Vitális paraméterek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentıszolgálat mentıápoló tanfolyamának jegyzete
Készítette: Erıss Attila Dr. Nagy Ferenc 2011. október 13.
Vitális funkciónak a szervezet alapvető funkcióit (légzés, keringés, agyi működés) nevezzük. Az ezeket leíró értékek a vitális paraméterek. A nemzetközi gyakorlatban a négy fő vitális paraméter a légzésszám, a pulzusszám, a vérnyomás és a testhőmérséklet. Ezek mellett léteznek más vitális paraméterek is; az adott országtól, iskolától függ, hogy mit használnak ezek közül. A hazai mentőgyakorlatban a testhőmérséklet mérése nem képezi a rutin felmérés részét. Tanfolyamunkon az alábbi fő vitális paramétereket tanítjuk, ismeretük minden mentőápoló-jelölt számára kötelező: Vitális funkció
Vitális paraméter
légzés
légzésszám, szaturáció
keringés
pulzusszám, vérnyomás
eszmélet
AVPU-skála, vércukor
Vészhelyzetben (például a beteg ránézésre élettelenül fekszik, szemei csukva vannak) a vitális funkciók felmérése gyorsan (10-15 mp alatt) kell, hogy megtörténjen. Ilyenkor csupán arra vagyunk kíváncsiak, hogy van-e eszmélete, légzése, pulzusa a betegnek. Ezek együttes hiánya azonnali újraélesztést tesz szükségessé (laikusoknak elegendő az eszmélet és normális légzés hiányát megállapítaniuk). A vizsgálat menetét a 4., 6. és a 7. előadás kivonatában, illetve a BLS gyakorlati segédletben találod. Ha a beteg él - akár ránézésre látható, akár csak a gyors vizsgálat után derült ki - a vitális paraméterek számszerűsítése is fontos. Mennyi a légzésszám? Mennyi a szaturáció? Mennyi a pulzusszám? Mennyi a vérnyomás? Milyen a beteg eszmélete? Mennyi a vércukra? Bármely paraméter jelentős megváltozása súlyos betegség jele lehet, további vizsgálatot, adott esetben beavatkozást igényel. A jegyzetben leírt értékek felnőttekre vonatkoznak.
LÉGZÉS Légzésszám és megítélése: Légzésszám az egy perc alatti légvételek számát jelenti. Ehhez a beteg légzőmozgásait egy percen át kell figyelni. Fél percig történő számolás, és az eredmény kettővel való szorzása is megfelelő lehet, azonban ennél rövidebb idő alatt jelentős tévedés lehetséges. • Normális • Kórosan alacsony • Kórosan magas
12-20 / perc 8 / perc alatt (bradypnoe) 25 / perc felett (tachypnoe)
Megjegyzés: mivel szinte minden tankönyv más és más értéket ad meg normális / kóros légzésszámként, ezért a fenti értékek nem abszolútak, hanem az oktatók közös megegyezésén alapulnak. Bizonyos helyzetekben ennél kifejezettebb eltérés is lehet normális, vagy ennél enyhébb eltérés is lehet kóros. Szaturáció és megítélése: A szaturáció az artériás vér oxigéntelítettségét adja meg százalékos formában. Meghatározásához pulzoximéterre van szükség, melyet a beteg ujjára csíptetünk. A készülék vörös és infravörös fénnyel világítja át az ujjat, és a fényelnyelés mértékéből határozza meg a szaturációt. A módszer még korrekt mérés esetén is tévedhet ± 2%-t. Az autón egy kézi- és egy Lifepak 12-be épített pulzoximéter található. Szaturáció mérése a kézi pulzoximéterrel: 1. csíptesd a szenzort a beteg mutató/középső ujjára (ha szükséges, tisztítsd meg az ujjat), a mérés automatikusan indul 2. ha ritmusos hullámgörbét látsz, a mérés hiteles, ekkor leolvashatod a szaturációt (SpO2) és a pulzusszámot (PR) 3. ha nincs rendes jel, igazítsd meg a szenzort, ha ez sem segít tedd át másik ujjra, ha ez sem segít, tedd át valamelyik lábujjra vagy a fülcimpára • Normális • Kórosan alacsony
96-100 % 92 % alatt
KERINGÉS Pulzusszám és megítélése: Pulzusszám az egy perc alatti szívösszehúzódások számát jelenti. Ehhez a beteg valamelyik ütőerének (általában csukló, nyak) lüktetését kell megfigyelni. A csuklóartéria (arteria radialis) az alkar végén, a tenyéri oldal hüvelykujj felé eső részén, míg a nyaki ütőér (arteria carotis communis) az ádámcsutka és a fejbiccentő izom közötti árokban tapintható. Célszerű a lüktetést tíz másodpercig számolni, majd az eredményt hattal szorozni. • Normális • Kórosan alacsony • Kórosan magas
60-100 / perc (élettani érték: 72/perc) 60 / perc alatt (bradycardia) 100 / perc felett (tachycardia)
Vérnyomás és megítélése: A vérnyomás a keringő vér által az érfalra kifejtett nyomás, mely a szívciklus során ritmusosan változik. Mértékegysége a higanymilliméter (Hgmm). A szív összehúzódásával párhuzamosan a vérnyomás megnő, ennek maximumát szisztolés vérnyomásnak (“felső érték”) nevezzük. A szív elernyedésekor a vérnyomás esik, ennek minimumát diasztolés vérnyomásnak (“alsó érték”) nevezzük. Mérése manuális (kézi) vagy automata vérnyomásmérővel (Lifepak 12) történhet. • Normális • Kórosan alacsony • Kórosan magas
120 / 80 Hgmm 90 / 60 Hgmm alatt (hypotensio) 140 / 90 Hgmm vagy a felett (hypertensio)
A manuális vérnyomásmérés menete: 1. ültesd le a beteget 2. tetszőleges oldali (de infúzióval ellentétes) felkarjáról távolítsd el a ruházatot 3. a kart helyezd a szív magasságába 4. a mandzsettát tekerd feszesen a felkarra, a könyökhajlatot hagyd szabadon 5. pumpáld fel a mandzsettát a várt szisztolés érték fölé (első körben kb. 150-200 Hgmm-re) 6. a fonendoszkóp membránját helyezd a könyökhajlat közepére 7. lassan, egyenletesen, kb. 2-5 Hgmm / másodperc sebességgel engedd le a nyomást a mandzsettában és közben hallgatózzál. Az első hallható dobbanásnál mért érték a szisztolés értéket adja meg. A dobbanások (Korotkoff hangok) teljes megszűnése jelzi a diasztolés értéket 8. kettőnél többszöri próbálkozás kellemetlen lehet a beteg számára, ilyenkor célszerű 60-90 másodperces szünetet tartani az ismételt felfújások között
ESZMÉLET Eszmélet és megítélése: Az eszmélet a külvilág ingereire adott reakciók összessége, mely a központi idegrendszer működéséről ad információt. Megítéléséhez a beteg megtekintése, csukott szemek esetén megszólítása, reakció hiányában fájdalominger alkalmazása szükséges. A válaszreakció alapján a beteg besorolása az ÉBER-skálán (az angol AVPU-skála magyar megfelelője) É - Éber B - Beszédre (hangingerre) reagál E - Erős ingerre (fájdalomra) reagál R - Reakció nélküli (nem reagál)
A - Alert V - responds to Voice P - responds to Pain U - Unresponsive
Az alsó két kategória (E-P és R-U) minden esetben súlyosabb állapotot takar.
Vércukor és mérése: A vércukor-érték a vér glukóz tartalma mmol/l-ben kifejezve. Mentőellátás során mérése általában vércukormérővel történik: a beteg ujját tűvel megszúrjuk, a kiserkenő vért tesztcsíkra (stix) cseppentjük, majd a gép elemzi azt, és pár másodperc múlva kiírja az eredményt. Bizonyos stixek reagensei pár perc alatt színreakciót is adnak, melyet egy színskála segítségével, szemmérték
alapján is lehet értékelni. Ez utóbbi kevésbé pontos módszer, inkább olyankor használjuk, ha vércukormérő nem áll rendelkezésre. • Normális • Kórosan alacsony • Kórosan magas
3-6 mmol/l (élettani érték: 4-5 mmol/l) 3 mmol/l alatt (hypoglycaemia) 10-20 mmol/l felett (hyperglycaemia)
Megjegyzés: a cukorbetegség gyakran 6 mmol/l feletti értékekkel jár, de a pontos diagnosztika kórházi vagy szakrendelői feladat, és ismételt, kontrollált laboratórimui vizsgálatok kellenek hozzá. A mentőellátók számára az enyhébb vércukorszint-emelkedés (6-10 mmol/l) vagy panaszokat nem okozó jelentősebb emelkedés (10-20 mmol/l) a tolerálható kategóriába esik, és nem igényel beavatkozást a helyszínen. A gépi vércukormérés menete: 1. készítsd elő az eszközöket: fekete vagy zöld tű, steril lap, stix, vércukormérő 2. helyezd a stixet a gépbe, a készülék automatikusan bekapcsol 3. szúrd meg a beteg ujját (általában mutató vagy középső ujj végpercének oldala), de a területet ne fertőtlenítsd, mert az módosíthatja az értéket. 4. az első csepp vért töröld le, a következőt érintsd a stix hegyéhez (a vér beszívódik a stixbe) 5. kérd meg a beteget, hogy szorítsa a sebre a steril lapot 6. a készülék pár másodperc után kiírja a vércukor-értéket
