A MUNKAERÕPIAC, A MUNKANÉLKÜLISÉG ÉS A FOGLALKOZTATÁS MAKROÖKONÓMIAI ÖSSZEFÜGGÉSEI Új munkaerő-piaci törvény Németországban Németországban új törvénnyel próbálják megoldani a munkaerőpiaci feszültségeket, elsősorban a munkanélküliség növekedését. Az új törvény középpontjában aktív munkaerőpiac-politikai intézkedések állnak, amelyek alapvető célja a munkaerőpiac rugalmasságának javítása és ezzel megfelelő munka találása mindenki számára.
Bevezetés Az új német munkaerő-piaci törvényt, pontosabban a Munkaerő-piaci Eszközök Reformjának Törvényét (Gesetz zur Reform der arbeitsmarktpolitischen Instrumente) a német parlament felsőháza, a Bundesrat 2001. november 30-án, az alsóház, a Bundestag pedig december 10-én fogadta el. A törvény 2002. január 1-jén lépett hatályba. Az új törvény fő célja a munkaerőpiac hatékonyságának javítása, különös tekintettel a romló gazdasági helyzetre és a lassan, de stabilan növekvő munkanélküliségre. A munkanélküliek száma a legújabb adatok szerint négymillió körül van, és ezzel a munkaerő-állomány 8%-át teszi ki, ami kevéssel meghaladja az EU átlagát (7,8%). Walter Riester munkaügyi miniszter szerint a kormány abban bízik, hogy az új törvény jelentősen rövidíteni fogja munkanélküliség átlagos időtartamát, amely jelenleg kb. nyolc hónap.
Aktív munkaerőpiac-politika Az új törvény egyik általános célja a korábbi reagáló jellegű stratégia felváltása megelőző, aktív stratégiával. Különösen figyelmet szentelnek ezen belül a tartós munkanélküliség csökkentésének. Az ország különösen nehéz helyzetben lévő régióiban, elsősorban az új, keleti tartományokban államilag finanszírozott kiegészítő intézkedéseket fognak bevezetni. Az aktív stratégiákra helyezett hangsúly kapcsolódik az európai foglalkoztatási stratégiához is, amely ötödik éve működik. Az álláskeresésre irányuló első erőfeszítéseket a jövőben már akkor megteszik, amikor az alkalmazott tudomást szerez arról, hogy el fogja veszíte
ni az állását, és nem várják meg, amíg munkanélküli lesz. A felmondási idő így intenzív erőfeszítésekre használható fel új állás keresése céljából. A Szövetségi Munkaügyi Intézet irodái (Arbeitsämter) összeállítják az egyes ügyfelek profilját, figyelembe véve a tapasztalatot, a képzettséget, gyakorlatot és minden egyéb releváns információt, hogy megfelelő munkát, elhelyezést találjanak az érintett számára. Ha az illető hat hónap alatt nem talál munkát, intenzívebb erőfeszítéseket tesznek, és harmadik fél igénybevételének lehetőségét is megvizsgálják; a hat hónapja munkanélkülieknek joguk van ezt igényelni.
A nők foglalkoztatása és az egyenlő lehetőségek A nők foglalkoztatási szintjének növelése céljából a nők munkaerő-piaci intézkedésekben való részvétele arányának a jövőben el kell érnie a munkanélküli nők arányát. Megengedett a nők nagyobb arányú részvétele ezekben az intézkedésekben a férfiak és nők közötti foglalkoztatási egyenlőség eléréséig. Az új törvény olyan intézkedéseket is tartalmaz, amelyek a munka és a családi élet összeegyeztetésére irányulnak, ami a nőkre és a férfiakra egyaránt vonatkozik. A gyermekgondozási támogatást havi 120 euróról 130-ra növelik, ha valaki szakmai tanfolyamra jár vagy más továbbképzésben vesz részt. Ez részidős alapon is fizethető részidős tanfolyam látogatása esetén, a rugalmasság növelésének reményében. A törvény szerint a munkaerőpiacra visszatérő férfiak és nők részt vehetnek munkahelyeket létesítő intézkedésekben, még ha nincs is joguk munkanélküliségi segélyekre, ha a múltban legalább egy évig dolgoztak olyan munkahelyen, amely társadalombiztosítást fizetett.
Oktatás, képzés Szakmai képzés A német szakképzési rendszer kettős alapon működik, állami és vállalati képzésre épül. Az új törvény egyik fontos célja a képzés általános színvonalának javítása, főként pénzbeli ösztönzőkkel bátorítva a munkáltatókat képzési programok szervezésére. A jövőben 12 hétig terjedő, rövid tanfolyamokat lehet szervezni a szomszédos országok határ menti régióiban és más EU-országokban. Ezenkívül úgynevezett mobilitási segély (Mobilitätshilfen) fizethető azoknak, akik más országban vállalnak állást. Ezek a kifizetések az utazási költségekre is kiterjedhetnek. Ennél hosszabb szakmai tanfolyamok is látogathatók más EU-országban, ha Németországban nincs hasonló.
A „házon kívüli” gyakorlati képzést egy vállalati elhelyezés során évi hat hónapra korlátozzák, hogy a cégek ne terhelhessék át az egész képzést külső testületekre. Továbbképzés A munkaerő szakmai képzettségbeli színvonalának növelése céljából a törvény ösztönözni törekszik a munkáltatókat arra, hogy engedjék meg a dolgozók részvételét a továbbképzésben. Ennek érdekében az alkalmazottaikat ilyen tanfolyamokon való részvételre bátorító munkáltatók számára a kormány lehetővé teszi a munkaerőköltségek csökkentését. Az országos Szövetség a Munkahelyekért (Bündniss für Arbeit) nevű háromoldalú fórumon belül hozott döntésekkel összhangban, a kis és közepes vállalatok idősebb dolgozóinak képzési költségeit négyéves időszakon át az állam fogja fizetni, legalábbis addig, amíg a munkáltató folyósítja a munkabért.
Fiatal dolgozók A vállalatok plusz állami kifizetésekre jogosultak, ha képzetlen, fiatal munkanélkülit vagy olyan fiatalt vesznek fel, aki frissen szerzett képzettséget valamely külső oktatónál. A képzést szolgáltatók és a munkáltatók csökkenthetik a képzetlen fiatalok gyakorlati képzési költségeit is. Ez elérheti a képzés díjának az 50%-át is, ha a helyi hatóságok is finanszírozzák a díj 50%-át. Általában az a cél, hogy a fiatalokat a vállalati belső képzésben való részvételre ösztönözzék. A „házon kívüli” képzésszolgáltatók (oktatócégek stb.) 2002. január 1-jétől 2000 euró prémiumra jogosulnak, ha át tudnak irányítani fiatalokat vállalati belső képzésre, még a külső képzés befejezése előtt (rendszerint az első vagy a második év vége után).
Állásrotáció Az új törvény bevezeti az állásrotáció fogalmát, ami a következőt jelenti: azok a munkáltatók, akik lehetővé teszik egy alkalmazott szakmai képzést adó tanfolyamon való részvételét és őt munkanélkülivel helyettesítik, az utóbbi bérének 50–100%-át kitevő állami támogatásra jogosulnak.
Ideiglenes munka Ez mindig vitatott téma volt Németországban: a munkáltatók nagyobb szabadságra és rugalmasságra törekszenek, a szakszervezetek pedig ellenállnak a szerintük túlzott liberalizálásnak. Az új törvény enyhíti az ideiglenes munkaerő közvetítésével foglalkozó ügynökség keretében végzett munkára vonatkozó törvények rendelkezéseit: az ideiglenes munkaszerződések időtar
tamát 12 hónapról 24-re hosszabbítja meg, a 13. hónaptól kezdve azonban az ügynökségnek a foglalkoztató vállalatnál fennállóval azonos foglalkoztatási feltételeket kell biztosítania a dolgozók számára. A várakozások szerint ez a hosszabbítás lehetővé teszi hosszabb időtartamú projektek megvalósítását ideiglenes dolgozókkal, és hozzá fog járulni a foglalkoztatási helyzet javításához.
Munkahely-teremtő intézkedések Megszűnik a munkahelyteremtő intézkedésben (Arbeitsbeschaffungsmaßnahme – ABM) való részvétel hathónapos várakozási ideje, ha az a munkanélküli személy fejlődéséhez szükséges, és nem áll rendelkezésre más munkaerő-piaci lehetőség. A vállalaton belüli munkahelyteremtő intézkedések legalább egy ötödét elméleti vagy gyakorlati képzésnek kell kitennie (kivételt képeznek ez alól az 55 évesnél idősebbek). Összesen három évnek kell eltelnie egy ilyen intézkedés vége és egy következő között. Az ABM-program szerint a nehezen elhelyezhető dolgozók ideiglenes foglalkoztatását a szövetségi foglalkoztatási szolgálat fedezi. Annak érdekében azonban, hogy ne veszélyeztessenek meglévő munkahelyeket, ez csak olyan munkákra érvényes, amelyek társadalmilag hasznosak és amelyeket munkahelyteremtő programok nélkül vagy egyáltalában nem végeznének el, vagy csak alárendeltként kezelnének. Ezeket a programokat rendszerint a helyi hatóságok és jótékonysági szervezetek működtetik.
Strukturális intézkedések Kibővítették a vállalati szerkezet javítására irányuló intézkedés (Strukturanpassungsmaßnahmen) definícióját, és a programot meghosszabbítják 2008. december végéig. Ezzel most bármilyen fajta infrastruktúra javítására irányuló minden lépés támogatható, míg korábban ezt a gazdasági infrastruktúrákra korlátozták. Tökéletesítették az idősebb dolgozók foglalkoztatási helyzetének javítására irányuló intézkedéseket: ezek most az egész országban felkínálhatók az idősebb dolgozóknak (korábban ezt a különösen magas foglalkoztatási szintű régiókra korlátozták). Harmadik fél bevonása esetén, a szövetségi foglalkoztatási intézet támogatása havi 200 euróra növelhető, és rövidebb időre fiatalabb dolgozók is bevonhatók. A törvény szerint köztestületek, így helyi hatóságok is támogatást kérhetnek a szövetségi foglalkoztatási intézettől az infrastruktúrával kapcsolatos munkák finanszírozására, ha a munkáért felelős köztestület bizonyos ideig a foglalkoztatási intézet által meghatározott, korábban munka nélkül levőket foglalkoztat az adott munka elvégzésére. Ezek a korábban munkanélküli em
berek a munkát végző munkaerő-állomány 35%-át tehetik ki. A pénztámogatás nem haladhatja meg a munka költségének a 25%-át.
Támogatások a munkáltatóknak Korábban sokféle pénztámogatás állt a munkáltatók rendelkezésére a munkahelyteremtő intézkedés természetétől és a felvett személy típusától függően. Ezeket most egy programba vonták össze. Az idősebb dolgozók esélyeinek javítása céljából, 55 évről 50-re csökkentették azt a legalacsonyabb életkort, amelynél a felvételhez a munkáltatók támogatást kaphatnak. A törvény megszűnteti az ún. integrációs szerződést (Eingliederungsvertrag), amely szerint a közfoglalkoztatási hivatalnokok vették át a felelősséget a bérek fizetéséért, ha az alkalmazottak szabadság, betegség vagy képzés miatt távol voltak a munkától. Ez nem volt nagyon sikeres intézkedés: míg 1999-ben összesen 989 ilyen szerződés létezett, 2001 júniusában már csak 118.
Munkanélküliségi biztosítás A munkanélküliségi segélyek alaprendszere nem változott: a korábbi fizetés bizonyos százalékát kitevő munkanélküliségi segélyt bizonyos (életkortól függő) ideig fizetik azoknak, akik legalább egy évig alkalmazásban voltak és hozzájárulást fizettek a társadalombiztosítási alapba. Munkanélküliségi támogatást, amely a korábbi fizetés egy kisebb részét pótolja, azoknak fizetnek, akik nem jogosultak a munkanélküli segélyre vagy a jogosultságuk lejárt. A rendszert azonban néhány ponton módosították. Így pl. 2003. január 1-jétől a rokkantnyugdíjban és anyasági segélyen (a gyermek harmadik születésnapjáig) töltött időt beszámítják a munkanélküliségi biztosításra való jogosultság megállapításakor. A munkanélküli segélyt (Arbeitslosengeld) vagy támogatást (Arbeitslosenhilfe) élvező személyek heti 15 vagy több órán át fizetés nélküli munkát végezhetnek a támogatásra való jogosultságuk elvesztése nélkül, amíg ez nem hátráltatja visszaintegrálódásukat a munkaerőpiacba. Ha valaki nem hajlandó megjelenni a közfoglalkoztatási irodában, elmulasztja azt vagy bármilyen egyéb módon, megfelelő ok nélkül hátráltatja az elhelyezési folyamatot, munkanélküliségi kedvezményei összesen 12 hétig szüneteltethetők.
Reakciók A szakszervezetek üdvözölték az új törvény munkahelyteremtéssel kapcsolatos részeit. A német szakszervezeti szövetség (DGB) vezetője, Ursula
Engelen-Kefer kedvező fejleménynek tartja az idősebb dolgozók foglalkoztatásával, a vállalati továbbképzéssel és az elhelyezéshez nyújtható segítséggel kapcsolatos intézkedéseket. Azt is kijelentette azonban, hogy a DGB nagyobb mértékben ösztönözné a részidős munka fejlesztését és a túlórázás csökkentését. A szakszervezetek egészében ellenzik az ideiglenes szerződések leghosszabb időtartamának a meghosszabbítását 12 hónapról 24-re. Az IG Metall is ellenezte ezt, de üdvözölte az új törvény egyes elemeit, különösen a foglalkoztatás növelésének általános célját és az olyan cikkelyeket, mint a rokkantsági kedvezményre jogosító. A munkáltatók is üdvözölték az új törvényt, de számos fenntartásuk van. A BDA német munkáltatói szervezet elnöke, Dieter Hundt szerint a társadalombiztosítás kiterjesztése növeli a költségeket és így gátolja a munkanélküliségi hozzájárulás csökkentését. Azt is állította, hogy a munkahelyteremtő intézkedések kiterjesztése indokolatlanul növelni fogja a szövetségi foglalkoztatási szolgálatok költségeit, holott az a helyi hatóságok feladata lenne. Az is aggasztja, hogy az állam több pénzt juttat a vállalati képzésnek, ami a munkanélküliségi biztosítási alapokhoz való hozzájárulás növekedését eredményezheti. (Szende György) New labour market legislation. = European Industrial Relations Review, 338. k. 3. sz. 2002. márc. p. 18–20. Steiner, V.: Kann die Einführung des Kombilohns die Lage am Arbeitsmarkt nachhaltig verbessern? = IFO Schnelldienst, 55. k. 4. sz. 2002. febr. 27. p. 5–11.
