Úton - Páli Szent Vince életének állomásai
Beszámolók
A szeretet csodája Nagyné Zólyomi Katalin vincés testvérünk novellája
Két hónap. Hosszú idő. Elszalad, akár a kisgyerek az utcán, elmegy az orrunk előtt, akár a reggeli busz, amit mindenképpen el kellett volna érnünk. Húsvét vasárnapja van. A szentmisén a plébános atya a feltámadásról beszélt, arról a csodáról, hogy Jézus az életét adta értünk. Ha körbenézünk a világban, számtalan olyan embert láthatunk, akik igaz, hogy nem az egész emberiségért, de legalább egy részéért áldozta életét, ifjúságát és öregségét. Ilyen Páli Szent Vince is, de sorolhatnánk még a neveket a korábban megjelent számokból, vagy akár a Szentek Élete című könyvből is. Ők emberek voltak. Hivatásuk volt. Az életüket adták másokért. Szolgálták a szegényeket, a rászorulókat és ezért nem vártak semmit, mégis mindent megkaptak, amit ember valaha is kívánhat.
2011. június 19-én tartják Marguerite Rutan vértanú boldoggáavatási szertartását Dax-ban. Marguerite Rutan irgalmasrendi nővér volt, 1794. április 9-én halt vértanúhalált. Életét bemutató írásunkat a hatodik oldalon olvashatják. 2011. április 30-án Vincés Napot tartunk Alsózsolcán. Az alkalom 10.30 órakor kezdődik. Jelentkezni 2011. április 27-ig Lipinski Mihály CM atyánál lehet telefonon (26/375-083 a 2401-es melléken, vagy mobilon a 30/244-14-53 számon), illetve e-mailen (
[email protected] vagy
[email protected]). Nagyné Zólyomi Katalin előző számunkban közölt novellájának szövegében sajnálatos módon hi2
Megkapták az örök életet. Természetesen balgaság lenne azt feltételezni, hogy ők mindent csak ezért csináltak. Ez a fajta hivatástudat nem épülhet egy adok-kapok játékra, hiszen akkor lényegét vesztené el. Őszinteség, szeretet, és a végén örök élet Jézusnak, példaképüknek oldalán. Kívánom, hogy kedves Olvasóink, akik szintén ilyen területetn tevékenykednek érezzék át munkájuk fontosságát. Ne tántorítson el bennünket a nehézségek, fájdalmak sora. Legyünk erősek, bátrak és elhivatottak! Ehavi számunkban a kedves Olvasó új rovattal találkozhat. Szeretettel ajánljuk figyelmébe Páli Szent Vince életútját bemutató írásainkat! Minden jót kívánva tisztelette: Szűcs Pétet
bák maradtak. A technikai problémákból adódó kellemetlenségért szíves elnézésüket kérjük. Tisztelettel kérjük kedves olvasóinkat, hogy amenynyiben olyan hírekkel, anyagokkal, írásokkal rendelkeznek, melyeket szívesen látnának viszont újságunk lapjain, küldjék el azokat a
[email protected] címre. Szívesen várunk minden a Vincés Család életével, valójával, szellemiségével kapcsolatos írást. Köszönjük! 2011. május 25-én, Szobon tíz órától a lazarista kápolna szentelése lesz. Az alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk minden kedves Olvasónkat.
Ha híres, nagy tiszteletnek örvendő emberekről beszélünk, életüket gyakran egy úthoz hasonlítjuk. Az út fogalma sokféleképpen értelmezhető. Legegyszerűbb földrajzilag. Ma már talán nem is találunk olyan embert, aki egész életét egyetlen helyen éli le. Mozgásban vagyunk, költözünk, változik életünk. Ezek a változások legtöbbször nem egyszerű lakcímváltozások, sokkal inkább életünk egy-egy új szakaszát, új feladatokat, új embereket, új környezetet jelentenek. Ezek pedig hatással vannak ránk. Befolyásolják gondolkodá-
sunkat, mentalitásunkat, lelki életünket. Új sorozatunkban szeretnénk bemutatni kedves Olvasóinknak Páli Szent Vince életútját. Olyan helyeket, ahol élt, tevékenykedett, működött, melyek visszavonhatatlanul életútjának nyomait őrzik. Helyszínek múltjának és jelenének kontrasztba állításával mutatjuk be Szent Vince lelkének nyomait, illetve azok hatásait a helyszínek jelenére.
Le Berceau – A bölcső Le Berceau-nak, bölcsőnek nevezzük azt a várost, ahol Páli Szent Vince született. Itt kezdődik életútja, s mi is itt vesszük fel a fonalat, melyet végigkövetünk majd. 1581. április 5-én egy húsvét utáni kedden, egy akkor még Pouy nevet viselő kisvárosban született Páli Szent Vince. Később a XIX. században leghíresebb polgára után a helység megkapta a Saint -Vincent-de-Paul nevet. Szülei Paul János és de Moras Bertrande voltak. Szent Vince hat gyermek közül a harmadikként látta meg a napvilágot. Nevét a legenda szerint április ötödikének védőszentjéről (Ferreri Szt. Vince) kapta, ugyanis még születésének napján megkeresztelték. Szent Vince világéletében büszke volt származására. Szülei szegény, falusi emberek voltak, kétkezi munkával szerezték meg a mindennapi betevőt. Maga Vince is 15 éven keresztül falun élt. Gyerekként juhokat legeltetett, teheneket, sertéseket őrzött, melyekkel néha akár 50 kilométert is gyalogolt, hogy megfelelő legelőt találjon nekik. Mindezek mellett már gyerekkorában igen vallásos volt, érzékenysége a szegények iránt már akkor lényének részét képezte. Születésének pontos dátumát sokáig homály fedte. Hosszú éveken keresztül életrajzának szerzője – L. Abelly – alapján úgy tartották, hogy 1576. április 24-én született. A dátumot azonban nem dokumen-
tumok (születési anyakönyvi kivonat, keresztlevél) alapján állapították meg, hanem kiszámolták. Tudták ugyanis, hogy Vincét mikor szentelték pappá (1600), illetve azt is, hogy az egyházi törvény alapján minden jelöltnek legalább 24 évesnek kellett lennie ahhoz, hogy pappá szentelhessék. Ebből pedig egyértelműen levonták a következtetést, hogy Vince 1576-ban született. Azonban dokumentumok bizonyítják, többek között Szent Vince beszédei és levelei is, hogy ő nem 24, hanem csak 19 éves volt, amikor pappá szentelték. Ez alapján pedig nem 1576-ban, hanem 1581-ben született. A következő nagy jelentőséggel bíró dátum 1624. Ekkor, valószínűleg utoljára, Szent Vince meglátogatta szülőhelyét, s a településen található keresztkútnál megújította keresztségi fogadalmát. Az esemény megkoronázásaként pedig valószínűleg rokonaival elzarándokolt Buglose-ba. Szent Vince születésének helyszínét, a házat, illetve a mellette álló épületeket a helyiek Ranquinesnek nevezték el, ami helyi dialektusban „sánta házat” (édesapja erősen sántított) jelent. A napjainkban is látható ház azonban sajnos már nem az eredeti. A XVIII. században, az akkori plébános parancsára ugyanis az épület helyére egy kápolnát építettek, illetve egy keresztet állítottak a területen. 3
Később 1841-ben a lazaristák megvásárolták a területet, és rekonstruálták az épületet, ez azonban már csak másolata az eredetinek. Szent Vince idejéből mindössze egy tölgyfa maradt meg. A fát „megerősítették”, ágait alátámasztották, ezzel hosszabbítva meg Szent Vince gyermekkora tanújának életét. A rekonstruált épületben megtekinthető egy ereklyetartó Vince két csontjával, egy keresztje, cipője, egy piros és egy lila stólája, valamint anyjának írt leveleinek másolatai. Hajdani szobájának helyén pedig ma kápolna áll.
A ház mellett 1851-ben építettek egy templomot is, mely 1947-ben sajnálatos módon leégett. 1980-ban azonban újjáépítették, ma is áll. Napjainkban Le Berceau-ban idősek otthona és iskola is működik a lazaristák és az irgalmas nővérek fenntartásában. Zarándokés lelkigyakorlatos ház is található a területen, melyet minden évben sok hívő keres fel.
Biharyné Katalin vincés testvérünk levele az újság Olvsóihoz
Mellékelten megküldöm a 2011. február 26-án megtartott közgyűlésről szóló jegyzőkönyvet, valamint a beszámoló jelentéseket szíves tudomásulvétel végett. (mindezek az újságban található mellékletben olvashatóak) Kérlek benneteket, tájékoztassátok a csoport tagjait a közgyűlésen elhangzottakról. Mint ismeretes mindenki előtt ez évben a vezetőség és az elnök mandátuma lejárt, így az én elnöki tisztségem is. Lemondásomat a közgyűlés elfogadta. Természetesen tovább fogok szolgálni a szeretetszolgálatban.
zánk, egyházi és polgári vezetők messzemenően elismerték munkánkat. Vincés testvéreim Páli Szent Vince szellemiségével végezték lelkiismeretes, önzetlen munkájukat mellyel a szegényeket, rászorulókat, betegeket, nagycsaládosokat szolgálták. Ezt a szolgálatot, lelkiismeretes, eredményes, önzetlen munkát hálás szívvel köszönöm meg a csoportvezetőknek és valamennyi Vincés testvéremnek.
Kérem Isten kegyelmét Vincés testvéreimre , kívánok nagyon jó egészséget mindenkinek további munkájához, mellyel segíti az új vezetőséget,szolgálja a ráAz elnöki feladatokat immár 9 éve láttam szorulókat. el. Úgy gondolom, hogy ez idő alatt nagyon sok szép eredményt értünk el valamennyi Vincés Testvér önzetlen munkájával. Sok problémát kellett megoldani Őszinte Vincés és baráti szeretettel: és sok örömünk volt az együtt munkálkodásban. Biharyné Kati Büszkék lehetünk arra, hogy úgy a Párizsi Főtanács, mint a külföldi testvér Társaságok tagjai, akik ellátogattak hoz4
Hírek a Páli Szent Vince Szeretetszolgálat háza tájáról Ez évi rendes közgyűlését február 26-án tartotta a Páli Szent Vince Szeretetszolgálat Az idei összejövetel annyiban volt rendhagyó, hogy mivel az elnöknek és a teljes vezetőségnek a mandátuma lejárt, új elnök és új vezetőségi tagok megválasztására került sor. Az elnöki tisztség betöltésére két pályázat érkezett, mégpedig Dr. Nagy Katalin és Dr. Tóth Józsefné részéről. Mindketten régi vincések: Tóth Józsefné tizenöt évvel ezelőtt vállalta a szolgálatot, tíz éve alelnök, Nagy Katalin pedig tizenegy éve vincés, tíz éve csoportvezető. Az alapszabály módosításának következtében lehetővé vált, hogy három alelnök segíthesse az elnök munkáját. Erre a posztra az előző alelnök, Ámon Ottó, a budapesti Szent Imre csoport alapító tagja és vezetője, valamint Szabó Mária Magdolna a szigetszentmiklósi Szent Miklós csoport vezetője adta be pályázatát. A harmadik alelnöki tisztséget az elnökválasztáson második helyre szorult személy töltheti be. Szép Józsefné gazdasági vezető, aki már nyolc éve látja el ezt a feladatot, ismét pályázott. A Felügyelő Bizottság elnöke, Bécser Péter, a budapesti Szent Imre csoport tagja, szintén közel egy évtizede végzi ezt a munkát. Titkári pályázat nem érkezett be, megfelelő jelentkező esetén e fontos poszt betöltésére később kerül sor. Bihary Ferencné elnök beszámolója után a Vincés Csoportok munkájáról a beérkezett csoportjelentések alapján Tóth Józsefné tájékoztatta a résztvevőket. Szép Józsefné gazdasági vezető ismertette az elmúlt évi pénzügyi jelentést, Bécser Péter pedig a Felügyelő Bizottság ellenőrzéseinek tapasztalatait osztotta meg a közgyűlés résztvevőivel. Az Alapszabály néhány pontjának módosítása után került sor titkos szavazással az elnök személyének megválasztására. A szavazólapok leadása után a szünet alatt a szavazatszámláló bizottság összeszámolta a szavazatokat. Nagyon szoros eredménnyel, egyetlen szavazatnyi különbséggel Dr.Tóth Józsefné lett a Páli Szent Vince Szeretetszolgálat új elnöke. Ezután nyílt szavazással választották meg a többi vezetőségi tagot.
Tóth Józsefné két javaslatot terjesztett elő: Az elsőben javasolta Házi Józsefné alapító elnök posztumusz örökös elnökké választását. Kedves, szeretetreméltó személyisége, óriási munkabírása, elkötelezettsége a Vincés szolgálat, a szegények, szükséget szenvedők iránt méltóvá teszik arra, hogy példaképünk legyen, örökké emlékezzünk rá. Második javaslata Bihary Ferencné tiszteletbeli elnökké választására vonatkozott. Biharyné Kati nyolc és fél évvel ezelőtt úgy vette át a szeretetszolgálat vezetését, hogy két zsákban kapta meg ömlesztve a fellelhető iratokat, levelezéseket, a működéshez szükséges papírokat. Ebből a káoszból sikerült a vezetőség és a vincés testvérek segítségével mai rendezett állapotokat kialakítania. Vezetése alatt elértük, hogy a Párizsi Központ, a Keleteurópai Régió vezetője, valamint a külföldi testvércsoportok vezetői elismerően nyilatkoznak a magyar Vincés Szeretetszolgálat munkájáról. A javaslatokat egyhangúlag elfogadta a Közgyűlés. Bihary Ferencné megköszönte a vincés testvérek sokéves támogató, tevékeny segítségét, és további jó munkát kívánt. Ebben elmondása szerint továbbra is részt vállal, nem vonul vissza, csak a vezetéssel járó feladatokat nem tudja tovább vállalni. Ezután Szépné Éva köszönte meg a tagság nevében Biharyné Kati munkáját, elkötelezett szolgálatát, és átadta a közösség ajándékát, emlékül egy szép ezüst medált nyaklánccal. Imával kezdődött és imával zárult a Közgyűlés, kérve a Jóisten segítségét és a Szűzanya közbenjárását a további eredményes szolgálathoz, megújuláshoz, egyben hálát adva az eddigi kegyelmekért. Dr. Tóth Józsefné
Beszámoló a budapesti Vincés csoport 2010. évben végzett munkájáról Több tagunk látogatással, ügyintézésben, kórházba, misére kíséréssel és bevásárlásban közreműködéssel segített idős, beteg, nehezen mozgó egyedülállóknak. A kórházi látogatáskor az ott ápoltaknak kisebb ajándékokat vittünk. Év közben és karácsonykor idős vagy
beteg egyedülállóknak, sokgyermekes családoknak élelmiszer-, tanszer- vagy gyógyszervásárlási kiadásaikat segély formájában térítettük meg. A Borsod megyei árvíz károsultjainak és a devecseri vörösiszapkatasztrófa áldozatainak 5
megsegítésére adományt küldtünk. Egy tagunk iskolai szociális munkát végez. Másik tagunk betegeknek, szociális otthonok lakóinak kispárnákat, székhuzatokat köt. A Tűzoltó utcai gyermekklinikának játékokat juttattunk el. Egy másik kórháznak ágyneműadományt vittünk. Rászorulóknak ruhákat gyűjtöttünk. Több tagunk vállalt alkalmanként templomi ügyeletet. A
Szent Imre napi búcsún adományokat gyűjtöttünk. Tárgyadományokat árusítottunk. A fent felsorolt segélyezésekre 258 ezer forintot fordítottunk.
Rutan Margit irgalmas nővér a daxi kórház elöljárója volt. 1794. április 9-én hitéért halálra ítélték, és lefejezték. Margit 1736. április 23-án született Metzben, egy tizenöt gyermekes család nyolcadik gyermekeként. Kezdetben építész édesapja mellett dolgozott, közben azonban – mai szóhasználattal – pedagógusi pályára is készült. Később Daxban tanított. 1757. április 23-án lépett be az Irgalmas Nővérekhez. Öt hónapig volt noviciátusban, majd elküldték Pau-ba, ahol a helyi kórházban a betegeket ápolt, illetve egy olyan műhelyt is vezetett, ahol elhagyott gyermekeket gondozott. 1773-ban a királyné, látva állhatatos és becsületes munkáját megbízta himlőben szenvedő barátnője ápolásával is. Munkája elismeréseként 1779-ben megbízták a dax-i Ste-Eutrope kórház vezetésével. A kórházat a dax-i püspök tartotta fenn. Később egyesültek a St-Esprit kórházzal. A kórház 1784es bővítése Margit személyes felügyelte alatt zajlott, az épület egyik szárnya teljesen az ő tervei alapján épült föl. 1793. december 24-én egy hálás katona (Raoux) és barátai érkeztek Dax-ba. Raoux, aki Margit állhatatos munkájának köszönhetően gyógyult meg, szerette vol-
na megköszönni a nővér munkáját. Margit, ahogy illik, megvendégelte őket otthonában, ez pedig később a vesztét okozta. Megvádolták ugyanis, hogy magára hagyta a többi sebesültet, beteget. Később még bűneinek sorát szaporította az is, hogy 1793. október 3-án nem tett esküt az új francia alkotmányra. December 24-én börtönbe került, hat hónapig volt ott. 1794. április 9-én elítélték, a bíróság előtt esélye sem volt magát védenie. Azonnal lefejezték. Halála előtt elutasította a hóhér érintését, sálát és kendőjét maga vette le mondván: férfi őt sosem érintette. A kivégzésre menet a Magnificatot énekelte. 1805. április 9-én rehabilitálták, és a francia forradalom áldozatává nyilvánították. 2010. július 1-jén XVI. Benedek pápa dekrétumában elismerte, hogy Rutan Margit hitéért áldozta életét. Boldoggá avatása 2011. június 19-én lesz Daxban. A szertartást Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyei Szent Kongregációjának prefektusa végzi.
Istenünk, Te előbb szerettél minket, mielőtt mi gondolhattunk volna Rád. A szeretet hatalma minden más erőnél nagyobb ezen a világon. Add, hogy úrrá tudjunk lenni minden ellenségeskedésen, minden gyűlöleten, minden embertelenségen. Add, hogy megérthessük: csak úgy tudunk igazán szeretni Téged, ha készek 6
vagyunk megérteni, befogadni, elfogadni társainkat. Kérünk, segíts, hogy az embereket úgy tudjuk szeretni, ahogyan magunknak kívánjuk, hogy szeressenek és elfogadjanak minket.
Ámon Ottó
Páli Szent Vince
A szeretet csodája A város szélén egy magas, szürke ház állt, régi bérlakásokkal. A házmesterné az órára nézett. – Fél hat – mondta, de szinte csak magának, az ura még aludt. – Na, felkelek – gondolta – mindjárt jönnek a szemetesek, és nagy piszkot hagynak. Fogta a seprűt, és elindult ki az utcára. Ahogy kilépett a kapun, nem akart hinni a szemének. Egy mózeskosár, benne egy kisbaba, meg egy levél. „Jó emberek! Segítsenek! Nem tudom a gyermekemet felnevelni, beteg vagyok. Remélem, valaki befogadja. Én a Rózsa nevet adtam a babának”. Azonnal bevitte a gyereket, és ébresztgetni kezdte az urát. – Apjuk, nézd, találtam egy kisbabát. Ugye megtartjuk? – Mi? Asszony! Öregek vagyunk hozzá, meg aztán úgysem adják nekünk. El kell vinni a hivatalba. Közben a szomszédokig is eljutott a hír, s egy kis csapat gyűlt össze lakásuk ajtajánál. – Igen, tartsák meg, mi segítünk mindenben. Legyen a baba a ház lakóié. – Badarság! – mondta a házmesterné ura. – A gyereknek rendes szülők kellenek! A hivatalban jegyzőkönyvbe vették az eseményt, s úgy határoztak, a gyerek kerüljön állami intézetbe. A szomszédok egymás szavába vágva kiabáltak: – Nem adjuk oda a gyereket! Felneveljük! Szabónénak nincs gyereke és ideje is van. Mi meg segítünk mindenben, amiben csak kell. – Akkor jó! – mondta a hivatalnok – elmehetnek. A kis csapat elindult a babával és mindanynyijukat valami földöntúli boldogság töltötte el. Pár évvel később. Rózsika az ablaknál állt és nézte az esőt. Már patakokban folyt az utcán a víz. A mama kopogott az ajtón. – Rózsika, elkésel a hivatalból. Na, mutasd magad, csinos vagy! Rózsika a szemközti irodaházban dolgozott az irattárban. Szeretett ott dolgozni, örült, hogy ilyen közel kapott munkát. Amióta a Papa meghalt, nagyon magányosak lettek. A Mama már rég nem házmester. Megbetegedett, sokat fekszik. Rózsika mindig siet haza a munkából, hogy minél többet lehessenek együtt. Ilyenkor kéri a Mamát: – Meséld el, hogyan találtál rám. – Egy szép nyári napon, éppen a rózsákat öntöztem, s az egyik rózsabimbóban megláttalak. Ott feküdtél a mózeskosárban. – Nem is! – mondta Rózsika nevetve. – Pedig így volt – mosolygott az anya. Egyik nap örömmel ment haza Rózsa, mert megtalálta azt a házat, amelyről sokat álmodoztak mind
a ketten a Mamával. Kicsi ház volt, de a kert telis tele rózsákkal. Még a házacska falát is apró rózsák borították. Másnap el is mentek megnézni. Pár nap múlva beköltöztek. – Milyen jó, hogy teljesült egy kívánságom, de még van egy – mondta az anya. – Igen? Mi az? – kérdezte a lány. – Az már nem fog úgysem teljesülni, de szeretném, ha már én nem leszek, neked teljesüljön. – Mi lenne az? – Szerettem volna látni a tengert és utazni egy fehér hajón. – Ó, Mama! Miért nem mondtad soha? Elmehettünk volna! – Nem! Azt akarom, hogy te utazz el és majd elmondod, milyen selymes a tenger. Ha kilátogatsz hozzám a temetőbe, tudni fogom, hogy teljesült a vágyam. – Mama, ne mondj ilyeneket, mindig szomorú leszek, amikor így beszélsz. – Nem leszel egyedül! Tudod, sokan vigyáznak rád, sokan szeretnek. – Én is szeretem a többi mamámat is, de mégis téged a legjobban. – Jól van na, lelkecském, nem most fogok meghalni. Megvárom az esküvődet. Biztosan sok hódolód van a munkahelyeden! – Hát, van egy fiatalember, aki tetszik nekem, de még rám se nézett. Nem vagyok elég csinos. – Ugyan már! Az a fiú meg se érdemel téged. Majd eljön az igazi. Egyik nap valaki kopogott az irattár ajtaján. – Na, még ilyet! Nem szoktak kopogni. – Tessék! – Egy magas, jóképű férfi állt az ajtóban. Meglepődtek mind a ketten. – Bocsánat! – mondta a férfi – nem számítottam arra, hogy egy fiatal nőt találok itt. Mindig egy idős ember volt itt azelőtt. – Meghalt! – mondta a lány. – Sajnálom, válaszolt a férfi. – Én nem ismertem – felelt a lány – Miben segíthetek, mit keres? – Már el is felejtettem, mit akartam. Velem vacsorázik? – kérdezte a férfi. – Hát igazából először ebédelni kéne. – Hát persze, jött zavarba a csinos idegen. Akkor legyen ebéd! – Rózsa még sohasem randizott, most meglepődött saját magán. Kicsit idegesen fésülte meg a haját, megigazította ruháját. – Kész! – gondolta. Megnézte magát a tükörben. – Hát, ilyen vagyok! – Amikor kilépett az irodaház kapuján, a férfi már ott várta. 7
– Azt hittem, el se jön – mondta a lány. – Nahát, én is pont erre gondoltam. Féltem, hogy meggondolja magát. A férfi a kezét nyújtotta, hogy bemutatkozzon. – Molnár Péter vagyok és bérelszámolónak jöttem ide az irodaházba. És maga? – Szabó Rózsa. – Nagyon szép neve van. – Vannak szülei? – Igen, több is. – Hogy-hogy? – Hosszú – mondta a lány – Majd egyszer elmondom. – Nekem csak egy anyám és egy apám van – mondta a fiú nevetve. Ebéd után megbeszélték, hogy a hétvégét együtt töltik majd. – Felhívlak – mondta Péter. – Jó egyezett bele Rózsa. Amint hazaért, el akarta újságolni a mamájának, hogy találkozott egy férfival, aki talán az igazi. – Mama! Hol vagy? Semmi válasz. Kiszaladt a kertbe. Anyja ott ült a karosszékben, rózsái között. Már nem lélegzett. Rózsa zokogva borult anyja ölébe. – Anya! Megígérted, megvárod az esküvőmet! A temetésre sokan eljöttek. A régi házból a mamák, vigasztalták az összetört lányt. – Nem leszel soha magányos, mi itt vagyunk. Megfogadtuk sok évvel ezelőtt, hogy vigyázunk rád. Most rajtunk a sor. Eljött Péter is. Vigasztalta – Most már nem leszel egyedül, összetartozunk. Te is akarod? Rózsa nem válaszolt. Gondolatban messze járt. Anya kívánságát teljesíteni kell. Temetés után szabadságot vett ki. Megmondta Péternek, el kell intéznie valamit. Hazament és becsomagolta a bőröndöt. Késő est volt, mire mindent elintézett. Egyszer csak valaki csengetett az ajtón. Rózsa összerezzent. – Ki az? – Molnár Péter vagyok. – Gyere be! – Te utazol? Egyedül? – Teljesítenem kell anyám utolsó kívánságát. – Mi volt az? – Utazzak el a tengerhez. – Én is veled megyek. – És a munkád? Az megvár. Szeretlek, Rózsa! Repülővel utaztak, nem sokat beszélgettek. Rózsa
8
többnyire aludt. A Mamával álmodott és könnyes lett a szeme. „Kislányom, most már a többi mama vigyáz rád. Szeresd őket, mert az egy csoda, hogy egy gyereknek tíz mamája van. Az is csoda, hogy rád találtam. Úgy éreztem Isten ajándéka vagy, hisz már nem reméltük, hogy lesz gyermekünk. A Papa is nagyon szeretett.” Amikor Rózsa felébredt, még sokáig gondolt az álmára. Megérkeztek a szállodába. A földszinti szobát kapták, kétágyast. – Péter! Külön kell, hogy aludjunk. – Miért? – Mert nem vagyunk egyedül. – A férfi körülnézett. Nincs itt senki, mondta nevetve. – De igen! – Ki? – A Mama. Péteren végigfutott a hideg. – Úgy gondolod? A lány nem válaszolt. Kinyitotta az ablakot, mely a tengerre nézett. A kertben sirályok zajongtak. Rózsa elsírta magát, szinte a lelkét érintette a gyönyörű látvány. – Hát ilyen a tenger! Másnap hajókirándulásra mentek. Nyitott fedélzeten ültek, de a szépség helyett félelem lett úrrá rajta, mely teljesen megbénította. Behunyta a szemét, nem látott semmit. Csak egyfolytában imádkozott. Péter próbálta vigasztalni, bátorítani. – Ne félj! Itt vagyok, semmi baj nem történhet veled. Az életem adnám érted. Ekkor nyitotta ki Rózsa a szemét. – Hát te tényleg szeretsz? A Mama mondta, eljön az életemben az Igazi. Az esküvőt a régi ház udvarán tartották. Nagy sátor volt felállítva. – Itt indult az életed – mondta kettesszámú mama – Megváltoztattad az életünket, úgy cseppentél ide, mint egy isteni csoda. Szeretet hoztál a házba. A papák felsorakoztak. – Ki adja férjhez a lányt? – Mi – mondták szinte egyszerre és elindult a papák menete. Elől a menyasszony, utána a kilenc papa. – Vigyázz a mi lányunkra! Péter meghatottan nyújtotta karját a boldog menyaszszonynak. – Milyen szerencsém van! – gondolta. Istenem! Köszönöm! Ámen.
Nagyné Zólyomi Katalin vincés testvérünk évek óta a Szeretetszolgálat tagja, önkéntes segítő. A miskolci Szent Margit csoport vezetője. Aktív, csoportját összefogja, sok programot szervez a tagok számára. A rábízott feladatokat mindig pontosan elvégzi, lelkiismeretes Vincés. Mindenki szereti. Több ilyen és hasonló novellát írt már.
Április 26. Páli Szent Vince ereklyéjének átvitele. Emléknap. Szent Vince földi maradványait 1660-ban bekövetkezett halála után a Szent Lázár Anyaház kápolnájában helyezték el. A francia forradalom idején az ereklyék őrzőhelyét többször megváltoztatták, így biztosítva azok biztonságát.
Később 1830. április 25-én Hyacinthus Ludovicus de Quelen párizsi érsek átvitette Szent Vince tiszteletének jelképeit a lazaristák párizsi új anyaházába, ahol a mai napig megtekinthetőek.
Május 23. Thouret Szent Johanna Antida szűz, a Keresztény Szeretet Nővéreinek alapítónője emléknapja Johanna Antida 1765. november 27-én született a besançon-i egyházmegyében fekvő Sancei-le-Long faluban, Franciaországban. Huszonkét évesen lépett be a Páli Szent Vince által alapított Szeretetleányai Társaságba. Az üldözések ellenére Johanna Antida a felebaráti szeretet gyakorlását továbbra is folytatta; szolgálta a szegényeket és igyekezett a száműzött plébánosok helyett a hívek hitét elevenen tartani. 1779-ben Besançon-ban megalapította a Keresztény Szeretet Nővéreinek Társaságát, melyet Páli Szent Vince oltalmába helyezett. A társaság szabályait is Szent Vincétől vette át. A társaság Franciaországban több helyen házat is létesített és még az alapító életében Olaszországba is eljutott. Habár szabályzatukat 1819-ben VIII. Piusz pápa jóváhagyta , jelentéktelen változások miatt egyesek, de még a besançon-i püspök is nemtetszésüket fejezték ki. Ezen
protezsálások befolyása alatt néhány nővér fellázadva az alapítónőt saját társaságából kizárta, Johanna Antidának még Besançont is el kellet hagynia. Példája és intelmei a kongregációt még így is a szegények szolgálatára és az egység megőrzésére figyelmeztette állandóan. Élete végéig megőrizte lelki nyugalmát és kitartott a római pápa iránti hűséges ragaszkodásban. 1826. augusztus 24-én halt meg Nápolyban. XI. Piusz pápa 1926. május 23-án avatta boldoggá, majd 1934. január 14-én felvette a szentek jegyzékébe. Szentségének kimagasló jellemzői: a szegények és az üldözöttek bátor és buzgó szolgálata; hűsége hivatásához még az üldöztetések és a nehézségek közepette is és a pápa iránti szeretete és engedelmessége voltak.
MÁJUS 30. B. Wiecka Márta szűz (Irgalmas nővér) emléknapja Wiecka Márta 1874. január 12-én született Lengyelországban. Tizennyolc évesen lépett be az Irgalmas Nővérekhez Krakkóban. A betegeket szolgálta, ebben látta meg Krisztust. Több kórházban dolgozott. Nagyon figyelt arra, hogy egy beteg se távozzon el ebből a
világból úgy, hogy szívében harag van Isten iránt. Harminc évesen feláldozta életét egy családapáért. Helyette fertőtlenített egy helyet, ahol korábban egy fertőző betegségben szenvedő ember feküdt. Néhány nappal később, 1904. május 30-án meghalt. 2008. május 24-én boldoggá avatták Lembergben.
9
2011. május
2011. április 1
V
2 3
H K
4 5 6 7 8 9 10
Sze Cs P Szo V H K
11
Sze
K
12
Cs
13
Sze
13
P
14
Cs
15
P
14
Szo
16
Szo
15
V
17
V
Az Úr Szenvedésének vasárnapja (Virágvasárnap)
16
H
18
H
Nagyhétfő
19
K
Nagykedd
17 18
K Sze
20
Sze
Nagyszerda
19
Cs
21
Cs
Nagycsütörtök
20
P
22
P
Nagypéntek
21
Szo
23
Szo
22
V
Húsvét 5. vasárnapja
24
V
Krisztus feltámadásának főünnepe (Húsvétvasárnap)
23
H
Thouret Szt. Johanna Antida szűz
24
K
Szűz Mária a keresztények segítsége
25
H
Húsvéthétfő
25
Sze
26
K
Kedd Húsvét nyolcadában Páli Szt. Vince ereklyéjének átvitele
26
Cs
27
P
1
P
2
Szo
3
V
4
H
5
K
6
Sze
7
Cs
8
P
9
Szo
10
V
11
H
12
Nagyböjt 4. vasárnapja
Nagyböjt 5. vasárnapja
Nagyszombat
Húsvét 2. vasárnapja Az isteni irgalmasság vasárnapja II.János Pál pápa boldoggá avatása Szt. Atanáz püspök és egyháztanító Szt. Fülöp és Szt. Jakab apostolok ünnepe
B. Gizella királyné Húsvét 3. vasárnapja
Salkaházi Sára szűz és vértanú
A Fatimai Boldogságos Szűz Mária
Húsvét 4. vasárnapja
Néri Szt. Fülöp áldozópap
27
Sze
Szerda Húsvét nyolcadában
28
Szo
28
Cs
Csütörtök Húsvét nyolcadában
29
V
Húsvét 6. vasárnapja
29
P
Péntek Húsvét nyolcadában
30
H
B. Márta Wiecka szűz
30
Szo
Szombat Húsvét nyolcadában
31
K
10
Vincés Hírmondó A Vincés Család kulturális havilapja Kiadja a Lazarista Rend 2087 Piliscsaba, Egyetem utca 1. Felelős kiadó: Lipinski Mihály CM
Alapító főszerkesztő: Szűcs Péter Fotók: Archivum Lektoráció: Pilecky Marcell
