T. Fõvárosi Bíróság! Alulírott Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség felperes az Allianz Hungária Biztosító Rt. alperes elleni 7.G. 41.775/2004. szám alatt folyó perben az alperes 2005. május 19-én kelt érdemi védekezésére és ellenkérelmére válasziratunkat az alábbiak szerint terjesztjük elõ. Felperes a keresetét az alperesi ellenkérelem ismeretében is fenntartja, és az alábbiak szerint indokolja. I. A perbeli kikötés semmissége Alperes helyesen hivatkozik arra, hogy a tisztességtelen általános szerzõdési feltétel miatt indított megtámadási perben a bíróságnak a kikötés semmissége felõl is állást kell foglalnia. Ez következik nemcsak az általa hivatkozott megyei bírósági ítéletbõl, hanem a Legfelsõbb Bíróság Gkt-Pkt 1/1983 számú állásfoglalásából („Az általános szerzõdési feltételek megtámadása esetén a bíróságnak a sérelmes kikötés érvénytelenségét akkor is meg kell állapítania, ha a kikötés más okból semmis”). A bíróságnak tehát elsõdlegesen valóban a kikötés jogszabályba ütközését és ennek folytán semmisségét kell vizsgálnia (Ptk. 200. § (2) bek.). Ez azt jelenti, hogy a Ptk. 209. §-a alapján elõterjesztett kereset esetén - elsõdlegesen a kikötés jogszabályba ütközését - másodlagosan a feltétel egyébkénti tisztességtelenségét kell vizsgálni. Jelen válasziratunk I. fejezetében a kikötés jogszabályba ütközését, II. fejezetében annak egyébkénti tisztességtelenségét vizsgáljuk. Az alperesi ellenkérelem azért nem tartja a biztosítási fejezet relatív kogenciával kapcsolatos rendelkezéseibe ütközõnek (Ptk. 556.§ (1) bek., és 567.§ (1) bek.) a támadott kikötést, mert: „a biztosítási esemény meghatározása a szerzõdéskötési szabadság körébe esik, ezért az alperesi casco feltételek 5/a. pontjának rendelkezése jogszerû és tisztességes kizárásnak tekinthetõ.” Ezen – a kikötés érvényessége keretében elõterjesztett - alperesi védekezés helyességének elõfeltétele, hogy értelmezzük az alperes által hivatkozott „kizárás” fogalmát. A Ptk. ismeri - a „biztosítási esemény” (Ptk. 536. § (1) bek.) - a „biztosító mentesülése” (Ptk. 556. § (1) bek.) - a „biztosító kötelezettsége nem áll be” (Ptk. 540. § (3) bek, 544. § (2) bek.) fogalmait, - a „kizárás” fogalmát nem ismeri. A biztosítási szakmában ismeretes olyan nézet, hogy a mentesülés és a kizárás fogalmai egymásnak megfelelnek, és a két fogalom nem lehet egymással ellentétes, mert ezáltal értelmetlenné válna a Ptknak a mentesülésre vonatkozó, és a Ptk. 567. § (1) bekezdésén keresztül kikényszeríthetõ követelménye. A jelen per kereteit meghaladja ennek a biztosításjogi szakmai kérdésnek a szükséges mértékû feltárása, ezért – ismerve az ezzel kapcsolatos pro és kontra érveket, valamint a Legfelsõbb Bíróság egy konkrét ügyben kifejtett, majd egy másik konkrét ügyben kifejtett álláspontjait – ezt a kérdést inkább megkerülnénk, és annyit rögzítenénk, hogy abból a körülménybõl, hogy az alperesi védekezés a perbeli kikötést - nem a biztosító mentesülése, - hanem a biztosítási esemény fogalmán keresztül látja alkalmazhatónak alperes maga is 1
-
a biztosító részérõl a szolgáltatás (Ptk. 536. § (1) bek.) jogszerû megtagadását a Ptk. 556. §-ban írt (mentesülés) jogcímen és a rá nézve kötelezõ Ptk. 567. § (1) bek. folytán nem látja levezethetõnek.
A kérdés most már az, hogy a biztosítási esemény fogalmi körébe vonható-e a támadott szerzõdéses kikötés miszerint: „A casco biztosítás nem terjed ki arra az esetre, ha a gépjármû bármely kulcsa, törzskönyve és/vagy a forgalmi engedélye a lopáskor a jármûben volt.” Felperes sem vitatja el a biztosítótól annak a jogát, hogy - épületbiztosítást ne kössön árterületen, - vagy hogy egyáltalán ne kössön földrengés esetére épületbiztosítást, stb., tehát ezen a területen szabadon érvényesül a biztosító javára a szerzõdéses szabadság, mert a biztosítási esemény fogalmának (az épületben bekövetkezett vagyoni kár) leírt szûkítése nem jelenti a Ptk. 555., 556.§-ban írt kármegelõzési, kárenyhítési követelmények megkerülését. Nehezebb az elhatárolás, - a biztosítási esemény jogszerûnek tekinthetõ körülírása, - és a mentesülési esetek jogszerûtlenül biztosítási esemény kizárásként történõ fogalmi körébe vonása között ha arra gondolunk, hogy a biztosító szerzõdéses szabadsága általában kiterjed a védelmi berendezések elõírására, azaz például lakásbiztosítás esetén bizonyos értékhatár felett, vagy bizonyos vagyontárgyaknál a védelmi szint, vagy éppen széf létének elõírására. Nem vitás az sem, hogy a Legfelsõbb Bíróság egy konkrét ügyben úgy foglalt állást, hogy a biztosítási esemény fogalma pozitív körülírással (definíció) és negatív körülírással (kizárás) is meghatározható. Fontos azonban, hogy ezen elméleti tétel alkalmazása során kiemelt figyelemmel kell lenni arra, hogy (ezt már a felperes teszi hozzá, de aligha vitatható) a kizárások ne jelentsék a megkerülését a Ptk. 540. §-ban, 544. §-ban, 555. és 556. §-ában írt, és a Ptk. 567. § (1) bek. szerint megerõsített biztosítotti érdekvédelmet szolgáló törvényi rendelkezéseknek, melyeket a biztosító oldalán fennálló biztosítás szakmai intellektuális fölény is indokol. A jelen esetben az elhatárolást, és a perbeli vitatott kikötés megítélését (forgalmi könyv a kocsiban) azonban segíti, ha a két fogalmat, nevezetesen - a biztosítási esemény, - és a mentesülés törvényben írt fogalmát idõsorrendjükre tekintettel vizsgáljuk, és határoljuk el. Megállapítható, hogy - míg a biztosítás esemény idõrendben megelõzi a mentesítést, - a mentesülés viszont a bekövetkezett biztosítási eseményt idõrendben követi, - vagyis abból a szempontból, hogy a forgalmi könyv gépkocsiban hagyása a két fogalmi kör közül melyikhez tartozik, fontos annak vizsgálata, hogy annak következményei, a káresemény bekövetkezése szempontjából játszott szerepe mikor jelentkezik, hiszen a következtetés visszafelé is igaz, ami - idõrendben elõbbi, az inkább a biztosítási esemény fogalmi köréhez tartozik, - ami pedig idõrendben késõbbi, azesetben pedig inkább a mentesülés valamely esetérõl beszélhetünk. Miután a forgalmi könyv gépkocsiban hagyása következményei a biztosítási esemény, azaz a lopás után jelentkeznek, (ha egyáltalán jelentkeznek), ezért a forgalmi könyv gépkocsiban hagyása a dolgok kronológiájából is levonható következtetés alapján - nem a biztosítási esemény, - hanem a mentesülés fogalmi köréhez tartozó - lévén a forgalmi könyv meglétének, illetve hiányának a lopással összefüggésben annyi a szerepe, hogy a lopást követõ esetleges hatósági ellenõrzés, rendõri igazoltatás esetén forgalmi könyv hiányában elvileg jobb lehet az esélye a kár megtérülésének. A forgalmi könyv meglétének jelentõségét azonban behatárolja, hogy - kizárólag egy igazgatásrendészeti okmány, 2
-
a gépkocsi tulajdonjogát a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI.30.) BM rendelet 71. § (1) bek. szerint a gépkocsi törzskönyve hivatott igazolni a gépkocsi forgalmi könyvének megléte az elkövetõ szempontjából nem lényeges, az elkövetõk nem aszerint döntenek, hogy elvigyék-e a gépkocsit, hogy találnak-e benne forgalmi könyvet, vagy sem.
Megjegyezzük, hogy a Ptk. 555. § (1) bek-én belül a kármegelõzés ugyan logikailag megelõzi a biztosítási eseményt, de - a kármegelõzés nem esik a súlyos gondatlanság (a mentesülés) fogalmi körébe, - hanem külön törvényi rendelkezés (a Ptk. 556. § (3) bek.) rendeli el, hogy (más jogintézmény) a mentesülés szabályait kell alkalmazni a kármegelõzési és kárenyhítési kötelezettség megszegésére is - és a joggyakorlat bizonytalan abban is, hogy a forgalmi könyv gépkocsiban hagyása a kármegelõzés forgalmi körébe vonható-e. A forgalmi könyv gépkocsiban hagyása tartalmilag legfeljebb gondatlan magatartásként értékelhetõ, és a körülményektõl függõen minõsíthetõ ez a gondatlanság súlyosnak, vagy nem. Visszatérve az elõírt védelmi berendezéssel összefüggõ (széf, riasztó, stb.) problémafelvetésre, és ezen keresztül a biztosítási esemény fogalmi körének meghatározása jogszerûségére, a különbség ezek hiánya között és a forgalmi könyv kocsiban hagyása között elsõsorban azon keresztül mutatkozik meg, hogy - a védelmi berendezés (pl.: széf, vagy más esetben riasztó berendezés, stb.) hiánya magának a biztosítási eseménynek a bekövetkezését teszi lehetõvé, - míg a forgalmi könyv gépkocsiban hagyása a biztosítási esemény bekövetkezésével általánosságban összefüggésbe nem hozható. Vizsgálva tehát a forgalmi könyvnek a gépkocsiban hagyását, megállapíthatjuk, hogy annak a gépkocsiban hagyásával a biztosított - sem a biztosítási esemény bekövetkeztében nem játszik szerepet, - sem a kárenyhítési kötelezettségét nem szegi meg, - a forgalmi könyv gépkocsiban hagyásának a bekövetkezett kár megtérülése szempontjából lehet bizonyos esetekben szerepe. Alperes azzal sérti meg a Ptk. 567. § (1) bek-ben meghatározott egyoldalú kogenciát, hogy - mivel szerinte sem vezet mentesüléshez a forgalmi könyv gépkocsiban hagyása, - ezért úgy tér el a biztosított hátrányára a Ptk. rendelkezéseitõl, hogy a biztosítási feltételekben oly módon határozza meg a biztosítási esemény fogalmát, - hogy a kizárás alkalmazásán keresztül tartalmilag mentesülési oknak tekintendõ eseteket a biztosítási esemény fogalmi körébe von, amikor minden további feltétel vizsgálata nélkül kizárásként szabályozza a forgalmi könyv gépjármûben hagyását. A forgalmi könyv gépkocsiban hagyása ugyanis - nem a biztosítási esemény fogalmi köréhez tartozó - hanem legfeljebb a biztosítottat terhelõ, a bírói gyakorlat értelmében a Ptk. általános szabályai szerint értékelhetõ gondatlan magatartás - aminek a biztosítási esemény bekövetkezéséhez, tehát a gépkocsi ellopásához semmi köze (szemben a biztosító által jogszerûen elõírható védelmi berendezések hiányával), tehát azt nem segíti elõ, és nem is könnyíti meg. II. A perbeli kikötés megtámadhatósága A T. Fõvárosi Bíróság a hivatkozott Gkt-Pkt állásfoglalás értelmében a jelen perben elõkérdésként kell elbírálja, hogy a támadott kikötés - semmis-e, - de amennyiben a fenti I. alatt tárgyalt semmisség kérdésében a T. Fõvárosi Bíróság netán elutasító álláspontra helyezkedne, akkor vizsgálnia szükséges, hogy a támadott kikötés (mint érvényes kikötés) hogyan minõsül a Ptk. 209./B § szempontjából. 3
A keresetlevél III. pontjában leírtuk, hogy miért tartjuk a Ptk. 209/B. §-ába ütközõnek azt, hogy alperes minden egyéb szempont vizsgálata nélkül „a káresemények közül kizárja” azt, ha a gépjármû bármely kulcsa, vagy forgalmi engedélye a lopáskor a jármûben volt. A jelen perben a forgalmi könyv gépkocsiban hagyását kérjük vizsgálat tárgyává tenni, a kulcs gépkocsiban hagyása más megítélés alá eshet, a jelen ügyben a két tárgy megítélésének azonossága folytán, a kikötés azonossága folytán terjesztette elõ a felperes a kulcsok tekintetében is a keresetét, amit alperes idézett elõ azáltal, hogy a két tárgy gépkocsiban hagyását azonos módon kezeli a szerzõdésben. Csatoljuk a PKKB 1P.91.194/97/6. (I. kulcsnyilatkozati per) és 12.P.93.260/1997/5. (II. kulcsnyilatkozati per) számú jogerõs ítéleteit, melyekben a bíróság alulírott felperes fõigazgatója keresetére egy másik biztosító casco biztosításának általános szerzõdési feltételeit bírálta el és az ún. kulcsnyilatkozatokra nézve a tartalmilag elsõdlegesen kifogásolt részek tekintetében a felperesek keresetének jogerõsen helytadott. Az ítéletekre jelen ügyben annyiban hivatkozunk, amennyiben az is hivatkozott, és mi is hivatkozunk a Gkt-Pkt 1/1983 számú állásfoglalásra, a Ptk. 567. § (1) bek-ére, a 200. § (2) bek-ére is. Nem hivatkozunk ezen ítéletekre annyiban, hogy azok kötnék a jelen perben eljáró bíróságot bármilyen szempontból, hiszen a perben támadott szerzõdéses kikötés csak hasonló. Kétségtelen azonban, hogy számos azonosság is van, döntõen az, hogy mindkét perben (bár részben változott anyagi jogszabályok mellett) - biztosító alperessége mellett - casco biztosítás - lopáskárral összefüggõ szerzõdéses kikötésének - tisztességtelen szerzõdési feltétel címén történõ megtámadása a per tárgya. Nevezett eljárásokban a felek és a bíróság is a biztosítási szerzõdésnek az ún. kulcsnyilatkozati záradékban foglalt kikötését a Ptk. 540. § (1), 540.§ (2) és 544. § (2) bek-ében foglalt szabályozás szerint tartották elbírálandónak. Az I. számú ítélet 4. oldalán utolsó bekezdésben a bíróság megállapítja: „a kulcsnyilatkozat záradéka úgy fogalmaz, hogy a nyilatkozatban foglalt kötelezettségek megszegése, illetõleg a valótlan tartalmú nyilatkozat jogkövetkezménye a biztosító feltétlen mentesüléséhez vezet. Ez a jogkövetkezmény azonban nem felel meg a törvény rendelkezéseinek” (amint azt az 5. oldal elsõ bekezdésében a bíróság részletesebben is kifejti a Ptk. 567. § (1) bek-e alapján). A korábbi két per és a jelen eljárás közötti analógia annyiban mutatható tehát ki, hogy mindkét ügyben a biztosítási szerzõdés szerinti következmény a biztosító feltétlen mentesülése a törvényben elõírt feltételek vizsgálata nélkül. A továbbiakban az alperes védekezése alapján vizsgáljuk az általa csatolt két Legfelsõbb Bírósági ítéletet. Az alperes által csatolt két ítélet az alperes védekezését álláspontunk szerint végsõfokon nem támasztja alá kellõ súllyal a következõk miatt. A Pfv.VIII.22.147/1999/3. számú ítélet 2. oldal 3. bekezdésébõl kiderül, hogy mi volt a felülvizsgálati kérelem alapja. Eszerint: „A jogerõs ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, tartalmilag annak hatályon kívül helyezése és az I. fokú ítélet helyben hagyása iránt. Ebben elõadta, hogy az ajánlattétel alkalmával az alperes képviselõje az ajánlatban foglalt elismerõ nyilatkozat aláírása ellenére sem adott át semmilyen iratot. Ebbõl olyan következtetés levonását kérte, hogy a feltételek nem váltak a szerzõdés részévé. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerõs ítélet hatályban tartására irányult.” Megállapítható tehát, hogy - ugyan tartalmazza a Legfelsõbb Bíróság felülvizsgálati ítélete az alperes által hivatkozott okfejtést, - de a felülvizsgálati kérelemnek – amint az a fenti idézetbõl és a felülvizsgálati ítélet részletesen levezetett, 3. oldal közepétõl 4. oldal végéig tartó indoklásából kitûnik - az nem képezte alapját, a 4
-
felülvizsgálati ítélet elsõdlegesen nem az alperes által hivatkozott kérdéssel, hanem a felperesi felülvizsgálati kérelem indokainak cáfolatával foglalkozik így sem maga az okfejtés, sem a döntés nem cáfolja a felperes jelen keresetének helyességét.
Megjegyezzük, hogy - ha az alperes, aki a magyarországi gépjármû biztosítási piac elsõszámú szereplõje - a per tárgyát képezõ ügyben egyetlen olyan felülvizsgálati ítéletet tud mutatni, melyben a fenti okfejtés szerepel, - viszont nem tud mutatni saját irattárából olyan döntést, ahol a perbeli jogvita és a felülvizsgálat tárgyát a perbeli kikötés érvényessége képezte, és afelõl foglalt az alperesre kedvezõ módon állást a Legfelsõbb Bíróság, - az éppen azt mutatja, hogy a Legfelsõbb Bíróság vagy kifejezetten elutasította az alperesi érvelést, vagy tudatosan mellõzte annak elfogadását, - fentiek folytán ilyen indoklást tartalmazó döntés nem jelent meg sem a Bírósági Határozatokban, sem a Bírósági Döntések Tárában. A továbbiakban mi hivatkozunk a Legfelsõbb Bíróság és a Fõvárosi Bíróság ítéleteire. Közzé nem tett eseti döntésként hivatkozunk rá, és csatoljuk a Legfelsõbb Bíróság 1999. március 26-i Pfv.VIII.22.576/1998/3. számú ítéletét, mely a forgalmi könyv kocsiban hagyása tekintetében a következõket tartalmazza: „A perben az alperes hivatkozott arra is, hogy a felperes az eltulajdonított személygépkocsiban hagyta annak forgalmi engedélyét, mely álláspontja szerint olyan súlyos gondatlan magatartásnak minõsül, mely kellõ alapul szolgálhat a biztosító mentesülésének megállapításához. Ez a védekezés azonban azért téves, mert a felperes e mulasztása nem állt okozati összefüggésben a jármû eltulajdonításával, ezt nem tette lehetõvé, és nem is könnyítette meg, csupán a késõbbi értékesítést tette könnyebbé. Ezért ez a mulasztás nem értékelhetõ a Ptk. 556. § (1) és (2) bekezdései által szabályozott kármegelõzési kötelezettség megsértéseként.” Megjelent viszont a Bírósági Határozatok 2002/12. számában közzétett, a Legfelsõbb Bíróság ugyanazon tanácsától származó 487 számú eseti döntés (Legf. Bír. Pfv.VIII.22.536/1999.), amely egyebek között a következõket tartalmazza: „A kulcsoknak és a forgalmi engedélynek a gépkocsiban hagyását helyesen a kármegelõzési kötelezettség körében elkövetett mulasztásnak kell minõsíteni. Errõl pedig sem a Ptk. 555. §-a, sem a Ptk. 556. §-a nem rendelkezik. A biztosított kármegelõzési kötelezettsége a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdésében meghatározott együttmûködési kötelezettségébõl vezethetõ le…elmulasztásának jogkövetkezménye pedig nem a biztosító mentesülése, hanem a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésébe foglalt utaló szabály folytán a kártérítés általános szabályának az alkalmazása. Ezért a most vizsgált felperesi mulasztással kapcsolatban nem volt akadálya a Ptk. 340. § (1) bekezdésébe foglalt kármegosztásnak. Ennek során arra kellett figyelemmel lenni, hogy a gépkocsi kesztyûtartójában, vagy csomagtartójában hagyott kulcs, vagy forgalmi engedély a biztosító kockázatát nem fokozta, az eltulajdonítás valószínûségét nem növelte, annak végrehajtását nem könnyítette meg. Ugyanakkor a gépjármûvek eltulajdonításának célja általában azok újraértékesítése, ismételt forgalomba helyezése. Ezt pedig az eredeti kulcs, és forgalmi engedély lényegesen megkönnyíti. Ezért a közbiztonság alakulására és a gépjármûlopások számára figyelemmel, kármegelõzési kötelezettsége keretében minden tulajdonostól elvárható, hogy õrizetlenül hagyott jármûvében ilyen tárgyakat ne hagyjon. Ezeknek a körülményeknek az egybevetése és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szabályok szerint történõ mérlegelésének eredményeként helyesen alkalmazta az elsõ fokú bíróság az alperesre terhesebb 30-70 %-os kármegosztást.” Felperes - fenti álláspontnak a közbiztonságra vonatkozó kitételével ugyan nem ért egyet, mert a közbiztonság alakulása mellett sem látja indokoltnak, hogy az üzletszerûen kockázatvállalással foglalkozó biztosító helyett a kockázatvállalás átvállalása érdekében fizetett ellenszolgáltatása ellenére a biztosított egy olyan kisebb súlyú gondatlansága folytán, hogy a forgalmi könyvét a kocsi csomagtartójában (például a kabátjában) felejtette a kár egy jelentõs részét viselnie kelljen, - de a jelen ügyben azt hangsúlyozza, hogy mindkét általa hivatkozott – közzé nem tett és közzétett – Legfelsõbb Bírósági döntés azt emeli ki, hogy 5
a gépkocsi kesztyûtartójában, vagy csomagtartójában hagyott kulcs, vagy forgalmi engedély a biztosító kockázatát nem fokozta, az eltulajdonítás valószínûségét nem növelte, annak végrehajtását nem könnyítette meg. Alperesnek az a védekezése (1. old. ut. bek.), hogy az õt megilletõ szerzõdési szabadság részeként szabadon határozhatja meg a biztosítási esemény terjedelmét a fenti Legfelsõbb Bírósági döntéssel súlytalanná válik, hiszen - a biztosítási esemény terjedelmének meghatározására a biztosító legfeljebb a kockázat terjedelmével összefüggésben, de azon belül is csak meghatározott feltételek mellett jogosult, - viszont a Legfelsõbb Bíróság kifejtette, hogy a kocsiban hagyott forgalmi könyv a biztosító kockázatát nem fokozza, az eltulajdonítás valószínûségét nem növeli, az eltulajdonítás végrehajtását nem könnyíti meg. Hivatkozunk rá, és csatoljuk a Pesti Központi Kerületi Bíróság elõtt 19.G.302.441/2001/. szám alatt folyt ügyben (Centrál Lizing Kft. fa felperes – Allianz Hungária Biztosító Rt. alperes), Fõvárosi Bíróság mint II. fokú bíróság által hozott 2.Gf.75.902/2003/10. számú jogerõs ítéletre. Ebben az eljárásban - az alperes – aki azonos a jelen per alperesével - a 252. számú Casco módozat alapján – amely azonos a jelen perben vizsgálandó szerzõdési feltételekkel - a peren kívüli kárrendezési eljárásban a szintén most csatolásra kerülõ 1999. 02.17-én kelt levelében a Ptk. 555. § (1) bekezdésére és 556. §-ára hivatkozva ily módon elõször mentesülés címén a biztosítóra terhesebben 60-40 %-os kármegosztást alkalmazott, amit késõbb 70-30-ra módosított - majd az ellene, a 30 % megfizetése iránt indított perben elõterjesztette ugyanazt a védekezését, mint a jelen perben, azaz a biztosítási esemény folytán kizárt káreseményre hivatkozott - de a II. fokú bíróság a kizárást is, és a mentesülést is elutasítva a csatolt ítéletben a bírói gyakorlatra hivatkozással (4. old. 4. bek.) a következõket fejti ki: „Az alperesre terhesebb 70-30 %-os kármegosztás alkalmazásával a II. fokú bíróság egyetért. Az alperes a fellebbezési eljárásban részben módosított védekezésében a Legfelsõbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 2002. évfolyamában megjelent 487. jogesetre utalása helytállóan fejtette ki, hogy a kulcsoknak a gépkocsiban hagyása a kármegelõzési kötelezettség körében elkövetett mulasztásnak minõsül. Ez a Ptk. 277. § (2) bek.ben meghatározott együttmûködési kötelezettségbõl vezethetõ le, amelynek megszegése a Ptk. 318. § (1) bek. alkalmazásán át a kártérítés általános szabályainak alkalmazására, a Ptk. 340. § (1) bek. szerinti kármegosztásra vezet. A gépkocsi kesztyûtartójában hagyott forgalmi engedély ugyan a biztosító kockázatát nem fokozta, az eltulajdonítást nem segítette elõ, ugyanakkor megkönnyítette a lopási célt, a gépkocsi újraértékesítését, ismételt forgalomba helyezését.” Az idézett ítéleti rendelkezésbõl megállapítható, hogy a Legfelsõbb Bíróság BH-ban közzétett eseti döntése a bírói gyakorlatban úgy jelenik meg, hogy - a gépkocsi forgalmi könyvének kocsiban hagyása nem vezet arra, hogy a biztosító jogszerûen tagadhassa meg kockázati káresemény hiányában a kárrendezést, - hanem a Ptk. általános szabályain keresztül kármegosztást eredményezhet az ügy tényállásától függõen - vagyis ebbõl következõen az ügy tényállásától függõen van mód, és nem általánosságban minden esetre kiterjedõen és teljeskörûen a biztosító részérõl a fizetési kötelezettség megtagadására - vagyis nem úgy, ahogy alperes jelen perben támadott kikötése azt tartalmazza. Az alperes által hivatkozott és csatolt Pfv.IX.21.728/2003/5. számú ítélet 4. oldalán szereplõ levezetés egyben értelmezi a Legfelsõbb Bíróság alperes által hivatkozott korábbi ítéletének indoklását is, hiszen - levezeti ugyan, hogy a felek a Ptk. 200. § (1) bek-e alapján a szerzõdésük tartalmát szabadon meghatározzák - utal arra is, hogy a lopáskárok elleni biztosítás esetében ezt a biztosítási szerzõdések és a mellékletüket képezõ szabályzatok pozitív módon a biztosítási események definiálásával és negatív módon a kizáró feltételek szabályozásával határozzák meg 6
-
megállapítja, hogy a II. fokú bíróság téves jogalkalmazással vegyítette a kockázatvállalás szerzõdéskötéskori kizárásának és a biztosító mentesülési feltételének az elemeit de a végkövetkeztetése szerint: „felperes a perben szereplõ általános szerzõdési feltételt a Ptk. 209. § (1) bek alapján megtámadhatta volna. Kifejezett megtámadás, illetve semmisségre hivatkozás hiányában azonban a biztosítási feltétel érvénytelenségének vizsgálata nem képezte a per tárgyát.”
Alperes tehát két olyan ítéletre hivatkozik álláspontja alátámasztásaként, amelyek közül - az egyikben a felek közötti szerzõdés tartalma (átvette, vagy nem, tehát elfogadta-e, vagy sem felperes a szerzõdési feltételeket), és nem annak jogi minõsítése volt a vita tárgya - míg a másik fenti idézet szerint kifejezetten is tartalmazza, hogy az, ami a jelen közérdekû kereset tárgya (a biztosítási feltétel érvénytelensége megtámadás, ill. semmisségre hivatkozás alapján) annak a pernek nem képezte tárgyát. Összefoglalva: - Általában a bírói gyakorlat a forgalmi könyv gépkocsiban hagyását nem ismeri el a biztosító részérõl sommásan a kárrendezés elutasítására okot adó körülményként akkor sem ha a biztosító arra a biztosítási eseményre vonatkozó kizárás keretében hivatkozik, - alperes csak olyan ítéletet tudott a Legfelsõbb Bíróságtól bemutatni, ahol a konkrét felülvizsgálati ügyben a felülvizsgálati kérelmet elutasítva a Legfelsõbb Bíróság kifejezetten utalt a szerzõdési feltétel felperesi megtámadásának hiányára. - A Legfelsõbb Bíróság BH-ban közzétett egyetlen „forgalmi könyves” eseti döntése tényállástól függõen a felek közötti kármegosztást állapította meg a Ptk. általános rendelkezései alapul vételével - általánosnak tekinthetõ az a bírói álláspont, miszerint a gépkocsiban hagyott forgalmi engedély a biztosító kockázatát nem fokozza, az eltulajdonítást nem segíti elõ, bár megkönnyítheti a lopási célt, a gépkocsi újraértékesítését, ismételt forgalomba helyezését. Ezen legutóbbi tételt súlyát (a forgalmi könyv gépkocsiban hagyásának hatása az újraértékesítés megkönnyítésére) illetõen viszont kérjük annak mérlegelését, hogy - a 35/2000. (XI.30.) BM rendelet 71. §-a szerinti, a törzskönyvre vonatkozó elõírásai alapján ez az újraértékesítési lehetõség a forgalmi könyv birtokában is alapvetõen korlátozott, - a forgalmi könyv viszonylag könnyen hamisítható, - a gépkocsi eladása elõtt a gépkocsinak ún. eredetvizsgálaton kell keresztülmennie, ahol a lopott kocsikat kiszûrik (35/2000. (XI.30.) BM rendelet 44. §. (2) f) pont), - valójában tehát - az adott esetben éveken keresztül a biztosítási díjat tisztességesen fizetõ biztosítottal szemben - a forgalmi könyv jármûben hagyásának tárgyi súlyos következménye - aránytalan sérelem, - a biztosítás mint jogintézmény rendeltetésével ellentétes alkalmatlansága folytán is, mert - a rosszhiszemû ügyfél az ilyen esetre könnyen felkészül, és azzal a közléssel él a rendõrségen, hogy a forgalmi könyvet már korábban elvesztette, csak nem pótolta. Ez esetben a biztosító téríteni tartozik a jelenlegi feltételek szerint is, hiszen nem kerül bizonyításra, hogy a gépkocsival együtt eltûnt a forgalmi könyv is - az az ügyfél viszont, akinek a kocsiját például az élelmiszer bolt elõl addig lopták el, amíg vásárolt, és a melegre tekintettel a kiskabátjában a forgalmi könyvet a kocsi csomagtartójában hagyta, nem részesül térítésben, - vagyis fennállnak a Ptk. 209/B §-ban írt elõfeltételek, miszerint a rendelkezés összeegyeztethetetlen a szerzõdés tárgyával, rendeltetésével, a kikötött szolgáltatás természetével (Ptk. 209/B. § (2) bek. b/. pont és (3) bek.) - és annak hangoztatott célja ugyan a kármegelõzés, azonban az alkalmazásával elért következmény kisebb részben a kármegelõzés, nagyobb részben a biztosítás, mint jogintézmény rendeltetésével ellentétes. * Alperes a Ptk. 209/B. § (5) bekezdésében írtakra jelen ügyben megalapozatlanul hivatkozik, mert helyes értelmezés szerint ez a rendelkezés magára a mértékre vonatkozik, azaz a szolgáltatás vagy ellenszolgáltatás számszerûsíthetõ adatira, és nem a szolgáltatás feltételeire. A Ptk. 198. § (1) bekezdése szerint a szerzõdésbõl kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. Az alperesi értelmezés szerint és a kötelmi jog fenti általános szabálya szerint a szerzõdések valamennyi rendelkezése a szolgáltatás vagy ellenszolgáltatást meghatározó szerzõdési 7
kikötés fogalmi körébe lenne vonható, és ezen keresztül a Ptk. 209/B. § (5) bekezdése értelmében támadhatatlan lenne, ami nyilvánvalóan téves értelmezés. A Ptk. kommentárja ezt úgy fogalmazza meg, hogy a szabályozásnak nem célja az árak bírói ellenõrzésének lehetõvé tétele. A felperes keresetének azonban nem is az a tárgya. Budapest, 2005. május 30.
Tisztelettel: Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség felperes
Mellékletek: - PKKB 1P.91.194/97/6. (I. kulcsnyilatkozati per) számú jogerõs ítélete - PKKB 12P.93.260/1997/5. (II. kulcsnyilatkozati per) számú jogerõs ítélete - Fõvárosi Bíróság mint II. fokú bíróság 2.Gf.75.902/2003/10. számú jogerõs ítélete - alperes 1999. 02.17-én kelt levele - Legfelsõbb Bíróság Pfv.VIII.22.576/1998/3. számú felülvizsgálati ítélete
8
