SZENTES november 22. 1874.
47-ik szám.
Negyedik évfolyam.
SZENTES LAP. VEGYESTARTALMU HETILAP.
E lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségHIRDETÉSI ARAK: Megjelen e lap hetenkint vasárnap egy íven. hez, a pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. A három hasábra terjedő petitsorért egyszeri hirdetésE l ő f i z e t é s i árak: nél 18 kr., a két hasábosért 12 kr., egy hasábosért A nNyilttcru\)Qí\ a háromhasábos petitsor igtatási dij* Egész évre 4 frt. 6 kr. számíttatik. 15 kr. o. é. Fél évre 2 frt. Negyed évre 1 frt. Rélyegdij minden egyes beigfatástól 50 kr.
Sötét foltok. f *y Hogy a földet világosságával elárasztó, melegével éltető nap fényes korongján időszakonként sötét foltok tűnnek elő, ezen, az égi testek vizsgálásával foglalkozó csillagászok által történt felfedezés, rég ismert dolog: de, hogy egy városi képviselőtestület tagjai között, — mely testület arra volna hivatva, hogy meleg keblével éltesse a kö zönaéget és szeplőtlen fényes példával járjon a polgárok előtt, — hasonlókép sötét foltok találtassanak, ez valami egészen aj a annál inkább meglepő; mert hiszen midőn a közönség a város atyáit az általuk elfoglalt díszes polczra emelte, azon jó reményben tette azt, hogy csupa kipióbált, önzetlen hazafiakat választott. Elmondjuk a szomorú felfedezést, bár mint a nyilvánosság organuma, ez egyszer valóban szívfájdalommal teljesítjük kötelességünket; — de elmondjuk, hadd okuljanak polgártársaink és még a késő unokák is hadd legyenek vigyázóbbak választásaik alkalmával, hogy ők is ne csalódjanak. — Szentes város közönsége büszke lehet azon jó hírére, hogy minden előforduló, bár mily fokit bajában is, soha kis lelküleg kétségbe nem esett; hanem nélkülözésekkel párosult áldozat-készségében bár önmegerőltetésével a bajoknak gyógyírt, orvoslást hozni igyekezett. Négy évvel ezelőtt véghetlen zavarban volt a város közpénztára, — hogy ez a zavarból menekülhessen, a közönség ellenmondás és zií
A
J Á T É K O S . — Lurine L. után. —
Történelmünk hőse Vandael Tóbiás képiró. Belgiumban született; ereiben azon művészek pezsgő vére lüktetett, kik a német alföldi festészetet világhírűvé tették. Kegyencze volt ő a természetnek és szerencsének, szép férfiú volt és elmés; anyagi körülményeit tekintve gazdag ember. — Már pedig ha az ember huszonnégy éves, a nő-világ bálványa, azon felül még a művészet babéra is köriti ifjú halántékait: ugy hiszem, akkor boldognak mondható. Még sem volt egészen az, daczára mindinkább terjedő hírnevének, daczára tekintélyes vagyonának, nagy ürt érezett kebeléhen; egy vele rokon, szivét megértő lény után sovárgott. Közönséges lelkek a minden napos szerelmeskedések, szép tevések által is kielégíttetnek; mélyebben érzők szorosabb viszony után epednek, meleg női kebellel egyesült bensőbb élethez vonzódnak. Tóbiás kebelében mindinkább követelőbb lett ez óhaj, leányt keresett, kit szeretni képes legyen; — nősülni vágyott. Hogy miből tartsa el nejét azzal birt lelkileg, kedélyileg elég erősnek gondolta magát egy szerető nő boldogitására. A szerencse e részben is kedvezett neki, — egy estve tekintélyes társaságba vezette őt, hol egy bájos, egy kedves leánynyal ** Genovévával találkozott. Tóbiás és Genovéva megértették egymást, miként a flamand mondákban előforduló i k e r - l e l k e k , kiket a mennyei atya egy és ugyan azon napon küld le a földre, csak hogy egyiket ide, másikat amoda, — s
golódás nélkül lemondott a közös tehén-legeltetésről, s beleegyezett abba, hogy az ugy nevezett csordajárási földek, négy hosszú évre — (méltán mondhatjuk n é g y h o s s z ú é v r e , — mert hiszen a szegényebb sorsú s tehéntartás után élő családokra nézve hosszú idő volt;) — haszonbérbe adassék. Nem speculatioból történt, hanem a baj orvosolhatásának kedvéí rt. Hogy nem akart nyerészkedni a város, meglátszik abból, hogy mig az egész földterületet d r á g á b b a n nagyobb bérösszegért adhatta volna oda s z á n t á s v e t é s a l á , — egy bizonyos részét az emiitett földeknek ugy adta ki o l c s ó b b b é r é r t — holdját 6 frttal számítva, — hogy az k i z á r ó l a g o s a n t e h é n l e g e l t e t é s r e fordittassék. Az egész bérösszegét 4 évre előre kellett lefizetni. A szántás vetés alá adott földeket egyesek vették ki; a tehén legeltetésre felhagyottakat, a város polgáraiból alakult társulatok. Az ugynevez^; a l s ó c s o r d a j á r á s bérbe adásánál az a tévedés történt, hogy a szántásvetés alá kiadott részletek ki hasítása után felmaradt földterület, mely l e g e l t e t é s r e v o l t s z á n v a , 518 holdnak lett kitüntetve a haszonbérbe adás alkalmával felvett jegyzőkönyvben. 518 hold után, 6 forintjával számítva lioldját, egy évre lefizette a társulat a bélösszeget 4 évre előre. A haszonbérlet ez évben telt le, é s i m e k i d e r ü l t , hogy a bérbe adott föld nem 518
holdat tesz, hanem 1 3 9 h o l d a l t ö b b e t . E terüeti többletet tehát négy éven át ingyen birta és használta a társulat. A s o k k é t el k e d ő k ö z t , mi elhisszük, hogy a több százra menő bérlő társ között n e m v o l t e g y e m b e r is, ki a városnak saját káros tévedéséről tudomással birt volna; de azt tudjuk s tudja az egész városi közönség, hogy ugyan e társulatnak több mint 6000 frt. jelenleg is a takarékpénztárban kamatozó összege gyűlt össze, nagy részt a fölösleges és általa a l e g e l tetéstől elzárt föld mennyiség széna terméséből. Tehát 6000 frt. tiszta jövedelme lett azou a földön, melyből fizetés nélkül használt 139 holdat 4 éven keresztül. Valamint a város nem nyerészkedési vágy? ból és viszketegből adta volt ki földjeit haszonbérbe, ugy a társulat felől is azon véleményben volt a városi közönség, hogy nem nyerészkedés volt alakulásának czéija, hanem az, hogy a bérlet ideje alatt, a baromtenyésztés teljesen tönkre ne tétessék. — És ki hitt volna mást, hisz e v á r o s f i a i b ó l a l a k u l t e t á r s u l a t , és vár o s i k é p v i s e l ő k á l l o t t a k s á l l a n a k ann a k é l é n.
kik addig álii óznak egymásután, addig keresik egymást, mig szeretet által újra egy lélekké egyesülnek, vagy — egymást fel nem lelhetvén, epedve elenyésznek. Tóbiás és Genovéva találkoztak, az első pillantás, az első kézszorítás örökre határozott. Szereimtik oly házasságot igért, mely az égben köttetik. — Oh! de hányszor történik, hogy az ég pazar kegye a világ bohóságai között büntetéssé változik át. — Hányszor történik, hogy az ember visszaél szerencséjével és ön maga kovácsolja lánczait, készíti elő veszedelmét. — Hiába! gyarló az ember! Mig Tóbiás magányosan állott az életben, családias tűzhely, házias békés élet után vágyódott. Vágya teljesült, megtalálta kedvesét, haza vitte néhány ho múlva nejét. — Azonban, alig hogy a polgármester megírta közömbös kézzel, hideg vérrel a házassági szerződést, alig hogy elhangzott a pap áldása az uj házaspár felett, még a mézeshetek boldogságának közepette kivágyott a nagy világba, hir- és dics szomjassá lett, az utazásnak vágya szállotta meg keblét, melyet annak előtte még nem érzett vala. A ki valamit kivinni akar, talál az okokat, hogy annak szükségességét bebizonyítsa. — Tobias be tudta bizonyítani ifjú nejének, hogy magát teljes művészszé, csak mielőbb megkezdendő utazás által képezheti. Elbeszélte neki, hogy minél előbb visszatér hazájába, melyet most kétszerte jobban szeret mióta nejének szerelme őt uj kötelékekkel fűzi ahhoz. Elmondta, hogy a nagy mesterek hírneves műveinek megtekintése reá nézve mennyire elkerülhetlen. Majd ábrándozni kezdett, hogy a vándorélet fáradalmai után mily boldog leend megpihenése Genoveva oldala mellett sat. — Szegény nő ez indokokkal szemben nem lehetett ellenvetése. A nő érvelései csak
a szívben, az érzelemben gyökeredzne k a férfi ész okoskodásaival megküzdeni képtelenek. Genoveva megnyugodott, átlátta férje okoskodásának alapos voltát, letörölte a köuyet, mely szemében fakadt, s mosolyogva nyujtá búcsúra kezét. Midőn férje már e'utazott, akkor érezte csak elhagyatottságát, ekkor eredt meg könyeinek zápora; véghetetlenül szerencsétlennek érezte volna magát, ha az elvállás sötét komor éjjelén át a viszontlátás reményének sugárzó csillaga nem derengett volna. Mig fiatal az ember, a fájdalom felzavarja ugyan kedélyét, de a vihar gyorsan lecsendesül ismét, s a szívben helyet foglal a gyanútlan bizalom. Tóbiás gazdagon ellátva pénzzel, vidor kedélylyel utazott Francziaországba Párizs felé. Nagy volt önbizalma, a következmény megmutatja valyon túl nem becsülte-e magát. Vandael Tóbiás ugy járt Párizsban, mint az idegenek legnagyobb része; a sok fény, a Bok csodálni való elkábitá őt eleinte, de csak hamar magához tért, s mint a merész úszó a fővárosi élet rohamos folyamának átengedte magát, — uj, eddig előtte szokatlan életet kezdett; s az ár magával ragadta őt; hon, nő, műterem, családi élet, már csak mint távol maradt szigetek tűntek fel lelke előtt. Ez időben még virágzó korukat élték ama veszélyes játékbarlangok, hol a divatos élet bűvész mesterei, az állam által is tűrt vérszopók, a karjaik közé akadt prédát lassú és biztos halállal fojtották meg. Festészünk kezeik közé akadt. Egész éjjeleket töltött a zöld asztal mellett mintha kínpadra lett volna lánczolvaj — mielőtt észre v«vé, már tetemes összegeket veszített. A pénz, melylyel uti költségeit fedezendő volt, a pénz, melyért neje szá-
E hitben éltünk mindnyájan, daczára annak, hogy midőn a tévedés napfényre került a bérlő társulat korifeusai rebesgetni kezdették, hogy a városi pénztárt a szenvedett kárért kárpótolni e g y á l t a l á n nem s z á n d é k u k . E hit vezérelte a legutóbbi közgyűlést i«,
midőn azon határozatot hozta, hogy mielőtt a bérlők ellen perbe szállana, megkísérti velők a tévedésnek kiegyenlítését. Nem szóltunk eddig ez ügyről, hisz ki is várta volna, hogy oly n y o m o r u l t kimenetele legyen. Mult szombaton délután lett megkísértve az egyesség, — legutóbbi számunkban jeleztük, hogy a városi hatóság szép szándéka füstbe ment Most már hailiad széles Magyarország, hogy a legmagyarabb vármegyében, és ennek első városában S z e n t e s e n , vannak polgárok, és a városi képviselő testületben ü l n e k o l y t a g o k , kik a közönség vagyonát a Csáki szalmájának tekintik s azzal akként bánni akarnak, mintha nem is volnának a becsületes magyar faj édes szülöttei, hanem onnan — nem a Jordán mellől, mert ott a makkabeusok utódai laktak, — hanem onnan — a Kanahán mellékéről ide szakadt I z m a e l i t á k volnának! Ti pedig polgártársaim! könnyezzetek, mert nem csak a n a p o n vannak sötét foltok! Ott ülnek a képviselő testületben, kik magukra vállalták azt a megbízatást: miszerint a városi küldöttség előtt ünnepélyesen kijelentsék azt, hogy a bérlő társaság, ámbár a várostól tévedés folytán 139 holdat 4 éven át ingyen bir lalt, s daczára 6000 forintos nyereségének, nem csak a rendes haszonbért lefizetni nem fogja, hanem még kárpótlást ígérni sem hajlandó. — Hadd menjen perre a dolog! Es erre őszbe csavarodott férfiak, városi képviselők vállalkoztak! Azok, kik megesküdtek arra, hogy a közönség jogait védelmezni, a közönség vagyonát gondozni, gyarapítani fő kötelességüknek tartják. Nem arról vau itt szó, hogy a közönség jobb léteért áldozni kell, nem arról, hogy a ma guk zsebéből adjanak, hanem arról: hogy mentsék meg zsebeiket a nem m é l t á n y o s n y e r e s é g ből, s adják meg a városnak a mi a városé, ne kívánjanak aratni ott, hol nem vetettek, hasznot húzni ott, hol szolgálatot nem tettek. A polgári becsületet el temeté a kapsiság! Nem akajuk hinni. Láttunk ugyan városi képviselőket, kik fennen hangoztatták a társulat nevében, hogy többre becsüli önzsebét, mint a közönség jólétét; — és még sem hiszük, hogy az a bérlő társulat csupa ily nyomorultan gondolkozó tagokból állana. — A jobb érzel miieknek javasoluuk valamit. A társulat 6000 forintos nyereménye a takarékpénztárban letéve, felosztási a vár. — Azon bérlő társak tehát, kik polgári becsiiletérzéstől
vezéreltetve, nem akarnak más tévedéséből hasznot húzni, jelentsék ki a városnak, hogy a nyereménynek őket illető részletéből, a városi közönség részéről őket terhelő követelésnek részletét a városi kozpénztáruak lefizetni hajlandók s azt teljesíteni készek. Ugy hiszszük nagyon kevés lesz az a bérlő társ, ki a város méltányos követelését megtagadni merné; — azok pedig, kik arra képesek, ezek azután hadd perlekedjenek. Igen ! hadd perlekedjenek ők, legalább megösmerjük a sötét foltokat, az önzésnek sötét bélyegét; — mert addig, mig a bérlő-társaság összesége nevében beszél, vajmi könnyű bár kinek is, a társulati érdekek védelmezésének örve alatt, saját szive nyomorult gondolkozását elpalástolnia. Az alábbi Nyilatkozatot következő sorok kíséretében vettük: Tisztelt szerkesztő ur! Az ide zárt sorok szives közlésére felkérem. Szentes 1874. Nov. 18-án Balogh János ui. k. Nyilatkozat. Tartozó kötelességemnek ismerem kijelenteni azon mind szélesebb körben terjedő hírre, mintha engemet a szentesi „48-as kör" és az alakuló „függetlenségi kör a -uek tagjai a követjelöltség elfogadására kértek volna fel, s mintha én a jelöltséget valóban el is fogadtam volna: h o g y az m i n d e n v a l ó a l a p o t t e l j e s e n nélkülöz. Az én elveim mások, s én a politikai meggyőződést nem tekintem olybá mint a pénzt, melyet azért forgatunk, hogy minél többet jövedelmezzen. Szentes, November 18-án 1874. Balogh János, m. k.
A méter-mérték *)
(Folytatás.) Mértékek, folyadékok és száraz tárgyak mennyiségének megmérésére. Ha valami folyadékfélének, például víznek, tejnek, bornak stb. rfiennyiségét megakarjuk mérni mit csinálunk? Előveszünk egy ismert nagyságú edényt, kis mennyiségeknél a félmeszelyt (verdungot), vagy meszelyest, nagyobbaknál az itczést vagy pintest, még nagyobbiknál az akót; aztán megszámláljuk, hogy a folyadék mennyí*) A m. kir. földmivelés ipar és kereskedelemügyi ministerium kiadványa szerint.
ségében, melyet megakarunk mérni,] hányszor foglaltatik a verdung, vagy a meszely, vagy az itcze, vagy a pint, vagy az akó. Verdung, meszely, itcze, pint, akó folyadékok mérésére valók, vagy — a mint röviden mondani szokás — folyadék-mértékek. Mindenki tudja, hogy 1 akóban 40 pint, 1 pintben 2 itcze, 1 itezében 2 meszely és 1 meszelyben 2 verdung foglaltatik. E számok segítségével át lehetJszámitani a folyadék mértékeket egyiket a másikra. Ha például azt akarjuk kiszámítani, hogy ennyi meg ennyi akóban hány itcze van, ugy az akók számát sokszorozni kell 80-nal; ha viszont azt akarjuk kiszámítani, hogy ennyi meg ennyi itcze hány akó, ugy az itczék számát el kell osztanunk 80-nal. Megint milyen fáradságos számitás! Sokszorozni 80-nal vagy pedig osztani 80-nal! Menynyivel jobb lenne, ha az akóban nem 80 itcze, hanem épen 100 itcze foglaltatnék. Igy a folyadék-mértékek átszámítása csak oly könnyen menne mint a mostani pénzünkkel való számitás. Mielőtt elbeszéluők, hogy micsoda folyadék íuértékeket rendel az uj törvény, szóljunk egy füst alatt azokról a mértékekről is, melyeket még mostanában a száraz tárgyak mennyiségének megmérésére használunk. Ha valamely száraz tárgynak, pl. gabonának, veteniénynek stb. mennyiségét megakarjuk mérni, mit csinálunk? Előveszszük a mérőt vagy a vékát, kisebb mennyiségeknél pedig a gabonaitezét; aztán megszámláljuk, hogy a gabona v. vetemény mennyiségében, melyet megakarunk mérni, hányszor foglaltatik a mérő, vagy a véka, va gy 11 gabna-itcze. Mérő, véka, gabna-itcze száraz tárgyak mérésére valók, vagv — a mint röviden mondani szokás — mértékek a száia tárgyak mérésére. Mindenki tudja, hogy 1 mérőben 6 i gabnaitcze van, és hogy 2 véka tesz l mérőt. Ha tehát ki akarjuk számítani, hogy ennyi meg ennyi mérőben hány itcze van, ugy a mérők számát sokszorozni kell 64-gyel (a régi pesti mérőknél pedig 96-tal); és ha viszont azt akarjuk kiszámítani, hogy ennyi meg ennyi itcze hány mérő, ugy az itczék számát el kell osztanunk 64-el (a régi pesti mérőnél pedig 96-tal). Ez is milyen fáradságos számítás! Mennyivel jobb lenne, ha a mérőben is nem 64 itcze, hanem épen 100 iccze foglaltatnék. De a mostani folyadék- és száraz mértékeinknek a főhibán kivül, hogy nem 100 itcze tesz egy akót vagy mérőt, hanem vagy 80 vagy 1
mára ajándékokat vásárolni szándékozott elfogyott, ujabb öspzegeket kellett kérnie hazájából. Büszkesége nem engedé, hogy a veszedelmes útról, melyro lépett letérjen, hogy nejéhez vissza siessen, bűneit annak bevallja, — óh ez lehetetlei volt! — Ne tudja meg soha szerenésétlenségét! — Kitartás által akarta balszerencséjét helyre ütni. — Mit mindent nem akar az ember, ha tettei miatt a világ előtt és önmaga előtt magát szégyenlenio kell. Hazájába irt s atyjától maradt egész örökségét pénzzé tétetve megküldette magának. •
Derült éjjel volt Tóbiás lakására barangolt. De rttlt volt az dj a csillagok mosolygva tekintettek le a földre, Tóbiás lelkében még is pokoli sötétség honolt. — Néhány ezer frank kivételével egész vagyonát elvesztette volt, — az önokozta szegénység és nyomor feneketlen örvényo tátongott előtte. — A végsőhöz folyamodott; összeszedte egykori gazdagságainak marad ványait s visszatért. Útjában, hogy magát felfrissítse, hogy magát még iukább fellelkesítse, egy vendéglőbe is betekintett. — Midőn a zöld asztalhoz lépett, tántorogva tette ezt, mint a részeg. Valóban cz is volt. Roskadozó térddel, dult hajjal, meredt szemek kel, bánatos mosolylyal állt ott a diszes társaság előtt. A finom nevelésű urak jeleutékeny pillantásokkal tekintettek egymásra, fél vállról pillantottak a szánandóra, suttogó kérdéseket intézvén egymáshoz. Csudálatos emberek! kik áldozatukat mindenétől megfosztani nem szégyenkedtek, rőstellettek egy részeggel egy és ugyanazon asztalnál helyet foglalni. Végre lecsendesült a suttogás, festészünket fesern vették, s napi rendre tértek játékukhoz. Mondjuk-e, hogy: Istennek hála? — Tóbiás játszott eszeveszetten s folyton nyert; — gúnyos mosolylyal nagyobb nagyobb összegeket koczkáztatott s folyton nyert. Komor képek környeskörül s ünnepélyes síricsend honolt az egész társaságban.
Tóbiás fölkelt most, szivart vett elő tarczájábúl s tüzet kért. Hallatlan botrány! Az urak figyelmeztették a hely méltóságára, ama kímélettel, melylyel a játékos szerencse környezte társai iránt — kinek nyereményét mielőbb visszakapni reményli — viseltetik, ama kiméettel mondom, megmagyarázták Tóbiásnak, hogy e nemes helyen dobányzani nem szabad. Tóbiás meghökkent, majd hangos nevetésre fakadt s felkiáltoltott: „Igazuk van uraim! . . . Isten önökkel viszontátásigl . . . nem! Isten önökkel, soha többé nem látuk egymást! . . . Isten önökkel ! a E szavak csodás hatást gyakoroltak. Tóbiás össze eryüjté s zsebre rakta aranyait, tallérjait s távozni akart. — A pénz, az a sok pénz vele távozott volna. — S ime a fényes urak, megfeledkeztek a játékház szabályairól, mint a gyors pinczérek, tüzet hoztak Tó biás nak, ki dölyfösen egy összehajtogatott bankjegy láng jávai gyujtá meg szivarát, s bodor füstöket fujt a levegőbe. — A vendégek némelyike zúgolódott, Tóbiás megvetőleg pillantott reájok, arezukba fújta a füstöt és — nos? és elcsendesültek. Tovább folytatták a játékot ; — Tóbiás is részt vett abban.
nap az épen, de az ő lelkében még korom sötét éjszaka volt. Nem veszített volt el mindent, maradt annyi pénze, hogy adósságait kifizethesse, hogy hazájába vissza térhessen. Hanem pénz nélkül, becsület nélkül hazatérni, neje elé lépni, ehhez nem volt elég ereje, bátorsága. A megtérésnél, a megbánásnál könnyebbnek találta az öngyilkolást. Elhatározta magát, hogy golyót röpít át agyán; golyót élete huszonötödik évében. Meghalni, midőn az élet oly kedves, midőn nejét és művészetét annyira szereti még! Megtölté pisztolyát, szájába vette annak csövét; megrántá reteszét, szeme elsötétült, agya zugot, eszméletét veszítve a padlózatra zuhant. A pisztoly nem sült el. A halál megvetette a neki szánt áldozatot; életben hagyta azt. — Tóbiás nem halt meg, teste sértet len maradt, de lelke—lelke az meghalt.
Megőrült. A vendéglős, kinek szállodájában Tóbiás lakott most kezdett csak tudakozódni, hogy ki az a szerencsétlen, honnan jött, hová való ? no csak követelései legyenek kielégítve; — azután mit törődik azFolyt a játék, — a tengerhez hasonlított; ki bele zal, hogy mi történjék vendégével. — Ott van a kórzuhan, nem bir inpg vele, bár erős kézzel, aczél iz* háznak irgalmassága. makkal szelje is habjait; ügyességét, bátorságát, kétE szándék nem volt ugyan emberséges, de anségbe esését csak gúnyolják a habok; mindig mesznál gyorsabban volt kivivé. Tóbiás holmija gyeraan szebbre s messzebre a parttól sodorja az ár a szereneladatott, s a kinek követelése volt, mind kielégítette csétlent, elbukik, újra felveti magát, újra elbukik, elmagát. nyelte őt az örvény; — a tenger megkapta prédáját, Megviradt a nap, midőn a szerencsétlen a kóreltemette azt feneketlen méhében, s mintha mi sem történt volna, elcsendesülnek a hullámok az elmerült- házba volt szállítandó. A regg kora óráiban egy ifja nő jelent meg a szállodában, félelelem telten tudakonek sírja felett. zódott Vandael Tóbiás a kép iró után. Tóbiás hasonló sorsban részesült, mint számta(Folyt, köv.) lan más. Midőn más nap felébredt, magasan állott már a
$4, — mondom ezenkívül, még egy más nagy voltak azon szülészek Í9, kik egyedül magyar nyel- hajnalig tartó rögtönzött tánczmulatsággal végződött; a részt vett vendégek teljes megelégedéssel távoztak; hibájok is van. Nincs t. i. semmi összetartozan- ven értettek. — reméljük, hogy buzgó vendéglősünk Rambovszky Ezen hiányt pótolja ki a most megjelent „Szüdóság a mostani hosszasííg-mértékek és a mosur, az emiitett diszcs termekben jövő szerdán november tani folyadék- vagy száraz mértékek között. — é s z e t i t a n k ö n y v " szülésznők számára dr. Ambró 25-én rendezendő „KATALIN BÁL" alkalmával ismét Mmő viszonyban van az itcze a hüvelyhez, az Jánostól; ki ezt belátván, mint bábaképző iskolának számos látogatásnak fog örvendhetni. — A szomszéd Szegváruak is meg volt a maga akó a lábhoz, vagy a mérő a lábhoz ? Az oly gazgató tanára, ügybuzgóságánál és kitűnő képzettsé— Engedélyt nyert évenként 4 országos vásár koczkába, melynek széle, hossza, magássága 1 — 1 génél fogva, ismerve a nagy hiányt, s belátván a szü- öröme. tarthatására; s e hó 15 tartotta meg az elsőt, ünnepélésznők avatatlanságát, nagy áldozattal, kitűnő és megláb, hány itcze fér? vagy az oly koczkába, melylyesen lett az megnyitva; Widovich Antal szolgabíró ur nek széle, hossza, magassága 1 — 1 öl, hány mérő fogyhatatlan szorgalommal dolgozta ki e munkát, mely- alkalmi beszédébe kitejtette, mily hatással leend e fér? Ki tudná ezt előleges próbálgatás nélkül nek tartalma gazdag tapasztalatokon, és terjedelmes vásároknak az ipar és kereskedelem előmozdítására, megmondani? A baj épen abban van, hogy az tanulmányozáson alapszik. Nyelve oly világos, tiszta, dicsérte a megyét, dicsérte a ministeriumot a vásár engedély körül szerzett érdemekért. — Részüukről kíitczéről nem lehet megmondani mit ábrázol ? A könnyű, valóban a szülésznők fölfogásához mért, hogy vánjuk a jó szegváriaknak, legyenek ez utánni vásáazt figyelmesen olvasva könnyen megértheti, s majdmostani itczénk egy egészen önkényesen válaszraik látogatottaribak. tott tartalom-mérték, melynek nagyságát mikor nem magyaiázat nélkül mind azt megtanulhatja, mire — Az ismétlő iskolát látogatja ugyan 118 ipaválasztották, arra setnmi tekintettel sem voltak, szüksége van ; a szülészek pedig nyertek oly munkát, ros tanonca; de azért nem mondhatjuk, hogy a néphogy az itcze meg a hüvelyk között bizonyos melyet a szülésznők oktatásánál mint kézikönyvet a iskolai törvénynek már elé» volna téve. Nem mondpedig azért, mert aa iskolát látogató tanonczok egyszerű összetartozandóság hozassék létre. — legnagyobb könnyűséggel használhatnak, nem lesznek hatjuk nagy része 12 éven alóli iíjakból áll, ezek pedig a kénytelenek német munkákhoz fordulni, s azokból forMennyivel jobb lett volna, ha azok, kik annak mindennapi rendes iskola látogatására volnának köteidejében az itczét kigondolták és törvényes mér- dítva a szükségesekre fáradsággal tanítani. lezve. — Mult évben, miként e lapok hasábjain is felMegtanulhatja belőle a szülésznő a szükséges boncz említettük volt, több vala az iskolát látogató iparos tékké tették, az itcze nagyságát nem önkényesen. minden tervszerűség nélkül állapították volna ismereteit a női test azon szerveinek, melyeket ismernie tanoncz, mint a mennyit a városi elöljáróság által szermeg, hanem azt mondották volna, az itcze oly kell a szülésnél és a gyermekágynál; ezeknek világos kesztett lajstrom előtüntetett. — Ez é?ben is az elöljáróság által teljesített összeírás c s a k 121 ifjút tartartalommérték lesz, mely ép akkora, mint egy rajzait magyarázatokkal találja benne; megtalálja benne talmaz, az iskola látogatók majd elérték e számot — oly koczka tartalma, melynek széle, hossza, ma- a terhességet megelőző mozzanatokat; a terhességgel pedig közöttük több olyan van ki az emiitett lajstromgassága ennyi meg ennyi kerekszámu hüvely- járó változásoknak hű s világos leírását, az érett gyer ban elő nem fordul. — Ebből természetesen azt lehet ket tesz. A mostani itczénk, ha mérjük tartalmát, mek és éretlen gyermek ismertotő jeleit, a terhesség következtetni, hogy az összeírás ismét hibás. A keresugy üt ki, mint az olyan koczkáé, melynek széle, alatt észlelhető változásokat a többi női var-szervekben kedelmi pályán levő ifjak, csak igen csekély számmal látogatják az ismétlő iskolát; — a 12 éven felül levő hossza és magassága 3 és 383 / 1000 hüvelyk. És a magzat életének és halálának jeleit a terhesség alatt, nőneműek oktatása iránt pedig nem ie történt semmi miért épen ennyi? Miért nem kereken 3 vagy a terhesség időszámítását stb. intézkedés. — Ajánljuk e körülményt t. Vadász Manó 4 hüvelyk. Azért, mert akkorában erre nem gonMegtanulhatja, hogyan kell a külső és belső vizs- tanfelügyelő ur becses figyelmébe. doltak s az itcze tartalmát csak ugy találomra gálatot teljesiteni, milyen életrendet kell a terhesekkel mérték ki, mint a hogy Mátyás királyról regé- megtartatni; mily gondot kell forditani a ruházatnak lik, hogy a czinkotai itczét az ottani kántor tor- czélszerűségére; s midőn ezt mind megtanulta: akkor A városi hiresztelési könyvből 1874. kához szabta volna. igen könnyen nyúlhat azon szakasz tanulásához, melynovember 22# A mostani folyadék- és gabona mértékeink- ben már a szülés körüli teendők vannak előadva: itt Borsos Imrének a derekegyházi ut melletti tanyamegtalálja a rendes szülések kimerítő leírását, és a földjéből 15 hold haszonbérbe kiadó, — apró vetenek tehát két nagy hibájuk van, t. i. 1-ször. Hogy az akóban és mérőben nem rendellenesek ábrázolását nem csak szóval, hanem igen mény alá — kisebb nagyobb részletben. Alkut lehet szép és világos rajzokkal. Megtudja, meddig terjesz tenni Nagy Sándor hazánál 545. sz. a. a vásár szélében. 100 itcze van, hanem 80, illetőleg 64 itcze. Sinoros Szabó Jósef III. tized 282. számú háza 2-szor. Hogy a hosszaság mértéke és az kedhetmint szülésznő, és hol van azon határ, midőn fe jövő szent György napjától kezdve haszonbérbe kiadó. itcze között nincs semmi, előre megállapított lelősség terhe alatt az orvosszülésznek át kell adni a Tirka Mitru II. tiz. 331. sz. háza eladó. teendőknek teljesítését: mit kell orvos nem létében Összetartozandóság. Balog Sándor dónáti 19 hold földje benne lévő A fmncziák, mikor a mult század végén uj hirtelen tenni, és mit kell legalább addig mig az orvos buzavetéssel eladó, vagy haszonbérbe kiadó. Nemess István 1. tiz. 47-ik sz. háza alsó réti egy mértékeiket megállapították, e kettős bajon egy érkezik, a vajúdónak segítségére tennie. részlet nádasa eladó. csapással segítettek. Törvényt hoztak, hogy az Itt találja a legnagyobb részletekben előadva, Tanczik József nagynyomási első oszt. földje eladó. u j f r a n c z i a i t c z e o l y a n t a r t a l m ú le- mint kell eljár íia a gyermekágyas körül a szülés Kanász Nagy Sándor dónáti harmadfél fertály g y e n m i n t a z a k o c z k a, m e l y n e k b e 1 s Őután, milyen ápolásban azt részesíteni, hogy aa utóba- földje szöllő és tanyával eladó. v i l á g o s s á g a , s z é l t é l ) e n , h o s s z á b a n é s joktól megórassék; igen szabatosan van benne előadva m a g a s s á g á b a n é p e n 10 c e n t i m é t e r ^ s az ujszülötteli elbánási mód, sőt hogyha orvos nincsen e*zt az ítc/.ét külön névre keresztelték. A mon- közel, az újszülöttek leggyakoribb betegségeivel is megdott mértéket t. i. l i t e r n e k nevezték el. A li- ismerteti, és a teendőkre utalja; a rögtöni szerencsét ter tehát nem egyéb, mint az uj franczia itcze, lenségekre is terjeszti ügyeimét, és azokban mily seNyilvános köszönet. melynek belső tartalma épen akkora, mint a 10 gélyt kell nyújtani. G y o l c s J á n o s városi állatorvos urnák, miután centiméter hosszaság u, szélességű és magasságú Végén nem mulasztja el elősorolni a bábák kö egy oly beteg lovamat, melynek felgyógyulásához ép koczkáé. E hataroza'tal az egyik bajon már se- telrsségeit, s nem hagyja el még a törvényszéki ese- semmi reményem nem volt, rövid idő alatt teljesen me fotí gítettek. (Folyt, köv.) teket sem. Függelékben a bábák utasítását is közli, goy^K}i ; hálás köszönetemet a nyilvánosság te-
Nyilttér*)
Szülészeknek és szülésznőknek. Igen gyakran kell hullanunk, hogy magyar népünk szaporodását nem lehet a népmozgalmi táblázatokból látni, s okát egyik másik hiányos nevelési rendszernek tulajdonítják, az igazi s fő okát pedig nem fürkészik, pedig azt a szüléseknél első fokban, s másodfokban a kisdedek ápolásánál, és gyógykezelésük elhanyagolásánál legkönnyebben tapasztalhatják. A szüléseknél azért, mivel igen sok avatatlan szülész és szülésznő vétetik igénybe, és a hol avatott szülész és képzett szülésznő az anya és gyermek életét megmenthetné, amazok tudatlansága által vagy mindkettő, vagy legalább a magzat vész el. Másodfokban a kisdedek ápolási hiánya, a halottak jegyzőkönyvi kivonatai azt mutatják, hogy a legnagyobb halálozás t .pasztaltatik az újszülöttek között, ez pedig tisztán annak tulajdonitható, hopy a szülésznők nem ismervén kötelességeikkel járó kisdedápolás körüli teendőiket, és az újszülöttek betegségeit, ez ártatlanokat elhanyagolják, és elhalásuk tudatlanságukból kifolyó hanyagság — és lelkiismeretlen közönyösségüknek róható föl. — A szülészek, ha képzettek is, nem veszik azon fáradságot, hogy az ugy revezett „engedélyezett bábákat" kellően tanítgatnák, vagy legalább egy egy szülészeti munkát adnának kezeikbe, hogy azt olvasgatva tanuljanak, és igy ha a terhe s nőhöz, vagy már vajúdóhoz hivatnak, annyi ismeretük volna, hogy meg tudnák határozni, mily fekvése van a magzatnak, és kell-e orvosi segély, és ha ez szükségeltetik, idején igénybe vétetnék, és a magzat megmentethetnék; de magok az okleveles szülésznők is, a mint az oklevelet megkapták, soha többé semmit nem olvasnak; noha ennek nem egyenesen ők az oka, hanem oly kézikönyv hiánya, melyből anyanyelvükben világos, általuk könnyen megérthető magyarságban a •cükséges utmutatást, és népszerű de még is kimerítő oktatást nyernének, vagy eddig nyerhettek volna. Igy
melyet a m. kir. közoktatási minisztérium ezek számára 1873. évben adott ki, s bezárja munkáját a szülésznők esktimintájával. Ezen rövid vázlatból láthatják, hogy e munka minden szülésznő által imakönyv gyanánt tekintendő volna, és e tekintetben nem mulaszthatom eí a h a t ó sági, j á r á s i s k ö z s é g i o r v o s o k a t f e l h í v n i , hogy kötelességüknél fogva rendelkezésük s felügyetttk alatt lévő szülésznőknek szorosan meghagyni el ne mulaszszák, hogy e hivatásukhoz nélkülözhetlen könyvet szerezzék meg, azt szorgalma san tanulmányozzák s pedig nemcsak az engedélyezett parasztbábák, ha nem az okleveles szülésznők is, ezt igen könnyen meg is tehetik, miután a munka tartalmához és kitűnőségéhez képest igen olcsó, csak n é g y f o r i n t , megszerezhető a szerzőnél Pozsonyban. — A munka e nem ben, és ily szerkezetében — magyar nyelven egyetlen és nélkülözhetlen a gyakorló szülész- és szülésznőknél. Dr. Hainiss.
rén nyújtani, el nem mulaszthatom; s egyúttal őt mindenkinek figyelmébe ajánlani kötelességemnek tartom.
Szentes, 1874. Nov. 19 én.
Egy jó karban lévő z o n g o r a == eladó. Bővebb értesítést nyerhetni e lap kiadóhivatalában. H i r d e t m é n y . Szentes város tulajdonát képező zöld koszorú czimű nagy vendégfogadó udvarában lévő mészárszéki épület — az ottani kis szobán kivül, f. évi 140. sz. közgyűlési határozatnál fogva 1875 ik év deezember 1-sö napjától 3 egymás után következő évekre árverés utján a f. november hó 30-án délelőtt 10 órakor a városház tanácstermében a tegtöbbet ígérőnek árverés utján haszonbérbe fog adatni. Áz árverezni kívánók a fenjelaett napon az egy évi haszonbérnek megfelelő 10%-toliát az árverés előtt a küldöttség kezéhez letenni tartoznak; — a feltételek addig is alólirott tanácsnoknál megtekiathetők. Kelt Szentesen 1874 ik év novemb. 19-én.
Győri József, tanácsnok. 206
Helyi és vegyes hirek. Lapunk mai száma mellett ismét egy humorisztikus melléklettel kedveskedünk t. előfizetőinknek. — A helybeli 48-as kör elnöksége mult vasárnapon rendkivüli közgyűlésre hivta volt össze tagjait, minthogy azonban ezek, az alapszabályok értelmében megkívánt kellő számban meg nem jelentek, a rendkívüli közgyűlés ma v a s á r n a p , n o v e m b e r 22-én d é l u t á n 2 ó r a k o r fog megtartatni. — Több helybeli polgár „ f ü g g e t l e n s é g i k ö r" alakításán buzgólkodik, kik eddig aláírásokkal részvételüket nyilvánították, elhatározták, miszerint a 48-as testvér kört felkérendik, hogy helyiségeit egy, jövő vasárnap, vagy is folyó november hó 29-én tartandó értekezletre átengedni szíveskedjék. — Egyúttal fölkérendik a városunkban létező egyébb egyleteket, hogy helyiségeikben a jövő héten egy-egy aláírási Ívnek kitételét engedélyezni kegyeskedjenek. — A nagyvendéglő újonnan épült „vigadó ter meiben" e hó 20-án este ismét társas-estély volt, mely
Jakó Sándor.
Árverési hirdetmény.
Alólirott kiküldött bir. végrehajtó részéről közhírré tétetik, hogy a h.-m.-vásárhelyi kir törvényszék2 nek p ^ 4 a szentesi kir. járásbíróságnak sz. végzéseikkel nyilvános árverésen eladatni rendelt s néhai Grecsó János hagyatékához cs örökösei tulajdonához tartozó ingatlanságok közül: a szentesi 1365. sz. telekkönyvbe 4336. h.r.sz. a. foglalt, s 300 frtra becsült 1515 nsz. öl alsóréti nádas, az ugyanazon telekj könyvbe 6337. h. r. sz. a. foglalt 1380 hold berekháti szántó 450 frt. becsértékben, b végre az ugyanazon telekj.könyvbe 6078. h. r. sz. a. foglalt és 300 frtra becsült 1390 nsz. öl berki szöllő — miután az árverésre kitűzött első határidőben nov. 19 én, azok a becsáron felül el nem adathattak: a 2-ik határidőben 1874. évi deezember 17 ik napján az előbbi feltételek mellett becsáron alól is el fognak adatni. Szentes, 1874. nov. 19.
Onody Károly, bír. végrehajtó. *) A* e rovatban közlöttekért nem vállal felelösaéget a
Szerk
h
i
r
d
209 1874
e
t
e
s
e
k
.
Hirdetmény.
Szentes város tulajdonát képező a város területén — a zoldkoszoruhoz czimzett nagyvendéglő kivételével — negyvenegy belső korcsmában és a város határában két külső csárdában gyakorolható italmérési jog 1875-ik évi jaés nuár 1-ső napjától számítandó 3 egymás utáni évekre, zárt ajánlatok melletti árverés utján hatehetetlenséget szonbérbe kiadandó; a zárt ajánlatok akár (e gyengült férfierőt,) mindegyik korcsma részletre külön külön, akár ® továbbá pedig az összes italmérési jogra együttesen f. bői bajokat, vizeleté bántalmakat, ávi deczember hó 1-ső napjáig bezárólag Szen- i t húgycső szűküléseket, gyakori maacmléscket, tes város polgármesteri hivatalához a szokott sőt a végképi tehetetlenséget is, hivatalos órák alatt vagy személyesen benyújkatonai és polgári főkórliázakban, mint a matandók, vagy pedig pósta utján bérmentesen begángyakorlatban a legújabb tapasztalatok s búi várlatok nyomán, sok ezer esetben fényesen kiküldei.dők; a fent mondott határidőig beérkepróbált egyszerű módszerrel, kiválóan tartós sizendő zárajánlatoknak felbontása f. 1874. évi m ker biztosítása mellett, bámulatos gyorsan s aladeczember hó 2-án d. e. 9 órakor Szentes város posan gyógyít (az ujonan keletkezett b u j a k ó r közházánál a tanácsteremben nyilvánosan fog fekélyeket 48 óra alatt, idült bajokat 2-3 eszközöltetni; mindegyik zárt ajánlathoz a meghét alatt, hugyCáÖ'folyásokat, legyenek azok már elhanyagoltak vagy újonnan keletkezettek igért bérösszeg 10%-tolia bánompénz gyanánt néhány nap alatt.) készpénzben csatolandó; utó ajánlatok semmi szin alatt és semmi esetben sem fogadtatnak el. gyak. o r v o s és s z ü l é s z , az itteni cs. kir. k a t o n a i főA bérleti feltételek alólirott városi főjegyk ó r h á z a k b a n volt osztályorvos, bel- és külföldi tudomázőnél akár személyesen megtekinthetők, akár nyos és humanitási társaságok rendes és tiszteletbeli tagja, a i r . T.ip6t H e l g a király a r c k é p é v e l diw^itett kopedig kívánatra az esedékes pósta költségek ber o n á s a r a n y é r e m n e k tulajdonosa, r e n d e l ő i n t é küldése után póstai uton megküldetnek. z e t é b e n Test, ország-ut 15-ik szám a „Zrínyihez11 czimzett kávéház felett 1. emelet, bemenet a lépcsőn. Kelt Szentes város képviselő testületének Naponkint re^oreli 7 órától 10-ig, délután 1 — 4 óráig. f f t f F * Dijjal ellátott levelekre azonnal válaszoltatik. 1874-ik évi november hó 2-án tartott közgyűléséből Cicatricis P á l , főjegyző Csak alapos, gyor* éó okszerű gyógyítás biztosit utóbajok ellen.
Pályását,
Titkos betegségeket
„árvaszéki ülnök" állomásra.
WEISS J.
MT
Csongrád megye törvényhatóságánál árvaszéki ülnöki egy állomás 1200 frt. évi rendes fizetéssel üresedésbe jövéu. Ennek betöltésére a megye közönségének 1874. évi october hó 20. s folytatólag tartott rendes közgyűlése 155. sz. a. határozata folytán ezennel pályázat nyittatik ; a pályázni szándékozók felhivatnak, miszerint ez állomás elnyerése iránti folyamodványaikat, szakképzettségöket igazoló okmányokkal fölszerelten, f. é. dec. hó 12-ig Kis-Zombori
®
Rónay Lajos főispán ur ő méltóságához nyújtsák be; a választás ugyanazon hó 16-án Szegváron tartandó rendkívüli közgyűlésen fog megtartatni.
A főjegyzői hivatal.
H i r d e t m é n y .
Ezennel felhivatik az érdemes lakosság, valamint a szülők és gyámok: hogy gyermekeiket vagy gyámoltjaikat, G éves koijj ruktól bezárólag 12 éves korukig ugy a leányokat, mint a fiukat, valamelyik iskolába okvetlenül felküldjék és szorgalmasan járás- ^^ " sák. S miután a reformátusoknál e jelen évtől kezdve az 5-ik elemi osztály is megnyílt; ennélfogva ezen hitfelekezetbeliek már az idén is tartoznak gyermekeiket ezen osztályba járatni. Továbbá: a kereskedők és minden néven nevezendő iparosoknak szigorú kötelességévé tétetik tanonczaiknak iskolába járatása; és pedig a 12 évesektől kezdve a 14 évesekig naponkint az ismétlő iskola.- a 14 éven tul bezárólag 16 éves korukig a vasárnapi iskolába küldendő. Egyébb iránt mindazon szülők, gyámok és iparosok, kik ebbeli kötelmeiket pontosan nem teljesítenék, figyelmeztetnek, hogy törvényes hivatásukhoz képest illető iskolaköteles gyermekeiket vagy alárendeltjeiket annál is inkább iskolába járassák, mert a kik e részben muladékosok lennének, egyszeri irásos megintés után a törvényszabta büntetésekkel fognak kérlelhetlenül sújtatni. Szentes, 1874. november 10. G R Ó C Z A L A J O S , v. jegyző, miut kirendelt nyilvántartó.
Í S P Y V G A L M l T E R Í E R!
RAMBOVSZKY JÓZSEF a városi nagy vendéglő bérlője tisztelettel értesiti a t. cz. közönséget, liogy újonnan épült tágas s fényesen diszitett f M l l l l 9 8 8 8 S 1 V lakodalmak, lakozások, tánczmulatságok, gyűlések s hason nemű alkalmakra mérsékelt dij fizetés mellett átengedi. Egyúttal ajánlja ji és izletes étkeit s jómlnőségű borait jutányos árakon. A
Jó és izletes étkek s jóminőségű borok. •
~
*
~
"
Kiadó: Cherrier J á n o s .
^á^gg^g. Felelős szerkesztő: B u d a y J ó z s e f .
Szentesen, nyomatott Cherrier Jánosnál 1874.
Melléklet a „Szentesi Laptt 47. számához.
Tömjén. a „szentesi lap" hömorísztikus Az 6'nkor pajzán isteni Összejöttek az Olympon, És versenyre azt a kérdést Adták föl megfejteni: Hogy „ m e l y i k a l e g d r á g á b b k é z ? S majdan egy esztendő' múlva, Ki jól fejti meg a kérdést, Az nyeri el a jutalmat: Cser-koszorut homlokára! Egy év multán az istenek Ismét ott voltak a hegyen, S folhivták a pályázókat Megfejteni azt a talányt: Hogy „ m e l y i k a l e g d r á g á b b k é z ? " Elő áll egy törvényhozó, „Én alkotom meg a törvényt, „Mely köt szegényt és gazdagot, „Mely nélkül nem álnat fön rend, „Nem állhat föl társadalom: „De el veszne Görögország ! „ L e g d r á g á b b k é z t e h á t azé, „A m e l y a l k o t j a a t ö r v é n y t ! " Lép nyomába ifjú harczfi, „Én védem meg az államot; ,Az én karom védi meg a „Törvények megalkotóját „És e földet, mit hazául „Szereztenek ős apáink! „ L e g d r á g á b b kéz a h a r c z f i é ! " Ezt követi a földmives, „Az én karom fáradtsága
melléklete.
„Szerzi meg a kényért ugy a „Törvények alkotójának: „Mint ki a hont védelmezi. „Én nélkülem nem volna mit „Védelmezni a harczfinak, „Es nem volna kinek irni, „Azt a tenger paragraphust! „ L e g d r á g á b b kéz a gazdáé!" Jön utánna öreg bölcsész S mosolyogva zendül szava: „Nincs igaza egyiknek is! „Szükséges a törvényhozó, „Valamint a gazda, harczfi, „És nincsen kéz, a m e l y m u n k á l , „Rombol, tesz, vesz, hogy alkosson: „Hogy drága kéz ne volna, „Mert az m i n d e g y f o r m a d r á g a . „Oh! de nem az a legdrágább! „Mert a legdrágább kéz azé: „A ki o l y m u n k á t v á l l a l el, „A m e l y h e z m é g f o g a l m a s i n c s , „S érdemetlen eszi azt a „Kenyeret, mit a földmives „Nehéz verejtékekkel keres lu Es a bölcs zengő szavára Reá dörgött a sokaság Viszhang-verő riadala: „A m i h a s z n a kéz l e g d r á g á b b ! " S az őskor pajzán istenei, A bölcs kopasz homlokára Tűzték a verseny jutalmát.
Az öreg Kommendátkovács majszter, habár egész nap forgatta is a kalapácsot, nem mulasztotta el, hogy este Kartigám kisasszony, vagy Rontó Pál történetét, vagy a bibliát ne olvasgassa ; — azon felül rá ért, hogy keresztelés! lakomáknál, disznótorokban, lakadalmakban és halott virrasztókban jelen legyen. — Furfangos eszű ember volt, sokan szerették, mások boszszankodtak, ha megtréfálta őket; vissza is adták neki sokszor a kölcsönt, még pedig vastagon. Kommendát uram nem okult, ha szerit tehette ingerkedett felebarátjávái, sőt megesett nem egyszer, hogy a felebb elősorolt ünnepélyes alkalmaknál hébe-korbau megjelent néhai „ D o b o s i Mihályu tiszteletes uramat is faggatni bátorkodott tudálékos kérdezősködéseivel. Keresztelési lakoma volt, tiszteletes uram hivatalos, Kommendát uram, mint távoli rokon, elmaradhatlan. Halpaprikást tettek az asztalra. Kommendát uram bölcselkedni kezdett. — Nem fért a fejébe, hogy lehetett az, hogy mig ő h á r o m n a g y o b b h a l a t is megenni képes, Jézus amaz időben k é t h a l a c s k á v a l és öt árpa kenyérrel öt ezer embert jól tartott volna? A tiszteleteshez fordult, magyarázná meg neki, mert ő azt sehogy sem értheti. Dobosi tiszteletes, ki már régóta nehesztelt majszter uramra, igy telelt: „Emlékszik-e kegyelmed Kommendát uram, hogy az is olvasható a szent írásban,: „vala pedig azon a helyen nagy fíí, melyre a sokaság letelepedett — " „Emlékezem/4 felelt Kommendát hetykén. „No lássa kend, az ilyen fajtájú garaboncziás emberek mint kegyelmed, f ü v e t e t t e k . " Jól birta magát — mint mondani szokták — a szentesi gazda. Hiu is volt kiterjedt gazdaságára, de legkiváltképen kutyabőrére : az á r m á 1 i s r a. Ezeruyolczszáz negyvennyolczban beütött azután a „ k u t y a b ő r k r a c h , " mely azzal végződött, hogy senki sem veszített semmit is, mert hiszen mindenki nemes ember lett általa. Ámde gazd'uramnak sehogy sem ment az
a fejébe, hogy ő a tengersok pénzzel ki ke r e s e t t ármálist immár tarhonya-rostáuak csináltathatja, no! meg hogy a szöllő-kapásával együtt választja mo?t már a követet, viczispánt, szolgabírót. Szidta is érte Kossuthot, — ki összekeverte a korpát a liszttel, — de csak akkor, ha kevesen hallották. . . . Mindinkább elhomályosult e közben a szabadságharcz tündöklő csillaga, mind belebb-belebb tiport az Orosz —Német had az ellenök küzdő haza szivébe. A magyar hadsereg sietve húzódott Szegedre, hogy egy nagy testté egyesüljön. Szentesen is át húdott egy szakasz honvéd s ezekből gazd'uramhoz is jutott három közhonvéd meg egy altiszt. Olyan elrongyollott, elcsigázott, bajusztalan fiatal emberek voltak, kiknek még beszédjök is csupa illedellem, mintha most bocsájtoiták volna el őket az iskolából. Megkérdték szépen gazd'uramat, hogy adasson nekik valamit enni, mert éhesek nagyon. Adatott azután nekik egy nagy tál juhtejet Jó lesz nekik a z i s gondolá. És bizony szegény honvédeknek j ó v o l t az is. Meg is köszönték magyaros emberséggel s az altiszt le is olvasta a vacsora árát gazd'uramnak a markába egész becsülettel. — Ezeket látva, meg nem álhatta szó nélkül a gazda bérese. „Ugyan gazd'uram, ne vegye el azt a pénzt, inkább megfizetem én, fogja ki majd a béremből. - De bizony az altiszt csak kifizetett mindent. — Az igaz, hogy magyar bankóban. Az első tormbita szóra azután összepakoltak, elköszöntek a gazdától és háza népétől, — tartsa meg azokat az Isten, ha ők oda vesznek is. „Talán bizony sajnálod őket?" szól a gazda a dunnyogó béreshez, „hiszen nem is katonák ezek az éhenkórászok. Láthattad, hogy egynek sincs becsületes ruhája s mindeniknek ki volt a lába a csizmából a tisztjüknek pedig legjobban. Majd meglátod a császár katonáit, azokból egy, tudom meg enne ilyet négyet, mint ezek." Más nap azután be is rukkoltak a vasasnémetek. Öles legény volt mindenik, tiszta jó ruhában, fényesre tisztított sarkantyús csizmában. Estére négyet szállásoltak be a mi gazdánkhoz Volt sürgés-forgás, konyhába, kamrába. —
A mi gazdánk megvendégelte őket emberül mint a magyar szokta; — hisz nem teszi pénzért. Hanem a gyönyörűséges katonáknak ez mind nem volt elég. Szidták a „ K o s s u t h k u t y á t hogy adjon még bort. Azután fölkeresték a boros hordókat matruk a kamrában, összehivták a szomszédban lévő pajtásokat, beverték a hórdók fenekét, s leitták magokat mint a veszett állat. A gazda nem szólt, csak fejét csóválta. A béres se szólt, csak fütyürészett. Reggel aztán, mikor tova masíroztak volna, a szomszéd pajtások is átjöttek szétnézni az ittenieknél, hogy milyen is kivül-belől a ház tájéka? Meglelték a zabos hombárt és nem tettek hozzá;— ami kezükbe akadt és eltehették, bizony velők vándorolt megsem is köszönték. Mikor aztáu eltávoztak, oda szólt a béres a hosszú képet vágó gazdához: „Ej! csak igaza volt gazd'uramnak, ezek a vitéz katonák ám a derék erős legények! — M i l y e n k ö n n y e n e m e l t é k az ö r e g d i s z n ó k s z a l o n n á i t ! — Ezek azután nem éhen kórászok.- — A gazda nem válaszolt, csak dörmögött, mint a ki haragszik, de nem akarja mutatni; a béres pedig rákezdette azt az akkoriban uj nótát: Kossuth Lajos azt üzente: Elfogyott a regimentje. —
János bácsi és István bácsi;
I s t v á n . Olvastam az újságokban, hogy Garibaldi, ki egykor országokat ajándékozott el, most olyan szegénységben van, hogy ugy aláírások utján biztosítottak neki jó barátjai egy kis évi járulékot. — Mit mond ehhez? J á n o s . Hjah István gazda! országokról lemondani az még semmi, — mondott volna csak le a becsületről, fogadom, volna neki fényes nyugdija öreg napjaira.
Hanem azután egészen más ember volt az öreg Sarkadi Nagy jó uram. Mikor az absolutismus korát éltük, minden I s t v á n . Annak a szegény pápának csak nála kéregető magyart alamizsna nélkül bocsájtott el, mig a csehnek, tótnak, németnek rend- meggyűlik a baja. a szomorúsága; — hát most szerint egy-egy ezüst hatost adott; néha, ha szé- már követeiket sem hagyják nála az európai fepen tudott kéregetni, kettőt-hármat is. jedelmek. „Hát már, hogy lehet ilyen gondolkozással J á n o s . Hisz annak csak örüljön, István bátyám uram? kérdezi az öreget egyik ismerőse. gazda, — ez által szilárdul c s a l h a t t l a n s á g a ; „ Bizony öcsém azért nem adok a magyarnak semmit is, h o g y ne s z o k j a m e g a kol- — ha nem lesz körülötte az a sok diplomata, d u l á s t , h a n e m d o l g o z z é k , — a ki el tud kevésbé fogják megcsalni. menni az egyik háztól a másikig: az m e g k e I s t v á n . Hát már Görgeynek is akadt dir e s h e t i a k e n y e r é t , ha toll fosztással is. csérője. — Most olvastam, hogy Gyulai Pál „Hát a csehnek, tótnak, németnek, miért ád rigmusokat csinált magasztalására. kegyelmed még ia?u J á n o s . Ne törődjék vele István gazda, „Adok biz én öcsém mindnyájának, még jj Egymás dicséréséből áll a mai világ. — Azután pedig annyit adok, hogy mikor a kapumon k\ II rá fér Görgeyre a dicséret. Sok kadencziát Kell mén, még akkor is eszébe jusson a mit kapott; — hadd kedvelje meg a koldulást, s szokjék | meg szórni arra az úrra, mig V i l á g o s t besöhozzá egész nemzetsége.tétítik.
„Samu! kelj fel! . . . tanulni is kell, mig oskhoJ á n o s . No, és azt olvasta-e? hogy Amerikában uj fajta hordókat találtak fel, — papi- lába mégysz!" „Nem kelek, . . . hideg a szuba." rosból készítik, sokkal könnyebbek a mostaniak„Nű! hogy mondhatod h i d e g ? a szolgáló már nál s olcsóbbak. régen fűt, — a barumetrum van tizenhárom edj fél I s t v á n . Erre meg én mondom, hogy ez i| fok. « semmi. Már akkor előbbre vagyunk mi Ameri„Igen azért nem kelek; . . . majd ha lesz tizenöt Hát te eladod Táte a kukuriczát 6 frt 20 kr. kánál. Ott a hordó csinálását, de nálunk a bor | fok j! ha van kilátás, hogy lesz 7 frt. 20 kr? . . . . bizony csinálását találták fel. — Szalmából készítik, nem adod ez is könnyebb ugyan, de azért elég drága.
©
M é r t
„Látom kis fiam ! te már többet is elbirsz" mondja a tiszteletes iskola látogatás alkalmával egy első osztálybeli fiúnak; „kérdek hát nagyobbat: ha anyád egy J tcze lisztből csinál 2 0 ^ombóczot, mennyi lesz két itcze lisztből ? u A fiU gondolkozik, végre sugárzó képpel kiböffenti: „egy egész tállal! tiszteletes uram!"
?
Himes mezőn zöld réteken Virágok ezre mért terem? Mért fénylik a sok gyöngyszem ott Miket harmat rájok rakott? Hogy m é r t ? . . . hiába kérdezem; Az I s t e n t u d j a ; — e m b e r n e m !
© Elmondja a másik fiu, melyek a függőleges vonalak, melyek a dűlt vonalak, mely tárgyak négyszegletüek, gömbölyűek, hengerdedek stb. „Hát tojásdad alakú tárgyat tudnál-e mondani ?" „Tojásdad alakú a tojás." „No! még t-gy párt." A fiu gondolkozik, — gondolkozik ; az iskola látogatók egyike segíteni akarván őt, két ujjával megfogja saját fülét s szól: „ide nézz! az én fülem minő?" „ H o s s z ú ! " — kéremalásan.
Az ég-ürj{végtelen ölén Tenger csillag ragyog felém . . . Mért rakta oda ezeket? Ki boltozá a kék eget . . . Hogy m é r t ? . . . hiába kérdezem; Az I s t e n t u d j a ; — e m b e r n e m ! Szemem téved a rendjelen, Mit oszt sok földi fej'delem. Van sok csillag, van sok kereszt; Ez itt, — az ott, — mért nyerte ezt?! Hogy m é r t ? . . . hiába kérdezem; Nem t u d j a I s t e n m a g a s e m !
©
| !
í
Csiri-birL No, hogyan mint van, János gazda?" kérdé a jegyző az öreg gazdák egyikét. „Köszönöm szép kérdését Nótárius uram, . . . elosztottam a gyerekek között vagyonomat, de kikötöttem, hogy holtom napjáig konvencziót adjanak ; — most hát csak igy könnyedén élek la! — K „Azután teljesitik-e a fiuk kötelezettségüket?" „Teljesíteni! no leijesitik; — az igaz, hébe-hóba pirongatnom kell őket, mert a búzánál, az árpánál is nagyon lecsapják a vékát; csak Ferencz fiamra nincs panaszom; az megküldi nekem még az u b o r k á b ó l is a legnagyobbikat, a l e g é r e t t j é t .
; i
„Nem tudom eléggé distinquálni mi külömbség lehet a vigjáték, színjáték és szomorújáték közt" — szólt egykor egy fiatal tisztviselő, egyetlen barátjához, ki neki mindenben segítségére szokott lenni, s kivel szini referádákftt irt. „Én fllegtAnitlftk" — felelt a kis okos, és pedig példával. — j?H0gy sikerült magadat megválasztani arra a hivatalra a hol ü l s z , ez reád nézve! vigjáték, — hogy a zöld asztal mellett mint jogtanácsos foglalsz helyet, ez a nézőre nézve: színjáték, — hogy üres fejed után ezer forint fizetést húzol, ez a választó közönségre nézve: szomorújáték ©
„Miért nem nyíratod le hosszú hajadat?" kérdé a víg czimborák egyike bizonyos ari embertől. „Lássátok, házasulandó vagyok, s esküt tettem, jj hogy addig nem jő le az üstök fejemről mig nem te: szek szert egy Delilára." „Ni ni!" kiált fel valaki a kompániából, „még S á m s o n i h o z akarja magát hasonlítani! u „Ezt méltán teteti," magyarázza az első czimbora. > „hisz s z a m á r á l k a p c z á v a l szokott küzdeni ellenségei ellen."
