Útmutató a békászó sas (Aquila pomarina) élőhelyének megfelelő kezeléséhez Romániában

Útmutató a békászó sas (Aquila pomarina) élőhelyének megfelelő kezeléséhez Romániában

Szerzők jegyzéke: „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesület: Tamás Papp, Szilárd Daróczi, Róbert Zeitz, Zsolt Hegyeli, István Komáromi Nagyszebeni Környezetvédelmi Hivatal: Camelia Proca, Alex Nicoară, Mihai Proca, Tibor Sos Román Madártani Egyesület: Ciprian Fântâna, Attila Matis, Sebastian Bugariu Külső szakemberek: Mihai Pop, Răzvan Popa Tervezés: Deák Attila - lanius.ro

2013

Tartalom 1. BEVEZETŐ................................................................................................................................................4

2. Magán és állami erdészeti kerületek...................................................................................42

a. Kinek szól ez az útmutató?...............................................................................................................4

b. Hol alkalmazandó az útmutató?.......................................................................................................5

5. MEZŐGAZDASÁGI TERÜLETEK ÉS LEGELŐK KEZELÉSE..................................................................................45

c. Az útmutató alapját képező tevékenységek ......................................................................................5

a. Gyepek és mezőgazdasági területek fontossága a békászó sas számára............................................45

d. A LIFE 08/NAT/R0 000501 projekt „A békászó sas védelme Romániában” ...........................................6

b. Gyep és kaszálók kezelése...............................................................................................................46

e. Nemzeti jogszabályok ...................................................................................................................8

1. Domb-, és hegyvidéki mezofil gyep, kaszálók és legelők......................................................46

f. A NATURA 2000-es hálózat Romániában.........................................................................................10

2. Ártéri legelők.....................................................................................................................48

g. A kedvező védettségi állapotról.....................................................................................................10

d) Egyéb szabályok az erdőmunkálatokra (kitermelés, hozzáférés, tárolás, stb.)..................................42

c. Mezőgazdasági területek kezelése...................................................................................................51

2. A FAJ MORFOLÓGIÁJA, ETOLÓGIÁJA ÉS ÖKÖLÓGIÁJA..................................................................................12

6. BÉKÁSZÓ SAS MONITORING.....................................................................................................................56

a. A fajra vonatkozó általános információk.........................................................................................12

7. A biológiai sofkéleség védelmének a finanszírozása................................................................................58

b. A faj egy területen való jelenlétével járó közvetlen és közvetett előnyök..........................................15

a. A jelenlegi helyzet elemzése...........................................................................................................58

c. A faj szükségletei a fészkelőhelyeken..............................................................................................17

b. Finanszírozási források a biológiai sokféleség védelmére Romániában.............................................59

d. A faj szükségletei a táplálkozó területeken.....................................................................................20

1. LIFE program......................................................................................................................59

3. VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK ......................................................................................................................24

2. Környezeti Szektoriális Operatív Program (POS Környezet)...................................................60

3. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (PNDR) .................................................................................60

4. Egyéb természetvédelmi finanszírozási programok.............................................................62

a) A fészkelőhelyen...........................................................................................................................24

1. A fészkelőhely elvesztése....................................................................................................24

2. Zavarás a fészkek körül.......................................................................................................28

b) A táplálkozási területen.................................................................................................................30

1. A mezőgazdasági területek jelenlegi használati rendszerének a módosulása.......................30

2. A legelők eltűnése vagy leromlása......................................................................................30

c) Egyéb veszélyek.............................................................................................................................32

4. AZ ERDEI ÉLŐHELYEK KEZELÉSE A SAS JAVÁRA............................................................................................35

a. Az erdei élőhelyek fontossága a faj számára....................................................................................35

b. Fő javasolt intézkedések.................................................................................................................35

c) Az érdekelt felek felelősségei..........................................................................................................41

1. Az Natura 2000-es területek adminisztrátorai és/vagy gondnokai........................................41

Használt rövidítések: SPA – Különleges Madárvédelmi Terület (Special Protected Area) APM – Környezetvédelmi Ügynökség HNV – Magas Természeti Értékű Gyep PNDR – Nemzeti Vidékfejlesztési Terv FSC – Forestry Stewardship Council (Erdőgondnoksági Tanács) EU – Európai Unió C.E. – D.G.M. – Európai Bizottság – Általános Környezetvédelmi Igazgatóság

4

BEVEZETŐ

1. BEVEZETŐ a. Kinek szól ez az útmutató? A békászó sas specifikus életterének kezelési útmutatója elsősorban azoknak szól akik a Különleges Madárvédelmi Területeket (SPA) kezelik a Natura 2000-es hálózat keretén belül, amelyben a békászó sas (Aquila pomarina) jelen van, különösképpen a 12 romániai SPA, ahol ennek a fajnak a legjelentősebb populációja található. (lásd a b. szakaszt). A Natura 2000-es területek többségére, amelyek Románia Európai Uniós tagállami kötelezettségei közé tartoznak, a Környezetvédelmi Minisztérium által kijelölt adminisztrátorok kezelési terveket hoznak létre. Ezekkel az eszközökkel megvalósulhat a Natura 2000-es hálózat fő célja: a területre kijelölt a fajok és élőhelyek védelmi állapotának fenntartása vagy javítása. Ezen kezelési tervek megvalósításának a kötelességét a román állam vállalta fel, a Madárvédelmi Irányelv kivitelezése céljából. Jelen útmutató célja, hogy a békászó sas populáció fenntartására vonatkozó lényeges védelmi intézkedéseket nyújtson a kezelési

© Eugenijus Kavaliauskas - Békászó sas

terv kidolgozásával felelős személyek számára. Az útmutatóban javasolt intézkedések alapját a békászó sas fészkelési és táplálkozási szükségleteinek a 4 éven keresztüli, terepen való tanulmányozása képezi. A Natura 2000-es terület adminisztrátora vagy gondnoka, illetve a terület kezelési tervének a kidolgozója, átveheti és alkalmazhatja ezeket az intézkedéseket a terület sajátosságai, az általa kidolgozott tanulmányok, a rendelkezésre álló adatok minősége, stb. függvényében. Ezenkívül, szélesebb skálán, az útmutató a teljes természetvédelmi ágazatnak is szolgál, azon érdekelt felek informálására, amelyek befolyásolják a természetvédelem sikerességét Romániában, úgy a környezetvédelmi hatóságok mint a természetvédelem területén tevékenykedő szervezetek. Egyéb érdekelt felek számára is hasznos lehet, mint például oktatási intézmények, helyi hatóságok, erdészeti hivatalok, magán erdészeti kerületek, mezőgazdasági hatóságok, földtulajdonosok és felhasználók, hatástanulmányt kidolgozó cégek, befektetők, helyi akciócsoportok (GAL) és a vidék-, és turizmus fejlesztés területén tevékenykedő nemkormányzati szervezetek (ONG) számára. A békászó sas a biológiai sokféleség szempontjából esernyő fajnak számít, a védelme érdekében megtett lépések kedvezőek számos más olyan faj és élőhely számára, ahol fészkel és táplálkozik. A legnagyobb veszélyt a békászó sas számára a fészkelő és táplálkozási területébe való emberi beavatkozás jelenti. A békászó sas fészkelő területének a biztosítása érdekében, az APSA-nak, ahol a faj nagy számban előfordul, jelentős területű öreg állományú erdő állandó jelenlétét kell biztosítania. A táplálkozási terület védelme érdekében fontos fenntartani a mezőgazdasági területek mozaikos szerkezetét a sas vadászterületein.

BEVEZETŐ Azt szeretnénk, ha ez az útmutató hozzájárulna a békászó sas populációk hosszú távon való fenntartásához, az erdő-, és mezőgazdasági területek megfelelő kezelésével, és azt, ha számos olyan érdekelt csoportok használná, amely a faj életterületéhez tartozik.

b. Hol alkalmazandó az útmutató? Ezt az útmutató elsősorban az APSA típusú Natura 2000-es területekre alkalmazható, amelyeket a békászó sas jelenlétének köszönhetően is neveztek ki. Romániában a 12 legfontosabb terület a faj számára a következő: 1. ROSPA0028 - Kis Küküllő dombság – Nyárád völgye 2. ROSPA0099 - Hortobágy Dombsága 3. ROSPA0098 - Fogaras Hegyalja 4. ROSPA0027 - Homoródi Dombság 5. ROSPA0029 - Alsó Maros szorosa - Lippai Dombvidék 6. ROSPA0033 - Gyergyói medence és havasok 7. ROSPA0034 - Csíki medence és havasok 8. ROSPA0069 - Alsó Maros Árterülete 9. ROSPA0082 - Bodok - Barót hegység 10. ROSPA0091 - Babadag Erdő 11. ROSPA0080-Almás - Lokva Hegység 12. ROSPAOI07 - Vânători Neamţ Az útmutatót más APSA típusú Natura 2000es területen is használható ahol a békászó sas tartózkodik, bármilyen nemzeti érdekeltségű védett területen (Nemzeti Parkok, Természeti Parkok, Rezervátumok, stb.), és nemcsak.

c. Az útmutató alapját képező tevékenységek Az útmutatóban szereplő ajánlások mögött 4 évi tanulmányozási és elemzési tevékenység áll, a LIFE 08/ NAT/RO 000501 „A békászó sas

5

védelme Romániában” projekt 3 kulcs területén: Kis Küküllő dombság – Nyárád völgye (Dealurile Târnavelor - Valea Nirajului) Hortobágy Dombsága (Podişul Hârtibaciului) és Fogaras Hegyalja (Piemontul Făgăraşului). A terep-tevékenység magába vonta a projekt csapat 11 tagját, több mint 15 önkéntest (térképezés) és 6 szakembert (a zsákmány-populáció tanulmányozására és a műholdas adatok elemzésére). A faj szükségleteit meghatározó tanulmányok és tereptevékenységek magukba foglalták: • a terepen való közvetlen megfigyelés a sas vadász-területeinek, a táplálkozási területeinek, a növényzet magasságának, valamint a táplálkozási magatartással kapcsolatos szempontok azonosítására; • tanulmányok a sas táplálkozási területeinek az összetételéről, használatuk szerinti osztályozás által (szántóföldek, kaszálók, legelők); • a felnőtt példányok 8 és a fiókák 11 műholdas jeladóval való ellátása, ezek gyűrűzéssel való megjelölése, azonosítás céljából, hogy pontos adatokat lehessen nyerni az élőhely • használatáról, de ugyanakkor a pre-migrációs területek és a vándorlási pálya azonosítása céljából, valamint a vándorlás ideje alatti és a telelő helyeken jelentkező veszélyek azonosítása céljából; • a monitorozott párok fiókáinak a meggyűrűzése, a fészekben található ételmaradékok összegyűjtése és elemzése; • a zsákmány-populációkra vonatkozó tanulmányok (kis emlősök, kétéltűek és hüllők) valamint a táplálkozási területek feltérképezése, a táplálék bőségére és a táplálkozó területekre vonatkozó adatok gyűjtése céljából.

6

BEVEZETŐ

d. A LIFE 08/NAT/R0 000501 projekt „A békászó sas védelme Romániában” „A békászó sas védelme Romániában” projektet, amely keretén belül ez az útmutató létrejött, a Szebeni Környezetvédelmi Ügynökség hajtotta végre, partnereivel együtt, a „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel és a Román Madártani Egyesülettel (SOR), 2010 január -2013 december között. A projektet az Európai Bizottság LIFE +programjának a Természet és Biológiai Sokféleség összetevője finanszírozza. A projekt fő célja az, hogy megteremtse az optimális feltételeket a békászó sas populáció jelentős százalékának a védelmi állapotának a biztosítására, az Európai Unió szintjén. A békászó sas egy ragadozó madár, amelynek fészkelő területe főleg Közép-, Kelet és Délkelet Európára korlátozódik. Úgy vélik, hogy a faj „hanyatlóban” van elterjedési területének teljes felületén, világszerte 20.000 párra becsülik fel. Románia biztosítja a faj számára az egyik legfontosabb fészkelő területet. A legújabb tanulmányok eredményeként, Romániában a békászó sas populáció 2000-2300 párra tehető, amely a faj populációjának körülbelül 22% százalékát képviseli az Európai Unió szintjén és világszinten az egész populáció 10%-át. A legtöbb fészkelő békászó sas pár Erdélyben található (7. Régió, Központ), Románia nyugati részében és a Kárpátok keleti lejtőin. Van ugyanakkor egy kisebb populáció Kelet-, Dél-Kelet és Dél-Romániában.

Projekt partnerek A Szebeni Környezetvédelmi Ügynökség egy nyilvános környezetvédelmi hatóság, az Országos Környezetvédelmi Hatóság fennhatósága alatt áll és az állami költségvetés finanszírozza.

Az APM Szeben tapasztalattal rendelkezik az európai finanszírozású projektek lebonyolításában: 4 éven át kivitelezték a Twinning R02004/ IB/EN-02 projektet „Az európai környezetvédelmi jogszabályok kivitelezése és ellenőrzése, különös tekintettel a természet védelmére - I. és II. szakasz. A Természetvédelmi osztály keretén belül a szakosodott személyzet már kezdettől részt vett a különleges madárvédelmi területek kijelölésének a folyamatában a Központi Régióban, különösen a projekt által megcélzott területeken. Az APM Szeben felelősségei közé tartozott a védett területek kezelésének a javítása és támogatása, valamint a fajok és élőhelyek védelmi intézkedéseinek a kidolgozásához való hozzájárulás. A „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesület egy non-profit szervezet, amely a madarak és természet védelmének szenteli magát, aktív a védelem, oktatás, kutatás és tanácsadás terén annak érdekében, hogy Romániában jobb körülményeket teremtsen a madarak, a vadvilág és az emberek számára. A Milvus Csoport 1991-ben jött létre, a Román Madártani Egyesület (BirdLife Romania) kirendeltségeként és 2001-ben függetlenné vált és számos országos és nemzetközi projektet bonyolított le. A szervezet tagjai biológusok, egyetemisták és doktoranduszok a biológia és a környezetvédelem terén. Legtöbb tevékenységét munkacsoportokban szervezi meg (ragadozómadarak védelme,

BEVEZETŐ vízimadarak védelme, fehér gólya védelme, emlősök védelme, monitorozás és kutatás, Natura2000-es életterek, környezeti nevelés, stb). A Milvus Csoport számos olyan programot kezel, amelyek a ragadozó madarak kutatására és védelmére szolgálnak, úgy Erdélyben mint Dobrudzsában és a Nyugati Alföldön. Emellett, a szervezet aktívan részt vesz a Natura 2000-es területek kijelölésére Romániában. A szervezet szakemberei hozzájárultak a különleges madárvédelmi területek kijelöléséhez is, a Román Madártani Egyesülettel (SOR) együtt. A békászó sas a Milvus Csoport által létrehozott Ragadozó madarak védelme munkacsoport egyik cél-faja. 2005-2007 között a Milvus Csoport elvégezte a faj populációjának egy terjedelmes, országos szintű népszámlálását.

© Lauri Mäenpää - Vadászó békászó sas

7

A Román Madártani Egyesület (SOR) 1990-ben jött létre, Birdlife International partner. Romániában a SOR a legnagyobb nonprofit szervezet a vadvilág védelme, a madarak és élőhelyük tanulmányozása területén. A szervezet célja ugyanakkor az, hogy tudatosítsa a közéletet a fenntartható fejlődés, a biológiai sokféleésg és a madarak védelme terén. 2003-tól a SOR Románia Kormányát támogatja a Natura2000-es hálózat megvalósításáért Romániában. Tevékenységek: A SOR kezeli a Fontos Madár Élőhelyek (IBAs) Programot, a ritka és veszélyeztetett madárfajok tanulmányozását és védelmét, a madarak vándorlásának tanulmányozását, bizonyos madárfajok

8

BEVEZETŐ

monitorozását, a fajok védelmére irányuló cselekvési terveket. Szerkezete: A SOR székhelye Bukarestben van. Országos lefedettségét 19 kirendeltség és két iskolai csoport biztosítja.

e) Nemzeti jogszabályok

A békászó sas és élőhelyei védelemnek örülnek a védett természeti területekre vonatkozó jogszabályok által, különösen a Natura 2000es területek kijelöléséhez kapcsolódó európai jogszabályok átültetése által. A 79/409/CCE Madárvédelmi Irányelv az az európai törvényalkotási okirat, amely szabályozza a sokféleség és egy elégségesen lakott élőhely fenntartását, megőrzését és helyreállítását Európa minden madárfaja részére. A Madárvédelmi Irányelvet a román törvényhozásba a védett természeti területek állapotáról, a természetes élőhelyek, a vad növény- és állatvilág védelméről szóló 57/2007-es SKR által módosított 462/2001es Törvény, az utólagos módosításokkal, a 154/2008-as SKR, a 329/2009-es és 49/2011-es törvény vezette be. Fontos megjegyezni, hogy

már az irányelv 1. Cikkelye megemlíti azt, hogy „Az irányelv úgy a madarakra, mint a tojásaikra, fészkeikre és élőhelyeikre is alkalmazandó”. E tekintetben, még akkor is ha a fajokat és nem az élőhelyeket jelöli, a faj számára szükséges élőhelyek védelme jogi kötelesség. Az Európai Közösség, az Európai Bíróság 2011 április 14-i határozata által úgy döntött, hogy Románia nem jelölt ki megfelelő számú és felületű területet a Madárvédelmi Irányelv 1. Mellékletében szereplő madárfajok és a vándormadarak megfelelő védelmére, megszegve ezzel az Irányelv 4(1) és (2) cikkelyeit. Ezért, Románia kiegészítésképpen új Különleges Madárvédelmi Területeket jelölt ki valamint egyes már létező területét kibővítette a 2011 október 5-i 971 sz. Határozat által. Ilyen kibővített esetek a békászó sas számára az „Alsó Maros szorosa” (Defileul Inferior al Mureşului), a „Homoródi Dombság” (Dealurile Homoroadelor), stb. Románia kötelezettségei a Madárvédelmi Irányelv kivitelezésére legfőképpen a következők: - A Különleges Madárvédelmi Területek megjelölése a nemzeti jogszabályok által; - az kezelési tervek kidolgozása és kivitelezése a

© Sos Tibor - A Békászó sas jellegzetes élőhelye a Kis Küküllő dombság – Nyárád völgye területen

BEVEZETŐ

9

Különleges Madárvédelmi Területek számára; - a védelmi állapot monitorozási terveinek a meghatározása és teljesítése; - a Natura 2000-es területekre gyakorolt projektek és programok hatásának a kiértékelése, a 57/2007 SKR 28 cikkelye szerint. Ezeket az európai törvényes előírásokat a romániai környezetvédelmi törvénykezésbe áttéve ugyanakkor az erdészeti jogszabályokkal is összhangba kell hozni. „A békászó sas védelme Romániában” LIFE projekt 2012 áprilisban a Környezetvédelmi Minisztériumnak egy sor módosítási javaslatot nyújtott be a 2011. június 3.-i 1540-es rendelethez, a faanyag összegyűjtésének határidejére, módjára és időszakára, eltávolítására és szállítására vonatkozó utasítások elfogadásért, azért, hogy az erdők kitermelésének a módja és időszakai betartsák a békászó sas faj védelmére vonatkozó törvényes kötelezettségeket, valamint azért, hogy alkalmazni lehessen a jelen útmutatóban szereplő ajánlásokat, amelyek a faj védelmének a szükségességére vonatkozó projekt tanulmányának az eredményei. A projekt a következőket ajánlja: „a védett és tudományos érdekeltségű területeken található erdőkben, a 49/2011-es törvény által jóváhagyott 57-2007-es SKR szerint, az erdészeti kerületek kötelező módon megszabnak, engedélyeken keresztül, különleges intézkedéseket a fakitermelés megfelelő lebonyolítása végett és a kitermelés figyelembe veszi a specifikus kitermelési időszakokat, a 3. mellékletnek megfelelően. Az intézkedéseket a közösségi érdekű faj és élettér védelméről szóló előírások szerint kell meghatározni, amelyek az európai szinten veszélyeztetett fajokról szóló Védett Terület kezelési Tervében és a Nemzeti Fajvédelmi Tervekben (National Action Plan) szerepelnek.” Országos szinten a békászó sast, mint minden ragadozó madárfajt, a 102/2010 sz. SKR is védi

© Eugenijus Kavaliauskas - Békászó sas

(amely a vadászatról és a vadállomány védelméről szóló 407/2006 sz. Törvényt módosítja). E jogszabály 42 cikkének, 1. bekezdése előírja, hogy „a szigorúan védett vad fajok vadászata, a törvényes feltételeken kívül, orvvadászatnak minősül és 3-tól 7 évig terjedő börtönbüntetéssel vagy 5.000-től 25.000 lejig terjedő pénzbírsággal büntethető.” A (2) bekezdés előírja, hogy „az (1). bekezdésben meghatározott cselekvések 3-tól 10 évig terjedő börtönbüntetéssel járnak, ha: a) két vagy több személy együtt követte el; b) a vadászat területén szolgálati hatáskörében vagy nyilvános hatáskörében eljáró személy követte el, valamint olyan jogi személyiségek képviselői akiknek tevékenységi köréhez tartozik a vad védelme vagy a vadászat.”

10

BEVEZETŐ

Ugyanazon törvény 2. melléklete megszabja, hogy egy illegális cselekmény esetében a kártérítés összege a békászó sasra (Aquila pomarina) 1350 euró.

f) A NATURA 2000-es hálózat Romániában A Natura 2000-es hálózat egy védett természeti területek európai hálózata, amely közösségi érdekű, reprezentatív vad fajokat és természetes élőhelyeket foglal magába. Nem csupán a természet védelméért jött létre, hanem az ember érdekében is, ezeknek a természeti gazdagságoknak a fenntartásáért és a hosszú távú társadalmigazdasági fejlődéshez szükséges erőforrások biztosításáért. A Natura 2000-es területeken engedélyezettek lesznek a hagyományos gazdasági tevékenységek, amelyek közül egyesek szükségesek a tájkép fenntartásához (például hegyvidéki gyepek), természetbarát termékek termesztése és megszerzése, vadász-, és halász tevékenységek, azzal a feltétellel, hogy a Natura 2000-es területek elérjék védelmi céljukat. A mezőgazdasági területek kitermelése viszont nem kell azon közösségi érdekű természetes élőhelyek és növényfajok leromlásához vagy pusztulásához vezessen amelyeknek köszönhetően a zónát Natura 2000-es területnek nyilvánították ki. A védett területeken nem engedélyezett olyan építkezés és infrastrukturális munkálat amely azokat az élőhelyeket és fajokat érint, amelyeknek köszönhetően az övezetet Natura 2000-es területnek nyilvánították ki. A természeti tőke védelme mellett, a Natura 2000-es hálózat fontos lehetőségeket nyújt a

BEVEZETŐ

11

fenntartható gazdasági fejlődésre, úgy az alapok vonzásának lehetősége által, mint egy hatékony gazdasági kezelés által, amely az emberek és a természet javára válik. További részletekért látogassa meg: http://natura2000.ro h t t p : / / e c. e u r o p a . e u / e n v i r o n m e n t / n a t u r e / natura2000

g) A kedvező védettségi állapotról A kedvező védettségi állapotot az Élőhelyek Irányelv és a román jogszabályok határozzák meg és egyaránt vonatkozik az élőhelyekre és a fajokra. Egy természeti élőhely védettségi állapotát azok a tényezők biztosítják, amelyek rá és a rá jellegzetes fajokra hatnak és amelyek hosszú távon befolyásolhatják elterjedtségüket, szerkezetüket és szerepüket, valamint a rá jellemző fajok túlélését. Egy természeti élőhely védettségi állapota „kedvezőnek” minősül, ha a következő feltételek teljesülnek: • természetes elterjedési övezete, és a felületek amelyeket lefed ennek a keretén belül, biztosak vagy növekedésben vannak; • megvan a sajátos szerkezete és funkciói, amelyek a hosszú távú védelméhez szükségesek, és ezek fenntartásának a valószínűsége az előrelátható jövőben nagy; • a rá jellemző fajok kedvező védettségi állapotban vannak úgy, ahogy ez a továbbiakban meg van határozva. A faj védettségi állapotát azon tényezők összessége adja, amelyek rá hatnak és amelyek hosszú távon befolyásolhatják elterjedését és az adott faj populációinak a sokaságát az Európai Unió területén belül. A védettségi állapot akkor „kedvező” amikor a következő feltételeket betartják:

© Sos Tibor - Az A. Pomarina táplálkozási és fészkelési szükségleteire alkalmas mozaikos szerkezetű táj a Hortobágy Dombsága területen

1. a faj populációinak a dinamikájára vonatkozó adatok azt mutatják, hogy ez fenntartja magát és esélye van arra, hogy hosszú távon a természetes élőhely életképes összetevőjeként fenntartsa magát; 2. a faj természetes elterjedési övezete nem csökken és a belátható jövőben nincs meg annak a kockázata, hogy csökkenjen. A lépések amelyek a kedvező védettségi állapothoz vezetnek, és amelyeket ez az útmutató tiszteletben tart, a következők: A veszélyt kiváltó tevékenység azonosítása - (felelős) → A probléma megnevezése - (az orvoslásért felelős) → Védelmi intézkedés → (az ellenőrzésért felelős) → Kedvező védettségi állapot

A békászó sas számára veszélyt jelentő tevékenységeket a 3 fejezetben, és a védelmi intézkedéseket a 4 és 5 fejezetben találjuk. Mindegyik fenyegető veszélyre egy megoldási javaslat kerül bemutatásra. Reméljük, hogy ezáltal le tudjuk fedni a veszélyeztető tényezők teljes spektrumát, amelyek meghatározzák e faj populációjának a csökkenését.

12

A FAJ MORFOLÓGIÁJA, ETOLÓGIÁJA ÉS ÖKÖLÓGIÁJA

2. A FAJ MORFOLÓGIÁJA, ETOLÓGIÁJA ÉS ÖKÖLÓGIÁJA a. A fajra vonatkozó általános információk A békászó sas egy közepes méretű ragadozó madár. A felnőtt madarak tollazata többnyire barnás, földszínű árnyalatú, világosabb részekkel, okker a fej környékén és a szárny felső részén. A fiatalok tollazata sötétebb, sötétbarna fehérsárgás és szürke pöttyökkel a szárnyon, amely folt-füzéreket alkot a becsukott szárnyon. A nyakszirtjén egy sárgás-vörös folt található. Ha a felnőtt madarak szivárványhártyája aranysárga, a fiataloké kékes szürke. Úgy mint más sas - fajok esetében, a lábtőt tollak fedik, egészen az ujjak tövéig. Az ujjai és a viaszhártyája sárga színű, a csőr és a karmok pedig feketék. Repülés közben a szárnyak lefele ívelnek, szélesek úgy a tőnél mint a vége fele, az elsőrendű evezők nagyon „ujjasodottak”. A fesztáv 140-170 cm.

© Pasi Parkkinen - Sas, zsákmánnyal a csőrében

A békászó sas elterjedési övezete nagyon szűk. Csak Európa keleti részében fészkel, Németországban, Szlovákiában, Romániában, Lengyelországban, a Balti országokban és Oroszország egyes régióiban. A Balkán félszigeten, Magyarországon és KisÁzsiában is megtalálható elszigetelten. Az öreg faállományú lombhullató erdőket kedveli, általában a dombvidéki, alföldi és árterületi tölgyfaerdőket. Egyes párok a hegyvidékbe is felmennek, ahol bükk-, és lucfenyő erdőkben fészkelnek. Olyan erdőket választ fészkelésre, amelyek közelében elég nagy legelők, nedves síkságok és mezőgazdasági területek találhatók a táplálék beszerzésére. Elsősorban rágcsálókat fogyaszt (mezei pockot). Alkalomszerűen kétéltűeket is fog (béka) és hüllőket (gyík, kígyó), még a földön fészkelő madarak fiókáit is (pacsirta, pityer, sármány).


13

Étrendjében néha jelentős százalékot tesznek ki a rovarok (tücskök, szöcskék), amelyeket a fűben fog meg, amíg a földön sétál. Általában a levegőből vadászik, vagy magas leshelyekről (pl. fák, magas bozótok, stb.). Fészkét fákra helyezi el, általában a törzs mellett, az ágak tövénél és száraz ágakból építi ezt meg. Ezt néha könnyű felismerni a nagy mennyiségű zöld leveles ágakról amelyeket a fészek széleire és belső részére helyez, és a fészkelés egész ideje alatt a fészekbe hozza. A zöld levelek hozzáadásának valószínűleg sokszoros szerepe van, ami a jelenben még nem eléggé ismert: álcázás, az ételmaradékok betakarása a paraziták és legyek ellen és a fészekben egy állandó mikroklíma fenntartása párolgás által. A tojásrakás 2 tojásból áll (ritkán 1-ből), 1-3 napos időközönként lerakva és a kotlás 40-42 (néha 3845) napot tart. A két kikelt fióka közül csak az egyik maradhat életben, a „kainizmus” jelenség miatt, amely abból áll, hogy a nagyobbik fióka megöli a

© Sos Tibor - Békászó sas fióka fészekben

© Jari Peltomaki - Repülő békászó sas

kicsit. Nálunk nem ismerünk olyan esetet, amikor mindkét fióka túlélte. Szlovákiában jegyeztek fel olyan esetet amikor mindkét fióka együtt nőtt fel, vált függetlenné, amíg sikeresen elhagyták a fészket. A fióka 50-57 nap után hagyja el a fészket, viszont még kb. 2-3 héten keresztül örül a szülők közvetlen gondozásának. A békászó sas egy hosszú távú vonuló madár. Nálunk nyári vendég, általában április közepén érkezik (ritkán, egyes példányok akár március végén is) és szeptemberben a telelő területekre vonul. Egy-egy elkésett példányt októberben is meg lehet figyelni. Nagy csapatokban vonulnak, néhány tíztől több száz példányig. Hazánkban a faj legismertebb vonulási útvonalai Dobrudzsa (Dobrogea), Maros Völgye (Valea Mureşului), Tatros völgye (Valea Trotuşului), Olt Völgye (Valea Oltului) és a Szeret Völgye (Valea Siretului). Kelet Afrikában telelnek, a Szaharától délre, de a madarak egy része Dél-Afrikába is eljut. A fiatal madarak általában nem térnek vissza azokra a területekre, ahol kikeltek, az afrikai kontinens észak-keleti

14



b. A faj egy területen való jelenlétével járó közvetlen és közvetett előnyök

Figura 1 - A jeladóval felszerelt sasok vándorlási térképe - © Milvus Group

részén maradnak amíg ivaréretté nem válnak, vagy visszatérnek Törökországba. Ritka esetekben egyes fiatal madarak Európába is eljutnak, úgy mint az Erika nevű sas, akit a LIFE projekt keretén belül a madár hátára felszerelt műholdas jeladó segítségével követtünk két éven keresztül, és aki egészen Oroszország keleti részéig eljutott (lásd http://www.pomarina.ro/RO/ blog-migraie/199-erika-uimete-din-nou). Egészen a közelmúltig kevéssé ismert faj volt, 100200 páros (Weber et al., 1994) majd 500 -1.000 páros állományra becsülve (Munteanu, 2002). Egy Románia területén elvégzett részletes tanulmány alapján, a nemzeti szintű állományt kb. 2.000 párra

A békászó sas ragadozó madár, amelynek a jelenléte egy adott területen azt mutatja, hogy a helyi lakosság által végzett tevékenységek összhangban vannak a természet törvényeivel, anélkül, hogy ezt lényegesen befolyásolnák. A madár jelenléte egy jó jel bármely olyan terület számára, amely természeti értékei által akarja magát előmozdítani. A mezőgazdasági kártevők írtásából származó előnyök. A békászó sas elsősorban mezei pockokkal táplálkozik - a termések kártevőinek tekintik - ami csökkenti a vegyi anyagok használatát, amelyek úgy a talajra mint a gabonára is hatással vannak; ez egy jó érvnek számít, hogy az innen származó termékeket „egészségesnek „ tanúsítsák. Agrár-környezeti intézkedésekből származó hasznok. A sas táplálkozási területeit

becsüljük. Viszonylag új források szerint a globális populációt 13.000-16.600 párra becsülik (Génsbøl & Thiede 2004), de úgy tűnik, hogy ezt egy kissé alábecsülték. A fészkelő békászó sas populációnak két külön élőhelyre van szüksége a túléléshez, mivel a faj erdőkben fészkel és táplálékát nyílt, szomszédos területeken szerzi be. A fészkelő és táplálkozó elterjedési övezet védelmét párhuzamosan kell végezni, mert bármelyikük elvesztése a faj eltűnéséhez vezethet egy bizonyos területen.

© Sos Tibor - Sas, csőrében Arvicola amphibius

15

különösképpen a nem leromlott és jól karbantartott legelők és kaszálók képviselik, ahol sokféle faj létezik. A sasok táplálékforrását, a kis rágcsálókon kívül, rovarok, kétéltűek vagy hüllők is képezik. Mindezen fajok jelenléte egy adott területen nyilvánvaló jelei a nagy természeti értékű legelőknek. A kaszálók és legelők ahol a békászó sasok táplálkoznak, Európában az utolsó érintetlen ökológiájú, hagyományos legelők közé tartoznak. A külterjes gazdálkodás, a vegyes gazdálkodás mellett, a minimális mennyiségben (vagy egyáltalán nem) használt műtrágya és a külterjes legeltetés lehetővé tették egy igen változatos spontán növényvilág és vad állatvilág túlélését, az úgynevezett Magas Természeti Értékű gyepekét (HNV). Ezen feltételek lehetővé teszik egy jelentős békászó sas populáció jelenlétét ezeken a területeken, valamint a gazdák számára a Nemzeti Vidékfejlesztési Program (PNDR) 2. melléklete keretén belül az Agrár-Környezeti Intézkedések 214 Nagy Természeti Értékű Gyepekhez való hozzáférését. Ezen túlmenően, a LIFE projekt keretén belül a békászó sas védelmére intézkedéseket dolgoztak ki, amelyeket a„Madarak számára fontos legelők” agrár-környezeti csomag keretén belül javasoltak. Így jöttek létre azok az alapelvek miszerint a békászó sas védelme a madár táplálkozási területén található gazdák bevonásával is megtörténjen, akik kifizetésekben részesülhetnek amiért betartják e faj védelméhez szükséges intézkedéseket. Az erdők tanusításával járó előnyök. A békászó sas öreg lombhullató erdőkben fészkel, általában a dombvidéki, alföldi és árterületi tölgyfaerdőkben. Egyes párok a hegyvidékbe is felmennek, ahol bükk-, és lucfenyő erdőkben fészkelnek. Mivel egy olyan faj, amely bizonyos típusú erdőket kedvel a fészkelésre, a békászó sas mutatóként szerepelhet az erdők tanúsítási eljárásában, amelyet a tulajdonos vagy az erdős terület adminisztrátora indítványoz.

16


A FAJ MORFOLÓGIÁJA, ETOLÓGIÁJA ÉS ÖKÖLÓGIÁJA egy jó érvnek számíthat bizonyos területek fejlesztésére. A békászó sas jelenléte egy adott területen jó feltétel ennek a fajta turizmusnak a fejlesztésére. Bizonyos termékek „egészségesnek” való tanúsítása, amelyek a faj élőhelyéről származnak, a hagyományos tájképek amelyet a faj kedvel, ahol a legelők és erdők váltakoznak, érvek az öko-turizmus fejlesztésére ezeken a tájakon. Mivel ez a faj már nem fészkel Nyugat Európa országaiban, ott ahol az intenzív mezőgazdaság és az erdők nem megfelelő kezelése a faj eltűnéséhez vezettek, a jelenléte egy adott területen vonzó lehet bizonyos turisták számára ezekből az országokból, akiknek szenvedélye a madarak és egyéb természetes értékek megfigyelése azokon a vidékeken ahol a békászó sas jelen van. Mindezek a fejlődés katalizátorszerepét tölthetik be azokon a vidékeken ahol a madarak élnek. Napjainkban olyan területeken mint például a Duna Delta, a madármegfigyeléssel kapcsolatos turizmus nagy méretet öltött és jelentős gazdasági előnyöket hoz a az itt élő közösségeknek.

© Bugariu Sebastian – Hegyvidéki költő terület

Az erdő tanúsításának a hatása az, hogy biztosítja a fa értékesítési piacát, valamint jobb áron lehet eladni a termékeket. Az erdőket tanúsítók viszont kötelesek betartani a tanúsításra megszabott 10 elvet és 36 szempontot. Ezek közé tartozik a FSC1 6. Elve a „Környezetre gyakorolt hatásra” vonatkozóan, amely meghatározza, hogy az erdő kezelése meg kell hogy őrizze a biológiai sokféleséget és az ebből származó értékeket, a vízforrásokat, talajokat, tájakat, ökoszisztémákat és az egyedi vagy törékeny fajokat, és ezáltal fenntartsa az ökológiai funkciókat és az erdő

integritását. A tanúsított erdő tulajdonosa vagy adminisztrátora köteles óvintézkedéseket alkalmazni a ritka, veszélyeztetett fajokra és ezek élőhelyeire (pl. fészkelő helyek). Mivel a békászó sas egy veszélyeztetett faj, a fészkelő helyén és ott ahol az erdőt tanúsítani akarják, fontos követelmény lesz a különleges védelmi intézkedések meghatározása e faj számára. Az öko-turizmussal járó előnyök. Bár nálunk az öko-turizmusnak, beleértve a madarak természetes környezetükben való megfigyelésére vonatkozó turizmust is, még nincs jó képviselete,

1 A Forest Stewardship Council az a szervezet, amely kidolgozott egy 10 Elvből és 56 Szempontból álló sorozatot, amelyek általános érvényűek egy erdő felelős kezelésében és az erdő kezelés környezeti, társadalmi és gazdasági szempontjaira vonatkoznak, amelyeket feltétlenül be kell tartani egy erdő tanúsítása esetében

m-re található a másiktól. Ez viszont nem egy előre meghatározott szabály. Terepi tanulmányokból ismerünk olyan eseteket amelyben egy pár 6 egymást követő éven keresztül megőrizte fészkét és 4-szer sikeresen fészkelt benne. Egy másik, a Milvus Csoport által monitorozott pár, amely Búzásbesenyő, Maros megye (Valea Izvoarelor, judeţul Mureş) szomszédságában fészkelt, 13 éven át egy fészket használt, anélkül, hogy minden alkalommal sikeresen fészkelt volna. Sajnálatos módon annak az erdőrésznek a

c. A faj szükségletei a fészkelőhelyeken A békászó sas kizárólag fákon fészkel, nyitott fészkekben amelyeket 8 - 20 m magasan épít. Fészkét leginkább öreg fákon építi, ezek ágazata elég erős ahhoz, hogy a fészket megtartsa. Hosszas használat után a fészek jókora méretet és súlyt érhet el. Általában, egy párnak több fészke is van (2-3), amelyeket elég gyakran váltogat egymás között. Úgy mint más ragadozó madarak esetében is, a fészek váltogatására vonatkozó magatartás nem meglepő. A békászó sas általában egy adott fészket használ, amelyben egy pár évig fészkel, majd átköltözik a pár váltófészkébe, amely általában kevesebb mint 300

17

© Sos Tibor - Ragadozó madár fészke öreg tölgyfán

18


kitermelése, ahol a fészek volt, arra késztette a békászó sas párt, hogy más fészket keressen magának. Egy pár több okból kifolyólag is váltogathatja fészkét Állíthatjuk, hogy amennyiben a madarak teljes csendet élveznek az teljes fészkelési időszak alatt, és elegendő táplálék áll rendelkezésükre, akkor hűek maradnak egy fészekhez 2-től 5 évig is. Ezután sok pár néhány évig (1-3 év) lecseréli fészkét és utólag visszatérhet ahhoz a fészekhez amelyet először foglalt el. Egy pár területén 1-3 váltófészek is létezhet, de van olyan újonnan alakult pár is amelynek egyetlen váltófészke sincs. Gyakran a pár több fészket is megjavít a tojások lerakása előtt, de csak egyet foglal el. A váltófészket viszont a hím felhasználhatja pihenésre vagy éjszakázásra, addig amíg a tojó kotol. A fészkelő terület zavarása nagyon kiemelt negatív szerepet játszik. Ismerünk olyan esetet amikor, a zavarás miatt, a pár kénytelen volt minden évben elköltöztetni fészkét, és 3-4 éven keresztül egyetlen sikeres fészkelése sem volt.

© Sos Tibor - Sasfészek a Hortobágy Dombsága területen


A négy éves projektünk során legalább 7 olyan esettel volt alkalmunk találkozni, amelyben a pár két vagy három különböző fészket használt, vagy egy új fészket épített. Az előző évben használt fészkek leeshetnek, lehajolhatnak vagy annyira ellaposodnak, hogy a madarak számára felhasználhatatlanná válnak. Ilyen esetekben, tavasszal, miután a madarak elérnek a fészkelő területekre, újjáépítik a leesett/ ellaposodott fészket, elfoglalnak egy váltófészket vagy egy bármilyen használatlan ragadozó madár fészkét amely a területükön található. A sasok gyakran elfoglalják a más fajok által épített fészkeket, amelyek a területükön fészkelnek, mint az egerészölyv (Buteo buteo), héja Accipiter gentilis), vagy akár a fekete gólya (Ciconia nigra). Ha már egyszer egy ilyen fészket sas használt, békászó sas fészekként kellene védni. A fészkek használatában nincs előre meghatározott szabály, ezért bármelyik ragadozómadár fészek védelme, amely a sasok által elfoglalt területeken található, ugyanolyan fontos lehet.

19

Hortobágy Dombsága (Podişul Hârtibaciului) adatai szerint a sas-fészkek távolsága a legközelebbi erdő széléhez képest, tehát általában a táplálkozási területhez képest, 142,5 m (min.2 m, max. 703 m). Még ha egy párban egyes példányok változnak is az évek során, pusztulás miatt, a fészkelő övezet továbbra is foglalt marad, amennyiben a fészkelő és táplálkozási terület nem megy át nagyobb változásokon.

© Sos Tibor - Békászó sas fészek dombvidéki erdőben

Bár a fészkeket elég gyakran lehet váltogatni, a faj nagyon hűséges a fészkelő terület iránt. Az erdő szélének a közelségében fészkelnek inkább, vagy akár a viszonylag kis erdők területén belül. Ez a terület általában több tíz hektárnyi erdőrészt foglal magába (20-40 ha), ahol az idő során a pár által használt összes fészek található. A sas fészkelő helye mindig egy öreg erdő, vagy vegyes korú erdő, de amelyben az öreg fák uralkodnak. Az elterjedési övezet, általában egy csendes terület, emberi tevékenységtől védett, közel található a táplálkozási területhez, amelyhez a sasok ugyancsak nagyon ragaszkodnak. A Milvus Csoport ROSPA0028 - Kis Küküllő dombság – Nyárád völgye, (Dealurile Târnavelor-Valea Nirajului) és ROSPA0099

A sasoknak nincs előre meghatározott preferenciájuk a fa fajtáját illetően, amelyre a fészket építik, a fa ágazata amely a fészket tartja fontosabb mint a faja. Bár általában inkább a lombhullató erdőket kedvelik, Romániában a békászó sas a vegyes és tűlevelű erdőkben is letelepedhet (Zeitz & Daróczi 2003). A kövekezők azok az erdőtípusok, amelyekben a ROSPA0028 Kis Küküllő dombság – Nyárád völgye (Dealurile Târnavelor - Valea Nirajului) és ROSPA0099 Hortobágy Dombsága (Podişul Hârtibaciului) -ból ismert fészkek találhatók: 91Y0 Dák tölgy-, és gyertyánerdők- 79%, Tölgyes GalioCarpinetum-mal - 2%, 9130 Asperulo- Fagetum típusú erdők-12%, 9160 kocsányos tölgy-, vagy szubatlanti tölgyerdők és közép-európai tölgy-, és Carpinium betuli erdők - 2%, erdőn kívül 4,6%. A legtöbb fészek (91%) kocsánytalan tölgyön (Quercus petraea) és kocsányos tölgyön (Quercus robur) található, míg néhány fészek közönséges bükkre (Fagus sylvatica), fehér akácra (Robinia pseudacacia) és szilvafára (Prunus sp.) épül.

20


d. A faj szükségletei a táplálkozó területeken A békászó sasnak nyitott területekre van szüksége, ahonnan táplálékát beszerezheti. Olyan párokról is írtak amelyek az erdőben is táplálkoznak a fészek körül, de az itt rendelkezésre álló táplálék jelentéktelen. A zsákmány fajok bőségéről szóló tanulmányok szerint, az ország középső részén található erdőkben az állatvilág bősége alacsony szintű. Annak ellenére, hogy nagy a változatosság a különböző párok között a táplálkozó terület összetételének a tekintetében, a faj egy bizonyos preferenciáját jellemezhetjük. A LIFE projekt keretén belül összegyűjtött adatok alapján, amelyeket a lenti táblázat összegzi, megfigyelhetjük, hogy egyes sasok kaszálókon vadásznak (pl. az Ehedi (Ihod) sas (APSA Küküllő


dombság – Nyárád völgye (Dealurile Târnavelor - Valea Nirajului) 2010-ben és 2011-ben), mezőgazdasági területeken (pl. a Valea-i sasok (Küküllő dombság – Nyárád völgye 2011-ben és Lisa (Fogaras Hegyalja (Piemontul Făgăraş) 2011ben vagy elhagyott mezőgazdasági területek (pl. a Bürkösi sasok (Bârghiş), (Hortobágy Dombsága (Podişul Hârtibaciului) 2011-ben), még akkor is ha az élőhely százaléka alacsony a kutatott 12 km2 felületű területhez képest. Más sasok esetében a támadások aránya hasonló az élőhelytípusok arányával, ami nem bizonyítja a sasok egyértelmű preferenciáját (pl. az Alcinai sasok (Alţâna) esetében (Hortobágy Dombsága (Podişul Hârtibaciului). Bizonyos esetekben a sasok kerülik a gyenge minőségű élőhelyeket, például a túllegeltetett legelőket (pl. Ehed (Ihod) esetében 2010-ben és 2011-ben.) A békászó sas tápláléka, mint biomassza, kis emlősökből áll (min. 80%) a legtöbb pár esetében,

1. Táblázat. A megfigyelt támadások száma a cél-sasok területén, a közvetlen megfigyelési tevékenységek keretén belül és a különböző típusú élőhelyek százaléka a kutatott sasok területén. Itt megfigyelhetjük a sasok preferenciáját bizonyos típusú élőhelyek iránt, ezek alacsony százaléka ellenére.

A sas területe (megye)/ megfigyelés éve

Kaszálók Támadások százaléka (támadások száma)

Legelők Az élőhely százaléka a kutatott elterjedési övezetben

Támadások százaléka (támadások száma)

(12x12 km)

Az élőhely százaléka a kutatott elterjedési övezetben

Elhagyott mezőgazdasági terület Támadások Az élőhely százaléka százaléka (támadások a kutatott száma) elterjedési övezetben

(12x12 km)

Mezőgazdasági terület Támadások százaléka (támadások száma)

(12x12 km)

Az élőhely százaléka a kutatott elterjedési övezetben (12x12 km)

Ihod (Mureș)/ 2010

77,41 (24)

33,69

19,35 (6)

34,06

0,00

5,83

0

10,91

Ihod (Mureș)/ 2011

91,66 (22)

33,69

0

34,06

8,33 (2)

5,83

0

10,91

Mitrești (Mureș)/ 2011

50 (20)

41,80

7,5 (3)

9,97

17,5 (7)

4,45

32,5 (13)

13,49

Valea (Mureș)/ 2011

21,43 (12)

14,29

12,5 (7)

17,15

5,36 (3)

11,62

58,93 (33)

30,56

Bârghiș (Sibiu)/ 2011

26,79 (15)

18,53

14,29 (8)

35,6

32,14 (18)

8,12

19,64 (11)

6,49

Alțîna (Sibiu)/ 2011

13,33 (12)

10,77

61,11 (55)

40,59

6,67 (6)

9,83

16,67 (15)

19,93

Lisa (Brașov)/ 2011

15,27 (11)

19,46

5,54 (4)

26,44

22,22 (16)

5,60

56,93 (41)

Dejani (Brașov)/ 2011

12,50 (5)

7,92

40 (16)

53,35

27,50 (11)

9,13

17,50 (7)

21

amelyekhez hozzáadódnak a kétéltűek, hüllők, valamint nagy testű rovarok (egyenesszárnyúak). A fészkekből és a fészkek szomszédságából összegyűjtött táplálékmaradékok alapján, a LIFE projekt három Natura 2000-es kulcs-területén, 19 emlős, madár, hüllő, kétéltű és rovar taxont azonosítottak (lásd 2. Táblázat). 2. Táblázat. A békászó sas táplálékában azonosított taxonok, a három SPA-ban:

Nr.

Taxon MAMMALIA

1.

Erinaceus roumanicus

2.

Crocidura leucodon

3.

Microtus arvalis

4.

Arvicola amphibius/scherman

5.

Cricetus cricetus

6.

Apodemus spp.

7.

Mustela erminea

8.

Mustela nivalis AVES

9.

Passeriformes

10.

Merops apiaster REPTILIA

11.

Lacerta agilis

12.

Lacerta viridis

13.

Lacerta spp.

14.

Serpentes AMPHIBIA

15.

Anura INSECTA

16.

Orthoptera

8,25

17.

Hymenoptera

8,39

18.

Coleoptera

22


Ahhoz, hogy ezekhez a táplálék-forrásokhoz hozzáférjen a fészkelési időszak alatt (áprilisaugusztus), a sasnak egy élőhely-mozaikra van szüksége, amely különböző százalékban tartalmaz kaszálót, legelőt és mezőgazdasági területeket. A sas elsődleges élőhelyei a legelők és kaszálók, de ezeknek az élőhely-típusoknak a minősége elősegítheti egy más típusú élőhely gyakoribb használatát. Például, egy olyan területen ahol túllegeltetett legelők vannak, a sasok kikerülik ezeket, kedvenc táplálékuk hiányában, és mezőgazdasági területekkel helyettesítik őket. A kisemlősök bősége szempontjából, a mezőgazdasági területek sokszor a legtermékenyebbek. Minél nagyobb a földek mozaikos szerkezetének a százaléka, annál jobbak a sas zsákmány-fajainak a körülményei, több menedékhelye van, mert a különböző használatú parcellák növényzetének különböző a betakarítási időszaka. A mozaik-szerkezetű mezőgazdasági területek egy másik tulajdonsága, az úgynevezett „parcella-széli hatás”. Ezek a szűk folyosók, amelyek gyakran rönköket, fákat, szántatlan,

© Sos Tibor - Földön vadászó sas egy lekaszált lóhere parcellában


23

fűvel benőtt földsávokat vagy nedves, enyhén mocsaras talajokat tartalmaznak, olyan helyek amelyek menedékként szolgálnak hüllőknek, kétéltűeknek, de rágcsálóknak is. A mezőgazdasági területek ezen tulajdonságai elengedhetetlenek a faj számára, a projektben általunk monitorizált sasok teljesen kerülték azokat a területeket, ahol monokultúrás mezőgazdaságot gyakorolnak. Adataink szerint, léteznek olyan mezőgazdasági termelések amelyeket a sas kedvel, a zsákmány bősége miatt, mint például a kalászos gabonák (búza, árpa, zab) és a lucerna. Kerüli a kukorica, napraforgó, szója, repce, cirok termesztéseket. Ennek egyik lehetséges oka az lehet, hogy a növényzet szerkezete megakadályozza a madarat zsákmánya elfogásában. A legelők mindig jelentős százalékát teszik ki a sasok táplálkozási területéből, viszont ezek minősége nagyon változó. A nyitott legelők, ahol a növényzet nagyon száraz és alacsony, nem

© Sos Tibor - Lesben álló sas egy kaszálón

alkalmas a sas számára, mivel a zsákmány állatok eltűnnek, mert nincs lehetőségük elmenekülni és nincs elegendő táplálékuk. Általában ezeket a legelőket csak alkalmanként használják táplálkozási helyként, viszont a sasok gyakrabban használják a minőségi legelőket, amelyeken szarvasmarhák, bivalyok vagy lovak legelnek. Azok a párok, amelyeknek ilyen minőségi legelők vannak az elterjedési övezetükben, a táplálékuk nagy részét ezeken az élőhelyeken szerzik. A kaszálók a békászó sas kedvenc élőhelyei. A projekt keretén belül tanulmányozott mindegyik pár esetében maximális vonzódást bizonyítottak az ilyen élőhelyek iránt viszont, általában, a kaszálók százaléka nagyon alacsony a békászó sas fészkelő területein. A kaszálókkal borított felületek megnövelése a sas fészkelő területein jelentősen hozzájárulna a táplálozási terület megnöveléséhez. A sas számára az ideális az, ha rövid füves kaszálós szakaszok vannak (amelyet az utóbbi két hétben kaszáltak le) a fészkelés teljes

időszaka alatt, május közepétől augusztus végéig. A sas elterjedési területe egybeeshet egy másik veszélyeztetett faj fészkelő területével – például a hariséval (Crex crex). Ez a faj magas füvet igényel egészen július közepéig és elsősorban völgyekben található nedves kaszálókon fészkel. A két faj védelmének az kezelésére vonatkozó konfliktus elkerülése miatt, javasoljuk, hogy a azokon a területeken ahol mindkét faj fészkel, a dombokon található szárazabb legelőket (ahol a haris nagyon ritkán fészkel) májustól júliusig kaszálják, és a völgyekben található nedvesebb legelőket pedig július közepétől.

24

FENYEGETŐ VESZÉLYEK


25

3. VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK a) A fészkelőhelyen A fészkelőhelyet veszélyeztető tényezőket két csoportra oszthatjuk, mindkettő az erdészeti tevékenységgel kapcsolatos.

1. A fészkelőhely elvesztése A fészkelőhely re gyakorolt nyomást a faanyag - forrás tervezésének és felhasználásának a módja váltja ki, az idős faállomány irracionális kitermelése és az üzemterv három általános elvének a megszegése. Az erdészeti üzemterv előírásainak a megszegése, a fő termékek lehetőségeinek az erőltetése, az erdők létezésének csak gazdasági szempontból való megközelítése, bizonyos területeken az erdő kor-struktúrájának a megváltozásához vezetnek.

betartásával. A helyesen kidolgozott üzemtervek, amelyeket 10 éves időszakra készítenek, az erdészeti munkálatokat veszik tervbe és az erdők kor-osztályainak kiegyensúlyozott szerkezetét támogatják, az erdő és ugyanakkor a termés folytonossága biztosításáért. Az üzemterv 10 éves alkalmazása végén, az erdőben a faállomány eloszlását egy kiegyensúlyozott korosztály kell hogy jellemezze © Sos Tibor - Kivágott fa, amelyen sasfészek volt

és az idős faállomány által elfoglalt területnek olyannak kell lennie legalább mint az üzemterv kivitelezési időszaka elején.

Dombvidéken a sas elsősorban lombhullató és vegyes (lombhullató és fenyő) erdőkben fészkel, hegyvidéken pedig tűlevelű erdőkben. Mindig az idős faállományt kedveli, A V és VI2 osztályból, amelyben felnőtt és idős fák találhatók (80 év körüliek, törzsük 35 cm), amelyeknek elég erős a koronája ahhoz, hogy a fészket megtartsa. Azok az erdőtömbök, amelyek nem rendelkeznek elegendő ilyen faállománnyal, nem alkalmasak a fészkeléshez. A sas fészkelése számára az erdei élőhelyek megőrzéséhez szükséges minimális kezelésnek számít az, ha jelenlegi kitermelési gyakorlatukban alkalmazzák a hosszú távú regenerációs kezeléseket vagy védelmi kivágásokat, az üzemtervek 2 A korosztályok a következők: I 0-20 év, II 21-40 év, III 41-60 év, IV 61-80 év,V 80-100 év, V 1100-120 év, VII 120 év fölött

© Sos Tibor - Békászó sas fészke dombvidéki erdőben

A következő problémákat azonosították: • A V és VI korosztályú faállomány felületeinek a csökkenése az erdőtömbökben, a sasok fészkelő területén. Ez a jelenség legtöbb esetben az erdőtömb túlzott előző kitermelésének a következménye. A sasok kerülik ezeket az erdőket, amelyek a múltban valószínűleg fészkeket oltalmaztak. • A faanyag eltávolítására, szállítására, összegyűjtésének módjára és időszakaira vonatkozó utasítások jóváhagyásáról szóló 1540, 2011 június 3-i RENDELET jogi előírásainak a megszegése. A rendelet 3. függelékében, amely felsorolja az erdőben található fa kitermelésre, a fő vágásokra vonatkozó időszakokat, a kitermelési időszak szeptember-április közötti időszakra tevődik Viszont, a gazdasági ügynökök és/vagy az erdészeti kerületek amelyek az erdőt igazgatják

sokszor nem tartják be ezt az időszakot, arra hivatkozva, hogy lehetetlen a munkálatokat kivitelezni a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt. Ezért a kitermelést gyakran április utánig meghosszabbítják, amikor a sasok már elkezdik a fészkelést. Ilyen esetben, legtöbbször, a faanyag kitermelése okozta zaj miatt, a madarak lemondanak a fészkelésről. • Olyan törvényi előírások hiánya, amelyek arra kötelezzék az erdős terület adminisztrátorát, hogy különleges intézkedéseket alkalmazzon a faanyag kitermelésének megfelelő működésére, azokon a területeken ahol a sas fészkel. (de más előnyben részesülő védett faj is). A 2011 június 3.-i 1542 sz. rendelet 31. cikkében a következő áll: „ a tanúsított, a védett területen található, a tudományos érdekeltségű, az erdő biológiai sokféleségének a védelmét szolgáló erdőkben, valamint a hangszerfa és billentyűzet gyártására szolgáló faállományokban, fontosságuk és sajátságos gazdálkodási módjuk szerint, az

26


erdészeti kerületek különleges intézkedéseket határozhatnak meg, engedélyek által, a faanyag megfelelő kitermelésére.” Sajnálatos módon, a kitermelési intézkedések gyakorlati alkalmazása a faj javára nem kötelező, ha ezt nem írja elő a védett természeti terület kezelési terve. Az erdészeti kerületek engedélyek által különleges intézkedéseket írhatnak elő a biológiai sokféleség védeleme érdekében, viszont sokszor nem tartják prioritásnak és a faanyag leltározási és kitermelési szabályai betartásának a szükségességére hivatkoznak, viszont ezeket csak szelektíven tartják be. • Az erdő további funkcióinak felületes megközelítése, az üzemterv folyamatában, beleértve a tudományos érdekeltségű erdőket és az erdő biológiai sokféleségének a védelmét szolgáló erdőket. (I funkcionális csoport, 1.5 alcsoport). Az erdőtörvény (változatától függetlenül) biztosítja, legalább elvi szinten, a biológiai sokféleség védelmét is, mivel elismeri az erdei ökoszisztémák többfunkciós szerepét. Ugyanakkor, az

© Sos Tibor - Kivágott fa, amelyen sasfészek volt

erdő-szabályok engedélyezik bizonyos biológiai sokféleség szempontjából valóban értékes faállományok olyan funkcionális alcsoportokba való besorolását, amelyek a természeti értékek védelmét célozzák. Az üzemterv gyakorlati megközelítése az, hogy ezeket a facsoportokat nem sorolja be védelmi funkcionális csoportokba (amelyeket a TI és TII-es funkcionális típusba sorolnak be), még akkor is ha értékük rendkívüli, mivel ez a megközelítés csökkenti a megművelt erdő produktív felületét. Ez a gyakorlat viszont ellentmondásba kerül egy fenntartható erdőgazdálkodással, önkényes tanúsításához vezet, megszegi az egyes fajok védelmére vonatkozó, törvény által vagy a védett területek kezelési terve által megszabott célkitűzéseket. Továbbá, megszegi az erdőtörvényt és az erdő-ökoszisztémákra vonatkozó fenntartható gazdálkodás elveit, amelyeket olyan nemzetközi egyezmények írnak elő, amelyekhez Románia csatlakozott. • Az üzemterv megszegése. Sok esetben az


© Sos Tibor - A törvényes időszakon kívüli erdőmunkálatok

üzemterv csak egy fölösleges irat a tevezésben, mivel sok faállományt destrukturálnak vagy teljesen tönkretesznek a véletlen termékek meg nem indokolt kivágásával és a higiéniai kivágások mennyiségeinek a túlzásba vitelével, úgyhogy az üzemterv által megtervezett erdő kor-struktúrája megváltozik az időszak végére. • Üzemterv nélküli kitermelések. Nem mindegyik erdő rendelkezik üzemtervvel (pl.a Nyárád völgyi erdők nagy része, amelyben a sasok fészkelnek, nincs belefoglalva egy üzemtervbe sem), ezért évente kibocsátott engedélyekkel vágják a fákat, és mivel az erdők kor-struktúráját nem követik figyelemmel, ez megváltozhat. Legtöbb esetben a kitermelésre alkalmas öreg parcellákat túlterhelik ezek a

27

beavatkozások. • Össze nem hangolt üzemtervek. Az üzemtervek nem tartalmazzák föltétlenül az összes erdőtömböt vagy közeli erdőtömböket. Megtörténhet például, hogy egy 3 szomszédos erdőtömbből álló területen (amelyben két saspár található), kettő rendelkezik üzemtervvel, egy pedig nem. Így, ha ezek között nem létezik egybehangolás, mindhárom erdőtömbben különböző méretű kivágásokat vihetnek véghez, ami az öreg faállomány eltűnéséhez vezethet, ami pedig hatással lesz a két saspár élőhelyére. • Kicsi felületek üzemterve. Bár nem törvényellenes, a kicsi felületre alkalmazott üzemterv sok madárfajra nézve súlyos következményekkel járhat, beleértve a sast is. A jó gyakorlatokat véve alapul, a múltban az üzemtervet nagy felületekre dolgozták ki. (több ezer hektárnyi erdős terület). Így, a termelés felső határát egy nagyon nagy területhez viszonyították, ami végül a faj számára nagyon kedvező kor-összetételeket eredményezett az üzemterv végén. Miután az erdőket visszaadták magánszemélyeknek, az erdőtörvény engedélyezte az üzemtervek kidolgozását nagyon kicsi területekre (néhány hektártól néhány tíz hektárig). A tulajdonosok anyagi természetű nyomásainak köszönhetően, az erdő termelési kapacitását fölülbecsülték, amit az erdő kicsi felülete is megerősített, majd véletlenszerű, tervbe nem vett kivágások következtek, amelyeket az üzemtervvel indokoltak. Ez a jelenség komoly következményekkel járt minden fajra nézve, beleértve a békászó sast is, mint egy idős fáktól függő fajt. • Az üzemterven kívül végzett erdőmunkák. Egyre inkább elterjedt gyakorlat, az erdőtörvényből hiányzó előírások miatt.Azután,

28


hogy bizonyos erdőfelületeket visszaadnak a tulajdonosoknak (magánszemélyek), az erdőtörvény értelmében ezek kötelesek egy ügyvezetői szerződést megkötni az állami vagy magán erdészeti kerületekkel. Legtöbbször a tulajdonos aláír egy ügyvezetői szerződést egy magán/állami kerülettel amely, a szerződés értelmében kidolgozza az adott erdőtömb ütemtervét, külön vagy a saját üzemtervhez csatolva. Ezt követően a magántulajdonos úgy dönt, hogy felmondja a szerződést (ennek az oka legtöbbször az, hogy a tulajdonos elégedetlen a törvényes erdőkitermelésből adódó költségek miatt) és aláír egy új szerződést egy új erdészeti körzettel. Az új erdő-adminisztrátor már nem tartja be az eredeti üzemterv előírásait és, a tulajdonos által gyakorolt nyomás alatt, köteles több faanyagot kitermelni, ami súlyos következményekkel jár az erdő szerkezetére nézve, így a békászó sasra is. • Fészkelésre megközelíthetetlen idős faállományok. Az V. és VI. korcsoportba tartozó faállományok helyének a meghatározása a megművelt erdőtömbökön belül rendkívül fontos. Még ha azt is feltételezzük, hogy a 10 éves periódus kezdetén 30% fölötti volt a 85 év fölötti erdő (sasnak kedvező), és ugyanaz a százalék megmarad az üzemterv alkalmazási időszaka végén, ez nem jelenti föltétlenül azt, hogy a terület ugyanazt a számú sas párt fenn fogja tudni tartani. A faj általában az erdő széléhez közel szeret fészkelni (a közelben minél elérhetőbb legyen a táplálkozási terület), így, ha az üzemterv felületén az összes öreg faállomány távol lesz az erdő szélétől, a sasok valószínűleg nem fognak itt fészkelni vagy sűrűségük jelentősen csökkenni fog. • Az öreg fák illegális kivágása. Egy olyan jelenség, amely a sasfészkeket oltalmazó


parcellákban megtörténhet, akár azzal a szándékkal is, hogy a fajt megzavarja. Hasonlóképpen, állandó veszélyt jelent az illegális fakivágás, amely által szelektív módon öreg fákat, néha akár egész faállományokat kivághatnak engedély nélkül vagy hamis engedéllyel.

2. Zavarás a fészkek körül A zavarást nagyrészt az erdőmunkák váltják ki. Ez a fejezet viszont másféle zavarásokat is célba vesz, ilyenek az ideiglenes vagy állandó építkezések az erdő szélén (esztenák, üdülő-épületek, pisztráng neveldék, panziók, stb.) Ezek, a fészkelő hely közelében megjelenő infrastruktúrák legtöbbször a fészkelés megszűnéséhez és a fészkelő terület elhagyásához vezetnek. Más zavaró tényezők a motoros off-road turizmus, vadászat, orvvadászat © Sos Tibor - Békászó sas fészke

© Sos Tibor - A fészek körüli védett zóna megjelölése

és az erdei illegális legeltetés. A zavarás megelőzésére szolgáló intézkedés a fészek körüli védelmi terület (a „Békászó Sas Védelme Romániában” LIFE projekt keretén belül kivitelezett védelmi intézkedés, más országokban is használatos), amelynek célja a zavaró források távoltartása. Az ütköző zóna vagy a „buffer” egy 150 m átmérőjű kör a fészek körül, különböző jelzésekkel megjelölve (figyelmeztető feliratú lapkák felszerelése vagy erdészeti jelzések, mint például a sárga csík) a tönkön, ami arra figyelmeztet, hogy a közelben védett ragadozómadár fészek van. A legtöbb békászó sas áprilisban tér vissza az afrikai telelőterületről. Közvetlenül a megérkezés után kiválasztja párját, a régi fészket felújítja (vagy új fészket épít), majd lerakja a tojásokat és megkezdődik a kotlási időszak.

29

Az első időszakban, a fészkelő területre való megérkezéstől, a tojások lerakásáig, a sasok nagyon érzékenyek a zavarásra és elhagyják a fészkelő területet (hogy egy új helyet keressenek ha van még elég idejük és van egy kedvezőbb zóna) ha többször is zavarják őket. Kotlási időszak (kb. 40 nap) egy újabb kritikus időszak. Ha ebben az időszakban több mint 2-3 órán át zavarják a fészket (amikor hideg van vagy esik az eső, akár kevesebb ideig is), ez abban az évben végzetes lehet tojásrakásnak. Ha a sas elhagyja a fészket a zavargások miatt és nem tud elég hamar visszatérni, a tojások kihűlnek és abban az évben veszélybe kerül a szaporodás. Miután a tojások kikelnek és a fiókák elérik a minimum 2 hetes kort, jobban elviselik a zajt és a fészkelés nem lesz veszélyben, ha a zavargás több órát is tart a fészek körül. Mégis, a jó fészkelési folyamatért, továbbra is elkerülendő bármilyen fajta zavarás. A fészkelés viszont veszélyeztetett az erdőkitermelés időszakában is. Ha nem is vágják ki a fát, amelyen a fészek található, megfigyelték, hogy a zavarás miatt a felnőtt madarak elhagyhatják a fészket. A fészeknél megfigyelt zavarás források a sas szaporodási ideje alatt: • a fészek szomszédságában történő erdőkitermelés; • a faanyag szállítása (kitermelése); • a már meglévő vagy idős fák eltávolítása tisztítási munkálatokkal • turisztikai vagy biciklis útvonalak a fészek közelében; • motoros off-road; • esztenák építése az erdő szélére; • erdei legeltetés; • vadászat és orvvadászat; • sátorozás és piknikezés; • juhnyájak vagy tehéncsordák tartózkodása a fészek mellett. • nehéz gépezetekkel történő kaszálás

30


b) A táplálkozási területen A táplálkozási területre nézve a legfontosabb veszélyek az alábbiak:

1. A mezőgazdasági területek jelenlegi használati rendszerének a módosulása Jelenleg Romániában a legfontosabb saspopuláció az ország azon területén található ahol, a fészkelésre alkalmas erdőkön kívül, megfelelő táplálkozási területeket találunk, mint a legelők, kaszálók és mozaikos szerkezetű, kis parcellákból álló és külterjesen, hagyományosan megművelt mezőgazdasági területeket. A mezőgazdaság megnövekedése, nagy kiterjedésű monokultúrákkal vagy, ellenkezőleg, a földek elhagyása, a sas kedvenc élőhelyeinek az eltűnéséhez vezet. A legfontosabb tényezők, amelyek a táplálkozási terület minőségét csökkentik a szántóföldeken, az alábbiak: • a szántóföldek mozaikos struktúrájának a megváltozása a monokultúrák javára, valamint a földek összevonása (beleértve a földpiac felszabadulásával kapcsolatos törvénymódosulások hatását); • a sas számára kedvezőtlen mezőgazdasági növénytermesztés (pl. kukorica, repce) jelentős felületeken, a táplálkozási területen; • a sas számára kedvező növények termesztésének az felhagyása (zab, árpa, búza) és a parlagok megjelenése invazív növényekkel;

képviselnek országos szinten, így a sasok területén is. A faj védelme szempontjából nagyon fontos a kaszálókat természetes állapotukban megőrizni és új kaszáló parcellákat létrehozni. A kaszálókhoz képest, a legelők majdnem mindig sokkal nagyobb százalékát teszik ki a sasok táplálkozási területüknek. Ezek minősége nagy részben befolyásolja azt, hogy egy sas pár használja ezt vagy sem. A jó minőségű legelők vonzzák a sasokat, a táplálék bősége által, a leromlott legelőket viszont kerülik. A kiváló minőségi legelők azok, amelyek felületén megfelelő számú állat legel (juh vagy kecske), de különösen azok, amelyeken tehenek vagy lovak legelnek. Azok a sasok, amelyeknek a területén ilyen legelők találhatók, legtöbb táplálékukat ezeken az élőhelyeken szerzik. A túllegeltetés elkerülése olyan megoldás lenne, amellyel megnövelhetnénk a sasok legelő használatát a jövőben. A leromlott legelők a nyitott legelők (kevés rajtuk vagy egyáltalán nincs bozótos

2. A legelők eltűnése vagy leromlása A legelők (mezei legelőktől a hegyvidéki legelőkig) jelentik a legértékesebb táplálkozási területet a sas számára. Ezek sajnos nagyon kis százalékot

© Sos Tibor -Bürkösi gyep, a projekt keretein belül történő tisztítás előtt


31

© Deák Attila - A zsákmány elfogására alkalmatlan repcemező

felület vagy fa), ahol a növényzet szinte hiányzik, nagyon száraz és alacsony a túllegeltetés miatt. A LIFE STIPPA Fontos gazdálkodási ökoszisztémák védelme Erdélyben projekt eredményeiből, amelyet az ADEPT Transilvania Alapítvány kivitelezett, az a következtetés, hogy a veszély főleg a 6210 és 6240 száraz élőhelyek esetében áll fenn, ahol a biomassza sokkal kevesebb és az Agrár-Környezeti Intézkedések követelményei keretén belül a terhelés túl nagy 1 UVM/Ha / app.6,6 juh /ha. Ez sajnos egyre gyakoribb jelenség, a sasok zsákmánya eltűnik, mert nincs már menedékhelye. A legfontosabb tényezők, amelyek a sas számára kedvező legelők eltűnéséhez/ csökkenéséhez vezetnek, a következők: • a kaszálók eltűnése (elhagyás vagy legelőkké, szántófölddé vagy építményekké való átalakulásuk által); • a kaszálók eltűnése a mezőgazdasági praktikák miatt az Agrár-Környezeti Intézkedések keretén belül, ahol nem tesznek egyértelműen különbséget a legelő és kaszáló között. A

gazdák hajlamosak legeltetni ugyanazokért az összegekért, amelyeket a 214-PNDR Intézkedés keretén belül kiegészítő kifizetésekből kapnak, így jelentősen befolyásolják a tájat és az itt lezajló hagyományokat; • a kaszálók és vizes legelők leromlása vízelvezetéssel (így eltűnnek a kétéltűek élőhelyei, a békászó sas számára fontos táplálékforrás); • legeltetés és a kaszálás felhagyása; • újratelepítés (legelés betiltása az erdők regenerálódása céljából) az erdős területen kívül, a békászó sasnak kedvező zónákban; • legelők eltűnése ideiglenes vagy állandó építmények által (házak, panziók, utak, nap-, és szélerőmű parkok stb.); • földhasználat módosítása (belterületbe való sorolás, mezőgazdasági területek rendeltetésének módosítása más felhasználású területekké); • a kaszálók használatának gyakoribbá válása (idegen fajokkal való túlvetés, túlzott

32



33

műtrágyázás, gyepek tárcsás boronálása); • túllegeltetés (főleg juhokkal) és a karám nem megfelelő használata, ami tönkreteszi a növényszőnyeget és lehetővé teszi az invazív növények betelepedését; • erózió, a gyepszőnyeg eltűnése miatt; • a legelők szerkezetének a lerontása, a motoros off-road turizmus miatt; • gyepek leromlása az invazív növények miatt; • exotikus fajok ültetése, mint például az akác, a föld rögzítése céljából.

c) Egyéb veszélyek A fajt általában a ragadozó madarak iránti ellenszenv miatt pusztítják, mivel, tévesen, azt gondolják, hogy minden ragadozómadár veszélyt jelent a baromfikra, vagy a vad (fácán, mezei nyúl, stb.) védelme miatt, vagy azért, hogy kitömött trófeaként szolgáljon, néha akár szórakozásból is. Az orvvadászat fontos veszélytényező. Romániában ismert eset az, hogy békászó sast lőttek le, akkor is ha vadászatuk törvénytelen. A törvénytelen vadászat hatása a fajra nézve pontosan nem ismert, viszont kétségtelen, hogy az orvvadászat továbbra is létezik. Az orvvadászok gyakran azért lövik le, hogy kitömjék. Elég gyakran lehet kitömött példányokkal találkozni, különösen panziókban, vadászházakban vagy magángyűjteményekben. Más ragadozómadarak is áldozatai e típusú orvvadászatnak, bár mindegyik fajt törvény védi. Ez a jelenség még mindig népszerű egyes vadászok és vadőrök között. Ezeknek a tetteknek az elkövetése által orvvadászokká válnak, mivel a ragadozómadarak vadászata bűncselekmények számít. A ragadozómadarak mérgezése szerencsére nem annyira elterjedt jelenség mint más országokban

© Deák Attila - Kitömött sas

(Spanyolország, Magyarország). Lehetséges, hogy ennek elsősorban az elégtelen monitoring az oka, és a madár-mérgezés elterjedtebb jelenség mint ahogy azt gondolják. Izolált esetekről van tudomásunk, amikor a ragadozó madarakat (és emlős fajokat, mint pl. a rókát) szándékosan megmérgezték, de nem a békászó sas előfordulási területén. Ez a típusú orvvadászat valószínűleg sokkal jelentősebb a faj vándorlási és telelő területein. Figyelemre méltó, hogy a méreg elhelyezése súlyos következményekkel jár a környezetre, és az ember egészségére is hatást gyakorol (például az érintett területekről származó vaddisznóhús fogyasztása). A tojások gyűjtése veszélyeztető tényező lehet, akár ha a tojások kis gyűjteményekbe kerülnek vagy nagy gyűjtők vásárolják meg, ez bűncselekménynek számít. A helyiek is hozzájárulhatnak a ragadozómadarak létszámának a csökkenéséhez (ezek közül a saséhoz is), az alkalmi madár- kiirtási kampányok

© Deák Attila - Áramütött ragadozómadár

által, amikor a tojásokat kiveszik a fészkekből, ami egyáltalán nem volt egy ritka jelenség Erdélyben, egészen a közelmúltig. Nem tartoznak ebbe a kategóriába a szakemberek és/vagy felhatalmazott személyek által összegyűjtött terméketlen tojások, múzeumok részére vagy toxikológiai tanulmányok céljából. A szélturbináknak többszörös hatással lehetnek a madarakra. A legismertebb hatás - de valószínűleg nem a legfontosabb - a madarak közvetlen ütközése a szélturbina lapátokkal. A szélturbinák építése egy új tevékenység Romániában, viszont már két békászó sas halálesetetről tudunk a vándorlás ideje alatt (Dobrudzsában). Egy fontos hatása a zavarás: a sasok, de ugyanúgy sok más madárfaj, kerülik a szélturbinák területén való fészkelést, mert a forgórész egy állandó zajt okoz, ami zavarja a madarakat. Egy másik lényeges hatás az élőhely leromlása vagy módosítása a szélturbina építése és üzemeltetése alatt- egy szélturbinának jelentős betonfelületre van szüksége, új utakat kell építeni, középfeszültségű hálózatot kell létrehozni, stb.

© Deák Attila - Szélturbina lapátjai között röpülő sas

Romániában a sasok fészkelő területe egybeesik a szélturbinák felépítésére alkalmas zónákkal, különösképpen Dobrudzsában és Moldovában (de Románia egyes nyugati és déli vidékein is). Jelentősen befolyásolhatja a nagy számban idevándorló sasokat. Az áramütés egy valós veszélytényezőt jelent a ragadozómaradarakra nézve. Sok ragadozómadár faj az elektromos oszlopokra száll le, azért hogy a táplálkozási területet szem előtt tartsa vagy, hogy megpihenjen. A kábelekhez, vagy az oszlop szigeteletlen szakaszaihoz hozzáérve, áramütést szenvednek és legtöbb helyben elpusztul vagy súlyosan, gyógyulási lehetőség nélkül, megsérül. A LIFE projekt keretén belül 4835 elektromos oszlopon, 3 SPA-ban, elvégzett tanulmány azt mutatja, hogy a középfeszültségű oszlopok több mint 8%-a a madarakat megrázza. A 403 gyilkos oszlop alatt 554 elpusztult madarat találtak. Az áramütött madarak 20%-a nagy termetű madár

34


AZ ERDEI ÉLŐHELYEK KEZELÉSE A SAS JAVÁRA

35

4. AZ ERDEI ÉLŐHELYEK KEZELÉSE A SAS JAVÁRA a. Az erdei élőhelyek fontossága a faj számára

© Sos Tibor - Áramütött madár középfeszültségű oszlopon

volt, ragadozómadarak és gólyák, legtöbbjük ugyanakkor védett faj. Az áramütés valószínűsége az oszlopok jellemzői és az élőhely függvényében váltakozik. A megszakító oszlopok veszélyesebbek mint a tartóoszlopok. Ugyanakkor, a karok anyaga és a szigetelők elhelyezése befolyásolja a veszélyességét, ezért a fémkarral ellátott oszlopok és amelyeknek szigeletői felfele irányulnak, veszélyesebbek. Egy olyan élőhelyen ahol a leshelyként vagy pihenőhelyként szolgáló fák jelenléte alacsony, az áramütések esélye jelentősen megnövekszik. Az áramütés megelőzhető, ha már kezdettől a madarakra nézve biztonságos oszlop-típusokat választanak és szerelnek fel, ha a veszélyes oszlopokat leszigetelik és szigetelt kábeleket szerelnek fel. 2011-ben egy Budapesti konferencián, „Elektromos szabadvezetékek és madárpusztulás Európában”, amelyen a projekt csapatja is részt vett, elkészült a „Budapesti nyilatkozat a madárvédelemről és elektromos szabadvezetékekről”, amely egy európai irányelv kidolgozását kéri e tekintetben.

© Sos Tibor - Középfeszültségű szigeteletlen oszlop, veszélyes a madarakra

Úgy ahogy az részletesen az Útmutató 2. fejezetében láttuk, a békászó sas kizárólag fákon fészkel, nyitott fészkekben amelyeket 8 - 20 m magasra építi. Dombvidéken a sas elsősorban lombhullató és vegyes (lombhullató és fenyő) erdőkben fészkel, hegyvidéken pedig tűlevelű erdőkben. Mindig az idős faállományt kedveli, A V és VI3 osztályból, amelyben felnőtt és idős fák találhatók (80 év körüliek, törzsük 35 cm), amelyeknek elég erős a koronája ahhoz, hogy a fészket megtartsa. Azok az erdőtömbök, amelyek nem rendelkeznek elegendő ilyen faállománnyal, nem alkalmasak a fészkeléshez. Ezt a projektünk keretén belül a fészek-felkutatási tevékenység is megerősíti: a három kulcs - területen több mint 500 sasfészket azonosítottak 2010 - 2012 között. A sasoknak nincs előre meghatározott preferenciájuk ami annak a fának a faját illeti, amelyre a fészket építik, a fa ágazata amely a fészket tartja fontosabb mint a faja. A következők azok az erdőtípusok, amelyekben a ROSPA0028 Kis Küküllő dombság – Nyárád völgye és ROSPA0099 Hortobágy Dombságából ismert fészkek találhatók: 91Y0 Dák tölgy-, és gyertyánerdők79%, Tölgyes Galio-Carpinetum-mal - 2%, 9130 Asperulo- Fagetum típusú erdők-12%, 9160 kocsányos tölgy-, vagy szubatlanti tölgyerdők és közép-európai tölgy-, és Carpinium betuli erdők - 2%, erdőn kívül 4,6%. A legtöbb fészek (91%) kocsánytalan tölgyön (Quercus petraea) és 3 Korosztályok : I 0-20 év, II 21-40 év, III 41-60 év, IV61 -80 év, V80-100 év, V1100-120 év, VII 120 év fölött

kocsánytalan tölgyön (Quercus robur) található, míg néhány fészek közönséges bükkre (Fagus sylvatica), fehér akácra (Robinia pseudacacia) és szilvafára (Prunussp.) épül.

b. Fő javasolt intézkedések A „Békászó sas Védelme Romániában” projekt keretén belül, a projekt csapatja által a helyszínen összegyűjtött információk alapján, 2010, 2011

© Sos Tibor - Tölgyerdő, sas fészkelőhelye

36


Esettanulmány A Benjamin sas és párjának a fészke Alcina (Alţâna) falu közelében (APSA Hortobágy Dombsága) már a LIFE projekt kezdetétől ismeretes volt. 2010-ben a hímre egy műholdas jeladót szereltek (ekkor nevezték el Benjaminnak), ami több éven át lehetővé tette a pár monitorozását. 2012 tavaszán egy 100 m átmérőjű védelmi területet jelöltek ki a fészek körül, amelyet a fákra helyezett figyelmeztető lapkák jelöltek meg. Egy jobb védelem érdekében, a fészek pontos elhelyezését leküldték a „Dealul Sibiului” magán erdészeti kerület alkalmazottjainak, amelyhez az erdőparcella tartozik. Az intézkedések ellenére, 2012 nyara végén a Milvus csapat tagjai erdőkitermelés kezdetét észlelték a vidéken. A projekt csapatja emlékeztette az erdészeti kerületet, hogy védelmi terület van a fészek körül és a kitermelést ideiglenesen megszüntették, ami 2012-ben engedélyezte a fészkelés sikerét, ekkor a tojásrakás nem károsult. Később, ősszel a projekt csapat viszont észlelte, hogy a fát amelyen Benjamin fészkelt, kivágták. Az erdészeti kerület üzemtervében szerepeltek ezek a munkálatok. 2013 tavaszán a csapat egy mesterséges fészket épített a kigyérített erdő-parcellában, amelyet a pár kezdetben választott ki, segítve ezáltal a pár fészkelésének. 2013. 06. 10. -én a fészkek állapotának, a madarak jelenlétének és tevékenységeinek az ellenőrzése alkalmából, felfedezték, hogy Benjamin és a párja egy új fészket választott. Egy régebbi fészek volt, vélhetően egy olyan fészek, amelyet a madarak véletlenszerűen használtak. Sajnálatos módon, alig 100 m távolságra egy újabb erdőparcellát termeltek ki. A kivágásokon jelen lévő erdész szerint, egy engedélyezett kivágás volt - mindazok ellenére, hogy a

© Sos Tibor - Sasfészek tölgyerdőben

törvény nem engedélyezi a öreg fák kivágását az évnek ennek az időszakában. A csapat kérésére, újból, a területen ideiglenesen abbahagyták a kitermelést, és 2013. 07. 11.én a pár egy újabb fiókáját gyűrűzték meg. A Milvus csapat birtokában lévő adatok alapján, a kitermelést az erdőben nem szüntették meg, csak máshová vitték, ahol az élőhely zavarása és megváltoztatása folytatódik majd a jelen üzemterv ideje alatt, anélkül, hogy figyelembe vennék a sas jelenlétét. Tekintettel arra, hogy a fent említett felület egy utolsó kivitelezési évben levő üzemterv része, a projekt csapatja tárgyalásokat folytat az erdészeti kerülettel annak érdekében, hogy a parcellát kivonják a kitermelés alól, a következő üzemterv periódusára (egy 10 éves periódusra).


© Sos Tibor - Fészkelőhelyek tönkretétele

37

© Sos Tibor - A fészkek körüli figyelmeztető táblák töntretétele

és 2012-ben, a SPA Küküllő dombság – Nyárád völgye (Dealurile Târnavelor - Valea Nirajului), SPA Hortobágy Dombsága (Podişul Hârtibaciului), valamint a SPA Fogaras Hegyalja (Piemontul Făgăraş), területeken, véglegesítettük a 4.1. Táblázatban bemutatott védelmi intézkedéseket. Ezen intézkedések kivitelezése a SPA-ban, de a sas számára más fontos területeken is, szükségesek a faj kedvező védelmi állapotának a fenntartására. 1. védelmi kerületek a fészek körül 2. az erdős területben az öreg faállományú erdő százalékénak a fenntartása azáltal, hogy az öreg faállományt megtartják a Natura 2000-es terület szintjén (40%), mindegyik erdőtömbben (30%), az erdőszéli sávokban (30%) - „ a 30-40% szabály” © Sos Tibor - A fészkek körüli védelmi övezetek tönkretétele

38


39


3. Táblázat Védelmi intézkedések az erdei élőhelyeken

Védelmi intézkedések, a fészkelőhely elvesztésének az elkerülésére

Az SPAk-ban (sassal)

Előnyök

Hátrányok

1. Védelmi területek kialakítása a Kötelező - N2000-es kifizetésekkel kell Kötelező abban az esetben ha a fészket fészkek körül megtéríteni ismerik (Az N2000-es megtérítés az N2000-es területeken kívül is kellene működjön.

1. Parcellák létrehozása, amelyekben minimális az emberi beavatkozás, teret biztosítva a természetes folyamatoknak. 2. Biztonságos és fészkelő helyek biztosítása, meghatározatlan időre.

1. N2000-es kifizetések nélkül nehéz A fészkelő “övezet” legjobb védelmi kivitelezni. módszere. 2. A sasok elköltözhetnek más okból - mégis ezeket a területeket meg kell őrizni. 3. Csak egy kis erdőterületet véd meg.

2. A SPA felületének 40%-ból a V és VI Kötelező - át kell venni a védett terület - Nem alkalmazandó, de az Erdészeti korosztályú faállomány megőrzése öreg kezelési tervébe Üzemterv szintjén kellene megvalósítani erdőkből, egy SPA-ban található erdők összességéből

1. Az erdő egészséges dinamikáját fenntartja, ami sok olyan fajnak kedvező, amelyek a öreg állományú erdei élőhelytől függnek. 2. Nem igényel kárpótló kifizetéseket.

1. A sas párok számára nem biztosítja az állandóságot, bizonyos párok fészkelőhely nélkül maradhatnak. 2. Nehéz ellenőrizni.

3. Az V és VI korosztályú erdő min. Kötelező - ha alkalmazandó, N2000-es - nem alkalmazandó, de az Erdészeti 30%-ának a megőrzés egy dombvidéken kifizetésekből térítik meg Üzemterv által kellene megvalósítani található erdőtömbből

1. Biztosítja, hogy a sasok (és számos 1. Kárpótlás nélkül nehezen kivitelezhető más, öreg erdőtől függő faj) ne tűnjenek olyan esetben amikor az erdőtömb már el abból az erdőtömbből. nem rendelkezik sok öreg parcellával.

4. Az erdőszéleken a V és VI korosztályú Kötelező - az Üzemterveken keresztül - ajánlott az Erdészeti Üzemterveken keresztül megvalósítani faállománnyal rendelkező erdőtömbök kell megvalósítani. megőrzése (egy sávon, amelynek szélessége egyenértékű két öreg fa magasságával

Ideális fészkelőhelyet sasoknak.

5. Az erdészeti munkálatok megtiltása a Kötelező kitermelési engedélyek által a fészkelés időszakában (március 15- augusztus 15) az idős faállományokban ahol sasfészkeket azonosítottak Vagy alternatíva Az üzemtervi egységeknek az 1.5.c (5. Szabvány/2000) funkcionális csoportba való befoglalása, amelyekben fészkeket azonosítottak, az erdészeti szabványok előírásainak megfelelően

Az SPAk-on kívül

- legalább ajánlott a március 15június 15 közötti időszakra, az öreg faállományokban, ahol a legtöbb madárfaj fészkel.

biztosít

a Nehezen kivitelezhető, csak Üzemtervekkel valósítható meg.

Magyarázat, indoklás

Romániában a legtöbb békászó sas pár a Hortobágy Dombsága (Podişul Hârtibaciului), SPA, az öreg erdők százaléka kb. 40%.

az A sas (és legtöbb ragadozó) elsősorban az erdő szélének a közelében fészkel. A leginkább érintett részek pontosan az erdőszéli területek.

Biztosítja a szükséges csendet a Nehéz teljes egészében kivitelezni, Alapvető intézkedés fészkelési időszak alatt. A legtöbb bizonyos esetekben Natura 2000-es biztosításához. erdőben fészkelő madárfaj számára kárpótló kifizetésekre lesz szükség. lényeges.

a

fészkelés

40


A táblázatra vonatkozó magyarázatok: 1. Védelmi övezetek a fészkek körül Más országok szakirodalma szerint, ahol a ragadozómadár fészkek védelme céljából, védelmi kerületek területi elhatárolását alkalmazták, azt mutatják, hogy egy 150 m sugarú kör elég ahhoz, hogy jó fészkelési feltételeket biztosítson a békászó sasnak. Például Haraszthy et alI. 1996 for Lesser Spotted Eagle id egy 100 m -es körzetet ajánl. Daróczi J. Sz, Zeitz R. 2001 arra a következtetésre jut, hogy a védelmi kerület váltakozhat a faj szükségleteinek függvényében. A két szerző azt a következtetést vonja le, hogy Európában jól kidolgozott és dokumentált módszerek léteznek a ragadozók védelmére a fészkelési periódus alatt. A védelmi kerület sugara függ a fajtól és 100 és 300 m között váltakozhat. A nyitott terepen található fészkek esetében a kerület sugara meghaladhatja a 400 m-t, míg az erdőben fészkelő fajok esetében, mint a Ciconia nigra vagy Circaetus gallicus és Aquila pomarina, egy 150 m sugarú kör elég lehet. A fészek körüli védelmi zónát alkalmazni kell az összes sas által használt fészekre (beleértve a váltófészket vagy potenciális fészkeket), attól eltekintve, hogy ezt a faj rakta vagy sem. A védelmi zóna státuszt a teljes időszak alatt fenn kell tartani, amíg a fészek foglalt/sasok használják, és miután elhagyják legalább még 5 évig. A több mint 5 évig használatlan fészek elveszíti védettségét. Azt tanácsoljuk, hogy a SPA-k keretén belül ezekre a területekre minimális beavatkozás jusson (vagy semmilyen beavatkozás), időbeli korlát nélkül, még akkor is ha a sas már nem fog ott fészkelni, azért, hogy az

erdőkben olyan övezetek létezzenek, ahol a természetes folyamatok uralkodnak. Ezek azok a parcellák, amelyek idővel „mentő” központokká válhatnak sok faj számára. 2. A öreg faállomány megőrzése a Natura 2000-es terület szintjén (40%), mindegyik erdőtömbben (30%), az erdő széli sávokban (30%) - a 30-40%-os szabály Ebbe a csoportba tartozik az összes APSA-ba bevont, a békászó sasnak a védelmére kinyilvánított erdő (a 971/2011 kormányhatározat mellékletében szereplő standard nyomtatvány szerint, a 1284/2007 kormányrendelet módosítására és kiegészítésére, a különleges madárvédelmi területek nyilatkozatáról, amelyek részei a Natura 2000-es európai ökológiai hálózatnak Romániában), valamint az SPA-n kívül található erdők, amelyek viszont alkalmasak a sas fészkelésére; Fészkeléshez a sas olyan erdőket választ, amelyekben az öreg faállomány dominál (>80 évesek, vagy a tönk átmérője > 35 cm a Quercus, Fagus és tűlevelűek esetében), a fészkeket öreg fákra építi. Ezért, a faj számára nélkülözhetetlen, hogy az erdő szerkezetében állandóan olyan parcellák vagy al-parcellák létezzenek, amelyben öreg fák vannak. Azokban az erdőkben, ahol különböző generációjú parcellák vannak, ez a felület nem lehet kisebb mint 7 ha. Azok az erdők, ahol a parcellákban hasonló korú, kvázi-homogén fák találhatók, ezek százalékát meg kell tartani. Annak érdekében, hogy ilyen erdőkben biztosítani lehessen a párok fészkelését, célszerű, hogy a fészkelést biztosítható parcellák felületének a százaléka (>80 évesek, vagy a tönk átmérője > 35 cm a Quercus, Fagus

AZ ERDEI ÉLŐHELYEK KEZELÉSE A SAS JAVÁRA és tűlevelűek esetében) soha ne csökkenjen az erdőtömb felületének 30%-a alá. Célszerű, hogy a faállományok vezetési tervezése alkalmával ez a százalék néhány szomszédos parcellára korlátozódjon, és ne egyenletesen osztódjon szét az erdő egész területére; A dombvidékeken a békászó sas az erdő széléhez közel szeret fészkelni, a fészkek általában legfeljebb 300 m-re vannak az erdő szélétől, ezért nagyon fontos, hogy ezen a 300 m-es sávon min. 30% öreg parcella legyen fenntartva amelyben a sas fészkelhet.

41

c) Az érdekelt felek felelősségei Különböző érdekelt felek, intézmények, stb. léteznek, amelyek meghatározzák a jó erdőgazdálkodást és erdő-kezelést a romániai védett területeken. Ezek lehetnek azok az intézmények, amelyek tevékenységeikkel veszélyeztetik a fajt, és ezért felelősséggel tartoznak, viszont olyanok is vannak amelyeknek lehetősége van, mi több kötelességük a veszélyes tevékenységek által kiváltott problémákat megoldani. Az érdekelt felek a következők: a védett terület adminisztrátora vagy gondnoka, a magán és/ vagy állami erdészeti kerületek, vadászati egyesületek, helyi önkormányzat (polgármesteri hivatalok, rendőrség, bíróságok, stb.), erdőtulajdonosok és az emberek nagy tömege, különböző tevékenységekkel a védett területeken. Továbbá felsoroljuk a legfontosabb döntő tényezőket, szerepüket és kötelességeiket a faj védelmében.

1. Az Natura 2000-es területek adminisztrátorai és/vagy gondnokai

© Sos Tibor - Békászó sas a fészek közelében

Azoknak, akik egy Natura 2000-es területet vezetnek, amelyből a faj számára a 12 legfontosabb: 1. ROSPA0028 - Kis Küküllő dombság – Nyárád völgye, 2. ROSPA0099 - Hortobágy Dombsága, 3. ROSPA0098 - Fogaras Hegyalja, 4. ROSPA0027 - Homoródi Dombság, 5. ROSPA0029 - Alsó Maros szorosa - Lippai Dombvidék, 6. ROSPA0033 - Gyergyói medence és havasok, 7. ROSPA0034 - Csíki medence és havasok, 8. ROSPA0069 - Alsó Maros Árterülete, 9. ROSPA0082 - Bodok - Barót hegység, 10. ROSPA0091- Babadag Erdő,

42


11. ROSPA0080 - Almás-Lokva Hegység, 12. ROSPA0107 - Vânători Neamţ, javasoljuk, hogy vegyék át a 3. Táblázat minden pontját. Védelmi intézkedések az erdei élőhelyeken. Egy Natura 2000-es terület adminisztrátora/ gondnoka, amelyet a békászó sasra (is) kineveztek, de nem szerepel a fent említett 12 terület között, javasoljuk, hogy vegye át a 3. Táblázatból legalább a 2., 3., és 4. pontokat. Védelmi intézkedések az erdei élőhelyeken.

2. Magán és állami erdészeti kerületek A magán és állami erdészeti kerületek, az Erdőtörvény szerinti felelősségekkel, akik olyan erdőket igazgatnak, amelyek, részben vagy teljesen, egybeesnek a Natura 2000es területekkel (SPA-k), amelyeket a békászó sas védelmére neveztek ki, ajánlatos, hogy az Üzemterv kidolgozásakor tartsák számon a 3. Táblázat intézkedéseit. Védelmi intézkedések az erdei élőhelyeken. Ugyanakkor, ajánlatos ezeket az intézkedéseket a Natura 2000-es terület adminisztrátorával/gondnokával vagy a projekt csapatával megbeszélni, már az „Első konferencia” szakaszban, hogy elkerüljék a faj védelmének és a fakitermelés főbb elvei közötti következetlenséget, valamint utolsó szakaszban nézzék át az Üzemtervet. A környezetvédelmi törvény értelmében, az Üzemterv kiértékelési eljárása alatt, ki kell kérni a védett természeti terület véleményezését is. Következésképpen, a 1076/2004 SKR szerinti eljárás keretén belül, a környezetvédelmi hatóság értesíti őket, hogy részt vegyenek a SEA eljárás szakaszain, és kötelesek az adminisztrátor vagy a gondnok részére egy véleményezést kiállítani. A környezetvédelmi jelentés kidolgozása céljából megszervezett munkacsoportok keretén belül, az adminisztrátorok/gondnokok kötelesek elemezni

az üzemterv és az azt kísérő környezetvédelmi jelentés tartalmát és előírásait. A véleményt jegyzőkönyvbe veszik, a kedvezményezettnek és a tanácsadónak ezt figyelembe kell vennie és módosítania/kiegészítenie, szükség szerint, a kiértékelési tanulmányt, az egyezhetetlenség eltávolítása érdekében.

d) Egyéb szabályok az erdőmunkálatokra (kitermelés, hozzáférés, tárolás, stb.) Általános jellegű intézkedések a sas számára alkalmas erdei élőhely fenntartásáért (Natura 2000 és erdők, C.E. - D.G.M.): az erdei ökoszisztémák egészségének és életerejének a fenntartásáért, a következő intézkedéseket kell alkalmazni: - az erdőgazdákodási praktikák a lehető legjobban ki kell használják a természetes struktúrákat és folyamatokat, és ott ahol lehetséges, használják a megelőző biológiai intézkedéseket. A specifikus és szerkezetileg megfelelő genetikai sokféleség megléte megerősíti az erdők stabilitását, életerejét és ellenállását az ellenséges környezeti tényezőkkel szemben és erősíti a természetes szabályozó mechanizmusok működését; - megfelelő erdőgazdálkodási praktikákat fognak alkalmazni, mint az újraerdősítés és erdősítés a területhez alkalmazkodó fajokkal és fákkal, kezelések, betakarítási és szállítási technikák, amelyek minimálisra csökkentik a fák és/vagy a talaj leromlását. - szigorúan meg kell tiltani az erdészeti műveletek során az olaj-szivárgást vagy a szabálytalan hulladékkezelést. Az erdő (fa-,és nem faalapú) produktív funkcióinak a fenntartására és ösztönzésére a következő intézkedéseket kell alkalmazni: - a regeneráló műveleteket, gondozást és

AZ ERDEI ÉLŐHELYEK KEZELÉSE A SAS JAVÁRA betakarítást időben kell elvégezni, úgy hogy a terület termelési kapacitása ne csökkenjen, pl. a faállomány/aljnövényzet, a megmaradt fák és a talaj leromlásának az elkerülése, a megfelelő rendszerek használata által. - a fa-, és nem faalapú termékek betakarítása (erdei gyümölcsök, gombák, stb.) nem haladhat meg egy fenntartható szintet hosszú távon, és a betakarított termékeket optimálisan kell felhasználni, a tápanyag újrahasznosításának az arányát követve; - egy megfelelő infrastruktúrát kell tervezni, kivitelezni és fenntartani (utak, kitermelést megközelítő utak vagy hidak), a javak és szolgáltatások hatékony közlekedéséért és ugyanakkor a negatív környezeti hatásokat minimálisra csökkenteni. Az erdei ökoszisztémákban a biológiai sokféleség fenntartására, megőrzésére és kiterjesztésére a következő intézkedéseket alkalmazzák: - az erdőgazdálkodási tervezésnek követnie kell a specifikus és genetikai ökoszisztémák biológiai sokféleségének a fenntartását, megőrzését és

© Sos Tibor - Békászó sasra jellemző dombvidéki élőhely

43

fokozását és a táj sokféleségének a megőrzését; - az üzemtervek, a földi leltározás és az erdő erőforrásainak a feltérképezése magába kell foglalja az ökológiai szempontból fontos erdei biotópokat és számon kell tartsa a védett, ritka, érzékeny vagy reprezentatív ökoszisztémákat, mint például a folyó melletti területeket és nedves övezeteket, amely területek a veszélyeztetett fajok endemikus fajait és élőhelyeit tartalmazzák, úgy mint a helyi veszélyeztetett vagy védett genetikai erőforrások; - a természetes regenerálódást kell előnyben részesíteni, feltéve, hogy olyan megfelelő feltételek létezzenek, amelyek biztosítják az erdő erőforrásainak a mennyiségét és minőségét, valamint a meglévő őshonos fajok a területnek szükséges minőséggel rendelkezzenek; - az erdőtelepítés és újraerdősítés esetében a terület körülményeihez jól alkalmazkodott őshonos és helyi eredetű növényeket kell előnyben részesíteni; - adott esetben az erdő-kezelési gyakorlatoknak támogatniuk kell a úgy a horizontális mint a

44


vertikális struktúrák változatosságát, mint például az egyenlőtlen korú faállományokat és a fajok változatosságát, például vegyes faállomány, ahol ez lehetséges. Ezek a gyakorlatok a táj sokféleségének a fenntartására és helyreállítására törekszenek; - az infrastruktúrát úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy minimális hatással legyenek az ökoszisztémákra, különösen a ritka genetikai tartalékú, érzékeny vagy reprezentatív ökoszisztémák esetében, figyelmet fordítva a veszélyeztetett fajokra vagy egyéb kulcsfontosságú fajokra, különösen a vándorlási modelljeikre; - a kiszáradt, kidőlt vagy álló fákat, az odvas fákat, az öreg fa-csoportokat és a rendkívül ritka fafajokat a biológiai sokféleség védelmére szükséges mennyiségben és eloszlásban kell megtartani, figyelembe véve lehetséges hatásukat az erdő és a környező ökoszisztémák egészségére és stabilitására; - az erdő kulcsfontosságú biotópjait, mint például vízforrások, nedves övezetek, hegyszorosok, védeni kell és, esetenként, helyreállítani, ha az erdészeti munkálatok károsították ezeket. Egyéb intézkedések a békászó sas által használt erdei élőhelyek fenntartására a túlnyomóan fenyőfákat és/vagy pionír fajokat tartalmazó faállományok, a természetes erdőtípus szerkezetéhez hasonló összetételhez való irányítás (a nem megfelelő fajok fokozatos kivonásával, olyan faállományok esetében ahol ezek aránya 20% fölötti, vagy a nem megfelelő fajok helyettesítésével - amikor elérik a kitermelhetőség korát - és megfelelő fajokkal való beerdősítés, olyan faállományok esetében amelyek legalább 80%-ban fenyő vagy /és pionír fajokat tartalmaznak); - a gondozási és vezetési munkálatok időben való elvégzése;

- a bükk magról történő természetes regenerálódás lehetőségeinek maximális értékesítése; - a faállományok erdő-rendszerben való kezelése; - a gondozási és vezetési munkálatok időben való elvégzése és azon faállományok esetében ahol rég nem volt beavatkozás, alacsony intenzitású, de gyakoribb beavatkozásokat alkalmazzanak. - a mesterséges regeneráció esetében csak helyi eredetű szemiológiai anyagból előállított csemetéket használjanak; - a törvénytelen kivágások megszüntetése; - az erdei legeltetés elkerülése és a faállományok között elhaladó állatcsordák minimálisra való csökkentése; - a fő káros rovar-populációk és fitopatogén tényezők fejlődésének az azonosítására és előrejelzésére vonatkozó intézkedések betartása, gyors kiirtása (ha lehetséges biológiai vagy integrált módon), szükség esetén minden növény-egészségügyi intézkedés elvégzése, amik szükségesek a káros rovarok tömeges szaporodásának és a fitopatogén tényezők elterjedésének a megelőzésére; - elkerülendő a fák nagy mennyiségű és hosszú ideig tartó vonszolással történő szállítása a legnagyobb esésű sávokon és a nagyon lejtős területeken; elkerülendő a lejtős területek erdei vegetáció nélkül hagyása hosszabb ideig; operatív beavatkozás torrenciális esőzésre mutató jelek megjelenése esetében.

MEZŐGAZDASÁGI TERÜLETEK ÉS LEGELŐK KEZELÉSE

45

5. MEZŐGAZDASÁGI TERÜLETEK ÉS LEGELŐK KEZELÉSE a. Gyepek és mezőgazdasági területek fontossága a békászó sas számára Az Európai Védelmi Terv a Békászó Sas javára (Meyburg etal., 2001) szerint ez a faj a fészkeléshez azokat az erdei élőhelyeket kedveli amelynek közelében nyitott, füves növényekben gazdag területek találhatók. Országunkban, a „A Békászó Sas védelme Romániában” LIFE projekt keretében elvégzett megfigyelések alapján, a békászó sas lombhullató vagy fenyőfákon fészkel, de a tápláléka beszerzéséhez a fészek közelében található legelőket, kaszálókat és mezőgazdasági területeket használja. Minden fészkelő pár egy ilyen mozaikos- szerkezetű területet tart uralma

© Sos Tibor - Pajiște – Gyep- a békászó sas táplálkozási területe

alatt, általában a dombos hegyvidéki övezetben, 500-1600 m közötti magasságban. Kisebb magasságban is fészkelhet ha rendelkezésére állnak a folyók árterületi erdői, és ilyenkor ártéri gyepeken és kaszálókon vadászik. Jelentések szerint, a faj sztyeppés övezetben (Dobrudzsa) is fészkelt, ahol táplálékát szárazságtűrő legelőkön találja meg. Bár egyes kutatók, akik tanulmányozták ennek a fajnak az élőhely kiválasztását (Matusiak, 2001) azt állítják, hogy a békászó sas másított a táplálozási stratégiáján az utóbbi időben, alkalmazkodva a mezőgazdaság fokozódásához egész Európában (inkább vadászatra használt mezőgazdasági területeket választva, a legelők szerepe csökkenve ezáltal), számos tanulmány (Mirski, 2009 - Lengyelország; Treynis, 2004 - Litvánia) azt

46


mutatta ki, hogy a békászó sas még inkább a füves növényi formációkat kedveli (a támadások 95%-a gyepeken történt) és elkerüli a mezőgazdasági területeket, ha van választási lehetősége. A LIFE projekt keretén belül gyűjtött adatok szerint (lásd a „Faj szükségletei a táplálozási élőhelyeken”c. fejezetet), a békászó sasok különböző tetszést mutathatnak a vadászterületek iránt, a választást befolyásolhatja a zsákmány százaléka, állapota, bősége, a fészektől levő távolsága, a párok sűrűsége által kialakult versengés, stb. Ily módon, a fő következtetés, ami levonható ezekből a tanulmányokból az, hogy szükségszerű az békászó sas fenntartására hozott élőhelykezelési intézkedéseknek az összevonása, komplex, mozaios szerkezetű tájakra, amelyeken öreg erdők, terjedelmes folyók és nagy felületű nyílt területek találhatók, mivel a békászó sasnak nyilvánvalóan tetszik a természeti elemeknek ez a kombinációja. Egy jól elágazó talajvíz hálózat a területen megmagyarázza a legelők és kaszálók túlnyomó jelenlétét, a mezőgazdasághoz szükség lévén az ártér fölötti területekre. Ez a tényező megmagyarázta a fészkelő helyek folyókhoz való közelségét sok európai országban (Mirski, 2009 - Lengyelország; Lomus & Valii, 2005 Észtország). Ezen élőhelyek összetételének elemzése többször is rámutatott arra, hogy a békászó sas a gyepeket kedveli, mivel ezek sokkal gazdagabbak kis rágcsálók fajokban (Microtus sp., Arvicola sp.), vagy kis hüllőkben és kétéltűekben (Butet & Leroux, 2001, Rodriguez& Bustamante, 2008), amelyekre nagyon gyakran vadásznak. Hasonló preferenciákat figyeltek meg a Lettországi békászó sasoknál is (Meyburg et al., 2004b), míg a Németországi békászó sasok hasonló magaviseletet tanúsítottak, annak ellenére, hogy a fészkelő területük összetételében a mezőgazdasági területek aránya nagyobb volt, mint a legelőké (Meyburg et al., 2004b).


47

Egy másik nagyon fontos tényező a vadászterületek kiválasztásakor a nyitott területektől függő ragadozó fajok esetében a gyepen létező növényzet struktúrája, tényező amely közvetlenül befolyásolja a zsákmány elérhetőségét (Aschwanden et al., 2005, Bechard, 1982, Preston, 1990, Romanowski & Zmihorski, 2008).

b. Gyep és kaszálók kezelése A főbb füves növényi formációk, amelyek a békászó sas táplálkozási helyét képezhetik Romániában, a domb-, és hegyvidéki mezofil gyep (kaszálók és legelők), ártéri és szárazságtűrő legelők.

1. Domb-, és hegyvidéki mezofil gyep, kaszálók és legelők Ez a típusú növényzet magába foglalja: • dél-kelet kárpáti Agrostis capillaris és Festuca rubra gyep, a Medehinţi Fennsík, Erdélyi Fennsík, Domelor Medence és Obcinele Moldovei szubkárpátikus dombokon elterjedt fajok. A növényszőnyeg lefedése 90-95%-os és a legnagyobb kiterjedésű gyepet képezi domb, és hegyvidéken. Edifikátor fajok: Festuca rubra, Agrostis capillaris, Cynosurus cristatus. Egyéb fontos faj: Dactylisglomerata, Daucus carota, Piminella saxifraga, Anthoxanthum odoratum, Cerastium holosteoides, Holcus lanatus, Lotus corniculatus, Trifolium pratense, Briza media, Carex pallescens, C. ovalis, Achillea millefolium, Trifolium repens şi Medicago lupulina. Ezeket a gyepeket, amelyek a vegyes erdők kiirtása után jelentek meg, lekaszálják, vagy nálunk legtöbbször legelővé alakítanak át, és gyakran a túllegeltetés miatt a leromlás jeleit mutatják. Ezekben az esetekben megfigyelhető a Nardus

© Sos Tibor - Táplálkozási terület a Nyárád Völgyében

stricta és Festuca ovina fajok bősége. • a géta-dák Agrostis capillaris és Anthoxanthum odoratum gyep, melyek a Géta-Szubkárpátokban, a MoldvaiSzubkárpátokban és az Erdélyi Fennsíkon vannak elterjedve. Marhalegeltetésre is használják, de lehet kaszálni is. • géta-dák Arrhenatherum elatius gyep, alacsonyabb területeken fekvő kaszálók, a domb,-és alsó hegyvidéki övezetekben országszerte. Jellemző fajok: Arrhenatherum elatioris, Cerastium holosteoides, Trisetum flavescens. Egyéb fontos faj: Trifolium pratense, Onobrychis viciifolia, Leontodon autumnalis, Lolium perenne, és Phleum pratense. • a dél-kelet kárpáti Trisetum flavescens és Alchemilla vulgaris gyep, a romániai (délkeleti) Kárpátok alsó és középső hegyvidéki övezeteiben. A Trisetum flavescens kaszálók számos nagy méretű (60 - 80 cm) fajt foglalnak magukba , 80 - 95%-os lefedettséggel. A domináns faj mellett gyakran kifejlődik:

Agrostis capillaris, Phleum montanum, Cynosurus cristatus, Festuca pratensis, Arrhenatherum elatius, Onobrychis viciifolia, Leucanthemum vulgaris, Knautia arvensis és Campanula glomerata. • a dél-kelet kárpáti Nardus stricta és Viola declinata gyep a Fogarasi- havasi békászó sasok vadászatra is használhatják. Edifikátor fajok: Viola declinata és Nardus stricta. Jellegzetes fajok: ezeken a területeken: Viola declinata, Nardus stricta, Scorzonera rosea, Poa media. Egyéb fontos faj: Hieracium aurantiacum, Hypochoeris uniflora, Calluna vulgaris, Campanula serrata, Geum montanum, Ligusticum mutellina, Potentilla ternata, Campanula abietina, Leucorchis albida, Genista sagittalis, Festuca nigrescens, Antennaria dioica, Luzula campestris és Carexovalis.

48


2. Ártéri legelők Ezek a nedves gyepek az Erdélyben, Bánátban, Olténiában, Munténiában, Dobrudzsában és Moldovában található folyók árterületeiben találhatók. A leggyakrabban felmerülő ilyen típusú élőhelyek: • Moliniacaerulea dák gyep, Bánát (Karánsebes- Caransebeş), Erdély (HátszegHaţeg, Ruszka-Havas - Poiana Ruscă, FogarasFăgăraş, Brassó - Braşov) területén, a felső Olt medencéjében, a Gyergyói medencében és Moldovában fekvő hegyközi medencékben elterjedt gyep. 2-4 ha területet foglal el, néha elérve a 10-15 ha-t is (Nárciszok Erdeje, Brassó megye), a növénytársulások keretén belül nagy számban vesznek részt nagyméretű, 1 m-nél magasabb növények. Ebből a kategóriából megemlítjük: Molinia caerulea, Serratula tinctoria, Juncus conglomeratus, Angelica sylvestris, Cirsium rivulare. Egyéb fontos faj: Succisia pratensis, Stachys officinalis; Gentiana pneumonanthe, Galium boreale, Carex ovalis,

© Sos Tibor - Habitat de hrănire în piemontul făgăraş

Parnassia palustris, Lathyruspratensis, Gladiolus imbricatus, Stellaria graminea. • a tavasszal túlzottan nedves gyep, a Deschampsia caespitosa és Agrostis stolonifera-dák közösségek kategóriájából, leggyakrabban szarvasmarha legeltetésre használják. Erdélyben elterjedtek, míg Olténiában, Munténiában és Moldovában, csak a dombos vidékeken, jellemző fajok: Deschampsia caespitosa, Agrostis stolonifera, Juncus conglomeratus. Egyéb fontos faj: Phleum pratense, Festuca pratensis, Poa trivialis, Ranunculus acris, Alopecurus pratensis, Trifolium pratense, Briza media, Lathyrus pratensis, Cynosurus cristatus, Holcus lanatus şi Cirsium canum. • a dunai-pontusi Poa pratensis, Festuca pratensis és Alopecurus pratensis gyep, kaszálóként vagy szarvasmarha legeltetésre használnak. A juhok legeltetése ezen élőhelyek leromlásához vezet. Edifikátor fajok: Poa pratensis, Festuca pratensis. Jellegzetes fajok: Festuca pratensis, Alopecurus pratensis,


49

© Deák Attila - A kaszálást a parcella belső felétől a külső fele haladva kell végezni.

Poa pratensis. Egyéb fontos faj: Poa palustris, Galium palustre, Juncus effusus, Holcus lanatus, Agrostis capillaris és Briza media. • az egész ország területén található dombvidéken, a túlzottan nedves és időközönként elárasztott helyeken, kifejlődik egy domináns békaszittyó (Juncus sp.) növényzet, amely kedvező a sas étrendjét képező állatoknak. Edifikátor fajok: Juncus inflexus, J. effusus, Mentha longifolia, Agrostis canina. Jellegzetes fajok: Juncus inflexus, J. effusus, Agrostis canina, Alopecurus pratensis, Rumex crispus, Festuca arundinacea, Carex hirta és Lolium perenne. Egyéb fontos faj: megemlítendő a Medicago lupulina, Ranunculus acris, R. sardous, Alopecurus geniculatus, Juncus articulatus, Poa trivialis, P. palustris és Lysimachia nummularia. A továbbiakban bemutatunk néhány, a gyepre és kaszálókra vonatkozó, kezelési intézkedést, amelyek a békászó sas érdekeit szolgálják. Amint ezeket az intézkedéseket a gazdák alkalmazzák az általuk törvényesen birtokolt legelőkön és kaszálókon, 5 éves szerződést írnak alá, és egy írott nyilvántartást tartanak a farm területén folytatott mezőgazdasági tevékenységekről, összhangban

az mezőgazdasági-környezeti előírások kivitelezésével. Azok a gazdák, akiknek farmjai a békászó sas táplálkozási területein helyezkednek el, fizetésben részesülhetnek ha betartják ennek a fajnak az érdekeit szolgáló kezelési követeléseket, az agrár-környezeti 214 sz. Intézkedés keretén belül. Kaszálókon alkalmazandó, a békászó sas javára előnyös kezelési intézkedések: Általános intézkedések: - tilos a növényvédő szerek és műtrágyák használata - tilos a szerződésbe foglalt területek szántása és tárcsás boronálása - a lekaszált növénytömeget össze kell szedni a kaszáló felületéről, a kaszálástól számított két héten belül - a kaszálók felgyújtása tilos - az egyedülálló fák vagy facsoportok kivágása tilos - tilos a vízelvezetés Békászó sasra jellemző intézkedések: - a kaszálást csak július 31.-e után lehet elvégezni, a parcella belső felétől a külső fele

50


haladva, mindegyik telek szélén meghagyva egy 3 méter széles lekaszálatlan vagy lelegeletlen sávot (ezek az intézkedések érvényesek a Crex crex – haris -fajra is); - a gépi kaszálást állati erővel működtetett gépekkel fogják végezni; - a telken kell maradjon egy lekaszálatlan terület (min. 10% - max. 20%), de amelyet kétévente le kell kaszálni annak érdekében, hogy megmaradjon a jellegzetes kaszálói struktúra (agrár-környezeti követelmény); - fejlesszenek ki egy kaszálási rendszert, az összes zóna gazdáival való közös megegyezés alapján, oly módon, hogy az egész fészkelési időszak alatt (május-augusztus) a lekaszálatlan területek váltakozzanak a már lekaszált területekkel (a NATURA 2000-es kiegészítő intézkedésekhez betartandó követelmény, a békászó sas javára). Az utóbbi három intézkedés hatására növekedni fog a kis emlősök népessége a kaszálatlan menedékekben, de ezek kiszolgáltatottsága is mikor egyik területről a másikra vándorolnak, lekaszált területen, ily módon elérhető célponttá válnak a békászó sas számára. Ezek az előnyöket, a megmunkált és az érintetlenül maradt területek váltakozásából, egyéb, Európa más országaiban élő, nappali vagy éjszakai ragadozó fajon végzett tanulmányok bizonyítják. (pl. Aschwanden et al., 2005 –-Svájc).

- tilos a vizes legelők vízelvezetése; - tilos a legelők felgyújtása - az egyedülálló fák vagy facsoportok kivágása tilos Békászó sas védelmére vonatkozó intézkedések: 4- azokon a területeken, ahol léteznek tanulmányok és a terület keretén belül minden legelő típust azonosítottak és ezek elhelyezkedése ismert, valamint az APIA elismeri őket, egy más határt kell megszabni, a területen folytatott tanulmányok függvényében. Ezen a felületen csak karbantartási munkálatokat lehet végezni a cserjés felületek karbantartására, a cserjés túlzott elterjedésének a megelőzésére. Ez a

A békászó sas számára kedvező, legelőkön alkalmazandó kezelési intézkedések Általános intézkedések: - tilos a növényvédő szerek és műtrágyák használata; - tilos a szerződésbe foglalt legelők szántása és tárcsás boronálása; - az elárasztott legelőkön csak 2 héttel a vizek visszavonulása után engedélyezett a legeltetés;

© Deák Attila - Pașunat corespunzător în habitatul de hrănire al acvilei

MEZŐGAZDASÁGI TERÜLETEK ÉS LEGELŐK KEZELÉSE felület nem eshet egybe azzal a felülettel amelyen nem engedélyezett a legeltetés, és amelyen az éves kaszálás történik. - teljes mértékben tilosak a tisztítási és fű növekedését serkentő intézkedések, szabályzott vagy szabályozatlan tűz által; - szükséges az invazív növények kiirtása; - tűztől eltérő módszereket alkalmaznak a nem bennszülött invazív növények (Solidagosp.) vagy őshonos, de problematikus növények kiirtására (Pteridium aquilinum).

c. Mezőgazdasági területek kezelése A szakirodalom megemlíti, hogy a békászó sas a legelőket kedveli vadászatra (Treinys, 2004), de amikor ezek csak gyenge trófikus forrásokat biztosítanak, akkor a faj kiterjeszti vadászterületét a mezőgazdasági területekre is. (Mirski, 2009). Több tanulmány feldolgozta a megművelt földek fontosságát a faj számára (Matusiak, 2001), de ki kell hangsúlyozni, hogy a LIFE projekt keretén belül folytatott tanulmányokból kitűnik, hogy a mezőgazdasági területek mozaik-rendszerű megművelése nem elegendő a békászó sas számára, mivel vadászterületén legelőkre és gyepre is szüksége van; a dél-, és közép Erdélyi táplálkozói területeken tanulmányozott párok (n=9) 78%-a inkább a gyepen táplálkozott (külterjes rendszerben használt kaszálók, legelők, elhagyott mezőgazdasági területek), és 22%-a kedvelte inkább a mozaik-szerkezetű mezőgazdasági területeket. A tanulmányi vidéken alkalmazott mezőgazdaság külterjes jellegű, és a mezőgazdasági terület mozaikos felépítése és a szomszédságukban elterülő széles gyep biztosítja a békászó sas számára szükséges trófikus forrásokat.

51

A békászó sas számára kedvező, mezőgazdasági területeken alkalmazandó intézkedések: • A faj vadászterületén található mezőgazdasági területek ne terjeszkedjenek el a külterjes rendszerben használt legelők és kaszálók rovására; • A mezőgazdasági területet mozaikos szerkezetben, kis parcellákban műveljék meg. Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági területek mozaikos szerkezete megmaradjon javasoljuk, hogy a gabonával bevetett parcellák (repce, kukorica, cirok, szója, napraforgó) és a lucerna ne haladják meg a 4 hektárt. Abban az esetben, ha több szomszédos telken ugyanazt a fajt termesztik, a monokultúrát összegező terület nem haladhatja meg a 4 hektárt. • A mezőgazdasági területeken a békászó sas jobban kedveli a kalászos gabona ültetvényeket (búza, árpa, árpa, stb.), lucerna és a parlagon hagyott parcellákat (ugar). Megemlítendő viszont, hogy a LIFE projekt keretén belül végzett direkt megfigyelésekből kitűnik, hogy a gabonásokba ejtett támadások közül a legtöbbet betakarítás után jegyezték fel a gabona tarlón, illetve a fészkelési időszak második felében. Jelentéktelen számú támadást jegyeztek fel a száraz, krumplival beültetett parcellákon. • A faj számára alkalmatlan termesztések közül megemlítjük a repce-, kukorica-, cirok-, szója-, napraforgó- és különböző típusú zöldség-termesztéseket. Úgyszintén, a szőlőtermesztéseket is teljes mértékben elkerülik a békászó sasok. • Az a tény, hogy a békászó sas nem kedveli a fent említett kultúrákat, nem azt jelenti, hogy ezeket a növényeket nem lehet termeszteni a faj vadászterületén. Ezek termesztése a mezőgazdaság egészében a kultúrák mozaikos szerkezetének a fenntartását szolgálja, kisebb

52


MEZŐGAZDASÁGI TERÜLETEK ÉS LEGELŐK KEZELÉSE 4. Táblázat.

Békászó sast fenyegető veszélyek a táplálkozási területen (kaszálók, legelők, gyepek, mezőgazdasági területek)

A békászó sas számára kedvező kezelési intézkedések

Kaszálók eltűnése (elhagyás vagy legelőkké, szántható területté vagy épületekké való átalakítása)

A legelők 10%-a legeletlen marad. Ezen a felületen történik az éves kaszálás.

A kaszálók és vizes legelők leromlása vízelvezetéssel (így eltűnnek a kétéltűek élőhelyei, a békászó sas számára fontos táplálékforrás).

Tilos a vizes legelők bármilyen módszerrel történő vízelvezetése.

Legeltetés elhagyása

Tilos a szerződésbe foglalt legelők szántása és tárcsás boronálása.

© Deák Attila - Peisaj mozaicat – habitat de hrănire pentru acvilă

arányban, mint a gabona vagy lucerna kultúrák. • Ennek értelmében javasolt, hogy a kukoricával, cirokkal, szójával, napraforgóval vagy zöldségekkel bevetett parcellák ne haladják meg az 1 hektárt, és a szomszédos parcellák összfelülete, amelyek ugyanazt a vetést tartalmazzák, ne haladja meg a 2 hektárt. A faj számára előnytelen fajokkal bevetett terület nem szabad, hogy meghaladja a helységhez vagy egy nagyobb farmhoz tartozó mezőgazdasági területek 15-20%-át. Kivételt képez a repce termesztés, amelyre az lenne a javaslat, hogy ne termesszék a békászó sas vadászterületein. • A békászó sas táplálkozási területén található mezőgazdasági területből kb. 10%-ot évente megműveletlenül kell hagyni, de ugyanazt a parcellát nem többet mint 1-2 évet. A meg nem művelt parcellákat nem kell csoportosítani, hanem szét lehet szórni a békászó sas vadászterületén található egész mezőgazdasági területen. Ajánlott a meg nem művelt területek éves kaszálása/legeltetése. • Fontos szerepet játszanak a parcellák füves

szélei. Ezeket nem kell aratni vagy művelni, de évente egyszer le kell kaszálni. Úgyszintén fontos szerepet játszanak a parcellák, utak és mezőgazdasági területek szélén található bozót-, és fasorok. Ezeket semmi szín alatt nem lehet tönkretenni vagy kivágni. • A békászó sas által használt mozaikos szerkezetű mezőgazdasági területeken a műtrágyák és növényvédő vegyszerek használata szigorúan tilos, és az istálló trágya hagyományos használata is csak maximum 30 kg-val egyenértékű arányban megengedett. N s.a./ha. • Úgyszintén, nem ajánlott a szélerőművek és napelemek elhelyezése a békászó sas vadászterületéire, sem a füves, sem a mezőgazdasági területekre. A bemutatott intézkedések szabályként szolgálhatnak a békászó sas védett előhelyeire vonatkozó kezelési tervek fejlesztésére, alapként a NATURA 2000-es intézkedéseire és az agrárkörnyezeti intézkedések kifejlesztésére e faj számára. A bemutatott intézkedéseket az 4. táblázat foglalja össze.

Hektáronként minimum 10%-os területet megtartanak cserjés területnek és nem végeznek tisztítási munkálatokat (a legelőt elárasztó bokrok kivágása). Ily módon, természetes regenerálódással, kialakul egy bokros élőhely, amelyet a békászó sas megfigyelésre és vadászatra használ, és amely menedéket jelent a rágcsálók számára, bőségük megnövelése céljából. Ezen a felületen csak karbantartási munkálatoka lehet végezni a cserjés felületek karbantartására, a cserjés túlzott elterjedésének a megelőzésére. Ez a felület nem eshet egybe azzal a felülettel amelyen nem engedélyezett a legeltetés, és amelyen az éves kaszálás történik. Tilos a szerződésbe foglalt legelők szántása és tárcsás boronálása.

Az elárasztott legelőkön csak 2 héttel a vizek visszavonulása után engedélyezett a legeltetés.

Tilos a megművelt mezőgazdasági területek kiterjesztése a gyepek és legelők rovására. Újratelepítés (legelés betiltása az erdők regenerálódása céljából) az erdős területen kívül, a békászó sasnak kedvező zónákban

Folytatják békászó sasnak kedvező legeltetési gyakorlatokat.

Legelők eltűnése ideiglenes vagy állandó építmények által (házak, panziók, utak, nap-, és szélerőmű parkok stb.)

Nem ajánlott a szélerőművek és napelemek elhelyezése a békászó sas vadászterületéire, sem a füves, sem a mezőgazdasági területekre. Tilos az ideiglenes vagy állandó építmények elhelyezése füves vagy mezőgazdasági területekre.

53

54







Földhasználat módosítás és újra kategorizálás (belterületbe való sorolás, mezőgazdasági területek rendeltetésének módosítása más felhasználású területekké)

Tilos a mezőgazdasági területek belterületbe való sorolása vagy rendeltetésének módosítása más felhasználású területekké.

A gyepek struktúrájának rongálása az off-road motorosok által

Tilos az off-road motorozás

Gyepek leromlása az invazív növények miatt

A kaszálók használatának gyakoribbá válása (idegen fajokkal való túlvetés, túlzott műtrágyázás, gyepek tárcsázása) és helytelen kaszálási technikák

Tilos a növényvédő szerek és műtrágyák használata.

Az invazív növények kiirtása. . Más módszer, nem a tűz alkalmazandó az invazív, nem bennszülött növények (Solidago sp.) és a problematikus őshonos (Pteridium aquilinum) növények kiirtására.

A gyepek törvénytelen tisztítása tűz által.

Teljes mértékben tilosak a tisztítási és fű növekedését serkentő intézkedések, szabályzott vagy szabályozatlan tűz által; Más módszer, nem a tűz alkalmazandó az invazív, nem bennszülött növények (Solidago sp.) és a problematikus őshonos (Pteridium aquilinum) növények kiirtására.

Mezőgazdaság fokozódása és a megművelt területeken nem megfelelő módszerek alkalmazása (monokultúrák, mozaikos szerkezet eltűnése).

Egy gabona vagy lucernás parcella maximális területe nem haladhatja meg a 2- 4 hektárt. A szomszédos gabonás vagy lucernás parcellák összterülete nem haladhatja meg a 4 hektárt. A fajnak kedvezőtlen kultúrával bevetett parcella maximális területe nem haladhatja meg az 1 hektárt. A szomszédos, a fajnak nem megfelelő kultúrával bevetett parcellák összterülete (repce, kukorica, cirok, szójabab, napraforgó és különféle zöldség, szőlőtermesztések) nem haladhatja meg a 2 hektárt. Tilos a repce termesztése az egyezmény alatt levő területeken. A békászó sas területén található mezőgazdasági területek összfelületéből kb. 10%-ot évente megműveletlenül kell hagyni. Javasolt a füves szélek éves kaszálása. Tilos a parcellák szélén levő bozótok és fák kivágása.

Mezőgazdasági területek elhagyása

Egy parcellát nem szabad 1-2 évnél több ideig megműveletlenül hagyni. A meg nem művelt parcellákat nem kell csoportosítani, hanem szét kell szórni a békászó sas vadászterületén található egész mezőgazdasági területen . Javasolt a meg nem művelt területek éves lekaszálása.

Tilos a szerződésbe foglalt legelők szántása és tárcsás boronálása A lekaszált növénytömeget össze kell gyűjteni a legelő területéről a kaszálástól számított 2 heten belül. A kaszálást csak július 31.-e után lehet elvégezni, a parcella belső felétől a külső fele haladva, mindegyik telek szélén meghagyva egy 3 méter széles lekaszálatlan vagy lelegeletlen sávot (ezek az intézkedések érvényesek a Crex crex –haris -fajra is); A gépi kaszálást állati erővel működtetett gépekkel fogják végezni. a telken kell maradjon egy lekaszálatlan terület (min. 10% - max. 20%), de amelyet kétévente le kell kaszálni annak érdekében, hogy megmaradjon a jellegzetes kaszálói struktúra (agrár-környezeti követelmény); Fejlesszenek ki egy kaszálási rendszert, az összes zóna gazdáival való közös megegyezés alapján, oly módon, hogy az egész fészkelési időszak alatt (május-augusztus) a lekaszálatlan területek váltakozzanak a már lekaszált területekkel (a NATURA 2000-es kárpótló kifizetésekért betartandó követelmény, a békászó sas javára).

Túllegeltetés (főleg juhokkal)

Az állatok számának szabályozása a legelőkön és szigorú felügyelet ott, ahol a túllegeltetés miatt súlyos leromlás észlelhető (az agrárkörnyezeti intézkedések céljainak egyike magába foglalja); A legeltetés hektáronként maximum 0,7 UVM. Azokon a területeken, ahol léteznek tanulmányok és a terület keretén belül minden legelő típust azonosítottak és ezek elhelyezkedése ismert, valamint az APIA elismeri őket, egy más határt kell megszabni, a területen folytatott tanulmányok függvényében.

55

56

BÉKÁSZÓ SAS MONITORING

57

BÉKÁSZÓ SAS MONITORING

6. BÉKÁSZÓ SAS MONITORING A békászó sas állományának megőrzése érdekében hozott intézkedések fejlődését követendő, szükséges egy monitorozási tevékenység. A védett területek esetében (nemzeti és természeti parkok, rezervátumok, különleges madárvédelmi területek, stb.) elegendő egy monitorozás elvégzése a terület keretén belül és esetleg a védelmi zónákban. A békászó sas regionális vagy nemzeti monitorozásához alkalmazandó metodológia megtalálható a „Nemzeti Védelmi Terv a Békászó Sasért” dokumentumban. Ez a dokumentum hasznos lehet úgy bizonyos védett területek adminisztrátorainak, mint bárkinek akit érdekel a madarak védelme. A monitorizálás adatai kimutatják a népesség alakulását és a célterület békászó sas népességének változásait, és ebből a dinamikából következtetéseket lehet levonni, hogy mennyire voltak hasznosak a faj védelmére tett intézkedések. A monitorizálás specifikus részeiből származó adatok között megtalálhatjuk akár a népesség hanyatlását előidéző veszélyes tényezőt. Például: ha van egy olyan helyzetünk, amelyben a békászó sas népessége csökken annak ellenére, hogy az erdőben jól alkalmazzák az intézkedéseket, a legelők százaléka és minősége nem csökkent, de a mezőgazdasági területek struktúrája jelentősen módosult a fajnak nem megfelelő kultúrák irányába, ebben az esetben a veszélyes tényezőt a mezőgazdasági kultúrák összetétele jelenti, esetleg a mozaikos szerkezet eltűnése. Természetesen, a helyzet annál összetettebb, minél több szinten monitorizálunk, és ily módon az adataink közelebb hoznak majd a valósághoz. De egy nagyon komplex monitorozás sokba is kerül, többnyire a pénzalapok és a szakemberek

száma határozza meg ennek méretét. Ebben a fejezetben megpróbáljuk leírni a monitorizáláshoz szükséges minimális intézkedéseket, amelynek értelmezhető eredményei lehetnek. Láthatjuk azt, hogy az általános védelmi intézkedéseken kívül (pl.30% Intézkedés) léteznek jellegzetes intézkedések is (a fészek körüli védett övezet), amelyek hatásosabbak, de csak abban az esetben felhasználhatóak, ha tudjuk pontosan a fészkek helyét, általában, ha minél jobban ismerjük a fészkek helyét, annál hatékonyabbak lehetünk a védelem és az érdekelt felekkel való konfliktusok kezelése terén (telek tulajdonosok, erdészeti kerületek, stb.), és nem utolsó sorban a monitorizálás terén, ami sokkal könnyebb lesz. Függetlenül attól, hogy a monitorizálás az egész célterületre vagy mintákra vonatkozik, nem elegendő megtudni az esetleges népességbeli változásokat, hanem szükségünk van a békászó sas által használt élőhelyek minőségére vonatkozó adatokra is. Ezért fel kell jegyezni és időszakosan követni (2 évente) a legfontosabb vonatkozásokat, amelyek befolyásolhatják a békászó sas eloszlását és túlélését. Ezek az alábbiak: • a megfelelő erdők százaléka, amelyek biztosíthatják a fészkelést és ezek százaléka az elérhetetlen vagy alkalmatlan erdőkéhez képest • azon tevékenységek száma, amelyek zavarhatják az erdőben való fészkelés csendjét • a zavart területek százaléka az öreg fás területek egészéből; • nyílt területek összetétele (kivéve helységek,

© Jari Peltomaki - Békászó sas

© Sos Tibor - Táplálkozó terület a Nyárád Völgyében

vízfelszínek és ipari övezetek);

• legelők minősége (százalékban), esetleg a legelőkön legelő állatok száma;

• szántóföldek összetétele és felosztása ; • fészkelő békászó sas párok száma (4 éves periódusokban).

Az ismert fészkek esetében: • fészkek száma összesen; • azon párok száma, akik elfoglalnak egy területet, vagy területtel rendelkeznek • azon párok száma, amelyeknél ismert a fészek; • azon fészkek száma, amelybe tojást raktak le; • a fiókákat sikeresen felnevelő párok száma; • zavaró források a fészeknél, amik megzavarhatják a fészkelést. Ha ismert egyes párok táplálkozási zónája, a fészek védelmére vonatkozó egyéb információk (ha alkalmaztak védelmi területet a fészek körül). egy tanulmány a különböző rendeltetésű parcellák összetételéről, és ennek összehasonlítása az általánossal a célterületről, sokat segíthet a

© Sos Tibor - Békászó sas fészek

jövőbeli védelmi intézkedésekben. Természetesen léteznek más monitorizálási formák is, mint például a ragadozó állatok összetételének a vizsgálata a békászó sas vadászterületén, tojáshéjak vagy ürülék toxikológiai vizsgálata, a népesség genetikus változatossága, stb.

58

A BIOLÓGIAI SOFKÉLESÉG VÉDELMÉNEK A FINANSZÍROZÁSA

7. A biológiai sofkéleség védelmének a finanszírozása a. A jelenlegi helyzet elemzése Még Románia Európai Uniós csatlakozása előtt is, az Európai Tanács LIFE programja volt a biológiai sokféleség megőrzésének leghatékonyabb pénzügyi eszköze. Miután Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, elérhetővé váltak a csatlakozás utáni alapok, amelyekből a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló tevékenységekre legfőképpen az Európai Regionális Fejlesztési Alap finanszírozásait használják a Környezeti Szektoriális Operatív Programon keresztül, és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap finanszírozását a Nemzeti Vidékfejlesztési Programon keresztül. Egyéb operatív programok, amelyeket a biológiai sokféleség megőrzését biztosító infrastrukturális projektekre lehet fordítani: Regionális Operatív Program (pl.védett területeken turisztikai infrastruktúra kiépítése) és Közlekedési Operatív Program (pl. Autósztrádák fölötti átjárók építése az állatvilág átjárásához). Úgyszintén, elérhetőek a HumánerőforrásFejlesztési Operatív Program alapjai, amelyeket a védett területek kormányzati személyzetének és gondnokának a szakképzésére lehet fordítani. Románia Európai Uniós csatlakozása utáni hat év alatt, a biológiai sokféleség megőrzésére kialakított projektekre szánt pénzalapok hozzáférhetőségi aránya relatív alacsony volt. A Környezeti Szektoriális Operatív Program esetében a 2001-2013 közötti periódusra szánt 250 millió Euróból, jelen pillanatig ennek az összegnek a felét használták fel, azaz 134 millió Eurót. A Nemzeti Vidékfejlesztési Program esetében,

a Natura 2000-es kiegészítő fizetéseire szánt 100 millió Euró értékű alapokat, a 2007-2013 közötti periódusra, még nem használták fel a Mezőgazdasági Minisztérium által megszabott feltételek miatt, mi szerint szükséges a Natura 2000-es területekre vonatkozó, Környezetvédelmi Minisztérium által jóváhagyott kezelési terv. Ez az érv azonban nem alapul semmilyen különleges követelményén az európai irányelveknek a természetvédelem területéről, amely előfeltételeként szabná meg az kezelési tervek létezését. Az Élőhelyvédelmi irányelv 6.1 cikke előírja, hogy a tagállamok biztosítsák a szükséges védelmi intézkedéseket, meghagyva így az kezelési terv kidolgozási szabadságát arra az esetre, ha ez kimondottan szükséges. Úgy ahogy arra a többi EU-tagállam rámutatott, a kedvező védettségi állapot elérhető a kezelési tervek hiányában is, mint például a szerződések esetében a földhasználókkal ott, ahol igény van különleges védelmi intézkedésekre (Ausztriában gyakorolt modell). Jelen pillanatban nem léteznek a Környezetvédelmi Minisztérium által jóváhagyott kezelési tervek a Natura 2000-es területekre, ami megakadályozná a Mezőgazdasági Minisztérium által kiadott pénzalapok megpályázását. A Natura 2000-es kezelési tervek hiányát az is meghatározza, hogy a Natura 2000-es területek vezetésre/gondozásra való kiadási folyamata csak 2011 elején zárult le. Ez vezetett a kezelési tervek kidolgozásának nagyon késői elindításához. A Nemzeti Vidékfejlesztési Program keretében funkcionálisak az agrár - környezeti kifizetések,

A BIOLÓGIAI SOFKÉLESÉG VÉDELMÉNEK A FINANSZÍROZÁSA amelyek célja az volt, hogy kedvező hatással legyenek a biológiai sokféleség megőrzésére a madaraknak fontos gyepeken, egy megfelelő kezelés által, a hagyományos gazdálkodás gyakorlásával és a magas természeti értékű gyepek fenntartásával. A 2007-2013 közötti időszakra teljes kiutalt összeg 863,2 millió EUR (forrás: Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium), amelynek nagy részét mostanig kiutalták. A Mezőgazdasági Minisztérium nyitott az új agrárkörnyezetvédelmi intézkedések irányában, amelyek a biológiai sokféleség védelmét támogatják, bármelyik olyan szervezet részéről, amely jelentős érveket hoz fel az intézkedés mellett. Ebben a tekintetben a „Békászó sas védelme Romániában” LIFE projekt, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériummal (MADR), az Országos Vidékfejlesztési Hálózattal (RNDR) és az ADEPT Alapítvánnyal együtt előkészítettek, a RNDR munkacsoportok keretén belül, egy, ennek a fajnak szánt, agrár-környezetvédelmi intézkedést, amit 2011-ben bejegyeztek a MADR-nál a RNDR-n keresztül. Jelenleg ez az intézkedés tárgyalás alatt van a Mezőgazdasági Minisztériummal, jóváhagyás és alkalmazás végett, annak ellenére, hogy a jelenlegi költségvetés nem fedezi az akkor kivitelezett szerződések megkötését. A 2014-2020-as időszak lehetőséget jelenthet a MADR szintjén bejegyzett és jóváhagyott Békászó sas intézkedés kivitelezésére. Annak érdekében, hogy ezen alapok hozzáférhetősége nőjjön és hatékony legyen, szükséges hogy a Mezőgazdasági Minisztérium a Környezetvédelmi Minisztériummal együtt tájékoztatási és kiképzési programokat fejlesszen ki úgy a közvetlen felhasználók, mint azon intézmények részére, akik támogathatják ezekhez az alapokhoz való hozzáférést (Mezőgazdasági Minisztériumnak alárendendelt intézmények, Környezetvédelmi Minisztériumnak alárendendelt intézmények, civil

59

szervezetek, tanácsadó cégek, stb.). Románia megoldásokat kell találjon, hogy kiegészítse a csatlakozás után kapott külföldi alapok által biztosított finanszírozásokat. Egy megoldást jelent azoknak a rendelkezésre álló alapoknak a felhasználása, amelyek az Országos Környezetvédelmi Alapból származnak, a biológiai sokféleség védelmét szolgáló projektekre. Jelenleg, a Környezetvédelmi Alapból származó, biológiai sokféleség védelmére és védett területek kezelésére szánt finanszírozások értéke kicsi. A 824.935.000 RON (191.845.000 Euró) költségből, amit 2012-re hagytak jóvá, a biológiai sokféleség védelmére és védett területek kezelésére 378.000 RON-t (87.906 Eurót) fordítottak (forrás: 136/13 03 2012 Határozat a Környezetvédelmi Alap 2012es költségvetésére vonatkozóan), ami egy teljesen elégtelen összeg a biológiai sokféleség védelmére szakosodott terület finanszírozási szükségletei számára.

b. Finanszírozási források a biológiai sokféleség védelmére Romániában 1. LIFE program A biológiai sokféleség megőrzésére fordított legfontosabb pénzügyi forrásokat a LIFE programon keresztül utaltak ki, 1992-től kezdődően. Az Európai Unió LIFE programja pénzügyi eszközt jelent a környezet számára, amely hozzájárul az uniós környezetvédelmi törvények és politikák fejlesztéséhez és alkalmazásához, a természeti tőke megőrzéséhez és tartós fejlődéshez. A LIFE-Natura Programon keresztül, amely az

60


Európai Unió LIFE programjának része, pénzügyi támogatást nyújtanak a természeti tőke védelmi akcióira, a természeti élőhelyekre, a vadon élő növény- és állatvilág védelmére vonatkozó 92/43/ CEE Irányelv, valamint a vadon élő madarak védelmére vonatkozó 79/409/CEE irányelv előírásainak a kivitelezésére. Jelen pillanatig Románia, a LIFE 26 program keretén belül, 11.792.686 Euró értékű projekteket kivitelezett, amelyből a LIFE program általi társfinanszírozás 7.350.299 Euró volt. A LIFE projektek kedvezményezettjei a Környezetvédelmi Hivatalok, a Környezetvédelmi Minisztériumnak alárendelt intézmények (Helyi Környezetvédelmi Hivatalok), kutatási intézmények (ICAS, INCDD, Biológiai Intézmény), civil szervezetek (SOR, Milvus, WWF, stb.), egyetemek (Bukaresti Egyetem, Transilvania Brassó Egyetem), védett területek közigazgatásai, megyei tanácsok, polgármesteri hivatalok, stb. A Life+ egy új pénzügyi eszköz, ami a természetvédelmet szolgálja, és ami egyidőben lépett érvénybe az erre vonatkozó Szabályzat közzétételével az L149/2007.06.09-i Hivatalos Közleményben. 2,143 milliárd Euró költségvetéssel (2007-2013 periódusra), a LIFE+ jelentős pénzügyi eszközt jelent, amely specifikus támogatást nyújt az uniós politika és törvénykezés fejlesztésére és kivitelezésére, és különösképpen a 6. Környezetvédelmi Akcióterv célkitűzéseire és az ebből eredő tematikus stratégiákra. Az eszköz 3 összetevőt tartalmaz: - LIFE+ Természet és biológiai sokféleség; - LIFE+ Környezetvédelmi politika és kezelés; - Life + Informálás és kommunikáció További információk: http://ec.europa.eu/environment/life/funding/

2. Környezeti Szektoriális Operatív Program (POS Környezet) A Környezeti Szektoriális Operatív Program egy olyan dokumentum, amely az EU nemzeti finanszírozási és társfinanszírozási források használatát illeti, a közművek és környezeti infrastruktúra fejlesztésének támogatására, az ország gazdasági fejlődése érdekében. A 4 „Megfelelő környezetvédelmi kezelési rendszerek kivitelezése” prioritási tengely keretén belül, a beruházások a védett területek megfelelő kezelésének a biztosítását veszik célba, az élőhelyek és fajok megfelelő védelmének fenntartását és javítását, a biológiai sokféleség és természeti források leromlásának a megállítását, valamint a releváns tényezők tudatosítását. Kedvezményezettek lehetnek a védett területek adminisztrátorai és gondnokai, Környezetvédelmi Hivatalok, közhivatalok, civil szervezetek, kutatási intézmények, egyetemek, múzeumok, stb. A 2007-2013 időszakra az előirányzás 215 millió Euró, amelyből 172 millió Euró EU szubvenció. Jelen pillanatig 4 fordulót rendeztek a projektek leadására, és 155 projektet választottak ki, 601.813.260 RON (kb. 134 mii Euró) összértékben. További információk www.mmediu.ro

3. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (PNDR) A PNDR 2. tengelyének keretén belüli intézkedések a vidéki környezet minőségének védelmére és javítására törekszenek, úgy a mezőgazdasági területek, mint az erdők tartós kezelésének a támogatása által. A Vidékfejlesztési Terv 2. tengelyének keretén belül hozzávetőlegesen 20,3 milliárd eurót irányoznak elő a FEADR költségvetésből a 2007-2013 közötti

A BIOLÓGIAI SOFKÉLESÉG VÉDELMÉNEK A FINANSZÍROZÁSA agrár-környezeti intézkedésekre, amelyek számottevő támogatást írnak elő a Natura 2000re és a biológiai sokféleségre. Kiegészítésként, 577 millió eurót a FEADR forrásokból kimondottan a Natura 2000-es mezőgazdasági és erdős területekre fordítottak, ennek a politikának az új, különleges intézkedéseinek a keretén belül. Jelentős különbségek vannak a tagállamok között az alapok globális használatát illetően. Stratégiai célok 1. A mezőgazdasági területek használatának folytatása a hátrányos helyzetű övezetekben és a tartós mezőgazdaság támogatása -1.100,9 ezer Euró. 2. Természeti források és élőhelyek állapotának a megőrzése és javítása - 963,2 ezer Euró. 3. Erdős területek tartós kezelésének a támogatása - 229,4 ezer Euró. Specifikus célok Gazdák támogatása a Natura 2000-es hálózat kivitelezéséből származó specifikus hátrányok kompenzálásával, a madárvédelmi, valamint az élőhelyek és vad fajok védelméről szóló előírások szerinti kötelezettségek alapján. - A 213-as Intézkedés Natura 2000-es kifizetések mezőgazdasági területen A pénzügyi támogatás 2007-2013-re 100 millió euró. 2007 - 2013 előrejegyzési periódusban a Mezőgazdasági Minisztérium nem irányozott elő Natura 2000-es kiegészítő kifizetéseket, mezőgazdasági területekre. • Hozzájáruljon a tartós vidéki fejlesztéshez a mezőgazdasági területek használóinak bátorításával, hogy olyan mezőgazdasági termelési módszereket vezessenek be vagy folytassanak, amelyek összeférnek a környezet

61

javításával, beleértve a biológiai sokféleséget, vizet, talajt és vidéki tájképet. 214. Intézkedés Agrár-környezeti kifizetések 2007-2013-ra a pénzügyi támogatás 863,2 millió euró az alábbi intézkedés-csomagokra: 1. intézkedés csomag: Nagy természeti értékkel rendelkező gyepek védelme 2. intézkedés csomag: Biológiai sokféleség fenntartása hagyományos mezőgazdasági praktikák alkalmazásával 3. intézkedés csomag „Madarak számára jelentős gyep megfelelő kezelése „ 4. intézkedés csomag: Víz-,és talajvédelem biztosítása 221.intézkedés: Mezőgazdasági területek első erdősítése 2007-2013 periódusra a pénzügyi támogatás értéke 137,6 millió euró 223. intézkedés: Nem mezőgazdasági területek első erdősítése 2007-2013 periódusra a pénzügyi támogatás értéke 75,7 millió euró

• Erdős területek birtokosainak támogatása a Natura 2000-es hálózat kivitelezéséből származó specifikus hátrányok kompenzálásával, a madárvédelmi, valamint az élőhelyek és vad fajok védelméről szóló előírások szerinti kötelezettségek alapján

224. intézkedés Natura 2000-es kifizetések erdős területeken 2007-2013 periódusra a pénzügyi támogatás értéke 16,1 millió euró. 2007 - 2013 előrejegyzési periódusban a Mezőgazdasági Minisztérium nem irányított

62


Natura 2000-es kiegészítő kifizetéseket erdős területekre.

4. Egyéb természetvédelmi finanszírozási programok A fent bemutatott három finanszírozási program jelenti a legfontosabb finanszírozási forrást a természetvédelem terén. Ezeken kívül Romániában még működnek más finanszírozási programok is, amelyek a jóváhagyott területek közé befoglalják a természetvédelmet is. Ezek közül a legfontosabbak a Globális Környezeti Alap Program – Alacsony Szubvenciós Programok (GKAP-KGT), Határon Átnyúló Együttműködési Programok, Európai Gazdasági Térség Pénzügyi Mechanizmusa (SEE), Svájci-Román Együttműködési Program, stb. Ezek viszont rövid távú, alkalmi finanszírozási lehetőségeket jelentenek, részleges segítséget nyújtva a természetvédelem területén. A biológiai sokféleség megőrzésére irányuló fenntartható rendszer kialakításához nagy finanszírozási programok szükségesek, állandó gazdasági alapok hosszú távon történő biztosításával, amilyen a LIFE, Környezeti Szektoriális Operatív Program (POS) vagy az Nemzeti Vidékfejlesztési Terv.

BIBLIOGRÁFIA Aschwanden et al (2005): Are ecological compensation areas attractive hunting sites for common kestrels (Falco tinnunculus) and long-eared owls (Asio otus)? Journal of Ornithology July 2005, Volume 146, Issue 3, pp 279-286 Bechard, M.J. (1982): Effect of vegetative cover on foraging site selection by Swainson’s Hawk. Condor 84:153-159. Butet, A., and A. B. A. Leroux (2001): Effects of agriculture development on vole dynamics and conservation of Montagu’s Harrier in western French wetlands. Biological Conservation 100:289-295. Daróczi Szilárd & Zeitz Róbert (2001): Studies on breeding Lesser Spotted Eagles in Central Transylvania – Romania (WWGBP Newsletter 2001) Génsbřl, B., Thiede, W. (2004). Greif Vögel. BLV Verlagsgesellschaft mbH, München 2004. European Comission, Natura 200 and Forests – „Challenges and Opportunities”- Interpretation guide – European Commission, Directorate-General for the Environment, Nature and Biodiversity Unit Forests and Agriculture Unit Matusiak, J. (2001): Hunting adaptations to agricultural landscape of the Lesser Spotted Eagle (Aquila pomarina). in Anonymous, Abstracts of the 4th Eurasian Congress on Raptors. Estación Biológica Dońana and Raptor Research Foundation, Seville, Spain. Meyburg, B.-U.; Haraszthy, L.; Strazds, M.; Schäffer, N. (2001): European Species Action Plan for Lesser Spotted Eagle Aquila pomarin a). - In: Schäffer, N.; Gallo-Orsi, U. (Hrsg.): European Union action plans for eight priority bird species. Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities: 1-24 Meyburg B-U,; Meyburg, C.; Bělka, T.; Šreibr, O.; Vrana, J. (2004b): Migration, wintering and breeding of a Lesser Spotted Eagle (Aquila pomarina) from Slovakia tracked by satellite. - J. Ornithol. 145: 1-7. Mirski, P. 2009. Selection of nesting and foraging habitat by the Lesser Spotted Eagle Aquila pomarina (Brehm) in the Knyszynska Forest (NE Poland). Polish Journal of Ecology 57:581-587. Munteanu, D. (2002). Atlasul păsărilor clocitoare din România. Ediţia II. Publicaţii SOR, Nr. 16. Cluj-Napoca. Preston, Ch (1990): Distribution of raptor for-aging in relation to prey biomass and habitat structure – The Condor, 92: 107–112. Rodríguez C., Bustamante J. (2008): Patterns of Orthoptera abundance and Lesser Kestrel conservation in arable landscapes – Biol. Conserv. 17: 1753–1764.

Romanowski J. , Zmihorski M . 2008 – Selection of foraging habitat by grassland birds: effect of prey abundance or availability? – Pol. J. Ecol. 56: 365–370. Treinys R . 2004 – Important landscape factors for the breeding territory selection by Lesser Spotted Eagle (Aquila pomarina) – Acta Zool. Litua. 14: 58–61. Weber, P. (Ed.) (1994). Atlasul provizoriu al păsărilor clocitoare din România. Publ. S.O.R., 2, Mediaş. Zeitz, R., Daróczi, J. Sz. (2003) Habitat preference of the Lesser Spotted Eagle (Aquila pomarina) in Central Transylvania. Proceedings of the 6th World Conference on Birds of Prey and Owls – Budapest, Hungary, 18-25 May 2003.

A projektet az Európai Uniónak a LIFE+ Natura és Biológiai Sokféleség Programja, LIFE08 NAT/RO/000501 “A Békászó Sas Védelme Romániában” Projekt finanszírozza.

www.pomarina.ro A projekt kedvezményezettei: Szebeni Környezetvédelmi Ügynökség (APM Sibiu): tel: +40371332163; +40269232806, e-mail: [email protected], [email protected] Milvus Csoport Egyesület: tel./fax. 0265264726, e-mail: [email protected] Román Madártani Egyesület (SOR): tel. 0314255657, e-mail: [email protected]

Útmutató a békászó sas (Aquila pomarina) élőhelyének megfelelő kezeléséhez Romániában

Recommend Documents