AZ ÜZEMFENNTARTÁS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI 1.04 5.02
Vasbeton építmények elemeinek acélfegyverzetét veszélyeztető korróziós károsodások Tárgyszavak: vasbeton; feszültségi repedéses korrózió; klorid okozta korrózió; korróziós károsodások; feszítőacélok vizsgálata.
Feszültségi repedéses korrózió Az építőipar e területének szakemberei körében nagy feltűnést keltett egy 1992. évi közlemény, amely arról ad hírt, hogy régi típusú feszítettbetonelemek a feszítőacél késleltetett törései miatt vannak kitéve károsodásnak. Ennek igazolásául szolgáltak egy 30 éves épület sérült részei, amelyeket száraz környezetben találtak, korrozív anyagokat nem tartalmazó habarccsal szakszerűen besajtolt burkolattal, jó minőségű, Neptun márkájú acélhuzallal feszítve. A hibás elem feszítőacélját nagy valószínűséggel még a besajtolás vagy a habarcs megkeményedése előtt érte a károsodás, feszültségi repedéses korrózió formájában. Egyes huzalok el is törtek még a besajtolás előtt, a többi törés a repedések használat közben végbement mélyülése folytán keletkezett. A közlemény tehát arra figyelmeztet, hogy a feszítőacélok törésének veszélye évek, évtizedek múlva is fennáll. Ezért a törések mechanizmusát felderítendő, éveken át folytattak ez irányú vizsgálatokat az ismert Neptun és Sigma márkákon kívül más acél feszítőhuzalokkal is. Mindezekből az alábbi legfontosabb tanulságokat vonták le: – a besajtolt huzalok berepedezése az épület hosszú fennállása alatt is kizárható, ha a habarcs lúgos kémhatású és kloridmentes, – a besajtolás előtti repedezés oka elsősorban a feszítőacél feszültségi repedéses korrózióra való hajlama, kevésbé a körülvevő közeg; e tekintetben nagy különbségek lehetnek ugyanazon acélfajta egyes gyártási tételei között, – a repedezett és korrózióra érzékeny acélok a repedések terjedésére is hajlamosak, a használati igénybevételek által jelentősen csökkentve az épületelem élettartamát. A mai feszítőacélok főként szilícium-, mangán- és krómtartalmukban különböznek a régi típusúaktól.
Feszültségi repedéses korrózió vizsgálata újabb építményeken Német egyetemi és szakintézeti kutatók az említett beszámoló nyomán egy új káresetet tanulmányoztak, amelyben a betonelemek az „új generációhoz” tartozó, 1966 óta gyártott St 145/160 jelű, javított acél feszítőelemmel készültek. A 40 mm2-es ovális keresztmetszetű Sigma feszítőhuzal egy 1965ben kivitelezett épületben törött el. Németországban 1968 és 1978 között Sigma huzal előfeszítéssel létesült épületek nem ismertek, nincs róluk adat. 1978-ban annyira megszigorították mind a feszítőacélok gyártásának vizsgálati és ellenőrzési előírásait, mind a feszítettbeton-épületek kivitelezési szabályait, hogy ezek azóta a feszítőhuzal miatt gyakorlatilag nem károsodnak. A huzalokat az építési előírások betartása esetén nem támadja meg feszültségi repedéses korrózió. A Sigma márkájú feszítőacél-fegyverzettel vagy utólagos feszítéssel ellátott elemekkel 1978-ig elkészült építményeken – ha akut veszélyről nincs is szó – bármikor bekövetkezhet hasonló károsodás, hasonló peremfeltételek mellett. Eszerint a hiba bekövetkezhet, ha – a feszítőacélt nem tárolták és szállították előírás szerint, ami előkárosodást okozhatott, – a feszítőelemek gyártása nem volt szabályos, – a feszítőacél sokáig volt feszített, de besajtolatlan állapotban, – tökéletlen volt a besajtolás. Amennyiben feltételezhető egy feszítőelem csökkent teherbíró képessége, a stabilitás becsléséhez figyelembe kell venni a tartószerkezet lehetséges biztonsági tartalékait, azaz – a terhelések haránteloszlását, – az épületrészre jutó feszítőelemek számát és – a minimálisan elégséges betonfegyverzetet. A feszítőacél törésére gyakran utalnak jól felismerhető külső jelek, különösen a beton helyi repedései, de csak akkor, ha az épen maradt fegyverzetnek, ill. feszítőhuzaloknak megfelelő keresztmetszet a beton húzószilárdságánál nagyobb terhelésnek van kitéve. A keresztmetszet nem teherbíró részének bizonyos arányáig a belső törések egy ideig rejtve maradnak. Rendszeres kármegelőző és -felderítő vizsgálatok szükségessége Az 1978 előtti, Sigma acéllal előfeszített építményeken célzott szakértői vizsgálatot kellene rendszeresíteni – átépítés vagy a használat megváltoztatása alkalmával, amikor is megváltozott hatásokra és igénybevételekre lehet számítani, – az épített állag jól felismerhető hibáinak megjelenésekor, különösen nedves vagy agresszív közegben, – a beton erős helyi repedezése esetén.
A vizsgálatot meg kell előznie az építmény statikai értékelésének, benne a feszítőhuzalok fokozatos kiesésével járó hatások kiszámításának. A vizsgálatnak meg kell állapítania, hogy vannak-e az építőelemeken a kiesést jelző repedések, vagy feltételezhető-e, hogy az adott körülmények közt óvatosan (γ = 1,25-ös biztonsági tényezővel) meghatározott törési felület kisebb-e, mint a repedés keresztmetszete, vagyis hogy egy törés külső jel nélkül bekövetkezhet-e. Ez utóbbi esetben ellenőrizni kell a feszítőelemek állapotát – roncsolásmentes eljárással vagy – a megfúrt feszítőelem endoszkópos vizsgálatával, esetleg – a feszítőelemek kibontott mintáinak laboratóriumi ellenőrzésével. (Ügyelni kell rá, hogy a visszafedést kloridmentes betonnal végezzék.) Terhelési próbák nem ajánlhatók, mert nem alkalmasak helyi gyengülések felismerésére. A beépített feszítőelemek törései alig befolyásolják a tartószerkezet merevségét, akkor sem, ha hordképessége már jelentősen csökkent. Klorid okozta korrózió sózás következtében Svájci vasbeton közúti hidak állapotfelvételei arról tanúskodnak, hogy károsodásuk leggyakoribb oka a fegyverzet olvasztósó használatából eredő kloridos korróziója, amelyet – tömör, ellenálló fedőbetonnal, – az acél felületvédő bevonásával vagy – katódos korrózióvédelemmel lehet megelőzni. Rozsdamentes acél használata fegyverzetként természetesen szintén biztonságos, de elterjedését ez ideig megakadályozta a lényegesen nagyobb anyagköltség. A legújabb, kloridkorróziónak ellenálló acélötvözet TOP12 néven került forgalomba 2000-ben. Svájci felsőoktatási és ipari szakemberek matematikai modell segítségével tanulmányozták ezt a korróziótípust a korrózióállóság, a betontípus és az expozíció változtatásával. Betonacél kloridos korróziójának mechanizmusa A cement hidratálódásakor pórusait erősen lúgos, 12,5 és 13,6 közötti pH-jú oldat tölti ki, amelynek hatására az acél felületén korrózió ellen védő, passziváló oxidréteg képződik. Ezt az egyébként stabil bevonatot kloridionok bizonyos töménysége elroncsolja, majd kellő mennyiségű oxigén és nedvesség jelenlétében megindul a korrózió a fém oldásával és megfelelő keresztmetszet-csökkenéssel. A betonacél korróziójának szakaszai – kezdeti korrózió (iniciálás), vagyis a kloridionok behatolása a betonba az acélfelület depassziválásához elegendő koncentráció eléréséig,
– az előrehaladás, vagyis az acél korróziója. A fegyverzet védelme kielégítőnek minősül, ha az iniciáló fázis hosszabb, mint az építmény tervezett használati ideje. A kloridionok víz hatására bejutnak a beton belsejébe: a vizes fázisban, pl. kapillaritás útján vagy a vízgőz diffúziójával. A kapilláris visszaszállítást a folyadékmolekulák közötti vonzóerőn (kohézió) és a folyadék/szilárdtest határfelületi erő általi nedvesíthetőségen (adhézió) alapuló felületi feszültség tartja fenn. E két erő mozgatja a folyadékot két egymás szoros közelében levő felület között. Vízgőzdiffúzió esetében a cement pórusfolyadékában bekövetkező koncentrációcsökkenés a vízmolekulák hajtóereje. A szimulációs számítás a diffúzió leírására általában használt, Fick-féle I. törvényből indul ki: Jw = –Dw · ∇w, ahol Jw – a vízáramlás ∇w – az elpárologtatható víztartalom gradiense, Dw – a víz diffúziós együtthatója. Az egyenlet megoldására felállított iteratív, egyirányú modell szerint a véges elemek (FE) módszerét alkalmazva határozzák meg a betontestbe „épített” elemháló csomópontjain minden kijelölt időpontban a nedvességet és a hőmérsékletet, s ezekből, további diffúziós egyenletekkel, Dw értékeit. A kloridionok vándorlása és hatása A cementben pórusoldatban levő szabad (cf) és a mátrixban kémiailag c kötött kloridionok (cs) viszonya γ = f a cement tulajdonságaitól függően 0,4 cs és 1,0 között változik, a modellben reálisan lehet a 0,6-os átlaggal számolni. A kloridfluxusra a diffúzióéval analóg JCl = – D · ∇Cf egyenlet érvényes. Ennek (és egyéb fizikai törvényszerűségeknek) felhasználásával a kloridionok szállítása az alábbi összevont egyenlettel fejezhető ki: JCl = −D Cl ⋅ w
dc f dw − Dw ⋅ c f dx dx
amelyben DCl – a kloridion diffúziós együtthatója vízben Dw – a víz diffúziós együtthatója w – az elpárologtatható vízmennyiség (a relatív légnedvesség függvénye).
Az egyenlet jobboldalának a kloriddiffúziót leíró első részét ugyanolyan iteratív numerikus modell szerint kell megoldani, mint a vízgőzdiffúzió egyenletét. A második rész a kapilláris vízszállítással történő kloridbevitelt jellemzi, amelyet a vízgradiens ismeretében, a vízszállítási sebesség kiszámításával lehet meghatározni. A kloridszállítás a cement szűrőhatása miatt lassúbb, ezért a vízszállítás sebességét meg kell szorozni egy késleltetési tényezővel, az így nyert kloridszállítási sebességből pedig a végeselemháló minden csomópontjában kiszámítható a kloridtartalom. A kloridion-bevitelt és a fegyverzet depassziválását lényegében – klímaviszonyoktól és az expozíciótól függő kloridhatás, – a fedőbeton vastagsága és tömörsége, valamint – az acéldepassziválódás kritikus kloridkoncentrációja határozza meg. Kloridhatás A kloridhatást értelemszerűen a kiszórt sómennyiség és a víznek kitett, ill. nedvesedő épületfelületek helyi időjárási feltételekkel is változó nagysága szabja meg. Az építményelemek felületének kloridexpozíciója három expozíciós osztállyal jellemezhető (1. ábra) – vízben álló elem, pl. hiányos tömítés miatt a hídúttest felszíne, – útmenti és hídelemek járművek általi lefröcskölése, – a járművek által porlasztott köd messzebbre, pl. az első hídszerkezetig terjedő hatása. A tanulmány készítői minden expozíciós osztályhoz a helyi klimatikus helyzettől és a felhasznált olvasztósó-mennyiségtől függő kloridmennyiséget rendeltek. A kloridhatás óránként aktualizált adatait Svájc két, klíma szempontjából erősen eltérő vidékre: a magas Alpok (Graubünden) és a Genfi-tó (Lausanne) parti térségére dolgozták fel. Fedőbeton A fedőbeton áteresztését, egy 1995-ben ismertetett módszerrel roncsolásmentesen in-situ mérve, három betontömörségi osztályt különböztettek meg, a hozzájuk tartozó, a levegőpermeabilitás méréséből levezetett diffúziós együtthatókkal (1. táblázat). A B tömörségi osztály szakszerű betongyártással megvalósítható, de A tömörséget csak különleges módszerekkel lehet elérni. A kapilláris vízszállítás diffúziós együtthatója a beton felszínétől befelé haladva annak finomszerkezetével együtt változik (2. ábra).
állóvíz fröcskölés permetképzés (köd)
1. ábra A kloridexpozíció osztályai 1. táblázat A fedőbeton tömörségi osztályai és diffúziós együtthatói Tömörségi Levegőosztály permeabilitási együttható, kT, 10-16, m2 A B C
<0,2 0,2–2,0 >2,0
Kloriddiffúziós együttható Dc, 10-12, m2/s
Vízdiffúziós együttható Dw, 10-12, m2/s
középérték
standard eltérés
középérték
standard eltérés
6 13 20
1,5 3,25 5
60 130 200
15 32,5 50
A tanulmányban választott fedőbeton-vastagságok: – 15 mm-es fedés kellő szerkezeti egységet létesít a fegyverzet és a beton között, 1980 előtti építkezésekre jellemző, – az 1980 óta érvényes normál 35 mm-t írnak elő, – az erős kloridexpozíció esetére új normák 50 mm-es fedést javasolnak.
a víz diffúziós állandója, Dw, 10-6, m2/s
1.0E-01 a beton tömörségi osztálya 1.0E-02 C B
1.0E-03 A 1.0E-04 0
10
20
30
40
50
60
a beton fedőréteg vastagsága, mm
2. ábra A víz diffúziós állandója a betonréteg vastagságának függvényében Kritikus kloridtartalom A betonacél depassziválását mint a korróziókezdet valószínűségét, a cementben levő szabad kloridionok koncentrációjának függvényében fejezik ki. A korrózióállóság három csoportja különböző kumulatív normáleloszlásokkal írható le (3. ábra):
a korrózió kezdete, % 100 80
KW1
KW2
KW3
60 40 20 0 0
0,5
1
1,5
2
2,5
3
szabad kloridionok koncentrációja, cf,
3. ábra A korrózió kezdetének valószínűsége különböző korrózióállóságú betonacélokon
– a cementtömegre számított 0,4%-os koncentráció-középértéknek megfelelő KW1-es eloszlás, 0,15%-os standard eltéréssel jellemző a betonhoz általában használt, csekély korrózióállóságú S 500 jelű acélra, – a KW2 eloszlási görbe, 1%-os középértékkel és 0,15%-os standard eltéréssel, javított korrózióállóságú betonacélokra érvényes, ilyen a TOP 12, amely kémiai összetételét tekintve hasonlít az EN 1.4003 jelű acélhoz, de ferrites–martenzites szerkezetű, – a KW3 a korróziónak leginkább ellenálló, rozsdamentes betonacélokra (pl. EN 1.4301) jellemző, 2%-os koncentrációátlaggal és 0,225%-os standard eltéréssel. Szimulációs eredmények A kloridbeviteli modellel végzett numerikus szimulálással a betonmélységtől függő kloridkoncentráció-értékek nyerhetők. A kloridkoncentrációk, a várakozásnak megfelelően, a betonmélységgel csökkennek, emellett a kétféle klimatikus környezetben nagy eltérések mutatkoztak. A kloridprofilokból, figyelembe véve a betonfedés vastagságát és az acél korrózióállóságát, kiszámítható a korrózió kezdetének valószínűsége (4. ábra). Ennek alapján a KW1 korrózióállóságú betonacél kezdődő korróziójára már 20 éves használat után számítani kell. A KW2-es és KW3-as acélra érvényes korrózióállóság 100, ill. 200 év. Korróziós viselkedés előrejelzése A szimuláció számszerű eredményei alapján részletesen lehet jellemezni a különböző korrózióállóságú fegyverzetacéllal, valamint minőség és vastagág szerint különböző betonfedéssel készült épületelemek várható viselkedését az egyes vizes közegekben: – A csekély korrózióállóságú KW1 acél 15 mm-es betonfedése egyáltalán nem, a 35 mm-es is a vizes közegek közül csak permet ellen védi az acélt (2., 3. táblázat). Állóvíz és fröcskölés hatásának kitéve nem elég a még vastagabb fedés sem, a beton tömörítésére vagy védőbevonására van szükség. Bevált a kiegészítő „takarás” is tömörebb betonnal. A korrózióveszély erősen függ a klímaviszonyoktól. A kemény telek az erős sózás folytán megrövidítik a korrózió kezdetéig eltelt időt, viszont a tópartihoz képest kisebb légnedvességű alpesi régióban jobban elhúzódik a korróziókezdet fázisa. – A javított korrózióállóságú KW2 (EN 1.4003-TOP12) acélt tartalmazó betonelemben 35 mm-es fedés elegendő a kloridos korrózió megelőzésére még erős expozíciónál is, amennyiben a fedőbeton tömörsége legalább közepes. A B tömörségű rétegnek arról is gondoskodnia kell, hogy az alkáliérzékeny EN 1.4003 acélt az egész használati idő alatt nem karbonátosodott beton vegye körül, s így megőrizze fokozott korrózióállóságát (4., 5. táblázat).
Expozíció: fröccskölő víz Fedőbeton: B tömörségi osztály
L = Lausanne G = Graubünden
szabad kloridion, cf, %(m/m) cement
a)
idő, év
korrózió kezdete, ρ, %
b)
Fedőbeton: nem karbonátosodott A fegyverzet betonfedése: 35 mm
S 500
Genfi-tó Alpok EN 1.4003
Genfi-tó Alpok
idő, év
4. ábra A korrózió kezdetének valószínűsége az idő függvényében – A nem rozsdásodó acéllal és nem karbonátosodott betonnal készült elemek korróziójának kezdetéig mindig 100 évnél jóval hosszabb idő telik el. Mivel az építmény korrózióállósága bármilyen körülmények közt lényegesen nagyobb a szükségesnél, indokolt a gazdasági mérlegelés.
2. táblázat KW1 (ötvözetlen) acéllal és különböző minőségű betonnal készült betonelemek korróziójának kezdetéig 100 év után eltelő idő (a Genfi-tó környéke), év A fegyverzet betonfedésének vastagsága, mm 15 35 50
Expozíció Állóvíz
Fröcskölés
Permet (köd)
A
B
C
A
B
C
A
B
C
5 73 –
1 15 43
<1 4 10
7 91 –
2 32 76
<1 7 25
33 – –
8 73 –
5 42 99
3. táblázat KW1 (ötvözetlen) acéllal és B tömörségi osztályú betonnal készült elemek korróziójának kezdetéig 100 év után eltelő idő a két vizsgált régióban A fegyverzet betonfedésének vastagsága, mm
Expozíció Állóvíz
Fröcskölés
Permet (köd)
Időjárási régió*
15 35 50
I
II
I
II
I
II
1 15 43
<1 9 35
2 32 76
<1 15 49
8 73 –
21 – –
* I: a Genfi-tó partján fekvő Lausanne környéke II: Graubünden kanton (Alpok)
4. táblázat KW2 (EN 1.4003) acéllal és különböző minőségű betonokkal készült betonelemek korróziójának kezdetéig 100 év után eltelt idő (a Genfi-tó környéke) A fegyverzet betonfedésének vastagsága, mm
15 35 50
Expozíció Állóvíz
Fröcskölés
Permet (köd)
A fedőbeton tömörségi osztálya A
B
C
A
B
C
A
B
C
49 – –
6 – –
3 12 48
– – –
25 – –
6 66 –
– – –
– – –
– – –
5. táblázat A KW2 (EN 1.4003; TOP12) acéllal és B tömörségi osztályú betonnal készült elemek korróziójának kezdetéig 100 év után eltelt idő a két vizsgált régióban, év A fegyverzet betonfedésének vastagsága, mm
15 35 50
Expozíció Állóvíz
Fröcskölés
Permet (köd)
Időjárási régió* I
II
I
II
I
II
6 – –
3 – –
25 – –
4 – –
– – –
– – –
* I: a Genfi-tó partján fekvő Lausanne környéke II: Graubünden kanton (Alpok)
A vizsgálati eredmények – az érvényben és előkészületben levő szabványok szemléletével szemben – azt igazolják, hogy a betonfegyverzet kloridos korrózióját nem lehet megelőzni pusztán vastagabb fedéssel, hanem megfelelő minőségű acél és kellően tömör fedőbeton kiválasztása is szükséges. A gondoskodás a beton acélfegyverzetének elegendő korrózióvédelméről tehát műszaki és gazdasági optimálási feladat, amelyet a megoldásoknak a mindenkori körülmények és igények szerinti kombinálásával kell elvégezni. Repedezett területek korróziója A repedések gyorsítják a beton karbonátosodását és megkönnyítik – különösen az adszorptív hatású kapilláris méretűek – a víz és a kloridionok behatolását a betonba. Mindezek következtében a repedezett zónában sokkal hamarabb megindul a korrózió, mint a hibátlan betonban. A kloridos korrózió sebességét a katódos részreakció határozza meg, a katód funkcióját a fegyverzet szomszédos szakasza tölti be. A reakcióhoz szükséges oxigén és víz a takaró betonrétegen keresztül jut a katódhoz, tehát a reakció sebessége ennek átjárhatóságától és vastagságától függ. Repedéseknél igen nagy a sebesség és a korrózió kedvezőtlen hatását még fokozza a repedésekben a nedves és száraz periódusok váltakozása. Egy német kutatóprogram (Fraunhofer Intézet) 2000. évi jelentése szerint erősen ötvözött betonacélokat reális körülmények között nem fenyegeti a korrózió veszélye. Mivel azonban EN 1.4003. acéllal nem végeztek repedezéses korróziós kísérleteket, erről a típusról, alkáliérzékenysége miatt fel kell tételezni, hogy exponált esetben úgy viselkedik, mint a hagyományos S500 jelű acél. A fegyverzet korrózióveszélyét nem lehet megítélni a repedés szélességéből, az értékelésbe be kell vonni
– – – –
a betonfedést, a repedés fajtáját (elválás, elhajlás), helyzetét a fegyerzethez képest, valamint a korrózióval veszélyeztetett fegyverzet jelentőségét az épületelem biztonságos teherbírása szempontjából.
A szimulációs eredmények alkalmazása Az eredmények alkalmazásának jelentőségét célszerű a gyakorlatban sűrűn előforduló korróziós példán bemutatni: pl. kloridtartalmú víz fröcskölésének kitett épületelem betonacélján, amely iránt 100 éves karbantartás nélküli élettartam a követelmény. Ennek – az említett optimálás szellemében – a korrózióvédelmi rendszerben szereplő komponensek relatív változtatásával, többféleképpen lehet eleget tenni (5. ábra).
60
S 500
35
S 500
Cl–
rárétegzés 35
EN 1.4003
20
EN 1.4301
Cl–
5. ábra Fröcskölésnek kitett vasbeton korrózióvédelme A négy megoldási változat költségének tanulmányozására választott példa egy 30 cm vastag faldarab két, a betontérfogatra számítva összesen 123 kg/m3 fegyverzettel. A fal felépítésének egységnyi költségtételei: – beton (zsaluzás, állványzat, beépítés, utókezelés) 400 EUR/m3, – betonacél (behelyezve) • S500 1 EUR/kg • EN1.4003 2,5 EUR/kg • EN 1.4301 7 EUR/kg – felületvédelem (25 évenként felújítandó) 20 EUR/m2.
A költség természetesen változik a mindenkori piaci helyzettől, valamint a beton és a fegyverzet szükséges (ill. választott) tömegarányától függően (6. táblázat). A költség mellett nem hanyagolandó el a kivitelezés minősége, amely befolyásolja a vasbetonszerkezet ellenállását igénybevételekkel szemben (ún. robusztusságát). Az építési műveletek ma általános minőségellenőrzése ellenére e téren nagyok a különbségek. Ezek feltűnően mutatkoznak pl. a hagyományos vasbeton fedése és a fegyverzetén végzett felületvédelem esetében. Az EN 1.4003 acéllal készült fal csak kb. 10%-kal drágább a hagyományos vasbetonnál, és csak mérsékelt igényeket támaszt a fedőbeton-minőség iránt. Látható tehát, hogy az optimális megoldás kiválasztása körültekintést kíván. 6. táblázat Kloridos korróziónak ellenálló vasbetonelemek elkészítésének változatai a leggyakoribb feltételek mellett Változat Betonacél
1 2 3 4
S500 S500 EN1.4003 EN 1.4301
Fedőbeton
A B B nincs követelmény
60 35 35 20
Felületvédelem
Építési költség, %
Összköltség, %
Robusztusság
nincs van nincs nincs
100 105 109 159
100 140 109 159
csekély közepes nagy igen nagy
Korróziónak jobban ellenálló betonacélnál megengedett a védő módszerek mérsékeltebb alkalmazása, pl. útburkoló lapok tömítésének elhagyása, továbbá a használati idő alatti karbantartás egyszerűsítése. Ilyen acélból készült fegyverzetet elég a „normális” 35 mm-es betonréteggel lefedni. Ez pedig azáltal csökkenti az építési költséget, hogy a tartószerkezet kisebb önsúlya egyszerűbb alapozást kíván. (Dr. Boros Tiborné) Bertram, D.; Hartz, U. stb.: Gefährdung älterer Spannbetonbauwerke durch Spannungsrisskorrosion and vergütetem Spannstahl in nachträglichem Verbund. = Beton und Stahlbetonbau, 97. k. 5. sz. 2002. p. 236–238. Brühwiler, E.; Danrié, E. stb.: Betonstahl mit erhöhtem Korrosionswiderstand. = Beton- und Stahlbetonbau, 97. k. 5. sz. 2002. p. 239–249. Brandes, K.; Knapp, J. stb.: Langzeitmonitoring für ein Spannbeton-Eisenbahnviadukt. Teil 1: Monitoring Konzept. = VDI-Berichte, 2001. 1559. sz. p. 157–173.
