V. évfolyam 2. szám december A TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLA FIÚKOLLÉGIUM LAPJA. A tartalomból:

V. évfolyam 2. szám

1989. december

A TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLA FIÚKOLLÉGIUM LAPJA A tartalomból: 2.oldal: 4.oldal: 8-9.old: 12.old.: 13.old.: 16.old.:

Új seprű … Horoszpók Vadi (új) versek Homályka szervez Az idei FFF-(Bré) díjasok A hónap … na milye is?

- Igazgató Úr, először rövid önéletrajzot Kérek Öntől! - '53-ban születtem. A Vörösmarty Gimnáziumban érettségiztem, az ELTE mat-fiz. szakán '77-ben végeztem, megpályáztam a Táncsics Kollégium tanári állását. Választásom nagymértékben összefüggött azzal, hogy az egyetemi évek alatt szívesen vettem részt a FEB munkájában (annak idején magam is részesültem ilyenben). Beszéltem a gyerekekkel meg az igazgatóval. A gyerekek rettentő szimpatikusak voltak, az igazgató rettentő ellenszenves, már akkor vitába keveredtem vele, ami a későbbiek során többször is előfordult. Ennek ellenére szakmai téren jó kapcsolatunk lett. Felkészültségét máig is nagyra becsülöm, sok mindent tanultam tőle, bár emberileg inkább negatív példaként említhetném. Akkor még a Keleti Károly utcában voltunk, egy lényegesen kisebb házban. Eleinte 70-en, majd 80-an. Ott kizárólag gimnazisták voltak, 90 %-ban pestiek. '83-ban az igazgató nyugdíjba vonult, akkor összevontak bennünket az Ady kollégiummal, ahol vidéki szakközépiskolás lányok voltak, egyszóval homlokegyenest más jellegű volt, mint a mienk. Annak az igazgatónője lett egy személyben a mi főnökünk is. Ez volt a kollégium történetének - legalábbis számomra - legszebb időszaka. Napról-napra bizonyítanunk kellett ennek a hölgynek, hogy amit mi csinálunk és ahogyan, az jó, még ha el is tér az ő szokásaitól, "elképzeléseitől". Ezért mindent nagyon átgondoltan kellett tennünk. Igazolódott a mondás: "Teher alatt nő a pálma". Új ötletek, nagy munkakedv, diákok és tanárok összefogása, hallatlan tenniakarása jellemezte a koleszt. Csonka János tanár úrral '82-tól dolgozunk együtt; egy év múlva jött két új kollégám, Demjén József és Bunth István, s visszatért a kollégium alapító tanára, Pásztor József is (bár már nyugdíjas, azóta is ő a kapocs a kollégium múltja és jelene között). Ez az illószak '86-ig tartott, amikor azt az épületet át kellett adnunk a Rákóczi Gimnáziumnak. 1984-ben a Kulich Kollégiumot - amely a mostani ebédlőnk épületében működött megbízták, hogy szakközépiskolás fiúkat készítsenek föl egyetemre. A profilváltásra jóval több pénzt kaptak, mint mi hosszú évek során együttvéve. Igaz, hogy egyformán emeletes ágyaink voltak, de nekik tágas termek- ben, míg mi a mostaninál is szűkösebben voltunk. Irigylésre méltó feltétele- ket biztosítottak nekik, anyagi áldozatokat nem kímélve. Ezért volt érthe- tetlen, hogy őket is kilakoltatták, a Szabó Ervin Könyvtár miatt. A Kulichnak Lovas Sándor volt az igazgatója, Kiss János a helyettese, az ottani tanárok közül csak Fülöp Csabát ismeritek. 1986-ban vonták össze a két kollégiumot. Iván Péter, volt kulichos DT-titkár, főiskolásként került be a nevelőtestületbe. A többiek az egyesülés után jöttek. - Mi változik azáltal, hogy Ön lett az igazgató? Milyen tervei vannak? - Sok mindenen kell változtatnunk, de hát ez nem megy azonnal - hátráltatnak a rossz beidegződések, amelyek csak kényelemből maradhattak meg eddig is, "a békesség kedvéért". Meg kell szüntetnünk az összefonódásokat, az érdektelenséget, a lógást. Ha valaki megszokja a lazaságot, akkor ebből nagyon nehéz őt kimozdítani. Épp ezért lenne könnyebb egy új intézményt létrehozni, mint a régit átalakítani. Ettől függetlenül, azt hiszem, jól haladunk. Biztatást adhat nekünk, például a kaja esete: elég, ha összehasonlítjuk a tavalyit az ideivel. Zsuzsa néni rövid idő alatt elérte azt, amiért előtte éveken keresztül hiába hadakoztunk, vállvetve a diáksággal. Pedig ugyanaz a szakács néni főz, mint tavaly, most van kedve dolgozni, mert másképp szervezik a munkát. Most a diákok óhajai meg is valósulnak, a múltkor egy egész heti étrendet ők állítottak össze. Sokkal jobb ilyen körülmények között dolgozni. Nem azt mondom, hogy mindenki nap mint nap agyonzabálhatja magát, de ahhoz képest, hogy lényegében ugyanannyiból gazdálkodunk, azt hiszem, jól csináljuk. Táncsics Tükör 2

Az oktatási törvény szerint minden intézmény maga alkotja meg működési szabályzatát. A miénk - többünk meggyőződése szerint - nem tölti be a funkcióját, mert sok esetben "langyosan" fogalmaz, nem terjed ki bizonyos fontos dolgokra, sőt a feladatunkkal ellentétes kitételeket is tartalmaz. Ezért át kell alakítanunk. A nevelőtestületnek és a diáktanácsnak meg kell egyeznie az alapvető kérdésekben, majd a szabályzat többi pontját ezekhez kell igazítanunk. Azt tervezzük, hogy végső formába öntése előtt kollégiumi vitára bocsátjuk, hiszen - szerintem - a kollégiumnak a fontosabbik részét a diákság alkotja. A változások inkább az ő életüket javíthatják, mint a dolgozókét. Szeretnénk, hogy minden diák komolyan vegye a dolgát és a kollégium ügyeit. Szellemi többletet akarunk nyújtani nekik. Ezért próbálunk olyan környezetet biztosítani, ahol nem csak tanulni nem szégyen, hanem általában művelődni, értelmiségivé válni sem. Igyekszünk felkelteni a tanulók érdeklődését a pályázatok, az Önképzőkörök segítségével, és megpróbáljuk színessé, érdekessé tenni az itteni életet. Ehhez adott a környezet: itt a tanár vagy a másik diák, aki társatok lehet a munkában, itt a könyvtár, a médiatár, a fotóklub, a klub, a konditerem, az újság (ezek felszerelését ill. működését folyamatosan javítjuk) stb. E mellett vannak kiegészítő eszközeink, mint pl. az ösztöndíj, a kimenő. Érvényesíteni kell azt az alapelvünket, hogy csak nagyobb teljesítmény fejében kaphasson bárki is több juttatást. Ez serkent ugyanis jobb és alaposabb munkára. Ugyanez a helyzet a szakköri pontozással is: ne a tanár személye, hozzáállása, hanem kizárólag a diák tudása szabja meg a negyedévi pontszámot. Tudatosítani szeretnénk, hogy az együttélés, a közösségi lét milyen feladatokat ró az egyénekre. Ide tartozik a takarítástól kezdve a közösségért végzett munkán át a mások személyiségének, tevékenységének tiszteletben tartásáig sok minden. Ezeket is meg kell fogalmazni és be kell építeni a szabályzatba. Bár célunk az, hogy ezek az alapvető dolgok íratlanul is általánosan elvártak legyenek, egyelőre nem tartunk itt. Ezért van nagy szükség az új működési szabályzatra. Nagy probléma a diáktanács eddigi közönye is. Itt van ez a DT, amelyik tele van jobbnál-jobb figurákkal, de nem elég tevékeny. Ez - akárhogy is fáj - a nevelőtestület hibája, sőt még inkább az igazgatóé. Lehet, hogy a Keleti Károly utcában a tanulmányi átlag nem volt ilyen jó, viszont a közösségért (tehát önmagukért) sokkal többet tettek, "gondolattal, szóval és cselekedettel" egyaránt. Fájó pont a közmunka ügye is. A közmunkának a lényege az volt, hogy munkát vállaltak a diákok, s a keresetük egy részét befizették az ún. diákbankba, amelynek kezelője a DT egyik tagja volt. Az éves összeg kb. annyi volt, mint az átlagos havi kollégiumi díj. A befizetéshez kértük a munkaadó igazolását, mert nem a szülők pénzére volt szüksége a DT-nek. Volt, aki nyáron melózott, mások évközi alkalmi munkából fizették be a pénzt, amit a diákság használt fel. Ezért pl. a kirándulások mindig teljesen ingyenesek voltak, a pályázatokat bőkezűbben díjaztuk stb. '86-ban, az összevonáskora gimnazisták igazságtalannak érezték, hogy egyedül tartsák fenn a mindenki számára hasznot hozó bankot, az "elkényeztetett" szakközépiskolások ugyanis nem vállaltak közösséget velük. Az ok egyszerű volt: pld. mindkét kollégiumnak volt videója, de míg a Kulich ajándékba kapta, mi a tanárok és a diákok összedobott pénzéből vettük, akárcsak pld. az egyik számítógépet. A diákbank így megszűnt. Terveink között szerepel az újjászervezése, hiszen ez a diákságnak anyagilag többletet jelentene azáltal, hogy ennek felhasználásáról önállóan dönt a DT - természetesen a közgyűlés felügyeletével. A jó hagyományok felélesztése érdekében ezúton is felhívom a diákság figyelmét: olvasgassák a könyvtárban található kollégiumi krónikákat, merítsenek ötleteket, tanuljanak az elődöktől! Sorsdöntő időszak ez a mostani. Rajtunk múlik, hogy sikerül-e a következő évekre olyan kollégiumot teremtenünk, ahol mindenki igényes munkát végezhet úgy, hogy egyúttal jól is érzi magát. Közös felelősségünk ez, diáknak, tanárnak, a kollégium összes dolgozójának, de elsősorban természetesen az igazgatónak. Táncsics Tükör 3

NYILAS: Széles látókörű, művelt, olvasott, kifinomult fickók. Egyetlen gyengéjük a helyesírás. Ezzel kollégiumi szinten rangot vívtak ki maguknak. Az egyiptomi hieroglifák az ő írásukhoz képest... Színészi ambíciókkal is rendelkeznek. Sikerrel alakíthatják a "Pisti a komancsok (beíró megj.: ez az eredetin olvashatatlan) közt" című darabban a kalmopirin mellékhatását. BAK: Ők a koli fő stréberei. Tanáraikhoz való vonzódásuk csak vassal és mágnessel jellemezhető. Mértékegységük a nyelvcsapás/perc. A kiadott feladatokat tűzön-vízen át megoldják. Életcéljuk igen szerény Tanárok szeretnének lenni. SKORPIÓ: Rejtett vágyálmai közé tartozik, hogy az irodalom töröltessék a tárgyak sorából. Ez abból adódik, hogy kötelező helyett pajzán könyveket olvasgat. Eme ismereteivel más téren átütő sikereket érhet el. Bízik a szakkörvezető jóindulatában, és buzgón hisz Istenben. MÉRLEG: Ezek az egyének nem tudják eldönteni magukról, hogy kicsodák. Éppen ezért időnként fűínak, időnként lánynak képzelik magukat Ez testnevelés ára előtt és zuhanyzáskor igen kínos számukra. Ezt a tétovázást társaik előtt az aznapi ebéddel magyarázzák. OROSZLÁN: Lustaságra, lazaságra, lezserségre igen hajlamosak. Különösen szakkörön álmatag az ilyen diák. Tanórákon ne gondoljon sokat rendőrökre, tanárokra, egyesekre...Tanulási módszereit még csiszolgathatja. Mondjuk kezdjen el tanulni! SZÜZ: Szüzességre hajlamos egyének. Szakköri beszámolóik cirkuszi előadással érnek fel, ezért a szakkörökre belépődíjat szednek az éhes kollégisták számára. Kitűnő vöröskeresztes faliújság-készítő, esetleg tollseprő lehet belőlük. IKREK: Kiváló szakbarbárok. Örökös feszültségben és terhelés alatt élnek. Kedvelik az oroszt. Ennek oka, hogy nyelvi laborban, munka közben be volt kapcsolva a magnó. Szeretnek sportolni. Átütő sikereket értek el a fedett pályás kalaplengető versenyen. Ezen felbuzdulva indulnak a szabadtéri fogcsikorgató-versenyen is. RÁK: Ők azok, akik kitüntetést kapnak fizikából, ők a fizikatanárok kedvencei. Matekból bokazoknik, ám a költészet kusza útjait jól is merik. Nagy divatdiktátorok. Az idén a pizsamás, kopasz, kockásöltönyös emberek fontos szerepet játszanak életünkben. Szexuális problémákkal küzdenek, de pár év múlva túl lesznek rajta. HALAK: A stréberek különleges mutációja. Táskája mindig tömve könyvekkel. Reggel hatkor indul, és négyre ér vissza. Az életében nem létezik szombat és vasárnap, csak tanulás. Szabad idejében szakkönyveket olvas, és ha felnő, tuti hogy RENDŐR lesz belőle. BIKA: Ellentétben csillagjegyével, nyugodt, jámbor természet. Lelki egyensúlyából csak igen nehezen billenthető ki, de ha elveszti türelmét, akkor... Illethető "álomtetű" jelzővel is. A mindene a lustaság. Felnőttként a metrónál vagy a MÁV-nál szeretne elhelyezkedni, mint kerékfújtató. VÍZÖNTŐ: Lelkében lázadó szellem uralkodik, ezért a tanárok csak titokban mernek beszélni róla. Utálja a tantárgyakat, tanárokat, szakköröket, szobáját, a dolgozatokat, ..., mégis igen jól tanul. Művészi érzéke miatt a stúdió ádáz ellensége. KOS: Öklelő- és öklendező tanulók. Kedvenc betegségeik közé tartozik az Iskola Indoritiszmaximusz. Ha véletlenül betévednek a suliba vagy a koliba, akkor serkenő bajszukat mind a tanárokkal, mind a diákokkal. A 0 pontos dolgozatot örömnek veszik.(Az ilyen emberek általában lelki toprongyok.)

Táncsics Tükör 4

Leültem tanulni, előpakoltam, valaki kopogott az ajtón. Bejött: - Nincs egy kettesed? - Á, hol élsz te? Így hát megkezdődtek délutáni viszontagságaim. Kis ideig nyugodtan tanulhattam, de hamarosan megjöttek szobatársaim, akik moziban voltak. Hangos röhögések közepette mesélték egymásnak a film emlékezetes poénjait. Csodálkoztak, hogy ez a vigasság engem nem dob fel. Szobatársaim is elkezdtek tanulni, vesztemre. Az írógép is előkerült. A kopogás elviselhetetlenné vált. Menekülnöm kellett. Úticélom a tanuló lett. Hamar rájöttem, hogy ez sem, bizonyult jó ötletnek. A tanulóban szkanderbajnokság folyt. Az izomszag olyan erős volt, hogy innen is menekülnöm kellett. Gondoltam, a lépcsőház még szabad. Egy ideig úgy tűnt, megtaláltam a megfelelő helyet a tanuláshoz, de sajnos nem így történt. Zajt hallottam, iszonyú dobogást. Két őrült hajszolta egymást, vagyis egyik őrült hajszolta a másikat. Lóversenyen érezhettem magam. A versenyzők majdnem eltapostak. Később valahol a messzeségben egy bosszantó üvöltést hallottam. A lépcsőház kényelmetlen volt, ezért újra benéztem a tanulóba. A kilincset le sem nyomtam, máris hangos röhögés hallatszott. A belépést ezek után már meg sem kockáztattam. Utolsó reményem a fürdőszoba maradt. Ismét melléfogtam. Leendő operaénekes barátom áriázott a felismerhetetlenségig hamisan. Letörten léptem át a szobám küszöbét. Szememben mégis megcsillant a remény. Döbbenten észleltem, hogy síri csend uralkodik a szobában. Gyorsan kihasználtam az alkalmat, leültem az asztalomhoz, és tanulni kezdtem. Szobatársam ekkor 180 fokos fordulatot véve akkorát üvöltött, hogy ijedtemben majd leestem a székről. Sikerült neki megcsinálnia a kémiapéldáját. Aztán pedig odahozta hozzám, hogy ellenőrizzem. Ez meg is történt. Sikerült újra kizökkentenie a tanulásbál. Ismét kopogtattak, ismét kettes kellett valakinek. A kémia példa mellesleg nem volt jó. Fél órát magyaráztam a haveromnak, míg végre megértette. Ez alatt az idő alatt sem volt fenékig tejfel az élet. Már harmadszor kopogtattak kettesért. Egy másik szobatársam nagy rokker. Ő éppen legkedvesebb számának dallamát dúdolta csendesen, a dobhártyám majd beszakadt. A tanulóidőnek végre vége lett. Mindenki elment vacsorázni. Csak én nem. Nagy buzgalommal nekiálltam verset tanulni. Egy utcai árus rontott be a szobába. Ezt harsogta: - Mazsolás krémtúrót, joghurthabot, gyümölcsös rágót, sportcsokit tessék! Finoman és nőiesen megmagyaráztam neki, hogy nem kérek. Ő nagy nehezen kivánszorgott. A verset nagy nehézségek árán megtanultam. Ezzel be is fejeztem a tanulást. Elmentem vacsorázni. A kaját nyamnyogva elgondolkodtam azon, hogy miért is kellett nekem ilyen sokáig tanulnom. Mindent nagyjából összeszámolgatva, EGY órával előbb végezhettem volna, ha ezek a látszólag jelentéktelen dolgok nem zavartak volna meg. Ezek a látszólag jelentéktelen dolgok egy órát raboltak el az időmből. Ezt az egy órát felhasználhattam volna rengeteg dologra. Akik így szépen összehozták nekem ezt a holt időt, azok vajon mikor tanultak? Biztosan este. Itt csak egy baj van. Este én fogom zavarni az ö nyugodt tanulásukat. Jó lenne, ha a tanulóidőt jobban ki tudnánk használni. Este pedig a klubban jó programokat csinálnánk. Aki este is tanulni akar, az menjen le a tanulóba, hiszen éppen ezért van! Befejezve a vacsorát arra gondoltam, másoknak is érdemes meditálniuk ezen. A tanulóidőt pedig jó lenne minél értelmesebben kihasználni, így többet és nyugodtabban tudnánk tanulni.

Táncsics Tükör 5

K I R Á N D U L Á S November 10-én indult el a csapat kirándulni. Tizenegy órakor mindenkit elengedtek a suliból - már ezért is megérte. Az indulást fél egyre terveztük, de a késések miatt csúsztunk. Demjén tanár úr kamerán keresztül figyelte a gyülekezést. Kis forgolódás után kijutott a busz a körútra. Az úton mindenki kezdte felélni az otthonról hozott élelmiszerkészleteit. Néhányan előrelátóan az alvást választották útiélményként. Lassan, de biztosan megérkeztünk Sopronba. Szállásunk egy lánykollégiumban volt, ezért megérkezés után ismerkedni kezdtünk a környezettel, kevés sikerrel. Ahogy Murphy mondja: "A nőknél a szépség és az ész szorzata állandó". Előfordultak katasztrófális esetek is. Estefelé oszlásnak indult a tömeg. Néhányan visszatértek kissé furcsán tömött kabátjukkal, de szerencsétlenségükre összetalálkoztak a tanári delegációval. A gyanús alakok még felszólítás hatására sem emelték fel mindkét kezüket. Este aztán néhányan a diszkókat járták, mások pedig a Gyógygödröt választották úti célul. A Sportcsarnokban egy suli öltönyös bulit tartott. Közülünk néhány fazon hagyományos utcai szerelésben elhatározta, hogy bemegy. A cél érdekében néhány perc alatt elkészítették a szükséges számú meghívót. Már átjutottunk az első ellenőrzési ponton, amikor megállítottak bennünket, hogy fizessünk 120 Ft belépődíjat. Már ott sem voltunk! A meghívó ugyanis csak arra jogosított, hogy fizethessünk 120 Ft-ot. Ezután mással próbálkoztunk. Fölmentünk a teraszra, ahova az ablakok nyíltak. Az egyiken bezörgettünk, mire az egyik mit sem sejtő diák kinyitotta az ablakot, s mi ész nélkül berontottunk. Nagy buli volt, az egész csarnok tele volt emberrel. A kollégiumba egyenként szállingóztunk vissza, minden alkalommal felébresztve a portást.

Reggel Kocsis tanár úr próbált kiverni bennünket az ágyból. Eleinte nem sok sikerrel, de mikor eszünkbe jutott, hogy úticélunk Ausztria, kiugrottunk az ágyból. 8 órakor indultunk Bécsújhelyre. Ott 9-11-ig volt szabadidőnk. Egy félbusznyi banda elindult bankot fosztani. Azután belemerültünk a vásárlásba. Tizenegyre vissza a buszhoz. Néhányan felfedezték, hogy a WC-ben van egy óvszerautomata, az út túloldalán pedig egy rágógumi-automata. Köztudott, hogy az egyschillinges egyenlő nagyságú a kétforintossal, és a tízesek mérete is megegyezik. Így csúsztunk egy kicsit. Aztán irány Kismarton. A kisvárosban éppen autóvásár volt. A Táncsicsosok alapos próba alá vették az autókat. Beleültek, csapkodták az ajtókat, lökődték őket, jobbra-balra csavargatták a kormányt. A kultúrára éhesek ez alatt megtekintették az Eszterházy-kastélyt. Táncsics Tükör 6

Innen a Császár-sziklához vezetett utunk. Itt fejedelmi ebédben volt részünk, elköltöttük az otthonról hozott hideg debreceni sertéskarajt, hazai kenyérrel, paradicsommal. Desszertnek még csokoládé is jutott Zsuzsa néni gondoskodásának eredményeként. Aztán néhányan felfedezőútra mentek. A fertőrákosi kőfejtőhöz hasonló terepen megláttak egy szabadtéri színpadot. Oda indult Csonka vezetésével egy kis csapat: Demjén, Zsenqellér, Hektor, Nagy S. és B., Fagarasi, Kiss I. és mások. A színpadon magánszámokat adtak e1ő. Megpillantottak egy üreginyulat, majd üldözőbe is vették, természetesen sikertelenül. Ezen kívül még más kunsztokra, például kődobáló versenyre is sor került: lentről a sziklák tetejére kellett feldobni, ahol Marosi Péter (béke poraira!) és Szedlacsek Henrik (ő még él) mérték az eredményt.

Ezt követően megnéztük a Fertő-tavat, ahol kacsázóversenyt rendeztünk. Aztán irány haza. Otthon mindenki kipakolta a holmiját, amit az ausztriai portyán szerzett, majd visszakaptuk az 500 Ft-ot. Hirtelen mindenki gazdag lett, lehetett dőzsölni. Kis csapatokban megszálltuk a környék étkezdéit. Onnan a diszkókba mentünk. A taxisok örömére a bulik a város legkülönbözőbb pontjain voltak. Éjjel a portást ismét kis csoportokban zörgettük fel, negyedóránként. Hajnalban, három körül nagy zabálás kezdődött. Mindent megettünk, amit találtunk. Akkora mocsok volt, hogy a 29-es ahhoz képest mintaszoba.

Vasárnap reggel nagyon nehéz volt felkelni. Ekkor jött a hír, hogy tízig el kell hagyni a kollégiumot. Heves takarftás kezdődött, utána mindent a buszba. Néhányan elbúcsúztak a lányoktól, mások pedig felmérték a KGST-piac előnyeit, az osztrákéhoz képest. Aztán indulás - végre. Ugyanis a buszt be kellett tolni. Nekifeszültünk, mire nagy nehezen beindult. Mivel nem lehetett egyesbe tenni, ezért minden közlekedési lámpánál repülőrajttal indultunk. 4-re értünk haza. Csodálatos kirándulásban volt részünk azon a hétvégén, ráadásul a kollégium pénzén. Ezt tavasszal is meg kellene ismételni. Táncsics Tükör 7

H Í R E K

S O R O K B A N

-Sajtótájékoztatót tartottak a konyhán. Az élelmezésvezető elmondta, hogy a kollégiumi közellátásban komoly gondok jelentkeztek. Az utóbbi időben annyira megnőtt az elégedetlenség a tagság körében, hogy elszaporodtak a kenyérlopások. -A múlt héten szabotázs vagy terrortámadás törtét a II. emeleti hűtő-(fűtő-)szekrény térségében. A támadást követő pillanatban a környék teljesen kiürült. Szerencsére nem tört ki pánik, mindenki törölközőn vagy gázálarcon keresztül vett levegőt az emeleten igy elkerültük a nagyobb fokú mérgezéseket. Az akcióért a továbbra is "ÉHEZŐ FARKASOK" elnevezése terrorszervezet vállalta a felelősséget. Az ügyben a tanári kar folytatja a nyomozást. - Új kereskedelmi vállalat nyílt a 29-es szobában. Amint kérdésünkre elmondták, egyelőre csak kazettákkal kereskednek. Ha az üzlet nyereséges lesz, akkor jelentősen kibővítik az árukészletet. -A köztársasági igazgató-választáson Gudenus László úr nyert. A megválasztást követő sajtótájékoztatón kifejtette, hogy a kollégiumban meglévő alacsony tudásszintet emelni kívánja. A bejelentést a nép kitörő lelkesedéssel fogadta. Az új köztársasági igazgató ezután táncra perdült az ünneplő tömeg közepén. -Felháborító közszeméremsértés történt a kollégiumban. Elvetemült fickók nem átallottak bent maradni a kollégiumban reggel, mert nem volt első órájuk. Sőt még zuhanyozni is mentek. Így hát a takarítónő joggal háborodott fel, amikor meglátta őket zuhanyozni. Méghozzá m e z t e l e a ü l ! A z u h a n y z o ó b a n ! Világrekord! Valószínűleg be fog kerülni a Guinness Rekordok könyvébe a következő eset. Koszev Péter - mivel zárva találta a szoba ajtaját - bemászott egy 30x68 cm-es kitört ablakot képző lyukon. Ha figyelembe vesszük barátunk méreteit, akkor ez igen elismerésre méltó cselekedetnek számít.

Epigrammák I. Minden ember hiszi, hogy bánata vagy öröme legnagyobb a Földön. Én is ebbe a hibába estem, Gyarló vagyok, időm ezzel töltöm. II.A szerelem nagy tévhitre épít, hogy bármely nők között van különbség. Ezen aforizmán az se szépit, hogy a tény nem ily frappáns bölcsesség.

Táncsics Tükör 8

D O K I B Á C S I

T A N Á C S A I

HAJFÁJÁS (hairpapulos) Két fő okra vezethető vissza: 1. Túl sok zselét kentél rá, és a többletet a haj már nem tudja hova rakni (esetleg már ki is csapódott a hajadon a zselé). 2. Azt szokta meg a hajad, hogy jobbra fésülöd. Most szórakozottságból balra fésülted, és ezt sértőnek találja. Mindkét esetben ajánlatos hajat mosni! GYOMORPANASZOK (gyomorxilózus) Ennek is két oka lehet: 1. A gyomrod olyan jónak találja a vacsorát (tökfőzeléket), hogy nem találja elég méltónak magát arra, hogy befogadja azt, és nem tudja elhelyezni sem. 2. Véletlenül nem vajas, hanem barátaid szeretetéből fogkrémes kenyeret ettél. A gyomrod úgy találja, hogy ez jobb, mint az eredeti, ezért befogadja - vesztére... Mindkettőnek gyászos következményei lehetnek, ezért megelőzendő. Lúgot kell inni. (A gyomorsav ellensúlyozása végett.) TÜDŐPANASZOK (meoxidemokluneáció) Szintén két okra vezethető vissza: 1. Véletlenül a szokásosnál többet szippantottál haverod mérgező lábszagából. Ez a tegnapi magyar egyesed hatásával is felér. Úgy érzed magad, mint akit fejbe vágtak és levegőt sem kapsz. 2. Véletlenül mélyebbre nyúltál az ágyneműtartódban; és napvilágra karült a múlt heti párizsis zsemle vagy paradicsomoshal-konzerv. A hatása az előzővel felér. Legjobb, ha egy hétre beutaltatod magad egy idegszanatóriumba (nem tudhatod, nem mérgező ideggázt szívtál-e), ahol nincsen haverod és a kollégiumihoz hasonló ágyneműtartó. Végül a legfájóbb... Tele van a hócipőd az egész világgal. Legjobb, ha ki(he)vered...

Örök harc Mi vagyunk a legújabb ifjú nemzedék! Hajrá! Megtagadjuk apáink örökét! Ne háborút, hanem békét és virágot, mi majd felforgatjuk az egész világot! Éhségsztrájk, tiltakozás; fáklyás tüntetés. Úgy van, "Ez a mi munkánk, és nem is kevés". A mi kezünkben lesz a jövő kulcsa! Pedig ezt mondták már mások is, nem furcsa? A szülő korlátolt, a tanár maradi, hát hol lehet igaz prófétát hallani? Mondok próféciát, de nem, milyet akartok. Mint a veszett kutya, mindenfele martok. Mi lesz húsz év múlva, arra nem gondoltok? A szent ügy becsületén esnek majd foltok. Lassan apáitok örökébe léptek, sőt a fiaitok tartanak majd vénnek. És a vasalás után felmosva a konyhát, vagy letéve a gürcölés piszkos rongyát, lerogysz a fotelba, két kezedben újság, mondsz majd ítéletet: dühöngő ifjúság. Táncsics Tükör 9

Mint tudjuk, minden év december 6-án ünnepeljük Mikulás napját. A gyerekek izgatottan várják ezt a napot, mert tudják, hogy a nagy fehér szakállú, piros ruhás öreg télapótól ajándékot kapnak. Az azonban már sokkal kevésbé ismert, hogy honnan ered ez az ünnep, honnan ered ez a név, milyen életet élt névadója, és miért pont december 6-án emlékezünk meg róla. A névadó Szent Miklós püspök, akinek életéről nem sok, 100%-ban hiteles adat van birtokunkban. Születésének idejéről sincs pontos információnk. Amit mégis tudunk róla, az a XIII. századi Legenda Aureában olvasható. Ez már jóval szt. Mik1ós halála után íródott, így valószínűleg sok alaptalan legendát tartalmaz. Az általam leírt történetek az előbb említett Legendából valók. Miklós már gyermekként felhívta magára a figyelmet, ugyanis a születése napján felállt fürdőkádjában. Ehhez hasonló az az eset is,amit némi büszkeséggel ír le a Legenda, hogy böjti napokon a kisded csak egyszer szopott. Miklós felnőttkoráról már sokkal több anekdota kering. Amikor meghalt a myrai püspök, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Egyikük éjszaka szózatot hallott: "Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embert, aki belép, Miklósnak hívják. Őt szenteljétek püspökké!". S valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, miként előre megmondatott - eljött a templomba. Az égi szózat szerint - ámbár eleinte tiltakozott megválasztották és püspökké szentelték. Egyszer, amikor megtudta, hogy nyomorúságában egyik szomszédja nyilvánosházba akarja adni mindhárom lányát, a következőképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, s így először a legidősebb, majd hasonló "égből jött" segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett. Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait. Részt vett a Niceai Zsinaton is. Mikor pedig egy napon viharba került matrózok hívták segítségül, megjelent a hajón, megragadta a kormányt, és a szükséges manőverek megtétele után - lecsillapítva a vihart is - biztonságban hagyta őket. Legendájának korai magjához tartozik az az elbeszélés, amely szerint megmentett három katonatisztet. Ezeket igazságtalan vádak alapján börtönözték be és ítélték halálra. Miklós azonban megjelent Nagy Konstantin álmában, és megmentette a három katonát a haláltól. Egy másik legenda szerint midőn éhínség volt a vidéken, Myra kikötőjében pedig gabonával megrakott hajók horgonyoztak, melyek rakománya császári tárházak feltöltésére volt szánva. A püspök tárgyalni kezdett a hajósokkal, és azt javasolta nekik, hogy minden hajóról adjanak l00 mérő (1 mérő = 62 liter) gabonát a városnak, hisz azt még a császár se veszi észre. A kapitány hajlott a szóra, és átadta neki a kért gabonát, de amikor megérkeztek a rendeltetési helyükre, a rakomány éppen annyi volt, mint amennyit Alexandriában a hajóra raktak.

Táncsics Tükör 10

Egy másik történet a szent okosságát mutatja be. Történt ugyanis, hogy Miklós püspök kivágott egy szent fát, amelyet a nép Diána istennő tulajdonának tartott. A bosszúért lihegő Diána robbanó olajkeveréket készített, és utazókkal Myrába küldte, hogy ajánlják föl áldozati ajándékként Miklósnak. Miközben az utazók Myrába hajóztak, megjelent a hajón Miklós, és azt mondta, hogy dobják a tengerbe az "ajándékot", mert veszélyes. Az utazók hallgattak rá, és a vízbe vetették a korsót, ami fölrobbant. Szent Miklós segített az akkor nem kedvelt zsidóknak is, amikor a keresztények hazug módon vádolták őket. Így esett, hogy egyszer egy keresztény nem akarta a tartozását megadni egy zsidónak, sőt tanúk előtt állította, hogy ő már visszaadott neki mindent. Amikor bírósági tárgyalásra került sor, a hazug keresztény megjelent egy sétapálcával, amelynek lyukas közepe tele volt arannyal. Az eskütétel idejére a zsidó kezébe adta a botot, és megesküdött rá, hogy jóval többet adott a zsidónak, mint amennyi jár neki. Ilyen módon megnyerte a pert, és elindult hazafelé. Útközben elálmosodott, és lefeküdt az út szélére aludni. Egy arra menő kocsi elgázolta a csalót, a kerék alatt eltörött a bot, s előkerült a közepébe rejtett arany. A zsidó visszakapta pénzét, de arra kérte Miklóst, hogy gyógyítsa meg az elgázolt embert. Egy gyermektelen házaspár azért imádkozott Miklóshoz, hogy gyermekük lehessen. Idővel fiuk született. Mikor felcseperedett a gyermek, apja tengerre szállt vele, hogy hálája jeléül egy kelyhet vigyen a myrai szt. Miklós templomba. Útközben a legény ezzel a korsóval akart vizet meríteni a tengerből, de a vízbe esett, és a korsóval együtt eltűnt. Az apa nagyon szomorú lett, de az ígéretét be akarta tartani, ezért egy másik, sokkal szerényebb korsót vitt Myrába. Egy láthatatlan kéz azonban lesöpörte az oltárról a korsót. Ezzel egyidőben beszaladt a halottnak vélt fiú a templomba, és elmesélte, hogy Miklós mentette meg a tengeren. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amelyek a gyermekek segítségére siető Miklósról szólnak. Az egyik történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, megölte őket, majd, mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst az esetre egy angyal figyelmeztette, mire ő megjelent a kocsmárosnál, feltámasztotta a gyerekeket, és megbüntette a vendéglőst. Miklós hosszú öregkor után 343-ban vagy 350-ben halt meg. Szent Miklós nem azonnal vált ismertté az egész világon. Keleten, Myrában és Konstantinápolyban már a VI. században szentként tisztelték, majd innen terjedt el a görög, a szláv, illetve az orosz egyházakban. Kappadókiában más szentek társaságában, mint orvost, s mint a tengerészek védőszentjét ismerték. A latin egyházban később terjedt el a tisztelete: Rómában a IX. században, Németországban a X. században, Franciaországban és Angliában a XI. században. A bizánci és kopt rítusban a temetési napját, december 6-át ünneplik. Nyugaton a X, század óta tartják meg ezt a napot.



Az arany BRÉ-díjat Sípos Kolos nyerte el. Ehhez nem kellett mást tennie, mint este 10-kor fölkapnia a hat méteres futószőnyeget, kiosonnia vele a hallba - ahová csupán 11 szoba nyílik - ott istenesen kiporolnia, a szaharai homokviharok elől angolosan távoznia. Illetve mégis: Az események okát firtató Kocsis tanár úr felszólítására buzgó takarításba fogott, majd felügyelet nélkül maradván inkább vívásra használta a partvisnyelet, s midőn újra szem elé került, feltámadt munkakedvében levert a hűtő-(fűtó-) berendezés tetejéről egy halszagkonzervet.(lásd Hírek)

Az ezüst fokozatot Kovács László szolgálta meg. 36,7 fokos lázban égve, fehér nyelvvel, egyszóval halálos betegen egyszerre tartózkodott Ausztria keleti tartományában egy használtautó-telepen valamint Gyöngyös szabad királyi vásárváros főkórháza főbelgyógyászának rendelésén. Tömören: egyszerre szolgálta az Ugat, két hazát, az iskolát, a kollégiumot, a havert és a család egységét. Gratulálunk! Esz lébe hóh! Ezt próbáljuk honorálni szerény díjunkkal.

Az idei bronz BRÉ Kis Pétert illeti. Aligha volt a kollégium történetében még valaki, aki annyi társának szerzett piros lapot (excommunicatio, latinos műveltségek számára: kiállítás), mint 6. S mindezt úgy, hogy maga is rég megérett valami hasonló önkéntes cselekvésre. Életművéért, summa cum laude (lat. műv. szám.: tiszta kitűnő), áldásos tevékenységéért egyhangúlag ítélték neki a díjat hálós tanarai.


Az öttusával másodikos általános iskolás koromban kezdtem foglalkozni. Iskolatársam-barátom csábított el az első edzésre. Úszással kezdtük, az alapokkal, majd később a futást is hozzávettük. Gyakorlatilag ez évekig tartott; a jó fizikai erőnléten volt a hangsúly. Pisztolyt az általános iskolai évek végén kaptam a kezembe. Ez már egy kis szín és változatosság volt az edzések sorában. Fokozatosan felvettük a vívó- és lovaglótréningeket is. Ez így már 2-3 edzést jelentett naponta, amit nehéz volt beosztani. 15 éven át minden reggel 5 órakor keltem. Először úszó- vagy futóedzésre mentem, majd reggel nyolc órára az iskolába. Délután két edzést tartottunk, majd egy kis lazítás után tanulás következett, felkészülés a másnapi feladatokra. Nem volt könnyű, különösen a gimnáziumban, ahol azért magasabb a követelmény, mint az alsóbb osztályokban. 1984-ben végeztem a Kölcsey Ferenc Gimnázium nappali tagozatán. A kevésbé színes hangulatú órákon küszködnöm kellett az álmosság ellen. Mindig igyekeztem mindenütt helytállni. Többször is megkaptam a "JÓ tanuló élsportoló" kitüntetést. A gimnázium befejezése után sokszor felvetődött a "hogyan tovább?". Szüleimtől azt kértem: engedjék meg számomra, hogy két évig csak a sporttal foglalkozhassak, hadd lássam, mire vagyok képes, ha teljes erőbedobással csak erre összpontosítok. Célom a válogatottság elérése volt. Ha ez nem sikerül, akkor - megbeszélésünk alapján továbbtanulok. 1935-ben a kijevi világbajnokságon egyéniben negyedik helyezést értem el, csapatban pedig másodikok lettünk Martinek Janival és Baráth Nándival együtt. A válogatottba csak a következő évben sikerült bekerülnöm. Azóta is keményen dolgozom, hogy megtarthassam a helyemet egy ilyen erős, világszínvonalú öttusázó csapatban. Nevelőegyesületem az Újpesti Dózsa.


Most is ennek vagyok igazolt versenyzője. Közben elvégeztem a Testnevelési Főiskola - négy éves - öttusa-szakedzői szakát. Ez év tavaszán diplomáztam. Ezt a nagy terhelést, odafigyelést csak teljes emberként lehet vállalni, kiegyensúlyozott, szerető családi háttérrel. Szüleim mindvégig támogattak. Édesapám az évek folyamán annyira közel került az öttusához, hogy elvégezte a bírói tanfolyamot, de a mai napig betartja az általa szabott alapszabályt, hogy csörtét nem vezet, időt sem mér. Feleségem is isiellettem áll, a most már hét hónapos Nóra lányunkkal. Nem könnyű neki sem egy ilyen lehetetlen időbeosztással dolgozó férfival élni. Ezt a sorsot közösen vállaltuk. Jutalmunk a 31. Öttusa Világbajnokságon való részvételi lehetőségem. Szeretettel a Táncsics Tükör Olvasóinak:


Mi volt a legnagyobb bűnöd ’89-ben?

− Tíz óra után tanultam a 4-es szobában, miközben két szobatársam aludni szeretett volna. − Bántalmaztam, és emberi mivoltukban megaláztam az elsősöket. − Másfél percet késtem, és a portás tudta nélkül jöttem be. − Megnéztem, hogy mekkora megnyúlást okoz a fizika szakkör. − Kétszer álltam sorba, amikor tökfőzelék volt a vacsora. − Könnyebb lenne újra elkövetni, mint most eldönteni. − Egyszer sem fizettem sört a tanároknak. − Ellentmondtam a fizikatanáromnak. − Én egy földre szállt angyal vagyok! − Nem aktuális, mert már meggyóntam! − Csak a gyóntatópapnak nyilatkozom! − Hosszú ideje nem volt 90 pontom! − Előítéletet alkottam Gudenusról. − Okosabb voltam a nagyoknál. − Nem váltottam ki a valutámat. − Nem tanultam négytől hétig. − Nem figyeltem oroszórán. − Hosszú sora van annak… − Gudenusszal álmodtam! − Aludtam tanulóidőben! − Takarítani akartam! − Késtem a szakkörről. − Csak az volt!


V. évfolyam 2. szám december A TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLA FIÚKOLLÉGIUM LAPJA. A tartalomból:

Recommend Documents