Vekerdy-Nagy zsuzsanna Rehabilitációs mesterképzés 2010. A rehabilitációs alapismeretek
ie. 1500 körüli Egyiptomi papirusztekercsek ősi perui civilizáció: végtagcsonkításokat ábrázoló képek vázákon ie. 500: Taoista iskola, Chuang Tsu leírása a stigmamentes másságról i.e. V. század: Hérodotosz „falábas” harcos leírása IV. század, Capua: bronz művégtag (sírfeltárás), fatokos művégtag (vázarajz) Ókor: nincs rehabilitációra utaló jel – fogyatékosokat sorsukra hagyták (Tajgetosz, Romulusz törvénye)
Sínnel rögzített combcsonttörés - Egyiptom, Óbirodalom, a Kr. Előtti 2200 előtti időszakból
„Sötét”
középkor: üldöztetések (lelki zavarok, testi hibák – büntetés Papság szerepe: kolostorok, rendek: ispotályok, monostorok – betegek, vakok, bénák, szegények Állam / királyok / rendek: kórodák (eleinte vegyes, később „specializált”: elmebajosok, vakok), menhelyek, később kórházak, betegházak Háborúk – sebesültek – amputáció, művégtag, betegek – fertőző betegek elkülönítése (lepra!)
Szent Kozma és Damián transplantációs műtétet végez, De Sedano, Burgos kb. 1495
GOLDMARK
KÁROLY: BERLICHINGEN GÖTZ
lovag Götz, igaz az, Hogy egyik ökle vasból lenne? ...
Paré
kéz (1560-80 körül)
Láb protézis XVI. század
Háborús láb protézis kb. 1860
Kar protézis 1903
1793. június 24-én, a francia forradalom idején született az első fogyatékosokkal foglalkozó törvény, az alkotmány 21. cikkelye, mely szerint „a társadalom köteles megsegíteni szükséget szenvedő tagjait azzal, hogy munkát ad a munkaképeseknek, vagy eltartja a munkára képteleneket”.
Magyarországon csak kb. 100 évvel később alakultak hasonló intézmények: váci siketek tanintézete 1802-ben (Cházár András alapítványa hozta létre). elmegyógyászati osztály 1857-ben a kolozsvári Karolina Kórház mellett létesült 35 ággyal 1863-ban Nagyszebenben, 1868-ban a budai Lipótmezőn
USA:
a katonák rehabilitációjáról szóló 1918-as törvénnyel elősegítették a hadisérültek átképzését, hogy ismét a társadalom hasznos polgárai lehessenek – Smith-Sears törvény
Európa:
hatalmas intézetek létesültek a rokkantak ellátására Később (1960-as évekkel kezdődően az USA-ban, kb. 20 évvel később Európában): „Deinstitutionalization”
Magyarország: rokkantügyi szervezet Dollinger Gyula ortopéd sebész irányításával, akit a világháborús hadüzenet érkezte után gróf Tisza István miniszterelnök bízott meg a hadisérültek ellátásának megszervezésével.
1915. április 30-án a „Csonkított és béna katonákat gondozó bizottság” rokkant számlálás során 20 ezer rokkantat talált az akkori Királyi Rokkantügyi Hivatal ügyvezető alelnöke, gróf Klébelsberg Kúnó 1916-os beszámolója alapján – ezek között 12 ezer bénult és 6 ezer csonkolt katonát.
A Magyar királyi Rokkantügyi Hivatal 1920: komplex rehabilitáció: orvosi utókezelő intézetek (Budapesten 2, Kolozsvárott és Pozsonyban 1-1) létesítése, fenntartása, és igazgatása A katonákat az utókezelésen túl gyakorlati oktatásban is részesítették és képezték. Felügyelet gyakorolása a mai „védett” üzemeknek megfelelő mesterséges testrészeket gyártó műhelyek, mezőgazdasági és ipari műhelyek felett rokkantak munkaközvetítése rokkant-gyámügyi szervezet vezetése (foglalkozási és szociális rehabilitációs tevékenység) Vakok számára iskola és műhely létesült
„Magyar Királyi Miniszterelnök 3300/1915. rendelete a csonkított és béna katonák orvosi utókezeléséről, mesterséges testrészekkel való ellátásáról és gyakorlati oktatásáról” ill. a 3301/1915. számú rendelet a „rokkant katonákat gondozó szervezetekről” (az USA Smith-Sears törvénye csak 3 évvel később, 1918ban születtek meg)
Hiányosság:
Csak a hadviseltekre vonatkozott, a polgári lakosságra nem
Európában a XVIII. sz.-ban már működtek intézetek –Párizs (1770) Lipcse (1778) Bécs (1779) Berlin (1778) - a siketnémák oktatására. „Bétsnek minden ritkaságait semmissé tette előttem a siketnémáknak Oskolája…”- írta nagy elragadtatással Cházár András 1799.-ben a bécsi Magyar Kurír szerkesztőjének. E sokszor idézett levél nyomán kezdődött meg hazánkban az áldozatos szervezőmunka, melynek eredményeként 1802. augusztus 15.- én, megnyitotta kapuit a Váczi Királyi Magyar Siketnéma Intézet.
1933-ban született meg a rokkant törvény (1933. évi VII. törvénycikk), mely alapján az orvosi kezelés, gyógyszer- és művégtag-ellátás ingyenessé vált . Ugyanitt a foglalkozási rehabilitáció szempontjából is fontos rendelkezéseket hoztak.
Megalakultak a fogyatékosok első érdekvédelmi szervezetei, 1918-ban a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, majd legalizálást nyert a hadigondozottak társadalmi érdekképviselete HONSZ (Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzetközi Szövetsége 1920).
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Szövetségünk hazánkban az egyik legrégebbi érdekvédelmi szervezet. 1901-ben alakult meg a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület, amely azonban nem a vak emberek kezdeményezésére szerveződött. A korabeli társadalom emberi felelősségérzete hívta életre. Létrejöttek a foglalkoztató műhelyek, ahol elsősorban önmaguk ellátásának fedezéséért dolgoztak a vak emberek. Az I. világháború tragédiájára volt szükség ahhoz, hogy minőségi változás történjék. Míg addig a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület tevékenysége az alsóbb, alapvetően kiszolgáltatott társadalmi rétegre terjedt ki, most a társadalom minden köréből a látássérültek tömegei jelentek meg. A képzett és öntudattal rendelkező vak emberek kezdeményezésére alakult meg a Vakok Szövetsége 1918 októberében.
A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége - röviden SINOSZ kiemelkedően közhasznú társadalmi, érdekvédelmi szervezet. A felnőtt siketek hazánkban 1802-ben, a Cházár András kezdeményezésére megindult iskolai oktatás után kezdték el megszervezni társasági életüket, baráti köreiket. Az egységes, országos szervezet kialakításának gondolatát elsőnek Oros Kálmán siket betűszedő vetette fel. Kezdeményezésére indult meg 1892ben a Siketnémák köre, majd ugyanabban az évben kiadták az elsőújságot, a Siketnémák Közlönyét. Több egyesület bevonásával 1902-ben kidolgozták az egységes szervezet alapszabályát, amelyet a belügyminiszter 1907-ben hagyott jóvá. Az új egyesület "Cházár András Országos Siketnéma Otthon" nevet viselte. A szervezet 1950-ben alakult újjá "Siketnémák Szövetsége" néven. Néhány évvel később - 1952-ben - alapszabályban rögzítették a nagyothallók érdekvédelmének ellátását is, amelyet a szövetség új elnevezése is tükrözött: "Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége".
Az 1970-es évek elején, Magyarországon a mozgássérült emberek előbb sportegyesületeket hoztak létre. 1977-ben a szervezéssel addig próbálkozó emberek gyógyító intézményekben találkozva vitatkoztak egy országos érdekvédelmi szervezet létrehozásának szükségességéről, annak módjáról. Ennek eredményeként alakult meg elsőként Vas megyében 1977-ben a szerteágazó érdekképviseletet célul tűző egyesület. A harmadikként megszülető budapesti egyesület egy ideig országos koordinációs szerepet is betöltött. Az első hazai problémafeltáró és javaslatokat megfogalmazó országos konferenciákat is ez az egyesület szervezte.
A balatonfüredi Állami Szívkórház története visszanyúlik a XVIII. századba, amikor az 1716. évi tihanyi apátsági birtokösszeíráskor beírják, hogy Füreden savanyúvizek vannak. 1749-1871 között több lépésben, majd 191213-ban épült több lépcsőben 1949-ben állami kezelésbe került az intézet, és évtizedeken keresztül Állami Kórház néven működött. 1962-1968 között korszerûsítették a kórház berendezéseit, kardiológiai rehabilitációs központtá alakították át a szívés keringési betegségben szenvedők számára. A régi épületegyüttes 1979-ben újabb modern épületszárnyakkal bővült, ezzel az ágyak száma 600 fölé emelkedett.
Az intézetünk ősének tekinthető József főhercegről elnevezett tüdőbeteg katonák otthona, a "K.u.K. Erzhr. Josef Heilstaette für Lungenkranken Soldaten, Budakeszi" - ahogyan egy korabeli intézeti fejbélyegző lenyomata is tanúsítja - 1918. május 1-én nyitotta meg kapuit. A Tüdőbeteg katonák otthona elnevezés a korszak politikai viharait tükrözve a két világháború között több változáson esett át (Fodor József Szanatórium- Budakeszi Tüdőszanatórium stb. Honvéd Szanatórium stb.).
az első világháborút követő korszak: Az intézet alapítása idején országos probléma volt a tüdő tbc elleni küzdelem, amelyben nemcsak a lakosság - de a frontról hazatérő sebesült katonák is érintettek voltak. A kor szociális intézkedései közé tartoztak a rokkant katonák hasznos munkával való ellátása - amely a mai szemmel a rehabilitáció részeként munkaterápiának X / is tekinthető. Jó 50 éven keresztül az intézet katonai fennhatóság alatt állt. A második világháborút követően 2 évig még szovjet hadikórházként is működő intézmény 1950-ben igen siralmas állapotban - 330 ággyal végleg átkerült a Honvédelmi Minisztériumtól a Népjóléti Minisztérium fennhatósága alá,
A Mátrai Gyógyintézet mátraházai egységének építési munkálatai az 1924-ben megalakult Tuberculosis Elleni Küzdelem Országos Bizottságának kezdeményezésére 1927 nyarán kezdődtek meg. Az építkezés befejezését követően 1932 június 15-én nyílhatott meg KözépKelet Európa legmodernebb és Magyarország legnagyobb közegészségügyi intézménye, a Mátrai Magyar (Királyi) Gyógyintézet mely a korabeli férőhely kapacitásokhoz mérten kiugróan magas, 300 ágyas befogadó képességgel várta a TBC-ben és egyéb légzőszervi megbetegedésben szenvedőket. A Gyógyintézet mai, kékestetői egysége, mely a maga korában méltán viselhette "az ország első klimatikus gyógyszállója” megnevezést, 1932ben került átadásra.
