Vihar a (kampány)pohárban

ÚJ KATEDRA

Új Katedra

Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft. 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Felelős kiadó: dr. Guller Zoltán Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella [email protected] Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Gyulai Zsófia, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u. 5–7. Tel.: 412-09-09, fax: 412-09-08 Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/337-9962 www.ypsylonmedia.hu Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN 0865-6177 (nyomtatott) ISSN 1788-3709 (online) Címlapunkon Szecsődi Balázs felvétele.

A tartalomból Szárny és teher – A Bölcsek Tanácsa ajánlásai ������� 2 Hegedűs Zsuzsa a társadalmi felelősségről������������� 6 BETT Show 2010 ��������������������������������������������� 10 A „kisiskolák” bezárása �������������������������������������� 18 Színes tintákról álmodott: Kosztolányi Dezső ��� 24 A szépet keresik és adják: Szent Cecília együttes � 26 Beszélgetés Szokolay Sándor zeneszerzővel ��������� 28 Világszép nádszálkisasszony ������������������������������� 30 A tehetség lelki veszélyei ����������������������������������� 34

2010. február

Beköszöntő

Vihar a (kampány)pohárban Sajnálatos álvita alakult ki az elmúlt néhány napban a pedagógusok értékeléséről, minősítéséről. A diskurzust alighanem a köztársasági elnök által felkért Bölcsek Tanácsa egyik tagja indította el, aki az általuk készített, Szárny és Teher címet viselő ajánláscsomag egyik elemeként arról nyilatkozott, hogy szükséges a pedagógusok külső értékelése, s szükséges, hogy ennek következményei legyenek. A jók kapjanak nagyobb megbecsülést, a hiányosságokkal rendelkezők számára biztosítsák a javítás lehetőségét, akik pedig nem tudnak vagy nem akarnak megfelelni a követelményeknek, azokat akár el is lehessen küldeni az intézményekből. A kormányhoz közel álló sajtó egy részelemet kiragadva ebből nekilendült, s mindjárt az ellenzéki pártszövetséget támadta, azzal riogatva, hogy az az alkalmatlan pedagógusok elbocsátására készül. Tehette, hiszen annak programjában úgy tíz éve – a pedagógus-életpályamodell megalkotása óta – valóban szerepel a pedagógusok külső szereplők (szakértő, fenntartó) bevonásával történő értékelése, s értelemszerűen az is, hogy a minősítés az előrehaladásnak, a megszerezhető magasabb jövedelemnek éppúgy feltétele, mint a pályán maradásnak. Mi ezzel a probléma? Semmi. Kell-e félniük a pedagógusoknak a külső értékeléstől (vagy a politikai tisztogatástól, ahogyan azzal egyik-másik kormánypárti politikus rémisztget)? Aligha. Teljesítményértékelés ma is működik a közoktatásban. Előzménye nem csak a mostani kormányzat által félredobott életpályamodell. Nemzetközi kutatások sora hívta fel a figyelmet arra, hogy a jó pedagógus a sikeres, ered­ ményes oktatás kulcsa. Azt pedig, hogy kik a jó pedagógusok, onnan tudhatjuk, ha nyilvános, objektív mérce alapján értékeljük teljesítményüket. Magyarországon is egyetértés van ebben a kérdésben. Elég, ha arra utalunk, hogy a korábbi miniszterelnök által felállított Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal javaslatai (Zöld könyv) között is szerepelt ez az elem. Sőt ezen javaslatok nyomán megalkotott Új tudás – műveltség mindenkinek program végrehajtása érdekében jogszabályba is iktatták a kötelező tel­je­sít­ményértékelést, annak következményeivel (így az alkalmatlanság és az elbocsátás lehetőségének kimondásával) együtt. Az „újdonság” a javaslatokban mindössze annyi, hogy a Bölcsek Tanácsa, a legnagyobb ellenzéki párt vagy éppen a Zöld könyv eredeti elképzelése az értékelési szempontokat egységessé és nyilvánossá tenné, az értékelésbe pedig (szigorúan az intézmény képviselője mellett) külső szakértőket is bevonna. Szakmailag fajsúlyosabb, a pedagógusoknak nagyobb biztonságot ad egy ilyen rendszer, mintha az „ahány intézmény, annyiféle értékelés” jelenlegi – amúgy nem is működő – rendjét tartjuk meg? A válasz egyértelmű: igen. A transzparens módon történő külső értékelés védelmet jelent, mert nyilvánosak az elvárások, amelyeknek meg kell felelni. És presztízst adhat, mert az iskola­használók is tudják, milyen szempontok alapján minősítették a pedagógusokat. A külső értékelés, minősítés nem öncél, célja nem a retorzió, hanem az, hogy minden pedagógus visszajelzést kapjon teljesítményéről, és ha szükséges, szakmai segítséget hiányosságai pótlásához. A minősítés mindannyiunk érdeke, mert mérhetővé teszi munkánkat, láthatóvá teszi teljesítményünket. És a láthatóvá tett teljesítmény alapján várhatjuk el ennek méltó elismerését, akár egy pedagógus-életpályamodell keretei között. Éppen ezért nem szerencsés, ha politikai kampánytémává válnak ilyen szakmai kérdések, főként akkor, ha valójában mindenki egyetért velük. Nem jó, ha bárki alaptalanul ilyesmivel riogat, mert elbizonytalaníthatja a döntéshozókat. Ez pedig nem jó a közoktatásnak, nem jó az iskolahasználóknak és nem jó nekünk, pedagógusoknak sem.

1

Súlypont

ÚJ KATEDRA

Szárny és Teher

A Bölcsek Tanácsa ajánlásai a nevelés-oktatás rendszerének újjáépítésére „Nehéz helyzetben bölcs emberek tanácsáért folyamodni bölcs dolog” – írja Sólyom László köztársasági elnök, a tanulmány kezdeményezője és az elkészítésére felkért Bölcsek Tanácsa életre hívója a kötet előszavában. Az ajánlás – a korábbi kutatásokra alapozó helyzetelemzés mellett – vállalkozik a vízióalkotásra és a rendszerszerű beavatkozás szükségességét hangsúlyozza. Nem toldozgatásra, javítgatásra van szükség, hanem a magyar oktatás újjáépítésére, hangsúlyozzák a bölcsek. Jövőkép Ha sikerül az erőforrásokat és a szándékokat összefogni, akkor 2020-ban a magyar iskolák „– sok olyan pedagógusegyéniséget alkalmaznak, akiknek a pedagógiai és szakmai tudása példa a tanulók és a társadalom számára (…); – belső életében és külső kapcsolataiban a pedagógusok, a tanulók, a szülők együttműködési formái és közösségei megerősödnek; sok iskolában olyan értékrend alakul ki, amelyet az iskola egyik legfontosabb kincseként őriz, fejleszt és terjeszt; visszaszorul az agresszivitás, erősödik a tolerancia; sikeresen kezelik a konfliktushelyzeteket (…); – tolerálják a tanulók különbözőségét, igazodnak eltérő fejlődési ütemükhöz (…); – az olvasási, szövegértési, matematikai, természettudományi, idegen nyelvi és más készségek szintjében előrébb kerülnek a nemzetközi rangsorokban; – a kisgyermekkori nevelést kiemelten kezelik (…); – széles körben tudatosul a művészeti oktatásnak és a mindennapos mozgásnak a más területeken is megmutatkozó fejlesztő szerepe; – érdekeltekké válnak a magasabb minőségű nevelés és oktatás elérésében; csökken az oktatás minőségében megmutatkozó hatalmas különbség az iskolák között; a rendszeresen elvégzett, független értékelés az intézményi önértékelés biztos támpontja lesz; a vezetők felkészültsége nő; a kiemelkedő iskolák önállósága nő, a

2

lemaradó iskolákat pedig változatos eszközök segítik a felzárkózásban; az iskolai közösségek egyre nagyobb része válik tanuló közösséggé (…).” Sok más mellett ezek az ismérvek jellemzik majd egy évtized múlva a magyar közoktatást a Bölcsek Tanácsa jövőképe szerint. 2030-ban pedig az iskolák „– olyan pedagógusokat alkalmaznak, akik a társadalom kiemelten megbecsült polgárai, a pedagógusok számottevő része emberi tartása és szakmai tudása miatt egyaránt példa a környezete szemében; egyre jobban elszigetelődnek és egyre inkább kikerülnek a rendszerből azok a pedagógusok, akik nem felelnek meg e magas követelményeknek; – túlnyomó többségében megszilárdul és általánosan jellemzővé válik a korábban körvonalazott magas szintű, közösen vállalt értékrend; – általánosan alkalmazzák az egyénre szabott tanítási módszereket és a differenciált csoportképzés technikáit; tanulóik körében általánossá válik az önálló tanulás képessége és igénye; – döntő többségére jellemző a pedagógiai innováció; a pedagógusoknak van kedvük, idejük és lehetőségük sikeres módszereket fejleszteni vagy adaptálni; ön- és továbbképzésük feltételrendszere optimálisan biztosított (…); – alacsony színvonalon teljesítő része egyre jobban felzárkózik a magas szintű oktatást és nevelést végző intézményekhez; emelkedik az általános teljesítmény: az ország az első tíz közé

Sodródás helyett világos jövőkép Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter szerint a Bölcsek Tanácsa ajánlásai jelentős hasonlóságot mutatnak a kormányra készülő Fidesz elképzeléseivel. Pontos a diagnózis és támogatható a jövőkép, az alkalmazott eszközök tekintetében lehet hangsúlyeltérés. – Okozott-e meglepetést a Szárny és Teher címet viselő dokumentum? Talán nem kapott akkora visszhangot, mint az várható lett volna, ugyanakkor az első reagálások olykor ellentmondanak egymásnak. – A Bölcsek Tanácsa által készített anyag olyan problémákat vet fel, amelyekkel – úgy gondolom – a következő oktatási kormányzatnak foglalkoznia kell. Sőt tekintettel a megoldandó feladatok társadalmi, szociális és gazdasági dimenzióira, az előrelépéshez több terület összehangolt munkájára lesz szükség. Most kampány van, ezért érthető a csend is és érthetőek az eltúlzottnak tűnő reakciók is. Ugyanakkor látható, hogy a javaslatok sok hasonlóságot mutatnak az elmúlt években megfogalmazott szakmapolitikai törekvésekkel. Más kérdés, hogy történtek-e érdemi lépések az oktatásirányítás részéről, vagy csak a diagnózisig jutottak a kormányon lévők. Mindenesetre én látok reményt arra, hogy a választásokat követően, amikor lecsitulnak a kedélyek, kialakítható lesz egy széles konszenzuson alapuló szakmai stratégia s egy támogató környezet az ebben foglaltak megvalósításához. – Van-e általánosítható üzenete ennek a javaslatcsomagnak? – Talán az, hogy egy-egy vagy akár száz napokra előre tekintve nem lehet érdemben előrelépni. Éppen ezért a dokumentum egyik nagy érdemének tartom, hogy kísérletet tesz egy tíz-, illetve húszéves távra szóló jövőkép megfogalmazására. A mögöttünk lévő nyolc év sodródó oktatáspolitikájának egyik legfőbb oka éppen egy ilyen vízió hiánya volt. Ezt „helyettesítette” a mindenre való, ha kell, ha nem reagálás, ami a szabályozás túl-

2010. február

Súlypont

ÚJ KATEDRA

burjánzásához vezetett, s miközben egyes érdekcsoportok hatékonyan érvényesítették akaratukat, a valóban fontos kérdések napirendre sem kerültek. – Melyek ezek a kérdések, s mennyiben jelent e szempontból újdonságot ez az ajánlás? – Az Elnök Úr felkérésére készített összefoglalás szépen sorra veszi ezeket a kérdéseket, s bár fel lehetne vetni, hogy a javaslatok, a megoldáshoz szükséges eszközök lényegesen konkrétabbak is lehetnének, azt el kell ismerni, hogy a szerzők kényes kérdéseket is napirendre vesznek. Ezek közül talán a legfontosabb a pedagóguspolitika. Kutatási eredmények egyértelműen igazolják, hogy az oktatás eredményessége elsősorban a pedagógusokon múlik, ők a kulcsszereplők. Presztízsük ma alacsony, aminek kedvezőtlen következményei vannak. A dokumentum szerzői szerint a szakma tekintélye úgy állítható vissza, ha egy irigyelt elitszakma képviselőivé tesszük őket. Ez munkájuk elismerését és tisztes javadalmazását jelentené. A Bölcsek Tanácsa megerősíti, hogy szigorítani szükséges a pedagógusjelöltek kiválasztását, erőteljesebb minőségi kontroll kell a képzés során, és megfontolandó, hogy nem kellene-e visszatérni esetükben az osztatlan képzéshez. A már végzettek esetében is szükséges a szakmai háttér biztosítása, a mentorálás, az objektív és nyilvános szempontok alapján történő értékelés, a szakfelügyelet, a minőségi továbbképzések. A magasabb elvárások adják a rendszer egyik lábát, a másik láb az ehhez illeszkedő javadalmazási rendszer, amely már a tanulmányi időszakra is kiterjed, a későbbiekben pedig a mainál lényegesen jobban kapcsolódik a minőséghez, és világos, tervezhető karrierutat is kirajzol. – A külső értékelések eredménye mennyiben kapcsolódik a finanszírozáshoz? – Személy szerint én indokoltnak tartom a külső értékelés szerepének erősítését a tanulók, a pedagógusok és az intézmények esetében egyaránt, valamint – a tanács javaslatait kiegészítve – a fenntartók ilyen irányú tevékenységének szakmai és finanszírozási eszközökkel történő támogatását és ellenőrzését is. S igen, az értékelések, minősítések, ellenőr-

2010. február

zések eredményeinek tükröződniük kell a finanszírozásban is. Egyfelől el kell ismerniük a teljesítményt, másfelől a lemaradók esetében – szigorú feltételek mellett – biztosítaniuk kell a javítás, a hiányosságok pótlásának lehetőségét. Ehhez szükséges a finanszírozás mai rendszerének átalakítása, amit a tanács

javaslatai is megerősítenek. Nem csupán az elmúlt néhány évben elvont források miatt, hanem azért is, mert a normatív finanszírozás ma működő, az egyenlősdire épülő rendszere érzéketlen mind a teljesítményre, mind az eltérő adottságokból fakadó különbségek kezelésére. A pályázati forrásokhoz való hozzáférés esetlegessége pedig csak tovább növeli a feszültségeket. – A dokumentumra reagálva szinte mindenki konzervatív fordulatot emleget, tekintettel arra, hogy a szerzők a nevelés meghatározó szerepét hangsúlyozzák. – Nem gondolom, hogy ez konzervatív fordulatot jelentene, inkább a visszatérést a valódi iskolai hagyományokhoz. Az oktatás és a nevelés nem választható külön. A jó iskola mindig arra törekszik, hogy jó minőségű, használható tudást adjon, ugyanakkor emellett értékeket közvetítsen, értékrendet alakítson ki. Magyarországon a nevelés a rendszerváltoztatás után sokak szemében olyan tevékenységgé vált, amelytől félni kell, amely veszélyes, mert ideológiák közvetítését teszi lehetővé. S hiába hangoztatta a szakma, hogy a nevelés nem erről szól, az e tevékenységet támogató keretek mind szakmai, mind finanszírozási oldalról le-

épültek. Hozzá kell tenni ehhez, hogy ne legyenek illúzióink, az oktatáson keresztül is lehet ideológiát közvetíteni, hiszen nem mindegy, hogy egy érettségi tétel egy többgyermekes családról vagy egy valóságshow szereplőjéről szól-e. Szívemhez és szakmai felfogásomhoz egyaránt közel áll, hogy a társadalmi értékválság idején ez a dokumentum az iskolát – a családdal megközelítően azonos súlyú, ám annak elsődlegességét meg nem kérdőjelező – nevelési színtérnek tekinti, s e szemlélet jegyében fogalmazza meg javaslatait. Az iskolában ott a helye az értékközvetítésnek, legyen szó közösségformálásról, egészségnevelésről, a művészeti nevelés iskolai helyzetének megerősítéséről vagy a munka tiszteletének kialakításáról. Az külön öröm számomra, hogy a szerzők olyan konkrét megoldási lehetőségeket is felvetnek, amelyeket én is fontosnak és eredményesnek ítélek, mint az egész napos iskola, a nevelési színterek megerősítse, a konfliktuskezelést, mediálást segítő programok. – A Bölcsek Tanácsa javaslatai között megjelennek olyanok is, amelyek a magyar közoktatás egyik sokat bírált területét, a szakképzést érintik. – Egyetértek a szakképzés tekintélyének visszaállítása érdekében megfogalmazott javaslatokkal. Valóban változtatni kell a széttagolt irányításon, a finanszírozáson, sok esetben a képzések tartalmán és formáin is. Nagyon fontosnak tartom a nevelés szerepének megerősítését: a munkára nevelés, a kétkezi, teremtő munka értékességének középpontba állítása mellett a közösségépítés, a művészeti nevelés, az egészséges életmód, a prevenció szerepének hangsúlyozását. Ebbe az intézménytípusba nagyon sok hátrányos helyzetű gyerek jár, s ezek a tevékenységek nem csupán szocializációjukat segítik, de komoly hatással vannak tanulásuk eredményességére is. Egyetértek a gyakorlati képzés megerősítésével, a gazdasággal való szorosabb kapcsolat kialakításával, de érdemi előrelépésre van szükség a – sokszor iszonyatosan nehéz feltételek között dolgozó és túlterhelt – oktatók munkáját illetően is, ideértve a minőségi teljesítmény elismerését és a szakmai előrelépés feltételeinek biztosítását is.

3

Súlypont kerül a nemzetközi oktatási felmérésekben (…); – túlnyomó többsége mindennapos programjában szerepelteti a művészeti alkotómunka és a mozgásformák változatos formáit; – döntő többségükben olyan helyekké válnak, ahová a tanulók és a pedagógusok örömmel járnak be, ahol kölcsönös fejlődésük mindennapos és közös öröm forrása lesz”. A Bölcsek Tanácsa által készített dokumentum ezekkel a víziókkal letette a voksát a közösségi, nevelő iskola mellett. Olyan iskolát tartanak kívánatosnak, amely a közösségben szilárd értékrendet alakít ki, mindenki a képességeinek maximálisan megfelelő módon és formában tanulhat, ahol az átadott tudás rendszerezett és jól használható. Az iskolai nevelés erősítése Az iskola tehát – a bölcsek javaslata szerint – legyen értékformáló közösség, az értékteremtés, az értékőrzés, az értékátadás helyszíne. Az ajánlásra reagálók egy része mindezt az oktatás konzervatív megközelítésének tartja, mások szerint sokkal inkább az iskola évszázados gyökereihez való visszatérésről van szó, olyan változásról, amelyet a szakma és az iskolahasználók is régóta szorgalmaznak Magyarországon (s nem utolsósorban a nemzetközi gyakorlat is ebbe az irányba mutat). Az iskola közösségépítő, közösségteremtő lehetőségei leszűkültek, sok helyen meg is szűntek, miközben a család és a családot körülvevő kisközösségek a gyermekek személyiségének fejlesztésében betöltött szerepe jelentősen megváltozott, leépült. A kötet szerzői nem vitatják el a családtól a nevelésben betöltött elsődleges szerepét, ám az iskola lehetőségeit és kötelességeit e téren ezzel közel egyenértékűnek tekintik. Hangsúlyosan jelenik meg a javaslatok között az iskolai élet szereplőinek – pedagógus, szülő, diák – együttműködésére, a tanuló-tanuló, tanuló-pedagógus, pedagógus-szülő konfliktusok megelőzésére, ennek érdekében a mediálás szerepének erősítésére. Egyes vállalkozó kedvű iskoláknak javasolják

4

ÚJ KATEDRA

megfontolni a Nagyszülői Tanács létrehozását is. A közösségi nevelés, a szocializáció mellett a bölcsek jövőképében szereplő iskola nagy hangsúlyt helyez a művészeti, a környezeti, az egészségnevelésre, a sportra… A kulcs a jó tanár Az oktatás sikerének a kulcsa a megbecsült, motivált pedagógus, ahogyan azt az elmúlt évtized kutatásai is egyértelműen igazolták. A kötet szerzői által a pedagógusok mai helyzetére vázolt kép szigorú és őszinte. Éppen ezért nem meglepő, hogy a javaslatok sokak számára talán drasztikusnak vagy éppen kivitelezhetetlennek tűnnek. A  megfogalmazott cél ugyanakkor alighanem minden óvónő, tanító, tanár számára kívánatos: a pedagógus legyen egy irigyelt elit tagja (már a tanulmányi évek megkezdésétől), megbecsült alkotópartner. A Bölcsek Tanácsa javasolja a pedagógusjelöltek kiválasztásának szigorítását: csak annyi hallgatót vegyenek fel tanárképzésre, ahány számára álláslehetőséget is biztosítani lehet, őket viszont a legkiválóbbak közül toborozzák. Kívánatos cél a többszörös túljelentkezés, s ennek érdekében a felvettek számára már a tanulmányok első évétől kiemelt támogatást kell biztosítani. A  képzés tekintetében e területen vissza kell térni a bolognai modelltől eltérő, osztatlan képzéshez, a pedagógushallgatók kiválasztásánál pedig alkalmassági vizsgát is be kell iktatni. A felvettek létszámának csökkenése is hozzájárul ahhoz, hogy az alacsonyabb színvonalú képzőhelyeken megszűnjön az oktatás, s csak magasabb minőségű képzőhelyek maradjanak meg. A tanulmány a végzett pedagógusok pályára állásának segítését is kiemelten kezelné, hasonlóan az orvosi hivatáshoz a kezdő éveket ebben az esetben is egyfajta posztgraduális oktatásként kezelné, amelyben a személyes mentorálás is meghatározó. Differenciált pedagógusértékelés és jövedelem A bölcsek újra megszerveznék a szakfelügyeletet, amelynek legfontosabb feladata a pedagógusok külső, iskolá-

tól független értékelése lenne, emellett azonban a jó példák terjesztésében is szerepet kellene vállalnia. Ezzel összehangoltan egy olyan átfogó mentori és szupervíziós hálózat kialakítását is javasolják, amely a teljes életpályája során nyújtana módszertani, konfliktusmegoldó és mentálhigiénés segítséget a pedagógusoknak. A differenciált értékelésnek – az ajánlás szerint – következményekkel kell járnia mind pozitív, mind negatív oldalon. Az értékeléshez szorosan kapcsolódna a minőségalapú, differenciált bérezés, amelynek megvalósításához a közalkalmazotti státus átalakítása elengedhetetlennek tűnik. A pozitív következmények között sorolja továbbá a dokumentum – többek között – a minőségalapú jutalmazást, a kulturális és szakmai továbbképzési utak lehetőségét, a fizetett alkotói szabadságot, a kutatói ösztöndíjakat. Az értékelés ugyanakkor negatív következménnyel is járhatna: a szerzők szerint szükséges a nem elfogadható színvonalú teljesítmények – a korrekcióra, javításra szolgáló időszakot követő – szankcionálása, ami megjelenhet a fizetés csökkentésében vagy az alkalmatlannak bizonyuló, tartósan gyenge színvonalon dolgozó pedagógusok munkaviszonyának átalakításában, esetleg elbocsátásában. Az iskolák és a tanulók értékelése A dokumentum szerint indokolt a tanulói és iskolai teljesítmények független, szervezett, komplex értékelése. Az óvodák, iskolák négyévenkénti értékelését e célra létrehozandó, független értékelési központ végezné, amibe a szakfelügyelet mellett bevonnák az intézmény, a fenntartó és a szülők képviselőit is. „A sokszínű gyakorlat értékes elemeit támogatva, de egységes nevelési elvek érvényesülését és egy korspecifikus közös ismeretminimumot minden intézményen számon kérő értékelési rendszerre van szükség” – fogalmaznak a bölcsek. Az értékelés célja nem a szankcionálás, hanem a „kritikus barát” attitűd megjelenítése, az értékek kiemelése és a javítás, a fejlesztés lehetőségeinek feltárása. A tanulói teljesítmények értékelé-

2010. február

ÚJ KATEDRA

sében a „puha” és a „szabályozó” jellegű keményebb értékelési eljárások fejlesztését és komplexebbé tételét egyaránt szükségesnek ítélik. Javasolják – többek között –, hogy minden tanévben kerüljön sor olyan beszélgetésre, amelybe a pedagógusok bevonják a tanulókat, szüleiket vagy akár egész családjukat. Ennél konkrétabb ajánlások érintik az érettségi vizsgát, illetve a felsőoktatási felvételit. A jelenlegi rendszer ugyanis a nem teljesítésre, a teljesítmény minimalizálása mellett megszerezhető minél több felvételi pontszám megszerzésére ösztönöz, s nem a minőségi felkészülésre. Általánosan indokoltnak tartják a felsőoktatásba való bekerülés feltételeként meghatározni az emelt szintű érettségi vizsgát, és szükségesnek tartják a pontrendszer átalakítását is oly módon, hogy az jobban ismerje el az adott szakirányhoz kapcsolódó ismereteket, kompetenciákat. Leegyszerűsítve: egy orvosi karra jelentkező esetében jóval többet érjen az emelt szintű biológia érettségi, mint egy nyelvvizsga. Az ajánlás szerint megfontolandó a választható, választott érettségi tárgyak körének szűkítése, ugyanakkor szükséges lenne az érettségi részévé tenni egy természettudományos tárgyból letett vizsgát. A minőséget ösztönző finanszírozás „Feladatunk, hogy a térség leghatékonyabb és ne a legolcsóbb oktatási rendszerét teremtsük meg” – fogalmaznak a szerzők, akik úgy látják, a teljes oktatásfinanszírozást újra kell gondolni. Ennek keretében a fejkvóta alapú finanszírozásról át kell térni a feladatfinanszírozásra, és – kapcsolódva az oktatásértékeléshez – meg kell teremteni a differenciálás lehetőségét is. A differenciálás egyik fontos eleme, hogy a jól teljesítő iskolák esetében nagyobb a szabadon elkölthető rész, mint azon intézményekben, ahol probléma van, s ahol ezeket a forrásokat a hibák kijavítására kell felhasználni. A javaslat szerint indokolt lenne az állami finanszírozás mértékének 100%-ra emelése. (celia)

2010. február

Súlypont

A Bölcsek Tanácsa legfontosabb, rövid távon is konkrét cselekvést igénylő javaslatai:   1. A pedagógusi hivatás színvonalának és elismertségének növelésére irányuló program (tanárképzés mint elitképzés: osztatlan, nem bolognai rendszerben, ösztöndíjak, pedagógiai alkalmasság vizsgálata*; a szakfelügyeleti rendszer helyreállítása; differenciált pedagógusértékelés, megbízhatóan magas pedagógustovábbképzés* stb.).   2. Az iskolai közösségek és értékrend megszilárdítását segítő program (egész napos iskola, szakkörök, projektek, Etikai Kódexek elfogadása, konfliktuskezelő, mediáló programok stb.).   3. A szakképzés megújítása (szerkezeti, pedagógiai tartalombeli, irányítási és finanszírozási megújulás, így például a 9–10. osztályban elkezdett gyakorlati munka, a mesterek és mesterremekek megbecsülése, a regionális irányítás fejlesztése*, kényszertársulások nem elkapkodott átalakítása*, országos irányítás egységesítése*, finanszírozási rend átgondolása* stb.).   4. A felsőoktatás megújítása (a felvételi követelmények emelése*, a bolognai rendszerű képzés átgondolása, az irányítási és finanszírozási rend átalakítása, kutatóegyetemi státus megvalósítása stb.).   5. Az oktatás vezetőinek kiválasztását és képzését segítő program* (hasznosítható képzési programok*, mentorálás*, hálózatképzés*, elismerés* stb.).   6. Az érettségi rendszerének átalakítása* (színvonalemelés, objektivitás növelése, választható tárgyak körének csökkentése, természettudományos kötelezően választható tárgy, komplex műveltségtartalmak stb.).   7. A természettudományok oktatását segítő program (természettudományos tanárképzés, fordulat a kísérletezve oktatásban, természettudományi érettségi tárgy* stb.).   8. A művészeti és az egészséges életmódra nevelést segítő program (többletforrások művészeti szakkörökre, kórusokra, együttesekre, sportkörökre és a tömegsportot segítő eszközökre stb.).   9. Kollégiumi nevelési program (a kollégiumi nevelőtanárok segítése, kollégiumi felújítási program stb.). 10. A következő, átfogó programok átgondolásának elkezdése*: • a nemzetstratégia kiemelt részeként hosszú távon kiszámítható nevelésügyi politika; • független értékelési rendszer a közoktatásban és a felsőoktatásban; • az iskolák irányítási rendszerének átgondolása + a minőséget ösztönző új oktatásfinanszírozási rend (nagyobb önállóság a legjobbak számára + célzott fejlesztési programok a lemaradó intézményeknek; azonnali intézkedésként: a pusztán financiális okokból történő, kampányszerű iskolabezárások és -ös�szevonások megszüntetése); • hatékony, hosszú távú fejlesztési stratégia (a legjobb intézmények, az innovatív pedagógiai közösségek számára fennmaradó pályázati rend + a lemaradók pályázattól független, direkt, célzott segítése); • rendszerszemléletű fejlesztéspolitika a határon túli magyarság oktatásának segítésére. A javaslatok közül a *-gal jelöltek forrásigénye kevés, így megvalósításuk átgondolt, de minél előbb történő megkezdése ellen gazdasági érv sem hozható. A forrásigényes, illetve komplex változtatásokat igénylő javaslatok esetén a később induló program széles körű szakmai egyeztetésen alapuló előkészítésének elkezdése már most indokolt. A Szárny és Teher című könyv megrendelhető a http://bolcsektanacsa.solyomlaszlo. hu/megrendeles.php címen.

5

Interjú

ÚJ KATEDRA

Kezdjük el talpra állítani az országot!

Hegedűs Zsuzsa minden felnőtt embertől a társadalmi felelősség vállalását várja „Zsíros kenyér volt az ebéd hétfőn az egyházasharaszti iskolában. A diákok azért nem kaptak meleg ételt, mert az intézmény és fenntartói eladósodtak. Amúgy az iskola minden diákja hátrányos helyzetű család gyermeke, így ingyen jogosult a menzára. Az itteni tanulók közül sokan csak itt jutnak meleg ételhez” – így kezdődött az a 2009. november 3-án, a Népszabadságban megjelent cikk, amely a „Merre tovább, Magyarország?” ma minden korábbinál időszerűbb és égetőbb kérdésének továbbgondolására, mi több azonnali cselekvésre ösztönözte a több mint három évtizedet Franciaországban élt magyar szociológust, Hegedűs Zsuzsát. Alig néhány héttel a hivatkozott cikk megjelenése után, december közepén már bejelentette a Minden gyerek lakjon jól! kezdeményezés intézményi kereteinek megteremtését, s február elejei lapzártánkkor az általa összeállított és személyesen átadott, fél éven keresztül heti háromezer forint értékű fehérje- és vitamindús élelmiszert tartalmazó csomagok mennyisége lassan eléri az ezret. Ez a szám pedig hétről hétre emelkedik. – Van Magyarországnak mindenkiért felelős kormánya, vannak a rászorulókat segítő önkormányzatai, az ennek ellenére több sebből vérző gyermekétkeztetés támogatására alapítványok is szerveződtek, mi indokolta mégis a Minden gyerek lakjon jól! kezdeményezés meghirdetését és ilyen mértékű kiszélesítését? – A Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2008. évi adatai szerint Magyarország kétmillió-ötvennégyezer kiskorú gyermekéből hatszáznegyvenezer él olyan családban, ahol az egy főre jutó jövedelem a létminimum alatt van, négyszázhatvanezernek a családjában pedig ez az összeg a nyugdíjminimumot sem éri el. Ehhez jött 2009-ben a gazdasági világválság, a megszorítások, az elbocsátások, sőt sok ember nemcsak a munkahelyét veszítette el, hanem a fedelet is a feje fölül. Mindezek tetejébe 2010. január 1-jétől a kormány több olyan intézkedést hozott, amely a leszakadt társadalmi csoportok helyzetét nagymértékben súlyosbítja. A tartós munkanélkülieknek eddig alanyi jogon járó 26 ezer forintos készenléti járadékot például januártól egy családban csak egy személy kaphatja. A társadalmi leszakadás összes terhét viselő önkormányzatoktól is komoly összegeket vontak el, aminek a hatása a leszakadt kistérségekben a legsúlyosabb, mert ott lényegesen több a rászoruló. Ezeket a helyeket a nagytőke, a versenyképes ipar is elkerüli, tehát iparűzési adó sincs. Vagyis sokkal kisebb bevétel mellett sokkal nagyobb teher van az önkormányzatokon,

6

miközben a rászoruló egyre több, a pénz pedig egyre kevesebb. Nem utolsósorban a válság közepén arra, hogy valahonnan valamilyen segítség érkezik, sem esély, sem remény nincs. Az említett cikkben taglalt dél-baranyai eset is erről a komplex problémakörről adott aggasztó látleletet: az iskolát fenntartó négy község, Alsószentmárton, Egyházasharaszti, Old és Siklósnagyfalu mindegyike hátrányos helyzetű. A munkanélküliség a négy faluban 60-90 százalékos, az önkormányzatok pénzét felemésztik a szociális kiadások. Mivel az iskola nem tud megélni a gyerekek után járó állami fejkvótából, a négy falu kénytelen támogatni az intézményt. Tavaly január óta gyerekenként havi 1500 forintot fizetnek a települések. Azazhogy fizetnének, ha lenne rá forrásuk. De nincs. Csak többmilliós adósságuk van.

Na ez volt az a pont, amikor felemeltem a telefonkagylót. – Kiket hívott fel legelőször, s közülük kik álltak a program mellé? – A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségében lévő barátaim, akikkel egy évvel korábban elindítottuk a szociális boltokat és a CBA Kereskedelmi Kft. elnöke azonnal mellém álltak. A Commitment Zrt. maga jelentkezett, felajánlva segítségét. Ez a három intézmény a Minden gyermek lakjon jól! közhasznú alapítvány alapítója és legfőbb támogatója. Az élelmiszerelosztás teljes logisztikáját a CBA és a Magosz, a működéshez szükséges teljes infrastruktúrát pedig a Commitment Zrt. biztosítja. Nekik köszönhetően ebben az alapítványban a támogatásokból egyetlen fillért sem költünk egyébre, csak élelmiszerre. Még a zacskókat is a CBA biztosítja, s a hárommillió sárga csekkünket is a CBA nyomtatta. (Meg is található a CBA-üzletekben.) Sem tiszteletdíjat, sem költségtérítést nem fizetünk senkinek, és a pályáztatás lehetőségét is kizárjuk. A beérkező élelmiszer- és pénzadományt tehát kizárólag a támogatott gyerekek megfelelő élelmiszerrel való ellátására fordítjuk. Szeretném, ha minél több helyen alakulnának „Minden gyerek lakjon jól!”-csoportok, körök, akik el kezdenek azzal foglalkozni, hogy mit lehet tenni. Mindenkire szükség van, mégpedig most azonnal. Egy gyereknek ugyanis nemcsak karácsonykor van szüksége fehérjére és vitaminra. Az éhes gyereknek nem lehet azt mondani, hogy lesz majd egy választás,

2010. február

Interjú

ÚJ KATEDRA

ami után jön egy új kormány, és idővel jobb lesz a helyzet. Az a gyerek ma éhes, ma nem tud figyelni az óvodában vagy az iskolában. Magyarország ma rosszabb helyzetben van, mint a húszas években. A mai leszakadók korábban beintegrálódtak az ipari társadalomba, beleértve ebbe a romák többségét is, akik a nagy építkezéseken, gyárakban dolgoztak, óriási áldozatot vállalva, munkásszállásokon lakva, hetente egyszer utazva csak haza a családjukhoz. Az ő gyerekeik már szakmát tanultak, s egyre többen jutottak el a középiskoláig. Az alacsonyabb képzettségűeknél valóban nagyobb volt a romák aránya és a romák között kisebb a diplomások száma, de hogy az elmúlt negyven évben elindultak a felzárkózás útján, azt senki nem vitatja. Mivel Kelet-KözépEurópában az ipari társadalomra jellemző termelési struktúrák krízise – ami a fejlett világban már tíz évvel korábban bekövetkezett – csak a kommunista rezsimek ös�szeomlásával egy időben került felszínre, a krízis itt egy valóságos cunami formáját öltötte, ami a hagyományos ipari struktúrákat a szó szoros értelmében elsöpörte. A nagy építkezések, nagyipari vállalatok megszűnésével másfél millióan kerültek utcára, s közülük a legkevésbé képzettek végleg ott is rekedtek. Esélyük sem volt arra, hogy helyet kapjanak a romokból óriási társadalmi áldozat árán kibújni igyekvő új, tudás- és információalapú termelésre épülő világban. Az akkor kilökődöttek többsége végleg kiszorult a munka világából és ellenállhatatlanul csúszott a nyomorba, amely mára több millió ember közös sorsává vált. Társadalmilag tehát ez egészen más típusú és sokkal súlyosabb probléma, mint a ’20-as évek „tradicionális” nyomora, főleg ha hozzátesszük, hogy mára a kiskorúak legalább egynegyede tartozik ehhez a társadalmi csoporthoz. Ennek a problémának a megoldása tehát nem várhat, a megoldás pedig minden itt élő felnőtt közös kötelessége. Ezek a gyerekek ugyanis a mi gyerekeink. A leszakadt családban élők ugyanannyira, mint azok, akik a legjobb helyen születtek. Ezek a gyerekek Magyarország jövője. És a mi jövőnk sokkal inkább függ az előbbiektől, mint az utóbbiaktól, először is, mert utóbbiak kevesebben vannak, másodszor pedig könnyebben elmennek külföldre. Az itt élő gyerekekért tehát minden itt élő

2010. február

felnőtt felelős. Ezért hoztam létre a közhasznú alapítványt és indítottam el ezt az akciót. – A kezdeményezés célja, hogy társadalmi összefogással biztosítsa a leginkább veszélyeztetett helyeken az éhes, illetve alultáplált gyermekek számára a megfelelő ennivalót az iskolai étkeztetés keretében. Egy ilyen civil kezdeményezés vajon szembesíti-e a mindenkori kormányokat a mélyszegénység kialakulásáért rájuk róható felelősségükkel? Mellesleg történt-e a kormányzat részéről megkeresés, kapcsolatfelvétel önökkel? – Nem történt. Április 11-én ugyanakkor mindenkinek módja lesz vállalni azt a felelősséget, ami minket, felnőtteket terhel az itt élő gyerekek, s elsősorban azok sorsáért, akik ma nemhogy egyenlő esélyhez, de még megfelelő táplálékhoz sem jutnak mindennap. Ezzel az akcióval én elsősorban nem a múlttal, hanem a társadalmi felelősségvállalás jelenbeli halaszthatatlanságával akarok mindenkit szembesíteni. Azt a felelősséget ugyanis, hogy hogyan élnek a gyerekeink, senki nem veszi le rólunk. Ahogy azt sem, hogyan tudunk a leszakadt régiókban – ahol e gyerekek többsége él – a szüleiknek helyben megfelelő munkahelyeket teremteni. A gyerekéhség és alultápláltság ugyanis nem szociálpolitikai probléma. Ha a tartós munkanélküli anyukának, apukának, fiatal nagymamának, nagypapának helyben munkahelyet teremtünk, megszűnik a probléma. Mert minden családban a gyerek az utolsó, aki éhes. Ahol alultáplált gyerek van, ott éhes felnőtt van. A helyzet megoldására mind a szokásos piaci, mind a hagyományos állami eszközök alkalmatlannak bizonyultak, most tehát nekünk kell a saját helyi gondjaink megoldását a kezünkbe vennünk. Nézzük például a gyermekétkeztetés kérdését. Az ország legtöbb településén külső cégre bízták a közétkeztetést. Ez azt jelenti, hogy az amúgy is túl alacsony állami fejkvóta egy része profit formájában a szállító céghez kerül. Így önkormányzati támogatás nélkül még meleg ebédre sem futja. Az érintett önkormányzatok azonban maguk is szegények, a leszakadt régiókban napi 180-300 forintból kell biztosítaniuk a tízórait, ebédet, uzsonnát. Ezt felismerve egyre több önkormányzat

veszi saját kezébe a közétkeztetést. Így a korábbi profit a gyerekek tányérjába kerül, mi több, az önkormányzat nem kevés munkahelyet is teremt: elsősorban a konyhán, de ahol és amennyiben a helyi gazdáktól, péktől, cukrásztól vásárolja a terméket, úgy az egész településen. Több helyen az önellátás „előrelátással” párosul: a nyári befőzések, savanyúságkészítések, a zöldség-gyümölcs téli tárolása egyszerre biztosít ugyanannyiért jobb minőségű, magasabb tápértékű, egészségesebb ellátást a gyerekeknek és munkahelyet a szakképzetlen szülőknek. Ez a megoldás akár ideáltípusa lehetne annak a helyi, társadalmilag hasznos munkahely-teremtési alternatív modellnek, amely az alulról indukált fejlődési modell bázisát és a leszakadt régiók kitörési/felzárkózási pályáját jellemzi. Az eljárás ugyanis az ezekhez szükséges képzés-átképzés helyben biztosításával kiterjeszthető a bölcsődétől az otthon ellátott idősgondozásig, az épületek hőszigetelésétől – nem mellékesen ez a zöld modell egyik motorja – és az alternatív helyi energiaforrások kiaknázásától – másik motor – egészen a víztározókig. Ez mind társadalmilag hasznos munka, ami ráadásul rengeteget meg is spórol az állami költségvetésnek. – A cél, amit kitűztek, óriási: a 33 leghátrányosabb kistérség iskoláiban étkezési támogatásra szoruló összesen 36 ezer gyerek számára fél éven keresztül havi 3000 forint értékű egészséges élelmiszert szeretnének biztosítani. Tapasztalataik mit mutatnak, van-e a magyar társadalomban, a magyar gazdasági életben akkora szolidaritás, amekkora e program sikeréhez szükséges? Mekkora a kezdeményezés támogatottsága? – Ez nem szolidaritás, ez felelősségvállalás kérdése. Karácsonytól napjainkig magánszemélyek befizetéseiből közel ötmillió forint jelent meg a bankszámlánkon. Ebben nagyon sok az ezer, kétezer, ötezer, amit én különösen nagyra becsülök. Egyvalaki volt, aki adó-visszatérítés igénye nélkül befizetett egymillió forintot. Ezt azért tartom példaértékűnek, mert azoktól a családoktól, ahol az egy főre jutó jövedelem a létminimum sokszorosa, természetesnek találnám, hogy önszántukból, mindenfajta adókedvezmény elvárása nélkül a jövedelmük egy

7

Interjú

8

amit Franciaországban húsz éve minden nagyvállalat vállal a művészek és gyerekek által indított Restos du Coeur (Szív Éttermei) kezdeményezés támogatásában, s aminek eredményeként a téli hónapokban minden rászoruló család megfelelő

adjuk a gyerekeknek fél éven keresztül, ezért egy nagyiskola igénybe vette volna a rendelkezésre álló összes keretünket, és senki másnak nem jutott volna. A legrászorulóbb iskolák megtalálásában egyébként különösen számítok a

mennyiségű és minőségű élelmiszerhez jut, a Magyarországon jelen lévő francia nagyvállalatnak itt is vállalnia kell. Arra számítok, hogy egyre több, nyár elejéig akár tíz-húszezer gyereket is el tudunk érni. Ősztől természetesen folytatjuk, hiszen ez egy hosszú távú probléma, amit nem lehet egyik napról a másikra megoldani. – Első alkalommal január 21-én a Kisterenyei Általános Iskolában 160 alsó tagozatos rászoruló kisdiáknak osztottak ki fejenként egy 40 dkg eidami sajtot, két tonhalkonzervet, három banánt, két narancsot és szaloncukrot tartalmazó csomagot. Második alkalommal Lucfalván 72, harmadik héten Kislétán 200, negyedik héten pedig Ramocsaházán két tagiskolában összesen 300 gyerek kapott élelmiszercsomagot. Mi alapján jutottak el éppen ezekre a településekre? – A Commitment telefonos szolgálata végigkérdezett harminchármat, majd további tizennégyet a leghátrányosabb kistérségek közül, mi pedig összeállítottunk egy listát aszerint, hogy az adott iskolában mekkora a százszázalékosan támogatottak aránya. A dél-baranyai eset is mutatja, hogy a legrosszabb helyzetben a leszakadt kistérségeken a kistelepülések vannak. Az első szempont tehát az volt, hogy kistelepülésekre megyünk. A másik szempont: mivel kevés pénzzel indultunk, s itt nemcsak egyszeri csomagátadásról van szó, hanem ugyanazt a csomagot hetente

pedagógusokra. Azt kérem, hogy jelezzék nekünk azokat az iskolákat, ahol a gyerekek legalább fele bent étkezik és azok legkevesebb hatvan százaléka százszázalékos támogatásra jogosult. Számítok továbbá arra is, hogy jobb helyzetben lévő iskolák és önkormányzatok – a testvérvárosok mintájára – testvérintézményként patronálni fognak leszakadt kistérségi intézményeket, s nemcsak az étkezésben, hanem például beviszik a gyerekeket a városi színházba. Nagyon szeretnék csereprogramokat szervezni. Ezek a leszakadt helyek sokszor nagyon szép helyen vannak. Nógrád gyönyörű! Miért ne lehetne oda nyaraltatást szervezni a nagyvárosban élő gyerekeknek? – Eszerint bővülni fog a program más irányokba is, átfogóbbá válik. – Nógrádban már jelentkezett valaki, hogy szociális nyaralófalut csinálna egy elhagyott faluból. Ha nem is tömegesen, de városokban is élnek olyan gyerekek, akik nem jutnak el nyaralni. Számukra Nógrádban egy tábor fantasztikus nyaralási lehetőség lenne, azonkívül megismernék, hogy mi van még Magyarországon. Mára olyan nagy lett a szakadék a fent és a lent között – és a lentbe már az alsó középosztály is beletartozik –, hogy ennek az áthidalása nagyon távoli horizont. A gyerekeket viszont – akikben tizenhárom-tizennégy éves korukig nincs előítélet – összeköthetjük úgy, hogy a falusiakat behozzuk a városba, menjenek színházba, múzeumba, ismerjék meg, milyen a

Fotók: Szecsődi Balázs

kis részét szánják arra, hogy a legszegényebb sorsú gyerekeken segítsenek. Azok, akiknek szerencséjük volt, jó helyen voltak jó időben, nem is beszélve azokról, akik meggazdagodásukat nem egészen tisztességesen érték el, vagy ugyanabból a változásból élnek jómódban, amelynek következtében több millió ember az esélyét is elvesztette annak, hogy legalább folytatni tudja azt a nehéz felzárkózást, ami az ’50-es, ’60-as években elindult, igenis tartoznak ezzel. És ezt nem az államnak kell kiróni. Ennek semmi köze az adóhoz. Ennek ahhoz a felelősséghez van köze, amit minden felnőttnek éreznie kellene. A nagy kereskedelmi televíziókban minden este általam nem ismert, de állítólag híres emberek vacsoráznak, és azon versengenek, hogy melyik tud rafináltabb, drágább ételeket rakni az asztalra. Az ilyen műsorok készítőinek és szereplőinek meg sem fordul a fejében, hogy ezt azok a gyerekek, felnőttek és idősek is nézik, akiknek havi harmincezer forint alatti összegből kell fizetniük a villanyt, a vizet, a fűtést, már ha egyáltalán telik rá, és akiknek kopog a szemük az éhségtől? Miért nem jut eszükbe, hogy legalább a bevétel tíz vagy húsz százalékát ajánlják fel a javukra? Ugyanígy a nagy élelmiszergyártó és -forgalmazó cégek: ha reklámra fordított összegeiknek csak a tíz százalékát éhes gyerekekre költenék, ez számukra nagyobb reklámot is jelentene, de legfőképpen megfelelnének annak, amit úgy hívnak, hogy társadalmi felelősség. A magyar és nem magyar, multi és nem multi, közepes és nagyvállalatoktól pénzt és nagy mennyiségű fehérje- és vitamindús élelmiszert várunk. A kis cégektől azt várjuk, hogy kövessék a csengeri gazdák és a méhészek példáját, akiknek a jóvoltából az almát egy hónapja két kilójával osztogatjuk a gyerekeknek, a napokban pedig 400 macimézet adhatunk nekik. Ilyen adományokból mindent várunk, egyetlenegy szempont van: legyen egészséges és fehérje- vagy vitamindús. A bankszámlakivonatok és bármilyen más formában beérkező támogatások alapján a támogatók nevét honlapunkon nyilvánosságra hozzuk. Várok két-három hetet, s utána nemcsak azt fogom elmondani, hogy kik adtak, hanem azt is, hogy kik nem adtak. Azt a társadalmi felelősséget ugyanis,

ÚJ KATEDRA

2010. február

Interjú

ÚJ KATEDRA

városi élet. És fordítva: a városi gyerekek töltsenek el bizonyos időt falun, hiszen általában önmagában a falut sem ismerik. Sok mai városi gyerek nem tudja, hogy mi a tehén. Mi hároméves korunktól kéthárom hetet tanyán töltöttünk. Máig a legfantasztikusabb emlékeim, arról nem beszélve, hogy mi mindent megtanultam. Nem olyat, amit az iskolában tanítanak, hanem hogy mit jelent tarlón mezítláb járni, vagy milyen az, amikor egy dézsából mossák le az embert hideg vízzel. És megtanultam, hogy mitől nehéz az ottani élet, ami nekünk annyira tetszett. A teljes kettészakadást tehát lehet úgyis oldani, hogy örömet találjanak benne a gyerekek, élvezzék, mindamellett, hogy hasznos. – Az ön kezdeményezései mutathatnak-e az egész napos iskola irányába, amiről mint támogatandó jó gyakorlatról olyan sokat hallani manapság? – Lehet azon vitatkozni általában, hogy két- vagy hároméves kortól vigyük-e óvodába a gyerekeket, hogy jó-e a bölcsőde vagy nem, a jövő útja-e az egész napos iskola vagy sem, de amikor ilyen mértékű a társadalmi leszakadás, akkor azért kell ezekbe az intézményekbe bevinni a gyerekeket, mert ezzel azonnal biztosítva van számukra a megfelelő ellátási, higiéniai és információs környezet. Itt már nemcsak a pedagógia számít, hanem az, hogy a gyerekeink, akárhol születnek is, megkapják azt az esélyt, amit azok a gyerekek kapnak, akik konszolidált, jól működő és megfelelő körülményeket biztosítani tudó családokban élnek. Ezt ma nem lehet másképp megteremteni, csak azzal, ha enyhítünk az előírásokon. Lehessen létrehozni egészen kis bölcsődéket és óvodákat, ahol a szakképzett ember mellett a helyben lakó anyukáknak és nagymamáknak is munkahelyeket teremtünk, akik, ha a megfelelő kiképzés után dadaként vagy kisegítő személyzetként el kezdenek dolgozni, abban a pillanatban nem lesz otthon éhes gyerek. A felzárkóztatás másik fontos tényezője az önkéntesség. A ráérő nyugdíjasok és a nagyon elszánt emberek mellett az elmúlt húsz-huszonöt évben a nonprofit szervezeti munkát vállalók két teljesen új csoportja jelent meg. Egyrészt azok a sikeres emberek, akik negyvenéves korukig még hajtanak, azután pedig ugyanazt a tudást társadalmilag hasznosan akarják

2010. február

felhasználni. Nyugat-Európában a nagy Business Schoolokban ma már többségben vannak azok a diákok, akik nem a multikhoz szegődnek el, hanem társadalmilag hasznos tevékenységek lehetőségét keresik. A másik teljesen új forrást maguk az egyetemisták jelentik, akik ugyancsak társadalmilag hasznos munkát akarnak végezni. Meggyőződésem, hogy Magyarországon is nagy sikere lenne annak, ha végzős egyetemistáknak felajánlanánk – és itt elsősorban a pedagógiával kapcsolatos szakmákról beszélek –, hogy vállaljanak fel egy-egy leszakadt kistérségi iskolát és csináljanak belőle négy év alatt mintaiskolát. Sorba állnának érte a hallgatók. Mivel minden helyi probléma más, felülről ma már nem lehet meghatározni, hogyan lehet egy iskolát mintaiskolává tenni, nincs erre recept. Csak cél van: az adott helyen minden gyerek kapja meg a maximális esélyt a továbbtanulásra. Ha ez úgy megy, mint a Gandhi Gimnáziumban, akkor úgy. Ha úgy megy, mint Hódmezővásárhelyen, hogy keverjük és buszokkal visszük a gyerekeket, akkor úgy. De előírni csak azt lehet, hogy a legrosszabb helyzetben lévő gyereknek is el kell érnie azt a tudásszintet, ami alapján az iskola plusztámogatásra jogosult. Mésztelepen, Tatabánya cigánytelepén egy iskolában négy évvel ezelőtt új csapat vette át a vezetést. Bevonták a programba a szülőket is, a cigánygyerekek a táncon, rajzoláson, éneklésen keresztül nemcsak sikeresek lettek, hanem kommunikálni is megtanultak, és a tanulásban is jó eredményeket értek el, mégsem ez volt a csoda a történetben, hanem egy roppant egyszerű dolog, amit kitaláltak. Kötöttek egy szerződést a tatabányai szakközépiskolával, hogy tőlük minden tanulót, aki kettessel végzi a nyolcadikat, felvesznek, vagyis biztosítják az ő gyerekeiknek a továbbtanulást. A tanintézményben szakközépiskolai és gimnáziumi érettségit lehet tenni, akinek pedig ez nem sikerül, megkapja a szakmunkás-bizonyítványt. Tavaly a gyerekeik közül már hárman a gimnáziumba jártak. Ilyen és ehhez hasonló ötletek kellenek. Vonjuk be a roma zenészeket az óvodaprogramokba! Ezt is meg akarom hirdetni: roma zenészek vállalják fel, hogy – önkéntesen, nem pénzért – elmennek

a leszakadt kistérségek óvodáiba, és megtanítják az ottani óvónőket és anyukákat arra, hogyan kell táncolni, énekelni a gyerekekkel. És a magyar gyerek ugyanolyan szívesen fogja csinálni. Csak ki fog derülni, hogy azt a másik jobban csinálja. S mire a roma gyerek iskolába megy, nemhogy nem lesz kisebbségi komplexusa, de még fel is néznek rá! A nyomor nem válogat a roma és a nem roma gyerekek között. Az előítélet sem a romákkal, hanem a szegényekkel szemben a legerősebb hazánkban. Ha felszáll a villamosra egy hajléktalan, nagyobb távolságot tartanak tőle, mint egy normálisan öltözött színes bőrűtől. Ma a nyomor a legnagyobb kirekesztési tényező, az stigmatizál a legjobban. A leszakadt népességen belül a romák aránya kétségkívül nagyobb, mint az átlagnépességben, de ha a társadalmi nyomorproblémát kezelni tudjuk, akkor a romaprobléma is kezelhetővé válik. Igen, sok munkával jár, de főleg kreativitásra, ötletekre, kezdeményezésekre, tettrekészségre van szükség. Ebben az új, tudásalapú világban minden országnak, így Magyarországnak is ez a hihetetlenül nagy és kifogyhatatlan nyersanyaga: a kreativitás. Csak használni kell. Tehát nem rinyálni, csinálni! Egyik Fejér megyei kisközség pályázott óvodára. Nem nyert, erre nekiálltak és megcsinálják maguk. Győrben nem volt pénz a középiskola tatarozására: erre a szülők és a pedagógusok nekiálltak, s rendbe hozták maguk. Minden probléma kezelhetővé válik ebben az országban, ha nem jajveszékelve állunk hozzá, hogy miért van ez így, és miért nem csinál valamit a másik meg a harmadik, hanem azt nézzük, azt kérdezzük, arról kezdünk egymással beszélni, hogy mi mit tehetünk a saját közös kis és nagy problémáink megoldásáért. Nem a világot kell megváltani. Nem Magyarországot kell kitalálni. Azt kell kitalálni, hogy ott helyben miképpen tudnánk az adott problémát megoldani. És abban a pillanatban nemcsak az ország fog talpra állni, hanem mindenkinek csillogni fog a szeme és felemeli a fejét. Márpedig ha egyre többen felemelik a fejüket és felgyűrik az ingük ujját, akkor – figyeljük csak meg – csodák történnek. Varga Gabriella

9

Közelkép

ÚJ KATEDRA

Oktatás a csatorna túloldalán A La Manche a legkeskenyebb pontján is harmincnégy kilométer széles, ami még tengeri mérföldekben kifejezve is több, mint tizennyolc. Szó szerint is, de a valóságban is mérföldek választják el tehát Nagy-Britanniát az európai kontinenstől, hazánktól pedig még ennél is több. Idén januárban a BETT Show-n járva is először hasonló érzésünk támadt. Az első ámulatból felocsúdva azonban rájöttünk, hogy érdemes a különbségekre is figyelni és a csodálat szemüvegét lecserélni a kritikus és okokat keresőre. Tapasztalatain­ kat az alábbiakban foglaljuk össze. BETT Show – BEvásárlás Tanároknak, Tanítóknak A BETT Show lakmuszpapírszerűen mutatja a hazai és a brit oktatási rendszer közötti különbséget. A nevében show-nak (bemutató), valójában vásárnak szánt esemény ugyanis köszönő viszonyban sincs a hazai eseménnyel, az évente januárban megrendezett Educatióval. Míg ez utóbbi – a felsőoktatásban utat keresők navigációját segítő eseményként indulva – lassan fejlődik egy átfogó oktatási bemutató eseménnyé, addig a BETT (angol fordítása a brit oktatás- és képzéstechnoló­gia kifejezésnek) a pedagógusok zarándokhelye, ahová a szigetország tanárai szinte kötelességüknek érzik ellátogatni – legalábbis akik közel laknak Londonhoz. A BETT tehát a tanároknak szól. Az eseményre érkező pedagógusok nemcsak információkat gyűjtenek, hanem valódi vásárlóerőként jelennek meg. Ez számukra egy nagy vásár. Kezükben tartva bankkártyájukat gazdálkodnak a rendelkezésre álló pénzügyi keretükből, amit az intézmény fenntartója biztosít számukra évente azért, hogy azt az oktatás minőségének javítására és ezzel intézményük versenyképességének emelésére használják fel. Mindezt tehetik több mint huszonöt éve, hiszen az első ilyen eseményre még 1985-ben került sor. Az azóta eltelt időben az esemény kinőtte korábbi helyszíneit és manapság a több mint 700 kiállítót felsorakoztató rendezvény négy napjára majd 30 ezren látogatnak ki. Ahhoz, hogy megértsük ebben a zajos, tolakodós forgatagban a rendszert, kicsit távolabbról kell szemlélnünk az eseményt. BECTA – Az uralkodó szélirány Angliában az elmúlt 15-20 évben a közoktatás megreformálásának központi eleme, hogy az iskolákban alkalmazott technológiának – és most értsünk ezalatt mindent, a számítástechnikától kezdve a reáltárgyak összetett szemléltetőeszközein, a sajátos nevelési igényű tanulók korszerű készségfejlesztő eszközein át az újabb és újabb digitális vagy egyéb módon használt tananyagokig – jelentős szerepe van az oktatás minőségének javításában. A kezdeti lelkesedést és pénzköltést azonban felváltotta egyfajta csalódottság és tanácstalanság. Az oktatás ugyanis nem olyan üzem vagy hobbi, ahol egyik napról a másikra be lehet vezetni újabb és újabb módszereket, eszközöket, arra számítva, hogy a pedagógusok a legnagyobb természetességgel kezelik majd azokat. Létrehoztak tehát egy olyan szervezetet, amelyik irányt mutat, mentorál, szakmai segítséget nyújt az intézményeknek vagy azok fenntartóinak. Adott esetben lelassít és mód-

10

szertani ajánlásokat tesz azoknak az iskoláknak, önkormányzatoknak, ahol az oktatás fejlesztésére használható pénzt nem jól költik el. Segíti a beszerzéseket – ezzel akár fontmilliókat is megspórolva –, útmutatókat készít és termékeket minősít. Ez volt és ez ma a BECTA, a brit kormány ügy­nök­sége (oktatási háttérintézménye), amelyik azért felelős, hogy biztosítsa az oktatási technológiák megfelelő felhasználását a közintézményekben. A BECTA szava meghatározó a szigetországban és bár nem szentírás, a piac úgy fordul vele együtt, mint a szélkakas a széllel. Szakmai kompetenciája kikezdhetetlen, mert olyan szakemberek irányítják, akik országszerte elismertek. Standjuk – talán nem véletlenül – a rendezvény kellős közepén áll és minden évben tisztán érthető üzenetekkel és céllal terelgetik az oktatás ügyét a csatorna túloldalán. Habár e tekintetben központinak nevezhető helye az eseményen és a brit közoktatásban szakmai téren, a BETT mégis az oktatási piac beszállítóinak szabad rendezvénye, kiállítása, vására. Jó példa arra, hogy megtartva a választás és a kreativitás szabadságát, mégis hogyan lehet irányítani és szabályozni egy olyan fontos területet, mint a közoktatás. Kiállítás, zsibvásár A pedagógusok és iskolaigazgatók tehát megérkeznek ebbe a zsibongásba és már eleve bizonyos információkkal a fejükben kezdenek el válogatni. Ha ez nem lenne, akkor annak csak pénzszórás lenne a vége. Annak a legkönnyebb ugyanis valami haszontalanságot eladni, aki nincs tisztában azzal, mit is akar, mire is van szüksége. A gyerek is a búcsúban az első árusnál elkölti az összes pénzét nyalókákra és gumicukorra. Édességárusból és törökmézből pedig itt is van bőségesen. Hatalmas a választék évfolyam, tantárgyak, termékek szerint. Megtalálhatók a különféle készségfejlesztő eszközök ezerféle színben, méretben, de láthattunk olyan 3D-s megjelenítőket vagy bonyolult, a zeneoktatást segítő komplett stúdiókat, amelyiket bármelyik hazai zenekar irigykedve figyelne. Széles a választék a szakképzés eszközeiből, színes háromdimenziós modellező nyomtatókból, oktatási (és ezért fenntartható üzemeltetési költségű) esztergákból, komplett szakképzési tananyagokból. Már-már isztambuli bazári a forgatag a kisebb tananyagfejlesztők standjain, ahonnan ingyenes tananyagokkal megrakva engednek csak el, és legalább olyan nehéz lerázni az árusokat, mint egy-egy keleti bőrkereskedőnél. A BETT-en láttunk hazai cégeket is, amelyek tananyagaikat kínálták és olyanokat is, akik bútorokat.

2010. február

Közelkép

ÚJ KATEDRA

A legfontosabb kiállítók közé tartoztak idén is az IKTeszközök gyártói (például Promethean, Smart, Polyvision), de képviseltette magát a Microsoft és számos nagy számítógépgyártó is. Jelen voltak a nagy tartalomszolgáltatók is, akik on-line módon teszik elérhetővé a tananyagokat korosztályonként (Angliában a 4 és 16 év közötti életkorú tanulókat 4 korcsoportba sorolják) és tantárgyanként, ezzel biztosítva egy intézménynek vagy csak egy pedagógusnak egy évre a hozzáférhetőséget a tananyagokhoz. Ez az igen elterjedt tananyag-terjesztési forma hazánkban még csak gyerekcipőben jár. Az on-line tananyag-szolgáltatás előnye, hogy a folyamatos frissítéseknek köszönhetően a szolgáltatás követni tudja évről évre a tankönyvek változásait, a pedagógus pedig a diákjainak a növekedésével együtt tudja megvásárolni a legfrissebb anyagokat. Slágertémák Mint minden évben, idén is volt néhány olyan jellegzetes téma, ami slágernek számított. A slágertémák aztán évek múltával – ha az ötlet tényleg jó volt – beépülnek a mindennapokba és egyre több vállalkozás nyújtja azokat, valódi versenyt és gyakran egyre jobb minőséget produkálva. Az idei sláger a személyre szabott oktatás és az iskola-szülő kapcsolat elmélyítése. A személyre szabott oktatás lényege, hogy a diákok, mint minden ember, különbözőek. A hatékony oktatás figyelembe veszi ezeket a különbözőségeket és nem egy kaptafára akar oktatni. Tudja ezt egy jó tanár, de az új oktatási eszközök sajnos még nem. Fokozottan igaz ez az IKT alapú oktatásra, ahol a korszerű eszközök tervezésekor, illetve azok használatakor gyakran egyforma, egyéni tulajdonságok nélküli szereplőkként tekintenek minden tanulóra. Az egyre elterjedtebb szavazó-felmérő rendszerek sem képesek szerkezeti, technikai sajátosságaik miatt azokra a finom különbségtételekre, amik az egyes tanulók eltérő képességeiből adódnak. Így aztán a velük végzett mérésértékelések negatívabb eredményt hoznak, mintha ugyanazt azt értékelést más módszerrel hajtottuk volna végre. A piacon kapható egyetlen olyan elektronikus szavazófelmérő rendszert, ami igazodik a diákok egyéni tanulási képességeihez, a Promethean gyártja. Az Activexpression lehetővé teszi, hogy a diák a kérdések sorrendjét megfordítsa, saját képességeihez igazodó sorrendbe rakja, annyi időt szánjon egy-egy kérdés megválaszolására, amennyire neki szüksége van. Akár csak egy papíron végzett felmérésnél. A másik slágertéma az iskola-szülő kapcsolat elmélyítésének alapelve, hogy bár a XXI. században élünk, ahol a mobilkommunikációs hálózatnak szinte mindenki tagja, az ebben rejlő előnyöket csak sokkal lassabban használjuk ki. Megdöbbentően kevés az átadott információ, a kommunikáció az intézmények és a szülők között, pedig egy család életében legalább tizenkét évig ez egy meghatározó kapcsolat. A korszerű informatikai rendszerek lehetővé teszik, hogy az intézmény e-mailben vagy SMS-ben azonnal elérje a szülőket és értesítse őket azokról a fontos dolgokról, amik az iskolában történnek: ebédbefizetés időpontja, szülői érte-

2010. február

Pedagóguspolitika Megjelent az Új Katedra első különszáma Prezstízs • Kiválasztás • Életpálya-modell • Teljesítmény • Mentorálás • Kezdő bér • Támogatások • Minőség • Továbbképzés • Differenciálás • Szakmai karrier • Elitképzés

Keresse szerkesztőségünkben! kezlet időpontjának megváltozása, tanévvel kapcsolatos fontos események, tanulói hiányzások vagy akár érdemjegyek rendszeres megküldése – és a sor végtelen hosszú lehet. Az angol iskolákban ennek a napi költségeit a szülők állják, mégis örülnek, mert több és frissebb információhoz jutnak, az intézményekben pedig jelentősen csökkenek az üzemeltetési kiadások. Vásárfia Az angliai vásár lehetőséget ad számunkra, hogy mások hibáiból és bevált jó gyakorlataiból tanuljunk. Ha helyesen és kritikusan szemléljük és dolgozzuk fel az ott látottakat, azoknak a hazai közoktatásra lesz jó hatása. Ha a vásárfia jó, amit hazahozunk, itthon is örülnek neki. Az idei évi látogatásunk legfontosabb tapasztalatát a mexikói oktatási miniszter beszámolójának sommázatával adjuk most közre. Mexikóban az elmúlt öt évben igen intenzív IKTfejlesztési központi program zajlott le. A miniszter beszámolt sikereiről és negatív tapasztalatairól egyaránt. Őszinte és kritikus beszámolójának legfontosabb mondanivalója, hogy a technológia haladást segítő korlátlan mivoltába vetett vak hit gyakran tévútra vezethet. Nem elegendő pusztán a technikát biztosítani az intézmények és a pedagógusok számára, hanem komplex rendszernek kell tekinteni a bevezetést. Elegendő időt kell biztosítani a tervezésre, az intézmények felkészítésére, a pedagógusképzésre, a megfelelő eszközök kiválasztására. Ellenkező esetben a rosszul felépített központi programok ahhoz lesznek hasonlóak, mint amikor egy osztálykiránduláson a gyerekek a Vidám Park előtti trafikokban elköltik az összes pénzüket, de arra már nem marad, hogy az állatkertbe is bemenjenek. Gergely Dániel

11

Tanulmány

ÚJ KATEDRA

Soósné Velenczei Ildikó

Szegregáció, integráció vagy inkább szocializáció? A cigány gyerekek oktatási lehetőségeinek jelen idejű, illetve történelmi áttekintése Magyarországon II. rész IV. Integrált oktatási formák és megjelenésük az oktatásban A cigányság integrált oktatása az európai gyakorlatban Az európai példák igen fontosak – nemcsak általában az iskolai integrációt illetően, hanem leszűkítve, kimondottan a cigány gyerekek iskolai kezelését illetően is találni kapaszkodókat. Az oktatási törekvések előtt az adatok bemutatása is nagyon fontos. A magyar kutatás – nem csak ebben a témakörben természetesen – hajlamos kizárólag a saját adataiból következtetéseket levonni. A fentebb leírtak a magyarországi cigány gyerekek iskolai hátrányáról természetesen megdöbbentőek, de a médiában vagy egyes tanulmányokban megjelenő magyarázatuk már más színben tűnhet fel, ha megnézzük azokat európai viszonylatban is. Az UNICEF 1990-es évek elején készült felméréséből idézek:1 – az EU-országokban 1989-ben az iskoláskorú cigány gyerekek 35%-a járt iskolába, 50%-a sohasem; – az EU-országokban 1985-ben a cigány felnőttek 80%a volt írástudatlan; – Olaszországban a cigány gyerekek 35%-a járt majdnem rendszeresen iskolába 1990-ben; – Spanyolországban 1987-ben a cigány gyerekek 50%-a járt iskolába, a felnőttek 80%-a volt analfabéta; – Franciaországban 1991-ben a cigány gyerekek kevesebb mint harmada járt iskolába, a felnőtteknek csak 35%a tudott írni-olvasni; – Németországban 1985-ben a cigányok közül középfokú oktatási intézményekben csak 1% tanult, a cigány gyerekek 40%-a járt a retardáltak speciális iskolájába; – Írországban 1984-ben a vándorló cigány gyerekek 50%a járt iskolába, de ebből 90%-a 12 éves kora előtt kibukott. Szándékosan csak nyugat-európai adatokat idéztem, nehogy a volt szocialista országok társadalmi rendszerével lehessen magyarázni az adatokat, amelyek megdöbbentően hasonlóak az előző fejezetek magyarországi elemzéseihez. Az európai országok egymástól eltérően kezelik a cigány gyermekek iskoláztatásával járó problémákat, ez következik az adott országban a cigány kisebbség helyzetéből, de az egyes országok oktatáspolitikájából is. Több országban, így Franciaországban és Olaszországban speciális osztályokat hoztak létre, amelyek ugyanolyan problémák miatt, mint 1 Idézi: Forray R. Katalin: A cigányság oktatásának egyes kérdései Európában. Magyar Pedagógia 1998, 1:3–16. o.

12

Magyarországon, szintén nem bizonyultak sikeresnek, ezért az 1970-es évektől folyamatosan megszüntették őket. Az iskolakezdet idején fontos felzárkóztatást Dániában úgy oldották meg, hogy a bevándorló és cigány gyerekeket ún. fogadó osztályokba sorolják be. Itt több pedagógust alkalmaznak, felvesznek külön pszichológust és logopédust is, személyre szólóan próbálnak a tanulók segítségére lenni.2 Integrációs törekvések és intézmények Magyarországon Az alábbiakban röviden bemutatok pár egyedi módon létrejött és sikeresen működő magyarországi intézményt. Mindegyik a cigány fiatalok oktatásával, képzésével foglalkozik, és általában helyi kezdeményezésre, a helyi igényekhez igazodva működnek.

Alapítványi Óvoda, Általános Iskola és Szakiskola, Edelény / Edelényi Munkaiskola Az edelényi iskola a települési iskola elbocsátott dolgozóinak kezdeményezésére jött létre. 1993-ban alakult eltérő tantervű iskolaként, az 1994/95-ös tanévben indult az első óvodai tagozat, 1998-ban az első normál tantervű általános iskola és szakiskola. Képzést 18 éves korig visznek, vállalják az általános iskolát elvégzettek számára is. Főállásban foglalkoztatnak fejlesztő pedagógusokat és logopédusokat, az oktatást kiscsoportos rendszerben végzik. Igyekeznek minden tanuló számára személyre szabott, egyéni fejlesztési terveket készíteni. Nagyon szoros az együttműködés a szülő és az iskola között. Minden új feladat a szülők igényeinek ellátására, illetve az ő kérésükre jön létre. A kapcsolat jellemzője, hogy az iskola Forray R. Katalin: A cigányság oktatásának egyes kérdései Európában. Magyar Pedagógia 1998, 1:3–16. o.

2

2010. február

Tanulmány

ÚJ KATEDRA

építésében a szülők is részt vettek. Az iskola a pedagógusok alkalmazásánál nagy figyelmet fordít a minden szempontból alkalmas kolléga kiválasztására. Ez az edelényi iskola sikerének alapja. Tesztelik a tanárokat, hogy mennyire képesek felvállalni a „szülők” szerepét. Az óvodai tagozatra hároméves kortól járnak a gyerekek, a szülő együtt lehet a gyerekével, és működik a dadaprogram. Ennek költségvetése azonban jelentős, mivel az óvoda gondoskodik a gyermekek alapvető szükségleteiről is. Szorosan együttműködnek a helyi munkaügyi központtal. Olyan szakmákat nyújtanak a diákoknak, amivel vagy otthon tudnak pénzt keresni, vagy könnyen el tudnak helyezkedni. Hagyományos normatíva nem elégséges a működtetésre, a fenntartásra, a sikeresen elnyert pályázatok ellenére is sok a bizonytalan tényező a fenntarthatóságban. Nem elégséges a kiegészítő etnikai normatíva sem. Szükséges lenne egy speciális megemelt normatíva (min.1,5–2-szeres).3 Gandhi Közalapítványi Gimnázium A pécsi Gandhi Közalapítványi Gimnázium és Kollégium Magyarország és egyben  Európa első roma nemzetiségi, érettségit adó intézménye, melyet a Gandhi Alapítvány 1993-ban hozott létre. Az alábbi információk az alapítványi gimnázium 2009 előtti időszakára vonatkoznak: A gimnáziumhoz egy 340 férőhelyes kollégium tartozik, melyben a könyvtár és olvasóterem mellett számítógépterem, barkácsműhely és kézművesterem is található. Az iskola fontosnak tartja a nemzetiségi nyelvek oktatásán túl különböző idegen nyelvek megismertetését és megszerettetését a gyerekekkel, melyeket emelt óraszámban tanulnak a diákok. Az iskolában szociális munkás is foglalkozik a gyerekekkel, folyamatosan figyelemmel kíséri a programban részt vevők életkörülményeinek alakulását. Az intézmény lehetőségeihez mérten minden eszközzel igyekszik támogatni a rászorulókat (pl.: utazási támogatás, kedvezményes étkeztetés, ingyen tankönyvek, tanulmányi ösztöndíjak).4 Királytelek Általános Iskola / Nyírteleki Kedves Ház Az iskola Észak-Magyarországnak abban a válságövezetében helyezkedik el, ahol szinte nincs munkalehetőség. A tanulók fele bejáró a közeli tanyabokrokból. A pályázatban részt vett a nyírteleki általános iskola, a napközi otthonos óvoda, a Kedves Ház, valamint egy karitatív egyesület. A Kedves Ház fenntartója a Gyerekekért SOS ’90 Alapítvány. Az itt lakók mindegyike az 1. sz. Általános Iskolába jár. Jelenleg 20 gyermek él itt hétköznap. A Kedves Ház nagyon fontos feladatának tartja a szülőkkel való minél intenzívebb kapcsolat kialakítását. Ennek érdekében rendszeresen vannak aktív pihenéssel töltött szülői napok. Fontos eleme a programnak a cigányság kulturális értékeinek megismertetése, átadása, ápolása. A Kedves Ház olyan értékeket közvetít, amelyek megerősítik a gyerekek önazonosságát, és hozzásegíti őket az etnikai identitástudat kiteljesedéséhez. A Kedves Háznak önálló értékelési rendszere van, amelyet a benne élőkkel közösen alakítottak ki, amit ők 3 4

www.oki.hu/cikk.php?kod=eselyt-Mayer-masodik.html http://gandhi.dravanet.hu/regi/

2010. február

is elfogadnak. A pályázatban szereplő három intézmény csak együtt képes megvalósítani a közös programot, amelynek bizonyos elemei önállóan nem életképesek. Az iskolában folyik a gyakorlati munka, de a gyerekek a Kedves Ház szellemiségétől kapják meg a szociális és érzelmi biztonságot, amelynek hiányában az iskolában nem lennének képesek teljesíteni. Az iskola nagy gondot fordít arra, hogy a gyerekeknek megtanítsa az alapvető viselkedési szokásokat, illetve hogy kialakítsa a tanulók kommunikációs készségét. Ezt az iskola egy ún. előkészítő osztályban teszi, ami az első osztálynak felel meg, ezt vonják össze majd később a második osztállyal. Ezek az osztályok minden esetben korrekciós osztályok. Az iskola a programjában külön kiemeli, hogy ezek a gyerekek nem mentális okokból szorulnak korrekcióra, hanem azért, mert más a családi szocializációjuk.5 Budapesti Kalyi Jag Nemzetiségi Szakiskola A Kalyi Jag Roma Művészeti Egyesület által alapított iskola 1994-ben Budapesten elsőként kezdte meg működését saját, engedélyezett helyi programmal, hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok kétéves speciális szakképzésére (számítógép-kezelői szakvizsga) szakosodva. Fontosnak tartották az egyéni felzárkóztató, tehetséggondozó programok, kisebbségi nyelvi, interkulturális oktatás, számítógépes ismeretek, gazdasági és vállalkozási ismeretek biztosítását. Az iskola a közoktatási megállapodás keretében jelenleg is közoktatási feladatokat lát el, és ezért normatív támogatásban részesül. A  pedagógiai program elfogadása és a szakközépiskola céljainak megfelelő épület biztosítása után az iskola – reményei szerint – az első olyan fővárosi szakközépiskolává válik, amely hosszú távon képes lesz roma fiatalok szakiskolai és szakközépiskolai képzésére. Programja között szerepel cigány nyelv, irodalom, történelem és néprajz; szakmai orientációs, előkészítő és alapozó tantárgyak, ECDL-vizsgára történő felkészítés és vizsga. Roma pedagógusok tanítanak mind a tanórákon, mind pedig a szabadfoglalkozásokon. A jelentkezők egy része közvetlenül az általános iskola 8. osztálya után, nagyobb hányada valamely középiskolából tanulmányi vagy családi okok miatt kimaradva kerül az iskolába. Az intézmény a szakképzés és a szakiskola fenntartásának biztosítása mellett szervezői tevékenységet lát el. A Fővárosi Önkormányzat normatív támogatást nyújt, valamint szaktanácsot ad, a Nemzeti Szakképzési Intézet felzárkóztató és szakmai programok kidolgozásában, oktatási segédanyagok fejlesztésében, pedagógusok szakmai továbbképzésében segít. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar pszichopedagógiai tanszéke vállalta kérdőíves vizsgálatok elvégzését a fiatalok specifikumainak felmérésére, ezek alapján pedagógiai feladatok megfogalmazását. A kiemelt cél a középiskola befejezése, szakképesítés megszerzése. Az 1996 óta végzett diákok közül már tizennyolcan érettségi vizsgát tettek, közülük öten pedig felsőfokú tanulmányokat folytatnak.6

5 6

www.oki.hu/cikk.php?kod=eselyt-Mayer-masodik.html www.oki.hu/cikk.php?kod=eselyt-Mayer-masodik.html.

13

Tanulmány ÁMK Szabó Lőrinc Általános és Szakiskola, Ózd Ózd és térsége közoktatási társulásában négy alközpont található: Bánréve, Hangony, Borsodbóta, Járdánháza. Ezek az iskolák nem rendelkeznek megfelelő infrastruktúrával. Ez a négy alközpont az ország egyik legszegényebb régiójában található, ahol a kohászati üzemek bezárásával a munkahelyek megszűntek. Az értelmiség jelentős része elhagyta a térséget, és elhelyezkedésre az iskolákban frissen végzetteknek sincs reménye. Az intézmény főállásban foglalkoztat fejlesztőpedagógusokat és logopédusokat. A HA pályázatban szereplő Tanoda programja nem hagyományos. Ez ugyanis délutáni foglalkozást jelent, és csak a felső tagozatos diákok vehetik igénybe. A felzárkóztatás délutánonként folyik és a pedagógusok egyszerre két gyerekkel foglalkoznak, és érvényesül egy szülő-tanuló-nevelő együtt-tanulási modell. A szülő részt vehet gyermeke felzárkóztató óráján. Ezzel az iskola hozzájárul ahhoz, hogy a szülő otthon könnyebben tudjon együtt tanulni a gyerekkel. Az ITEM nevű számítógépes programmal teljes egészében nyomon tudják követni az egyes diákok pályafutását, és időben be tudnak avatkozni, ha ez szükséges. A Tanoda program értelmes szabadidős tevékenységet kínál a felső tagozatos diákoknak, valamint segít a tanulásban. Akkor bizonyul a rendszer hatékonynak, ha a modellértékű elemek finanszírozása megoldható lesz a pályázat kifutása után is, valamint ha ezekben a programokban a diákok 75%-a tud részt venni. Hagyományos normatívából nem fedezhető az intézmény fenntartása, fejlesztése. A sikeresen elnyert pályázatok ellenére is sok a bizonytalansági tényező, nem elégséges a kiegészítő etnikai normatíva biztosítása.7 V. Összefoglalás Még a gyakorlati ötletek és észrevételek előtt szeretnék rámutatni egy fontos kommunikációs problémára, ami világosan kivehető mind a szakirodalomból, mind pedig a témakörben mozgó napi médiából. Ez – az észlelhető politikai ellentéteken kívül – kissé sarkítva a társadalmi integrációval foglalkozó képzett, elméleti és általában városi, főként budapesti pedagógiai szakemberek, valamint a gyakorló, hátrányos helyzetű gyerekeket oktató pedagógusok közti ellentét. Meggyőződésem, hogy mindkét fél a legjobb szándékkal dolgozik, a felmerülő problémák pedig elsősorban kommunikációs jellegűek. Az elméleti szakemberek egy része gyakran egy nyugat-európai szintű integrált oktatási formát kér számon olyan vidéki iskolai tanároktól, akik triviális napi gondokkal küszködnek, emellett sok kistelepülésen dolgozó pedagógus valóban nem ismer újabb pedagógiai módszereket, programokat, sőt gyakran nem is tudná alkalmazni azokat fizikai okok miatt. Mindkét részről meglévő toleranciával és tisztább kommunikációval azonban már sokat lehetne javítani a helyzeten. (Gondolok itt akár egy közös fórum létrehozására az elméle7

www.oki.hu/cikk.php?kod=eselyt-Mayer-masodik.html.

14

ÚJ KATEDRA

ti szakemberek és gyakorló pedagógusok között). Gyakorló pedagógusként feltétlen módon előnyben részesíteném a tapasztalati oldalt az íróasztal mellett kigondolt jobbító szándékokkal szemben. A jelenségnek természetesen számos társadalmi és politikai oka van a marginális rétegek szociális helyzetétől kezdve az oktatásra fordított kormányzati pénzeken át. A probléma megoldásához minden tényezőnek együtt kellene változnia, sajnos erre igen kevés esélyt látok. Ennek ellenére azonban sok mindent lehet tenni a jelen oktatási keretek között is. Számos olyan részterület van az alap- és középfokú képzésben, ahol hasznos és előrevivő változtatásokat lehet eszközölni a jelen törvényi szabályozás és anyagi feltételek között is. Összegzésképpen szeretnék néhány e témában felmerült gondolatot megfogalmazni. A cigányság oktatási rendszerbe integrálása – és ezt markánsan szeretném hangsúlyozni, mert hazánkban általában kifelejtik ezt a tényt a tanulmányokból – nem egyedi jelenség, hanem egész Európában komoly probléma! Tehát nem a magyar oktatási rendszer elmaradott (természetesen fejlesztendő), hanem ez a cigányság egyedi kultúrájával kapcsolatos komplex jelenségkör. Gyakran találkozunk azzal a szemlélettel, amely leegyszerűsítve azt mondja, hogy az iskola a jövő gazdasági szereplőit képezi. Ilyenkor fel lehet tenni a kérdést, hogy mire lesz szüksége a jövő gazdaságának? Bár számos jövőbe látó trend fogalmazódott már meg, azért ezt persze nehéz pontosan megmondani. Kovács János Endre az egyik tanulmányában a Delorsjelentés elvárásait vizsgálja meg a diákok felé, akiket az iskolák kibocsátanak majd a „munka világába”. A következőket emeli ki: – Meg kell tanulnia ismereteket szerezni. – Meg kell tanulnia dolgozni. Ez utóbbi magában foglalja a szó szoros értelmében vett műszaki és szakmai képzettséget, a szociális viselkedést, a csapatmunkára való alkalmasságot, a kezdeményezőkészséget és a kockázatvállalást. – Meg kell tanulnia együtt élni. – Meg kell tanulnia élni. Azaz a megszerzett autonómia és felelősségérzés alapján egyre hatékonyabb cselekvésre legyen képes. A továbbiak miatt megemlíti, hogy a tárgyi-szakmai tudás oktatása csupán egy alpontja a felsorolásnak! Jelentős részét az értékek, viselkedésmódok, viszonyulások változatosságára való nevelés teszi ki (kiemelés K. J. E.). Az iskolák (és nem csak Magyarországon, hiszen a Delorsjelentés az Európai Unió számára készült) nincsenek felkészülve a fenti követelménylista teljesítésére. Úgy kellene ezeknek az elvárásoknak megfelelni, hogy ezek mikéntjéről nincs világos, egyértelmű kép. Másfelől az is elgondolkodtató, hogy tömegtermelésre kialakított szervezetekkel, tömegképzési technikákkal nehéz az igazi változatosságot megteremteni. Erősíteni kell a szocializációs folyamatokat, melynek három nagy tényezője van: az egyén, a család és az iskola. A szocializáció az egyén beilleszkedése a társadalomba, a társadalom

2010. február

ÚJ KATEDRA

életében való hatékony részvételhez szükséges szabályok, normák elsajátítása. Ez a folyamat életkoronként tagolható: elsődleges szocia­ lizáció a születéstől 5-6 éves korig, ezt követi a másodlagos szociális fixálódás folyamata (a felnőttek világában való helykeresés) az életút végéig. Mindeközben a szociális és kulturális környezet közvetlen hatást gyakorol az individuumokra, és megnyilvánulhat dolgok, személyek, csoportok, hatóságok révén, amelyekkel kapcsolatban folytonos pozitív vagy negatív megerősítés éri az egyént. A folyamat során elfogadja saját és szereppartnerei szerepét. A szakemberek felismerték, hogy a szociális készségek fejlesztését kisgyermekkorban, de az általános iskolába való belépéskor legkésőbb el kell kezdeni, hiszen a gyermeket az interperszonális közegben sok szociális hatás éri. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a felsorolt szociális képességek közül a legfontosabb a kommunikációs képesség. A nyelv sikeres elsajátításának legfontosabb feltétele a beszélő környezet, amelyben a gyermek megismeri a nyelv építőelemeit és szabályait, amiből nyelvi kompetenciáját kialakítja. Ezzel együtt megtanulja a nyelvi protokollt, az érvelést, magyarázást, kialakul a nyelvi kompetencia mellett (vagy azon felül) a kommunikatív kompetencia. Ezek kialakulása tehát a családban alapozódik meg, az életkori sajátosságoknak megfelelően. Természetesen a nyelvi szocializáció minősége függ a család szociális, társadalmi, gazdasági helyzetétől, a szülők iskolázottságától. Megfigyelték például, hogy az iskolázatlan anyák nyelvhasználata kevésbé differenciált, több felszólítást, önismétlést tartalmaz, ellentétben az iskolázott anyák informatív, válaszra késztető kommunikációjával.

2010. február

Tanulmány Az európai és így a magyarországi cigányság kultúrája gyökereiben és azóta is rendkívül orális. Ennek megfogása külön kultúrantropológiai dolgozatot igényelne, de szempontunkból kimondható, milyen fontos az oktatás kezdeteinél is az absztrakt gondolkodás megléte és fejlesztése (ebből a szempontból az írás-olvasás is rendkívül absztrakt!). Példa erre, hogy csaknem minden felmérés szerint még a továbbtanuló cigány gyerekeknek is a matematika okozza a legtöbb gondot. Ennek a gondolkodásnak a kialakulása viszont a gyermekkorra megy vissza, ott kell segíteni ennek kialakulását, fejlesztését. Így el is érkeztünk az óvodai fejlesztéshez, amit számos tanulmány preferál. Nem is lehet eléggé hangsúlyozni a gyermekkori fejlesztés jelentőségét, véleményem szerint rengeteg iskolai probléma fel sem merülne egy komplex, problémacentrikus óvodai hálózat kialakításával vagy a meglevő felfejlesztésével. Ez különösen a kistérségekre igaz, ahol az óvodának kell pótolnia a teljes másodlagos szocializációt. Gyermekkorban a család után az iskola befolyása a legerőteljesebb a szociális kompetenciák fejlődésére. Ezért is van nagy felelősségük a pedagógusoknak, hisz’ az amúgy is szocializációs hiányosságokkal érkezett gyerekek segítése, fejlesztése egyre több feladatot ró rájuk. Az iskolai élet egyik legfontosabb résztvevője a pedagógus. Kapcsolata a tanítványaival, megnyilvánulásai, visszajelzései meghatározzák a tanulók szociális viselkedését. A szociális nevelés alapgondolata abból indul ki, hogy a fejlett szociális kompetencia nagyrészt tanult, ebből következik, hogy tanítható is, ha megfelelő tanulási tapasztalattal, lehetőséggel segítik. Az általános iskola problémáiról sokat írtam, itt jelentős segítség lenne akár kiscsoportos foglalkozások megléte, amit rendkívüli mértékben nehezítenek a jelenlegi iskola-összevonások, illetve -bezárások. Ugyanannyi pedagógusnak kellene kevesebb gyerekkel, problémacentrikusan foglakoznia, akár csoportbontással, eltérő tantervvel, átalakított óraszámokkal is. Különösen az alsó tagozat fontos, az alapok kialakítása, ennek hiánya vezet a későbbi lemorzsolódásokhoz. Amen�nyiben ez eltérő tantervet igényel, úgy rugalmasabban kell kezelni az oktatási formát, elég lehet, ha a felső tagozatra kapcsolódik vissza a normál tanmenetbe. A középfokú oktatással más a helyzet, a valódi integráció érdekében itt egyenlő követelmények támasztása a cél. Alternatív iskolák és tantervek természetesen létezhetnek és szükségesek is, törvényi szempontból csak a kimenetnek kell egységesnek lennie, az addig vezető út szabadon beosztható. A közép- és felsőfokú képzésben talán az ösztöndíjrendszer lehet a leghatásosabb megoldás. Hozzátenném, hogy hasznos lenne egy kimondottan szociális ösztöndíjrendszer kialakítása, mely cigány pedagógusok, gyógypedagógusok és szociális munkások képzését segítené elő, mert elképesztően hiányoznak a pedagógusszakmából, főleg az alapfokú oktatásból. Itt vissza is lehet csatolni a témakör elejére, hiszen hatalmas szükség van cigány pedagógusok és óvodai szakemberek kinevelésére. Mindezekre már számos kezdeményezés született, illetve indult meg. Ismét csak a kommunikáció hiányát hozom fel, sok jó ötlet, kialakított rendszer unikális marad, miközben

15

Tanulmány szélesebb körben is elterjedhetne. A másik véglet, mikor egy valahol jól kitalált, esetleg bevált sémát akarnak ráerőltetni minden intézményre, ez véleményem szerint legalább annyira káros. A megoldás talán egy franchise jellegű rendszer kialakítása lenne (természetesen nem gazdasági szempontból), ami rugalmasan alkalmazkodna a regionális, helyi különbségekhez, de teret teremtene a pozitív kezdeményezések elterjedéséhez, közös fórummal, ahol mind a megjelenés, mind a beszámolás kötelező lenne. Végül szeretnék leírni egy olyan észrevételt, majd ötletet, amely véleményem szerint legtöbbször kimarad kevésbé a szakirodalomból, inkább a médiából: a szegregáció fogalma és használata. Nagyon fontos, hogy a szegregáció önmagában egy jelenség vagy eszköz, amelyet megfelelő módon kell használni. A magyar média általában szitokszóként használja, ami nagyon megtévesztő. A törvényi szabályozásban az európai jogban is világosan megjelenik, hogy önmagában az elkülönített oktatás nem törvénybe ütköző, sőt. Akkor lesz a diszkrimináció egy fajtája, ha az elkülönítéssel alacsonyabb szintű szolgáltatást kapnak a tanulók. A marginális helyzetű cigány és nem cigány gyermekek az átlagnál jóval hátrányosabb helyzetből indulnak, ezért másfajta, más típusú foglalkozást igényelnek, mint a többiek. Ez egyszerűsítve a felzárkóztató osztályok vagy csoportok problémája: ezek létezése, függetlenül a cigány tanulók bennük elfoglalt számától, önmagában még nem diszkrimináció! Nagyon érdekes volt egy edelényi gyakorló pedagógus érvelése. Ő az alsó tagozatban kiscsoportos bontásban foglalkozott a többszörösen hátrányos cigány gyerekekkel, akik csak a felső tagozatban integrálódtak vissza a normál oktatásba. Mihelyt megszüntették ezeket a csoportokat, ezek a gyerekek már a kezdetektől nem tudtak felzárkózni a többséghez, ami jóval nagyobb agressziót és ellenérzést szült bennük, mintha felzárkóztató csoportba jártak volna.8 Véleményem szerint a legjobb és leghatékonyabb az integrált és a szegregált oktatási formák egymás melletti létezése, átjárhatósága lenne. Nagyon sok helyről halljuk az identitás megőrzésének fontosságát, az etnikai hovatartozást, gyökerek keresését kistelepüléseken vagy az ország azon régióiban, ahol magas a cigányok aránya, rendkívül erős közösségi és etnikai tudattal, teljesen eltérő szocializációval, családi és társadalmi normákkal találkozunk. Ilyen régiókban elképzelhetőnek és hasznosnak tartom kimondottan cigány iskolák létrehozását, amelyek igazodnának a cigány gyerekek számos tanulmánnyal kimutatott eltérő szocializációjához. A legcélszerűbb olyan intézmények létrehozása lenne, ahol az óvoda közvetlenül kapcsolódik az általános iskolához, a foglalkozások és a tanmenet pedig a cigány gyerekek szocializációját követi. Kimutatott tény, hogy az eltérő szocializáció miatt esik ki sok cigány fiatal a felső tagozatból és a középiskola első éveiből, hiszen a saját közösségükben már szinte felnőtt embernek számítanak, míg a hagyományos iskola gyermeki szerepre kényszeríti őket. Ezekhez az iskolákhoz fontos lenne olyan szakmunkás- és szakiskolákat kapcsolni, melyek minél gyorsabban szakmát adnának a kezükbe, vagy akár lehetővé tenni pár éves OKJ-s 8

ÚJ KATEDRA

képzést, mely inkább igazodik a munkaerőpiachoz. Ezek az intézmények komoly szakmai ráfordítással, ellenőrzéssel és mindenekelőtt cigány pedagógusok alkalmazásával annyiban lennének diszkriminatívak, mint mondjuk jelenleg a Gandhi Gimnázium. Nagyon fontos az átjárhatóság itt is, az integrált oktatásban való részvétel esélyét mindenki számára meg kell őrizni. Természetesen ezen ötleteknek ha a töredéke megvalósulna a közeljövőben, az is nagy haladást jelentene. Utóbbi felvetés a cigány óvoda-iskola-kollégiumokról talán radikálisnak hangzik. A demográfiai adatok azonban, ha nem is köztudottak, elképesztőek: a mélyszegénységben élő cigány gyerekek egyre növekvő száma, a teljesen képzetlen munkaerő újratermelődése, a segélyből élés állandósulása olyan méretű már most is, hogy radikális változtatások szükségesek. Véleményem szerint kissé struccpolitika a cigányság középés felsőfokú tanulmányi eredményeire helyezni a hangsúlyt, ezt állítani a problémák fókuszába, amíg a cigány gyerekek bő harmada nem végzi el az általános iskolát sem, a 8 osztályt végzettek közül pedig alig fele iratkozik be középfokú oktatási intézményekbe, s azok egy része is lemorzsolódik. Egy ilyen komplex oktatási intézmény létrehozásával, ami minél hamarabb használható végzettséget adna a cigány fiatalok nagy részének a kezébe, jelentősen javulna a helyzet és a munkaerő-piaci hasznosság miatt a cigányság hozzáállását is javítaná az oktatási intézményekhez. A tudás fogalma ma túlmutat az ismeretek birtoklásán: „az élni tudás” művészetét jelenti. Az ember nem az iskolapadban kezdi megalapozni az életéhez szükséges tudást, hanem születése pillanatában beiratkozik az „élet iskolájába”. Mint láttuk, az egyén ismereteinek, készségeinek, képességeinek a kialakulásában a családnak és az iskolának kiemelkedő szerep jut. Annál is inkább, mert kutatások bizonyítják, hogy a fiatalok szocializációjában csökken a család és az iskola szerepe, növekszik a média és a fogyasztóipar befolyása. (Ifjúság 2000. Tanulmányok, 2002.) A szülőknek és a pedagógusoknak közvetíteniük kell a helyes értékrendet a hamis értékek és magatartásminták kiszűrésével. (Ehhez kapcsolnám Pataki Ferenc gondolatát, miszerint: „Ebben a bizonytalan helyzetben… ma számomra nem létezik időszerűbb és fontosabb kérdés, mint az, hogy az ország szellemi erőit munkára fogjuk annak érdekében, hogy kidolgozzák a nevelés »normatív ideológiáját«…”) Figyelmem nem véletlenül irányult az integráció vizsgálatánál a szociális kompetenciára – annak ellenére, hogy ez a „lágy” kompetenciák közé tartozik –, hiszen ezek a képességek, készségek azok, amelyek nemcsak az egyén, hanem a közösség érdekeit is szolgálják. A társadalom, ezáltal az iskola is azt reméli, hogy a hatékony viselkedésformák kialakulását a családi hatások megteremtik, ugyanakkor egyre több azoknak a gyerekeknek a száma, akik a szociális kompetencia alacsony fejlettségi szintjével rendelkeznek. Ez kihívást és egyben fejlesztendő területet jelent az oktatási rendszer számára.

http://www.ambedkar.hu/melymagyar-az-oktatasugy-melye/

16

2010. február

Tanulmány

ÚJ KATEDRA

Felhasznált irodalom: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, Osiris Kiadó, 1997. Forray K.: Az iskola és a cigány család ellentétei (Hipotetikus modell). Kritika 1997/VII, 16–18. Forray Katalin: Cigánykutatás és nevelésszociológia (Megjelent: Iskolakultúra, 1998. augusztus; 3. old.). Forray R. Katalin A cigányság oktatásának egyes kérdései Európában. Magyar Pedagógia 1998, 1:3–16. Havas Gábor–Kemény István–Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolában, Oktatáskutató Intézet Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. 2002. Imre Anna: Cigány tanulók a szakmunkásképző iskolákban. Educatio 1999/2. szám, 286–296. Kemény–Janky–Lengyel: A magyarországi cigányság 1971–2003. Gondolat Kiadó, 2004. Kertesi Gábor: A társadalom peremén – Romák a munkaerőpiacon és az iskolában. Osiris Kiadó, 2005.

Kovács János Endre (2002): Az iskola szervezetpszichológiai kérdései az új ezredfordulón. In: Perjés–Kovács szerk. Életvilágok találkozása: Aula kiadó, Budapest, (2002). 24– 34. old. Liskó I: Cigány tanulók a középfokú iskolákban. Bp. 2002, Oktatáskutató Intézet Pataki Ferenc: Az iskolaügy szociálpszichológiai dimenziói. In: Perjés–Kovács szerk. Életvilágok találkozása. Aula Kiadó, Budapest, 2002. 93–108. old. Felhasznált internetes portálok: nemzetisegek.hu/dokumentumok/file_1111447058_ szegregacio.pdf www.oki.hu/cikk.php?kod=eselyt-Mayer-masodik.html http://gandhi.dravanet.hu/regi/ http://www.ambedkar.hu/melymagyar-az-oktatasugymelye/

Cigánynak lenni Magyarországon Jelentés 2008 Út a radikalizmusba Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány Roma jelentés sorozatának legújabb kötete részben a 2008. év romákkal kapcsolatos eseményeire, kormányzati intézkedéseire, törvénymódosításaira reflektál, részben pedig olyan problémákkal foglalkozik, amelyek nem feltétlenül kötődnek egyetlen év aktuális eseményeihez. A kormány 2008-ban az Út a munkába program keretében jelentősen megváltoztatta a tartós munkanélküliek ellátását, és kiterjesztette a kötelező közcélú foglalkoztatást. ÓnodyMolnár Dóra a törvénymódosítás politikai hátterét igyekszik megvilágítani és riportot közöl Monokról. Váradi Mónika az Út a munkához program tényleges működését elemzi tanulmányában egy átfogó kutatás alapján. Mózer Péter a foglalkoztatási krízist, a munkaerő-piaci trendeket, az inaktivitás okait és a foglalkoztatási krízisre reagáló társadalompolitikai beavatkozások lehetőségét elemzi Magyarországon és néhány más posztkommunista országban. A foglalkoztatáspolitika mellett a közoktatás a másik, a romák szempontjából „stratégiainak” tekinthető ágazat. Havas Gábor tanulmánya az oktatási esélykiegyenlítő programok tanulságait foglalja össze. Orsós Ferenc tanulmánya a mohácsi deszegregációs célú intézményi átszervezés hátterét világítja meg. Miskolc és a miskolci romák helyzete több konfliktus kapcsán került az érdeklődés homlokterébe. Lengyel Gabriella tanulmánya nem az eseti ügyeket elemzi, hanem monografikus igénnyel vázolja a miskolci szegény- és cigánytelepek történetét; a telepek kialakulásának, megszűnésének és újabb telep létrejöttének dinamikáját. A város, illetve a korábban önálló

2010. február

települések történetük során folyamatosan igényelték a szakképzetlen, cseléd és szolgáltató rétegek, majd a szakképzetlen ipari segédmunkások munkáját, és folyamatosan nem tudtak velük mit kezdeni, mint városlakókkal. A kistelepülési, kis­ tér­ségi gettósodás fő­ ként az ország gazda­ ságilag hátrányos hely­ zetű, aprófalvas, vá­ ros­hiányos régióit érinti. Ezek egyike az egykori református ma­gyar falvakból álló dél-dunántúli Ormánság, amely a XIX. században indult hanyatlásnak. Boros Julianna tanulmánya egy beiskolázási körzet településeinek jellemzőit és stratégiáit elemzi. Hidvégi B. Attila tárgyszerűen veszi sorra a roma családok, roma háztartások ellen 2008-ban végrehajtott Molotovkoktélos támadásokat, a romákat ért utcai inzultusokat és a roma családok ellen végrehajtott gyilkos merényletsorozatot. A hagyományoknak megfelelően a könyv részletes kronológia révén segíti az olvasók tájékozódását az év romákat érintő eseményeiben. A kötetet Zolnay János írása zárja. (Szerkesztette Törzsök Erika, Paskó Ildi és Zolnay János.)

17

Olvasóink írták

ÚJ KATEDRA

A „kisiskolák” bezárása 1972-ben, amikor általános iskolai tanulmányaimat megkezdtem, a szülőfalumban lévő két tantermes kisiskolába írattak a szüleim. Összevont osztályban két tanító nénivel működött itt az alsó tagozat. Az 5. évfolyamot a szomszéd településen lévő intézményben folytatták az itteni gyerekek. Ha legkedvesebb iskolai élményeimről kell mesélnem, mindig az itt töltött időszak jut eszembe először. Margit néni és Márta néni minden családnak személyes ismerőse volt, néhányunk szüleit is tanították már. Mindenki számára megkérdőjelezhetetlen volt az irányukban érzett tisztelet és feltétlen bizalom. Mi, iskolások talán ötvenen lehettünk összesen, de mindenki ismerte a másikat, testvérpárok ugyanabban a teremben tanultak, ismerős, megszokott környezet várt minket mindennap, biztonságban éreztük magunkat. Észrevétlenül tanultuk meg az iskolai élet szabályait, egyszerűen ellestük a nagyobbaktól, hogyan kell megfelelni az elvárásoknak. Kialakult hierarchia volt a gyerekek között, és valahogy természetesnek éreztük ennek elfogadását. A tanítási órákon tettük, amit a tanító nénik kértek. Ha a tanulás során elakadtunk, mindig akadt egy nagy, aki segített. Ha készen voltunk a feladattal, kicsikként is beleszólhattunk a nagyok tudományába, amikor pedig mi lettünk a nagyok, megtiszteltetés volt a tanító néni segítőjének lenni. Érdekes volt a másik település iskolájába átkerülve később megélni azt az összetartó erőt, ami a „kisiskolából” érkezettek között megmaradt akkor is, amikor már évfolyamonként szétszórva végeztük tanulmányainkat. Könnyen beilleszkedtünk az új közösségekbe, elfogadtuk annak szabályait, de a szünetekben, a hazafelé úton mégiscsak egy csapat voltunk. Később, amikor pályát választottam, ezek az iskolai, közösségi élmények motiváltak, és az volt az álmom, hogy egyszer én is, mint a régi tanító nénik, egy kisiskolában taníthassak. Ez az álmom több mint húsz évig nem valósulhatott meg. Pályám eddigi szakaszát egy XXI. kerületi lakótelepi nagyiskolában töltöttem. Szerettem itt dolgozni, jó „iskola” volt ez a közeg, hogy megtanuljam a hivatásom fortélyait, de nem feledtem azt a „régit” sohasem. Életem fordulópontja az elmúlt tanévben érkezett el! Egy kedves ajánlatot kaptam akkor egy Budapesttől nem is messze eső kis település iskolájából. Tanítói és fejlesztőpedagógusi tapasztalatomra szükségük volna, állást kínálnak. Leutaztam a településre. Megnéztem az iskolát, és azonnal tudtam, megérkeztem, ez az „én” iskolám! Ilyen előzmények után, azt hiszem, dolgozatomat olvasva talán megbocsátható nekem, hogy nem tudtam teljesen objektíven, tudományos alapokon vizsgálni a kisiskolák bezárásának kérdését. Jelenlegi munkahelyem tehát a szigetújfalui Móra Ferenc Általános Iskola, mely minden megítélés szerint kisiskolának számít.

18

Szigetújfalu a Csepel-sziget középső részén elterülő kis község. A falu 2140 lelket számláló lakossága korábban 40%-ban német nemzetiségű volt, ma már egyre kevesebben vallják magukat nemzetiségi származásúnak. Az iskola alapításának évét pontosan nem tudjuk. Levéltári forrásokból arra következtethetünk, hogy a település első iskoláját 1740 körül létesítették. A szigetújfalui plébánia akkori szerzetes adminisztrátora jelentést készített a falu iskolájának helyzetéről. A dokumentumból megtudhatjuk, hogy egy tanító huszonöt katolikus gyermekkel foglalkozott. A tananyag: írás, olvasás, számolás és hittan. A gyermekeket anyanyelvükön (németül) oktatták. 1777-ben az iskola különálló épületben, a plébánia mellett működött. A képesített tanító kb. 100 főnyi gyermekkel foglalkozott. Ellátta a kántori teendőket és a község jegyzői feladatait is. 1876-ban az intézmény kétfelé vált, megalakult az állami elemi népiskola, csak lányok számára, és megmaradt a katolikus iskola, csak fiúk számára. A fiúkat csak férfiak tanították, míg a lányokkal tanítónők foglalkoztak. A falu népességének növekedésével párhuzamosan az iskolások létszáma is fokozatosan nőtt. 1899-ben új iskola építését határozták el. Végül 1909-ben két tantermes iskolát és hozzá tartozó két tanítói szolgálati lakást építettek. Az első világháború ideje alatt a falu iskoláiban szünetelt a tanítás. Az 1920-as évek elején újból átszervezték az iskolákat. Az iskola két épületben működött, egyikben a fiúk, másikban a lányok tanultak. A tankötelesek száma összesen 350 fő volt. Mindkettőben két-két tanterem volt, három-három tanerővel. Egyik iskola sem tudta már az igényeket kielégíteni. 1926-ban új iskola építését kezdték meg. Az 1937/38-as tanévben a katolikus iskola magyar tagozatúvá, az elemi iskola német nyelvűvé vált. 1938-ban az állami iskola vezetése a német anyanyelvű gyermekeket átvette az állami iskolába, a magyar anyanyelvűeket a katolikus iskolába irányította. Ettől kezdve egy osztályban tanultak az egyidős lányok és fiúk. A második világháború alatt az épületek megrongálódtak, a lakosság száma megcsappant. 1947-ben miniszteri rendelet jelent meg a különböző szervezetű általános iskolák egységes működésének lehetőségeiről. Az egyik lehetőség volt a településen belüli kis létszámú iskolákból létrehozható, együttműködő általános iskola. Az 1947/48-as tanévtől kezdődően a két iskola mindenben kooperál és együttműködő, állami iskola működik. Egy évvel az 1948-as államosítási törvény megjelenése előtt Szigetújfalu katolikus iskolájának államosítása viszonylag csendesen ment végbe. Ettől kezdve a település lélekszámának változásait követően alakult az iskolában tanuló gyermekek száma. Ma még teljes általános iskolai szerkezetben, 1–8 osztál�-

2010. február

ÚJ KATEDRA

lyal, évfolyamonként 1-1 osztállyal működik az iskola, 130 körüli gyermeklétszámmal. Természetesen itt is, mint az ország többi kistelepülésén, az iskola bezárásának lehetősége fennáll. Bízunk azonban a falu közösségében rejlő megtartó erőben, amellyel eddig még a szomszédos települések iskoláival való társulás veszélyét is elhárították az iskola feje fölül. Az önkormányzat és a falu közössége a végsőkig kitart az iskola önállóságának megtartása mellett, hasonlóan az ország más kistelepüléseinek lakóihoz. Az iskola megtartása melletti érvek itt is ugyanazok: az emberek féltőn óvják gyermekeiket, közösségük identitását, gyökereiket. Ennek megtartásának zálogát látják az iskolában. Mi, akik az iskolában dolgozunk, igyekszünk új funkciókkal bővíteni a kihasználtságot, új arculattal csábítani más településekről a bejáró gyerekeket. Reméljük, erőfeszíté­ seink nem hiábavalóak! De nézzük, milyen problémák nehezítik meg terveink megvalósulását. A kisiskolákat korunkban egyre költségesebb fenntartani. Ezek a költségek a fenntartó önkormányzatokat terhelik, s ezek egyre nehezebben tudják biztosítani az intézményi finanszírozást. Ezért egyre több kisiskolának kell bezárnia a kapuját vagy egy nagyobb település iskolacentrumának tagintézményévé kell válnia. Elsődleges oka az előbbi folyamatoknak a gyermekszám csökkenése, hiszen a finanszírozási szabályok miatt nem fenntarthatóak az intézmények. Az elképzelt jövő a kistérségi iskolafenntartó társulásoké. A társulási egyezmény olyan forma, amely az önkormányzatok együttműködésének keretéül szolgálhat. Olyan szerződésrendszer, amely tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket is ad a tagoknak. Mint minden megállapodás, ez is felbontható, a sikeres társulások pedig kölcsönös előnyökkel járnak. A fenntartói társulás azonban csak ott működőképes, ahol korábban sikeres iskola-tagiskola szervezet volt. A tapasztalatok alapján a kisiskolák rossz anyagi helyzetén nem segít a társulás. Az iskola önálló működtetésére sarkall az is, hogy a társulásban olyan települések kényszerülhetnek szoros és hierarchikus függőségben együtt dolgozni, amelyeket történetük, etnikai, felekezeti hovatartozásuk, szokásaik egymással nemzedékeken át szembeállítottak vagy rivalizálásra késztettek. Ezek a kényszeredett együttműködések gyorsan felbomlanak. Az önálló iskola drága ugyan, de gyakran olcsóbb, mint más településen taníttatni a gyerekeket. Különösen akkor érvényes ez, ha a szomszéd település a költségvetéstől kapott fejkvótát kiegészíti és ezt a megemelt normatívát kéri a bejárók után is. A kistelepülési önkormányzatoknak a kormányzati törekvések miatt fel kell adniuk az iskolafenntartás önállóságát. Elhangoznak érvek a bezárások mellett és ellen is. A bezárásokat ellenzők azt hangoztatják, hogy a kis létszámú osztályokból álló, családias hangulatú iskolákban

2010. február

Olvasóink írták minden gyerek személyre szabott figyelmet kaphat. A gyerekeknek nem kell nap mint nap utazniuk, és fontos érzelmi kötődést jelent az iskolához, amikor a tanító nénik családok generációját tanították már. Ha az iskolának más iskola tagiskolájává kell válnia, elvesztheti önálló profilját, és kevésbé tud majd alkalmazkodni a helyi igényekhez. Az önkormányzatok szerint az iskola léte fontos a falu önbecsülése és népességmegtartó ereje szempontjából is. Az a település, ahol nincsen általános iskola, megállíthatatlanul elindul a sorvadás felé. Ha megmaradna (például többcélú intézménnyé átalakulva) és megújulna, az iskola akkor közösségi funkciókat vehetne fel. A helyi közösséget építő kulturális programok helyévé válhatna, nyithatna a gyermek- és családvédelem, a felnőttképzés irányába. Mások szerint a kisiskolák ideje lejárt, egyre drágább a fenntartásuk. A helyi önkormányzatok pedig egyre kevesebbet tudnak fordítani az iskolákra. A kisiskolákban érik el a tanulók a leggyengébb eredményeket a kompetenciamérésen és a faluról érkező középiskolások között a legnagyobb a lemorzsolódás, még ha ennek nem is az oktatás minősége, hanem a szociális háttér az oka. Ezért a helyzeten sem az iskola-összevonás, sem a közös fenntartású körzetesítés nem változtathat. A kisiskolákba sok helyen a leghátrányosabb helyzetű gyerekek járnak, itt vannak a szegénység gócpontjai. Ha a falu iskolájában 20-25%-ot eléri a hátrányos helyzetű, szegény családok gyermekeinek aránya, a tehetősebb falubeliek elkezdik a városba vagy a szomszéd település iskolájába menekíteni a gyermekeiket. Így azonban a falusi kisiskolák még lejjebb csúsznak megítélésükben, s valójában nem büszkeség forrásai, hanem konfliktusok és kudarcok színhelyei lesznek. A fenti véleményekkel egyet lehet érteni vagy el lehet vetni őket, de mindenképpen vizsgálni kell a történelmi múltban gyökerező problémákat. Az államhatalom a közjó érdekében részletesen előírja, hogy egy lakóhelyi közösség milyen állami javakban részesülhet lakóhelyén, amelyekért nem kell távolabbra utaznia. Az oktatás egyike ezeknek a javaknak, melyeket az állam racionalitásra törekedve oszt szét, megszabja, hol működhet alsó tagozatú, hol teljes általános iskola, hol szerveződhet középiskola. Ez a rendszerezés már az ’50-es években megszületett, és azóta folyamatosan változik. Az megállapítható azonban, hogy az iskolák száma folyamatosan csökken. A csökkenés üteme gyors volt a ’70-es években, és napjainkban újra megélénkült. Az akkori okok természetesen ma már nem érvényesek, más motiválja az iskolabezárásokat. Elsősorban a csökkenő gyermeklétszám és a finanszírozás problémái. Eközben figyelmen kívül maradnak például az olyan helyi adottságok, mint a közlekedési infrastruktúra vagy bizonyos korcsoportokra vonatkozó pedagógiai árnyalatok is. Szinte teljesen felszámolták az országban az osztatlan rendszerben működő kisiskolákat (bár a kisiskolák pedagógiai hátrányát meggyőzően nem bizonyították, kétségtelen, hogy ez az oktatási forma népszerűtlen a szülők körében).

19

Olvasóink írták Az iskolák és a fenntartó önkormányzatok arra törekedtek, hogy legalább részben osztott formában oktassanak. Ez jobban megfelel a hatékony iskolára irányuló szülői elvárásoknak. Az önkormányzatok gyakran abban reménykednek, hogy néhány éven belül benépesülnek majd az iskolák, a csökkenő születésszámok és az iskolák erősödő versengése mellett azonban ez nem következik be. Nehéz olyan támpontot találni, amely segítene eldönteni, hol érdemes iskolát fenntartani. A leglogikusabb támpontnak látszik a település lélekszáma. Ésszerűen működtetni száz körüli létszám mellett már lehet általános iskolát. Érdemes vizsgálni a település elhelyezkedését is. Miért van szüksége a falunak iskolára olyan esetben, amikor a központi iskolába való bejárás különösebb nehézséget nem okoz, amikor a központi iskola például biztosítani tudja a kívánatos személyi és tárgyi feltételeket? Az iskola elvitele nem egyszerűen annyit jelent, hogy a gyerekek ingázni kényszerülnek, az iskola a társadalom szimbolikus jelenlétét fejezi ki, a gyermekek sorsáért viselt társadalmi felelősséget. Természetesen nem az iskolarendszerű tanulástól érzi magát megfosztva az iskola nélküli település, hanem a helyi iskola épületében, berendezésében, pedagógusaiban, tevékenységében tárgyiasult kulturális tőkétől, gyermekeik jövőjének, életútjának társadalmi biztonságától. Az érzelmi kötődések, a bizonytalanság és a magára hagyottság szülte aggodalmak erősebbek lehetnek a racionális érveknél. Ezeknek az érzelmi tényezőknek a hatását erősíti, hogy az iskola megtartásának kérdése az előrelépés egyetlen lehetséges útjának látszik. Határozott pedagógiai érvek szólnak a helyi iskola működtetése mellett, s ha ezeknek csak egy részét sikerül a gyakorlatba is átültetni, hirtelen mutatkozhatnak látványos sikerek. De tulajdonképpen siker lehet már az is, ha egy értelmiséget vesztett faluban sikerül néhány pedagógust letelepíteni. A független iskola olyan emberi erőforrásokat mozgat meg, amelyek láthatatlanok. Pedagógiai kísérletek indulnak ezekben az iskolákban, saját erős fejlesztések. Ezt a fajta innovativitást a pályázatokon való részvételek, az alternatív pedagógiai módszerek alkalmazásai bizonyítják. A falusi közösségek az önként vállalt felelősség örömét élik meg a kisiskolák fenntartásakor. A szülői vélemények a helyben működő iskola előnyeiről a következő szempontok alapján fogalmazódnak meg: A helyi iskolának fontos szerepe van a tradíciók ápolásában, a többség szerint fontos a családhoz való közelség, a pedagógussal való szorosabb kapcsolat, a tanár kulcsszerepe. A helyi lakosok gyermekeiknek szociálisan kontrollált közösségeit többre becsülik, jobbnak tartják, mint a nagyobb iskolák ismeretlen gyerekcsoportjait. Megállapítható, hogy a tanulás, nevelés, szociális klíma szempontjából a kisiskolát jónak minősítik. A kisiskolák fenntartásának fajlagos költsége nagyobb, mint a nagyobb iskoláké, fenntartásuknak költségeit azon-

20

ÚJ KATEDRA

ban elemezni kell a kisgyermek és a társadalom egésze szempontjából. A falusi iskola bezárása az oda-vissza utazással jelentősen növeli a gyermekek napi iskolai idejét, emelkedik a balesetveszély, a tömegközlekedés költsége, megnő a társadalmi különbség azon gyerekek között, akiknek a családja a gyerek iskolába szállítását önállóan meg tudja oldani és akik tömegközlekedésre szorulnak. A helyi iskolák fontos tényezői a falusi térségek fejlődésének, a kulturális elsivárosodás megakadályozásának. A lakosságnak a helyi kisiskolához fűződő kötődései, amelyek az intézményekért hozott anyagi vagy fizikai áldozatvállalásban is megjelennek, értékes elemei a közösség összetartozásának és fennmaradásának. Mindezek arra hívják fel a figyelmet, hogy a falusi kisiskolákat nem szabad kizárólag az oktatási rendszeren belül maradva szemlélni, problémáit nem lehet az iskola szervezeti keretei között megoldani. A kisiskola, mint minden egyes iskola, része a helyi társadalomnak, és még inkább része a társadalmi környezetnek. Bezárásuk helyett tehát azon kéne gondolkodni, milyen lokális funkciókkal bővülhetne tovább a kisiskola, hogy még több szállal kapcsolódjék a helyi közösséghez. Andrásiné Orosz Csilla

2010. február

Hirdetés

ÚJ KATEDRA

„Kulisszatitkok” az érettségirôl – történelem A mítosz nyomában Közeledik az érettségi! A tanárok és a diákok lázasan kutatják a tankönyveket, feladatgyűjteményeket, a neten szörfölve keresgélik a kidolgozott tételeket, töltik le az előző évek feladatsorait és javítókulcsait. A szülők tanácstalanok: milyen kiadványt kellene még megvenni a gyereknek – vajon elég az iskolában használt tankönyv a felkészüléshez? Milyen tankönyvekből, feladatgyűjteményekből, egyéb taneszközökből lesz sikeres a felkészülés? Az iskolában megy a találgatás: vajon milyenek lesznek az írásbeli feladatok? Honnan merítik az érettségi feladatlapok összeállítói a forrásokat? Talán egy bizonyos tankönyvcsaládból származik valamennyi? Kik állítják össze a feladatsorokat? Ki dönti el végül, mi lesz a csomagban azon a bizonyos napon? Sok pedagógus szerint a történelem írásbeli érettségi feladatok jórészt egy adott tankönyvből, tankönyvcsaládból, illetve feladatgyűjteményből származnak, hiszen ugyanazt a képet, ábrát, forrásszöveget stb. fedezték fel benne, mint egy-egy tankönyvben. Utánajártunk, van-e alapja a mítosznak. Hogyan készülnek az írásbeli érettségi feladatlapok? Az írásbeli érettségi feladatsorait a tételkészítő bizottság tagjai írják. A feladatsorok közül sorsolással választják ki, melyik lesz az érettségi vizsga feladatlapja. A folyamat során szigorú titoktartási szabályok szerint kell eljárni. A feladatkészítők több forrást felhasználva készítik el a feladatlapokat. Az elkészült feladatlapokat az érettségi bizottság felülbírálhatja. A tételkészítôk titkos társasága Sokan szeretnék tudni, hogy név szerint kik írják az érettségi vizsgafeladatokat, tételeket, ki a vezetőjük, kik az érettségi bizottság vezetői, tagjai. Az érettségiről részletes tájékoztatást kapunk az Oktatási Hivatal honlapján: www.oh.gov.hu/erettsegi_vizsgak linken. Ugyanitt a korábbi érettségi feladatsorok és javítási útmutatóik is megtalálhatók, letölthetők. A feladatírók, vezetőjük, valamint az érettségi bizottság neve nem nyilvános. Noha a tételkészítő bizottság tagjairól nincs nyilvános információ, úgy tudjuk, hogy három évenként változik a bizottság vezetőjének személye, illetve a bizottság összetétele. Mivel az érettségi vizsgafeladatok – érthető okokból – titkosak; írásuk, összeállításuk, ellenőrzésük, kiválasztásuk és kiszállításuk során szigorú biztonsági szabályok szerint kell eljárni. Mibôl áll egy-egy érettségi vizsgafeladat? Az utóbbi évek történelem érettségi feladatsorait tekintettük át. Egy-egy érettségi vizsgafeladat a következő elemekből épül fel: a feladat, kérdés megfogalmazása, forrásszöveg, szakirodalmi idézet, fotó, illetve grafika, térkép, ábra, diagram, táblázat stb. Egy feladaton belül nem feltétlenül fordul elő minden felsorolt feladatelem. Mik lehetnek azok a feladatelemek, amelyeket felismerve a tanárok azt mondhatják, hogy „ez a feladat az x könyvbôl van”? A kötelező forrásszövegek, illetve bizonyos képek, térképek több tankönyvben is szerepelhetnek: ez a követelményrendszer része, de egy-egy történelmi probléma megértését a különféle taneszközök különböző elemekkel is támogathatják. Arra is találtunk példákat, hogy az érettségi vizsgafeladatban lévő feladatelem tankönyvekben, forrásgyűjteményekben nem is szerepel, az interneten vagy a szakirodalomban viszont megtalálható. Szépirodalmi idézetek is bőven fellelhetők az érettségi feladatsorokban, a szerző és a cím feltüntetésével. Tankönyvekhez köthető feladatelemek is szerepelnek a vizsgafeladatokban. Szertefoszló legendák? Az érettségi feladatlapokban felhasznált különféle elemek tehát sokféle publikációból származnak. Elsősorban a fotók, grafikák, térképek, ábrák, diagramok, táblázatok stb. eredetét igyekeztünk kideríteni, mivel ezekre lehet leginkább „ráismerni”, az ilyen felismerések adhatnak alapot a mítoszok terjedésére. Az érettségi feladatlapokban nem találtunk taneszközökből átvett komplett feladatokat. Tankönyvekben, feladat-, illetve forrásgyűjteményekben megjelent elemek (a térképek és ábrák gyakran leegyszerűsített formában) azonban bőven fellelhetők az érettségi feladatokban. Ez természetes, hiszen az érettségi vizsgakövetelmények szinkronban vannak a középiskolai követelményrendszerrel. Vizsgálódásunk alapján nem mutatható ki tehát olyan összefüggés, hogy a középiskolákban használt tankönyvek közül bármelyik is egy az egyben a történelem érettségi vizsgafeladatok alapjául szolgálna, azonban messze a legtöbb feladatelemet (fotókat, grafikákat, térképeket, ábrákat, diagramokat, táblázatokat stb.) a Műszaki Kiadó tankönyveiben, feladat-, illetve forrásgyűjteményeiben találtuk meg. Van királyi út? Noha a történelem érettségihez sem vezet királyi út, és a tankönyv önmagában nem pótolhatja a pedagógusok és a diákok erőfeszítéseit, kulcsfontosságú szempont a megfelelő taneszközök kiválasztása. Kutatásunk is azt bizonyítja, hogy a Műszaki Kiadó tankönyvei, feladatsorai, forrásgyűjteményei teljes mértékben megfelelnek az érettségi vizsgák követelményrendszerének; kiváló alapot adnak a felkészüléshez. (x)

2010. február

21

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Minden második kisdiák velük tanult meg olvasni

Húszéves az Apáczai Kiadó

Az elmúlt két évtizedben több mint egymillió kisdiák, minden második magyar elsős az Apáczai Kiadó olvasókönyveivel tanult meg olvasni. A kiadót 1990-ben alapította Esztergályos Jenő, a „Tanár úr”. Regénybe illő sikertörténet, ahogyan egy családi vállalkozásból az ország egyik legnagyobb, kizárólag magyar tulajdonú könyvkiadó vállalata vált, amely ma már több mint 2,5 milliárdos árbevételre tesz szert évente. A kiadó a válság ellenére idén is több millió forintot fordít pedagógusoknak, iskoláknak és hátrányos helyzetű gyerekeknek szóló pályázatokra és jótékony célokra. Az Apáczai Kiadó húsz év alatt több mint 55 millió tankönyvet készített a diákoknak és a pedagógusoknak. Az eddig eladott tankönyvekkel több mint 2000 tehervagont lehetne megtölteni. A kiadó rendkívül büszke arra, hogy könyvei több millió kisdiáknak segíthettek megismerni a világot, megérteni a tudományokat. A húszéves évforduló alkalmából közös ünneplésre gyűltek össze az Apáczai Kiadó partnerei: pedagógusok, iskolaigazgatók, tankönyvszerzők, barátok, kollégák, mindazok, akik így vagy úgy, de részesei voltak az elmúlt húsz év sikertörténetének. Január 20-án több mint 3000 illusztris vendég ünnepelt együtt a Hungexpo G pavilonjában. Az egész napos konferencián és ünnepi rendezvényen beszédet mondott többek között Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter, dr. Csermely Péter, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke, dr. Ranschburg Jenő pszichológus. A kiadó az ünnepi rendezvényen legújabb tankönyveit is bemutatta, és a délutáni szakmai beszélgetéseken alkalom nyílt arra is, hogy az érdeklő pedagógusok a szekcióülések

22

keretében értékes szakértői előadásokat hallgassanak az aktuális szakmai kérdésekről, trendekről, valamint ki-ki elmondhassa tapasztalatait, véleményét a kiadó termékeiről. Az évforduló alkalmából a kiadó „teherautónyi” tankönyvet adott ajándékba Böjte Csaba atyának, aki több erdélyi gyermekotthont alapított, és segíti a kilátástalan, szegény sorsú gyermekeket. A kisteherautót többek között magyar, történelem és matematika tankönyvekkel megrakva adták át Böjte atyának. A rendezvényen indult útjára a Mága hegedű-vándordíj, amelyet azok az ének-zenei és művészeti iskolák nyerhetnek el, amelyek oktatási színvonala meghaladja az országos átlagot. Az évforduló alkalmából a kiadó pályázatot hirdetett egyházi és ökumenikus iskoláknak és sportiskoláknak is. Lapról lapra jobb lett – a kiadó rövid története Az Apáczai Kiadó alapítása stratégiai szempontból kiváló időpontban történt. Az addig gyakorlatilag monopolhelyzetű tan-

2010. február

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

könyvpiacon a rendszerváltozás bővülést, s ezzel együtt tartalmi változásokat is eredményezett. A pedagógusok részéről megfogalmazódott új, a szakmailag jobb és kivitelileg szebb tankönyvekre vonatkozó igény kiváló üzleti lehetőséget eredményezett a tankönyvpiacon. Az Apáczai Kiadó 1990-ben az első magánvállalkozások között jelent meg. A siker titka Az Apáczai Kiadó számára a tankönyvkészítés jóval többet jelent pusztán üzleti vállalkozásnál. Komolyan veszik felelősségüket a fiatalok taníttatásában, hiszen a tudásról, a tanulásról a kiadó tankönyveiből szerzik az első élményeiket a gyerekek. A névválasztás sem véletlen: az alapítók hisznek mindabban, amit Apáczai Csere János képviselt, és amit e gyönyörű idézetben foglalt össze: „...Azok közül, akik tanulmányaikban a magyar ifjúságot elő tudják segíteni, én a legkisebb, de azok közül, akik elő akarják segíteni, a legnagyobb vagyok.” Az Apáczai Kiadó ars poeticája világos: olyan könyvet kell készíteni, amibe a gyermek beleszeret, olyan jó könyvet kell szerkeszteni, amelyből csak eredményesen lehet tanítani és jól lehet tanulni. Mindezt pedig elfogadható áron. A könyvek sikerének titka, hogy egy-egy apáczais tankönyv képes a tudományok világába képek, rajzok és könnyen érthető illusztrációk segítségével elkalauzolni a kis nebulókat. Mindezt pedig esztétikus, színes, egyszóval szerethető könyvekbe rejtve. A celldömölki székhelyű kiadó elsősorban az alsó tagozatos kiadványokra specializálódott, ami már a kezdetekkor sikert hozott. A cég már az alapítás évében jelentős, 44,4 milliós forgalmat bonyolított le, ezt követően 1991-ben 93,2 millió, 1992-ben már 244,4 millió forint volt az árbevétele. Ez a töretlen fejlődés egészen 2005-ig jellemezte az évek során számtalan színes, gyermekbarát tankönyvet megjelentető, valamint a pedagógusok munkáját számos továbbképzéssel és pályázattal, díjjal segítő, „pedagógusbarát tankönyvkiadónak” is aposztrofált Apáczai Kiadót. 2005-ben a tankönyvkiadók közötti kiélezett versenyben az Apáczai Kiadó általános iskola alsó tagozatában kínált tankönyveinek piaci részesedése meghaladta az 50%-ot. 2008-ban Magyarország második legnagyobb magánkézben lévő tankönyvkiadója volt a Nemzeti Tankönyvkiadó mögött. A 17,3 Mrd Ft-os tankönyvpiacon a cég 15,6%-os piaci részesedést tudhatott magáénak. A piaci szegmensek tekintetében: alsó tagozatos tankönyvek piacán a kiadó piacvezető kb. 35-40%-kal, a felső tagozatos tankönyveknél 25-30% körül alakul, míg a középiskolai szegmensben részesedése még nem meghatározó, ám a kiadó hosszú távú stratégiája között szerepel a közép- és szakiskolai szegmensben meghatározó szerep elérése. Az Apáczai Kiadó 1997-től folyamatosan bővülő bázisiskolai rendszerrel rendelkezik. Mára a kiadó több mint 800 bázisiskolával büszkélkedhet. Ezek az iskolák alsó tagozaton 67%-ban, felső tagozaton pedig 34%-ban tanítanak a kiadó könyveiből. Pedagógusbarát kiadó: húsz éve segít jót és jól tanítani Az Apáczai Kiadó rendkívül szoros és jó viszonyt ápol a pedagógusokkal. A tankönyveket folyamatosan frissítik, fejlesztik, és beépítik mindazt a tudást és tapasztalatot, amelyet a tanítók

2010. február

Mérlegen a közoktatás Előkészületben az Új Katedra második különszáma • Sikerek és kudarcok • Szakértők, politikusok a közoktatásról • Óvodai élet • Pedagóguspolitika, iskolaszerkezet, finanszírozás, minőség • Uniós fejlesztések • Informatika • Nyelvi képzés • Szakképzési körkép

Megjelenés: 2010. február vége mindennapi munkájuk során szereznek. A cég vezetői tudják, hogy sikereiket nem érhették volna el a magyar pedagógustársadalom együttműködése és segítsége nélkül. Éppen ezért évről évre kedvezményekkel és támogatásokkal lepik meg az apáczais tankönyveket rendelő iskolákat, pedagógusokat. A kiadó legnagyobb ajándéka a pedagógusok számára megalapított Genius Apáczai Diploma díj, amelyet a legalább húsz éve a pedagóguspályán, a „nemzet napszámosaként” tevékenykedő gyakorló tanítók, tanárok, igazgatók kaphatnak, összesen nettó 6 millió forint értékben évente. De ezenfelül is rendszeresen adnak számos juttatást, kedvezményt és kimagaslóan nagy értékű támogatást partnereiknek, és számos pályázati lehetőséget biztosítanak iskoláknak, pedagógusoknak, diákoknak. Az Apáczai Kiadó jótékonysági programjai Az Apáczai Kiadó fontosnak tartja, hogy a magyar nyelvű tankönyvek eljussanak a határon túl élő magyarokhoz is. Ezért minden évben több millió forint értékben ajándékoz tankönyveket határon túli gyerekeket oktató intézményeknek. A tehetséges fiatalok képességeinek kibontakoztatása érdekében 2007-ben együttműködési megállapodást kötött a Magyar Tehetséggondozó Társasággal, amely megállapodás keretében az Apáczai Kiadó szakmai, morális és anyagi támogatást nyújt. Halad a korral Az Apáczai Kiadó a következő húsz évben is szeretne hasonlóan sikeres maradni. Ehhez változni kell, érteni és használni a digitális világot, hiszen a papíralapú tankönyvek mellett egyre nagyobb szerephez jutnak az interaktív tananyagok. A kiadó felkészülten néz a kihívások elé, több tucat digitális, interaktív tankönyvcsomagja már a virtuális világ korlátlan lehetőségeit használva tanít magyart, matematikát, történelmet (stb.) a diá­koknak.

23

Sulitéka

ÚJ KATEDRA

Színes tintákról álmodott Kosztolányi Dezsőről Kosztolányinak az írás volt az élete. Kiemelkedő költő, prózaíró, műfordító, újságíró és nyelvművelő volt, a magyar nyelv XX. századi őre és tisztítója, lelkes és szakavatott hírverője a világban. Szövegvilága sokszínű. Szavai belénk ivódtak. Őt olvasva saját sorsunkon is gondolkodhatunk. Felidéződnek bennünk gyerekkorunk képei, érzései, kamaszkori és fiatalkori lázadásaink eszméi. Felidéződnek az Üllői úti fák, kapcsolódnak hozzá Esti Kornél kalandjai és Édes Anna elfojtott érzelmei a gyilkosság előtt, a csúnya lány nyomorúsága a Pacsirtából, az Aranysárkány tanárának megaláztatása, aztán a véreskezű római császár, Néró élete és művészi ambíciójának megfogalmazása, a kisgyermek és a bús férfi panasza, valamint a színes tinták és nyelvünk szeretete. Ezek mind hozzá kapcsolnak minket. Kosztolányi 1885-ben született Szabadkán. Apja a helyi gimnázium tanára, igazgatója. Ifjúkora az „oszló Monarchia” világa. A magyar társadalom tele volt kétséggel, tétovasággal. Szülővárosában megszakadtak tanulmányai egy önképzőköri vita kapcsán, ami tettlegességig fajult egy tanárával. Magántanuló lett Szegeden. Ott érettségizett, majd Pesten lett bölcsészhallgató. Négyessy professzor híres stilisztikai szemináriumán ismerkedett meg Babitscsal. Ő is ott szívta magába a „fentebb stíl” formai szabályait. Magyar–német szakon végezne, de a végső vizsgák előtt otthagyja az egyetemet. Kétszáz korona fizetésért állást vállalt a Budapesti Naplónál. Adyt váltotta a szerkesztőségben. Egyre nagyobb lett írói, fordítói ázsiója. Berobbant az irodalomba. Magánélete is révbe ért: 1913-ban feleségül vette Harmos Ilonát, akit az irodalomból Görög Ilona néven ismerhettünk. Nemsokára megszületett Ádám fia. Ekkor meghalt a korhelyvilág számára. Már nem járt az újságírók templomába, a kávéházakba, szakított az újságírók hű proletár barátaival, a pincérekkel is. Már nem csábította új kalandra a tavasz. Otthon ült és dolgozott. Irodalmi társaságokba, lapokhoz hívták, keresett szerző lett, rendre jelentek meg írásai. Elismerés elismerést követett az életében. A PEN-klub elnökévé választották, megkapta a francia becsületrendet is. A harmincas évek elején érte utol halálos betegsége, ami néhány év alatt végzett vele. Fiatalon, ötvenes évei elején halt meg. Élete és munkássága ös�szeforrt a Nyugat című folyóirattal, a magyar szellemi életet pezsdítően megújító lappal. A XX. század első felének magyar szellemi életét meghatározó külföldi gondolkodók közül – Benedetto Croce és Freud lélekelemző tanai mellett – Bergson rá is nagy hatással volt, mint ahogy Babitsra is. Bergson vonzereje abban rejlett, hogy szerinte az idealizmus és realizmus ös�szehangolható. Kosztolányi is szabadkőműves volt, mint Ady. Nem volt a tételes vallások híve. Schopenhauer után

24

ő is úgy vélte, hogy Isten valami gonoszat gondolt az élettel. Így legfőbb gondunk önmagunk sorsa, és izgalmunk abban rejlik, hogy az ár és apály törvénye szerint mozgó fekete árnyék mit is jelent. A városi élet biztonságos és ellenséges színeit is lefestette. Kéjlakiakról és hajléktalanokról, nyomorban élőkről egyaránt írt. Arról győz meg minket, hogy mégis élvezet élni, amikor pusztul a világ. Nincs menekülés, még a pénz és az arany sem ment meg minket, kár is nekik hódolni. Nem segít a hasznosság- és az értékelvűség sem. Úgy tartotta, hogy mind csalódik, aki a tiszta érzésekben hisz, ahol a pénz kormányoz. Csak a játék adhat menedéket a világ borzalmai, a lét szörnyűségei elől, és ebből lehet életerőt meríteni. Talán nem írt nála senki többet a halálról. Sztoikus bölcsességgel az elfogadására törekedett, de az élet szépségét hirdette. Életünket egy kedves vendégségként fogta fel itt a földön. Élete egy hosszabb ébrenlét volt. Hitt a művészet társadalomfor­máló erejében, a fantázia valósággal való egyenértékű szerepében. Kosztolányi mélyreható, ösztönös műveltséggel rendelkezett, amit nem lehet megtanulni, amire csak születni lehet. Jellemzője a poénos szerkezet, a stíljáték, a szellemesség és a könnyed, elegáns írásmód. Egész lényét jól fejezi ki az a kalandor fürt, ami a homlokára hullott. Stendhal, Csehov, Flaubert volt a kedvence, de igazi mesterének Shakespeare-t tartotta, tőle vette az írói megközelítés mintáját, pozícióját. Utálta a regényes beállításokat irodalomtörténeti írásaiban is. Kerülte az eszményesítést és a szólamokat, mert ezek – szerinte – csak a műkedvelőket lelkesítik. Csodálhatjuk benne az írásművész közvetlenségét, amivel elkerülhetik a szerzők a rájuk leselkedő veszedelmeket: a tartózkodást és az áradozást. A szépség és a játékosság kedvelője, művelője. Az élet nagy dolgait az apró részletekkel ragadta meg. Bámulatos volt a ritmusérzéke, könnyed a rímelése. Történetei megkapóak. Kosztolányinál a kedvesség és a durvaság egymás rejtett alakjai. Írásaiban az önpusztítás, a

2010. február

ÚJ KATEDRA

Sulitéka

magyar vágyak lázálmai jelennek meg azzal a céllal, hogyan kell megmenteni a lelkünket. Erre legjobb példa Esti Kornél alakja, aki az ő másik énje. A művész és polgár ellentéte feszül jellemük, életvitelük között. Kosztolányi jól nevelt fiú, de túlzottan kegyes – ahogy ezt a vele rokon lelkületű Esti Kornél fogalmazta. Egytestvér volt a hindu álmodozókkal, arról a tőről fakadtak írásai, ahonnan a mítoszok és a regék.

Rómából jön, vele kereste Kosztolányi a hűtlenséget és a csapongást. A pusztulás utolsó pillanatainak szépségkereséséről szól, mint a nihil írója, akinek nyelve zenél, és az elmúlást muzsikaszó kíséri. Nem oldott meg nagy kérdéseket, szakított mindenféle ósdi és új hagyományokkal, akár jobboldali, akár baloldali iskolával, modorral, egyszerűen csak mesélt.

Kétkedő lélek volt. Nála a tárgy, a tájleírás vagy néhány szó nem pusztán a szépsége miatt jelenik meg a szövegben. Ismerte a hangok vegytanát, vegyértékeit. Neki is szavak, színek, hangulatok áradtak idegpályáin. Lelki érzékenység és démoni képek jelennek meg verseiben. Biztonságvesztésről ír, mert az álmoknak végük. Komor volt a mondandója. „Minden fakul, sodor az idő, kopik az ember.” Nem járt rezervátumba, állat- és botanikus kertbe az ihletért. A társadalom felületéről gyűjtötte a képeket, a történeteket. Nagy önfegyelme volt, ez látszott abból is, hogy hiába volt szenvedélyes kártyás, egy nagy vesztés után megfogadta, hogy többet nem ül kártyaasztalhoz, nem nyúl a lapokhoz. És amit ő egyszer megfogadott, elhatározott, azt megtartotta. Nem is kártyázott többé. Kosztolányi szerint is a kritikus olyan, mint a költő, csak a szenvedés hiányzik a szívéből, és a zene az ajkáról, mint ahogy a műfordítás is a jó borok ízét idézi, amelyben a nyelvek szóképeit kell egymásnak megfeleltetni. A nyelv nála is a tudat létezési formája. Az individuum szemszögéből írt. A szó ősi ereje élt szövegeiben. Gondolkodásra késztető es�széista, aki tanulmányaiban a modern művészet jegyeit, karakterét kereste. Stílművész volt, sokoldalú és megtévesztő. A magyar vidék kispolgári ürességéből, szürke hétköznapjaiból jött. Számára Budapest modern Babilon volt, ahogy mondta. Az elmúló biedermeier világot jelenítette meg. A csendes elzárkózást a polgári lakások nyugalmával, egy kis múltidéző zsinóros attilával, zongorával és alakjainak démonoktól való félelmével. Regényeiben és novelláiban a freudi pszichoanalitika alapján elemez, de nemcsak mások életének repedéseit figyelte. Néró az önkiélés korlátlan alakja, akiben nincs etikusság, csak szabadosság. Esti Kornél lelke a széthulló

A vers nála is az emberi képzeletünk kifejezése szóban, és úgy tartja, az álmodozónak út és tévút egyre megy. A világban terjedő fenyegetettségre a felülemelkedés volt a válasza. Minden versszaka vagy falfestmény, vagy vulkánkitörés. Végtelen lehetőségek rejlettek benne. Vonzották a vad lelkületű írók. Puskin, Lamb, Heine és Poe gondolatai, tettei élete végéig igazgatták fantáziáját. Zseniális esszéportrékat rajzolt róluk. Ellentétes volt irodalmi és emberi megítélése. Gyakran támadták, és néha nem is ok nélkül. Ebben a régi barát, Babits járt az élen. Hígság, felületi hiszékenység, kétkulacsosság, amoralitás vádjai érték. Hol Ady költészetének bírálatáért, vátesz költőiségének tagadásáért a húszas évek végén, hol a proletárdiktatúra utáni, rövid ideig tartó antiszemita korszakáért. Mellette szól, hogy később korrigálta tévedéseit, még a szomszéd népek sértegetéseiről is. Világa nehezen ismerhető meg, hiszen ellentmondásos az életműve. Kosztolányinak több a szabadság a boldogságnál. Titok lappang írásaiban. Bontja a lélek rétegeit. A halál költője volt, tudta, hogy csúnyán halunk meg. Játékossága néha elfedi a borzalmakat. A pillanatban rejlő lehetőségek kifejtője, hiszen az idő többértelmű. Megértő nyugalommal veszi tudomásul a világ kaotikus jellegét. Az elegancia mestere volt, mikor lelki válságairól írt, akkor is. Költészete pátoszmentes. Sokoldalú és ezerszínű, nála bohócosan kergetik egymást a szavak. Kosztolányi a XX. századi magyar irodalom klasszikusa. Világa miniatűrművészet. Szuggesztív író, aggályoskodó filológus volt. Babits a morális ember volt, ő az esztétika embere. Adyval összevetve pedig azt a párhuzamot találjuk, hogy Ady ars poeticája a művészet az életért, Kosztolányié az élet a művészetért. Novák Imre

2010. február

25

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

A szépet keresik és adják Bemutatjuk a marosszentgyörgyi Szent Cecília Együttest Marosvásárhelyen és környékén, de Székelyföld távolabbi településein is óvodák, iskolák, kiállítótermek, kulturális központok, templomok ünnepi műsorait gyakran színesíti a népdal, az egyház, az irodalom, a komoly vagy éppen a rockosabb zene világából merített dalaival öt – köztük négy nagyon ifjú – székelyruhás hölgy: Iszlai Antónia, Iszlai Brigitta, Simon Csenge, Simon Janka és Simon Kinga. Ők alkotják a 2004 őszén Marosszentgyörgyön alakult Szent Cecília Együttest, azt az ének- és zenekart, amelynek nevét egyre többen – s immár Magyarországot is beleértve – emlegetik elismeréssel és tisztelettel. A kedves kis csapat törekvéseiről, elért eredményeiről és céljairól Simon Kinga alapítót, az együttes vezetőjét kérdeztük. – A tagok névsorában szereplő három Simon vezetéknév egy családra utal? – Igen: Csenge és Janka a lányaim. Gyergyóditróban születtem, ott is nevelkedtem, a munka hozott Maros­ szentgyörgyre. Csenge még otthon született, Imre és Janka már itt. Munkámat Ditróban kezdtem Szilágyi Lőrinc plébános és Pál László tisztelendő urakkal, ők indítottak el ezen az úton. Együttesünk neve azt fejezi ki, hogy Szent Cecília római ókeresztény szűz és vértanú, az egyházi zene védőszentje példáját szeretnénk követni, akinek szíve Istennek énekelt. Hiszem, hogy az együttes tagjainak élete szebb lesz a zene, az éneklés által, s hogy ezzel másoknak is sok örömet tudunk szerezni. – Röviddel megalakulásuk után máris magukra vonták nemcsak a közönség, de a szakmai ítészek figyelmét is… – Első nagyobb fellépésünk Marosszentgyörgyön volt, egy előadói pályázat keretében rendeztünk koncertet. A lányok nagyon kicsik voltak, a hangjuk is „kicsi” volt, de tiszta és szeretettel teli. Nemsokára jött az értesítés, hogy Budapesten a Páter Tamás Alajos emlékére meghirdetett előadói pályázaton 2005-ben a gyermekkarok kategóriában III. díjat nyertünk. A díjat ősszel vettük át a budapesti gálakoncerten. A helyszínen döbbentünk rá, hogy ez az egész bizony nem kis dolog, mi ugyanis a magyarországi zeneis-

26

kolák 50–100 tagú kórusaival versenyeztünk… Hát ezzel az élménnyel kezdődött! – Ez a korán jött siker bizonyára még nagyobb lendületet adott önöknek. – Soha nem ültünk tétlenül, de soha nem készültünk kifejezetten valamire. Ha valami szépet találtam, azt megtanultuk. Kedvtelésből énekeltünk. A helyi rendezvényeken rendszeresen részt vettünk: egyházi ünnepeken, tárlatokon, könyvbemutatókon, polgári ünnepeken. Állandó vendégei vagyunk Borzonton a Vadárvácska képzőművészeti tábor nyitó- vagy záróünnepségének, s emellett marosvásárhelyi kiállításukat is „megénekeljük”. A dalok műfaját tekintve repertoárunk igen színes: gregorián, régizene, népdalok, népdalfeldolgozások, kórusművek, rockoperák, musicalek, több stílusban megzenésített versek egyaránt szerepelnek benne. Igyekszem a magyar zeneszerzőket előnyben részesíteni, Bartókot, Kodályt, Harmat Artúrt, Bárdos Lajost, Szőnyi Erzsébetet – hogy csak a legjelesebbeket említsem. – Hanghordozón is hozzáférhetőek ezek a dalok? – Több hangfelvételt készítettünk. Az első még abból az időből származik, amikor még nevünk sem volt, 2004-es keltezésű. Címe: Bölcsőm őrizték zord hegyek és megzenésített verseket tartalmaz. 2005-ben készült el a Kelj fel, keresztény lélek című karácsonyi CD-nk, ezen is énekelünk gregoriánt, kórusművet, népdalt és saját szerzeményt is. 2006-ban a Szent György-napi rendezvényeken adtuk elő a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (LGT) című musicalt. 2006 karácsonyára újabb hangfelvételt készítettünk az ugyancsak az egyházközségünkben működő miniJubilatéval és a Jubilatéval közösen, ez Baricz Lajos Karácsonyi ének című, tíz darabból álló versciklusa volt. 2009-ben újra sikerült összefoglalnunk mindazokat a dalokat, amelyek a szívünkben vannak, ebből született a millenniumi CD-nk. Ezer év dalban, amiben benne van magyar keresztény életünk, múltunk és remélt jövőnk… 2009. november 21-én, Szent Cecília emléknapjának előestéjén megünnepeltük alapításunk ötödik évfordulóját. Az esten, amelynek címe Éneklő Meseország volt, kicsik és nagyok részleteket adtak elő különböző mesemusicalekből. Ez valóban mesésre sikerült! Múlt évben főegyházmegyénk ezeréves fennállását is sikerült méltóképpen megünnepelnünk. Millenniumi műsorunkkal megfordultunk a remeteszegi, a kövesdombi temp-

2010. február

Kottavarázs

ÚJ KATEDRA

lomokban, Jedden, Gyergyókilyénfalván a Mária Magdolna-templomban, Borzonton a Szent István-szobor avatásán – Borzonton a falunap alkalmával a Valahol Európában musicallel is felléptünk – és Gyergyóditróban. – Említette, hogy egyházközségükben működnek még ének- és zenei együttesek. – A miniJubilate tagjai óvodások, a Jubilatét iskolás gyerekek alkotják, és van még egy, a Szent György vegyeskarunk is. A Szent Cecília tagjai részt vesznek a többi együttes munkájában is, sőt velük nehezebb darabokat is megtanulunk. Beszélgetésünk idején a február 13-i, Csak tiszta forrásból című népdalestre készülünk.

– Az ilyesfajta missziós tevékenység segítség nélkül nemigen megy… – Két személyt kell itt megemlítenem: a plébános és költő Baricz Lajostól mindenekelőtt verseket és lelki támogatást kapunk, a férjem, Imre pedig a műszaki dolgokat intézi: a hangfelvételeket, a plakátokat, egyben ő a legfőbb kritikusunk is. Tőle tudjuk meg az igazat a fellépéseinkről. – Magyarországon hol találkozhat a Szent Cecília Együttessel az érdeklődő közönség? – Április közepén Kecskeméten lépünk fel Baricz Lajos atya könyvbemutatóján, a nyár folyamán pedig Budapestre és a Balaton környékére is ellátogatunk. Varga Gabriella

Szeretünk egy kicsit nosztalgiázni Régi újságokat lapozva, régi filmet nézve semmi mással össze nem hasonlítható érzés keríti hatalmába az embert: egy pillanatra elhiszi, hogy vissza tudja forgatni az idő kerekét. Így vagyunk egykori kedvenceink slágereivel is. Hallgatásuk közben milyen könnyen feledkezünk el arról, hogy a dalok születése óta már súlyos évtizedek teltek el…

A nosztalgiára komoly iparágak épülnek szerte a világon. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy hány Elvis-mütyür talál gazdára még ma is, de nem lehet haragudni azokra a producerekre sem, akik nagyszabású versenyeket szerveznek a rock királyát lelkesen utánzók számára. Az újjáalakult Verkli zenekar (Bornai Szilveszter, Fodor János, Kölcsényi Attila, Magyar László, Soós Balázs) Illésés Fonográf-számokkal szórakoztatja a nagyérdeműt minden hónap második vasárnapján a legendás Illés Klubnak helyet adó Fővárosi Művelődési Házban. A nosztalgiaestek

2010. február

felelőse az ILLÉS kluBOSCHok Baráti Köre Egyesület. Terveznek közös kirándulásokat, többek között egy erdélyi körút, egy horvátországi hosszú hétvége a Plitvicei-tavaknál és környékén, valamint a Miskolci Kocsonya Fesztivál szerepel a programjukban. Természetesen nemcsak egyesületi tagok járnak szívesen a rendezvényeikre. Az egyre népszerűbb Mystery Gang zenekar Egri Péter rockabilly-rajongó kamaszkori álmának a megvalósulása. Első dalának a megszületése óta több mint tíz év telt el, s azóta nem hagyják őt – zenész barátaival együtt – lemenni a színpadról. Koncertjeik az ’50-es évek Carl Perkins, Eddie Cochran, Buddy Holly vagy Gene Vincent óriási bulijait idézik. Sikeres német, olasz, angol, francia, holland és magyar fesztiválszereplések vannak már mögöttük. Játszottak Elvis Presley pályatársaival, a híres rock and roll korszak még élő sztárjaival. Frenetikus sikere volt a József Attila Színházban az Európa-szerte csak Elvis földi helytartójaként emlegetett, skót származású énekesnek, Rob Kingsleynek. Az Elvis-story című koncertre olyan gyorsan elfogytak a jegyek, hogy be kellett iktatni egy délutáni előadást is.  Rob megnyerte az Elvis-hasonmások Európa-bajnokságát, s hangjával, mozgásával, megnyerő egyéniségével és finom humorával valóban azt az illúziót képes kelteni, mintha maga a király lépne ma a szemünk elé. Az emlékezetes előadás tevékeny részesei voltak a több évtizede szinte kizárólag ebben a műfajban tevékenykedő magyar rock & roll zenészek. Gencsi Attila, a Vocal Idiots, a világ első R&R Paródia Színházának atyja, a Roll’ Skate Boogie együttes, élükön Elvis by Fly, az első magyarországi Elvis Presley-verseny II. helyezettje, aki civilben matematika–fizika szskos tanár, valamint a ceremóniamester szerepét betöltő Miller Zoltán. H. G. M.

27

Főhajtás

ÚJ KATEDRA

Pár heti zenetanulás után már komponált Új művével Szokolay Sándor a nyolcvanéves Csoóri Sándort köszönti

Tizenhat évesen édesapja vitte a békéstarhosi Énekiskolába, s ettől kezdve Szokolay Sándort nem eresztette el a zene. Igaz, ő sem akart elszakadni soha egy pillanatra sem a hivatásától. Hetvenkilenc évesen időnként még napi tíz óránál is többet dolgozik, hogy új művével elkészüljön időre, Csoóri Sándor köszöntésére. Mindannyiunk örömére. – Szülei, nagyszülei nevelték a zene szeretetére? – Nagyapám zenei oktatásban nem részesült, mégis sok hangszeren kitűnően játszott. Ösztönös adottságai voltak, autodidakta módon hegedült, klarinétozott. Rézfúvós hangszeren, ami csak a keze ügyébe került, hamarosan jól játszott. Az eleim orosháziak voltak. Édesapám hegedűművész szeretett volna lenni. Szegeden, Debrecenben tanulmányokat folytatott a konzervatóriumban. Családalapítása meghiúsította ezt a vágyát. De neki köszönhetem, hogy a zenét választhattam hivatásomnak, mert 1947-ben ő vitt el Békéstarhosra, az ott alakult Énekiskola felvételi vizsgájára. Pár heti zenetanulás után már komponáltam… Ami neki nem hozott szerencsét, azt – jó hallásomat ismerve – bennem szerette volna megvalósítani. Drága Édesapámnak köszönhetem hát, hogy serdülő fejjel egy csapásra a saját helyemre kerültem. S az ő élete is végül a zenében talált magára. Orosházán alapított egy madrigálkórust, s kitűnő kórusvezető vált belőle! Hát az én „zeneszeretetemet” így köszönhettem elődeimnek. Azóta is a gyökereink örökségét isteni titoknak tartom. Sőt kételkedés nélküli hitemet is e felfedezésemnek köszönhetem. – Kit tart meghatározó egyéniségnek a tanárai közül a kezdetektől egészen a Zeneakadémiáig? – Példaképek özöne terelte, irányította egész gyermekkoromat. Tarhos alapítója Gulyás György, aki nem volt egy könnyű ember, ám a tehetséggondozásban szenzációs felismerései voltak. Ő volt zenében az első! Hat évtizeddel ezelőtt kerültem a budapesti Zeneakadémiára, ahol Kodály Zoltán szédületes elvárásai, az, hogy a legtöbbet próbálta kisajtolni növendékeiből, volt rám óriási hatással. A Tanár úr elsősorban mérhetetlen igényessége miatt a mai napig a legnagyobb emberi és művészi példaképem. Mára ellustult a világ! Örömeinket és bánatainkat sem éljük meg a régi intenzitással. Zeneszerzésmesterem, Farkas Ferenc és Ádám Jenő, Bárdos Lajos a próbatevő ’50-es éveinken segítettek át bennünket. Nagy szerencséje életemnek az is, hogy a zene mindent meghatározó szerepe ellenére egész életemet a költészet bűvöletében éltem. Több mint harminc magyar költő versét zenésítettem meg. Több száz kórusművet írtam, oratóriumok, kantáták sorát és hét operát. Ezt is a gyermekkorom inspirációinak köszönhetem. – Mikor gondolt arra először, hogy zeneszerző lesz? – Békéstarhoson jóval több mint száz zongoradarabot írtam. Ma is vállalom őket! Én nem akartam zeneszerző lenni, csak azzá váltam félévi zenetanulás után… Egész életem legnagyobb adományának tartom ezt, méghozzá égi

28

adományának! Mert ezzel együtt boldogságot és harmóniát kaptam, s azt csinálhatom, amihez igazán kedvem van. Gyürkőzöm sokat, de alkotás során nemigen szenvedtem. Talán optimizmusom is ebből táplálkozott. Az alkotómunkából képtelen lennék valaha is nyugdíjba menni. – 1975-ben művet is írt Kodály Zoltánhoz hódolata jeléül. Mi volt az, ami Kodályt híres kortársai közül is az első helyre emelte? – Bevallom, hogy ő volt az, aki az emlékezetemben nem halványult, hanem erősödött. Szigorú ember volt, s ezt a legtermészetesebb tulajdonságát mindennap gyakorolta. Nem szerette a hízelkedést. Az magától értetődő volt számomra is, hogy róla írni az ő életében képtelenség. Sokan éreztük, hogy ő a legnagyobb magyar a mi életünkben! Az utókor gyakran hálátlan. Persze szinte csak azok fanyalogtak vele kapcsolatban, akik az ő nyomába se érnek. Én nem magyarázni szeretném Kodályt, sokkal inkább követni! – A Kodály-módszer sajnos rég nem „slágertéma” Magyarországon, szemben a világ több országával, de ma már lassan az énekórák is kimaradnak a közoktatásból. Ahol még vannak énekórák, gyakran ott sem szaktanár tartja őket. Mit tenne, ha valaki most szabad kezet adna önnek a dolgok megreformálásához?

2010. február

ÚJ KATEDRA

– Az én életem fogytán van már, nem is lenne a reformálásra módom. Amennyire bírom, teszem a dolgom, és szeretnék a lába nyomában járni. Sajnos már akkor, amikor a Magyar Kodály Társaság alapító elnöke voltam, tele lelkesedéssel, gyakran éreztem, hogy a klasszikusok ritkán divatosak. Az ő életműve sohasem volt slágertéma, de nemzetmentő és nemzetösszetartó ereje volt. Ezt senki sem tudja elvenni tőle. Bizonyosságom, hogy e hályogos napokon nemcsak hazánknak, de a világnak is túl kell majd lépnie… Ezek az idilli idők sajnos ripsz-ropsz nem várhatók. – Miért vonult vissza hosszú évek óta „soproni magányába”? – Eszemben sem volt visszavonulni! Csak nehezen tudtam azonosulni a világ „jelenével”. Én, mint a többi „fennsík felé” igyekvő kortársam, változtatni igyekeztem az egykori elvárásoktól szabadulva szétforgácsoló tevékenységeimtől. Tehát Sopronba nem „kivonulásként” mentem, hanem bevonultam az ott rám váró alkotói szerzetesházamba, ahol mindennél boldogabb vagyok. Bensőmre hallgattam, amit Babits gyönyörűen fogalmazott meg: „…állj akarattal a rejtett erőkhöz”. S az In Horatium című vers befejező sorai ki is mondják ennek az igazi értelmét: „melyek változás százszínű, soha el nem kapcsolt kusza kerek koszorúját fonják.” Ez az élet „kusza kerek koszorúja” mindennél fontosabb, főleg a főváros zajától távol. Az alkotó embernek az életét nem intézni a legfontosabb, hanem írni! – Különleges bemutató színhelye lesz február 27-én 18 órai kezdettel a budapesti Deák téri evangélikus templom. – Csoóri Sándor a napokban töltötte be nyolcvanadik életévét. Költeményeinek oratórikus megzenésítésére Szakolczay Lajos irodalmár hívta fel a figyelmemet. Meg-

Szokolay Sándor

1931. március 30-án született Kunágotán. 1956-tól '61ig a Magyar Rádió zenei szerkesztőjeként dolgozott, ezt követően független művészként próbált megélni. 1966tól 1994-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés-, ellenpont- és prozódiatanára volt. 1977 és 1988 között a Magyar Televízió zenei lektori tisztét is betöltötte. Az 1980-as évek végén aktív közéleti szerepet is vállalt, húsznál több társadalmi szervezet, társaság, alapítvány választotta elnökének, illetve vezetőségi tagjának, köztük a Magyar Kodály Társaság, a Magyar Zenei Kamara, a Nemzeti Alapítvány, a Fészek Művészklub és a Magyar Rádió Alapítvány. Művészetének elismeréseként már 35 évesen, 1966-ban Kossuth-díjat kapott, jutalmazták Erkel-díjjal (1960, 1965), érdemes művész (1976) és kiváló művész (1986) elismerésekkel, Bartók–Pásztory-díjjal (1987, 2001), Magyar Művészetért Díjjal (1993), Magyar Örökség-díjjal (1998) Kodály-díjjal (1999), Corvin-lánccal (2001) és Prima-díjjal (2009). Művei, különösen operái, külföldön is ismertek.

2010. február

Főhajtás szólítása nyomán Csoóri minden fellelhető versére szert tettem. Február végén, a költő születésnapjának hónapjában hangzik el a bemutató. Kivételesen gazdag művészi világról úgy kell vallanom, hogy ezúttal nem a „szavak szolgálójává” kell válnom, hanem a verssorok lüktetésére bízhatom magam. A kifejezések képszerűsége, szótalálmányok özöne vesz körül. Héttételes oratórikus látomásoknak neveztem el a Télvégi tavaszváró című darabot, melyhez nem adtam mindig verscímet, hanem a mű inkább egy kiállítás képei­ re emlékeztet. A tételek gyakran több versből váltak egységessé zenedramaturgiailag. No.1. Kiáltások a hóesésbe. „Január játszik jégsípon, pásztori ujja jéghideg, félrehúzódva hallgatom, ne legyek útjában senkinek.” Ez fagyos fanfáros hangulatú. No.2. A hosszú tél zsoltára. „Hosszú ez a tél, nem akar elmúlni soha, elmúlt húshagyókedd, elmúlt hamvazószerda, de hamvas barka-bomlás helyett inkább havazik.” No.3. Motyogók. „Mit beszéltek ki, motyogók? Mit beszélsz ki te, nénike, míg a piacról mész haza? Pénzed osztod be télire, ne legyen vődnek panasza, s nyolcszáz forintból jusson ruhára, szénre, kosztra is?” No.4. Virágvasárnap. Szinte a jeles napok játéka e kis drámatöredék: „Valahol most egy tulipán-szájú, kicsi szamárka ordibál, hátára odaképzelem magam, s vagyok Jézus-király.” No.5. Illatos nagypéntek napon. A befejező sorok villantják fel nagypénteket: „a mennydörgésben zene zúg, minden zenében fájdalom, a szenvedés is jöhet még illatos nagypéntek napon.” No.6. Húsvét másnapján. „Húsvét másnapján is kiált a kakas, pedig te azt hitted már: túl vagyunk minden áruláson, túl péteri s júdási éveinken.” No.7. Pünkösd jön, szép borzas ünnep. A gyors scherzo: „Árkokon, bokrokon, páfrányos dombokon most borzong át a tavasz! Busa pünkösdvirág vetkőzteti magát, szél, légy hozzá irgalmas. Hajam töve izzik, arcom megpiroslik, s ingem már dombon lobog. Tulipán-erővel, most, most tölt a föld fel, soha le nem roskadok. Soha, soha, soha, csobogja a Duna, s veri vissza a Börzsöny. Ágak suhorásszák, belém dudorásszák, hogy így legyen Örökkön!”. E versekről még egy pár dolgot röviden felvillantok. Csoóri verseinek nem szövevényesek a sorai, hanem „jelenítőek!” A szakralitásspiritualitás és a profán ábrázolás jól összesimul bennük. A művet a Nyíregyházi Cantemus kórus – Szabó Dénes betanításával – adja elő, szoprán, tenor és basszus szólóval. Kertesi Ingrid koloratúr szoprán operaénekes a magas hangot hangsúlyozza a tél hidegében, Domahidy László a kontrabasszus mélységével kontrasztál. Szólóik mellett a duettinók és terzettinók a társas éneklést képviselik. A zenekari kíséretes műnek a bemutatóját magam vezénylem. Gémesi Géza zeneszező-karmester az együttesei részére kért tőlem kompozíciót, aki az egyik legkedveltebb zeneszerző-növendékem volt a Zeneakadémián. A mű mottóját Shakespeare Szentivánéji álom című tüneményes művéből vettem, a „Minő hangot látok?” kettős jelentésű képzetkeltő mondatából. Auditív-vizuális Álom-Vízió! E művet úgy is nevezhetem alcímében: Látomások és Hallomások… Az est során még Gémesi vezényel Bartók, Kodály zenekari műveket. H. Gábor Miklós

29

Mesevilág

ÚJ KATEDRA

„Csak ültetek a jövő nemzedéknek!” A teljes idézet Benedek Elektől, az Öreg faültető énekéből így szól: „Mi hasznom benne? – én nem kérdezem, / Csak ültetek a jövő nemzedéknek!” Egyik első mesekönyvem volt – mint gondolom, akkoriban sok kislánynak – a nagy mesélő, mindenki Elek apójának Világszép nádszálkisasszony című mesegyűjteménye. Szépen kiszíneztem, de nem ám csak a fekete-fehér rajzokat, hanem bizony ráerősítettem a színes képekre is – még a keménytáblás borító sem kerülhette el a sorsát –, amit nem kevés filctollam bánt. Az első tizenhat oldal hiányzik, ezt a kiadást talán már soha nem tudom megvásárolni, de a szülők újabb és újabb generációinak örömére azóta is adtak ki Világszép nádszálkisasszony-köteteket. Közel s távol nem volt még férjem s családom, amikor megvettem leendő gyermekemnek Benedek Elek összes meséit, mondván, enélkül elképzelhetetlen nevelgetni egy óvodás-kisiskolás korú gyermeket, s reménykedvén, talán fellelem majd az én hiányzó tizenhat oldalamat is. Generációk nőttek fel az általa gyűjtött és írt mesék sokaságán: a Többsincs királyfi, a Világszép nádszálkisasszony vagy Babszem Jankó történetei az elmúlt majd’ száz év alatt számos gyereket ringattak álomba. Kettős évfordulót ünnepelhettünk 2009-ben. Egy évvel ezelőtt volt 150 éve, hogy született és 80 éve, hogy meghalt a magyar mese és ifjúsági irodalom máig talán legismertebb alakja, aki mint meseíró, a magyar gyermekirodalom mint műfaj hazai megteremtője volt. A Neptun Brigád elnevezésű színházi társulás méltóképpen ünnepelte az évfordulókat. Felkérték Litvai Nellit, készítsen a Benedek Elek által gyűjtött egyik legnépszerűbb meséből saját szerzői átiratot, amely alkalmas lehet arra, hogy színpadra ál-

60 órás akkreditált képzés általános és középiskolai pedagógus, és óvópedagógusok részére A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság „Környezeti nevelés a természetben, avagy a környezettudatos életmódra nevelés eszközeinek alkalmazási lehetôségei a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területein, az ember és környezetének viszonyai alapján” 60 órás akkreditált képzést (OM 174/141/2005.) indít 2010. április 8–11. között. A képzés helyszíne: Bakonybél, Erdôismereti Oktatóbázis, Balaton-felvidék, Bakony. A képzés díja: 59 000–65 000 Ft Célcsoport: bármely szakos általános és középiskolai pedagógus, óvópedagógus. Érdeklôdés, jelentkezés: Somlai Szilárd 87/555-290, 30/491-0104, [email protected], www.bfnp.hu

30

lítsák. Az együttmunkálkodás gyümölcsözőnek bizonyult, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a színjátszó csapat vezetője, Baksa Imre szinte biztosra mehetett, hiszen azt az írónőt kérte fel erre a szép munkára, akinek nevéhez oly sok, gyermekeknek szóló színpadi alkotás fűződik. Ha csak a ’70-es évekbeli legendás Pinokkiót említjük, Pogány Judit főszereplésével, vagy a Szélkötő Kalamonát, és nem feledve persze az ASSITEJéletműdíjat, amivel 2008-ban kitüntették szerzőnket, egyértelművé válhat, hogy az író-dramaturg a hazai gyerekszínház ügyének jelentős személyisége, aki számtalanszor bebizonyította már: a gyermekszínház egyenrangúan fontosnak számít a felnőtteknek szóló előadásokkal. Nem történt ez másképp a Neptun Brigád és az Új Szín-

Kétnapos pedagógus-továbbképzés Budapesten és félnapos képzések 5 helyszínen

(Budapest, Eger, Kecskemét, Pécs, Székesfehérvár)

az EU-s témák oktatás-módszertanáról.

A képzés célja többek között: Általános, illetve szaktanári munkában felhasználható és aktuális EU-s tudásanyag és tagállami EU oktatásmódszertani jógyakorlatok átadása; tantárgyközi EU-tematikák és/vagy EU-tárgyak kidolgozása és tanítása; projektmenedzsment-ismeretek átadása, elmélyítése. A képzésekre februárban és márciusban kerül sor.

Vita-csata

Disputaverseny középiskolásoknak áprilisban, Debrecenben és Kecskeméten. Bővebb információ: a www.kultindex.hu/eu2011 és a ww.euvonal.hu honlapokon. A képzést az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és a Külügyminisztérium EU Tájékoztató Szolgálata megbízásából, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakmai közreműködésével a Kultindex szervezi.

2010. február

Mesevilág

ÚJ KATEDRA

ház közös előadása, a Világszép nádszálkisasszony esetében sem, amely zsámbéki ősbemutatóját követően beköltözött a színház Bubik Istvánról elnevezett stúdiószínpadára. A zenés mesejáték hűen követi a népmesét. A világ utolsó csücskében, a Szurokfekete-tenger hetvenhetedik szigetén akkora a sötétség, hogy kardot lehet akasztani rá... Itt raboskodik a világ legszebb lánya, akit a Világot Járó Gonosz Boszorkány rabolt el. Világszépének napközben a sötét mocsárban kell dolgoznia a rettenetes Mocsárpribék felügyelete alatt, aki éjszakára nádszálbörtönbe zárja. Világszépe folyton arról ábrándozik, hogy valaki majd megszabadítja, ám a vigasztalan, sötét napok egyre csak telnek. Aztán egy távoli királyságból végre elindul egy királyfi, hogy kiszabadítsa a nádba zárt szépséget és legyőzze a Gonoszt. A királyfi előtt hosszú út áll – a föld kapujába és a nap pitvarába is el kell majd mennie –, ám ez az utazás rengeteg veszélyt tartogat. Vajon le tudja majd küzdeni az elébe kerülő akadályokat? Vajon a sárkány, a farkasok vagy a Mocsárpribék nem lesznek-e erősebbek nála? Vajon sikerül majd Világszépét kiszabadítania a nádbörtönből? Huszár Andrea jelzésszerű díszletei jótékonyan hatnak a fantáziára, a néző nem kap készen mindent, s ugyancsak tág teret hagynak a színészi játéknak. Az „egy tér – egy díszlet” sok-sok izgalmas megoldást kínál: egy szereplő akár három-négy szerepbe is belebújik, előtérbe kerülnek a pantomimszerű mozgás adta lehetőségek. Felnőtt, gyerek egyaránt képes elképzelni a királyi udvart, a mocsarat, a vándorlás külső viszontagságait.

2010. február

Nagy segítségünkre van képzeletünk megmozgatásában a két zenész, Wittek Béla és Bartus János, akik mindenféle zörejt, madárhangot, természeti hangot elő tudnak varázsolni sípjaikból, ütős és egyéb hangszereik­ből. Baksa Imre rendezése olyannak mutatja a legkisebb királyfit, amilyennek talán soha nem látják a gyerekek: esendőségét, emberi mivoltát hangsúlyozva még inkább együttérzéssel fordulhatnak a fiatal nézők a hős felé. Az előadás nem nélkülözi a humort, a szélsőségeket, aki félelmetes, az nagyon az, a szép nagyon szép, a jó nagyon jó. Mint a mesében... A mai modern mesék nem pótolják a népmeséket. Az a gazdag nyelvezet, amit a régi korok ránk maradt történeteiből megismerhetünk, és amit sikerült megtartani az átirat során, csak a népmesékre jellemző. Szereplők: Vass György, Fodor Annamária, Pálfi Kata, Molnár Erika, Ficzere Béla, Kövesdy László, Placskó Emese, Gáspár Anna. További információ: www.ujszinhaz.hu. Baracius Krisztina Fotók: Hektor

Neptun Brigád

A Neptun Brigád nevét a véletlen szülte: egyik előadásukra készülve a balatonföldvári Neptun Szállóban laktak. A szereplőgárda előadásról előadásra változik, vannak, akik már két-három produkcióban részt vettek, mások csak egyszer mutatták meg magukat, mégis a brigád tagjai. A társulat Baksa Imre köré szerveződött, akinek balesete után egy időre le kellett mondania a színpadról, s bár azóta visszatért a színészethez, de a kényszerszünet szülte rendezési kedve sem hagyott alább, és életben tartja állandó financiális, hely- és időproblémákkal küszködő munkaközösségét. A csapat pedig előbb-utóbb valódi társulattá kovácsolódik. Baksa Imre igazi színészközpontú színházat teremtett: olyan darabokat választ, amelyek ugyan nem különösebben jelentősek, de a színészi játéknak hatalmas teret hagynak. Baksa képes a bennük lappangó érzéseket, élményeket a felszínre hozni és a kissé papírízű darabokat tartalommal megtölteni. A brigádnak nincs színháza, ami an�nyiban előnyös, hogy folyamatosan alkalmazkodniuk kell az új és új helyszínekhez, s ez nemcsak frissíti a vérkeringést, de átértelmezheti a koncepciót is. A helyszín ezért nagyobb hangsúlyt kap, mint egy hagyományos kőszínház esetében. (www.szinhaz.net)

31

Szertenéző

ÚJ KATEDRA

Mindenki király szeretne lenni A nyolcvannyolc éves rendező, Jancsó Miklós Oda az igazság című filmje nyitotta meg a 41. Magyar Filmszemlét. Hogy a választás jó volt-e vagy rossz, majd a kritikusok elpolemizálnak rajta. A szemle nézőit mindenesetre nem zavarta: sokan kíváncsiak voltak az idős mester legújabb munkájára, s nem vette el a vállalkozó kedvüket a többi filmtől sem. A hivatalos tájékoztatás szerint a legnagyobb filmes mustra nézőszáma félidőben, lapzártánkkor a szokásos harmincezerre tehető. Bevallom, kétszer is megnéztem Jancsó alkotását, mert első alkalommal az volt az érzésem, hogy mi, nézők, lóvá tett lovagok lettünk. A film nem azért készült, hogy valamit még hozzátegyen az elismerten gazdag életműhöz, hanem azért, hogy a filmcsinálás királya újra láthassa katonáit egy kellemes forgatás erejéig. Második alkalommal ez az érzés még erősebbé vált bennem. Nem akárki képes persze arra a borzalmas világválság idején, hogy jó mulatságot és férfi-

Magyar filmek külföldön A HungariCom Kft. 2007-ben jelentkezett első alkalommal önálló standdal a cannes-i filmvásáron. Az elmúlt évben már kétszáz fesztiválnevezést bonyolított. A cég 8 filmje 2009-ben összesen 77 nemzetközi fesztiválon vett részt, amelyek közül 5 volt „A” kategóriás. A Kaméleon című film hivatalos versenyprogramban volt az „A” kategóriás Sanghai Nemzetközi Filmfesztiválon, de hivatalos programban szerepelt a szintén „A” kategóriás Moszkvai és Kairói Filmfesztiválokon is. Az Immigrants – Jóska menni Amerika című film a HungariCom Kft. nevezései­ nek köszönhetően két „A” kategóriás filmfesztiválon is versenyprogramban szerepelt, és három díjat elhódított.

munkát ajándékozzon szeretteinek. Tovább gombolyítva a gondolat fonalát, Jancsó azt tette, amit egy forgatókönyvíró barát (Hernádi Gyula) nélkül maradt rendező tehet. Ös�szegyűjtötte azokat a művészeket, akikkel fél szavakból is értik egymást – Cserhalmi György, Balázsovits Lajos, Gálffi László, Daniel Olbrychski, Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Mundruczó Kornél, Seress Zoltán, Pindroch Csaba, Székely B. Miklós, Galkó Balázs, Jancsó Nyika, Rossa László, Banovich Tamás –, mert abból eddig még jobbára kisült valami. Most csak annyi, hogy mindenki király szeretne lenni. Igazi, egy ország uralkodója vagy egy hatalmas filmes stáb irányítója. Hisz' csak akkor van esélyünk arra, hogy valamit tegyünk, ha királyok vagyunk. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Sajnos ezúttal az utóbbi történt. H. G. M.

Jubileumok bűvöletében az Operettszínház Négyszázadik alkalommal került színre a Budapesti Operettszínházban Gérard Presgurvic musicalje, a Rómeó és Júlia. Több mint öt esztendeje, 2004. január 23-án volt a premierje a színház legnagyobb sikerének, amelyet jelenleg is telt házak előtt játszanak annak ellenére, hogy a Pesti Broadwayn kívül látható volt már a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Pécsi Expo Centerben, valamint a Debreceni Főnix Csarnokban több tízezer néző előtt. Legutóbb a soproni MKB Arénában vendégszerepelt a produkció, mindhárom alkalommal óriási sikerrel. Bár a musical szereplői sokszor cserélődtek, az „alapcsapatból” ma is sokan játszanak. A jubileumi előadáson a férfi címszerepet Dolhai Attila, a nőit pedig Vágó Bernadett játszotta, mellettük Janza Kata, Csuha Lajos, Németh Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Bereczki Zoltán, Szabó P. Szilveszter, Homonnay Zsolt, Csengeri Ottília, Nádasi Veronika és Földes Tamás szerepelt még. A tapsrend után feltűnt az összes jelenlegi szereplő is, s a

32

jól ismert slágereket már együtt énekelte a többiekkel Vágó Zsuzsi, Szabó Dávid, Bálint Ádám, Baranyai Annamária, Pálfalvy Attila, Imre Sebastian, Egyházi Géza, Füredi Nikolett, sőt a produkció első Júliája: Szinetár Dóra is. A hatalmas ünnepi tortát a Rómeó és Júlia rendezője, a Budapesti Operettszínház direktora, Kerényi Miklós Gábor vágta fel. Nagyszabású gálaműsorral emlékezik a színház a magyar operett megteremtője, Huszka Jenő halálának 50. évforduló­ jára. Az ő 1902. december 20-án a Népszínházban egy kis kezdő primadonna, Fedák Sári főszereplésével színre került műve, a Bob herceg volt az első e műfajban, amely külföldön is nagy sikert aratott. Huszka Jenő 1960. február 2-án hunyt el. Ötven esztendővel később a Budapesti Operettszínház nagyszabású gálával idézte meg alakját: a legismertebb slágerei csendültek fel a teátrum sztárjai előadásában. A műsor február 21-én két alkalommal is megtekinthető. H. G.

2010. február

ÚJ KATEDRA

Szertenéző

Világhírű születésnaposaink: Szepesi, Grosics Az Aranycsapat kapusának, Grosics Gyulának immár a 84. születésnapját ünnepelték a róla elnevezett iskola tanulói. A Bikszádi úti Grosics Gyula Sport Általános Iskola kisdiákjai, a Grosics osztály verssel, virágokkal és saját készítésű papír focilabdával köszöntötte a világhírű ünnepeltet a hatalmas tornateremben. A sportpályafutása idején az ellenfél csatárainak életét megkeserítő, Fekete Párducnak becézett kapus legemlékezetesebb mérkőzéseinek felidézése után természetesen az ünnepelt vágta fel a kétszáz szeletes születésnapi tortát. A jó hangulatú ünnepség a fiatal futballistanövendékek kétszer öt perces bemutatómeccsével zárult, amelyet igazi sportemberhez méltóan még egy tisztes kort megért kapus sem nézhet tétlenül: a diákok nagy örömére Grosics indította útjára a labdát a mérkőzésen. Mondják, kezdőrúgást még ilyen nagy üdvrivalgás közepette nem végzett el senki az újbudai sportiskolásoknál. Születésnapját ünnepelte, méghozzá a nyolcvannyolcadikat az Aranycsapat „tizenkettedik játékosa”, Szepesi György sportriporter is, a Magyar Labdarúgó Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke, a világ sportsajtójának kiemelkedő egyénisége. Szepesi György 1945-ben lett a Magyar Rádió munkatársa. 1975-től 1978-ig bonni tudósítóként dolgozott, 1981–1992 között pedig ő vezette a rádió sport főosztályát. Tudósítóként tizennégy nyári olimpián és tizenegy labdarúgó-világbajnokságon volt jelen. Hazánk sok millió sportrajongója Szepesi tudósításából tudta meg, hogy mi történt

Londonban az „évszázad mérkőzésén”, vagy 1954ben Bernben a világbajnoki döntőn. Túlzás nélkül: a televízió széles körű elterjedése előtt Szepesi hangja volt a sport Magyarországon! Legendás stílusában közvetítette vízilabdázóink 1964-es tokiói aranymeccsét vagy Balczó András 1972-es müncheni győzelmét is. 1949-ben elsőként Szepesi György tudósított asztalitenisz-világbajnokságról, egy évvel később pedig az ő ötlete alapján valósult meg a rádió azonnal közkedveltté vált futball-körkapcsolásos műsora. A focihoz nem csupán kommentátorként állt közel. 1934től 1961-ig igazolt játékos volt, 1978 és 1986 között pedig elnökként irányította a Magyar Labdarúgó Szövetséget. Elnöksége idején szerepelt utoljára a válogatott világeseményen, az 1986-os mexikói világbajnokságon. H. G. M.

Múzeumi ajánlat: híd tésztából és gyöngyből... A nemrég új nevet felvett városligeti intézmény, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum folyamatosan izgalmas programokat kínál az egész család számára. Főépületében január végéig volt látható az 1909-ben megszületett első magyar repülőgép, a Libelle (szitakötő) legapróbb részletekig pontos másolata. A közel kilenc méter fesztávolságú, egyfedeles repülőgép eredetijével Adorján János, a konstruktőr 1910. január 10-én emelkedett először a levegőbe. A tervek szerint a Libelle a Petőfi Csarnok emeletén április elsejétől újra vendégeket fogadó állandó repülési kiállításának megbecsült tagja lesz. A Hídtörténetek – Lánchíd című kiállításhoz kapcsolódva a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban minden vasárnap 11 és 13 óra között speciális családi múzeumpedagógiai foglalkozásokra várják a látogatókat. Az érdeklődők felépíthetik a Lánchíd makettjét tésztából és gyöngyből, részt vehetnek azon a játékon, amelyen fel kell fedezni a különbségeket a Lánchíd és londoni testvérhídja között, vagy kvízkérdésekre válaszolhatnak a Lánchíd történetéből. A kérdésekre helyesen válaszolók múzeumi képes memóriajátékot kapnak ajándékba! A legkisebbek pedig színezhetnek olyan képeket, amelyek természetesen a Lánchíd oroszlánjait és

2010. február

Buda látképét ábrázolják. A családi programok múzeumi belépővel látogathatók. Március 6-ig lehet megcsodálni a 2009-es év legszebb makettjeit! A magyar makettépítő társadalom egyéves munkájának összefoglaló bemutatását tűzte ki célul a II. Makettező Gála. A kiállításon mérethű harci járművek, katonai és polgári repülőgépek, gépkocsik és hajók makettjei láthatóak, amelyekkel alkotóik már szerepeltek hazai vagy külföldi versenyeken, bemutatókon. Egy-egy precíz makett gyakorta sok száz órás munkával készül el, és megköveteli, hogy építője otthonosan mozogjon a történelemben és a műszaki ismeretekben egyaránt. A több száz modell és dioráma a repülés történetének minden fejezetét felöleli. A  gála kísérő kiállítása Szokol Tibor több mint ötven repülési témájú festményének bemutatása. Az alkotó megfestette a Maszovlet és a Malév teljes légijárműparkját, valamint több történelmi légicsodát és külföldi lajstromozású repülőgépet. A világ repülési múzeumaiban egyre népszerűbbek a hasonló képek, amelyeken keresztül megelevenedik a repüléstörténet. G. M.

33

Harmónia

ÚJ KATEDRA

A tehetség lelki veszélyei „A tehetség olyan, mint sportolónál az erő. Sokféle adottsága lehet az embernek, mégsem lesz senkiből világbajnok pusztán azért, mert magasnak, erősnek, gyorsnak született. A munka teszi a sportolót, a művészt pedig a munka, a technika, a szorgalom. Bármilyen okosnak születik is valaki, az csak útravaló. Akkor tudod felhasználni, ha előbb jó fegyvert kovácsolsz a gondolataidból.” Carlos Ruiz Zafón Mi is az a tehetség? A tehetség fogalmának sokféle meghatározása létezik, ami nem is csoda, hiszen roppant sokrétű jelenségről van szó. Kezdetben a legmagasabb rangfokozattal rendelkező, tehetős vagy éppen sikeres embereket illették a „tehetséges” jelzővel. Később, az intelligenciatesztek elterjedésével már az ezeken a felméréseken legmagasabb pontszámot elérőket vélték a legtehetségesebbeknek, majd hosszú évekig a tehetséget egy általános, a gondolkodással, tanulással, megértéssel kapcsolatos képességnek tartották. Gyorsan nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a tehetség nem azonos a viszonylag könnyen azonosítható magas intelligenciával. Sokkal inkább egyfajta gondolkodási és viselkedési módot jelent, amely alkalmas új megoldások, új lehetőségek megtalálására, felfedezésére. A tehetség fogalmát napjainkban bonyolult összetevők mentén írják le, így képtelenség egyetlen megközelítést általános érvényűnek minősíteni. A legtöbben mégis Joseph S. Renzulli amerikai pszichológus meghatározását alkalmazzák, aki a tehetséget az átlagot meghaladó értelmi képesség (az intelligencia), a különleges képességek, a kreativitás (az eredetiség) és a feladat iránti elkötelezettség (szorgalom, kitartás, motiváció) egybeeséseként írja le. Az értelmi képességek közé a magas szintű elvont gondolkodás, a fejlett kommunikációs képesség, a kiemelkedő memória stb. tartoznak, míg a speciális képességek sokfélék lehetnek és tehetségterületenként változnak. Utóbbiak adják meg tulajdonképpen a tehetség jellegzetességét.

Howard Gardner, a Harvard Egyetem tudósa és pszichológusa 1983-ban végzett egy csoportosítást, mely szerint összesen hétféle speciális képességcsoport különíthető el: nyelvi, zenei, matematikai-logikai, vizuális-térbeli, testi-mozgásos (kinesztetikus), szociális-interperszonális és intraperszonális. Elméletét 1999-ben egy újabb területtel, a természeti intelligenciával egészítette ki, amelybe azok az emberek tartoznak, akik nagyfokú érzékenységgel bírnak a természet iránt, könnyen teremtenek kapcsolatot állatokkal, és jó természettudós, kertész, környezetvédő lehet belőlük. A sporthoz és a különböző művészetekhez való affinitás már egészen fiatal korban tetten érhető a gyerekeknél, míg a többi tehetségterület esetében ez csak később kezd megmutatkozni (a matematikai érzék például kb. 12 éves korban). A legkorábban megjelenő tehetségfajta a muzikalitás, mivel a zene sokkal kevésbé kapcsolódik az általános szellemi képességekhez, mint a többi művészeti ág. Nem véletlen, hogy a legnagyobb zeneszerzők már igen fiatalon kiemelkedő talentumnak bizonyultak: Mozart, Mendelssohn és Händel már 11 esztendősen komponáltak kész műveket, míg Haydn 10 éves sem volt, amikor először zenét szerzett. A tehetség fogalmának meghatározása során azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni az embert érő különböző környezeti hatásokat sem. Czeizel Endre arra hívja fel a figyelmet, hogy a tehetséget alapvetően meghatározó örökletes tényezők mellett a külső hatások körülbelül 3350%-ban felelősek a kiemelkedő képességek létrejöttében. A legfontosabb külső hatások közül négy kategória játszik döntő szerepet a tehetség kibontakoztatásában: a család, az iskola, a kortárs csoportok és az általános társadalmi környezet (elvárások, divatok stb.). Tehetséges vagy sem? A korai tehetségnek nem feltétele a későbbi kiemelkedő teljesítmény, ahhoz, hogy a tehetség fényes bizonyítékát adja képességeinek, nagyon szerencsés konstelláció szükséges. Pszichológiai és pedagógiai vizsgálatok, felmérések szerint ugyanis míg a tehetség a gyermekeknél és serdülőkorban lévőknél még igen széles körben megfigyelhető, addig a felnőtté válás hosszas folyamata során javarészt eltűnnek az ígéretes képességek. A magyarázat egyszerű. A tehetség valamely szikrája, az alkotóképesség szinte minden egészséges újszülöttben benne van, ám ha nem részesül megfelelő fejlesztésben, odafigyelésben, szeretetben, akkor gyorsan elapad a tehetség forrása. A magyar tehetséggondozás megteremtésének egyik legnagyobb alakja, Harsányi István klasszikus meghatározása

34

2010. február

ÚJ KATEDRA

szerint: „Tehetségen azt a velünk született adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni.” Vagyis a szunnyadó képességeknek ki kell fejlődniük, hogy kibontakozott tehetséggé váljanak. Ebben pedig a szülőkre, az iskolákra és a pedagógusokra kiemelt felelősség hárul. Ahogyan Franz J. Mönks, az ECHA (Európai Tehetséggondozó Társaság) elnöke is megállapította: „A család értéket ad, a tanár kapukat nyit, a társak mint katalizátorok hatnak.” A tehetségnevelés elsősorban pedagógiai és pszichológiai feladat, ám voltaképpen társadalmi szükséglet is: a tehetségek kinevelése egy egész nemzet, sőt az egész emberiség tehetségpotenciálját fokozhatja, ez pedig a jobb társadalmi lehetőségek eléréséhez vezet. A tehetséggondozás lényege, hogy minden egyes gyermekben, serdülőben, fiatalban megkeressék a tehetség csíráit, nem pedig az, hogy kiváló tanárok, tökéletes tanulási környezetben, gondosan szelektált tanulókkal foglalkoznak. Az oktatási rendszerben gyökeres szemléletváltozásra volna szükség, vagyis egy olyan pedagógia bevezetésére, amely elsősorban a tehetség előzményeire, a feltételezett képességekre, a személyiségvonásokra, a kreativitás fejlesztésére figyel, és nem kizárólag a kézzelfogható teljesítményekre. Emellett hihetetlenül fontos volna a pedagógusok megfelelő mentálhigiénés felkészítése is a feladatra. Ez a tudás ugyanis egyfelől segíthet a pedagógusoknak a tehetségek felismerésében, a képességek kibontakoztatásában, ugyanakkor felkészítheti őket a kiemelkedően tehetséges gyermekekkel való speciális foglalkozásra is, hiszen ezek a fiatalok nemritkán súlyos lelki problémákkal küszködnek az adottságaik miatt. A tehetség nyomása A tehetséges gyermekek nagyon különbözőek képességeiknél, körülményeiknél, személyiségüknél fogva, azonban egy dologban általában megegyeznek: lelkileg sokkal sérülékenyebbek társaiknál. A tehetséges gyermek képességei néha már egészen fiatal korában (gyakran már óvodásként) megnyilvánulnak, azonban ebben az időszakban a legfontosabb, hogy megfelelő érzelmi fejlődésen menjen keresztül: nem szabad elkülöníteni, hagyni kell játszani, gyermeknek maradni. Ez elsősorban a szülő felelőssége, akinek szükséges az elvárásait optimális mederbe terelnie. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne törődjünk a gyermek képességeivel, sokkal inkább azt, hogy a követelmények helyett lehetőségeket mutassunk számára, keltsük fel az érdeklődését azokon a területeken, amelyeken az átlagosnál jobb adottságokkal rendelkezik. Ilyen fiatal korban nem szabad a kicsiket hatalmas elvárások elé állítani, mert ez később komoly problémákhoz vezethet. A verseny, a rohanó életforma, az idegesség a legtehetségesebb gyermek lelkesedését is könnyen elveheti. A tehetséges gyermekek élete az iskolába kerüléssel általában jelentősen megnehezedik. Szociális viselkedésük és ítéleteik függetlenek, ennek megfelelően a viselkedésük

2010. február

Harmónia

olykor szokatlan vagy egyenesen bizarr. Társaik számára érthetetlen furcsaságuk, határozott identitástudatuk, másságuk, erős akaratuk, szokatlan elképzeléseik miatt gyakran népszerűtlenné válnak és a közösség peremére sodródnak. A pedagógusoknak nehéz dolguk van a tehetséges gyermekkel, mert a tehetséget tulajdonképpen egyfajta devianciaforrásnak is tekinthetjük. Példának okáért nem egyszerű feladat eldönteni egy a tanórák alatt a padok között sétálgató gyermekről, hogy azért viselkedik így, mert nem érti az anyagot és nem tudja tartani a lépést a többiekkel, vagy esetleg azért, mert évekkel előrébb tart, és unalmas számára az óra. A tehetséges gyermekeknél gyakran jelentkeznek mentálhigiénés problémák. Az egyik ilyen a teljesítményszorongás, amit az iskolában általában magatartási zavarként könyvelnek el. A szülők túlzott elvárásai, az iskola teljesítménycentrikussága és a folyamatos megmérettetések miatt a gyermekben állandó feszültség alakul ki, mely a kudarctól való irreális félelemhez és szorongáshoz vezet. Ilyenkor hiába rendelkezik a gyermek minden adottsággal ahhoz, hogy megoldja az előtte álló feladatot, pánikba esik, és rendre alulteljesít. A kudarcok pedig csak tovább rombolják amúgy is megcsappant önbizalmát és erősítik negatív önképét. Az alulteljesítésnek lehetnek azonban egyéb okai is, például az unalmas tanterv, a nem megfelelő tanulási stratégiák alkalmazása, a felnőtt segítség hiánya vagy az alacsony önbecsülés. Ilyenkor a gyermek jóval gyengébben szerepel, mint képességei alapján elvárható lenne. Természetesen ennek az ellentéte, vagyis a kimagaslóan jó teljesítmény is okozhat mentális problémát a gyermeknél, mert ilyenkor fennállhat az „elitségtudat” veszélye, ami szintén a közösség peremére szoríthatja a diákot, mert már „nem elég jók” számára az addigi barátok, társas kapcsolatok. A tehetségek gondozása nem egyszerű feladat, ám egy magas szinten képzett, lelkiismeretes pedagógus képes megfelelő eszköztárat előállítani ezen gyermekek megfelelő gondozásához. Az ilyen pedagógus keze alatt felnőtté váló gyermekek pedig egészen biztosan ki tudják majd bontakoztatni képességeiket és megvalósítani önmagukat. Simonyi Gáspár

35

Tark abark a

ÚJ KATEDRA

A Culturope iskolai művészcsoportokat is bemutat A Culturope Európa első olyan kulturális logisztikai rendszere, amelynek célja, hogy naprakész adatbázisként klasszikus és kortárs művészekről és művészeti tevékenységekről tájékoztassa a világot. Az oldal készítői az európai kultúrák sokszínűségét szeretnék bemutatni, úgy, ahogyan azt az adott kultúra helyi, autentikus képviselői látják, éppen ezért amatőr és hivatásos művészeket, múltból fennmaradt kulturális értékeket és a jelenkor alkotásait egyaránt felsorakoztatják. Elsősorban európai művészek és kulturális tevékenységeik rendszerezését és logisztikáját végezzük ingyenes regisztrációs rendszerben – tájékoztatott Ignéczi Gergely, a culturope.com megálmodója és működtetője. – A művészek, alkotók, kulturális képviselők, rendezvényszervezők kizárólag regisztráció után kerülhetnek a Culturope rendszerébe, úgy, hogy regisztráció előtt a regisztráló adatait ellenőrizzük. Az adatlapon feltüntetett levelezési címet és telefonszámot a Culturope csak a regisztráló hozzájárulásával teszi nyilvánossá, egyéb esetben azt bizalmasan kezeli.

Az oldalon található információk elsősorban tájékoztató jellegűek. Cél az érdeklődés felkeltése egy-egy kulturális terület vagy annak alkotója iránt az ő saját, rövid, de lényegre törő bemutatkozása alapján, illetve a bemutatkozó művészek és alkotások, alkotók elérhetőségeinek publikálása, naprakész követése. Ennek érdekében a regisztrált művészekkel, alkotókkal heti rendszerességgel tartják a kapcsolatot, hogy fellépéseikről, előadásaikról, publikálásaikról, a közönség előtti bemutatkozásukról a világon mindenki első kézből, magától a művésztől értesülhessen. A Culturope támogat minden olyan jótékonysági kezdeményezést és tevékenységet, amely a művészképzést segíti elő. Az e célt szolgáló előadások a kiemelt kulturális tevékenységek közé kerülnek, az eseményt bemutató link a Culturope szponzorált linkjeként látható. A Culturope kiemelt fontosságúnak tartja az iskolai művészeti csoportok tevékenységét és az iskolai művészképzést, ezért különösen várják azon iskoláscsoportok vagy egyéni művészek jelentkezését,

akik szeretnék megmutatni magukat Európa különböző pontjain. Ezt azzal segítik, hogy hírlevél-szolgálatukkal a regisztrált iskoláknak hírt adnak egymásról, lehetővé téve ily módon az egymás közötti kapcsolatteremtést. A Culturope bázisnyelve az angol, ezért a bemutatkozó anyagokat, információkat angol nyelven kérik beküldeni. A Culturope profitorientált kulturális oldal. A rajta megjelenő hirdetések az oldal hosszú távú működőképességét biztosítják, ezen túlmenően pedig a reklámbevételek egy részét pályázati célokra, vagyis a művészet ápolására kívánják fordítani. Pályázataikra kizárólag az oldalon regisztrált egyének és csoportok jelentkezhetnek majd. A pályázatok célja, hogy a művészeti ágak egy-egy képviselőjét és alkotásait a világ minél több pontján bemutassák. A culturope.com működését mint önálló szervezeti egységét az Eudoxia 20 Irodalom-, Tudomány-, Művészetpártoló és Családsegítő Alapítvány biztosítja. További információkért az [email protected] e-mail címen várják az érdeklődők leveleit.

Önfejlesztôk a TÁMOP 3.1.4 sikeréért

MEGHÍVÓ

Programterv Jó gyakorlatok a TÁMOP 3.1.4 kapcsán

Tisztelettel meghívjuk a TÁMOP 3.1.4 Kompetenciaalapú oktatás – egyenlô hozzáférés – innovatív intézményekben pályázat megvalósító intézményeit, projektmenedzsmentjét és a szakmai szolgáltatókat a soron következô budapesti régiónapunkra.

9.00

Köszöntô – Borosné dr. Kézy Zsuzsanna igazgató, Belán Beatrix alpolgármester Helye: díszterem

9.10

Programismertetô – Tóth Anett régióvezetô

Idôpontja: 2010. február 27. szombat, 9–15 óráig. Helyszíne: Csokonai Vitéz Mihály 12 Évfolyamos Gimnázium 1046 Budapest, Bôrfestô u. 5–9.

9.15

Kompetenciaalapú programcsomag az iskolákban Elôadó: Borosné dr. Kézy Zsuzsanna projektmenedzser

Megközelíthetô: kék (3-as) metró Újpest központ végállomásától a 14-es villamossal a Bôrfestô utcai megállója. Autóval: Külsô Váci út–Megyeri út–Farkas-erdô u.–Bôrfestô u. A program célja: bemutató foglalkozásokkal, minielôadásokkal, konzultációkkal és tapasztalatcsere biztosításával az egymástól való tanulást mozgósítva jóféle szakmai találkozó létrehozása. A „jó gyakorlat” mint kötelezô projektelem ajánlása, elôzetes megállapodások megkötése. Munkaformák: bemutató foglalkozások, minielôadások, szekcióülések, kerekasztalbeszélgetés. Szekciók: óvodai nevelés, szövegértés 1–4., szövegértés 5–8., matematika 1–4., matematika 5–8., idegen nyelv 1–12. A program szervezôje: Önfejlesztô Iskolák Egyesülete, ÚJPEST TÁMOP-csoport.

A részvétel ingyenes. Várjuk jelentkezését! Mindenki hozza magával eddigi tapasztalatait, sikereit, örömeit és kérdéseit is! A jelentkezéseket az alábbi elérhetôségek valamelyikére kérjük: anett.t@ freemail.hu vagy [email protected]. Jelentkezési határidô: 2010. február 20. További információk az egyesület honlapján olvashatók: www.onfejlesztoiskolak.hu.

36

9.25 Szekciófoglalkozások moderátorral és folyamat-tanácsadóval (bemutatóórák szekción belül) 1. szekció: szövegértés 1–4. o. 2. szekció: szövegértés 5–8. o. 3. szekció: matematika 1–4. o. 4. szekció: matematika 5–8. o. 5. szekció: idegen nyelv 1–12. o. 6. szekció: óvodai nevelés 13.00 Ebéd a „gulyáságyúból” 14.00– Kerekasztal-beszélgetés 15.00 Szekcióvezetôk 10 perce Moderátor: Borosné dr. Kézy Zsuzsanna 15.00 A program rövid értékelése. Programzárás – Tóth Anett régióvezetô. Tóth Anett régióvezetô, Önfejlesztô Iskolák Egyesülete Borosné dr. Kézy Zsuzsanna igazgató Kovács Géza elnök, Önfejlesztô Iskolák Egyesülete

2010. február