uisz17 eleje.qxd :13 Page 1 új ifjúsáki szemle IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT V. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2007 TÉL

uisz17 eleje.qxd

2007. 12. 13.

12:13

Page 1

új ifjúsáki szemle

IFJÚSÁGELMÉLETI F O LY Ó I RAT

V. É V F O L Y A M 4 . S Z Á M 2007 TÉL

WWW.UISZ.HU

uisz17 eleje.qxd

2007. 12. 13.

13:01

Page 2

Szerkesztõbizottság Beke Pál Bíró Endre Bodor Tibor Földes György Gábor Kálmán Gazsó Ferenc Herczog Mária Hunyady György Kozma Tamás Nagy Ádám Spéder Zsolt Stumpf István Tibori Timea Vajda Zsuzsa

www.uisz.hu Kiadja az Új Mandátum Kiadó Lapterv Tördelõszerkesztõ E számunkat

Felelõs kiadó Olvasószerkesztõ

Petrovics Iván Rácz György Kotsis Orsolya fotói díszítik. Németh István Nemeskéry Artúr

Szerkesztõség: 1149 Budapest, Fráter György tér 11. Tel./fax: (+36–1) 221–0951, 221–8099 E-mail: [email protected]

Szerkesztõség Társfõszerkesztõk

Alapító társfõszerkesztõ

Bauer Béla Komássy Ákos

A lappal kapcsolatos észrevételeket a [email protected] címre várjuk. ISSN 1785–1289

Nagy Ádám

Támogatóink Rovatok Ifjúsági közélet Pillók Péter Ifjúság és társadalom Székely Levente Ifjúság és környezet Diósi Pál Életmód-élethelyzet Szabó András Kitekintés Bíró Edith Csata Zsombor Kölcseyné Balázs Mária Nyitrai Imre Szentirmai Judit Szerkesztõségi titkár Ladencsics Virág

Szociális és Munkaügyi Minisztérium Az ifjúságügy szakértõinek társasága

Kiss Gyula Kulturális Egyesület

uisz17 eleje.qxd

2007. 12. 13.

12:13

Page 3

Tartalom Ifjúsáki közélet

Életmód-élethelyzet

Böröcz Lívia

Szikulai István–Rácz Andrea

Ifjú-kor Pécsváradon / 5

Gyermek-védelem / 87

Ifjúsák és társadalom

Kitekintés

Diósi Pál

Kassai Katalin

Lépéskényszer / 19

Gyökerek, értékek, normák / 107

Ifjúsák és környezet Kárpáti Árpád Közösségi védelem / 67

Kertész Anna Társadalmi folyamatok és az ifjúság / 126

Összefoglalás / 131 Summary / 133

uisz17 eleje.qxd

2007. 12. 13.

12:13

Page 4

uisz17-1 kozelet.qxd

2007. 12. 13.

12:14

Page 5

Böröcz Lívia

Ifjúsáki közélet

Ifjú-kor Pécsváradon „Mi végre vagyunk a világon?” – „Hogy valahol otthon legyünk benne!” Tamási Áron: Ábel a rengetegben

Bevezetõ

Pécsváradon mind a középkorú generáció mind a fiatalok esetében az tapasztalható hogy a közösségi színtereket nem veszik igénybe. Fiatal mûvelõdésszervezõként fontosnak tartom, hogy miként lehet újra megszólítani a passzív, különbözõ – jelen esetben inkább a fiatalabb korosztályt – érdeklõdésû csoportokat, mi az, amivel vonzóvá lehet tenni számukra a közösségi mûvelõdést, a közös cselekvést, ezzel talán megismertetve és megszeretetve a helyi közösséget és annak hagyományait.

Hipotézis

Kit nevezhetünk ifjúságnak? Tudják-e, tudjuk-e, hogyan érzik jól magukat? Meg tudják-e fogalmazni a fiatalok az igényeiket? Van-e igényük azoknak képviseletére? Tudják-e hol és hogyan tehetik meg ezt? Van-e joga és eszköze a fiataloknak a véleménynyilvánításra? Mi történik, ha a fiatalok kinyilvánítják a véleményüket? Megértjük-e egyáltalán õket, kíváncsiak vagyunk-e az õ más világukra? Más az õ világuk? Mi az, amitõl a fiatalok magukat jobban és környezetüket komfortosabbnak érzik? Mi az, amit ezért a(z ön)kormányzat tehet, és mit kell tenniük a fiataloknak? A helyi fiatalság aktív alakítójává válik szûkebb környezetének, és növeli a település megtartóerejét, ha megfelelõen szólítjuk meg õket, illetve biztosítjuk számukra az õket érintõ (róluk szóló) döntéshozatalban a részvételt.

Ha a fiatalok megismerik lakóhelyüket, annak történelmét, kulturális, természeti értékeit, kötõdésük erõsödhet. A helyben maradó fiatalokkal együtt lehet – és kell –gondolkodnunk a település „szolgáltatásainak” javításán, amely mind a város, mind a lakosság érdeke, hogy végül egy összetartó közösségben, itthon otthon legyünk.

Indoklás

„A probléma, vagy a megoldás része vagy?”1

Mi az a részvétel? A fiatalokat érintõ kérdések, folyamatok fiatalok által való befolyásolása, figyelemmel kísérése, a döntésekben való részvétel mind a fogalomtárába tartoznak. Aktuális téma, hiszen az ország ifjúsági törvénye immár egy évtizedes próbálkozás után sem készült el, formálódik. idõközben számos kutatás készült, a szakemberek terveznek. Reményteli idõszakot élünk? Munkám során a megfigyelés módszerét alkalmaztam, amely fõként kvalitatív adatokra, magatartások tanulmányozására, folyamatok idõbeli lefolyásának vizsgálatára szorítkozik. A terepkutatás elõnye, hogy a vizsgálat rugalmas és folyamata során gondolataink, terveink változtathatóak. A módszer hátránya – ha a kérdõíves vizsgálathoz hasonlítjuk – a nehezebb általánosíthatóság és a provincializmus (lehetünk-e elég objektívek ?). Különbözõ kutatási módszerekkel tanulmányoztam és összehasonlítottam a meglévõ statisztikákat, írott forrásokat. Számos eredeti forrást találtam, amelyet összevetettem különbözõ területen dolgozó szakemberek véleményével. A javaslatok elõkészítéséhez a brain-

2007 / tél


5


2007. 12. 13.

12:14

Page 6


storming és a fókuszcsoportos beszélgetést is alkalmaztam. Elõnye, hogy a speciális kérdésekre a terület szakemberei kis csoportos beszélgetés keretén belül véleményükkel és ötleteikkel szabadon hozzájárulnak a koncepció elõkészületeihez.

Alapvetések

„Annak érdekében, hogy a fiatalok megtapasztalhassák az önkormányzás mibenlétét, a »miértjét és a hogyanját« közel kell, hogy legyenek ahhoz, látniuk kell a képviseleti demokrácia eszközrendszerének mûködési mechanizmusát (válasz a hogyanra) ez viszont csak akkor érhetõ el (azaz csak akkor fognak a fiatalok a szûkös szabadidejükbõl áldozni erre), ha van miért közel kerülniük, ha van tétje annak, hogy õk közel kerülnek-e vagy távol maradnak-e a testületi döntések meghozatalának folyamatától (válasz a miértre).”2

Az ifjúsági szakmának még nem alakult ki az egységes definíciós rendszere, ezért bemutatok néhány megközelítést, amelyeket a dolgozatom során felhasználok. Az ifjúság fogalma igen tág, többféle szempont alapján lehet behatárolni. Az életkori határokat meghúzhatjuk a középiskola befejezésére, családalapítás kezdetére, vagy egyszerûen életkortól függetlenül a munkába állás idejére, hiszen az ifjúság definíciója ezzel a társadalmiszociális önállósulással függ össze. A dolgozat során – hogy minden kategóriát sorra vegyünk – az ifjúság fogalma alatt a 15–30 éves korosztályt értem ezen belül a 25–30 éveseket fiatal felnõttként használom. Ifjúsági korszakváltásról beszélünk3 amikor is a fiatalkor tovább tart. A tanulmányok befejezése, a munkába állás, családalapítás mind inkább kitolódik. Fontos, hogy mindezek nem lineárisan követik egymást, hanem a tanuló, hallgató szerep párhuzamosan létezhet a felelõs családtag, vagy felelõs munkahelyi pozícióval együtt. Ehhez még az intézményekbe vetett bizalom megrendülése is párosul, tehát azt vehetjük észre, hogy fiataljaink – és ezzel jómagam is – szokatlan kihívások elé kerülnek. Közösségi terek: olyan önkormányzati vagy társadalmi kezdeményezések eredményeként

6


2007 / tél

létrejött közösségi terek, ahol a településen vagy környezetében élõ állampolgárok formális és informális csoportjai helyet és lehetõséget kapnak közösségi tevékenységeik gyakorlására. Civil közösségi terek: civil szervezetek által fenntartott olyan társadalmi kezdeményezések eredményeként létrejött közösségi színterek, ahol a településen vagy környezetében élõ állampolgárok és csoportjaik, közösségeik lehetõséget kapnak különbözõ szabadidõs és mûvelõdési tevékenységek gyakorlására.

Irányjelzõk Európában

A ifjúság ügye az Európai Unióban a közösségi politika része, ami azt jelenti, hogy az ezzel kapcsolatos jogok és döntések a tagállamok hatókörébe tartoznak. Mindezek mellett az államokra vonatkozó ajánlásokat és véleményeket tehet az Unió, ezeket „soft law” -nak, vagyis „puha jogoknak” nevezzük. Ezek az ajánlások iránymutatóak a tervezés során.

Mi a helyzet Magyarországon?

Az Alkotmány meghatározza a társadalmi és állami rend fõbb szabályait, a gazdasági, jogi mûködési alapelveket, az állampolgári jogokat és kötelességeket, az állami szerepvállalást és kötelezettségeket. Kimondja, hogy az állam különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, továbbá védelmezi a gyermekek és ifjúság érdekeit. „A rendszerváltás utáni 13 évben egyik kormányzati ifjúsági stratégia és struktúra sem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Bár fontos az ifjúságügy egységes kezelése, a gyakorlat nem bizonyította, hogy azt egy önálló tárca látja el a legeredményesebben. Az ifjúságügyet, mint horizontális szakmapolitikát ugyanakkor lehetõség szerint egységesen és miniszteriális szinten kell kezelni.”4 Az országos érdekképviseleti-érdekegyeztetési rendszerek kialakulása – kialakítása tekintetében is voltak próbálkozások az elmúlt 13 évben: Beke Márton szerint két jellemzõ formát különíthetünk el. A két forma az országban mûködõ helyi, illetve területi szervezetek együttmûködése, illetve az állam által


2007. 12. 13.

12:14

Page 7

biztosított keretek közötti érdekegyeztetés. Mindkét formára láttunk már példát: „az állam által biztosított keretek között mûködött a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács, míg a civil alapon szervezõdõ érdekképviselet kialakulása állomásainak tekinthetjük a Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Ifjúsági Tanács, az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Szövetség, majd a Gyermek és Ifjúsági Konferencia megalakulását.”5 Az ifjúsági munka állami kerete regionális szinten a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat. A módszertani központ célja 1995 óta, hogy a fiatalok könnyebben kapcsolódjanak be a társadalmi együttmûködésekbe, pontosabban találják meg helyüket a gyorsan változó világban. Az ifjúsági munka legelterjedtebb módszere, a közösségekkel való együttmûködés, a fiatalok csoportjaival, szervezeteivel való közös munka. A mindenkori kormány kijelölt minisztériumának felügyeletével ezt a munkát koordinálja és fejleszti Magyarországon a Mobilitás. A kistérségi társulások megalakulásukkor választhatnak a feladatok közül, amelyeknek a részleteit – minimum feltételeit – az ágazati törvények határozzák meg. Az fiatalok ügye az oktatás, nevelés, közmûvelõdés, család-, gyermek-, ifjúságvédelem, szociális ellátás kategóriák alatt mind értelmezhetõ, viszont mit jelent igazán a törvényi háttér, ha nincs ifjúsági törvény? A Pécsváradi Kistérségben jó példa erre az immár egy éve mûködõ Pécsváradi Kistérségi Ifjúsági Érdekegyeztetõ Fórum (PKIF). A kistérségi társulás pályázatot nyújtott be a Déldunántúli Regionális Ifjúsági Tanács felhívására, „Kistér-erõ a Zengõalján” címmel egy kistérségi ifjúsági fórum létrehozására. A pályázat célja olyan ifjúsági szervezetek együttmûködésével megvalósuló kistérségi érdekképviseleti fórum létrejötte volt, amely hozzájárul a kistérség ifjúságának legitim képviseletéhez, közös cselekvési tervek megfogalmazásához és kivitelezéséhez. A helyi önkormányzatokról szóló törvény szerint az ifjúsági feladatok ellátása bekerült az önkormányzatok feladat- és hatáskörébe. „Az elnagyolt törvényi megfogalmazás, illetve


a kormányzati koncepció hiánya miatt , nincs konkrét feladat meghatározás, forrásallokáció és a feladat ellátásához szükséges szervezeti környezet kialakításának és biztosításának kötelezettsége.”6

Természetesen sosem lehetséges a településeken elõforduló összes ifjúsági részvételi formát bemutatni, Beke Márton7 így definálja a legjellemzõbbeket: • Települési gyermek- és ifjúsági önkormányzatok a településen lakó gyermekek és fiatalok által, és közülük választott, a választók érdekeit képviselõ és mindennapjaikat szervezõ önkormányzati testületek. • Települési diákönkormányzatok a település általános és középiskolái diákönkormányzatainak települési szövetségei, melyeknek csak egy része vállalja a fiatalok és/vagy a diákok érdekeinek képviseletét a település önkormányzata döntéseinek kialakításában. • Gyermek- és ifjúsági érdekegyeztetõ fórumok/tanácsok jellemzõen a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács (GyIÉT) mintájára megalakult helyi, háromoldalú érdekegyeztetõ szervezetek. Céljuk a településen a fiatalokkal foglalkozó önkormányzati és civil szereplõk folyamatos párbeszédének kialakítása és fenntartása. Jellemzõjük, hogy a döntéshozatalban szabályozott keretek között egy, az önkormányzattal kötött megállapodás keretében vesznek részt. • Kerekasztalok: hasonlóan az érdekegyeztetõ fórumokhoz/tanácsokhoz fõ céljuk a párbeszéd kialakítása és fenntartása, de az önkormányzatokkal való együttmûködésük általában nem annyira szabályozott, mint az érdekegyeztetõ fórumoké/tanácsoké. • Ifjúsági egyesületek, országos szervezetek helyi csoportjai: e szervezetek jellemzõen a kistelepüléseken játszanak nagyon fontos szerepet. Néhány ritka kivételtõl eltekintve nincsen semmilyen megállapodásuk a helyi önkormányzattal, de a helyi fiatalok érdekeinek védelmében és mindennapjaiknak szervezésében – mivel sokszor ezek a település egyetlen ifjúsági szervezetei – csak õk cselekszenek.

2007 / tél


7


2007. 12. 13.

12:14

Page 8


1. ábra. A részvételi formák viszonya É R D E K E GY E Z T E T Õ F Ó R U M

– Támogatói oldal („felnõttek) – Korosztályi oldal („gyerekek”) – Önkormányzati oldal (képviselõk) I F J Ú S Á G I K E R E KAS Z TA L

– Formális csoportok (nonprofit, civil) – Informális csoportok (GYIÖK, egyéb)

T E L E P Ü L É S I GY E R M E K- É S I F J Ú S Á G I ÖNKORMÁNYZATOK

– Iskolai diákönkormányzatok – Iskolán kívüli egyéb csoportok

Természetesen ezek a formák egymás mellett is létezhetnek, de mégis alapvetõ különbség, hogy az elsõ két keret esetében (gyermekés ifjúsági önkormányzat, valamint diákönkormányzat) képviselõ szerepet hordoz, míg a következõ formák (fórum, tanács, kerekasztal) már többoldalúak és párbeszéd valósulhat meg a különbözõ belsõ csoportok között. Az 1. ábrával szemléltetem ezt a megfigyelésemet, ahol a települési gyermek és ifjúsági önkormányzat, diákönkormányzat része a két – vagy háromoldalú – kerekasztalnak, és ez a kerekasztal jelenhet meg a magasabb szintû érdekegyeztetõ fórumon.

Pécsvárad – néhány történeti adat

Györffy György szerint már Géza fejedelem idején udvarhely állt itt, utak futottak össze, vásároshely volt. Az államalapítás idején az ország második legnagyobb térítõközpontjaként fontos stratégiai pontja volt az állam – és egyházszervezés kelet és dél felé történõ továbbterjeszkedésében is. A települést a monostorról és a Vashegyrõl nevezték el, elõször 1212-ben warad-ként, majd 1316-ban Anjou Károly Róbert levelében Pechwarad-ként írták le. A török idõk után a pécsváradi apátok megkezdték a nagybirtok újraszervezését, németek

8


2007 / tél

betelepítését. A pécsváradi németség katolikus vallású. A nagybirtokot Mária Terézia 1778ban közalapítványi uradalommá alakította. Pécsváradon 1848-ig uradalom, valamint földesúri törvényszék volt. Italmérési, mészárszéki, téglaégetési, vám- és halászati jogokkal is rendelkezett, vagyis önálló település volt. 1871-ig a Baranyában lévõ 10 mezõváros (oppodium) egyike volt, vásártartási joggal és önkormányzattal. 1849-tõl a közigazgatási változásokkal Pécsvárad járássá alakul, amely 1966-ig áll fenn. A legnépesebb iparos céh a molnárság volt évszázadokon keresztül, 1948-ig mûködtette vízimalmait. Hagyományaik, ünnepi és temetkezési szokásaik fennmaradtak, mint közösségi tradíciók. 1888-ban alakult meg az Iparos Olvasókör, a ma is mûködõ Ipartestület jogelõdje. A helyi társadalmi élet másik meghatározója az 1890-ben megalakult Tûzoltótestület volt. A tûzoltó bálok, színielõadások, seregszemlék, versenyek, mint társas alkalmak jelentõsek voltak a település életében. A helyi értelmiség az Arany Ló fogadóban lévõ kaszinóban találkozott és jelen volt az egyesületekben, azok programjain. A két világháború pusztításai megkímélték a települést, mégis 1945 után a társadalom átrendezõdött: mintegy 180 fõ veszítette életét a háborúban és a deportálásokban. A helyi sváb fiatalokat oroszországi munkaszolgálatra vitték, 86 polgárt minõsítettek volksbundistának és földjeiket elvették tõlük. Ugyanekkor Délvidékrõl, az Alföldrõl és a felvidékrõl érkeztek magyar családok. A község keleti határában az ötvenes évektõl új családi házas rész épült, ahová elsõsorban a környezõ településekrõl érkezõk népesítettek be. 1962-ben gimnázium nyílt Pécsváradon – amely 1975-ban megszünt. A hatvanas évek elején mûvelõdési központ épült, amely 1966– 1976 között Kígyós Sándor szobrászmûvész vezetésével jelentõs szellemi központtá vált. Emlékét barátai, tanítványai, kollégái máig is õrzik és évente összehívott találkozóból immár hagyomány lett. Az ünnepélyes városavatásra 1993. augusztus 20-án, Szent István szobra elõtt, a vár udvarán került sor. A városi rang új lendületet hozott a helyi szellemi és


2007. 12. 13.

12:14

Page 9

gazdasági életben, de a változtatások igénye már az elõzõ évtizedben megfogalmazódott. 1996-ban, a bencés rend magyarországi megalapításának 1000. évfordulója alkalmával és a magyar honfoglalás 1100. évfordulóján dr. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi fõapát újra szentelte az egykori pécsváradi bencés monostornak a török óta nem egyházi célra használt, ezer éves kápolnáját.

Ifjúsáki közélet 2. ábra. Pécsvárad lakosságának összetételének alakulása 1990–2006 között

Néhány demográfiai adat 8 A nyugati trendekkel együtt, Magyarországon is csökken a népesség száma. A csökkenés az 1980-as években kezdõdött és a helyzet tovább romlott. Ennek hátterében több tényezõ is állhat: a házasságok számának csökkenése, a „szingli” lét elterjedése, gyermekvállalási kedv csökkenése, illetve a családalapítás késõbbre tolódása, az alternatív együttélési formák térnyerése. A népesség csökkenése mellett jelentõs – kimagaslóan rossz – a mortalitás, ez az aktív korúak halandóságának is köszönhetõ. A környezõ országokból történõ bevándorlás csak kis mértékben enyhíti a fogyást. A lakosság egészségtudata gyenge, remélhetõleg hamarosan felértékelõdik a rekreációra fordított idõ és energia értéke. A 2. ábra bemutatja, hogy Pécsváradon is megfigyelhetõ a lakosság számának csökkenése. A megvizsgált 15 év alatt – ha nem is jelentõsen – de csökkent a városban lakók létszáma. Ha a korosztályokat tekintjük, akkor fõleg a fiatalok számának csökkenése a legfeltûnõbb. Egy korábbi vizsgálatomban (3. ábra) összehasonlítottam a 15 és 29 év közötti fiatalok számának alakulását egy egészen rövid idõn belül, mégis meglepõ eredményeket kaptam. Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy ebben az idõszakban lépik át a 15–29 éves korosztályt a „Ratkó-unokák”, és ez Pécsváradon is tapasztalható. Ettõl a megállapítástól függetlenül így is szembe tûnõ a fiatalok számának csökkenése. A vidéken végzett diplomás fiatalok szívesen vándorolnak el nagyobb városba, a fõvárosba, valamint külföldre. Pécsvárad esetében a fiatalok Pécsett, egyre többször Budapesten próbálnak szerencsét. Sajnos az a tapasztalat,

3. ábra. A 15–29 éves korosztály számának alakulása Pécsváradon

hogy a fõvárosba költözött fiatalok berendezkednek a budapesti életre és nem szeretnének – vagy ha mégis, lehetõség hiányában – nem térnek vissza szülõvárosukba.

2007 / tél


9


2007. 12. 13.

12:14

Page 10

Ifjúsáki közélet Gazdaság A város jelenleg inkább a szolgáltató iparból tartja fenn magát. Ipari tevékenységet is csak néhány vállalat folytat, és azok is inkább könnyûiparit (gyógyszergyár, mûanyag-fröccsöntõ üzem, fémszerkezet gyártó cég, sütõipari-, húsfeldolgozó cég, erdészet, mezõgazdasági vállalkozás, kerámiakészítõ üzem, teagyár). Az iparban és a szolgáltató szektorban adott munkaerõ szükséges, így új munkalehetõség ritkán adódik, ezért többen magánvállalkozásból próbálnak megélni.

A Baranya Megyei Önkormányzat Általános Iskolája, Szakiskolája, Kollégiuma és Gyermekotthona

Az ifjúság részére nyújtott oktatási, szociális szolgáltatások bemutatása

1967-tõl mûködik a településen Kisegítõ és Gyógypedagógiai Iskola és Kollégium állami gondozott gyerekek részére. Jelenlegi neve: Baranya Megyei Önkormányzat Általános Iskolája, Szakiskolája, Kollégiuma és Gyermekotthona. A speciális képzésben oktatott szakmák a gombatermesztõ, ápolási asszisztens, virágkötõ, bolti eladó, famûves, mind szerepelnek az Országos Képzési Jegyzékben. A tanulólétszám 145 fõ, mely speciális szakiskolásokból, kisegítõ tagozatosokból, foglalkoztató tagozatosokból, diákotthonosokból és állami gondozottakból áll.

Kodolányi János Általános Iskola és Tanuszoda

Családsegítõ és gyermekjóléti szolgálat

A Kodolányi János Általános Iskola két épületébe jelenleg mintegy 380 tanuló jár. Az iskolában kéttannyelvû, nemzetiségi oktatás zajlik. Idegen nyelvként elsõdleges a német, második nyelvként az angol választható. A tanuszoda 25 m-es, 6 sávos medencével 2006 augusztusában nyitotta meg kapuit. Napközben a kistérség iskolái, délután fõként edzések, tanfolyamok és magánszemélyek veszik igénybe a medencét. Városunk fiataljai egy újabb lehetõséghez jutottak az egészségmegõrzés, sportolás területén, valamint egy új kultúrát ismerhetnek meg. II. Béla Szakközépiskola Mezõgazdasági Szakmunkásképzõ Intézetként 1966-tól mûködik a településen, majd 1999-ben új nevet vett fel, mivel képzési köre is kibõvült az elmúlt években. Az intézmény új neve II. Béla Középiskola. A középiskolai oktatásban két lehetõség közül választhatnak az ide jelentkezõk: gimnáziumi képzést közbiztonsági, illetve szakközépiskolai képzést határrendészeti specializációval.

10


2007 / tél

A Pécsváradi Többcélú Kistérségi társulás 19bõl 12 településén (gesztortelepülés Pécsvárad, társult települések: Berkesd, Erzsébet, Fazekasboda, Kátoly, Kékesd, Martonfa, Nagypall, Pereked, Szellõ, Szilágy, Zengõvárkony) a gyermekjóléti szolgáltatást a Pécsváradi Szociális Gondozási Központ Családsegítõ és Gyermekjóléti Szolgálata Közmûvelõdési téri keretek 9 Mûvelõdési Központ Pécsvárad Mûvelõdési Központja 1964-ben épült. Az intézményben a 400 fõs nagyterem mellett több klubhelység és iroda szolgálja máig a lakosság kulturális igényeit. Kezdetekben a honismereti szakkör, az irodalmi színpad, az ifjúsági klub és a kézimunkaszakkör mûködött sikeresen. A mûvelõdési központ 1966–1976 között Kígyós Sándor szobrászmûvész vezetésével jelentõs szellemi mûhellyé vált. 1966-ban rendezték meg az elsõ újabbkori „leányvásár” elnevezésû hagyományõrzõ rendezvényt (néptáncbemutatók, kézmûves-vásár).


2007. 12. 13.

12:14

Page 11

1994. január 1-tõl a mûvelõdési központ és a könyvtár különálló részegységként, de szervezeti összevonás következményeként közös vezetéssel mûködött tovább. Az 1995-ben felépült sportcsarnok, majd az 1997-ben megnyitott Tourinform iroda mûködtetése is az intézmény feladata lett. Továbbá a város kiállítótermeinek (vár, „hegyi iskola”, városháza, könyvtár) mûködtetése, gondozása is a mûvelõdési központ feladatkörébe került. Az intézmény lakóhelyi és vonzáskörzeti, területi feladatokat ellátó mûvelõdési otthon. Munkája a település és vonzáskörzetének lakóinak érdekeire, érdeklõdésére építve, az alkotókedv felkeltésével, az alkotókészség kialakításával és fejlesztésével az egyénekbõl csoportokat, közösségeket szervezni, segíteni az önmûvelést. Az intézmény mellett, illetve annak segítségével három amatõr csoport mûködött a rendszerváltás elõtti idõszakban: Nõi Kamarakórus, Önkéntes Tûzoltó Egyesület Fúvószenekara, Zengõ Néptáncegyüttes, amelyeknek több fellépése volt helyben ill. bel- és külföldön. A 70-es évek elején a mûvelõdési központban mûködött az ország egyik legjobb irodalmi színpada. A mûvelõdési ház elõtere közösségi térként szolgál. A társközségekrõl bejáró diákoknak is ez a tér nyújt kulturált várakozóhelyet buszuk indulásáig. Könyvtár 1949-ben a két olvasókör egyesítésével hozták létre a Pécsváradi Népkönyvtárat. 1993-ban nyerte vissza városi rangját a település, így a könyvtár neve Vörösmarty Mihály Városi Könyvtárrá módosult, ekkortól igazgatásilag a helyi Fülep Lajos Mûvelõdési Központhoz tartozik. Zeneiskola Pécsváradon kiemelt szerepe van a zenének, hiszen gyökerei a történelembe nyúlnak, illetve közösségteremtõ ereje miatt is. A mûvelõdési központban 1971-ben indítottak elõször zenetanfolyamot, amelyre 17 gyermek jelentkezett. 1976-ban a már 136-os gyerek-


létszámmal és 6 pedagógussal mûködõ tagozat önálló épületbe költözött, majd önállósult, neve: Pécsváradi Zeneiskola. 1978-tól hagyományossá váltak a nyári zenei rendezvények a várban, templomban. 1958-ban alapították a Zengõ Énekegyüttest, amelynek utóda a Nõi Kamarakórus ma is mûködik. 1999-ben indult magyar és német gyermeknéptánc oktatás is és valamint a zeneóvodai nevelés, ahol a zeneiskolai oktatásra készítik fel a kisgyerekeket. több kamaraegyüttest (klarinét, szaxofon és többféle rézfúvós), Reneszánsz Együttest, Ifjúsági Fúvószenekart és Városi Fúvószenekart is támogat, illetve mûködtet az iskola. Múzeumok, kiállítások A helyi múzeumoknak, kiállításoknak fontos szerepe van az identitástudat megtartásához, megerõsítéséhez. Általuk megismerhetjük múltunkat, elõdeink alkotásait, kulturális értékeit, az idelátogatóknak büszkén dicsekedhetünk településünk kulturális gazdagságával. Tûz-fészek ifjúsági klub A legújabb közösségi tér funkciót ellátó épület az átalakított tûzoltószertár, amely önkormányzati-pályázati forrásból került felújításra 2006 tavaszán. A klub mûködtetésével megvalósulhat a „civil közösségi tér” gondolata, ami azt jelenti, hogy egy civil szervezet tartja fent az adott épületet, amely jelenleg az ifjúsági önkormányzat. Egy éve adták át a fiataloknak a kéttraktusú házat, amelynek egyik helyiségében a pécsváradi amatõr zenekarok tartják hangszereiket és próbáikat, a másikban pedig – egyelõre nem rendszeres- foglalkozások, alkalmak vannak. Ebben a teremben mindenek elõtt az ifjúsági önkormányzat tartja üléseit, programjait, de volt már példa, hogy helyi fiatal „kibérelte” a születésnapi bulijára. Az ifjúsági klub, a közelében lévõ könyvtár és annak néhány helyisége újabb ötletekre és tervekre ad lehetõséget. Európa szerte találunk olyan ifjúsági közösségi tereket, amelyek mellé ifjúsági klub, ifjúsági szállás társul. Az ifjúsági cserék, önkéntesek foglalkoztatása és

2007 / tél


11


2007. 12. 13.

12:14

Page 12


egyéb új tevékenységek beindítására nyílhat lehetõség. Az ifjúsági önkormányzatot foglalkoztatja a gondolat, hogy rendszeres alkalmakat, klubéletet lenne szükséges beindítani, egyelõre még keresik az önkéntes segítõket ehhez a munkához. A település közmûvelõdési terei közül számos alkalmas közösségi teret is találunk. A legtöbb helyen problémának találom az alkalmazottak alacsony számát, hiszen ahhoz, hogy a fiatalok megismerjék a teret, alternatív módokat szükséges találni, hogy „bevonzzuk” õket. Ha a fiatalok megtalálták a teret, felügyeletre, animátorokra, ifjúságsegítõkre is szükség van, amelyet a jelenlegi alacsony létszámokkal (legyen szó a könyvtárról, mûvelõdési központról, vagy a kiállítóterekrõl) nem lehet megoldani. A civil szféra helyi szervezetei Komoly szerepet játszanak a városban meglévõ informális csoportok: a szerep nagysága összefüggésben áll az adott település nagyságával, és pontosan fordítottan arányos: minél nagyobb egy település, annál kisebb a szerep. Gondoljunk csak bele: egy négyezer fõs kisváros kulturális életét egy kreatív asztaltársaság spontán ötletei a megvalósítás során alakíthatnak, míg ugyanez egy nagyvárosban fuvallatnyi jelentõséggel sem bír. A civil szervezetek sokat tettek és tehetnek a lokális tudat kialakulásában, a hatalom és a lakosság közötti párbeszédben. A civil társadalom megerõsítésében, a hatóság és a lakosság különbözõ közösségeinek jobb együttmûködésében. Az egyik legfontosabb feladat talán: a helyi társadalom értékeinek ápolása, illeszkedés a helyi kultúra rendszerébe. A civil szervezetek segítése a mûvelõdési központ tevékenységének egy részét jelenti. A civil szervezetekkel kötött megállapodás az intézménynek hasznos, mert rajtuk keresztül szélesedik az intézmény hatóköre és kapcsolatrendszere. A rendszerváltás után Pécsváradon is megsokszorozódott a civil szervezetek száma. Nézzük õket felsorolásképpen: Önkéntes Tûzoltó Egyesület, Zengõ Néptáncegyüttes, Pécsváradi Ipartestület, Pécsváradi Várbaráti Kör, Pécsváradi Németek Baráti Köre, Magyar

12


2007 / tél

Máltai Szeretetszolgálat, Pécsváradi Kolping Család-, Lakásszövetkezet, Nyugdíjasok Körzeti Egyesülete, Család és Közösség Alapítvány, Sportkör, Sportbarátok Köre, Mozgáskorlátozottak Egyesülete, Felvidékiek Klubja, Vadásztársaság, Segítõkéz Alapítvány, Pécsváradi Ifjúsági Önkormányzat, legújabban a Tarkabarka Alapítvány és a Várad 2015). Egyházak tevékenységei A településen református és római katolikus hívõk élnek. Fontos megemlítenem, az iskolán kívüli hitoktatás tevékenységeként a cserkész mozgalmat. Az egykor mûködött helyi Zengõ Cserkészcsoport újraélesztését tûzte céljául a település jelenlegi címzetes apátja, katolikus plébánosa. A Magyar Cserkész Szövetséghez tartozó pécsváradi csoport lassan öt éve mûködik, de még nem vált önálló csoporttá. A helyi mozgalom fõ célja a természet megismerése, megértése. Minden szombaton találkoznak a római katolikus plébánián, ahol elméleti és gyakorlati foglalkozásokon vesznek részt. Az elméletben elsajátított ismereteket kirándulásokon, a gyakorlatban is alkalmazhatják. Így többek között növény- és állatismeretet, térképészetet is tanulnak. Az utóbbi években aktívan részt vállalnak a helyi ünnepségeken, szabadidõs programok elõkészítésében is. A református parókia közösségi termében pár éve még rendszeresen találkoztak helyi fiatalok. Ide vallási hovatartozás nélkül többen eljártak, beszélgettek, énekeltek, zenéltek. Alkalmanként ünnepi mûsort is adnak különbözõ rendezvényeken a város intézményeiben (gondozási központ karácsonyán, idõsek napján, kiállítás megnyitón stb.). Sajnos idõvel felnõttek a társaság tagjai és munkahelyi, valamint iskolai elfoglaltságuk miatt már nem járnak össze. Kitekintés a kistérségre 10 A már közel egy évtizedes múltra visszatekintõ Zengõaljai Kistérség újjászervezõdött a Pécsváradi Többcélú Területfejlesztési Társulás neve alatt. A társulás 19 települést fog össze, amelyek központja Pécsvárad, a jó közlekedési kapcso-


2007. 12. 13.

12:14

Page 13

latokkal rendelkezõ kisváros. Az egész kistérséget kedvezõ fekvése, történelmi-kulturális öröksége, fejlett kultúrája, hagyományszeretete és természetközelsége elsõrangú turisztikai célterületté emeli. A kistérség gazdaságában nincs jelen a külföldi nagytõke, a gazdálkodást az általános tõkeszegénység jellemzi. A kistérség nem tartozik az ország fejlett agrárgazdálkodási területei közé, viszont erdõ- és fafeldolgozása kiváló helyi adottságokra épül. Az állattartás visszaszorulása kedvezõtlen folyamatot jelez, hiszen ezen a téren korábban jelentõs tapasztalatokkal rendelkeztek az itt lakók. Megerõsödõben van a borvertikum, amelynek szintén évszázados hagyományai vannak a kistérségben.

A PIFÖ

A Pécsváradi Ifjúsági Önkormányzat (PIFÖ) demokratikus módon, önkormányzati elven mûködõ szervezet. Célja, a helyi fiatalok érdekképviselete, számukra programok szervezése. Vállalja, hogy közvetíti a város képviselõtestülete felé a helyi fiatalok véleményét, javaslatait, igényeit, közremûködik a város hagyományainak ápolásában, továbbá aktív szerepet vállal Pécsvárad közéletében. Mindezt a kétévente (a 15–29 éves korosztályból) megválasztott 10 fõ állandó létszámmal és programonként változó létszámú segítõkkel. A PIFÖ mûködése ösztönzi a helyi fiatalokat, hogy tényleges alakítói legyenek szûkebb környezetüknek és az ebben zajló társadalmi életnek. A fiatalok közösségi életbe való szervezett bekapcsolódása Európa szerte elismert igény, meg kell ismerniük a felnõttek által mûködtetett demokratikus intézményrendszert, mûködtetését, hiszen elõbb utóbb õk is felnõtté válnak, és nekik kell mûködtetniük a helyi társadalom rendszereit. Az ifjúsági önkormányzat tevékenysége követendõ példát mutathat a felnövekvõ gyermekeknek is, akik folyamatosan és szervesen bekapcsolódva a szervezet munkájába, (ezen keresztül pedig a település életébe) továbbvihetik és gazdagíthatják a helyi kultúrát, aktívan alakíthatják életüket. A PIFÖ Pécsváradon kívül gyümölcsözõ kapcsolatokat alakított ki a régió és az ország, valamint a szûkebb környezet ifjúsági szerve-


zeteivel: például csatlakozott a Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzatok Társaságának DélDunántúli Regionális Tagozatához, évente részt vesz a országos és regionális képzéseken, az utóbbi években a regionális találkozó szervezõje, segítette újabb ifjúsági önkormányzatok létrejöttét, például Berkesden és Szilágyon. Annak ellenére, hogy az ifjúsági önkormányzat nem az elsõk között alakult meg példaértékû a folyamatos, kiegyensúlyozott civil ifjúsági munka, hiszen számos példa van, amikor az ifjúsági önkormányzat megszakította tevékenységét – akár a fiatalok inaktivitása, akár a felnõtt segítõ hiánya miatt. Az infrastrukturális hátteret a mûvelõdési központ adta, amely nélkülözhetetlen volt, éppúgy, mint a személyes szakmai segítség. Szerencsés, hogy a városi önkormányzat támogatást nyert ifjúsági referensi álláshely létesítésére és az így alkalmazott referens elsõdleges feladata így az ifjúsági önkormányzat segítése lett, számtalan más tevékenysége mellett. Pécsvárad ifjúsági referense eddig háromszor készített felmérést a fiatalok körében.11 A felmérés érinti a társadalmi részvétel általános és helyi kérdését is. A 2002-es és 2004es felmérésekbõl – a 2006-os felmérés értékelése még nem készült el – néhány kérdést szeretnék összevetni. Nem szándékozom részletesen elemezni a kapott eredményeket, hiszen ez már egy újabb dolgozat témája, csupán a két adatot vetek össze. Elsõként a fiatalok megítélését a helyi önkormányzat ifjúsági ügyekben jártasságát illetõen: 4. ábra. Kiemelt kérdés az Ifjúságkutatás 2002-bõl

2007 / tél


13


2007. 12. 13.

12:14

Page 14


2002-ben a megkérdezett fiatalok 14 és 40, azaz összesen 54%-a nyilatkozott úgy, hogy az önkormányzat nincs tisztában a helyi fiatalok igényeivel és csupán 26%-uk, hogy az önkormányzat nagyrészt ismeri ezeket az igényeket. Ez elgondolkodtató, hiszen ahogy korábban említettem a fiatal korosztály majdnem egyharmadát teszi ki a város lakosságának. Ekkora csoport igényeit nem ismerni, vagy legalábbis hagyni, hogy ekként vélekedjen az adott társaság, motiváló erõként hathat mind a fiatalok érdekérvényesítése, mind annak figyelembe vétele terén.

Az ifjúsági önkormányzat munkájára és programjaira vonatkozó kérdéseket is szeretném bemutatni, elsõként a programokról alkotott véleményeket. 6. ábra. Kiemelt kérdés az Ifjúságkutatás 2002-bõl

5. ábra. Kiemelt kérdés az Ifjúságkutatás 2004-bõl

A PIFÖ rendezvényeinek látogatottságára vonatkozó kérdésbõl az derül ki, hogy 2002ben a megkérdezettek 11%-a még nem vett részt PIFÖ rendezvényen. Ekkor a PIFÖ még csak egy éve mûködött, és az adatok szerint még nem sikerült mindenkit elérnie; legyen szó információról, vagy az érdeklõdési területnek megfelelõ programról. 2004-ben a megkérdezettek 42%-a mondta azt, hogy a helyi önkormányzat nincs tisztában az igényekkel, viszont már 43%-uk szerint tudja az önkormányzat az igényeket, feladatokat. Az adatokat összevetve úgy tûnik közeledtek az állások: a fiatalok úgy érzik, az önkormányzat jobban tudja, mik is a fiatalok problémái, igényei, és, hogy kevesebb a sötét folt a fiatalok ismeretével kapcsolatban. A Pécsváradi Ifjúsági Önkormányzat létrejöttével megnyílt egy olyan tér, amely mindkét oldal felé nyitott: felméri, mi is az ifjúság valós igénye, közvetíti ezt a helyi „felnõtt” önkormányzat felé, valamint a „felnõtt” önkormányzat mûködését, terveit megismerteti a fiatalokkal, ezzel annak megismerését, megértését segíti elõ. Továbbra is közelíteni kell a véleményeket, igényeket és ebben minden szereplõnek: az önkormányzatnak, a PIFÖ-nek, és az ifjúsági referensnek is nagy szerepe van.

14


2007 / tél

7. ábra. Kiemelt kérdés az Ifjúságkutatás 2004-bõl

2004-ben a megkérdezettek között nem volt olyan, aki ne vett volna részt PIFÖ rendezvényen. Az elõzõ diagram adatainak ismeretében, ez azt jelenti, hogy szélesebb körben lett ismert az ifjúsági önkormányzat, valamint sikeresebb a különbözõ érdeklõdésû csoportok


2007. 12. 13.

12:14

Page 15

igényeinek kielégítése, számukra szabadidõs vagy egyéb program megszervezése. Mindkét kutatásban külön kérdés irányult az ifjúsági önkormányzat mûködésére is. 8. ábra. Kiemelt kérdés az Ifjúságkutatás 2002-bõl

Az ifjúsági önkormányzat létrejöttével az érdekképviselet mellett a programszervezést vállalta fel, és az elsõ idõkben leginkább ezzel a tevékenységével ismertethette meg magát. Az elsõ alkalommal készült felmérés alapján a fiatalok 11%-a tartotta nagyon jónak ezt munkát, 75%-uk jónak, szintén 11% rossznak és a megkérdezettek 3%-a pedig nagyon rossznak. A kérdõívezésig elért eredményeket másképpen ítélik meg a képviselõk és másképpen a képviselt fiatalok. E vélemény9. ábra. Kiemelt kérdés az Ifjúságkutatás 2004-bõl


különbségbõl adódhat az a 3%-os nagyon rossz megítélés. (9. ábra) A következõ felmérés alkalmával ezek a számok némiképpen változtak: ugyanúgy 11% tartja nagyon jónak a mûködést, 71% jónak, rossznak 18% és a nagyon rosszul vélekedõk nem képviseltették magukat, vagy megszûntek, gondoljunk az utóbbira. A számok összevetésébõl elsõ körben arra gondolok, hogy az egész munka megítélése romlott, a számok szerint 4%-kal. A két kutatás közt eltelt idõszak nagyon vegyes: az ifjúsági önkormányzat újdonsága nyilván csökkent az állandó jelenléttel, a programok újszerûsége szintén átívelt megszokott rendszerességbe és ennél fogva szintén csökkenhetett az új élmények, mint felmutatható munka értéke. Az utóbbi évek munkája finomítások, speciálisabb igények felmérése és a feladatok megoldásával telt. Mindenképpen elgondolkodtató, hogy mit is lehetne másképpen végezni, mik azok a feltárt vagy még fel sem tárt területek, feladatok, melyeket a PIFÖ magára tud vállalni és meg tud oldani. Az ifjúsági önkormányzat folyamatosan bõvíti feladatkörét, hiszen az érdekérvényesítést csak ízlelgette eddig. Fontos volt, hogy a város ifjúságával megismertesse és elismertesse tevékenységét, hogy valóban a pécsváradi fiatalok érdekérvényesítéséért jött létre, hogy ezeket az érdekeket szem elõtt tartva képviselje azt a helyi és magasabb szinteken is. Az igények feltérképezése, az ismertség és a bizalom megszerzése az elsõ nagy lépések között voltak. Mára már definiálta önmagát a szervezet, az elméletek közül kialakult a valós gyakorlat, a helyi igényekkel összeforrva. A város ifjúságpolitikai koncepciója mellé készülõdõ cselekvési tervbõl már fontos szerepeket tudhat magáénak az ifjúsági önkormányzat. Pontosan a feladatok vállalásával és azok színvonalas megoldásával lehet a fiatalság és összességében a helyi társadalom hasznára.

Összegzés

Munkám során arra kerestem a választ, hogy a fiatalok hogyan válnak a környezetük aktív alakítójává, illetve a részvételükkel nagyobb kedvük lesz-e Pécsváradon élni.

2007 / tél


15


2007. 12. 13.

12:14

Page 16


„Kultúrával, mûvelõdéssel foglalkozó szakemberek szerint az egyre inkább globalizálódó gazdasági-technológiai, környezeti, politikai hatások közepette új gondolkodásmódra, újfajta észlelésre és látásmódra kell törekednünk valamennyiünknek, azaz új kultúrára van szükségünk, amelynek kulcsfogalmai a kreativitás, a problémamegoldó képesség és az információ.” 12 Az ifjúsági önkormányzat annak idején azért jött létre – fiatalok kezdeményezésére, felnõtt és szakember segítségével – hogy egyfajta hiányt pótoljon: a programok, ifjúsági civil szervezetek hiányát enyhítse. A meglévõ közmûvelõdési téri keretek nem vonzóak, nem nyújtanak megfelelõ szolgáltatást, hogy a fiatalok igazán elõforduljanak bennük. A Pécsváradi Ifjúsági Önkormányzat ezekre a kihívásokra keresi a választ, sokszínû és sokrétû tevékenységével, programjaival. A két kutatás kérdéseinek összevetésébõl is kiderült, hogy a PIFÖ munkája nemcsak a PIFÖ képviselõk politikai –társadalmi szocializációja, hanem a helyben élõ fiatalok szabadidõs lehetõségeinek, véleményének, igényeinek becsatornázása szempontjából is fontos; ezáltal a település fiataljai komfortosabban érezhetik magukat, vagyis a város megtartóereje nõ.

Jegyzetek

1 Ismeretlen szerzõ 2 Beke Márton: A közelségrõl és a tétrõl, Új Ifjúsági Szemle, II. évf. 1. szám, 101. 3 Gábor Kálmán: Ifjúsági korszakváltás. Új Ifjúsági Szemle, II. évf. 4. sz. 5. 4 Komássy Ákos–Kucsera Tamás Gergely: 13 év – Kormányzati ifjúságpolitikák a rendszerváltás – rendszerváltoztatás után. Új Ifjúsági Szemle, I. évf. 1. szám, 81. 5 Beke Márton: A gyermek és ifjúsági civil szektor. Új Ifjúsági Szemle, IV. évf. 4. sz. 90–99. 6 Komássy Ákos–Kucsera Tamás Gergely: 13 év – Kormányzati ifjúságpolitikák a rendszerváltás – rendszerváltoztatás után. Új Ifjúsági Szemle, I. évf. 1. szám, 78. 7 Beke Márton: A közelségrõl és a tétrõl. 8 A demográfiai adatokat Pécsvárad város jegyzõjétõl kaptam, 2007. januárban.

16


2007 / tél

9 Az intézmények bemutatásához felhasználtam az Ébredj város! címû diplomamunkámat. Pécs: PTE–FEEK, 2007. 36–43. 10 A Pécsváradi Kistérség Turizmusfejlesztési Programja. Pécs: Cliens Kft. 2005. 03. 31. 4–10. 11 A 2002-ben és 2004-ben végzett kutatás során 200 fõ, 15 és 29 év közötti pécsváradi fiatal lett kérdezve. A településen élõ korcsoporthoz viszonyítva (2002-ben kb. 900 fõ, 2004-ben 825 fõ) a kutatás. 12 Filó Csilla–Koltai Dénes: Baranya megye kistérségeinek kulturális helyzete. http://feek.pte.hu/tudasmenedzsment/index.php?uling=602 2007. 03. 13.

Irodalom

Balázs Péter–Beke Márton–Majoróczki István (szerk.): Települési gyermek és ifjúsági önkormányzatokról. Budapest: Ifjúsági és Sportminisztérium, 1999. Balipap Ferenc: Települések ifjúság(politika)i koncepciója 2000. Ifjúságsegítés – az új évezred küszöbén. Budapest: Ifjúsági és Sportminisztérium, 2000. Bauer Béla–Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság 2004. Gyorsjelentés. Mobilitás, 2004. Beke Márton: A közelségrõl és a tétrõl. A települési gyermek és ifjúsági érdekegyeztetõ rendszerekrõl. Új Ifjúság Szemle, 2004/1. Beke Pál: Ifjúsági fejlesztõmunka a településeken. Különlenyomat. Budapest: Ifjúságért Önkormányzati Szövetség, 1999. Bokor Béla–Koltai Dénes (szerk.): Szociokulturális animáció. Pécs: Janus Pannonius Tudományegyetem, 1995. Csefkó Ferenc: A helyi önkormányzati rendszer. Budapest–Pécs: Dialóg–Campus, 1997. Gyermek – és ifjúsági feladatok önkormányzatokban. Budapest: Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány, Állampolgári Tanulmányok Központja, 1996. Hidy Péter: A közmûvelõdésrõl a mûvelõdési otthonok ürügyén és fordítva. Társadalmi Szemle, 1994. 8–9. szám. Kárpáti Árpád: A jövõre nyitott város. Pécsi Tudományegyetem, 2002. Kárpáti Árpád: Ifjúságkutatás 2004. Pécsvárad, 2004. Makkos Viktória–Patai Péter–Kátai Gábor–Horváth László (szerk.): Dél-Dunántúli Regionális Helyzetelemzés 2005. Belvedere Meridionale, 2005. Nagy Ádám: Civil a pályán? Az ifjúsági intézményrendszer struktúrái a rendszerváltás után: a civil részvétel. Politikatudományi Szemle, 1999. 1–2. szám.


2007. 12. 13.

12:14

Page 17

T. Kiss Tamás: A népmûvelõtõl a kulturális menedzserig. Fejezetek a népmûvelõképzés fejlõdéstörténetébõl. Budapest: Új Mandátum, 2000. T. Kiss Tamás: Fordulatok, folyamatok. Fejezetek a magyarországi kormányok kultúrpolitikáiról 1867–2000. Budapest: Új Mandátum, 2002. Trencsényi Imre: Települési gyermek- és ifjúsági önkormányzatok Franciaországban. Budapest: Települési Gyermekönkormányzatokat Segítõk Egyesülete, 1994. Ványi Bálint–Földi László (szerk.): Az Európai Bizottság Fehér Könyve – Új lendület Európa Fiataljai Számára. Budapest, 2004. Varga A. Tamás–Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés. Budapest, 1998.


Varga A. Tamás–Vercseg Ilona: Település, közösség, fejlesztés. Tapasztalataink a helyi társadalmi-kulturális fejlesztésrõl. Budapest: Országos Közmûvelõdési Központ, 1991. Vass Andrea (szerk.): Gyermek és ifjúsági önkormányzatok. Budapest: Ifjúsági és Sportminisztérium, 2001. Vitányi Iván: Inspirációk – Tanulságok a jelen kultúrszociológiai, szabadidõ- és életmód-szociológiai megközelítésébõl. Budapest, 2003. Vitányi Iván: Kultúraelméleti és mûvelõdésszociológiai írások. Pécs: PTE–FEEK, 2005. Zeller Gyula: Bevezetés a menedzsmentbe. Pécs: PTE, 2001.


2007. 12. 13.

12:14

Page 18

uisz17-2 tarsdlm.qxd

2007. 12. 13.

12:18

Page 19

Diósi Pál


Lépéskényszer

K U TA T Á S I Z Á R Ó TA N U L M Á N Y A Z U G L Ó B A N É L Õ 1 4 – 2 9 É V E S F I A T A L O K R Ó L

A kutatásról

A DIÓDATA Szociológiai Kutató és Tanácsadó Iroda Budapest XIV. kerület Zugló Önkormányzatának megbízásából szociológiai kutatást végzett a Zuglóban élõ 14–29 éves fiatalok körében azzal a céllal, hogy eredményei segítsék elõ a kerület Ifjúsági cselekvési tervének kidolgozását. A standard kérdõíves felvételt kérdezõbiztosaink 2007. április 4. és május 4. között a megkérdezettek lakásán, személyes megkeresés során készítették. A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala a kutatáshoz használt 600 személyes mintát úgy készítette el, hogy az a Zuglóban állandó lakosként élõ 18 756 14–29 év közötti fiatalt nemek és életkor szerint arányosan képviselje. A megkérdezendõk kétszer 100 százalékos pótcímet tartalmazó listája az érintett évjáratokhoz tartozó fiatalokat 3,2 százalékos arányban képviseli. A véletlen leválogatás révén az alapsokaság bármely tagjának egyenlõ esélye volt arra, hogy a mintába vagy a pótmintákba bekerüljön. A minta belsõ hibája 2-3 százalék, így munkánk eredményei közül csak az ennél nagyobb eltéréseknek tulajdoníthatunk jelentõséget. A kutatás témablokkjainak sorába a DIÓDATA javaslatai közül a Megbízóval történt egyeztetés nyomán az alábbiakat vettük fel: – a megkérdezett (és felmenõinek) esetleges zuglói kötõdése; – a megkérdezett családháztartásának öszszetevõi, havi nettó bevétele; – lakásuk jellemzõi; – a megkérdezett saját generációjának határai, kortárs baráti körének terjedelme, forrásai; – a megkérdezett elvárásai és elégedettsége a lokális társas terepek kapcsán;

– vannak-e stabil találkozóhelyei a megkérdezettnek, ezek elérhetõsége, fontosabb jellemzõi; – tanulás-munkavégzés, tények, elképzelések a külföldi tanulás, munkavégzés kapcsán; – Tíz lehetséges önkormányzati intézkedés hasznossága, szerepük a felnõtté válásban; – Tájékozódás a helyi képviselõtestület üléseirõl, döntéseirõl. A kutatás kérdõívében e témablokkok eltérõ részletességgel szerepeltek. A próbakérdezés nyomán eredeti elképzeléseinket kissé szûkítettük, annak érdekében, hogy az interjú ne lépje túl a tervezett hozzávetõleg 20-25 percet. A felsorolt témablokkokat a legfontosabb szocio-demográfiai adatokat rögzítõ személyi kérdések egészítették ki. Kérdõívünk egy panelszervezõ blokkot is tartalmazott, amely egy címlistát eredményezett azokról, akik egy késõbbi megkeresést vállalnak. Befejezésként a kérdezõbiztosok jellemezték azt a házat, amelyben a megkérdezettek lakása található. Eredményeinkrõl számot adó dolgozatunkban az egymáshoz kapcsolódó témablokkokat együtt kezeljük, esetenként utalunk a tanulmány más részeire. Ahol az tartalmilag indokolt, ott tapasztalatainkat egybevetjük 2001. évi kutatásunkkal, amelyet a 18 és 29 év közötti zuglói fiatalok körében készítettünk. Az összehasonlításokban a jelen kutatásban megkérdezettek közül elhagyjuk a 14 és 17 év közötti négy legfiatalabb évjáratot, így az egybevetések a két kutatás azonos életkori metszethez tartozó 12 évjáratára érvényesek. Elsõ lépésként bemutatjuk a megkérdezettek szocio-demográfiai összetételét, hogy átlátható legyen, mi jellemzi a megkérdezett fiatalokat.

2007 / tél


19


2007. 12. 13.

12:18

Ifjúsák és társadalom Nemek szerint: férfiak nõk S

% 49 51 100

Életkor szerint: 14–17 év 18–21 év 21–25 év 26–29 év S

% 18 20 23 39 100

Családi állapot szerint: nõtlen, hajadon házas, élettársi kapcsolatban él elvált S

% 77 22 1 100

Legmagasabb iskolai végzettség szerint: 8 általánosnál kevesebb 8 általános szakmunkás képzõ középiskola fõiskola, egyetem S

% 4 24 13 43 16 100

Jogállás szerint: tanuló dolgozik munkanélküli GYES, GYED htb, egyéb S

% 43 51 2 3 1 100

Jelenlegi, vagy utolsó foglalkozás a tanulók nélkül (N = 345) % vezetõ beosztású, értelmiségi 17 középf. szellemi fogl., irodai alkalmazott 31 szakmunkás 37 szakképzetlen fizikai munkás 9 önálló foglalkozású 2 még nem dolgozott 3 nem válaszolt 1 S 100 Milyen iskolába jár (csak a tanulók, N = 255) % általános iskola 8 szakmunkás képzõ 3 szakközépiskola 28 gimnázium 23 fõiskola, egyetem 35 egyéb iskolarendszerû képzés 3 S 100

20


2007 / tél

Page 20

Háztartásában élõ gyermekei nincs egy gyermeke kettõ vagy több S

% 88 9 2 100

A megkérdezett 600 személy nemek és életkor szerinti összetétele az alapsokaság és a minta belsõ arányait 1 százalékos eltéréseken belül követi, így alkalmas az alapsokaság elfogadható szintû jellemzésére. Kérdezõinknek a felvételt a fõmintában szereplõ címeken 57 százalékban sikerült megoldaniuk, 43 százalékot pótcím használatával oldottak meg. A 2001. évi felvételnél ugyanezek az adatok 58 és 42 százalék voltak. Ezek nyomán azt mondhatjuk, hogy a két kutatás során hozzávetõlegesen azonos mértékben kellett a második, harmadik címsorozatra támaszkodnunk. Voltak olyan témák, amelyeknél a megkérdezettek éltek a válaszmegtagadás lehetõségével, elsõsorban a jövedelemre vonatkozó kérdéseknél. A háztartások együttes nettó jövedelmérõl a megkérdezettek 35 százaléka számolt be, saját bevételérõl praktikusan azonos szinten: 34% közölt feldolgozható információt. Az arányok csak kevéssel magasabbak, mint 2001-ben, amikor a megfelelõ adatok 28, illetve 30% voltak. Ezek nyomán azt gondoljuk, hogy a jövedelemrõl szóló kérdéseket most is hasonlóan kényes témának tekintették, mint hat évvel korábban. A panelszervezõ kérdéseknél a 2001. évi kutatásnál lényegesen kevesebben mutatkoztak késznek egy késõbbi kutatás támogatására. Mindössze 21% vállalta az adatlap kitöltését, míg hat éve a megkérdezettek 35 százaléka bízta ránk adatait néhány évre. Úgy látjuk, hogy ezek a címek megfelelõen felépített kvótával kiegészítve lehetõvé tesznek egy késõbbi felvételt, amely egyetlen témára összpontosítva, információhoz juttathatja az Önkormányzatot. Dolgozatunk további fejezeteiben, az adatok összefüggéseinek vizsgálata során alkalmanként nem az összes megkérdezett válaszaira építünk, ilyen esetekben az elemszámot jelzõ N után megadjuk az éppen érvényes elemszámot. Az adatok, táblázatok címe után az elemszám mellett feltûntetjük, hogy gyakoriság, vagy % adatokat, esetenként súlyozott átlagot (x) közlünk. A keresztösszefüggé-


2007. 12. 13.

12:18

Page 21

seket tartalmazó táblázatok közül kizárólag azokra támaszkodunk, amelyeknél a c2 próba eredménye szignifikáns adatokat jelzett. Ezt az elvet követjük a táblázatos és a grafikus adatközléseknél egyaránt. Az alapmegoszlások és a súlyozott átlagok esetében erre nincs lehetõség, hiszen ezek az adatok nem értelmezhetõek a c2 próbával. A kérdezõk munkáját Dávid Éva és Dávid Zsolt irányították, az adatfeldolgozáshoz használt rögzítõfile Molnár István munkája. Nekik és a kutatásban résztvevõ többi kollégámnak is ezúton köszönöm segítõkészségüket, munkájuk során mindvégig megõrzött precizitásukat. Ennek nyomán az elkészült kérdõíveket teljes körûen feldolgozhattuk, hiszen egyetlen lényeges adat sem hiányzott a 600 standard interjúból. Külön köszönettel tartozom azoknak, akik kérdéseinkre válaszoltak, hiszen döntõen nekik köszönhetõ, hogy ez a kutatás megvalósult.

A 14–29 évesek szocio-demográfiai jellemzõi és néhány további információ

Dolgozatunk elsõ fejezetében elengedhetetlen a Zuglóban élõ fiatalok néhány karakterisztikus jellemzõjének bemutatása. Ezek részben a bevezetõben bemutatott alapmegoszlás adatok egymás közötti kapcsolatai, részben a körülményeiket meghatározó további ismeretek. Elsõként az iskolai végzettség szerkezetét kell továbbgondolnunk, hiszen ezzel kapcsolatban 2001-ben három kérdésben is határozott prognózist fogalmaztuk meg. Úgy láttuk, hogy 2006-ra az akkor 23–24 évesek (és értelemszerûen az ennél idõsebbek) körében három változással lehet számolni: „Az akkor Zuglóban élõ, 23–34 éves fiatal felnõttek körében alig lesznek olyanok, akik az általános iskolát követõen nem szereztek további, államilag elismert iskolai végzettséget… Jól érzékelhetõen csökken azok aránya, akik a középiskola elvégzésével befejezik iskolai tanulmányaikat…


Felvételünk egy évvel a prognosztizált idõpontot követõen készült, így az életkori metszést a betöltött 25. életévnél húztuk meg. Áttekintettük, hogy elõjelzéseink milyen mértékben bizonyultak helytállónak. Elsõ prognózisunkban azt fogalmaztuk meg, hogy az általános iskola csak kevesek számára jelent végállomást iskolai pályafutásukban. A 25 éves és idõsebb megkérdezettek között mindössze 6% azok súlya, akik legfeljebb általános iskolai végzettségrõl adtak számot. Második becslésünk kevésbé bizonyult helytállónak, hiszen 2001-ben a középiskolát végzettek 42 százaléka tanult, míg mostani kutatásunkban a megfelelõ arány 37% volt. Az eltérést csak kevéssé ellensúlyozza, hogy a szakmunkás végzettségûek között 2001-ben csak 4% tanult újabb iskolában, viszont 2007-ben ezt 8 százaléknak találtuk. Egészen más ugyanis a középiskola utáni további tanulás, mint a szakmunkásképzõt követõ iskolai pályafutás. A tanulók körében 2001-ben a szakmunkás végzettségûek 40:60% arányban szakközépiskolába, illetve gimnáziumba jártak, 2007-ben ezek az adatok 50:50 százalékos megoszlást mutattak. A középiskolai végzettségûek 2001-ben 82 százalékban egyetemi-fõiskolai hallgatók voltak, 2007-ben pedig 85 százalékuk járt felsõfokú képzésre.1 A harmadik elõrejelzésben a felsõfokon iskolázottak várható arányának jelentõs emelkedését láttuk várhatónak. 2001-ben a 25–29 éves megkérdezettek 24 százaléka számolt be felsõfokú végzettségrõl, 2007-ben pedig 30%. A képet érzékletesebbé teszi, hogy idén a korcsoport (266 személy) szélsõ évjárataiban 34 és 33 százalékot tett ki a fõiskolai, egyetemi végzettségûek aránya.2 Kérdés, vajon a 2001. évi 24% és az idén megismert érték 6 százalékos eltérése tényleg jelentõs-e? Úgy gondoljuk, hogy a különbség megítéléséhez jó támpontot ad, ha megnézzük két másféle adatsor, a nem tanulók foglalkozásának eltéréseit:

Jelentõsen emelkedik a fõiskolát, egyetemet végzettek súlya.”

2007 / tél


21


2007. 12. 13.

12:18

Page 22


Jelenlegi, vagy utolsó foglalkozás a tanulók nélkül (N = 345, illetve 417,%)

vezetõ beosztású, értelmiségi középf. szellemi fogl., irodai alkalmazott szakmunkás szakképzetlen fizikai munkás önálló foglalkozású egyéb még nem dolgozott nem válaszolt S

2007

2001 eltérés

31 37 9 2 0 3 1 100

32 36 5 4 4 3 0 100

17

16

+1

– + + – –

1 1 4 2 4 0 +1

A foglalkozásszerkezet változásához viszonyítva a 25 éves és idõsebb zuglói fiatalok legmagasabb iskolai végzettségében a felsõfokon iskolázottak köre érdemben bõvült a két felvétel közötti 6 év során. A foglalkozás és az iskolázottság eltérõ dinamikája arra utal, hogy a legiskolázottabbak súlyának emelkedése kevéssé jelenik meg a munkaerõpiacon elérhetõ állások szerkezetében. Ezt a tényt úgy értelmezzük, hogy a fõiskolai, egyetemi képzési helyek kínálata és a fiatalok diplomaszerzési törekvései korántsem esnek egybe a magasan képzett munkavállalók iránti kereslettel. Feltételezzük, hogy felsõfokú végzettséggel is sokan dolgoznak olyan munkakörökben, amelyekhez másfajta iskolázottság kellene. Ezt a hipotézisünket a tanulásról, munkavégzésrõl szóló fejezetben majd ellenõriznünk kell. A megkérdezettek nemek és családi helyzet szerinti megoszlásának kapcsolata az egyik alapvetõ demográfiai jellemzõ. 2001-ben, amikor kutatásunk a 18–29 évesekre irányult azt láttuk, hogy a fiataloknak mintegy harmada élt házasságban, tartós párkapcsolatban. Az alsó életkori határ négy éves változtatásából adódóan joggal számíthattunk arra, hogy most még kisebb lesz a stabil párhelyzetûek súlya. Ezt a hipotézist a keresztkapcsolat vizsgálata nyomán nem kellett elvetnünk, hiszen mindössze 22% számolt be tartós párhelyzetrõl: 1. táblázat. Családi állapot, nemek szerint (N = 600,%)3

22


2007 / tél

A nemek szerinti megoszlás azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a nõk a férfiaknál egy kevéssel gyakrabban szánják el magukat a tartós párhelyzet vállalására. Az eltérés praktikusan megegyezik a 2001-ben megismert különbséggel. A néhány százalékos differencia olyan kicsi, hogy az a minta belsõ hibájából is eredhet, ezért nem szabad értelmezhetõnek tekintenünk. Egészében véve a férfiak és a nõk stabil párhelyzete ismét belesimul a Magyarországra jellemzõ képbe, és ezzel a hat évvel ezelõtt látottakhoz hasonlít. Ebben a részben kell áttekintenünk a megkérdezettek és felmenõik zuglói kötõdésének vizsgált adatait. A nagyszülõkig bezárólag kérdeztük a zuglói születést. A fiatalok esetében azt is tudjuk, hogy mióta élnek Zuglóban. Az alábbi helyzetet ismertük meg: A megkérdezettek 50:50 százaléka Zuglóban, illetve máshol született. Domináns többségük (70%) 10 évnél régebben él a városrészben. Az itt születettek esetében ez értelemszerûen 100 százalékot jelent, a késõbbiekben ide költözöttek körében viszont a 10 évnél rövidebb ideje itt élõk adják a többséget. Ennek részleteit érdemes alapsor megoszlás szinten bemutatnunk. Az összes megkérdezett adatai mellett megadjuk a születésük után ide költözötteket jellemzõ arányokat is: Mióta él Zuglóban (N = 600, illetve 301,%)

egy évnél rövidebb ideje 1–2 éve 3–5 éve 6–10 éve 11–15 éve 16–20 éve 20 évnél régebben S

teljes minta

2 5 9 14 30 17 22 31 100

máshol született

3 10 18 28 59 22 13 6 100

Az idõsoros adatokat a legfeljebb 10 éve itt élõknél cezúrával választottuk el, és megadtuk a metszésponthoz tartozó összegzõ adatokat. Ezek plasztikussá teszik, hogy a Zuglóba irányuló migrációval érkezett fiatalok többsége 10 éven belül költözött a városrészbe. Erõs zuglói kötõdést nem csak a „születés jogán”, de az itt leélt évek alapján is elsõsorban a helyben születetteknél feltételezhetünk.


2007. 12. 13.

12:18

Page 23

A megkérdezettek, és szüleik, nagyszüleik zuglói születését egy olyan mutatóban összesítettük, amely együtt kezeli, hogy hány generációra visszamenõleg tekinthetjük tõsgyökeres zuglóiaknak az itt élõ fiatalokat. A beköltözöttek egy részének voltak itt született, de késõbb máshova költözött felmenõi, így olyan oszlopdiagramot szerkesztettünk, amely ezt a helyzetet is figyelembe veszi. Az alábbi öszszefüggéseket ismertük meg: 1. ábra. A Zuglóban született generációk, a megkérdezett zuglói születése szerint (N = 600,%) 4

Oszlopdiagramunkon jól követhetõ, hogy az itt születettek családjainak 48 százalékát jellemzi egy-két korábban is itt született generáció. A születését követõen Zuglóba költözött 301 fiatal körében is elõfordultak ide született felmenõk, de jóval szûkebb, 11 százalékos körben. Feltételezzük: egy részük szülei, ritkábban nagyszülei visszaköltözése révén került Zuglóba, mások pedig maguk költöztek ide, felmenõik nélkül. A háztartások generációs szerkezetével is erõs kapcsolatot találtunk, ebbõl a teljes adatsort felesleges bemutatnunk, elégnek látunk néhány kiemelést. A 106 egygenerációs háztartásból csak 13% tartozik itt született meg-


kérdezettekhez, míg a saját gyermeket nevelõ 57 kétgenerációs családban mindössze 5% a Zuglóban született megkérdezettek aránya. A háztartásszerkezet legnagyobb és a legkisebb csoportjaiban: a szüleikkel élõ fiatalok (426 személy) és a szüleikkel, gyermekükkel élõ megkérdezettek (11 személy) között viszont jelentõs az itt születettek súlya. A 32 és 18 százalékos adatok azt jelzik, hogy a felmenõikkel többgenerációs háztartásban élõk zuglói beágyazottsága feltehetõen erõsebb, mint az önálló háztartást vezetõ fiataloké.5 Itt kell beszámolnunk a nemek és a legmagasabb iskolai végzettség kapcsolatáról is. Nyilvánvalóan azoknál értelmes ennek vizsgálata, akik nem állnak tanulói jogviszonyban. A többi megkérdezett iskolázottsági szintje várhatóan megváltozik, amikor befejezi aktuális tanulmányait. Ezért az összefüggés vizsgálatakor elhagytuk a 255 tanuló, továbbá a 2 „egyéb” iskolai végzettségû megkérdezett adatait, hiszen ezt a bizonytalan tartalmú kategóriát nehéz lenne önkényesség nélkül értelmeznünk. E csoporttal csak akkor lenne gondunk, ha sokkal szélesebb kört jelentene. Pontosabban: akkor az iskolai végzettség elõre megadott válaszlehetõségeinek sorozatát kellene elhibázottnak tartanunk. Így viszont helyesebb eltekintenünk a két esettõl, mint figyelembe vennünk õket. Eredményeinket oszlopdiagramon tudjuk érzékletesen bemutatni (2. ábra). Érdemi eltérést mindössze a szakmunkás végzettségben találtunk, a férfiak körében 10 százalékkal többen számoltak be arról, hogy szakmunkásképzõvel fejezõdött be iskolai pályafutásuk. A 26:16 százalékos arányt a 2001. évi 37:23% után kiegyenlítõdési folyamat eredményének tekintjük. Úgy látjuk, hogy a szakmunkás képzés értékvesztése közben záródik a férfiak és a nõk közötti olló. A felsõfokú képzésrõl számot adók esetében a nõknél látott 6% többletet a hat évvel korábbi 3 százalékhoz képest olyan jelzésnek tekintjük, amely arra utalhat, hogy a nõk gyakrabban törekszenek a legmagasabb színtû képzettség megszerzésére. Ebben azért fogalmazunk feltételes módban, mert az elmozdulás éppen a minta hibahatárán van, okozhatja a véletlen is. A legjelentõsebb elmozdulást a középiskolai végzettségnél találtuk. Hat évvel korábban

2007 / tél


23


2007. 12. 13.

12:18

Page 24

Ifjúsák és társadalom 2. ábra. A nem tanulók iskolázottsága, nemek szerint (N = 343,%)

adatainkat nem tekinthetjük szignifikánsnak. Ezért egészében érdemes óvatosan kezelnünk a most bemutatott keresztkapcsolatot. A dolgozatunkban általában követett elvtõl (csak szignifikáns keresztkapcsolattal dolgozunk) azért tértünk el, mert a hat évvel korábbi felvétel indokolttá tette az összehasonlítást. A megkérdezettek jellemzõinek további részletei már túlmutatnak az alapvetõ szociodemográfiai kategóriákon, ezért a családháztartások szerkezetét és a lakásviszonyokat külön fejezetben tekintjük át.

Milyen családokban, milyen lakásokban élnek a zuglói fiatalok?

A megkérdezettek mindössze 6 százaléka él egyszemélyes háztartásban. Domináns többségük (84%) 2, 3 és 4 személyes családháztartásban él, amelyekben szülõ(k), testvérek, élet-, és házastársak, más rokonok, elvétve a rokoni kapcsolatokon kívüli személyek adják a fiatalok életkeretének közvetlen szereplõit. A családháztartások nagyságán túl a jelenlevõ személyek részletes felsorolása alapján elkészíthettük a családok generációs szerkezetének kategóriáit. Arra figyeltünk, hogy a megkérdezettek egymagukban élnek-e, vagy felmenõi, gyermeke(i) és élet- és házastársai is jelen vannak-e. A háztartások generációs szerkezete az alábbi képet mutatja: 16% volt a nõk fölénye (36:52%), most viszont mindössze egy százalék választja el a két nem képviselõit. Megítélésünk szerint ebben a kiegyenlítõdésben két tendencia öszszegzõdõ hatása jelenik meg: a szakmunkásképzõk helyett a férfiak jelentõs csoportja választ valamilyen középiskolát (feltételezzük, hogy szakközépiskolát), és a nõk körében némileg emelkedett a tanulmányaikat felsõfokon folytatók aránya. Így a korábbinál több férfi jut el a középiskolákba, és csökken az iskolai pályafutásukat a középiskolával befejezõ nõk aránya. A most áttekintett adatok teljes körére érvényes, hogy az oszlopdiagram forrástáblázatában szereplõ adatok statisztikai próbájában, ha kevéssel is, de a szignifikancia elõre rögzített értékhatáránál magasabb a p értéke, így

24


2007 / tél

A háztartások generációs szerkezete a két kutatásban (N = 600, 600,%) 2007

felmenõ kétgenerációs (szülõvel, gyermektelen) 71 egygenerációs (sem szülõ, sem saját gyerek) 18 gyermekes kétgenerációs (saját gyermekkel, szülõ nélkül) 9 háromgenerációs (szülõvel, gyermekkel) 2 S 100

2001 60 20 16 4 100

Az eltérések egyértelmûen a felvétel életkori kereteinek különbségeihez kapcsolódnak. Az idei kutatásban négy évvel alacsonyabban jelöltük ki a megkérdezendõk alsó életkori határát, emiatt magasabb a szüleikkel élõ, gyermektelenek súlya, és kisebb a saját gyermeket nevelõk aránya. Ezt a kapcsolatot az életkor


2007. 12. 13.

12:18

Page 25

és a generációs szerkezet összefüggését áttekintõ táblázat egyértelmûvé teszi: 2. táblázat. A háztartások generációs szerkezete, életkori csoportok szerint (N = 600,%) 6

A kövér kiemeléssel szedett cellatartalmak az átlagtól jelentõs mértékben eltérõ helyzeteket jelzik. Az elsõ két életkori csoporthoz tartozó megkérdezettek szinte kivétel nélkül szüleikkel élnek, körükben elvétve találunk önállósodott fiatalokat, és náluk is ritkább a bármilyen helyzetben gyermeket nevelõk elõfordulása. A 22–25 életév között érdemi arányban megjelennek az önálló háztartásban élõk, viszont a gyermekvállalásra még ekkor is ritkán szánják el magukat. Végül a legidõsebb évjáratok csoportjában az önállósodott fiatalok mindkét háztartásszerkezetében az átlagot érdemben meghaladó értékekkel találkozunk. Mindezek alapján határozottan állíthatjuk, hogy a 25. életév körül jelölhetjük ki azt a fordulópontot, amikor a fiatalok érdemi mértékben önállósodnak. A felnõtté válást visszavonhatatlanná tevõ gyermekvállalásról még ezután is csak az érintettek kis részénél beszélhetünk. Az ide tartozók többségénél még érvényes az Igor Kon által leírt „szerep moratórium”, amikor még visszafordítható módon lehet szerepeket kipróbálni munkában, barátságban, partnerkapcsolatban, önálló háztartásvezetésben, egyszóval a társadalmi lét szinte bármely területén. A szülõvé válás viszont alig módosítható, Somlai Péter szavaival „Ha az embernek gyereke van, akkor gyereke van… Ha az ember egyszer szülõvé vált, akkor onnantól kezdve szülõ.”7 A felnõtté válás további dimenzióban a társadalmi környezet ma inkább elfogadja a fiatalok kísérletezéseit, újrakezdéseit, mint néhány évtizeddel korábban. A gyermekérõl lemondó szülõvel sokkal nehezebben barátkozik meg


környezete, bár adódhatnak olyan helyzetek, amelyekben nehéz más megoldást találni. Együttvéve: a Zuglóban élõ fiatalok között még a legidõsebb korcsoportban is csak az oda tartozók negyedrészét tekinthetjük olyan fiatal felnõttnek, aki a felnõtté válás folyamatában a gyermekneveléssel járó felelõsséget is vállalhatónak tartotta. Ezt a – finoman szólva – visszafogott elszántságot magától értetõdõnek kell tartanunk, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az életkorban elõre haladva, miként jelennek meg a házastársi, élettársi kapcsolatok a fiatalok életében. A mindössze 22 százaléknyi tartós párhelyzetet az egyes korcsoportokban így említették: 3. ábra. Tartós párkapcsolatban él, az életkori csoportok szerint (N = 600,%) 8

A két alsó korcsoportban a tartós párkapcsolatok elõfordulását bátran a véletlen mûvének tekinthetjük. Érdemi mértékben a harmadik életkori sávhoz tartozók körében jelennek meg a stabil(nak tekintett) kapcsolatok, és csak a legidõsebb korcsoportban közelíti meg az oda tartozók felét a házassági, élettársi kötelékben élõk súlya. Ismét a 25. életév bizonyult fordulópontnak.

2007 / tél


25


2007. 12. 13.

12:18

Page 26


Kézenfekvõnek tekinthetjük, hogy a gyermeknevelést a szólóban élõk elvétve vállalják, így a háztartásukban gyermeket nevelõk a tartós párkapcsolat elõtti évjáratokban nem is tûnhetnek fel említésre méltó arányban. A családháztartások jellemzõ jegyének tekintjük a közösen gazdálkodó személyek számát. Errõl az alábbi képet ismertük meg (4. ábra). Érdemi arányban a 2, 3 és 4 személyes háztartások fordulnak elõ a megkérdezettek körében. A különbözõ nagyságú családok elõfordulását ábrázoló jobbra eltolt haranggörbe két részre tagolható. Egy és öt személy között közel szabályos, kissé jobbra tolódott képet látunk, amely a domináns háromtagú családok mellett az ennél kisebb, illetve az ennél nagyobb családháztartások elõfordulását 24:36 százalékosnak mutatja. Öt személynél nagyobb családokról viszont alig szóltak a megkérdezettek. Az együtt is mindössze 3% olyan véletlenek eredménye is lehet, hogy helyesebbnek tartjuk, ha ezeket a továbbiakban az öt személyes háztartásokkal összevonva kezeljük. A családháztartások nagyságát a háztartások generációs szerkezetével találtuk érdemi összefüggésben. Ezt a kapcsolatot vesszük szemügyre a 3. táblázatban. A kiemelések ismét az átlagtól jelentõsen eltérõ adatokat jelzik. A megkérdezettek legnagyobb csoportja, – a szüleikkel két generációs háztartásban élõ fiatalok (426 személy) – a családnagyság adatait egészében meghatározónak bizonyult. Sehol sem kellett kiemelést használnunk, hiszen igen kevéssé tértek el az összképtõl. A további három csoportban viszont több kiemelést találunk. Az egy generációs, gyermektelen háztartásokban az egy és a kétsze-

3. táblázat. A családok nagysága, a háztartások generációs szerkezete szerint (N = 600,%)9

mélyes családnagyság jelentõsen meghaladja az átlagot. A gyermekükkel élõ kétgenerációs háztartásokban a domináns, háromszemélyes családnagyság éppen kétszerese az átlagos elõfordulásnak. A kérdezettek legkisebb (mindössze 11) személyes csoportjában, a háromgenerációs háztartásokban pedig a négyszemélyes és az ennél is nagyobb családok kiugró súlyára kell figyelnünk. Extrém szélsõségként itt találtuk az egyetlen tizenkét személyes családot. A kiemelt cellatartalmak diagonális elrendezése igen erõs keresztösszefüggésre utal. A szignifikancia szintre utaló adatokat jegyzetben megadtuk, de ez még nem indokolná a táblán belüli keretes kiemelést. A tizenöt cella belsõ elhatárolását az tette indokolttá, hogy az ide tartozó megkérdezettek (174 személyt átfogó) csoportjaiban zajlik a felnõtté válás hol kiegyensúlyozott, hol konfliktusokkal terhel folyamatának az a része, amelyben az önálló háztartás megteremtése, vagy annak megoldhatatlansága és a gyermekvállalásról hozott döntés egyaránt elõfordul. E körben sokan már döntöttek, vagy éppen döntési helyzetben élnek, néhányan csak reménykednek, esetleg reménytelenek.

4. ábra. A háztartásokhoz tartozó személyek száma (N = 600,%)

26


2007 / tél


2007. 12. 13.

12:18

Page 27

Amit a felnõtté válásról az imént írtunk, az ebben az elhatárolt három háztartásszerkezetben válik kézzelfoghatóvá, ez tette indokolttá kiemelésüket. A szüleikkel élõ többség legfeljebb készül életének erre a szakaszára, esetleg még nincs is tudatában annak, hogy mi felé halad az évek múlásával. A háztartások együttes és a megkérdezettek személyes jövedelmének nagyságáról megismert (meglehetõsen hiányos) adatokkal a következõ fejezetben foglalkozunk. A jövedelemforrással rendelkezõ családtagokról megismert, közel hiánytalan válaszok, és a családnagyság ismerete alapján azt most kell bemutatnunk, hogy a különbözõ háztartásokban egy keresõnek, illetve saját nyugdíjjal rendelkezõ családtagnak hány személy megélhetésérõl kell gondoskodniuk. A családnagyság és a jövedelemmel rendelkezõk hányadosa alapján a keresõ/eltartott arány értékeit négy csoportba rendeztük, így még áttekinthetõ sorozatot kaptunk. Ennek a mutatónak alapmegoszlása az alábbi rendezett sort adta:


vonalon élnek, elvárásaiknak csak töredékét képesek kielégíteni. A családnagyság és a keresõ/eltartott arány kapcsolata annyira közhely, hogy felesleges teljes körûen bemutatnunk. Elégségesnek látjuk a szélsõ határok kijelölését. Az egyszemélyes háztartások természetesen az 1,0-1,5 személyes sávban találjuk. Az öt vagy ennél több személybõl álló családok domináns csoportjában (39%) egy keresõnek 2,01–3,0 személy megélhetésérõl kell gondoskodnia. A háztartások generációs szerkezete és a keresõ/eltartott arány kapcsolatát viszont érdemes egészében áttekintenünk. Az alábbi képet ismertük meg: 5. ábra. A keresõ/eltartott arány, a háztartások generációs szerkezete szerint (N = 590,%) 10

A keresõ/eltartott arány a megkérdezettek háztartásaiban (N = 590,%)

1,0–1,5 személy 1,51–2,0-ig 2,01–3,0-ig 3,0 személy felett S

62 24 9 5 100

A megkérdezettek közel kétharmada olyan családban él, amelyben egy jövedelemtulajdonosnak aránylag kevés személyrõl kell gondoskodnia. Az elsõ sáv felsõ határa magától értetõdõen a kétkeresõs, háromtagú háztartásokat jelöli ki. Már láttuk, hogy a háromszemélyes családok adják a családnagyság domináns (37 százalékos) csoportját. A második sávban az egy keresõ és egy eltartott összetételû háztartások, illetve a két jövedelembõl élõ négytagú családok jelzik a sáv felsõ határát. Ilyen helyzetben találtuk a megkérdezettek közel negyedrészét. A fennmaradó 16% olyan családokat foglal magába, amelyekben a jövedelemmel rendelkezõkre a tipikusnál lényegesen nagyobb terhek hárulnak. Ezekben a háztartásokban a többieknél valószínûleg sokkal rosszabb szín-

2007 / tél


27


2007. 12. 13.

12:18


Page 28

Oszlopdiagramunk azt jelzi, hogy a legkedvezõbb keresõ/eltartott arányokat az egygenerációs, tehát önálló háztartásban élõ, és gyermektelen fiatal felnõttek csoportjában tapasztalhatjuk. A skála másik pólusán a legkisebb csoportot jelentõ, háromgenerációs háztartásokat találjuk. Ezekben a megkérdezettek szüleikkel és gyermekeikkel élnek, gyakran két, három eltartottról kell gondoskodnia egy-egy keresõnek. A szüleikkel két generációs családban élõ fiatalok valamivel rosszabb keresõ/eltartott arányról adtak számot, mint a már saját gyermeket nevelõ kétgenerációs háztartások tagjai. Együttvéve azt mondhatjuk, hogy a már önállósodott, gyermeket még nem nevelõ fiatalok helyzete a „legkönnyebb”, hiszen ellátási kötelezettség alig terheli õket. Már amennyire könnyûnek tekinthetjük azt az idõszakot, amikor olyan viszonyokat kell maguk köré teremteniük, amelyben a gyermekvállalásról felelõsen dönthetnek a késõbbiekben. Minimális programként olyan lakásviszonyokat, amelyben a gyermeknevelés a személyes intimitás követelményeivel együtt is megvalósulhat. Amikor a megkérdezettek lakáskörülményeit vizsgáljuk, e szempont teljesülését is figyelnünk kell. A megkérdezettek lakásviszonyait jellemzõ adatok közül ismerjük a lakószobák és a fürdõszobák számát, az erkélyek/teraszok, a kertek/tetõteraszok és a garázsok elõfordulását, valamint azt, hogy a megkérdezetteknek vane saját (elsõsorban általuk használt) lakószobájuk. Ezek egy részét célszerû részletesen bemutatnunk, többségükrõl elégségesnek tartjuk a fõbb tendenciák áttekintését. A lakószobák számát az alábbi kördiagramon kísérhetjük figyelemmel: 6. ábra. Lakószobák száma a megkérdezettek lakásában (N = 599,%)

28


2007 / tél

A zuglói fiatalok családjai döntõ többségükben (82%) két-három lakószobából álló lakásokban, házakban élnek. Egyszobás lakásokat kevéssel ritkábban említettek, mint négy-, illetve ennél is több szobából álló otthonokat. A legkisebb szobaszámú lakások elõfordulása 8%, négy és több lakószobáról 7 és 3 százalék számolt be. Ezek az arányok elõrevetítik azt a képet, amelyet a lakások szobaszáma és a fürdõszobák kapcsolatáról megismertünk: A megkérdezett fiatalok szinte kivétel nélkül olyan lakásban (házban) élnek, amelynek szerves része a fürdõszoba. Kérdõívünk alkalmas volt arra is, hogy a dupla (elvétve tripla) komfortot figyelemmel kísérjük, de adataink tanúsága szerint az ilyen otthonok igen ritkán fordulnak elõ, azok is jobbára a nagyobb szobaszámú lakások egy kis részében. Ezt tekinti át a következõ táblázat: 4. táblázat. A fürdõszobák száma, a lakások (házak) szobaszáma szerint (N = 599,%) 11

Táblázatunk több összefüggést is nyilvánvalóvá tesz. Az átfogó képet meghatározó részletekkel kezdve arra érdemes figyelnünk, hogy a leggyakoribb, 2-3 szobás lakások (házak) szinte kivétel nélkül fürdõszobás otthonok. Ezeknél egyetlen cella tartalmát sem kellett kiemelnünk az átlaghoz viszonyított jelentõs eltérés alapján. A döntõen egy fürdõszobás összképbe az egyszobás lakások is belesimulnak, de egy adatuk már a poláris elrendezõdésû kiemelt cellákban található. Fürdõszoba nélkül tulajdonképpen csak az egyszobás lakások töredékében kell élniük a megkérdezetteknek. Egynél több fürdõszobáról praktikusan csak a négy vagy többszobás otthonok esetében beszélhetünk. Az egyetlen három fürdõszobás ház egy vezetõ építész ötszobás családi háza. Ezek a széli helyzetek viszont nem befolyásolják az összképet. Együttvéve 599 lakás közül 564 az egy fürdõszobával rendelkezõk elõfordulása, így a továbbiakban beérhetjük a kétpólusú megkö-


2007. 12. 13.

12:18

Page 29

zelítéssel: van fürdõszoba egy lakásban vagy nincs. Ezzel a fürdõszobát is ugyanúgy kezeljük, mint a további, figyelemmel kísért komfortelemeket. Az erkély vagy terasz, a kert vagy tetõterasz és a garázs elõfordulását 2001-ben is érdemi információnak találtuk, ezért az összehasonlítást lehetõvé tevõ együttes grafikán mutatjuk be: 7. ábra. A lakások (házak) kényelmét szolgáló komfortelemek elõfordulása (N = 600, illetve 599,%)


sához olyan indikátorra van szükségünk, amely egyetlen adattal jellemezheti a 7. ábra oszlopaiban megjelenõ információkat. Ennek a követelménynek a négy komfortelem elõfordulásának súlyozott átlaga (x) minden szempontból megfelel. Ez a mutató elméletileg 0 és 4 közötti értékeket vehet fel és képes a mintában szereplõk csoportjainak tömör jellemzésére. A családi otthonok komfortelemeit áttekintettük a rendelkezésünkre álló szocio-demográfiai mutatók szerint csoportosítva, majd a lakásnagyság és a háztartások családszerkezete szerint csoportosítva. A teljes mintát felölelõ változók közül többváltozós regresszióelemzéssel kiválasztottuk azt a tényezõt, amely a legerõsebb szignifikanciával járt együtt. Ez a lakások (házak) lakószobáinak száma. A minta elkülönített részeként kezeltük a már nem tanuló megkérdezetteket, hiszen körükben értelme volt az aktuálisan befejezettnek tartható, legmagasabb iskolai végzettség vizsgálatának. A komfortelemek súlyozott átlagát kevésbé meredek módon, de szintén befolyásolja az iskolázottság. Mindkét kapcsolatot eléggé fontosnak tartjuk a sorozatok teljes bemutatására: Négy komfortelem elõfordulása, a szobaszám szerint (N = 599, x)

szobaszám: 1 komfortelemek 1,21

A két felvétel közötti hat év nem változtatta meg a figyelemmel kísért komfortelemek elõfordulásának trendjét: szinte minden lakásban van fürdõszoba, hozzávetõleg az otthonok feléhez tartozik erkély vagy terasz, egy negyed körüli a kertek/tetõteraszok elõfordulása és egytized-egyötöd közötti a garázzsal rendelkezõ lakások (házak) súlya. Az összkép nyilvánvalóan nem ad felvilágosítást arról, hogy ezen a trenden belül egyegy lakásban a négy komfortelembõl mennyi teszi kényelmesebbé, használhatóbbá a megkérdezettek otthonait. A különbözõ helyzetû megkérdezettek csoportjainak összehasonlítá-

2

3

4

1,48

1,92 2,64

4 felett együtt 2,94

1,74

A teljes mintától kérdezhetõ, és szinte teljes (N = 599) szobaszám mentén a komfortelemek súlyozott átlaga lépésrõl-lépésre emelkedik. A lakások szobaszámáról tudjuk, hogy a négy vagy több lakószoba – alacsony elõfordulásuk miatt – kevéssé befolyásolja az összképet, a háromszobás lakások viszont jelentõs súllyal szerepel a válaszokban. Ezt most sem szabad szem elõl tévesztenünk. Együttvéve azt kell mondanunk, hogy átlag felettinek bizonyult minden két szobásnál nagyobb otthon komfortelemeinek értéke, a magas komfortmutatók pedig kizárólag a kisszámú, négy vagy ennél is több szobás otthonokat jellemzik. Az iskolázottság szûkebb körrõl ad tájékoztatást, de a kapcsolat itt is félreérthetetlen: a magasabb végzettségûek komfortosabb lakásokban (házakban) élnek.

2007 / tél


29


2007. 12. 13.

12:18

Page 30


Négy komfortelem elõfordulása, a már nem tanulók iskolázottsága szerint (N = 343, x)

iskolai 8 ált. végzettség alatt komfortelemek 1,00

8 álta- szakm. közép- felsõlános képzõ iskola fok együtt 1,22

1,57

1,62

1,88

1,65

A lakáskörülmények közül még egy olyan elemet ismerünk, amely az otthonossághoz jelentõsen hozzájárulhat. A saját szoba lehetõsége megteremtheti azt az intim szférát, amelyre a családi nyilvánosság körülményei között mindenkinek szüksége lehet. Mennyire biztosított ez a zuglói fiatalok körében? A megkérdezettek 67 százaléka azt mondta, van olyan lakószoba a lakásukban, amelyet elsõsorban ö használ, 29% egy családtaggal közös szobában él és mindössze 4% állította, hogy több családtaggal kell megosztania szobáját. Ezek az arányok döntõen a lakás szobaszámának függvényei, egyetlen más változó sem befolyásolja hasonló mértékben a saját szoba birtoklását. Ezt tekinti át a következõ grafikon: 8. ábra. A saját szoba biztosított, a lakások (házak) szobaszáma szerint (N = 599,%) 12

Az oszlopdiagram plasztikusan fejezi ki, hogy a megkérdezettek közel fele él olyan otthonokban, amelyekben a meghatározó helyzet az önálló szoba nyújtotta magánszféra. Még a kétszobás lakásban élõk többségének is van saját szobája, mindössze a viszonylag szûk csoportot jelentõ, egyszobás lakások többségében kell megosztozniuk más családtaggal. Együttvéve azt mondhatjuk, hogy a zuglói fiatalok kétharmada élvezheti a lakáson belüli függetlenség elõnyeit. Fejezetünk befejezéseképp arra figyelünk, hogy a háztartások megismert generációs szerkezete szerint milyen családokban, milyen súllyal van saját szobájuk a megkérdezetteknek. A teljes táblázatból ebben az esetben kiemeltük a független helyzetrõl beszámolók arányait. Kiegészítésként megadjuk az egyes csoportok otthonaira jellemzõ komfortelemek súlyozott átlag értékeit, hiszen ez az adat a lakások kényelmérõl tájékoztató mutató. Van saját szobája, a család generációs szerkezete szerint (N = 600,%, x)13

felmenõ 2 generációs családban 1 generációs 2 generációs, gyerekkel 3 generációs, szülõvel, gyerekkel S

saját szoba

komfortelemek x

n = 426 n = 106

76 61

1,86 1,42

n = 11

27 100

1,09 1,74

n = 57

19

1,52

Az önálló szoba használatának lehetõsége elsõsorban a még szüleik háztartásában élõ fiatalok számára adott. A minta egészére jellemzõ aránynál érdemi mértékben magasabb az így válaszolók súlya, és ne feledjük: ebbe a csoportba tartozik a megkérdezettek túlnyomó többsége. Jó helyzetükre jellemzõ, hogy ebben a körben a legmagasabb a komfortelemek elõfordulását jellemzõ súlyozott átlag. A következõ, számottevõ súlyú csoportba a gyermektelen, önálló háztartást vezetõ fiatalok tartoznak. Egy kevéssel az átlag alatt számoltak be saját szobáról, de ez az arányt még nem tekinthetjük rossznak, bár lakásaik komfortelemei átlag alatti helyzetet mutatnak.

30


2007 / tél


2007. 12. 13.

12:18

Page 31

A sorozatot itt kellett elválasztanunk egy cezúrával, mert innen már egészen más helyzetekkel találkozunk. A gyermeket nevelõ, kétgenerációs háztartásokban zuhanásszerûen alacsony lesz a saját szobával rendelkezõk aránya, nem éri el az ide tartozók egyötödét sem. Olyan adatot látunk, amely részben magyarázó erejû lehet a késõi gyermekvállalás, már érintett kérdésében. A komfortelemeket jellemzõ indikátor körükben elmarad az átlagostól. Végül a három generációs háztartások szûk csoportjában egyharmad alatti a saját szobáról beszámolók aránya. Ez is lényegesen alacsonyabb a megkérdezettekre jellemzõ, átlagos értéknél. Körülményeik szûkösségét jelzi a komfortelemek legalacsonyabb értéke is. A széli helyzeteket a legnagyobb és legkedvezõbb körülményekrõl beszámolók körében és a saját gyereket nevelõk két csoportjában találtuk. Más szóval: a lakások otthonossága szempontjából a legjobb a mamával (és a papával) élni, a legnehezebb a saját háztartásban, esetleg a szülõkkel egy fedél alatt gyermeket nevelni.

Családi és személyes jövedelmek

Mint hat évvel ezelõtt, most is azzal kell kezdenünk, hogy a családi és a személyes jövedelmekrõl rendelkezésünkre álló információk közel sem olyan meggyõzõek, mint kutatásunk más részeinek adatai. Kérdéseinket közel olyan kényesnek tekintették, az értékelhetõ válaszok aránya éppen meghaladja a korábbi arányokat. A családi nettó összjövedelemrõl 35% számolt be (2001-ben 28%), saját nettó jövedelmébe a megkérdezettek 34% avatott be (hat éve ez 30% volt). A mindössze 211 családot, illetve 202 saját jövedelmû személyt jellemzõ adatokra kevésbé magabiztosan támaszkodhatunk, mint amit a hatszázas minta (vagy annak adott kérdésben kérdezhetõ köre) lehetõvé tesz. Ezt a helyzetet átlátva, a jövedelmekrõl szólva beérjük a fõbb tendenciák és néhány széli helyzet ismertetésével. Ezzel az önkorlátozással elkerülhetjük a félrevezetõ, szemre tetszetõs, de valójában alaptalan finomrajzolatokat. A családi összjövedelmek és a családnagyság adatai alapján kiszámolhattuk az egy sze-


mélyre jutó nettó bevételek nagyságát. A sorozat 12 500 forinttól 200 000 forintig terjed, amelynek részleteit itt felesleges áttekintenünk. A korábban átadott alapmegoszlás listában ezek a részletek szerepelnek. Azt viszont érdemes megtennünk, hogy az anonimitás megsértése nélkül jellemezzük milyen helyzetû megkérdezetteket találtunk az egy személyre jutó nettó jövedelmek poláris pozícióiban: Az alsó végponton egy 26 éves, házasságban élõ férfi számolt be családi jövedelmükrõl. Festõmázoló szakmunkás, aki szüleivel költözött Zuglóba 6-10 évvel ezelõtt. Apja nem él, szülei utolsó foglalkozását nem ismeri. Házastársával és két gyermekével egy régi bérház kétszobás, összkomfortos lakásában laknak. Az egy személyre jutó legmagasabb jövedelem két megkérdezettnél is elõfordul. Közülük egy nõt választottunk ki. A 28 éves, tartós párkapcsolatban élõ megkérdezett középiskolát végzett adminisztrátor, akinek szülei soha nem éltek itt. Apja aktív kõmûves, anyja háztartásbeli. Zuglóba 3-5 évvel ezelõtt költöztek, párjával egy lakóparki háromszobás lakásban élnek. Két személyes háztartásukban 400 000 forint összjövedelembõl gazdálkodnak. A széli helyzetek közötti sorozatot olyan összeghatárokkal érdemes csoportosítanunk, amelyek: – áttekinthetõ elemszámú sorozatot eredményeznek; – forint terjedelmüknek értelmezhetõ kapcsolatuk van a létminimummal, vagy más gyakran használt jövedelmi kategóriával; – határaik lehetõleg egyezzenek meg a saját nettó bevételrõl megismert válaszokból képezhetõ csoportokkal.

Az elsõ követelménynek legfeljebb háromnégy elemet tartalmazó sorozat felel meg, hiszen ennél hosszabb sor keresztkapcsolata egy hasonló hosszú másik változóval már húsznál több cellát tartalmazó táblázathoz vezet, amelyben az alig 200 feletti elemszám értelmezhetetlenül alacsony cellatartalmakra szóródhat. A második követelménynek nehezebb eleget tennünk, mert finoman fogalmazva ahány ház, annyi szokás. Az eltérõ megközelítések közül a Központi Statisztikai Hivatal Életszínvonal- és munkaügy-statisztikai fõosztályának

2007 / tél


31


2007. 12. 13.

12:18

Page 32

Ifjúsák és társadalom 9. ábra. A saját nettó havi jövedelmek (N = 202,%)

Társadalmi rétegelemzés osztályán készült Létminimum, 2006 címû elemzésének internetes változatára támaszkodtunk, amely 2007. 06. 07. óta hozzáférhetõ a KSH weblapján.* Ebben egy fogyasztási egységre számítva 60 128 Ft létminimummal számolnak. Ez az egy évvel korábbi létminimumnak 106,6 százaléka, növekedési üteme nagyobb volt, mint az ugyanezen idõszakban mért inflációé. Közlik az aktív, illetve a nyugdíjas korúak háztartásai esetében használt fogyasztási egység kulcsszámokat, és a különbözõ háztartástípusokra ezek figyelembe vételével számított létminimum értékeket is. Ennek alapján a 60 000 forintot és többszöröseit vettük figyelembe a jövedelmi csoportok határainak kialakításakor. A harmadik követelményhez át kellett tekintenünk az ismert 202 saját nettó jövedelmi válasz megoszlását. Ezek 10 000 és 280 000 forint között szóródnak. A sorban 60 000 forintig 22% található, a 180000 forint feletti válaszok aránya pedig 4%. A medián a 90 000 forintos értékhez kapcsolódik, ennél az értéknél éri el a 202 válaszadó 50 százaléka + 1 személy küszöböt a sorozathoz tartozók nettó havi jövedelme. Más szóval az ismert esetek felében 90 ezer forint alatti jövedelemmel számolhatunk. A teljes sorozatot (1% kerekítési eltéréssel) a 9. ábra tartalmazza: * Elérhetõ: a KSH honlapján http://www.ksh.hu a legújabb letölthetõ kiadványaink alatt a legújabb letölthetõ kiadványaink (pdf, 141 KB) 2007. 06. 07. linken.

32


2007 / tél

Úgy láttuk, hogy az 60 000 forintos csoporttagolás a saját nettó jövedelmek esetében is jól kifejezi azt, ami a válaszok megoszlásából adódik: a bevételek sorozata balra eltolt görbét eredményez: Más szóval: a válaszadók többsége az alacsonyabb bevételûek közé tartozik. A széli helyzetek érzékeltetésére most is bemutatunk egy-egy megkérdezettet. A legalacsonyabb saját jövedelmû két személy egyike 20 éves szakmunkástanuló, aki munkanélküli bõrdíszmûves anyjával él kétszemélyes háztartásban. Egy kisudvaros, többlakásos ház háromszobás, összkomfortos lakásában élnek, születése óta zuglói lakos. Tetõfedõ szakmunkás édesapjáról nem tudja, hogy jelenleg dolgozik-e vagy sem. A két legmagasabb jövedelemrõl beszámoló fiatal között találtunk egy 29 éves, párjával és gyermekével élõ, felsõfokú végzettségû könyvelõt. Hármasban egy háromszobás, összkomfortos, kertes családi házban laknak. Egy ideig Angliában dolgozott. Egy-két éve él Zuglóban. Zuglói születésû apja vezetõ beosztású könyvelõ, anyja ide költözött és szintén könyvelésbõl él. A három követelmény mérlegelése alapján a háztartásokban egy személyre jutó nettó bevételt és a saját nettó jövedelmet egyaránt négy kategóriába csoportosítottuk. Ezek megoszlását együtt kezelve mutatjuk be:


2007. 12. 13.

12:18

Page 33

A háztartásokban egy személyre jutó, és a saját nettó bevétel (N = 211, illetve 202,%)

60 000 forintig 60 001–120.000-ig 120 001–180 000-ig 180 001 felett S

a háztartásokban egy személyre 41 47 11 1 100

saját bevétel 22 63 11 4 100

A két sorozat érdemi eltéréseit a széli helyzetekben találjuk. Ennek feltehetõen az a háttere, hogy a háztartások jövedelmérõl beszámolók között gyakrabban szerepelnek a jövedelemmel nem, vagy kevéssé rendelkezõ, még tanuló megkérdezettek (29%), mint a saját jövedelemrõl beszámolók csoportjában (13%). Kiemelendõnek tartjuk, hogy a válaszadók 41 százaléka esetében létminimum alatti a háztartások egy személyre jutó bevétele. A saját jövedelmükrõl beszámolók körében pedig 22% jelölt meg létminimum alatti összegeket. Ez utóbbi nem feltétlenül jelenti azt, hogy az így válaszolóknak létminimum alatti bevételbõl kell fenntartaniuk magukat, hiszen háztartásukban esetleg további személyeket is találhatunk, akik között nem csak eltartandók, de keresõk is lehetnek. Ennek feltárására a rendelkezésünkre álló szûkös adatok alapján nem vállalkozhatunk. Formálisan ugyan elvégezhetõ ilyen adatfeldolgozás, de ennek megbízhatósága erõsen közelítene a nullához. Mindkét bevétel esetében megvizsgáltuk, a személyi adatok és néhány további adat keresztkapcsolatait. A háztartásokban egy személyre jutó jövedelmi csoportok esetében a megkérdezettek gyerekeinek száma, a háztartások generációs szerkezete és az iskolai végzettség esetében találtunk erõsen, illetve igen erõsen szignifikáns adatokat. Ezt követõen többváltozós regresszió elemzést végeztünk, amelyben megnéztük egy rendszerhez tartoznak-e az így vizsgált adatok, illetve melyik változónak legerõsebb a kapcsolata az egy személyre jutó nettó jövedelmekkel. Az alábbi sorrendet találtuk: 1. iskolai végzettség 2. a háztartás generációs szerkezete 3. a válaszadó gyerekeinek száma


Ennek alapján érdemes áttekintenünk a legerõsebbnek talált tényezõ és az egy személyre jutó bevétel kapcsolatának teljes táblázatát. 5. táblázat. A háztartásban egy személyre jutó nettó bevétel, az iskolai végzettség szerint (N = 210,%) 14

Minden további elé kívánkozik, hogy a legmagasabb jövedelmi csoport valójában nem létezik, hiszen elõfordulása feltehetõen a véletlen eredménye. A valós jövedelmi csoportokban az átlós elrendezésû, kiemelt cellatartalmak jól jelzik, hogy a háztartásokban egy személyre jutó nettó bevétel emelkedése együtt jár a megkérdezettek iskolai végzettségének emelkedésével. A szakmunkásképzõt és a középiskolát végzett csoportok esetében egyetlen jövedelmi kategóriát sem kellett megjelölnünk, mivel valamennyinél átlaghoz közeli arányokat találtunk. Az ennél alacsonyabb iskolázottságúak csoportjaiban az alacsony jövedelmi kategóriákban találtunk átlag feletti értékeket. A felsõfokú végzettségûek körében viszont a harmadik bevételi kategóriáiban van jelentõs többlet, míg a legalacsonyabb forintérték ritkább az átlagnál. Így a fõiskolai, egyetemi végzettségûek csoportja a három praktikusan elõforduló kategória közül a széli csoportokban jelentõsen eltér az összképre jellemzõ értékektõl. Nem állítjuk, hogy ez a magasabb iskolai végzettségnek a bevételre gyakorolt befolyásából következik. A kapcsolat fordított is lehet, tehát a háztartások tagjaira jutó magasabb bevétel adhat lehetõséget a magasabb iskolázottság elérésére. Ez utóbbi kapcsolatot Pierre Bourdieu fogalmazta meg a legvilágosabban, amikor a társadalmi osztályok és az oktatás kapcsolatát elemezve kifejtette a gazdasági tõke tudástõkére átváltásának módjait. Úgy látta, hogy a gazdasági hatalom korábbi közvetlen átadása helyébe egy olyan eljárás lép, amelyben az iskola segíti elõ a gazdasági elit gyermekei közül a legrátermettebbek kiválasztását a vezetõ pozíciók „megörökléséhez”.15

2007 / tél


33


2007. 12. 13.

12:18

Page 34


A saját nettó jövedelem esetében az elõzõ eljárással megegyezõen haladtunk. Megkerestük az egyenként erõs, illetve igen erõs szignifikanciával járó keresztkapcsolatokat, majd elvégeztük a többváltozós regresszió elemzést. Ebben az esetben három változóra kellett figyelnünk, a háztartások generációs szerkezetére, a foglalkozásra és az iskolázottságra. A figyelembe vett változók közül egy sem bizonyult rendszeridegennek, és a legerõsebb kapcsolatot most is az iskolai végzettségnél találtuk. Így ismét ezt a keresztkapcsolatot célszerû teljes egészében áttekintenünk. 6. táblázat. A saját nettó bevétel, az iskolai végzettség szerint (N = 202,%) 16

Egy szükséges kiemelés kedvéért az üres cellákba kivételesen beírtuk a 0 értékeket. Ennek nyomán pontosan érzékelhetõ, hogy az összképtõl leggyakrabban az iskolázottság széli csoportjaiban találtunk jelentõs eltéréseket, a saját jövedelem három-három csoportjában. A gondolatkísérlet szintjén elvégezhetjük a táblázat képzeletbeli kiegészítését a 8 általános alatti iskolázottságúak esetére. Közülük ugyan senki sem számolt be saját jövedelmérõl, de nagyobb tévedés kockázata nélkül állíthatjuk, hogy jövedelmeik elsõsorban a legalsó sávhoz kapcsolódnának. Ebben az esetben is a tanulmányaikat a középiskolával befejezõk jövedelmei esnek a legközelebb a válaszadók átlagához. A további három csoportra nézve igaz a régi felismerés, hogy az átlag képes jelentõs különbségek elfedésére, ezért (ha csak nyomós érv nem szól ellene) célszerû szemügyre venni az összkép mögötti csoporteltéréseket. Ilyen érv lehet az a ritka helyzet, amelyben a lehetséges válaszok egyike eléri a 90–95 százalékot és a további válaszokban mindössze 5–10% oszlik meg néhány kategória mentén. Az ilyen mértékig egyoldalú válaszszerkezet markáns módon ismétlõdik, vagy legalább hasonló képet szokott eredményezni a minta összes alcsoportjában.

34


2007 / tél

A most látott keresztkapcsolatnál az elõzõnél biztosabbak lehetünk abban, hogy a személyes jövedelmeket az iskolázottság befolyásolja, és nem kell a fordított helyzettel számolnunk. Azoktól, akik azt állították, hogy nincs semmiféle személyes jövedelmük, megkérdeztük megmondanák-e, mennyi pénzt költhetnek el úgy, hogy felhasználásáról önállóan dönthetnek, senkinek sem kell róla beszámolniuk. A 212 személyes alcsoport 64% mondta el, mennyi pénzzel gazdálkodik. A válaszok jellegzetes módon csoportosultak a családi állapot, a háztartásszerkezet és a jogállás szerint. Ezt a képet láttuk: Beszámolt a szabadon felhasználható pénzkeretérõl, a családi állapot, a háztartásszerkezet és a jogállás szerint (N = 137, 137, 137,%)

nõtlen, hajadon tartós párkapcsolatban él S

99 1 100

tanuló dolgozik munkanélküli S

94 3 3 100

felmenõ 2 gen. 1 generációs S

97 3 100

A három alapmegoszlásban kiemeléssel jelzett értékek egyértelmûvé teszik, hogy önálló jövedelem híján is szabadon felhasználható pénzkeretrõl a szülõi házban élõ megkérdezettek közül a nõtlen, hajadon helyzetû, diákok számoltak be. A mindennapi szóhasználatban ezt hívjuk zsebpénznek. Forrása többnyire a családi kassza, de elképzelhetõ, hogy többen valamilyen diákmunkával jutnak költõpénzhez azok közül is, akik azt állították: nem rendelkeznek saját jövedelemmel. A válaszadók helyzete alapján definiált zsebpénz nagyságát szemlélve elsõként azt kell hangsúlyoznunk, hogy a feldolgozható 137 válasz 77 százalékában 10 000 forintig terjedõ összegekrõl számoltak be, mindössze a fennmaradó 23 százalékban esett szó ennél többrõl. A javarészt alacsony összegek miatt célszerû volt a 10 000 forint alatti alsó értékeket finomabb tagolásban kezelni, ettõl felfelé már 10 000 forintonként haladtunk. A teljes megoszlás így alakult:


2007. 12. 13.

12:18

Page 35


A zsebpénz nagyságának belsõ megoszlása (N = 137,%) 3 000 forintig 3 001–7 000-ig 7 001–10 000-ig 10 001–20 000-ig 20 001 felett S

15 32 30 19 4 100

Ezek az összegek valóban zsebpénz nagyságrendûek, a megközelíthetõen körülírható létminimummal köszönõviszonyban sem állnak. Nyilvánvalóan nem az önfenntartást szolgálják. Néhány mozijegy, egy-egy esti program, az iskolai menza vagy egy gyorsétterem nem túl sûrû felkeresése többnyire elégséges ezeknek az összegeknek a „feléléséhez”. A szûkös adatbázis ellenére igyekeztünk megismerni, mely csoportoknak mekkora összeg áll a rendelkezésére. Egyenként vizsgálva a keresztkapcsolatokat, érdemi eltérést az életkor, a családi helyzet, a diákok iskolatípusa, a családszerkezet és az iskolai végzettség mentén képzett csoportok esetében láttunk. A már ismert eljárással, – többváltozós regresszióelemzéssel – kerestük a valóban fontos független változót. Az elemzés elsõ információja: a családi helyzet nem része az összefüggésrendszernek. A további tényezõk már beletartoznak abba az adatmezõbe, amelynek kapcsolatrendszerét vizsgáltuk. A négy független változó közül a legjelentõsebb hatásúnak a diákok iskolatípusa bizonyult. Ezt érdemes részleteiben is áttekintenünk: 7. táblázat. A zsebpénz nagysága, a tanulók iskolatípusa szerint (N = 125,%) 17

A kiemelt cellatartalmak zöme azt jelzi, hogy az alacsonyabb szintû iskolákba járó – értelemszerûen fiatalabb – diákok tendenciaszerûen kisebb összegekkel gazdálkodnak, mint társaik. Az összképhez viszonylag közelinek a szakközépiskolák, gimnáziumok tanulóinak válaszait találtuk, míg a felsõfokon ta-

nulóknak következetesen több zsebpénz áll a rendelkezésükre. A válaszmegoszlás nyilvánvalóan életkorfüggõ is, az idõsebbekre több pénzt mernek (és tudnak!) rábízni szüleik. Együttvéve azzal kell zárnunk a családi és személyes jövedelmek áttekintését, hogy a szûkös adatbázis ellenére is biztonsággal állíthatjuk: mindkét jövedelemforrás esetében erõsen iskolázottságtól függõ bevételeket ismertünk meg, míg az elkölthetõ zsebpénz mértéke elsõsorban a diákok aktuális iskolatípusához kapcsolódik.

Munkavégzés, tanulás

A megkérdezettek jogállását a kutatást ismertetõ fejezetben bemutattuk. Az ott ismertetett megoszlás életkor szerint jellegzetesen eltér, így ezt a kapcsolatot egészében értelmeznünk kell: 8. táblázat. Jogállás, az életkori csoportok szerint (N = 600,%) 18

A kiemelt cellatartalmak elsõként a mindennapi tapasztalatot hangsúlyozzák: a korban elõre haladva döntõen a 22-25. évek körül lépnek át a fiatalok a diáksorból a munka világába. Külön felhívjuk a figyelmet a legfiatalabbak helyzetére. Õk valamennyien (111 személy) tanulnak. Úgy gondoljuk, így van rendjén, ebben az életkorban a fiatal emberek programja ne a megélhetés feltételeinek elõteremtése legyen, hanem a munkaerõpiacon szükséges kompetenciák elsajátítása. Sõt, lehetõleg még ennél is tovább. Látjuk: a váltás a harmadik korcsoporthoz köthetõ, és a legidõsebbek körében válik közel teljessé. Ez indokolja az elsõ két oszlop elhatárolását a továbbiaktól. Az összes további adatból mindössze kettõt kellett kiemelnünk. A 22-25 évesek esetében a munkanélküliek átlagot érdemben meghaladó súlyát, amely azt jelzi, hogy a munkanélküliség attól kezdve jelenik meg érdemi arányban, amikor a fiatalok döntõ többsége a diáksorból

2007 / tél


35


2007. 12. 13.

12:18

Page 36


átlépne a munkavállalók körébe. Természetesen a munkanélküliség érdemi módon sújtja azt is, aki bármely életkorban személyes tapasztalatot szerez a hiábavaló álláskeresésrõl, vagy az elbocsátásról, de itt társadalmi megjelenésére, csoportok egy részét bénító következményeire kell figyelnünk. A gyermekgondozás 21 év alatt egyáltalán nem fordul elõ, ezt követõen is csak elszórtan, és csupán a legidõsebb korcsoportban beszélhetünk átlag feletti megjelenésérõl. Ismét a már többször emlegetett 25. életév fordulópont, nem túlzás: sorsfordító választóvonal szerepére kell figyelnünk. Ebben a korcsoportban, az egészében véve ritka, szülõi szerepet a gyermekgondozást átmeneti életformaként vállalók súlya többszöröse a minta átlagának. A megkérdezettek helyzetének bemutatását egy összehasonlítással kell zárnunk. Egybe kell vetnünk a 2001 évi felvétel adatait a most megkérdezettek 18-29 életév közötti felsõ korcsoportjainak jogállásával. A legfiatalabbak elhagyásával áttekinthetjük, vannak-e érdemi különbségek az akkor és a most 18–29 évesek tanulás/munkavégzés viszonyaiban. Ezt láttuk (10. ábra) A két kutatásban az azonos életkorúak helyzete alig tér el. A belsõ hibahatárt éppen elérõ különbségeket egyenként a véletlen is eredményezhette. Egy irányú halmozódásuk a munkavállalók csoportjában összegzõdik, 2007-ben egy kevéssel többen dolgoznak, mint hat évvel korábban. Egészében véve azonban ez nem jelent érdemi átrendezõdést. Így azt kell mondanunk, a Zuglóban élõ fiatalok körében a tanulók és a dolgozók közötti csoportarányok érdemben nem alakultak át. Ebbõl az is következik, hogy a felsõfokú végzettségûek körében nem várható újabb, jelentõs arányemelkedés. Nem várható, és ennek hátterében legalább két okot is láthatunk. Egyfelõl a felsõoktatásban túljutottunk az „eredményeiben” sok szempontból a gyászos kimenetû, de kitalálói által a nagy ugrásnak nevezett kínai gazdasági áttörésre emlékeztetõ felsõoktatási lufipumpáláson. A fõiskolai, egyetemi végzettségûek olyan tömegei hagyják el a jószerivel „diplomagyárnak” tekinthetõ felsõoktatási intézményeket, ráadásul olyan összetételben,

36


2007 / tél

10. ábra. A 18–29 évesek jogállása 2001-ben és 2007-ben (N = 600, illetve 489, %) 19

amellyel a lehetséges felvevõpiac nem igen tud mit kezdeni. Ide kötõdik a várható megtorpanás másik jelentõs oka. A friss diplomások több mint harmada nem számíthat arra, hogy végzettségéhez illeszkedõ munkakörben tud elhelyezkedni. Nem számíthat, mert a hallgatói létszám alapján finanszírozott tandíjmentes képzõhelyek és a közvetlenebb módon a hallgatói befizetésekbõl gazdálkodó, államilag nem finanszírozott intézmények (karok, szakok) abban nem érdekeltek, hogy a munkaerõpiac igényeihez illeszkedõ végzetteket bocsássanak útjukra. Ezt, ha másból nem, de abból elõbb-utóbb a fiatalok is felismerik, ha nem kapnak oklevelüknek, diplomájuknak megfelelõ állást. Erre a feltételezett ellentmondásra az xx. oldalon már utaltunk azzal, hogy hipotézisünket a tanulásról, munkavégzésrõl szóló fejezetben ellenõrizni fogjuk. Ennek teszünk eleget azzal, hogy megvizsgáljuk, milyen keresztkapcsolatban áll az aktuálisan nem tanuló


2007. 12. 13.

12:18

Page 37

jogviszonyúak iskolai végzettsége és foglalkozása. Ezt láttuk: 9. táblázat. Foglalkozás, az iskolai végzettség szerint (N = 331,%) 20


A foglalkozásszerkezet nemek szerinti eltérései 2001-ben a középfokú szellemi foglalkozásúak és a szakmunkások körében mutattak éles eltéréseket. Az egybevetés lehetõsége miatt közös grafikán jelenítjük meg az akkori és az idei adatokat: 11. ábra. Foglalkozásszerkezet, nemek szerint 2001-ben és 2007-ben (N = 384, illetve 333,%) 21

Táblázatunkban kétféle, az eddigiektõl eltérõ kiemelést alkalmaztunk. Az átlósan futó, kövér kiemelések jelzik azokat a cellákat, amelyekben az iskolázottságnak biztosan megfelelõ karakterû foglalkozásúakat találjuk. Ezek mindegyikérõl elmondhatjuk, hogy a különbözõ végzettségûek domináns csoportjai az iskolázottságnak megfelelõ foglalkozási csoportban dolgoznak. Kiegészítésként azt kell megjegyeznünk, hogy a középiskolai végzettségnek a szakközépiskolákban szerezhetõ szakmai képesítés alapján a szakmunkás munkakör is megfelelhet. Így a középiskolai végzettségûek körében akár 87% is lehet a végzettség és a foglalkozás megfelelése. De adataink alapján ez csak lehetõség, nem állítjuk, mert bizonyíthatatlan. A szürke alaptónusú cellákban találjuk azok adatait, akik garantáltan a végzettségüknél alacsonyabb karakterû munkakörben dolgoznak. Három cellában 10% alatti arányokat találunk, ekkora eltérés bármely végzettség esetén elõfordulhat a személyes sorsokból adódóan. A felsõfokon iskolázottak esetében viszont 31% azok súlya, akik a munkamegosztásban alacsonyabb munkakörben dolgoznak, mint amire végzettségük feljogosítaná õket. És ez messze magasabb, mint amit az egyéni helyzetek indokolhatnának. Olyan ellentmondás, amelyet joggal a képzés és a munkahelykínálat aszinkron eltérésének, más szóval diszkrepanciájának kell neveznünk. Ennek lehetõségét láttuk akkor, amikor az iskolai végzettség szerkezetének átalakulása mellett a foglalkozásszerkezet közel változatlan állapotát láttuk. Úgy gondoljuk, hogy hipotézisünket a fenti kontroll alapján nem kell elvetnünk, valós ellentmondásra figyeltünk fel.

A férfiak és a nõk között tapasztalt 2001. évi eltérések tendenciájukban idén is láthatóak, de a középfokú szellemi foglalkozásúak és a szakmunkások közötti eltérések a nõk körében közel sem olyan karakterisztikusak, mint hat évvel korábban. Ennek ellenére sem állíthatjuk, hogy a nõk esetében megszûnõben lennének az irodai munka és a szakképzett fizikai munka különbségei, mert idei adataink nem bizonyultak szignifikánsnak. Ez azt jelenti, hogy 5 százaléknál is nagyobb a valószínûsége annak, hogy más személyek meg-

2007 / tél


37


2007. 12. 13.

12:18

Page 38


kérdezése esetén más eredményeket kapnánk. Mindössze annyit mondhatunk, hogy erre a kapcsolatra az érintett fiatal népesség bármely késõbbi kutatásában célszerû figyelmet fordítani. Ezt annál is egyszerûbb megtenni, mert az alapvetõ személyi adatok felvétele és áttekintése bármely témájú kutatásban az elvárható minimumhoz tartozik. Megkerülhetetlennek tekintjük annak vizsgálatát, hogy a fiatalok foglalkozásszerkezetében milyen mértékben jelenik meg szüleik foglalkozási struktúrája. Hat évvel ezelõtt elsõsorban az apák és gyermekeik foglalkozása között találtunk erõsen szignifikáns keresztkapcsolatot, így elsõsorban erre koncentráltunk. Akkor a 417 nem tanuló közül 319 ismerte apja foglalkozását (76%), most 333 ismert foglalkozású fiatalból 282 számolt be apja foglalkozásáról (85%). Ezeket praktikusan azonos szintû adatoknak tekinthetjük, így adott az összehasonlítás lehetõsége. A 2001. évi kutatásban azt láttuk, hogy az apák három foglalkozási csoportjában: a vezetõk, beosztott értelmiségiek körében, a középfokú szellemi munkát végzõk között és a szakmunkások csoportjában kiemelkedõen magas volt a foglalkozás átörökítése. Akkor az összes adat közül 198 tartozott a kereszttáblázat e három-három foglalkozási csoport által meghatározott celláiba. Az így kiemelhetõ mezõ az érintettek 62 százalékát fogta át. Elemzésünkben úgy láttuk, hogy a zuglói fiatalok és apjuk foglalkozásának legfontosabb összefüggései koncentrálódnak ebben a részhalmazban. Az apák három kiemelt foglalkozási csoportjában a gyermekek 51, 55 és 51 százaléka az apja foglalkozási csoportjához tartozott. Ez a társadalmi rétegzõdés csoportjai közötti átjárás nehézségeit jelezte, és erõs szegregációra utalt. Az idei kutatás megfelelõ adatai közötti keresztkapcsolat táblázatában, a kerettel elkülönített mezõben, a kiemelt ez évi adatok mellett megadtuk a hat évvel korábbi arányokat is (10, táblázat). Az átlósan lefelé haladó kövér kiemelések azt jelzik, hogy az apák minden munkajelleg csoportjában az átlagot meghaladó arányú az azonos foglalkozású gyermekek elõfordulása. Ez a tendencia különösen a belsõ kerettel ha-

38


2007 / tél

10. táblázat. Foglalkozás, az apa foglalkozása szerint (N = 282,%) 22

tárolt kilenc cella esetében fontos, hiszen az érintett 282 megkérdezett közül 225 személy (80%) adatait itt találjuk. Az átlón elhelyezkedõ cellák közül ide tartozó háromban a 2001. évi megfelelõ adatok azt jelzik, hogy a foglalkozási csoport továbbhagyományozása éppen az összképet meghatározó három foglalkozás esetében a legmarkánsabb. A kép olyan kevéssé változott a két kutatás között eltelt hat esztendõ során, hogy bízvást állíthatjuk: a legjelentõsebb terjedelmû foglalkozási csoportok átörökítésében mi sem változott. Ez a kapcsolatrendszer a foglalkozásra vonatkozó adataink között ma is a legfontosabb összefüggés. Az Önkormányzat számára hasznos információ lehet, hogy tanulmányaik, illetve munkaviszonyuk mennyire köti hazai terephez az itt élõ fiatalokat. A dolgozók és a diákok iskolái, illetve munkahelyei, Zuglóhoz viszonyítva hasonló módon helyezkednek el. A két alapmegoszlást közös grafikán ábrázoltuk (12. ábra). Zuglótól távolodva szinte egyöntetûen csökkenõ arányokat látunk. Ez alól egyetlen kivételt találunk: a tanulók 20 százaléka Budára jár iskolába, ez magasabb a távolabbi pesti kerületekben látott aránynál. Az összképbõl kilógó adat hátterét késõbb, az iskolatípus szerinti eltérésekbõl értettük meg. Azt már ebbõl az oszlopdiagramból is láthatjuk, hogy a diákok domináns többsége (63%) helyben, illetve a szomszédos kerületekben tanul, a dolgozók munkahelye pedig ennél is gyakrabban (74%) zuglói vagy a Zuglót közvetlenül határoló pesti kerületekben található. A tanulók és a dolgozók esetében egyaránt erõs keresztkapcsolatot találtunk a diákok iskolatípusa és annak elhelyezkedése között, illetve a dolgozók foglalkozásszerkezete és


2007. 12. 13.

12:18

Page 39


12. ábra. Hol tanulnak, illetve hol dolgoznak a megkérdezettek (N = 247, illetve 332,%)

egyetemekre, és csak az õ csoportjukban találtunk vidéki intézményekbe beiratkozott diákokat. Ezek az eltérések nyilvánvalóan abból adódnak, hogy bizonyos fõiskolák, egyetemek csak Budán találhatóak, a példa kedvéért: az ELTE több kara és a Mûegyetem egyaránt budai intézmények. Más jellegû tendenciát találtunk a dolgozók munkahelyeinek fekvését vizsgálva. 12. táblázat. Hol vannak a dolgozók munkahelyei, foglalkozási csoport szerint (N = 337,%) 24

munkahelyeik Zuglóhoz viszonyított távolsága között. Elsõként a tanulók körében látott képet tekintjük át: 11. táblázat. A diákok iskoláinak helye, iskolatípus szerint (N = 247,%) 23

Domináns tendenciának találtuk hogy a mind magasabb szinten tanulók egyre ritkábban járnak zuglói iskolákba. Még egy kiemeléssorra érdemes figyelnünk. A felsõfokon tanulók jóval az átlag alatt tanulnak Zuglóban, kiugró arányban járnak budai fõiskolákra,

Két oszlop közel minden adatát kiemeléssel jelöltük. Az egészében véve közel azonos súlyú zuglói, illetve a Zuglót határoló kerületekben található munkahelyek esetében találtuk a legjelentõsebb csoportkülönbségeket. A zuglói munkahelyek átlagos elõfordulásától úgy térnek el az egyes foglalkozási csoportokhoz tartozók arányai, hogy a vezetõk, beosztott értelmiségiek csoportjától az önállóak felé haladva, egyre magasabb arányban találjuk Zuglóban a megkérdezettek munkahelyét. Ezzel ellentétes sorozatot látunk a Zuglóval határos pesti kerületek esetében, itt a vezetõk, beosztott értelmiségiek csoportjától kiindulva fokozatosan csökkennek az arányok. Úgy gondoljuk, hogy a magasabb munkakörökkel járó elõnyök miatt inkább „megéri” a lakóhelytõl távolabbi állást vállalni, de ennek az elszántságnak határt szab a távolság. Egyébként is, Zuglót olyan eltérõ arculatú kerületek övezik, amelyekben szinte mindenféle munkahely elõfordul. Az önállóak kiugróan magas zuglói munkahelye kapcsán két lehetõséget érdemes megemlítenünk. Részben kiskereskedelembõl, lokális javító-szerelõ munkákból élõk tartozhatnak e csoportba, részben olyan szellemi foglalkozásúak, akik munkájukat otthon végzik. A fenti két keresztkapcsolat alapján arra kell az Önkormányzat figyelmét felhívnunk, hogy a kerületben élõ diákok közül az általános

2007 / tél


39


2007. 12. 13.

12:18

Page 40


iskolásokat szinte teljes körûen, a középfokú intézményekben tanulókat hozzávetõleg felerészben érheti el a kerületben mûködõ iskolákban. A munkavállalás és a tanulás esetében is megnéztük, felmerült-e a megkérdezettekben a külföldi munka, illetve tanulás lehetõségének gondolata, megvalósultak-e ilyen szándékaik, vagy nem is gondoltak erre. A dolgozók körében a munkavállalásról, a diákok esetében a tanulásról szólt a kérdésünk. Az összképet bemutató grafikán feltüntettük a 2001. évi eredményeket is. 13. ábra. A külföldi munka és tanulás lehetõsége a dolgozók és a tanulók körében (N = 600, 600,%)

okozhatta. A megvalósulatlan ötletekrõl szóló válaszoknál minden esetben magasabb azok aránya, akik nem is gondoltak ilyen lehetõségre. Idén tendenciaszerûen távolabb kerültek a fantáziálóktól az ötletekig el sem jutó megkérdezettek arányai. A hat év eltérései közül a tanulók körében látott változást tekinthetjük érdeminek, a dolgozók esetében a különbség nem jelentõs. Megnéztük, hogy a dolgozók foglalkozási csoportjai, illetve a diákok iskolatípusa milyen keresztkapcsolatban állnak a külföldi munkavégzésrõl, illetve a tanulásról szóló válaszokkal. A munkavállalás esetében nem találtunk említésre méltó különbséget a foglalkozás szerinti csoportok között. A tanulók körében viszont érdemi eltéréseket láttunk, így ezt érdemes részleteiben is áttekintenünk: 13. táblázat. Külföldi tanulás lehetõsége, a tanulók iskolatípusa szerint (N = 246,%) 25

A két kutatás eredményei a dolgozók és a diákok körében meglehetõsen közeli összképet mutatnak. Megvalósult ötletekrõl mindkét csoportban egytized alatti arányban számoltak be, a két adatsor eltéréseit a véletlen is

40


2007 / tél

A külföldi tanulás ötletének megvalósításáig az átlagot érdemi mértékben meghaladó arányban csak a felsõfokú képzésben résztvevõk jutottak el. A külföldi iskolázás gondolata a szakmunkástanulók körében mélyen átlag alatti súlylyal szerepel, a szakközépiskolás diákok is visszafogottan fantáziáltak errõl, kizárólag a gimnáziumi tanulók csoportjában engedtek meg maguknak átlag feletti mértékben erre irányuló fantáziálást. A szakmunkástanulók és a szakközépiskolások körében viszont azt látjuk, hogy még a fantáziáikat is cenzúrázták. Ha visszatekintünk a megvalósult lehetõségek oszlopában szereplõ adataikhoz, akkor meggyõzõdéssel állíthatjuk: azért tettek így, mert a realitások alapján szükségük volt az önvédelemre. Ebben a két csoportban a kudarcélmény elkerülésének legjobb módja: a kívánságok, fantáziák kordában tartása. Hogyan is szól a közszájon forgó mondás? Olyan kocsi után… A munkavállalás és a tanulás reális, illetve elképzelt célországairól az elõfordulás gyako-


2007. 12. 13.

12:18

Page 41

riságát bemutató felsoroláson kívül értelmetlen lenne bármilyen feldolgozás elkészítése. Olyan adathalmazokból, amelyekben az 1% egy eset alatti (töredék eset még elvben sem létezhet!) már paródiába illõ lenne a százalékok számítgatása. Következzenek hát, elõbb a munkavállalás, majd a tanulás helyszínei, elképzelt célországai. Helyszínek és elképzelt célországok a munkavállalásban (N = 23, illetve 66, gyakoriság)

Anglia Németország Ausztria Olaszország USA Kanada más európai országok nem válaszolt S Anglia Németország Ausztria USA Olaszország Ausztrália Japán más európai országok S

ahol dolgoztak

6 4 3 2 2 1 4 1 23

ahol dolgoznának

27 12 5 3 2 2 1 5 66

A tények és az elképzelések esetében is elsõsorban három európai országot említettek, ezek jelentik a felsõházat. Ez indokolja csoportjaik elválasztását. A cezúra alatti országokat együttvéve sem említették olyan gyakran, mint e hármat. A diákok válaszaiban megemlített tények és fantáziák szerkezete sokban emlékeztet a munkavállalás most látott adataira. Helyszínek és elképzelt célországok a tanulásban (N = 18, illetve 75, gyakoriság) Anglia Franciaország Németország Ausztria Olaszország más európai országok nem válaszolt S

ahol tanultak

7 2 1 1 1 5 1 18

Ifjúsák és társadalom Anglia Németország Franciaország Ausztria Olaszország más európai országok USA Ausztrália Japán Izrael S

ahol tanulnának

30 10 6 4 4 11 6 2 1 1 75

A diákok gyakorlata és elképzelései alapján a sorozat annyiban tér el a munkavállalásban vonzó országok sorozatától, hogy Ausztriát a fiatalok kevésbé tartják tudásközpontnak, helyét a felsõházban Franciaország foglalja el. Anglia és Németország most is ebbe a csoportba került. Az élboly ismét több választ jelent, mint az öszszes többi megnevezett ország együttesen. Egészében véve azt kell mondanunk, hogy a két felvétel közötti európai uniós csatlakozásunk után Zuglóból sem indult meg a fiatal munkavállalók, illetve a tanulni vágyó diákok serege Európa vonzónak látott országaiba, sem a tengereken túlra. Vannak elképzeléseik, de a realitások ezeket alig engedik megvalósítani.

Saját generáció, barátok, törzshelyek a kapcsolattartásban

A megkérdezetteknek szinte kivétel nélkül kialakult álláspontjuk volt arról, hogy milyen korosztályokat tekintenek a saját generációjukhoz tartozóknak. Az összképet az alábbi alapmegoszlás sorral jellemezhetjük: Milyen életkorúakat tartanak a saját korosztályuk tagjainak (N = 598,%)

14 év alatt 14–17 18–21 22–25 26–29 29 év felett 1 12 20 26 19 22

Az alapmegoszlás széli helyzeteiben (a megkérdezetteknél fiatalabb, illetve idõsebb generációs határoknál) eltérõ válaszadói magatartás eredményét láthatjuk. A minta alsó kormetszésénél fiatalabbakat alig említettek, viszont 29 év felettieket a megkérdezettek közel negyedrésze jelölt generációjához tartozónak. Ez arra utal, hogy a mintába került fiatalok jelentõs része „felfelé” tekint akkor, amikor kor-

2007 / tél


41


2007. 12. 13.

12:18

Page 42


osztályáról gondolkozik. Ha azt akarjuk megismerni, hogy ez a minta mely csoportjait jellemzi, akkor az életkori csoportok, és a saját generáció korát meghatározó válaszok keresztkapcsolatát kell szemügyre vennünk. 14. táblázat. A saját korosztály meghatározása, életkori csoportok szerint (N = 598,%) 26

Táblázatunkban a kövér kiemelésekkel jelölt cellatartalmak átlósan végigfutnak minden életkori csoport válaszain. Azt jelzik, ami a megkérdezett fiatalok minden korcsoportjában a legtermészetesebb: domináns módon a saját korosztályukat jelölték generációs társaiknak. Ez a világ rendje – mondhatjuk, de ettõl még nem dõlhetünk hátra karosszékünkben. Valamennyi korcsoportban feltûnik egy másik tendencia is. A szürke tónussal kitöltött cellák adataira figyelve könnyû felismernünk ezt a jellegzetességet. Minden korcsoportból magas arányban említették a korosztályukat követõ életkorokat saját generációként. És ez annyiban pontosabb az összképnél, hogy következetesen, minden korcsoportból érdemi mértékben kaptunk ilyen válaszokat. Azt kell mondanunk, hogy a megkérdezett zuglói fiatalok valamennyi életkori csoportját a felfelé igazodás jellemzi. Nagy biztonsággal meghatározzák saját életkori csoportjaikat, ha generációjukra gon-

dolnak, de emellett magas arányban az idõsebbek is feltûnnek válaszaikban. Úgy gondoljuk, hogy kimondatlanul is, szívesen azonosulnának a néhány évvel idõsebb évjáratokhoz tartozó társaikkal. Azokkal, akiknek életvezetésében, eszményeiben, napi gyakorlatában azt látják, vagy azt vélik látni, ami felé maguk is törekszenek. Álláspontunk szerint ez a tendencia segíthet a fiatalokra gyakran jellemzõ életkori gettó lebontásában. Fõként akkor, ha olyan környezetet sikerül számukra biztosítani, amelyben a generációs határok átjárhatóak, a közvetlen kapcsolat révén élõ tapasztalatokat szerezhetnek a kissé idõsebbekrõl. A dolgozó fiatalok esetében a munkahelyi kapcsolatok valamelyest oldhatják a generációs bezártságot, a tanulók körében (fõként a 14-20 év körülieknél) ezt az iskolai környezettõl kevéssé várhatjuk. Álláspontunk szerint ebben is szerephez juthatnak az olyan ifjúsági találkozóhelyek, klubok, sajátos ifjúsági fészkek, amelyekben a tagok spontán szervezõdése sokkal rugalmasabb feltételeket biztosíthat, mint az iskolai helyzet merevebb életkori korlátai. Következõ lépésként azt kell bemutatnunk, hogy a saját generációról szóló válaszok gyakran életkortól-életkorig megjelölt válaszaiból milyen sávszélesség adódott a különbözõ korú fiatalok esetében. A válaszokban átfogott évjáratok számából súlyozott átlagot (x) számítottunk, amely alkalmas arra, hogy minden életkort vagy életkori csoportot egyetlen, az összehasonlítást is lehetõvé tevõ adattal jellemezzen. Az egyes életkorokhoz tartozó, széli helyzeteiben 3,11-6,15 közötti adatok hullámzását és trendvonalát a 14. ábra mutatja:

14. ábra. A generációs sáv szélessége, életkor szerint (N = 598, x)

42


2007 / tél


2007. 12. 13.

12:18

Page 43

Ifjúsák és társadalom 15. ábra. A generációs sáv szélessége, életkori csoportok szerint (N = 598, x)

A generációs sávszélesség finomszerkezetének ábrázolását azért tartottuk indokoltnak, mert a tendenciájában szélesedõ életkori sáv közel sem egyenes vonal mentén nyílik, a trend az évjáratok kisebb-nagyobb kilengéseit összegzõ egyszerûsítés. Az életkor függõ tendencia jobb követhetõsége kedvéért elkészítettük a négy életkori csoportra számított súlyozott átlagok alapján felrajzolható 15. ábrát is. A négy elembõl álló vonal jól érzékelteti, hogy a sáv szélesedésének fordulópontja a 21. és a 22. életévek közé esik. Az ennél fiatalabbak hozzávetõleg azonos mértékû generációs sávot jelöltek ki. Ez a fordulópont azt jelzi, hogy hozzávetõleg ennek az életkornak a környékén kerülnek közelebbi kapcsolatba a fiatalok náluk jelentõsen idõsebbekkel. Elõtte kisebb a személyes ismeretségek életkori szórása. A saját korosztály a megkérdezettek számára közel sem távoli absztrakció, szinte mindegyikük arról számolt be, hogy korosztályához tartozó ismerõsei között vannak barátai. Mindössze 10 fiatal állította, hogy nincs barátja az általa megjelölt életkori mezõben. Válaszaik alapján 590 megkérdezett baráti körének terjedelmét ismertethetjük. Az összképet az alábbi alapsor fogja át: Hány barátja van a saját korosztályában (N = 590,%) 1 1

2–3 29

4–5 27

6–10 28

11–20 10

A „barátság” kifejezést feltehetõen a jó vagy közeli ismerõs jelentéstartalommal értették a megkérdezettek. Ezt abból gondoljuk, hogy olyan felvételeknél, amelyekben a barátokat azzal a körülírással határoztuk meg, hogy olyan ismerõs, akitõl nehéz helyzetekben segítséget kérhetnek, vagy a titoknélküliséghez kapcsoltuk a barátságot, a mostani válaszoknál lényegesen kevesebb barátot említettek. Mindenesetre azt kell elfogadnunk, amit kérdésünkre válaszoltak, ilyen arányokban tekintették több-kevesebb ismerõsüket barátjuknak. A barátok számát a számításba vehetõ szocio-demográfiai változókkal egybevetve nem találtunk érdemi eltéréseket a megkérdezettek csoportjai között. Viszont van egy olyan csoportképzõ tényezõ, amely három jól elhatárolható csoportra osztja a megkérdezetteket. Olyan törzshelyrõl kérdeztük a fiatalokat, ahol akkor is találkozhat barátai, ismerõsei egy részével, ha ezt elõre nem beszélték meg. A „több is, egy és az egy sem” válaszok mentén a barátok száma jelentõsen eltér. Ezt a keresztkapcsolatot teljes egészében át kell tekintenünk: 15. táblázat. Korosztályos barátainak száma, a törzshelyek szerint (N = 586,%) 27

20 felett 5

2007 / tél


43


2007. 12. 13.

12:18

Page 44


A kövér kiemelések jelzik, hogy a törzshely nélküliek felé haladva egyre magasabb arányban említettek ebben a választartományban alacsony értéknek számító 2-3 barátot, és mind kisebb súllyal fordultak elõ az öt barátnál magasabb válaszok. Azokban az oszlopokban, amelyekben ez a tendencia a legtisztább formájában érvényesül szürke kitöltõ tónussal jelöltük a cellákat. A kétféle kiemeléssel jelzett adatok együttvéve arról adnak képet, hogy a stabil találkozóhely és a barátnak tekintett ismerõsök száma között fontos kapcsolat van. Nem állítjuk, hogy a törzshelyek léte emeli ilyen magasra a barátinak tekintett kapcsolatok számát. Elképzelhetõ, hogy a sok jó kapcsolat alakítja ki a stabil találkozóhely igényét, amelyet ennek kielégítésére keresnek meg a fiatalok. Mindenesetre, e két tényezõ erõs keresztkapcsolatban áll egymással. Számunkra ebbõl a tapasztalatból az válik fontossá, hogy a stabil találkozóhellyel rendelkezõ fiatalok – feltehetõen nem csak az élmény szintjén – több jó emberüket, barátjukat tartják számon, mint a törzshely nélküli többség. A törzshelyek további jellemzõi elõtt még a baráti kapcsolatok forrásvidékeit kell áttekintenünk. Errõl 588 fiatalt kérdezhettünk, azokat, akik legalább egy barátjukról beszámoltak. A barátságok forrásairól szóló válaszokat elõfordulásuk arányai szerint rendeztük sorba: Van barátai között olyan, akit így ismert meg (N = 588,%)*

az általános iskola befejezése után lettek iskola- vagy osztálytársak közös hobby, sport, kedvtelés révén ismerte meg egy általános iskolába jártak munkatársak voltak, közös a szakmájuk szomszédok voltak, egymás közelében laktak együtt jártak és megmaradt a barátság szüleik, rokonaik ismeretségi, rokoni körében egy óvodába jártak más volt az ismeretség forrása

75 51 50 39 32 21 16 10 3

A válaszok sorozatában három kapcsolatforrást cezúrával elválasztottunk. A gyermekkort követõ iskolai találkozások még a felsõházban is megkülönböztetett szerephez jutot* A megkérdezettek több választ adhattak, ezért a rendezett sor összege magasabb 100 százaléknál.

44


2007 / tél

tak a barátsághoz vezetõ ismeretségek között. Ezt követi az elsõ éles törés. A közös szabadidõs tevékenység és a közös általános iskola említése között praktikusan nem tudunk különbséget tenni, ezek azonos súlyúak. A cezúrát követõen olyan ismeretségeket találunk, amelyek a válaszok felénél ritkábban fordultak elõ. A munkahely – közös szakma kapcsolatszervezõ erejére utaló válaszokkal közel azonos arányú a lakóhely lokális kapcsolati kínálatából fakadó barátságokat említõ válaszok elõfordulása. Sajátos barátságforrás a korábbi partnerkapcsolat. Az együtt járás után megõrzött jó viszony arra utal, hogy az érzelmi kötõdések elbizonytalanodtak. Az, amit szerelemként éltek át, a szakítás után más érzelmi tartalommal továbbvihetõnek tûnik a megkérdezettek nem kis része számára. Mintha az érzelmi elutasítás (minden szakítás ezt tartalmazza) nem jelentene nehezen kiheverhetõ veszteséget. Elõfordulásának gyakorisága azt jelzi, hogy a megkérdezettek mintegy ötödrésze átélte a szerelem és a barátság átjárhatóságát. Feltehetõen amiatt, mert a fiatal kor tapasztalatlanságából adódóan nem ismerték fel a rokonszenv és a szerelem különbségét, de attól tartok: e téma továbbgondolása olyan pszichologizálásnak tûnhet, amelynek még a látszatát sem szívesen vállalnám. A „hozott anyagból” – a szülõk, rokonok kapcsolatrendszerébõl – adódó barátságok viszonylag ritka elõfordulása azt jelzi, hogy a vizsgált generáció többsége a serdülõkorral elfordul a szülõk által kínált barátságoktól, saját terepein keresi a kiválasztható barátokat. A személyenként megnevezhetõ kilenc barátság forrásvidék közül ki-ki több, kevesebb választ adott. Ha azt kívánjuk jellemezni, hogy a fiatalok a nyilvánvalóan személyenként eltérõ szélességû kínálatból hány lehetõséget ragadtak meg a baráti kapcsolatok kialakítására, akkor ismét a súlyozott átlag (x) kínálkozik tömör indikátor képzésére. Ez a mutató elméletileg 0 és 9 közötti értékeket vehet fel, és alkalmas a megkérdezettek bármely csoportjának jellemzésére. A számításba vehetõ szocio-demográfiai változók mentén nem találtunk érdemi eltéréseket, viszont a törzshelyekrõl megismert válaszok szerint jellegzetes különbséget ismertünk meg:


2007. 12. 13.

12:18

Page 45

Ifjúsák és társadalom 16. ábra. A barátságok forrásindexe, a törzshelyek szerint (N = 586, x)

17. ábra. Vannak-e törzshelyei a megkérdezetteknek (N = 600,%)

Ismét határozott kapcsolatot láthatunk a baráti kapcsolatok iránti nyitottság, (bátran nevezhetjük érzelmi affinitásnak) és a törzshelyek között. Már másodjára találkoztunk a törzshelyekkel összefüggõ érdemi tapasztalattal. Ezt eléggé nyomós oknak tekintjük a stabil találkozóhelyek további jellemzõinek áttekintésére. Mit is vizsgáltunk a törzshelyek kapcsán? Elsõként is azt, hogy léteznek-e olyan biztos pontok a megkérdezettek körében, amelyeket a jó embereikkel lehetséges találkozás reményében elõzetes megbeszélés nélkül is érdemes felkeresniük. Más kifejezéssel: vannak-e stabil találkozóhelyei a kapcsolati mezõjükbe tartozó fiatalokkal. Figyeltünk arra is, hogy az ilyen terepek lakóhelyük lokális vonzásköréhez tartoznak-e (otthonról gyalogosan néhány perc alatt képesek-e odaérni), esetleg Zugló lakóhelyüktõl távolabbi (közlekedési eszközt igénylõ) pontjain találhatóak, vagy a kerületen kívül találhatóak. Végül arra figyeltünk, hogy az ilyen törzshelyek közterületen vannak vagy intézményekhez kapcsolódnak, illetve az utóbbiak esetében a látogathatóság ingyenes-e, vagy valamilyen szolgáltatás fejében ott fizetniük kell a látogatóknak. Az alapkérdés nyilvánvalóan az, hogy milyen mértékben áll stabil kapcsolati terep a fiatalok rendelkezésére. Ezt ismerhetjük meg a következõ ábrán:

A kördiagram plasztikusan érzékelteti, hogy a Zuglóban élõ fiatalok túlnyomó többségének semmilyen stabil találkozóhelye sincs, még az egyharmadot sem éri el azok súlya, akiknek van olyan törzshelyük, ahova bízvást elindulhatnak, mert a számukra fontos emberek közül bizonyára ott találnak valakit. Tudjuk, a mobiltelefon szinte mindegyiküknek lehetõvé teszi a gyors tájékozódást, és élnek is ezzel a lehetõséggel, tehát nem kell vakon rárepülniük egy-egy megszokott találkozóhelyre. Ugyanakkor azt is tudjuk, a stabil találkozóhely másfajta biztonságot is jelent: az otthonosságot, a szokások és a felbukkanó személyek nagyfokú ismeretét, egyszóval mindazt, ami a komfortélményt biztosíthatja. Olyan komfortélményt, amely nem feltétlenül az osztályon felüli környezetbõl adódik, hanem abból a tapasztalatból, hogy az adott hely kapcsolataik és az oda tartozókkal közös élmények alapján az övék. Ott birtokon belül vannak. És ezt a mobiltelefonos szervezés korántsem helyettesíti. A stabil találkozóhelyekrõl megismert összképet követõen azt kell tisztáznunk, vajon a megkérdezettek különbözõ csoportjait is hasonló tagoltság jellemzi-e, vagy vannak olyan alcsoportok, amelyek érdemi módon eltérnek

2007 / tél


45


2007. 12. 13.

12:18

Page 46


a most látott alapmegoszlástól. Valamennyi szocio-demográfiai változót egybevetettük a törzshelyek létét tartalmazó változóval, de mindössze egyetlen keresztkapcsolatban találtunk jellegzetes eltérést az átlagtól. Ez a megkérdezettek korcsoportja. Eredményeinket egészében tartalmazza a következõ táblázat: 16. táblázat. Vannak-e törzshelyei, életkori csoportok szerint (N = 596,%) 28

A négy poláris cella közül hármat kiemeléssel jelöltünk. Tartalmuk arra hívja fel figyelmünket, hogy az életkorban elõre haladva megváltozik a fiatalok törzshelyek iránti igénye. Az átlagtól való eltérések a több törzshely esetében elérik, az egy törzshely oszlopban éppen átlépik, míg a nincs törzshely esetében (a különbségek inverz halmozódása miatt) már a hibahatár kétszeresénél is nagyobbak. Egészében azt mondhatjuk, hogy a törzshelyek léte inkább jellemzi a legfiatalabbakat, míg a legidõsebbek minden korcsoportnál ritkábban számoltak be stabil találkozóhely(ek)rõl. A törzshely és a lakóhely távolságát szemlélve ismét az életkori csoportok mentén van érdemi eltérés. A lakóhelytõl pár percre, távolabb, de a kerületben, és a más kerületben válaszok korcsoportok szerinti tagolódását a keresztkapcsolat minden elemét tartalmazó táblázatban közöljük. 17. táblázat. Az egyetlen vagy a legfontosabb törzshely és a lakóhely távolsága, életkori csoportok szerint (N = 174,%) 29

A stabil találkozóhelyekrõl beszámoló fiatalok többsége zuglói törzshelyeket említett. Az összképen belül a két széli oszlop ellentétes irányú átrendezõdését jelzik a kiemelések.

46


2007 / tél

A lakóhelyhez kõhajításnyira esõ törzshelyek a fiatalabbaknál, elsõsorban a 18 év alatti legifjabb korcsoportnál gyakoribbak, az idõsebbek jellegzetesen távolabbi találkozóhelyekrõl számoltak be. Zuglón kívüli törzshelyet a legifjabbak az átlagos arány felében neveztek meg, a 21 év felettiek mindkét csoportjában átlag feletti a más kerületben található találkozóhelyek elõfordulása. Az ellentétes irányú arányváltás azt jelzi, hogy a fiatalabbak szívesen találkoznak barátaikkal saját terrénumukon belül, az idõsebbek viszont gyakrabban választanak távolabbi, akár más városrészhez tartozó stabil találkozóhelyet. A törzshelyekrõl megismert adatok együttvéve azt jelzik, hogy a Zuglóban élõ fiatalok közül nem csupán a legifjabbak a legfogékonyabbak a stabil találkozóhelyek nyújtotta lehetõségekre, de elsõsorban õk fedezik fel az otthonaik közelében erre alkalmas terepeket. Mintegy kiterjesztik lakásaikat, amelyekben a gyakori saját szoba ellenére sem könnyû elfogadtatniuk barátaik jövés-menését. Tegyük hozzá: korántsem biztos, hogy ezt olyan nagyon szeretnék elfogadtatni, hiszen a stabil találkozóhely egyik vonzereje éppen a kortársakból álló társas mezõ, amely biztosíthatja az elkülönülést, a szülõi kontroll alóli kivonulást. Akár úgy is, hogy eközben a közterületek legszélesebb nyilvánossága veszi körül õket. Ezt a kettõsséget gyakran megfigyelhetjük a forgalmas aluljárókban, vagy a BKV végállomásainál összeverõdõ, egymást láthatóan jól ismerõ fiatalok csoportjainak rövidebb-hosszabb megjelenésekor. Csak a példa kedvéért említem a lépcsõugrató gördeszkásokat, akik gyakran órákig gyakorolgatnak, beszélgetnek változó felállásban. E fejezet utolsó témájaként arra koncentrálunk, hogy milyen karakterû törzshelyeket említett a 174 érintett fiatal. Az összképtõl ismét az életkori csoportok mentén találtunk érdemi csoportkülönbségeket. (18. táblázat). A táblázat 28 cellájából kiemeléssel elkülönítettük az a 12 mezõt, amelyben a 174 érintett fiatal 73 százalékának válaszai koncentrálódnak. Ezekben – az összképben elõforduló arányaik sorrendjében – a szabadtéren, a vendéglátóhelyeken és a játéktermekben található törzshelyekrõl kapott válaszokat találjuk. A megkülönböztetés nem csupán e helyek meghatá-


2007. 12. 13.

12:18

Page 47

Ifjúsák és társadalom 18. táblázat. Az egyetlen vagy a legfontosabb törzshely karaktere, életkori csoportok szerint (N = 174,%) 30

rozó súlya miatt indokolt, hanem a három oszlopban megfigyelhetõ, korcsoportok közötti átrendezõdés miatt is. A kövér szedéssel kiemelt adatok félreérthetetlenül jelzik, milyen életkorú fiatalok számára, milyen karakterû találkozóhelyek töltenek be fontos szerepet. A legfiatalabb korcsoport (többnyire zuglói) törzshelyei dominánsan úgy kereshetõek fel, hogy ahhoz a 14-17 év közöttieknek nem kell pénztárcájukba nyúlniuk. Nem is nagyon tehetnék, hiszen valamennyien diákok, és a következõ korcsoporttal, a 18-21 évesekkel együtt mindössze 9 százalékuknak van önálló munkajövedelme. Idõsebb társaik két csoportját együtt szemlélve 77% a saját keresettel rendelkezõk súlya. A saját kereset alapvetõen meghatározza, hogy hol húzódik a választóvonal azok között, akik szükségszerûen az ingyenes terepeken találják meg törzshelyüket, illetve azok között, akik fizetõképességük alapján társasági életüket a vendéglátás és a szabadidõipar intézményiben bonyolíthatják. Minden más karakterû találkozóhely esetében csak jelentéktelen csoporteltéréseket látunk, mint ahogyan ezek súlya az összképben is eltörpül a keretben szereplõk mellett. A törzshelyekrõl megismert adatok egészében véve azt jelzik, hogy a megkérdezettek erõsen életkor függõen választják ki a számukra kézenfekvõ stabil találkozóhelyeket. A fiatalabbak körében gyakrabban találunk ilyen terepeket, ezek lakásukhoz közelebb vannak, mint idõsebb társaik törzshelyei, és kevésbé kötõdnek pénztárcájuk vastagságához. Mindehhez még azt kell hozzáfûznünk, hogy az ifjúkornak abban a szakaszában, amelyben szükségszerûen a felnõtté válás válik életprogrammá, a fiatal embereknek szüleikkel szemben kell megfogalmazniuk önmagukat, eszményeiket és kipróbálniuk utóbbiak mûködõképességét. Ez óhatatlanul sok belsõ

feszültséggel jár, amelyet a kortárs csoportok fészekmelege részben enyhíthet. Az eddig megfogalmazottakon túl ezért is van nagyobb szükségük a velük egyivásúak közeli társaságára. De ez már túlmutat a törzshelyek témáján, és a fiatalok számára fontosnak tekintett, különbözõ karakterû terepekrõl szóló fejezetbe tartozik.

Szükséglet és elégedettség helyi kapcsolati terepekkel

Az elõzetes megbeszélés nélkül is megtalálható barátok csak egy sajátos körülírása a fiatalok számára feltehetõen fontos funkciójú társas terepeknek. Ennél szélesebb skálán is körüljártuk, milyen helyeket, intézményeket tartanak szükségesnek lakóhelyük közelében a megkérdezett fiatalok, és ezek elérhetõségével milyen mértékben elégedettek. Három funkciópárról kértük ítéleteiket, amelyek tartalmilag összetartoznak, vagy közeliek, és ezeket egy hetedik sajátos karakterûvel egészítettük ki. A hét funkció kérdõívünkben hét, nyitottsága és szerepe szerint elkülönülõ hely (intézmény) körülírásával jelent meg. Ezekrõl kértünk ítéletet, elõbb egy szükséglet, majd egy megvalósulás skálán. Az oszályozóskálákon az iskolai osztályzatokból közismert (1 és 5 közötti) besorolásokat alkalmaztuk. Az ezek alapján számított szükséglet, illetve megvalósulás indexek súlyozott átlagainak számításánál minden értéket 1 skálafokkal alacsonyabbnak vettünk, így a grafikus ábrázolásban elkerülhetjük, hogy szemléleti megtévesztést okozzunk a 0 skálafok helyetti 1,00 értékkel. Ezzel négyfokú skáláink nem 1 és 5, hanem 0 és 4 közöttiek lettek. Kérdéseinkben (a funkció meghatározása nélkül) az alábbi karakterû helyeket (intézményeket) fogalmaztuk meg:

2007 / tél


47


2007. 12. 13.

12:18

Page 48


Kapcsolatápoló, illetve kapcsolatépítõ funkciópár: olyan hely (intézmény), ahol ismerõseikkel, barátaikkal találkozhatnak; olyan hely (intézmény), ahol új ismeretségeket, barátságokat lehet kötni. Önszervezõ, illetve professzionális szabadidõs funkciópár: olyan hely (intézmény), ahol szabadidejük programjait maguk alakíthatják; olyan hely (intézmény), ahol ötletekkel, programkínálattal várják õket. Professzionális segítõ, illetve önsegítõ funkciópár: olyan hely (intézmény), ahol hozzáértõk tudnak segíteni nehéz helyzetekben; olyan hely (intézmény), ahol egymást segíthetik nehéz helyzetekben. Exkluzív, kirekesztõ funkció: olyan hely (intézmény), ahol csak az fordul meg, akit õk szívesen látnak.

Az osztályozóskálákon az alábbi meghatározásokat adtuk meg: szükséglet skála: 5nagyon szükségesek 4eléggé szükségesek 3közepes mértékben szükségesek 2alig van szükség rájuk 1teljesen feleslegesek

megvalósulás skála: 5teljesen megfelelõnek tartja 4eléggé megfelelõnek tartja 3közepes mértékben tartja megfelelõnek 2alig tartja megfelelõnek 1egyáltalán nem tartja megfelelõnek

A két index kiszámításakor természetesen csak azok válaszait vettük figyelembe, akik a kérdésre válaszolni tudtak. Azokat, akik nem válaszoltak a szükséglet skálán vagy teljesen feleslegesnek ítéltek egy helyet, az adott intézmény kapcsán nem kérdeztük a megvalósulásról. Az összes megkérdezett (majd kérdezhetõ) válaszai alapján a funkciópárokat a két index eltérésének mértéke alapján rendeztük sorba, majd a pár nélküli funkcióval zártuk az áttekintést.

48


2007 / tél

Szükséglet és megvalósulás a hét különbözõ funkció szerint (N = változó, x)

szükséglet index Olyan hely, ahol: n x ismerõseikkel, barátaikkal találkozhatnak 600 3,46 új ismeretségeket, barátságokat lehet kötni 599 3,29 ötletekkel, programkínálattal várják õket 600 3,30 szabadidejük programjait maguk alakíthatják 600 3,37 hozzáértõk tudnak segíteni nehéz helyzetekben 599 3,27 egymást segíthetik nehéz helyzetekben 599 3,18 csak az fordul meg, akit õk szívesen látnak

595

2,93

megvalósulás index eltérés n x x 584

1,80

- 1,66

579

1,60

- 1,69

575

1,50

- 1,80

577

1,56

- 1,81

538

1,31

- 1,96

528

1,22

- 1,96

519

1,35

- 1,54

A szükségletindexben a válaszhiányok száma egyszer sem haladta meg az ötöt, ami arra utal, hogy a páronként jelentõsen eltérõ funkciójú helyek iránti szükségletrõl a megkérdezetteknek szinte kivétel nélkül volt álláspontjuk. A sorozat elsõ négy tagjáig a megvalósulás indexben figyelembe vehetõk száma alig kevesebb a szükséglet indexben szereplõ megkérdezettekétõl, ami azt jelzi, hogy csak a további (segítõ és kirekesztõ) funkciójú helyeket ítélték jelentõs számban teljesen feleslegesnek. A szükséglet indexek egy kivétellel a közepesen és a nagyon szükséges ítéletek közötti tartományba esnek, a közöttük lévõ különbségek feleslegessé teszik az álprecíz méricskélést, hiszen a három funkciópár szélsõ index értékei közötti, mindössze 0,28 skálafok távolság a teljes skálaterjedelem egytizedét sem éri el. Az utánuk húzott cezúrát éppen az indokolja, hogy a kirekesztõ funkciójú találkozóhely szükséglet indexét az elõzõekben megismertnél jóval nagyobb távolság választja el. A széli értékek alapján azt kell kiemelnünk, hogy a megkérdezettek elsõsorban a kapcsolatápolásra alkalmas helyeket igénylik,


2007. 12. 13.

12:18

Page 49

míg a legkevésbé szükségesnek a kirekesztõ találkozóhelyeket tekintik. A megvalósulás kapcsán valamivel szórtabb ítéletek születtek; ebben a sorozatban a három funkciópár szélsõ index értékeit 0,58 skálafok távolság jellemzi. A kirekesztõ karakterû hely megvalósulás indexe a szélsõ értékek közé esik, tehát ítéleteikkel nem választják el olyan élesen, mint ahogyan azt a szükséglet minõsítésekor tették. Az index értékek eddigi jellemzésekor figyelembe vett adatokról azt állítottuk, hogy eltéréseik nem jelentõsek. Ugyanezt nem mondhatjuk a két index távolságáról. Nincs olyan szükséglet index, amelyhez a megvalósulásról megismert ítéletek 1,5 skálafoknál közelebb lennének. Ez pedig a négyfokú skála közel felét jelenti. Még az egészében meglehetõs érdektelenséggel fogadott kirekesztõ funkciójú terep megvalósulásáról is hasonló álláspontot ismertünk meg. Az egyes terepek kétkét indexének távolsága minden esetben negatív elõjelû. Emiatt a különbséget, amelyet elégedettség/elégedetlenség indexnek kívántuk nevezni egyértelmûen elégedetlenség indexként kell meghatároznunk. Pontosabban: olyan mutatóként, amely minden terep kapcsán a megkérdezettek elégedetlenségét méri. Az összes válasz alapján eddig elmondottak miatt az eredmények részletei közül elsõként azt kell áttekintenünk minden terepnél, hogy a szükségességet eltérõen megítélõ fiatalok csoportjai mennyire tartják megvalósultnak (helyben elérhetõnek) az eltérõ funkciójú helyeket. Grafikai sorozatunkban a négy


„szükséges” álláspont képviselõinek megvalósulás indexeit jelenítettük meg. További információként feltûntettük a négy „szükséges” válasz elemszámát, a csoportok nagyságának jellemzése miatt. (18. ábra) Az ismerõsökkel, barátokkal találkozási lehetõséget biztosító helyekrõl csak jelentéktelenül szûk csoport vélekedett úgy, hogy azok alig szükségesek. Kizárólag ebben, az elhanyagolható körben fordul elõ a szükséglet szintjénél magasabb megvalósulás index. Valamivel nagyobb a szükségletet közepes mértékûnek tekintõk köre, és ebben a csoportban már láthatjuk a kapcsolatápoló funkciójú helyi terepekrõl kialakuló szükséglet-elégedettség viszony legfontosabb jellemzõjét. Az elégedettség a szükségesség ítéletekkel ellentétes irányban halad, minél szükségesebbnek tekintik a találkozásra alkalmas helyeket, annál kevésbé tartják megvalósultnak ezt az igényüket. A folytatásban szétnyílik az olló a kétféle ítélet között, egészen addig, hogy a leggyakoribb (nagyon szükséges) ítélethez a teljes skálaterjedelem felét meghaladó elégedetlenség kapcsolódik, hiszen a megvalósulás index értéke ebben a körben a legalacsonyabb. Nem felejthetjük, hogy az együttvéve legmagasabb szükséglet indexû helyekhez olyan mintában társul ez az elégedetlenség, amelyben igen szûk a stabil találkozóhelyrõl beszámolók köre. A funkciópár másik tagja, a kapcsolatépítõ szerepû helyekhez kötõdik. A következõ ábra a kapcsolatépítõ funkcióról megismert ítéleteket összegzi, az elõbbivel azonos szerkesztési elvek alapján.

18. ábra. A szükséglet mértéke és a megvalósulás a kapcsolatápoló funkció esetében (N = szükséglet szintenként változó, szükséglet skálafok, illetve megvalósulás x)

2007 / tél


49


2007. 12. 13.

12:18

Page 50

Ifjúsák és társadalom 19. ábra. A szükséglet mértéke és a megvalósulás a kapcsolatépítõ funkció esetében (N = szükséglet szintenként változó, szükséglet skálafok, illetve megvalósulás x)

A kapcsolatkötést, ismerkedést mindössze egyetlen fiatal nem tudta mérlegelni, és az ilyen lehetõséget nyújtó helyeket 11 megkérdezett ítélte alig szükségesnek. Ezt a csoportot szintén kevéssé tartjuk fontosnak, mint ahogyan a közepes mértéket éppen meghaladó megvalósulás indexük sem befolyásolja érdemi módon az összképet. A megkérdezettek tizedrészét éppen meghaladó „közepesen szükséges” álláspontú csoport, közel azonosan vélekedett a megvalósulásról, mint a kapcsolatápoló funkció esetében az ugyanilyen ítéletû, valamelyest szûkebb kör. A fordulópontot ismét itt találjuk, ettõl kezdve egyre nagyobb a távolság a két ítélet között. A megvalósulás index szinte egyenes vonalban csökken, az elégedetlenség az elõbb látottat is meghaladja. A két kapcsolati funkciónál látott magas szükséglet szint és a megvalósulásról megismert, kifejezetten elégedetlenséget jelzõ ítéletek egy irányba mutatnak. Mielõbb meg kell teremteni a városrész mind több részében a kifejezetten lokális hatókörû, ifjúsági találkozóhelyeket. Ezek akkor mûködhetnek igazán jól, ha mind több olyan fiatal fordul meg bennük, akiknek az adott helyen már vannak ismerõseik. A teljesen magányos, minden kapcsolati fogódzkodót nélkülözõ látogatók gyakran annyira elveszettnek tûnnek a többiek szemében, hogy nehéz átlépniük az ismerkedéshez szükséges, meglehetõsen magas, pszichés küszöböt. Nem az ismerkedés formális aktusa értelmében, mert a szóba elegyedést az ifjú generációhoz tartozók még csak-csak megoldják önjáró módon, de ezzel valójában még nem válnak nyitottá egymás számára. Ilyenkor ritkán lépnek túl a felületes beszél-

50


2007 / tél

getésen. Könnyebb a személyességet hordozó tartalmakig eljutni, ha van olyan referencia személy, aki a formális bemutatáson túl abban az értelemben válik garanciahordozóvá, hogy az új ismerõs nem lehet érdemtelen, ha korábbi ismerõsünk kapcsolati rendszeréhez tartozik. A kapcsolatápolásra-építésre alkalmas helyeket nehéz elválasztani a szabadidõs funkciópár lehetõségeit kínáló terepektõl, bár ezt a különbségtételt kifejezetten érdemes megtenni. A felületes szemlélõt az egybemosás felé terelhetik a kétféle szabadidõs funkció esetében megismert, és a kapcsolati szerepekhez hasonló szükséglet, megvalósulás viszonyok. A két funkció különbségei mindennek ellenére jelentõsek. A magas hõfokú személyességre, a csoporttevékenység élményére egyáltalán nem garancia a közös térben, azonos idõben átélt, mégoly tartalmas, mégoly eszményeink közelében lezajló program. Ilyen élményeket inkább eredményezhetnek az együttes tennivalók, amelyekben saját aktivitásunk és a kooperáció az élményforrás, eredménye pedig a „magunk tettük” védjegyet hordozza. Ezt alig pótolhatják olyan események, amelyekben meghívott fellépõk kötik le figyelmünket, még akkor is, ha jó esetben valóban lekötik. Ez a különbségtétel hiányzott az ifjúsági klubok számára egykor felfedezett „klub körmûsorok” megalkotóiból, amelyekkel nem kis részt vállaltak magukra az ifjúsági klubok szellemi kiüresedésében. Aktív társaságszervezõkbõl, passzív befogadókká silányították a klubokba járó fiatalok többségét, akik nem vették észre idõben, hogy a „gondoskodó” felnõttek manipulációjának áldozataivá válnak.


2007. 12. 13.

12:18

Page 51

Ezen mit sem változtat az a tény, hogy maguk a „gondoskodók” sem ismerték fel, mit tesznek a legnagyobb jóindulattól vezérelve. Ezt a fogalmi különbségtételt meg kellett tennünk a szabadidõs funkciókkal összefüggõ álláspontok áttekintése elõtt. (20. ábra) A professzionális szabadidõs funkciójú helyekrõl (ahol programokkal várják õket) minden megkérdezettnek volt a szükséglet skálán megjelölhetõ ítélete. Lakóhelye közelében teljesen feleslegesnek tartotta az ilyen terepeket 25 fiatal, így a megvalósulásról 575 válasz állt a rendelkezésünkre. Praktikusan itt is elhanyagolható nagyságú csoportnak találtuk az „alig van szükség rájuk” álláspont képviselõit. Az már kevésbé elhanyagolható, hogy az e szempontból alig igényes kis csoport megvalósulás index értéke még a közepes mértéket sem érte el. A fordulópont most is a „közepesen szükséges” ítélet képviselõihez kapcsolódik. E számottevõ körben az elégedettség/elégedetlenség index már a negatív tartományhoz tartozik. Az olló az egyre számosabb,


magas igényszintû csoportok esetében tovább nyílik, és az elégedetlenség a kérdezhetõk többségét (55%) kitevõ, legigényesebb körben ismét két skálafoknál nagyobb mértékû lesz. Az itt látott szükséglet, megvalósulás és elégedetlenség szerkezethez meglehetõsen hasonló képet találunk a szabadidõs funkciópár másik tagjánál, az önszervezõ szabadidõs szerepkörû helyek esetében. Ez azt jelzi, hogy a zuglói fiatalok az interjúk során jól felismerték, egymáshoz közeli funkciópárról kérdezzük õket. Az egymáshoz kapcsolódó funkciópár elemei közötti megkülönböztetést mindössze az mutatja, hogy egy kevéssel többen képviselték a „nagyon szükséges” álláspontot. A páros szerepköröknek a válaszadói magatartásban megjelenõ összekapcsolása egyben annak is a jele, hogy a körülírásban megjelölt funkciókat a kérdés szándékával azonos módon értették. Nézzük, milyen is a funkciópár nyilvánvalóan azonosított, másik oldaláról kirajzolódó kép. (21. ábra)

20. ábra. A szükséglet mértéke és a megvalósulás a professzionális szabadidõs funkció esetében (N = szükséglet szintenként változó, szükséglet skálafok, illetve megvalósulás x)

21. ábra. A szükséglet mértéke és a megvalósulás az önszervezõ szabadidõs funkció esetében (N = szükséglet szintenként változó, szükséglet skálafok, illetve megvalósulás x)

2007 / tél


51


2007. 12. 13.

12:18


Page 52

Az önszervezõ szabadidõs funkciójú terepekrõl, a szükségesség kérdésében ismét minden megkérdezettnek volt álláspontja. Közülük a megvalósulásról 577 fiatalt kérdezhettünk, 23 társuk teljesen feleslegesnek tekintette az ilyen szerepû helyeket. Az alacsony elvárási szintûek csoportjában ismét igényei feletti megvalósulás indexet találtunk, és a fordulópontig enyhén emelkedett a megvalósulás ítéletek súlyozott átlaga. Az elsõ számottevõ nagyságú csoport most is a közepes szükséglet mellett alakult ki, tagjai praktikusan azonos szintû megvalósulásról beszéltek. Az eléggé, illetve nagyon szükséges álláspontú csoportokban elvárásaik alatti megvalósulást érzékeltek, elégedetlenségük igényeik emelkedése mentén nõtt. Ezt eddig is jellemzõnek találtuk: a magasabb elvárásokhoz rendre növekvõ elégedetlenség társult. A lokálisan elérhetõ, önszervezõ szabadidõ funkciójú helyek esetében az érintett fiatalok 85 százalékánál 1,1 és 2,65 skálafok mértékû elégedetlenséget találtunk. Ez azt jelenti, hogy a kérdezhetõk elsöprõ többsége mélyen igényei alattinak találta a létezõ helyek, intézmények által kínált lehetõségeket. Bátran állíthatjuk, lakóhelye környékén a zuglói fiatalok töredéke talált olyan intézményt, amelyben akár profik, akár önmaguk a szabadidõ tartalmas kitöltésének esélyeit megteremthetnék. Újra emlékeztetnünk kell: a lokalitás a legfiatalabbak körében kiemelkedõ fontosságú. A figyelemmel kísért, segítõ funkciópár esetében csak az alacsony elvárásúaknál találtunk az eddigiektõl eltérõ alapszerkezetet, de jelentõsen csökkent a megvalósulásról kérdezhetõk köre: (22. ábra)

A professzionális segítõ funkciójú helyek (olyan hely, ahol hozzáértõk tudnak segíteni nehéz helyzetekben) kapcsán egy megkérdezett kivételével mindenki elmondta álláspontját a szükségességrõl. A 10 százaléknyi „teljesen feleslegesek” válasz miatt a megvalósulásról csak 538 ítéletet ismerünk. Ez jelzi, hogy ettõl a funkciótól kezdve olyan terepek index szerkezetével foglalkozunk, amelyek egy számottevõ kör számára kevésbé voltak beláthatóak, mint az eddigi két funkciópár elemei. Az összkép ilyen változásán túl a részletek is eltérõen alakultak. Az ilyen szerepû helyeket fontosnak alig tekintõ mikrocsoport esetében sem láttunk közepes környéki megvalósulás indexet (az eddigi négy funkciónál ilyen ítéletei voltak a legalacsonyabb elvárás szintûeknek). Emiatt itt már nem beszélhetünk fordulópontról sem, hiszen praktikusan nincs olyan igényszint, amelyhez érdemi mértékben magasabb megvalósulás indexek tartoznának. A vonaldiagram két ága rohamosan távolodik egymástól. A legjelentõsebb csoport, az ilyen helyek „nagyon szükségesek” álláspontúak esetében már közel három skálafok az elégedetlenség mértéke. Ez a számunkra azt jelenti, hogy helyben a mégoly alacsony elérési küszöbûnek szánt, professzionális segítõ szerepkörû hely (intézmény) sem érhetõ el a zuglói fiatalok többsége számára. Lehet, hogy az Ifjúsági Tanácsadó Iroda bizonyos szolgáltatásait „kitelepíti” iskolákba és pl. lakótelepi helyszínekre, de ha ezt meg is teszi, akkor arról nem tudnak az érintettek. Az így jellemezhetõ szükséglet és megvalósulás ítéletekhez áll a legközelebb az önsegítõ

22. ábra. A szükséglet mértéke és a megvalósulás a professzionális segítõ funkció esetében (N = szükséglet szintenként változó, szükséglet skálafok, illetve megvalósulás x)

52


2007 / tél


2007. 12. 13.

12:18

Page 53

Ifjúsák és társadalom 23. ábra. A szükséglet mértéke és a megvalósulás az önsegítõ funkció esetében (N = szükséglet szintenként változó, szükséglet skálafok, illetve megvalósulás x)

funkciójú terepekrõl megismert kép. Ismét a funkcióközelség felismerésének lehetünk tanúi, miközben a korábbi funkciópároktól a következõ grafika is jelentõsen különbözik. (23. ábra) Az önsegítõ szerepû helyekrõl a szükséglet kapcsán 599 megkérdezettnek volt álláspontja, és a funkciópár elõbbi tagjánál egy kissé szûkebb (528 személyes) kört kérdezhettünk a megvalósulásról. Az eltérés abból adódik, hogy a kortárssegítõ funkciójú terepekrõl 71 személy úgy vélekedett: azok „teljesen feleslegesek”. Most is elhanyagolható a közel igénytelennek tekinthetõ csoport terjedelme, és körükben is éppen átlépi az „alig megfelelõ” szintet a megvalósulás index mértéke. Mindhárom további elvárás szinthez közepes alatti megvalósulás indexek kapcsolódnak, a legnagyobb csoportot jelentõ, „nagyon szükségesek” álláspont esetében már egy hajszállal az „alig megfelelõ” ítélet alatt marad a megvalósulás index. Ily módon az önsegítõ funkciójú helyeknél az elvárások és a megvalósulásról szerzett tapasztalatok minden korábbinál távolabb állnak egymástól. A különbséget a rekordnak tekinthetõ, három skálafoknál is nagyobb elégedetlenség jelzi. A praktikum nyelvére fordítva ábránk arról ad áttekintést, hogy a hasonló élethelyzet miatt minden szakértõnél könnyebben meghallgatható (nem állítjuk, hogy könnyebben követhetõ) kortárs segítségnyújtásnak Zuglóban alig látják a lehetséges terepeit a megkérdezett fiatalok. A Petõfi Csarnokban több mint egy évtizedig mûködött a Kapocs Ifjúsági Önsegítõ Szol-

gálat, amely alapítványi keretek között kialakította az önsegítés egy lehetséges szisztémáját. Ezt éppen az elmúlt két évben igen közel került a teljes ellehetetlenüléshez, mivel a Pecsa új vezetése úgy ítélte, ebben az intézményben nincs hely a mûködéséhez. Idén év elejétõl a Kapocs a Józsefvárosban új körülmények között folytatja munkáját, de ez már végképp nem zuglói történet. Egészében véve a válaszokból kirajzolódó kép nagy pontossággal írja le azt, ami az ifjúkori önsegítés esélyeirõl más tapasztalatokból tudható: a városrészben nem beszélhetünk ennek intézményesült, vagy legalább helyszínhez kapcsolható módjáról. Spontán tanács és segítségkérés nyilvánvalóan létezik a fiatalok körében, de olyan hely, ahova bajaikat elvihetik a korábbinál kevésbé létezik. Tudjuk, a Pecsa fõvárosi intézmény, a városrész önkormányzatának nincs esélye az ottani történések befolyásolására, de arról célszerû lenne gondolkozni, vajon vannak-e átvehetõ, folytatható tapasztalatok a sokáig mégis ide kötõdõ önsegítõ munkában. Az áttekintés végén az egyetlen páratlan terep, a kirekesztõ funkciójú hely (ahol csak az fordul meg, akit õk – a fiatalok – szívesen látnak) megítélését kell értelmeznünk. (24. ábra) Az eddigi funkciópárokhoz hasonlóan a szükségletrõl közel teljes körû állásfoglalások álltak rendelkezésünkre, az 595 válaszból viszont 76 szerint az ilyen helyek teljesen feleslegesek. Ennek nyomán a megvalósulás indexhez mindössze 519 ítéletet használhattunk. Ez a teljes sorozat legalacsonyabb elemszáma. A válaszkeret azt jelzi, az exkluzivitás kevésbé

2007 / tél


53


2007. 12. 13.

12:18

Page 54

Ifjúsák és társadalom 24. ábra. A szükséglet mértéke és a megvalósulás a kirekesztõ funkció esetében (N = szükséglet szintenként változó, szükséglet skálafok, illetve megvalósulás x)

mozgatta meg a megkérdezetteket, mint a három eddigi funkciópár. A legkisebb csoport még mindig a 3 százalékos hibahatár alatti, ezért a véletlen mûvének tekinthetjük. A megvalósulással kapcsolatos ítéleteik éppen átlépik az „alig megfelelõ” szint mértékét, így az alacsony elvárásokhoz kapcsolódó megvalósulás index éppen észrevehetõ elégedettséget jelez. A továbbiakban a megvalósulás minden csoportban távolodik a szükséglet szintjétõl, tehát a két ítélet eltérései mindvégig a negatív tartományban haladnak, elégedettség helyett most is elégedetlenségrõl kell beszélnünk. Úgy látjuk, hogy az idegenkedés ellenére számottevõ az elzárkózást, a kirekesztést magasra értékelõk súlya, bár lényegesen kisebb, mint az esetenként négyszázhoz közelítõ „nagyon szükséges” álláspontú csoportoké. A kérdésünkben szereplõ körülírás valamivel enyhébb, mint a „belépés csak klubtagoknak” vagy „zártkörû” jelzéssel ellátott helyek címkéi, de mégis a kívülállók elutasítását jelenti. A legmagasabb szükséglet szintûek esetében az elégedetlenség mértéke nagyobb, mint a kapcsolati és a szabadidõs funkcióknál. Ezt a mértéket csak a segítõ funkciójú helyekkel kapcsolatos elégedetlenség haladja meg. Egészében véve azt kell mondanunk, hogy a megkérdezettek – berzenkedésükkel együtt is – hajlanának a kirekesztésre, de erre kevéssé találnak alkalmas helyeket Zuglóban. A megvalósulás eltérõ megítélésének áttekintéséhez azért választottuk a szükséglet mértéke szerint kialakult csoportok álláspontjait, mert így a megkérdezettek mindkét ítélete szerephez jutott az összkép kialakításában.

54


2007 / tél

Természetesen megnéztük a szocio-demográfiai tagoltság mentén lehetséges kapcsolatokat is, de nem találtunk olyan tényezõt, amely alapján érdemi eltérésû csoportálláspontok lennének. Egy ezektõl jelentõsen különbözõ változó, a stabil találkozóhelyek esetében viszont érdemi eltéréseket láttunk a kapcsolattartó funkciójú helyek kapcsán. Ezek annyira hangsúlyossá teszik mindazt, amit a törzshelyek és a lakóhely távolságáról korábban már láttunk, hogy ez esetben nem kerülhettük meg a tagolt eredmények értelmezését. A fejezet lezárásaként most következzen a törzshelyek távolságának és a kapcsolattartó szerepû helyek index értékeinek összefüggését áttekintõ 25. ábra. Azt már korábban áttekintettük, hogy a stabil találkozóhelyek az életkorban elõre haladva egyre távolabb vannak a lakóhelytõl. Ennek értelmében a 25. ábrán figyelemmel kísérhetõ összefüggésnek az életkori csoportokkal is kapcsolata van. A közeli törzshelyek inkább a fiatalabbakat érintik, a távolabbiak pedig az idõsebbeket. Ezt a viszonyt érdemes szem elõtt tartanunk, amikor a kapcsolatápoló szerepû helyek megítélésének és a stabil találkozóhelyek távolságának kapcsolatát szemléljük. Elsõként arra érdemes figyelnünk, hogy a szükséglet index mértéke mindhárom csoportban meghaladja a megvalósulás indexet. Az eltérés egyaránt a negatív tartományba esik, így minden csoportnál elégedetlenség indexet találunk. Ez jellemzi a kapcsolat egészét. Az átfogó kép részmozzanataira koncentrálva azt látjuk, hogy a legkisebb csoportot a pár perc alatt elérhetõ stabil találkozóhelyûek adják. A kapcsolatápoló funkciójú helyeket a


2007. 12. 13.

12:18

Page 55


25. ábra. Szükséglet, megvalósulás és elégedetlenség indexek a kapcsolatápoló funkció esetében, a törzshelyek és a lakóhely távolsága szerint (N = 174, x)

jelentõs és a nagyon szükséges szintek közé helyezik el, megvalósulásukat pedig a közepes és az eléggé megfelelõ ítéletek közé. Elégedetlenségük éppen meghaladja az egy skálafokot. A törzshelyek távolságát tartalmazó kategóriatengelyen egy lépést haladva az elsõnél terjedelmesebb csoport ítéleteit láthatjuk. Ide azok tartoznak, akiknek törzshelyük felkeresésekor a kerületnek egy lakásuktól távolabb esõ pontjára kell eljutniuk. E csoport tagjai a kapcsolatápoló funkciójú terepeket szükségesebb, de kevésbé megvalósult igénynek jellemezték. Az oszlopdiagram negatív tartományában látható elégedetlenség indexük azt jelzi, hogy kevésbé elégedettek, mint a közeli törzshelyû csoporthoz tartozók. A harmadik csoportot azok alkotják, akiknek más kerületben van a törzshelyük. Õk a kapcsolatápoló szerepû helyek szükségességét a két elõbbi csoport ítéletei közé helyezték, viszont a megvalósulást minden társuknál sötétebben mérlegelték. Ne feledjük: kérdésünk

úgy hangzott, hogy mennyire tartja megfelelõnek azt, ahogyan a környéken ezek a helyek megtalálhatóak. Akik nemhogy a környéken, de a kerület más pontján sem érik el törzshelyüket, erre a kérdésre érthetõ módon csak ilyen ítéletekkel válaszolhattak, ha saját tapasztalataikból indultak ki. Látjuk, ezt tették. Összegzésként azt kell mondanunk, hogy az egyre távolabbi törzshely, egyre fokozódó elégedetlenséget váltott ki a kapcsolatápolás helyi lehetõségeit mérlegelõ fiatalokból. Korábban már körbejártuk azt, hogy a döntõ többségnek nincsenek kapcsolatápolásra alkalmas törzshelyei, és akiknek van, azoknak is inkább lakóhelyüktõl távolabb áll rendelkezésükre ilyen találkozóhely. Most azt az elégedetlenséget követhettük figyelemmel, amely a találkozásra alkalmas közeli helyek hiányából fakad. Eredményeink alapján az Önkormányzat számára két, összetartozó következtetést fogalmazhatunk meg a fejezet végére: 1. minden lehetséges módon kezdeményezni kell, 2. minden máshonnan érkezõ kezdeményezést segíteni kell a kapcsolatápoló funkció megvalósítására alkalmas helyek kialakításában.

Tíz lehetséges önkormányzati intézkedés megítélése

Tíz olyan elképzelhetõ intézkedésrõl kértünk állásfoglalásokat, amelyek mindegyike szerepelhetne az Önkormányzat ifjúsági cselekvési tervében. Ezek kapcsán kétféle mérlegelési lehetõséget kínáltunk kérdõívünkben. Elsõként azt kértük: egyenként ítéljék meg mindegyiket, vajon mennyire lennének hasznosnak a kerületben élõ fiatalok számára. Ezt követõen a már ismerõs intézkedések közül annak az ötnek a kiválasztását kértük, amelyek a leginkább segíthetik a zuglói fiatalok felnõtté válását, önálló életkezdését. A kétféle ítéletalkotáshoz az alábbi intézkedéssorozatot kínáltuk mérlegelésre: 1 Ifjúsági információs pontok létesítése a kerületi iskolákban, és a fiatalok által gyakran felkeresett intézményekben, közterületeken, ahol a fiatalokat érintõ internet

2007 / tél


55


2007. 12. 13.

12:18

Page 56

Ifjúsák és társadalom 2

3

4

5

6

7

8 9

10

tartalmakhoz az érdeklõdõk ingyen hozzáférhetnek. A kerületben mûködõ mûvelõdési intézmények célzott támogatása, annak érdekében, hogy a fiatalok által megkedvelhetõ találkozóhelyek, klubok, elkülönült ifjúsági „fészkek” jöhessenek létre. Olyan ifjúsági klubok „fészkek” megalakításának segítése, amelyek lehetõvé teszik, hogy a fiatalok lakóhelyük közelében társaságot találjanak, új ismeretségeket köthessenek, alkalmuk legyen az önszervezõdésre. Olyan ifjúságsegítõ szakemberek képzésének anyagi támogatása, akik képesek a kerületben élõ fiatalokkal jó kapcsolatot kialakítani, gondjaikat megismerniés azok megoldásához tanácsot, szükség esetén hatékony segítséget adni. Olyan lakástámogatási rendszer kialakítása, amely hatékonyan segíti akerületben élõ fiatal házasok elsõ önálló lakásának megszerzését, biztosítja a továbblépés feltételeit. A külföldi tanulás, munkavállalás lehetõségeivel kapcsolatos információs szolgáltatás és a fiatalok ilyen törekvéseinek gyakorlati segítése, például a nyelvtanulásban, a kapcsolatfelvételben. Olyan ifjúsági ösztöndíjak alapítását kezdeményezi, amely a kerületben élõ nehéz helyzetû, tehetséges fiatalok tanulmányainak támogatásába bevonja a kerületben mûködõ vállalkozásokat. Zuglói „Ifjúságért Díj” alapítása, azok munkájának elismerésére, akik kiemelkedõ munkát végeznek a kerületben élõ fiatalokért. A Zuglóban mûködõ iskolákban legyen rendszeres tájékoztatás a fiatalok életmódjában elõforduló egészségkárosító tényezõk kockázatairól, elkerülésük lehetõségérõl és az ehhez helyben elérhetõ tanácsadásról, segítségrõl. A Zuglóban mûködõ iskolákban legyen ifjúságsegítésben járatos szakember, aki képes hatékonyan fellépni a családon belüli erõszak diák áldozatainak érdekében.

A sorozat tagjait tartalmazó kártya mellé egy „osztályozó” kártyát is adtunk a megkérdezetteknek, amelyrõl az alábbi ítéleteket választhatták ki:

56


2007 / tél

1 Ez érdemben nem használna a zuglói fiataloknak. 2 Ez közepesen hasznos lenne a zuglói fiatalok egy része számára. 3 Ez közepesen hasznos lenne majdnem minden zuglói fiatal számára. 4 Ez nagyon hasznos lenne a zuglói fiatalok egy része számára. 5 Ez nagyon hasznos lenne majdnem minden zuglói fiatal számára. A válaszlehetõségek a hasznosság három kategóriájának és az érintettek körének két meghatározását tartalmazták. A két dimenzió kombinációi olyan ötfokú sorozatot képeztek, amelyben a „nem használna” ítélet értelemszerûen nem tartalmazta az érintettek körének kiterjedését. Szemre közeli az iskolai osztályzatokhoz, ezért joggal várhattuk, hogy használata nem okoz gondot a megkérdezetteknek. Ezt a várakozásunkat a mindössze 29 „nem tudja”, „nem szeretne válaszolni” reagálás messzemenõen igazolta. Három eset kivételével 1% alatt maradt e válaszok elõfordulása. Eredményeink közül elsõként a felnõtté válást leginkább segítõ intézkedések összegzett, tehát öt válasz nyomán kialakuló fontossági sorrendjét tekintjük át. A megkérdezetteknek ez a választás sem okozott jelentõsebb gondot, az öt választási lehetõségben együttvéve 90 alkalommal választották a „nem tudja”, „nem szeretne válaszolni” lehetõségeket, amely az összes válasz 3 százalékának felel meg. Egyáltalán nem volt olyan megkérdezett, aki már az elsõ választási lehetõségre sem szeretett volna válaszolni, és mindössze egy fiatal mondta, hogy nem tud válaszolni. Így a lehetséges 3000 választás 3 százaléka hiányzik a kiválasztott intézkedések rendezett sorából: A felnõtté válást leginkább segítõ önkormányzati intézkedések (N = 600,% S5)*

a lehetséges intézkedés

1 Hatékony lakástámogatási rendszer kialakítása… 2 A külföldi tanulás, munkavállalás információs és gyakorlati segítése… 3 A kerületi mûvelõdési intézmények támogatása, ifjúsági klubok, „fészkek” létrejöttéért.

% S5 81 67 52

* A rendezett sor végösszege meghaladná a 100 százalékot, mivel a megkérdezettek többsége élt az öt választás lehetõségével.


2007. 12. 13.

12:18

4 Ifjúsági ösztöndíjak alapítása a kerületben mûködõ vállalkozások bevonásával… 5 A lakóhelyhez közeli ifjúsági klubok „fészkek” megalakításának segítése… 6 Ifjúsági információs pontok létesítése, ahol az Internet tartalmak ingyen elérhetõek… 7 Az iskolákban legyen tájékoztatás az egészségkárosító tényezõkrõl, elkerülésükrõl… 8 Ifjúságsegítõ szakemberek képzésének anyagi támogatása… 9 A családon belüli erõszak diák áldozatait az iskolákban hatékony szakember… 10 Zuglói „Ifjúságért Díj” alapítása, azok munkájának elismerésére, akik…

Page 57


51 51 50 44 42 32 15

A felkínált tíz intézkedést a megkérdezettek (jól elkülöníthetõ módon) eltérõ fontosságúaknak tekintették. Ennek érzékeltetésére három cezúrával négy sávra osztottuk a sorozatot. Az elsõ sávban két olyan intézkedést találunk, amelyet a fiatalok mérlegelése alapján bátran „felsõháznak” nevezhetünk. Ezek: a hatékony lakástámogatási rendszer, és a külföldi tanulás, munkavállalás segítése. A hatékony lakástámogatási rendszer, amely érdemben segítheti a fiatalok elsõ önálló lakáshoz jutását, szinte alig kíván kommentárt. A lakáshitelek feltételrendszerének szigorítását követõen a fiatalok között elvétve akadnak olyanok, akik önerõbõl, hoszszú távú eladósodás nélkül képesek saját otthonaik megszerzésére. A bankok változatos lakáskölcsön-konstrukciói szemre igen csábítóaknak tûnhetnek, de csak addig bizonyulnak olyan jónak, mint amilyennek ígérik ezeket, ameddig a hitelfelvevõk kereseti lehetõségei még átmenetileg sem romlanak. Ezt a feltételt pedig inkább remélni lehet, mint annak hosszú távon, folyamatosan megfelelni. Ilyen viszonyok között minden segítséget, amely egy kissé egyengeti az önálló lakás megszerzésének buktatókkal kikövezett útját, joggal tekintenek igen fontosnak. A sáv másik eleme a külföldi tanulás, munkavállalás információs és praktikus segítése. Azt már korábban áttekintettük, hogy a fiataloknak csak szûk kisebbsége élt ilyen lehetõségekkel, sõt még fantáziáikat is erõsen öncenzúrázzák. A külföldi tanulás legfontosabb hozadéka az itthoni elhelyezkedési esélyek emelkedése, kevéssé elhanyagolható „mellékterméke” pedig, az idegennyelv ismeret elmé-

lyítése, a nyelvhasználat rutinossá, gördülékennyé válása lehet. A külföldi munkavállalástól viszont az itthoni életesélyek javítását, a lakásvásárlás, vagy más nagy értékû vásárlások (pl. személyautó) könnyebbé tételét várják elsõsorban. Ez így volt az uniós csatlakozás elõtt is, és azóta sem változott sokat. Mindez a többség esetében érvényes, mellettük mindig akad olyan kisebbség, amely nem ezt várja, hanem a kinti letelepedés esélyét látja a külföldi tanulásban, munkavállalásban. Emlékeztetõül felidézzük, hogy a külföldi munkavállalás valós, illetve elképzelt célországainak sorát Anglia, Németország és Ausztria vezeti, a tanulás esetében pedig Anglia, Németország és Franciaország bizonyultak a legvonzóbbaknak. A második fontossági sávba – gyakorlatilag azonos arányú választásokkal – négy lehetséges önkormányzati intézkedést soroltak a fiatalok. Az 52–50% közötti említési arány azt jelzi, hogy ezeket szinte egyformán fontosnak tarják, és ítéleteikben az elsõ sávtól erõsen, a harmadik sávtól kevésbé, de megkülönböztetik. A kerületi mûvelõdési intézményekben kialakítandó ifjúsági klubok, „fészkek” támogatásának fontosságát a megkérdezettek most látott válaszain (52%) túl az hangsúlyozza, hogy olyan fiatalok tartották ennyire fontosnak, akik törzshelyeiket jellemezve elvétve említettek mûvelõdési, ifjúsági házakat. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a kapcsolati és a szabadidõs funkciójú helyek iránti magas szükséglet mellett az ilyen helyek lokális elérhetõségével nagymértékben elégedetlenek. Úgy gondoljuk, hogy ez a háttér különös nyomatékot ad az ilyen intézkedés nagyarányú választásának. A helyi vállalkozókkal-vállalkozásokkal összefogásban alapítandó ifjúsági tanulmányi ösztöndíjakat közel ilyen arányban (51%) sorolták a legfontosabb tennivalók közé. Az erre irányuló önkormányzati kezdeményezés nem lenne új felfedezés. A magyar oktatástörténet több olyan kisebb-nagyobb tõkeerejû vállalkozót ismer, akik nehéz helyzetû, tehetséges fiatalok kitaníttatását támogatták, szüleiket ösztönözték, hogy indítsák el gyermeküket a segítség nélkül elérhetetlennek tûnõ magasabb képzettség megszerzése felé. Ez a világ más pontjain is gyakori eljárás, legismertebb

2007 / tél


57


2007. 12. 13.

12:18


Page 58

példája talán a Ford ösztöndíj, amely kiemelkedõ tehetségû magyar szakemberek tanulmányait is segítette, segíti. Egy ilyen önkormányzati kezdeményezés – a megfelelõ partnerek megtalálásával, meggyõzésével – akár középiskolások, akár felsõfokon tanulók számára eredményezhet helyi támogatást, a lokálpatrióta cselekvés példaértékû megoldásait hozhatja létre. Azonos súllyal sorolták a legfontosabb elképzelhetõ intézkedések közé a lakóhelyhez közeli ifjúsági klubok, „fészkek” megalakításának önkormányzati segítését. Felesleges lenne önismétléseket sorolnunk, a lakóhely közeli, kapcsolatápoló-kapcsolatépítõ helyek kérdését az elõzõ fejezetben részletesen tárgyaltuk. Arra viszont érdemes figyelnünk, hogy most, más közelítésben is ilyen nagy jelentõséget tulajdonítottak a megkérdezettek a lokális társas lehetõségeknek. Tették ezt úgy, hogy hasonló szerepû helyek kedvéért a kerületi mûvelõdési intézmények támogatását is a legfontosabbak közé sorolták. A második fontossági sáv utolsó eleme még mindig 50 százalékos támogatást kapott. Az Internet tartalmak ingyenes elérését biztosító, ifjúsági információs pontok létesítése szintén nem új keletû, de a fiatalok felének álláspontja szerint a legfontosabbak közé tartozik. Mit jelez az intézményekben, illetve közterületen létesítendõ információs pontok ilyen súlya? Szerintünk azt, hogy a fiatalok ismerik az elektronikus tájékozódás lehetõségeit, elõnyeit és sokan úgy ítélik: társaik egy része nem vagy nehezen éri el a világhálót. Ez utóbbi miatt a nyilvános és ingyenes Internet kapcsolat zuglói lehetõségeinek kialakítását, magas arányban sorolták az Önkormányzat jelentõs jövõbeli intézkedései közé. Együttvéve az életkereteket biztosító lakás megszerzésének támogatásától a legkorszerûbb tájékozódás elõsegítéséig tart a legfontosabb intézkedések sorozatának két olyan sávja, amelyet legalább a megkérdezettek fele megemlített. Nem állítjuk, hogy a kérdésünkben szereplõ további elemek jelentéktelenek, (ha ilyennek tartanánk ezeket, akkor nem kerültek volna kérdõívünkbe), de a megkérdezettek egyre szûkülõ köre tekintette azokat a felnõtté válást, az önálló életkezdést leginkább segítõ önkormányzati lépésnek.

58


2007 / tél

Szükségesnek tartjuk annak áttekintését, hogy a megkérdezettek körében kialakult-e, és ha igen, milyen mértékû konszenzus az egyes intézkedések fontosságáról, és az érintettek körérõl. Elemzésünkben az egyes intézkedésekkel összefüggõ konszenzust vagy megosztottságot az „osztályozó” skála bemutatásakor már ismertetett, két dimenzió szerint elkülönítve végezzük. Elõbb arra figyelünk, hogy egy intézkedés „fontosságát” milyennek tartották a fiatalok, majd arra, miképp vélekednek az adott intézkedés „haszonélvezõinek” körérõl. Konszenzusnak, a megkérdezettek közötti egyetértésnek az álláspontok kétféle megoszlását tekintjük. Erõs konszenzusról beszélünk akkor, ha egy kérdésben 25:75 százalékos véleményeltérést látunk. A ± 3% hibahatár figyelembe vételével ez kissé módosul és a 22– 28:72–78 százalékos sávok bármely értékének elõfordulását erõs egyetértésnek tekintjük. Közepes konszenzusról akkor beszélünk, ha a 34:66 százalékos arány helyett, a 31–37:63– 69% sávokat látjuk egy válaszmegoszlásban. Ezzel ellensúlyozzuk a néhány százalékos válaszok figyelembe vételébõl adódó hibákat. Az így meghatározott határok figyelembe vételével hat önkormányzati intézkedés esetében figyelünk a megkérdezettek egyetértésének mértékére. Ezek a fontossági sorozat elsõ két sávjának elemei. A minden intézkedésnél fontosabbnak tekintett hatékony lakástámogatási rendszer kapcsán ezt a képet láttuk (26. ábra). Ezt az intézkedést a fiatalok 5 százaléka tekintette közepesen hasznosnak, elsöprõ többségük (95%) viszont nagyon hasznosnak ítélte. A zuglói fiatalok egy részénél érvényesülõ hatókörûnek mindössze 26% gondolta. A minden továbbinál jelentõsebb, 74 százalékos többség azonban feltételezte, hogy majdnem minden fiatal számára hasznos lenne egy ilyen intézkedés. Azt mondhatjuk, hogy a fontossági sor „felsõházának” vezetõ elemét a megkérdezettek egyaránt erõs konszenzussal tartották nagyon hasznos, és majdnem minden Zuglóban élõ fiatalt érintõ lépésnek (27. ábra). A külföldi tanuláshoz, munkavállaláshoz nyújtható információs szolgáltatást és gyakorlati segítségnyújtást közepesen hasznosnak vélte 10%, nagyon hasznosnak pedig 90%. Ez kétségkívül erõs egyetértést jelent. Ez az intézkedés


2007. 12. 13.

12:19

Page 59

Ifjúsák és társadalom 26. ábra. A hatékony lakástámogatási rendszer súlya és hatóköre (N = 600,%)

27. ábra. A külföldi tanulás, munkavállalás információs és gyakorlati segítésének súlya és hatóköre (N = 600,%)

28. ábra. A mûvelõdési intézményekben létrehozandó ifjúsági klubok, „fészkek” támogatásának súlya és hatóköre (N =600,%)

2007 / tél


59


2007. 12. 13.

12:19


Page 60

35% szerint a Zuglóban élõ fiatalok egy részét érintené, és 65% majdnem minden zuglói fiatalra kiterjedõ hatókörûnek vélte. Ebben a dimenzióban közepes mértékû konszenzust láttunk. (27. ábra) A mûvelõdési intézmények támogatását ifjúsági találkozóhelyek kialakításában 13:87 százalékos arányban tartották közepesen, illetve nagyon hasznos intézkedésnek. Ezek az értékek eleget tesznek az erõs egyetértés határértékeinek. A fiatalok egy részének, illetve majdnem minden fiatalnak hasznos lépés lenne 44, illetve 56% szerint. Így a hatókör dimenziójában a közel egyenlõ arányú álláspontokat nem tekinthetjük konszenzusnak, ez az intézkedés megosztotta az ítéleteket (28. ábra). A helyi vállalkozások bevonásával alapítandó ifjúsági ösztöndíjak kezdeményezését a megkérdezettek 89 százalékának álláspontja nyomán inkább nagyon hasznos intézkedésnek tartották. Mindössze 11% vélekedett úgy, hogy ez a lépés közepesen lenne hasznos az itt élõ fiataloknak. Ítéleteiket erõsen konszenzusos véleménynek kell tartanunk. A hatókör dimenziójában viszont megosztott álláspontokkal találkoztunk, 43:57 arányban tekintették a zuglói fiatalok egy része, illetve majdnem minden fiatal számára hasznosnak. A „nehéz helyzetû” megszorítás sokakra nem illik, ez eleve kizárja a fiatalok egy részét az így támogathatók körébõl. A lakóhelyi ifjúsági klubok, „fészkek” megalakításának segítését 16:83 százalékos arányban ítélték közepesen, illetve nagyon hasznos lépésnek. Az álláspontok erõs konszenzust tükröznek. Az intézkedés haszonélvezõinek körét 36% a zuglói fiatalok egy részében jelölte meg, 63% viszont úgy gondolta: ez majdnem minden itt élõnek kedvezõ lenne. Ez közepes erõsségû konszenzus (30. ábra). A fiatalok információigényének kielégítésében szerephez jutó, nyilvános és ingyenes internet kapcsolatot jelentõ információs pontok létesítése az ítéletekben 12:87 arányban lenne közepesen, illetve nagyon hasznos intézkedés. Ebben erõs egyetértésre jutottak a megkérdezettek. Az érintettek körérõl 37% úgy gondolta: az ilyen lehetõség Zuglóban a fiatalok egy részét érinti, 62% szerint majdnem minden zuglói ifjúnak hasznos lenne. Az aránykülönbség éppen kieseik a közepes kon-

60


2007 / tél

szenzus sávos határértékeibõl, így a megkérdezettek megosztott állásfoglalásának kell tekintenünk. A fontossági sor elsõ két sávjának minden eleme kapcsán erõs konszenzust találtunk az intézkedések súlyát illetõen. A másik dimenzióban mindössze egyetlen intézkedés váltott ki erõs egyetértést, két alkalommal közepes erõsségû konszenzust láttunk, és három esetben pedig megosztott állásfoglalásokat váltottak ki kérdéseink. Együttvéve azt láttuk, hogy a fontossági sorban kifejezõdõ ítéletek jól tükrözik az egyenkénti mérlegeléssel adott válaszokban tetten érhetõ tendenciát. Hozzá kell tennünk, a sorozat további négy eleménél a hasznosságot hasonlóan erõs konszenzussal ítélték meg a fiatalok, a hatókörrõl viszont minden esetben megosztott álláspontok születtek. Nem hallgathatjuk el, hogy dolgozatunk megvitatásának elsõ körében több kolléga álláspontját is kikértük. Kisebb súlyú kritikai észrevételek mellett egy esetben kaptunk olyan kérdést, amely további adatértelmezést igényelt. A fontossági sor elsõ eleme kapcsán az ítéletek életkori csoportok mentén feltételezhetõ eltéréseirõl kérdezett. Hipotézise úgy szólt, hogy a fiatalabbakat a lakástámogatásra irányuló intézkedések talán kevésbé érintik, míg a felsõ korcsoportok fokozottan érdekeltek lehetnek ilyen önkormányzati intézkedés megszületésében. Erre a kérdésre csak akkor válaszolhattunk, amikor ismét áttekintettük a korcsoportok szerinti ítéleteket. Úgy láttuk, hogy a négysávos ítéleti sor felsõ sávjának két eleme minden korcsoportban változatlanul vezeti az ítéletek sorozatát, viszont találtunk kor szerint értelmezendõ elmozdulásokat. A teljes sorozat közlését nem láttuk indokoltnak, hiszen a két vezetõ intézkedés a „helyén maradt”, viszont az ítéletek korcsoport szerinti arányeltéréseit bemutatjuk (32. ábra). Oszlopdiagramunk alapján két olyan tendenciát különíthetünk el, amelyeket a teljes mintából képzett sorozat nem tett hozzáférhetõvé. Elsõként a minden korcsoportban legfontosabbnak tekintett két intézkedés emelkedõ fontosságát a 25. életévig. A sor elsõ és második elemét kiemelõ választások nem párhuzamosan emelkednek. A hatékony lakás-


2007. 12. 13.

12:19

Page 61

Ifjúsák és társadalom 29. ábra. A helyi vállalkozások bevonásával alapítandó ifjúsági ösztöndíjak súlya és hatóköre (N = 600,%)

30. ábra. Segítség a lakóhelyi ifjúsági klubok, fészkek megalakításához súlya és hatóköre (N = 600,%)

31. ábra. Ifjúsági információs pontok létesítésének súlya és hatóköre (N = 600,%)

2007 / tél


61


2007. 12. 13.

12:19

Page 62

Ifjúsák és társadalom 32. ábra. A két legfontosabb intézkedés megítélése, életkor szerint (N = 600,% S 5)

támogatás esetében a kezdeti, éppen hibahatár feletti növekedést a 21. életévtõl ugrásszerû emelkedés követi. A sor második tagjánál (a külföldi tanulás, munkavállalás segítésénél) a véletlennek tekinthetõ elsõ változás után „csak” érdemi mértékû emelkedésrõl beszélhetünk. A harmadik oszloppár után viszont megtorpanást, illetve zuhanást láthatunk. A másik, megítélésünk szerint jelentõsebb tendencia a fontossági sor élén álló két intézkedés növekvõ mértékû eltávolodása. A 2, 5, 11 majd 26 százalékos differenciák esetében nem beszélhetünk a legfontosabb két intézkedés párhuzamos megítélésérõl, hiszen a legfiatalabbak közel azonos ítéleteit az életkorban elõre haladva a mind markánsabb különbségtétel váltja fel. Értelmezésünk szerint az elsõ tendencia egyrészt jelzi, hogy a fiatalok a 21. életévtõl kezdõdõen válnak igazán érdekeltté az önálló lakáslehetõség megtalálásában, másrészt azt, hogy innen kezdve tudják értékelni a külföldi tanulásban, munkavállalásban rejlõ esélyeket is. Feltételezzük, hogy válaszaikat elsõsorban a munkavállalási fantáziák motiválták, való-

62


2007 / tél

színûleg a lakásszerzés esélyeit vélték javíthatónak, a jobbnak remélt jövedelem révén. Ez utóbbi megjegyzésünk természetesen mindössze hipotézis értékû, elsõsorban azért, mert felvételünkben nem törekedtünk a külföldi tanulás, munkavállalás motivációs hátterének vizsgálatára. Mindezen felül azokat egyáltalán nem kérdeztük, akik éppen idegenben tanultak, vagy dolgoztak. Miért kell mégis megfogalmaznunk e feltevésünket? Azért, mert a 25 év felettieknél látott 16% válaszcsökkenés arra utal, hogy a válaszokból már hiányzik a tanulmányaikat befejezettnek ítélõ, elhelyezkedett vagy elhelyezkedni kívánó fiatalok köre. A másodikként leírt tendencia pedig arra utal, hogy a sorozat elsõ és második helyére helyezett két önkormányzati intézkedés közül a hatékony lakástámogatás az életkorban elõre haladva egyre jobban háttérbe szorítja a fontossági sor második, és tegyük hozzá, minden egyéb elemét. Itt válik érthetõvé, hogy az intézkedések kétdimenziós értékelése során miért láttunk két szempont szerint is nagyfokú konszenzust a megkérdezettek álláspontjaiban. Egészében véve azt kell leszögeznünk, hogy az életkori eltérések dinamikája új elemekkel járult hozzá a lehetséges önkormányzati intézkedések fontosságának megítéléséhez, de nem írta felül a teljes minta alapján kialakult képet. Befejezésképp arra kell válaszolnunk: a most megismert ítéletsorozatok, a fontosság és a válaszok konszenzusának mértéke alapján vajon mihez kezdhet az Önkormányzat a tíz lehetséges intézkedéssel? Egyrészt mindegyikre nagy biztonsággal tekinthet abból a szempontból, hogy ezeket az itt élõ fiatalok túlnyomó része nagyon hasznosnak ítéli. Nincs közöttük „kakukktojás”, szemre jelentõs, valójában csak a sorozat terjedelmét növelõ álintézkedés, amelyre a fiatalok egy vállrándítással reagálnak, ha megvalósul. Azt is biztonsággal állíthatjuk, hogy az eltérõ mértékben, de konszenzussal közel minden zuglói fiatal számára hasznosnak ítélt elemek megvalósulása esetén, az ilyen önkormányzati lépések a fiatalok egyetértésével találkoznak. Nyilvánvaló, hogy a sorozatban szereplõ intézkedések eltérõ költségigényûek, ezért meg-


2007. 12. 13.

12:19

Page 63


valósításukra eltérõ idõpontokban nyílik lehetõsége az Önkormányzatnak. A gazdasági szempontok mellett feltehetõen politikai mérlegelés tárgyát kell képeznie, hogy mibe, mikor vág bele a városrész Önkormányzata. Attól viszont kevéssé kell tartania, hogy szakmai értetlenség, vagy az érintettek nemtetszése fogadná bármelyiket. Politikai megfontolásokból Magyarországon bármi ellen lehet hangulatot gerjeszteni, de ezek esetében feltehetõen kevés eséllyel.

metszettel már összehasonlíthatóak a korábbi eredmények. A részletes korcsoport felosztás mentén az alábbi eredményeket láttuk:

Tájékozódás a képviselõtestület mûködésérõl

A kiemelt cellatartalmak átlós elrendezõdésûek, ami azt jelzi, hogy a zuglói fiatalok az életkorban elõre haladva, mindinkább odafigyelnek arra, ami a helyi képviselõtestületben történik. A következõ adatsor azt bizonyítja, hogy ezt a tendenciát már hat évvel ezelõtt is érzékelhettük, csak más szinten:

A megkérdezettek jelentõs többsége nem fordít figyelmet a helyi képviselõtestület üléseire, döntéseire. Ezt plasztikusan követhetjük az alábbi kördiagramon: 33. ábra. Tájékozódik a képviselõtestület üléseirõl, döntéseirõl (N = 600,%)

19. táblázat. Tájékozódik-e a képviselõ testület üléseirõl, döntéseirõl, életkor szerint (N = 600,%) 31

Figyelemmel kísérte a helyi képviselõtestület üléseit, döntéseit 2001-ben, életkor szerint (N = 600,%)

18–20 21–23 24–26 27–29 S

A megkérdezettek negyedrésze állította, hogy figyelemmel kíséri a testület üléseit, döntéseit. Ez kissé magasabb, mint a 2001. évi kutatásban látott 19%. Mégis érdemes az eltérésre figyelnünk, hiszen akkor a 18 – 29 év közöttiek reprezentatív mintáját kérdeztük, most viszont a 14. életévtõl kezdõdõ évjáratokat. Az eltérés arra utal, hogy az idõsebbek feltehetõen másképp figyelnek a helyi politikát alakító testület mûködésére, mint hat évvel ezelõtt. Ennek tisztázására a válaszokat az életkori csoportok már ismert felosztásán túl, egy másik szempont alapján is egybevetettük az életkorral. Összevontuk a 18–29 év közötti három korcsoportot. Ezzel a 12 évjáratot felölelõ

éves éves éves éves

17 15 15 28 19

Az egészében véve 19% érdeklõdõ életkor szerint 2001-ben is eltérõ arányokban követte figyelemmel a testület munkáját. Akkor a 18 és 26 év között praktikusan azonos színtû érdeklõdést láttunk, a legidõsebbek körében jelentõs növekedésrõl beszélhettünk. Úgy gondoltuk, hogy a több mint 40 százalékban gyermeket nevelõ 27–29 évesek közvetlenül is érdekeltek a gyermekintézményeket fenntartó önkormányzat tevékenységében, és ez okozhatja a körükben a magasabb arányú figyelmet. Most kell megnéznünk a 18–29 évesek elkülönített adatait az idei felvételben, és egybevetnünk a 2001. évi átlagosan 19 százalékos értékkel: Figyelemmel kísérte a helyi képviselõtestület üléseit, döntéseit 2007-ben, életkor szerint (N = 600,%) 14–17 éves 18–29 éves S

6 29 25

2007 / tél


63


2007. 12. 13.

12:19

Page 64


Idei kutatásunkban a 2001. évinek megfelelõ évjáratokban 10 százalékkal magasabb érdeklõdést láttunk. Az eltérést nem okozhatja a legidõsebb korcsoport kimagasló érdekeltsége a gyermekintézmények kapcsán. A hat évvel ezelõtti helyzettõl eltérõen a 27–29 éveseknek csak 28 százaléka állította, hogy gyermeket nevel. Korábbi értelmezésünk már nem lenne tartható, feltehetõen más váltja ki a nagyobb érdeklõdést. Úgy gondoljuk, hat év elteltével megemelkedett a fiatalok politikai érdeklõdése, ezen belül a helyi politikai történéseknek is több figyelmet szentelnek. Kutatásunkban nem koncentráltunk sem politikai eseményekre, sem azokat befolyásoló nézetekre, beállítódásokra, de az utóbbi, közel egy év során, szinte mindennapi tapasztalatunk, hogy erõsen átpolitizálódtak a hétköznapok. Korábban elsõsorban a választási években vált érzékelhetõvé a politikum (ezen most elsõsorban a belpolitikát értjük) iránti figyelem, most viszont folyamatosan olyan csoportok is a politikai színtérre figyelnek, amelyek korábban legfeljebb a választások elõtt tették ezt. Az életkorral is összefüggõ, iskolai végzettség mentén szintén jelentõs csoportkülönbségeket láttunk. Az iskolázottság mentén az alábbi eltérésekre kellett figyelnünk: Figyelemmel kísérte a helyi képviselõtestület üléseit, döntéseit 2007-ben, a legmagasabb iskolai végzettség szerint (N = 600,%)32 8 általános alatt 8 általános szakmunkásképzõ középiskola fõiskola, egyetem S

12 7 31 31 36 25

Az érdemi csoportkülönbségek határát jelzõ cezúrával a bármilyen középszinten iskolázottakat kellett elválasztanunk a legfeljebb általános iskolát végzettek csoportjaitól. A felsõfokú végzettségûek körében látott, további 5% többlet nem olyan jelentõségû, mint a cezúránál bekövetkezõ ugrás. Észre kell vennünk, hogy az itt látott valódi váltás (a 7 és 31% közötti eltérés) kevésbé látványosan, de megjelent az életkori metszetben is. Ott a 14–17 évesek érdeklõdési szintjétõl válnak el (igaz, hogy kisebb ugrással) a

64


2007 / tél

18–21 évesek válaszai. A határozott váltást ettõl kezdve már kisebb emelkedések követik. Vakság lenne, ha nem vennénk észre a két adatsor közötti hasonlóságot. Az életkor és az iskolázottság szerint látható eltérések jellegét együtt mérlegelve, a közös jellemzõ felismerése már kézenfekvõ. A valódi váltást ott tapasztaltuk, ahol a választójogosultság életkori határa húzódik. Ez az eltérés a 2001. évi kutatásban még nem jelent meg. Ezért állíthatjuk határozottan, hogy a fiatalok másképp tekintenek a helyi politikai történések egy sajátos elemére, a képviselõtestület tevékenységére, mint korábban. Felvételünkben áttekintettük az érdeklõdõnek mutatkozók tájékozódási forrásait is. A testületi ülésekrõl és az ott hozott döntésekrõl tájékozódó 149 fiataltól megkérdeztük, milyen információs forrásokat vesznek igénybe. Kérdõívünkben 8 lehetséges elem közül jelölhették meg mindazokat, amelyekbõl értesüléseik származnak. Az érintettek fele (75 személy) élt a több válasz lehetõségével, õk többnyire két információforrást jelöltek meg. Három-négy választ már elvétve adtak. A teljes válaszmegoszlást az alábbi rendezett sor tartalmazza: Milyen forrásokból értesülnek a testületi ülésekrõl, döntésekrõl (N = 149,%)*

Zuglói Lapok Internet Zugló TV családtagjaitól, rokonaitól

szomszédoktól, más Zuglóban élõ ismerõsöktõl helyi képviselõtõl munkatársaitól, iskolatársaitól személyesen elment az ülésre egyéb források együtt

89 28 19 11 9 3 3 1 3

A sorozatot két cezúrával három sávra osztottuk. Az elsõben kizárólag a helyi újságot találjuk. A Zuglói Lapok kétségkívül az érdeklõdõk legfontosabb tájékozódási forrása. Jelentõs aránykülönbség választja el minden további tájékozódási forrástól, és ez külön is kiemeli a helyi újság fontosságát A második sáv három, eltérõ karakterû informálódási lehetõséget tartalmaz. Az internetrõl az érintettek közel harmada szerez értesüléseket, a * A megkérdezettek több választ is adhattak, ezért a rendezett sor végösszege 100% feletti.


2007. 12. 13.

12:19

Page 65

zuglói lakások egy részében elérhetõ Zugló TV az érdeklõdõk majdnem egyötödének válaszában elõfordul, és egytized körüli értékkel a családi, rokoni hírforrásokat említették. E sáv elemei közül arra érdemes figyelnünk, hogy a személyes aktivitást igénylõ, de nem mindenki számára elérhetõ Internet vált a második leggyakrabban említett információs forrássá. Emlékeztetõül: az ifjúsági információs pontok kialakítását erõs konszenzussal tartották nagyon hasznosnak. A sorozat további tagjai együtt sem érik el az Internet említettségének arányát, éppen a harmadik helyet elfoglaló, Zugló TV súlyával azonos az összesített arányuk. Ez nem érdemel további megjegyzéseket. Az értesülések forrásait hat évvel ezelõtt szûkebb sorozatban követtük figyelemmel, így az összehasonlításra kevés lehetõségünk nyílik. Azt mindenesetre fel kell idéznünk, hogy az akkor 112 érdeklõdõ fiatal 98 százaléka vagy kizárólag, vagy a Zugló TV mellett a Zuglói Lapokat említette válaszában. A helyi képviselõt és a személyes részvételt akkor senki sem jelölte meg. Ezek alapján azt kell mondjuk, hogy a Zuglói Lapok változatlanul az értesülések legfontosabb forrása a képviselõtestület üléseirõl, döntéseirõl. Végsõ soron minden adatunk azt nyomatékosítja, hogy hat év elteltével a helyi politikát formáló testület mûködése, döntései iránt érzékelhetõen megnõtt a fiatalok érdeklõdése, és a bõvebb adatok alapján informálódásuk forrásiról is tagoltabb képet szerezhettünk.

Jegyzetek

1 A 2001. évi adatok forrástáblázatához c2 = 137,39988 és p < 0,00001 értékek, a 2007. évi forrás táblázathoz pedig c2 = 404,09972 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 2 A 2007. évi adatok forrástáblázatához c2 = 48213264 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 3 A táblázathoz c2 = 7,31796 és p < 0,02576 értékek tartoznak, szignifikáns adatokat jelezve. 4 A táblázathoz c2 = 600,31796 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve.


5 A kiemelt adatok forrástáblázathoz c2 = 76,33239 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 6 A forrástáblázathoz c2 = 213,19016 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 7 Somlai Péter: Család és ifjúság (p. 25-27.) In: Ifjúsági korszakváltás ifjúság az új évezredben. {Szerk.}: Gábor Kálmán–Jancsák Csaba. Belvedere Kiadó. Szeged. 2004. 26. 8 A forrástáblázathoz c2 = 180,04553 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 9 A táblázathoz c2 = 361,16762 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 10 A forrástáblázathoz c2 = 47,56437 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 11 A táblázathoz c2 = 295,64812 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 12 A forrástáblázathoz c2 = 176,75677 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 13 A táblázathoz c2 = 89,36733 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 14 A táblázathoz c2 = 48,45329 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 15 Lásd: Pierre Bourdieu. Rekonverzációs stratégiák. (p. 350–378) In: A társadalmi egyenlõtlenségek újratermelõdése. Válogatta és a fordítást ellenõrizte: Ferge Zsuzsa és Léderer Pál. Budapest: Gondolat. 1978. Társadalomtudományi Könyvtár. 16 A táblázathoz c2 = 39,80001 és p < 0,0001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 17 A táblázathoz c2 = 45,53535 és p < 0,001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 18 A táblázathoz c2 = 387,46809 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 19 A 2001. évi adatok forrástáblázatához c2 = 265,31347 és p < 0,00001 értékek, a 2007. évi forrás- táblázathoz pedig c2 = 232,55681 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 20 A táblázathoz c2 = 342,63674 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 21 A 2001. évi adatok forrástáblázatához c2 = 17,14664 és p < 0,01 értékek tartoznak, erõs

2007 / tél


65


2007. 12. 13.

12:19


22

23 24 25

Page 66

szignifikanciát jelezve, a 2007. évi forrástáblázathoz pedig c2 = 7,52764 és p = 0,11063 értékek tartoznak, p értéke meghaladja a leggyengébb szignifikanciához elvárt, legalább 0,05 szintet. A táblázathoz c2 = 106,13974 és p < 0,00001 értékek tartoznak, a 2001 évbõl idézett adatok forrástáblázatához pedig c2 = 152,06789 és p < 0,00001 értékek tartoznak, mindkét esetben igen erõs szignifikanciát jelezve. A táblázathoz c2 = 89,06029 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. A táblázathoz c2 = 29,90657 és p < 0,05 értékek tartoznak, szignifikáns adatokat jelezve. A táblázathoz c2 = 20,94147 és p < 0,01 értékek tartoznak, erõs szignifikanciát jelezve.

26 A táblázathoz c2 = 881,96170 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 27 A táblázathoz c2 = 44,02733 és p < 0,00001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 28 A táblázathoz c2 = 13,02567 és p < 0,05 értékek tartoznak, szignifikáns adatokat jelezve. 29 A táblázathoz c2 = 24,09461 és p < 0,001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 30 A táblázathoz c2 = 44,82672 és p < 0,01 értékek tartoznak, erõs szignifikanciát jelezve. 31 A táblázathoz c2 = 43,22976 és p < 0,0001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve. 32 A forrástáblázathoz c2 = 42,16409 és p < 0,0001 értékek tartoznak, igen erõs szignifikanciát jelezve.

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 67

Kárpáti Árpád

Ifjúsák és környezet

Közösségi védelem

KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS AZ IFJÚSÁGSEGÍTÕ TEVÉKENYSÉGBEN

Alapvetésem, hogy a közösségeknek erõs öszszetartó ereje van. Ha pozitív értékek köré szervezõdik egy közösség, az egyén fejlõdésén és a közösségi cél elérésén túl egyfajta védelmet is nyújt tagjai számára. Aki nem tagja valamilyen közösségnek, az könnyebben a társadalom perifériájára sodródik, könnyebben kerül problémás helyzetekbe, és nagyobb esélye van arra, hogy függõvé váljon káros szenvedélyektõl. Az ifjúsági közösségfejlesztés így esetünkben felfogható egyfajta elterelésként, megelõzésként, valamint pozitív értékközvetítõ és értékteremtõ rendszerként is. Úgy gondolom, hogy esetünkben a fiatalság aktivizálását elsõsorban egy általuk szívesen végzett szabadidõs tevékenységre épülõ közösséggel lehet „megoldani”. Itt elõször még mindegy, hogy informális csoportról vagy formális társadalmi szervezetrõl beszélünk, hiszen a formalizálódás az idõ elõrehaladtával elkerülhetetlen lesz. Másodsorban a fennálló önkormányzati intézmények hatékonyabb segítõ, koordinációs feladatokat is felvállaló mûködésével, mûködtetésével valamint az ifjúságot érintõ feladatok és funkciók tisztázásával, átszervezésével vagy kiszervezésével kezelhetõek eredményesen a problémák, illetve tehetõ hatékonyabbá egyes intézmények mûködése.

Ifjúság, ifjúságsegítés

Az ifjúság fogalma igen tág lehet, ezért többféle szempont szerint próbálják behatárolni ezt a korcsoportot. Az életkori határokat meghúzhatjuk a középiskola befejezésére, a munkába állás idejére, egyszerûen adott életkorra stb. Nemzetközileg egységesen elfogadott behatárolás nincs és talán nem is létezik. Gon-

doljunk csak az eltérõ kultúrákra, kisebbségekre, vagy az igen eltérõ szocializációs közegekre. Ma már egyre kevésbé lehet korhoz kötni az ifjúság és felnõtt életszakaszt, mert a két életszakasz határvonalai összemosódtak. Ugyanakkor ezen átmeneti életszakasz talán a legmeghatározóbb az ember életében, ezért fokozott(abb) odafigyelést igényel. Esetünkben fogadjuk el a hazai ifjúságpolitikában jelenleg behatárolt korosztályt, így ifjúság alatt a 14–30 év közöttiek értem. Az ifjúságsegítés fogalmát sajátos értelmezésem szerint a gyakran használt ifjúságvédelemmel állítom szembe a fogalmat. Véleményem szerint az ifjúságot nem védeni kell, hanem alkalmassá kell tenni arra, hogy megvédhesse saját magát. Mindezt az animáció, a közösségfejlesztés széleskörû módszertanával. Így az ifjúságsegítõ szakember a fiatalokkal rendszeresen találkozik, napi kontextusban van velük. Az ifjúságsegítõnek érzékenynek kell a fiatalok problémáira, megváltozott életkörülményeikre, empatikus és türelmes, valamint a biztonság és odafigyelés érzetét kell, hogy nyújtsa a fiatal számára.

Közösség, közösségfejlesztés

A közösség szónak mindig is erõs értéktartalma volt, méghozzá a leggyakrabban pozitív. Olyannyira, hogy más fogalom aláminõsítésére is alkalmazták. Széleskörûen használt fogalomról van szó, amely kifejezhet: – embercsoportot (ifjúsági, amatõr közösség); – minõséget (közösségi, közösséghiányos, vagy éppen atomizált társadalom); – nem individuálist (egyénit), hanem közösségit;

2007 / tél


67

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 68


– lokalitást (helyi, vagy faluközösség); – közös alkotást (közösségi színház, közösségi létesítmény, kommunális beruházás); – érzést, szándékot, a valahova tartozásét (közösséget érzek veled), vagy éppen az elszakadás szándékát (nem közösködöm veled); – képességet az együttmûködésre (közösségi ember); – gazdálkodási formát (a „közös”-ben, vagyis termelõszövetkezetben gazdálkodik); – azonos eszmék, célok, azonos értékrend vállalását; – életmódot, az elbürokratizálódott tömegtársadalommal szembenit (kommuna); – etnikai és kulturális értékekhez tartozást (amennyiben valaki vallási, emigráns stb. közösség tagja); – nemzeti, állami, politikai együvé tartozást (pl. Európai Közösség)

A magyar kifejezést kapcsolatba lehet hozni a „köz” szóval, de akár a „közös”-sel is. A közösség-fogalomnak óriási irodalma van, ami nem is csoda, hiszen egy olyan tág fogalomról van szó, amely szorosan érintkezik a különbözõ emberi együttesek: a csoport, a társulás, a társadalmi rendszer alapfogalmaival; ugyanakkor a társadalom tudati megnyilvánulásaival is, az értékek által szabályozott erkölccsel-szokásokkal, a vallással, a politikával, a mindennapi élettel, a legszélesebb értelemben vett kultúrával. Így valamennyi társadalomtudomány, a filozófia, a teológia, a néprajz, a szociológia, a szociálpszichológia, a kultúraelmélet, a politológia stb. is foglalkozik vele. A közösségfejlesztés lényege a lokalitásban, a helyi, településszintû, vagy regionális cselekvésben és fejlesztésben jelölhetõ meg. A lokalitás mint újdonság, nagyon erõteljes lehetõsége és pozitív élménye a rendszerváltás óta Magyarországnak, ezt minden problémája ellenére is tudjuk. A közösség szó pedig nagyon gyakran a lokalitás szinonimája: közösségi iskola, közösségi gondoskodás, közösségi központ stb., sõt község-közösség értelemben is fedik egymást. Ám a közösség, vagy a szomszédság meghatározása olyan mértékben nehéz feladat, amilyen mértékben egyre mobilabbá válik a társadalom, és az emberek közös érdekeik alapján tartoznak közösségekhez, mely érde-

68


2007 / tél

kekre egyaránt hatással van saját munkájuk, neveltetésük, társadalmi gyakorlatuk, és a hely, ahol élnek. „A közösségfejlesztés a helyi emberekbõl, a humán, természeti- és gazdasági erõforrásokból, alulról építkezik. Közösségi úton, a civil szervezetekkel és az aktív helyi polgárokkal tárja fel a helyi közösség szükségleteit, azok kielégítésének lehetséges módjait és elkötelezi a helyieket saját problémáik közösségi megoldása, a helyi cselekvés mellett. A szükségletek felkutatása nem csak a gazdasági-infrastrukturális területre szorítkozik – bár arra is –, hanem és elsõsorban a humán erõforrásokra, vagyis az emberek hozzáértésére, tehetségére, szorgalmára, ötleteire, képességeire. A közjóra irányuló cselekvéshez a közösségi munkások – legyenek akár külsõ fejlesztõk, akár helyi polgárok – alternatívákat dolgoznak ki, megszerzik a szükséges információkat, külsõ segítõket vonnak be – akár más települések képviselõit, akár szakembereket, országos szervezetek képviselõit stb. A közösségi folyamatban résztvevõk természetesen együttmûködnek az önkormányzatokkal is, hiszen optimális esetben a képviselõtestület a civil kezdeményezések képviselõibõl összeállt, választott testület.”1

Közösségi vagy társadalmi bûnmegelõzés

Esetünkben a társadalmi bûnmegelõzés, mint speciális cél és komplex tevékenységi terület jelenik meg az ifjúságsegítõ munkában. Itt talán a közösség és társadalom szinonimaként értelmezhetõ mivel feltételezi, hogy a társadalom közösségekbõl áll és ezek a közösségek együttmûködnek egy közös célérdekében. A „közösségi védelem” kifejezést elõször a társadalmi bûnmegelõzés nemzeti stratégiájának elfogadásakor kezdtük használni. A stratégia készítésekor 2003-ban, Gönczöl Katalin, az Országos Bûnmegelõzési Bizottság elnöke feltette a következõ kérdést: „Vajon kötelezõ feladattá tehetõ-e az önkormányzatok számára a közösségi bûnmegelõzés? Úgy döntöttünk, hogy nem. Jöjjenek össze a helyi erõk. Az állam adja meg annak a lehetõségét, hogy a helyi kezdeményezések, helyi partnerek

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 69

egymásra találjanak.”2 Erre építették, és építik azóta is éves cselekvési terveiket, amelyekhez pályázati támogatási rendszert dolgoztak ki modellprojektek megvalósítására. A bûnmegelõzés, specifikus célmeghatározás szerint a társadalom önvédelmi képességének javítására irányuló államilag motivált szakmai és civil mozgalom. Minden szónak jelentõsége van. Nem állami, hanem államilag motivált. Szakmai és civil mozgalom. Sok önkéntes elem van benne. Emberek, közösségek, szakmai mûhelyek összefogása és egyes állampolgárok részvétele nélkül nem valósulhat meg. Az Országos Bûnmegelõzési Bizottsággal egyetértve hiszek abban, hogy ezzel a programmal mérsékelhetõ a bûncselekményt elõidézõ okok hatása, maga a bûnelkövetõvé válás. Csökkenthetõ a sértetté válás és redukálható azoknak az alkalmaknak a száma, amelyeknek oly nehéz ellenállni, különösen, ha az ember fiatal vagy bajban van. Az európai elvárásoknak megfelelõen, de figyelemmel a hazai bûnözési sajátosságokra, prioritásokat jelöltek meg a stratégiában. Elsõ helyre tették a fiatalkorúak bûnelkövetõvé válásának megelõzését, második helyre a városok biztonságának fokozását, harmadik helyre a családon belüli erõszak megelõzését, aztán következik a sértetté válás és a bûnismétlõvé válás megelõzése. A társadalmi bûnmegelõzés nemzeti stratégiájának célja az, hogy olyan fajta jelenségekkel vegye fel a küzdelmet, amelyekben az együttmûködés vezethet eredményekhez. Olyasmire kérik ezáltal a közösségeket, amivel valóban meg tudnak birkózni. Olyan összehangolt vagy célzott tevékenységet feltételez, amelyekbe az állampolgárok, azok természetes közösségei, a civil szervezetek, az egyházak bevonhatóak és aktivitásukkal a közbiztonság javítható. További hatása, hogy a közös, pozitív cél érdekében a közösségi kohézió erõsíthetõ.

Szükségszerûség, avagy helyzetelemzés

Európai felmérések, konzultációs folyamatok rávilágítottak arra, hogy a fiatalok életkörülményeinek nagymértékû eltérései ellenére alapvetõen megegyezik az értékrendjük, a törekvéseik, és a problémáik is amelyekkel


szembe kell nézniük. A fiatalok változékony csoportot alkotnak, egyre késõbb lesznek a munkaerõpiac szerepelõi, egyre késõbb alapítanak családot, váltogatják a munkával és a tanulással töltött idõszakokat. Egyéni életútjuk sokkal változatosabb, mint ezelõtt valaha. Az iskolának, az egyetemnek, a munkahelynek és a társadalmi környezetnek nincs már olyan integráló szerepe, mint korábban. A fiatalok életük során egyre késõbb válnak teljesen önállóvá. Mindez tükrözõdik a fiatalok életérzésében, a lét törékenységének érzésében, a jelenlegi döntéshozó rendszerekbe vette bizalom elvesztésében, a közéletben vagy az ifjúsági szervezetekben való hagyományos részvételi formák iránt érzett elégedetlenségben. Némelyikük úgy érzi, saját gondjai nem mindig kapnak helyet az idõsebb korosztályok által, idõsebb korosztályok számára kigondolt közpolitikai irányelvekben. Némelyek a közönyben és az individualizmusban keresnek menedéket, míg mások az önkifejezés szélsõséges, esetenként a demokrácia határait súroló megnyilvánulásait választják. További részük reményeim szerint mégis inkább szeretne hatással lenni a közéletre, közpolitikára, csak még nem találta meg ennek a módját. Magyarországon a rendszerváltást követõen, és fokozottan az elmúlt 5 évben olyan meghatározó társadalmi és gazdasági változások zajlottak le, amelyek jelentõsen érintették a gyermek és ifjúsági korosztályt. A fiatalok szociológiai helyzete és különleges problémái az ezredfordulóra központi kérdéssé váltak hazánkban is. Úgy gondolom, hogy a változó, bizonytalan környezetben érdemes és érdekes a fiatalok biztonságérzetét vizsgálni. A történelem kezdeti idõszakában elsõsorban a természeti fenyegetettséggel, majd mind gyakrabban a társadalomból érkezõ fenyegetésekkel szemben fogalmaztuk meg a biztonság igényét. A stabilitás igen erõs igényét nem csak a mélyen gyökerezõ, biztonság iránti emberi vágy táplálja, de az a bizonytalanságokkal terhelt történelmi pillanat is, amelyet napjainkban is átélünk Magyarországon. A sikeres felnõttrõl kialakított elképzeléseket vizsgálva Diósi Pál további következtetésekbe is bocsátkozott, amikor napjaink fokozódó értékválságáról írt. A felnõtté válás bizonytalan mezsgyéjén járó,

2007 / tél


69

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 70


könnyen befolyásolható fiatalok alaptalan, erkölcstelen, hiteltelen példákat látnak. „A bizonytalan környezetben a valószerûtlent teszik fix ponttá, ezzel okoznak felmérhetetlen károkat.”3 A bizonytalan környezetben magam sem tudom, hogy ürügy vagy magyarázat a fiatalok szervezeti tagságának intenzitása, vagy inkább az intenzitás hiánya. A vizsgált fiatalok kevesebb, mint egyhatoda tagja valamilyen ifjúsági szervezetnek. Ezen belül az egyházi közösségekhez való tartozás „preferált”, valamint a sport- és szabadidõs szervezeti tagság.4 Munkámat nagyrészt Pécsett és Baranya megyében végzem, így dolgozatomban ezen területek felméréseire támaszkodom, hiszen az itt tapasztalt eredményekre dolgoztunk ki (a késõbbi fejezetekben bemutatott) megoldási módozatokat, konkrét gyakorlati projekteket. Baranya megyében és a megyeszékhelyen Pécsett 2005. évben készült ifjúságkutatás, felmérve a 15–30 év közötti korosztály helyzetét és életmódját.5 Az ifjúság életérzésében tükrözõdnek a leírt változások, a lét és a jövõ bizonytalanságának érzése, identitástudat hiánya, a jelenlegi döntéshozó rendszerekbe vetett bizalom elvesztése, közömbösség és a közéletben való szereplés elutasítása. Fõbb problémák és megállapítások a 2005. évi baranyai ifjúságkutatás alapján: – A megyében élõ fiatalok életét leginkább befolyásoló, megoldatlan probléma a munkalehetõségek szûkös volta. A munkalehetõségek hiánya által generált kilátástalanság. – Az elõzõekbõl adódóan, a jelenlegi lakóhely elhagyása, elvándorlás. – Beszûkültek a társas érintkezés területei, illetve diszfunkcionálisak a korábbi közösségi színterek, vagy egyáltalán nincsenek. Újakra lenne szükség. – Kevés példától eltekintve nem megoldott az önkormányzatokon belül az ifjúságpolitika ügye, az ifjúság intézményesült képviselete. A kapcsolat sok helyen ad hoc jellegû, a személyes kapcsolatok dominálnak. – A közösségi helyszínek hiánya nagymértékben befolyásolja a közösségek, civil szervezõdések létrejöttét.

70


2007 / tél

– Szükség lenne olyan tenni vágyó emberekre (animátorokra, közösségfejlesztõkre), akik hajlandók, és képesek közösségek, civil szervezetek megszervezésére, és mûködtetésére. – Az önkormányzatok tesznek bizonyos erõfeszítéseket a településen élõ fiatalok megtartására, azonban eszközeik korlátozottak. Több társadalmi szereplõ összefogására és a fiatalok aktivizálására, bevonására lenne szükség. – A megkérdezett fiatalok 85%-a helyi önkormányzatoktól várja, hogy szervezzenek számukra nyilvános rendezvényeket. – A fenti megállapítás után talán nem meglepõ, hogy mindössze 12%-uk tagja valamilyen civil szervezetnek. – A fiatalok közel 20%-a borúlátó vagy nincs személyes életterve. 1. ábra. Az ifjúság helyzete Baranya megyében 2005. Vezetõi összefoglaló, p. 8.

A személyes élettervek (összehasonlítva az országos kutatással – Ifjúság 2004.) mind a két vizsgált csoportban közel egyenlõ intenzitással jelentkeztek. Egyedül a munkahellyel kapcsolatos tervek fontossága az, ami országos szinten kevesebb fiatal számára fogalmazódik meg egyáltalán célként. Jelentõs különbségeket találunk még a tanulással kapcsolatos elképzelések esetében: országos átlagban a fiatalok 16 százalékának célja iskolája sikeres befejezése, míg ez a baranyai fiatalok körében csupán 7,8 százalék; a diploma megszerzése az Ifjúság 2004. kutatás során válaszadók 15 százalékának elérendõ cél a következõ öt évben, a Baranya megyében élõ fiatalok csupán 9,4 százalékának.

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 71

1. táblázat. Személyes élettervek Az elkövetkezendõ öt évben megvalósítandó célok

Az ifjúság helyzete Baranya megyében 2005. Vezetõi összefoglaló, p. 15.

– A megkérdezett fiatalok fele semmire nem büszke és semmit sem szégyell lakóhelyén. – Kommunikációs problémák. A vidéken élõ fiatalok többségében nincsenek tisztában lehetõségeikkel, nem jutnak el hozzájuk, az õket érintõ információk. – A fiatalok folyamatosan keresik helyüket a társadalomban. Nem kiforrott személyiségük gyakran identitás válságba kerül. Mivel nem foglalkoznak velük kellõ mértékben nem ismerik saját szûkebb környezetük értékeit, nem kötõdnek településükhöz. Ez párosul a beszivárgó makrokörnyezeti hatásokkal, ami egyfajta értékválságot eredményez. Nem az erkölcsös magatartás, az egyetemes értékrend a követendõ minta.


Fõbb problémák és megállapítások a 2005. évi pécsi ifjúságkutatás alapján: – Kettészakadt a generáció (sikerorientált – alulmotivált) – Alacsony mobilitás jellemzi a vizsgált korosztályt – Passzivitás jellemzi a célcsoportot (Sajátos reakciók-nem lázadó, hanem felnõttes gondolkodásmód) – Közösségi élmények hiánya – Elzártság-periféria érzése (infrastrukturális és lelki tekintetben egyaránt) – A megkérdezett fiatalok 15%-ának nincs személyes életterve a következõ 5 évre vonatkozóan. – Alacsony a közösségi tagság és a társadalmi aktivitás

Kákai–Szabó (szerk.): A pécsi fiatalok helyzete, életmódja 2005-ben. p. 71.

2. táblázat. A legégetõbb problémák – összehasonlító táblázat

Kákai–Szabó (szerk.): A pécsi fiatalok helyzete, életmódja 2005-ben. p. 72. Az ifjúság helyzete Baranya megyében 2005. Vezetõi összefoglaló, p. 16.

A felvetett problémákat aszerint is csoportosíthatjuk, hogy ezek megoldása mennyire anyagi vagy kulturális, illetve mennyire egyéni

2007 / tél


71

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 72


vagy közösségi beavatkozást igényel. Az alábbi ábra jelzi, hogy épp a legsúlyosabb ügyek azok, amelyek elsõsorban anyagi kérdésként merültek fel, és éppen ezekhez várnak leginkább valamiféle közösségi segítségnyújtást, önkormányzati beavatkozást. Hasonlóan közösségi probléma a közlekedés, amelyet, mint jeleztük nem egyszerûen anyagi kérdésnek vélik a fiatalok. Különleges helyen található a drogproblematika, amelyrõl az egyes csoportok másként vélekednek. A roma fókuszon hangzott el, hogy nagyon nagy a felelõssége a szórakozóhelyek tulajdonosainak és üzemeltetõeinek, de (és ez már szinten mindenütt elhangzott) maguknak, a fiataloknak is. Nagyon fontos, hogy a drogproblémát a fókuszcsoportos vizsgálaton megjelent huszonévesek döntõen egyéni kérdésként kezelik, amelynek kulturális és anyagi vetületei is vannak.

Kákai–Szabó (szerk.): A pécsi fiatalok helyzete, életmódja 2005-ben. p. 78.

A fenti kutatások eredményei alapján felsorolhatók a célcsoport általános jellemzõi, amelyeket tevékenységünk szempontjából kategorizáltam: Motiválatlanság: • passzivitás; • érdeklõdés hiánya; • kortárscsoport kedvezõtlen hatása; • kereskedelmi média kedvezõtlen hatása; • feldolgozatlan kudarcélmények; • tájékozatlanság; • pozitív példa hiánya; • alacsony konfliktustûrõ képesség; • szociális nehézségek.

72


2007 / tél

Pályaválasztás és munkavállalás problémái: • tájékozatlanság, információhiány; • hiányos tantárgyi ismeret; • kulcsképességek hiánya; • beilleszkedési nehézségek; • segítõ háttér hiánya; • tanulmányi sikertelenség; • túlzott elvárásokkal rendelkeznek; • hibás vagy pontatlan pályaválasztási döntés; • reális énkép hiánya; • hatékony tanulási technikák hiánya; • nem ismerik a munkavállalási technikákat; • sem az iskolától, sem a szülõtõl nem kapnak megfelelõ pályaorientációt. Elmaradott településeken élõk: • szociális bizonytalanság; • alacsony iskolai végzettség; • kulcsképességek hiánya; • tájékozatlanság; • segítõ háttér hiánya; • nem tudnak megfelelni a munkáltató igényeinek; • generációkon át tartó tartós munkanélküliség. Speciális bánásmódot igénylõk: • egészségügyi problémák; • mentális zavar; • tanulási részképesség zavar; • beilleszkedési nehézségek; • kudarcélmények; • segítõ háttér hiánya. Minél pontosabban tudjuk meghatározni a problémák jellemzõit, annál hatékonyabban tudunk tenni a megoldásért. A jellemzõkön túl amennyiben képesek vagyunk kategorizálni, hogy milyen problémahalmazokkal kell foglalkoznunk, könnyebb meghatároznunk a célcsoportjainkat és az adott problémák megoldása érdekében végzett konkrét tevékenységeket.

A közösségi munkához szükséges kompetenciák

A fenti, igen komplex problémarendszer komoly szakmai kihívásokat jelent, amelyek

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 73

megoldásán csak megfelelõ kompetenciák birtokában tudunk eredményesen fáradozni. Több összefoglalása létezik annak az ismeretanyagnak, kompetenciatárnak, amely egy tapasztalt közösségfejlesztõtõl elvárható, de ezek olyan országokban deklaráltak, ahol ismert és elismert szakmáról beszélhetünk. Val Harris felsorolása a közösségi munkához szükséges szakértelem területeit határozza meg.6 Dolgozatomban azonban a hazai közösségi ifjúsági munkához szükséges kompetenciákra adaptálom felsorolását. Így a továbbiakban tapasztalataim alapján igyekszem meghatározni az ifjúsági közösségfejlesztõ munka kompetenciáit.

Információgyûjtés és információközvetítés

Az egyik legfontosabb terület az információk gyûjtése különbözõ forrásokból, azok elemzése, és az eredmények eljuttatása az emberek különbözõ csoportjaihoz. Információt gyûjthetünk egy bizonyos földrajzi területrõl, ami a helyiek és a segítõ perspektíváit foglalja össze az adott szomszédságról, és részletes leírást adhat a meglévõ szolgáltatások szintjérõl és a rendelkezésre álló lehetõségekrõl is. A területtel kapcsolatban megállapított szükségletek és az elérhetõ szolgáltatások közötti hézagok megvilágítása azért fontos, mert segítségükkel tájékoztatjuk a közösségi alapú csoportokat, önkéntes szervezeteket és kormányzati intézményeket pillanatnyi tevékenységük hasznosságáról és arról, hogy milyen irányba fejlõdhetnének a jövõben. A helyiekkel való párbeszéd és a különbözõ közösségek elemzése során fejleszthetõk a helyi erõsségek és szükségletek, s ily módon olyan kép jöhet létre a szomszédságról, amely különbözik a kívülállók és a döntéshozók hagyományos álláspontjától. A segítõ által a területrõl szerzett részletes tudásra gyakran van szükségük a különbözõ intézményeknek és a helyieknek, akik arra „használják” õt, hogy kiderítse, mi is történik, vagy hogy kivel a legcélravezetõbb kapcsolatba lépni egy bizonyos kérdést illetõen. Az összegyûjtött információk egyik legfontosabb haszna a kérdések felvetése és okaik


elemzése, azaz hogy specifikusan helyi kérdések-e ezek, vagy egy szélesebb körû, országos, esetleg nemzetközi probléma, vagy trend részei. Ugyanilyen fontos, hogy megosszuk ezt az elemzést a helyi emberekkel, intézményekkel.

Kapcsolatépítés és kapcsolattartás

A közösségi munkások továbbadják az öszszegyûjtött információkat a megfelelõ embereknek. Gyakran közvetítik az információkat a különbözõ szervezetek dolgozói között, a helyi kormányzat, a közösségi alapú szervezetek és a lakosok között. A közösségi munkások a közösség katalizátoraként mûködnek, mégpedig úgy, hogy összehozzák az azonos problémákkal, gondokkal küzdõ embereket, ami a közös cselekvés alapja. A közösségi munkásoknak érteniük kell az új emberekkel való kapcsolatteremtéshez, érdeklõdési körüket megismerendõ, hogy megadhassák nekik a számukra lényeges információkat. Az egyéneket és szervezeteket arra is ösztönözni lehet, hogy egymással együttmûködve pályázzanak olyan forrásokra, amelyeket különálló csoportokként nem kapnának meg. Az egyének és csoportok közötti kapcsolatot fenn lehet tartani olyan kérdésekben, amelyek közvetlenül rájuk, vagy a környezetükre vannak hatással.

Kommunikáció

Annak érdekében, hogy a szervezetek hatékonyan tudjanak mûködni, s hogy a partneri kapcsolatok kiépülhessenek, a résztvevõk megbeszéléseinek hatékonyaknak kell lenniük. A közösségi munkások sokféle emberrel és csoporttal tartják a kapcsolatot, többek között helyi lakosokkal, szakemberekkel és tanácsadókkal. Lényegre törõ és hatásos módon kommunikálnak velük szóban és írásban. Ötleteiket fel tudják vázolni különbözõ fórumokon, szükség szerint összegzik és kommunikálják a helybeliek gondolatait a külvilág felé. A kommunikációs kompetencia részét képezhetik a közösségi projektek és azokban a saját segítõ munkájuk ismertetése, marketingje.

2007 / tél


73

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 74


Az új tagok bevonása, valamint annak biztosítása, hogy a szolgáltatásokat teljes mértékben kihasználják, s hogy a támogatók tisztában legyenek azzal, milyen elõnyökkel jár bármely közösségi alapú tevékenység. Vannak esetek, amikor a közösségi munkásnak a közösség vagy a közösségen belüli csoport képviselõjeként kell mûködnie, és ezt a feladatot az önirányítás, az önállóság és képessé tétel szem elõtt tartásával kell elvégeznie, ami bizony nem egyszerû feladat! A hozzáértés ez esetben abban rejlik, hogy meg tudja-e állapítani, mikor szabad (sõt, kell) ezt a szerepet fölvállalnia, és mikor kell háttérben maradnia, hogy a többiek beszélhessenek önmagukért.

Csoportmunka

A közösségi munka alapja a közös tevékenység koncepciója, vagyis hogy az azonos érdeklõdési körrel, vagy problémákkal rendelkezõ emberek összegyûljenek, hogy kiálljanak valami mellett, vagy hogy harcoljanak valami ellen, ami veszélyezteti környezetüket. A segítõ számára szükséges hozzáértés körébe tartozik a csoportépítés, a csoport fenntartása, és képessé tétele arra, hogy a saját függetlensége felé haladjon. Fontos, hogy a csoporton belül, illetve más csoportokkal és egyénekkel is meg tudjon egyezni. Szükséges, hogy együtt tudjon mûködni olyan csoportokkal is, amelyek szoros, vagy laza egységet képeznek, és amelyek különbözõ egyéniségekbõl állnak, akik mind más-más tudással és hozzáértéssel rendelkeznek, illetve más-más szerepet vállalnak. A közösségi munkás a szerepek széles skáláját vállalja magára a csoporton belül, amelyeket a csoport kora, tevékenységi körei, és saját életciklusán belüli elhelyezkedése határoz meg. Felléphet szervezõ, szószóló, kihívó, fejlesztõ, támogató, vagy egyéb szerepben is. Értenie kell annak megválasztásához, hogy melyik szerepet vállalja magára egy csoporton belül, illetve hogy a csoport növekedésével és változásával miként kezelje az idõvel felmerülõ változásokat. A cél minden esetben az, hogy segítséget nyújtson a résztvevõ em-

74


2007 / tél

bereknek ahhoz, hogy képessé tegyék magukat a saját jövõjük meghatározására.

Képzés és oktatás

A közösségi munka célja a képessé válás folyamatának segítése, ezért a közösségi munkásnak értenie kell ahhoz, hogy saját tudását másoknak átadja – különösen a közösségi alapú szervezeteknek, hogy a szaktudás a közösségen belül s ne kívülállóknál maradjon. Azáltal, hogy közösségi szervezetekkel, kulcsfontosságú személyekkel mûködik együtt bizonyos feladatokban, a közösségi munkás segítséget tud nyújtani a résztvevõknek olyan készségeik kifejlesztéséhez, amelyek által jobban be tudják mutatni problémáikat, képesek lesznek hallatni magukról, hatékonyabban tudják megszervezni magukat, vagy tevékenységüket. Lehetséges, hogy egy hivatalosabb képzési program megtartására is felkérik egy olyan területen, amelyen a szervezet több ismeretre kíván szert tenni, esetleg bizonyos szakismeretek átadására is. A közösségi munka folyamatának fontosságát, csakúgy, mint végeredményét, gyakran a saját közösségükben dolgozó emberek tudásán és magabiztosságán lehet lemérni.

Önmotiválás

A közösségi munkásnak, munkájából kifolyólag kezdeményezõnek kell lennie, képesnek és hajlandónak a kockáztatásra, az új lehetõségek kihasználására, és az új témák, illetve lehetõségek követésére. Önállóan kezdeményezõnek kell lennie, képesnek az önálló munkavégzésre és saját támogató hálózata kialakítására, amelyek segítségével képes lesz megbirkózni a közösségekben, illetve a közösségek és a helyi önkormányzatok között felmerülõ konfliktus- és válsághelyzetek sokaságával. A közösségi munkás gyakran dolgozik izoláltan, megfelelõ támogatás, vagy szupervízió nélkül. Gyakran megesik, hogy egy közösségi területen belül õ az egyetlen, akinek részletes ismeretei vannak a közösségi munkáról.

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 75

Stratégiák és taktikák fejlesztése

A közösségi munkások feltárják a közösségi szervezetek számára az elõttük álló nyitott lehetõségeket, és segítenek e lehetõségek mellett pro és kontra érveket felsorakoztatni. Megértetni a változás folyamatát, a tervezés, a végrehajtás és a változás elérésének idõigényességét – ez az egyik leglényegesebb, közösségi munkás által közvetített üzenet azok felé, akik elõször szeretnék bevonni a „közösséget” munkájukba. Ezen túl a közösségi munkások már a kezdetektõl hangsúlyozzák az emberek bevonásának szükségességét, miközben mondjuk már partnerségi kapcsolatokat fejlesztenek, vagy részvételi megoldásokat dolgoznak ki a közösségi és állami intézmények között, és tanácsokat tudnak adni arra, hogy ez hogyan történhetik. A közösségi munkások gyakran pro-aktív szerepet vállalnak stratégiák és taktikák kidolgozásában, és biztatják az egyéneket és csoportokat, hogy õk döntsék el, mit akarnak tenni, ahelyett, hogy megvárnák, míg az események elsodorják õket. Így a közösségi munkásoknak gyakran segítséget kell nyújtaniuk a csoportoknak kampányaik megtervezésében, ezért áthatóan ismerniük kell a kampányszervezés különbözõ módszereit, illetve ezek elõnyeit és hátrányait. Ahogy a világ változik, úgy a közösségi munkásoknak is képesnek kell lenniük reagálni a változásokra. Állandóan új módszereket kell keresniük arra, hogy miként dolgozzanak a közösségekben, amelyek a társadalmunkban beálló változásokat tükrözik.

Forrásteremtés

A közösségi munkások információt tudnak gyûjteni az új, vagy már létezõ támogatási lehetõségekrõl, amelyek között lesznek olyanok, amelyeket például kizárólag civil szervezetek kaphatnak meg, önkormányzatok pedig nem. Lesznek olyan támogatási lehetõségek, amelyek több forrás összehangolt bevonását igénylik, vagy amelyeket csak bizonyos területeken lehet felhasználni. A szakemberek a közösségi szervezetek elé tárják információikat, s azok eldönthetik, hogy kihez milyen támogatásért fordulnak majd. Ahogy a forráso-


kat egyre nehezebb megszerezni, úgy válik egyre specializáltabbá a lehetséges támogatók kiválasztása és a pályázatoknak az elvárások szerinti megírása, ezért a közösségi munkásoknak olykor fel kell venniük a kapcsolatot szakértõkkel is. Mind a közösségi csoportoknak, mind az állami intézményeknek szükségük van forrásokra, ha hatékonyabbá szeretnék tenni a már meglevõ szolgáltatásaikat, vagy ha új szolgáltatásokat, illetve kampányokat szeretnének elindítani. A források mértéke változó lehet, kezdve az új tagok, vagy felhasználók toborzására alkalmas tevékenység ismertetésére fordított kisebb összegektõl egészen a nagyobb befektetésekig. A megszerzett forrásokat kezelni kell, ezért a közösségi munkásnak segítséget kell nyújtania a csoportoknak, hogy kialakítsák a megfelelõ rendszereket, amelyek biztosítani tudják a megfelelõ felhasználást és a gondos felügyeletet.

A közösségi munka módszerei

A közösségi beavatkozás azokat a cselekvéseket, módszereket, folyamatokat jelenti, amelyeknek az a célja, hogy egy-egy közösség megalakuljon, szervezettebbé váljon. A közösségi beavatkozás három fõ módját alkalmaztuk bûnmegelõzési programjaink során: I. Társadalmi akciók: Amikor a probléma rendezésére tárgyalásos úton, átmenetileg nem megoldható, és egy kisebb vagy nagyobb közösségnek ki kell kényszerítenie, hogy véleményét, érdekeit érdemben vegyék figyelembe. Az akciók egyik célja, hogy a problémákkal érintett, vagy hátrányos helyzetû csoportokat, vagy azok érdekképviseletét megszervezze. Másik fõ célja a döntések megváltozatásának a kikényszerítése. Gyakori eszközei a látványos akciók (tüntetés, demonstráció, figyelemfelkeltõ, látványos megmozdulások). II. Társadalmi tervezés: A problémamegoldás technikai folyamatát hangsúlyozza. Kiindulópontja, hogy egy bonyolult társadalomban meghatározó szerepe van a szakértõnek. Az érintett társadalmi csoportokat gyakran csak a kész tervek véleményezésére kérik fel. A folyamatot fõként a szakértõk vezérlik, akik adatokra támaszkodva, tudományos módszerekkel

2007 / tél


75

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 76


készítik elõ a közösséget érintõ kérdéseket. Ebbe vonják be szükség szerint az érintetteket. III. Helyi fejlesztés: Célja a közösség szerves kialakulásának elõsegítése, a kölcsönösség megteremtése, a helyi társadalom integrációjának, összetartásának, valamint belsõ szervezettségének kialakítása. Elõfeltevése, hogy a közösségi változásokat úgy lehet kieszközölni, ha az emberek széles köre részt vesz helyi szinten a célok meghatározásában és a cselekvésben. Az emberek között folyó gyakoribb találkozások, beszélgetések, során megkezdõdik a helyi közösség szervezõdése, majd idõvel képesek lesznek beleszólni az õket érintõ döntésekbe.7

A három módszer természetesen nem különül el élesen. Esetünkben éppen mindhárom módszer vegyes, egymásba csúszó alkalmazásáról beszélhetünk. Érdekesség, hogy az elsõ év munkája, tapasztalatai után kezdtük tudatosabban alkalmazni a közösségfejlesztést, addig sokszor ösztönösen, ugyanakkor egy konkrét projekt mentén, a projektmenedzsment módszereivel végeztük dolgunkat. A társadalmi akciók módszerérõl akkor léptünk tovább a társadalmi tervezésre, amikor elkészültek a 2005. évi helyi ifjúságkutatások (pécsi és Baranya megyei). A társadalmi tervezés megkezdéséhez a kutatásokra épülõ ifjúságpolitikai koncepciók és cselekvési tervek elkészítése adott kiváló lehetõséget. Ezen közpolitikai dokumentumok elkészítése példás társadalmi egyeztetéssel valósult meg. Egy év akcióprogramjainak tapasztalatai után itt olyan eredményeket kaptunk, amelyeket közösségi közegbe juttatva használtunk fel társadalmi tervezésben. Hatásuk további tevékenységünkre: – tudatosabb partnerség – kommunikációs jelentõsége – közösségi élmény értéke – hatékonyabb munkaszervezés (munkacsoportok alakulása) A harmadik módszer szervesen kapcsolódott az elõzõekhez. A felmerült problémák hatékonyabb kezelése érdekében ösztönöztök az öntevékeny csoportok, közösségek létrejöttét. Felkaroltunk egyes, korábbi elszigetelt cso-

76


2007 / tél

portokat céljaik társadalmasított eléréséhez. Megalakult többek között a Pécsi Extrém Sport Egyesület, az Ifjúsági Klubok Szövetsége, Tett-Rádió, Tett-RPM break csapat, amelyek tevékenységérõl a késõbbiekben részletesebben is írok. Ezen közösségek hozzájárultak és hozzájárulnak az ifjúsági szempontok fejlesztõ hatású érvényesítéséhez települési és térségi szinten egyaránt. További pozitív hatása volt a korábban is mûködõ közösségek, programunk általi fejlesztésének. Így a Tett-Hely Ifjúsági Információs és Tanácsadó Hálózat, a Pécsi Ifjúsági Kerekasztal is hatékonyabban szolgálja a fiatalok érdekeit, segíti mindennapi életüket. A következõkben olyan konkrét, alkalmazható módszereket sorolok fel, amelyek nagy segítségünkre voltak a fent részletezett munkánk során. A közösségi felmérés gyûjtõmódszere A közösségi felmérés lényegében egy gyûjtõmódszer, több módszert magába ötvözõ folyamat, s e tekintetben tulajdonképpen nem is csak egy módszer, hanem bonyolult, többfejezetes közösségi fejlõdési folyamat, néha maga a helyi cselekvés. Célja, hogy minél több embert bevonjunk a helyi cselekvésbe. A felmérés elõkészítése, megszervezése megindítja a gondolkodást közös ügyeinkrõl, problémáinkról. A felmérés elkészítésének végén egy lakossági cselekvési tervet kapunk, amely a közösségfejlesztõ folyamat mérföldköve. Benne akár az interjúkészítés, a nyilvános beszélgetések, tematikus beszélgetések, a jövõmûhelyek, a közösségi kérdõív létrehozása, kiosztása, begyûjtése és értékelése, a tapasztalatok visszacsatolása, vagy akár a SWOTanalízis. Az egyénitõl a közösségiig vezetõ úton a helyi nyilvánosságon keresztül vezet az út. A helyi nyilvánosságba bekerült problémák, erõforrások, megoldási elképzelések mozgósító erõvel bírnak, s emellett az is nyilvánvalóvá válik, hogy mit várhatnak a helyi közösség tagjai egymástól, a helyi cselekvés szereplõitõl. A nyilvánosság tehát egyfelõl a bevonás, az érintettség, majd a cselekvõvé tétel eszköze, másfelõl annak is fokmérõje, hogy a képessé

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 77

tétel folyamatában milyen fokú és természetû segítségre van a helyi közösségnek szüksége. Interjú a közösségfejlesztésben Interjúkat elsõsorban a helyi közösség véleményformálóival készítünk. Az a személy, aki minket a településre hívott dolgozni (civil szervezet, önkormányzat, valamely intézmény stb.), útbaigazíthat minket a legközismertebb, nem feltétlenül pozícionált, de közismert helyi polgárokhoz. Tõlük kérdezzük meg aztán az interjú végén, hogy kihez érdemes még szerintük elmennünk? Így a helyi lakosok szinte közreadnak minket, miközben hálózatot építenek. A mi interjúink nem az életútra, a pályaképre, a hagyományokra, családtörténetre stb. kérdeznek, hanem a helyi közérzetre. Alapvetõ magatartásunk a segítõ meghallgatás, az empatikus magatartás. A beszélgetés végén kínáljunk fel egy következõ beszélgetési lehetõséget – de immár nyilvános beszélgetésre gondolunk, valamennyi partnerünk együttes meghívására. Tegyük világossá, hogy itt közösségi cselekvés indul, aminek tartalmát és módszereit magunk tervezzük meg és együtt valósítjuk meg, s hogy ezt a folyamatot szakemberek segítik, s hogy ebben az õ személyes részvételét nagyon fontosnak tartjuk. Az interjúk során kialakul a fejlesztõkben egy ismerethalmaz azokról a problémákról, amelyek a helyi embereket foglalkoztatják, nem tud azonban még a problémák között súlyozni, ennyibõl még nem látszik kibontakozni a helyi cselekvés néhány fõ iránya. Ehhez a nyilvános beszélgetések segítenek hozzá. Nyilvános beszélgetések Rendszeresen alkalmaztuk a nyilvános, tematikus beszélgetéseket, az alábbiak szerint. Az elsõ nyilvános beszélgetésen a fejlesztõk feltárták a beszélgetések eredményét, ismertetik a megismert értékek és problémák körét – táblára írják, vagy kézbe adják a „problémalistát”, és elmondják, hogy bizonytalanok, és egymással ellentétes véleményekkel is találkoztak. Arra kérik korábbi beszél-


getõpartnereiket, hogy közösen mérlegeljék a problémák fontosságát és megoldási lehetõségeit. Ennyi általában elég a közösségi munka beindításához, de nehezebb esetekben a fejlesztõk külön kihívással találják szembe magukat, mert megjelennek ezen a ponton a szkeptikus, a kétkedõ hangok is. Ezekben a helyzetekben kell eldöntenünk, hogy tudunke, akarunk-e segíteni? Van-e elég erõnk és türelmünk ahhoz, hogy átvigyük a bennük való bizalmunkat és elhitessük velük, hogy érdemes valamit tenni. A mintakérdõív

Nagy létszámú településen, városrészekben, vagy amikor nincs fejlesztõi kapacitás elegendõ számú interjúra, és nem érezzük azt sem, hogy a spontánul résztvevõ 15–20 fõ jól megjeleníti a település, településrész legfontosabb problémáit, és szükségét érezzük egy szélesebb körû elsõ tájékozódásnak, élhetünk a mintakérdezés módszerével is. A mintakérdezés segít kiszûrni az elõítéleteket, és biztosítja, hogy a lehetõ legtöbb fontos kérdés felmerüljön a felmérés folyamán. Az alább is ismertetendõ kérdõívet eljuttatjuk a települést valamilyen szempontból reprezentáló egy-egy emberhez, pl. régi és új lakosok, fiatalok és idõsek, az önkormányzat, az egyház, a boltos, a szövetkezet elnöke és alkalmazottja, a vállalkozó és alkalmazottja, a hagyományõrzõ, a kulturális szervezetek, a helyi sajtó stb. képviselõihez. Fontos, hogy egy-egy korosztályt érintõ probléma esetében is megkérdezzük más korosztályok, és a közvetettebb intézmények képviselõit is. Esetünkben így a fiatalok problémáit más-más aspektusból is megismerjük, ezáltal objektívebben láthatjuk és kezelhetjük azokat. A mintakérdõív átfogó, nyitott kérdéseket tesz fel, amelyek az élet minden területére vonatkoznak. A válaszok egésze kiadja a helyi problémák körét, így e tekintetben talán helyettesítheti az interjúkat.

2007 / tél


77

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 78

Ifjúsák és környezet Szektorok közötti együttmûködés, partnerség Viszonylag új felismerés, hogy a társadalom három nagy szektorának, tehát a kormányzati, a nem kormányzati és az üzleti szektor szereplõinek is rendszeres kommunikációt kell folytatniuk, és partnerkapcsolatokra kell törekedniük egymással. Számos helyi probléma kezelése, megoldása igényelné ugyanis az együttmûködést, amelynek hiányában a megoldások csak részlegesek. Mindhárom szektor ugyanis másfajta erõsségekkel és gyengeségekkel, lehetõségekkel bír. A civil szféra tehát leginkább a kezdeményezésben erõs, itt jelennek meg elõször társadalmi hiányosságok, és ezek mérséklésére a legrugalmasabb civil szervezetek tudnak a leghamarabb rámozdulni. A közszolgálati szféra a szakszerûségben, a törvényesség képviseletében, a települések üzemeltetésében erõs, de a bürokratikus szabályok miatt mûködése kevéssé rugalmas és gyors. A magánszektor elsõsorban a termelésben és szolgáltatásban erõs, de a környezetével való aktív kommunikációra mind a munkaerõ-újratermelés, mind a megfelelõ imázs kialakítása miatt szükség van. A három szektor erõsségeinek összeadódása és gyengeségeinek redukálása, vagyis egymás lehetõségeinek optimális kiegészítése a sikeres helyi cselekvés egyik kulcsa. A közösségfejlesztés eszközeivel egymás megismerése, a szektorok közötti párbeszéd, és a szereplõket egyaránt érintõ együttmûködés és konszenzus elérése sikeresen segíthetõ. A fentiek miatt programjaink során partnerszervezeti találkozókat szerveztünk a problémák hatékonyabb kezelése érdekében. Ezeken együtt dolgoztunk az önkormányzatok, az önkormányzati intézmények, közfeladatokat ellátó, illetve helyi igények kielégítésére alakult civil szervezetek, valamint helyi vállalkozók képviselõivel. A közösségi munka folyamata A közösségi munkás az aktuális közösségi munkafolyamat különbözõ stádiumaiban különbözõ szakmai ismereteket vesz igénybe. Ugyanakkor témájától függetlenül minden fejlesztési munkában megállapíthatóak a fo-

78


2007 / tél

lyamat hasonló lépcsõfokai. A közösségi munkásnak általában az egész folyamatban részt kell vennie. A közösségi munka lépései Val Harris egyszerûsített vázlata alapján, sajátos értelmezéssel kiegészítve:8 1. Információgyûjtés 2. A helyzet felmérése 3. Közös problémafeltárás 4. Egy kampányközösség megalakulása, létrehozása, illetve támogatása 5. A kampányközösség segítése, stratégiájának és a taktikájának megtervezésében, illetve tevékenysége fontossági sorrendjének felállításában 6. A kampányközösség megerõsítése, illetve fenntartása, miután megkezdi tevékenységét 7. Tevékenység támogatása a releváns tudás megosztásával, illetve a forrásokhoz és döntéshozókhoz való hozzáférés biztosítása 8. A kampányközösség tevékenységének felülvizsgálata, a tartós közösséggé válás fordulópontja 9. Segítségnyújtás a kampány lezárásához vagy az újabb közösségi tevékenység meghatározásában 10. A folyamat újraindul (1–9. pont). Az általam használt kampányközösség kifejezés a közös célokat megfogalmazó, az elsõ közös tevékenységre összeállt csoportot jelenti, akinek tagjai a (sikeres) munka során válhatnak igazi közösséggé. Természetesen elõfordult velünk is, hogy a folyamat megakadt, elakadt vagy megtorpant. Azonban a folyamat ideális esetben spirálszerûen fejlõdik, sõt egyszerre, párhuzamosan több spirál is indulhat helyi szinten a különbözõ problémák, igények kezelése érdekében. Ez a „virágcsokor” adja a helyi társadalom sajátos szövõdményeit. Gyakorlati tevékenységünk során a fenti folyamatban fordulópontot jelentett minden egyes programelem megvalósításakor, hogy mikor lépünk ki a közösségi szintre, mikor történik olyan esemény, amelybe bevonjuk az érintetteket. Ez általában a 2. vagy a 3. lépés után következett be különbözõ közösségfejlesztõ eszközök alkalmazása során (fórumok, akcióprogramok, nagyrendezvények, nyilvánosság eszközei).

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 79

A „Csellengõ fiatalok” komplex ifjúsági program

Egy városrészi bûnmegelõzési modellprojekt tapasztalatai alapján olyan komplex ifjúsági program kidolgozását kezdtük meg, amely jó gyakorlatként terjeszthetõ az ország más településein is. A program érdekessége, hogy több szinten, egyre bõvülõ térben (városrészek, város, kistérség, megye) alkalmaztuk módszereinket. A célcsoport tagjait érdekeltségük megteremtésével (önkéntes munka jutalmazása, szabadidõs programok, információközvetítés), valamint széleskörû együttmûködés kialakításával, segítségnyújtással és közvetítéssel (szakmai, ágazati szociális, oktatási, kulturális, közigazgatási intézmények és civil szervezetek között) vonjuk be a társadalmi folyamatokba, ezen belül az oktatás és a munka világába. Ezzel megakadályozzuk a célcsoportba tartozó fiatalok elkallódásának folyamatát, és a helyi társadalom számára is hasznos közösségi tevékenység végzésére ösztönözzük õket. A „Csellengõ fiatalok” program mindennapi mûködése során olyan közösségi szemlélet és közösségfejlesztõ módszertan párosult az elmúlt években, amelynek eredményei mindenképpen említésre érdemesek. Úgy gondolom, hogy a közösség az a társadalmi keret, amely minimális beavatkozás során is képes jelentõs pozitív változást eredményezni a magát alkotó egyénekben. Az eddigi programszakaszok ütemezése és azok jellemzõi: – A Csellengõ fiatalok bûnelkövetõvé válásának megelõzése Pécs veszélyeztetett területein bûnmegelõzési modellprogram két városrészben. Az iskolából kimaradt, valamint a munkanélküli fiatalokat érdekeltségük megteremtésével, valamint „jelzõrendszer” és széleskörû együttmûködés megteremtésével vontuk be a társadalmi folyamatokba, ezen belül az oktatás és a munka világába, így akadályozva meg a célcsoport bûnelkövetõvé és sértetté válásának folyamatát. (2004–2005. év, 12 hónap) – Az Idõben lépünk címû kistérségi bûnmegelõzési program. Nyolc településen, illet-


ve településrészen több száz fiatalt vontunk be különbözõ hasznos, bûnmegelõzési szabadidõs programokba. Elsõdleges aktivizáló eszköznek a különbözõ sportokat alkalmaztuk. (2005. 6 hónap) – A nyári ifjúsági táborok. Hátrányos helyzetû pécsi és baranyai fiatalok vettek részt egyhetes tematikus táborokban – olyan fiatalok, akik még nem vettek részt igazi közösségi programokban, nem rendelkeztek közösségi élményekkel. Közülük többen a program után is bekapcsolódtak szervezetünk programjaiba. (2005–2006. év, 2x1 hét, évente visszatérõ program) – „A közösségi védelem alatt álló város” címû bûnmegelõzési modellprogram. A környezeti értékekre, közösségi terek újra birtokba vételére, akcióprogramokra és az önkéntes munka népszerûsítésére épült. A környezeti nevelést ötvöztük a fiatalkorúak bûnmegelõzési programjaiba. (2006-2007. év, 7 hónap) – Az Ifjúsági Klubok Szövetsége. A program tíz (városi lefedettségek biztosító) ifjúsági klub létrehozásával indult, amelyek késõbb szövetséget alakítottak. Célunk volt, hogy a meglévõ ifjúsági szolgáltatásokat (információközvetítés, tanácsadás) bõvítsük közösségfejlesztõ elemekkel, ezáltal biztonságos szórakozóhelyként is funkcionálnak a jövõben. A szövetséghez bizonyos feltételek teljesítésével lehet csatlakozni, amelyeket maguk a tagok határoztak meg. Képzéseket is indítottunk a fiatal klubvezetõk készég- és képességfejlesztése érdekében. (2005-tõl folyamatos) – Az Extrém sportpálya létrehozása. A korábbi „Csellengõk” program nõtte ki magát eddig: a fiatalok igényeit felkarolva, az õ aktív közremûködésükkel, ötleteikkel és munkájukkal valósult meg a város új közösségi tere, ahol azóta egyesület és klub is alakult a mûködtetésre és versenyzésre. A pálya létrehozásával biztonságos, védett környezetben tölthetik szabadidejüket a fiatalok. (2006-tól folyamatos). – A Sporttal az erõszak ellen program. A sportot mint sokrétû eszközt alkalmaztuk a hasznos szabadidõ eltöltése érdekében. A program során 5 városban népszerûsítettük a különbözõ sportágakat, mozgáskultúrát, egészséges életmódot és a „biztonságos” életvitelt. (2006–2007. év, 8 hónap)

2007 / tél


79

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 80


Az elsõ szakasz eredményeit továbbvittük, arra építettünk további programelemeket. A szakaszok idõtartama természetesen a finanszírozási lehetõségektõl is függ.

Módszertani elemek a „Csellengõ fiatalok” programban A teljesség igénye nélkül felsorolnék módszertani elemeket, választ adva arra, miket hol, hogyan alkalmaztunk.

Módszertani elem

Alkalmazási terület

Adatelemzés (statisztikák,

– Információgyûjtés,

(Mit?)

(Hol?)

felmérések, jegyzõkönyvek stb.)

helyzetfelmérés

Folyamat leírása (Hogyan?)

– különbözõ közintézmények,

feladatellátók, szolgáltató szervezetek elemzéseinek, kimutatásainak

felhasználása saját munkánkhoz Kapcsolatépítés

– Közösség bevonása

– A program kezdeténél

igényfelmérésre, kapcsolatépítésre. – Fórumok, találkozók

Interjú

(intézményvezetõk, képviselõk,

– Információgyûjtés, helyzetfelmérés – Közösség bevonása

– visszaigazolás

– statisztikai adatok

– problémák, igények

– Személyes találkozók

– visszaigazolás

Interjú

– Információgyûjtés, helyzetfelmérés

Kérdõívezés

– együttmûködések

– megoldások, projektek

igényfelmérésre, kapcsolatépítésre

(szakemberekkel)

– megoldások, projektek

– A program kezdeténél

helyi hangadók,

véleményformálók stb.)

– statisztikai adatok


– Rendszeres idõközönként, programelemenként

– együttmûködések


– megoldások, projektek – együttmûködések – visszaigazolás


– célkitûzés

– Rendezvények alkalmával tematikus

– kivitelezés

– Közösség bevonása

kérdõívek összeállítása és lekérdezése a résztvevõk körében

– tervezés

– értékelés

Nyilvános közösségi


– érdeklõdés, érintettség felkeltése

Tematikus beszélgetések


– programelemenkénti megszervezése

beszélgetések

– Közösségek, egyének bevonása – Visszacsatolás

Közösségi felmérés

– Egyének nagyarányú bevonása

– célkitûzés

rendszeres idõközönként – célkitûzés – tervezés

– együttmûködések,

cselekvések megtervezése

80


2007 / tél

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 81

Ifjúsák és környezet SWOT-analízis


– Fejlesztési „mérföldköveknél” – Eseti munka-csoportok

– standardok

meghatározása

–mennyiségi növekedés

– külsõ szakmai, gazdasági környezet változásainál – önállósodás

– ütemterv készítése Társadalmi nyilvánosság

– Kommunikációs terv elõkészítése

Cselekvési terv készítése

– Szakmai és döntéshozó fórumokon

megteremtése

– Szakmai és döntéshozó fórumok

és kivitelezéssel

– a helyzetfeltárásra építve

pl. bizottsági munka során,

a döntéshozók, szakmai szereplõk

– Egyének bevonása

Speciális tematikák készítésével:

– Képessé tétel, feltételek

– személyiség-fejlesztés

érdekképviseleti fórumokon Képzések

– folyamatos tervezéssel

– Készség, képességfejlesztés megteremtése

elfogadták a cselekvési tervet – önismeret

– kommunikáció

– konfliktuskezelés

– alternatív foglalkoztatások Forrásszerzés

– Nyári táborok

– ötletbörzék

– Szabadidõs programok

– projektötletek kidolgozása,

pályázatok mint kiegészítõ

– pályázatírás

– Képzõmûvészeti

programok megvalósítására pl. különbözõ pályázati

elõkészítése

– projekt-menedzsment

lehetõségek kihasználása Partnerség, együttmûködés

– Partnerszervezeti találkozók – Civil fórumok

– Tematikus szabadidõs programok

– helyzetelemzés

– területi, ágazati feltérképezés – adatbázis-elemzés – koordináció

– közös tervezés, értékelés Kiegészítõ projektek

– Tematikus nyári táborok

Speciális tematikák készítésével:

– Külföldi ifjúsági cserék

– szexualitás

– Képzések, elõadások

– Büntetés-végrehajtási intézetben végzett projekt tapasztalatai

– Közérdekû munka tapasztalatai

– szenvedély-betegségek – életvezetés

– önismeret, önérdek-érvényesítés – kommunikáció

– konfliktuskezelés – értékközvetítés

2007 / tél


81

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 82

Ifjúsák és környezet Intézményesülés, formalizálódás

– Pécsi Extrém Sport Központ

– alkalmazási területenként,

– Pécsi Extrém Sport Egyesület

pl. közösségek formalizálása,

létesítése

megalakítása

– Ifjúsági Klubok Szövetsége létrehozása

– Ifjúsági klubvezetõ-képzés

specifikus módon

intézményes mûködés személyi

és infrastrukturális feltételeinek biztosítása stb.

beindítása

– Tett-Rádió (webrádió) beindítása Érdekképviselet, érdekérvényesítés

– Részvétel a Közbiztonsági és Bûn-

– mûködõ keretek közé

– Részvétel a Pécsi Ifjúsági Kerekasztal

– új keretek létrehozása –

megelõzési Tanácsban munkájában

– Részvétel a Diák-önkormányzati

történõ bekerülés

pl. partnerszervezeti találkozók

fórum tevékenységében

Hálózatépítés, -fejlesztés

– Tett-Hely Ifjúsági Információs

– meglévõ hálózat fejlesztése, bõvítése

– Ifjúsági Klubok Szövetsége

felhasználva a fentieket: partnerség,

és Tanácsadó Hálózat

– Önkéntes Hálózat és Klub

– új hálózat kiépítése,

érdekképviselet, intézményesülés – munkacsoportok – tréningek

Koordinálás, folyamatos szakmai segítés

– Tett-Hely Ifjúsági Információs

– programközponti szerep kialakítása

programközpontja

kialakítása; ezek folyamatos

és Tanácsadó Hálózat

– Egyetemista hallgatók gyakorlati képzése

A „Csellengõ fiatalok” program eszközei

A komplex program során konkrét eszközök határoztunk meg a pozitív irányú bevonáshoz, bevonódáshoz, és a negatív tevékenységektõl való eltereléshez. – A közösségfejlesztõ, ifjúságsegítõ a helyszínen segít: Ifjúsági klubok, tematikus programok, városrészi programok során közvetlen módon. – Az ifjúsági klubok közösségi élményt generálnak: Tematikus programok, tapasztalatátadó kirándulások, majd az Ifjúsági Klubok Szövetsége által koordinált keretek mentén. – Társadalmi akciók: A közösségi védelem alatt álló város akcióprogramjai során közterületek szépítése, felújítása, megtisztítása.

82


2007 / tél

– szakmai, módszertani szerep fenntartása

– Képzõmûvészet felkarolása: Nyílt képzõmûvészeti pályázatok kiírása: pl. Közösségi tér – rajz- és fotópályázat gyerekeknek, fiataloknak; logó-pályázat meghirdetése több programban (extrém sport központ, Ifjúsági Klubok Szövetsége, Idõben lépjünk); Állandó alkotómûhely létrehozása fiatal, tanuló vagy amatõr mûvészek számára. – Elõadómûvészeti tevékenység felkarolása: Egyes szubkultúrák, alternatív mûvészeti irányzatok felkarolása, zene és mozgásmûvészet összekapcsolása. Pl. beatbox (szájdobolás) meghonosítása, reaggie fesztivál, break tánc, zenekarok tehetségkutató versenye. – Sporttevékenységek felkarolása: Pécsi Extrém Sport Központ létrehozása (bevonás – Pécsi Extrém Sport Egyesület), Idõben lépjünk

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 83


– kistérségi foci kupák, éjszakai ping-pong, asztalifoci; Pécsi Tüke Kupa – városi bajnokság; hip-hop táncok felkarolása (breakcsapat felkarolása, támogatása) – Sporttevékenység népszerûsítése: megyei programsorozat több városban, pl. Sporttal az erõszak ellen program – Proaktív kommunikáció: Rendszeres és tudatos kommunikáció, sajtókapcsolatok, sajtótájékoztatók, sajtóanyagok, pl. Tett-Rádió (alternatív webrádió) létrehozása fiatalok kezdeményezésére, kapcsolatok közösségi rádiókkal, média szakkörökkel, diákújságokkal. – Társadalmi jóvátétel meghonosítása: A fiatalkorúak, vagy fiatal felnõttek közérdekû munkájának meghonosítása az ifjúsági programokban. Abban a környezetben tegye jóvá rossz cselekedetét, ahol elkövette. – Közösségi képzés: A közösségi védelem alatt álló város program részeként (környezeti nevelés, kommunikáció, közösségi bûnmegelõzés); Önálló képzésként: Ifjúsági klubvezetõ-képzés; Hálózatfejlesztõ munkacsoportok, tréningek. – Nyári táborok: Tematikus közösségi élmény nyújtása egyhetes tábor alatt elsõsorban olyan fiatalok számára, akik még nem jutottak közösségi élményekhez. Pl. Gyermekotthonban nevelkedett fiatalok, gyermekjóléti szolgálatok által delegált fiatalok. – Tourist Police program: Mûködõ program továbbfejlesztése, kiterjesztése. A nyári idegenforgalmi szezonban a megyei rendõr-fõkapitányság által kezdeményezett programban diákok végeznek nyári munkát, elsõsorban turisztikai információszolgáltató tevékenységet. Ezt terjesztettük ki további fiatalok bevonásával, és kulturális programokra történõ mobil standok kitelepítésével.

közösség, akár rövid idõn belül is képes változatos szintekhez, újabb tevékenységi körökhöz érni. Ugyanakkor számos újabb közösség generátora is lehet, a tevékenységek újabb tevékenységeket generálnak, a cselekvések újabb cselekedeteket ösztönöznek. A közösségfejlesztés módszereivel felkarolt, bevont és kiképzett fiatalok maguk tûzik ki célként a helyi közösségek aktivizálását, szervezését, a közösségi alkalmak, élmények megteremtését. Az Ifjúsági Klubok Szövetsége ifjúsági klubvezetõ-képzését követõ gyakorlati feladat a valós terepmunka, ahol (mentorok segítségével) már maguk a fiatalok lépnek fel közösségfejlesztõként. Feladatuk az, hogy saját környezetükben, településükön szervezzenek közösséget, ifjúsági klubot, õk aktivizálják a helyi fiatalokat. Az ifjúsági szolgáltató hálózatunk önkéntes tagjai, segítõi – akiket nevezhetünk akár animátoroknak, közösségfejlesztõknek, ifjúságsegítõknek, közösségi munkásoknak, mentoroknak is –, napi tevékenységük során tanácsadóként, támogatóként, képzõként, idõnként képviselõként támogatják a településen, városrészben élõ fiatalokat, az embertársaikért felelõsséget érzõ aktivistákat, közösségben gondolkodókat. Ha elõször módszertanként, eszközként, majd folyamatként értelmezzük a közösségfejlesztést, akkor igazoljuk önmagunkat, miszerint a közösségfejlesztés felfogható egyfajta elterelésként, megelõzésként, valamint pozitív értékközvetítõ és értékteremtõ rendszerként is. Programjaink gyakorlati megvalósítása során vált egyre tudatosabbá a közösségfejlesztés, a stratégiai gondolkodás, amelybõl végül modellprogrammá fejlõdött.

A közösségfejlesztés mint befejezetlen építõ folyamat

Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy a helyi ifjúsági igényekre, problémákra való reakciók tudatos tervezése és végrehajtása, a települések, térségek fejlesztésében stratégiai fontosságú tényezõvé vált. A társadalmi részvételnek a közösségfejlesztés eszközeivel történõ megteremtése során a befogadás esélyei fejleszthetõek, és olyan új belsõ erõforrások kerülnek a felszínre,

Következtetések

A folyamatos közösségfejlesztõ tevékenység újabb és újabb szintekre ér, más és más értelmet kap a segítõ, fejlesztõ munka során. A cél maga a közösségi lét, a közösségi élmény, amely már az elért eredményeink multiplikátor hatása is lehet. Önmagában egy-egy konkrét

Összegzés

2007 / tél


83

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32


Page 84

amelyeknek, többek között jelentõs gazdasági szerepük is lehet. Éppen ezért fontos lenne, hogy a hazai kormányzati, ágazati, regionális és települési szintû fejlesztési politikák, stratégiák ne csak technikai, infrastrukturális gazdasági elemeket tartalmazzanak. Persze ehhez a tudatos fejlesztõ munkához elengedhetetlenül szükségesek a közösségi terek is, ahol folyhat a közösségi munka. Ugyanakkor kívánatos, hogy a különbözõ szintû fejlesztési elképzelésekbe hangsúlyosan építsenek be olyan részvételt fejlesztõ programokat is, amelyek segítik a közösségek felkészítését a változásokra és bevonásukat a helyi kezdeményezésekbe. A bizonytalan, változékony környezetben belátásom szerint elõbb-utóbb szükség lesz a közösség által nyújtott válaszokra, és különösen a biztonságra. A hagyományos szocializációs közegek változó szerepe, az intézmények válsága miatt biztosan megjelenik a biztonság iránti vágy. Ez ad reményt ifjúságsegítõ munkánkhoz. Látjuk, tapasztaljuk, hogy ha megfelelõ alternatívát kínálunk a fiatalok számára, akkor elõbb-utóbb a biztonságot nyújtó közösségeket választják. Ebben fontos, hogy a pozitív értékek közvetítését vállaljuk fel és ebbõl ne engedjünk, hiszen ekkor válik hitelessé és tudatossá küldetésünk. A Társadalmi Bûnmegelõzés Nemzeti Stratégiája és cselekvési tervei, valamint az Országos Bûnmegelõzési Bizottság tevékenysége példaértékû hazánkban, hiszen úgy foglalkoznak bizonyos problémák kezelésével, hogy a cél elérése érdekében komplex, széleskörû együttmûködésben gondolkodnak és a gyakorlatban is sikeres modellprogramjaikat példaértékû módon kommunikálják. Az ifjúságsegítõ munka során is fel kell ismernünk azt, hogy a komplex problémákat csak ilyen módon leszünk képesek kezelni. Felül kell végre emelkedni a mindennapi problémák szintjén mindazoknak, akik ifjúságsegítésre vállalkoznak, hiszen itt nem egy-egy szervezet jó vagy rossz mûködésérõl, annak hatékonyságáról van szó, hanem olyan össztársadalmi problémákról, amelyeken a mindenkori kormányzat, és az önkormányzatok egyedül nem képesek segíteni. Szükség van az ún. helyi, alulról jövõ kezdeményezésekre, az olyan helyi közösségekre, amelyek képesek összefogni

84


2007 / tél

egymással a közös célok érdekében. Ilyen értelemben igenis van szükség erõs, egészséges helyi közösségekre, aktív ifjúsági csoportokra. A fent említett stratégia és a stratégia mentén végzett tudatos tevékenység pedig jó példázata annak, hogy van realitása a helyi szinten túl, kár egy országos szintû közösségi hálózatnak. Az országban elindult szakképzések és szakmafejlesztõ folyamatok reményeim szerint segítik ennek kiépítését, amihez érdemi együttmûködések megkötésével várhatóan sikeresen lehívhatók bizonyos fejlesztési források is. Ki kell alakítani az ifjúságsegítõ közösségi munkások kompetenciájára vonatkozó sztenderdeket és azok közös keretrendszerét. Ha komolyan vesszük a fiatalok problémáit, akkor napjaink bizonytalanságában nincs más lehetõségünk, mint az országos szintû szakmai összefogás, a társadalomkutatásokra épülõ tudatos stratégiai tervezés, és az ehhez rendelt végrehajtási tervek feladatai mentén történõ konkrét cselekvés. Amennyiben nem így gondolkodunk, annak beláthatatlan következményei lesznek.

Jegyzetek

1 Varga A. Tamás–VERCSEG Ilona: Közösségfejlesztés. Budapest: Magyar Mûvelõdési Intézet, 1998. 20. 2 Gönczöl Katalin: A társadalmi bûnmegelõzés stratégiájának megvalósulási feltételei nagyvárosokban. Elhangzott: 2004. október 14-én a Budapest Fõváros Közgyûlése Városrendészeti Bizottság által rendezett „Városi bûnözés, önkormányzati bûnmegelõzés” II. Országos Konferencián. http://bunmegelozes.easyhosting.hu/szakmai/gonczol_katalin_varosokban_bunmegelozes.doc (2007. október 5-i állapot szerint) 3 Diósi Pál: Törésvonalak, Esély (Társadalom- és szociálpolitikai folyóirat) 2003/1. szám http://www.szochalo.hu/folyoiratok/hircentrum/article/100663/1314/ (2007. október 5i állapot szerint) 4 Ifjúság 2000. Gyorsjelentés. Budapest: Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2001. 55.

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32

Page 85

5 Az ifjúság helyzete Baranya megyében 2005. Pécs: Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény-kutató Intézet, 2005. Kákai László dr.–Szabó Andrea (szerk.): A pécsi fiatalok helyzete, életmódja 2005-ben. Szociológiai vizsgálat Pécs város fiatal lakosságának körében. Pólusok Társadalomtudományi Egyesület, 2005. 6 Val Harris: A közösségi munkához szükséges szakértelem. In: Gyakorlati útmutató közösségi munkásoknak – Fejezetek a közösségi munka brit kézikönyvébõl. Budapest: Közösségfejlesztõk Egyesülete, 2005. http://www.kozossegfejlesztes.hu, 2007. október 5., 14.00 7 Kajner Péter szerk.: Rajtunk múlik! Közösségfejlesztõk Egyesülete, Budapest, 2005. p. 15. 8 Val Harris: A közösségi munka folyamata. In: Gyakorlati útmutató közösségi munkásoknak – Fejezetek a közösségi munka brit kézikönyvébõl. Budapest: Közösségfejlesztõk Egyesülete, 2005. http://www.kozossegfejlesztes.hu 2007. október 5., 14.30.

Irodalom

Baranya Ifjúságáért Kht. dokumentumai: pályázati dokumentumok, beszámolók, felmérések, kimutatások, a szervezet székhelyén. 7621 Pécs, Széchenyi tér 9., 2007. szeptember 25., 14.00 Bauer Béla–Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság 2004. Gyorsjelentés. Budapest: Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda, 2005. Bánszegi Zsuzsa (fõszerk.): Az ifjúsági munka fogalomtára. Az ifjúsági munkaterületéhez kapcsolódó fogalmak gyûjteménye. Debrecen: Ifjúsági Munkások Szakmai Módszertani Egyesülete, 2006. Beke Pál: Ifjúsági fejlesztõmunka a településeken. Különlenyomat, Budapest: Ifjúságért Önkormányzati Szövetség, 1999. Bokor Béla–Koltai Dénes (szerk.): Szociokulturális animáció. Pécs: Janus Pannonius Tudományegyetem, 1995. Csellengõ fiatalok – komplex ifjúsági program. Módszertani kiadványok I–III. Pécs: Baranya Ifjúságáért Kht., 2006., 2007. Diósi Pál: Törésvonalak. Esély, 2003/1. szám. 2007. október 5. 11. 10.


http://www.szochalo.hu/folyoiratok/hircentrum/article/100663/1314/ Gönczöl Katalin: A társadalmi bûnmegelõzés stratégiájának megvalósulási feltételei nagyvárosokban. Elhangzott: 2004. október 14-én a Budapest Fõváros Közgyûlése Városrendészeti Bizottság által rendezett „Városi bûnözés, önkormányzati bûnmegelõzés” II. Országos Konferencián. http://bunmegelozes.easyhosting.hu/szakmai/gonczol_katalin_varosokban_bunmegelozes.doc 2007. október 5., 11.20 Gyakorlati útmutató közösségi munkásoknak – Fejezetek a közösségi munka brit kézikönyvébõl. Budapest: Közösségfejlesztõk Egyesülete, 2005. http://www.kozossegfejlesztes.hu 2007. szeptember 25. 19.15 Gyermek és ifjúsági feladatok önkormányzatokban. Budapest: Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány–Állampolgári Tanulmányok Központja, 1996. Harris, Val: A közösségi munkához szükséges szakértelem. In: Gyakorlati útmutató közösségi munkásoknak – Fejezetek a közösségi munka brit kézikönyvébõl. Budapest: Közösségfejlesztõk Egyesülete, 2005. http://www.kozossegfejlesztes.hu 2007. október 5., 14.00 Harris, Val: A közösségi munka folyamata. In: Gyakorlati útmutató közösségi munkásoknak – Fejezetek a közösségi munka brit kézikönyvébõl. Budapest: Közösségfejlesztõk Egyesülete, 2005. http://www.kozossegfejlesztes.hu 2007. október 5., 14.30 Az ifjúság helyzete Baranya megyében 2005. Pécs: Szocio-Gráf Piac- és Közvélemény-kutató Intézet, 2005. Jó példák – A gyermek- és fiatalkori bûnözés megelõzése, csökkentése. Az Országos Bûnmegelõzési Bizottság honlapja. http://www.bunmegelozes.hu/eszkoztar/index.php? pid=16 2007. szeptember 25. 19.15 Kajner Péter (szerk.): Rajtunk múlik! Budapest: Közösségfejlesztõk Egyesülete, 2005. Kákai László–Szabó Andrea (szerk.): A pécsi fiatalok helyzete, életmódja 2005-ben. Szociológiai vizsgálat Pécs város fiatal lakosságának körében. Pécs: Pólusok Társadalomtudományi Egyesület, 2005. Kárpáti Árpád: A jövõre nyitott város. Pécs: Pécsi Tudományegyetem, TTK-FEEFI, 2002.

2007 / tél


85

uisz17-3 korny.qxd

2007. 12. 13.

12:32


Page 86

Kovách Imre (szerk.): Társadalmi metszetek. Hatalom, érdek, individualizáció és egyenlõtlenség a mai Magyarországon. Szociológiai tanulmányok. Budapest: Napvilág, 2006. Kraiciné Szokoly Mária: Az ifjúságsegítõk kulcskompetenciái. Új Ifjúsági Szemle, III. évfolyam 4. szám, 2005. tél Laki László–Szabó Andrea–Bauer Béla (szerk.): Ifjúság 2000. Gyorsjelentés. Budapest: Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2001. Makkos Viktória (szerk.): Dél-Dunántúli Regionális Ifjúsági Helyzetelemzés 2005. Budapest: Belvedere Meridionale Alapítvány, 2005. Nagy Ádám (szerk.): Ifjúságsegítés – Probléma vagy lehetõség az ifjúság? UISZ Könyvek, Budapest–Szeged: Belvedere–Palócvilág Alapítvány–Új Mandátum Könyvkiadó, 2007. Péterfi Ferenc (szerk.): A közösségfejlesztés meghatározásai. Budapest: Közösségfejlesztõk Egyesülete, 1999. http://www.kozossegfejlesztes.hu 2007. szeptember 25., 18.45 Ságvári Bence: Fiatalok közösségben. Új Ifjúsági Szemle, Civil ifjúsági éves jelentés 2005. IV. évfolyam 4. szám, 2006. tél A társadalmi bûnmegelõzési nemzeti stratégiája. Melléklet a 115/2003. (X. 28.) OGY. határozathoz http://bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/tars_bunmeg_nemz_strat.doc 2007. szeptember 25., 19.20 Templom Józsefné: A Nap utcai modell – a városi közösségfejlesztés tapasztalatai. Civil Szemle, 2004/1. I. évfolyam, I. szám.

86


2007 / tél

Ványi Bálint–Földi László (szerk.): Az Európai Bizottság Fehér Könyve – Új lendület Európa fiataljai számára. Budapest: Mobilitás Nemzetközi Igazgatóság, 2003. Varga A. Tamás–Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés. Budapest: Magyar Mûvelõdési Intézet, 1998. Letölthetõ: http://www.kozossegfejlesztes.hu/ 2007. szeptember 25. 19.50 Varga A. Tamás–Vercseg Ilona: Település, közösség, fejlesztés. Tapasztalataink a helyi társadalmikulturális fejlesztésrõl. Budapest: Országos Közmûvelõdési Központ, 1991. Vass Andrea: Gyermek- és ifjúsági önkormányzatok. Budapest: Ifjúsági és Sportminisztérium, (Ismertetõ 13.) 2001. Vercseg Ilona (szerk.): A Közösségfejlesztõk Egyesülete stratégiai terve 2006–2008. Budapest: Közösségfejlesztõk Egyesülete, 2005. Letölthetõ: http://www.kozossegfejlesztes.hu 2007. szeptember 25. 18.30. Vercseg Ilona: Közösségfejlesztõ leckék kezdõknek és haladóknak. (Módszertani füzet) Budapest: Közösségfejlesztõk Egyesülete, 2004. Letölthetõ: 2007. szeptember 25. 20.15. Vercseg Ilona: Lehetõ legrövidebben a közösségfejlesztésrõl. Budapest: Közösségfejlesztõk Egyesülete, 1999. http://www.kozossegfejlesztes.hu 2007. szeptember 25. 20.18. Vercseg Ilona: Új foglalkozás alakul? Bemutatom a közösségfejlesztést. In: Közmûvelõdés a társadalmi változásokban. Budapest, 1993.

uisz17-4 eletm h.qxd

2007. 12. 13.

12:33

Page 87

Szikulai István–Rácz Andrea

Életmód– élethelyzet

Gyermek-védelem

A G Y E R M E K V É D E L M I R E N D S Z E R H E LY Z E T E M A G Y A R O R S Z Á G O N

I. A mai gyermekvédelmi törvényhez vezetõ út

A gyermekvédelmi törvényt, az 1997. évi XXXI. törvényt a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról 1997. április 22-én fogadta el a magyar parlament. A gyermekek védelmére vonatkozó szabályozás alapja az Alkotmány, amely megteremti a gyermekek, a fiatalok és a családok védelmének általános kereteit. Az Alkotmány által meghatározott kereteket pontosítja a Gyermek Jogairól szóló New Yorkban 1989. november 20-án elfogadott Egyezmény. Az Egyezményt Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvény hirdette ki, az abban megfogalmazott gyermeki jogok a jelenlegi gyermekvédelmi szabályozás alapját képezik. Az Egyezmény a gyermek életkorából adódó társadalmi helyzetének szemszögébõl fogalmazza meg a gyermekek speciális polgári, gazdasági, kulturális, szociális és politikai jogait, a gyermekek speciális védelmét a családban és a társadalomban (külön szabályozza az örökbefogadott gyermekek, a fogyatékos, és a kisebbséghez tartozók speciális igényeit), a rendkívüli helyzetekben alkalmazandó szabályokat (fegyveres konfliktus, menekült státusz), valamint a kijelöli a gyermekek jogainak védelmét felügyelõ nemzetközi szervezeteket. A gyermekvédelem szabályozásának elsõ korszaka Magyarországon is a védelemre szoruló gyermekekrõl való gondoskodás biztosításához kötõdik, bár a közösség ezt csak akkor tekintette feladatának, ha a rokonok vagy jótékonysági intézmények nem tudták felvállalni. A középkorban sorra alakultak az árvákat, öregeket, betegeket ellátó intézmények. Egy 1724-ben született királyi rendelet értelmében ez a községek feladata lett, a szegényekrõl való gondoskodással egyetemben; késõbb

a „községi törvényben” e kívánalom ismét megerõsítést nyert. A 20. század fordulójára a magyarországi gyermekvédelem második korszakába érkezett, ami elsõsorban az állami menhelyek megjelenésével függött össze. Az elsõ szabályozás az 1898. évi 21. törvénycikkely volt, amely rendelkezett a hét éven aluli talált és hatóságilag elhagyottnak minõsített gyermekek ellátási költségeinek állami fedezetérõl. Ezt követte az 1901. évi 8. törvénycikk az állami gyermekmenhelyekrõl, az 1901. évi 21. törvénycikk a 7 éven felüli, közsegélyre szoruló gyermekek gondozásáról, és az ezek végrehajtását szabályozó 1/1903. BM rendelet. A szabályozás a gyermekmenhelyek alapítását, a nevelõszülõi hálózat kiépítését, illetve a gondozás 15 éves korig történõ kiterjesztését jelentette. A gyermekek jogi státusza a gyámság intézményén keresztül volt értelmezhetõ, az 1877. évi 20. törvénycikk alapján. A szabályozás koncepciója a vérszerinti család támogatását jelölte ki célul, ahonnan csak indokolt esetben lehetett kiemelni a gyermeket. Ezen felül kimondta, hogy az elhagyott gyermekekrõl az állam (és így a társadalom) köteles gondoskodni, õket védelembe venni, nevelésüket biztosítani. A magyar gyermekvédelem egy kifejezetten haladó szellemû törvényt köszönhet Széll Kálmánnak. A harmincas évektõl a gyermekvédelemben az egyházak mellett meghatározó módon tevékenykednek a társadalmi szervezetek és egyletek, amelyek a háború után az elárvult gyermekek támogatásában jutnak rövid ideig kiemelkedõ szerephez. Az 1945 utáni politikai környezet átalakította a gyermekvédelem koncepcióját, intézményrendszerét, fogalmait. Megszületett az intézeti gyámság fogalma, a Magyar Királyi Állami Gyermekmenhelyek elnevezést elõbb

2007 / tél


87


2007. 12. 13.

Életmód–élethelyzet

12:33

Page 88

az Állami Gyermekvédõ Intézet, majd a Gyermek- és Ifjúságvédõ Intézet váltotta fel. Az „elhagyott gyermek” kifejezés helyébe az „állami gondozott gyermek” elnevezés került. Alapvetõ különbséget jelentett a korábbi állapothoz képest, hogy a gyermekvédelem nem rendelkezett önálló törvénnyel, hanem fokozatosan a családjogi törvénybe kerültek bele a gyermekvédelmi gondoskodás keretjogszabályai, a részletes szabályozás pedig rendeleteken keresztül történt. Koncepcionális változások következtek be: az állami gondozást kiterjesztették 18 éves korig, az „atyai hatalom” megszûnt, helyette a „szülõi felügyelet” fogalmát és értelmezését vezették be. A gyermek állami gondozásba vételénél nem az elhagyottság tényét vették figyelembe, hanem a veszélyeztetettség állapotát. A veszélyeztetett gyermekek problémájának kezelése hatósági feladattá vált. Nem került további fejlesztésre, és ezért lassan leépült a nevelõszülõi rendszer. Ugyanakkor pozitívumként említendõ, hogy megjelent néhány olyan ellátás, amely támogatást nyújtott a családban nevelkedéshez. A nyolcvanas években kezdõdött el egy újabb koncepcionális átalakulás, amely a jelenlegi gyermekvédelmi törvény alapjait rakta el. Ez mindenekelõtt a családgondozás elvének érvényesítését, valamint a gyermekvédelem filozófiájának megváltozását jelenti, amely együtt járt az egyházak és a civil szervezetek bevonásával, az ellátási rendszer átalakításával, a prevenció szerepének megértésével. A jog területén pedig a gyermekvédelem önálló törvényi megjelenítését, ezáltal társadalmi szerepének elismerését, a társadalmi felelõsségvállalás átértelmezését. 1990-es évek elején kb. 300 gyermek- és ifjúsági célú civil szervezet mûködött, a legtöbb költségvetési szervek által alapított, vagy azok támogatásával mûködött. Átalakult a kormányzati szféra ifjúsági ügyekkel foglalkozó intézményrendszere is. A kormány felállította Ifjúsági Kabinetjét. A Miniszterelnökségen belül létrejött az Ifjúsági Koordinációs Titkárság, 1994-ben megalakult a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács, amely 1998-ig mûködött.

88


2007 / tél

1991-ben létrejött a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány a korábbi gyermek- és ifjúsági szervezetek vagyonának átvételével. 14 képviselõ megalakította az Országgyûlés Gyermek- és Ifjúsági Képviselõcsoportját. Göncz Árpád köztársasági elnök vezetésével megalakult a Gyermeki Jogok Magyar Nemzeti Bizottsága, melynek célja az volt, hogy a Bizottság rendszeresen megvizsgálja a gyermeki jogok érvényesülését. 1992-ben három megyében elkezdõdött a nagylétszámú nevelõotthonok kiváltása lakásotthonokkal (szolnoki Gyermekváros, Nógrád megye, és Fejér megye). A közel 1000 férõhelyes Fóti Gyermekvárosban több mint 70%-os létszámcsökkentést és a lakásotthoni elhelyezés érdekében teljes átszervezést hajtottak végre. 1993-ban az Országgyûlés elfogadta a Szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényt (1993. évi III. tv.). Szintén ugyanebben a évben életbe lépett az új Közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. tv.), mely kimondta, hogy a nevelési-oktatási intézmény ellátja a korai tanulási, beilleszkedési zavarok korrekciójával, a hátrányos helyzetû gyermekek felzárkóztatásával, valamint a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatokat, felderíti a gyermekek és tanulók fejlõdését veszélyeztetõ okokat, és pedagógiai eszközökkel törekszik a káros hatások megelõzésére. 1995-ben elfogadásra került a Szociális Munka Etikai Kódexét, majd megalakult a Szociális Szakmai Szövetség, a Hilscher Rezsõ Szociálpolitikai Egyesület, a Magyar Családsegítõk Országos Egyesülete, az Iskolaszövetség és a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete részvételével. 1996-ban a Népjóléti Minisztérium által meghirdetett pályázatok szorgalmazták a gyermekvédelmi ellátórendszer átalakítását, a készülõ gyermekvédelmi törvény szellemiségének megfelelõen. 1997. április 22-én az Országgyûlés elfogadta a gyermekvédelmi törvényt.


2007. 12. 13.

12:33

Page 89

II. A gyermekvédelmi rendszer a hatályos jogszabály és a statisztikai adatok tükrében*

A szabályozás a gyermek érdekeit és jogainak érvényesítését helyezi elõtérbe, ennek megfelelõen elsõdleges a gyermek családban történõ nevelkedésének biztosítása. A jogszabályban meghatározott ellátások igénybevétele általában önkéntes, csak meghatározott esetekben kötelezhetõ a gyermek szülõje vagy más törvényes képviselõje az ellátások igénybevételére. A gyermekek védelme során – nemhez, nemzethez, nemzetiséghez, etnikai csoporthoz való tartozás, lelkiismereti, vallási vagy politikai meggyõzõdés, származás, vagyoni helyzet, cselekvõképesség hiánya vagy korlátozottsága miatt, valamint a gyermekvédelmi gondoskodásba kerülés alapján – tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés. A gyermekvédelem olyan tevékenységek, eszközök és intézmények együttese, amely a gyermeki jogok védelmét, a gyermekek harmonikus testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlõdését, családban történõ nevelését, a veszélyeztetettség megelõzését, illetve megszûntetését és a családjából már kiemelt gyermeknek a saját családba történõ visszahelyezését célozza, és ezáltal biztosítja a gyermekek számára azt a különleges védelmet, amit fizikai és szellemi érettségük hiánya indokol. Szélesebb értelmében idetartozik minden olyan, a gyermeket nevelõ családok felé irányuló pénzbeli vagy természetbeni támogatás és szolgáltatás, amely segíti a szülõket abban, hogy gyermekeiket felnevelhessék, és ne alakuljon ki a gyermeket veszélyeztetõ helyzet a családban. A gyermekvédelmi szolgáltatások igénybevétele önkéntesen vagy hatósági kötelezéssel lehetséges. A gyermekek védelmét pénzbeli, természetbeni ellátások és személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások, illetve gyermekvédelmi szakellátások, valamint e törvényben meghatározott hatósági intézkedések biztosítják. A gyermekvédelmi rendszer mûködtetése állami és önkormányzati feladat. * A gyermekjóléti alapellátásra vonatkozó statisztikai adatok feldolgozását az Információs Évkönyv 2001–2004-es adatai alapján (NCSSZI) Lakatos Gábor készítette.


Pénzbeli ellátások: a) a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, b) a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, c) a gyermektartásdíj megelõlegezése, d) az otthonteremtési támogatás.

A személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekjóléti alapellátások: a) a gyermekjóléti szolgáltatás, b) a gyermekek napközbeni ellátása, c) a gyermekek átmeneti gondozása. A személyes gondoskodás keretébe tartozó gyermekvédelmi szakellátások: a) az otthont nyújtó ellátás, b) a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatás. A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések a) a védelembe vétel, b) a családba fogadás, c) az ideiglenes hatályú elhelyezés, d) az átmeneti nevelésbe vétel, e) a tartós nevelésbe vétel, f) a nevelési felügyelet elrendelése, g) az utógondozás elrendelése, h) az utógondozói ellátás elrendelése. Pénzbeli ellátások A gyermekvédelmi törvény, illetve a települési önkormányzat rendeletében lehetõséget biztosít a jogosult gyermekek számára rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás folyósítására. A települési önkormányzat rendelet útján további pénzbeli ellátásokat folyósíthat. A törvényben nevesített pénzbeli támogatások: – Rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény. – Rendkívüli gyermekvédelmi támogatások. – Gyermektartásdíj megelõlegezése. – Otthonteremtési támogatás. A kiegészítõ támogatások lényege, hogy megakadályozzák a gyermekek családból történõ kiemelését a család anyagi helyzetére

2007 / tél


89


2007. 12. 13.

12:33

Page 90


hivatkozva. A kiegészítõ támogatások célja a gyermekek étkeztetési, lakhatási és tanulási lehetõségeinek biztosítása. Rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény A települési önkormányzat képviselõ-testülete a gyermeket rendszeres támogatásban részesítette, ha a gyermeket gondozó családban az egy fõre jutó havi jövedelem összege nem haladta meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (a továbbiakban: az öregségi nyugdíj legkisebb összege), és a családban történõ nevelkedés nem állt a gyermek érdekével ellentétben. A rendszeres támogatás havi összege – gyermekenként – a 2003. évben 4600 forint. A 2003. évet követõen a rendszeres támogatás összege megegyezik az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 22 százalékával. 1998-ban közel 743 ezren részesültek támogatásban, az egy fõre jutó átlagos havi összeg 2777 Ft volt, 2001-re 40 ezerrel nõtt a támogatásban részesültek száma, az egy fõre jutó átlagos havi összeg közel a duplájára nõtt. 2003-2004-ben a támogatásban részesítettek száma 700 ezer alá csökkent, ugyanakkor a támogatásra felhasznált összeg valamelyest nõtt. 2004-ben az egy fõre jutó átlagos összeg havonta 5236 Ft volt. 2006. január 1-jétõl a gyermekek számára rendszeres gyermekvédelmi támogatást nem lehet megállapítani, ezért ezek a gyermekek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülhetnek. Annak a gyermeknek állapítható meg rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, akinek a családjában az egy fõre jutó jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (2006ban 28500 Ft), feltéve, hogy a vagyoni helyzet során az egy fõre jutó vagyon értéke nem haladja meg a törvényben meghatározott értéket (1997. évi XXXI. törvény). Abban az esetben is megállapíthatja a jegyzõ a jogosultságot, ha a családban az egy fõre jutó jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 120%-át (2006-ban 30960 Ft), ha a gyermeket egyedülálló szülõ, illetve más törvényes képviselõ gondozza, vagy a gyermek tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos, vagy a nagykorúvá

90


2007 / tél

vált gyermek esetén, ha megfelel az egyéb feltételeknek. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság megállapításának a célja annak igazolása, hogy a gyermek szociális helyzete alapján jogosult a gyermekétkeztetés normatív kedvezményének, az évi egyszeri támogatásnak, az ingyenes tankönyv és egyéb kedvezményeknek az igénybevételére. Közel 700 ezer anyagilag rászoruló gyermek részesült rendszeres gyermekvédelmi támogatásban, amelyre 2004-ben 40,6 Mrd Ft-ot, 2005-ben 43 Mrd Ft-ot fordítottak összesen állami és önkormányzati forrásból (amelynek megoszlása a következõ: állami forrás 90%+10% önkormányzati forrás). A pénzbeli ellátások megállapítását gyermekjóléti alapellátás intézményei, nevelésioktatási intézmény, gyámhatóság, továbbá más családvédelemmel foglalkozó intézmény, illetve természetes személy vagy a gyermekek érdekeinek védelmét ellátó társadalmi szervezet kezdeményezheti. Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás Ha a gyermeket gondozó család idõszakosan létfenntartási gondokkal küzd, akkor a települési önkormányzat képviselõ-testületének módja van a gyermeket a rendeletében meghatározott mértékû rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban részesíteni. A törvény szerint azokat a gyermekek, illetve családokat kell ilyen módon alkalmankénti támogatásba részesíteni, akiknek az ellátásáról más módon nem lehet gondoskodni, illetve az alkalmanként jelentkezõ többletkiadások miatt anyagi segítségre szorulnak. A rendkívüli gyermekvédelmi támogatás kialakításával a törvényhozó tovább erõsítette a gyermekvédelmi rendszer alapelemét, a gyermek családban tartásának elvét, hiszen támogathatóvá vált: • a szociális válsághelyzetben lévõ várandós anya gyermeke megtartásának érdekében; • a nevelésbe vett gyermekek családjukkal való kapcsolattartása; • a gyermek családba való visszakerülésének elõsegítése;


2007. 12. 13.

12:33

Page 91

• betegség illetve iskoláztatás miatti többletkiadásokkal küzdõ család. 1. táblázat. Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás

Gyermektartásdíj megelõlegezése Ha a jogerõs bírósági határozatban megjelölt gyermektartásdíj behajtása átmenetileg lehetetlen, és a gyermek számára a gondozó szülõ vagy törvényes képviselõ nem képes megfelelõ tartást nyújtani, lehetõség van a gyermektartás megelõlegezésére, feltéve, hogy a gyermeket gondozó családban az egy fõre jutó havi átlagjövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét. 2001-ben 4403 esetben indult eljárás a gyermektartásdíj megelõlegezésére, ez 6574 gyermeket érintett összesen. Az esetek 44%ban (1927 eset, 2950 érintett gyermek) találták indokoltnak a kifizetés megindítását. A megelõlegezések 6%-ában (114 eset, 157 gyermek) 1 évre, 5%-ában (99 eset, 139 gyermek) 2 évre, 75%-ban (1447 eset, 2259 gyermek) 3 évre elõre kapták meg a tartásdíjat, 14%-ában (265 eset, 388 gyermek) ismételt igénylés történt. Megelõlegezésre 290 739 000 Ft-ot fizettek ki. Megszûntették a megelõlegezéseket 1546 esetben, ez 2189 gyermeket érintett. A folyósításokat felfüggesztették 359 esetben (505 gyermek). 2004-ben 4498 esetben indult eljárás a gyermektartásdíj megelõlegezésére, ez 6998 gyermeket érintett összesen. A kifizetett összeg 662,7 M forint volt. Otthonteremtési támogatás A gyermekvédelmi törvény értelmében az átmeneti vagy tartós nevelésbõl kikerült fiatal felnõtt számára lehetõség van otthonteremtési támogatást nyújtani, a célból, hogy megoldódjon lakáshoz jutása, illetve tartós lakhatása.


A szabályozás értelmében az otthonteremtési támogatásra jogosult az a fiatal felnõtt, akinek a) legalább hároméves idõtartamú folyamatos – gondozási helyén töltött – nevelésbe vétele a nagykorúvá válásával szûnt meg, és b) készpénzének, biztosításra vagy más célból lekötött betétjének vagy ingatlan vagyonának értéke a nagykorúvá válásakor nem haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb öszszegének hatvanszorosát.

A támogatás felhasználható részben vagy egészben telek, lakhatásra alkalmas helyiség vásárlására, építésére, felújítására, bérlõi jogviszony vásárlására, illetve bérleti díj kifizetésére, államilag támogatott lakásprogramban való részvételre, valamint otthonteremtést elõsegítõ hitelintézeti kölcsön egyösszegû törlesztésére. Indokolt esetben az otthonteremtési támogatás felhasználható a tartósan beteg vagy fogyatékos fiatal felnõtt megfelelõ ellátását biztosító, a szociális törvény hatálya alá tartozó bentlakásos szociális intézménybe fizetendõ egyszeri hozzájárulásra is. Az otthonteremtési támogatás megállapításával egyidejûleg bizonyos esetekben a területi gyermekvédelmi szakszolgálat utógondozója segíti a fiatalt az otthonteremtési támogatás céljának megvalósulásában az összeggel való elszámolásig, de legfeljebb egy évig. Az otthonteremtési támogatás mértékét a folyamatos nevelésben eltöltött évek és a jogosult készpénz és ingatlan vagyonának együttes értéke alapján úgy kell megállapítani, hogy a vagyonnal nem rendelkezõ jogosult esetén érje el, a vagyonnal rendelkezõ jogosult esetén pedig a vagyonnal együtt érje el a) a négy évnél rövidebb idõtartamú nevelésbe vételnél az otthonteremtési támogatás megállapítása idején érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének negyvenszeresét, b) a négy évet meghaladó idõtartamú nevelésbe vételnél az otthonteremtési támogatás megállapítása idején érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének ötvenszeresét, c) az öt évet meghaladó idõtartamú nevelésbe vételnél az otthonteremtési támogatás megállapítása idején érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének hatvanszorosát.

2007 / tél


91


2007. 12. 13.

12:33

Page 92


2001-ben otthonteremtési támogatást 574-en kérelmeztek, ebbõl 60-at utasítottak el, így 445 fiatal felnõtt jutott támogatáshoz, közülük 247-en 20 év alattiak. A támogatásként kifizetett összeg összesen 269 487 000 Ft. 2004-re 50%-kal nõtt a támogatásban részesített fiatal felnõttek száma, a támogatásra kifizetett összeg pedig négyszeresére, 2004-ben közel 831 M forint került felhasználásra. Az otthonteremtési támogatással kapcsolatosan több szakmai probléma felmerült. Ezek közül az egyik legfontosabb az otthonteremtési támogatás összegére vonatkozik, hiszen a gondozásból kikerülõ fiatalok nem rendelkeznek semmilyen lakhatási lehetõséggel, a törvény által elõírt összeg azonban nem elegendõ egy megfelelõ minõségû lakhatás fedezésére. A másik azonban az egész gyermekvédelmi rendszert érintõ kritika: a kikerülõ fiatalok nem rendelkeznek megfelelõ a tudással az életvitel, gazdálkodás és az emberi kapcsolatok terén, így a kapott pénzt nem a célnak megfelelõen használják fel. Az otthonteremtési támogatás tényleges eredménye éppen ezért a megelõzõ nevelés – gondozás illetve majd az azt követõ utógondozás függvénye. 2. táblázat. Otthonteremtési támogatás

Természetben nyújtott ellátások A települési önkormányzat képviselõ-testületének döntése alapján mód van arra, hogy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás természetbeni ellátás formájában jusson el a gyermekekhez. Ilyen támogatások az általános iskolás gyermekek tankönyv- és tanszerellátásának támogatása, a gyermekintézmények étkezési térítésének díjkedvezménye, tandíj, egészségügyi szolgáltatásért fizetendõ térítési díj, illetve egyéb ellátás kifizetésének átvállalása. A természetbeni forma melletti érvként általában a célzottságot emlegetik, vagyis így

92


2007 / tél

ahhoz ér el a segély, aki ténylegesen jogosult rá. Ellenérvként fel szokás hozni, hogy sok település olyankor is ezt a megoldást választja, amikor indokolt lenne a pénzbeli segítség is. A másik érv a kliensek kiskorúsítására vonatkozik, mondván: az állam nem tekinti „felnõttnek” a családot, hiszen nem bízza rá a pénz felhasználását. A gazdálkodás és a pénzbeosztás elsajátítása a család mûködése szempontjából – és a következõ generációk tekintetében is – alapvetõ, ezért ezt inkább családgondozással kell támogatni, nem pedig kivenni a család kezébõl. A gyermekvédelmi szakellátórendszer átalakulásának tendenciái a Gyermekvédelmi törvény hatályba lépése után Az intézményrendszer kialakítása A Gyermekvédelmi törvény új alapokra helyezte a gyermekvédelmet, nem csak szakmai követelményeiben, hanem abban, hogy a gyermekvédelmi igazgatást integrálta a közigazgatás rendszerébe, ezáltal decentralizálta a gyermekvédelmi ellátást. Az 1997 elõtti gyermekvédelem (erõsen) centralizált volt, és ettõl a több évtizedes gyakorlattól nehezen tudnak elrugaszkodni a gyermekvédelem képviselõi, így idõrõl-idõre megjelenik egy-egy megyében a gyermekvédelmi szakellátórendszer centralizációjára tett kísérlet. Centralizáció alatt azokat a törekvéseket értjük, ha a fenntartók igyekeznek a gyermekvédelmet egyetlen egységes szervezetbe (nem rendszerbe!) integrálni, aminek élén egyetlen csúcsvezetõ áll. Ez a szervezet elképzelhetõ, hogy pusztán gazdasági szempontból elõnyösnek tûnik, ám tapasztalataink szerint sokkal pazarlóbb és drágább lesz. Szakmailag sem támogatható, mivel ez az intézménystruktúra magában rejti azt, hogy a gyermekek jogait, érdekeit sértõ döntések szülessenek, az együttmûködés, a szakmai teamek munkája teljesen formálissá váljék, elbürokratizálódjon. Az így létrehozott intézmény rugalmatlan, mivel a szakmai kapacitásokat a centrumban gyûjti össze, így a hatékony, gyors beavatkozásra kicsi az esély. Gyakori probléma


2007. 12. 13.

12:33

Page 93

továbbá, hogy a centralizált szervezetekben egy szakmai programot készül, amit az alárendelt intézmények kötelesek használni. Ezek a programok eleget tesznek a jogszabályi minimum követelményeknek, de nem tesznek eleget a szakmai-módszertani elvárásoknak, ezáltal sérülnek a gondozott gyermekek jogai, mivel általában azt a célt szolgálja, hogy a mûködési engedély kérése idején felmutatható legyen, utána nincs mindennapos használatban. A szükségletek felmérése A gyermekvédelmi szakellátás intézményrendszerének kialakítása során célszerû arra törekedni, hogy a rendszer rugalmas legyen, s megoldást tudjon nyújtani a felmerülõ szükségletekre lehetõség szerint azok keletkezéséhez minél közelebb. Ez a szükségletközeli ellátás elve. Mindezt a szubszidiaritás elvére épülve a jogszabályban megfogalmazott többszektorú szolgáltatáson (állami, önkormányzati, non profit, egyházi) keresztül célszerû megvalósítani. Mindezt csak akkor tudják megtenni a fenntartók, ha a szükséges megyei/fõvárosi statisztikai adatokat (demográfiai, migrációs, anyagi létfeltételek, lakáskörülmények, gyermekintézmények, veszélyeztetettség, bûnelkövetés, szenvedélybetegségek, munkaerõpiac stb.) elemzik, amelyek rendelkezésükre állnak a megyei önkormányzat és a KSH adatgyûjtésébõl. Szükséges annak az elemzése is, hogy a gyermekek beutalására a megye/fõváros mely gyámhivatali körzeteibõl kerül sor, beszélhetünk-e egyértelmû gócpontokról. (Tanulságos lehet ezen települések/kerületek szociális és munkaügyi statisztikai mutatóit is öszszevetni a fenti táblázatokkal, s a problémákat együtt, kistérségi/kerületi szociális rehabilitációs program keretében megoldani.) Az elemzésbõl az is kiderül, hogy a gyermekjóléti alap- és a gyermekvédelmi szakellátás kiépítése összhangban van-e a gyermekek bekerülésének helyével. A helyzetfelmérés adatainak, valamint a külsõ szakmai kapacitások (egészségügyi, szociális, oktatási, rehabilitációs) ismeretében lenne csak megtervezhetõ a gyermekvédelmi szakellátórendszer átalakítása.


A megyei/fõvárosi gyermekvédelmi koncepciók

A helyzetelemzések alapján lenne célszerû elkészíteni a megyei/fõvárosi gyermekvédelmi koncepciókat, amelyek a megye, a fõváros gyermekvédelmi rendszerének kialakítását, fejlesztését tartalmazó dokumentumok. A gyakorlati tapasztalatok azonban másról árulkodnak. Az elsõ koncepcióknak két fõ jellegzetessége volt: egyrészt az, hogy nem feleltek meg a koncepciók elemi követelményeinek, vagyis nem készült helyzetelemzés a megyei ellátási szükségletekrõl és az ellátórendszer állapotáról, valamint részletes feladatterv a célok, prioritások megjelölésével, a konkrét fejlesztési vagy átalakítási lehetõségek kidolgozásával intézményi bontásban. Az elsõ koncepciók egy másik jellegzetessége volt, hogy csak a törvény betûje szerinti átalakulást célozták meg. Ennek az lehetett az oka, hogy a koncepciót készítõk nem értették meg az átalakulás tartalmi szükségességét és nem is akarták azt. Problémaként jelentkezett, hogy a megyék a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozó problémák feltérképezését arra hivatkozva utasították el, hogy fenntartói felelõsségük csak a szakellátási intézményekre terjed ki, továbbá, hogy ilyen részletesen kimunkált koncepció elkészítésére nincs elegendõ kapacitásuk. Fel kell azonban hívni arra a figyelmet, hogy az elõször csak az alapellátásban jelentkezõ problémák tendenciájukban mindig jelzik a szakellátási szükségletek várható alakulását, valamint rá kell mutatnunk a két ellátórendszer kapcsolódási pontjaira, a Gyermekvédelmi törvénybõl eredõ együttmûködési kötelezettségre. A megye, a fõváros gyermekotthoni rendszere A Gyermekvédelmi törvény hatálybalépése után az egyes gyermekotthonok által ellátott gyermekek száma nem haladhatja meg a negyven fõt. Ezért a nagylétszámú gyermekotthonokat át kell alakítani oly módon, hogy legalább 12, de legfeljebb 40 – önálló lakóegy-

2007 / tél


93


2007. 12. 13.


12:33

Page 94

ségben elhelyezett – gyermek otthont nyújtó ellátását biztosítsa, vagy ki kell váltani lakásotthoni formában. Kiváltás alatt azt a folyamatot értjük, aminek során a nagy, elszemélytelenítõ hatású, multifunkcionális intézményeket kislétszámú, emberközeli, integrált elhelyezést megvalósító, a problémák jelentkezéséhez közel telepített otthonokkal helyettesíti. A megye, a fõváros gyermekotthonai egyenlõtlen elosztást mutatnak a megye, a fõváros területén, ami megnehezíti a szükségletközeli ellátás megvalósítását. Tapasztalataink szerint ez annak eredménye, hogy a kiváltás folyamatában, a nagylétszámú gyermekotthonok átalakításának, kiváltásának megtervezése során általában nem vették figyelembe a szükségletek jelentkezésének helyét, a megyei, fõvárosi statisztikákat, ami azt jelenti, hogy nem vették figyelembe a szükségletközeli ellátás elvét, aminek egyik oka lehet, hogy a megyei gyermekvédelmi koncepció nem tartalmaz helyzetelemzést a megyei ellátási szükségletekrõl. A megyei gyermekotthonok kiváltásánál azokon a településeken – ahol az átalakított, kiváltott intézmény mûködött – vagy annak környékén létesítettek lakásotthonokat, a fõvárosi gyermekotthonok kiváltásánál pedig a szükségletek jelentkezésének helyén (pl. belvárosi kerületek) általában nem található megfelelõ ingatlan, továbbá a megfelelõ ingatlanok ára is megszabta azok helyét. A kiváltás ily módon már nem a gyermekek, hanem az intézmények és az ott dolgozó munkatársak érdekeit szolgálja. Ez is elõsegítette azt, hogy a decentralizáció rövid szakasza után ismét centralizálódott az adott megye gyermekotthoni rendszere. Ezért törekedni kell arra, hogy a további lakásotthon kialakítások során a megye olyan területeire telepítsék az új intézményeket, ahol eddig nem voltak, de ahol a szükségletek jelentkeznek, és biztosítható a jogszabályban elõírt szakmai létszám, valamint fellelhetõk azok a szakmai szolgáltatások (egészségügyi, oktatási, stb.), amelyek a gyermekek (akár speciális) szükségletei ellátásához nélkülözhetetlenek. Ezenkívül megoldandó feladat a szakmai egységek kialakítása, hogy azok az azonos körzetben mûködõ lakásotthonokat fogják össze.

94


2007 / tél

A szakmai egységeknek teljes gazdasági és szakmai önállósággal kell rendelkezniük, mivel csak így képesek megfelelni a jogszabályi elõírásoknak. Tapasztalataink szerint az sem tûnik a gyermekvédelmi szakellátó rendszer megfelelõ átalakításának, ha az összes nagylétszámú gyermekotthont csak lakásotthonokkal váltják ki. Ha a gyermekek testvéreikkel együtt kerülnek gyermekvédelmi gondoskodásba, akkor a gyermekeket testvéreikkel együtt kell elhelyezni egy gyermekotthonba, amely lakásotthonban nem mindig megvalósítható a férõhelyek korlátozott volta miatt. Ha a gyermek három évesnél fiatalabb, lehetõséget kell biztosítani a szülõk és a gyermek közös elhelyezésére, mivel a gyermekotthon befogadhatja a gyermek szüleit is. Ezért célszerû legfeljebb negyven gyermeket ellátó gyermekotthont is fenntartani. Célszerû az is, ha a megye, a fõváros gyermekotthonai az ellátás bõvítése és személyre szabottsága érdekében saját nevelõszülõi hálózatot építenek ki. A nevelõszülõi hálózatok A Gyermekvédelmi törvény az elhelyezések közül a gyermek családba kerülését (akár nevelõcsaládba is) részesíti elõnyben a gyermekotthonba történõ elhelyezéssel szemben. Ezért szükséges a nevelõszülõi hálózat körültekintõ, a gyermekek érdekeit szolgáló bõvítése. Ehhez a körültekintõ bõvítéshez szükséges a nevelõszülõk toborzása és képzésük intenzívebbé tétele és speciális hivatásos nevelõszülõk, továbbá krízis és befogadó feladatokat ellátó nevelõszülõk alkalmazása. Szükséges továbbá a gyermekotthonok, a civil szervezetek, az egyházak és a magánszemélyek által mûködtetett nevelõszülõi hálózatok kialakításának támogatása és az általuk biztosított szolgáltatások igénybevétele, amennyiben a szakmai elõírásoknak megfelelnek. Ez a mainál sokkal jobb kínálatot teremtene a nevelõszülõi ellátások terén. Nem mindenhol használják ki a nevelõszülõk széleskörû alkalmazásának lehetõségeit.


2007. 12. 13.

12:33

Page 95

Az általános iskola, kollégium (diákotthon) és gyermekotthon a megyei gyermekvédelmi szakellátórendszerben Az általános iskola és diákotthonok évtizedek óta elláttak gyermekvédelmi funkciót is, mivel a fogyatékkal élõ állami gondoskodásban lévõ gyermekeket a Gyermekvédelmi törvény hatálybalépését megelõzõen ide utalták be. Ezért a Gyermekvédelmi törvény úgy rendelkezik, hogy a kollégiumokban (diákotthonokban) elhelyezett gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekekrõl oly módon kell gondoskodni, hogy ezek az intézmények többcélú közoktatási intézményekké alakulnak át, ha minimum 15 átmeneti vagy tartós nevelt gyermeket gondoznak. Egy felmérés alapján tudjuk, hogy az ott elhelyezett növendékek gondozása nem a gyermekvédelmi normák szerint történik. Mivel ezek az intézmények az oktatási és a szociális tárcához egyaránt tartoznak, szükséges, hogy a két fenntartó egymással egyeztessen. Ezekben az intézményekben az oktatási szemlélet dominál (ugyanis korábban kizárólag az oktatásügyhöz tartoztak), így az ott dolgozó gyógypedagógusok gyermekvédelmi szemléletének elmaradottsága is megnehezíti a gyermekvédelmi intézménnyé alakulást. Az esélyegyenlõséget súlyosan sérti az a több megyében tapasztalható eljárás, hogy az általános iskola és diákotthonok gyermekvédelmi szempontú átalakítását, kiváltását halogatják, a kiváltás ütemezésekor utolsó helyre rangsorolják. Ennek az lesz az eredménye, hogy szegregált, csak sérült gyermekeket gondozó lakásotthonokat alakítanak majd ki, ami alapvetõ szakmai normákat is sért. Speciális gyermekotthonok A Gyermekvédelmi rendszer hatályba lépése után a gyermekvédelmi szakellátás rendszere nem tudta biztosítani a speciális szükségletû gyermekek ellátását. Kialakult az a hibás gyakorlat, hogy a megyék kijelöltek egy-egy lakásotthont a speciális szükségletû gyermekek elhelyezésére, ahová azután mindenféle problémával küzdõ gyermekek és fiatalok kerültek. Az ilyen otthonokban nem kapták,


kapják meg a gyermekek a szükséges terápiás beavatkozást. Ez diszfunkcióhoz vezetett, amit a munkatársak igen magas fluktuációja is alátámaszt. Némileg leegyszerûsítve: az ilyen „kijelölt” speciális lakásotthonok specialitása abban rejlik, hogy az ott elhelyezést nyert növendékek már bejárták az adott megye szinte valamennyi ellátóhelyét, s végleg sehol sem tûrték meg õket. A speciális ellátás hiánya sérti a speciális szükségletû gyermekek jogait, de adott esetben sértheti a többi gyermekét és a rendszerben dolgozó szakemberek jogait is, korlátozza lehetõségeiket. A szakemberek sérelme abban merül ki, hogy nem tudnak adekvát gondozást, nevelést biztosítani a speciális szükségletû gyermek, fiatal számára, és aránytalanul megnehezül a munkájuk a kellõ szakértelem és idõ hiányában. Mindez a gyermekotthonok munkatársainak korai szakmai kifáradásához és magas fluktuációhoz vezethet. A Gyermekvédelmi törvény és a kapcsolódó rendeletek módosítása után ez a gyakorlat megszûnt, mivel a speciális ellátási igényû gyermekek elhelyezését pontosan szabályozzák a jogszabályok, azonban a továbbra sem megoldott ezeknek a gyermekeknek az ellátása, ami abból fakad, hogy a megyék nagy számban nem alakítottak ki speciális gyermekotthont, hanem csak gyermekotthon speciális csoportját és sok speciális ellátási igényû gyermeket integráltan látnak el lakásotthonokban, gyermekotthoni csoportokban. A megyei és a fõvárosi területi gyermekvédelmi szakszolgálatok A területi gyermekvédelmi szakszolgálatok elhelyezése és mûködése általában centrális jellegû, bizonyos szolgáltatások csak a szakszolgáltatás székhelyén vehetõk igénybe. A központi telepítés miatt az épület kihasználtsága magas, a munkatársak elhelyezése szûkös. Az intézmények személyi és tárgyi feltételei nem voltak elégségesek, így nem rendelkeztek megfelelõ informatikai rendszerrel, a számítógépek többnyire nincsenek rendszerbe állítva, internet elérésre, e-mail használatára általában nem volt lehetõség. A jogszabályok által meghatározott feladatok egy részét egyáltalán nem (például ügyeleti szolgálat,

2007 / tél


95


2007. 12. 13.

12:33

Page 96


szaktanácsadás), más részét pedig nem tudták megfelelõen ellátni. A szakszolgálatok mûködtetnek területi irodákat, de ezek még csak a szakszolgáltatások egy részét tudják a szükségletek keletkezéséhez közel biztosítani, s nem is mûködnek a megyék minden térségében. Gyakori ellenérv, hogy a területi irodák kialakításához ingatlanra lenne szükség, aminek bérlésére a szakszolgálat nem rendelkezik forrással, valamint, hogy a megyében csak a megyeszékhelyen állnak rendelkezésre megfelelõ szakemberek, míg más városok szakember ellátottsága, ezáltal az igénybe vehetõ külsõ kapacitások nagyon korlátozottak. Ennek ellenére szükséges a megyék térségeiben – ahol még nem mûködik – újabb területi irodák kialakítása a szükségletek jelentkezésének helyéhez közel. A szakszolgálatok befogadó otthonainak átalakítása, kiváltása szükséges, hogy a továbbiakban a gyermekvédelmi gondoskodásba utalt gyermekek elhelyezésére önálló lakóegységben elhelyezett 8-12 fõ gyermeket egy csoportban ellátó gyermekotthonként mûködjön, és csak ezt a feladatot lássa el. A befogadó otthon kiváltására nem alkalmas az a módszer, hogy a lakásotthonokban férõhelyeket jelölnek ki az ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermekek számára, mivel a lakásotthonokban nem lehet két önálló csoportot képezni a már (átmeneti vagy tartós) elhelyezett gyermekek és az ideiglenes elhelyezettek számára. Ennek következtében a gyermekcsoport nevelése megoldhatatlan feladat elé állítja a munkatársakat az ideiglenes elhelyezettek állandó változása miatt, amely szétrombolja a csoport szerkezetét, dinamikáját, nem nyújt harmonikus, biztonságos helyet a már elhelyezett gyermekeknek. Az együttmûködés A gyermekvédelmi jogszabályok létrehozták a gyermekjóléti alapellátást biztosító intézményeket, amelyek feladatává tették a prevenciót, ami korábban esetleges módon vagy egyáltalán nem mûködött. A prevenció célja annak elõsegítése, hogy a gyermekek családjukban nevelkedhessenek. Amennyiben a gyermeket mégis ideiglenes elhelyezésbe utalják, vagy

96


2007 / tél

nevelésbe veszik, akkor a gyermek szüleit a gyermekjóléti szolgálatnak kell a gyermekjóléti alapellátások körében családgondozásban részesíteni. Ennek megfelelõen a gyermekjóléti alapellátás és a gyermekvédelmi szakellátás együttmûködnek. Az együttmûködés kezdeti fázisában meg kell vizsgálni a jogszabályok által elõírt együttmûködési kötelezettségeket, s csak ezek megfelelõ kialakítása és mûködtetése után érdemes az együttmûködõk körét bõvíteni olyan szereplõkkel, akiket a jogszabályok ugyan nem említenek, ám részvételük az együttmûködésben a gyermekek érdekeit szolgálja (pl. nevelési tanácsadó, tanulási képességet vizsgáló és rehabilitációs bizottság, egyesületek, alapítványok, egyházi szervezetek). Ennek értelmében vizsgálnunk kell azokat a feladatokat, amelyek ellátásában a gyermekjóléti szolgálatok, az otthont nyújtó ellátások és a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok együttmûködnek. Az együttmûködés a gyermek ideiglenes elhelyezése vagy nevelésbe vételének folyamatával kezdõdik. Az együttmûködés következõ fontos színtere a szakellátás intézményrendszerébe került gyermek esetében a gyermek és szülei kapcsolattartása, valamint a gyermek örökbefogadása, továbbá a gyermek nevelésbe vételének felülvizsgálata körüli teendõkben nyilvánul meg. Végül, preventív szempontból igen jelentõs a gyermek utógondozása során megvalósuló együttmûködés.

III. A gyermekotthoni munka szakmai tartalmáról és a dolgozók munkahelyi attitûdjérõl

A szakmai tartalom feltárására irányuló kutatás célja volt, hogy megvizsgáljuk hogy a nevelõk, gyermekvédelmi asszisztensek, gyermekfelügyelõk, utógondozók, családgondozók, gyermekvédelmi ügyintézõk hogyan vélekednek a munka szakmai tartalmáról és tartalmasságáról, illetve milyen elvárások fogalmazódnak meg bennük az egyes munkakörök szakmai tartalommal való megtöltésével szemben. A kutatás 5 csoportos beszélgetésbõl állt, minden csoport 3-6 fõs volt.


2007. 12. 13.

12:33

Page 97

A gyermekotthonokban dolgozók véleményének a megismerése alapján elmondható, hogy az egyes munkakörök nem minden esetben ún. tiszta munkakörök, a munkakörökhöz tartozó szakmai feladatok összemosódnak. Ez a nevelõk és a gyermekfelügyelõk munkáját érinti leginkább, ami számos esetben konfliktusokhoz vezet. Az egyes munkakörök hierarchikus viszonyt feltételeznek, a csapatmunka nehezen tud megvalósulni. A szakmai programok és a munkaköri leírások elkészülnek az intézményekben, de ezek kidolgozásában a kérdezett szakemberek nem vesznek részt, a szakmai programot többnyire nem ismerik. A megkérdezett szakemberek olvasatában ennek következménye szakmai identitásválságuk is, ugyanis elmondásuk szerint a gyermekvédelmi rendszerben nem tudják elhelyezni magukat. Munkájukban az elhivatottságot és a személyes példamutatást tartják a legfontosabbnak, de egységes nevelési szemléletrõl, koherens gondozási célokról nem tudtak beszámolni. A munkájukhoz szükséges készségeket, képességeket nem tudják megnevezni. Szakmai fejlõdési lehetõségeiket tekintve elmondható, hogy úgy érzik, a képzések, szakmai fórumok köre korlátozott, munkájukhoz nem biztosított szakirodalom. Tehermentesítésük nem megoldott, szupervízióra, intézménylátogatásra, szakmai tapasztalatcserére nincs lehetõségük. A jogszabályok által megfogalmazott legfontosabb szakmai cél, azaz, hogy a gyermekek minél elõbb térjenek vissza saját családjukba, negatív tapasztalataik miatt (a családdal való kapcsolattartás nehézsége, kevés visszagondozás) a szakmai célok között háttérbe szorul. Legfontosabb célnak az önálló életre való felkészítést tartják, azt azonban nem tudják meghatározni, hogy a napi munkában az önállóság készségeinek a kialakítása hogyan zajlik, illetve milyen stratégiát követnek a sikeres társadalmi integráció érdekében. A szakemberek munkájukat hivatásnak, nem pedig álláslehetõségnek tartják, ugyanakkor mégsem tudnak a gyermekotthoni munkáról mint szakmáról gondolkodni. A professzionalitás ismérvei, mint pl. tudatos nevelés, reflektálás a munkára, elméleti tudás gyakorlatba való adaptálása, saját munka világos megfogalmazása, szükséges készségek,


képességek megnevezése, önmaguk szakemberként való identifikálása hiányzik a gyermekotthonokban dolgozók körében. Az intézmények tárgyi, szakmai feltételei többnyire kielégítõk, mint ahogyan a szakemberek képzettsége is megfelelõ. A gyermekek nevelésében a példamutatás, következetesség érvényesül. Ugyanakkor a külsõ segítõ szakemberek hiányoznak, a gyermekotthonok és lakásotthonok sok esetben a település kevésbé frekventált részén helyezkednek el, az egészségügyi és egyéb ellátások, szolgáltatások elérése nehézkes, hiányzik a gyógypedagógus, logopédus, pszichológus szakember, sok esetben még a körzeti gyermekgyógyász is csak 60-70 km távolságban érhetõ el. A szakemberek számára nehézséget okoz a szakmai munka tartalmának a megfogalmazása. A gyermekvédelmi szakellátás vizsgált öt munkakörében dolgozók szakmai értelemben vett krízisének eklatáns példája, hogy a szakemberek nem tudják meghatározni, hogy pedagógiai vagy szociális munkát végeznek. Ennek megválaszolása, s ezáltal szakmai identitásuk körülrajzolása érdekében olyan komplex, elméleti és gyakorlati ismereteket tartalmazó képzésekre tartanának igényt, amelyek a gyermekvédelmi rendszercéloktól a törvényi szabályozáson át szakmaetikai kérdésekkel foglalkoznak. Szakmai identitásuk kikristályosodásig nehezen várható el, hogy a gyermekvédelem célját, valamint a hétköznapi munkájuk során alkalmazott nevelési célokat, elveket teoretikusan megfogalmazzák, reflexíven gondolkozzanak munkájukról. A szakemberek elmondása szerint egészségügyi ismereteik és pszichológiai alaptudásuk hiányos, és erre vonatkozó képzéseket nem ismernek. A családgondozók vélik leginkább úgy, hogy számukra a képzések, szakmai fórumok köre korlátozott, munkájukhoz nem biztosított szakirodalom. A gyermekvédelmi ügyintézõk számára nincsen kötelezõ képzés, bár szívesen fejlesztenék magukat. A szakemberek tehermentesítése nem megoldott, szupervízióra nincsen lehetõségük, többen érzik, hogy a kiégés fenyegeti õket, és egyértelmûen megfogalmazták mentális és lelki gondozásuk utáni igényüket. Szakmai elismerésben nem részesülnek, ezt leginkább az intézményvezetõtõl várnák. A szakmai és társadalmi megbecsülésüket

2007 / tél


97


2007. 12. 13.


12:33

Page 98

alacsonynak értékelik, s problémásnak érzik az együttmûködést a társterületekkel, az oktatás- és egészségüggyel. Az intézmények rendelkeznek szakmai programmal, de ezt a vizsgált munkakörökben dolgozók többnyire nem ismerik, a megalkotásban nem vettek részt. Sok esetben – fõként a gyermekfelügyelõk – a munkaköri leírásuktól eltérõen más, többnyire nevelõi munkát is ellátnak. A nevelõk azonban úgy vélik, pedagógiai munkájukba más munkakörökben dolgozóknak nem kellene belefolynia. A gyermekvédelmi ügyintézõket a titkárnõi feladatok sok esetben leterhelik. A családgondozók eseti jelleggel bevonódnak a nevelõi munkába, ezt azonban pozitívumként említették a gyermekekkel való intenzívebb együttmûködés erõsítése érdekében. A szakemberek számára nehézséget okoz a szülõkkel való kapcsolatfelvétel, illetve a rendszeres kapcsolattartás szorgalmazása és a szülõk motiválása, de ennek ellenére nagy hangsúlyt fektetnek a szülõkkel való kapcsolattartásra. A jogszabályok által megfogalmazott gondozási és nevelési célok egyértelmûen megjelennek munkájukról való gondolkodásuk során, de elsõsorban a családba való visszahelyezéssel kapcsolatos negatív tapasztalataik miatt az önálló életre való felkészítést hangsúlyozzák. A gyermekek sorsának negatív irányba való elmozdulását (pl. szökés, bûncselekménybe való keveredés) személyes kudarcként élik meg mindegyik munkakörben dolgozók, egyedül a családgondozók vélik úgy, hogy munkájukban reálisan kell megfogalmazni, mit jelent a szakmai siker és kudarc. A család- és utógondozók szerint fontos lenne, hogy más családgondozó foglalkozzon a családdal a gyermek bekerülése után, mint elõtte. A külsõ szakemberekkel való együttmûködés felszínesnek mondható, többnyire informális úton (barát, ismerõs stb.) szervezõdik a kapcsolattartás, és ezen keresztül történik az együttmûködés. A kérdezett szakemberek szerint a gyermekvédelemnek fel kellene készülni az új típusú társadalmi kihívásokra, és ehhez szakmai iránymutatást várnak. Az önálló életre való felkészítésben is segítségre szorulnak a

98


2007 / tél

szakemberek, véleményük szerint ehhez egy egységes koncepcióra lenne szükség, ami feloldja az ellentmondást a gyermekotthoni és a kikerülés után biztosítható körülmények között a gyermekben. Az éles különbség a védett rendszer (gyermekotthon) és az önálló élet között bizonytalansággal tölti el a gyermekeket, és az értékrendszerüket a rendszer akaratán kívül eltolja azáltal, hogy a családjából kiemelt gyermek jobb körülmények közé kerül. Utóbb, nagykorúvá válása után a rendszer kiengedi bizonytalan körülmények közé, vagy éppen olyan környezetbe, ahonnan évekkel korábban a gyermek bekerült. Segítõ rendszer hiányában az önállóság megteremtésében a fokozatosság nem tud érvényesülni, ami a korábbi nevelési munka alapját képezte. A szakmai szabályok az egyes gyermekvédelmi intézmények/ellátási formák céljainak és feladatainak megfelelõen csoportosítják, rendezik, foglalják „kódexbe” a mûködés személyi és tárgyi feltételeit, az ott használt ismereteket és alkalmazott módszereket. Ezen keresztül koncentrálják az intézménybe a gyermekvédelmi ismeretek széles skálájából a szükségeseket. A szakmai szabályok a szükségletek kielégítésének olyan feltétel-, ismeret-, módszer- és követelményrendszereként állnak elõ, amelyet a munkatársak önmagukkal szemben támasztanak (Domszky, 2004). A szakemberek véleménye alapján azonban azt lehet mondani, hogy a gyermekotthoni szakmai munka értékháttere több ponton sérül. Ugyanis a szakmai szabályok megalkotásában a szakemberek nem vesznek részt, nem tudják intézményi, illetve szakember szinten meghatározni, hogy milyen módszereket alkalmaznak a gondozási és nevelési munkában, az ellátási formával és leginkább önmagukkal szemben támasztott elvárásaik nem tisztázottak. A szakmai munkához szükséges készségeket és képességeket nem tudják meghatározni, így munkájuk szakmai tartalmáról és céljairól koherens rendszerben nem tudnak gondolkozni. Azt azonban világosan látják, hogy elsõdleges munkaeszközük a személyiségük. A burn out szindróma megelõzéséhez, a személyiség megóvásához több módszer is kínálkozik. Egyik leghatékonyabb módszer a szupervízió, erre azonban a kérdezett szak-


2007. 12. 13.

12:33

Page 99

embereknek egyáltalán nincs lehetõségük. A probléma megoldását az intézményvezetéstõl várnák, mint ahogyan a szervezeti/intézményi szinten történõ vezetési tehermentesítést is. Ehhez a munkamegosztás, munkaterhelés idõnkénti átgondolására lenne szükség, és a kollégák döntésekbe való bevonására. Ez nemcsak a munkatársak közérzetét, a munkahelyi légkört javíthatná – csökkentve a stresszt –, hanem új típusú feladatok és kihívások elé állítaná a munkatársakat, növelve ezzel a munkahelyi hatékonyságot. A pályaszocializáció, mint a személyiség megóvásának egyik fontos eszköze, (Csókay, 2004) a hivatásszemélyiség fejlõdését jelenti. Ennek szerves része a hivatás gyakorlásával kapcsolatos attitûd formálása. A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjólét, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirõl szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet meghatározza a gyermekotthonok szakmai létszám irányszámait és létszámminimum normáit, az ellátási formához tartozó munkaköröket, illetve az ehhez szükséges képesítéseket. Átfogó ismeretekkel azonban nem rendelkezünk arra, vonatkozóan, hogy gyermekotthonokban dolgozók milyen munkafeltételek mellett, milyen környezetben dolgoznak, milyen célokat tartanak a legfontosabbnak a gyermekotthonban élõ gyermekek nevelése szempontjából. Munkájukról alkotott véleményükre, munkahelyi megelégedettségükre vonatkozó információkkal sem rendelkezünk.

IV. Minimum sztenderdek a gyermekvédelemben

Mint korábban említettük, a gyermekvédelmi törvény hatályba lépése új alapokra helyezte a gyermekvédelmet, a gyermekvédelem intézményrendszere teljes körû strukturális átalakuláson ment keresztül, amely kihatott a gyermekvédelmi szakma fejlõdésére is. Bátran állíthatjuk, hogy a rendszerváltozás a törvény hatályba lépésével érte el a magyar gyermekvédelmet, a törvény megalkotása ugyanis önálló és független rendszerré formálta azt. Ezekben a változásokban nagyon


sokan játszottak szerepet, a gyermekvédelmi intézmények munkatársai, a fenntartók, a hatóságok munkatársai, és az ágazati irányítás képviselõi egyaránt. A gyermekvédelmi törvény és az eltelt években végbemenõ, a gyermekvédelem minden elemére kiható változások alapozták meg a gyermekvédelem szuverén szakmává válásának lehetõségét. Tudnunk kell azonban, hogy a gyermekvédelem, mint önálló szakma a foglalkozások azon csoportjába tartozik, amelyekben a társadalom szolidaritása jelenik meg. Ennek megvalósítását szolgálja szélesebb értelemben a társadalompolitika, amelynek alkotóelemei többek között az esélyegyenlõség, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, a szegénység elleni küzdelem, és a szakpolitikák, így a szociálpolitika, a családpolitika, az oktatáspolitika, a foglalkoztatáspolitika is. A társadalompolitika a demokratikus társadalom alapértékeinek – a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás – kifejezõje, amelyet a gyermekvédelem esetében a gyermeki jogok tiszteletben tartásával, a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembevételével, az esélyegyenlõség megteremtésével és kiterjesztésével, a társadalmi integráció elõsegítésével, az ellátás fenntartásával és ezen keresztül a szükségletek kielégítésével, valamint az együttmûködés alapelvével valósít meg. A gyermekvédelem tehát olyan tevékenységek, eszközök és intézmények együttese, amely a gyermeki jogok védelmét, a gyermekek harmonikus testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlõdését, családban történõ nevelését, a veszélyeztetettség megelõzését, illetve megszûntetését és a családjából már kiemelt gyermeknek a saját családba történõ visszahelyezését célozza, és ezáltal biztosítja a gyermekek számára azt a különleges védelmet, amit fizikai és szellemi érettségük hiánya indokol. Szélesebb értelmében idetartozik minden olyan, a gyermeket nevelõ családok felé irányuló pénzbeli vagy természetbeni támogatás és szolgáltatás, amely segíti a szülõket abban, hogy gyermekeiket felnevelhessék, és ne alakuljon ki a gyermeket veszélyeztetõ helyzet a családban. Amennyiben a gyermekvédelem fejlõdésérõl beszélünk, akkor annak három dimenzióját különböztethetjük meg, amelyek természetesen szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban

2007 / tél


99


2007. 12. 13.

12:33

Page 100


állnak egymással. Ezek alatt a jogszabályi háttér fejlõdését, a szakmaépítést és az intézményrendszer fejlesztését értjük. A szakmafejlesztés meghatározója a gyermekvédelem céljának és alapelveinek figyelembevételével a szakma elmélete és gyakorlata, az abból következõ szakmai és etikai szabályok. Az elmélet fejlõdése és a gyakorlati tapasztalatok (amelyek igazolják vagy cáfolják az elmélet megfelelõ voltát) feldolgozása teszi lehetõvé a szakmai szabályok változását, így tulajdonképpen a szakma fejlõdését. A rendszerfejlesztés kereteit pedig meghatározzák a vonatkozó jogszabályok, a szakma csak ezen keretek tartalommal történõ kitöltéséért felelõs. Hazánkban a minimum sztenderdek a jogszabályi háttérbõl erednek; A gyermekek védelmérõl és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjólét, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és mûködésük feltételeirõl szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet. Ezek az ellátás tartalmi és minõségi feltételeit csak részben határozzák meg, mint a gyermekek elhelyezésére és ellátására szolgáló lakóteret, játszóteret, az ellátási formának megfelelõ intézményi munkakört és képesítést, valamint a szakmai létszám irányszámait és létszámminimum normáit, ezáltal sokszínû gyakorlatot eredményezve az egyes ellátások és szolgáltatások szerkezetét és mûködését illetõen. A minimum sztenderdek 3 fõ csoportja különíthetõ el: 1) tárgyi feltételek • gondozási egység (hány gyermeket gondozhatnak); • gyermekek által használt helyiségek száma, és alapterülete (felületi kialakítás); • egyéb helyiségek rendelkezésre állnak-e a gyermekek szükségleteinek kielégítésére; • dolgozók szociális helyiségei (étkezõ, öltözõ, zuhanyzó); • felszerelések (játékok, szórakoztató elektrinika, speciális fejlesztõ eszközök); • ergonómia (vízellátás, fûzés, külsõ világítás, biztonság). 2) személyi feltételek • dolgozók létszáma;

100


2007 / tél

• képesítési elõírások; • munkarend (munka és pihenõidõ); • továbbképzési, szupervíziós lehetõségek kihasználtsága (részt vettek száma) – a szakmai fejlõdés biztosítása. 3) szakmai feltételek • módszertani kiadványok, szakmai protokoll, szakmai mûködési szabályzat, oktatófilmek; tanulmányutak, egyéb szakmai segédletek, ill. a továbbképzések elérhetõsége. A minimum sztenderdek mellett, melyek az egyes ellátások és szolgáltatások minõségi és mennyiségi feltételeit határozzák meg, az indikátorok – amelyek az egyes ellátások, szolgáltatások hatékony mûködésének ismérvei – azonban a gyermekvédelemben a szakterületek, mint alap- és szakellátás mentén, de azon belül is különböznek. A gyermekjóléti szolgáltatás területén indikátor lehet, hogy hány gyermeket gondoz a Gyermekjóléti szolgálat, ehhez képest hány gyermek van szakellátásban, illetve mennyi az adott teleülésen élõ gyermekek száma. Valamint milyen prevenciós programokat nyújt a Gyermekjóléti szolgálat és ezeknek mekkora a számossága (ifjúsági klub, tábor stb.), illetve egy családgondozóra jutó gyermekek száma. Gyermekek napközbeni ellátása esetében indikátor lehet a bölcsõdék, családi napközik és házi gyermekfelügyelet kihasználtsága (férõhelyek, gyermekek, szakemberek száma), milyen speciális és egyéb szolgáltatást nyújtanak, mennyire illeszkednek a szolgáltatások a gyermekek és szüleik egyéni /családi igényeihez. Az egészséges testi fejlõdést, az érzelmi fejlõdést hogyan szolgálja az adott ellátás, mennyiben és hogyan segíti elõ a szocializációt. Sérült gyermekek gondozása, fejlesztése (integráció) hogyan valósul meg? Milyen alapellátáson túli, a családi nevelést támogató szolgáltatásokat nyújt? (idõszakos elhelyezés, játszócsoport, gyermekhotel, játék-és eszközkölcsönzés) Átmeneti gondozás esetén indikátor lehet az átlagos gondozási idõ, hogy korábban volte a gyermek gondozott, illetve, hogy a család vándorol-e a rendszerben. Szakember ellátottság, segítõ szakemberek megléte.


2007. 12. 13.

12:33

Page 101

A gyermekvédelmi szakellátásban indikátor lehet, hogy hány gyermek van a rendszerben, adott évben (december 31-ig) hány gyermek érkezik szakellátásba, hány gyermeket sikerül haza gondozni, hányan válnak nagykorúvá, illetve hányan maradnak utógondozói ellátottként a rendszerben? Hány gyermek jut egy szakemberre? Továbbá milyen gyakorlati tudással rendelkeznek a gyermekek (nyelvtudás, IT-ismeret, internet), a bekerülés és kikerülés közötti idõszak alatt mekkora a gyermek szocializációs szintje, mennyi idõt tölt bent a gyermek a rendszerben, hány gyermek speciális szükségletû? Hány gyermek fejezi be az általános iskolát túlkorosan, mennyien ismételnek osztályt, hányszor váltanak iskolát, hogyan alakul a középiskolai és felsõoktatási részvételük, képzettségük mennyire felel meg aktuálisan a piaci követelményeknek? Networking: családi kapcsolatok aránya, ezek intenzitása, kapcsolattartás formája, a kapcsolati háló kiterjedtsége, formális és informális kapcsolatok száma. A minimum sztenderdek szakmai kidolgozása elindult, de jelenleg ezek a jogszabályi háttérbõl erednek, nem pedig a szakmai munkára, annak eredményességére, hatékonyságára épülnek. Ennek oka kettõs; egyrészt a gyermekvédelmi rendszer jelenlegi formája 1997-ben jött létre, ez idõ alatt egységes mûködési mód (mûködési sztenderd) nem alakult ki. Másrészt a jogszabályban elõírt szakmai munka nem minden esetben felel meg a ténylegesen, intézményekben folyó munkának. Ebbõl kifolyólag a szakmai munkát nehéz alapul venni a sztenderdek kialakításához, egységesítéséhez. Ugyanakkor elindult a szakmai sztenderdek kimunkálása, mert 1997 óta komoly módszertani munka indult meg az egyes szakterületekhez kötõdve, elkészültek a módszertani levelek, azonban ezek a szakmai munkát nem a hazai jó gyakorlatok felöl közelítik meg. A szakmai sztenderdek, protokollok kialakításának azonban a jó gyakorlatok alapjai lennének. Elkezdõdött a minõségbiztosítási rendszerek kidolgozása és bevezetése a gyermekvédelembe, ez kétirányú folyamatot jelöl. Egyrészt érinti a folyamatszabályozást (sztenderdizációs folyamat), másrészt a teljesítményértéke-


lését az egyes ellátásoknak, szolgáltatásoknak. A teljesítményértékelésrõl azonban fontos megjegyezni, hogy nem hoz létre sztenderdeket, csak a „jó” vagy „rossz” intézményi, szolgáltatás-szintû teljesítményeket mutatja, tehát csak indikátorként szolgálhat, amennyiben intézményi hatékonyságot mutat.

V. A gyermekvédelmi intézményrendszer fejlesztési irányai

• A gyermekvédelem struktúrájának kialakítása, a személyi és tárgyi feltételek javítása: A gyermekvédelmi rendszer struktúrájának kialakítása során lehetõség szerint célszerû a decentralizálásra törekedni, mivel ez felel meg a szükségletorientált ellátás elvének. Célszerû ugyanakkor a regionális, a kistérségi összefogás erõsítése, a szolgáltatások tervezése-szervezése, a szolgáltatások elérésének megkönnyítése, a megfelelõ színvonalú ellátások biztosítása érdekében. A struktúra fejlesztésében szükséges továbbá annak a prioritásnak a megfogalmazása is, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni az alapellátások fejlesztésére, mivel a cél az, hogy a gyermek saját családjában éljen és nevelkedjen. Egybehangzóan ezt fogalmazzák meg a jogszabályok és a szakma szabályai. Decentralizált hálózatként hatékonyan lehet mûködtetni a gyermekvédelmet, a rendszerszinteken azonban integrált mûködésre van szükség. A decentralizált struktúrák kialakításában fontos az intézmények megfelelõ telepítése és a tárgyi feltételek biztosítása, annak érdekében, hogy az ne akadályozza a gyermekek integrációját, kapcsolattartását szüleikkel, segítse elõ önállóságuk kialakítását, és tegye lehetõvé – szükség esetén – külsõ szakmai kapacitások igénybevételét. A szakmai létszám biztosítása elsõsorban a vonatkozó jogszabályok létszám minimumainak betartását jelenti, de ahol lehetõség nyílik a létszámfejlesztésre, ott célszerû a szakmai létszám minimum követelményt túllépni. Ezzel kapcsolatos, hogy a létszám normák teljesítése mellett legalább olyan fontos, hogy megfelelõ képesítéssel rendelkezzenek az alkalmazott szakemberek.

2007 / tél


101


2007. 12. 13.

12:33


Page 102

• A szolgáltatók és szolgáltatások által biztosított ellátások differenciáltabbá tétele, új ellátások bevezetése, hogy az igénybevevõk minél szélesebb köre részesüljön megfelelõ ellátásban: Ez a jogszabályok által felállítani rendelt intézményhálózat teljes kialakítását és differenciálását jelenti, az elõírt és megfelelõ személyi-tárgyi feltételrendszer garantálását, valamint az új ellátások bevezetését. Ezek közé tartozik az alapellátások körében a gyermekjóléti központok felállítása és az általuk kötelezõen ellátott feladatok (kapcsolattartási ügyelet, kórházi szociális munka, lakótelepi (utcai) szociális munka, készenléti szolgálat) megvalósítása, valamint korai szûrõrendszerek kiépítése a gyermekek szocializációs, tanulási rizikótényezõinek mielõbbi felismerése érdekében, ennek érdekében a gyermekjóléti jelzõrendszer erõsítése, az együttmûködés javítása. Szintén idetartozik az alternatív napközbeni ellátás szolgáltatásainak kialakítása, így többek között új formák, szolgáltatások bevezetése (pl. az angol day-centerek adaptálásával), továbbá speciális nappali ellátások biztosítása a veszélyeztetett gyermekek és fiatalok (különösen a pszichés problémával küzdõk, pszichoaktív szereket használók, súlyos magatartási problémával küzdõk stb.) számára. Ezek közé tartozhat továbbá multifunkcionális terek létrehozása a szabadidõ hasznos eltöltéséhez (Sport, rekreációs lehetõségek, létesítmények fejlesztése, bõvítése, hozzáférhetõség biztosítása, gyermekek szabadidõs programjainak támogatása, családi összetartozás érzését erõsítõ sport- és szabadidõs programok támogatása, a társadalom fizikai aktivitásának növelése, a sportolás, mint preventív eszköz ösztönzése.), amiben a gyermekjóléti alapellátás intézményeinek részvétele mindenképpen fontos, így elsõsorban a gyermekjóléti szolgálatok és az alternatív napközbeni ellátások említése szükséges. A gyermekvédelmi szakellátásban pedig a speciális szükségletû és a különleges ellátást igénylõ gyermekek számára a szükséges intézmények létrehozása és mûködtetése; a gyermekvédelmi szakértõi bizottságok (megyei és or-

102


2007 / tél

szágos) mûködtetése; továbbá a külsõ férõhelyek (félutas házak, albérletek, utógondozó lakások) rendszerének kiépítése, továbbá a gyermekjogi képviselõk megerõsítése a gyermekvédelmi eljárások során. Ezen kívül szükséges minden gyermek számára elérhetõ mentálhigiénés, családterápiás, konfliktuskezelési szolgáltatások, segélytelefonok megszervezése és széleskörû hozzáférhetõvé tétele, továbbá személyiségfejlesztõ programok mind a gyermekjóléti alap-, mind a gyermekvédelmi szakellátásban gondozott gyermekek számára, valamint reszocializációs programok bûnelkövetõ fiatalok számára, továbbá a családon belüli erõszak elleni küzdelem érdekében krízisellátás, jelzõrendszer, segélytelefon és menedékház mûködtetése. • Többszektorúság fejlesztése: A jogszabályok lehetõséget biztosítanak a civil szervezetek, az egyházak, de akár vállalkozók számára is, hogy gyermekvédelmi szolgáltatásokat biztosítsanak. A civil, egyházi, vállalkozói szervezetek bevonása az ellátásba alkalmat ad az ellátások szükségletközelségének megteremtésére, továbbá az ellátási paletta szélesítésére, amely megfelel a gyermekek mindenek felett álló érdekének. • Módszertani intézményhálózat kiépítése: Szükséges a decentralizált módszertani intézményhálózat teljes kiépítése és megerõsítése. Az intézmények feladata kidolgozni azokat a szakmai tartalmakat, módszereket, szabályokat, melyek szükségesek a gyermekvédelmi szolgáltatások számára a feladatok elvégzése érdekében. A módszertani intézményhálózat feladatai közé tartozik a gyermekjóléti alapellátáshoz, a gyermekvédelmi szakellátáshoz, valamint a gyámügyi igazgatáshoz kapcsolódó módszertani fejlesztõ tevékenység koordinálása, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szakterület munkáját segítõ módszertani kiadványok, szakmai könyvek, segédanyagok megírása, szerkesztése, lektorálása, kiadása, szakmai konferenciák, konzultációk, képzések, továbbképzések szervezése és bonyolítása, valamint a külföldi szakirodalom és tapasztalatok figyelemmel követése. A módszertani munka-


2007. 12. 13.

12:33

Page 103

csoportok, a szakmai munkaközösségek megalakításának célja a gyermekvédelmi szakma fejlesztése, továbbá módszertani útmutatók, ajánlások, kézikönyvek elkészítése a gyermekvédelmi szolgáltatók és szolgáltatások mûködésének szakmaimódszertani támogatása érdekében. • Az együttmûködés és a kommunikáció javítása a szolgáltatók, a szolgáltatások és a gyámügyi igazgatás között: A gyermekvédelmi rendszer mûködésének alapelvei közé tartozik az együttmûködés és a kommunikáció, amennyiben ezek nem valósulnak meg, akkor a rendszer mûködése lehetetlenné válik. • A szakmai dokumentáció és a nyilvántartás fejlesztése: A szakmai dokumentáció fejlesztése fontos a feladatok ellátásának szabályozottsága szempontjából, hogy minél jobb színvonalon valósuljanak meg a feladatok. Fontos, hogy a szakmai dokumentáció minden esetben naprakész és könnyen alkalmazható legyen, mivel ez a gyermekvédelemben zajló tevékenység alapja. Ennek érdekében a szakmai dokumentáció karbantartása, aktualizálása elengedhetetlen. A szakmai dokumentáció körébe a következõk tartoznak: szakmai program, szervezeti és mûködési szabályzat, munkaköri leírások, szabályzatok (örökbefogadási, nevelõszülõi, utógondozási, utógondozói ellátási, gyermekönkormányzat, érdekképviselet, gazdasági, egyéb.), megállapodások (nevelõszülõi, utógondozói ellátási), éves munkaterv, éves munkabeszámoló, nyilvántartások (a 235/1997. (XII. 17.) Kormányrendelet mellékletében szereplõ adatlapok, és a Gyermekeink védelmében elnevezésû egységes nyilvántartási rendszer), etikai kódex, házirend. • Minõségbiztosítás bevezetése: A minõségbiztosítás a szakmai mûködés jó színvonalának állandósítása miatt szükséges a gyermekvédelemben. Minõségbiztosításra azonban nem kerülhet addig sor, amíg nem tud eleget tenni a gyermekvédelmi rendszer a fent ismertetett feltételeknek, melyek megalapozzák a minõségbiztosítás bevezetését.


VI. Összegzés helyett – a gyermekvédelem kihívásai

1) A gyermekvédelmet meghatározó elméleti alapok kialakítása és közös szakmai minimumként történõ elfogadása: Az elméleti alapok kialakítása a legfontosabb feladata a gyermekvédelemnek, mivel ameddig ez nem történik meg, addig a szakma fejlesztése sem lehetséges egységes szervezõelvek mentén. Az elméleti alapok közös szakmai minimumként történõ elfogadása teszi lehetõvé egységes szakmai tartalmak, szabályok kialakítását, amelyekre a gyermekvédelmi szolgáltatások mûködése, valamint a szakmai kiadványok, pl. tankönyvek épülnek. 2) Szakmai kiadványok, rendezvények, konferenciák: A szakmai kiadványok segítségével lehet a külvilág számára kommunikálni a gyermekvédelmi szakma kialakulását, eredményeit, továbbá a szakmában dolgozó munkatársak számára eljuttatni a szükséges információkat, szakmai tartalmakat, így lehetségessé válik új módszerek megismerése, adaptálása, gyakorlati alkalmazásuk bemutatása. 3) Kutatás fejlesztése: Kutatás nélkül nem létezhet önálló gyermekvédelmi szakma, ezért a gyermekvédelmi kutatások elengedhetetlen részét képezik a szakmafejlesztés körében végrehajtandó lépéseknek. A kutatások biztosítják azt a hátteret, amire a módszertani fejlesztés épülhet. Éppen ezért szükséges a gyermekvédelmi alapkutatások elvégzése, amelyek meghaladják a statisztikai elemzések szintjét. Természetesen a megfelelõ adatszolgáltatásra és annak elemzésére is szükség van, mivel mindezek együtt tárhatják fel azokat a problémákat, amelyekre a gyermekvédelemnek választ kell adnia. A kutatások segítségével lehetséges hatástanulmányok elkészítése is a jogszabályok alkalmazásának tapasztalatiról, továbbá a kutatási eredmények alapozhatják meg a jogszabályok módosítását is… 4) Módszertan fejlesztése: A gyermekvédelem feladata, hogy az adott ország társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális körülményei között a gyermekek szükségleteinek kielégítésére vonatkozó szabályokat megfogalmazza, továbbá az e szabályok szerint mûködõ ellátórendszert kiépítse. A módszertani munka

2007 / tél


103


2007. 12. 13.

12:33


Page 104

eredménye lehet a szakterületek módszertani protokolljainak elkészítése, ami elvezethet a gyermekvédelem módszertanának kialakításához. A módszertan fejlesztése természetesen magába foglalja a módszertani intézményhálózat kiépítését és mûködtetését is, de ezzel a rendszerfejlesztés kapcsán kell foglalkoznunk. 5) Képzés fejlesztése: A szakmává válás folyamatában szükséges a különbözõ szintû képzések beindítása, mivel csak a képzések által válhat a gyermekvédelem önálló szakmává. A képzések teremtik meg a lehetõségét annak, hogy a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek speciálisan erre a feladatra kapjanak felkészítést, és a képzések adják meg a felhatalmazást a gyermekvédelem szakmai és érdekképviseletére is. A képzések teszik lehetõvé a szakember utánpótlás problémájának megoldását is. 6) Szakmai szabályok kialakítása: A szakmai szabályok a feladatok ellátásának szabályozását jelentik, tulajdonképpen szakmaietikai megközelítésen alapuló problémakezelést, annak standardizálását nevezhetjük szakmai szabálynak. A szakmai szabályok kialakítása a jó gyakorlatok gyûjtésével kezdõdik, majd a tapasztalatok feldolgozása után, a módszertani útmutatók segítségével egy-egy szolgáltató szakember kollektíva elkészítheti saját szakmai szabály gyûjteményét. Ezekbõl alakulhat ki egy szakterület szakmai szabály kódexe, amely elvezethet a gyermekvédelem szakmai szabály kódexének elkészüléséhez. 7) Networking: Szükséges a szakterületek, az ellátástípusok önszervezõdése, mind szakmai, mind érdekvédelmi szempontból. Az így létrejövõ civil egyesületek, szövetségek, alapítványok, szakmai munkaközösségek, munkacsoportok, érdekvédelmi szervezetek együttmûködése lehetõvé teszi az etikai kérdések szabályozását és a szakmai érdekvédelem biztosítását. A gyermekvédelmi feladatok hatékonyabb ellátása érdekében szükséges a gyermekvédelmi szolgáltatók és szolgáltatások tevékenységének pozitív megjelenítése a helyi és az országos médiában. Ennek segítségével lehetne megvalósítható a gyermekvédelem átláthatósága, továbbá az, hogy a jelenleg a közvéleményben élõ negatív megítélés változzon.

104


2007 / tél

A gyermekvédelmi szakma fejlesztése szempontjából mindenképpen érdemes annak ismerete, hogy hogyan alakították ki más kulturális meghatározottságú országok (elsõsorban az EU tagállamok) a gyermekvédelem rendszerét, hogyan szabályozzák a gyermekek védelmét. Ennek érdekében szükséges kapcsolatok kiépítése, mivel a külföldi tapasztalatok adaptálása elõsegítheti a magyar gyermekvédelmi szakma és a rendszer fejlõdését. Lehetségessé válhat ezáltal olyan új szolgáltatások bevezetése, amelyek létezõ igények kielégítésére szolgálnak, vagy egyáltalán olyan új szükségletek felismerése, amelyek kielégítését biztosítani kell.

Irodalom

Büki Péter–Szikulai István: A gyermekvédelmi szakellátás intézményrendszere átalakulásának módszertani tapasztalatai. Belügyi Szemle, 2002/1. Csókay L.: A segítõ kapcsolat In: Gyermekvédelmi szakellátás – Segédanyag a szociális szakvizsgához, Budapest: NCSSZI, 2004. Domszky A: Az árvaügytõl a veszélyeztetettek védelméig. 100 éves a gyermekvédelem. In: A magyar gyermekvédelmi rendszer helyzete, jövõbeli kihívásai. (digitális kiadvány) Budapest: NCSSZI, 2006. Domszky A: Hol tart a gyermekvédelem? In: A magyar gyermekvédelmi rendszer helyzete, jövõbeli kihívásai. (digitális kiadvány) Budapest: NCSSZI, 2006. Domszky: A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet és a módszertani intézmények együttmûködése. In: A magyar gyermekvédelmi rendszer helyzete, jövõbeli kihívásai. (digitális kiadvány) Budapest: NCSSZI, 2006. Domszky A.: A gyermekotthonok mûködésének szabályairól és követelményeirõl – Módszertani levél. In: A magyar gyermekvédelmi rendszer helyzete, jövõbeli kihívásai. (digitális kiadvány) Budapest: NCSSZI, 2006. Domszky A.: A gyermekotthoni szakmai program rendszerszemléletû kialakítása. In: A magyar gyermekvédelmi rendszer helyzete, jövõbeli kihívásai. (digitális kiadvány) Budapest: NCSSZI, 2006.


2007. 12. 13.

12:33

Page 105

Domszky A.: A gyermekvédelmi szakellátás értékháttere. In: Gyermekvédelmi szakellátás – Segédanyag a szociális szakvizsgához. Budapest: NCSSZI, 2004. Domszky A.–Szikulai I.: A gyermekvédelmi szakellátási rendszer átalakulása a gyermekvédelmi törvény hatálybalépése után. In: A magyar gyermekvédelmi rendszer helyzete, jövõbeli kihívásai. (digitális kiadvány) Budapest: NCSSZI, 2006. Herczeg R.: Gyermeki jogok a gyermekotthonokban. In: A magyar gyermekvédelmi rendszer helyzete, jövõbeli kihívásai. (digitális kiadvány) Budapest: NCSSZI, 2006. Rácz A.–Szombathelyi Sz.: „A gyermekvédelmi rendszer”. Magyarország egészségügye és szociális rendszere. (kézirat) Budapest: MEDINFO–NCSSZI 2004. február. Rácz A.–Szombathelyi Sz.: A gyermekvédelmi rendszer. Kapocs, 2004. III. évf. 5.szám Rácz A.: Gyermekotthonokban élõ nagykorúságuk elõtt álló fiatalok társadalmi integrációs esélyei. In: A magyar gyermekvédelmi rendszer helyzete, jövõbeli kihívásai. (digitális kiadvány) Budapest: NCSSZI, 2006.


Rácz A.: A gyermekotthoni nevelés kihívásai, a nagykorúságuk elõtt álló fiatalok jövõképe. (megjelenés alatt: Kapocs, 2006.) Szikulai I: A magyar gyermekvédelem fejlõdésének kulcskérdései – egy lehetséges szakmai stratégia lépései. In: A magyar gyermekvédelmi rendszer helyzete, jövõbeli kihívásai. (digitális kiadvány) Budapest: NCSSZI, 2006. Szikulai I.: „Nem szeretném, hogy befejezõdjön...” – A gyermekvédelmi rendszerbõl nagykorúságuk után kikerült fiatal felnõttek utógondozásának és utógondozói ellátásának utánkövetéses vizsgálata. In: A magyar gyermekvédelmi rendszer helyzete, jövõbeli kihívásai. (digitális kiadvány) Budapest: NCSSZI, 2006. Szikulai I.: A gyermekvédelmi gondoskodásba utalás gyakorlatáról. In: A magyar gyermekvédelmi rendszer helyzete, jövõbeli kihívásai. (digitális kiadvány) Budapest: NCSSZI, 2006. Gyermekvédelmi adatok 2001–2004. In: A magyar gyermekvédelmi rendszer helyzete, jövõbeli kihívásai. (digitális kiadvány) Budapest: NCSSZI, 2006.


2007. 12. 13.

12:33

Page 106

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 107

Kassai Katalin

Kitekintés

Gyökerek, értékek, normák

SZÍNHÁZRÓL, SZÍNÉSZMESTERSÉGRÕL; SZÍNÉSZSZEMMEL

Bevezetés

A színházmûvészet a mûvészetek egyik ága. A mûvészetek kultúránk és társadalmunk alapkövei, múltunk, jelenünk és jövõnk. A kultúraközvetítõ intézmények közül a legnépszerûbb, a legnagyobb hatással bíró, és talán legfontosabb a SZÍNHÁZ intézménye. A színház nem csupán a mûvészetek egyik ága; a színház az adott történelmi korszakok társadalmának lenyomata. Már a romantika korában megfogalmazták azt a jellegzetességet, mely szerint a színház sajátos összmûvészet. A színházmûvészet egész története folyamán a gyakorlatban mutatta fel ezt az összmûvészeti jelleget, s ha ehhez még hozzágondoljuk a táncmûvészetet, akkor szinte mindegyik hagyományos mûvészeti ág egyesülését látjuk a színházmûvészetben. A színpadi elõadás, az általa keltett élmény, a körülmények, a színpad, a díszletek, a színészek játéka, a közönség jelenléte, egyszóval a színpadi varázslat egy önálló mûvészetnek az egyszeri megvalósulása. Jelen munkában négy neves színmûvész szólal meg, négy különbözõ generáció képviselõit. Mindnyájan ugyanazokra a kérdésekre felelnek, egymástól függetlenül, ki-ki a maga szakmai-és élettapasztalatából merítve. Célom, hogy az értékek világába betekintsek, elhivatottság-béli különbségekre, vagy azonosságokra hívjam fel a figyelmet, mindezt a különbözõ nemzedékek szemszögébõl. A beszélgetések 2006 októbere és 2007 februárja között készültek.

Az interjúalanyok

Barta Mária (Budapest, 1923. szeptember 15. –) A háború elõtt Bárdos Artúrnál tanult. 1945–47 között az Arizona Irodalmi Varietében,

a Magyar és a Belvárosi Színházban lépett fel. 1947– 49-ben a Nemzeti, 1950-ben az Ifjúsági, 1950–54 között a Miskolci Nemzeti, 1954–56ban a Madách Színház tagja. 1956-ban elhagyta az országot. 1963-tól ismét játszik színpadon. Egy évadot töltött a kaposvári Csiky Gergely Színházban, majd 1964-tõl közel húsz éven át a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1983-ban Ruszt József hívására a fiatal, alig egy éves zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatához szerzõdött. 1988-tól a Szegedi Nemzeti, 1990-tõl a Vígszínház mûvésznõje. Királynõi termetével, mélyen zengõ hangjával, a napjainkban ritka tragikai képességével, groteszk humorával a drámairodalom szinte valamennyi hõsnõjét alkalma volt eljátszani. 1980-ban Érdemes mûvész díjjal tüntették ki. Koltai Róbert (Budapest, 1943. december 16. –) A Színház-és Filmmûvészeti Fõiskola elvégzése után a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja lett. 1970–72-ig a Pécsi Nemzeti Színház, 1978–80-ig a Nemzeti Színház tagja. Ezután visszaszerzõdött Kaposvárra. Sokoldalú, kitûnõ humorérzékû mûvész, számos karakterszerepben nyújtott emlékezetes alakítást színpadon és filmen egyaránt. Filmrendezõként is bemutatkozott. (Sose halunk meg, Csocsó, Szamba, Ámbár Tanár úr, Világszám… ) Jászai Mari-díjas (1976), Érdemes mûvész (1985).

2007 / tél


107

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 108

Kitekintés

Csonka András (Budapest, 1965. január 16. –) 1990-ben szerzett diplomát a Színház-és Filmmûvészeti Fõiskolán. 1990tõl a Vidám Színpadon szerepel. 1991-tõl fõ munkahelye az MTV lesz, ahol elindul az elsõ hazai szappanopera, a Família Kft. A Gyõri Nemzeti Színházban, a Budapesti Operettszínházban és a Székesfehérvári Vörösmarty színházban is rendszeresen fellép. 2000-ben az Operett-találkozón a legjobb táncos-komikus díját nyeri el. 1997-ben jelent meg elsõ popzenei albuma. 1997-tõl napjainkig mûsorvezetõje – elõször a TV2, majd – az RTL Klub programjainak. Oroszlán Szonja (Budapest, 1977 május 19. –) 2001-ben szerez diplomát a Színház-és Filmmûvészeti Egyetem operett-musical szakán. 2001-2002 másoddiplomás képzésen vesz részt az ELTEBTK kulturális menedzser szakán. 2000-tõl a Vígszínházban szerepel. 2002-ben nõi fõszerepet játszik a Valami Amerika c. mozifilmben. 2002–2005 a TV2 mûsorán egy sorozat fõszereplõje. 2005 Harag napja címû mozifilm nõi fõszerepét alakítja. 2005 Egy szoknya, egy nadrág c. mozi egyik fõszereplõje. 2006-tól a Vidám Színpadon és a Madách Színházban játszik. SúgóCsiga-díj 2003. A nézõk szavazatai alapján többször is az „év színésznõjének” választják.

Gyerekkor, családi háttér

– Hogyan telt a gyerekkora? Barta Mária: – Akkor jó helyen vagyunk, (Andrássy út – a szerk.) mert itt születtem én a Teréz körút és Aradi utca sarkán. Ott egy nagy lakás volt, mert a nagymamáékkal együtt laktunk, a nagypapám akkor már

108


2007 / tél

nyugdíjas volt, amikor születtem, szóval egy nagy ötszobás lakás volt, szobalány, szakácsnõ stb., és én voltam az egyetlen unoka, mindenki szeme fénye természetesen. Én igazándiból akkor nagyon sokat voltam beteg és kiköltöztünk Mátyásföldre, elsõ elemit még itt jártam, a templomnál volt egy iskola, aztán másodikra már kiköltöztünk, mert ott jó levegõ van. Na akkor már kezdtem észrevenni, hogy vannak mûkedvelõ elõadások és azt meg lehetett nézni, és engem is beválasztottak és ott táncolhattam, magyar ruhában, pártában. Egész kiskorban is természetes volt az, hogy játékok legyenek, közös játékok, az ott lakók játszottak, ez természetes dolog volt. Volt, aki ezzel foglalkozott és esténként a szüleim is odajöttek, beszélgetés volt, én is ott szaladgáltam ez hozzá kellett, hogy tartozzon egy gyerek életéhez, az õ vágyaihoz, álmaihoz elképzeléséhez a világról. Az egyedül levés vagy a társaságba levés különválasztása, tehát az, hogyha valaki egyedül van, akkor érzi az egyedüllétet, de egészen más, amikor közösen csinálunk valamit. Amikor gimnáziumba kerültem, akkor fölköltöztünk ide a Köröndre, akkor én már nagyon szerettem volna színésznõ lenni, sokat jártam színházba az osztállyal, az iskolával is és családdal is. Anyámnak mondtam, õ meg: – Marikám, szó se róla, lehetsz színésznõ, ha akarsz, de elõbb leérettségizel! Azt úgy fölfogtam, hogy le kell érettségizni, de utána, gondoltam, rögtön rohanok, erre anyám mondta, hogy: – Marikám elõbb egy szakmát kell megtanulni, mert sose lehet tudni, ez egy bizonytalan szakma nem lehet tudni, ha baj lesz, tudjál gondoskodni magadról. Akkor gondoltam ijedtemben, mit lehetne? Rájöttem, hogy az nagyon jó lesz hogyha én kozmetikus leszek mert a festés, a színházban is a festés az természetes. És akkor jártam a tanonciskolába, ott kellett tanulnom a szakmát. És azt el is végeztem. Na és akkor mondtam, hogy most megyek, mire anyám mondta: – Ez természetes, hogyha akarsz, semmi akadálya, de azért jobb lenne, ha a Kereskedelmi Akadémiára is elmennél, mert ha az üzlet… azért tudjál könyvelni. Úgyhogy oda kellett mennem de ott én már, azt hiszem én voltam az egyetlen, aki nem tanultam meg se gyorsírni, se gépírni se könyvelni, semmit se. Mert mindig elõadásokat

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 109

tartottam, a többi növendék engem nézett. De azért valahogy bukdácsolva, elvégeztem. Koltai Róbert: – Egy családcentrikus családban nõttem fel, édesapámnak olyan munkaköre volt, hogy gyakran a hétvégéket máshol kellett töltse, mert sportvezetõ volt és NB1-es futballcsapat körül tevékenykedett. Két húgom van, hárman voltunk testvérek. Én a legnehezebb háborús idõben születtem ’43-ban és amióta az eszemet tudom mindig tétre ment a családnak az élete, mert egy élvonalbeli csapat sportvezetõi állása az nem volt egy nyugdíjas állás, minden héten bizonyítani. És ez valahogy belém ívódott; nem is érzem az életemet teljesnek, hogyha amit csinálok az nem tétre megy. És még ráadásul apukám – bár négy elemit végzett, de – autodidakta módon egy igazi mûvész volt. Olyan szépen verset mondani, ahogy õ mondott, anélkül hogy valaha színész lett volna; nagyon kevés színészt tudnék vele egy lapon említeni. Nálunk otthon a verseknek nagyon nagy volt a becsülete. Épp azt hiányolom többek közt a mai életünkbõl, hogy a mai fiatalok úgy nõnek fel, hogy nincs a vérükben Ady, József Attila. De apukám még olyan különleges költõket is tudott, mint Gyóni Géza, Reviczky Gyula, rengeteget, és mindezt négy elemivel, szóval nem semmi. Már általános iskolás koromban kiderült hogy nekem is van valami érzékem a versmondáshoz. Annyira, hogy Sztálinvárosban elõször megnyertem „Sztálinváros legjobb ifjú szavalója” címet, következõ évben meg a Vörösmarty Mihály szavalóversenyt, nem is akármilyen verssel, A vén cigánnyal, amit akkor csak érzékbõl mondhattam, mert nem értettem. Ma, ha elmondom – most már azért sok minden összegyûlt bennem… Úgy vagyok a versekkel, sokszor meglepem a kabaré-színpadon – mert van önálló kabarém most már kilencedik éve – a nézõket egy-egy József Attilával. Van egy olyan szakasza a kabarénak, amikor németre fordítok közismert magyar verseket, és ha nagyon szép verset kérnek, akkor két sort mondok viccesen, németül és utána minden átmenet nélkül elmondom. És van, amikor meg kifejezetten meglepem õket és csak úgy elmondok egy verset. Nagyon szeretek verset mondani, és most már elmondhatom, hogy szól is valamirõl. És akkor leesik az álluk,

Kitekintés

hogy jé, ez a vicces színész milyen jól mond verset. Ezt mind-mind apukámnak köszönhetem. Csonka András: – Ez elég összetett kérdés. Ha végiggondolom, akkor egy eléggé kiegyensúlyozott, mindenféle szélsõségektõl mentes gyerekkorom volt, amit akkor úgy éltem meg, hogy ha megkérdezték: – Melyik szülõt szereted jobban? Harcoltam, hogy: – Mind a kettõt, egy centivel sem jobban egyiket a másiknál, igazából persze anyám volt, aki foglalkozott velem, apám akkor elég sokat dolgozott, nem annyira vett részt a nevelésben. Átlagosnak volt mondható, vagy az átlagnál kicsit jobb, a lehetõségek szempontjából, mindent megkaptam, amit szerettem volna. Utaztunk a szüleimmel, nyugatra is – ez nem volt annyira jellemzõ mindenkinél. Én egyke voltam, van egy féltestvérem, apám elsõ házasságából, olyan mintha édestestvérek lennénk, de azért mégis csak egyedül nõttem fel, az egykeség miden elõnyével és hátrányával együtt. Sokat játszottam egyedül, ami nyilván nem olyan jó. A legmélyebb baráti kapcsolataim az iskolából, nem is az általános iskolából, hanem a középiskolából maradtak fenn – élõ kapcsolatok. Ebben a kerületben (I. kerület – a szerk.) születtem és itt is fogok meghalni, ide jártam általános- és középiskolába is. A lakásunk melletti épületben volt, az óriási lehetõség volt. Itt játszottam, igazából nem nagyon mozdultam ki az életterembõl, csak amikor elutaztunk, de itt éltem az életemet. Arra emlékszem, hogy a képek mindig kellemes, pasztellszínû napsütötte képek, meg az emlékek is. Nem kellett átélnem egy világháborút, nem kellett átélnem a forradalmat. Felnõtt fejjel már másképp látom a dolgokat, jó lett volna, ha van egy kistestvérem, jó lett volna, ha egy-két dolog másképp alakul, de ez butaság, nem lehet már visszapörgetni az idõ kerekét. Összességében hálás lehetek a sorsnak. Oroszlán Szonja: – Szerintem nekem nagyon jó gyerekkorom volt, egyrészt nekem „hippi” szüleim vannak és ezért azt gondolom nagyon szabadon neveltek engem. Szerencsére egy olyan házba születtem, ahová több, a szüleimhez hasonló korú házaspár költözött és mindenki elkezdett családot alapítani, gyakorlatilag mindenhova születtek a gyerekek és az egész egy generáció volt. Nagyon jó volt, mert egészen a gimnáziumig,

2007 / tél


109

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 110

Kitekintés amíg nem kezdtünk külön utakon élni, mindenki egy iskolába járt, délután együtt hülyéskedtünk. Nekem annyira mozgalmas gyerekkorom volt, ennyi egyidõs gyerekkel plusz anyám bátyjáék vettek még abban a házban lakást, és ezért két unokabátyámmal együtt nõttem fel, úgyhogy volt két báty, aki vigyázott rám. Bár egyke vagyok, de semmit nem éreztem belõle nagyon sokat rosszalkodtunk. Még kommunizmus volt, bõven mikor általános iskolás voltam; voltam úttörõ, kisdobos, ami lehet, hogy a szülõknek rossz volt, – én, mint gyerek nem láttam át, hogy milyen rossz, és mennyire el vagyunk zárva a világtól. Egy gyereknek felnõni ebben, ezekkel a rendezvényekkel, amiket csináltak az úttörõknek, kisdobosoknak, voltak akadályversenyek, voltak táborok, úttörõtáborok, ezek annyira jók voltak, ahogy elvittek ötven-száz gyereket egy táborba, voltak programok, mindig dolgoztatták a gyerekek agyát. Nem volt tévé, hétfõn nem volt adás, egy csatorna volt, tehát a tévé, az úgy ahogy van kimaradt az életembõl kiskoromban. Nagyon sokat olvastam, rengeteg volt a sport, nem volt ilyen, mint a mai gyerekek, hogy látom, hogy leül az Internet elé, vagy a tévé elé, nem olvas és nem fejleszti magát. Az én gyerekkorom az abszolút abból állt, hogy sport, olvasás mindenféle olyan tevékenység, ami fejleszti a gyereket és ezt nagyon hasznosnak gondolom, nagyon jó volt tényleg az összes komcsi rendezvény. Vannak rajzok, hogy sarló-kalapács, azokat elraktam. Nagyon színes gyerekkorom volt.

Mibõl lesz a cserebogár – kibõl lesz a mûvész? Pályakezdés

– Hogyan indult el a pályán? B. M.: – Azt gondoltam, hogy titkosan elmegyek valamelyik színházigazgatóhoz és az engem fölfedez, akkor anyám nem mondhatja azt, hogy nem enged erre a pályára. Akkor bekopogtam a Bárdos Artúrhoz, akinek volt magániskolája és kértem, hogy hallgasson meg; nekem az volt a trükköm, hogy azt mondtam: – Hallgasson meg, és csak a véleményére vagyok kíváncsi. Meghallgatott és mondta hogy: – Üljek le, mondtam, hogy: – Ne haragudjon

110


2007 / tél

én nem, mert anyám nem is tudja, õ özvegyasszony és nem valószínû, hogy ezt tudja fizetni, mondta, hogy: – Nem kell fizetni. Úgyhogy akkor leültem. Csak hát akkor már nemsokára jött a háború, és amikor bejöttek a németek akkor ez abbamaradt márciusban. Én továbbra is azért színész akartam lenni és háború után, megint ugyanezzel a trükkel elmentem jelentkezni a Both Bélához, aki a Magyar Színháznak volt az igazgatója, hogy hallgasson meg, nem jól mondom, mert a sorrend az nem ez volt. Mentem a Nagymezõ utcán, – és miután én a Básti Lajost onnan ismertem, hogy rengeteget néztem az elõadásait a barátnõmmel, és mindig kértünk autogramot; így aztán, amikor már tízedszer ott jártunk, megkérdezte a Básti, hogy: – Mit akartok ti? – Hát színésznõ szeretnék lenni – mondta a barátnõm, s erre a Básti így rám nézett: – Miért nem te leszel színésznõ? Mondtam hogy: – Én is, én is, én is… – Na és akkor még március volt és mentem a Nagymezõ utcában, még azért lõttek, akkor jött szembe a Básti és én nagyon büszkén mondtam neki, hogy: – Én is színésznõ leszek, mert a Bárdos Artúr engem leszerzõdtet, és erre azt mondta: – Miért nem szerzõdsz hozzám? Mondom: – Hová? – Az Arizona Irodalmi Varietébe. És így rámutatott. A mostani Thália. Kérdezte: – Mennyi fizetést kapsz? – Nyolcszáz pengõt. Azt mondja: – Én adok ezernégyet, szerzõdj hozzám. Másnap odamentem a Bárdoshoz és mondtam, hogy fölbontom a szerzõdést, és elmentem az Arizona Irodalmi Varietéhez. Ott nagyon szép ruhában egy-egy verset kellett mondani. Aztán egy hónap múlva a Básti elszerzõdött a Mûvész Színházba és ottan már nem irodalom volt, hanem varieté. És akkor mentem el a Magyar Színházba. Egybõl az életbõl belementem a színházba. Tulajdonképpen azért jó iskola, mert rögtön színházi mentalitásba keveredik az ember és ott lehet ellesni a mesterséget. A mesterséget megtanítani nem lehet, azt csak ellesni lehet, tanácsot lehet adni a fiataloknak, hogy így próbáld meg, úgy próbáld meg, de ez nem egy olyan szakma, ahol meg lehet tanulni, azt hogy négy kalapácsütés, akkor azt így kell csinálni. Én ennek, ennyi ideje a pályán is örülök hogy így adódott. K. R.: – Az elsõ komolyabb szavalóverseny, amin részt vettem az otthon volt, anyukám

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 111

volt a zsûri, ketten indultunk apukámmal és apukám nyert egy ponttal. Ez engem egész biztos befolyásolt, hogy színész lettem. Elsõre nem vettek fel a színmûvészetire, a Gáti József az elsõ felvételi után kirúgott, érettségi után és én teljesen belenyugodtam, hogyha egy ilyen mélyhangú, tekintélyes ember így gondolja. Már amikor köszönt majdnem elájultam, ijesztõ volt, én meg ott a reszelõ hangommal, mutáltam érettségi körül. Kirúgott az elsõn, úgyhogy én nem jutottam a tanári kar elé, hogy döntsön rólam, az elsõ rostán régebben csak egy tanár ült benn, meg a tanulmányi titkárnõ. Le is mondtam a színészetrõl, mert honnan tudná az ember, hogy mi van benne. Az csak bent derült ki két év múlva. Egy évig nem is jelentkeztem. Elmentem az akkor induló Kereskedelmi-és Vendéglátóipari Fõiskolára ami az Alkotmány utcában volt, és a kétéves kereskedelemtechnika szakra kerültem, még fél év hiányzott hogy elvégezzem azt az iskolát. Nem akármilyen haverom volt ott: a Demján Sándor. Együtt focizgattunk, õ is szerette a szerencsejátékot, õ tanított meg kollektív szelvényen totózni. Jó sokat vesztettem késõbb, amikor már volt rá módom. Jó haver volt, soha nem gondoltam volna, hogy õ egy ilyen óriássá növi ki magát. Nagyon értelmes és szimpatikus volt. És amikor a hatvanadik születésnapjára meghívtak engem és felléptem, akkor mondtam, hogy szerencsére a mi barátságunkat nem felhõzte be a szponzorálásnak sötét fellege. Igazából sosem támogatott, mert filmeket is csináltam – csak megemlítem. Elég az hozzá, az volt a szerencsém hogy az utolsó félév elõtt, mielõtt végeztem volna ezt a Kereskedelmit, nem engedtek a negyedik félévre, mert négy „úvém” volt. Ha három „úvém” lett volna, mint ahogy az elõzõ félévekben mindig …. A sors úgy akarta, hogy a negyedik félév elõtt – annyira nem voltam kíváncsi azokra a tárgyakra, hogy statisztika, könyvvitel, – sikerült négy „úvét” összeszednem. És ezért egy évet várnom kellet, hogy akkor lesz megint az az évfolyam, amirõl engem kivágtak. És aközben két dolog volt, amikor én kikerültem ebbõl az iskolából, hogy majd visszajövök letenni azt a vizsgát, ugyanakkor volt egy Ki mit tud?, amelyen óriási sikerem volt. A közönség, már akkor is a közönség – mint ahogy most is az Aranycsir-

Kitekintés

kénél, hogy amikor a közönség szavaz, akkor kapok díjat, hogyha a szakma fölterjesztésére kéne várni…. ’85-ben voltam Érdemes Mûvész, azóta a szakma semmire nem terjeszt fel, mert sikeres a pályám és úgy érzem, hogy itt jelentõs irigység mûködik. Miközben parkoló pályán voltam, a suliba már nem jártam, hanem elmentem dolgozni az autóbuszgyárba szerelvényértékesítõnek, közben elindultam a Ki mit tud?-on versmondásban. Amit mondtam, az a Ki mit tud? adásában pokoli siker lett, tombolt a közönség és egész biztosak voltak benne …. Régen úgy volt, hogy egy vagonba kellett beülni, mert utazást lehetett nyerni, és hogyha valaki piros tárcsát kapott, akkor nem jutott tovább, akkor maradt a helyén abban a kategóriában, ha jött egy jobb, akkor zöldet tettek fel, és helycsere. És engem direkt a mûsor végére raktak, mert egy irtó népszerû verset mondtam, nagyon nagy sikerrel, a Heltai Jenõnek A vén kocsis dala. Egyszerre mosolyogni lehet meg könnyezni. Azóta is nekem ez az ars poeticám, a filmjeim is ilyenek, hogy sírni, nevetni, sírni, nevetni, hogyha egy mód van rá. Ez is apukámtól van, õ mindig bohóc szeretett volna lenni, aki megkönnyezteti és megnevetteti az embereket. Állítólag direkt engem tettek a legvégére, elõttem volt egy kedves hölgy, aki nagyon korrektül elmondta a Himnusz a békéért címû verset, nekem meg azt tanácsolta a tévérendezõ, hogy A vén kocsis dalát mondjam. Bomba sikerrel elmondtam és mindenki azt várta, hogy zöld tárcsa, és helyette Ascher Oszkár,késõbbi kedvenc rendezõmnek az édesapja, nagy versmondó,- föltette a piros tárcsát. Elõször azt hitték, tévedésbõl, de õ csak tartotta; és ami addig nem történt, pláne ’63-ban, kitört a botrány. Fütyülni kezdett a közönség még durvábbakat is bekiabáltak. És onnantól kezdve, – mert most már egész mûfaj lett belõle – a zsûrinek meg kell indokolni a döntést. Énmiattam, mert nem nyugodott a közönség, elkezdtek tüntetni a nézõk, és Ascher Oszkár mondta, hogy nagyon derék versmondás volt, amit bemutattam, de a két vers közötti különbség, a Radnóti versnek a mélysége nem összehasonlítható egy ilyen könnyed hangvételû verssel. És akkor végül a közönség továbbjuttathatott valakit és akkor én ugyanannyi szavazatot kaptam, mint a Kék

2007 / tél


111

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 112

Kitekintés Csillag Tánczenekar. Továbbjuttatott a közönség és a középdöntõben megint kiejtett a zsûri, pedig akkor már Radnótinak a Hetedik eclogáját mondtam. De mindez felkorbácsolta a vágyamat, hogy megpróbáljam, ráadásul ráértem. És akkor fölvettek a színmûvészetire. Máig nem értem hogy, hogy. Nekem életem – a szerepeknél meg mindennél nagyobb – sikere, hogy egy köpcös mutáló srácba valaki meglátott valamit, és aki meglátta, a tanárom, a Pártos Géza tanár úr. Õ volt az elsõ felvételin, ez is egy szerencse. Mint ahogy az egész pályán minden mellett ott kell legyen a szerencse, hogy olyan helyre kerülj. És ami tragédiának tûnik a pályán, mert nekem annak tûnt, hogy sehova se kellettem. Dacára annak, hogy akkor már volt egy óriási sikerû vizsgaelõadás, a Gondnok, amibe öreget játszottam, de nem kellettem sehova, bár az egy tökéletes öreg figura volt, de minden színigazgató azt mondta, hogy miért szerzõdtessen õ öregembert, fiatal hõsöket keresgéltek. És ami tragédiának tûnt akkor, hogy az ország két legroszszabb színháza közül az egyikbe, a kaposváriba keveredtem, de aztán késõbb kiderült, hogy ez volt a szerencse, mert ott tudtunk elindítani egy olyan színházat a semmibõl, aminek máig csodájára járnak. Cs. A.: – Tulajdonképpen megkönnyítette, és megnehezítette a helyzetemet az, hogy a papám színész volt, (Csonka Endre – a szerk.) ötven év volt a korkülönbség. Szóval, amikor én kicsit nagyobb lettem, nyolc-tíz éves, akkor már hatvan volt, és már kicsiket játszott. Szóval nem hiszem hogy, az lett volna a példa, hogy én olyanokat akarok játszani, mert én már nem láttam õt azokban a szerepekben amikben õ sikeres volt. Akkor nem éltem még. Viszont rengeteget voltam miatta is színészek között és a kulisszák mögötti világban. Eleve vonzott, mikor elvittek színházba – taps, fény, csillogás, ez a világ nagyon elvarázsolt. Ugyanakkor ismertem azokat az embereket, akik ezeket a szerepeket létrehozták, tehát tudtam azt, hogy ezek valóságos emberek, szóval hogy mire képes a színpad, mit tud egy emberbõl kihozni. Tehát kényelmes volt azt mondani, ha megkérdezték: – Mi leszel, ha nagy leszel? – azt mondtam: – Színész. Komolyan is gondoltam sokáig, persze voltak kitérõk: nõi fodrász szerettem volna lenni egy

112


2007 / tél

ideig, mert anyu az volt, de nem voltam soha órai bohóc; szünetben felállni a padra és parodizálni a tanárokat, szóval nem voltam ilyen tréfamester. Nyertem persze vers- és prózamondó versenyt általános iskolába, azon mindenki indul, de igazából középiskolában volt egy irodalmi színpad, ahol minden évben bemutattunk egy darabot a Petõfi napokon – a Petõfibe jártam. Ott mindig sikerem volt. Négy év, négy darab, akkor döntöttem el, hogy azért mégis tényleg megpróbálom, komolyan. Meg hát az is megnyugvás volt, hogy aki a Színmûvészeti Fõiskolára jelentkezett, annak nem kellett pontokat gyûjtenie. Nem voltam rossz tanuló, de a fizika, az közepes volt. Akkor nekifutottam a fõiskolának, majd kirúgtak a második fordulón az elsõ alkalommal. Én is kirúgtam volna magamat, mert koromhoz képest is sokkal éretlenebb, kölyökképû- és gondolkodású voltam, tehát nem egy férfit láttak a színpadon, hanem egy csenevészt. Nagyon nagy szerencsémre elmentem, elküldtek a Nemzeti Színház stúdiójába, és ott voltam két évig, ami egy fantasztikus iskola volt. Akkor még a Bodnár Sándor, Simon Zoltán, Montágh Imre vezetése alatt. Na és a harmadik nekifutásra fölvettek, de ez már a fõiskola. Szóval igazából a középiskolában döntöttem el. Mindig gondolkodtam, hogy mihez lenne még tehetségem, a diplomata pálya érdekelt volna még, utazni, nyelveket tudni, de más nem. A Nemzeti stúdióban nagyon érdekes volt, mert ott statisztáltunk esténként az elõadásokban. Az alázat, azért az nagyon fontos, hogy az ember megtanulja, és közben délutánonként Bodnár Sándorral, Tatár Eszterrel, Simon Zoltánnal csináltunk eleinte helyzetgyakorlatokat. Második évben, egész évben egy darabra készültünk, és azt év végén bemutattuk, az olyan mûhelymunka volt, ami egy éven keresztül zajlott, szóval nagyon alapos. A fõiskola, az más terep volt. Ott megvannak az osztályfõnököknek a módszerei, az anyagok, amik már beváltak, ezeket elõrántják. Elsõben helyzetgyakorlatok, utána jelenetek, aztán színdarabrészletek. De a fõiskolán már mindenki egy kicsit magával van elfoglalva, mindenki egy picit a saját karrierjével van elfoglalva, ez természetes, ezen nem kell meglepõdni. Ugyan csapatjáték a színház de a csapatban egyénként kell érvé-

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 113

nyesülnöd. Ott megszûnik az a fajta felhõtlenség meg az a fajta oldott hangulat, olyan izgalmakat él át az ember hogy az elsõ két évben kirúghatnak. Ki is rostáltak közülünk három vagy négy embert két év alatt. Szerettük volna, ha több színész tanárunk van, mert rendezõ tanáraink voltak inkább, az osztályfõnököm Szinetár Miklós volt, aki fantasztikus volt, csak sokat utazott akkor, keveset volt velünk. Léner Péter és Félix László volt mellette tanársegéd, szerettük volna, ha színészek jönnek, voltak ilyen kis küzdelmeink. Meg amikor diplomáztunk, akkor elkezdõdött az a folyamat, ami ma már kicsúcsosodott, hogy már nem szerzõdött el mindenki. Van olyan osztálytársam, aki azóta se volt egy pillanatig se színháznál. Nem az volt, mint régen, hogy mindenki leszerzõdött, vagy akit nem hívtak, azt a fõiskola elhelyezte valahol, tehát ilyen nem volt. Ez pont a rendszerváltás évében volt, tehát akkor kezdõdtek ezek a változások, ’90-ben a színház területén is. Megszûntek a biztos nyugdíjas állások, bármikor meg lehetett válni bárkitõl. Amikor bekerültünk a fõiskolára, az volt még az agyunkban, hogy elhelyezkedünk leszerzõdünk, és akkor ott vagyunk. Ehhez képest, amikor elvégeztük, akkor ez másképp alakult. Mind a két iskolában megtaláltam azt, ami számomra hasznos lehet, de a fõiskolát nem tudtam volna végigcsinálni a Nemzeti stúdió nélkül. Nekem az éretlenségem miatt is kellett az az alap. Meg az, hogy beleszagoljak ebbe az egészbe, és ne az utcáról kerüljek be. Valakinek úgy is sikerül, de nekem szükségem volt erre az érettségre, amit ez adott, meg egy pár pofonra is. Nem voltam soha önbizalom túltengésben szenvedõ valaki, a fõiskolát többször be is akartam fejezni, azt gondoltam, hogy ez én lelkemnek ez nem való, ez az izgalom a stressz, meg az hogy nem bíztam magamban eléggé. O. Sz.: – Én nem akartam színész lenni, sõt. Mivel apám zenei rendezõ nagyon sok színésszel dolgozott, és láttam, hogy nekik mekkora feladatuk van ezt megtanulni, azt megtanulni, kiállni az emberek elé, játszani – Jézus, hogy lehet valamit eljátszani? – a színészet egy annyira távoli dolog volt nekem, hogy: úú, ezt biztos soha nem tudnám csinálni. De mindeközben meg megfertõzõdtem attól, hogy

Kitekintés

állandóan színészek fordultak meg a lakásban mindig mentünk színházba, mindig így van sajnos azokkal a gyerekekkel, akik ebben nõnek fel, hogy nem tudnak menekülni tõle és biztos, hogy a színház közelében fognak dolgozni. Én nem akartam nagyon sokáig, sõt. A Hunfalvy Ágnes Közgazdasági Szakközépiskolába jártam, mert hogy majd de jó lesz egy bankban dolgozni. Nem tudom, hogy EZ hogy jutott eszembe. És már elsõ év végén rájöttem, hogy ez egy nagyon nagy ballépés volt. Az ember nyilván megtanul dolgokat, szóval tulajdonképpen mindegy, hogy hol húzod ki azt a négy évet. Nyilván el kellet lógnom olyan órákat, mint statisztika, könyvvitel, közgazdaságtan… borzasztó volt, csomó képlet. És akkor elkezdtem zenekarozni tizenöt évesen, de az se úgy volt, hogy fel szeretnék lépni valahol, hanem szerettem énekelni, meg jól énekeltem, és az egyik barátom egy bográcsozás kapcsán elõvette a gitárját, azokat a dalokat játszotta, amiket ismertem, énekeltem, és akkor mondták, hogy: – Ez tök jó, milyen jók vagyunk együtt, nem akarunk-e valahol fellépni? – Hülyék vagytok, csak szórakozunk. Nem emlékszem, hogy hogyan jött az elsõ koncert. Elkezdtek egyre többen járni, nézni minket, és rájöttem, hogy ez tök jó, mert nekem ez jólesik, szeretek énekelni, és ha még jönnek emberek és tetszik nekik, és még a zsebembe csúsztatnak az este végén egy pár ezrest, akkor ez tök jó, és akkor elkezdtünk zenélni. Ezt csináltam két évig az iskola mellett, nyilván kicsit feltûnõ volt, hogy miért nem járok iskolába reggel, és akkor elkezdtem ezt olyan komolyan csinálni, hogy jó, akkor felvételizek a jazz tanszakra. Ez volt a reakció: – Ebbõl nem lehet megélni, ez is egy olyan hobbi, amit eddig kitaláltál, ezt se fogod csinálni, abbahagyod. Tényleg az volt, hogy világéletemben mindent kipróbáltam. Ha kedvem volt sportolni a szülõk elvittek, hogy a gyerek úgy is kicsit túlmozgásos, csinálja, és mindenbe belelkesültem, három, négy évig csináltam és utána abbahagytam. Voltak átfedések, volt hogy két dolgot csináltam egyszerre, és mindig abbahagytam. Szüleim már úgy voltak, hogy jó, ez is egy újabb lángolás, majd úgy is elmúlik. És nem ez volt. Tényleg nagyon megszerettem és komolyan akartam vele foglalkozni, meg akartam tanulni.

2007 / tél


113

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 114

Kitekintés Felvételiztem a jazz tanszakra, de nem vettek fel, és akkor belátták a szüleim, hogy ez engem nagyon érdekel, és akkor mentem ki Bostonba. És amikor hazajöttem, mondtam, hogy: – Most egy évig csak énekelek a zenekarral és megtanulok még egy nyelvet, mondjuk olaszul. Mondták, hogy: – Szó sincs róla, olyan nincs, hogy egy évig nem csinálsz semmit, valamit tanulni kell, akkor menjél a Gór Nagyhoz, színésznek. Ki akar színész lenni? Én nem akarok színész lenni. Nem akarok a Gór Nagyhoz járni színitanodába, én énekesnõ akarok lenni. És akkor elvittek a Gór Nagyhoz, ami úgy nézett ki, hogy apám gyerekkori barátja volt a Mari, már rég túl voltak a felvételiken, de berángatott, hogy: – Itt van a gyerekem, nagyon jól énekel, nézd meg, hogy tudsz-e kezdeni vele valamit, hallgasd meg. Leült a Mari, egy verset próbáltam elmondani de nem tudtam, most se vagyok egy nagy versmondó, mert ez egy teljesen külön mûfaj. Egy csomó technikai dolog van, amit az ember megtanul. Akkor gyakorlatilag mondtam a szavakat egymás után és a Mari mondta, hogy: – Úristen, mit tudok ezzel a gyerekkel kezdeni? ; nem baj, majd énekeltet sokat, és berakott abba az osztályba, ami indult. Csomó ambiciózus gyerek, mindenki színész akar lenni, és akkor ott ülök én : – Miért kell megtanulni ezt a monológot, miért kell ezt csinálni? Elszórakoztam, nem nagyon értettem az egészet. Elsõ év után meghallgatás volt Kecskeméten Dzsungel Könyvére, beválogattak, egy évig voltam ott. De az is olyan volt, hogy nem tudtam a színpadon mit kezdeni magammal, valahogy jól mozogtam a színpadon, de nagyon nehezen dolgozott velem a rendezõ, mert betettek egy ismeretlen helyzetbe: gyere be jobbról, menj át ott, beszélj hangosan. Én egy mikrofon elõtt énekeltem addig három évig. Csináltam egy évig, és akkor megint apám: – Felvételi van a Színmûvészetin operett-musical szakra. Tessék elmenni. Mondtam: – Nem akarok színész lenni, mit kell erõltetni ezt? És akkor nem tudom hogy, valahogy rávett, hogy jelentkezzek, nagyon sokan jelentkeztek, merthogy négy évente indul. Jó persze, pont engem fognak fölvenni. Mindegy. És úgy mentem bele – három rosta van – hogyha az elsõ rostán átmegyek, szerintem föl fognak venni. Valamiért

114


2007 / tél

azt éreztem, hogy vagy eldõl rögtön vagy kirúgnak. Nemzeti dal, Anyám tyúkja, Szózat, ilyenekkel mentem oda, szégyen és gyalázat. Volt, amit meg se tanultam, csak beírtam, mert tökre nem érdekelt az egész. És basszus felvettek elsõre oda, ahova mindenki negyedszer, ötödször felvételizett. Persze megkaptam, hogy biztos benyomtak, senki nem nyomott be sehova, egyszerûen az ének meg a tánc annyira megnyerõ volt, ebbe az osztályba fõleg ilyen embereket kerestek, és majd megtanulja a színészetet. Tényleg egyébként olyan kemény tanárokat kaptunk, ha nem akarom, akkor is megtanítanak. És amikor fölvettek akkor már kicsit elérzékenyültem, hogy ez biztos tök jó, hogy ide ennyien jelentkeznek én meg csak így bejutok. Nyilván nem volt az a görcs se amiatt, hogy be akarok jutni, én tök lazán mentem oda és ez látszott. Elsõbe nagyon rosszul éreztem még magam, mert nem értettem semmit. Az éneknél tudtam, már annyi éve énekeltem, meg jártam tanárhoz, jártam összhangzattanra, zongora, szolfézs, jazzének klasszikusének, mindent tudtam az éneklésrõl, hogy hogyan kell használnom a berendezésemet, milyen stílust hogy kell. De a színészet? Fogalmam nem volt. A beszéd az alapja. Hogy hogyan kell beszélni? Hadartam és fönt volt a hangom. Hogy lehet színezni egy beszédet? Hogy kell megszólalni a színpadon? Semmi, de semmi alapom nem volt, amibe kapaszkodhatnék. És akkor egy évig nem értettem az egészet, nem sikerült a tanároknak megmagyarázniuk, biztos azért, mert zárkózott is voltam. Meg láttam az osztályban, hogy mindenki nyomul, meg csinálja, na jó én majd elleszek itt hátul és akkor lesz, ami lesz. Huszonöt emberre annyira nem lehet odafigyelni, úgy elvesztem nagyjából, ez jó volt, és elsõ év végén mondták, hogy: – Nem is nagyon tudják, hogy mi lesz velem, majd kiderül, de hogy jó lenne, ha dolgoznék egy kicsit. És akkor nem tudtam elkezdeni magyarázni, hogy: – De nem értem hogy mit kell csinálni, azon kívül, hogy meg kell tanulni egy-két verset, amit nagyon rosszul elmondtam, meg beszédórán „lájálájájá” ilyeneket kellet csinálni oké, de hogy kell játszani? Nagyon ügyes voltam táncban, meg énekben, borzasztó jó memóriám volt, bármit mondtak, megcsináltam.

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 115

Ez tartott második év végéig, borzasztó érzés volt, hogy itt vagyok az iskola felénél és semmit nem értek még mindig. És akkor elmentem New Yorkba, felvételiztem azt is titokban csináltam, nem akartam hogy irigykedés legyen. Azért mentem ki, mert szerettem volna tudni, hogy valaki ismeretlenül, elõítélet mentesen, anélkül, hogy tudnák, hogy én énekesnõként jöttem ide, ügyes kislány vagyok, és apukám zenész, mondják meg az ott látott teljesítményem alapján érdemes-e ezt csinálnom, vagy nem. És azt mondták, hogy érdemes. Érdekes módon hat hét alatt Amerikában sikerült megértenem az egészet. Olyan szépen tisztán megértettem, hogy két év Színmûvészeti Fõiskola nem tudott eljuttatni oda, ahová hat hét Amerika. Rájöttem, hogy jaaa, ez tök jó. Hazajöttem és elkezdtem dolgozni és rájöttem, hogy ez annyira jó és annyira élvezem. És elhatároztam, hogy akkor viszont színész leszek, és igyekszem nagyon jó színésznõ lenni.

Amiben mindenki egyetért – értékrend

– Milyen szakmai és erkölcsi értékeket tart fontosnak? B. M.: – Egyetlenegy erkölcsi értéket tartok fontosnak : az maga a színház. Hogyha az ember odaszegõdik, akkor magát a színházat, amire rálépek, a színpadot, azt kell tisztelnem. S ha én azt tisztelem, abban a pillanatban megadom a tiszteltetet a darabnak, a kollégáknak, mindennek ami ott történik. Mert ha én azt nem tisztelem, akkor nincs helyem a pályán se. Mert e nélkül nincs színház. Iszonyatos fegyelem a színház, és ha ezt nem tartják be, akkor a színház nem tud létrejönni. Ha az ember nem tudja saját magát fegyelmezni, ha nem tudja tisztelni azt, amit csinál – mindegy hogy közben mi a véleménye – nekem este fölmegy a függöny és nekem azt tisztelni kell. K. R.: – Becsület, kitartás, türelem, kreativitás, szorgalom, humor, tehetség, alázat, szerencse. Cs. A.: – Nem is tudom, hogy külön kell-e választani. Szerintem, lehet valaki nagyon tehetséges, sziporkázó, de hogyha emberileg ismerem a gyengéit és nem értek azokkal egyet,

Kitekintés

akkor nem érdekel a tehetsége sem. A meg nem értett zsenikkel nem tudok mit kezdeni. Emberileg is meg kell ütni azt a mércét, amit a színpadon: õszinteség, nyitottság, korrektség, szerethetõség – erre kell törekedni – egyfajta tisztaság, ami jelenti a lelki és gondolati tisztaságot, az alapvetõ erkölcsi értékeket az embernek az életében és a színpadon is képviselnie kell. Ez nem válhat ketté. A bizalom is, ha dolgozunk a színpadon, tévében kell, hogy támaszkodhassak a másikra, hogy bízhassak benne. O. Sz.: – Alázat, szorgalom, kitartás, tisztelet, türelem, akaraterõ. Ez volt bennem a legkevésbé. Ezek elengedhetetlenek. Emberileg is azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy az ember éljen és túlélje az életet, és ebben a világban megállja a helyét. De a színházban ezek alaptulajdonságok.

Mester és tanítvány

– Kit tekint mesterének? B. M.: – Erre csak azt tudom mondani, hogy igazándiból azt a színházi világot, amibe én belenõttem, akármelyik színházba mentem kamaszlány koromban, nekem a Tõkés Anna, Lukács Margit. Ezek voltak azok a fajta ideálok, akik olyan mentalitással is játszottak, Tímár Jóska… csomó olyan színész volt, aki képviselte azt, amit én jelen pillanatban is úgy érzem, hogy képviselni kell. Ezek voltak a mestereim a Lázár Mária, akitõl ellestem oldalról, hogy hogyan tud lejönni a lépcsõn egy ekkora hosszú sleppel és le tud érni idõben, és azt õ hogy csinálja és hol emeli föl a szoknyát, hogy lép és hogy beszél. Hogy jön be úgy a színpadra, hogy nyíltszíni taps fogadja és nem értettem, hogy miért. És rájöttem, hogy azt õ úgy csinálja, hogy elhangzott a végszó és akkor lehetett ütni a ritmust, hogy egy, kettõ, harmadikra belépett és abban a pillanatban tomboló taps volt. Ha rögtön befordult volna végszóra, nem lett volna taps. Ezeket tényleg ellesni lehet csak. Azért volna jó jelen pillanatban is arra törekedni, hogy a színház azért egy olyan szentély legyen, ami a dolga, tudniillik egy színház mutatja mindig, hogy egy társadalom hol tart. És ezáltal küldetése van a színháznak.

2007 / tél


115

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 116

Kitekintés Ez nem csak az, hogy megyünk és játszunk, és hülyéskedünk. Egy színháznak dolga van. Nekem Miskolcon, amikor ott voltam színésznõ ott mondta valaki, odavalósi, régi színházi ember: három dolognak kell nyitva lenni egy városban, egy a templom, kettõ a színház, három a kocsma. És ez így igaz. Mert ez mind az emberekért van. Ha bármi van és az ember úgy érzi, hogy be tud menni a templomba és egy pillanatra õ saját magával szembenézhet, akkor már megtette a magáét az a templom. Hogyha egy színházba egy csodálatos estén együtt nevettünk, együtt sírtunk, az egy óriási segítség az élõ embernek. A kocsma pedig azért, mert oda bemegy és olyan lehet, amilyen valójában és egy csomó stressztõl megszabadulhat, amit egyedül otthon nem tud megoldani. K. R.: – Pártos Géza tanár urat. Õ nem szigorú volt, nem az a lényeg, hanem az, hogy mit tud adni. A tudásnak meg a tehetségnek eleve van egy respektje, tehát nem szigorúskodni kell, ha õ egy csöppet fölemeli a hangját, akkor ott már baj van. De szinte soha nem emelte föl, hanem szelíden, mikor a legszörnyûbb dolgokat csináltuk, akkor sem kajabált velünk, hanem inkább magát szidta, hogy nem tudja elég jól átadni, amire gondol. Egy hihetetlen finomságú tanárunk volt, ezt nevezem pedagógiai érzéknek, a tehetséget erõsítette bennünk, nem az alkalmatlanságot, mert a legkönnyebb egy kezdõt kicsúfolni, parodizálni, hogy örökre elmenjen a kedve attól, hogy önálló alkotómûvész legyen. És ehhez persze nem elég a pedagógiai érzék, hanem egy hatalmas ismeretanyag, aminek egy része a mûvek, amivel foglalkoztunk, de sokkal nagyobb része az életismeret. A lelki gazdagság. Õ olyan tanár volt, aki nem a pillanatnyi vizsgára készített fel minket, mindig mondta, hogy maguknak nehéz dolguk lesz, mert én nem tudok pikk-pakk kész recepteket adni, ez egy kínlódás lesz és majd a pályán eltelt évek döntik el, hogy ki bír megmaradni, ki nem. Ráadásul végig tartottuk a kapcsolatot, akkor is, amikor kint élt Izraelben, az utolsó 15 évében közeli kapcsolatba voltunk, mindig tudtunk egymásról. És aztán hazajött és ezt a kabaré estemet õ rendezte – az elsõ részét –, illetve az elsõ húsz percben elmondok egy Csehov monológot és azt õ csinálta. Amíg élt

116


2007 / tél

– már harmadik éve nincs velünk – minden elõadáson ott volt, mintha õ is játszana benne. Ez kötötte õt az élethez, hogy dolgoztunk együtt, és ez nekem nagy ajándék, mert hiába öregedett meg, de a mûvészet meg a finomság, és a különleges látásmód és különleges humor élete végéig elkísérte. Apukám mellett õ volt a másik legfontosabb személy az életemben. És mondhatnám, ami még a fõiskolánál is nagyobb iskola volt, legalábbis ezzel az alappal, amit a Pártos Géza tanár úrtól kaptam, az a Kaposvári évtizedek. 25 évet töltöttem ott, egy nagyon rossz színház – mert én sehova nem kellettem eleinte, mert keresték a hõsöket. Cs. A.: – Mesteremnek tekintem mindazokat, akik vezettek, a Bodnár Sándort, Szinetár Miklóst, nyilván másképp alakult volna az életem, ha a Székely–Zsámbéki osztályba kerülök, lehet, hogy ki is rúgtak volna, mert lehet, hogy azt én már nem bírom. Mesteremnek tekintem azokat is, akiket csodáltam a színpadon, a Sulyok Máriát, akivel 18-szor láttam a Macskajátékot, noha egyszer találkoztam vele, amikor be mertem menni az öltözõjébe egy csokor virággal. Mesteremnek tekintem Haumann Pétert, akivel soha nem dolgoztam együtt, de a kedvenc színészem és 15-ször láttam vele az Õrült nõk ketrecét. Mindenkit mesteremnek tekintek, akitõl nem is tanulni, de érzéseket átvenni, gondolatokat, helyzeteket látni lehet. Ezt nem lehet tanulni szerintem, vagy megragad benned vagy nem. Mesteremnek tekintem ugyanígy Gálvölgyi Jánost, aki sziporkázó aggyal és humorral van megáldva, partnere voltam két darabban, Bodrogi Gyulát is, aki a Vidám Színpadra leszerzõdtetett a fõiskola után, csak föl kellett bontanunk a szerzõdést, mert elindult a Família, és akkor nem lehettünk társulati tagok, viszont õ az alatt a nyolc év alatt is mindig adott nekem szerepet. És mesteremnek tekintem Szurdi Miklóst is, aki a Famíliában kialakította, hogy milyen legyek, a legfontosabb szerepeimet annak idején õ rendezte, a Kapj el, Grease, szóval ilyen mérföldköveket csinált. És Böhm Gyurit is annak tekintem, akivel ötször dolgoztunk már együtt és azt hiszem jó irányba terelt. O. Sz.: – Hát ha azt vesszük, hogy a színészet alapja a beszéd, akkor biztos, hogy a Thoroczkayné. És az Avar. Mindenképpen õk

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 117

mert, a Thoroczkay volt a beszéd technikai része, az Avar meg a színész része. – Mûvésznõnek nagyon sok tanítványa van, mit gondol a mai fiatalokról, a jövõ generációjáról?/ Van-e valaki, akit tanítványának nevezne? B. M.: – Nagyon nehéz helyzetben van a mai fiatalság. Nem mer szembe nézni saját magával, nem mer olyan lenni amilyen, mindig meg akarja úszni, tisztelet a kivételnek, de állandóan azt érzem, hogy menekül saját maga elõl, és nem mer bátran odaállni, hogyha valami hibát követtem el, annak következménye van. Ha ez akarok lenni, akkor azt tûzön, vízen keresztül meg akarom csinálni. Ez éppúgy vonatkozik a színházra, mint bármely más hivatásra, tehát mindig reméli, hogy megússza. Ezáltal nagyon nehéz, sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy nem tudja megoldani a problémáit. Pedig ezeket meg kell oldani, mert ha a Földre született, akkor neki dolga van. Nehéz helyzet van addig, amíg természetes lesz az, hogy valaki úgy élhet, ahogy akar, és megteszi érte a magáét. Azért az nem könnyû. Nagyon sok öröm van benne, nagyon sok keserûség is, de nagyon sok öröm. És érdemes észrevenni az örömöket is, nemcsak a bánatot. K. R.: – Azt nem mondanám, hogy több helyen tanítottam. Hivatalosan a Gór Nagy Marinál voltam másfél évig és foglalkoztam tanítással, de nagyon nagy vágyam van rá. Borzasztóan szeretek fiatalokkal találkozni, fõleg hogyha látom hogy tehetséges, ettõl röpdösök. Öröm egy fiatal tehetséggel játszani, hogy csak egy picit kell mondani és utána a háromszorosát csinálja mint amit gondoltam. Idõm nem nagyon lenne semmilyen fõiskolán tanítani, mert annyi mindent csinálok, de amikor rendezek, az maga a tanítás, sõt, nem bírom ki, hogy ne szóljak amikor csak színész vagyok, így került a kezembe a Doktor úr rendezése a Körúti Színházban; hogy muszáj volt mondanom, különben megfulladok, meg nem tudok úgy szerepelni hogyha látom hogy mi a megoldás és ott hallgatok. Én nagyon csodálkozom, hogy a pályán rengeteg remek színész van, aki úgy viselkedik, – lehet hogy helyesen – mint hogyha egy hivatalba járna, tehát megcsinálja a dolgát, ha esik, ha fúj. Én így

Kitekintés

nem tudok mûködni és belepusztulok, és lehet hogy ez az attitûd miatt, most már idõsebb koromra át tudom adni a fiatalabbaknak az elõadáson belül, hogy ne lankadjunk, a premier az csak egy állomás és hogy még fejlesszük, még fejlesszük. Így van az, hogy a Balfácánt vacsorára jobb, mint a bemutató táján, nyolc éve. Mert megtaláltam hozzá a partnereket, akik szintén átveszik ezt a dolgot. Mert általában az a színházi vélekedés, hogy bemutatnak egy darabot, és az egy- két évig fényesen megy és elkezd lepusztulni. Én meg mindig csodálkozom azokon a kérdéseken, hogy nem unjuk-e 200-szor játszani. Pont az ellenkezõje az igaz, nincs annál mesebelibb érzés, hogy úgy játszhatok, hogy már egy picit se kell a szövegen gondolkodni csak az új meg új impulzusok, amit a közönségtõl, meg a partnerektõl kapok. Úgy érzem, hogy kötelességem alkotónak lenni, tehát írónak is. Például a Balfácánban van egy sorsdöntõ poén, amin elájulna a Francis Weber, ha látná, hogy neki hogy nem jutott eszébe, és azt én találtam ki. A Redial. Egy büdös szó nincs a szerepben radialról. Mondja a Kern: -Hívja fel! – én telefonálok, és õ mindig letol engem jogosan, ha hibázok. És én így vágtam vissza az egyik fõpróbán: radial. És utána megtaláltam a darabban azokat a pontokat, ahol még tudtam a radialt nyomni és mindig viharos. Szóval nem ismerem ezt a beosztást, hogy csak beosztott színész. Már a legelsõ filmjeimben, ha nem esett jól mondani, mindig odamentem a rendezõhöz, hogy ezt nem így kéne és többnyire igazam volt. Cs. A.: – Nem, nem. Azért ez nagyképû dolog lenne. Beszélgetni szívesen beszélgetek bárkivel, de az hogy tanítvány, az nem. Azt hiszem talán sosem. Ahhoz külön tehetség kell. O. Sz.: – Felkészítettem egy-két embert a felvételire, de nem.

Státusz, presztízs, elismertség

– Hogyan látja a színészmesterség társadalmi megítélését, a színészek helyzetét? B. M.: – Teljesen más volt az én ifjúságomban erre a pályára vágyódni, mert ez egy társadalmi rangot jelentett, hogyha valaki befutott, vagy azon kísérletezett. Társadalmi rang

2007 / tél


117

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 118

Kitekintés volt, jelen pillanatban nem. Ezáltal borzasztó nehéz ideálokat kreálni, mert az magától értetõdõ volt, hogy az a fiatal hõs meg az a naiva, az képviselt egy világot és aki a nézõtéren ült, õ is olyan akart lenni : úgy ülni, úgy állni, úgy kezet csókolni. Azt érzékelem, hogy az emberiségnek, a mostani társadalomnak is iszonyú szüksége van a színházra és állandóan minden színház tele van. Bárhol nyitnak ki egy színházat, ez lehet egy kerületben, vagy igazi kõszínház, az valamiért tele van. És szívesen mennek, akkor is, ha esetleg nem tetszik az amit látnak, akkor ezen elmorgolódnak, de akarnak menni, mert szükségük van a színházra. Tehát a színháznak a társadalmi rangja, helye megvan, és képviseli továbbra is azt, ami a dolga. Most az terjed el, hogy egyre kevesebb pénzt tudnak adni, nem az államnak kéne nagyon megerõltetni magát, az államnak is dolga, kötelesség, az Operát, a Nemzetit, szóval vannak alapszínházak, de ezen túl nagyon sok milliárdosnak volna dolga, hogy a kultúráért áldozzon. Mert õ maga se tudja, hogy tulajdonképpen saját magának okozna örömet, hogyha õ lenne a mecénása valamilyen kulturális intézménynek. Ez éppúgy vonatkozik a zenére, színházra, minden egyéb kulturális dologra, ami a miénk, és ezt nem volna szabad elveszíteni. K. R.: – Jól, jónak látom, én csak a magam nevében beszélek, de úgy látom, szeretik, elismerik. Bár a gazdasági része ennek a dolognak kicsit döcög, általában a kultúrától vonják el a legtöbb pénzt, de mérhetetlen sok szeretetet és bíztatást kapok, hogy csináljam tovább és ez erõt ad. A Magyar Kultúra Napján most kaptam az Érdemes Mûvész mellé Középkeresztet, ezek ilyen erkölcsi elismerések, de általában a közönséggel való találkozás, tehát a társadalommal való érintkezés, az mindig pozitív. Estérõl estére viharos sikerekben veszek részt, tehát én személyesen nem élem át a szakma nagy részének kínjait. Cs. A.: – Nem tudok olyan nagy történelmi távlatokra visszatekinteni, de gyerekkoromban azt tudom, hogy általános iskolába nagy divat volt a kártyanaptárok cserélgetése, rengeteg magyar színésznek a kártya-naptárát cserélgettük; tudtuk hogy ki a Nagy Gábor, a Vencel Vera, tehát a magyar színészeket a gyerekek is ismerték, mert látták nap, mint

118


2007 / tél

nap televíziós filmekben. Egy évben készült 150, 170 tévéjáték a Magyar Televízióban, szóval minden fiatal fõiskolás egyikbõl zuhant át a másikba, rengeteg munkája volt a színészeknek. Televíziós munkájuk, ami népszerûvé tette õket, emellett színházi munkájuk is, de az ma is van. Ez a világ megszûnt. Ma a médiában színészként nem lehet jelen lenni, van két, vagy három sorozat, lényegében mindenki mást csinál, mint az eredeti szakmája. Mi is színészként mûsort vezetünk, vannak mûsorvezetõk, akik szinkronizálnak. A szerepünk megítélése is más. Abban a rendszerben volt egyfajta élvezeti része a dolognak, beültél néha egy elõadásra és érezted, hogy ott olyan dolgokat mondanak ki, amit az életben nem mondhatunk ki, de a színpadon lehet, egy izgalmas játék volt a nézõk és színpad között. Ma már mindent lehet, ma az élet a legnagyobb kabaré, és a politika meg pláne, úgyhogy azt gondolom, hogy minden megváltozott és sokkal rosszabb is lett. Nem övezi olyan tisztelet a színészeket, mint ami utoljára talán a hetvenes években. A nagy bölények eltávoztával, a mai középgeneráció nem ugyanaz. Azért mert valaki megöregszik, még nem lesz Sulyok Mária, Dayka Margit, vagy pedig Páger Antal, sajnos. Az igazán nagy egyéniségek eltûnnek, még él egy-kettõ, de utána nem tudom mi lesz, mert ez már más. A fiatalok között nincsenek bölények. Azok az emberek, ha megjelentek valahol, mintha egy királynõ lépett volna be. Ilyen ma már nincsen. Azért sem mert mi nem teremtjük meg ennek az auráját, vannak fantasztikus színészek, és vannak egyéniségek is, de Tolnay Klári után kit tudsz mondani? Ahogy a világ változik, ez a dolog úgy látszik, sekélyesedik, vagy pedig beleolvadunk valamibe, amibe nem kéne. Azt látom, hogy a fõiskola ontja ki magából a színészeket és nem igazán tudnak elhelyezkedni, nincs munkájuk, megkeseredettek már az elején. O. Sz.: – Sajnos, azt hiszem, mint mesterséget csak a színházban veszik komolyan. Ma egy csomó embert nevezünk színésznek, akik egy televíziós mûsorban szerepelnek, és az életükben nem tanulták. Én a Színmûvészeti Egyetemen vért izzadtam reggel nyolctól este tízig, négy évig tanultam beszélni, négy évig tanultam mindenfélét, hogy mit hogyan kell

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 119

eljátszani, és ezek után ráírták a diplomámra, hogy színész. És akkor elkezdtem színházba dolgozni. De hogy hogyan lehet színész abból, aki bejön az utcáról és szöveget olvastatnak fel vele és beállítják a kamerába jobbra balra… és lehet hogy egy idõ után, két három év után el fogja tudni mondani a mondatot, de hogy fogalma nincs hogy itt mi van, az biztos. Nem is értem, én tudom, a mai napig nem merek addig kiállni, próbán sem nagyon tudok úgy teljesíteni, ha mondjuk nem tudom a szöveget jól, ha nem vagyok az alap dolgokkal készen. Egy zenésnél a tánccal kezdõdik, az ének, tánc részt tudni kell, a szöveget tudni kell, magunkkal szúrunk ki, hogy ha a próbákon nem tudjuk a szöveget, mert megakaszt, nem tudsz próbálni. És valaki nem ért valamihez és mégis odaáll és megcsinálja. Ez számomra annyira hihetetlen. Én tudom, ha fölkérnek arra, hogy mondjak verset, színész vagyok, és tanultam négy évig, de nem vállalom el, mert tudom, hogy nem vagyok jó benne. Vagy lehet, hogy jó lennék, nem tudom még nem vállaltam ilyet, mert úgy érzem, hogy nem az én világom. De például mûsort vezetni hívtak 38 helyre, de tudom, hogy az egy másik szakma az a szerkesztõ-riporter szakma, azt is tanulják négy évig, és nem értik, mikor nemet mondok: – De hát te kinn állsz a színpadon, emberek elõtt. Aha, nekem meg van írva, hogy mit mondjak, meg van írva, hogy mit kell eljátszani, és nem én vagyok kint, hanem bebújok valaki más bõrébe. Errõl ennyit, hogy ki van kint a színpadon. És akkor azt hiszik, hogy derogál, nem értik meg a különbséget, és ugyanúgy az az ember sem szerencsétlen, akit az utcáról berángatnak, az is azt hiszi, hogy ez ilyen egyszerû és akkor most színész vagyok. De tényleg õt is színésznek hívják, meg egy Alföldi Robit is színésznek hívnak. Ez tragédia! Ez ugyanolyan, mint a sztár szó, ez még nem is annyira, mert itt a szó maga ami elcsépelt, de a színész…. Nem tudom nagyon furcsa ez. A mai világban egy nagyon tág kör lett, amibe mindenki belefér, aki már volt egy tévé showban egyszer, akkor az már színész. Hol különbözteted meg aki a Barátok közt-ben játszik – jó ott is vannak végzett színészek – meg azt akinek a diplomáján a fényképe alá van írva, hogy színész?

Kitekintés A rendszerváltás – 66, 46, 25 és 12 éves szemmel

– Milyen hatással volt az életére a rendszerváltás? B. M.: – Semmilyen. Ugyanúgy teszem a dolgom, én ezzel nem… nem is hagyom betolakodni. A színháznak az a dolga, hogy csinálja, amit csinál. K. R.: – Jó. Tulajdonképpen jó, mert az hogy filmet csinálhattam, az annak volt köszönhetõ, hogy elindult a piacosodás a filmgyártásban és szükség volt egy sikeres filmre, és Simó Sándor, aki már nincs köztünk, neki köszönhetem, hogy egy pár oldalas szinopszis alapján el tudta képzeli és megszülethetett az elsõ filmem a Sose halunk meg. És miután ez siker lett, én diploma, meg különösebb filmrendezõi képzettség nélkül juthattam újabb meg újabb munkákhoz, nagyon nehezen, mert nekem kellett az anyagi részét elõteremteni, de mégis most már ott tartok, hogy a hetedik nagyjátékfilmem van dobozban, a Megy a gõzös, úgyhogy nekem kimondottan jól jött, mint filmalkotó. Az igazság meg az, amíg nem érkezett el a rendszerváltás, addig azért a kultúra – ezen belül a színház és a film is – stabilabb alapokon állt, nagyobb támogatást kapott. És most ezt hivatott a filmtörvény helyettesíteni, hogy legyen rá törvény, hogy a filmes alkotók mit kapnak. És már készülõben van a színházi törvény is, ami szintén bizonyos alapjogokat biztosít. Cs. A.: – Akkor azt gondoltam, hogy milyen jó hogy megéltem – akkor 25 éves voltam – egy olyan rendszert, amit ma már hiába mesélek, mert sokan nem tudják, mirõl van szó. Megmondom, engem nem érdekel a politika, tök jó helyzetekbe kerültünk, pl.: Zánka. Semmi bajom nem volt akkor ezzel az egészszel, most már, ha visszagondolok, örülök, hogy megéltem, de nem lett volna baj, ha legalább 10 évvel fiatalabb vagyok a rendszerváltáskor, mert akkor belekerülök egy olyan sodrásba, talán eszembe jut, hogy kimehetnék külföldre nyelveket tanulni. Olyan lehetõségek vannak ma már a fiatalok elõtt, ami akkor egyáltalán nem volt. Az internet világa, ami kamaszkoromban nem volt, és most nagyon

2007 / tél


119

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 120

Kitekintés sok szempontból kinyitotta nekem is az életemet. Most már sajnálom, hogy nem pörgethetem vissza az idõ kerekét azért, hogy bizonyos dolgok megtörténhessenek velem, ami a rendszerváltás után már beszivárgott hozzánk. Tizenhat éve mûveljük ezt a „demokrácia kérdést” és ez olyan kevés, körömpiszoknyi idõ hogy ebbõl van az a sok kapkodás, nem találja a helyét egy csomó ember, nem tudja hogy, hogy kell viselkedni. Olyan országokban, ahol száz vagy több száz éve a demokráciát gyakorolják, élik, ott már nyugodtabbak, lehiggadtabbak. Sajnos ez az én életemben már nem fog megváltozni azt gondolom, el kell telnie még 20–30 évnek. Gyûlölöm azt, hogy mindenki a múlttal akar foglalkozni ahelyett, hogy azzal törõdne mi lesz. Számon kérni és megbüntetni: undorító. Utálom az indulatokat, utálom a politikát már, a megosztást. A rendszerváltásnak ez a kosza, mocska, sara ez nem hiányzik. Úgyhogy olyan sok jó nem várható ettõl a dologtól, illetve várható, hogyha majd azok az emberek már nem lesznek, akiknek csak az a gondjuk, hogy indulatokat keltsenek és örökké kommunistázzanak. Azt se tudják mit jelent a kommunista szó és 15-20 éves gyerekeket hülyítenek és kihajtják az utcára. Ahelyett, hogy tényleg azzal foglalkoznának, hogy valahogy ezt a helyzetet közösen megoldjuk. Be kell látni, azt, hogy rendszerváltás ide vagy oda ebben az országban egyre kevesebben élünk, a munkaképes lakosság az 2-3 millió fõ, a többit mind el kell tartani mert gyerekek és öregek. Ez a szám valószínûleg egyre kevesebb is lesz. Ez az ország soha nem fog diktálni, soha nem fogja a saját álláspontját rákényszeríteni senkire, mert nem teheti meg. Be kell olvadni egy közösségbe és ehhez képest, ahová jutottunk, ehhez képest kell élni az életünket. Az indulatoktól irtózom, a rendszerváltásnak örülök, hiszen hogy alakult volna az életünk, ha ez a dolog nem következik be. Azt nem szabad elfelejteni, amit én éreztem, – egy megfogalmazhatatlan érzés volt, – nap mint nap történtek dolgok, Ceausescu kivégzése, meg ilyenek… szóval, ezt csak felnõtt fejjel érdemes megélni, gyerekfejjel az ember ebbõl nem érzékel semmit. Van egy olyan érzésed, hogy leomlott a fal, egyesült Németország. Ezek elképzelhetetlenek voltak ’80-as évek-

120


2007 / tél

ben. Nem is volt senkinek a fejében hogy ez lesz valaha másképp, ebbe a rendszerbe születtünk és ebben éltünk. Úgyhogy én nagyon örülök hogy megéltem, sajnálom az elhalasztott lehetõségeimet, sajnálom hogy akkor nem volt az, ami most a fiataloknak, biztos ki is használnám, csinálnék sok mindent. A színészek helyzete bizonytalanabb lett. Az igazgatók megtartották pozíciójukat, csak cserélik egymás között a székeket. Azt gondolom jó biznisz lehet ez a színház is valakiknek. Az a rossz, hogy felnõtt egy generáció nem is egy színészgeneráció, akikrõl semmit nem tudunk, pedig nagyon tehetséges emberek vannak közöttük nyilván, de csak az a pár ezer ember tud róluk, aki színházba jár, egyébként senki. És ez borzasztó dolog. A kereskedelmi csatornák nem vállalják magukra, hogy tévéjátékokat csináljanak, az nem biznisz, oda nem lehet sms-eket küldeni, a közszolgálati meg úgy látszik, nem érzi át, hogy neki kéne valahogy…. Õk is próbálnak hasonulni a kereskedelmi csatornák stílusához, amit végzetes hibának gondolok. Nem kapnak elég támogatást, hogy megengedhessék maguknak, hogy ez másképp legyen, szóval a színészekbõl nem nagyon lesznek sztárok. Vannak kivételek, a Szonja például, aki színészként ért el eredményeket. Õ azt hiszem háromszor volt az év színésznõje. Nyilván megérdemelte, de mégis ha belegondolunk, az lehet az év színésznõje, akit látnak színészként a tévében: Németh Kristóf. Hogyhogy nem Haumann Péter lesz az év színésze akármikor, minden évben? Vagy hogyhogy nem Vári Éva? Ez a szomorú. Én nem akarok panaszkodni, nekem nem kellett magyarázkodnom, én színészként kezdtem, nyolc évig a Famíliában. Csináltam aztán mást is de az már más kérdés, de legalább nem kellett megmagyaráznom hogy mi a foglalkozásom. O. Sz.: – Elkezdtek bejönni a milka csokik, coca-cola, olyan gyûjteményem volt coca-colás dobozokból, emlékszem hogy volt egy lány az iskolában, akinek a szülei jártak ki Ausztriába, és mindig hoztak milka csokit, bravó magazint, popcornt, és hoztak coca colát. És ezek hihetetlen dolgok voltak. Volt, hogy nem mertem kinyitni, meginni a colát. Mert ha most megiszom, lehet, hogy megint nem lesz egy évig cola. Meg mikor egy-két

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 121

dolgot küldtek Amerikából, annyira el voltunk zárva. Kicsi voltam úgyhogy csak ilyen gyerek dolgokban, hogy a csoki, meg a ruhák. Emlékszem, hogy talán az S Modell volt az elsõ bolt, ami külön megnyílt az áruházakon kívül. De a vásárlás is, emlékszem anyuval mentünk és Úttörõ Áruházba. Azt nem mondom, hogy legyen kommunizmus újra, de biztos, hogy az én gyerekem nem fog tévét nézni, meg komputerezni. A mesék is milyen borzasztóak manapság. Magyar Népmesék, meg Bob és Bobek, Kockásfülû nyúl, annyira más volt. Ilyeneket kell nézni. Nem a japán akciómesék!

Az érem másik oldala: ki ül a nézõtéren?

– Milyen a mai publikum ? B. M: – Fõleg azt érzékelem, hogy a régiek, tehát az idõsebbek szívesen és magától értetõdõen akarnak színházba menni, nagyon sok esetben úgy érzik, hogy drága, nem tudják maguknak azt megengedni, de azok szívesen járnak, megszokták, gyerekkoruktól ez egy természetes összejöveteli lehetõség. A fiatalok? Én nem érzékelem azt, hogy az iskolák vinnék õket – az egy természetes dolog, hogy irodalomóra helyett elmegyünk és megnézzük, hogy ez a színház ezt, vagy azt a darabot hogyan adja elõ. És errõl lehet beszélgetni, vitatkozni, kedvet kapok ahhoz, ha egy Molière-t láttam, akkor elolvasom a másikat is (különben utálnám olvasni Molière-t ha diák volnék ha nem láttam volna, mert nem érdekel) – tehát úgy érzem hogy többet kéne, de lehet hogy csak én nem tudok róla. Nem tudom hogy mennyit viszik és járnak színházba a fiatalok. Nagyon fontos hogy egész kiskoruk óta, fõleg az a legfontosabb, hogy a mesék által, tehát egész kicsi koruktól kéne õket színházba vinni, bábszínházba, minden olyan színházba, ahol a gyerek a csodával tud találkozni. Mert az neki mindig a csoda. Hogyha operába megy, akkor azért csoda, mert akkor látja azt, amit meg se tud magyarázni, csak egy hangulatba kerül bele, amire egész életében visszaemlékszik. Gyerekkortól kéne pártolni ezt, mert egész más mentalitással tud

Kitekintés

felnõni, ha ezek már mind gyerekkorába érik ezek az események. K. R.: – Nem tudom, vegyes, az átlag középkorú. A bohózatokra mindenki eljön, a drámákra vagy operettekre inkább az „öltönyösök”. Cs. A.: – Ezt nem igazán tudom szerintem. Ma nehezebben engedhetik meg maguknak az emberek, hogy színházba járjanak, ugyanakkor azt tapasztalom, ahol játszom, hogy totál telt házak vannak. A jegyárak fölmentek, tízezer forint fölött is vannak és mégis, az igazán kuriózum, a slágerelõadások, azok mennek. Vidéken, ahol egy színház van, ott is mûködik a dolog, az emberek megbecsülik a saját színházukat. Az értelmiség az tartja a helyét a nézõtéren, sok fiatalt látok, a musical teret hódított, emiatt sok fiatal megy a színházba ez biztos. O. Sz.: – Fiatalok általában kötelezõ darabokra jönnek, Shakespeare-re, idõsebbek bérlettel. Vegyesek. Szerintem színészektõl függ – most hogy ez a médiaõrület van – hogy kik ülnek a nézõtéren. Úgy veszik a jegyeket is, hogy azt a színészt szeretném, és azért megyek el. És nyilván hogyha sûrûbben látják és a fiatalok is ismerik akkor el fognak jönni. Az idõsebb korosztály, ha az õ generációjuk színésze, akkor, jaj de jó nézzük még meg színpadon, amíg meg nem halunk. Az biztos, hogy ez színészfüggõ. Öltözködésben azért van minden. Olyan jó, amikor azt látom, hogy eljön a család és fölöltöztek, férfiak nyugodtan vegyenek öltönyt nõk is blúzban. De az öltözködés még hagyján, a mobiltelefonokat nem kapcsolják ki, meg felveszi és azt mondja mindjárt visszahívlak, színházban vagyok. Ezt a tiszteletlenséget! Mondta a Robi, hogy felrakta a telefonját a színpadra az elsõ sorban ülõ, õ meg lerúgta a színpadról. Jól tette. Meg a múltkor, Producerek, zártkörû elõadás volt, valamelyik szponzor kibérelte a házat és nekik játszottunk, és úgy gondolták, hogy akkor õk bármit megtehetnek, és az elsõ sorból vakuval fényképezett. Egész egyszerûen, nem tudom, én nem vagyok ilyen paraszt. Nem moziban vagyunk. A moziban se veszem fel a telefont, de nem moziban vagyunk, ahol nem zavarom a színészt, az ember ott összevissza töri magát, hogy jó elõadást csináljon. Legalább szedte volna le a vakut, pedig direkt szólnak az elején, hogy ne fényképezzenek,

2007 / tél


121

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 122

Kitekintés nem állatkertben vagyunk. Ne etesd az állatot, ki kéne írni a színpad elejére: ne fotózd a színészt. Volt olyan is a Legénylakás alatt, hogy csöngött a telefonja az elsõ sorban, fölállt kiment a szélére, beállt az oszlop mögé letudta a telefonbeszélgetést és visszaült.

Budapest kontra vidék – avagy hol lakik a kultúra?

– Milyen különbségeket lát a pesti és vidéki színházak élete és mûködése között? B. M: – Elég soká voltam vidéki színháznál, 19 évet voltam Szegeden, 8 évet Egerszegen, 4 évet Miskolcon, úgyhogy én tényleg tapasztaltam a vidéki színházi élet mentalitását és pont azért sokra tartom, és fontosnak tartom, mert az elõadás után is együtt marad a társulat, ami nagyon fontos, olyan nincs, hogy elmondom az utolsó szót és megyek. Mert ha én három órán át játszom egy darabot, azt utána meg kell emésztenem és utána kell újra a mindennapi életbe visszacsöppenni. Még annyira izgat a dolog, hogy még meg akarom a kollégákkal beszélni, hogy mitõl volt az a pillanat nagyszerû, vagy mitõl nem volt nagyszerû. Tehát az aznapi megemésztését a dolognak nagyon fontosnak találom. Vidéken úgy érzem, hogy rangja volt a színészeknek, és szerették a városban, és egy jó dolog volt, fontosnak találták, hogy a színészek a városon belül is jelen vannak. Nagyon fontosnak tartom a közös színházi megnyilvánulásokat és nem pedig csak azt, hogy berobbanni a színházba, eljátszani, nagyon rosszat tesz magának a színésznek. Annak le kell vezetõdnie, ha kicsit játszik azért, ha nagyot játszik azért, ha tervezni kell, akkor tervezzen, ha kétségbe kell esni, akkor ott essen kétségbe és nem másutt, ha valami fájdalma van, azt ott oldja meg. Ez egy közösség, amin belül sok rosszat is el lehet viselni, de a sok jót is érdemes együtt megélni. Nagyon fontosnak tartom

122


2007 / tél

a színháznak azt a mentalitását, hogy közösségben lenni. K. R.: – Semmilyet. A székesfehérvári Illatszertár horribilis nagy siker, harmadik szezon, hogy játsszuk. De amikor a Körúti Színházzal is lemegyünk vidékre, örömünnep. Jót kell csinálni és akkor nagyjából mindegy, hogy melyik városba játszunk nyilván a körülmények hol jobbak, hol rosszabbak, de mire az ember színpadra kerül, elfelejti a körülményeket, az a varázslat, ha sikerül. Cs. A.: – Fogalmam nincs. Nem dolgozom vidéken, csak Székesfehérváron. Ezzel nem foglalkozom. Nem hiszem, hogy van különbség. Talán vidéken sokkal sokszínûbbek a színházak, hiszen ott egy színházon belül kell megoldani az operát, operettet, prózát. Pesten ez nincs így. Aki lekerül és vidéki színész lesz, azt igazán bedobják a mélyvízbe. O. Sz.: – Én eddig vidéken csak Kecskeméten játszottam sokkal zártabb a közösség nyilván, ott van egy társulat és õk járnak össze; vidéken kevesebb lehetõség van. Pesten már nagyon sok, mindenki szabadúszó nagyon sok átfedés van, vendégszereplések mindenütt, nincs az a szoros kötöttség, mint egy vidéki társulatnál. És a nézõk is, vidéken az emberek sokkal nyitottabbak erre, ott biztos, hogy nem veszik fel a telefont, ez csak Budapesten van így, vidéken az emberek értékelik a színházat. Most hogy a filmmel voltunk (Egy bolond százat csinál – a szerk.) közönségtalálkozón egy csomó városban és annyira hálásak voltak hogy ott voltunk, hogy lementünk személyesen. Nagyon tetszett nekik, örültek, hogy láttak, tettek fel kérdéseket, szóval biztos, hogy sokkal jobban örülnek egy ilyen eseménynek vidéken, mint itt a nagy õrületben Pesten, ahol senkit nem érdekel semmi. Azt érzem, hogy egy nagy örvény ez az egész Budapest, és néha egy-két ember kiúszik a partra egy pillanatra, de rögtön vissza. Vidéken meg nyugodtak az emberek, türelmesebbek, nyitottabbak, szeretnének szórakozni. Azért megy színházba, hogy kikapcsolódjon.

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

Színházi „divat”

12:38

Page 123

– Melyek a mai színházi trendek, irányzatok? B. M.: – Igazából azért nem lenne fair tõlem, ha erre válaszolnék, mert akkor minden elõadást látnom kellett volna, csomó olyan irányzatot, csomó kísérletezést. Tehát errõl én véleményt nem szeretnék mondani. Ami mégis elgyûrûzik hozzám, mert azért egy jó pár elõadást láttam, az az, hogy keresi ez a mai társadalom az õ kifejezési formáját és még nem találta meg. Ezen belül vannak nagyszerû elõadások, vagy olyan kísérletek, amik nem úgy sikerültek. A mai társadalom nem találta meg a maga kifejezési formáját, de kísérletezik, csak nem eléggé. És itt nem arra gondolok, hogy úgy kell kísérletezni, hogy mindent áthúzni, ami volt, hanem úgy kéne, hogy arra az alapra rátenni azt az eljövendõ elgondolást, ami egy eljövendõ társadalomnak szükséges. Tehát ez olyan, mint mikor egy házat fölépítenek, pince nélkül nincsen ház, mert összedõl. Ugyanígy a régi alapokra rá kellene állni a színészetnek, ez a jövõnek a megalapozása, az biztos. A múlton keresztül megtalálni a mának és az eljövendõnek a kifejezési formáját. Nem könnyû, nagyon nehéz, nincs az a társadalom, ami viszi a hátán a kultúrát, és ezáltal mindenféle pótcselekvései vannak, ami által nagyon nehéz megtalálni azt a kivezetõ utat, ami a csodához vezet. K. R.: – Nem tudom. Megvannak a színházaknak a variációi. A Madách Színház fõleg zenést játszik, Vígszínház prózákat, néha zenést, Operett operetteket, de fõleg musicalt. És vannak a mûvész színházak – a kritika jobb szeretné, ha csak az lenne – amiket a Zsótér rendez, az Alföldi, Schilling Árpád társulata, az is fantasztikus jó. Én szerintem ezeknek egymás mellett meg kell élni. Nyilván egy kisebb érdeklõdésre számot tartó színháznak nagyobb támogatást kéne kapni de azért az túlzás, hogy közönségtõl függetlenül lehet drága produkciókat létrehozni filmben, vagy színházban. Cs. A.: – Mindig voltak populáris mûfajok, nem musicalnek hívták talán, hanem zenés játéknak. A musical már a ’70-es évektõl jelen van, elõször csak az Operettszínházban, aztán jött a Rockszínház és most már minden színház játszik musicaleket, szerintem ez egy

Kitekintés

trend. Csak talán ma már nem születnek olyan sikeres musicalek, mindenki azt csócsálja, ami az alapmusical. A fiatalokat nagyon meg tudták fogni ezzel csak a kérdés az, hogy kíváncsiak-e másra is, ezen kívül. Akkor van az egésznek értelme, ha bevisszük õket másra is. O. Sz.: – Nem tudom. Ez tök nehéz. Én nagyon szeretem a klasszikus dolgokat és anynyira nehezen barátkozom meg az újításokkal. Most például megyek megnézni a Komédiumba a Sztriptízt, 10 éve megy és tök jó, hogy egy darab tíz évig megy. Lehet, hogy csak én nem vagyok befogadó a modern színházra, de érdekes, hogy az Alföldi Robi rendezéseit nagyon szeretem, vagy az Eszenyi. Õk újat hoznak, de valahogy mégis megmarad a klasszikus része a dolognak, amikor fognak egy darabot, és teljesen kifordítják önmagából, azt nem bírom. Ugyanaz a címe és közben tök más lesz már, és a színészek furcsa dolgokat csinálnak, nem tudom, hozzám a klasszikus színház áll közel. Nem tudok ezzel a modern világgal mit kezdeni. A meztelenséget nagyon utálom, csak amikor azt indokolja a helyzet, de egyébként kizökkent, zavarba hoz, nem mersz odanézni. A csúnya beszéd a másik. Egyszerûen nem tudom miért kell, a televízióban is, nem értem hogy miért kell csúnyán beszélni. Nem lesz kifejezõbb, csak zavaró. Kijövök sokszor a színházból, azon gondolkozom, hogy én vagyok ennyire hülye, hogy ez nekem nem tetszik, vagy ennyire rossz volt? És akkor el kell gondolkoznom, hogy lehet, hogy nem vagyok igazi színésznõ, mert ezt nem tudom értékelni. És nem is merem állítani, hogy rossz volt ez vagy rossz volt az. Mindig magamba keresem a hibákat, hogy nekem ez miért nem tetszik. Én nem tudom befogadni ezt a nagyon modern színházat, meg színjátszást. Nem értem. Vagy hülyének vagyok nézve; komolyan magyarázza el nekem valaki, aki érti, hogy mit láttam. Tényleg az lesz: legközelebb elmegyek megnézni valamit, és ha nem értem, akkor meg fogom kérdezni a nagyon okos embereket, hogy mit láttak. Szerintem úgy gondolkodnak, hogy: – Nem értem… aha, de jó volt. Szerintem ez nem így van. Én nagyon szeretem világosan tisztán látni és érteni, amit látok. A színház, az szórakoztató, arra való, hogy kikapcsolódjál,

2007 / tél


123

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 124

Kitekintés keltsen érzéseket benned, de ne azt az érzést, hogy Úristen én most hülye vagyok, hogy nem értem, vagy más érti ezt? És akkor már rég nem a darabbal foglalkozom, hanem azzal, hogy valószínûleg tök hülye vagyok. Ezt nem akarom érezni. Azt akarom érezni, hogy hú de tök jó, meg hogy milyen a sztori meg a darab, hadd élvezzem, meg éljem át a helyzeteket. Ennyit kell egy színháztól várni. Nem értem miért kell bonyolítani.

A média hatása a színházra

– Mennyire befolyásolják a modern kor vívmányai a színház kultúraközvetítõ szerepét? B. M.: – Énszerintem nem befolyásolja. Mert egy jó színházi elõadást nem pótol semmilyen otthoni tévémûsor. Közben a tévének is megvolna a maga dolga. Mert az szükséges lehet, pont a család miatt, hogy együtt van a család és közösen néznek valami olyasmit amit szívesen néznek. Otthon, kényelembe, megbeszélik. A színházat viszont a tévé nem pótolja. Ahhoz föl kell öltözni, készülni kell, oda kell menni, más emberekkel lehet találkozni, egy csomó barátságot el lehet kezdeni vagy folytatni lehet, pont azért mert azok is gyakran járnak színházba, van téma, úgyhogy a színház az egy óriási nagy együtt sírunk, együtt nevetünk közös élmény. Ezt nem fogja tudni elveszteni semelyik társadalom, legfeljebb másmilyen lesz. K. R.: – Pont ellenkezõleg. A színház, ha jó elõadások vannak, akkor egy sikerágazat, még mindig. Most érzek egy kis megtorpanást fõleg a szezon elején, nehezen indul be. Nekem mázlim van, mert amikben játszom azok mind teltházasak, szinte. Cs. A.: – Annyiban biztos, hogy elveszi tõle a lehetõséget, az idõt, vannak nagyon sokan, akik már nem veszik a fáradságot, hogy elmenjenek színházba, mert az Interneten mindent megtalálnak és rákattannak, ezzel elvesztik a kapcsolatot az élõ, a valós színházzal. De az Internetnek a színházhoz igazán nincs köze, sõt segítségére van a színháznak, azzal, hogy tájékoztat színészekrõl, helyzetekrõl, ha valakit érdekel, utánanézhet minden-

124


2007 / tél

nek, nem hiszem, hogy igazán számottevõen káros hatása lenne. Nem ez a gond. Az internet annyi szempontból megváltoztatta az életünket, hogy ezzel nem lehet mit kezdeni, beláthatatlan következményei lesznek, hogy mivé fejlõdik az életünk a gépesítés és elektronizálás szempontjából. A mobiltelefon is egy tök jó dolog, de talán jobb lenne, ha nem lenne, sokkal nyitottabb volt az életem, amíg nem volt mobiltelefon, nem volt ez a zaklatott „minden percben elérhetõ” helyzet. Mindenkinek volt otthon telefonja, volt üzenetrögzítõ. Tíz éve történt ez a változás. Tíz éve még semmi nem volt. A mi életünkben is történhetnek ilyen gyökeres változások. A színház helyzetét az Internet ilyen szempontból nem befolyásolja, aki annyira függ tõle, az nem csak a színházzal nem foglalkozik, hanem a saját életével sem. O. Sz.: – Talán olyan nagy hatással nincs rá. Nyilván a tévével indult, amikor este nem színházba járt az ember, hanem tévézett. Tök jó lenne, ha hétfõn nem lenne adás. A tévé befolyásolja. Bár én most már egyáltalán nem nézek tévét, mert felidegesítem magam, hogy mi megy a tévében, maximum a Spektrum, ahol lehet valami értelmes dolgot is látni, az ember még tanul is valamit. Mostanában tök sokat olvasok, úgy voltam vele, hogy nézzünk egy kis tévét, és tíz percig kapcsolgatok és kész. Nem bírok tévézni. A computer? Azt se értem például, hogy hogyan lehet órákon keresztül ott ülni? Én is használom, mert megnézem az e-mailjeimet, elolvasom a híreket, megnézem a kritikákat, megnézem a színházmûsort, mozimûsort, de én mást nem nézek. Nem tudom, mit tudnak emberek három, négy órákat ülni egy gép elõtt. Volt egy hét az életembõl, amikor – nem tudom, hogy akadtam rá – egy szabadulós játék volt, egy intelligenciajáték. Be vagy zárva egy szobába, és ki kell szabadulnod, a szobában egy- két bútordarab van és ezeket a tárgyakat, amiket találsz, keresgélni kell egyfolytában, ezeknek a kombinációjával tudsz kiszabadulni a szobából. Nekem még egyszer sem sikerült. Nagyon komoly türelemjáték, másrészt intelligenciajáték, hogy hogyan kombinálod. Akkor ott ültem három, négy órát.

uisz17-5 kiteki.qxd

Befejezés

2007. 12. 13.

12:38

Page 125

Szembeötlõ a különbség és néhol az összhang az egyes témákban. Generációs különbségek vannak a korosztályok képviselõi között, de szélsõséges eltérések ebbõl fakadóan úgy vélem nincsenek, legalábbis, ami a hozzáállást és értékrendet illeti. Interjúalanyaim mindenkinél jobban belelátnak a színház, mint kulturális intézmény rendszerébe, jelenlegi helyzetébe. Sok kérdés és probléma merül fel, de amiben mind a négyen egyetértenek, és legfontosabbnak tartják, hogy a színház egy jól mûködõ területe és intézménye a mûvelõdésnek; színházra mindig is volt, van, és lesz is igény. Az érintettektõl szerettem volna hallani, vajon jól látom-e: mást jelent színmûvésznek lenni a 21. században, mint jelentett például az 1930-as években. Célom az volt, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a színház kultúraközvetítõ szerepe mintha korlátozódott volna, a szórakoztatás lett a fõ profil, nem pedig

Kitekintés

az oktatás, régies szóval élve: a népmûvelés. Külön hangsúlyt szerettem volna fektetni arra, hogy hogyan vélekednek ezekrõl a problémákról a különbözõ nemzedékek képviselõi. Más értékrend szerint gondolkodik, dolgozik egy nyolcvanhárom éves mûvésznõ, egy 29 éves színésznõ, vagy egy hatvanhárom éves mûvész? Azt a konzekvenciát kell levonnom, hogy bizony számos lényeges kérdésben félig-meddig igaznak bizonyultak az állításaim. Ezzel együtt is pozitív csalódásként ért néhány válasz; ez megnyugtató, tehát nincs olyan „tragikus” helyzetben a magyar színház sorsa, mint azt én állítottam. Sok esetben inkább a fiatalabb nemzedék véleménye egyezett az én álláspontommal; ez érdekes, azt feltételeztem volna, hogy néhány kérdésrõl konzervatívan gondolkozom. Az interjúk és a benne elhangzottak önmagukért beszélnek, egy átfogó betekintést nyújt a színház népszerûségének helyzetébe, a színházba, mint kulturális térbe, a színészmesterségbe; színészszemmel.

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 126

Kertész Anna

Kitekintés

Társadalmi folyamatok és az ifjúság K O V Á C H I M R E ( S Z E R K . ) : T Á R S A D A L M I M E T S Z E T E K . É R D E K E K É S H A TA L M I

V I S Z O N YO K , I N D I V I D UA L I Z Á C I Ó É S E GY E N L Õ T L E N S É G A M A I M A GYA R O R S Z Á G O N . B U D A P E S T: N A P V I L Á G , 2 0 0 7 .

A Politikatörténeti Alapítvány és az MTA Politikai Tudományok Intézete a Napvilág Kiadó gondozásában, Kovách Imre szerkesztésében „Társadalmi metszetek” címmel szociológiai tanulmányokat tartalmazó kötetet adott közre. A tanulmányok széleskörû kitekintésben foglalkoznak a rendszerváltozás óta végbement társadalmi, gazdasági, politikai változásokkal – és többek között – azokat a fiatalokat, a fiatal generációkat érintõ hatásaival. Az ifjúság helyzetével foglalkozó tanulmányok között különös figyelmet érdemel két dolgozat, amelynek szerzõi Laki László („Az ifjúság a magyar társadalomban”) és Gazsó Ferenc („Társadalmi struktúra és iskolarendszer”) az MTA PTI kutatói. Laki László az ifjúság helyzetét a magyar újkapitalizmus gazdasági, társadalmi és politikai jellemzõin, mûködésmódján keresztül, azokba beágyazva vizsgálja. Meghatározóan fontos ténynek tartja, hogy a rendszerváltoztatást követõen gyökeresen megváltozott a magyar gazdaság és a munkaerõpiac mûködése. Mindenek elõtt utal a folyamattal járó gazdasági válság jelenségekre, azok kiváltó okaira és arra, hogy tovább már nem lehetett elfedni a gazdasági szerkezet elavultságát, technológiai elmaradottságát, az alacsony hatékonyságot, a külsõ eladósodottságot, a versenyképesség hiányát és általában a tõkehiányt. Laki fontos megállapítása, hogy a rendszerváltó országokban a politikai összeomlás felkészületlenül találta a nemzetgazdaságokat, azok nem voltak felkészülve a válságmenedzselésre. (A „felkészületlenség” a késõbbiekben Lakinál több aspektusban is a tárgyi elemzés fontos szempontja.) Ezek az országok – köztünk hazánk is – magukra maradtak a válságot elõidézõ problémáikkal.

126


2007 / tél

A kilencvenes évek elején mindeközben a magángazdaság látványosan épült, a vállalkozások száma 1990-hez képest öt-hat év alatt megkétszerezõdött. A fejlõdés mögött azonban nem volt meg a szükséges tõkeerõ, gazdasági potenciál. Laki helyesen láttatja, hogy ezek a vállalkozások döntõ hányada valójában csak a tulajdonosnak, jó esetben még egy embernek adtak munkát. Óv attól is, hogy a vállalkozások magas számából vonjunk le a piacgazdaság kiépültségére vonatkozó meszszemenõ következtetéseket. A magyar vállalkozók döntõ többsége úgynevezett kényszervállalkozó és önfoglalkoztató. „És miután az önfoglalkoztatók száma és egy-egy ország fejlettsége, illetve fejletlensége között szoros kapcsolat mutatható ki – a szegényebb országokban jóval magasabb az arányuk, mint a gazdagabbakban – semmi okunk sincs arra, hogy hazánkat ne a kevésbé fejlettek közé soroljuk.” Mindezek következtében nyilvánvaló, hogy a hazai piacgazdaság kiépülésében, modernizálásában és dinamizálásában jelentõs szerep jutott a külföldi tõkének, anélkül azt nem lehetett volna végbevinni. (Az ezredfordulón a hazai vállalati vagyon kétötöde, a külföldi befektetõk tulajdonában volt és ezek a vállalatok adták a magyar gazdaságban megtermelt hozzáadott érték közel felét.) Ezek a tendenciák már kimondottan a globalizációra utalnak és ezzel párhuzamosan megjelennek annak ellentmondásai is, mint például az, hogy az élénkülõ tõkebefektetések ellenére kialakul a tömeges és tartós munkanélküliség. Laki szerint 1997-ben is mindössze anynyi munkahely létesült csupán, mint amenynyi megszûnt és a helyzet azóta sem változott lényegesen. Az elmúlt években durván 200250ezer fõnyi növekményt regisztráltak, ami a munkaerõpiac tartós pangására utal.

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 127

A kialakult és több területen tartóssá váló munkanélküliség eltérõ módon és mértékben érintette az egyes korosztályokat. A munkaerõpiacon már bent lévõ, vagy oda belépni kívánó legfiatalabb munkaképes korú generációk helyzete, kilátásai megnehezültek. Megnõtt a társadalmi marginalizálódás esélye, annak összes veszélyével. Laki – más kutatásokra, elemzésekre hivatkozva – bátorkodik megállapítani, hogy hazánkban megjelent a marginalizálódottak ifjú nemzedéke is, ami azt jelenti, hogy a probléma azonnal nemzedéki dinamikát kapott. A ténybeli állítások mellett határozott kritikát is megfogalmaz a politikával szemben, amikor megállapítja, hogy e jelenségre a politika az elmúlt másfél évtizedben – szavakon kívül – alig fordított gondot. Úgy látja, hogy „generációs szempontból a vázoltak egyik legfontosabb következménye – és egyben az új rendszer egyik mûködési jellegzetessége – az ifjúsági munkanélküliség megjelenése, tömegessé válása és állandósulása lett”. Tovább növeli a problémát az is, hogy a tömeges munkanélküliségre, annak kezelésére, illetve fogadására sem a család intézménye, sem az iskolarendszer, az állam, az önkormányzatok nem készültek fel. (Lásd elõbb a politika és a gazdaság felkészületlenségét…) Laki különösen a család intézményét ért problémákat mutatja be nagyon plasztikusan. „…..az iskoláikat befejezõ és elhelyezkedni nem tudó gyerekeik eltartásáról a szülõknek még hónapokig – nem ritkán fél, vagy egy évnél is hosszabb ideig – gondoskodniuk kellett, jóllehet a béreikbe és fizetéseikbe ennek költségei nem voltak beépítve… A család keretei közti parkoltatás kényszere persze nem csak anyagilag, de mentálisan is váratlanul érte a családok többségét….” A felsõfokú végzettséggel rendelkezõ fiatalok kapcsán Laki egy további, társadalmi hatásai miatt igen komoly figyelmet érdemlõ tényre mutat rá, nevezetesen a diplomás karrier építéssel járó kötelezettségekre, életvitelre, illetve annak következményeire. A pályakezdõ fiatalok rendkívül kemény követelményeknek, elvárásoknak kell megfelelniük. Ezek sorába tartozik a folyamatos képzés, tanulás, a vállalat iránti odaadás, illetve az elõrejutáshoz szükséges mindazon erõfeszítés, elfoglaltság, ami nem nagyon tûr maga mellett családot és gyereket. (Ez elvezet

Kitekintés

– ahogy a szerzõ Utasira (2005) hivatkozik – a „magyar szingli” jelenséghez.) Az ifjúság helyzetének, problémáinak megítélésénél és fõleg kezelésénél Laki nagyon fontosnak tartja az iskolában eltöltött idõ meghosszabbítását. Ehhez olyan oktatásiképzési rendszer szükséges, amely szerkezetében, tartalmában, színvonalában, áteresztõképességében és pénzügyi kondícióiban képes új munkaerõ-piaci követelményeknek megfelelõ szolgáltatásokat kínálni és a fiatal generációk versenyképes felkészítését biztosítani. (Felvetõdik a kérdés, hogy ilyen nyilvánvaló evidenciákra a rendszerváltozás óta eltelt 18 év alatt az oktatáspolitika, egyáltalán a politika miért nem tudott, miért nem képes adekvát válaszokat adni, és a válaszok alapján eredményhozó cselekvési programot megvalósítani? Reménykedjünk, hogy csak az anyagi feltételek hiányában tartunk itt, egyébként az átalakításokhoz – talán szerencsés, ha ez esetben a reform szót kerüljük – szükséges szellemi, szakmai, koncepcionális potenciállal rendelkezünk. Ne hibáztassuk a tanulmány íróját sem, ha mindezekre nem rendelkezik kész gyógymóddal.) Laki, vizsgálódásai során igyekszik behatolni a családi kapcsolatok és helyzetek, anyagi körülmények változásaival járó összefüggésekbe is, de tudja, hogy mindezek a problémakör egy fontos, de nem meghatározó szeletét képezik. A probléma elemzés, feltárás kapcsán dicséretesen törekszik az átfogóságra, közhellyel élve „körbejárja” azt. Elemzései során egyforma figyelmet fordít az ok- okozat tényeire. Erre különösen jó példa a dolgozatban az ifjúság rossz társadalmi közérzetének, a jelenségnek, az azzal járó körülményeknek, a kiváltó okoknak a vizsgálata. Ha mindezek kapcsán a szerzõ nem von le bíztató következtetéseket, nem tesz pozitív megállapításokat az csak egy ténybeli dolog. Az viszont már nagyobb baj, hogy a problémát érintõ egyes fontosabb megállapításai úgymond megállnak. Többek között az hogy: „A rossz közérzet jele az is, hogy a fiatalok nagyobb része a rendszerváltás óta eltelt idõszak történéseinek a maga, illetve családja élethelyzetére gyakorolt hatásait és következményeit egyértelmûen romlónak ítélte. (Ifjúság 2000)”

2007 / tél


127

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 128

Kitekintés

Laki több magyarázattal is szolgál a problémákra, amelyek között kiemelést érdemel az a folyamat, ahogyan az állam kivonul hosszú évtizedeken keresztül vállalt feladatai, kötelezettségei alól, azokat más feladatmegoldókra, intézményekre (család, iskola, önkormányzat, civil szervezetek) testálva, anélkül, hogy ezzel egy idõben az erõforrások újraelosztásáról is gondoskodott volna. Ez különösen az elszegényedõ, leszakadó csoportoknál, rétegeknél, a „roncstársadalomba” kerülõknél jelent nagy gondokat. A marginalizálódás anomáliái vezetnek a szegregációhoz, a gettósodáshoz, a kirekesztõdéshez. Ezek talaján alakulnak ki olyan szubkultúrák, amelyek nem valamely kulturális divat irányzat, vagy a szórakoztatóipar termékei, inkább tipikus attitûdök a szegény, vagy szlamosodó társadalmi csoportok életvitelében. Laki a tanulmányát nem zárja „kötelezõ” összefoglalással, ajánlásokkal. Õ a figyelmes olvasót készteti menetközben a következtetések levonására. Ez ugyanolyan erénye, mint a témaválasztás és annak feldolgozása. Az ifjúsággal foglalkozó tanulmányok sorában Laki munkája több mint dicséretes. * * *

Gazsó Ferenc a jelenkori társadalmi folyamatok, átalakulások, közpolitikai döntések talán legtöbbet vitatott kérdéskörét, az iskolarendszerünk és az oktatás helyzetét választotta dolgozatának témájául. Meglehetõsen leegyszerûsítõ lenne a témaválasztást csak idõszerûnek minõsíteni, mert – annak evidenciáján túl, hogy valóban az – jóval többrõl van szó. A tét a rendszerváltoztatás társadalmi, politikai és gazdasági célkitûzéseinek valóra váltása, elérése, vagy azok jó részérõl való lemondás az azzal járó következmények, hátrányok viselésével. Egy olyan nagy horderejû átalakulás sikerét, ami 18 évvel ezelõtt kezdõdött el Magyarországon döntõ mértékben befolyásolja a humán erõforrás minõsége, a társadalmi tudáskészlet állapota. Ez pedig – ahogy Gazsó állítja – jelentõs mértékben az oktatás minõségének, az iskolarendszer társadalmi áteresztõképességének függvénye. Nem vitatható azaz alapvetés sem, hogy „….Az országban kialakult versenygazdaságban az oktatási

128


2007 / tél

rendszer fejlesztése nem egyszerûen a társadalom kulturális szféráját gazdagító folyamat, hanem egyúttal olyan termelõ beruházás, amely nélkül modern versenygazdaságról aligha beszélhetünk.” Mindjárt tegyük hozzá, hogy az oktatás fejlesztése, az ennek eredményeként is megszerezhetõ magasabb szintû tudás nemcsak szellemi közállapotainkat, de a gazdasági folyamatok alakulását is erõteljesen és eredményesen generálja. (Ma a világgazdaságban azok az országok az élenjárók, amelyek az elmúlt évtizedekben a gazdasági potenciáljuk adta elõnyöket és lehetõségeket is kihasználva jelentõs mértékû fejlesztéseket hajtottak végre az oktatásban, a kutatásban és szert tettek egy magas szintû társadalmi tudás tõkére.) Gazsó a terjedelem adta lehetõségek keretein belül meglehetõs alapossággal mutatja be az alap-, közép-, és felsõfokú oktatás helyzetét és azokat az anomáliákat is, amelyek konzerválják a korszerûtlen állapotokat, struktúrákat és folyamatokat, illetve elemzi a korszerûbb tudáshoz jutás esélyeit, vagy éppenséggel esélytelenségeit társadalmi, gazdasági, szociális összefüggésekben, jellemzõ metszetekben. Hogy ne hagyjon kétséget az olvasóban a végsõ konklúziót illetõen már a téma exponálása után – a hazai és nemzetközi vizsgálatok eredményeire támaszkodva – megállapítja, hogy „…Közoktatásunk általános teljesítmény hanyatlását empirikus tények sokasága tanúsítja. Ezek alapján egyértelmû, hogy az elmúlt másfél évtizedben hazánkban nem sikerült az iskolai modernizációt elõre vinni…” Ennek okait a szerzõ részben iskolarendszerünk adottságaiban, de inkább a közoktatás-politika elégtelen teljesítményében keresi, illetve találja meg. Úgy látja, hogy az elmúlt másfél évtized gyakran változó közoktatás-politikájában nem történt semmiféle, komolyan vehetõ kísérlet a teljesítményhanyatlás megfékezésére és megfordítására. Szerinte még inkább rontották a helyzetet a „kérészéletû, pártpolitikai indíttatású” pedagógiai változások, mivel a kormányváltások rendszerint irányváltással jártak együtt az oktatáspolitikai törekvésekben. Ezt a gondolati kört azzal a megállapítással zárja, hogy „…az oktatási rendszer mindmáig tartó teljesítmény hanyatlásának okait az iskola mûködé-

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 129

sét meghatározó módon befolyásoló makró hatásrendszerek okozták.” Úgy látja, hogy ezek a problémák a gyökerei annak is, – többek között – hogy meggyengült az iskolai szakképzés is. E területekrõl kibocsátott fiatalok részben elavult szaktudást szereztek, másrészt a munkaerõ piac, illetve a munkáltatók által támasztott magasabb követelmények minimumának sem tudtak megfelelni és ezért a munkanélküliség irányába sodródtak. Gazsó elfogadja, illetve mértékadónak tekinti azokat a kutatásokat, amelyek szerint a munkaerõ piacra lépõ fiatalok háromtizede nem rendelkezik olyan tudás tõkével, amit megélhetést biztosító munkamegosztási pozícióra lehetne váltani. Ennek következtében szorulnak – elsõsorban az alsóbb társadalmi rétegekhez (underclass) tartozó – fiatalok a társadalom peremére, illetve vezet az út sokuk számára a roncs társadalomba. Már ezek a vizsgálódások és megállapítások is alapot adnak a szerzõnek egy erõsen polarizálódó társadalmi folyamat érzékelésére. Ez még markánsabban rajzolódik ki nála az iskolázási esélyek, az egyenlõtlenségek, a tudás szerzés lehetõségei determinációinak elemzésénél. A tanulmány olvasója valószínûleg nem téved nagyot, ha azt feltételezi, hogy Gazsó számára ez az igazi kutatási terep, itt szedi ízekre az oktatási rendszer hibáit, hiányosságait és vonja le a szükséges, szakmaiságában alig vitatható és nagyon idõszerû megállapításait. A rendszerváltoztatás kétségtelenül mélyreható strukturális változtatásokkal járt. Gazsó szerint olyan hierarchizált, piramis szerû makró szervezet alakult ki, amelyben a társadalom mintegy egyharmada új underclassként egzisztál, reménytelenül kívül rekedve a társadalmi integráción és nem rendelkezik azokkal az anyagi javakkal, amelyek a társadalmi státus változáshoz elengedhetetlenek. A fiatalok és azok családjai számára azért óriási a hátrány – amint azt állítja –, mert az oktatási rendszerben ma zajló folyamat keretei között az átváltható tudás megszerzésének lehetõsége egyre inkább az egyének, vagy családok által birtokolt erõforrások függvényévé válik. Ennek következtében konzerválódnak a kialakult mechanizmusok, struktúrák, ez az oka és háttere annak, hogy az iskolarendszer társadalmi áteresztõ képes-

Kitekintés

sége az elmúlt évtizedben nem javult, annak ellenére, hogy a középiskolai oktatásban, illetve a felsõfokú képzésben expanzió zajlott le. Gazsó felhívja a figyelmet arra, hogy az esélykülönbségek már az alapiskola szintjén kialakulnak, rögzülnek és lényegében el is döntik a tudásszerzés további esélyét. Szociológiai kutatások is alátámasztják ezt a megállapítást, ami különösen igaz a hátrányosabb helyzetû településeken, illetve társadalmi csoportoknál. Ezen specifikumok mellett általános problémának azonban azt tartja, hogy „…az általános iskola sztenderd pedagógiai programja, alapszolgáltatása és az oktatás színvonala nem biztosítja a tanulók felkészítését a sikeres középiskolai tanulásra…”. Úgy véli, hogy a kedvezõtlen helyzet megváltoztatására mindaddig nincs esély, amíg az alapiskolában a jelenlegi finanszírozási rendszer érvényesül. (A jelenlegi rendszerben nem jut érvényre igazán a normativítás, az iskolai oktatás minõsége, a majdani továbbtanulást megalapozó tudásanyag színvonala a fenntartó önkormányzat teherviselõ képességétõl függ. Ez pedig óriási szóródást mutat és óhatatlanul differenciál az iskolák, illetve a tanulók között.) Mindezekbõl azt a következtetést vonja le, hogy a kialakult helyzet már önmagában is kiélezett formában termeli újra az iskolázási esélyegyenlõtlenségeket. Gazsó kimondja azt, amit a politika nem szívesen vállal, de meggyõzõen nem is igazán cáfol, hogy „…az oktatás szférájában azaz elv jut érvényre, – amely voltaképpen oktatáspolitikai irányvonallá vált bizonyos kormányzatok tevékenységében – hogy aki jó minõségû képzést akar, fizessen.” Ezzel az elvvel persze nem ért egyet abból kiindulva, hogy egy olyan országban, ahol a lakosság egyharmada a létminimum alatt, egy másik harmad pedig létminimum szinten él, az iskolázás költségei csak igen korlátozottan terhelhetõk az iskola használóira. Meggyõzõdése az, hogy az oktatási szférát stratégiai beruházási területként kellene kezelni, mert ha a költségvetési támogatás szempontjából nem következik be számottevõ változás, akkor az ország egyre inkább elveszíti azt az esélyt, hogy a tudásjavak szférájában versenyképes pozíciót birtokoljon. Az anyagi lehetõségek determinálta helyzetre mutat rá Gazsó a felsõoktatásban is.

2007 / tél


129

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

Kitekintés

12:38

Page 130

A költségtérítéses rendszer révén piacosodik a felsõoktatás, aminek egyenes következménye, hogy az alsóbb rétegek gyermekei – az alacsony jövedelmi viszonyaik, lehetõségeik, illetve érdekérvényesítõ képességeik hiányában – fokozatosan kiszorulnak. Ezt a tendenciát azért tartja károsnak, mert az erõsödõ szelekció miatt nõ a kockázata annak, hogy a társadalmi képesség potenciál fejlõdése elmarad a verseny követelte szükségletektõl. Másfél évtized tapasztalatai alapján elérkezettnek látja az idõt annak felismerésére, hogy „…hazánkban az államnak kell gondoskodnia arról, hogy ne tisztán a szociális hovatartozás határozhassa meg a tudásjavak megszerzésének lehetõségét.” Ugyanakkor nem fûz nagy reményeket az iskolázási esélyegyenlõtlenségek rövid idõn belüli megszûnéséhez. * * *

A két tanulmány sok rokon vonást, hasonlóságot, elvi és szemléletbeli azonosságot mutat egymással. Laki László inkább a munka világán, Gazsó Ferenc az iskolarendszeren, az oktatáson keresztül mutatja be a mai fiatal generációk, általában az ifjúság korosztályos problémáit. Mindketten elkötelezetten állnak ki az esélyegyenlõség javítása, megteremtése érdekében, illetve azért, hogy a legkülönbözõbb módokon megjelenõ polarizáció lassuljon, az abból fakadó társadalmi, szociális problémák mérséklõdjenek. Meggyõzõdéssel vallják, hogy csak ezek konszolidálásával lehetünk a tudás és a gazdaság fejlesztése területén mind idehaza, mind nemzetközileg versenyképesek. Ehhez újra kell gondolni a mûködési mechanizmusokat, a munkamegosztásokat és a társadalom teljes vertikumában a felelõsséget. A Napvilág Kiadó a két, illetve a kötetben szereplõ többi tanulmány megjelentetésével jó szolgálatot tett társadalmi közállapotaink alaposabb megismeréséhez és elõsegíti szükséges teendõink átgondolását.

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 131

Összefoglalás Böröcz Lívia Ifjú-kor Pécsváradon A szerzõ számos, már jól ismert kérdésre keresi a választ: Kit nevezhetünk ifjúságnak? Tudják-e, tudjuk-e, hogyan érzik jól magukat? Meg tudják-e fogalmazni a fiatalok az igényeiket? Van-e igényük azoknak képviseletére? Tudják-e hol és hogyan tehetik meg ezt? Van-e joga és eszköze a fiataloknak a véleménynyilvánításra? Mi az, amitõl a fiatalok magukat jobban, környezetüket komfortosabbnak érzik? Mi az, amit ezért a(z ön)kormányzat tehet, és mit kell tenniük a fiataloknak? Európából indulva elérkezik a pécsváradi helyi közösségekhez, közelebbrõl megvizsgálva az ifjúsági önkormányzat tevékenységét. Tovább keresi a választ, hogy a fiatalok hogyan válnak a környezetük aktív alakítójává, illetve a részvételükkel hogyan alakulhat a település lakosságmegtartó ereje, vagyis a fiataloknak nagyobb kedvük lesz-e Pécsváradon élni? Kulcsszavak: Pécsvárad, szabad véleménynyilvánítás, helyi önkormányzat, ifjúsági önkormányzat, ifjúsági közösség Böröcz Lívia 1980-ban született Pécsett. Mûvelõdésszervezõ fõiskolai diplomáját Kaposváron, egyetemi végzettségét a PTE-FEEK-en szerezte, ahol jelenleg ifjúsági szakértõ hallgató. 2002 óta a helyi ifjúsági önkormányzat aktivistája, képviselõje, a Gyermek – és Ifjúsági Önkormányzatok Társasága Dél-dunántúli Regionális Tagcsoportjának elnöke. 2004-tõl Pécsvárad ifjúsági referenseként a helyi – kistérségi – ifjúsági élet segítõje. e-mail: [email protected] Diósi Pál Lépéskényszer A szerzõ áttekinti a Zuglóban élõ 14–29 éves fiatalok szocio-demográfiai jellemzõit, és eredményeit összehasonlítja a hat évvel ez-

elõtti kutatás tapasztalataival. A tanulás és munkavégzés részletes vizsgálata nyomán a dolgozat rámutat, hogy a hat évvel korábbi vizsgálat óta a tanulók és a dolgozók közötti csoportarányok nem változtak érdemi mértékben. Tíz lehetséges önkormányzati intézkedés közül a fiatalok ítéletei alapján a felnõtté válás, az önálló életkezdés valamint a hatékony lakástámogatás a meghatározó. Kulcsszavak: Háztartások, keresõk és eltartottak aránya, foglalkozásszerkezet, külföldi tanulás és munkavégzés, baráti kapcsolatok törzshelyek, lehetséges önkormányzati intézkedések, preferált intézkedések Diósi Pál 1942-ben született Budapesten. Népmûvelõ, szociológus, a szociológiai tudomány kandidátusa. 1968–1971 népmûvelõ a Radnóti Miklós Mûvelõdési Házban, 1972–88 között a KISZ KB Ifjúságkutató Csoportjának kutatója, majd két évig a SZÁMALK munkatársa. 1992-tõl önálló kutató, a DIÓDATA alapító tulajdonosa. A Magyar Szociológiai Társaság tagja és az Új Ifjúsági Szemle szerkesztõje. A ’70-es évek elejétõl elsõsorban ifjúsági és közmûvelõdési témákkal foglalkozik. Folyamatosan publikál, tucatnyi kötete és negyvennél több folyóiratcikke jelent meg. e-mail: [email protected]

Kárpáti Árpád Közösségi védelem A társadalmi részvételnek a közösségfejlesztés eszközeivel történõ megteremtése során a befogadás esélyei fejleszthetõek. Szükség van alulról jövõ kezdeményezésekre, helyi közösségekre, amelyek képesek összefogni egymással a közös célok érdekében. Ki kell alakítani az ifjúságsegítõ közösségi munkások kompetenciájára vonatkozó sztenderdeket és azok közös keretrendszerét. Kulcsszavak: együttmûködés, ifjúságsegítés, közösségfejlesztés

2007 / tél


131

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:52

Page 132

Kárpáti Árpád 1976-ban született. A Baranya Ifjúságáért Kht. ügyvezetõ igazgatója, ifjúsági szakértõ. E-mail: [email protected]

Szikulai István–Rácz Andrea Gyermek-védelem A gyermekvédelem legfontosabb feladata az elméleti alapok kialakítása. Szakmai kiadványok segítségével lehet a külvilág számára kommunikálni a gyermekvédelmi szakma eredményeit. A kutatások biztosítják azt a hátteret, amire a módszertani fejlesztés épülhet. A módszertani munka eredménye lehet a szakterületek módszertani protokolljainak elkészítése. Kulcsszavak: gyermekvédelem, kutatásfejlesztés, módszertan, networking, minõségbiztosítás Szikulai István Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet, Gyermekvédelmi Fõosztály vezetõje. e-mail: [email protected] Rácz Andrea Szociológus a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet munkatársa. e-mail: [email protected]

Kassai Katalin Gyökerek, értékek, normák Milyen a színészmesterség társadalmi megítélése napjainkban? A színház kultúraközvetítõ szerepét mennyire befolyásolja a televízió és az internet elterjedése? Az interjúalanyok korunk jeles színmûvészei, négy különbözõ generáció képviselõi.. Kulcsszavak: színész-mesterség, kultúraközvetítés

132


2007 / tél

Kassai Katalin 1980-ban született Budapesten. 2001-ben színész oklevelet szerez a GNM Színitanodában. Azóta szabadúszó színészként dolgozik. Eközben elvégzi az ELTE-TÓFK kommunikációmûvelõdésszervezõ szakát, rádió-televízió és idegenforgalom szakirányon. 2007-tõl posztgraduális képzésen vesz részt a KJF diplomácia szakán. Érdeklõdési területei: a színház mint intézmény, és mint mûvészeti ág; médiahatás-vizsgálat; valamint az idegen kultúrák megismerése. E-mail: [email protected]

Kertész Anna Társadalmi folyamatok és az ifjúság A tanulmányok széleskörû kitekintésben foglalkoznak a rendszerváltozás óta végbement társadalmi, gazdasági, politikai változásokkal – és többek között – azokat a fiatalokat, a fiatal generációkat érintõ hatásaival. Kulcsszavak: rendszerváltozás, munkaerõpiac, ifjúsági munkanélküliség, kirekesztõdés, gettósodás, iskolarendszer, esélyegyenlõtlenség, polarizáció

Kertész Anna 1984-ben született Budapesten. A gimnázium befejezése után, 2003–2005 között kétéves OKJ-s szakképzésen vett részt, ahol idegenforgalmi szakmenedzser szakmai képesítést szerzett. Jelenleg az ELTE kommunikáció–mûvelõdésszervezõ szakpár harmadéves, illetve ezzel párhuzamosan a Corvinus Egyetem nemzetközi kapcsolatok szak másodéves hallgatója. e-mail: [email protected]

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:52

Page 133

Summary Lívia Böröcz Youth age at Pécsvárad The author launched a discovery into the activities of the local youth self-governments. She began the analysis on the European level and reached the local community of Pécsvárad. She seeks answers on how young people can shape their own environment. The study touches upon the question of preventing depopulation, a cardinal challenge for settlements like Pécsvárad. In general, the author seeks answers to some well-known issues, such as the definition, the well-being, the demands, the freedom of opinion of youth. She particularly emphasizes the the role of the local government in the life of young people. Keywords: Pécsvárad, freedom of opinion, depopulation, local government, youth self-government, local youth community Lívia Böröcz Born in 1980, in Pécs. She graduated with a BA in Culture and Education at Kaposvár University and and with an MA at the Faculty of Adult Education and Human Resources Development, University of Pécs, where she is still a student in youth work. She has been an activist and a representative of the local youth-government since 2002, and the Chairperson of the Southern Transdanubium caucus of the Association of Youth Self-governments. Since 2004, as youth officer of Pécsvárad, she has been assisting the local youth community. e-mail: [email protected]

Pál Diósi Pressure to move forward The author reviews the socio-demographic characteristics of youth between 14 and 29 years of age, and compares the results with outcome of research 6 years ago. Through the

detailed examination of learning and work the study highlights that the share of workers and students in the researched group has significantly not changed over the six years passed. Out of ten potential decisions of the municipality, youth have judged adulthood, the autonomous beginning of life and the efficient mortgage support as decisive. Keywords: households, rate of earners and depnedants, structure of employment, study and work abroad, friendly relationships, haunts, potential municipal decisions, preferred rulings

Pál Diósi Born in 1942 in Budapest. Culture officer, social scientist, culture officer in the Community Center Radnóti Miklós 1968–1971. Researcher of the Youth Research Group of the Central Committee, KISZ 1972–1988. Employee at SZÁMALK for 2 years. Autonomous researcher since 1992, the founding owner of Diódata. A member of the Hungarian Society of Social Scientists, editor of New Youth Review. Since the beginning of 1970s he is active in the field of youth and culture, he has published a dozen of books and over 40 articles in professional review magazines. e-mail: [email protected]

Árpád Kárpáti Community protection The probability of inclusion can be increased if participation in the society is achieved through community development. Initiatives from below and local communities able to join efforts for the common targets are all necessary. The standards of the competency of youth community workers and their framework regulations should be developed. Keywords: cooperation, youth aid, community develpoment

2007 / tél


133

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:52

Page 134

Árpád Kárpáti Born in 1976, he is the executive director of Baranya Ifjúságáért (For the Youth of Baranya) Kht, youth expert. e-mail: [email protected]

István Szikulai–Andrea Rácz Child Protection The most important task of child protection is the establishment of the theoretical foundations. The results of the area of child protection can be delivered to the outside world by means of professional publications. The research delivers the background, on which the methodological development can emerge. The completion of the methodological protocols of the area can be a result of the methodological work. Keywords: child protection, research and development, methodology, networking, quality protection István Szikulai Head of Department, Department of Child Protection, Institute of Social Policy and Labour. e-mail: [email protected] Andrea Rácz Social scientist, Institute of Social Policy and Labour. e-mail: [email protected]

Katalin Kassai Roots, values, norms A study on the social judgement of theatre, and the cultural mission of theatre influenced by the spread of the television and the Internet. Includes interviews with outstanding actors and actresses of four different generations. It concentrates on the difference between their values and way of thinking. Focused at the artistical branch that reflects the society the most effectively. It is worth going back to the roots to be able to interpret and esteem the interviews as the fact who will become an actor or actress is rooted in childhood.

134


2007 / tél

Keywords: theatre, social judgement, Internet, television, actor, actress. interview Katalin Kassai Born in Budapest in 1980, she graduated at GNM Actor Academy as an actress in 2001. Since then she has been a freelancer. In the meantime she got a degree at ELTE-TÓFK on communication - programme organizing faculty, specialized on radio-television and tourism. Since 2007 she has been postgraduating at KJF on diplomacy faculty. Special interests : The theatre as an institute and as an artistic branch, examining the effects of the media and foreign cultures. e-mail: [email protected]

Anna Kertész Youth and Processes in the Society The Foundation of Political History and the Institute of Political Sciences of the Hungarian Academy of Science, under patronage of Napvilág Kiadó has published a book of social science research papers called “Societal Spectres” edited by Imre Kovách. The essays cover social, economic, and political changes in a deep horizon, occurred since the political transition, especially focusing on their effects on youth. Two papers deserve attention in particular, the “Youth in the Hungarian Society” and the “Structure of the Society and Educational System”, both researchers of the Institute of Political Sciences, the Hungarian Academy of Science. Keywords: transition, national economy, youth unemployment, exclusion, ghetto-effect, educational system, public education policy, inequality of opportunities, polarisation Anna Kertész Born in 1984 in Budapest. After finishing grammar school, she graduated from a two years long Tourism Assistant Manager course in 2005. Junior level student in Communication and Cultural Management at ELTE and sophomore student in International Relations at Corvinus University. E-mail: [email protected]

uisz17-5 kiteki.qxd

2007. 12. 13.

12:38

Page 135

A Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat (MOISZ) 2007. szeptemberétõl indította útjára szakmai lapját Mobilitás címmel. A lap célja az ifjúsági területen dolgozó szakemberek, képzõk, tanulók és az ifjúsági ügyekkel foglalkozó önkormányzatok, hivatalok és intézmények munkájának segítése és megerõsítése valamint az ifjúsági munka területével kapcsolatos információk és elméleti anyagok közvetítése. A lap • közreadja a hazai történéseket, eseményeket, érdekességeket, • közvetíti az európai ifjúsági munka trendjeit, irányvonalait, • erõsíti az emberi jogi nevelés hazai folyamatát, • jó példákat nyújt a régiók ifjúsági munkájában rejlõ értékekrõl, az ifjúsági munka iránt elkötelezett személyek életútjáról, • megjeleníti az ifjúsági munkával kapcsolatos szakmai anyagokat. Célközönsége: • az ifjúsági munka területén dolgozó szakemberek, civil szervezetek, képzõk, • az ifjúsági munka iránt érdeklõdõk, • azok, akik még nem ismerik, de megszerethetik az ifjúsági munka világát. Megjelenik kéthavonta 10 000 példányban. Megrendelés és információ: MOISZ-Észak-alföldi regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda, 4024 Debrecen, Piac u. 26/a. Telefon: 52/531-053,-054. E-mail: [email protected]

A szerkesztõség nyitott érdekes tapasztalatok, módszerek és eredmények bemutatását célzó cikkek, írások megjelentetésére, melyeket a szerkesztõség e-mail címére lehet elküldeni.

uisz17 eleje.qxd :13 Page 1 új ifjúsáki szemle IFJÚSÁGELMÉLETI FOLYÓIRAT V. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 2007 TÉL

Recommend Documents