Válogatás a HealthOnLine cikkeibõl

Válogatás a HealthOnLine cikkeibõl 2011/8

GYEMSZI Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minõség- és Szervezetfejlesztési Intézet

http://www.eski.hu/hol 2011. szeptember 12.

Informatikai és Rendszerelemzési Fõigazgatóság

Válogatás a HealthOnLine cikkeiből 2011. szeptember 12. Egészségpolitika ............................................................................................................................................2 Az új román egészségügyi miniszter tervei................................................................................................2 A brit Munkáspárt támadja az NHS törvénytervezet módosításait .............................................................3 EU egészségügy............................................................................................................................................3 A Lengyel EU Elnökség egészségügyi prioritásai......................................................................................3 Finanszírozás.................................................................................................................................................5 A német kötelező betegpénztárak az első félévet 2,417 milliárd euró többlettel zárták .............................5 Az ellenőrzött kórházi elszámolások 45,6 százaléka volt hibás Németországban 2010-ben.....................5 Adminisztratív költségek az amerikai és kanadai egészségügyben...........................................................6 Az egészségügyi kiadások és a minőség alakulása egy globális fizetési modellt alkalmazó amerikai biztosítónál ................................................................................................................................................7 Népegészségügy ...........................................................................................................................................8 A szerencsejáték-automaták használatát korlátozó rendelet – Finnország ...............................................8 Egészségtudatosság – Belgium.................................................................................................................9 Humánerőforrás ...........................................................................................................................................10 Orvoshiány Belgiumban...........................................................................................................................10 Kilátások az önállóan praktizáló orvosok munkafeltételeit javító szerződések általánossá válására Franciaországban ....................................................................................................................................11 Gyógyszerügy, patikapiac ............................................................................................................................12 Az Állami Számvevőszék fellép a gyógyszerek értékelése és ára közötti összefüggés erősítéséért – Franciaország..........................................................................................................................................12 Egészségügyi rendszerek működése...........................................................................................................13 Még vitatott kérdés az ösztönzők hatása a háziorvosi ellátás minőségére..............................................13 Helyi HealthWatch szervezetek megalakulását jelentették be Angliában ................................................13 Norvégia 10 évvel az egészségügy recentralizációja után: siker vagy kudarc?.......................................14 Egészségügyi statisztika ..............................................................................................................................17 OECD: az egészségügyi kiadások növekedési továbbra is meghaladja a gazdasági növekedés ütemét17 OECD: HEALTH AT A GLANCE ASIA/PACIFIC 2010 – Pillantás az ázsiai-csendesóceáni térség egészségügyére, 2010 ............................................................................................................................18 Ország-információk......................................................................................................................................24 Lengyelország egészségügye .................................................................................................................24

Válogatás a HealthOnLine cikkeiből - 2011. szeptember 12.

Egészségpolitika Az új román egészségügyi miniszter tervei Augusztus elején az egészségügy pénzhiánya miatt mondott le Cseke Attila, Románia egészségügyi minisztere. Az új miniszter Ritli László augusztus végén sajtótájékoztatón ismertette programját, amelyben betegségmegelőzésre, rendszerátszervezésre összpontosít. Az anyagi helyzet javítására az igénybevételt korlátozó intézkedéseket terveznek. Ilyen a tárca honlapján már júliusban vitára bocsátott rendelet tervezet, amely az országos programokban, valamint járóbeteg-ellátásban biztosított gyógyszerek utáni negyedévenkénti befizetést szabályozza. A tervezet értelmében, a gyógyszerek forgalomba hozatali engedélyének tulajdonosai vagy jogi képviselőjük negyedévente kötelesek befizetni egy összeget azokért az általuk forgalmazott gyógyszerekért, amelyeket a betegek az országos programokban kapnak, és amelyekhez ártámogatással vagy ingyenesen jutnak hozzá a járóbeteg-ellátásban vagy kórházban. Az így befolyt összegeket az Egészségügyi Minisztérium további gyógyszertámogatásokra fordítja. Év végéig tervezik fenntartható szintre szűkíti az egészségügyi szolgáltatások közfinanszírozott alapcsomagját. Elkészültek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) tevékenységének szaktárca általi koordinálására, valamint a megyei közegészségügyi igazgatóságok decentralizációjára vonatkozó tervezetek. A miniszter sürgeti az ehealth megoldások: egészségügyi kártya, az elektronikus recept és kórlap bevezetését. Kiemelt figyelmet kíván fordítani a háziorvosok tevékenységének és a vidéki egészségügyi ellátás és a járóbeteg ellátás javítására. Románia az elmúlt évben a GDP 4,2 százalékát költötte egészségügyre. WHO HFA adatok szerint 2008-ban 4,7 százalék volt az arány, alig több, mint az EU átlag fele (2008-ban 9,01 százalék). Kórházai szakemberhiánnyal, elavult technikával terheltek. Az alacsony bérek és a helyzetet javító változások hiánya miatt a szektorból erőteljes a szakemberek külföldre vándorlása. Jeffrey Franks, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttségének vezetője a nyáron azt kérte Romániától, hogy hajtsa végre a szűkös forrásokkal működő és még azokat sem hatékony módon felhasználó egészségügyi rendszer lényegi reformját.(BI) Forrás: `

Romania Gets New Health Minister http://www.balkaninsight.com/en/article/romania-gets-new-health-minister

`

WHO HFA

`

IMF: Major problems still to tackle – healthcare, arrears and state companies http://www.nineoclock.ro/imf-major-problems-still-to-tackle-%E2%80%93-healthcare-arrearsand-state-companies/

`

Betegségmegelőzésre, rendszerátszervezésre összpontosít az egészségügyi minisztérium http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/ id/62447 2


`

Új szabályozás a gyógyszerforgalom utáni befizetésekre http://www.erdely.ma/kozeletunk.php?id=95425&cim=uj_szabalyozas_a_gyogyszerforgalom_ut ani_befizetesekre

A brit Munkáspárt támadja az NHS törvénytervezet módosításait A Munkáspárt szerint a módosítások nagy része a háziorvosi csoportok elnevezésén időzik, ami elterelheti a figyelmet a komoly kérdésekről. Az NHS törvénytervezet ezer miniszteri módosításának több mint háromnegyede a szolgáltatások rendelését és vásárlását végző új háziorvosi szervezetek nevének változtatását érinti. A kormány kezdetben amellett állt ki, hogy a GP-k konzorciumokba tömörüljenek az egészségügyi ellátás vásárlására. David Cameron miniszterelnök szakértői csoportja, a Future Forum azonban a megnevezés megváltoztatását javasolta, mivel a „konzorcium” név azt a benyomást keltette, hogy a háziorvosok túlságosan nagy hatalommal bírnának a megreformált NHS-ben. Ezért a GP konzorciumokat „klinikai szolgáltatás-rendelő csoportoknak” (clinical commissioning groups) fogják nevezni. A csoportok igazgatói testületeiben legalább egy ápoló és egy szakorvos is helyet kap. A bírálók szerint mindez egy bürokratikus rémálomhoz vezetett, számos értelmetlen módosítással, melyek elhomályosíthatnak néhány potenciálisan katasztrofális változtatást az NHS törvénytervezetben. Az NHS történetében fennálló leghosszabb és legbonyolultabb törvénytervezet végleges verziójáról szeptember elején szavaznak a brit parlament alsóházában. Mivel a kormány a nyár korábbi szakaszában pusztán két hetet adott a törvénytervezet megszavazására, sokan úgy vélik, hogy alaposabb vizsgálatra lesz szükség a felsőházban annak kiderítésére, milyen hatással lesz majd a törvény a betegekre. John Healey, a Munkáspárt egészségügyi szóvivője szerint az egészségügyi bizottságnak túl kevés ideje volt az újracsomagolt NHS tervezetek alapos tanulmányozására, ami ismét azt mutatja, hogy David Cameron és kormánya keresztül akarja erőszakolni a törvényt az alsóházban. A képviselőknek csak két napjuk lesz a módosítások megvitatására, mivel - a szóvivő szerint - a miniszterelnök mindent le kíván rendezni még a pártkongresszus előtt. (SZL) Forrás: `

Randeep Rames: Labour attacks NHS bill amendments. The Guardian, http://www.guardian.co.uk/uk/2011/aug/31/nhs-bill-amendments-mainly-name-changes (letöltés dátuma: 2011.09.06.)

EU egészségügy A Lengyel EU Elnökség egészségügyi prioritásai Magyarország Európai Uniós Elnökségét követően, július elseje óta Lengyelország az Európai Unió soros Elnöke. Az Európai Unió Lengyel Elnöksége népegészségügyi vonatkozásban két fő prioritást tűzött ki célul:

3


` az európai országok lakosságának egészségi állapotában jelentkező eltérések megszüntetése, ` az agyi problémák és a neurodegenerativ betegségek pl. az Alzheimer-kór megelőzése. Az első prioritás kiválasztása és előkészítése az Európai Unió stratégiai dokumentumainak – „ A közösségi cselekvés második programja az egészségügy vonatkozásában (2008-2013)” és az „Európa 2020-ban” stratégia figyelembevételével történt. Ennek a prioritásnak a keretében a Lengyel Elnökség három kérdésre fog összpontosítani: ` az EU országaiban élő lakosság egészségi állapotában jelentkező eltérések megszüntetése az egészséget meghatározó tényezők – mint a megfelelő táplálkozás és a fizikai aktivitás – szorgalmazásával, ` a gyermekek légzőszervi problémáinak megelőzése és visszafogása, ` a gyermekek kommunikációs zavarainak megelőzése és kezelése e-health és innovatív megoldások révén. A Lengyel Elnökség kiemelten fogja kezelni azt a tényt, hogy a jó egészségi állapot és a megfelelő fejlődés korai életszakaszokban megnyilvánuló hatása a későbbi életszakaszok társadalmi és gazdasági státuszára is hatást gyakorol. Így az egészségi állapotban jelentkező eltérések megszüntetése alapvető az egészségmegőrzés, a betegségmegelőző intézkedések és az oktatás terén folytatott átfogó tevékenységhez, úgy mint azokhoz az eszközökhöz, melyek az emberi fejlődés legkorábbi szakaszaitól kezdve alakítják az egészségtudatos magatartást. Különös figyelem fog irányulni a gyermekek légzőszervi problémáinak és kommunikációs zavarainak megelőzésére és visszaszorítására. Európában egy egészséges társadalom kialakításának megvalósítása olyan eszközöket igényel, melyek révén korlátozhatóak és leküzdhetőek lesznek ezek az egészségi problémák. Ilyen eszközök: szűrőprogramok bevezetése, a monitorozást szolgáló intézményhálózat megteremtése, valamint az e-health és az innovatív megoldások jobb alkalmazása. A második prioritás keretében, a Lengyel Elnökség kiemelten fogja kezelni annak szükségességét, hogy állandó figyelem irányuljon az Európai társadalom elöregedésével kapcsolatos kérdésekre, nagyobb szerepet kapjon a tipikusan a kor előrehaladtával járó betegségek megelőzése, visszaszorítása és leküzdése, valamint az egészségügyi rendszerek ezekkel kapcsolatos anyagi stabilitása. Az agyi problémák kutatásának előtérbe helyezése lehetővé fogja tenni, hogy nagyobb figyelem irányuljon ennek a problémának a jelentőségére Lengyelországban és mindenütt Európában. Ez a törekvés az agyi problémák jobb megértéséhez és elfogadásához fog vezetni a közösség által, és ily módon a beteg emberek diszkriminációjának, társadalmi kirekesztésének csökkenéséhez fog vezetni. (ZLL) Forrás: ` The priorities of the Polish Presidency in the field of health. Ministerstwo Zdrowia, 2011. ` http://www.mz.gov.pl/wwwmz/index?mr=m21&ms=848&ml=pl&mi=848&mx=0&ma=17742 (Letöltés dátuma: 2011.06.29.) 2011-07-05 11:57:10

4


Finanszírozás A német kötelező betegpénztárak az első félévet 2,417 milliárd euró többlettel zárták 2011 első felében a kötelező betegpénztáraknak 2,417 milliárd euró többletet sikerült kigazdálkodniuk. A szóban forgó időszakban a 91,7 milliárd eurós bevétellel szemben 89,3 milliárd eurós kiadás állt, adta hírül a Szövetségi Egészségügyi Minisztérium. Az eredmények mérlegelésekor figyelembe kell venni azonban, hogy a kiadások az év első felében rendszeresen alacsonyabbak, mint az év második részében. A kötelező betegbiztosításnak például tavaly a második félévben 1,5 milliárd euróval magasabb kiadásai voltak, ami várhatóan az idén is hasonlóképpen alakul. A közölt adatok szerint a német kötelező betegpénztárak kiadásai biztosítottanként az első félévben 2,8 százalékkal növekedtek az előző évhez viszonyítva. A Szövetségi Biztosítási Hivatal korábbi becslése szerint 4,3 százalékos emelkedéssel számoltak, azaz a kiadások elmaradtak a várttól. A Szövetségi Egészségügyi Minisztérium szerint a csökkenő kiadások főként a gyógyszer-megtakarítási csomagnak tulajdoníthatóak. A gyógyszerekre fordított kiadások terén 2010 augusztusától 6,3 százalékos csökkenés volt megfigyelhető, ami a nem referenciaáras készítmények esetén pénztáraknak adandó kedvezmény növekedése révén több mint 100 millió euró kiadáscsökkenés formájában nyilvánult meg. A gyógyszerpiac 2011 elején történő újraszabályozása a pénztáraknak például a generikumokkal történő helyettesítés terén - további könnyebbséget jelentett. A kórházi kezelések kiadásai az év első felében 4,6 százalékkal növekedtek, ami a minisztériumi becslés szerint éves szinten 2,5 milliárd eurós növekedést jelent majd. Az ambuláns ellátások terén a kiadások 2,3 százalékkal, a korai felismerést szolgáló orvosi intézkedések esetén 5,2 százalékkal növekedtek. A pénztárak igazgatási költségei biztosítottanként 1,3 százalékkal nőttek. (VN) Forrás: `

Deutsches Ärzteblatt: Krankenkassen im ersten Halbjahr 2,417 Milliarden Euro im Plus http://www.aerzteblatt.de/nachrichten/47212/Krankenkassen_im_ersten_Halbjahr_2_417_Millia rden_Euro_im_Plus.htm Letöltés dátuma: 2011.09.09.

Az ellenőrzött kórházi elszámolások 45,6 százaléka volt hibás Németországban 2010-ben A kötelező betegpénztárak által 2010-ben elvégzett kórházi elszámolásokkal kapcsolatos vizsgálat eredményei szerint az ellenőrzött kórházi elszámolások csaknem fele hibás. Németországban első ízben 2007-ben hozták nyilvánosságra a kötelező betegpénztárak elszámolással kapcsolatos vizsgálatának eredményeit. A társadalombiztosítási törvényköny a pénztárak számára előírja a kórházi elszámolások ellenőrzésének szükségességét. Amennyiben a pénztár ennek értelmében elvégzi az ellenőrzést és a kórházi elszámolás helyesnek bizonyul, akkor a kórház részére a 5


betegpénztár a felmerülő ráfordítások fedezetéül mintegy 300 eurót téríteni köteles. Amennyiben azonban az ellenőrzés során a kórházi elszámolás mutatkozik hibásnak és azt a pénztár javára kell korrigálni, a kórháznak csupán a többletbevételt kell a pénztár részére visszatéríteni. A német rendszerben az elszámolások ellenőrzése két lépésben történik. Az elszámolásokat első lépésben a lehetséges elszámolási hibák után kutatva vizsgálják meg a betegpénztárak. Második lépésben országos szinten kerül ellenőrzésre a kórházi elszámolások 11-12 százaléka. E részletes ellenőrzés során derült ki, hogy a 2010-es kórházi elszámolások az esetek 45,6 százalékában helytelenek voltak. Az információk szerint a hibás elszámolások következtében a kötelező betegbiztosítóknak a tavalyi évben mintegy 1,5 milliárd euró káruk keletkezett, amit a biztosítottaknak és a munkaadóknak kellett járulékaikból megtéríteniük. (VN) Forrás: `

Krankenhäuser 2010: 45,6 Prozent aller geprüften Abrechnungen sind falsch, GKVSpitzenverband: https://www.gkv-spitzenverband.de/PM_20110818_KH_Abrechnungen.gkvnet Letöltve 2011.09.05.

Adminisztratív költségek az amerikai és kanadai egészségügyben A Commonwealth Fund tanulmánya szerint az amerikai orvos praxisok csaknem négyszer annyi pénzt költenek a biztosítókkal és a finanszírozókkal folytatott tranzakciókra mint a kanadai orvosok. Az Egyesült Államok egy főre jutó éves egészségügyi költekezése 87 százalékkal magasabb, mint Kanadában ($7290 vs. $3895). A magas egészségügyi költségek több tényezőnek tudhatók be, de leginkább az orvosi rendelők és a biztosítók közötti kapcsolatból eredő adminisztratív költségeknek. A kanadai orvosokkal ellentétben - ahol egyfizetős, többnyire az állam által finanszírozott egészségügyi rendszer működik - az Egyesült Államokban a legtöbb praxisnak számos biztosítóval kell kapcsolatot tartania. Valamennyi egészségbiztosító saját termékekkel és szabályokkal rendelkezik a gyógyszerlisták, az előzetes engedélyezés, a számlázás és a kereset benyújtás terén. A Commonwealth Fund által támogatott tanulmányban a kutatók felmérést végeztek az orvosok és vezetők körében Kanada Ontario államában a finanszírozókkal az adminisztráció időtartamáról. Az eredményeket ezután összevetették az Egyesült Államokban végzett hasonló felméréssel. A tanulmány főbb eredményei: ` Az amerikai orvos praxisok évente 82 975 dollárt fizetnek a finanszírozókkal végzett ügyintézés költségeként, míg Kanadában ez 22,205 dollár. ` Ha az Egyesült Államokban az orvosok adminisztratív költsége az ontarioi orvosokéhoz állna közel, az összes megtakarítás kb. évi 27,6 milliárd dollár lenne. ` Az Egyesült Államokban az ápolók és asszisztensek heti 20,6 órát töltenek adminisztratív feladatokra, csaknem tízszer annyit mint a kanadai ápolók. Az amerikai ápoló személyzet a biztosítókkal folytatott ügyintézés minden kategóriájában több időt töltött, főképpen az előzetes engedélyezés megszerzésében, ami heti 13,1 órát vett igénybe. Az Egyesült Államokban a magas adminisztratív költségek a többfizetős rendszerből adódnak, számos biztosítási termékkel, szabállyal és adminisztratív standarddal. Mindez nem jelenik meg az egyfizetős 6


rendszerben. A szerzők szerint a biztosítókkal folytatott tranzakciókat sokkal hatékonyabban is elvégezhetnék és ezáltal jelentős megtakarításokra tehetnének szert. Pl. a tranzakciók standardizálása és elektronikus úton történő végzése lecsökkentené a költségeket és az adminisztratív terhet. Emellett a 2010-es egészségügyi törvény támogatja az új fizetési módszerek befogadását (pl. „bundled payment”) és az egészségügyi ellátás szervezésének új eljárásait (pl. „accountable care organizations”) - mindez hosszú távon lecsökkenthetné az adminisztratív költségeket. (SZL) Forrás: ` Dante Morra: U.S. Physician Practices Spend Nearly Four Times as Much Money Interacting with Health Plans and Payers Than Do Their Canadian Counterparts. The Commonwealth Fund, http://www.commonwealthfund.org/Publications/In-the-Literature/2011/Aug/US-PracticesSpend-Four-Times-as-Much-as-Canadian.aspx (letöltés dátuma: 2011.08.23.) Tanulmány: ` http://www.commonwealthfund.org/~/media/Files/Publications/In%20the%20Literature/2011/Au g/1535_Morra_US_physician_practices_spend_more_than_Canada_HA_082011_ITL_v2.pdf 2011-08-23 13:03:42

Az egészségügyi kiadások és a minőség alakulása egy globális fizetési modellt alkalmazó amerikai biztosítónál A Blue Cross Blue Shield of Massachusetts biztosító globális fizetési modellje a minőség javulását és a költségek mérsékelt csökkenését eredményezte. Massachusetts állam legnagyobb kereskedelmi egészségbiztosítója, a Blue Cross Blue Shield (BCBS) a növekvő egészségügyi kiadások csökkentése érdekében 2009-ben globális fizetési modellt vezetett be „alternatív minőségi szerződés” néven (Alternative Quality Contract, AQC). Az AQC értelmében a BCBS átfogó, globális térítésben részesíti az ellátókat fee-for-service fizetés helyett. A térítési rendszer a betegellátás teljes spektrumát lefedi, benne a fekvőbeteg ellátással, járóbeteg ellátással, rehabilitációval, krónikus ellátással és vényköteles gyógyszerekkel. Emellett az ellátók jogosultak lehetnek teljesítmény alapján nyújtott bónusz fizetésre, ha megfelelnek bizonyos minőségi célkitűzéseknek. A tanulmányban a kutatók megvizsgálták a kiadások és minőség terén elért javulást azon BCBS betegeknél, akiknek a háziorvosi szolgáltatója részt vett az AQC modellben, és kontrollként azon betegeknél, akik szolgáltatója nem vett részt. A kutatás a következő eredményre jutott: `

Az egészségügyi kiadások növekedtek mind az AQC, mind a nem AQC betegek esetén, bár a növekedés mértéke kisebb volt az AQC betegeknél.

`

A megtakarítások több mint 80 százalékát az orvosi eljárások, a képalkotási eljárások és a vizsgálatok tették ki. Az ellátás igénybevételének aránya nem változott sokat, amely arra a következtetésre vezette a kutatókat, hogy a megtakarítások többnyire abból származtak, hogy a járóbeteg ellátás az alacsonyabb díjakkal működő ellátók felé mozdult el.

`

Az AQC összefüggésbe hozható a teljesítmény javulásával a felnőtt krónikus ellátásban és a gyermekgyógyászatban, a felnőtt megelőző ellátásban azonban nem. A minőség javulása a 7


pénzügyi ösztönzőknek és a Blue Cross Blue Shield által nyújtott adattámogatásnak tudható be. Az AQC az orvosi beutalási minták megváltozásához vezetett, vagyis az AQC-ben résztvevő betegeket olyan ellátókhoz utalták, amelyek alacsonyabb díjakat számoltak fel. Az ilyen módosulások széleskörű hatással járhatnak, mivel a beutalási mintákban beálló változások befolyást gyakorolhatnak az egészségügyi piac árrendszerére, ahol a magas díjakkal működő intézmények nyomás alá kerülnek a lecsökkent beteg volumen következtében. (SZL) Forrás: ` Zirui Song et al.: Health Care Spending and Quality in Year 1 of the Alternative Quality. The Commonwealth Fund, http://www.commonwealthfund.org/Content/Publications/In-theLiterature/2011/Jul/Alternative-Quality-Contract.aspx (letöltés dátuma: 2011.07.26.) 2011-07-28 13:17:04

Népegészségügy A szerencsejáték-automaták használatát korlátozó rendelet – Finnország Finnországban, július 1-jén betiltották a pénzbedobós szerencsejáték-automaták használatát a 18 éven aluliak számára. Minden más szerencsejáték az északi országban már múlt év őszétől tiltott volt a fiatalkorúaknak. A gyermekek és a fiatalok jelenleg már felnőtt kíséretében sem játszhatnak a pénzbedobós automatákkal. A rendelet a fiatalkorúak védelmében született, mivel a fiatalok könnyen játékfüggővé válhatnak. A témakörben folytatott vizsgálatok kimutatták, hogy azoknál, akik már fiatal korukban is folytattak szerencsejátékot, ez nagyobb valószínűséggel válik kóros játékszenvedéllyé, mint azoknál, akik nem folytattak ilyen tevékenységet életük korai szakaszában. Finnországban a szerencsejáték használatát korlátozó korhatár mind ez ideig európai viszonylatban különösen alacsony volt. Jelenleg ez a korhatár – 18 év – azonos az alkohol és a dohánytermékek fogyasztására előírt korlátozással. A www.nuoretpelissa.fi (Fiatalok veszélyben) web-oldal szolgálja a gyermeket nevelő felnőttek tájékoztatását a fiatalok szerencsejátékkal kapcsolatos szokásairól és a káros hatások megelőzéséről. A káros szokások megelőzésére a finn Szociális és Egészségügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium közösen tesznek erőfeszítéseket. A prevenció az Országos Egészségügyi és Jóléti Intézet és az EOPH drogprevenciós szervezet által nemrégen kiadott közös tájékoztató anyagára és a fiatalok szerencsejátékának megelőzésével foglalkozó országos projektre épül. A rendelet szerint a pénzbedobós szerencsejáték-automatákat olyan helyen kell elhelyezni, ahol mód van a korhatár betartásának hatékony ellenőrzésére. Finnország Pénzbedobós Szerencsejátékautomatákkal foglalkozó Egyesülete játéktermeiben szigorúan monitorozza az előírt korhatár betartását, de itt a szerencsejáték folytatását már korábban is csak 18 éven felülieknek engedélyezték.

8


A továbbiakban a játékautomatákat üzemeltető kioszkoknak, boltoknak és vendéglőknek is szigorúan be kell tartaniuk a korlátozó intézkedést, mivel ellenkező esetben az üzemeltetéshez való jogot, pénzbírságot róhatnak ki, és büntetőjogi felelősségre vonást kezdeményezhetnek ellenük. (ZLL) Forrás: ` Only adults can play slot machines. Ministry of Social Affairs and Health, Finland, 2011,06.30. ` http://www.stm.fi/en/pressreleases/pressrelease/view/1563305#en (Letöltés dátuma: 2011.07.15.) 2011-07-15 13:02:06

Egészségtudatosság – Belgium Egy széles körű felmérés szerint, Belgium állampolgárainak mindössze 46 százaléka foglalkozik komolyabban egészségi állapotával. A Batten, Barton, Durstine & Osborn kommunikációs társaság (BBDO) felkérésére 2010. november és december között 13 ország 11 ezer lakosának, közöttük 946 belga állampolgárnak a bevonásával széles körű felmérés készült az egészségtudatos életmódról. A felmérés kimutatta, hogy a belga társadalom tagjai egyre nagyobb gondot fordítanak életmódjuk egészségtudatossá tételére: 46 százalékuk nagyon komolyan foglalkozik egészségi állapotával, 43 százalékuk már változtatni is próbált életvitelén, és 33 százalékuk aggódik egészsége miatt. A megkérdezettek többsége szerint a táplálkozás közvetlenül kapcsolódik az egészséges életmódhoz. A belga lakosok 60 százaléka kiegyensúlyozottan, 26 százalékuk emocionális indíttatástól vezetve, rendszertelenül, és 15 százalékuk az étkezést csak a létfenntartáshoz szükséges elemnek tekintve táplálkozik. A táplálkozási szokásokat illetően, a felmérésben részt vevők 45 százaléka elismeri, hogy nem fogyaszt elég halételt és gyümölcsöt, viszont túl sok chipset és édességet eszik. A megkérdezettek harmada rendszeresen kihagy egy-egy étkezést a főétkezések közül. Paradoxon, hogy 51 százalékuk egészségesen kíván ugyan táplálkozni, de ezt nem sikerül megvalósítania. (ZLL) Forrás : ` Bocart,S. : Les Belges et leur santé : entre désir et réalité. La Libre Belgique, 2011.07.07. http://www.lalibre.be/actu/belgique/article/671582/les-belges-et-leur-sante-entre-desir-etrealite.html (Letöltés dátuma : 2011.07.11.)

9


Humánerőforrás Orvoshiány Belgiumban Az INAMI országos egészségbiztosító adatai alapján, Belgium 589 önálló településéből 232-ben az általános orvosok letelepedését elősegítő intézkedések ellenére is orvoshiány van. Az INAMI által augusztus 1-jén nyilvánosságra hozott jegyzék szerint, Belgium orvoshiánnyal küzdő önálló települései közül 111 Vallóniában, 111 Flandriában és tíz a fővároshoz tartozó régióban található. Az orvosoknak az orvoshiánnyal küzdő területeken való letelepedését ösztönző intézkedésként, a belga kormány 2006-ban létrehozta az Impulseo alapot, mely 20 ezer eurós vissza nem fizetendő támogatást nyújt az orvosi ellátást nélkülöző területeken praxist nyitó általános orvosok számára. Mind ez ideig a pénzügyi vezetés ezt a támogatást az orvosi jövedelem részeként adózó jövedelemnek tekintette. Ez évben a képviselőház törvényjavaslatot fogadott el az Impulseo alap által nyújtott támogatás adójának 16,5%-ban való rögzítésére. Az orvoshiány érzékelhetően nem csak a vidéki területeket érinti, hanem a Brüsszeli Régió tíz kerületét is sújtja. A flamand és a vallon területeken kívül, a németajkú közösség kilenc önálló településéből nyolc szerepel az INAMI által kiadott listán. Az orvoshiánnyal küzdő területek jegyzéke 2010-ben a jelenlegi 232 önálló településhez képest 2010ben 206, 2009-ben pedig csak 125 önálló települést tartalmazott. A fokozódó probléma megoldását a franciaajkú egyetemi hallgatók érdekvédelmi szervezetei, a Frankofon Egyetemi Hallgatók Szövetsége (FEF), a Francia Közösség Hallgatóinak Egyesülete (Unécof) és az Orvostanhallgatók Egyetemközi Bizottsága (CIUM) az egészségügyi szakemberek színvonalas képzésének szem előtt tartása mellett az orvosképzés nyitottabbá tételében látja. (ZLL) Forrás: `

La moitié des communes belges en pénurie de médecins. LeSoir, 2011.08.02. http://www.lesoir.be/actualite/belgique/2011-08-02/la-moitie-des-communes-belges-en-penuriede-medecins-854437.php

`

Pénurie de médecins et prime Impulseo. Le Guide Social, 2011.09.03. http://pro.guidesocial.be/actualites/penurie-de-medecins-et-prime-impulseo.html

`

Médecine: Fef/Unécof/CIUM en front commun. Fédération des Étudiants Francophones, 2011.06.08. http://www.fef.be/2011/06/medecine-fefunecofcium-en-front-commun/ (Letöltés dátuma: 2011.09.09.)

10


Kilátások az önállóan praktizáló orvosok munkafeltételeit javító szerződések általánossá válására Franciaországban Az orvosok kollektív szerződésével kapcsolatos legutóbbi tárgyalásai során, Frédéric van Roekeghem, a francia Egészségbiztosítás (Cnam) főigazgatója mérföldkőnek tűnő változtatást javasolt a szakszervezeti képviselőknek az orvosi tevékenység anyagi elismerésére vonatkozóan. Javaslatában kiindulásként szerepelt a szolgáltatás szerinti finanszírozás, melyet a teljesítményen (eredményen) alapuló díjazás, valamint különböző átalánydíjak – melyek bizonyos krónikus betegségek esetén már eddig is érvényben voltak –, egészítenének ki. A teljesítménnyel kapcsolatos elvárások egyrészt a krónikus betegségekhez kapcsolódnának, másrészt a megelőzést szolgálnák – pl. az 50-74 éves nők emlőrákszűrésen vagy a cukorbetegek rendszeres vizsgálatokon való részvétele –, és a gyógyszerrendelésnél a generikumok előtérbe helyezését is figyelembe vennék. A rendelők számítógépes felszereltsége és a „Carte Vitale” egészségügyi kártya betegek általi igénybevétele is fontos szempont lenne az anyagi elismerés odaítélésénél. A csomagterv révén várhatóan széles körre kiterjednek és általánossá válnak az önállóan praktizáló orvosok munkafeltételeinek javulását elősegítő szerződések, melyeket a háziorvosok ezrei egyedileg kötöttek meg. Ezeknek a célkitűzéseknek a betartása szolgálna kiindulási alapul a teljesítmény díjazásának kalkulálásához, melyre még konkrét összeget nem határoztak meg. Az intézkedés révén az egészségbiztosítás a beteg érdekeit figyelembe vevő legjobb gyakorlat követését is ösztönözni kívánja. A Cnam szerint az ellátás mindenki számára való elérhetősége jelenti a legfőbb prioritást, ezért az országos biztosító ösztönzőket javasol az orvoshiánnyal küzdő területeken való praktizálás elősegítésére. Az orvosi honoráriumok túllépésével, azaz a társadalombiztosítás által meghatározott és az I. szektorba tartozó orvosok számára kötelező érvényű alaptarifák túllépésével kapcsolatban, – ami a II. szektorba tartozó, nagy tapasztalatú szakemberek számára engedélyezett, de sok beteg számára megnehezíti az ellátás igénybevételét – továbbra sem született korlátozó intézkedés. A CNAM az orvosok praktizálásához újólag javasolja egy opcionális szektor bevezetését, mely bizonyos mértékig korlátozná az orvosi honoráriumok túllépését. (ZLL) Forrás: ` Médecins: vers une extension des Contrats d’amélioration des pratiques individuelles? ` Viva Presse, 2011.07.01. ` http://www.viva.presse.fr/Medecins-vers-une-extension-des_15568.html 2011.07.07.) 2011-07-07 15:50:29

11

(Letöltés dátuma :


Gyógyszerügy, patikapiac Az Állami Számvevőszék fellép a gyógyszerek értékelése és ára közötti összefüggés erősítéséért – Franciaország Az Állami Számvevőszék szeptember 8-án adta ki éves jelentését a francia társadalombiztosítás anyagi helyzetének alakulásáról. A jelentés, mely a gyógyszerek ártámogatásáról is szólt, rávilágított arra, hogy nagyobb transzparencia lenne szükséges ezen a téren. A francia Számvevőszék jelentése szerint, bár az ONDAM-ban, az Egészségügyi Költségekre vonatkozó Országos Célkitűzésben meghatározott növekedést (2,8% 2010-ben) sikerült tartania az országnak, az adósságállomány így is 29,8 milliárd euróval emelkedett, és összességében elérte a 136 milliárd eurós rekordértéket. A Számvevőszék szerint, 2010-ben a deficit a társadalombiztosítás minden területén (egészség-, család-, nyugdíjbiztosítás, valamint munkahelyi balesetbiztosítás) egyaránt növekedett. A gyógyszerek ártámogatásáról is szóló jelentés rávilágított arra, hogy azokra az intézkedésekre, melyek a megfelelő hatékonyságúnak nem talált gyógyszerek ártámogatását szüntették volna meg, nem került sor. Sok esetben ugyan 15%-osra csökkentették a visszatérítést a nem eléggé hatékonynak ítélt gyógyszerek esetén, ezzel azonban támogatásukat teljesen nem szüntették meg, és ez évente 36 milliárd eurós költséget ró a társadalombiztosításra. Ebből az összegből 27,1 milliárdot tesz ki a városi gyógyszertárak által forgalmazott szerek támogatása, és ez is jelzi a lakosság túlzott gyógyszerfogyasztását. Sok esetben már a gyógyszerárak meghatározásánál is jelentkeznek eltérések az Egészségügyi Termékek Gazdasági Bizottságának (Ceps) és a Magas szintű Egészségügyi Hatóságnak a véleményében. Az Állami Számvevőszék a gyógyszerek értékelésére vonatkozóan olyan homogén szabályok meghatározását és szigorú betartását tartja szükségesnek, melyek révén különös hangsúlyt kap az értékelés, az ártámogatás és a megállapított árak közötti összefüggés. (ZLL) Forrás : `

La Cour des comptes demande "un lien cohérent" entre l’évaluation, le remboursement et le prix des médicaments. Viva Presse, 2011.09.08. http://www.viva.presse.fr/La-Cour-des-comptes-demande-un_15798.html

`

Sécu : déficit historique de près de 30 milliards d'euros en 2010. Le Nouvel Observateur, 2011.09.08. http://tempsreel.nouvelobs.com/actualite/economie/20110908.OBS9996/secu-deficit-historique-de-presde-30-milliards-d-euros-en-2010.html

(Letöltés dátuma: 2011.09.12.)

12


Egészségügyi rendszerek működése Még vitatott kérdés az ösztönzők hatása a háziorvosi ellátás minőségére A Cochrane szisztematikus áttekintés adatait vizsgálva ausztrál kutatók úgy találták, hogy nincs elég bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a háziorvosok pénzügyi ösztönzése javítaná a szolgáltatások minőségét. A University of Melbourne kutatóintézete áttekintette a háziorvosok ösztönzését célzó programok irodalmát és arra a következtetésre jutott, hogy Ausztráliának óvatosnak kell lenni ilyen ösztönzők bevezetésénél. A jól teljesítő orvosok pénzügyi ösztönzésével jutalmazni kívánják a minőséget, és arra ösztökélni őket, hogy jobb minőségű ellátást nyújtsanak. A tanulmány szerzője szerint azonban ennek a módszernek a hatásossága egyáltalán nem meggyőző. Vagyis nem létezik elegendő bizonyíték az olyan gyakorlat támogatására vagy elvetésére, hogy a fizetés eszközével ösztönözni lehetne a jó minőségű ellátást. A szerző úgy véli, számos olyan rendszer létezik a világon, ahol a fizetéseket úgy irányítják, hogy megváltoztassák a háziorvosok munkamódját. Ezen rendszerek népszerűsége ellenére az áttekintés csak hét tanulmányt talált, amelyek a minőség javítását célzó ösztönzési politikák hatásosságát értékelik. Összességében a vizsgálatok arra az eredményre jutottak, hogy az ösztönző rendszereknek egyáltalán nincs vagy csak elhanyagolható hatásuk van. A tanulmány felvetette azt a lehetőséget, hogy az ösztönző rendszereknek szándékon kívüli következményei is lehetnek. Bizonyos helyzetekben, ahol pénzügyi ösztönzőket vezettek be, az orvosok végezhetnek jó munkát egy betegség terén, ennek viszont az lehet az ára, hogy kevesebb időt töltenek más betegségek kezelésére. A kutatás eredményei jelentőséggel bírhatnak Ausztráliában, ahol egy ilyen rendszer bevezetését fontolgatják. A National Health and Hospitals Reform Commission nevű bizottság ajánlása alapján pénzügyi ösztönzőkkel kívánják jutalmazni a háziorvosokat a jó minőségű egészségügyi ellátásért. (SZL) Forrás: `

Jury still out on impact of incentives on quality GP care. The Melbourne Newsroom, http://newsroom.melbourne.edu/news/n-620 (letöltés dátuma: 2011.09.09.)

Helyi HealthWatch szervezetek megalakulását jelentették be Angliában A 2011. januári egészségügyi és szociális ellátásról szóló törvénytervezetet tartalmazta a Healthwatch nevű független szervezet létrehozásának tervét az NHS elszámoltathatóságának javítására (panaszok kivizsgálása, az ellátók teljesítményének ellenőrzése). Augusztus 2-án 75 helyi HealthWatch megalakulását jelentették be. Az újonnan megalakult helyi szervezeteknek úttörő szerepük van az országos hálózat 2012. októberi megalakulása előtt. Képviselik a betegek véleményét és tapasztalatait, elősegítik a helyi szolgáltatások integrációját, tanácsadással és információkkal javítják a betegek választásait. 13


Andrew Lansley egészségügyi miniszter szerint az NHS modernizálásának fontos eleme a betegek középpontba helyezése. A helyi HealthWatch szervezetek hálózata lehetőséget ad a betegeknek a helyi szolgáltatások működtetésébe történő beleszólásra. A HealthWatch England országos szervezetként 2012 októberében alakul meg, lehetőséget adva az NHS szolgáltatásokat és a szociális ellátást igénybevevők számára az országos szakmapolitika befolyásolására, tanácsadást végez és útmutatásokat nyújt. (BI) Forrás: ` Local HealthWatch pathfinders announced http://healthandcare.dh.gov.uk/local-healthwatch-pathfinders-announced/ 2011-08-04 14:44:21

Norvégia 10 évvel az egészségügy recentralizációja után: siker vagy kudarc? 2002-ben egy szokatlan politikai fordulat eredményeképpen a kórházi ellátás biztosítását a 19 norvég megye hatásköréből az államra ruházták vissza. A kórházreformot „felelősségi és vezetői reformnak” nevezték. Napjainkban, majdnem 10 évvel később ez a szervezeti modell vitatottabb, mint valaha, és a kormánykoalíció 3 pártja közül csak az egyik támogatja. A 2002-es reform főbb céljai és ösztönzői A norvég egészségügyi rendszer az ún. északi egészségügyi modell része. A modellt az egyenlőségre való erőteljes fókuszálás, decentralizált politikai kormányzás, illetve domináns állami tulajdon és kontroll jellemzi. Norvégia két területen eltér ettől. Először is, Norvégiában nincs hagyománya a korlátlan helyi adózásnak. A helyi politikai kormányzás szigorú fiskális központosításnak van alávetve. Másodszor, az alapellátás és szakellátás biztosításának felelősségét megosztják a helyi kormányzat két szintje, az önkormányzati és megyei szint között. A szakellátás számára az 1974-ben kidolgozott regionalizáció elve azt jelentette, hogy miközben a szakellátás és kórházi ellátás biztosításának felelőssége a megyék hatáskörébe tartozik, ők szorosan együttműködnek az öt régióval. Ezért a magasan specializált ellátásokat egy (oktató) kórházban biztosították a megyében. A deficites költségvetés miatti vádaskodások, az ellátáshoz való hozzáférésben és az igénybevételben mutatkozó különbségek, valamint a szolgáltatások duplikációja a megyékben és régiókban a kórházak állami kézbe vételéhez vezetett 2002-ben. A reform során a tulajdont és a felelősséget a 19 megyéről az államra ruházták át, amely öt regionális egészségügyi hatóságon (RHA-k) keresztül gyakorolta a kormányzást. Ezeket az RHA-kat trösztökként szervezték meg, és megbízottak testülete irányította (csak kinevezett és nem választott tagokkal, ill. nem politikusokkal). Az RHA-k tulajdonában voltak a kórházak, amelyek szintén trösztökbe tömörültek. A reform másik fontos eleme az volt, hogy a tőkeköltségek finanszírozását belefoglalták a regionális egészségügyi hatóságok költségvetésébe. Korábban a beruházásokat elkülönítve finanszírozták, és az értékcsökkenést nem tekintették költségnek. A reform végső eleme az volt, hogy nemzeti képzési programot indítottak a középszintű kórházi menedzsereknek. A reform egyik fő célja a földrajzi egyenlőség megteremtése volt. A megyék nem az egészségügyért, hanem más szolgáltatásokért voltak felelősek, ezért más dolgokat helyeztek előtérbe. Az állami átvétel azt is jelentette, hogy a megyéknek jutatott feltétel nélküli támogatásokat az egészségügyi hatóságok 14


speciális egészségügyi költségvetésével váltották fel. A források szétosztása az öt regionális egészségügyi hatóság között az egyik fő politikai kérdéssé vált. A fejkvóta alapú modellt több évig elhúzódó politikai vitákat követően vezették be 2009-ben. A kórházi kifizetések Norvégiában a fix költségvetések és a tevékenység-alapú kifizetések (DRG) keverékén alapulnak 1997 óta. A tevékenység alapú kifizetések aránya kezdetben 30% volt, majd 2003ra fokozatosan 60%-ra növekedett. Ez olyan aggodalmakat keltett, hogy erőteljes lesz az ösztönzés a lefölözésre, a helytelen kódolás és a „profitábilis” betegek kiválasztása révén. Pár éven keresztül a tevékenység alapú finanszírozás aránya 40-60% között mozgott, 2006 óta stabilan 40%. Ugyanakkor jelenleg is viták folynak arról, hogy ez az érték túl magas. Érdekes, hogy Norvégia az egyike volt az első országoknak, amelyek országos szinten implementálták a tevékenység alapú finanszírozást, jelenleg azonban ellenkező irányba tapasztalható elmozdulás olyan országokhoz képest, mint Dánia, Németország vagy Egyesült Királyság, ahol a finanszírozás lényegesen magasabb. Az állami átvétel egyik fő ösztönzője az volt, hogy véget vessenek a kórházak, megyék és az állami közötti gazdasági felelősségről szóló vitáknak. A kórházak működése deficites, és a megyéktől – mint tulajdonosoktól – várnak segítséget. A megyék Norvégiában nem vethetnek ki saját adókat tetszés szerint, hanem rendszeresen az államhoz kell fordulniuk, hogy engedélyezze az adókivetést. A deficitek így természetes következményei lesznek egy olyan modellnek, ahol a tulajdon decentralizált, de a finanszírozás - lényegében véve - centralizált. Ebben az összefüggésben az állami átvétel jó ötletnek tűnik, a teljes felelősség egy szintre helyezésével. Az öt regionális egészségügyi hatóság közül négy jelentős deficittel rendelkezik. Az egymást követő kormányok extra finanszírozással próbálták megoldani a problémát, miközben azt az üzenetet közvetítették, hogy ez a deficitfinanszírozás csak egyszer fordult elő. Valójában, egy 2009-es becslés alapján, a regionális egészségügyi hatóságok számára 8 évbe telt volna, amíg kollektíven egy kis többletet tudnak gazdálkodni. Az a tény, hogy a trösztök testületeiben nincs politikus tag, aggodalmat keltett, hogy „demokratikus deficit” jön létre. 2006-ban a testületeket újjászervezték, és az új testületekben már a kormány által kinevezett politikusok alkották a többséget. Fontos megjegyezni, hogy ők nem választott politikusok voltak, de továbbra is elterjedt volt az a vélemény, miszerint a kinevezett politikusok a testületeket jobban a helyi igényekhez tudják alakítani, mint a szakmai képviselők. Stratégiai és operatív kormányzás A jelenlegi modellben a kormányzás azon alapul, hogy a parlamentnek az átfogó politikai kérdésekre kellene fókuszálnia, olyan keretet létrehozva, amelyben az Egészségügyi Minisztérium stratégiai kormányzást hajthat végre, és a regionális egészségügyi hatóságok az operatív kormányzásra fókuszálnának (amely helyi szinten magában foglalná az adott terület stratégiai kormányzását is). A Parlament azonban olyan tagokból áll, akiknek négyévente újra el kell nyerniük saját megyéjük választóinak bizalmát. Következésképp, számos parlamenti képviselő a helyi kérdésekre összpontosítja figyelmét, a szülészet elhelyezkedésére, a betegek adott csoportjának várólistájára, a helyi, szerződéses szolgáltatók által nyújtott ellátások választékára, és néha úgy tűnik, hogy a parlamenti képviselők ötletei a szavazói bizalmának megerősítését szolgálják. A fő politikai kérdéseket – milyen típusú szolgáltatásokat decentralizáljanak, ill. centralizáljanak; milyen típusú szolgáltatásokat foglaljanak bele az állami juttatáscsomagba, ill. mely ellátásokat ne foglalják bele; hogyan ossza el a kormány a szűkös erőforrásokat az egészségügy és más állami szolgáltatások között (elkerülve a deficitfinanszírozást) – az országos egészségpolitikai vitán tárgyalják meg. Alkalmanként ezeket politikai szakértők vagy kutatók vetik föl, és gyakran ingerült válaszokat kapnak a 15


politikusoktól, akik könnyebb útnak találják a költségvetés növelésének javaslatát, minthogy „értéket fektessenek az emberi életbe”. Amikor konfrontálódnak a kormányzás és a finanszírozási rendszer saját maguk által felállított korlátaival, akkor mindig visszatérnek az „egészségügyi reformhoz”, mint járható úthoz. Milyen lehetőségek vannak a további változásra? A jelenlegi modellt csak a Munkáspárt védelmezi a politikai pártok közül. Valószínű, hogy a közeljövőben új változtatásokra kerül sor. A fő megoldandó kérdések a következők: ` Az állami költségvetés mekkora hányadát kellene az egészségügyhöz allokálni? ` Hogyan kellene elosztani ezeket a forrásokat az egyes földrajzi területek között? ` Hogyan kellene a kórházi ellátásokat strukturálni, azaz hol milyen típusú szolgáltatásokat biztosítsanak? ` Jobban kellene-e központosítani a tőkefinanszírozást? ` Milyen módon finanszírozzák a kórházakat: fejkvóta, költség-volumen szerződések, globális költségvetés vagy tevékenység alapú finanszírozás? A jelenlegi politikai helyzetet tekintve a legvalószínűbb forgatókönyv a regionális egészségügyi hatóságok megszüntetése. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy ez pusztán egy szükségtelen bürokratikus szint az állam és a helyi egészségügyi hatóságok (kórházak) között. Mások azt a hatalmat bírálták, amellyel ezek a (lényegében adminisztratív) szervezetek rendelkeznek, hogy meghatározzák azokat a kérdéseket, amelyek sokkal inkább politikai, mint adminisztratív jellegűek. A strukturális változásokkal, amelyek az állami átvétel óta lezajlottak, a helyi egészségügyi hatóságok száma jelentősen csökkent, és most közel azonos a megyék és egészségügyi hatóságok száma (22 egészségügyi hatóság és 19 megye). Így az államtól a helyi egészségügyi hatóságok felé történő decentralizáció már sokkal inkább megvalósíthatónak tűnik, mint 2002-ben. Mindegyik helyi egészségügyi hatóság a fejkvóta modellen keresztül részesül finanszírozásban, így a források elosztása a regionális egészségügyi hatóságok felé nem vezetne a forráselosztás új modelljének szükségességéhez. A norvég vita legfőbb kérdése jelenleg, hogy mely döntéseket melyik politikai szinten kellene meghozni. Vagy másképpen fogalmazva: milyen mértékben kellene devolválni a rendszert? Nem valószínű, hogy visszatérnek ahhoz a modellhez, amelyben a megyei tanácsok birtokolják és működtetik a kórházakat. A legvalószínűbb megoldás a szektor központi politikai kormányzásának, illetve a parlament szerepének megerősítése. A tervezet szerint az adminisztratív terheket csökkentenék, nem lenne szükség regionális egészségügyi hatóságok, a helyi egészségügyi hatóságokat közvetlenül irányítaná az Egészségügyi Minisztérium (vagy egy igazgatóság). Ennek a modellnek a végrehajtása a parlament azon képességén múlik, hogy olyan egészségügyi tervet dolgozzanak ki, amely elegendően részletes az irányításához.(AZS) Forrás: ` Jon Magnussen: Recentralization 10 years later – success or failure in Norway? In: Euro Observer, 14. évfolyam, 1. szám. European Observatory on Health Systems and Policies, 2011. (letöltés: 2011.07.15.) 2011-07-21 14:54:42 16


Egészségügyi statisztika OECD: az egészségügyi kiadások növekedési továbbra is meghaladja a gazdasági növekedés ütemét Az egészségügyi kiadások a legtöbb OECD-országban továbbra is gyorsabb ütemben növekednek, mint a gazdasági növekedés, fenntartva a ’70-es években megfigyelt trendet. Az OECD Health Data 2011 szerint 2008-ban az egészségügyi kiadások elérték a GDP átlagosan 8,8 százalékát, 2009-ben pedig (a legutolsó olyan év, amelyre rendelkezésre állnak adatok) már a 9,5 százalékát. Az egészségügyi kiadások GDP-n belüli aránya valószínűleg stabilizálódni vagy kissé csökkenni fog 2011-ben. Ennek oka a gazdasági növekedés felgyorsulása, valamint az, hogy a kormányok a költségvetési hiány csökkentése céljából visszafogják az egészségügyi kiadások növekedését. Miközben a kormányoknak többet kell tenniük az egészségügyi kiadások jobb ár-érték arányáért, az OECD szerint továbbra is törekedniük kell a hosszú távú célkitűzések elérésére, az igazságosabb, fogékonyabb és hatékonyabb egészségügyi rendszerek kialakítására. Az egészségügyi kiadások GDP-n belüli arányának növekedése különösen azokban az országokban volt jellemző, amelyeket a globális recesszió erőteljesen sújtott. Írországban a GDP egészségügyre fordított aránya a 2007-es 7,7 százalékos szintről 2009-re 9,5 százalékra emelkedett. Az Egyesült Királyságban 2007 és 2009 között 8,4 százalékról 9,8 százalékra nőtt az egészségügyi kiadások GDP-n belüli aránya. Az egy főre jutó egészségügyi kiadások szintje az OECD- országokban 2008-ban átlagosan 3,8 százalékkal, 2009-ben pedig átlagosan 3,5 százalékkal nőtt. Az egészségügyi közkiadások szintje még gyorsabban nőtt, átlagosan 4,8 százalékkal 2008-ban és 4,1 százalékkal 2009-ben. A magán egészségügyi kiadások szintén növekedtek a legtöbb országban, de lassabb ütemben (2008-ban 1,9 százalékkal, 2009-ben 2,7 százalékkal). 2009-ben jelentős különbségek voltak az OECD-tagországok között az egészségügyre fordított kiadások mértéke, valamint az egészségügyi kiadások GDP-n belüli részaránya között. Az USA továbbra is lényegesen többet költött egészségügyre a többi OECD-országnál: az egy főre jutó egészségügyi kiadások aránya 7960 dollár (=1 456 680 Ft) volt. Ez két- és félszerese az OECDátlagnak (3223 dollár= 589 809Ft). Az egészségügyi kiadások GDP-n belüli arányát tekintve, az USA 2009-ben 17,4 százalékot fordított egészségügyre, ami 5 százalékponttal nagyobb, mint az őt követő két legmagasabb értékkel rendelkező országban, Hollandiában (12 százalék) és Franciaországban (11,8 százalék). Őket Norvégia és Svájc követi a sorban, ahol az egy főre jutó egészségügyi kiadások 2009-ben meghaladták az 5000 dollárt (915 000 Ft). Magyarországon 2009-ben az egészségügyi kiadások GDP-n belüli aránya 7,4 százalék volt, amely alacsonyabb, mint az OECD-átlag (9,5 százalék), és a 34 OECD-ország között is a legalacsonyabbak között található (legalacsonyabb Törökország: 6,1 százalék). (AZS) Forrás: ` Health: spending continues to outpace economic growth in most OECD countries. http://www.oecd.org/document/38/0,3746,en_21571361_44315115_48289894_1_1_1_1,00.htm l (letöltés dátuma: 2011.07.05.) 2011-07-05 16:30:50 17


OECD: HEALTH AT A GLANCE ASIA/PACIFIC 2010 – Pillantás az ázsiaicsendesóceáni térség egészségügyére, 2010 Az OECD Egészségügyi Osztálya az ázsiai és Csendes-óceáni térség 27 országára terjesztette ki az OECD országok körében már szokásosan alkalmazott egészségügyi indikátorkört a népesség egészségi állapotának és az egészségügyi rendszereknek a leírására. A 27 országból mindössze 4 OECD tagállam van. Az adatok jelentős része a WHO Ázsia Irodájának rutin adatgyűjtéseinek köszönhetően áll rendelkezésre. Az összehasonlíthatóság érdekében a tanulmány szerkezete is követi a korábbi, OECD országokra szerkesztett kiadványokét. Négy fejezetből áll: ` Egészségi állapot (halandóság, várható élettartam, fertőző és nem-fertőző betegségek). ` Az egészségi állapot meghatározó tényezői (reprodukciót érintő egészségügyi kérdések, életmód, táplálkozás, alultápláltság és túltápláltság, ivóvíz biztonság) ` Erőforrások és igénybevétel (a rendszerek néhány bemeneti és néhány kimeneti tényezőjét mutatja be) ` Finanszírozás: az egészségügyre fordított összegek trendjei és a mögöttük lévő magán, közületi, biztosítási források összetétele. Az egészségi állapot Az egészségi állapot legkeményebb mérőszámai a halálozási adatok szoktak lenni. A halálozási vagy arra épülő adatok azonban a könyvben bemutatott számos ország esetében népszámlálásból, vagy mintán végzett adatfelvételből származó becslésre épülnek és csak egy részükben származnak rendszeres népesség-nyilvántartásokból. A becsléseket a WHO Ázsia Irodája készítette, az összehasonlíthatóság érdekében valamennyi országra a rutin adatgyűjtéseinek egységes módszertana szerint – így a bemutatott eredmények az országok pontosabb népesség-statisztikával rendelkező körénél nem egyeznek meg az ország hivatalosan publikált adataival (pl. Japán). A születéskor várható élettartam alapján élesen elkülönülnek az egy főre jutó magas és az alacsony nemzeti jövedelemmel rendelkező országok – a magas jövedelműek mindegyikében az OECD átlag fölött van ez a mutató. A régió csecsemőhalálozásainak mintegy kétharmada az első négy héten belül következik be. Még az OECD országok 5 ezrelékes csecsemőhalálozásánál is jobb Szingapur, Korea, Japán és Ausztrália adata, azt alig haladja meg Új-Zéland, Malajzia és Brunei. Viszont a régió többi országa átlaga ennek a hatszorosa, amit különösen Kambodzsa, Myanmar és Pakisztán 70 ezreléket meghaladó értéke ront le. Az ötéves életkor alatti halandóságot jellemzi, hogy a világon előforduló 8,8 millió eset egy harmada ebben a térségben fordul elő. A szórás itt is szélsőséges: Szingapur, Korea, Japán, Ausztrália, ÚjZéland, Malajzia és Brunei Darussalam ebben a vonatkozásban is jobb az OECD átlagánál, Kambodzsa, Myanmar és Pakisztán adata viszont majdnem eléri a tíz százalékot. A felnőtt népesség valamennyi halálokból származó halálozása szintén nagy szélsőségekkel terhelt. A 15-60 éves férfiaknál a halálozási arány 81-től (Ausztrália) 368 ezrelékig terjed (Myanmar). A nőké 48 ezreléktől (Japán és Korea) 304 ezrelékig (Myanmar). A halálokokra vonatkozó becslés 2004-re 18


vonatkozik. (A cunami hatása ekkor Sri Lanka halálozásának oki összetételét erősen eltolta a külső okok irányába.) Átlagosan a halálesetek kétharmadáért a nem-fertőző krónikus betegségek felelősek, míg az OECD országok átlagában ez az arány meghaladja a 86%-ot. A dokumentum megállapítja, hogy a fejlődés sok országban indította el azt az epidemiológiai átmenetet, amelyben a fertőző betegségek korábbi vezető halálok szerepét a krónikus betegségek veszik át a halálozásban. A keringési rendszer betegségei esetében a szokásos „élcsoport” kibővül Thaifölddel. A rosszaknál viszont Mongólia, Laosz, Fidzsi, Nepál a sereghajtó, az OECD átlagot a kétszeresnél is erősebben meghaladva. DK Ázsia a 30-34 éves kor kivételével már fiatal életkorokban is meghaladja az európai halálozási arányokat, az „óceáni” országok viszont valamennyi életkorban alatta maradnak. A daganatos halálozás a térség átlagában az OECD átlag alatt marad, viszont a korábbi ország-sémák felborulnak: az általában jó halálozású Korea, Kambodzsa mellé kerül a kiemelkedően rosszak között. A kiugróan magas, (a térség átlagának kétszeresét meghaladó) halálozást Mongólia produkálja. A mongol adat magasságát a hepatitis B fertőzések miatt magas májrák halálozás okozza. Az Európához viszonyított korspecifikus adatok alapján megint élesen elkülönül a térség két része: míg az óceáni csoport az európai mintázatot követi, DK Ázsiában az idősebb életkorokban is alacsony a daganatos halálozás. A külső okok miatti halálozási arány a térség átlagában (a cunami hatását leszámítva is) több, mint kétszerese az OECD átlagnak. A korspecifikus mintázat eltér az európaitól, és mindkét országcsoportban nagyobb kitettséget mutat az idősebb életkorokban. A haláloki csoport belső összetétele néhány karakterisztikus országtól eltekintve (Brunei Darussalam, Mongólia, Kambodzsa, Malajzia a közúti balesetek, a Fülöp-szigetek az erőszakos okok magas aránya miatt) az összes „egyéb” külső ok miatt magasak a számok. Az elmúlt évtizedek nagy javulásai ellenére a legnagyobb különbségek az anyai halálozás vonatkozásában bontakoznak ki a térség országai között. A gazdag országokban (Japán, Ausztrália, Szingapur, Új-Zéland, Korea, Brunei Darussalam, Fidzsi) a többi fejlett országhoz hasonlóan százezer élveszületésre nagyságrendileg 10 anyai halálozás fordul elő, míg van egy második elég jó országcsoport (Kína, Sri Lanka, Thaiföld, Vietnam) 30 és 100 közötti halálozással, majd végül következik egy nagy leszakadó ország-csoport (Laosz, Nepál, Kambodzsa, India, Indonézia, Pakisztán, Bangladesh), amelyben a 200 száz ezreléket is meghaladja az anyai halálozás – Laoszban majdnem 600 százezrelék! Az ázsiai/óceáni térség a világ második legerősebben HIV fertőzött területe, ismét nagy szélsőségekkel. Különösen Pápua Új-Guinea, Thaiföld, Kambodzsa, Myanmar veszélyeztetett, az OECD átlag 3-6szorosát elérő prevalenciával. 13 ország viszont kisebb prevalenciával rendelkezik, mint az OECD átlag. Japán, Bangladesh, Sri Lanka, Fülöp-szigetek, Korea és Új-Zéland egészen védettnek számít. A veszélyeztetett országok 15-24 éves fiataljainak csak elenyésző hányada rendelkezik megfelelő tudással az AIDS-ről. Ahol relatíve jól tájékozottak (Kína, Vietnam, Kambodzsa) ott sem haladja meg a fiatalok felét a jól informáltak köre. Az AIDS kezelését illetően, az előrehaladott HIV fertőzöttek antiretrovirális kezelésben részesülők (Laosz, Kambodzsa, Thaiföld kivételével) aránya alacsony. A tuberculosis incidenciáját és prevalenciáját tekintve csak két ország tud az OECD átlagnál kedvezőbb szinten maradni (Ausztrália és Új-Zéland). Az adattal rendelkező 22 ázsiai ország átlagának háromszorosát meghaladó értékek fordulnak elő Kambodzsa, Fülöp-szigetek, Myanmar, Bangladesh népességeiben. A kiemelten bemutatott országokban a prevalencia csökkenő, a sikeres kezelések részaránya 2000 óta gyorsan növekszik és konvergál a 90% körüli értékhez. 19


A térség országainak háromnegyede ki van téve a malária fertőzés esélyének, ami különösen nagy számban az egészségügyi intézményektől távol eső vidéki területeken fordul elő. A maláriát a tanulmány nagy gazdasági terhet jelentő betegségként mutatja be: a közegészségügyi kiadások 40%-át képes elvinni a védekezés és a kórházi és járóbeteg ellátásból kihasított költsége is magas. Noha néhány országban (Koreai Népköztársaság, Sri Lanka, Thaiföld) jelentős csökkenés volt az incidenciában, más országokban (India, Myanmar, Indonézia) magas szinten maradt a veszélyeztetettség és előfordulás. Az OECD átlagnál átlagosan ritkábban fordul elő a diabetes, prevalenciája az ázsiai régió 20-74 éves népességének 5,9%-ára becsülhető. Az óceánban van néhány kis sziget, ahol a legmagasabb az előfordulása (Nauru 30 %), de Brunei Darussalam, Malajzia, Sri Lanka, Szingapur 10% feletti előfordulást mutat. Alig fordul elő Mongóliában, nagyon alacsony az aránya Pápua Új-Guinea, Myanmar, Vietnam, Solomon-szigetek népességeiben. Az 1-es típusú diabetes előfordulásának a 14 év alatti gyerekek körében kiugróan magas a kockázata Ausztráliában és Új-Zélandon. Az egészségi állapotot meghatározó tényezők A reprodukcióval összefüggő egészségügyi kérdések körében a könyv a felelősségteljes és biztonságos szexuális élettel és a reprodukcióval kapcsolatos döntések szabadságával foglalkozik. Az utóbbi témában érinti a születésszabályozás témáját és az egészségügyi ellátás szerepét. A térségben a szülőképes korú nők halálozásának és funkcióvesztésének a legnagyobb kockázati tényezője a nem biztonságos szex. A könyv megállapítja, hogy a szülések korábbi nagyon magas gyakoriságról ritkábbá válása az anya és a gyermek egészségére egyaránt pozitív hatással van. A modern vagy hagyományos fogamzásgátlás alkalmazása a minden negyedik nőtől (Pakisztán, Pápua Új-Giunea) a nők háromnegyedénél is magasabb (Kína, Korea, Hong-Kong, Thaiföld, Vietnam, ÚjZéland) arányig terjedő skálán jellemezhető, és a modern módszerek dominanciája figyelhető meg (Malajzia ebből a szempontból határeset). A kevéssé védekező országok közül kiemelt néhány országról a jövedelmi kvintilisek szerinti megoszlás kimutatja, hogy a jobb társadalmi pozíció sokkal jobb védekezési szokásokkal párosul. A becslés szerint DK Ázsiában a szülőképes korú nők körében átlagosan 23 %-ot érint a nem-biztonságos abortusz és 16%-ot a biztonságosan végzett abortusz, míg Óceániában a biztonságos abortuszokkal hasonló arányban néznek szembe a nők, addig a nembiztonságos abortuszok aránya csak 3%. Az alacsony születési súly a régió egészében nagyjából stabilan átlagosan az OECD országok kétszerese körül van. Érdekes módon más ország-sorrendet találunk, mint az eddigi mutatóknál: itt Kína vezet és Mongólia is az élcsoportban van, viszont Japán csak az OECD átlag alatt. A rangsorban szereplő adat nagy javulás eredménye Vietnam, Új-Guinea, Bangladesh vonatkozásában. A szerzők Kína élre törésében az ország gyors fejlődésének tükröződését látják. A romlás szempontjából Mongólia és Japán változása érdemel figyelmet. A japán tendencia magyarázatai között szerepel a nők körében terjedő dohányzási szokás és a szülések későbbi életkorokra tolódása. Figyelemre méltó, hogy az alacsony születési súly és a csecsemőhalálozás közötti egyértelmű általános összefüggés (az anyag szerint ez a mutató 60-80%-ban magyarázza a csecsemőhalálozás nagyságát) mellett, Japán az alacsony születési súlyúak arányának romlása ellenére kiemelkedően jó a csecsemőhalálozás szempontjából, Kína pedig még nem tudta a csecsemőhalálozást is hasonlóan kiválóra javítani. Az egészségi állapotot mind az anya, mind a gyermek szempontjából hosszútávra kedvezően befolyásoló tényezőként foglalkozik a könyv a hosszabb (3, illetve 6 hónapos korig terjedő) időszakú 20


anyatejes táplálás elterjedtségével. Erre a mutatóra kevesebb országból tudtak adatot gyűjteni, de a szerzők állítása szerint a térség átlagában a csecsemők kevesebb, mint 40%-a részesül ebből a természetes védelemből. Az anyatejes táplálás szokása a szegényebb családokban maradt meg nagyobb arányban. Kivételként és pozitív példaként említi az anyag Kambodzsát, ahol egy összetett egészségpolitikai kampánnyal sikerült tudatosítani az anyatejes táplálás fontosságát és öt év alatt sikerült 7%-ról 60%-ra emelni a 6 hónapos kor alatt kizárólag anyatejet kapó csecsemők arányát, míg a vizet is kapók arányát levinni 68%-ról 28%-ra. A táplálkozás A szerzők az élelmiszer biztonságosságát, mennyiségét és összetételét egyaránt fontosnak tartják, ebből az összetett kérdéskörből az energiabevitelt sikerül 19 országra mérhetővé tenniük. Bemutatják, hogy a 19 ország mindegyikében az OECD átlag alatt van az energiabevitel, a kétszeresen belül maradó szórással. Nagy a különbség viszont az alultápláltak arányát illetően, ami a térség gazdag országaiban gyakorlatilag nem fordul elő, Kínában már eléri a 10%-ot, 14 országban pedig meghaladja azt. Meghaladja az alultápláltak aránya a 20%-ot Sri Lankán, Indiában, Pakisztánban és Kambodzsában, 30% körül van Mongóliában és a Népi Demokratikus Koreában. A térség zsír és protein fogyasztása tartósan az OECD átlag fele alatt marad. Noha a térség országainak átlagában nem sokkal haladja meg a túlsúlyosak aránya az alultápláltak arányát, és Thaiföld szinte közel azonos arányban szembesül a két problémával, az alultápláltak dominanciájával küzdő országok köre (ahol például az alultáplált felnőttek és gyerekek aránya meghaladhatja a 30%-ot (Indiában a gyerekek szinte fele!) - jól elválik a túltápláltság dominanciájával küzdőkétől (Új-Zélandon a felnőttek több, mint fele). Ivóvíz biztonság és higiénia A biztonságosan iható víz, a csatornázás, elemi higiéniai feltételek megléte vagy hiánya a térség nagy egészségi állapotot differenciáló tényezői közé tartoznak: a hasmenéses betegségek miatti halálozás évente még ma is csaknem két millió életet követel, köztük magas arányban öt éven aluliakat. Ez annak ellenére van így, hogy az 1990 óta lezajló nagy, 1,1 milliárd emberre kiterjedő ivóvíz ellátást javító erőfeszítések következtében ma már a térség lakóinak 86%-a részesül rendszeres és biztonságos vízellátásban. A térség lakóinak 35%-a azonban még a legelemibb egyéb higiéniai feltételeinek is híján van (csatornázás, salakanyagok biztonságos kezelése). Az országok közötti differenciáltság e tényező vonatkozásában is nagy. A dohányzás A térség egészségpolitikusaiban kevéssé tudatosodott ennek a kockázati tényezőnek a szerepe. Pedig a férfiak körében az OECD átlagot meghaladó dohányfogyasztói arány becsülhető. Kína, Laosz, a Népi Demokratikus, Korea, Indonézia felnőtt férfi lakosságának a fele rendszeresen dohányzik. A nők között nagyságrendileg kisebb jelenségről van szó. Néhány ország vonatkozásában példát látunk a szokás jövedelmi kvintilisek közötti differenciáltságára, amely azt mutatja, hogy a jövedelemmel együtt emelkedik az egészségtudatosabb szokásrendszer. Indonéziában átlagosan a háztartások jövedelmének 10%-át fordítják dohány termékekre, és ezen a termékadó emelésével szándékoznak változtatni. 21


Alkohol A térség alkohol fogyasztása a térség egy átlagos 15 évesnél idősebb lakosára literben mérve az OECD átlag negyede körül van, s az országok Ausztrália, Új-Zéland és Japán (korábban Korea) kivételével jóval kevesebbet fogyasztanak az OECD átlagnál. Egészségügyi források és igénybevételek Az egészségügy rendelkezésre állása szempontjából a személyzet nagyságát és összetételét tekinti a kiadvány a kulcskérdésnek. Az orvosok számát illetően a Népi Demokratikus Korea vezeti a rangsor az OECD átlag feletti 3.3/ezer lakos értékkel. Ausztrália, Mongólia, Új-Zéland követi éppen az OECD átlag alatt. Viszont a térség átlaga csak az OECD átlag egy harmadát éri el – a Solomon szigetek, Indonézia és Pápua Új Guinea lakossága számra nehéz lehet orvoshoz jutni a 0.1-0.05 ezrelékes orvos-sűrűség mellett. A legnagyobb az orvos-létszám növekedése Kínában, ahol ennek ellenére nagy további fejlődési lehetőségek vannak. Az ápolók számát tekintve a térség átlaga csak az OECD átlag negyedét éri el, és az orvos-sűrűségtől erősen eltér a rangsor: a Népi Demokratikus Korea itt már csak a középmezőnyt képviseli. Meghaladja viszont az OECD átlagot Ausztrália, Új Zéland, Japán. Tipikusan négy-öt ápoló jut egy orvosra. A szerzők megkérdőjelezik az ellátás hatékonyságát azoknál az országoknál, ahol a nővér létszám nem éri el az orvos-létszámot. A térség lakói Japán, Korea, Hong-Kong és Szingapur kivételével ritkábban fordulnak orvoshoz, mint az OECD országok lakói. A szerzők ki tudják mutatni azt az összefüggést, hogy a magasabb születéskor várható kategóriákhoz magasabb orvoshoz fordulási gyakoriság társul. - Noha van olyan ország, Mongólia, ahol az alacsony várható élettartam mellett is magas az orvoshoz fordulás. Az OECD országokkal ellentétben nem találnak finanszírozásban rejlő magyarázatot a szerzők a térségen belüli különbségekre. Nagyon változatos a kép a néhány kiemelt országra bemutatott jövedelmi kvintilisek szerinti eltérést tekintve: egyes országokban – India, Indonézia – a szegényebbek ritkábban mennek orvoshoz, más országokban – Hong-Kong, Korea – a fordítottja igaz. A kórházi ágyszám vonatkozásában a szélső értékek között 50-60-szoros különbség van. A térség gazdag országai és Mongólia az OECD átlagot is magasan meghaladják - India, Fülöp-szigetek Indonézia, Myanmar, Nepál alig rendelkeznek ilyen kapacitással. Japánról és Koreáról állapítja meg az anyag, hogy az ágykapacitást nagy mértékben terheli a hosszú ápolási idejű esetek ellátása. A kórházi esetszám (nem standardizált!) mutatószámának alakulása általában követni szokta az ágykapacitás szerinti rangsort, a térségben ebből az összefüggésből az igaz, hogy ahol nagyon alacsony az ágyszám, ott nem is tudnak sok esetet ellátni. A tanulmány a hospitalizáció okairól is próbál némi információt gyűjteni, a keringési betegségek és az asthma vonatkozásában sikerül is néhány országról tudósítani. A szülés szakképzett személyzet által történő segítésében tíz ország meghaladja, négy pedig jól közelíti az OECD 100%-ot közelítő átlagát. A bemutatott nyolc szegény országban a jövedelmi kvintilisek emelkedésével hatványozottan nő a szülésnél szakképzett segítséget igénybe vevők aránya. A térség országainak többsége az OECD átlagnál magasabb átoltottsági arányt mutat fel az 1980-as években kezdődő és 1990-re kibontakozó (WHO kezdeményezésre történő) nemzeti (elsősorban DPT, 22


MCV, majd Hepatitis B) immunizációs programok következtében, amelyek jelentősen javították a fertőző betegségek miatti halálozást. Mindazonáltal India, Indonézia, Laosz, Pakisztán távol eső, szegény településeinek gyermekei továbbra is nagy kitettséggel néznek szembe. Más országokban (Bangladesh, Mongólia, Thaiföld) nagyobb társadalmi egyenlőséget sikerült elérni a fertőző betegségekkel szembeni védettség tekintetében. A térség országai számára továbbra is nagy kihívás a védőoltások megfelelő mennyiségének, minőségének biztosítása, a szükséges személyzet megteremtése – de a rutin programok fenntartásában van nemzetközi segítségük (Global Allience for Vaccines and Immunisation – GAVI). Egészségügyi kiadások és finanszírozás Az egy főre jutó egészségügyi kiadások vonatkozásában egészen megrázóak a különbségek: Míg ez Ausztráliában 3 ezer dollár (PPP) fölött van éves szinten, addig Myanmarban csak 24 dollár!! Összességében a térség jóval az OECD átlag alatt költ erre a célra. A könyv kimutatja a térségben is ország jövedelemtermelő képessége és az egészségügyi ráfordítások közötti pozitív kapcsolatot. A térségben azonban - szemben az OECD 9%-os átlagával - az egészségügyi ráfordítások átlagosan a GDP 4,3%-át érték el 2008-ban, szélsőséges variációk mellett: Indonézia 2% – Új-Zéland 9%. E térségben is kirajzolódik az az alaptendencia, hogy a gazdagabb ország a relatív gazdagságát meghaladó arányban fordít egészségügyi célokra, a szegényebb meg fordítva: de a szerzők találnak kivételeket, például Vietnamot és Kambodzsát, ahol alacsony GDP szint mellett is magas arányban fordítanak erre a célra. A szerzők az országok eltérő prioritásait látják az elmúlt időszak eltérő mértékű egészségügyi ráfordítás növelési üteme mögött: Korea 1998-ban volt a mai Indiához hasonló gazdasági fejlettségi szituációban, mégis 40%-kal többet fordított az egészségügyére, mint ma India. Az OECD országokban az szokott a tipikus lenni, hogy a GDP növekedési ütemét meghaladja az egészségügyi ráfordítások növekedési üteme, és ennek az átlagos jövedelem-rugalmassági együtthatója 1,6. Az ázsiai térségben is kimutatnak a szerzők hasonló szabályszerűséget, de jóval kisebb, 1,1-es jövedelemrugalmassági együtthatóval. Természetesen ennek az együtthatónak is nagy a szórása: míg Japán és Korea (ugyan eltérő ráfordítási szint mellett) egyaránt 1,9-es jövedelemrugalmasságot mutatott az elmúlt évtizedben, Kína viszont „csak” a GDP növekedési ütemében növelte egészségügyi kiadásait. Az egészségügyi kiadások magán és közületi forrás szerinti összetételét tekintve Thaiföld, Mongolia, Pápua Új-Guinea, Brunei Darussalam a magas (70% körüli) közületi aránnyal tűnik ki, míg Pakisztánban, Indiában, Kambodzsában, Laoszban, Myanmarban csak 30% a megfelelő érték. A közkiadások számos országban (Ausztrália, Bangladesh, Hong-Kong, Malajzia, Mongólia, Új-Zéland, Sri Lanka, Thaiföld) kizárólag központi költségvetési kiadásokat fednek, míg Japánban, Koreában biztosítói kiadásokat. A magánkiadások többnyire a háztartások zsebből fizetett közvetlen térítéseit, vagy magánbiztosítókon keresztül teljesített költség-hozzájárulásait fedik. Indiában, Vietnámban, Szingapurban, Bangladeshben, Myanmarban, Kínában, Brunei Darussalamban magánbiztosítóktól származik a magán kiadások legalább 90%-a, de nagy szerepet játszik a magánbiztosítás Thaiföldön, Malajziában, a Fülöp-szigeteken és a térség OECD országaiban is. A kiadások funkció szerinti megoszlásában az átlag 86% személyes egészségügyi szolgáltatásokra és javakra fordítódik: 67% szolgáltatás és 19% gyógyszer- gyógyászati segédeszköz vásárlás. A ráfordítások egészségügyi szolgáltatók közötti megoszlásában Malajzia kivételével a térség minden országában a kórházak részesülnek a legnagyobb aránnyal. (Malajziában a járóbeteg ellátásra jut a 23


kiadások 43%-a.) A kórházaknak jut átlagosan a kormányzati kiadások 65%-a. A háztartások közvetlen kiadásainak a zöme gyógyszerre, illetve ápolási, ápolóotthoni kiadásokra megy el. (Bondár Éva)

Ország-információk Lengyelország egészségügye Milyen háttérrel, milyen egészségüggyel kezdte meg Lengyelország az EU soros elnökségét? Erre ad választ a GYEMSZI Informatikai és Rendszerelemzési Főigazgatóság Rendszerelemzési Főosztályának országtanulmánya, amely megtekinthető honlapunkon: http://vega.medinfo.hu/civiltajekoztatas/kepek/ho/anyagok/lengyelorszag_2011_julius.pdf

24

Válogatás a HealthOnLine cikkeibõl

Recommend Documents