Útmutató a problémás szexuális magatartás és szexuális bántalmazás felismeréséhez és kezeléséhez Segédlet ONG Paicabi - SOS Gyermekfalvak

Útmutató a problémás szexuális magatartás és szexuális bántalmazás felismeréséhez és kezeléséhez Segédlet ONG Paicabi - SOS Gyermekfalvak Latin-Amerika és a Karib-térség

A publikációt ONG Paicabí szerezte az SOS Gyermekfalvak latin-amerikai és karibi-térségi (LAAM) szervezeteivel való együttműködés és kapacitásnövelés keretein belül © ONG PAICABI Szerző: Francisco Romero Carbrera Társszerzők: Nelly Navaro Hernández María Inés Meyer Froese Design és illusztrációk: Francisco Romero Cabrera Angol fordítás: Simon Bestwetherick és az SOS Gyermekfalvak Nyelvi Szolgáltató Irodája Viña del Mar, Chile December 2014 Digitális változat: www.paicabi.cl

A magyar kiadást az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa készítette a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával. Az Ökotárs Alapítvány az Autonómia Alapítvánnyal, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvánnyal és a Kárpátok Alapítvány-Magyarországgal közösen pályázatot hirdetett magyar civil szervezetek számára az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap keretében. Az Alap átfogó célja, hogy segítse a magyarországi civil társadalom fejlődését, valamint erősítse részvételüket a társadalmi igazságosság, a demokrácia és a fenntartható fejlődés alakításában. Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap keretében, a közepes projektek felhívásra, Női jogok és esélyegyenlőség témakörben benyújtott pályázata támogatást nyert.

Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványának az elérhetősége: 1094 Budapest, Angyal u. 1-3.

A szöveget fordították:

Szakmailag lektorálta:

Bodonovits Regina Gurzó Emese Kéki Veronika Lux Ágnes Lapu Éva Meggyesfalvi Boglárka Udvari Máté

Lux Ágnes

Tartalomjegyzék Előszó Az útmutató bemutatása Szempontok a megértéshez Az útmutató irányelvei Nemi fejlődés Problémás szexuális magatartások (PSZM) Szexuális bántalmazás Terminológiai magyarázatok A szexuális magatartások megkülönböztetése A magatartásformák megkülönböztetésére szolgáló eszközök Példák a problémás és bántalmazó szexuális magatartásra A problémás és bántalmazó szexuális magatartás lehetséges okai Speciális támogatás felkutatása Összefoglaló Szempontok a megelőzéshez A megelőzés szintjei A bántalmazó szexuális magatartás lehetőségének kockázata Egy bántalmazó szexuális magatartás előfordulásának becslése Megelőzési tervek Általános szexuális felvilágosítás Felnőttek válasza a szexuális magatartásokra A felnőttek válaszainak típusai Figyelemelterelő választípus Oktató típusú válasz Odafigyelni a PSZM-re és a szexuálisan bántalmazó magatartásra Terek berendezése Prevenciós foglalkozások Prevenciós foglalkozások gyerekekkel és kamaszokkal Prevenciós foglalkozások közvetlenül gyerekekkel dolgozó felnőttekkel Prevenció társadalmi szinten Összefoglalás

A beavatkozás szempontjai Szexuálisan bántalmazó magatartások előfordulása A három dimenziós közös felelősség Kezdeti interjúk szexuálisan bántalmazó magatartásban érintett gyerekekkel és kamaszokkal szexuálisan bántalmazó magatartások megállítása Elkülönítés vagy együttélés? Elkülönítés vagy együttélés értékelése Szakmai segítség kérése szexuálisan bántalmazó magatartás esetén Neuropszichiátriai betegségek és szexuálisan bántalmazó magatartás Összefoglalás Az ASP megelőzésének és kezelésének általános szempontjai A megküzdési képesség erősítése A gyermek és kamasz előéletének és származásának tiszteletben tartása Gondoskodás a csoportról Intézményi hálóban dolgozni Összefoglalás Befejezés Bibliográfia Függelék További bibliográfiai források Eszközök jegyzéke

Előszó Minden gyermeknek és fiatalnak joga van a testi és lelki integritáshoz, és az erőszak összes formájával szembeni védelemhez. Sajnos az erőszak, mint társadalmi probléma különböző méreteket ölt és rengeteg formában jelenik meg. A szexuális bántalmazással kapcsolatban Latin-Amerikában az figyelhető meg, hogy az olyan esteknél, ahol az elkövető felnőtt, az áldozat pedig gyermek, jelentős előrelépést értek el, hogy felismerjék ezeket a szituációkat, és közbe is avatkozzanak. Ezzel szemben az olyan helyzetek megfelelő kezelése, ahol gyermekek egymást bántalmazzák szexuálisan, továbbra is nagy kihívást jelentenek. Az SOS Gyermekfalvak, mint olyan gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozó szervezet, akik vagy kikerültek a vérszerinti szülői gondoskodás alól, vagy megvan rá a kockázat, hogy ki fognak kerülni onnan, nem kerülheti el ez ilyen eseteket, és elismeri azt is, hogy ez a célcsoportjában is előfordulhat. Ezzel összefüggésben, és a Gyermekvédelmi irányelv megvalósítási folyamatának részeként, az SOS Gyermekfalvak létfontosságúnak tartja stratégiai kapcsolatok kialakítását erre szakosodott szervezetekkel. Ilyen szervezet például a Paicabi, ami kulcsfontosságú partnerként foglalkozik a szexuális bántalmazás megelőzésével és megfelelő kezelésével. Ezen útmutató célja, hogy egy referencia-keretrendszert és támogatást biztosítson minden latinamerikai és karib-térségi (LAAM), valamint távolabbi társszervezeteknek. További célja, hogy ösztönözze hosszú távú stratégiák kialakítását, elősegítse a folyamatos tanulást, védelmező és biztonságos környezetet hozzon létre minden gyermeknek és fiatalnak. Ebben a tekintetben, arra kérjük, hogy használja elsődleges hivatkozási pontként ezt az útmutatót, amikor azon dolgozik, hogy megvédje a célcsoportunkat.

Az Útmutatóról Latin-Amerikában az ONG Paicabi szervezet úttörőnek számított, hiszen elsőként foglalkozott szexuális bántalmazást elkövető gyerekekkel és kamaszokkal. A szervezet 18 éve támogatja és védi a gyermekek jogait, valamint tíz éve foglalkozik gyermekek közötti kortárs szexuális bántalmazással. Jelenlegi becslések azt mutatják, hogy a gyerekek és kamaszok ellen elkövetett szexuális bántalmazás egyharmadában az elkövetők 18 év alatti gyerekek, éppen ezért számít ez kihívásnak, és szükséges beszélni a gyermekek közötti kortárs szexuális erőszakról is. Szükséges, mert ennek előfordulása tény, de kihívás is egyben, hiszen megkérdőjelezi a megszokott elképzeléseinket az erőszakról és gyermekkorról. Az SOS Gyermekfalvak Latin-Amerikában és a Karib-térségben elhatározta, hogy foglalkozik ezzel a szükséglettel, és bátran vágott neki a kihívásnak, annak ellenére, hogy nem könnyű a szexuális bántalmazásról, különösen a családon belüli és a szakellátásban élő gyerekek kontextusában beszélni. Az SOS Gyermekfalvak megpróbált a gyerekek és kamaszok esetében a szexuális bántalmazással a maga komplexitásában foglalkozni, elveiben következetes megközelítési móddal. Amikor nekiláttunk háttér információkat gyűjteni ehhez a feladathoz az ONG Paicabi-nál, azon voltunk, hogy egy olyan javaslat szülessen, ami meghaladja a pusztán technikai szempontokat, és az etikai, valamint emberi dimenziót is figyelembe veszi. Ez az Útmutató összefoglal ezek közül néhány szempontot, és négy részre osztva mutatja be: az első rész („Szempontokat a megértéshez”) felvázolja a különböző értelmezéseket, s fogalommagyarázatokat tartalmaz, amelyek segítségével könnyebben megérthető a gyermeki és kamaszkori szexuális fejlődés, és ennek problematikus megjelenési módjai. A második rész („Szempontok a megelőzéshez”) olyan intézkedéseket javasol, amelyek segítségével elkerülhető a gyermekek közötti kortárs szexuális bántalmazás. A harmadik rész (a „Beavatkozás szempontjai”) javaslatokat tesz olyan esetekre, amikor szexuális bántalmazás miatt beavatkozásra van szükség az SOS-családon belül vagy más gondoskodási környezetben. Végül az utolsó rész („Általános szempontok”), olyan témákat vizsgál felül, melyek általánosságban gyerekek és az erőszak kapcsán kerülhetnek elő.

Útmutató a problémás és bántalmazó szexuális magatartások felismeréséhez és kezeléséhez Szempontok a megértéshez

Az Útmutató alapelvei Minden emberi javaslat, így ezen Útmutatóban megtalálható javaslatok is előfeltevésekből származnak, amelyek gyakran nem elméleti, vagy tudományos alapon születnek. Érzelmi, etikai és politikai tényezők formálják a gondolatainkat, és alakítják tevékenységünket. Azzal a céllal dolgoztuk ki ezt az Útmutatót, hogy feltevéseink sokkal megbízhatóbbak és átláthatóbbak legyenek. A továbbiakban olyan elveket vázolunk fel, amelyek valamennyi területen meghatározták viszonyulásunkat a gyermek- és kamaszkorhoz, a gyermeki és kamaszkori szexuális fejlődéshez, valamint a problémás és bántalmazó szexuális magatartáshoz. 1. Gyermekjogi perspektíva: A gyermekek és kamaszok emberi jogait tiszteletben kell tartani, és biztosítani kell számukra azok gyakorlását, függetlenül a viselkedésüktől. 2. Átfogó védelem elve: Az állam, a társadalom és a család kötelezettsége, hogy minden jogi, igazgatási és gazdasági eszközt megragadjon, hogy biztosítsa, a gyermekek és fiatalok jogainak gyakorlását, védelmét. 3. A fejlődés figyelembe vétele: A gyerekek és kamaszok a fejlődés különböző szakaszain mennek át. A változás része ezeknek a szakaszoknak, és az egészséges fejlődésük megköveteli a felnőttek gondoskodását. 4. Komplex szemléletmód: Az emberi jelenségek összetettek, több nem-lineáris, egymástól függő változó határozza meg őket. 5. Az adott helyzet megértése: Az emberi jelenségek függnek az adott helyzettől, mert különböző kultúrában, családban és egyénben mennek végbe. A helyzet megértésénél és a beavatkozásnál a szakembereknek figyelembe kell venniük az adott szituációt, és módszereiket mindig az adott helyzetre kell alakítaniuk. 6. Társadalmi nemi perspektíva: Minden emberi jelenséget, beleértve a szexualitást és az erőszakot is, a férfiség és nőiség kulturális konstrukciója alakít ki. 7. Együttműködési irányelv: Egy helyzet átfogó, holisztikus megértéséhez, és ahhoz, hogy be lehessen avatkozni, szükség van olyan emberekre, akik képesek jól kommunikálni és együttműködni egymással. 8. Csapatról való gondoskodás: Az olyan intézményeknek, akik családoknak, gyerekeknek, fiataloknak nyújtanak támogatást, tekintettel kell lenniük az ott dolgozó szakemberek jogaira is. Elő kell segíteni a kollégák közti gondoskodást és az öngondoskodást is. Mind a nyolc alapelv végigkíséri az Útmutatót. Meg szeretnénk kérni az Olvasót, hogy mindig tartsa szem előtt a bemutatott elveket.

Szexuális fejlődés Az ember szexuális lény. Testtel együtt születünk, tudunk a testünkről, megtanulunk együtt élni vele. Ahogy növünk, felfedezzük, hogyan működik a saját testünk, hogy reagál és változik. A felfedezés során jelentéseket tásítunk dolgokhoz (kellemes, rossz, hasznos, értelmetlen stb.), és ezeket különböző érzések által tapasztaljuk meg (meglepődés, kíváncsiság, félelem, szeretet, büszkeség stb.). Ezeket a felfedezéseket, amelyek felnyitják szemeinket, több éven keresztül tesszük meg, és már életünk első pillanatában megkezdjük a megismerésüket. A következő áttekintésben néhány különböző életkorban bekövetkező, várható és egészséges viselkedést listázunk. Emlékszik még arra, amikor ezeket megtapasztalta? 1. Prenatális fejlődés  A terhesség negyedik hónapjában a nemi szervek már teljesen kifejlődtek.  A terhesség ötödik hónapjában a magzat már erekció (merevedés) vagy lubrikáció (a hüvelyben termelődő váladék) válaszreakciókat mutathat.  Néhány magzatnál már az anyaméhen belül megfigyelhető önstimulálás. 2. Egy és három éves kor közötti fejlődés  A kisfiúk és kislányok néha leveszik a ruháikat, és meztelenül sétálgatnak, amíg egy felnőtt nem magyarázza el a magánszféra fogalmát.  Néha megérintik a genitáliákat, hogy megnyugtassák magukat.  Egyre több kérdésük van a saját testükkel, illetve a hozzájuk közel állók testével (barátok, testvérek, szülők stb.) kapcsolatban, például a különböző szervekről, azok formájáról és méretéről.  Három éves korukra tudatosabbak a testükkel kapcsolatban, valamint a férfi és nő kategóriáival (társadalmi nemi identitás). 3. Három és öt éves kor közötti fejlődés  Konszenzuális szexuális játékok előfordulhatnak olyan gyerekek között, akik ismerik egymást. Ezek a test és az érzések megismeréséről szólnak, ilyen játék például a babázás, papás-mamás vagy doktoros játék.  A kíváncsiság miatt megnövekszik a test reakcióiról, érzésekről feltett kérdések száma, valamint a születésről és arról érdeklődnek, honnan jön a kisbaba.  Várhatóan négy éves korukra a gyerekek jobban értik a magánszféra fogalmát és az érintéssel kapcsolatos jogokat. 4. Öt és nyolc éves kor közötti fejlődés  Ha a gyerekek nem kapnak megfelelő felvilágosítást, akkor vulgáris vagy szleng kifejezéseket használnak a saját nemi szerveikre, testrészeikre. Ezt a nyelvi változatot arra is használhatják, hogy viccelődjenek, másokat megnevetessenek.  Ilyenkor már jobban tisztában vannak a társadalmi nemi szerepekkel, vagyis, hogy a társadalom mit vár el a férfiaktól és a nőktől.  A szexuális játékok vagy tevékenységek még olykor-olykor előfordulhatnak a barátokkal, a következő fogalmakkal társítva: szeretkezni, megérinteni egymást, vagy párt alkotni.  Az önkielégítés kezdetének tekinthető, amikor a gyerek azért érinti meg a genitáliákat, hogy kellemes érzést okozzon magának, különösen fürdéskor, vagy mielőtt aludni tér.

5. Kilenc és tizenkettő éves kor közötti fejlődés (kamaszkor előtti időszak)  Növekszik a magánszféra és függetlenség iránti vágy, valamint a visszafogottság mértéke a saját testükkel kapcsolatban.  Ebben és/vagy a következő fejlődési szakaszban kétségeik, kérdéseik merülhetnek fel a testi változásokkal kapcsolatban. Megpróbálnak erről a hozzájuk közel álló emberekkel és a kortársakkal beszélni.  Érdeklődni kezdenek a párkapcsolatok iránt.  A szexuális tevékenységeket (előjátéktól a szexig) úgy fogják fel, mint egy párra jellemző tevékenység vagy önmaguk felfedezése (nemcsak, mint játék barátok között).  Gyakoribbá válik az önkielégítés, amihez erotikus gondolatok és fantáziák társulnak. Megjelenhetnek az első erotikus álmok, vagy alvás közben orgazmus következhet be. 6. Tizenkettő és tizennyolc éves kor közötti fejlődés  Továbbra is jellemző a kíváncsiság a testi fejlődéssel és változással kapcsolatban, de kétségek merülnek fel a szexuális válaszreakciókkal (vágy, szexuális izgalom, közösülés, orgazmus stb.) és a szexuális orientációval (szexuális preferencia a nemhez, amihez vonzódunk) összefüggésben.  Érdeklődni kezdenek az erotikus dolgok iránt (képek magazinokban, televízióban, vagy az interneten). Ezeket fel is használhatják az önkielégítés során. Gyakrabban kerül sor önkielégítésre, és mindez akkor zajlik, ha egyedül vannak.  Tudatossá válik a szexuális élet megkezdése iránti vágy hasonló korú emberekkel, akiket fizikai és érzelmi szinten is vonzónak találnak.  A normák újragondolása sokkal rugalmasabb és kritikusabb lesz. Megerősödik a szexuális sokszínűség elfogadása, jobban értik és megkérdőjelezik a szexizmust.

Problémás szexuális magatartások Ahogy bizonyos viselkedésformák elvártak bizonyos életkorban és részei a gyermekek és kamaszok fejlődésének, úgy vannak olyan viselkedések is, amikre nem számítunk bizonyos életkorban és gátolják a fejlődést vagy veszélyeztetik a gyerekeket. Ezeket fogjuk együttesen problémás szexuális magatartásoknak hívni, melyek mindegyike a traumára adott válasz. A problémás szexuális magatartások sokféle viselkedéstípust magukba megnyilvánulhatnak mind a transzgresszív, mind a restriktív végein a skálának.

foglalnak,

és

Transzgresszív véglet: Olyan viselkedésformák, amik szabályokat, normákat szegnek meg, vagy személyes és társas határokat lépnek át. Ezek az elkövető számára nem okoznak örömet, pusztán a megélt trauma továbbadásáról szólnak. Restriktív véglet: Olyan viselkedésformák, amik megakadályozzák vagy korlátozzák a gyerekek fejlődését, felfedezését és tanulását azáltal, hogy a traumával kapcsolatos helyzeteket aktívan kerüli. Néhány példa a transzgresszív viselkedésekre: leskelődés más gyerekek után a fürdőben, mások intim részeinek lopva történő megérintése, vagy érdeklődés az erőszakos pornográf tartalmak iránt. Példák a restriktív véglet viselkedéseire: idegenkedés a szexualitásról való beszélgetéstől a hozzá közelállókkal, intenzív zavar a szexről való beszélgetés során, vagy merev homofób vagy szexista vélemények a szexualitásról. Habár a gyermekkori és kamaszkori szexuális fejlődés tanulmányozásakor hagyományosan nagyobb figyelem fordul a transzgresszív viselkedések megértésére, a restriktív viselkedések ugyanolyan figyelmet érdemelnek. Például egy 7 éves gyerek esetében ugyanannyira aggasztó, ha korát megelőző szexuális tudással rendelkezik (mint például anális szex vagy szex állatokkal), mintha ignorálja az alapvető kérdéseket is (például, hogy honnan jönnek a kisbabák, vagy milyenek az intim testrészek).

Problémás szexuális magatartások A két végletben történő megnyilvánulásokon kívül (támadó és védekező), létezhetnek más típusai és altípusai is a problémás szexuális magatartásoknak. Az alábbi táblázat illusztrálja a kategorizációt.

Szexuális magatartások  Egészséges magatartások Problémás magatartások  énfókuszú interperszonális  nem bántalmazó bántalmazó A táblázat azt mutatja, hogy a gyerekek és kamaszok szexuális viselkedései egészséges és problémás kategóriákba sorolhatóak. A problémás szexuális magatartás egy széles kategória, ami nem csak a gyerekek közti szexuális bántalmazást tartalmazza, de minden olyan szexuális viselkedést, ami gátolja a fejlődést, kárt okoz vagy növeli a gyerekek, kamaszok veszélyeztetettségét. A problémás magatartások ketté oszthatóak problémás énfókuszú és problémás interperszonális viselkedésekre. A problémás énfókuszú szexuális viselkedések esetén a sérülés vagy kockázat csak a cselekményben résztvevő gyereket vagy fiatalt érinti, mint például kényszeres önkielégítés, önkielégítés veszélyes tárgyakkal, túlzott érdeklődés a pornográfia iránt, a szexuális felvilágosítás elutasítása, stb. A problémás szexuális magatartás interperszonális, ha a kezdeményezőn kívül más emberek is érintettek (gyerekek, kortársak vagy felnőttek). Ezek az interperszonális problémás viselkedések nem bántalmazó formában is megjelenhetnek, vagyis a másoknak való ártás szándéka nélkül, vagy a résztvevők közötti erőegyensúly hiány nélkül, például állandó szexuális játékok a kortársakkal, erőszakos szexuális tartalmak megosztása kamaszok között, szexuális partnerek gyakori váltogatása, csábító vagy provokatív viselkedések, stb. Bántalmazó interperszonális problémás viselkedések szintén megjelenhetnek, amik tartalmazzák a szexuálisan abuzív viselkedéseket.

Szexuálisan abuzív magatartás (szexuális bántalmazás) Szexuális bántalmazás: az interperszonális problémás szexuális magatartások egyik típusa, amelyet olyan nem kölcsönös kapcsolat jellemez, ahol az érintett gyermekek és serdülőkorúak között hatalmi egyensúlytalanság áll fent, és tekintve ezt az egyensúlyhiányt a felek egyike nem járult hozzá a kapcsolathoz. Szexuális beleegyezés alatt azt értjük, hogy szabadon dönthetünk a megfelelő információk és források rendelkezésre állása mellett, hogy egy másik személlyel szexuális kapcsolatot akarunk létesíteni vagy sem. A beleegyezés nélkül történt szexuális aktus minden formája szexuális visszaélésnek minősül. Számos tényező előidézheti a hatalmi egyensúly és a szexuális beleegyezés hiányát. a) Az egyensúlyhiány néhány tényezője származhat attól a gyermektől vagy serdülőtől, aki a szexuális visszaélést elköveti (mint pl. fenyegetések vagy erőszak alkalmazása). b) Más tényezők adódhatnak abból, hogy az érintett gyermekek között egyéni különbségek vannak (pl. életkori különbség). c) További tényezők származhatnak az áldozat sebezhetőségéből (mint pl. értelmi fogyatékosság). d) Végezetül az egyensúlyhiányt a környezet és család által teremtett körülmények is előidézhetik (pl. ha a szerepeket, vagy a hatalmi pozíciókat kiosztják, vagy ha egyéni elbánásban részesítik az egyik gyermeket vagy serdülőt).

Kényszerítő stratégiák:

Fenyegetések, trükközés, rábeszélés vagy erőszak alkalmazása az egyik érintett fiatal által. Ezeket alkalmazhatják a szexuális aktus alatt vagy a háttér kapcsolatban (a dominancia háttere, párkapcsolaton belüli erőszak vagy zaklatás, megfélemlítés (bullying).

Egyéni különbségek:

Életkorbeli különbségek (4 vagy annál több év különbség), fizikai különbségek (magasság vagy testi erő fölény), különbségek a szexuális tapasztaltság, értelmi képességek vagy szociális készségek terén.

Az áldozat sebezhetősége:

Ha az áldozat szexuálisan tapasztalatlan vagy zavarodott, tapasztalt már szexuális vagy szexista töltetű bántalmazást, valamilyen értelmi fogyatékossága van, rendkívül vágyik az elfogadásra és a szeretetre, vagy módosult tudatállapotban van (alkohol, drogok, gyógyszerek stb. használata).

Környezeti feltételek:

Szexista környezet (a hatalom a férfiak kezében van), hatalmi szerepek egyenlőtlen elosztása (csak férfié a gondoskodó, a tekintélyt parancsoló vagy vezető szerep), egyenlőtlen kapcsolati dinamikák (egyenlőtlen hatalmi pozíciók, titkok, előjogok vagy generációkon átívelő dinamikák a családban).

Szexuális bántalmazás A szexuális bántalmazás formáit, a szexuális bántalmazó magatartást többféleképpen lehet csoportosítani. Elsődlegesen megkülönböztetünk kontaktussal járó és kontaktus nélküli szexuális bántalmazást, attól függően, hogy a szexuális bántalmazás tartalmaz-e testi érintkezést a támadó és az áldozat között (dörgölőzéstől vagy simogatástól kezdve, a behatolásig), vagy sem (pl. szexuális célú meztelen magamutogatás, szexuális jellegű kémkedés, szexuális természetű felajánlkozások vagy verbális zaklatás, pornográfia mutogatása vagy interneten keresztül történő zaklatás). Egy másik megkülönböztetés alapja lehet a tett mögött meghúzódó gondolkodásmód, és eszerint beszélhetünk impulzív vagy tervezett szexuális bántalmazástól. Az impulzív szexuálisan bántalmazó magatartás esetében a támadást az önkontroll megőrzésének nehézsége váltja ki, és nem feltételez bonyolult stratégiákat az elkövető részéről. A tervezett szexuálisan bántalmazó viselkedés esetében feltételezhető, hogy az elkövető támadási stratégiát tervezett meg (stratégiákat, hogy az áldozattal kettesbe kerüljön, stratégiát arra is, hogy az áldozat ne beszéljen az erőszakról vagy, hogy biztosítsa, hogy ne derüljön ki a bántalmazás). Végezetül két típus különböztethető meg az áldozatok életkora alapján. Az esetek nagy többségében a szexuális bántalmazást fiatalabb gyermekek sérelmére (kisebb lánytestvér, fiatalabb unokatestvér vagy fiatalabb barát); más esetekben a társak sérelmére (ugyanolyan korú személyek, pl. iskolatársak) követik el; és ezen felül még előfordulhat a felnőttek sérelmére elkövetett bántalmazás.

Szexuális bántalmazás

Kontaktus nélküli Az erőszak típusa

Kontaktussal járó

Gondolkodásmód

Impulzív Tervezett

Áldozattípus

Fiatalabb gyermekek Kortársak Felnőttek

A kutatások azt bizonyítják, hogy a szexuális bántalmazás leggyakrabban nem tervezett, impulzív cselekmény, amelyet gyerekek, fiatalok követnek el (legtöbbször fiúk), családon vagy rokonságon belül ismert, általában fiatalabb, legtöbbször nőnemű áldozat sérelmére.

Fogalommagyarázat Számos fogalmat használnak, hogy a gyermekek közti szexuális visszaéléseket leírják. Ebben az Útmutatóban a „szexuálisan abuzív viselkedés” kifejezés használatát választottuk, mert úgy gondoljuk más kifejezésekkel szemben több előnye is van, valamint a jelenség több aspektusát is magyarázza. A következő oldalakon bemutatunk egyéb fogalmakat is, az eredetüket és használatuknak néhány hátrányát.

1. Fiatalkorú szexuális elkövető A kifejezést a kriminológiában használják. kifejezést életkor megjelöléssel egészítették ki.

A felnőttekre használt

Hátrányok: Ennek a fogalomnak a használatával azt érjük el, hogy a szexuálisan bántalmazó magatartás beszennyezi, áthatja az egyén identitását, mintha ez a magatartás teljes egészében meghatározná a gyermeket.

2. Fiatalkorúak vagy serdülőkorúak, bűncselekményt vagy vétséget követtek el:

akik

Ez a kifejezést is a kriminológiában használják. megszegését, a jogsértést hangsúlyozza.

szexuális A törvény

Hátrányok: Ez egy jogi kifejezés, így „szexuális erőszak” alatt egy olyan aktust ért, amelyet adott büntető törvénykönyv, mint olyat határoz meg (vétség vagy bűncselekmény). Az egyik probléma a jogi definíciókkal, hogy merevek. Vannak helyzetek, amelyeket a jog szexuális visszaélésként kategorizál, de valójában nem azok. Ez az eset állhat fent olyan kölcsönös szexuális kapcsolat esetében, amely két 13 és 14 év közötti serdülő között áll fenn (a legtöbb országban a beleegyezési korhatár 14 és 16 év között van). Vannak ugyanakkor olyan helyzetek, amelyek visszaélések, a jog mégsem akként ismeri el, pl. az érzelmi zsarolás olyan fiatal részéről, aki azzal fenyegeti a barátnőjét, hogy elhagyja, ha az nem hajlandó szexuális kapcsolatot létesíteni vele.

3. Erőszakos szexuális magatartás vagy szexuálisan agresszív viselkedés: Ezt a kifejezést olyan terapeuták használják leginkább, akik 14 év alatti gyermekekkel dolgoznak együtt, valamint olyan szakemberek, akik a gyermekkori és serdülőkori fejlődés szempontjait tartják szem előtt. Olyan kifejezésnek tartják, amelyik nem megbélyegző, és amelyik kimondottan az erőszakos magatartásra fókuszál és nem a fiatalkorú identitására vagy a jogra. Hátrányok: Ha magatartásról beszélünk, akkor a szexuális bántalmazást egyfajta individualista elfogultsággal közelítjük meg. Emellett nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy az erőszak, mint emberi jelenség egy bizonyos kultúrához vagy ideológiához kapcsolódik, olyan tényezőkhöz, amelyek az emberi cselekedeteket megkülönböztethetővé teszik az állatokétól, mint pl. a laboratóriumi egerekétől. 4. Szexuálisan abuzív viselkedésminta: Amikor egy viselkedésmintáról beszélünk, azt a tényt hangsúlyozzuk, hogy egy gyermek vagy egy fiatal személy olyan dolgot hoz működésbe, amely már létezik és mások is ismerik. Például, amikor azt mondjuk, hogy „gyakorolni a focit” vagy „gyakorolni a hegedűn” akkor arra is utalunk, hogy olyan cselekvést végzünk, amelynek már van egy korábbi hagyománya, amelyhez kapcsolódik egy sor ismeret úgy, mint a labdarúgás szabályai, vagy a sport története, vagy a zenei kultúra vagy a hangszerek származása. Ugyanez igaz az erőszakra is (beleértve a szexuális erőszakot is): van mögötte egy (egyéni, családi vagy társadalmi) történet, épp úgy, mint egy kapcsolódó kultúra és ideológia (pl. a szexizmus, a dominancia és individualizmus elméletei, vagy a hiper-szexualizáció). Mindez, nem kizárólagosan, testet ölt egy gyermek vagy egy fiatal személy bizonyos cselekedeteiben. Előnyök: Ha szexuálisan abuzív viselkedésmintáról beszélünk, akkor nem bélyegezzük meg a gyermek vagy serdülő identitását, használatát nem korlátozza a törvény betűjéhez való igazodás, viszont lehetővé teszi, hogy figyelembe vegyük a kapcsolódó kulturális és történeti szempontokat, megteremtve a jelenség teljes emberi komplexitásában való megértését.

A szexuális magatartások megkülönböztetése Ahhoz, hogy pontosan fel tudjunk mérni egy szexuális magatartást, és hogy meg tudjunk győződni arról, hogy egy magatartás egészséges vagy problémás, bántalmazó vagy sem, világos kritériumokkal kell rendelkeznünk. E szakterület kutatásainak, elméleteinek segítségével 10 kritériumot állapítottunk meg, melyek segítenek ennek megállapításában.

Kapcsolat jellege

Az emberek közötti szexuális kapcsolat esetén ez a kritérium arra utal, hogy a gyermekek és serdülők hogyan kötődnek egymáshoz, illetve miben különböznek.

A kezdeményező érzései

Ez a kritérium azon gyermek vagy serdülő érzéseire, érzelmeire utal, aki végrehajtja vagy irányítja a szexuális magatartást.

A befogadó érzései

Azon gyermek vagy serdülő érzelmeire, reakcióira vagy érzéseire vonatkozik, akit bevonnak a szexuális kapcsolatba vagy ő a célpontja a szexuális tevékenységnek.

A szexuális magatartás típusa

Ez a kritérium ahhoz kapcsolódik, pontosan mi hangzik el vagy történik a szexuális tevékenység alatt, és hogy ez váratlan vagy kockázatot jelent-e.

A magatartás környezete

Ez a kritérium a magatartás helyére vagy idejére vonatkozik.

A magatartás tartóssága

A sürgősségre és igényre vonatkozik, amivel a gyermek vagy serdülő szexuális aktivitásba kezd.

A kezdeményező attitűdje

Ez a kritérium arra utal, hogyan áll hozzá a gyermek vagy serdülő, hogy a szexualitásról beszéljen vagy tanuljon.

Tudásszint

Ez a gyermeknek vagy serdülőnek a szexualitásról rendelkezésre álló információinak mennyiségére és minőségére utal.

A szexuális érdeklődés mértéke

Ez a kritérium azzal kapcsolatos, hogy a gyermeket vagy serdülőt milyen mértékben foglalkoztatja a szexualitás.

A kezdeményező háttere

Tapasztalatból vagy a problémás szexuális magatartáshoz, a szexuális bántalmazáshoz kapcsolódó kutatásból származó kockázati tényezőkre utal.

Szexuális magatartás formák megkülönböztetése Miután meghatároztuk azokat a várható szexuális magatartás formákat, amelyek bizonyos életkorokban jelenhetnek meg, beleértve a problémás szexuális magatartás formákat is, valamint definiáltuk a problémás és a bántalmazó szexuális magatartásokat, megadtuk a kritériumokat is, továbbléphetünk az első értékelésre.

A magatartás formák megkülönböztetésére szolgáló eszközök A következő néhány oldalon táblázatok segítenek a problémás és bántalmazó magatartás megkülönböztetésében. Az egyik eszköz 12 év alatti, a másik 12 év feletti gyermekek esetében alkalmazható. Mindkét táblázat összefoglalja a 10 fent bemutatott kritériumot, az egyes cellákban részletesen kifejti azokat, majd aszerint rendezi három oszlopba őket, hogyan jelennek meg egészséges, nem bántalmazó valamint a bántalmazó magatartás esetén. A táblázatok helyes értelmezésének érdekében a következő iránymutatást érdemes követni:

Elvárt magatartás

• A sárga vagy piros cellákban részletezett jellemzők egyike sem.

Más szexuálisan bántalmazó magatartásokkal: a problémás vagy bántalmazó szexuális magatartás kritériumai nem teljesülnek.

• Az értékelendő magatartás hasonlít az ebben az oszlopban szereplő leírásokra (zöld cellák).

Nem bántalmazó, problémás szexuális magatartás

Szexuális bántalmazás

• Nem tükrözik a piros cellákban szereplő három kritériumot (az első három kritérium a bántalmazó magatartás oszlopban). • Legalább egy kritériumot tükröz a sárga cellákban szereplőkből (problémás szexuális magatartás oszlop). • Legalább a piros cellák egyikének jelenléte. Más szexuálisan bántalmazó magatartásokkal: valamelyike az első három szexuálisan bántalmazó kritériumnak jelen van. • Az ebben az oszlopban (sárga) ezután következő kritériumok „differenciálatlanként” vannak megjelölve, mivel nem különböztetik meg, hogy a kifejtett magatartás szexuális visszaélés vagy sem. • Mindazonáltal egy szexuálisan bántalmazó magatartás több problémás szexuális magatartás kritériummal jóval súlyosabbnak minősül, mint egy szexuálisan bántalmazó kevesebb problémás szexuális magatartás kritériummal és nagyszámú egészséges magatartásra utaló kritériummal (kevesebb sárga és több zöld).

Magatartást megkülönböztető eszközök ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTOK GYERMEKEK SZÁMÁRA (12 ÉV ALATT) KRITÉRIUMOK

KAPCSOLAT JELLEGE

A KEZDEMÉNYEZŐ

SZEXUÁLISAN BÁNTALMAZÁS

Egy nem kölcsönösségen alapuló kapcsolat, mivel a gyermekek között, a hatalmi egyensúly hiánya áll fenn.

A tevékenység agresszióval, vagy mások bántásának motivációjával társul (harag, düh, neheztelés, uralkodás, bosszú, irigység).

ÉRZÉSEI

A BEFOGADÓ ÉRZÉSEI

A MAGATARTÁS TÍPUSA A MAGATART ÁS A MAGATARTÁS KÖRNYEZETE TARTÓSSÁGA

A KEZDEMÉNYEZŐ ATTITŰDJE

A SZEXUÁLIS TUDÁS SZINTJE

A SZEXUÁLIS ÉRDEKLŐDÉS MÉRTÉKE

A gyermek, aki a tevékenység befogadója, fájdalmat, sérelmet, nemtetszést fejez ki vagy panaszkodik a tevékenység során, vagy félelmet és elkerülést mutat a kezdeményező iránt a tevékenységet követően. Differenciálatlan. Az életkor szerinti elvárható viselkedés (szexuális játékok/érintés) vagy nem elvárható (behatolás) viselkedés. Differenciálatlan. Lehet spontán és nyitott (pl. lopott érintés), vagy tervezett és titkos.

NEM BÁNTALMAZÓ, DE PROBLÉMÁS MAGATARTÁS

Kölcsönösségen alapuló kapcsolat a gyermekek között, de válogatás nélküli (olyan társak, akik általában nem kerülnek érintkezésbe vagy nem ismerik egymást). A tevékenységhez zavarodottság, vigasz keresés vagy mások közelségének keresése társul (trauma felidézésének hatására, magányérzés, nyugtalanság vagy szomorúság miatt). A tevékenységhez zavarodottság, vigasz keresés vagy mások közelségének keresése társul (trauma felidézésének hatására, magányérzés, nyugtalanság vagy szomorúság miatt). Életkor szerint nem elvárható: behatolás, anális vagy orális szex, nyílt megjegyzések vagy viccek, állatokkal vagy fájdalmat okozó tárgyakkal történő szexuális érintkezés.

A magatartás nagyfokú tervezést és titoktartást sugall.

Differenciálatlan. Egy szexuális bántalmazás lehet egyszeri eset vagy fennállhat tartósan.

Miután a szexuális tevékenységnek véget vet egy felnőtt, a gyermekek azonnal és sürgetően újrakezdik.

Differenciálatlan. A gyermek nem tekinti a bántalmazó viselkedést problémának (tagadás, jelentéktelenként való feltüntetés vagy a megbeszélés elutasítása).

A gyermek elutasítást mutat, félelmet vagy szorongást, amikor a szexualitásról van szó, még akkor is, ha közelálló, megbízható személyek veszik körbe.

Differenciálatlan. Kísérheti idő előtti tudás (korai felnőtt viselkedés) vagy a témáról való teljes tudatlanság (naivitás).

Differenciálatlan. A szexuális bántalmazás kezdeményezője lehet, hogy a szexualitásra összpontosít, de lehet, hogy nem.

Életkor szerint nem elvárható: idő előtti tudás (jártasság felnőtt vagy perverz témákban) vagy tudatlanság alapvető tényekben.

Látszólag kizárólag a szexualitás áll a gyermek érdeklődésének középpontjában.

ELVÁRT EGÉSZSÉGES MAGATARTÁS Kölcsönösségen alapuló kapcsolat olyan gyermekek között, akik általában együtt játszanak. A gyerekek között hatalmi egyensúly áll fenn. A pozitív érzések (boldogság) vannak túlsúlyban, és a motiváció kíváncsisággal és örömmel társul.

A pozitív érzések (boldogság) vannak túlsúlyban, és a motiváció kíváncsisággal és örömmel társul.

Életkor szerint elvárható: kérdések a szaporodásról, szexuális játékok, a test és az érzékek felfedezése.

A szexuális jellegű viselkedés spontán történik, nyílt, bizalommal teli, játékos környezetben. A szexuális tevékenység alkalmilag történik, és nem kezdődik újra, miután egy felnőtt leállítja. Szexualitás elfogadása. Pozitív hozzáállás az oktató jellegű megbeszélésekhez a fontos megbízható személyekkel.

Életkor szerint elvárható: vannak ismeretei a szaporodásról, a test részeiről, az érzésekről és az öngondoskodásról.

A gyermek érdeklődési és tevékenységi köre sokféle (nemcsak szexuális jellegű).

A KEZDEMÉNYE ZŐ HÁTTERE

A szexuális bántalmazás kockázati feltételei jelen vannak. Javasolt tanulmányozni a „szexuálisan bántalmazó viselkedési gyakorlat kialakulási esélyének felmérése erőszaknak kitett gyermekek és serdülők esetében” ellenőrzési listáját.

A gyermek tapasztalt már meg jogsértéseket, nehézségeket az érzelmi önszabályozás terén, elhanyagolást és/vagy erotizált környezetet.

A gyermek, a család és a környezet nem mutat bántalmazó viselkedés megjelenésére utaló kockázati tényezőket vagy korábbi problémás szexuális magatartásra utaló jeleket.

Magatartást megkülönböztető eszközök ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTOK GYERMEKEK SZÁMÁRA (12 ÉV FELETT) KRITÉRIUMOK

KAPCSOLAT JELLEGE

A KEZDEMÉNYEZ

SZEXUÁLISAN BÁNTALMAZÁS

Nem kölcsönösségen alapuló kapcsolat, mivel a fiatalok között a hatalmi egyensúly hiánya áll fent. A tevékenység agresszióval, vagy mások bántásának motivációjával társul (harag, düh, neheztelés, uralkodás, bosszú, irigység).

Ő ÉRZÉSEI

A BEFOGADÓ ÉRZÉSEI

A MAGATARTÁS

A kamasz, aki a tevékenység befogadója, fájdalmat, sérelmet, nemtetszést fejez ki vagy panaszkodik a tevékenység során, vagy félelmet és elkerülést mutat a kezdeményező iránt a tevékenységet követően.

Differenciálatlan. Lehet nem tervezett (pl. lopott érintés) vagy tervezett, titkos.

TÍPUSA A MAGATART ÁS

TARTÓSSÁGA

Kölcsönösségen alapuló kapcsolat serdülők között, de válogatás nélküli (promiszkuitás vagy idegenekkel). A tevékenységhez zavarodottság, vigasz keresés vagy mások közelségének keresése társul (trauma felidézésének hatására, magányérzés, nyugtalanság vagy szomorúság miatt). A tevékenységhez zavarodottság, vigasz keresés vagy mások közelségének keresése társul (trauma felidézésének hatására, magányérzés, nyugtalanság vagy szomorúság miatt).

Áthág társadalmi normákat vagy törvényeket (szexuális kontaktus állatokkal, pénz vagy eszközök cseréje kortársakkal, erőszak alkalmazása, kemény pornó használata).

Differenciálatlan. Lehet spontán és nyitott (pl. lopott érintés), vagy tervezett és titkos.

A viselkedés nem veszi figyelembe a privát szférát (exhibicionizmus vagy leskelődés), bármikor és bárhol előfordul, vagy felelőtlen módon (önmagára és másokra való tekintet nélkül) történik.

Differenciálatlan. Egy szexuálisan bántalmazó viselkedés lehet egyszeri eset vagy fennállhat tartósan.

Bár a problémás viselkedést egy felnőtt tisztázta és leállította, a serdülő egyre sürgetőbben vagy nagyobb titkolózás mellett folytatja.

KÖRNYEZETE

A MAGATARTÁS

NEM BÁNTALMAZÓ, DE PROBLÉMÁS MAGATARTÁS

ELVÁRT EGÉSZSÉGES MAGATARTÁS

Kölcsönösségen alapuló kapcsolat olyan serdülők között, akik valamennyire ismerik egymást. Nincs hatalmi egyensúly hiány. A pozitív érzések (boldogság) vannak túlsúlyban, és a motiváció örömmel vagy kölcsönös szimpátiával társul.

A pozitív érzések (boldogság) vannak túlsúlyban, és a motiváció örömmel vagy kölcsönös szimpátiával társul.

Életkornak megfelelő (simogatás, vagy szex a kortársakkal, érdeklődés erotikus tárgyak és azok használata iránt, viccelődések és beszélgetések a kortársakkal). Nem hágja át a társadalmi normákat vagy a törvényeket. A viselkedés bizalommal teli környezetben fordul elő, felelősségteljesen, a privát szféra tiszteletben tartásával. Figyelembe véve a hormonális változásokat, elképzelhető, hogy valamilyen problémás szexuális magatartás időnként fellép.

A KEZDEMÉNYEZŐ ATTITŰDJE

A SZEXUÁLIS TUDÁS SZINTJE A SZEXUÁLIS ÉRDEKLŐDÉS MÉRTÉKE

A KEZDEMÉNYEZŐ HÁTTERE

Differenciálatlan. A serdülő előfordulhat, hogy nem tekinti a bántalmazó viselkedést problémának (tagadás, jelentéktelenként való feltüntetés vagy a megbeszélés elutasítása).

A serdülő elutasítást mutat, félelmet vagy szorongást, amikor a szexualitásról van szó.

A szexualitás elfogadása. Pozitív hozzáállás az oktató jellegű megbeszélésekhez a fontos, megbízható személyekkel.

Differenciálatlan. Kísérheti merev felfogás vagy torzult tudás, vagy teljes tudatlanság.

Életkornak nem megfelelő: merev felfogások (szexizmus vagy homofóbia) vagy az elvárt ismeretek hiánya.

Életkornak megfelelő: az alapvető tények, fejlődési változások, szexuális válasz, szexuális sokféleség megértése, öngondoskodás.

Differenciálatlan. A szexuálisan bántalmazó viselkedés kezdeményezője lehet, hogy a szexualitásra összpontosít, de lehet, hogy nem.

Látszólag kizárólag a szexualitás áll a serdülő érdeklődésének középpontjában. Társaktól való elszigetelődés.

A serdülő érdeklődési és tevékenységi köre sokféle (nemcsak szexuális jellegű).

A szexuálisan bántalmazó viselkedés kockázati feltételei jelen vannak. Javasolt tanulmányozni a „szexuálisan bántalmazó viselkedés kialakulási esélyének felmérése erőszaknak kitett gyermekek és serdülők esetében” ellenőrzési listáját.

A serdülő tapasztalt már meg jogsértéseket, nehézségeket az érzelmi önszabályozás terén, elhanyagolást és/vagy a szexuális erőszak szocializációját.

A serdülő, a család és a környezet nem mutat bántalmazó viselkedés megjelenésére utaló kockázati tényezőket vagy korábbi problémás szexuális magatartásra utaló jeleket.

Példák problémás szexuális magatartásra és szexuális bántalmazásra A következőkben néhány valós példán mutatjuk be a problémás és a bántalmazó szexuális magatartás jellemzőit (a gyermekek és serdülők neveit megváltoztattuk). Az eset leírása mellett az eddigiekben leírtakat alapul véve egy rövid elemzést is adunk.

J. 14 éves fiú. Éjszakánként bemegy a 16 éves nővére szobájába és tapogatja, mialatt a lány alszik. A múltban a lány már volt szexuális visszaélés áldozata, és J.-nek tekintély szerepe van, mivel szexista rend van a családban. Minden gyermek szemtanúja az apa anyával szembeni erőszakos viselkedésének.

Elemzés: Ez nem szexuálisan bántalmazó viselkedés, mivel itt nincs hiány a hatalmi egyensúlyban, vagy más ártó szándék, annak ellenére, hogy a fiúk elutasították K. viselkedését. Ez problémás szexuális viselkedés, amely a kisfiú magányosságával hozható kapcsolatba, úgy tűnik idegeneket is bevon, vannak jelei a viselkedés tartósságának és a kisfiút lehetséges, hogy különösen érdekli ez a fajta viselkedés (más típusú játékokkal szemben).

Elemzés: Ez az eset szexuális, mert bár a lánytestvér az idősebb, de nincs hatalmi egyensúly a környezeti tényezők miatt (szexizmus és a családon belüli hatalommegosztás aránytalansága) és az áldozat sebezhetősége miatt (nőnemű, évek óta tartó szexuális visszaélésnek van kitéve, a zaklatás alvás közben éri). Ez egy kontaktussal járó szexuális bántalmazás (dörgölőzés és érintés), egy társsal szemben (hasonló korú lánytestvér) és megtervezett.

K. egy kilenc éves kisfiú, aki általában egyedül van és hajlamos arra, hogy elkerülje az SOS családban élő többi gyermeket. Három esetben (kétszer otthon és egyszer az iskolában). K. megkörnyékezett más fiúkat (általában újonnan érkezett, nála egy-két évvel fiatalabbakat) és kérte őket, játszanak vele. Egy idő után a fiúk azzal vádolták K.-t, hogy azt mondja nekik: „Akarjátok, hogy megmutassam, hogyan kell maszturbálni?”

D. 15 éves fiú. A szülei mostanság fedezték fel, hogy nagy mennyiségű pornográf tartalmat töltött le az internetről. A böngésző előzményeiből az is kiderült, hogy erőszakos tartalmú (kemény és állatos pornó) XXX oldalakat is naponta látogat. A fiú majdnem az egész napot egyedül tölti a szobájában.

Elemzés: Ez énfókuszú problémás szexuális viselkedés (pornográfiára összpontosító). A tartósság, a viselkedésfajta (olyan pornográfia iránti érdeklődés, amely áthágja a társadalmi normákat) és a szexuális érdeklődés mértéke kritériumok vannak ebben az esetben jelen (elszigetelődés).

Példák problémás szexuális magatartásra és szexuális bántalmazásra F. 7 éves kislány. Ismert, hogy ki van téve a szülei közötti szexuális kapcsolat látványának (túlzsúfoltan él a család). A tanárnője panaszkodott, hogy a kislány rendszeresen maszturbál, mind az órák alatt, mind a szünetekben és a WC-ben is. A tanár beszámolója szerint a kislány főleg akkor maszturbál, ha valamiért leszidják, vagy, ha nehéz iskolai feladatot kap. Elemzés: Ez egy szexuális bántalmazás, figyelembe véve az áldozatok sebezhetőségét (fiatal lány unokatestvérek és felnőttek, akik nem is tudnak róla, hogy leskelődnek utánuk) és a beleegyezés hiányát. Ez egy kontaktus nélküli szexuális bántalmazás, amely tartalmaz egyéb problémás szempontokat is, úgy, mint megtervezettség és titkosság, a fiú kitartása, az interperszonális határok ismeretének hiánya (amelyet már tudnia kellene ebben az életkorban). R. 15 éves lány. Hasonló korú fiatalokkal gyakran kerül szexuális kapcsolatba, akikkel közösségi oldalakon és bulikon ismerkedik meg. Mikor erről kérdezik, akkor azt mondja, néha azért csinálja, mert „unatkozik”, vagy „nem tudja”, mert nem is vonzódik a fiúkhoz. Azt is elismeri, hogy néhány alkalommal nem is védekeztek. Mindezt egy bizonyos fokú idegenkedéssel meséli el, és elismeri, hogy „megalázónak” érzi erről beszélni, még a családja és a barátai előtt is.

Elemzés: Ez egy problémás énfókuszú szexuális magatartás (megszállott maszturbálás) és interperszonális viselkedési (maszturbálás nyilvános helyeken) elemekkel. A tartósság és a nem privát környezet kritériumai is jelen vannak. Ráadásul, úgy tűnik, a kislány valószínűleg az idegességére reagál maszturbálással vagy, azért, hogy megnyugtassa magát (a kezdeményező érzései kritérium).

A 11 éves fiú L. akkor maszturbál, miközben leskelődik a fiatalabb lány unokatestvérei (7 és 9 év közöttiek) és fiatal nagynénjei (huszonévesek) után a házukban. Ezt a fürdőszoba egy régi ablakán keresztül teszi, annak ellenére, hogy már rajtakapták és számtalanszor leszidták érte. Akkor is elkezdett már a lányok után leskelődni, amikor a hálószobájukban vetkőznek.

Elemzés: Ez a magatartás két fajta problémás szexuális magatartás elemet is magában foglal: egyrészt egy támadó pólusú, problémás szexuális magatartást (szexuális promiszkuitás) és korlátozó pólusú problémás szexuális magatartást (a szexualitásról való kommunikáció elutasítása). A problémás kritériumok: szexuális tudás szintje és attitűd (zárt), válogatás nélküli kapcsolatok (nem szelektál a partnerek között), környezet (védekezés nélküli szex), és a lány érzései (a viselkedése összefüggésbe hozhatónak tűnik az üresség érzésével és a másoknak való megfeleléssel).

A problémás és bántalmazó szexuális magatartás lehetséges okai Miért alakul ki egyes gyermekeknél és kamaszoknál problémás és bántalmazó szexuális magatartás? Minden egyes konkrét esetben számos oka lehet ennek. Éppen ezért fontos, hogy kortársak közötti problémás és bántalmazó szexuális magatartás esetén felállítsunk a konkrét esetre alkalmazható magyarázó hipotézist. Az ilyen helyzetek megértéséhez két elméletet mutatunk be a következőkben. Az egyik a hangsúlyt a gyermekek vagy serdülők által átélt erőszakos eseményekre helyezi, a másik egy több szempontú, ökológiai megközelítést alkalmaz. 1. Erőszak élmények Habár nincs konszenzus a problémás és bántalmazó szexuális magatartással találkozó gyerekek és kamaszok által elszenvedett erőszak mértékét tekintve, különböző tanulmányokból származó százalékos adatokat bemutatunk az alábbi táblázatban. Ahogy látható, nem ritka a szexuális erőszakot tartalmazó múlt (felnőttek vagy kortársak által elkövetett szexuális bántalmazás), a fizikai és lelki bántalmazás (sértés, fenyegetés vagy verés a gondviselőktől), a családon belüli erőszak átélése (a gyerek látott más családtag sérelmére elkövetett erőszakot, legtöbbször az apa az anya ellen), és az elhanyagolás, elhagyás élménye (árvaság, vagy a felnőttek hideg és érdektelen bánásmódja). Az egybeeső százalékok a többszörösen rossz körülményekre mutatnak rá.

Erőszak

szexuális bántalmazás

fizikai/érzelmi bántalmazás

családon belüli erőszak

elhanyagolás, elhagyás

Erőszak élmények (folytatás) Az erőszaknak következményei és hatásai vannak a gyerekekre. Sok elmélet és modell próbálja megérteni ezeket a hatásokat. Ebben az Útmutatóban természetesen lehetetlen lenne mindet bemutatni, de összegyűjtöttünk 4 lehetséges modellt, ami a gyerekek problémás vagy bántalmazó szexuális magatartás kialakulásához vezethetnek. Jogsértések – Rossz bánásmód – Áldozattá válás 1. Szocializáció 2. A trauma dinamikája 3. Fejlődési rendellenességek 4. Túlélési stratégiák

Problémás szexuális magatartások

1. Szocializáció Az erőszak és minden, ami hozzá kapcsolódik, tanult dolog. Egy lány, aki szexuális erőszak áldozata, hiheti azt, hogy a szexuális erőszak természetes. Egy kamasz, akit ver az anyja, hiheti azt, hogy helyén való másokat bántalmazni, ha dühösek vagyunk. Egy gyerek, aki nemi diszkrimináción nyugvó erőszak szemtanúja, hiheti azt, hogy a férfiaknak hatalmuk van a nők fölött. Vagy egy fiatal, akit elhagytak, figyelmen kívül hagyhatja mások érzéseit, ahogy az ő érzéseit is figyelmen kívül hagyták. Röviden: az erőszak olyan üzeneteket hordoz, amik továbböröklődnek, amikre emlékszünk, és visszaköszönnek a társas kapcsolatainkban. Sok ilyen üzenet vezethet problémás vagy bántalmazó szexuális magatartáshoz. 2. A trauma dinamikája Az áldozattá válás sok formája okoz erőteljes sokkot a gyerekek elméje és szíve számára egyaránt. Traumatikus események átélésekor az agyat elöntik a stressz hormonok, amik megváltoztatják az emlékeket. Ezek a változások jelenthetnek erősen bevésődő képeket, vagy teljesen elfelejtődő emlékeket, és ezáltal töredezett emlékképek létrejöttét. Vannak helyzetek, amikor bizonyos ingerek (szagok, érzetek, érintések, látványok, stb.) felszínre hozzák a gyerekekben ezeket a traumatikus emlékeket. Tehát az elme „rendezetlenné” válik, erős zavarodottság érzés és ismétlő viselkedések kapcsolódnak össze a bántalmazás élményével. 3. Fejlődési rendellenességek Az erőszak élménye (különösen, ha krónikus), hátráltathatja a gyerekek egészséges fejlődését. Azok a gyerekek, akik szexuális erőszak áldozatai lettek, hihetik azt, hogy az erotizálás a vonzalom megszerzésének hasznos módja. Ha egy kamaszt fizikailag bántalmazott és inzultált egy szülő, az önképe torzulhat, „gonosznak” vagy „alsóbbrendűnek” érezheti magát. Olyan helyzetekben, amikor családon belüli erőszak van jelen, a gyerek esetleg nem fejleszti intellektuális készségeit, mert fél megismerni a világot, vagy fél kérdezni, hogy megértse például a szexualitást. Elhanyagolás esetén a gyerek érzelmi fejlődése sérülhet, az önkontroll lehet problémás, mivel sosem volt olyan felnőtt a gyerek életében, aki segített volna neki megnyugodni. Ezeken a példákon túl a kulcspont az, hogy a megzavart kognitív, érzelmi, társas vagy személyiségbeli fejlődés növelheti a problémás és bántalmazó szexuális viselkedés előfordulását.

4. Túlélési stratégiák Néha a gyerekek megpróbálnak alkalmazkodni az erőszakos környezethez és túlélési stratégiákat fejlesztenek ki, amik segítenek nekik a megküzdésben. Viszont ezek a stratégiák diszfunkcionálissá válnak más környezetekben. Néhány példa erre: egy fiú nagyon visszahúzódóvá válik, hogy elkerülje a szülei verbális és fizikai támadásait, viszont ez a stratégia (a visszahúzódás) az otthonán kívül nem bizonyul hasznos stratégiának, amikor barátkozni szeretne vagy korának megfelelő partnert keres. Egy lány, annak érdekében, hogy megküzdjön egy közeli családtagja szexuális zaklatásával, távol tartja magát attól a valóságtól, egyenesen kizárja ezt az emléket. Míg ez a disszociáció megvédi őt az érzelmi hatásoktól, nem segít a lánynak segítséget kérni, vagy beszélni a bántalmazásról biztonságosabb környezetben, mint például az iskola. Egy másik lány, hozzászokva a szülei érzelmi elhanyagolásához, válogatás nélkül, bárkinél keresi a jóváhagyást, szófogadóan viselkedve akkor is, amikor idegenek követelnek rajta pl. szexet. Egy tinédzser fiú, aki családon belüli erőszak szemtanúja volt, úgy küzd meg apja anyja elleni bántalmazásával, hogy idealizálja a férfiakat, és leértékeli a nőket, azt feltételezve, hogy a nők megérdemlik a büntetést. Ezek a helyzetek azt írják le, hogy a gyerekek hogyan alakítanak ki stratégiákat, hogy megvédjék magukat és megküzdjenek a fájdalommal. Viszont ugyanezek a stratégiák új helyzetekben veszélyeztetetté teszik a fiatalokat, például megnő a problémás és bántalmazó szexuális viselkedés kockázata. Ez a négy okozati modell próbálja megérteni, az erőszak hogyan vezethet problémás és bántalmazó szexuális magatartáshoz. Ezek az okozatok összekapcsolódnak, például a zavart kognitív fejlődés hátráltathatja a társas fogalmak megértését, vagy a tolakodó traumatikus emlékek megjelenése megzavarhatja a túlélési stratégiák alkalmazását vagy más, kevésbé adaptív stratégiát aktiválhat. A bemutatott példák nem lineárisak, és sok más tényezőtől is függnek. Csupán annak illusztrálására használtuk őket, hogy bemutassuk, az erőszak hogyan hat a gyerekekre, és hogyan lehet a problémás és bántalmazó szexuális magatartás ennek az erőszaknak a következménye. 2. A problémás és bántalmazó szexuális magatartás ökológiája Az embereket különböző rendszerek és kontextusok veszik körül (iskola, család, szomszédság, kisközösség, társadalom, stb.). Ezek a rendszerek, plusz mi magunk, alkotjuk az emberi ökológiát. A problémás és bántalmazó szexuális magatartás , a gyerekek ökoszisztémájában jelen lévő sok tényező együtthatásának eredményei. Ezek a tényezők kölcsönhatásba lépnek egymással, és így alakulnak ki a problémás és bántalmazó szexuális magatartások. Alább a problémás és bántalmazó szexuális magatartás társított kockázati tényezőket mutatjuk be, amik megjelennek egyéni, családi és közösségi szinten. Egyéni szint:  Erőszak élmények és annak következményei  Hiányos társas készségek  Érzelmi és viselkedéses problémák  Tudatlanság és zavarodottság a szexualitás tekintetében  Kamaszkori hormonális változások  Más problémás és bántalmazó szexuális magatartások háttere Családi szint:  Rossz bánásmód vagy erőszak előfordulása  Szexuális erőszak a család múltjában (generációkon átívelő)  Túlzott erotizálás a családon belül  Diszfunkcionális család

 

Családi szerencsétlenség vagy szegénység Szakaszos vagy pillanatnyi stressz/változás (gyász, szeparáció, költözés)

Közösségi szint:  Kortársak nyomásgyakorlása  Szexista és erőszakos közösségek  Túl-erotizált média  A dominancia, individualizmus és fogyasztás kultúrája Kapcsolat más problémás és bántalmazó szexuális magatartású gyerekekkel (pl. gyermekvédelmi szakellátó intézményben)

Speciális támogatás felkutatása Nem minden problémás szexuális magatartás igényel speciális támogatást. Néhány problémás szexuális magatartási jellemző megjelenhet a gyerek vagy kamasz fejlődése során, ami aztán eltűnik, amint egy felnőtt beszél vele a témáról. Például egy tinédzsert rajta kapnak, hogy az SOS otthonának nappalijában maszturbál, és miután a nevelőszülő beszél vele a magánszféráról, ez nem fordul elő többé. Vagy például egy fiú csupán egyetlen alkalommal leskelődik más gyerekek után a fürdőben, de nem csinálja többször, miután egy felnőtt beszél vele a nemi szervekről és a magánszféráról. Viszont minden problémás szexuális magatartás aggodalomra ad okot, és legalább egy nevelő jellegű beszélgetés erejéig foglalkozni kell vele. Más problémás szexuális magatartás esetében szükség lehet különböző intézkedésekre (pl. erősebb kontroll alá kell vonni a gyerek által elérhető tartalmakat- ezek az intézkedések később kerülnek bemutatásra). Azok a helyzetek, amik alaposabb elemzést vagy speciális támogatást igényelnek, a következők: Szexuálisan bántalmazó magatartások: A gyermekek közötti szexuális erőszakot komolyan kell venni és nem szabad „gyerekes dologgá” degradálni. Több problémás szexuális magatartási elemet tartalmazó helyzetek: Ezekben az esetekben több, különböző típusú problémás szexuális magatartási elem van jelen vagy többféle kritérium is teljesül. Például, ha egy átmeneti otthon több lakója is problémás szexuális magatartást mutat, vagy egy gyerek mutat többféle problémás szexuális magatartást. Különösen hosszan tartó problémás szexuális magatartás: Olyan problémás szexuális magatartás, ami fennmarad a felnőttel történő beszélgetés és az intézkedések bevezetése után is. Elszigetelt problémás szexuális magatartási elemek plusz más sérülékenység indikátorok: Olyan problémás szexuális magatartások, amik izolált esetekként jelentkeznek, de kapcsolatba hozhatóak más, nem-szexuális sérülékenység indikátoraival (ezekről az indikátorokról a „Más források” fejezetben ajánlott olvasmányokból lehet tájékozódni). Alaposabb elemzést egy gyermek és kamaszkori szexuális fejlődésre specializálódott szakértő vagy intézet készíthet, ami alapján speciális támogatás vagy intervenció lehet az értékelés eredménye.

Összefoglaló A szexualitás az életünk része és velünk együtt fejlődik. Ebből a fejlődésből, és az ettől való eltérésből különböző problémás szexuális magatartást azonosíthatunk, köztük a szexuálisan bántalmazó magatartást. A szexuálisan bántalmazó viselkedésminta kifejezés használata előnyösebb más címkék használatával szemben, mert: nem stigmatizálja a gyerekeket és fiatalokat; nem pusztán jogi értelmezést enged meg, valamint nyíltan elismeri az emberi cselekedetek önkéntességen nyugvó és kulturális oldalát is. Annak érdekében, hogy megfelelően elkülöníthessük az egészséges szexuális magatartást a problémástól vagy a bántalmazótól, a 10 kritériumot és a 4 egyensúlyi elemet érdemes figyelembe venni. Az Útmutató tartalmazza az erről szóló táblázatot. Különböző elméletek léteznek a problémás és bántalmazó szexuális magatartás magyarázatára. Az Útmutató a jogsértések, az erőszak élmények és annak következményeit (szocializáció, trauma, fejlődési rendellenesség és túlélési stratégiák) vizsgáló perspektívát használja, valamint egy három dimenziós ökológiai modellt (egyéni, családi, közösségi szint). Habár minden problémás szexuális viselkedést komolyan kell venni, nem mind igényel speciális támogatást. Speciális támogatást igényel: a szexuálisan bántalmazó viselkedés, több problémás szexuális viselkedést tartalmazó helyzetek, különösen hosszan tartó problémás szexuális viselkedések, és olyan elszigetelt problémás szexuális viselkedések, amik más sérülékenységre utaló jelekkel együtt fordulnak elő.

Útmutató problémás és bántalmazó szexuális viselkedések felismeréséhez Észrevételek a megelőzéshez

A megelőzés szintjei Ha a problémás és bántalmazó szexuális magatartás fentebb tárgyalt, három dimenziós ökológiai kockázati tényezőket vizsgáló elméletét nézzük (egyéni, családi, közösségi szint), látható, hogy az SOS gondoskodási környezet számtalan ott leírt elemet tartalmaz. Például: a családokhoz érkező gyerekek jogait súlyosan és hosszasan megsértették a múltban. A problémás szexuális magatartású gyerekek más gyerekeket is bevonhatnak a tevékenységükbe. Néha a közvetlen ellátásért felelős felnőtteknek okoz nehézséget a családok életének szervezése, a szükséges kohézió kialakítása és minden családtag felügyelete. Ráadásul az SOS Gyermekfalvak olyan országokban is működnek, amik gazdasági kihívásokkal küszködnek és kulturális előítéletek övezik a problémás és bántalmazó szexuális viselkedéseket. Tekintve, hogy a kockázati tényezők tehát mindenhol jelen vannak, a felnőtteknek megelőző intézkedéseket kell hozniuk. „Megelőző intézkedésnek” tekintjük azokat a gyerekeket és családjaikat, közösségeiket érintő prevenciós lépéseket, amelyeknek célja, hogy teljesen megszüntessék vagy csökkentsék a problémás és bántalmazó szexuális magatartás kockázatát. Az integrált egészség modell adaptálásával a megelőzés 3 szintjét különíthetjük el. Ezek a szintek nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Elsődleges prevenció: A problémás és bántalmazó szexuális magatartás előfordulásának megelőzését célozzák alapvetően. Olyan gyerekekkel, fiatalokkal, családokkal és közösségekkel dolgoznak prevenciós jelleggel, ahol nem fordult elő problémás és bántalmazó szexuális magatartás. Másodlagos prevenció: Célja a problémás és bántalmazó szexuális magatartás kockázatát rejtő helyzetek felismerése és kezelése még korai stádiumban. Ebben az esetben a munkát rizikócsoportokban végzik. Harmadlagos prevenció: A problémás és bántalmazó szexuális magatartás megjelenése után lép életbe ez a szint. Célja megelőzni, hogy ezek a viselkedések ismétlődjenek, vagy tovább fejlődjenek (közbelépés vagy kezelés).

Szexuálisan bántalmazó magatartás kockázata A gyermekek közötti szexuális visszaéléseknek sokféle hatása lehet. A szexuálisan bántalmazó magatartás negatív következményekkel jár az áldozatok, a családok, az elkövetők és az érintett intézmények számára egyaránt. Emiatt a szexuálisan bántalmazó magatartás jeleit idejekorán fel kell ismerni, hogy azonosíthatók legyenek az esetleges egyéni vagy személyközi bántalmazás helyzetek Ezeket a kockázati tényezőket, jeleket vagy háttéreseményeket három csoportba sorolhatjuk: 1. A szexuális magatartás háttere 2. Az áldozattá válás háttere és hatásai 3. Családi és kontextuális háttér

Ide a gyermek korábbi és jelenlegi magatartása kapcsolatos tényezők tartoznak, figyelembe véve a szexuális fejlődését. Ide a korábbi jogsértésekkel és azoknak a gyermek életére gyakorolt hatásaival kapcsolatos tényezők tartoznak. Ide a család korábbi és jelenlegi működésével, valamint a gyermek környezetével összefüggő tényezők tartoznak.

10 év szakmai munka, valamint a témával kapcsolatos kutatások és elméletek áttekintése után kidolgoztunk egy ellenőrzőlistát, amelyen a szexuálisan bántalmazás kockázatának 12 indikátora szerepel. Az eszköz célja a „Szexuálisan bántalmazó magatartás kialakulási esélyének felmérése erőszaknak kitett gyermekek esetében”. 4 vagy több indikátor megléte kockázatot, 6 vagy több indikátor megléte magas kockázatot jelent. Reméljük, hogy ez az azonosítás arra sarkallja a szakembereket, hogy intézkedéseket tegyenek a bántalmazás megelőzésére, együttdolgozva a következőkkel: a) gyermekekkel és fiatalokkal, például a személyközi kapcsolatok határairól szóló oktatás erősítése céljából; b) lehetséges áldozatokkal, például önfejlesztő műhelymunkával; c) meghatározó szakemberekkel és felnőttekkel, például a gyermekek és fiatalok szupervíziója során; d) egyéb intézményekkel, például az indulat/ösztön/érzelem kontrollálására szolgáló gyógyszeres kezelés megkezdésével vagy speciális kezelés révén. Ez az eszköz hasznos lehet azoknak a felelős felnőtteknek, akik szeretnék elkerülni a szexuális bántalmazás bekövetkezését, azoknál az erőszaknak kitett gyermekeknél, akik ugyanolyan gondozási környezetben nevelkednek, azonos iskolába járnak vagy ugyanabban a családban élnek.

A szexuálisan bántalmazó magatartás előfordulásának kockázata A SZEXUÁLIS MAGATARTÁS HÁTTERE A szexualitás, mint kapcsolatépítő stratégia: A gyermek, vagy fiatal a szexualitást szocializálódásra, baráti kapcsolatok kialakítására használja. Gyakran vagy kitartóan invitál másokat (felnőtteket, idegeneket is) arra, hogy vegyenek részt erotikus játékokban azért, mert barátkozni akar, vagy azt szeretné, ha megszeretnék. A szexualitás, mint érzelmi stratégia: A gyermek, vagy fiatal arra használja a szexualitást, hogy megváltoztassa vagy csökkentse a negatív érzéseket (az olyan szituációkban, amikben a következőket érzi: magányosság, magára hagyottság, szomorúság, csüggedtség, frusztráció, unalom, stb.). Ezekben az esetekben a gyermek vagy fiatal gyakran folyamodik maszturbációhoz, erotikus játékhoz, pornográfiához stb. Más problémás szexuális magatartások korábbi megjelenése: A gyermek, serdülő vagy fiatal korábban mutatott már problémás szexuális magatartást (különböző fajtáit vagy legalább egyet tartósan), mint például korai (nem a korának megfelelő) szexuális érdeklődés és ismeretek, megnövekedett érdeklődés pornográfia iránt; olyan szexuális viselkedés, amely során nem tiszteli a magánszférát, szexuális kontaktus állatokkal, a szexuális felvilágosítás kerülése, vagy attól való idegenkedés, stb. A normatív egyéni fejlődés jellemzői: Fiúgyermekek, fiatal fiúk, akik épp elérik vagy épp beléptek a pubertáskorba (10 éves kor felett). A lányok kisebb eséllyel vesznek részt szexuálisan bántalmazó magtartásban. AZ ÁLDOZATTÁ VÁLÁS HÁTTERE ÉS HATÁSA Szexuális erőszak és domináns apa figura elfogadása/szocializálása A gyermek vagy fiatal erőszaknak volt kitéve, ez lehet szexuális vagy nemi diszkrimináción nyugvó kapcsolatos erőszak, mint például szexuális abúzus, ki volt téve szexuális szituációknak, vagy explicit, kemény pornográfiának, vagy szemtanúja volt családon belüli erőszaknak (nemi diszkrimináción alapú erőszak). Úgy tűnik, a gyermek vagy fiatal jóváhagyja, elfogadja az erőszak e formáit (szexista attitűdöt vagy dominanciát mutat más fiatalabb gyermekek, lányokkal/nőkkel szemben). Nehézségek a személyek közti határok megállapításánál/betartásánál A gyermek vagy fiatal nem érti, mit jelent a magán vagy személyes tér, vagy az intim testrészek. Például: az idegenekhez túlzott szeretettel és közvetlenséggel közelít; megöleli őket vagy az ölükbe ül; megérinti a saját genitáliáit, megsímogatja a fenekét vagy a mellét miközben beszél; WC-re vagy magán/zárt szobákba bemegy mások után, vagy leskelődik. Dühkezelési problémák A gyermeknek vagy fiatalnak problémái vannak az önkontrollal, a negatív érzések csillapításával, a jóleső érzések késleltetésével, és előbb cselekszenek, mint gondolkodnak. A gyermeknél, serdülőnél, fiatalnál különböző problémákat diagnosztizáltak: figyelemzavart, viselkedési zavart, válogatás nélküli kötődést másokhoz, dühkezeléssel kapcsolatos problémákat, káros szerek fogyasztását. Nehézségek az erőszakról alkotott kép megváltoztatásában A gyermek, serdülő vagy fiatal nem kapta meg a megfelelő speciális segítséget, hogy túljusson az erőszak okozta problémákon, vagy ő maga utasítja el a terápiát, problémái vannak a szakemberekkel való kapcsolat kialakításával, valamint azzal, ha támogatást, stabilitást, biztonságot kap a környezetétől. CSALÁDI ÉS KONTEXTUÁLIS HÁTTÉR Családi diszfunkció A gyermek vagy fiatal a család jelenlegi felállásában problémákat tapasztalt az családi összetartozással (kohézió) és az alkalmazkodással. Ez köszönhető annak, hogy nem elég erős a családhoz tartozás érzése és a családi identitástudat. Másik ok lehet, hogy a család egyes tagjainak szerepei, valamint magánterületei nincsenek megfelelő módon definiálva. Az is elképzelhető, hogy a család túl mereven fogadja a változásokat, egy változás kaotikus szituációt szül a családon belül. Szituációk, amelyeket stressz és düh jellemez A gyermek vagy fiatal azt tapasztalta, hogy megnövekedtek, állandósultak vagy vissza-vissza térnek azok az érzései, amikor nagyfokú dühöt érez. Ezek az érzések a következők lehetnek: harag, irigység, bosszú, düh, retorzió másokkal szemben. Elképzelhető, hogy frusztrációt, haragot érez a jelenlegi környezete vagy családi változások miatt (elkülönítés, gyász, lakóhely- vagy iskolaváltás stb.). Kiváltó tényezők (sexual triggers) a környezetben A gyermek vagy fiatal olyanokkal él együtt, akiknek problémás a szexuális magatartásuk, ki van téve pornográfiának vagy szexuális kapcsolatnak, vagy olyan felnőttekkel él, akik kizárólagos hatalmat és erőt adnak a kezébe, melyet más sebezhető gyermekek, serdülők, fiatalok (lányok, akik fiatalabbak, fogyatékosok, félénkek) felett gyakorolhat. A család szexuális előtörténete

A vér szerinti család előtörténetében több generációnál előfordult szexuális abúzus (gyermekek, szülők, nagyszülők stb., akár áldozatai, akár elkövetői voltak annak). A jelenleg felelős felnőtt nem dolgozta fel megfelelően, nem értette meg az abúzust (titokban tartották, természetesnek vették, vagy néhány tünet megjelent a felnőtteknél, azaz az abúzus következményei felnőttkorban, vagy hosszabb távon megjelennek stb.).

Megelőző intézkedések A szexuális bántalmazás kockázatát hordozó esetek vagy helyzetek azonosítása után számos módon csökkenthető kialakulásának esélye. Számos ilyen javaslat elősegítheti egyéb, problémás szexuális magatartás kialakulásának kockázatát is. A megelőző intézkedések az alkalmazásuk dimenziója szerint csoportosíthatók: Mindennapi oktatás Gyermekekkel vagy serdülőkkel Műhelymunka

Megelőző intézkedések

Felnőtt gondozókkal

A tér kezelése Képzés

A közösséggel

Intézményi protokollok Külső segítség kérése

Ez a három dimenzió egyértelműen összefügg és befolyásolják egymást. A gyermekeknek mindennapos szex edukációra van szükségük; ezt végezhetik a közvetlen gondozásért felelős felnőttek, de nekik maguknak is megfelelő képzést kell kapniuk. A képzés tartalmának az SOS Gyermekfalvak intézményi látásmódját is tükröznie kell, így meg kell egyezni róla. Ugyanakkor mindegyik dimenzió magában foglalja és fenntartja a többit: a gyermekeknek és fiatal felnőtteknek kompetens felnőttekre van szükségük, akiknek viszont olyan közösséget és intézményeket kell biztosítani, amely támogatja őket. A következő oldalakon ismertetjük a felsorolt megelőző intézkedéseket: gyermekek és fiatalok mindennapos oktatása és kis csoportos munkák szervezése; a közvetlen gondozásért felelős felnőttek képzése; együttműködés a közösséggel. Javaslatokat teszünk arra, hogyan lehet hatékonyan elvégezni ezeket a tevékenységeket.

Mindennapi szex edukáció A gyerekeket otthon tanítani valamire nem ugyanaz, mint az iskolában. A nevelőszülői otthon nem kísérli meg azt, hogy tanteremnek tűnjön, és a nevelőszülő sem kíván tanárként fellépni. Ez másféle oktatás, hiszen non-stop zajlik. Nem teljes mértékben strukturált, hiszen lehet, hogy egyik nap a háziállatokról, másnap a higiéniáról, megint máskor pedig a pénzügyekről vagy éppen a szexualitásról folyik a szó. A témát az adott pillanat veti fel. Továbbá a családon belüli érzelmi kötődés másféle, mint az iskolai; ideális esetben stabilabb, biztonságot nyújtó és szorosabb a felnőtt gondviselők és a többi gyermek felé is. A fenti megfontolások miatt ajánlásokat teszünk a gyermekek és serdülők mindennapi szexuális nevelése kapcsán, a gondviselői környezetre alkalmazva. Javaslatok a családon belüli szex edukációra: 1. A szex edukáció bármikor végezhető: Néha a felnőtt számára egy adott helyzet teszi szükségessé, hogy megtanítson valamit, például ha azt látja, hogy a gyerek a WC használatakor nyitva hagyta az ajtót. A gyermek számára pedig kérdéseket vet fel, például ha a tévében csókolózó párt lát, vagy ha egy várandós nővel találkozik az utcán. Ennek okán nincs értelme annak a kérdésnek, hogy „mikor” kell elkezdeni a szex edukációt, hiszen ez egy mindennapi téma. Természetesen szükségtelen elárasztani a gyerekeket és serdülőket információval. Célszerűbb rövidre fogni, hiszen máskor is lehet folytatni a nevelést. 2. A szex edukáció érzelmeket is tartalmaz: Az iskolához képest a családi környezet sokkal intimebb szféra, így a szex edukáció sem korlátozódik a biológiai vagy tényismeretek átadására. Amikor a közvetlen gondviselők beszélnek a szexualitásról, javasoljuk, hogy beszéljenek az ehhez kapcsolódó érzésekről és érzelmekről. Egészen más hatást fejt ki, ha azt mondjuk: „a pénisz ilyenkor megtelik vérrel. Ezt hívják merevedésnek vagy erekciónak”, mint ha hozzátesszük, hogy „és ez rendszerint akkor következik be, amikor valaki magához nyúl és nagyon kellemes bizsergést érez az egész testében. Ezt az érzést nevezik gyönyörnek. Mindenki érez ilyet, de nem szokás beszélni róla.” 3. A szex edukáció személyre szabott: A gondviselők olyan oktatást adnak, amely megfelel annak a környezetnek, amelyben a gyermekek vagy serdülők felnőnek. Egyúttal a nevelést az adott gyermek vagy serdülő igényeihez kell igazítani, figyelembe véve hátterét és személyiségét. Ha folytatjuk az erekció témakörét, a következőt lehet hozzátenni az előbbiekhez: „Ezért volt az, amikor múlt héten beléptél L. (egy másik gyermek) szobájába és megdöbbentél, amikor láttad, hogy meztelen és a pénisze ilyen állapotban van…” vagy „Pontosan ez történik veled is reggelenként és ezért nem szereted, ha lerángatják rólad a takarót.” 4. A szex edukáció nyílt és természetes: A legtöbben kicsit kényelmetlenül érzik magukat, vagy idegesek, ha a nemi életről kell beszélniük, azonban ezek az érzések csökkennek, ahogy egyre többet beszélünk a témáról és egyre inkább természetesnek érezzük mindezt. Ezt a következőképpen lehet megmagyarázni: „Tudom, hogy kicsit kellemetlen erről beszélni”, „Először némileg szégyelljük magunkat, de ez gyorsan elmúlik”. Ne zárjuk le a beszélgetést, vagyis tegyük egyértelművé, hogy akár most, akár később is lehet folytatni: „Van még valami, amit meg szeretnél kérdezni tőlem?”, „Mit gondolsz ezekről, amiket megbeszéltünk?”, „Van-e, amit ezek közül már tudtál vagy hallottál?”, „Ne feledd,

hogy bármikor beszélhetünk erről, amikor csak kérdésed van…” 5. A szex edukáció értékrendet is fejleszt: Felnőtt gondozóként a szocializáció elősegítése is a feladatunk. Megtanítjuk azokat a szabályokat és normákat, amelyek betartásával a gyermek boldogan élhet a társadalomban. Hasonlóképpen arra bátorítjuk a gyermekeket és serdülőket, hogy tanulják meg, melyik viselkedés helyes és melyik helytelen, és hogy miképpen tudják kijavítani a hibáikat. Például: „Egyáltalán nem baj, ha egy fiúnak merevedése van. Ezt azonban sosem csinálják nyilvánosan, csak egyedül vagy a partnerükkel.” „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a testével fejezze ki magát, és ugyanakkor joga van ahhoz is, hogy tiszteletben tartsák a magánéletét.” 6. A szex edukáció része a non-verbális nevelés is: Nem csak szexuálisan bántalmazó magatartásokkal, hanem testbeszéddel, arckifejezésekkel és gesztusokkal is nevelünk. Különösképpen pedig a példánkkal. A gyermekek és serdülők számára hivatkozási pontok és szerepmodellek vagyunk. A gyermekek nagyon jól érzik a non-verbális közléseket és észreveszik, ha valamelyik téma kényelmetlenül érint, meglep vagy felidegesít minket. Itt csak egyetlen tanács adható: legyen őszinte! Beszéljen a saját érzéseiről és mondja el azt is, mi történik önnel, miközben velük beszélget. Illetve ne próbáljon olyasmit megtanítani, amit ön maga nem csinál, vagy ami ellentétes az ön saját viselkedésével.

A felnőttek válaszai Egy lány megkérdezi, mit jelent az, hogy szeretkezés; egy tinédzser fiút rajtakapnak, amint pornót néz; két testvér a kertben elbújva szexuális játékokat játszik… ezek olyan példái a szexuális viselkedésnek, amelyeknél a felnőtt felteheti nekünk a kérdést, hogy mit csináljon. Mit válaszoljunk? Sokféle válasz lehetséges, kezdve attól, hogy vaknak és süketnek tettetjük magunkat és hagyjuk, hadd csináljon a gyerek akármit, addig, hogy dührohamot kapunk és leteremtjük a gyereket. Mi abban hiszünk, hogy a felnőttek szexuális viselkedés kapcsán adható válasza legalább négy, egymást követő lépésből álljon. 1. 2. 3. 4.

Azonnali, ösztönszerű értékelés Válaszreakció Újraértékelés Megtervezett cselekvés

A felnőtt válaszának első lépése az azonnali értékelés. Ez rendszerint ösztönös, és a „hát ez meg micsoda?” kérdéssel függ össze (jó vagy rossz dolog?). Nézzünk meg egy példát. Éjszaka a házban járkálva nevetést hall az egyik hálószobából. Amikor bekukucskál az ajtón, észreveszi, hogy egy 7 és egy 8 éves fiú meztelenül egymáson fekszik. Ebben a pillanatban el is végzi az azonnali értékelést: a gyomra összerándul, a teste szinte lefagy és a fejében az „ez gusztustalan!” vagy az „ez helytelen dolog!” gondolat fogalmazódik meg. A második lépés a válasz reakció. Ezt a választ a „most mit kellene csinálnom?” kérdés feltevése váltja ki, és ez az, ami az adott pillanatban meghatározza a viselkedésünket. A fent leírt esetben ez lehet például az, hogy az arcán megdöbbenés tükröződik, grimaszol majd az látszik rajta, hogy méregbe gurul. Pár másodperc múlva felemeli a hangját és azt kiáltja: „Ezt most azonnal fejezzétek be! Ez nem gyerekeknek való dolog! Azonnal hagyjátok abba!” (a fiúk riadtan bebújnak a saját ágyukba). Az azonnali értékelés és a válaszreakció is azzal függ össze, hogy mit tudunk az adott pillanatban, milyen előítéleteink vannak és mi a felfogásunk a szexualitásról, valamint hogy mit tapasztaltunk eddigi életünkben. Továbbra is a példánál maradva: ha azt látja, hogy két fiú játszik egymással szexuális játékokat, felszínre törhetnek az ön félelmei és előítéletei a homoszexualitás kapcsán, illetve beugorhatnak a gyermekkori szexuális játékok és esetleges zaklatások emlékképei. Hát persze, hogy ez befolyásolja, miképpen reagálunk! Éppen ezért szükséges, hogy újraértékeljük magunkban a dolgokat és másodlagos választ is tegyünk. A harmadik lépés az újraértékelés: az incidensnek vége, ön pedig már nyugodtabb. Most átgondolhatja az első reakcióját, és felteheti magának a kérdést: „hogyan értelmezzem a történteket?”. Ebben a második értékelésben megkérdezheti magától, vajon a legjobb válaszreakciót adta-e, vagy hogy ez valóban probléma volt-e. Lehetséges továbbá, hogy segítséget kérjen a csapattól a szituáció megértéséhez vagy a viselkedés egyértelműbb meghatározásához, például az ebben az útmutatóban ismertetett ellenőrzőlisták és indikátorok formájában. Az újraértékeléshez a következőket javasoljuk: 1) gondoljon vissza az azonnali reakciójára, 2) kérjen információkat az incidensről (pl. gyermekkori szexuális játék), 3) kérjen támogatást másoktól (beszéljen más felnőtt gondviselőkkel és hivatásos tanácsadóval). Végül pedig dolgozzon ki egy átgondolt cselekvési tervet. Ezzel választ ad a „hogyan lépjek tovább?” kérdésre. Egy szituációra való reagálás, majd annak újraértékelése után lépéseket tehet annak érdekében, hogy az adott viselkedés ne forduljon elő még egyszer, illetve jobb beavatkozási, elfogadási vagy oktatási stratégiákat tervezhet. A stratégiákat egyeztetni kell a családban élő többi felnőttel, gyermekkel és fiatallal, hogy a cselekvési terv koherens és konzisztens legyen. A két fiú közötti szexuális játék példája tekintetében lehetséges döntés, hogy később újra beszél a fiúkkal erről, de most már

higgadtabban, összeszedett gondviselőként viselkedve, vagy a fiúk megfigyeli, hogy meddig és milyen gyakran végeznek ilyen játékokat, illetve hogy a továbbiakban többször tesz éjszakai sétát a házban. Az utolsó két lépés tekintetében álljon itt egy aranyszabály: Minél több embert, lelkesedést és időt fektetünk be az utólagos értékelésbe és a válasz kialakításába, vagyis a szituációk újraértékelésébe és a tennivalók megállapításába, idővel annál helyénvalóbbá válik az azonnali értékelési képességünk és javulnak a reaktív válaszaink is.

A felnőttek áltáli válászők típusái Ahogyan a felnőttek válaszát négy lépésre bontottuk, megkülönböztethetjük a válaszok 3 típusát is: A. TOLERANCIA ÉS ELFOGADÁS   

Azok a felnőttek adnak toleráns és elfogadó választ, akik a gyermekek és serdülők egészséges fejlődésével kapcsolatos szexuális viselkedéssel találkoznak. Ilyen válasz esetében a felnőtt tudomásul veszi a viselkedést és nem avatkozik be. A felnőtt a gyermek vagy serdülő tudomására hozhatja (verbális vagy nonverbális módon), hogy a kérdéses cselekvések természetesek.

B. FIGYELEMELTERELÉS   

Bizonytalan esetben javasolt figyelemeltereléssel reagálni, tehát ha a felnőtt nem biztos benne, mennyire természetes vagy problémás a gyermek vagy serdülő szexuális viselkedése. Ilyen válaszok során a felnőtt közvetve és diszkréten megszakítja a szexuális cselekedetet. Mivel a felnőtt nem biztos abban, hogy az adott viselkedés helyénvaló-e vagy sem, tartózkodnia kell attól, hogy bármit sugalljon a megfelelőségéről vagy annak ellentettjéről.

C. NEVELÉS   

Nevelő válaszra problémás, például abuzív természetű szexuális viselkedés esetben kerül sor. Problémás vagy bántalmazó szexuális magatartás esetén ez a felnőttek első reakciója. Ilyen esetekben a felnőtt félbeszakítja a szexuális cselekedetet és korlátozza a gyermeket vagy serdülőt. A felnőtt határozott, szeretetteljes, érzékeny és higgadt módon elmagyarázza a gyermeknek, hogy bizonyos szexuális viselkedésmódok helytelenek.

A figyelem elterelése mint válasz A felnőtt gondviselő nem lehet mindig biztos abban, hogy egy adott szexuális magatartás mennyire számít egészségesnek vagy esetleg problémásnak. Ezért a gyermek „leállítása” vagy megszidása esetén fennáll annak a veszélye, hogy a felnőtt hibás módon helytelennek tüntet fel egy természetes cselekvést. Ugyanakkor viszont be nem avatkozás esetében attól kell tartani, hogy helytelen vagy akár erőszakos dolog következhet be. Ilyenkor, ha a felnőtt bizonytalan, javasoljuk, hogy egy „figyelmet elterelő” reakciót tegyen. Ez a reakciók svájci bicskája, amelyet kétség esetén bármikor lehet használni. A következő lépéseket javasoljuk: LÉPÉS 1) SZEXUÁLIS MAGATARTÁS FELFEDEZÉSE

RÉSZLETEK Olyan szituáció, amelynek a besorolásában bizonytalan vagy nincs elég idő az értékelésére.

2) A SZEXUÁLIS MAGATARTÁS MEGSZAKÍTÁSA

Egy burkolt kéréssel másra tereli a gyermekek figyelmét és szétválasztja őket. Néhány ötlet: kérje meg, hogy játsszanak valamit, menjenek máshova vagy csatlakozzanak önhöz valamilyen tevékenységben.

3) A GYERMEK VAGY SERDÜLŐ FELÜGYELETE

Tartsa szemmel a gyermekeket. Ha magukra maradnak, győződjön meg róla, hogy nem folytatják a szexuális tevékenységet.

PÉLDA A gondviselő meghallja, hogy a másik szobában egy fiú (P.) megkérdezi a többieket: „Ki akar szeretkezni velem?” A gondviselő gyorsan belép a szobába és rászól a gyerekekre: „A hálószobában nem játszunk. Menjetek ki inkább a szabadba, ott játsszatok. P. légy szíves, gyere velem, segítened kellene a konyhában.” A gondviselő 30 percig a konyhában marad P-vel. Ezalatt beszélhet vele (nevelő reakcióként). Miután visszaengedte a többiekhez, ellenőrzi a gyermekeket 5, 15, 30, 60 és 120 perccel később.

Nevelési reakció Ha a felnőtt rögtön úgy látja, hogy egy szexuális viselkedés problémás, vagy figyelemelterelési reakcióra kerül sor, azt követően fel állíthatja a korlátokat és nevelheti a gyermekeket. A következő lépéseket javasoljuk ahhoz, hogy szenzitív és hatásos, de nevelő jellegű választ adhasson. LÉPÉS 1) PROBLÉMÁS VAGY BÁNTALMAZÓ MAGATARTÁS FELISMERÉSE 2) A MAGATARTÁS MEGNEVEZÉSE

3) ÉRZELEM VAGY MOTIVÁCIÓ ÁTÉLÉSE

4) KORLÁTOK FELÁLLÍTÁSA

5) ALTERNATÍV KIFEJEZÉSI FORMÁK VAGY MEGOLDÁSOK FELKÍNÁLÁSA

RÉSZLETEK PÉLDA A gondviselő problémás vagy bántalmazó szexuális magatartást észlel. A figyelemelterelési reakció alkalmazása és a viselkedés újraértékelése után továbbra is úgy gondolja, hogy problémás vagy bántalmazó magatartásról van szó. A felnőtt odamegy a Az iménti példánál maradva: csoporthoz, gyermekhez „P., hallottam, amikor vagy serdülőhöz, majd megkérdezted a többieket, korrekten, pontosan akar-e valaki szeretkezni elmondja, mit látott vagy veled.” hallott. A felnőtt képzelje el, mit A gondviselő tudja, hogy érzett vagy mi volt a társai hajlamosak gyermek vagy serdülő kiközösíteni P.-t, ezért azt szándéka a cselekedet idején mondja: „Lehet, hogy néha (lásd a következő oldalon a egyedül érzed magad és Tudatosság részt), és fejezze szeretnéd, ha több barátod ki a fiatalnak lenne.” lehetőségképpen. A felnőtt határozottan A gondviselő így folytatja: elmondja, melyek azok a „Szeretkezni szerelmespárok szabályok vagy normák, szoktak. Családtagok és amelyeket áthágott a barátok nem csinálnak gyermek vagy serdülő. ilyet.” A felnőtt megtanítja a A gondviselő javaslatot tesz: gyermeket, milyen pozitív „Nem gondolod, hogy jobb módon fejezheti ki érzelmeit lenne, ha focizás közben vagy érheti el célját. barátkoznál? Ha pedig egyedül érzed magad, szólj nekem, és biztosan lesz időm rád!”

Tudatosság a problémás vagy bántalmazó magatartás kapcsán Az előző oldalon említettük, hogy akkor adhatunk megfelelő nevelési reakciót gyermekeknek, ha el tudjuk képzelni, milyen érzelmek vagy szándékok állnak a szexuális magatartásuk mögött. Másképp megfogalmazva a felnőttnek rá kell mutatnia, mi váltja ki náluk az adott viselkedést. Ehhez arra a képességre van szükség, amellyel minden ember rendelkezik és a szülők különösen nagy hasznát veszik, mégpedig a tudatosság (mindfulness). A tudatosság annyit tesz, mint a saját magunk és mások cselekedeteit az elme, vagyis a gondolatok, érzelmek és motivációk eredményének tekinteni. Például Ön azért olvassa most ezt az útmutatót, mert tanulni szeretne, meg akar oldani a családjában előforduló helyzeteket vagy esetleg azért, mert úgy érzi, muszáj. Mindegyik felsorolt esetben jelen van a motiváció, a gondolat és az érzelem: egy emberi elme. A felnőttek ugyanezt teszik gyermekeikkel. Amikor egy csecsemő felsír, az anya arra gondol: „Lehet, hogy éhes, fázik vagy játszani szeretne.”. Ha egy kislány nagyon nyugtalanul viselkedik otthon, apja arra gondolhat: „Lehet, hogy csak izgatja valami vagy éppen unatkozik.”. Ha egy tinédzser feltűnően csendben van vacsoránál, anyja azt hiheti: „Lehet, hogy összeveszett a barátnőjével, rossz napja volt vagy csak kifáradt.”. A felsorolt esetek mindegyikében a szülő a tudatosság felhasználásával próbálója a fiatalkorú helyébe képzelni magát. Gondviselő felnőttként felteheti magának a kérdést: milyen gondolatok, érzelmek és szándékok vezérlik a problémás vagy bántalmazó szexuális magatartásba bonyolódó gyermekeket? Ha választ talál erre a kérdésre, képessé válik: 1.) megértő neveléssel reagálni a gyermekek és fiatalok ilyen érzelmeire és motivációira, 2) elősegíteni, hogy a gyermekek jobban megértsék önmagukat és így jobban uralják a viselkedésüket, 3) javaslatokat tenni arra, milyen nem szexuális jellegű lehetőségei vannak a gyermekeknek vagy serdülőknek az érzelmeik kifejezésére és feldolgozására, ötleteik és szándékaik elérésére, 4) érzelmileg összhangba kerülni velük. A következő oldalon felsorolunk olyan lehetséges szellemi okokat (érzelmeket és szándékokat), amelyek problémás és bántalmazó szexuális magatartás kialakulását okozhatják gyermekeknél és fiataloknál. Mindegyik esetben bemutatunk egy példát is a reakcióra (a nevelési válaszok 3. lépése).

ÉRZELEM / MOTIVÁCIÓ Kíváncsiság / tudás

Zűrzavar / megértés

Magány / szeretet

Szomorúság / Szexuális gyönyör

Harag / igazságérzet

Alsóbbrendűség / hatalom

MAGYARÁZAT

PÉLDA REAKCIÓ

A fürdőszobában leskelődő fiúnak a következőt mondhatja a gondviselő: „Elhiszem, ha kíváncsi vagy és szeretnél tudni a szexszel kapcsolatos dolgokról. De jobban tennéd, ha inkább tőlem kérdeznél…” Ha egy gyermek szexuális A gondviselő a következő bántalmazást élt meg, sok kétség módon fordulhat egy alakulhat ki benne és egyes bántalmazást átélt, és magatartásmintákat azért folyamatosan szexuális ismételhet meg, hogy értelmet játékokba bonyolódó lánynak: találjon az élményeiben. „Néha muszáj megértenünk azokat az emlékeinket, amelyek elszomorítanak. Segíthet, ha lerajzolod, amit érzel.” A gyermekek a szexualitás révén Két nővér szexuális a magánnyal is megpróbálhatnak viselkedésbe kezd, és a megküzdeni, illetve hogy gondviselőjük azt mondja: kimutassák a család iránti „Sokféle módon lehet kimutatni szeretetüket vagy, hogy azt, ha szeretünk valakit. A szeretetet és társaságot kapjanak lánytestvérek megölelik és másoktól. becézgetik egymást, de nem szabad hozzányúlni egymás nemi szervéhez.” Vannak gyermekek, akik a Egy kényszeresen önkielégítést szexuális izgalom mögé rejtik az végző fiúnak azt mondja a érzelmi problémákat. gondviselője: „Persze hogy jó érzés. De van más módja is annak, hogy jól érezd magad, például ha játszol valamit.” Egyes gyermekek a szexualitás Egy, a húgára féltékeny fiú révén fejezhetik ki haragjukat és szexuális töltetű sértéseket vág bánthatnak olyanokat, akik a lány fejéhez. A felnőtt így szerintük bántották őket (abban a magyarázhat neki: „Lehet, reményben, hogy ez majd hogy mérges vagy, de így nem igazságot szolgáltat nekik vagy szabad viselkedni a lányokkal. egyensúlyt hoz létre). Mondd el nekem, miért haragszol és együtt kitaláljuk, hogyan hozzuk rendbe a dolgot.” Azok a gyermekek, akik az Amikor új gyermekek élethelyzetek irányítása feletti érkeznek a SOS-faluba, egy kontroll elvesztésétől rettegnek, fiatal szexuálisan molesztálja a szexualitás révén próbálhatják őket. A gondviselő magukat hatalmasnak és figyelmezteti: „Nem szabad magasabb rendűnek érezni. bántanod őket. Itt mindannyian tiszteljük egymást. Te idősebb Vannak olyan gyermekek, akiknél azért alakul ki problémás szexuális magatartás, mert nincsenek ismereteik a szexualitásról és tetteiket a tapasztalatszerzés motiválja.

vagy és régebb óta élsz itt, jó példával kellene elől járnod.”

Környezeti tényezők elrendezése A problémás és bántalmazó szexuális magatartás előfordulásának megelőzéséhez, valamint a reakciók típusainak és lépéseinek megértéséhez bizonyos intézkedéseket kell tenni az SOS otthonban és családban is. A következő pontokban erre vonatkozó ötleteket és javaslatokat sorolunk fel, a fizikai környezet (térelrendezés) és a személyek közötti környezet (kapcsolati dinamika és házirend) tekintetében egyaránt.

1. Fizikai környezet: Azonosítsa a félreeső helyeket Azonosítsa az időbeli „vakfoltokat” Rendezze át a tereket

Díszítse ki a tereket Jelöljön ki külön hálószobát minden csoportnak

A nehezen felügyelhető, jellemzően elhagyatott vagy félreeső helyek (pl. a pince vagy a kert hátsó zugai) kockázatosak. Mérje fel az ilyen helyeket és a nap során nézze végig, vagy rendezze át azokat. Határozza meg, melyek azok a napszakok, amikor nehezebb felügyelet alatt tartani a gyermekeket és fiatalokat. Ilyenkor kérjen segítséget, többször nézzen körül vagy egészítse ki a napi rutint több csoportos tevékenységgel, hogy szemmel tarthassa az összes gyermeket. Tegye odébb azokat a bútorokat, amelyek beláthatatlanná teszik a lakás egyes részeit, átgondoltan helyezzen el tükröket a falakon, mérje fel, hol van a számítógépek helye, vagy a pihenésre, kikapcsolódásra szolgáló helyszínek (fotelek, párnák és játékok, függőágyak stb.). Ezek legyenek beláthatóak. Ha felmerült a gyermekekkel a magánélet és az önfejlesztés, vagy részt vettek ilyen témájú kis csoportos foglalkozáson, kérje meg őket, hogy rajzoljanak, készítsenek feliratokat vagy posztereket a témában. Rakja ki ezeket az ajtókra és a falakra. A gyermekek életkorának, nemének vagy hátterének megfelelően jelölje ki a hálószobákat (a kockázatnak kitett gyermekeket olyanokkal tegye egy szobába, akik tudják kontrollálni magukat és nem mutattak problémás viselkedést).

2. Személyközi szabályok: Állítson fel szabályokat

Legyen meg a napi rutin

Segítse elő a támogató csoportokat

Figyeljen a hatalom megosztására

Támogassa az összetartást

Fontolja meg, hogy lezárja a kockázatos területeket (pl. a pincét). Magyarázza el, melyik helyiségekben lehet nappal és melyekben lehet éjszaka tartózkodni (hogy pl. a hálószobában csak este 6 óra után lehet pihenni). Tanítsa meg a gyermekeket arra, hogyan használják a mosdót, aludjanak egyedül az ágyban és hogyan zuhanyozzanak. Beszéljen nekik arról, mikor szabad megérinteni egy másik embert, hogyan mutathatják ki a kötődésüket valakihez és milyen játékokkal foglalhatják el magukat. Kerülje a tétlen perceket vagy magányos tevékenységeket. Írjon napirendet az aktuális feladatokkal és játékokkal (uzsonna, tévézés, leckeírás stb.). Gondoskodjon arról, hogy mindezt csoportosan végzik a gyermekek, így elkerülhető, hogy egyikük-másikuk abbahagyja a felügyelt tevékenységet. Készítsen listát arról, mit tegyenek a gyermekek, ha unatkoznak. Segítse elő a barátkozást, páros vagy csoportos feladatokat adjon. Bátorítsa a gyermekeket arra, hogy dolgozzanak össze és segítsék egymást. Alkosson támogatói és jelentési terveket feltételezett vagy képzelt háztartási balesetek, természeti katasztrófák vagy a gyermekek közötti erőszakos cselekedetek esetére. Ne adjon hatalmat gyermek vagy serdülő kezébe a társai felett. A család minden tagját egyenlőként kezelje, ne favorizáljon senkit. Ugyanakkora hitelt adjon mindegyik gyermek szexuálisan bántalmazó magatartásának. Ne engedje, hogy az idősebb gyermekek megbüntessék vagy parancsolgassanak a fiatalabbaknak. A gyermekek közötti erőszak vagy zaklatás esetén avatkozzon közbe. Támogassa a csoport- és családtudatot. Vonja be a tevékenységekbe azokat is, akik kivonják magukat vagy elszigetelődnek ezek során. Érje el, hogy vegyenek részt vagy legalább nézzék meg a csoportos tevékenységeket (pl. játékokat), kérje ki a véleményüket és figyeljen oda a válaszukra, majd ossza meg azt a csoporttal. Használjon olyan, az összetartást kifejező szexuálisan bántalmazó magatartásokat, mint a „mindannyian”, „mi”, „a csoport”, „a család”, „a mi barátaink”.

Prevenciós foglalkozások Foglalkozások gyermekekkel és fiatalokkal Noha a szex edukáció napi szinten is megvalósítható, az is lehetséges, hogy speciális pillanatokat és teret teremtünk hozzá. A gyermekekkel és fiatalokkal tartott csoportos foglalkozás egy tervezett oktatási forma, amely során egyszerre többféle gyermeket tudunk oktatni. A következő foglalkozás típusokat különböztethetjük meg:

Csoportos foglalkozások

Általános foglalkozások

Foglalkozások lehetséges áldozatokkal

Célzott foglalkozások Foglalkozások potenciális bántalmazókkal

Az általános foglalkozások az SOS otthon és család minden gyermekének és serdülőjének szólnak, és gyakran érintik a szexualitást. Az általános foglalkozásoknak megvan az az előnyük, hogy a családon belül természetesebb módon beszélgessenek a szexualitásról, ugyanakkor a legfőbb hátránya az, hogy nem nyújtanak differenciált instrukciókat az egyes gyermekek és kamaszok neme, kora és háttere szerint. Eközben a célzott foglalkozások speciális csoportokra összpontosítanak (például, óvodás korú gyermekek, iskolás korú gyermekek vagy kamaszok; lányok vagy fiúk). A fókuszált foglalkozások lehetővé teszik, hogy a csoportban jelen levő gyermekek és kamaszok sajátosságainak megfelelően foglalkozzanak különböző problémákkal. Úgy gondoljuk, hogy a prevenciós foglalkozások esetében fontos, hogy a fókuszált tevékenységeket két csoportra összpontosítsuk: 1. A sebezhetőség tulajdonságait mutató gyermekekre és kamaszokra, akik a bántalmazó magtartatás lehetséges áldozatai lehetnek, valamint azokra gyermekekre és a kamaszokra, akik 2. a bántalmazás elkövetésére utaló kockázati tényezőket mutatják. A fókuszált foglalkozások során, az egyes csoportokhoz kidolgozandó témák a jelen Útmutató következő oldalain vannak részletezve. 46

Prevenciós foglalkozások Foglalkozások lehetséges áldozatokkal Léteznek egyéni kockázati tényezők, amelyek növelik annak valószínűségét, hogy a fiatalok társaik által okozott szexuális bántalmazás áldozatává váljanak. Ezek a tényezők növelik az egyének sebezhetőségét, mivel egyenlőtlen helyzetbe hozzák őket, vagy megakadályozzák őket abban, hogy képesek legyenek felismerni, vagy jelenteni a zaklatást. A tényező a következők: Egy lehetséges áldozat kockázati tényezői:

IGEN

NEM

Lány Fiatalabb gyermek (8 éven aluli fiú; 12 éven aluli lány) Speciális szükségletek (pl. értelmi fogyatékosság) Gátlásos viselkedés (pl. félénkség, alávetettség és elszigeteltség)

Erotikus viselkedés (szexualizált szocializációs viselkedés) Korlátozott tudás a szexualitásról és öngondoskodásról Szexuális erőszak átélése (amelyet nem kezeltek)

Három vagy több tényező megléte lehetséges áldozatiságra utal. Ennek a csoportnak javasolt az öngondoskodás tartalmával foglalkozni, beleértve: 1) interperszonális határok; 2) az érintés jó és rossz típusai; 3) a szeretet pozitív kifejezései kortársak között; 4) támogató és gondoskodó emberek felismerése); 5) gondolatok és érzések kifejezése; 6) kortársak által elkövetett erőszak jelzése (beleértve a szexuális erőszakot is). Az ilyen foglalkozások, valamint gyermekekkel és kamaszokkal lehetséges tevékenységek megszervezéséhez ötleteket már egyéb online elérhető dokumentumokban is találhatunk (lásd jelen Útmutató „Egyéb bibliográfiai források” részben). Jelen Útmutató rövidségére való tekintettel, illetve arra, hogy a témában már számos segédanyag született, úgy gondoljuk, hogy nem szükséges konkrét tevékenységek leírása. Végül szeretnénk arra rámutatni, hogy a „gyermek öngondoskodásáról” szóló diskurzus veszélyes, amennyiben az a gyermeket teszi felelőssé saját védelméért ahelyett, hogy a felnőtteket tenné felelőssé. Ezért ezeket a típusú műhelymunkákat egyéb prevenciós tevékenységekkel kell kísérni. 47

Prevenciós foglalkozások Műhelymunkák olyan gyermekekkel, akik potenciális bántalmazók A korábbi listánk segítségével azonosítani tudjuk azokat a fiatalokat, akik szexuális bántalmazással kapcsolatos kockázati tényezőket mutatnak. Habár ez nem egy gyermek „profilja”, aki szexuális bántalmazást követ el (hiszen ez egy heterogén csoport), de az SOS gondoskodás kontextusában, akik a leggyakrabban szexuálisan bántalmazó magatartásban részt vesznek: kiskamasz, vagy kamaszfiúk, akik már számos jogsértést éltek át (elhanyagolás, fizikai és érzelmi bántalmazás, szexuális zaklatás vagy családon belüli erőszak), már tapasztaltak más típusú problémás (nem bántalmazó) szexuális viselkedést és akiknek nehézségei vannak az önkontrollal és az interperszonális határok tiszteletben tartásával. Emellett, lehetnek azok a fiatalok is, akiknek történetében szexuális erőszak szerepel, és akiknek nehézséget okoz az SOS csoportot vagy családot elfogadni és annak részesévé válni. Ugyanakkor a bántalmazás elkövetői akár lányok, fiatal nők és olyan fiatal emberek is lehetnek, akik életük során nem tapasztaltak komoly erőszakot, de akár 10 éven aluli gyermekeket is érinthet. Megismételjük: Nincs konkrét profilja a szexuális bántalmazó magatartás elkövetőjének, ezért mindig óvatosnak kell lennünk a lista használatakor és a kockázati tényezők beazonosításánál. Mihelyt beazonosítottuk, hogy a gyermekeknél vagy kamaszoknál több kockázati tényező fennáll, kidolgozhatunk velük speciális prevenciós foglalkozásokat. Ezek a foglalkozások az egyéni és kapcsolati kockázati tényezők módosítását célozzák meg, valamint nagyobb érzelmi és szexuális önszabályozás elősegítésére törekszenek, valamint arra, hogy a gyermekek be tudják azonosítsák a problémákat. Ezeket a foglalkozásokat szakemberek (pszichológusok, szociális munkások, oktatók, maguk a gondviselők vezetik. Mi egy vegyes megközelítést javaslunk, amely műhelymunkákat egy szakember és egy gondviselő vezeti. Ez nagyobb bizalmat dinamikában és lehetővé teszi a csoport jobb formálódását és szabályozását. Ideális csoportot legfeljebb 8 gyermek alkotja.

sb.) vagy során a teremt a esetben a

48

Prevenciós foglalkozások Foglalkozások olyan gyermekekkel és kamaszokkal, akik potenciális bántalmazók A foglalkozás tartalmának le kell fednie a következő táblázatokban leírtakat. Néhány ötletet adnak a leírtak a rövid foglalkozásokhoz, de másokat is fel lehet használni. (lásd a „Más bibliográfiás források” részt) A tartalom csak röviden kerül bemutatásra, mivel egy gyerekeknek és fiataloknak tartott konkrét műhelymunka strukturálása nem tartozik ezen Útmutató céljai közé. 1. HELYEM A CSOPORTBAN: Fontos, hogy segítsük a gyermekeket identitásuk kialakításában az SOS családon vagy egyéb gondoskodási formán belül, érkezésük vagy a hierarchia rendje szerint, valamint abban, hogy felismerjék helyüket a családban és a világban.

Tevékenység: Az SOS otthon gyermekeit megkérhetjük, hogy rendeződjenek sorba aszerint, hogy ki született először és ki utoljára (a legidősebbtől a legfiatalabbig). Minden egyes gyermeknek van személyazonossági okmánya (például a születési anyakönyvi kivonata) és kérjük meg őket, hogy a legidősebbtől a legfiatalabbig mondják a következőt: „(Teljes név)-nek hívnak, (születési hely) születtem (születési dátum)-án; (mindkét szülő teljes neve) fia/lánya vagyok.” Ezután megkérhetjük a gyerekeket, hogy rendeződjenek az SOS családba, vagy egyéb szervezetbe való érkezésük szerint (a legrégebben érkezettől a legutóbb érkezettig). Kérdezzük meg őket, hogy érzik magukat a helyükön és kérjünk meg minden egyes gyermeket, hogy mondja a következőket az előtte lévőnek: „Elfogadlak; előttem érkeztél” majd annak, aki utána van: „Elfogadlak; tisztelem a helyedet.” A tevékenységet lezárhatjuk a feladat során felmerült gondolatok és érzések megosztásával, hangsúlyozva a pozíciók és a családon belül helyek elismerését.

49

2. AZ ÉRZÉSEIM MEGHALLGATÁSA A cél, hogy segítsük a gyermekeket a saját érzelmeik és érzéseik felismerésében, és azok megkülönböztetésében figyelembe véve a környezetet, valamint a kapcsolati körülményeket, amelyben felnőttek.

Tevékenység: A tevékenység azzal kezdődik, hogy megkérjük a gyerekeket, hogy helyezzék magukat kényelembe a padlón (takarók és párnák segítségével). Hagyjuk nekik időt arra, hogy betakarják magukat és becsukják a szemüket, addig, amíg úgy érzik, hogy kényelmes számukra a helyzet. A foglalkozásvezető betehet valami nyugtató zenét és megkérheti őket arra, hogy koncentráljanak a légzésükre. Utána a foglalkozásvezető nyugodt hangon meghívja a gyerekeket egy képzeletbeli utazásra. A foglalkozásvezető lassan kérje meg őket, hogy képzeljenek el egy ösvényt és annak részleteit (bizonyos sajátosságokat megemlítve, mint például „ez egy földút”, továbbá kérdéseket tesz fel, így minden fiatal ki tudja egészíteni helyzetet, ahogy szeretné (”Vannak fák az út mentén? Milyenek azok a fák? Érzed, milyen idő van azon a napon? Milyen meleg van?”). A foglalkozásvezető figyel a csoport felől érkező jelekre és szünetekkel, hangjának változtatásával (hangerő, hangszín, stb.) segíti a gyerekeket annak elképzelésében, hogy követik az ösvényt egészen addig, amíg elérnek egy házhoz, „a házban egy bölcs ember lakik. Lehet, hogy valaki, akit már ismersz, vagy valaki ismeretlen.” A gyerekeket nyugodtan megkérjük, hogy közelítsék meg ezt a személyt és tegyenek fel nekik egy kérdést, „egy olyan kérdést, ami szívedből jön, és amelyre szeretnéd tudni a választ. Megkérdezheted a bölcs embert... Hallgasd meg a válaszát...” Amikor a fiataloknak volt idejük a beszélgetés elképzeléséhez, kérjük meg őket, hogy búcsúzzanak el a bölcs embertől és menjenek vissza az ösvényre és újra figyeljenek a lélegzésükre. Amikor úgy érzik, hogy készen állnak arra, hogy kinyissák a szemüket, a csoport megbeszélheti az elképzelt élményt, mit éreztek fizikailag, milyen érzelmeik voltak és mi a kapott üzenet. Ezek után ajánlott, hogy egyéb képzeletre építő feladatokkal folytassuk (számos ilyen feladat található az interneten és csoportterápiás kézikönyvekben), hogy különböző érzelmeket idézzünk fel (boldogság, nosztalgia, meglepődöttség, szeretet stb.)

50

3. A SZEXUALITÁS MEGÉRTÉSE: A tartalom a szexualitás széles értelemben vett megértését célozza meg, beleértve annak különböző területeinek megjelenését (nemiség, identitás, szexuális irányultság és nemi szerepek).

Tevékenység: A csoportot négy részre osztjuk. Minden csoport kap egy képválogatást, vagy egy előzőleg elkészített kollázst. Ez négy különféle képcsoport. Az egyik közülük a „szexuális irányultságról” szól és romantikus helyzetben lévő párokat ábrázoló képeket tartalmaz (férfi-nő, nő-nő és férfi-férfi párokat, vagy egyéb kombinációkat). A második csoport a „szexuális identitásról” szól, amely férfiakról, nőkről és transznemű emberekről (emberek, akik ellenkező neműként élnek és akként azonosítják magukat) készült képeket tartalmaz. A harmadik kollekció a „biológiai nemmel” kapcsolatos és meztelen férfiak és nők fényképeit tartalmazzák (ezek lehetnek rajzok). Ez a csoport tartalmazhat más fajokról is hím és nőstény példányokat (pl. hím és nőstény oroszlán, bika és tehén, hím és nőstény farkasok stb.) A negyedik csoport „nemi szerepeket” ábrázoló fotókat tartalmaz. Itt a férfiak és a nők sztereotíp és nem sztereotíp nemi szerepekben mutatkoznak meg (pl. férfi focista, női focista, nők babákkal, babákra vigyázó férfiak, stb.) A foglalkozásvezető megkéri a gyerekeket és a fiatalokat, hogy osszák meg érzéseiket, amelyeket a képek láttán éreznek, kiemelve azt, mi keltette fel a figyelmüket és találjanak közös elemeket minden képcsoportban. Kérjük meg őket, hogy adjanak címet a fényképeknek. A párbeszéd során a foglalkozásvezetőnek rá kell mutatnia, hogy minden egyes csoport a szexualitás területén mozog és el kell mondania mindegyik terület nevét. A foglalkozásvezető segítheti a gyerekeket és a fiatalokat olyan példákkal, amelyeket ismernek (a szomszédságuk, család vagy televízió), azért, hogy illusztrálja a négy területet. (Irányultság, identitás, nemek és szerepek). Javasolt továbbá, hogy hangsúlyozzuk, hogy a szexualitás ezen különböző formákban tapasztalható meg, ami azt jelenti, hogy a testen, a tudaton, a viselkedésformán és a másokkal való kapcsolaton keresztül és számos lehetséges kombináció létezik.

51

4. GONDOLATOK A FÉRFIASSÁGRÓL ÉS A NŐIESSÉGRŐL: A nemi hiedelmek utalnak azokra az elképzelésekre, amikkel mindannyian rendelkezünk, hogy mit jelent „férfinek” vagy „nőnek” lenni, azaz, hogy mi a „férfias” és mi a „nőies”. A gyerekekkel és fiatalokkal való munka során a cél az, hogy elősegítsünk egy kritikus és reflexív látásmódot a nemekről, amely mentes a sztereotípiáktól és a hiedelmek fölényétől.

Tevékenység: Kérjük meg a gyerekeket, hogy rendeződjenek kis csoportokba (2 vagy 4 csoportra, mindegyiknek csak néhány tagja legyen). A fiataloknak a másik csoport egy tagját kellene használniuk arra, hogy felvázolják egy ember alakját (életnagyságú) egy kártyára vagy egy nagy fehér lapra. A foglalkozásvezető elmagyarázza, hogy néhány csoport női alakot, mások férfialakot vázolnak fel. Ezután mindegyik csoportot megkéri, hogy gondolkozzanak tulajdonságokról, szándékokról, ízlésekről, tettekről vagy gondolatokról, amelyeket a társadalom vagy az emberek a férfiaknak és a nőknek tulajdonítanak. Néhány példa lehet: erősnek, izmosnak vagy bátornak lenni, szeretni a focit és ezekhez hasonlók. Minden felmerült ötletet fel kell írni, vagy ábrázolni kell az alakon, például izmokat adva a körvonalhoz, focilabdát rajzolva az alak mellett, felvázolva a düh kifejezését, stb. A foglalkozásvezető segítheti őket a következőket kérdezve: Mit vár el a társadalom a nőktől/férfiaktól? Mit mond a testükről, hogyan kellene gondolkodniuk, mit kellene, és mit nem kellene szeretniük? A társadalom szerint milyen munkákat kellene csinálniuk a nőknek/férfiaknak? Hogyan kellene viselkedniük? Hogyan kellene megélniük a szexualitásukat? Hogyan kellene viselkedniük az ellenkező nemmel? Amikor a vázlatokat kitöltötték, a foglalkozásvezető megkér minden csoportot, hogy mutassa be az alakjukat a többi fiatalnak elmagyarázva, miket írtak és ábrázoltak. A foglalkozásvezetőnek bátorítania kellene egy vitát ezekről a merev nemi hiedelmekről a következőkhöz hasonló kérdésekkel: Mindannyiunknak ilyennek kellene lennie? Honnan származnak ezek a gondolatok? Mi történik azokkal az emberekkel, akik nem követik ezeket a sztereotípiákat? Hogyan reagál a társadalom a különbözőségekre? Tényleg mindannyian megfelelünk ezeknek a tulajdonságoknak? Megszűnünk nőnek, férfinek vagy embernek lenni, ha nem akarunk ilyenek lenni? Ismertek olyat, aki különböző, például egy gyengéd férfit, vagy olyan nőt, aki jól focizik? Mit gondoltok, azok az emberek kevésbé, ugyanannyira boldogok, vagy boldogabbak, mint a többiek? Azok az emberek magasabb rendűek, mint a többiek?

5. SZEXUÁLIS SOKFÉLESÉG Ennek a tevékenységnek az a célja, hogy elmagyarázza a szexualitás megtapasztalásának és kifejezésének különböző útjait, különös tekintettel a szexuális irányultságnak és identitásnak megfelelve, hangsúlyozva az emberek közötti különbségeket egy elfogadó helyzetből és mások tiszteletéből.

Tevékenység: A gyerekek és a fiatalok által ismert személyiségekről készült fotókat és képeket válogatunk ki (emberek a sport vagy a zene világából, a televízióból, a moziból stb.) A kiválasztott személyek között kellene lennie férfiaknak és nőknek, akik kulturális sokszínűséget (különböző nemzetiségek, etnikumok, szakmák etc.) és szexuális sokszínűséget (homoszexuális, leszbikus, transznemű emberek stb.) képviselnek. A tevékenység megkezdéséhez a foglalkozásvezető minden egyes gyerek homlokára felragaszt egy fényképet, úgy, hogy a többiek láthassák, de a „viselője” nem. A játék során annak a személynek, aki a fényképet viseli, ki kell találnia a homlokára ragasztott személy nevét, vagy identitását, csupán azáltal, hogy olyan kérdéseket tesz fel a többi fiatalnak, amelyekre IGEN vagy NEM lehet a válasz. Például: „Ez egy nő? Ez a személy sportol valamit? Egy művész?” Amikor minden személyt kitaláltak és a játéknak vége, a foglalkozásvezető csoportos gondolkodást vezet az emberek közötti különbségekről, és megkéri a fiatalokat, hogy magyarázzák el az elfogadó és elutasító magatartásukat, és igazolják vagy vitassák az elgondolásukat. Ezután a foglalkozásvezető elmondhat egy személyes történetet, amelyben szexuális sokszínűséggel találkozott (például egy barátja felfedte, hogy meleg, vagy találkozott egy transznemű személlyel). Egy kapcsolódó újságcikket is elmesélhet (például homoszexuális párok örökbefogadása, szexuális diszkriminációhoz köthető erőszakos cselekedet, a melegek házasságának legalizálása, vagy egy transznemű személy törvényesen megváltoztatta a nevét, vagy hormonkezelést kapott, vagy operáción esett át). Ezután a gyerekek megvitathatják a történetet, miközben a foglalkozásvezető figyel. A foglalkozáson arra bátorítja a fiatalokat, hogy képzeljék magukat egy más ember helyébe, érezzék át azt, amit ez a másik ember érezhet, és értsék meg azokat a szükségleteket, amelyeket ezekben a különböző helyzetekben próbálnak kifejezni, hogy boldogabbak legyenek. A szexuális sokszínűség elutasítását az idegengyűlölettel is párhuzamba lehet vonni (rasszizmus, vagy nemzetiségen, bőrszínen vagy származáson alapuló elutasítás.)

53

6. SZEXUALITÁS ÉS MÉDIA: Ennek a feladatnak az a célja, hogy elgondolkodjunk a témában: a szexualitással, különösen a reklámmal és a pornográfiával kapcsolatos médiajelenségek kiterjedése és hatása kérdéseiben.

Tevékenység: A foglalkozás előtt a szakember posztereket, képeket, videókat és dalokat (szöveggel együtt) gyűjt össze. A tartalomnak szexistának kell lennie, tehát szexista vagy sztereotíp hiedelmeket kell bemutatnia a nemekkel kapcsolatban, mint például a férfit domináns szerepben mutató sörreklámok, férfidezodorokról szóló reklámok, amelyek a csábítás hatalmáról szólnak, a nőket anyaként vagy feleségként bemutató sztereotíp poszterek, vagy szexista tartalmú popszámok. A foglalkozás elején ajánlatos emlékeztetni a gyerekeket és kamaszokat azokra a tartalmakra, amelyeket az előző foglalkozásokon láttak, főleg a nemekkel kapcsolatban. Azután kezdődhet a játék, ahol a fiatalok „a nemekkel kapcsolatban kritikusokká” válnak; a videók megtekintésekor az alábbiakat kell észben tartaniuk: "Ez valódi? Amit mutatnak vagy mondanak, az tényleg a mindennapi élet? Milyen képet közvetítenek a férfiakról és a nőkről? Hogyan értelmezheti vagy fogadhatja be egy gyermek vagy egy fiatal ezeket az üzeneteket? Mi történik azzal, aki teljes mértékben hisz ezeknek az üzeneteknek?” Miután volt idejük gondolkodni, a gyerekek kis csoportokra oszlanak, és „nemek lázadói” lesznek. Ebben a szerepben minden csoport megváltoztatja a látott tartalmakat nem szexista tartalmakká, például rajzolnak egy új posztert, eljátszanak egy reklámot másképpen, vagy újraírják egy dal szövegét. Amikor minden csoport bemutatta a munkáját, a vezető vezetésével közös gondolkodásban összegzik a tanulságokat a média hatásáról, és arról, hogy azt kritikusan kell szemlélni. Később be lehet vezetni a pornográfia témáját is, mint a „médiatartalom” egy formáját, és meg lehet ismételni néhány kérdést: "Milyenek a benne szeplő férfiak és nők? Milyen üzenetet közvetít a pornográfia? Mit árul el a testről, nemi szervekről, a szexről? Valóságos? Mi történik azzal, aki elhiszi mindazt, amit a pornográfia közvetít? Milyen hatással lesz az életére?” Végül a foglalkozásvezető összeköt minden, a média központi témájához kapcsolódó dolgot, amiről szó volt, a hatásokat, és a gondolkodó hozzáállás szükségességének a fontosságát.

54

7. EGÉSZSÉGES, PROBLÉMÁS ÉS BÁNTALMAZÓ SZEXUALITÁS: Ennek a tartalomnak az a célja az, hogy gondolkodásra buzdítson a szexualitás kifejezésével kapcsolatban az egészséges, tiszteletet megadó, valamint az erőszakos kifejezés közötti különbségről. Különös hangsúlyt helyez az erőviszonyok kiegyenlítetlenségének, és a beleegyezés hiányának felismerésére, amelyek a szexuális bántalmazás előfeltételei. . Tevékenység: A gyerekek és a fiatalok egy körben állnak. A kör közepén három kartonból kivágott kör van, egy piros, egy sárga és egy zöld. A foglalkozásvezető elmagyarázza, hogy a közlekedési lámpához hasonlóan megkülönböztetünk egészséges (zöld), problematikus vagy kockázatos (sárga), valamint bántalmazó (piros) szexuális cselekedeteket. Azután a foglalkozásvezető különböző szexuális helyzeteket mutat be, amelyek fel vannak írva egy kártyára. Minden helyzet esetében a gyereket vagy a fiatalt meg kell kérni, hogy helyezze el a megfelelő, zöld, sárga vagy piros körökbe. A foglalkozásnak az első részében egy csoportos vitára kell buzdítani a résztvevőket, hogy a fiatalok magyarázzák meg, vagy támasszák alá, hogy miért úgy azonosították a szexuális magatartásokat, ahogyan tették. A felmerülő helyzetekre lehetséges példák: “Egy tinédzser fiú nézi egy meztelen nő képét önkielégítés közben.” “Egy fiú ráveszi a vele egyidős barátnőjét, hogy feküdjön le vele.”, “Egy tinédzser fiú minden nap pornót néz, más tevékenységek iránti érdeklődését elveszítve.”, “Egy férfi simogatja egy fiatal lány intim testrészeit.”, “Egy fiú egy állattal szexel.”, “Két fiatal védekezés nélkül közösül”, “Két tinédzser fiú úgy dönt, hogy járnak egymással, és egy adott pillanatban szexuálisan simogatják egymást.”, “Egy fiatal srác úgy dönt, hogy fizet egy felnőtt nőnek, hogy lefeküdjön vele”, stb. Amikor ezeken a helyzeteken gondolkozunk, szem előtt kell tartani a részt vevő gyerekek korát, és azokat az általunk ismert eseményeket, amelyek megestek velük vagy a családjukban. Amikor minden helyzetet kategorizáltak, a foglalkozásvezető közös gondolkodást vezet, amely összefoglalja a kritériumokat, amelyeket a fiatalok megfelelően használtak. Szexuális erőszak esetén a beleegyezés fontosságát és az erőviszonyok kiegyenlítetlenségét illusztrálni kell. Az erőviszonyok kiegyenlítetlenségének illusztrálására lehet egy csoportjátékot játszani, ahol a szerepeket a gyerekek és a fiatalok játsszák, és akiktől azt kérik, hogy formáljanak egy vonalat, amelynek egyik végében a legerősebb, a másik végében a legkevésbé erős áll. Néhány szerep lehet: különböző korú emberek (3,6,10,14,18 és 30 évesek), különböző foglalkozású emberek (diák, tanár, felügyelő, osztályfőnök); különböző képességű és lehetőségű emberek (egy részeg, egy szeretetéhes gyerek, kábítószerfüggő nő, egy milliomos, politikus, egy híres énekes, stb.); akár a család gyermekeinek a neveit is felcserélhetjük, és megkérhetjük őket, hogy erőviszony szerint álljanak sorba. Ezen a foglalkozáson a foglalkozásvezető elmagyarázza az erőviszony témáját, és annak fontosságát, hogy felismerjék, hogy felelősen és ne visszaélésszerűen bánjanak vele.

55

Prevenciós foglalkozások Műhelymunkák közvetlen gondozást végző felnőtteknek A gondviselők azok a felnőttek, akik folyamatos napi kapcsolatban állnak a gyerekekkel és a fiatalokkal. Ebből következően a gondozók fogják észlelni a problémás vagy bántalmazó szexuális magatartást, és azonnali választ tudnak adni rá, hogy segítsenek a gyerekeknek megelőzni vagy megszüntetni azt. Ebben a helyzetben rendkívül fontos, hogy beszéljünk velük, képezzük őket, megegyezés szülessen az értékelésről és válaszokról, és különösen hogy alátámasszuk és megerősítsük azt a tudást, amely már megvan nekik. Az SOS gondozóknak érezniük kell, hogy a technikai csoportok és az intézmények támogatják őket. Az egyik módja a gondviselők támogatásának csoportos foglalkozások tartása, amelyek olyan közösségi teret adnak, amelyet megoszthatnak más felnőtt gondozókkal, vagy közvetlen gondoskodásért felelős személyekkel. Ezekben a terekben az intézmény támogató cselekményeket generálhat, és elősegítheti az anyák közötti nyitottságot. Ennek köszönhetően meg tudják osztani a mindennapi tapasztalataikat, megbeszélhetik azokat, kiemelhetik a pozitív dolgokat és megváltoztathatják a nem jól működőket. A szexuális bántalmazás megelőzéséhez javasoljuk olyan témák megbeszélését a gondozókkal, amelyek az emberi szexualitáshoz, a gyermekkori és serdülőkori szexuális fejlődéshez, a gyerekek problémás és bántalmazó szexuális magatartásának felismeréséhez, kockázatos helyzetek felismeréséhez és a fizikai és személyek közötti környezet szükséges megváltoztatásához kapcsolódnak. Ezt a tartalmat hasonló foglalkozásokon keresztül közvetíthetjük, mint amilyeneket a gyerekeknek is tartottunk. Ráadásul ez a folyamat lehetővé teszi a gondozóknak, hogy később foglalkozásvezetőként válaszoljanak vagy segítsenek a gyerekek műhelymunkáiban. Mindazonáltal speciális témák és dinamikák is beépíthetők a közvetlen gondozók esetében. A következő oldalakon olyan témákat ajánlunk, amelyeken a gondozókkal dolgozhatunk, valamint olyan tevékenységeket, amelyek megkönnyítik a párbeszédet, gondolkodást és együtt tanulást.

56

Prevenciós foglalkozások Műhelymunkák közvetlen gondozásban részt vevő felnőtteknek 1. SZEXUÁLIS VISELKEDÉSEK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE: Ennek a témának a célja, hogy megegyezés szülessen a gyerekek szexuális viselkedési formáival kapcsolatban, valamint a kritériumok megkülönböztetése terén (egészséges, problémás, bántalmazó). Tevékenység: A gondozóknak különböző helyzeteket mutatunk be (mint például a 7-es foglalkozásban a gyerekek műhelymunkájában leírtak), és felhívjuk őket, hogy különböztessék meg a viselkedéseket és határozzák meg a kritériumaikat. Ebben az útmutatóban megtalálható listát is bemutathatjuk nekik (“Gyerekkori és serdülőkori szexuális viselkedések megkülönböztetése”) és megvizsgálhatjuk azt képzelt és valós helyzetek szerint (amelyek már megtörténtek korábban abban az SOS családban, vagy másokkal).

2. A GYEREKKORI SZEXUALITÁSSAL KAPCSOLATOS ÉRZÉSEIM: Ennek a foglalkozásnak a célja a gyerekkori szexualitással kapcsolatos nyitottság kialakítása, hogy a gondozók kifejezhessék témával kapcsolatos félelmüket és aggodalmukat.

Tevékenység: Először a foglalkozásvezető beszél a gyerekkori szexualitásról, és hogy az milyen érzéseket ébreszt a felnőttekben (aggodalom, félelem, elutasítás, düh, stb.) Ezután felhívja a gondozókat, hogy kössék ezeket az érzelmeket a saját élettörténeteikhez, az általuk kapott szexuális felvilágosításhoz és személyes meggyőződésükhöz. Megkéri őket, hogy gondoljanak olyan dologra, amelyet nem osztottak meg másokkal, vagy amelyről azt gondolják, hogy nehéz másokkal nyíltan megbeszélni, de úgy érzik, hogy pozitívan vagy negatívan hatott a gyerekek vagy fiatalok szexuális viselkedésére adott reakciójukra. Miután a gondozók átgondolták ezt a témát, megkéri őket, hogy ezt a „titkot" írják le egy papírra (megváltoztathatják kézírásukat, vagy a ceruza színét). Azután összehajtogatják a papírokat, majd beteszik egy, a foglalkozásvezető által adott dobozba vagy tartóba. A foglalkozásvezető minden titkot felolvas az egész csoportnak, anélkül, hogy megmondaná, ki írta. A csoport elgondolkozhat a leírt érzésen, a megélt élményen, és azon, hogyan kell azt kezelni. A kritikus és elutasító hozzáállást kerülni kell, ehelyett a bátorító, együttérző és megoldásorientált párbeszédet kell elősegíteni.

3. MEGÉRTENI A SZEXUÁLIS BÁNTALMAZÁST, ÉS FELISMERNI A KOCKÁZATOS HELYZETEKET: A foglalkozás célja, hogy a gondozók megértsék a problémás és a bántalmazó szexuális magatartást kiváltó lehetséges okokat, és felismerjék a bántalmazás-gyanús helyzeteket.

Tevékenység: A teljes csoportos foglalkozás azzal a kérdéssel kezdődik: „Miért van az, hogy néhány gyerek vagy serdülő szexuálisan zaklatja a többieket?” Miután néhány válasz összegyűlt, a foglalkozásvezető megkéri a gondozókat, hogy alkossanak három csoportot, amely „szakácsokból” vagy „séfekből” áll. Az első csoportnak fel kell írnia a szexuális bántalmazás „szociális hozzávalóit” (társadalmi, közösségi vagy médiával kapcsolatos helyzetek, amelyek növelik a bántalmazás kockázatát, mint például a pornográfia). A második csoport a „családi hozzávalókra” fókuszál (olyan kapcsolati helyzetek a vér szerinti vagy jelenlegi családban, amely megkönnyítheti a bántalmazást, mint például a felügyelet hiánya). Az utolsó csoport pedig átgondolja az „egyéni hozzávalókat” (gondolatok, érzések, a gyerekek saját ismeretei vagy reakciói, amelyek kapcsolatba hozhatók a bántalmazással, például düh, vagy serdülőkor). Utána a három listát bemutatják, és a hozzávalókat megbeszélik. A foglalkozásvezető vezeti a beszélgetést, és hangsúlyozza a több ok fogalmát. “Az bántalmazás valószínűségének felbecsülése” és a “bántalmazás sebezhetőség megbecsülése” listákat is be lehet mutatni a gondozóknak, felhívva őket arra, hogy tegyenek különbséget olyan gyerekek között, akik áldozatai lehetnek a bántalmazásnak, és azok között, akik megtámadhatják őket.

4. A FIZIKAI KÖRNYEZET MEGVÁLTOZTATÁSA: Különböző stratégiák alkalmazása az SOS otthonokban és gyermekfalvakban, hogy a fizikai tér megváltoztatásával és átrendezésével előzzük meg a szexuális bántalmazásokat (közösségi terek, hálószobák, veszélyeztetett területek, stb.).

Tevékenység: Minden gondozót megkérünk, hogy rajzolják le az SOS otthonaik alaprajzát, amelyeken látszanak a hálószobák, a bútorok elhelyezkedése és a folyosók (előzetesen készített rajzokat is adhatunk nekik). Elmagyarázzuk nekik a „vakfoltok” és a „rizikós területek” koncepcióját (bemutattuk ebben az Útmutatóban), és megkérjük őket, hogy jelöljék a biztonságos helyeket zöld ceruzával, és a nehezen megfigyelhető vagy ellenőrizhető területeket pedig sárga vagy piros ceruzával. A foglalkozásvezető utána bemutathat olyan stratégiákat, hogyan lehet átrendezni a fizikai tereket (ebben és más Útmutatókban is le vannak írva) és megkéri a gondozókat, hogy párban dolgozva segítsenek egymásnak megváltoztatni a másik otthonát.

5. VÁLASZADÁS A GYEREKKORI SZEXUALITÁSRA: Ennek a foglalkozásnak a célja, hogy bemutassa és gyakorolja a problémás és bántalmazó szexuális magatartás miatti incidensekre adott reakciókat (figyelemelvonó vagy nevelési reakciók). Tevékenység: A foglalkozásvezető bemutathat néhány szexuális incidenst úgy, hogy vagy elmeséli, vagy eljátssza őket (például eljátszik egy olyan fiút, aki azt kérdezi a felnőtt gondozójától: „Az új fiú miért nyúlkál mindig a péniszéhez?”), és lehetséges válaszokat dolgoz ki a műhelymunkán részt vevő gondozók közreműködésével. A gondozók válaszainak összegyűjtése után a foglalkozásvezető három típusú választ mutat be (elfogadás, figyelemelterelés és nevelési válasz), minden típust részletezve, és az megfelelő lépéseket példával illusztrálva. Miután a gondozók megértették a koncepciót, a foglalkozásvezető kis csoportokra osztja őket, és minden csoportnak ad egy papírt, amelyekre különböző szexuális incidensek vannak leírva (például egy tinédzser a nappaliban maszturbál, egy fiú lányok után leselkedik a fürdőszobában, két lány meztelenre vetkőzik és megérintik egymást éjszaka, stb.) A gondozók eljátsszák a helyzeteket, ideértve a felnőtt gondozó reakcióját is (amelyet a csoportok előzetesen megterveztek). Ezalatt a szerepjáték-gyakorlat alatt a foglalkozásvezető a pozitív reakciókra bátorít, és arra kéri a csoportokat, hogy ismételjék meg a jeleneteket, vagy cseréljék fel a gondozók által játszott szerepeket. Ha szükséges, a foglalkozásvezető irányíthatja a felnőttek reakcióit.

6. BIZALOMÉPÍTÉS: Interperszonális megelőzési stratégiák bemutatása, amelyek az SOS gondozásban alkalmazhatók, szem előtt tartva a gyerekek közötti összetartás elősegítését, és a megfelelő erőviszonyok biztosítását. Tevékenység: A foglalkozás néhány rövid játék bemutatásával kezdődik. Az első tevékenységek versenyjátékok, mint például kő-papír-olló bajnokság, ahol a győztes díjat kap (cukor vagy csokoládé). Ezután áttérünk az együttműködési játékokra, ahol mindenki nyer, például ha egy csapat egy percig a levegőben tud tartani egy léggömböt, mindenki nyer díjat. Következőként a vezetési és hatalmi játékok jönnek, mint például a „Simon mondta” (mindenki egy résztvevő parancsait követi, aki utasíthatja őket táncolásra, ugrásra, egy állat utánzására, és így tovább). Az, akinél a hatalom van, cserélődik, (egyszer mindenkinek sorra kell kerülni). Miután a rövid tevékenységek befejeződtek, a gondozókat arra kérjük, mondják el, milyen érzéseik voltak az egyes játékok során. A foglalkozásvezető a csoportösszetartásra és az összetartozás érzésére irányítja a beszélgetést, valamint a családon belüli erőmegosztás fontosságára. Ez kapcsolódik a megelőzéshez (lásd az Útmutató megfelelő pontját).

59

Megelőzés közösségi szinten Intézmények és közösségek tanításán keresztül

Fontos kiemelni, hogy a megelőző munka az SOS gondozásban akkor kezdődik, amikor a gyermek vagy serdülő bekerül. A folyamat magába foglalja az érzelmi gyógyulást, az élettörténet elismerését, a megsértett jogok visszanyerését, a korábban történt bántalmazásról való beszélgetést. Ez az eljárás a kulcsa a gyerek-gyerek közötti szexuális bántalmazás elkerülésének. Ezen felül az eljárás számos szereplőt bevon közösségi szinten, különösen az oktatási intézményt és a szociális támogatási rendszert.

Oktatási intézmények: Az iskolákban végzett megelőző munkát mostanában az a kritika éri, hogy túlságosan a gyerekekkel végzett munkára (öngondoskodás) összpontosít, és figyelmen kívül hagyja a téma felnőtteknek való bemutatásának fontosságát (tanárok és gyámok). Azok a pontok, amelyeket felnőttekkel kell vizsgálni, és amiben az SOS Gyermekfalvak szakértői közreműködhetnek, az alábbiak:

Észlelés általi megelőzés: Rossz bánásmód korai felismerése: Szükséges beszélni a tanárokkal és nevelőkkel, hogy megtanítsuk őket az érzelmi és fizikai bántalmazás, az elhanyagolás és a gyerekek közötti szexuális bántalmazás kiváltó okaira. A problémás/bántalmazó szexuális magatartás felismerése: A tanárokkal és gyámokkal az alábbi tartalomfajtákat lehet átbeszélni: a gyermekkori és serdülőkori szexualitás természetes beszédtémává tétele, kritériumok a szexuális viselkedéstípusok megkülönböztetéséhez, bántalmazás rizikófaktorok.60

Menedzsment általi megelőzés:

Szexualitás és a kapcsolatok kezelése: A tanárokkal és a gyámokkal át lehet beszélni a mindennapi szex edukáció és a felnőttek reakciójával kapcsolatos témákat. A gyámokkal az összetartás és a családhoz tartozást is belevehetjük, a családtagok közötti erőviszonyokkal együtt. Első kézből történő támogatási stratégiák: Itt szükséges áttekinteni, és segítséget nyújtani a bántalmazás gyanúja esetén adandó azonnali cselekvéshez; a családban vagy iskolában előforduló szexuális bántalmazás esetében történő cselekvéshez, és az áldozatok kezdeti kikérdezési stratégiáihoz.

Közösségi, támogató hálózat: A közösség más tagjaival is lehetőség van dolgozni a bántalmazás megelőzésén. Ehhez elengedhetetlen, hogy arra ösztönözzünk más közösségi intézményeket és szervezeteket, hogy felelősséget vállaljanak a szexuális bántalmazással összefüggő szociális tényezők tekintetében. Fogékony környezet elősegítése: Lehet dolgozni szülői csoportokkal, helyi testületekkel, sportklubokkal, anyaközpontokkal vagy az egyházzal, hogy növeljük a tudatosságot a bántalmazások tekintetében, és ösztönözzük őket, hogy a gyerekek által felnőtteknek jelentett incidenseket bizalommal és támogatással fogadják.

A közösségi erőszak leküzdése: Veszélyes környéken, ahol az erőszak elfogadott, (bandák és utcai harcok jelenléte, kriminális életvezetésű családok, stb.), arra szükséges ösztönözni a közösségeket, hogy erősítsék meg magukat, létesítsenek kapcsolatot biztonsági intézményekkel, és hozzanak létre pozitív közösségi teret a fiataloknak (sportcsapatok, cserkészek, ifjúsági aktivisták, és így tovább).

Intézményi hálóban végzett munka: Olyan helyzetekben, amikor más programban is részt vesznek a gyerekek, fiatalok vagy a családjuk, elengedhetetlen, hogy azokkal együttműködjünk. (ebben a témában bővebben lásd az „Átlós megfontolások” részt ebben az Útmutatóban).

61

Összegzés A szexuális bántalmazást meg lehet előzni olyan intézkedésekkel, amelybe bevonjuk a gyerekeket és a fiatalokat, a családjukat, a környezetüket, az intézményeket és a közösségeket. Mi több, a rizikós helyzeteket is felismerhetjük az egyéni, családi és kontextuális tényezőket is figyelembe véve. A megelőzés egyik kulcsfogalma a mindennapi szex edukáció. A felnőttek szexuális viselkedésre adott reakciói 4 lépésből állnak: azonnali értékelés, reaktív válasz, újraértékelés és megtervezett cselekvés. Ezen kívül háromféle választípust különböztethetünk meg: toleranciát és elfogadást, figyelemelterelést és nevelés. Azon magatartások esetében, amelyek elbizonytalanítanak, vagy amelyeket a felnőttek nem állnak készen kezelni, a figyelemelterelés a javasolt válaszreakció (az incidens megszakítása, majd a fiatalok felügyelete). Problémás/bántalmazó szexuális magatartás esetén a nevelési válasz ajánlott (nevén nevezni a viselkedést, megnevezni az érzést vagy szándékot, felállítani a korlátokat és a kifejezéshez más módot javasolni). További megelőző intézkedés lehet a fizikai tér (szoba és bútorok elrendezése), és a kapcsolati tér (személyek közötti dinamika, házirend) rendezése, valamint műhelymunkák tartása a gyerekeknek, felnőtt gondozóknak és a közösség egyéb szereplőinek. A gyerekeknek tartott műhelymunkák a szex edukációra összpontosítanak, támogatják az érzelmi fejlődésüket és kritikus gondolkodásra buzdítják őket. A gondozóknak tartott műhelymunkák célja a szexualitással összefüggő témák megvitatásának természetesebbé tétele, segít megkülönböztetni a gyerekkori és serdülőkori szexuális magatartásokat, és alkalmazni különféle megelőző stratégiákat és intézkedéseket.

Útmutató problémás és bántalmazó szexuális magatartásokhoz A BEAVATKOZÁS (INTERVENCIÓ) SZEMPONTJAI

A szexuálisan bántalmazó magatartások előfordulása Annak ellenére, hogy számos megelőző gyakorlat létezik arra, hogy megelőzzük a szexuálisan bántalmazó magatartásokat, vannak olyan kockázati tényezők, melyeket nem irányíthatunk. Vannak olyan esetek, remélhetőleg egyre csökkenő számban, amelyekben gyermekek egymást közötti szexuális bántalmazása jelenik meg. Ezekben az esetekben a felnőttek, akik felelősek a gyermekekért (otthonvezetők, szakmai csapat, nevelők) különböző érzéseket, érzelmeket tapasztalnak meg, ilyen például a harag, düh, szomorúság, zavarodottság, tehetetlenség, vagy a pesszimizmus. Tapasztalataink alapján 4 fő attitűd vagy reakció figyelhető meg náluk a szexuális bántalmazás előfordulásakor, attól függően, hogy értik meg, hogyan viszonyulnak a bántalmazó fiatalhoz. ATTITŰD Nem vesz róla tudomást/Nem vállal felelősséget.

Bagatellizáló magatartás.

Mást hibáztató hozzáállás

Elköteleződés a közös felelősség mellett

MAGYARÁZAT Azon felnőttek, akik ezt a hozzáállást mutatják, nem kezelik problémaként a szexuálisan bántalmazó magatartást. Nem vesznek tudomást a bántalmazó viselkedés következményeiről, nem ismerik el, hogy ők is részesei ennek, és szükség van rájuk a megoldásnál. Ez a hozzáállás közönnyel párosul. Ezzel a hozzáállással lekicsinyítik vagy semmibe veszik a bántalmazás jelentőségét („De hisz’ ők csak játszottak.” „Ez csak játék.”). Arra fogják, hogy még csak gyerekekről van szó, idealizálják a gyermeket vagy fiatalt, aki felelős ezért a viselkedésért („Ő (ff) sosem tenne ilyet.”) és nem értik meg az áldozatra gyakorolt negatív hatását és az áldozat szükségleteit ebben a szituációban. Azon felnőttek, akik ezt a hozzáállást tanúsítják, elismerik, hogy a szexuális bántalmazás egy probléma, de nem érzik a saját felelősségüket ebben a helyzetben, leginkább másokat hibáztatnak („Ez az anya hibája, aki nem tartotta őket szemmel eléggé.” „Azzal a fiúval mindig csak probléma van.”). Habár törődnek az áldozattal, a fiatalhoz, aki felelős a bántalmazásért, gyakran negatívan, mérgesen viszonyulnak hozzá, előfordul, hogy rosszul bánnak vele (elhanyagolják, bántalmazzák). Akik ezt a hozzáállást tanúsítják, azok minkét gyermek (áldozat és elkövető) szükségleteit szem előtt tartják ebben a szituációban. Úgy érzik, ők is felelősek a bántalmazás előfordulásáért és részt vesznek annak megoldásában is. A közbeavatkozás során ezt a hozzáállást kell támogatni.

Háromdimenziós közös felelősség A szexuális bántalmazással kapcsolatban bízunk abban, hogy minden fél úgy érzi, hogy részese ennek a szituációnak (közösség, intézmény, család, elkövető gyermek). Ez azt jelenti, hogy a bántalmazó magatartást súlyos problémaként látják, tisztában vannak a cselekedeteik következményeivel, átfogóan látják, megértik, és magukra vállalják az ezzel kapcsolatos erőszak és dinamika megállítását. Mi ezt háromdimenziós közös felelősségnek nevezzük (egyéni, családi és kontextuális). Ez egy központi aspektus ahhoz, hogy megértsük az ONG Paicabi által kifejlesztett megértési megközelítési módot. A közös felelősség két irányba működik: egyrészt, hajlandóságot kell mutatni arra, hogy visszanézzük a múltbeli történéseket, elérjük, hogy tudatában legyünk a tetteinknek (Visszatekintő közös felelősség), másrészt elkötelezettekké kell válnunk, hogy előrelépjünk, és megpróbáljuk jóvá tenni, ami a múltban történt (Előretekintő közös felelősség). A közös felelősség magunkra vállalásának folyamata úgy is értelmezhető, mint bizonyos alapkérdések megválaszolása: Visszatekintő közös felelősség Milyen személyes érzések vagy ötletek tették lehetővé a szexuális bántalmazást? A családi előtörténettel, illetve a családon belüli interakcióval kapcsolatban milyen aspektusok motiválták a szexuális bántalmazás kialakulását? Milyen kulturális és közösségi hatások tették lehetővé a szexuális bántalmazást? Milyen negatív hatásai voltak az áldozatra? Milyen hatásai voltak az érintett családokra, beleértve az elkövetőt is?

Előretekintő közös felelősség Milyen erőforrások vethetőek be, azért, hogy megállítsuk az erőszakot? Milyen ötleteket, érzéseket, interakciót vagy hatásokat aktiválhatunk, azért, hogy támogassuk a gyermekeket vagy fiatalokat folyamataik során (a bántalmazás áldozata és elkövetője)? Mi mint egyének, családok, intézmények és közösség hogyan enyhíthetnénk a bántalmazás következményeit?

Kezdeti interjú Az SOS Gyermekfalvak, illetve hasonló szervezetek esetében, a gyermek és gyermek közti erőszakra különböző módon derülhet fény: az áldozatok beszámolói, olyan felnőttek nyilatkozatai, akik felfedezték a bántalmazást, és olyan gyermekek/serdülők által, akik szemtanúi voltak annak. A szexuális erőszak létrejöttekor egy kezdeti interjút kell azon gyermekkel vagy fiatallal folytatni, aki véghezvitte a szexuális bántalmazó magatartást (további források az áldozattal készített interjúval kapcsolatban az Útmutató végén találhatóak). A kezdeti interjú során jellemző, hogy az elkövető izgatott vagy rémült, és tagadja a bántalmazó viselkedést, számos kifogás, valamint magyarázkodás tapasztalható („Ez sosem történt meg.”, „Ő (nő) csak kitalálta azt.”, „Ő (szemtanú) csak bántani akar, mert nem jövünk ki jól.”, „Valaki más volt, csak rám kenik.”, stb.). Habár azokban a szituációkban, amelyekben az áldozat(ok) össze van(nak) zavarodva, nem jellemzőek a hazugságok (kevesebb, mint 10%). A fentiek alapján azt gondoljuk, hogy a következő javaslatok hozzájárulhatnak egy sikeres kezdeti interjúhoz: 1. Gyűjtsön háttér-információkat Az interjúztatónak magabiztosan kell fellépnie a fiatalok előtt. A kétségek vagy a bizonyosság hiánya az erőszakkal kapcsolatban hozzájárulnak ahhoz, hogy az elkövető tagadja tettét, vagy kifogásokat keressen. Azért, hogy saját meggyőző erőd növelni tudd, gyűjts össze minden lehetséges háttérinformációt: a. Interjúkat a gyermekek nevelőivel. Ezekből a beszélgetésekből több dolog deríthető ki, például: a családdinamika, a gyermekek attitűdje a bántalmazó magatartást megelőzően és utána, az áldozatokra gyakorolt hatás. b. Az áldozat és más gyermekek beszámolói, akik szemtanúk voltak. Ezeket attól a felnőttől kell megkapnod, akinek legelőször jelentették az esetet. Az áldozattal nem kell ismét interjút készíteni, hiszen ez azt közvetítené, hogy nem hiszünk neki, összezavarná, továbbá ismét áldozatként tekintenénk rá. Az áldozatot soha nem kell szemtől szemben szembesíteni azzal, aki elkövette az erőszakot. c. Pontos kritériumok a szexuális bántalmazás beazonosítására és annak előfordulásának kockázatára. Ehhez az Útmutatóban megjelenített erőforrások nyújthatnak segítséget. 2. Készüljön fel a lehetséges forgatókönyvre! Az interjút megelőzően gondolja át, hogy a gyermek vagy fiatal, aki elkövette a szexuális bántalmazást, hogyan fog reagálni, és készüljön fel lehetséges válaszokkal. Vegye sorra, hogy a gyermek milyen hozzáállást tanúsított korábbi nehézségek esetén, valamint a korábbi reakcióit. Például: a. Bűntudat és sírás: Néhány gyerek nagyon szomorú lesz, és sírni kezd. Ebben az esetben, próbálja megfékezni ezt, és buzdítsa a gyermeket/serdülőt arra, hogy belássa, a szexuális bántalmazás egy hiba volt, és lehetősége van tanulni belőle. Biztosítsd róla, hogy mind a szexuális bántalmazást elkövető, mind pedig az áldozat megfelelő támogatást fog kap az intézménytől/szervezettől. b. Szégyenérzet és hallgatás: Más esetekben előfordulhat, hogy a gyermekek/serdülők szégyellik magukat és nehezen beszélnek az esetről. Ilyenkor mondja el nekik, hogy tudja, hogy szégyellik magukat, és kérje meg őket, hogy nagyon rövid kérdéseket válaszoljanak meg, javasoljon válaszadási opciókat vagy engedje meg, hogy csak igennel vagy nemmel válaszoljanak (az is elég, ha a fejmozdulataikkal felelnek).

c. Korábbi bántalmazó viselkedés feltárása: Vannak olyan szituációk, melyekben a gyermekek olyan abuzív magatartást hoznak be, melyeknek ő maguk voltak az elszenvedőik („Ugyanez történt velem.”, „Apukámmal mi is így játszottunk.”). Ilyen esetekben jegyezze fel az összes részletet, amit a gyermek az élményeiről mond (tegyél fel nyílt kérdéseket: Mire gondolsz pontosan? Tudnál még mesélni erről? Mi történt akkor, és mi történt ezután?). Mondja el neki, hogy ezeknek a szituációknak nem kellett volna megtörténniük, mert felnőttek és gyerekek vettek részt benne, és az intim testrészekkel voltak kapcsolatosak. Magyarázza el, hogy mind a szexuális bántalmazó magatartás, mind pedig az erőszak esetében, melynek ő volt kitéve, támogatásra van szükség, azért, hogy ne történhessen meg újra, és ki tudják fejezni az érzéseiket. Kezdje meg a szexuális bántalmazással és a jelentett erőszakkal kapcsolatos jogi lépéseket. d. Düh és menekülés: Vannak olyan gyermekek és fiatalok, akik dühvel reagálnak, felemelik a hangjukat vagy megpróbálják elhagyni a szobát. Ha előreláthatólag ez be fog következni, akkor mondja a következőket: „Beszélnem kell veled valamiről. Tudom, hogy ez fel fog dühíteni és meg fogok mindent hallgatni, amit azután mondani akarsz nekem. De először szeretném, ha öt percre rám figyelnél.” (Használjon egy órát, hogy be tudod tartani az ígért időkeretet, és fogjanak kezet, vagy használjanak más gesztusokat az egyezség létrejöttére). Ezt követően tömören és direkt módon mondja el, mit tud, mutasson közben magabiztosságot, és néhányszor ismételje el, hogy az a célja, hogy segítsen neki, nem pedig az, hogy megbüntesse. 3. Éreztesse, hogy támogatja a gyereket Habár túl megengedőnek tűnhet, ha nem büntetjük meg a gyermekeket vagy fiatalokat (szidás, fegyelmezés, ócsárolás), de ennek az lenne a következménye, hogy nem beszélnek a szexuális bántalmazásról. Azt javasoljuk, hogy támogató magatartást mutassunk az áldozat és az elkövető felé is. Mi a következőket javasoljuk: a. Az interjút egy kényelmes, kellemes helyen folytassuk. b. Ideális esetben az interjúztató olyan valaki, akit a gyermek ismer, közel áll hozzá, megbízik benne. Ha ez nem lehetséges, azt javasoljuk, hogy két felnőtt legyen jelen az interjú során (az interjúztató és egy olyan felnőtt, akihez a gyermek/fiatal pozitívan viszonyul, például a nevelő). c. Többször ismételje meg, hogy támogatja a fiatalt, azt akarja, hogy megszűnjön az erőszak, és tanuljon a tettéből. A következő példamondatokat használja: „Mindannyian követünk el hibákat, de tanulhatunk belőlük.” „Annak ellenére, hogy komoly dolgot követtél el, mi továbbra is támogatni akarunk téged.” „Megkeressük a megfelelő segítséget, azért, hogy megértsd mit tettél, felelősnek érezd magad és biztosak legyünk abban, hogy ez soha többé nem történik meg.” „Bátor dolog elfogadni a segítséget, hiszen így szembesülsz a hibáiddal.” d. Tegye világossá számára, hogy csendben maradni és tagadni a bántalmazást csak sérüléseket okoz, és negatív következményekhez vezet. Ezért számára előnyös az erőszak beismerése. Például: „Sok fiatal számára nehéz beszélni ezekről a dolgokról; inkább titokban tartják, és nem mondják el az igazságot. A titok viszont csak sérüléseket okoz. Olyan ez, mint egy teher, amit egyedül kell cipelned. Ez a teher pedig szomorúvá és ingerlékennyé tesz. A titok miatt még inkább szégyenkeznek, bűnösnek érzik magukat. És ha nem beszélnek róla, senki nem tud segíteni nekik, hogy tanuljanak a hibájukból, újjáépítsék a bizalmat és biztosak legyünk, hogy soha nem történik meg.” e. Magyarázza el, hogy nem fogják rossz hírét kelteni, vagy megbélyegezni: „Emiatt nem fogjuk

azt gondolni, hogy aljas, bolond, vagy gonosz vagy. Épp ellenkezőleg, azt gondoljuk, hogy Te egy jó ember vagy, aki segít a ház körüli teendőkben, jól focizik és van humora (emeld ki a pozitív tulajdonságait). De, mint mindenki, Te is követhetsz el hibákat, vagy tehetsz rossz dolgokat…” „Ez azért van, mert hiszünk benned, hogy jó ember vagy, ezért ajánljuk fel, hogy támogatunk otthon és egy terapeuta segítségét is… Mert bízunk abban, hogy sajnálod, és tanulsz a hibádból…” 4. Tanúsítson megértést Azt mondani, hogy megérti az elkövetett szexuális bántalmazást, nem jelent egyet azzal, hogy el is nézi. Egy megértő attitűd segít a gyermeknek/fiatalnak megérteni az erőszakot, a saját életébe integrálni azt, és elfogadni az ezzel kapcsolatos érzéseit. Ehhez a következőket javasoljuk: a. Reflektáljon a fiatal érzéseire, melyeket az interjú során mutat. Például: „Látom, hogy emiatt zavarban érzed magad… El tudom képzelni, hogy nem könnyű beszélned erről.” „Talán már megbántad, és csak el akarod felejteni, ami történt…” b. Mutasson rá a bántalmazó magatartás lehetséges okaira. Például: „Talán Te is azon tűnődsz, vajon miért tetted… Nem azért, mert rossz vagy gonosz vagy. Talán azért, mert nem világosítottunk fel Téged időben a szexualitásról, vagy, mert láttál néhány dolgot az interneten… Néhány gyerek azért csinálja, mert magányosnak érzi magát, vagy nem tudják, hogyan fejezzék ki érzelmeiket. Másokkal pedig hasonló dolgok történtek a múltban…” c. Magyarázza el, hogy a tagadás vagy hallgatás annak a fenyegetésnek a következménye, amit a gyermek/fiatal a környezetében érez(het). Használjon hasonló mondatokat, mint: „Nem könnyű beszélni erről. Megértjük, hogy aggódsz, hogy megbüntetünk, hogy börtönbe kerülsz, vagy amiatt, hogy többé nem fogunk szeretni. De bárhogy is történjen, továbbra is támogatni fogunk…” „Talán félsz, hogy nagymamád csalódni fog benned, vagy a családod elveszíti a bizalmát feléd, de mi továbbra is támogatni akarunk… Segíteni, hogy ne veszítsd el a bizalmukat…” 5. Szabjon határokat és tájékoztassa a jövőről A gyermekeknek és fiataloknak szüksége van azokra a felnőttekre, akik stabilitást jelentenek számukra. A stabilitás úgy érhető el, ha szigorú, egyértelmű határokat állítunk fel, és a jövőről pontos információkkal szolgálunk: a. Definiálja, mi fog történni a jövőben. Eltekintve attól, hogy a gyermek/fiatal beismeri-e a szexuális bántalmazást, az interjúztatónak el kell magyarázni, hogy a családon és intézményen/szervezeten belül milyen következmények várhatóak (változások az otthonán belül, szigorúbb felügyelet, családból való kiemelés, speciális támogatás stb.). Lásd még: a közbeavatkozás eszközei. b. Magyarázza el a jogi aspektusokat és azok következményeit. Ha az eset az illetékes hatóságnak jelentve lett, vagy hozzájuk fordultunk, akkor vázoljuk fel a gyermeknek/fiatalnak a lehetséges következményeket. c. Aktiválja az egyéni beavatkozást segítő erőforrásokat (Megszilárdítani a „jogrendszert”, A szexuálisan bántalmazó magatartást problémának tekinteni, Megállapodások és következmények. Lásd: Egyéni beavatkozást segítő erőforrások)

A szexuálisan bántalmazó magatartás megfékezése Gyermekek közti szexuális bántalmazás kapcsán a legfontosabb az erőszak megfékezése, más szexuálisan bántalmazó magatartásokkal megelőzni a bántalmazás újbóli megjelenését, illetve annak folytatását. Számos eszköz vethető be a bántalmazó magatartások megfékezése érdekében különböző szinteken (egyéni, családi, közösségi). Azért, hogy ezen erőforrásokat megfelelően azonosítani tudjuk, javasolt egy magyarázó jellegű hipotézis felállítása, amelyben az összetett változók, melyek a bántalmazás kialakulásához vezettek, egy idővonalon jelennek meg. Az előzményváltozók, kiváltó és fenntartó változókat kell beazonosítani. MÚLT Előzményváltozók

JELEN Kiváltó változók

JÖVŐ Fenntartó változók

Az előzményváltozók olyan tényekre hivatkoznak a gyermek múltjában és fejlődésében, családjában, környezetében, melyek befolyásolhatták a bántalmazó magatartás megjelenését (bántalmazó múlt). Például: szexuális erőszak a család előtörténetében, vagy olyan gyermekről van szó, akiknek nehézségei vannak a szocializálódással. A kiváltó változók olyan tényekre hivatkoznak, melyek közvetlenül a bántalmazás előtt, vagy közben (az eset jelenében) jelennek meg. Ezek határozzák meg az erőszak fajtáját, az adott helyet, ahol megtörténik, vagy a kiválasztott áldozat személyét. Ilyen értelemben belső és külső kiváltó okként is tekinthetünk rájuk. Ide tartozhat a harag érzése az áldozat irányába, pornográfia, vagy a nem megfelelő szülői felügyelet. Végül, a fenntartó változók olyan tények, melyek lehetővé teszik, hogy a szexuálisan bántalmazó magatartás megismétlődjön (az eset jövője), például az eset tagadása a családon belül, az áldozattal való együttérzés hiánya a gyermek, vagy fiatal részéről, aki elkövette a bántalmazást.

Szexuálisan bántalmazó magatartás megfékezése (folytatás)

Előzményváltozók

Kiváltó változók

Fenntartó változók

Néhány példa minden változó típusra Az erőszak ideológiájának megjelenése a családon belül. Nemi erőszak a családban (generációkon átívelő). Családon belüli dezorganizáció (adaptálás, hierarchia vagy kohézió). Erőszak a gyermek vagy fiatal múltjában. Szocio-emocionális fejlődési zavarok (impulzivitás, szocializálódási nehézségek, túlzott erotizáció stb.). A harag által kiváltott negatív érzések. Az esetet megelőzően pornográfiának volt kitéve az elkövető. Traumás intruzív memória. Szexuális gondolatok, fantáziák, érzések. Gátlásoldó szerek használata. Nyomás a kortársak részéről, hogy szexuálisan aktívvá vagy erőszakossá váljon. Családi stressztényezők (erőszak, gyász, válás, költözés). A gyermekek nem megfelelő felügyelet a szülők részéről. Áldozatok erotizált viselkedése vagy más olyan alkalom a környezetében, ami lehetőséget ad az abúzus elkövetésére. A bántalmazás tagadása vagy aláértékelése. Az áldozattal való együttérzés nehézségei. A speciális segítség, illetve a szexuális bántalmazást megfékező intézkedések hiánya. A bántalmazással kapcsolatos helytelen bánásmód (fizikai bántalmazás, kirekesztés, megbélyegzés), melyek súlyosbítják a negatív érzéseket. Továbbá minden egyéb olyan attitűd, mely során nem vállalnak felelősséget, nem próbálják megváltoztatni az előzmény- és kiváltó változókat, lehetővé téve ezzel, hogy újra előfordulhasson a jövőben, növelve egy új bántalmazás előfordulásának lehetőségét.

A teljes magyarázó jellegű hipotézis felállításánál a változók mindhárom típusát vizsgálni kell, az adott szituációt pedig egy több okot magában foglaló ökológiai perspektívából kell szemlélni (lásd: Útmutató 26. oldal). Mivel a változók minden típusát elemezzük, a csapatok és a felelős felnőttek különböző stratégiákat alkalmazhatnak a bántalmazás megfékezésére. Egy bántalmazó magatartás megjelenése során sürgős nevelő hatású reakciót javaslunk, majd további beszélgetések folytatását a fiatallal, aki elkövette a bántalmazást, aktiválva a beavatkozási erőforrásokat.

1. Egyéni beavatkozási lehetőségek A következő stratégiák azokkal a gyermekekkel/serdülőkkel folytatott beszélgetések után használhatóak, akik elkövették a bántalmazást, és miután már túl vagyunk a nevelő hatású válaszreakciókon. Ezen beszélgetések során azt javasoljuk, hogy két felnőtt legyen jelen: az egyik a gyermek számára tekintélyt parancsoló személy, a másik támogatást jelentő személy. A két személy egységes dolgokat kell, hogy kommunikáljon a gyermek irányába. A jogi szabályozást tisztázni A bántalmazó fiatalokkal folytatott beszélgetés során el kell magyarázni, hogy a bántalmazó magatartás jogsértő viselkedés vagy adott esetben bűncselekmény (ha ez az esett áll fenn). Például: „A törvény kimondja, hogy bűncselekménynek számít 14 éven aluli személlyel szexuális együttlétet folytatni…” „Sőt különböző szabályok vonatkoznak a szexre, például nem létesíthetsz szexuális kapcsolatot családtagokkal, nálad lényegesen fiatalabb személyekkel, vagy állatokkal…” „Ebben a családban tiszteljük ezeket a törvényekkel, és reméljük Te is megtanulod ezeket. Ezért nem történhet meg ez újra. Értetted?” A bántalmazó magatartást problémának tekinteni Ezen beszélgetések során azt javasoljuk, hogy tájékoztassuk az elkövetőt a bántalmazó magatartása, az áldozatra és annak családjára gyakorolt hatásairól, próbáljuk annak belátására bírni, hogy miért volt problémás a viselkedése. Például: „Mivel ő (lány) sokkal fiatalabb, mint Te és még nem tud meghozni ilyen döntéseket. Sőt, mivel Te sokkal nagyobb vagy nála, ezért ő fenyegetve érezhette magát, és ezért félt nemet mondani. Amikor megérintetted őt, miközben úgy gondoltad, hogy hagyja, hogy ezt tedd, összezavartad és bántottad őt… El tudod képzelni, hogy hogy érezhetett? El tudod képzelni, hogy ez milyen következményekkel jár az ő életében?” vagy „Családként is szomorú ez számunkra, hiszen mi szeretnénk, ha itt mindenki egymás testvére, barátja lenne, és nem bántanátok egymást. Mivel ő (lány) sokkal kisebb nálad, ezért remélem meg fogod a jövőben védeni, és nem bántod őt…” Egyezséget kötni és tisztázni a megsértés következményeit Végül, egyezzünk meg a gyerekkel, hogy ne forduljon elő bántalmazás, de mondjuk azt is el, hogy milyen következményei lesznek, ha mégis megismétlődik, tehát megszegi az egyezséget. Használjon ezekhez hasonló mondatokat: „Kössünk egyezséget, hogy ez soha nem fog megismétlődni (papírra vethetjük, aláírhatjuk, kezet rázhatunk stb.).” „Azt akarom, hogy tudd, hogy ha ez még egyszer megtörténik, már nem leszünk olyan toleránsak, mint most, hiszen már egyszer elmagyaráztuk neked, hogy ez rossz dolog, amit tettél. Ha újból megtörténik, el kell hagynod a házat, és ismét jelenteni fogjuk az esetet… És akkor sokkal súlyosabb következményei lesznek, mint például…”

2. A család beavatkozását segítő lehetőségek Fokozott ellenőrzés és a környezet megváltoztatása Fontos ellenőrizni az elkövető és az áldozat kapcsolatát, valamint az elkövető és más sebezhető gyermekek (lehetséges áldozatok) kapcsolatát. Ez az ellenőrzés különböző formákban valósulhat meg: éjszakai ellenőrzés, a nehezen felügyelhető területek megváltoztatása a házon belül, a hálószobák elrendezésének megváltoztatása, a házi rend megváltoztatása stb. (lásd: Szempontok a megelőzéshez az Útmutatóban). Társadalmi kohéziós kapcsolatok megváltoztatása Ez a stratégia tartalmazza annak felismerését, hogy a bántalmazó magatartás annak következtében alakult-e ki, hogy az elkövető nem tartozott a csoporthoz, vagy esetleg a túlzott kohézió okozta, mely elhomályosítja a személyek közötti határok felismerését. Az első esetben a bántalmazó gyermek integrációjának növelését javasoljuk (csapatjátékok, bevonni a házimunkába, több figyelmet szentelni neki). Második esetben azt javasoljuk, hogy tisztázzuk vele a távolság és kapcsolat fogalmát (több olyan feladatot kérni tőle, ahol önálló egyénként viselkedhet, újra ki kell hangsúlyozni a magánszféra szabályait). Helyreállítani a hatalmi viszonyokat Fontos felmérni, hogy a bántalmazó a családon belül mennyire domináns pozícióban van (hatalmat gyakorol, irányító szerepe van vagy erőszakos/fenyegető). Ebben az esetben azt javasoljuk, hogy hozzuk rendbe a családon belüli hierarchiát, úgy, hogy a szülőket és a többi gyereket hatalommal ruházzuk fel. Ez többféleképp valósulhat meg, például a kisebb gyerekekkel folytatott beszélgetésekkel arról a témáról, hogyan lássák el magukat, felelősségteljes feladatok szétosztása, több figyelmet szentelni a többi családtagra, valamint adni a többi családtag véleményére is. A bántalmazást elkövetett gyermeket távol kell tartani az új hierarchiától: „Azt gondoljuk, hogy eddig voltak bizonyos kiváltságaid, de ezentúl sokkal jobban odafigyelünk arra, hogy mindenkit egyenlőként kezeljünk a családban.” „Te nem büntetheted vagy szidhatod le a testvéreidet, mert mi vagyunk itt a felnőttek.” Magyarázzuk el, hogy hajlandóak vagyunk támogatni őt A felnőttek kommunikációjukkal közvetíthetik a közös felelősségvállalás üzeneteit a gyermek irányába, aki elkövette a szexuális bántalmazást. A következőképpen történhet ez meg: „Azt gondoljuk, hogy mi is hibát követtünk el, hogy engedtük, hogy ez megtörténhessen. Talán nem beszéltünk veled elég korán a szexualitásról, vagy nem vettük észre, hogy mennyire dühös vagy…” Tegyünk javaslatokat arra, hogy a jövőben hogyan fogjuk támogatni: „Szeretnénk támogatni Téged. Ha úgy érzed, hogy ismét hasonlót kell elkövetned, gyere oda hozzánk, és beszéljünk erről. Elmehetünk együtt sétálni, focizni, beszélgethetünk… Ha dühösnek érzed magad valami miatt, hozzánk bármikor fordulhatsz segítségért…”

3. Közösségi beavatkozási lehetőségek: A gyermekvédelmi szolgálat vagy a rendőrség tájékoztatása Fontos, hogy kerüljük el a szexuális bántalmazás körüli titkolózást, hiszen ez aláértékeli a probléma komolyságát, és hatalmat ad az elkövető gyermeknek. Azt sem engedhetjük meg, hogy a szexuális bántalmazással kapcsolatban pletykák keringjenek, hiszen ez az elkövető megbélyegzéséhez vezethet. A következő embereknek kell értesülnie a bántalmazásról: az érintett gyermekeknek (elkövető, áldozat és szemtanúk), a felelős felnőtteknek (nevelők és vér szerinti család, amennyiben ez nem kockázatos), a szakmai csapatnak, a falu vezetőinek, és természetesen a felelős gyermekvédelmi szolgálatoknak. Néhány esetben hivatalosan jelenteni kell az esetet, és mi is ezt javasoljuk, de minden panasz bejelentést alá kell támasztani írott dokumentációval, melyek a következők: 1, több dimenziós átfogó jelentés (felállítani egy magyarázó jellegű hipotézist, mely tartalmazza a fenti három dimenziót); 2, az elkövető gyermek attitűdjének leírása (beismerés, megbánás, az erőszakot problémaként fogja-e fel) és az áldozat állapotának ismertetése (mely tünetek figyelhetőek meg, és melyek nincsenek jelen, az erőszakot ő is problémaként látja-e, és az elkövetővel szembeni magatartása); 3, azon erőforrások, melyek már aktiválva lettek, vagy melyek felhasználása még tervben van, annak érdekében, hogy megállítsuk a bántalmazást; 4, a közös felelősségről szóló terv, melyben megtalálhatóak a féken tartó és támogató stratégiák, melyeket a szervezet meg fog valósítani az áldozat és az elkövető érdekében. A bántalmazó gyermeknek el kell magyarázni, hogy miért van szükség ezekre a dokumentumokra vagy panasztételre: „Kötelességünk tájékoztatni ezeket a szerveket arról, ami történt. Azonban ezekben a dokumentumokban le fogjuk írni, hogy megbántad, amit tettél (ha a gyermek tényleg megbánta), és azt, hogy megígérted többször nem fog előfordulni…Továbbá segítséget fogunk kérni egy terapeuta vagy más szakember személyében, hogy megértsd, mit tettél rosszul…” Erre specializálódott segítséget keresni A bántalmazás esetében mind az áldozat, mind pedig az elkövető számára erre szakosodott segítséget kell találni. A szakember vagy intézmény profiljának részletes leírása lentebb található. Eltávolítás, kiemelés a családból Vitatott téma, hogy a bántalmazó gyermek kiemelése vagy eltávolítása a családból vagy gondozásból szükséges-e. Néhány szituációban ez automatikus megoldásnak tűnik. Viszont az eltávolítás nem mindig szükségszerű, sőt sok esetben hátráltatja is a megoldást. A következő oldalakon erről lesz szó.

Elkülönítés vagy együttélés? A szexuális bántalmazást elkövető gyermek vagy fiatal kiemelése a családból vagy gondozásból nem egyszerű kérdés. E döntés automatikus meghozása, anélkül, hogy minden egyes esetet egyénileg bírálnánk el, abból fakadhat, hogy az intézmény nem vállal kellő felelősséget a történtekért, vagy felnőtt gondolkodásmóddal közelíti meg azt, abból kiindulva, hogy a felnőttek által elkövetett szexuális erőszak kezeléséhez kapcsolódó tevékenységek eredményesen használhatóak gyermekek/fiatalok estén is. A bántalmazó gyermekeknek ugyanolyan jogaik vannak, mint bárki másnak, amelyeket tiszteletben kell tartanunk, eltekintve a korábbi viselkedésüktől. Egyéni segítséget kell nyújtani fejlődésük során, szükségük van a védelmező felnőttekre és családjukra, ahhoz, hogy fejlődhessenek. Előfordulhat, hogy a gyermek kiemelése a családból vagy gondozásból olyan következményekkel jár, melyek a probléma megoldását tovább nehezítik, mint például: a, figyelmen kívül hagyjuk a közös felelősség fontosságát, lehetőséget adunk a felnőtteknek arra, hogy azt higgyék, hogy a probléma a gyermekkel van; b, csökken a gyermek hajlandósága az együttműködésre, mert zavarban érzi magát, gyanúsnak találja a felnőtteket; c, megismételjük a korábbi kirekesztéssel, elhanyagolással és cserbenhagyással kapcsolatos élményeit; d, lojalitással kapcsolatos konfliktusokat generálunk, az áldozatok maguk is bűnösnek érzik magukat, előfordulhat, hogy letagadják, ami velük történt, főleg, ha (rokoni) kapcsolatban állnak az elkövetőben; e, elveszíthetjük annak a lehetőségét, hogy azokkal a körülményekkel dolgozzunk, amikben a bántalmazás végbement, ezzel elősegítve egy újabb bántalmazás létrejöttét, vagy nem tudjuk felkészíteni a környezetet a bántalmazó gyermek esetleges visszatérésére, valamint még számos negatív következménye lehet. Számos esetben a bántalmazó gyermek eltávolítása nem indokolt, habár vannak olyan esetek, amikor szükségszerű, mert csak így tudjuk megvédeni az áldozatot, vagy az elkövetőt magát. Ezért fontos, hogy legyenek olyan kritériumok, melyek segítenek felismerni, hogy a gyermek mikor térhet vissza a családjába. A fent említett pontok alátámasztása érdekében létrehoztunk egy kvalitatív jellegű eszközt „Kiértékelési szempontok, hogy eldönthessük: elkülönítés a védelem érdekében vagy kibékítés és együttélés” névvel. Az eszköz célja, hogy segítse az egyes esetek elemzését, és lehetővé tegye a csapatokon belüli együttműködést, ha családon, vagy intézményen (lakóhely vagy iskola) belül bántalmazás jött létre. A két oszlopban (elkülönítés, együttélés) megtalálható indikátorok segítségével kvalitatív döntést hozhatunk, valamint olyan aspektusokat azonosíthatunk, amiken még dolgoznunk kell a kibékítés előtt.

Kiértékelési szempontok, hogy eldönthessük: elkülönítés a védelem érdekében vagy kibékítés és együttélés ELKÜLÖNÍTÉS A VÉDELEM ÉRDEKÉBEN

Nagyon súlyos szexuális bántalmazás: A bántalmazás fizikai erőszak volt, testi erőt vagy fenyegetést alkalmazott az elkövető; vagy többször megismétlődött ugyanazzal vagy egy másik áldozattal. A gyermek negatív attitűdje: A bántalmazó gyermek vagy serdülő tagadja, ami történt, nem tekinti problémának, nem bánta meg, nem ért egyet a változással, és nem érez együtt az áldozattal. A felnőttek negatív attitűdje: A nevelők nem ismerik be, hogy szexuálisan bántalmazó magatartás fordult elő (tagadják, azt állítják, hogy hazugság, csak játék vagy félreértés volt), nem érzik, hogy ők is felelősek, a gyermeket/serdülőt hibáztatják, és nem éreznek együtt az elkövetővel és áldozattal sem. A felnőttek erőforrásai: A felnőttek megértik, hogy szükség van az elkülönítésre, és vannak erőforrásaik, melyek segítségével végrehajtják azt. Képesek arra, hogy másokat úgy informáljanak arról, ha egy gyermek elhagyja a jelenlegi helyét, ahol eddig élt, hogy nem bélyegzik meg őt. Elő tudják készíteni a bántalmazó gyermek visszaintegrálását a jövőben, látogatják őt, fenntartják a kapcsolatot, amíg máshol van. A bántalmazott személy szükségletei: Az áldozat különböző tüneteket mutat, amikor a bántalmazó gyermek közelében van; szükség van (külső) tanácskozásra. Például: az áldozat fél, ideges, ingerlékeny, rémálmai vannak, regresszív viselkedést mutat, a bántalmazás kezdeményezőjét távol akarja tartani, vagy azt akarja, hogy hagyja el a házat. A konfliktus dinamikája: Ha az elkövető a családdal marad, akkor jellemző lehet, hogy (a szülők, más gyermekek/serdülők) természetesnek tekintik, lebecsülik, vagy titkolják a bántalmazást, az áldozat vis szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető állítását, vagy nem hiszi, hogy bántalmazásról van szó. Kiváltó okok: Az együttélés olyan kapcsolati dinamikával jár együtt, amik elősegítik a

KIBÉKÍTÉS ÉS EGYÜTTÉLÉS

Kevésbé súlyos szexuális bántalmazó magatartás: A bántalmazás nem fizikai erőszak volt, testi erőt vagy fenyegetést nem alkalmazott az elkövető; vagy egyszeri eset volt, és nem volt több áldozat. A gyermek pozitív attitűdje: a gyermek elismeri tettét, megérti, miért problémás és káros, amit tett, megbánta a dolgot, és együtt érez az áldozattal. A felnőttek pozitív attitűdje: A nevelők beismerik, hogy bántalmazás történt, vállalják a felelősséget (az ő hibájuk is, nem volt megfelelő a gyermek felügyelete), a bántalmazást problémának látják, és együttérzést mutatnak. A felnőttek erőforrásai: A fontos felnőttek megértik a kibékítés vagy az együttélés szükségességét, és vannak erőforrásaik, melyek segítségével kivitelezik azt. Fenn tudják tartani a felügyeletet a gyermek felett, el tudják kerülni a gyermek megbélyegzését, tudják kezelni a szituációt másokkal, és támogatást nyújtanak. A bántalmazott személy attitűdje: Az áldozat készen áll a kibékítésre vagy az együttélésre, elfogadja, hogy ez szükséges és nem érzi magát fenyegetve. Például: nincsenek súlyos tünetei, a tünetek enyhülése figyelhető meg, és a szexuálisan bántalmazó magatartás kezdeményezője és az áldozat közötti pozitív kapcsolat fenntartható, annak ellenére, hogy a bántalmazásra, mint probléma tekintenek. A konfliktus dinamikája: Az elkülönítés együtt jár a szexuális bántalmazás titkolásával, a felnőttek nem osztoznak a felelősségben, a szexuálisan bántalmazó magatartás elkövetőjét kirekesztik, vagy hibáztatják, megbélyegzik vagy cserbenhagyják. Kiváltó okok: Az elkülönítés olyan kapcsolati dinamikával jár együtt, melyek kiválthatják a

szexuálisan bántalmazó magatartás kialakulását (lehetséges okok), mint például: szimbiózis vagy túlzott közelség (személyek közti terek hiánya), túlzsúfoltság, a gyermeket/serdülőt fiatalabbnak tekintik, mint amennyi, ezért ő saját magát is a fiatalabbakhoz sorolja, túlféltés vagy torz hierarchia (a gyermek nagyobb hatalommal rendelkezik, mint a többiek, előnyben részesítik a többiekkel szemben). Kockázatos vagy erőszakos szituációk: Ha a bántalmazást elkövető gyermek továbbra is a családdal marad, elképzelhető, hogy erőszak áldozata lesz. Megbélyegzik, hibáztatják; vagy folyamatosan emlékeztetik a szexuálisan bántalmazó magatartásra; megfenyegethetik veréssel, vagy abúzust követnek el ellene, mint az büntetés egyik formája (a szülők vagy a társak). A rossz bánásmód egyik formája, ha cserbenhagyják, vagy kirekesztik a gyermeket/serdülőt a szexuálisan bántalmazó magatartást követően. Egyetértés a csapaton belül: A csapatokon belül egyetértenek az elkülönítésről. Egyetértés van az intézményen belül és/vagy más programokkal, intézményekkel, akik szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető gyermekekkel/serdülőkkel és a szexuálisan bántalmazó magatartás áldozataival foglalkoznak.

szexuálisan bántalmazó magatartást (lehetséges okok), mint például: elhanyagolás, cserbenhagyás (az elkülönítést el kell kerülni, mert az áldozattá válás élményei megismétlődhetnek), a valahova tartozás érzésének hiánya, elkülönülés érzése (a gyermek nem érzi, hogy a csoport része lenne, nem motivált, hogy ne legyen tiszteletlen), vagy önálló felnőttként tekintenek, aki szexuális tapasztalatokat gyűjtött mint felnőtt. Szükség van a védelmező közelségre: A szexuálisan bántalmazó magatartásért felelős gyermeknek/serdülőnek szüksége van a szeretetre, támogatásra. Ez arra utal, hogy szükséges a kibékítés, és a családdal kell maradnia. A gyermek azt mondja, hogy nem akarja elhagyni a helyet, vagy vissza akar térni a családjához, pozitív és érzelmi kapcsolat köti a csoporthoz, és itt érzi úgy, hogy megvédik és gondoskodnak róla a felnőttek. Egyetértés a csoporton belül: A csapatokon belül egyetértenek az együttélésről. Egyetértés van az intézményen belül és/vagy más programokkal, intézményekkel, akik szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető gyermekekkel/serdülőkkel és a szexuálisan bántalmazó magatartás áldozataival foglalkoznak.

Hogyan keressünk szakmai bántalmazó magatartás esetén

segítséget

szexuálisan

A lent található táblázatban néhány javaslatot teszünk, hogy milyen profillal rendelkező intézményt vagy szakembert keressünk, aki a szexuálisan bántalmazó magatartással foglalkozni fog. Meg kell jegyeznünk, hogy a világ számos részén még nem állnak rendelkezésre olyan programok, melyek a szexuálisan bántalmazó magatartás megoldásában segítenének. Az SOS Gyermekfalvaknak külső szakembereket kell segítségül hívnia. Javaslatok azon szervezetek profilját illetően, akik gyermekekkel/fiatalokkal dolgoznak, akik szexuálisan bántalmazó magatartást követtek el: 1. Ismeri a problémát:  A szervezet tapasztalt a gyermek- és fiatalkori szexuális fejlődés terén, ismeri ennek hatását azokra a szituációkra, ahol megjelenik a nemi erőszak.  A szervezet képes arra, hogy az esetet abuzívnak vagy agresszívnak minősítse egyértelmű kritériumok alapján.  A szervezet a problémának megfelelő diagnosztikai eszközökkel rendelkezik, például: olyan

eszközökkel, melyek segítségével számokban kifejezhető annak kockázata, hogy a fiatalok megismétlik-e az abúzust, vagy a gyermekek szexuális viselkedést mutatnak-e.  A szervezet képes a kezelés céljait definiálni a következőkkel kapcsolatban: szexuálisan bántalmazó magatartás megfékezése, pszichológiai fejlődés különböző szintjeinek elérése, felelősségvállalás a fiatalok és családjaik iránt, valamint gyermekek, fiatalok és családjaik képességeinek fejlődésének és megerősödésének elősegítése. 2. Szem előtt tartja az átfogó védelmi megközelítési módot:  A szervezet érdekelt és elkötelezett a gyermekek és fiatalok jogai iránt (mind az áldozat, mind pedig a szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető iránt).  A szervezetet foglalkoztatják a lehetséges áldozatok, törekszik a kockázati tényezők csökkentésére, és a szexuálisan bántalmazó magatartás megelőzésére.  A szervezet megállapítja annak kockázatát, hogy a szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető személyt megbélyegzés, kirekesztés, agresszió stb. éri a többiek részéről, vagy ha ez már megtörtént, akkor azt problémaként kezeli.  A szervezet védelmet hoz létre, és helyreállítja a múltbeli, valamint a gyermek vagy fiatal által elkövetett szexuálisan bántalmazó magatartást követően tapasztalt erőszakkal kapcsolatos károkat. 3. Szem előtt tartja a több dimenziós ökológiai megközelítési módot:  A szervezet képes arra, hogy felállítson egy hipotézist, melynek segítségével megérti és elmagyarázza a szexuálisan bántalmazó magatartást. Ez a hipotézis több okra épül, és egyéni, családi és kontextuális aspektusokat is tartalmaz.  A szervezet a kezelés során több személyt von be a probléma megoldásába, például a családban lévő felnőtteket. A közbeavatkozás során nem korlátozzák le munkájukat pusztán a gyermekre vagy fiatalra.  A szervezet támogatja olyan intézkedések adoptálását, melyek segítik a probléma megoldását a családban és otthon (javaslatokat tesz, hogyan cselekedjenek otthon, vagy a fizikai és személyek közötti környezet megváltoztatására). 4. Szem előtt tartja a fejlődési megközelítési módot:  Szakmai meetingeken a szervezet olyan szaknyelvet használ, mely megfelel a gyermek vagy fiatal korának, miközben alkalmazza a szeretet és kötődés fogalmait. Személyiségzavarokra vagy nemi orientációs zavarokra irányuló fogalmakat nem használ indokolatlanul (az ilyen zavarokat nagyon nehéz 16 éves kor alatt alapos, multi-diszciplináris vizsgálatok nélkül igazolni).  A terápiai beavatkozások megfelelnek a gyermek korának és intellektuális képességeinek. A beszédterápiát kombinálják különböző tevékenységekkel, amibe bevonják a játékot, a testet, a művészi kifejezésmódot vagy akár audiovizuális forrásokat.  A különböző foglalkozásokba a gyermekekért/fiatalokért felelős felnőtteket is bevonják (azért, hogy a szülői képességeiket erősítsék). 5. Hozzáállás a csapatmunkához:  Azon szervezetek, akik ilyen esetekkel foglalkoznak, számos szakemberrel állnak kapcsolatban, akik orvosolni tudják az adott szituációt, a szexuálisan bántalmazó magatartással foglalkozó szakemberek pedig olyan hálózat tagjai, akik más szakembereket hívhatnak segítségül, hogy multidiszciplináris keretek között oldhassák meg a problémát (például gyermekpszichiátert, neurológust, munkaterapeutát, iskolapszichológust stb.).  A szervezet megbeszéléseket tart az SOS Gyermekfalvakkal és a szakemberekkel, akik az áldozattal foglalkoznak, továbbá koordinálja azokat.

Neuropszichiátriai betegségek bántalmazó magatartás

és

a

szexuálisan

Amikor egy szexuálisan bántalmazó magatartást elkövetett gyermek/fiatal számára keresünk szakmai segítséget, néha nem elég a fent említett általános kérdéseket végiggondolni. Néha olyan szituációk fordulnak elő, amik az eddigiektől eltérő vagy speciális segítséget követelnek meg. Ezen szituációkban intellektuális, neurológiai vagy pszichiátriai problémák jelenhetnek meg, melyek kihatnak a szexuálisan bántalmazó magatartást elkövetett gyermekre vagy fiatalra.

1. Speciális problémák Viselkedési zavarok Különböző típusú és intenzitású viselkedési zavarokat ismerünk. Általában visszatérő viselkedés figyelhető meg, melynek során megsértik a szabályokat vagy törvényeket. Néhány gyermek/fiatalnál a szexuálisan bántalmazó magatartás más disztruptív viselkedési zavarokkal társul (lopás, hazudozás, rongálás stb.). A kezelést a viselkedési zavar típusa és intenzitása határozza meg. Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) AZ ADHD az idegfejlődési zavarokhoz sorolható. Három fő tünete van: figyelemhiány, impulzivitás és hiperaktivitás. Néhány ADHD-s gyermek és fiatal impulzív módon részt vehet a szexuálisan bántalmazó magatartás-ban. Gyógyszeres kezelést igényel ez az állapot. Alkohol- és drogaddikció Az eddigi adatok alapján azon fiatalok 10 százalékára, aki szexuálisan bántalmazó magatartást követett el, igaz, hogy problémáik vannak az alkohol- és drogfogyasztással. A szexuálisan bántalmazó magatartás elkövetése során előfordul olyan szerek fogyasztása, melyek gátolják az önkontrollt, vagy eltorzítják a valóságot (az alkohol és a marihuána a leggyakoribb). A kezelést a probléma súlyossága határozza meg. Intellektuális képességzavar Az eddigi adatok alapján a szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető gyermekek/fiatalok körülbelül 20-30 százaléka tanulási zavarokkal küzd. Ez a zavar számos változást követel meg a közbeavatkozásnál: 1. felelősségvállaláshoz köthető interperszonális határokkal kapcsolatos problémák egyéni megoldása; 2. az olyan közbeavatkozás mértékét növelni, ahol meghatározó felnőtteket vonnak be, és olyan körülményeket teremtenek, melyek biztosítják a támogatást és a külső határokat. 2. Súlyos problémák A következőkben ismertetett sokkal súlyosabb problémák kezeléséhez szükség van gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozó mentálhigiénés segítő szakemberekre (klinikai szakemberekre és gyermekpszichiáterre). Poszttraumás stressz szindróma (PTSD) Előfordul, hogy a poszttraumás stressz szindróma olyan gyermekeknél és fiataloknál fordul elő, akik korábban szexuális erőszakot éltek át (szexuális bántalmazás áldozataként vagy szemtanújaként). Néhány gyermek újraéli a traumát a játék során (másokkal folytatott játék során, vagy ha játékokkal szemléltetik ugyanazt). A beavatkozás segít a fájdalmas, zavaró emlékeket feldolgozni. Obszesszív-kompulzív megbetegetés (OCD) Habár jelenleg nem áll rendelkezésünkre pontos adat, a becslések alapján az OCD-vel küzdő betegek 4

százalékának vannak szexuális jellegű kényszerei. Ezen kényszerek lehetnek irracionális aggodalmak vagy fantáziák, melyek szorongást okoznak, félnek attól, hogy nemi erőszakot fognak elkövetni. Az esetek többségében ezek az emberek soha nem követnek el abúzust, viszont küzdenek a kényszereikkel. Ezen szituációkban olyan szakmai segítségre van szükség, aki az OCD kezelésében jártás, nem pedig a szexuálisan bántalmazó magatartás kezelésében, hiszen ténylegesen az erőszak nem történt meg. Gyermekkori bipoláris zavar A bipoláris zavar a hangulatszabályozási zavarok közé sorolható, depressziós tünetek (szomorúság, levertség) és mániás tünetek (magas ingerelhetőség) jellemzik. A mániás pillanatok alatt hosszan fennmaradó szexualizált viselkedést mutatnak, például kényszeres maszturbáció, az idejük nagy részét pornográfia nézéssel töltik, titkon más embereket érintenek meg, vagy válogatás nélkül létesít szexuális kapcsolatokat. Pszichoszexuális zavarok Fiatalkorban (16 éves kor felett) nem könnyű megállapítani, hogy pszichoszexuális zavarról van-e szó, hacsak nincsenek egyértelmű jelei. Ilyen például, ha az állandó szexuális érdeklődés tárgya nem helyénvaló (fő probléma a pubertáskor előtti gyermekek iránti érdeklődés). További jelek lehetnek: gyermekpornográfia gyűjtése, fiatal gyermekek ellen elkövetett többszöri szexuálisan bántalmazó magatartás, kitervelt módszerek gyermekek szexuális megerőszakolására, valamint ha bevallja, hogy rendszeres visszatérő szexuális fantáziái vannak pubertáskor előtti gyermekekkel.

Összefoglalás A megelőző tevékenységek ellenére lehetetlen a gyermek és gyermek közti szexuális bántalmazást minden esetben elkerülni. A szexuálisan bántalmazó magatartás megjelenésekor a felnőtteknek különböző érzelmei lehetnek. A kezdeti reakciónktól függetlenül el kell sajátítanunk a közös felelősség attitűdjét. A szexuálisan bántalmazó magatartás felfedezése után reagálhatunk nevelő célzatú válaszreakcióval; azonban később szükség lehet a szexuálisan bántalmazó magatartás elkövetőjével készített interjúkra is. Az interjúk elkészítéséhez a következőket javasoljuk: háttér-információk gyűjtése, felkészülés a lehetséges forgatókönyvekre, a támogató és megértő attitűd fenntartása, egyértelmű határok meghúzása. A szexuálisan bántalmazó magatartás megállításához három szinten aktiválhatjuk erőforrásainkat: egyéni szinten (a jogszabályokról való tájékoztatás, a szexuálisan bántalmazó magatartást problémaként való definiálása, egyetértésre jutni és meghatározni a következményeket); családi szinten (ellenőrzés növelése, kohézió és hatalmi viszonyok megváltoztatása, a támogatásunkról való biztosítása a gyereknek), közösségi szinten (bejelentés, speciális segítség kérése, a szexuálisan bántalmazó magatartásért felelős fiatal elkülönítése a családtól). Nem minden esetben szükséges a fiatal kiemelése a családból, vagy gondozásból, ez akár kontraproduktív is lehet. A döntésnek egyértelmű kritériumokon kell alapulnia, és a csoportnak egyet kell érteniük benne. Ezen túlmenően, gyakran az átmeneti kiemelés is elegendő, egészen addig, amíg a kockázati tényezők nem szűnnek meg. A szexuálisan bántalmazó magatartás kezelésére specializálódott szervezeteknek azt javasoljuk, hogy a probléma kezelésénél egy fejlődést szem előtt tartó, ökológiai, átfogó megközelítési módot alkalmazzanak, valamint legyenek nyitottak a csapatmunkára. Néhány esetben figyelembe kell venni a gyermek neuropszichátriai problémáit is.

Útmutató problémás és bántalmazó szexuális magatartás felismeréséhez ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK

Megerősíteni a megküzdési képességet (resilience): Ha olyan gyermekekkel dolgozunk, akiket korábban elhanyagoltak, vagy rosszul bántak velük, akkor az elsődleges szempont, amit figyelembe kell venni: az a megküzdeni tudás. Az a képesség nem velünk született, épp ellenkezőleg, egész életünkben tanuljuk, és fejlesztjük. A megküzdeni tudás egy olyan képesség, mely segít, hogy szélsőséges vagy kedvezőtlen körülményekhez alkalmazkodjunk (katasztrófa/szerencsétlenség, baleset vagy erőszak), ennek segítségével képesek vagyunk ehhez hasonló eseményekre rugalmasan reagálni, túltenni magunkat rajta, felülemelkedni rajtuk. Azon gyermekek, akik gyakran résztvevői egy szexuálisan bántalmazó magatartás eseménynek, ki vannak téve annak, hogy jogaikat megsértsék (gondatlanság/elhanyagolás, fizikai és érzelmi bántalmazás, szexuális erőszak stb.). Így az általuk elkövetett szexuális erőszak számukra is negatív élményekkel jár, nemcsak az áldozat számára. A gyermek, aki elkövette a szexuálisan bántalmazó magatartást többek között a következőket tapasztalhatja: elutasítás, szégyen, félelem, kiközösítés, megbélyegzés. Emiatt az egyik legfontosabb szempont minden gyermek és fiatal számára az SOS Gyermekfalvakban (szexuálisan bántalmazó magatartás elkövetői, áldozatai és mindenki más számára), hogy elősegítsük a megküzdeni tudás kialakulását. A felnőtt nevelők (vezetők, szakmai csapat és a gondozásért felelős munkatársak) segíthetnek a megküzdeni tudás kialakításában, ha figyelembe vesznek hét ehhez szükséges kulcsfontosságú elemet, melyeket egy kifejezetten a megküzdeni tudást, az ellenállás képességét vizsgáló tanulmány állapított meg. A továbbiakban ismertetjük ezen elemeket, valamint javaslatokat adunk fejlesztésükre. 1. Önvizsgálat: Az önvizsgálat az önreflexióra való képességet jelenti. Azt, hogy képesek vagyunk saját gondolatainkat, érzéseinket felismerni, és őszinték vagyunk önmagunkkal. Javaslatok: Az önelemzés, önvizsgálat képessége azáltal fejleszthető, hogy érdeklődünk a gyermekek ötletei, érzései iránt, érdeklődés mutatunk az iránt, amit megosztanak magukról, és segítünk nekik azonosítani és kifejezni az érzéseiket. 2. Önállóság: Az önállóság azt jelenti, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, a kellő távolságot a többi emberhez, miközben nem válunk elszigetelté vagy éppen függünk túlságosan másoktól. Javaslatok: Az önállóság foka korfüggő. Miközben a kisebb gyermekek még jobb függnek a felnőttektől, az önállóságukat már ebben a korban is elősegíthetjük, például úgy, hogy ők hoznak meg kisebb döntéseket, például ő maga választhassa ki, hogy milyen ruhát szeretne viselni, vagy korának megfelelő feladatok bízzunk rá (házimunka, iskolai feladatok). Továbbá, az SOS-családokban, valamint más nevelői hálózatoknál fontos, hogy a hangsúlyozzuk a gyermekek különbözőségeit (különböző ízléssel, különböző színű ruhadarabokkal, különböző hobbikkal stb.). 3. Kapcsolatteremtési képesség Ez a képesség azzal van összefüggésben, hogy másokkal kapcsolatokat/kötelékeket alakítunk ki, és egyensúlyban tartjuk, mit kapunk másoktól és mi hogyan viszonozzuk azt. Javaslatok: Otthonainkban a nevelők a gyermekek szociális képességeit barátságos viselkedéssel, gesztusokkal növelhetik (köszönés, megköszönni valamit, engedélyt kérni valamire, bocsánatot kérni valakitől stb.). A nevelő tudatosan létrehozhat olyan alkalmakat, amikor jut idő beszélgetésre, gondolatok megosztására (ebéd közbeni beszélgetés, társasjátékok, megosztott felelősség a házi munkáknál stb.).

4. Kezdeményezés lehetőségének biztosítása Ez azzal áll összefüggésben, hogy a gyermeknek igénye van határai feszegetésére, és egyre bonyolultabb feladatokkal való megküzdésre. Javaslatok: A felnőtt megünnepelheti a gyermek eredményeit (bizonyítvánnyal, gratulációval, trófeákkal). Ezek lehetnek akár az iskolában, sportban vagy otthon elért eredmények. Minden gyermek számára a nevelő füzetet vagy naplót vezethet a „személyes eredményekről”, ezzel bátorítva a gyermeket, hogy saját eredményeit próbálja túlszárnyalni. 5. Humor: A humorérzék azt jelenti, hogy képesek vagyunk a rossz szituációk komikus oldalát látni, és optimistán tekinteni a világra. Javaslatok: A nevelők mesélhetnek velük megtörtént bonyolult eseteket vagy problémákat vicces történetek formájában. A felnőttek felhozhatnak példákat olyan szituációkra, amikor lazán, humorral vették a nehézségeket, vagy saját magukon nevettek, amikor hibáztak. 6. Kreativitás: A kreativitás azon képesség, amely során a káoszból, zűrzavarból is akár valami szépet hozunk létre. Javaslatok: A felnőttek a házon belül létrehozhatnak alkotásra szánt helyeket (rajzolás, festés, szobrászkodás), megengedve a gyermekeknek, hogy szabadon fejezhessék ki magukat. A nevelők bevonhatják a gyermekeket és fiatalokat a saját helyeik kidekorálására (hálószobáikat, ágyaik fejtámláját). A kreativitást a találós játékok és a mesemondás is segíti. 7. Moralitás: Ez a képesség a másokkal való törődés képessége, vágyakozás az emberiség jóllétéhez való hozzájáruláshoz, miközben számos érték mellett is elköteleződünk. Javaslatok: Fontos, hogy a szülők tanítsák meg a „jó” és „rossz” közti különbséget, mutassák meg, hogyan hatnak azok másokra, buzdítsák a gyermekeket, hogy érezzenek együtt másokkal. Ha a gyermek hibázik inkább helyreállító intézkedéseket alkalmazzunk, mint sem fegyelmezőket. Más szóval, a gyermeknek maguknak helyre kell hozniuk a hibáikat (bocsánatot kérni, megjavítani, ami eltörött, ajándékot adni vagy szívességet tenni a megbántott személyeknek), ahelyett, hogy megbüntetnénk őket.

A gyermek történetének és származásának tiszteletben tartása Azon gyermekek, akik családi alapú szakellátásban vagy más SOS által nyújtott gondoskodásban élnek, ki lettek emelve a vér szerinti családjukból különböző okok miatt, de legfőképpen azért, mert az adott szituációban sebezhetőek voltak. A Szeretet Rendjei szerint (Bert Hellinger német pszichoterapeuta által kidolgozott elmélet) minden ember a család részét képezi; a létezésünkhöz elengedhetetlenek a szülők, a szüleinknek pedig szükségük van a nagyszülőkre, nekik a dédszülőkre, és így tovább, ez adja az élet és az emberi nem folytonosságát. Mindenki a lojalitás és szeretet köteléke által kapcsolódik a családjához a fizikai távolság, más ok vagy egy családtag halálának ellenére is. A kapcsolat az elődeinkhez a szeretet két típusában manifesztálódhat. Létezik olyan szeretet, ami a múlthoz kapcsol minket, mely során negatív történések ismétlődnek meg újra, mint például a szexuális erőszak, szenvedést okozva. A másik fajta szeretet, ami felszabadít minket, minden családtagnak lehetővé teszi, hogy a maguk útját járják, az elődöktől pedig megerősítést kapunk. Szeretet, ami leláncol: fájdalmat okoz, megismétlődnek a múltbeli szenvedések. Szeretet, ami felszabadít: lehetővé teszi egy olyan jövő kialakítását, amit önállóság és jólét jellemez A Szeretet Rendjeinek három fő elve van, melyek lehetővé teszik a szeretet szabad áramlását a jólét és szabadság irányába. Ezek az elvek a következők: 1, Odatartozás, kötelékek 2, Egyensúly, kompenzáció 3, Hierarchia, a családba érkezés sorrendje. Ha a felnőtt nevelők ismerik ezeket az elveket, akkor képessé vállnak arra, hogy a gyermekkel vagy fiatallal úgy működjenek együtt, hogy közben tiszteletben tartják azok származását. 1. Odatartozás, kötelékek Ez az elv arra vonatkozik, hogy mindenkinek joga van egy családhoz tartozni. Ahhoz, hogy elérjük a valahova tartozás érzését, származásunk megerősítése elengedhetetlen. Ha tudatában vagyunk annak, hogy tartozunk valahová, úgy érezzük, hogy valami nagyobbnak, teljesebbnek vagyunk a részesei, mint pusztán az egyén maga. Egy közös történet részeseivé válunk, még akkor is, ha az szomorú, viszont erősebbé tesz minket. Javaslatok a nevelőknek: 1. Néha a gyermekek dühösek a felmenőikre (anya, apa, nagyszülők stb.). Ilyen esetekben, adjon lehetőséget a gyereknek, hogy kifejezze érzéseit, hallgassa meg őt, tartsa tiszteletben a múltját. Ha beszél róla, az jobb, mint ha tagadná, hiszen az utóbbi a múltjához kötné. 2. Ne beszéljen negatívan vagy lekicsinylően a gyermek felmenőiről. A gyermek élete összefonódott az ő életükkel is, ezért, ha negatívan beszél róluk, a gyermekről is negatívan beszél. 3. Segítse elő az SOS-családon belüli kohéziót, integrálja be azokat, akiket háttérbe szorítottak. Az SOS-család egy további olyan hely, ahova a gyermeknek és fiatalnak joga van tartozni.

2. Egyensúly, kompenzáció Ez az elv arra vonatkozik, hogy mindnyájunknak joga van „adni” és „kapni” az emberi kapcsolatokban. Ha az egyik családtag kevesebbet kap, a másik pedig többet, akkor a többet kapó családtag próbálja „kompenzálni” ezt a helyzetet, és feláldoz valamit. Például, ha a kedvenc fiú folyamatosan kudarcot vall a terveiben; vagy ha valaki keveset kap, akkor erővel veszi el a többit, erőszakosan viselkedik vagy lop valakitől. Javaslatok a nevelőknek: 1. A nevelőotthonon belül meg kell próbálni egyensúlyt kialakítani, például meg kell osztani a házimunkát vagy a felelősségteljes feladatokat az egyes gyermekek képességeinek megfelelően (fizikai, intellektuális képességek, a gyermek kora). 2. Ha a fiatalban tudatosul, hogy ő „ad” valamit a másiknak, jóindulatú és nagylelkűnek kezdik érezni magukat. A nevelőnek ilyenkor explicit módon ki kell fejeznie, mi az, amivel a fiatal hozzájárul a család vagy csoport jólétéhez. Továbbá ki kell fejezniük hálájukat, köszönetet mondani, ezzel egyensúlyban tartani a családon belüli kapcsolatokat. 3. A felnőtteknek biztosítania kell, hogy egyik gyermek se érezze magát felsőbbrendűnek azért, mert ő többet ad, és figyelniük kell azokra a gyermekekre, akik úgy érzik, hogy „keveset kaptak” (ha említést tesz igazságtalanságokról, nem igazságos bánásmódról, kiváltságokról). 3. Hierarchia, a családba érkezés sorrendje A harmadik elv a családba érkezés rendje. Akik először érkeztek prioritásuk van azokkal szemben, akik később érkeztek; a nagyszülőknek a szülőkkel szemben, a szülőknek a gyermekekkel szemben. Ez az élet természetes folyamata: a magból lesz a fa. Ennek az elvnek az elfogadása lehetővé teszi a családot alkotó emberek számára, hogy harmóniában éljenek. Ez a rend, akkor borul fel, ha valaki, aki később érkezett a családba (gyermek) elfoglalja annak a helyét, aki előbb volt ott (szülők); más szóval, ha egy gyermek átveszi otthon az irányítást, a testvéreinél nagyobb hatalommal bír. Javaslatok a nevelőknek: 1. Az SOS Gyermekfalvak esetén ennek az elvnek az elfogadását javasoljuk, a legrégebben érkezett gyermektől kezdve a legújabban érkezőig. Ha egy új gyermek érkezik a családba, játszhatunk egy „elrendező” játékot (lásd: Tevékenység 1 a gyermekeknek és fiataloknak szóló prevenciós foglalkozások résznél, az Útmutató egy korábbi fejezetében). 2. Tisztában kell lennünk azzal, hogy lakóotthonokban vagy más hasonló gondoskodási rendszerben élő gyermekek erőszak (szexuális erőszak, verekedés) útján próbálnak a hierarchia élére kerülni. 3. Miként az otthonba érkezők sorrendje, úgy a születési sorrend is fontos szerepet játszik. Ezért a csoporthierarchián belül biztosítsa, hogy a felnőttek bírnak a legtöbb hatalommal. Mindezt egy demokratikus megközelítésmóddal valósítsd meg. Ne jogosíta fel a gyermeket több hatalommal, és soha ne kerüljön a felnőttek pozíciójába a többiek fölé. Miként a Szeretet Rendjeinek három elve, úgy a gyermekek és fiatalok múltjának és származásának tiszteletben tartása is történhet különböző módszerekkel. Például: bíztassuk a gyermekeket/fiatalokat, hogy őrizzenek meg emlékeket a múltjukból (tárgyak, hivatalos iratok másolata, ajándékok, levelek stb.); bátorítsuk, hogy gyűjtsenek össze fotókat, készítsenek belőle egy albumot, buzdítsuk, hogy beszéljenek egymással az életükről (szülőkről, hol születtek, családtagok, jelentős események stb.). Ezen tevékenységek segítségével a gyermekek és fiatalok megismerik múltjukat, pozitív örökségüket, integrálják a szomorú eseményeket, megszabadulnak a szégyenérzettől, reményteljesen tekintenek a jövőre, rövid időn belül képesek előrelépni a múlthoz láncoló fájdalmas kötelékek nélkül.

Gondoskodás a csoportról Minden munkánál, de legfőképpen annál, ami olyan szituációkba avatkozik közbe, ahol jelen van az erőszak, fontos szempont a csoportokról való gondoskodás. A gyermekekkel és fiatalokkal végzett munka nagy érzelmi ráfordítást igényel, stresszes lehet, és múltbeli valamint jelenlegi fájdalmak szemtanúivá tehet minket. Ez megterhelő lehet a szakemberekre és a gondozásért felelős felnőttekre. A csoportról való gondoskodás olyan stratégiákat tartalmaz, melyeket intézményi, csoport és egyéni szinteken is alkalmazhatóak. Olyan munkakörülményeket alakítanak ki, melyek biztosítják a dolgozók védelmét, megelőzik a szakemberek kiégését, valamint javítják a dolgozók életminőségét. A szervezeti szintű gondoskodás 3 szintjét különböztetjük meg. Az első két szint a legfontosabb, mert ezekben az esetekben a gondoskodás a dolgozók és a csoportok vonatkozásában történik, nem pedig egyének szintjén. Gondoskodás a csoportról (intézményi szint) A gondoskodás intézményi szinten a védelmet nyújtó munkakörülmények létrehozását jelenti, melyet az intézmény vezetőségének kell végrehajtania. Olyan alapvető dolgokat jelent, mint a dolgozók jogainak biztosítása, vagy a vezetői stílusokkal kapcsolatos problémák orvoslása. Fontos megteremteni a megfelelő körülményeket az együttműködésre, arra, hogy a dolgozók elmondhassák véleményüket, reagálhassanak az őket érintő dolgokra, valamint egy erőforrás-központú felügyeleti megközelítési módokat alkalmazni. Gondoskodás a csoportról (munkatársak) Ez összefüggésben áll azzal, hogy az elismerés és tisztelet a kollégák közti kapcsolatban hogyan alakul ki. Például: meghallgatjuk aggodalmaikat, segítünk megérteni bizonyos szituációkat, tiszteljük a kollégák teljesítményét, csoportosan vállalunk felelősséget a komplex döntésekért. Öngondoskodás A gyermekektől eltérően a felnőttek maguk felelősek a saját jóllétükért. Saját magunkról kell gondoskodnunk, amikor nehéz feladatokkal állunk szemben. Például: időt kell szakítanunk pihenésre (hobbikra, sportra), kifejezésre kell juttatnunk a munkával kapcsolatos ötleteinket, meg kell találnunk a tréning és tanulási lehetőségeket (kurzusok, workshopok).

Gondoskodás a csoportról (folytatás) Három olyan tevékenységet mutatunk be, melyek az SOS Gyermekfalvakban végrehajthatóak (vezetők, szakmai csapatok és nevelők által), azért, hogy fejlesszük a csoportról való gondoskodást (intézményi és a munkatársak szintjén is). Mindezt a Szeretet Rendjei által megfogalmazott megközelítési mód segítségével tesszük meg (Bert Hellinger modelljének adaptálása a munkakörülményekre). Azt javasoljuk, hogy szánjon elég időt a gyakorlatok végrehajtására, hogy az üzenet megfelelő módon eljusson a beszédtől a testig és fordítva. 1. „Hozzánk tartozol, egy vagy közülünk”:  Az összetartozást erősítő feladatok azt a célt szolgálják, hogy minden egyes dolgozó egy csapat részévé váljon, akik közösen viszik véghez az SOS Gyermekfalvak küldetését.  Gyakorlat: Minden csapattag álljon körbe, mindenki nézzen a kör közepe felé. Egy ember álljon középre és szólítson meg egy másik embert a teljes nevével, majd tegye hozzá a következő mondatot: „Hozzánk tartozol, egy vagy közülünk” (az ötlet Marianne Franke terapeutától származik). 2. Elismerem a munkád:  Egyensúlyt teremtő gyakorlatok ellenkezőjére fordítják azt a tendenciát, hogy a hibákra fókuszálunk, ahelyett, hogy elismernénk azt a munkát, amivel az egyes csapattagok hozzájárulnak a csapat tevékenységéhez.  Gyakorlat: Álljanak két sorba, melyek egymással szemben állnak. Néhány pillanatig nézzenek a szemben lévő emberre, majd fejbólintással fejezzék ki a hálátokat, miközben mindkét kezüket a mellkasukra helyezik (a szívükre), majd mondják a következőt: „Elismerem a munkádat, és hálás vagyok érte.” 3. Megérkezésünk sorrendje:  Ez a hierarchiát erősítő gyakorlat azt segíti felismerni, hogy milyen sorrendben érkeztünk, és kor szerint ki milyen pozíciót tölt be a csapatban.  Gyakorlat: Mindenki álljon sorba, legelöl az álljon, aki legkorábban csatlakozott az intézményhez, a sor végén pedig a legújabb kolléga. Ezek után a sor záródjon be, alkossanak egy kört. Mindenki mondja ki hangosan az adott helyét az elsőtől az utolsóig („Én vagyok az első”, „Én vagyok a második”, és így tovább). Ezt követően a gyakorlat megismételhető az egyes csapattagok életkora alapján is.

Munka az intézményi hálóban Mindenkinek számos szerepe és kapcsolata van (családtagok, munkatársak, barátok stb.), és kapcsolataik vannak más emberekkel és intézményekkel (család, kollégák, szomszédok, iskola, kórház stb.). Ezekre a kapcsolatokra, egyénekre és intézményekre, mint közösségi hálóra hivatkozunk. A közösségi háló három típusát különböztetjük meg. Elsődleges háló, melyek a fiatalok családjához köthetőek (SOS-család, és vér szerinti család); másodlagos háló, melyet a tágabb család (nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek stb.) és a társadalom alkot; és intézményi hálók, melyek számos intézményt foglalnak magukba, akik közösen dolgoznak egy feladaton (iskola, SOS Gyermekfalvak, gyermekvédelmi szolgálatok, hatóságok, egészségügyi intézmények stb.). Az Útmutató e részében azt szeretnénk kihangsúlyozni, hogy mennyire fontosak az intézményi hálók egy olyan szituációban, ahol szexuálisan bántalmazó magatartás fordul elő. Négy különböző módot különböztethetünk meg egymástól, miként az SOS Gyermekfalvak csoportjai más hálókkal, programokkal vagy szolgáltatásokkal kerülhetnek kapcsolatba: 







Elszigetelt illeszkedés: A beilleszkedés e típusa azt jelenti, hogy az SOS Gyermekfalvak csoportjai izolálják magukat, a probléma megoldásába nem vonnak be más intézményeket a hálózatból. Például nem jelenti a szexuálisan bántalmazó magatartást, vagy feltételezi, hogy a problémát az SOS-család önállóan meg tudja oldani. Ez a csapatok kiégéséhez és magányhoz vezethet. Vándorló illeszkedés: Ebben az esetben a szakemberek tudják, hogy együtt kell működniük más intézményekkel. Habár, a szükséges tapasztalatok és protokollok hiánya miatt nem tudják, hogy hajtsák ezt végre. Ezért „vándorolnak” egyik intézménytől a másikig előre meghatározott cél nélkül. Ez a tehetetlenség érzését és zűrzavart okoz. Háborús illeszkedés: Ilyenkor a szakemberek a hálózatot „hadszíntérnek” látják. Nem képesek arra, hogy megegyezésre jussanak, állandóan kritizálják a másikat: („Az iskola nem nyújt segítséget. A tanárok inkompetensek.” „A speciális programmal nem lehet változást elérni, teljesen haszontalan.” „A pszichiáter bedrogozza, benyugtatózza a gyerekeket.”). Törzsi illeszkedés: Végül el lehet érni, hogy egymást tisztelő, egymással együttműködő intézmények dolgozzanak együtt, létrehozva egy „törzset”, vagyis egy összekapcsolt egységet.

Ahhoz, hogy más programokkal, intézményekkel, szolgáltatásokkal, akik a gyermekeket és fiatalokat (a szexuálisan bántalmazó magatartás kezdeményezői és áldozatai) segítik, kialakuljon egy „törzs/közösség” számos javaslatunk van: Azonosítsa kik az érintett szereplők: Ismerje fel, melyek azok az intézmények, melyek a szexuálisan bántalmazó magatartás kezdeményezőjét és áldozatát is segíteni tudják. Rögtön azonosítsa, hogy mely program lehet az, ami a szexuálisan bántalmazó magatartásért felelős gyermekkel és mely, ami az áldozattal fog foglalkozni. Határozza meg, szükség van-e speciális segítségre a gyermek neuropszichiátriai kondícióit figyelembe véve (lásd még: korábban az Útmutatóban). 1. Fókuszáljon az erőforrásokra: A gyermekek erőforrásai és megküzdési képességük felismerése mellett fontos más szakemberek és intézmények teljesítményére is rávilágítani. Mivel járulhatnak hozzá az ő perspektívájukból a mi

munkánkhoz? Milyen eddigi sikeres közös munkatapasztalataink vannak? Az én helyzetemben, hogyan tudom másokból a legjobbat kihozni? 2. Tartson rendszeres egyeztetéseket: A pozitív kapcsolat fenntartása érdekében elengedhetetlenek a rendszeres találkozók. Tűzzetek ki időpontokat és időkereteket az iskolával, egészségügyi szolgáltatásokkal, speciális programokkal stb.. Bizonyosodjon meg arról, hogy ezek a találkozók annak érdekében jönnek létre, hogy fejlődjenek az intézményi kapcsolatok és a csoportdinamika. Fontolja meg egyeztetések összehívását a beavatkozás felülvizsgálatára, valamint azért, hogy megköszönje a kollégák munkáját, és együtt ünnepeljék a sikereket. 3. A hipotéziseket és a beavatkozási terveket általános egyetértés alapján állítsátok fel: Ossza meg a többiekkel, hogy ön szerint miért jöhetett létre a szexuálisan bántalmazó magatartás, vizsgálják felül azt a többi csapattal. Legyen képes arra, hogy olyan tényezőket is hozzáadjon, melyek komplexebbé teszik a megértést. Ezt követően jelöljék ki a célokat, amik szükséges ahhoz, hogy a gyermekeknek és fiataloknak segítsenek, valamint határozzák meg az egyes intézmények feladatait és felelősségét. 4. Működjenek összehangolt egységként Az egyetlen módja, hogy elkerüljük a túlzott mértékű beavatkozást, valamint a gyermekek és nevelők kimerülését az, ha a többi szakemberrel közösen szervezzük meg a beavatkozásokat. Például egy szakterapeuta és az SOS Gyermekfalvak szakmai csapata közös látogatást tehet a szexuálisan bántalmazó magatartást elkövetett gyermek iskolájába, vagy a nevelő részt vehet olyan oktatáson, amit egy külső szakember és a szakmai csapat hozott létre.

Összefoglalás Ha olyan gyermekekkel dolgozunk, akik szexuálisan bántalmazó magatartást mutattak, vannak olyan általános szempontok, melyeket munkánk során alkalmaznunk kell. Ezek a szempontok a következők: a megküzdési képesség megerősítése, a gyermek múltjának és származásának tiszteletben tartása, csoportokról való gondoskodás és kapcsolatépítés. A megküzdési képesség az, melynek segítségével megbirkózhatunk a szerencsétlenségekkel. A gyermekeknek segíthetünk kialakítani azt, 7 alapvető szempont figyelembevételével: önvizsgálat, függetlenség, képesség kapcsolatok kialakítására, kezdeményező képesség, humor, kreativitás, moralitás. A fiatalok csak akkor tudják tiszteletben tartani a múltjukat és származásukat, ha kapcsolatba kerülnek az elődeikkel. Azért, hogy segítsük őket ebben, valamint elkerüljük, hogy megismétlődjenek a szenvedés időszakai az ő életükben, a felnőtt nevelőknek figyelembe kell vinniük a Szeretet Rendjeinek 3 elemét: annak joga, hogy mindenki tartozik valahova; egyensúly és hierarchia. A csoportokról való gondoskodás azt jelenti, hogy olyan tevékenységeket hajtunk végre, amelyek segítik elkerülni a szakemberek kiégését, valamint segítik a dolgozók jóllétét. A gondoskodásnak három szintje van, melyek közül az első kettő a legfontosabb: intézményi szintű gondoskodás, munkatársak közti kapcsolat ápolása (peer-to-peer) és öngondoskodás. Az SOS Gyermekfalvak számos közösségi háló tagja. Azért, hogy képes legyen tisztelettel fordulni és együttműködni más intézményekkel, ún. „törzset” kell kiépítenie. Ehhez a következőket javasoljuk: azonosítsa a hálózatot, ismerje fel az erőforrásokat, tartson rendszeres megbeszéléseket és működjön egységként a többi intézménnyel.

Befejezés A gyermekek szexuális bántalmazása megköveteli a nézőpontok, jövőbeli forgatókönyvek, továbbá a gondoskodás és felelősség megosztását is, éppen azért, hogy megvédhessük a gyermekeket. Az Útmutató célja, hogy a gyermek-gyermek közti szexuális abúzust egy „befogadó” nem pedig „kizáró” megközelítési módból vizsgáljuk. A legtöbb gyermek, aki szexuálisan bántalmazó magatartást tanúsít, ugyanolyan komoly jogsértés áldozata, mint az áldozatuk. Ezért az Útmutató célja, arra bátorítani, hogy ezt a jelenséget a maga komplexitásában megértsük, több nézőpontot vegyünk figyelembe, a megközelítési módunk vegye figyelembe a gyermekek jogait, valamint tartsuk szem előtt a közös felelősség modelljét (egyéni, családi, közösségi). Bízunk abban, hogy az ONG Paicabi és az SOS Gyermekfalvak latin-amerikai és karib-térségi szervezetei közt globális partnerkapcsolat alakul ki, mely pozitívan fogja befolyásolni a gyermekekkel végzett napi munkánkat, valamint hatással leszünk a családon belüli és gondozásban előforduló abuzív magtartás megelőzésére. Hiszünk abban, hogy a gyermek-gyermek közti szexuális abúzus láthatóvá tételével az SOS Gyermekfalvak a világ más civil szervezeteire is hatással lesz, mialatt a tevékenységünk progresszív hatást fejt ki különböző országok bizonyos irányelveire. Az együttműködés során szerzett tapasztalatot át lehet adni workshopok, kurzusok, konferenciák, valamint ennek az Útmutatónak a megírása által azoknak a civil és állami szervezeteknek, akik a gyermekek jogainak megvédésért küzdenek. Biztosak vagyunk benne, hogy az ONG Paicabi és az SOS Gyermekfalvak is elkötelezettek növelni a tapasztalatokat, a jelenséget egyre láthatóvá tenni, megelőzni és kezelni a szexuális bántalmazást, melyeket gyermekek követtek el.

Bibliográfia Amy A.; Bard D.; and Silovsky, J. (2008). Meta-Analysis of Treatment for Child Sexual Behavior Problems: Practice Elements and Outcomes. Child Maltreat, 13: 145-166. Araji, S. (1997). Sexually aggressive children: Coming to understand them. Thousand Oaks, CA: Sage. A.T.S.A., Association for the Treatment of Sexual Abusers (2006). Report of the ATSA Task Force on Children With Sexual Behavior Problems. Barudy, J., and Dantagnana, M. (2005). Los buenos tratos a la infancia. Parentalidad, apego y resilencia. University Press. Barcelona. Becker, J., and Hunter, J. (1997). Understanding and treating child and adolescent sexual offenders. In Advances in Clinical Child Psychology, vol. 19, edited by T.H. Ollendick and R.J. Prinz. New York, NY: Plenum Press, pp. 177-197. Blaske, D., Borduin, C., Henggeler, S., and Mann, B. (1998). Individual, family, and peer characteristics of adolescent sex offenders and assaultive offenders. Developmental Psychology, 25(5), 846-855. Borduin, C. and Schaeffer, C. (2001) Multisystemic treatment of juvenile sexual offenders: a progress report. Journal of Psychology & Human Sexuality, Vol 13(3-4), 25-42. Boyd N.; Hagan M.; and Cho M. (2000). Characteristics of adolescent sex offenders: a review of the research. Aggression and violent behavior 5: 137-146. Burton, D. (2000) Were Adolescent Sexual Offenders Children with Sexual Behavior Problems? Sexual Abuse: A Journal of Research and Treatment 12(1): 37-48. Burton, D.L. (2008). An exploratory evaluation of the contribution of personality and childhood sexual victimization to the development of sexually abusive behavior. Sexual Abuse: A Journal of Research and Treatment, (20)1, 102–115. Chadi, M. (2004). Las Redes Sociales en el Trabajo Social. Buenos Aires: Espacio. Chaffin, M.; and Bonner, B. (1998). Don’t shoot: “We’re your children”: Have we gone too far in our response to adolescent sexual abusers and children with sexual behavior problems? Child Maltreatment, 9, 314–316. Chaffin, M., Letourneau, E. and Silovsky, J. F. (2002). Adults, adolescents, and children who sexually abuse children: A development perspective. In Myers, J. E. B., Berliner, L., Briere, J., Hendrix, C. T., Jenny, C. and Reid, T. A. (ed.): The APSAC Handbook on Child Maltreatment (2nd ed.). Thousand Oaks, CA: Sage Publications. Díaz Morfa, J. (2003) Ofensores Sexuales Juveniles. Estudios de Juventud. No. 62/03, pp. 93-129. Duane, Y. and Morrison, T. (2004). Families of young people who sexually abuse: Characteristics, contexts and considerations. In G. O’Reilly, W. L. Marshall, A. Carr and R. Beckett (eds.), The handbook of clinical intervention with young people who sexually abuse (pp. 103–127). Hove: BrunnerRoutledge. Elkovitch, N., Latzman, R., Hansen, D., Flood, M. (2009). Understanding child sexual behavior problems: A developmental psychopathology framework. Clinical Psychology Review 29; 586–598. Fanniff, A. and Becker, J. (2005). Specialized assessment and treatment of adolescent sex offenders. Aggression and Violent Behavior 11. 265– 282. Finkelhor, D., Ormrod, R., and Chaffin, M. (2009). Juveniles Who Commit Sex Offenses Against Minors. Washington, DC: U.S. Department of Justice, Office of Justice Programs, Office of Juvenile Justice and Delinquency Prevention. Gil, E., and Johnson, T. (1994). Sexualized children: Assessment and treatment of sexualized children and children who molest. Rockville, MD: Launch. Hall, D., Mathews, F., and Pearce, J. (1998). Factors associated with sexual behavior problems in young sexually abused children. Child Abuse & Neglect, 22(10), 1045-1063. Hall, D., Mathews, F., Pearce, J., Sarlo-McGarvey, N., and Gavin, D. (1996). The development of sexual behavior problems in children and youth. Ontario, Canada: Central Toronto Youth Services. Hall, D., Mathews, F., and Pearce, J. (2002). Sexual behavior problems in sexually abused children: A preliminary typology. Child Abuse and Neglect, 26, 289-312. Hellinger, B. (2002). El centro se distingue por su levedad. Barcelona, Spain: Herder. Hellinger, B. (2006). Los órdenes de la ayuda. (ed. Rev.) Buenos Aires, Argentina: Lepik. Hunter, J., and Figueredo, A. (2000). The influence of personality and history of sexual victimization in the prediction of juvenile perpetrated child molestation. Behavior Modification, 24(2), 241–263. Hunter, J., Figueredo, A., Malamuth, N., and Becker, J. (2003). Juvenile sex offenders: Toward the development of a typology. Sexual Abuse: A Journal of Research and Treatment, (15)1.

Hunter, J. and Longo, R. (2004). Relapse prevention with juvenile sexual abusers: A holistic/integrated approach. In G. O’Reilly, W. Marshall, A. Carr, and R. Beckett (eds.) Handbook of clinical intervention with young people who sexually abuse. Sussex, UK: Brunner-Routledge. Johnson, T. and Berry, C. (1989). Children who molest: A treatment program. Journal of Interpersonal Violence, 4, 185- 203. Johnson, T. and Feldmeth, J. (1993). Sexual behaviors: a continuum. In E. Gil & T. C. Johnson (eds.), Sexualized children: assessment and treatment of sexualized children and children who molest (pp. 41–52). Rockville, MD: Launch Press. Johnson, T. (1999). Understanding your child’s sexual behavior: What’s natural and healthy. Oakland, CA: New Harbinger. Johnson, T. (2000). Sexualized children and children who molest. Seicus Report, 29(1), 35-39. Kambouropoulos, N. (2005) Understanding the background of children who engage in problem sexual behaviour, in Staiger, Petra (eds), Children who engage in problem sexual behaviours: context, characteristics and treatment, pp. 9-24, Australian Childhood Foundation, Ringwood, Vic. Letourneau, E. and Borduin, C. (2008). The Effective Treatment of Juveniles Who Sexually Offend: An Ethical Imperative. Ethics & Behavior, 18 (2–3), 286–306. Longo, R. (2002). A Holistic Approach to Treating Juvenile Sexual Abusers, In M. C. Calder (ed.) Young people who sexually abuse: building the evidence base for your practice. Dorset, Engly: Russell House Publishing. Longo, R. and Prescott, D. (2006). Current Perspectives: Working with Sexually Aggressive Youth and Youth with Sexual Behavior Problems. Holyoke, MA: NEARI Press. Melillo, A, Suarez O., and Elvio, N. (2002) Resiliencia: descubriendo las propias fortalezas. Paidos, Buenos Aires. Myers, S. (2008). Children and Young People who have Sexually Harmful Behaviours: From Fixed to Transformative Risk Assessment. Liverpool Law Review, 29(1), 51-66. Pereda, N. and Tamarit, J. (2013) Victimología Teórica y Aplicada, Huygens Editorial. Spain. Pithers, W., Gray, A., Busconi, A., and Houchens, P. (1998). Children with sexual behavior problems: Identification of five distinct child types and related treatment considerations. Child Maltreatment, 3(4), 384-406. Rasmussen, L. (2002). An integrated systemic approach to intervention with children with sexually abusive behavior problems. In M. Calder (ed.), Young people who sexually abuse: Building the evidence base for your practice. United Kingdom: RHP Publications. Rasmussen, L. (2004). Differentiating Youth Who Sexually Abuse: Applying a Multidimensional Framework When Assessing and Treating Subtypes. Journal of Child Sexual Abuse. 13 (3/4), 57-82. Rich, P. (2003). Understanding, Assessing and Rehabilitating Juvenile Sex Offenders. Hoboken, New Jersey: John Wiley and Sons. Rich, P. (2011). Understanding Juveniles Who Commit Sexual Offenses: Assessment, Treatment, and Rehabilitation, 2d ed. Hoboken, NJ: John Wiley & Sons. Swenson, C., and Letourneau, E. (2011). Multisystemic therapy with juvenile sexual offenders. In B.K. Schwartz (ed.), Handbook of Sex Offender Treatment (pp. 57-1–57-32). Kingston, NJ: Civic Research Institute. Tamarit, J. (2006). La victimología: Cuestiones conceptuales o metodológicas. In E. Baca, E. Echeburúa and J. Tamarit (eds.), Manual de Victimología. Pp. 17 – 50. Valencia: Tirant Lo Blanch. Venegas, R. (2009). CENTRO TRAFUN Programa de Prevención de Riesgo de Reincidencia sexual para niños/as y adolescentes. Revista El Observador, Vol. 4. Pp. 71-88 (SENAME four- monthly publication). Veniziano, C., Veniziano, L., & LeGrand, S. (2000). The relationship between adolescent sex offender behaviors and victim characteristics with prior victimization. Journal of Interpersonal Violence, 15(4), 363–374. Zakireh, B., Ronis, S.T., & Knight, R.A. (2008). Individual beliefs, attitudes, and victimization histories of male juvenile sexual offenders. Sexual Abuse: A Journal of Research and Treatment, 20(3), 323–351.

Útmutató problémás és bántalmazó szexuális magatartások felismeréséhez FÜGGELÉK

További bibliográfiai források A következő néhány oldalon további hasznos anyagokat ismertetünk, melyek hozzájárulhatnak a gyermeki és fiatalkori fejlődés, a nemi viselkedés és az áldozattá válás megértéséhez. Ezek olyan kézikönyvek vagy útmutatók, melyek kiegészítik ebben a dokumentumban foglaltakat. Mindegyik online is elérhető. „El Maltrato deja Huella” (UNICEF Chile, 2007): Az útmutatót az UNICEF Chile hozta létre azzal a céllal, hogy a családon belüli erőszak felfedezésénél és kezelésénél megoldásként szolgáljon. Konceptuális aspektusokat, diagnosztikai útmutatást és biztonsági terveket tartalmaz olyan szituációkra, ahol feltételezhető a családon belüli erőszak, gyermekkori szexuális abúzus vagy gyermekkori abúzus. Spanyolul a következő linken érhető el: http://www.unicef.cl/archivos_documento/208/UNICEF%20completo.pdf GUÍA CLÍNICA: „Detección y primera respuesta a niños, niñas y adolescentes víctimas de maltrato por parte de familiares o cuidadores” (MINSAL és UNICEF, 2013): Az útmutatót az UNICEF és a chilei Egészségügyi Minisztérium közösen készítette el. Többek között szó van az abúzusról, bizonyítékon nyugvó javaslatokról, valamint az abúzusra adható közvetlen válaszreakciókról és annak szempontjairól. Spanyolul a következő linken érhető el: http://web.minsal.cl/sites/default/files/files/Guia_maltrato_Valente26dic2013.pdf Guía Prevención del Abuso Sexual Infantil en las Residencias (SENAME, 2013) A dokumentumot a chilei National Service for Minors (SENAME) hozta létre olyan intézmények számára, melyek gondozást nyújtanak olyan gyermekeknek, akik érintettek erőszakos szituációkban. Három fő részből áll. Az első az abúzussal kapcsolatos konceptuális aspektusokról szól. A második olyan csoportokban használható stratégiákat mutat, melyek segítségével megelőzhető a szexuális abúzus. A harmadik rész a szexuálisan bántalmazó magatartásával kapcsolatos, még pedig olyan kritériumokat állít fel, melyek segítségével az elvárható nemi viselkedés, a problémás és a bántalmazó szexuális magatartás megkülönböztethető egymástól. Továbbá tartalmaz a tudatosság növelését, gyermek-gyermek közti szexuális bántalmazás elkerülését és megelőzését célzó javaslatokat is. Spanyolul a következő linken érhető el: http://www.sename.cl/wsename/index.php Guía Básica de Prevención del Abuso Sexual Infantil (Arredondo, 2002): A dokumentumot Valeria Arredondo Olguín szakpszichológus és ONG Paicabi állították össze. Elméleti és gyakorlati információkat tartalmaz a szexuális abúzus kezeléséről. Továbbá útmutatót tartalmaz gyermekeknek és szüleiknek tartott prevenciós workshopokkal kapcsolatban. További szövegek, könyvek és cikkek gyermekek vagy fiatalok által elkövetett erőszakról (szexuális abúzus, szexuális kizsákmányolás) megvitathatóak az ONG Paicabi honlapján. Spanyolul a következő linken érhető el: http://paicabi.cl/documentacion/centro-de-documentacion/

Gyermekkori abúzusról és szexuális abúzusról szóló szakmai dokumentumok gyűjteménye (ICASS, 2008-2012): Ez a gyűjtemény összesen öt dokumentumot tartalmaz, melyeket a spanyolországi Instituto Cántabro de Servicios Sociales és szakemberek állítottak össze. A következő dokumentumokat tartalmazza: 1. Sospecha de Abuso Sexual Infantil (Intebi, 2008). 2. Intervención Socioeducative en Acogimiento Residencial (Bravo y del Valle, 2009). 3. Intervención en Casos de Maltrato Infantil (Intebi, 2009). 4. Prevención de la Violencia Filio-Parental (Garrido, 2012). 5. Estrategias y Modalidades de Intervención en Abuso Sexual Infantil Intrafamiliar (Intebi, 2012). A dokumentumok konceptuális aspektusokat tartalmaznak, valamint javaslatokat a közbeavatkozásra. A második dokumentumban szó van a gondozásban élő gyermekek szexuális nevelésről, az ötödik rész egyik fejezete pedig a gyermekek által elkövetett szexuális abúzusról szól. Spanyolul a következő linken érhető el: http://www.serviciossocialescantabria.org/index.php?page=documentos-e-informes-porcolecciones#documentos-tecnicos Megérteni a gyermekkori szexuális viselkedéseket. Mi az, ami természetes és egészséges (Johnson, 2003) Az ismertetőt Toni Cavanagh szakterapeuta írta. Az útmutató szakembereknek és szülőknek szól, útmutatásul szolgál a gyermekek szexuális viselkedéseinek megkülönböztetéséhez és a speciális segítség megtalálásához. Részletes áttekintést ad a gyermekkori és fiatalkori fejlődésről. Angolul és spanyolul is elérhető több más szöveggel, eszközzel, könyvvel és tudományos cikkel együtt. Ezek a szexuális abúzusról, szexuálisan bántalmazó magatartásról szólnak. Spanyolul és angolul a következő linken érhető el: http://www.tcavjohn.com/products.php Niños/as que Abusan Sexualmente. Manual de Tratamiento (batres, 2003): A dokumentumot Dr Gioconda Batres pszichiáter írta, aki az erőszakos szituációkra specializálódott. A dokumentum terapeutáknak szól, valamint olyan 7 és 12 év közötti gyermekek csoportterápiáját segítheti, akik más gyermekekkel szembeni abúzusban érintettek. A 19 különböző részben számos tevékenységet ír le, a kezelés különböző szintjeinek megfelelően. Olyan szakemberek számára is hasznos lehet a könyv, akik érdekeltek a speciális közbeavatkozásban olyan gyermekekkel és fiatalokkal kapcsolatban, akik szexuálisan bántalmazó magatartást tanúsítottak. Számos olyan játékot és művészeti tevékenységet ír le, melyek az egyéni terápiában is sikerrel alkalmazhatóak. A szerző további, családon belüli erőszakról szóló művei is letölthetőek a szerző honlapjáról. Spanyolul a következő linken érhetőek el: http://giocondabatres.com/descargas/ Tratamiento Educativo y Terapéutico para Agresores Sexuales Juveniles (Redondo Illescas et al., 2012): A dokumentumot a Community of Madrid írta, egy olyan ügynökség, akik a fiatalkori bűnözők átnevelését és visszaintegrálását segíti. Ez egy kognitív viselkedéssel kapcsolatos útmutató azoknak, akik szexuálisan bántalmazó magatartásban érintett gyermekekkel/fiatalokkal foglalkoznak. A könyv tartalmaz egy munkatervet, több különböző modulra osztva, valamint számos nevelési gyakorlatot. Útmutatót nyújt, hogyan lehet speciális kezelést nyújtani, hogyan lehet tevékenységeket adoptálni. A dokumentum első része a terület jelenlegi legfrissebb eredményeit foglalja össze. Spanyolul a következő linken érhető el: http://www.ub.edu/geav/

Educagenero online portál: Ez a honlap azt a cél szolgálja, hogy számos tanulmányt ismertessen meg másokkal a szexualitásról, genderről és az együttélésről. A honlapon különböző anyagok találhatóak meg: kézikönyvek, történetek, útmutatók, videók stb.. Különböző korosztályoknak/-ról szólnak az írások (óvodáskorúak, iskolások, fiatalok és a felelős felnőttek) rengeteg témában, mint például testrészek, gondoskodás önmagunkról, randizás, szexualitás kiskorúak esetén, alternatív maszkulanitások stb.. Spanyolul a következő linken érhető el: http://www.educagenero.org/ Educar en Positivo online portál: Ez egy szülőknek szóló program, amit anonim módon lehet követni az interneten. Különböző egységekbe vagy modulokból áll, melyek a következő témákat tárgyalják: internet, családi kapcsolatok, útmutató a gyermekek viselkedéséhez, gyermekek különbségei, étel és egészség. Minden modul különböző gyakorlatokat és javaslatokat tartalmaz, melyek kivitelezhetők a gyermekekkel. A portál más forrásokat is tartalmaz, mint például videók, játékok gyermekekkel, információk különböző témákban, eszközök, melyek elősegítik a gyermek fejlődését és fórumok, ahol más szülőkkel vitathatják meg problémáikat. Ez az oldal hasznos lehet a nevelőknek vagy a szakmai csapatnak, akik velük dolgoznak. Spanyolul, angolul és portugálul az alábbi linken érhető el: http://educarenpositivo.es/index.php?lang=en Educatube online portál: Ez a honlap oktató- és didaktikai videókat közöl szülők, tanárok, tanulók részére. A videók kategóriánként vannak csoportosítva (nyelv, tudomány, társadalomtudományok, művészet stb.). Tartalmaz egy olyan csoportot is, ahol szexuális neveléssel kapcsolatos videók találhatóak meg. Ezeket az anyagokat felhasználhatják az SOS Gyermekfalvak szakmai csapatai és nevelői. Spanyolul az alábbi linken érhető el: http://www.educatube.es/

Az eszközök összefoglalása A következő oldalakon azt a három kvalitatív eszközt (listát) ismertetjük, melyek az Útmutató egyes részéiben is jelen vannak. Ezek fekete-fehérek, nyomtatható verziók. Az eszközök helyes használatához elengedhetetlen az Útmutató ehhez kapcsolódó részének elolvasása. A közzétett anyagok párokban, vagy csoportokban használhatóak fel, valamint a különböző információforrásokat kell figyelembe venni a használat során (megfigyelések a gyermekekről, a felnőttek jelentései, beszélgetések fiatalokkal, a kezdeményező hátterének vizsgálata, együttműködés az intézményi hálózattal stb.). Ezek az eszközök a következők: 1. Szexuális magatartásokat megkülönböztető eszköz: Tíz releváns kritériumot tartalmaz, a gyermek- és fiatalkori szexuális magatartások megkülönböztetésére. Ezeket a viselkedések három fő csoportba sorolhatóak: egészséges/elvárt szexuális magatartás; nem abuzív, azonban problémás magatartások; szexuálisan bántalmazó magatartások. A kritériumokat három oszlopban és két táblázatban jelenítettük meg. Az egyik táblázat a 12 év alatti gyermekekre, a másik a 12 feletti fiatalokra vonatkozik. 2. A szexuálisan bántalmazó magatartás előfordulásának kockázata: Összesen tizenkét olyan tényezőt listáztunk, melyek összefüggésbe hozhatóak a szexuálisan bántalmazó magatartás megjelenésével. Ezeket három fő csoportba osztottuk: a szexuális magatartás háttere, az áldozattá válás háttere és hatása, kontextuális és családi háttér. Az eszköz lehetővé teszi, hogy megállapítsuk a szexuálisan bántalmazó magatartás megjelenésének kockázatát, és a prevenció megkezdését. 3. Kiértékelési szempontok, hogy eldönthessük: elkülönítés a védelem érdekében vagy kibékítés és együttélés: Ez az eszköz azt a célt szolgálja, hogy meghozzuk a döntést, hogy a szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető gyermeket elválasszuk-e a családjától vagy épp ellenkezőleg, próbáljuk meg kibékíteni őket a család többi tagjával, és együtt tartani a családot. Két oszlopba rendezve mutatjuk meg az egyes esetekre vonatkozó körülményeket.

Szexuális magatartásokat megkülönböztető eszköz Értékelési szempontok gyermekek és fiatalok számára Kontextusba illesztés: A következő eszközök az ONG Paicabi közbeavatkozási, valamint a „Háromdimenziós közös felelősség” (3DSR) modelljének keretrendszerén belül készült. Az eszközök legfőbb célja, hogy útmutatót mutassanak a gyermekek és fiatalok szexuális magatartásával kapcsolatban: egészségesek-e ezek vagy problémásak. Tíz értékelési kritériumot listáztunk (a kapcsolat jellege, a kezdeményező érzései, a fogadó érzései, a viselkedés típusa, a viselkedés környezete, a viselkedés körülményei, a viselkedés tartóssága, a kezdeményező attitűdje, a szexuális tudás szintje, a szexuális érdeklődés mértéke, a kezdeményező háttere). Ezeket a kritériumokat két táblázatban foglaltuk össze és részleteztük, az egyik gyermekek számára (12 év alatt), a másik pedig fiatalok számára (12 év felett) készült. Számos megkülönböztetést szolgáló megközelítési módot, eszközt, kutatást, valamint a gyermekkori és fiatalkori szexuális fejlődésről szerzett ismereteket vettünk figyelembe az eszközök megalkotásakor. Olyan szerzők ötleteit gyúrtuk össze, mint például Araji, Johnson, Carson, Rasmussen, Hall, Pithers, Bonner, Chaffin és sokan mások, valamint az ONG Paicabi elmúlt tíz évben ezen a területen szerzett tapasztalatait. Javaslatok az eszközök helyes használatához 1. Fontos tudatosítani, hogy a gyermek magatartását értékeled, nem pedig a gyermeket vagy fiatalt magát (kerüld a megbélyegzést). 2. A normatív kritériumok használata számos veszélyt rejthet, ha átgondolatlanul alkalmazzuk őket, vagy mereven ragaszkodunk hozzájuk. Korlátozhatják például a szabadságot, vagy kontrollmechanizmusok (védekező mechanizmusok) jöhetnek létre. 3. Az eszközt használd más felnőttekkel együtt, hogy közösen vitathassátok meg a kritériumokat, és közösen jussatok egyességre. Mindez azért fontos, hogy az előítéletek vagy épp az elfogultság ne játsszon közre. 4. A kritériumok használatánál vedd figyelembe a gyermek/fiatal korát (fiatalabb vagy idősebb, mint 12 év). Minden egyes kritérium részleteiben különbözhet egymástól, attól függően, hogy a gyermek/fiatal a fejlődés mely szintjén áll. 5. Értékelj ki olyan viselkedéseket, melyek egyszerre támadók (mások személyes terébe történő betolakodás, társadalmi szabályok és törvények megszegése) és védekezők (egyéni fejlődés, ismeretek, felfedezések korlátozása). Elképzelhető, hogy több viselkedéstípus figyelhető meg egy adott esetben, szituációban. 6. Ha a gyermek/fiatal viselkedése megegyezik a táblázat egyik részében leírtakkal, akkor úgy vesszük, hogy jelen van az indikátor. A különböző kombinációknak köszönhetően, lehetővé válik, hogy megkülönböztessünk: egészséges/elvárt viselkedéseket (csak ebben az oszlopban lévő kritériumoknak felel meg); nem abuzív problémás viselkedéseket (minimum egy kritériumnak megfelel a „problémás” oszlopból, viszont egynek sem a szexuálisan bántalmazó magatartás oszlopból); és szexuálisan abuzív viselkedéseket (a szexuálisan bántalmazó magatartás oszlop első három kritériuma közül legalább az egyiket teljesíti, a vastagabb, sötétebb részen belül). 7. Vedd figyelembe, hogy nem minden problémásként kiértékelt esetben van szükség speciális segítségre. Néhány esetben csak oktató/nevelő jellegű beszélgetésre van szükség a gyermekkel/fiatallal, a környezeti

és kapcsolaton belüli határok megállapítására, vagy annak a tartalomnak a magasabb fokú ellenőrzésére, aminek a gyermek/fiatal ki van téve. 8. A következő helyzetekben van szükség speciális segítségre: a, szexuális bántalmazás; b, a problémás szexuális magatartások különböző típusai, illetve, ha számos egyezést tapasztalunk a gyermek viselkedése a problémás szexuális magatartás kritériumai közt; c, tartósan megfigyelhető problémás szexuális magatartás, ami a felnőttek nevelési, prevenciós és védelmező tevékenységeinek ellenére folytatódik; d, problémás szexuális magatartás, ami csak egyszer fordult elő, viszont akkor a szexuális abúzus kritériumait mutatta, vagy jogsértő volt (nem szexuális indikátorok). 9. A problémás szexuális magatartásokkal kapcsolatos beavatkozásokra nem feltétlenül azért van szükség, mert a gyermek/fiatal veszélyt jelent másokra, hanem, mert saját magukra jelentenek azt (bánthatják magukat, téves szexuális ötleteket vagy stratégiákat tekintenek természetesnek). Elképzelhetőek olyan szituációk is, amikor felnőttek bántják őket, kihasználva a problémás viselkedésüket, például szexuálisan bántalmazzák őket, vagy rosszul bánnak velük, azért, hogy megbüntessék őket. Továbbá, a gyermek/fiatal problémás szexuális magatartása indikátora lehet olyan erőszaknak, melynek ő volt az áldozata a múltban, vagy éppen a jelenben. Ezt mindenképpen meg kell állítani, és dolgozni a probléma megoldásán egy tanácsadó segítségével. Viselkedést megkülönböztető eszközök ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTOK GYERMEKEK SZÁMÁRA (12 ÉV ALATT) KRITÉRIUMOK

SZEXUÁLISAN BÁNTALMAZÓ MAGATARTÁS

NEM BÁNTALMAZÓ PROBLÉMÁS MAGATARTÁS Kölcsönösségen alapuló kapcsolat

ELVÁRT EGÉSZSÉGES MAGATARTÁS Kölcsönösségen alapuló kapcsolat olyan gyermekek között, akik általában együtt játszanak. Nincs hatalmi egyensúlytalanság.

KAPCSOLAT JELLEGE

Egy nem kölcsönösségen alapuló kapcsolat, mivel a gyermekek között hatalmi egyensúlytalanság áll fent.

a gyermekek között, de válogatás nélküli (olyan társak, akik általában nem kerülnek érintkezésbe vagy nem ismerik egymást). A tevékenységhez zavarodottság,

A KEZDEMÉNYEZŐ ÉRZÉSEI

A tevékenység agresszióval, vagy mások bántásának motivációjával társul (harag, düh, neheztelés, uralkodás, bosszú, irigység).

vigasz keresés vagy mások közelségének keresése társul (trauma felidézésének hatására, magányérzés, nyugtalanság vagy szomorúság miatt).

A BEFOGADÓ ÉRZÉSEI

A gyermek, aki a tevékenység fogadója, fájdalmat, sérelmet, nemtetszést fejez ki vagy panaszkodik a tevékenység során, vagy félelmet és elkerülést mutat a kezdeményező iránt a tevékenység után.

A tevékenységhez zavarodottság, vigasz keresés vagy mások közelségének keresése társul (trauma felidézésének hatására, magányérzés, nyugtalanság vagy szomorúság miatt).

A pozitív érzések (boldogság) vannak túlsúlyban, és a motiváció kíváncsisággal és örömmel társul.

Differenciálatlan. Az életkor szerinti elvárható viselkedés (szexuális játékok/érintés) vagy nem elvárható (behatolás).

Életkor szerint nem elvárható: behatolás, anális vagy orális szex, nyílt megjegyzések vagy viccek, állatokkal vagy fájdalmat okozó tárgyakkal történő szexuális érintkezés.

Életkor szerint elvárható: kérdések a szaporodásról, szexuális játékok, a test és az érzékek felfedezése.

Differenciálatlan. Lehet spontán és nyitott (pl. lopott érintés), vagy tervezett és titkos.

A viselkedés nagyfokú tervezést és titoktartást sugall.

Differenciálatlan. Egy szexuálisan bántalmazó magatartás lehet egyszeri eset vagy fennállhat tartósan.

Miután a szexuális tevékenységnek véget vet egy felnőtt, a gyermekek azonnal és sürgetően újrakezdik.

A MAGATARTÁS TÍPUSA

A MAGATARTÁS KÖRNYEZETE

MAGTARTÁS TARTÓSSÁGA

A pozitív érzések (boldogság) vannak túlsúlyban, és a motiváció kíváncsisággal és örömmel társul.

A szexuális jellegű viselkedés spontán történik, nyílt, bizalommal teli, játékos környezetben. A szexuális tevékenység alkalmilag történik, és nem kezdődik újra, miután egy felnőtt leállítja.

Differenciálatlan. A gyermek nem tekinti az abuzív viselkedést A KEZDEMÉNYEZŐ ATTITŰDJE problémának (tagadás, jelentéktelenként való feltüntetés vagy a megbeszélés elutasítása).

A SZEXUÁLIS TUDÁS SZINTJE

A SZEXUÁLIS ÉRDEKLŐDÉS MÉRTÉKE

A KEZDEMÉNYEZŐ HÁTTERE

Differenciálatlan. Kísérheti idő előtti tudás (korai felnőtt viselkedés) vagy a témáról való teljes tudatlanság (naivitás). Differenciálatlan. A szexuálisan bántalmazó magatartás kezdeményezője lehet, hogy a szexualitásra összpontosít, lehet, hogy nem. A szexuálisan bántalmazó magatartás kockázati feltételei jelen vannak. Javasolt tanulmányozni a „szexuálisan bántalmazó magatartás kialakulási esélyének felmérése erőszaknak kitett gyermekek és serdülők esetében” ellenőrzési listáját.

A gyermek elutasítást mutat, félelmet vagy szorongást, amikor a szexualitásról van szó, még akkor is, ha közelálló, megbízható személyek veszik körbe.

Szexualitás elfogadása. Pozitív hozzáállás az oktató jellegű megbeszélésekhez a fontos megbízható személyekkel.

Életkor szerint nem elvárható: idő előtti tudás (jártasság felnőtt vagy perverz témákban) vagy tudatlanság alapvető tényekben.

Életkor szerint elvárható: vannak ismeretei a szaporodásról, a test részeiről, az érzésekről és az öngondoskodásról.

Látszólag kizárólag a szexualitás áll a gyermek érdeklődésének középpontjában.

A gyermek érdeklődési és tevékenységi köre sokféle (nemcsak szexuális jellegű).

A gyermek tapasztalt már meg jogsértéseket, nehézségeket az érzelmi önszabályozás terén, elhanyagolást és/vagy erotizált környezetet.

A gyermek, a család és a környezet nem mutat abuzív viselkedés megjelenésére utaló kockázati tényezőket vagy korábbi problémás szexuális magatartásra utaló jeleket.

Viselkedést megkülönböztető eszközök ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTOK GYERMEKEK SZÁMÁRA (12 ÉV FELETT) KRITÉRIUMOK KAPCSOLAT JELLEGE

SZEXUÁLISAN BÁNTALMAZÓ NEM BÁNTALMAZÓ MAGATARTÁS PROBLÉMÁS MAGATARTÁS Nem kölcsönösségen alapuló kapcsolat, mivel a fiatalok között hatalmi egyensúlytalanság áll fent.

Kölcsönösségen alapuló kapcsolat serdülők között, de válogatás nélküli (promiszkuitás vagy idegenekkel).

ELVÁRT EGÉSZSÉGES MAGATARTÁS Kölcsönösségen alapuló kapcsolat olyan serdülők között, akik valamennyire ismerik egymást. Nincs hatalmi egyensúlytalanság.

A KEZDEMÉNYEZŐ ÉRZÉSEI

A tevékenységhez zavarodottság, vigasz A tevékenység agresszióval, vagy A pozitív érzések (boldogság) keresés vagy mások közelségének mások bántásának motivációjával vannak túlsúlyban, és a motiváció keresése társul (trauma felidézésének társul (harag, düh, neheztelés, örömmel vagy kölcsönös hatására, magányérzés, nyugtalanság vagy uralkodás, bosszú, irigység). szimpátiával társul. szomorúság miatt).

A BRFOGADÓ ÉRZÉSEI

A kamasz, aki a tevékenység fogadója, fájdalmat, sérelmet, A tevékenységhez zavarodottság, vigasz A pozitív érzések (boldogság) nemtetszést fejez ki vagy keresés vagy mások közelségének vannak túlsúlyban, és a motiváció panaszkodik a tevékenység során, keresése társul (trauma felidézésének örömmel vagy kölcsönös vagy félelmet és elkerülést mutat hatására, magányérzés, nyugtalanság vagy szimpátiával társul. a kezdeményező iránt a szomorúság miatt). tevékenység után. Életkornak megfelelő (simogatás, Áthág társadalmi normákat vagy vagy szex a társakkal, érdeklődés törvényeket (szexuális kontaktus erotikus tárgyak és azok használata állatokkal, pénz vagy eszközök cseréje iránt, viccelődések és beszélgetések társakkal, erőszak alkalmazása, kemény a társakkal). Nem hágja át a pornó használata). társadalmi normákat vagy a törvényeket.

A MAGATARTÁS TÍPUSA

Differenciálatlan. Lehet nem tervezett (pl. lopott érintés) vagy tervezett, titkos.

MAGATARTÁS KÖRNYEZETE

A viselkedés nem veszi figyelembe a privát A viselkedés bizalommal teli Differenciálatlan. Lehet spontán szférát (exhibicionizmus vagy leskelődés), környezetben fordul elő, és nyitott (pl. lopott érintés), vagy bármikor és bárhol előfordul, vagy felelősségteljesen, a privát szféra tervezett és titkos. felelőtlen módon (önmagára és másokra tiszteletben tartásával. való tekintet nélkül) történik.

A MAGATARTÁS TARTÓSSÁGA

A KEZDEMÉNYEZŐ ATTITŰDJE

A SZEXUÁLIS TUDÁS SZINTJE

A SZEXUÁLIS ÉRDEKLŐDÉS MÉRTÉKE

A KEZDEMÉNYEZŐ HÁTTERE

Differenciálatlan. Egy szexuálisan Bár a problémás viselkedést egy felnőtt bántalmazó magatartás lehet tisztázta és leállította, a serdülő egyre egyszeri eset vagy fennállhat sürgetőbben vagy nagyobb titkolózás tartósan. mellett folytatja.

Figyelembe véve a hormonális változásokat, elképzelhető, hogy valamilyen problémás szexuális magatartás időnként fellép.

Differenciálatlan. A serdülő előfordulhat, hogy nem tekinti a A serdülő elutasítást mutat, félelmet vagy bántalmazást problémának szorongást, amikor a szexualitásról van (tagadás, jelentéktelenként való szó. feltüntetés vagy a megbeszélés elutasítása).

A szexualitás elfogadása. Pozitív hozzáállás az oktató jellegű megbeszélésekhez a fontos, megbízható személyekkel.

Differenciálatlan. Kísérheti merev Életkornak nem megfelelő: merev felfogás vagy torzult tudás, vagy felfogások (szexizmus vagy homofóbia) teljes tudatlanság. vagy az elvárt ismeretek hiánya.

Életkornak megfelelő: az alapvető tények, fejlődési változások, szexuális válasz, szexuális sokféleség megértése, öngondoskodás.

Differenciálatlan. A szexuálisan Látszólag kizárólag a szexualitás áll a A serdülő érdeklődési és bántalmazó magatartás serdülő érdeklődésének középpontjában. tevékenységi köre sokféle (nemcsak kezdeményezője lehet, hogy a Társaktól való elszigetelődés. szexuális jellegű). szexualitásra összpontosít, lehet, hogy nem. A szexuálisan bántalmazó A serdülő, a család és a környezet magatartás kockázati feltételei A serdülő tapasztalt már meg nem mutat abuzív viselkedés jelen vannak. Javasolt jogsértéseket, nehézségeket az érzelmi megjelenésére utaló kockázati tanulmányozni a „szexuálisan önszabályozás terén, elhanyagolást tényezőket vagy korábbi problémás bántalmazó magatartás kialakulási és/vagy a szexuális erőszak szexuális magatartásra utaló esélyének felmérése erőszaknak szocializációját. jeleket. kitett gyermekek és serdülők esetében” ellenőrzési listáját.

A szexuálisan bántalmazó magatartás előfordulásának kockázata Kontextusba illesztés: A következő listát az ONG Paicabi közbeavatkozási és a „Háromdimenziós közös felelősség” (3DSR) megközelítési módjai alapján készítettük el, azért, hogy sikeressé tegyük az együttműködést más intézményekkel (nevelőotthonok, védelmi programok és egyéb gondozási programok). Két eszközt hoztunk létre az ONG Paicabi tíz éves tapasztalata, a legutóbbi kutatások és fogalomalkotások alapján. Számos író ötletére alapoztunk, például Bonner, Pithers, Hall, Johson, Rasmussen, Marshall, Miccio-Fonseca ötletire. A kvalitatív eszközöket speciálisan az olyan esetek és szituációk azonosítására alakítottuk ki, amikben: 1. A gyermekek szexuálisan bántalmazó magatartás áldozataivá válhatnak, melyet társaik követtek el. A lista azt a hét kritériumot tartalmazza, melyek növelik a gyermek sebezhetőségének kockázatát. 2. Olyan szituációk, melyekben a gyermek a társai ellen szexuálisan bántalmazó magatartást követett el. Tizenkét kockázatot jelölő indikátort mutatunk be, a következő részekre osztva: a szexuális viselkedések háttere, jogsértések történetei és hatásai, és végül a családi és kontextuális körülmények. A második eszköz esetén „A szexuálisan bántalmazó magatartás előfordulásának kockázata azoknál a gyermekeknél és fiataloknál, akik maguk is erőszak áldozatai (voltak)”, ha az indikátorok közül négy jelen van, akkor ezt kockázatos szituációnak tekintjük. Ha az indikátorok közül hat jelen van, akkor magas kockázatról beszélünk. Ha megkülönböztettük a sérülékenységgel vagy kockázattal járó szituációkat, akkor az intézményeknek a csapatokkal egyetértésben megelőző tevékenységeket kell folytatniuk. Különböző megelőző stratégiákat alkalmazhatnak: megerősíthetik a gyermek felügyeletét; taníthatnak a felnőtteknek a gyermekeket féken tartó és kezdeti támogató stratégiákat, megváltoztathatják a fizikai helyeket; megváltoztathatják a kapcsolatok dinamikáját; elkülöníthetik a gyermeket vagy fiatalt a sebezhető csoporttól; taníthatnak az öngondoskodásról a csoportnak; feldolgozhatják egy tanácsadóval közösen az erőszakos történéseket; kezelniük kell a fejlődési rendellenességeket; előnyben részesíthetik az olyan stratégiákat, amik segítenek konfrontálódni a kockázatos szituációkkal; fókuszálhatnak speciális területeken történő vagy bizonyos tünetek jelenléténél szükséges beavatkozásokra. Olyan tényezők, melyek sebezhetővé tesznek másokat a társak által elkövetett szexuálisan bántalmazó magatartásban: A szexuálisan bántalmazó magatartás áldozattá válás kockázati tényezői Igen Nem Lányok Fiatalabb gyermekek (8 év alatti fiúk, 12 év alatti lányok) Speciális szükségletek (Intellektuális képességzavarok) Elnyomott működés (félénkség, alávetettség, szocializációs izoláció) Erotizált viselkedés (szexualizált szocializáció) Hiányos tudás a szexualitásról és az öngondoskodásról Korábbi szexuális erőszak (ami nem lettek kezelve)

Megbecsülni a szexuálisan bántalmazó magatartás előfordulásának kockázatát:  A szexuális viselkedés háttere o A szexualitás mint kapcsolatépítő stratégia: A gyermek, serdülő vagy fiatal a szexualitást szocializálódásra, baráti kapcsolatok kialakítására használja. Gyakran vagy kitartóan invitál másokat (felnőtteket, idegeneket is) arra, hogy vegyenek részt erotikus játékokban azért, mert barátkozni akar, vagy azt szeretné, ha megszeretnék. o A szexualitás mint érzelmi stratégia: A gyermek, serdülő vagy fiatal arra használja a szexualitást, hogy megváltoztassa vagy csökkentse a negatív érzéseket (az olyan szituációkban, amikben a következőket érzi: magányosság, magára hagyottság, szomorúság, csüggedtség, frusztráció, unottság stb.). Ezekben az esetekben a gyermek vagy fiatal gyakran folyamodik maszturbációhoz, erotikus játékhoz, pornográfiához stb.. o Más problémás szexuális magatartások korábbi megjelenése (PSZM): A gyermek, serdülő vagy fiatal korábban mutatott már PSZM-et (különböző fajtáit vagy egyet tartósan), mint például korai (nem a korának megfelelő) szexuális érdeklődés és ismeretek, megnövekedett érdeklődés pornográfia iránt, szexuális viselkedés, mely során nem tiszteli a személyes teret, szexuális kontaktus állatokkal, a szexuális felvilágosítás kerülése, vagy idegenkedés attól stb.. o A normatív egyéni fejlődés jellemzői: Fiúgyermekek, fiatal fiúk, akik épp elérik vagy épp beléptek a pubertáskorba (10 éves kor felett). A lányok kisebb eséllyel vesznek részt szexuálisan bántalmazó magatartásban.  Az áldozattá válás háttere és hatása o Szexuális erőszak és domináns apa figura elfogadása/szocializálása A gyermek, serdülő vagy fiatal erőszaknak volt kitéve, ez lehet szexuális vagy genderrel kapcsolatos erőszak, mint például szexuális abúzus, ki volt téve szexuális szituációknak, vagy explicit, kemény pornográfiának, vagy szemtanúja volt családon belüli erőszaknak (gender alapú erőszak). Úgy tűnik, a gyermek vagy fiatal jóváhagyja, elfogadja az erőszak e formáit (szexista attitűdöt vagy dominanciát mutat más fiatalabb gyermekek, lányokkal/nőkkel szemben). o Nehézségek a személyek közti határok megállapításánál/betartásánál: A gyermek, serdülő vagy fiatal nem érti, mit jelent a magán vagy személyes tér, vagy az intim testrészek. Például: az idegenekhez túlzott szeretettel és közvetlenséggel közelít; megöleli őket vagy az ölükbe ül; megérinti a saját genitáliáit, megsimogatja a fenekét vagy a mellét miközben beszél; WC-re vagy magán/zárt szobákba bemegy mások után, vagy leskelődik. o Dühkezelési problémák: A gyermeknek, serdülőnek vagy fiatalnak problémái vannak az önkontrollal, a negatív érzések csillapításával, a jóleső érzések késleltetésével, és előbb cselekszenek, mint gondolkodnak. A gyermeknél, serdülőnél, fiatalnál különböző problémákat diagnosztizáltak: figyelemzavart, viselkedési zavart, válogatás nélküli kötődést másokhoz, dühkezeléssel kapcsolatos problémákat, káros szerek fogyasztását. o Nehézségek az erőszakról alkotott kép megváltoztatásában A gyermek, serdülő vagy fiatal nem kapta meg a megfelelő speciális segítséget, hogy túljusson az erőszak okozta problémákon, vagy ő maga utasítja el a terápiát, problémái vannak a szakemberekkel való kapcsolat kialakításával, valamint azzal, ha támogatást, stabilitást, biztonságot kap a környezetéstől.  Családi és kontextuális háttér o Családi diszfunkció: A gyermek, serdülő vagy fiatal a család jelenlegi felállásában problémákat tapasztalt az családi összetartozással (kohézió) és az alkalmazkodással. Ez köszönhető annak, hogy nem elég erős a családhoz tartozás érzése és a családi identitástudat. Másik ok lehet, hogy a család egyes tagjainak szerepei, valamint magánterületei nincsenek megfelelő módon definiálva. Az is elképzelhető, hogy a család túl mereven fogadja a változásokat, egy változás kaotikus szituációt szül a családon belül. o Szituációk, melyeket stressz és düh jellemez A gyermek, serdülő vagy fiatal azt tapasztalta, hogy megnövekedtek, állandósultak vagy vissza-vissza térnek azok az érzései, amikor nagyfokú dühöt érez. Ezek az érzések a következők lehetnek: harag, irigység, bosszú, düh, retorzió másokkal szemben. Elképzelhető, hogy frusztrációt, haragot érez a jelenlegi környezete vagy családi változások miatt (elkülönítés, gyász, lakóhely- vagy iskolaváltás stb.). o Kiváltó tényezők (sexual triggers) a környezetben A gyermek, serdülő vagy fiatal olyanokkal él együtt, akiknek problémás a szexuális magatartásuk, ki van téve pornográfiának vagy szexuális kapcsolatnak, vagy olyan felnőttekkel él, akik kizárólagos hatalmat és erőt adnak a kezükbe, melyet más sebezhető gyermekek, serdülők, fiatalok (lányok, akik fiatalabbak, fogyatékosok, félénkek) felett gyakorolhat. o A család szexuális előtörténete A vér szerinti család előtörténetében több generációnál előfordult szexuális abúzus (gyermekek, szülők, nagyszülők stb., akár áldozatai, akár elkövetői voltak annak). A jelenleg felelős felnőtt nem dolgozta fel megfelelően, nem értette meg az abúzust (titokban tartották, természetesnek vették, vagy néhány tünet megjelent a felnőtteknél, azaz az abúzus következményei felnőttkorban, vagy hosszabb távon megjelennek stb.).

Kiértékelési szempontok, hogy eldönthessük: elkülönítés a védelem érdekében vagy kibékítés és együttélés Kontextusba illesztés: A következő listát az ONG Paicabi közbeavatkozási és a „Háromdimenziós megosztott felelősség” (3DSR) megközelítési módjai alapján készítettük el, azért, hogy segítsük az olyan gyermekekkel, serdülőkkel végzett munkát, akiket szexuálisan bántalmaztak (szexuálisan bántalmazó magatartás). Ezt a kvalitatív eszközt kifejezetten azért fejlesztettük ki, hogy az egyes esetek kiértékelését segítse, valamint lehetővé tegye a csapatok közti párbeszédet, hogy megállapíthassák, hogy mi a legmegfelelőbb: az elkövető kiemelése, vagy a kibékítése az áldozattal és a családdal. Ehhez számos tényezőt figyelembe kell vennünk, mint például: annak kockázatát, hogy a bántalmazás ismét megtörténik; az érintett gyermek vagy serdülő szükségleteit (a szexuálisan bántalmazó magatartás kezdeményezője és áldozata); gyermekek és fiatalok jogait, a felnőtt nevelők kapacitását és attitűdjét stb.). Ez az eszköz számos esetben hasznos lehet, például, ha a szexuálisan bántalmazó magatartás családon belül, egy intézményen belül (lakóhely, iskola), vagy más gondozási alternatíván belül történt (közösség alapú SOS-család, nevelőotthon stb.). Különösen hasznosak lehetnek a kritériumok annak megvitatásánál, hogy a szexuálisan bántalmazó magatartás kezdeményezőjét és áldozatát külön kell-e választani, vagy a szexuálisan bántalmazó magatartást elkövetett fiatal a gondozásba egy bizonyos idő után visszaintegrálható-e, lehetőség van-e az szexuálisan bántalmazó magatartás kezdeményezője és áldozata között újra kialakítani egy kapcsolatot, ha rokoni kapcsolatban állnak egymással, továbbá a szexuálisan bántalmazó magatartás elkövetőjének sürgős kiemeléséről, azért, hogy megvédhessük őt. Javaslatok az eszközök helyes használatához 1. Emlékezz arra, hogy nem felnőtt szexuális bűnözőkkel dolgozol, hanem gyermekekkel/serdülőkkel, akiknek védelmező és stabil környezetre van szükségük. 2. Kerüld az automatikus döntéseket, helyette minden egyes esetet elemezz külön kritériumról kritériumra. Továbbá más felnőttekkel (nevelők, szakmai csapat, más programok szakemberei) együtt jussatok egyezségre az adott esetben, és vedd figyelembe a gyermekek/serdülők igényeit és véleményét (szexuálisan bántalmazó magatartás elkövetője, áldozata, társak). 3. Vedd figyelembe, hogy az elkülönítés nem minden esetben szükséges, sok esetben káros, kontraproduktív vagy akár jogsértő is lehet. 4. Tartsd észben, hogy a két oszlopban nyolc kritériumot részletezünk (a szexuálisan bántalmazó magatartás súlyossága, a felnőtt nevelők erőforrásai, az áldozat igényei és attitűdje, a szexuálisan bántalmazó magatartással kapcsolatos konfliktus dinamikája, szexuálisan bántalmazó magatartást kiváltó okok, olyan szituációk, melyekben megvalósul a szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető védelme, és olyanok, amikor erőszakosan bánnak velük, a szexuálisan bántalmazó magatartás kezdeményezőjének attitűdje és a csapatok közös véleménye). Minden kritérium annak megfelelően van kifejtve, hogy az elkülönítés (bal oldali oszlop), vagy a családdal maradás (jobb oldali oszlop) javasolt-e. A szakember ahhoz a leíráshoz (négyzethez, oszlophoz) tegyen X-et, mely az adott kiértékelendő szituációhoz leginkább hasonlít.

5. Az eszköz használatával megállapítható, hogy az adott esetben melyik megoldás (együttélés, elkülönítés) a legmegfelelőbb, a végső döntést ez alapján hozzuk meg! 6. Az eszköz használata után lehet néhány pont, ami még további munkát igényelnek, mielőtt a szexuálisan bántalmazó magatartás elkövetőjét eltávolítanánk a csoportból, bent tartjuk a csoportban, vagy visszaintegráljuk a csoportba. Így segít meghatározni a jó döntéseket és a munka céljait. 7. Általánosságban azt javasoljuk, hogy a gyermekeket/serdülőket ne különítsük el a családjuktól vagy gondozásból, ahol eddig éltek. Az eltávolítás alternatívájaként törekedni kell megelőző stratégiák adoptálására; kerülni kell a „kirekesztést” és „eltávolítást”, alkalmazni kell az egyéni, családi, kontextuális és intézményi szinten megosztott felelősség modelljét.

Kiértékelési szempontok, hogy eldönthessük: elkülönítés a védelem érdekében vagy kibékítés és együttélés ELKÜLÖNÍTÉS A VÉDELEM ÉRDEKÉBEN Nagyon súlyos szexuálisan bántalmazó magatartás: A bántalmazás fizikai erőszak volt, testi erőt vagy fenyegetést alkalmazott az elkövető; vagy többször megismétlődött ugyanazzal vagy egy másik áldozattal. A gyermek negatív attitűdje: A szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető gyermek vagy serdülő tagadja, ami történt, nem tekinti problémának, nem bánta meg, nem ért egyet a változással, és nem érez együtt az áldozattal. A felnőttek negatív attitűdje: A nevelők nem ismerik be, hogy szexuálisan bántalmazó magatartás fordult elő (tagadják, azt állítják, hogy hazugság, csak játék vagy félreértés volt), nem érzik, hogy ők is felelősek, a gyermeket/serdülőt hibáztatják, és nem éreznek együtt az elkövetővel és áldozattal sem. A felnőttek erőforrásai: A fontos (significant) felnőttek megértik, hogy szükség van az elkülönítésre, és vannak erőforrásaik, melyek segítségével végrehajtják azt. Képesek arra, hogy másokat úgy informáljanak arról, ha egy gyermek elhagyja a jelenlegi helyét, ahol eddig élt, hogy nem bélyegzik meg őt. Elő tudják készíteni a szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető gyermek visszaintegrálását a jövőben, látogatják őt, fenntartják a kapcsolatot, amíg máshol van. A bántalmazott személy szükségletei: Az áldozat különböző tüneteket mutat, amikor a szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető gyermek közelében van; szükség van (külső) tanácskozásra. Például: az áldozat fél, ideges, ingerlékeny, rémálmai vannak, regresszív viselkedést mutat, a szexuálisan bántalmazó magatartás kezdeményezőjét távol akarja tartani, vagy azt akarja, hogy hagyja el a házat. A konfliktus dinamikája: Ha az elkövető a családdal marad, akkor jellemző lehet, hogy (a szülők, más gyermekek/serdülők) természetesnek tekintik, lebecsülik, vagy titkolják a szexuálisan bántalmazó magatartást, az áldozat állítását, vagy nem hiszik, hogy szexuálisan bántalmazó magatartásról van szó. Kiváltó okok: Az együttélés olyan kapcsolati dinamikával jár együtt, amik elősegítik a szexuálisan bántalmazó magatartás kialakulását (lehetséges okok), mint például: szimbiózis vagy túlzott közelség (személyek közti terek hiánya), túlzsúfoltság, a gyermeket/serdülőt fiatalabbnak tekintik, mint amennyi, ezért ő saját magát is a fiatalabbakhoz sorolja, túlféltés vagy torz hierarchia (a gyermek nagyobb hatalommal rendelkezik, mint a többiek, előnyben részesítik a többiekkel szemben). Kockázatos vagy erőszakos szituációk: Ha a szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető gyermek továbbra is a

KIBÉKÍTÉS ÉS EGYÜTTÉLÉS Kevésbé súlyos szexuálisan bántalmazó magatartás: A bántalmazás nem fizikai erőszak volt, testi erőt vagy fenyegetést nem alkalmazott az elkövető; vagy egyszeri eset volt, és nem volt több áldozat. A gyermek pozitív attitűdje: a gyermek elismeri tettét, megérti, miért problémás és káros, amit tett, megbánta a dolgot, és együtt érez az áldozattal. A felnőttek pozitív attitűdje: A nevelők beismerik, hogy szexuálisan bántalmazó magatartás történt, vállalják a felelősséget (az ő hibájuk is, nem volt megfelelő a gyermek felügyelete), a szexuálisan bántalmazó magatartást problémának látják, és együttérzést mutatnak. A felnőttek erőforrásai: A fontos felnőttek megértik a kibékítés vagy az együttélés szükségességét, és vannak erőforrásaik, melyek segítségével kivitelezik azt. Fenn tudják tartani a felügyeletet a gyermek felett, el tudják kerülni a gyermek megbélyegzését, tudják kezelni a szituációt másokkal, és támogatást nyújtanak. A bántalmazott személy attitűdje: Az áldozat készen áll a kibékítésre vagy az együttélésre, elfogadja, hogy ez szükséges és nem érzi magát fenyegetve. Például: nincsenek súlyos tünetei, a tünetek enyhülése figyelhető meg, és a szexuálisan bántalmazó magatartás kezdeményezője és az áldozat közötti pozitív kapcsolat fenntartható, annak ellenére, hogy a bántalmazásra mint probléma tekintenek. A konfliktus dinamikája: Az elkülönítés együtt jár a szexuálisan bántalmazó magatartás titkolásával, a felnőttek nem osztoznak a felelősségben, a szexuálisan bántalmazó magatartás elkövetőjét kirekesztik, vagy hibáztatják, megbélyegzik vagy cserbenhagyják. Kiváltó okok: Az elkülönítés olyan kapcsolati dinamikával jár együtt, melyek kiválthatják a szexuálisan bántalmazó magatartást (lehetséges okok), mint például: elhanyagolás, cserbenhagyás (az elkülönítést el kell kerülni, mert az áldozattá válás élményei megismétlődhetnek), a valahova tartozás érzésének hiánya, elkülönülés érzése (a gyermek nem érzi, hogy a csoport része lenne, nem motivált, hogy ne legyen tiszteletlen), vagy önálló felnőttként tekintenek, aki szexuális tapasztalatokat gyűjtött mint felnőtt. Szükség van a védelmező közelségre: A szexuálisan bántalmazó magatartás-ért felelős

családdal marad, elképzelhető, hogy erőszak áldozata lesz. Megbélyegzik, hibáztatják,vagy folyamatosan emlékeztetik a szexuálisan bántalmazó magatartásra; megfenyegethetik veréssel, vagy abúzust követnek el ellene, mint az büntetés egyik formája (a szülők vagy a társak). A rossz bánásmód egyik formája, ha cserbenhagyják, vagy kirekesztik a gyermeket/serdülőt a szexuálisan bántalmazó magatartást követően. Egyetértés a csapaton belül: A csapatokon belül egyetértenek az elkülönítésről. Egyetértés van az intézményen belül és/vagy más programokkal, intézményekkel, akik szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető gyermekekkel/serdülőkkel és a szexuálisan bántalmazó magatartás áldozataival foglalkoznak.

gyermeknek/serdülőnek szüksége van a szeretetre, támogatásra. Ez arra utal, hogy szükséges a kibékítés, és a családdal kell maradnia. A gyermek azt mondja, hogy nem akarja elhagyni a helyet, vagy vissza akar térni a családjához, pozitív és érzelmi kapcsolat köti a csoporthoz, és itt érzi úgy, hogy megvédik és gondoskodnak róla a felnőttek. Egyetértés a csapaton belül: A csapatokon belül egyetértenek az együttélésről. Egyetértés van az intézményen belül és/vagy más programokkal, intézményekkel, akik szexuálisan bántalmazó magatartást elkövető gyermekekkel/serdülőkkel és a szexuálisan bántalmazó magatartás áldozataival foglalkoznak.

Útmutató problémás és bántalmazó szexuális magatartások felismeréséhez ONG PAICABI - SOS GYERMEKFALVAK SEGÉDLETE KÉSZÍTETTE: ONG PAICABI Az Útmutatót az ONG Paicabi hozta létre az SOS Gyermekfalvak latin-amerikai és Karib-térségi szervezeteivel történő együttműködés és kapacitásépítés keretein belül. A dokumentum a következőket tartalmazza: 1. Szempontok a gyermekkori és serdülőkori szexuális fejlődés megértéséhez, és annak problémás megjelenési formáihoz. 2. Szempontok, melyeket figyelembe kell venni gyermek és gyermek közti szexuális erőszak esetén, ami történhet családon belül, vagy más gondozási rendszerekben. 3. Javaslatok a szexuális erőszak kezelésére, ha megtörtént. 4. Áttekintés a gyermekekkel és serdülőkkel végzett munka általános szempontjairól. Szerzők: Francisco Romero Cabrera. Az ONG Paicabi pszichológusa. Jelenleg a Centro Maihue-nak dolgozik, egy olyan programban, mely súlyos gyermekkori abúzusokkal foglalkozik, valamint a Centro Trafun-nak, egy olyan programnak, ami szexuálisan abuzív viselkedésekkel foglalkozik. Konstruktivista és konstrukcionista klinikai gyakorlat mesterdiplomával rendelkezik. Előadó az University of Valparaís-on. Nelly Navarro Hernández. Az ONG Paicabi szociális munkása. Jelenleg a Centro Trafun igazgatója, egy olyan programé, ami a szexuálisan abuzív viselkedésekkel foglalkozik. Mesterdiplomás, és PHD-vel rendelkező oktató. 10 éves tapasztalattal rendelkezik a szexuálisan bántalmazó magatartás területén, és több mint 25 éves tapasztalattal a családterápia és családkonstellációban. María Inés Meyer Froese. Az ONG Paicabi pszichológusa. Jelenleg a Centru Trafun munkatársa, egy olyan programé, ami a szexuálisan abuzív viselkedésekkel foglalkozik. Diplomát szerzett a gyermekkori szexuális abuziók és családon belüli erőszak területén. Poszt-graduális diplomát szerzett a családterápia területén. Klinikai pszichológus mesterdiplomával rendelkezik.