Vadász Iván
Külföldi vevő a magyar boltban amikor a vevő szállít A hozzáadottértékadó-rendszer biztosítja, hogy a külföldi vevő részére egy magyar adóalany itthon, belföldön áfa mentesen értékesítsen olyan terméket, amely belföldi vevő esetében áfa köteles lenne. Egy későbbi adóellenőrzés számára azonban bizonyító erejű okiratokkal kell igazolni az adómentesség feltételeit, vagyis azt, hogy a magyar eladó által megkötött adásvételi szerződés teljesítése megfelel – a termékexport (Áfa tv 98. §), vagy – Közösségen belüli termékértékesítés (Áfa tv 89. §) feltételeinek. Ez a bizonyítás különösen nehéz abban az esetben, ha az értékesítés tárgyául szolgáló termék külföldre történő eljuttatása a vevő feladata, vagyis az árukat a külföldi vevő számára „gyárból” vagy „raktárról” megjelöléssel szállítanak (az áru elvitelével teljesülő ügyletek). Cikkünk célja annak a helyzetnek a bemutatása, amelyben az adómentesség alapfeltételét jelentő elszállítás (feladás) feletti hatalmat a külföldi vevő gyakorolja (mert a saját eszközével fuvaroz, vagy ő bíz meg egy harmadik személyt, tehát a vevő viseli a fuvarozás költségeit) miközben az adókockázat teljes mértékben a magyar eladót terheli, mivel az elszállítás (feladás) dokumentumait, és az exportálás tényét igazoló vámhatósági okiratot csak akkor képes egy későbbi adóellenőrzés számára bemutatni, ha azt a külföldi vevő átadta részére. A problémát jól szemléltető típustörténet a következő. A magyar székhelyű gabona-kereskedő vállalkozást (továbbiakban: eladó) felkeresi egy magát ügynökként feltüntető, magyarul beszélő személy, aki azt állítja, hogy egy román székhelyű vállalkozás (továbbiakban: vevő) képviseletében jár el. Az ügynök a vevő nevében ajánlatot tesz nagy mennyiségű gabona megvásárlására. Az áru átadása-átvétele több részletben történik, ilyenkor az ügynök van jelen, és a román vevő nevében készpénzben fizeti ki a vételárat, valamint megszervezi a termék elszállítását. A szállítást magyar fuvarozók végzik. Az eladó ÁFA mentes számlát állít ki a készpénzes értékesítésekről. Az egyes szállítások után 2-3 nappal az ügynök átadja az eladó részére a CMR-fuvarleveleket, amelyeken ott található a román vevő bélyegzője és aláírása. A későbbi adóellenőrzés ÁFA-hiányt állapít meg az eladó terhére, mivel ÁFAköteles, belföldi termékértékesítésnek minősítik az ügyleteket. Az adóhatósági határozat indokolása az alábbi ténymegállapításokat tartalmazza: – a román vevő bejegyzett vállalkozás, de bevallásaiban nem szerepeltette a magyar eladótól beszerzett termékmennyiséget, – a román vevő képviselője, valamint az ügynök nem található, a hatósági idézéseket nem lehet részükre kézbesíteni, – a magyar fuvarozók nyilvántartásai szerint a szállítások célállomása magyar belföldön volt, – az eladó nem volt körültekintő, nem ellenőrizte az adómentesség feltételeinek tényleges megvalósulását. Az adóhatározat rendelkezése szerint az adóhiány alapja a román vevő által fizetett ellenérték, vagyis az adóhatóság a számla végösszegét tekinti adóalapnak, vagyis az adó mértékét alulról felfelé számítja, annak ellenére, hogy az Áfa törvény rendelkezései szerint az adó összegét felülről lefelé számítva kell meghatározni (Áfa tv 65. §).
A gabona-kereskedelemben olyan mértékben elszaporodtak az ehhez hasonló adócsalások, hogy az agrárium szervezetei erre hivatkozva lobbiznak a mezőgazdasági termékek ÁFA kulcsának csökkentése mellett (Napi Gazdaság 2010. július 30-31. 7. oldal; Magyar Nemzet augusztus 6. 13. oldal). Természetesen más termékkörökre is kiterjednek a visszaélések. Az adóhatósági ellenőrzések nagyon elhúzódnak, ugyanis az ellenőrzésnek a gyakorlatban már nincs törvényes határideje, mert az számtalan jogcímen meghosszabbítható. Az termékértékesítés adómentességének feltételei az Európai Bíróság ítéletei alapján Az Európai Bíróság a termékexport adómentességének körülményeit eddig még egyetlen ítéletében sem részletezte. Ezzel szemben a C–184/05. sz. ügyben hozott ítélet1 alaposan körüljárja a Közösségen belüli termékértékesítés adómentességének kérdését. Az ítélet 23. pontja az alábbi három feltételt sorolja fel: 1. a termékkel való tulajdonosként történő rendelkezési jog átszálljon a vevőre, és 2. az értékesítő igazolja, hogy e terméket feladták, vagy elszállították egy másik tagállamba, és 3. a termék e feladás vagy szállítás során ténylegesen elhagyja a termékértékesítés helye szerinti tagállam területét. Az ítélet 24-27. pontjaiban az alábbi alapelveket rögzíti: a) az adóhatóság alapvetően az adóalanyok által szolgáltatott igazolások, és ez utóbbiak által benyújtott bevallások alapján bizonyosodik meg arról, hogy ténylegesen elhagyták-e az áruk a termékértékesítés helye szerinti tagállam területét. b) az adóalanyok által benyújtandó igazolásokról az irányelv egyik rendelkezése sem szól közvetlenül, ezért a tagállamok határozzák meg a Közösségen belüli termékértékesítések mentességi feltételeit, de a rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a közösségi jogrend részét képező általános elveket, közöttük különösen a jogbiztonság és az arányosság c) a közösségi jog alapelvei szerint az adózás alóli kivételhez vagy mentességhez való jog bizonyítása azt a személyt terheli, aki e jogra hivatkozik, tehát a termékértékesítőre hárul annak bizonyítása, hogy teljesülnek a mentességi feltételek. d) ellentétes a jogbiztonság elvével, ha valamely tagállam, amely a mentességhez való jog bizonyítékaként eredetileg elfogadta az értékesítő által bemutatott dokumentumokat, utólag arra kötelezhetné ezen értékesítőt, hogy fizesse meg az e termékértékesítés utáni HÉA-t, amennyiben kiderül, hogy a vevő által elkövetett olyan adókijátszás miatt, amelyről az értékesítőnek nem volt és nem is lehetett tudomása, az érintett termékek valójában nem hagyták el a termékértékesítés helye szerinti tagállam területét. A C-354/03., C-355/03. és C-484/03. sz. egyesített ügyek 51–55. pontjában az Európai Bíróság tisztázta a értékesítési láncban jóhiszeműen részt vevő adóalany felelősségét. Ez az ítélet kimondta: a) a láncügyletekben adóalanyként eljáró személy által végzett termékértékesítések gazdasági tevékenységnek minősülnek a hatodik irányelv értelmében, mivel teljesítik az említett fogalmak alapjául szolgáló objektív feltételeket, függetlenül az ugyanazon értékesítési láncban érintett más kereskedő szándékától, és/vagy a lánc részét képező, az említett adóalany
által végzett ügyletet megelőző vagy követő másik ügylet esetleges csalárd jellegétől, amelyről ezen adóalany nem tudott és nem tudhatott, b) az ilyen ügyleteket végző adóalanynak az előzetesen megfizetett HÉA levonásához való jogát az a körülmény sem befolyásolja, hogy – anélkül, hogy ez az adóalany tudná, illetve tudhatná – azon értékesítési láncon belül, amelybe ezek az ügyletek illeszkednek, az általa végzett ügyletet megelőző vagy követő más ügylet HÉA-kijátszást valósít meg, c) az adólevonási jog a HÉA mechanizmusának szerves részét képezi, és elvben nem korlátozható. E mechanizmus a beszerzési ügyleteket terhelő előzetesen felszámított adó teljes összege tekintetében közvetlenül érvényesül, d) az a kérdés, hogy vajon az érintett termékek korábbi és későbbi értékesítését terhelő HÉÁ-t befizették-e, vagy sem, az államkincstárba, nem befolyásolja az előzetesen megfizetett HÉA levonásához való jogot. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei bíróság ítélete2 Ez az egyetlen magyar ítélet cikkünk témájával kapcsolatban. Feltehető, hogy az ügyben alperesként szereplő APEH nem nyugodott bele a pervesztességbe, hanem kezdeményezte a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálatát. Tehát a perbeli kérdés, miszerint: „Köteles az eladó (az adóper felperese) ellenőrizni, hogy a termék ténylegesen elhagyta-e a Magyar Köztársaság területét?” – még legalább egy évig függőben marad. A megyei bíróság ítélete szerint a kérdésben megfogalmazott adóhatósági elvárás „…irreális és a gazdasági életben nem teljesíthető.” A bíróság álláspontja szerint a magyar eladó „…a tőle elvárható körültekintő magatartást tanúsított, amikor ellenőrizte a vele szerződő partner EU adószámát, adásvételi szerződést kötött, nyilatkoztatta a vevőt arról, hogy ki a speditőr és ki a fuvarozó. A vevő által bemutatott román meghatalmazásról és certifikációról közjegyző által hitelesített másolattal rendelkezett, a CMR fuvarokmány birtokában volt, harmadik példányát megőrizte, amelyen rögzítve van a fuvarozó, a fuvarokmány száma és gépkocsi rendszáma. A bíróság álláspontja szerint a felperes alappal feltételezte, hogy az áru az országot elhagyta, mivel a gépkocsivezetők aláírásukkal elismerték, hogy az árut Aradra fuvarozzák…” A kulcskérdés: az elszállítás tényének igazolása Az előbbiekből nyilvánvalóvá vált, hogy az adómentesség elsőszámú feltétele az elszállítás (feladás) bizonyítása, amely attól függ, hogy ki végzi ezt a tevékenységet. A szállítást elvégezheti: 1. a vevő a saját fuvareszközével, 2. az eladó a saját fuvareszközével, 3. vevő által megbízott független fuvarozó, szállítmányozó 4. eladó által megbízott független fuvarozó, szállítmányozó Az eladó a 2. és a 4. esetben ellenőrzi az elszállítást. Ezzel szemben az 1. és a 3. esetben a vevő intézi a szállítást, ezért az eladó csak a vevőtől szerezheti be fuvarokmányokat. A 3. és 4. szállítási mód közúti fuvarozásnak minősül, ezért CMR fuvarokmány3 kiállítása szükséges. Az APEH hivatalos álláspontja4 szerint: „Maga a fuvarlevél önmagában kizárólag azt igazolja, hogy a feladó és a fuvarozó a fuvarozási szerződést megkötötték és a fuvarozó az árut átvette, ugyanakkor nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy az áru a rendeltetési helyre
meg is érkezett. Éppen ezért önmagában a fuvarokmány nem feltétlenül elegendő az elfuvarozás tényének igazolására, hanem ahhoz, hogy egy közösségi értékesítést az általános forgalmi adó rendszerében adómentesnek tekinthessünk, szükséges a címzettnek átvételt igazoló nyilatkozata is, hiszen így igazolható hitelt érdemlő módon annak ténye, hogy a termék nemcsak feladásra került, hanem a fuvarozás befejeződött, és ezáltal teljesült az Áfa törvény azon feltétele, hogy a termék igazoltan másik tagállamba átkerüljön. A vevő átvételt igazoló nyilatkozata szerepelhet a CMR-re felvezetve, de nincsen akadálya annak, hogy a vevő külön dokumentumban nyilatkozzon arról, hogy a termék a rendeltetési helyre megérkezett.” Az idézetből is látható, hogy az adóhatósági szemlélet előnyben részesíti a CMR fuvarokmányt, mert az egy független, harmadik személytől származik. Az APEH állásfoglalása alapján bekeretezve foglaltam össze a hatóság által elfogadható egyéb okiratok listáját.
Külföldre szállítás igazolása
Független fuvarozó szállít
- vevő által igazolt CMR fuvarlevél
Eladó saját eszközével szállít
Vevő saját eszközével szállít
- hivatalos, - kereskedelmi, - kiegészítő okmányok
Másik tagállamban regisztrált adóalany vásárlása Ha egy másik tagállamban kiadott közösségi adószámmal rendelkező adóalany közvetlenül, kíván vásárolni egy magyar vállalkozó belföldi telephelyén, oly módon, hogy termék elszállításáról maga a vevő gondoskodik, akkor célszerű, ha a magyar eladó – ellenőrzi a vevő közösségi adószámának érvényességét, az APEH honlapján keresztül, és a keresés eredményét kinyomtatva megőrzi az elévülési idő befejezéséig, – felszólítja a vevőt személyazonosságának igazolására, a bemutatott okmányokról fénymásolatot készít. – az adókockázatot tovább csökkentheti, ha a vételárat bankkártyával fizetik. Ezt követően kerülhet sor a számla kiállítására, amely során a magyar eladó 1. felvállalja az adókockázatot – közösségen belüli termékértékesítést számláz áfa mentesen, és
– megállapodik a vevővel, hogy az postán megküldi a fuvarozás okmányait, de számítania kell arra, hogy ez nem fog megtörténni, 2. az eladó nem vállalja fel az adókockázatot – áfa köteles értékesítést számláz, – és a vevőre bízza, hogy adó-visszatéríttetési kérelmet nyújtson be az Áfa törvény XVIII. fejezete alapján, de vevőnek számítania kell az adóhatósági elutasításra, mert ha a közösségen belüli termékértékesítés feltételei bekövetkeztek, akkor a visszatérítési jog gyakorlására nem kerülhet sor, 3. az eladó nem vállalja fel az adókockázatot, – az áfa összegének megfelelő letétet vagy óvadékot kér a vevőtől, – az eladó közösségen belüli termékértékesítést számláz áfa mentesen, – a letét vagy óvadék a vevőnek visszajár, ha a vevő az elszállítás tényéről a másik tagállamból igazolást küld. A 3. eljárás nyújtja a legnagyobb biztonságot az eladó számára. Ez megoldás egybecseng az Európai Bíróság tanácsnoki indítványában megfogalmazott javaslattal, miszerint: „Ha az értékesítő az átvevőre hagyja az áru országból való elszállítását, akkor tudatosan vállalja azt a kockázatot, hogy hiányozni fognak a megfelelő igazolásai, ha azokat az átvevő nem bocsátja a rendelkezésére. Ilyen helyzetben az adóhatóság nem tud közbelépni. Az értékesítőnek sokkal inkább üzleti partneréhez kell fordulnia, és tőle kell az igazolásokat beszereznie, vagy követelnie kell tőle a hozzáadottérték-adó utólagos megfizetését, ha nem mutatja be a származási országból való elszállításra vonatkozó igazolásokat. Az értékesítő az ilyen kockázatokkal szemben annyiban tudja védeni magát, hogy a hozzáadottérték-adó összegének megfelelő biztosítékot követel, és ezt lépésről lépésre, a szállítási dokumentumok ellenében szabadítja fel.”5 Harmadik országban letelepedett személy vásárlása A 2008. január 1. napjától hatályos új Áfa törvény nem használja az export fogalmát, helyette a Közösség területén kívülre történő értékesítés terminológiát alkalmazza. Termékexportnak továbbra is azt az ügyletet kell tekintjük, amely során – a terméket végleges jelleggel kiléptetik harmadik ország területére, legkésőbb a teljesítés napját követő 90 napon belül, – a kiléptetésig a terméket belföldön nem használják, hasznosítsák, a kipróbálás és próbagyártás kivételével. – a magyar eladó saját maga, vagy javára más végzi a termék küldeménykénti feladását, vagy fuvarozását (közvetlen export), – a beszerző, vagy javára más végzi a termék feladását, vagy elfuvarozását (közvetett export), és ebben az esetben a beszerző nem lehet magyar belföldön letelepedett. A közvetett export esetében a közösségen belüli termékértékesítek leírásánál említett adókockázatokkal kell számolni, tehát igazolni kell – a határidőben történt kiszállítást harmadik területre, – a beszerző illetőségét, és – a vámhatósági kiléptetést. Külföldi utas vásárlása Egy másik közösségi tagállam polgára részére csak adókötelesen értékesíthet terméket a magyar eladó.
Ha a külföldi magánszemély egy harmadik ország állampolgára, akkor a külföldi utasra vonatkozó szabályok alkalmazhatóak. Ebben az esetben ÁFA felszámításával kell a számlát kiállítani. Az ÁFA visszatérítésére vonatkozó eljárást külön APEH kiadvány6 részletesen ismerteti..
Külföldi vevő magyarországi vásárlása
Másik tagállamban regisztrált adóalany
elszállítás másik tagállamba bizonyított
adómentes közösségi értékesítés
nincs elszállítás
adóköteles belföldi értékesítés
Külföldi személy
terméket a vámhatóság nem lépteti ki
adóköteles belföldi értékesítés
terméket a vámhatóság véglegesen kilépteti
fuvarozás, vagy feladás
személyi poggyász
belföldön nem letelepedett
külföldi utas
adómentes export
adóvisszatérítés feltételekkel
A termék más tagállamba történő kiszállításának igazolása Forrás: 2007/41. Adózási kérdés I. Ha a szállítást harmadik személy végzi a) CMR fuvarokmány b) és a címzettnek az átvételt igazoló nyilatkozata II. Ha a szállítást az eladó vagy a vevő a saját fuvareszközével végzi 1. hivatalos okmányok vagy közokiratok a) hatóság, b) közjegyző által kiállított igazolás 2. kereskedelmi okmányok a) a célország raktára által kibocsátott raktári átvételi elismervény (vagy a raktározási szerződés) vagy beraktározási okmány, b) a célország szaktestülete (pl. kereskedelmi vagy iparkamara) által kibocsátott igazolás; c) amennyiben a szerződéshez bankgarancia vagy akkreditív kapcsolódik, akkor azon okmányok, amelyeket ilyen esetben a bank elfogad; d) a célországban ügyvédi letétbehelyezésről szóló jegyzőkönyv vagy más igazolás; e) különös méltánylást érdemlő esetekben7 a vevő - a termék más tagállamba történő megérkezés tényét igazoló - nyilatkozata is elfogadható. 3. kiegészítő igazolások a) a vevő megrendelése, b) a felek közötti szerződések, c) az adóalanyok közötti levelezés, d) a számla másolata, e) a teljesítési igazolás, f) a vevő átvételi nyilatkozata, g) a rakományjegyzék, h) a szállítmány biztosítása, i) a pénzügyi teljesítés igazolása (banki bizonylatok), j) a vevő megbízhatóságának, teljesítőképességének valószínűsítésére irányuló dokumentáció, k) ha közúton viszik az árut, a gépjármű rendszáma, l) ha konténerben szállítják, a konténer száma, m) menetlevél, útnyilvántartás.
Jegyzetek: 1 http://curia.europa.eu/jcms/jcms/j_6/kezdlap 2 Az ítéletet részletesen ismerteti a MOSZ Hírlevél 2010. május 6-i száma 3 A fuvarokmány használatáról rendelkezik: 1971. évi 3. törvényerejű rendelet a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről” szóló Egyezmény kihirdetéséről, kiegészítve: 2005. évi LIV. törvény. 4 2007/41. Adózási kérdés 2.1. pontja. 5 C-184/05. sz. ügy indítvány 28. pont. 6 APEH Információs füzetek 2010. 15. szám. 7 Az állásfoglalásból nem derül ki, hogy ezt „méltányosság” milyen esetben alkalmazható.
