Nottetempo
A MILHAUD−VÁLTOZÓ I. Tumulté dans l’Olympe précédant l’arrivée de Molière et Milhaud
Tolmács nekünk, ugyan, miért is kéne? Túljutottunk már a nyelven. A zene, a látvány (amíg dobozban tartatik) hamar méltó rímre lel (Trissotin úr, segíts!), de nincs láb, mely jobban futna Daphnénál, hogy előbb érjen az átváltozás végére, s megadja azt a pár zöldes levélkét, mellyel költőt szokás fogadni itt, vagy főzeléket ízesíteni. Ez itt valóság: belé most irreális öröm vegyül, burkot hártyáz az érkező s az ittlevő köré, s oly hangzatot teremt, akárha körbenőhetne
21
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
21
3.3.2010, 14:20
minden gömböt néhány találó verssor a teljes észrevétlenségig. S most itt van ő, a gömbben benn, a kivált kedves, a mosoly napszámosa, a tréfa sültbolondja, átnőtt a sír füvén, akár a gomba, s elsőként éri fény, eső, harmat, galambszar, minden általunk rendezett tavasszal. Szeszélyes április, te termő, csonkoló, parókátlan realizmus nemzője te, telítsd be zöldeddel ezt a képzelt tájat, jelöld ki, hol kell állnia, hogy méltón fogadhassuk, s jelöld ki azt is, hol kell állanunk.
22
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
22
3.3.2010, 14:20
A MILHAUD−VÁLTOZÓ II. Hommage de Lully et des Violins du Roy
Nem tudom, ezen a kései órán, amikor a sportpálya üres, s a légben még ott az izzadtság szaga, nem tudom, ezen a kései órán, értelme van−e még a találkozásnak, valahol a zuhany alatt, drága Molière? Ebből nem lesz zsibbadás, a véresre rúgott térden nem áll meg a comb s a felsőtest, előbb−utóbb lerogy, de nincs baj, míg őrzi ittlétünk a játék szagát, akár a szappan olvadékony húsa szőreink.
23
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
23
3.3.2010, 14:20
A MILHAUD−VÁLTOZÓ III. Molière welcomed by his characters 1 (Femmes Savantes)
Ó, nem, nem pokol ez, az ellenkezője, Henriette, a sivárságra ugyan példa, bár... Itt próbálta visszafogni a szellentést, mely épp a legszebb mondatnál kívánkozott belőle ki. Inkább szenvedjen, görcsölve küzdjön, vagy ellaposítsa, s észrevétlen hagyja megtörténni (a mondattal együtt)? De tehetne úgy is, mintha gond se lenne, hisz ki hallja, ki látja, érzi őt az egyenletesen lélegző mondaton kívül ebben a cafrangos, barokk éjszakában?
24
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
24
3.3.2010, 14:20
A MILHAUD−VÁLTOZÓ IV. Molière welcomed by his characters 2 (Le Misanthrope)
Elég, untat, uram, már ez a zagyvalék, szólt a pszichiáter, s hátradőlt. Vegye a kabátját, és végre menjen. Ekkora részletezés már szégyenteljes, untat, hányok magától, és csöppet sem érdekel, büdös−e a lába, s miért nem élvez el, hányszor, hová dugja szaros ujját, s hogy mért zokog vasárnaponként, ha újra lát egy apránként széteső nőt, s hogy mért nem ír szabályos dallamot. Nem értem, mért izgatja Önt, hogy elmesél mindent, ha azt mondom, mindent mondjon el.
25
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
25
3.3.2010, 14:20
ANTHEIL BUDAPESTEN* „Antheil vademberként tett szert nemzetközi hírnévre” (Eric Salzman)
És hallgatni fogjátok akkor is, a kurva istenit, hallgatni fogtok akkor is. És akár a mosogatóban halomra gyűlt edények a polcra, végül visszatérnek a légbe a hangok, s a maguk megszokott helyén teszik konyhává a konyhát. Nincs miért pirulni, bár érzi: nem érezhet ilyet, hiszen akkor alulmaradna Nárcisszal szemben, aki most történetesen egy jól hangolt zongora, fába rejtett acélhúrozott páncéltest, szőrös vadember fiús tógában, Liszt föl nem fogott, kivetkőztető szürrealizmusa.
*
George Antheil amerikai avantgárd zeneszerző 1922−es budapesti zongora− fellépésén állítólag a magyar közönség olyannyira nyugtalankodott és oly− annyira elégedetlen volt a játékával, hogy előkapta, majd a zongorára he− lyezte a pisztolyát, így próbálván fegyelmezni a hallgatóságot.
26
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
26
3.3.2010, 14:20
Én, a vadember, hallottam Amerika dalát, és repülőgépmotorokról álmodom, anélkül zenélnek, hogy tudnának e provinciális koncerttermekről, én már most magam vagyok a szeriális semmibe zárva. Na végre, a feszült csönd, a vihar utáni konyha csöndje, a szerelmes cserépdaraboké, nincs miért pirulni, bár érzi: nem érezhet ilyet, hiszen akkor alulmaradna Nárcisszal szemben, aki most történetesen egy a zongora lapjára kitett revolver, önbizalma egy testépítőé, akiben acéldrótokon és fémcsigákon iszonyú súlyok feszülnek, miközben bele−beleénekel a lélegzetelállító katarzisba.
27
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
27
3.3.2010, 14:20
NOTTETEMPO Sylvano Bussotti születésnapjára, 2006. 10. 1.
Ó, Bussotti, a legálmosabb, legálszentebb faun! Nem tudni, meddig ér a színlelés, s tart−e deréktól fölfelé is! A Nottetempo isteni kéje bőrödre rajzolja−e a borzongást újra meg újra, ha a Vatikán bölcs kertjeiben ülsz és emlékezel? Michelangelo leesett a fatákolmányról, s a bűn kígyója marta lábát: most Philoktétész ő, s II. Gyula Odüsszeuszként ráveszi a festésre (ősi jóslat, hogy ecsetje nélkül Trója, a Capella Sistina bevehetetlen), de még inkább győzködi a fiú, a pazar fényű Antonio Mini, akinek tehetsége épp abban rejlik, hogy Neoptolemosz legyen, a legszebb és legkegyetlenebb, mint az ölekbe képzelt fügelevél, ha a Zephyr borzolja reneszánsz éjszakákon. M. lehetne persze Eurüdiké is, akit Orpheusz (a kis Mino) vezet vissza a történetbe, kiengesztelve Hádészt (II. Gyula), de 28
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
28
3.3.2010, 14:20
a tragikus véghez egyértelműen tiszta nemek kellenek a fügefalevél alatt is, s a pápa mégsem lehet önnön lényénél infernálisabb (képzeld csak Perszephonénak az anyaszentegyházat, s kilátástalan allegóriákba jutsz!). És itt léphetne be a zeneszerző, Bussotti, aki akár Aristeo, magáévá akarja tenni Eurüdikét, akit siettében megmar a nyelv kígyója, s alászáll az élettelen zsongásba, hogy beláthatatlannak tetsző, de pontosan kiszámítható folyamatokat indítson be a világ operaszínpadain. A paletta széttört, a festék szerteloccsan (Flóra szájából kiköpött virágcafatok), a borzas mellkas csúnya, spontán színei tompítják a jelentést, csak egy biztos, hogy te, Mino, te tartod kezedben a cselekmény kalandos szálait, s törvényszerű a bukás, mint Phaetoné a nap szekeréről, mely csak egyetlen fajta zenére járt!
29
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
29
3.3.2010, 14:20
AZ EDGARD VARÈSE−MATT Offrandres: La Croix du Sud
Amikor ezt a verset, José Juan Tablada versét, ezt a szöveget, mely olyan, akár a bőrön túlnövő hús, vagy a körömágy irányába növő köröm, a befelé irányuló szőr, érzéketlen hangtömbökké változtatom, még nem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy bárhogy tegyem is: a harmónia elkerülhetetlen. Az alkimista, akár egy gumilabdát, kifordítja a kristálygömböt, hogy szétáradjanak a csillagjegyek, a gázok, és kitöltsék a csak elemeiben leírható eget. Hogyan is olvasom ezt a szöveget, mit hoz ki belőlem, ha hanggá teszem és minden hangot tárggyá teszek és lesz oldaluk, peremük, méretarányuk, rakosgathatók lesznek, mint a dobozok, és dobozolhatók, akár a horoszkópos könyvek a zodiákus rendje szerint az asztrológustanoda pincéiben. 30
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
30
3.3.2010, 14:20
Akár a korall, úgy mozog a nő, az előbűvölt, az orchideaajkú homunculus, aztán szétoszlik a delej, s magyar mércével legalább Jókaiig párállik vissza. Oda nő vissza a körme is, a haja, a szeméremszőre, a szaga. Nem tudom, ha csak szólni hagyom őt, a zörejt, ha csak megnyilvánulni a tömböt a szaggatottságot gondosan kerülve, azt sugallva mégis, nyilvánvaló, hogy nem vétek az alkímia elemi szabályai ellen. Az égen a sarki majmok albínók, a bánatéi, a reménytelenségéi, akár ez a nő, írja hirtelen Tablada, s bár nyilvánvalóan hisz bennük, nem készíttet velem több csillagjóslatot.
31
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
31
3.3.2010, 14:20
Cage Pozsonyban (az előadó utolsó 10 perce* )
1’ 00”
Hol van hol lehet a papírhiba amely meghatározza hogy melyik hangot hallassa lassan, kiegyensúlyozottan a papírhiba nem fogyatkozás a papírhiba a papír hangja
10”
*
John Cage 1992 júniusában, két hónappal halála előtt járt Pozsonyban. A vers utolsó (elképzelt) európai előadásán alapszik. A szöveg pontosan 10 percig tart, az egyes percek tetszőlegesen felcserélhetők, de olvasás− kor, szavaláskor szigorúan be kell tartani a megadott időkorlátokat. A szö− veg szükség szerinti csendekkel egészítendő ki, illetve az időlimit letelte után, amennyiben az előadó semmilyen módon (hadarás, szóvégek elha− rapása stb.) nem fér bele az időkeretbe, befejezetlenül, csonkán hagyandó.
69
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
69
3.3.2010, 14:20
20”
30”
40”
mely kilóg a hibátlan csöndből (pár másodperc) ennek a műnek a partitúrája konkrétan olyan mintha lekottáznál egy bögre barackvirágot vagy kiinnád az utolsó sziromig ebből sosincs sok és abban is termékeny idő van ha kiborítod és nézed ahogy a kottáspapírok fölött elméletben kihangosíthatóan zenélnek és végül elfoglalják a helyüket a kottavonalak között eddig nem tisztázott a szirmok száma és a bögre magassága és a valószínűségkalkulációk szétolvadnak mint jégkockák a preparált zongora húrjai között
50” ki lakik a zongorában? a gumidarabok és a fémtárgyak közé ki dug eleven húscafatot
(köhög)
70
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
70
3.3.2010, 14:20
2’ 00” Ha a tér azonos belakható bármikor és mindenkoron az agresszió tere marad más játszók számára is 10” ahogy az ember is mindig az anyjából lóg ki hogy hallgatjuk vagy komponáljuk a befogadás szempontjából mindegy (zsebkendőt vesz elő, orrot fúj) 20”
30”
40”
kikerülhetetlen a sün tüskéi közé feszíthető teoretikus húrok hangjának képzete a lassú elegancia ahogy a fagyitölcsért éri a nyelv az a kis zaj az ostyán éppúgy jelenvaló mint a kukásautó diagnosztizálatlan gyomorégése a válaszkészség a csönd részéről mindig jelenlévő lehetőség 71
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
71
3.3.2010, 14:20
50”
3’ 00”
10”
20”
30”
végül is omnia mea mecum porto és ez igazán kéznél van mármint az alázat a totális üresség lehetetlenségébe okádott elnémulás amikor még csak a peremen ácsorognak a mondatok folytonosan kitartott akadályozott pillanat ez volt élete folyásának modellje az elszakadt ütőeret tartó ujj magabiztossága és ettől lett minimalista a halála is mert nem tudta térbeli segítség nélkül elképzelni a saját hangját lehetett volna a számokkal is játszani ha tudtuk volna hánytól kezdődik a pillanat vagy legalább azt hogy a két hangszer mennyire azonos nem lehet kétszer ugyanazt a billentyűt leütni a problémáival neki kell 72
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
72
3.3.2010, 14:20
40”
50”
4’ 00”
10”
20”
megküzdeni hogy átszabaduljon egy másik hangnembe a létezése önmagában sokat kivett a térből úgy alakult hogy mégsem tud jelen lenni veszi a kalapját és távozik nélküle megy ki a sebessége az az vagy az felett de megtalálható biztosan csak puhatolózni kell az értelem képes megváltozni persze hinni kell benne hogy a végletekig van esély a sorozatosság hasztalansága a szabályok megszegése csak anyag a befejezhetetlenséghez hadd csapjon el az idő a szűke nyeljen be minden szótagot és terheljük túl az időzárójelet hogy majdnem szétpukkanjon a hadarástól hogy az játszódjon le 73
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
73
3.3.2010, 14:20
30” 40”
50”
5’ 00”
10”
20”
fájdalmában ami egy felpumpált aranyhal belsejében ez nem látványosság nem a zongorista humora minden levetett ruhadarab után minden lekottázott tetoválás után az izzadt női nevektől a míves biceps aprólékos töviskoronájáig a föld nem szökhet el a menny elől (kopog) feje Howth hegyénél hasa Dublin középpontjában ahol a múzejum áll és félő túl sok lábunk lesz és félő hogy túlzásba visszük a múzeumlátogatást a kiterjedt teret túlzottan kiismerjük ahogy a papucs csoszog fokozatosan adagoljuk a lehetséges zenét a parkett nyikorgását is komponáljuk bele old Kate hangját a vaku kattanását és a nyitott ablak lehetőségét 74
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
74
3.3.2010, 14:20
30”
40”
50”
a beépített ételhordó liftét a képek potenciális zuhanását az üvegtörést az ecset egykori sercegését legyen helyén a csendünk Wellintén ahogy Beldönci húszmérföldes csizmájába és ajaj ajaj Salamangara! a lényeg hogy csak úgy legyen hallható ahogy a teremőr megtűri zenénk hangerejét ő szabja meg anélkül karmestere annak amit hallunk hogy tudna róla mekkora hatalom van a kezében és a szájában kszm a lipoleum tébojkottát kap a Wellinténre hát ez volt a frankák tyuktikája? hogy úgy menj végig a múzeumon hogy komponálj hogy élvezd a zenét és akkor hagyd abba amikor jólesik csak a záró frázis biztos „itt a kijárat a múzejumból a cipőket kérem, ha kilépünk”
75
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
75
3.3.2010, 14:20
6’ 00”
10”
20”
30”
40”
fülel a feleség és elmondja a papnak a pap a szeretőjének mindezt halkan a szeretője a stricijének szintén halkan aki a kocsmában a haverjainak aztán obszcén kuplét írnak és kész a botrány és a botrány készséges a csönd elfojtásában nem tud pontot tenni a nyelvtani elrugaszkodás végére és minduntalan veszt a stílusából miközben kétértelműségekkel gazdagodik és ha megáll a gyóntatófülkében vagy faragott faszélnek ütközik abban sincs több csönd mint sub rosa a tövisben legyen egyértelmű a történés a kuplé idézze meg a hang előtti mámort a hotelszobában zsebben maradt rózsafüzér megmorzsolt csöndje a bütykös ujjak közt sokkal jobb ha nem érted a nyelvet 76
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
76
3.3.2010, 14:20
50”
7’ 00”
10”
20”
30”
akkor nincs ami megzavar baszás közben és már−már olyan közel kerülhetsz a csendhez mint azelőtt mielőtt megszólaltál volna mielőtt leszakítod a tövises szárú rózsát Merce Cunningham egyetlen mozdulása a színpadon amikor gumivá válik benne a halál csontja két évszak határán ahol a legaktívabb az időtevékenység nem is a szokványos jelenetezés miatt a kevesebb nevében szólok ahogy átlátszik a felhőkarcoló üvegbele úgy láss át a zenémen az árnyék átkelése a monumentalizált dob bőrén az uszoda öltözőjének szaga és a radiátorokra hányt gatyák öt bordára komponált tumultus úgy működik hogy télen 60 percet kapsz oda−vissza nyáron elég 40 csak tarts ki a tevékenységzajlás közepén nincs mentőöv hiszen ez medence 77
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
77
3.3.2010, 14:20
40”
50”
8’ 00”
10”
20”
legfeljebb az őszben megengedett némi melankólia és visszatérhetsz a triviálishoz is az úszómester funkciója a jobb hangzás kedvéért elhanyagolandó (kiiszik egy pohár vizet) a dramaturgiai csúcson képzelj kilátástalan telet a medencébe 12 Victrola−gramofon truckera és Rossinitől Verdiig ott az egész meg keresztül−kasul Puccini is a feladat hogy egyszerre legyen a semmiben otthonos és hogy győzzön a jobb ha a dolog végére jár a frekvenciát kereső rádió és a bekapcsolt tévé nem folytatódnak a közönség felé meredő gramofoncső nem kiált többet gyilkost hóhért apát és megcsalatottat sem mert a történés betegesen vigyáz lépteire
78
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
78
3.3.2010, 14:20
30”
40”
50”
9’ 00”
de ezeket a Liszt−átiratokat hogyan lehetne minél tovább benntartani a zongorában ahogy a mélyhűtőben a húst vagy kompótban a lassan puhuló cseresznyemagot? nem lesz felbukkanás ha kikapcsoljuk a véletlent ha a bedobozolt (64 doboz) térben azt nevezzük formának ami bármikor megtörténhet (tapsol) a királynő lemegy fényes ruhájában és énekel és hagyja kiderülni hogy ő Margit lánya akit gyerekkorában raboltak el a keresztesektől a muzulmán koránszájszagú szörnyek 79
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
79
3.3.2010, 14:20
10”
20”
30”
40”
és most itt áll a tó partján és várja a derék potens férfit aki végeredményben aljas gyilkos és (erőltetetten nevet) kettős álruhája nem is sejteti hogy valójában a frigid Clitorinda féltestvére azaz Spermando aki virágcsokorba rejtett méreggel végzett unokabátyja nejével mivel az ha hihetünk a híreszteléseknek elevenen felfalatta vele önnön gyermekeit és ebben meg az sem igazán meglepő hogy az időben érkező király leleplezi az összesküvést melynek hordereje túlmutat az operaszínpad zenével kiküszöbölhető ügyetlenségein ekkor érkezik meg váratlanul a kardot szorongató főhős aki fele királyságért képes farba kúratni magát a grófnak öltözött pornós múltú démonnal aki csak a déli harangszóra vár hogy visszatérjen az akasztófa tövénél megnyíló pokolba és a darab végén eljön Dionüszosz is de nem ám 80
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
80
3.3.2010, 14:20
50”
dobozolható jelentésességében hanem szpektrálisan és a kurva életbe pontosan itt ezen a szent helyen bosszulja meg amiért nem tisztelik abban a kibaszott Thébában azért majd csak ellesznek Ariadnéval valójában intelligensebb asszonyokra vágyik akik tisztességgel és az érzékek fölös bevonása nélkül vezetik végig őt az európai operahagyomány gyalázatos útvesztőin
10’00”
10”
20”
konfuciuszt vagy a délnyugati indiánokat lehetőség szerint ne keverjük ide a zeneszerzői felelőtlenség kérdésköréhez ha kérdezni akar vegye úgy hogy megválaszoltam a kérdését az összes akusztikus kiaknázhatóságot kiaknáztam ha felteszi végül is mit nyerünk vele? a válaszom így kitartottabb megfontolhatóbb és egészen aprólékos már−már bizalmaskodó egy üres pohár a pszichiáter asztalán 81
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
81
3.3.2010, 14:20
30”
40”
50”
amelynek terében minden másként hangzana egy üres pohár harmóniája áztasd meg benne a csönd műfogsorát hogy holnap ismét harapni tudjon különös kegyetlenséggel cibálja a preparált fekete zongorát melynek szépségeiről cowell tudott a legtöbbet hogy mit tud a teste a totális konfiguráció elélvezés előtt én azt mondom ez a költészet maga a csillagtérképet ha lejátszod rajta egészen kozmikus én vágyom rá szeretem ha halkan kérdez szeretek csöndben válaszolni
82
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
82
3.3.2010, 14:20
SOSTENUTO A csillámpala, a görgetegkő, a hóbagoly szemérme ez. Nem hittük, mielőtt átmásztunk ide az omladozó hídon, hogy itt ennyi ragyogás lehet (balra roncstelep vagy gyárépület), és most mind itt fekszik a vízen, boldogsággal tölt el, hogy bármikor megölhetem az idillt. Futás a kiszolgáltatott hajókig, a rozsda kiszolgált étvágyáig, trikó nélkül simulni hozzá a fekete bazalthoz, és hagyni, hogy kóstolgasson.
83
CSEHY_Homokvihar 2010 marc 3.p65
83
3.3.2010, 14:20
