A nagy vita a magyar keresztény politikáról

SÚLYPONT

A nagy vita a magyar keresztény politikáról – A tanulságok és a következtetések – (negyedik rész) cikksorozat első három részében leírtuk az 1945- kialakult magyar belpolitikai helyzet határozta meg. A 48. évi nagy vita kialakulását, kettős csúcspont- felvetett kérdést csak ebből kiindulva válaszolhatjuk ját és lezárulását, a tragédia bekövetkeztét. Egy meg. történettudományi mű ezzel véget érne, mert a történész nem vetheti fel a „mi lett volna, ha” kérdését, és A világpolitikai és a belpolitikai háttér főként nem kísérelheti meg e kérdés megválaszolását. Ez a cikk azonban – még ha áttekinti is a nagy vitának és közvetlen következményeinek történetét – nem vagy Az Európa nyugati és keleti fele közti határ ott húzólegalábbis nem csupán történettudományi mű, és szer- dott, ahol az angol-amerikai és a szovjet csapatok tazője nem történész. Ezért e sorok írója nem kerülheti el, lálkoztak. A demarkációs vonalat valamivel korábban hogy meg ne kísérelje a tanulságok és következtetések húzták meg, mint amikor a csapatok ténylegesen találösszefoglalását, sőt ez kötelessége is. Ennek teljesítésére koztak, de a megállapodást betartották: az amerikaiak kerül sor ebben a részben, a végső szó kimondásának átadták Türingiát, a szovjetek pedig egyes észak-német igénye nélkül; ami e kérdésben egyébként, mint az területeket. Nem sok kétség lehetett azonban afelől, ilyen kérdésekben általában, feltehetőleg sohasem lesz hogy a hatalom a megszállóé, azé a hatalom, akié a fegyver. Lehettek, vagy nagy valószínűséggel voltak kimondható. Ez a cikksorozat „A nagy vita a magyar keresztény fantazmagóriák mindkét oldalon, be lehetett vetni politikáról” címet viseli, de témája tágabb ennél. Már a propaganda vagy egyes esetekben akár a pénz eszeddigi részei is sokkal töbközét is annak befolyásobel foglalkoztak, a tárgyalt lására, ami a demarkációs négy év egyházi, keresztény vonal túlsó oldalán történt, és nemzeti politikai made tudtommal a fegyveres gatartásának alapvető kérbeavatkozásnak még a kodéseivel. A tanulságok és moly gondolata sem merült következtetések tehát szükföl, az esetleges támadás ségképpen mindhárom kérelhárításán túlmenően. Ezt déskörre vonatkoznak, már egyértelműen megírta a csak azért is, mert ez a hányugati sajtó, és ez világorom kérdéskör elválaszthasan felismerhető volt abból, tatlan. A központi kérdés viamilyen visszafogottsággal szont, mindhárom probléma a nyugati diplomaták nátekintetében, ugyanaz, és ez lunk is viselkedtek, nem is elválaszthatatlanná teszi vitatva a szovjetek, személy ezt a három kérdéskört. Mi szerint Vorosilov meghatáVasfüggöny – kettészelte Európát volt, vagy inkább mi lett volrozó szerepét a Szövetséges na a helyes magatartás mind Ellenőrző Bizottságban. egyházi, mind keresztény politikai és mind nemzeti poE visszafogott viselkedés érdekes példáját írja le Balitikai szempontból a háborút vesztett és a szovjet csapa- logh Margit (2002: 82-83). „H. F. Arthur Schoenfeld, tok által megszállt országban, ahol a tényleges hatalom az amerikai diplomácia Budapesti képviselője 1945. ápa szovjet megszállóké volt, akik nyilvánvaló módon a rilis 30-án arról tájékoztatta külügyminiszterét, hogy szovjet rendszerhez hasonló berendezkedés kialakítására hivatalában felkereste őt Pálff y József gróf, és bizalmatörekedtek, és ezért minden lehető eszközzel támogatták san arra kérte, hogy Serédi utódjára vonatkozó ajánláaz ugyanerre törekvő magyar kommunistákat. sát juttassa el Rómába, báró Apor Gábor vatikáni maA helyes magatartást mindhárom kérdéskör tekinte- gyar követnek. […] A gróf (és a mögötte álló politikai tében a világpolitikai helyzet és az ennek függvényében erők) két jelöltje: P. Jánosi József jezsuita szerzetes és 2009 /2

3

SÚLYPONT Mindszenty József püspök közül a püspököt preferálta. tetlenebbül beszélhetett, 1946. március 5-én, tehát A diplomata jelentéséről az amerikai kormány részére nem egészen egy évvel az európai háború befejezése értékelő feljegyzés készült. Igen tanulságos az a gon- után mondta el híres fultoni beszédét. Ebben a legdolatmenet, amelynek összegzéseként a jelentés ösz- határozottabban beszélt a Szovjetunió expanziós töszeállítója Pálff y gróf kérésének elutasítását javasolta. rekvéseiről, és először használta a vasfüggöny szót. Ez ’Jómagam semmit sem tudok az említett két papi személy a vasfüggöny nyilván ott húzódott, ahol meghúzták politikai nézeteiről, sem arról, hogy milyen hírben állnak. azt a demarkációs vonalat, amelyen innen és túl más Személyes véleményem az, hogy az üzenetnek részünkről fegyverek határozták meg az eseményeket. Ez, noha Aporhoz való eljuttatása politikailag nagyobb veszélyt az igazságot nyilván ki kellett mondani, amit Churjelent még annak ellenére is, hogy pusztán postásként chill meg is tett, nem csökkentette, hanem növelte a szolgálunk, mint az esetleg megszerzett előny. Ha kitu- kelet-európai népek kiszolgáltatottságát, hiszen most dódik, kedvezőtlenül érintheti a szovjet hatóságokkal és már nem a demarkációs vonaltól keletre, hanem a az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal fennálló kapcsolata- vasfüggönytől keletre kerültek. Truman 1947 márciinkat. Noha előfordulhat, hogy néhány kérdésben szembe usában mondta el nem kevésbé híres kongresszusi bekívánunk helyezkedni a szovjetekkel Magyarországon, szédét, amelyben meghirdette a később róla elnevezett viszont ügyünket nem fogja segíteni, ha azt hiszik, hogy Truman-elvet, a feltartóztatás, a containment, de nem okkal gyanakszanak ránk a Vaa visszaszorítás, a rollback elvét. tikán és a klerikális párt ellenük A rollback 1989-ben jött el, több irányuló manővereinek támogamint 40 évvel később. Ez a beszéd tása miatt.’ Nyilvánvaló, hogy tekinthető a hidegháború formális az amerikaiak a prímási utódlás kezdetének. Ami ekkor történt, az, miatt nem akartak a legcsekénoha a Truman által bejelentett lyebb mértékben sem súrlódni intézkedéseket nyilván meg kellett a szovjetekkeld.”. Nem tudom, tenni, és ezeket be is kellett jelenhogy Barankovicsnak volt-e teljes teni, ismét még nehezebbé tette a vagy részleges tudomása erről az kelet-európai országok helyzetét, ügyről, de azt tudom, hogy ismémert háborúban, még ha ez hidegtelten és a leghatározottabb forháború is, kevésbé lehet eltűrni elmában tájékoztatott bennünket lenséges elemeket a hátországban, az amerikai és általában a nyumint békében, még ha ez a béke gati diplomácia rendkívül visszabizonytalan és ingatag is. A magyar belpolitikai eseméfogott magatartásáról, valamint nyek szorosan követték a világennél fogva arról, hogy részükről politikaiakat. A fultoni beszénagyobb mértékű beavatkozásra det a KALOT és az összes nem számítani súlyos tájékozatlanság, kommunista társadalmi szervezet sőt naivitás. felszámolása, valamint Nagy TöA szovjetek hatalma tehát hötöm és Kerkai kalandjának, a nem lehetett vitás, de kezdetben Winston Churchill brit miniszterelnök szovjetekkel való kapcsolatfelvételi lehetett kétség afelől, hogy ho– szovjet veszély kísérletnek az összeomlása követgyan és mire akarják felhasználni te. A Truman-beszéd után nem hatalmukat, mik a valóságos céljaik. 1945-ben még lehetett úgy gondolkozni, hogy a sokkal következett a Kisgazdapárt megtörése. Mindez szörnyű atrocitások a háború elkerülhetetlen velejárói, természetesen egymásutániság és nem oksági kapcsokülönösképpen egy sokat szenvedett és nem a legmaga- lat. Az események végső oka a szovjet hatalmi törekvés sabb kulturális szinten álló nép katonái részéről; a ka- volt, és nem ennek a törekvésnek a nyugati felismerétonák magatartása mindig rosszabb, mint ugyanazon se. Az 1947. évi választás, ahogy végbement, ezt ma nép civiljeié. Ekkor még föl lehetett tételezni, hogy a már világosan látnunk kell, rossz helyzetmegítélésen szovjetek el fognak tűrni egy velük szemben nem ellen- alapult, és az ellenzék sikere csak átmeneti eredményt séges, az ő érdekeiket és törekvéseiket tiszteletben tar- hozhatott. Rákosi nyilván nem tételezte fel, hogy tó, demokratikus, baloldali sőt szocialisztikus szellemű Barankovics Néppártja és Pfeiffer Függetlenségi Pártmagyar kormányzatot. Olyan magyar kormányzatot, ja ilyen eredményt ér el semekkora idő alatt a semmiamely óvakodik mindattól, ami sértheti vagy különös- ből. Azonnal meg is jött a válasz: a Függetlenségi Párt képpen provokálhatja a szovjeteket, de mégsem megy mandátumainak megsemmisítése. Ezt követően nem el a kommunisták korlátlan uralmáig és a proletárdik- lehetett kétséges, hogy mi előtt állunk, szinte azonnal jött Rákosi 1948. január 10-i beszéde, és ezt követően tatúráig. Ezek a remények gyorsan szétfoszlottak. Churchill, mindaz, amit e cikksorozat harmadik részében táraki ekkor már nem volt miniszterelnök, és ezért kö- gyaltunk. 4

2009/2

SÚLYPONT Mindennek logikus következnyek más menetet vehetnek, csak ménye, hogy 1945-ben – a fultoni olyan politika volt helyeselhető, beszéd tekinthető az e korszakot leamely a szovjetek számára leginzáró határnapnak – indokolt lehekább vagy legalább valamelyest tett egy, a szovjetektől való függést elfogadható kereszténydemokrata elismerő és őket nem provokáló, de politikai mozgalmat próbált létmégis demokratikus alternatíva kerehozni. Feltétlenül helyteleníteni resése, de nemhogy indokolatlan, kell tehát mind azt a törekvést, hanem megengedhetetlen volt bárhogy Pálff y maradjon a magyar miféle szovjetellenesség, bármiféle kereszténydemokrata párt vezeextrém konzervativizmus vagy kütője, mind pedig azt a kísérletet, lönösképpen a szovjetek bármiféle hogy Sulyok Dezső személyében provokálása. Ezt elvben a Trumanradikálisan jobboldali személyibeszédig és a gyakorlatban a Fügség kerüljön a magyar kereszténygetlenségi Párt mandátumainak demokrácia élére. megsemmisítéséig még követhetCsak ugyanilyen vélemény te az ugyan már szinte teljesen alakítható ki az első nagy összemegalapozatlan, de pszichikailag ütközést, a KALOT törekvéseit, mégis érthető remény korszaka; a KALOT és a MADISZ közalapvetően ellentétes ugyanis az ti együttműködést, valamint a Harry S. Truman, az USA elnöke emberi természettel a remény teljes KALOT MIOT tagságát illető– cél a feltartóztatás feladása még akkor is, ha ez a reen (ld. a második részt, valamint mény szinte teljesen indokolatlan. Balogh Margit könyvét (1998)). A Függetlenségi Párt mandátumainak megsemmisítése Volt némi – nyilván bizonytalan – alap annak feltéteés főként Rákosi 1948. január 10-i beszéde után a ma- lezésére, hogy a KALOT ezen az úton megmenthető, gyar politikának már csak egy racionális célja lehetett: a míg a merev szembehelyezkedés útja csak a KALOT kármentés, a vész és a csapás csökkentése, amennyire ez azonnali pusztulásához vezethet. A KALOT-ot azonegyáltalán lehetséges. Ezt ma kimondani könnyű, és az ban így is fölszámolták, és ezért elkerülhetetlen ennek ezzel szembeni ellenvélemény ma már szinte lehetetlen, a kérdésnek a további tárgyalása. de akinek volt szeme a látásra, füle a hallásra és értelme A sorok íróját valóban fiúi tiszteletet fűzte Kerkai a tények felfogására, annak ezt látnia, hallania és érteni Jenőhöz, de mégis le kell írnom, hogy Kerkai sem szákellett, legalább is 1947 őszétől, a Függetlenségi Párt molt kellőképpen a realitásokkal, több szempontból mandátumainak megsemmisítésétől 1948. december sem. Mindenekelőtt a KALOT eredeti formájában, 26-ig, Mindszenty letartóztatásáig. Ezt követően már mint félmilliós tömegmozgalom húsz népfőiskolával – senkinek semmiféle kétsége sem lehetett afelől, hogy mi vagy a háborús pusztítások után néhánnyal kevesebbel következik. Addig is csak az lehetett a kérdés, hogy ki – semmiképpen sem volt tartósan eltűrhető a kommués milyen mértékben ismeri fel a nyilvánvalót, és mi- nista vezetés számára, és ezen még az sem változtatott, lyen mértékben képes levonni a nyilvánvaló tényekből hogy a KALOT belépett a MIOT-ba. Ugyanakkor az, a nyilvánvaló következtetéseket. hogy önként vonuljanak vissza a kommunista vezetés által eltűrt szűkebb keretek közé, aligha volt elvárható a KALOT vezetőitől, főként akkor, ha a kommunista A legfontosabb vitapontok vezetés leplezte saját szándékait. Ez az ellentmondás nem volt feloldható. Azt viszont, hogy a KALOT veVizsgáljuk meg most, a most leírtak árnyékában és zetése a szovjeteket próbálta kijátszani hazai ügynökenem fényében, mert a fény szó itt nem alkalmazható, ik, a kommunisták ellen, aligha minősíthető másnak, időbeli sorrendben, a főbb vitapontokat. főként Churchill fultoni beszéde után, mint a realitáAz első kérdés a DNP-vel, a katolikus sajtóval és az sokkal nem számoló kísérletnek. Végül a KALOT 10 ehhez kapcsolódó más konkrét problémákkal kapcsola- éves jubileumi ünnepsége és főként a Zeneakadémitos vitát érinti. Nem lehet vitás Szekfű és Jánosi, továb- án megtartott rendezvény valóságos erődemonstráció bá Kerkai, Barankovics és Varga László felfogásának volt, és a bölcsesség minimális követelménye lett volna, helyessége (ld. első rész, valamint Szakolczai (2007a) hogy egy védekezésbe szorított és létéért küzdő szerve(2008), továbbá Varga (1997), valamint az e cikk vé- zet nem tart erődemonstrációt. Ezzel a KALOT szinte gén lévő Errata). 1945-ben, egészen Churchill fultoni saját maga adott felszólítást saját megsemmisítésére. beszédéig, ameddig még a nyugati nagyhatalmak sem Ilyen akció lehetséges lett volna a fultoni beszéd előtt, láthatták egészen tisztán a Szovjetunió valódi szán- megengedhetetlen volt utána. dékát, és amikor még ők is remélhették, napról-napra Ennek ellenére az, amit az akkori egyházi vezetés a kevésbé ugyan, de mégis, hogy a kelet-európai esemé- KALOT-tal, vezetőivel, és különösképpen a valósággal 2009 /2

5

SÚLYPONT szentéletű Kerkaival szemben tett, beni elítélését arra is alapozza, hogy nem menthető. Amint ezt a má„az 1947. évi július 25-i püspöki sodik részén végén leírtuk (12. o.), konferencia nem ismerte el világKerkait, az ekkor már határozottan nézeti pártnak”. Nem ide tartozik, az ő oldalára álló jezsuita provincide nem tudom elhallgatni, hogy ális kérvénye ellenére is, az egyházi Bálint, Eckhardt és Barankovics vezetés kapcsolta ki az ifjúság nenézeteivel ellentétesen alakultak veléséből azért, mert ezt „közvetve az 1989 utáni események. A köjavallották” Meggyesi KALOT főzülünk már végképp eltávozott és titkár ”tekintélysértő kijelentései”. ezért tanúnak már soha meg nem Nincs hozzátennivaló a második idézhető Kovács K. Zoltánnak és részben leírtakhoz, a történtekre e sorok írójának ellenkezése ellenincs mentség. Ha mégis van hoznére 1989-ben átrajzolták a párt zátennivaló, akkor az egy személyes címerét, és az 1947. évi három kaemlék, az utolsó élő szemtanúnak, lász helyére, középre és osztentatív, e sorok írójának személyes emléke. még csak nem is diszkrét módon a Kerkai, aki a legapróbb részletekig kereszt került, és ott van ma is, ami betartotta a magatartására és így bizony „a kereszténység szent jelvéaz alázatosságra és engedelmességnyeinek politikai felhasználása”, és re vonatkozó rendi előírásokat, azt a legteljesebb ellentétben van mind mondta egyszer nekem – a pontos a Bálint, Eckhardt és Barankovics időpontot nem tudom felidézni, által kifejtett elvekkel, mind pedig Kovács K. Zoltán – a kereszténység tehát nem tudom, hogy ezt a kijeaz 1945-1949. évi gyakorlattal. nem politikai eszköz lentést az ellentét mely szakaszába Visszatérve fejtegetéseink mehelyezzem el –, hogy el fog menni netére, az 1945-49-ben történtek Mindszentyhez mint volt diákja, és kérni fogja bocsá- helyes megítélése ismét megkívánja az utolsó élő szemnatát. A pontos szót nem tudom fölidézni, lehet, hogy tanú, e sorok írója személyes emlékeinek felidézését. nem a „bocsánat” szó hangzott el, de a kijelentés han- 1989-ben ismételten meglátogattam pécsi lakásában az gulatát ez a szó fejezi ki a legjobban. Hogy sor került-e iszonyú sorsot, tizenkilenc és fél év börtönt és internáerre a találkozásra, azt nem tudom, nagy valószínűség- lást elszenvedett Matheovits Ferencet, ahol az őt nagy gel nem, de hogy ennél mélyebbre nem lehet elmenni szeretettel védő és gondozó feleségével élt. Csodálkoaz alázatban, az kétségtelen. Kétségtelen az is, hogy zott, de egyben örült, amikor meglátott, mert tudta, még ez sem volt elegendő az események menetének hogy nem osztottam nézeteit, Barankoviccsal tartotmegváltoztatásához. tam. Mélységes tisztelettel bántam vele, amit sorsa és Még a második nagy összeütközést, az 1947. évi vá- egyénisége miatt feltétlenül megérdemelt, és beszéllasztásokat megelőzően került sor a keresztény politi- getéseink a legőszintébbek voltak. Volt lelkiereje arra, kát illető elvi vitára, amely azonban sohasem volt vita, hogy kimondja a rettenetest: hiába szenvedett, nem mert Bálint Sándor, Eckhardt Sándor és Barankovics volt igaza. Ennél tiszteletreméltóbb magatartás nem sohasem kapott választ levelére, és így a levelükben képzelhető el. kifejtettek legföljebb a Matheovits Ferenc és az ismeEz az elvi vita, illetve Bálint Sándor, Eckhardt Sánretlen DNP képviselő két évvel később írt levelében dor és Barankovics álláspontjának rögzítése előzte meg foglaltakkal vethetők össze. Az, amit ekkor ők hárman az e cikksorozat második részének végén tárgyalt máleírtak, ma is érvényes (ld. a második részben – Egy- sodik nagy összeütközést, tehát azt, ami az 1947. évi házfórum 2008/6 – 7. és következő oldalakat, valamint választások előtt és alatt történt. A leírtakat fölösleges Gergely (1983) forrásközlését). Szerintük az, hogy „egy felidézni, és a kérdés megítélése aligha lehet vitás. Nem párt a nevében hordja-e a keresztény vagy katolikus volt helyeselhető az az igény, hogy a párt képviselőjejelzőt, közömbös”, az, hogy a párt alakításának „nyílt löltjeinek és a lap szerkesztőbizottságának többségét a kezdeményezését a hierarchia vagy annak feje vállalta hierarchia delegálja, és mi sem volt indokoltabb, mint volna”, példátlan, és „a kereszténység szent jelvényeinek Mihelics vehemens tiltakozása. Magyarázatot igényel politikai felhasználása” elítélendő. Sajnos, Matheovits azonban, hogy Barankovics a tárgyalás napjának délés ismeretlen társa ezzel ellentétes nézetet vallott, (ld. előttjén, amikor egyedül tárgyalt, hajlott arra, hogy a harmadik rész – Egyházfórum 2009/1 – 6-9. olda- elfogadja a feltételeket, tulajdonképpen visszavonuljon lát, valamint Pallos (2007: 187-193) szövegközlését). a vezetéstől, és csak Mihelics radikális fellépése változMatheovits helyteleníti, hogy „a párt most már csak tatta meg az események menetét. Barankovics ugyanmint Demokrata Néppárt szerepel, a ’keresztény’ név ezt korábban is megtette, 1945-ben, amikor felajánlotnélkül”. Szükségesnek tartja, hogy a „hivatott hely […] ta, hogy döntsön Mindszenty, ki legyen a párt vezetője, legalább hallgatólagosan elismerje”, és a párttal szem- Pálff y-e, vagy ő. Végül Bálint Sándor, Eckhardt Sán6

2009/2

SÚLYPONT dor és Barankovics korábban, a második részben már idézett levele (Gergely 1983: 772) a következő passzust tartalmazza: „Alulírott Barankovics István a Néppárt politikai vezetésének átadására többször önként tett kísérletet, eddig az ő számára e poszt betöltése az előtte egyébként megnyíló politikai lehetőségek elutasításával, sőt egzisztenciális áldozatokkal járt együtt. Egyikünk esetében sincs szó arról, mintha mindenáron vezetni akarnánk. Önérzetünk tiltja, hogy e kérdésben részletekbe menjünk.” Szerintem, személyes emlékeim szerint, Barankovics volt az, aki e tragédia összes résztvevője közül a legvilágosabban Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, Győr – egy a hat közül látta, hogy mi fog bekövetkezni. Neki volt a legszélesebb világpolitikai tájékozottsága, és ő tudta a legvilágosabban közülük is kiemelkedett szerény és közvetlen, de nagy fölmérni az eseményeket. 1945 tavaszán, amikor Kerkai tiszteletet parancsoló egyéniségével matematika–fizika kezdeményezésére és a Varga László által lebonyolított tanárunk. Kétszer látogattam meg az iskolák államopuccsal félreállították Pálff yt, feltehetőleg még volt re- sítása után. Amikor először jártam nála, egy szörnyű ménye a kedvező kibontakozásra. Amikor azonban ezt bérkaszárnya nemhogy napot, de világosságot sohasem a vezetőváltást nem követte sem a párt tényleges elis- látó tenyérnyi, földszinti vagy első emeleti cselédszobámerése, sem a sajtó engedélyezése, látnia kellett, hogy jában lakott, harisnyát kötött és lázadt. (A kézzel tekemi fog következni. Ha volt valaki, aki világosan látta, rős harisnyakötő gépet ekkor még a legnyomorultabhogy a Churchill-beszéd és a Truman-beszéd mit je- bak is meg tudták venni, sok deklasszált elemnek volt lent, ő volt az. Látnia kellett, hogy számára személy ez akkor a kenyere.) „Ahhoz, hogy elvegyék az iskoszerint az a legjobb, ha visszavonul az első helyről, és láinkat, hozzá vagyunk szokva” – mondta -. „Sokszor talán az ország számára is ez a legjobb, mert ez eset- megtették, mindig visszaszereztük őket. Arra viszont, ben itthon maradhat, szerepet vállalhat egy véletlen- hogy az egyház parancsoljon ki minket az iskolából, szerűen mindig adódható kedvező fordulat esetén, és még nem volt példa. Mivel használok többet az egymegőrizheti magát ennek idejére. Most ismét az utolsó háznak és a hazának, ha harisnyát kötök, vagy ha maélő szemtanú jogán egy személyes emlék. A néhány fős tematikát és fizikát tanítok? Ha matematikát és fizikát pártnapok egyikének beszélgetésbe torkolló végén, az tanítok, bárhol, és ha senkinek meg nem mondom, időpontot nem tudom még csak megközelítőleg sem hogy bencés vagyok, mégis tudja rólam mindenki, és felidézni, gyakorlatilag szó szerint a következőket minden tettem, ha jó, tanúságtétel hitem és egyházam mondta: „Bármennyire tiszteljem is a vértanúkat, nem mellett, és hasznára van a hazának.” érzem magam alkalmasnak az ilyen szerep betöltéséAkkor a Műegyetem tanári kara tele volt egykori re”. Mélységesen őszintének kellett tehát lennie akkor, bencés diákokkal. Valahogy elintézték, hogy ott dolamikor, már a hidegháború egyértelmű meghirdetése gozhatott, feltehetőleg, legalábbis eleinte, eseti megbíután, sőt még ezt megelőzően is, hajlandó volt átadni zás alapján, mint óraadó gyakorlatvezető. Ilyen esetben szerepét, amikor felszólították erre. viszonylag laza volt a személyzeti ellenőrzés, és az ilyen Most érkeztünk el oda, ami ugyan nem volt a ke- megbízás elfogadása egyházi részről sem volt tilos a száresztény politikáról folytatott nagy vita tárgya, de talán mára. Az történt, amit mondott. Senkinek nem mondmégis ez volt a legfontosabb kérdése: az iskolák államo- ta, hogy bencés, mégis tudta róla mindenki, és minden sításához. Legyen szabad ennek leírását ismét az egyik tette, mert minden tette jó volt, tanúságtétel volt hite utolsó élő szemtanú személyes emlékével kezdenem – és egyháza mellett, és hasznára volt a hazának. Élete és itt azonban nem vagyok az egyetlen és utolsó szemtanú, magatartása példakép volt mindenki számára. Ekkor mert osztályunkból és iskolánk környező osztályaiból jött el a két bencés gimnázium visszaállításának ideje, még sokan élünk. A bencésekhez jártam, kiemelkedő és megkapta a diszpozíciót, menjen tanítani Győrbe. egyéniség volt szinte valamennyi tanárunk, és még Fellázadt ellene. Vele jót tettek, neki kötelezettsége van 2009 /2

7

SÚLYPONT azokkal szemben, akik vele jót tettek, a munka, amit Ki merem mondani, hogy a magyar katolikus egyvégzett, hasznos volt, ő azt akarta folytatni, amit tett. háznak az iskolák államosítását követő magatartása – „A rend vezetése így rendelkezett, az engedelmesség nem volt és ma sem védhető. Az egyház nem írhatott kötelez.” – „Akkor sem megyek, laicizáljatok.” - „En- alá olyan megállapodást, amelyben lemond az iskolák nek semmi akadálya” – volt a válasz. zöméről, és megtart néhányat. Ez valóban az elvek felAkkor ezt a teljesen lehetetlen helyzetbe került szer- adása lett volna, ilyen megállapodás nem volt megkötzetesrendek teljesen lehetetlen helyzetbe került tagjai- hető, ilyen okmány nem volt aláírható. Ez megítélésem nak minden további nélkül megadták, megadták neki szerint nem vonható kétségbe. Az államosítási törvény is. Amikor kézhez kapta az iratot, látta meg: „Sine spe meghozatala után azonban már más volt a helyzet. remissionis in statum ecclesiasticum” – „Az egyházi Amint ezt a férfi tanítórendek vezetőinek a harmadik státusba való visszahelyezés reménye nélkül”. – „Ezt részben részletesen idézett levele félreérthetetlenül lenekem nem mondtátok!” – „Ezt neked tudnod kellett írja, az idők parancsa ekkor már csak egy lehetett: ”a volna!” – ami feltehetőleg igaz. Ezt mesélte el nekem, megmenthetők megmentése” (5. o.), „iskoláinknak a kétségbeesve, amikor másodszor és utoljára megláto- [már megtörtént] államosítás alól való mentesítése”, gattam. Meghasonlott emberként halt meg, mert ben- valamint az, hogy „a törvény végrehajtási utasítása kacés szerzetesként akart élni és meghalni. És bizonyára tolikus intézményeinkre nézve minél kedvezőbb érteljezsuitaként akart élni és meghalni Nagy Töhötöm és mezéseket és eljárásokat adjon” (uo.). Ekkor már nem Jánosi József is. lehetett szó győzelemről, a cél csak az elkerülhetetlen Érdemes idézni, amit Balázs Nándor, a tőlünk veszteség csökkentése lehetett. Erre a lehető legjobb alAmerikába került neves magyar fizikus mondott róla kalmat adta, hogy a miniszter javasolt tárgyalást, és a egy nyilatkozatában. „A középiskolában a bencések férfi tanítórendek vezetői a legbölcsebben emelték ki, pesti Szent Benedek Gimnáziumában kitűnő matema- hogy „ez az utolsó lehetőség arra, hogy az érintkezést tikatanárunk volt […]. A háború után a Műegyetem a hatalom kezdeményezésére (kiemelés az eredetiben, professzora lett. Hallgatóimnak a Stony Brook Egyete- Sz. Gy.) vehessük fel” (uo). Ennek elutasítása – mert men ma is úgy tálalom a feladatokat, ahogyan azt tőle gyakorlatilag ez történt – és a menthető megmentésétanultam 12-13 éves koromban. A tábla bal oldalára nek meg nem kísérlése, sőt a szerzetesrendek kollektív felírta a példa adatait, alatta ment a levezetés, a jobb öngyilkosságba parancsolása és annak felidézése, ami oldalon pedig a mellékszámítások, aláhúzva, bekere- ezt követően történt, nemcsak hogy nem helyeselhető, tezve, nyilakkal összekötve… Amerikában az egyete- hanem csak elítélhető. A „mi lett volna, ha” kérdése mi hallgatóim nem is sejtik, hogy a szellemi nagyapjuk nem vethető fel, és nem válaszolható meg, tehát nem [ő volt].” Neki köszönhetem én is, hogy cikkeimben a tudhatjuk, hogy mi lett volna elérhető. Az azonban legszigorúbb szerkesztő sem talál, vagy alig talál hibát. nem vonható kétségbe, hogy ha a szerzetesrendek válToleránsabbnak kellett volna lenni vele szemben, nem lalták volna a továbbtanítást, akkor nem lehetett volna lett volna szabad a bencés renden kívül befejeznie éle- úgy eljárni velük szemben, mint ahogy a későbbiekben tét. eljártak. A továbbtanítást vállaló szerzetesrendek felEz az egyéni tragédia – az oszlatását, főként ahogy ez történt, még országos tragédia ez után követRákosi is csak nagyon nehezen tudta kezik. Alapelv, hogy történelmi volna megindokolni. események elemzése során nem Itt senkinek sem tulajdonítható „látvethető föl a „mi lett volna” kérnoki nagyság”, figyelemreméltó azondése, de az adott esetben, a körülban, hogy az ezt a kérdést tárgyaló 1948. mények alapján, ha helyreállítotjúnius 24-én tartott rendkívüli püspökták a kétszer hat katolikus egyházi kari konferencia jegyzőkönyvében a köközépiskolát, akkor nem teljesen vetkezőket olvashatjuk. „Az egri érsek lehetetlen, hogy 1948-ban a két[Mindszenty felszólalása után] folytatja: szer hatnál többet, sőt talán egy Nem is kérjük, hanem a VKMiniszter gyakorlatilag az átmeneti moratófelajánlja, az ő oldalukról legyen az a riumot megközelítő megoldást is propozíció egyelőre – négy évig hagyják ki lehetett volna alkudni. A kétmeg (kiemelés tőlem, Sz. Gy.). Ha az szer vagy akár többször tizenket1934. év előtti status quo ante alapján tő vagy az esetleges moratórium kapnák is meg, akkor szükséges lenne, – sohasem tudhatjuk meg, hogy hogy vitás esetekben egy bizottság lemit lehetett volna elérni – lehegyen, amely dönt. A püspöki kar állástővé tette volna annak a nemzepontja lenne: ha ti hoztok valamit, nem ti vezetőrétegnek a felnevelését, vagyunk ellene. Elvben mi ne nyúljunk Barankovics István amelynek hiányába most ez az orbele, csak ne utasítsuk vissza a lehető– „térdelve fogják lefejezni” szág valósággal belepusztul. ségeket. […] Máris van egy bizalmas 8

2009/2

SÚLYPONT rendelet, mely szerint az iskolával nem kapcsolatos nevelőintézeteket visszaadják. Legyen erre valakink, aki tárgyal.” (Beke 1996: 382-383). Ha ez a négy év négy év moratóriumot jelentett, márpedig feltehetően azt jelentette, akkor még a „látnoki” kifejezés sem alaptalan. A püspöki kar ez értekezletétől Sztálin haláláig, 1953. március 5-ig alig több mint 4 év és 8 hónap telt el. A legszörnyűbb időt Mindszenty letartóztatásától, 1948. december 26-tól Sztálin haláláig, 1953. március 5-ig számíthatjuk, és ez három év, két hónap, egy hét és három nap volt, a két adat egybevetése alapján tehát a négy év szinte pontosan beigazolódik. Nem tudhatjuk, hogy volt-e realitás a négyéves moratóriumban, a teljes körű négy éves moratóriumban nyilván nem, de valamiféle engedmény formájában feltehetőleg igen. Senki sem láthatta előre Sztálin halálának időpontját, és azt sem, hogy mi következik azután, azonban, noha a rendfőnökök levele ezt nem említi, mégis nyilvánvaló: a szuronyokra nem lehet ráülni, a legszörnyűbb idő nem tarthat a végtelenségig, és a sarokba szorítottak, a győzelemre, sőt még az aktív védelemre sem képesek legfőbb fegyvere az időre játszás, az időhúzás. „Qui tempus habet, vitam habet”. Vannak idők, amikor nem lehet győzni, vannak helyzetek, amikor csak egyet lehet tenni: valahogy túlélni, és menteni a menthetőt. Sem a magyar nemzetben, sem a magyar egyházban, sem a magyar nemzeti és egyházi ellenállás akkori első emberében, mert Mindszenty ez volt, nem volt annyi bölcsesség, hogy ezt felismerje. Az ezzel a gondokozással szembeni alapvető ellenérvet Tardini, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának titkára mondta ki. Balogh Margitnál (2008: 816) a következőket olvashatjuk: „Mindszenti (sic!) és a megegyezést keresők között az a különbség, hogy Mindszentit állva, a megegyezést keresőket pedig térdelve fogják lefejezni”. Ezt a kijelentést Kerkai Jenő idézte az 1954. február 10-i kihallgatása alkalmával fölvett jegyzőkönyv szerint (uo.). Tekintettel arra, hogy Kerkai 1948-ban járt Rómában, ez a kijelentés akkor vagy ezt megelőzően hangozhatott el, erre vonatkozóan esetleg a tárgyalási jegyzőkönyv adhat eligazítást. Ebből a kijelentésből az következik, hogy állva meghalni méltóságteljesebb, és így a tárgyalás céltalan vagy akár eleve helytelen. E felfogással szemben számos ellenérv hozható fel. Egyrészt akkor – tehát feltehetőleg 1948-ban – nem volt egyértelmű és egzakt bizonyíték ennek a nézetnek az alátámasztására, e nélkül pedig egyértelmű magatartási alapelv vagy különösképpen utasítás nem fogalmazható meg. Másrészt majdhogynem bizonyítottnak tekinthető, hogy a továbbtanítást vállaló szerzetesrendekkel szemben aligha lehetett volna úgy eljárni, mint ahogy eljártak velük szemben a továbbtanítás elutasítása után, amit bizonyít, hogy a továbbtanítást később vállalók, nagyon szerény és visszafogott módon, de létezhettek. Harmadrészt tény, hogy a megegye2009 /2

zést keresőket, vagy legalábbis jelentős részüket, sőt a megegyezést nem is keresőket, hanem a pillanatnyilag megváltoztathatatlant elveik feladása nélkül tudomásul vevőket, vagy legalábbis az ő nagy részüket, nem fejezték le, hanem sokan közülük, visszaszorított helyzetbe kényszerítve ugyan, de becsületüket megőrizve, létezhettek. Nyilván voltak olyanok is, akik számára ez a lehetőség nem volt adott, tehát akik nem kerülhették el sorsukat. Negyedrészt – a fortiora, fortia, fortissima szellemében – II. János Pál krakkói érsekből lett római pápa. Ha letérdelt volna, nem lehetett volna pápa, állva maradt, és nem fejezték le. A magyar helyzet sok szempontból rosszabb volt, mint a lengyel, Rákosi rosszabb volt, mint lengyel megfelelője, és a lengyel nemzetnek a katolicizmussal való azonosulása sokkal szorosabb, mint a magyaré, de tény, hogy az állva maradás – a szerény és alázatos, a mindenféle kiemelkedésről lemondó, de mégis becsületes állva maradás, és a lefejezés elkerülése lehetséges volt. Ez nem az elnyomás dicsérete, hanem annak elismerése, hogy még a legrosszabb elnyomásnak is vannak határai. A jövő tehát nem látható előre, és nem tehetők a jövőre vonatkozó egyértelmű kijelentések. Ezért a „menteni a menthetőt” politikájával szemben nem hozhatók fel egyértelmű ellenérvek, természetesen mindaddig, amíg ez a politika nem sért meg nem sérthető elveket, vagy nem kerül ellentétbe a tisztességes emberi magatartás követelményeivel.

Andropov szovjet nagykövet Czapik Gyula egri érseket fogadja – hajlott a megegyezésre

Térjünk át végül az utolsó vitapontra, arra a kísérletre, hogy Mindszentyt kuriális bíborosként a Vatikánba hívják. Ezzel el lehetett volna hárítani a legrosszabbat, elkerülhetetlennek látszó és 1948. január 10-én voltaképpen szabályosan, határidőre bejelentett letartóztatását és az ő letartóztatását elkerülhetetlenül követő letartóztatás- és terrorhullámot. Arról, hogy ez ügyben mi történt, mi hangzott el hivatalosan és mi nem hivatalosan, nagyon keveset tudunk. Balogh Margit (2008) részletesen foglalkozik Czapik Gyula egri érsek 1948. 9

SÚLYPONT évi tárgyalásaival, azonban az itteni, Magyarországon gatását követően ott járt Bánáss püspök is, második lebonyolított tárgyalásokkal, de erről a kérdésről alig ír. látogatását követően pedig, amint erről az előbb volt Ezzel itt kétszer foglakozik. szó, Czapik érsek. Ilyen körülmények között szinte elElőször azt írja, hogy: „A szeptember 9-i értekezle- kerülhetetlenül fel kell tételeznünk, hogy ez a kérdés ten […] a legnehezebb kérdésnek Rákosi a Mindszenty- már P. Kerkai első, illetve Bánáss püspök római útja problémát tekintette, személyét mindennemű meg- alkalmával is fölmerült, és biztosnak kell tekintenünk, egyezés gátjának tartotta. Rákosi ekkor már a hogy fölmerült Czapik érsek római útja alkalmával is. büntetőeljárást is megalapozottnak vélte. Czapik azon- E kor történelmének megismerése elengedhetetlenné ban a leghatározottabban kijelentette, hogy semmifé- teszi annak tisztázását, hogy mi történt a most felsorolt le Mindszenty elleni akciót nem vállal.” (2008: 820) utak alkalmával és előkészítésük során. Másodszor a következőket írja. „Czapik érsek még egy Az itt leírtak szempontjából alapvető fontosságú az utolsó kísérletet tett, hogy mentse a menthetőt, sőt ez- a kérdés, hogy mennyire volt valóságos az az egyéves úttal Mindszenty személyes szabadságát: 1948. decem- határidő, amelyet Rákosi 1948. január 10-i beszédében ber 2-án Barankovics Istvánnal, a Demokrata Néppárt megszabott. Egy korábbi, az eseménysorozat utolsó elnökével és a jezsuita Jánosi József páterrel az oldalán, szereplőjével, Mócsy Imrével foglalkozó cikkemben ismét csak szigorúan magánemberként, tárgyalt Réva- (Szakolczai 2007b) fejtettem ki, hogy ez a határidő felival és Kádár Jánossal. […] Barankovics a holtpontra tehetőleg halálosan komoly volt. Ez a cikk tudtommal jutott helyzet megoldásra azt javasolta, hogy a magyar sohasem került könyvárusi forgalomba, és ezért itt meg kormány és a Vatikán kössön úgynevezett „úriembe- kell ismételnem ezt az érvelést. ri megállapodást’. […] Néhány nap múlva Czapikék Bizonyított történelmi tény, hogy Hitler határidőbizalmi embere, Mócsy Imre jezsuita tanár Rákosiék naplójába pontosan be volt írva, hónapokkal az eseengedélyével – de Mindszenty tudta nélkül – elindult mény előtt, Lengyelország megtámadásának dátuma, Rómába, hogy tájékoztassa az illetékeseket a szóbeli és az ország lerohanása pontosan ezen a napon kezmegállapodásról, s hogy a hercegprímást illetően a leg- dődött el, emlékezetem szerint 0 óra 0 perckor. Mintjobb megoldásnak azt találták, ha a Szentszék véglege- hogy Hitler is és Rákosi is nyilvánvalóan őrült volt, sen Rómába hívná.” (Balogh 2008: 820-821) Amint ugyanannak a hatalmi tébolynak a megszállottja, nem ezt a harmadik részben már leírtuk, Mócsy „csak köz- alaptalan az a feltevés, hogy hasonló volt a magatarvetlenül karácsony előtt ért Rómába, ekkor már […] tásmódjuk. Ha igen, akkor föltételezhető, hogy Rákosi nem kerülhetett a pápa elé, Mindszentyt karácsony is fix határidőket szabott magának. Ez a feltevés egémásnapján letartóztatták, ezzel Mócsy küldetése tárgy- szen konkrét formában fogalmazható meg. E feltevés talanná vált.” (10. o.) értelmében Rákosi 1948. január 1-jével megfogalmazEnnek a kérdésnek a teljes tisztázásával mindmáig ta, hogy december 31-ig végez minden ellenfelével, teadós a magyar történelemtudomány. Nem tételezhe- hát az „egyházi reakcióval” és Mindszentyvel is, mert tő fel, hogy ez a javaslat csak ekkor, az utolsó pilla- 1949. január 1-jével kezdődik „a fordulat éve”, és ezt a natban merült föl, amikor megvalósítására már nem határidőt be is tartotta. A dátumok tökéletesen egyezvolt remény. Amint ezt a harmadik részben (9. o.) már nek e feltevéssel. Január 10. gyakorlatilag megegyezik ugyancsak tárgyaltuk, Mészáros azt írja, hogy Czapik január 1-jével, és december 31. december 26-ikával. 1948. szeptember-októberi római útjának azt volt a E feltevést támasztják alá az események is. P. Kerkai célja, hogy „igyekszik kikövetelni, hogy a Szentszék első és Bánáss püspök római útjának e szempont szea Vatikánba rendelje rinti feltételezhető Mindszentyt, véglesikertelenségét köges ottani tartózkovethette a figyelmezdásra” (2005: 64). tetés: Lénárd Ödön Ezek szerint ez már letartóztatása. Kerkai akkor is tárgyalámásodik és Czapik si téma volt. Végül római útjának sikerRákosi szándékait telenségét követhette illetően, amint ezt a második figyelmeza harmadik résztetés: Zakar András ben már ugyancsak és Nagy Miklós letárgyaltuk (3. o.), tartóztatása. Mócsy 1948. január 10-i vatikáni útja már a beszédét követően teljesen reménytelen aligha lehetett kétutolsó kísérlet volt. ség. Ezt követően P. December 3-án haKerkai kétszer is járt tározták el a kiküldéRákosi Mátyás – őrült volt Rómában, első látosét, a tényleges kiuta10

2009/2

SÚLYPONT zás december közepére maradt, mire kijutott, ott volt a intézését a magyar egyházra hagyta. Köztudott, hogy karácsony, a pápa már nem fogadhatta. A határidő – a Wyszyński vatikáni jóváhagyás nélkül kötötte meg a Rákosi által saját magának megfogalmazott határidő kelet-közép-európai katolikus egyházak első megálla– letelt, és Mindszentyt december 26-án letartóztat- podását a kommunista rezsimmel, és ezért még dorták. Barankovicsnak és a magyar egyházi vezetőknek, gálást is kapott – dorgálást igen, de érvénytelenítést Kerkainak, Bánássnak és Czapiknak tudniuk kellett, vagy tiltást nem. A magyar püspöki kar többsége – hogy Rákosi szavait komolyan és szó szerint kell venni, ezt már Takács Ágostonra hivatkozva (András, Bálint de úgy látszik, hogy erről nem tudták meggyőzni a Va- és Szabó 1995: 84) tárgyaltuk a harmadik részben tikánt, mert még a pápa és legmagasabb szintű vezető (3-4. o.) – kezdetben a megegyezésnek a megkísérmunkatársai sem érzékelhették, hogy ki volt Rákosi, lését, végül pedig a menthető mentésének megkísérés mennyire kell komolyan venni az általa kimondott lését pártolta. A férfi tanítórendek – amint ezt Beke szavakat és az általa megszabott határidőket. Margitra (1996) hivatkozva ugyancsak a harmadik A második alapvető fontosságú kérdés, hogy volt-e részben (5.-6. o.) már leírtuk – a legteljesebb egyremény arra, hogy a Vatikán elfogadja azt a javaslatot, ségben tanítani akartak. A nyilvánvaló többségnek amelyet Mészáros szerint már Czapik előterjesztett, érvényesítenie kellett volna akaratát, itthon és nem a amelyet Balogh szerint Mócsynak kellett volna előter- Vatikán támogatásáért folyamodva, nagy valószínűjesztenie, és amelyről feltételezhető, hogy már koráb- séggel nem is merve határozottan kimondani óhaját. ban is előterjesztették. Ismét előrebocsátva, hogy nem Ez is olyan kérdés, amit még tisztáznia kell a történetudhatjuk, hogy megtörténhetett volna-e az, ami nem lemtudománynak. Mindszenty döbbenetesen erős egyénisége volt az, történt meg, meg merem fogalmazni azt a nézetet, hogy ennek a javaslatnak az elfogadtatására nem volt amely mindezt megakadályozta. Mindszenty érvényeremény. Az invesztitúraharc teljes történelme messze síteni tudta akaratát nemcsak a jezsuita provinciálissal túlnyúlik az egy évezreden, és semmi sem ellentétesebb szemben, aki eljárt Jánosi, Kerkai és Nagy Töhötöm a pápaság hagyományaival, mint hogy visszahívjanak ellen, nemcsak a püspöki kar többségével szemben, egy főpapot, aki nem tetszik a világi hatalmasságok- nemcsak a férfi tanítórendek egészével szemben, hanak. Kétségtelen tény, hogy egy ilyen lépés beláthatat- nem még a jezsuita generálissal szemben is, aki végül lan és tragikus következményekre vezető precedens lett volna. Ha Rákosi követelésére visszahívják Mindszentyt, akkor mi sem jogosabb, mint az a föltételezés, hogy két hét múlva ott lesz a Vatikánban egy másik követelés, hogy hívjanak vissza egy másik főpapot és így tovább. Az ilyen intézkedést nyilvánvalóan lehetetlenné tette a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal kapcsolatban követendő politikára vonatkozó és a Vatikánon belüli nézeteltérés is, amelyre egyértelműen utal Tardini fent idézett kijelentése. XII. Pius korában tehát nem volt realitása e javaslat elfogadásának. János pápának kellett eljönnie, hogy kihozza Szlipijt börtönéből, és hogy megvédje Döpfnert attól, hogy elvigye a Stasi, azzal, hogy áthelyezte Nyugat-Németországba. Mindszentyvel, akarata ellenére, feltehetőleg még ő sem tett volna ilyen lépést, mert ez ellentétes lett volna az ő egyéniségével. Stefan Wyszynski lengyel bíboros – más viszonyok között Az itt leírtakból egyenesen következő harmadik kérdés, hogy ha Rákosi fenyegetését komolyan kellett venni, és ha a Vatikántól Argentinába helyezte Nagy Töhötömöt, sőt Montinival, nem lehetett határozott intézkedést várni, akkor mit Tardinival és a Szentatyával szemben is, akik nem hekellett volna tenni a tragikus végkifejlet elkerülésé- lyeselték politikáját, de tartózkodtak a beavatkozástól. re. A válasz, legyen ez bármennyire megdöbbentő, A történelemtudománynak itt is van tisztáznivalója. Az viszonylag egyszerű: A Vatikán nem avatkozott be, azonban biztos, hogy kevés ennél ékesebb bizonyítéka legalábbis egyértelmű, döntő és meghatározó módon, van annak, hogy a történelem nem predeterminált, haa magyar ügyekbe, hanem a magyar egyházpolitika nem erős és különösképpen ilyen rendkívüli mérték2009 /2

11

SÚLYPONT ben erős egyéniségek döntő módon befolyásolni tudják az események menetét. Csak Mindszenty lehetett volna tehát az, aki 1948ban és különösképpen ez év utolsó hónapjaiban megváltoztathatta volna az események menetét, felismerve, hogy visszavonulásával a vagy háttérbe húzódásával lehetővé tehette volna a legrosszabbak elhárítását és a menthetők mentését. Ennek felismerésére ő nemcsak akkor, hanem haláláig sem volt képes, noha nyilvánvaló, hogy Rákosi el akarta kerülni letartóztatását, később pedig a pápa és más egyházi vezetők, valamint az amerikai diplomaták rá akarták venni magatartásmódjának megváltoztatására. Még Rákosinak is volt annyi politikai realitásérzéke, hogy egy bíboros és különösképpen Mindszenty letartóztatása nem akármi, jobb az ilyet elkerülni, és nem alaptalan az a feltevés, hogy ezért még árat is lett volna hajlandó fizetni, noha ez, feltehetőleg, sohasem lesz egzakt módon bizonyítható. Az viszont nemcsak bizonyítható, hanem köztudott, hogy Mindszenty élete végén ellentétbe került mind a pápa, mind a nagyhatalmak akkori politika irányvonalával. Megítélésem szerint tehát nem állok egyedül azzal a nézetemmel, még ha az ezzel a témával előttem foglalkozók tartózkodtak is az ilyen határozott megfogalmazástól, hogy ami ebben az időben történt, aligha minősíthető másnak, mint súlyos hibák sorozatának. 1945 legelején, ahogy ezt Szekfű és Barankovics javasolták (lásd Errata, e cikk végén), rá kellett volna bírni a visszavonulásra az egyházi vezetés leginkább kompromittált tagjait, de ezt nemcsak hogy nem tették meg, hanem érdemben még csak fontolóra sem vették. Nem kellett volna kacérkodni Pálff y DNP elnökségével, és meghívni a radikálisan jobboldali Sulyok Dezsőt a keresztény párt élére. Hallgatni kellett volna az esztergomi érsek közjogi szerepének gondolatáról, és el kellett volna fogadni a köztársaságot, hogy milyen formában, az természetesen vita tárgya lehetett. El kellett volna kerülni a hatalom provokálását. 1947-ben minden erővel támogatni kellett volna Barankovicsot, és nem lett volna szabad felvetni az ókonzervatív „világnézeti párt” gondolatát. Az egyházi iskolák ügyében nem kellett volna az exkommunikáció kétes fegyveréhez folyamodni, ami csak mosolyra ingerelhetett egy ateistát, és menteni kellett volna a menthetőt. És végül, látva az addig követett politika teljes csődjét, vissza kellett volna vonulni, vagy legalább a háttérbe kellett volna vonulni 1948ban, átadva a helyet – vagy legalább a tárgyalások vezetését - olyasvalakinek, aki képes lehetett volna legalább a rossz leginkább elviselhető és a legkisebb áldozatokkal járó változatának kialakítására, nem a teljes csatavesztés után, hanem egyes még meglévő pozíciók birtokában. Megváltoztathatta volna ez az eseményeket? Alapjában véve nem, de csökkentette volna a veszteségeket és a fölösleges szenvedést, és jobb helyzetbe hozta volna az országot is és az egyhá12

zat is az előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkező enyhülés – a már a Sztálin halálával megkezdődött olvadás – idejére. Egy nemzetnek szembe kell néznie történelmével, és egyszer le kell írni ezt a nyilvánvalót. Csak a közjogi szerep és az államforma kérdése érdemel rövid kiegészítést, ismét az utolsó élő szemtanú jogán. E sorok írója 1946-48-ban közjogot hallgatott báró Kaas Alberttől, a felsőház volt alelnökétől, aki tehát volt valaki, arisztokrata is, magas közjogi méltóság is, professzor is. Előadásában többek között a forradalmak jogalkotásával foglalkozott. Elmondta, hogy a jognak a valóságot kell kifejeznie, és ezért tudomásul kell venni, hogy forradalmak idején egyes jogintézmények megszűnnek, még akkor is, ha – formálisan és ilyen értelemben jogérvényes módon – soha meg nem szüntetik őket. Kaas Albert érvelésének realizmusa és bölcsessége nem vonható kétségbe. Mindezeket az eseményeket Mindszenty személye fűzi tehát egy csokorba. Ezért először vele kell foglalkoznunk, és ezt követően térhetünk át a legfontosabbra és egyben a legnehezebbre, a nemzeti sorskérdések tárgyalására.

Mindszenty József Balogh Margit (1992) oly tökéletes leírást ad Mindszenty életéről, hogy itt nem tehetünk mást, mint hogy röviden összefoglaljuk azt, ami e cikk szempontjából a legfontosabb. Mindszenty 1892-ben született, 1915-ben szentelték pappá, rövid káplánkodás után 1917-ben lett hittanár Zalaegerszegen, és 1919-ben, pappá szentelése után négy évvel, 27 éves korában lett Zalaegerszeg, a legnagyobb zalai város és megyeszékhely plébánosa. Ez példátlanul gyors előremenetel, és nem látszik teljesen alaptalannak az a kijelentés, hogy már akkor erősebb volt, mint a nyugalomba vonuló és őt nyilván utódjának ajánló plébános, az őt egyhangúlag és hivatalosan javasló egyházközségi képviselőtestület és a javaslatnak megfelelően döntő püspök együttesen. 1921-ben esperes-plébános, 1924-ben címzetes pornói apát, 1927-től a zalai részek püspöki biztosa, tehát, alig 35 évesen, funkciója szerint szinte püspök, 1937-ben pápai prelátus. Vaskézzel és egyben nagyon eredményesen irányította nemcsak városának, hanem környékének, sőt rövidesen a megye egészének hitéletét (Balogh 2002: 8-25). Életrajzíróinak dolga, hogy felsorolják, hány plébániát alapított, hány templomot és iskolát építtetett, és hogyan volt felmérhető, számokban is, a megye hitéletének fellendülése. Virilistaként, azaz a legtöbb adót fizetők egyikeként, tagja volt Zalaegerszeg városi képviselőtestületének, sőt tagja volt a Zala megyei törvényhatósági bizottságnak is (33. o.). Aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy meghatározó szerepe volt a város és a megye életében is. Egész életében, 27 éves kora óta mindig csak parancsolt, ami rendkívül ritka egy pap 2009/2

SÚLYPONT életében, mert papok általában Mindehhez hozzájárul az engedelmesség hosszú évtia zalai dombvidék csodás zedei után kerülnek olyan pozíszépsége, valamint az, hogy cióba, hogy parancsolhassanak. ekkor még ide tartozott Talán ez volt a leginkább az, Balatonfüreddel sőt Alami ellentétes volt azzal a szemádival együtt a Balaton reppel, amelyet 1945 őszén kaészaki, akkor „zalai” partpott a pápától, és amelyet tényja, az ország talán legszebb legesen alig három évig, 1948. része, a Balaton-felvidék, december 26-ig, letartóztatásábarokk présházaival és ig töltött be. Ebben az időben apró falvaival, sőt egy röugyanis a magyar prímás csak vid ideig még a zalai tájhoz egyet nem tehetett, nem paolyannyira hasonló Murarancsolhatott, főként a hatalom köz is. Zala volt talán a régi birtokosainak nem. Magyarország utolsó, még Egyéniségét döntő módon szinte érintetlenül meghatározta meg az is, hogy zalai maradt szigete, és mi sem volt, és zalaegerszegi. Az 1930érthetőbb, mint hogy e táj as népszámlálás szerint Zala volt egyházi, sőt világi életének az egyetlen magyar megye, ahol meghatározó egyénisége a katolikusok részaránya megragaszkodott mindahhoz, haladta a 90 százalékot. Még amit mindez jelentett. Az ennél is többet mond az, amit ország azonban mégsem Balogh (2002: 21) a város valvolt Zala, Budapest méglási megoszlásáról ír. 1920-ban sem volt Zalaegerszeg. Egy a katolikusok száma 10 744, az háborút vesztett, megszállt, izraeliták száma 1 657, a reforméghozzá a szovjetek által mátusoké és az evangélikusoké megszállt, korlátozott szuPehm (Mindszenty) József – parancsoláshoz szokott pedig 405, illetve 330 volt. Az verenitású, és ezt a korlátoizraeliták külön világot képvizott szuverenitást a szovjet seltek, és nem változtattak a város katolikus jellegén. A rendszer megfelelőjének bevezetésére felhasználni akaprotestánsok, akik száma országosan valamivel több, ró megszálló által irányított ország vezető főpapja, még mint egyharmada volt a katolikusokénak, a megye- ha egész élete ehhez a csodás tájhoz és csodás múlthoz székhelyen a katolikusok létszámának egytizenötödét kötötte is, nem kötődhetett csak a múlthoz. Mi több, adták, és feltehetőleg zömmel ide rendelt katonák, ha egész életétében mindig csak parancsolt is, ekkor, vasutasok, postások és hasonlók voltak. A megyének amint ezt már leírtuk, már csak egyet nem tehetett, emellett gyakorlatilag nem volt gyáripara és gyári nem parancsolhatott, főként a hatalom birtokosainak munkássága, és viszonylag kiegyensúlyozottak voltak nem. Szilárd jelleműnek és tántoríthatatlannak kellett a birtokviszonyok is. Az országos átlagnál kevesebb lennie, késznek akár a vértanúságra is. Ezen felül azonvolt a nagybirtok, szinte teljesen hiányzott a független ban ezen idő ideális magyar prímásának rendkívüli inagrárproletariátus, a nép zöme családi gazdálkodást tellektussal, világpolitikai tájékozottsággal, és egészen folytató kisbirtokos volt, a gyerekek egyházi iskolába különös, a vesztett helyzetből is győzelmet kicsikaró jártak, a nép vasárnap elment a templomba, és életét, vagy legalábbis a vereség legsúlyosabb következményeit nemcsak a vallásit, papjuk irányította. Ebben a közös- elkerülni tudó, végtelenül szívós és türelmes tárgyalási ségben nem hívőnek vagy akár protestánsnak vagy képességgel kellett volna rendelkeznie. Mindszentyből akár gyári munkásnak lenni valósággal aberrációnak mindhárom tulajdonság hiányzott, és különösképpen számított, és mi sem volt természetesebb, mint hogy hiányzott a harmadik. Diktátori jellem volt, diktátori ebben a közösségben a zalai részek püspöki biztosa pa- jellem képtelen a tárgyalásra, és Mindszenty emellett rancsolt, néha, ahogy ezt Balogh leírja, szinte komikus elvből elutasította a tárgyalásnak és a megegyezésnek módon. Az általa leírtak közül csak egy konkrét példát még a gondolatát is. érdemes idézni. Amikor kolostort és iskolát építtetett, Ebből egyenesen következik, hogy helyesebb lett a városi képviselőtestület tiltakozása ellenére megtil- volna más személy kiválasztása. A történtekért a teljes totta a helybéli, szervezett, zömmel munkanélküli, felelősséget Nagy Töhötömnek kell viselnie, és ő ezt szociáldemokrata építőmunkások alkalmazását, és az vállalta is. Amikor a vasfüggöny mögül – noha ez a szó ő foglalkoztatásukra csak akkor kerülhetett sor, ami- akkor még nem létezett, de az általa kifejezett valóság kor a vendégmunkások által felhúzott fal ledőlt (Ba- már igen –, mindenki legnagyobb meglepetésére, előlogh 2002: 41-42.). került egy jezsuita, aki emellett kiemelkedő intelligen2009 /2

13

SÚLYPONT ciájú és szuggesztív egyéniségű Ezekhez a problémákhoz volt, és akit támogattak a rend járult politikai konzervatilegfelsőbb római vezetői, akkor vizmusa. Legitimizmusa közirányítani tudta az eseményeket. tudott volt. Legitimista volt El tudta érni, hogy az addig a azonban például gyakorlatilag döntést halogató, az ettől a dönaz egész bencés rend, és így föltéstől óvakodó és Mindszenty tehetőleg Kelemen Krizosztom alkalmasságában kételkedő Vais, de ez akkor már inkább tikán kinevezte Mindszentyt. érzület volt, mint politikai töNagy Töhötöm ezt a hibát, rekvés. Azt, hogy Mindszenty amint ezt nagyon határozotazonnal, mint az ország első tan a szemére veti rendtársa, zászlósura fog fellépni, és az Varga László, azzal tetézte, lesz az első dolga, hogy levelet hogy nem merte elmondani küld Habsburg Ottónak, ismét Mindszentynek azt, amit a pápa nem lehetett racionális módon mondott, és Montini üzent, nafeltételezni. Nem is ez volt gyobb prudenciát és mérsékelazonban a legsúlyosabb probtebb magatartást ajánlva neki. léma, hanem az új rendszer Szó szerint idézve: „Öreg hibávárható időtartamára vonatnak tartom, hogy a prímásnak kozó elképzelése. Mindszenty nem mondta meg nyíltan, amit emlék- és érzületvilágát az haMontini üzent neki. Ez súlyos tározta meg, hogy a kommün, kötelessége volt, és nem kellett amikor fogoly volt, száz napig Mindszenty bíboros – saját ideológiájának a rabja volna azzal törődnie, mi lesz a tartott, a nyilas uralom, amiválasz. Jómagam Esztergomba csak akkor mentem, ha kor ugyancsak fogoly volt, Budapesten hetven napig, hívtak, és ez nagyon ritkán fordult elő, de akkor min- a budai várban százhúsz napig, Sopronban valamivel dig nyíltan megmondtam a véleményemet, és sohase tovább, de történelmi léptékben hasonló ideig maradt lett harag belőle.” (Varga László S.J.: 1. o.). fenn. Mindezek epizódok voltak az ezeréves MagyarEz idő magyar prímásának vagy olyan szerzetesnek ország, a közel ezeréves keresztény Magyarország, vakellett volna lennie, aki egy világszerte elterjedt rend, lamint a király és az esztergomi érsek ugyancsak közel egy valóságos világszervezet súlyára, tapasztalataira és ezeréves szoros kapcsolatának történetéhez képest. kapcsolataira támaszkodhatott volna, vagy olyasvala- Múltja, személyes tapasztalata és egész gondolatvilága kinek, aki már megismerte az alárendelt helyzetben azt sugallta, hogy ugyanilyen epizód lesz az oroszok való helytállás törvényeit, vagy annak, akinek rendkí- és fullajtárjaik uralmának ideje is, és a magyar világ vüliek a tárgyalási képességei. Meg is voltak az ennek egyetlen és természetes rendje – amelyet a leírtak szemegfelelő konkrét, elő is terjesztett jelöltek: a jezsuita rint Zala képviselt a legjobban – mindenképpen és Jánosi, a bencés Kelemen Krizosztom, a dominiká- rövidesen visszatér. Feltehetőleg ez az érzület volt a nus Badalik és az erdélyi Márton Áron. Azt, hogy ki történtek elsődleges magyarázata. volt vagy ki lett volna a legjobb és legszívósabb tárgyalópartner, nem tudom megítélni. Feltehető, hogy a A nemzeti sorskérdések Szentszék feltételezte, hogy Mindszentynek az őt ajánló jezsuiták adják majd meg az intellektuális támaszt és a nemzetközi kapcsolatokat. Azt, hogy Mindszenty Mindszenty, az itt leírtak, tehát tévedései ellenére a éppen velük kerül a legélesebb ellentétbe, nem lehetett magyar nemzet és a világegyház hőse, a Rákosi rendracionális módon feltételezni. Emellett az akkori telje- szerével szembeni magyar ellenállás legfontosabb és a sen bizonytalan körülmények között, amikor csak egy Sztálin rendszerével szembeni világméretű tiltakozás lehetett vitathatatlan, a szovjetek nyomasztó hatalmi egyik legfontosabb képviselője, sőt megszemélyesítőfölénye, senki sem lehetett biztos az általa javasolt vagy je. Ezt a rangot puritán egyénisége, az egyháznak tett követett út helyességében. A tévedés lehetőségének el- szolgálatai és minden kor üldözöttei melletti kiállása ismerése alapvető intellektuális követelmény, és ennek miatt is megérdemli. Személyes súlyát megerősíteta lehetőségek az elismerése egészen különösképpen in- te VI. Pál is azzal, hogy fogadta, amikor elhagyta az dokolt volt az akkori körülmények között és taktikai amerikai követséget, és a világegyház is azzal, hogy ezt kérdésekben. Saját tévedése lehetőségének el nem isme- követően, ünnepelte. Mindszenty azonban talán elrése volt nagy valószínűséggel Mindszenty jellemének sősorban mégis nemzeti hős, ott van a helye nemzeti az az eleme, amely a leginkább tette problematikussá az hőseink sorában, és ez az, ami szerepét, más nemzeti akkori körülmények közötti vezető, sőt, gyakorlatilag, hőseink szerepével együtt, számunkra különösképpen elgondolkodtatóvá teszi. az egyházi ügyekben, egyszemélyi vezető szerepét. 14

2009/2

SÚLYPONT Budapesten a Kossuth téren két szobor áll, Kossuth megalázkodás, mint amilyenre akkor került volna sor, és Rákóczi szobra, és a tér sarkánál a harmadik, Nagy ha elmarad a látványos ellenállás és ennek látványos Imréé. Mindszentynek nem áll itt szobra, de itt van bukása. Úgy látszik tehát, hogy ez a nemzet hajlik arra, a közvetlen közelben furcsa emigrációjának 15 éves hogy az elérhetetlent akarja, és ezért elveszítse az elszíntere. Sorsa Kossuth és Rákóczi sorsához hasonlít érhetőt, és ennek folytán elsősorban az elérhetetlenért jobban. Mindhárman reménytelen és elbukott szabad- harcolókat, a veszteseket, és nem az elérhetőt megszerságharc vagy ellenállás emigrációba kényszerült vezé- zőket, a győzteseket tisztelje, az irrealitások kergetőit és rei. Felvethető a kérdés, hogy vajon nem azért buktak-e nem a realitások felismerőit, és ez szorosan összefügg el, mert nem ismerték fel lehetőségeik határait, és arra azzal, hogy ez a nemzet, fél évezrede, szinte folyamatörekedtek, amit nem érhettek el. Bukásukat fegyver- tosan vesztes. Joggal vetődik fel a gondolat, hogy ez letétel, elnyomás és megalázkodás követte. Mégis ők az így, egészében, nemzeti tragédia, és ebbe a nemzeti idegen elnyomással szembeni ellenállás nemzeti hősei a tragédiába illik bele Mindszenty életének ez a kritikus magyar történelem végéig. fontosságú három éve. Nehéz feltételezni, hogy a török időkben kivérzett Nagy Töhötöm, ahogy ezt a cikk I. részében idézország, Rákóczi idején, megnyerhetett volna egy nyolc tük, a következőket írta erről. „Azért tartanak ma benévig elhúzódó háborút egy világhatalommal szemben. nünket az angolszászok politikailag kevésbé tehetséges, A legnagyobb elnyomás Lipót halálával, 1705-tel, vé- egyensúlyát vesztett népnek, s ezt így, ezekkel a szaget ért. Köztudott, hogy I. József hajlandó lett volna vakkal meg is mondják, mert vezetőink vagy a fenna nemzettel való kiegyezésre, és hogy jobb feltételeket tartás nélküli behódolás, sőt túllicitálás szégyenletes lehetett volna elérni trónra lépésekor, amikor még az módszerére tértek át, vagy pedig, ha nem hódoltak be, egész Dunántúl Rákóczi kezében volt, és huszárai Bé- akkor ezt is csak szélsőségesen és ösztönös indulataik cset zaklatták, mint hat évvel később, Nagymajténynál, levezetésével tudták megtenni, és még csak meg sem valóban a legutolsó pillanatban, amikor Rákóczi már kísérelik a kis népek egyetlen fegyverét alkalmazni: a nem volt magyar földön, és I. József már nem élt. A prudenciát, amely megtalálja az utat az elvek feladása reménytelen harcot fegyverletétel, majd, alig 12 évvel nélküli megegyezéshez. Hidegfejű angolszászok, akik a fegyverletétel után, a Pragmatica Sanctio követte, a helyzetek felismerésének mesterei, ezt az érzelmi illúaz ország sorsának végleges és hosszabb távon végze- ziópolitikánkat – amint ők nevezik – soha sem megértes összekötése a Habsburg Birodalommal. Nehezebb teni, sem támogatni nem fogják.” (Balogh 1998: 191) megmondani, hogy 1948-ban mikor volt az a pillanat, Nem tudhatjuk, hogy kik voltak azok a „hidegfejű amikor a tárgyalásos rendeangolszászok”, akiket itt Nagy zés végleg lehetetlenné vált, de Töhötöm idéz, és még az sem ennek ellenére aligha vonható lehetetlen, hogy saját vélemékétségbe, hogy Kossuth dönnyét vagy Amerikát járt rendtése, a Habsburgok trónfosztársa, Jánosi József véleményét tása politikai hiba volt, noha adta mások szájába. Ez nem nyilván erre a lépésre is van változtat azon, hogy amit leír, magyarázat. Ezt a reménytelen mélységes igazság. Nemzeti harcot ismét fegyverletétel, az sorsunkban egymást követik a aradi tizenhárom, az elnyomás, reménytelen lázadások, az ezemajd a kiegyezés követte, az ket követő fegyverletételek, és ország sorsának újabb és most az ezek utáni elnyomás, behómár történelmi távlatban szinte dolás és megalázkodás korszaazonnal helyrehozhatatlan vészt kai, rosszabb korszakok, mint hozó összekötése a Habsburg amilyenekre a legkedvezőbb Birodalommal. Végül aligpillanatban megkötött elérha lehet kétségbe vonni, hogy hető legjobb megállapodások Mindszentynek a szovjetekkel vezettek volna. és a kommunistákkal egyértelEz ismétlődő nemzeti traműen szembeforduló, sőt őket gédia, Rákóczi, Kossuth és provokáló politikája nem vezetMindszenty személyes trahetett győzelemre. Ezt is fegygédiája között azonban van verletétel, a bebörtönzöttek és még egy, és, ha lehet, még kivégzettek hosszú sora, majd szorosabb analógia, hosszú a békepapok és az ÁEH egyház emigrációjuk. E hosszú emigfölötti uralma és a kétes értékű ráció alatt időszerűtlenné vált Ostpolitik évtizedei követték, mindhármuk elvi álláspontnagy valószínűséggel mélyebb ja, amelyhez pedig változtaII. Rákóczi Ferenc – elbukta 2009 /2

15

SÚLYPONT tás nélkül ragaszkodtak. ember azt, hogy vesztésre álló Rákóczi változatlan elvi csata előtt így földühíti az elálláspontja nem volt tartlenfelet, és lemészároltatja saható a Pragmatica Sanctio ját seregét. Ki volt, és hogyan és az ország barokk újjálehetett Napóleon tüzértisztépítésének megkezdése je?” – „Lengyel volt.” – „Lenután, Kossuth változatlan gyel!!! Csak nem voltak más elvi álláspontja nem volt lengyelek is a magyar hadsetartható a kiegyezés után, regben!?” – „De igen, egy időés Mindszenty változatben a lengyel Dembinski volt lan elvi álláspontja sem a magyarországi – nem erdélyi volt tartható a hideghá– magyar csapatok főparancsború vége és az enyhülés noka.” – „Hogyan követhetett kezdete után. Elmentek el a magyar politikai vezetés mellettük az események, olyan irtóztató hibát, hogy és ez Mindszenty számálengyelek ilyen pozícióba hera hozta a legsúlyosabb lyezésével valósággal kiprovomegaláztatást. Mindenkálta az orosz beavatkozást!? nek ellenére ők maradnak És mi történt a csata után?” mindörökre e nemzet leg– „Egy kis magyar egység nagyobb hősei, és ettől a a utolsó emberig védett egy rangjuktól nem foszthatja magaslatot Székelyföld hameg őket soha senki, még tárán.” – „Volt ennek valami akkor sem, ha nyilvánstratégiai célja?” – „Nem volt, való, hogy eljárásuk nem de úgy vélték, hogy ezt kívánKossuth Lajos – trónfosztó volt racionális, politikájuk ja a nemzeti becsület.” – „De nem volt sikeres, és életük hiszen egy parancsnoknak az személyes tragédiába torkollt. A tisztelet fennmaradása az elsődleges kötelessége, hogy megőrizze embereit, és azonban nem jelentheti azt, hogy a nemzetnek a jövő- nem az, hogy céltalanul lemészároltassa!” Ez a beszélben ne kellene racionális és sikeres, nem pedig irracio- getés ekkor ezzel véget ért, valószínűleg vendégemnek nális és tragédiához vezető politikát követnie. azzal a ki nem mondott ítéletével, hogy minden maEz az a pont, ahol be kell számolnom még egy sze- gyar bolond. Íme, egy a Nagy Töhötöm „hidegfejű anmélyes emlékről, de most nem az 1940-es, hanem az golszászai” közül. 1980-as évekből. Itt járt egy konferencián, és két-három Nem ítélkezhetünk nemzeti történelmünk legnanapig járta velem az országot egy neves közgazdász, akit gyobb alakjai és legcsodálatosabb vállalkozásai fölött. joggal nevezhetek barátomnak. Angol születésű volt, Az viszont kötelességünk, hogy elgondolkozzunk, a hia legrangosabb iskolák egyikébe járt, Cambridge-ben degfejű idegen szemléletével saját sorsunk és saját gonvégzett, először Angliában, majd az egyik legtekinté- dolkozásmódunk fölött. lyesebb amerikai egyetemen lett professzor. Joggal álNoha ezzel, érzelmileg sőt racionálisan is e cikk vélítható, hogy tagja mind az angol, mind az amerikai gére értünk, foglalkoznunk kell még egy utolsó kérdéslegfelsőbb vezető értelmiségnek. Meglepően tájékozott sel: lehetett volna-e jobb sorsunk 1945 után, mint amivolt a magyar ügyekről, tudta, hogy ki volt Petőfi, tu- lyen ténylegesen volt. A sorok írójának az a véleménye, dott a magyar szabadságharcról, és döbbenetes intelli- hogy 1945-48-ban, sőt ezt követően, 1949-53-ban, genciával tett fel kérdéseket. Sztálin haláláig, nem. Ekkor csak a kár és a szenvedés „Úgy tudom, hogy Petőfi a szabadságharcban esett csökkentésére, a menthető mentésére, a szörnyűség keel. Hogy történt ez?” – „Hihetetlen, de közvetve barát- vésbé szörnyűvé tételére törekedhettünk. Ez nem kevés, ja, Bem okozta a halálát. A segesvári csata előtt az orosz mert mérhetetlen nyereség minden elmaradó kivégzés, parancsnok, nem tételezve fel, hogy a magyarok ilyen minden elmaradó vagy rövidebb bebörtönzés, minden messze és ilyen pontosan tudnak lőni, egyedül közel el nem vett iskola, minden meg nem tört életút és minlovagolt a magyar állásokhoz, hogy felmérje a hadállást den tönkre nem tett egzisztencia. Ami a későbbieket és kialakítsa a csatatervet. A magyar parancsnok, Bem illeti, nem mondhatunk semmi biztosat. Nem alapazonban Napóleon hadseregének jól képzett tüzértiszt- talan azonban az a feltevés, hogy nagyobb mérséklet, je volt, saját maga ment az ágyúhoz, saját kezével cél- nagyobb megfontoltság, nagyobb valóságérzék és több zott, és egyetlen lövéssel megölte az orosz tábornokot. A prudencia 1945-48-ban és 1956-ban talán hozhatott megdühödött orosz lovasság azonnal áttörte a magyar volna részleges szabadságot az osztrák államszerződés vonalat, és nem ejtettek foglyot, megöltek minden me- idején és 1956 után. Sohasem tudhatjuk meg, hogy mi nekülőt, köztük Petőfit is.” – „Hogy tehette meg ez az történhetett volna, de ezekben az időpontokban fenn16

2009/2

SÚLYPONT állhatott az ilyen részleges ne támaszkodnunk ma szabadság lehetősége. Az is, amikor szembe kell viszont, hogy ennek a fénéznünk azzal, hogy nem kevesztettségre hajlamos úgy használtuk fel a szánépnek a szovjetek kevésmunkra húsz évvel ezelőtt bé merhettek félszabadmegnyílt lehetőségeket, ságot felajánlani – teljes ahogy kellett volna, és szabadságról ezekben a nem látjuk tisztán azt az történelmi helyzetekben utat, amelyre most lépnem lehetett szó –, mint nünk kellene. Szakolczai György egy mérsékelt és a lehetőségek határaival számolni tudó népnek, nem lehet Errata kétséges. Több prudencia 1945-48-ban bizonyosan Szakolczai György – az utolsó tanúk egyike E cikksorozat első részékevesebb szenvedésre és ben (5-6.o.) részletesen megalázkodásra, és nagy valószínűséggel több szabadságra vezetett volna 1953- foglalkoztunk az akkor P. Jánosi Józsefnek tulajdoní1956-ban és azután. Ez megítélésem szerint egyaránt tott Pro memóriával, és erre a műre másutt is tettünk vonatkozik a magyar katolikus egyházra és a magyar utalást. Időközben Mészáros István (2008: 69-74) megtalálta és közzétette Barankovics István Mindszenty nemzet egészére. Historia est magistra vitae. Tisztelnünk kell hőse- Józsefnek írt 1945. szeptember 9-i keletű levelét, és inket, de tanulnunk kell történelmünkből, hogy – az ennek alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy álmok, az irrealitások és a reménytelen lázadás világá- ezt a Pro memóriát, amelyen nincs feltüntetve szerző, ból, majd ennek bukása után a kétségbeesés, a meg- és amelynek szerzőjeként eddig mindenütt P. Jánosi alázkodás és a behódolás világából – az álomvilág és a József S.J.-t szerepeltették, valójában Barankovics Istbehódolás elkerülésével az elérhető legjobb útjára lép- ván írta. Az első rész közzétételekor az a tény még nem hessünk, a kis népek egyetlen fegyverére, a mérséklet- volt ismert. A harmadik rész 13. oldalán Matheovits re, a megfontoltságra, a valóságérzékre és a prudenciára Ferenc őrizetbe vételének időpontja helyesen 1949. támaszkodva. Nem lehet vitás, hogy ugyanerre kelle- február 20.

Irodalom András Imre, Bálint József és Szabó Ferenc (1995): Kerkai Jenő emlékezete. Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet, Budapest, 1995, 180 o. Balogh Margit (1998): A KALOT és a katolikus társadalompolitika 1935-1946. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1998, 235 o. Balogh Margit (2002): Mindszenty József (1892-1975). Élet-kép sorozat. Elektra Kiadóház, Budapest, 2002, 360 o. Balogh Margit (2008): Kötélhúzás a kulisszák mögött. Czapik Gyula egri érsek tárgyalásai 1948-ba. Vigília, 73. évf., 11. szám, november, 813-822. o. Beke Margit (szerk.) (1996): A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 19451948 között. Argumentum, Köln – Budapest, 495 o. Gergely Jenő (1983): A Demokrata Néppárt „igazoló jelentése” a Mindszenty József bíboros hercegprímással keletkezett konfliktusról. Századok, 127/5-6., 761780. o. Mészáros István (2005): Mindszenty és Barankovics. Adalékok a „keresztény párt” problematikájához. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 114 o. Mészáros István (2008): Árnyak és fények. Kiegészítések 2009 /2

a Mindszenty-életrajzhoz. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 366 o. Pallos László (2007): Reménykeltők. Az 1945. utáni „illegális” katolikus politikai szervezkedések. Írták: A Belügyminisztérium és ügynökei. Püski, Budapest, 2007, 389 o. Szakolczai György (2007a): Mindszenty és Barankovics – avagy a keresztény politika és a modus vivendi. Magyar Szemle, Új folyam, XVI/9-10. (2007. október) 156-166. o. Szakolczai György (2007b): Mócsy Imre vatikáni útja. A Mócsy Imre S.J.: Hagytam magam szerettetni c. kötetben, JTMR - Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Budapest, 2007, 395 o., a cikk a 381-392. oldalon. Szakolczai György (2008): Szekfű Gyula és Jánosi József 1945. áprilisi levelei a magyar katolikus püspöki karnak. Múltunk, LIII/4. (2008), 110-133. o. Varga László (1997): Kérem a vádlott felmentését. Püski, New York, 253. o. Varga László S.J.: Mit ér Nagy Töhötöm vallomása. Folyóiratcikk xerox másolata, a cikk valószínűleg Nagy Töhötöm könyve első kiadását közvetlenül követően, tehát 1965-ben vagy nem sokkal ezután jelenthetett meg külföldön, magyar nyelven. 17

TEOLÓGIA

Ancilla theologiae – Bultmann és Heidegger – (Első rész) teológia és a filozófia viszonya már a 2. század teológusait is foglalkoztatta, és – mint ismeretes – kétféle megoldás született. Tertullianus éles határvonalat húz a kettő közé, míg Jusztinosz vagy Alexandriai Kelemen a teológiát a legkiválóbb filozófiának tekinti. A kérdés később is megosztotta a teológusokat. A 20. századi protestáns teológia egyik, a filozófiával szimpatizálók közé sorolható nagy alakja Rudolf Bultmann. Az 1921-től Marburgban dolgozó evangélikus teológus közeli barátságba kerül a néhány évig szintén ott élő, akkor még kevéssé ismert filozófussal, Martin Heideggerrel, és bár útjaik hamar szétválnak, a hatások maradandónak bizonyulnak. A jelen írásban kettejük, illetve gondolkodásuk kapcsolatát vizsgáljuk a teológus oldaláról. Vizsgálódásunk középpontjában az egzisztencia fogalma és jellemzése áll, amelyhez elsősorban Bultmann saját írásait használjuk. Egy elterjedt vélemény szerint Bultmann az egzisztencialista filozófia – különösen is Heidegger korai főműve, a Lét és idő – terminológiáját alkalmazza az emberi létezés és hit vonásainak a leírásakor, illetve ezt a filozófiát teológiája alapjává teszi. A kapcsolatot azonban ennél árnyaltabban kell látnunk. Amint J. Macquarrie rámutat, az egzisztencializmus esetében nem valamiféle külső hatásról vagy pusztán egy nyelvezetről van szó, mivel az emberi létezést illetően fennáll egyfajta hasonlóság az egzisztencialista filozófia (ami nem egy, hanem egy bizonyos típusú filozófia) és az Újszövetség között. Ezt jelzik a hasonló témák (bukás, felelősség, választás) és az az alapvető gondolat, miszerint az ember, mint létező, másként létezik, mint a többi élő és élettelen. Ezenfelül, a Bibliában Isten személyére vonatkozóan nem a görög szubsztanciális kategóriákat és megnevezéseket, hanem az egzisztencialitás kategóriáit találjuk.1 Ezt Bultmann egyik frappáns megjegyzése is megerősíti: „Heidegger egzisztenciális analízise a jelenvalólétről csak az emberi jelenvalólét újszövetségi nézetének profán filozófiai bemutatásának tűnik. …Ha némelyek alkalomadtán azt kifogásolják, hogy az Újszövetséget a heideggeri egzisztencialista filozófia kategóriáinak segítségével magyarázom, akkor – attól tartok – vakká válunk a valódi probléma meglátására. 1

18

J. Macquarrie, An Existentialist Theology, London, 1955, 5skk.

Úgy vélem, sokkal inkább azon kellene megdöbbennünk, hogy a filozófia már saját magától látja azt, amit az Újszövetség mond.”2 (KuM I, 33.) Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei megerősítik és továbbviszik J. Macquarrie gondolatait.3

Az egzisztencia fogalma „Az egzisztencia szó nem valami egyszerű meglétre utal, a tényre, hogy valami ‘létezik’ (=adott), hanem a specifikus emberi létmódra; az ember létére, akinek saját léte a kezében van, aki számára ez problematikussá lehet, aki képes létének betöltöttségéről vagy betöltetlenségéről beszélni, röviden a felelős, személyes létre, amelynek, mint időbeli létnek, saját története van.”4 Az egzisztencia ezen meghatározása szerint az nem valami, amije az embernek van, hanem önnön maga.5 Ezt Heidegger a jelenvalólét „mindenkori enyémvalóságával” fejezi ki.6 Az emberről, mint egészről van szó, aki a maga létezésében ‘kezd magával valamit’; lehetőségek adottak előtte, döntéseket hoz – „minden ‘most’ a szabad döntés pillanata”7 –, s így lesz az emberi élet történelemmé. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az emberi létezés sosem lezárt, hanem a jövő iránti nyitottság jellemzi. Mindeközben értelmezi önmagát, saját életét, s ezért az egzisztencia arra 2

H-W. Bartsch (szerk.), Kerygma und Mythos I, Hamburg-Volksdorf, 1948/19543, 33. old.

3

Kiemeljük G. Jones könyvét (Bultmann, Cambridge, 1991), amelynek egyik célkitűzése éppen a bultmanni teológia filozófiai alapjainak feltárása, ezen belül pedig a Heideggerrel való kapcsolat elemző bemutatása. Fő hipotézise az, hogy Bultmann gondolkodása nem egzisztencialista, hanem fenomenológiai. Ezt Heideggerre vonatkozóan is kimutatja: G. Jones, Bultmann, Cambridge, 1991, 4skk., 63skk. Vö. Fehér M. István, Martin Heidegger, Budapest, 1992, 206skk., 266skk. Továbbá K. Berger, Exegese und Philosophie, Stuttgart, 1986, 127skk.; A. Thiselton, The Two Horizons, Exeter, 1980, 227skk., 283skk.

4

R. Bultmann, Glauben und Verstehen III, Tübingen, 1960, 107; vö. uo. IV, Tübingen, 1965/19672, 105skk.

5

Uo. I, Tübingen, 1933/19583, 297. old.

6

M. Heidegger, Lét és idő, Budapest, 2001, 59skk, 140. old.

7

R. Bultmann, Glauben und Verstehen IV, i. m., 170. old.

2009/2

TEOLÓGIA is utal, hogy az embernek „viszonya van önmagával”.8 Kissé tautologikus megfogalmazással az ember egzisztencia, mert jellemzője az egzisztens megismerés: a nyitás, a mássá levés lehetősége és mindaz, ami ebből fakad.9 Az előzőekkel összhangban Bultmann szerint „az ember lényege az akarat”.10 E kijelentésének gyökere a szív, mint alapvető bibliai antropológiai terminus,11 további érdekessége pedig az, hogy G. Jones szerint éppen az akarat középpontba állítása adja Bultmann ontológiájának sajátosságát a Heideggeréhez képest. Míg utóbbinál a lét (Sein) és a jelenvalólét (Dasein), addig Bultmann számára az isteni Akarat és az emberi akarat ontológikus differenciája az alapvető kérdés. Érvelése szerint ezért Bultmann megközelítése nem Heideggertől származik – az akarat kérdését a heideggeri analízis természeténél fogva nem képes kezelni –, hanem inkább abból a lutheránus hagyományból, amelyben Kierkegaard is mozog.12 Itt említjük meg, hogy a jelenvalólétnek (Dasein) a heideggeri alapműből ismertté vált fogalma Bultmann számára az egzisztencia értelmében vett emberi létezést jelöli, azaz nála e három – ember, egzisztencia, jelenvalólét – egymás szinonimái.13 Bultmann fogalomhasználata és elemzése is egyszerűbb Heideggerénél, és voltaképpen önmagában is érthető.14 Martin Heidegger – enyémvalóság

A Z EGZISZTENCIA JELLEMZÉSE Az egzisztencia alapvonása annak történetisége (Geschichtlichkeit). A lét utáni kérdés nem válaszolható meg valamilyen általános antropológiával vagy etikával, arra csak személyesen, „radikális egyedülvalóságomban” felelhetek. 8

Uo. 129skk. Vö. R. Bultmann, Az Újszövetség teológiája, Budapest, 1998, 164skk. Bultmann szerint a páli antropológia kulcsszavaiból a szóma az egész személyt, mint egzisztenciát (az itt kifejtett értelemben) jelöli, és nem egy részét. Ezt a sok igehely által támogatott értelmezést azonban nem tekinthetjük minden esetben érvényesnek és egyeduralkodónak az Újszövetségben – jelezték a későbbi kutatások. Vö. A. Thiselton, i. m., 275skk.

9

A. Malét, The Thought of Rudolf Bultmann, Shannon, 1969, 8skk.

10

R. Bultmann, Glauben und Verstehen II, Tübingen,1952/19582, 244. old.; III, i. m., 161skk.

11

R. Bultmann, Az Újszövetség teológiája, Budapest, 1998, 183skk.

12

G. Jones, Bultmann, Cambridge, 1991, 68skk.

13

Vö. R. Bultmann, Glauben und Verstehen I, i. m., 118. old., 156skk., 297. old., 305skk.; Uő., „Die Geschichtlichkeit…”, in: Heidegger und die Theologie, München, 1967, 72skk. Vö. A. Thiselton, i. m., 152skk.; J. Painter, Theology as Hermeneutics, Sheffield, 1987, 230. old., 20. lábjegyzet.

14

Vö. G. Jones, i. m., 74skk.

2009 /2

„Az igazság, amit egzisztenciánk számára keresünk, magának egzisztenciánknak az igazsága, amit mint valamely általános igazságot nem ismerhetünk a létezés előtt, hanem csak a létezésben konstituálunk, mint saját igazságunkat.”15 Nem csupán arról van tehát szó – bár ez is nagy jelentőséggel bír –, hogy az ember a történelemben él, annak bizonyos értelemben kiszolgáltatott, hanem hogy saját döntései révén önnön magának van története. Az ember, mint személy, nem valami változatlan szubsztancia, amelyhez képest az időben lejátszódó történések csak akcidenciák, hanem „az Én, a személy, állandóan megvalósulóban van”.16 Van múltja és jövője.17 A történetiség az ember maradandó lényege, sem azt elveszíteni, sem abból kilépni nem tud18 – a történetiség a jelenvalólét egzisztenciálja.19 Amit az ember elveszíthet, de meg is nyerhet, az igazi, való-

15

R. Bultmann, Glauben und Verstehen II, i. m., 291. old.

16

Uo. IV, i. m., 66. old.; vö. uo. 47skk.

17

Uo. 130. old., 153skk. Uő.,Történelem és eszkatológia, Budapest, 1994, 110. old.

18

Uő., Glauben und Verstehen I, i. m., 304. old.; uő., Az Újszövetség teológiája, Budapest, 1998, 155skk.

19

Uő., „Die Geschichtlichkeit…”, i. m., 89. old.

19

TEOLÓGIA di vagy tulajdonképpeni (eigentlich) történetisége20; bibliai kifejezéssel élve: az élet, a valódi szabadság, az Istentől érkező új jövő. Bultmann az emberi létezésnek ezt a történeti jellegét a bibliai emberkép olyan sajátosságának látja, amit az antik görög gondolkodás nem ismert.21 A történetiség következménye az egzisztencia nem objektiválhatósága 22: ha magamat tárgyként, mintegy kívülről nézem, akkor – talán így fogalmazhatjuk meg a legegyszerűbben – az életszerűségből, a személyes kapcsolatok és valóságos döntések szintjéről a reflexió szintjére lépek, és itt nem lelhetem meg egzisztenciám igazságát.23 Az emberi egzisztencia természetesen lehet objektiváló reflexió tárgya; ez azonban általánosságban beszél az egzisztencia mibenlétéről. „Egy ilyen reflexió éppen azt ismeri fel, hogy az egzisztencia mindig az enyém, és mindig csak én ölthetem fel, és valósíthatom meg”, tehát nem valami adott dolog, hanem újra meg újra megtörténő.24 E két szint megkülönböztetésére Bultmann az egzisztens (existentielle), illetve az egzisztenciális (existentiale) kifejezéseket használja. Az ember életének konkrét lehetőségeiben egzisztensen ‘vesz részt’, amikor erre az „egzisztens létezésre” (tautológia, ugyanis másmilyen nincs) reflektál; tehát ha az objektiváció szintjére lép, akkor azt egzisztenciális értelmezésnek nevezzük. Az egzisztenciális alapja az egzisztensben van: az objektiváló elemzés csak az egzisztencia valósága miatt lehetséges.25 E Heidegger által is használt fogalmak szinonimái az ontikus, illetve ontológiai.26 Ebből következik, hogy a teológia is objektiváló beszéd: a hívő egzisztenciát, mint az emberi létezés lehetőségét elemzi. A teológia alapja a hívő létezés, más nem is lehet, mert amint a filozófiában, úgy itt is igaz, hogy az egzisztenciális az egzisztensben alapozódik meg. A teológia ugyanakkor magát az egzisztens történést (a hitet) nem garantálhatja, mert hatókörén 20

Uő., Glauben und Verstehen III, i. m., 102skk.

21

Uő., Történelem…, i. m., 105skk. A görög emberképet R. G. Collingwood – akinek történelemfilozófiai gondolataira Bultmann sokszor hivatkozik – szubsztancionalizmusnak nevezi (vö. uo. 27. old.). W. Anz a kierkegaardi mű hatástörténete kapcsán azt írja, hogy Bultmann volt az, aki a „Filozófiai morzsák”-ban vázolt, a keresztyénségnek a görög gondolkodástól való különbözőségében történő bemutatásának feladatát a leginkább megvalósította. W. Anz, „Zur Wirkungsgeschichte Kierkegaards…”, Zeitschrift für Theologie und Kirche 79, 1982, 460skk.

22

R. Bultmann, Glauben und Verstehen I, i. m., 31skk.

kívül esik: az csak Istentől, személyes találkozásban, nyerhető.27 Az egzisztencia nem objektiválhatóságát nem szabad valamiféle szubjektivizmusként vagy individualizmusként értelmeznünk.28 Arról van szó, hogy a szituációban én, mint személy vagyok megszólítva, egzisztens döntésem tehát válasz valamilyen ‘objektív’ valóságra, amely – és ez a hangsúlyos – „nem az objektiváló látás révén észlelhető, hanem a találkozásban”.29 Bultmann ezzel összhangban beszél az emberi egzisztencia valamire való ráirányultságáról, „transzszubjektív tendenciájáról”.30 A találkozás egy esemény, és éppen ez az a fogalom, aminek alapján mind Bultmann, mind Heidegger koncepcióját többen fenomenológiainak nevezik.31

Az egzisztencia mint filozófiai és teológiai fogalom Az egzisztencia Bultmann számára teológiai fogalom; jelentését azonban csak akkor értjük meg, ha ugyanakkor a filozófia, illetve a teológia feladatát, kapcsolatukat és különbségüket is magunk előtt látjuk. Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy az egzisztenciális értelmezés gyökereit mind Bultmann, mind Heidegger esetében Kierkegaardnál találjuk meg. Az egzisztencia meghatározását Bultmann Kierkegaardra vezeti vissza32, ami jogos is, minthogy Kierkegaardnál az egzisztencia az emberi életet, alapvetően az egyén Isten előtti létét jelöli, és elemzése azt „kihívásként állítja olvasói elé”.33 „Az Én a végesség és végtelenség tudatos szintézise, amely önmagához viszonyul, és az a feladata, hogy önmagává váljon, ez pedig az Istenhez való viszony révén valósítható meg.”34 A kihívásból következik a döntés, ami Heideggernél is alapvető: „A jelenvalólét …létében önnön létére megy 27

R. Bultmann, Glauben und Verstehen III, i. m., 33skk; IV, i. m., 168skk.; Uő., Theologische Enzyklopädie, Tübingen, 1984, 167skk; Uő., Az Újszövetség teológiája, Budapest, 1998, 467skk.

28

Vö. R. Bultmann, Glauben und Verstehen III, i. m., 183skk., ahol a szerző az individualizmus vádjával szemben – miszerint „a történelem valósága az én történelmemre redukálódna” – ‘tisztázza magát’.

29

Uo. 117. old.

30

R. Bultmann, Az Újszövetség teológiája, Budapest, 1998, 175. old.; H-W. Bartsch (szerk.). i. m. I, Hamburg-Volksdorf, 1948/19543, 130. old.

31

G. Jones, i. m., 93skk. Az esemény fogalma kapcsán K. Berger (i. m., 166skk.) W. Herrmannt jelöli meg közös forrásként mindkettőjük számára. Érdekes ugyanakkor, hogy ez a Bultmann számára alapvető fogalom Heideggernek inkább a késői korszakához köthető. Vö. Fehér M. István, i. m., 320skk.

23

Uo. IV, i. m., 112. old.

24

Uo. III, i. m., 117. old.

25

H-W. Bartsch (szerk.), i. m. II, Hamburg-Volksdorf, 1954, 193. old.

32

26

Vö. M. Heidegger, Lét és idő 4-5. §. Lásd W. Schmithals, Die Theologie Rudolf Bultmanns, Tübingen, 1966, 70skk.; M. Boutin, Relationalität…, München, 1974, 44skk.

R. Bultmann, Glauben und Verstehen II, i. m., 200. old.; uo. IV, i. m., 170. old.

33

Czakó I., Hit és egzisztencia, Budapest, 2001, 120skk.

34

S. Kierkegaard, A halálos betegség, Budapest, 1993, 36skk.

20

2009/2

TEOLÓGIA ki a játék.”35 A hit vonatkozásáazt eltérő módon vizsgálban Kierkegaard a hangsúlyt arra ják”.43 A filozófia a jelenvalólét formális struktúrájával, helyezi, hogy „az egyetlen mód, a teológia pedig annak Istenamelyen a keresztyénség igazsága től való megszólítottságával, megragadható az, ha valaki kereszilletve egy történésével, a tyén módon, hitben egzisztál”.36 Kierkegaard fejtegetései az emberi hittel, foglalkozik. Kapcsolalétezésről – terminológiánk szerint tuk abból fakad, hogy a hívő – az egzisztenciális analízis köréegzisztencia is egzisztencia: be tartoznak. Heidegger azonban egyaránt az emberről van fenntartásokat is megfogalmaz szó, a létezés formális strukKierkegaard munkásságával kaptúrái semlegesek. A különbcsolatban,37 amikor egy helyen így ségek megfogalmazásában ír: „A 19. században S. Kierkegaard az egzisztenciális-egzisztens, kifejezetten megragadta és behatóilletve ontológiai-ontikus an átgondolta az egzisztencia-probterminológia segít. A hit – lémát mint egzisztenst. Az egziszhangsúlyozza Bultmann – tenciális problematika azonban oly nem ad új ontológiai strukidegen tőle, hogy ontológiai tekintúrát az embernek. Egy új tetben teljesen Hegel és az ő szeméontikus valóságról van szó, vel látott antik filozófia befolyása amely az ontológiai leírásban Søren Kierkegaard – hitben egzisztál alatt áll.”38 mint lehetőség szerepel, de Vajda értelmezése szerint annak konkrét megtörténHeidegger kifogása az, hogy Kierkegaard egzisztens téről az semmit sem mondhat. Mindezt a megszólítás elemzést végez, és nem teszi fel az egzisztenciális, az példáján keresztül szemlélteti: a teológia egy konkrét emberi egzisztencia felépítettségére vonatkozó kérdést. megszólításról, és az azzal járó történésről beszél – sőt A kierkegaardi ‘kétségbeesés’ ugyanis nem tartozik magát az embert is eleve e megszólítás felől értelmezi az egzisztencia struktúrájához, mivel hitben leküzd- –, míg a filozófia csak általában véve beszél arról, mit hető, míg a heideggeri ‘gond’ nem.39 Eszerint azon- jelent megszólítottnak lenni.44 Hasonlóképpen viszoban a bultmanni egzisztenciális értelmezés is ‘csak’ nyul egymáshoz az ember elesettségének, illetve istenegzisztens, mivel a keresztyén létezés vonásai általá- telenségének fogalma, amelyre a bűn vonatkozásában nosságban szintén esetlegesek az emberi egzisztenciára visszatérünk. Teológia és filozófia kapcsolatában tehát nézve. Bultmann az egzisztenciális analízis fogalmát a különbségek is fontosak Bultmann számára.45 Ugyana heideggeri értelemben is használja, és Kierkegaard akkor – és most ez a hangsúlyos – az említett összefügmunkájára is vonatkoztatja.40 Ez egyértelműen jelzi a gések lehetővé, sőt szükségszerűvé is teszik a filozófiai két gondolkodó közötti különbséget.41 fogalmak használatát. Bultmann szerint a személyes, egzisztens kérdésben A megfelelő fogalomalkotást és -használatot gyökerező egzisztenciális analízis feladata, hogy feltárja Bultmann a teológiával együtt minden tudomány az emberi létezés vonásait, és megfelelő fogalmakat al- alapvető feladatának tekinti.46 Ehhez ad segítséget a kosson.42 Eszerint a filozófia és a teológia feladata bizo- filozófia, amelynek feladata az emberi létezés fogalmi nyos értelemben egybeesik. Pontosabban: „…a filozófia megértése, és mivel teljesen magától értetődő, hogy és a teológia tárgya azonos, mármint a jelenvalólét, de minden (teológiai) magyarázat „világi fogalmakat” használ, a kérdés csak az, melyek a megfelelőek.47 Különösen is alkalmasnak bizonyulhat egy olyan filozófia 35 M. Heidegger, Lét és idő, i. m., 27. old. terminológiája, amely keresztyén gyökerekből táplál36 Czakó I., i. m., 119. old. kozik.48 37

vö. Fehér M. István, i. m., 64. old.

38

M. Heidegger, Lét és idő, i. m., 274. old.

39

Vajda M., „Kétségbeesés és gond”, in: Nagy A. (szerk.), Kierkegaard Budapesten, Budapest, 1994, 375skk., 386. old. Vö. W. Anz, i. m., 476skk.

40

R. Bultmann, Glauben und Verstehen I, i. m., 308. old.

41

Alapos összehasonlításában G. W. Ittel („Der Einfluß der Philosophie…”, Kerygma und Dogma 2, 1956, 94skk.) ezt sajnos nem említi.

42

H-W. Bartsch (szerk.), i. m. II, Hamburg-Volksdorf, 1954, 192skk.

2009 /2

43

R. Bultmann, „Die Geschichtlichkeit…”, i. m., 75. old.

44

Uo. 74skk.; Uő. Glauben und Verstehen I, i. m., 305skk.

45

Vö. M. Boutin, i. m., 561. old.; J. Macquarrie, „Philosophy and Theology…”, in: Ch. W. Kegley (szerk.), The Theology of Rudolf Bultmann, New York, 1966, 129skk.

46

R. Bultmann, Glauben und Verstehen II, i. m., 233skk.; uo. III, i. m., 8. old.; uő. Theologische Enzyklopädie, i. m., 165. old.

47

Uő. Glauben und Verstehen IV, i. m., 169. old.

48

Vö. J. Painter, i. m., 18skk.

21

TEOLÓGIA „Nem az a kérdés, hogy az emberi jektiváció) által senki sem lehet hívőtermészet felfedezhető-e az Újszövetvé.55 A fogalomalkotást tekintve, amiség nélkül. Tény ugyanis, hogy ez nem ben Bultmann a filozófia szolgálatát az Újszövetség nélkül történt; modern látja, és amelynek alapja az egyazon filozófia egyáltalán nem létezne az emberi egzisztencia, Heidegger előÚjszövetség, Luther, Kierkegaard nélször az átvétel problémáját veti fel. A kül.”49 Így, és ebben a szerepben lesz tehát Bultmann számára a filozófia – teológia tudomány volta (a tudomáahogyan ő maga is megfogalmazza – nyosság igénye veti fel a filozófia szeancilla theologiae.50 Ebből az is követrepének kérdését) ugyanis azt követekezik, hogy az átvett vagy átfordított li, hogy „annak a létezőnek megfelelő fogalmakkal szabadon bánik, azofogalmiságot alakítson ki, amelynek kat saját teológiai szándékai szerint értelmezését, mint feladatot, magára használja fel. Talán ezért is állítotvállalta”, de ez a létező csak hit által ták Heideggerrel együtt mindketten, látható.56 A hívő egzisztencia azonban a keresztyén előttiből születik, és így hogy Bultmann nem épít teológiát Rudolph Bultmann nem ontikus-egzisztens értelemben, Heidegger filozófiájára.51 – funkcionális fordulat Érdemes összevetni az elmondotde egzisztenciálisan (a heideggeri tertakat Heidegger „Fenomenológia és minológia szerint) ez utóbbi is része, teológia” c. tanulmányának idevágó gondolataival.52 ezért „minden teológiai alapfogalomnak egy magában A hasonló gondolatok ellenére Heidegger a két tudo- egzisztensen jóllehet tehetetlen, azaz ontikusan megmányt, tárgyukat tekintve, élesebben elhatárolja egy- szüntetett, de éppen ezért őt ontológiailag meghatáromástól: a teológiát a pozitív, ontikus tudományok közé zó keresztyén előtti és ezért tisztán racionálisan foghasorolja, amelyek valamely létezőt vizsgálnak – a teológia tó tartalma van”.57 Míg Bultmann fentebbi érvelése a kapcsolatot voltaesetében ez a „krisztusiság”, azaz a hit, mint a jelenvalólét létmódja –, míg a filozófia az egyedüli ontológikus képpen a teremtésre vezette vissza, addig itt Heidegger tudomány, amely a léttel foglalkozik.53 A szóhasználat (ahogyan másutt Bultmann is) szótériológiai alapokon jelzi, hogy itt az ontikus és az ontológikus másfajta ér- halad. Ennek sajátsága, hogy a hívő egzisztencia leírátelmezése jelenik meg, mint általában Bultmann-nál, sában a filozófia csak a negatív oldalon (a hitben megaki eme heideggeri terminológia értelmében ontikus/ haladottra vonatkoztatva) játszik szerepet: „Az ontológia egzisztens (és nem egzisztenciális) keretben dolgozik, eszerint csak a keresztyén alapfogalmak ontikus, éspedig éppen úgy, mint Kierkegaard.54 Bár Bultmann szó- keresztyén előtti tartalmának korrektívumaként műköhasználata egyes pontokon egybeesik Heideggerével, dik”.58 A Heidegger által hozott példa (bűn-vétek) is ezt az egzisztens és egzisztenciális közötti különbségtétel mutatja. Úgy vélem, Bultmann helyesen hangsúlyozza a döntő célja nála a személyes szint és a reflexió szintjének teremtést alapul vevő megközelítést is – ennek lényege, világos megkülönböztetése. Ezt Heidegger is fontosnak hogy a hitetlen és hívő egzisztencia esetében is az emtartja, amikor arról beszél, hogy a teológia (amely ob- berről van szó –, és igyekszik kamatoztatni a filozófiai belátásokat a pozitív oldalon is, hiszen a teológiai foga49 H-W. Bartsch (szerk.), i. m. I, Hamburg-Volksdorf, 1948/19543, 35. lomalkotás magyarázata erre vonatkozóan is szükséges, old.; K. Barth – R. Bultmann, Briefwechsel, Zürich, 1971, 186. old. amivel mintha Heidegger adós maradna. Ezen túlme50 Uo. 81. old. Lásd K. Berger, i. m., 135skk., 143. old. nően, amikor Bultmann a teológia által használt fogalmak szerepéről beszél, utal a Biblia mai embertől idegen 51 G. W. Ittel, „Der Einfluß der Philosophie…”, i. m., 91. old. nyelvezetére és képvilágára, és a fordítás ebből fakadó 52 A tanulmánynak, amelynek alapjául Heidegger 1927-es tübingeni szükségességére59; azaz a rendszeres teológiai kérdést az és 1928-as marburgi előadásai szolgálnak, igen érdekes a története, egzegéta történelmi és nyelvi érzékenységével is vizsgálja. mind a születés, mind pedig a publikálás (1969, 1970) vonatkozásában. Gondolatai, sőt megfogalmazásai számtalan esetben egybe(Folytatjuk.) vágnak Bultmannéval (vö. Theologische Enzyklopädie), és valószíSzirtes András nű, hogy nemcsak a többéves közös munka áll ennek a hátterében, hanem a végleges szöveg közös átnézése is. Éppen ezért E. Jüngel szerint Heidegger előadását „hiteles kommentárnak” tekinthetjük a bultmanni teológiafogalom vizsgálatában. E. Jüngel, Glauben und Verstehen, Heidelberg, 1985, 27skk.; G. Jones, „Phenomenology and Theology”, Modern Theology 5, 1989, 162. old.

53

M. Heidegger, „Fenomenológia és teológia”, Vigilia 1994/3, 231. old., 311skk.

54

Vö. uő., Lét és idő, i. m., 274. old. Ezért használja Heidegger az „ontikus értelmezés” kifejezést (pl. „Fenomenológia és teológia”, i. m., 467. old.).

22

55

M. Heidegger, „Fenomenológia és teológia”, i. m., 389. old. Vö. R. Bultmann, Glauben und Verstehen III, i. m., 33skk.; uő., Theologische Enzyklopädie, i. m., 166. old.

56

M. Heidegger, „Fenomenológia és teológia”, i. m., 467. old.

57

Uo. 468. old.

58

Uo. 469. old. A „korrektívum” alatt itt Heidegger arra gondol, hogy a fogalomalkotásban nem a filozófia szabja az irányt, hanem csak kisegít.

59

R. Bultmann, Theologische Enzyklopädie, i. m., 165. old.

2009/2

MODELLEK

Folyóiratunk 2008/6. számában (25-30. old.) számoltunk be az osztrák „Plébánosi Kezdeményezésről”. A plébánosok a közelmúltban a világi hívektől kaptak váratlan támogatást, akik „Laikusok Kezdeményezése“ néven alapítottak munkacsoportot. A civilek szintén az egyre növekvő paphiány és az ezzel összefüggő – különösen a vidéki egyházközségekben jelentkező – lelkipásztori szükséghelyzet miatt aggódnak. Ők fogalmazták meg az alábbi Memorandumot, amely sok római katolikus keresztény álláspontját tükrözi vissza, és amelyet az osztrák püspököknek át kívánnak nyújtani.

Laikusok kezdeményezése Memorandum 1. Sürgős felhívás A „Laikusok Kezdeményezése“ csoport az ausztriai püspökökhöz fordul, hogy a püspökök saját kompetenciájuk alapján önállóan kezdeményezzenek reformlépéseket, és sürgessenek reformokat Rómában a világegyház vezetésénél azért, hogy az alkalmas papok számában megmutatkozó egyre növekvő hiány és az ezzel együtt fellépő lelkipásztori szükséghelyzet leküzdhető legyen. A csoport ezért különösen a következő lépéseket tartja szükségesnek: 1. A házasságkötésük miatt a hivatalukból eltávolított papokat lehetőleg azonnal helyezzék vissza állásukba. 2. A papok kötelező cölibátusát oldják fel. 3. A nők diakonisszának történő felszentelését tegyék lehetővé. 4. Készítsék elő, hogy a püspökök alkalmas személyeket („viri probati“, ún. kipróbált férfiakat, különösen diakónusokat, de akár másokat is) felszentelés és meghatalmazás által felhatalmazzanak szentségi cselekmények (mint pl. az Eucharisztia ünneplésének vezetése, betegek kenetének feladása) levezetésére. Ami pedig az osztrák egyházat illeti, a püspököket meg fogjuk keresni, hogy megfelelő rendeletekkel a plébániák vezetését szervezzék újjá, mégpedig az elkötelezett civilek erős részvétele mellett, hogy mindkét nem képviseltethesse magát ebben a munkában. Mindemellett a 4. pontban említett intézkedések kipróbálásának további modelljeit is át kell ültetnünk a gyakorlatba. 2. További lépések Az eddigi tapasztalatok megmutatták már, hogy az Egyház vezetése a reformkéréseket még akkor is figyelmen kívül hagyja vagy elutasítja, ha azok – akár teológiailag is – jól megalapozottak és a hívők széles rétegei is magukénak vallják. Ha mindez a fent tárgyalt felhívásunkkal is megtörténik, a „Laikusok Kezdeményezése“ csoport ebbe nem nyugszik bele. A továbbiakban többször – energikus és nemzetközivé táguló – tevékenységünk tárgyává fogjuk tenni a ma hatályos, de már korszerűtlen egyházi alaptörvény metsző problémáját is. Mint Isten népének nagyko2009 /2

rú tagjai, teljesen meg vagyunk arról győződve, hogy szükség esetén mi magunk is döntő hozzájárulást adhatunk ebben a kérdésben a továbblépéshez. A „Laikusok Kezdeményezése“ csoport fel fogja vetni továbbá azt is, hogy az óriási mértékben lecsökkentett lelkipásztori szolgálat ellenére, morálisan és törvényileg vajon igazságos-e az egyházi hozzájárulást változatlan formában beszedni. 3. Magyarázatok

A „Laikusok Kezdeményezése“ A csoport létrehozásának terve 2008 nyarán vált ismertté, eleinte a személyes kapcsolatfelvétel útján, valamint a www.laieninitiative.at internetes honlap megnyitásával; majd 2009. január 20-án sajtótájékoztatón tártuk a tágabb nyilvánosság elé. Ott hoztuk nyilvánosságra szándékunkat, hogy a memorandumot az osztrák püspökök részére átnyújtjuk.

Elhúzódó viták A „Laikusok Kezdeményezése“ csoport mindenkit felhív az átfogó igényű nyilvános vitára, amely egyébként már régen létezik – különösen a zsinat utáni püspöki szinódusokon és a püspökök által már több, mint 10 éve vezetett „Párbeszéd Ausztriáért“ konferenciákon. Ezek története során számos prominens lelkipásztor és teológus szakember aláhúzta, hogy minden egyes törekvés, amiért a „Laikusok Kezdeményezése“ csoport fellép, megvalósítható lenne az Egyház integritásának és identitásának megőrzése mellett. Ezek a törekvések összhangban állnak az Evangélium üzenetével és ezáltal Krisztus akaratával, aki maga az Egyház feje.

A krízis Sok éve ismert már, hogy az Egyház krízise a lelki hivatások számának drámaian növekvő lecsökkenésében is végbemegy. Európa távoli részein megpróbálnak mindezen úgy segíteni, hogy az eddig egyházközségeket, akik23

MODELLEK nek korábban saját plébánosuk A Biblia tanúsága volt, most nagyobb lelkipásztori A lelkipásztorok egy új csoportegységekké fogják össze. Szintén jának meghívása megfelelne nagyobb hangsúllyal esik latba annak az egyházképnek, amit a külföldi papok meghívásának Pál apostol látnoki módon és lehetősége. a gyakorlatban is megmutaAz, hogy mindez a fennáltott, amikor Isten népe minden ló problémákra nem megoldás, tagjának karizmáiról beszélt. kézenfekvő. A hitet önmagában Szintén igaz ez a nők részvétemég nem lehet úgy életben tarlére az Egyházon belül, amit ő tani, hogy az emberek vasárnatámogatott, amikor is egy ilyen ponként és ünnepnapokon vaA kezdeményezők – asszonyt, nevezetesen Júniát, lahová elutaznak, ahol egy pap régóta esedékes reformokat követelnek szavaival apostolként jelölt meg. a misét „elmondja“, aki viszont Akkoriban a fiatal Egyházban számukra lelkipásztorként nem ismerős. Az „importált“ lelkészek sokszor nehezen tud- még évszázadokig voltak diakonisszák. Ma nagy szükják a munkájukat végezni a mi hitéletünk körülménye- ségünk lenne rájuk és számos hiteles női munkatárs ink között, és már saját hazájukban is egyre nagyobb megérdemelné, hogy az egyházi életben való részvételét szenteléssel értékeljék fel. szükség mutatkozik irántuk.

A reform

A hagyomány tanúsága

A következőkben egyre inkább arról kellene gondoskodnunk, hogy az egyházközségek ott is aktív és vonzó vallásos életet tudjanak kibontakoztatni, ahol helyben már nem működik plébános. Sokszor megtörténik ez már ma is ott, ahol mindkét nemhez tartozó elkötelezett hívő emberek áldozatos együttműködését látjuk. Azonban Isten népének most is fennálló és szigorú kettéosztása felszentelt és „átlagos” keresztényekre merev határokat von közénk. Csak a papi rendhez tartozóknak szabad az Eucharisztiát a szentségimádáskor kihelyezni vagy a betegek kenetét feladni. Ha „csupán” hívők keresztelnek meg valakit vagy temetési szertartást vezetnek, többnyire csak „pótkerékként“ tűrik meg őket, semmint támogatnák az egyébként sokszor oly hasznos és kifejezetten értékes fáradozásaikat. Joseph Ratzinger professzor ezt a problémát már évekkel ezelőtt világosan felismerte és előre megmondta, hogy a 3. évezred Egyháza új hivatali formákat fog megismerni, és hiteles keresztényeket, akiknek civil foglalkozásuk van, pappá fognak szentelni. A lelkipásztorkodás feladata ilyen módon sok kisebb területen és társadalmi struktúrában nyer beteljesítést. (In: Hit és Jövő, p. 123., München, 1970.) Tehát az ún. „viri probati“ emberek felhasználása kézenfekvőnek tűnik és ezt ma is számos teológus és lelkipásztor támogatja, miután Ratzinger bíborost az Egyház fejévé választották, és teológiai víziója így megvalósulhatna. A „Laikusok Kezdeményezése“ csoport több tagja síkraszáll a nők pappá szenteléséért. Azonban, hogy az erről szóló évtizedes hosszúságú teológiai viták ne szolgáljanak ürügyül a további tétlenkedés mellett, a „Laikusok Kezdeményezése“ csoport a következőkben csak a fent említett szükséges azonnali intézkedésekre korlátozza magát, amelyeknek további halogatása már nem elfogadható.

Szintén megszokott volt, hogy az egyházi hivatalok létrejöttével (amelyeket a császári jogrendszer is támogatott) házas férfiakat is elhívtak mindenféle feladatokra. Az Úr különösen kiemelte a házas férfiú Pétert a tanítványai körében. Amikor ma a papokat arra kötelezik, hogy házasság nélkül éljenek, akkor emberek előírnak más emberek sokaságának egy olyan életformát, amely – ahogy ezt Jézus is tanította – egy különleges hivatást jelenít meg, s amelyet inkább értékelnünk kellene, de nem kikényszerítenünk. Hogy ez megtörténik, ez az egyik fontos – ha nem az egyetlen – oka a papi utánpótlás hiányának. A pápa az egyházjogban csak a katolikus egyház egy része számára írja elő kötelezően a cölibátus intézményét, de már a velünk egyesült keleti egyházak részére például nem. Ez is megerősíti, hogy a katolikus pap számára a házas állapot is lehetséges. Ma már nincsen ok arra, hogy ezt a kérdést ne általánosságban szabályozzuk így, nevezetesen a kötelezővé tett cölibátus mindig csak botrányokhoz fog vezetni. Ez az, ami megakadályozza a hivatások megszületését vagy éppen veszni hagyja őket, amikor lelkipásztorok azt a hitvesi szeretetet vállalják, amelyet az Egyház törvényeivel oly nagyra értékel.

24

A „Laikusok Kezdeményezése“ bizottságának tagjai: Dr. Herbert Kohlmaier (szóvívő), Mag. Hermann Bahr, Dr. Peter Pawlowsky és Dr. Georg Petek-Smolnig.1 (Fordította: Fenyvesi Zsolt) 1

A kezdeményezést többek között Dr. Erhard Busek (korábbi alkancellár), Dr. Hubert Feichtlbauer, Prof. Hubert Gaisbauer, Dipl. Ing Friedrich Griess, Dr. Andreas Khol és Dr. Walter Kirchschläger is támogatja.

2009/2

EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM

A történelmi egyházak felelsségérl Miért beszélek? Kihez és milyen szándékkal?

A bűnbánat és kiengesztelődés szempontjai éppoly fontosak, mint a növekvő társadalmi és gazdasági Már 2007 óta a címben megjelölt egyenlőtlenségekkel szemtémakörben dolgozunk a brüsszeli beni igazságosság és együttPax Christi egyik munkacsoportérzés igényei. Ezek – hosszú jában. Felvetődött a javaslat: hogy távú folyamatok – első lépémiért ne vizsgálnánk meg ezeket seinket már ma megteheta kérdéseket szülőhazámban, Majük, de kizárólag az egyén gyarországon is. Bátorság és elés a közösség, a velünk élő szántság kellet ehhez, hiszen hogy társadalom egészének összejövök én ahhoz, hogy beleszóljak a függésében. Nincs azonban magyar ügyekbe, amikor már 50 bűnbánat és kiengesztelőéve távol élek az országtól, 1500 dés, és emberi jövőnk sincs, kilométerre. Kérem az olvasót, ha esetleges igazságainkat, a bocsássa meg nekem a merészséjó és a rossz közötti útkeregemet. Nem elég megbocsátania, sésünket nem rendeljük alá hanem számításba kell venni, hogy egy olyan nyilvánosságnak, nem csak kilométerekben számolamely valamilyen módon va nagy a távolság. Ott leselkednek egyén és személy feletti. a „mi” és a „ti” érzések, képek és Nincs keresztény létalap, ha személyes ellenszenvek. A sistergő cselekedeteink és szabadsáBárdos-Féltoronyi Miklós propaganda és a másik gyatra meggunk társadalmi célja nem – kettős kötődés hallgatása, a különböző emberek szolgálja Isten Királyságáés csoportok nyelvhasználata, művelődési különbségei. nak lehető evilági kialakítását is. Az én kettős kötődésem: magyar származású vagyok, Összefoglalva, szeretnék kettőt hangsúlyozni. A de Belgiumban tanultam. Sok kérdésben tudatlan va- múlt az emlékezés színpada, amíg a jövő már ma kezgyok, és bizonytalanságaim vannak! dődik. A fellelőségre vonás, csak a jövőre gondolva elUgyanakkor, biztos vagyok abban, hogy elfogad- képzelhető! hatatlan a gyakran hallott állítás: „savoir se taire sur ce qu’on ignore”1. Inkább Wittgenstein állítását megHogyan viszonyultak egyházaink másítva jelentsük ki: „wovon man nicht sprechen kann, a különböz rendszerekhez? darüber muss man sprechen”.2 Meggyőződésem, hogy egyházaink – hivatalt viselő lelkipásztorok (püspökök, egyéb előjárók és papok3), illetve Isten népének és kö- Európa 20. százada összetettnek és kockázatosnak zösségeink nagy többségét kitevő világiak – magunk is bizonyult. Egymást követték az önkényuralmi rendrészei vagyunk Európának, és felelősek mindazért, ami szerek, és társadalmi-történelmi méreteket öltött a tüitt vagy ott történik. Bűneinkkel, vétkeinkkel, szenve- relmetlenség. Az egykori önkritikus Európa eltűnt a déseinkkel és hitvallásunkkal, elmulasztott vagy meg- szemünk elől. Észre, alázatosságra, egyéni és társadaltett bocsánatkéréseinkkel, bűnbánatunkkal együtt. mi kiengesztelésre pedig minden korábbinál nagyobb szüksége lett volna, és lenne ma is. Fokozottan érvényes mindez a sűrített történelmi 1 Saját fordításban: „Tudjunk hallgatni, ha nem tudunk”. menetrendet követő legújabb kori Köztes-Európában.4 2 Saját fordításban: „Amiről nem tudunk beszélni, arról kell beAz egykori rendies-földesúri világból a neoliberális társzélnünk.” sadalmi környezetig eljutó, a fasizmus, a nemzetiszo3 Bizonyos mértékig talán igaza van Naszladynak, amikor követcializmus és a kommunizmus korszakait elszenvedő kezőket írja: „Mindenki vezető, aki irány-adó mások tetteti szátérség társadalmait, polgárait ma is kínzó, kellemetlen mára, akár tudja ezt, akár nem, akár akarja, akár nem. Felelőssége ebben rejlik, ám ez a felelősség nyilvánvaló, ha tudatában van az irányító szerepének.” (Naszlady Attila: A vezetők felelőssége. Vigília, 2008/7.)

2009 /2

4

„Valahol Európában”, Oroszország és a német nyelvű országok közt!

25

EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM érzések gyötrik. Ez még semmi. Fejtő Ferenc egyszer másikkal együtt stb. Ezek a parancsok cselekedeteinkmegemlítette: Magyarország álláspontja minden rend- nek határokat szabnak, és lehetővé teszik szabadságunk szerváltozásnál 180 fokkal fordul, de marad csatlós or- érvényesülését. Az egyházaink megújulásához vezető út csak is köszág. Hol német vagy szovjet, hol Amerika-párti, minzös gondolkodással és nyílt, hatáden kritikai hozzáállás nélkül!5 A hősies hitvallás és gyáva árurozott viták során található meg. A lás, a szenvedők és a szenvedések tévedéshez, mindnyájunknak joga előidézői, a szegénység és a kiáltó van, az igazság viszont megköveteli fényűzés kettősségei közötti fea cselekvést. A múlt tanulmányozászültségek feloldására eddig szinte sának keresztény szemszögből nézkísérlet sem történt. Ezek felvetéséve természetesen csak akkor van nek csak akkor van értelme, értelme, ha komolyan fontolóra ◊ ha a gonosznak és a bűnnek tudjuk venni azoknak a társadalmi megváltoztathatók a társaadottságoknak és cselekvéseknek a dalmi feltételei helyreigazítását is, amelyek a go◊ ha a cél a jobb közös jövő noszsághoz és bűnökhöz vezettek, megteremtése. és ha célként a jobb közös jövő Megvan-e ennek a lehetősége és feltételeinek egyéni, társadalmi és mit tegyünk ennek érdekében? egyházi megteremtését is magunk A rossz jelen van a világban. elé tűzzük. Milyen lehetőségeink Nem is emberi, nem is isteni, de vannak mindehhez? Mit tehetünk Globalizáció felelősei emberek: egyénileg, közöennek érdekében? Ezek a gondosen és társadalmilag. Van-e ebből latok a különféle vallási meggyőkiút, ez a nagy kérdés. A bűnbánat és kiengesztelődés ződésű és különböző kultúrához tartozó embereket is pont olyan fontosnak tűnik, mint az igazságosság és az érdekelhetik! együttérzés. Ezek hosszú távú folyamatok. Nincs bűnbánat és kiengesztelődés Krisztusban, ha a másikat nem Mibl indulhatunk ki? szólítjuk meg. Ige hiányában az erőszak diadalmaskodik. Megnevezni a vétkeket és megbánni a bűnöket, ez a mi felelősségünk. Ez kockázatos, mert az igazság ki- Elemzésünk kiindulópontja lehetne az a feltevés, ami meríthetetlen, és az emberi ige mindig kérdéses, habo- szerint antropológiai és társadalmi felfogásunk dönzó és bizonytalankodó. Lehetetlen tudni biztosan, hogy tően befolyásolja gondolkodásunkat. Mindig az emmi a rossz és mi a jó. El kell fogadnunk Isten parancsát: berről van szó végeredményben, hiszen nincs sem hit, a mindentudás lehetetlenségét, a felebaráti szeretetet, sem tudás ember nélkül: kézzelfogható emberi sorsok, az Isten Királyságának, már itt a földön való építését a érzékelhető vágyak, tényleges törekvések öltenek testet gondolkodásunkban. Amikor egy kutató harmadik személyben magyaráz egy jelenséget, akkor igen tudo5 Sokan úgy vélik, hogy az Amerikai Egyesült Államok (USA) nélmányosnak tűnik, de nem veszi észre a feltételezéseinek kül nincs biztosítva a mai gyenge lábon álló magyar demokrácia. szükségszerű végtelen sorát. Ha viszont egy jelenséget innen Brüsszelből nézve ezzel kapcsolatosan több meglátásom első személyben szólít meg, keresve az összefüggés tévolna: Bár az USA a világ egyik legrégibb szabadelvű demokrácinyezőit, akkor már „választott összefüggésekről” van ája, de ez a demokrácia gyilkolt le több millió indiánt, majd rabszolgaságot tartott fenn majdnem a huszadik századig, és még szó, olyan összefüggésekről, amelyek lehetővé teszik napjainkban is több száz embert végeztet ki évenként. Másrészt a magyarázatot, vagy hozzájárulnak ahhoz. A másoez a demokratikus állam gyarmatosított közvetve vagy közvetdik személyben való fogalmazás megengedi a vitát és a lenül, illetve gyarmatosít ma is (Fölöp- szigetek, Latin-Amerika kritikát a másikkal. Az első személy intézményesíti az számos országa, a Karib-tenger és a Csendes-óceán több ezer szialanyiságot. A harmadik személy megteremti a szükségete, Libéria stb.) Legtöbbször a diktatórikus államok lesznek a ges nyelvezetet. A második személlyel lehetővé teszi a legjobb szövetségesei (a múltban Latin-Amerika számos országa, párbeszédet.6 Szaúd-Arábia és sok más kőolajban gazdag arab ország, PakiszHa emberképről beszélünk, az már feltételezi, hogy tán, Görögország, Grúzia, Azerbajdzsán, Koszovó stb.), minden a világot emberinek látom, ami távolról sem bizonyíindok nélkül katonailag megszáll országokat és bombatámadásokat intéz ellenük (Vietnám, Granada, Szomália, Afganisztán, tott. Hiszen az ember- és társadalomképek előfeltevéIrak stb.) A megszállt vagy ellenőrzött területeken kínvallatásosei nehezen birkóznak meg a háború, az emberirtás, a kat végez, s gyilkol, gyilkoltat, nagy valószínűséggel Magyarorvilágméretű szegénység vagy az egyén szenvedésének szágon vagy Belgiumban is anélkül, hogy a helyi kormányoknak tényével. Mégis, nézzük meg a társadalomtudomány erről tudomása lenne, legalább is hivatalosan. Végül is, a magyar nagy elméleti munkáit. Az egyikben az emberkép csak demokrácia, de az egész európai demokrácia, legfőbb biztosítéka az Európa Tanács és annak bírósága (Strasbourgban) s az EU és annak bírósága (Luxemburgban).

26

6

Lásd Bárdos-Féltoronyi (2005).

2009/2

EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM hallgatólagos és rejtett, sőt sokszor kifejezetten kétséges. A másikban kikerülhetetlenül előtérbe kerül, és vita tárgya. A liberális gondolkodók emberképe az egyén szabadságából és haszonkereső természetéből indul ki, az egyenlőség és testvériség elvét sokszor elhanyagolja. A szocialista irányzatok7 a dolgozó osztályok sorsával foglalkoznak, és más társadalmi berendezkedésű rendszerek megvalósítására készülnek, törekedve az egyenlőség felé. Ezen irányzat az egyes embert csak úgy tudja elképzelni, ha osztályt képez, és ha van osztályöntudata. A konzervatizmus a közösség elsőbbségét és az egyén tökéletlenségét állítja szembe, s azt hirdeti, hogy a társadalom intézménye értelemmel nem fogható fel. Az emberi cselekvés a konzervatívok szerint kevésbé ésszerű; inkább előítéletek, szokások, hagyományok határozzák meg. Az emberi lény elrendeltetett, hogy különféle „egészek” rendezett hatáskörébe illeszkedjék be, kezdve a testvériségtől, a családtól a politikai közösségen át a teremtés teljes világáig. A keresztények esetében, a változó ember- és társadalomkép nagy valószínűséggel maga után vonja a különböző isten- és társadalomképet is, illetve egyházképet!

érdekében érdemi kezdeményezéseket nem tettek. Fél évszázad múltán, az 1989-es fordulatot követően pedig ugyanez a helyzet ismétlődik.9 Ma felvetődik a tőkés, neoliberális rendszerhez való viszonyulás is.10 A bűnöknek és vétségeknek többféle változatát és többféle következményét érdemes megkülönböztetnünk:  bűntény → büntető eljárás;  helytelen politika → lemondás, megújulás vagy forradalom;  rossz cselekedet → rossz lelkiismeret, bocsánatkérés, jóvátétel stb.;  eszmei, szellemi hiba vagy tévedés (pl. az emberekkel szembeni felelőtlenség) → alázat, tanulás, mások meghallgatása stb.;  társadalmi-gazdasági gyarlóságok vagy bűnök → társadalmi harc és kiállás, együttműködés és nevelés;  nem evangéliumi cselekvés → felelősség a felebaráttal szemben, a társadalommal és a világgal szemben. Mikor ér véget a múlt: vajon a felejtés, az elévülés s a hallgatás által? Mikor kezdődik a jelen, a jövő: valóban a bűn és a bűnhődés, a kiengesztelés és a cselekvés által?

Egyházaink és a történelmi politikai-gazdasági rendszerek A köztes-európai térségben különösen jelentős eszmeiideológiai áramlatnak számított a két háború közötti időben az a konzervatív nemzeti-keresztény irányzat, amelynek számos, igen kártékony megnyilvánulását tudnánk felsorolni. Hogy csak néhány szempontot említsünk ezek közül: ◊ a helyi „kiskirályok”; ◊ az antiszemitizmus sokféle megjelenése (beleértve ebbe a zsidóüldözést és a népirtást); ◊ az antibolsevizmus, illetve az oroszellenesség jelszavai és érzelemvilága (ami szerepet játszott a nácizmus Szovjetunió elleni hadjáratában); ◊ az irredentizmus szélsőségei stb. Egyházaink e fejleményektől mind a mai napig nem tudtak komolyan elhatárolódni.8 A II. világháború szörnyűségeinek és tanulságainak, a világháború idején játszott szerepe (pl. a hallgatások, mulasztások, együtt-, sőt közreműködések) mélyre ható elemzését azóta sem végezték el, a bűnbánat és kiengesztelődés 7

Ne tévesszük őket össze a bolsevizmusból „kivirágzott” kommunista barakkok rendszerével.

8

Rónay László: A második zsidótörvény és az egyházak állásfoglalása. In: Vigília, 1995/3.; Idem: Szorongattatásban – Sík Sándor küzdelmes évei. In: Vigília, 1999/8.; Schritte zur Versöhnung, Ökumenische Rat der Kirchen in Ungarn. Budapest, 1996; Szentmártoni Mihály: Megbocsátás és kiengesztelődés, Lélektani és teológiai megfontolások. In: Vigília, 2008/7.

2009 /2

Az evangéliumi és társadalmi cselekvés kérdései A legfontosabb az evangéliumi cselekvés kérdéseinek a megvitatása. Már szóba került, hogy történelmi, antropológiai és társadalmi helyzetünk és képzeteink isten- és egyházképünkben is érvényesülnek, és az ezekről kialakult felfogásunkban illetve jövőképünkben is megjelennek. Cselekedeteinkben is tükröződik ez a szemlélet, mely a „közös felelősség és az európai jövő” 9

Várszegi Asztrik bencés főapát találóan jellemzi a helyzetet: „Ha az egyház kezdetben azonnal leleplezi a hazugságot, a szólamokat, nem száll be a hatalmi játékba, akkor rövidtávon lehetetlenné teszi intézményrendszerét, hívei helyzetét. Arra, ami ekkor a keresztényekre vár, kevesen gondolhatnak a valóságnak megfelelően, mert azt nem ismerhetik. A másik lehetőség: belemerészkedik a diplomáciai és hatalmi játékba, elsajátítja a hazugság álságos beszédmódját, majd engedve a zsarolásnak, csábításnak, különféle fondorlatoknak, együttműködő, lojális lesz… /A/z egyház egy rétege, vezetői beletörődött közönnyel élik mindennapjaikat, végül magukat is áltatják, hogy ez így jó… Ez a ’konstantini korszak’ egyházának ismétlődő csapdája és tragédiája – nagyban és kicsiben egyaránt. Az már csupán történelmi részletkérdés, hogy a diktatúra éppen melyik válfajának mondják a rajta erőt vevő rendszert: nemzetiszocializmusnak vagy kommunistának”. (Várszegi Asztrik: A Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány működéséről. In: Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány évkönyve 2007. Budapest: Újember. 2007.)

10

Lásd, többek között, mint legutóbbi elemzést, Tamás Gáspár Miklós: Szürkület, in: Élet és Irodalom, 2008.11.7.

27

EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM mindenki előtt felelősek irányába mutat. A szeretet törvévagyunk mindenkiért és nye nem egyszerűsíthető le, nem mindenért, az emberek sorvasztható le a jó vagy a rossz minden bűnéért, az egyetefogalmaira! A szeretet lényege a mesekért és az egyéniekért megnyilvánítás. A jó és a rossz egyaránt”12. Bizonyos mértársadalmi építmény, még ha hatékig, felelősek vagyunk gyományon is alapul. Ezért elkeminden emberért, közel rülhetjük a mindennapos politivagy távol állókért. Felelőskai színteret. A hatalom lehet jó ségünk a társadalmi kapvagy rossz, meghatározhatja mi csolatok alakításban válik a jó és mi a rossz. A keresztényi kézzelfoghatóvá: az igazsászeretet csak sugalmazhatja ezt a gosság, a nemek egyenlősémegkülönböztetést. Az egyházi, illetve pápai boge, a nemzeti kisebbségek csánatkérések azt a benyomást tisztelete, a béke, valamint keltik, mintha a visszaemlékezés a teremtés megőrzése terén. valamifajta erény lenne anélA felelősségvállalás gyakorkül, hogy megtudnánk milyen lás, kifejezetten pedig az célra használják fel. A múltban oktatás és a nevelés útján megesett bűn tetteink visszavalósul meg. Egy adott tárfordíthatatlanságával szembesít sadalom vagy egy egyház Valami rág minket. A megbánás üres lehet, felelősségközösségként (karikatúra, ismeretlen szerző) ha cselekvésre nem serkent. Hafogható fel13. A közömbösség többet sonló a helyzet a szenvedéssel, a szegénységgel vagy a hajléktalanokkal való törődés- nyom, mint a láncok. A felháborodás az első lépés a sel. Az egyházak segítenek s tőrödnek, és ez fontos. cselekvés felé, az igazságért és a jobb testvériségért. A Ugyanakkor, elengedhetetlenül szükséges az okokkal tömegtájékoztatás lehetőségét ebből a célból is ki kell is foglalkozni. Mi és hogyan lesz a szenvedés, a sze- használni. „Az Evangéliumból következő és a konkgénység vagy a hajléktalanság. Itt vetődik fel a „bűnös rét helyzettel összhangban lévő feladatának az egyház építmények” kérdése: a nácizmus, a kommunizmus és akkor és abban a mértékben tud eleget tenni, ha és amennyire maga is megéli, amit tanít; ha érzékelhető a kapitalizmus! Az egyházak többsége tehetetlen, szellemi meddő- társadalmi formája összhangban van üzenetének spiriségben szenved. Azt hiszik, hogy a tömegtájékoztató tuális tartalmával, s azt példásan kifejezi, és jelszerűen eszközök felhasználása megoldja a hívek és a papok megjeleníti… kiöregedését, mennyiségi és minőségi válságát. Az egy…Konkrét diskurzusközösségként az egyház egy széházfők felelőssége nagy ebben a válságban, mert ők el- lesebb kulturális hagyomány összefüggésében alakítothagyták a szó szoros értelmében a rájuk bízott nyájat. ta ki az identitását, ugyanakkor az adott társadalom A felébredő fegyelmezési hullám sem megoldás erre a kulturális kontextusába is belehelyezkedik. Ezért valválságra, hiszen az egyházainkban a hívek és a papok lási és társadalmi identitása részben fedi egymást, bár többségükben felnőttek. vallási identitása fölébe emelkedik társadalmi önazonosKertész Imre szerencsésen fejezi ki a dolog lénye- ságának. Az egyház médiafelfogásának és alkalmazáságét: „Intézményes katarzist is el tudnék képzelni. Vajon nak kötelezettsége, hogy a legyőzöttek, az elfeledettek, nem a nyugati keresztény kultúrkörben esett-e meg a a történelem fogaskerekei között felőrlődöttek megholocaust? Vajon nem kellett volna a Báránynak magá- mentését, megmenekülését helyezze középpontjába, és ra vennie a bűnt? S nemcsak az egyházban 2000 év óta az áldozatok jogainak érvényesülése érdekében lépjen rejlő antijudaizmus miatt, ami az európai emberben fel”14. Kell hogy éljen a remény a megújulásra a történelmi világképpé rögzült, hanem a kereszténység megújítása, egyházakban. A reménytelenség egy olyan egyházkéigaz univerzalitásának felmutatása érdekében?”11 A „Karamazov testvérek” öreg sztarecjának a lec- pet mutat, ami valójában nem hisz a megbocsátás, a kéje is megszívlelendő: „A mi remeteségünk csak- megtisztulás és az újjászületés lehetőségében, valósáis akkor éri el a célját, ha ráeszmélünk, hogy nem- gosságában15. csak rosszabbak vagyunk minden világinál, hanem 11

28

Kertész Imre, Egy kiállítás képei, in: Vigília, 2008/9; elhangzott előadás 2004. június 28-án Hamburgban, a Verbrechen der Wemacht. Dimensiones des Vernichtungskrieges 1941-1944 című kiállítás megnyitóján.

12

Dosztojevszkij (1975).

13

Lásd Track (2008).

14

Lázár Kovács (2008).

15

Bodnár (2008).

2009/2

EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM

A társadalom, az egyház mint „felels közösség” A teremtés a mások szenvedéstörténete16. Ezért fontos az emlékezés → felháborodás → közös és nyílvános önbírálat → elismerés és felismerés → társadalmi/ közösségi szerveződés → ellenállás és közösen vállalt tevékenység, illetve politika, de nem egyik vagy másik párt politikája. Ma harcot kell vívni. Politizálni kell: 1. a „földi javak egyetemes rendeltetéséért”; minden kirekesztés kizárt. A Föld mindenkié! 2. a kapitalizmus, mint „bűnös építmény” megszüntetése vagy legalább is kevésbé bűnösként való bemutatása; 3. a társadalmi szenvedés égbekiáltó jellegének leépítése: az emberi méltóság megköveteli az egyenlőséget és az igazságosságot, a gazdaságitársadalmi politizálást; a békepolitikát; a környezetpolitikát. 1988-ban II. János Pál pápa, Sollicitudo Socialis c. enciklikában sok érdekes gondolatot fedezhetünk fel, amit a helyi egyházak nem szívesen hallanak meg. A világot „az imperializmus különböző formái uralják, / és ami/ nem más, mint a ’bűn struktúrái’17 alá rendelt világ. A negatív tényezők összessége, amely az egyetemesnek tekintett közjó tudatosítása és annak nélkülözhetetlen előmozdítása ellen hat. A jelek szerint csak nehezen legyőzhető gátakat építenek ki az emberekben és az intézményekben… Beszélhetünk túlzott ’egoizmusról’, ’rövidlátásról’, utalhatunk ’téves politikai döntésekre” és ’meggondolatlan gazdasági intézkedésekre’ (36. pont).” A katolikus egyház katekizmusának kompendiuma tömör, némelykor rövidre fogott egyszerűséggel így ír: „Mik a bűnös építmények? Az isteni törvénnyel ellenkező intézmények és társadalmi helyzetek, melyeket személyes bűnök hoztak létre.” Az elkötelezettségünk egy imperialista országhoz nem túlzott-e? Ugyanúgy megkérdőjelezhető a piacgazdaságnak becézett tőkésrendszerünkhöz való ragaszkodásunk is. 1991-ben, II. János Pál pápa a Centesimus Annus c. enciklikájában aláhúzza. „Isten a földet az egész emberi nemnek adta, hogy valamennyi tagját éltesse anélkül, hogy bárkit is kizárt volna belőle, vagy előnyben részesített volna. Ebben rejlik a földi javak egyetemes rendeltetésének a gyökere… (31.). A fejlett társadalmakban bekövetkezett jelentős változások ellenére a kapitalizmus emberi fogyatékosságai távolról sem tűntek el… Ebben az értelemben teljes joggal beszélhetünk a gazdasági rendszer ellen vívott harcról; olyan gazdasági rendszert értve alatta, amely abszolút elsőbbséget biztosít a tőkének, a termelőeszközök és a föld birtoklásának az emberi munka szabad, személyes jellegével szemben (34)… 16

Metz (2008).

17

Szerintem a kifejezés helyesebb fordítása: a „bűnös építmény”

2009 /2

„/N/em fogadható el az az állítás, hogy az úgynevezett ’létező szocializmus’ bukása után a gazdasági szerveződés egyetlen modellje a kapitalizmus lenne (35. pont)...”. „A természeti környezet esztelen rombolásai… létrehozhatják a bűn sajátos építményeit, amelyek megakadályozzák azoknak a teljes emberi kibontakozását, akiket ezek különböző formában sújtanak. (38. pont)”. Mivel, ma azt tehetjük, hogy „a kapitalizmus alatt olyan rendszert értünk, amelyben a gazdasági téren érvényesülő szabadság nem egy olyan szilárd politikai rendbe illeszkedik be, amely a gazdasági szabadságot a teljes emberi szabadság szolgálatába állítja és a teljes emberi szabadság egyik összetevőjének tekinti…” (42. pont). A tőkés gazdaság nem más, mint a piacgazdaság legelterjedtebb változata, ami természete szerint antiszociális. Ennek az az oka, hogy a piacgazdaság a vásárlók vagyon és jövedelemegyenlőségét adottnak tekinti. A valóság, a növekvő különbségek, a többség számára nyilvánvalóan elviselhetetlenek! Ebből következnek a soha nem csituló társadalmi harcok. Ugyanakkor a piacgazdaság nem működhet optimálisan sem, tehát társadalmi szempontból elfogadhatóan, csak ha a vagyonok és jövedelmek közötti különbségek teljesen megszűnnek. Ma már mindenki elfogadja, hogy a tőkés világ alapja és célja kétségkívül a pénz-szaporítás egy kisebbség javára. Az igen derűlátók szerint, kellő szabályozással és felügyelettel elkerülhető a válság. De minden szabályozás, diplomáciai tárgyalás és felügyelet ellenére ma a világ válságban van, és a geopolitikai viszonyok újra meghatározókká válnak!

Végkövetkeztetés helyett, kérdések Ennek alapján már felvázolhatjuk a részleges és kezdeti, de megvitatandó kérdéscsokrokat: ◊ Az egyházak felelőssége a náci, kommunista és neoliberális rendszerekben. Egyéni és közösségi felelősség. Az utóbbi létezik-e? Ha igen, milyen határok között? ◊ Az egyházak társadalmi önfelismerése; hibák és sikerek; bűnök és hitvallások. Mi az hogy egyház: Isten népe, papság vagy a „maradék”? Ki és hogyan járulhat hozzá az önfelismeréshez? ◊ A kiengesztelés módszertana: az egyházak és a megbocsátás. Az egyházak megbocsáthatnak-e, bocsánatot kérnek-e vagy nekik bocsátanak-e meg? Mik ezeknek a feltételei? Az egyházak kiengesztelhetnek-e? ◊ Isten népének változó és változatos európai útjai a közös felelősség felé: az elzárkózottságból a nyitás felé, a hamisságból az őszinteségig és az igazságig, a félelemből az evangéliumi elszántságig. Mit tegyünk ma és holnap? Bárdos-Féltoronyi Miklós 29

EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM

Felhasznált irodalom BÁRDOS-FÉLTORONYI, Miklós, Egyházak és államok Köztes-Európában - Geopolitikai töprengések, Balassi-Polis, Budapest-Kolozsvár, 2001; Idem, Tudományelméleti kalandózások: ember- és társadalomképek politikai- és gazdaságtanokban, L’Harmattan, Budapest, 2005; Idem, Guerres et Paix justes – un regard géopolitique sur la question, Pax Christi Wallonie-Bruxelles, Bruxelles, 2006; Idem, Bevezetés a geopolitikába, L’Harmattan, Budapest, 2007. BECK, Ulrich & Edgar GRANDE, Das kosmopolitische Europa, Suhrkamp, Frankfurt a. M., 2007. BODNÁR, Dániel, Visky Andrással, in: Vigília, 2008/10. Commission théologique internationale, Mémoire et réconciliation - L’Église et les fautes du passé, Cerf, Párizs, 2000. DELUMEAU, J., Le Péché et la peur, Fayard, Párizs, 1983. Deutsche Kommision Justitia et Pax, Souvenir, vérité, justice – Recommandations sur l’abord d’un passé douleureux, n° 102f, Schriften Reiche Gerechtigkeit und Frieden, September, 2004; voir aussi www.justicia-et-pax.de. DOSZTOJEVSZKIJ, F. M., A Karamzov testvérek, Európa, Budapest, 1975. «Emlékezet és kiengesztelés», in: Vigília, 2007/10. GERGELY, Jenő, A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945, ELTE-Újkori Magyar Történeti Tanszék, Budapest, 1997. GUESCHÉ, Adolphe, Dieu pour penser, I, LE MAL, Cerf, Párizs, 2002. HAZAN, Pierre, Juger la guerre, juger l’ histoire, P.U.F., Párizs, 2007. Igazságosabb és testvériesebb világot! Tíz év távlatából, Vigília, Budapest, 2008. KÜNG, Hans, Das Christentum – Wesen und Geschichte, Piper, München-Zürich, 2007. LACROIX, Jean, Philosophie de la culpabilité, P.U.F., Párizs, 1977. LÁZÁR KOVÁCS Ákos, Megnyilatkozás és fenntartás. Az egyház önértelmezése mint médiafeladat, in : Vigília, 2008/9. LEBRUN, J.-P. & A. WÉNIN, Des lois pour être humain, Editions érès, Ramonville Saint-Agne, 2008. Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány évkönyve 2007, Magyar Katolikus Egyház 1956, Új Ember, Budapest, 2007. MAGYAR PÜSPÖKI KAR, Igazságosabb és testvériesebb világot! Körlevél a hívekhez és minden 30

jóakaratú emberhez a magyar társadalomról, Budapest 1997. MARCUSE, H., Triebstruktur und Gesellschaft. Ein philosophischer Beitrag zu Sigmund Freud, Suhrkamp, Frankfurt a. M., 1973. METZ, Johann Baptist, „Auschwitz után”, , in: Vigília, 2008/10. METZ, Johann Baptist, Memoria passionis, Vigília, Budapest, 2008. NASZLADY, Attila, A vezetők felelőssége, in: Vigília, 2008/7. RICŒUR, Paul, Philosophie de la volonté, AubierMontaigne, Párizs, 1988. RÓNAY, László, A második zsidótörvény és az egyházak állásfoglalása, in: Vigília, 1995/3. Idem, Szorongattatásban – Sík Sándor küzdelmes évei, in: Vigília, 1999/8. ROSOUX, Valérie, Pardon et Politique: l’empathie est-elle crédible sur la scène internationale?, CECRI-UCL, 2007. SAÏD, S., La Faute tragique, Maspero, Párizs, 1978. Schritte zur Versöhnung, Ökumenischer Rat der Kirchen in Ungarn, Budapest, 1996. SPEICER, Kevin P., Hitler’s Priesters: Cartholic Clergy and National Socialisme, Northern Illinois University Press, Dekalb, 2008. SZENTMÁRTONI, Mihály, Megbocsátás és kiengesztelődés. Lélektani és teológiai megfontolások, in: Vigília, 2008/7 (a lélektani oldal, nagyrészt angolszász pozitivista lélekbúvárok számos kiadványáraira támaszkodik). TABAJDI, Gábor & UNGVÁRY Krisztián, Elhallgatott múlt, A pártállam és a belügy, A politikai rendőrség működése Magyarországon 19561990, Corvina - 1956-os Intézet, Budapest, 2008. TAMÁS Gáspár Miklós, Szürkület, in: Élet és Irodalom, 2008.11.7. TRACK, Joachim, A nemzet-keresztény távlatban, in: Mérleg, 2008/1-2. VÁRSZEGI, Asztrik, A Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány működéséről, in: Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány évkönyve 2007, Új Ember, Budapest, 2007. Magyar Katolikus Egyház 1956, in: Új Ember, 2007. Vigília, Glattfelder Gyula beszéde (megjelent a Nemzeti Újság 1939. április 19. számába), Vigília, 1995/3. WILDMANN János, Magyar politikai kereszténység, in: Egyházfórum, 2007/3. ZSILLE Gábor, Júdások és hősök, in: Vigília, 2008/10; beszámoló Andrzej GRAJEWSKI, A Júdás komplexus c. könyvéről; u.o. Andrzej Grajewski: a szovjet modell, ZSILLE, Gábor fordításásban. 2009/2

IN MEMORIAM

Ötven éve történt (második rész)

A KÖZPONTI SZEMINÁRIUM BENÉPESÍTÉSE az Állambiztonsági Szolgálatok jelentései tükrében A szeminárium elöljárói és az akadémia tanárai rádöbbentek arra, hogy növendékek híján mindkét intézményt a megszűntetés veszélye fenyegeti.1

Az egyházi vezetk a benépesítésért Mint az előző cikkből már ismert, 1959. június 10-én a rektor kérte a püspököket a szeminárium benépesítésére. Június 17-ei értekezletén a püspöki kar ezt a törekvést még nem tartotta időszerűnek, bár a kérdés továbbra is napirenden maradt. Október 16-án egy, az Akadémián zajlott beszélgetés során úgy tudták, hogy a Grősz – Olt – Csala egyeztetésnek megfelelően az eltávolított kispapok 65 százaléka vissza fog térni, és ebben az ügyben a püspöki kar októberben újabb értekezletet tart. Úgy vélték, hogy a hallgatókat Tabódy István szervezi és lázítja. A beszélgetés során elhangzott az a vélemény, hogy Semptey vicerektornak van módja arra, hogy Tabódyt örökre elnémítsa, bár amíg Semptey a szemináriumban jelen van, addig folytatódnak a botrányok. Október 28-án, a püspöki kar értekezletén valóban napirendi pontként szerepelt a volt központista kispapok visszavételének lehetősége. A püspöki kar a miniszterelnökkel készült ez ügyben tárgyalni, és az volt a reménye, hogy legalább 40 növendéket visszavehetnek. Ezzel kapcsolatban Potyondy Imre rektor arra számított, hogy az ő állásfoglalását is kikérik. A kialakult vélemények szerint 1

Előző számunkban „A nagy kirúgás” címmel tettük közzé annak az ötven éve történt eseménysorozatnak az öszszefoglalóját, amelynek során a budapesti Központi Szemináriumból állami nyomásra eltávolították a kispapok nagy részét. A cikkbe egy szerkesztőségi hiba folytán nem a Központi Szeminárium akkori elöljáróit és növendékeit, hanem a Magyar Piarista Rendtartomány elöljáróit és szerzeteseit ábrázoló kép került (29. oldal). Ugyanezen az oldalon az első bekezdésben tévesen módosítottunk a szövegen, amely helyesen a következő: „Klonfár János, Ferenc István, Brunner Tibor hallgatók semmilyen kedvezménymegvonásban ne részesüljenek”. A hibákért a szerzőtől és az olvasótól elnézést kérünk. (A szerk.)

2009 /2

A Hittudományi Akadémia tanári kara a kiüresítést megelőzően

azonban tartani lehetett attól, hogy a növendékek csak akkor mennek vissza, ha mindenkit visszavesznek. Ennek valószínűleg meg is volt a reális alapja. Az adott időszakban ugyanis Tabódy István felkereste Fábián János prefektust, aki erről a látogatásról úgy nyilatkozott, hogy próbálta meggyőzni Tabódyt, milyen helytelen utakra tévelyedett, és vele a többi társa is. Tabódy szerint csak akkor térnének vissza a kispapok, a Központi Papnevelő Intézetbe, ha kivétel nélkül mindegyik visszamehetne. Tabódy a püspökkari konferencia után felkereste Liptay Györgyöt (a szemináriumból elbocsátott prefektust, aki az akadémián a tanári állását megtarthatta), feltehetően azért, hogy információkat szerezzen a kispapok sorsát érintő esetleges döntésről. Fábián János prefektus állítólag készült egy tervezet összeállítására, amely szerint csak azokat a növendékeket vennék vissza, akiket a szeminárium elöljárói arra ajánlanak, de ebbe a körbe a felszenteltek és a diakónusok nem kerülhetnek bele. (A lebonyolítást – Fábián János szerint – nagyban elősegítené, ha Tabódyt egy időre el lehetne távolítani.) Hamvas Endre püspök javaslatára a rektornak az volt a szándéka, hogy két névsort állít össze: 1960 februárjára, illetve 1960 szeptemberére. Ismételt megbeszélések és tárgyalások voltak a szemináriumi elöljárók és az akadémia tanárai között. Mind a két testület megegyezett abban, hogy a volt ötöd- és hatodéveseket nem lehet visszafogadni. A 14 kizárton kívül a már felszenteltek végezzenek vidéki szemináriumokban. 31

IN MEMORIAM Végül olyan névsor készült, amelyben csak 40 főt szerepeltettek. November 4-én a névsort Hamvas Endre püspök, a rektor és a dékán elvitte az ÁEH-ba, ahonnét azzal a válasszal tértek vissza, hogy februárról szó sem lehet, legkorábban csak a jövő év szeptemberéről. A tárgyalások tehát így elég hosszú időre megszakadtak. 1960. május 16-án tartott megbeszélésen a dékánnak az volt a véleménye a szeminárium feltöltéséről, hogy a püspöki kar őszre küldjön a két nagy szemináriumból, Egerből és Győrből 10-10 főt, a három kisebb szemináriumból pedig 5-5 főt a Buda- Erdey Ferenc leköszönő pesti Papnevelőbe. Így a maradék dékán (1958-1960) 15 (20 ?) fővel 50 főre egészül ki a létszám, és a külső hallgatókból is számítani lehet 2025 főre. Ez a létszám már megfelelő lesz a működéshez. Júniusban a szemináriumból érkezett „szóbeli” információ felsorol bizonyos visszaveendőkre vonatkozó javaslatot, amelyből az egyik megjelölt névhez a jövő események szempontjából fontos megjegyzést fűzött a BM elemzője: „jelenleg beszervezés céljából tanulmányozzuk”. Június 28-án Erdey Ferenc leköszönő dékán felkereste az Actio Catholica országos igazgatóját. Látogatásának az volt a célja, hogy beszámoljon, és tanácsot kérjen a Központi Szeminárium és a Hittudományi Akadémia 1959 márciusában eltávozott növendékeinek sorsával kapcsolatban. Beszámolt arról is, hogy a rektorral már hosszabb ideje gondolkoznak azon, hogyan lehet rendet teremteni ebben a kérdésben. Az ÁEH által meghatározott büntetés – vélelem szerint – eredetileg 1960 szeptemberéig szólt, illetve ez az időpont az, amelytől kezdve bizonyos megoldás elképzelhető. Mivel ebben az ügyben elsősorban a püspöki kar az illetékes, a dékán és a rektor hivatalosan nem tárgyalhat. Hamvas Endre püspöknek az a véleménye, hogy teljes amnesztiát kellene adni, és nem külön-külön a növendékek ügyében tárgyalni. A dékán szerint a püspökök nem tehetik ki magukat annak, hogy általános amnesztiát hirdetnek, és közben lesznek növendékek, akik nem is kívánnak visszatérni. Cserháti professzor, a dékáni tiszt várományosa, arra az álláspontra helyezkedett, hogy elsősorban arra kell törekedni, hogy az első három évfolyam növendékeit lehessen visszavenni. Most viszont az látszik, hogy a fiatalabbak is csak a régi feltételek alapján akarnak tárgyalni a visszajövetelről: vagy mindenki, vagy senki. Az AC igazgatójának arra a kérdésére, hogy nincs-e emögött valami politikai szándék, a dékán egyetértőleg válaszolt, és Shvoy Lajos püspököt, valamint az „ő emberét”, Tabódy Istvánt nevezte meg az ügy mozgatójának. Ezt a vonalat – szerinte – a volt szerzetesek is támogatják. 32

Erdey Ferenc dékán megkérdezte az AC igazgatójának személyes véleményét is, aki ezt az egyetemes magyar egyházat érintő ügynek nevezte. Azt tanácsolta, hogy először minden püspök idézze maga elé a volt növendékét. Számoltassa be az elmúlt másfél éves tevékenységéről, és ha nincs vele probléma, ha minden feltételt elfogad, kerüljön bele a névsorba, amit a püspöki kar augusztus 15-én egyeztessen az ÁEH-val, ahol meghozzák a végleges döntést. Így elkerülhető lesz, hogy újabb és esetleg súlyosabb botrány keletkezzen mind az akadémián, mind a Központi Szemináriumban. Július 21-én Potyondy Imre rektor a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága egyházügyi főelőadójánál, Turai István miniszteri biztosnál tett látogatást, aki feljegyzésben jelentette a találkozót az ÁEH-nak. „Először általában a szemináriummal kapcsolatos dolgokról beszélgettünk – írja, majd a tavaly eltávolított papnövendékekről esett szó. Kisebb huzavona után Potyondy rektor arról kezdett beszélni, hogy komplikációk vannak az elbocsátott papnövendékekkel kapcsolatban.” Beszámolt az V. évesek többségének felszenteléséről (ezt a kérdést részletesen ld. később), majd megemlítette, hogy „az I-IV. évfolyamig terjedően az eltávolított papnövendékek azt a parancsot kapták – feltehetően Rómától – ,hogy nem érintkezhetnek sem az állammal, sem a püspöki karral. Ezek a fiatalok arról beszélnek, hogy van békepapság, vagy hivatalos papság, és lesz földalatti papság”. Potyondynak az a véleménye, hogy „széles körű földalatti agitáció folyik, és ez kerítette hatása alá az egyébként helyesen gondolkodó növendékeket is”. Augusztus 20-án a jelentő szerint „a Szent István-napi ebéden mondotta Hamvas Endre csanádi püspök Erdey Ferenc leköszönő dékánnak, hogy siCserháti József belépő került Grősz József érseket rádékán (1960-1961) venni, konferenciát hívjon öszsze augusztus 31-ére”. A beszélgetésben szó esett még az akadémiára új növendékek küldéséről, az egyházmegyék felhívásáról, amelyet kispapjaik visszatérése ügyében küldtek, valamint egy hírről, amely szerint lehetséges, hogy az eltávolított kispapokat behívják katonának. Augusztus 30-án a püspökkari konferencián – amelyről különböző forrásokból tájékoztatták az állambiztonsági szerveket – szokatlan eljárással Grősz József érsek előtanácskozást folytatott püspöktársaival, amelyen a kormányzók, helynökök stb. nem vehettek részt. Az informátorok nehezményezték, hogy a témákon kívül (szeminaristák visszafogadása, szentelésekről kapott információk) semmiféle hír nem szivárgott ki. Szeptember 16-án délelőtt Hamvas Endrével az AC irodájában folytatott megbeszélés során a püspöknek az 2009/2

IN MEMORIAM volt a terve, hogy 1960-ban dékek között keletkezik az legalább 40 növendék leegyik ellentét. Ha pedig gyen a Központi Szeminávisszamennek, abban az riumban, és ezt a létszámot esetben a visszavett hangaa következő két tanévben dók és a többi, a püspökök 20-20 fővel növeljék. Így által később eltávolított három év alatt az eredeti növendék között keletkelétszámra feltölthető lenne zik a másik ellentét.” … az intézet. Ehhez azonban „A visszavételből nagyobb célszerű volna az elöljáróhiba nem származhat – írja ság lecserélése. az elemző – kettő kivéteUgyanezen a napon lével ugyanis felszentelt délután Grősz József éráldozópapok, és jelenleg sek és Hamvas Endre is ilyenként működhetA Hittudományi Akadémia tanári kara püspök látogatást tett az nek.”…„Sürgősen el kell a benépesítés időszakában ÁEH-ban, ahol 16 volt dönteni – folytatja, hogy központista növendék szemináriumi visszavételéről a mostani behívások során a többiek közül a jelentős folytatott tárgyalást Olt Károllyal, az ÁEH elnökével. részt nem lehetne-e katonának behívni. Ez különösebb Négy főt Budapestre, tizenkettőt vidéki szeminárium- problémát nem okozhat, mert a kispapok a felszababa való felvételre javasoltak. dulás előtt is teljesítettek katonai szolgálatot.” Ennek Az ÁEH a kispapok nyilatkozatának bemutatását ellenére az államhatalom részéről hosszabb ideig semkérte, amit a püspökök saját hatáskörükben kívántak miféle intézkedés nem történt. intézni, de mivel ehhez az ÁÉH nem járult hozzá, a 1960. július 16-án a BM javaslatot készített, amelypüspökök a szándékuktól, illetve javaslatuktól eláll- nek bevezetője tartalmaz egy összefoglalást az addig tak. Szó került még az illegálisan felszenteltek egyházi feltárt adatokról. Innét volt tudható, hogy 1959 decemkörlevélben való eltiltásáról, valamint a szemináriumi berében Grősz és Hamvas a szeminaristák visszavételét elöljárók leváltásáról is. Az álláspontok azonban nem kezdeményezte a miniszterelnökségnél, ahol ígéretet közeledtek. kaptak arra, hogy az 1960-as tanév előtt tárgyalni fogOktóber 19-én kelt jelentés szerint az 1959 márci- nak erről. Az ÁEH azonban halogató taktikát folytat, usában elbocsátottak közül 27-főt 1960 szeptemberé- hogy a nemzetbiztonsági szolgálattal közösen előkében újra felvettek különböző vidéki szemináriumokba. szüljenek a visszavételek feltételeinek kidolgozásával. Ezekről Potyondy Imre rektor állított össze névsort, Az elemző úgy vélte, hogy a további halogatás nem amelyet Hamvas Endre püspök bemutatott az ÁEH- tartható – amint a korábbi megjegyzésben is megfogalban, de azt nem adta át. Schwacz-Eggenhofer Artúr mazódott –, ezért több taktikai alternatívát is javasolt pedig készített egy magyarázó iratot, hogy miért nem az ÁEH részére: szerepelt a Grősz József érseknek átadott névsorban 1. A püspökök maguk tárgyaljanak a volt növendémindenki. Időközben Turai, esztergomi ÁEH megbí- kekkel, maguk döntsék el, hogy kit javasolnak, és erről zott intézkedésére több olyan kispapot elbocsátottak, készítsenek listát, amelyet benyújtanak az ÁEH-nak akik nem szerepeltek a Grősz-féle listán. engedélyezésre, amellyel időt lehet nyerni. Majd foglaljanak úgy állást, hogy egy részüket visszabocsáthatják a budapesti szemináriumba, más részüket pedig vidéki Az államhatalom a „benépesítés” ellen intézetbe helyezhetik. Ez megbontaná a jól szervezett kispapság egységét. 1959. november 11-én a Központi Szemináriumból 2. Az esztergomi szeminárium Budapestre telepítéérkezett egyik jelentést feldolgozó BM elemző szerint sével kapcsolatos értesülések alapján ezt célszerű támo„a nyomásukra 1959-ben eltávolított 14 hallgató úgy gatni, mert ezzel az egyik egyházi objektumot maga a gondolja, hogy: bízhat az ÁEH elnökének ígéretében, püspöki kar számolná fel. vagyis 1960 őszére visszakerülhet a szemináriumba. A 3. Közölni kellene a püspöki karral, hogy az elmúlt szeminárium vezetői pedig, pont ezeket a növendéke- másfél évnyi távolmaradás elegendő volt a kispapokket nem akarják visszavenni”. nak arra, hogy elgondolkozzanak, és belássák elköveAz elemző javaslatot is tesz a 14 fő visszavételének tett bűneiket. Esetlegesen az volna a leghelyesebb, ha engedélyezésére, mert „ezek voltak a fő szervezők ak- mindenki visszamenne a Központi Szemináriumba. kor is, és most is. A 14 fő esetleg fel van készülve arra Ezzel az ÁEH visszafordítaná azt a korábbi vádat, hogy is, hogy ők soha nem fognak visszakerülni a Központi az állam beavatkozott, illetve akiket a püspöki kar nem Szemináriumba. Egy ilyen lépés a soraikban zavart kel- vesz vissza a Központi Szemináriumba, azok az egyház tene”. … „Ha a püspökeik utasítására mégsem mennek vezetőit fogják támadni. Ezzel elvágnák annak a lehevissza tanulni, abban az esetben az elöljárók és a növen- tőségét, hogy illegálisan felszentelt papok egyházi tevé2009 /2

33

IN MEMORIAM kenységet folytassanak az kell zárni, és akkor majd országban. Egy időre zárt 1-2 személy működési enkeretek közé kerülnének gedélyét esetleg megadják. ezek a személyek, és zaJavasolta még, hogy vart keltene az intézkedés azokat, akik nem térnek az illegális tevékenységet vissza a Központi Szevégző egyházi vezetők kömináriumba, az egyházi zött, s mindez bomlasztó kötelékből ki kell zárni, hatásként mutatkozna. illetve mindennemű papi Augusztus 6-án a BMműködéstől el kell tiltani, ben egy újabb jelentés és ezt egyházmegyei körlekészült, amely részletesen vélben ki kell hirdetni. A Belügyminisztérium Gyorskocsi utcai épülete tartalmazta, hogy 26 szeA javaslat melléklete az mélyt illegálisan felszen1959-ben eltávolítottakról teltek. Ezek egyházi funkciókat látnak el. Az alacso- évfolyamonkénti bontásban 78 nevet sorol fel, 76-nál nyabb évfolyamos hallgatók szervezett képzése folyik. megjelölve kizárásuk időpontját. A „kizártak” a visszavétel tekintetében befolyást gyaSzeptember16-án az ÁEH elnöke feljegyzésben tákorolnak a püspöki karra, és kapcsolatot tartanak más jékoztatta a Titkosszolgálatot az egyházi vezetőkkel illegális csoportokkal. (A felettes rájegyzett véleménye folyó tárgyalásokról, amelyben jelezte, hogy csak az isszerint „egyelőre ne menjen tovább a jelentés, majd ha mert nyilatkozattétel esetén jöhet szóba az elbocsátottöbb bizonyíték áll rendelkezésre, akkor készüljön tájé- tak szemináriumi visszavétele. Az illegálisan felszentelt koztató jelentés”). növendékekkel kapcsolatosan pedig elvárják, hogy Szeptember 10-én a BM-ben ismételten jelentés azokat az elbocsátott teológusokat, akik nem térnek készült, amely tájékoztatást adott arról, hogy augusz- vissza most valamelyik szemináriumba, rekesszék ki a tus 31-én a római katolikus püspöki kar konferenciát papi funkciók gyakorlásából, és a megyés püspökök ezt tartott. A konferencia határozata értelmében Grősz Jó- körlevélben hozzák tudomásra. zsef kalocsai érsek az ÁEH-hoz levelet küldött, amely Szeptember 17-én kiderült, hogy az ÁÉH elnöke 13 eltávolított kispapnak a Központi Szemináriumba nem engedi vidéki szemináriumba a volt pesti növenvaló visszavételét, valamint 12 felszentelt pap részére dékeket. A jelentésre adott megjegyzésben úgy reagál működési engedély kiadását kérte. Grősz József érsek az elemző, hogy „most fognak koplalni, mert elsietett egyidejűleg kérte a szemináriumi elöljárók lecserélé- intézkedéseket tettek. Úgy gondolták, hogy az ÁEH-t sének engedélyezését is, hogy a rektor kivételével saját át fogják ejteni?” hatáskörben oldhassa meg a problémát. November 1-jén készült az a „jelentés”, amely összeA BM illetékese szerint a 13 növendék akkor vehe- foglalja az egyházi vezetők szeptember 16-i ÁEH-beli tő vissza, ha a korábban előírt „nyilatkozatot” aláírják, tárgyalásának eredményeit (16 fő visszavétele, nyilatés az elbocsátáskori évfolyamukba kerülnek vissza. A kozat aláírása, az elbocsátáskori évfolyamba való soropüspökkari értekezletről kapott informátoruk szerint lása, a vissza nem térők kizárása a klérusból). pedig tájékoztatást adott arról, hogy több volt növenA jelentés megállapítja, hogy az eltelt időszakban déket vidéki szemináriumokban kívánnak elhelyezni. az egyházi vezetők azonban a javasolt 16 főn kívül toJavasolta, hogy az állam részéről képviseljék azt az vábbi 16 főt helyeztek el, vettek vissza, és nem arra az álláspontot, miszerint mindenki csak a Központi Sze- évfolyamra kerültek, ahová arról megegyeztek. mináriumba térhet vissza, és értesítsék az ÁEH területi November 17-én kelt az ÁEH-nak az MSZMP és a megbízottjait, hogy ezt kísérjék figyelemmel. kormány részére adott tájékoztatója, amely összefoglalJavasolta továbbá a dokumentum azt is, hogy az ta a katolikus, a református és az evangélikus egyházi elöljárók leváltásához az Állami Egyházügyi Hivatal ne vezetőkkel a november 4-8. között folytatott tárgyalájáruljon hozzá, és közöljék Grősz József érsekkel, hogy sokat. a leváltás esetében a püspöki kar elismerné, hogy a szeA tárgyalások során megerősítést nyert, hogy az minárium vezetői, elöljárói voltak az 1959-es esemé- engedélyezett 16 főn kívül mások nem vehetők fel a nyek okozói. vidéki szemináriumokba A 12 felszentelt részére kért működési engedély(Az ÁEH vezetője hivatkozott az elbocsátott szemilyel kapcsolatban megjegyezte, hogy 4 főt az 1959-es naristák „inkorrekt” magatartására, és a győri szemináesemények előtt szenteltek fel, 8 főt pedig illegálisan, riumban tapasztalt ellenállásra, amely az ott rendezett az események után. Javasolta, hogy a működési enge- Opus Pacis rendezvény alkalmával másolta a korábbi délyek megadásáról később intézkedjenek, amikorra a központista magatartást). rendelkezésre álló adatok alapján bizonyítható lesz száAz ÁEH a maga részéről ezzel lezártnak tekintette a mos római katolikus pap homoszexuális és erkölcste- Központi Szeminárium ügyét. len magatartása, akiket az egyházi szolgálatból ezért ki Székely Tibor 34

2009/2