Válogatás a HealthOnLine cikkeibõl

Válogatás a HealthOnLine cikkeibõl 2013/1

GYEMSZI Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minõség- és Szervezetfejlesztési Intézet

http://www.eski.hu/hol 2013. január 31.

Informatikai és Rendszerelemzési Fõigazgatóság

Válogatás a HealthOnLine cikkeiből 2013. január 31.

EU egészségügy............................................................................................................................................2 Az ír EU-elnökség egészségügyi prioritásai...............................................................................................2 Egészségpolitika ............................................................................................................................................4 Magánvállalatok az NHS szolgáltatások működtetésére ...........................................................................4 Csehország: az alkohol- és dohánytermékek szabályozásának szigorítását tervezik ...............................4 Egészségügyi rendszerek működése.............................................................................................................5 Reformok az északi országokban: a decentralizációtól a centralizáció felé...............................................5 Kormányzási formák és decentralizáció a francia és a brit egészségügyben ............................................9 A német beteg- és ápolásbiztosítás alakulása 2013-tól...........................................................................17 Csehország: a lakosság többsége ellenzi az egészségügyi megszorító intézkedéseket.........................19 Finanszírozás...............................................................................................................................................20 Az egészségbiztosítási díjak és önköltségek trendjei az Egyesült Államokban .......................................20 Csomagolt fizetés Hollandiában ..............................................................................................................21 Népegészségügy .........................................................................................................................................23 Franciaország - új bizottság a Daganatos Betegségekkel foglalkozó Országos Intézetben ....................23 Egészségügyi informatika ............................................................................................................................23 Szülésznőkkel történő konzultációs lehetőség Skype-on Spanyolországban ..........................................23 Gyógyszerügy, patikapiac ............................................................................................................................24 Az Európai Unió gyógyszer-mellékhatásokkal szembeni fellépése .........................................................24 Új gyógyszerárképzés Szlovákiában .......................................................................................................24 Ország-információk......................................................................................................................................25 Törökország egészségügyi rendszere .....................................................................................................25

Válogatás a HealthOnLine cikkeiből - 2013. január 31.

EU egészségügy Az ír EU-elnökség egészségügyi prioritásai 2013 első félévében Írország tölti be az EU Tanácsának elnökségi tisztségét. Az ír elnökség „Stabilitás, Munkahelyteremtés és Növekedés” címmel publikálta elnökségi programját január 9-én. Az egészségügy terén elsősorban a népegészségügyre, ezen belül is elsősorban a határon átnyúló veszélyek leküzdésére és a dohányzás visszaszorítására, valamint a gyógyszerekkel és orvosi eszközökkel kapcsolatos szabályozásra kíván összpontosítani. Népegészségügy: határon átnyúló egészségügyi veszélyek Az ír elnökség szerint a tagállamok együttes fellépésére van szükség a határon átnyúló egészségügyi veszélyekkel szemben. Az Európai Bizottság javaslatot fogadott el, amely célul tűzte ki az EU-polgárok védelmét számos súlyos határon átnyúló egészségügyi kockázattal szemben, beleértve a fertőző betegségeket, a különböző környezeti (biológiai, vegyi, természeti) ártalmakat és veszélyeket. Az ír elnökség azt kívánja elérni, hogy az Európai Parlament is elfogadja ezt a javaslatot. Egészség a Növekedésért Az ír elnökség folytatni kívánja a tárgyalásokat az ”Egészség a Növekedésért” programról, és célja, hogy konszenzust hozzon létre az Európai Parlamenttel ebben a kérdésben is. Ez a javaslat a jogi eszköze a 2014-2020 közötti időszakra terjedő Európai Népegészségügyi Program megvalósításának. A program célja, hogy támogassa a tagállamokat az innovatív és fenntartható egészségügyi rendszerek kialakításában, a jobb minőségű egészségügyhöz való hozzáférés kiterjesztésében, a lakosság egészségének fejlesztésében, a betegségek megelőzésében, valamint a polgárok megvédésében a határon átnyúló veszélyektől. A dohányzás visszaszorítása Írország egyike volt az első országoknak, amelyek betiltották a dohányzást a munkahelyeken, a dolgozók egészségének védelme érdekében. A dohányzás munkahelyeken való tilalma azóta már Európa-szerte elterjedt, és hosszú távon jelentősen hozzájárul az emberi életek megmentéséhez, valamint az egészségügyi rendszerekre háruló, dohányzás okozta terhek csökkentéséhez. Ugyanakkor további intézkedésekre van szükség, hogy megvédjék a lakosságot – különösen a gyermekeket és fiatalkorúakat – a dohányzás és nikotinfüggőség következményeitől, valamint megbirkózzanak a dohányzásnak az európai egészségügyi rendszerekre és gazdaságra háruló hosszú távú költségeivel. Az Ír Elnökség tárgyalásokat kezdeményez egy új Dohánytermékek Irányelvről, amely a jelenleg érvényben lévő rendelkezéseket módosítaná. A javaslat célja, hogy oly módon szabályozza a dohánytermékeket, amely tükrözi azok speciális jellemzőit, valamint fogyasztásuk negatív következményeit. Az ír elnökség célul tűzte ki, hogy jelentős előrehaladást ér el az irányelv-javaslat terén. Gyógyszerek és orvosi eszközök Az ír elnökség célja, hogy előmozdítsa az emberi használatra szánt gyógyszerek klinikai kísérleteinek szabályozására vonatkozó javaslat elfogadását. A javaslat célja a klinikai kísérletek csökkenésének 2


megállítása, amelyek létfontosságúak az új, innovatív gyógyszerek létrehozása szempontjából, valamint a gyógyszeriparral való szorosabb kapcsolat fenntartása, a szponzorokra háruló adminisztratív terhek és költségek csökkentésével. Az ír elnökség elkötelezi magát az orvosi eszközökre és in-vitro diagnoztikai eszközökre vonatkozó, 2012 végén kiadott javaslatok előremozdítása mellett is. Ezen javaslatok célja, hogy törvényi keretet dolgozzanak ki az orvosi eszközök és in-vitro diagnosztikai eszközök gyártására és piacra dobására vonatkozóan, annak érdekében, hogy nagyobb védelmet biztosítsanak a betegek és egészségügyi szakemberek számára. Az orvosi eszközök létfontosságú szerepet játszanak az emberi életek megmentésében, valamint a betegek életminőségének javításában. Az orvosi technológia fejlődése az EU globális versenyképességét is ösztönözheti, továbbá munkahelyeket teremthet, és hozzájárul az egészségügyi költségek csökkentéséhez, valamint az egészségügyi ellátás minőségének és hatékonyságának javulásához. Az EU-ban jelentős és jól megalapozott orvostechnológiai ipar működik, amelyben jelentős növekedési és munkahelyteremtési potenciál rejlik. Az ír elnökség célja, hogy előmozdítsa az erre a területre vonatkozó politikát és szabályozást, a szektor növekedésének és fejlesztésének támogatása érdekében. Az egészségpolitika terén tervezett programok, konferenciák menetrendje: `

2013. február: nemzetközi egészségügyi fórumokban történő szerepvállalás (WHO), Reflexiós Folyamathoz kapcsolódó tevékenységek (beleértve a Modern, Fogékony és Fenntartható Egészségügyi Rendszerek megteremtését), az EU Egészségügyi Stratégiájához kapcsolódó tevékenységek és fejlesztések.

`

2013. március 4-5: Informális miniszteri találkozó a betegbiztonság, gyermekkori elhízás, ill. a gazdasági válság egészségügyi rendszerekre gyakorolt hatásai vonatkozásában.

`

2013. május 13-15: e- Health konferencia Dublinban, illetve az „Az Agy Hete” Konferencia az európai agykutatás jövőjéről (utóbbi az Európai Bizottság Kutatási, Innovációs és Tudományos Főigazgatóságával közös szervezésben).(AZS)

Forrás: `

Programme of the Irish Presidency of the Council of the European Union 1 January - 30 June 2013 - For Stability, Jobs and Growth. http://www.eu2013.ie/media/eupresidency/content/documents/EU-Pres_Prog_A4.pdf

`

Health priorities of the Irish Presidency. http://www.eambes.org/news/health-priorities-of-theirish-presidency (letöltés: 2013.01.23.)

2013-01-23 14:37:16

3


Egészségpolitika Magánvállalatok az NHS szolgáltatások működtetésére Az angliai egészségügyi szolgálatban szabad utat kaptak a magáncégek az orvosszövetség kifogásai ellenére. Angliában 105 magánvállalatnak engedélyezték, hogy állami NHS szolgáltatásokat nyújtsanak a kormány „bármilyen képesített ellátó” tervezete szerint. (Az Any Qualified Provider rendszert 2012 áprilisában vezették be a választási lehetőségek kibővítésére.) Az egészségügyi minisztérium olyan szolgáltatások működtetését hagyta jóvá, mint fizioterápia, felnőtt audiológia, közösségi diagnosztika. Az új szakpolitika lehetővé teszi az akkreditált magán és non-profit ellátók számára is, hogy NHS közösségi és mentális egészségügyi szolgáltatásokat nyújtsanak teljes pályáztatás nélkül. A Care UK, a Virgin Care és a BMI Healthcare vállalatok készen állnak, hogy növeljék részesedésüket az NHS ellátásban. A szakpolitika a kormány azon törekvésének részét képezi, hogy az ellátók számának növelésével nagyobb választási lehetőséget és kontrollt adjon a betegeknek. A Brit Orvosszövetség (BMA) háziorvosi bizottságának elnökhelyettese komoly aggodalmaknak adott hangot amiatt, hogy a különféle ellátók töredezetté tehetik a betegellátást. Szerinte a „bármilyen képesített ellátó” elképzelés következtében egyre több szervezet vesz rész a betegellátásban, ami növeli a bürokráciát, megnehezíti a jó kommunikációt és a társuló betegségekben szenvedő betegek holisztikus ellátását. Az egészségügyi minisztérium állásfoglalása szerint azonban az ilyen aggodalmak nem helyén valók, mivel a képesített ellátókra vonatkozó szakpolitika ösztönözné az innovációt, javítaná az egészségügyi szolgáltatások teljesítményét, előmozdítaná a jobb minőséget, növelné a betegek választási lehetőségét és kontrollját. A betegek eddig is választhattak a nem sürgősségi kórházi kezelések esetében (pl. csípőprotézis műtét) és mégsem ingott meg a rendszer. (SZL) Forrás: `

Gareth Iacobucci: Health department approves more than 100 private firms to run NHS services. BMJ, http://www.bmj.com/content/346/bmj.f156 (letöltés: 2013.01.22.)

Csehország: az alkohol- és dohánytermékek szabályozásának szigorítását tervezik Csehországban a dohányzásra és alkoholfogyasztásra vonatkozóan szigorúbb szabályozásokat kívánnak bevezetni, mely intézkedésekkel elsősorban a gyermekek és fiatalkorúak, valamint a nemdohányzók erőteljesebb védelmét célozzák. Leos Heger cseh egészségügyi miniszter új törvényjavaslatot készít elő, amely teljesen megtiltaná a dohányzást az éttermekben (kivéve az éttermek kerthelyiségét), valamint a cigaretta és az alkoholtartalmú italok automatákon és standokon keresztül történő árusítását. A törvényjavaslat célja, hogy növelje a gyermekek és fiatalkorúak védelmét az alkoholfogyasztással és dohányzással szemben, valamint a nemdohányzók számára is nagyobb védelmet biztosítson.

4


Az új törvényjavaslat értelmében az alkoholos italok és cigaretta fiatalkorúak számára történő árusítását szigorúan büntetnék: 18 év alattiak részére való eladás esetében a bírság 1 millió, 15 év alattiak számára történő értékesítés esetében 2 millió cseh korona. A cseh egészségügyi miniszter, Leos Heger emellett arra is kötelezni akarja az éttermeket, hogy legalább egy típusú alkoholmentes italt kínáljanak, amely olcsóbb, mint az általuk kínált legolcsóbb alkoholtartalmú ital. Amennyiben ittas fiatalokat találnak az étteremben vagy pub-ban, az adott szolgáltató egységet büntetés fizetésére kötelezhetik. Új elemként jelenik meg a gyermekek és fiatalkorúak dohányzás elleni védelmében, hogy a 18 év alattiak nem léphetnek be olyan szórakozóhelyekre vagy speciális repülőtéri helyiségekbe, ahol a dohányzás engedélyezett. A dohányzási tilalom továbbra is érvényben marad az iskolákban, az egészségügyi intézményekben, és a tilalmat a játszóterekre is kiterjesztik. Az alkohol és cigaretta automatákon keresztüli árusítását megtiltják annak érdekében, hogy a fiatalkorúak ne tudjanak hozzáférni ezekhez az élvezeti cikkekhez. Ezen termékek piaci standokon való árusítása is tilos lesz az éves vásárokat, ünnepeket, kulturális eseményeket kivéve.(AZS) Forrás: `

Prague Monitor online, 2013. január 19. http://praguemonitor.com/2013/01/09/health-ministerwants-total-ban-smoking-pubs (letöltés: 2013.01.22.)

2013-01-22 11:04:47

Egészségügyi rendszerek működése Reformok az északi országokban: a decentralizációtól a centralizáció felé Az északi országok egészségügyi rendszerei formálisan decentralizáltan működnek, ugyanakkor mostanában megfigyelhető a döntéshozatali folyamatok magasabb szintekre, bizonyos esetekben közvetlenül a központi kormányzat szintjére helyezése. Ez az elmozdulás először Norvégiában és Dániában volt tapasztalható, és mostanában hasonló, habár lassabb folyamatok zajlanak Svédországban és Finnországban. A decentralizációt mind az adóból finanszírozott észak- és dél-európai országok, mind a társadalombiztosítási rendszerrel rendelkező országok (pl. Németország, Hollandia) szívesen alkalmazzák. Az országos szintű politikai gondolkodásba mélyen beivódott az az elképzelés, hogy a helyi szintre delegált döntéshozás mind a politikák kidolgozásában, mind azok napi szintű menedzsmentjében hatékonyabb lehet. A decentralizált egészségügyi rendszer támogatói az északi országokat gyakran említették példaként. Az északi országokban a decentralizált modellt fontos mechanizmusnak tekintették, amely biztosíthatja a széleskörű lakossági részvételt, a páciensek és polgárok igényeire való fogékonyságot, a hatékony ellátást, valamint a méltányosságot. Emellett a decentralizált egészségügyi rendszerek a lakosság széles körében is elfogadottak voltak, az országos közvélemény-kutatásokban rendszerint magas 5


támogatottságot mutattak. Az utóbbi időszakban azonban a négy északi országban a döntéshozatali kapacitás a helyi szintekről a magasabb szintek felé mozdult el. Ezek a változások más, decentralizált egészségügyi rendszerrel rendelkező országokra is hatással lehetnek, és hasonló strukturális átalakulásokat idézhetnek elő. Norvégia Norvégiában 2002-ben a központi kormányzat a megyei önkormányzatoktól (19 megye) magához vette a kórházak tulajdonjogát. A döntés oka a hosszú várólisták, a kórházi szolgáltatásokban tapasztalható egyenlőtlenségek, a pénzügyi felelősség és transzparencia hiánya, a központi kormányzat és a megyei önkormányzatok közötti kölcsönös vádaskodások problémájának megoldása volt. Ezt követően a minisztérium saját tulajdonlásával öt regionális egészségügyi hatóságot hozott létre. A regionális egészségügyi hatóságok kötelező felelősséggel tartoznak a földrajzi területükön élő lakosság egészségügyi ellátásáért, s egyben tulajdonosai is a régió legtöbb egészségügyi szolgáltatójának, tehát a központi tulajdon regionálisan a hatóságok között került megosztásra. A regionális egészségügyi hatóságok alá rendelve, a kórházakat és klinikákat 42 helyi vállalatba, trösztbe szervezték. A minisztérium a regionális hatóságok stratégiai és operatív irányításáért, valamint a működés szervezeti és pénzügyi keretfeltételeinek megteremtéséért felelős. 2007-ben a regionális egészségügyi hatóságok száma négyre csökkent, amikor a két délkeleti régiót egy adminisztratív egységgé vonták össze. A helyi vállalatok esetében is összeolvadások figyelhetők meg: 2011-re az egészségügyi vállalatok száma 21-re csökkent. A politikai elemzők szerint a jelenlegi rendszer teljesítményében tapasztalható problémák miatt várhatóan a jövőben is folytatódni fog a kormányzat szerepének növekedése. Dánia 2006-2007 folyamán Dániában is fontos szerkezeti átalakításokra került sor. Az egészségügyi szakellátás biztosítása hagyományosan a 14 megye feladata volt. A reformok során öt régiót alakítottak ki (régiónként 0,6-1,6 millió lakosságszámmal), amelyek átvették a megyék egészségügyi ellátás megszervezésével kapcsolatos feladatait. Emellett a helyi önkormányzatok számát is csökkentették (275-ről 98-ra). Mind a régiókat, mind a helyi önkormányzatokat választott politikusok irányítják. A régiók fő feladata az egészségügyi ellátás megszervezése, de bizonyos környezetvédelmi és regionális fejlesztési feladatokat is el kell látniuk. A korábbi megyék további feladatait részben a központi államigazgatás, részben a helyi önkormányzatok vették át. A helyi önkormányzatok teljes körű felelősséget kaptak a prevenció, az egészségfejlesztés és a kórházon kívüli rehabilitáció terén. Az egészségügyi ellátást jelenleg önkormányzati és központi adókból és (kb. 19 százalékban) out of pocket fizetésekből finanszírozzák. A regionális egészségügyi ellátás állami finanszírozásának mintegy 82 százalékát központi költségvetésből (79 százalékát költségvetési juttatás alapján, 3 százalékát tevékenység alapú finanszírozás alapján), 18 százalékban önkormányzati hozzájárulásból (7 százalék az önkormányzathoz tartozó lakosságszám alapján és 11 százalék tevékenység arányos finanszírozás szerint) fedezik. Az önkormányzat által fizetett tevékenység arányos finanszírozás attól függ, hogy az önkormányzathoz tartozó lakosok milyen mennyiségű egészségügyi szolgáltatást vesznek igénybe. Az önkormányzati ko-finanszírozás bevezetésének célja, hogy ösztönzőket teremtsenek az önkormányzatok számára a preventív szolgáltatások fejlesztéséhez, és ezáltal a hospitalizáció csökkentéséhez.

6


2007 után folytatódott a kórházi szektor centralizációja. Az Országos Egészségügyi Tanács irányelveket adott ki a kórházi struktúra átalakítására. Ezek magukban foglalták az akut kórházak számának 40-ről (2006) 20-25-re való csökkentését 2015-re. Ennek alapelve, hogy 200-400 ezer fős ellátási területeket kell kialakítani a megfelelő minőségű ellátás biztosításához. A reformokat megelőzően, a megyei tanácsok relatív autonómiát élveztek az új kórházak kialakítása terén. Jelenleg a regionális hatóságok kórházi tervét a központi kormányzatnak jóvá kell hagynia, beleértve az új kórházak elhelyezését és a már meglévő intézmények bezárását. A kórházi szolgáltatások folyamatos centralizációjának és specializációjának előfeltétele, hogy hatékonyabb kapcsolatot alakítsanak ki az alapellátás, az önkormányzati egészségügyi és szociális ellátás, valamint a kórházi ellátás között. Ennek érdekében a dán kormány kötelezővé tette a helyi önkormányzatok és régiók számára, hogy átfogó egészségügyi egyezményeket kössenek, és jelenleg indikátorokat határoznak meg ezeknek az együttműködési egyezményeknek a monitorozására. Finnország Finnországban az egészségügyi ellátás megszervezése a helyi önkormányzatok feladata. Minden helyi önkormányzatnak rendelkeznie kell alapellátó egészségügyi központtal (több kisebb önkormányzat közösen is létrehozhat egészségügyi központot). A kórházak működtetése a kórházi központok feladata, amelyet több szomszédos (6-58) önkormányzat alkot. A 2000-es évek közepén kezdődött meg az a folyamat, melynek során a helyi önkormányzatokat kisebb számú, nagyobb adminisztratív egységekbe szervezték. Jelenleg 339 helyi önkormányzat működik a mintegy 5 millió fős lakosságszámú Finnországban, de várhatóan tovább fogják csökkenteni a helyi önkormányzatok számát (kb. 70-re). A cél az, hogy a szolgáltatásokat a jelenleginél szélesebb körű lakossági bázison (min. 20 ezer fő), nagyobb intézményekben valósítsák meg, hogy a lakosság egésze számára biztosítani tudják a magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz, valamint közösségi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést. Tervbe van véve a jelenlegi, 21 kórházi körzetből álló struktúra átalakítása is öt regionális kórházi konzorciumba, amely az öt egyetemi kórház köré szerveződne. Jelenleg viták zajlanak az egészségügy két állami forrásának a lehetséges konszolidációjáról, amely maga után vonná az Országos Egészségbiztosítási Alap (KELA) egy részének beolvasztását a jelenlegi államilag finanszírozott, helyi önkormányzatok által működtetett struktúrába. Amennyiben erre sor kerül, ez megszüntetné azt a finanszírozási forrást, amely részleges állami finanszírozást biztosított a finnek számára a magán egészségügyi szolgáltatások igénybevételére, azaz tovább erősítené az állami hatóságok pozícióját az egészségügyi rendszerben. Ugyanakkor ez nem csökkentené a magán egészségügyi szolgáltatásokat, mivel az állami finanszírozás keretében egyre több szolgáltatást vásárolnak magán egészségügyi szolgáltatóktól. Svédország Svédországban a Konzervatív Párt által vezetett kormánykoalíció 2006-os hatalomra kerülése óta törekszik a 21 hivatalosan független megyei tanács fölötti ellenőrzés megerősítésére. Kezdetben pénzügyi ösztönzőket biztosítottak a megyék számára, hogy javítsák az ellátás minőségét, ill. csökkentsék annak költségét a meghatározott szolgáltatásindikátorok alapján. 2007 óta az Egészségügyi Minisztérium bizonyos magasabb szintű specializációk gyakorlását az Országos Egészségügyi és Jóléti Tanács (Socialstyrelsen) engedélyéhez köti, és csak néhány helyre összpontosítja az országban. Ilyen specializációk pl. a szervtranszplantáció, szemrák, gyermeksebészet, súlyos égési sérülések kezelése.

7


2006-ban a kormány éves összehasonlító adatokat kezdett kiadni, amelyek megyénként mutatják be a főbb szolgáltatások minőségét. Ez lehetőséget ad a médiának arra, hogy érdekes, sokszor bántó összehasonlításokat tegyen, ezáltal ösztönözve a rosszabbul teljesítő megyéket ellátásuk fejlesztésére. A megnövekedett állami szerepvállalás további példái az Országos Egészségügyi és Jóléti Tanács által kidolgozott Országos Irányelvek, melyek célja, hogy elősegítsék a klinikai irányelveken alapuló ellátást, illetve szabályozzák a forrásallokációt a megyén belül. Emellett az Országos Irányelveken keresztül a kormány ellenőrzést tud gyakorolni a helyi politikai döntéshozás fölött. Hasonló monitoring rendszereket és országos irányelveket Dániában is kialakítottak az elmúlt években, de ott a rendszert megerősítették az összes egészségügyi szolgáltató kötelező akkreditációjával, rendszeres (hároméves) időközönként. 2007-ben egy országos bizottság javasolta a meglévő 21 megye átszervezését hat-nyolc régióba. Ezeket az ajánlásokat végül nem fogadták el, de később fokozottabb erőfeszítések történtek a megyék önkéntes összeolvadásának ösztönzésére. A kórházi ellátás terén is megfigyelhető a konszolidáció, hasonló folyamat játszódik le, mint Dániában a „szuperkórházak” kialakítása. Ennek egyik példája a Nya Karolinska Solna, egy Stockholmban épülő, hatalmas egyetemi kórház. A gazdasági válság hatásai az északi országokra Úgy tűnik, hogy a központi kormányzat konszolidációjára irányuló törekvések az északi országokban nincsenek szoros összefüggésben a 2008-as gazdasági válság hatásaival. A reformok végrehajtása, vagy legalábbis a reformjavaslatok megtárgyalása már 2008 előtt megkezdődött. Finnország és Svédország súlyos gazdasági visszaeséssel küzdött a ’90-es évek elején, melyet az ingatlanárak esése, valamint a fő bankok államosítása kísért, és át kellett alakítani a pénzügyi rendszereiket már egy évtizeddel a 2008-as világgazdasági válságot megelőzően. Ennek következtében a nemrégiben begyűrűző válság sem Finnországban, sem Svédországban nem okozott jelentős visszaesést. Finnország megerősítette gazdaságát a 1991-93 közötti mély recessziót követően, és csökkentette államadósságát, amely ma már az eurózónában az egyik legalacsonyabb. Habár 2009-ben a GDP 8 százalékkal csökkent, a recesszióból viszonylag rövid idő alatt sikerült kilábalnia, az egészségügyi kiadások jelentős csökkentése nélkül. Svédországban a ’90-es évek eleji gazdasági válság az egészségügyi szektort nagyon erőteljesen sújtotta. 2004-ig a megyei tanácsok súlyos anyagi gondokkal küszködtek. A 2008-as gazdasági recessziónak már nem voltak ilyen súlyos hatásai. 2009-ben a GDP jelentősen csökkent ugyan, de a GNP már 2010-ben 5,6 százalékkal növekedett. Az erőteljes válság-tudatosság, valamint a szinte változatlan adóbevételek majdnem minden megyében jó eredményekhez vezettek. Norvégiában az olajbevételek, valamint a relatíve szigorú országos gazdaságpolitika elősegítették a recesszió kivédését mind a ’90-es évek elején, mind 2008 utáni időszakban. A dán gazdaság erős volt a válság 2008-as begyűrűzése idején, és sikerült fenntartania a különböző ipari termékek, gyógyszerek és fogyasztási cikkek relatíve erős exportját. Ez megóvta az országot a válság súlyos hatásaitól, habár az ingatlanpiacon jelentős visszaesés volt tapasztalható. Következtetések A decentralizált, illetve centralizált egészségügyi stratégiák közül az északi országok hagyományosan az előbbi megközelítést támogatták. Az utóbbi években azonban ezekben az országokban egyre inkább előtérbe kerülnek a központi kormányzat szerepének megerősítésére irányuló törekvések, amelynek okai elsősorban az orvosi technológia gyors fejlődése, a betegek növekvő igényei, ill. a lakosság elöregedéséből fakadóan a krónikus ellátás egyre növekvő költségei.

8


Meglehetősen nehéz egyértelműen megítélni, hogy más európai országoknak, amelyek szintén megoldást keresnek az egészségügyi rendszer problémáira, érdemes lenne-e követni az északi országok recentralizációs törekvéseit. A négy északi ország ugyanis több szempontból is különbözik más európai országoktól – alacsony lakosságszámmal, magas gazdasági fejlettséggel rendelkeznek. Ennek ellenére, a központi kormányzati ellenőrzés megerősítésére irányuló törekvéseik más országokra is hatással lehetnek, pl. Spanyolországra és Olaszországra, ahol a régiók által működtetett, államilag finanszírozott egészségügyi rendszerek súlyos pénzügyi és teljesítmény problémákkal küzdenek. Amennyiben az északi országok konszolidációs intézkedései sikeresnek bizonyulnak, fordulat következhet be abban a régóta tartó egészségpolitikai vitában, melyben eddig inkább a decentralizáció melletti érvek bizonyultak hatásosabbnak.(AZS) Forrás: `

Magnussen, Jon : Recentralization 10 years later – success or failure in Norway? In: Euro Observer, 14. évfolyam, 1. szám. European Observatory on Health Systems and Policies, 2011.

`

Saltman, Richard B. et al: Consolidating national authority in Nordic health systems. In: Eurohealth, 18. évfolyam, 3. szám, 2012. http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0017/174410/EuroHealth-v18-n3.pdf

`

WHO HiT Denmark, 2012. www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0004/160519/e96442.pdf

`

WHO HiT Sweden, 2012. http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0008/164096/e96455.pdf (letöltés: 2012.01.29.)

2013-01-29 16:07:03

Kormányzási formák és decentralizáció a francia és a brit egészségügyben Az elmúlt évtizedekben decentralizált állami szervek és magánérdekű szereplők több európai országban teret nyertek és nyernek az állami feladatok ellátásában. E folyamat szereplői gyakran nonprofit szervezetek, alapítványok, egyházi vagy más társadalmi szereplők, gyakran azonban klasszikus magánvállalatok. A jelenség sok országban kiegészül az államigazgatás decentralizációjával (e tanulmány tárgykörében: Franciaországban a folyamat neve décentralisation vagy/és déconcentration, az Egyesült Királyságban devolution). Habermas (idézi: Enjolras, 2005) a demokratikus rendszerek legitimitásában egyszerre hangsúlyozza az objektivitás és az egyéni racionalitás jelentőségét. Előbbit a mindenkire egyenlő módon érvényes jogszabályok, utóbbit az ezek kereteit egyéni elgondolásokkal kitöltő civil szervezetek adják. Petrella és Richez-Battesti (2008) emellett a közelség legitimációs erejét emeli ki, amely egyszerre jelent földrajzi, szervezeti és intézményi közelséget az állampolgár és a közhatalom vagy a közszolgáltatások képviselőinek viszonylatában. Ezen elgondolások szerint az állami szervezetek egyre inkább rászorulnak az állampolgárokkal való együtt-döntésből, vagy legalábbis a helyi, partikuláris érdekek érvényesítéséből fakadó legitimitásra. Chikán (2008) fogalomrendszerében ugyanez azt jelenti, hogy az állami koordináció helyét bizonyos területeken egyre inkább átveszi egyrészről a piaci (hagyományos magánvállalatok), másfelől az etikai (civil szervezetek) koordináció mechanizmusa. Míg az elsőnek alapvető eszközei a jogszabályok és egyéb adminisztratív utasítások vagy normák, a másodikban fő

9


koordinációs tényező az ár, a harmadikban pedig a közös értékrend, közös racionalitás alapján meghozott konszenzusos döntés. A fenti együtt-döntési mechanizmusra alkalmazza at már idézett Bernard Enjolras a gouvernance vagy governance fogalmát: „Amíg a kormány (gouvernement vagy governement) fogalma az államot és annak végrehajtó testületeit takarja, a kormányzás (gouvernance vagy governance) a civil társadalom és a közhatalom közötti interakciókra utal”. (Enjolras, 2005). 1 Az ekképp felfogott kormányzás (gouvernance / governance) eszköztára tehát tartalmazza mindazokat az állami kormányzási, akaratérvényesítési módokat, amelyek egyfajta hagyományos központosított nemzetállami irányítást helyettesíthetnek. Áttekintésüket az 1. táblázat adja. E módszerek közül igen sok, különböző történelmi helyzetek és politikai folyamatok eredményeként ugyan, de meghatározó és egyre inkább dominánssá váló eleme úgy Franciaország, mint az Egyesült Királyság egészségügyi rendszereinek. A továbbiakban e módszerek egészségügyi területű alkalmazására található példa. 1. táblázat: Kormányzati módszerek összefoglalása Állami irányítás

Korporatív irányítás

Piaci koordináció (verseny)

Konszenzusos döntés

Tulajdonforma

Köztulajdon

Köztulajdon + Civil szféra

Köztulajdon + Civil szféra + Vállalatok

Vállalatok + Civil szféra

Végrehajtás módja

Közigazgatás + Állami vállalatok

Állami felügyelet + Tárgyalások

Szerződések + Ösztönző irányítás

Árak, termékek, minőség szabályozása

Stratégiaalkotás módja

Technokrata

Korporatív

Hálózatos

Intézményes partnerség

Példa

Franciaország egészségügyi irányítása

Francia társadalombiztosítás

A brit NHS finanszírozói és szolgáltatói oldala közötti jellemző kapcsolat

Regionális szintű kínálattervezés Franciaországban

Forrás: Enjolras (2005) nyomán Összességében megállapítható, hogy amíg az egészségügyi kínálatszervezés és az intézmények igazgatása – leegyszerűsítve a végrehajtás – területén a technokratikus rezsimet mára mind Franciaországban, mind az Egyesült Királyságban jórészt teljesen felváltották a kormányzás (gouvernance / governance) alternatív formái, addig a finanszírozás és a szolgáltatáscsomagok kialakítása – vagyis a lényegi keresletoldali döntéshozatal – terén jellemzően továbbra is a nemzetállami szintű szabályozás érvényesül.

Sajnos a két fogalmat magyarul meglehetősen nehéz elválasztani egymástól, ezért zárójelben szükségesnek tartottam mindenütt jelölni, hogy melyikről van szó.

1

10


A. Egészségügyi politikák kínálati oldali végrehajtása. A fenti megállapítással összhangban alapvetően azt lehet állítani, hogy az egészségügyi szolgáltatások előállításának módjában, a kínálat területi szervezésében és az azt létrehozó, állami vagy magántulajdonú, intézmények menedzsmentjében mind Franciaországot mind az Egyesült Királyságot tekintve meghatározó jelentőségűek a piaci jellegű, illetve a konszenzusos elvű koordináción alapuló szervezési (gouvernance / governance) mechanizmusok. 1. Franciaország A francia egészségügy szervezeti formáival kapcsolatban mindig is az egyik legfontosabb és legszembetűnőbb jellemző a nagyfokú önállóság volt, különösen, ami a háziorvosi és ambuláns ellátást illeti. Az elmúlt fél évszázad során centralizációs és decentralizációs lépések gyakran követték egymást a francia egészségügyben, sőt olykor egy-egy konkrét reformcsomagról is nehéz eldönteni, hogy melyik irányba való elmozdulást jelent inkább. Ezért itt határozott trendről, a kormányzási elvek eltolódásáról nem lehet beszélni. Ugyanakkor szüntelenül változnak a formák, újabb és újabb megoldások születnek, melyek közül a későbbiek már jellemzően illeszkednek a tágabb nemzetközi trendekhez is. Így beszélhetünk a szerződésnek, mint irányítási (gouvernance / governance) technikának az utóbbi években megfigyelhető térhódításáról. A fekvőbeteg-ellátásban 1991-ben vezették be először a szerződéskötési elvet. Az 1970-ben a közigazgatási hierarchia alá rendelt kórházak ekkortól önállóan készíthették el intézményi terveiket (projet d’établissement). 1994-ben jelent meg a regionális egészségügyi (kapacitás-) szervezési terv (SROS), mely fokozatosan felváltotta az addigi, központi kapacitástervezést. 1996-ban azonban ismét centralizációra került sor, és létrejöttek a regionális kórházhatóságok (ARH), melyek a kórházak felettes szerveivé váltak. 2005-ben jelent meg aztán, egy újabb decentralizációs lépéssel, a többéves cél- és eszközszerződés (COPM). A 2009-ben létrejött regionális egészségügyi hatóságok (ARS) ilyen, ötéves szerződésekkel kapcsolódnak a minisztériumok stratégiai céljaihoz, és ilyeneket kötnek a területükön lévő intézmények vezetőivel is. A regionális egészségügyi hatóságok létrehozatala hatáskörök összevonását jelenti, és igen erős regionális irányítást eredményez. A hatóságok magukba olvasztják az állam és a társadalombiztosítási pénztárak valamennyi regionális funkcióját, így egyszerre felelnek a tervezésért és a finanszírozásért. A regionális egészségügyi hatóság elnöke határozza meg területén a kapacitás-tervet, vagyis a SROS-t, és ebben rögzíti azokat az igényeket, amelyeket következő lépésként az ellátókkal kötött cél- és eszközszerződések útján biztosít. Ez a terv határozza meg, hogy a fekvőbeteg-ellátó intézmények milyen ellátások biztosítására kapnak engedélyt, illetve finanszírozást. A már meglévő szolgáltatókkal, hacsak nem merül fel velük szemben valamilyen komoly kifogás, főszabály szerint szerződik a hatóság, legalább azokra az ellátásokra, amelyeket korábban is végeztek. A magánszolgáltatóknak is szükséges cél- és eszközszerződést kötniük a regionális hatósággal, és engedélyeztetniük vele azokat az ellátásokat, amelyeket társadalombiztosítási finanszírozás keretében kívánnak nyújtani. A szerződéskötés ugyan mindkét fél részéről visszautasítható, de a szolgáltatók számára ez azt jelenti, hogy betegeiknek előre kell fizetniük és csak utólag kapják a tb-finanszírozásnak egy csökkentett összegét, a hatóságnak pedig indokolnia kell a visszautasítást, és döntése a közigazgatási bíróságon megtámadható. Az állami kórházak esetében a szerződéskötési szabadságot az szűkíti, hogy a szerződéskötési igazgatójukat a regionális hatóság elnöke nevezi ki és menti fel. A tárgyalási pozíciók tehát korántsem egyenlők, és különösen a piacra újonnan belépni szándékozó ellátók szempontjából a verseny nem nyílt, a hatósági döntések meglehetősen önkényesek. A már a 11


piacon lévő szolgáltatók számára azonban a szerződéskötés azt jelenti, hogy elképzeléseiket érvényesíthetik, és a SROS rendelkezéseit számon kérhetik a tárgyalási eljárás során. Az egészségügyi-szociális ellátás 2009 óta integráns része a kapacitástervezésnek, azonban ezen a területen a megyei önkormányzatok részvétele többszereplőssé teszi a SROS kialakítását. A szociális feladatok, többek között az idősek és a fogyatékkal élők ellátása terén 1983 óta a kompetens megyei önkormányzatok rész-finanszírozókként is megkerülhetetlen részei az idősotthonokkal és más speciális intézményekkel való szerződéskötésnek, így a koncepcióalkotás ezen a területen az állami hatóságok és az önkormányzatok együttműködését igényli. Az ambuláns ellátást Franciaországban többségében vállalkozó orvosok végzik, akikre teljes letelepedési szabadság vonatkozik. Ebből következően az állami szerveknek nincs lehetőségük közvetlenül befolyásolni a kínálat alakulását. Legújabb változatában a SROS hatálya kiterjed az ambuláns ellátás területére is, ám a többi szektorral ellentétben itt nincs kötelező érvénye. Az alapszintű társadalombiztosítási térítés minden orvosnak jár, függetlenül attól, hogy tekintettel van-e a regionális hatóságok által meghatározott letelepedési prioritásokra vagy sem. Így az ő esetükben a hatóság teljes mértékben ösztönző, szerződéses módszereket alkalmaz céljai elérésére. A SROS keretében meghatározott kiemelt körzetekben dolgozók számára, csakúgy, mint a hálózatba tömörülő vagy egészségházakban praktizáló orvosok és az ambuláns egészségügyi központok részére, amennyiben vállalják a megadott feltételek teljesítését, bónusz-opciók érhetők el a társadalombiztosító részéről. A francia rendszerben tehát a szerződéskötés inkább a meglévő szolgáltatókkal való korlátozott mértékű együtt-döntést jelent, mintsem az ellátók teljes szabadságának érvényesülését. Mindazonáltal azt tapasztaljuk, hogy: (1) az ellátásszervezés hatásköre regionális szintre került, (2) a korábban bürokratikusan megszabott feladatok helyébe egyrészről teljesítményarányos finanszírozás, másrészről szerződésben vállalt kötelezettségek léptek az állami szektorban, (3) az ellátások fokozatosan nyílnak meg a magánszolgáltatók és a verseny előtt – habár ez utóbbi téren a jelenlegi szocialista kormány nem tervez további előrelépést. Létezik továbbá a regionális hatóságok mellett egy érdekegyeztető fórum, Az Egészségügy és [fizikai] Autonómia Regionális Tanácsa (CRSA) néven. Ebben az érintett önkormányzatok, egyesületek és beteg-szervezetek, a munkavállalók és a vállalkozó ellátók képviselői, az ellátó-intézmények és a társadalombiztosítás szervei vesznek részt. Ez a testület véleményezési joggal bír a SROS alapját jelentő regionális egészségügyi terv (PRS) elfogadásakor, továbbá az engedélyezési eljárásoknál és egyéb speciális területeken (pl. a népegészségügyi és a fogyatékos-ügyi tervek készítésénél). 2. Egyesült Királyság (Anglia) Az Egyesült Királyság egészségügye döntő részben a nemzeti egészségügyi szolgálat (NHS) rendszerében működik. E szervezet magában foglalja egy részről a finanszírozást, más részről az ellátók nagy többségét, ugyanakkor a kétféle szereplő között piaci jellegű koordinációt igyekszik megvalósítani. A királyság négy országában az NHS-t érintő szabályok számos ponton különbözhetnek egymástól; itt csak az Angliában érvényes helyzetet tárgyaljuk. Az angol egészségügy aktuális, nagy reformját jelentő, nagyrészt 2013. áprilistól érvényes Egészségügyi és Szociális Ellátási Törvény (Health and Social Care Act, 2012) újabb jelentős lépéseket tesz a piaci koordináció szélesítése irányába. Mindeközben a rendszer kellően decentralizált ahhoz is, hogy szereplői a szabályok változtatása nélkül képesek legyenek a folyamatos innovációra.

12


A háziorvosi ellátás kivételével valamennyi ellátási szinten találhatók ún. NHS trösztök (NHS Trust), illetve NHS alapítványi trösztök (NHS Foundation Trust). Míg az előbbiek a regionális szintű stratégiai igazgatóságok (SHA) közvetlen irányítása alatt állnak, a 2004 óta létező alapítványi forma olyan nonprofit vállalatot takar, amelynek gazdálkodását a menedzsmentet, a dolgozókat, illetve a helyi civil szférát képviselő igazgatótanács irányítja (ld. 1. ábra). Az NHS trösztök többéves folyamat során, bizonyos követelmények teljesítése esetén alakulhatnak át alapítványi trösztökké. Az ellátás legfontosabb szervezői az alapellátási trösztök (PCT), amelyek a jelenleg működő rendszerben a finanszírozó szerepét töltik be. Ezen túlmenően a PCT-knek vannak, de főként voltak, alapellátói feladataik is, ezeket azonban 2009 óta kiszervezhetik külön erre szakosodott közösségi ellátási trösztökhöz (community trust) vagy más egységekhez. A rendszer egyik alapeleme a PCT-k teljes szerződési szabadsága, amelynek csak két fő elv: a fekvőbeteg-ellátás központilag megszabott, DRG-típusú finanszírozási tételei (PbR), illetve a betegek intézményválasztási szabadsága szab határt. Egy PCT finanszírozóként azért felel, hogy a területén élők számára a szükséges volumenben rendelkezésre álljon, szerződött intézményekben, a számukra ingyenes ellátás. 2 1. ábra: Az angol egészségügyi rendszer

Forrás: Monitor (2010) A PCT-k finanszírozása a központi egészségügyi költségvetésből, végső soron adóból történik, a feladataikhoz igazodóan. Az akut ellátásban például 23 nagyobb betegségcsoportot különböztetnek meg, amelyeknek saját költségvetésük van (programme budget), és az alapellátási tröszt ezekre köt

2

Egy-egy PCT területe általában egy grófság, megye (county) vagy annak székhelye, egy nagyobb város, Londonban egyegy városrész (borough). Jelenleg 151 PCT működik Angliában, így átlagos lakosságuk kb. 250 000 fő. 13


ellátási szerződést az ellátó trösztökkel. Az ellátási szerződések legtöbbje teljesítményfinanszírozású, és a PbR tarifát követi, de ettől el lehet térni. Az ellátási szerződésekben szolgáltatóként éppúgy részt vehetnek a magántulajdonú ellátók, mint az NHS trösztök vagy alapítványi trösztök. Rendkívül lényeges ugyanakkor, hogy minden szerződésnél szükséges a B-típusú szolgáltatásvásárlásra vonatkozó európai uniós közbeszerzési szabályoknak 3 betartása, és azokat tenderezési eljárás után lehet csak megkötni. A PCT-k az akut ellátáson túlmenően a háziorvosi ellátásra, mentésre, pszichiátriai és medikoszociális ellátásra, illetve népegészségügyi feladatokra, vagyis az egészségügyi szolgáltatások teljes vertikumára kötnek szerződéseket. Összességében elmondható, hogy bár az Egyesült Királyság egészségügyi rendszerében az állami tulajdon a meghatározó, az ellátók gazdálkodási autonómiája az alapítványi trösztök számának növekedésével folyamatosan nő, és a finanszírozókhoz piaci alapon megkötött szerződésekkel kapcsolódnak. B. Az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása: a keresleti oldal. Ellentétben több, főképp föderatív berendezkedésű, ország példájával, sem Franciaországban sem Angliában nem kaptak decentralizált döntéshozók lényegi szerepet az ellátási csomag meghatározásában, így mindkét országban gyakorlatilag egybiztosítós rendszer működik. 1. Franciaország Franciaországban hagyományosan bismarcki elvű társadalombiztosítás működött, az Elzászban és Moselle-ben magától a kancellártól „örökölt” rendszerre építve. Ez szakmák szerint szerveződő pénztárakat jelentett, döntően az iparban, melyeket az 1945-ös reform tett általánossá és kötelezővé. Ma három nagyobb társadalombiztosítási kassza van: a bérből és fizetésből élők pénztára (CNAMTS), a mezőgazdasági termelők pénztára (MSA), illetve az egyéni vállalkozók és önfoglalkoztatók pénztára (RSI), továbbá számos kisebb, pl. a bányászok, a vasutasok vagy az elektromos művek dolgozói részére. Ezek a kasszák azonban mind ugyanazokat a szolgáltatásokat nyújtják, és a fellépő pénzügyi nehézségek kezelésére kiegyenlítő mechanizmusok működnek közöttük. A társadalombiztosítási rendszer igazgatása a korporatív modell szerint, a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szerveinek bevonásával történik. Egy 1996-os alkotmánymódosítás ugyanakkor kötelezővé tette az alapok fő számainak parlamenti jóváhagyását és törvényi szentesítését. A törvényjavaslatot a szociális partnerekkel való egyeztetés után a kormány terjeszti be, és a képviselők indítványaikkal módosíthatják azt. Ez tehát határozott centralizációt jelent a társadalombiztosítás finanszírozási oldalán, és gyakorlatilag egypénztáras – minden biztosított számára egyenlő feltételeket nyújtó, központilag irányított – rendszert hozott létre. Ennek létjogosultságát erősíti az a tény is, hogy 1995 óta a munkavállalói egészségügyi járulékot kiváltja az általános szociális hozzájárulás (CSG): egy, a munkajövedelmeken kívül a tőkejövedelmekre és a nyugdíjakra is kivetett, egykulcsos, címzett felhasználású adó. Ezen felül az egészségügy finanszírozásához, a későbbi munkaadói járulékcsökkentéseket kiváltandó, egyes fogyasztási adók is hozzájárulnak. Így az állam szerepe a

A szabályok leírását ld. itt: http://collections.europarchive.org/tna/20100509080731/dhcarenetworks.org.uk/csed/latest/resource/?cid=5179 3

14


finanszírozásban megerősödött. Továbbá, 1998 óta létezik az általános betegbiztosítás (CMU), amely minden Franciaországban lakó polgárt biztosít, ezáltal tovább gyengítve az önálló és önkormányzó, a befizetéseken és a szakmához tartozáson alapuló pénztárak önálló szerepét. A hozzájárulások és a térítések mértékét egyaránt a törvény szabja meg. Mindazonáltal, a társadalombiztosítási rendszer adminisztrációja, hasonlóan a járulékok behajtásához, továbbra is a pénztárak feladata. Sőt egy 2004-es reformmal autonómiájuk ismét valamelyest nőtt, a regionális egészségügyi hatóságokon keresztül pedig a már említett módon a kínálatszervezésben is részt vesznek. A sebészeti, belgyógyászati és nőgyógyászati ellátásokat 2008 óta minden szektorban teljesítményarányosan téríti a biztosító, a betegek szabad intézményválasztásának figyelembevételével. Ennek következményeként a felsorolt ellátásokban (amelyek az összes fekvőbeteg-kiadás nagyobbik részét teszik ki) a szolgáltatásnyújtás feltétele csupán a kiadott működési engedély, ezen túlmenően az ellátások számát és az árbevételt a betegek választása határozza meg. A forprofit magánszolgáltatók túlnyomó többségben ezen a piacon vannak jelen. 2009 óta lehetséges ugyanakkor a közcélúnak tekintett feladatok (ügyelet, kutatási és képzési tevékenység, népegészségügyi feladatok, fogvatartottak ellátása, stb.) szerződés keretében való odaítélése is. Igaz, a végrehajtási rendeletek rögzítették, hogy az inkumbens állami vagy non-profit ellátó csak akkor váltható fel másik, adott esetben vállalkozási formájú szerződő féllel, ha valamilyen okból kifejezetten alkalmatlanná válik a SROS által előírt szolgáltatás teljesítésére. Ez esetben nyilvános tenderre kerül sor, de külön rendelkezés rögzíti azt is, hogy az ilyen tenderek nem tartoznak a közbeszerzésekre vonatkozó szabályok hatálya alá. Létezik továbbá Franciaországban a kiegészítő egészségbiztosítások rendszere, amely önkéntesen választható, és az összes egészségügyi kiadás mintegy 13%-át kitevő piacot jelent. Ezen a piacon, a biztosítótársaságok mellett, jelen vannak a klasszikus bismarcki elven működő, döntően az aktív dolgozók számára non-profit kockázatközösséget létrehozó pénztárak (mutuelle). A közigazgatási decentralizáció ehhez hasonló elveket követett Franciaországban abból a szempontból, hogy míg számos szolgáltatás és pénzügyi transzfer adminisztrációja került a települési, megyei vagy regionális önkormányzatok hatáskörébe, ezek alapelveit az állam központilag határozza meg. Ez az elv tulajdonképpen nem is változtatható meg az egyenlőség kívánalmának sérelme nélkül, amely pedig a francia állam egyik alappillérét kezdené ki. Nem lehetséges tehát, hogy az ország különböző területei saját kasszákat tartsanak fenn, és az állampolgároknak nyújtott szolgáltatások között különbség keletkezzen aszerint, hogy milyen gazdag vagy milyen politikát követő országrészben élnek. Ezzel együtt a megyei önkormányzatok 1983 óta jelentős kompetenciákat élveznek a szociális rendszer és a népegészségügy, illetve az egészségügyi-szociális ellátás terén. A már említett időskori és fogyatékkal élőknek szóló ellátásokon kívül a családok és a gyerekek egészségügyi védelme is a feladataik közé tartozik. 2. Egyesült Királyság Az Egyesült Királyság egészségügye országonként külön, és teljes egészében adóból finanszírozott. Az NHS feladata, hogy ingyenesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokat biztosítson a teljes lakosságnak, egy szűk, a parlament által az ellátási kosárból kivett szolgáltatási kört kivéve (NHS Constitution, 2012).

15


Az ellátás szervezése decentralizált, ahogyan ld. az A rész. A szolgáltatásvásárló PCT-knek lehetőségük van az ellátók finanszírozási módját is szabadon befolyásolni. A rendszer, habár teljesen eltérő felépítésű, ebben a tekintetben ugyanazt az alapelvet valósítja meg, mint a francia esetben: az ellátási csomag és a hozzájárulások központilag definiáltak, de a finanszírozás operatív kérdéseiről decentralizált szinteken döntenek. A finanszírozási megoldások terén korábban lehetőség volt a volumenkoncentrációra épülő kizárólagos szerződések létrehozatalára, ezért elterjedt volt a bázis-finanszírozás. A betegek számára nyitott intézményválasztási szabadság bevezetése óta azonban erre nincs lehetőség, így alapvetően háromféle megoldás létezik. (1) Legelterjedtebb a PbR-alapú teljesítményfinanszírozási szerződés a térség bizonyos ellátóival. (2) Lehetőség van továbbá az ún. „bármely elismert ellátó” (any qualified provider – AQP) elvének alkalmazására, amely minden köz- vagy magántulajdonú ellátó előtt nyitva van, aki az alapvető minőségi kritériumoknak megfelel és egy megadott áron hajlandó szolgáltatni. Ez a megoldás a piacon belül a betegekért folyó versenyt erősíti. (3) Végül ma is lehetséges a volumenkoncentráció, amennyiben egy térség meghatározó ellátói számára konzorciumban-pályázatot írnak ki. Ez utóbbi esetben fejkvóta-alapú finanszírozás érvényesíthető, és a konzorciumon kívülre menő betegek által jelentett pénzügyi kockázat az ellátókat terheli. Ezekből az elemekből a szolgáltatásvásárlók egyénileg állítják össze az adott betegségcsoportra vonatkozó tender szerződési feltételeit. A decentralizáció további lépéseként a szolgáltatásvásárlói feladatok legnagyobb részét 2013. április 1től a háziorvosokból alakult klinikai szolgáltatásvásárló csoportok (CCG) veszik át. Petrella és RichezBattesti (2008) értelmezési keretében ezzel a lépéssel igyekszik a konzervatív kormány növelni az NHS szervezeti közelségből fakadó legitimációját. Kivételt képez maga a háziorvosi ellátás, továbbá a speciális, országos központok szolgáltatásai, a hadsereg és a fogvatartottak ellátása, stb., amelyet az NHS Szolgáltatásvásárló Tanács (Commissioning Board) vállal át. A háziorvosokat döntően fejkvótaalapú rendszerben, az általános orvosi szerződés (GMC) keretében foglalkoztatják, ügyeleti szolgáltatásaik esetében azonban a többi beszerzési feladathoz hasonló versenyszabályok érvényesek. Ezzel a reformmal tovább gyengül a központi ellenőrzés a finanszírozást végző testületek felett és tovább nő a döntések önállósága, nem változik azonban a már többször említett alapelv, miszerint a kereslet biztosítása központi, a kínálat szervezése pedig helyi feladat. Konklúzió Különböző országokban az egészségügyi decentralizáció számos eszköze ismert: pl. a helyi önkormányzatok szerepének erősítése az ellátók tulajdonosaiként és a kínálat szervezőiként egyaránt; az ellátók és a finanszírozó különválasztása és köztük szerződéses viszonyok kialakítása; az egészségbiztosító autonómiája; vagy a kamarák és szakmai érdekképviseleti szervezetek konzultatív szerepének erősítése. (Shakarishvili és Davey; 2005) Franciaországban és az Egyesült Királyságban ezek közül többet megvalósítottak, elsősorban a kínálati oldalon. Angliában ez egy erősen központosított rendszer hosszú távú decentralizációs folyamatának része, míg Franciaországban inkább egy folyamatosan változó, vegyes jellegű rendszer pillanatnyi egyensúlya. Készítette: Babarczy Balázs

16


Források: `

Chikán, A. (2008) Vállalatgazdaságtan, Aula Kiadó, Budapest

`

Enjolras, B. (2005) Economie sociale et solidaire et régimes de gouvernance, Revue Internationale de l’Economie Sociale, n. 296.

`

Légifrance: http://www.legifrance.gouv.fr

`

Monitor (2010) http://www.monitor-nhsft.gov.uk

`

NHS Constitution (2012) http://www.nhs.uk

`

Petrella, F. és Richez-Battesti, N. (2008) Diversité des formes de gouvernance territoriale des politiques sociales et place des organisations d’économie sociale et solidaire: Regards croisés sur les service de „care” en Europe, LEST, Université de la Méditerranée, Aix-Marseille

`

Shakarishvili, G. és Davey, K. (2005) Trends in Reforming the Provision and Financing of Healthcare Services in CEE/CIS Regions during the 1990s, In Decentralization in Healthcare, Open Society Institute, Budapest

`

Vie publique: http://www.vie-publique.fr

2013-01-08 14:11:06

A német beteg- és ápolásbiztosítás alakulása 2013-tól A német egészségbiztosítási rendszerben 2013-tól eltörölték a 2004-ben bevezetett negyedévente térítendő 10 eurós vizitdíjat. A kötelező betegbiztosításban azok a munkavállalók vesznek részt, akik bruttó jövedelme nem éri el a 4350 euró/hó szintet (2012: 4237 euró). Az ennél magasabb jövedelemmel rendelkező kötelező betegbiztosítottaknak lehetőségük van a magánbiztosításba való átlépésre. Az előírtnál magasabb jövedelemmel rendelkező pályakezdők szabadon dönthetnek, hogy a kötelező biztosítással vagy a magánbiztosítással szerződnek. Az egészség- és ápolásbiztosítás terén a járulék megállapításának jövedelmi határa 3937 euró/hó-ra növekedett (2012: 3825). Az önrészfizetés határa 2013-ban az éves bruttó jövedelem 2 százaléka maradt, a krónikus betegek esetében az önrészfizetés éves határa szintén változatlanul 1 százalék. Gyógyszerek, kötszerek és gyógyászati segédeszközök esetén a lakosság által fizetendő önrész mértéke nem változott, azaz 10 százalék és továbbra is érvényes, hogy minimum 5, maximum 10 eurót tesz ki. Egyes krónikus betegek esetében 2013-tól egyszerűsödött az mentesség igénybe vételének rendszere. Azon krónikus betegek (súlyos krónikus betegségben szenvedők, illetve dializált betegek) esetében, akik egészségi státuszában javulás nem várható, a kedvezmény igénybe vételéhez szükséges évenkénti igazolás beszerzésétől eltekintenek. 2008-tól van érvényben az a szabályozás, mely szerint azok a német biztosítottak, akik az érvényben lévő előírások szerinti rákmegelőző tanácsadáson és vizsgálaton nem vesznek részt a jogosultság elérését követő két éven belül (nők 20 éves és férfiak 45 éves kortól), később kialakuló krónikus betegségük esetén nem élhetnek az egy százalékos önrészfizetési kedvezménnyel. Nem vonatkozik ez a szabályozás a súlyos krónikus betegekre, a II./III. ápolási kategóriába tartozókra, illetve pszichés betegekre. 17


A krónikus betegek szociális ellátásba átnyúló ápolását ötödik pillérként az ápolásbiztosítás fedezi. A német rendszerben ápolásbiztosítás megkötése a kötelező és a magán egészségbiztosítással rendelkező biztosítottak részére is kötelező jellegű. A kötelező ápolásbiztosítás teljes lakosságra vonatkozó kiterjesztésének célja a szociális ellátást nyújtó helyi önkormányzatok, idősek otthonaiban ápolási szolgáltatást igénybe vevő önálló személyek vagy családok terheinek csökkentése volt. A német rendszer három ápolási szintet különböztet meg, rászorultság esetén a támogatás szintenként eltérő. Az első ápolási szinthez tartoznak azok a személyek, akik a napi testápolás, táplálkozás és mobilitás esetén legalább egyszer (napi átlag legalább 3 óra) segítségre szorulnak. A második szinthez azok az ápolásra szoruló súlyos krónikus betegek tartoznak, akik naponta legalább három különböző napszakban (napi átlag legalább 3 óra) igényelnek betegségük miatt segítséget, illetve a harmadik ápolási szinthez azok az ápolásra szoruló legsúlyosabb krónikus beteg tartoznak, akik a nap 24 órájában (napi átlag legalább 5 óra) segítségre szorulnak. 2013-tól az ápolásbiztosítási járulék 1,95 százalékról 2,05 százalékra (egyedülállók esetén 2,3 százalékra) nőtt. Kiemelt figyelmet kap a hosszú távú ellátást igénylők, köztük a demens betegek lakóhelyi (hozzátartozók és lakóközösségek által nyújtott) gondozásának támogatása és nőtt az egyes ápolási szintek szerinti támogatás mértéke. A támogatás hozzátartozó által végzett otthoni ápolás esetén főként ápolási díj térítését jelenti; professzionális ambuláns vagy fekvőbeteg ápolás igénybe vétele esetén az ápolási költségek egy részének átvállalását (beleértve a rehabilitációs költségeket, lakókörnyezet átalakítását célzó intézkedéseket), ami azonban nem fedi le a teljes ellátást, hanem maximálisan térített összegek kerülnek meghatározásra. A nyújtott havi professzionális ambuláns otthonápolási szolgáltatások természetbeni támogatása 2013tól az első ápolási szinten 450 eurót, a második szinten 1100 eurót, a harmadik szinten 1550 eurót tesz ki. A természetbeni juttatás rendkívül magas ápolási szükséglet esetén 1918 eurót is elérhet. A hozzátartozó által végzett ápolás díja az első ápolási szinten 235 euró, a második szinten 440 euró, a harmadik szinten 700 euró. Automatikusan megkapják a nyugdíj- és baleset biztosítást azok a hozzátartozóikat ápoló személyek, akik heti több mint 14 órában végeznek ilyen jellegű tevékenységet. Otthonápolási tevékenységet végző hozzátartozóknak az ápolásbiztosító a betegség vagy szabadság idejére éves szinten 1550 euróig segédápoló finanszírozását vállalja. A fekvőbeteg keretek között nyújtott ápolási szolgáltatások esetén a díjazás szintenként 1023 euró, 1279 euró és 1550 euró szerint változik, illetve méltányossági esetekben 1918 euró is lehet. A német ápolásbiztosításban lehetőség nyílik kiegészítő ápolásbiztosítás megkötésére, amit az állam az elfogadott ápolási reform értelmében 2013. január elsejétől éves szinten 60 euróval támogat. A kiegészítő ápolásbiztosítás három fajtája különböztethető meg. Szó lehet ápolási nyugdíj térítéséről (havi nyugdíj juttatására kötött életbiztosítással kombinált biztosítási forma), a kötelező ápolásbiztosítás mellett felmerülő költségek részleges vagy teljes térítéséről, illetve az ápolás időtartama alatt napi fix összegű ápolási pénz térítéséről. 2013-tól különös figyelmet kapnak az önszerveződő, ambuláns formában ápolási tevékenységet végző lakóközösségek, melyekben ápolásra szoruló lakótársakként maximálisan 2500 eurót térít a rendszer, illetve lakóközösségenként az akadálymentesítésre vagy egyéb átalakításokra maximálisan 10 ezer euró támogatás vehető igénybe. Magasabb szervezési költségek esetén a biztosítási rendszer lakónként havi 200 euró felárat támogat. A fogyatékkal élők ápolását végző intézmények esetében 2013-tól az otthonápolás idejére nem történik levonás.

18


A felsőoktatásban tanulók betegbiztosításának összköltsége 2013-tól havi 64,77 euróban, ápolásbiztosítás címén részükről 12,24 euró térítse az előírt. A 23 évet betöltő gyermektelen hallgatók esetében az ápolási biztosítás összege valamivel magasabb, 13,73 euró havonta. A fogpótlás (koronák, hidak, protézisek) és felépítmények kialakításának költségeit az egészségbiztosító diagnózisok szerint járó fix összegekkel támogatja. Ez azt jelenti, hogy miden biztosított azonos diagnózis esetén, azonos összegű juttatást kap. A juttatásoknak a diagnózis alapján meghatározott, orvosilag szükséges ellátás legalább 50 százalékát kell fedezniük. A felmerülő költségek másik felét a biztosított maga viseli. Amennyiben a biztosított az orvosilag javasolttól eltérő ellátást igényel (pl. híd helyett implantátum), a támogatást a fentiek szerint megkapja az orvosilag javasolt ellátásnak megfelelő keretek között, a felmerülő árkülönbözetet azonban teljes mértékben a biztosítottnak kell állnia. Az önrészfizetés alól méltányossági esetekben továbbra is adható kedvezmény. A kezelés megkezdése előtt a német betegpénztáraknak a kezelési és költségvetési tervet meg kell vizsgálniuk és jóvá kell hagyniuk. (VN) Források: `

AOK: Von A(rzneimittel) bis Z(uschuss): Das gilt 2013 http://www.aok-bv.de/zahlen/gesundheitswesen/index_00523.html

`

Bundesministerium für Gesundheit: Das Pflege-Neuausrichtungs-Gesetz http://www.bmg.bund.de/pflege/das-pflege-neuausrichtungs-gesetz.html

`

Krankenkassen.de: Leistungen der sozialen Pflegeversicherung http://www.krankenkassen.de/gesetzliche-krankenkassen/system-gesetzlichekrankenversicherung/sozialversicherung-rechengroessen-beitragsbemessungsgrenzeversicherungspflichtgrenze/Leistungen-soziale-Pflegeversicherung/

Letöltések dátuma: 2013.01.22. 2013-01-22 15:09:20

Csehország: a lakosság többsége ellenzi az egészségügyi megszorító intézkedéseket A cseh lakosság mintegy négyötöde ellenzi az egészségügyben foganatosított megszorító intézkedéseket, különösen a kórházi ágyak számának csökkentését, a gyógyszerek önrészének emelését és a vizitdíj bevezetését – derül ki a CVVM Ügynökség által készített közvélemény-kutatásból. A közvélemény-kutatást 2012 decemberében 1047 fő megkérdezésével bonyolították le. A kérdőív a már végrehajtott, illetve a tervezett reformlépésekre egyaránt tartalmazott kérdéseket. Az egyetlen javasolt intézkedés, amelyet a lakosság többsége (54 százaléka) támogat, az egy állami biztosító létrehozására irányuló kezdeményezés. A válaszadók fele támogatná az egészségbiztosítási járulék növelését a dohányzó, illetve alkoholfüggő páciensek számára, 43 százalékuk viszont nem ért egyet ezzel a javaslattal. A csehek háromnegyede ellenzi a szakorvosi intézmények számának csökkentését.

19


A válaszadók több mint háromötöde nem ért egyet a standard és extra (a kötelező egészségbiztosítás által nem fedezett) szolgáltatáscsomagok kialakításával. Nagyjából ugyanennyien ellenzik a háziorvos által nem javasolt szakorvosi vizitek esetében fizetendő díj bevezetését is. A válaszadók több mint fele elutasítja a kórházi napidíj bevezetését, amelyből az élelmezési és elszállásolási költségeket finanszíroznák. Nemrégiben az Egészségügyi Minisztérium és a legnagyobb egészségbiztosító, a VZP csendben levette napirendről azt a költségcsökkentést célzó, de népszerűtlen tervet, amely jelentősen átalakította volna a kórházhálózatot, és néhány kórház, illetve kórházi osztály bezárását is maga után hozta volna.(AZS) Forrás: `

Prague Monitor, 2013. január 13. http://praguemonitor.com/2013/01/21/poll-most-czechsagainst-healthcare-austerity-measures (letöltés: 2013.01.21.)

2013-01-21 16:52:08

Finanszírozás Az egészségbiztosítási díjak és önköltségek trendjei az Egyesült Államokban A Commonwealth Fund tanulmánya megvizsgálja a munkahelyi egészségbiztosítás államonkénti trendjeinek alakulását a 2003-2011-ig terjedő időszakban. A Commonwealth Fund országos felmérése szerint a munkáltatók által fedezett amerikai családok magánbiztosítási díjainak éves növekedése jóval meghaladja a jövedelmek növekedésének mértékét. A felmérés rámutat arra, hogy az egészségbiztosítás igen költséges az Egyesült Államokban és egyre megfizethetetlenebbé válik az emberek számára, függetlenül attól, hogy melyik államban élnek. 2011ben a családi egészségbiztosítási fedezet átlagos éves díja 15 022 dollár volt, ami 62%-os növekedést jelent 2003 óta. Ha a munkahelyi biztosítási díjak az elmúlt nyolc év arányában fognak emelkedni, akkor 2020-ra elérik a 24 740 dolláros átlagot. A biztosítási díjak növekedése a jövedelem egyre nagyobb hányadát veszi el, főleg a családi fedezettel rendelkezők számára. Ugyanakkor a munkahelyi biztosítás egyre kisebb pénzügyi védelmet nyújt – az elmúlt nyolc évben az önrész fizetések több mint kétszeresére növekedtek. Mindennek eredményeképpen a munkavállalók és családjaik kevesebb pénzt tudnak megtakarítani oktatás vagy nyugdíj céljából, vagy a mindennapi megélhetésre. Az egészségügyi törvény (Affordable Care Act) számos, a fedezetet és az ellátó rendszert érintő reformot tartalmaz a költségek csökkentésére és a pénzügyi védelem javítására. A törvény alapot nyújt az egészségbiztosítási piacok által nyújtott értékek növelésére olyan intézkedésekkel, mint az államok által irányított biztosítási piacok (exchanges) létrehozása, új biztosítási piaci szabályok és a fogyasztóvédelem bevezetése, az állami és a szövetségi felügyelet kiszélesítése az ipar működése felett. Az ilyen intézkedések vissza tudnák fogni az emelkedő biztosítási díjakat és megfizethetőbbé tenni a fedezetet. A tanulmány szerint azonban további cselekvésre van szükség ahhoz, hogy az egészségügyi ellátás költségnövekedésének mozgatórugóit is megcélozzák. A gyengén koordinált ellátás, a duplikált 20


szolgáltatások, az adminisztrációs pazarlás, a magánbiztosítás emelkedő díjai azt jelzik, hogy nagyobb erőfeszítésre van szükség a költségnövekedés lassítására mind az állami, mind a magánbiztosítási piacon. Az ilyen erőfeszítések szükségszerűvé teszik az összes szereplő összefogását. Az egészségügyi kiadásokat érintő országos viták gyakran a szövetségi szinten jelentkező hiányra és az állami Medicare jövőjére összpontosítanak, és kevésbé a személyek magánbiztosítási fedezetére, amely gyorsabban emelkedik, mint az egy főre jutó Medicare kiadás. A vállalkozásokra és a családokra nehezedő teher szükségessé teszi a magánszektor érdekében tett cselekvéseket is, máskülönben tovább növekednek a magánbiztosítás díjai az önrész fizetésekkel egyetemben. (SZL) Forrás: `

Cathy Schoen et al.: State Trends in Premiums and Deductibles, 2003–2011: Eroding Protection and Rising Costs Underscore Need for Action. The Commonwealth Fund, http://www.commonwealthfund.org/Publications/Issue-Briefs/2012/Dec/State-Trends-inPremiums-and-Deductibles.aspx (letöltés: 2013.01.14.) 2013-01-17 15:27:26

Csomagolt fizetés Hollandiában A „csomagolt fizetés” (bundled payment) az integrált ellátás finanszírozásának egy formája és fix összegű térítést jelent az összes szolgáltatásért, amelyben a beteg az ellátás teljes epizódja alatt részesült. Hollandiában 2007-től kezdődően kísérleteznek a csomagolt fizetés mechanizmusával a krónikus betegek számára nyújtott ellátás javítására. A kezdeti töredékes kísérletek után 2010-ben országos programok indultak el három betegség terén: diabetes, krónikus obstruktív tüdőbetegség és vaszkuláris kockázat menedzsment. A csomagolt fizetési modellben az egészségbiztosítók egyszeri díjat fizetnek a szerződő „ellátó csoport” számára a specifikus krónikus betegellátás összes elemének fedezésére. A csoport több egészségügyi ellátóból tevődik össze, és gyakran háziorvosok tulajdonában vannak. Az „ellátó csoport” megjelölés a fő szerződő szervezetre vonatkozik és nem az egészségügyi ellátást nyújtó szervezetekre. A csomagolt szolgáltatások árát a biztosító és az ellátó csoport közötti megállapodás szerint határozzák meg, az alvállalkozók díjait pedig az ellátó csoporton belül tárgyalják meg. Az ellátásba foglalt szolgáltatásokat betegség-specifikus országos standardok határozzák meg, amelyeket országos ellátószövetségek és betegszervezetek jóváhagyásával alakítanak ki. A csomagolt ellátásba foglalt szolgáltatásokat a kötelező alapbiztosítás teljes mértékben fedezi, vagyis a betegeknek nem kell többletet fizetniük. A csomagolt fizetési rendszer önkéntes alapú, így a biztosítók és az ellátók szabadon alkalmazhatják, de maradhatnak a hagyományos egészségügyi térítésnél is. A kísérleti időszak 2012-ben véget ér, majd az egészségügyi miniszter által kijelölt értékelő bizottság ajánlást tesz a rendszer megtartására, változtatására vagy bővítésére. Az értékelő bizottság olyan multidiszciplináris csoport, amely szakértelemmel rendelkezik az alapellátás, az integrált krónikus ellátás és az egészségügyi gazdaságtan területein. A csomagolt fizetés új rendszere fontos változásokhoz vezetett a krónikus betegellátás finanszírozásában Hollandiában. Aránylag rövid időn belül jöttek létre ellátó csoportok az egész országban és integrált, multidiszciplináris ellátást nyújtottak főképpen a diabetes betegek számára 21


(kisebb mértékben a krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedőknek és a vaszkuláris kockázattal bíró betegeknek). Az új rendszer két tekintetben jelentett szakítást a múlttal. Egyrészt együttműködésre kényszerítette az alapellátás résztvevőit, akik a múltban csak ad hoc jelleggel és önkéntes alapon működtek együtt. Másrészt a szabályozott verseny bevezetése azt jelentette, hogy a biztosítóval való megállapodás az ár és minőség tekintetében regionális szinten történt. A múltban mindez országos szinten ment végbe az ellátó szervezetek és a biztosítók között, a kormány által megszabott szabályozó korlátok keretein belül. A csomagolt fizetési rendszer létrehozásához nem volt szükség jelentős befektetésekre, mivel a legtöbb ellátó folytathatta munkáját kis vagy közepes méretű praxisában. Az ellátó csoportok számának hatalmas növekedése azt jelezte, hogy az ilyen csoportok létrehozása – vagy a hozzájuk való csatlakozás – kedvező fizetési szinteket von maga után. Az ellátó csoportok kialakításának minimális követelménye ugyanakkor azzal járt, hogy a minőséget érintő beszámolás kezdetleges maradt, és hogy néhány ellátó csoport igen nagy regionális piaci részesedésre tett szert. Sem a biztosítók, sem az ellátó csoportok nem rendelkeztek tapasztalattal az integrált ellátás szervezésében és térítésében. Az ellátó csoportoknak meg kellett tanulniuk az alvállalkozókkal való viszonyuk menedzselését is. Az alvállalkozóknak jobban kell követniük az irányelveket mint a múltban, és strukturáltabb módon kell nyilvántartást vezetniük, gyakran a saját rendszerüktől különálló módon. Az újonnan létrejött csoportok közül többet a pénzügyi ösztönzők motiválnak. Ezek a csoportok az új rendszerben többnyire az ellátás más fajta elszámolását látják, és nincs javulás az általuk nyújtott ellátásban. Végső soron a biztosítóknak kell indikátorok alapján meghatározniuk, hogy értéket kapnak-e pénzükért. Ezen indikátorok közül azonban sok nem áll még rendelkezésre az új programokban, köztük a csomagolt fizetésben. Ezért gyakran nehézségbe ütközik a biztosítók számára, hogy ellenőrizzék, nem számolták-e el többször az ellátást, vagy a megállapodás szerint nyújtották-e azt. A csomagolt fizetés programjának kezdeti értékelése szerint javult az ellátás szervezése és koordinálása, jobb együttműködés jött létre az egészségügyi ellátók között, és a protokollok betartása is javulást mutatott. A csomagolt fizetés összköltségre gyakorolt hatásairól még túl korai következtetéseket levonni. A fizetési mód jövőjét illetően a siker attól függ, hogy elérhető lesz-e jobb minőség megfizethető áron. Még a jól teljesítő ellátó csoportoknál is éveket vesz igénybe, míg a költségmegtakarítások észlelhetők lesznek. A kérdés az, hogy a politikaalkotók képesek-e várni az eredmények kibontakozására, miközben erőteljes nyomás nehezedik rájuk az egészségügyi költségek visszafogására. A csomagolt fizetés más krónikus betegségekre való alkalmazását is fontolóra kívánják venni Hollandiában. A csomagolt fizetés hasznos lépés lehet egy kockázattal kiigazított (a betegpopuláció kockázati profilján alapuló) integrált fejkvóta finanszírozás kifejlesztésében olyan multidiszciplináris ellátó csoportok számára, akik alap- és szakellátást nyújtanak egy meghatározott betegcsoportnak. (SZL) Forrás: `

Dinny H. de Bakker et al.: Early Results From Adoption Of Bundled Payment For Diabetes Care In The Netherlands Show Improvement In Care Coordination. HEALTH AFFAIRS 31, NO. 2, 2012

2013-01-08

22


Népegészségügy Franciaország - új bizottság a Daganatos Betegségekkel foglalkozó Országos Intézetben Franciaország Daganatos Betegségekkel foglalkozó Országos Intézete (INCA) felhívást tett közzé a szakemberek és a betegek számára, hogy 2013. január 25-éig jelentkezzenek a Betegeket és a Szakembereket egyesítő új Bizottságba (Comup), mely az intézet elnökének jóváhagyása mellett fog folyamatos konzultációt biztosítani a beérkező igényeknek megfelelően. A bizottsági tagságra a daganatos betegek és hozzátartozóik ugyanúgy jelentkezhetnek, mint az egészségügyi szakemberek képviseletében eljáró általános és szakorvosok, szociális gondozók és kutatók. A tervek szerint 28 főből fog állni az új testület, mely az előzőekben még két különálló bizottságot alkotó felhasználói és szakembercsoport tevékenységét fogja összehangolni. A továbbiakban az egészségügy szolgáltatói és felhasználói közösen fogják ellátni az új ajánlások kidolgozására, a szükségletek beazonosítására és az INCA által kezdeményezett tevékenységek véleményezésére irányuló feladataikat. (ZLL) Forrás: ` BOISTARD,S. : L’Inca crée le Comité des usagers et des professionnels. Viva Presse, 2013.01.10. http://www.viva.presse.fr/L-Inca-cree-le-Comite-des-usagers_17751.html (Letöltés dátuma: 2013.01.15.) 2013-01-15

Egészségügyi informatika Szülésznőkkel történő konzultációs lehetőség Skype-on Spanyolországban Új konzultációs módszer bevezetésére került sor Spanyolországban a Katalán Egészségügyi Intézet (ICS) által felállított Skype program révén. A fiatal anyák gyermekük világrahozatala után interneten is kérhetnek tanácsot a szülésznőktől a videokonferencia-képes Skype keretében. Jelenleg mintegy húsz egészségügyi központ bevonásával folyik a közel 20 000 fiatal anyát érintő program. Az ICS célkitűzése, hogy 2013 végére minden katalán egészségügyi központ rendelkezzen ilyen szolgáltatással. A program, melyet bevezetése előtt 1500 nő körében teszteltek, igen nagy sikert könyvelhet el. A bevezető szakaszban a fiatal nők átlagosan legalább kétszer konzultáltak a Skype-on, főként olyan kérdésekben kérve tanácsot a szülésznőktől mint az anyatejjel való táplálás, a csecsemő viselkedése és az anyák körében fellépő fizikai diszkomfort érzés. (ZLL) Forrás: ` THOMAZEAU,A.-M.: Espagne: les jeunes mères consultent sur Skype. Viva Presse, 2013.01.16. http://www.viva.presse.fr/Espagne-les-jeunes-meres_17762.html (Letöltés dátuma: 2013.01.21.) 2013-01-21 15:12:30 23


Gyógyszerügy, patikapiac Az Európai Unió gyógyszer-mellékhatásokkal szembeni fellépése 2012. október 4-én az Európai Unió Foglalkoztatás-, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanácsa (EPSCO) új szabályozást fogadott el az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezés utáni monitorozásának erősítésére. A Tanács által 2010. november 29-én elfogadott 17054/10 számú farmakovigilancia szabályozás megerősítésére vonatkozó új rendelkezés elsősorban a forgalombahozatali engedély jogosultjainak a gyógyszerek mellékhatásaival kapcsolatos kötelezettségeire összpontosít, és azokra az eljárásokra, melyeket a kompetens hatóságok az ilyen események bejelentése után kötelesek lefolytatni. Az intézkedések meghozatalakor a Tanács fontos céljának tekintette a potenciálisan veszélyt jelentő készítmények korai beazonosítását, és ezzel a káros mellékhatások fellépésének megelőzését. A szabályozás szigorítása előírja a forgalombahozatali engedély jogosultjai számára, hogy egy termék piacról való kivonása esetén, ennek okáról, még abban az esetben is, ha a döntést saját akaratukból hozták meg, értesítsék az illetékes hatóságot. Ugyanez érvényes a harmadik országok piacáról való gyógyszerkivonásokra is. (Így elkerülhetővé válik, hogy a biztonsági okokból kivont gyógyszerről a kompetens hatóságoknak ne legyen tudomása.) A rendelkezés a betegek gyógyszerelésének biztonságosabbá tételét szolgálja a gyógyszerkivonások kötelező bejelentésének előírásával. A lakosság és az egészségügyi szakemberek gyógyszerekkel kapcsolatos jobb tájékoztatására, a továbbiakban olyan gyógyszercsoportok kerülnek fel az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) által vezetett és széles körben hozzáférhető listára, melyek az eddigieknél (pl. biztonsági okokból) szorosabb monitorozást igényelnek. (ZLL) Forrás: `

New actions against adverse effects of medicines. Eurohealth, 2012,18,4. http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0008/179729/Eurohealth_v18n4.pdf

(Letöltés dátuma: 2013.01.28.)

Új gyógyszerárképzés Szlovákiában Szlovákiában az új jogalkotás értelmében a gyógyszerek ára nem lehet magasabb az Európai Unióban alkalmazott három legalacsonyabb gyógyszerár átlagánál. A gyógyszertörvény módosításának Ivan Gašparovič köztársasági elnök általi ratifikálása után, 2013 januárjától Szlovákiában a gyógyszerek, az egészségügyi segédeszközök és az étrendkiegészítők ára nem haladhatja meg az Európai Unió országaiban alkalmazott három legalacsonyabb gyógyszerár átlagát. A törvénymódosítás előtt a szlovák jogalkotás az Unióban alkalmazott második legalacsonyabb gyógyszerár meghaladására vonatkozóan tartalmazott tiltó rendelkezéseket. A gyógyszertörvényt módosító rendelkezés célja a gyógyszerárak méltányosabbá tétele a tagországok árainak és az átváltási ráták változásainak figyelembevételével. (ZLL) 24


Forrás: `

President has signed the new pricing of pharmaceuticals. Health Policy Intitute,2012.12.27. http://www.hpi.sk/hpi/en/view/9087/president-has-signed-the-new-pricing-ofpharmaceuticals.htmlhttp://www.hpi.sk/hpi/en/view/9087/president-has-signed-the-new-pricingof-pharmaceuticals.html

(Letöltés dátuma: 2013.01.22.) 2013-01-22 12:02:23

Ország-információk Törökország egészségügyi rendszere Törökországban a 2006-ban alapított Társadalombiztosítási Intézet (SSI) tevékenységének finanszírozása a munkáltatók és a munkavállalók befizetéseiből, valamint állami hozzájárulásokból történik, az SSI az egészségügyi rendszer szolgáltatásvásárlói oldalán monopolhelyzetet élvez. Az SSI saját ellátó hálózattal nem rendelkezik, így a szolgáltatásvásárló és szolgáltatás nyújtó szerepkör elkülönül. Szolgáltatói oldalon, az Egészségügyi Minisztérium tölti be a legfőbb szerepet, és intézményei révén országszerte gondoskodik az alap- és szakellátásról. Az egyetemek is fontos szerepet játszanak a betegellátásban. A magánszolgáltatók szerződéses alapon nyújtanak biztosítás által finanszírozott ellátást. A GYEMSZI IRF Rendszerelemzési főosztályának tanulmánya az alábbi linken olvasható: http://www.eski.hu/civiltajekoztatas/kepek/ho/anyagok/torokorszag_egeszsegugyi_rendszere-2013.pdf 2013-01-21 15:41:56

25

Válogatás a HealthOnLine cikkeibõl

Recommend Documents