ViSsZhAnG 30. szám
A határon túli magyar középiskolások táborának lapja
Cseresznyéspuszta, 2015. július
Az érzel eken is túl Az I. világhá orúra való e lékezés kap sá Ko áro i Já os paksi költő háborús verseit olvasta fel a táborba , de ezt egybekötöte a háború által keltet érzések és a háborús ha gulatkeltési ódszerek ele zésével. Verseit a háború alat készítet képekkel illusztrálta, elyek sokszor egrázóak voltak, de épp ezzel tá asztota alá üze etét, hogy a háborúból e berileg se ki e kerül ki győztese . Visszhang: Hogyan kezdett el verseket írni? Komáromi János: Én mindig is írtam, még kisgyerekként is, ez nekem egy természetes cselekvés. Véleményem szerint mindenki tud írni, csak egyszerűen még nem jött rá, vagy nem mer. Egyszer úgy gondoltam, pár régi írásomat fölteszem az internetre, hadd olvassa el más is, aztán a visszajelzések olyan jók voltak, hogy onnantól kezdve eldöntöttem, írni fogok. V.: Gondolta volna, hogy ennek a hobbijának ilyen sikere lesz? K.J.: Igazából most sem tudom, hogy sikerem van-e, viszont soha nem hobbiként írtam. Nekem az írás az olyan volt, hogy én magamat vagy egy gondolatomat leírtam a papírra. Tehát az nekem nem egy kedvtelés volt, hanem szinte kényszercselekvés, muszáj volt leírnom a gondolataimat, hogy ne szálljanak el, hogy megmaradjanak. Az egy dolog, hogy aztán másoknak felolvasok, de mindig magamnak írok, soha sem másoknak. Nem azért írok, hogy másnak tetsszen, hanem mert nekem írni kell. De ha másnak is tetszik, annak nagyon örülök. V.: Hogyan kezdték el az ön verseit megzenésíteni? K.J.: Időközben ahogy az internetre különböző helyekre feltettem a verseimet, összegyűltek, majd amikor már volt elég sok versem, akkor készítettem egy honlapot, és akkoriban, olyan nyolc-tíz évvel ezelőtt napi 1500-2000 ember látogatta a honlapomat. Ott valaki jelezte, hogy
megzenésítette egyik versemet, és csatolva elküldte nekem, majd körülbelül még 30-at. De érdekességként mondhatom, hogy nem ismerem, pedig onnan valósi, ahonnan én is. Később ugyanígy az interneten keresztül egyes zenészek olvasták a verseimet, és megzenésítették őket. Körülbelül 80-90 versem van megzenésítve, amiből alig 4-5 dalt kértem én. V.: Mit tart a háború legsötétebb részének? K.J.: Szerintem az, ahogy készül a háború. Ez alatt azt értem, ahogy fölkészítik az embereket arra, hogy háborúba menjenek, hogy öljenek, gyilkoljanak, pusztítsanak. Azért gondolom így, mert ez aljas módon, kitervelten történik, amit azok, akik az összeesküvéselméletekben hisznek úgy neveznek, hogy agymosás. De ebben az igazán szomorú az, hogy az emberek nem is veszik ezt észre. V.: Miből merít ihletet? K.J.: Az érzelmekből. Azokból a dolgokból, amik érzelmileg megfognak, illetve megérintenek, azokról tudok írni. Így 30-40%-a a verseimnek a szerelemről szól, a többi pedig másról. Ez a dolog lehet egy kép, egy tükörkép, egy felkelő nap, de bármi egyéb, mint például egy fűszál. Metzi
2.
Visszhang 2015
- Új ar a táborban Kai néni 2015-ös cseresznyéskerti táborban egy új tanárnőt köszönthetünk, Cselenkóné Fehér Katalin személyében, aki az idei vers- és prózamondó csoport vezetője. Jobban meg szerettük volna ismerni, ezért feltettünk neki pár kérdést.
célom az volt, hogy megszerettessem az iskolát, ha szeretnek oda járni, akkor elkezdik szeretni a tanulást is. Én alsósokat tanítottam elsőtől negyedikig. Írást, olvasást és testnevelést, mert a kolléganőmmel megosztottuk a munkát.
Visszhang: Mi inspirálta önt, hogy tanár legyen? Cselenkóné Fehér Katalin: Azt hiszem, ha valaki ezt a pályát választja, elsősorban szeretnie kell a gyerekeket. Utána olyan fajta elhivatottság szükséges, amikor azt érzed, hogy a legszebbet, a legjobbat akarod megadni a tanítványaidnak. Valami varázslatot, valami csodát akarsz hozni az életükbe. Minden diák értékes, keresd meg benne a csodát. Szükség van erre, hiszen nem csak az van bennük, ami látszik, hanem sokkal több. Az már rajtunk múlik, hogyan hozzuk felszínre. Az volt a célom, hogy lefejtsem a felesleget. Tehát egy ilyen fajta gondolattal kezdtem én a munkámat. Alapvető
V.: Mi a véleménye a táborról? Cs.F.K.: Tetszik, valósággal el vagyok varázsolva, nagyon-nagyon jól érzem magam. Még anno hoztam ide táborozni diákokat, de akkor még nem volt ilyen korszerű. V.: Milyen a csoport lelkesedése? Cs.F.K.: Csupa jót tudok mondani. Egy olyan csapatot látok itt, akik érdeklődőek, lelkesek, kiváncsiak mindenre, és a legfontosabb, hogy tisztelettudóak. Nagy meglepetés volt ez számomra. V.: Hogyan alkul a műhelymunka? Cs.F.K.: Alakul, még ezután jön a munka javarésze. A drámásokkal és a zenészekkel közösen ötletelve állt
össze a műsor. V.: Szeretne-e a jövőben is részt venni a cseresznyéskerti táborban? Ha igen, miért? Cs.F.K.: Ha meghívást kapok, mindenképpen. Azért is, hogy még több szép verset és prózát tudjak megmutatni nektek, fel szeretném kelteni az érdeklődéseteket eziránt. Az a cél, hogy ti méginkább érezzétek, ide tartoztok. És egy személyes információt is hadd osszak meg veletek: nekem is erdélyi gyökereim vannak, ugyanis az őseim Bukovinából jöttek. Szendi
Táborozók névsora BUDAPEST Gaál Ildikó BOGYISZLÓ Nemes András DÉVA, LUPÉNY, PETROZSÉNY Gáspár Barra Szilárd Gáspár Barra Áron Kutasi Enikő Pap Ervin Bence kísérő: Kutasi Csaba
GALÁNTA Lelovics Margaréta Szekeres Vivien KÉZDIVÁSÁRHELY Fekete Dániel Fekete Fanni Gajdó Szende Annamária Makó Blanka Mike Bernadett Nagy Csilla Pálkó-Dani Attila Sütő Boglárka
kísérő: Fekete Erzsébet PAKS Cselenkóné Fehér Katalin Gyulai István Nagy Márton Géza Polgár Tamás Sziklai Tamás Zsombor TEMESVÁR Bicsok Andrea Cziprián-Kovács László Fazekas Szilvia
Metz Norbert Szabó Nóra kísérő: Bartyik Zita VISK Becske Richard Lator Enikő Méhes Roland Szépi Ádám Varga Károly kísérő: Dancs Éva
Visszhang 2015
3.
„Csit, kuss, mert háború lesz” A tábor megnyitója után Paks város alpolgármestere, Tell Edit egy első világháborús irodalmi összeállítást mutatott be, röviden történelmi kontextusba helyezve ezeket. Visszhang: Mióta Paks alpolgármestere? Tell Edit: 2010-ben már alpolgármester voltam, négy éven keresztül tanácskozási joggal vehettem részt testületi üléseken. 2014ben a választásokon már körzetben is indultam képviselőként, tavaly óta képviselőként is részt vehetek a város életében, mellette főállású alpolgármester vagyok, ezúttal már szavazati joggal. V.: Miért választotta a „Csitt, kuss, mert háború lesz” idézetet előadása címének? T. E.: Az idézet az első vilagháború előtt, 1913-ban megjelent Mi kacagunk utoljára című Ady Endre versből való, ami véleményem szerint, illetve a történészek szerint egy kifejező sor, amiben Ady a magyar uralkodók azon szándékára válaszol, hogy az országban egyre magasabbra csapó forradalmi hullámot más nemzetek elleni háborúval kívánnak levezetni. Ez ellen emelt szót ebben a művében. Azért választottam ezt, mert az első megjelent háborúellenes versek közé
(folytatás a 7. oldalról) Így a „hozott anyagból” gyúrunk össze valamit, ami főként zeneileg egységessé kovácsolódik, és ahogy Andi is mondta, lelkileg is valamilyen szinten összeköt minket. V.: Lenne egy üzenetetek hozzánk, táborozókhoz? Gy.I.: Reméljük, hogy nem csak a tábor ihlette sorok maradnak meg, hanem a többi dal is célba ért valahol, és ha esetleg majd a későbbiekben kedvetek támad ránk keresni a világhálón, akkor még több gondolat is eljut hozzátok. V.: Hogyan tervezitek a jövőtöket? Gy.I.: Létezik Magyarországon egy Cseh Tamásról elnevezett zenei program, amelynek fő célja a magyar amatőr
tartozik. V.: Ön szerint melyik költemény ábrázolja legjobban a háborút? Miért? T. E.: Azok közül, amit ezen a mai délelőttön megismertettem, leginkább Babits Mihály „Miatyánk 1914” című imádsága. Ez mutatja a legjobban a háború viszontagságait, az elveszőfélben levő emberiséget. Talán ez az imádság üzeni a legjobban, hogy hit nélkül nem lehet túlélni, sem békében, sem háborúban a hétköznapokat. V.: Mit gondol, van az első világháborúnak egy abszolút szimbóluma? T. E.: Nekem a Trianon az, negatív illetve bánatos szimbólum. Az első világháborúról ez jut elsőnek eszembe. V.: Hány cseresznyési táborban vett már részt? T. E. : Meg sem tudom mondani, hogy hányszor. Mindig kilátogatok. Volt több bemutatott előadásom is. Egyszer éppen Gyulai István táborvezetővel, akihez nagyon zenekarok támogatása, felkarolása. Az idei kiírás szerint 2015-ben 25 zenekart támogatnak, és szeretném, ha a pályázatunkkal bekerülnénk ebbe a programba. Így lehetőségünk lenne öt szám felvételére stúdiókörülmények között, valamint egy videóklip leforgatására is, amely egy újabb előrelépés lehetne a zenekar életében. Mindezek mellett a következő nagy falat az az októberi Syma-csarnokos országos tehetségkutatón való szereplésünk lesz, ahol szintén szakmai zsűrinek mutathatjuk meg a tudásunkat. Nóra és Szilvia
hosszú idő óta szoros barátság fűz. V.: Milyen kritérium szerint választotta a verseket? T. E. : A kevésbé ismerteket választottam, Tamás Menyhérttől, Ambrus Gábortól, Tóth Árpádtól, Juhász Gyulától és Kosztolányi Dezsőtől, többnyire a prózai irodalom nagyjait hoztam. V.: Ha Ön egy felszólaló költő lett volna abban az időben, mit mondott volna népe nevében? T. E.: A nép nevében nem mertem volna megszólalni, csak a magam nevében, és így utólag történelmietlen a kérdés. V.: Köszönjük szépen az interjúra szánt időt! Andrea és Szilvia
4.
Visszhang 2015
Betekintés a színfalak mögé Szerdán egy történelmi időutazásban volt részünk, betekintést nyertünk a dualizmus korának társadalmi szerkezetébe. Az előadást Nagy Márton Géza újkortörténész-múzeológus tartotta. A ránk zúdított rengeteg tény, adat és összefüggés-sortűzre válaszul mi személyesebb kérdésekkel bombáztuk. Visszhang: Mióta vagy történész? Már gyermekkorodban is érdekelt ez a pálya? Nagy Márton Géza: Hát, hogy mióta vagyok történész azt nem tudom. 2013-ban diplomáztam le a Pécsi Tudományegyetem bölcsészettudományi karán modernkoros történészként. Már kis koromban elkezdett foglalkoztatni ez a téma. Talán 7-8 éves lehettem, amikor kaptam egy Kérdések és válaszok könyvet, amelyben a történelmi rész ragadott magával. Onnantól kezdve mindent elolvastam, ami történelmi témájú. V.: Miért pont a múzeumban helyezkedtél el? N.M.G.: Itt, Magyarországon bölcsészként elég nehéz elhelyezkedni, történészként pedig pláne. De volt lehetőségem, hogy tanárképes szakot választok vagy egyszakos történészként tanulok tovább. De én tanítani nem akartam, mert szerintem nem lenne türelmem a gyerekekhez, valamint azért, mert az valamilyen szinten korlátoz. Tehát, azért lettem történész, mert itt nagyobb a mozgásterem, többségében én határozom meg, hogyan kutatok, mit és milyen témában. A múzeumban általában helytörténettel foglalkozom. Most Gyulai Pisti fölkért, hogy tartsak nektek a táborban előadást. 2007-ben, érettségi után nyári munkaként egy ismerős szólt, hogy régészeti feltárás kezdődik a római erődben. Akkor jelentkeztem, és annyira megtetszett, hogy visszajáró „vendégként” 7 éven keresztül dolgoztam nyaranta az ásatásokon. Így kerültem kapcsolatba a múzeumban dolgozókkal. 2014 tavaszán felkérést kaptam dr.Váradyné Péterfi Zsuzsanna igazgatónőtől, hogy segítsek az I. világháborús időszaki kiállítás rendezésében. Ezután ajánlatot kaptam, hogy félállásban dolgozhassak a múzeumban, amit el is fogadtam, és 2015 -től ez a főállásom. V.: Pontosabban mit foglal magába a munkád? N.M.G.: Általában kiállításokat, nyári táborokat rendezünk, helytörténettel kapcsolatban végzünk kutatásokat, történelmi-néprajzi előadásokat tartunk az érdeklődőknek. Ezekhez háttéranyagot kell összegyűjteni, levéltárba járok kutatni, ami időigényes. Következő munkám a paksi téglagyár történetetének a megírása, amihez a paksi lakosságtól kaptam segítséget, így van miből kiindulni.
V.: Van-e kedvenc történelmi korod illetve személyed? Ki ez? N.M.G.: Az alap kutatási területem a hidegháború korszaka, ezen belül is a nemzetközi konfliktusok, hadtörténelem. Ebből írtam a szakdolgozatomat is, haditengerészeti témakörben. Vannak kedvenc történelmi személyeim, főként az orosz történelemből: Nagy Katalin, II. Sándor a reformer cár, II. Miklós az utolsó Romanov, Raszputyin „a szent ember”, és gyakorlatilag a teljes orosz történelem. V.: Általában melyik a legfelkapottabb történelmi korszak? Szerinted miért pont az? Szokott-e változni? N.M.G.: Ezt az aktuálpolitika vagy az évfordulók határozzák meg. Tavaly például rendeztünk egy I. világháborús időszaki kiállítást a Paksi Városi Múzeumban a háború kitörésének centenáriumára, idén a II. világháború befejeztének van a 70. évfordulója. A múzeumban próbálunk évszámokhoz, évfordulókhoz, bizonyos alkalmakhoz kötni egy-egy időszaki kiállítást. V.: Vannak olyan titkos információk, amiket nem fednek fel a nagyvilág előtt. Mit gondolsz, valaha fény fog derülni rájuk, s egyáltalán miért titkolják őket ennyire? N.M.G.: A titkos információkat, dokumentumokat általában határozott vagy határozatlan időre titkosítják. Ezek feloldása után valószínűleg másképp fogjuk látni a múltunkat. Többnyire a titkosított dokumentumok olyan információ tartalmat hordoznak, amelynek napvilágra kerülése államvédelmi kérdés lehet. (Folytatás a 11. oldalon)
Visszhang 2015
5.
A makettek világa helyet, vagy hogyan építhetnék elzárható illetve fölhajtható diorámákat, de a maketteknek még van hely.
A paksi Csengey Dénes Kulturális Központban megtekintettük Cseh László I. és II. világháborús repülőgép makett és dioráma kiállítását. A készítő olyan hévvel mesélt a munkáiról, hogy kíváncsiságom az egekbe szökött. Visszhang: Honnan jött az az ötlet, hogy makettekkel és diorámák tervezésével foglalkozzon? Cseh László: A diorámák és azok tervezése tulajdonképpen végeredményei egy hobbimnak. A repülőgépeket akkor kezdtem el igazán gyűjteni, amikor még saját magam is repültem. Ez 1963-tól 1968-ig tartó időszak volt, akkor kezdtem el gyűjteni a maketteket, és utána rokonság következtében sikerült jobb minőségű maketteket beszereznem Németországból, mert akkor Magyarországban még nem forgalmaztak jobb minőségűeket. Láttam más makett-gyűjtők munkáit, és így jöttem rá, hogy a makett akkor ér igazán valamit, ha diorámába van illesztve. Hozzá kell tennem hogy otthon azért a hobbiszobában nem diorámában van a nagy többség, mert ez eléggé helyigényes. A hobbiszobám, ahol ezeket a maketteket gyűjtöm, sajnálatos módon csak 3,60×3,20 méteres, és kezd kicsi lenni. Gondolkodnom kell arról, hogyan szerezhetnék plusz
V: Miért pont a repülők készítésével kezdett el először foglalkozni? Cs. L.: Azért indultam el repülőágon, mert apám bombázó pilóta volt, én szintén repültem, és nekem a repülés az egyik hobbim, ezért aztán repülőket építek. A diorámáknál viszont hozzá kell tenni a reptéri kiegészítőket, járműveket, embereket, egyebeket. Ezek összeszedhetők innen-onnan, de ami nem megszerezhető, azt az ember megépíti. V: Mennyi időbe telik egy dioráma elkészítése? Cs. L.: Ez változó. Itt ki van állítva egy I. világháborús gép, egy Spar-13-as. Ez egy falapon van, műfű van ráragasztva, rajta a gép és végül egy keret. A hozzávalók mind megvásárolhatók. Ez így körülbelül 6-8 óra. Ebben azonban nincs benne a repülőgép megépítése. A nagyobb diorámákra bizony rámegy egy hónap is. V: Vannak ebben a foglalkozásban apró trükkök, cselek? Cs. L.: Ilyenek mindig vannak.
Egyébként kérdezték is tőlem az itt kiállított Orosz tél című diorámánál hogy csináltam a havat. Hát az csak egy közönséges falfesték. Tulajdonképpen a terepkialakítás az egy faltapaszból készült, amely lágy állapotban a gyurmához hasonlatos. Amikor ez megköt, az ember szépen megkeni falfestékkel, és egy rossz kefével ütögeti a tetejét, akkor úgy néz ki, mint a frissen esett hó. Vannak ilyen trükkök, amúgy van egy ilyen téren nagyon hasznos könyvem, a Repülőtér a konyhaasztalon. Ebben nagyon sok minden le van írva. Megmondom őszintén, én középszerű makettező vagyok, vannak nálam szuperebbek is, akik olyanokat csinálnak, hogy elakad a lélegzetem. De ez így nekem megfelel. V: Mi szükséges egy kezdőnek, hogy elindulhasson ezen a pályán? Cs. L.: Az embernek először pontosan el kell terveznie, hogy mit akar. Most már lehet interneten is rendelni maketteket, hál' Istennek. Azonban ez viszonylag drága hobbi. Például most tervbe vettem egy angol repülőtér megépítését. A makettek már megvannak, csak a diorámát kell megcsinálni, az építmények részben be vannak szerezve, még szereznem kell valahonnan zöld posztót meg füvet hozzá, és meg kell tervezni. Laci
6.
Visszhang 2015
A népdalok nyo ában A Vetővirág Népzenei Együttes érdekes koncertet tartott táborunkban, egy válogatást adtak elő az első világháborús népdalokból, ezért rövid interjúra kértük két tagját: Vájer Nagy Mariannt és Balogh Mátét. Visszhang: Hány tagja van az együttesnek? Vájer Nagy Mariann: 9 a teljes létszám. Ma itt heten léptünk fel: Kovács Lajos, Török Krisztián, Mach Veronika, Varga János, Fink Gábor, Balogh Máté és jómagam, Vájer Nagy Mariann. V.: Hogy kapta az együttes a nevét? V.N.M.: Az alapítók olyan nevet szerettek volna választani, ami Pakshoz és környékéhez kapcsolódik, és nem túl gyakori. Virágneveken kezdtek el gondolkodni, és így találták meg a környékünkön nyíló vetővirágot, amely egy nagyon aprócska növény, jelentéktelen, és nem virágzik minden évben, éppen ezért különleges. Az őszi vetés idején nyílik, és csak bizonyos körülmények között. V.: Mióta működik a csoport? V.N.M.: Az együttes tavaly ünnepelte 10 éves jubileumát. Ekkor volt egy nagyobb koncertünk Dunakömlődön. V.: Hogyan alakult az együttes? V.N.M.: Ez egy érdekes történet, én is csak legendából tudom. Volt egy nagyobb szabású népzenei találkozó, és akkor jött az ötlet, hogy ha már mint szervezők ott vannak, mi lenne, ha a paksiak is előadnának valamit. Így összeálltak az akkori paksi népzenészek, és véletlenszerűen alakult ki a csapat. V.: Mi az együttes elképzelése a jövőjéről? V.N.M.: Mi egy nagyon kis, szabad együttes vagyunk. Volt olyan javaslat, hogy tömörüljünk, és
alkossunk egy nagyobb csoportosulást másokkal, de aztán elvetettük, mert mi összejárunk, és megvannak a saját dalaink. Nagyon jó közösség illetve hangulat alakult ki, és abban reménykedek, hogy ez így is marad. V.: Milyen énekeket játszanak, amelyek jellemzőek az első világháborúra? V.N.M.: Első sorban a katonadalok, de 48-as dalaink is vannak, ezekben több versszak is van, amely a világháborúkról szól. Az ország minden területéről játszunk dalokat, illetve változatosak próbálunk lenni. V.: Ön szerint mi az első világháborús katonaénekek üzenete? V.N.M.: Ez nagyon sokrétű. A katonadalba sok érzelem és gondolat van belesűrítve, akár egy-egy versszakban is, benne van a hazafiság, a honért való küzdelem, amely olykor reménytelen. Visszhang: Bemutatkoznál röviden? Balogh Máté: Én Decsről jöttem. Hat éves korom óta művelem és őrzöm ezt a hagyományt. Édesanyám vitt be ebbe a csodálatos világba, első sorban az énekkel, aztán pedig csatlakoztam a táncosokhoz is, a decsi Gyöngyös
Bokréta Hagyományörző Egyesülethez. V.: Mi a véleméményed a Vetővirág Népzenei Együttesről? B.M.: Be kell valljam, hogy egy nagyon szimpatikus kis csapat, és ezen a rendezvényen nagyon jó hangulatot teremtettek. V.: Milyen zeneszámokat énekelsz a ma hallottakon kívül? B.M.: Tulajdonképpen a katonanótak mellett, amik kiterjednek 1848-ra, az első- és a második világháborúra, illetve az 56'os eseményekre, vannak bordalok, amelyek mulatós hangulatúak; szüreti nóták, amik a bordalokhoz kapcsolódnak; vannak sirató dalok, melyek szomorkás vagy szerelmes hangvételűek. Úgy is lehetne mondani, hogy a népdalok mindent maguba foglalnak. Bármi történik a világban, legyen az jó vagy rossz, azt a szövegíró, a dalszerző vagy nótafa megfogalmazza népdalban. V.: Melyik az első világháborúban íródott kedvenc népdalod? B.M.: Amit először énekeltem, "A hadbíró", mely egy Osvai Imre által gyüjtött katonanóta. V.: Köszönjük az interjúra szánt időt! Andrea és Metzi
Visszhang 2015
7.
VirágOm & PISTIEST Visszhang: Kérlek, mutatkozzatok be! Hogyan kovácsoltátok össze ezt a VirágOm-at? Ulbert Andrea: 2013-ban egy költészet napi műsoron való zenélésre kért fel a dunaföldvári művelődési ház igazgatója, Pataki Dezső. Mivel nagyon bátortalan voltam még, felhívtam Gyulai Pistit (gitár) és Agárdi Kovács Attilát (ütős hangszerek), hogy muzsikáljanak velem, így született meg a kezdetben csak három tagú formációnk. Szeptemberben aztán Borzavári Rózát (hegedű) kértem meg, hogy csatlakozzon az „Egy szerelmes este” című műsorunkhoz, és mivel Attilának és Rózának volt korábban egy közös zenekara, a Marasztaló, amiben Nagy Dénes bőgőzött, így később vele kiegészülve lett teljes a VirágOm együttes felállása. Idestova két éve már, hogy együtt játszunk alkalmanként. Agárdi Kovács Attila: Én azóta is csak kapkodom a fejem, hogy mennyi helyre hívnak minket zenélni. Mivel kicsit távolabb élünk egymástól, más-más településen, elég kevés időt tudunk szakítani a próbákra, emiatt vannak még hiányosságok, de valahogy azért mindig összeállnak a dolgok a koncertekre. Nyilván nem tudtunk egy-két év alatt állandó, professzionális minőséget produkálni, de nem is ilyen „termékben” gondolkodunk. Nálunk spontán indult az örömzenélés, ezért nagyon szeretném ezt megőrizni, nem akarom, hogy stresszeljük egymást. A fellépések mindenkitől követelnek egy kis önfegyelmet, meg munkát. Én kicsit link vagyok ebből a szempontból, ugyanis nagyon kevés időt fordítok a gyakorlásra, vagy hogy megnézzem a műsorrendet, illetve a dalszövegeket, egyáltalán az egészet. Nagyon hálás vagyok az engem szerető zenésztársaimnak, hogy ennek ellenére így elfogadnak, meg segítenek, hogy boldoguljak, boldoguljunk együtt, és hát a végeredményt hallottátok. Egy biztos, van az együtt zenélésnek egy olyan ajándéka, amit - akárhogy is sikerül egy ilyen este - mindig haza tudunk vinni magunkkal. Azt gondolom, hogy amiért érdemes zenélni, azok a harmóniák, amik nem csak zenei harmóniák, hanem amik megszületnek
bennünk. Ez az egész értelme, ezért érdemes zenélni, a többi pedig szükséges jó vagy járulékos rossz, kinek milyen. V.: Mi inspirál titeket a szövegek írásában? U.A.: Ami inspirál bennünket, az a természet. Több dalszövegemet is természeti környezetben írtam például egy fa árnyékában, vagy egy folyó, illetve tó partján. V.: Idézzetek egy kedvenc részletet egy dalból. U.A.: „A férfi elfut.” Ez ugyan nem saját szöveg, hanem Paul Éluard verse, amit Róza hozott az egyik próbára rögtön egy dallam kíséretében. Jelenleg most ez az egyik személyes kedvencem. Sőt ezzel a számmal elég nagy sikert arattunk nemrég Szolnokon az V. Országos Playback Találkozó utolsó estéjén a közönségünk körében. V.: Mik a terveitek a jövőre nézve? U.A.: Szeretnénk együtt maradni jó barátságban, és sokáig zenélni, jól érezni magunkat. Illetve szeretném, hogy ne apadjon el az a forrás, amiből merítünk. V.: Ki/mi hozta össze a PISTIEST-et? Gyulai István: A paksi XVII. Országos Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztivál. Előtte hallottam már Horváth Balázst és Nagy Márton Gézát is zenélni. Végül Gézát kértem meg elsőként, hogy játsszon velem a 2014-es tehetségkutatón, ahol három saját dalszövegemet, zenémet szerettem volna megmutatni a szakmai emberekből álló zsűrinek. Géza aztán szólógitárosnak Balázst javasolta. Az első próbák érdekesek voltak, ugyanis korábban még soha nem játszottunk együtt, így ez főként az „összeszokás időszaka” volt, amit követett a teljes zenekari próba, a VirágOm zenekar tagjaival kiegészülve. Jött a fesztivál napja: felléptünk, nyertünk, csodálkoztunk, örültünk, de nagyon! V.: Van egy adott generáció vagy mindenkihez énekeltek, szóltok? Nagy Márton Géza: Fő célunk, hogy a saját számainkat adhassuk elő. Az összes dal Pisti szerzeménye, versek, és ezeket zenésítjük meg. Mi adjuk a zenei alapot, a számok nagy többségben szövegcentrikusak. Pistit jó zenekarvezetőnek tartjuk, mert a zenei részek megírásánál teljes szabadságot
élvezhetünk. Nem egy adott generációt célzunk meg, hanem azt a réteget, akihez eljut a számok mondanivalója. V.: Kedvenc részletek, idézetek a dalszövegekből? Horváth Balázs: Igazából az összes dalszöveg az elejétől a végéig. Gy.I.: De Balázs egyébként mindig a kötözött sonkával heccel finoman engem, mert... H.B.: ...mert úgy szól a sor, hogy „kötözött sonka az életünk”, amit egymás között kicsit átírtunk „Gyulai Pisti az életünk”-re. Valójában a mai napig nem tudjuk, mit akar ez jelenteni, mire céloz ezzel. Ezt csak Pisti tudja, de lehet, hogy még ő sem. V.: Részleteznétek, pontosan mit jelent számotokra ez a lehetőség, hogy így zenekar lettetek? N.M.G.: Hát istenigazából meglepődést, mert csak arra készültünk, hogy megmutatjuk magunkat egy tehetségkutatón, három szám erejéig. Gyakorlatilag egy hónapunk volt felkészülni, és épp ezért lefagyva álltunk a színpadon, amikor bejelentették, hogy megnyertük. Úgyhogy nagyon jó érzés volt. Kaptuk a biztatást a rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől, és még aznap este eldöntöttük, hogy „hát gyerekek, próbáljuk így meg”. Pistinek még sok dalszövege van, ami arra vár, hogy megzenésítsük, már csak szabadidő kell... Általában a paksi Csengey Dénes Kulturális Központban tudunk próbálni, amit nagyon jó helyszínnek tartunk, nem mellesleg Pisti munkahelye is egyben... Szerintem az egésznek az a szépsége, hogy mindannyian valamilyen más zenei világot képviselünk. Balázs például inkább rock’n’roll/rockabilly vonalat, én a blues, rock és a ska stílus felé hajlok. Pistit inkább az alternatív vonal, például a Kiscsillag és a Quimby inspirálta, míg Andi a népzenei szálat hozza, ahogyan Atilla is. (folytatás a 3.oldalon.)
8.
Visszhang 2015
A végtelenbe és tovább A csütörtöki nap egy igen szép nap volt a kirándulásra, még a forró, száraz időjárás ellenére is. A gyors reggeli után, amit sietve megettünk, beindult a túrabusz. Első utunk a szekszárdi Wasinsky Mór Megyei Múzeumba vezetett, ahol egy rövid „lépcsős” Garai Ákos grafika kiállítás bevezető után megtekinthettük az I. világháborús ideiglenes kiállítást. Bővebb betekintést nyertünk az osztrák-magyar monarchia életébe, az akkori harcászati kellékekbe, hivatalos felhívások, személyes tárgyak, levelek, archív felvételek mutatták be a háborús hétköznapokat. Mivel szerény kis csapatunk nem várt reakciót váltott ki a tárlatvezetőben, unszolásunkra megnyitotta az állandó kiállítást is, amivel csodálatos meglepetést okozott nekünk, így a be nem vitrinezett tárgyakat sorra végigtapogathattuk. A ruhapróbálás és a kacsa-szarvas tetoválások bizonyultak a legérdekesebbeknek, amiből sokan ki is vettük a részünket (egy diáknak 15 kacsa is kijutott a bal alkarjára). Sorra néztük a különbnél-különb vászonbábúkat, ami szelfirobbanásokat idézett elő köreinkben. Következő megállónk az immár hat éves Baka Múzeumban folytatódott, ahol igen hűen szemléltették az I. világháborús katonai felszereléseket és nem csak, amiket a gyűjtemény tulajdonosai nagy lelkesedéssel mutattak be. Az inspirációt az apjától szerezte, aki mint repülőpilóta teljesített szolgálatot a II. világháborúban. Rengeteg kitüntetést, bajonettet, lánctalpat és gépfegyvert láttunk, és mindezt egy viszonylag kicsi helyre bezsúfolva, egy volt óvóhelybe. Itt nem a háború elméleti részével foglalkoztak, hanem inkább a fizikai részével. A tárgyak gyűjteménybe kerülésének a történetét is elmesélték. Egy rendhagyó pihenő után kezdtünk idegesek lenni. Bár az ebédrevaló pizza később érkezett meg a vártnál, gondoltuk, már ehetünk. De a felsőbb vezetőségnek vétó-joga volt, így fél órás út vette kezdetét a szálkai-tó felé, ahol várt ránk a strand.
Tájékozódás, Idén a Demeter Egyesület egy tájékozódási versenyt készített a táborozók részére, és változatosság kedvéért ebben a kísérő felnőttek is részt vettek. Ennek a lényege az volt, hogy egy térkép és iránytű segítségével különböző bólyákat kellett megtalálni, majd két szót kellett kialakítani az ezeken írt betűkkel. Öt csoportot alakítottak, s
Érdemes megemlíteni, hogy a buszon a pizzát két bátor ember őrizte (én és a paksi „csapat”), akiknek becsületük feddhetetlen volt, így rájuk bízták e nemes feladatot. Bár később volt pár összezörrenés, nem lett nagy baj. Megérkezésünk a tavakhoz, egy fa kellemes árnyékában elfogyasztottuk olaszos ebédünket. Pár perc pihenő után kezdetét vette a nagyszerű fürdés, ami nem kevés meglepetéssel járt. A tó alja nagyon iszapos és puha volt, így egyesek azt gondolták, a sár majd szépíti bőrüket, így bekenték magukat vele. A tóban való fürdés élvezetes mókának tűnt (külső szemmel). De a puding próbája az evés. Ekkor derült ki, hogy a tó alja hihetetlenül sok kagylónak ad otthont, és nem tűrik a magánterületsértést. A tó közepén elindult a hancúrozás: úszóversenyek, sár-kenegetés és dobálás vette kezdetét, így gyorsan elrepült az idő. Ekkor beütött a krach, és az emberek talpait sorra felvágták a kagylók szándékosan kiélezett élei. Alig tudtak a sebesültek kivánszorogni a tóból (a fürdés alatt annyi vér folyt el, hogy a Vöröskeresztnek egy évre elég lett volna az a mennyiség). Parancsra gyorsan haptákba vágtuk magunkat, és sajgó lábakkal elindultunk a buszhoz (szerencsére senki nem hagyott ott semmit, csak pár darabot magából). Így végződött a nap legkellemesebb része. Egy órás hosszú utazás után, amikor a légy zümmögését hallani lehetett, megérkeztünk Paksra, a Kulturális Központba. Itt a sebesültek ellátásban részesültek, ezek mellett megnéztük Cseh Laci bácsi csodálatra méltó dioráma- és makettgyűjteményét, ami számos merev- és forgószárnyú repülőegységet, tankot, csapatszállító járművet és hajót tartalmazott. Fáradtan, ámbár boldogan és viszonylag épségben tértünk haza a kirándulásról. Ezek után bármi lehetséges. Ki tudja, mit tartogat a jövő? Laci
int szórakozás
akik a rekkenő hőségben be kellett járják az Ürge-mezőt. Az égető homokon úgy mentek, mint az ingoványban. Minden csapatvezető a maga módján motiválta csapatát. Ezt körülbelül másfél óra alatt tették meg a csapatok. A versenyt a Vörösfenyők nyerték. Legtöbb táborozónak ez egy exotikus szafariszerű élmény volt, mely
mindenkiből kihozta a kompetitív szellemet. Megtaláltuk végül a két szót (ki hamarabb, ki később): "Isonzó" és "Soca", ez utóbbi az Isonzó folyó szlovén neve. Ez úgy kötődik a tábor tematikájához, hogy az első világháborúban 12 isonzói csatát jegyeztek. Metzi
Visszhang 2015
9.
A remény hal meg utoljára A Hosszú jegyesség című francia
film időben visszarepített az első világháború körüli időszakig. A főszereplő Mathield, egy tengerparti kis francia faluban élő gyermekbénulással küszködő kislány, aki beleszeret egy világítótorony-felügyelő kisfiába, Manechba. Felnőve bimbózó szerelmüknek az vet véget, hogy Manechet behívják katonának. A történet nagy része elég velős életkérdéseket vet fel a nézők számára. Már kezdetben megrázó képeket kapunk a frontról, látjuk a nyomort, amiben a katonák tengődtek. Már maga az öncsonkítás fogalma is irtózással tölt el minket. A fronton nagyon ritkán nézték el az ilyen jellegű kihágásokat, ezért volt veszélyes próbálkozni vele. Manech a sommei lövészárokba került, az úgynevezett Bingo Alkonyba, a
francia keleti frontra. Ott, hogy hazaküldjék őket, négy másik társával öncsonkítást hajtanak végre, s emiatt halálos ítéletet kapnak. Száműzik a két front között lévő senki földjére. A film rengeteg háborús és békeidős szokást mutat be, ezek sokban befolyásolták a szereplők gondolkodásmódját. Bár a film egyszerűnek ígérkezik, a történetet nem kronológiai sorrendben mutatják be, de ez elősegíti azt, hogy a néző folyamatosan figyeljen. A szereplők avalóságot mindig csak a saját szemszögükből mutatják be. Mindemellett a képi világ sem elhanyagolható, mert meghökkentő, hátborzongató és egyes esetekben az összképre fókuszál elterelve a figyelmet az egyénekről. A filmben állandó kontraszt van a háború és a tanyasi világ nyugalma között.
A pletyka terjed... Hallotta-e komámasszony, hogy mi történt Zsanettel? Azt mondják, szerelmes lett a leány, de nem ez a baj! Hanem az, hogy az ellenségbe szeretett belé. Egy fránya ruszkiba!Szegény Virágék, még csak ez hiányzott nekik. Nem elég, hogy háború van, még meg is zsarolták őket: ha nem visznek nekik pálinkát, nem látják viszont kedves lányukat. Ám zsanett apja ezt nem hagyta annyiban, s úgy megvadult, hogy a részeges oroszok csak kapkodták a lábaikat páleszestől, mindenestől. Ilyet még nem látott a világ. Bezzeg Zsanett azt állítja, szerelmes, A dráma csoport a legjobb formáját mutatta. A csoportot egy szóban jellemezném: csodálatos. Ilyen fantasztikus csapattal még sohasem hozott össze a sors. Minden egyes résztvevő rendesen odarakta magát, és hozzájárult a többi csapattag tudásának gyarapításához. Gaál Ildikó, a vezetőnk - mint mindig, most is - rengeteg váratlan feladattal lepett meg. A feszültséggyakorlatok bizonyultak a legérdekesebbeknek, mert több téren is megmozgatták a fantáziánkat, így szerepeket találtunk ki magunknak. A történeteknek shakespeare-i befejezésük lett.
Érdemes megemlíteni a szereplők kiemelkedő tehetségét és alakítását. Egy szó mint száz, ez a háborús témájú film elgondolkodtató és megrázó, ezért nem a romantika szerelmeseinek ajánlom. Megtekintésekor figyelni kell a mellékszereplőkre is, mert nekik is nagy szerepük van az események alakulásában. Garantálom, hogy ezt a filmet nem fogják hamar elfelejteni. Laci
de azt mind tudjuk, hogy ez nem egy örökké tartó érzés. Amilyen kis agyafúrt, inkább azért csinálja ezt a cirkuszt, mert nem fűlik a foga egyetlen falubéli legényhez sem. Andrea és Metzi
A várakozás Persze improvizációs gyakorlatok is voltak, és itt hasfalat repesztő beszólások születtek. Idén a várakozás szellemében teltek a pillanatok, ami nem is volt olyan fárasztó, mint ahogy egyesek azt gondolják (a kettesek kivételek). Mindenesetre, aki részt vett rajta, új dolgokat tudhatott meg magáról. A zene csoport tagjai a szívüketlelküket beleadták a munkába, elmé-
lyítették hangszeres tudásukat. A technikai gondokat ügyesen kiküszöbölték, és megtanultak együtt zenélni , figyelni egymásra. A csoport jellemzői az akarat, igyekezet, jókedv, szeretet és kitartás. Kívánjuk nekik, hogy mihamarabb profikká váljanak. Laci
10.
Visszhang 2015
Művész szemmel Nagy háború és a képzőművészet címmel Takács Éva tartott nekünk előadást pénteken, melynek keretében betekintést nyertünk az I. világháború alatt született művészeti irányzatokba és alkotásokba. Az előadás során mi magunk is kipróbálhattuk a korra jellemző alkotási módot, újságokból kollázst készítettünk. Következzék az előadóval készített interjúnk. Visszhang: Kérem, mutatkozzon be röviden. Takács Éva: A paksi Vak Bottyán Gimnázium tanára vagyok. Művészettörténetet, rajzot és médiaismeretet tanítok, emellett tehetséges gyerekekkel foglalkozom rajz szakkör keretében a Csengey Dénes Kulturális Központban, illetve van egy múzeumpedagógus végzettségem, (tehát ezzel is foglalkozom). V.: Mit jelent ön számára a múzeumpedagógia? T.É.: Azt tanultam, hogy a múzeumnak nem egy olyan helynek kell lennie, ahol unalmas információkkal tömik a gyerekek fejét, hanem élvezetessé kell tenni számukra a múzeumlátogatást és én pont ezt sajátítottam el, hogy hogyan lehet ezt csinálni. Különböző feladatokat találok ki egy-egy kiállításhoz vagy anyaghoz. Általában ezek a feladatok mindig gyakorlati jellegűek, és igyekszem, hogy érdekesek legyenek. Tehát nem tárlatvezetéseket szoktam tartani, hanem gyakran detektívjátékokat, meg kell keresni dolgokat a kiállításon vagy a kiállítás kapcsán alkotó feladatokat találok ki. Ilyesmit jelent számomra. V.: Elhangzott az előadásban, hogy
Mednyánszky László az egyik kedvenc festője Miért pont ő? T.É.: Én ezzel úgy vagyok, hogy minden korszakból van kedvencem. Minden irányzatban el tudok merülni, mindenhol meglátom a szépet. Az a jó az én szakmámban, hogy a segítségével meglátom a világban is a pozitivumot. Épp ezért nagyon ritkán szoktam elutasítani valamit. Rengeteg kedvenc festőm van ebből a korszakból, amiről beszélgettünk. Mednyánszkyt nagyon szimpatikus embernek tartom az életéből adódóan, mert segített a szegényeken, a szerencsétleneken, báró és gazdag ember létére anyagilag is próbálta támogatni őket. Ez a az egyik ok. A másik pedig az, hogy a művészetében a valóságot nagyon erőteljesen ábrázolta, a szomorú sorsú embereket vagy az I. világháború történéseit, és ez tetszik. V.: Ön szerint milyen irányba fog haladni a művészet, előre vagy hátra? Itt is vannak ciklusok, amikor a régi stílus visszatér? T.É.: A művészetben is vannak divatirányzatok, akárcsak a divatban, és ezek attól függnek, hogy épp mi érdekli a művészeket. Mindig vannak visszatérő témák, stílusok, de igazából a művészet mindig előre haladó. Attól művészet a művészet, hogy a művészek olyat mutatnak meg a világnak, amit még addig soha senki. Tehát, hogyha valamit ugyanúgy ábrázolunk, mint régen valaki más, az nem művészet, csak másolat. A művészethez mindig hozzá kell rakni valamit, valami újat kell kitalálni. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden hülyeséget ki lehet találni, hanem csak értelmes dolgokat. A mai művészet nagyon furcsa, különös, nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, lehet, hogy
nekem sem mindig, viszont a világunk is pont ilyen furcsa és különleges. A művészet mindig tükrözi azt, hogy milyen a világ. Tehát, ha a világ nem jó, ez a művészetben megjelenik. Ilyenkor nem a művészet a hibás, hanem a világ ilyen. De minden időszakban meg kell látni a szépet és a jót. Vannak olyan művészek, akik a szépet festik meg, mások pedig a negatív, furcsább dolgokat. Mindent meg kell mutatni, mert ez fontos. V.: Ön szerint milyen lenne a világ művészetek nélkül? Tovább haladna, vagy egy helyben toporogna? T.É.: Én azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy a művészek általában kutató emberek, tehát hogyha Leonardo da Vincire gondolunk vissza, az ő műalkotásai egyben felfedezések is voltak. A mai művészek is mindig kutatnak, fel akarnak fedezni valamit. Szerintem a művészet nélkül a világ haladása megállna. Mivel a kutatók gyakran a művészek után fedezik fel azokat a dolgokat, amivel a művészet már foglalkozott, csak a művészet más oldalról közelíti meg ezeket. Szerintem nagyon sivár lenne nélküle a világ. Nóra és Szilvia
Visszhang 2015
11.
Bemutatkozás Hétfőn este a cseresznyéskerti táborlakók bemutatkozó estjére került sor. Mind az öt határontúli csoport izgatottan készült a nagy barátságos megmérettetésre. Az elsők Hunyad megye képviselői voltak, majd Visk és Galánta következett, ezt követően Temesvár és Kézdivásárhely mutatkozhatott be. A tavalyi évvel ellentétben idén Paks városát is képviselte diák. A csoportokon belül munkamegosztás volt, mindenki egyéniségére szabott feladatot kapott, hogy a csoport legjobb oldalát mutathassa. Magukkal hoztak egy vidékükre jellemző kultúrmorzsát. Voltak akik gitároztak, akadt aki néptánccal, népmesével vagy gyönyörű dalokkal és szavalatokkal örvendeztettek meg bennünket. Hallottuk a költők intését Reményik Sándor Eredj ha tudsz és Czébely Lajos Magántörténelem kéréssel című versekben: „Hagyjunk meg legalább egy követ,/ faragottat vagy faragatlant,/ talán egy téglavagy gondolatsort,/ mentsük az
ócskából a jót, ne csak a régit.” Az est során egy tér-idő utazásban volt részünk, a csoportok elkalauzoltak bennünket a bányászélet hagyományaitól (lásd a Jó szerencsét! köszönésforma) egészen a Megbornyúzott ember történetéig. Úgy vélem, egy különleges estének lehettünk
(Folytatás 4. oldalról) V.: Hozzájárulnak-e a háborúk a emberiség fejlődéséhez? N.M.G.: Azon a véleményen vagyok, hogy egy háború mindig felgyorsítja, forradalmasítja a kutatást és az eszközöket. Például a cipzár, a teflon bevonatú edény, a polaroid fényképezőgép elsősorban katonai érdekeket szolgált, és csak jóval később terjedt el lakosság körében. V.: Szerinted milyen jellegű lesz a következő nagy történelmi esemény? Vagyis mivel írja majd be magát a 21. század a történelembe? N.M.G: Terrorizmus elleni háborúk főként a Közel-Keleten valamint részben az ennek a hatására megindult menekültáradat akkora jelentőségű esemény, hogy szerepelni fog a történelem könyvekben. Kína rohamosan fejlődik, ennek következtében már ő számít az első számú hatalomnak abban a régióban. Oroszország egy hatalmas kérdőjel, nehéz megjósolni, mi fog történni vele. Át fog alakulni a világ mindenképpen, de sajnos nem látunk a jövőbe, hogy biztosan tudjuk, mi lesz. Nóra és Szendi
részesei. Újra tudatosulhatott bennünk, hogy nem véletlenül vagyunk itt, együtt. Magunkra illetve gondolatainkra ismerhettük egy-egy vers vagy dal kapcsán, kicsit közelebb kerülhettünk egymáshoz. Remélem, jövőre még több település és diák fog bekapcsolódni a táborba és megtapasztalják az igazi ’’Cseris’’ életérzést.
Sze di
Rövidhírek Az első világháború kimenetele miatti bánatában a fürdő minden nap tócsát könnyezett. Bogi kezében elolvadt a hólabda, nem tudta tovább dobni. Kész dráma! Filmnézésnél elmaradt a Hollywood. Mutáns oriáskagylók a szálkai tónál terrortámadást hajtottak végre a fürdözők talpai ellen. Szerelmes galambok akadtak fenn a madárlesen. A világ másik oldalán is meghallották a gyomorkorgásunkat. Az idő relativisztikusan kitágult, úgy tűnt, a pizza már sosem érkezik meg. A pénteki nap fénypontja a gőzölgő fejünket lehűtő fagylalt szendvics volt. Örök hála érte! A tábor az extrém sportok jegyében telt. Gyakoroltuk a parázsló homokon járást, a tűző napon való biciklizést, és a határainkat feszegettük, hogy mennyi az a minimális alvás, amitől még nem esünk össze.
12.
Visszhang 2015
Körkérdés Nonfiguratív festmény értelmezésével próbálkoztunk a táborlakók körében, ami akár egy pszichológiai kísérlet is lehetne. Kérdés: Mit látsz a tintafolton? L.E.: Két táncospárt, két fiú-két lány, akik éppen helyet cserélnek. M.R.: Vérfoltokat látok, plusz egy bombázó repülőgépet, ami épp pusztít. G.B.Sz.: Egy óriási pókot sok hajjal és denevér füllel. M.B.: Én a pacában egy fordított madáron táncoló boszorkát látok a tükörképével és még sok különálló mágikus lénnyel körülvéve. Sz.V.- B.R.: Egy tintapacát látok.
Hólabda Én kérdezem Gáspár-Barra Árontól: - Szereted a kekszet? - Igen, szeretem. G.B.Á. kérdezi Nemes Andrástól: - Hogy találkoztál a hangszerekkel? - Kisgyerek koromban, amikor hallottam élő zenét. N.A. kérdezi Kutasi Csabától: - Miben tartanád azt a folyadékot, ami mindent old? - Varázskorsóban, ami ki nem fogy. K.Cs. kérdezi Sütő Boglárkától: - Mi az, ami jövőre is vissza hoz Cseribe? A lehetőség önmagam megismerésére. S.B. kérdezi Mike Dettit: - Mire gondolsz? - Arra, hogy éppen legyőzzem Rolit. M.D. kérdezi Méhes Rolit:
Anonim: Egy teljesen idillikus képet látok, amiben két unikornis orrát összetéve etyepetyézik, s felettük egy sirály száll, mely őket lesi. L.M.: Egy békát tincsekkel és napszemüveggel. M.N.: Egy szökőkutat, amiből vér folyik, amely az I. világháborúban elesett katonákat jelképezi. Gy.P.: Lufit, teknősbékát, egy bajuszt és ezeknek a tükrözését. B.A.: Egy szemüveges raszta panda macit. K.E.: Egy pókot. N.M.G.: Egy pillangót. De lehet akár madár vagy bajusz is. F.Sz.: Egy harcoló huszár és a tükörképe. Sz.Á.: Egy lovat. V.K.: Két madarat. G.B.Á.: Egy nő nagy szárnyakkal. - Mit tartasz a legjobbnak itt? -A hangulatot, az embereket, a programokat és az egészet úgy, ahogy van. M.R. kérdezi Becske Ricsit: - Miért jövünk ide második éve? - A közösség miatt. P.R. kérdezi Balogh Károlyt: - Miért jöttél a táborba? - Azért, mert azt mondták, hogy jó. B.K. kérdezi Gyulai Pistit: - Melyik program tetszett a legjobban? - A mai spontán szálkai fürdőzés egy jól sikerült program volt. Gy.P. kérdezi tőlem: - Miért változtattad meg a hajad színét? - Mert jobban kihangsúlyozza a kék szemeimet és a vörös a kedvenc színem. Andrea
F.F.: Egy maszkos arcot középen, két felől egy-egy embert és egy-egy madarat. Ha megfordítjuk akkor egy hajas macskát látok középen, aki mintha csókolózik egy másikkal. Sz.N.: Egy hatalmas fülhallgatót, amiből zene alkotta emberkék hajolnak ki, és puszit adnak egymásnak. Nóra
Impresszum Szellem(i) irányító és tördelő: Bartyik Zita Szerkesztők: Bicsok Andrea Cziprián-Kovács László Fazakas Szilvia Gajdó Szende Metz Norbert Szabó Nóra Grafikus: Szabó Nóra Fazakas Szilvia
TÁMOGATÓK Paks Város Önkormányzata TelePaks Nonprofit Kft. Fortuna Rádió Mezőföldvíz Kft. Demeter Egyesület Magánszemélyek Szervező: Csengey Dénes Kulturális Központ
