Victor Hugo kézirata megmenekül a tűzhaláltól

Victor Hugo kézirata megmenekül a tűzhaláltól Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)

Victor Hugo kézirata megmenekül a tűzhaláltól

2013 augusztus 26. Flag

0

Értékelés kiválasztása Még Givenincs Victorértékelve Hugo kézirata Give Victor Hugo kézirata Give Victor Hugo kézirata Mérték Give Victor Hugo kézirata Give Victor Hugo kézirata

megmenekül megmenekül megmenekül megmenekül megmenekül

a a a a a

tűzhaláltól tűzhaláltól tűzhaláltól tűzhaláltól tűzhaláltól

1/5 2/5 3/5 4/5 5/5

Az 1848-as februári párizsi forradalom nemcsak a monarchiát törölte el Franciaországban, hanem európai történelmet is formált: elindította a „népek tavaszának” nevezett forradalmi hullámot is – mi igazán jól tudjuk a sort: Brüsszel, Bécs, Pest…

A monarchia eltörlése és az ügynevezett második köztársaság megszületése fölötti örömmámor azonban hamar elillant. Az általános választójog bevezetésének óriási jelentősége volt- minden 21. életévét betöltött polgár választhatott -, de a republikánus átalakítások munkahelyek nem teremtettek, márpedig Párizsban a betevő falat megszerzésének nehézségei keltették a legnagyobb 1. oldal (összes: 5)

Victor Hugo kézirata megmenekül a tűzhaláltól Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) feszültséget. Hiába deklaráltáka munkához való jogot, korlátoztak törvényt „nemzeti műhelyek” felállítására – mindez keveset segített a nyomorgó tízezreken. A kormány az éhezők számának csökkentésére és robbanásig feszült helyzet csillapítására a munkáskerületekből ezrével sorozta be a férfiakat a hadseregbe. Ez volt az olaj a tűzre: június 22-én munkásfelkelés borította ismét lángba Párizst, amely ellen az immár köztársasági hadsereget vetették be.

A fővároson végigfutó felkelésben – mint ez később kiderült – csak az egészen kivételes szerencse mentette meg a tűzhaláltól a világirodalom egyik leghatalmasabba alkotását, Victor Hugo regényfolyamát, A nyomorultakat. Az akkoriban 46 éves Hugo, akit beválasztották a Nemzetgyűlésbe, lehetetlen helyzetbe került. A választók mérsékelt szocialista szimpatizánsnak a városba barikádokat emelő, éhező munkások barátjának tekintették, Parlamenti képviselők képviselőként azonban úgy vélte, hogy – bár erkölcsileg igazolható – a felkelés csakis anarchiához vezethet. Életét kockáztatva kiállt a zendülők elé, és kérlelte őket, hogy térjenek haza békével, majd tüzérségi támadást intézzenek a barikádok ellen. Hugo családjával együtt távozni kényszerült Place des Vosges-i lakásukból, amely közel volt a zendülés fészkéhez, a Bastille térhez. Miközben vívódva segédkezett a forrongás elfojtásában, lakását megszállta a felkelők egy csoportja. Házakat gyújtottak fel, hogy tűzkordonnal védjék a negyedet. A felkelők szobáról szobára módszeresen „földolgozták” az írő elhagyott lakását. Az íróasztalon talált papírhalomból bármi szolgálhatott volna gyújtósként, de történetesen csak egyetlen lapot vettek el belőle: egy patíciót, amelyet Hugo írt alá, hogy támogassa a tengerészeket, akik elképesztő munkakörülményeik miatt lázadtak fel. A felkelők azért vitték el a petíciót, hogy a kint, a téren várakozó társaiknak bizonyítsák: Victor Hugo valóban „a nép igaz barátja”. 2. oldal (összes: 5)


A petíciót körülvevő papírhalom Hugo asztalán nem más volt, mint A nyomorultak első változata… A kézirat ezután sem kerülhette el a kalandokat. Három évvel később Louis Bonaparte államcsínyt hajtott végre, ekkor már Hugo nem tudta összeegyeztetni politikai kötelezettségeit és erkölcsi meggyőződését. Megpróbált ellenállást szervezni az államcsínnyel szemben, majd munkásnak álcázva, poggyászában A nyomorultak kéziratával Belgiumban menekült – nem gondolta, hogy a szökéssel majd’ két évtizedes emigrációját kezdi meg. Részleteiben sok mindennel megvolt már a nagy műből, hiszen az 1832-es forradalom évtizedek óta foglalkoztatta, de a végleges befejezéshez csak 1860-ban fogott hozzá – az eltelt tizenkét év tapasztalatai nyomán jócskán átírta és kibővítette a kéziratot. Az eredmény egy olyan óriási mű lett, hogy még magát Hugót is megrémítette. Barátjának, Jules Hetzelnek írt levelében a regényt Brunel gőzhajójához, a Leviathanhoz hasonlította: „Lapátjai száz láb szélesek, mentőcsónakjai hadihajónak is beillenének; nem akad kikötő ahol elférne.” Annyira biztos volt a könyv sikerében, hogy több kiadónak is felajánlotta. Két belga kiadóház, a Lacroix és a Verboeckhoven akkor még szokatlan módon, valóságos „Nyomorultak-reklámkampányt” indított az újságokban, már a megjelenés előtt fél évvel. A közönség izgatottan várta a beharangozott időpontot, és a regény első felének (Fantine) több városban egyszerre megjelenő első kiadását órák alatt elkapkodták 1862-ben. Nemcsak a művelt, középosztálybeli olvasók, hanem sokan a „nyomorultak”közül is, akik a maguk tapasztalataira ismertek Jean Valjean, Marius és Cosette izgalmas kalandjaiban.

Hugo 150 évvel ezelőtt a következő, ma is megszívlelendőnek tekinthető ajánlással bocsátotta útra művét. „Amíg a törvények és erkölcsök létezése folytán lesz olyan társadalmi elítélés, amely 3. oldal (összes: 5)

Victor Hugo kézirata megmenekül a tűzhaláltól Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) mesterségesen teremt a civilizáció kellős közepébe poklokat és emberi balsorssal teszi bonyolulttá az isteni végzetet; amíg a század három problémáját, az ember lealacsonyítását a proletariátus által, nő lezüllesztését az éhség által, a gyermek sorvasztását a sötétség által nem szüntetik meg, amíg bizonyos körökben a társadalmi asphyxia addig, amíg a földön tudatlanság és nyomor lesz, az olyan természetű könyvek, mint ez, nem legetnek haszontalanok.” Papp Gábor, a BBC History Magazin főszerkesztője

Tweet

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});

Ajánló

4. oldal (összes: 5)


5. oldal (összes: 5)

Victor Hugo kézirata megmenekül a tűzhaláltól

Recommend Documents