VITA
TUDOMÁNYTÖRTÉNET-ÍRÁSUNK ELSŐ NAGY KORSZAKA A t u d o m á n y t ö r t é n e t i k u t a t á s o k h a z á n k b a n is kezdik — valószínűleg gyorsan hervad ó — virágkorukat élni. Csakhogy furcsa virágkor ez, hiszen nálunk a természettudományok feltérképezésére indult komoly történetírási hullám m i n d j á r t a modern, például a tudományfilozófiai, tudományszociológiai irányzatokkal kezdődött. Sajnos n é h á n y tudom á n y b a n ehhez a múltbeli ismeretek teljes térképe, vagyis a klasszikus alapok még hiányoznak. N e m állítom azt, hogy olyan ez, m i n t amikor egy h á z a t a h a r m a d i k emeletnél kezdenek építeni, m e r t így a hasonlat p o n t a t l a n lenne. I t t i n k á b b egy olyan házról van szó, melynek vázszerkezete ugyan teljes, d e alsó szintjei a különféle hiányok m i a t t megközelíthetetlenek, s ezért kezdték meg az építők a m u n k á t egy m a g a s a b b szintnél. Mert mit t u d u n k például a 19. század honi természettudományairól? Keveset. Áll-e e l ő t t ü n k a kor egészét e t e k m t e t b e n szintetizáló mû ? Nem. Ismerjük-e a két világháború k ö z ö t t i teljes m a g y a r k ö n y v t e r m é s t a reáliák területén? Nem. Van-e a honi t u d o m á n y t ö r t é n e t n e k a d a t t á r a , visszatekintő bibliográfiája? Nincs. P e d i g — legalábbis ami a honi eredményeket illeti — az építkezést ezeknél az alapoknál kellene kezdeni. Csakhogy az effajta adattömegek feltárását, közreadását nemigen tartják kreatív tevékenységnek. Mert mi az alkotás egy szakbibliográfia összeállításában? Miért lenne kreatív tevékenység 2000 cím rendszerezett felsorolása és annotálása? H o g y m i é r t ? Mert ezeknek az a d a t o k n a k a feltárásához, megleléséhez, rendszerezéséhez és szerkesztéséhez alapos szaktudományos ismeretek szükségesek. Megkockáztatom: egy komoly bibliog r á f i a összeállítása legalább olyan kreatív tevékenység, mint például egy, a n e m létező 'I'l'F-ről szóló t a n u l m á n y megírása, vagy egy szakzsargonokkal teli filozófiai „önmegvalós í t ó " írás összekovácsolása és gépek szolgáltatta ál-hivatkozásokkal való ellátása. Egy, a m ú l t a t feltáró bibliográfia ugyanis a manuális munkán túlmenően komoly logikai és memoriter feladat is: tudniillik nem lehet valamennyi összefüggést, valamennyi forráslehetőséget és kapcsolódási p o n t o t , t o v á b b á határterületet és interdiszciplináris lehetőséget előre papírra vetni. Szerkeszteni pedig néha nehezebb mint egy mikroterületen alkotni ú j a t . Sokan állítják hogy az ú j a t „ a l k o t á s h o z " szükséges a m á r meglevő ismeretek együttlátása, a m ú l t b a n e l k ö v e t e t t logikai pozitívumok és hibák ismerete, egyszóval az, a m i t mások m á r azon a területen elértek. Csakhogy az ú j a t alkotó többnyire az ú j meglelésére koncentrál, figyelme a jövő felé fordul, és nem ér r á visszapillantani, arról nem is szólva, hogy a visszapillantáshoz, a múltbanézéshez egészen m á s t u d o m á n y o s a p p a r á t u s kell, mint a modern kutatáshoz. A múltbeli hazai ismereteknek kevés k o m o l y szintézise, kevés „pozitivista m ó d o n " rendszerezett a d a t t á r a áll előttünk. A jelenkori könyvkiadás is eltávolodott régi énjétől, m e r t a sokszor bizonytalan, ú j hipotézisek n e m a megpihenő eredmények regisztrálása mellett, h a n e m inkább azok helyett k a p n a k t e r e t . E visszapillantások, a félbemaradt életm ű v e k teljessé tétele, a kéziratos m ü v e k posztumusz közzététele helyett, a m ú l t m a g y a r t u d ó s a i n a k teljes életrajzi és bibliográfiai f e l t á r á s a helyett tudósi rangot a k u t a t ó n a k csak az új ismerethalmaz adományozhat. Még a k k o r is, h a azoknak, a m á r n y o m t a t o t t f o r m á b a
238
való közzétételekor kiderül — ismervén a n e g a t í v irányban felgyorsult honi n y o m d a i átf u t á s i időket —, hogy néha túlhaladott, elavult, semmitmondó, számunkra fölösleges, papírt-foglaló betűhalmazok. É s az e f f a j t a m ű v e k együtteséből tevődik össze az információrobbanás elnevezésű közhelyhez alapot a d ó betűtömeg. Ennek egyik oka épp a helytelenül értelmezett, a leszűkített kreativitás-kategóriákban keresendő. A kreatív tudós eszerint csak előrenézhet vagy legfeljebb megnézheti, hogy a nagy hivatkozásjegyzékek szerint h á n y a n h i v a t k o z n a k előrenézésére, s t u d j a , hogy ilyenkor rájuk is illik m a j d a n hivatkoznia, de aki csak visszapillantgat, az nyilván „egy kiöregedett előrenéző" lehet. N e t á n egy olyan szakember, aki már csak arra jó, hogy a múltbeli történéseket rendezgesse, s sztorikat gyűjtsön. Mindezek eredményeképpen t u d j u k oly nehezen megmondani, mi t ö r t é n t h o n u n k b a n a reáliák területén az elmúlt másfél évszázadban. Még a világosnak tűnő pontok sem elég világosak, gondoljunk csak a Bolyai-kérdésre, a Bolyai-hagyatékokra és a nem létező Bolyai-kultuszra. Gondoljunk a f é l b e m a r a d t életrajzi lexikonokra, a kiadatlan életművekre, a lappangó a d a t t á r a k r a , és mellettük a meggondolatlanul elindított fakszimile sorozatokra (pl. Nyugat). Gondoljunk a n e m létező hazai reprint-kultuszra és ezzel e g y ü t t az aukciók okozta könyvárinflációra, vagyis az elvileg közkinccsé tehető ritkaságokra, kézikönyvekre, alapvető forrásmunkákra, repertóriumokra és bibliográfiákra. J ó lenne, h a az eddig divattalan t u d o m á n y o k , az a d a t g y ű j t ő és rendszerező s z a k m á k megkapnák vagy ú j r a elnyernék alkotói, k r e a t í v rangjukat. De visszamenőleg is, hiszen egy szakma kreatív r a n g j a nem annyira időfüggő, mint ahogyan azt a d i v a t d i k t á t o r o k hiszik. Hogy mennyire alkotó m u n k a a m ú l t — főként realisztikus k u t a t á s a i n a k bármilyen korban történő búvárlása —, ezt n e m is olyan nehéz eldönteni, s e döntést elősegítendő szeretném futólagosan bemutatni a n e m éppen kreatívnak t a r t o t t szerkesztői, bibliográfusi és t u d o m á n y történészi szakmák első nagy korszakát, első igazi indulását, mely a millennium k o r á r a tehető. *
A honi természettudomány történetírásának kezdetei a 19. század középső h a r m a d á r a tehetők, mikoris a pozitivista történetírói h u l l á m hatására egymás u t á n születnek meg a szakma- és intézménytörténetek, a történeti értékű szakbibliográfiák. „ A pozitivizmus . . . k i b o n t j a a fejlődéselméletben rejlő, a t ö r t é n e l m e t differenciáló lehetőségeket: módszerbeli igényessége és természettudományos világnézete egyaránt kedvez olyan fontos szakágazatok kibontakozásának, mint a tudomány-, a technika-, a gazdaság-, a t á r s a d a l o m t ö r t é n e t vagy a népismeret." 1 Elsősorban a szerves mozgásformát meghatározó t u d o m á n y o k , az orvostudomány, az állattan és a botanika története iránt nagyobb az érdeklődés e korban, s csak később kapcsolják be a k u t a t á s b a a szervetlen természetet leíró diszciplínák, a fizika, m a t e m a t i k a , kémia és a f ö l d t u d o m á n y o k történeti kérdéseit. Persze addig, míg a klasszikus értelemben v e t t történeti k u t a t á s o k néhány évszázados m ú l t r a t e k i n t h e t n e k vissza h a z á n k b a n , a reáliák történészeinek m ú l t j a jóval szerényebb, s míg a történészek legalább módszertani elveket örököltek elődeiktől, addig a tudománytörténészeknek ilyen t a p a s z t a l a t sem j u t o t t . Amikor a kortárs történészek m á r alapos, kritikai o k m á n y t á r a k a t a d t a k ki s családtörténeti kézikönyveket szerkesztettek, a k k o r a tudománytörténészek legfeljebb az alapvető források regisztrálásáig j u t o t t a k el, s a „kiemelkedő" eredmény egy-egy jól sikerült biobibliográfia lett. Míg a történésznek a levéltári k u t a t á s mindennapos éltetőeleme volt, a t u d o m á n y historikusa megelégedett n é h á n y nehezen felkutatott folyóirat- és hírlapcikkel 1
В..
VÁRKONYI
AGNES:
A
pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban.
2. k ö t . Bp., 1973. 423. о.
239
is. Örült annak, h a b i z o n y í t h a t t a , voltak a honi m ú l t n a k kiemelkedő orvosai és biológusai, kémikusai és csillagászai, de hogy ők hogyan illeszkedtek koruk társadalmába és hogyan vethető össze t u d o m á n y u k a haladó európai k u t a t á s o k k a l , erre m á r nemigen t u d t a k választ adni, az összehasonlítva szintetizáló módszerre m á r nem f u t o t t a erejükből. N e m is beszélve a természetfilozófiai tényezők elemzéséről vagy épp a reáliák és a szépirodalom kapcsolatának bemutatásáról. A jó értelemben v e t t pozitivizmus szellemében m ű k ö d t e k ők: a d a t o k a t g y ű j t ö t t e k és rendszereztek, k o r á b b i írásokat kritikai vizsgálatoknak vetettek alá, s legjobbjaik még a levéltári alapokig is e l j u t o t t a k . Többségük n e m volt „ p r o f i " , tisztes hivatásuk mellett h o b b y k é n t Írogattak, g y ű j t ö t t é k szakmájuk vagy a rokonszakma emlékeit, s a d t á k közre a z o k a t a kortársak o k u l á s á r a . Romantikus kezdet ez a r o m a n t i k a u t á n i korban, de h á t a reáltudományok historikusai mindig egy kicsit a n a g y történeti irányzatok után ballagtak. Természetesen jogos Várkonyi Ágnes megállapítása: „ N a g y o t vétnénk az igazság ellen, h a az ötvenes évek n a g y forrásgyűjteményeinek létrejöttét elválasztanánk a pozitivista történetszemlélettől, d e a k k o r is, h a egyedül a pozitivista történetszemléletre vezetnénk vissza." 2 . . . „ N e m az a d a t g y ű j t é s a lényege az ú j t ö r t é n e t t u d o m á n y i eljárásnak, han e m . . . a forrásokra épülő, a valóságot tényeiben megfigyelő eljárás, a társadalomtudom á n y i forráskritika és az összehasonlító m ó d s z e r . " 3 De ezt a módszert többnyire csak a történészek ismerték és alkalmazták, míg a főként laikus tudományhistorikusok többsége ily szintre e korban nemigen jutott, ők e m o d e r n módszerekkel csak félévszázados késéssel találkoztak. Hogy az időkülönbség nem lett nagyobb, az főként a millenniumi szellemnek köszönhető. A millennium ugyanis a nagy visszatekintés, rendszerezés, eredményrangsorolás, összegzés i d ő s z a k a volt, s ebből már nem m a r a d h a t t a k ki a természettudományok eredményei sem. E z é r t n e m véletlen talán, hogy a klasszikus pozitivista történetírói hull á m o t a millennium i d e j é n a tudománytörténészek, művelődéstörténészek, szakbiblio gráfusok igazi indulása és monográfia-hulláma követte. E monográfiák a n n y i b a n hasonlítanak is egymásra, hogy azokra a tág értelemben v e t t pozitivista történetírói módszer nyomja r á bélyegét. E z viszont, épp a reáliák története esetében, nem haszontalan, hiszen csak a pontos szövegközlések és bő a d a t h á t t é r mellett lehet valósnak tűnő összefüggésekhez eljutni. A kor kiemelkedő a d a t g y ű j t ő j e , cédulázója, rendszerezője — v a g y a h o g y elnevezték: g ő z h a n g y á j a — id. Szinnyei József, az ismert biog r á f u s és bibliográfus volt, aki a majd 30 ezer író életrajzát egybefoglaló munkájával vált a k u t a t ó k körében népszerűvé és csodálat „ t á r g y á v á " . De említhetjük mellette Petrik Gézát is, az 1711 u t á n i m a g y a r könyvészet szakemberét, a „Petrik-sorozat" megindítóját, a k i hasonló szorgalmú volt, mint kortársa, Szinnyei. De máris felbukkan Szinnyei levelezőtársának, t á m o g a t ó j á n a k , Nagy Ivánnak a neve, aki tizenhárom kötetes családtörtén e t e t t e t t közzé, a m e l y e t Kempelen a nemesi családok irányában bővített később. A z t á n s o r r a jönnek a nagy bibliográfusok: Apponyi és Hungaricája, Kertbeny és német könyvészete, Szabó Károly és Régi Magyar K ö n y v t á r a és segítőtársa, Hellebrant Árpád, aki emellett a filológia, az irodalomtörténet, a történelem és a pedagógia bibliográfusa is volt. A századfordulón a cédulákból — nem kifejezetten történelmi — monográfiát vagy monográfia-sorozatot a l k o t ó k száma is még bővíthető, gondoljunk csak Matlekovics Sándor millennium-sorozatára, a Pallas részvénytársaság megbízottainak n a g y vállalkozására, a t ö b b száz iskolatörténetre, Fináczy neveléstörténeteire, a Magyar népköltési gyűjteményre, Borovszky Samu vármegyesorozatára, a Régi Magyar Költők T á r á r a , a „Magyarországi tanulók k ü l f ö l d ö n " sorozatra, a Magyar nyelvtörténeti szótárra, az 1897-ben megi n d í t o t t 41 kötetes R é g i Magyar K ö n y v t á r r a , az 1899-ben ú t j á r a indított Corpus J u r i s 2 3
1 . m. 341. о. 1 . m. 342. о.
240
Hungarici sorozatra, a m a g y a r történelem kútfőinek kézikönyvére vagy a nagy könyvtárak komoly, n y o m t a t o t t katalógusaira. Ezeknek a szelleme azonos az első komolyabb tudománytörténészek megalkotta módszertani elvekkel: tényeket közölni, a d a t o k a t korrigálni, a d a t o k a t rendszerezni, táblázatba foglalni, a könyvészeti forrásokat feltárni. De nagyon sokszor: n e m állást foglalni, nem dönteni az eredmény jó vagy rossz volta felett, a döntés m a r a d j o n az utókorra. E korai tudománytörténet-írásnak érdekes jellegzetessége az is, hogy megpróbálja felszínre hozni a kisembereket, vagy ahogyan Goethe mondaná, a t u d o m á n y talicskázóit. É s h a velük kapcsolatosan egy-egy ú j tényre b u k k a n n a k , vagyis h a ezeket az embereket kapcsolatba t u d j á k hozni egy-egy általuk k ö z v e t í t e t t tudományos eredménnyel, akkor őket is a nagyokkal egy sorban említik. Ez mellesleg az egyik nagy h i b á j a e korai műveknek: messzemenően hiányoznak a helyes arányok, a helyes értékítéletek, a kritikai szellem. E z azonban néhol még a m a monográfusainál is megfigyelhető: nem mernek állást foglalni a tudományok néhai vezető egyéniségei mellett vagy ellen, sokszor nem mernek nagyságrendi különbségeket tenni a régmúlt — esetleg nagynevű — t u d ó s a i között. E művek erénye viszont az adatgazdagság, és a bibliográfiai teljességre törekvés. Sajnos ma már a bibliográfia-készítést nemigen tartják kreativ, tehát önálló alkotói vénát igénylő tevékenységnek. És mivel a bibliográfus szakma becsülete kicsiny, s az e témákkal foglalkozó embereket az úgymond kreatív szakemberek egy kicsit le is nézik, a napjainkban megjelenő bibliográfiák egy része igen gyenge. Mert azok b á r elégséges címleírói, d e elégtelen szaktudományos ismerettel párosulnak. A századfordulón a helyzet talán j o b b volt, mert egyrészt a bibliográfusok többsége jó szaktudós is volt, másrészt a pozitivista történetírói hullám egyik tápeleme épp az alapos, megbízható bibliográfia lett, gondoljunk csak a reáliák történészeinek nélkülözhetetlen kézikönyvére, a Poggendorff-sorozatra, mely 1863-ban indult. Szerencsére a tudománytörténet-írásnak nemcsak a német, de a honi szakirodalomban is voltak fontos pillérei. H a d d hozzunk ezekből is néhány p é l d á t . *
Az állattan történetében a múlt századi kezdetet Hanák János (1812—1849) m u n k á j a jelentette, mely mű lényegében az addigi honi állattani szakirodalom bő annotációja. Amolyan komplex m u n k a : biográfiai, bibliográfiai és történeti elemek együttese. H a n á k m u n k á j á t később Daday Jenő és Szilády Zoltán folytatta. 4 H a n á k , D a d a y és Szilády művei lényegében csak az alapot a d t á k egy komolyabb történeti műhöz, amely viszont mind a mai napig nem készült el. E r r e az időre esnek az első, komolyabb orvostörténeti forráskiadványok is, közülük elsősorban Linzbauer Ferenc (1807—1888) nagy a d a t t á r a emelhető ki, mely a hazai egészségügyi és orvosi rendeletek, törvények szép tárháza, s mely m ű 1852 és 1861 között hét kötetben l á t o t t napvilágot. 5 Lényegében ez a d o t t alapot az orvostörténet-íráshoz, mely m á r 1861-ben magáénak t u d h a t t a Sugár Fábiusz (1820—1899) szerény összefoglalóját a me-
4 H A N Á K J Á N O S : A Z á l a t t a n története és irodalma Magyarországon. Pest, 1849.. D A D A Y J E N Ő : A m a g y a r állattani irodalom ismertetése 1 8 7 0 - t ő l 1 8 8 0 - i g bezárólag. Bp., 1 8 8 2 . és uő.: A magyar állattani irodalom ismertetése 1 8 8 1 - i g bezárólag. Bp., 1 8 9 1 . ; S Z T L A D Y Z O L T Á N : A m a g y a r állattani irodalom ismertetése I I I . 1 8 9 1 — 1 9 0 0 . Bp., 1 9 0 3 ;
Az 1849 ós 1870 közötti irodalmat később Szilády igyekezett pótolni az 1922-es Állattani Közlemények mellékletében, míg századunk első negyedének irodalmát A L L O D L A T O R I S I R M A foglalta bibliográfiába: Bibliographie der Zoologie im Karpatenbecken 1 9 0 0 — 1 9 2 5 . Bp. 1 9 6 6 . 5 L I N Z B A U E R X . F E R E N C : Codex sanitario medicinalis Himgariae. I — V I I . köt. B u d a , 1852-1861.
6 Magyar T u d o m á n y 1982/8
241
dicina hazai m ú l t j á r ó l és Fekete Lajos k ö t e t é t a honi és egyetemes orvoslás fejlődéséről. 6 Számos kisebb t a n u l m á n y u t á n Demkó Kálmán műve emelhető ki, aki a 18. század végéig h a t a l m a s a d a t t á r á t a d j a a honi orvosi rend történelmének. 7 Mivel nem volt orvos, elsősorban nem értékel, h a n e m csak a d a t o t közöl. Művének honi forrása volt — az imént idézett m u n k á k mellett — Weszprémi István alapvető négykötetes bio-bibliográfiája is. 8 Weszprémi „ v e t e t t e meg a l a p j á t a m a g y a r orvosi rend történetének, melyet az ő m u n k á j á n a k hiányában m a lehetetlen lenne megírni. . . " — írja róla Demkó. 9 Az orvostörténet-írás mindig jóval t ö b b k u t a t ó t t u d h a t o t t magáénak hazánkban, m i n t b á r m e l y más szakterület, s a századfordulón m á r három jeles szakember k u t a t orvostört é n e t i kérdéseket. K ö z ö t t ü k a korelnök Magyary-Kossa Gyula (1865—1944), ő t Győry Tibor (1869 — 1938), m a j d Ernyey József (1874—1945) követte. Magyary-Kossa kezdetben a honi állatorvoslás történeti alapjait t á r t a fel, 10 m a j d a valóban profi t u d o m á n y történész kritikai módszereivel elkészítette a honi o r v o s t u d o m á n y a d a t t á r á t 1800-ig. 11 Állatorvosi m u n k á j á n a k előszavában í r j a : „ H á l á t l a n f e l a d a t r a vállalkozik az, aki bibliog r á f i á t ír. Rengeteg fáradsággal olyan k ö n y v e t szerkeszt, a m e l y n e k tulajdonképpen nincsen is igazi könyv jellege, mert hiszen — n e m olvassa senki." 1 2 Annyiban igaza v a n a szerzőnek, hogy egy bibliográfia összeállítása hálátlan feladat, hiszen soha nem volt eléggé megbecsült s z a k m a . Csak a történészek méltányolták, akik a bibliográfiát — helyesen — épp oly kreatív m u n k a eredményének t a r t j á k , mint egy történ e t i művet. Mert az u t ó b b i megírása az előbbi nélkül — t ö b b n y i r e lehetetlen. Érdemes felfigyelni Magyary-Kossa másik megjegyzésére is, mely négykötetes m u n k á j a első kötetének előszavában olvasható: „Magyarország külső és belső ellenségei szorgalmasan emlegették azt a bizonyos magyar ugart . . ., de meg voltam győződve, h o g y ezek a r á g a l m a k csakis azért élhetnek t o v á b b , mert mi m a g y a r o k sohasem t ö r ő d t ü n k valami sokat a múltunkkal s régi kultúr á n k sok-sok emléke m a is o t t bever, feldolgozatlanul, a levéltárak iratkötegeiben. . .." Sajnos a helyzet m a sem sokkal „ r ó z s á s a b b " , hiszen a századvég nagy bibliográfiai és t u d o m á n y t ö r t é n e t i h u l l á m á t nem követte a méltónak nevezhető folytatás, a monográfiákb a n is lemérhető eredmény. Pedig Magyary-Kossa elsők között hangsúlyozta a levéltári k u t a t á s o k és a bibliográfiai összeállítások fontosságát. A kortárs Győry Tibor is e kettő mellett állt ki, fontos alapot a d v á n az utókor kutatóin a k orvosi könyvészetével 1 3 és kartörténetével. 1 4 Könyvészeiének összeállítása u t á n büszk é n í r j a annak előszavában: ,,. . . minden o k u n k s jogunk v a n rá, büszkeséggel tekinteni h a z á n k nemcsak ú j , d e régi orvosi l i t e r a t ú r á j á r a is". Győry igen sokat t e t t a n n a k érdekében, hogy a 20. század orvoslását feltáró szerzők is könnyedén dolgozhassanak m a j d , " S U G Á R F Á B I U S Z : A Z orvosok és az orvosi t u d o m á n y Magyarországon A legrégibb időktől századunk elejéig. Pest, 1 8 6 1 . ; F E K E T E L A J O S : A gyógytan rövid története. Pest, 1864. 7
D E M K Ó K Á L M Á N : A m a g y a r orvosi rend története. Bp., 1 8 9 4 . W E S Z P R É M I I S T V Á N : Succinta medicorum Hungáriáé et Transilvaniae
Biographia. I —IV. köt. Lipcse, 1774; Bécs, 1 7 7 8 - 8 7 . Fakszimile kiadása: B p . 1 9 6 0 - 1 9 7 0 . 8
9 10 11
12
DEMKÓ: i. m . 4 5 9 — 4 6 0 . o . K O S S Á G Y U L A : Magyar állatorvosi könyvészet 1472—1902. Bp., 1904. M A G Y A R Y - K O S S A G Y U L A : Magyar orvosi emlékek I —IV. k ö t . Bp., 1929—1940.
A 10. alatt i. m . V I I . o. G Y Ő R Y T I B O R : Magyarország orvosi bibliographiája 1 4 7 2 — 1 8 9 9 . Bp., 1 9 0 0 . E n n e k előzménye: M A I N Z E R J Á N O S : A magyar orvostudományi irodalom 1 7 7 0 - i g . Kolozsvár, 1 8 8 5 . Győry m u n k á j á t teszi teljesebbé: M A T O L C S Y M I K L Ó S : K ö n y v és irodalmi gyűjtem é n y magyarországi gyógyszerészeti m u n k á k r ó l 1 8 7 8 - 1 9 0 9 . Bp., 1 9 1 0 . 14 G Y Ő R Y T I B O R : Az orvostudományi k a r története 1 7 7 0 — 1 9 3 5 . Bp., 1 9 3 6 . E n n e k előzménye: H Ő G Y E S E N D R E : Emlékkönyv a Budapesti K i r á l y i Magyar T u d o m á n y E g y e t e m Orvosi K a r á n a k múltjáról és jelenéről. B p „ 1896. 13
242
megindítván 1904-ben orvosi bibliográfiai sorozatát, melyet a Magyar Orvosi Archívumban t e t t közzé. A k o r t á r s E r n y e y József polihisztor a l k a t ú ember volt, aki a gyógyszerészet és botanika históriájától, a genealógiai kérdéseken á t nyelvészeti, valamint irodalom- és művelődéstörténeti kérdésekkel is foglalkozott. 1 6 Mindössze h a t évvel volt fiatalabb nála Szathmáry László (1880 — 1944), kémiai múltunk első komoly feltárója, az alkímia történetének specialistája. 1 ' Az akkori kémiatörtóneti k u t a t á s o k b a n még Loczka Alajos nevét e m l í t h e t j ü k , aki szintén alkimiatörténettel, emellett pedig t a n t á r g y t ö r t é n e t t e l foglalkozott. A matematikatörténészek többsége a Bolyai-kérdéssel foglalkozott, de a Tentamen és az Appendix valamint a Gauss-Bolyai levelezés k i a d á s á n túlmenően t ö b b nem f u t o t t a erejükből. 1 7 Szily Kálmán a korai m a t e m a t i k á k r a figyelt fel, ismertette György mester 1499-es k ö t e t é t és az 1577-es Debreceni Aritmetikát. 1 8 E b b e n segítőtársa volt, a főként az egyetemes t u d o m á n y t ö r t é n e t t e l foglalkozó Heller Ágost is. 19 Ekkor kezdtek m u n k á l k o d n i a honi csillagászat búvárlói is, közülük Jelitai József20 (1889 — 1944) és Tass Antal21 (1876 — 1937) neve emelhető ki, Heller nevét m á r e m l í t e t t ü k . A botanika első jeles historikusa Kanitz Ágost volt, aki Halléban még 1866-ben a d o t t ki kötetet b o t a n i k a i múltunkról. 2 2 A századforduló k u t a t ó j a volt Fialowski Lajos (1846 — 1909) és Alföldi Flatt Károly (1853 — 1906) is. É s ekkor figyel fel a t u d o m á n y t ö r t é n e t r e , a későbbi kiváló szakember, Gombocz Endre (1882—1945) is, botanikai könyvészetünk és nyelvészetünk k u t a t ó j a , e t u d o m á n y fejlődésének monográfusa. 2 3 A honi fizika aránylag kevés historikussal büszkélkedhet, Heller és Jelitai mellett t á n csak Batta István (1882 — 1926) volt az, aki a l a p v e t ő e n ú j a t t u d o t t mondani e témakörben. Ő Szily ösztönzésére — akárcsak Gombocz — szaknyelvünk fejlődését k u t a t t a , d e egy monográfia megírásához már nem j u t o t t el. A meteorológia történetének k u t a t á s á b a n az 1879-ben született Réthly Antal szerzett érdemeket, aki azon szerencsés tudósok egyike lett, akinek szinte matuzsálemikor j u t o t t , s így t ö b b évtizedes k u t a t á s i eredményeit k ö t e t e k b e n is summázhatta. 2 4 K o r t á r s a volt Lósy-Schmidt Ede (1879 — 1948), aki nemcsak H a t v a n i I s t v á n életművét k u t a t t a , de a honi műszaki-történeti k u t a t á s o k és bibliográfiai g y ű j t é s e k egyik elindítója is volt. 26 A geodézia történetének „századfordulós" szakembere volt Székely Ferenc, aki f ő k é n t a K a t a s z t e r i Közlönyben publikálta ez irányú cikkeit, amelyek később oly követőkre találtak, m i n t Fodor Ferenc és Bendefy László. *
Talán e n é h á n y adatból is kitűnik, hogy a millennium időszakára kialakult nálunk egy eszme: a m ú l t tisztelete, a humanisztikus és a realisztikus múlt megbecsülése, az eredmé16
Tudománytörténeti kutatásainak eredményeit a szakfolyóiratokban t e t t e közzé. S Z A T H M Á R Y L Á S Z L Ó : Magyar alkémisták. B p . , 1 9 2 8 . A kötetek R É T H Y M Ó R , K Ö N I G G Y U L A , K Ü R S C H Á K J Ó Z S E F , S C H M I D T T E K E N O és S T Ä C K E L P Á L szerkesztésében jelentek meg 1 8 9 7 és 1 9 0 4 között. 18 Vö. id. S Z I L Y K Á L M Á N : Adalékok a magyar nyelv és irodalom történetéhez. Bp., 1898. 19 H E L L E R főműve: A physika története a X I X . században. I —II. Bp., 1891, 1902. 20 J E L I T A I főműve csak később készül el: Sipos Pál élete és m a t e m a t i k a i munkássága. Bp., 1932. 21 T A S S m a g y a r csillagászattörténete a Stella c. folyóiratban jelent meg folytatásokban. 22 K A N I T Z , A U G U S T : Versuch einer Geschichte^der ungarischen Botanik. Halle, 1865. 23 Vö. pl. G O M B O C Z E N D R E : A magyar b o t a n i k a története. Bp. 1936. 24 R É T H L Y A N T A L : Időjárási események és elemi csapások Magyarországon I —П. Bp., 1962, 1970. 26 í r á s a i n a k többsége a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közleményeiben jelent meg. 17
6*
243
nyek megőrzése és őriztetése. Ezért készült e n é h á n y áttekintés, melyek szerzői h a néhol túl büszkén is, d e vallották: gazdagabbak v a g y u n k , m i n t hisszük és szegényebbek, mint lennünk kellene. Hiszen nyilván túlzó m ó d o n értékelték intézményük m ú l t j á t az iskolatörténészek, s a szakmatörténészek t u d o m á n y u k előzményeit. De jelen esetben nem a müvek száraz v a g y t ú l olvasmányos stílusa, n e m az elburjánzó adattömeg vagy az unalmas táblázatok állnak mondandónk k ö z é p p o n t j á b a n , hanem az, hogy a m a k u t a t ó i számár a ezek az alapok nélkülözhetetlenek. É r d e m e s lenne m a is meg-megállva, alapos w h o was who-k és who is who-k formájában á t t e k i n t e n i a közelmúlt és a jelen honi t u d o m á n y o s világát, hogy a jövő historikusaipegalább a n n y i t mondhassanak: e klasszikus módszereket túl ugyan nem s z á r n y a l t a aYO. század, d e legalább alkalmazta. Még akkoris, h a nem tekintette valódi kreativ tevékenységnek.
ifj. Gazda István
BIBLIOGRÁFIA A kreativitás nemzetközi irodalmából Az alábbiakban egy rövid, tematikusan tagolt bibliográfiát n y ú j t u n k á t az olvasónak a kreativitás nemzetközi irodalmából. Válogatásunk nem is lehet más, csak hiányos. Hiszen a kreativitás lényegbevágó irodalma n a p j a i n k b a n m á r több ezer m ü v e t számlál. E l h a g y t u k , helyhiány m i a t t , a m a g y a r k r e a t i v i t á s k u t a t ó k a t , akiknek müveiből a b e m u t a t o t t bibliográfia terjedelmét meghaladó' válogatás lenne összeállítható m á r most, 1982-ben. Címjegyzékünk csak a pszichológusok által í r o t t m u n k á k r a szorítkozik, holott a kreativitás teljes problémaköre jócskán túlnőtte a pszichológia kereteit. Ilyenformán ez az alábbi kis összeállítás csak a r r a szolgál, hogy az érdeklődő olvasó meg t u d j a kezdeni kreativitást a n u l m á n y a i t mindenekelőtt a kérdést kezdeményező t u d o m á n y b a n : a pszichológiában. E bibliográfia egyes tótelei több témánál is föltüntethetők. Például E . Kris m u n k á j a prominens az alkotóképesség szempontjából is; v a g y A. Rothenberg és C. R . Rogers munkáib a n figyelemre m é l t ó megállapítások találhatók az alkotási produktum általános elméletére vonatkozóan s t b . Az egyes címek t e m a t i k a i besorolása t e h á t hozzávetőleges. T o v á b b i tanulmánycímek, forráshelyek magukban az i t t elolvasásra javasolt m u n k á k b a n találh a t ó k , valamint a k r e a t i v i t á s t közvetlenül, v a g y közvetve k u t a t ó magyar szakírók müveiben. Ezek ( t e m a t i k u s számunk szerzőin túlmenően): Barkóczy Ilona, Farkas János, Hajnal Albert, Horányi Özséb, Kindler József, Kunszt György, Ladó László, Susánszky János, Szabó László, Szépe György, Tamás Pál, Varga Károly, Vekerdi László, Vekerdy Tamás, Vidor Ferenc, ZétényiTamás és így tovább. A z t hisszük, sokan értenek velünk egyet, amikor ezek u t á n fölvetjük egy átfogó kreativitás-bibliográfia javaslatát. Érdemlegesen csak így vázolható a kérdés egy olyan tematikai struktúrája, amely a kreativitással összefüggésben m ű v e l t összes p r o b l é m á r a kiterjed. E t e m a t i k a i s t r u k t ú r a nyilván messzemenően korrigálná, pontosabban bővítené azt a t e m a t i k u s b o n t á s t , amire i t t módunk volt. Végezetül így mind a külföldi, mind a magyar k r e a t i v i t á s - k u t a t ó k névjegyzéke valóban teljessé tehető.
244
