V. A ROMÁNIAI MAGÁN FELSÕOKTATÁS ÉS A FELSÕOKTATÁS JOGI KERETEI

V. A ROMÁNIAI MAGÁN FELSÕOKTATÁS ÉS A FELSÕOKTATÁS JOGI KERETEI

V. 1. A romániai felsõfokú magánoktatás V. 1. 1. A román magán felsõoktatási rendszer legfontosabb tulajdonságai A román magán felsõoktatási rendszer napjainkra jórészt stabilizálódott. Mint ismeretes, ez a rendszer a jogi vákuummal jellemezhetõ 1990-es évben robbanásszerûen jelentkezett. Az akkor beindult intézmények az akadémiai feltételeknek jobbára nem feleltek meg, az állami felsõoktatási szféra és az akkori hivatalos szervek többek között ezért is ellenszenvvel viseltettek a „jövevénnyel” szemben. Töréspontot jelentett azonban az Akkreditációs Törvény elfogadása, a törvény alkalmazása pedig normalizálta a korábban kialakult helyzetet. A magán felsõoktatás ma már jóformán semmiben sem különbözik az állami szféra új (tehát szintén 1990 után létrehozott) intézményeiben zajló oktatástól. Az állami szektor is behatolt a magánpiacba. A tandíjak bevezetését kezdetben majd mindegyik állami egyetem elutasította, néhány évvel késõbb azonban a tandíjas helyek az állami intézmények fõ bevételforrásává váltak. A nagy piaci értékkel rendelkezõ – és a magán felsõoktatásban kiemelkedõ helyet elfoglaló – szakok esetében (mint például a közgazdaságtan, business vagy jog) az állami szektorban tanuló tandíjas diákok száma jóval meghaladja a tandíj-kötelezettség nélküli helyek számát. A jelenség azért érdekes, mert 1990 elõtt az oktatás teljesen ingyenes volt, jelenleg viszont az egyetemisták fele tandíjat fizet, a tandíj mértéke pedig nem különbözik lényegesen a magán és az állami szektorokban. A magánszektor súlya és presztízse folyamatosan növekedett. Az elõbbi két kijelentésbõl az következik, hogy a két szektor közötti különbségek egyre csekélyebbek. Ha ehhez hozzátesszük azt is, hogy a magán felsõoktatásban részt vevõ diákok jelenleg az államiban tanulók mintegy 44 százalékát teszik ki, még nyilvánvalóbbá válik a magánszféra hatékonysága. A magánegyetemeken végzett diákok ma már ugyanolyan pozíciókat töltenek be a munkaerõpiacon, mint az állami egyetemek végzettjei. A magánegyetemek régió szerinti megoszlása A kilencvenes évek elején Erdélyben kisebb hajlandóság tapasztalható ilyen típusú intézmények létrehozására (Reisz, 1992). Ma már a magán felsõfokú intézmények egyenletesebben oszlanak meg az ország különbözõ területein, azonban Bu-

97

V. Fejezet

karest e területen sokkal inkább vezetõ szerepet tölt be, mint az állami oktatás szintjén. V. 1. 2. A román magánegyetemek kialakulásának rövid története Az 1989 decemberi forradalom után a román magán felsõoktatás meglepetésszerûen alakult ki (Reisz, 1992 és Reisz 1993a). A román felsõoktatás 1990-nel kezdõdõ expanziója a második világháború utáni lenyûgözõ fejlõdésének tekinthetõ (Reisz, 1993b). Nemzetközi összehasonlításban a román magán felsõoktatást „robbanásszerû” fejlõdésnek titulálták (Setényi, 1992). A magán felsõoktatás erõteljes beindulását egyrészt az egész román felsõoktatás statisztikai értelemben vett alulfejlettsége, másrészt pedig az ágazati szerkezet korábban tapasztalható politikai meghatározottsága idézte elõ. Ugyanis 1989-ben a 10.000 lakosra esõ egyetemisták száma tekintetében Románia Európában az utolsó helyen volt (Ladányi, 1991), míg a felsõfokú képzések 69 százaléka mérnöki, vagy agrártudományi szakokon, a tervgazdaság és az iparosítás követelményeinek megfelelõen zajlott. Az alternatív, magán felsõoktatási képzéseket általában a több, másabb (különb) és jobb képzés iránti igény befolyásolja (Geiger, 1986). Romániában az elsõ két feltétel könnyen beazonosítható. A több oktatásra való igény egészen egyértelmû, hiszen korábban ezt az igényt általában megtörte az egyetemi felvételi vizsgákon tapasztalható erõteljes verseny (magyarán: a 70-es, 80-as években nagyon nehéz volt bejutni az egyetemekre), a másabb képzésre való igény pedig a magán felsõoktatás kínálata biztosította. Ez a másabb, újszerû kínálat a kilencvenes évek elején valóban vonzó lehetett, azonban mára – mint ahogy már említettük – az állami és magán szféra közötti különbségek elmosódtak. A magán felsõoktatás kialakulásának kezdetén Romániában az intézmények létrehozása területén kétfajta minta alakult ki: az egyik esetben a létrehozott intézmények kereskedelmi vállalkozásokként, a másik esetben pedig non-profit szervezetként mûködtek. Az elsõ csoportba azok a „kisvállalkozásszerû” intézmények tartoztak, amelyeket az 1990/54-es törvény alapján, a másikba pedig azok a felsõfokú intézmények, amelyeket az 1924(21)/452 sz. törvény értelmében hoztak létre. Az akkreditációs törvény elvárásainak eleget téve, jelenleg mindegyik felsõfokú intézmény a második csoportba került. A magán felsõfokú intézményeket az akadémiai személyzet vagy ezek egy csoportja hozta létre. A létrehozásnak két fõ oka volt: egyrészt biztosítani akarták az állami szférába be nem került jelentkezõk számára a továbbtanulás lehetõségét, másrészt pedig az egyetemalapítás alternatív jövedelemforrást jelenthetett a magas romániai infláció közepette élõ és máskülönben is alulfizetett egyetemi oktatók számára. A legnagyobb képzési igény a Ceauºescu-rendszerben beszüntetett szakokkal szemben mutatkozott (1974-1976-tól folyamatosan csökkent és felszámolódott a társadalomtudományi képzés), a gazdasági liberalizáció, a privatizáció beindulásával pedig késõbb a közgazdaság, business jellegû képzések iránt nõtt meg a kereslet. Az állami szféra is nyitni próbált ezen igények kielégítése irányában, de a nehézkes akadémiai és adminisztratív eljárások sokkal lassúbbá tették kezdeményezéseit.

98

A romániai magán felsõoktatás jogi keretei

A magán felsõfokú intézmények mûködését 1995-ig befolyásolta az, hogy az állami szervek nem ismerték el hivatalosan. Noha az intézmények rendelkeztek a Tanügyi Minisztérium mûködési engedélyével, mégsem voltak elismerve, mint felsõfokú intézmények. Hasonló mértékû bizonytalanságot lehetett tapasztalni a diplomák elismerése miatt is. Ezen tényezõk kezdetben alacsonyabb presztízst biztosítottak az újonnan létrehozott magán intézményeknek. A magán szektor hallgatóinak magasabb az átlagéletkora, mint azoké, akik az államiban tanulnak. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a magánintézmények diákjai általában azokból kerülnek ki, akik (akár többszörösen is) sikertelenül felvételiztek az állami egyetemekre, másrészt pedig a magánegyetemek programja (helyiségek hiányában) gyakran esti órákra, vagy hétvégi kurzusokra korlátozódott. Így lehetõvé vált az ún. atipikus hallgatók rekrutálása (azon hallgatókról van szó, akik nem nappalisként, azaz nem „fõállásban” élik meg az egyetemista éveket). A magánegyetemeket ért legtöbb vád: a képzés minõsége, a hallgatók gyenge színvonala miatt fogalmazódott meg. A magán felsõoktatásban részt vevõ egyetemi tanárok elsõsorban az állami szektor alkalmazottaiból tevõdnek öszsze. A magánegyetemek kezdeti bizonytalan jellege miatt az oktatók megõrizték a „magasabb piaci érték”-kel bíró állami egyetemi státust. A nagynevû tanárok gyakorlatilag ugyanazt tanították a magánszférában is, mint az államiban. Idevágó statisztikai adatok hiányában megkockáztatható, hogy a magánegyetemeken kisebb arányban találhattunk fiatal tanárokat. Viszonylag alacsonyra becsülhetõ a középiskolából vagy az akadémiai kutatómûhelyekbõl származó tanárok aránya is. A helyzet azonban gyökeresen megváltozott az akkreditációs törvény életbelépésével, amelynek következtében a magán szférában egyre több fiatal oktatót találhatunk, illetve beindult egyfajta migráció az állami felsõfokú intézményekbõl a magánoktatás felé. A magánfelsõktatásban ritkán találunk tényleges kutatásokat, azonban az intézménygazdák azt állítják, hogy a magánképzés igénybe veszi tanárai más intézményi keretek között folytatott kutatási eredményeit. A magán felsõfokú képzés curriculuma nagy mértékben megegyezik az állami hasonló intézmények tanrendjével, opcionális és fakultatív kurzusokat csak kis arányban tanítanak. A magán és állami oktatási programok megszervezése között strukturális különbségek nem tapasztalhatók. A magán felsõoktatás finanszírozása kezdetben és ma is kizárólag, mondhatni 100%-osan a tandíjakból történik, a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok szintén nem támogatják. A tandíj mértéke reálértékben csökkent: míg 1990/91ben a tandíj a havi átlagfizetés 7-8-szorosát tette ki, addig az 1992/93-as tanévtõl kezdõdõen ez az összeg a havi átlagkeresetek maximum 4-szeresét teszik ki. Néhány magánintézmény vezetõje sajtóinterjúk során beszámol különbözõ támogatásról, azonban ennek pontos összegét nem lehet kiszámítani. Az állami és magánszektor támogatását két különbözõ tanévre az alábbi táblázatban adtuk meg:

99

V. Fejezet

ÁLLAMI MAGÁN

Tanév 1992/1993 2000/2001 1992/1993 2000/2001

Állami költségvetés 80,4% 64%

Tandíj 1,2% 21% kb. 100% kb. 100%

Helyi költségvetés Más bevétel 0 18,4% 0 15%

A magánegyetemek legszembetûnõbb problémája az oktatásra és adminisztrációs tevékenységekre kijelölt helyiségek biztosítása. Míg a kilencvenes évek elején az intézmények jóformán nem rendelkeztek saját ingatlannal (Reisz, 1992), addig ma már – az akkreditációs elvárások eredményeképpen – a helyzet megváltozott, és az intézmények vagy ingatlanokat vásároltak, vagy hosszú távra ingatlanokat bérelnek. Egyes intézmények tulajdona akár az állami szféra intézményeivel is összevethetõ, azonban meg kell jegyezni, hogy a magánintézmények elvétve rendelkeznek a diákok szabadidejét kielégítõ létesítményekkel (Reisz, 1997). Az állami és magánszféra összehasonlítása kapcsán meg kell jegyezni, hogy bizonyos fejlõdések, kezdeményezések, kísérletek a magán szférában jelentkeztek elõször, késõbb azonban ezek megjelentek az államiban is. Például a rövid távú képzést elõször a magánszférában vezették be, az államiban csak késõbb jelent meg. Hasonlóképpen, a felvételi vizsgák során alkalmazott ún. több válaszon alapuló, teszt-módszereket szintén a magán felsõoktatási intézmények alkalmazták elõször, az állami intézmények csak évekkel késõbb mondtak le a jórészt írásos megmérettetésen alapuló vizsgáztatásról. Jelenleg a teszt-módszer teljesen elterjedt, az egész országban használják.

Felhasznált irodalom *** (1993)The Oradea Statement, Higher Education in Europe 3, (Bucharest, CEPES) *** (2000) Analiza politicilor naþionale în domeniul educaþiei : România, (Centre for Co-operation with Non-Members, OECD). *** (2000) Reforma învãþãmântului în anul 2000 (acþiuni majore), (Ministerul Educaþiei Naþionale, Bucureºti). *** (2001) Reþeaua instituþiilor de învãþãmânt superior particular,(Ministerul Educaþiei Naþionale, Bucureºti). ***, (1993) Ghidul Universitãþilor Particulare 1993-1994, (Bucharest, Editura ALL) BEJU, IULIAN (1993) Quality Assessment and Institutional Accreditation in the Romanian Higher Education System, Higher Education in Europe 3 (Bucharest,CEPES) BIRZEA, CEZAR (1996) Educational Reform and Power Struggles in Romania, European Journal of Education Vol 31, no.1 COMISIA NAÞIONALÃ DE STATISTICÃ (1991 – 1999) Anuar Statistic (Statistical Yearbook), (Bucharest, CNS) CONSTANTINESCU, RUXANDRA (1993) Quality Assessment and Institutional Accreditation in the Romanian Higher Education System, paper given at the 15th EAIR Forum, Turku, Finland CONSULTATIVE GROUP FOR HIGHER EDUCATION AND RESEARCH (1994) Trends, Issues and new laws in Higher Education.Romania, Higher Education in Europe 1, (Bucharest,CEPES) DIRECTIA NATIONALA DE STATISTICA (1991) Anuarul Statistic al României (Bucharest, DNS) DRAHOS, PÉTER (1992) Magánfelsõoktatás. Magyarország, Educatio, 2 (Budapest, HIER) ENACHE STERIAN, PAUL (1992) Accreditation and Quality Assurance in Higher Education (Bucharest, CEPES)

100

A romániai magán felsõoktatás jogi keretei Forum, (1989) no.4 GEIGER, ROGER L. (1986) Finance and Function: Voluntary Support and Diversity in American Private Higher Education, in Private Education. Study in Choice and Public Policy, Daniel C. Levy (ed.) (Oxford University Press) GRUPUL CONSULTATIV PENTRU ÎNVÃÞÃMÂNT SUPERIOR ªI CERCETARE ªTIINÞIFICÃ (1993) Direcþii ale reformei sistemului de învãþãmânt superior din România (Bucharest) INSTITUTUL DE ªTIINÞE ALE EDUCAÞIEI (1993) Cartea albã a învãþãmântului românesc (Bucharest, ISE) LADÁNYI, ANDOR (1991) A felsõoktatás összehasonlító sztatisztikai elemzése, (Budapest, Hungarian Institute of Educational Research) LEVY, DANIEL C. (1986a) „Private” and „Public”: Analysis Amid Ambiguity in Higher Education, in Private Education. Study in Choice and Public Policy, Daniel C. Levy (ed.) (Oxford University Press) LEVY, DANIEL C. (1986c) Higher Education and the State in Latin America. Private Challange to Public Dominance, (University of Chicago Press) MARGA, ANDREI (2000) Ce s-a fãcut înînvãþãmântt în 1997-2000? (sinteza acþiunilor majore) (Ministerul Educaþiei Naþionale, Bucureºti) MIHÃILESCU, IOAN, LAZAR VLASCEANU, CÃTÃLIN ZAMFIR (1994) Higher Education Reform in Romania. A Study (Bucharest, CEPES) NOVAK, CORNELIA, MIHAELA JIGAU, ROMULUS BRÂNCOVEANU, ªERBAN IOSIFESCU, MIRCEA BÃDESCU (1998) Cartea albã a reformei învãþãmânttului (Ministerul Educaþiei Naþionale, Bucureºti.) OVER, ALBERT (1995) Mission report on Ukrainian higher education (manuscript) (Kassel, GES) Preuniversitaria, (1992) no.65 REISZ, ROBERT D. (1992) Magánfelsõoktatás. Romania, Educatio, 2 (Budapest, HIER) REISZ, ROBERT D. (1993a) Private Higher Education in Romania, paper given at the 15th EAIR Forum Turku, Finland. REISZ, ROBERT D. (1993b) The Third Expansion of Romanian Higher Education, (Budapest, HIER) REISZ, ROBERT D. (1993c) Market regulation in higher education paper presented at the International Seminar for Higher Education Sociology, Timisoara 6-8 May 1993 REISZ, ROBERT D. (1994a) The Generation Gap. Academics in Romania, Sfera Politicii (Bucharest) REISZ, ROBERT D. (1994b) Curricular Patterns before and after the Romanian Revolution, European Journal of Education, Vol.29 , no.3 REISZ, ROBERT D. (1996a) Private Higher Education in Romania. A second look, paper given at the 18th EAIR Forum Budapest, Hungary. REISZ, ROBERT D. (1996b) Preliminaries to a model of the higher education system, Analele Universitatii din Timisoara. REISZ, ROBERT D. (1998) Academic property and the market in Romania, Higher Education in Europe, CEPES UNESCO, Bucharest. REISZ, ROBERT D. (1998) Private higher education in romania. a second look, Tertiary Education and Management, Vol.3, No.1, March 1997 SETÉNYI, JÁNOS (1992) Privatizáció, Educatio, 2 (Budapest, HIER) VLASCEANU, LAZAR (1992) Trends, Develpments and Needs of the Higher Education Systems of the Central and Eastern European Countries (Bucharest, CEPES) VLASCEANU, LAZAR (1993) Quality Assurance: Issues and Policy Implications, Higher Education in Europe 3, (Bucharest,CEPES)

101

V. Fejezet

Táblák 1. Felsõoktatási intézmények és oktatók száma (1999 vagy a késõbbi év meglévõ adatai) Ország Intézmények száma Állami % Magán % Összesen Albánia 11 100,0 0 0,0 11 Fehér-oroszország 42 73,7 15 26,3 57 Bulgária 37 88,0 5 2,0 42 Horvátország 19 76,0 6 24,0 25 Csehország 27 90,0 3 10,0 30 Észtország 14 43,7 18 56,3 32 Magyarország 89 72,3 34 27,7 123 Lettország 17 56,6 13 43,4 30 Litvánia 15 68,2 7 31,8 22 Macedónia 2 100,0 0 0,0 2 Moldova 13 32,2 15 67,8 28 Lengyelország 113 39,4 174 60,6 287 Románia 57 51,4 54 48,6 111 Oroszország 580 63,5 334 36,5 914 Szlovákia 22 95,7 1 4,3 23 Szlovénia 39 84,8 7 15,2 46 Ukrajna 806 85,7 134 14,3 940 Forrás: www.cepes.ro/information_services/statistics.htm

2. A hallgatói létszám dinamikája intézménytípus szerint Tanév Állami intézmények Hallgatói létszám 1989/90 44 1645 00 1990/91 48 192 800 1991/92 48 215 200 1992/93 48 235 600 1993/94 48 250 100 1994/95 49 255 100 1995/96 57 250 800 1996/97 57 261 100 1997/98 57 249 900 1998/99 57 270 800 1999/2000 57 297 900 Forrás: www.cepes.ro6information_services/statistics.htm

102

Magán intézmények 0 17 30 53 66 65 36 44 50 54 68

Oktatók száma 2 304 17 187 26 000 1 934 19 800 4 435 24 677 8 000 9 560 2 419 4 400 78 091 26 013 282 400 9 560 3 579 119 800

Hallgatói létszám 0 11 000 34 800 86 400 110 900 114 500 85 300 93 400 110 700 130 000 n.a.

A romániai magán felsõoktatás jogi keretei 3 . M a g á n f e l s õ o k t a t á s i i n t é z m é n y e k R o m á n i á b a n a z 1998/99 tanévben Város Intézmények száma Karok száma Hallgatók száma Gyulafehérvár 0 5 2885 Arad 1 7 4818 Bacau 1 1 1198 Nagybánya 1 3 1503 Herkules-fürdõ 1 2 1365 Balázsfalva 0 1 309 Brassó 1 9 5540 Braila 1 1 1530 Bukarest 24 85 66859 Buzau 1 1 148 Campulung 0 1 556 Kolozsvár 3 11 7410 Konstanca 3 9 3598 Craiova 2 7 2274 Déva 0 1 739 Galac 1 3 1847 Iasi 6 11 7739 Lugos 1 2 2971 Nagyvárad 2 4 858 Pitesti 0 1 2013 Ploiesti 1 1 157 Ramnicu Valcea 0 1 1706 Nagyszeben 1 3 1599 Marosvásárhely 0 5 2422 Temesvár 3 20 8000 Összesen 54 195 130 054 Forrás: 1999. Román Statisztikai Évkönyv

Oktatók száma 36 488 28 22 0 1 29 44 1444 6 0 127 51 0 54 65 277 32 88 51 0 45 13 19 138 3 058

V. 2. A Felsõoktatást szabályozó jogi háttér – akkreditáció Romániában az oktatást az Alkotmány 32. Cikkelye szerint a 84/1995. számú Tanügyi Törvénynek a 151/1999. számú törvénnyel módosított változata (a továbbiakban: Törvény) szabályozza. A Törvény 3. 4. és az 5. Szakasza szerint az oktatás célja a román társadalom humanista hagyományaira, demokratikus értékeire és törekvéseire támaszkodó nevelési eszmény magvalósítása, amelynek ugyanakkor hozzá kell járulnia a nemzeti identitás megõrzéséhez. A román iskola nevelési eszménye az emberi egyéniség szabad, egészében való és harmonikus fejlesztése, az önálló és alkotó személyiség kialakításának feladatát az oktatás elsõsorban a tudományos ismeretek, illetve a nemzeti és egyetemes kultúra elsajátításán keresztül valósítja meg. A felsõoktatás kétlépcsõs, rövid és hosszú idõtartamú oktatás, szerkezetét a Törvény 62-79. Szakaszai, a felsõoktatási intézmények szerkezeti felépítését a 83. Szakasza szabályozza. Az egyetemek autonómiáját a törvény mellett az Alkotmány is szavatolja. A Törvény 92. Szakasza úgy fogalmaz, hogy „az egyetemi autonómia az egyetemi közösség joga ahhoz, hogy bármely ideológiai, politikai vagy vallási be-

103

V. Fejezet

avatkozás nélkül vezesse önmagát, gyakorolja akadémiai szabadságait, illetékességek és kötelezettségek együttesét vállalja magára a felsõoktatás országos fejlesztési stratégiája törvénnyel megállapított opcióival és orientációival összhangban.” Az egyetemi autonómia kiterjed az intézmény vezetésére, szervezeti felépítésére és mûködésére, a didaktikai és tudományos kutatási tevékenységekre, az igazgatás, illetve finanszírozás területeire. A román oktatási rendszer változásainak elmúlt 10 éves történetében fontos vízválasztó az 1997 év, amikor az új oktatási miniszter – Andrei Marga a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora – mandátumának megkezdésével, az alábbi hat területre terjesztette ki az oktatás reformját: • Curricularis reform: tanügyi terv, oktatási programok, tankönyvek. A nemzeti tanterv kompatibilizálása az európai szabványokhoz; • A reproduktív tanulásról az aktív tanulásra való átmenet, valamint az egyetemeken a tudományos kutatások fellendítése; • Az iskolák és egyetemek közötti kapcsolatok kiépítése valamint az oktatási intézmények és az õket körülvevõ gazdasági, adminisztratív és kulturális környezet közti kapcsolatok megteremtése; • Az infrastruktúra fejlesztése és a világ elektronikus kommunikációs hálózatára való kapcsolódás; • Az iskolai és akadémiai menedzsment reformja a decentralizáció és az intézményi autonómiák megteremtése által; • Fejlett nemzetközi együttmûködési formák alkalmazása. 1998-ban megalakították az Országos Oktatási Reformbizottságot, az Országos Értékelési Ügynökséget és további strukturális változtatásokat kezdeményeztek. Az 1998-ban bevezetett oktatási reform összhangban a nemzetközi gyakorlattal – az UNESCO által kidolgozott ún. ISCED (International Standad Classification of Education) rendszernek megfelelõen – módosította az addigi oktatási rendszer szerkezetét.

104


V.2.1. A Törvénynek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó egyes rendelkezései Általános rendelkezések • Az oktatás minden szinten román nyelven folyik. A jelen törvény értelmében, ez a nemzeti kisebbségek nyelvén, valamint világnyelveken is folyik. • A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van a minden színtû és formájú és típusú anyanyelvi oktatáshoz, abban az esetben, ha létezik szükséges számú igénylés. • Az elismert felekezetek kérvényezhetik az Oktatási Minisztériumtól az egyházi személyzet képzéséhez és az egyház szociális-misszionárius tevékenységéhez szükséges sajátos oktatás engedélyezését. • Az elismert felekezeteknek joguk van magán jellegû oktatási intézmények és egységek fenntartásához. • Mind az állami, mind a magánoktatás esetében a minisztérium által hivatalosnak tartott dokumentumokat román nyelven állítják ki. Egyéb iskolai és egyetemi iratok más oktatási nyelven is kiállíthatók. • A nemzeti és magán oktatási rendszer keretén belül kezdeményezhetõ és létrehozható alternatív oktatás, melyhez a minisztérium jóváhagyása kell Közoktatásra vonatkozó rendelkezések • A román nyelvnek, mint hivatalos államnyelvnek a tanulása kötelezõ minden román állampolgár számára, nemzetiségtõl függetlenül. • A kisebbségi tannyelvû oktatásban a románok történelmének és Románia földrajzának oktatása csak elemi szinten történik anyanyelven. • Minden helyiségben szerveznek és mûködtetnek román vagy adott esetben kisebbségi tannyelvû osztályokat, illetve biztosítják az anyanyelvû beiskoláztatást a lehetõ legközelebb fekvõ településen Felsõoktatásra vonatkozó rendelkezések • A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek elismert joguk saját, magánjellegû felsõfokú intézmények létrehozása és fenntartása • Az állami felsõoktatásban kérésre, és e törvény keretein belül anyanyelvû csoportokat, tagozatokat, kollégiumokat és karokat szervezhetnek. Ebben az esetben biztosítani kell a román szakkifejezések elsajátítását. Kérésre multikulturális egyetemeket lehet létrehozni külön törvénnyel. Eme egyetemek tanítási nyelvérõl a létrehozásról szóló törvény dönt. • Jelen törvény keretei között a felvételi és záróvizsgákat az oktatás minden szintjén le lehet tenni azon a nyelven is, amelyen az illetõ tantárgyat tanították.

105

V. Fejezet

V. 2. 2. A felsõoktatás romániai jogi keretei A magánoktatást Romániában az alábbi törvényes keretek szabályozzák, melyek tartalmazzák mindazon feltételeket, amelyek szükségesek egy felsõfokú intézmény létrehozásához. Elsõsorban a tanügyi törvény szabályozásait kell figyelembe venni, melyet azonban számos kormányhatározat és egyéb törvények egészít ki. Az alábbiakban felsoroljuk mindazon törvényeket, kormányhatározatokat és rendeleteket, melyek egy „nemzetiségi alapokon” szervezõdõ magán felsõfokú intézmény létrehozását és mûködését meghatározzák. LEGE nr. 84 din 24 iulie 1995 (*republicatã*) Legea învãþãmântului (Oktatási Törvény) Publicat în: MONITORUL OFICIAL nr. 606 din 10 decembrie 1999 LEGE nr. 88 din 17 decembrie 1993 *** Republicat privind acreditarea instituþiilor de învãþãmânt superior ºi recunoaºterea diplomelor (Törvény a felsõfokú intézmények akkreditálásáról és a diplomák elismerésérõl) Publicat în MONITORUL OFICIAL nr. 552 din 11 noiembrie 1999 HOTÃRÂRE nr. 999 din 26 octombrie 2000 privind Nomenclatorul domeniilor ºi al specializãrilor universitare de lungã duratã din cadrul instituþiilor de învãþãmânt superior de stat ºi particular Publicata în : MONITORUL OFICIAL nr. 537 din 31 octombrie 2000 Ez 2001 januárjában törvényen kívül helyezve. Ehelyett a korábbi van érvényben: Az egyetemi végzettséget igazoló okiratok szakonkénti leosztását és azoknak tartalmát szabályozó 645/2000-es kormányhatározat. Megjelent a Hivatalos Közlöny 379/2000 számában LEGE nr. 128 din 12 iulie 1997 privind Statutul personalului didactic Publicatã în MONITORUL OFICIAL nr. 158 din 16 iulie 1997 A külföldön létrehozandó román egyetemek fiókjait szabályozó illetve azok pénzügyi támogatását szabályozó 676/2000 kormányhatározat. Megjelent a H.K. 406/2000 számában A magánoktatási formát választó diákok államvizsgáját szabályozó 131/2000 törvény. Megjelent a H.K. 345/2000 számában. Az oktatói továbbképzést szabályozó 133/2000-es törvény. Megjelent a 346/2000 számú H.K.-ben A felsõfokú oktatás és tudományos kutatás managmentjére létrehozott Kutatási Központ szabályozását tartalmazó 150/2000-es törvény. Megjelent a 354/2000 számú H.K-ben. A magán felsõfokú intézményben tanuló diákok államvizsga megvédését szabályozó 60/2000-es törvény. Megjelent a 180/2000 H.K.-ben. A helyi adókat és illetékeket szabályozó 67/2000-es törvény kiegészítése. Megjelent a 183/2000-es H.K.-ben

106


69/2000-es sporttörvény. Megjelent a 200/ 2000-es H.K.-ben A szakmai továbbképzést szabályozó 115/2000 kormányrendelet. Megjelent a 432/2000-es H.K.-ben. A doktorátust szabályozó 127/2000 sürgösségi korményrendelet. Megjelent a 317/2000-es H.K.-ben Az egyetemi és poszt-egyetemi oktatást szabályozó 133/2000-es sürgösségi kormányrendelet. Megjelent a 465/2000-es H.K.-ben A diszkrimináció-ellenes 137/2000-es kormányrendelet. Megjelent a 431/2000-es H.K.-ben. A felsõfokú magánoktatást támogató 138/2000-es kormányrendelet. Megjelent a 431/2000-es H.K.-ben. A külföldön tanuló fiatalok visszatérését támogató 17/2000-es törvény. Megjelent a 36/2000-es H.K.-ben. A tanügyi törvényt módosító 30/2000-es sürgösségi kormányrendelet. Megjelent a 160/2000-es H.K-ben. A management minõségét szabályozó 59/2000-es kormányrendelet. Megjelent a 43/2000-es H.K.-ben Idegen nyelven szervezendõ egyetemi csoportokat szabályozó 73/2000-es kormányrendelet. Megjelent a 407/2000-es H.K.-ben A külföldön létrehozandó román egyetemek fiókszervezeteit tartalmazó szabályzat. Megjelent a 406/2000-es H.K-ben.

Új egyetem létrehozása Az alábbiakban a törvényeknek azon részeit emeljük ki, melyek a létrehozandó magánegyetem megalakulásának kereteit szabályozzák. Romániában az egyetemek létrehozását az1993/88. számú „Törvény a felsõoktatási intézmények akkreditálásáról és a diplomák elismerésérõl” újraközölt akkreditációs törvény szabályozza. Ahhoz, hogy egy újonnan létesítendõ egyetem megkapja az ideiglenes mûködési engedélyt, a következõ követelményeknek kell eleget tennie: ART. 5 (1) Procedura de autorizare pentru funcþionarea provizorie cuprinde urmãtoarele operaþiuni: a) instituþia interesatã în organizarea ºi desfãºurarea unor activitãþi de învãþãmânt superior elaboreazã un raport de autoevaluare pentru fiecare specializare, pe baza criteriilor generale cuprinse în prezenta lege; raportul de autoevaluare se anexeazã la cererea înaintatã Ministerului Educaþiei Naþionale, care verificã legalitatea cererii; acesta transmite de îndatã raportul de autoevaluare Consiliului Naþional de Evaluare Academicã ºi Acreditare;

107

V. Fejezet

b) comisiile de evaluare prevãzute la art. 4 alin. (7) întocmesc rapoarte de evaluare pe baza analizei raportului de autoevaluare ºi a verificãrii îndeplinirii standardelor corespunzãtoare criteriilor generale cuprinse în lege, precum ºi prin vizite la instituþia solicitantã; c) Consiliul Naþional de Evaluare Academicã ºi Acreditare elaboreazã propriul sãu raport, pe baza rapoartelor de evaluare ale comisiilor din subordine ºi a constatãrilor proprii, în care propune acordarea sau, dupã caz, neacordarea autorizaþiei de funcþionare provizorie pentru fiecare facultate, colegiu sau specializare în parte; raportul Consiliului Naþional de Evaluare Academicã ºi Acreditare se transmite Ministerului Educaþiei Naþionale ºi instituþiei solicitante; d) în baza raportului Consiliului Naþional de Evaluare Academicã ºi Acreditare ºi a avizului ministrului, Ministerul Educaþiei Naþionale elaboreazã proiectul de hotãrâre a Guvernului, iar Guvernul acordã instituþiei solicitante autorizaþia de funcþionare provizorie pentru facultãþile, colegiile si specializãrile care îndeplinesc standardele prevãzute în prezenta lege.” Egy magánegyetem létrehozásának elsõ lépését egy ideiglenes mûködési engedély megszerzése jelenti. Ennek engedélyeztetését a fentiekben említett akkreditációs törvény kiemelt szakasza írja le, melynek értelmében a következõképpen kell eljárni: elsõ lépésként az intézmény az általa indítandó szakosítás mindegyikérõl egy önértékelési jelentést kell készítsen, melynek általános kritériumait szintén a jelen törvény határozza meg. A jelentések elkészülte után, ezeket mellékelni kell a Nemzetnevelésügyi Minisztériumhoz terjesztendõ kérelemhez, amely a kérelem törvényességének ellenõrzése után eljuttatja azt az Országos Akadémiai Minõsítési és Akkreditálási Tanácshoz. Ez a tanács az alárendelt bizottságok és saját ténymegállapításai alapján kidolgoz egy másik jelentést, melyben minden kar, kollégium vagy szakosítás esetében külön javasolja az ideiglenes mûködési engedély megadását vagy elutasítását. A jelentés elkészülése után közlik a kérelmezõ intézménnyel és a Nemzetnevelésügyi Minisztériummal a jelentés tartalmát. Következõ lépésként a Nemzetnevelésügyi Minisztérium a jelentés és a miniszter véleményezése alapján kidolgoz egy kormányhatározat tervezetet, melynek alapján a kormány megadja a kérelmezõ intézmény mindazon karainak, kollégiumainak és szakosításának ideiglenes mûködési engedélyét, melyek eleget tettek a törvényben elõírt szabványoknak. Tehát olyan helyzet is adódhat, hogy bár a kérelmezõ intézmény megkapja az ideiglenes mûködési engedélyt, de a kérelmezett szakok csupán egyik részére, amelyek megfelelnek a törvényben elõírt kritériumoknak. Van néhány gyakorlati lépés, melyet be kell tartani: ezek egyike, hogy a nonprofit szervezet statútumában szerepelnie kell oktatási tevékenységnek. În statutul organizaþiei nonprofit trebuie sã fie menþionat cã desfãºoarã activitãþi educaþionale Se trece la întocmirea dosarelor de acreditare, care trebuie sã fie conforme cu urmãtoarele cerinþe (conform Legii nr. 88 din 17 decembrie 1993, republicatã privind acreditarea instituþiilor de învãþãmânt superior ºi recunoaºterea diplomelor):

108


Akkreditációs ügyiratok összeállítása: Az akadémiai minõsítési és akkreditálási eljárás tulajdonképpen általános kritériumok és kötelezõ minõségi szintek összességén alapul. „CAP. 2 Criterii ºi standarde de evaluare academicã ºi acreditare ART. 18 (1) Procedura de evaluare academicã ºi acreditare se bazeazã pe un ansamblu de criterii generale ºi standarde obligatorii. (2) Criteriile se referã la domeniile fundamentale de organizare ºi funcþionare specifice instituþiilor de învãþãmânt superior: personal didactic, conþinutul învãþãmântului, baza materialã, activitate de cercetare ºi activitate financiarã, structuri instituþionale, administrative ºi manageriale, conform legii. (3) Standardele corespund fiecãrui criteriu ºi indicã nivelurile minime obligatorii în procesul de evaluare ºi acreditare. Aceste niveluri sunt diferenþiate pentru perioada funcþionãrii provizorii sau pentru perioada ulterioarã înfiinþãrii prin lege. A létrehozandó felsõoktatási intézmény a törvénynek megfelelõ kritériumoknak kell megfelelnie, amelyek a tanszemélyzetre, az oktatás tartalmára, a kutatási és pénzügyi tevékenységekre, anyagi alapokra és az intézményes, adminisztratív és menedzseri struktúrákra vonatkoznak. Ezekre a kritériumokra pedig bizonyos minõségi szintek vonatkoznak, tehát kijelölik a kötelezõ minimális szinteket a minõsítési és akkreditálási folyamat tekintetében. Ahhoz, hogy a magánegyetem ideiglenes mûködési engedélyét és akkreditációját elnyerje, a létrehozandó intézmény tanszemélyzete bizonyos feltételeknek kell eleget tennie, amelyet a 19. törvénycikkely határoz meg: (1) Prin personal didactic, conform prezentei legi, se înþelege personalul care desfãºoarã activitãþti didactice în instituþia de învãþãmânt superior. (2) Personalul didactic trebuie sã îndeplineascã cerinþele legale pentru ocuparea posturilor didactice. (3) Pentru obþinerea autorizaþiei de funcþionare provizorie instituþia trebuie sã aibã la fiecare specializare cel puþin 70% din posturi, constituite conform normativelor legale, acoperite cu cadre didactice titularizate în învãþãmântul superior dupã normele legale ºi cel puþin 20% cadre didactice cu titlul de profesor universitar þi conferenþiar universitar, angajate cu norma de bazã sau cu statut de cadru didactic asociat. (4) Pentru obþinerea acreditãrii instituþia de învãþãmânt superior trebuie sã aibã, la fiecare facultate, colegiu ºi specializare, cel puþin 50% din totalul posturilor cadre didactice cu norma de bazã sau cu post rezervat, titularizate în învãþãmântul superior conform normelor legale, iar dintre acestea cel puþin 20% sã fie profesori universitari ºi conferenþiari universitari. (5) Pentru obþinerea acreditãrii personalul de conducere al instituþiei de învãþãmânt superior (rector, prorector, decan, prodecan), precum si ºefii de catedrã trebuie sã fie cadre didactice cu norma de bazã în instituþie ºi sã aibã gradul de profesor universitar sau conferenþiar universitar titular.

109

V. Fejezet

Az ideiglenes mûködési engedély elnyerésére – a tanszemélyzet szempontjából – más szabályok vonatkoznak, mint az akkreditáció megszerzésére. Ahhoz, hogy a magánegyetem ideiglenes mûködési engedélyt kaphasson, minden szakosítás esetében, olyan tanszemélyzetre van szüksége, melynek 20 százaléka egyetemi professzori vagy elõadói ranggal rendelkezik és akik alapnormával, vagy társult tanerõi státusszal vannak alkalmazva. Az akkreditáció megszerzéséhez a tanszemélyzet összetétele szigorúbb megkötéseknek kell eleget tegyen (minden szak esetében): ennek megfelelõen az oktatók legalább fele felsõoktatási állásban véglegesített tanerõnek kell lennie, melyek 20 százaléka egyetemi professzori és elõadó-tanári ranggal rendelkezik. Tehát az ideiglenes mûködési engedély megszerzése után a létrehozott magánegyetemnek fejlesztenie kell oktatói bázisát, arra törekedve, hogy minél képzettebb tantestületet hozzon létre. Ez a törvényes elõírás természetesen a felsõfokú intézménynek is érdeke, hiszen nem megfelelõ tanszemélyzet az oktatás minõségének alacsony szintjét vonja maga után. A 20. törvénycikkely az ideiglenes mûködési engedély és akkreditáció elnyeréséhez szükséges kitételeket tartalmaz tantárgyakra vonatkozóan. (1) Pentru obþinerea autorizaþiei de funcþionare provizorie ºi pentru acreditare planurile de învãþãmânt trebuie sã cuprindã discipline obligatorii, opþionale ºi facultative, corespunzãtor standardelor stabilite pe plan naþional de cãtre Ministerul Educaþiei Naþionale, la propunerea Consiliului Naþional de Evaluare Academicã ºi Acreditare. (2) Programele analitice ale disciplinelor de studiu trebuie sã rãspundã aceloraºi cerinþe ca ºi planurile deînvãþãmânt.” Ennek értelmében, ahhoz hogy egy magánegyetem elnyerje az ideiglenes mûködési engedélyt és az akkreditációt, tantervének tartalmaznia kell nem csupán kötelezõ, de opcionális és fakultatív tantárgyakat is. Ahhoz, hogy egy felsõfoku intézmény mûködési engedélyt kapjon, nem csupán megfelelõ tantestülettel és oktatási programokkal kell rendelkezzen, hanem olyan anyagi bázis-sal is, amely biztosítja az oktatás minõségi lebonyolítását. Ezt a 24. törvénycikk szabályozza. ART. 24 (1) Baza materialã a instituþiei de învãþãmânt superior trebuie sã corespundã standardelor desfãºurãrii unui proces instructiv-educativ de calitate. (2) Pentru obþinerea autorizaþiei de funcþionare provizorie instituþia trebuie sã facã dovada cã dispune de: a) spaþii adecvate procesului de învãþãmânt, în proprietate sau prin închiriere; b) laboratoare proprii sau închiriate, cu dotare corespunzãtoare pentru un an în avans faþa de anul ºcolarizat; c) biblioteca dotatã cu sala de lecturã ºi fond de carte propriu corespunzãtor conþinutului disciplinelor predate ºi nivelului acestora.

110


(3) Pentru obþinerea acreditãrii instituþia de învãþãmânt superior trebuie sã facã dovada cã în perioada de funcþionare provizorie a utilizat cel puþin 25% din venituri pentru investiþii în baza materialã proprie. (4) Dupã douã cicluri de ºcolarizare ulterioare infiinþãrii prin lege, instituþia de învãþãmânt superior trebuie sã facã dovada cã dispune în proprietate de cel puþin 50% din spaþiile de învãþãmânt ºi cã, în toatã perioada anterioarã, a utilizat cel puþin 25% din venituri pentru investiþii în baza materialã proprie. Ennek értelmében 3 különbözõ ciklussal kell számolni: egyrészt az ideiglenes mûködéshez szükséges anyagi bázis, az akkreditációhoz, majd ezt követõen a további mûködéshez szükséges anyagi bázis. Ahhoz, hogy egy magán felsõfokú intézmény ideiglenes mûködési engedélyt kapjon bizonyítania kell hogy: saját, vagy bérelt helyiséggel; saját vagy bérelt laboratóriumokkal; valamint saját olvasóteremmel és könyvállománnyal rendelkezik. Az ideiglenes mûködési engedély elnyerése után, csak abban az esetben kaphatja meg akkreditációját, ha bizonyítani tudja, hogy addigi mûködése során bevételei legalább 25 százalékát saját anyagi alapjainak fejlesztésére fektette be. Amennyiben sikerül megkapni az akkreditációt, még további külsõ ellenõrzés alatt áll az intézmény. Bizonyítania kell, hogy két beiskolázási ciklus után az oktatási helyiségek legalább fele saját tulajdonában van. Tehát egy hosszú folyamattal kell számolni, melyet úgy lehet kivédeni, hogy az ideiglenes mûködési engedély megszerzése után az intézmény megvásárolja a bérelt helyiségeket. Ezzel kivéd egy támadási felületet, melynek alapján a késõbbiekben esetlegesen kétségbe vonhatják mûködési jogait. A 25-ös számú törvénycikkely további megkötéseket állapít meg, a tanári és adminisztratív személyzettel kapcsolatban: ART. 25 (1) Instituþiile care solicitã autorizaþia de funcþionare provizorie sau acreditarea trebuie sã dovedeascã faptul cã personalul didactic ºi de cercetare propriu desfãºoarã activitãþi de cercetare ºtiinþificã valorificate prin publicaþii, contracte, expertize, consultanþã sau prin alte modalitãþi. (2) În vederea obþinerii autorizaþiei de funcþionare provizorie sau a acreditãrii, instituþia de învãþãmânt superior trebuie sã facã dovada cã dispune de structuri de management academic ºi administrativ, adecvate fiecarei etape.” Ennek értelmében, a mûködési engedély, vagy akkreditáció megszerzéséhez, az intézménynek bizonyítania kell, hogy oktató és kutató személyzetük olyan tudományos kutatási tevékenységet fejt ki, amelyet hasznosítani lehet. Ez a cikkely a tanszemélyzeten kívül, azt is meghatározza, hogy az egyetem megfelelõ akadémiai és adminisztratív menedzsmenti struktúrákkal kell rendelkezzen. Ezek hiányában nem fogadható el az ideiglenes mûködési engedély megadása sem. Az egyetemi oktatást 84/1995. sz. Oktatási Törvény szabályozza, melynek célja a minõségi oktatás biztosítása, megfelelõen képzett tanszemélyzet által. Ennek ér-

111

V. Fejezet

dekében tanszemélyzet-képzõ egyetemi fõosztályokat kell létrehozni, melyeket az egyetemi szenátusok javaslatára az Oktatási Minisztérium hagy jóvá. „Totodatã, ca studenþii la absolvire sã poatã deveni profesori, ei trebuie sã absolve cursuri de pedagogie. Pentru asta, trebuie înfiinþat Departamentul pentru pregãtirea personalului didactic, potrivit art. 56 (4) din Legea Învãþãmântului, 84/1995, republicatã: „Infiinþarea departamentelor universitare pentru pregãtirea personalului didactic se aprobã de Ministerul Educaþiei Naþionale, la propunerea senatelor universitare.” Descrierea acestui Departament, potrivit Legii Învãþãmântului: „ART. 68 (1) Studenþii ºi absolvenþii care opteazã pentru profesiunea didacticã au obligaþia sã absolve cursurile organizate de Departamentul pentru pregãtirea personalului didactic. (2) Departamentele pentru pregãtirea personalului didactic funcþioneazã în instituþiile de învãþãmânt superior, pe bazã de regulament, ºi au planuri deînvãþãmânt distincte, aprobate de senatul universitãþii. (3) Pregaãtirea studenþilor, prevãzutã la alin. (1) si (2), se realizeazã în regimul activitãþilor didactice opþionale. Planurile de învãþãmânt ale departamentului sunt integrate în planurile de învãþãmânt ale facultãþilor de profil. (4) Absolvenþilor Departamentului pentru pregãtirea personalului didactic li se elibereazã certificate de absolvire, pe baza cãrora sunt abilitaþi sã funcþioneze în calitate de cadre didactice. (5) Absolvenþii învãþãmântului universitar pot profesa în învãþãmânt numai dacã au obþinut certificatul de absolvire menþionat la alin. (4) sau dacã efectueazã pregãtirea prevãzutã la alin. (1) în primii 3 ani de la angajare.” A 68-as cikkely a tanszemélyzet-képzõ fõosztály feladatait rögzíti, melynek lényege a megfelelõ oktatói utánpótlás biztosítása. Ennek megfelelõen a végzett hallgatók csak abban az esetben mûködhetnek pedagógusként, amennyiben elvégezték a fõosztály által szervezett tanfolyamokat, és az általa meghirdetett opcionális képzést, melynek tantervei integrálhatóak a szakfakultások tanterveibe. Román állami támogatási lehetõségek: Az akkreditált magánegyetemek lehetõséget kapnak arra, hogy állami támogatásban is részesüljenek, ennek leírását az alábbiak tartalmazzák. Potrivit Legii Învãþãmântului, CAP. 11, ART. 103, (4) „Instituþiile ºi unitãþile de învãþãmânt particular acreditate pot fi sprijinite de stat.” Asta înseamnã cã dupã ºapte ani de funcþionare, necesare acreditãrii, universitatea poate sã beneficieze de fonduri de la stat. Metodologia acestui sprijin este descris în Ordonanþa Guvernului nr. 138 din 31 august 2000 privind mãsuri de susþinere a învãþãmântului privat.

112


ART. 5 Elevii, studenþii ºi cadrele didactice din învãþãmântul particular preuniversitar sau superior care funcþioneazã pe baza autorizaþiei de încredere sau a autorizaþiei de funcþionare provizorie au acces la serviciile reþelei ROEDUNET în condiþiile stabilite de Ministerul Educaþiei Naþionale pentru întreaga comunitate academicã. ART. 6 Spaþiile ºi mijloacele temporar disponibile ale unitãþilor de învãþãmânt de stat se închiriazã, prin licitaþie, cu prioritate, pentru activitãþile de învãþãmânt, inclusiv pentru instituþiile de învãþãmânt particular. ART. 7 Instituþiile deînvãþãmânt superior acreditate au acces la competiþia proiectelor de finanþare a cercetãrii ºtiintifice, beneficiazã de alocarea de fonduri de investiþii, dotãri cu echipamente ºi granturi de cercetare pe baze competiþionale. ART. 8 Studenþii si absolvenþii instituþiilor de învãþãmânt superior acreditate au acces la creditele pentru studiu acordate de bãnci, la burse contractuale, precum ºi la concursurile pentru obþinerea burselor pentru doctorat ºi pentru obþinerea burselor pentru stagii de studii universitare ºi postuniversitare în strãinãtate.” A román állami támogatás elsõsorban bizonyos jogokat tesz lehetõvé, amelyek más – szabad piacgazdasági – rendszerben egyértelmûen az állampolgárok rendelkezésére állnak. Így például megengedi, hogy akkreditált magánegyetemek hallgatói is részesüljenek banki kölcsönökben; képzésük befejezése után jelentkezhetnek belföldi vagy külföldi doktori ösztöndíjakért. Az állami támogatás egy másik formáját képezi, hogy megengedik a magánegyetemeknek állami felsõoktatási intézmények által nem használt helyiségek bérbe vételét oktatási célokra. Ami azonban valóban támogatást jelent, az hogy magánegyetemek is nyerhetnek támogatást kutatási tevékenységük finanszírozására, valamint hozzáférési jogot kaphatnak a Roedunet hálózatához. V. 2. 3 Az akkreditáció és szakindítás A szakindítás és akkreditáció problémaköre két részbõl áll. A folyamat jogi keretébõl és a Sapientia Alapítvány ill. az EMTE által folytatott akkreditációs elõkészítõ munkából. Az egyetemi akkreditáció szabályozása a 88/1993-as akkreditációs törvény módosított változata alapján (megjelent az 552-es Románia Hivatalos Közlönye 1999. nov. 11. számában). E törvény értelmében a felsõoktatási intézmények értékelési és akkreditálási eljárásának a lebonyolítása és az oktatás minõségének biztosítására megalakult a Parlament fennhatósága alá tartozó Országos Akadémiai Akkreditációs Tanács1. A tanács 19-21 tagját a Parlament nevezi ki. A javaslatot az akkreditált egyetemek szenátusai teszik meg az Oktatási Minisztériumnak, amely azt a Parlament elé terjeszti a kinevezés céljából. Az Akkreditációs Tanács tagjai négyévenként cserélõdnek. Az Akkreditációs Tanács tagjainak a névsorát az Oktatási Minisztérium hozza nyilvánosságra. 1 A Hivatalos Román Közlöny magyar nyelvû fordítása Nemzeti Akadémiai Felmérõ és Akkreditációs Bizottságként említi (román nyelven: Consiliul Naþional de Evaluare Academicã ºi Acreditare).

113

V. Fejezet

A törvény rendelkezik: • az akkreditálást elindító „csomag” részletes tartalmáról; • az akkreditációs folyamat költségeirõl; • az oktatói személyzet összetételérõl; • az évfolyamok, csoportok és alcsoportok megszervezésérõl; • az ideiglenes mûködési engedély, valamint az akkreditáció megszerzéséhez szükséges infrastruktúráról, akadémiai és pénzügyi feltételeirõl; Az intézmények kihelyezett tagozatait, karait, fõiskolai karait, és szakjait önálló egységekként kezelik. Ennek megfelelõen az akadémiai értékelésben és az akkreditációs folyamatban az intézmények külön-külön vesznek részt. A törvény 2. §-a szerint az akkreditációs folyamat két részre oszlik: 1. Az ideiglenes mûködési engedély megszerzése, amely a felvételi és az oktatás megszervezésére és beindítására jogosít fel. 2. Az akkreditálás, amely az államvizsga megszervezésére is feljogosít. 1. Az ideiglenes mûködési engedély megszerzésének folyamata: A kérelmezõ intézmény önfelmérõ tervet nyújt be a Tanügyminisztériumnak, amely láttamozás után az Akkreditációs Tanácshoz továbbítja azt. Az Akkreditációs Tanács bizottságokat hoz létre, amelyben a kérelmezõ intézmény profiljának megfelelõen elismert szakemberek vesznek részt. A bizottság felméri az akkreditálást kérelmezõ intézmény által biztosított feltételek meglétét az akkreditációs jogszabályoknak megfelelõen. A bizottságok által elkészített jelentések alapján az Akkreditációs Tanács saját jelentést dolgoz ki, és dönt a kérelmezõ felsõoktatási intézmény ideiglenes mûködési engedélyének kibocsátásáról vagy a kérés visszautasításáról és errõl értesíti az Oktatási Minisztériumot. Az Akkreditációs Tanács kedvezõ jelentése alapján a Oktatási Minisztérium kormányhatározat-tervezetet terjesztet elõ, aminek alapján a kormány engedélyezi a javasolt karok, fõiskolák és szakok ideiglenes mûködését. A karok kiválásával, illetve egyesítésével létrejövõ felsõoktatási intézmények esetében is kötelezõ az ideiglenes mûködési engedély megszerzése, valamint az akkreditációs folyamat minden egyes szakaszának betartása. Az akkreditációs törvény 1999-es módosításának eredményeként az így létrehozott felsõoktatási intézmények kötelezõ módon kell rendelkezzenek legalább egy román nyelvû fakultással (karral) is. 2. Az akkreditációs folyamat: Az akkreditálási kérvényt legkésõbb három egymást követõ évfolyam végzésétõl számított 2 éven belül kell benyújtani. A már akkreditált felsõoktatási intézmények 5 évenként akkreditációs vizsgálatnak lesznek alávetve, annak érdekében, hogy a törvényes feltételeknek továbbra is eleget tegyenek.

114


A törvény meghatározza azokat a feltételeket, amelyeknek a kérelmezõ intézményeknek kell eleget tenni: (18. §) Az ideiglenes mûködési engedély kibocsátásának, valamint az akkreditáció megszerzésének feltételei a következõk: • tanszemélyzet • oktatási program • anyagi feltételek • kutatási és pénzügyi terv, ezek menedzsmentjének biztosítása • intézményi, adminisztrációs és vezetési struktúrák megléte A) Tanszemélyzet Tanszemélyzet alatt, jelen jogszabály rendelkezései alapján, a felsõoktatási intézményben tanügyi munkát végzõ személyek értendõek. A tanszemélyzet a tanügyi dolgozok státusában meghatározott feltételeknek kell eleget tegyen. A Tanügyi személyzet státusát a 128/1997-es Törvény és a 84/1995-ös de 1999-ben újraközölt módosított tanügyi törvény szabályozza. 1. Az ideiglenes mûködési engedély megszerzéséhez szükséges tanszemélyzet: Minden ideiglenes mûködési engedélyt igényelõ szak esetében a tanszemélyzet 70%-a alapállással kell rendelkezzen a kérelmezõ felsõoktatási intézményben, amibõl a tanszemélyzet 20%-a professzori és egyetemi elõadó-tanári címmel kell rendelkezzen. Jelentõs az a kitétel, hogy a fent említett oktatási személyzet alapmunkahelye az ideiglenes mûködési engedélyt kérelmezõ intézménynél legyen. Nagyon fontos, hogy a jogszabály lehetõséget biztosít a társult tanügyi személyzet alkalmazására, ami alatt a hazai illetve külföldi vendégtanárok értendõk. 2. Akkreditáláshoz szükséges feltételek: Minden egyes fõiskola, kar és szak esetében a tanszemélyzet 50%-nak az alapmunkahelye az akkreditációt kérelmezõ intézménynél kell legyen vagy elkülönített hellyel kell rendelkezzen, és az említett tanügyi személyzet 20%-a professzori vagy egyetemi elõadó-tanári címmel címmel kell rendelkezzen. A rektor, prorektor, dékán, prodékán, a katedrafõnökök professzori vagy egyetemi elõadótanári címmel és alapmunkahellyel kell rendelkezzenek az akkreditálást kérvényezõ intézménynél. B) Oktatási program • Tartalmaznia kell a kötelezõ, választható és fakultatív tantárgyakat, a lecketerveket a Oktatási Minisztérium irányadó szabályzatai alapján. • Az oktatás formájának a megszervezése ( csoportok, alcsoportok). • A véglegesített tantárgyakat oktatók a tanulást elõsegítõ kurzusokat és más ilyen jellegû oktatási segédeszközök megírását kell biztosítsák.

115

V. Fejezet

• Az oktatási intézmény vezetõsége felelõsséget vállal ezen oktatási eszközök biztosításáról. Az elsõ 3 végzõs évfolyam az Akkreditációs Bizottság által engedélyezett felsõoktatási intézményeknél államvizsgázik. Az akkreditáláshoz az egymást követõ 3 évfolyam diákjai összarányának az 51%nak sikeres vizsgát kell tennie. Ennek megfelelõen minden egyes évfolyamról évenként min. a diákok 40%-a sikerrel kell vizsgázzon, de a három évfolyam sikeres vizsgázóinak az összaránya el kell érje az említett 51%-ot. Ellenkezõ esetben az illetõ kar, szak, fõiskola megszûnik. C) Anyagi jellegû feltételek Mûködési engedély kibocsátása érdekében a következõkrõl kell igazoló okiratokat bemutatni: • bérelt vagy tulajdonban levõ épületek a tanítási folyamatok lebonyolítására • saját tulajdonú vagy bérelt laboratóriumok a kísérleti tevékenység lebonyolítására. Ezt a feltételt a beiskolázási év elõtt egy évvel biztosítani szükséges. • saját könyvtár és olvasóterem, a szakoktatás minõségének biztosítása érdekében. Az 1955/1995-ös Egészségügyi Minisztériumi rendelet meghatározza azokat az egészségügyi normákat, amelyeknek a felsõoktatási intézmények épületeiben levõ helységek eleget kell tegyenek. Ezek a normák a kiválasztandó épületek esetében jelentõs szerepet játszhatnak. Az akkreditáció megszerzéséhez bizonyítani kell, hogy a mûködési engedéllyel rendelkezõ intézmények ideiglenes mûködésük idején, a jövedelem 25%-át saját anyagi bázisának a fejlesztésére fordította. A törvény általi létrehozás után, két egymást követõ beiskolázási évben, az akkreditált felsõoktatási intézménynek bizonyítania kell azt, hogy a felsõoktatási intézmény által használt épületek 50%-nak a tulajdonjogát megszerezte és az említett idõszakban a jövedelem 25%-át anyagi befektetésekre fordította. D) Kutatás Az ideiglenes mûködési engedélyért vagy akkreditációért folyamodó intézményeknek bizonyítania kell, hogy a saját tanügyi személyzete tudományos kutatást végez, amelyeket különbözõ kiadványokban tesz közzé vagy bármely más tevékenységgel igazol. E) Szerkezeti felépítés

116

Bizonyítani kell az akadémiai menedzsment és az adminisztratív struktúrák meglétét, az akkreditációs folyamatoknak megfelelõen.

VI. EGY ÉV TAPASZTALATAI – A PROGRAM JELENLEGI HELYZETE Az EMTE fejlesztési szakaszaiból az elsõ tíz év belátható. Ezen belül egy 4 és egy 6 éves idõszakkal lehet számolni. Az elsõ szakaszban létre kell jönniük az alapintézményeknek, a tanszékeknek, az induló kutatási programoknak. Sok kezdeményezés indulhat meg és sok valószínûleg be is fullad. A képzés eleinte valószínûleg kis létszámú évfolyamokon és kevés szakon folyhat. Az intézményfejlesztés szempontjából az oktatók, a finanszírozók és a háttérintézmények számára ez az idõszak egy kölcsönös tanulási folyamat lesz. A második szakaszban kerülhet sor az intézmény megerõsítésére, az intenzívebb fejlesztésre. Ekkor lehet majd a minõség-ellenõrzés révén bizonyos szakokat megszüntetni, új szakokat beindítani. A képzés is szélesebb körûvé válhat. Megindulhat a posztgraduális képzés és a nemzetközi programokba is intenzívebben lehet bekapcsolódni. Jelenleg az elsõ idõszak elõtt állunk. Legkorábban 2001 õszén, a szakindításokkal kezdõdhet el az egyetemi mûködése. Az utóbbi egy – másfél évben létrejött a magánegyetemet kezdeményezõ Sapientia Alapítvány és kiépült az egyetemszervezési program intézményi háttere. A következõkben ezt a folyamatot tekintjük át.

VI.1. A program szervezeti keretei Az erdélyi magyar történelmi egyházak nyolc vezetõje, 2000. január 13-i kolozsvári értekezletén döntött a Sapientia Alapítvány létrehozásáról, melyet a kolozsvári bíróság 2000. március 16-án jegyzett be. Az alapítvány Kuratóriumába az erdélyi tudományos és egyetemi közélet 9 elismert képviselõjét kérték fel. A kuratórium tagjai: Tonk Sándor (elnök), Birtalan Ákos, Brassai Zoltán, Marton József (titkár), Szilágyi Pál, Tolnay István, Toró Tibor, Tánczos Vilmos (alelnök), Tõkés Elek. A Sapientia Alapítvány kuratóriuma alakuló ülésén közzétette az Erdélyi Magyar Magánegyetem megalapításáról szóló elvi nyilatkozatát. Az Alapítvány a magánegyetem alapítója, tulajdonosa és mûködtetõje. A Határon Túli Magyarok Hivatalával, mint a támogató képviselõjével, és magyarországi szakmai szervezetekkel együttmûködve kidolgozza a stratégiai fejlesztési irányokat, szükség szerint ír ki pályázatot a rövid és hosszú távú programokra és a támogató képviselõjével közösen bírálja el azokat. Tulajdonosa, vagy tartós használója a különbözõ támogatók (magyar kormány, egyházak, helyi önkormányzatok, egyéb támogatók) által felajánlott, illetve felépített ingatlanoknak. Az egyetemszervezés

117

V. A ROMÁNIAI MAGÁN FELSÕOKTATÁS ÉS A FELSÕOKTATÁS JOGI KERETEI

Recommend Documents