók. A 213 állóvíz víztestből hivatalosan csak 36 rendelkezik monitoringgal, amely a természetes állóvizek 40 %-os, az összes állóvíz (mesterségesekkel együtt) 17 %-os lefedettséget jelent. A feltáró monitoring program két alprogramot tartalmaz: tavak feltáró monitoringja - alprogram és folyók feltáró monitoringja alprogram. A feltáró monitoring meglehetősen széles körű vizsgálatokat tartalmaz, de viszonylag kevés mintavételi ponton: 154 helyen, amelyből 23 állóvíz, 131 vízfolyás víztesten található. A Balaton részvízgyűjtőjén ebből csak öt állóvíz és két vízfolyás feltáró mintavételi pont működik. Tekintettel arra, hogy a nagyobb víztesteken több mérőhely is lehetséges a 154 ponttal 124 víztestet (17 állóviz-víztestet és 107 vízfolyás-víztestet) monitorozunk. A program tartalmazza a fent röviden bemutatott valamennyi vizsgálati csoportot, tehát mind az öt biológiai elemet, a hidromorfológiai észleléseket, a biológiai szempontból nélkülözhetetlen alapkémiát és a veszélyes anyagokat egyaránt. A feltáró monitoring fő céljai, hogy elegendő szintű információt biztosítson a felszíni víztestek állapotának minősítéséhez, a hosszú távú természetes és antropogén hatások okozta állapotváltozások kimutatásához, a két és többoldalú nemzetközi egyezményekben vállalt mérési kötelezettségek teljesítéséhez. Ezzel a programmal minimális szinten, de teljesíthető. A feltáró monitoringhoz kapcsolódó program keretében történik az interkalibrációs hálózat működtetése, valamint a referencia helyek vizsgálata is. Az interkalibrációs eljárás célja, hogy az ötosztályos minősítési rendszer európai szinten konzisztens és összehasonlítható legyen az egyes tagállamok között. Az interkalibrációs eljárás részeként az EU Bizottsága elősegíti a tagállamok közötti információcserét úgy, hogy a Közösség minden ökorégiójában észlelési pontokat jelöltek ki, amely helyek alkotják az interkalibrációs hálózatot. Az interkalibráció során az egy földrajzi régióba tartozó országok nemzeti víztípusaikból közös víztípusokat alakítanak ki, és ezekre a monitoring eredmények alapján közös határérték rendszert dolgoznak ki a kiváló-jó, és a jó-mérsékelt ökológiai állapot meghatározására. Az interkalibrációs folyamat lezárulásakor annak végeredményét minden tagállamnak kötelezően kell alkalmaznia saját hazai rendszerében. Magyarország 16 vízfolyás és 5 állóvíz monitoring pontot szerepeltet az interkalibrációs hálózatban. A VKI a monitoring eredmények értékeléséhez nem ad számszerű határértékeket, ez nehezen is lenne elképzelhető az Unió rendkívül diverz víztípusai, eltérő természeti feltételei miatt. Az értékelés alapja az illető víztest eredeti, humán hatásoktól mentes, elméleti állapota. Ezt a zavartalan állapotot nevezzük referenciaállapotnak, az ilyen állapotban levő víztesteket pedig referenciális víztesteknek.

4. fejezet


– 56 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő A referenciaállapotot a tagállamok a meglévő kiváló állapotú víztestek jellemzői alapján állapíthatják meg ott, ahol azok még léteznek. Ebben az esetben a monitoringnak az a feladata, hogy meghatározza a biológiai minőségi elemek értékeit. A kiváló ökológiai állapottal rendelkező víztestekre típusonként meg kell határozni a típust jellemző hidromorfológiai és fizikai-kémiai állapotot is. A referencia viszonyok modellezéssel, szakértői becsléssel is meghatározhatók. A modellekben olyan létező víztestek adatait kell használni, amely víztestek csak nagyon gyenge emberi hatásoknak vannak kitéve, vagy a múltban ilyenek voltak és erre vonatkozóan elegendő adat áll rendelkezésre. 2004-ben 255 helyet vizsgáltak meg a referencia felmérés céljából (lásd. 4-1. térképmellékleten), aminek eredményeként 53-at találtak a biológia állapota alapján alkalmasnak. Végül, a kémiai és a hidromorfológiai értékelést követően hazánkban a 402 monitoring pont közül 23-at lehetett referencia helyként kijelölni. Az állapotértékelés eredménye szerint (lásd 5. fejezet) azonban jelenleg egyetlen víztest sincs – a teljes szakaszán - referencia állapotban.

A felszíni vizek operatív monitorozására a kockázatosnak minősített víztesteket választottunk ki mintaterületi elv alkalmazásával úgy, hogy a különböző típusú terhelések, emberi beavatkozások kellő reprezentálását biztosítsuk. A 2004-ben, előzetesen elvégzett kockázatértékelés hidromorfológiai szempontból, valamint szerves-, táp- és veszélyes anyag terhelés alapján történt. Ezen terhelések hatásának vizsgálata célzott, szűk körű vizsgálatokkal is megoldható, ugyanakkor szükség lehet folyamatosan, éveken át, a feltáró monitoringnál nagyobb gyakoriságú mintavételekre és vizsgálatokra, mérésekre is. Emiatt a kockázattípusnak megfelelően azokat az elemeket vizsgáljuk, amelyek az adott helyeken a terheléseket leginkább jellemzik, és amelyek a vízi élővilág számára meghatározóak. A vizsgálatok részletessége olyan, hogy a szignifikáns hatás eldönthető, illetve az intézkedések hatása kimutatható legyen. Ha a vizek minőségét javító intézkedés történik egy-egy vízfolyáson, vagy állóvízen, akkor az intézkedés eredményességét is az operatív monitoring segítségével lehet tisztázni. Az operatív monitoring helyként 2006-ban 345 pont lett kijelölve, a veszélyeztető hatásnak megfelelő alprogram végrehajtására. A helyek felülvizsgálatát az állapotértékelést követően kell elvégezni, és 2009. december 22-től az operatív monitoringot a feltárt problémáknak megfelelően szükséges folytatni. Az állóvíz víztesteknél két operatív alprogram került meghatározásra: a tápanyagtartalom miatt kockázatos tavak alprogram és a hidromorfológiai beavatkozások miatt kockázatos tavak alprogram. A túlzott tápanyagterheléssel sújtott tavaknál az eutrofizációt legjobban a vízi növényzet és a planktonikus algák jelzik. Az általános kémiai vizsgálatokon belül a tápanyag viszonyok vizsgálata a legfontosabb. A hidrológiai mérések a viszonylag ritka vízminőségi vizsgálat értelmezéséhez, valamint a vízcserélődés nyomon követéséhez szükségesek. A 49 tavi monitoring pontból 22 helyen eutrofizáció veszélye miatt operatív mérés történik, ilyen pont 4 van a Balaton esetében. Az állóvíz víztesteknél leggyakrabban előforduló hidromorfológiai problémák a szabályozott vízszint, módosított vízforgalom, a feliszapolódás, a kotrás és a part megváltoztatása (burkolás, betöltés, növényzet eltávolítása, stb.). A legtöbb tónál ezek a problémák kombináltan jelentkeznek, amelyre az élőlények is összetetten reagálnak, ezért mind az öt biológiai elem vizsgálata szükséges. A hidrológiai és morfológiai elemek mérése is egyértelműen szükséges, valamint az alapkémiai elemek közül az oxigénellátottság, az átlátszóság, a sótartalom, stb. jellemző lehet. A 49 tavi monitoring pontból 20 helyen (a Balaton esetében 4) hidromorfológiai kockázat miatt operatív mérés történik. A vízfolyás víztestekre hat különböző operatív alprogramot kellett meghatározni, amelyből kettő vízminőségi négy hidromorfológiai problémák miatt szükséges. A veszélyes anyag miatt kockázatos folyók alprogram 51 víztestre, illetve 76 monitoring pontra vonatkozik, a Balaton részvízgyűjtőjén ebből 5 működik. E vizsgálatok keretében az elsőbbségi, illetve az egyéb veszélyes anyagok közül csak azt a szennyező anyagot vizsgálják, ami feltehetően veszélyezteti a víztestet, azaz amilyen anyagot kibocsátanak (használnak) a vízgyűjtőn. A monitorozott anyagok, anyagcsoportok listája így pontról pontra változhat, például a nehézfémeket mérik a romániai ércbányák területéről érkező vízfolyásoknál, vagy az olajszármazékokat a Dunán, stb. A tápanyag és szervesanyag miatt kockázatos folyók alprogram 133 vízfolyás víztestre (kb. a víztestek 15%-a), illetve 176 monitoring pontra, a Balaton részvízgyűjtőn 13 vonatkozik. A túlzott 4. fejezet


– 57 –


tápanyag-ellátottság eredménye az eutrofizáció, amelyre a vízi növényzet és nagyobb folyóknál a planktonikus algák reagálnak legérzékenyebben. A hidromorfológiai okokra visszavezethető kockázatok esetében értelemszerűen a hidrológiai és morfológiai elemek operatív észlelése szükséges. Az alprogramok a következők: a hosszanti átjárhatóság akadályozottsága miatt hidromorfológiai szempontból kockázatos folyók alprogram esetében a halak mozgása van elsősorban akadályozva, ezért ezt az élőlénycsoportot kell vizsgálni a völgyzárógátas átfolyó tározó, duzzasztás, vízkivétel, vízmegosztás miatt hidromorfológiai szempontból kockázatos folyók alprogram-nál a vízsebesség, esés, vízmennyiség megváltozására legérzékenyebben reagáló algák segítenek az állapotértékelésben. a keresztszelvény menti elváltozások, szabályozással kapcsolatos elváltozások hatásai miatt hidromorfológiai szempontból kockázatos folyók - alprogram keretében a makrogerinctelenek és a halak monitorozása szükséges. a kotrás, burkolat hatásai miatt hidromorfológiai szempontból kockázatos folyók alprogram monitoring pontjainál azért vizsgálják a makrofitákat és a makrogerincteleneket, mert ezek a meder aljzathoz kötődnek, a fenék és a part anyagában, szerkezetében történő minden változtatásra egyértelmű választ adnak. A hidromorfológiai kockázati tényezők egy víztestnél sokszor kombináltan jelentkeznek, ezért többféle operatív monitoring alprogram együttes végrehajtása szükséges. Balaton részvízgyűjtőn 13 ilyen hely van. Vizsgálati monitoringot ott működtetünk, ahol ismerethiány felszámolására, vagy rendkívüli esemény következményeinek kivizsgálására, vagy az operatív monitoring ideiglenes helyettesítésére van szükség. A Víz Keretirányelv bevezetése óta hazánkban négy olyan jelentősebb országos felmérés történt, amely a vízek állapotával kapcsolatos ismerethiány csökkentését célozta, így megfelel a vizsgálati monitoring elvárásainak. Az expedíciós felmérések helyszíneit a 4-1. térképmelléklet mutatja be. A vizsgálati monitoring keretében a jövőben szükséges lenne különböző célvizsgálatok elvégzése, például a különböző stresszorok hatáselemzése, tér- és időbeni változások típusonkénti felmérésére, stb. Ennek hiányában sem az intézkedések tervezése, sem a végrehajtásuk ellenőrzése nem nyugodhat biztos alapokon (8. fejezet). Magyarországon évente közel száz környezeti kárbejelentés történik, amelyeket ki kell vizsgálni. A bejelentések negyede olyan komolyabb esemény, hogy kárelhárítás és vizsgálati monitoring működtetése szükséges, évente 5-10 szennyezés a határon túlról érkezik. A legtöbb szennyezés levonulása, illetve a kárelhárítás csak néhány napig tart, de a legveszélyesebb rendkívüli események hosszabban is elhúzódhatnak, gondoljunk a tiszai ciánszennyezésre, vagy a Rába habzására. A legjellemzőbb káresemények közé az olajszennyezés, az úszó kommunális hulladék, az oxigénhiányos állapot (halpusztulás, vagy halak pipálnak), a kommunális, vagy ipari szennyvíztisztító nem megfelelő üzeme, a habzó, vagy elszíne-ződött, esetleg bűzös víz sorolható. A vizsgálati monitoring működtetői balesetszerű szennyezés esetében a kárt okozó környezethasználó, és/vagy egymással együttműködve a környezet-, a természetvédelmi és a vízügyi államigazgatási szervek.

1.6 Felszín alatti vizek Hazánkban a felszín alatti vizeink vizsgálata, monitoringja évszázados múltra tekint vissza. Ennek oka, hogy természeti adottságaink eredményeként a felszín alatti vizek állapota különösen fontos számunkra, hiszen más vízhasználatokon túl ivóvizünk több mint 95 %-a innen származik. A felszín alatti vizek monitoringja több szempontból is jelentősen eltér a felszíni vizek vizsgálati rendszerétől, mivel hazánkban szinte mindenhol van felszín alatt víz, de annak feltárása 4. fejezet


– 58 –


nehézséget okoz a térbeli kitejedsége és heterogenitása miatt. Magyarországon több mint 4000 forrást és közel 60 000 kutat tartunk nyilván, amely helyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a felszín alatti vizeket megvizsgáljuk, méréseket végezzünk és jellemezzük állapotukat. A felszín alatti vizekre vonatkozó VKI monitoring követelményeket a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól szóló 30/2004. (XII. 24.) KvVM rendelet foglalja össze. E szerint a felszín alatti monitoring rendszer két alrendszerből épül fel. Az egyiket az állami és önkormányzati felelősségi körbe tartozó, a közérdek mértékével arányban álló részletességű és sűrűségű, un. területi monitoring alkotja. A területi monitoring a következő főbb elemekből épül fel: a KvVM miniszter irányítása alá tartozó szervezetek által folyamatosan üzemeltetett rendszerek (pl. vízrajzi hálózat, rendszeresen vizsgált kutak), és a speciális rendszerek (pl. távlati vízbázisok vízrajzi hálózatba nem tartozó kútjai, felső-dunai monitoring) más állami szervezetek által folyamatosan üzemeltetett monitoring rendszerek (pl. MÁFI megfigyelő kúthálózata és forrásmérései, FVM által fenntartott Talaj Információs Monitoring) települési önkormányzatok (elsősorban a városok) által végeztetett monitorozás. A hazai monitoring rendszer másik alrendszerét a környezethasználók által végzett mérések, megfigyelések képezik (környezethasználati monitoring). Ide tartoznak – többek között – a vízművek által végzett mérések, az ipari üzemek, hulladéklerakók, egyéb szennyezőforrások és a szennyezett területek környezetének monitoringja. 4-1. ábra:

A felszín alatti monitoring szervezeti rendszere

A víztestek jellemzéséhez, állapotértékeléséhez a területi és környezethasználati monitoring szinte összes elemére szükség van. Sőt az „állapotértékelési monitoring” nemcsak a hagyományos értelemben vett észleléseket (vízmennyiség és vízkémia) kell, hogy tartalmazza, hanem a felszín alatti vizeket érintő minden környezethasználat monitorozását is. 2007. tavaszán az Európai Bizottságnak megküldött monitoring jelentésben felsorolt közel 3500 észlelési hely és mérési program alkotja az „EU-VKI jelentési monitoring program”-ot, vagy röviden a „jelentési monitoring”-ot. A részvízgyűjtőn ebből 130 figyelő, és 87 termelő kútra és forrásra telepített mérési hely működik. A jelentési monitoringot az állapotértékelési monitoringból kiválogatott állomások alkotják. A jelentési monitoring a VKI által előírt kötelezettségek mellett más adatszolgáltatások és adatcserék alapját is képezi. A VKI monitoring rendszerből kerültek kiválogatásra a Nitrát Irányelv által előírt monitoring rendszer állomásai. A jelentési monitoring rendszer objektumain mért paraméterek alapján történik az éves statisztikai adatszolgáltatás az Európai Környezetvédelmi Ügynökség felé, és a határvízi egyezményekben rögzített adatcseréknél is a VKI állomások szerepelnek. 4. fejezet


– 59 –


A Víz Keretirányelv szerint a felszín alatti vizek esetében is egy feltáró és egy operatív monitoringot programot kell működtetni, de az operatív észlelés céljai kismértékben eltérőek. Ennek következtében az operatív monitoringot a feltáró monitoring működési időszakai között kell üzemeltetni és a megfigyelési tevékenység hangsúlyozottan a VKI célkitűzéseinek elérését veszélyeztető, azonosított kockázatok felmérésére irányul. Hazánkban jelenleg még nincsenek kijelölve olyan monitoring pontok, ahol operatív észlelés lenne, mivel az első jellemzéskor (2005. évi országjelentésben) egyetlen víztestet sem nyilvánítottak határozottan gyenge kémiai állapotúvá, vagy kockázatossá. 2009. december 22-től kezdve ez meg fog változni, mivel e Vízgyűjtőgazdálkodási Terv 5. fejezetében gyenge állapotúnak minősített felszín alatti víztesteken operatív monitoringot kell majd működtetni. A felszín alatti vizek állapotának megfigyelésére összesen hat féle programot működtetünk, ebből kettő mennyiségi, négy kémiai feltáró monitoring. A mennyiségi monitoring célja a felszín alatti víz szintjében bekövetkező változások nyomon követése, valamint adatok biztosítása a vízmérleg számításhoz és a szárazföldi ökoszisztémák állapotának meghatározásához, valamint a határon átáramló víz irányának és mennyiségének becsléséhez. A vízszint mérési program keretében 1685 kútban (a részvízgyűjtőn 91) mérik a vízszintet. Az észlelések gyakorisága a víztest típusától függ, így a termál víztesteknél minimum évente egy mérés szükséges, de általában havonta egyszer mérnek. A többi víztest típusnál a minimális mérési gyakoriság havi, viszont a sekély víztestek monitoring pontjainál a heti kétszeri mérés szakmai elvárás a vízrajzi gyakorlatban. A vízszintet kézi eszközzel (síppal, elektromos mérőszalagos), vagy beépített szondával (úszó, nyomásérzékelő, pozitív kutaknál nyomásmérő) mérik a hatályos műszaki előírásoknak megfelelően. A kutak jelentős részénél digitális vízszintregisztráló van beépítve, amelyek 0,1 cm pontossággal, akár óránkénti mérésre is képesek. 4-2. ábra:

Vízszintmérés szondával – egy mechanikus és egy digitális mérőeszköz

A vízhozammérési program elsősorban forrásokra vonatkozik, de néhány esetben termálkútból elfolyó vízmennyiség mérésére is szolgál. A Balaton részvízgyűjtőn 14 helyen mérnek vízhozamot évente legalább egyszer, vagy a változatosabb vízjárású forrásoknál negyedévente, illetve havonta. A felszín alatti víz minőségének meghatározása céljából működtetett kémiai feltáró monitoring programok a vízadó típusa és mélysége, védettsége szerint differenciáltak. A VKI V. mellékletében kötelezően előírt kulcsparamétereket és a főelemeket minden kútban megmérik: oldott oxigén, pH, fajlagos elektromos vezetőképesség, nitrát, ammónium, valamint nátrium, kálium, kalcium, magnézium, klorid, szulfát ionok, KOI és lúgosság. A többi vizsgálandó komponenst mintaterületi elv alapján határozták meg. 4. fejezet


– 60 –


A sérülékeny külterületi program a sekély porózus, hegyvidéki és nyílt hideg karszt víztestekre vonatkozik, ha a monitoring pont környezetében szántó, rét-legelő, erdő, szőlő, vagy gyümölcsös található. Az általános kémiai paraméterek mellett ezeken a helyeken közel harminc növényvédőszer-hatóanyagra és azok bomlástermékeire terjed ki, valamint az erősen toxikus nehézfémekre (arzén, higany, ólom, kadmium). Szúrópróba szerűen TOC, TPH, AOX, PAH és BTEX méréseket is végeznek. A Balaton részvízgyűjtőn 62 ilyen hely van. A sérülékeny belterületi program ugyanazokat a víztest típusokat célozza, csak az ipari területeken, vagy településeken elhelyezkedő kutakban. Ebben a programban a tipikus ipari felhasználású szerves vegyületeket: oldószereket, szénhidrogéneket és egyes specifikus rákkeltő vegyületeket (pl. benzol, vinil-klorid), nehézfémeket vizsgálnak. Az ipari szennyezőanyagokat itt is kiegészítik a növényvédőszer vizsgálatok, különösen a falusias beépítettségű területeken. A sérülékeny vizeket vizsgáló két programban összesen 1134 monitoring hely működik. részvízgyűjtőn 104 ilyen van, amelynek többsége (64 db) porózus és sekély porózus víztestet tár fel. A porózus víztest felső részét szűrőző kutak (22 db) a biztonság kedvéért a sérülékeny programokba lettek. A nyílt karsztba fúrt kutak, vagy a hideg karsztvíz források száma 10 db. Mintavétel figyelőkútból vízminőség vizsgálathoz A védett rétegvíz programban - a vízminőségi mintavétel évente csak egy alkalommal történik és csak a legalapvetőbb, a kémhatásra, sótartalomra, összes szerves anyagra jellemző paramétereket vizsgálják. A részvízgyűjtőn 18 monitoring pont van a védett rétegvíz programban, amelyeknek több mint 90%-a porózus víztestbe fúrt termelőkút. A termálvíz program feltáró monitoringja a porózus termál és a meleg vizű karszt víztestekre terjed ki. Célja elsősorban a természetes vízminőség jellemzése, illetve a termálvíz használatából eredő vízminőség változás követése. A termálvíztestek a megfigyelése a részvízgyűjtőn 6 monitoring ponton, hatévenként egyszeri mintavétellel történik, az általános vízminőségi paraméterekre. A felszín alatti vizek mintázása a monitoring pont típusától függ. Forrásoknál általában merített mintát vesznek, figyelőkútból tisztítószivattyúzást követően mintavevő szivattyúval, termelőkútból a mintavevő csapon keresztül történik a mintavétel. A határokkal osztott víztestek esetében a szomszédos országokkal a határvízi egyezmények keretében adatcserére kijelölt kutak (117 állomás) a VKI monitoring részét képezik. Ezen felül a jelen monitoring rendszer pontjai a Duna Védelmi Egyezményhez kapcsolódóan a Duna medence szinten kijelölt, jelentős, határokkal osztott felszín alatti víztestek monitoringját is biztosítják (854 állomás). A felszín alatti vizek kémiai és mennyiségi monitoringjának mintavételi helyeit a 4-2 – 4-5 térképmelléklet mutatja be. A 4-2 mellékletben a feltáró monitoring programba, vagy „jelentési monitoringba” kijelölt kutak és források listája, valamint a vizsgálati program meghatározása szerepel. 4. fejezet


– 61 –


1.7 Védett területek A védett területeknél a felszíni és felszín alatti monitoring programokat kiegészítik olyan jellemzőknek a megfigyelésével, amelyeket az a közösségi joganyag tartalmaz, amely alapján az egyes védett területeket kialakították. A védett területeket a 3. fejezet mutatja be, ezért ebben a részben kizárólag azok monitoringjával foglalkozunk. A felszíni és felszín alatti vizekkel kapcsolatban lévő védett területeken működtetett monitoring programok listáját a 4-3 melléklet, a mintavételi helyeket a 4-6 térképmelléklet tartalmazza. A Víz Keretirányelv 7. cikkelye előírja, hogy monitoringozni kell azokat a víztesteket, amelyekből napi átlagban több mint 100 m3 ivóvizet termelnek ki. A 201/2001. (X. 25.) Kormányrendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről meghatározza azokat a paramétereket és határértékeket, amelyek emberi fogyasztás szempontjából számottevőek. Az ivóvízkivételek védőterületein belül a monitoringot ki kell terjeszteni minden olyan anyagra, mely szerepel az Ivóvíz Irányelv követelményrendszerében és hiányzik a VKI által megadott általános paraméter és veszélyes szennyezőanyag listáról. E monitoring program működtetői azok az üzemeltetők, akik emberi fogyasztásra vizet termelnek ki, azaz a vízművek és az élelmiszeripari üzemek. A mintavétel gyakoriságát és a vizsgálatok körét a víziközművek üzemeltetéséről szóló 21/2002 (IV.25.) KöViM rendelet határozza meg. E szerint legalább hatévenként egyszer minden vízműtelepen az arra kijelölt vízkivételi ponton alapállapot-felmérést kell végezni. A vízbázis sérülékenységétől és a termelés kapacitásától függően ennél sűrűbb vizsgálat van előírva, például a felszíni ivóvízkivételeknél (napi-heti mintavétel). Az üzemeltetők által végzett méréseken túl a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek laborjai ellenőrző méréseket végeznek a felszíni ivóvízkivételi helyeknél a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet előírásainak megfelelően (az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről). A környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok a távlati ivóvízbázisnak kijelölt védőterületeken belül végeznek monitoring tevékenységet annak érdekében, hogy nyomon kövessék ezeknek a jelenleg még nem hasznosított ivóvízkészleteknek a mennyiségét és minőségét.

A 4-3 mellékletben felsorolt ivóvízbázis monitoring helyek nem tartalmazzák az összes mintavételi pontot, hanem csak azokat, amelyeket reprezentatív helyként a jelentési monitoringba kijelöltek. Az ivóvíz kivételére kijelölt monitoring helyek darabszáma összesen 1453, amelyből a felszíni víz minőségére 20 pont (jórészt a részvízgyűjtőn 4), a felszín alattira 1408 pont vonatkozik, amelyből a Balaton részvízgyűjtőjén 66 működik, a többi mennyiségi észlelőhely. Az ivóvizek vizsgálatával kapcsolatos további információk a következő honlapon találhatóak: http://www.antsz.hu/portal/portal/ivoviz.html. A tápanyag- és nitrátérzékeny területek monitorozása a mai gyakorlatban már nem jelent külön programot. A felszíni vizek vizsgálata általában kiterjed a tápanyag viszonyok monitorozására, így a tápanyagérzékeny vizeknél az általános felszíni vizes program működtetése elegendő. A 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet sorolja fel a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizeket, amelyeken a VKI felszíni vizekre vonatkozó feltáró és operatív monitoring programok keretében 27 mintavételi hely működik, ezek jó része (20) a Balaton részvízgyűjtőjén található. A nitrátérzékeny területeken a monitoring működtetéséről a környezetvédelemért felelős miniszternek kell gondoskodnia a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet szerint. A régebbi és a VKI szerint kialakított monitoring programmal ezt úgy oldották meg, hogy az országos hálózat kijelölésekor a Nitrát irányelv elvárásait is figyelembe vették, így ugyanazok a helyek alkalmasak a két irányelv követelményeinek a teljesítésére. A felszíni vizek esetében a feltáró monitoring program felel meg a „nitrát rendelet” által meghatározott négyévenkénti, havi gyakoriságú mintavételnek és a tápanyagviszonyok vizsgálatának. A nitrátérzékeny területek monitoring programjában 218 felszíni víz mintavételi hely található (részvízgyűjtőn 14). A felszín alatti víz vizsgálatára a vízkészlet szempontjából jellemző helyek kiválasztását, a mintavételek szabályos időközönként végzését, valamint a gyakoriság hidrogeológiai adottságoktól és a vízkivétel mennyiségétől való függőségét írja elő a rendelet. Ezeket a szempontokat a „VKI jelentési monitoring” állomások kijelölésénél is alkalmazták, ezért csak azokat a helyeket kellett meghatározni, amelyek érdektelenek a nitrátérzékenység 4. fejezet


– 62 –


szempontjából, például termálvizet, vagy más védett rétegvizet észlelő kutak. Végeredményben 833 olyan felszín alatti kémiai monitoring pont van, amely a nitrátérzékeny terület vizsgálatát célozza. Ebből a Balaton részvízgyűjtőn 240 működik. A természetes fürdőhelyek monitoringja számos elemmel egészíti ki a felszíni vizeknél általában alkalmazott méréseket. A természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről a 78/2008. (IV. 3.) Kormányrendelet szerint a fürdőhely minőség-ellenőrzését célzó mintavétel a strand helyszíni szemléjével egybekötve történik, amelynek ki kell terjednie a kátránymaradék, üveg, műanyag, gumi vagy egyéb hulladék előfordulásának, valamint fitoplanktonok (ezen belül a kékalgák) és makrofiták burjánzásának megállapítására. A laboratóriumi vizsgálatok elsődleges célja a fertőző baktériumok (fekális Enterococcus, Escherichia coli) csíraszámának megállapítása, illetve ha szükséges a kékalgák által termelt toxin mérése. A Víz Keretirányelv szerinti víztest monitoringnál és a fürdővíz vizsgálatnál alkalmazott módszertan a fitoplanktonok esetében azonos. Ezzel szemben a makrofita vizsgálata teljesen eltérő. A fürdőhelyeken a hínár, nád, sás jelenléte egyáltalán nem kívánatos, viszont a VKI ökológiai szempontú megközelítésében a természetes zonációjú vízi és parti növényzet szükséges a jó állapothoz. A természetes fürdőhelyek monitoringjának működtetője a fürdőhely üzemeltetője, tulajdonosa. Az ellenőrzésért a területileg illetékes közegészségügyi hatóság kistérségi intézete felel. A Balaton részvízgyűjtő esetében jelenleg 173 fürdőhelyet tartanak nyilván, így a monitoring pontok száma is ennyi. A fürdővizek monitoringjával kapcsolatban további információk az ÁNTSZ honlapján találhatóak http://www.antsz.hu/portal/portal/furdoviz1.html. A védett természeti területeken a monitoring működtetéséről a természetvédelemért felelős miniszternek kell gondoskodnia. A nemzeti park igazgatóságok kezelésében, vagy felügyelete alatt lévő területeken a fenntartási, kezelési tervek tartalmazzák az adott védett terület monitoringjával kapcsolatos feladatokat. Gyakorlatilag minden védett természeti terület egyedi, így annak vizsgálata, az állapotváltozás nyomonkövetése, értékelése is egyedi. A Natura2000 területek monitoringjával kapcsolatos a 275/2004. (X. 8.) Kormányrendelet (az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről), végrehajtását támogatják a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) keretében végzett vizsgálatok. Az NBmR szabványosított biodiverzitás-monitorozási alapelveket, eljárásokat és programot jelent, amelynek keretében egységes mintavételi és értékelési módszertan került kidolgozásra, illetőleg a rendszer jelenleg is fejlesztés alatt áll. Az NBmR szerinti monitoring tevékenység természetesen a Víz Keretirányelv szempontjából érdekes vízi és vizes élőhelyekere is kiterjed. A már rendelkezésre álló módszertani kézikönyvek alapján a mintavételi eljárások (vízi makroszkópikus gerinctelenek, halak) és a vizsgálati módszerek az NBmR és a VKI biológiai monitoringban közel azonosak, azonban az állapotértékelési kritériumok különbözőek (állapotértékelés az 5. fejezetben található). Az NBmR keretében vizsgált 124 élőhely négyzet (quadrát) mindegyike érint valamilyen víztestet: vízfolyást, állóvizet, erősen módosított, és/vagy felszín alatti víztestet. Ebből a Balaton vízgyűjtőjén 11 működik. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerrel kapcsolatosan részletes információk az alábbi helyen találhatóak: http://www.termeszetvedelem.hu/nbmr. Az őshonos halak életfeltételeinek biztosítása céljából védett hét víztesten 14 ponton történik kémiai paraméterekre (pl. oxigéntartalom, nitrogénformák, réz, cink, stb.) vízvizsgálat. A Balaton részvízgyűjtő esetében 2 ilyen hely van. A „halas vizek” monitoringban szükséges mintavételi gyakoriságot, illetve a mérendő komponensek körét, a határértékeket és a minőségi jellemzők mérésével szemben támasztott módszertani követelményeket „az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről” című 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet határozza meg.

4. fejezet


– 63 –


5.


Az értékelés alapját a VKI-ban és a kapcsolódó útmutatókban előírt, részben közösségi, részben nemzeti szinten rögzített minősítési módszerek képezik.

5.1 Vízfolyás víztestek ökológiai állapotának minősítése Az állapotértékelés a VKI V melléklete és az ECOSTAT útmutatókon alapul az öt biológiai elemre (fitoplankton, fitobenton, makrofita, makrozoobentosz és halak), a háttér (támogató) fizikai-kémiai jellemzőkre és a hidromorfológiai állapot jellemzésére készített ötosztályos minősítő rendszerek9 szerint. Az értékelés eredményét összesítő integrált ökológiai állapotot az 5-1. térképmelléklet mutatja be, a részleteket (víztestek biológiai, fizikai-kémiai és a hidromorfológiai állapota) az 5-2. – 5-4. térképmellékletek és az 5-1 melléklet tartalmazza. A térképeken a mesterséges és az erősen módosított vízfolyásokat a természetesektől eltérő módon (szaggatott vonallal) jelöltük. A víztestenkénti minősítés eredményeit az 5-2 mellékletben adjuk meg. 5.1.3 Biológiai állapot értékelése Az elmúlt két évben a VKI szerint átalakított magyar monitoring rendszer eredményei számos új víztestre biztosítottak biológiai adatokat. A minősítés élőlény együttesenként történt. Abban az esetben, ha egy víztesten belül több mintavételi hely adata is rendelkezésre állt, a víztestre vonatkozó osztálybesorolást az egyes pontokra megadott minősítések számtani átlaga jelenti. A pontminták eredményeinek a víztest teljes hosszára történő kiterjesztése – a kevés mérésszám miatt – kényszerűségből történt, bár ezt a fajta kiterjesztést az EU VKI Közös Végrehajtási Stratégia keretében született útmutatói megengedik, azzal a feltétellel, hogy a mintavételi helyet úgy kell kiválasztani, hogy az a teljes víztestre reprezentatív legyen. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a víztestek homogenitására vonatkozó feltevés számottevően gyengíti az eredmények megbízhatóságát. Nagy a jelentősége tehát azoknak a víztest egészére kiterjedő felméréseknek, amelyek segítségével van lehetőség a víztestre jellemző reprezentatív mintavételi pont kiválasztására. A minősítés megbízhatósága háromosztályos skálán értékelhető. A nagyon bizonytalan eredmények a végső (integrált) minősítésből kimaradtak.

Az 5-1. táblázatban látható a biológiai minősítés során értékelt víztestek száma és az eredmények (osztályok) megoszlása élőlény csoportonként. Az 5-2. táblázat az összesített osztályzat szerint kapott eredményeket foglalja össze, víztest kategóriákra bontva (Az „egy rossz mind rossz” elvet követve, mértékadónak a legalacsonyabb osztályt tekintve). 5-1. táblázat: Osztály Kiváló Jó Mérsékelt Gyenge Rossz Összes vizsgált víztest Nincs adat

A biológiai minősítés eredményeinek megoszlása élőlény együttesenként

Fitobentosz

Fitoplankton

Makrofiton

Makrozoobentosz

Halak

Összesített biológiai minősítés

2 24 9 1 0

0 1 7 4 0

3 8 1 7 2

3 10 16 3 2

1 9 18 15 3

3 8 19 24 7

36

12

21

34

46

61

65

69

74

28

56

18

9

Az ún. EQR-szám a víztest állapotát egy 0-1 skálán értékeli. Annál magasabb a szám, minél közelebb van az állapot a referenciaviszonyokhoz. Az ötosztályos minősítési rendszer határait ezen a 0-1 skálán határozzák meg a módszer érvényesítése (validálása) során. Az osztályhatárok nem szükségképpen jelentenek egyenletes (2 tizedenként változó) kiosztást a 0-1 skálán.

5. fejezet


– 64 –


Az összesített biológiai minősítés eredményei víztest kategóriánként Víztest kategória

Osztály Kiváló Jó Mérsékelt Gyenge Rossz Nincs adat Összes vizsgált víztest

Természetes

Erősen módosított

Mesterséges

0 5 9 13 6 7 33

1 1 8 9 1 8 20

2 2 2 2 0 14 8

A biológiai minősítés eredményei az 5-2 térképmellékletben vizuálisan is áttekinthető. Természetes víztestek A részvízgyűjtőhöz tartozó 40 természetes vízfolyás víztest közül 30 víztestre készült biológiai minősítés (5-2 táblázat). Egyetlen víztestre állt rendelkezésre teljes körű, azaz mind az öt élőlény csoportot magába foglaló biológiai felmérés. Csupán 14 víztestre (a természetes víztestek 35%ára) volt legalább három biológiai elemre mérési adat (ez az országos átlagnak megfelelő arány). Az azonos víztestre vonatkozó biológiai eredmények sok esetben jelentős szórást mutatnak. Ennek több oka is van: (i) egyrészt az a tény, hogy a biológiai elemek különböző módon érzékenyek a külső (természetes és antropogén) hatásokra; másrészt figyelembe kell vennünk, hogy az alacsony mérésszám és a reprezentativitásból származó problémák miatt a minősítés eredménye összességében jelentős bizonytalanságot hordoz. Az eredmények a fitobenton minősítésre feltűnően jobbak, itt a vizsgált víztesteknek több mint a fele jó, vagy kiváló minősítést kapott. A többi élőlénycsoportnál a mérsékelt állapotú víztestek aránya a legmagasabb. Rossz állapotú víz a vizsgáltak arányában a makrogerinctelenek minősítése szerint volt a legtöbb. Az eredmények ebben a tekintetben is szórnak, kettőnél több élőlénycsoportra rossz besorolást egyetlen víztest sem kapott. A biológiai minősítés alapján a Balaton vízgyűjtő vízfolyásai legnagyobb számban gyenge állapotúak (32%). 5 dombvidéki kisvízfolyás éri el a jó állapotot, köztük a Zala forrásvidéki szakasza. A folyó alsó szakaszain a biológiai jellemzők szerint már gyenge állapotú. Erősen módosított víztestek Az erősen módosított állapotú víztestek esetében bizonyos hidromorfológiai befolyásoltság fennmarad. A biológiai jellemzők többségére igaz, hogy ezeket a hatásokat tükrözik. Emiatt a természetes jellegű vizekre kidolgozott minősítési módszer egy az egyben nem alkalmazható az eltérő referencia-állapot miatt (a kiváló állapot helyett a hidromorfológiai befolyásoltságot is figyelembe vevő ún. maximális ökológiai potenciál). A részvízgyűjtőn a tervezés során összesen 28 vízfolyás víztestet jelöltek ki erősen módosított állapotúnak, ezekből 20-ra (71 %) rendelkezünk biológiai minősítéssel (5-2 táblázat). Köztük egy kiváló (Szentjakabi-patak) és egy jó potenciálú vízfolyás (Halsok-árok) van. 60%-uk mérsékelt vagy gyenge potenciálú. Mesterséges víztestek A mesterséges víztestek esetében is a maximális ökológiai potenciál a viszonyítási alap, és az ökológiai potenciált kell minősíteni. A minősítés az erősen módosított víztestekkel azonos módon történt (a rendelkezésre álló adatok elemzésére és szakértői becslésre alapozva általában egy osztály eltolás). 22 mesterséges vízfolyás víztest található a részvízgyűjtőn, közülük csak 2 kiváló, 2 jó minősítésű.

5. fejezet


– 65 –


5.1.4 Fiziko-kémiai állapot értékelése A vízfolyásokra vonatkozóan a VKI öt komponens csoportra írja elő a fizikai és kémiai jellemzők vizsgálatát, ezek az oxigén háztartás jellemzői, tápanyag kínálat, sótartalom, savasodási állapot, és a hőmérsékleti viszonyok. A minősítés öt osztályos, azonban az integrált ökológiai állapot meghatározásánál csak a kiváló/jó és a jó/közepes osztályhatárokat kell figyelembe venni. Utóbbiak esetében lényegében azt kell vizsgálni, hogy a biológiai alapon történt besorolást a fizikaikémiai állapot is alátámasztja-e. Ha nem, akkor az ökológiai állapot sem lehet jó. A támogató kémiai jellemzők esetében alapvetően nincs különbség aszerint, hogy a víztest természetes, erősen módosított, vagy mesterséges kategóriába tartozik. Az ökológusok egyöntetű véleménye alapján, a VKI elveivel összhangban a jó ökológiai állapotnak megfelelő vízminőséget a potenciál esetében is el kell érni. Ezen megfontolások alapján a természetes vizekre megállapított osztályhatárok változatlanul alkalmazandók az erősen módosított víztestekre. Fontos azonban, hogy a határértékeket a hidromorfológiai viszonyoknak megfelelő típus-csoport szerint kell kiválasztani. A minősítési rendszer a mesterséges víztestekre is alkalmazható, a funkció alapján történő csoportosítás és a természetes víztípusok közötti megfeleltetés alapján.

Az értékelés eredményét az 5-3. táblázatban, az 5-3 térképmellékletben mutatjuk be. 5-3. táblázat: A támogató fizikai és kémiai jellemzők szerint végzett vízminősítés összesített eredménye Szervesanyagok, oxigén háztartás

Tápanyagkészlet

Sótartalom

Savasodási állapot

Fizikai-kémiai minősítés

Kiváló Jó

26 41

21 40

31 29

54 0

9 39

Mérsékelt Gyenge

13 0

18 1

11 0

0 0

31 1

Rossz Összes vizsgált víztest

0 80

0 80

0 71

0 54

0 80

Nincs adat

10

10

19

36

10

Osztály

Hasonlóan az országos képhez, de talán még szembetűnőbb, hogy a vízfolyások fizikai-kémiai állapota a biológiai minősítéssel összehasonlítva lényegesen jobb összképet mutat. Az elem csoportok integrálásával kapott végeredmény (integrált fizikai-kémiai állapot) szerint a részvízgyűjtő területén a vizsgált vízfolyásokból kilenc kiváló (11 %) és 39 (48%) jó állapototú. Az eredmények a fitobentosz minősítéssel (mely a biológiai elemek közül legkevésbé érzékeny a hidromorfológiai hatásokra, ennél fogva a szennyezést leginkább mutatja) összhangban vannak. A csoport paramétereket külön vizsgálva a kép sokkal árnyaltabb. A csoportok közül legrosszabb a helyzet a növényi tápanyagok esetében. A magas szervesanyag tartalom (a vizsgált vízfolyások 18 %-ánál) elsősorban a hegy- és dombvidéki kisvízfolyásoknál jelent problémát, általában az alsó szakaszokon. Néhány vízfolyás (a vizsgáltak 15 %) a sótartalom miatt kifogásolt (az arány az országos átlag alatti). A hazai felszíni vizek természetes sótartalma a geokémiai adottságok miatt az európai vizekkel összehasonlítva általában magasabb. A sótartalom miatt kifogásolt vizekben azonban nem a természetes eredet, hanem kommunális szennyvízbevezetés jelenti a probléma okát. Tekintve, hogy a vízfolyások túlnyomó többsége valamilyen mértékben tisztított szennyvízzel terhelt, a klorid ionok konzervatív jelzőanyagként a szennyvízhatást jól indikálják. A szerves szennyezőknél magasabb a tápanyag miatt kifogásoltak aránya (27%). Ennek jelentősége a Balaton fokozott tápanyag (elsősorban foszforterhelésre) való érzékenysége miatt nagy. A vízgyűjtőt a diffúz terhelések magas aránya jellemzi, a víztestek 95%-ában a diffúz szennyezés a domináns. Az erózió a diffúz terhelés fő közvetítője, az összes erózió érzékeny terület, megközelíti az 50 ezer ha-t, a teljes részvízgyűjtőnek majdnem 10%-át.

Kiemelkedően szennyezett vízfolyás kevés van, a szennyvizek az országos átlagnál nagyobb mértékű tisztítása miatt (a Balatonba közvetlenül vagy a Balatonba befolyó vízfolyásokba vezetett szennyvizekre szigorúbb határértékek vonatkoznak). A Balaton vízgyűjtőre is igaz, hogy a fizikaikémiai állapot (szennyezettség) alapján a nagyobb folyók állapota a kisebbekhez viszonyítva lényegesen jobb (5-3 térképmelléklet). Ezt magyarázza az eltérő terhelhetőség: a kisebb vízfolyások (különösen a hegy- és dombvidéki vízfolyások felső szakaszai) a kis hígulás és a természetes állapotban alacsony szaprobitású vizek sokkal érzékenyebbek a szennyeződésekkel szemben. A szennyezés miatt nem megfelelő állapotú vizek a víztípusok szerinti megoszlásban leginkább a dombvidéki kisvízfolyások és a síkvidékiek közül a 15. és 18. típusokat érintik. A háttér kémia alapján a Zala vízminősége a forrásoknál jó, lejjebb a torkolatig közepes. Utalva a 2. fejezetben közölt terhelési adatokra, a szennyezések forrásainak feltárására irányuló elemzés azt mutatja, hogy mindössze két vízfolyásnál okoz közvetlen vízminőségi problémát a 5. fejezet


– 66 –


szennyvízterhelés (egyikük a kémiára is gyenge állapotú Sári-Csatorna, a másik pedig a több város szennyvizét is befogadó Nyugati-övcsatorna). Az ismert pontforrások hatását tekintve néhány vízfolyás vízminőségét befolyásolják kedvezőtlenül a halastavakból leeresztett, tápanyagban és szervesanyagban gazdag vizek (melyek aztán közvetve a Balatonba kerülnek). Az egyéb diffúz források (belterületi lefolyás, hulladék lerakók és illegális szennyvízbevezetések.) mintegy 20-25 vízfolyást érintenek (és közvetve a végső befogadót, a Balatont). 5.1.5 Hidromorfológiai állapot értékelése A hidrológiai és morfológiai viszonyok fontos meghatározói az ökoszisztémák működésének. Az ökológiai minősítés ún. támogató elemei. Az integrált ökológiai minősítést csak az befolyásolja, hogy az állapot kiváló-e vagy sem, de az intézkedések tervezése szempontjából fontos, hogy a biológiai minősítéshez hasonló 5-osztályos skálán a víztest hol helyezkedik el. A hidromorfológiai állapot a víztestek hasonlóságának egyik fő mutatója, és olyan víztestek esetében is lehetővé teszi az intézkedések tervezését, ahol a minősítésre nem állt rendelkezésre megbízható adat. A hidromorfológiai minősítés a kis és közepes vízfolyásokra mintegy 20 paraméteren, a nagy folyókra ennél valamivel kevesebb paraméteren alapul. A jó állapot követelményeit az élővilággal való szoros kapcsolat határozza meg. Akkor beszélhetünk a hidromorfológiai elemek jó állapotáról, ha az összhangban van az 5.1.1 pontban bemutatott biológiai jellemzők jó állapotával. A jó állapothoz tartozó kritériumok biológiai szemléletű meghatározása a makrofitára, a makrogerinctelenekre és a halakra vonatkozó információk, szempontok figyelembevételével történt. Az alacsonyabb osztályokba történő besorolás a paraméterek jó állapottól való eltéréseinek összesítése alapján végezhető el. A módszertant az országos terv külön függeléke tartalmazza.

Az 5-4 táblázat mutatja a minősítés eredményeit, a vízfolyások természetes típusai és az emberi használat jellege szerinti bontásban. 5-4. táblázat:

Vízfolyások hidromorfológiai minősítésének eredményei a különböző víztípusok és használat jellege függvényében Kis-és közepes domb- és hegyvidéki vízfolyások

Kis-és közepes síkvidéki vízfolyások

Állapot

Mesterséges vízfolyások

Összesen

Természetes


Természetes


Kiváló Jó Mérsékelt Gyenge Rossz

0 1 24 12 0

0 1 7 4 1

0 0 3 0 0

0 0 9 6 0

0 0 0 0 0

0 2 65 16 2

Összes víztest

37

13

3

15

22

85

Nincs adat

0

0

0

0

22

0

Az 5-4 térképmelléklet mutatja valamennyi víztestre a hidromorfológiai minősítés eredményeit. A térkép is jelzi a dombvidéki és alföldi területek közötti különbséget, ugyanakkor az Alföldön belül is kiugranak bizonyos területi sajátosságok, a topográfiai, a vízrajzi és az abból (is) adódó eltérő belvízelvezetési gyakorlat miatt. Természetes víztestek Hidromorfológiai minősítés az összes víztestre készült. A természetes víztestek között kiváló nincs, egy jó állapotú (Kétöles-patak). A Zala a forrásvidékén is már csak mérsékelt, az alsó szakaszán pedig gyenge besorolást kapott. A természetes vízfolyások harmada gyenge állapotú. Erősen módosított víztestek Az erősen módosított állapot-minősítést módosító hatása lényegében csak a belvízcsatornaként funkcionáló vízfolyások esetében érvényesül (a belvízelvezetés funkció fenntartásból adódóan kevésbé szigorú a szabályozottság mértékére vonatkozó elvárás). Az eredmények is mutatják, 5. fejezet


– 67 –


hogy a természetes víztestekhez hasonlóan csupán egy vízfolyás jó, a többi mérsékelt vagy gyenge a hidromorfológiai jellemzők szerint, jelezve hogy az erősen módosított víztestek esetében is szükség van állapotjavító intézkedésekre, hiszen jelenleg nem érik el jó ökológiai potenciáljukat. Mesterséges víztestek A mesterséges vízfolyások hidromorfológiai minősítése még nem fejeződött be. 5.1.6 Az ökológiai állapot integrált minősítése vízfolyásokra A biológiai eredmények értékelésénél láttuk, hogy egy-egy víztesten eltérő számú minőségi elem állt rendelkezésre az integrált minősítéshez. Ez részben tudatosan, a monitoring tervből következően (lásd a 4. fejezetben ismertetett különböző alprogramokat), részben a mintavételi – mérési problémák okozta hiányosságok miatt volt így. Hidromorfológiai minősítés az összes természetes és erősen módosított vízfolyásra készült. Az általános kémiai jellemzők is rendelkezésre álltak a vízfolyások 88-%-ára. Elvben e két minősítési elemmel az emberi hatások jellemezhetők. Ugyanakkor a VKI fontos alapelve, hogy a biológiai jellemzőket előtérbe helyezi a hidromorfológiai és a kémiai mutatókkal szemben. Helyettesítésre csak kivételes esetben, hasonló típusok és azonos problémák esetében ad lehetőséget. Annak érdekében, hogy a kevés információból adódó torzítások kiküszöbölhetők legyenek, azok a víztestek nem kaptak minősítést, melyeknél nem állt rendelkezésre legalább egy-egy minősítő elem, amelyek a két legfontosabb emberi hatást jelzi: a szennyezés jellemzésére a fiziko-kémiai vagy a fitobentosz minősítés valamelyike, a hidromorfológiai hatások indikátoraként, pedig a makrofita, a makroszkópikus gerinctelenek vagy a halak közül legalább az egyik.

A fenti megfontolásokkal a részvízgyűjtő területén összesen 57 víztestre (63 %) állt rendelkezésre elfogadható megbízhatóságú (a hármas fokozatú skálán legalább 2-es) ökológiai minősítés, ezek felén tekinthető az osztályba sorolás magas megbízhatóságúnak. Az összesített eredményeket 5-5 táblázatban adtuk meg. Az ökológiai állapot osztályba sorolását az 5-1 térképmelléklet szemlélteti, valamint az 5-1 mellékletben víztestenként is bemutatjuk. 5-5. táblázat:

Vízfolyások integrált ökológiai minősítésének eredményei a különböző kategóriákban Természetes vízfolyás víztestek

Erősen módosított vízfolyás víztestek

Mesterséges vízfolyás víztestek

Összesen

Kiváló Jó

0 3

0 0

0 3

0 6

Mérsékelt Gyenge

8 13

10 9

2 2

20 24

Állapot

Rossz

6

1

0

7

Összes víztest

40

28

22

90

Nincs adat

10

8

15

33

Az 5-1. ábra a víztestek száma és a hossz aránya szerinti megoszlásban mutatja az osztályba sorolás eredményét. Az ábra is jelzi, hogy az adattal nem rendelkező víztestek, főleg a kisebb jelentőségű kisvízfolyások, az adathiány arányaiban a minősített vízfolyások hosszára vonatkoztatva kedvezőbbek, mint a víztestek darabszámára vetítve.

5. fejezet


– 68 –


Vízfolyások megoszlása az ökológiai minősítési osztályba sorolás szerint

Integrált ökológiai minősítés

Kiváló Hossz

Jó Mérsékelt Gyenge Rossz Adathiány

Darabszám

0%

20%

40%

60%

80%

100%

Természetes víztestek Az elem csoportonként ismertetett eredményeiből látszik, hogy a módszerből következően (mértékadó a legalacsonyabb osztály besorolás) alapvetően a biológiai minősítés határozza meg a végeredményt. Jó állapotú a Zala forrásvidéki szakasza és vízgyűjtőjének további két kisvízfolyása. Mérsékelt állapotú a víztestek 20%-a és gyenge a víztestek 32%-a. A gyengék magasabb aránya az átlagos (hazai) viszonyoktól eltér. A természetes vízfolyások között 6 rossz állapotú is van, ezek többsége a Balatonba folyó kis patak (pl. a Tapolca-patak, Fűzfői-Séd). Erősen módosított víztestek Az erősen módosított víztestek egyike sem éri el a jó potenciált. A mérsékelt állapotúak aránya 36% és egy rossz állapotú is van. Mesterséges víztestek A mesterséges víztesteknek csak harmada (7 db.) lett minősítve, de ebből 3 eléri a jó potenciált. 5.1.7 Kémiai állapot veszélyes anyagok szerinti minősítése A kémiai állapot értékelése az EQS határok alapján, két csoportban történt, az elsőbbségi anyagra és a minősítésbe bevont további négy fémre. A részvízgyűjtőre jellemző adat-ellátottság az alábbiak figyelembevételével jellemezhető: A vízfolyás víztestekre mindössze kettőre volt elegendő adat az elsőbbségi anyagokra vonatkozó kémiai minősítés elvégzésére. Ezek közül egyik a Zala, melyen határérték túllépést nem mutattak az eredmények. A Tapolca-patakon viszont az endoszulfán (növényvédőszer) koncentrációja határérték feletti volt. A króm, cink, arzén, réz elemekre az EU elsőbbségi anyagoktól külön végeztünk minősítést a 90%-os tartósságú koncentrációk alapján. A négy elem együttes minősítését az egyes elemek legrosszabb besorolása határozta meg. A részvízgyűjtőn az eddig felsorolt vízfolyásokon kívül még 2 déli balatoni befolyóra, a Tetves-patakra és a Kőröshegyi-Sédre álltak rendelkezésre adatok. A fémekre egy vízfolyáson sem volt határérték túllépés. Összesített kémiai minősítés azokra a víztestekre készült, melyekre teljes körű adatsor (elsőbbségi anyagok és az egyéb fémek is) rendelkezésre állt. Ahol csak a fémekre állt rendelkezésre adat, és annak alapján a víztest kifogásoltnak minősült, a víztestet a nem jó állapotúakhoz soroltuk (ugyanis egy komponens szerinti nem megfelelés már az „egy rossz mind rossz” elv alapján azt eredményezi, hogy a víztest nem lehet jó állapotú. Ha a fémek alapján végzett minősítés jó

5. fejezet


– 69 –


állapotú eredménnyel zárult, de az elsőbbségi anyagokra nem készült vizsgálat, a víztest az adathiányosak között szerepel. A vizsgált víztestek számának elégtelen volta érdemi értékelést nem tesz lehetővé. Kétségtelenül megnyugtató, hogy a jelentősebb vízfolyások nem utalnak problémára. Az 5-5. térképmellékletben az elsőbbségi anyagok és a Duna-medencei egyéb releváns veszélyes anyagok minősítési eredményeit a folyóvízi és állóvízi víztestekre együttesen mutatjuk be. A kifogásolt víztestek esetében oknyomozó elemzést végeztünk a túllépések okainak felderítésére. Az eredmények alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a határértékeket meghaladó szennyezettség eredetére vonatkozó ismereteink hiányosak és bizonytalanok. A növényvédő szerek tekintetében a határérték túllépés oka feltehetően a mezőgazdasági felhasználásból származik. A növényvédő szer hatóanyag gyártás hazánkban gyakorlatilag megszűnt, legfeljebb kiszerelési tevékenység folyhat, ezért kicsi a valószínűsége annak, hogy a szennyezés pontforrásból származik. Az elvégzett modellszámítások azt mutatták, hogy normál felhasználás (dózis) esetén kis vízfolyásokban kialakulhatnak határértéket meghaladó koncentrációk, valamennyi felhasznált hatóanyag esetében. A veszélyes anyagokra vonatkozó állapotértékelés elsősorban a bizonytalanságokra és az ismereteink hiányosságaira mutatott rá. Egyértelmű, hogy a következő tervezési ciklusban sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni erre a problémakörre. A tendencia Európában is hasonló, mint hazánkban: a nagy, látványos pontforrások (ipari kibocsátók) eltűntek, részben a szigorodó emissziós szabályozásnak köszönhetően is, szerepe egyre inkább a diffúz hatásoknak van. A szigorodó határértékek mellett azonban ezeknek a forrásoknak a mérséklésére is egyre jobban oda kell figyelnünk.

5.2 Állóvíz víztestek ökológiai állapotának minősítése Az állóvizek jellemzése a vízfolyásokéhoz hasonlóan, a VKI V. mellékletében meghatározott állapotjellemzők szerint történt. Az értékelés azonban nem teljes körű az adathiány és módszertani hiányosságok miatt. Az eredmények térképi megjelenítése a vízfolyásokkal együtt készült (5-1. – 5-4. térképmellékletek) a víztestenkénti minősítést az 5-2 melléklet, a részleteket az 5-1 melléklet tartalmazza. A Balaton a részvízgyűjtő és az ország legfontosabb állóvize. Emellett a részvízgyűjtőn még 10 állóvíz víztest található. Köztük a Kis-Balaton két tározója, 4 horgásztó és 4 intenzív halastó. Utóbbiak mind mesterségesek, mint ahogy a kis-Balaton I. Tározója (Hídvégi-tó) is. Az Alsó Tározó (Kis-Balaton II.) egykori természetes volta és jelenlegi szabályozott állapota miatt erősen módosítottként lett kijelölve. Minősítés csak a Balatonra és a Kis-Balaton tározóira történt. A mesterséges állóvizek egyikére sem volt semmilyen (biológiai, kémiai) adat a minősítéshez, így ezek a minősítést bemutató térképmellékleten szürke színnel szerepelnek. Az adathiány miatt az alábbiakban csak a minősítés módszertani megfontolásairól adunk rövid ismertetőt (részletes leírás az országos terv módszertani függelékében található). 5.2.1 Biológiai állapot értékelése Az állóvizekre a fitoplankton, a fitobentosz és a makrofita élőlény együttesekre készült típus specifikus, ötosztályos (ún. EQR-alapú) biológiai minősítő rendszer. A makroszkopikus gerinctelenek esetében az elégtelen adatok és a minősítési rendszerek nemzetközi kidolgozatlansága az oka a minősítő rendszer hiányának. Az állóvizek halközösség alapú minősítése azokra a víztestekre volt lehetséges, amelyekre korábbi kutatások eredményeként volt adat. Mivel kidolgozott minősítési rendszer nem készült, ezt csak szakértői becslésnek lehet tekinteni. Ezért a halfauna alapján történt minősítés eredményét - mivel a módszer nem transzparens - az integrált minősítésbe nem számíthatjuk bele. A mesterséges és erősen módosított állóvizek valamelyik természetes tótípushoz való hasonlóságuk (tározók, egyes kavicsbánya tavak), vagy pedig funkciójuk (jelenlegi vízhasználat) alapján minősíthetők. Fürdővíz, öntözővíz és halászati hasznosítás esetén utóbbi, tehát a funkció alapján kell az ökológiai potenciált meghatározni. Több vízhasználat együttes fennállása esetén a szigorúbb kritérium a mértékadó. Természetvédelmi kezelés alatt álló mesteréges tavaknál a kiváló potenciált a hasonlóság alapján vehetjük figyelembe (holtágakra, kis tavakra vonatkozó referencia állapot). A biológiai

5. fejezet


– 70 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő adatok tekintetében a mesterséges és erősen módosított állóvizekre gyakorlatilag teljes az adathiány, így sem a módszerek kidolgozására, sem a minősítésre nem került sor.

Az 5-6 táblázatban a Balaton és a Kis Balaton két tározójának biológiai minősítési eredményeit mutatjuk be. A halakra és a makrogerinctelenekre vonatkozó értékelés csak tájékoztató (szakértői becslés a módszertan hiányában). Így a minősítés a fitoplankton és a fitobentosz alapján történt, melyek szerint a Balaton jó állapotú, a Kis-Balaton mérsékelt állapotú. 5-6. táblázat: Víztest

A biológiai minősítés eredményei élőlény együttesenként

Fitobentosz Fitoplankton Makrofiton

Makrozoobentosz

Halak

Összesített biológiai osztály

Balaton

Jó

jó

n.a.

n.a.

Mérsékelt

Jó

Kis-Balaton I.

Mérsékelt

n.a.

n.a.

n.a.

Mérsékelt

Mérsékelt

Kis-Balaton II.

mérsékelt

n.a.

n.a.

Kiváló

Mérsékelt

Mérsékelt

5.2.2 Fiziko-kémiai állapot értékelése Az állóvizek minősítéséhez a folyóvizeknél használt fizikai-kémiai jellemzőkön kívül az átlátszóság, mint fizikai jellemző bevonását javasolja a VKI. Tekintettel arra, hogy állóvizeink túlnyomó többsége sekély, azokat a szél keltette áramlások fenékig felkavarni képesek, így ez a paraméter nem releváns. Az állóvíz típusokra meghatározott osztályhatárokat az országos tervminősítést bemutató függeléke tartalmazza. A mesterséges állóvizek a hasonló típusba sorolás alapján minősíthetők (kivéve a bányatavak, melyekre külön kritériumok vonatkoznak).

A Balaton vízminőségét a négy medence eltérő vízminősége jellemzi. Mivel a víztest kijelölés során a tó egyetlen víztestet képez, a minősítés során a hosszmenti gradienst az adatok átlagolása „eltünteti”. Így összességében a Balaton vízminősége jó (a valóságban a Siófokimedence a kiváló-jó határán, a Keszthelyi medence a mérsékelt-jó határán mozog). A Kis-Balaton a Balaton tápanyag terhelésének mérséklésére hivatott, emellett természetvédelmi jelentősége is nagy. Minősítése a méretéhez hasonló, természetes tavakra megállapított kritériumok szerint történt. Az eredményeket az 5-7 táblázat mutatja. 5-7. táblázat: A támogató fizikai és kémiai jellemzők szerint végzett vízminősítés eredménye Szervesanyagok, oxigén háztartás

Tápanyagkészlet

Sótartalom

Savasodási állapot

Fizikai-kémiai minősítés

Balaton

jó

jó

jó

Jó

Jó

Kis-Balaton I.

jó

jó

kiváló

kiváló

Jó

Kis-Balaton II.

méréskelt

mérsékelt0

mérsékelt

kiváló

mérsékelt

Víztest

5.2.3 Hidromorfológiai állapot értékelése Az állóvizekre jelenleg nem áll rendelkezésre a vízfolyásokéhoz hasonló ötosztályos minősítési módszer. Az egyes állóvíz típusok hidromorfológiai referencia viszonyait, illetve a jellemzéshez felhasználható paramétereket meghatározták, de az adatok, illetve a jó állapot biológiai szemlélettel megállapított követelményeinek hiánya miatt a minősítési rendszert nem lehetett kidolgozni. 5.2.4 Az ökológiai állapot integrált minősítése állóvizekre Az integrált minősítés menete a vízfolyásoknál ismertetett módszerrel azonos. A Balaton esetében mind a fizikai-kémiai, mind pedig a biológiai jellemzők jó állapotot tükröznek. A Kis-Balaton két tározója az összesített ökológiai minősítés alapján mérsékelt potenciájú.

5. fejezet


– 71 –


5.2.5 Kémiai állapot veszélyes anyagok szerinti minősítése Az értékelési módszerben a veszélyes anyagok esetében nincs különbség a folyóvizek és az állóvizek között. A környezetminőségi EQS határok, valamint a további 4 fémre megállapított határértékek minden víztípusra, így az állóvizekre is érvényesek, függetlenül azok kategóriájától. Minősítés egyedül a Balatonra készült, a részvízgyűjtő mesterséges állóvizeire nem állt rendelkezésre monitoring adat. A Balatonban sem az elsőbbségi anyagokra, sem az egyéb fémekre nem volt határérték túllépés.

5.3 Felszín alatti víztestek állapotának minősítése A részvízgyűjtőhöz 15 felszín alatti víztest tartozik, ebből 2 sekély hegyvidéki, 2 hegyvidéki, 2 hideg karszt, 1 termál karszt, 5 sekély porózus és 3 porózus víztest. 5.3.1 A mennyiségi állapot értékelése és minősítése A mennyiségi állapotra vonatkozó négy vizsgálati módszer (teszt) különböző szempontból vizsgálja a vízkivételek felszín alatti vizekre gyakorolt hatását: A süllyedési teszt azt ellenőrzi, hogy a vízkivételek környezetében nem süllyed-e tartósan a vízszint, vagyis a vízkivétel nem-haladja-e meg az utánpótlódó vízmennyiséget.

A vízmérleg tesztnek nevezett módszer azt ellenőrzi, hogy a közvetlen vízkivételek (kutakkal) és a közvetett vízelvonások (vízfolyások mesterséges megcsapoló hatása, bányatavak párolgása) nem ellentétesek-e a terület tájökológiai céljaival. Ilyen módon azok a víztestek válogathatók ki, ahol a vízkivételek hatására kialakuló vízháztartási viszonyok nem biztosítják a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák vízigényét.

A felszín alatti vizektől függő ökoszisztémákra vonatkozó teszt azt ellenőrzi, hogy vannak-e a víztesten belül olyan jelentős, károsodott ökoszisztémák, amelyek károsodását a felszín alatti vízhasználatok (kutak, megcsapolás) okozzák.

Az ún. intruziós teszt pedig azt ellenőrzi, hogy a felszín alatti vízhasználatok nem indítanak-e el káros vízminőségi változásokat.

Bármelyik teszt pozitív eredménye elegendő ahhoz, hogy a víztest gyenge állapotú legyen. A vizsgálati módszerek részletesebb leírását az országos terv tartalmazza. Süllyedési teszt A megfigyelő kutak észlelési idősorait elemezve megállapítható, hogy sem a felszín alatti víztestekre kiterjedő, sem pedig lokális léptékben sehol nem tapasztalható tartós vízszintsüllyedési tendencia a vízgyűjtő területén. A felszín alatti vízkészlet hasznosulása a vízmérleg teszt alapján Ez a teszt azt vizsgálja, hogy nincs-e konfliktus az emberi igényeket kielégítő vízhasználatok és az ökoszisztémák célállapotához tartozó vízigények között. Ilyen értelemben nem egy hagyományos vízmérlegről van szó, mert az ökoszisztémák vízfogyasztása nem a jelenlegi, hanem a célállapot szerint szerepel a számításokban. Az ökoszisztémák célállapota ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontok együttes figyelembevételével határozható meg. A természetes utánpótlásból biztosítani kell a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák (FAVÖKO-k) célállapot szerinti vízigényét, és a maradék hasznosítható a társadalom vízszükségleteinek kielégítésére. A felszín alatti vízgyűjtő jó mennyiségi állapotának kritériuma, hogy a közvetett és közvetlen vízkivételek mennyisége ne haladja meg ezt a hasznosítható vízkészletet. Az utánpótlódás és a FAVÖKOK vízigénye különbségeként meghatározott hasznosítható készletnek és a vízkivételeknek víztestenként, illetve víztest csoportokként számolt értékeit az 5-4 melléklet mutatja be (a víztestek közötti vízforgalom elemei részletes, modellezésen alapuló számítások nélkül bizonytalanul becsülhetők, illetve függenek a vízhasználatoktól, ezért a vízmérleg számítások általában egy felszín alatti vízgyűjtőt alkotó víztestek csoportjaira készültek – az eredmény is valamennyi, a csoporthoz tartozó víztestre érvényes).

A hasznosítható vízkészlet és a vízkivételek összehasonlítása alapján három kategóriát lehet felállítani.

5. fejezet


– 72 –


a.) Nem jó állapotú felszín alatti víztestek, ahol a közvetett és közvetlen vízkivétel nagyobb, mint a hasznosítható vízkészlet A vízkivétel a 15 db felszín alatti víztestből 1 db víztest esetén haladja meg a hasznosítható vízkészletet. Ez a Dunántúli középhegység-Hévíz, Tapolcai, Tapolcafő-források vízgyűjtője. (k.4.1) A mennyiség gyenge állapotát az egykori túlzott mértékű bányászati vízkitermelés eredményezte. A bányavízemelés hatására sok forrás elapadt, vagy hozamuk jelentősen lecsökkent. Habár a bányabezárás óta a karsztvízszint regenerációja folyamatos, a nyirádi koncentrált ivóvíztermelés környezetében lévő források eredeti hozama soha nem fog visszatérni. b.) Felszín alatti víztestek, ahol a közvetett és közvetlen vízkivétel közel egyenlő a hasznosítható vízkészlettel A felszín alatti víztestek újabb csoportját képezik azok a víztestek, amelyeknél a hasznosítható vízkészlet és a vízkivétel eltérése kisebb, mint ±10%. A különbség kisebb, mint a számítás bizonytalansága, és sem a víztestek állapota, sem az intézkedések nem dönthetők el egyértelműen. A bizonytalan helyzet kétféleképpen szüntethető meg: (1) a gazdasági, társadalmi szempontok alapján a végső tervezési fázisban a FAVÖKO-k célállapota változik, egyértelműen nő vagy csökken a vízigény; (2) a terv végrehajtásának első intézkedései között szerepelnek azok a kiegészítő elemzések (feltárás, modellezés), amelyek lehetővé teszik a pontosabb számításokat. (Az ezekre a víztestekre vonatkozó intézkedések a bizonytalanságnak megfelelően az elővigyázatosságot szolgálják). Ebbe a kategóriába nem tartozik felszín alatti víztest ezen a vízgyűjtőn. c.) Jó állapotú felszín alatti víztestek, ahol a közvetett és közvetlen vízkivétel kisebb, mint a hasznosítható vízkészlet A vízmérleg 14 víztest esetén mutat egyértelműen pozitív eredményt. A felszín alatti víztől függő ökoszisztémák állapota A vízmérleg tesztben a FAVÖKO-k víztest szintű (tájökológiai szempontok alapján megállapított) vízigénye jelent meg. A víztestet azonban akkor is gyenge állapotúnak kell minősíteni, ha a vízhasználatok egy-egy jelentős FAVÖKO károsodását okozzák. Ez akkor fordul elő, ha vízkivétel miatt csökken egy jelentős forrás hozama, kisvízi időszakban nem jut elegendő felszín alatti víz a mederbe, a talajvízszint csökkenése miatt szárazodik egy vizes élőhely, vagy megváltozik a szárazföldi ökoszisztéma fajösszetétele (a szárazságot jobban kedvelő növényfajok terjednek el). A bányászati vízemelések következtében kialakult forráshozzamok csökkenése miatt nem jó állapotú víztest a k.4.1-es jelű, a Dunántúli-középhegység-Hévízi-,Tapolcai-Tapolcafő-források vízgyűjtője. A nem jó állapotú ökoszisztémák részletes felsorolását, illetve az érintett víztesteket az 5-10 melléklet tartalmazza. A felsorolás nem teljes, nem tartalmazza a VGT-tervezés keretében a Nemzeti Park Igazgatóságok által javasolt károsodott ökoszisztémákat. A végleges lista, és az ennek megfelelő minősítés a végleges tervben fog megjelenni. A felszín alatti víz minőségének változása vízkivételek hatására A felszín alatti vízből történő víztermelés hatására módosuló áramlás vízminőségi problémát is okozhat. Ebbe a körbe tartozik a kémiai összetétel változása, a hőmérséklet csökkenése, diffúz szennyezések elmozdulása, szennyezett felszíni víz beáramlása. Az országos szintű elemzések alapján ilyen jellegű, víztest szintű probléma nem merült fel, csak kisebb, lokális jelentőségű változásokat lehetett kimutatni. Részletek az országos terv háttéranyagaiban találhatók. A felszín alatti víztestek mennyiségi állapotának összefoglalása A víztestek mennyiségi állapotának összesített minősítését az 5-3 mellékletben foglaltuk össze. Az állapotértékelés eredményét az 5-6. - 5-9. térképmellékletek mutatják be. 5. fejezet


– 73 –


Az alegységhez tartozó 15 víztest közül 14 jó állapotú és 1 nem jó állapotú. A nem jó állapot oka az, hogy a víztesten a vízmérleg nem megfelelő. 5.3.2 Kémiai állapot értékelése és minősítése A kémiai állapotra vonatkozó tesztek alapvető célja a felszín alatti vízhasználatokat, illetve a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémákat veszélyeztető szennyezések feltárása, a szennyezett területek meghatározása és az esetleges időbeli vízminőségi változások értékelése. Az értékelés a VKI szerinti monitoring kútjain túlmenően a rendelkezésre álló észlelési objektumok (fúrt kutak, források, ivóvíz-termelő kutak, stb.) 2000 után mért adataira, idősor esetén azok mediánjaira épült. A szerves szennyezőanyagok értékeléséhez a VKI monitoring pontok adatai mellett a területi monitoring 1996-2007 évek közötti eredményei kerültek felhasználásra. A VKI kijelölt monitoring kútjainak trend vizsgálata a 2000–2007. közötti értékekből képzett átlagok alapján történt. A minősítések végrehajtásához a következő elemzésekre, illetve vizsgálatokra (tesztekre) van szükség:

Az egyes szennyezőanyagokra vonatkozó, víztest típusonként változó ún. küszöbértékek meghatározása Az egyes monitoring kutakban észlelt túllépések vízhasználatokra és ökoszisztémákra való veszélyességének ellenőrzése

Diffúz szennyeződések kiterjedésének (elterjedésének) meghatározása Felszíni víztestek kémiai állapotát veszélyeztethető felszín alatti víztestek azonosítása Felszín alatti vizek kémiai állapota miatt szennyeződött vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák azonosítása

Szennyezési trendek elemzése a kijelölt VKI monitoring kutak alapján A vizsgálati módszerek részletes bemutatását az országos terv, illetve annak mellékletei tartalmazzák. Háttérértékek és küszöbértékek meghatározása 10

A küszöbérték az a szennyezőanyag koncentráció, amely esetén fennáll a veszélye az ún receptorok szennyeződésének. Függ a receptorra vonatkozó határértéktől (ivóvíz határérték vagy ökotoxikológiai határérték, vagy öntözésre vonatkozó határérték), valamint a mérési pont és a receptor közötti keveredési és lebomlási folyamatoktól. Európai Uniós szinten két komponensre (nitrát és növényvédő szerek) rögzítettek küszöbértéket, a többi vizsgálandó komponensre ezt a tagállamoknak kell megállapítania. Magyarországon ez a következő komponenseket jelenti: NH4, a vezetőképesség, Cl, SO4, Cd, Pb, Hg, szerves szennyezők (AOX, TOC, tri- és tetraklóretilén), illetve a nitrát esetében a felszíni vizek ökoszisztémái alapján megállapítandó, az EU-szinten előírtnál szigorúbb küszöbérték. Amennyiben a víztestre megállapított háttér-koncentráció nagyobb, mint a fentiek szerint meghatározott küszöbérték, akkor a háttérértéket kell alkalmazni.

Az egyes víztestekre vonatkozó háttérértékeket és küszöbértékeket – nyomtatható formában - az 5-5 melléklet tartalmazza. Túllépések veszélyességének ellenőrzése Az egyes monitoring pontokon észlelt túllépések veszélyességét három szempont szerint kell ellenőrizni:

ha termelőkút, akkor a veszélyeztetettség attól függ, hogy a túllépés rendszeres-e, illetve igényli-e a kezelési technológia megváltoztatását;

ha vízbázis megfigyelőkútja, akkor a többi megfigyelőkút figyelembevételével várható-e valamely termelőkút olyan mértékű elszennyeződése, hogy az technológia-váltáshoz vezetne;

egyéb VKI monitoring kutak esetén azt kell ellenőrizni, hogy a túllépés okozhatja-e valamely ökoszisztéma

károsodását (ez az ellenőrzés a másik oldalról is megtörténik: azaz szennyezett felszíni víz vagy károsodott élőhely oka lehet-e a felszín alatti víz szennyezettsége).

Szennyezett termelőkutakkal rendelkező működő vízbázisok miatt egy víztest lett gyenge állapotú: Balaton-felvidék (k.4.2, vízbázis: Hidegkút, ammónia miatt). Ezen a víztesten, az említett vízbázis környezetében a termelő kutakon kívül a megfigyelő kutakban is kimutatható volt az ammónia szennyezés. A Dunántúli-középhegység - Hévízi-, Tapolcai-, Tapolcafő-források vízgyűjtője víztesten csak a megfigyelő kutakban jelentkezett szennyeződés (k.4.1, vízbázis:

10

az ember az ivóvíz kivétel és az elfogyasztott élelmiszer révén, a felszíni vizek vízi és vizes élőhelyei, valamint a szárazföldi növényzet a felszín alatti víztáplálás miatt

5. fejezet


– 74 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő Tótvázsony, szintén ammónia). Szennyeződött és már hivatalosan felhagyott vízbázisok miatt nem lett egyetlen víztest sem gyenge állapotú, mert a szennyeződés más, működő vízbázist nem veszélyeztet. A vízbázisokra vonatkozó vizsgálatok részletesebb eredményeit az ivóvízbázisokkal foglalkozó 5.4.1. fejezetben ismertetjük. A vízbázisok védőidomain kívül található kutak esetében célszerű különválasztani a pontszerű és a diffúz jellegű szennyezéseket a szennyeződés terjedésében meglévő jelentős különbségek miatt (a pontszerű szennyezések koncentrációját jelentős mértékben csökkentheti a keveredés - a receptort tápláló víznek csak egy részét teszik ki a szennyezett vizek). Általában pontszerű szennyezőforrásokból származó szennyezőanyagok esetében (szulfát, klorid, higany, kadmium, ólom, továbbá TOC, AOX, diklór-, triklór- és tetraklór-etilén) ugyan több objektum mérési adata küszöbérték fölötti koncentrációt mutatott (részletes információk az országos tervhez kapcsolódó háttértanulmányban találhatók), de a részletes értékelés eredményeként megállapítható volt, hogy ezek oka vagy mintavételi-, mérési-, illetve adatkezelési problémából, vagy kútszerkezeti hibából adódott, tehát nem tényleges túllépésről van szó, vagy a szennyezés - mértéke és pontszerű jellege miatt - nem veszélyeztet receptorokat A diffúz forrásból származó szennyezőanyagok közül a növényvédőszerek közül 125 db hatóanyag mérésére került sor. A nagyszámú növényvédőszer közül az Atrazin, Simazin, Terbutrin, Terbutil-azin, Triazinok összes, Foszforsav-észterek összes, 2,4-D, Acetoklór mutatott küszöbértéket meghaladó koncentrációt egy-egy monitoring pontban. A legtöbb küszöbérték túllépés az Atrazinnál fordul elő. A mérések a VKI monitoring kutak mintegy egyharmadában történtek, ezért a VKI kutakban észlelt túllépések esetén szerepeltek a 2008. évi vizsgálati eredmények is. A túllépés egy-egy víztest esetében általában csak egy-két kútban jelentkezett, amely szorványosnak tekinthető, és nem veszélyeztet receptort.

A diffúz jellegű ammónium és nitrát szennyezésekkel külön fejezetben foglakozunk. Diffúz nitrát- és ammónium-szennyeződések kiterjedésének (elterjedésének) meghatározása A nitrát-, az ammónium-szennyeződések egyes víztesteken belüli arányainak meghatározása a VKI monitoring kutak adatain túlmenően az adatbázisban szereplő összes 2000 utáni megbízható mérési eredmény alapján történt. A felszín alatti vizek nitrát szennyezettsége erősen függ a földhasználattól, ezért a sekély víztestek területén lévő kutakat/forrásokat a környezetükben történő földhasználat szerint négy csoportra célszerű osztani: (1) települések belterülete és üdülőövezetek, (2) mezőgazdasági területek (szántóföldek, szőlők, gyümölcsösök, vegyes mezőgazdasági területek), (3) erdő, rét, legelő, (4) ipari területek. Területhasználatonként megállapítható a küszöbérték felett szennyezett kutak aránya. A víztestenkénti nitrát-szennyezettségi arány pedig az egyes területhasználatokra vonatkozó szennyezettségi arányok súlyozott átlagaként számítható.

Az 5-6 melléklet az alegységekhez tartozó víztestek esetében mutatja a nitrát-szennyezettségi arány jellemzőit. A nitrát-szennyezett sekély-víztestek a részvízgyűjtő 49,5 %-át (2960 km2) teszik ki, ami közel 10 %-kal magasabb az országos átlagnál. Az összesített (területhasználat szerint súlyozott) nitrát-szennyezettségi arány összesen 4 sekély víztesten haladja meg a 20%-ot: a Zalavízgyűjtő területén (sp.4.1.1 és sp.4.2.1) és a Balaton-felvidéken (k.4.2 és sh.4.2) ( A túllépés egyegy víztest esetében általában csak egy-két kútban jelentkezett, amely szórványosnak tekinthető, és nem veszélyeztet receptort. Kivéve, ahol a túllépések aránya 30%-os. Az ammónium a felszín alatti vizeinkben elsősorban természetes (földtani) eredetű. Emberi tevékenységből (mezőgazdaság, szennyvízszikkasztás) származó ammónium csak kisszámú sekély kútban fordul elő küszöbértéket meghaladó koncentrácóban, a túllépések sehol nem terjednek ki a víztest területének 20%-ára. Felszíni víztestek kémiai állapotát veszélyeztethető felszín alatti víztestek azonosítása Ez az értékelés a felszíni víztestek kémiai állapotértékelésére épül. Ellenőrizni kell, hogy olyan felszíni víztestek esetében, ahol az egyéb szennyezőforrásokkal a „nem jó” állapot nem indokolható, a szennyezett felszín alatti víz lehet-e a probléma oka. A gyakorlatban ez a vizsgálat a nitrát-tartalomra egyszerűsödött. A részvízgyűjtő esetében összesen 4 felszíni víztestnél (a Burnót-patak, Eger-víz felső, Kéki-Séd, Örvényesi-Séd és mellékága) merült fel a felszín alatti víz okozta diffúz szennyezés lehetősége. Az érintett felszíni víztestek, a Balaton felvidék (sh.4.2) és a Balaton-felvidéki karszt (k.4.2) felszín alatti víztesttekkel vannak kapcsolatban, amelyek szerepelnek a jelentős mértékben nitrátszennyezett víztestek között is. 5. fejezet


– 75 –


Szennyezési trendek elemzése VKI monitoring kutak alapján Szennyezési trendek elemzése a kijelölt VKI monitoring kutak nitrát, ammónium, szulfát és vezetőképesség adataira épült. Az EU módszertani javaslatok szerint elvégzett adatszűrés eredményeként országosan 27 víztest minősült alkalmasnak a vízkémiai trendek statisztikai feldolgozására. Ezek közül a Balaton részvízgyűjtőhöz 2 víztest tartozik. A két víztest közül Dunántúli-középhegység - Hévízi-, Tapolcai-, Tapolcafő-források vízgyűjtője (k.4.1) víztestben lehetett növekvő ammónium trendet kimutatni, de a jelenleg jellemző koncentráció értéke a megfordítási ponthoz tartozó koncentrációt 11 nem haladta meg. A másik vizsgált víztestben Balaton-felvidéki karszt (k.4.2) egyik vizsgált komponens sem mutatott tendenciózus változást. A felszín alatti víztestek kémiai állapotának összefoglalása A részvízgyűjtő területéhez kapcsolódó víztestekre a kémiai állapot értékelés jellemzőit az 5-7 mellékletben foglaltuk össze. Az 5-10. és 5-13. mellékletek térképi formában mutatják be az eredményeket. Összességében megállapítható, hogy a 15 db felszín alatti víztest közül 6 db gyenge kémiai állapotú. A 2db sekély porózus, 2db sekély hegyvidéki és 2 db kartsz víztestek mindegyikére jellemző a 20%-ot meghaladó nitrát-szennyezettségi arány. A két karszt víztest esetében további okként jelentkezik a vízbázisok veszélyeztetettsége, és a felszíni víz minőségének veszélyeztetése. A szennyezések fő oka a mezőgazdasági és a települési eredetű szennyeződés. Főként az előbbi, hiszen a települések területi arányuk miatt legfeljebb csak hozzájárulnak ehhez.

5.4 Védelem alatt álló területek állapotának értékelése 5.4.1 Ivóvízkivételek védőterületei Felszíni ivóvízbázisok A részvízgyűjtő területén 6 felszíni vízbázis található. Ezek állapotának minősítése a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendeletben megadott határértékek szerint történt (az értékelés a rendelet 1. számú mellékletében meghatározott fizikai és kémiai paraméterekre terjedt ki - mikrobiológiai jellemzők, PAH és növényvédőszerek nélkül - a 2007-2008. évi felügyeleti monitoring adatok alapján, bár a vizsgálati gyakoriság egyetlen esetben sem érte el az előírt, évi 20 mintaszámot.). A 3.1.1 pontban ismertetett felszíni ivóvízbázisok egyikénél sem történt a vizsgált paraméterekre az előírásokat meghaladó túllépés. Ilyen ivóvízbázisok Balatonnál Fonyód, Zamárdi, Füred, Kenese, Siófok, Széplak. Felszín alatti ivóvízbázisok állapota monitoring alapján A felszín alatti vízbázisok állapotát a monitoring pontokban kimutatott, ivóvízminőséget meghaladó koncentrációk előfordulása alapján minősítjük. Az elemzésben valamennyi, az adatbázisban szereplő termelőkút és védőterületekre, védőidomokba eső megfigyelőkút szerepelt. A minősítés módszertana az országos tervben található. Ennek az elemzésnek az eredményei épültek be az 5.3.2. fejezetben bemutatott víztest szintű állapotértékelésbe: ha egy víztesthez a termelőkútban észlelt vagy a megfigyelőkút által jelzett jelentős szennyezés tartozott, akkor a víztest kémiai szempontból gyenge állapotú lett.

11

Megfordítási pont: az a koncentráció, amelynek elérése esetén intézkedni kell a tendencia visszafordítására, ellenkező esetben a víztest nagy valószínűséggel gyenge állapotba kerül. Ez a koncentráció nem lehet nagyobb, mint a küszöbérték 75%-a.

5. fejezet


– 76 –


Ezek között két olyan található, ahol a megfigyelő kutak szennyezettsége intézkedések nélkül a termelőkutak olyan mértékű szennyezését okozhatja, amely a vízbázis felhagyását vagy a kezelési technológia megváltoztatását vonja maga után. A szennyezett vízbázisok: szennyezést okozó komponens (T-termelőkút, M-megfigyelőkút):

Vízmű: Tótvázsony, Vízmű

M: NO3

Litér, Községi vízmű

M: NO3

Felszín alatti ivóvízbázisok veszélyeztetettsége Az előző pontban a felszín alatti ivóvízbázisok állapotát a termelőkutak és a védőidomokon belül található megfigyelőkutak adatai alapján mutattuk be. A szennyezéseket különböző szennyezőforrások okozzák, amelyek nemcsak a megfigyelőkutak környezetében fordulnak elő. Létezésük abban az esetben is veszélyt jelenthet a termelt víz minőségére, ha azt a jelenlegi megfigyelőhálózat nem mutatja ki. Az alábbiakban a részvízgyűjtő területén található sérülékeny vízbázisok értékelésének eredményeit mutatjuk be. A módszertant az országos terv tartalmazza. Az 5-9. táblázatban csak azok a vízbázisok szerepelnek, amelyek állapota a monitoring pontokban kimutatott szennyeződések alapján nem jó, vagy a vízbázist ismert talaj- illetve talajvízszennyeződés vagy jelentős potenciális szennyezőforrás veszélyezteti. Hangsúlyozzuk, hogy potenciális veszélyeztetettségről van szó, és nem bizonyított, hogy a termelőkút olyan mértékben szennyeződik, hogy az a vízbázis felhagyását vagy a kezelési technológia módosítását jelentené. Az értékelés a következő szennyezésekre, illetve szennyezőforrásokra terjedt ki: a KÁRINFO 12 adatbázisban található, a vízbázisok védőterületeire eső jelentős talajvízszennyezések; a sérülékeny vízbázisok diagnosztikai programja 13 keretében feltárt, jelentős talajvízszennyezést okozó szennyezőforrások előfordulása; diffúz szennyezőforrások (települések és szántóterültek) aránya a védőterületen belül jelentős. A vízbázisok (üzemelő és távlati) közül 24 állapota nem jó a veszélyeztetettség miatt. Ezek közül kettőnél találtak már nitrát szennyezést a megfigyelőkutakban. Az elemzés részletes eredményeit az 5-8 melléklet tartalmazza. 5-8. táblázat: Vízbázisok veszélyeztetettsége azonosító

Vízbázis

Vízbázis neve

Termelőkútban (T:), vagy megfigyelőkútban (M:) észlelt szennyezés

A vízbázis veszélyeztetettsége

talaj- és talajvíz szennyezések KÁRINFO adatbázis alapján

diffúz szennyezőforrás területhasználat alapján

Potenciális szennyezőforrások veszélyessége

12

A KÁRINFO egy országos adatbázis, amely ismert, mennyiségileg és minőségileg (különböző részletességgel felmért) szennyeződések találhatók.

13

A sérülékeny vízbázisok diagnosztikai programja a 123/1997 Korm. rendelet alapján történik. Sérülékenynek számít az ivóvízbázis, ha utánpótlódási területének van olyan része, amelyről a beszivárgó víz termelőkutakba jutásához 50 évnél rövidebb időre van szükség.

5. fejezet


– 77 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő Termelőkútban (T:), vagy megfigyelőkútban (M:) észlelt szennyezés

azonosító

Vízbázis

Vízbázis neve

18169020 18125010 19058020 18199010

18193010 18113010 18171010 18124010 18159010 18208010

Tótvázsony, Vízmű Litér, Községi vízmű Zalaegerszeg K-i Vízmű Balatoncsicsói Vízmű Nagykapornak Forrásfoglalás Vízmű Cserszegtomaj Dobogói Karsztakna Vízmű Balatongyörök Erzsébetforráscsoport Vízmű Gyenesdiás, János-forrás Vízmű Aszófői Vízmű Bánd-Herendi Vízmű Felsőörsi Vízmű Szentgál községi Vízmű Veszprémfajszi Vízmű Zalahalápi Vízmű

18225080

Tapolca, DRV tartalékkút

18188010

Balatonfüredi Vízmű Csopak, Nosztori-forrás Vízmű Nagyvázsony-BarnagVöröstó Vízmű Balatonudvari Vízmű SzentbékkállaMindszentkálla Vízmű Vállusi Vízmű Zalaegerszeg Ny-i Vízmű Zalalövő Körzeti Vízmű

19069021 19279010 19285010 19283010

18178030 18176010 18212020 18215010 19274010 19058010 19050010

A vízbázis veszélyeztetettsége

talaj- és talajvíz szennyezések KÁRINFO adatbázis alapján

diffúz szennyezőforrás területhasználat alapján

?? ?? acenaftén

?? ?? közepes közepes

mezőgazd.

jó

közepes

mezőgazd.

jó

közepes

jó

közepes

jó jó jó jó jó jó jó

közepes közepes közepes közepes közepes közepes közepes

M: NO3 M: NO3 jó jó

jó jó

Alifás szénhidrogének

nem jelentős nem jelentős

jó

nem jelentős

jó jó

nem jelentős nem jelentős

jó jó jó jó

Potenciális szennyezőforrások veszélyessége

nem jelentős nem jelentős nem jelentős nem jelentős

5.4.2 Nitrát-érzékeny területek A 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet alapján kijelölt nitrát-érzékeny területeket a 3. fejezet mutatja be. Az 5-9 melléklet a sekély, a hegyvidéki és a karszt víztestek esetében mutatja a nitrát-érzékeny területek arányát, illetve az ezen belül található szennyezett (>50 mg/l nitrát tartalmú) kutak arányát (a teljes adatbázis felhasználásával) területhasználat szerinti bontásban. Ez a felbontás egyben azt is mutatja, hogy a nitrát-szennyezettségi arány mennyire függ a földhasználattól. Tájékoztatásul a teljes víztest nitrát-szennyezettségi aránya is szerepel, amely nem tér el jelentősen a nitrátérzékeny területen belüli szennyezettségi aránytól. A jelenlegi kijelölés mellett, tehát a nitrátérzékeny területeken sem magasabb a nitrátszennyezett kutak/források aránya, mint a nem nitrátérzékeny területeken. (A karsztvizek esetében tapasztalható nagyobb eltéréseket a nitrátérzékeny területekre érvényes 50 mg/l és a VKI szerinti 25 mg/l-es küszöbérték közötti különbség okozza, amely azonban a nitrátérzékeny területek „javára szolgál”).

A nitrátérzékeny területeket és a nitrátszennyezett víztesteket (arány > 20%), együtt mutatja be az 5-14. térképmelléklet, az 5.9. táblázat (víztestenkénti bontásban), és az 5.10. táblázat (a teljes részvízgyűjtőre átlagolva). A részvízgyűjtő szinte teljes területe (98,8 %-a) nitrátérzékenynek kijelölt terület, míg a nitrátszennyezett sekély-víztestek a részvízgyűjtő 49,5 %-át (2960 km2) teszik ki, mindkettő jóval az országos átlag (46,4 % illetve 39,9 %) fölötti területi arány.

5. fejezet


– 78 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 5-9. Táblázat: A jogszabály szerint kijelölt nitrátérzékeny területek és a kutak vízkémiai elemzési adatai alapján nitrátszennyezett víztestek kapcsolata szennyezett víztest neve

nem-szennyezett

nitrátérzékeny

nem nitrátérzékeny

nitrátérzékeny

nem nitrátérzékeny

[%]

[%]

[%]

[%]

h.4.1

0,0

0,0

98,2

1,8

h.4.2

0,0

0,0

99,9

0,1

k.4.1

0,0

0,0

99,9

0,1

k.4.2

99,9

0,1

0,0

0,0

sh.4.1

0,0

0,0

98,8

1,2

sh.4.2

99,8

0,2

0,0

0,0

sp.4.1.1

99,3

0,7

0,0

0,0

sp.4.2.1

99,3

0,7

0,0

0,0

sp.4.2.2

99,9

0,1

0,0

0,0

sp.4.3.1

0,0

0,0

96,2

3,8

sp.4.3.2

0,0

0,0

99,8

0,2

országos

18,2

21,7

28,1

31,9

5-10. Táblázat: A jogszabály szerint kijelölt nitrátérzékeny területek és a kutak vízkémiai elemzési adatai alapján nitrátszennyezett víztestek területe a részvízgyűjtőn nitrát-szennyezett

Nitrát érzékeny terület igen nem

2

5805 km , 98,8% 2 73 km , 1,2%

nem nitrát-szennyezett

[km2]

[%]

[km2]

[%]

2943 17

50,7 22,8

2862 57

49,3 77,1

A nitrátérzékeny területeknek közel fele (50,7 %) nitrátszennyezett, ugyanakkor a rendkívül kevés, nem nitrátérzékeny területre számított arány nem jellemző. A nitrátérzékeny területek felülvizsgálatát a Nitrát Irányelv előírásainak értelmezése alapján és a szennyezettségre és veszélyeztetettségre vonatkozó adatok együttes mérlegelésével kell elvégezni 2011 végéig (ld. 8. fejezet). 5.4.3 Természetes fürdőhelyek A 78/2008. (IV. 3.) Korm. Rendelet szerint kijelölt fürdővizek által érintett víztesteket a 3.3 fejezetben mutattuk be. A fürdővíz használat miatt érintett víztestek jellemzéséhez az Országos Közegészségügyi Intézet 2004-2008 közötti időszakra vonatkozó, évenkénti minősítési eredményei használhatók fel. Az értékelés 4 osztályos skálán történt, attól függően, hogy a víztesten található fürdőhelyek milyen éves minősítést kaptak (kiváló, megfelelő, tűrhető) és fordult-e elő kifogásolt állapot, esetleg tiltás. Kiváló állapotúnak az a fürdőhelyet magába foglaló víztest tekinthető, melynél egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy a fürdőhely kifogásolt (nem megfelelő) minősítést kapott, és a strandok állapota a vizsgált teljes, 2004-2008 közötti időszakban általában kiváló volt. Jó állapot esetén a víztesten kijelölt strandok vízminősége a határértékeknek megfelelt (de az esetek többségében nem volt kiváló), a nem megfelelőség aránya az összes vizsgálatra vonatkoztatva 10% alatti. Potenciálisan intézkedést igénylő, a fürdőhely szempontjából nem megfelelő minősítésűek azok a víztestek, melyek strandjai több alkalommal nem feleltek meg a kötelező határértékeknek. A víztest állapota a fürdővíz szempontjából rossz, ha a kijelölt fürdőhelyek állapota rendszeresen kifogásolt. 5. fejezet


– 79 –


A Balaton kiemelt fürdőhely, közel 150 üzemelő stranddal. A strandokon a vízminőség általában kiváló. A vízgyűjtőn még három víztest érintett a fürdővíz kijelölés miatt, a Hévizi-tó és két jóléti víztározó kapcsán. Intézkedést igénylő vízminőségi probléma egyiknél nincs (5-11. táblázat). 5-11. táblázat: Természetes fürdőhely kijelölése miatt érintett víztestek állapotértékelése a fürdővíz minőségi követelmények szempontjából (A víztest állapota: 1 - A vízminősége rendszeresen kifogásolt, 2 - A vízminőségi követelmények esetenként nem teljesülnek, 3 - A vízminőség a kötelező határértékeknek minden esetben megfelelt, 4 - A strandok vízminősége többnyire kiváló, 0- Nincs rendszeres vizsgálat)

VOR

AIH049 AEQ148 AEQ002 AEP581 AEP400

Érintett víztest

Balaton Zalacsányi-patak Szentmártoni- és Ságodipatakok Hévíz-folyás Csörgető-patak (Zala vízgyűjtőn)

Víztest állapota

Hiányos mintázás

Nem megfelelőek aránya 76/160//EK 78/2008 k.r.

4 4

29% 60%

1% 0%

0% 0%

4 4

20% 60%

0% 0%

0% 0%

3

40%

0%

0%

Az állapotértékelés során vizsgáltuk, hogy az esetenként vagy rendszeresen nem megfelelő minőségű strandok esetében teljesül-e a szennyvízbevezetések védőtávolságára vonatkozó követelmény (táblázat utolsó oszlopa). A kifogásolt vizek többségénél található a védőtávolságon belül kommunális vagy ipari jellegű szennyvízbevezetés. Ezek tényleges hatását a fürdőhelyek vízminőségének biztosítása érdekében fel kell tárni, szükség esetén a háttérszennyezés mértékének megállapítására vizsgálati monitoringot kell végezni. 5.4.4 Védett természeti területek A Balaton és Zala közös vízgyűjtője, hazánk egyetlen zárt vízgyűjtője. A keletkező és összefolyó vizek a Balatont táplálják. A Balaton egyik kiemelkedő nemzeti kincsünk, a kapcsolódó védett területek táji sokszínűségével és kimagasló élőhelyi és faji értékeivel. A problémák jellege alapján 3 jellemző terület határolható le: a Balaton, Kis-Balaton és a hozzájuk kapcsolódó berkek, vizes élőhelyek rendszere a Zala kisvízfolyások A Balaton maga és hajdani sekélyvízű öblözetei, mint pl. az alegységhez tartozó Tapolcaimedence- és Nagyberek már önmagukban is jelentős arányban képviselik a víztől függő védett természeti területeket és a változatos élőhelyeket. A Balaton élőhelyei közül károsodottként vannak nyilvántartva a Natura 2000 jelölő élőhelyek közül a természetes eutróf tavak (3150), a kékperjés láprétek (6410). A vizek állapotával összefüggő károsodás jellege elsősorban a parti régió természetes növényzetének degradációja, visszaszorulása, fragmentálódása, a természetes flóra és fauna elszegényedése, a fajösszetétel megváltozása, gyomosodás. ,. Általában tehát a fajszám csökkenése, adventív és invazív, illetve zavarástűrő fajok előretörése, érzékeny őshonos állat- és növényfajok valamint élőhelyek visszaszorulása. Ezek a károsodások főleg a nem ökológiai szempontú vízszintszabályozásra, a tömegturizmusból eredő terhelésekre, ; a természetes part alacsony arányára, ; a mederben lévő nagyméretű mesterséges építmények (kikötők, kőszórások) nagy számára; a faunaidegen elemek jelenlétére és azok folyamatos telepítésére , tehát a nem ökológiai szemléletű hal- és nádgazdálkodásra,továbbá a bejárók fragmentáló hatására a nádasokban. A Zala vidék védett területeit tekintve is sajnos általánosnak mondható jelenség a flóra- és fauna elszegényedése, az adventív, idegenhonos növény- (és állat-) fajok térhódítása, a szárazodással összefüggő állapot-átalakulás, a nem megfelelő gyepgazdálkodás, jelentős részben a helytelen mező- és erdőgazdálkodási gyakorlat. A vízfolyások túlzott szabályozása, esetenként 5. fejezet


– 80 –


átjárhatatlansága, a víz vissza nem tartása szintén komoly problémákat eredményeznek. Természetvédelmi elvárás lehet a szabályozott medrekből a víz visszaterelése a még meglévő természetes medrekbe, vagy kanyarulatok kiépítése a mesterséges mederben. A lakott területeken átmenő patakok esetében problémát jelenthet még a tisztított, esetleg tisztítatlan szennyvíz bevezetése. A Zala forrásvidékén (Szalafő) például a nyári időszakban több tisztított szennyvíz kerül a mederbe, mint ami a forrásból származik, így nagyon leromlik a vízminőség. Az időjárás szárazodása és az ebből következő vízhiány is jelentős problémák kiváltója, mert számos patak nyáron gyakran kiszárad, élővilága elpusztul. Ezen patakok esetében a vízgyűjtőben a vízvisszatartás javítása kívánatos. Fontos lenne a vízgyűjtőjükön a folyamatos erdőborítás biztosítása, a patakok árnyalásának megoldása. Mindezek miatt a védett élőhelyek károsodása a vízgyűjtő patakjai mentén is kifejezett, jellemző a gyomosodás, általában a szárazodás miatti degradáció. Az élőhelyek feldarabolódnak, szűkülnek, a patakfauna szegényedik, terjednek az adventív és invazív, illetve zavarástűrő fajok. A probléma egyik oka, hogy a vízfolyások csatorna jellege miatt a külvizek gyorsan átvezetődnek, csökken a vízkészlet, ill. az egykori bauxitbányászattal összefüggő talajvízszint-csökkenés miatt a felszín alatti víztől függő láp- és kiszáradó láprétek döntő többsége degradálódott. A károsodás oka arra is visszavezethető, hogy a szűk medrek (töltések, depóniák) miatt a vizek nem tudnak kiterülni az ártéren. Szinte minden kis és közepes vízfolyáson jellemzően nem ökologikus vízgazdálkodás folyik, a parti régiók jelentősen degradálódtak, élőhelyek tűnnek el. Az elmúlt évek csapadékhiánya következtében regionális léptékben csökkent a talajvízszint is. A károsodást előidéző okok közül a legfontosabbak a területet szárító vízügyi beavatkozások: medrek lemélyítése, kiegyenesítése, lefolyástalan területek lecsapolása, ill. a túlzott felszíni és felszín alatti vízkivételek. (Az ordacsehi-bereknél pl. a terület szivattyúzása olyan értékes lápterületeket is érint, ahol a gazdálkodás nem is igényli a vízelvezetést. Összességében megállapítható, hogy a rész-vízgyűjtő területet az időjárás szárazodásán túl, a vízfolyások túlszabályozottságából adódó gyors vízelvezetés, a patakok és a környező területek kapcsolatának eltűnése és az ezzel együttjáró élőhely-szegényedés veszélyezteti. Ezt súlyosbítja a felszín alatti vizek mennyiségének csökkenése, különösen a korábban magas talajvízállású, vizes területeken. Bár a Balatont érő terhelések az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkentek, a vízszintszabályozás és a természetes part alacsony aránya, a nádasok visszaszorulása továbbra is kockázatokat jelent a tó fenntarthatóságára.l. 5.4.5 Őshonos halfajok életfeltételeit biztosító vizek védelme A halak élőhelye szempontjából védettnek kijelölt vizek (halas vizek, ld. 3.5 fejezet) minőségi követelményeit a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet rögzíti. A vizsgálandó jellemzők magukba foglalják a vizek állapotát jellemző legfontosabb fizikai és kémiai paramétereket (hőmérséklet, pH, oxigén viszonyok, szervesanyag tartalom és tápanyagok, szabad ammónia), továbbá a halélettani szempontból fontos mikroszennyezőket (fenolok, szénhidrogének, oldott réz, cink, vas, mangán és szabad klór). Az egyes komponensekre vonatkozó határértékek az élőhely típusától függően eltérőek (szigorúsági sorrendben: pisztrángos, márnás és dévéres vizek). A határértékeket a minták 95%-a esetében teljesíteni kell. Az oldott oxigén esetében (koncentráció és telítettségi %) a határértékek a minimumra és a mediánra vonatkoznak. A halvédelmi szempontból védelem alatt álló vizeink közül a részvízgyűjtő területén található Tapolca-patak vize megfelelő.

5.5 A víztestek állapotával kapcsolatos jelentős problémák és okaik 5.5.1 A problémák és okaik a részvízgyűjtőn A Balaton és a Zala folyó kiemelt fontosságú, ezzel külön foglalkozunk. 5. fejezet


– 81 –


A Zala vízgyűjtőjén a szabályozások gyorsították a lefolyást, sok lefűzött holtág keletkezett, melyek víztáplálása nem megoldott. A mellékágak csatornaszerű kiépítése szintén a terület lecsapolásával járt. A lecsapolt területeken főként szántóföldek keletkeztek. Ezeken a területeken meg kell határozni a jövőbeni területhasználatokhoz szükséges vízfolyás üzemeltetéseket. A Zala dombvidéki vízgyűjtőjén komoly vízgazdálkodási problémát okoz a nagyintenzitású esők következtében jelentkező helyi vízkárok és az erózió káros következményei elleni védelem. A Zala alsó szakasz belvizes terület, mely szorosan összefügg a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerrel. A belvízvédelmi létesítmények üzemeltetése vízminőségi és fenntartási vízgazdálkodási kérdéseket vetnek fel. Az alsó szakasz keresztirányú átjárhatósága nem biztosított, mert töltések közé van beszorítva a vízfolyás. A felső szakaszon pedig néhol a fenéklépcsők akadályozzák az átjárhatóságot. A mellékágakon létesült tavak szintén ilyen problémát vetnek fel. Az antropogén hatások leggyakoribb, a természetes ökoszisztémák átalakulásával járó következménye általában a parti zonáció leromlása, gyakran eltűnése is az elkeskenyedett ártérből. Jellemző állapot, hogy a Balaton közvetlen vízgyűjtőjén sem kiváló, sem jó ökológiai állapotú vízfolyás nem található. Ez azt jelenti, hogy az összes természetes vízfolyás intézkedést igényel! A 18 db természetes, elegendő adattal rendelkező vízfolyás közül négy integrált ökológiai állapota rossz (Boronkai-patak és mellékvízfolyásai, Lesence-patak felső, Tapolca-patak és Vázsonyi-Séd), 3 db gyenge (Eger-víz felső, Eger-víz alsó, Tetves-patak), 4 db (Büdösgáti-víz felső, Kétöles-patak középső, Koroknai-vízfolyás (Határkülvíz) középső, Örvényesi-Séd és mellékágai) pedig mérsékelt minősítést kapott. Az egyre szaporodó mesterséges állóvizek alapvetően rossz irányba befolyásolják az őket tápláló természetes víztestek és a környező, felszín alatti vizek (magas talajvízszint) által befolyásolt területek ökológiai állapotát. A megnövekedett párologtatási felület, illetve a vízvisszatartás és haszonelvű szabályozás okozta károk gyakran helyreállíthatatlan változásokat okoznak. Ez a probléma a kisvízfolyásokon kialakított „árvízi” tározókra is érvényes. Az aktív bányászati karsztvízszint süllyesztés következtében - habár a befejezése óta tart a karsztvízszint lassú regenerálódása – egyes vízfolyások, illetve szakaszaik (Eger víz, PulaKapolcs között, Lesence felső szakasza, Kétöles-patak) még mindig szárazak és időszakosak. Egy-egy forrásfoglalásra kiépült település vízellátása jelentősen lecsökkenti a vízfolyások alap vízhozamát (pl. Kéki-Séd), illetve szivattyús vízkivétel esetén elapaszt más forrásokat (pl. Felsőörs –Király-kút). A Nyugat-Dunántúli termálkarszt a bauxitbányászat Nyirádi víztermelése következtében az 1980as években egyre rosszabb állapotba került. 1990-től, a víztermelés megszüntetését követően megkezdődött a visszatöltődési folyamat. Mára a termálkarszt nagyobb része jó állapotúnak tekinthető. Az utánpótlódási terület egy kisebb részén a Hévízi-tó közelében azonban a tó védelme érdekében a jelenlegi termálvízhasználatok bővítésére továbbra sincs lehetőség. A Balaton északi vízgyűjtő nyílt karsztos területein vízminőség romlás (nitrátosodás) tapasztalható. A karsztvízszint regenerációjában érintett területen lévő, eredeti karsztvízszint alatt lévő szennyező források (volt bauxitbányák, illegális-legális hulladéklerakók) kimosódása, mobilizálódása veszélyt jelent. A sérülékeny ivóvízbázisok hidrogeológiai védőterületei még nincsenek teljes egészében kialakítva. A részvízgyűjtő sekély hegyvidéki víztestjei felszínközeli elhelyezkedésükből adódóan a diffúz és pontszerű ipari, mezőgazdasági és települési szennyező hatásoknak vannak kitéve. Ezek a szennyező hatások a talajvízben már megjelentek, többnyire nitrát, ammónium-ion formájában. Okai a csatornázatlan településeken a szikkasztás, háztáji állattartásból származó trágya, a nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlat a trágyázásban, műtrágyázásban, az állattartó telepekről származó hígtrágya, a trágya szakszerűtlen elhelyezése, valamint az ipartelepekről származó szennyezés (leggyakoribbak a nitrát, szulfát, klorid, nehézfémek, különböző szénhidrogének). A már elszennyezett talajvíz minőségének javulása lassú folyamat, csak évtizedekkel a szennyezőhatás megszűnte után várható a jó állapot. A talajvíz részvízgyűjtő területének egyes részein nitráttal, növényvédőszerrel (atrazin) szennyezett. 5. fejezet


– 82 –


A Veszprém-Várpalota-Vértes déli élőteréig húzódó karsztos víztest, abból adódóan, hogy nagy területei felszínen találhatók, vagy alig fedettek, a felszíni eredetű szennyezéssekkel szemben rendkívül érzékenyek. Ennek a víztestnek a gyenge kémiai állapotát is a diffúz és pontszerű települési, mezőgazdasági és ipari szennyezések okozták. Az ok-okozati viszonyok és a minősítések összefoglalásának áttekinthetővé tétele céljából készült a következő oldalon található problémafa, amely azokat a folyamatokat kívánja bemutatni, amelyek a víztestek állapotának jelenlegi minősítéséhez vezettek. A meglévő hidromorfológiai és vízminőségi problémák jelentik a problémafa tengelyét, előzményként ezek feltételezett okait mutatja be az első oszlop, nyilakkal jelezve a többirányba is kiterjedő folyamatot. Az utolsó oszlop a problémák következményeit jelzi a VKI adta víztest értékelési keretek között. A problémák és okaik a kiemelt víztestek tekintetében:

5. fejezet


– 83 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton vízgyűjtő

VÍZFOLYÁSOK PROBLÉMAFA I. Hidromorfológia Okok Problémás állapotok Árvédelmi töltések, szűk hullámtér

Keresztirányú átjárhatóság korlátozása, nincs kapcsolat a mentett oldali mellékágakkal és holtágakkal, az ártérrel

Duzzasztás, zsilipek Völgyzárógátas tározás

Hosszirányú átjárhatóság korlátozása

Fenékgát/fenéklépcső Nem megfelelő leeresztés a tározókból kisvízi viszonyokat módosító vízvisszatartás A természetestől jelentősen eltérő vízszintszabályozás zsilipekkel

Vízjárás nem megfelelő, vízszint (vízmélység), illletve ingadozása nem megfelelő, zavart/szabályozott vízszint, a sebességviszonyok nem megfelelőek

Duzzasztás alatti szakasz állapotjellemzői

Medermélyülés

Jelentős vízkivétel, Vízmegosztás, vízelvezetés

Vízhiány, túl alacsony vízszint

Erózió

Feliszapolódás

Tápláló vízfolyások nagy hordalékhozama

Zala teljes vízgyűjtőjére jellemző probléma A déli parti kisesésű vízfolyások duzzasztott torkolati szakaszán pangó vizek alakultak ki, ami vízminőségi állapot romlással is jár Néhány esetben (Bárándi –patak, Csörgető patak, Esztergályi patak, Felső válicka) A vízkivételek 10 víztest esetében jelentenek problémát, a tározók alatti vízfolyás szakaszok az aszályos időszakokban vízhiányosak. Zala vízgyűjtőjén és az eséssel rendelkező északi és déli vízgyűjtő kisvízfolyásain jellemző probléma, hozzájárul a nem jó ökológiai minősítésekhez. Az erózió általi bemosódás vízminőségi állapotváltozást (romlást) okoz. Zala vízgyűjtőjén jellemző

Rendezett meder

Mederforma, mederállapot, parti sáv nem megfelelő

Nem megfelelő fenntartás, túlzott vagy elmaradt növényirtás - a mederben és a parti sávban, kotrás

Zavart parti sáv, zonáció, ökológiai problémák, a meder benőtt

5. fejezet

Jellemző következmények a víztestekre Zala alsó szakasz töltések közé szorítva működik, de beszűkült zonáció hiányos hullámtér általános probléma 90 víztestből 19 erősen módosított, 20 pedig mesterséges jórészt belvízcsatorna Nagyon jelentős számú víztestet érint, ez is jellemző oka az erősen módosított besorolásnak, a Balaton déli parti vízfolyásokon a szivattyútelepek megléte miatt is probléma. A tározók jó része haltenyésztési célú. Több víztest esetében okoz problémát

Nagyon jellemző probléma, amely a vízfolyás víztestek több mint felénél mederrehabilitációt igényel, kisvízfolyásoknál gyakran csatornaszerű kiépítése Nagyon jellemző probléma, amely a felette lévő ponttal együtt hozzájárul ahhoz, hogy a víztestek csak 8%-a kapott jó besorolást. A víztestek felénél beavatkozást igényel.

Hiba! Érvénytelen eredmény.A vizek állapotának minősítése

– 84 –


VÍZFOLYÁSOK PROBLÉMAFA II. Terhelések Okok Hullámtéri tevékenységek növénytermesztés Kommunális szennyvíztelep, szennyvízbevezetés

Problémás állapotok elsősorban

tisztított-

Tápanyag és/vagy szervesanyag-tartalom túl nagy 90-ből hét víztest kapott jó minősítést, amibe erősen belejátszottak az előző oldal hidromorfológiai problémái is

Belvízbevezetések Halastavi vízleeresztések A tápláló vízfolyásokon (víztestek) érkező túl nagy koncentrációjú hozzáfolyás (kevés az alaphozam)

Jellemző az erózióval súlyosbított hatás, mind a Zala, mind a Balaton északi vízgyűjtőjén, amelyet a Balaton érdekében részben a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer hivatott csökkenteni Jellemző probléma több víztesten. A Balaton déli vízgyűjtőn okoz problémát Elsősorban a rekultiválatlan hulladéklerakók, szennyvíz-iszaptárolók miatt jelent problémát.

Mezőgazdaság - szántóföldi műtrágya- és trágya használat - szennyezett lefolyás Szennyezett FAV Állattartó telepek Diffúz telephelyi források (mezőgazdaság, hulladéklerakók, stb) Belterületi lefolyásból származó szennyezések Mezőgazdaság szennyezett lefolyás

5. fejezet

növényvédőszerek

-

Jellemző következmények a víztestekre Elfoglalja a vízfolyások természetes külső növényzónáinak helyét, hozzájárul a morfológiai problémákhoz is Jellemző probléma, a kistelepülések alacsony hatásfokkal tisztított szennyvizei, párosulva a kis vízhozammal hozzájárulnak a nem jó minősítésekhez. A Zala folyó középső és alsó szakaszának vízminősége rossz A Balaton déli vízgyűjtőn és az Egyesített övcsatornán okoz vízminőségi problémát Jellemző probléma a Zala vízgyűjtőjén és a Balaton déli vízgyűjtőn Előfordul a részvízgyűjtőn.

Kémiai kockázat: veszélyes anyag Teljesen adathiányos helyzet, egyetlen nem jó minősítés van a Tapolca-patak, a többi nem minősíthető

Csak feltételezésként jelenik meg.


– 85 –


ÁLLÓVIZEK PROBLÉMAFA Okok A természetestől jelentősen eltérő vízszintszabályozás (leeresztés, tározókkal való szabályozás, zsilipek stb.) Kedvezőtlen földhasználati viszonyok és a mozaikosság hiánya, erózió

Problémás állapotok

Jellemző következmények a víztestekre

Vízjárás nem megfelelő, vízszint (vízmélység), illletve ingadozása nem megfelelő, zavart/szabályozott vízszint,

A Balaton jó állapotú, de a tartósan magas vízszint ökológiai problémákat okoz

Vízhiány, túl alacsony vízszint Feliszapolódás

Tápláló vízfolyások nagy hordalékhozama Partvédelem nem megfelelő, vagy hiányzik, vagy túlzott Belterületi partszakaszok léte Üdülőterületek, strandok léte Nem megfelelő fenntartás, túlzott vagy elmaradt növényirtás, kotrás a mederben és a parti sávban. Halászat, horgászat tápanyagbevitele Strandok nem megfelelő használata Mezőgazdaság - szántóföldi műtrágya- és trágya használat - szennyezett lefolyás Szennyezett üledék - belső terhelés A tápláló vízfolyásokon (víztestek) érkező túl nagy koncentrációjú hozzáfolyás

5. fejezet

Hosszantartó csapadékhiányos időszakban több évig előfordult, természetes eredettel Jellemző probléma Jellemző probléma

Mederforma, mederállapot, parti sáv nem megfelelő

A Balaton parti sávja elsősorban a fokozott antropogén hatások miatt leromlott

Zavart parti sáv, zonáció, ökológiai problémák

A parti sávok szabályozott részén gyakran hiányzik a megfelelő zonáció

Tápanyag és/vagy szervesanyag-tartalom túl nagy A Balaton jó minőségű, Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer 2 vízteste nem jó állapotú, a többi víztest adathiányos

Jellemző probléma jógyakorlat bevezetését igényli több víztestnél. A Balaton mellett döntően Jellemző probléma Előfordul a kotrás, fenntartás elmaradása miatt. Mind a Kis-Balaton víztestei, mind a Balaton szempontjából alapvető probléma a foszforterhelés, Az időszakosan és lokálisan jelentkező vízvirágzás/alga tömegprodukciók számát csökkenteni kell.


– 86 –


FAV PROBLÉMAFA Okok Beszivárgás-csökkenés terület-használat miatt

Előfordul

Mennyiségi csökkenés, hiány 17 víztestből Egyedül a k.4.1 Dunántúliközéphegység - Hévízi-, Tapolcai-, Tapolcafőforrások vízgyűjtője víztest nem jó minősítésű

Túlzott vízkivételek

Korábbi túlzott vízkivételek hatása még érvényesül Ökológiai vízhiány léte

Lokális talajvízkivételek Mezőgazdaság - szántóföldi műtrágya- és trágya használat Diffúz települési hatások Állattartó telepek Diffúz telephelyi források (mezőgazdaság, hulladéklerakók, stb) Diffúz telephelyi források (ipar) Mezőgazdaság - növényvédőszerek szennyezett lefolyás

5. fejezet

-

Jellemző következmények a víztestekre

Problémás állapotok

Nitrát és/vagy ammónium szennyezettség nagy 17 víztestből hét nem jó állapotú Egyéb szennyezettség nagy

Nyugat-dunántúli termálkarszt esetében az utánpótlódási terület egy kisebb részén a Hévízi-tó közelében a tó védelme érdekében a jelenlegi termálvízhasználatok bővítésére nincs lehetőség. Egy-egy forrásfoglalásra kiépült település vízellátása jelentősen lecsökkenti a vízfolyások alap vízhozamá., Jelentősebb a süllyedés Zalaegerszeg környékén (sp.4.1.1 Zala-vízgyűjtő) de a víztest állapota még jó, Az aktív bányászati karsztvízszint süllyesztés megszűnt, a regenerálódás lassú, a források egy része még nem szólalt meg Talajvíz probléma a Zala középső szakaszának vízgyűjtőjén a mellékvizeivel (Sárvíz, Szévíz, Válicka, stb.) együtt, és a Kis-Balatonba a környező tőzegterületekről befolyó mellékvizek vízgyűjtőin Jellemzően hat a három tényező, a sekély víztesteken mutatkozik nitrát szennyezés, sh.4.2 (Dunántúliközéphegység - Balaton északnyugati-vízgyűjtő, Balatonfelvidék) és 4 sp. víztesten (sp.4.3.1 Balaton déli vízgyűjtő) Két karszt víztest k.4.1 és 4.2 (Balaton-felvidéki karszt) Szigetelés nélkül üzemelő, illetve felhagyott települési szilárd hulladéklerakók az sp.4.2.2 Kis-Balaton, sp.4.1.1 Zala-vízgyűjtőn, sp.4.1.2 Zalai-dombság, Balaton-vízgyűjtőn A sekély és a karsztos víztestek esetében, (klorid, nehézfémek, különböző szénhidrogének)


– 87 –


5.6 A problémák és okaik a kiemelt vízek tekintetében A részvízgyűjtő tervekben azokat a víztesteket (víztest-csoportok) javasolták kiemeltnek, amelyeket az ICPDR-ral történő egyeztetések során annak nyilvánítottak: vízfolyások: a Duna és a Dráva vízgyűjtőjén a 4000 km2-nél nagyobb, a Tisza vízgyűjtőjén pedig az 1000 km2-nél nagyobb vízgyűjtővel rendelkező folyók;. állóvizek: 1000 ha-nál nagyobb felületű természetes állóvizek; felszín alatti vizek: 4000 km2-nél nagyobb felszíni vetülettel rendelkező víztest-csoportok, illetve kétoldalú megegyezés alapján jelentősnek tartott víztest-csoportok, valamint a Tisza vízgyűjtőn a 1000 km2-nél nagyobb területű víztestek, és a határokkal osztott víztestek (kivéve a termál víztesteket). A fentiek azonban olyan nagyszámú víztestet, illetve olyan jelentőségű vizeket soroltak volna ide, hogy lényegében vizeink nagyobbik része vált volna kiemelté, ami a kiemelt kezelés szempontjából használhatatlanná tenné a kategóriát. Ennek megfelelően szűkítettük a kiemelést. Azokat a vízfolyásokat, amelyek csak egyetlen alegységi tervhez tartoznak, az alegységi tervben kell tárgyalni, és ott kell említeni, hogy a kiemeltek közé tartozik. Az állóvizek mindegyike egyetlen alegységhez tartozik, ennek ellenére ezeket külön kiemeljük a részvízgyűjtő tervekben. A felszín alatti vizek esetében a fontosság és a problémák jelentősége alapján is szelektálva soroltuk ide a vizeket. Fontos megjegyezni, hogy a kiemeltség nem elsősorban prioritási tényezőt jelent. Inkább az érintett területek nagysága, a problémák összefüggő mivolta, a megoldások közös jellemzői miatt együttes kezelés igényét jelenti. A Balaton részvízgyűjtő esetében kiemeltnek tekintjük: a Balatont és a Zala folyót. 5.6.1 Balaton A kiemelt jelentőségű Balaton – mint VKI szerinti állóvíztest – a VKI minősítés szerint jó ökológiai és kémiai állapotú. A Balaton vízkészlet-gazdálkodásának alapvető célkitűzése, hogy az ökológiai kritériumok szem előtt tartásával az üdülésnek megfelelő vízszint (fürdőzésre, vízi sportolásra alkalmas állapot) és a kommunális vízigény kielégítése biztosítva legyen. A vízszintszabályozás lényege, hogy a tó leeresztését olyan mértékben szabályozzuk, hogy a tóban az ökológiai szempontoknak és az emberi igényeknek megfelelő (pl. fürdőzés, hajózás stb.) vízszintet tartsunk. Vízmennyiség problémái: A Balaton tekintetében a társadalmi és ökológiai érdekek látszólag ellentétesek. Például a tartósan magas vízszint a nádasok fejlődését károsan befolyásolja, szaporodását gátolja, viszont az üdülési és jóléti vízhasználat az állandó magas vízszintet igényelné. A tó vízszintjét azonban alapvetően a mindenkori hidrometeorológiai feltételek alakítják. A magas vízszinttartás egyik műszaki feltétele a Sió csatorna és leeresztő zsilip vízszállító képességének megfelelő szintű kiépítése. A vízszintszabályozás műszaki feltételei (Siófoki leeresztő és hajó zsilip, Sió csatorna) – a rekonstrukciós munkák és a fenntartás részleges elmaradása miatt – jelenleg nem biztosítottak. A Balaton jellegzetes sekély tó, amely érzékenyen reagál – többek között – a vízháztartás alakulását befolyásoló hidrometeorológiai-tényezők változására. A tó vízháztartásában és ebből következően vízjárásában azok az időszakok teremtenek szélsőséges helyzetet, amikor egy-egy vízháztartási tényező tartósan jelentős eltérést mutat az átlagtól. A fenti problémát jól érzékelteti, hogy a tó vízszintcsökkenése 2000 és 2003 között olyanná vált, amelyre a mérések kezdete óta még nem volt példa, és a vízhiány az időszak végére már problémát okozott egyes emberi igények kielégítésében. Partvonal problémái:

5. fejezet


– 88 –


A partmenti területek természeti állapota a korábbi beavatkozások következtében jelentős hosszúságú szakaszon leromlott. A partvonal rehabilitáció végrehajtásának elmaradása a kedvezőtlen áramlási viszonyok kialakulásával és a szemétzugok fennmaradásával érezteti hatását pl. a nádasok állapotának romlásában. A nagyarányú kikötőfejlesztés gátolja a parti élővilág jó állapotának kialakulását. Vízminőség problémái: A Balaton vize jellemzően (Ca,Mg)HCO3-os kemény víz, pH-ja enyhén lúgos. Természetes sótartalma 450 mg/l körül van, keménysége 15-16 nk° körül ingadozik. Így kémiai tulajdonsága is kellemes fürdővízzé teszi. Kalcium-magnézium hidrokarbonátos jellege miatt az alga növekedésével járó széndioxid-elvonás következtében a biogén mészkiválás folyamatos. Ezért, és amiatt, hogy vízfelületéhez képest igen sekély, a legkisebb szél hatására is felkeveredik az üledék, aminek következtében a víz állandóan zavarosnak tűnik, átlátszósága ritkán haladja meg az egy métert. A Balaton vízminősége kiemelt jelentőségű. Bár a tó állapota a 80-as években jellemző vízminőséghez képest igen sokat javult, tápanyagterhelését tovább kell csökkenteni, hogy a kedvezőtlen vízminőségű időszakokat (időszakosan és lokálisan jelentkező vízvirágzás/alga tömegprodukció) el lehessen kerülni. A Balaton vízminőségét befolyásoló tényezők közül különös szerepet játszanak a mikrobiológiai jellemzők, a klorofill tartalom alakulása és az azt befolyásoló nitrogén és foszforháztartás jellemzői. A Balaton nyíltvizének minőségét alapvetően az algák szervesanyag-termelése és a vízgyűjtőről származó oldott szerves (humin) anyagok határozzák meg. Jelenleg a Balatont érő tápanyagterhelés legnagyobb része a Zalán, jelentős része a kisvízfolyásokon keresztül történő tisztított szennyvíz-bevezetésekből és a közvetlen lefolyásból éri a tavat. A Zala vízgyűjtőről érkező pontszerű és diffúz eredetű tápanyagterhelés jelentős szerepet játszott és részben játszik még ma is a Balaton, illetve különösen a Keszthelyi-öböl vízminőségének alakulásában. A terhelés visszatartása a Zala-torkolat előtt kialakított Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer feladata lenne, azonban jelenlegi részleges kiépítettsége miatt működése nem felel meg a tervezett elvárásoknak. A kis vízfolyásokból származó terhelések csökkentése a torkolati szűrőmezők elégtelen működése, fenntartási hiányuk miatt nem megoldott. A déli vízgyűjtőn a halastavi vízhasználatokból és a bel- és berekvizek szivattyúzásából származó szennyezés a jellemző, míg az északi vízgyűjtőn a növénytermesztésből származó terhelés dominál. A kistelepülések alacsony hatásfokkal tisztított szennyvizei a Balatonba torkolló vízfolyásokat terhelik, ahol a kisvizes időszakokban a „hígító víz” mennyisége nem éri el a kívánt mennyiséget. Végül pedig ez a terhelés is a tó állapotát rontja. A déli parti kisesésű vízfolyások duzzasztott torkolati szakaszán pangó vizek alakulnak ki. A Balaton teljes vízgyűjtője nitrát érzékeny terület. Erózió érzékeny terület a teljes északi vízgyűjtő, ami közvetlenül a Balatont érinti, illetve a déli vízgyűjtő területen a Tetves-patak, Köröshegyi-Séd, Jamai-patak, Halsok-árok, Endrédi-patak, Büdösgáti-víz vízgyűjtőterületei. Kis-Balaton A Kis-Balaton II. tározó erősen módosítottként nyilvántartott állóvíz. Ennek biológiai állapota mérsékelt. Habár a makrozoobenton alapján kiváló a minősítése, mégis a fitobentosz és a halak szempontjából csak a mérsékelt kategóriába sorolható. A víztest fizikai-kémiai állapotára vonatkozó minősítés a víztesthez jellege alapján legközelebb álló, természetes típusnak megfelelő osztályozási rendszer szerint történt. Ez alapján a Kis-Balaton II. tározó fizikai-kémiai állapota mérsékelt. A fentieknek megfelelően az integrált ökológiai minősítés csak nem jó lehet. A jó potenciál elérését 2015-re tervezik. A Kis-Balaton I. tározó mesterséges víztest. Ennek állapotára vonatkozólag elmondható, hogy hasonlóan a Kis-Balaton II.-es tározóhoz a fitobentosz és a halak szempontjából csak a mérsékelt állapotot mutatja, ezért az összesített biológiai minősítése is mérsékelt. A Kis-Balaton I. tározót

5. fejezet


– 89 –


állóvíz víztest fizikai-kémiai állapota jó. Ennek megfelelően az integrált ökológiai minősítés itt is nem jó. A jó potenciál elérését ennél a víztestnél is 2015-re tervezik. Fontos kiemelni a területen található számos mesterséges, vagy erősen módosított állapotú csatornát, melyek a Kis-Balaton környékén rendszerint a belvízelvezetést szolgálják. Általános, országos probléma a jelenlegi belvízrendszerek nem megfelelő vízvisszatartása és a befogadók előtti szűrőmezők hiánya. A Kis-Balaton tározóinak és így közvetve a Balaton vizének minőségére való tekintettel foglalkozni kell a kérdéskörrel, hiszen az egykori vizes élőhelyek szárazodása komoly ökológiai problémákat vet fel (pl. lábas égeres begyomosodása). 5.6.2 Zala A Zala folyót a XIX. és a XX. században szinte teljes hosszában szabályozták. E munkák során a kanyarokat majdnem mindenhol levágták, a folyót kiegyenesítették, a korábbi vízimalmokat megszűntették. A malmok elbontásával azok duzzasztása is megszűnt, az így megnövekedett esés következtében a víz sebessége egyes szakaszokon oly mértékben megnőtt, hogy az káros kimosásokat okozott. E károk megszűntetésére több helyen vált szükségessé eséscsökkentő fenéklépcső megépítése. A Zala folyó középső és alsó szakaszának vízminősége rossz, mert a vízhozamához képest nagy terhelést jelentenek Zalaegerszeg térségének szennyvizei, különös tekintettel a kibocsátott foszfor mennyiségére, mely végső soron a Kis-Balatont, ill. a Balatont terheli. További probléma, hogy a Zala-felső vízgyűjtőjén a kistelepülések szennyvíztisztítóinak üzemeltetési problémái miatt a Zala kis vízhozamát időnként viszonylag nagy terhelés éri, melynek következtében előfordulnak halpusztulások. A Kis-Balaton térségében lévő Egyesített övcsatornában többször előfordul halpusztulás, melynek főbb oka a Keszthely Városi Szennyvíztisztító Telepről származó szennyvíz és a Fenékpusztai belvízvédelmi szivattyúk által átemelt rossz minőségű víz. A jó ökológiai állapot elérését csak 2027-re tervezték. A Zala vízgyűjtőről érkező pontszerű és diffúz eredetű tápanyagterhelés jelentős szerepet játszik a Balaton, illetve különösen a Keszthelyi-öböl vízminőségének alakulásában. A kérdés megoldására eddig is történtek intézkedések. A zalaegerszegi szennyvíztisztító telep foszfortalanítójának üzembe helyezésével sikerült a pontszerű összes-foszfor (ÖP) terhelést számottevően lecsökkenteni. A diffúz terhelés visszatartása a Zala torkolat előtt kialakított Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer feladata. A létesítmény azonban, teljes egészében, máig nem készült el. Az 1985 óta üzemelő I.-es ütem és az 1992 óta részben üzemelő, illetve részben építés alatt álló II.- ütem együttesen, a Zalán érkező ÖP mintegy 30-40%-át tartja vissza. Ugyanakkor, a Keszthelyi-öböl vízminőségének hosszú-távú javításához elkerülhetetlen a tápanyag terhelés további csökkentése. Ennek fontos eszköze a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer hatékonyságának növelése, ami a II.ütem rekonstrukciójával valósítható meg.

5. fejezet


– 90 –


6.


A környezeti célkitűzéseket (jó ökológiai és kémiai állapot, valamint jó ökológiai potenciál a felszíni víztestek esetében, illetve jó mennyiségi és kémiai, valamint hőmérsékleti állapot a felszín alatti víztestek esetében, vagy ezeknél enyhébb célok) víztestenként kell megadni, ugyanakkor a célkitűzéseket befolyásoló műszaki, szabályozási és gazdasági feltételek jelentős része nagyobb területi szinten (alegység, országos) értelmezhetők. A környezeti célkitűzések meghatározásában, a technikai szempontokon túl, meghatározó szerepe van a gazdasági szempontoknak és a társadalom bevonásának. A munka végrehajtása iteratív jellegű és gyakran csak az intézkedési programok tervezése során véglegesíthető. A fentiek szerint a környezeti célkitűzések meghatározása egy többlépcsős folyamat eredménye: a természetes felszíni víztestekre és a felszín alatti víztestekre az 5. fejezetben definiált kritériumok szerinti jó állapot elérésének kitűzése, az előzetesen erősen módosítottá nyilvánított és a mesterséges víztestek esetében az összes lehetséges javító intézkedés számbavétele (összhangban az indokolt és fenntartható emberi igény kielégítésével), majd a jó ökológiai potenciál közvetett meghatározása az elfogadott (reálisan megvalósítható) javító intézkedéseken keresztül; az intézkedések programjának kidolgozása során a műszaki, gazdasági és társadalmi szempontok együttes figyelembevételével az a) pont szerinti előzetes célkitűzések teljesíthetőségének ellenőrzése, majd azoknak a víztesteknek a kiemelése és megfelelő részletességű értékelése, ahol a jó állapot 2015-re nem érhető el; Valamennyi víztestre meg kell adni a következő környezeti célkitűzések valamelyikét: természetes állapotú felszíni víztestek: jó ökológiai és jó kémiai állapot (vagy a kiváló állapot megőrzése); erősen módosított vagy mesterséges felszíni víztestek: jó ökológiai potenciál (az elfogadott javító intézkedések eredményeként elérhető állapot) és jó kémiai állapot; felszín alatti víztestek: jó mennyiségi és jó kémiai állapot, továbbá a hőmérsékleti állapotra vonatkozó célkitűzések; az előbb felsorolt víztesteken belül található védett területek: az előzőeken kívül a védetté nyilvánításhoz kapcsolódó speciális követelmények és célkitűzések. Az erősen módosított állapotú víztestek kijelölésére vonatkozóan a VKI előírja - VKI 4. cikk (3) bekezdés -, hogy igazolni kell, hogy a víztest mesterséges vagy megváltoztatott jellemzői által szolgált, hasznos célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el olyan más ésszerű módon, amely környezeti szempontból jelentős mértékben jobb megoldás lenne. Az erősen módosított állapotú víztestek kijelölése két fázisban történt (a VKI és az erősen módosított állapotú víztestek kijelölésével foglalkozó EU workshop következtetéseivel összhangban). 1. Azoknak a víztesteknek a kijelölése, ahol a jó állapot elérése lehetetlen olyan intézkedés nélkül, amely a VKI-ban felsorolt jelentős emberi igényeket ne sértené. 2. A jó állapot elérését szolgáló intézkedést – az előző pontban említett emberi igény más módon történő kielégítése miatt – csak aránytalan költségek (aránytalan társadalmi-gazdasági hátrányok) mellett lehet megvalósítani. Az erősen módosított víztestek kijelölésének lépéseit az 1.4.3 fejezet mutatja be. A gazdaságitársadalmi szempontokat a 6-1 háttéranyag mutatja be.

6. fejezet


– 91 –


A VKI elméleti alapkövetelménye az, hogy a megállapított célokat 2015-ig el kell érni (a természetes felszíni vizek esetében az ún. jó ökológiai állapotot, az erősen módosított és mesterséges felszíni vizek esetében az ún. jó ökológiai potenciált, a felszín alatti vizek esetében az ún. jó állapotot). Miután ez a gyakorlatban nem megvalósítható, a VKI lehetővé teszi a műszaki, megvalósíthatóság értékelése alapján és/vagy az ún. aránytalan költségek igazolása esetén mentességek (derogációk) alkalmazását. Azonban a védett területek közül a halas vizekre és a természetes fürdővizekre nincs mentesség, itt 2015-ig el kell érni a jogszabályokban meghatározott speciális követelményeket és célkitűzéseket. A mentességekre négy lehetőség adott: Az egyik lehetőség az időbeni mentesség (VKI 4. cikk (4) bekezdés), amikor a célkitűzések teljesítése műszaki, vagy aránytalan költség, vagy természeti okok miatt a meghatározott határidőkre nem érhető el, ezért annak határidejét 2021-re, 2027-re lehet módosítani. A határidők meghosszabbítása esetén elvégzendő vizsgálatok, illetve értékelések a kidolgozott „Mentességek indoklása útmutató és megvalósíthatósági értékelés alapján (6-1 melléklet) történtek. A másik lehetőség, a kevésbé szigorú környezeti célkitűzések megállapítása, enyhébb célkitűzés VKI 4. cikk (5) bekezdés. Ilyen kevésbé szigorú célkitűzés a természetes vizek esetében az enyhébb célkitűzés alkalmazása. Igazolni kell, hogy a célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el, ezért a kevésbé szigorú környezeti célkitűzések elérését is kitűzhetik célnak. A kevésbé szigorú célkitűzések megállapítására szolgáló vizsgálatok, illetve értékelések is a fent hivatkozott (6-1 melléklet) útmutató szerint történtek. A határidők meghosszabbításának és a kevésbé szigorú célkitűzések jellemző okait a 6-2 táblázat tartalmazza. E mentességeken túl még két speciális esetben van lehetőség a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben a célkitűzések mérséklésére. Kivételes vagy ésszerűen előre nem látható természetes ok vagy vis major - különösen a szélsőséges árvizek és a hosszú aszályos időszakok, balesetek következményeként adódó időszakos állapot romlás – bizonyos a VGT-ben rögzített feltételek fennállása esetén - nem számít a VKI követelmények megszegésének A célok elérése kivételes esetben meghiúsulhat a felszíni víztest fizikai jellemzőiben vagy egy felszín alatti víztest vízszintjében bekövetkezett új változások, illetve új emberi tevékenységek (pl. nagy infrastruktúrális projektek) hatására (részletesen 6.4 fejezet). 6-1. táblázat:

Az „alap” célkitűzéstől való eltérés indoka A lehetséges okok listája

T1 T2 T3 T4 M1 M2 M3 M4 M5 G1 G2 G3 G4 G5

Az ökológiai rendszerek újra előállíthatóságának lehetetlensége Tájidegen fajok megjelenése, elterjedése Ökológiai helyreállási idő hosszabb A felszín alatti víz állapot helyreállásának ideje hosszabb Nincs ismert műszaki megoldás Nincs jó műszaki megoldás Nem ismert a kedvezőtlen hatás oka Műszaki természetű gyakorlati vagy jogszabályi kényszerek meggátolják az intézkedés 2015-re történő megvalósítását A probléma más országok cselekvésének hiánya miatt nem kezelhető. Az intézkedések nem érik meg, aránytalan költségek Az intézkedések nem érik meg, a várt hasznok bizonytalanok, aránytalan költségek Az intézkedések 2015-ig történő megvalósítása aránytalanul magas terheket jelent a gazdaság, társadalom bizonyos szereplői, vagy a nemzetgazdaság számára, aránytalan költségek Kemény, a gazdaságon kívül eső társadalmi korlát érvényesülése, aránytalan költségek A víztest alacsony prioritású

Enyhébb célkitűzést is indokolhat

6. fejezet

Csak időbeli csúszást indokolhat


– 92 –


A mentességek okai, műszaki (M jelű okok), gazdasági, társadalmi (G jelű), természeti (T jelű okok) lehetnek. A G1-G4 okok a VKI szerinti „aránytalan költségek” különböző aspektusait jelenítik meg. A G1 és a G2 jelentik azon okokat, amelyek miatt a jó állapot hosszútávon sem megvalósítható, a társadalmi hasznok jelen tudásunk szerint lényegesen kisebbek a költségeknél. Ezek alátámasztják a mérsékeltebb célkitűzéseket. A leggyakoribb ok G3, amely olyan okokat foglal össze (megfizethetőség, finanszírozási hiány), amelyek elsősorban az időbeni mentességeket támasztják alá. Egy-egy víztestnél egyszerre több ok is felmerülhet. De egy ok is elég a mentesség indoklására. Enyhébb célkitűzés a felszín alatti viztestnél 2 esetben merült fel. Itt külön gazdasági elemzés készült „A MERT bányászati tevékenysége és a választott enyhébb célkitűzés gazdaságitársadalmi indoklása” címmel (6-2 háttéranyag). Az aránytalan költségek igazolása különböző módon és szinteken történt. Jellemzően általános intézkedésenkénti és megvalósító csoportonkénti elemzés készült. Általános megközelítést mutat be a megvalósíthatósági értékelés 6-1 melléklet, amelyik az adott intézkedés megfizethetőségi, fizetőképességi problémáit is értékeli a társadalmi korlátokkal együtt. A kommunális szennyvizekre vonatkozóan részletes, számszerű megfizethetőségi elemzés is készült, amit a 7. fejezet és a 7-6 háttéranyag mutat be részletesen. Ezek az elemzések kimutatták, hogy a kiegészítő szennyvizes intézkedések, csak az alapintézkedések megvalósítása után kezdődhetnek (2015-től), mert a díjak korábbi növelése elviselhetetlen terhet jelentene a lakosságnak. Végül a szükséges források ismeretében a nemzetgazdaság és a költségvetés teherviselő képessége szerepet játszik a mentességek igazolásánál. Mivel az összes víztest nem hozható 2015-ig jó állapotba és az összes intézkedést nem lehet egyszerre megvalósítani, fontos volt a prioritások megállapítása, amelyeket a 6-5 fejezet mutat be. Egy víztestnél akkor érhető el a jó állapot, ha minden egyes szükséges intézkedés időben megvalósul. A többi víztest esetében a jó állapot/potenciál csak a következő 6-éves tervciklusokban érhető majd el (2021-es vagy 2027-es határidővel), illetve lehetnek olyan természetes víztestek is, amelyekre hosszútávon is csak egy enyhébb cél megvalósításának van realitása. A 2027-es határidő két féleképpen valósulhat meg, ha minden szükséges intézkedést megtettünk és a kedvező hatás már 2027-re megvalósul. Vagy akkor, ha minden szükséges intézkedést megtettünk, de a természeti folyamatok miatt később lesz az állapot javulás. Jó állapot 2027 után a legrövidebb időn belül kialakul, ahogy a természeti viszonyok lehetővé teszik Az alábbi táblázat az ország összes víztestjére vonatkozó célkitűzések elérésének előzetes ütemezését (az időbeni mentességeket), illetve esetleges a célok enyhítését foglalja össze. A Kéziratben bemutatott célkitűzések még előzetes információkon alapultak, az intézkedések részletes tervezése és a költségek alapján, a gazdasági vizsgálatok előrehaladásával, a finanszírozási lehetőségek függvényében és a társadalmi egyeztetés eredményeként módosultak. 6-2 táblázat:

Balaton részvízgyűjtő célkitűzéseinek összefoglalása

Víztestek száma összesen (db)

Jelenlegi jó állapot v. potenciál fenntartása

2015-re

2021-re

2027-re

Vízfolyások összesen

90

7

2

34

45

0

Természetes

40

3

0

24

11

0


28

1

0

10

17

0

Mesterséges

22

3

2

0

17

0

Állóvizek összesen

11

1

0

6

4

0

Természetes

1

1

0

0

0

0

Víztestek típusa

6. fejezet

Jó állapot/potenciál elérése


Enyhébb célkitűzés (javaslat)

– 93 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő Erősen módosított

1

0

0

1

0

0

Mesterséges

9

0

0

5

4

0

Felszín alatti vizek

17*

9

0

1

7

0

Összesen

116

17

4

39

56

0

Vízfolyások összesen

100%

8%

2%

39%

51%

0%

Állóvizek összesen

100%

9%

18%

36%

36%

0%

Felszín alatti vizek

100%

53%

0%

6%

41%

0%

Összesen

100%

15%

3%

34%

48%

0%

%

* Megjegyzés: A felszín alatti vizeknél előfordul, hogy a víztest több vízgyűjtőhöz is tartozik. A Balaton esetében 4 víztest a Duna részvízgyűjtőnél is szerepel.

Magát a Balatont illetően a jelenlegi jó állapot fenntartása a cél.

6.1 Vízfolyás víztestekre vonatkozó célkitűzések és a mentességek indoklása 6.1.3 Természetes víztestek A Balaton részvízgyűjtőjén a 40 természetes vízfolyás víztestet illetően három van jelenleg is jó állapotban, a fennmaradó 35-ből 2021-ig 24 víztest tekintetében, 2027-ig 11 víztest tekintetében kivánjuk a jó állapotot elérni. A víztestenkénti információkat a 6-2 melléklet mutatja be. Az adatokból érzékelhető, hogy a nagyszámú és ráfordításigényes feladat miatt, 2015ig egyetlen esetet sem vagyunk képesek megoldani. Ez jelentős derogáció igény jelent, de az ország jelenlegi lehetőségei mellett ez törvényszerű. 6-1 táblázat:

Balaton részvízgyűjtő mentességi vizsgálatainak eredményei, természetes vízfolyások Előfordulási Okok arány az érintett Enyhébb 2021 2027 Összesen előfordulási célkitűzés víztestek %%-a ában

A felmerült okok listája

T3

Ökológiai helyreállási idő hosszabb

21

10

0

31

47%

89%

G3

A 2015-ig megvalósítás aránytalan terher

24

11

0

35

53%

100%

A felmerült okok száma összesen:

45

21

0

66

100%

Mentességet igénylő víztestek száma összesen:

24

11

0

35

189%

A mentességi vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a Balaton részvízgyűjtőn a természetes vízfolyások esetében a minden víztestnél felmerülő ok a G3, azaz az intézkedések 2015-ig történő megvalósítása aránytalanul magas terheket jelent a gazdaság, a társadalom bizonyos szereplői, vagy a nemzetgazdaság számára. A másik, 89% gyakoriságot elérő ok természeti. T3 ökológiai helyreállási idő, olyan esetekre vonatkozik, amikor a víztest ökológiai állapotának helyreállítása várhatóan időben eltolódik. 6.1.4 Erősen módosított víztestek A 28 erősen módosított vízfolyás víztest esetében 2015-ig 0, 2021-ig 10, 2027-ig 17 víztestnél kivánjuk a jó ökológiai potenciált elérni. A helyzet a természetes víztestekhez hasonló, tehát a feladatok jó része a végső határidőre realizálható.

6. fejezet


– 94 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 6-5 táblázat:

Erősen módosított vízfolyás víztestek célkitűzéseinek összegzése Előfordulási Okok arány az érintett Enyhébb 2021 2027 Összesen előfordulási célkitűzés víztestek %%-a ában


T3

Ökológiai helyreállási idő hosszabb

10

14

24

46%

89%

M4 Műszaki természetű kényszerek

0

1

1

2%

4%

G3 A 2015-ig megvalósítás aránytalan terher

10

17

27

52%

100%


20

32

52

100%


10

17

27

193%

A Balaton részvízgyűjtőn az erősen módosított vízfolyások esetében gazdasági oldalról a legjellemzőbb mentességi ok a G3, és minden víztestnél (96%) előfordul. A másik jellemző ok természeti, T3 ökológiai helyreállási idő. Ez az érintett víztestek 89 %-ban fordul elő. Az egyetlen műszaki indok az M4, az érintett víztestek csupán 4%-ban fordulnakl elő. Műszaki természetű gyakorlati vagy jogszabályi kényszerek meggátolják az intézkedés 2015-re történő megvalósítását. Víztestenként átlagosan közel két indok is előfordul, ami erősíti a mentességek megalapozottságát. 6.1.5 Mesterséges víztestek A 22 mesterséges vízfolyás víztest esetében a 3 jó potenciállal rendelkező fenntartása mellett, 2015-ig 2, 2021-ig 0, 2027-ig 17 víztestnél kivánjuk a jó ökológiai potenciált elérni. 6-6 táblázat:

Balaton részvízgyűjtő mentességi vizsgálatainak eredményei, mesterséges vízfolyások Előfordulási Okok arány az érintett Enyhébb 2021 2027 Összesen előfordulási célkitűzés víztestek %%-a ában


G3 A 2015-ig megvalósítás aránytalan terher

0

17

17

100%


0

17

17

100%


0

17

17

100% 100%

A mentességi vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a Balaton részvízgyűjtőn a mesterséges vízfolyások esetében az egyetlen okként a G3 fordult elő minden víztesten.

6.2 Állóvíz víztestekre vonatkozó célkitűzések és a mentességek indoklása 6.2.6 Természetes víztestek A víztestenkénti információkat a 6-3 melléklet mutatja be.A Balaton vízgyűjtőben lévő egyetlen természetes állóvíz víztest jelenleg is jó állapotú. Ennél fogva a diagram semmitmondó, mentességi elemzés nem szükséges. A feladat e jó állapot fenntartása. 6.2.7 Erősen módosított víztestek A Balaton vízgyűjtőben lévő egyetlen erősen módosított víztest a tervek szerint 2021-re eléri a jó potenciált. A mentességi indoka a 2015-ig megvalósítás aránytalan gazdasági terhe G3.

6. fejezet


– 95 –


6.2.8 Mesterséges víztestek A 9 mesterséges állóvíz víztest esetében, 2021-ig 5, 2027-ig 4 víztestnél kivánjuk a jó ökológiai potenciált elérni. 6-2 táblázat:

Balaton részvízgyűjtő mentességi vizsgálatainak eredményei, mesterséges állóvizek Előfor


A

Balton

részvízgyűjtőn a állóvizek esetében gazdasági oldalról a legjellemzőbb mentességi ok a G3, minden víztestnél előfordul. E víztest csoportnál különösen gyakori ok műszaki az M4, az érintett víztestek 50%-ban dordul elő.

Össz 2021 2027 esen dulási mesterséges %-a

M3 Nem ismert a kedvezőtlen hatás oka

4

0

4

23

T2 Tájidegen fajok megjelenése, elterjedése G3 A 2015-ig megvalósítás aránytalan terher A felmerült okok száma összesen:

0 5 9

4 4 8

4 9 17

23 53 100


5

4

8

6.3 Felszín alatti víztestekre vonatkozó célkitűzések és a mentességek indoklása A víztestenkénti információkat a 6-4 melléklet mutatja be.A Balaton vízgyűjtőben lévő 17 felszín alatti víztest közül 9 jelenleg is jó állapotú. 2021-re 1, 2027-re 7 víztestnél kívánjuk a jó állapotot elérni. 6-3 táblázat:

Balaton részvízgyűjtő mentességi vizsgálatainak eredményei, felszín alatti vizek Előfordulási Okok Enyhébb arány az érintett 2021 2027 Összesen előfordulási célkitűzés víztestek %%-a ában


1

7

0

8

100%


T4

A FAV állapot helyreállásának ideje hosszabb

1

7

0

8

100%


1

7

0

8

100% 100%

A mentességi vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a Balaton részvízgyűjtőn a felszín alatti vizek esetében az egyetlen ok a T4, amelynél a felszín alatti víz állapot helyreállásának ideje hosszabb, mint a határidő. Olyan esetekre vonatkozik, amikor a klimatikus, vagy geológiai jellemzők szabják meg az ütemét a felszín alatti vízszintek helyreállásának attól kezdve, hogy a túlhasználatot kezelni kezdték. Enyhébb célkitűzés a felszín alatti viztestnél nem merült fel.

6.4 Új fejlesztések Több olyan jelentős, a fenntartható vízhasználatok keretébe illeszthető igény és probléma van Magyarországon, amelyek megoldásához új létesítményeket kell tervezni. Ezek egy része a jó állapottal nem összeegyeztethető hatással lehet a vizek állapotára. Az említett projektek műszaki tervezésével kapcsolatban a vízgazdálkodási tervezésnek közvetlen feladata nincs. Több ilyen vízgazdálkodási és nem-vízgazdálkodási célú infrastrukturális létesítmény programja is szerepel az Új Magyarország Fejlesztési Tervben és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Tervben, amely kedvezőtlen hatást gyakorolhat a vizek állapotára. A programok, tervek részletes értékelése a 9. fejezetben található. A VKI (4. cikk (7)) szerint igazolni kell, hogy a felszíni víztest fizikai jellemzőiben vagy egy felszín alatti víztest vízszintjében bekövetkezett új változások, illetve fenntartható emberi tevékenységek megvalósítása elsőrendű közérdek, és/vagy a környezet és a társadalom számára a VKI

6. fejezet


– 96 –


célkitűzéseinek teljesítésével elérhető előnyöket felülmúlják az emberi egészség terén bekövetkező új változások vagy módosulások, valamint az emberek biztonságának megőrzésében vagy a fenntartható fejlődésben jelentkező előnyök. A VKI 4. cikk 7. szerint nem történik meg a keretirányelvi célok megszegése ha: 1. A jó állapot vagy potenciál elérése vagy ezek romlásainak megelőzése meghiúsul a felszíni víztest fizikai jellemzőiben vagy egy felszín alatti víztest vízszintjében bekövetkezett új beavatkozás/változás(ok) következtében (new modification). Ekkor a jó állapot/potenciál elérése meghiúsulhat, sőt romlás is bekövetkezhet. Ide tartozik több olyan jelentős, a fenntartható vízhasználatok keretébe illeszthető igény és probléma van Magyarországon, amelyek megoldásához új létesítményeket kell tervezni. Ezek egy része a jó állapottal nem összeegyeztethető hatással lehet a vizek állapotára. Ebbe a körbe tartoznak például:

egyes árvízvédelmi létesítmények (ártéri beavatkozások, árvíztározók, műtárgyak), a hajózhatóságot biztosító folyószabályozási beavatkozások, kikötőfejlesztések dombvidéki tározók építése (vízgazdálkodási és árvízbiztonsági céllal), egyes belvízvédelmi létesítmények, a vízerőhasznosításhoz szükséges egyes műtárgyak.

2. Új fenntartható fejlesztési tevékenységek következtében nem megelőzhető, hogy a víztest a kiváló állapotról a jó állapotra ne romoljon, azaz ebben az esetben is megengedhető az állapotromlás, igaz hogy csak a kiválóról a jóra. Azonban mind a két esetben a VKI (4. cikk (7) szerint) a vízgyűjtő-gazdálkodási terv(ek)ben igazolni kell, hogy a terv(ek) jóváhagyói

mindent megtesznek az állapotra gyakorolt kedvezőtlen hatás mérséklésére, és ezeket a VGT-ben részletesen indokolják, és a célkitűzéseket 6 évente felülvizsgálják, ill. az új változással járó beavatkozás vagy fejlesztési cél elsőrendű közérdek és/vagy a környezet és a társadalom számára a VKI célkitűzéseinek teljesítésével elérhető előnyöket felülmúlják az emberi egészség terén bekövetkező új változások vagy módosulások, valamint az emberek biztonságának megőrzésében vagy a fenntartható fejlődésben jelentkező előnyök, valamint a beavatkozással vagy fejlesztéssel érintett víztest állapotának megváltoztatását eredményező fent említett előnyös célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el más, jelentős mértékben jobb környezeti állapotot eredményező eszközökkel. a beavatkozás vagy fejlesztés más víztestre vonatkozó VKI célok elérését állandó jelleggel nem zárja ki, vagy nem veszélyezteti; Tehát a VKI nem akadályozza meg a vizek állapotát nem javító, esetleg rontó beavatkozások vagy új fejlesztések megvalósulását, ha a fenti feltételeknek eleget tesznek. Ezek megadott szempontok szerinti környezeti-társadalmi-gazdasági vizsgálatai is a fentiek szerint kötelezőek. Tehát a VGT-be akkor kerülhet be egy új projekt, (nem VKI intézkedés), ha a kötelező vizsgálatokat elvégezték, vagy legalább azonosítható az új fejlesztés felelőse, aki az adott VGT ciklusban a vizsgálatokat el fogja végeztetni. Ekkor a projekt, mint új fejlesztés a mentességek indoklásával kerülhet be a VGT-be. Tehát egy, a VGT-be nem került projekt megvalósítására akkor és csak akkor kerülhet sor, ha ezeket a vizsgálatokat elvégzik és dokumentálják. A VGT Kézirat tartalmaz javaslatot arra, hogy ezeket a vizsgálatokat, a KHV és az SKV eljárásokba kell beépíteni (részletesen 8-7 fejezet és 8-3

6. fejezet


– 97 –


melléklet). Ennek hiányában csak a következő VGT felülvizsgálatkor 2015-ben szerepelhet, mint új fejlesztés.

6.5 Döntési prioritások alapelvei Nem lehet minden víztestet egyszerre, 2015-ig jó állapotba hozni, ezért szükség van egy szűrési kritérium rendszer felállítására, amely az időbeni rangsorolás szempontjait, a prioritásokat rögzíti. Amennyiben e prioritások mentén történik a víztestek jó állapotba hozásának és az intézkedések ütemezése, akkor egyes víztesteknél a beavatkozásokat előbb meg lehet tenni, míg mások háttérbe szorulnak, így alacsonyabb prioritásúak lesznek. Kétféle prioritást kell alkalmaznunk a VKI felépítése és logikája miatt: egyrészt intézkedési prioritást, amely a különböző típusú intézkedéseket rangsorol, az intézkedés fontossága, a VKI-ban betöltött szerepe alapján, másrészt területi prioritást, amely a víztesteket rangsorol, a fontosságuk illetve a védett területekhez való kapcsolódásuk alapján, ezeknél végeredményben a beavatkozások, intézkedések ütemezése jelenti a prioritás érvényesítését. Általános prioritások a víztestek és az intézkedések rangsorolására: Intézkedés típusú prioritások Elsődleges prioritása van a VKI szerinti alapintézkedésekben foglalt előírások hazai végrehajtásának és az ún. további alapintézkedések, azaz a VKI céljait szolgáló már hatályos tagállami szabályozási intézkedések végrehajtásának. Ez nem feltétlenül jár együtt az általa érintett területek prioritásával, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a víztest csak ezektől az intézkedésektől jó állapotú lesz. A VGT végrehajtási feltételeit megteremtő intézkedések, átfogó intézkedések (jogalkotási feladatok, hatósági és igazgatási munka fejlesztése, és monitoring és információs rendszerek fejlesztése, a támogatási rendszerek fejlesztése, képességfejlesztés és szemléletformálás stb.) 2012-ig megvalósítandók, az előírásoknak megfelelő ütemezésben. Terület-víztest szintű prioritások Előnyben kell részesíteni a VKI 4. cikk 1. c) alá eső védett területek jó állapotának eléréséhez szükséges intézkedéseket, mert a fürdő- és halasvizek esetében eleve 2015-ig kezelnünk kell a problémákat, és többi ilyen terület esetében is igaz, hogy a védett területek állapota nem romolhat, a rájuk vonatkozó szabvány és cél figyelembe vételével. Ennek megfelelően a természeti védettség alatt álló területek esetében a vizek állapota miatti nem megfelelőség kezelésére vonatkozó intézkedéseket 2021-ig meg kell valósítani. Az élőhelyek állapotának felmérésére, a károsodásuk okainak feltárására vonatkozó VT1 intézkedéseket és a megfelelő monitoringózást 2015-ig meg kívánjuk valósítani. Fontos leszögezni, hogy itt nem a víztestnek kell jó állapotúnak lennie 2015, illetve 21-ig, hanem a védettség szempontjából problémás jellemzőt kell megfelelővé tenni. Azok a víztestek, amelyek esetében 2015-ig finanszírozható intézkedésekkel elérhető a jó állapot prioritást élveznek, itt ezeket az intézkedéseket meg kívánjuk tenni. A prioritás kiterjed azokra a jó állapotú víztestekre, ahol a jó állapot fenntartása beavatkozást igényel. A fentieken túl valamilyen speciális szempont indokolja, hogy a víztestre vonatkozó intézkedéseket 2015-ig vagy 2021-ig megvalósítsuk: -

6. fejezet

A probléma megoldásának sürgőssége (a nem cselekvés komoly következményei/magas költségei, vészhelyzet kialakulásának lehetősége, pl. ivóvízbázis elszennyeződése)


– 98 –


-

Az adott víztest rendbehozatalának társadalmi hasznossága, erős társadalmi igény léte mellett (pl. sok embert pozitívan érint, idegenforgalom, vízvisszatartás)

-

Azon víztestek, ahol a szükséges intézkedések kiemelkedően hatásosak, azaz adott intézkedési kombináció kis költséggel nagy eredményt ér el.

-

Vannak olyan lényegi intézkedések, amelyek önmagukban is egyértelműen kedvező folyamatokat indítanak el az adott víztest esetében.

-

Olyan víztestek, amelyek 2015 és 2021 között egyértelműen jó állapotba hozhatók.

-

A prioritás kiterjed azokra a jó állapotú víztestekre, ahol a jó állapot fenntartása beavatkozást igényel.

-

A kiemelt prioritású intézkedés, ha az intézkedés alkalmazása az adott víztesten egyedi okok miatt sürgető

-

Fontos ütemezési szempont, ha a víztest jó állapota/potenciáljának elérése egy-két intézkedés előbbre sorolásával biztosítható.

-

A víztest ökológiai (hidromorfológiai) állapotának minősítése. A közepes állapotú víztestek előnyben részesíthetők.

Területi, víztest típusú prioritások három csoportot alkotnak: a) Olyan víztestek, amelyeknél 2015 előtt már van intézkedés 14 a jó állapot (potenciál) érdekében, és ezek egy része 2015-ig jó állapotú is lesz. b) Olyan víztestek, amelyeknél 2015 után már van intézkedés a jó állapot (potenciál) érdekében, és ezek egy része, - kiegészülve az előző pontba sorolt víztestek másik részével - 2021-ig jó állapotú is lesz. c) Olyan víztestek, amelyeknél csak 2021és 2027 között van beavatkozás, miközben ezek és az előzők hatására minden víztest eléri a kívánt állapotot.

14

Az intézkedésbea beleértjük a felmérés-tervezési fázist is, a beavatkozás viszont konkrét megvalósulást jelent.

6. fejezet


– 99 –


7.

Vízhasználatok gazdasági elemzése

7.1 A vízhasználatok előrejelzésével kapcsolatos elemzések összefoglalása A vízigények előrejelzésekor a bizonytalanságok kezelésére két szcenárió készült (alacsony és a valószínű). Az elemzések15 alapján a Balatonra vonatkozó vízigény prognózis a következőképpen alakul. 7-1. táblázat: Vízfogyasztás, vízigény alakulása, Balaton vízgyűjtő 2004.

2015. Alacsony szcenárió

Balaton összesen

Valószínű szcenárió

2015./2004. Alacsony szcenárió

millió m3/év

Valószínű szcenárió %

Összes vízfogyasztásból hűtővíz

0,0

0,00

0,00

nem ért.

nem ért.

Összes vízfogyasztásból nem hűtővíz*

64,2

72,30

75,00

112,6%

116,8%

Lakossági vízfogyasztás

13,9

13,80

15,40

99,3%

110,8%

Ipari, szolgáltatási** vízfogyasztás (hűtővíz nélkül)

20,2

17,70

17,70

87,6%

87,6%

Mezőgazdasági vízfogyasztás

29,1

39,80

40,90

136,8%

140,5%

Összes vízigény***

81,9

85,70

88,70

104,6%

108,3%

*

A lakossági, ipari/szolgáltatási és mezőgazdasági vízfogyasztáson túlmenően a közműves belső felhasználást is tartalmazza. ** Beleértve a közületi/intézményi fogyasztást is. *** A vízfogyasztásokon kívül tartalmazza a közműves vízveszteséget is, valamint az egyéb vízhasználatot (VKJ statisztika és OSAP 1062 eltérése)

A lakossági vízfogyasztás 2004-2015. között kb. a valószínű esetben 10,1%-kal nő, alacsony szcenárió esetén kis mértékben csökken. Az ipari, szolgáltatási vízfogyasztás mindkét változatban hűtővíz nélkül 2015-re több, mint 12%-al csökken. (Az ipari, szolgáltatási vízfogyasztás csökkenése döntően a fajlagos, az 1 forint termelési értékre eső vízigény csökkenésének következménye). A mezőgazdasági vízfogyasztás növekedése a valószínű forgatókönyvben 2015re kb. 40%-os (a halastavi vízhasználat növekedése, és az öntözési célú vízhasználat 50%-os növekedése miatt). Az alacsony forgatókönyvben az öntözési célú vízhasználat csak 25%-al nő. Az összes vízigény az országos átlagnál jobban nő, kb.5-8%-kal, mert a növekedést itt nem fogja vissza a hűtővíz. A hűtővíz nélküli vízfogyasztás esetében ennél lényegesen több, kb. 13%-os (alacsony) és 17%-os (valószínű) növekedés prognosztizálható 2015-re. Az egyéb vízhasználatok előrejelzése országos szinten készült. A bizonytalanságok kezelésére szintén két szcenárió készült (trend és valószínű). Az egyéb vízhasználatok országos előrejelzését a 7. 2. táblázat mutatja be. A vízenergia termelés rendelkezésre álló teljesítőképessége és a vízenergiával termelt villamosenergia Magyarországon számításaink szerint 2005-2015. között nő, az elmúlt 6 év trendje alapján csak kis mértékben (a teljesítőképesség 2 %-kal, a termelés 7 %-kal), a valószínű szcenárióban kb. 30-30 %-kal. A vízi úton szállított áruk mennyisége a trend szerint 2-3 %-kal csökkenni fog, miközben az áruszállítási teljesítmény 13 %-kal nő. A valószínű változat szerint mindkét mutató 20 %-os növekedése várható Magyarországon. 15

2015-ig szóló gazdasági és vízgazdálkodási előrejelzés. Vízigények és egyéb vízhasználatok prognózisa VKI2 projekt Zárójelentés 3. melléklet. Településsoros vízigények, valamint részvízgyűjtőre vonatkozó és az országos vízigények becslése 2015-re ÖKO Zrt 2009.

7. fejezet


– 100 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 7-2. táblázatt: Egyéb vízhasználatok alakulása, Magyarország 2005.

Vízenergia termelés teljesítőképessége MW Vízenergiával termelt villamosenergia, MWh Vízi úton szállított áru, ezer tonna Áruszállítási teljesítmény vízi szállításnál, millió tkm Vendégek száma a vízi turizmus területén, ezer fő Vendég éjszakák száma a vízi turizmus területén, ezer db Átlagosan eltöltött idő a vízi turizmus területén, nap/fő

2015.

Valószínű Trend szcenárió szcenárió Naturális mértékegységben 22,9 30,0 23,5 199 410 258 804 213 249 2 267 2720 2209 1 552 1862 1752 2383 2615 2413 8053 10340 7337 3,38 3,95 3,04

2015./2005. Valószínű szcenárió

Trend szcenárió %

130,7 129,8 120,0 120,0 109,7 128,4 117,0

102,4 106,9 97,5 112,9 101,2 91,1 90,0

A vízi turizmus területén a vendégek száma a trend szerint 2015-ben kb. a 2005. évi szinten lesz, de az átlagosan eltöltött idő 10 %-os csökkenése miatt a vendégéjszakák száma is csaknem 10 %kal fog csökkenni. A valószínű változat szerint a vízi turizmus a fejlesztések hatására jelentős növekedésnek indul, a vendégek száma várhatóan 10 %-kal, az átlagosan eltöltött idő ennél nagyobb mértékben, 17 %-kal fog nőni.

7.2 A költségmegtérülés értékelésével kapcsolatos elemzések összefoglalása 7.2.1

VKI követelményei

A VKI célja a vízszolgáltatásokra a teljes költség megtérülés elvének figyelembevétele és a vízzel, mint erőforrással való gazdálkodás ésszerűsítése, a pazarlás csökkentése. A víz közgazdasági költségeinek fő tényezői: pénzügyi költségelemek (beruházás illetve pótlás, fenntartás, működés), a támogatások hatása kiszűrendő; környezeti költségek (extern költségek: környezeti károk, nem árazott jóléti értékelemek) nagy bizonytalansággal becsülhető illetve monetarizálható; készletköltségek: egy szűkös erőforrás lehetőségköltsége, akkor pozitív, ha a jelenben illetve belátható jövőben létezik hatékonyabb, azaz jövedelmezőbb vízhasználati alternatíva, de az a jelenlegi használat miatt ez elmarad. A VKI a vízi szolgáltatások költségeinek megtérülését helyezi a díjképzés középpontjába, amely a környezeti és készletköltségek díjakba való integrálását is jelenti. E megközelítés értelmében, a jövőben a környezetvédelmi és erőforrás megőrzési követelmények a pénzügyi szempontok mellett nagyobb hangsúlyt kapnak. A 2007. évben került sor azon elemzések és számítások elvégzésére a 2005. évi adatok alapján, amelyek a vízi szolgáltatások költségei visszatérítése elvének a 9. cikk szerinti figyelembevételéhez szükségesek 16 . Ebben a fejezetben a költségmegtérülésre vonatkozó elemzések kerülnek röviden bemutatásra. A költségmegtérülés elvének érvényesítése érdekében szükséges javaslatok leírását az intézkedési program (8.7.pont), a részletes javaslatokat a 8-3 melléklet tartalmazza.

16

A vízszolgáltatásokkal kapcsolatosan fennálló költségviszonyok és a ráfordítások értékelése, a költségek megtérülési szintjének vizsgálata, a helyzet kritikai elemzése és a fejlesztésre vonatkozó javaslatok kidolgozása ÖKO Zrt (VKI2 fázis Zárótanulmány 5. mellékletI

7. fejezet


– 101 –


7.2.2

Közüzemi vízellátás, szennyvízelvezetés- és tisztítás költségmegtérülésének értékelése

Állami támogatások A jelenlegi finanszírozási rendszer elvi sémája a következő: az önkormányzat fejleszt (az állami, illetve EU támogatások segítségével), vagy állami művek esetén az állam fejleszt, a szolgáltató pedig felel a működtetésért, a szintentartásért. Az új közmű létesítmények beruházása állami, önkormányzati feladat, a meglévő közművek pótlása, felújítása, korszerűsítése pedig a közmű tulajdonosának kötelessége, hiszen a tulajdonosnak kell rendelkeznie a megfelelő forrásokkal. A tulajdonos hasznosítja a közmű eszközöket és a hasznosítással elért bevétel fedezi a pótló – felújító – korszerűsítő beruházásokat. A vízgazdálkodásról szóló törvény kategorikusan nem zárja ki a felsoroltakon kívül más forrás igénybevételét. Ezért esetenként a helyi önkormányzatok, ha - az üzemeltetőnél - nagy volumenű bővítő beruházásról döntenek és ahhoz forrásaik nem elegendőek, úgynevezett "fejlesztési hányad" beépítéséről gondoskodnak a díjmegállapításnál. A szolgáltatási díjak általában tehát az üzemelési, fenntartási költségeket és a pótlási kiadásokat fedezik. Elvétve fordul elő ún. fejlesztési díjhányad. A vízellátás beruházásainak (beleértve a pótlásokat is) 2005-ben közel 86%-át, a szennyvízkezelés 18%-át, az összes víziközmű beruházás 26%-át fedezték a vállalati források (azaz lényegében a díjbevételek). A vízellátás támogatási aránya lényegesen kisebb, mint a szennyvízkezelésé. Ennek alapvetően az az oka, hogy a szennyvízprogram keretében már 2005ben nagy volumenű beruházások valósultak meg állami és önkormányzati forrásból, az ivóvízminőség-javító program pedig még nem indult el. Az állam támogatási rendszert működtet a lakossági víz- és csatornaszolgáltatás területén a kiemelkedően magas költségek lakossági fogyasztókra való hatásának kiegyenlítése érdekében. A díjtámogatás összege és a támogatás feltételei (a küszöbérték, ami felett támogatás igényelhető) a következőképpen alakultak. 7-3. táblázat:

A víz- és csatornaszolgáltatás támogatás alakulása

Év

Előirányzat (MFt)

Ivóvízátvétel küszöbértéke Ft/m3

Csak ivóvíz szolgáltatás küszöbérték Ft/m3

Ivóvíz- és szennyvízszolgáltatás együttesen Ft/m3

2004 2005 2006 2007 2008 2009 2009 a 2004. év %-ban 2009 a 2004. év %-ában reálérték

5 500 5 500 4 800 4 800 4 800 4 500 82% 67%

152 175 192 222 247 275 181% 149%

272 342 319 375 412 435 160% 132%

517 660 601 733 818 870 168% 138%

Az állami támogatás összege abszolút mértékben is 18%-al csökkent 2004 és 2009 között, a támogatás reálértéke pedig 33%-al csökkent. A küszöbértékek növekedése messze nagyobb, mint az infláció, tehát a legnagyobb lakossági díjak reálértéke 32-38% -kal nőtt. Díjrendszer Az árak megállapításáról szóló 1993. évi CXV. Törvény értelmében az önkormányzati tulajdonú víziközművek esetében a tulajdonos települési önkormányzat képviselőtestülete, állami tulajdonlás esetén pedig a mindenkori „vízügyi miniszter” – a pénzügyminiszterrel egyetértésben – az ármegállapító. A törvény szerint a hatósági ár megállapítójának felelőssége, hogy nem állapíthat meg olyan árat, mely a normális működést veszélyezteti és az is, hogy a hatósági árban nem ismerheti el a nem hatékony működésből adódóan felmerülő ráfordításokat. A VKI szempontjából a lényeg, hogy elvileg az árhatóságnak a pénzügyi költség-megtérülés elvét érvényesíteni kell.

7. fejezet


– 102 –


Magyarországon közel 400 víz- és szennyvízszolgáltató cég működik a legkülönbözőbb feltételek között. A víziközművek valós árképzési rendszerének, költségmegtérülési szintjének értékelésével kapcsolatosan 2006-2007-ben országos felmérés készült (továbbiakban felmérés). Összesen 127 db cég szerepelt a megtérülési elemzésben, amelyek lefedik a szolgáltatott ivóvíz tekintetében az országos érték kb. 90%-át, az elvezetett szennyvíz mennyiség kb. 85%-át. Tehát a kiértékelt minta több mint reprezentatív, szinte teljes körűnek tekinthető. Vagyonérték, az avultság mértéke, pótlási igények Az ország egészére a teljes víziközmű vagyon könyv szerinti értéke 2008-ban közelíti az 1000 milliárd forintot. Újraelőállítási értéken a vagyon valójában ennek legalább két-háromszorosát jelenti. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy a szolgáltatók még ha el is tudják számolni az értékcsökkenést, illetve befizetik az annak megfelelő bérleti díjakat, azok az összegek semmiképpen nem lehetnek elegendőek a pótlásra. Magyarországon az eszközök nem valós értéken vannak nyilvántartva, az értékcsökkenés nem fedezi az újraelőállítási költségeket, az értékcsökkenés a műszaki színvonal megtartására sem elég. A leíródott tárgyi eszközök kicserélése mai áron jóval drágább, mint bekerüléskor. Az önkormányzati tulajdonban lévő tárgyi eszközök után fizetett bérleti díj nagysága általában kisebb, mint az értékcsökkenés, a bérleti díjakat sok esetben az önkormányzatok nem is forgatják vissza a tárgyi eszközök pótlására, vagy fejlesztési forrásként használják fel. Általában szűkösek a pótlásra szánt pénzeszközök, ezért a fenntartási igények ugrásszerűen nőnek, az eszközöket nemcsak a gazdaságos élettartam határáig működtetik, hanem teljes fizikai elhasználódásukig. A felmérés alapján megállapítható, hogy abszolút értékben a vízszolgáltatás területén kb. kétszeres az átlagos pótlási igény a szennyvízágazathoz képest. Ennél nagyobb a különbség az elmaradt pótlások és rekonstrukciós jellegű beruházások tekintetében és kisebb az elmaradt pótlásokon felül a jövőben várható szükséges pótlások területén. Fogyasztói csoportok közötti differenciálás Jelenleg Magyarországon két okból alakult az ki, hogy az ipari díjak általában magasabbak, mint a lakossági díjak. Az egyik ok a már említett ráfordítás támogatási rendszer, amikor a ráfordítás támogatási küszöb feletti részt az állami költségvetés részben finanszírozza. A támogatási rendszertől függetlenül is az önkormányzatok általában alacsonyabb lakossági díjakat alkalmaznak. Az ipari fogyasztók felé érvényesített díjak több helyen indokolatlanul magasabbak a lakossági díjaknál, ami egyfajta kényszerű eszköz a lakossági díjak nyomott szinten való tartása érdekében. Az ipari, illetve intézményi díjak vonatkozásában a szolgáltatók már korábban elkezdték alkalmazni a megkülönböztetést. 2006-ban a felmérésben résztvevő válaszolók közel 66%-ánál magasabb az ipari ivóvízdíj a lakossági díjnál, ugyanez az arány közel 70% a szennyvízdíj vonatkozásában. Az intézményi díjak is meghaladják a lakossági díjakat a szolgáltatók 52%-ánál, illetve 58%-ánál. Magyarországon egy másfajta keresztfinanszírozás is megfigyelhető. Sok szolgáltatónál az ivóvízágazat részben finanszírozza a szennyvízágazatot, azaz az egyik tevékenység a másikat. Ekkor is fogyasztói csoportok közötti keresztfinanszírozásról van szó, hiszen az ivóvizet fogyasztók (sokszor nem ugyanaz a fogyasztói kör) támogatják a szennyvíz-szolgáltatást igénybevevőket. Ekkor a szolgáltatók, illetve az önkormányzatok az ivóvízdíjak nagyobb emelésével és a szennyvízdíjak mesterségesen alacsonyan tartásával próbálják a fogyasztókat érdekeltté tenni a rákötések számának növelésében. A költségektől független fogyasztói csoportok közötti keresztfinanszírozás nincs összhangban a Keretirányelv követelményeivel. Árak és üzemeltetési költségek Ma már Magyarországon a felmerült üzemeltetési és fenntartási költségeket a díjakban általában érvényesítik. Azonban sokszor az elszámolt üzemeltetési, fenntartási költség kisebb, mint a biztonságos és színvonalas szolgáltatáshoz szükséges költség. Különösen problematikus a

7. fejezet


– 103 –


vízbázisvédelmi költségek érvényesítése a díjakban. Ezt kiküszöbölendő, több helyen bevezették a több évre előre meghatározott díjakat (inflációkövetéssel), viszont amennyiben váratlan esemény történik, az időközbeni korrekció nehézségekbe ütközhet és nem mindig érvényesíthető. Fizetőképesség, kintlévőségek alakulása Az ágazat sajátossága, hogy maga a számlázás is időben elcsúszik a fogyasztáshoz képest, illetve a számlázás és a befolyás között általában hosszabb idő telik más ágazatokhoz viszonyítottan. Továbbá a leolvasás és beszedés hatékonysága nagy különbségeket mutat a kisebb és a nagyobb szolgáltatók között. Ezért a 0-90 napos kinnlevőségek nem kezelendők még kritikus módon, viszont ahol az éven túli kinnlevőség eléri az árbevétel 3-4 %-át, ott komoly gondok származnak ebből a vállalati likviditásban. Az összes kinnlevőség árbevétellel súlyozott átlagos értéke 6,3 %, melyből 3,3 %-ot tesz ki a legrövidebb kategória (0-90 nap között), 0,8 %-ot a 90-180 napos, 0,7 %-ot a 180-360 nap közötti, illetve 1,6 %-ot az éven túli kinnlevőségek. A fenti számok lénygesen rosszabbak a legkisebb cégeknél, a 100 m3/év alatti szolgáltatók esetében a lejárt kinnlevőségek aránya 9,4 %, ebből 4,5 % a 90 napon belüli és 3,6 % az éven túli. A cégek méretével fordítottan arányosan nő a lejárt kinnlevőségek relatív nagysága és a kritikus, már be nem hajtható, kétes kinnlevőségek nagyobb súlyt képviselnek a kisebb cégek, szolgáltatók gazdálkodásában. Ez arra is utal egyben, hogy valószínűleg a kisebb szolgáltatók fogyasztói köre kevésbé fizetőképes. A víz és csatornadíjak 2005-ben a magyar háztartások elköltött jövedelmeinek átlagosan 2,5-3%át teszik ki. Természetesen ez jelentősen változik a jövedelmi kategóriáktól függően. Az alsó decilisben a vízre fordított kiadások meghaladják a jövedelmek 6%-át. Összefoglalva megállapítható, hogy az országban tételesen és árképlettel megállapított, egy- és kéttényezős, a szolgáltatási területen, esetenként, településenként eltérő a fogyasztók között, így a lakossági és az ipari, intézményi fogyasztók között az állami (ráfordítás) támogatáson túlmenően is erőteljesen differenciált üzletpolitikai és egyéb kedvezményekkel módosított díjrendszerek működnek. Szoros összefüggés van a szolgáltatók által ellátandó terület nagysága és a fajlagos költségviszonyok alakulása között. Magyarországon az ország méretéhez képest igen magas az ivóvíz- és csatornaszolgáltatással foglalkozó szervezetek száma. A felmérés részletes adatai mutatják, hogy minden gazdálkodási mutató tekintetében a kis cégek kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a nagyobbak. Az elmúlt évtizedekben a víziközmű szolgáltatások díja nem fedezte, a meglévő közművagyon megújítását, pótlását szolgáló beruházásokat, a vízbázisvédelem költségeit és egyéb gazdálkodási, szervezeti problémák is jelentkeztek. Ezért szükséges a szabályozás továbbfejlesztése. A költségmegtérülési mutatók E pontban röviden ismertetésre kerül a víziközművek egészére és különböző csoportjaira végzett költségmegtérülési vizsgálat eredménye. Két fajta pénzügyi költségmegtérülési ráta kerül itt bemutatásra. Az alap pénzügyi költségmegtérülési mutató (értékesítés nettó árbevétel/üzemi ráfordítás) azt mutatja meg, hogy a nettó árbevételből, tehát a fogyasztók által fizetett díjakból az üzemi ráfordítás hány százaléka térül meg. Külön lakossági, és közületi pénzügyi megtérülési ráták kalkulálása is megtörtént. A módosított pénzügyi megtérülési mutató már figyelembe veszi az elmaradt pótlási és üzemeltetési költségeket, megmutatja, hogy a bevételek milyen arányban fedeznék az elszámolt költségeken felül az elmaradt pótlási és üzemeltetési igényeket is. 7-4. táblázat:

Pénzügyi megtérülési mutató az elszámolt költségek alapján (nettó bevétel/üzemi ráfordítás), 2005 %

Szolgáltatói csoport Ország összesen Lakosság

7. fejezet

Ivóvíz

Szennyvíz

Összesen

98,5 96,2

99,9 94,0

99,2 95,2


– 104 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő Közület Regionális szolgáltatók 3 > 5000 m /év szolgáltatók 3 1000-5000 m /év szolgáltatók 3 100-1000 m /év szolgáltatók 3 < 100 m /év szolgáltatók

104,3 92,7 101,4 95,7 98,4 78,4

110,6 85,9 103,8 97,6 85,5 51,7

107,8 89,9 102,7 96,5 92,2 65,8

Az egyes cégek, szolgáltatási csoportok helyzete rendkívüli módon eltérő. A nagy (pl. fővárosi, regionális cégek) mutatói nagyságrendjüknél fogva lényegesen módosítják a tendenciákat. A kisebb szolgáltatói kategóriák felé haladva egyértelműen romlanak a mutatók. A legkisebb szolgáltatók esetében a bevételek nem érik el a költségek 70%-át, az elmaradt pótlási és fenntartási igényeket is beszámolva pedig a 40%-ot sem haladják meg. 7-5. táblázat:

Pénzügyi megtérülési mutató az elszámolt és az elmaradt pótlási és üzemeltetési, karbantartási költségek együttes értéke alapján 17, 2005 %

Szolgáltatói csoport Ország összesen Regionális szolgáltatók 3 > 5000 m /év szolgáltatók 3 1000-5000 m /év szolgáltatók 3 100-1000 m /év szolgáltatók 3 < 100 m /év szolgáltatók

Ivóvíz

Szennyvíz

Összesen

78,0 68,3 87,3 66,4 68,0 48,3

85,7 64,2 97,7 68,0 56,7 30,2

81,6 66,7 92,6 67,0 62,5 39,5

Amennyiben figyelembe vesszük az elmaradt pótlásokat és az elmaradt üzemeltetési és karbantartási munkákat, akkor a kép sokkal rosszabb. A módosított pénzügyi megtérülési mutató a 100%-ról, a két ágazat együttesére 81,6%-ra csökkent. A víziközmű szolgáltatásokra lehetőség van a jelenlegi teljes költség megtérülési ráta becslésére is. Ekkor a szolgáltatások nettó árbevételét osztani kell a ráfordítások és a külső költségek összegével. A környezeti költséget, összhangban a nemzetközi ajánlásokkal a jó állapot eléréséhez szükséges szennyezés-csökkentési költségek nagyságával lehet becsülni. A készlet költségmegtérülési rátához alkalmazható nemzetközi tapasztalatok nem állnak rendelkezésre, ezért a készletköltségekre a lehető legóvatosabb becslést alkalmaztuk. A VKI miatti állami, zömmel adminisztratív jellegű többletkiadások társfinanszírozási igényét tekintettük alapnak. A környezeti jellegű díjak meglepően nagy hányadát finanszírozzák a környezeti költségeknek, mégpedig 12-19%-át. A teljes költségmegtérülési ráta az ivóvízellátásra 79% körül alakul, a lakossági ráta ennél valamivel rosszabb (77,3%), a közületi pedig jobb (83,6%). A szennyvízszolgáltatás esetében a teljes megtérülés alacsonyabb, mint az ivóvízellátás esetében: kb. 67%. A lakossági ráta a szennyvízszolgáltatás esetében is valamivel rosszabb (63,1%), a közületi pedig jobb (73,2%), mint az átlag. A jelenlegi rendszerek indokolt költségeit és az alapintézkedések miatti költségnövekedést fedező díjak alakulása Hosszú távon a víz- és csatornadíjak alakulását két tényező határozza meg. Az egyik, hogy a jelenleg működő rendszerek szükséges pótlásait, milyen ütemben lehet az árakban elismerni, az árbevételből finanszírozni. Önmagában ez a tényező a díjakat egyes szolgáltatóknál akár 5-25 %al, is emelheti. A másik tényező az a jövőbeni fejlesztések miatti díjnövekedés. A víziközmű szolgáltatások vonatkozásában először az ún. alapintézkedések (ivóvízminőség-javító program, szennyvízprogram, vízbázisvédelem díjnövelő hatásai kerülnek bemutatásra. A díjak várható növekedése rendkívül különböző lesz az országban. Ezek a hatások 2015-ig eltérő ütemben realizálódnak. 17

Értékesítés nettó árbevétele - Áthárított környezetterhelési díj) / (Üzemi ráfordítások - Vízkészletjárulék Környezetterhelési díj ráfordítás - Szennyvízbírság + Elmaradt pótlás + Elmaradt üzemeltetési és karbantartási költség)

7. fejezet


– 105 –


Ivóvízellátás Az ivóvízellátás kiépítettsége a lehetséges maximumot már jórészt elérte. Feladatok az EU előírásoknak való megfelelés érdekében az ivóvízminőség javítás területén vannak. Az ivóvízminőség-javító program megvalósítása, a vízbázisvédelmi intézkedések költségei az adottságoktól és az egyes projektektől függő mértékben, de jelentősen emeli az ivóvízdíjakat. A növekedés mértéke várhatóan a pályázatok adatai alapján: 10-60% közé esik. Társadalmigazdasági problémát jelent, hogy az érintett települések kicsik, a lakosság jellemzően alacsony jövedelmű, és amennyiben saját vízművel rendelkeznek az induló díjak is általában magasak. Gondot jelent, hogy az ivóvízminőség-javító program társadalmi elfogadottsága nem egyértelmű, mert sok helyen úgy érzik, hogy eddig is egészséges ivóvizet fogyasztottak, és most az EU irreális elvárásai miatt kell többet fizetni. Szennyvízelvezetés- tisztítás A szennyvízelvezetés-tisztítás területén a szennyvízelvezető hálózat kiépítettsége messze elmaradt az ivóvízellátás fejlődésétől. A szennyvíztisztítás terén szintén nagy az elmaradás. Ennek megfelelően jelenleg egyszerre kell a szolgáltatást mennyiségileg (új fogyasztókat bekapcsolni a szennyvízszolgáltatásba) és minőségileg (korszerűbb tisztítás) fejleszteni. Az új – az alapintézkedéshez tartozó - fejlesztések következtében a már ellátott területen is jelentősen növekednek a díjak, az adottságoktól és a projektektől függően: 10-100%-al. A szennyvízelvezetést is magába foglaló fejlesztések társadalmi elfogadottsága relatíve magas. A lakossági díjak fizetőképességi elemzése a nemzetközi és hazai gyakorlatnak megfelelően a közüzemi vízszolgáltatásokra fordított kiadások és a nettó háztartási jövedelmek aránya alapján történt. Magyarország vonatkozásában a megfizethetőségi ráta felső korlátjának a 2,5-3,5%-ot tekintik. Különböző szennyvízkezelési változatok díjhatásai, beleértve a kiegészítő intézkedések (foszforeltávolítás, nitrifikáció, denitrifikáció) A zárt tárolók gyakorlatilag bármilyen más szennyvízkezelési megoldással szemben alulmaradnak, jelentősen magasabb, jellemzően legalább kétszeres díjakat okozva. A szakszerű egyedi szennyvíz elhelyezés a vizsgált kistelepülési környezetben általában a leginkább ajánlható szennyvízkezelési megoldás, de a helyi adottságoktól függően esetenként kedvezőbb lehet a csatornázás és természetközeli szennyvíztisztítás. A meglévő szennyvíztelepeken alkalmazott, kiegészítő P eltávolítás csak kismértékű díjnövekedést okoz. A díjnövekedés mértéke nagyobb agglomerációkban jellemzően 5% alatt, kisebbekben jellemzően 10% alatt van. A nitrifikáció jellemzően másfél-kétszer akkora díjnövekedést okoz, mint a P eltávolítás. A P eltávolítás és nitrifikáció együttes alkalmazása a szennyvízdíjakat már jelentősebben növelheti. Az eredmények szóródása nagy, egyaránt elképzelhető 25-30%-os díjemelkedés és 5% alatti díjemelkedés is. A denitrifikáció nagyobb díjnövekedést okoz, mint a P eltávolítás és nitrifikáció együttesen. A csatornahálózat és a szennyvíztelep bővítése helyett alkalmazható a szakszerű egyedi szennyvíz elhelyezés, és a meglévő telepen kiegészítő P eltávolítás és nitrifikáció. A természetközeli tisztítási módok kistelepülési környezetben ajánlhatók a mesterséges rendszerekkel szemben. Az összehasonlításból látható, hogy: A természetközeli (gyökérmezős) tisztítás a vizsgált településméret tartományban (5000 főig) 9-14%-al olcsóbb a mesterséges biológiai tisztításnál; Az egyedi szennyvízkezelés miatti díj fele (5000 fős település), harmada (500 fős település) a csatornázás, biológiai tisztítás a település méretétől függően.

7. fejezet


– 106 –


A szennyvíztisztításnál a kiegészítő foszforeltávolítás önmagában 6-10%-al, a foszfor és nitrifikáció 16-23%-al, a foszfor, a nitrifikáció, a denitrifikációval együtt 37-42%-al növeli a díjat az alap biológiához képest (szintén település mérettől függően). Nem mindegy, hogy milyen egyedi határértéket ír elő a hatóság! Ahol csak a foszfor a probléma ott nem szabad más szennyező anyagra is előírni szigorúbb egyedi határértéket.

A feltételezés szerint a nettó jövedelmek 2010-ben a 2005-ös szintnek felelnek majd meg és attól kezdve évi 2%-os növekedés mutatkozik. Mivel a fejlesztések egy részét 2010-ig más részét 2015ig kell megvalósítani, erre a két évre számítottuk ki a megfizethetőségi mutatókat. Az eredmények azt mutatják, hogy a fejlesztésekkel is számoló mutatók esetében 2015-ben még az átlagos fogyasztás esetén is (a magas fogyasztásnál még inkább) a mutató több régióban meghaladja a 3,5%-os küszöbértéket (Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak- és Dél- Alföld). Ugyanakkor minden fogyasztási kategóriában a kistérségi minimális jövedelmű és a legszegényebb jövedelmi tizedbe tartozók messze túllépik ezt a küszöböt. Kistérségi minimumnál 5% körüli, a legszegényebb háztartásoknál 8-11% körüli az érték. 7.2.3

Mezőgazdasági vízszolgáltatások pénzügyi költségmegtérülésének értékelése

A mezőgazdasági vízszolgáltatások, azaz a mezőgazdasági célű vízhasznosítás részét képezik a mezőgazdasági célú vízgazdálkodásnak. A mezőgazdálkodási célú vízgazdálkodás a mezőgazdaság feladatait, érdekeit szolgáló vízhasznosítási és vízkár-elhárítási tevékenységet foglalja magában. Kiterjed a mezőgazdasági célú vizek és vízi létesítmények létesítésére, üzemeltetésére, fenntartására, fejlesztésére, a vízigények kielégítésére és a vizek kártételei elleni védekezésre. A mezőgazdasági célú vizek és vízi létesítmények üzemeltetése, fenntartása, fejlesztése – a tulajdonviszonyok függvényében – állami, önkormányzati, vagy az ingatlan tulajdonosát terhelő feladat, s hasonló a helyzet ezen vizek kártételei elleni védekezés esetében is. A mezőgazdaság érdekeit szolgáló vízhasznosítás nem tartozik az állam, az önkormányzat által ellátandó feladatok közé, s a vízi társulatok is saját elhatározásuktól függően vehetnek részt a mezőgazdasági célú vízigények kielégítésében. A tulajdonhoz és a védekezéshez kapcsolódó feladatok ellátásáról vagy az állam, vagy az önkormányzat gondoskodik, vagy a vízi társulatok útján oldja meg azokat, s az ingatlan tulajdonosa is hasonlóan járhat el. A mezőgazdasági érdekű vízhasznosítás is a mezőgazdasági célú vizekhez és vízi létesítményekhez kötődik, így a feladatok ellátása a tulajdonnal kapcsolatos feladatok megosztásának megfelelően történik, hozzátéve, hogy az önkormányzati tulajdonban álló vizek esetében a vízhasznosítás nem jellemző. A mezőgazdasági vízhasználat szempontjából domináns halastavi (60 %-ot kissé meghaladó) és öntözési (30 %-ot megközelítő) célú vízigények – a saját kutas megoldástól, illetve az önellátás egyéb formáitól eltekintve a KÖVIZIG, vagy a vízi társulat közvetítésével realizálódik. A két szervezet ezen tevékenysége a VKI szerinti vízszolgáltatásnak minősül. E szolgáltatások a jogszabályi előírásokból következően szorosan összekapcsolódnak e szervezetek mezőgazdasági célú víz-kárelhárítási feladataival. Ugyanis a kizárólag öntözési célú csatornáktól, szivattyútelepektől eltekintve az érintett vízfolyások és vízi létesítmények, műszaki berendezések a mezőgazdasági célú vízgazdálkodás vízhasznosítási célja mellett a vízkárelhárítást is szolgálják, s a kezelt, illetve üzemeltetett vizek, vízi létesítmények jelentős része csak víz-kárelhárítási funkciókat tölt be. A többcélú rendszerek esetében (pl. mezőgazdasági öntözésre és belvízelvezetésre is használt csatornák), a költségmegtérülés érvényesítése ott és olyan mértékben lehetséges, ahol mérhető mezőgazdasági vízszolgáltatás kapcsolódik a rendszerhez (ennek mértéke pl. a csatorna használata öntözési célra). Környzetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok A KÖVIZIG-ek által alkalmazott vízszolgáltatási díjak képzésére a központi árszabályozás megszűnését követően központi előírás, irányelv nem vonatkozik. A díjak emelése az 7. fejezet


– 107 –


inflációhoz igazodik, s a partnerek magasabb díjak térítésére nem képesek, a kihasználtság így is meglehetősen alacsony. A bevételek nagysága – a vízhasználatok megoszlására vonatkozó adatok hiányában – a vízszolgáltatási díjak alapján nem határozható meg. A díjak mértéke nagyon eltér, a szélső értékek a következők: az alapdíj például öntözés esetén 0 Ft/ha és 4500 Ft/ha, halastavakra 0 Ft/ha és 6795 Ft/ha, egyéb felhasználásokra 0 Ft/ha és 535 Ft/ha közötti, a víz mennyisége alapján számított díj 0,1 Ft/m3 és 25,0 Ft/m3 közé eshet. Az átalánydíjas, illetve fix áras szerződések hatásait figyelembe sem lehet venni). A KÖVIZIG-ek gazdálkodását jellemző dokumentumokban a hozzáférhető pénzügyi adatokból – a pénzügyi költségmegtérülés helyzete nem ítélhető meg. A pénzügyi megtérülési arányra tehát csak nagyvonalú szakértői becslés adható. A mezőgazdasági vízszolgáltatás pénzügyi megtérülési aránya az üzemelési és fenntartási költségek vonatkozásában, a KÖVIZIG-ek esetében 65% és 80 % közé tehető. A beruházások, beleértve a pótlások és rekonstrukciók teljes egészében állami forrásokból valósulnak meg. Társulatok A VKI szerinti vízszolgáltatók másik nagy csoportját a vízi társulatok alkotják, amelyek eljuttatják az öntözési és halastavi célú vizet a gazdálkodók – a KÖVIZIG-ek által közvetlenül ellátottak kivételével – földjeire, az ezzel járó költségeiket áthárítják a végső igénybevevőkre, s térítik a KÖVIZIG-ek által meghatározott vízszolgáltatási díjakat. A társulatoknál a mezőgazdasági vízszolgáltatás pénzügyi költségeinek megtérülése már ma is szinte teljes mértékben biztosítottnak tekinthető, mivel az érdekeltségi hozzájárulások az alapfeladat megoldását szolgálják. A mezőgazdasági vízszolgáltatás támogatottsága minimális és a fejlesztésekhez kapcsolódik, a társulat kiegyensúlyozott gazdálkodása ezért csak a szolgáltatás költségéhez igazodó díjak alkalmazása esetén valósulhat meg. Itt is előfordul azonban, hogy a pótlásra a díjak, illetve az érdekeltségi hozzájárulások nem nyújtanak elegendő fedezetet. Az üzemeltetett művek, vízfolyások esetében is az feltételezhető, hogy a kiadásokat a szerződésben meghatározott összegek fedezik. A gondos fenntartással a rekonstrukciós igények mérsékelhetők. A mégis indokolttá váló fejlesztések pénzügyi hátterét is az érdekelteknek és a szerződő partnereknek kell előteremtenie esetlegesen ÚMVP támogatás segítségével. 7.2.4

A vízszolgáltatások külső költségeinek jelenlegi megfizettetésének helyzete

Környezeti költségek Magyarországon két olyan eszköz is működik, amelyek VKI céljainak elérését, illetve a környezeti költségek (részbeni) internalizálását segítik elő. Ezek a környezetterhelési díj és a szennyvízbírság (csatornabírság). A környezetterhelési díjak (KTD) rendszere 2004-től működik Magyarországon, melyet törvény ír elő. A KTD a nemzetközi szakirodalomban ismert emissziós alapú kibocsátási adóknak felel meg. A díjat a kibocsátott anyag minden egysége után meg kell fizetni, és nem csak egy bizonyos határérték felett. A megfelelő nagyságú bírságtételek bevezetése „A felszíni vizek minőségének szabályairól” szóló 220/2004 (VII.21.) Kormányrendelet” sarkalatos pontja, hiszen az ösztönző mértékű vízszennyezési bírság, illetve csatornabírság jelentősen elősegíti a rendeletben felállított határérték rendszer betartását. Olyan bírságszint került meghatározásra, amely mellett a vízszennyezők a részükre megállapított (EU konform) határértékek teljesítése érdekében szennyezés-csökkentő intézkedéseket foganatosítanak a határérték túllépés esetén kiszabott bírság fizetésével szemben. A megemelt szintű teljes bírságfizetési kötelezettség a türelmi idő lejárta és a kibocsátás megfelelő szintre történő csökkentésének elmaradása esetén keletkezik. Készletköltségek 7. fejezet


– 108 –


A vizekkel, vízi szolgáltatásokkal kapcsolatos teljes költség pénzügyi költségen kívüli részének egyik összetevője az erőforrás költség, vagy készlet költség, azaz az elszalasztott lehetőségek költsége. Ez a költség abban az esetben jelentkezik a társadalom számára, ha egy víztestből már nem lehet az újonnan fellépő igényt kielégíteni. Azaz a készlet a kereslet szempontjából korlátossá válik és a jelenben illetve belátható jövőben létezik hatékonyabb, azaz jövedelmezőbb vízhasználati alternatíva, de az a jelenlegi használat miatt elmarad. Magyarország ezidáig nem szembesült nagymértékű vízhiányokkal. Lokális jelenségek azonban már ma is felhívják a figyelmet, hogy az általában meglévő jó ellátottság nem a készletek végtelenségét jelentik. A vizsgálatok erre a differenciáltságra mutatnak rá. Ezekből az elemzésekből egyértelmű a víztestek kiaknázhatóságának korlátossága. Számos esetben a jelenlegi használat már túl van a tartamos használat lehetőségét biztosító határon. A differenciált helyzetre szabályozói oldalról is meg kell adni a választ. A Vízkészletjárulék (VKJ) jelenlegi rendszere, az új vizsgálati eredményekre alapozott igénybevételi korlátok beépítése után biztosítja a készletek megőrzését – ha a jogszabályok ténylegesen betartathatóak és nincs jelentős illegális vízhasználat. A terület, ahol a jelenlegi rendszer továbbgondolása javasolható, az a rendelkezésre állónak minősített készletek felhasználásának szabályozása. A szabályozás megváltoztatásának célja annak biztosítása, hogy a rendelkezésre álló erőforrás a legnagyobb társadalmi össztermék előállításához járuljon hozzá, figyelemmel a felhasználás gazdasági és tágabb társadalmi és környezeti elemeire, a VKI rendelkezéseivel összhangban. Azoknak a víztersteknek az esetében, ahol az igénybevételi korlátok tényleges korlátot jelentenek a gazdasági tevékenységek között, új elosztási szabályokat kell alkalmazni. Ebbe a kategóriába sorolódik számos felszín alatti hideg vízű víztest és a termál készletek jelentős része. A termál karszt készletek esetében lényegében nincs mód további felhasználások telepítésére. Porózus termál készletek esetében nagyobb mozgástér áll rendelkezésre, mivel a mennyiségi szempontok mellett a nagy területű lefedettség miatt a felhasználás területi dimenzióit is figyelembe kell venni. Igénybevételi korlátokat nem csak a víztest egészén értelmezett mennyiségi, hanem a kitermelési helyek területi eloszlása szerint is meg kell szabni. Jelenleg egyszerre van jelen a készletek egészére jellemző szabad felhasználható kapacitások megléte a több csomóponton is koncentrálódó, és emiatt együttesen lokális túlhasználatot eredményező felhasználási gyakorlattal. Ez utóbbi esetekben kell a készlet költség megtérülés szempontját érvényesíteni. A felszíni készletek esetében a probléma az alacsony és csökkenő felhasználásból ered, miközben a felhasználás nagyléptékű bővítésével szemben korlátot jelent a készletek éven belüli egyre egyenlőtlenebb megoszlása. Ezt a készletjáradék oldaláról a vízbő és vízszűke időszakok vízkivételeinek megkülönböztetése tudja elősegíteni, ehhez azonban szükséges a jelenlegi nullás kulcsok felülvizsgálata. A gazdasági szabályozókon keresztül egyértelmű jelzést kell küldeni a használók felé: a vízmegőrzés és az időszakos vízfogadás a preferált irány. A vízszűke időszakokban jelentkező igényeket a készletek tényleges korlátossága alapján kell kezelni. A helyzetet nehezíti, hogy a csökkenő felhasznált mennyiség növekvő terheket jelent a megmaradó felhasználóknak. A felszíni készletek csökkenő (legális) használata azért is problémás, mert így csökken a tágabb természeti környezet által eddig használt mennyiség (ez a mennyiség a fő használat szempontjából eddig veszteségként jelentkezett, azonban voltak közvetett közösségi hasznai). A felszíni készlet használat problémáit, e tágabb keretben a társadalmi hasznot eredményező felhasználásának közvetlen számításba vétele mellett kell kezelni. Az ágazatok összesített internalizált külső költségeinek (VTD, VKJ, szennyvíz- és csatornabírság) nagyságát 2005-ben a következő táblázat mutatja be.

7. fejezet


– 109 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 7-6. táblázat: Külső költségek ágazatonként és annak az eredménymutatókhoz viszonyított aránya (2005-ben, ezer Ft) Nettó VTD kötelezettség

Mező-, vad-, erdőgazdálkodás Halászat Ipar, víziközmű nélkül Építőipar Szolgáltatások (G-Q) Víziközművek Összesen

1 155 936 165 725 6 031 35 739 1 695 289 1 904 875

Szennyvízbírság

36 108 557 34 393 0 1 784 861 775 934 617

Csatornabírság

1 965 0 253 804 0 14 633 1 173 271 575

VKJ

971 295 78 991 8 035 375 9 510 603 615 2 790 427 12 489 214

Összesen

1 010 523 80 484 8 489 297 15 541 655 771 5 348 664 15 600 281

Összes külső költség aránya a nettó árbevételhez, %

0,0900 1,0000 0,0400 0,0005 0,0024 2,3900 0,0100

A környezeti költségek súlya az árbevételhez, illetve a nyereséghez képest ténylegesen a közvetlenül és közvetetten viselt költségek összege alapján a mezőgazdaság, halászat esetén jelentősebb. 2006. évtől kezdve az öntözési, rizstermelési és halgazdasági vízhasználatok után nem kell a vízhasználónak vízkészlet-járulékot fizetnie. Az ipar terhelése az adózott nyereséghez képest megközelíti az 1 %-ot, bár jelentős különbségek húzódnak meg az egyes ágazatok között. A viszonylag kisebb nyereségesség miatt elsősorban az élelmiszeripar terhelése a legnagyobb. A másik leginkább érintett iparág a vegyipar, amely azonban igen jó jövedelmezőséggel termel. A járulék a vízkivétel költségének mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, mind a közüzemi szektorban viszonylag kis hányadát teszi ki, ezért általános víztakarékossági hatása mérsékelt. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja,hogy a mezőgazdasági vízhasználatok esetében a nullás kulcs bevezetése a készletek felügyeletéhez szükséges nyomon követésének lehetősége szempontjából káros volt. Ezért egy minimális, a hiteles mérésre ösztönző szorzó visszaállítása minden esetben javasolható. Javaslatok A VKJ továbbfejlesztése az egyes víztípusok vonatkozásában az alábbi szempontok figyelembevételével szükséges: a leginkább kihasznált készletek esetén a felhasználás lehetőségének megőrzése és a hatékony felhasználás biztosítása (pl. termál és gyógyvizek); A vízkészlet járulék jelenlegi rendszerében nincsenek intézményesített eszközök arra, hogy a felügyeletet ellátó hatóság döntsön a korlátos készletért egyaránt versengő felhasználások között. Ezzel párhuzamosan jelentkezik a VKI elvárása, hogy korlátosság esetén a vízkészlet hatékony felhasználása érdekében a felhasználók fedezzék a felmerülő készletköltséget (a kevésbé hatékony felhasználások miatt kiszoruló tevékenységek elmaradásból fakadó hiányt). A két szempont együtt érvényesíthető a korlátos készletek gazdasági tevékenységek céljára fenntartott kitermelési jogok verseny elvű allokációs mechanizmusának kialakításával (pl éves rendszerességű aukciók a kitermelési jogok időszakos, pl 6 éves biztosításra) a kihasználatlan kapacitásokat mutató, de növekvő igénybevételű készletek esetén az ésszerű használat érvényesítése (réteg, karszt és partiszűrésű vízbázisok); A felszíni készletekkel való jobb gazdálkodás érdekében szükséges a felszíni vízkivételek díjtételeinek időszakfüggő (általános, nyári, árvízi) differenciálását bevezetni. Ennek indoka hogy az ösztönzés, a természetes területi vízmegőrzés lehetőségeinek jobb kihasználásával növelni kell a legkevésbé csapadékos időszakban rendelkezésre álló mennyiségeket. a kihasználatlan készletek esetén (felszíni) a gazdasági érdekeltség hiányából fakadó használat csökkenés közvetett, készlet hatásainak mérséklése.

7. fejezet


– 110 –


A korlátos vízkészletek elosztási rendje ráépül a VKJ jelenlegi rendszerére. A jelenlegi készletjárulék fizetési rend megmarad, a rendszeren a VKI-val való összhang érdekében technikai változtatásokat indokolt végrehajtani. Javasolható, hogy szerepe pénzügyi szempontból a VKI megvalósításának (a vízkészletek mennyiségi és minőségi megőrzésének intézményrendszere) fedezetéül szolgáljon. A tervezett, további kiegészítő intézkedések a „szennyező/használó” fizet elv érvényesítését szolgálják, amelyek az alábbiak: Víziközművek árszabályozásának megalkotása Szükséges olyan szabályozás megalkotása, amely a kialakítandó felügyeleti és árképzési rendszer által várhatóan kikényszeríti a szükséges szervezeti átalakulásokat, a hatékonyságjavulást, és megakadályozza a forráskivonást és keresztfinanszírozást. Megteremti a stabil színvonalas gazdálkodás pénzügyi alapjait a költségmegtérülés lehetőségét. Az árakban érvényesíteni kell legalább az amortizációs költségeket, illetve a pótláshoz szükséges fedezetet, a vízbázisvédelem költségeit és biztosítani kell a szolgáltatás pénzügyi fenntarthatóságát. Törekedni kell a fogyasztók közötti indokolatlan megkülönböztetések megszüntetésére. Ugyanakkor a szociálisan rászorulók számára megfelelő kompenzációs lehetőségeket kell kialakítani. A mezőgazdasági vízszolgáltatások pénzügyi költségeinek teljes megtérülését a vízárpolitika hosszú távú céljaként célszerű kezelni, mely fokozatosan, a társadalmi, gazdasági, szervezeti, nyilvántartási, ellenőrzési feltételek megteremtésével párhuzamosan érhető el. A cél érvényesítésének összhangban kell haladnia a mezőgazdaságra vonatkozó hazai és EU-s ágazati célkitűzésekkel. a) A szolgáltatási díjak emelését a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességének javulásával arányosan kell megoldani, figyelemmel a társadalmi vonatkozásokra. Ugyanakkor differenciálni kell a művelés gyakorlata szerint annak érdekében, hogy biztosíthatóak legyenek a környezet egészének állapotára gyakorolt kedvező hatásai (pl. a talajnedvesség tároló kapacitásának feltöltése, szélsőséges mikroklímatikus jelenségek csillapítása, aszályhajlam mérséklése, élelemforrás, ökológiai hálózat biztosítása). b) A vízi társulatok és az állami tulajdonos kapcsolatát jogilag szabályozottan, kiszámítható finanszírozási hátteret biztosítva rendezni kell. c) A monopolhelyzetből adódó ellenőrizhetetlen árképzések elkerülése érdekében szükséges a területi vízgazdálkodás rendszerének, valamint a létesítmények funkció és kezelői oldalról történő felülvizsgálata. d) Szükséges a mezőgazdasági vízszolgáltatás költségeit elkülönítetten regisztráló nyilvántartások kialakítása, továbbá a rendszeres és következetes ellenőrzés feltételeinek megteremtése. Szükséges a duzzasztásokkal kapcsolatban megfogalmazott minimális ökológiai elvárások (pl hosszirányú átjárhatóság és vízjárás szabályozás) beépítése a megújuló energiaforrásokból termelt villamos áram számára biztosított kedvezményes kötelező átvételi ár feltételei közé (KÁT rendelet) Egyéb (pl. vízienergia, gazdasági célú tározás, duzzasztás, hajózás vízhasználatokra új pénzügyi ösztönzők bevezetése (erre irányuló vizsgálatok eredményének függvényében).

7.3 Költség-hatékony intézkedési programok kialakításának megalapozása A költség-hatékonysági elemzés a vizek jó állapotának, illetve jó potenciáljának elérését szolgáló (az adott környezeti cél érdekében) leggazdaságosabb megoldások kiválasztására szolgál.

7. fejezet


– 111 –


Két egymástól különböző, de az intézkedések, intézkedési programok tervezésénél egyaránt használandó, egymásra épülő költség-hatékonysági elemzési módszertan került kialakításra. 1) A költség-hatékonyság becslésére alkalmazni lehet a legegyszerűbb számszerűsítési lehetőséget az „évesített” költségek és a hasznok arányát (intézkedések, intézkedéscsomagok szintjén). A hasznokat pedig az adott intézkedésre, problémára jellemző naturális mutatókkal kell mérni (foszforcsökkentés kilogramban, visszatartott víz m3-ben, rendbe hozott meder km-ben stb.). Ilyen típusú vizsgálat elvégzése mindig javasolható, ha a cél az intézkedések összehasonlítása. Fontos feltétel még, hogy a probléma jól jellemezhető legyen egy naturális mutatóval. Ugyanakkor abban az esetben, ha egy intézkedés több probléma megoldására alkalmas, ez a módszer nem ad optimális eredményt. 2) A költség-hatékonyság komplex értékelésekor meghatározásra kerülnek az intézkedések, intézkedési csomagok összehasonlítható költségei, és a hatékonyság a különböző problémák megoldására. Itt a költség-hatékonyság nem egy mutatóban jelentkezik, hanem értékelni lehet az adott intézkedés különböző problémák megoldásában betöltött szerepét. Ezzel a módszertannal olyan kiválasztási folyamatot segítünk elő, ami nagymértékben elősegíti az intézkedések kombinálását, és annak nyomon követhetőségét, hogy egy-egy intézkedés mely problémák megoldásában játszik szerepet. A cél az, hogy a szerteágazó hatások együttes mérlegelésével lehessen kiválasztani a legkedvezőbb intézkedési csomagot, intézkedési programot. Mindezek alapján elkészült „A költséghatékonysági szempontok az intézkedési programok kialakítására” című iránymutatás. Számos elemzés, értékelés a “Víz Keretirányelv végrehajtásának elősegítése II. fázis (2004-016-689-02-03)” projekt (továbbiakban VKI2) keretében történt (www.vkiprojekt.hu). A szennyvízkezelés vonatkozásában a költségek összehasonlításán túl a megfizethetőség értékelésére is sor került (VKI2 Zárótanulmány 26. melléklet). Sor került a terhelés-csökkentési intézkedések költség-hatékonysági sorrendjének meghatározására (VKI2 Zárótanulmány 10 melléklet). Számos esettanulmány is készült (VKI2 projekt Zárótanulmány 22. melléklet). Az esettanulmányok reprezentálják a VGT tervezés során előforduló várhatóan nagy számban előforduló típus-problémákat, szerepelnek benne a terület leggyakoribb beavatkozásai (dombvidéki tározók, árvízvédelmi létesítmények és beavatkozások, belvízcsatornák és belvíztározók) valamint a térség nagy jelentőségű, egy-egy vízfolyást érintő komplex problémái. Az intézkedési programok tervezésére vonatkozó legfontosabb szempontokat, a prioritásokra, ütemezésre vonatkozó megfontolásokat a VKI2 Zárótanulmány 28. melléklet mutatja be. Külön elemzés készült a Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervben érintett területek hasznosítása során felmerülő tulajdonjog-változási lehetőségek (kisajátítás), valamint az agrár-intézkedési alternatívák gazdasági vizsgálatáról Mindezen gazdasági vizsgálatok az intézkedési programokról való döntések megalapozását szolgálták. Az intézkedési programok részletes tervezésekor a legtöbb esetben nincs szükség a bemutatott példákhoz hasonló részletességű elemzésekre, hanem az előzetes vizsgálatok általánosítható eredményeit lehetett kiterjeszteni a vizsgált problémák szempontjából hasonló víztestekre, illetve területekre. Szükség esetén kiegészítő elemzésekre került, illetve kerül sor.

7. fejezet


– 112 –


8.

Intézkedési program

A korábban bemutatott jelentős vízgazdálkodási problémák okainak csökkentésére vagy megszűntetésére intézkedéseket kell kidolgozni. A 2009-ig elkészítendő, és a további munkákat meghatározó VGT egyik legfontosabb része az ún. „intézkedési program”. Ez a program tartalmazza a területen található vízfolyások, állóvizek és felszín alatti vizek állapotának javítását szolgáló összes lényeges intézkedést. Az általánosan érvényes intézkedési programok esetében az intézkedések mindegyik, az adott tevékenység hatása által érintett víztestre vonatkoznak, függetlenül a hatások mértékétől. Az intézkedések tervezése különböző léptékben történhet, a víztest szintjétől az alegység, részvízgyűjtő, országos szintig. A vízgyűjtőgazdálkodási tervben annak bemutatása történik, hogy az adott intézkedési program mely víztestekre vonatkozhat, illetve fordítva, egy adott, víztest szinten azonosított ökológiai, mennyiségi vagy vízminőségi probléma mely intézkedési programokkal oldható meg. A víztestekre vonatkozó környezeti célkitűzések megvalósításához szükséges intézkedések aszerint csoportosíthatók, hogy milyen emberi tevékenységek környezeti hatásainak csökkentésére alkalmasak. Ezek az ún. intézkedési csomagokban összevonva jelennek meg (pl. mezőgazdasági tevékenységet érintő területi intézkedések). Vannak olyan esetek, amikor a probléma több intézkedés együttes alkalmazásával oldható meg (pl. vízfolyások állapotának javításához nem csak a főmeder, hanem a hullámtér rendezése is szükséges, melynek része az intenzív szántóföldi gazdálkodás felhagyása) és a meder rehabilitációja. Léteznek egymást helyettesítő, alternatívaként alkalmazható intézkedések is (pl. a tápanyag-terhelés csökkentése művelési mód váltással vagy művelési ág váltással). Az intézkedések között vannak olyanok, amelyeket általában együtt alkalmaznak (pl. a meder rehabilitációján belül a mederforma módosítása és a parti növényzónák helyreállítása stb.) – ezek az intézkedések ún. intézkedési elemekbe foghatók össze. Fontos gyakorlati kérdés az, hogy egy adott víztest esetében ezek közül melyeket kell megvalósítani, de sok esetben ez már a megvalósítás fázisához kapcsolódó részletes tervezés része. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervben ezt általában nem szükséges megadni. Az intézkedési javaslatok nem egyformán részletesek. Egyes esetekben az intézkedés pontosan definiálható (egyértelműen azonosítható probléma, esetleg már előkészített projekt esetén), míg máshol csak az átfogóbb intézkedési elem nevesíthető (jelezve, hogy a víztesten felmerült problémák megoldása, mely intézkedési elemekkel lehetséges, de ennek részletei még nem ismertek). A 2015 után megvalósuló intézkedések csak nagyvonalúan adhatók meg, ezért általában nem is vállalkozunk a két következő tervciklus szerinti ütemezésükre, hiszen ennek pontosítása a 2015-ben, illetve 2021-ben készülő terv-felülvizsgálatok feladata lesz, az akkori gazdasági-finanszírozási háttérből kiindulva. A víztestekre vonatkozó excel-táblában, - amely a 6-2, 6-3, 6-4 mellékletben található - , megjelenő időpontok csak tájékoztató jellegűek, és amennyiben egy víztestre több intézkedés is javasolt, az időpont a megadott intézkedések teljes végrehajtására vonatkozik, amelyeket valójában nem egyszerre hajtanak végre. Az intézkedési rendszert a következő felépítésben tárgyaljuk: intézkedési területek intézkedési csoportok konrét intézkedések a műszaki megvalósítás intézkedései Az egyes intézkedési területek a következők:

Szennyezések csökkentését, megszüntetését célzó intézkedések Vízfolyások és állóvizek hidromorfológiai állapotát javító intézkedések Fenntartható vízhasználatok megvalósítását szolgáló intézkedések Megfelelő ivóvízminőséget biztosító intézkedések Vizes élőhelyekre és védett területekre vonatkozó egyedi intézkedések

Jelen fejezet bemutatja a jelentős vízgazdálkodási problémák megoldását célzó intézkedési javaslatokat, koncepcionális szinten az alábbi bontásban: 1. oszlop: Intézkedés csoport leírása 8. fejezet

INTÉZKEDÉSI PROGRAM

– 113 –


A intézkedési csoportot egy-egy összefüggő intézkedési feladatot foglal össze, ezek szabályozási, finanszírozási, támogatási intézményi stb. lépéseket takarnak. A megnevezésük mellett céljukat is meghatározzuk. 2. oszlop: A már működő és a további intézkedések felsorolása Az oszlop a jelenleg „működő” és további konrét intézkedéseket foglalja össze. Ezen belül külön csoportot képeznek az ún. alapintézkedések (EU Irányelvek, illetve az ezeknek megfelelő hazai jogszabályok és az elindított akcióprogramok) A, további alapintézkedések (szakterületekre vonatkozó hazai szabályozások) TA és a kiegészítő és további intézkedések K, TK, melyek elsősorban a hazai programokhoz kapcsolódó támogatási lehetőségek. 3. oszlop: A szükséges intézkedések határideje 4. oszlop: A szükséges intézkedések felelőse 5. oszlop: A műszaki megvalósítás intézkedései Az oszlop a mműszaki intézkedéseket tartalmazza ezeket a 8-1 mellékletben részletesen bemutatjuk. A táblázatokban megnevezzük a műszaki intézkedés megvalósítóját és az esetlegesen vele összefüggésben lévő, hozzá kapcsolódó más műszaki intézkedéseket. Az intézkedés rendszer bemutatása után a Balaton részvízgyűjtőre előzetesen tervezett intézkedések összefoglaló bemutatása következik jelentős vízgazdálkodási problémánként. A táblázat csupán a víztestenként tervezett intézkedéseket összegzi, nem mutatja be az országos szinten számbavett és tervezett intézkedéseket. Az itt bemutatott intézkedéseket 2027-ig kell megvalósítani minden víztesten. A víztestenként tervezett intézkedéseket 6-2, 6-3, 6-4 melléklet részletezi. A részletes intézkedési tervezés a társadalmi viták és a további elemzések alapján fog folytatódni. A részvízgyűjtőn, az intézkedések legnagyobb része a tápanyag és szervesanyag terhelését célozza, hasonlóan kimagasló a szerepe a hidromorfológiai intézkedéseknek, a többi intézkedés aránya nem éri el az 5%-ot.

8. fejezet


– 114 –


8.1 Szennyezések csökkentését, megszüntetését csökkentését célzó intézkedések 8-1 táblázat: Intézkedési csoportok

Szennyezések csökkentését, megszüntetését célzó intézkedések bemutatása Intézkedés típus és megnevezése

Határidő

Felelős

megvalósult 2008-2011, 2012-2015

KvVM

Műszaki megvalósítás intézkedései

8.1. Tápanyag- és szervesanyag terhelések csökkentését célzó intézkedések 8.1.1 Mezőgazdasági tevékenységből származó szennyezések csökkentése a) már működő intézkedések Nitrát-Irányelv végrehajtása: a) nitrát-érzékeny területek MEPAR szintű kijelölése

b) Nitrát-Akcióprogram (programalkotás, felülvizsgálat) TA1-3sz: Tápanyagés szervesanyag A terhelések csökkentését szolgáló művelési c) "helyes mezőgazdasági gyakorlat" szabályainak rögzítése megvalósult mód és ág váltás ösztönzése (jogszabályban)

KvVM, FVM FVM, KvVM

d) termőföldön az előírások betartásának ellenőrzése (közvetlen Célja folyamatos MgSzH kifizetések feltétele) a) a szennyezést kizáró, ill. csökkentő művelési "Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot" részeként a 12 % mód váltás támogatása, a tápanyag- és 2009 FVM növényvédőszer-használat, vetésszerkezet, és TA lejtőszög feletti területekre erózió mérséklésére vonatkozó szabályok (közvetlen kifizetések feltétele) agrotechnikai eszközök alkalmazásának 2007-2013 Állami támogatás + EU társfinanszírozás: alakításával amely dombvidéken alkalmas az (ÚMVP), Művelési ágés mód-váltás ösztönzését szolgáló célprogramok erózió csökkentésére , valamint hozzájárul a K FVM (pénzügyi ösztönzés: önkéntes agrár-környezetvédelmi és erdő- 2014-től új vízvisszatartáshoz is környezetvédelmi támogatások, nem termelő beruházások) szabályok b) a szennyezést kizáró , ill. csökkentő szántó b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések vizes-élőhely, szántó-gyep és szántó-erdő Vízvédelmi zónarendszer létrehozására vonatkozó jó gyakorlatok kidolgozása), amelynek keretében konverzió támogatása, amely adott esetben 2012 a1) nitrát-érzékeny területek felülvizsgálata, erózió- és belvízegyben alkalmas az erózió csökkentésére érzékeny területek, partmenti vízvédelmi zóna kijelölése (MEPAR (nitrát: FVM, KvVM TK2 Az intézkedés hozzájárulhat a védett természeti szintű kijelölés jogszabályban) 2011) területek és felszín alatti víztől függő a2) a kötelező és önkéntes előírások meghatározása 2012 KvVM, FVM ökoszisztémák állapotának javulásához. b) kötelező szabályok esetében határozott idejű, területalapú,

TK4 normatív kompenzációs kifizetések biztosítása a kieső bevételek és

2014-től

hátrányok ellentételezése céljából c) önkéntesen vállalható feladatok pénzügyi ösztönzése (ÚMVP-ből, TK4 folyamatos illetve a következő új támogatási rendszerben)

8. fejezet


TA1: Erózió-érzékeny területre vonatkozó művelési mód és művelési ág váltás TA2: Nitrát-érzékeny területekre vonatkozó művelési mód és művelési ág váltás TA3: Vízvisszatartás belvíz-érzékeny területeken a belvízelvezető-rendszer használata nélkül, művelési mód és művelési ág váltással Megvalósító: mezőgazdasági gazdálkodók

FVM FVM – 115 –


Intézkedési csoportok

Intézkedés típus és megnevezése

TK4

Határidő

d) különösen indokolt esetben kisajátítás vagy földcsere (a Nemzeti folyamatos Földalap terhére) Hosszú távon a megfelelő földhasználati arányok kialakítására

TK5 vonatkozó komplex piaci alapú gazdasági ösztönző rendszer

2012

Felelős

KvVM, MNV Zrt. FVM, KvVM

megalapozása (kvóta rendszer megvalósítása) b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések TA4sz: Jó csapadékvíz gazdálkodás elérése támogatási rendszer átalakítása Célja: A művelt területekről a tűrhetőnél nagyobb

károkat okozó csapadékvíz összegyűjtése és a vízvisszatartás növelése olymódon, hogy a vízháztartás egyensúlya javuljon (a beszivárgás növekedjen, a talajvizek megcsapolása csökkenjen).


TA4: Csapadék-gazdálkodás, beszivárgás növelése egyéb területeken

jó gyakorlat kidolgozása

Megvalósító: mezőgazdasági gazdálkodók

a) már működő intézkedések

TA5sz: Az elvezetett belvizek helyben történő kezelésének, visszatartásának növelése

379/2007. (XII. 23.) Korm. rend. a vizek hasznosítását, védelmét és TA kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és folyamatos létesítményekre von. szabályok: síkvidéki területek vízrendezése Állami támogatás + EU társfinanszírozás: - ROP-ok: Regionális jelentőségű vízvédelmi intézkedések; Vízrendezés intézkedések K 2007-2013 - ETE-k (határmenti, interregionális programok) - ÚMVP: A vízrendezés kollektív beruházásai, vízkárelhárítás, belvízrendezés b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések

Célja A befogadó vízfolyások tápanyag terhelésének csökkentése belvíz-visszatartással. Ennek érdekében a területről elvezetett belvíz A belvíz-elvezető rendszer vízvisszatartási szempontok szerinti összegyűjtése tározókban (öntözésre is TK2 átalakítására vonatkozó jó gyakorlatok meghatározása felhasználható). A belvízelvezető rendszer ennek TK3 Belvizek tározására alkalmas területek kijelölése megfelelő átalakítása és üzemeltetése. Az Támogatások szempontrendszerébe a VKI előírások integrálása, a intézkedés hozzájárulhat természetvédelmi célok TK4 támogatási rendszerek szükség szerinti átalakítása (ROP, ETE, eléréséhez is

ÚMVP 2007-2013) A belvíztározás megvalósítására vonatkozó komplex támogatási rendszerek kialakítása (műszaki beruházások, területszerzés TK4 támogatása vagy a tározásra igénybe vett területeken gazdálkodók kompenzációjának biztosítása önkéntes megállapodások keretében)

8. fejezet


KvVM, FVM

NFÜ, KvVM, FVM

2010

KvVM

2012

KvVM

2011

FVM, KvVM, NFÜ

2014-től

FVM, KvVM, NFÜ

TA5: A belvíz-rendszer módosítása a vízvisszatartás szempontjait figyelembe véve (csatornarendszer, ill. üzemeltetésének módosítása, megcsapolás csökkentése, belvíztározók létesítése) Megvalósító: belvízcsatornák belvíztározók kezelője

és

és HM Kapcsolódik hozzá: PT3 intézkedések szűrőmezők kialakításával és a belvízlevezető csatornák rendbetételével

– 116 –




Határidő


Felelős


A TA7sz: Állattartó telepekről terhelések csökkentése

származó

területi tilalmak állattartó telep létesítésére (terhelésre érzékeny folyamatos vizek közelében) nagy létszámú állattartó telepek hatósági engedélyezése az

A egységes környezethasználati engedélyezési eljárás szabályai folyamatos szerint Állattartó telepek korszerűsítése

A Célja Állami támogatás + EU társfinanszírozás: A terhelés csökkentése a trágyatárolás K ÚMVP 2007-2013: Állattenyésztést szolgáló beruházások megoldásával, és műszaki védelem biztosításával b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések az állattartótelepeken

FVM zöldhatóság

2011

gazdálkodó

2007-2013

FVM

A támogatási rendszerekben azon gazdálkodók előnyben részesítése, amelyek olyan víztestek vízgyűjtő területein találhatók, 2010-től TK4 ahol ezen intézkedés támogatása a víztestek jó állapotának folyamatos eléréséhez szükséges (ÚMVP 2007-2013: Állattartó telepek korszerűsítésére vonatkozó pályázatok)

FVM

TA7: Állattartó telepek korszerűsítése Megvalósító: mezőgazdasági gazdálkodók

8.1.2 Településekről összegyűjtött kommunális szennyvizek elvezetése, tisztítása és elhelyezése SZ1-3sz: A szennyvizek célkitűzéseket biztosító kezelése

környezeti a) már működő intézkedések

Települési Szennyvíz Irányelv Szennyvíz Program a1) szennyvízkezelési agglomerációk kijelölése

Célja a2) Települési Szennyvíz Információs Rendszer (TESZIR) a) Terhelések csökkentése új szennyvíztisztító építése és/vagy meglévő bővítése és b) Szennyvíz program (érintett települések, feladatok, határidők), korszerűsítése vagy természetközeli kétévenkénti felülvizsgálat (legutóbb: 2008), jelentés szennyvíztisztítás megvalósítása, a szennyvíz A c) Települések szennyvízelvezetésére és -tisztítására vonatkozó iszap kezelés megoldása segítségével a technológiai, területi és egyedi kibocsátási határértékek Szennyvíz Program keretében alkalmazása (220/2004 (VII.21), Kormányrendelet, 28/2004. b) A vízminőség javítása a meglévő telepek (XII.25.) KvVM rendelet) korszerűsítésével vagy alternatív d) Szennyvízkibocsátás engedélyezése (határozott időre) megoldásokkal. e) Használt és szennyvizek mérése, ellenőrzése (27/2005. (XII.6.) A jó állapot eléréséhez szükséges egyedi KvVM rendelet kibocsátási határértékek teljesítése. a szennyvíztisztítási hatásfok növelésével, beleértve Állami támogatás + EU társfinanszírozás: a természetközeli utótisztítást is, természetközeli K - KEOP 2007-2013 1.2.0 Szennyvíz-elvezetés és tisztítás szennyvíztisztítás alkalmazásával, más b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések 8. fejezet


megvalósult KvVM, önkorm. 2006-tól KvVM, VKKI SZ1: Szennyvízkezelés megoldása a folyamatos Szennyvíz Program szerint keretében (a kormányrendeletben meghatározott 2010,2012, KvVM agglomerációkra vonatkozóan jelenleg 2014 érvényes tisztítási követelmények betartásával folyamatos zöldhatóság folyamatos

zöldhatóság

folyamatos

zöldhatóság

2007-2013

NFÜ, KvVM

Megvalósító: víziközmű tulajdonos (állam, önkormányzat)

SZ2:

Szennyvízkezelés

megoldása

a

– 117 –




Határidő

befogadóba való átvezetéssel. Módszertani előírás a Szennyvíz Programban szereplő települések c.) A kommunális hálózatot túlterhelő ipari szennyvízelvezetési és -tisztítási módszerére vonatkozóan TK3 vízminőségvédelmi szempontok alapján (a korszerű egyedi eredetű bevezetések csökkentése az ipari szennyvízelhelyezés mérlegelése) technológia módosítása, az előtisztító korszerűsítése, vagy önálló szennyvíz-tisztító A befogadók terhelhetőségének megállapításához szükséges a környezetminőségi (immissziós) határértékek jogszabályban való létesítése révén. TK1

rögzítése (az ökológiai és kémiai jó állapot típus-specifikus kritériumai) a VGT-k alapján. Meglévő és új telepeken az immissziós határértékek teljesítése érdekében új, általában az érvényes tisztítási követelményeknél szigorúbb egyedi határérték előírása: nitrifikáció, kiegészítő P TK1 eltávolítás vagy teljes N eltávolításra a felszíni víztestre vonatkozó környezeti célkitűzés teljesítése érdekében, szükség esetén az adott befogadóba való bevezetés tiltása, természetes utótisztításra való kötelezés, vagy más befogadóba való átvezetés előírása. Időszakos vízfolyásba történő bevezetésre vonatkozó szabályozás TK1 felülvizsgálata (a hígításon és az állapotromlás megakadályozásán keresztüli szabályozás) A Szennyvíz Program megvalósításához szükséges források TK4 biztosítása (ÚMFT addicionalitás alapján rendelkezésre álló források terhére, illetve a 2014-től kezdődő EU támogatási rendszerben)

TK4 SZ4sz: Az illegális kommunális szennyvízbevezetések ellenőrzésének fokozása Célja A terhelés csökkentése az illegális szennyvízbevezetések felszámolásával

Támogatási (központi költségvetési) források biztosítása az alternatív szennyvízkezelési megoldásokra (SZ2 intézkedésre)

a) már működő intézkedések Illegális szennyvízbevezetések felszámolására TA ellenőrzések c) további szabályozási, finanszírozási intézkedések

hatósági

2010

KvVM

2012

KvVM

2012

zöldhatóság

2012

KvVM

2011, 2014-től

KvVM, NFÜ

2014-től

KvVM, NFÜ

folyamatos

hatóság



Szennyvíz Programban előírtakon felül a) meglévő telep hatásfokának növelése b) természetközeli szennyvízkezelés c) terhelhetőség szempontjából a jelenleginél kedvezőbb befogadóba történő szennyvíz-átvezetés d) új szennyvíztisztító mű létesítése SZ3: Kommunális rendszerbe történő ipari használtés szennyvízbevezetések módosítása Megvalósító: SZ1, SZ2 víziközmű tulajdonos (állam, önkormányzat), SZ3 csatornahasználó Kapcsolódik hozzá: CS intézkedések a csatornázás fejlesztésére

SZ4: Illegális kommunális szennyvízbevezetések megszüntetése Megvalósító: szennyvízkibocsátó

TK5 A hatósági munka erősítésére vonatkozó javaslatokat lásd a 8.7.3 pontban

CS1-2sz: A szennyvízelhelyezés megoldásának a) már működő intézkedések Teleülési Szennyvíz Irányelv Szennyvíz Program biztosítása A (lásd az alapintézkedést az előző pontnál) Célja Állami támogatás + EU társfinanszírozás (2013-ig): A felszín alatti vizek szennyezésének, illetve a közegészségügyi kockázatoknak a K - KEOP 2007-2013 1.2. Szennyvíz-elvezetés és tisztítás 2007-2013 - ROP-ok 2007-2013: 2000 LE alatti agglomerációk csökkentése megfelelő és gazdaságosan szennyvízelvezetése

8. fejezet

Felelős

CS1: Csatornázás, vagy szakszerű egyedi szennyvízkezelés és -elhelyezés megoldása a Szennyvíz Programban szereplő agglomerációkban NFÜ, KvVM

CS2: Csatornázás, vagy szakszerű egyedi

– 118 –



megvalósítható szennyvízelhelyezési móddal a) Csatornázás, vagy szakszerű egyedi szennyvízkezelés és -elhelyezés megoldása a Szennyvízprogram keretében). b) a Szennyvíz Programban nem szereplő kisebb településeken és üdülőterületeken, ahol a csatornázás vízminőségi szempontból indokolt lehet, egyéb területeken olyan szakszerű egyedi megoldásokkal, amelyek nem veszélyeztetik a talajvíz minőségét. Zárt tároló létesítése ott alkalmazható, ahol a szakszerű egyedi szennyvízelhelyezés valamilyen oknál fogva nem megoldható. CS3sz: A meglévő csatornahálózatok kihasználtságának növelése Célja a csatornahálózattal rendelkező településeken a rákötések számának növelése, elsősorban szabályozással és ösztönzéssel

Intézkedés típus és megnevezése K

Határidő

Egyedi Szennyvízkezelés Nemzeti Megvalósítási Programjának folyamatos megvalósítása

b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések Az egyedi szennyvízkezelés elterjesztése érdekében szükséges TK3 működtetési hátterének megteremtése Települési Szennyvízkezelési Programok kidolgozásának pénzügyi TK4 ösztönzése (meghatározott fontossági sorrendnek megfelelően, határidők megadásával), egyedi szennyvízkezelés támogatása Vízminőségi szempontból indokolt esetekben a külterületeken

TK4 (üdülőterületeken) a csatornázás támogatási lehetőségének megteremtése

A meglévő csatornahálózatra (talajterhelési díj)

történő

rákötés

ösztönzése

KvVM

2011, 2014-től

KvVM

2011

NFÜ, KvVM

folyamatos

b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések

TK3 A meglévő csatornahálózatra történő kötelező rákötés előírása

KvVM

2010


K

Felelős

2010-től


szennyvízkezelés és -elhelyezés megoldása a Szennyvíz Programban nem szereplő agglomerációkban Megvalósító: víziközmű tulajdonos (állam, önkormányzat), lakosság Kapcsolódik hozzá: az összegyűjtött szennyvíz elhelyezése, így az SZ1 vagy SZ2 vagy SZ3 intézkedések

CS3: További csatornarákötések önkormányzat megvalósítása jegyzője Megvalósító: lakosság Kapcsolódik hozzá: SZ1 és SZ2 a tisztítás javításával, kapacitásnövelésével KvVM


CS4sz: A megfelelő szennyvízkezelési támogatásból megvalósuló fejlesztések esetén, a beruházási rendszerek hossztávú, biztonságos fenntartása K költség 10 %-a fordítható rekonstrukcióra

2007-2013

NFÜ CS4: Csatornahálózatok rekonstrukciója


Célja A költségmegtérülés elvének alkalmazása, az árszabályozás A felszín alatti vizek veszélyeztetett-ségének TK7 fejlesztése, a csatorna rekonstrukciók finanszírozási helyzetének csökkentése a szennyvízkiszivárgás, és a javítása (lásd ÁT „költségmegtérülés érvényesítése” intézkedést) szennyvíztisztítók hidraulikai terheléseinek a Az elmaradt csatornarekonstrukciók egy részének állami csatornákba bekerülő talajvíz miatti csökkentése. TK4 támogatásának biztosítása (a költségmegtérülés fokozatos

2010

KvVM

2014-től

KvVM, NFÜ

bevezetésével összhangban) a) már működő intézkedések CS5sz: A keletkező szennyvíziszapok ártalommentes kezelésének biztosítása Szennyvíziszap-elhelyezés Irányelv a) üzemeltetői éves nyilvántartás, jelentés a talajvédelmi A folyamatos Célja hatóságnak, három évenként EU jelentés Az iszapkezelés javítása, a szennyvíztisztító b) területi korlátozás, kihelyezésre vonatkozó előírások (jó gyakorlat) folyamatos

8. fejezet


MgSzH, FvM

Megvalósító: víziközmű tulajdonos (állam, önkormányzat)

CS5: Szakszerű szennyvíziszap elhelyezés és hasznosítás megoldása a Szennyvíz Programban szereplő és azon kívüli településeken

FVM, KvVM

– 119 –



Határidő

Felelős


c) talajvédelmi terv alapján engedélyezhető tevékenység

folyamatos folyamatos

MgSzH MgSzH

Megvalósító: Szennyvíztisztító telepet működtető önkormányzat (szennyvíz iszap kezelés); lakosság (csatornadíjakon keresztül), mezőgazdaság, energiaipar stb. (szennyvíziszap hasznosítás).


telepeken keletkező szennyvíziszap elhelyezése mezőgazdasági területen vagy egyéb hasznosítási módok révén.

d) talajvédelmi hatósági ellenőrzés Állami támogatás + EU társfinanszírozás): KEOP 2007-2013 4.1. Hő- és/vagy villamosenergia-előállítás 2007-2013, K támogatása megújuló energiaforrásból: a szennyvíziszap 2014-től energetikai célú felhasználása Állami támogatás + EU társfinanszírozás: ÚMVP 2007-2013 : rövid vágásfordulójú fás szárú energia- 2007-2013, K ültetvények támogatása keretében a szennyvíziszap, hígtrágya 2014-től használat ösztönzése b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések Települési Szennyvíziszap-kezelési Program készítési kötelezettség TK3 2012 előírása Az energiaültetvény telepítési támogatás szempontrendszerének TK4 felülvizsgálata (ÚMVP 2007-2013), ösztönzőleg a szennyvíziszapok 2010 felhasználására 2011, A szennyvíziszapok rekultivációk során történő hasznosítás TK4 elősegítése, egyéb hasznosítás elősegítése (KEOP, ROP-ok stb.) 2014-től

KvVM, NFÜ

FVM

KvVM, ÖM FVM KvVM, NFÜ

8.1.3 Ipari forrásból származó közvetlen szennyezések a) már működő intézkedések

PT1-3sz: Ipari forrásból származó közvetlen Az egyes tevékenységek folytatása során keletkező használt- és szennyezések csökkentése a környezeti szennyvizek kibocsátására vonatkozó technológiai, területi és célkitűzések eléréséhez TA egyedi kibocsátási határértékek alkalmazása (28/2004. (XII.25.) folyamatos KvVM rendelet)+ szennyezés-csökkentési intézkedési tervek, illetve

Célja csatornabírság vagy vízszennyezési bírság A pontszerű bevezetések által okozott 2007-2013, Állami támogatás + EU társfinanszírozás: szennyezések csökkentése. Az intézkedés K - GOP 2007-2013: 2.1.1. Komplex vállalati technológia-fejlesztés 2014-től jelentheti előírt technológia alkalmazását (BAT) c) további szabályozási, finanszírozási intézkedések vagy a kibocsátott szennyvízre vonatkozó Az új, meghatározott immissziós határértékekből adódó egyedi 2012 határérték betartását, valamint a kibocsátás TK1 határértékeknek (lásd 8.1.2 pontban) megfelelően ütemezésére vonatkozó előírásokat (pl. tározó A vonatkozó támogatások szempontrendszerébe a VKI előírások leeresztés). TK4 2011 integrálása

8. fejezet


zöldhatóság

PT1: Ipari szennyvíz, bevezetésének módosítása

NFÜ, NFGM

PT3: Hűtővíz közvetlen bevezetésének módosítása

víziközmű szolgáltató NFÜ, NFGM, KHEM

Megvalósító: hatóság)

kibocsátók

közvetlen

(felülvizsgálat:

– 120 –




Határidő

Felelős

a) 2009 után nem működhet olyan hulladéklerakó, amely nem rendelkezik az irányelv követelményeit ki nem elégítő műszaki védelemmel

2009

zöldhatóság

b) Hulladéklerakók kialakítása megfelelő műszaki védelemmel

2015


8.1.4 Településekről származó egyéb szennyezésekkel kapcsolatos intézkedések a) már működő intézkedések EU hulladék irányelvek

TE1sz: A kommunális hulladékok megfelelő A kezelése a felszín alatti vizek védelme érdekében A

Célja TA Bezárt hulladéklerakók rekultivációja 2027 A felszíni és a felszín alatti vizeket egyaránt Állami támogatás + EU társfinanszírozás: veszélyeztető szennyezések megakadályozása - KEOP 2007-2013 2.3. A települési szilárd hulladéklerakókat érintő 2007-2013, a hulladéklerakók csurgalékvizéből származó K térségi szintű rekultivációs programok elvégzése 2014-től terhelések megszüntetésével. - ROP-ok 2007-2013: Települési hulladéklerakók rekultivációja c) további szabályozási, finanszírozási intézkedések A támogatások összehangolása a VKI-val a vízvédelmi szempontból TK4 2010 sürgős rekultivációk megvalósulásának elősegítése érdekében a) már működő intézkedések belterületi csapadékvíz elvezetés és elhelyezés (önkormányzati folyamatos TE2sz: Ökológiai és vízminőségvédelmi TA nem kötelező feladat) ellátása szempontú belterületi csapadékvíz2007-2013, Állami támogatás + EU társfinanszírozás: K gazdálkodás kialakítása - ROP-ok 2007-2013: Belterületi csapadék- és belvíz elvezetés 2014-től

Célja c) további szabályozási, finanszírozási intézkedések A csapadékvíz szabályozatlan lefolyásából Országos Belterületi Csapadékvíz-elvezetési Program kidolgozása származó szennyezés csökkentése. Egyaránt TK3 (VKI szerinti szakmai és területi prioritások, forrásigény és ütemezés szolgálja a felszíni és a felszín alatti vizek a rendelkezésre álló források meghatározásával) minőségének védelmét. A belterületi csapadékvíz gazdálkodás, ökológiai és

TE3sz: Belterületről származó felszín alatti vizek szennyezésének csökkentése Célja A belterületi nem pontszerű szennyezések csökkentése, települési növénytermesztés és állattartás, a közterületek használata és 8. fejezet

2012

TK2 vízminőségvédelmi szempontjainak kidolgozása (külterületi 2012 hasznosítás, vízvisszatartás stb.), és jogszabályi rögzítése a) már működő intézkedések Terhelhetőségre vonatkozó határértékek: Felszíni vízbe vezetés esetén a felszíni vizek terhelhetőségét szabályozó technológiai, területi és egyedi határértékek (28/2004. TA folyamatos KvVM rendelet) - Földtani közeg, felszín alatti vízbe történő vezetésnél szennyezettségi határértékek (10/2000. KöM-EüM-FVM-KHVM rendelet)


Kommunális önkormányzat TE1: (üzemeltető) rekultivációja

hulladéklerakók

Megvalósító: önkormányzat NFÜ, KvVM

NFÜ, KvVM önkormányzat TE2: Belterületi csapadékvíz-gazdálkodás NFÜ, ÖM

Megvalósító: önkormányzat

KvVM, ÖM

Kapcsolódik hozzá: A felszíni befogadóba történő bevezetés előtt hordalékfogók vagy – ha a rendelkezésre álló terület megengedi - szűrőmezők alkalmazása javasolt PT5 intézkedés

KvVM, ÖM

TE3: Belterületi jó vízvédelmi gyakorlatok Megvalósító: önkormányzat, lakosság zöldhatóság

Kapcsolódik hozzá: a szennyvízelhelyezés jó megoldását szolgáló CS1 és CS2 intézkedés – 121 –



fenntartása, a temetkezési eljárás módosításával.

Intézkedés típus és megnevezése Az önkormányzati környezetvédelmi program keretében alprogram

K kidolgozása a földtani közeg és a felszín alatti víz védelme érdekében (219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet 20.§.(7) alapján)

K

önkormányzati állattartási rendelet megalkotása és három évenkénti felülvizsgálata (219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet 20.§.(7) alapján)

Határidő

Felelős

TKP felülvizsgálata

önkormányzat

na.

önkormányzat



KvVM, ÖM, FVM 8.1.5 Tározók, halastavak üzemeltetése és a vízminőséget javító intézkedések, az alvíz ökológiai és vízminőségi szempontjainak figyelembe vételével TK2

FIsz: Jó halászati és horgászati gyakorlat kialakítása és elterjesztése Célja E gyakorlatok megvalósításával a vízminőségi és ökológiai állapot javítása a) olyan halgazdálkodási jó gyakorlat alkalmazása, amely megakadályozza szennyezést, és alkalmazkodik az alvíz ökológiai és vízminőségi szempontjaihoz b) olyan horgászati jó gyakorlat alkalmazása, amely megakadályozza a horgászvízként hasznosított tározók, holtágak, csatornák esetében a többlet tápanyag bevitelt. Része a megfelelő halszerkezet telepítése is.

"jó belterületi gyakorlat" szabályozására önkormányzati kötelezés előírása (tartalmi követelmények és előírások meghatározása)

2012


folyamatos

FVM

Állami támogatás + EU társfinanszírozás: 2007-2013, - HOP 2007-2013: 2. Akvakultúra prioritás-támogatást biztosít 2014-től többek között a környezetterhelést csökkentő beruházásokhoz

FVM

TA 1997. évi XLI. törvény a halászatról és a horgászatról K

b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések Jó halászati gyakorlat (tógazdasági, völgyzárógátas tározókra és természetes vizekre vonatkozó) és jó horgászati gyakorlat TK2 2010 (horgásztavakra, völgyzárógátas tározókra és természetes vizekre vonatkozó) jogszabályi szintű meghatározása A halászati támogatási rendszerekben a VKI célokat szolgáló 2010-től TK4 beruházások előnyben részesítése (HOP, és a következő folyamatos támogatási időszakra vonatkozó programokban) TK4 "tehermentesítő" horgásztavak kialakítására vonatkozó támogatások 2014-től

8.2 Egyéb szennyezések csökkentését célzó intézkedések 8.2.1 Veszélyes anyagok szennyezésének megelőzése, illetve a szennyezések kárelhárítása KA1sz: A hátrahagyott, felhalmozódott a) már működő intézkedések TA Országos Kármentesítési Program végrehajtása folyamatos környezeti szennyezések felszámolása Célja Állami támogatás + EU társfinanszírozás (2013-ig): 2007-2013, A vizek állapotát veszélyeztető K KEOP 2007-2013: 2.4. Környezeti kármentesítés 2014-től szennyezőforrások felszámolása, a szennyezett b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések területek kármentesítésével, a tényleges A vízvédelmi szempontból fontos kármentesítések előnyben TK4 2011 veszélyességet mutató prioritások szerint. részesítése 8. fejezet


FVM

FVM NFÜ, ÖM

KvVM NFÜ, KvVM

KvVM

FI1: Mesterséges halastavakra vonatkozó jó halászati gyakorlat (tógazdasági gyakorlat) megvalósítása FI2: Mesterséges horgásztavakra vonatkozó jó gyakorlat megvalósítása FI3: Völgyzárógátas tározókra vonatkozó jó halgazdálkodási és horgászati gyakorlat megvalósítása FI4: Természetes vizekre vonatkozó jó halászati és horgászati gyakorlat megvalósítása Megvalósító: gazdálkodók, üzemeltetők

KÁ1: A vizek állapotát veszélyeztető szennyezett területek kármentesítése (Kármentesítési Program) Megvalósító: szennyezett tulajdonosa, kezelője

területek

– 122 –




Határidő

Felelős


a) már működő intézkedések EU veszélyes anyag Irányelv

A

KÁ2-3sz: Veszélyes anyagok okozta szennyezések megelőzése kizárása, illetve a szennyezések kárelhárítása Célja A vizeket veszélyes anyag szennyezéssel érintő haváriák lehetőségének és hatásának csökkentése.

A

A

a) Emissziós források, kibocsátási leltárok készítése elsőbbségi és 2012 egyéb veszélyes anyagokra b1) veszélyes anyagokra vonatkozó környezetminőségi Jogharmonihatárértékek (EQS értékek) alkalmazása a felszíni vizekre zációt vonatkozóan (az új EU veszélyes anyag Irányelvnek megfelelően) + követően hatásterületekre szennyezés-csökkentési intézkedési terv készítése folyamatos b2) a keveredési zónák meghatározására vonatkozó módszertan meghatározása, a keveredési zónák csökkentésére vonatkozó 2010 szabályok megalkotása c) engedélyezés határértékek alapján folyamatos d) Monitoring és önellenőrzés - vonatkozó szabályok szigorítása (az 2010 új EU veszélyes anyag Irányelvnek megfelelően) IPPC Irányelv →legjobb elérhető technika alkalmazása folyamatos a) felső és alsó küszöbértékű veszélyes ipari üzemek folyamatos meghatározása, Katasztrófavédelmi Országos Információs Rendsz. SEVESO Irányelv18/2006. (I. 26.) Korm. rendelet, 90/2007. (IV.26.) Korm. rendelet) b) biztonsági jelentés, belső védelmi terv 3 évenként c) külső védelmi terv (településrendezési tervezésnél érvényesítve) d) felügyeleti tevékenység, ellenőrzés e) lakossági tájékoztatók

K

Állami támogatás + EU társfinanszírozás (2013-ig): - GOP 2007-2013: 2.1.1. Komplex vállalati technológia-fejlesztés

felülvizsg.

KvVM, zöldhatóság KvVM

KvVM zöldhatóság KvVM KvVM OKvF üzemek önkormányzat

KÁ2: Kárelhárítási tervek kidolgozása, megvalósítása KÁ3: A felszín alatti vizekbe történő közvetlen szennyezőanyag-bevezetések megszüntetése, a közvetett bevezetések módosítása

Kapcsolódik hozzá: PT1 és PT4 intézkedés kétévenként OKvF az ipari kibocsátások korlátozását illetően folyamatos önkormányzat 2007-2013, NFÜ, KvVM 2014-től

Irányelv a felszín alatti vizek védelméről

A

8. fejezet

a) szennyező anyagok, kibocsátók, érintett felszín alatti térrészek nyilvántartása b1) A szennyezettségi küszöbértékek víztest szintű értékeinek 2009 ?? meghatározása a VGT-kben. ??? Ez lesz? b2) környezetminőségi határértékek nitrátra, növényvédőszerre b3) szennyező anyagok felszín alatti vízbe történő közvetlen megvalósult bevezetésének tilalma c) engedélyköteles tevékenység (határértékek, monitoring stb.) folyamatos d) hatósági ellenőrzés,monitoring


KvVM

KvVM zöldhatóság – 123 –




Határidő

Felelős


Növényvédőszer Irányelv

A

negyeda) engedélyezett és felülvizsgálat alatt álló növényvédő szer hatóanyagok (közösségi jegyzék) évenként b) helyes növényvédelmi gyakorlat 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet folyamatos c) Kétlépcsős engedélyezési rendszer: növényvédőszer hatóanyagok (EU), növényvédőszer termékek (tagállami) folyamatos d) szakképesítések, engedélyek, nyilvántartások, a növényvédő szerek jelölése, csomagolás, szavatosság, minőség ellenőrzése

növényvédőszer használat ellenőrzése a közvetlen kifizetések feltételeként a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot 2011-től (HMKÁ) részeként a) az engedélyezhető utánpótlás és dúsítás eseteinek TA meghatározása jogszabályban (219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet) folyamatos b) A felszín alatti vizek dúsítása engedélyköteles tevékenység b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések TA

Egyedi határértékek és (szükség szerint) keveredési zónák folyamatos megállapítása egyes kibocsátókra (veszélyes anyagokra környezetirányítási rendszerek bevezetésének a kibocsátó ipari TK4 2011 létesítményekben (GOP támogatási források biztosítása) A növényvédőszer használatra vonatkozó monitoring rendszerek TK6 folyamatos fejlesztése a) már működő intézkedések TK1

KÁ4sz: Szakszerű kútkiképzés, és jó A felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a állapotú kutak általánossá tétele K vízkútfúrás szakmai követelményei (101/2007. (XII. 23.) folyamatos

Célja KvVM rendelet) Szakszerűtlen kiképzésű, rosszállapotú kutak b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések melletti szennyezések megakadályozása. Előírások szerinti kútkiképzések és kitermelések biztosítása: Megfelelő színvonalú kútfúrási és kút- A vízkitermelések fokozottabb ellenőrzése és a jelenleginél rekonstrukciós munkák (jogszabályi, ellenőrzési és TK5 szigorúbb szankcionálása - Az önkormányzati hatáskörbe tartozó vízkitermelések (500/m3 év szakmai testületi háttérrel) megvalósulása

2011

FVM FVM MgSzH

FVM, MgSzH zöldhatóság

zöldhatóság KvVM KvVM, MgSzH

KvVM

KvVM, ÖM

KÁ4: Szakszerű kútrekonstrukció

kútkiképzés,

Megvalósító: vízhasználó (felülvizsgálat: hatóság)

alatt) ellenőrzésési és szankcionálási szabályainak megalkotása

KÁ5sz: Utakról, vasutakról elfolyó vizek a) már működő intézkedések megfelelő kezelése Állami támogatás + EU társfinanszírozás: 2007-2013, Célja K - KÖZOP/KMOP/ROP-ok 2007-2013: vasúti és vízi úti elérhetőség 2014-től javítása Az utakról, vasutak melletti területekről származó szennyezések csökkentése a b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések 8. fejezet


NFÜ, KvVM

KÁ5: Utak, vasutak vízelvezetőrendszereinek korszerűsítése Megvalósító: utak, vasutak kezelője, Kapcsolódik hozzá: A befogadóba történő – 124 –




Határidő

megfelelő műszaki védelemmel és csapadékvíz Utak, vasutak elfolyó szennyezéseit mérséklő ökológiai szempontú TK2 2011 műszaki követelményeinek kidolgozása (műszaki irányelvek) elvezető rendszer kialakításával. Új utak, vasutak A támogatások összehangolása a VKI-val (2007-2013 időszakban: esetében kötelező. 2010, 2014TK4 KÖZOP, ROP-ok) utak, vasutak ökológiai szempontokat figyelembe től

vevő kialakítása

Felelős

KvVM, KHEM


bevezetés előtt szükség PT5

szűrőmezőkre

lehet

NFÜ, KvVM

8.2.2 A használt termálvizek felszíni vizekbe történő elhelyezését szabályozó intézkedések a) már működő intézkedések

TA kibocsátási határértékek a termálvizekre vonatkozóan Állami támogatás + EU társfinanszírozás:

PT2sz: A használt termálvizek felszíni vizekbe K GOP 2007-2013: 2.1.1. Komplex vállalati technológiafejlesztés való bevezetésének korlátozása, jó b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések gyakorlatának elterjesztése Felszíni vizekbe történő termálvíz bevezetések jó gyakorlatának Célja kialakítása: A használt termálvizek okozta terhelések a) használt termálvizek megfelelő kezelésére vonatkozó szabályok, TK 2 csökkentése a felszíni vizeknél műszaki megoldások meghatározása

folyamatos 2007-2013, 2014-től

2010

KvVM NFÜ, NFGM

KvVM

PT2: Használt termálvíz bevezetésének módosítása Megvalósító: hatóság)

kibocsátók

közvetlen

(felülvizsgálat:

b) A víz bevezetése a sodorvonalba megfelelő tározó kapacitás esetén, illetve megfelelő hígító hozamok idején Lásd még 8.1.4 pontban lévő intézkedéseket is.

8.2.3 Szűrőmezők kialakítása PT5sz: Szűrőmezők kialakításának műszaki követelményeinek kidolgozása Célja A vízfolyások vízminőségének védelme a szennyezőanyag egy részének kiülepítésével

8. fejezet

PT5: Szűrőmezők kialakítása Megvalósító: vízhasználó


– 125 –


Az EU által kötelezően előírt Szennyvíz Program célja, hogy megoldja a 2000 lakosegyenértéknél (LE) 18 nagyobb települések csatornázását és megfelelő szennyvíztisztítását. A szennyvíztisztító telepeknek technológiai, területi és egyedi határértékek alapján meghatározott tisztítási követelményeknek kell megfelelniük. A felszín alatti vizek jó állapotának eléréséhez- és közegészségügyi szempontból szükséges lehet a 2000 LE érték alatti településeken keletkező szennyvizek megfelelő kezelése is. A felszín alatti vizek jó állapotának eléréséhez szükséges lehet a külterületi lakott területeken keletkező szennyvizek megfelelő kezelése is. Magyarország a 2000 lakosegyenérték alatti települések szennyvízkezelésének megoldására megalkotta az Egyedi Szennyvízkezelés Nemzeti Megvalósítási Programját, és előírta ehhez kapcsolódóan települési szennyvíz-elhelyezési programok készítését. 2009. július 16. után nem működhet olyan hulladéklerakó, amely nem rendelkezik az irányelv követelményeit kielégítő műszaki védelemmel. Ugyanakkor nagy költségigényű és hosszútávú feladat az összes elavult hulladéklerakó rekultivációja. A hazai költségvetés EU hozzájárulással pénzügyi ösztönzést biztosít az önkormányzatok számára a szükséges beruházások megvalósítására (KEOP, ROP-ok). A jelenlegi jogi szabályozás szerint a belterületi vízrendezés az önkormányzatok felelősségi körébe tartozik, de nem kötelező feladatként. A hazai költségvetés EU hozzájárulással pénzügyi ösztönzést biztosít az önkormányzatok számára a szükséges beruházások megvalósítására (ROP-ok). A belterületi csapadékvíz rendezett elvezetése csökkenti a talajvízszennyezést, és – különösen ülepítők és szűrőmezők alkalmazása esetén – a vízfolyásokba bemosódó szennyezőanyag mennyiségét is (PT4). A vízgyűjtő összes víztestjének jelentős részében szükséges hosszú távon a területi agrárintézkedések megvalósítása. A szennyvízkezeléssel, elhelyezéssel kapcsolatos intézkedések is a víztestek nagy részét érintik. Kiemelkedő a halászattal, horgászattal kapcsolatos intézkedések szerepe. Az egyéb szennyezések az összes víztest töredékét érintik. Ezen belül a kármentesítési intézkedések aránya a legnagyobb.

18

Lakosegyenérték (LE): A település egy lakosa egy lakosegyenértéket képvisel. Mivel azonban a keletkező szennyvíz nem csak emberi (lakossági), de ipari vagy intézményi eredetű is, szükség van ezeknek a szennyezőforrásoknak a számszerűsítésére is. A becsült ipari és intézményi szerves anyag terhelést az egy lakosra jutó biológiai oxigénfogyasztással osztják, és ezt, mint lakosegyenértéket hozzáadják a lakosszámhoz.

8. fejezet


– 126 –


8.2 Vízfolyások és állóvizek hidromorfológiai állapotát javító intézkedések 8-2 táblázat: Intézkedés csoportok

Vízfolyások és állóvizek hidromorfológiai állapotát javító intézkedések Intézkedés típus és megnevezése

Határidő

8.3. Vízfolyások és állóvizek hidromorfológiai állapotát javító intézkedések 8.3.1 Vízfolyások és állóvizek medrét érintő intézkedések HMsz: Vízfolyások és állóvizek a) már működő intézkedések hidromorfológiai állapotának javítása A vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását Célja TA szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó szabályok folyamatos A jó ökológai állapot elősegítése (379/2007. (XII. 23.) Korm. rend.): a mederszabályozás hidromorfológiai eszközökkel

Állami támogatás + EU társfinanszírozás : KEOP 2007-2013: 3. Természeti értékeink jó kezelése: természetvédelmi oltalom alatt álló, NPI kezelésű területeken ROP-ok 2007-2013: Regionális jelentőségű vízvédelmi intézkedések (egyéb területeken) 2007-2013, LIFE+ 2007-2013 „Természetvédelem és biodiverzitás” K KEOP 2007-2013: Tájgazdálkodást megalapozó vízi infrastruktúra 2014-től kiépítése (VTT által érintett területen) ETE-k (határmenti, interregionális programok) 2007-2013 ÚMVP 2007-2013: 2.1.4. Agrár-környezetvédelmi kifizetések: Vizes élőhelyek létrehozása és kezelése célprogram; erdősítési programok; nem termelő beruházásoknak nyújtott támogatások b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések

A szabályozottság csökkentése a megfelelő állapot fenntartása: a mederforma és állapot átalakítása és a part menti növényzónák helyreállítása, a változatosság javítása (kanyargósság, változatos part-viszonyok, csak a feltétlenül szükséges földmunkával, főként közvetett módszerekkel), a fenékküszöbök, fenékgátak, surrantók felülvizsgálata és átépítése,. az üledék és az oda nem illő növényzet egyszeri eltávolítása, ahol ezt a hullámtér szélessége lehetővé teszi, a meder természetes fejlődésének Vízfolyások és állóvizek ökológiai állapotának javítására és biztosítása (az árvízvédelmi biztonság vonatkozó ökológiai szempontú műszaki TK 2 fenntartására veszélyeztetése nélkül).

2012

követelmények kidolgozása (jogi szabályozás, műszaki irányelvek) Vízfolyások és állóvizek ökológiai állapotának javítására vonatkozó Állóvizek esetén a part természetes önálló pénzügyi támogatási rendszer kialakítása (ROP-ok, önálló meredekségének helyreállítása, a növényzet TK4 hazai pénzalapok létrehozásával az ÚMFT addicionalitás alapján 2011, 2014 természetes fejlődéséhez a morfológia feltételek rendelkezésre álló források terhére) biztosítása, feliszapolódott állóvizekből az üledék Szabályozási terv készítési kötelezettség előírása az 2012 eltávolítása, ez szolgálhat vízminőségi és térfogat TK2 önkormányzatok számára a településeken belüli mederszakaszokra

8. fejezet


Felelős


KvVM

HM1: Mederrehabilitáció hegy- és dombvidéki kis- és közepes vízfolyásokon HM2: Mederrehabilitáció síkvidéki kis- és közepes vízfolyásokon HM3: Nagy folyók szabályozottságának csökkentése HM4: Szennyezett üledék egyszeri eltávolítása vízfolyásokból HM5: Települési, ill. üdülőterületi mederszakaszok rehabilitációja vízfolyások esetében HM6: Vízfolyások medrének fenntartása HM7: Állóvizek partjának rehabilitációja HM8: Üledék egyszeri eltávolítása állóvizekből HM9: Települési, ill. üdülőterületi mederszakaszok rehabilitációja állóvizek esetében HM10: Állóvizek medrének fenntartása

NFÜ, KvVM

Megvalósító: állóvíz, vízfolyás kezelője (állam, önkormányzat, társulat, stb.)

ÖM, KvVM

Kapcsolódik hozzá: az árterekre és hullámterekre vonatkozó HA intézkedések

KvVM, FVM

NFÜ, KvVM

– 127 –


Intézkedés csoportok


Az üledék kezelésének ökológiai szempontú műszaki növelési célokat., a medrek rendszeres fenntartása követelményeinek kidolgozása (jogi szabályozás, műszaki keretében a felesleges biomassza és laza üledék eltávolítása, a mederbeli lágyszárú növényzet és a TK2 irányelvek):- üledék kémiai kezelésére vonatkozó szabályokszennyezett üledék elhelyezésére vonatkozó szabályok- szerves-, parti fás szárú növényzet gondozása. és tápanyagban dús, nem szennyezett üledék mezőgazdasági elhelyezésének, vagy egyéb újrahasznosításának szabályai Eltávolított szerves-, és tápanyagban dús, de nem szennyezett TK2 üledék mezőgazdasági elhelyezésének (energiaültetvények stb.), és energetikai célú hasznosításának ösztönzése a támogatásokban

Határidő

Felelős

2012

KvVM

2012

KvVM


8.3.2 .Vízfolyások árterére vagy hullámterére, valamint az állóvizek parti sávjára vonatkozó intézkedések HA1-3sz: Ártér rehabilitáció, partmenti vízvédelmi zóna kialakítása Célja A vizszennyezés csökkentése, az árterek felélesztése a) Árterek helyreállítása töltések elbontásával, áthelyezésével, illetve mentett oldali vízkivezetéssel. b) a vízfolyások mentén, illetve állóvizek parti zónájában a megfelelő puffersáv biztosítása, területhasználat átalakításával és fenntartásával

8. fejezet

a) már működő intézkedések Nagyvízi mederre és parti sávra vonatkozó szabályok (21/2006

TA (I.31.) Korm. rendelet): árvizek biztonságos levezetése, parti sávban folyamatos

(3m) külterületen csak gyepgazdálkodás folytatható stb.) b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések

A hullámtéri/ártéri gazdálkodás, területhasználat, és a partmenti víz-

TK2 védelmi zónára vonatkozó jó gyakorlat meghatározása a vízvédelmi

2012

zónarendszer részeként (jogi szabályozás, műszaki irányelvek) Az agár támogatások keretében (Jelenleg UMVP) a partmenti TK4 védősáv (védőerdő sáv, füves mezsgye) kialakításának támogatása 2010, 2014 mezőgazdasági területeken Az agár támogatások keretében zonális „hullámtéri/ártéri TK4 2014-től gazdálkodás” célprogram létrehozása


KvVM

KvVM, FVM FVM FVM

HA1: Árterek helyreállítása töltések elbontásával, áthelyezésével, illetve mentett oldali vízkivezetéssel HA2: Vízfolyások melletti vízminőségvédelmi puffersáv kialakítása és fenntartása HA3: Állóvizek part menti sávjában vízminőség-védelmi puffersáv kialakítása és fenntartása Megvalósító: mezőgazdasági gazdálkodók, illetve avízfolyás, kezelője Kapcsolódik hozzá: HM1 és 2, valamint a HM7 intézkedés

– 128 –


Az adatok mutatják, hogy az egész intézkedési program legtöbb víztestet érintő a vízfolyások árterére vagy hullámterére, valamint az állóvizeket övező növényzónákra vonatkozó agrár intézkedési csomag (HA1, HA2, HA3). Kimagasló jelentőségű még a mederrehabilitáció dombvidéki vízfolyásokon és településeken. Jelentős arányúak a duzzasztók, zsilipek üzemeltetésével kapcsolatos intézkedések. 2015-ig megvalósuló területi szintű műszaki intézkedések Gyöngyös folyás mederrendezés és töltés magasítás terve, teljes hosszra kiviteli terv Zala vízgyűjtő koncepció terv A koncepció terv kialakítása az EU Víz Keretirányelv és a Nemzeti Agrár- Környezetvédelmi Program irányelveinek figyelembe vételével történt. Célkitűzés: o a lefolyás mértékének csökkenése (agrotechnika, vízkormányzás, hordalék visszatartás) o holtág rehabilitáció, o ökológiai parti sávok kialakítása. Zala középső szakasz völgyfenéki vizsgálata 2015 után A Zala völgy alsó szakaszán és a Kis-Balaton térségében kialakított csatornák (17 db mesterséges víztest) fenntartása a jövőben is szükséges. A part menti puffer sávok kialakításával és az ezekhez kapcsolódó földterületek használatának megfelelő szabályozásával a csatornák jó ökológiai potenciálja biztosítható. Az intézkedések végrehajtásához szükséges jelentősebb költségek miatt csak 2015 után várható azok realizálása.

8. fejezet


– 129 –


8.3 Fenntartható vízhasználatok megvalósítása 8-3 táblázat: Intézkedés csoportok

Fenntarható vízhasználatok megvalósítása


Határidő

Felelős

folyamatos

KvVM


8.4 Fenntartható vízhasználatok megvalósítása 8.4.1 Fenntartható vízhasználatok megvalósítása, a vizek mennyiségi állapotának javítása FE1-2sz: Fenntartható vízhasználatok megvalósítása a felszíni és felszín alatti vizekre vonatkozóan Célja A víztakarékosság és az elővigyázatosság elvének érvényesítése, a vízkészletek túlhasználatának megakadályozása, az ország vízkincsének megőrzése érdekében. A vízfolyások ökológiai szempontból szükséges kisvízi hozamának biztosítása. A felszín alatti vízhasználatok fenntartható megoldása, a rendelkezésre álló hasznosítható készletek és társadalmi-gazdasági szempontok figyelembevételével Ennek érdekében a vízhasználatok ellenőrzése, szükség esetén korlátozása, vízkormányzási, vízátvezetési megoldások módosítása ökológiai és vízminőségvédelmi szempontok szerint.


TA Vízgazdálkodási törvény: vízkészletgazdálkodás vízkészlet-járulék

A vizek hasznosítását, … vonatkozó szabályok (379/2007. (XII. 23.) TA folyamatos Korm. rend.): ivó és ipari vízellátás, vízhasznosítás Vízkivételek engedélyezésére vonatkozó szabályok (219/2004 (VII. TA folyamatos 21.) Korm. rendelet) Állami támogatás + EU társfinanszírozás (2013-ig): K folyamatos GOP 2.1.1. Komplex vállalati technológia-fejlesztés b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések A fenntartható vízhasználatra vonatkozó általános és részletszabályok megalkotása (prioritási sorrend, a mederben TK1 2012 hagyandó vízhozam, igénybevételei korlátok alkalmazásának szabályai, vízmegosztásra vonatkozó eljárások stb.) A vízkészlet-járulék rendszer továbbfejlesztése a vizekkel való TK takarékos gazdálkodás érdekében (a korlátos készleteknél piaci 2012 alapú szabályozás bevezetése) VGT céljait megvalósító vállalati víztakarékosságot, új vízkivételi TK4 helyek igénybevételét szolgáló technológiafejleszté-sek előnyben 2011 részesítése az erre vonatkozó támogatási rendszerben FE3sz. A hatósági ellenőrzés fokozása az a) már működő intézkedések engedély nélküli vízkivételek megszüntetése TA Vonatkozó jogszabályok

érdekében Célja A vizek mennyiségi védelme az engedély nélküli vízkivételek visszaszorításával.

FE4sz: Termálvizek használata

Célja a

8. fejezet

termálvízkészletek

KvVM, FVM KvVM NFÜ, KvVM

KvVM

KvVM NFÜ, KvVM

b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések TK A hatósági munka erősítésére vonatkozó lásd a 8.7.3 pontban

fenntartható a) már működő intézkedések hőhasznosításra használt vizek visszasajtolására vonatkozó folyamatos kötelezés fenntartható c) további szabályozási, finanszírozási intézkedések TA


KvVM

FE1: Vízhasználatok módosítása a) Víztakarékosságot elősegítő intézkedések (pl. technológia-korszerűsítés, recirkuláció, vízveszteség csökkentése a vízműveknél) b) Új vízkivételi helyek igénybevétele korlátozás esetén c) Vízhasználat felszámolása, korlátozása Megvalósító: vízhasználó (felülvizsgálat: hatóság) FE2: Ökológiai és vízminőségvédelmi célú vízkormányzás, átvezetések, gravitációs kapcsolatok helyreállítása Megvalósító: vízfolyások, kezelője FE3: Engedély nélküli vízkivételek megszűntetése, ahol lehetséges fennmaradásuk engedélyezése Megvalósító: vízhasználók, hatóság, önkormányzat FE4: Energetikai célra hasznosított vizek visszasajtolása, visszasajtolási technológia fejlesztése

– 130 –




Határidő

Termálvizek használatára vonatkozó jó gyakorlatok használatának megvalósítása. Az energetikai továbbfejlesztése (termálvizek használatához kapcsolódó hatósági hasznosítású vizek visszasajtolhatók, így a hasznosítható vízkészletet nem csökkentik. TK2 és szakhatósági feladatok, díjak stb. átláthatóságának biztosítása, a hévízkészlet-gazdálkodást megalapozó, dinamikus hévizföldtani (Érvényes a meglévő használatokra is!)

2012

Felelős

KvVM, KHEM, NKTH


Megvalósító: vízhasználó (felülvizsgálat: hatóság)

modell kialakítása, adatszolgáltatás fejlesztése, visszasajtolási technológia fejlesztése stb.) A hatósági munka erősítésére vonatkozó javaslatokat (az engedély nélküli vízkivételek TK visszaszorítására) lásd a 8.7.3 pontban

8.4.2 Aszályok hatásának mérséklése a) már működő intézkedések

TA6sz: Az aszályok hatásának mérséklése

2008-2025

TA Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia és Program Takarékos öntözési technológiák elterjedésének K támogatása (ÚMVP) c) további szabályozási, finanszírozási intézkedések

pénzügyi 2007-2013,

Célja aszály-érzékeny területeken a növényfajták Aszály-érzékeny területek kijelölése és a jó gyakorlatok váltása, lokális vízvisszatartás, takarékos öntözési TK meghatározása a vízvédelmi zónarendszer részeként (összhangban 2 technológiák elterjesztése a hazai stratégia/program prioritásaival) TK4

Önkéntes agrár-környezetvédelmi célprogramok az aszály-érzékeny területen gazdálkodók számára

ill. 2014-től

KvVM FVM

2012

FVM

2014-től

FVM

TA6: Víztakarékos növénytermesztési módok Megvalósító: mezőgazdasági gazdálkodók Kapcsolódik hozzá: A TA1-4 további a növénytermesztést befolyásoló intézkedés

8.4.3 Egyedi intézkedések vízfolyásokon és állóvizekben (gátak, duzzasztás, hajózás hatásainak csökkentése) a) már működő intézkedések A vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását TA szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó szabályok folyamatos (379/2007. (XII. 23.) Korm. rend.): a mederszabályozás előírásai Állami támogatás + EU társfinanszírozás: - KEOP 2007-2013: 3. Természeti értékeink jó kezelése: természetvédelmi oltalom alatt álló, NPI kezelésű területeken 2007-2013, K - ROP-ok 2007-2013: Regionális jelentőségű vízvédelmi 2014-től intézkedések - ETE-k (határmenti, interregionális programok) 2007-2013 b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések

DU1-4sz: A hosszirányú átjárhatóság biztosítása, valamint az alvízi szempontok figyelembevétele a vízfolyások medrét érintő létesítmények üzemeltetésével. Célja A hosszirányú átjárhatóság biztosítása és az alvízi szempontok érvényesítése érdekében a műtárgyak és üzemeltetésük felülvizsgálata, módosítása, szükség esetén megszüntetése, ahol ezáltal sem érhető el a megfelelő állapot, a A vízfolyások hosszirányú átjárhatóságának biztosítására, valamint szükséges vagy pótló műtárgyak megépítése TK2 az alvízi viszonyok figyelembevételére vonatkozó jó gyakorlatok kialakítása (jogi szabályozás, műszaki irányelvek)

8. fejezet


2010

KvVM, FVM

NFÜ, KvVM

KvVM

DU1: Duzzasztók üzemeltetésének módosítása az alvízi szempontok, illetve a hosszirányú átjárhatóság figyelembevételével DU2: Zsilipek üzemeltetésének módosítása a minimális beavatkozás elve, illetve a hosszirányú átjárhatóság figyelembevételével DU3: Hallépcső, megkerülő csatorna építése DU4: Völgyzárógátas tározók hasznosításának, üzemeltetésének módosítása az alvízi szempontok, illetve a hosszirányú átjárhatóság

– 131 –




Határidő

A vízfolyások komplex ökológiai állapotának javítására vonatkozó önálló pénzügyi támogatási rendszer részeként az alvízi viszonyok TK4 2011 javítását és a hosszirányú átjárhatóságot biztosító intézkedések támogatásának biztosítása a) már működő intézkedések KKsz: Vízi utak ökológiai szempontú A vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását kialakítása és működtetése TA szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó szabályok folyamatos Célja (379/2007. (XII. 23.) Korm. rend.): vízi utak A vizi utak ökológiai szempontok szerinti használata, (környezetkímélő megoldások, b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések

szennyezések nyílt vízre jutásának akadályozása A hajózásra vonatkozó igények figyelembevételével, a kikötőkkel és stb), a „minimális zavartság” elvének TK2 a hajózhatóság biztosításával kapcsolatos ökológiai szempontú műszaki követelmények jogszabályi szintű szabályozása érvényesítése

8. fejezet


2010

Felelős


NFÜ, KvVM

figyelembevételével Megvalósító: a vízfolyás és/vagy műtárgy, kezelője

KvVM, FVM

KK1: Környezeti/ökológiai szempontok érvényesítése a kikötők kialakítása, működtetése során KK2: Környezeti/ökológiai szempontoknak megfelelő hajózási tevékenység kialakítása

KvVM

Megvalósító: víziút, kikötő tulajdonosa, kezelője

– 132 –


Ezen intézkedések egy része országos szintű szabályozási, illetve gazdasági szabályozási intézkedés, így a TA6, FE1, FA1, amelyek mederben hagyandó vízhozam, illetve az igénybevételi korlátok meghatározásával az engedélyezési rendszer, valamint a támogatási rendszer, vízkészletjárulék rendszer módosításával hatnak.

8. fejezet


– 133 –


8.4 Megfelelő ivóvízminőséget biztosító intézkedések 8-4 táblázat: Intézkedés csoportok

Megfelelő ivóvízminőséget biztosító intézkedések


Határidő

Felelős


8.5. Megfelelő ivóvízminőséget biztosító intézkedések 8.5.1 Ivóvízminőség-javító program a) már működő intézkedések Ivóvízminőség-javító program a) érintett települések meghatározása 2013 b) ivóvíz minőségére vonatkozó határértékek a vízkivételi helyen folyamatos c) hatósági vízminőség-ellenőrző vizsgálat: ÁNTSZ által végzett ellenőrző vagy részletes vízminőség vizsgálat (jogkövetkezmények: folyamatos A minőségjavító beavatkozás elrendelése, a vízhasználat korlátozása) d) az ivóvíz-minőségi helyzetéről tájékoztatás vízszolgáltatók, a felügyelőségek és a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok évente IV1sz: Ivóvízminőség-javítása az előírásoknak számára (kérelemre lakosság)

megfelelő állapotra

e) ivóvízminőség javító beruházások

Célja Állami támogatás + EU társfinanszírozás: A szolgáltatott ivóvízben a határértéknek K - KEOP 2007-2013: 1.3.: Ivóvízminőség javítása megfelelő koncentrációk biztosítása b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések TK7 Az ivóvíz díjak árszabályozásának továbbfejlesztése A gazdaságos megoldások kiválasztásának elősegítése egyedi, vagy kistérségi vagy regionális hálózatok közötti választás) TK3 (támogatás során a megvalósíthatósági tanulmányok részeként erre vonatkozó elemzések kötelező készítése) A Programhoz kapcsolódó támogatáshoz szükséges önerő TK4 előteremtésének elősegítése Az ivóvíz szolgáltatás hálózatrekonstrukciós támogatására szolgáló TK4 állami pénzalapok létrehozása

2013 2007-2013


ÁNTSZ OTH, ÁNTSZ

IV1: Vízkezelési technológia módosítása önkormányzat, vagy áttérés másik vízbázis, ellátó rendszer használatára az ivóvízminőség biztosítása szolgáltató érdekében (Ivóvízminőség-javító Program) NFÜ, KvVM Megvalósító: önkormányzat

2010

KvVM

2010

KvVM

2010

KvVM

2014-től

KvVM

8.5.2 Ivóvízbázisok biztonságba helyezése és biztonságban tartása IV2-3sz: Ivóvízbázisok védelmének a) már működő intézkedések megteremtése, az ellátásbiztonság növelése Vízbázis-védelemi Program: diagnosztikai fázis: állapot-értékelés, TA 2009, 2012 biztonságba helyezési terv Célja 8. fejezet

KvVM KvVM

IV2: Ivóvízbázisok biztonságba helyezése önkormányzat, és biztonságban tartása zöldhatóság – 134 –




a) ivóvízbázisok minőségének hosszú távú TA Vízbázisok biztonságba helyezése megőrzése. Fázisai: (i) a védőterület kijelölése és Állami támogatás + EU társfinanszírozás: a vízbázist veszélyeztető szennyezőforrások feltárása és veszélyességének értékelése, (ii) a K - KEOP 2007-2013 2.2.3.: Ivóvízbázis-védelmi műveletek A) Üzemelő vízbázisok diagnosztikai vizsgálata veszélyes szennyezőforrások csökkentése, B) Üzemelő vízbázisok biztonságba helyezése felszámolása egyéb intézkedések keretében (iii) A vízbázis biztonságba helyezéséhez szükséges intézkedések megelőzésként az emberi tevékenység K prioritásként kezelése a kapcsolódó támogatási lehetőségeknél. korlátozása az ivóvízbázisok védőterületén. (ÚMVP, Kármentesítési Program stb.) b) felkészülés alternatív ivóvízbázisok b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések igénybevételére készlethiányos területeken: Vízbázisvédelmi védőterületi előírások felülvizsgálata (jogszabályok feltárás és megvalósíthatósági tanulmányok. összehangolása, felszíni vízbázisokra vonatkozó szabályok, (Felkészülés az éghajlatváltozás esetleges TK2 építésügyi szabályok helyett a megfelelő műszaki védelem előírása, hatásainak kezelésére). egyes mezőgazdasági tevékenységek korlátozása, védőterületek

Határidő

Felelős

ütemezett megvalósítás

szennyezők

2007-2013, ill. 2014-től

NFÜ, KvVM

folyamatos

NFÜ, KvVM


Megvalósító: vízi közmű tulajdonos, szolgáltató (önkormányzat, állam), szennyezők (szennyezések csökkentését szolgáló beruházások) IV3: Alternatív ivóvízbázisokra történő átállás készlethiány miatt Megvalósító: víziközmű tulajdonos, szolgáltató (önkormányzat, állam)

2010

KvVM

Kapcsolódik hozzá:.TE1-3, SZ1-2, CS1-5, KÁ 1-5 intézkedések

kijelölésére vonatkozó eljárásrend módosítása stb.)

8. fejezet


– 135 –


A részvízgyűjtőn a vízbázisvédelmi program végrehajtása jelentkezik legtöbbször intézkedésként. Az ivóvízbázis-védelmi intézkedés célja az ivóvíz termelés céljára kiépített vízművek környezetében és a jövőbeni emberi fogyasztásra szánt vízbázisok területén (i) a jelenlegi állapot feltárása (diagnosztikai fázis), valamint (ii) az emberi tevékenységből származó szennyezések megelőzése, a természetes, jó vízminőség hosszú távú megőrzése (biztonságba helyezési fázis) (mindkettő IV2-intézkedés). Amennyiben a vízkivételt veszélyeztető szennyezőforrást tárnak fel, hatásuk csökkentése vagy felszámolásuk egyéb intézkedések keretében történik. A vízbázisok közül 35 esetben (pl.: Tapolca Taliándörögd, Pécsely) a diagnosztikai vizsgálat még nem kezdődött el – ezek gyakran kisebb jelentőségűek -, míg az Ivóvízbázis-védelmi Program keretében jelentős számú vízbázisnál folyik vagy befejeződött a vizsgálat, és szintén előfordul olyan is, ahol a védőterület határozattal kijelölésre került (Pl.: Cserszegtomaj – Dobogói karsztakna, Nagykapornak, Zalaszentgrót). Magyarország 2001-ben vezette be az Ivóvízminőség-javító Programot az EU Ivóvíz Irányelvének végrehajtása érdekében. A távlati cél az, hogy 2013-ig az egész ország közüzemi vízellátásában felszámoljuk az egészséget befolyásoló valamennyi ivóvíz-minőségi problémát.

8.5 Vizes élőhelyekre és védett területekre vonatkozó egyedi intézkedések Általános szempontok a védett területek állapotára ható intézkedésekhez: a) A vízkészletekkel való gazdálkodás Meglévő vízkészleteinkkel a jövőben lényegesen takarékosabban és előrelátóbban kell gazdálkodnunk. Azokban az időszakokban amikor többlettel rendelkezünk, nem automatikusan elvezetéssel, hanem a lehetőség szerinti maximális visszatartással kell élni. A belvizek kezelése ma gyakran ellentmond a környezeti adottságokhoz való alkalmazkodásnak és a készletekkel való fenntartható gazdálkodásnak. A tavaszi belvizeket elvezetése, majd az aszályos időszakban az elvezett mennyiségek visszakormányzása nem csak gazdálkodási, hanem az érintett természeti értékek fennmaradását is szolgálja. A visszatartott és pl. a felszín alatti visszapótlódó készletek térségi szinten segítik és segíthetik a természetes állapotok visszaállítását. A települési tisztított szennyvizek a ma kialakult általános gyakorlat szerint a tisztítás után közvetlenül a befogadóba kerülnek. Bár tisztított szennyvízről beszélünk, az számos esetben – védett vízfolyások esetén – kedvezőtlenül hat a befogadó vízfolyás ökológiai állapotára. A nem optimális üzemeltetési gyakorlat, vagy havária szintén jelentős és visszatérő problémát jelenthetnek. Ezért indokolt a tisztított szennyvizek biológiai szűrőmezőkön történő utótisztítása, ami egyben a felhasznált vízkészletek helyben maradását és visszapótlódását is elősegíti. b) Ökológiai vízmennyiség biztosítása Az ökológiai vízmennyiség, mint a természeti értékek fennmaradásához szükséges vízmennyiség megőrzésének fontosságát a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt) 18 §-a rögzíti. Ennek az egyes vízfolyásokra történő meghatározására (becslésére) azonban a mai napig nem került sor, mely részben módszertani hiányokra is visszavezethető. Szükséges, és a VKI VGT végrehajtása szempontjából is alapvető fontosságú, hogy az ökológiai vízmennyiség minden vízfolyás esetében szerepeljen a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben. Így minden víztest esetében tartalmazna a VGT egy olyan vízmennyiséget, amelyet mesterségesen nem lehet elvonni, azaz csak az e feletti vízmennyiségek kivételére (felhasználására) lehetne kiadni vízjogi engedélyeket. Ez gyakran a jelenlegi vízelosztás felülvizsgálatát is igényli. Számos területen a természeti rendszerek fenntartásához szükséges ökológiai vízmennyiség már térségi méretekben sem biztosítható. Itt átfogó (szemléletváltást feltételező, hosszú távon is fenntartható, közmegegyezésen alapuló, etikusabb vízhasználati értékrendet tükröző) intézkedéseket kell hozni. c) Medermorfológia A folyókon és a kisebb vízfolyásokon végrehajtott korábbi mederszabályozások visszatérő problémát jelentenek természetvédelmi szempontból. A vízfolyásokon a természetes 8. fejezet


– 136 –


mederfejlődési folyamatokat hagyni kell érvényesülni, mert a korábbi beavatkozások a medrek bevágódását és lemélyülését, a víztestek és a környező élőhelyek degradálódását okozták. A revitalizáció során a szabályozott medrekből a természetes medrekbe való visszatereléssel, kanyarulatok építésével, a mederben hosszirányú lemélyedések kialakításával kell „természetközeli” állapotokat kialakítani. A mederviszonyokat jelentősen megváltoztató, a folyók duzzasztásával, a hajózhatósággal kapcsolatos elképzelések mindenhol jelentős védett természeti területeket érintenek, ezért az ezzel kapcsolatos konkrét jövőbeni intézkedések a védett területek fenntarthatóságának vizsgálatán kell hogy alapuljanak d) Holtágak A holtágak a természetes vízjárású folyók mederváltoztatásából fakadóan folyamatosan újjászülettek. Ma már erről alig beszélhetünk, viszont a meglévő – különböző korú és eltérő élőhelyi sajátosságokkal rendelkező, sokszor unikális értékeket hordozó – holtágak fennmaradása kimagasló közérdek. Ezen holtágak egy része a VGT víztestjei között szerepel, de számos olyan hullámtéri holtág van, mely a folyó víztestjével együtt kerül kezelésre. A csapadék és áradási viszonyok kedvezőtlen alakulása miatt a holtágak egy része nyár végére vagy elsekélyesedik, vagy teljesen kiszárad, ezért hosszú távú megőrzésük érdekében a kapcsolódó víztesttől akár független egyedi intézkedéseket is igényelnek. Az országosan nyilvántartott 237 holtág mellett további legalább 60 olyan holtág van, melyre a VGT intézkedései között célzottan a következő felülvizsgálati periódusig elkülönítve kell megvalósulnia. e) Víztestek parti sávja A kisebb vízfolyások esetében gyakran hiányzik vagy sérült a vízfolyást kísérő természetes faállomány. Ezeken a szakaszokon a víztestet árnyaló, a kedvezőbb ökológiai állapot kialakulását és fenntartását segítő (hazai, őshonos, a területnek megfelelő) fafajokból árnyaló-kísérő állomány kialakítása szükséges. A nagyobb folyók esetében a meglévő „galérierdők” parti sávok faállományai a természetes állapot felé közelítenek, így megőrzésük feltétlenül indokolt. A vízvédelmi célú parti-sáv fenntartás ezért ezen ökológiai korlátokkal alkalmazható. f) Invazív fajok Az országban mindenhol megállapítható az invazív növény és állatfajok térnyerése. Ez részben a klímaváltozás egyik első jeleként a száradási problémákra, részben a bolygatott és a nem karbantott területekre vezethető vissza. Az invazív fajok megjelenése különös a folyók árterein jelent gondot, ahol az értékes hullámtéri élőhelyeket veszélyezteti. Az érintett területek területhasználatának és az agrárterületek hasznosítási módjának megfelelő szabályozásával jelent megoldást. g) Régi vízjogi üzemeltetési engedélyek felülvizsgálata A védett természeti területekre nagyszámú, olyan érvényben lévő vízjogi engedély vonatkozik (a vízfolyás működtetése, medrének „fenntartása”, a vízkormányzás, a vízkivételek stb. tekintetében), melyek előírásai elavultak, ellentétesek a mai követelményekkel és elvárásokkal. Ezek nyilvánvalóan nem tartalmazzák azokat az előírásokat, melyek alkalmazása esetén az adott vízfolyás jó ökológiai állapotának és a védett természeti területek fenntartása teljesíthető lenne. Ezeket a meghaladott tartalmú régi engedélyeket soron kívül felül kell vizsgálni, és azokat a vízgyűjtőgazdálkodási tervekben foglalt célokhoz és intézkedésekhez kell igazítani. Az elmúlt időszakban egyértelművé vált, hogy vízkészleteinkkel való fenntartható gazdálkodás (készletek időbeni változása, csökkenése, klímaváltozásra való felkészülés) a vízkészletek térségi léptékű vízkormányzási rendszerének a felülvizsgálatát is megköveteli. Ezért a készletek vízkormányzását meghatározó térségi előírásokat és szabályokat mielőbb felül kell vizsgálni és a mai viszonyok és körülmények szerint szükséges azokat módosítani. A védett természeti területek állapotára ható általános VGT intézkedéseket a 8-2 melléklet mutatja be.

8. fejezet


– 137 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv Balaton részvízgyűjtő 8-5 táblázat: Intézkedés csoportok

Vizes élőhelyekre és védett területekre vonatkozó egyedi intézkedések Intézkedés típus és megnevezése

8.6 Vizes élőhelyekre és védett területekre vonatkozó egyedi intézkedések 8.6.1 Vizes élőhelyekre és védett természeti területekre vonatkozó intézkedések VT1-3sz: Vizes élőhelyekre és védett természeti a) már működő intézkedések területekre vonatkozó intézkedések a) Különleges Madárvédelmi

Területek, Különleges Természetvédelmi Területek (Natura2000 területek) kijelölése

Célja a) a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák állapotának megőrzése vagy javítása a közeli, felszín alatti vizeket érintő vízhasználatok módosításával, korlátozásával. Szükség esetén – főként természetvédelmi érdekből – vízpótlás is lehetséges b) a felszíni vizektől függő élőhelyek állapotának megőrzése vagy javítása a felszíni vízhasználatok (vízkivételek, vízátvezetések, vízszintszabályozás) módosításával, korlátozásával. Szükség esetén – főként természetvédelmi érdekből – vízpótlás is lehetséges

b) Natura 2000 gyepterületek fenntartására vonatkozó földhasználati szabályok (Korm. rendelet) Natura 2000 fenntartási tervek készítése (nem köt. érvényű), ezek tartalmi követelményeire vonatkozó miniszteri rendelet kiadása c) Natura 2000 területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges meghatározott tevékenységekhez. Állami támogatás + EU társfinanszírozás: - ÚMVP 200-2013 2.1.3. Natura 2000 kifizetések mezőgazdasági K területeken: normatív, vissza nem térítendő, terület alapú kompenzációs támogatás – jelenleg a gyepterületekre vonatkozóan Állami támogatás + EU társfinanszírozás ÚMVP 2007-2013 3.2.3.B. Natura 2000 fenntartási/fejlesztési tervek készítése (vissza nem térítendő támogatás), - ÚMVP agrárkörnyezetvédelmi és más célprogramokban a Natura2000 területen gazdálkodók előnyben részesítése K - KEOP 2007-2013: 3. Természeti értékeink jó kezelése /KMOP 3.2 intézkedés: Természetvédelem, a természeti környezet rehabilitációja és revitalizációja - LIFE+ 2007-2013 ”Természetvédelem és biodiverzitás”Területi/Transznacionális Együttműködési Programok www.natura.2000.hu honlap működtetése Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület K Természetvédelmi Tanácsadó Szolgálata (Szakmai tervezés, segítségnyújtás; jogi segítségnyújtás; tájékoztatás, információk szolgáltatása, pályázati segítség) b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések A

TK3

8. fejezet

Natura 2000 területekre vonatkozó kezelési tervek részeként a FAVtól függő élőhelyekre kezelési tervek meghatározása


Határidő

Felelős

(2006)

KvVM

folyamatos

KvVM, FVM

2012

KvVM, FVM

folyamatos

zöldhatóság

2009-2013

FVM

2007-2013, 2014-től

NFÜ

folyamatos

2013


VT1: Élőhelyek állapotának felmérése, a károsodás okainak feltárása, jelentősen károsodott víztől függő élőhelyeknél kezelési, fenntartási terv kiegészítése, készítése, javaslatok további intézkedésekre Megvalósító: állam VT2: Károsodott, felszín alatti víztől függő védett élőhelyek védelme, rehabilitációja érdekében a felszín alatti vízhasználatok lokális korlátozása (megszüntetése), vagy a készlet vízpótlása (természetvédelmi kármentesítés) Megvalósító: vízhasználó (felülvizsgálat: hatóság)

VT3: Károsodott, felszíni víztől függő védett élőhelyek védelme, rehabilitációja érdekében a felszíni vízhasználatok megszüntetése, átalakítása; vízpótlás KvVM, Magyar (természetvédelmi kármentesítés)és egyéb Madártani speciális intézkedések Egyesület Megvalósító: vízhasználó (felülvizsgálat: hatóság) KvVM

– 138 –




Határidő

Felszín alatti vizektől függő megőrizendő ökoszisztémák kijelölt TK4 területein a tevékenységek korlátozását megvalósító intézkedések 2012 támogatása az érintett támogatási rendszerekben VT4-6sz: Állóvizek, holtmedrek, mélyárterek a) már működő intézkedések vízszintszabályozására, vízpótlására vonatkozó A vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását intézkedések TA szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó szabályok folyamatos (379/2007. (XII. 23.) Korm. rend.): tószabályozás Célja

a felszíni vizektől függő élőhelyek állapotának megőrzése vagy javítása a) a felszíni vízhasználatok (vízkivételek, vízátvezetések, vízszintszabályozás) módosításával, korlátozásával. Szükség esetén – főként természetvédelmi érdekből vízpótlással b) rossz vízellátottságú, a főmederhez közvetlenül kapcsolódó mellékágak, vagy a hullámtéri holtágak vízpótlása. c) a rossz vízellátottságú sekély tavak vízpótlása felszíni vízből, a megfelelő vízszintek, illetve vízszintingadozás biztosítása 8.6.2 „Halas” vizekre vonatkozó intézkedések

természetvédelmi és regionális vízvédelmi projektek részeként megvalósuló beavatkozások támogatása (2007- 2007-2013, K 2013 közötti időszakban: KEOP, ROP határon átnyúló 2014-től együttműködések)

Felelős

NFÜ, KvVM

KvVM

KvVM, NFÜ

b) további szabályozási, finanszírozási intézkedések TK2

Állóvizek, holtágak, mélyárterek rehabilitációja ökológiai szempontú műszaki követelményeinek meghatározása

TK4

Önálló, komplex rehabilitációs projektek megvalósulását 2011, 2014 elősegítő támogatási rendszer

2010


KvVM

NFÜ, KvVM

VT4: Mentett oldali holtmedrekhez és mélyárterekhez kapcsolódó élőhelyek vízpótlása, vízellátása VT5: Mellékágak és hullámtéri holtmedrek élőhelyeinek vízpótlása, vízellátása VT6: Károsodott, állóvizektől függő élőhelyek védelme és rehabilitációja érdekében az állóvíz vízpótlása, illetve vízszintszabályozása Megvalósító: vízfolyások, holtágak, mélyárterek kezelője Kapcsolódik hozzá: az FE2 az átvezetéseken keresztül és az FE1 a használatok változtatásával

a) már működő intézkedések a) Halas vizek kijelölése (6/2002. (XI.5.) KvVM rendelet)

Célja A halas vizekre vonatkozó speciális jellemzők biztosítása (természetvédelmi célú vízpótlás, haltelepítés, halgazdálkodás természetvédelmi céllal, stb.)

A

c) vízvédelmi intézkedési program készítése (halas vizek vízminőségi követelményeinek biztosításához a szennyezéscsökkentési tervek alapján)

2003

KvVM

na.

területi zöldhatóság

b) vízszennyezettségi határértékeknek megfelelő vízminőség bizt. 2008. 01. 1. d) környezetvédelmi hatóság meghatározott gyakoriságú folyamatos ellenőrzése (szennyezés-csökkentési terv előírása, bírságolás)

KvVM

VT6: A halas vizekre vonatkozó speciális intézkedések Megvalósító: vízhasználók

zöldhatóság

8.6.3 Természetes fürdővizekre vonatkozó speciális intézkedések a) már működő intézkedések

Célja A fürdővíz előírt minőségének biztosítása, a fürdővízként kijelölt vizek megfelelő vízminőségének elérése illetve fenntartása. Ide 8. fejezet

VT7: Fürdőhelyekkel kapcsolatos speciális

a) Fürdővizek és védőterületek kijelölése A

b) környezetminőségi határértékeken (a természetes fürdővizek minőségi követelményei) alapuló kibocsátás-szabályozás


először 2010. ÁNTSZ intézkedések 03. 1-ig kistérségi intézet 2003-tól folyamatos

KvVM, területi zöldhatóság

Megvalósító: fürdők üzemeltetői

– 139 –



tartozik a szennyvíz bevezetésekre vonatkozó kibocsátás szabályozás (elsősorban többlet fertőtlenítés), üdülőterületek csatornázása, a védőterületek kijelölése

Intézkedés típus és megnevezése c) a fürdővíz fürdési célú használatának engedélyezése d) fürdővízminőség hatósági ellenőrzése e) A fürdővíz minőségére vonatkozó adatok közzététele

8. fejezet


Határidő

Felelős


minden év május 1.-ig

ÁNTSZ kistérségi intézet ÁNTSZ folyamatos kistérségi intézet üzemeltető, először 2011. ÁNTSZ reg. 03. 01-ig szervezete

– 140 –


Ezen intézkedéscsoporton belül a legtöbbször a felszíni vízhasználatok megszüntetése, átalakítása; vízpótlás és egyéb speciális intézkedések az élőhelyek védelme, illetve rehabilitációja érdekében fog megvalósulni. A Natura 2000 területekre vonatkozó irányelvek szerint a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket ellenőrizni kell a NATURA 2000 területekre gyakorolt hatásuk alapján: a tervben nem szerepelhetnek a területek kijelölésével ellentétes célok. A VKI végrehajtása során pedig az élőhelyek ökológiai vízigényét biztosítani szükséges. A tervezett fontosabb természetvédelmi célú beavatkozási típusok alkalmazása: A vízfolyások esetében a természetes mederfejlődési folyamatokat hagyni kell érvényesülni, ezek kotrással történő fenntartása, további szabályozása természetvédelmi szempontból nem indokolt. (HM1) A terület kisebb folyóvizei esetében gyakori a bevágódott (esetleg túlzottan mélyített) meder és azok környezetében az ebből fakadó túlzott vízelvezetés, melynek egyértelmű ökológiai hatásai is vannak a kísérő élőhelyekre. (HM1) A patakokat helyenként nem kíséri fás természetes vegetáció. Itt a patak mentén az élőhelyi adottságoknak megfelelő őshonos fajokból álló kísérő galériát, illetve ligetet kell hagyni felnőni, szükség esetén telepíteni. (HA3) A vízfolyások és tavak parti sávjában mindenhol jellemző az invazív állat és növényfajok előretörése, ezért a környező területek rendszeres fenntartása szükséges. A belterületi csapadékvíz elvezetés során gyakori, hogy a természetes állapotú befogadó medre nem elég nagy ahhoz, hogy a vízgyűjtőre esett csapadékot egy hullámban rövid idő alatt vezesse le. Ez a természetes állapotú vízfolyás rendezésének igényét veti fel, ami a legtöbb esetben lehetetlenné teszi a jó ökológiai állapot fenntartását. A csapadékvíz elvezető rendszereket a jövőben ne lehessen építeni olyan tározók kialakítása nélkül, amelyek a csapadékvíz lerohanását késleltetik. A védett területek jelentős része mezőgazdasági környezetben található, mely a beérkező vízfolyások révén szállított és a talajba beszivárgó szennyezések révén a védett területek állapotát rontja. A helyes agrárkörnyezeti gyakorlat és támogatási rendszer elősegíti a védelmi célok megvalósulását. A lápok védelme kiemelt fontosságú, megfelelő megőrzésük egyedi vizsgálatot igényel (VT1) Elfogadott és tervezett projektek: A tihanyi Külső-tó és Belső-tó rekonstrukciója (Élőhelyvédelem és helyreállítás 600 millió Ft.) Komplex élőhely rekonstrukciós tevékenység az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén A program többcélú, részeként megtervezésre kerül a kezeletlenség és a vízelvezetés következtében leromlott állapotba került gyepterületek rekonstrukciója. (KEOP-7.3.1.1-2008-0018 266 millió Ft.)

8. fejezet


– 141 –


8.6 Átfogó intézkedések a vízi környezeti problémák megoldására Az átfogó intézkedések, kiemelkedő jelentőségűek, országos szintű tervezés folyik. Részletes intézkedések az Országos Vízgyűjtőgazdálkodási Tervben szerepelnek. 8-6 táblázat: Intézkedések

Atfogó intézkedések


Határidő

Felelős

8.7. Átfogó intézkedések a vízi környezeti problémák megoldására Célja A célkitűzések eléréséhez szükséges intézkedéseket 2012-ig életbe kell léptetni. Ehhez szükséges az intézkedési programban megtervezett intézkedések kidolgozása, megvalósulása nyomon követése, azok integrálása a vonatkozó ágazati törekvésekbe, és azok összehangolása a szomszédos országok intézkedéseivel. 8.7.2 Igazgatási eszközök fejlesztése

b) további intézkedések TK5 A vonatkozó jogszabályok kidolgozása, szükséges elemzések elvégzése

2012

KvVM, FVM, ÖM, NFGM, IM

TA A VGT végrehajtásának monitorozása, felülvizsgálata, jelentéstételi feladatok

folyamatos

KvVM

TK3 Ágazati programok felülvizsgálata során a VGT-vel való összhang megteremtése

folyamatos

KvVM és érintett tárcák

Közös állapotértékelés és egyeztetett gazdálkodási rend bevezetése a határokkal osztott jelentős vízadók esetében

2012

KvVM, KüM

A Környezeti hatásvizsgálat

folyamatos

zöldhatóság

A TA környezetvédelmi felülvizsgálat (12/1996. (VII.4.) KTM rendelet)

folyamatos folyamatos folyamatos folyamatos folyamatos

OKTVF, területi zöldhatóságok zöldhatóság zöldhatóság zöldhatóság zöldhatóság

TK5


Célja Az új elképzelések (tervek, programok, fejlesztések, projektek) esetében, illetve a már érvényes engedéllyel működő létesítmények, tevékenységek esetében is biztosítani kell, hogy azok ne legyen ellentétes a környezeti célkitűzések elérésével.

Stratégiai környezeti vizsgálat

A

TK3 a környezeti hatásvizsgálati eljárásban a VGT szempontok érvényesítésének biztosítása

2010

zöldhatóság

a stratégiai környezeti vizsgálati eljárásban a VGT szempontok érvényesítésének TK3 biztosítása

2010

KvVM

TK3

8. fejezet

Egységes környezethasználati engedély (314/2005. (XII.25.) Korm. rendelet)

TA környezetvédelmi engedély (314/2005. (XII.25.) Korm. rendelet) TA vízjogi engedély (72/1996.(V.22.) Korm. rend., 18/1996.(VI.13.) KHVM rend.) b) további intézkedések

környezetvédelmi felülvizsgálat kezdeményezése a VGT-ben megfogalmazott, víztestekre vonatkozó környezeti célkitűzések elérése érdekében


folyamatos

zöldhatóság

– 142 –


Intézkedések


TK3

A vízjogi engedélyezési eljárás módosítása (úgy, hogy a VGT alapján kezdeményezni lehessen a meglévő engedélyek felülvizsgálatát) A vízjogi engedélyek felülvizsgálata a VGT-ben megfogalmazott, a víztestekre vonatkozó

TK5 környezeti célkitűzések elérése érdekében (az új engedélyezési szabályok alapján)

Határidő

2010

Felelős

KvVM

folyamatos

zöldhatóság

folyamatos

KÖTEVIFE, önkormányzat

8.7.3 Hatósági és igazgatási munka erősítése Célja Kiemelt prioritás a már meglévő jogszabályok hatékony végrehajtásának biztosítása, ezért kiemelt jelentősége van a hatósági feltételrendszer – személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek – biztosításának, valamint az egységes szakmai megítélés kialakításának.

a) már működő intézkedések TA Hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályok (72/1996.(V.22.) Kormány rendelet ) b) további intézkedések A környezet-, természet- és vízügyi jogszabályok összehangolása a hatósági munka

TK3 javítására érdekében (átfedések, ellentmondások, hiányosságok felmérése, jogszabályok

2012

KvVM, OKTVF

TK5 Az önkormányzati felügyeleti tevékenység szabályozása

2012

ÖM, KvVM

2012

KvVM, zöldhatóság, MgSzH

módosítása, szükséges végrehajtási rendeletek vagy ajánlások kidolgozása)

TK

Az érintett hatóságok többletfeladatainak ellátásához (engedélyek felülvizsgálata) személyi és tárgyi feltételek biztosítása

8.7.4 Monitoring és információs rendszerek fejlesztése a) már működő intézkedések

Célja:

Felszíni vizek vízminőségi (ökológiai és kémiai állapot, ökológiai potenciál) és vízrajzi

A Víz Keretirányelv szerinti monitoring rendszer TA (víztérfogat, vízszint, vízhozam) monitoring-hálózatának működtetése fejlesztése és működtetésének biztosítása, mely a felszíni, vagy felszín alatti vizek mennyiségi és TA Felszín alatti vizek vízminőségi (kémiai állapot) és mennyiségi monitoring-hálózatának működtetése minőségi állapotának megállapítását, jellemzését, illetve az állapot rövid, vagy hosszú távú Védett területek monitoringjának működtetése (ezen a területeken további jellemzők TA változásának leírását lehetővé teszi. megfigyelése) b) további intézkedések A monitoring mintavételi helyeinek, mintavételi, mérési gyakoriságainak, komponenseinek, TA továbbá a monitoring szervezési, irányítási hátterének és a monitoring értékelési rendszerének fejlesztése

TA

A monitoring végrehajtásához szükséges infrastruktúra, intézményi-laboratóriumi háttér fejlesztése A monitoring működése során keletkező adatok információvá alakítása, azaz a szakmailag

TA kontrollált, megfelelő adatbázisok létrehozása, illetve a létező adatbázisok megfelelő módosítása, informatikai háttér fejlesztése

8. fejezet


2006, 2009, 2012, 2015

VKKI, KÖVIZIG-ek

2006, 2009, 2012, 2015

VKKI, MÁFI, KÖVIZIG-ek

2006, 2009, 2012, 2015

VKKI, KÖVIZIG-ek, NPI-k

2012

KVVM

2012

KVVM

2012

KvVM

– 143 –


Intézkedések


Határidő

Felelős

8.7.5 Vízi szolgáltatások költségeinek visszatérülésére tett intézkedések Célja: A vízár-politika fejlesztése a teljes költségmegtérülés elvének figyelembe vételével, beleértve a környezeti és a vízkészletek védelmével összefüggő költségeket is, a készletek hatékony használatára való ösztönzés, valamint a különböző vízhasználatok megfelelő mértékű hozzájárulása érdekében. A szennyező fizet és a felhasználó fizet elv érvényesítése.


TA árszabályozás (1990. évi LXXXVII. Törvény az árak megállapításáról) TA vízkészlet-járulék (1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról) TA környezetterhelési díjak( 2003. évi LXXXXIX. Törvény a környezetterhelési díjról)

KvVM, PM KvVM PM


TK

TK

TK

TK

TK

A VKJ továbbfejlesztése: - a leginkább kihasznált készletek esetén a felhasználás lehetőségének megőrzése és a hatékony felhasználás biztosítása, a korlátos készletek gazdasági tevékenységek céljára fenntartott kitermelési jogok verseny elvű allokációs mechanizmusának kialakításával (pl. termálvizek) - a kihasználatlan kapacitásokat mutató, de növekvő igénybevételű készletek esetén az ésszerű használat érvényesítése a díjtételek időszaktól függő differenciálásával (réteg, karszt és partiszűrésű vízbázisok); - a kihasználatlan készletek esetén (felszíni) a gazdasági érdekeltség hiányából fakadó használat csökkenés közvetett, készlet hatásainak mérséklése. - Vízkészletjárulék bevételek felhasználása VKI célra (vizek mennyiségi és minőségi védelme) Víziközművek árszabályozásának és árellenőrzésének megalkotása (új víziközmű törvény/vagy vízgazdálkodási törvény módosítása: a szükséges pótlások finanszírozásának, a szolgáltatás pénzügyi fenntarthatóságának biztosítása, a keresztfinanszírozás csökkentése, a díjtámogatási rendszer átalakítása: a szociálisan rászorulók számára megfelelő kompenzációs lehetőségek kialakítása) A területi vízgazdálkodás vízrendszerei köz és magán érdekű feladatainak lehatárolása, az ennek megfelelő finanszírozási rendszer kialakítása, az érdekeltségi hozzájárulás rendszerének fejlesztése a fizetők körének bővítésével. A mezőgazdasági vízszolgáltatók egységes költségkalkulációs rendszerének és egységes szemléletű árképzésének kialakítása, az árkontroll megteremtése. A teljes költségmegtérülés elvének alkalmazása, és a megtérülési ráta fokozatos növelése a megfizethetőség figyelembe vételével. A vizeket veszélyeztető tevékenységet folytatók felelősségbiztosításának (környezeti biztosíték) bevezetése az esetleges szennyezések felszámolásának megkönnyítésére

A duzzasztásokkal kapcsolatban megfogalmazott minimális ökológiai elvárások (pl hosszirányú átjárhatóság és vízjárás szabályozás) beépítése a megújuló TK 2012 energiaforrásokból termelt villamos áram számára biztosított kedvezményes kötelező átvételi ár feltételei közé (389/2007. (XII. 23.) Korm. Rendelet)

8. fejezet

folyamatos folyamatos folyamatos


2012

KvVM

2010

KvVM

2010

KvVM, FVM

2012

KVVM, FVM

2012

KvVM

GKM

– 144 –


Intézkedések

Célja: A pályázatok és a költségvetési kiadások VKI szempontú felülvizsgálata, a tervben meghatározott célok eléréséhez történő igazítása szükséges. A pályázatok kettős funkciót töltenek be: egyrészt pénzügyi források, másrészt magatartást szabályoznak. 8.7.7. Képességfejlesztés, szemléletformálás


Határidő

Felelős

b) további intézkedések TK

EU társfinanszírozással megvalósuló támogatási rendszerek összehangolása, a VKI támogatási szempontok érvényesítése, VKI szempontú indikátorok alkalmazása

TK EU támogatásból nem finanszírozható fejlesztési feladatok finanszírozásának biztosítása A közfeladatok stabil és kiszámítható működésére és fenntartására vonatkozó TK finanszírozási háttér megteremtése (beleértve a rekonstrukciókat is) – állami, önkormányzati, társulat

2011-2013, 20142020, 2021-2027 folyamatos

PM, KvVM, FVM, ÖM

folyamatos

PM, KvVM, FVM, ÖM

folyamatos

NKTH

NFÜ, KvVM

b) további intézkedések TK Vízügyi K+F, innováció fejlesztése, országos felmérések TK

TK

Célja: Az érintettek (államigazgatás, önkormányzatok, TA lakosság, gazdálkodó szféra) tudásának, képességeinek fejlesztése, szemléletformálás a TK VKI célok elérése érdekében. TK TK TK TA TK

8. fejezet

Szaktanácsadó rendszerek, hálózatok kialakítása, meglévők fejlesztése a zöldhatóság, 2010-től folyamatos KvVM, FVM, ÖM KÖVIZIG-ek, NPI-k, MgSzH, kistérségek bázisán A víztestekre vonatkozó adatok (állapot, főbb terhelést okozók) nyilvánosságra hozatala mindenki számára könnyen elérhető és közérthető módon: a) módszertani fejlesztések (pl. az ún. „naming and shaming” módszer alkalmazásával, 2009-től folyamatos azaz a jó és rossz példák, esetek bemutatásával) b) Vízügyi Információs Központok működtetése A VKI által érintett EU és egyéb támogatási konstrukciók mindegyikében 1-2 "VKI célokat 2009-2012 megvalósító" demonstrációs projekt megvalósítása Felsőfokú, vízgazdálkodással kapcsolatos képzések fejlesztése (hidrológus, vízépítő 2012 mérnök, biológus, környezetmérnök, agrár- és erdő mérnök képzések stb.) VKI-vel, a vizek fenntartható használatával kapcsolatos környezeti nevelés és oktatás 2012 fejlesztése Tanúsítványok, címkézés folyamatos A VKI-val kapcsolatos tervezési munkákban és döntéshozatali eljárásokban a társadalmi 2012 részvétel lehetőségének gyakorlati biztosítása, erősítése Civil szervezetek szerepének növelése a szemléletformálásban folyamatos


KvVM, zöldhatóság, KÖVIZIG-ek, NPI-k

NFÜ OM, KvVM OM, KvVM KvVM KvVM, IM KvVM

– 145 –


8.7 A kiemelt víztesteket érintő intézkedések 8.7.1 Balaton Vízmennyiség problémáinak megoldására vonatkozó intézkedések: A Balaton vízszintszabályozási rendjét felül kell vizsgálni, illetve szükség szerint módosítani. A felülvizsgálat alapvető szempontja, egyrészt a természetes állapothoz való közelítés, másrészt a klímaváltozás hatásainak figyelembevétele. A módosítás iránya, feladata: A tó természetes vízjárásmenetének követése, amennyire csak lehet tág intervallumban. Ez elősegíti a parti növényzet megújulását és kedvező irányú mennyiségi és minőségi változásait is. A jelenlegi szabályozási sáv felfelé való eltérítése nem igen lehetséges, viszont lefelé növelni lehete ezt a sávot. Adott esetben például több évben egyszer novemberben leersztés történne a jelenlegi sávhatár alá, és a téli időszak után kerülne feltöltésre a tó. (FE2) Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPPC) által javasolt mérséklési és alkalmazkodási módszerek figyelembevétele az új vízszintszabályozás gyakorlatában. A Sió csatorna és leeresztő zsilip megfelelő levezető kapacitásának kiépítése, a tervezett rekonstrukció elvégzése a gyors szabályozás érdekében, a jelenlegi helyzet nem engedi meg a változó állpotokra való gyors reagálást. Ehhez minél előbb szükséges megkezdeni. a Balaton vízszint szabályozási rendjének ökológiai szempontú felülvizsgálatát a Sió vízszállító képességének vizsgálatával együtt, az éghajlatváltozásra és az ökológiai állapotra irányuló átfogó kutatási és monitoring program folytatását. A tolnai részen a túlzott vízhasználatok miatt gyakran nincs víz a kisvízfolyásokban, ez a készlethiány főleg a klímaváltozás szempontjából okozhat a jelenleginél súlyosabb problémát, tehát szükséges lenne a vízkivételi engedélyek felülvizsgálatára. (FE1) A vízminőség szempontjából kölönösebb kotrási igénnyel nem kell számolnunk, viszont hajózás szempontjából, főleg a kikötők környékén erre szükség lehet. Partvonal problémáinak megoldására vonatkozó intézkedések: A partvonal és a parti sáv állapota javítandó (HM7, HM9): a partvonal közel ötven százaléka mesterségesen kialakított, így a víztér a parttól jelentős hosszon el van választva. Ezen túlmenően a tó környékén kialakított út- és vasútvonalak a parti zónában futnak. A települési úthálózat gyakran csapadékvíz-elvezetőként is szolgál, ami záporeseményeknél jelentős, lökésszerű terhelést jelent a tónak. A parti régió természeti állapota a fokozott antropogén hatások miatt leromlott. A Balaton vízpart rehabilitáció végrehajtásának elmaradása a kedvezőtlen áramlási viszonyok kialakulásával és a szemét zugok fennmaradásával érezteti hatását pl. a nádasok állapotának romlásában. A kikötő fejlesztés gátolja a parti élővilág jó állapotának kialakulását. Új szilárd partvédőmű kialakítása nem ajánlott. A partvonalhoz csak akkor kellene hozzányúlni, ha ezt az áramlási viszonyok igénylik. A parti sáv védelmének érdekében a partvonal legnagyobb részén a rehabilitációt el kell végezni. A tó esetleges partvonal-változtatása során figyelemmel kell lenni a természetes parti sáv védelmére. A partvédőművek előtti sávban, ahol ez lehetséges lehetővé kell tenni a nádasok újra megjelenését, ennek lehetőségét első lépésben vizsgálni és adott esetben az érintett lakossággal egyeztetni kell, majd meghatározni az erre alkalmas területeket.

8. fejezet


– 146 –


A kikötők korszerűsítése során, illetve új kikötők létesítésénél figyelembe kell venni a parti sáv védelmét és az egyéb ökológiai szempontokat is. 2015-ig megvalósuló intézkedések A partvédő műveket felül kell vizsgálni. További nád- és sásterületek felszámolásának megakadályozása a parti zonáció védelme érdekében 2015 utáni feladatok A balatoni vízpart rehabilitációs terv végrehajtása Partfalak és kikötők rekonstrukciója az ökológiai megoldások szélesebb körű alkalmazásával a fürdőzési igények figyelembevételével; a tápanyagterhelés további csökkentése az időszakos vízfolyások torkolati szakaszának rendezésével (ahol ez még nem történt meg). Vízminőség problémáinak megoldására vonatkozó intézkedések: A Balaton kémiai és ökológiai állapota az elmúlt közel három évtizedes állapotjavító intézkedések hatására jelenleg eléri a jó állapotot. Megvan azonban a lehetősége annak, hogy a vízgyűjtő bármely kedvezőtlen irányú változására a közepes állapotba való visszaalakulás nagyon gyorsan bekövetkezzen (standby-állapot). A Balaton környezeti állapotfelmérésének aktualizálása és a felmérés eredményeinek megfelelő, anyagmérleg-központú monitoring rendszer kiegészítése és folyamatos működtetése szükséges. Például fontos lenne újra tápanyagterhelési mérlegeket készíteni. További javulás a bevezetet vizek minőségének és a partvonal illetve a parti sáv állapotának a függvénye. A tó kiemelt fontossága miatt érdemes célként a kiválló állapot elérését kitűzni. A legfontosabb intézkedések: A vízgyűjtőről érkező foszfor-terhelést tovább kell csökkenteni (2015-ig 40%-kal) a 1033/2004. (IV. 19.) Korm. Határozat előírásainak megfelelően. Meg kell oldani a csapadékvíz-elvezetést. Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy a belterületi csapadékot helyben visszatartsák, esetleg szűrőmezőkre vezessék. (TE2, TA4) A meglévő torkolati szűrőmezők állapotát felül kell vizsgálni, szükség szerint rehabilitálni, illetve sok helyen új szűrömezőket, előülepítőket kell létrehozni. (PT5) A vízgyűjtő egésze nitrátérzékeny, továbbá a teljes északi és a Zala-vízgyűjtő is erózióérzékeny, amit a mezőgazdasági termelés során figyelembe kell venni és a művelési mód és ágváltás (TA1-2) jogszabályi hátterét ki kell dolgozni, támogatási feltételeit meg kell teremteni. A déli vízgyűjtő, illetve részben a Zala-vízgyűjtő is belvizes terület, amit a mezőgazdasági termelés és feltételrendszer kialakítása során ugyancsak figyelembe kell venni. (TA3-6) A források rendelkezésre állásától függő ütemezéssel az erózióvédelmet segítő, ill. a nitrát- és a belvízérzékeny területeken a szükséges művelési mód váltás, vagy művelési ág váltás 2027-ig megvalósítható. Az előzőek (erózió veszély, szürőmezők) szempontjából is fontos intézkedés, hogy a vízgyűjtő vízfolyás víztestein a megfelelő ökológiai állapot eléréséhez szükséges természetes parti növénysávok kialakítása és a mezőgazdasági területek, valamint a vízfolyás között védősáv ütemezett kialakítása szükséges (HA2). Belterületi szakaszokon (pl. Balatonfüred, Ábrahámhegy) az árvízi biztonság messzemenő figyelembevétele mellett a vízfolyások rendezését az esztétikai és ökoturisztikai igényeknek megfelelően kell kialakítani. (HM5) Az utak, vasutak karbantartása együttjárhat növényvédőszer terheléssel is ezért is kiemelkedő fontosságú a megfelelő védőzóna a partközeli szakaszokon. (KÁ5) A belterületi intézkedési csomag (TE1-3) része a korábban már említett csapadékvízelvezetésen túl a hulladéklerakók rekultivációja, illetve a jogszabályoknak megfelelő ki- és

8. fejezet


– 147 –


átalakítása, valamint a belterületi közterületek és mezőgazdasági jellegű területek (zártkertek, kiskertek) vízvédelmet is figyelembe vevő kialakítása. Belterületeken a jó vízvédelmi gyakorlatot kell folytatni. Ennek érdekében a „jó belterületi gyakorlat” szabályozására önkormányzati kötelezés előírása szükséges. Különösen igaz ez a Balaton part menti településeken (TE3), ez elsősorban hosszú távon megoldandó feladat. Csatornázási és szennyvíz-kezelési és -elhelyezési rendszerek kialakítása a vízgyűjtőn a 1033/2004. (IV. 19.) Korm. Határozat előírásainak megfelelően. (SZ1-2) A szennyvíz csatornázás bővítésére elsősorban a partközeli régióban van szükség, a szennyvíztisztításra vonatkozó szigorú követelményeket a teljes vízgyűjtőn (ha a befogadó a Balaton vagy a Balatonba folyó vízfolyás) be kell tartani. 2015 utáni feladatként a Balaton és Kis-Balaton között hallépcsőt kell építeni a hosszirányú átjárhatóság biztosítására. (DU3) A tó szempontjából kiemelt jelentőségűek a Kis-Balaton I. ütem (Hídvégi-tó), valamint a KisBalaton II. ütem (Fenéki-tó). Mindkét tó a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer része. Céljuk a Zala által szállított növényi tápanyagok visszatartása A részvízgyűjtő egyik legfontosabb intézkedési csomagja a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütem megvalósítása” című, nagyprojekt megvalósítása. Ez a tervek szerint 2015-ig befejeződik. 2015 után a Vízvédelmi Rendszer üzemeltetését kell biztosítani Jelenleg készül a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütem megvalósítása” című, Uniós társfinanszírozásra számot tartó nagyprojekt előkészítése, tervezése. A projekt célja a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer (KBVR) megvalósítása, mely az ún. II. ütem kialakításával töltheti be teljes funkcióját. A rendszer nem választható külön a Balatontól, annak vízvédelmi és vízminőségi problémáitól, valamint a Kis-Balaton kiemelkedő természeti értékeitől, unikális flórájától és faunájától. A fejlesztés a rugalmas vízkormányzás kialakítására irányul, ami azt jelenti, hogy szabályozó műtárgyak, zsilipek segítségével a monitoring rendszer adatai (biomonitoring, víz- mennyiség és – minőség) alapján lehet szabályozni a víz útját. Ennek eredményeként a KBVR maximális hatékonysággal tud működni. A Balatonba szabályozhatóan, a lehetőség szerinti legjobb minőségű víz kerül. Mindemellett a Kis-Balaton, mint kiemelkedő természetvédelmi jelentőségű élő rendszer ökológiai vízigényének biztosítása a monitoring adatok alapján szintén megoldható, illetve a jövőbeni szabályozhatóság lehetővé teszi, hogy a Kis-Balatonban jelenleg zajló, és esetlegesen a jövőben induló természetvédelmi és ökológiai szempontból negatív folyamatok módosíthatóak, és ha kell visszafordíthatóak, legyenek. Ezeknek az elvárásoknak a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer jelenlegi állapotában nem tud megfelelni, nem tudja biztosítani az elvárt rugalmas üzemelést, nem tudja szabályozni a Fenéki tóban a víz útját, valamint nem tudja a Zala vizét a tározók teljes, vagy legalább részleges megkerülésével közvetlenül a Balatonba juttatni. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer befejezésének műszaki alapját az eddigi felülvizsgálatok alapján az ún. II. ütem módosított vízkormányzási javaslatának elemei jelentik, kiegészítve a Zala rövidre zárásával. A tervezett létesítményekről részletekbe menő egyeztetés folyt a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság és a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság képviselőivel. A Marótvölgyi déli belvízöblözet és a Zala rövidre zárás kialakítása döntés-előkészítő dokumentációk alapján történt. Áramlás és tápanyag kivonási modellvizsgálatok, valamint a Zala rövidre zárásához részletes hidraulikai számítás készült. A tervezést előkészítő egyeztetések során megállapodás született a Zalavári belvízöblözet élőhely-rekonstrukciójának műszaki megoldásáról. A tervezett létesítmények mind a Hídvégi tó, mind a Fenéki tó, illetve a kapcsolódó belvízöblözetek területén találhatók, ezért az áttekinthetőség érdekében a Vízjogi létesítési engedélyezési terveket

8. fejezet


– 148 –


– részben területi elhelyezkedésük, részben feladatuk szerint – négy önálló csoportban készültek el. Ezek a következők:

Hídvégi tó létesítményei, Ingói berek létesítményei, Fenéki tó létesítményei, Marótvölgyi déli belvízöblözet létesítményei.

A halösszetételre vonatkozó intézkedések: A különböző élőhelyeket benépesítő halegyüttesekre alapvető hatással voltak a betelepítések, a fajok inváziója és eltűnése, a tömeges halpusztulások (1965, 1975, 1977, 1978, 1981, 1984, 1985, 1988, 1991, 1994), a táplálékért/lakóhelyért való fokozott versengés, továbbá a különböző populációk egyensúlyának megbomlása. A vízminőség javítása mellett a másik lehetséges befolyásolási lehetőség a telepítés és szaporodás körülményeinek alakítása. A halászattal-horgászattal hasznosított halállomány pótlása érdemben csak a természetes szaporodás feltételeinek javításával, ívóhelyek kialakításával lehetséges. A parti sáv megfelelő kezelése azért is fontos, mert a Balatonban is kimutatható, hogy a fajdiverzitás és a mindkét helyen előforduló szervezetek, halak egyedszáma lényegesen nagyobb a parti övben, mint a nyíltvízben, és mert a tó partvonalának nagyarányú bebetonozása és kikövezése drasztikus ívó és ivadéknevelő-hely vesztéssel járt. A telepítések során a jövőben a nem őshonos fajok telepítését mellőzni kell, és a természetes folyamatokra bízni az összetétel változásának alakítását (FI4). Az állapotot monitoringozni szükséges, azért is mert az összetételt nagyon sok előre nem jelezhető folyamat befolyásolja. Fontos tényezők ebből a szempontból: a természetes táplálékbázis, az előforduló halfajok, a szaporodási feltételek, a táplálkozás, a telelés, a halászati és horgász fogások mennyiségi és minőségi összetétele. A monitoringozás a telepítések alakításához is szükséges. 8.7.2 Zala folyó A Zala folyó túlzott szabályozottságát meder-rehabilitáció végrehajtásával kell megszüntetni. Legfontosabb intézkedés a part menti puffer sáv kialakítása és ehhez kapcsolódóan a nyílt ártér földhasználatának megfelelő szabályozása. Biztosítani kell az eséscsökkentő műtárgyak megfelelő átalakításával a folyó hosszirányú átjárhatóságát. Egyes mederszakaszokon el kell távolítani a túlburjánzott növényzetet és a felhalmozódott üledéket, amelyek akadályozzák a megfelelő lefolyást. Az intézkedések végrehajtásához szükséges jelentősebb költségek miatt csak 2015 után várható azok realizálása. Az utóbbi időben jelentős igény mutatkozik a folyó vízerejének hasznosítására. A korábban elbontott malmok helyein, csupán mederduzzasztást megvalósító törpe vízerőtelepek építését tervezik. Ezek megfelelő kialakításával biztosítható a folyó hosszirányú átjárhatósága, és kellő üzemeléssel ezek az erőtelepek nem károsítják a vízfolyás ökológiai állapotát. A Zala völgy alsó szakaszán és a Kis-Balaton térségében kialakított csatornák (17 db mesterséges víztest) fenntartása a jövőben is szükséges. A part menti puffer sávok kialakításával és az ezekhez kapcsolódó földterületek használatának megfelelő szabályozásával a csatornák jó ökológiai potenciálja biztosítható. Az intézkedések végrehajtásához szükséges jelentősebb költségek miatt csak 2015 után várható azok realizálása.

8. fejezet


– 149 –

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv A Balaton részvízgyűjtő magyarországi része

9.

Kapcsolódó fejlesztési programok és tervek

A Víz Keretirányelv előírja, hogy jegyzéket és tartalmi összefoglalót szükséges készíteni a vízgyűjtő kerületre készült bármely egyéb, részletesebb programról és gazdálkodási tervről, amely egyes részvízgyűjtőkkel, szektorokkal, a víztípusok problémáival foglalkozik. Az előírás célja, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés során figyelembe legyenek véve a különböző régiók környezeti viszonyai, gazdasági és szociális fejlettsége, valamint az intézkedési terv hozzájáruljon a régiók kiegyensúlyozott fejlődéséhez. A vízgyűjtő-gazdálkodási terv készítésekor alkalmazkodni kell más direktívák által meghatározott szakpolitikai előírásokhoz is, hiszen azok jogilag egyenrangúak a vízügyi politikát meghatározó Víz Keretirányelvvel. Célszerű ezért a víz védelmének és a fenntartható gazdálkodásnak a közösségi politika más, olyan területeibe való integrálása, mint az energia-, a közlekedés-, a mezőgazdasági, a halászati, a regionális és idegenforgalmi politika. Ennek a tervnek alapot kell biztosítania a folyamatos párbeszédhez és a fokozottabb integrációra törekvő stratégiák fejlesztéséhez. Annak érdekében, hogy a különböző szakterületek célkitűzéseit megismerjük felmértük a szakpolitikai határozatokat, országos stratégiákat és programokat. A programok gyakorlati megvalósítása projekteken keresztül történik, ezért összegyűjtöttük a vízgyűjtőkkel kapcsolatos országos, regionális és területi projekteket is. Az országos stratégiák, programok, tervek és projektek jegyzéke a 9-1 mellékletben található. A részvízgyűjtő és alegységi szintű programok, tervek és projektek listáját a 9-2 melléklet tartalmazza. A szakterületi politikák elemzése során, miután a VKI szempontjából nem releváns politikákat kizártuk a vizsgálatból, több kategóriába csoportosítottuk a stratégiákat és a terveket: Országos stratégiák, programok, tervek és Részvízgyűjtő és projektek 9-1 melléklet programok, tervek melléklet

alegységi szintű és projektek 9-2

3) VKI célkitűzéssel megegyező

1) VKI célkitűzést támogató, pozitív hatások

4) VKI célkitűzést támogató

2) VKI szempontjából semleges hatások

5) VKI szempontjából semleges

3) VKI célkitűzést hatások

6) VKI célkitűzést akadályozó 7) VKI célkitűzéssel ellentétes

akadályozó

negatív

4) VKI célkitűzéssel szempontjából vegyes hatásrendszer

A stratégiák, illetve programok elemzése ezen az általános szinten félrevezető lehet, hiszen annak értékelése, hogy az adott ágazati célkitűzés milyen mértékben befolyásolja a vizek állapotát csak az egyes projektek részletes hatásvizsgálatával lenne lehetséges. Általában még egy projekten belül is több elem, tevékenység valósul meg, amelyek hatása különböző. Viszont ma már minden programról elmondható, hogy a környezet védelme és a fenntartható fejlődés követése kötelezően alkalmazott horizontális elvárás. A komplex, több programot is érintő fejlesztések esetében feltételeztük, hogy a különböző elemek mindegyike megvalósul még akkor is, ha a források és a finanszírozási lehetőségek eltérőek. Ilyen például a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT), amely árvízvédelmi, terület- és vidékfejlesztési, valamint infrastruktúra fejlesztési elemeket is tartalmaz. A VTT teljes körű megvalósítása esetében a VKI célkitűzéseit támogató program, azonban a vizek

9. fejezet

Hiba! A hivatkozási forrás nem található.Kapcsolódó programok és tervek

150


állapotának javítását célzó elemek elhagyásával semleges, vagy akár a VKI célkitűzéseit akadályozó fejlesztéssé válhat. Abban az esetben amennyiben egy adott stratégia, program, vagy projekt VKI célkitűzéseket ellentétes minősítést kapott, akkor feltételezzük, hogy az a fejlesztés esetleg hátráltatja a vizek jó állapotának elérését. Az ilyen projektek csak akkor valósíthatók meg, ha a VKI 4. cikk (7) pontja szerinti eljárás követjük. Azaz a fejlesztésnek szerepelnie kell a tervben és igazolni szükséges, hogy az intézkedés keretében bekövetkező új változások megvalósítása elsőrendű közérdek, és/vagy a környezet és a társadalom számára a VKI célkitűzéseinek teljesítésével elérhető előnyöket felülmúlják az emberi egészség terén bekövetkező új változások vagy módosulások, valamint az emberek biztonságának megőrzésében vagy a fenntartható fejlődésben jelentkező előnyök. Tehát a VKI nem akadályozza meg egy a vizek állapotát nem javító, esetleg rontó új fejlesztés megvalósulását, ha a szükséges igazolás megtörtént. A VKI 4. cikk 7 pontjában megadott szempontok szerinti környezeti-társadalmi vizsgálatok kötelezőek, amelyre vonatkozó részletesebb tartalmi javaslatot a 8-3. melléklet tartalmaz. Az alábbi táblázatban a vízgyűjtő-gazdálkodási terv készítése során figyelembe vett releváns programok, stratégiák, tervek közül azok jelennek meg, amelyek a részvízgyűjtőt is érintik. Azoknál a hatásoknál, ahol az intenzitás is becsülhető volt ezt számokkal jeleztük a következő módon: 1 gyenge hatás, 2 közepes hatás, 3 erős hatás. Abban az esetben, amikor csak feltételezhető a hatás léte természetesen nem becsüljük az intenzitást. A táblázatban a vegyes hatások mellett található előjel az mutatja, hogy inkább pozitív vagy inkább negatív hatásokkal kell-e számolnunk, ahol nincs ilyen ott ez vagy nem becsülhető, vagy a hatások nagyjából egyforma jelentőségűek. A programok bemutatását az országos VGT ugyanezen fejezete tartalmazza.

9. fejezet

Hiba! A hivatkozási forrás nem található.Kapcsolódó programok és tervek

151


9-1. táblázat: A kapcsolódó programok értékelése A VKI-val való kapcsolat

Program neve, fejezete

feltételezhető

Projekt neve

A program/stratégia/projekt hatásának jellege a felszíni vizek állapotára

bizonyított

pozitív

X X

1

3 1

X

X

vegyes

negatív

semleges

A program/stratégia/projekt hatásának jellege a felszín alatti vizek állapotára pozitív

vegyes

negatív

semleges

Országos OP-ok projektjei Környezet és Energia Operatív Program KEOP-1.2.0/ - Szennyvíz elvezetés és tisztítás KEOP-2.2.3/A - Üzemelő vízbázisok diagnosztikai fázisa KEOP-7.1.1.1 - Települési szilárdhulladék-gazdálkodási rendszerek fejlesztése KEOP-7.1.3.0 - Ivóvízminőség javítása KEOP-7.2.1.1 - Állami tulajdonú árvízvédelmi fejlesztések KEOP-7.2.2.1 - Komplex vízvédelmi beruházások KEOP-7.2.3.0 - A települési szilárd hulladéklerakót érintő térségi szintű rekultivációs programok elvégzése KEOP-7.3.1.2 - Élőhelyvédelem, - helyreállítás,vonalas létesítmények természetkárosító hatásának mérséklése

X

3-

X

X 1-

X X

X X

3

1

X

2

2

X

2

1

Közlekedés Operatív Program KÖZOP-3.1.1-07 - Közúthálózat fejlesztése

X

1

X

X

1

Egyéb részvízgyűjtő és alegység szintű tervek, projektek Geotermikus hasznosítások számbavétele, a hévízadók közös értékelése, és a közös hévízgazdálkodási terv előkészítése a Mura-Zala medencében

Kohéziós Alap projektjei Veszprém és térsége kezelési projekt

szennyvízelvezetési

Tiszta Európa Program Hulladékgazdálkodási projekt

és

Észak-balatoni

Regionális tervek, programok projektjei ROP projektek KDOP-2009-2.1.1.D, DDOP-2.1.1/D, NYDOP-20092.1.1.F A balatoni térség turisztikai vonzerejének növelése

9. fejezet

X X

X

21

2

3 2

X


X

– 152 –


A VKI-val való kapcsolat

Program neve, fejezete

feltételezhető

Projekt neve DDOP-2009-2.1.1 B - Termál- és gyógyfürdők és tematikus vonzerők fejlesztése DDDOP-5.1.4. és DDOP-5.1.4/A - Kistelepülések szennyvízkezelésének fejlesztése DDOP-5.1.5/B - Települési bel- és külterületi vízrendezés Regionális tervek, programok Balaton Régió Fejlesztési Stratégiája és Részletes Fejlesztési Terve A Balatoni Turizmus Fejlesztési Koncepciója és Programja Ágazati tervek Árvízvédelem Zala vízgyűjtő koncepció terv Zala középső szakasz völgyfenéki vizsgálata Vízminőségi kárelhárítás (területi, üzemi) Zala és vízgyűjtőjének területi és vízminőségi kárelhárítási terve Egyéb Gyöngyös folyás mederrendezés és töltés magasítás terve, teljes hosszra kiviteli terv Balaton nyugati vízgyűjtő környezetvédelmi állapotfelmérés vízminőségi akcióprogram aktualizálása Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás Körzeti erdőtervek Megyei tervek, programok Területrendezési tervek Területfejlesztési Koncepciók és Programok

9. fejezet

bizonyított

A program/stratégia/projekt hatásának jellege a felszíni vizek állapotára pozitív

vegyes

X

1

X

2

X

X X

X X

3 2

X

3

X X

semleges

pozitív

vegyes

negatív

semleges

2 3

2

1

X

X

2-

2-

X X 3

2

2

3

3

X X X

negatív

A program/stratégia/projekt hatásának jellege a felszín alatti vizek állapotára

X X X


X X X

– 153 –


10.

A közvélemény tájékoztatása

Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk új feltételeket teremtett vízgazdálkodási feladataink megvalósításában is. A Közösség egységes vízügyi politikája, melyet a röviden Víz Keretirányelvnek (VKI) nevezett joganyag foglal össze, egyrészt megerősíti a vízgyűjtőgazdálkodási szemléletet, de túl is lép rajta, nem csupán a szakemberekre ró ki sokrétű feladatot, de a társadalom tagjainak felelősségteljes magatartását is elvárja. A Keretirányelv kimondja, hogy a társadalmat be kell vonni a vízgyűjtő gazdálkodási tervezésbe (VGT). Vizeink védelme hatékonyabb lesz, ha az állampolgárok, érdekelt társadalmi csoportok, civil szervezetek részt kapnak a vízgazdálkodási folyamatokban, a tervek készítésében és végrehajtásában. A „társadalom bevonása” annak lehetővé tétele, hogy a társadalom, demokratikus jogait gyakorolva befolyásolhassa a tervezés és a munkafolyamatok kimenetelét. A társadalom-bevonás (a már Magyarországon is használt angol ”public participation” rövidítése szerint PP) nem arról szól, hogy egy kész tervet kell elfogadtatni az érintettekkel. A közös gondolkodás, a problémák, célok, lehetséges intézkedések és azok várható költségeinek megvitatása és ezek értelmében a tervezők által elképzelt terv(ek) átdolgozása, továbbfejlesztése és ezek szerinti megvalósítása a PP folyamat lényege és eredménye. A társadalom bevonás célja, hogy az érintettek ismeretei, nézetei, szempontjai időben felszínre kerüljenek, a döntések közös tudáson alapuljanak és reálisan végrehajtható, közösen elfogadott intézkedések alkossák majd a tervet. A VKI célja a víztestek jó állapotának elérése, azonban a természet- és környezetvédelmi érdekekkel össze kell hangolni a társadalmi elvárásokat. Ezért elengedhetetlen, hogy az érintett területeken működő érdekcsoportok (természetvédők, horgászok, gazdák, turizmusból élők, erdészetek, stb.), valamint a lakosság és annak szervezetei (pl. önkormányzatok) részt vegyenek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési folyamatban. Magyarországon, mint a fiatal demokráciákban általában, kevés tapasztalat áll rendelkezésre a társadalomnak a döntésekbe történő érdemi bevonására, ezért különös figyelmet kell szentelnünk a folyamatnak.

1.8

A tájékoztatás folyamata

A VKI szerinti társadalom bevonás kezdete Magyarországon A Víz Keretirányelv a társadalom bevonás három szintje (ld. ábra) közül az információ átadást és a konzultációt kötelezően írja elő, míg az aktív bevonást támogatandónak tartja.

INFORMÁCIÓ ADÁS

KONZULTÁCIÓ

KÖTELEZŐ

10. fejezet

AKTÍV BEVONÁS

TÁMOGATANDÓ


– 154 –


Magyarországon a társadalom bevonás első szintje, az információ átadás, a társadalmi tudatosság fokozása már a tényleges vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés megkezdése előtt elindult. Hazánkban 2003-ban magyarra fordítva kiadták az Európai Bizottság VKI brosúráját (Tap into it! – Fogjunk hozzá!), mely a Keretirányelv célját, a fenntartható vízhasználatokat, a méltányos vízdíjakat és a közös végrehajtás módját ismertette röviden. 2005-ben a 2. Nemzeti Jelentés benyújtását követően egy százoldalas kiadvány jelent meg a VKI végrehajtásának helyzetéről „Európai összefogás a vizek jó állapotáért” címmel. A 2000 példányban megjelent kötet a VKI általános ismertetésén túl bemutatta a megvalósítás helyzetét Magyarországon és a Dunavízgyűjtőkerületben részletezve a VKI 5. cikke szerinti jelentés tartalmát, illetve tájékoztatást adott vonatkozó projektekről és a társadalom bevonás kérdéseiről. A 221/2004 (VII.21.) számú, a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló kormányrendelet rögzíti a társadalom bevonásának rendjét a VKI végrehajtásának megvalósítását jelentő vízgyűjtőgazdálkodási tervezéssel kapcsolatban. Továbbá egy EU útmutató és egyéb dokumentumok (pl. HarmoniCOP kézikönyv) is segítik a tagállamokat kidolgozni saját részletesebb társadalom bevonási stratégiájukat. Az érintett miniszterek, minisztériumok és a társadalom bevonására egy további kormányhatározat (2094/2001 (IV.30.)) létrehozta a Vízgazdálkodási Keretirányelv Stratégiai Koordinációs Tárcaközi Bizottságot (VKSKTB), mely 2007-ig működött. 2009-től helyét az Országos Vízgazdálkodási Tanács vette át (ld. lentebb). A társadalom bevonásának stratégiája A VKI-val kapcsolatos társadalom bevonás stratégiáját és módszertanát első változatban a „VKI végrehajtásának elősegítése, II. fázis” c. az EU Átmeneti Támogatások által finanszírozott projekt (2004-016-689-02-03) keretében dolgozták ki 2006-ban. A stratégiát a projekt keretében tesztelték a Felső-Tisza mintaterületen, és az ott, valamint az ún. első konzultációs fázis során szerzett tapasztalatok alapján véglegesítették 2007-ben. A stratégia é módszertan figyelembe veszi a Duna-vízgyűjtőkerületre korábban kidolgozott ICPDR stratégiát, a Közös Megvalósítási Stratégia keretében készült társadalom bevonási útmutatót, valamint a HarmoniCOP nevű EU projekt eredményeit is. A kidolgozott társadalom-bevonás stratégia országos, részvízgyűjtő és területi szinten, elsősorban a társadalom széles körének megkeresésével folytatott írásbeli és szóbeli konzultációra, és az ezeken a szinteken létrehozott tanácsok keretében megvalósított aktív társadalom-bevonásra ad javaslatot. (A tanácsokról lásd lentebb.) Az információkhoz való hozzáférést minden szinten és minden esetben biztosítani kell az érintettek számára. Az első szakasz a konzultációs folyamatban (2007. I. félév) A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés ütemtervének és munkaprogramjának tervezete 2006. december 21-én került a KvVM – mint a VKI szerinti hatáskörrel rendelkező hatóság – honlapjára (www.kvvm.hu) és ezt követően több más honlapon is elérhetővé vált (www.euvki.hu, később a www.vizeink.hu). Nyomtatott formában a Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő 2007. 1. számában, közlemény formájában jelent meg a dokumentum, illetve a KvVM kiadott egy ábrákkal, képekkel illusztrált változatot 3000 példányban. A zöld szervezetek 2007. márciusi országos találkozóján közel 400 szervezethez jutott el a kiadvány. Az elektronikus változatra több mint 2000 címre küldött e-mail üzenet hívta fel a figyelmet. A meghosszabbított határidőig (július 10.) összesen 62 írásos vélemény érkezett különböző szervezetektől, bizottságoktól, érdekcsoportoktól és egyénektől. Az egyes csoportok mögötti tagságot is figyelembe véve több ezer érdekelt akarata tükröződik az észrevételekben, melyek alapján elkészült végleges VGT ütemterv megjelent a Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő 2008. évi 1. számában, illetve felkerült a KvVM honlapjára. A második szakasz a konzultációs folyamatban (2008. I. félév) A Vitaanyag Magyarország jelentős vízgazdálkodási kérdéseiről című dokumentum (JVK) 2007. december 22-én került a KvVM – mint a VKI szerinti hatáskörrel rendelkező hatóság – honlapjára (www.kvvm.hu), elérhetővé vált a VKI hivatalos hazai honlapján (www.euvki.hu), illetve megjelent a

10. fejezet


– 155 –


Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő 2008. évi 1. számában. További terjesztése a 2007-es tapasztalatok alapján történt. Az írásos konzultáció eredeti június 22-i határidejét 2008. július 31-ig meghosszabbították, mely időpontig 59 írásbeli észrevétel érkezett a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) címére. Az írásbeli véleményt megfogalmazók részére a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság 2008 őszén egy vitafórum keretében adott válaszokat. A konzultációs folyamat eredményeit figyelembe véve az országos JVK vitaanyaga jelentősen átdolgozásra került. A végleges anyag 2008 novemberében Jelentés Magyarország jelentős vízgazdálkodási kérdéseiről címen került publikálásra a KvVM – mint a VKI szerinti hatáskörrel rendelkező hatóság – honlapján (www.kvvm.hu), elérhetővé vált a VKI hivatalos hazai honlapján (www.euvki.hu), majd később a társadalom-bevonás hivatalos honlapjává tett www.vizeink.hu oldalon. A harmadik szakasz a konzultációs folyamatban (2009. év) 2009-ben kerül sor a VGT tervezetek, kiemelten az intézkedési programok társadalmi vitájára a harmadik konzultációs folyamat keretében. A társadalom-bevonás harmadik szakaszát a tervezési munka egyes részeivel – nyílt közbeszerzési eljárás eredményeképp – megbízott Öko Zrt. vezette konzorcium, a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, a 12 területi vízügyi igazgatóság és a projekt PR szervezését – ugyancsak nyílt közbeszerzésen – elnyerő Ferling PR Kft. közösen bonyolította le. Információ biztosítás: A társadalom-bevonás első szintjét, az információ átadását a tervezés mindenki által elérhető honlapja, a www.vizeink.hu és a széles nyilvánosság folyamatos tájékoztatása biztosította az írott és elektronikus médián keresztül (cikkek a nyomtatott és elektronikus sajtóban, interjúk, beszélgetések TV és rádió műsorokban, rádióspotok sugárzása, a honlapra mutató internetes bannerek, kisfilm, animációk). 2009 májusában egy országos és több regionális sajtótájékoztatót szerveztek a téma megismertetése érdekében. Ezt több tucat sajtóanyag kiadása követte, amelyek minden alkalommal felhívták a figyelmet a honlapra és a hozzászólási lehetőségre. Konzultáció: A második szint, a társadalmi konzultáció folyamata négy lehetőséget kínált a vízgyűjtőgazdálkodási tervezésbe való bekapcsolódásra. A konzultáció elsősorban a vízgazdálkodásban, illetve bármilyen víz- vagy terület használatban érdekelt szervezetek, intézmények, szövetségek, civil szervezetekre koncentrált, másodsorban általában az állampolgárokra. a) Írásbeli konzultáció. Folyamatos internetes írásbeli véleményezési lehetőség az elkészült anyagokról, tervezetekről, amelyek az erre a célra kifejlesztett www.vizeink.hu honlapon kerültek közzétételre. A bekapcsolódási lehetőségekről és a friss anyagok megjelenéséről a társadalmi érdekcsoportok közvetlenül, e-mailben kaptak folyamatos tájékoztatást. Az érintettek adatbázisa országosan közel 600 országos vagy regionális, megyei szintű szervezet e-mail címét tartalmazza, amit a 42 alegységi, egyenként 100-400 címet tartalmazó adatbázisok egészítettek ki. Az on-line véleményküldési lehetőség mellett a javaslatok hagyományos postai levélben is beküldhetőek voltak a tervezői konzorcium címére. A különböző csatornákon kapott véleményeket és módosító javaslatokat a vélemények kezelője a dokumentumokhoz és a tervezési egységekhez kapcsolódóan tartotta nyilván, és rendszeresen, írásban eljuttatta a tervezőkhöz, hogy a tervezésben figyelembe vehessék őket. Minden beérkezett vélemény folyamatosan megtekinthető a www.vizeink.hu oldalon. 2009 augusztus végéig felkerültek a honlapra részvízgyűjtő VGT tervek komplett kéziratai, majd szeptember elején az alegységi tervek kéziratai is. Mindezeket 2009. november 18-ig lehetett véleményezni.

10. fejezet


– 156 –


Az írásbeli véleményezés a területi és tematikus fórumokon elinduló személyes vitát is kiegészítette. A fórumokon felvetődött kérdéskörök megtárgyalása, a javaslatok megfogalmazása nem ért véget a helyszínen, hanem folytatódott tovább az internetes honlapon elérhető témaspecifikus fórum-felületeken b) Területi (alegységi) fórumok Mind a 42 vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegységen sor került ún. területi fórum megtartására 2009 június 30. és július 29. között. E fórumok biztosították a társadalombevonás során a kisebb léptékű, helyi problémákat is kezelni tudó területi lefedettséget. A fórumok nyilvánosak és nyitottak voltak minden érdeklődő számára. A területen érintett érdekcsoportok közvetlen értesítést és meghívót kaptak az eseményekre. c) Tematikus fórumok A tematikus fórumok a társadalmi véleményezési folyamatban kiegészítik az alegység szintű területi lefedettséget (területi fórumokat). A VGT által érintett témákat tartalmuk és fontosságuk szerint csoportosítva vitatták meg. A rendezvénysorozat megtartására a teljes kéziratok nyilvánosságra hozatalát követően, de az írásbeli véleményezési határidő lezárulását megelőzően került sor, így az ott kapott többletinformáció számos írásbeli véleményt, ágazati állásfoglalást generált. A tematikus fórumok a területi rendezvényekhez hasonlóan nyilvánosak és nyitottak voltak minden érdeklődő számára. A rendezvényekről a médián keresztül tájékozódhatott a lakosság, a meghívók és programok pedig a honlapon is elérhetőek voltak. Az egyes témák által érintett érdekcsoportok közvetlen értesítést és meghívót is kaptak az eseményekre. A tematikus fórumoknak három fő csoportja volt: a. országos szinten fontos témakörök (mezőgazdaság, természetvédelem, erdőgazdálkodás, önkormányzati feladatok, termálvizek, halászat, horgászat, szabályozási és átfogó intézkedések, intézményfejlesztés, fejlesztési programozás, infrastruktúra fejlesztések, finanszírozás), b. földrajzilag lehatárolható és különös figyelmet igénylő területek (Alföld felszín alatti vizei, Tisza tó, Kőrösök és TIKEVIR, Fertő-tó és a Hanság, Dunántúliközéphegységi és a kapcsolódó Budapest környéki hideg és termál karsztvizek), c. 4 részvízgyűjtő (Duna, Tisza, Dráva, Balaton) szintjén jelentkező kérdések. A Balaton részvízgyűjtő terv tervezetének foruma 2009. 09. 11-én 11:00 - 17:00 között Természetvédelmi és Helytörténeti Múzeumban (8640 Fonyód, Bartók Béla u. 3.) volt megtartva. A 2009.aug..31 - szept..18 közötti időszakban 18 témakörben 25 db 3 órás egyeztetésre került sor, amelyeken mindösszesen 723 szervezet (átfedésekkel) képviseletében 1.109 fő résztvevő (átfedésekkel) vett részt. A megjelentek a VGT vezető tervezőivel személyesen vitathatták meg álláspontjukat, illetve a felmerült kérdésekre közvetlenül vagy utólag választ kaptak tőlük. A rendezvényeken összesen 1.547 db vélemény, kérdés, hozzászólás és válasz fogalmazódott meg. A fórumok részletes adatait az országos VGT 10-2 melléklete ismerteti. A fórumokról emlékeztetők készültek, amelyek az elhangzott előadásokkal és a résztvevők névsorával együtt publikálásra kerültek a www.vizeink.hu honlapon. A tematikus fórumokon felvetődött kérdéskörök megtárgyalása, a javaslatok megfogalmazása nem ért véget a fórumokon, hanem folytatódott tovább a www.vizeink.hu honlap témaspecifikus webfórumfelületein. Az emlékeztetőket a szervezők továbbították a tervezőknek, akik a tematikus fórumok eredményeit is figyelembe vették a kéziratos tervek átdolgozásához.

10. fejezet


– 157 –


A tematikus fórumok mindegyike nem egyszerűen aktív, érdeklődő megbeszélés volt, hanem számos olyan javaslat, észrevétel fogalmazódott meg, amelyek érdemben befolyásolták a tervezők gondolkodását és a terv alakulását. Aktív bevonás: A már működő érdekegyeztető mechanizmusokra is építve a tervezői konzorcium és a felelős szakmai szervek a leginkább érintett érdekképviseleti és szakmai szervezetek, szövetségek képviselőit a VGT legfontosabb, koncepcionális kérdéseinek megvitatásába aktívan bevonták. Szűkebb körű egyeztetéseket is szerveztek. Emellett az újonnan felálló Országos, Részvízgyűjtő és Területi Vízgazdálkodási Tanácsok vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési bizottságai szolgáltatják a VGT tervezés és megvalósítás során a társadalmi kontroll intézményesített keretét, a tervezés mélyebb befolyásolási lehetőségét. a) Szakértői egyeztetések Az országos háttéranyag megjelenésétől kezdve a véleményezés lezárásáig a számos szóbeli és írásbeli, szakértői szintű egyeztetés zajlott le a tervezők és a leginkább érintett, valamint leginkább aktivizálódott szakmai, társadalmi és gazdasági csoportok képviselői közt (Magyar Hidrológiai Társaság, FVM, vízitársulatok, MAVÍZ, MERT, HALTERMOSZ, zöld civil szervezetek Egyeztető Fóruma stb.) b) A Vízgazdálkodási tanácsok A társadalom bevonás nagyon fontos része a döntéshozás folyamatába bekapcsolódó, javaslattevő, véleményező szereppel rendelkező Országos, Részvízgyűjtő és Területi Vízgazdálkodási Tanácsok működése, illetve utóbbiak vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési bizottságai. Ezek a tanácsok megerősítik a társadalomnak a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési feladatokba történő bevonását a megfelelő tervezési egységeken, akár végső társadalmi kontrollt biztosítva a folyamat végén illetve javaslatot tehetnek a terv jóváhagyására. A tanácsok és bizottságok összetétele és hatásköre az ütemterv és munkarend 2007-ben lezajlott társadalmi vitáját követően került véglegesítésre (ld. 10.2 alfejezet). A működésük jogi hátterét több jogszabály módosításával kellett megalkotni. A tervek véglegesítését követően, 2009. december 11. és 2010. január 18. között valamennyi bizottság és tanács összeül, hogy az átdolgozott terveket megvitassa és jóváhagyja. A jogszabályi előírásoknak megfelelően a bizottságok és tanácsok állásfoglalásai és ajánlásai alulról felfelé integrálódnak, vagyis a TVT-k határozatait a RVTkhez, onnan pedig az Országos Vízgazdálkodási Tanácshoz továbbítják. Az OVT által elfogadott Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv tárcaközi egyeztetésre kerül, majd miniszteri rendelet formájában kodifikálják. Az egyes tárcák feladatait Kormányhatározatban rögzítik. A tanácsoknak és bizottságoknak a szerepe a VGT elkészültével nem ér véget. Éppen ellenkezőleg, a 2012-ig zajló részletes tervezés, és az intézkedési programok beindítása során ezeknek, a társadalom széles rétegeit lefedő intézményeknek az aktív részvétele szükséges. Majd a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek 6 évenkénti felülvizsgálatában és a további részletes tervek kidolgozásában is lesz szerepük.

1.9 A konzultációk eredményei és hatása a részvízgyűjtő terv tartalmára A konzultációs folyamatban szóban, vagy írásban érkezett részvízgyűjtő szintű véleményeket, elemi észrevételekre, témakörökre bontva a tervezők feldolgozták, írásban megválaszolták és dokumentálták. A válaszok egy része még az írásbeli észrevételekre adott határidő előtt nyilvánosságra került, így lehetőség volt interaktív kommunikációra, amit igénybe is vettek. Lényeges része volt a válasznak annak megjelölése, hogy a vélemény milyen módon került elfogadásra és a tervben hol került beépítésre. A kitöltött táblázat struktúrája és tartalma a következő: Véleményezési táblázat

10. fejezet


– 158 –


Véleményező (név, szervezet)

Véleménytétel időpontja

módja

Vélemény

Válaszadó szervezet)

(név, Válasz-adás módja Válasz

A válasz elfogadása

Helye

A véleménytétel módja a következő lehetett: Alegység: − − −

alegységi terv kéziratra érkezett írásbeli észrevétel alegységi konzultációs anyagra érkezett írásbeli észrevétel alegységi fórum (konkrét megnevezése)

Részvízgyűjtő: − −

részvízgyűjtő kéziratra érkezett írásbeli észrevétel részvízgyűjtő fórum (konkrét megnevezése)

Országos: − − − −

OVGT kéziratra írásbeli vélemények háttéranyagra érkezett írásbeli észrevétel 8. fejezet Intézkedési Programra vonatkozó írásbeli észrevétel tematikus fórum (konkrét megnevezése)

Válaszadás módja: − −

fórumon szóban utólagos szakértői válasz

A válasz elfogadására adható lehetséges válaszok (lehetséges válasz betűvel): − − − − −

A: a terv jelenleg is tartalmazza B: elfogadjuk a véleményt, teljes egészében beépítettük a tervbe C: részben elfogadjuk, a hozzászólás egyes elemeit a tervbe beépítettük D: a terv szempontjából nem releváns (a hozzászólás egésze, vagy egyes elemei) E: nem fogadjuk el, a tervbe nem építjük be (indoklás)

A válasz helye a tervben (rövidítéssel): − − −

OVGT (+ fejezetszám vagy mellékletszám) RVGT (+ fejezetszám vagy mellékletszám) (alegység) VGT (+ fejezetszám vagy mellékletszám)

A részvízgyűjtők tekintetében beérkezett vélemények feldolgozása a 10-1 melléklet tartalmazza. (A tematikus fórumok feldolgozása az országos VGT 10-3 mellékletében, az Országos Vízgyűjtőgazdálkodási terv Kéziratára érkezett 43 írásbeli észrevételre adott válaszok a 10-4 mellékletében találhatók. A beküldött eredeti, teljes szöveget tartalmazó vélemények digitális formátumban a 10-5 mellékletébe kerültek.)

1.10 A tájékoztatásához felhasznált anyagok elérhetősége A KvVM honlapján 2006. óta kaphatunk rendszeresen frissített információkat a VKI végrehajtásának aktuális hazai és Duna-vízgyűjtőkerületi helyzetéről (lásd: http://www.kvvm.hu/index.php?pid=10&sid=55), míg az ún. hivatalos magyar VKI honlap, a www.euvki.hu bemutatja a hivatalos dokumentumokat (ország-jelentéseket), melyeket hazánk az Európai Bizottság felé küld. A korábban a „VKI végrehajtásának elősegítése, II. fázis” projekt (ld. lentebb) keretében létrehozott www.vizeink.hu honlap a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés társadalmi bevonás folyamatainak internetes portáljává vált 2008-ban mind információs, mind konzultációs szinten. A www.vizeink.hu honlapon érhető el minden, a tervezés társadalom bevonásához kapcsolódó dokumentum, beleértve a 2008-ban megvitatott „Jelentés Magyarország jelentős vízgazdálkodási kérdéseiről” című dokumentumot és az ahhoz beérkezett véleményeket, valamint a 2009-ben zajlott konzultáció dokumentumait: az országos, részvízgyűjtő és alegységi terv

10. fejezet


– 159 –


kéziratokat, konzultációs anyagokat és mellékleteket, szakmai háttéranyagokat, a fórumok meghívóit, prezentációit, jegyzőkönyveit és a Stratégiai Környezeti Vizsgálat dokumentumait. Minden írásban érkezett hozzászólás a vélemény internetes feladását követően azonnal megtekinthető a többi látogató által is. A postán beküldött vélemények beszkennelve szintén felkerültek a honlap nyilvános felületére. A www.vizeink.hu honlap „linkek” menüpontban további, a témát érintő fontos és hasznos weblap címek találhatóak. Ezek közül kiemelendő a „Víz Keretirányelv végrehajtásának elősegítése II.fázis, Zárójelentés és mellékletek„ link, melyre kattintva a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezést megalapozó projekt által készített módszertanok és egyéb alapdokumentumok, eredmények olvashatók.

10. fejezet


– 160 –

VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV KÉZIRAT

Recommend Documents