Túszlány-dráma Szerzı: Breznay Dávid Témakör: Hısiesség és önfeláldozás Jelige: Szabadság, Egyenlıség, Szeretet
Egy város egyik utcáján sétált egy magányosan orrlógató felnıtt fiú. Dávid annyira lazán tartotta két könyvét a kezében, hogy majdnem minden második pillanatban figyelnie kell, nehogy leejtse ıket. Mindkettı arról szól, hogyan lehet szerencséje lányokkal. Pontosabban azt akar ezektıl az olvasmányoktól, hogy mit kell csinálnia ahhoz, hogy ne féljen, amikor közeledik egy szépséghez. Évek óta küszködik a vénusztrafóbiával, vagyis a gyönyörő hölgyektıl való félelemmel, amelybıl nagyon elege van. Elég ritkán volt erre lehetısége, de annak többségében is a félelme miatt kudarcokba fulladt. Egy újságárusnál megállva egy nagyon olvasott lapon az állt a címlapon: „Még mindig nem kapták el a széplányokat túszul ejtıket”. Dávid imádja a szép lányokat, és az egyik dolog, amit a legeslegjobban utál, hogy rosszul bánnak velük. Egyre bosszantóbb és bosszantóbb lett minden alkalommal, amikor errıl szóló hírt talál. Tudomása szerint legalább kilencet raboltak el, és azok szülei az óta aggódnak gyermekeikért. Ismerısök körében egyik leányzót sem ismer, abban bízik, hogy még élve láthatja ıket. Látott már férfiakat, akik bántják a leányokat, de azt, hogy erıszakkal elviszik egy helyre, és fogva tartják, ez számára már a pokol legalja. Legszívesebben halálra ítélné a túszejtıket. Amikor az újságokat áruló személy megkérdezte Dávidot, hogy mit szeretné, a fiú rögtön elsétált hazafelé. Dávid albérlettel egy lakásban él, amelynek mindössze négy szobája van: egy nappali, egy konyha, egy fürdıszoba, illetve egy hálószoba. Az elsı szoba egyszerre elıszoba is, mivel a bejárati ajtó mellett lógnak a ruhák, illetve a sarokban áll egy kerékpár bukósisakkal. Berendezéseiben nem szenvedhet hiányt, mivel van digitális televíziója DVD-lejátszóval, mellette egy elég korszerő számítógép arra várva, hogy valaki használja. A konyhában van néhány eszköz, a fürdıszoba rendes és tiszta, a hálószobában egy franciaágy volt. A fiú lerakta nemrég megvett könyveit az asztalra, majd a duplaágyba fektette magát. Negyedórás fekvés után Dávid felállt, és sétált a bicikli felé. Újra felvette magára közepes vastagságú kabátját, rá a zöld, világító mellényét, majd a fejéhez illesztette bukósisakját. Kilépett a lakásából, becsukta maga mögé az ajtót, majd kerékpárjával kiment az utcára. Nagyot sóhajtva figyelt a forgalomra, ahogy az autók és kamionok uralják az utat. Egyik pillanatban felpattant a bicajára, és ı elindult járni. A biciklizésnek köszönhetıen sokkal kevésbé lógatta az orrát, mint általában. Ez az egyik elfoglaltság a kevés közül, amivel Dávid fel tudja vidítani magát. A felhıs, szeles idı a legjobb neki, mert így érezhette puha, friss, hideg levegıt, és ezzel energiát győjt saját maga számára. Legtöbbször véletlenszerően jár a város körül egy idıre, majd visszafordul, és hazatalálja magát. Az utcák eléggé nyugodtak voltak, a gyalogosok csendesen vonultak saját dolgukkal törıdve. Dávid közeledett egy általa legkedveltebb szórakozóhely felé, ahova a legszívesebben betenné a lábát. Egyszer csak egy hangos sikítást hallott. Ez nem akármilyen volt, hanem egy nıé volt. Rögtön a hang iránya felé figyelt, és annak arra jártatta a kerékpárját. Ahogy ment a kiabálások után egyre rosszabb elıérzetei lettek. Lehet, hogy ugyanaz miatt sikongat a lány, amiért mások elıtte? Ennek gondolatától elkezdtek remegni a lábai a pedálon. Ezen kívül gondolt a szépséges leányok által okozó félelmére is. Mi lesz, ha a teremtés jelenlététıl már leborul a bicajáról? Nem sok idı elteltével megérkezett egy diszkó felé, melynek közelében láthatta a hangos sikolyok forrását. Két fejtakaró maszkot viselı, nagytermető férfit látott elvinni egy csodaszép fekete hajú lányt, akinek a szájára ragasztót nyomtak, hogy ne tudjon tovább sikítani. A leányt egy kisautó csomagtartójába zártatták, amelynek látványától Dávid borzasztóan megrémült. Amikor a csempészek menekülésre kezdtek indulni, furcsa érzés támadta ıt. Úgy érezte magát, mintha villámcsapás érné ıt, és minden reszketése eltőnt. Nem akarta azt látni, ahogy a bombázó szenved a fiúktól, ezért erısen fogta a kormányát, és készült arra, hogy kövesse az apró autót.
Túszlány-dráma Szerzı: Breznay Dávid Témakör: Hısiesség és önfeláldozás Jelige: Szabadság, Egyenlıség, Szeretet
Elsı centiméterek után rögtön megállt. Eszébe jutott egy szabály, illetve bölcsesség, amelyet ı maga tanulta meg. „Az élet olyan, mint egy videojáték, viszont alig van második lehetıség.” Egy-két számítógépes játéknak, amelyet ı maga is játszott, van olyan feladata, melyben követni kell valakit. Ebben óvakodnia kell, nehogy túl közel legyen hozzá, vagy a végén lıttek az egésznek. Most, biciklin ülve, Dávid úgy érezte, hogy ugyanabban a szituációban, mint azokban a játékokban. Tudja, hogy itt nem szabad hibáznia. Hogyha elrontja, sokkal rosszabb is történhet, mint simán nem sikerül. Töprengés közben látta, hogy egy pár gyalogos ráfigyelt. Úgy gondolta, hogy segíteni fognak neki, amelynek örült, ezért gızerıvel el kezdte követni a csempészeket. Dávid úgy látta, hogy egyenesen indultak el a lánycsempészek. Látótávolságban viszont látta, hogy ık eléggé elhajtottak, és attól félt, hogy már nem tudta követni ıket. Ment és ment tovább, aztán hirtelen megállt, és meglepıdve figyelt. A piros lámpánál volt az a kisautó, ami a kirabláskor volt. Hátrafelé csúsztatta a biciklit, nehogy gyanús legyen. Nem sokkal késıbb a járdára, de ekkor a közlekedési lámpa zölddé vált, és az autó jobbra kanyarodott. A fiú várta, míg a jármő nem látszott, majd ment utána. Dávid szépen lassan tekerte biciklijének pedálját, és figyelte az autót. A csomagtartónak zajongását alig hallotta, de gondolta, hogy a szép leány menekülni próbál. Több járókelı is figyelte a lassú hajszát, és úgy döntöttek, hogy segíteni fognak a biciklizınek. Dávid öt percig volt látótávolságban a csempészekkel, és hiába várta a lehetıséget, hogy piros lámpánál megállnak, ez nem történt meg. A következı percekben Dávid a járdán gyaloglókat figyelte, akik mutogatták, hogy hova járt a már ténylegesen szabálytalankodó kocsi. Kezükkel mutatták az irányt, legtöbbször egyenes volt, ritkán volt kanyargás. Egyszer jobbra, aztán egy rövidebb egyenes, majd jobbra, végül egyenesen elvezettek a városon kívülre. „Ez komoly?”, kérdezte magában, „Ezért nem tudták ıket elkapni hosszú ideje? Egy másik településen vannak?” Attól fél, hogy így sosem tudja ı maga elkapni a rosszfiúkat. A város távozásakor látszott egy-két utcányi házikó. Dávid úgy gondolta, hogy próba szerencse, közülük keresgéli a csempészek autóját. Jól megfigyelte a házakat, hátha megtalálja, ám pár perccel késıbb messzirıl észrevett egy kocsiformát, és egy pár embert. Közülük kettı besétáltak az egyik ház területére, közülük az egyik nem nagyon akarta. A harmadik pedig az autóformába ment, majd eljárt az egyik ház területére. Dávid csak nesztelenül állt, és figyelte, ahogy az egyik rosszfiú végzi a kint lévı utolsó dolgát. A biciklijére figyel, és félti attól, hogy valaki a közelben ellopja. A nadrágjába túrta az egyik kezét, és érezte, hogy itt van a mobiltelefonja, így megfelelı pillanatban felhívhatja a rendırséget, és jelezheti, hogy megtalálta a tetteseket. Dávid nagyot nyelt. Úgy határozta, hogy vakmerı lesz, és megpróbálja ı maga kimenteni a csempészett lányt, sıt még a többieket is, akiket az utóbbi idıkben kiraboltak. Megmérte a távolságot, és megtudta, hogy melyik házban van a helyszín. Az utca másik oldalán van, és négyházikónyi távolságban van. Idevitte szépen lassan a biciklijét, és a tettek helye elé rakta. A másik házat elválasztó oszlop elé bújt el, nehogy észrevegyék ıt. Egy-két percet várt, majd elhatározta, hogy megmássza a kerítést. Dávid nem tartja magát sportos alkatnak, de tudta, hogy nem nehéz dolog átmenni a másik oldalra, bár kötéllel alig tud feljebb menni. Könnyen mászott át, majd lassan menekült a kertnélküli ház egyik falához. Nagyot sóhajtott, majd ment a sarokhoz, hogy meg tudja nézni, hogy mi a házszám: Mindszenty utca 26. Ezt csendesen megjegyezte mobiltelefonján, hogy be tudja mondani a rendıröknek. Furcsa érzés kelt benne: nem hallotta a házon belül a lánynak a sikolyát. Vajon hova vihették ıt? Vagy csaknem megölték ıt? Az utóbbinak a gondolatától már rosszul lett. Szörnyő gondolat arról beszélni a csempészett lányok ismerıseinek, illetve családjainak, hogy
Túszlány-dráma Szerzı: Breznay Dávid Témakör: Hısiesség és önfeláldozás Jelige: Szabadság, Egyenlıség, Szeretet
elvesztették szeretteiket. Egy pillanatban hallott egy ajtóbecsukódást. Tényleg bezárták a leányzókat valahova? A bejárati ajtóra nézett, majd hallgatta a bőnözık hangját, amelyek borzasztóan ismerısek voltak számára. „Olyan a hangjuk, mint a legjobb barátaimnak a suliban”, gondolta. Dávid azt hallgatta ki, hogy felmennek a fürdıszobába megfürödni, felkészülnek, majd elintézik a lányokat a pincében. A többes számú szónál egy kicsit megkönnyebbült, mivel ez azt jelentett, hogy még élnek. Egy pincében vannak, akkor azért nem hallhatta a lányok sikolyait. Úgy tőnik, hogy eljött az ı ideje, hogy kimentse a leányzókat. Megnézte a bejárati ajtót, lopózott hozzá, és megvizsgálta. „Nem nyitották ki az ajtót?”, hüledezett „Ennyi erıvel a lányok már a fogság elsı óráján megmenekültek volna!”. Viszont semmi hír nem volt arról, hogy ki lettek volna mentve. Ezért valószínő, hogy fogva tartják ıket, méghozzá a pincében, legalábbis a bőnelkövetık szerint. Dávid lábujjhegyen osonva közeledett az ajtóhoz, és lassan nyitotta ki az ajtót, majd nesztelenül próbálta becsukni azt. Megpróbált arra emlékezni, hogy honnan hallhatta a pince becsukódását. Egy dologban biztos volt, elég hangosan csukódott be, így nem lehetett messze. A következı ajtóra figyelt, és látta, hogy nem volt rendesen bezárva, ezért nesztelenül próbálta kitárni. Elég sötét volt, és látszott, hogy egy lefelé vezetı lépcsı található, a plafonokon kis égı lámpák lógtak. Ezen kívül elég halkan hallatszott valami. Dávid bezárta az ajtót, és szépen lassan ment le. Egyre tisztábban és hangosabban hallatszott a zaj. Ezek sikolyok voltak, méghozzá lányoké. Ettıl még hamarabb ment lefelé. Dávid megérkezett egy olyan teremhez, amely nagyon meg lett világítva, hangulata miatt viszont egy borzalmas horrorfilmbe rakná. Kiderült számára, hogy miért nem volt hír a menekülésrıl. Tíz lányt látott kezüknél megbilincselve: két szıkét, egy világosbarna hajút, négy barnát, egy vöröset, két feketét, köztük azt az egyet, aki a legutóbb el lett fogva. Közülük az egyik barna, a nagyon megbarnult teljesen meztelenül lógott a falon. Kilencüknek a bırén látszottak piros foltok, ráadásul sérülésnyomok, meg a ruhájukon szakadások. Az asztalon különbözı latexruhák látszottak, meg ostoros eszközök. Ezek látványától nagyon megrémült, és rájuk figyelve gondolta, hogy ezek miatt sérültek meg, hiszen van köztük tüskés is. A lányok sikongatva kiáltottak Dávid segítségéért, aki ennek hallatán elıkapta a mobiltelefonját, hogy felhívhassa a rendırséget. Elmondta a rosszfiúknak a helyszínét, és kérte, hogy minél hamarabb jelenjenek meg. Dávid megkérdezte a leányzóktól, hogy meddig szoktak a rosszfiúk fürödni. Beszámoltak, hogy körülbelül tizenöt percet töltenek összesen, meg még jó néhány percig készülıdnek a mindennapi erıszakos közösülésre. Nagyot nézve hallotta ezt, miközben kereste a bilincsekhez való kulcsokat. Megkérdezte, hogy melyiküket honnan vették el. Erre a kérdésre elıször a szıke hajú, babaarcú, barna szemő leány válaszolt. Elmondta, hogy a fıiskolájába hatoltak be, és az udvaron találta meg ıt, miközben a barátnıivel beszélgetett. Mikor elfogták ıt, a többiek megpróbálták ezt megakadályozni, de a másik ellökte és megütötte ıket. İ most nemcsak a saját életéért aggódott, hanem értük is, hogy kigyógyultak-e a sebei, meg nehogy egyszer ıket is kiraboljanak. A következı mesélı egy hosszú, barna hajú, barna szemő, nıies arcú, vékony leány volt, akit a fodrászatánál kaptak el, pont akkor, amikor kiszolgálta egyik vendégét. Jól emlékezett, hogy épp le akarta vágni az egyik férfinak a frizuráját, és elfogáskor az olló a szék és a vevı közé zuhant. Abban is bízott, hogy nem sebesült-e meg. İnála is megpróbált valaki megmenteni, de ugyanúgy járt, mint az elızınek a fıiskolás barátnıi. A fekete hajú, kékeszöld szemő, dúskeblő leány mondta el, hogy az ı munkahelyén, egy étteremben kaptak el. Akkor egy tálcányi pohár italt, meg húsételt akart vinni az egyik vevınek. Ám amikor nyakon csíptek ijedtében elejtette a tálcát, melytıl minden pohár és
Túszlány-dráma Szerzı: Breznay Dávid Témakör: Hısiesség és önfeláldozás Jelige: Szabadság, Egyenlıség, Szeretet
tányér eltört. A rosszfiúk egyszerően megemelték ıt, és így kötöztek meg, zártak be az apró autóba. Nagyon is örült neki, hogy Dávid megjött hozzá, mert ıt erıszakoltak meg a legtöbbször az elfogottak közül. A barna hajú, égszínkék szemő lány pedig elmondta, hogy ıt egy múzeum elıtt raboltak ki. Elıször nagyot csodálkozott, mert ezen a helyen értékes tárgyakat szoktak elvenni, helyette egy csinos leányt. Nem sokkal késıbb kérte az ıröket, hogy kapják már el ıt. Szerinte ı töltötte a legtöbbet a kisautóban. İ sem járt sokkal jobban, mint az elızı pincérlány. Még mindig érezte a mellkasán a fájdalmat, a pincérnı azt mondta rá, hogy egy ideig vérzett is. Egy másik barna hajú, babásabb arcú, barna szemő lány azt mondta el, hogy egy éjszakai bálon fogtak el, ráadásul, amikor a hosszú távú barátjával táncolt. Elıször azt hitte, hogy egy külön tréfás mősor volt, mint lányszöktetés. Ezzel szemben valóban elkapták, és elvittek ide. Arra volt a leginkább dühös, hogy korbácsokkal és erıszakolásokkal tönkretették kedvenc báli ruháját. Az egyedüli vörös hajú lányt egy gyorsétteremben kapták el ugyanúgy, mint a pincérlányt, de pechesebben. A rosszfiúktól lett ketchup- meg kólafoltja a ruhájának. A teljes meztelenül lógó barna bırő, szıkésbarna hajú lány elárulta, hogy akkor raboltak ki, amikor a szoláriumban sütette bırét. Emiatt nem ritkán fázott meg, annak pedig legalább örült, hogy az égı villanykörte melegítette lassan kifagyó testét. A szıke hajú, babaarcú leány elmondta, hogy akkor kaptak el, amikor végzett a mőkörmeivel. Amikor pénzhez nyúlt, akkor történt meg az eset. A világosbarna hajú, babaarcú lány egy parfüm vásárlása közben raboltak ki, melytıl a terméket elejtette, és ez el lett törve. Nagyon szomorúan néztek egymásra, mint legjobb barátnı. Az utolsó, a legutóbb kirabolt leányzó elmondta, hogy már tudja a történetet. Dávid a történetek hallgatása közben is kereste a kulcsokat, de nem találta meg ıket. Valószínő, hogy a rosszfiúk maguknál tartják ıket? A lányok siránkozva kiáltottak segítségért. A fiú megnyugtatta ıket, hogy hamarosan jön a rendırség, és elkapják majd a rabszolgahajcsárokat, így mindegyik szabad lesz. Masírozó lépéseket hallottak, erre Dávidban már visszatért az ugyanolyan erejő félelem, mint amikor közeledett hozzá egy gyönyörő lány. A lesétálók hangját hallva mindenki menekülni akart. A fiú el kezdett szépen lassan hátrálni, ahogy egyre közelebbrıl láthatta a két félelmetes csempészt, akiken fémes-latexes ruhákban voltak. „Milyen betegesen néznek ki!”, kiáltott fel magában. Az egyiknek kezében látható volt egy vaskarikányi kulcs. A másik már megijedten rámutatott, és azt kiáltotta Dávidra, hogy mit keres itt. A fiú ádámcsutkát nyelt, ahogy láthatta a két lányrablót teljesen közelrıl. Az egyik nagyon kigyúrt volt, a másik sem látszott annyira gyengének. Az izompacsirta rögtön a tüskés korbácsot kapott elı, és ezzel kezdett Dávidra támadni, aki próbálta kivédeni, de egyiket sem úszta meg. Ezek a csapások elıször a kezeket, majd a szívet találta el. Egyszer csak elkapta a fegyvert, majd megpróbált a kulcsok felé nyúlni, de a másik hason ütött. Dávid már teljesen védtelen lett, a lányok szomorúan figyelték a fiú szenvedését, illetve sebesülését. A rosszfiúk lihegve látták a megmentésre készült személy vérzését, kimerülését, miközben adott még néhány szíven, lábon korbácsolást. Az áldozat alig tud mozogni, már felállni sem volt képes. A leányzók úgy érezték, hogy az utolsó reményüket is elvesztették, és nem lesznek majd többé szabadok, kivéve ha… Rohangáló zajongás hallatszott a pincénél. Dávid elesetten még hallhatta ıket, nem sokkal késıbb láthatta is annak forrását. Öltönyös, páncélozott emberek álltak pisztollyal és gumibottal. A csempészek megdöbbenten látták meg a rendıröket, az egyik megpróbálta leostorozni ıket. Az egyik egyenruhásnak megsérült a csapástól a lába, viszont a többiek
Túszlány-dráma Szerzı: Breznay Dávid Témakör: Hısiesség és önfeláldozás Jelige: Szabadság, Egyenlıség, Szeretet
prédává tették a támadót. A másik lányrabló vastag ökleivel próbálta megállítani társának letartóztatását, de a többiek földbe teperték ıt, csakúgy, mint a bőnözı a sebesülésekkel teli Dávidot azzal a különbséggel, hogy nem ütik meg többször gumibottal. Dávid alig bírt mozogni, és egyre homályosabban láthatta, ahogy a rendırök letartóztatják a lánycsempészeket. Mások megvizsgálták ıt, és szóltak kollégáiknak, hogy mentıt kell hívniuk. A maradék elkapta a kulcsot, mellyel ki tudják szabadítani a lányokat. A fiú még mélyeket sóhajtozott, majd behunyta a szemét. Másnap reggelre Dávid egy kórházban találta magát. Egy szépséges ápolónı simogatta a fejét, hogy hátha ezzel lelkileg erısödjön. A fiúnak nagyon jó érzés volt, hogy hosszú idı után valóban megérezhette a nıi bırnek finomságát. Körülnézett, és meglátta mind a tíz lányt, akiket ki akart szabadítani. A rajtuk lévı sebeket megkötöztek, betapasztottak, illetve rendesen fel lettek öltözve. Mosolyogva néztek a hısre, bár a szemükben érzıdött az aggodalom, hiszen az orvos azt mondta, hogy válságos az állapot. A fekete hajú, barna szemő lány elsétált Dávidhoz, akire aggódó szemekkel figyelt. Simította a fiú megsebesült arcát, aki egyre hevesebbeket lélegzett. Sosem volt alkalma, hogy ennyire közel legyen egy szépséghez, ezért egyre jobban izgult. Azt mondogatta, ha nem lett volna itt, akkor súlyosan megerıszakoltak volna, majd mindkét keze az arcot fogta. A leányzó közelítette az arcát a srácéhoz, melyet szépen lassan puszilgatott, majd a szájához ért. Dávid alig tudta felemelni a kezét, hogy át tudja ölelni a vele csókolózó leányt, aki ennek érzetére kisegített rajta. Nem tudta elhinni, hogy sikerült egy gyönyörőséget megcsókolni. A szíve meg kezdett nyugodni, és bízott abban, hogy lassan, de biztosan fel fog épülni. A kilenc lány csodálkozva figyelték a csókot. Nem sokkal késıbb az egyik rendır belépett a két csempésszel, akiknek kezei hátul lettek megbilincselve, ezen kívül még egymás lábán is van köztük egy rövid lánc. A leányzókon már érzıdött a nagy düh a pár napos-hetes rabszolgaság és erıszakos támadás miatt. Dávid a rosszfiúk láttán újra rosszul lett, majd jobbra nézett, és látta, hogy alig dobog a szíve, ráadásul fájni kezdett a feje. Az egyenruhás azt kérdezte tıle, hogy kíváncsi, kik tették meg a túszlány-drámát. A fiú lassan bólintott. Ezzel lekerültek a bőnözıkrıl az álarcok, melyet nagy megdöbbenés váltott ki. - Ti?! – kiáltott fel. – A legjobb barátaim voltatok! Miért tettétek ezt velem? Dávid döbbenete megrohamozta gyenge szívét, ı erısen dobta magát az ágyba, és többet nem tudott felemelkedni. Nagy sípolás hangzott az ágy mellett, melyre az orvos és ápolónı rögtön kezdték ıt újjáéleszteni. A lányok aggódva figyelték, ahogy életmentés folyik, különösen a fekete hajú, aki csókolózott. Bíztak abban, hogy sikerülni fog a mentés, de hiába. Dávidnak szemei eléggé üvegesek lettek. A leányzók egy része ennek látványától el kezdték sírni magukat, megpróbálták egymást vigasztalni. A lánycsempészek is kezdtek elérzékenyülni egykori ismerısük halálától. Nem értették, hogy miért kellett ıt megkínozni. A rendır rögtön kitelepítette ıket a szobából. A rendırség a közelmúltban történt események következtében a csempészek ellen már nemcsak személyi szabadságvesztés, súlyos testi sértés, erıszakos közösülés, hanem emberölés vádjával is indítottak eljárást. A túszba ejtett lányok egy része szerint a bőnözık megérdemelnék, ha halálra lennének ítélve.
