történeti szemle BUDAPEST • G Y Ő R • M ISKOLC A TARTALOMBÓL A Szász tükör és a Zípser Willkür A magyar magánjog kodifikációja a 19. században A büntetőjogi kodifikáció kezdetei Magyarországon A Párizsi Parlement középkori történetéhez Móra Ferenc sajtópöre 1923-ban Boszorkányok és/vagy magzatelhajtók, csalók, tolvajok?
Bónis György
TARTALOM TAN U LM ÁN YO K Blazovich László: A Szász tükör és a Zipser W illk ü r.................................................................................................... 1 Homoki-Nagy Mária: A magyar magánjog kodifikációja a 19. században .............................................................. 4 Ruszoly József: Móra Ferenc sajtópöre 19 2 3 -b a n ............................................................................................................8 .................................................. 16 Zinner Tibor: Adalékok a magyarországi németek 1945 utáni kitelepítéséről M Ű H ELY Antal Tamás: A magánvád szabályozása Magyarországon a dualizmus korában ............................................. 26 Bató Szilvia: Boszorkányok és/vagy magzatelhajtók, csalók, tolvajok? .............................................................. 35 Villányi József: A Párizsi Parlement középkori történetéhez...................................................................................... 41 ELŐ A D Á S Mezey Barna: A büntetőjogi kodifikáció kezdetei Magyarországon ........................................................................55 Bereczki András: A két világháború közötti M agyar - Észt kapcsolatok történetéről .........................................58 B IB LIO G R Á FIA Válogatott irodalomjegyzék a magyar-észt kapcsolatok két világháború közötti történetéhez - Bereczki András .................................................................................................................................................................62 SZEM LE Vitaest a dualizmus államberendezkedéséről - Bakonyi Péter ................................................................................. 67 Mezővárosaink jogélete a X V III-X IX . században - Barna Attila .......................................................................... 68 A Deák-évforduló kapcsán ... - Gönczi Katalin ....................................................................................................... 70 Hagyomány és tiszteletadás - Gerencsér Balázs-Koltay András .............................................................................73 A magyar büntetőjog emlékei a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban - Nánási László ................................. 76 A magyar részvénytársaságok és a részvénytársasági jo g története - Zakariás Kinga .........................................77 A Habsburg-birodalom krízise és a modernizáció az osztrák minisztertanács jegyzőkönyveinek tükrében - Kajtár Is tv á n ................................................................................................................... 80 Válogatás 35 év írásaiból - Völgyesi Levente .............................................................................................................. 81 H ÍR E K ................................................................................................................................................................................ 5 5 ,8 2 E számunk szerzői .................................................................................................................................................................... 84 M ELLÉKLET A Jogtörténeti Szemle 1986-1992 és 2003-ban megjelent számainak összesített tartalomjegyzéke
Magyar Tudományos Akadémia Eötvös Loránd Tudom ányegyetem Jogtörténeti Kutatócsoport
J ó s
történetiszemlev
J
A k iad ást tá m o g a tta a T /l 1 03 0 1 4 2 szám ú O T K A kutatás Szerkesztő bizottság: Dr. Izsák L ajos, Dr. M áthé G ábor, Dr. M ezey Barna Dr. Révész T. M ihály, Dr. Stipta István Szerkesztő: Dr. T óth Béla Szerkesztőség cím e: 1053 Budapest, Egyetem tér 1-3. II. em . 211. Tel./Fax: 266-4129 ISSN 0237-7284 K iadja az Eötvös Loránd T udom ányegyetem M agyar Á llam - és Jogtörténeti T anszéke, a Széchenyi István Egyetem Jogtörténeti T anszéke és a M iskolci Egyetem Jogtörténeti Tanszéke Felelős kiadó: Dr. M ezey B arna Nyom da: GB Kft. 2000 Szentendre, Pátriárka u. 7.
A z 1986-ban alapított és 19 92 után tíz évig kénysze rűen szünetelő, majd 2003-ban újjáéledt Jogtörténeti Szem le összesített tartalom jegyzéke tematikus és betűrendes mutatóval segíti a tájékozódását az elmúlt szám okban közzétett tanulm ányokról, k ö zle m ényekről, cikkekről. A z összesítés tartalmaz min den írást, és a Szem lében megjelent illusztrációt. Miután az első sorozat (19 8 6 - 19 9 2 ) között m egje lent szám okhoz képest a lap tem atikáját a szerkesztőség ném ileg átalakította, valam en n yi korábban hiányzó vagy ma már nem ismert rovatot fölvettünk a tematikus mutatóhoz. Ennek a változ tatásnak köszönhető például, hogy a korábban két külön rovatot (Társasági élet és Literatur) ma egyben (Szem le) találjuk meg. A korábbi szétválasztásnak m egfelelően , a könnyebb eligazo d ás kedvéért megosztottuk a Szem le rovatot. Elm aradt a Tudománytörténet, a Közlem ényeket fölváltotta a M űhely, maradt a Tanulm ányok, a Jogtörténeti Arcképcsarnok és a Disputa, új rovat az Előadások és
a Hírek a jogtörténet világáb ól. A Jogtörténeti Szem lét 19 8 6 -19 9 2 között folyam atosan sorszá mozták (ennek m egfelelően jelzése a mutatókban: 1/19 8 6 , stb.), a jelenlegi kiadás során évente egytől n égyig szám ozva újra kezdődik a szám ozás (2 0 0 3/1., stb.)
TEMATIKUS MUTATÓ
Horváth Attila: Széchenyi István részvénytársaság-alapításai
ROVATOK SZERINT
Horváth Pál: Tanszabadság és hagyomány 5/1992,49-54. o. Kállay István: Betörők és rablók az úriszék előtt 1/1987 12-23. o. Képes György: Törvények és alkotmányosság az Egyesült
BEKÖSZÖN TŐ
Révész T. Mihály: Beköszöntő 1/1987, belső címlap Révész T. Mihály—7'ó//i Béla: A szerkesztő köszönti az olvasót! 2003/1, l. o. ÚTRAVALÓ
Kulcsár Kálmán: Útravaló 1/1987, 3. o. TANULMÁNYOK
Balázs Tamás: A felelősség intézménye a pandektisztikában 5/1992, 55-65. o.
Bellér iudh-Klima Gyula: A bírói lelkiismeret dilemmái a késő középkori jogtudományban 2/1987, 3-13. o. Csapó Csaba: A szegedi „betyárperek”-ben ítélkező delegált bíróságok működéséről. 2003/4, 1—10. o. Csizmadia Andor: A parlamentarizmus kezdetei Magyarhonban 1/19 87,5-11. o. Diószegi István: Az Osztrák-Magyar Monarchia közös min isztertanácsa 1883-1895,4/1992, 15-29. o. Fábiánné Kiss Erzsébet: Deák és Szemere törvényjavaslatai a horvátokkal való megegyezéshez 2003/2, 1-7. o. Farkas Gábor: Önkormányzati tisztviselők képzése a koalíciós kormányzás idején 1945-1948 3/1990. 60-65. o. Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás és jogi szabályozása Magyarországon 2003/2, 13-18. o. Föglein Gizella: Az államfői jogkör ideiglenes szabályozása és gyakorlása Magyarországon (1944-1946) 5/1992, 3-15. o. Horváth Attila: A tőzsdebíróság intézményének megszervezése
MELLÉKLET A JOGTÖRTÉNETI SZEMLE 1986-1992 és 2003-ban megjelent számainak ÖSSZESÍTETT TARTALOMJEGYZÉKE
Magyarországon 5/1992, 29-39. o. 2003/2. 19-40. o.
Államokban 2003/1, 2-10. o.
Komjáthy Miklós: A delegációról 5/1992, 40-41. o. Kovács Kálmán: A jogalkotás kezdetei a felszabadult Magyarországon (1944-1946) 2/1987, 14-22. o.
Lőrinci József: Korszerűsítési kísérletek a fiatalkorúak bün tetés-végrehajtásában (1878-1905) 4/1992, 33-38. o.
Mezey Barna: A Bridewell-jelenség 2003/4, 21-27. o. Mezey Barna: Az amsterdami Rasphuis 2003/1,, 11-18 . o. Mezey Barna: Realitás és illúzió - az 1843. évi börtönügyi törvényjavaslat vitái 4/1992 39-47. o.
Mezey Barna: Tömlőé és áristom 3/1990, 3-30. o. Nagyné Szegvári Katalin: A Progresszív éra és a New Deal 3/199 0,31-41.0.
Nagyné Szegvári Katalin: Állástalan diplomások a nagy gaz dasági válság idején Magyarországon 2/1987, 23-32. o. Pomogyi László: A cigánykérdés és vármegyei rendezési kísér letek a dualizmus korában Magyarországon 2/1987, 33-44. o. Pritz Pál: Arisztokraták a magyar külügyi szolgálatban (1918-1944) 2/1987, 45-64. o. Rácz Lajos: Hatalmi szimbolikánk nomád gyökereiről 1/1987 24-33. o. Rácz Lajos: Uralkodói eskük (Magyar Királyság és Erdélyi Fejedelemség) 5/1992, 42-28. o. Révész T. Mihály: Deák Ferenc sajtópolitikája a reformkorban és a negyvennyolcas forradalom napjaiban 2003/1, 19-23. o. Révész T. Mihály: A sajtójogi felelősség kérdése a magyar jog ban 4/1992, 48-53.0. Ruszoly József: A „Magyarország államformájáról” szóló 1946:1. te. előzményei és létrejötte 5/1992, 16-28. o. Stipta István: Deák Ferenc nézetei a jogról, igazságról és hat __ alomról 2003/3, 1-4. o. 1
Szabó István: Az államfő és a kormány kapcsolata a közép európai államokban az első világháború végétől napjainkig 2003/3,4-1 l.o . Székely György: A nemesség egysége és egyenlőségi törekvések a XIV. századi Magyarországon 4/1992, 3-14 . o. Székely György: Hunyadi László kivégzése 1/1987 33-43. o. Szuromi Szabolcs: Megjegyzések az egyház és állam modem kori viszonyának változásaihoz 2003/2, 7—13. o. Varga Csaba: A jog mint történelem2/1987, 65-73. o. Varga Zsuzsanna: Hatalom, büntetőjog és ter melőszövetkezetek Magyarországon az !970-es években 2003/4, 10-20. o. Vargyai Gyula: A vezérkar szerepe a katonai és a politikai dön tésekben Magyarországon (1919-1939) 3/1990, 42-59. o. Zinner Tibor: Adalékok a magyarországi németek 1945 utáni kitelepítéséről 2003/3, 11-20. o. ZlinszJcy János: „Herculesre, milyen hidegek a fürdőitek!” 4/1992, 30-32. o.
Ruszoly József: Csekey István és a magyar alkotmány 2003/3, 37-47. o.
Seelmann. Hoo Nam: Jog és kultúra 2003/1, 39-45. o. DISPUTA
Képes György: Die unendliche Geschichte: „Kitalált középkor” 2003/4,46-47. o.
Ligeti Katalin: A magyar büntetőjog-tudomány a kiegyezéstől napjainkig 2003/2, 55-59. o.
Máthé Gábor: Intézménytörténet és jelenkor 3/1990,103-106. o. Révész T. Mihály: A jogtörténet jelene és jövője 3/1990, 97-102. o. Völgyesi Levente: Mi lesz véled, felsőoktatási felvételi eljárás? 2003/3, 35-37. o. TUDOM ÁNYTÖ RTÉNET
Horváth Pál: A jogtörténet-tudomány a budapesti egyetemen K Ö Z lf M É N Y E K
1945 után 1/1987. 66-75. o.
Bellér Judit: Sajtópolitika Magyarországon a Bethlen-korszak
D O K U M E N T U M O K , F O R R Á S O K _________________________
első felében (1921-1926) 1/1987, 44-50. o. Földi András: A római jog Dél-Afrikában 3/1990, 72-86. o. Hamza Gábor: Száz éves a szemináriumi rendszer az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 3/1990. 66-71. o. Horváth Pál: An international conference on the establishment and development of the socialist state and law 3/1990, 174-176. o. Kaliler Frigyes: Szuverenitás és közigazgatás Erdélyben a török kiűzése után 3/1990, 87-90. o. Kállay István: Meghívott bírák az úriszéken a XVIII-XIX. században 3/1990, 91-96. o. Máthé Gábor: A magyar jogfejlődés jellemző vonásai (1944-1949)1/1986,51-55.0. Mezey Barna: A káromkodás (blaszfémia) a XVII—XVIII. század büntetőjogszabályaiban 1/1987, 56-65. o. Pandula Attila: A hóhérpallos 2/1987, 74-84. o. Révész T, Mihály. Some Problems Concerning Hungarian Parliamental History, 2/1987, 139-141. o. M Ű H ELY
Herger Csabáné: A házasság védelmének eszközei az 1894. évi XXXI. tc.-ben 2003/4, 27-35. o.
Pálvölgyi Balázs: Tervek, szándékok és a gyakorlat 2003/2, 40-48. o.
Schwertnerné Botyánszky Beatrix: A XIX. század büntető igazságszolgáltatása 2003/1, 34-38. o.
Stipta István: A hazai jogtörténet-tudomány helyzetének áttek intése (1965-2000) 2003/1, 24-29. o. Völgyesi Levente: A magyar országgyűlés bizottsági rendsz erének gyökerei 2003/1, 29-33. o. ELŐ AD ÁSO K
Karácsony András: Az állam- és a politikatudomány viszonya a jogtudományhoz a jogi kari oktatásban 2003/2, 52-55. o.
Karácsony András: Néhány megjegyzés a jogi kultúráról 2003/1,46-47. o. Ogris, Werner: W. A. Mozart családalapítása 2003/2,49-52. o. Oláh Miklós: Uralkodói börtönmodemizációs kísérletek sikerei és kudarcai a XVIII-XIX. században Magyarországon 2003/4, 35-39. o.
A királyi tábla köszöntése (Centiemé Willielinb Gizella) 3/1990, 106-107. o. Báthori István választási feltételei (ford.: Kiima Gyula) 2/1987, 90. o. Cikkelyek, melyeket István király esküvéssel fogadott 2/1987 85-89. o. Iratok és feljegyzések a magyar jakobinusok vezetőinek kivégzéséről (ford.: Kiima Gyula) 1/1987, 83. o. Kötetünk képeiről (Pandula Attila:) 1/1987, 84-85. o. XVIII-XIX. századi magyar országgyűlések ikonográfiái ábrá zolásai (Pandula Attila:) 2/1987, 91-93. o. JO G TÖ R TÉN E TI A R C K É P C S A R N O K
Bolgár Elek (Petsák József) 5/1992, 67. o. Bolgár Elek születésének évfordulója (Horváth Pál) 2003/1, 51-57. o. Bónis György (Horváth Attila) 3/1990, 127-129. o. Both Ödön (Homoki Nagy Mária) 2/1987, 102-103. o. Csizmadia Andor (Kajtár István:) 2/1987, 104-106. o. Diósdi György (Hamza Gábor:) 5/1992, 66. o. Eckhart Ferenc (Horváth Attila) 1/1987, 92. o. Hamza Gábor: Diósdi György 5/1992, 66. o. Hamza Gábor: Elemér Pólay Septuagenarius 2/1987,1 10-113. o. Hamza Gábor: Schwarz András Bertalan 4/1992, 54. o. Homoki Nagy Mária: Both Ödön 2/1987, 102-103. o. Horváth Attila Eckhart Ferenc 1/1987, 92. o. Horváth Attila: 75 éves Zlinszky János professzor 2003/1, 50-51. o. Horváth Attila: Bónis György 3/1990, 127-129. o. Horváth Pál: Ijjas József 4/1992, 55. o. Horváth Pál: Bolgár Elek születésének évfordulója 2003/1, 51-57. o. Ijjas József (Horváth Pál) 4/1992, 55. o. Illés József (Szabó Mária) 1/1987, 93. o. Kajtár István: Csizmadia Andor 2/1987, 104-106. o. Nánási László: Szlemenics Pál élete és munkássága 2003/4, 39-45. o. Petsák József: Bolgár Elek 5/1992, 67. o. Pólay Elemér: Liste dér Publikationen, 2/1987, 113-120 . o.
lóriméit siemle
Pólay, Elemér Septuagenarius (Hamza Gábor) 2/1987, 110 -113 . o. Schwarz András Bertalan (Hamza Gábor:) 4/1992. 54. o. Szabó Mária: Illés József 1/1987, 93. o. Szlemenics Pál élete és munkássága (Nánási László:) 2003/4, 39-45. o. Timon Ákos és a szent korona elmélete (Timon Kálmán) 4/1992,56-58.0. Timon Kálmán: Timon Ákos és a szent korona elmélete 4/1992, 56-58. o. Zlinszky János professzor 75 éves (Horváth Attila:) 2003/1, 50-51. o. S ZEM LE (T Á R S A S Á G I ÉLET)_______________________________
Adattár - Az ELTE Magyar Állam- és Jogtörténeti tanszékén megvédett szakdolgozatok jegyzéke - 2002. 2003/1, 49. o. Barna Attila: Emlékezés Deák Ferencre 2003/3, 57-58. o. Bató Szilvia: A Fiatal Jogtörténészek Nemzetközi Találkozója Budapesten 2003/3, 59. o. Béli Gábor Kajtár István kandidátusi disszertációjának védése 3/1990, 1 1 1 - 1 1 3 . o. Csurdi Abigél: Büntetőjogi konferencia Csopakon 2003/1,48. o. Davidovics Krisztina: A magyar jogtörténeti tudományos diákkör 2003/1, 57. o. Egyetemes állam- és jogtörténet egyetemi tankönyv vitája 3/1990. 116 -118 . o. Frey Dóra: Nyári egyetem Lüneburgban 2003/3,5657. o. Hírek 2003/1, 18.0. . Hírek 2003/2, 63. o. Hírek 200/3, 63. o. Hírek 2003/4, 62-63. o. Horváth Attila: Fejedelmi találkozó Visegrádon 2/1987, 99-101. o. Horváth Attila: Vargyai Gyula előadása a Jogtörténeti Baráti Körben,Zárszó kísérlet a Matuska-ügyben” 3/1990. 120-121. o. I. Észt-magyar jogtörténeti napok 2003/3, 59-60. o. Ijjas József: „Német-Ausztria provizórikus kormányzati rend szere” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitája 3/1990. 114 -115 . o. Kajtár István kandidátusi disszertációjának védése (Béli Gábor) 3/1990, 1 1 1 - 1 1 3 . o. Kajtár István MTA-doktori értekezésének nyilvános vitája (Képes György:) 2003/2, 60-61. o. Kancz Csaba: Beszámoló a rothenburgi konferenciáról 2003/3, 60. o. Képes György: Kajtár István MTA-doktori értekezésének nyil vános vitája 2003/2, 60-61. o. Korsósné Delacasse Krisztina: Jogtörténészek a XXI. század küszöbén - 2003/4,48-49. o. Könyvbemutató az ELTE-n 2003/2, 63. o. Maihold, Harald: Nemzetközi szeminárium „A büntetőjogról a felvilágosodás idején” 2003/1, 48. o. M á té s Ákos Dániel: Középkori Bűnügyi Múzeum Rothenburgban - 2003/4, 61-62. o. Máthé Gábor Egyházjog a középkori Magyarországon 2003/4,45. o. Mezey Barna: A Magyar Jogász Szövetség jogtörténeti és római jogi szakosztályának rendezvényei: 3/1990, 122-123. o. Pandula Attila: Az óvadék a magyar büntetőjogban” (Cautio Fidejussoria) Kállay István előadása 1/1987, 91. o Papp Sándor: Hét évszázad szenvedés ( A pöggstall-i jogtörténeti múzeum) 2003/3, 62. o. Pomogyi László: Magyar jogtörténészek baráti köre 1/1987,
86- 87. o.
Pomogyi László: Nemzetközi jogtörténeti konferencia Balatonföldvárott 3/1990, 119. o. Rácz Lajos kandidátusi értekezésének védése (Szabó Mária) 2/1987,98. o. Révész T. Mihály: A Magyar Jogász Szövetség Jogtörténeti Bizottsága. 1/1987 89-90. o Rogister, John: International Commission for the History of Representative and Parliamentary Institutions [ford. Kovács András Péter] 2003/3,47^19. o. Római kor és ókortudomány (df.) 3/1990, 124. o. Ruszoly József doktori értekezésének vitája (Stipta István) 3/1990, 108-110. o. Sáry Frigyes: Egyetemi levéltári nap a 350 éves ELTE-n. 1/1987, 88.o Stipta István: Ruszoly József doktori értekezésének vitája 3/1990, 108-110. o. Stipta István: Blazovich László akadémiai doktori dolgozatá nak vitája - 2003/3, 55-56. o. Szabó Mária: Vergleichende Rechtsgeschichte 2/1987, 107-109. o. Szabó Mária: Rácz Lajos kandidátusi értekezésének védése 2/1987, 98.0. Tóth Béla: A Rákóczi szabadságharc államának kutatásáról 2003/3,61.0. Új jogtörténeti könyvek 2003/3, belső hátlap Új jogtörténeti könyvek 2003/4, belső hátlap Ünnepi ülés Eckhart Ferenc születésének 100. évfordulóján (Pandula Attila) 2/1987, 94r-96. o. Vargyai Gyula előadása a Jogtörténeti Baráti Körben „Zárszó kísérlet a Matuska-ügyben” (Horváth Attila) 3/1990, 120- 12l.o. Vendégeink voltak 4/1992, 65. o. SZEM LE (UTERATUR)
_______________________
Antalffy György: Szalay László, Budapest, 1983. (ism. Nagyné Szegvári Katalin: Das Porträt eines Wisseschaftlers aus dem 19. Jahrhundert 3/1990, 169-174. o. Bajánházy István: Jézus és Pál apostol bűnvádi pere (Sáry Pál: Bűnvádi eljárások az Újszövetségben) 2003/3, 52-55. o. Bakonyi Péter: Karcagi képviselői almanach (Mezey Barna-Tóth Attila Simon: A karcagi választókerület története 1825-től napjainkig) 2003/4, 50-51. o. Bözödi György: Székely bánja! (ism. Horváth Attila: Der Szekler Wird es Bereuen! 3/1990, 165-168. o. Coing, Helmut: Europäisches Privatrecht, Bd. I. Älteres gemeines Recht (1500 bis 1800) (ism. Zlinszky János) 3/1990, 130-135. o. Cornell, Tm-Mettehews, John: A római világ atlasza (Várhelyi Zsuzsa: Róma története [térképekben) 4/1992, 62-63. o. Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848-1867. (ism. Kajtár István: Kormányzattörténeti alapforrás a 19. század osztrák és magyar jogtörténetéhez) 5/1992, 68-69. o. Eckhart Ferenc: A szentkorona eszme története (Mezey Barna: A korona-eszme európaisága) 2003/2, 61-62. o. Ein Historikerband aus Rechtgeschichtlicher Sicht (Publikationen von jungen Universitätslehren Nr.l. Herausgegeben von der Philosophischen Fakultät der Eötvös Lorand Universität, Red. Attila Pandula 2/1987, 136-138. o. Festschrift für Gemot Kocher zum 60. Geburtsag (ism. Mázi András: Gemot Kocher 60. születésnapja alkalmából kiadott ünnepi kötetről) 2003/3, 49-52. o. Gericsné Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai sza
kaszában (ism. Hanna Gábor: Az európai és a hazai városfe jlődés kérdéséhez a középkorban) 2003/4, 54-57. o. Hall, Angus: A bűnüldözés nagy pillanatai (ism. Marosi Kriszta: Az FBI és a Scotland Yard eseteiből) 2003/1,58-60. o. Hamza Gábor: Az európai és a hazai városfejlődés kérdéséhez a középkorban (Gericsné Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfe jlődés korai szakaszában) 2003/4, 54-57. o. Hamza Gábor: Horváth, Pál: The development of socialist law Budapest, 1984., 575) 3/1990. 154-159. o. Hamza Gábor: Visky Károly: Spuren der Wirtschaftskrise der Kaiserzeit in den römischen Rechtsquellen 1/1987, 97-106. o. Horváth Attila: Der Szekler Wird es Bereuen! (Bözödi György: Székely bánja!) 3/1990, 165-168. o. Horváth Attila: Hexen in Ungarn (Hexenprzesse in Ungarn 1529-1768 (Scramm Ferenc (szerk.) Magyarországi boszorkányperek 1529-1768.1—II.) 2/1987, 134-135. o. Horváth Tibor (szerk.:) Büntetés-végrehajtási jog I—II. (ism. Kabódi Csaba: Lehrbuch im Themenkreis der Geschichte des Strafvollstreckungsrechts seiner gültigen Rechtsregeln. Das ungarische Strafvollstreckung 1/1987, 107-110. o. Horvath, Pál: The development of socialist law Budapest, 1984., 575) (ism. Hamza Gábor:) 3/1990. 154-159. o. Ijjas József: Schielt István: Eötvös József 4/1992 59-60. o. Jogtörténeti újdonságok a könyvesboltokban 4/1992, 64. o. Jiirvelaid, Peeter: Oihus ja poliitika kultuuris arttiklid je esseid (ism. Carsten Wilms: Jog és politika a kultúrában [fordította: Frey Dóra]) 2003/4. 60-61. o. Joseph II. und die Zeitgenössische ungarische Verwaltung (ism. Rácz Lajos) 3/1990, 136-153. o. Kabódi Csaba: Lehrbuch im Themenkreis der Geschichte des Strafvollstreckungsrechts seiner gültigen Rechtsregeln. Das ungarische Strafvollstreckung (Horváth Tibor [szerk.:] Büntetés-végrehajtási jog I—II., (ism. 1/1987, 107-110. o. Kajtár István: Kormányzattörténeti alapforrás a 19. század osztrák és magyar jogtörténetéhez (Die Protokolle des österre ichischen Ministerrates 1848-1867) 5/1992, 68-69. o. Kajtár István: Magyar városi önkormányzatok [1848-1918] (ism. Mezey Barna: Városfejlődés és autonómia) 5/1992, 69-70. o. Kállay István: Úriszéki bíráskodás a 18-19. században (ism. Révész T. Mihály: A few ideas related to István Kállay’ s work entitled „Manorial court jurisdiction in the 18 and thel9th centuries” 3/1990, 160-164. o. Kovács András Péter: Régiók Európája (Mezey Barna-Szente Zoltán: Európai alkotmány- és parlamentarizmustörténet) 2003/4, 57-60. o. Kovács Kálmán: Az állami jogintézmények változásai a XX. század első felében Magyarországon, (ism. Vargyai Gyula Die Wandlungen der Staats- und Rechtsinstitutionen in der ersten Hälfte des XX. Jahrhunderts in Ungarn) 1/1987, 1 11- 114 . o. Kőhegyi Mihály: Varga Endre-Veres Miklós: Bírósági lev éltárak 1526-1869 4/1992,61.0. Marosi Kriszta: Az FBI és a Scotland Yard eseteiből (Angus Hall: A bűnüldözés nagy pillanatai) 2003/1, 58-60. o. Mázi András: Gemot Kocher 60. születésnapja alkalmából kiadott ünnepi kötetről (Festschrift für Gernot Kocher zum 60. Geburtsag) 2003/3,49-52. o. Mezey Barna-Szente Zoltán: Európai alkotmány-és parlamenta rizmustörténet (ism. Kovács András Péter: Régiók Európája) 2003/4, 57-60. o. Mezey Barna-Tóth Attila Simon: A karcagi választókerület története 1825-től napjainkig (ism. Bakonyi Péter: Karcagi képviselői almanach) 2003/4, 50-51. o.
Mezey Barna: A korona-eszme európaisága (Eckhart Ferenc: A szentkorona eszme története) 2003/2, 61-62. o.
Mezey Barna: Traktat über die Macht [Die politische und moralische Testament von Ferenc Rákóczi II (II. Rákóczi Ferenc Politikai és erkölcsi végrendelete. Akadémiai Kiadó, Budapest 1983. (ism.) 2/1987, 121-124 . o. Mezey Barna: Városfejlődés és autonómia (Kajtár István: Magyar városi önkormányzatok [ 1848-1918] 5/1992,69-70. o. Nagyné Szegvári Katalin: Das Porträt eines Wisseschaftlers aus dem 19. Jahrhundert (Antalffy György: Szalay László) 3/1990, 169-174. o. Pálvölgyi Balázs: Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés 2003/1,61.0. Pandula Attila (szerk.) Fiatal oktatók tanulmányai (ism. Stipta István) Rácz Lajos: Wahlgerichtsbarkeit (Józesf Ruszoly: Wahlgerichtsbarkeit in Ungarn von 1848 bis 1948. (Ruszoly József: Választási bíráskodás Magyarosrzágon 1848-1948). 2/1987, 125-133. o. Rákóczi Ferenc (II.) Politikai és erkölcsi végrendelete. Akadémiai Kiadó, Budapest 1983. (ism. Mezey Barna: Traktat über die Macht [Die politische und moralische Testament von Ferenc Rákóczi II. 2/1987, 121-124 . o. Révész T. Mihály: A few ideas related to István Kállay’s work entitled „Manorial court jurisdiction in the 18 and the I9th centuries” (Kállay István: Úriszéki bíráskodás a 18-19. században) 3/1990. 160-164. o. Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés (Pálvölgyi Balázs) 2003/1,61.0. Ruszoly József: Választási bíráskodás Magyarországon 1848-Í 948 (ism. Rácz Lajos: Wahlgerichtsbrkeil (József Ruszoly: Wahlgerichtsbarkeit in Ungarn von 1848 bis 1948. 2/198 7,125-133.0. Sáry Pál: Bűnvádi eljárások az Újszövetségben (ism. Bajánházv István: Jézus és Pál apostol bűnvádi pere 2003/3, 52-55. o. Schielt István: Eötvös József (ism. Ijjas József:) 4/1992,59-60. o. Scramm Ferenc (szerk.) Magyarországi boszorkányperek 1529-1768. I—II. (ism. Horváth Attila: Hexen in Ungarn (Hexenprzesse in Ungarn 1529-1768) 2/1987, 134-135. o. Szuromi Szabolcs Anzelm: Egyházi intézménytörténet (ism. Völgyesi Levente: Egyházi intézménytörténet) 2003/4, 52-54. o. Új jogtörténeti könyvek 2003/4, belső hátlap Új jogtörténeti könyvek 2003/3, belső hátlap Varga Endre-Veres Miklós: Bírósági levéltárak 1526-1869 (ism. Kőhegyi Mihály) 4/1992, 61. o. Vargyai Gyula: Die Wandlungen der Staats- und Rechtsinstitutionen in der ersten Hälfte des XX. Jahrhunderts in Ungarn (Kovács Kálmán: Az állami jogintézmények vál tozásai a XX. század első felében Magyarországon] 1/1987, 1 1 1 - 1 1 4 . o. Várhelyi Zsuzsa: Róma története [térképekben (Cornell, Tim-Mettehews, John: A római világ atlasza) 4/1992,62-63. o. Visky, Károly: Spuren der Wirtschaftskrise der Keiserzeit in den römischen Rechtsquellen) (ism. Hamza Gábor): 1/1987, 97-106. o. Völgyesi Levente: Egyházi intézménytörténet (Szuromi Szabolcs Anzelm: Egyházi intézménytörténet) 2003/4, 52-54. o. Wilms, Carsten: Jog és politika a kultúrában (Peeter Järvelaid: Oihus ja poliitika kultuuris arttiklid je esseid [fordította: Frey Dóra]) 2003/4, 60-61. o.
Jog
történeti szemle V ___ ’
7Jinszky János: Coing, Helmut: Europäisches Privatrecht, Bd. I. Älteres gemeines Recht (1500 bis 1800) 3/1990, 130-135. o. ILLUSZTRÁCIÓK
A Bach korszak után a Bachus-korszak avagy a censor úr munkában (karikatúra) 2003/1. külső hátlap A főrendek tanácskozási terme a kereskedelmi testület házában 2/1987, II. melléklet 4. A jó ügyvéd (karikatúra) 2003/1. Belső hátlap A József Hengermalom 1839-1841 között felépített épületei 2003/2, külső hátlap A képviselőház 67-es bizottságának ülése az akadémia gyűléstermében 2/1987, II. melléklet 10. A képviselőház ülésterme a Nemzeti Múzeumban 2/1987, II. melléklet 3. A lánchíd tervei 2003/2, 276. o. A legáltalánosabban használt büntető eszközök a késő közép korban. Fametszet, Bambergische Halsgerichtsordnung Mainz 1508, 2/1987, hátlap A legendás amsterdami fenyítőház, a Rasphuis (korabeli met szet) 2003/1, ll.o . A magyar tőzsdepalota 5/1992, 39 o. A Martinovics-féle összeesküvésben részt vettek ítélete. 1/1986, melléklet 5. A méltóságos királyi tábla köszöntése (Illusztrált nyomtatvány, 1829) 3/1990, Hátlap A Nemzeti Múzeum, a főrendek ülésezési helye 2/1987, II. mel léklet 5. A pesti új Képviselőház homlokzata 2/1987, II. melléklet 6. A raboskodó Thököly Imre 3/1990, Címlap Adam Clark (korabeli metszet) 2003/2, 22. o. Akasztófa ábrája hóhérpallos pengéjében 2/1987,1. melléklet 7. Az Első Dunagőzhajózási Részvénytársaság dokkjai (korabeli metszet) 2003/2, 25. o. Az erdélyi országgyűlés megnyitása Kolozsvárott 2/1987, II. melléklet 8. Az országos tébolyda (korabeli metszet) 2003/2,41. o. Az országrendei házának alakja Posonyban 2/1987, II. mellék let 2. Az országgyűlés megnyitása Ő Felsége által a budai vár palotában 1865. decz. 14-kén 2/1987, II. melléklet 9. Az Új országház ülésterme Pesten 2/1987, II. melléklet 7. Azon Palotáknak fekvések, mellyekben 1790 és 179Idik észt. Budán és Pozsonyban Ország-gyűlés tartatott 2/1987, II. mel léklet 1. Báthori István egész alakos képmása. Jobst Anna rézkarca 1576. Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok Bolgár Elek (fénykép) 5/1992, 67. o. Bónis György (Fénykép) 3/1990, 127. o. Deák Ferenc (festmény) 2003/2, 2. o. Deák Ferencz (korabeli metszet) 2003/1. Címlap Diósdi György (fénykép) 5/1992, 66. o. Eckhart Ferenc (fénykép) 1/1986, 92. o. Építőgépek a lánchíd építésén 2003/2, belső hátlap Erlangeni hóhérpallos (Erlangen, Stadtmuseum) Iustitia ábrá zolása hóhérpallos pengéjén, XVII. század vége 2/1987, Címlap Férfi és nő párbaja, (német metszet 1467), 4/1992, Hátlap Foglalkoztatás a Rasphuisban (korabeli metszet) 2003/1, ll.o . Frangepán Ferenc bécsújhelyi kivégzése, 1671 április 30-án. 1/1986, melléklet 3. Hóhérpallos markolata a XVI. század közepéről 2/1987,1. mel léklet 5.
Hóhérpallos markolata 1/1986, Címlap Hóhérpallos markolata a XVI. század első feléből 2/1987, I. melléklet 4. Hóhérpallosok 1508, 2/1987,1. melléklet 1-3. Illés József (fénykép) 1/1986, 95. o. Iliig, Herbert (fénykép) 2003/4., 47. o. Kivégzőkerék ábrája hóhérpallos pengéjében 2/1987,1. mellék let 6. London, Royal Exchange II. tőzsdepalota látképe 5/1992, címlap Londoni csavargók a 16. században, 2003/4 külső hátlap Martinovics Ignác és társainak kivégzése 1795 május 20. 1/1986, melléklet 4. Martinovics Ignác ismert arcképe az ún. Martinovics-fával. Az összeesküvés ügyében hozott ítéletet közzétevő kötet illusztrá ciója. 1/1986, Hátlap Nádasdy Ferenc kivégzése a bécsi városházán 1671. április 30án. 1/1986, melléklet 1. Rákóczi Ferenc (II.) (korabeli metszet) 2003/3, Címlap Schwarz András Bertalan 4/1992, 54. o. Széchenyi István (Korabeli metszet) 2003/2, Címlap Szégyenfa a középkorból 2003/3, 62. o. Szemere Bertalan (festmény) 2003/2, 2. o. Szlemenics Pál (korabeli metszet) 2003/4, Címlap The Bridewell piacé (korabeli metszet) 2003/4, 21. o. The Prospect of Bridewell 2003/4, 23. o. Timon Ákos (fénykép) 4/1992, 56. o. Ügyvédi iroda, paraszt ügyfelekkel. Ismeretlen németalföldi szerző műve, 1618 4/1992, Címlap Vizigót jogforrás (Codex Fuldensis) 2003/3, 27. o. Vizigót társadalomábrázolás (Codex Clavensis) 2003/3, külső hátlap Zrínyi Péter kivégzése Bécsújhelyen 1671. április 30-án. 1/1986, melléklet 2. BETŰ REN D ES M U T A T Ó
Adattár - Az ELTE Magyar Állam- és Jogtörténeti tanszékén megvédett szakdolgozatok jegyzéke - 2002. 2003/1, 49. o. Antalffy György: Szalay László, Budapest, 1983.(ism. Nagyné Szegvári Katalin: Das Porträt eines Wisseschaftlers aus dem 19. Jahrhundert 3/1990, 169-174. o. Babják Ildikó: Az adásvétel néhány sajátos esete a vizigótok jogában 2003/3, 26 -31. o. Bajánházy István: Jézus és Pál apostol bűnvádi pere (Sáry Pál: Bűnvádi eljárások az Újszövetségben) 2003/3, 52-55. o. Bakonyi Péter: Karcagi képviselői almanach (Mezey Bama-Tóth Attila Simon: A karcagi választókerület története 1825-től napjainkig) 2003/4, 50-51. o. Balázs Tamás: A felelősség intézménye a pandektisztikában 5/1992, 55-65. o. Barna Attila: Emlékezés Deák Ferencre 2003/3, 57-58. o. Báthori István választási feltételei (ford.: Kiima Gyula) 2/1987, 90. o. Bató Szilvia: A Fiatal Jogtörténészek Nemzetközi Találkozója Budapesten 2003/3, 59. o. Béli Gábor: Kajtár István kandidátusi disszertációjának védése 3/1990, 1 1 1 - 1 1 3 .0 . Bellér iudil-Klima Gyula: A bírói lelkiismeret dilemmái a késő középkori jogtudományban 2/1987, 3-13. o. Bellér Judit: Sajtópolitika Magyarországon a Bethlen-korszak első felében (1921-1926) 1/1987,44-50. o. Bözödi György: Székely bánja! (Ism. Horváth Attila: Der Szekler Wird es Bereuen! 3/1990, 165-168. o.
Centiemé Wilhelmb Gizella: A királyi tábla köszöntése 3/1990. 106-107. o. Cikkelyek, melyeket István király esküvéssel fogadott 2/1987, 85-89. o. Coing, Helmut: Europäisches Privatrecht, Bd. I. Älteres gemeines Recht (1500 bis 1800) (ism Zlinszky János:) 3/1990. 130-135. o. Comeil, Tim-Mettehews, John: A római világ atlasza ( Várhelyi Zsuzsa: Róma története (térképekben) 4/1992, 62-63. o. Csapó Csaba: A szegedi „betyárperek”-ben ítélkező delegált bíróságok működéséről. 2003/4, 1 —10. o. Csizmadia Andor (Kajtár István) 2/1987, 104-106. o. Csizmadia Andor: A parlamentarizmus kezdetei Magyarhonban 1/1987, 5 - 11.0 . Csurdi Abigél: Büntetőjogi konferencia Csopakon 2003/1, 48. o. Davidovics Krisztina: A magyar jogtörténeti tudományos diákkör 2003/1,57. o. Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848-1867. (ism: Kajtár István: Kormányzattörténeti alapforrás a 19. század osztrák és magyar jogtörténetéhez) 5/1992, 68-69. o. Diószegi István: Az Osztrák-Magyar Monarchia közös min isztertanácsa 1883-1895,4/1992, 15-29. o. Eckhart Ferenc: A szentkorona eszme története (ism. Mezey Barna: A korona-eszme európaisága) 2003/2, 61-62. o. Egyetemes állam- és jogtörténet egyetemi tankönyv vitája 3/1990. 116 -118 .0 . Fábiánná Kiss Erzsébet: Deák és Szemere törvényjavaslatai a horvátokkal való megegyezéshez 2003/2, 1-7. o. Farkas Gábor: Önkormányzati tisztviselők képzése a koalíciós kormányzás idején 1945-1948 3/1990, 60-65. o. Festschrift für Gemot Kocher zum 60. Geburtsag (ism. Mázi András: Gemot Kocher 60. születésnapja alkalmából kiadott ünnepi kötetről) 2003/3,49-52. o. Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás és jogi szabályozása Magyarországon 2003/2, 13-18. o. Föglein Gizella: Az államfői jogkör ideiglenes szabályozása és gyakorlása Magyarországon (1944-1946) 5/1992, 3-15. o. Földi András: A római jog Dél-Afrikában 3/1990, 72-86. o. Frey Dóra: Nyári egyetem Lüneburgban 2003/3, 56-57. o. Gericsné Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfejlődés korai sza kaszában (ism. Hamza Gábor Az európai és a hazai városfe jlődés kérdéséhez a középkorban) 2003/4, 54-57. o. Hamza Gábor: Az európai és a hazai városfejlődés kérdéséhez a középkorban (Gericsné Ladányi Erzsébet: Az önkormányzat intézményei és elméleti alapvetése az európai és hazai városfe jlődés korai szakaszában) 2003/4, 54-57. o. Hamza Gábor: Diósdi György 5/1992, 66. o. Hamza Gábor: Elemér Pólay Septuagenarius 2/1987, 1 1 0 - 1 1 3 . o. Hamza Gábor: Pál Horváth: The development of socialist law 3/1990, 154-159. o. Hamza Gábor: Schwarz András Bertalan 4/1992, 54. o. Hamza Gábor: Spuren der Wirtschaftskrise der Kaiserzeit in den römischen Rechtsquellen 1/1987 97-106. o. (Károly Visky: Spuren der Wirtschaftskrise der Keiserzeit in den römischen Rechtsquellen.) Hamza Gábor: Száz éves a szemináriumi rendszer az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 3/1990, 66-71. o. Herger Csabáné: A házasság védelmének eszközei az 1894. évi XXXI. tc.-ben 2003/4, 27-35. o. Hírek 203/1, 18. o. Hírek 2003/2, 63. o.
Hírek 2003/3, 63. o. Hírek 2003/4,62-63.0. Homoki Nagy Mária: Both Ödön, 2/1987, 102-103. o. Horváth Attila: 75 éves Zlinszky János professzor 2003/1, 50-51. o. Horváth Attila: A tőzsdebíróság intézményének megszervezése Magyarországon 5/1992, 29-39. o. Horváth Attila: Bónis György 3/1990, 127-129. o. Horváth Attila: Der Szekler Wird es Bereuen! 3/1990, 165-168. o. Horváth Attila: Eckhart Ferenc 1/1987, 92. o. Horváth Attila: Fejedelmi találkozó Visegrádon, 2/1987, 99-101. o. Horváth Attila: Hexen in Ungarn (Hexenprzesse in Ungarn 1529-1768. I—II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970) veröf fentlich durch Ferenc Schramm) 2/1987, 134-135. o. Horváth Attila: Széchenyi István részvénytársaság-alapításai 2003/2, 19-40. o. Horváth Attila: Vargyai Gyula előadása a Jogtörténeti Baráti Körben „Zárszó kísérlet a Matuska-ügyben” 3/1990, 12 0 - 12 1. o. Horváth Pál: A jogtörténet-tudomány a budapesti egyete men 1945 után 1/1987 66-75. o. Horváth Pál: An international conference on the establishment and development of the socialist state and law 3/1990, 174 -17 6 . o. Horváth Pál: Bolgár Elek születésének évfordulója 2003/1, 51-57. o. Horváth Pál: Ijjas József 4/1992, 55. o. Horváth Pál: Tanszabadság és hagyomány 5/1992,49-54. o. Horváth Tibor (szerk. Büntetésvégrehajtási jog I—II., BM Könyvkiadó, Budapest, 1983. (ism. Kabódi Csaba: Lehrbuch im Themenkreis der Geschichte des Strafvollstreckungsrechts seiner gültigen Rechtsregeln Das ungarische Strafvollstreckung (Büntetésvégrehajtási jog I—II. [szerk. Horváth Tibor]) 1/1987, 107-110. o. Horváth, Pál: The development of socialist law Budapest, 1984., 575) (ism Hamza Gábor:) 3/1990, 154-159. o. I. Észt-magyar jogtörténeti napok 2003/3, 59-60. o. II. Rákóczi Ferenc Politikai és erkölcsi végrendelete, Akadémiai Kiadó, Budapest 1983. (ism. Mezey Barna) (Traktat über die Macht [Die politische und moralische Testament von Ferenc Rákóczi II., Budapest, Akadémiai, 1983.]) 2/1987, 121-124. o. Ijjas József: „Német-Ausztria provizórikus kormányzati rend szere” című kandidátusi értekezésének nyilvános vitája 3/1990, 114 -115 . o. Ijjas József: Schlett István: Eötvös József 4/1992, 59-60. o. Iratok és feljegyzések a magyar jakobinusok vezetőinek kivégzéséről (ford.: Kiima Gyula) 1/1987, 83. o. Jogtörténeti újdonságok a könyvesboltokban 4/1992, 64. o. Joseph II. und die Zeitgenössische ungarische Verwaltung (ism. Rácz Lajos) 3/1990, 136-153. o. Kabódi Csaba: Lehrbuch im Themenkreis der Geschichte des Strafvollstreckungsrechts seiner gültigen Rechtsregeln Das ungarische Strafvollstreckung (Büntetésvégrehajtási jog I—II. [szerk. Horváth Tibor]) Budapest, 1983.) 1/1987, 107-110. o. Kahler Frigyes: Szuverenitás és közigazgatás Erdélyben a török kiűzése után 3/1990. 87-90. o. Kajtár István: Csizmadia Andor 2/1987, 104-106. o. Kajtár István: Kormányzattörténeti alapforrás a 19. század osztrák és magyar jogtörténetéhez 5/1992,68-69. o. Kajtár István: Magyar városi önkormányzatok [1848-1918] (ism. Mezey Barna: Városfejlődés és autonómia) 5/1992,
69-70. o.
Kállay István: Betörők és rablók az úriszék előtt 1/1987,
Mezey Barna: A Bridewell-jelenség 2003/4, 21-27. o. Mezey Barna: A káromkodás (blaszfémia) a XVII—XVIII.
12 -23 . o.
század büntetőjogszabályaiban 1/1987, 56-65. o.
Kállay István: Meghívott bírák az úriszéken a XVIII—XIX.
Mezey Barna: A korona-eszme európaisága (Eckhart Ferenc: A
században 3/1990, 91-96. o. Kállay István: Úriszéki bíráskodás a 18-19. században (ism. Révész T. Mihály: A few ideas related to István Kállay’s work entitled „Manorial court jurisdiction in the 18 and thel9th centuries” 3/1990, 160-164. o. Kancz Csaba: Beszámoló a rothenburgi konferenciáról 2003/3, 60. o. Karácsony András: Az állam- és a politikatudomány viszonya a jogtudományhoz a jogi kari oktatásban 2003/2, 52-55. o. Karácsony András: Néhány megjegyzés a jogi kultúráról 2003/1,46-47. o. Képes György: Die unendliche Geschichte: „Kitalált középkor” 2003/4,46-47. o. Képes György: Kajtár István MTA-doktori értekezésének nyil vános vitája 2003/2. 60-61. o. Képes György: Törvények és alkotmányosság az Egyesült Államokban 2003/1, 2-10. o. Kiima Gyuh-Bellér Judit: A bírói lelkiismeret dilemmái a késő középkori jogtudományban 2/1987, 3-13. o. Kiima Gyula (ford.:) Báthori István választási feltételei 2/1987, 90. o. Klíma Gyula (ford.:) Iratok és feljegyzések a magyar jakobinu sok vezetőinek kivégzéséről 1/1987, 83. o. Komjáthy Miklós: Á delegációról 5/1992, 40-41. o. .Korsósáé Delacasse Krisztina: Jogtörténészek a XXI. század küszöbén - 2003/4. 48^19. o. Kovács Kálmán (szerk): Az állam-és jogintézmények változá sai a XX. század első felében Magyarországon, Jogtörténeti értekezések, ELTE Magyar állam-és Jogtörténeti tanszék, Budapest, 1983. (Ism. Vargyai Gyula: Die Wandlungen der Staats- und Rechtsinstitutionen in der ersten Hälfte des XX. Jahrhunderts in Ungarn) 1/1987, 1 11- 114 . o. Kovács Kálmán: A jogalkotás kezdetei a felszabadult Magyarországon (1944-1946) 2/1987, 14-22. o. Kőhegyi Mihály: Varga Endre-Veres Miklós: Bírósági lev éltárak 1526-1869 4/1992,61.0. Könyvbemutató az ELTE-n 2003/2, 63. o. Kulcsár Kálmán: Útravaló 1/1987, 3. o. Lőrincz József: Korszerűsítési kísérletek a fiatalkorúak bün tetés-végrehajtásában (1878-1905) 4/1992, 33-38. o. Maihold, Harald: Nemzetközi szeminárium „A büntetőjogról a felvilágosodás idején” 2003/1, 48. o. Marosi Kriszta: Az FBI és a Scotland Yard eseteiből (Angus Hall: A bűnüldözés nagy pillanatai) 2003/1, 58-60. o. Mátés Ákos Dániel: Középkori Bűnügyi Múzeum Rothenburgban - 2003/4, 61-62. o. Máthé Gábor: Egyházjog a középkori Magyarországon 2003/4, 45. o. Máthé Gábor: A magyar jogfejlődés jellemző vonásai (1944-1949)51-55. o. Máthé Gábor: Intézménytörténet és jelenkor 3/1990,103-106. o. Mázi András: Gemot Kocher 60. születésnapja alkalmából kiadott ünnepi kötetről (Festschrift für Gemot Kocher zum 60. Geburtsag) 2003/3, 49-52. o. Mezey Barna-Szente Zoltán: Európai alkotmány- és parlamen tarizmustörténet (ism. Kovács András Péter: Régiók Európája) 2003/4,57-60. o. Mezey Bama-Tóth Attila Simon: A karcagi választókerület története 1825-től napjainkig, (ism. Bakonyi Péter: Karcagi képviselői almanach) 2003/4, 50-51. o.
szentkorona eszme története) 2003/2, 61-62. o.
Mezey Barna: A Magyar Jogász Szövetség jogtörténeti és római jogi szakosztályának rendezvényei: 3/1990, 122-123. o. Mezey Barna: Az amsterdami Rasphuis 2003/1, 11-18 . o. Mezey Barna: Realitás és illúzió - az 1843. évi börtönügyi törvényjavaslat vitái 4/1992, 39-47. o. Mezey Barna: Tömlöc és áristom 3/1990, 3-30. o. Mezey Barna: Traktat über die Macht (Die politische und mariische Testament von Ferenc Rákóczi II., Budapest, Akadémiai, 1983.) 2/1987, 121-124. o. Mezey Barna: Városfejlődés és autonómia 5/1992, 69-70. o. Nagyné Szegvári Katalin: A Progresszív éra és a New Deal 3/1990,31-41.0. Nagyné Szegvári Katalin: Állástalan diplomások a nagy gaz dasági válság idején Magyarországon 2/1987, 23-32. o. Nagyné Szegvári Katalin: Das Porträt eines Wisseschaftlers aus dem 19. Jahrhundert (Antalffy György: Szalay László, Budapest) 3/1990, 169-174. o. Nánási László: Szlemenics Pál élete és munkássága 2003/4, 39-45. o. Nemzetközi konferencia a képviseleti és parlamenti intézmények történetéről 2003/2, 64. o. Ogris, Werner: W. A. Mozart családalapítása 2003/2,49-52. o. Oláh Miklós: Uralkodói börtönmodernizációs kísérletek sikerei és kudarcai a XVIII-XIX. században Magyarországon 2003/4, 35-39. o. Pálvölgyi Balázs: Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés 2003/1,61.0. Pálvölgyi Balázs: Tervek, szándékok és a gyakorlat 2003/2, 40-48. o. Pandula Attila (szerk.) Fiatal Oktatók Tanulmányai, ELTE Bölcsészettudományi Kar, Budapest, 1985 (ism. Stipta István: Ein Historikerband aus Rechtgeschichtlicher sicht [Publikationen von jungen Universitätslehren Nr.l. Herausgeegeben von der Philosophischen Fakultät der Eötvös Lorand Universität, Red. Attila Pandula] 2/1987, 136-138. o. Pandula Attila: „Az óvadék a magyar büntetőjogban” (Cautio Fidejussoria) 1/1987, 91. o. Pandula Attila: A hóhérpallos 2/1987, 74-84. o. Pandula Attila: Kötetünk képeiről 1/1987, 84-85. o. Pandula Attila: Ünnepi ülés Eckhart Ferenc születésének 100. évfordulóján 2/1987, 94-96. o. Pandula Attila: XVIII-XIX. századi magyar országgyűlések ikonográfiái ábrázolásai 2/1987, 91-93. o. Papp Sándor Hét évszázad szenvedés ( A pöggstall-i jogtörténeti múzeum) 2003/3, 62. o. Peeter Järvelaid: Oihus ja poliitika kultuuris arttikiid je esseid (ism. Carsten Wilms: Jog és politika a kultúrában [fordította: Frey Dóra]) 2003/4, 60-61. o. Petrasovszky Anna: Dinasztikus kapcsolatok alakulása II. Ulászló uralkodásának utolsó éveiben Istvánffy Miklós: „Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV ...” című műve alapján 2003/3, 20-26. o. Petsák József: Bolgár Elek 5/1992, 67. o. Pólay Elemér: Liste der Publikationen, 2/1987, 113-120 . o. Pomogyi László: A cigánykérdés és vármegyei rendezési kísér letek a dualizmus korában Magyarországon 2/1987, 33-44. o. Pomogyi László: Magyar jogtörténészek baráti köre 1/1987, 86-87. o. Pomogyi László: Nemzetközi jogtörténeti konferencia
történeti szemle
Balatonföldvárott 3/1990, 119. o.
Stipta István: Ruszoly József doktori értekezésének vitája
Pritz Pál: Arisztokraták a magyar külügyi szolgálatban
3/1990, 108-110. o.
(1918-1944) 2/1987,45-64. o. Rácz Lajos: Hatalmi szimbolikánk nomád gyökereiről 1/1987 24-33. o. Rácz Lajos: Joseph II. und die Zeitgenössische ungarische Verwaltung 3/1990, 136-153. o. Rácz Lajos: Uralkodói eskük (Magyar Királyság és Erdélyi Fejedelemség) 5/1992, 42-28. o. Lajos: Wahlgerichtsbrkeit (József Ruszoly: Rácz Wahlgerichtsbarkeit in Ungarn von 1848 bis 1948. 2/1987, 125-133. o. Régiók Európája (Mezey Barna-Szente Zoltán: Európai alkot mány- és parlamentarizmustörténet) ism. Kovács András Péter 2003/4, 57-60. o. Révész T. Mihály—7"«/// Béla: A szerkesztő köszönti az olvasót 2003/1 l.o. Révész T. Mihály: A few ideas related to István Kállay’s work entitled „Manorial court jurisdiction in the 18 and the!9th centuries” 3/1990, 160-164. o. Révész T. Mihály: A jogtörténet jelene és jövője 3/1990, 97-102. o. Révész T. Mihály: A Magyar Jogász Szövetség Jogtörténeti Bizottsága 1/1987 89-90. o. Révész T. Mihály: Beköszöntő 1/1987 I. o. Révész T. Mihály: Deák Ferenc sajtópolitikája a reformkorban és a negyvennyolcas forradalom napjaiban 2003/1, 19-23. o. Révész T. Mihály: Sajtójogi felelősség kérdése a magyar jogban 4/1992,48-53.0. Révész, T. Mihály: Somé Problems Concerning Hungárián Parliamental History, 139-141. o. Rogister, John: International Commission fór the History of Representative and Parliamentary Institutions [ford. Kovács András Péter] 2003/3, 47-49. o. Római kor és ókortudomány (df.) 3/1990, 124. o. Ruszoly József: A „Magyarország államformájáról” szóló 1946:1. te. előzményei és létrejötte 5/1992, 16-28. o. Ruszoly József: Csekey István és a magyar alkotmány 2003/3, 37-47. o. Sáry Frigyes: Egyetemi levéltári nap a 350 éves ELTE-n 1/1987, 88. o. Sáry Pál: Bűnvádi eljárások az Újszövetségben (ism. Bajánházv István: Jézus és Pál apostol bűnvádi pere) 2003/3, 52-55. o. Schlett István: Eötvös József (ism. Ijjas József:) 4/1992, 59-60. o. Schramm Ferenc: Magyarországi Boszorkányperek 1529-1768. I—II. Akadémiai kiadó, Budapest 1970 (Hexenprozesse in Ungarn 1529-1768.1—II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970) (ism. Horváth Attila: Hexen in Ungarn) 2/1987, 134-135.0. Schwertnerné BotyánszJcy Beatrix: A XIX. század büntető igazságszolgáltatása 2003/1, 34-38. o. Seelmann, Hoo Nam: Jog és kultúra 2003/1, 39-45. o. Stipta István: Blazovich László akadémiai doktori dolgozatá nak vitája - 2003/3, 55-56. o. Stipta István: A hazai jogtörténet-tudomány helyzetének áttek intése (1965-2000) 2003/1, 24-29. o. Stipta István: Deák Ferenc nézetei a jogról, igazságról és hat alomról 2003/3, 1-4. o. Stipta István: Ein Historikerband aus Rechtgeschichtlicher sicht (Publikationen von jungen Universitätslehren Nr. 1. Herausgegeben von der Philosophischen Fakultät der Eötvös Lorand Universität, Red. Attila Pandula) 2/1987, 136-138. o.
Szabó István: Az államfő és a kormány kapcsolata a közép európai államokban az első világháború végétől napjainkig 2003/3,4-H l.o. Szabó Mária: Illés József 1/1987, 93. o. Szabó Mária: Rácz Lajos kandidátusi értekezésének védése 2/1987, 98. o. Szabó T. Mária: Vergleichende Rechtsgeschichte 2/1987, 107-109. o. Székely György: A nemesség egysége és egyenlőségi törekvések a XIV. századi Magyarországon 4/1992, 3-14. o. Székely György: Hunyadi László kivégzése 1/1987 33-43. o. Szuromi Szabolcs Anzelm: Egyházi intézménytörténet (ism. Völgyesi Levente: Egyházi intézménytörténet) 2003/4,52-54. o. Szuromi Szabolcs: Megjegyzések az egyház és állam modern kori viszonyának változásaihoz 2003/2, 7—13. o. Takács Tibor: A Code civil történeti és doktrinális értelmezése 2003/3,31-35.0. Timon Kálmán: Timon Ákos és a szent korona elmélete 4/1992, 56-58. o. Tóth Béla A Rákóczi szabadságharc államának kutatásáról 2003/3, 61.o. Új jogtörténeti könyvek 2003/3, belső hátlap Új jogtörténeti könyvek 2003/4, belső hátlap Varga Csaba: A jog mint történelem 2/1987, 65-73. o. Varga Endre-Veres Miklós: Bírósági levéltárak 1526-1869 (isnj. Kőhegyi Mihály) 4/1992, 61. o. Varga Zsuzsanna: Hatalom, büntetőjog és ter melőszövetkezetek Magyarországon az 1970-es években 2003/4, 10-20. o. Vargyai Gyula: A vezérkar szerepe a katonai és a politikai dön tésekben Magyarországon (1919-1939) 3/1990,42-59. o. Vargyai Gyula: Die Wandlungen der Staats- und Rechtsinstitutionen in der ersten hälfte des XX. Jahrhunderts in Ungarn (Az állami jogintézmények változásai a XX. század első felében Magyarországon, [szerk. Kovács Kálmán] MTA ELTE Jogtörténeti Kutatóhely - Magyar állam-és jogtörténeti Tanszék. Jogtörténeti Értekezések 13. sz. Budapest, 1983.) 1/1987, 1 1 1 - 1 1 4 . o. Várhelyi Zsuzsa: Róma története [térképekben 4/1992, 62-63. o. Vendégeink voltak 4/1992, 65. o. Visky, Károly: Spuren der Wirtschaftskrise der Keiserzeit in den römischen Rechtsquellen, (ism. Hamza Gábor: Spuren der Wirtschaftskrise der Kaiserzeit in den römischen Rechtsquellen 1/1987, 97-106. o.) Völgyesi Levente: A magyar országgyűlés bizottsági rendsz erének gyökerei 2003/1, 29-33. o. Völgyesi Levente: Egyházi intézménytörténet (Szuromi Szabolcs Anzelm: Egyházi intézménytörténet) 2003/4,52-54. o. Völgyesi Levente: Mi lesz véled, felsőoktatási felvételi eljárás? 2003/3, 35-37. o. Wilms, Carsten Jog és politika a kultúrában (Peeter Järvelaid: Oihus ja poiiitika kultuuris arttiklid je esseid [fordította: Frey Dóra]) 2003/4, 60-61. o. Zinner Tibor: Adalékok a magyarországi németek 1945 utáni kitelepítéséről 2003/3, 11-20. o. ZlinszJky János: „Herculesre, milyen hidegek a fürdőitek!” 4/1992, 30-32. o. Zlinszky János: Helmut Coing: Europäisches Privatrecht, Bd. I. Älteres gemeines Recht (1500 bis 1800) 3/1990. 130-135. o.
13. században, az aranybullák évszázadát, a nagy gazdasági és társadalmi átrendeződés idejét élte Ma gyarország. A mezőgazdaságban megjelent új tech nikák. valamint az ország népességének a gyarapodása, le hetővé tették az addigi önellátó gazdasági forma túlhaladását és ezzel egy jobb életminőség megvalósítását. Az or szág mind nagyobb területeinek bekapcsolása a gazdaság vérkeringésébe és a föld intenzívebb megművelése együtt járt a korábbi bonyolult társadalmi szerkezet lassú átalaku lásával, és a társadalomban a két nagy csoport, a nemesség és a jobbágyság megjelenésével, amelyek alapjogai és kö telezettségei a nyugat-európai társaikhoz hasonlóan azono sak voltak. A központi hatalom tekintélyének a megerősí tését, az alábbiak szolgálták: az államháztartás átszervezé se és az ország védelmének erősítése mellett szerepelt az idegen, a királyt szolgáló és neki adózó népcsoportok be fogadása. amelytől sohasem idegenkedtek az Arpád-házi királyok, sőt az utódaik sem.1 így érkeztek Magyarországra a városokat alapító latin, majd német hospesek. Mellettük jelentős számú, földmű velő és állattenyésztő népcsoportok jöttek. Nyugatról a ké sőbb szászoknak nevezett németek, akiket a királyok Er délyben és a Felvidéken telepítettek le. továbbá keletről mások mellett a kunok és jászok, akik az Alföldön kaptak helyet, és hadi szolgálataik, valamint adóik fejében jelen tős kiváltságokat nyertek más határőr feladatot teljesítő né pekkel. pl. a székelyekkel együtt. Kiváltságaikkal mintegy ..átlyuggatták" azt az egységes jogi szövedéket, amely az egész országra kiterjedően átfogta a Magyarországon élő népességet. A nyugatról betelepülők a keletről jövő népekhez ha sonlóan területeket kaptak, így a németek (szászok) a Szepességben (Zips, SpiS), és miután onnan II. András ki rály (120 5-12 37 ) a német lovagrendet kiűzte. Erdélyben a Királyföldön (Königsboden). A telepesek jelentős autonó miát nyertek a királyoktól akár keletről, akár nyugatról jöt tek. Az autonómia részint a városi szabadságjogok elnye rését, részint etnikai autonómia megszerzését jelentette, amelyeket az egyes népcsoportok vagy királyi privilégi umlevélben, vagy hosszú idő alatt lépésről lépésre szerez tek meg.2 Az erdélyi szászoké mellett a másik területi etnikai au tonómia, amelyet a magyar királyságba, azon belül a Szepességbe érkező németek kaptak, V. István király pri vilégiumlevelében fogalmazta meg. Az ideérkezettek, me zőgazdasággal és (egyéb) munkával foglalkozó egyszerű emberek (homines simplices) voltak. Az oklevél szerint is pánt (grófot) vagy bírót szabadon választhattak maguknak. Ispánjuk vagy grófjuk együtt ítélt a mindenkori szepesi is pánnal, ami egyúttal az állami felügyeletet és ellenőrzést jelentette. A szepesi ispán a bírságokból két részt, míg a szász ispán a comes provinciáé, egy részt kapott. A szepe si ispán (burggraf) azért ítélkezett együtt a szász ispánnal, mert az előbbi a szász jogot nem, csak a magyar nemesi jo got ismerte. Az ítéleteket a bűnvádi ügyekben a szász tar tomány jogai szerint kellett meghozniuk, ugyanis az okle vél biztosította számukra, hogy aszerint éljenek. Az 1271-es kiváltságlevél Lőcsét már a 24 szász város fő helyének (civitas provinciáé capitalis) nevezte. További
A
TANULMÁNYOK Blazovich László:
A S z á s z tükör é s a Z ip ser W illkür kedvezmény a szász hospesek számára, hogy a provinciá jukon kívül senki sem idézhette őket bíróság elé. csak a megyei ispán és a szász ispán ítélkezhetett felettük. Mint egyszerű embereknek, a felsőbb bírói fórumokra való fel lebbezésjogát nem adta meg nekik a király. Saját kérésük re területükön bányászati jogot is kaptak. Mindezekért a jogokért ellentételezésképpen évente adó fejében 300 bu dai finom ezüst márkát fizettek, és 50 katonát kellett kiál lítaniuk a király seregébe. Emellett minden bizonnyal ha tárvédelmi feladatokat is bízott rájuk az uralkodó.' Hogy kik és mikor érkeztek német földről vagy máshon nan a Szepességbe. arról annyit tudunk, hogy Thüringiából. Szászországból, Bajorországból és Sziléziából jöttek a 12 -13 . században.4 Mi inkább azokkal értünk egyet, akik e tág határidőn belül a németség nagyobb ré szének és főképp a Szepességbe érkezőknek a Magyaror szágba jövetelét a tatárjárás utáni időre helyezik.'' Ha ko rábban telepedtek volna le. bizonyára nem váratott volna magára 1271-ig a királyi privilégiumlevél elnyerése. A Szepességbe elsősorban Sziléziából érkeztek hospesek, mégpedig a Sziléziából Krakkóba vezető úton jöttek, majd onnan nem kelet felé haladtak tovább, hanem délre kanya rodtak. Ezen az úton terjedt a délebbi területeken kelet fe lé a szász-magdeburgi jog, és így jutott el a hospesek ré vén a korabeli magyar királyságba, a mai Szlovákia terüle tének északkeleti részére.6 Bár létezett a megye szervezete, a Szepességbe telepedett németek, az 12 7 1. évi oklevél kifejezésével simplices homines relatíve lakatlan területre érkeztek, amelynek a megművelése a bevándorlók és a nekik területet adó király nak egyaránt érdekében állt. A részükre adományozott he lyeket legteljesebben I. Károly király 13 17 . évi megerősítő oklevele írja le, 42 helyet sorol fel.7 A felsorolt települések közül 24 lép majd 1344-ben szö vetségre, és közöttük kereshetjük azt, ahol a Zipser Willkürt, a Szepesség jogkönyvét megalkották.8 A szász provincia életében döntő fordulatot hozott Lu xemburgi Zsigmond király döntése 1412-ben, amellyel 13 települést elzálogosított Ulászló (Vladislav) lengyel király nak, a sógorának 37 ezer cseh garasért. A 13 város csak 1772-ben került vissza újra a magyar királyságba, és 1778-ban hozták létre újra szövetségüket.9 Amint nem tudunk pontos választ adni arra a kérdésre, hogy mely településekről érkeztek a német hospesek a Szepességbe, csak a területet határozhatjuk meg, ugyanúgy nem ismeretes annak a személynek a neve, aki jogkönyvü ket, a Zipser Willkürt készítette. Minden bizonnyal azon
24 település értelmisége között kell keresnünk, akik az em lített szövetséget kötötték. Sőt úgy véljük, a szerző a szász ispán vagy gróf bíróságának jegyzője lehetett, aki jól is merte azt a jogot, amely alapján a bíróság az ítéleteit hoz ta. Személyére enged következtetni az is, hogy nagyon jól elsajátította a bírósági eljárás jogot. Sajnos ezen időszak ból nem maradtak fenn olyan dokumentumok, amelyekből a szerző nevére lehetne következtetni. A mű keletkezési idejét 1370-re helyezte Demkó Kál mán és Heiner Lück, llpo Tapani Piirainen a mű elkészíté sének idejéről nem fejtette ki véleményét, nem foglalt ál lást. A több kéziraton lévő keltezésből, amelyek nem egy esetben hiányosak, arra következtetnek, hogy a mű 1370ben keletkezett.10 A szerzők megegyeznek abban, hogy az eredeti kézirat elveszett. Erősíti Demkó és Lück vélemé nyét az a tény, hogy a Szepesség jogának első írásba fog lalását még 14 12 , a 13 település elzálogosítása előtt kellett megtenni, ugyanis azután már nem állt fenn a szepesi is pán, a Burggraf joghatósága a teljes szász provincia felett, amelyet a Willkür több alkalommal hangoztat. (ZW. 1. 56. 62. 85. sz.) Ennek figyelembevételével az első kézirat ke letkezését csak 14 12 elé helyezhetjük, és így hitelt adha tunk a másolatokon szereplő 1370-es keletnek.11 A Szepesség jogkönyvének szerzője, a helyi jogban jártas ember tanulmányairól keveset, szinte semmit sem árul el. Munkájának középpontjában a tulajdonjog áll, amivel öszszefüggésben gyűjtötte össze a család- és öröklésjogi artikulusukat. Nem volt igénye arra, mint előképének, a Szász tü kör szerzőjének, hogy élőbeszédben szóljon a világról alko tott véleményéről, világlátásáról, és bemutassa előttünk a jogról alkotott képét. Még csak arról sem ad hírt: mi indítot ta az artikulusok összegyűjtésére és lejegyzésére, vagy kik nek szánta munkáját, és mi célból készítette el azt. Amint alább látni fogjuk, a közjog iránt sem sok érdeklődést muta tott, ellentétben a Szász tükör szerzőjével. Mégis azt kell mondanunk, hogy ismerte a művet, mert saját gyűjteményé nek szerkezete és a Tükör között hasonlóságokat fedezhe tünk fel. Mint a Szász tükör tartományi jogról szóló három kötetében, nála is elől állnak a tulajdon-, család- és öröklés jogi témával foglalkozó artikulusok, őket követik a kötelmi jognak mondott szakjog alá sorolható, a szerződésekkel kap csolatos szabályok. Érthető, mivel szoros összefüggésben állnak a tulajdonnal. Az eljárásjogi artikulusok pedig elszór va végig jelen vannak a műben, akárcsak a büntetőjogi sza bályok. A Szász tükörből kimaradt ipari és kereskedelmi te vékenységet szabályozó határozatok pedig a kötet végére kerültek. Az egyes artikulusok nem minden esetben felelnek meg a mai szakjogi besorolásnak, előfordul, hogy egy szabály két helyre is beilleszthető lenne. A büntetőjog és eljárásjog területe például gyakran nehezen választható szét az egyes artikulusokon belül. Ám úgy véljük, mégis sokat mond a tartalomról a számszerűsítés, amely egyúttal mutatja a mű szerkezeti felépítését. Vagyon-, öröklés és családjogi sza bályok az összes (93) artikulus 20,4%-át teszik ki, kötelmi jogról a 16%-a, az eljárásjogról 33,5%-a, a büntetőjogról 17,2%-a, az ipar és kereskedelemről 8,6%-a szól, a közjog körébe az összes artikulus 4,3%-a tartozik. A közjogi részt a szerző az első artikulusban gyorsan el
intézi. Bennük - ami teljesen érthető - a Szász tükör hatá sa nem mutatható ki, annál inkább a szakjogokat tárgyaló részekben. Demkó Kálmán idézett írásában közel harminc artikulusban látott hasonlóságot, illetve megfeleléseket a Szász tükör szabályaival, Heiner Lück pedig tizenhat roko nítható artikulust említ.12 Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, az egyes jogterületeken milyen közvetlen vagy köz vetett hatást gyakorolt Eike von Repgow műve a Zipser Willkürre. A tulajdonjogban, mint ismeretes, a nő férje mundiuma alatt áll, még a nő külön vagyona felett is - ha egyáltalán volt neki - rendelkezik, sőt a férjének sem adhat belőle, csak annyit, amennyit a házasságkötéskor adott át (Ldr. I. 3 1. 1-2.). Az asszonynak átengedhető ingatlan, de abban csak használati joga van, halála után az örökösök kapják úgy, hogy ő nem rendelkezik felette, nem örökölhet (Sachsenspiegel Landrecht, továbbiakban: Ldr. I. 21. 1. 2.). Sőt az asszony nem adhat el semmit, míg azt a nagy korú hajadonok megtehetik gyámjuk beleegyezése nélkül. E megkötésekkel szemben a Willkürben a feleségnek fér jéhez hasonlóan jogában áll a családi vagyonból az őrá eső fél részből egyharmadot az egyháznak, szegény rokonai nak vagy bárkinek adni (ZW. 2). Az artikulus a magyar jogra hivatkozik, amint mondja: „az asszonyoknak ebben az országban éppen olyan jogaik vannak, mint a férfiak nak.” A női külön jogokra gondolva mégsem hisszük, hogy a szabály ezen része a magyar nemesi jogból lett átemelve a Willkürbe.13 Az egy évet és hat hónapot túlélt gyermektelen házas ságban az egyik fél halála után a másik az elhalt rokonai val úgy osztozik, hogy a vagyon egyik felét megtartja, a másikat az elhalt fél rokonainak adja át (ZW. 4). Bár az ar tikulus a nőnek a fele vagyont juttatja, megmarad az ági örökösödés is, ami a szász jog hatása (Ldr. I. 3. 3., I. 17.). Az ötödik artikulus ugyancsak erről szól a rokonok között bekövetkező további részletezéssel. Az utóbbi két szabály már az öröklésjogba vezet át, mégis azért említettük itt, hogy bizonyítsuk: bár a szász jog hatása a tulajdonjogban kimutatható, a szepesi jog tulajdon szemlélete már egészen más, mint a Szász tüköré. Ebből következően a két mű szemlélete között a számos hasonlóság mellett eltérések vannak az öröklésjog területén is. A gyermekek öröklését a középkorban, a fiatalon na gyobb százalékarányban bekövetkezett haláleset miatt szá mos artikulus határozza meg. Mégis, a főszabályt a Willkür 6. artikulusa tartalmazza, amely szerint az édes testvérek mindegyike a két szülő után egy-egy részt, azaz két részt kap, a féltestvérek viszont csak az egyik szülő után kapnak egy részt, azaz a féltestvér csak a vér szerinti szülője vagyonából örököl, a másikéból nem. A szabály teljesen egybecseng a Szász tükörben foglaltakkal, amely szerint a féltestvér az öröklésben hátrább tolódik, az unoka helyét foglalja el (Ldr. I. 3. 3.). Ide kapcsolódik, és a magdeburgi joggal meglévő élő kapcsolatot fejezi ki a Piirainen által 18. századinak kelte zett, és 14. számúként besorolt lőcsei kéziratban a 17. arti kulus után tett megjegyzés,14 amely szerint a magdeburgi jogra, a Lrd. 1 . 29. artikulusára és a magdeburgi esküdtszék p. 1. cap. 6. Distinet 4. számú határozatára, továbbá ugyan
történeti siemle
csak az Ldr. I. 3. szövegére és a hozzátartozó glosszára hi vatkozva kimondják, hogy az örökséghez való jog harminc éven belül nem évülhet el, és hogy az édestestvér rokonsá gi fokban közelebb áll a szülőkhöz a féltestvémél. Az arti kulus és az utána következő bejegyzés egyrészt mutatja a Szepesség területén élő németek között végbement önálló jogfejlődést, másrészt felhívja a figyelmet arra a kapcsolattartásra, amely évszázadokon keresztül élt, valamint példá ja annak, hogy a lőcseiek és a Szepesség lakói mennyire anyajognak tekintették a magdeburgit. Bár a jogkönyvekben lefektetett jogelvek a szokásjog gyakorlatát írják le: mégsem érdek nélkül álló, ha a bennük szereplő artikulusokat szembesítjük a valósággal. A Zipser Willkür esetében ez kivitelezhető, ugyanis a legkorábbi, az 1533 és 1553 közötti évek eseményeit és jogügyleteit tar talmazó késmárki tanácsi bírósági jegyzőkönyvben az öröklésjogra vonatkozóan számos, a Willkürnek megfelelő esetet találunk testamentumokban vagy bírósági ítéletek ben.15 A kötelmeknek, azaz szerződéseknek és a velük kapcso latos eljárásoknak a területe a középkorban jóval kisebb volt mint ma. Kölcsön- és zálogügyletek azonban előfor dultak, és ide tartoznak azok a pénzügyi, gazdasági és munka kapcsolatok, amelyekért fizetség, illetve bér járt. Alapelvként mondja ki a Szepesség joga, hogy ha valaki elismeri az adósságot, tizennégy napon belül fizetni köte les. Ha vita van a felek között, az adós harmadmagával tar tozik esküt tenni (ZW. 19. 20.). A Szász tükör hasonlókép pen rendelkezik (Ldr. I. 6. 3., II. 5.). A zálogba helyezés alapelveit a Zipser Willkür 25. és 26. artikulusa tartalmazza, amelyek szerint az ingó zálogot a hitelező 14 napig köteles megtartani, azután a harmadik napon, a zálogot felértékeltetheti és utána áruba bocsáthat ja a következő piaci napon. Az ingatlan zálogot viszont egy évig és egy napig tartozik megőrizni. Mind a két eljá rási mód alapelvei megtalálhatóak a Szász tükörben (Ldr. 1.70. 2., Ldr. II. 4 1. 2.). A szepességi perjog a Szász tükörhöz és számos más hely joggyakorlatához hasonlóan tiltja a szembenálló fe leknek egymás inzultálását a bíróságon. A szóbeli sértésért vagyonával bűnhődik az elkövető, a tettleges bántalmazás miatt pedig a testével, esetleg az életével fizet (ZW. 89., Ldr. I. 53.). A szepességi perjog további számos rokon vonást tartal maz a Szász tükörrel, közülük egyet emelünk ki. Bár a bíró sági párbajt a városi jogkönyvek már tiltják, az mégis beke rült a Szász tükör nyomán a Willkürbe. Az 54. artikulus sze rint, ha jogvitáját két ember párbaj útján szeretné elintézni, azt pajzzsal és egy testmagasságú bottal tehetik, és egy kö rön belül vívják a harcot. A kívülállóknak nem szabad segí-
teniük a harcoló feleket. Amennyiben előfordul, hogy vala ki az egyik félnek segítséget nyújt, akkor a másik kerül ki győztesen a harcból. A szepességi szászok nem nemes em berek, így kard helyett éppen úgy mint a jobbágyok, bottal párbajoznak, jóllehet Magyarországon ezt már a jobbágyok, illetve a nem nemes szabadok számára korábban betiltották. A ZW. 54. és az Ldr. 1 . 6 3 .4 .5 . közötti hasonlóság a szöve gek összevetése alapján kiderül. A büntetőjog keretén belül a városok vagy falvak béké jét segíti elő a Willkür 35. szabálya, amely a lakott terüle ten belül nem engedélyezi hosszú kés vagy kard viselését, legfeljebb a bíró engedélyével. Az artikulus szintén rokon a Szász tükör vonatkozó szabályával. Mivel a nők a középkor során tartományi béke alatt áll tak (Ldr. II. 66. 1.), és ezáltal oltalomban részesültek, a jogkönyvek súlyos büntetést szabnak ki a lányokon, asszo nyokon és özvegyeken erőszakot elkövetőkkel szemben. A Zipser Willkür ugyancsak szentel egy artikulust e témának, amely rokonítható a Szász tükör tartományi joga II. köny vének 64. szabályával. Magyarországra a középkorban a németség jelentős része a 13. és a 14. században érkezett. Az egyik útvo nal Boroszlón és Krakkón át vezetett a korabeli magyar királyság (ma: Szlovákia) északi részébe. A királyok számára a munkaerőt és adóalanyokat jelentettek, ezért kedvezményekben részesítették őket. A városok és bá nyavárosok mellett a Szepesség területe volt az egyik hely, ahol letelepedtek, és kiváltságaik birtokában éle tüket a saját jogszokásaik szerint élhették. Jogéletük normáinak írásba foglalása a Zipsen W illkür, a Szepesség joga. Kéziratainak 93. artikulusa bepillantást enged az egykor itt élt nép életviszonyai közé. A Willkür olyan partikuláris jogkönyv, amelyet a 18. szá zadban még másoltak, szabályai hatályban voltak. A tudományos kutatás számára eddig ismert volt, hogy a zsolnai és a bányavárosok jogkönyveihez hasonlóan a Zipser Willkürben a Szász tükör hatása fedezhető fel. Demkó Kálmán és Heiner Lück számos artikulusról mutat ta ki az egyezéseket. Rendszeres áttekintésünk után 37 ar tikulust találtunk, amelyekben részben vagy egészben ki mutatható Eike von Repgow műve valamelyik szabályá nak a hatása.16 Élesebb szemmel talán újabbakat is találhat benne a későbbi kutatás. Összehasonlító jogi elemzésünk egyúttal felhívja a fi gyelmet arra, hogy a középkorban egy-egy régió egyes te rületének lakosságát, nemcsak az azonos vallás gyakorlása és az ennek talaján kisarjadó művészetek kötötték össze, és formálták szellemiségének és műveltségének karakterét, hanem a jogi normák is, amelyek a lakosság életkereteit határozták meg.
Jeg y zetek ----------------------------------------------------------'Almási Tibor: A tizenharmadik század története. (Bp. 2000. 5-9. p.) 2Fügedi Erik: Befogadó: a középkori m agyar királyság. (Történelmi Szemle 1979/2. 355-376. pp.) Gündisch Konrad: Siebenbürgen und die Siebenbürger Sachsen. Unter Mitarbeit von Mathias Beer. Studienbuchreihe dér Stiftung Ostdeutscher Kulturrai. 8. (München 1988. 20-59. pp.) Kristó Gyula: Nem m agyar népek a középkori M agyarországon. (Bp. 2003. 121-167; 167-179: 219-233; 235-245. pp.)
3Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér. V .l. (Budae. 1829. 132-135. p.) 4Benka, Ján: Osidlenie sevem eho Slovensko. (KoSice. 1985. 93. p.) Horna, Richard: Stucny nastin dejin SpiSe. (Bratislava. 1935. 8. p.) Heiner Lück: Zur Rezeption des sächsis-magdeburgischen Rechts in Osteuropa. Das Beispiel Ungarn. In: Grenzen Überschreiten. Beiträge zur deutsch-ungarischen Kulturwissenschaft. Colloquium Halense BD 2. Verlag Janos Stekovics 2001. (21-22. pp.)
5Ilpo Tapani Piirainen: N achträge zum zipser Recht. (Levoőa. Verlag Polypress. 2001. 12. p.) Kristó Gyula 2003. (144-148. PP) 6R olf Liebenw irth: Die W irkungsgeschichte des Sachs enspiegels. In: Die W olfenbüttler B ilderhandschrift des Sachsenspiegels. Aufsätze und Untersuchungen. Komment arband zur Faksim ile-A usgabe. Hrsg. von Ruth SchmidtW iegand. (Akademie Verlag. 1993. 78-82. pp.) Heiner Ltick 2001. (16-23. pp.) 7Anjou-kori oklevéltár. D ocumenta res hungaricas tempore regum Andegavensium illustrantia. IV. 1315-1317. Szerk.: Kristó Gyula. (B p.-Szeged. 1996. 634. sz.) 8M ichal S uch^-Iv an C h alu p e c k y -Jo ze f Sulacek: Dejiny Levoce 1-2. (Kosice. 1974-1975. I 35. p.) Heiner Lück 2001. (26. p.) 9llpo Tapani Piirainen 2001. (13. p.) ,(,Demkó Kálmán: A szepesi jo g (Zipser Willkür) (Bp. 1891. 9-15. p.) Ilpo Tapani Piirainen 2001. (9. 11—21. pp.) Heiner Lück 2001. (26-27. pp.) "Ilp o Tapani Piirainen und Mária Papsonová. Das Recht der Spis/Zips. T exte und U ntersuchungen zum früh neuhochdeutschen in der Slowakei. (Universität Oulu. Oulu, Finnland). V eröffent-lichuneen des Germanistischen Instituts 8 1-2 BD. (1992. 39; 103: 205; 245; 293; 371; 409. p.) Ilpo Tapani Piirainen 2001. (53. p.) Ilpo Tapani Piirainen: Das Rechtsbuch der XI Zipser Städte Rechtliches, medizinisches und sprachliches aus einer l'rühneuhochdeutschen Handschrift aus der Slovakei. (Levoca. Verlag Polypress. 2003. 61. p.) l2Demkó Kálmán 1891. (20-35. p.) Heiner Lück 2001. (101. p.)
l3M agyar jogi lexikon hat kötetben V. Szerk.: Márkus Dezső. (Bp. 1904. 762-764. pp.) Szende Katalin: A magyarországi városi végrendeletek helye az európai joggyakorlatban (A középkori Sopron, Pozsony és Eperjes példája). (Soproni Szemle 1999. 4. 343-357. pp.) Die Normen des Familien-, Erb-und Vermögensrechtes. In: Buda város jogkönyve I. Közreadja: Blazovich László - Schmidt József. (Szeged, 2001. 208-215. pp.) u llpo Tapani Piirainen 2001. (59-60. pp.) l5Ilpo Tapani Piirainen-A m e Ziegler: Das älteste G erichts-buch der Stadt Käsm ark/K ezmarok aus den Jahren 1533-1553. (Leutschau/Levoia. Verlag Polypress. 1998.29-82; 18-40; 42; 50-51; 56; 59-60; 62; 64; 67-68; 80-81. pp.) l6Eigentum-, Familien- und Erbrecht ZW. 2. Ldr. I. 31. 1.2; ZW. 4. Ldr. I. 7; ZW. 6. Ldr. I. 23. I; ZW. 7. Ldr. I. 23. 2; ZW. 8. Ldr. I. 3. 3; ZW. 9. Ldr. I. 3. 3; ZW. II. Ldr. I. 13; ZW. 13. Ldr. I. 33; ZW. 17. Ldr. 3. 2; ZW. 64. Ldr. I. 23. 2„ I. 42. 2. I; ZW. 65. Ldr. I. 33; ZW. 66. Ldr. I. 30; O bligationsrecht ZW. 19. Ldr. I. 6. 3.. II. 5. 2; ZW. 20. Ldr. I. 70. 2; ZW . 23. Ldr. III. 33. 3. 4; ZW. 24. Ldr. I. 53. 3.. I. 70. 2; ZW. 25. Ldr. I. 5: ZW. 26. Ldr. II. 4 1 .2 : ZW. 28. Ldr. III. 39; ZW. 53. Lnr. 3.. 21. 1.76; Verfahrcnsrecht ZW. 3. Ldr. 1.45-46.. II. 63; ZW. 38. Ldr. 1.45-46., I. 60., II. 63: ZW. 39. Ldr. II. 63; ZW. 41. Ldr. II. 37. 3; ZW. 54. Ldr. I. 63. 3-4; ZW. 55. Lnr. 67. I: ZW. 89. Ldr. 1.53: Strafrecht ZW. 14. Ldr. II. 64; ZW. 29. Ldr. III. 6. I; ZW. 30. Ldr. II. 69; ZW. 31. Ldr. III. 78. 7: ZW. 33. Ldr. III. 35. 2: ZW. 34. Ldr. II. 13. I; ZW. 35. Ldr. II. 66. I„ 72. 2: ZW. 49. Ldr. II. 13. 4; ZW. 5 1. Ldr. III. 6. I; ZW. 73. Ldr. II. 40., II. 62.
Homoki-Nagy Mária:
za azt is, hogy Werbőczy 1514-ben viszonylag jó összefoglalását tudta adni a 15. századra kialakult magánjogi rendszernek. U gyanakkor mindezzel a későbbi századokra megmerevítette a magánjogi vi szonyok fejlődését, mert művéhez, mint egyetlen összefo glaló munkához, mindenki törvényként ragaszkodott, azaz törvényként hivatkoztak reá. Fel sem merült annak az igénye, hogy új, jobb, a szokásjo gi normákat háttérbe szorító, önálló törvénykönyvet alkossanak. A m agánjog kodifikációjának folyam atát az Európában uralkodóvá vált természetjogi eszmék, majd a kibontakozó felvilágosodás ideológiája gyorsí totta fel, mely eszmerendszer Magyarországban is hatott. Ennek köszönhető, hogy bár II. Jó zsef abszo lutista politikáját elvetették, az általa elindított reformok mégis elkezdtek hatni, hogy II. Lipót trónra lépését követően az 1790-ben összehívott ország gyűlés a 67. tc-kel felállította azokat az országgyűlési bizottságokat, melyek alapvető feladata volt a teljes magyar jogrendszer és ezen belül a magánjog újra szabályozása. Hogy miképpen értékeljük az 1795-re elkészült magánjogi törvényjavaslatokat (Projectum legum civiliu m ) - vallju k meg őszintén - a jogtörténészek egyik nagy feladata közé tartozik. Többen kom pilációnak minősítik, annak ellenére, hogy a tág értelemben vett kodifikációs munka részeként tartják szám on,1 mások meg merik kockáz tatni azt a feltevést, hogy minden hiányossága ellenére ez a tervezet a szűk értelemben vett kodifikációs mun ka első lépéseként értékelhető.2 Miután az elkészült tervezetek nem kerültek országgyűlés elé, sokáig szinte a feledés homályába került ez
A m a g y a r m a g á n jo g k o d ifik áció ja a 19. sz á z a d b a n „Az ősiség eltörlése ezennel elvileg kimondatván, ren deltetik: ].§. A minisztérium az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgozni és ezen törvénykönyv javaslatát a legközeleb bi országgyűlés elébe terjesztendi." (1848:XV. te.) m agyar törvényalkotás eg yik legszebb és legrövidebb időszakában szükségesnek tartották törvényben rögzíteni egy polgári törvénykönyv megalkotásának halaszthatatlanságát. A kérdés csak az, miért éppen a forradalom napjaiban történt mindez, volt-e korábbi előzm énye ennek a kodifikációs törekvésnek és ha igen, mi lett annak a sorsa? A kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha a magyar magánjog fejlődésének néhány sajátosságát ismerjük. A magyar jo g fejlődését, de különösen a magánjog alakulását a szokásjog mint alapvető jogforrás határozta meg. A magánjogi jogviszonyok sajátossága az volt, hogy az állami törvényalkotás nem akart az egym ással egyenrangú felek m egállapodásába beleszólni, nem akarta azt törvényileg szabályozni. Ezért az évszázadok alatt kialakult szokásjogi normák . viszonylag szabadon érvényesülhettek, s ez m agyaráz
A
a munka, majd a reformkor haladó politikusainak köszönhetően ismét kodifikációs munkába fogott az országgyűlés, sajnos csak azzal a törvényi felhatal mazással, hogy vizsgálja felül az 179 5. évi tervezetet, s ezt terjessze a következő országgyűlés elé. (18 27: 8.tc.) Ha történeti összefüggéseiből e második ter vezetet kiragadjuk, akkor joggal állapítható meg az, hogy 1795-höz képest érdemi változtatás a magánjogi javaslatok szövegében nem történt. Ha azonban a javaslatok kapcsán lefolytatott vármegyei tárgyalások vitaanyagát, az ott elkészült módosító javaslatokat és az 1834-ben elkezdett magánjogi tervezetek tárgyalá sainak a Kerületi üléseken lezajlott vitaanyagát meg nézzük, akkor már azt kell megállapítanunk, hogy M a gyarországon is elindult az a kodifikációs munka, am ely Poroszországban, Franciaországban illetve Ausztriában a 18/19. század fordulóján már lezajlott. Magyarországon ekkor már a Jerem y Bentham által is megfogalmazott egyszerű, világos, mindenki által érthető törvénykönyv alkotására készültek, illetve többen erre tettek javaslatot, melyet Szalay László fogalmazott meg egyértelműen: ,A törvénykódex -
azaz : a statuspolgárok magok és a status közötti törvényes viszonyainak rendszeresen szerkesztett, magában bevégzett és sanctióval ellátott könyve.’’3 Önálló magánjogi törvénykönyv megalkotását sür gette több vármegye így pl. Csongrád és ennek kidol gozására tett javaslatot Deák Ferenc, amikor 1834. május 24-én elhangzott felszólalásában a következőket mondta: „ első figyelemmel kell tehát
lenni, hogy valahára már systema készüljön. [...] neveztessék egy kerületi választmány, s arra bízassék [...Jegy systematisalt codexnek csontvázát dolgozza ki. ”4 A magánjogi javaslatok országgyűlési tárgyalá sai elkezdődtek, de az urbáriális kérdésben hozott uralkodói leirat következtében félbe is szakadtak, melynek az lett a következménye, hogy 1848-ig az egyes országgyűléseken csak a magánjog egy-egy részterületét érintő törvények születtek,5 de egységes törvénykönyv alkotására már nem készültek. Ezt követően született meg az 1848: X V . te., mely előírta egy új kódex elkészítését. Miért az ősiség eltörlését kimondó törvényben fogalmazzák meg ezt az igényt? Mi változott meg azzal, hogy az ősiséget eltörölték Magyarországon? A m agyar rendi m agánjogot 18 48 -ig három kötöttség terhelte, amely alapjaiban határozta meg magánjogunk intézményrendszerét. Ez a hármas kötöttség adódott egyrészt a nemzetségi kötöttségek ből, amelynek következtében kialakult az ősiség rend szere, melyet végső soron N agy Lajos rögzített az 13 5 1. decrétumában6. Ez azt jelentette, hogy ha egy ingatlan jószág egyszer törvényes öröklésen ment át, akkor arról a vagyonról az osztályos atyafiak, azaz a nemzetség férfi tagjainak beleegyezése nélkül nem lehetett rendelkezni. A másik kötöttség az adomány rendszerből adódott, hiszen Szt. István óta királyaink híveiknek birtokot adományoztak hűségükért, amely
birtok öröklését (rendszerint fiági öröklését) a király az adománylevélben határozta meg, s ha ilyen örökös hiányzott, akkor a birtok visszaszállt a királyra.7 A harmadik kötöttség pedig az urbáriális viszonyokból adódott, hiszen a jobbágyok által megművelt telek a földesúr tulajdonában volt, arról a jobbágynak ren delkezni nem lehetett.8 A magyar magánjogi rendszert évszázadokon át meghatározó ezen hármas kötöttség szinte lehetetlenné tette annak fejlődését. Hiába alakí totta ki a mindennapok szüksége azokat a kisebb lehetőségeket, melyekkel ezeket a kötöttségeket a földet birtoklók ki tudták kerülni, m agánjogunk egészét és ezzel sajnos az egész magyar gazdaság fejlődését megakadályozta ez a rendszer. Különösen a 18. század az ősiségi perek sokaságát eredményezte, hiszen egy-egy nemzetség tagjai vélt vagy valós okok alapján több évtizeddel korábban megkötött szer ződéseket szerettek volna érvényteleníteni.9 Törek véseik csak töredékében jártak sikerrel, de az a jo gb i zonytalanság, am ely eme perek miatt kialakult, elengedhetetlenné tette ennek a magánjogi rendszenek a megváltoztatását, az ősiség intézményének az eltör lését. Nem véletlen, hogy az 1795. évi tervezet jelen tős részében a birtok- és tulajdonviszonyok kérdésé vel, valamint ezzel összefüggésben az örökbevallá sokkal (ingatlan dolog adás-vétele) illetve a bir tokzálog kérdésével foglalkozott.10 Am ikor 1848-ban ki merték mondani a legsúlyo sabb kötöttségnek, az ősiségnek az eltörlését, az 1848. IX. tc-kel pedig lehetővé tették Magyarországon a jo b bágyfelszabadítást, valójában a teljes magyar rendi magánjog alapjait szüntették meg. Nemcsak a szabad tulajdoni- és birtokviszonyokat teremtették meg, hanem ezzel lehetőséget adtak szerződési rendszerünk átalakítására és szükségessé vált a kötött vagyoni viszonyokra épülő öröklési rendszerünk megváltoz tatása is, ami lehetővé tette egy modern, a szabad végrendelkezési jogot is magába foglaló új öröklési szabályrendszer kidolgozását. Mindezt a változást, amit valójában egyetlen mondat törvénybe iktatásával értek el, nem lehetett új, egységes polgári tör vénykönyv nélkül megvalósítani. Ez a magyarázata, hogy a kötött tulajdoni rendszer eltörlését kimondó törvényben rendelkeztek egyben arról is, hogy önálló polgári kódexet kell a következő országgyűlésre előterjeszteni. A kérdés csak az, képesek voltak-e ennek megalkotására, rendelkezésükre állhatott-e egy olyan anyag, melyet figyelem be véve viszonylag rövid időn belül ennek a követelménynek eleget lehetett volna tenni. A válasz egyszerű és elszomorító: nem. 1848/49. nem volt alkalm as a békés, nyugodt törvényalkotásra. Miután pedig a m agyar szabad ságharcot leverték, s M agyarországot az osztrák örökös tartományok sorába kívánták süllyeszteni, már nem volt igény arra a Habsburg udvar részéről, hogy önálló m agyar polgári törvénykönyvet készíttessenek, am ikor már ott volt a kipróbált Allgem eines Bürgerliches Gesetzbuch. Ennek volt köszönhető,
hogy 1853-ben hatályba léptették Magyarországon az A B G B -t, kiegészítve az ősiségi pátenssel és az urbáriális pátenssel. így azt kell mondanunk, hogy a magyar magánjog kodifikációjának kérdése ismét le került napirendről. Ugyanakkor éppen az A B G B-n ek és a hatályba léptetett pátenseknek köszönhetően a rendiséget jellem ző kötött tulajdoni rendszert megszüntették, lehetővé téve ezzel a polgári átalakulás kibontakozását. A z ősiségi pátensben eltörölték a magyar rendi magánjogot, az ősiség mellett jellemző adományrendszert, am elynek következtében végre valóvá válhatott Kölcsey Ferencnek 1834-ben több ször megfogalmazott kívánsága, a királyi kincstár öröklési jogának, az ún. ius regiumnak az eltörlése.11 Eltörölték továbbá a birtokok különböző típusainak örökölt, vásárolt, adományos - megkülönböztetését és megszüntették a férfi és leányág öröklési jo ga közötti különbségtételt is .12 Mindez lehetővé tette a telek könyvi rendszer bevezetését M agyarországon, de saj nálatos módon az A B G B rendelkezéseinek követ keztében az ősiség helyébe egy másik kötött tulajdoni forma, a hitbizomány (fideicommissum) érvényesülési köre szélesedhetett ki, hiszen ez a jogintézmény 1687. óta ismert volt M agyarországon, de éppen az ősiség miatt nem terjedt el. A magyar magánjogot érintő min den változást figyelem bevéve valójában minden készen állt arra, hogy a kodifikációs munka elinduljon. Az újabb változás 1861-ben következett be, amikor Apponyi György országbíró összehívta az Országbírói Értekezletet, melynek feladataként határozták meg, a magánjog rendszerének megváltoztatását. Sajnálatos módon nem az volt az egyetlen kérdés, hogyan induljon el a polgári törvénykönyv megalkotása, hanem olyan kérdéseken vitatkoztak, hogy visszaállítható-e az 1848 előtti helyzet? Hatályban tartható-e az A B G B ? Szülessen-e egy új kódex vagy mindezeknek a keverékéből egy sajátos kompilációs munka készüljön?13 Minden lehetséges elképzelésnek volt hangadója az értekezle ten. Végül Deák Ferenc kísérelt meg egy olyan állás pontot kialakítani, amellyel elkerülhető volt az 1847. előtti magánjogi rendszer visszaállítása, de az a vád sem érhetett senkit, hogy kizárólag az osztrák A B G B recep cióját kívánná megvalósítani. „De ha a régi törvényeket
minden változtatás nélkül, teljesen, tökéletesen ismét visszahozni nem lehet; ha vannak hézagok miket pótol ni kell; vannak oly rendelések miket mint lehetetleneket változtatni szükséges: föladatunk egyéb nem lehet, mint gondosan megvizsgálni az anyagi és alaki törvények minden egyes részénél, ha a régi törvényeknek arra vonatkozó rendeléseit életbe lehet-e ismét léptetni, anélkül, hogy a magánjogviszonyok megzavartas sanak. ”14 Hosszú vita után a magyar magánjogi szabá lyok jelentős része visszaállításra került, kivéve azokat, amelyeket az 1848:X V . te. hatályban tartása miatt nem voltak alkalmazhatók. Ezekben az esetekben az A B G B szabályait illetve az Országbírói Értekezlet által elkészített munka rendelkezéseit, az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat (ITSZ) kellett alkalmazni.1'' . Az IT SZ több száz szabálya közül az anyagi magánjo
got mindössze 23 szakasz érintette, amelyekben a megváltozott tulajdoni és birtokviszonyok következ tében kialakult új öröklési szabályokat léptettek hatály ba Magyarországon. Ebben a fejezetben érzékelhető leginkább, miképpen kísérelték meg a régi öröklési szabályokat az A B G B által nyújtott új szabályokkal ötvözni úgy, hogy se az A B G B recepciójának, se a régi szabályok visszaállításának vádjával ne lehessen senkit se illetni. Éppen az ősiség és az adományrendszer eltör lésének köszönhetően bevezették a szabad végren delkezési jogot, de az örökhagyó rendelkezési jogát korlátozták a törvényes lemenők, illetve azok hiányában a szülők kötelesrészi igényével. Az örökhagyó még életében sem ajándékozhatta el a vagyonát úgy, hogy ezzel a törvényes örökösöket megfosztotta volna kötelesrészüktől. A kötelesrészből csak érdemtelenségi ok fennállása esetén lehetett végrendeletben kizárni az örököst. Az érdemtelenségi okokat viszont a W erbőczy Hármaskönyvében meghatározott okok alapján állapították meg, melyek nem voltak mások, mint amikor az osztályrabocsátást az apa kikényszeríthette fiaitól.16 A törvényes öröklés rendszerében először a lemenők örököltek, akik között már nem tettek különbséget, sem a vagyon jogi természete alapján, sem a nemek között. Lemenők nem létében viszont az örökhagyó örökölt vagyona, az ún. ági vagyon visszaszállt arra az ágra ahonnan jött. azaz érvényesítették a régi jo g paterna paternis, materna maternis elvét. A túlélő házastárs csak az örökhagyó vásárolt vagyonát örökölhette meg lemenők hiányában. A felmenők törvényes öröklésénél ugyanakkor átvették az A B G B által is alkalmazott parentélák szerinti öröklési rend szert. Ugyanakkor meghagyták az özvegyen maradt feleség jogát (ius viduale), amely valójában haszonélvezeti jogot jelentett az özvegy feleség számára, törvényes lemenők öröklése esetében mindaddig, amíg férje nevét viselte.17 Mindezen rendelkezések ismeretében joggal mond hatjuk azt, hogy az IT S Z csak kompilációs munka, ahogy az a képviselőház határozatában is olvasható:
„a magyar magánjogi törvények visszaállíttattak, de amennyiben azok az 1848:XV.-t és a szem elől nem téveszthető újabb jogviszonyok miatt alkalmazhatók nem volnának, addig, míg törvényeket alkotni lehetne, az Országbírói Értekezlet munkálatait ideiglenes kiegészítő gyanánt használhatónak tekinti.”18 Ez azonban már nem felelt meg a kor követelményeinek. így a kiegyezés utáni időszakra maradt a magyar polgári törvénykönyv elkészítése. A 19. század máso dik fele az európai kodifikációs hullám második sza kaszának a korszaka, amikor oly jelentős törvénykönyvek születettek, mint a német Bürgerliches Gesetz buch (B G B ) illetve a svájci Zivilgesetzbuch (ZG B). Az Európában a magánjog kodifikációjával kapcsolat ban lezajlott valamennyi vitás kérdés Magyarországon is felmerült, s hosszú évtizedek vitái alatt forrtak ki azok a tervezetek, amelyeket részben magánmunkálat
ként, részben hivatalos felkérésre készítettek. A z egyik ilyen vita a német jogterületen kialakult pandekta-rendszer átvételének a kérdése, ezen belül kell-e ún. általános részt kialakítani a magánjogi kódexben vagy sem? Miután Hoffman Pál már 1871-ben elkészítette az általános rész tervezetét, amely igen heves ellenál lást váltott k i19, mindez azzal a következménnyel járt, hogy Magyarországon az általános rész kodifikációját elvetették, s úgy tűnt, hogy a kodifikáció ismét lekerül napirendről. Ezért azt a megoldást választották jogtu dósaink, hogy az égetően szükséges magánjogi fejeze teket megkísérelték önálló törvényben szabályozni, szinte hasonló módon a reformkori példához. így szü letett meg a kereskedelm i törvénykönyv ( 18 7 5 : X X X V II.), amely meghatározóvá vált a magyar ma gánjog fejlődésében. Miután egységes magánjogi tör vénykönyv nem volt, a fellendülő gazdasági élet, a ke reskedelem viszont megkívánta az áruforgalom szabá lyozását, a kereskedelmi törvényben nemcsak a szigo rúan vett kereskedelmi jogi szabályokat rögzítették, hanem különösen a szerződési típusok vonatkozásá ban olyan általános kötelmi jogi alapszabályokat érvé nyesítettek, melyeket nemcsak a kereskedelemben, ha nem a magánjogi viszonyok között általános értelem ben is használni lehetett.20 Ezzel tulajdonképpen le fedték azt az űrt, ami a magánjogi törvények hiánya miatt létezett. Ugyanakkor ezzel a megoldással arra is lehetőség nyílt, hogy nyugodtan készülhessenek az egységes magánjogi törvénykönyv megalkotására. Hasonló célt szolgált a dualizmus korának másik je-
lentős magánjogi törvénye, a házassági törvény (1894: X X X I.), amely elválasztotta egymástól az államot és az egyházat, ezzel megszüntette a kánonjogi szabá lyok érvényesítését a világi jogban. A házasságot a fe lek közötti szerződésnek tekintette, amely meghatáro zott feltételek fennállása esetén felbonthatóvá vált. Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter 1876-ban bízott meg egy bizottságot a magánjogi törvénykönyv tervezetének elkészítésével, melynek során M agyaror szágon azt a technikai megoldást választották, hogy a magánjog egyes területeinek tervezetét más-más ké szítette el, ami igen sok vitára adott alkalmat, hiszen sem szellemében sem szerkezetében nem volt egysé ges. Többszöri átdolgozás, heves szakmai viták után az első tervezet 1900-ra készült el, amely négy részre tagolta a magánjogi anyagot: 1. személyi jo g és csa ládjog, 2. dologi jo g, 3. kötelmi jog, 4. öröklési jog. Még ez a tervezet is többszörös átdolgozáson ment át, amíg 1928-ban elkészült a M agánjogi Törvényjavas latok c. munka, melyet már alkalmasnak minősítettek országgyűlési elfogadásra. Ez azonban nem történt meg. Szinte ugyanarra a sorsra jutott, mint Werbőczy Hármaskönyve. Törvénnyé nem vált, a gyakorlat azonban, miután nyomtatásban megjelent szinte azon nal alkalmazni kezdte, gyakran hivatkozva ítéletekben is a javaslatok szabályaira. A m agyar magánjog törvényi felhatalmazást is nyert kodifikációjára csak jóval később, alapjaiban megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok kö zött került sor.
Jeg y zetek ----------------------------------------------------------1 M ádl F eren c: K o d ifik a tio n d e s u n g a risc h e n P riv a t- und H an d elsrech ts im Z eita lte r d es D u alism us.(in. A n d o r C sizm ad ia, K álm án K o v ács: D ie E n tw ic k lu n g d e s Z iv ilr e c h ts in M itteleu ro p a 1848-1944. B udapest. 1970. 8 7 -1 2 0 .); Z lin szk y Ján o s: U ngarn in. H elm ut C oing: H andbuch d e r Q u ellen und L iteratu r d e r neueren eu ro p äisch en P riv a trech tsg esch ich te II1/2. M ünchen. 1982.; 2 1 4 1 -2 213. pp. 3 H o m o k i-N ag y M ária: K o d ifik áció vagy refo rm k ísérlet in. G yőri tan u lm án y o k . 20. 1998. 6 5-7 3 . pp. 3 S zalay L ászló: C o d ificatio. in. P ublicisticai d o lg o zato k . I. P est 1847. 19-90. pp. 4 K ónyi M anó: D eák F erenc b eszéd ei. 1829-1841. B u d ap est. 1903.; K ossuth L ajos O rszág g y ű lé si T u d ó sítá so k III. (szerk. B arta István) B u d ap est 1949. 170. p. 5 A jo b b ág y o k ö rö k lésérő l. 1840:8. te.; A v áltó ró l. 1840:15. tc.;A k e re sk e d ő k rő l. 1 8 4 0 :1 6. te. A k ö z k e re s e ti tá rsa s á g o k . 1 8 4 0 :18.tc.; A cső d ü letrő l. 1840: 22. te. 6 M ag y ar T ö rv én y tár: B udapest. 1899. 1 3 5 1: 1 1.§ „E x c e p to solum m o d o u nó articulo, p raen otato, d e eo d em p riv ileg io , e x clu so , e o videlicet: „Q uod n o b iles ho m in es, sin e h aered e d ecen d e n te s, po ssin t, et qu ean t ecelesiis, vei aliis q u ib u s v o lu n t, in vita, vei in m o rte dare, et legare, p o ssessio n es, eorum vendere, vei a lien are." Im o ad ista facien d s nullám p en itu s h ab ean t facu ltatem , séd inter fratres p roxim os, el in g en eratio n es eo ru n d em : ipsorum possessio n es, de ju re , e t leg itim e, p ure, et sim p liciter, ab sq u e co n trad ictione aliquali. d ev o lv an tu r.” 7 M ag y ar T ö rv én y tár: B u d ap est 1899. K álm án. I. 20. s W erb ő czy István: T rip artitu m . III. 30. 7. §. 9 Illés József: B ev ezetés a m ag y ar jo g tö rtén etéb e. B u d ap est. 1930. 2 90 -2 91 . pp. 10 H o m oki-N agy M ária: A z ad o m án y ren d sz er re fo rm jára tett k ísér letek az 1795. é s a z 1830. évi m agánjogi te rv ezetek b en . A cta
Ju r.et Pol. T o m .L IX . F asc. 6. S zeg ed , 2 0 01.; H om oki-N agy M ária: K ísérlet a m ag án jo g k o d ifik á ció já ra a 18-19. században M a g y aro rsz ág o n . S tu d ia C a ro lien sia . 2 001. 2. 72-88. pp. 11 B arta István: O rszág g y ű lé si T u d ó sításo k . III. K ölcsey. 185. p. 12 T ó th L őrinc: A z ősiségi nyílt parancs. P est. 1853. 13 K ónyi M anó: D eák F erenc beszédei II. B udapest 1903. 549-555. pp. 14 K ónyi M anó: D eák F eren c b eszédei. II. B udapest. 1903. 579. p. 15 R áth G y ö rg y : A z o rszág b író i értek ezlet a tö rv én y k ezés tárgyában Pest. 1 8 6 1 . 16 W erbőczy: T rip artitu m I. 52-5 3 . „ I .s i filius, in parentes, m an u s v io len tas in jecerit, vei aliam g rav em , et no tab ilem injuriam eis intulerit; 2. si p aren tes c rim in a lite r accu sav erit de tali cau sa; q uae in p e m ic ie m p rin cip is, vei reip u b lic ae to tiu is regni, non vergit; 3. si vitae p aren tu m insid iatu s fu erit, v en en o sc ilicet, vei alio m odo in necem p aren tu m c o n sp iran d o ; 4. si cu m m aleficis, vei aliis nefan d ae v itae h o m in ib u s, co n tra vo lu n tatem patris perseveraverit, bona p a te m a prave c o n su m en d o ; 5. si paren tem cap tu m , de m an ib u s in im ico ru m , vei de carcere n o n red em it, neque liberavit, vei pro e o fid eju b ere recu sa v it.” 17 Id eig len es T ö rv én y k ez ési S zab ály o k . M a g y ar tö rv én y tár 1861.; E m ii B ö szö rm én y i-N ag y : D as u n g arisch e E rbrecht zu r Z eit d es D u a lis m u s , in. A n d o r C s iz m a d ia -K á lm á n K o v ács: D ie E n tw ic k lu n g d e s Z iv ilrech ts in M itteleu ro p a. B udapest. 1970. 41 3 -4 2 9 . pp. 18 K ónyi M anó: D eák F eren c b eszédei. II. 585. p. 19 H elm u t C o in g : H andbuch d e r Q u ellen und L iteratu r d e r neueren e u ro p äisch e n P riv a trech tsg esch ich te . III/2. 2165. p. 30 E m ilia W eiss: D ie E n tw ic k lu n g d e s V ertra g srech ts im L ich te d e r u n g arisch en zivilre ch tlic h en K o d ifik atio n sarb eiten , in. A n d o r C sizm ad ia-K álm án K ovács: D ie E n tw ic k lu n g d e s Z iv ilrech ts in M itteleu ro p a. B u d ap est. 1970. 2 8 5 -2 9 8 . pp.
1-n.
Ruszoly József;
M ó ra F erenc s a jtó p ö re 19 2 3 -b a n 923. február 20-án este, fél 8 - háromnegyed 8 táj ban Budapesten a Hungária szálloda és az Emke kávéház előtt eg y-eg y ismeretlen fiatalember hor dárokat szólított meg, arra kérvén őket. hogy a nekik át adott, durva papirosba csomagolt dobozokat juttassák el Rassay Károly nemzetgyűlési képviselőhöz, a polgári liberális csoport vezéralakjához, valamint Miklós An dorhoz, Az Est főszerkesztőjéhez. A hordárok a csoma gokat el is vitték a címzettekhez, akik azonban gyanút fogtak; nem bontották föl a különös küldeményeket, ha nem értesítették a rendőrséget. Szerencséjükre, mert mint a tűzszerészek megállapították - a becsomagolt pléhdobozokban két-két, 1914-ben gyártott wöllersdorfi típusú kézigránát lapult. Úgy voltak összeeszkábálva, hogy a doboz óvatlan szétnyílásakor robbantak volna. A küldeményekben talált cédulákon ez állt: „Üdvözlet a 1 1 l-esektől.” Rakovszky Iván belügyminiszter szerint, - aki másnap kénytelen-kelletlen számot adott a nem zetgyűlésnek a történtekről, - „a bombák [...] a legnagyohb naivitással voltak összeállítva.” Annyi bizo nyos: e küldeményekről első pillantásra meg lehetett ál lapítani, hogy nem ajándékot tartalmaznak. A két cím zettnek, különösen pedig az „ébredők” január 16-ai operettszínházi merénylete miatt 24-én interpelláló Rassaynak, volt oka az óvatosságra. Ezek az újabb ese tek annak a szélsőjobboldal szervezte merényletsoro zatnak a láncszemei voltak, amely sorozat az 1923. de cember 26-ai csongrádi bombamerénylettel érte el em berhalállal járó végkifejletét.1 E föltehetőn az Ébredő Magyarok Egyesülete, eset leg valam ely jobboldali titkos szervezet készítette pokolgépek másnap mégis robbantak, csak nem a címzetteknél, hanem a t. Házban. A z ellenzék napirend előtti vitát kezdeményezett az ügyben. A heves közbeszólásokkal kísért polémia alaphangját a keresz ténypárti Huszár Károly, az ellenforradalom második miniszterelnöke igyekezett megadni, hangsúlyozva, hogy „egy konkrét merényletről van szó,” amelyből nem szabad pártkérdést csinálni; magyarán: a baloldal ne vádolja cinkossággal a kormányt vagy a kormány pártot. Tiltakozott az ellen, hogy „a politikai fegyverek közé a politikai gyilkosságot is besorozzák,” és föl szólította a belügyminisztert, hogy a törvény szigorával lépjen föl a merénylők ellen. A baloldal képviselői az elmúlt évek merényleteit is szóba hozták. Peidl Gyula szegedi szociáldemokrata képviselő a három évvel azelőtt a Népszava m eggyil kolt két hírlapírójának, Som ogyi Bélának és Bacsó Bélának még mindig földerítetlen ügyét feszegette. A polgári liberális Pakots Jó zsef a titkos társaságok ellen szólt. Drozdy Győző, aki az első nemzetgyűlés kezde tén még a Nagyatádi Szabó István vezette kisgazdapárt
1
tagja volt, azóta azonban Rassay Károly körében talált „politikai menedéket,” még élesebben fogalmazott. A keresztény kurzus urainak felelősségét hangoztatva ki merte mondani, hogy az ébredők merényletsorozata egyenes folytatása annak, ami 1919-ben Orgoványnak Tolvajos határrészén elkezdődött; az ottani tettesek egy részét a bíróság elítélte ugyan, de „hazafias tévedés” címén kegyelemben részesültek. Fölemelte szavát a merényletek ellen Meskó Zoltán, a 48-as keresztény, kisgazda és földmíves párt képviselője, valamint a pártonkívüli Létay Ernő is. A merénylők vihart arattak, amely ha nem veszé lyeztette is a kormányt, kellemetlen volt a konszolidá cióra törekvő gr. Bethlen István miniszterelnök számára. Az egységes párt és a kormány becsületét Berki Gyula igyekezett mentegetni; az ügy - úgymond - nem pártpolitikai kérdés, különben is: „A magyar ember leikével sohasem fért össze semmiféle gazság [...]” [!]. Volt a vitának a korra jellem ző mellékága is. Huszár és Berki e merényleteket a Tanácsköztársaság idején volt statáriális eljárással állították párhuzamba, és ezt még a baloldal szónokai is megtették. Jellemző volt Nagy Ernő közbeszólása: „A kommunista gyilkosokat felakasztották, akasszák fel ezeket is!” A belügyminiszter nem vállalta a felelősséget, csupán olyan frázisokat mondott, hogy „aki ilyent tesz, az nem magyar ember,” nem keresztény, hanem pogány politikát folytat. A bombaszáliító hordárok megadták a tettesek személyleírását, a belügyminiszter a kézrekerítésükre 100 000 (inflációs) korona jutalmat tűzött ki.2 A heves szóváltások az országház folyosóján tettlegességig fajultak. Bogya János legitimista ellenzéki képviselő, akinek elmeállapotáról Drozdy Győző közbeszólására reflektálva - nem éppen kedvezőt mon dott, ököllel arcba csapta a baloldali képviselőt; Drozdy néhány pofonnal válaszolt, majd nyomban bejelentette mentelmi jogának sérelmét.3 A lapok hosszú tudósításokban foglalkoztak a történtekkel. A polgári liberális irányzatú Szeged - e néven jelent meg átmenetileg a Délmagyarország Konstrukció bombával és ököllel címmel merész hangú, bár voltaképpen csak a nemzetgyűlési vitában elhang zottakat fölidéző vezércikket közölt, amely az ügy kapcsán általánosabb következtetéseket is levont a Bethlen-kormányzat elnéző politikájáról. E cikk szerző je Móra Ferenc volt. Ellene bűnvádi és fegyelmi eljárás indult. Az üggyel többen is foglalkoztak már. Madácsy László idézett a vád alá helyező határozatból, és közölt az író elleni eljárások beszüntetésére irányuló akció dokumentumaiból.4 A cikk hasonmását nem csak az ő tanulmánya, hanem a Délm agyarország jubileumi emlékkönyve is tartalmazta.5 A vádhatározatot Oltvai Ferenc is fölvette népszerű forráskiadványába.6 Földes Anna is említést tett az ügyről Móra-életrajzaiban.7 Magát a cikket a Móra Ferenc életművét gondozó Vajda László tette közzé először; nem ő, hanem a jegyzetek írója tehet róla, hogy egy szóval sem történt említés a cikk következményeiről.8 A z időközben fölbukkant dokumentumok, a már
történeti uemle
korábban is ismertek teljesebb kiaknázásával egyetem ben, lehetővé teszik, hogy tisztázzam az ügy eddig homályban maradt vagy figyelemre nem méltatott moz zanatait is. Zombory Jenő, a szegedi kir. ügyészség alelnöke, a cikk megjelenésének másnapján, 1923. február 23-án határozatot hozott, amelyben a „Szeged című napilap 19 23. évi február hó 22-én megjelent számában »Konstrukció bombával és ököllel« felirattal közölt saj tóközlemény miatt a sajtójogilag felelős személy ellen az 1922:111. te. és 8. §-ba ütköző államellenes vétség” cí mén elrendelte a nyomozást, amelynek teljesítésére a szegedi kir. törvényszék vizsgálóbíróját kérte föl. A lap felelős szerkesztőjének kihallgatásával kérte megállapí tani a cikk szerzőjét, beszerezni kéziratát, majd pedig gyanúsítottként kihallgatni a szerzőt, vagy személyének megállapíthatatlansága esetén a felelős szerkesztőt. Az eljárás alapjául „a cikk egész összefüggésében mérlegelt tartalmát,” különösen pedig idézett részeit jelölte meg (4722/kü. I923.).9 E részeket az alábbi 1. sz. dokumen tumként újra közölt cikkben dőlt betűvel jelzem. A lap Somogyi-könyvtárbeli példányán e sorok alig láthatón kék ceruzával alá vannak húzva; talán maga Móra jelöl te meg e „bűnös” részeket. A vádirat március 22-én készült el. Eszerint az ügyészség Móra Ferenc „43 éves kiskunfélegyházai születésű szegedi lakos, r. kath. vallású, vagyontalan, büntetlen, könyvtár- és múzeumigazgató terheltet, mint szerzőt, nyomtatvány útján elkövetett s az 19 2 1. évi III. te. 7. § első bekezdésébe és 8. §-ába ütköző és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség miatt” azzal vádolta, hogy cikkében „olyan valótlan tényeket állított, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar állam és a ma gyar nemzet megbecsülését csorbítsák és hitelét sértsék, s [...] a magyar állam és [a] magyar nemzet ellen meg gyalázó kifejezéseket használt.” Az ügyészség a vád alapjául a cikk ugyanazon mondatait jelölte meg, mint a nyomozást elrendelő határozatban; a vádirat fogalmaz ványába egyszerűen beragasztotta az előbbi határozat vonatkozó részeit. Mivel a szerző ismeretessé vált, Lövik Károly felelős szerkesztő ellen a sajtótörvény alapján (19 14 : X IV . te. 48. §) „egyelőre” mellőzte a bűnvádi eljárás folytatását. A vádirat indoklása semmit mondó volt; lényege: „A cikk egész összefüggésében mérlegelt tartalma, de főként annak kiemelt része a ma gyar népről, a nemzeti megújhodásról, magáról a ma gyar nemzetről és a magyar állam jogrendjéről olyan valótlan tényeket állít, melyek alkalmasak a magyar ál lam és nemzet megbecsülésének csorbítására, hitelének rontására, a mellett a használt kifejezések a magyar ál lamra és nemzetre meggyalázók.” Eszerint a cikk kime rítette a hivatkozott törvényhelyekben meghatározott vétségek tényállását. Az indoklás szerint az eljárás azért indult éppen Móra Ferenc ellen, mert a lap felelős szer kesztőjének előadása, és a beszerzett kézirat alapján megállapítható volt szerzősége, ő pedig „beismerte a cikknek leközlés céljából történő megírását, s vállalja a sajtójogi felelősséget.” A fogalmazványon levő följegy zésekből és kiadói utasításokból megállapítható, hogy a
vádiratot három példányban írták le: két példányt az ira tokkal - egyebek mellett Móra kéziratával - együtt a szegedi kir. törvényszék vádtanácsának elnöke kapott meg, egy példányt pedig Szász Iván főügyész, aki a vádiratra rávezetett átirat fogalmazványa szerint már február 24-én elrendelte az elkészülő vádirat fölterjesz tését ( 5 1 9/fü. 1923.). A bélyegző szerint a vádirat fogal mazványa március 24-én érkezett az ügyészség kiadó irodájába, ahonnan 7457/kü. 1923. számon március 27én került kibocsátásra. Ekkor kérte Zombory az államrendőrséget Móra erkölcsi és vagyoni bizonyítványának sürgős megküldésére is.10 Botka Sándor rendőrfőlanácsos, a szegedi kir. rendőrkapitányság vezetője, nem sietett a dologgal; ebben felettese, a „literátus főkapitány” , Szalay József is közrehathatott. A kísérőirat szerint csak április 26-án küldte meg a kért iratot, amely azonban csupán május 12-én [!] érkezett meg az ügyészségre (5066/1923. ált.). A rávezetett - május 14-én keltezett és május 18-án kiadott - átirat fogalmazványa szerint az ügyészség az erkölcsi és vagyoni bizonyítványt a törvényszékhez továbbította (13483/kü. 19 2 3.).11 M ivel Móra törvényadta jogánál fogva kifogást tett a vádtanács elnöke által neki továbbított vádirat ellen, a vádtanács - Tóth Gyula tanácselnök, Bátky Zoltán és Rátz Andor törvényszéki bírák részvételével - június 26-án nyilvános ülésben foglalkozott az üggyel. Ezen Móra mellett ügyvédje, Szekerke Lajos is megjelenhe tett. A „felek előterjesztéseinek meghallgatása után” a vádtanács a Büntető perrendtartás [Bp.] 266. §-a alap ján végzésében vád alá helyezte Mórát (Bp. 2334 /10 ./19 23.).12 E vádhatározat alapjául a cikknek a vádiratban is idézett részei szolgáltak, sőt magának a vétségnek a meghatározása is a vádirat szószerinti átvé telén nyugodott. Az indokolás szerint a nyomozás ada tai elegendő bizonyítékot szolgáltattak a terhelt bűnös ségére, akinek „ezen ténye, a [...] meghatározott bűn tény ismérveit tünteti fel,” és „a kifogásként érvényesí tett védekezés az alapos gyanú eloszlatására nem alkal mas.” A vádtanács elnöke ezzel átadta az ügyet a főtár gyalási elnöknek, megállapítva, hogy a főtárgyalásra a vádlotton kívül a Szeged lapkiadó vállalat ügyvezető igazgatóját, és a Délmagyarország nyomda tulajdonosát is meg kell idézni. A végzést M óra Ferencnek, mint a Som ogyi könyvtár és a vele szervezeti egységet alkotó városi múzeum igazgatójának gazdája, a Város is megkapta. Az ügy ezzel veszélyes fordulatot vett, hiszen, most már Mórának nem csupán az esetleges büntetőjogi elmarasztalástól, hanem állásában való fölfüggesztésétől, végső esetben állásvesztéstől is tartania kellett. Somogyi Szilveszter polgármester nem késlekedhe tett: az 1886: XX II. te. 17. §-a értelmében a végzést to vábbította a fegyelmi hatóságként is eljáró városi közigaz gatási bizottságnak (7426/1923. eln.).13 A z ügy ezzel a főispánhoz került, aki szeptember 20-án a törvényszéktől maga is megkapta a végzés másolati példányát.14 A bélyegös embörré lett író Makón, 1923. július 7én kelt levelében tudósította ügyéről az éppen külföldre
készülő Szalay Józsefet, a Dugonics Társaság elnökét. Leveléből az tűnik ki, hogy eleinte maga sem vette ko molyra a dolgot; barátja, Balla Jenő révén mégis meg kereste Kószó István ügyvédet, kormánypárti nemzetgyűlési képviselőt, aki ígéretet is tett, hogy beszél Zomboryval: ejtse el a vádat. A Szekerke által is készpénz nek vett ígéret ellenére megtartott tárgyaláson a vád képviselő mégis azzal rontott az írónak, hogy „ez bal káni dolog”; mármint a cikk, nem pedig a bombák... „Ezzel meg van sértve a nemzeti becsület. A z elnök azt mondta, »na, majd megválik a főtárgyaláson«.” Móra ügyvédje ezután már csak abban bízott, hogy az amúgy is túlterhelt törvényszéken addig „fektetik” az ügyet, amíg a hathónapos elévülési idő eltelik. „A z én nevem meglehetősen ismert már - írta az ekkor még elszánt, elítélése esetén fellebbezni sem kívánó Móra - , még a Zobay [Zombory] ügyész úrénál is ismertebb. Prágától Belgrádig. Pláne, ha állásomba kerülne a dolog, csak ideiglenesen is, abból olyan lárma lesz, hogy Zobay [Zombory] urat nem fogják előléptetni.” 15 A Madácsy közzétette levelekből kitűnően a vádha tározat nyomán Móra barátai - Szalay József és Lambrecht Kálmán - erőteljes mentőakcióba kezdtek. A döntő lépést a levelekből ítélve most már a megszeppent és a Szeged szerkesztőségére is orroló Móra Ferencnek kellett megtennie: meg kellett írnia kegyelmi kérvényét. „Szokatlan műfaj ez nekem - írta pesti pártfogójának augusztus 3 1 -én - , az Isten bocsássa meg, rég volt olyan verejtékes órám, mint amikor ezt papírra vetettem. Kétszer-háromszor is abbahagytam, s csak a régi fészkem hez való szeretetem íratta velem végig.” 16 A kegyelmi kérvényt a Lambrechtnek ugyanakkor megküldött má sodpéldány alapján Madácsy csonkán közölte,17 ezért a most fölbukkant eredeti, az ügyészségi iktató bélyegző szerint augusztus 30-án beérkezett, Móra saját kezű alá írásával ellátott példány alapján - kétfajta kiemeléseinek megtartásával - újra kell közölnünk [2. sz.]. Móra kérvényéhez mellékelte „a békekötés napján” írt cikkének különnyomatát, amely időközben elveszett. V ajda L ászló Móra Ferenc vezércikkei (Szeged, 19 6 1.) c. bibliográfiájából megállapítható, hogy ez csakis a Szegedi Napló 1920. június 4-i déli kiadásként megjelent (43. é v f 130.) számának Nem kell gyászt öl teni kezdetű félhasábnyi vezércikke lehetett. Móra eb ben így írt: „Nem kell gyászolni, mert az aláírt halálos ítélet még nem halál. Ah[h]oz még mindig sokan va gyunk, hogy egy lábig kiirtsanak bennünket - szívtelen ségük volna hozzá, de nincs elég hóhérjuk, s ami van, annak otthon kell készenlétben lenni - s tollal, tintával nemzetet még soha nem öltek. Mit kötelezvény, mit bé keszerződés? A lobogó vulkánt papírszalvétával le nem boríthatjátok. Parancsoljátok meg a szélnek, hogy ne fújjon, a villámostornak hogy ne csattanjon, a csillag nak, hogy ne szikrázzon, a folyónak, hogy visszafelé folyjon, a hajnalnak, hogy föl ne hasadjon, a pipacsnak, hogy pirosat ne nyisson: szót fogad-e? Van-e őrült, aki ilyen parancsot kiadjon, és elhiggye, hogy az majd tel jesedik? Hogy az adott szó szent, hogy az aláírt kont raktus kötelez? Nincs isten és nincs ember, aki adott
szónak venne egy ígéretet, melyet őrültek kényszeríte nek ki a megkötözött embertől, torkára tett késsel.” Majd azt írta, hogy „az ember csak arról adhat kötelez vényt, ami az övé” ; nem adhatja el apja sírját, fia életét, unokája boldogságát, s ha megtenné is, utódait nem kö telezheti rá, hogy megállapodásait meg is tartsák... A lap elsőoldalas hírként közölte, hogy aznap - pénteken - „Szegeden 10 órakor megszólalt a városháza harang ja, az üzleteket pedig bezárták, mivel délután fél öt óra kor lesz a Magyarországra [...] oly gyászos aktus: a bé keszerződés aláírása.” A szerző másnapi vezércikkében folytatta gondolat sorát (Csak rajtatok áll! Szegedi Napló, 1920. jún. 5. déli kiadás 43. évf. 132. sz.). „Ha csak azt hánytorgatjátok - vetette a rendszer urai szemére hogy ki miben vétkezett, amikor omlóban és hullóban volt minden, és nem nézitek azt, hogy ki mit akar, akkor nem lesz belő letek nemzet. Ha csak átkozzátok a forradalmakat, a há ború fúria hajú szülötteit, de nem akartok leszokni a for radalomról [ti. az ellenforradalomról!] csak elpusztul tok, mert az állandósult forradalmakat a legerősebb szervezet se bírja ki... Ha életetek abban telik el, hogy új tüzelőt hordtok a szenvedélyek évek óta lobogó mág lyájára, de a dologtevő napok elfogynak ujjaitok közül, mint az olvadt hó: a maradék haza is el fog hamvadni a máglyán.” E sorokra már nem utalt kérvényében. Móra a kormányzó által „elkéretni méltóztatott” köl teményére is mint mentő bizonyítékra hivatkozott. A Petőfi Társaság 1922. március 15-i ünnepi fölolvasó ülésén előadta a „Mátyás király idejében történő, Csel csal című népies elbeszélő költeményét,” melynek „mosolyra késztető, derűs és egészséges humorát, za matos nyelvét, a történet szabályos vonalvezetését és frappáns fordulatait” Horthy Miklós kormányzó és Jó zsef főherceg „különös figyelemmel és szokatlan tet széssel kísérték.” A kormányzónak annyira megtetszett a vers, hogy szárnysegédje a Társaság főtitkárától „há zi felolvasásra” elkérte a kéziratot. A főtitkár a szerző höz továbbította a kérést, „aki készséggel küldte meg költői művének kéziratát a Petőfi Társaság főtitkári hi vatalának, amely azt az irodalom iránt érdeklődő kor mányzóhoz juttatja.” 18 Móra kegyelmi kérvénye Zombory ügyészségi elnök [!] által a közigazgatási bizottsághoz intézett halasztó kérelmére tett följegyzése szerint szeptember 7-én került a liberális hírben álló Nagy Emil igazságügy-miniszter hez (25021/kü. 19 23.).19 A minisztériumban szeptember 10-én iktatták (IM 045373/1923.). Utána a miniszter szeptember 15-én kelt 45 3 7 3 - 1923. IM IV. sz. ren deletével - amint arra a válaszirat utal - véleményezés és az iratok csatolása céljából Szász Iván szegedi kir. főü gyészhez került le; ő előbb Mórára rendkívül ked vezőtlen - e helyütt a javítgatások mellőzésével közölt véleményt adott [3. sz.], ezt azonban az utolsó pillanat ban mégis visszatartotta. A főügyész - nyilvánvalón ,jobb” meggyőződése ellenére - szeptember 26-án ere deti, elítélő álláspontját megmásítva, Mórát érdemesnek találta a büntetőjogi felelősség alól a mentesítésre. Ekkor már elfogadva a Közművelődési palota éléről való
esetleges eltávolításának beláthatatlan következményeit, fölhatalmazást kért miniszterétől, hogy a szegedi kir. ügyészséget a vád elejtésére utasíthassa.20 A Madácsy publikálta levelekből kitűnőn Buda pesten Lambrecht Kálmán tartotta ébren az ügyet. Ő Pethő Sándor révén került kapcsolatba a miniszterrel, aki távolléte miatt csak október 19-én ígérhette meg, hogy „elrendeli a pertörlést.” Móra, Szegeden Szalay József dél-kerületi rendőrfőkapitány mellett alighanem a Város első emberére is számíthatott. Mint Péter László írja: „politikai nézetkülönbségük ellenére is kölcsönösen megbecsülték egymást az ellenforradalomban hatalmát visszaszerző Somogyi Szilveszter (18 7 2 -19 3 4 ) polgármesterrel, »a Veszterrel«. Somogyinak is szűcsmester volt az apja, így barátságuknak érzelmi alapját is megtalálták. Somogyi becsülte Mórában az írót és tudóst, Móra Somogyiban az ellenforradalmi mez alá menekülő liberálist. Som ogyinak kétségtelen érdeme, hogy födözte, védte Mórát; kedvezett neki: ha tehette, szabadságot engedélyezett; tőle telhetően támogatta a könyvtárat és a múzeumot, hogy Móra eredményt tudjon fölmutatni.” 21 Mivel a közbenső iratok az 1956. évi tűzben az Or szágos Levéltárban elpusztulhattak, jó esetben valahol lappangnak, sem a miniszteri határozat, sem az annak alapján keletkezett ügyészségi iratok nincsenek meg,22 csupán a Pókai Elek törvényszéki tanácselnök és Kiss Balázs előadó által aláírt, eljárást megszüntető 1923. november 30-i végzés maradt fönn (B. 2334/17./1923.). E szerint a törvényszék a „M agyar Állam nevében” Móra Ferenc ügyében a kir. ügyészség 33403/kü. 1923. sz. indítványa nyomán, a Bp. 323. §-a alapján azért szüntette meg a bűnvádi eljárást, mert az ügyészség „a vádat indokoltan elejtette.” 23 A z ügy másik, közigazgatási fonala közben tovább gombolyodott. Móra a kegyelmi kérvényének fölter jesztésére hivatkozva - nyilvánvalón ügyvédje útján szeptember 15-én a közigazgatási bizottsághoz benyúj totta halasztó kérelmét (745/1923. K B ).24 Mivel e testü let havonként ülésezett, kérelmét októberben és novem berben is meg kellett újítania.25 A fölmentéssel felérő törvényszéki megszüntető végzés vétele után, december 1 3-án Móra arra kérte a közigazgatási bizottságot, hogy „ennek alapján a fegyelmi eljárás megindítását mellőz ni méltóztassék, minthogy a vád alá helyező határozat ezen megszüntető végzés következtében hatályát vesz tette, és az ügy jogerős befejezést nyert.” A közigazgatási bizottság december 15-én tartott ülésén kimondta, hogy e törvényszéki végzést „tudomá sul veszi, s ennek folytán a közigazgatási hatóságok ré széről további intézkedésre szükség nincsen.” E határo zatot a bizottság december 20-án küldte meg a polgár mesternek. Ezzel az ügy le is zárult.26 Hogy mit jelentett a törvénnyel egyszer már király sértés miatt szembekerült27 Mórának ez az eset, milyen szorongásokat, mi több: az egzisztenciális veszélyezte tettség érzését keltette benne, leveleiből tudjuk. A z álla mi és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló
hirhedt 19 2 1: III. törvénycikk fenyegetése nem volt tré fadolog még az enyhébben minősülő vétségek esetében sem, hiszen az állam vagy a nemzet megbecsülését csorbító vagy hitelét sértő vétség 5 évig, az állam vagy a nemzet elleni meggyalázó kifejezések használatával elkövetett vétség pedig 3 évig terjedhető fogházzal volt büntetendő. A Móra elleni büntető és fegyelmi eljárások meg szüntetése beillett a szélsőjobboldali merényletek tette sei ügyében általában követett, Serfőző Lajos által több esetre nézve részletesen bemutatott elnéző gyakorlatba. Ennek kialakításában Nagy Emil igazságügy-miniszternek is szerepe volt. Am ikor a nyomozó hatóságok a me rényletek elkövetőit futni hagyták, vagy ha ezt nem te hették meg, akkor a bíróságok megszüntető végzéseket, végső esetben enyhe ítéleteket hoztak ellenük, a rend szer számára aligha lett volna szerencsés az országos hí rű szegedi író büntetőjogi vagy fegyelmi úton való el marasztalása azért, mert tiltakozni merészkedett e cse lekmények ellen. A Móra-ügy lezárása így az igazság ügy-miniszter részéről a polgári liberálisoknak tett békülékeny gesztusnak is tekinthető.
1. sz. melléklet Móra Ferenc Konstrukció bombával és ököllel A kurzus urai tavaly ilyenkor azt mondták, hogy azért nem lehet a képviselőválasztásoknál fenntartani a titkos szavazást, mert a magyar nép természete nem bírja el a titkolódzást.28 A kurzus urai nagyszerű politikusok, de úgy látszik, a magyar nép természetét rosszul ismerik. Mert a magyar nép igenis szereti a titkolódzást, és bizo
nyos titkokat példátlanul meg tud őrizni. íme, az orgoványi gyilkosok máig nincsenek meg, pedig az akkori kormány mindent elkövetett a kézrekerítésükre. A So mogyi Béla gyilkosainak kilétét is sűrű homály takarja, pedig az akkori miniszterelnök szent fogadást tett a par lamentben, hogy az igazságszolgáltatás keze lesújtja őket. A nyomdarombolóknak egész különítményét nyomtalanul elvitte a markoláb. Az erzsébetvárosi bom bamerénylők kézrekerítésére hiába tűztek ki hatalmas összegű pályadíjakat, senki nem vezetett nyomukra. Pe dig nem valószínű, hogy az Isten tüzes szekerén az égbe ragadta volna őket, se az, hogy visszasüllyedtek volna a pokolba, amely kilökte őket magából. Hát hová lettek? Nincs megmondhatója. Se kormánynak, se rendőrség nek, se semmiféle hivatalos hatalomnak nincs róla fo galma. Az ösztönünk azt súgja, hogy a tegnapi bombame rénylet kitervelőivel is a kurzus magyar titkainak száma fog szaporodni. Szintén sajnáljuk szegény belügymi niszterünket, aki vakmerő elszántsággal fogja keresni és kerestetni őket, de mernénk fogadni egy kézigránátba, mint mindennapos forgalmi cikkbe, hogy még akkor se lesznek meg, ha a destruktív zsidók közt keresik őket. Azoktól ugyan minden gazság kitelik, de hogy a tulaj don fővezérüket ők akarnák szétvettetni, az mégse na gyon valószínű. Elég különös, de köztudomású, hogy bombamerényietekkel az utolsó három év alatt nem a
destruktívok foglalkoznak, azelőtt pedig senki sem fog lalkozott Magyarországon ezzel az iparággal. A bombaszakmái az úgynevezett nemzeti megújhodás teremtette, sőt azt lehet mondani, hogy ebben az egyben sikerült neki a többtermelés problémáját is megoldani.
S ez az ami a magyar politikai gyilkosságoknak és merényleteknek valami különös nemzeti zamatot ad. A politikai gyilkosságokat nem Magyarországon és nem a mi korunkban találták fel. Találkozunk velük az embe riség történetének legelső lapjain, és ismerte őket min den kor és minden nemzet. De a merénylők mindig az üldözöttek, az elnyomottak soraiból kerültek ki, akár bosszú vezette őket, akár fanatizmus, s az áldozatokat mindig az elnyomók közül szedték. Nálunk mostanában fordítva van. Akiket destruktívoknak szokás nevezni, azokat sokféle címen hazaárulózzák ugyan le, de orgyil kossággal még a leglelkesebb hazafíság sem vádolhatta meg őket. Gyönge kísérlet történt ugyan ez irányban is, de a mérgezett gombostűkkel való gyilkolás buta mesé je beleveszett a köznevetésbe. Senki se halt bele a gombostűkbe, amit abból sej tünk, hogy a kurzus senkit se akasztott fel gombostűvel való gyilkosság miatt. Itt mindig az üldözött, az exkom munikált destruktívokat keresi és találja meg a bomba, amibül talán nem logikátlan dolog következtetni, hogy a titokzatos tettesek a hatalmon levő konstruktív politi kai irányzatot tüntetik ki rokonszenvükkel. A legalja sabb, leghitványabb, mert a leggyávább gyilkosságok elkövetői és sugalmazói politikai felfogásuk szerint nyilvánvalóan arra felé orientálódnak, ahol a fajvédel met teszik meg kormányzati programnak. A magában véve nagyon tiszteletre méltó és szépen hangzó teóriát ők megvalósítják a gyakorlati életben, s bizonyára meg vannak róla győződve, hogy az igazi konstruktív politi kát ők csinálják, nem a dicsőség övezte teoretikusok, s akiknek csak a szája jár. A szó köztünk maradjon, mi azt hisszük, hogy nekik a maguk politikai felfogása szerint igazuk is van. Az a habozó, ingadozó liberális kilengésekbe menő politika, amit a kormány az utóbbi időben követ, méltán keseríti el az igazi konstruktív lelkeket. Mert igaz, hogy a kor mánynak nincsenek liberális tervei, de vannak majdnem liberális nyilatkozatai. Igaz, hogy a kormány elgázol minden liberális megmoccanást, de nem visz be tör vényjavaslatot a nemzetgyűlésbe a pogromról. Igaz,
hogy nem akasztatja fel a bombával dolgozó fajvédőket, de felháborodott szavakkal elítéli őket. Ezt az egy száj ból hideget-meleget fújó politikát nem lehet némán tűr ni. Sőt időnként hangot kell adni egy-egy bombarobba
nással, egyrészt azért, hogy a kormány ne higgye, hogy a hatalom az ő kezében van, másrészt azért, hogy iga zuk legyen a hatalom névleges birtokosainak, amikor kijelentik, hogy sehol Európában olyan jogrend sincs, mint nálunk. A szélső konstruktívekkel mi destruktív liberálisok is egyetértünk abban, hogy ezt a kétéltű kormánypoliti kát tovább tűrni nem lehet. Ha a kormány nem mer li berális lenni, és nem tud konstruktív lenni, vagy nem tud liberális lenni, és nem mer konstruktív lenni, akkor
adja át a helyét egy igazi konstruktív kormánynak, amely tud is, mer is cselekedni. Mi nem vagyunk illeté kesek egy ilyen lista összeállítására, de belügyminisz ternek melegen ajánlanánk Bogya Jánost. Ő már eddig is egyik legtipikusabb képviselője volt a konstrukció nak, mai szereplése pedig egyenesen predesztinálja a vezéri rangra. Elég volt a tétova, kapkodó fecsegésből, hadd jöjjön a belügyminiszteri székbe az a Bogya Já nos, aki az ország házában is ököllel csinálja a konst rukciót, nemcsak a csapszékben. Szeged [napilap], 1923. február 22. 2. sz. melléklet
Nagyméltóságú Igazságügyminiszter Úr! A „S Z E G E D ” című helyi lapban ez év tavaszán megje lent egyik politikai cikkem miatt a szegedi kir. ügyész ség 7457/923 kü. sz. a. vádiratot adott be ellenem az 19 2 1: III. t. cikkbe ütköző, a magyar nemzet megbecsü lése ellen elkövetett vétség címén, s ennek alapján a szegedi kir. törvényszék vádtanácsa által B. 2334/923. sz. a. vád alá helyeztettem. Mivel mint a szegedi városi közkönyvtár és múzeum igazgatója, köztisztviselő va gyok a törvény értelmében vád alá helyezésem állásom tól való felfüggesztésemet vonja maga után, ez pedig annyit jelent, hogy szeptember havában a nyári szünet után nem lesz megnyitható az egyetemi hallgatóknak
nélkülözhetetlen 100 000 kötetes könyvtár, sőt be kell zárni Szeged legnagyobb tömegnevelő intézményét, az évente 80 000-100 Ő00 ember által látogatott szegedi múzeumot is. T. i. az intézetnek, amelyet húsz eszten dőm keserves munkájával, életem legtermőbb idejének feláldozásával én tettem a vidék elismerten vezető közgyűjteményévé, - én vagyok az egyetlen rendszeresített,
esküt tett tisztviselője, sőt ma az egyetlen tisztviselője. Munkatársaim egymásután hagyogattak el a sanyarú időkben jobb elhelyezkedést keresve, az utolsó egy hó nappal ezelőtt mondott le, s így az én felfüggesztésem
egy nagy magyar kulturális intézmény teljes megbénu lását vonja maga után, ha csak ideiglenesen is, de eset leg hosszú időre. Mert eltekintve attól, hogy az itt levő sokmilliárdos anyagi érték őrzése és gondozása felelőt len és hozzá nem értő helyettesre nem bízható, húszéves munkásságom után, amelyért város, kultuszkormány, országos nyilvánosság halmozott el elismeréssel, - húsz éves munkásságom után annyira egyet jelentek a szege di kulturpalotával, hogy éléről való elmozdításom ezek ben a nehéz időkben az egész intézet összeomlását je lentené. Én ezért az erkölcsi kárért önmagammal szem ben nem merem vállalni a felelősséget, s elsősorban ez a morális kötelességérzet késztet arra, hogy azzal a tisz teletteljes kéréssel forduljak Nagyméltóságú Miniszter Úrhoz,
ügyemben a pertörlés iránti intézkedést kegyesen megtenni méltóztassék. Annál inkább merem ezt kérni, mert az ellenem indí tott per az én hitem szerint félreértésből származik, s lel kiismeretem tisztaságának tudatában én bátran állhatnék a bíróság elé, ha csak az én személyemről volna szó, s nem fűződnének ahhoz nagyobb és fontosabb érdekek.
Nagyméltóságú Miniszter Úr! Huszonöt éves újságírói pályám alatt nekem a tör vénnyel soha összeütközésem nem volt,29 bíróság előtt én soha nem álltam, a törvénykezés nyelvéhez és formá ihoz én nem értek, - méltóztassék nekem kegyesen el nézni, ha kérésem indokolásának nincs semmi jogi szí ne. Talán szokatlan dolgot teszek, amikor önmagamat
szólaltatom meg védőmül, ide mellékelvén egy újságcik kemet, amelyet én a békekötés napján írtam. Azt a lap számot, amelyben ez a cikk megjelent, egy óra alatt úgy székapkodták, hogy különnyomatot kellett belőle készíte ni a mellékelt formában, azt százával csempészték át a még akkor román megszállás alatt levő Tiszántúlra,J0 ahol rejtegetve adták kézről-kézre, és Szentesen, Makón, Szegeden ma is több helyen bekeretezve nemzeti imádsá gul őrzik a cikket. Nagyméltóságú uram! Az a kéz, ame lyik ezt a cikket írta, írhatott-e és írhat-e le valaha nemzetgyalázó sorokat? Nem szívesen veszem magamra a hiúság látszatát, de talán szerénytelenség nélkül tehetem fel, hogy Nagyméltóságod előtt nem ismeretlen a nevem, amely mögött negyedszázados irodalmi múlt áll, és talán ennél tartósabb irodalmi jövő. Az elszakított országrészeken az én nevem mint igazán nemzeti íróé becsült, s azokon túl is, ameddig a magyar sajtó elér, - hiszen Clevelandból, Li mából, Kairóból kapok köszönő leveleket írásaimért, amelyek a magyar levegőt viszik el a hazától elszakadtaknak. Én nem tudom, Nagyméltóságú uram, ha engem a törvény esetleg bűnösnek talál, az igazság eszméjének diadala felér-e azzal a kárral, amelyet azoknak meg döbbenése okozhat a magyarság ügyének, akik engem mindig, mint a magyar faji sajátságokat reprezentáló írót szerettek, s nem fogják-e a magyarság ellenségei ezt a magában nem nagy jelentőségű ügyet is fegyverül használni? Nagyméltóságú Miniszter Úr! Én legjobb lelkiismeretem szerint büntelennek érzem magamat, - de senki sem lehet elfogulatlan bírája ma gának. Lehet, hogy akaratlanul és tudomásom ellenére is megsértettem a törvényt, de úgy érzem, kulturális, publicisztikai és szépírói múltammal szereztem annyi érdemet és a jövőben a magam szerény körében tehetek még a nemzetemnek olyan szolgálatokat, hogy merhe tem Nagyméltóságodat arra kérni,
Méltóztassék ügyeim iratainak a szegedi kir. ügyész ségtől való bekérése után a per beszüntetésére vonatko zó jelen kegyelmi kérvényemet a Kormányzó Úr ő Főméltósága elé terjeszteni, aki előtt talán szintén nem is meretlen írói működésem, hiszen alig egy évvel ezelőtt az a tisztesség ért, hogy egy költeményem kéziratát, amely a Petőfi Társaság díszülésén tetszését megnyerni szerencsés volt, Ő Főméltóságának utólag is elkéretni méltóztatott. Nagyméltóságú Uram! Amikor én húsz évvel ezelőtt betettem a lábam a szege di kultúrpalotába és az örök szegénységgel lépvén frigyre, éltemet felajánlottam a magyar kultúrának, ab
ban a reményben voltam, hogy ennek oszlopcsarnoká ból fognak eltemetni, mint olyan munkást akit túlél a jó híre. Sok tervem, álmom, félbe-alkotásom van itt s már nem sok az időm. Nagyméltóságú Uram, méltóztassék lehetővé tenni, hogy ne űzessem el innen szégyenszem re, hanem ami erőm van még, azzal kiépíthessem életem eddigi munkáját. Nem munkától elgyötrött, fáradt ma gamért kérem, hanem a magyar kultúráért. Mély tisztelettel Nagyméltórágú Uramnak alázatos szolgája: Móra Ferenc [Kívül:] A Nagyméltóságú M. Kir. Igazságügyminiszter
Úrhoz BUDAPESTEN. Kérvénye Móra Ferenc szegedi múzeumigazgatónak kegyelmi eljárás megindítása iránt. T. P. gy. Szegedi kir. ügyészség 24 4 1 1 - 1 9 2 3 . [Igazságügyminisztérium 45 3 7 3 -19 2 3 .]
3. sz. melléklet 519/4. szám fü. 1923.
Bizalmas Nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszter úrnak Budapest Excellentiádnak a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló nyomtatvány útján elköve tett vétség miatt vád alá helyezett Móra Ferenc szegedi lakos könyvtár- és múzeumigazgató elleni bűnügyben f. évi szeptember hó 10-én kelt 4 5 3 7 3 - 9 2 3 .1. M. IV. szá mú rendeletére - van szerencsém vádlott leküldött ke gyelmi kérvényét a vonatkozó bűnügyi iratokkal együtt •/• alatt hajlítva azon véleménnyel mély tisztelettel fel terjeszteni: hogy folyamodót úgy a forradalom és kommun alatt - különösen az utóbbinak uralomra juttatása és megerősítése érdekében tanúsított viselkedése, mint a Nemzeti újra ébredés kezdetén is, az állameszme a nemzeti érzést tért foglalhatása ellen a sajtóban megnyi latkozó érzülete és eszmevilága miatt nem tartom érde mesnek arra, hogy, ezúttal terhére megállapított és sú lyosabb beszámíthatás alá eső államellenes bűncselek mény miatt megindított bűnvádi eljárás már a bűnper jelen állásában magas kegyelemből vagy vádelejtéssel megszüntettessék. Ugyanis folyamodó - ki már a forradalom kitörése előtti időkben előttem ismert hiteles adatok szerint a hírlapokban állandóan nagyobb tevékenységet fejtett ki, főleg a vezércikkek megírásánál és mindég az erősen radikális irányzatot képviselte, a Szegeden 19 18 . évi október hó 22-én megalakult úgynevezett „nemzeti ta nácsban,” mint a radikális párt egyik kiküldött tagja vett részt; amely legfőb feladatának tartotta a „régi rend” embereinek az ellenőrzését, mely célból folyamodót Dettre Jánossal együtt a bíróságokhoz és ügyészségek hez delegálta. November 9-én leköszönt tagságáról, de hason érzel mű kívánságára abban mégis bennmaradt és Szeged vá rosának november 2-án tartott rendkívüli városi köz gyűlésén a nemzeti tanács megbízásából az új rendszer
hez való csatlakozás s a köztársaság kimondása tárgyá ban készített indítványt ő terjesztette szóval elő. A z események hatása alatt fokozattan hajlott a szélső ségek felé és a szerkesztése alatt megjelenő Szegedi Naplónak vörös irányba való erős eltolódása már 19 19 . év elejére esik. Annyira beleélte magát a kommunista társadalmi rend utáni vágyakozásba, hogy Szeged város polgári elemét megfélelmlítő 19 19 . év április hó 1-jén a Szegedi Nap lóban „Memento” cím alatt írt vezércikkében figyel meztette a polgárságot: ne legyen ellenforradalmár, mert akkor Szeged Lyon sorsára jut, hol 90 napig sza kadatlanul működött a guillotine31 s ezt a cikkét éppen azon a napon írta, melyen Dr. Dettre János - ki akkor magát már népbiztosnak nevezte - a napilapok és nyomdák kommunizálását rendelte el.32 Cikkében a „proletárdiktatúra” dicsőítésére azt ak ként jellem zi: „hogy a diadalmas proletariátus nem csak fenyeget, hanem ígér is: irgalmatlan halált annak, aki moccanni mer az új világrend ellen, - a proletariátus nem vérre szomjaz, hanem boldogságra, s abból min denkinek juttat annyit, amennyi megilleti.” 33 Majd elrettentő példaként elmondja, hogy a nagy francia forradalom negyedik esztendejében, midőn Lyon várossá kitűzte az ellenforradalom fehér zászlóját a Konvent határozatot hozott, hogy Lyon temettessék romjai alá: házai - a kórházakat és iskolákat kivéve bontassanak le, az eke vágjon barázdát minden épület felett, s emlékoszlop hirdesse az utókornak, hogy így bűnhődött Lyon, az ellenforradalmár. És a lap további vezércikkeiben és közleményeiben is veresfonálként húzódik át ez az irány és ez a szellem mindaddig, míg a Szegedi Naplónál 19 19 . május 9-én szerkesztőváltozás állott be, s Móra Ferenc neve leke rült a lapról, amely napon már Szeged magyar katonai állomásparancsnoksága a nemzeti színű lobogónak he lyére katonai épületekre való azonnali kitűzését rendel te el napiparancsban és a Város tornyán is a nemzeti lo bogó húzódott fel; Dettre volt népbiztos pedig hetekkel megelőzőleg hatalmát vesztve a város francia kormány zója által szabadságoltatott. Bár készséggel elismerem folyamodónak kiváló költői s egyébként lánglelkű poétái egyéniségét, de az akkori válságos és vészes időkben ezeréves alkotmányunk le-
rombolására és Hazánk rombadöntésére nem lett volna neki szabad éppen súlyos egyéniségénél fogva - s arra lett minden kényszerítés nélkül ilyen erős és csak vészthozó tevékenységet fejteni ki. S ha idők múltával tévedését tán be is látta s egyes későbbi időben írt hírlapi cikkeiben és költeményei ben hazafias irányt követ is - és a vele szemben most vád tárgyává tett hírlapi közleményt, illetve azzal vé dekezik, hogy cikkének megírásával a magyar népet szidni, ellene m eggyalászó kifejezést használni nem akart, s tulajdonképpen a kereszténykurzus híveinek egy kijelentését akarta kigúnyolni; az ún. nemzeti megújhodás kifejezést azokra értette, akik a nemzeti megújhodás örve alatt bűncselekményeket követnek el; azt a kifejezést pedig: „E z az ami a magyar politi kai gyilkosságoknak és merényleteknek valami külö nös nemzeti zamatot ad,” nem értette a m agyar nem zetre; de egyszerű védekezése - szemben az inkrimi nált cikk egész beállításával - amely a vád tárgyává tett bűncselekmények összes ismérveit felöleli külö nös figyelemmel a fen[t]ebb ismertetett s vészes idők ben elkövetett hazafiatlan működésére s tanúsított ér zületére - el nem fogadható és bűnösségének súlyát a mostani nehéz időkben - midőn minden magyar haza finak vállvetve kell összefogni arra, hogy Hazánkat és nemzetünket megerősítve az Országot nehéz helyzeté ből kiszabadítsa, régi tekintélyét a külföld előtt viszszaállítsa - kifogásaiban felhozott érvelése, és a Pető fi s Dugonics irodalmi társaságokban közszereplése, úgyszintén azon elbizakodottnak feltűnő kijelentése: „hogy hivatali állásától való felfüggesztése esetében nem lesz megnyitható a Szeged Városi Könyvtár, sőt be kell zárni a szegedi múzeumot is” - annyira nem csökkentheti, - hogy államellenes cikkének következ ményei alól minden megtorlás nélkül, s akként szaba duljon könnyű szerrel, hogy bűnössége még bírói íté lettel se legyen megállapítva. Hazája ellen súlyosan vétett embernek közszereplés ben óvakodni kell attól, hogy hazafiságához és minden magyartól méltán megkívánhatott nemzeti érzéséhez a gyanúnak csak távoli fullánkja hozzáférhessen. Szeged, 19 23. szeptember 25.
Szász T. P. gy. Szegedi kir. főügyészség 519/4/fü. 19 23.34
Je g y z e te k ----------------------------------------------------------------
1Serfőző Lajos: A titkos társaságok és a róluk folytatott parlamenti viták 1922-1924-ben. Párttörténeti Közlemények, 1976. szeptem ber. 69-113. pp. Erről az esetről különösen: 75-77. pp. 2 Az 1922. évi június hó 16-ára hirdetett nemzetgyűlés naplója [NN 22-26] X. (Budapest, 1923. 37-50. pp. 3NN 22-26 X. 51-52. pp. Vö.: Magyar Politikai Lexikon (Magyar politikusok) 1914-1929. Szerk. T. Boros László. (Budapest, [1929]. 58. p.) 4Madácsy László: „Nemzetgyalázás” címen emelt vád Móra Ferenc ellen. Különnyomat A Móra Ferenc Múzeum Évkönyvének 1958-59. évi kötetéből. (Szeged. 1960. 7-17. pp.); Vö. Madácsy László: Emlékezés Móra Ferenc halálának 25. évfordulóján. Tiszatáj 1959. február. 5A Délmagyarország fél évszázada 1910-1960. Jubileumi emlék könyv. Szerk. Lőkös Zoltán, Péter László, Simon István. (Szeged, 1960. 21. p.)
6Oltvai
Ferenc: Szeged múltja írott emlékekben. 1222-1945. (Sze ged. 1968. 256-258. pp.) 7 Földes Anna: Móra Ferenc. (Budapest, 1958. 121. p.; Földes An na: így élt Móra Ferenc. (Budapest, 1977. 159-160. pp.; Péter Lászó: Móra Ferenc. (Kiskunfélegyháza 1989. 134-142. pp.) 8Móra Ferenc: Memento. Felkutatta és szerkesztette Vajda László. A jegyzeteket írta Bölöny József. (Budapest, 1967. 348-351. pp., 729-730. pp.) 9Tóth Péter magángyűjteményében [T. P. gy.]. A Móra-ügyben ke letkezett kir. ügyészségi és kir. főügyészségi iratok egy részét az 1950-es években kiselejtezett akták közül Tóth Péter mentette meg a biztos megsemmisüléstől. Fénymásolatukat e közlemény első megjelenésével egyidejűleg a Csongrád Megyei Levéltárban [CSML] helyeztem el. Az ügy törvényszéki iratai a szóbeszéd sze rint az 1950-es évek egyik „papírgyűjtő akciója” során zúzdába kerülhettek.
10 T. P. gy. V ád irat-fo g alm azvány. 11 Uo. A szegedi ren d ő rk ap itán y ság kísérőirata. 12 C S M L S zeged fő isp án jának iratai. 5 8 9 -1 9 2 3 .; S zeged k ö zig azg a tási bizo ttság án ak iratai [K özig. biz. ir.] 1042 [638] - 1923.; Oltx’ai Ferenc, 2 5 6 -2 5 8 . pp. - Madácsy László (1960) 10-11. pp. 13 C S M L K özig. biz. ir. 1042 [638]' - 1923. 14 C S M L S zeg ed fő isp án jának iratai 5 8 9 -1 9 2 3 . 15 M ad ácsy László: Móra Ferenc „bűnügye". D élm agyarország, 1969. jú l. 13. 16 M adácsy L ászló (1 960) 12. A z irat lelőhelye: A M óra F erenc M ú zeum Irodalm i g y ű jtem én y e [M FM íg y .] 57. 26. 17 M adácsy L ászló (1960) 16 -1 7 .; M F M így. 57. 27. A m ásodpél dán y t M óra kézzel keltezte: 1923. V III. 30. 18 M óra F erenc k ö ltem énye a korm ányzó előtt. S zeged, 1922. m árc. 31.; S zegedi vers sikere. S zegedi N apló. 1922. m árc. 31. - A z aran y sző rű bárány új v áltozata lehetett. 19 C S M L . K özig. biz. ir. 1042 [7451-1923. 20 Fenákel Judit: A „n em zetg y alázó ” M óra F erenc. V ádirat é s ke gyelm i kérvény. C so n g rád m egyei H írlap, 1966. dec. 25. 21 P éter L ászló, 81. p. 22 A m iniszteri választ és vádelejetésre vonatkozó főügyészi utasítást az ügyészségen 31 907. vagy 31 403. szám on iktatták. V ö. C S M L Szegedi kir. ügy észség m u tató k ö n y v e, 1923. L -Z s. M óra Ferenc ellen rá g a lm a z á s ] nem zetgyal.fázás]. A könyvben szereplő eg y éb szám okon (7457, 13 4 8 3 , 24 4 11.2 5 0 2 1) iktatott iratokat fölhasz náltam . (T. P. gy.) A z üg yészség 34 486. szám on iktatta az eljárást m egszüntető végzést. F enákel m ég idézhetett az 1923. okt. 24-i m iniszteri leiratból: „A m ag y ar állam s a m ag y ar nem zet m eg b e csülése ellen irányuló v étség m iatt vádolt M óra Ferenc ügyében folyó évi szep tem b er h ó 26-i napján kelt 519/4. F. Ü. 1923. szám ú jelen tésére értesítem m éltóságodat, hogy az abban kifejtett á llá s po ntjának elfo g ad ásáv al nincs észre v ételem az ellen, hogy a kir. ügy észség eb b en az ü gyben M óra F erenc ellen em elt vádját indo koltan elejtse.” S ajn o s m ind ez, m ind a főügyészi fölterjesztés, időközben kézen-közön eltűnt. 23 C S M L K özig. biz. ir. 1042-1923. 24 C S M L K özig. biz. ir. 1042 [745]—1923. M adácsy L ászló (1960) 17. E b eadvány fö ltehetőn ügyvédi irom ány, am elyről m ind M óra sajátkezű aláírása, m ind a M adácsy L ászló által m egadott dátum hiányzik. 25 C S M L K özig. biz. m u tató 1923:895., 900., 971. E zek az iratok h i ányoznak. 26 C S M L K özig. biz. ir. 1042-1923. 27 Móra Ferenc levelesládája. S zerk. M adácsy L ászló. (S zeged, 1 9 6 1 .5 9 -6 2 . pp.) 28 M óra a 220 0 /1 9 2 2 . M E sz. rendeletre utal, am ely a vidéki v álasz
tókerületekben újra nyílttá tette a szavazást. Bővebben szólok er ről az Alkotmányjogi reformtörekvések az első nemzetgyűlés ide jén (Szeged, 1974) c. tanulmányomban. (Utánközlésben: Ruszoly József: Ujabb magyar alkotmánytörténet. 1848-1949. Válogatott tanulmányok. [Püski, Bp. 2002.207-263. pp.]) Egyébként Bölöny Józsefnek a Memento c. kötetbeli jegyzeteire hivatkozom. Meg jegyzem, hogy a dőlt betűs szövegrészeket idézte az ügyészség a nyomozást elrendelő határozatban és vádiratban, s ezek miatt he lyezte vád alá az írót a törvényszék is. 29Őfelsége békét akar (Szegedi Napló, 1913. június 20.) c. cikke mi att indított királysértési pör nem ot, hanem Fehér Árpád felelős szerkesztőt sújtotta (Péter László, 29.). A Szegedi Napló 1920. jú nius 3-ai kishíre miatt meg a katonai körletparancsnokság orrolt meg rá. Vö. Péter László: „Lélek az autón se be, se ki!” = Péter László: Móra műhelyében. Cikkek, tanulmányok. (Budapest, 1999. 63-65. pp.) 30Móra rosszul emlékezett: a Tiszántúl már 1920 márciusában föl szabadult a román megszállás alól. 31 Az idézett pontatlan. Vö. Móra Ferenc: Memento. (Budapest, 1967. 326. p ) 32 Szegeden a francia megszálló csapatok jelenléte miatt csak néhány napig tartott a proletárdiktatúra (1919. március 22-27.); március 28-ától Dettre János, a polgári demokratikus forradalom kormány biztos főispánja a francia városkormányzó kifejezett utasítására kormányzói biztosként tevékenykedett, két társával - Tabódy Zsolt alezredessel és Somogyi Szilveszter polgármesterrel - mint egy „polgári direktóriumot” alkotva. Móra Ferenc barátját május elején az ellenforradalmárok távolították el. L. Ruszoly József: Dettre János élete és halála = Ruszoly József: Válogatott írások Szegedről. (Szeged, 1999. 134-137. pp.); Ruszoly József: Dettre János és kora. (Szeged, 1994.) 33 Az idézet egészében így szól: „A diadalmas proletariátus nemcsak fenyeget, hanem ígér is: irgalmatlan halált annak, aki moccanni mer az új világrend ellen, emberi megélhetést mindenkinek, aki be éri azzal, amit a maga becsületes munkájával kereshet a más ve rejtékezése nélkül. A proletariátus nem vérre szomjaz, hanem bol dogságra, s abból mindenkinek juttat annyit, amennyi megilleti." A dőlt nagybetűs szövegrészt az irat megfogalmazói „kifelejtet ték”. Vö. Móra Ferenc: Memento, 324. p. 34Némileg változtatott tanulmányomat a magyar irodalom szegedi klasszikusának, Móra Ferencnek (Kiskunfélegyháza, 1879. július 19-Szeged, 1934. február 8.) ez évi kerek évfordulóira is tekintet tel teszem közzé. Előbbi, Móra Ferenc sajtópöre (1923) c. 1979-i változata. A Város és polgára. Válogatott írások Szegedről (Sze ged, 1999) c., a Somogyi-könyvtár Szeged múltjából c. sorozata 6. darabjaként megjelent könyvemben is olvasható (121-133. pp.).
z 1945. május 18. és június 28-a közötti közel másfél hónap a magyarországi németség törté netében feketebetűs napnak számít. A lig 48 órá val dr. Gyöngyösi első emlékeztetőjének felvetéseit kö vetően, a Népgondozó Hivatal feladatait meghatározó rendeletben szereplő „fasiszta németek” -re vonatkozó intézkedésekről és a Népgondozó Hivatal „hatáskör ének kiterjesztéséről” rendelkezett az Ideiglenes Nem zeti Kormány. Noha az 1945. május 14-én tartott párt közi értekezleten elvetették a kollektív felelősségre vo nást, a kiadott rendelet eltért e megállapodástól. Mit tar talmazott az 1945. július 1-jén kihirdetett 3820/1945. M. E. sz. rendelet? A működési alapelvek részletes rögzítésével ún. járási bizottságokat állítottak fel a 16 évnél idősebb németek „nemzethűségi szempontból való megvizsgálása céljá ból ... nemre, foglalkozásra, életkorra való tekintet nél kül. A férjükkel együtt élő és önálló keresettel nem bíró
Zinner Tibor:
A
A „n e m ze th ű ség i" v iz sg á la to k tó l a kollektív felelő sség g o n d o la tá ig A tanulmány első része megjelent a Jogtörténeti Szemle 2 0 0 3 /3 . számában asszonyok és kiskorú gyermekek azonban külön vizsgá lat alá csupán akkor esnek, ha reájuk vonatkozóan bárki részéről külön bejelentés történik.” A vizsgálat alapján a bizottság rögzíthette, hogy az illető személy „hitlerista (volksbundista, fasiszta, nyilas) szervezetben vezető sze repet vitt. Ilyen megállapítást kell tennie akkor is - így a rendelet - , ha a vizsgálat alá vont személy az SS fegyve-
rés alakulatába önként belépett.” Megállapíthatták a „hitlerista szervezet tagja” vagy az ilyen típusú szervezetek „célkitűzéseit” támogató fokozatokat, illetve az is rögzít hető volt, hogy az illető német „hitlerista... szervezet ve zetője, tagja, támogatója nem volt.” A Hitler Jugend 16 évesnél fiatalabb vezetői esetében úgy rendelkeztek, hogy őket a megállapítás a „hitlerista szervezetek tagjainak” tüntesse fel. Ilyen határozat keletkezett akkor is, ha az il lető személy „ismét felvette némethangzású nevét.” A bi zottsági eljárás független volt a folyamatba tett, illetve te hető népbírósági eljárás hatályától, valamint az állampol gárság megvonására irányuló esetleges eljárástól. Nem zárta ki annak lehetőségét a rendeletalkotó, hogy a bizott ság megállapítsa „azt is, hogy egyes német nemzetiségű személyek a hitlerista terror ellenére is nemzethűségük nek és demokratikus érzelmüknek bizonyságát adták.” Milyen retorziókat tartalmazott a rendelet? A vezetők esetében a földreform-rendeletbe foglalt vagyonelkob záson túl kimondta az internálást, és ha a hozzátartozók (együtt élő feleség és kiskorú gyermekei) nem voltak mentesítve a határozat következményei alól, akkor őket is „az internálás helyére kell költöztetni, addig pedig össze lehet költöztetni.” A z internáltak 200 kg ingóságot vihettek magukkal, amennyiben „az nem esik a gazdasá gi felszerelés körébe, és fennálló köztartozás miatt fog lalás alá nem vonható.” Egyéb ingó és ingatlan vagyonu kat zárolták, kivéve a visszahagyott élelmiszerkészletet és gazdasági felszerelést, amit az új telepeseknek osztot tak szét. Azokat, akik nem vezetők, hanem csupán tagok vol tak, a földreform-rendeletbe foglalt vagyonelkobzáson túl „külön munkaszolgálati kötelezettség” terhelte. Őket is össze lehetett költöztetni, maguk és családtagja ik részére háromhavi élelmiszerkészletet tarthattak meg, a többi a telepesek tulajdonába jutott. Az áttelepítési helyüket a Népgondozó Hivatal jelölte ki, a nem mentesült családtagok követték a családfőket. Noha a földreformot követően méltányosságból megmaradha tott 600 négyszögölnél nem nagyobb telkük és lakóhá zuk, ezt most a Népgondozó Hivatal igénybe vehette. Nem sokban különbözött a hitlerista szervezetek cél kitűzéseit támogatókkal szembeni büntetés: kötelesek voltak az országos telepítési akció rendelkezésére bo csátani ingatlan vagyonukat, eltűrni azok cseréjét stb. Azok, akik nemzethűségükről és demokratikus érzel mükről „nem tettek tanúságot,” az elköltöztetettek vagy összeköltöztetettek házukba történő befogadására kényszerültek.1 A kormány a Szovjetunióhoz fordult 1945. május 25én a kitelepítések ügyében.2 Ezt követően az intézkedé sek egyre inkább a németség kollektív felelősségének jegyében fogantak, a kivételezettek köre mások kegyé nek függvényeként alakulhatott. Hiába kívánt különb séget tenni a rendeletalkotó a németek között, a helyzet, főként a végrehajtó közegek magatartása sokban emlé keztetett a csendőrség 1944. tavaszi, kora nyári zsidóel lenes intézkedéseire. E gy hónappal később, 1945. júni__ us 28-án a belügyminiszter már arról tájékoztatta vala-
16
mennyi törvényhatóság főispánját és rendőrkapitányát, hogy „a német nemzetiségű személyek vonatkozásában e hatóságoknak a Népgondozó Hivatal intézkedéseinek megfelelő megkeresés alapján való végrehajtására és a szükséges segítség megadására kell szorítkozniuk.” 3 Mindez nem volt véletlen. Dr. Erdei 1945. június 20án, Nagykanizsán tartott beszédében (az M K P szócsö veként) meghirdette az ún. kisnyilasokkal, a „megtévesztettekkel” szembeni engedékenyebb, elnézőbb osz tályszempontú politikát. Mindezt alátámasztotta más nap, az internálás szabályozásáról kibocsátott „Bizal mas!” felzetű, közzé nem tett(!) intézkedésével, ami egyaránt jelenthetett kivételezést és alaptalan elmarasz talást.4 Ezekben az osztályszempontú lehetőségekben a magyarországi németek nem részesedtek, kivéve a bá nyászokat és eg y-eg y fontosabb ipari üzemben dolgo zó, „megtévesztett és jelentős bűnöket el nem követett” volksbundistákat.5 Azt követően, hogy dr. Erdeinél értekezletet tartottak az illetékesek a Népgondozó Hivatal addigi működése során észlelt fogyatékosságok megszüntetéséről,6 ugyanazon a napon, 1945. július 17-én a belügyminisz ter közölte „a fasiszta németekre vonatkozó” elvárásait a Népgondozó Hivatallal. Három jegyzék készült, ame lyeken a Volksbund és a Deutsche Jugend budapesti, vi déki és ismeretlen lakhelyű vezetőit tüntették fel.7 A jú lius 17-én tartott értekezleten elfogadott változtatásokat tartalmazta a négy nappal később készített előterjesztés,8 amit a 25-én ülésező minisztertanácson9 mint a július 1jén közzétett rendeletet érintő módosításokat fogadtak el, két nappal később a hivatalos lapban is megjelent.10 Július 17-én nem csupán az előbbiekben jelzett érte kezletet tartották meg, és nem csupán a potsdami ta nácskozás vette kezdetét, hanem ezen a napon ülésezett a Szövetséges Ellenőrző Bizottság is Budapesten, há rom órán keresztül. A Vorosilov marsall elnökletével tartott tanácskozás első napirendi pontját ekképp rögzí tette a jegyzőkönyv: „a magyar kormány kérésének megvitatása 200.000 svábnak Magyarország területéről történő kitelepítéséről.” 11 Vorosilov „szem élyes véle ményét fejezte ki, és nem a szovjet kormány viszonyát ehhez a kérdéshez.” Mint mondotta, a magyar kormány „azt kérte, hogy ugyanúgy bánjanak velük [a németek kel - Z. T.], mint a háborús bűnösökkel, mivel azok is. Magyarországon az ilyen sváb lakosság kb. 500 000 főt tesz ki.” Majd, miután részletezte a magyarországi né metség összetételét, felelősségét, kifejtette, hogy a kor mány „szükségesnek tartja az 500 000 főnyi svábból a legaktívabb, a háborúban bizonyos szerepet játszott kb. 200 000 ember kitelepítését Magyarországról vala hová. .. határaitól távolra.” A marsall arra is utalt, hogy a kormánytól érkezett szó beli jegyzékben hivatkoztak egyrészt a július 1-jén ki adott rendeletre, másrészt a magyar kormány a SZEB-től felvetésének teljesítését kérte. A szóbeli jegyzékhez hoz záfűzte, hogy ő „teljesíthetőnek tartja,” és az angolszá szok támogató véleményét igényelte. Az USÁ-t képvise lő William Shaffer Key vezérőrnagy „személyes egyetér
tését” hangoztatta, de csak azt követően foglalhat állást, ha kormányától választ kap. A z angol Olivér Pearce Edgcumbe vezérőrnagy nem nyilvánított személyes véle ményt, és hasonlóképp Keyhez, kormánya döntésétől tet te függővé álláspontját, főképp azért, mert annak „nem közömbös, hogy Németországnak mely részébe telepítik ki ezt a 200.000 svábot.” Vorosilov szorgalmazta, hogy az angolszász illetékesek mihamarabb határozzanak, hi vatkozott arra, hogy más államokban is „vetnek fel ilyen kérdéseket.” A magyar demokráciát nehéz lesz létrehoz ni és megerősíteni, „ha mind az 500.000 sváb, aki mind ellenséges volt, az országban marad.” Szerinte a nem ki telepítendő, további 300.000 főről a magyar kormány úgy vélekedik, hogy jóindulatú állampolgárokká vál nak.” Arról határoztak, hogy „a következő ülésen újra megtárgyalják a kérdést, és meghozzák a döntést.” 12 Vorosilov - mint utóbb kiderült - okkal emlegette, járta körül a németség félmilliós számát, nem véletlenül vetette fel azt, hogy a kitelepítés ügyét más államokban is feszegetik. Ugyanis július 3-án a csehszlovák kabinet nem csupán 3 millió szudétanémet kiűzésének, hanem további 400 ezer magyar áttelepítésének jóváhagyását követelte jegyzékében, azt a szokásoknak megfelelően valótlan adatokkal támasztotta alá. A Sztálin által támo gatott benesi elképzelést azonban a nyugati szövetsége sek Potsdamban elvetették, de a konferencián kötött megegyezések, a hozott határozatok lehetőséget terem tettek arra, hogy ezeket a jelenvoltak utóbb különböző képp értelmezték, felelősségüket palástolandó. Ugyan a felvidéki magyarság kollektív elűzéséhez nem járultak hozzá, de magyarországi németek sorsa nyitva maradt: a kollektív kitelepítés lehetőségét nem vétózták m eg.13 1945. augusztus 3-án, délután újra összeült a Magyarországi S Z E B , és második napirendi pontként visszatért a németek kitelepítésének ügyére. A z angol delegált sze rint a ,.rádió közölte” a potsdami határozatot, abban más államokban lévő németek kitelepítéséről is határoztak, ezért jelezte, hogy kormánya még nem alakíthatta ki végleges álláspontját. Vorosilov ismételten szorgalmaz ta a mielőbbi választ, és „röviden tájékoztatást” adott a vonatkozó potsdami határozatok tartalmáról.14 Az angolok reakciójára várni kellett. Október 10-én, az angol képviselet kérésére vitatta meg a S Z E B a né metek kitelepítésének ügyét, de az angolszászok egybe hangzó álláspontot képviselve, csupán arról nyilatkoz tak, hogy újabb információkat, négy kérdésükre adandó választ kértek a magyar kormánytól a kitelepítendőkről (összlétszámúkról, a 12 év alattiak és a 60 év felettiek adatairól, valamint valamennyi kitelepítendő számszerű felosztásáról nemük és foglalkozási összetételük sze rint). Vorosilov ezt kiegészítette azzal, hogy akkor le gyen vizsgálat tárgya - mert kormányát érdekli - a „svábok vagyoni helyzete” is. Ezeket a kérdéseket, mint egyfajta előzetes adatgyűjtés ügyét másnap, értekezle ten vitassák meg a vezérkari főnökök.15 Valószínű, hogy ezen az összejövetelen határozhattak a S Z E B október 1 3-ai kéréséről, amiben kimutatást kért a magyar kormányfőtől. A választ november 23-án kel tezték: e szerint a kitelepítendők létszáma 30 3.4 19 fő .16
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány külügyminiszteré nek 1945. május végi emlékeztetője, majd a kormány jú lius eleji SZEB-hez intézett szóbeli jegyzéke beláthatat lan következményekkel járt. Úgyszintén a kollektivitás gondolata hatotta át a magyarországi nemzeti kisebbsé gek jogi helyzetéről készített törvénytervezetet is.17 Potsdamban 1945. augusztus 2-án úgy határozott a há rom nagyhatalom, hogy a „Lengyelországban, Cseh szlovákiában és Magyarországon maradt német lakos ságnak vagy annak egy részének Németországba történő áttelepítésére vonatkozó intézkedéseket kell foganatosí tani.” Egyetértés volt közöttük abban is, hogy a bekövet kező „áttelepítés[nek - Z. T.]... szervezetten és embersé ges módon kell végbemennie.” 18 A második világhábo rú végén e három ország közül egyedül Magyarország nem tartozott a győztesek közé. A világégés többi euró pai vesztese, így Bulgária, Finnország, Olaszország és Románia esetében németellenes szankciókat nem írtak elő. Mindez egyértelműsítette, hogy nem csupán német ellenes intézkedésről határoztak a potsdami „döntőbí rók.” Benes boldog lehetett. Vágya, a nemzetiségek, népcsoportok elűzésével, köztük a magyarság eltávolítá sának lehetőségével megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy a soknemzetiségű Csehszlovák Köztársaság „tisz ta” csehszlovák nemzetállammá váljon. Kétlépcsős megoldással: előbb eltávolítják Magyarországról a né meteket, majd helyükre érkezhetnek a felvidéki magya rok. A világháború győztesei által meghatározott irány elveket az illetékes országok Szövetséges Ellenőrző B i zottságainak kellett tartalommal megtölteniük. Potsdam után a szövetségesek közötti együttes cselekvésre törté nő törekvést voltaképp paravánnak tekintették a szovjet mintájú rendszerváltoztatásokat kivitelezők. Azért volt csupán látszat, mert Szviridov Vorosilovra hivatkozva, de az angolszászok háta mögött - mutatván, hogy ki az úr a háznál a SZEB-en belül - 450 ezer magyarországi német kitelepítésének előkészítésére szólította fel a kor mányt egy héttel a potsdami konferenciát követően, 1945. augusztus 9-én. A magyar miniszterelnök szerint a marsallnak az altábornagy útján továbbított követelé sében (a benesi sugalmazásokat, eltúlzott igényeket tá mogató sztálini vonalnak megfelelően) ismételten a S Z E B elnökének július 17-ei mondandója köszönt viszsza (sőt, talán ismerhette azokat az adatokat is, amelye ket Veesenmayer és társai továbbítottak Berlinbe a ma gyarországi zsidóság deportálásáról), és (netán a talioelv jegyében?) közel félmillió német kitelepítésének elő készítését követelte. Elképesztő nagyságrend fogalma zódott meg, az altábornagy az egész magyarországi né metséget „fasiszta maradványának, ezért kitelepítendő nek tekintette. Követelései teljesíthetetlenek voltak, ugyanis az 1941-ben regisztrált németekhez képest 1945 decemberében 70-80 ezer fővel voltak kevesebben.19 Mit tehetett és tett a magyar kormány? M ég a potsda mi döntés következményeit nem ismerve tárgyalt a „né met nemzetiségi területekkel kapcsolatos közigazgatási intézkedésekről.” A kormánybiztosi intézmény beveze tését szorgalmazó, váratlanul beterjesztett rendelet ter vezetét ugyan elfogadta a kabinet, de azzal, hogy a bel-__
ügyi és az igazságügyi tárca szövegezze át. Ezért az a Magyar Közlönyben nem is jelent meg.20 Dr. Erdei azonban másként cselekedett, a régi módosítása helyett új tervezetet készíttetett október 8-án az egy héttel ké sőbb ülésező minisztertanács ülésére.21 Potsdamban a nagyhatalmak Németország vonatkozá sában is a kollektív felelősség elvét érvényesítették. Mi ként határoztak erről a magyar kormány 1945. augusztus 13-án tartott ülésén? Elvetették-e vagy sem a kollektív felelősségre vonást? Volt-e lehetőségük arra, hogy fel oldják a „S Z E B szovjet elnökének igénye és a koalíciós pártok álláspontja közötti” ellentétet?22 Továbbra is ne gyedmilliós kitelepítési kvótában gondolkodtak-e? Magyarországon ugyanis ennek helyességét támasz tották alá a járási bizottságoktól beérkezett adatok, mi szerint a felülvizsgáltak közel egyharmadának semmi féle kapcsolata nem volt a Volksbunddal.23 Még augusztus 9-én megbeszélésre ült össze Szviridov és a magyar kormányfő. A kormányfő erről készült feljegyzéséből ismert, és a további fejleményekre utal, hogy a miniszterelnök közölte Szviridovval: még az nap, 9-én felveszi a kapcsolatot dr. Erdeivel a kitelepí tés kérdésével foglalkozó munkaterv kidolgozása ügyé ben, és „legkésőbb 13-ára minisztertanácsot hív egybe a kitelepítés kérdésében.” 24 így az 1945. augusztus 13-án, délelőtt 11 órakor tartott kormányülés rendkívüli volt. Mi történt ott? Az ülés előzményei közé tartozott, hogy Szviridov felszólítása után, 10-én dr. Erdei elkészíttette a minisz tertanácsi előterjesztést a magyarországi németek kite lepítésének előkészítéséről. Ebben értékelte az „égető” kérdés megoldására tett intézkedéseket, a Népgondozó Hivatal működését, a németekkel szemben alkalmazott represszió elveit. Aláhúzta, hogy a velük szembeni „el járás nem azon alapult, hogy a német nemzetiségű ma gyar állampolgárokat különleges elbánás alá vonja, ha nem az volt az alapja, hogy a fasiszta németeket politi kailag felelősségre vonja, és ennek következtében kö vessen el velük szemben különleges eljárást.” Feleleve nítette, hogy a hazai németséget öt csoportba kategori zálták, és ezek közül az első három csoportba tartozók kal a távolabbi cél az, hogy őket kitelepítik. Majd a történtekre tért ki a belügyminiszter. Jelezte, hogy a Tolna megyei Lengyelben, nem messze egyrészt Baranya megye határától, másrészt Kurd község vasút állomásától még a Népgondozó Hivatal működését meg előző időkben, önhatalmú intézkedések következménye ként végrehajtott előzetes ki- és áttelepítések hatására ideiglenes intemálótábor létesült, ahol kb. 1 1 5 ezer né metet őriznek. A belügyminiszter a tábor további feltöl tését leállíttatta, a felelősöket [állítólag - Z. T.] letartóztattatta. Arról persze ez alkalommal hallgatott, hogy épp ő vetette fel az 1945. április 27-én tartott kormányülésen a tolnai és baranyai „svábság gyors és radikális” összetelepítését, és közegei ezt követően intézkedtek.25 Ebbe a sorba illett, hogy ez idő tájt az új telepesek érdekében egyes falvak német lakosságát más falvakba telepítették át, helyükre így érkezhettek mások. A Népgondozó Hi__ vatal felállítása, szervezetének kiépülése óta dr. Erdei
megszüntetett minden más kezdeményezést. Körzeti, kerületi kirendeltségek működtek, számba vették a né metséget, annak javait. A tervezett 65 igazolóbizottságból 40 már megkezdte tevékenységét. A belügyminisz ter úgy vélte, hogy közegei október 1-jére megvalósít hatják a rendeletbe foglalt célokat, „m ás szóval a hazai német nemzetiségű csoportok felszámolását.” Kb. ne gyedmillió „politikailag megbélyegzett német nemzeti ségű személy áll készen a kitelepítésre” . A belügyminiszter akképp fogalmazott, hogy a „ha zai német nemzetiségűekkel szemben így követni kí vánt” kormányzati út „politikailag méltányos és kor rekt,” épp ezért visszaélésekre adhat alkalmat. „Tűrhe tő eredményt ígér” - fejtegette, mert - a „hazai német ség egy részét kikapcsolja az ország vérkeringéséből, és ezzel lehetővé válik „a másik rész” asszimilációja. A végső következtetés nem rejtette véka alá, hogy „ez az eljárás egészében véve hosszas és kínos folyamat, amely megteremti a lehetőségét annak, hogy hosszas zavar, nyugtalanság és összeütközés kísérje végig vitelét.” Ezzel szemben a potsdami határozat, közelebbről Vorosilov üzenete - dr. Erdei szerint - a „gyorsabb és radikálisabb” eljárás annak lehetőségét teremtette meg, hogy „M agyarország teljesebben és gyorsabban meg szabaduljon attól a nemzetiségtől, amelynek nagy része van abban, hogy az ország mai állapotába jutott.” Az előterjesztő tudatta, hogy mekkora nagyságrendet jelzett a szovjet marsall, és megemlítette azt is, hogy a kitele pítés lebonyolítására sürgős munkatervet követel a ma gyar kormánytól. Arról hallgatott, hogy a Benest kárpót ló Sztálin Vorosilov, illetve Szviridov útján továbbított követelése két helyen súlyos valótlanságot tartalmazott: egyfelől a potsdami határozatra hivatkozásával, másfe lől az eredetileg tervezett kitelepítési létszámnál másfél szer több német elűzésének szorgalmazásával.26 A kiindulópontot a német anyanyelvűeknek a Köz ponti Statisztikai Hivatal irattárában fekvő népszámlá lási lapjainak számbavétele jelentette. Lényegi megálla pítást tett az előterjesztő, midőn leszögezte, hogy „nem kollektív felelősségre vonásról, hanem a németeknek, mint népnek a kimozdításáról,” még hozzá „gyors” üte mű eltávolításáról van szó. Kitért arra, hogy kikkel szemben kell kivételt tenni. Célzott arra, hogyan lehet ne felgyorsítani a résztvevők munkáját ahhoz, hogy a korábbi tervekhez képest egy hónappal hamarabbra, szeptember 1 -jére miként szervezhetők át az igazolóbizottságok, hogyan állíthatók fel a szükséges karhatalmi alakulatok, és készíthetők elő a gyűjtőtáborok. Úgy szá molt, hogy tekintettel e gyorsan lefolytatandó akcióra, „helyesnek látszik, hogy csak néhány napra szóló leg szükségesebb élelmiszert és a szükséges ruha- és ágy neműt vihessék magukkal a kitelepítendők, fejenként kb. 50-60 kg súlyban.” Dr. Erdei szerint „döntő szempont,” hogy a kitelepí tés „m agyar részről akár elveiben, akár gyakorlatában ne a tavalyi zsidó deportálásokat akár csak távolból is összehasonlító akcióként jelentkezzék.” Hét pontba sű rített munkatervet is tartalmazott az előterjesztés: „ 1 7 a német anyanyelvűek alapulvételével, a kivéte
lek leszámításával, valamint a nem magyar állampol gárságú német nemzetiségűek hozzáadásával kb. 400 ezer német nemzetiségű személy kerülhet kitelepítésre. 2.1 a kitelepítendők elszállításukat közvetlenül meg előzően és lakóhelyükhöz közeli gyűjtőtáborokban gyűjtendők, tekintetbe véve a közlekedési lehetősége ket, valamint a német nemzetiségűek elhelyezkedését, 22 ilyen gyűjtőtábor felállítása szükséges... 3./ a gyűjtőtáborok felállítása mindenütt vasútvonal mellett történik, ahonnan a szállítás vasúti vagonokban történhet. 4./ a gyűjtőtáborokba kitelepítendő személyek csak a megengedett súlyú ingóságot vihetik magukkal. 5./ a lebonyolítás irányító szervezetéül egy bizottság létesítendő a belügyminiszter vezetése alatt a honvéd ség, a Népgondozó Hivatal és esetleg még más szervek képviselőiből. 6./ az előkészületek szeptember 1 -jére befejezhetők, és ettől az időponttól kezdve a végrehajtás bármikor megkezdhető. 1.1 a sajtón keresztül gondoskodni kell arról, hogy a közvélemény a kitelepítés kérdései és jelentősége tekin tetében megfelelő beállítódást kapjon, de ugyanakkor biztosítani azt, hogy felesleges hangulati kilengésekkel a lebonyolítás sima és emberséges voltát ne veszélyez tesse.” A z előterjesztéshez mellékelt feljegyzés: „Tervezet az intemálótáborok helyeiről” felsorolta a 22 tábor helyét,27 a lakosság ottani számát és azt, hogy közülük hány százalék német, végül azt, hogy összesen 450.774 német telepíthető ki: Budapest környékéről 83.864, Északnyugat-Magyarországról 12 5 .19 4 , Dél-Magyarországról 138.19 4, Délnyugat-Magyarországról 88.654, míg a Tiszántúlról 14.868 fő .28 Dr. Gyöngyösi részére, tárcája Békeelőkészítő Osz tálya állított össze szakanyagot augusztus 13-án. A kül ügyminiszter délelőtt, még a kormányülés előtt áttanul mányozhatta. Készítője Kertész István, a kiváló nem zetközi jogász, feljegyzésében nyomon követte a kitele pítésre várók számának alakulását. Emlékeztetett arra, hogy dr. Gyöngyösi május 16-án (dr. Erdei véleményé re hivatkozva) 300 ezer kitelepíthető Volksbund tagról tájékoztatta Puskint, 10 nappal később a kormány 200-250 ezer „fasiszta németről” tett említést. Külügy minisztere emlékeit frissítette fel Kertész, midőn négy pontba sűrítette az 1945. június 12-én keltezett, és a ma gyar félnek átadott amerikai emlékirat tartalmát. Ennek legfőbb mondanivalóját az amerikaiak még az év ele jén, januárban leszögezték a csehszlovák félnek meg küldött jegyzékükben (a Csehszlovák Köztársaságból kitelepítendő németek ügyében). Az abban jelzett elveket29 az amerikai kormány alkalmazhatónak tartot ta a „magyarul beszélő kisebbségeknek Romániából, Jugoszláviából valamint Csehszlovákiából történő ki utasítására,” hozzáfűzve a már ismertetett álláspont ját.30 Hasonlóképp vélekedett a magyar kormány is, jú nius 19-én keltezett válaszjegyzékében, szót emelve a csehszlovákiai magyarokat ért kollektív eljárás miatt. Ez a kormány-álláspont egybeesett saját korábbi határo
zatával, ami a németség kitelepítésekor a „kifejezett ha zaárulás kritériumát tekintette mérvadónak.” Kertész ezért ismételten utalt arra, hogy „semmi esetre sem” ha ladhatja meg a kitelepítettek száma a 300 ezer főt, és 200-250 ezer fő „látszik reálisnak.” A z amerikai (és ez a korábbi magyar) állásfoglalás szöges ellentétben állt a Vorosilov követelte dr. Erdei szerint „gyorsabb és radikálisabb eljárással.” 31 Ezért a Békeelőkészítő Osztály vezetője azt javasolta a külügy miniszternek, hogy a németekkel szemben „semmikép pen sem látszik kívánatosnak, hogy a demokratikus M a gyarország kormánya tisztán származásbeli ok miatt kollektív büntetést alkalmazzon, és ezzel tulajdonkép pen annak a faji alapon álló hitlerizmusnak elveit tegye magáévá,” ami az országot katasztrófába döntötte. Fel hívta a külügyi tárca vezetőjének figyelmét arra is, hogy ily jellegű német kitelepítés bekövetkezte esetén másutt a magyar kisebbséget veszélyek érhetik. Ha pedig Potsdamban a szövetségesek megváltoztatták a korábbi el veket, akkor Magyarország kérje, hogy az ilyen, kritéri umokkal meghatározott fajelméleti alapú kitelepítést „a szövetséges főhatalmak... kifejezetten elrendeljék.” 32 A rendkívüli kormányülés fontosságát mutatta, hogy azon nem csupán a kormány tagjai, hanem a pártok kép viselői is részt vettek. A kormányfő ismertette Szviri dov felszólítását, hogy 400-450 ezer „svábot kell Ma gyarországról áttelepíteni.” Az altábornagy Vorosilov Moszkvából adott értesítésére hivatkozott.33 Szviridov szerint „magától értendően a kormány a saját hatáskö rében dönti el, a sváb lakosság közül kiket tekint kitele pítendőnek.” A miniszterelnök utalt saját, munkatervet sürgető kérésére, ismertetve, hogy abban mire kell ki térni. Mindezeknek igyekezett megfelelni a belügymi niszter, és részletesen tájékoztatta egyfelől a magyar kormány tagjait előterjesztésével, másfelől a S Z E B el nökét munkatervével.34 A vita során dr. Gyöngyösi hasznosította munkatársa részére készített anyagát, előadta a minisztertanácson.35 Dr. Erdeivel szemben leszögezte, hogy „a kollektív fele lősséget a maga részéről nem fogadja el, csak egyéni fe lelősség alapján kell a kitelepítendők ügyét elbírálni.” 36 A kormányfő 200-250 ezer fő kitelepítésére utalva megjegyezte, hogy ami Magyarországon bekövetkezik, az ne legyen példaértékű másutt a magyarsággal szem ben. Amennyiben a 400 ezer főt meg kell közelíteni, ak kor is „hangsúlyozni kell a kollektív felelősség kizárá sát, az egyéni elbírálást.” A már 1944 novemberében a kitelepítés mellett meg nyilatkozó Nagy, az újjáépítési miniszter az 19 41-es statisztikai adatok elemzését követve akképp zárta fel szólalását, hogy „mindenesetre a 400 ezer főben meg határozott minimálisnak minősülő kívánalmat meg kell közelíteni. A kivételezés rendkívüli legyen” . A pártja nevében felszólaló Rákosi hasonlóképp folytatta: „a 400 ezres számból kell kiindulni, és ezt kell alapul venni.” Sőt, „az volna a kívánatos, hogy a 400 ezer főn felül menjünk.” (Azért érvelhetett így, mert ő is összeadhatta a dr. Erdei előterjesztésében jelzett szá mokat.) Hitet tett „a nemzetiségi alapon álló” német ki- — 19
telepítés mellett, és hasonlóan az előtte felszólalt újjá építési miniszterhez, szűkre szabta a kivételezettek kö rét: csak az a német maradhatna, aki „bekapcsolódott a demokratikus fejlődésbe.” Gr. Teleki másként érvelt, mint az előtte felszólalók. Leszögezte, hogy „csak azok telepíthetők ki, akik... né met nemzetiségűnek vallották magukat, és ezek is csak akkor, ha a három nagyhatalom ehhez együtt járul hoz zá és ezt velünk írásban közli. Ezek száma nem halad hatja meg a 250 ezer fő t...” . A vallás- és közoktatásügyi miniszter szavai mögül felsejlett: ő érzett rá legin kább arra, hogy a V orosilov-Szviridov kettős lépése mögött egyfelől szovjet partizánakció húzódhat meg (az 1945. május eleji időszak kollektív kitelepítést szorgal mazó megfogalmazásainak felelevenítésével), másfelől a határokon túli magyarsággal szemben esetleg példa ként használhatják fel a „magyarországi” megoldást. Ő még a nemzetközi nagykoalíció, a Németország és tá mogatói felett feltétel nélküli győzelmet aratott szövet ségesek egybecsengő politikájában bizakodott, és nem az általa megszállt területeket felügyelő Szovjetunió ki zárólagos érdekérvényesítő, birodalomteremtő politizá lását tartotta szem előtt. Rónai Sándor, a közellátásért felelős kormánytag a kitelepítendők önellátását szorgalmazta, mert a közellá tás „tragikus” helyzete ezt kívánja. Az iparügyi minisz ter képviseletében Kelemen Gyula államtitkár felvetet te, hogy a kitelepítés okozta vérveszteség kihathat az ipar teljesítőképességére. A rendkívüli kormányülés elején még távollévő, de időközben megérkezett dr. Erdei egyből a dolgok köze pébe vágott. Eldöntendő elvi kérdésként exponálta, hogy „egységes kollektív politikai felelősség alá vonjuk a németséget, vagy pedig nemzetiségi alapon oldjuk meg a telepítést.” Abban kell dönteni, hogy a kivételek től eltekintve kollektiven, a teljes németséget vagy az 19 4 1-es népszámlálás alapján önmagukat német nem zetiségűnek vallókat telepítsék ki. Mindezek után a kormány akként határozott, hogy „a hazai német nemzetiség kitelepítését tartja szükséges nek, éspedig a magyarság akaratából.” 37 A kormányha tározat megfelelt az előterjesztés kulcsmondatának: „nem kollektív felelősségre vonásról, hanem a néme teknek, mint népnek a kimozdításáról” kell határozni.38 Mit jelenthetett a gyorsan elűzendőknek a szemforgató különbségtétel, hogy szülőföldjéről egy nemzetiség kollektív felelősségre vonásával, annak tagjaként, avagy csupán azért, mert német toloncolják-e ki? Sem mit, mert a lényeg a „kimozdítás” volt. Dr. Erdei ekkor ráérzett arra, hogy a távol létében elő terjesztése számaival operáló, a totális sztálini biroda lom érdekeit képviselő Rákosi csúfos kudarcot szen vedhet. Előterjesztőként tudta, hogy az 19 4 1. évi népszámlálás során az 1937. év előtti országhatárok között 477.966 személy vallotta magát német anyanyelvűnek, 303.527 pedig német nemzetiségűnek.39 A miniszterta nácsi előteijesztésben ekképp formulázta: „400-450 000 német nemzetiségű magyar honos kitelepítése került — szóba. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi németség
zöme bele kell, hogy kerüljön ebbe a keretbe... lehetet len másból kiindulni, mint a német anyanyelvűek szám bavételéből... nem lehet elkerülni” a KSH-ban őrzött számlálólapok számbavételét, amelyek „egyenként és név szerint mutatják ki a német anyanyelvűeket.” 40 Ezért dr. Erdei javaslatot tett, amit a jelen voltak elfo gadtak. A belügyminiszter megfogalmazása szerint né met nemzetiségű a lakosságból az a személy, aki a köz ségekben „német nemzetiségűnek,” a városokban pedig „német anyanyelvűnek tartja magát.” 41 A kormány ülésén nem csupán Rákosi, hanem a pár tok képviselői is felszólaltak. A miniszterelnökségi ad minisztratív államtitkárt, dr. Bojta Ernő Béla szegedi ügyvédet [utóbb a Népbíróságok Országos Tanácsa el nökét - Z. T.] minősíti, hogy közülük csupán Rákosi megnyilatkozását jegyzőkönyvezte. A kisgazdákat kép viselő Tildy azt vetette fel, hogy miként függnek össze a nemzetiségeket érő kényszerintézkedések, mert „szá molni kell mégis a szlovákiai magyarság kitelepítésé vel,” a szociáldemokrata Bechtler Péter kizárólag „csak politikai elbírálás,” az „egyéni felelősség alapján” kivi telezhető kitelepítés mellett érvelt. A parasztpárti főtit kár nem változtatott korábbi álláspontján, sőt túllicitálta azt. Kifejtette, hogy „nem lehet politikai megítélés, ha nem a nemzetiség” a meghatározó. Úgy fogalmazott, hogy „inkább 500 ezret, mint 400 ezret” kell kitelepíte ni. A Polgári Demokrata Pártot képviselő Szent-Iványi Sándor elfogadta az előterjesztést. A jegyzőkönyv hiá nyos voltát mutatja az is, hogy dr. Bojta a pártok korife usai mellett a honvédelmi miniszter. Vörös János hozzá szólását sem jegyezte le, aki nemzetiségi alapon kívánta a kitelepítés ügyét rendeztetni.42 Délután 14 órakor vé get ért a kormány ülése.43 Vorosilov, azaz Sztálin ukázának három óra, a kormányülés ideje alatt eleget lehetett tenni. A Békeelőkészítő Osztály vezetője dr. Gyöngyösi megbízásából a kormányülést követően felkereste dr. Erdeit és a már jelzett módosítást javasolta belevenni az oroszoknak adandó válaszjegyzékbe. Ennyit tehettek. Kertész másnap papírra vetette a történtek konklúzi óját: szovjet kívánságra a magyar kormány végrehajtja a németek kitelepítését.44 Dr. Gyöngyösi most már megismerhette az amerikai után a szovjet álláspontot is. Ez utóbbi ekképp rögzült a magyar kormány határoza tában: német kitelepítés „a magyarság akaratából” , szeptember 15-ig befejezve... Augusztus 16-án a kormány elfogadta a német állam polgárságú háborús bűnösök által Magyarországon el követett bűncselekmények felkutatásának hatályosabbá tétele és az egységes irányítása tárgyában benyújtott igazságügyminisztériumi előterjesztést.45 Két nappal később a belügyminiszter, államtitkárával, Farkassal együtt tanácskozást folytatott Szviridovval és Beljanovval. A z altábornagy megdöbbentő álláspontot foglalt el a németek kitelepítése ügyében. Egyfelől nem vette jó néven, hogy Vorosilovnak tu lajdonította a kabinet a kitelepítésre vonatkozó ukázt, és igyekezett a magyar félre hárítani a felelősséget. M ásfe lől hiába érvelt azzal dr. Erdei, hogy Magyarországon 1800 németek lakta település van, ahonnan 22 helyre
koncentrálják őket november 1-jéig, amikor megkezd hető kitelepítésük, mert Szviridovot mindez nem érde kelte, vonatot nem bocsátanak a kitelepítéshez rendel kezésre - mondta - , és szerinte a németeket kőnyőrület nélkül, „acélseprővel kell kisepem i...” Az erős kéz po litikáját követelte és a belügyminisztert tette felelőssé a végrehajtásért. Érdektelen volt a tekintetben, hogy a kormányülésen a kommunisták és nemzeti parasztpárti ak ágáltak csak a Vorosilov-Szviridov-féle javaslat mellett, és feleslegesnek minősítette a tanácskozásokat, mert „a Belügyminisztérium nem demokratikus szerv, hanem forradalmi és diktatórikus.” A kitelepítés lebonyolítását akképp javasolta, hogy a németeket „kisebb csoportokban k ell... az osztrák hatá rig kísérni, ahol a szovjet katonai hatóságok beengedik őket osztrák területre, és ez tovább a magyar kormány nak ne okozzon gondot.” Ezek a kitelepítettek átszivá roghatnak „az amerikai vagy angol zónába, és eljutnak Bajorországba, ahol megélhetésükről majd gondoskod nak önmaguk.” Ezzel a móddal megoldható, hogy az an golszászok ne tiltakozzanak, ha pedig azt tennék, akkor a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság „kü lön fogja elintézni.” A kis csoportokban történő kitelepí tés garancia lehet arra, hogy a nyugatiak nem fognak til takozni. „Hasonlóképpen kis csoportokban rakták át a határon saját németjeiket a csehek és a jugoszlávok tel jes könyörtelenséggel, és bebizonyosodott, hogy csak ilyen módon oldható meg a németek Németországba va ló kitelepítése.” 46 Mindez egybeesett Rákosinak az au gusztus 13-i rendkívüli kormányülésen tett megjegyzé sével: a „formaság lényegtelen.” 47 Ha ugyanis egyszer „osztrák területre tették őket, magyar területre visszatér ni nem fognak, és - Szviridov szerint - nem is szabad, hogy a magyar hatóságok visszaengedjék őket.” Arra a felvetésre, hogy emiatt a magyarságot retorziók érhetik Csehszlovákiában, az altábornagy azt javasolta, hogy ha sonlóképp járjon el Magyarország az itt élő szlovákok kal. Alaptalannak vélte azt a magyar aggályt, hogy a ma gyarokat áttelepítik Csehszlovákiából.48 Az „embersé ges” sztálini nemzetiségi politikának megfelelő módon... Dr. Erdeit minősíti, hogy a Vorosilov-Szviridov-féle szovjet ultimátum gyors végrehajtását szorgalmazó szovjet altábornaggyal folytatott tanácskozásáról tájé koztatta a kormányt 1945. augusztus 22-én.49 A jegyző könyv így örökítette meg: „a német kitelepítéssel kap csolatban is kedvező fordulatról tehet bejelentést. Oly tájékoztatást kapott, hogy a németek kitelepítése nem je lent precedenst a csehszlovákok azonos eljárására, más felől pedig nyugat felé történik a kitelepítés, ahol majd megfelelő gondoskodás válik lehetővé az elhelyezés és a kitelepítettek ellátása tekintetében.” Majd e félrevezető mondatok után további valótlanságot állított, amikor Szviridov helyett Vorosilovra hivatkozott, akképp, hogy a marsall „a kitelepítéssel kapcsolatban nem tart semmi féle következményektől, nem is kíván a lebonyolításba beleszólni, de kívánatosnak tartja, hogy gyors, radikális megoldás történjék.” A rútul félrevezetett miniszterta nács a bejelentést tudomásul vette.50 Dr. Erdei úgy járt el, amint azt az altábornagy megparancsolta neki...
A kommunisták ilyen előzmények után, a választások közeledtével követelni kezdték mind a földreform lezá rását, mind „a volksbundisták elleni harc” -ot a németek kitelepítésének sürgetésével. Ez utóbbiról az M K P Tit kársága 1945. augusztus 21-én immár a Potsdamban ki alakított álláspontnak, a kormányülés határozatának, va lamint Szviridov jelzett elképzelésének ismeretében tár gyalt. A hozott határozatnak megfelelően a Szabad Nép ben Kovács Imre 1945. áprilisi stílusát folytató sajtókampányt kezdtek a „svábok” kitelepítéséről, Rákosit pedig megbízták, hogy „beszélje meg Vorosilov marsallal és utána dr. Erdei belügyminiszterrel a svábok kitele pítésének ügyét.” 51 Feladata jól körülhatárolható volt, mert az ugyanezen a napon, augusztus 21-én, az egyik pártaktíván felszólaló Révai már elkotyogta: „a sváb kérdésben álláspontunk két szóban kifejezhető: ki velük!” 52 Két nappal később az újság olvasói már meg tudhatták, hogy „svábjaink 90%-a volt közönséges haza áruló.” Augusztus 28-án Farkas beszédét „K i a svábok kal az országból!” címmel adta közre a pártlap. Ami pe dig a Rákosira rótt feladatokat, a S Z E B vezetőjével és a közvélemény előtt parasztpárti (különben pedig titkos kommunista párttag) belügyminiszter „elvtársával” 53 való találkozóit illette, azoknak következményei 1945. december 22-én, a kormányülésen váltak ismertté. Nem választható el a történtektől, hogy miként bántak a magyarokkal a Csehszlovák Köztársaságban. Rákosi 1945. július 28-án levélben tájékoztatta Georgi Mihajlov Dimitrovot arról, hogy napokkal korábban járt az ország északi szomszédjánál, és az ottani kommunista vezetők kel tárgyalt erről. Ők azt mondták neki, hogy 1945. júni us végén Sztálin egyetértett a magyarság kitelepítésével a csehszlovák vezetőkkel folytatott tárgyaláson. Rákosi nem hitt a fülének, és magánál a generalisszimusznál tá jékozódott erről 1945. augusztus 7-én. Felidézte a neki küldött levelében, hogy mit hallott Prágában. „Ö n... még azt is mondta: »Csapják jól pofán őket!«” .54 Sztálin válasza nem ismert, a Potsdamban és utána történtek azonban önmagukért beszélnek. Annak ellenére, hogy Szviridov igyekezett megnyugtatni a magyar politikuso kat arról, hogy rendeződni fog a Csehszlovákiában élő magyarok ügye, a belügyminiszter nem hallgathatta el a szeptember 4-én tartott minisztertanácson, hogy a hatá rokon túl brutális jelenségek merültek fel, amelyek a nyilvánosság előtt széles körben ismeretessé is váltak, ezért ezekkel arányban álló kormánynyilatkozat kiadása szükséges. A z Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke, dr. Zsedényi Béla mindehhez hozzáfűzte, hogy „az ügy hát tere faji gyűlölködés.” Szeptember 6-án a honatyák előtt a külügyminiszter exponálta a szlovákiai magyarok tra gikus helyzetét.55 A hazai gyűlölködést viszont az mu tatta, hogy amikor a kormány tagjai 10-én megvitatták a nemzetgyűlési választásokról szóló törvényjavaslatot, az annak hátterét képező statisztikai összeállításból már ki hagyták a magyarországi németeket.56 E gy nappal ké sőbb (az 1945. augusztus 13-án tartott kormányülésen elhangzottakhoz hasonló felszólalások után) a rendkívü li minisztertanácson a német származás gyanúja alá eső hadifoglyokról döntött a kormány. Négy pontba sűrítet-__
te álláspontját, ezek közül kettő alapvető volt. Egyfelől: „azokra a németekre, akik a Volksbund tagjai voltak, vagy az SS , SA , S K , a német Gestapo szolgálatában ál lottak, nem tartunk igényt.” Másfelől: „azokra nézve, akik német nevűek ugyan, de magyar állampolgárok, to vábbá, akik anyanyelvűk miatt vagy más okból német nemzetiség gyanúja alá esnek, állapotuk tisztázandó...” - rögzítette az elfogadott határozat.57 Az 1945. szeptember 23-án napvilágot látott kommu nista választási program szintén hangsúlyozta a „svá bok kitelepítésének azonnali megkezdését és a sváb föl dekre magyar földművesek telepítését.” 58 Ezt követően dr. Gyöngyösi már hiába próbálta megakadályozni a kollektív felelősségre vonást, érdemben nem tudta befo lyásolni azt, hiába vetette fel, hogy ha álláspontját nem tudja érvényesíteni, akkor lemond.59 A kitelepítendők körét nem ő, hanem mások határozták meg. És így járt számos, az ország, benne a nem szélsőjobboldali né metség további sorsáért aggódó politikus, akik nem ért hettek egyet ezzel a nagyságrenddel. Az új hercegprímás, Mindszenty József is tiltakozott 1945. október 10-én a kormányfőhöz írott levelében. Is mételten tudatta, hogy „még a tavaszon” a kalocsai ér sekkel és a székesfehérvári püspökkel együtt kérte az „állam hű” németség megvédését, nehogy az általánosí tás révén egyazon elbírálásban részesüljön a Volksbundvezér Basch Ferenc irányította táborral. Majd felidézte a történteket, miszerint az első lépés a férfiak, betegek, öregek internálása volt. „Augusztusban megkezdődött hirtelen a németek kitelepítése házaikból, birtokaikból, falujukból, egyelőre még csak a vidékre. De” - szólt a főpásztori intelem - „a mód olyan, hogy egyre menne, ha mindegyiket mindjárt a külföldre szállították volna.” Majd így folytatta: „háromtagú pártigazoló bizottság je lenik meg az illető helyiségekben..., a döntő körülmény nem mindig az, hogy valaki tagja volt-e a Volksbundnak vagy sem; az érdemi elbírálásba belejátszik a német származás, származási hely, a név, a nagyszülők német nyelve, a magyar nyelv hibás kiejtése, és mindenekelőtt az a körülmény, van-e háza és saját birtoka. Ezekből gyarapítja meg a bizottság a kitelepítendők táborát.” És így tovább. A magyar államhoz „méltatlan” az ártatlano kat védők internálása - és mint írta - „még méltatlanabb, hogy a jogállamok által elfogadott elvekkel szembehe lyezkedünk.” „Indokolatlannak” tartotta azon, magukat 1941-ben német anyanyelvűnek vallók meghurcolását, akik ráadásul fel is léptek a Volksbunddal szemben. „A természetjog nevében” ítélte el a „nem-Volksbundtagokkal történteket.” A „vallás és erkölcs..., a haza ne vében” emelt szót, a csehszlovákiai jogfosztások analó giájára célozva hívta fel a figyelmet: „rossz vért szül az a legszélesebb körben, ha valamely anyanyelv beszélői ilyen sorsot érnek. Ez következhetik be bármely más anyanyelvvel, sőt végsőkig feszítve a húrt, a magyarság gal szemben is.” A z elhamarkodott intézkedések felül vizsgálatára szólította fel a kormányfőt, mert „amit nem kívánsz magadnak, te se tedd azt soha másnak!”60 A fő pásztor is eredménytelenül tiltakozott.
Mint jeleztük, a magyar kormányfőtől 1945. október 13-án statisztikai kimutatást követelt a németekről a Szövetséges Ellenőrző Bizottság. Két nappal később a kormány elfogadta dr. Erdei (október 6-án keltezett) előterjesztését a német állampolgárok honosításának és visszahonosításának hatálytalanítása tárgyában.61 E l vesztették magyar állampolgárságukat azok a németek (családtagjaikkal együtt), akiket a második világháború kitörésének napjától honosítottak vagy visszahonosítot tak, a kivételekről a belügyminiszter dönthetett.62 Majd a kormány a németek által lakott területeken az önkor mányzatok testületi hatóságainak szünetelése folytán szükségessé vált különleges közigazgatási szabályokról rendelkezett.63 Október 31-én újabb pártközi értekezletet tartottak, ezúttal a csehszlovák-magyar kapcsolatokról. Miköz ben a csehszlovák fővárosban zajlott pártközi és egyéb megbeszélésekről beszámoltak a szociáldemokrata po litikusok, Rákosi felvilágosítást kért arról, hogy egyfe lől „vajon a prágai tárgyalások és a külügyminiszternél [Vladimír Clementis államtitkárnál - Z. T.] folytatott tárgyalások során felmerült-e junktim [helyesen: junktimba hozás - Z. T.]64 a sváboknak Magyarországról való kitelepítése és a magyaroknak Szlovákiából való kitelepítése között,” másfelől arról, hogy „vajon a kül ügyminiszter a külön tárgyalásokat nem tartja-e célra vezetőnek?” A kapott válasz szerint nem, mert míg Zdenek Fierlinger kormányfő a szudétanémeteknél ki telepítésről, addig a magyaroknál lakosságcseréről be szélt. A magyar külügyminiszter szerint azonban a junktimba hozás „fenyeget.” 65 A felvidéki magyarságot és a magyarországi németséget sújtó tragikus esemé nyekben egyaránt bővelkedő végkifejletet az esemé nyek zajlása közepette utóbb (a moszkvai tisztogatások idején a törvénysértő perekben hírhedtté vált fővádló) Andrej Januárjevics Visinszkij (ez idő tájt, 1940-től) diplomata ekképp formulázta Párizsban a békekonfe rencián, 1946. szeptember 20-án: a 200 ezer felvidéki magyarról szólva „»a magyar kormány azt mondja, hogy nincs hely számukra Magyarországon. A valóság ban van helye, vagy nincs helye? Ismert tény: Magyarországból Németország amerikai övezetébe át kell telepíteni... a németországi ellenőrző bizottság jóváha gyott terve... szerint 500 000 németet... Fölmerül a kérdés, hogy... a kitelepítés után marad-e Magyarorszá gon hely a Csehszlovákiából áttelepített 200 000 ma gyarnak vagy sem?«” 66 A benesi és sztálini hazugsá goktól hemzsegő taktika eredményre vezetett. Az 1945. november 3-ai, dr. Erdei-féle előterjesztés összegezte a kitelepítési előkészületeket, feltárta a Nép gondozó Hivatal működése és a potsdami irányelvek közötti ellentmondást. Egyrészt a közelgő tél, másrészt a fokozatos kitelepítés céljait szem előtt tartva a belügy miniszter továbbra is a németek bizottsági eljárás alap ján való csoportokba sorolása mellett kardoskodott. Á l láspontját - benne a várható kitelepítés tavaszi megin dítását - többen osztották.67 A S Z E B által követelt első hivatalos statisztikai ki
mutatás a kitelepítendőkről, a „kimutatható Volksbundtagság, az SS katonai szolgálat és az 1941-ben bevallott német nemzetiség alapján” készült el.68 Ezt már az új miniszterelnök, Tildy továbbította a S Z E B illetékesé hez 1945. november 23-án. A kimutatás 303 4 19 fő ne vét tartalmazta kor, nem, foglakozás és vagyoni helyzet szerinti csoportosításban. A kor szerinti megoszlást te kintve 12 éven aluli gyermek volt 60 562 fő (közel 20%), 60 év feletti 37 091 fő (12,2% ), azaz összesen közel egy harmaduk, míg 205 766 fő (67,8%) 13 -6 0 év közötti. A nők és a férfiak megoszlása alig tért el: 48, il letve 52% volt. A foglalkozás szerinti megoszlásnál az eltartott 17 2 868 fő (közel 60%) a meghatározó, a föld del rendelkező birtokosok száma és aránya alig keve sebb a munkásokénál: 59.404 (közel 20%), illetve 61 333 fő (alig több 20%-náI). A vagyoni helyzet szerint a 61 333 munkás és a 4 kh. alatti birtokkal rendelkező 39 067 fő együttesen 1/3-ot tett ki. Többek között ilyen előzmények után is született meg a potsdami döntés a magyar kormány 1945. áprilisi je lentésének hivatalos, de valótlan adataira támaszkodva. Majd ezt tetézte, hogy a S Z E B érdemben sem a július 5ei 200 ezres magyar kitelepítési hozzájárulással, sem a fokozódó szovjet nyomásgyakorlással készült legújab bal, a november 23-ai, több mint 300 ezer fő kitelepíté sét tartalmazó listákkal alig foglalkozott.69 S mindez csupán a kezdet volt. Ugyanis 1945. november 20-án a Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács a további akban: S Z É T úgy szabott irányt (és Budapesten leiratá ból ismertté vált70), hogy félmillió fő kitelepítését teszi lehetővé, akik Németország U SA által megszállt terüle teire telepíthetők le.71 Ezt követően, szűkebb körben, mint korábban és két nappal a tervezett időpont előtt, no vember 28-án ülésezett Budapesten a S Z E B . Ezen az összejövetelen foglalkoztak a magyarországi németek kitelepítésével. Vorosilov tájékoztatta az angolszász tá bornokokat arról, hogy a neki megküldött leirat alapján a kitelepítendők 10%-át decemberben, 5-5% -át 1946. januárban és februárban, 15%-át márciusban, 20-20% -át májusban és júniusban, míg a hátralévő 10%-át júliusban kell összegyűjteni, majd kitelepíteni.72 A marsall nem hallgatta el, hogy a magyar kormány „lényegesen keve sebb” németet akar kitelepíteni.73 Vorosilov szorgalmaz ta, hogy „a lehető leghamarabb utasítani kell a magyar kormányt arra, hogy a kitelepítés decemberben kezdőd jék.” Az angolszászoknak - miután a döntést nem Buda pesten határozták el - a bejelentéshez „nem volt különö sebb hozzáfűzni valójuk.” 74 Két nappal később, novem ber 30-án a S Z E B értesítést küldött a S Z É T előírásáról a magyar kormánynak. A Szövetséges Ellenőrző Bizott ság - a titokban tárgyalóknak nem, másoknak viszont megdöbbenést okozott. Értesítésére már másnap, decem ber elsején tiltakozott a kisgazdapárti külügyminiszter a nagyhatalmak budapesti képviselőinél. Arra tett kísérle tet, hogy csökkentse a kitelepítésre kötelezhetők igen magas számát. A Kertész készítette jegyzékében75 eluta sította a „tisztán etnikai, származási ok miatti” kitelepí tést, valamint helytelenítette „a kollektív büntetésnek
mindenféle fajtáját.” A hivatalos magyar állásfoglalás és kötelezettség-vállalási igény félreérthetetlen volt: „csak azok a németek legyenek kiutasítva, akik Magyarország ügyét a hitlerizmusnak tett szolgálataik révén elárulták.” 76 A jegyzék kitért arra is, hogy az ún. nemzet hűség szempontjából 103 ezer főről vált ismertté, hogy hitlerista szervezetekben vezetőként vagy tagként tevé kenykedett. S ha ezek adatait a Volksbund támogatóival kiegészítik, a számuk akkor sem haladhatja meg a 200 ezer főt, azaz a dokumentum a Magyarország ügyét el áruló és a hitlerizmus szolgálatába állott németekre kí vánta szűkíteni a SZET-rendelkezés hatályát.77 A konk rét számok újabb közlése több mint hiba volt.78 A kialakult helyzetben a magyarországi németséggel szembeni kollektív felelősségre vonás irányába hatottak az 1945. december 5-én megindult lakosságcsere-tárgyalások. Benes azt a látszatot keltve, mintha Potsdamban elvben megállapodtak volna a magyarok csehszlo vákiai kitelepítéséről - noha tudta, hogy mi történt ott - , arra törekedett, hogy elérje a magyarországi németek kitelepítését, mert így „azokat a magyarokat, akik nem férnek bele a csereakcióba” át lehetne telepíteni M a gyarországra. A magyar delegáció csak azzal értett egyet, hogy „bizonyos számú vétkes [eredeti kiemelés Z. T.] németet” hajlandó kitelepíteni, így következete sen ragaszkodott a december 1 -jei jegyzékbe foglaltak hoz. A csehszlovák és szovjet propaganda azonban épp ennek ellenkezőjét terjesztve, a kollektív felelősségnek a magyar kormány általi elfogadását trombitálta, és so kakat megtévesztett, magyarellenes irányba hangolt.79 A S Z E B 1945. december 10-én újra összeült, immár a németek kiűzésével összefüggő gyakorlati teendők megvitatására. A z angolok - tekintettel a téli időjárásra és a magyar gazdaság nehézségeire - úgy vélték, hogy a kitelepítést nehéz lesz „rendben és humánus módon” végrehajtani. Vorosilov problematikusnak ítélte, hogy az amerikaiak építőmunkás németeket várnak, mert a Magyarországon élők inkább mezőgazdasággal foglal koznak. A marsall kb. 300 ezer fő rövid időn belül törté nő kitelepítését szorgalmazta. Napi egy vonattal, negy ven vagonnal és 1000 fővel számolt. Valamennyi S Z E B képviselő kevesellte, hogy csupán 50 kg-ban limitálná a magyar kormány az elvihető személyes dolgok és a poggyász súlyát. Úgy vélték, hogy azt 100 kg-ra kell emelni, amely „nem tartalmazza az utazás idejére szük séges élelmiszereket... azonban nem lehet élő állatot ki vinni.” A hátrahagyott tulajdonuk a magyar kormányé, kompenzáció nélkül. De el is adhatják, ám a kapott pen gővel sokra nem mennek Németországban. Vorosilov megjelölte a kitelepítettek útnak indítása első napját, de cember 15-ét is. Összekapcsolva a magyarországi néme tek és a csehszlovákiai magyarok ügyét, utalt arra, hogy hamarosan sok-sok magyar érkezik a határon túlról. Fa rizeus módon a kitelepítés „»rendben és humánus« mó don történő” végrehajtásának igenlésével zárult a S Z E B ülése. Vorosilov legalább m egjegyezte, hogy a „»humánus« csupán relatívan értelmezhető, figyelembe véve a kitelepítéssel együtt járó problémákat.” 80
December 10-én délután Vorosilov és K ey tárgyalást folytattak, és ezt követően az amerikai tábornok egyez tetett berlini feletteseivel. Még aznap egy kitelepítési forgatókönyvet tartalmazó levelet81 küldött a S Z E B el nökének. K ey rideg írásában - mintha nem is családok tízezreit érintené tartalma - szinte postai szolgáltatás ként sorjázta az U SA által szükségesnek vélt teendőket. Vorosilov másnap továbbította a levelet Tildyhez. Ez a magyar kormány és a S Z E B közötti vitát lezárta, a
300-400 ezer német kitelepítését tartalmazó Key-féle levél átvételét követően határozni kellett.82 Ezen az sem változtathatott, hogy dr. Gyöngyösi az angolszászokkal december 15-én ismételten közölte, hogy „a kormány nem alkalmazza a kollektív felelősségre vonás elvét.” December 20-án felszólítást kapott a Tildy-kormány ar ra, hogy küldje Berlinbe, valamint Frankfurtba képvise lőjét az amerikai zónába történő kitelepítéssel kapcsola tos kérdések eldöntésére.83
Je g y z e te k ---------------------------------------------------------------'M agyar Közlöny, 1945. 65. sz. 1945. július 1. 3820/1945. M. E. sz. rendelet az 1710/1945. M. E. sz. rendelet 2. §-ának 5. pontja alá eső személyekre vonatkozó intézkedésekről és a Népgondozó Hivatal hatáskörének kiterjesztéséről, 1945. jú n i us 20. 2Dr. Johann Till: A németek kitelepítése nem volt kötelező (M a gyar Nemzet, 1996. jan. 5.) 3MRT, 1945. Bp., 1946. 234. p. A belügym iniszter 1945. évi 20 100/1945. B. M. sz. rendelete a német nemzetiségű szem élyek kel kapcsolatos intézkedésekről, 1945. június 28. ^Szakács Sándor-Zinner Tibor: A háború megváltozott term é szete - Adatok és adalékok, tények és összefüggések 1944-1948. (Budapest, 1997. 216-217. p.) A belügyminiszter 138.000/1945-biz. rendelete, 1945. június 21. 5Fehér István: A m agyarországi ném etek kitelepítése 1945-1950. (Budapest, 1988. 56. p.) 6Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideigelenes Nemzeti Kor mány (továbbiakban: INK] minisztertanácsi jegyzőkönyvei. (Budapest, 1997. A. kötet, 691. p. 6. sz. jegyzet. 7Zinner Tibor: Háborús bűnösök perei. Internálások, kitelepíté sek és igazoló eljárások 1945-1949. [a továbbiakban: Zinner: Háborús bűnösök] Történelmi Szemle, 1985. 1. sz. 127. p. 8INK jkv. A. k. 711. p. M inisztertanácsi előterjesztés, 1945. jú lius 21 . 9Uo. 690-691. p. Jegyzőkönyv, 1945. július 25.; Mt. jkv. np. 57. p. 41/7. np. A volksbundista németek kitelepítéséről és a Nép gondozó Hivatal hatáskörének kiterjesztéséről szóló rendelet kiegészítése. '“Magyar Közlöny, 1945. július 27. 5450/1945. M. E. számú ren delet a hitlerista (volksbundista, fasiszta, nyilas stb.) szemé lyekre vonatkozó intézkedésekről szóló 3820/1945. M. E. szá mú rendelet kiegészítése tárgyában. " A Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság jegyző könyvei 1945-1947 [a továbbiakban: SZEB jkv.], (Budapest, 2003. Napvilág K., 53-55. p. Szerk.: Feitl István). l2Uo. 53-55. o. l3Korom Mihály: Az Atlanti Chartától a potsdami kollektív bün tetésig. A magyarországi német kitelepítés történetéhez. In: A magyarországi németek hozzájárulása a közös haza építéséhez. Tudományos tanácskozás az elűzés 50. évfordulóján (Budapest, 1996. Országos Német Önkormányzat kiadása, 210-212. p.) USZEB jkv. 60-61. p. l5Uo. 86. p. l6Fehér István i. m. 67-69. p. ’’Jogtudományi Közlöny, 1996.10. sz. 425-428. p. Föglein Gizel la: Törvénytervezet a magyarországi nemzeti kisebbségek jogi helyzetéről 1945-ben. Vö. Kővágó László i. m. 293-295. p. l8Nemzetközi szerződések 1918-1945. (Budapest, 1983. Közgazdasági és Jogi K önyvkiadó [a továbbiakban: KJK], 661-662. p.) Válogatta és a jegyzeteket írta: Halmosy Dénes. l9IN K jkv. B. k. 58. p. 1. j. Az 1945. augusztus 13-ai minisztertanács jegyzőkönyve mellett őrzi a MÓL a korm ányfő és Szviridov augusztus 9-én tartott megbeszéléséről készült fel jegyzést, mondhatni ultimátumot. 20Mt. jkv. np. 60. p. 43/8. np. Rendelet a német nemzetiségű te rületekkel kapcsolatos közigazgatási intézkedésekről, kor-
mánybiztosok kinevezéséről. 2IINK jkv. B. k.. 33. p. Jegyzőkönyv, 1945. augusztus 8. és 390. p. Jegyzőkönyv, 1945. október 15., valamint 412. p. Előterjesz tés a minisztertanácshoz, 1945. október 8. Két év, 160-162. p. 9560/1945. M. E. sz. rendelet egyes vármegyékben [Baranya, Tolna - Z. T.], továbbá nagy- és kisközségekben a testületi ha tóságok működésének szünetelése és ezzel kapcsolatos külön leges közigazgatási szabályok tárgyában. A M agyar Közlöny ben 1945. október 18-án tették közzé. 22Balogh Sándor: A magyarországi németek elhurcolása és el űzése választott hazájukból [a továbbiakban Balogh: Néme tek], In: A magyarországi németek hozzájárulása a közös haza építéséhez. Tudományos tanácskozás az elűzés 50. évforduló ján. (Budapest, 1996. Országos Német Önkormányzat kiadása, 261-262. p.) 23Fehér István i. m. 61. p. Az elképzelések szerint 1946 nyarára fejeződött volna be az egyéni felülvizsgálat. 24INK jkv. B. 58. p. I .j. 25INK jkv. A. k. 383-385. p. Jegyzőkönyv. 1945. április 27. 26Korom Mihály i. m. 214. p. 27INK jkv. B. k. 68. p. és Balogh: Németek, 274 p. A tervezett internálótáborok helyei és a befogadni szándékoltak száma: Budapest környékén Budaörs és Zsámbék (83.864 fő); Észak nyugaton: Csolnok, M osonszolnok-M osonszentjános-M osonszentpéter. Fertőrákos, Sopronbánfalva, H erend-V ároslőd, Lókút, Pusztavám és Etyek (125.194 fő); Délen: M ágócs-Egyházaskozár, Ném etbóly-Babarc, Hidas-Püspöknádasd, Kökény-Hárságy, Kunbaja, Vaskút és Hajós (138.489 fő); valamint M ucsi-Tevel, Dunakömlöd, Alsónána-M órágy és Szülök (88.654 fő); a Tiszántúlon: Almáskamarás (14.868 fő). 28Uo. 63-68. p. Előterjesztés, 1945. augusztus 10. Az ebben sze replő összesítő adat (446.201 fő) téves volt. 29Uo. 72. p. Feljegyzés a német kitelepítésről. 1945. augusztus 13. „1. Ennek a problémának megoldásánál nem csupán Cseh szlovákia szükségleteit kell tekintetbe venni, hanem általános természetű megfontolásokat is, amelyek érintik Európa jöven dő békéjét és biztonságát, különben pedig azokat a problémá kat, amelyek előtt a szövetséges megszálló hatóságok állnak Németországban. 2.1 Kisebbségeket csak a nemzetközi igazsá gosság elveinek megfelelően és ilyen célból kötött nemzetközi egyezmények végrehajtásaként szabad áttelepíteni. 3./ Az átte lepített személyek letelepítésének megfelelő módon való meg könnyítése végett az áttelepítésnek csak fokozatosan szabad történnie. 4./ Amíg az előbb említeti nemzetközi egyezmények megkötése függőben van, egyetlen nemzetnek sem szabad na gyobb számú embercsoportok áttelepítését foganatosítani.” 30Uo. „Az Egyesült Államok kormánya azonban nem tartaná igazságosnak megkockáztatni, hogy egy kisebbséget alkotó et nikai csoport minden tagját, mint államellenes cselekmények ben bűnöst kezeljék, és lakóhelyéről pusztán népi származásá nál fogva kiűzzék.” 3lUo. 65. p. Előterjesztés, 1945. augusztus 10. 32Uo. 72-73. p. Feljegyzés a német kitelepítésről, 1945. augusz tus 13. 33Korom Mihály i. m. 214. p. „A 400, 450 és 500 ezres számok az Egyesült Állam ok külügyi dokumentumai szerint is Moszk
vából származtak 1945 második felében... a szovjetek emelték fel... egyoldalú döntéssel!” wIN K jkv. B. k. 69-71. p. „Kitelepítési munkaterv,” a belügym i niszter átirata a SZEB elnökéhez, 1945. augusztus 10. után. A SZEB elnökéhez továbbítandó „m unkaterv" tervezetében sze replő adatok némiképp eltértek a korm ányülésre előterjesztett dokumentumtól. Ebben egyrészt a vasútállomások mentén fel állítani tervezett táboroknál felsorolták azt is, hogy mely me gyékből gyűjtik össze azokban a németeket, másrészt a kitele píthetek számát 3-400.000 fő közöttire becsülték azzal, hogy az előkészületek szeptember 1-jéig befejezhetők, míg a végre hajtás két hét alatt, szeptember 15-éig lebonyolítható. 35Uo. 74. p. Kertész István feljegyzése. 1945. augusztus 14. 36Uo. 62. p. Kiss Roland belügyminisztériumi államtitkár, majd megérkezte után dr. Erdei feljegyzése a kormány rendkívüli üléséről. 1945. augusztus 13. Dr. Gyöngyösi következetesen vallott felfogásával ellenkező előjelű ennek a nem hivatalos feljegyzésnek a tartalma. Ebben a belügyi állam titkár ekképp rögzítette dr. Gyöngyösi szavait: „Igyekezzünk elérni a 400-as számot, de ne kollektív megoldás legyen.” 37Vö. Balogh: Németek, 262-263. p.! A szerző szerint a „minisz tertanács tagjai és a koalíciós pártok vezetői elvben egyetértet tek a magyarországi németek egy részének erőszakos kitelepí tésével, de csak a már általuk 1945. május 26-án rögzítetteknek megfelelően.” Ezt juttatták kifejezésre a SZEB-hez és Moszk vába küldött jegyzékekkel a külügyi tárca útján. A belügyminiszter minisztertanácsi előterjesztésének farizeus voltát, az elfogadott kormányhatározat tényét nem homályosíthatja el, hogy utóbb a külügym iniszter miként magyarázkodott. Az sem szépíti a történteket, hogy Moszkva tudtára adták: „a szovjet kormány kérésére a magyar kormány végrehajtja a né metek kitelepítését.” A szerző az elfogadott korm ányhatározat ról, dr. Erdei pontosító, ugyancsak elfogadott javaslatáról épp úgy nem írt, miként az ez idő tájt Kurd mellett internált 115 ezer ném etről... 38INK jkv. B. k. 66. p. Előterjesztés, 1945. augusztus 10. 39Uo. 62. p. Jegyzőkönyv, 1945. augusztus 13. ^ U o . 66. p. Előterjesztés, 1945. augusztus 10. 4lUo. 58-62. p. Jegyzőkönyv, 1945. augusztus 13. 42Uo. 62-63. p. Kiss Roland belügyminisztériumi államtitkár, majd megérkezte után, dr. Erdei feljegyzése a kormány rendkí vüli üléséről. 1945. augusztus 13. 43Uo. 62. p. Jegyzőkönyv, 1945. augusztus 13. 44Uo. 74. p. Kertész István feljegyzése, 1945. augusztus 14. 45Uo. 105. p. Előterjesztés, 1945. augusztus 7. és uo. 86. p. Jegy zőkönyv, 1945. augusztus 16. 6740/1945. M. E. sz. rendelet a német állampolgárságú háborús bűnösök által Magyarországon elkövetett bűncselekmények felkutatásának hatályosabbá téte le és egységes irányítása tárgyában. M agyar Közlöny, 1945. augusztus 22. 46Baráth M agdolna-Cseh Gergő Bendegúz: A SZEB és Magyarország 1945 nyarán. Társadalmi Szemle, 1996. 5. sz. 90-91. p. Feljegyzés, 1945. augusztus 18. 47INK jkv. B. k. 63. p. 48Baráth M agdolna-Cseh Gergő Bendegúz i. m. 91. o. Feljegy zés, 1945. augusztus 18. 49Mt. jkv. np. 65. p. 46/14. np. A belügym iniszter tájékoztatója a németek kitelepítése ügyében nyert értesüléséről, valamint 46/18. np. A külügyminiszter pótlólagos tájékoztatója a néme tek kitelepítéséről. 50INK jkv. B. k. 117. p. Jegyzőkönyv, 1945. augusztus 22. 51Kővágó László: A magyar kommunisták és a nemzetiségi kér dés 1918-1948. (Budapest. 1985. 324. p.) 52Balogh Sándor i. m. 308. p. 362. j. 53Szakács Sándor-Zinner Tibor i. m. 78. p. s 90. j., valamint a 104. p. és 174. j. ^R ákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1940-1956. 1. k. (Buda pest, 1997. Napvilág Kiadó, 591. p.) 55IN K jkv. B. k. 190-191. pp. Jegyzőkönyv, 1945. szeptem ber 4. ^U o. 194. p. 2. sz. jegyzet.
57Uo.
201. p. Jegyzőkönyv, 1945. szeptem ber 11. 58Kővágó László i. m. 295. p. 59Korom Mihály i. m. 214—215. p. ^Párttörténeti Intézet Levéltára. 274. f. 7/247. ő. e. 357-360. pp. M indszenty levele Miklós miniszterelnökhöz. 1945. október 10. 4001/1945. 6,INK jkv. B. k. 390. p. Jegyzőkönyv, 1945. október 15. 62Két év hatályos jogszabályai 1945-1946, (Budapest, 1947. 184—185. pp.) 9550/1945. M. E. sz. rendelet német állam pol gárok honosításának és visszahonosításának hatálytalanítása tárgyában, 1945. október 18. 63Mt. jkv. np. 82. p. 61/13. np. Magyar Közlöny, 9560/1945. M. E. sz. rendelet a németek által lakott területeken az önkorm ány zatok testületi hatóságainak szünetelése folytán szükségessé vált különleges közigazgatási szabályokról, 1945. október 18. MOlyan megállapodás a junktim ba hozatal, amely két kérdés tel jesítését egymástól teszi függővé. 65Pártközi értekezletek. Politikai érdekegyeztetés, politikai konf rontáció 1944-1948 [ a továbbiakban: Pártközi értekezletek], (Budapest, 2003. Napvilág Kiadó, 138-139. p. és uo. 180-181. p.) A szudétanémeteket különböző jogfosztó intézkedéseket követően, elnöki dekrétummal 1945. augusztus 8-án megfosz tották állampolgárságuktól, szeptem ber 19-étőI kirendelték őket közmunkára, ezt decemberben külön szabályozták stb. ^K o ro m Mihály i. m. 216. p. 67Fehér István i. ni. 70-71. pp. fi8Uo. 68-69. pp. 69Korom Mihály i. m. 217. p. 70SZEB jkv., I l l . p . 7lZinner: Háborús bűnösök, 127. p. 72SZEB jkv. I l l . p . I . j. A szovjetek a dokumentumot Budapes ten Keyhez novem ber 29-én továbbították, ő azonban a SZÉT tanácskozásáról készült feljegyzést és a határozatokat amerikai oldalról is kézhez kapta. 73Balogh Sándor i. m. 91-92. pp. 74SZEB jkv. 112. p. 75Korom Mihály i. m. 218. p. 76Ua.; Balogh: Németek, 267. p. A jegyzék szövegét másképp idézi: „ ... kitelepítés alá csak azok a németek kerüljenek, akik kifejezett magatartásukkal Magyarország ügyét elárulták és a hitlerizmus szolgálatában állottak.” 77SZEB jkv. 116. p. I. j. 78Föglein Gizella: „...m inden sváb volksbundista volt?” Kitele pítés a háború után. M agyar Nemzet, 1989. március 11. 79Korom M ihály i. m. 219. p. 80SZEB jkv. 116-118. pp. 8lBalogh: N ém etek. 268. p. Az a -f. pontokba sűrített kitelepí tési forgatókönyv: „a), vonatok fognak indíttatni a Berlinben székelő am erikai hatóságok részéről m egjelölt helyekre. A vonatparancsnok angol és ném et nyelvű utasítást fog kapni a vonat m enetrendjéről, a szem élyek létszám ának és rendelteté si helyének m egjelölésével, b). Berlinben székelő am erikai hatóságok értesítve lesznek minden vonat indulásáról, vonat szám áról, indulási időpontjáról, útirányáról, érkezési idejéről, rendeltetési helyéről és a vonaton utazó szem élyek létszám á ról. c). B erlinben székelő amerikai hatóságok felhatalm azása nélkül nem fognak szállítm ányok indíttatni, d). M inden vona ton lista lesz két példányban név, kor, nem, nem zetiség, lak hely m egjelölésével és a vonatparancsnok azokat át fogja ad ni az am erikai hatóságoknak a rendeltetés helyén, e). A vo natparancsnok orvosi bizonyítványt fog magával vinni, am e ly igazolja, hogy minden szem ély m egvizsgáltatott és nem ra gályos beteg, és azt a rendeltetési helyre érkezve át fogja ad ni az am erikai hatóságoknak. 0- Szállításkor előnyben része sülnek az építési, szállítási és közhasznú m unkások és család jaik .” 82Fehér István i. m. 77-79. pp. 83Balogh Sándor i. m. 94-95. pp.
MŰHELY____________ Antal Tamás:
A m agánvád szabályozása M agyarországon a dualizmus korában TÖRTÉNETI PREAMBULUM AZ EGYETEMES FEJLŐDÉS RÖVIDEN A vádképviselet fejlődése egységes struktúrát mutat: az omnipotens állam eszméjének megjelenése előtt a büntetés a jogban a kompozícióval mint jogkövet kezménnyel teljesedett ki; ebben a konstrukcióban az eljárás kizárólagos érdeksértettje maga a sértett volt, esetleg ennek hozzátartozói, vagy a vele egy társadalmi közösségben élő szem élyek. Ez esetben a vádat kizárólag a sértett, illetve rokonsága képviselte, a hivatalból történő eljárás pedig ismeretlen volt, ekkor még a “ magánvádló” a feltétlen dominus litis. A bünte tendő cselekmény közjogi jellegét nem ismerték el, és miként a meroving korban a frank birodalomban is, kizárólag a sértett és hozzátartozói érvényesíthettek elégtételt, quasi magánjogi igényt. Az államfejlődés később eljutott annak felismeréséig, hogy a bűncselek mény nem csupán az egyént, hanem a társadalom abszt rakt értékeit és ezen keresztül magát a kollektívát is sér ti; megjelent tehát a germán jogban is a büntetendő cse lekmény közjogi jellege. Hasonló felismerésre már az antik Attikában és Rómában is eljutottak: bizonyos kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények esetében alkalmazták a népvád (actio populáris) ’ intézményét, és ezzel a népszuverenitás értékei is terjedhettek. Az esetek többségében azonban továbbra is a sértett részére állt fenn a valaminő megtorlás kieszközlésének joga.2 A kompozíció vagyoni jellegének kidomborodásával a büntető hatalom birtokosának egyre emelkedő érdekévé vált az elégtétel behajtásának biztosítása: megjelent az a közhatalmi-individuális érdek, amely lehetővé tette az erős királyi (abszolút) hatalom mellett - elsődlegesen Franciaországban - a vádhatóság önálló fellépését, vagy a bírói szervezet ex officio működésbe lépését; ezzel a magánegyének aktív perjogi hatásköre háttérbe szorult a külön állami vádhatósággal szemben. A 19. évszázadban a büntetőjog közjogi jellege nyil vánvalóvá vált: a közvádló hatóság vádmonopóliuma foglalta el az egyéni eljárás-kezdeményezés helyét, és kialakultak a professzionális állami vádhatóságok. A generális állampolgári vádjog fenntartásának kérdése azonban továbbra is élt: a sértett bizonyos esetekben szintén jogosultságokat szerzett a terhelt megbün tetésének folyamatában.3 Az egyes országokat tekintve Angliában sohasem __ alakult ki ügyészi szervezet, az 1800-as évek derekán is
a sértett és ügyvédje képviselte a vádat (privat prosecutor), azonban nem saját maga, hanem a korona nevében. Ebben a rendszerben a közvádló (attorney general, director o f public prosecution) fellépése csak kivételes volt: a magánvádló hiányát pótolta. A bűncselekményt egyébként bármely állampolgár feljelenthette (chrage
o f Information).4 A francia jog a közvád genezise: a vádemelés jogát az államügyészség gyakorolta, csak vétség és kihágás esetén, illetve rendőri és korrekcionális eljárásban adott a sértettnek vádlói jogokat. Panaszára a terheltet megidézték, az ajánlott bizonyítékait felvették, és az ügy érdemére is kiterjedő indítványokat tehetett a tár gyaláson. A Code d' instriction criminelle bűntetti eljárásban igen szűkre szabta a sértett mozgásterét, azonban a vád alá helyezés tárgyában és az esküdtszék előtti eljárásában léteztek bizonyos indítványi jogai. Azonban a code rendelkezései egyértelműek abban, hogy a főtárgyaláson a partié civile mellett a közvádló jelenléte is elengedhetetlen volt.5 Az olasz megoldás a csatlakozás intézményéhez hasonló lehetőséget biztosított a sértettnek azzal, hogy fellépését nem szorította kizárólag a magánjogi igény érvényesítésének ösvényére. Pontosabban szólva, sajá tos dichotómia érvényesült: a közvád és a magánjogi igény érvényesítése mindig elvált, az sohasem illetett egy személyt; az ügyész nem kérhetett kártérítést, de a sértett sem indítványozhatott büntetést. A német törvényhozás hosszú ideig mellőzte a magánvád lehetőségét, vagy maximum rendőri kihágá sokra nézve adott vádlói jogot a sértettnek (Hannover). A z 18 5 3. évi osztrák rendtartás érdekeltről szólt (Betheiligten), aki szerény jogosítványokkal ren delkezett, leginkább akkor, ha a közvádló a vád képviselettől eltekintett, azonban polgári jogi igényét szabadon érvényesíthette, evégből az iratokat is megtekinthette. Először a badeni büntető perrendtartás (1864) egészítette ki a sértett jogkörét magánvádlói szintre, pl. rágalmazás, becsületsértés, önbíráskodás, könnyű és vétkes testi sértés, áruvédjegy-bitorlás, stb bűncselekményeknél. Az 1868. évi szász kódex átvette az előbbit, és hozzá újabb bűncselekményeket illesztett, mint a magánlaksértést és a házastárs hűtlen elhagyását (bösliche Verlassung), illetve a házasságtörést (!). A később megalkotott német birodalmi büntető eljárási törvény is az államügyészségnek biztosított primátust, azonban ismerte a fő- és a mellékmagánvádat és a csat lakozás jogát is (mellékmagánvádló, Nebenkläger). Leginkább az 1873. évi osztrák rendtartás fejlesztette ki a magánvád intézményét, amely alkalmazni engedte azt a nemi- és sajtódeliktumok esetén is.6
A MAGYAR SZABÁLYOZÁS A BŰNVÁDI PERRENDTARTÁS ELŐTT Hazai jogunkban az 1843. évi javaslat a francia megoldást követte, és a sértettnek csak a kár, a magán jogi igény érvényesítését engedte meg a büntető eljárás ban. Önálló sértetti vádjog ebben a javaslatban még
nem létezett. Az 1872. évi tervezet már tovább lépett, és alkalmazta a magánindítványt, azonban eljárásjogi igénnyel nem alkotott klasszikus magánvádat. A magánfél mint csatlakozó emelhetett szót a főtárgyalá son, és a kár tekintetében még fellebbezhetett is.7 A sajtóeskiidtszéki rendeletek8 által szabályozott sajtóvétségi eljárásban a magánszemély sérelmére elkövetett becsületsértés és rágalmazás esetében (1848: XV III. te. 12. §) magánvádló, egyébként közvádló járt el. Legfőbb feladatát a vizsgálat felügyelte, a vádlevél megszerkesztése és a tárgyalás alatt a vád képviselete képezte. Hivatalból üldözendő cselekmények esetén a vizsgáló bírónál a közvádló indította meg az eljárást, a vizsgálat befejeztével döntött arról, hogy quasi pótnyo mozást rendel-e el, megszünteti-e az eljárását, vagy közvádas vétségeknél megszerkeszti-e a vádlevelet? A közvádlókat az igazságügy-miniszter nevezte ki az esküdtbíróságok mellé.9 A sajtótörvény I I . §-ában foglalt, köztisztviselő sérelmére elkövetett sajtóvétség esetén a sértett a közvádló segítségét kérhette, egyébként a közvádló fel lépésének nem volt helye magánszem ély sérelme esetében, kivéve, ha a vizsgált cselekmény egyszer smind közkereset alá tartozó vétséget is jelentett. A magánvádlót a közvádló jogai illették meg azzal, hogy a vádlevél elkészítése és a vád képviselete is az ő fela datát képezte. Evégből a vizsgálat befejeztével a nyomozati anyagot megtekinthette, a végzésben meg jelölt tíz napra a vádlevelet benyújthatta (ha nem tette, azzal a vádat visszavonta, úgyszintén, ha a tárgyalást elmulasztotta). Mindez nem mentesítette a vizsgálót a közvádló értesítése alól magánvádas eljárás megin dításakor sem. Ha a köz- és a magánvádló nem tudott megegyezni a vétség e kérdésbeni megítélését illetően, akkor mindketten megindíthatták az eljárást, a közvádlónak ez kötelessége is lett. Ha a közvádló vádlevelet is benyújtott, az eljárást kizárólag ő foly tathatta. Ha az ügy magánvádlót kívánt meg, a sértett személyesen, de meghatalmazottja útján is eljárhatott azzal, hogy a meghatalmazásnak „a fennforgó ügyre mindig különösen kell vonatkoznia.” 10 A vádlevélnek tartalmaznia kellett azon nyomtatvá nyok és metszetek pontos megjelölését, és azon sajtóhe lyek felemlítését, melyen a vád alapult; a vétség megje lölését a sajtótörvény megfelelő szakaszára való hivat kozással; a terhelt nevét, polgári állását, lakhelyét; a megidézendő műértők (szakértők) és tanúk jegyzékét; ha pedig hirdetményi idézésre lett volna szükség, ennek tényét (ez utóbbi eset akkor állhatott elő, ha a vádlott is meretlen helyen vagy külföldön lakott, illetve tartózko dott, valamint, ha sem a szerző, sem a kiadó, sem a nyom datulajdonos személye nem volt ismeretes). A vádlevél annyi példányban volt benyújtandó a bírói tanács elnö kéhez, hogy a vádlónak és minden vádlottnak külön-külön egy-egy példány jusson. A terheltnek a tárgya lási határnapot megelőzően legalább 14 nappal kellett eljuttatni a vádlevelet (R 1867, 20. §, R 18 7 1, 24-26. §). A tárgyalás alkalmával a vád képviselete és a kontradiktórius bizonyítás szintén a mindenkori vádló fela
data volt. A z általa állított tanúk és szakértők mellett indítványozhatta egyéb bizonyítékok beszerzését is, amelyekről az elnöklő bíró döntött. A bizonyítási eljárás bevégeztével vádbeszédet tartott, a verdikt meghozatala után javaslatot tehetett az alkalmazandó szankció mértékére is (R 18 7 1, 67., 68. §, R 1867, 52., 55., 56. §), a bűnösséget megállapító ítélet ellen pedig fellebbezhetett (R 1867, 89. §). Igazi áttörést a magánvád sui generis szabályozása terén az igazságügy-miniszter 1880. évi 2265. számú rendelete1 hozott, amely a járásbíróságok hatásköréhez utalt vétségek és kihágások eljárási rendjét határozta meg a büntető törvénykönyvet, az 1878. évi V . tc.-et (a továbbiakban Csemegi-kódex, Csbtk.) hatályba léptető 1880. évi X X X V II. te. 44. §-ának felhatalmazása alapján. Ezen rendelet már önálló fejezetet szentelt a magán vádló és a sértett fél jogkörének meghatározására. Eszerint a 23. §-ában kimondta, hogy „a királyi járásbíróságok hatásköréhez utalt mindazon vétségek és kihágások esetében, a melyekben a büntető törvény szerint az eljárás csak a sértett fél indítványára indítható meg, a sértett fél magánvádlónak tekintendő, kinek fel lépése nem csupán az eljárás megindításához, hanem annak folytatásához is szükséges.” 11 A magán vádló vádját akár szóban, akár írásban emelhette a közigaz gatási hatóságnál, a királyi ügyészségnél és a királyi bíróságnál is (R 1880. 3., 23. §). Jogai a közvádlóéhoz igazodtak. A vádat az ítélet kihirdetéséig visszavonhat ta, ekkor a terhelttel szemben az eljárást meg kellett szüntetni, és a magánvádlót az eljárási költségek meg fizetésére kellett kötelezni. Ha több sértettje volt az ügynek, akkor a magánvád emelésének joga valamennyit megillette, azonban a hatóság által hozott határozatok oszthatatlanul vala mennyiükre kihatottak (R 1880. 24. §). Ha a bűncselek mény hivatalból volt üldözendő, akkor a sértett magán jogi igénnyel élhetett: evégből az iratokat megtekint hette, a kárigényének jogosságára és a terhelt vétkes ségére vonatkozóan a bíróságnak adatokat szolgáltatha tott (R 1880. 26. §). Ha az ügyész a sértetti feljelentést elutasította, jogosítva volt a sértett a feljelentést a bírósághoz benyújtani. Amennyiben a járásbíróság is elvetette volna azt, akkor a fél fellebbezéssel élhetett. Ha a felsőbb bíróság az eljárás folyamatba tételét mégis elrendelte, akkor a vádat az ügyész belépéséig szintén a sértett képviselhette - mintegy pótmagánvádlóként (R 1880. 27-29 . §).12 A tárgyaláson a vádat, miként az ügyész, a magán vádló képviselte, és a közvádlóéval egyező jogok illet ték meg. A felmentő ítélet ellen fellebbezhetett. Ha a királyi ügyész is benyújtott fellebbezést, akkor a sértet té nem volt figyelembe vehető. Azonban a magánjogi igény polgári perre utasítása ellen nem élhetett jogor voslattal (R 1880. 3 0 - 3 1. §). A magánvádló és a sértett meghatalmazott útján is képviseltethette magát. A képviselő rendszerint csak ügyvéd lehetett. Kivételt képezett azon eset, ha a magánvádló vagy a sértett fél nevében férfi hozzátarto- —
zói jártak el, illetve a nőt a férje is képviselhette. Kizárta a rendelet a képviseletből a tárgyaló bíró hozzátartozóit. A képviseletre a bíróság kötelezhette is a felet akkor, ha ezt szükségesnek látta (R 1880. 33. §). Ha a magán vádló az első tárgyaláson nem jelent meg és meghatal mazottat sem küldött, a vádat visszavontnak kellett te kinteni, úgyszintén a polgári jogi igényt tárgytalannak, ha a sértett (magánfél) mulasztott (R 1880. 35. §).13 Az említett rendelet tehát a fő- és a pótmagánvád intézményét ismerte el, azonban a mellékmagánvádat még fellebbezés esetén is kategorikusan kizárta (R 1880. 30. §). A magánvád részletes és klasszikus szabá lyozását végül a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi X X X III. te. (Bp.) valósította meg Magyarországon.
A M A G Á N V Á D SZABÁLYO ZÁSA A BŰNVÁDI PERRENDTARTÁSBAN A MAGÁNVÁDLÓI JOGOK MEGSZERZÉSE ÁLTALÁBAN A Bp. a magánvádló fellépéséhez bizonyos formasá gokat követelt meg. Ezeknek közös jellemzője az volt, hogy a sértett magánvádlóként történő jelentkezését, azt egyértelműen kifejező nyilatkozathoz és a bíróság jóváhagyó határozatához kötötte. A sértett, aki mint magánvádló, csatlakozó vagy magánfél fellépni kívánt, köteles volt e szándékát, jogo sultságainak igazolása mellett, az eljárás szakának megfelelően az ügyészségnél, a rendőrhatóságnál, a vizs gálóbírónál, a vádtanácsnál, illetőleg az ítélő bíróságnál bejelenteni. Mindezek alapján a magánvádló működését az eljárásnak mind a vizsgálati, mind az első fokú tár gyalási szakában megkezdhette. A másodfokú eljárásnál a magánvád léte-, nem léte az accusatio consumata miatt már nem volt vizsgálandó, az eljárás alapja mindenkép pen az első fokú ítélet lett. Azonban azt hangsúlyozni kell, hogy a megengedett perorvoslat használata joghatá lyos bejelentésnek volt tekintendő, akárcsak főmagánvád esetében az eljárás megindítását kérő feljelentés megtétele vagy a vádindítvány benyújtása.14 Pótmagánvád esetén a bejelentés verbálisán is történ hetett. Erre a vád ejtéséről szóló határozat kézbesí tésétől számított 8 napon belül, vagy - ha a tárgyaláson a jogosult megjelent - azonnal kellett nyilatkoznia. A jelentkezés elm ulasztása esetén igazolás előter jesztésére nem adott lehetőséget a Bp., kivéve, ha a fel hívás bizonyíthatóan nem történt meg. Ha többen is jogosultak voltak átvenni a vádat, akkor a legkésőbb értesített fél felhívásától számított a határidő15 azzal, hogy egyes külön fel nem hívottak is jogosultak lehet tek a vád további képviseletére (lásd később!). A jelentkezéshez a törvény csatolta még a hatóság elfogadó határozatát, ugyanis a nyomozást vezető hatóság, a későbbi eljárásban, a bíróság a bejelentés tárgyában határozni volt köteles, és annak a jelent kezését, akinek a magánvádló, csatlakozó, illetőleg magánfél gyanánt való működésre joga nem létezett,
hivatalból elutasította. A nyomozást vezető hatóság határozata ellen az illetékes elsőfokú bírósághoz tehetett a fél előterjesztést, amelyet törvényszéki ügyek ben a vádtanács intézett el. A bíróság e tárgyban hozott határozata ellen további perorvoslatnak helye már nem volt. A z a tény, hogy jóváhagyó határozat is szükségel tetett, a német birodalmi és az 1873. évi osztrák törvény rendelkezéseit idézte.16 Kérdésként merült fel, hogy ki számított jogosult nak? A Bp. 13 . §-a szerint sértettként járhatott el az, akinek jogai ellen a bűncselekményt elkövették, illetve megkísérelték, továbbá akinek bármely jogát az sértette vagy veszélyeztette. Ebbe a sértetti fogalomba ter mészetesen a magánindítványra jogosult is beletarto zott, azonban a törvény ennél tágabban határozta meg a sértetti fogalomkört. Pótmagánvádra eszerint nem csak az effektíve sérelmet szenvedett személy, hanem az is jogosult volt, aki nem csupán magánjogaiban támadtatott meg, illetve a vagyoni jogain a támadás végül nem is ejtett csorbát.17 Másrészt, mivel a magánvádlói jogok gyakorlásához mégis okozott vagy megkísérelt egyéni jogsértést követelt meg, távol tartotta magát a törvény az eventualis actio popularistó\. A judicatura szerint egyesület ellen intézett becsü letsértés esetén az egyesület ügyvivői, vasúti alkalma zott által vasúti tulajdonon elkövetett bűncselek ménynél a felettes állomásfőnök, a nemzeti múzeum kárára elkövetett bűntett esetén a közalapítványi királyi ügyigazgatóság, a pénzes levélhordó megtévesztésénél (csalás) a postakincstár, sikkasztás esetén a dolog bírlalója is, csalárd vagy vétkes bukásnál a csődhitelezők voltak a sértettek. Direkt az állam vagy vallás ellen irányuló deliktumok esetén magánegyén nem volt sértettnek tekinthető.18 Továbbá a szolgálatban lévő vasúti kalauz ellen elkövetett tettlegesség esetén a vasút igazgatósága nem léphetett fel mint pótmagánvádló.19 A rosszhiszemű vádaskodástól a Csbtk. 227. és 260. §-a védett, a hamis vád és a rágalmazás tényállása által. Ezt egészítette ki a Bp. azzal, hogy azt az egyént, aki tudva hamis vagy feltűnően gondatlan feljelentést tett, valamint a pervesztes magánvádlót és a magánin dítványt visszavonó jogosultat, továbbá azt, aki peror voslatot nyilvánvalóan alaptalanul használt, illetve perújrafelvételt vagy igazolást nyilván alaptalanul kért, a bűnügyi költségek viselésére kötelezte; valamint azok, akik valakinek ártatlanul való elítélését, elzárását, vizsgálati fogságát okozták, teljes kártalanítással tartoz tak az ártatlanul szenvedettnek.20 Emellett a terhelt számos joga (pl. védelem) és a hatóság később részletezendő jogai biztosították azt, hogy a m agánvádlók ne zaklathassák alaptalanul embertársaikat.
A FŐ- (PRINCIPÁLIS) MAGÁNVÁD Főmagánvád alatt a sértettnek azt a jogát értették, hogy egyes magánindítványra üldözendő bűncselek mények miatt a vádat elsődlegesen és rendszerint kizárólagosan képviselte.21 Mindezek alapján kivételt
jelentett a kötelező állami vádem elés (legalitás) szabályai alól. A Bp. esetében a főmagánvád egyes magánindítványra üldözendő vétségeknél és kihágá soknál merülhetett fel, amelyeket a törvény 4 1. §-a pon tosan meghatározott. A z intézmény jogi indoka abban volt keresendő, hogy a kisebb tárgyi súlyú, és az állam érdekeit csak igen távolról sértő deliktumokra nézve a sértett azon személy, aki a vád képviseletére - saját érdekbeli és jogi sérelme folytán - a legalkalmasabb, másrészt az ügyészséget, azaz az állami vádhatóságot ezáltal jelentős számú vádemeléstől kímélte meg. Ezen elgondolás vezette a jogalkotót, amikor az igen magas számban előforduló, de csekély materiális jogellenességű bűncselekményekre nézve primátust engedett a sértettnek dominus //fisként - felruházva őt a közvádló jogkörének számos elemével. A Bp. és melléktörvényei szerint főmagánvádas eljárásban bírálták el a következő vétségeket és kihágá sokat:22 - a rágalmazásnak és a becsületsértésnek a Csbtk. 258., 259. és 2 6 1. §-ai szerint minősülő esetei:23 aki más ellen meggyalázó kifejezést használ, vagy meg gyalázó cselekményt követ el, - amennyiben a 258. § esete fenn nem forog - a becsületsértés vétségét követi el, és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel, ha pedig a meggyalázó kifejezést a 259. §-ban megjelölt módon tette közzé, vagy terjesztette: három hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, akkor is, ha ezeket a vét ségeket holtak ellen követték el24 (Csbtk. 273. §); - a könnyű testi sértés vétsége (Csbtk. 3 0 1. §); - levél- vagy távsürgönytitok megsértése magánszemély által (Csbtk. 327. §); - magánlaksértés vétsége (Csbtk. 332. §); - idegen ingó vagyon megrongálása (Csbtk. 4 18 . §); - más ingatlan vagyonának rongálása (Csbtk. 4 2 1. §); - tulajdon elleni kihágások (1879. évi X L. te., a továb biakban Kbtk,25 126. §, illetőleg az 1908. évi X X X V I. te. [Bn.] ezt helyettesítő 5 1. §-a és a Kbtk. 127. §-a.26 Az eljárás csak a sértett fél indítványára indítandó meg); - iparvédjegy-hamisítás (1895. évi X LI. Te.27 8., 9. §); - erdei lopás és az erre vonatkozó orgazdaság (1879. évi X X X I. Te.28 82., 136., 90-98. §), erdei kártétel (1879: X X X I. te. 105., 106., 108. §), egyéb erdei kihágások (1879: X X X I. te. 1 1 1 . , 1 1 3., 114 . §.29 „H a az erdőből kiutasított személy a meghagyásnak nem tesz eleget, öt frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; ha pedig ellenszegül, cselekménye közhatósági közeg elleni erőszak bűntettét képezi s a büntető törvények rendelkezései szerint lesz büntetendő” ); - vadászati kihágások (1883. évi X X . te.30 26-32. §). Megjegyezzük, hogy a nem érintett §-ok továbbra sem tartoztak a magánvádas bűncselekmények cso portjába (pl. becsületsértésnél és rágalmazásnál a Csbtk. 260., 262., 269., 270., 2 7 1., 272. §-ai). Ha a bűncselekménynek több sértettje is létezett, akkor vala mennyien jogosultak lettek főmagánvádlóként fellépni, illetve magánvádat, - amely a magánindítvánnyal
ellentétben osztható volt31 - minden terhelt ellen külön emelhettek. Ezen esetekben a sértett az ügyészség előzetes megkínálása nélkül emelhetett és képviselhetett vádat, azonban, ha a főtárgyalást nem járásbíróság, hanem esküdtszék32 vagy törvényszék tartotta, az ügyészséget értesíteni kellett havi kimutatások és az ügyészségi megbízott útján, mivel elvileg az a vádat átvehette közérdekből. Ekkor a sértett, mint mellékmagánvádló tevékenykedhetett tovább. A főmagánvádló - bármennyire is az ügyész jogait gyakorolta - közhatósági funkciókat nem vehetett át (Bp. 43. §). Ekként a nyomozás teljesítése végett hatóságok működését kötelezőleg nem vehette igénybe, az ügy iratainak hozzá való áttételét nem kívánhatta. Ha mégis nyomozásra volt szükség, a magánvádló a nyomozó hatósághoz fordulhatott,33 és magán úton is teljesíthette azt, de kihallgatásokat már nem végez hetett, kényszerítő intézkedéseket sem alkalmazhatott. Amennyiben a vizsgálati eljárás kötelező volt (törvényszék, esküdt bíróság), akkor nem indítványoz hatta ennek mellőzését, és ha közvetlen idézésre tett indítványt, jogi hatálya annak sem lehetett. A vádaláhelyezés szakában a főmagánvádlót a terhelt kifogása feletti tárgyalási napról értesítették, ott megjelenhetett, a vád álláspontját a kifogások ellenében előadhatta és fenntarthatta (Bp. 278. §), a vádtanács megszüntető végzése ellen felfolyamodással élhetett (Bp. 280. §). A főtárgyalásra történő közvetlen idézést nem indítványozhatta, egyebekben a főtárgyaláson az ügyész jogait gyakorolta (Bp. 3 0 6 -30 8 ., 3 1 1 . , 3 1 4 - 3 1 6 ., 539., 5 4 1. §) azon megszorítással, hogy a fellebbezése nem akadályozta a vádlott szabadon bo csátását. A tárgyaláson új bizonyítékokat jelenthetett be, és ezek felvételét indítványozhatta. Fellebbezést a vádtanács határozata ellen csak az eljá rás megszüntetése esetén tehetett, mivel ellenkező eset ben őt jogsérelem nem érte. A főtárgyaláson a vádlott ja vára azonban nem fellebbezhetett. A terhelt javára jogor voslattal maximum a belépő ügyész élhetett. Perújítást (újrafelvételt) a felmentett vádlott bűnösségének megál lapítása iránt az ügyészséghez hasonló feltételekkel kér hetett (Bp. 449. §), azonban a büntetés súlyosbítása vé gett nem élhetett újrafelvételi kérelemmel (Bp. 450. §). Ha közérdekből az ügyész átvette a vád képviseletét, majd a vádat ejtette, akkor a sértett főmagánvádlói jogai feléledtek.34 Ha olyan ügyben folyt eljárás, amelyet egyesítettek nem magánvádassal is, akkor tulajdonkép pen két vádlója lett az eljárásnak. Ezt rendszerint az ügyészi vádképviseleti átvállalással oldották fel. Azonban erről nem a sértet személye alapján, hanem a legis ratio szerint kizárólag a közérdek követel ményeinek szem előtt tartásával dönthettek.
A PÓT- (SZUBSZIDIÁRIUS) MAGÁNVÁD Ha a királyi ügyészség oly bűncselekmény miatt, amelyben nem a főmagánvádló képviselte a vádat, vagy am ely nem felhatalm azásra vagy kívánatra volt
üldözendő, megtagadta a vád képviseletét, a sértett, mint pótmagánvádló léphetett fel.35 Azonban - értelem szerűen - pótmagánvád nem volt emelhető főmagánvádas ügyben, sem újrafelvételi eljárásban. A pőtmagánvádnak definíciójából kitűnően is két esete állhatott elő: az első esetben az ügyészség olyankor, amikor a vádemelés őt illette, azt megtagadta, az elutasító határozat kézbesítésétől számított nyolc nap alatt átvehette a sértett a vádat, valamint jogorvoslatért a főügyészhez folyamodhatott. Ha a főügyész sem utasította az ügyészt vádemelésre, akkor az erről szóló határozat kézbesítésétől számított a határidő. Azonban a főügyészhez már a sértettek közül csak az folyamodha tott, aki vádemelési indítványát az ügyész elutasította. Magától értetődő, hogy ez a személy megegyezhetett a feljelentést tevővel, illetve a magánindítványt előter jesztővel, azonban attól különbözhetett is, ha több jogo sult létezett, és a képviselet szerint csak az egyik volt hivatott magánvádlóként fellépni.36 De pótmagánvádló nem lehetett az, aki az ügyészi elejtéstől számított 8 nap eltelte után folyamodott a főügyészhez, és csak ennek elutasítása után lépett fel pótmagánvádlóként. A pót magánvádló a vizsgálat elrendelése iránti kérvényének jogerős elutasítása után ugyanabban az ügyben a bűn vádi eljárás megindítását nem kérhette.37 A másik esetben az ügyész a már elvállalt vád képviselettől állt el: az eljárás alatt ejtette a vádat, ekkor annak képviseletét a sértett átvehette. Evégből, a bíróság azt a sértettet, aki feljelentést vagy magán indítványt tett, szóval, ha a tárgyaláson nem jelent meg, írásban felszólította, hogy az eljárás megszüntetésének terhe mellett, azt elkerülendő, vegye át a vád képvise letét.38 Ha scríptum formájában hívták fel jogára, akkor nyolc nap állt rendelkezésére a vád átvételéhez, ellenkező esetben a bíróság az eljárást vád hiányában megszüntette. Ha az ügyészi fellebbezéstől a főügyész elállt, a sértett mint pótmagánvádló a másodfokú eljárásban is átvehette a vádat anélkül, hogy erre irányuló jogát előzetesen fenntartotta volna.39 Jól látható, hogy mindkét pontban a pótmagánvád bármilyen bűncselekmény esetén alkalmazható volt, ahol sértett előfordult, nem csupán a taxatíven meghatározottak valamelyikében. Célja, hogy korrigál ja a vádhatóság nemleges álláspontját: az eljárás akkor is megindítható, illetve folytatható legyen, amikor az ügyészség erre már nem lát alapot. Ezen célok a sértet tet védték, hiszen az ügyészség döntését - különösen a bírósági szakban - részletesen indokolni tartozott, ezzel szemben azonban ő mégis kieszközölhette a tárgyalás befejezését, pótolva az ügyészség esetleges hibáit.40 A sértett számára az ügyészség elutasító döntésével szemben kínált kettős alternatíva konjunktívan állt ren delkezésre: egyidejűleg terjeszthetett felfolyamodást a főügyészhez és akár egyúttal a bírósághoz is fordulha tott - ennek a konstrukciónak praktikus jelentősége csak akkor volt, ha a magánvádló sürgős indítványt is tenni akart. Egyébként a két jogorvoslati út közül bármelyiket választhatta saját anyagi körülményeire is
tekintettel.41 A főügyészi elutasítás esetén még az igazságügy-miniszterhez is lehetett fordulni, azonban a bírósági nyolc napos prekluzív határidő miatt ezt alkal mazni önállóan kockázatos lett volna. Ha az eljárás alatt ejtette a vádat az ügyész, akkor a felettes ügyészhez a sértett már nem fordulhatott, vi szont nyilatkozattal átvehette a vádat. A nyilatkozás történhetett szóban is, ha a tárgyaláson a későbbi magán vádló megjelent. Azonban a bíróság az átvételről szóló kérdést csak az előtte már ismertté vált sértettekhez intézte direkt módon, noha elvben bármelyik sértett tehát „új” is - jelentkezhetett. Ismertnek számított az a sértett, aki feljelentést tett, vagy magánindítványt ter jesztett elő, netalán magánjogi igénnyel lépett fel.42 A pótmagánvádló a közvádló által megnyugvással fogadott elutasított indítványt nem ismételhette, azaz a hamarabb eljárt vádló nyilatkozatai és indítványai a magánvádlót is kötötték.43 Vitaként merült fel a szakirodalomban, miként kellett a vád átvételét bejelenteni, pontosabban, hogy az „át kívánja-e venni a vád képviseletét?” kérdésre adott egyszerű igenlő válasz erre elegendő-e? Balás Elemér arra az álláspontra helyezkedett, hogy a sértett „igen” felelete a vádemelés formai és tartalmi kellékeinek nem felelt meg, ugyanis a vádlott bűnösnek történő kimondásához indokolt indítványt kellett volna előter jeszteni a Bp. 3 15 . §-a szerint, és ennek a bűnösül kimondására és a büntetési tételre is kellett volna vonat koznia. Nyilvánvaló, hogy az „igen” egymagában erre kevés volt. Ezért „az ügyészi vádelejtés után a sértett büntetés iránti kívánalmának puszta ‘ igenlő’ válaszban való megismétlése nem tekinthető ‘ vádemelésnek,’ ezt ‘törvényszerű vádindítványnak’ elfogadni nem lehet [...].” Kötelessége lenne ugyanis valamiféle vádbeszédet tartani; ebben a tényállást világosan és határozottan kifejteni, megjelölni a törvény szerint az elkövetett bűncselekményt, felemlítve a bizonyítékokat is. Szólnia kellene a büntetést enyhítő és súlyosító körülményekről is, és az elítélést egyértelműen indítványoznia kellene. Ez a klauzula pedig a pótmagánvádlóul fellépő sértettet is kötelezte Balás Elemér szerint.44 Ha azonban csak igenlő választ adott a sértett, azzal mellőzte a kötelező tartalmi elemeket, ergo törvényes vádról nem is beszélhetünk, mivel azt az ügyész elej tette, a sértett pedig valójában - eljárásjogi értelemben - nem vette át. Ekként törvényes vád hiányában az eljárást meg kellett szüntetni, nem pedig ítéletet hozni. Mindez sértette Balás szerint a szóbeliség és a közvet lenség elvét is. A vád képviseletének átvállalására az „igen” elegendő és egyértelmű is lehetett, de ez nem jelentette a cikkíró szerint magát a vádemelést is, amit az ügyész indokolva mellőzött.45 Ez a meglátás feltétlenül helyes, hiszen vádbeszéd semmi esetre sem hangzott el - az ügyész ilyenkor a vádelejtést indokolta, és nem a terhelt bűnösségét. Ha a sértett eme feladat abszolválására képtelennek mutatkozott, mert „a sértett nem jogtudó, ám hozzon ügyvédet magával”46 - javasolta Balás. Hiszen
törvényszerű vád nem lévén, ítéletet sem lehet hozni ebben állt a pótmagánvád átvételének atavizmusa. Sándorfi Kamii joggyakom ok azonban megvédte a magánvádlókat, mivel prakticista megközelítésből protestált, és kifejtette, hogy célszerűtlen volna a Bp-nek olyan interpretációt adni, amely a jogban nem jártas sértettől jogi retorikai művet követel meg. A z sem élet szerű, hogy minden sértett, ügyvéddel együtt jelenjen meg a tárgyaláson. Azonban, ha a bíró kérdésére vála szolva kijelenti, hogy a tárgyaláson addig elhangzottak alapján kéri a terhelt megbüntetését, a minimális tartal mi követelményeknek máris eleget tett. S ha még ez sem volna alkalmazható, szerinte a helyes pervezetés alapján ilyenkor a tárgyalást el kellett volna napolni, lehetőséget adván a sértettnek a „vádbeszédre” való felkészüléshez. A törvény pedig akadály esetére az elnapolást lehetővé tette (Bp. 335. §.). Ellenkező esetben „ha minden magánvádlótól közvádlói niveaun álló vádbeszéd volna követelendő a törvényszakaszok pontos megjelölésével, akkor a magánvád intézménye értelmetlenné válna s a magánvádló csak akkor szerepelhetne ezen jogkörében, ha a jogi fakultást legalább is elvégezte volna.” 47 Tény, hogy Sándorfinak is igaza volt. Végül is a gyakorlat megelégedett a prepozícióban felvetett for mulával, és nem tudunk arról, hogy „szigorította volna” a vádátvétel eljárását. Azonban azt mások is elismerték, hogy a sértettnek azzal, hogy megjelent a főtárgyaláson, elő kellett készülnie az esetleges vádelejtésre való reagálásra, és evégből erre a tényre a mulasztás jogkövetkezményeinél figyelmeztetni is kellett.48 Az a sértett, akit nem értesítettek a vádtól való elállás ról, harminc nap alatt vehette át a vádat, de ezt a határidőt már az elejtéstől számították (Bp. 42. §). A sértett mint pótmagánvádló akkor is élhetett a vádlott terhére peror voslattal, ha a fellebbviteli tárgyalás kezdetén még a főü gyész képviselte a vádat, de a tárgyalás folyamán a fellebbezéstől elállt.49 Másként megfogalmazva: a köz vádló fellebbezése mellett a sértett által a törvényszék ítélete ellen bejelentett fellebbezés hatálytalan volt, azon ban hatályossá vált, mihelyt az ügyész a saját felleb bezésétől elállt. A sértett ettől kezdve pótmagánvádló volt. Azonban a pótmagánvádló a fellebbviteli tárgyalá son nem emelhetett súlyosabb vádat, mint aminőt az ügyészség az első fokú tárgyaláson képviselt. A vádigény írásos bejelentésére nyolc nap állt rendelkezésre.50 A pótmagánvádló jogai a vádlóéval egyeztek meg annak hangsúlyozásával, hogy perújítással nem élhetett.51 Ennek jogi indoka inkább célszerűségi volt: ha már egyszer a vádhatóság és a bíróság is alaptalannak találta a sérelmet, akkor az eljárást feleslegesen ne húzzák tovább. A perújított eljárásban a sértett ügyészi vádelejtés esetén szintén nem vehette át a vád képviseletét.52 Kérdésként merülhetett fel, hogy több jogosult közül ki legyen a pótmagánvádló (vagy általában a magán vádló)? Erre a Bp. állított fel szabályt, mivel kimondta, hogy az előbb jelentkező sértett lesz a magánvádló, ha pedig többen is jelentkeztek volna egyszerre, akkor a beadványban (jegyzőkönyvben) elsőként szereplő
személy nyert jogosultságot. Ettől azonban a sértettek közmegegyezéssel bármikor eltérhettek ugyan, de a vádat mindig csak egy pótmagánvádló képviselhette (Bp. 44. §).
A CSATLAKOZÁS. A BP. AZ EGYÜTTES MAGÁNVÁD ELLEN Ha több sértett volt jogosítva a magánvád emelésére, akkor azok egyikének vádja alapján megindított, vagy folytatott eljáráshoz a többiek is csatlakozhattak. A csatlakozás után is az a fél lehetett a magánvádló, aki a csatlakozás előtt is annak minősült. A csatlakozóknak a Bp. ellenőrző és segítő feladatot szánt. A z ügy iratait evégből éppen megtekinthették, de a minősítés és a büntetés tekintetében nem voltak jogo sultak indítványtételre, és nem intézhettek a főtárgyalá son kérdéseket sem. Továbbá sem a vádiratok, sem a vádbeszédek száma nem volt szaporítható, és idézést is csak a főtárgyalásra küldtek. Felszólíthatták őket az egy személy általi képviseletre is. A szabályok a vád egységességét szolgálták, és nem engedtek teret a vád felosztásának, illetve, hogy egy szerre több vádlója is legyen az ügynek. Ugyanakkor a sértetteknek aktivitási lehetőséget adtak a csatlakozás által, amely azonban csak jog volt és nem kötelesség. A sértettet sem anyagi, sem eljárásjogi értelemben nem érhette hátrány azért, ha nem csatlakozott, ergo ettől még későbbi vádelejtés esetén a vádat átvehette - maxi mum, ha a bíróság egyébként nem tudott róla, nem hív ta fel. Ha a bíróság rés iudicta ítéletet hozott, ezzel vala mennyi sértett vádjoga megszűnt.53 Azonban sohasem ölthette fel a vádképviselet je l legét a csatlakozás, inkább hasonlított a vádló melletti fellépés intézményéhez (Bp. 50. §). A Bp. ugyanakkor nem fogadta el a konkurens magánvád intézményét: egy időben effektíve vádlóként csak egy eljárási alany léphetett fel, mások maximum csatlakozhattak, vagy a főmagánvádló, miután átvették tőle a vádképviseletet, az ügyészt segíthette. A jogalkotó kizárta annak lehetőségét, hogy egymás mel lett több különböző koncepciójú vádló tevékenykedjen, és ez az eljárás rendjét célszerűtlenül komplikálja. Ekkor ugyanis a valódi vádlói jogoknak megfelelően számtalan, egymással ellentétes indítvány érkezhetett volna ugyanarról az oldalról, a vádiratoknak és perbeszédeknek is növekedett volna a száma, az eljárás kaotikussá válhatott volna - egyébként a német birodal mi büntető perrendtartást ez miben sem zavarta.54 A z a főmagánvádló, aki megszűnt magánvádlónak lenni vádátvétel miatt, az ügyész munkáját azonban segít hette: evégből az iratokba továbbra is betekinthetett, értesíteni és idézni kellett minden olyan esetben, amikor az ügyészt is értesítették, indítványokat tehetett a bűnösség kérdésében, sőt a büntetési tétel tekintetében is; a kisza bandó büntetésre nézve azonban nem nyilatkozhatott.55 Természetesen a csatlakozást és a quasi mellékmagánvádat meg kell különböztetnünk az adhaesiolól, mivel az kizárólag a magánjogi igény érvényesítésére
vonatkozott, ebben a magánféli minőségben adott a sértettnek aktív perjogi hatáskört.
A MAGÁNVÁDLÓ KÉPVISELETE A magánvádló a csatlakozó ügyvéddel is képvisel tethette magát mindazokban az esetekben, amikor nem személyes megjelenési kötelezettséggel idézték őket. Azonban a sértett szakmai képviselete esetén is megje lenhetett a tárgyaláson. Ha a sértett személyesen nem jelent meg, a helyes álláspont szerint, ügyvédje az ő távollétében is gyakorolhatott fellebbezési jogot. Egyébként a képviselőnek önálló fellebbezési joga nem volt. Az ügyvédnek a kezéhez történt minden kézbesítés a magánvádlóval szemben is hatályosuk.56 Nem lehetett képviselő az, akit az eljárásba mint tanút vontak be, kivéve, ha ő a Bp. 205-206. §-ában foglalt mentességével élt (Bp. 48. §). Értelem szerint kizárták a képviseletből a bírói tanács és az ügyészség képviselőjének rokonságát. A képviselő az állam nyelvét volt köteles használni - tehát Fiúméban az olaszt57 míg ez a sértettre nem állt fenn. Az ügyvéd részére a sértett által adott meghatalmazás automatiku san vonatkozott a magánvád ellátására is.58 Érdekességként a szabályok közül kiemeljük, hogy a pazarlás miatt gondnokság alá helyezettek a bün tetőeljárásban saját maguk is képviselhettek vádat, azonban törvényes képviselőjük is eljárhatott. A nagykorúsított személy szintén maga látta el képvise letét. A 16. életévét betöltött sértett akkor is lehetett magánvádló, ha a bűncselekményt még a 16. éve betöltése előtt követték el a sérelmére.59 A bíróság meghagyhatta, hogy a magánvádló, a csat lakozó vagy közülük egyesek ügyvédet, esetleg a kézbesítések átvételére a bíróság székhelyén lakó meg bízottat válasszanak (Bp. 47. §). Ez a szabály azonban csal lex imperfecta volt, legfeljebb a kézbesítési megbí zott hiányát lehetett hirdetményi kézbesítéssel szank cionálni Budapesten.
A MAGÁNVÁDLÓI JOGOK MEGSZŰNÉSE A magánvád megszűnésének esetei közül kettőt szabályozott a törvény, a többi egyéb klauzuláiból következett. Nevezetesen a jogosultság megszűnt a sértett halálával, lemondással és a helyes álláspont szerint elévüléssel, kegyelemmel is (Bp. 49. §). A halál természetes módon megszüntette a fél jo go sultságait, azonban ha más vádképviseletre felhívható sértett is létezett, ő természetszerűleg az elhalt helyébe léphetett. Érdekesebb helyzetet teremtett az az eset, ha csak egy önjogú sértett mint magánvádló tevékeny kedett. Ekkor vagyon ellen elkövetett bűncselekmény esetén az örökös, egyéb bűncselekmény esetén pedig az egyenes ágbeli rokon, testvér, házastárs az elhalálozástól
számított harminc nap alatt bejelenthette a magánvád átvételét (fenntartását). Ha megelőzőleg az ügyész már átvette a vád képviseletét, akkor a sértett halála az eljárás folytatását nem befolyásolta, nyilatkozatot az örökö söknek, rokonoknak nem kellett tenniük.60 A meghalt sértett képviselője is csak 30 napon belül gyakorolhatta a sértettet, mint magánvádlót megillető jogokat.61 A rendelkezések háttere nem szorul indokolásra: az örökös vagyoni helyzeténél fogva a kár megtérítésében és a terhelt megbüntetésében érdekelt volt, a hozzátartozó pedig nyilvánvalóan szintén sérelmezte a bűncselekmény elkövetését, esetleg hátrányai az ő életére is kihatottak. Azonban egyéb módon, pl. engedményezés útján a magán vádlói jogosultság nem szállhatott át más személyre. A lemondás legfontosabb jellemzője, hogy nem volt visszavonható. Azonban feltétlenül meg kell külön böztetni a magánindítvány visszavonásától, mivel ez az eljárás ipso facto megszűnését is eredményezte.62 A magánvád esetében azonban egyéb sértettek továbbra is felléphettek és folytathatták a vádképviseletet, még, ha egy attól el is állt (ejtette a vádat). Mindez történhetett nyíltan, szóval vagy írásban és perfacta concludentia is. Ha ugyanis a magánvádló, vagy meghatalmazottja olyan tárgyaláson, amelyre szabályszerűen megidézték, nem jelent meg, valamint ha prekluzív határidőt elmulasztott, a vád elejtésével volt egyenértékű, úgyszintén, ha a vádi ratot határidőben nem nyújtotta be. A z elállást értelem szerint nem kellett indokolni. (Megjegyezzük, hogy a határidők elmulasztásánál igazolási kérelem előter jesztése lehető volt, azonban a halál esetén a határidő az esemény bekövetkeztétől és nem az értesítés vételétől számított, a vádirat ellen tett kifogások tárgyalására kitűzött határnap elmulasztása miatt ugyanakkor nem élhettek igazolással.)63 Elállásnak minősült, ha a sértett az eljárás alatt kijelentette, hogy a terhelt megbüntetését a továbbiakban nem kívánja.64 (1896. előtt, ha a magán vádló ismeretlen helyre költözött, jelentkezéséig a pert határozatlan időre felfüggesztették.)65 A Kúria akként határozott, hogy a vádtanács által a vádirat ellen benyújtott kifogás elintézésének határnapját illető mulasztás nem menthető ki igazolási kérelemmel, mivel ezt a Bp. 463. §-a nem tette lehetővé. Ezt a praesumptio juris et de jure-1 Darvai János egyenesen tarthatatlan álláspontnak minősítette, és Brükler István is helytelenítette.66 Azonban egy jogegységi határozatban azt kijelentették, hogy a másodfokú tárgyaláson való meg nem jelenés nem akadálya az eljárás folytatásának.67 A magánvádlói jogo k természetesen elévülés, kegyelem és az ügy jogerős elintézése esetén is megszűntek - bár ezen eseteket a Bp. expressis verbis nem említette. Ellenben a magánjogi igényt nem szün tette meg az, hogy a sértett a bíróságon kívül esetleg elégtételt vett.68
Je g y z e te k ----------------------------------------------------------------
1
___
1896. évi XXXIII. te. (Bűnvádi perrendtartás, továbbiakban: Bp.) javaslatának miniszteri indokolása (a továbbiakban Miniszteri In dokolás). (Forrás: Corpus Juris Hungarici CD (KJK-KerSzöv.) szövegének WordPerfiet szerkesztőprogramba átkonvertált változata, 10-es betűmérettel, 1,7. alsó margóval. 1. p.)
2 Balogh-Illés-Vargha: i. m. 250-252. pp. 3Miniszteri Indokolás. I. p. 4 Balogh-Illés-Vargha: i. m. 257. p. 5Miniszteri Indokolás. 4-6. pp. 6Balogh-Illés-Vargha: i. m. 260. p.
7 A m. k. igazságiigyministeriumnak
1867. május 17-én 307/eln. sz. a. kelt rendelete a sajtóvétségek felett ítélendő esküdtszékek felál lítása iránt, (a továbbiakban R 1867). in: Magyarországi Rendele tek Tára (a továbbiakban: RT) 1867. II. kiadás. Pest, 1871. 89-115. pp., A m. k. igazságügyministemek 1871. május 14-én 1498. eln. sz. a. kelt rendelete [...] az esküdtszéki eljárásnak Er délybe való behozatala iránt. RT 1871. Pest, 1872. 183-186. pp. és A m. kir. igazságügyministemek 1871. május 14-én 1498. eln. sz. a . kelt rendelete a marosvásárhelyi sajtóbíróság előtt követendő eljárás iránt, (a továbbiakban R 1871). RT. 1871. Pest, 1872. 186-214. pp.; Révész. T. Mihály: A sajtószabadság érvényesülése Magyarországon 1867-1875. (Budapest, 1986. 38. p.), Sarlós Bé la: A sajtószabadság és eljárási biztosítékainak fő vonásai. (= Jogtörténeti tanulmányok II. A dualizmus korának állam- és jogtörté neti kérdései. Szerk.: Both Ödön, Csizmadia Andor [...]. Budapest, 1968. 195-196. pp.), Both Ödön: Küzdelem az esküdtbíráskodás bevezetéséért Magyarországon a reformkorban és az 1848. áprili si esküdtszéki rendelet. (= Acta Juridiea et Politiea. Tomus VII. Faseieulus I. Szeged, 1960. 5-7. pp.) s A m. kir. igazságügyministeriumnak 1867. jún. 2-án kibocsátott rendelete a sajtóvétségek tekintetében eljáró közvádlók kinevezé se iránt. Magyarországi törvények és rendeletek tára (a továbbiak ban: TRT) 1867. (Pest, 1868. 152. p.) 9A m. kir. igazságügyministemek 1867. évi okt. I-én kelt rendele te [...] a közvádló sajtóügyekbeni közreműködésének szabályozá sa tárgyában [...]. TRT 1867. (Pest, 1868. 509-512. pp.) 10A magy. kir. igazságügyministemek 2265. számú rendelete a kirá lyi járásbíróságok hatásköréhez utalt vétségek és kihágások esete iben követendő eljárás tárgyában (a továbbiakban: R 1880.). in: RT. 1880. (Budapest. 1882. 937 p.) 11 RT 1880. (Budapest. 1882. 945. p.) 12 RT 1880. (Budapest, 1882. 947. p.) 13 RT 1880. (Budapest. 1882. 948-949. pp.) 14Lásd a Bp. 52. § (l)-(3) bekezdését, és a 38. § (3) bekezdését. 15 Lásd a Bp. 42. § (5)-(8). bekezdését. 16Lásd a Bp. 52. § (4)—(5). bekezdését, valamint Miniszteri Indoko lás 10. p. 17 Balogh-Illés-Vargha: i. m. 263. p. 18Vámbéry Rusztem: A bűnvádi perrendtartás tankönyve. (Harma dik kiadás. Budapest. 1916. 101. p.) 19Grill-féle döntvénytár (a továbbiakban GDT). Büntetőjog és bűn vádi eljárás II. Szerk.: Edvi Illés Károly. VIII. kötet. (Budapest, 1906.202. p.) 20Lásd a Bp 482., 483., 484., 588., 589. §-át„ a magánvádló költsé geiről az 1907. évi 14.270 sz. igazságügyministeri rendelet mellék lete (Utasítás). (= Igazságügyi Közlöny (a továbbiakban IK). 1907. XVI. évf. december 27. melléklet és 331-332. pp.) 21 Vámbéry: i. m. 98. p., Finkey Ferenc: A magyar büntető peijog tankönyve. (Budapest, 1916. 219-220. pp.) 22 Balogh-Illés-Vargha: i. m. 280-281, Vámbéry: i. m. 98-99. pp., Miniszteri Indokolás 11. p., Tremmel Flórián: A magánvád sza bályozása az első magyar Büntető Perrendtartásban és a mai re formtörekvések. (= Magyar Jog. 1996. 11 szám [november] 648. p.). Kovács Kálmán: A magyar büntetőjog és büntető eljárási jog története 1848-tól 1944-ig. (Rövid áttekintés). (Budapest. 1971. 63. p.) 23Csbtk. „258. § A rágalmazás vétségét követi el, és hat hónapig ter jedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: a ki valakiről, többek jelenlétében, vagy több, habár nem együtt levő személy előtt, olyan tényt állít, mely valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításá nak okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenni ki. 259. § Egy évig terjedhető fogházzal, és ezer forintig terjedhető pénzbüntetés sel büntetendő a rágalmazás: ha a rágalmazó, állítását nyomtat vány vagy nyilvánosan kiállított képes ábrázolat által tette közzé vagy terjesztette." 24GDT. XIV. (Budapest, 1907. 136. p.) 25 A magyar büntetőtörvénykönyv a kihágásokról (Kbtk.). 26Kbtk. „126. § A ki két forint értéket felül nem haladó élelmi vagy élvezeti czikket lop, a mennyiben azon körülmények egyike sem
forog fenn, m ely ek a b ü n tetőtörvénykönyv szerin t a lopást b űntet té m inősítik: n y o lcz napig terjedhető elzárással b ü n teten d ő . A z e l já rá s csak a sértett fél indítványára indítandó m eg. 127. § N yolcz napig terjed h ető elzárással büntetendő, a ki idegen ingó d o lgot tu d va, jo g talan u l h asznál és e z által azt m egro n g álja vagy értékb en csökkenti; vagy a jo g talan használat által egyéb m ódon k árt okoz. U gyanezen büntetéssel büntetendő, a ki m ásnak ingatlan vagyon át szándékosan és jo g talan u l m egrongálja, vagy annak a földtől el nem választott term ék ét felhasználja, a m ennyiben a z ok o zo tt k ár ö t forint érték et m eg nem h alad.” 27 A védjegyek o ltalm áró l sz ó ló 1890. évi II. tö rv én y cik k m ódosítá sáról é s kiegészítéséről. 28 A z erdőtörvény. 29 „111. § A ki valam ely erd ő b e jo g talan u l vagy eng ed ély nélkül, vagy az en g ed ély ez ett helyen kívül ergettyűt (csűsztatót) készít; m eszet vagy sz en et éget, szurkot, ham uzsírt vagy kátrányt főz, korm ot készít, fűrész- vagy egyéb gödröt ás; farakodó vagy d o lg o zó helyet, vagy m űh ely et felállít, épület-, szerszám - vagy egy éb használatra szánt fát farag, vagy m ás hasonló m unkát teljesít; öt forinttól húsz forintig terjed ő pénzbüntetéssel b ü n teten d ő és a fent elősorolt cselek m én y ek által esetleg o k o zo tt kárt, szakértői becsü alapján m egtéríteni köteles. Ily esetben, ha a z erd ő b irto k o s k ív án ja , az ezen cz é lo k ra netán felállított építm ények és m űvek a k ih á gást elk ö v ető n ek vagy an n ak költségén, a ki ezért m agánjogi fele lősséggel tartozik - elh o rd an d ó k s a z előbbi állapot v isszaállítan dó. 113. § A ki a z erd ő b en eng ed ély nélkül kocsival tilos úton já r vagy h ab ár azon erd ő ség b en m akkoltatásra vagy legeltetésre jo g o sított is, m arhát tilos úton hajt; a ki eng ed ély nélkül új utal tö r vagy hal évesnél fiatalab b u tánnövések közt jár, ötven krajczártól 20 frtig terjedhető büntetéssel büntetendő. 114. § A ki idegen erdőben a nélkül, hogy ah h o z jo g o su ltság a volna, a közutakon kívül ta lá l ta ik , ha ottani je le n lé te közbiztonsági vagy az erdő tu lajd o n b iz tonsága szem pontjából aggály o sn ak tűnik fel, az erd ész-szem ély zet tagjai által a z erd ő b ő l kiutasítható és ha fejsze, fűrész, vagy az erd ő term ék szed ésére alk alm as m ás eszk ö z vagy feg y v er volna birtokában, az tőle elv een d ő ; azonban az illető által az elveit tárgy 14 nap alatt, további intézkedés végett, a legközelebbi kö zig azg a tási ható ság n ak je le n té s m ellett átadandó. A m ennyiben tettes az erdőben tartózkodásra, illetőleg fegyverviselésre vo n atk o zó jo g o sultságát a h ató ság elő tt sem tudná igazolni, az által a fentnevezett s nála talált tárg y ak elk o b zan d ó k .” 30 A vadászatról sz ó ló törvénycikk. 31 A rról, hogy m ely b ű n cselek m én y n ek kik lehettek sértettjei, részle tesen ír: B a lo g h -Illé s-V a rg h a : i. m. 2 8 1 -2 8 3 . pp. 32 Ö dönfy M iksa: S ajtó eljárásu n k és annak fejlődése. (B udapest, 1903. 6 0 -6 5 . pp.) 33 A m . kir. K úria jo g e g y sé g i tanácsának 20. szám ú bü n tető d ö n tv é nye. (IK 1929. ja n u á r 31. 2 - 3 . pp.) 34 V ám béry: i. m. 100. p. 35 V ám béry: i. m . 1 0 0 -1 0 1 . pp., Finkey: i. m . 226. p. 36 B alo g h -Illé s-V arg h a: 319. p. 37 G D T . X III. (B u d ap est, 1908. 152. p.) 38 L ásd a B p. 4 2. § ( 3 H 4 ) . bekezdését. 39 G D T . X V I. (B udapest, 1910. 503. p.) 40 T rem m el: i. m. 649. p. 41 M iniszteri Indokolás. 14. p. 42 F inkey: i. m. 229. p. 43 G D T . X V . 1908. (B u d ap est, 1909. 175-176. pp.) 44 B alás E lem ér: T ö rv én y ellen es pótm agánvádak. (Jogtudom án y i K özlöny (a továbbiakban JK ) 1903. jú n iu s 26. 2 1 4 -2 1 5 . pp.) 45 B alás E lem ér: T ö rv én y ellen es pótm agánvádak. II. (JK . 1903. jú li us 3. 2 2 9 -2 3 0 . pp.) 46 B alás: i. m. 2 3 0 -2 3 1 . pp. 47 S ándorfi K am ii: A tö rv én y ellen es pótm agánvádak. (JK . 1903. j ú lius 24. 2 5 2 -2 5 3 . pp.), lásd m ég: K unfalvy István: A subsidiariu s m agán vádról. (JK . 1893. jú liu s 21. 230. p.) 48 M iniszteri Indokolás. 15. p. 49 G D T . X V I. (B u d ap est, 1910. 5 3 6 -5 3 7 . pp.) 50 G D T . X I. (B u d ap est, 1907. 184-185. p p .) . G D T . X II.. (B udapest, 1907. 1 66-167. pp.)
51 Lásd a Bp. 43. § (3) bekezdést. 52Lénárt Albert: Pólmagánvádló és újrafelvétel.
kérdéséhez.. (JK. 1906. jú n iu s 22. 2 19. p.) 63 B a lo g h -Illé s-V a rg h a : i. m. 3 4 8 -3 5 0 . pp., G D T . X V II. (Szerk.: G ercsá k K ároly é s S án d o r A ladár. B udapest, 1912. 468. p.) 64 G D T . X I. (B udapest, 1907. 185. p.) 65 B orsitzky Im re: A királyi já rásb író ság o k körébe utalt indítványi bűncselekm ényekre von atk o zó lag [...]. (JK . 1892. sz ep tem b er 2.) 66 D arvai János és B riikler István: V ádtanácsi kifogás tárg y alás ha tárn ap ján ak főm agánvádló részéről tö rtén t elm u lasz tá sa. (JK . 19 1 1. m ájus 19.) 67 A jo g e g y sé g érdekében használt p erorvoslat folytán h ozott h atáro zatok. (IK . 1932. d ecem b er 31. 2 0 7 -2 0 8 . pp.) 68 G D T . X IV . (B udapest, 1909. 137. p.)
Baló Szilvia:
megalkothassuk, szükséges magának a boszorkány fo galomnak is a meghatározása, amely a néprajz oldaláról közelíthető meg a legjobban, de annak jogi vonatkozá sait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A boszorkány jogijogtörténeti- és néprajzi fogalma között egyetlen alap vető különbséget lehet felfedezni. A jogtörténeti szakirodalomban a boszorkány „társadalomra veszélyes ségét” emelik ki elsődlegesen, ahogy azt Makay Dezső a 19. század végén megfogalmazta: „természetfölötti hatalmat nyert más emberek megkárosítására.” A jogtör ténet szempontjából egyértelmű, hogy a boszorkány ál tal végzett ártalmas tevékenység és az ehhez kapcsolódó istentagadás az, amiért a boszorkányságot bűncselek ményként üldözték. A magyar jog az egyik legsúlyosabb bűncselekménynek tekintette Szent István I. decretumának 3 1. és 32. cikke óta.3 Ezt annak ellenére ki lehet jelenteni, hogy az összetett boszorkányfogalom az Árpád-korban még valószínűleg ismeretlen volt.4 Ezzel szemben a néprajzi megközelítés a boszorkányok pozi tív tulajdonságait, mint például a gyógyító tevékeny séget is értékeli.5 Ezzel magyarázható, hogy a jogtörténeti kutatások a történetileg kialakult összetett bo szorkányfogalommal dolgoznak.6 Am íg a néprajz tudományában a boszorkány pozitív és negatív tulajdon ságit is elemzik, addig a jogtörténet csak és kizárólag azt a magatartást vizsgálja, amely a társadalomra veszélyes, tehát üldözendő. Könnyebb a helyzete a kutatónak, amikor a per fogal mát kell rögzítenie, mivel ahhoz a jogtudomány évszá zadok óta kikristályosodott fogalmi rendszerét kell ala pul vennie. A boszorkányság a 18. század végéig bűncselekmény, tehát a büntetőeljárás tárgyából7 levezethetően csak büntető-eljárásban bírálható el. A per, ahogy ez történetileg kialakult, csak a büntetőeljárás második (bírósági) szakaszát jelöli,8 így azok a bo szorkányság miatt indított eljárások, amelyek még az előkészítő eljárásban befejeződnek, elvileg nem vonha tók a fogalma alá. Ebből kiindulva helyesebb lenne bo szorkány-eljárásnak nevezni ezt az ügycsoportot, azon ban az eddig használt boszorkányper kifejezés annyira meggyökeresedett, hogy pontosítása, megváltoztatása már nem célszerű, csak fokozná a terminológiai zavart. Mindezek után a következő definíció adható: boszorkány-eljárás (boszorkányper) az a magyarországi, 16 -18 . századi büntető eljárás, amelyet boszorkányság
B oszorkányok é s /v a g y m agzatelhajtók, csalók, tolvajok? MEGJEGYZÉSEK A MAGYARORSZÁGI BOSZORKÁNYPEREK JOGTÖRTÉNETI KUTATÁSÁHOZ árom nagyobb és számos kisebb forráskiadvány, valamint könyvek és tanulmányok sokasága foglalkozott a magyarországi boszorkányság bírósági jegyzőkönyvekben és aktákban megjelenő nyomaival. Miközben néprajzi, mentalitás-, társadalomés bizonyos szempontból politikatörténeti (Erdély) fel dolgozások láttak napvilágot, úgy tűnik két igen fontos momentumról elfeledkeztek. A z egyik ilyen alapkérdés a boszorkányper fogalmá nak egyértelmű meghatározása, amely nagyban meg könnyítené a további kutatásokat. A másik lényeges probléma a boszorkányperek jogtörténeti kutatásának majdnem teljes hiánya, a jogtörténészek és a joghistóriai szempontok mellőzése a peranyagok feldolgozása során.
H
A BOSZORKÁNYPER FOGALMA ÉS AZ ELHATÁROLÁS SZEMPONTJAI A német jogtörténeti szakirodalom a Hexenprozess1 tartalmi elemeit mindenre kiteijedően meghatározza Ezen a nyomon elindulva a magyar boszorkányper fogalmi elemei is rögzí thetők. A Magyar Néprajzi Lexikonban olvasható szócikk2 túl általános ahhoz, hogy a magyarországi viszonyokra teljes mértékben alkalmazható legyen, ezért szükséges egy speciális magyar fogalom kidolgozása Miután mindazok a perek, ame lyek boszorkányság vádjával indultak vagy ezzel valamilyen kapcsolatban voltak a történettudomány, a néprajztudomány és a jogtudomány kutatási területének és módszertani lehetőségeinek a határterületére esnek, ezért célszerű lenne egy interdiszciplináris fogalom bevezetése. Ahhoz, hogy a boszorkányper pontos definícióját 34
61 G D T . X III. (B udapest, 1908. 152. p.) 62 V aldapfel M ór: A m agánvád visszav o n ásán ak
(JK. 1902. július 4. 233-235. pp.), valamint A m. kir. kúria jogegységi tanácsának 22. számú büntető döntvénye. (1K. 1929. január 31. 5-6. pp.) 53Balogh-Illés-Vargha: i. m. 337-338. pp. 54Miniszteri Indokolás. 7. p. 55Lásd a Bp. 41. § (3) bekezdését. 56Kux Adolf: A magánvádló képviselőjének fellebbezési joga. (JK. 1904. március 2. 89-90. pp.) 57Vámbéri: i. m. 105. p. 58GDT. XI. (Budapest. 1907. 185. p.) 59Balogh-Illés-Vargha: i. m. 342-344. pp. 60Finkey: i. m. 233. p., Csizsinszky Ágost: Magánvádlói jogok meg szűnéséről. (JK. 1890. szeptember 5.)
vádjával indítanak vagy az eljárás során a bíróság az elkövetést megállapítja. Ez azt jelenti, hogy a vádpontok között vagy a határozatban (ítéletben) a boszorkányság (maleficium, veneficium) bűncselekményének szerepel nie kell. Amennyiben ezt a meghatározást elfogadjuk, akkor annak egyes fogalmi elemeit részletesen meg kell ma gyarázni, hogy a más jellegű eljárásoktól elhatárolhas suk a boszorkánypereket. Nagyon fontos a korszak meghatározása, hiszen boszorkányok elleni eljárások a Váradi Regestrum adatai alapján korábban is voltak, de akkor még vegyes összetételű, egyházi és világi tagokból álló bíróság elé tartozott a boszorkányság. Világi bíróság eljárását 1. Ferdinánd 1527:6. törvénycikke rendelte el a varázs lónőkkel (incantatrices) szemben és ezzel a cselekményt a közbűncselekmények közé sorolta. Előtte nem volt még társadalmi igény a boszorkányság elleni büntetőjogi fellépésre. A boszorkányperek lezárásának időpontját Mária Terézia rendeletei jelentik 17 5 6 -17 6 8 között.9 Igen lényeges, hogy a boszorkányper csak bün tetőeljárás lehetett, amely kizárólag vérhatalommal rendelkező bíróság előtt folyhatott. Minden más hatóság eljárásánál (pl.: mezővárosi tanács) fogalm i lag kizárt a boszorkányper kifejezés használata, hiszen ezek a fórumok nem állapíthatták meg határozataik ban, hogy boszorkány-e valaki, azaz a delictum pub licum körébe tartozó boszorkányság bűncselekményét a vádlott elkövette-e vagy nem, mivel nem volt hozzá hatásköre (pallosjoga).10 Ha mégis a mezőváros taná csa hozott elmarasztaló ítéletet, mint az a közölt jo g e setekben előfordult pl.: Rimaszombaton,11 akkor ez a hatáskörének túllépését jelentette, vagy egy szokásjo gi úton megszerzett privilégiumot feltételez, amely mindeddig ismeretlen a jogtörténeti kutatás számára. Az más kérdés, hogy felsőbb szintű bíróságok (hatósá gok) megkeresésére bizonyos eljárási cselekményeket, tanúkihallgatásokat, szemlét lefolytathattak helyi elöljárók. Ezekből az esetekből viszont nem lehet le vonni azt a következtetést, hogy minden rendű és rangú hatóság eljárhatott ezekben az ügyekben, ahogy azt a néprajzi irodalom m egállapítja.12 A 19. századi jogi irodalom teljesen természetesnek vette, hogy csak a boszorkányság vádjával indult eljárá sokat lehet boszorkánypernek minősíteni, erre utal az a tény is, hogy a Magyar Jogi Lexikonban csak a boszor kány szócikk szerepel, ezen belül foglalkozik a szerző az eljárási kérdésekkel.13 A boszorkányper-definíció alap ján nem lehet ilyennek minősíteni azokat a büntető eljá rásokat, ahol sem a vádpontok között, sem az ítéletben nem szerepel a boszorkányság bűncselekménye. Egy jogesetben például a vád magzatelhajtás volt, amelynek elkövetését a bíróság ítéletében meg is állapította, ennek megfelelően az elkövetőt fővételre ítélte. Egyetlen momentum utal csak a boszorkányhitre, az, hogy a vád lott a paráznaság elkövetésében bűntársának az ördögöt jelölte meg, így védve a kedvesét.14 Ettől eltekintve egy szokványos és tipikus 18 -19 . századi magzatelhajtási eset. Nem vonható a boszorkány-eljárások körébe az az
ügy sem, amelyben egy falusi bíró az általa boszorkány nak tartott asszonyt vízpróbának vetette alá, majd megégette. A vád is gyilkosságot említett, így a jogeset csak adalékot szolgáltathat a boszorkányperekben követett eljárási cselekményekre, amint ezt Kiss András is leszögezte.15 Ezt a cselekményt semmiképpen nem lehet hatalmaskodásnak minősíteni, mint azt Tóth G. Péter tette. A nagyobb hatalmaskodás tényállásába nem illik, mert a passzív alanya nem nemes. Kisebb hatal maskodás nem lehet, mert az eredmény egy ember halála. Ezen kívül hiányzik az ítélet, amelyben megál lapították a bűncselekmény elkövetését és a büntetést.16 Ez a két utóbbi példa már olyan forráskiadványból származik, amelynek szerkesztője jelzi, hogy a kiad ványban nem csak kifejezetten boszorkányság miatt indult eljárásokat, hanem becsületsértéseket (rágal mazásokat) - és a jelek szerint egyéb bűncselek ményeket - is közöltek, hogy minél több adalékot szol gáltassanak a boszorkány-elképzelések feltérképezésé hez, ellentétben a korábbi felfogással, amely szerint ezek az esetek nem bírnak néprajzi jelentőséggel.17 Ez a tág értelmezés azonban az olvasóban azt a képzetet keltheti, hogy minden olyan eset ide tartozik, amelyben valami „boszorkányos” elhangzott. A kiterjesztő értelmezés elfogadása esetén viszont indokolatlannak tűnik az anyaggyűjtés befejezése a 18. század végén,18 hiszen az 1840-es évekből is van adat a boszorkányhittel kapcsolatos bűncselekményekről. Ilyen például az a Zólyom vármegye levelezője által leírt három történet, amely a Pesti Hírlap első évfolyamában jelent m eg.19 A boszorkányság egyik kései forrásával találkozhatunk Békés vármegye sedriáján 1844-ben lefolytatott eljárás ban. Nemes Kállay Jó zsef békési lakost 1844. szeptem ber 19-én ítélte a törvényszék sommás perben 1 hónap vas nélküli közmunkán töltendő szabadságvesztésre Sibrik Mária hites bába megveréséért.20 A becsatolt peranyagból kiderült, hogy a vádlott „előre forralt abbe li dühösségében, mintha a’ nevezett bába az ő gyer mekét megrontotta volna, kellő tisztességes elfogadás helyett vadúl megtámadni” merészelte. Egy jól beázta tott kötéllel „b. az Istenit a’ boszorkány Jehovádnak” és „kurva boszorkány vagy” valamint más hasonló károm lások mellett módszeresen végigverte. A bába esedező leveléből kitűnik, hogy Kállay fenyegette a sértettet, hogy gyógyítsa meg a gyereket, „m ivel azt én ettem meg.” Rajber Károly seborvos megvizsgálta a 10 napos csecsemőt, akiről „az van álítva hogy rontásba szen ved,” csomókat talált a testén, tehát ténylegesen beteg volt a kisgyerek.21 Nem lehet boszorkánypernek nevezni azokat az eljárásokat sem, amelyeket polgári bírói fórumok előtt folytattak le delictum privatum körébe tartozó cselek ményekért. Erre a téves meghatározásra a legjobb példa Bagi Zoltán tanulmánya, amelyben a közölt és elemzett jogesetek többsége kifejezetten ebbe a csoportba tar tozik. Bétsy Istvánné, Pataky István, Matho Andrásné és Rúss Gergely egyértelműen a mocskolódás egy speciális változatát, a „megboszorkányozást” követte el, amit a tanács meg is állapított. Öreg Balogh Istvánné esetében —
felmerülhet a boszorkányság vádja, de a tanács nem talált kifejezetten erre utaló nyomot, inkább egy poten ciális méregkeverőtől kívántak megszabadulni. A Baksza Mártonnéval szemben lefolytatott eljárásban szerepel egy olyan tény, amely miatt a mezőváros biz tosan nem járhatott el: egy csecsemő halála. Akár boszorkányság, akár emberölés lenne a vád, a szentesi tanács nem mondhatott ítéletet, így az úriszékre tették át az ügyet.22 Ezek a mai fogalmaink szerinti becsületsér tések, rágalmazások - a korabeli terminológia szerint mocskolódás - esetleg könnyű testi sértések, amelyek nem voltak „igazi” büntetőügyek.23 Nagy Sándor is éle sen elhatárolta a boszorkánypereket a későbbi becsületsértési ügyektől,24 a Debrecenben előfordult esteket a 18. század közepén a városi törvényszék egyértelműen nem boszorkánypernek minősítette.25 A 16 -19 . századi jogfelfogásba sem illett bele, hogy halállal büntetendő cselekmények (pl.: gyilkosság, rablás, súlyosabb lopás) között a lényegesen kisebb tárgyi súlyú, nagy tömegű, csak a helyi viszonyokra kiható ügyeket tárgyaljanak hosszas és költséges eljárás során. Ennek felismerése vezetett oda, hogy a Magyarországi boszorkányság for rásai harmadik kötetében már élesen elhatárolták a való di boszorkánypereket és a delictum privatum alá tartozó cselekményeket.26 Mindezek alapján minden olyan hatósági vagy bírósági eljárást, amely nem illik a fogalom-meghatározás alá, ki kell zárni a boszorkányperek közül.
A BOSZORKÁNYPEREK JOGTÖRTÉNETI VIZSGÁLATÁNAK LEHETŐSÉGEI ÉS MÓDSZEREI Az elhatárolási kérdések átvezetnek a boszorkány eljárások kutatásának másik nagy problémájához. A boszorkányperek büntetőeljárások, ahol a bűncselek mény elkövetésének megállapításáról, a vádlott bű nösségéről dönt a bíróság. Ennek ellenére a publiká ciókból nem tűnik ki, hogy jogtörténeti szempontú fel dolgozása is megtörténik-e ezeknek a jogeseteknek. Sőt a legújabb forráskiadvány szerkesztője kifejezetten sajnálkozik a feldolgozatlanságon és ajánlja a publikált iratokat a jogtörténészeknek.27 A korábban közölt peranyagok azonban sok helyen nem teljesek, ennek a történelmi körülményeken kívül iratpusztulás, nem szakértő rendezés, sajátos selejtezési gyakorlat28 - a közlést előkészítők sajátos látásmódja is oka. Egy peranyag ismertetésénél ezt olvashatjuk: „Kétszeri perfelvétel és halasztás után harmadjára zárták le az ügyet. Az első két perújrafelvételt (sic!) nem közöljük, mivel csak jogi eljárásokat tartalmaz, érdem ben nem mond újat.” 29 A Schram Ferenc által kiadott három kötetnyi boszorkányper bevezetőjében a joge setek csonka közzétételének magyarázatául szolgáló megállapítások: „néhány lényegtelenebb, néprajzi érdeklődésre számot nem tartó sablonos részt elhagy tunk [...] elhagytuk a nemegyszer több fóliónyi ter jedelmű perbeszédeket, amelyek úgyis csak a tanúki hallgatás meritumát adják. Néha, ha a deliberatumban
még egyszer összefoglalják a vád tárgyát képező cse lekedeteket, ezekben az esetekben is csak a lényeget közöljük.” 30 Ebből az tűnik ki, hogy a közzététel célját és szempontjait is a „néprajzi érdeklődés” határozta meg, tehát fel sem merült egy jogtörténeti elemzés lehetősége. Hasonló forráskiadási szempontok a már közölt iratanyag utólagos jogtörténeti elemzését is lehetetlenné teszik, és kétséget ébresztenek a többi joge set teljességét és hitelességét illetően. Ettől a sajátos szemlélettől eltérően az 1997-ben elindult forráskiadás már kifejezetten törekszik a lehető legteljesebb közlésre, figyelembe véve a jogtörténet szempontjait is.31 Koncz Ibolya Katalin szerint a boszorkányság jogtörténeti szempontból alig kutatott terület.32 Azt már Iklódi András is megállapította 1982-ben, hogy a boszorkányüldözés kutatásában a legelhanyagoltabb a jogtörténeti feldolgozás.33 Az első lépést megtette en nek a hiánynak a kiküszöböléséhez, hiszen mind az anyagi jogi, mind az eljárásjogi hátteret ismertette a boszorkányperek vonatkozásában, részletesen kitérve a Praxis Criminalis esetleges hatásaira. M ivel a Csemegi-kódex hatálybalépéséig a büntetőjogot is a szokásjog uralta, a tényleges jogfelfogásról és a gyakorlatról nem nyerhetünk valóságos információkat a jogszabályokból. Ez csak a jogtörténeti kutatások egyik kiindulópontja lehet. A Praxis Criminalis magyarországi alkalmazá sáról a Pécsen folyó munka ellenére sem rendelkezünk annyi ismerettel, hogy biztosan megállapítható legyen a boszorkány-eljárásokra gyakorolt hatása.34 Pócs Éva már 1983-ban felvetette „az egyoldalú néprajzi megközelítés mellett más - történeti, szocioló giai, szociálpszichológiai, jogtörténeti stb. - szempon tokkal” történő gazdagodás lehetőségét.35 A későbbi kiadványokat, közleményeket forgatva a jogtörténetre vonatkozóan ez nem valósult meg, pedig Klaniczay Gábor három évvel később megismételte ezt.36 Pócs É va pontosan meghatározta, hogy a boszorkányperek ből mi mindenre lehet következtetni,37 csak maga a jogtörténet maradt ki. A programadó tanulmány után összeállt munkacsoport tagjai között már nem is találunk jogtörténészt.38 A többször felvetődő komplex kutatási lehetőséggel a jogtörténet nem élt, pedig a le véltári munkát a megfelelő minőségű forráskiadványok lényegesen egyszerűbbé és gyorsabbá teszik. Ki kellene használni azt a lehetőséget, hogy egy hatalmas és vi szonylag egyenletes eloszlású „jogesetgyűjtemény” áll rendelkezésre. A perek összetettsége miatt rengeteg információ nyerhető a 17 - 18 . századi, gyakorlatilag ismeretlen büntető törvénykezésről és anyagi jogról. Schram Ferenc és ezen elindulva Kristóf Ildikó és K iss András helyesen állapította meg, hogy nemcsak egyes foglalkozási csoportokkal pl.: bábák,39 hanem egyes bűncselekményekkel is, mint például a paráznaság, összefüggést mutatnak a boszorkányság miatt indult eljárások.40 Azonban a közölt forrásokban szá mos más bűncselekményt is felfedezhetünk halmazai ban a boszorkányság mellett41 - vagy esetleg helyett - , mint például csalás, emberölés, méregkeverés, magzat
elhajtás, csecsem őgyilkosság vagy lopás.42 A 18. század közepén Debrecenben már átalakulóban volt a szemlélet a racionálisabb gondolkodásnak megfelelően. A korábban egyértelműen boszorkányságnak minősített tettekben már vagyon elleni bűncselekményeket láttak pl.: a szemfényvesztés helyett csalást vagy lopást.43 Ez a folyamat tulajdonképpen a középkori - kora újkori nagy bűncselekményeken belüli differenciálódás, a megváltozott társadalm i-gazdasági szituációhoz történő alkalmazkodása a büntetőjognak. Kiss András kifejezetten felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatások során ezt a változást is nyomon kell követni.44 Több tanulmányban, összefoglalásban szerepelnek olyan közkeletű tévedések, amelyek kifejezetten a jogtörténeti szakirodalom felületes ismeretéből szár maznak. Ilyen például Benedict Carpzov szerzősége a Ferdinandeaval kapcsolatban, amely 1942-ben Molnár Éva könyvének hatására terjedt el a tudományos közvéleményben.45 A történeti szakirodalomban előfor dult olyan megállapítás is, hogy a Hármaskönyv tartal mazza a boszorkányságnak, mint bűncselekménynek a büntetését,46 noha Werbőczy csak a nyilvános eretnek séget sorolta a nóta infidelitatis körébe.47 Hasonló az is, hogy a Theresiana Magyarországon is hatályos volt, holott a királynő csak a vonatkozó 58. artikulust léptette életbe pátenssel, ha más részét is használták, az csak szokásjogi úton történt.48 A perek megszűnésének oka teljesen hasonló a halálbüntetés visszaszorulásának egyik okához, az abszolutista kormányzat ellenőrzése alóli kibújás. Ha uralkodói jóváhagyás kellett a halálbüntetés végrehajtásához, akkor nem halálbüntetést, hanem botot vagy szabadságvesztést szabtak ki.49 Az 17 5 6 -17 6 8 között keletkezett rendeletek az eljárás feltételeinek szigorításával akadályozták meg újabb perek indulását.50 A boszorkányperek történész és néprajzos feldolgozói sajátos szóhasználatukkal, segítő magyarázataikkal néha kifejezetten megnehezítik a jogtörténész munkáját, hiszen a gyermek „elvesztése” a korabeli iratanyagok alapján általában magzatelhajtásnak minősül, de a szerző a gyermek meggyilkolásaként értelmezte.51 Nem kizárt, hogy tényleg csecsemőgyilkosságról volt szó, hiszen a 19. század közepéig a magyar jogtudomány sem tudta egyértelműen elhatárolni a két cselekményt.52 Azonban a közölt adatok alapján nem lehet eldönteni a kérdést, hiszen csak a tanúkihallgatási jegyzőkönyv kérdőpontjai állnak rendelkezésre. A második kérdésből viszont nem derül ki, hogy mi történt, mert csak a fazék ba helyezés tényére vonatkozott a tudakozódás.53 így viszont egyik bűncselekmény feldolgozásánál sem lehet figyelembe venni ezt az adatot, mivel nem mutatható ki a szövegből sem a magzatelhajtás, sem a csecsemőgyil kosság elkövetési magatartása. Nemcsak a bűncselekmények, hanem az egyes eljárási cselekmények is téves értelmezést nyerhetnek. Ilyen a bizonyítási eszközök összekeverése a szankcióval. Az írásbeli büntető perben jól elkülöníthetőek a közbenszóló ítéletek és a végítéletet,54 azonban a boszorkány-eljárá
sok legnagyobb része a sommás eljárások közé tartozik, vagyis mellőzték a formaságokat pergazdasági okokból. Ez esetleg odáig terjedt, hogy egy mondatba fogalmazták a bizonyítást elrendelő határozatot és a végítéletet.55 Ennek köszönhetően „összecsúszott” a bizonyítási ítélet és a végítélet, azt a téves képzetet keltve az olvasóban, hogy a vízpróba és a tortúra is a szankció része. Ez vezette Tóth G. Pétert arra, hogy a 16 -18 . századi bün tetőeljárás egyik legfontosabb anyagi bizonyítási eszközéről, a tanúvallomásokról jól megírt tanulmánya56 után egy vitatható nézőpontú közleményt tegyen közzé a hidegvízpróbáról. A korabeli büntető-eljárási környeze téből kiragadott formális bizonyítási eszköz egyik funk ciójának tekintette a büntetést,57 ennek nyomán Pócs Éva már kifejezetten büntetés-végrehajtási kérdésként értel mezte a folyampróba feltűnését a boszorkányperekben.58 így a büntető alaki jog területére tartozó istenítélet elő ször anyagi jogi intézményként kerül a köztudatba, majd büntetés-végrehajtási jog körébe tartozóként tűnik fel. Előfordult, hogy a vizsgált terület kicsi volta (Szentes mezőváros), a jogesetek kis száma (6), a vizs gált időszak rövidsége (10 év), valamint az, hogy a boszorkány üldözés utolsó évtizedére esik, teszi bizony talanná a tanulmány megállapításait.59 A korabeli büntetőjog tudomány fejletlensége miatt a kódex hiánya, szakkönyvek kis száma, jogi oktatás problémái - a bűncselekményi tényállások és a bün tetési rendszer meghatározása a bírói gyakorlatban történt szokásjogi úton. Ezeknek a bűncselekmények nek az elhatárolásához, a fogalmak és ezen keresztül a büntetőjogi dogmatika feldolgozásához nagy szükség van megalapozott forráskiadványokra. Egy ilyen hatal mas jogesetgyűjteménynek tekinthető a boszorkányeljárások kiadása is, amely mellett nem szabad a jogtörténeti kutatásoknak szó nélkül elmenni, külö nösen, hogy az összeállítók kifejezetten fel is hívják a figyelmet a benne rejlő lehetőségekre.60 Nemcsak a boszorkányság bűncselekményének „szokásjogi tényál lását” lehetne kimutatni a modem tényálláselemzéssel, hanem az egyéb olyan cselekményeket is, amelyek idővel részben vagy teljesen kiváltak a boszorkányság ból. A z anyagi büntetőjog kínálta lehetőségek mellett igen fontos az eljárásjogi szempontú feldolgozás is, hiszen a boszorkányság az az archaikus népi jo g felfogást tükröző bűncselekmény, amely feltételez hetően a legtovább kívánta meg a korábbi formális bizonyítási rendszer elemeinek a továbbélését. Ilyen például a vízpróba az 17 10 -e s években61 és a fejre való eskü feltűnése még a 18. század második felében is,62 amely a nyomozóelvi rendszertől alapvetően idegen. A jogtörténeti szakirodalom ismeretének hiánya és a terminológiai pontatlanság azonban nem róható fel a néprajz és a történettudomány képviselőinek, hiszen a viszonylag kis számban, általában rosszul terjesztett egyetemi periodikákban, helytörténeti kiadványokban és jogi folyóiratokban publikált tanulmányok nehezen hozzáférhetőek. Nincs egységes jogtörténeti bibliográ fia, az ismert és népszerű történelmi vagy társada
lomtörténeti folyóiratokban nem látnak napvilágot recenziók jogtörténeti munkákról. Tulajdonképpen „nem látszik” a jogtörténet, amiből a mindenre nyitott fiatal történész-generáció azt a következtetést vonja le, hogy a jogtörténet egy elavult, maradi, önmagáért való tudományág. Azt gondolják, hogy csak a jogszabályok keletkezéstörténetével foglalkozunk, amely a poszt modern történetírás számára lényegtelen. Holott a jogtörténet feladata az egykori napi gyakorlat „rekonstruálása” , amely ezer szállal kötődik a minden napok története és a mikrotörténet néven emlegetett történetírási irányzatokhoz. A felhasznált források köre is azonos, hiszen a mikrotörténet igen gyakran egy-egy jogeset összes fellelhető forrását és körülményét elemzi, mint például Für Lajos: A berceli zenebona 1784. (Budapest, 2000) című kötete. Mindezek a problémák csak úgy oldhatók meg, ha az anyaggyűjtés kezdetén, az esetek kiválogatásánál is jelen van a büntetőjog-történész. Jogtörténeti szempont ból nagyon fontos például, hogy a boszorkánypert lefolytató bíróság gyakorlatában hány ítélet született, milyen jellegű bűncselekmények miatt, milyen gyakori ak a boszorkányok elleni eljárások, milyen szank ciórendszert alkalmazott a bíróság más bűncselekmé nyek miatt. Sajátos néprajzi, hitvilági háttere ellenére nem emelhető ki a boszorkányság a többi bűncselek mény közül. Együtt kell vizsgálni minden büntetendő cselekményt, hiszen csak így lehet nyomon követni azt a folyamatot, amely során a nagy bűncselekmény kategóriákból az egyes tényállások kiváltak. Az utólagos feldolgozást pedig megkönnyítené a jogesetekre vonatkozó pontos és szakszerű tárgymu tató, amely csak akkor valósítható meg, ha az adat gyűjtésnél a korabeli anyagi és alaki jogot ismerő kutató készítené el. Ez lehetővé tenné, hogy a jogtörténész és a történeti antropológus a saját levéltári vagy szakirodalmi kutatásai közben előkerülő jogesetek analógiáit lényegesen kevesebb energia és idő befek tetésével találja meg. Pócs Éva a boszorkányperek intenzív kutatásának elkezdésekor felvetette egy „esetleges tudományközi együttműködés” lehetőségét is,63 amelyre eddig nem került sor, de az egyoldalú megközelítések kikü szöbölése végett kívánatos lenne. A kutatócsoport tag jai (jogtörténész, néprajzos, történész) segítséget tudná nak nyújtani egymásnak a másik tudományterület szakirodalmában történő eligazodásban. így elkerülhető lenne, hogy véletlenszerűen összeválogatott irodalmak alapján tájékozódjunk. A boszorkányperek iratanyagait komplexen, minden összetevőjükkel együtt kellene vizsgálni, ebbe illeszthető
be a jogtörténet is. Jogtörténeti szempontból az első lépés a 18. századi büntetőjogi szerzők: Huszty István, Bodó Mátyás és Gockhetz Gábor műveinek, valamint a terve zeteknek, javaslatoknak és a hatályos jogforrásoknak a feldolgozása lehetne. Természetesen a perek megszűnése után, a 19. században keletkezett szakjogi kézikönyvek: Vuchetich Mátyás, Szlemenics Pál, Szokoiay István és Pauler Tivadar művei is fontos adalékokkal szolgálhat nak. A reformkori tudományos és ismeretterjesztő sajtó sem hagyható figyelmen kívül, hiszen számos büntetőjo gi vonatkozású közlemény látott napvilágot ezekben. A büntetőjogi szakírók munkáinak elemzése azért kie melten fontos, mert a hazai törvényeket, az ismert bírói gyakorlatot a külföldi joganyag, gyakorlat és szakirodalom fényében elemezték. Ez a jog-összehasonlító mód szer lehetővé teszi a magyar törvényhozás és ítélkezési gyakorlat történeti áttekintését is. Ezzel a háttérrel már hozzá lehet kezdeni a konkrét peranyagok vizsgálatához, a korabeli büntetőjogi gondolkodás ismerete nélkül azon ban nem szabad ilyen vállalkozásba fogni. Természetesen az lenne az ideális megoldás, ha az összes pallosjogú bíróság teljes iratanyagát átvizsgálva dolgoznák fel a boszorkánypereket, de ez a büntetőjog történeti kutatások jelenlegi és jövőbeli helyzetében szinte kizárt. Mivel a teljes egykori Magyarország területén előfordult összes boszorkány-eljárás feldolgo zása lehetetlen vállalkozás lenne, ezért talán meg lehetne kísérelni olyan folyamatos iratanyaggal rendel kező törvényszékek büntetőjogi gyakorlatának komplex feldolgozását, amelyekben nagyobb számban fordulnak elő boszorkányság miatti eljárások. Az ilyen jellegű „történeti kriminológiai” kutatá sokhoz az alapvető módszereket Hajdú Lajos 18. század utolsó harmadára vonatkozó kutatásai alapozták meg,64 amelyeket új szempontokkal M. Antalóczy Ildikó fejlesztette tovább.65 Ez utóbbi munka azért is különösen értékes, mert egy olyan törvényszék gyakor latában vizsgálta a kriminalitást, am ely a boszor kányperek kutatói előtt is alaposan ismert.66 A Debrecenben, az 1740-es években tapasztalható bűnözési adatokkal együtt már egészen másképp fes tenek a boszorkányperek.67 Ha ez a kutatás kiterjeszt hető lenne a boszorkányüldözés teljes időszakára, és a város bírói gyakorlatában előforduló boszorkányperek büntető anyagi jogi és eljárásjogi elemzése - amihez a legjobb módszertani segítség Both Ödön munkássága68 - is elkészülne, akkor teljes képet kaphatnánk a debreceni boszorkányperekről. Amennyiben ez elkép zelhető, hasonló komplex (néprajzi, társadalomtörténeti és jogtörténeti) feldolgozást kellene elvégezni más törvényszékeknél is.
Jegyzetek------------------------------------------------------------
1 M erzbacher,
F.: H exenprozess. In: H andwörterbuch zur deutschen R echtsgeschichte II. Band. Hrsg: Erler, A dalbert-K aufm ann, Ekkehard. (Berlin, 1978, 145-148. pp.) 2 Kovács Zoltán: Boszorkányperek. In: Magyar Néprajzi Lexi kon I. Szerk.: Ortutay Gyula. (Budapest, 1977, 349-353 pp.) (továbbiakban: Kovács 1977). 3 Makay Dezső: Boszorkány. In: M agyar Jogi Lexikon II.
Szerk.: M árkus Dezső. (B udapest, 1899, 2 7 5 -2 7 8 pp., 275-276. pp.) (továbbiakban: Makay 1899) 4 Hegedűs Géza: Anyagi büntetőjog az árpádházi királyok korá ban. Értekezések Eckhart Ferenc jogtörténeti szem inárium á ból 4. (Budapest, 1935, 24-31. pp.) 5 Kovács A gnes-Pócs Éva: Boszorkány. In: M agyar Néprajzi Lexikon I. Szerk.: Ortutay Gyula. (Budapest. 1977, 346-348,
3 4 6 . pp. 6 K o n c z Ib o ly a K atalin : A d a lé k o k a m a g y a ro rs z á g i b o s z o rk á n y fo g a lo m jo g tö rté n e ti m e g h a tá ro z á s á h o z . In: S z a b ó B é la -S á r y P ál (sz e rk .) „ D u m sp iro d o c e o ” Ü n n e p i k ia d v á n y H u s z ti V il m o s 8 5 . s z ü le té s n a p ja a lk a lm á b ó l. ( M is k o lc , 2 0 0 0 , 2 3 1 - 2 3 8 p p .) (to v á b b ia k b a n : K o n c z 2 0 0 0 ) 7 C s é k a E rv in : A b ü n te tő e ljá rá si j o g ( B e v e z e té s ). In: C s é k a E rv in - V id a M ih á ly : A b ü n te tő e ljá rá s i j o g v á z la ta t I. (S z e g e d , 1997., 7 - 1 5 . p p . (to v á b b ia k b a n : C s é k a 1997), 9. p. 8 B ó n is G y ö r g y -D e g ré A la jo s - V a r g a E n d re : A m a g y a r b író s á g sz e rv e z e t é s p e rjo g tö rté n e te . ( Z a la e g e rs z e g , 1996) (to v á b b i a k b a n : B ó n i s - D e g r é - V a r g a 1 9 9 6 ) 175. p .; C s é k a 1997, 1 2 -1 3 . p. 9 S z le m e n ic s Pál: M a g y a r fe n y ítő tö rv é n y . (P e st, 1865, 1 3 6 -1 3 7 p p .); M a k a y 1899, 27 7 . p.; K o v á c s 1 9 7 7 ,3 5 1. p.; Ik ló d i A n d rás: A m ag y aro rszág i b o sz o rk á n y ü ld ö z é s tö rté n e ti a la k u lása. E th n o g rap h ia 93 (1 9 8 2 ) 2. 2 9 2 - 2 9 8 pp .. (Ik ló d i 1982) 2 9 3 . p.; K laniczay G áb o r: B o s zo rk án y h it, b o s z o rk á n y v á d , b o s z o rk á n y ü ld ö z é s a X V I-X V III. sz á z a d b a n . E th n o g ra p h ia 9 7 (1 9 8 6 ) 2 - 4 . é s 2 5 7 -2 9 5 . pp. (K lan iczay 1986) 2 5 8 . é s 2 6 0 . p p .; K iss A n d rás: E lő szó . In: A m ag y aro rszág i b o s z o rk á n y s á g fo rrásai III. S zerk .: K iss A n d rá s-P á l-A n ta l S án d o r. (B u d a p e s t, 2 0 0 2 , 3 3 - 3 8 . pp. (to v áb b iak b an : K iss 2 0 0 2 ) 37. p. 10 B ó n is - D e g r é - V a r g a 1996. 8 3, 9 7 - 9 9 . 1 0 7 - 1 0 8 , 1 5 1 -1 5 2 . pp .. 4 . je g y z e t 11 A m a g y a ro rs z á g i b o s z o rk á n y s á g fo rrá sa i I. S z e rk .: B e sse n y e i Jó z sef. (B u d a p e s t. 1997. I F o rrá s o k 1997] 2 6 2 - 2 7 1 . pp. 12 S c h ram F e re n c : B e v e z e tő . In: M a g y a ro rs z á g i b o s z o rk á n y p e rek 1 5 2 9 -1 7 6 8 I. S z e rk .: S c h ra m F e re n c . (B u d a p e s t, 1970, 7 - 1 4 . p p .) (S c h ra m 1 970) 10. p. 13 M a k ay 1899. 2 7 5 - 2 7 8 . pp. 14 F o rrá so k 1997, 2 4 - 2 9 . pp. 15 F o rrá so k 1997. 1 7 1 -1 7 7 . p p .; K iss 2 0 0 2 , 3 5. p. 16 F o rrá so k 1997. 177. p .: T ó th G . 2001 b . 2 4 9 - 2 5 0 . pp. 17 S ch ram 1970, 10. p.; B e sse n y e i 1997, 1 1 -1 2 . pp. 18 H aso n ló á llá s p o n to t k é p v ise l K iss A n d r á s is: K iss 2 0 0 2 , 3 6. p. 19 P esti H írla p 1 8 4 1 /5 4 , 4 5 4 . p. 20 'B é k é s M e g y ei L e v é ltá r (B M L ), B é k é s v á rm e g y e tö r v é n y s z é ki iratai 1 7 1 5 -1 8 4 8 (T v i) IV . A. 10. a /1 6 . 1 6 1 /1 8 4 4 . 21 B M L T v i. c /6 6 . 3 /1 8 4 5 . 22 B agi Z o ltá n : „ ...ö té t b o s z o rk á n n a k k iá lto tta lé g y e n ...” B o s z o r k á n y p e re k S z e n te s v á ro s X V III. s z á z a d i b ü n te tő p e re ib e n . In: T a n u lm á n y o k S z e n te s v á ro s tö r té n e té b ő l. S z e rk .: L a b á d i L a jo s . (S z e n te s, 2 0 0 1 , 179—19 7 p p .) ( to v á b b ia k b a n : B ag i 2 0 0 1 ); H o m o k i-N a g y M á ria: S z e rz ő d é s e n k ív ü li k á ro k o z á s é rt v aló fe le lő ss é g a 1 8 -1 9 . sz á z a d b a n . N a g y K á ro ly E m lé k k ö n y v A c ta Ju r. e t P o l. (S z e g e d . 2 0 0 2 . T ó m L X I. F a sc . 13. 2 1 1 - 2 2 3 . pp. (to v á b b ia k b a n : H o m o k i-N a g y 2 0 0 2 ) 2 1 6 p ., 3 2 . je g y z e t 23 Ily en p é ld á u l e g y 1 7 2 7 -es p er: F o rr á s o k 1 997, 2 6 1 ; T o rd a y L ajo s: A m e g y e i p o lg á ri p e re s e ljá r á s a 1 6 -1 9 . sz á z a d b a n . É r te k e z é s e k E c k h a rt F e re n c jo g tö r té n e ti sz e m in á riu m á b ó l 2. (B u d a p e s t, 1933, 12. p.; B ó n is G y ö rg y : B u d a é s P e s t b író sá g i g y a k o rla ta a tö rö k k iű z é s e u tá n . ( B u d a p e s t, 1962, 2 4 6 - 2 4 7 . p p .); M . A n ta ló c z y Ild ik ó : B ű n ö z é s é s b ü n te té s D e b re c e n b e n a X V III. s z á z a d k ö z e p é n . (D e b re c e n , 2001 2 0 8 - 2 0 9 . p p . (to v á b b ia k b a n : M . A n ta ló c z y 2 0 0 1 ) ; H o m o k i- N a g y 2 0 0 2 , 2 1 2 - 2 1 7 . pp. 24 N agy S ándor: H ajd ú h ad h áz története. H ajd ú h ad h áz, 1928, 97. p. 25 M . A n ta ló c z y 2 0 0 1 , 6 9. p. 26 P ó c s É v a: B e v e z e tő . In: A m a g y a ro rs z á g i b o s z o rk á n y s á g fo r rásai 111. S z e rk .: K iss A n d r á s - P á l-A n ta l S á n d o r. (B u d a p e s t, 2 0 0 2 ,3 1 - 3 2 p p ., 32. p. 27 B e sse n y e i J ó z se f: B e v e z e té s. In: A m a g y a ro rs z á g i b o s z o r k á n y s á g fo rrá sa i I. S z e rk .: B e sse n y e i J ó z s e f. (B u d a p e s t, 1997. 1 1 -1 7 . p p . (to v á b b ia k b a n : B e sse n y e i 1 997), 1 1 -1 2 . p p. 28 T ó th P éter: A sz e x u á lis d e v ia n c ia , m in t e g y é n i é s tá rsa d a lm i k o n flik tu s o k fe lo ld á s a é s ú ja b b a k g e n e r á lá s a a 18. s z á z a d b a n . In: T á rs a d a lm i k o n flik tu s o k . /R e n d i tá rs a d a lo m - p o lg á ri tár sa d a lo m 3. / S z e rk .: Á . V a rg a L á s z ló . (S a lg ó ta rjá n , 1991, 5 1 - 6 9 . p p ., 5 2 . pp. 29 H au sel S á n d o r: „ M ic s o d a b ü jö lé st, b á jo lá s t tu d h o z z á ja ? ” K i
le n c N ó g rá d m e g y e i b o sz o rk á n y p e r. ( N ó g rá d M e g y e i M ú z e u m o k É v k ö n y v e 1987, 3 1 1 - 3 3 5 . p p ., 3 2 1 . p. 30 S c h ra m 1 970, 10. p.; B e sse n y e i 1997, 12. p .; K iss 2 0 0 2 , 3 4 . p. 31 K iss 2 0 0 2 , 3 4 . p. 32 K o n c z 2 0 0 0 , 2 3 1 . p. 33 Ik ló d i 1 9 8 2 ,2 9 2 . p. 34 B é li G á b o r - K a jtá r Istv á n : A z o s z trá k (-n é m e t) b ü n t e tő jo g s z a b á ly o k h a tá s a m a g y a r jo g b a n a 18. s z á z a d b a n . (A P ra x is C r im in a lis ) . D o lg o z a to k a z á lla m - é s jo g tu d o m á n y o k k ö ré b ő l 19 (1 9 8 8 ., 2 9 - 6 4 p p .); K a jtá r Istv á n : A 19. sz á z a d i m o d e m m a g y a r á lla m - é s j o g r e n d s z e r a la p ja i. E u r ó p a - h a la d á s - M a g y a r o r s z á g . ( B u d a p e s t-P é c s , 2 0 0 3 , 1 4 5 - 1 6 4 . p p .) 35 P ó c s É v a: G o n d o la to k a m a g y a ro rs z á g i b o s z o rk á n y p e re k n é p ra jz i v iz s g á la tá h o z . E th n o g ra p h ia 9 4 (1 9 8 3 ) 1. p. 134—146 p p ... (P ó c s 1 983) 1 3 4 -1 3 5 . pp. 36 K la n ic z a y 1986, 2 6 5 . p ., 3 6 . je g y z e t 37 P ó c s 1 983, 138. p. 38 P ó c s É v a: B e v e z e tő : e g y m u n k a c s o p o rt tiz e n ö t é v e . In: D e m o n o ló g ia é s b o s z o rk á n y s á g E u ró p á b a n . /S tu d ia E th n o lo g ic a H u n g a ric a I ./ S z e rk .: P ó c s É v a. (B u d a p e s t, 2 0 0 1 , 9 - 1 9 . p p ., (to v á b b ia k b a n : P ó c s 2 0 0 1 ) 9 . p . 39 P ó c s 1983, 136. p.; R . V á rk o n y i Á g n es: K ö z g y ó g y ítá s é s b o s z o r k á n y b a . ( M á r ia T e ré z ia b o s z o rk á n y p e re k e t b e s z ü n te tő tö rv é n y é n e k ú jra g o n d o lá s á h o z .) E th n o g ra p h ia 101 (1 9 9 0 ) 3. 3 8 4 —4 3 7 . p p .. 3 8 6 . p. 40 S c h ra m F e re n c : B o s z o rk á n y o k , b o s z o rk á n y s á g M a g y a ro r s z á g o n . In: M a g y a ro rs z á g i b o sz o rk á n y p e re k 1 5 2 9 -1 7 6 8 . III. S z e rk .: S c h ra m F e re n c . (B u d a p e s t, 1982. 1 3 -1 1 2 . p p ., 3 1. p.; K ris tó f Ild ik ó : B o s z o rk á n y o k , „ o rv o s a s s z o n y o k ” é s „ p a rá z n a s z e m é ly e k ” a X V I - X V I I . sz á z a d i D e b re c e n b e n . E th n o g ra p h ia 101. (1 9 9 0 ) 3. 4 3 8 —4 6 6 . p p ., 4 5 6 . p.; K r is tó f Ild ik ó : K ö z ö s s é gi k o n f lik tu s o k é s b o sz o rk á n y v á d a 1 7 -1 8 . sz á z a d i D e b r e c e n b e n . In: T á rs a d a lm i k o n flik tu s o k . /R e n d i tá r s a d a lo m - p o lg á ri tá rs a d a lo m 3 ./ S z e rk .: Á . V a rg a L á sz ló . S a lg ó ta rjá n , 1991, 5 9 - 6 7 . p p ., 6 5 . p.; K iss A n d rá s: „ V e s d ki a z g o n o s z t k ö z ü le d " In: B o s z o r k á n y o k , k u ru z sló k . s z a lm a k o s z o rú s p a rá z n á k . V ál. b e v .: K iss A n d rá s. ( B u k a r e s t- K o lo z s v á r, 1998, 5—45. p p ., 2 4 . p „ 2 7. p.; K r is tó f Ild ik ó : „ ö rd ö g i m e s te rs é g e t n e m c s e le k e d te m " A b o s z o rk á n y ü ld ö z é s tá rsa d a lm i é s k u ltu rá lis h á tte re a k o ra ú jk o ri D e b r e c e n b e n é s B ih a r v á rm e g y é b e n . (D e b re c e n , 1998, 132. p. (to v á b b ia k b a n : K ris tó f 1998). 41 K o n c z 2 0 0 0 , 2 3 8 . p. 42 C s a lá s : F o rrá s o k 1997, 4 3 3 . p.; e m b e rö lé s: A m a g y a ro rs z á g i b o s z o rk á n y s á g fo rrá sa i I. S z e rk .: B e sse n y e i J ó z s e f. (B u d a p e s t, 2 0 0 0 , ( F o r r á s o k 2 0 0 0 ) 1 3 7 -1 3 8 . p p .; m é re g k e v e ré s : F o rrá s o k 2 0 0 0 , 4 9 9 - 5 0 3 . p p .; m a g z a te lh a jtá s : F o rrá s o k 1997. 1 2 9 -1 3 3 . p p .. F o rrá s o k 2 0 0 0 , 192. p .; c s e c s e m ő g y ilk o s s á g : F o rrá s o k 1997, 2 3 6 - 2 4 2 . p p .; lo p ás: F o rrá s o k 1997, 4 3 6 . p „ F o rrá s o k 2 0 0 0 ,4 1 . p. 43 M . A n ta ló c z y 2 0 0 1 , 1 0 8 -1 0 9 . pp. 44 K iss 2 0 0 2 , 3 5. p. 45 M o ln á r É v a: B o s z o rk á n y p e re k M a g y a ro rs z á g o n a X V I I - X V I II. s z á z a d b a n . B u d a p e st, 1942, 3 3 - 3 4 . p p .; K o v á c s 1 977, 3 5 1 . p.; K la n ic z a y G á b o r: G e r a r v an S w ie te n é s a b a b o n á k e lle n i h a rc k e z d e te i a H a b s b u rg m o n a rc h iá b a n . In: A f e lv ilá g o s o d á s je g y é b e n . T a n u lm á n y o k H . B a lá z s É v a 7 0 . sz ü le té s n a p já ra . S z e rk .: K la n ic z a y G á b o r - P o ó r J á n o s - R in g É v a. (B u d a p e s t, 1 985, 3 3 - 6 9 . p p ., 5 8. p ., 6 9 . p., 100. je g y z e t; K la n ic z a y 1986, 2 6 5 . p.; K la n ic z a y G á b o r: B o s z o rk á n y h it, b o s z o rk á n y v á d , b o sz o rk á n y ü ld ö z é s . In: K la n ic z a y G á b o r: A c iv iliz á c ió p e re m é n . K u ltú rtö rté n e ti ta n u lm á n y o k . (B u d a p e s t, 1990, 2 6 1 -2 9 8 . p p ., 3 7 8 - 3 8 6 . p p „ 2 7 2 . p „ 3 8 1 . p., 3 6. je g y z e t; K la n ic z a y G á b o r: A b o s z o rk á n y ü ld ö z é s K ö z é p - é s K e le t-E u ró p á b a n . (V á z la t e g y ö s s z e h a s o n lító á tte k in té s h e z ). In: R . V á rk o n y i Á g n e s E m lé k k ö n y v s z ü le té s é n e k 7 0 . é v fo rd u ló ja ü n n e p é re . S z e rk .: R ih m e r Z o ltá n - T u s o r P é te r -T h o ro c z k a y G á b o r. (B u d a p e s t, 1998, 3 9 9 - 4 1 6 . p p ., (to v á b b á : K la n ic z a y 1998) 4 0 8 . p ., 4 1 0 . p .; B ag i 2 0 0 1 , 184. p. 46 K la n ic z a y 1998, 4 0 7 . p. 47 T rip a r titu m I. R . 15. c .; K iss 2 0 0 2 , 3 7 . p. 48 B a g i 2 0 0 1 , 179. p .; K w ia tk o w s k i, E rn e s t: D ie C o n s titu tio ___ 39
C rim in a lis T h e re s ia n a . (In n s b ru c k , 1 903, 3 0 - 3 1 . p p .; S z le m e n ic s 1865, 4 8 —4 9. p p .. H a jd ú L a jo s: A H a b s b u rg -b iro d a lo m b a n 1 7 5 2 - 1 7 6 9 k ö z ö tt v é g re h a jto tt b ü n te tő jo g i k o d ifik á c ió jo g tö rté n e ti é rté k e lé s e . A c ta F a c . P o l-J u r. U n iv . S ci. (B u d a p e s t, 1963, T ó m . V . 8 1 - 1 1 4 . p p ., 8 3. p .; H a jd ú L a jo s: B ű n te tt é s b ü n te té s M a g y a ro rs z á g o n a X V III. s z á z a d u to lsó h a r m a d á b a n . (B u d a p e s t, 1985, 10. p .; M e z e y B a rn a : A p o lg ári k o ri b ü n te té s -v é g re h a jtá s . In: M a g y a r jo g tö r té n e t. S z e rk .: M e z e y B a rn a . (B u d a p e s t, 1996, 3 0 6 - 3 2 4 . p p ., 3 0 8 . p .; B éli G á b o r : M a g y a r j o g tö r té n e t. A tr a d ic io n á lis j o g . ( B u d a p e s t- P é c s , 1 9 9 9 , 151. p .) (to v á b b ia k b a n : B é li 1999) 49 F a y e r L á sz ló : A z 18 4 3 -ik i b ü n te tő jo g i ja v a s la to k a n y a g g y ű j te m é n y e 1/1. (B u d a p e s t, 1896, 138. p.) 50 M a k a y 1 8 9 9 , 2 7 7 . p .; M a g y a ro rsz á g i b o s z o rk á n y p e re k o k le v é ltá ra . S z e rk .: K o m á ro m y A n d o r. (B u d a p e s t, 1910, 6 4 1 - 6 4 2 . p p ., 7 1 6 - 7 1 7 . p p .) ( to v á b b ia k b a n : O k le v é ltá r 1910); K la n ic z a y 1985, 3 5 - 3 6 . p p .; K la n ic z a y 1986, 2 6 0 . p .; B é li 1999, 197. p. 51 K ris tó f 1 998, 2 4 . p. 52 B a tó S z ilv ia : A m a g z a te lh a jlá s a 1 8 -1 9 . s z á z a d i m a g y a r j o g tu d o m á n y b a n ( jo g ir o d a lo m é s b ü n te tő jo g i t e r v e z e te k ) . (C o lle g a 6 (2 0 0 2 /2 ) 64—7 0. p p .); B a tó S z ilv ia : A m a g z a te lh a j tá s té n y á llá s a az o s z trá k é s a m a g y a r jo g tu d o m á n y b a n a T h e re s ia n á tó l 1 8 4 8 -ig . A c ta Ju r. et P o l. (S z e g e d , 2 0 0 2 . T ó m . L X III. F asc . 2 .) 53 M a g y a ro rs z á g i b o sz o rk á n y p e re k 1 5 2 9 -1 7 6 8 I. S z e rk .: S c h ra m F e re n c . 8 B u d a p e s t, 1970, 123. p. ( B o s z o rk á n y p e re k 1970) 54 B ó n is - D e g r é - V a r g a 1996, 1 8 0 -1 8 1 . p p . 55 K o m á ro m 15 8 9 : „ H a a v á d lo tt 2 5 -ö d m a g á v a l tisz tító e s k ü t te s z , fe lm e n te tik ; h a n e m : a k k o r a v á d ló h a rm a d m a g á v a l e s k ü d jé k fe jé re s a v á d lo tt m e g é g e tte tik .” O k le v é ltá r 1910, 7 2 ; A ra n y o s s z é k 1696: „ e g y é b g ra v is c irc u m s ta n tiá k is v an n ak : m e ly e k re n é z v e te tsz e tt a tö rv é n y n e k , h o g y a z b o s z o rk á n y o k b e u s u á lta to tt p ro b á jo k sz e ré n t v e tte s sé k a z v íz b e é s h a le n em m e g y e n , m e g v a lla tv á n c o m p lic e s s e in e k k im o n d á s á é rt m e g é g e tte s s é k ; h a p e d ig le m é g y e n : s z a v a b e v e h e tő ö tö d m ag á v a l m e n tse m e g m a g á t, s m a ra d jo n m e g é le te , j ó c irc u m s c rip tio
Villányi József;
A Párizsi Parlement középkori történetéhez* anulm ányom ban vázlatosan szeretném ismertetni a francia monarchia egyik legfontosabb és leghatal masabb intézm ényének, a párizsi Parlementnek a X II-X V . századi történetét. C élom a bíróság szervezete és m űködése révén a francia igazságszolgáltatás bem u tatása, annak minden visszásságaival és haladó vonásai val együtt. A Parlement kiterjedt hatásköre, sajátos h ely zete ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy betekintést nyerjünk a monarchia törvényalkotási és közigazgatási tevékenységébe. A Parlement feladatainak sok színű sége és szerteágazósága nem érthető m eg történeti előzm én yek nélkül. Franciaországban kezdetben a politikai jellegű g yű lé seket a Mars vagy M allum m ezején hívták össze. K é sőbb a Mallum bírósága névvel illették a Király Bírósá-
T
40
a la tt.” O k le v é ltá r 1 910, 184. p .; B e ls ő -S z o ln o k m e g y e 1713: íté le t, m e ly m á ju s 3 1 -é n k e l t : V e tte s s é k p r ó b á ra a z in c a tta ; h a le m e g y e n , a b s o lv á lta tik , h a p e n ig le n le n e m m é g y e n , m e g é g e tte s s é k .” O k le v é ltá r 1 910, 2 5 7 . p. 56 T ó th G . P é te r: „ M it tu d , lá to tt a v a g y h a llo tt a z o n ta n ú ? ” T a n ú v a llo m á s o k é s m a le f íc iu m -n a r r a tív o k a m a g y a r o rs z á g i b o s z o rk á n y p e re k b e n . In : D e m o n o ló g ia é s b o s z o rk á n y s á g E u ró p á b a n . /S tu d ia E th n o lo g ic a H u n g a r ic a I ./ S z e rk .: P ó c s É v a . ( B u d a p e s t, 2 0 0 1 , 1 9 9 - 2 2 5 . p p ., (to v á b b ia k b a n : T ó th G .
2001a) 57 T ó th G . P é te r: F o ly a m p ró b a -litu rg ik u s v íz p r ó b a -b o s z o r k á n y fü rö s z té s . In: D e m o n o ló g ia é s b o s z o rk á n y s á g E u ró p á b a n . /S tu d ia E th n o lo g ic a H u n g a ric a 1./ S z e rk .: P ó c s É v a. ( B u d a p e s t, 2 0 0 1 . 2 4 9 - 2 9 1 . p., (to v á b b ia k b a n : T ó th G . 2 0 0 1 b ) 2 7 4 . p ., 2 7 8 . p .; E re d e tile g c s a k a b iz o n y ítá s t re n d e lté k e l, m a jd e n n ek fü g g v é n y é b e n h o z ta k k é s ő b b íté le te t. E z t le g jo b b a n e g y K o lo z s v á ro n 1 6 2 9 -b en k e le tk e z e tt fo rrá s b iz o n y ítja : „ a z b i z o n y s á g o k h o z k é p e s t in c a ta v íz b e n v a ló b ú ta tá s s a l m e g p ró b á lta s s é k e ls ő b e n , a n n a k u tá n a a h o z k é p e s t tö rv é n y t p ro n u n c iá ln a k ö k g lm e k s a z to rtú rá ró l is d e lib e r á ln a k .” O k le v é ltá r 1910, 9 9. 5X P ó c s 2 0 0 1 , 17. p. 59 B ag i 2 0 0 1 . 60 B e sse n y e i 1997, 1 1 -1 2 . p p .; K iss 2 0 0 2 , 3 5. p. 61 F o rrá s o k 1 9 9 7 ,2 4 2 - 2 4 3 . p p . 62 F o rrá s o k 1997, 185, 2 5 1 . p p .: F o rrá s o k 2 0 0 0 , 2 9 6 . p. 63 P ó c s É v a 1983, 135. p. 64 H ajd ú 1985; H a jd ú L a jo s: B ű n ö z é s é s b ü n te tő b írá s k o d á s a X V III. s z á z a d h e tv e n e s é v e in e k M a g y a ro rs z á g á b a n . B u d a p e st, 1996. 65 M . A n ta ló c z y 2 0 0 1 . 66 K ris tó f 1998. 67 M . A n ta ló c z y 2 0 0 1 , 111. p. 68 B o th Ö d ö n : S z e g e d v á ro s b ü n te tő b írá s k o d á s a 1 8 4 8 -b an . A c ta Ju r. e t P o l. ( S z e g e d 1958.) T ó m . IV . F asc . I; B o th Ö d ö n : A s tu p ru m v io le n tu m a k é s e i f e u d á lis m a g y a r b ü n te tő jo g b a n . A c ta Ju r. e t P o l. ( S z e g e d 1 9 7 7 .) T ó m . X X IV . F a sc . 2.
gát (La Cour du Roi) is, am elyen a hatalmasabb vazallu sok, az egyházi főm éltóságok és a korona m agas rangú tisztviselői vehettek részt. Évente csak két alkalom m al hívták ö ssze ezt a törvényszéket: M indenszentekkor és Pünkösdkor. A résztvevők az igazságszolgáltató tevé k en ység m ellett politikai, közigazgatási és az állam kincstárt érintő kérdésekben is tanácskoztak. A bíróság rendelkezéseit az Oliirt név alatt bocsátották ki. A Király Bíróságához, a Curia Regishez, az ország bárm ely lakosa fordulhatott. A királyság eg é sz területe elv ileg közvetlenül az uralkodó hatalma alatt állott, így bárm ely per a bíróság elé kerülhetett: vagy első fokon, mint a királyi tisztviselők , az uralkodó oltalm a alá h ely e zett k ö zösségek és szem élyek ügyei, vagy m ásodfokon. A Király Bíróságának kizárólagos hatáskörébe tartozott - a pairek jelenlétében - a vazallusok feletti ítélkezés is. A királyi hatalom m egerősödése, és ezzel együtt a bí róság hatáskörének k iszélesed ése m egkövetelte, hogy az ügyek gyorsabb és szakszerűbb elintézése érdekében a Curia Regis több részre váljon szét: a N agy Tanácsra (Grand Conseil), a Partementre (Curia Parlemeníi) és a S zám vevő Kamarára (Chambre des Comptes). Ez az e l különülés a XII. század végén következett be. A Parlem ent igazságszolgáltató jogköre IX. (Szent) Lajos uralkodása alatt alakult ki, és ekkor foglalta el szék h e
2. A V izsgálatok Kamaráját (Chambre des Enquetes) 1306-ban hozták létre a vizsgálatok mesterei (maitre des enquetes) cím et v iselő tanácsosok. Szent Lajos uralko dása során is már eg y önálló bizottságot alkottak a b izo nyítékok felkutatásával és ö sszegyű jtésével m egbízott, a I. A PARLEMENT FELÉPÍTÉSE N agy Kamara saját tagjai közül választott bírák. A m es A Curia Parlementit három kamara alkotta: terek eg y csoportjának, akiket kihallgatóknak (auditeur) 1. „A N agy Kamara (Grand' Chambre) volt hivatott neveztek, kellett a perbeli cselekm én y helyszínére ki jelképezni az intézm ény eg y ség ét és gyakorolt vitatha menni és ott a tanúk kihallgatásával, a bizonyítékként tatlan hatalmat a bíróság valam ennyi tagja felett.”3 E lső felhasználható iratok és más tárgyi bizonyítási eszk özök fokon ennek a kamarának a hatáskörébe tartozott a regá összegyű jtésével a vizsgálatot lefolytatni. A tanácsosok lékkal, az apanázzsal, a korona jogaival és a királyi ura másik kategóriája, akik a vizsgálók (regardeur, entendalmakkal kapcsolatos perekben, a pairek, az E gyetem , deur des enquetes) m egjelölést viselték, bírálta el az a párizsi H otel-D ieu és a királyi oltalom (la sauvegarde ügyeket a kihallgatok jelentései alapján.7 E z a m egkü du roi) alá helyezett szem élyek és k özösségek ügyeiben lönböztetés volt az alapja a később kialakított jelen téste való bíráskodás. M ásodfokú b íróságként járt el a vő ( rapporteur) és bíráskodó (jugeur) tanácsosok közöt sénéchalok és a baillik ítéletei, valam int a Márványtábla ti különbségtételnek. A z önálló kamara 1306-ban történt (Table de Marbe) határozatai elleni felleb bezések alap létrehozását követően, az 1345. március 11-i ordonján. A Nagy Kamara vizsgálta felül a m ásik két kamara nance m egszüntette a vizsgálatok m estereinek fenti ketdöntéseit, helybenhagyva, m egváltoztatva vagy m eg téosztottságát. Kezdetben a V izsgálatok Kamarájának sem m isítve azokat. Sőt, „az állandó tiltakozások ellen é hatáskörébe csak a baillik, sénéchalok, a királyi biztosok re a N agy Kamara más királyi bíróságok ítéleteit is felü l vagy a parlementi m egbízottak (commissaires) - akiket bírálta.”'4 Kizárólag ez a kamara hirdethette ki a többi a V izsgálatok Kamarájának tagjai közül neveztek ki kamara által m eghozott ítéleteket. által lefolytatott vizsgálatok feld olgozása tartozott. „Fel Hivataluk elfoglalása előtt a N agy Kamara elnöke és adata csupán a vizsgálatok során rögzített tények valósá tanácsosai előtt tették le az esküt azon királyi tisztségvi ga és létezése felőli döntés volt.”8 Hamarosan az írásbe selők, akik igazságszolgáltató jogkörrel rendelkeztek. li perek során felm erülő közbenső vitákkal is e z a kama Ez a kamara eskette fel és iktatta be tisztségükbe a bailra foglalkozott, m ely feladat, hatáskörének egyik legfon likat, sénéchalokat, a korm ányzókat (gouverneur), a ka tosabb alkotóelem évé vált. A V izsgálatok Kamarája járt pitányokat (captaine), az admirálisokat és a marsallokat. el az egyszerű szóbeli felleb bezések esetében is. A v iz s Az ünnepélyes tanácskozásokat, a lits de justice-eket, gálatok m esterei döntöttek a közbenső ügyekben (af„igazság fekhelyeiket” is itt tartották. Kizárólag a N agy faires incidentes) is, azaz olyan vitákban, am elyek már Kamara ülésein jelent m eg a király, ha jelen létével b efo folyamatban lév ő írásbeli perekhez kapcsolódtak. A ha lyásolni kívánta valam ely fontosabb ügy eldöntését. Ezt táskörök tisztázatlanságát jól jelz i, hogy ez a kamara a kamarát a három elnökön kívül tizenöt világi és tizen ítélkezett kis büntetőügyekben (procés de petit crimöt egyházi tanácsos alkotta, és ez a létszám - az elnökök inel), azaz olyan perekben, ahol a fő ü g y ész (procureur számának négy, majd öt főre történő em elkedésétől elte généről) nem indítványozta m egszégyen ítő büntetés kintve - lényegében nem változott az azt rögzítő 1345 (peine infamante) kiszabását.9 A z uralkodónak jogában március 11-i ordonnance-tól kezdődően egészen a fran állott az ügyeket a V izsgálatok Kamarájától elvonni és a cia forradalomig.5 N agy Kamara elé terjeszteni. A X V I. század folyam án A N agy Kamara a büntető ügyek eldöntésére saját v i e z a kamara, am ely soha nem tartott ítélkezési szünetet, lági tagjai közül jelöli ki kilenc tanácsost, akik a kis to látta el a Szüneti Kamara (Chambre des Vacations) fe l ronyban ü léseztek . A B ü ntetőjogi T o m y o csk a adatát. A z 1345. március 11 -ei ordonnance rögzítette (Tournelle Criminelle) hatáskörébe tartoztak az em ber véglegesen a V izsgálatok Kamarája tagjainak számát: öléssel (hom icide), emberrablással (rapt), házasságtörés két elnök m ellett huszonnégy egyházi és tizenhat világi sel (adultéré), erőszakos k özösü léssel (v io l), testi sérté tanácsos alkotta ezen testületet10. sekkel (coups et blessures), csalásokkal (fraudes), g y á 3. A K érvények Kamaráját (Chambre des Requetes) mok, gondnokok, más vagyonkezelők hanyag k ezelésé az uralkodóhoz érkezett kérelm ek átvizsgálásával m eg vel (négligences coupables des tuteurs, curateurs, bízott tanácsosok hozták létre 1291-ben. Akárcsak a administrateurs) kapcsolatos perek, valam int a háború vizsgálatok m esterei, a kérvények mesterei (maitres des esetén kivetett váltságdíjra (gage de bataille) vonatkozó requetes) is kezdetben a N agy Kamara delegált tagjai jogviták. „A z 1454. áprilisi M ontils-les-T ours-i ordon voltak. A K érvények Kamarájának tanácsosai két szek nance 25. cikkelye kimondta, hogy a N agy Kamara csak cióban dolgoztak: négy m ester a dél-francia nyelvjárás a fővesztéssel (peine capitale) járó ügyekben ítélkezhet, ban (langue d'oc), hat m ester az észak-francia nyelvjá míg egyéb perekben az egyik elnök néhány tanácsos j e rásban (langue d ’oil) írott keresetekkel foglalkozott. lenlétében bíráskodik egy másik terem ben,”6 azaz a H osszú Fülöp 1318. novem ber 17-i ordonnance-ában Büntetőjogi Tom yocskában. A z ordonnance így szinte m egszüntette a kamara kettéosztottságát, és tagjainak korlátlan hatáskört biztosított büntetőjogi ügyekben a számát négyre csökkentette, akik közül kettő világi m es Tom yocska tanácsosai számára, m egterem tve az 1515ter v o lt.11 A K érvények Kamarájának hatáskörébe k ez ben bekövetkezett önálló kamarává válás alapjait. detben csak a keresetek m egvizsgálása és az igazság lyét Párizsban.1 „A Parlement ekkor vált az eg é sz király ság legfelsőbb bíróságává, jogtudós tagjai pedig a központosítás legfontosabb eszk ö zeiv é.”2
szolgáltató leveleknek (lettre de justice) a király n evé ben történő kibocsátása tartozott. „Ezen levelek felhatal mazták a keresetet indító felet (plaideur), hogy ellen fe lét a Parlement elé id ézze.” 12 A kérvények mesterei dön töttek az igazságszolgáltató levelekkel szem beni tiltako zások ügyében is. F ellebbezések esetén ők állították ki azon okiratokat, m elyekben az első fokon eljárt bírót és a feleket a Parlement elé idézték. A z id ézés kibocsátása előtt azonban ellenőrizték, hogy a jogorvoslatot az előírt határidőn belül terjesztették-e e lő .13 Ha eg y ügy vizsgá latát a m egbízottak nem fejezték be határidőre, akkor ezeket a Kérvények Kamarájának m esterei dolgozták fel az ítélkezési szünet alatt. A V izsgálatok Kamarája m el lett így a Kérvények Kamarája is néha Szüneti Kamara ként m űködött.14 V . Károly 1364. novem beri ediktumában elrendelte, hogy ez a kamara bíráskodjon első fokon a committimus15 kiváltságával rendelkező felek szem élyállapoti és birtokpereiben, miután ellenőrizte, hogy a felperes rendelkezik-e ezen p rivilégium m al.16 A Kér vények Kamarája ítélkezett azon ügyekben is, am elyek a kereset és egy egyszerű előterjesztés alapján azonnal elbírálhatóak voltak. A Parlement ügyvédei is az őket sze m élyesen érintő ügyeikkel a Kérvények Kamarájához fordultak. A király is ezen kamara elé terjeszthette azon pereket, m elyekben a feleket eredetileg a senechálok vagy baillik elé idézték, elvonva így tőlük az adott ügyet. A kamara első fokon hozott ítéletei ellen a N agy Kamarához lehetett fellebbezni.
ság az uralkodótól eredt, ki így az igazságszolgáltató ha talom gyakorlását tetszése szerint vehette vissza.” 18 A z uralkodói beavatkozások másik formája volt az ügyelvonás (évocation). A királynak - éppen igazságszolgáltató hatalmából következően - jogában állt a Parlementtől vagy más bíróságtól elvonni a folyamatban lé vő ügyeket, és azokat saját Királyi Tanácsa ( Conseil du Roi) elé terjeszteni.19 A perelvonást a felek is indítvá nyozhatták, ha kétségbe vonták a Parlement tagjainak pártatlanságát, vagy az eljárást szerették volna lerövidíte ni, esetleg a túl nagy perköltséget elkerülni. A Parlement az elvonást kérelm ező feleket gyakran m egfenyegette, és szem beszállva a királyi akarattal, sokszor tagadta m eg az ügyek átengedését, akár saját, akár az uralkodónak en g e delm eskedő, alsóbbrendű tisztviselőit is börtönbe vettet ve. Később a Parlement már csak eredm énytelen tiltako zásokat, figyelm eztetéseket (remontrance) intézett egy— eg y ügyelvonás kapcsán az uralkodóhoz. A XIII. századtól kezdve politikai gyűléseket is tartot tak a Parlementben, am elyeket a X IV . századtól az igaz ság fekhelyének (lits de justice) neveztek. A z uralkodó mellett a korona főbb hivatalnokai és az állam főm éltó ságai vettek részt ezeken a tanácskozásokon. „A z intéz m ény szerepe az volt, hogy nagyobb nyilvánosságot és tám ogatást adjon a királyi akarat m eg n y ilv á n u lá sainak.”20 A z igazság fekhelyei során vett részt az ural kodó eg y -eg y országos jelentőségű ítélet m eghozatalá ban, esetleg egy ordonnance kihirdetésében. Később ezen alkalmakkor iktatták be (energistrer) és hirdették II. A PARLEMENT VEZETŐI, TAGJAI ÉS A Z ÜLÉ ki (déclaler) az edictumokat. SEIN RÉSZTVEVŐ SZEMÉLYEK 2. A k a n c ellá r (chancelier) volt a Parlement legfőbb 1. A k irály [le roi) a Parlement önállósodásától kezd vezetője. O elnökölt m inden évben az ünnepélyes nyitó ve gyakran elnökölt a bíróság ülésein. A határozatok e l ülésen, m elyre télen, Szent Márton másnapján került sor. nevezése is különbözött aszerint, hogy az uralkodó részt Előtte tették le hivatali esküjüket ezen alkalom kor a ta vett-e az ítélkezésben, vagy sem . A mandato regis a ki nácsosok és a Parlement többi tisztségviselői, a Szent rály jelenlétében, m íg a mandato curiae a távollétében Evangélium ra fogadván, hogy az uralkodó akaratának és hozott döntések elnevezésére szo lg á lt.17 E gyes esetek az ordonnance-ok rendelkezéseinek m egfelelően fognak ben az uralkodó a Parlementtel m egvitatva szabta ki a eljárni. Ő iktatta be tisztségébe a legfelsőb b bíróság első büntetést, más alkalom mal minden m egb eszélés nélkül a elnökét, felolvasván a király kinevező levelét. A kancel monarcha egyedü l határozta m eg az alkalm azandó lár ellenőrizte a N agy Kamarában a tanácsosok m egvá szankciót. A király főleg a büntetőjogi ügyek elbírálásá lasztását. A z ordonnance-okat és a királyi okiratokat is ő ban vett részt. A z uralkodó a XIV . században már egyre terjesztette a Parlement elé, és rendelte el azok beiktatá ritkábban elnökölt a N agy Kamara ülésein, és ezen id ő sát, majd felü gyelte végrehajtásukat. Ellenőrizte a taná szaktól kezdődően rendszerint csak a N agy Tanács kere csosok munkáját, és ha valam ely ügy politikai vagy jo g i tén belül bíráskodott. A Parlement ülésein csak akkor szem pontból bonyolultnak mutatkozott, a Parlement a vett részt, ha valam ely fontosabb ügy szem élyét vagy a döntés m eghozatala előtt kikérte a kancellár vélem ényét. korona jogait érintette. M indig jelen volt azonban a A z uralkodó k épviselője lévén jogosu lt volt azon ü gye pairek közötti jogviták elbírálása során. ket m agához vonni, m elyek elbírálása kapcsán hatáskö A királynak jogában állt m egsem m isíteni ( casser) a ri vita alakult ki a Parlement és a Szám vevőkam ara legfelsőbb bíróság határozatait, vagy a Parlement koráb között.21 Ő hívta ö ssze a kamarákat, és több alkalom mal bi döntéseivel (úgynevezett szokásával = usages) vagy a a legfelsőbb bíróság elnök eivel tanácsülést alkotva, tár tanácsosok többségének vélem én yével ellen k ező ítéletet gyalt m eg e g y -e g y fontosabb kérdést. A kancellár maga hozni. V olt, amikor arra kötelezte a bíróságot, hogy ren is nevezhetett ki m egbízottakat a per során elrendelt d elkezéseit foglalják be a határozatba, m áskor az eljárás vizsgálatok lefolytatására. Közvetítőként szolgált a Par elhalasztását kérte, m ivel szem élyesen akart az ügyben lem ent és a király között, tolm ácsolva a monarcha aka ítélkezni, vagy csak vélem én yét akarta ismertetni a Par ratát és továbbítva az uralkodó felé a bíróság hozzá inté zett tiltakozásait. lementtel a per kapcsán. A királynak a legfelsőb b bíró ság döntéshozatalába történő beavatkozásai a XIII—XIV. A kancellárt az uralkodó nevezte ki. A Parlement ta században teljesen elfogadottak voltak, hiszen mint azt nácsosai csak eg y rövidebb időszakban vehettek részt a E. Boutaric francia jogtudós is m egjegyezte: „A z igaz tisztségre alkalm as jelö lt kiválasztásában.22
3. A z eln ö k ö k (présidents) irányították ténylegesen a 4. A ta n á c so so k a t (conseiller) kezdetben a parlement m esterei (maitres du parlement) n évvel illették: magistri legfelsőbb bíróság munkáját, m ivel a kancellár - annak curiae, magistri camerae, parlementi, magistri tenentes ellenére, hogy ő volt a Parlement legfőbb vezetője - szá parlementum. A m ennyiben a tanácsosok összességéről m os politikai feladata miatt, nem tudta ellátni a bíróság mindennapos tevékenységének koordinálását. A z eln ö kívántak szólni, akkor a Parlement urai (seigneurs du kök közül legfontosabb szerepe a N agy Kamara első e l Parlement) kifejezést használták. A X IV . század m áso nökének (premier président) volt. Hatalma nem csak a dik felétől a tanácsos eln ev ezés egyre gyakoribbá válik, de szám os okiratban használják a többi kifejezést is, fő N agy Kamarára, hanem az eg é sz Parlementre kiterjedt. leg a parlement urait. A legfelsőbb bíróság tagjai két e l Helyettesítette a kancellárt, feleskette az ügyvédeket (avocat), a prokurátorokat (procureur), a jegyzőket (gref térő helyzetű társadalmi csoportból származtak: voltak világi és egyh ázi tanácsosok. A legfontosabb és kivételt fier), a teremőröket (huissier). Legfontosabb feladata a Nagy Kamara üléseinek vezetése, elnöklés a Parlement csak ritkán és időlegesen elszen ved ő szabály az volt, kamaráinak k özös tárgyalásain, a rendeletek és ordonhogy klerikus tanácsosi helyet csak egyházi szem ély, m íg laikus bírói státuszt csak világi szem ély tölthetett nance-ok betartásának ellenőrzése volt. A z első elnök a be. A tisztség elnyeréséhez kapcsolódó többi szabály Parlement tagjai fölött fegyelm i jogkört is gyakorolt. Ő már korántsem volt ilyen állandó. iktatta be hivatalába a párizsi prévot-t. VI. Károly őt bíz Kezdetben, a XIII: század folyam án a király nevezte ki ta meg a főváros védelm ének m egszervezésével is.23 a tanácsosokat, miután meghallgatta a kancellár és a Ki A z első elnöknek alárendelve a N agy Kamarán belül m ég öt másik elnök is működött. A többi kamara élén is rályi Tanács tagjainak vélem ényét. A z uralkodó minden egyes ülésszak előtt m egism ételte a kinevezési eljárást, elnökök álltak, de szerepük k evésbé volt fontos, mint a N agy Kamara elnökeié. Kezdetben m indig a legidősebb és értesítette az érintetteket. A z első elnöknek megparan csolta, hogy fogadja az új tagok esküjét, és iktassa be tanácsosok töltötték be ezt a tisztet, és az elnöki cím en őket a tisztségükbe. VI. Fülöp 1343. április 8-ai ordonkívül sem öltözetük, sem illetm ényük nem különbözött a többi parlementi mesterétől. A V izsgálatok Kamarájá nance-ában bevezette az ajánlási eljárást (présentation). nak két, a Kérvények Kamarájának eg y elnöke volt. „A z Egy különbizottság (commission spéciale), am ely az ő e l nöklete alatt a kancellárból, a Parlement elnökeiből és a elnökök feladatkörébe tartozott az ülések rendjének Királyi Tanács tíz világi és egyházi tanácsosából állott, fenntartása (police des audiences), a rendeletek és ordonnance-ok betartatása, és a határozatok kihirdetése jelölte ki minden eg y es ülésszak végén azon szem élye (prononcer les arrêts), szükség esetén m ódosítása (cor ket, akik a következő parlementum tagjai lettek. A z így felállított listát a király m egvizsgálta, és rendszerint nem riger). ”24 A z 1499. márciusi B ois-i ordonnance elren delte, hogy a N agy Kamara és a V izsgálatok Kamarája változtatott sem m it azon. Két év v el később, Fülöp lehe tővé tette a Parlement számára, hogy m aga ajánljon je lö l elnökei kéthetente, de legalább havonta egyszer szerdán tet a megüresedett helyekre. VI. Károly 1389. február 5ként, vacsora után üljenek ö ssze és vizsgálják m eg a Par ei ordonnance-ában elrendelte, hogy csak azon szem é lementre vonatkozó összes rendeletet és ordonnance-ot. lyek lehetnek a legfelsőbb bíróság tagjai, akiket a kancel Kamaránként k ét-k ét tanácsos lehetett m ég jelen ezeken lár és a Parlement alkalmasnak tartott a tisztségre, és ez az üléseken. Együtt vitatták itt m eg a fontos kérdéseket, é s jelezték a törvénysértéseket. A hanyag tanácsosok il alapján az uralkodó kinevezett. Több jelölt esetében a letm ényét (gages) egy vagy több hónapra felfü ggeszt Parlement választotta (élire) ki közülük a 3 legalkalm a sabb szem élyt. M ivel eg y posztra rendszerint több jelölt hették, és feljegyezték a kiszabott fegyelm i ( blarnes) és akadt, így a választás (élection) állandó szabállyá vált. egyéb büntetéseket (peines), hogy arról a királyt kíván A X V . század elejétől fogva szám os ordonnance m eg ságára, de legalább évente kétszer tájékoztassák. A z e l erősítette ezt a szokást, szabályozva a választás menetét. nökök nevezték ki a tanácsosok közül a vizsgálatokat le A kancellár elnökletével összeült kamarák a N agy Kama folytató m egbízottakat (commissaires), gyakran kikérve ra termében együttes ülésükön m egválasztották a jelöltek a legidősebb egyházi és a legidősebb világi tanácsos v é közül azt a három szem élyt, akik a legalkalmasabbak lem ényét, ü gyelve egyben arra is, hogy egyen lő arány voltak a tisztség betöltésére, és m egfelelő ismeretekkel, ban osszák el ezen feladatokat a fiatalabb és az ékesebb valamint jó hírnévvel bírtak. Jelölt csak jogvégzett em ber bírák között. A z elnökök csak m eghatározott jö v ed elem lehetett, és a jogi tanulmányokon túl m egfelelő gyakor nagyságot m eghaladó uradalmak ( seigneuries), illetőleg lattal (stage) is rendelkeznie kellett. F igyelem m el arra, grófságok (comtés), hercegségek (duchés), valam int hogy a legtöbb tanácsos korábban a Parlementben vagy a püspökségek (évechés) és apátságok (abbaye) peres Chateletben volt ügyvéd (avocat), így teljes mértékben ügyeiben járhattak el m egbízottként, s ekkor is szigorú m egfeleltek a fenti követelm ényeknek. A Parlement an csak a törvénykezési szünetek alatt. A z ülésszakok közötti szünetekben az elnökök, néhány tanácsos kísére igyekezett olyan tanácsosokat választani, akik a királyság legkülönbözőbb régióiból jöttek, m ivel a bíróság igyeke tében, bizonyos sürgős ügyekben ítélkezhettek is. zett joghatóságát a monarchia valam ennyi területre kiter A z elnököket kezdetben a király nevezte ki. K ésőbb a jeszteni, és így m inél több olyan szem élyre volt szüksé Parlement a jelöltek közül kiválaszthatta a legalkalm a sabbakat, korlátozva így az uralkodó kinevezési jogát. g e, akik az eltérő tájegységek szokásait jó l ismerték. A V. Károly megadta azt a privilégium ot a L egfelsőbb B í jelöltek levélben juttatták el pályázatukat a Parlementnek, am elyben term észetesen m egem lítették a tisztség róságnak, hogy m aga választhassa m eg elnökeit, miként betöltésére vonatkozóan kapott királyi és nagyúri ígérete az első alkalom mal m eg is történt 1366. február 16-án.25
két is. Ezeket a leveleket a Parlement előtt felolvasták. A tanácsosi cím et m egpályázóknak le kellett mondaniuk minden tisztségükről, kivéve, ha m egszerezték a király engedélyező levelét (lettre de grace). A jelöltek alkal masságát és érdemeit a N agy Kamara és a kancellár által kinevezett tanácsosoknak kellett előzetesen , és a lehető legrövidebb időn belül m egvizsgálniuk. Vélem ényüket jelentés (rapport) formájában juttatták el a Parlementnek, am elyik ennek alapján döntött a pályázók szem élyéről. A szavazás során a jelölt elhagyta a termet. Ha a kancellár nem volt jelen, feladatát egy elnök, általában az első e l nök látta el. Neki adta át a jeg y z ő a szavazás eredm ényét, és az ő jóváhagyására volt szükség a választás érvényes ségéhez. S zavazat-egyenlőség esetén a kancellár, illetve távollétében az első elnök szavazata döntött. A választás eredm ényét kihirdették. A bíróság által kiválasztott há rom jelölt közül ezt követően az uralkodó nevezte ki a neki tetszőt a tanácsosi tisztségre. A választás befejezése, az eredmény kihirdetése, a jelöltnek az uralkodó általi ki nevezése után a kancellár utasította a jegyzőt, hogy fo g lalja írásba a fogadólevelet (lettre de réception). Ezt az okiratot a király pecsétjével látták el. A z új tanácsost az első elnök fogadta és iktatta be (reçu et installé) tisztsé gébe. Előtte tette le az esküt, m elyben a Parlement szabá lyainak (règlements du parlement), a törvényeknek (lois), valamint az uralkodó parancsainak tiszteletben tar tását fogadta meg. Fogadásának (réception) napján az új tanácsos meghatározott illetéket (droits) fizetett a Par lement kápolnájának fenntartására, m elyet Szent-M iklós - a bírák védőszentje - tiszteletére em eltek. A N agy Kamara m egüresedett tanácsosi helyére m in dig a V izsgálatok Kamarájának legidősebb mesterét vá lasztották. Ezen utóbbi kamarába és a K érvények Kama rájába már külső szem élyeket is választhattak, akik rendszerint a Parlem ent je g y z ő i, ü gyvéd ei vagy a Chatelet ügyvédei voltak.26 .A Parlement eskü letételével, am elyben az új bíró ki jelentette, hogy sem ő maga, sem más az ő érdekében nem tett ígéretet vagy adott ajándékot senkinek a tiszt ség elnyerése érdekében, valam int szigorú bírságokkal és büntetésekkel igyekezett m egakadályozni a tanácsosi tisztség m egvásárolhatóságát (vénalité). A X V . század ban azonban az uralkodói kincstár kiürülése m integy hi vatalos és törvényes szintre em elte ezt a korábban annyi ra tiltott szokást, sőt az itáliai háborúk költségeinek eg y részét is az így befolyt p énzösszegekből fedezték27 A tanácsosi jo g viszon y m egszűnésének leggyakoribb oka. a parlementi mester halála, vagy olyan tisztség e l nyerése volt, am ely összeférhetetlen volt a bírói hivatás sal - a V izsgálatok H oteljébe, vagy a N agy Tanács tag jává történt kinevezés jelentette ezt az esetet legtöbb ször. A XV. századtól kezdve azonban egyre inkább te ret nyert a lem ondás intézm énye (résignation). A taná csos, valam ely m éltányos (honorable) okból bejelent hette a Parlementnek, hogy le kíván mondani tisztségé ről, és m egnevezte azt a szem élyt is, akit m aga helyett szívesen látott volna a m egüresedett státuszban. A le g felsőbb bíróság ezután vizsgálatot rendelt el a lem ondás körülményeire vonatkozóan. „Ha a lem ondás önkéntes (volontaire), minden m egegyezéstől, vagy m egállapo
dástól m entes (libre de tout pacte ou convention), őszin te (honnete), és a szabályoknak m eg felelő (conforme aux règlements) volt, és ha a kijelölt szem élyt alkalm as nak (capable) és méltónak (digne) ítélték, a Parlement szavazás nélkül elfogadta a lem ondást”28, és egyidejű leg döntött a je lö lt szem élyéről. Ezt követően az uralkodó és a N agy Tanács elé terjesztették a döntést, akiknek a j ó váhagyására volt szükség a lem ondás érvényességéhez. A lem ondó beteg, idős, vagy más tisztséget elnyert taná cso s utódjául általában fiát, vejét, fiatalabb testvérét, vagy más rokonát, ritkán idegen szem élyt jelö lt ki. A z így m egnevezett szem élyre (résignataire) vonatkozóan, valam int a lem ondás érvén yességével kapcsolatban le folytatott ked vező vizsgálat után szavazás nélkül, a ki rály hozzájárulásával a Parlement a jelöltet beiktatta tisztségébe. A lem ondó tanácsos (résignant) a X V . szá zad végétől kezdve gyakran élete v ég éig folyam atosan megkapta a korábbi illetm énye eg y részét, sőt gyakran annak teljes összegét. M indezeken túl m egillette az a jo g , hogy a kijelölt szem ély tisztségének m egüresedése esetén visszatérhetett a Parlementbe (droit de retour), e l foglalva korábbi posztját. A tisztség m egszűnésének okai közé tartozott m ég az idős kor, valam int az eg észség i állapot olyan mértékű m egrom lása, am ely m egakadályozta a tanácsost felada tának m egfelelő ellátásában. A z idős, vagy beteg bírák általában lemondtak tisztségükről, és a Parlement, mint nyugdíjat (pension de retrait) biztosította számukra a korábbi illetm ényük egy részét. A tanácsosi jo g v iszo n y m egszüntetésének egyik leg ritkábban előforduló esete volt a tisztségre való méltat lanság miatti felm entés (destitution pour indignité). Itt em líthetjük m eg G uillaum e B oisseau esetét, akit amiatt m ozdítottak el tanácsosi tisztségéből, mert anyagi e lő nyök m egszerzése végett vizsgálati titkokat fedett fel. Pierre Puy tanácsost börtönbe vetették, mert feleségét többször bántalmazta, és ezzel egyidejű leg tisztségéből is felm entette a Parlem ent.29 A m egválasztott és beiktatott tanácsost tisztségéből a tisztségre való m éltatlanság miatti felm entést kivéve nem lehetett eltávolítani. A Parlement választási jo g o sultságának m egerősödésével a bírák elmozdíthatatlanságának intézm énye (inamovibilité) is megszilárdult, amit jó l je le z az, hogy a - felkelések időszakát és néhány ural kodó önkényes intézkedéseit kivéve - minden király trónra lépésekor m egerősítette tisztségükben a Parlement tagjait. Term észetesen a monarcha, mint m inden igazság szolgáltatási jo g forrása és birtokosa (source de toute jus tice), aki a Parlementnek átengedte ezen jogát, elvileg jo gosult volt módosítani a kamarák összetételét, elm ozdíta ni azok tagjait, ezért minden új trónutódláskor a bírák kérték a királyt, hogy erősítse m eg (confirmer) őket tisz tükben. A kérelemnek az uralkodók szinte minden eset ben eleget tettek, így az elmozdíthatatlanság a gyakorlat ban a szokás ereje által fokozatosan széles körben elfoga dott normává vált - akárcsak a monarchia legtöbb jo g in tézm énye - m íg végül törvényben nem nyert formát.30 A tanácsosoknak Párizsban kellett lakniuk, és részt kellett venniük minden tárgyaláson. A m esterek gyakran m aguk hajtották végre a különleges jo g i ism ereteket
tönéncli szemle igénylő, bonyolultabb ítéleteket. Sokszor vállalták el a választott bírói tisztséget, látták el a végrendeleti végre hajtók feladatait, vagy vették át a parlementi bírság ( amende) és végrehajtási költségek (exploit) főbehajtói (receveur) tisztét. A zok a bírák, akiket az elnök m egbí zottnak jelölt ki az ülésszak végén, csak a törvénykezési szünetben láthatták el ezen feladatukat, és novem ber 12re, az ünnepélyes m egnyitóülésre, vissza kellett térniük Párizsba. A m egbízások nagyon keresettek voltak, m ivel külön illetm ény járt ezen feladatok teljesítéséért. A ho norárium nagyságát egy ordonnance határozta m eg, és az adott esetben a Partement állapította m eg azok pontos mértékét. A többi tanácsos a normandiai Sakktábla, vagy a cham pagne-i N agy Napok ülésein vett részt a tör vénykezési szünetben. Akárcsak az utazóbírák A ngliá ban, ők is szám talanszor vállaltak el vidéki küldetéseket, és szolgáltattak igazságot az apróbb falvakban, városok ban. A z eg y es bailliage-okban gyakran nevezték ki őket királyi reformátoroknak (réformateurs royaux), felada tukká téve az eddig büntetlenül maradt bűntettek ( crime ) és vétségek (délit) elkövetőinek felkutatását és m egbün tetését. A Parlement ülésein való részvétel mellett a tanácso sok fontos állami feladatokat is elláttak. A z uralkodó gyakran küldte követségbe őket más európai monarchák udvaraiba. M indem ellett, a Parlement en ged élyével, vá rosok, k özösségek, egyes szem élyek érdekeit is képvi selhették, m elyekért m egfelelő juttatást (pension) és ajándékokat ( cadeaux) kaptak, kiegészítve így nem túl m agas és főleg rendszertelen illetm ényüket. Ezen k ieg é szítő jövedelm ekre szükségük is volt, hiszen kezdetben az igazságszolgáltatás ingyenes volt. A z ülésszakok gyakoribbá válása, és így az ítélkezési és vizsgálati munka folyam atossá válása, m egkövetelte a tanácsosoktól, hogy idejük nagy részét ezen feladatok nak szenteljék. Term észetesen ez a változás szük ségessé tette a bírák számára egy állandó jöved elem biztosítását. 1254-ben IX. (Szent) Lajos kötelezte a feleket, hogy a per kezdetén a pertárgy értékének tizedrészét fizessék m eg a Parlementnek, am ely összeg az eljárás k öltségei nek fedezésére szolgált. A kiadások kiegyenlítése után fennmaradt összeg a bírákat illette m eg, de egyikük sem kaphatott 10 sous-nál többet hetente.31 A XIII. század végén már az uralkodó fizette a Parlement tagjait a bíró ságon eltöltött napok szám a alapján. A z ö ssz eg évenként és szem élyenként változó volt. V. Fülöp uralkodása óta a királyi kincstárnok (le trésorier du roi) feladata volt a tanácsosi illetm ény (gage) kifizetése minden hónapban. A Parlement által kiszabott bírságok (amende) és a v é g rehajtási költségeket fed ező összegek (exploit) is gyak ran a tanácsosi illetm ényeket növelték. V. Károly m ind ezek m ellé a Parlement rendelkezésére bocsátotta a M acon-i és a Toulouse-i sénéchaussée-k jöved elm eit. Gyakran a vám bevételek is a Parlementet gazdagították. A Parlement tagjai az átvett illetményről nyugtát (quittance) adtak, csakúgy, mint a részükre juttatott talárok ról. A nyugtákat a Szám vevő Kamarában (Chambre de Compte) feljegyezték. A rendes illetm ény (gage ordinaire) - m elyek közé tartozott az évente kapott két talár is (manteau) - m ellett, a bírák rendkívüli illetm ények
ben (gage extaordinaire) is részesültek. A harm incévi tanácsosi tisztség után kapott életjáradék (gage á vie) m ellett néha az uralkodótól ajándékokat ( cadeau) és ju talomnak (gratification) nevezhető juttatásokat is kap tak. A k iegészítő illetm ények (gages supplémentaires) is a rendkívüli illetm ények csoportjába tartoztak. A Par lem ent kezdetben naponta kétszer ülésezett: reggel eg é sz d élig, majd vacsora után. A XIV . századtól ezen két ülést már mint eg y munkanapot (journée de travail) vették figyelem be. 1454. május 7-i ordonnance óta vala m ennyi világi és egyh ázi tanácsos minden eg y es va cso ra utáni ülésért a rendes illetm ényeken felül k iegészítő illetm ényt kapott. A juttatások ilyen m egnövekedése rákényszerítette VII. Károlyt, hogy a sóra kivetett vám ból (droit sur le sel) is a Parlem ent kiadásait fed ezze. A pernyertes felek fűszernek (épice) nevezett term észetbe ni és pénzbeli ajándékokkal, - m elyeket a Parlement igyekezett szigorúan ellenőrizni, - hálálták m eg a ked v ező döntéseket. A törvénykezési szünetekben a Par lem ent tanácsosai ítélkeztek, valam int a R ouen-i Sakk tábla ( Echiquier) és a T royes-i N agy Napok (Grands Jours) tárgyalásain is, m ely tevékenységükért, éppúgy, mint a m egbízottakként lefolytatott vizsgálatokért, kü lön illetm ényt (gage spécial) kaptak. A zon m egbízottak, akik a törvénykezési szünet alatt bíráskodtak is, ezen ülésekért ugyanolyan mértékű illetm ényt kaptak, mint az ülésszak idején lefolytatott tárgyalásokért naponta. A vizsgálatot foganatosító m egbízottakat ellenben a felek fizették.32 A parlementi tanácsosi tisztség ugyan csak m érsékelt jö v ed elm et jelentett, és azt is igen bizonytalanul, azon ban a v ele járó kiváltságok (privilèges) igen keresetté tették ezt a hivatást. V alószín ű leg a kezdetektől fogva, de a X IV . századtól már b izonyosan, a Parlement m en tes volt az ellátásához szü k ség es élelm iszerek tekinteté ben m indenféle kereskedelm i vám (droits de transport) alól. VI. Károly felm entette a tanácsosokat a birtokaik ról szárm azó gyü m ölcsök értékesítése után kivetett adó (droits pour la vente des fruits) alól. 1381-ben a nem nem esekre kiszabott adó (taille) fizetése alól is felm en tették őket. A sóadót (gabelle) sem voltak kötelesek m egfizetni. A háborúk idején kivetett rendkívüli adók (úgyn evezett seg ély ek = subsides) fizetése alól is fel m entést kaptak. A tanácsosok m entesek voltak a bán és az arriére-ban (a király fegy v eres szolgálata) alól, és nem kellett saját költségükre fegyveres katonákat sem kiállítani akkor sem , ha az uralkodó hűbéri fü g g ése alatt lév ő nem esi földdel (nobles terres), illetve hűbérrel (fief) rendelkeztek. M indezen privilégium okat az 1449. március 22-i ordonnance biztosította számukra. A le g felsőbb bíróság tagjai rendelkeztek a com m ittim us ki váltságával is. Ezen jo g alapján ügyüket közvetlenül a Parlem ent K érvények Kamarája, vagy a K érvények H o telje e lé terjeszthették anélkül, hogy m eg kellett volna fizetniük a pecsét- illetéket (droit de sceau). Felm entést kaptak a tized (dime) beszolgáltatása alól is. A z 1467. júniusi ordonnance-ában XI. Lajos ugyan akkor kötelezte a törvény em bereit (gens de loi), hogy vegyenek részt a Párizs védelm e érdekében felállított városi rendészet (la milice urbaine) munkájában. Létre
hoztak ezért egy csapatot, am elynek a Parlem ent taná csosai, az ü gyvédek, a prokurátorok, a Kérvények H otel jének m esterei, a Kincstár m esterei (maitrés du trésor), az írnokok és a királyi titkárok (secrétaires royaux) v o l tak a tagjai, és a Parlement elnökeinek parancsoksága alatt látták el feladatukat. A kritikus időszakokban a bí róság habozás nélkül nyújtott segítséget az uralkodónak, m egfelelő pénzbeli segélyt juttatva számára, vagy saját tagjai közül állítva fel fegyveres alakulatokat, illetve e l vállalva ilyen csapattestek pénzbeli támogatását. Párizs városának is nyújtott kölcsönt pénzügyi nehézségek és természeti csapások esetén. A bíróságok eg y részét is a Parlement karitatív célokra használta fel. Gyakran nyúj tott pénzügyi segítséget egy beteg prokurátomak, vagy más parlementi tisztviselőnek, esetleg valam ely kívülál ló szerencsétlen sorsú szem élynek A Parlement tagjai a király véd elm e (la sauvegarde du roi) alatt álltak. A bíróságnak volt elég tekintélye és ha talma ahhoz, hogy m egvédje ezen kiváltságokat, és m egbüntessen mindenkit, legyen az akár püspök, aki megsértette a tagjait m egillető kötelező tiszteletet, amely kijárt minden tisztségviselőjének a teremőrtől kezdve az első elnökig. 5. A főü gyész (procureur général) és a X IV . század tól helyettesei, a két k irályi ü gyvéd (avocat du roi) az uralkodó érdekeit képviselték a Partementben..33 Kezdet ben a király nevezte ki őket, később, V. Károly uralkodá sától kezdődően, a Partement választotta m eg ezen tiszt ségviselőket is. A L egfelsőbb Bíróság előtt tették le esküjüket, és ő iktatta be hivatalukba a király embereit. A király ügyvédei felett a főü gyész gyakorolt hatalmat. A z egyik ügyvéd m indig egyházi szem ély volt, és a polgári ügyekkel foglalkozott, m íg a világi szem ély a büntető ügyekben képviselte az uralkodó érdekeit. A z egyházi szem élyt nevezték az első ügyvédnek (premier avocat). A király em bereinek legfontosabb feladata a korona jo gainak védelm e volt, és ők őrködtek az uralkodói birto kok (domaine royal) egysége felett is. A királyi jogosult ságok és birtokok elidegenítésekor gyakran m ég az ural kodóhoz is tiltakozást intéztek (remontrance), és szem behelyezkedtek az adom ánylevelek partementi beiktatá sával is. A királyi főü gyész b eleegyezésére volt szükség a kiváltságok (privilèges) és a m entességek (exemptions) m agánszem élyek részére történő adom ányozása esetén az oklevelek parlementi beiktatásához. A z egyházi java dalmak (bénéfices) juttatása és a regáléjogok gyakorlásá nak uralkodói átengedése esetén is a Partement kikérte a főügyész vélem ényét. Ő felügyelte a hűbérurak közötti birtokcseréket és a hűbéri javadalm ak elidegenítését is. A királyi főügyész ellenőrizte azt is, hogy a nagyobb hűbér urak, a pairek és más nem esek csak olyan cím eket v isel hessenek, és olyan jogokat gyakorolhassanak, am elyek m egillették őket, és am elyeket m egfelelően bizonyítani is tudtak. M egvizsgálta, hogy egyes hűbérurak miért csak saját bíróságaik előtt indítottak pereket, és miért nem a Partement élőn, hiszen így a Legfelsőbb Bíróság jo g szo l gáltató hatalma alól kivonva magukat, jelentős önálló ságra tehettek volna szert. A z uralkodó érdekeinek védel mét szolgálta az a jogosultsága is, am elynek alapján a ki rály kötetes volt a főügyésszel egyeztetni, minden egyes
új, m agas igazságszolgáltató joggal rendelkező hűbérúri bíróság ( haute cour seineuriale) létesítésének en ged é lyezése előtt. M egvizsgált minden eg y es okiratot, m ely az egyetem ek alapításával és m űködésével, illetőleg a k e reskedelem m el volt kapcsolatos. Jelentős volt a kereske dők felett gyakorolt felügyeleti jogosultsága is. A párizsi prévot m ellett a főügyésznek is fontos szerep jutott a fő város rendészetének m egszervezésében, m űködtetésé ben. A főü gyész a politikába is igyekezett közvetlenül beavatkozni akkor, mikor egyes, a király által kötött bé keszerződéseket (traités de paix) is m egvizsgált, és néha vitatta azok e g y -e g y rendelkezését. A z igazságszolgáltatás területén a főü g y ész és a két királyi ü gyvéd, azaz a király em berei ( les gens du roi) e l lenőrizték a m egbízotti nyom ozások eredm ényeit, és azok hiányossága esetén ők küldték vissza az iratokat ki eg észítő vizsgálat céljából a m egbízottaknak. M eg v izs gálták a kegyelm i leveleket (lettrés de grace), a bünte tést enyhítő okiratokat (lettrés de rémission). M egtá madták a bírósági árveréseket (vente judiciare) és fo g la lásokat ( saisie ), ha azok nem biztosították kellően a ki rályi igények kielégítését. A z elítéltet csak a királyi fő ü gyész en ged élyével tehetett feltételesen vagy v ég leg e sen szabadlábra helyezni. Fellebbezési jo g illette m eg abban az esetben, ha a kiszabott büntetést vagy pénzbír ságot túlságosan enyhének találta.-34 A z ok levelek és az ordonnance-ok is m eggyőzően bi zonyítják, hogy már a XIV . század kezdetétől fogva a bűnelkövetők hivatalból való ü ldözése a főü gyész egyik legfontosabb feladatává vált. 35 Gyakran vett át olyan ügyeket, am elyekben a nyom ozást eg y bailli kezdte meg. A királyi főü gyész indított eljárást felségárulás (hant trahison), felségsértés (lése majesté) esetén, vala mint a hatalmukkal visszaélő (abus du pouvoir) királyi tisztviselők elten is.36 N em csak a korona hivatalnokai nak a tevékenységét, kinevezésüket ellenőrizte, hanem a királyi elő jo g o k és a gallikán egyh áz szabadságainak v é delm e érdekében felü gyelte az egyházi bíróságok m un káját is. A z egyházi törvényszékek d öntéseivel szem ben is jogorvoslattal élhetett, ha az eljárás során visszaélés (abus) gyanúja merült fel. A fő ü g y ész polgári pert is indíthatott, és abban mint peres fél (partié principale) önállóan eljárhatott, sőt b e avatkozóként (partié jointe) is perbe léphetett. A z ural kodó jogainak véd elm e m ellett gyakran k épviselte a bí róságok előtt a kiskorúak és cselekvőképtelen szem é lyek érdekeit. Ellenőrizte a parlementi szabályzatok és az ordonnance-ok rendelkezéseinek betartását is. F el ügyelte a teremőrök és más parlementi tisztviselők munkáját.37 6. A z ü g y v éd ek ( les avocats) is a Partement tagjainak számítottak, miáltal rájuk is kiterjedt a testület feg y e l m ező (pouvoir disciplinaire) és szabályozó hatalma (pouvoir réglementái re).38 A L egfelsőbb Bíróság ü g y v é deinek hivataluk elfoglalása előtt az 1274. évi ordonnance szerinti esküt keltett tenniük, és fel keltett iratkoz niuk a listára (le role). Eskü alatt vállalták, hogy felada taikat hűen teljesítik, csak igaz ügyért szállnak perbe, ér tesítik a Partementet, ha az ügy az uralkodót is érinti, a cikkeket (article) a tehető legrövidebb határidőn belül
elkészítik, nem húzzák el szándékosan a pereket, s nem kém ek 30 livre toum ois-nál többet honoráriumként. M egfogadták, hogy időben jelenn ek m eg az üléseken, valamint hogy többen egyszerre nem szólalnak fel. A listára feliratkozás feltételeként m egkövetelték, hogy az ügyvédjelölt 16. életévét betöltött szem ély legyen, és nem lehetett se cselekvőképtelen (incapable), se méltat lan (indigne). Méltatlan szem élynek azt tekintették, aki rokkant (infirme), kiátkozott (excommunié), becstelen (infâme) volt, vagy esetleg bírói (magistrat), ím oki vagy poroszlói tisztséget töltött be. M indezeken felül kánon jogi vagy m agánjogi ism ereteket bizonyító diplom ával kellett rendelkezniük. T erm észetesen csak jó erkölcsű (bonnes moeurs), és katolikus hitet valló szem ély lehe tett ügyvéd. A listára való felvétel v ég leg essé csak a gyakorlat (stage) letöltése után vált. A joggyakorlat idő tartamát azonban nem határozták m eg. A püspökök, apátok, a hatalmas hűbérurak, az e g y e temek, a városok a legkiválóbb parlementi ügyvédeket bízták m eg illetm ény (pension) ellenében érdekeik kép viseletével. Szám os ügyvéd év es fizetés ( salaire annuel) és ajándékok ( cadeaux ) fejében látta el e szem élyek és közösségek perbeli képviseletét, anélkül, hogy minden eg y es új eljáráshoz új m eghatalm azást (mandat) kellett volna kérnie. A tartományoknak is saját ügyvédjük volt a Partementben. Gyakran adódott azonban, hogy a fél egyetlen ügyvédet sem ismert, vagy nem tudott e g y e z ségre jutni a választott ügyvéddel. Ekkor felkérte a Par tementet a tanácsi kijelölésre (distribution de conseil). A tanácsi kijelölés, - am ely lényegesen különbözött a párt fogó ügyvéd (assistance judiciaire) intézm ényétől, alapján a Partement hivatalból nevezett ki ügyvédeket az egyik, esetleg mindkét fél érdekeinek képviseletére az adott perben. Általában a fontosabb és vagyonosabb sze m élyek vették igénybe ezt a segítséget. A Partement, ki jelölvén az ügyvédeket, gondosan ügyelt arra, hogy le hetőleg azonos képességű jo g i k ép viselő járjon el m ind két fél érdekében. A z ügyvéd, m ielőtt elvállalta volna a király valam ely ellenségének perbeli képviseletét, m in dig engedélyt kért arra az uralkodótól. A tárgyalásokon való felszólalásokon és perbeszéde ken (plaidoire) kívül az ügyvédek készítették el az ügy iratait: a k ereseteket (demande), a v éd ek ezések et (défense), a válaszokat (réplique), az ellentm ondásokat (contredit) és a kim entéseket (salvation). Ők szerkesztet ték m eg a vizsgálatokra fenntartott cikkeket (article) is.39 Az ügyvédi szólásszabadság (la liberté de la parole) a Partementben majdnem teljes volt. A z ügyvéd saját hűbérurával szem ben is perelhetett, és tarthatott perbeszé det, kivéve, ha az a hűbérúr becsületét (honneur), vagy a hűbéri birtokát (fief) érintette, hiszen ezen esetekben m a gát a hűbéri rendet érte volna támadás. A királyt, a kirá lyi embereket, a Partementet sértő felszólalás esetén azonban az ügyvédet felelősségre tehetett vonni: az ural kodó m egfoszthatta tisztségétől, a Partement bírsággal vagy börtönnel sújthatta. A képviselt felet is m egbüntet ték ilyenkor, ha nyilvánosan nem határolódott el ü g y védje szavaitól. Ha a védő m egbízója érdekével ellen té tesen járt el. bírságot vagy kártérítést volt kötetes fizet ni, sőt a Partement tisztétől is m egfoszthatta.
A perbeszédek m indig francia nyelven zajlottak. A sa ját maguk képviseletére engedélyt szerzett egyházi sze m élyek kivételesen latinul is felszólalhattak. Am ikor kül földi uralkodók, vagy követeik voltak jelen a Partement ülésein - mint az történt 1502. február 14-én, amikor M a gyarország követei vettek részt eg y tárgyaláson - akkor az ügyvédek latinul tartották perbeszédeiket.40 A L egfel sőbb Bíróság előtt pert indító külföldiek kötetesek voltak perköltség-biztosítékot (caution judicatum solvi) adni. Ezt a gyakorlatot igyekezett 1265-ben, majd később 1385-ben m egszüntetni a Partement. „V alószínű azon ban, hogy ezen biztosíték adására továbbra is kötetesek voltak azok a külföldiek, akik nem rendelkeztek sem m i lyen vagyonnal a Francia Királyság területén.”41 A perbeli feladatokon túl az ügyvédek gyakran k ezel ték a letétbe (séquestre) helyezett pertárgyakat, vagy lát ták el eg y itjú hűbérúr gondnokságát (la curatelle). A z ügyvédeket, m int a Partement tagjait, m egillette a com m ittim us kiváltsága, és m entesek voltak a nem ne m esekre kiszabott adó (taille) alól is. A z ügyvédek is a király oltalm a (sauvegarde du roi) alatt állottak. „Ezen védelem re gyakran szükségük is volt, főleg a X IV . szá zad kezdetén, am ikor szám talanszor m egfenyegették, sőt m eg is verték ők et.”42 A Partement szigorúan m eg büntette az ilyen galádságokat elkövető peres feleket, sú lyos bírságokat, néha börtönbüntetést szabva ki rájuk. 7. A p ro k u rá to ro k ( les procureurs) a távollevő fele ket képviselték a Partement tárgyalásain. A szóbeli és form alitásokhoz ragaszkodó középkori peres eljárás kezdetben nem fogadta el a perbeli képviseletet. A XIII. századtól kezdve egyre több kivételt ism ert e z a szabály. „A nem esek, az egyh ázi szem élyek és a nők, m eghatal mazott (mandataire) által is képviseltethették magukat, ha alperesként vettek részt a perben.”43 Felperesi h ely zetben csak eg y uralkodói en g ed ély ező levél (lettre de grace) birtokában fogadhattak prokurátort. Ezen királyi oklevél nélkül is képviseltethették magukat az egyházi szem élyek és azok, akik az uralkodó vagy a királyság szolgálatában állottak. Ez utóbbiak közé tartoztak a g y á m ok (tuteur), gondnokok (curateur) és a végrendeleti végrehajtók (executeur testamentaire). A z en ged élyező leveleket a K érvények Kamarája írnokai állították ki, és a kancellárián keltett ezért eg y meghatározott összeg et a képviselt feleknek befizetni. A szegén y felek számára a Partement hivatalból rendelt ki prokurátort (procurateur d ’office), és m entesítette őket az en g ed ély ező levelek kérelm ezése alól is. A XIV. század közepén elterjedtek azon en g ed élyező levelek, am elyek tehetővé tették egy szem ély képviseletének ellátását a fél valam ennyi peré ben és a királyság valam ennyi bírósága előtt, akár alpe res volt, akár felperes. Ezeket az okiratokat általános en g ed ély ező leveleknek (lettre de grâce générale) n evez ték. A z en ged ély e g y év ig , vagy legalább a Partement eg y ülésszakáig volt érvényes. A prokurátomak a bíró ság előtt fel keltett mutatnia az en g ed élyező levelet, és a m eghatalm azását (mandat), am it k ép v iselő -lev éln ek (lettre de procuration) is neveztek.44 A prokurátorok feladatai és jogai az ügyvédekéhez voltak hasonlóak, így erre nem kívánok m ost részlete sebben kitérni. A felek az ügyvédek m ellett is gyakran
meghatalmaztak prokurátorokat, akik sokszor jo g v ég zett em berek lévén, az ügyvédek helyett végezték el a beadványok, keresetek m egszerkesztését. A prokuráto rokat is m egillették az ügyvédek m entességei, köztük a committimus jo g a is. A Partement hasonló hatalmat gya korolt felettük is, és ugyanolyan szigorral büntette m eg az ellenük fellépőket.45 8. A je g y z ő k (greffiers) feladata a Partement ülésein a jegyzőkön yvek vezetése, a tanácsosok munkájának se gítése volt.46 Vezetőjük a polgári jeg y z ő (greffier civil) volt, aki a jegyzői iroda (greffe) tevékenysége után fize tendő illetékeket (droits) szedte be, és ő vette át az ural kodótól és osztotta szét a jegyzők között az illetm ényü ket is. A Kérvények Kamarájának és a V izsgálatok Ka marájának munkáját is e g y -e g y jeg y z ő segítette. Külön jeg y z ő járt el az uralkodócsalád ügyeiben (causes de song). A m egjelenések jeg y ző je (greffier des presenta tions) szerkesztette m eg a m egjelenések listáját (role des presentation), azaz rögzítette a tárgyalásra kerülő ügyek sorrendjét, ami lényegében a pereknek a tárgyalásra ki tűzését jelentette. V alam ennyi jeg y z ő legfontosabb feladata annak e l lenőrzése volt, hogy a felek betartják-e a listán meghatá rozott sorrendet. Ok szerkesztették a bírósági okiratokat. A z eljárási iratokról, az áttételt elrendelő végzésekről és egyéb határozatokról ők készítették el a másolatokat. A jegyzők feladata volt az ítéletek és egyéb hivatalos ira tok eredeti példányainak (m inute) m egőrzése is. A taná csosok csak az elnökök kifejezett en ged élye alapján te kinthették m eg az irodán őrzött periratokat. A jegyzők kezelték a bírói letétbe helyezett tárgyakat, értékeket is. A jegyzők értékesítették a pervesztes féltől lefoglalt d ol gokat is. Ok készítették el a tisztségviselők m egválasz tásakor tartott szavazások (scrutin) esetén a résztvevők névjegyzékét, és ők rögzítették az eredm ényt is. A ma gánjogi jeg y z ő a letétbe helyezett dolgok listáján (registre des dépots) felül elkészítette az eg y es perek vala mennyi vizsgálati eredm ényének (information), b izonyí tási eszközének (production) felsorolását tartalmazó lis tát, am elyen feltüntette az azokat átadó szem élyek nevét, az átadás időpontját, és az irodára beérkezés időpontját is. A m agánjogi jeg y z ő írta alá az ítéletek végrehajtását elrendelő leveleket (les exécutoires des arrets). A ma gánjogi jeg y z ő szerkesztette m eg azon okiratokat is, am elyek lehetővé tették a végrendeleti végrehajtó szá mára, hogy elkészítse a hagyatéki leltárt (inventaire). Ö sszefoglalva: ő volt az, aki a Parlement nevében ki állította a hivatalos iratokat. Ezeket felolvasta a L egfel sőbb Bíróságnak, vagy az első elnöknek, akik szükség esetén módosíthatták azokat. A változtatás joga m egil lette az uralkodót és a kancellárt is. A z idegen hatalmak kal kötött békeszerződéseket (traité de paix) is a m agán jogi jeg y z ő iktatta be, és ő adhatott azokról a Parlement engedélyével és saját kézjegyével ellátott másolatokat, am elyeket m ég a kancellárián le kellett pecsételtetni. A parlementi jegyzők et kezdetben a királyi írnokok közül nevezte ki az uralkodó, később, a XIV . századtól, a Legfelsőbb Bíróság általi választásuk vált elfogadottá. 9. A négy írn ok (notaire) k in evezése kezdetben a kancellár hatáskörébe tartozott, később az uralkodó ma
gának tartotta fenn ezt a jogot. V. Károly, aki minden te rületen a választási eljárást támogatta, 1373-ban a Par tementre bízta a négy írnok kinevezését. VI. Károly ural kodása után a jelö lési (présentation) és választási (élec tion) eljárás állandósult. A Partement először is m eg vizsgálta a jelö lt latin és francia nyelvtudását. Gyakran azonban elfogad va a je lö lt alkalm asságát bizonyító kan cellári igazolást, m ellőzte a vizsgálat lefolytatását. A vá lasztás csak azután vált érvén yessé, miután az uralkodó jóváhagyta azt. A z írnokok a jeg y ző k h ö z hasonlóan a Partement előtt tették le hivatali esküjüket (serment). Feladatuk az utóbbiak munkájának segítése volt. M egfo galm azták a m egb ízólevelek et (lettre de mandement), a kamarák előtt tett nyilatkozatokat írásba foglalták, e g y bevetették az eredeti iratok és m ásolatok tartalmát. E l lenőrizték, hogy a vizsgálat során összegyűjtött bizonyí tási eszközöket befogadó zsákok (sac) a rájuk erősített listának m egfelelő tárgyakat és iratokat tartalmazzák-e? 1321. február 2 1 -i ordonnance kötelezte őket, hogy kéz jegyükkel lássák el az általuk kiállított iratokat. A z 1344. évi ordonnance m egvonta tőlük az ítéletek m egszerkesz tésének jogát. A XIV . század elejétől kezdve ők fogal mazták m eg az igazságszolgáltató leveleket (lettre de justice). Részt vehettek a tanácsüléseken (conseil), az ítélethozatalokon (jugem ent), és válaszoltak a kérvé nyekre. Szám os esetben a királyi írnokok látták el a bír ságok beszedőinek (receveur des amendes) feladatait a Partementben. Gyakran ők hajtották végre az ítéleteket is. A végrendeleti végrehajtó feladatait is ellátták több alkalom m al, elkészítve a hagyaték tárgyait tartalmazó leltárt (inventaire). Ok vették át a letétbe helyezett d ol gokat (dépôt), és készítettek azokról a részletes jelentést (rapport). Gyakran az akadályozott tanácsosok helyett ők folytatták le a vizsgálatokat. Megtörtént, hogy a tá v o llév ő teremőrök feladatait is ők látták el. A parlementi írnokok ugyanazon kiváltságokat élvezték, hasonlóan a jegyzők h öz, mint a király írnokai. A z élelm ezésük höz szük séges termékek m entesek voltak az útvám ok (droits de péage), és a hajóvám ok (droits de passage) alól. N em voltak kötetesek m egfizetni a hadkiállítási adót (taille levée). „H asonló tiszteletet élveztek, mint a Partement tagjai. Jean Griffard párizsi polgárt sú lyos pénzbírsággal sújtották, mert m egsértette Jean de Besancon írnokot.”47 10. A tizen k ét terem ő r (huissiers) feladata a bírósá gi idézések kézbesítése, a parlementi ítéletek és határo zatok végrehajtása volt. A vizsgálati anyagokat ők vet ték át a m egbízottaktól, és a bírói letétbe helyezett tár gyakat is ők adták át a jegyzőkn ek vagy az írnokoknak. A z idézések kézbesítése során a királyság eg é sz terüle tén eljárhattak (instrumenter), de a m agas bíráskodási joggal rendelkező hűbérurak (seigneurs hauts justiciers) földbirtokain csak a hűbérurak eg y tisztjének (sergent) kíséretében intézkedhettek. A z ítéletben elrendelt pénz bírság vagy perköltség m egfizetését m egtagadó felek ja vait lefoglalhatták (saisir). A teremőröket az eljárásra feljogosító m egbízás (mandement) m ellé az uralkodó m ég eg y parancsot (ordre) is csatolt, felszólítva a király ság valam ennyi tisztviselőjét, hogy szükség esetén feg y veres segítséget (prêter main forte au besoin) is nyújtsa nak a terem őm ek. A teremőrök felü gyelték a Partement
által elrendelt árverések törvényességét is. Ők kísérték a Palota börtönébe ( Conciergerie du Palais) a foglyokat, és ők helyezték szabadlábra a rabokat.48 A z 1360. január 27-i ordonnance részletesen is m eg határozta a teremőrök feladatait. A Parlementben kétha vonta hat-hat teremőr váltotta egym ást. V igyáztak a tár gyalások rendjére, szükség esetén börtönbe vetve a rend zavarokat. Vezetőjük, az e lső teremőr (premier huissier) szedte be a tárgyalásokra későn érkező ügyvédektől a Parlement által kirótt pénzbírságot. Ő szólította a lista (role) sorrendjének m egfelelően az eg y es ügyek résztve vőit a tárgyalóterembe. A z első teremőr vette át a rango sabb, hatalmasabb felektől a teremőrök részére adott ajándékokat, és ő osztotta szét közöttük érdem eik sze rint. A teremőrök feladata volt a termek fűtése, a világí tás biztosítása, a kárpitok, szőnyegek rendben tartása és a takarítás m egszervezése. A teremőröket az uralkodó nevezte ki, de fegyelm i jogkört felettük a Parlement g y a korolt. A felsőbíróság biztosította számukra a tagjait m egillető kiváltságokat is, és szem élyes védelm ükre is nagy hangsúlyt fektetett.
III. A PARLEMENT IGAZSÁGSZOLGÁLTATÓ JOGKÖRE A z egyes kamarák ism ertetésénél em lített széleskörű igazságszolgáltatási jogkör elm életi alátámasztására és további kiterjesztésére a királyi jogtudósok szám os teó riát dolgoztak ki. A m egelőzés (prévention) elm élete alapját az az igény jelentette, hogy minden, akár a közrend (ordrepublique), akár a tulajdon, akár az élet és testi épség ellen elkövetett bármilyen súlyú bűncselekm ényt a legrövidebb időn be lül fel kell deríteni, a bizonyítékokat össze kell gyűjteni, és szigorú ítélet által m eg kell büntetni. A z elm élet alap ján a királyi ítélőszékek - legfőképpen a Parlement - va lamennyi bíróságot m egelőzve foglalkozhattak bármely alattvaló bármely ügyével. Igaz, a feleknek jogában állt saját hűbéruruk bírósága előtt pert indítani. Abban az esetben azonban, ha a Parlement fóruma elé idézte a fe leket, és azok ott felszólaltak, és az alperes is kifejtette védekezését, azaz tagadta vagy elism erte a keresetet, e z után nem kérhették ügyük áttételét más bírósághoz, és a pert a Parlement előtt kellett befejezni.49 A királyi ügyek (cas royaux) elm életének alapját az uralkodónak az eg ész országra kiterjedő igazságszolgál tató hatalma jelentette. A francia király - mint legfőbb bíró - eszerint joggal kívánta m egism erni a monarchia valamennyi olyan ügyét, am ely őt érintette (qui le touquent=qui le touchent). Ezen eseteket nevezték kirá lyi ügyeknek, am elyek körét soha nem határozták m eg pontosan, így számuk folyam atosan nőtt. Királyi ügynek tekintették a magas felségárulást (hauí trahison), a fe l ségsértést (lese-majesté), az uralkodó tisztviselői elleni lázadást (rébellion), vagy a velük szem beni erőszakot (insulte), a közbiztonság v eszé ly ez te té sét (sécurité publique), és a pénzhamisítást (la fabrication de la fausse monnaie). Bouteiller is igyekezett meghatározni a királyi esetek körét, tovább n övelve számukat. Ide sorol ta az addig kizárólag az egyházi bíráskodás hatáskörébe tartozó végrendeleti (testament), ö zvegyi jogi (douaire)
és özvegyek kel (veuve) kapcsolatos vitákat. Ide tartozó ként em líti a királyi pecsétek m egham isítását, a hajózha tó folyókban való halászattal kapcsolatos pereket, m ivel ezek a folyók uralkodói folyóknak (riviéres royals) szá mítottak. Királyi ügynek tekintette m ég a királyi erdők kel (bois el forets royaux) kapcsolatos, és az uzsorára (usure), valam int a regálékra vonatkozó pereket. Királyi ügyként sorolja fel az uralkodó oltalm a alá tartozók pe reit: valam ennyi hivatalnok, pénzverő (tnonnayer), vala mint e szem élyek családja, a katedrálisok papsága, és a királyi alapítású tem plom ok, valam int m indazok, akik tőlük függenek. Kizárólag a királyi bíróságok hatásköré be tartozónak tekintette az árvák, a szegén yek (pauvres), a közkereskedők (marchand publique) és az Egyetem től CUniversité) fü ggő szem élyek pereit.50 A z uralkodó a ki rályi ügyeknek m inősülő eseteken túl is bármely jo g v i tát saját bírói fóruma illetve a Parlement elé vonhatott, és abban döntést hozhatott. A committimus kiváltsága is szorosan kapcsolódott a királyi esetekhez. Ez a privilégium a királyi hivatalnoko kat és az uralkodó oltalm a alatt álló szem élyeket és kö zösségeket illette m eg. A com m ittim us-szal rendelkező fél szem élyállapoti és birtokpereit közvetlenül (omisso medio) a Kérvények Kamarája elé terjeszthette. A többi bíróság is köteles volt azonnal áttenni a pert a Parlementhez, ha m egállapították, hogy valam elyik felet m egille ti e z a kiváltság. A királyok ezt a privilégium ot m indig igyekeztek korlátozni a rengeteg v isszaélés miatt. A z 1413. május 25-én kihirdetett híres caboche-i ordon nance 218. cikkelye is kimondta: ’’Csak azon tisztvise lők rendelkeznek a com m ittim us kiváltságával, akik a királyt Párizsban szolgálják, azaz olyan szem élyek, akik nem tudnak közfunkcióik felhagyása nélkül m esszebbre menni pereskedni.”51 A Parlem ent leggyakrabban a hűbér létrehozása (création des fiefs), az elidegen ítési jo g (droit de transmission), az osztály m ódjai (mode de partage) kapcsán kirobbant vitákban járt el. A legfelsőbb bíróság ítélke zett a hűbéri jelleg ű v étségek (délit) és büntettek ( crime) ügyében, am elyek leggyakoribb büntetése, akárcsak a hűbéri kötelezettségek m egszegésén ek (la violation des obligations), a hűbérbirtok elv esztése (la perle du fief) volt. A Parlement járt el a bérleti jogviszon n yal (bail) kapcsolatos perekben is. A hűbéri esküvel (l’hommage), a nem esi m inőség m egállapításával kapcsolatos v izsgá latok is ezen intézm ény hatáskörébe tartoztak.52 „A Par lem ent szabályozta a hűbérúri jogok (droits seigneuriaux) gyakorlását is: a legeltetés jogát (droit de pacage), a kem ence banalitást (banalité de four), a használati jo gokat (usage), a harmadot (tiers), a veszély jo g o t (danger), a pallosjogot (droit de justice), az éjszakai őrség k ö telezettség ét (guet),a bérleti díjak m eg fize té sét (paiement des redevances), fegyveres kiállítási adót (levée de taille), a holtkézi szabályokat (m ain-m orte), a formariage után járó juttatásokat, a halászati, vadászati jogokat (ajfrenchissement de chasse et de peche) és a szolgák felszabadításával (affrenchissement des serfs) kapcsolatos kérdéseket.”53. A Parlement döntött a hadi foglyok (prisonniers des guerres) fogságba ejtésével (capture) és a kiszabott váltságdíjakkal (ráncon) kap
csolatban kirobbant vitákban is. A kancellár - tisztsége politikai jellegén ek növekedésével - a Parlem entnek en gedte át a pecsétek h itelessége m egállapításának jogát. A z egyház igazságszolgáltató hatalmának vissza szo rítása érdekében a királyi jogtu dósok kidolgozták a visszaélés miatti felleb bezés (appel d ’abus) és a kivált ságos ügyek (cas privilégiés) elm életét.54 V isszaélés c í mén a felek közvetlenül a Parlem enthez fellebbezhettek az egyházi bíróságok ítéletei ellen. A kiváltságos esetek elm életét felhasználva a jogtudósok tagadták az egyházi bíróságok ítélkezési jogkörét a súlyosabb bűncselekm é nyek (cas graves) tekintetében. Ide tartozott a felség sér tés (lése-majesté), a pénzham isítás (la fabrication de la fausse monnaie), a királyi levelek, pecsétek m egham isí tása (falsification des sceaux et des lettres royaux), az uralkodói oltalom m egsértése (violation du sauvegarde du roi) azaz gyakorlatilag a legfontosabb királyi esetnek szám ító vétségek és bűntettek. A Parlement ugyanakkor védelem ben is részesítette az egyházi szem élyeket a királyi tisztviselők túlkapásai val szem ben. A L egfelsőbb Bíróság ellenőrizte a regálék - gyakran főpapi - kedvezm ényezettjeit is. A Parlement döntötte el az érseki és az apátsági bíróságok között fe l merült vitákat, akárcsak az egyházi és a világi bíróságok hatásköri összeütközéseit. A L egfelsőb b Bíróság fo g la l kozott a tem plom ok és az apátságok igazgatásával kap csolatban felmerült vitákkal, és felü gyelte a tem plom i vagyonkezelők tevékenységét is. A z egyh áz kiváltságait legjobban m égis a házassági (manage), ö zvegyi jogi (douaire), gyám sági (tutelle), és végrendeleti (testa ment) ügyek fóruma elé vonásával nyirbálta m eg. Ké sőbb az egyházi bíróságok helyett a Parlement vette v é delm ébe az özvegyek et, az árvákat és más elesett szem é lyeket (personnes faibles). A z egyház, látva az igazság szolgáltatási hatalmának csökkenését, a tisztán lelki ügyekben ( choses spirituelles) való ítélkezést kívánta a végsőkig fenntartani m agának. A Parlement azonban ezt a privilégium ot is m egsértette, am ikor saját fóruma elé vonta az eretnekség (hérésie), a boszorkányság (sorcellerie), a varázslás (sortilége), az istenkárom lás (blasphéme) vádjával illetett szem élyek feletti ítélkezést. A felsőbíróság döntéseivel igyekezett visszaszorítani a ki k özösítés (excommunication) és az egyh ázi m enedék, azilum (droit d ’asile) intézm ényét. A Parlement ítélke zett az egyházi jelképek m eggyalázása, a klerikus sze m élyek bántalmazása miatt indított perekben is. A z e g y házzal szem beni hatalmának korlátlanságát igyekezett jelezn i azzal - az ítélkezés szem pontjából jelentéktelen, de a klérus m éltóságát annál jobban sértő - döntésével, am ellyel saját hatáskörébe vonta az ereklyék h itelessé gének megállapítására vonatkozó jogosultságot. M indezek alapján megállapíthatjuk, hogy a X V . szá zadra a Parlement és az egyházi bíróságok vetélkedése az előbbi győzelm ével végződött. Le Maistre, a király ügyvédje, ezen időszakban d olgozta ki azon elm életet, am ely évszázadokra kihatóan meghatározta a Parlement joggyakorlatát. A teória szerint három esetkörben lehe tett az egyházi bíróságok ítéletei ellen fellebbezést be nyújtani a Parlementhez: Ha az ügyben a zsinati döntésekről (observations des
Conciles) vagy a gallikán egyh áz szabadságainak (lib ertés gallicanes) védelm éről - am elynek legfőbb oltalm azója a Parlement - volt szó; Ha az egyházi törvényszék a világi bíróság hatásköré be tartozó ügyben járt el; Ha e g y felsőbb egyházi bírósághoz történt felleb bezés eg y alsóbb fokútól, és e jogorvoslatban a korábbi dön téssel ok ozott sú lyos, helyrehozhatatlan (gravement irréparable) kárra hivatkozott a felleb b ező fél. A Par lem ent ekkor mint valam ennyi alattvaló védelm ezője avatkozott az ügybe.55 Láthatjuk, hogy e szabályok igen hom ályosak és túl rugalmasak voltak ahhoz, hogy a jogtudósok kedvük szerint bővítsék ki értelm ezési körüket, jelentősen korlá tozva így az egyházi törvényszékek tevékenységét. A Párizsi Parlement az előtte folyamatban volt ügyek során azonban nagyobb részt fellebbviteli bíróságként járt el, az első fokon hatáskörébe tartozó, fentebb felso rolt perek szám a lényegesen kevesebb volt. A L egfel sőbb Bíróság így a baillik és a sénéchalok valamint ezek helyettesei, más fellebbviteli bíróságok, a választott bí róságok, az o m isso m édio kiváltságával rendelkező eg y házi földesúri bíróságok, a connétable és Franciaország marsallja, továbbá a parlenienti m egbízottak döntéseivel szem ben előterjesztett jogorvoslatokat bírálta el. Champagne-nak a királyság területéhez csatolásával a Parlenient hatalmát kiterjesztette erre a régióra is, létrehoz va a Troyes-i N agy Napokat, am ely bíróság tagjai a Par lement tanácsosai voltak.56 A N agy Napok ítéletei ellen is a L egfelsőbb B írósághoz lehetett fellebbezni. M ind ezek m ellett a Parlement m agához vonhatta (droit de révocation) az ügyeket e fórum elől. Később a Normandiában létrehozott Sakktábla is hasonló helyzetbe került. X. Lajos ugyan a Rouen-i Sakktáblának nagyobb függetlenséget kívánt biztosítani, m egtiltva ítéleteivel szem ben a jogorvoslatot, de intézkedéseinek nem voltak gyakorlati következm ényei.57 Továbbra is a Parlement bírálta el a Sakktábla ítéletei ellen i fellebbezéseket. A z ilyen jogorvoslatok azonban e lé g ritkák voltak, akárcsak a N agy N apok ítéletei elleni fellebbezések. Mindkét bí róságot ugyanis a Parlement tanácsosai alkották, és így ítélkezési gyakorlatuk is hasonló volt. Hatalmuk ugyan akkor a baillik és sénéchalok bíróságai fölé h elyezte ez e ket az igazságszolgáltatási intézm ényeket. A Norm andi ai Sakktábla ítéletei m ellett a Bretagne-i területekről ér kező ügyekkel is a Parlement foglalkozott. A hercegi bí róság ítéletei ellen közvetlenül a Parlem enthez lehetett fellebbezni, hiszen a Bretagne-i herceg (duc) hűbérura maga a király volt. így a hercegi bíróság (la cour du duc) csak a Parlementnek volt alávetve.
IV. A PARLEMENT KÖZIGAZGATÁSI ÉS KERESKEDELEM-FELÜGYELETI JOGKÖRE A Parlement közigazgatási hatáskörében eljárva a kan cellár és a N agy Tanács néhány tagjának jelenlétében az 1413. május 25-ei ordonnance alapján kinevezte a baillikat és sénéchalokat.58 N em csak e hivatalnokok, hanem a királyi felügyelők, vicom te-ok, adószedők (receveur) döntései, intézkedései ellen is a felsőbírósághoz lehetett fellebbezni. A párizsi prévot és helyettesei is, hasonlóan
történeti szemle
az előbb em lített tisztviselőkhöz, m egválasztásuk után rendszeresen a Partementnek számoltak be tevékenysé gükről. A királyi ügyészeknek (procureur royal) is, akik a bailliage-okban és sénéchausse-kban működtek és erő sen függtek a főügyésztől, a Partement előtt keltet felelni döntéseikért. A Legfelsőbb Bíróság nevezte ki a kapitá nyokat (capitaine), a kormányzókat (gouvem eur). A X V . század elejétől kezdve a Parlement, közigazgatási bírás kodási jogköréből (juridiction de l'office) k ifolyólag fo gadta Franciaország nagy pékmesterének ( grand pannetier de Francé), a nagy kamarásnak (grand chambrier), a vizek és erdők mestereinek (maitrés des eaux el forets), a marsalloknak és az admirálisoknak a hivatali esküjét. A Partement előtt tettek esküt a királyi tüzérség tagjai (le garde de l'artillerie du roi), a Palotamester (le concierge du Palais), a Chátelet tanácsosai (conseiller au Chátelet), és a királyi írnokok (notaires du roi). A L eg felsőbb Bíróság iktatta hivatalába a királyi kincstárnoko kat (Trésorier royal), a Kérvények Hoteljének mestereit (maitres des Requetes de l'Hotel), a generálisokat (généraux), a szám szeríjászok mestereit (maitres des arbalétriers), a Brie-i és Cham pagne-i vásárok őreit és kancellárjait (le garde et le chancelier des foires de Brie el de Champagne), a Champagne-i pecsétőrt (le garde
des sceaux de Champagne).59 A Partement közigazgatási hatáskörébe tartozott a vá rosrendészet (la voirie), a köztéri em lékm űvek, kutak, utak és utcák fenntartása és felü gyelete. A z utak fe l ügyelete leggyakrabban azt jelentette, hogy a felsőbíró ság kiküldte néhány tagját, hogy vizsgálják m eg azok ál lapotát, és az általuk készített beszám oló alapján határo zott az elvégzen dő munkákról és a rendbehozatal költsé geit fedező adók kivetéséről. A Partement felü gyelte a kórházakat, sőt szabályozta azok látogatási rendjét. A z építkezésekkel kapcsolatos kérdések m ellett ez a testület foglalkozott a rend és a jó erkölcs véd elm ével is. A Par tement szükség esetén közölte az E gyetem m el azon diá kok névsorát, akik illetlen (malséant) színdarabokat ad tak elő. Gyakran megtiltotta az álarcos bálák és a karne válok m egrendezését. Felügyelte és megbüntette azokat az utcalányokat (fdles pubiqueus), akik botrányosan v i selkedtek, vagy nem tartották be az őket érintő szabályo kat. A csavargók (vagabond) elten is számtalan intézke dést hozott. Büntette a közterületeken elkövetett szitkozódást (juron) és istenkáromlást (blasphéme). Háborúk idején, amikor idegen csapatok fenyegették Párizst, a Partement vitatta m eg a védekezés módjait. A királyi hi vatalnokok és a városi tanácstagok segítségével ő szer vezte m eg a városvédetem előkészületi munkáit A felsőbíróság fenntartotta magának azt a jogot, hogy az utcák rendjének felügyelete (la police des rues) indokával en ged élyezze a fegyverviselést (port d ’armes) és a kíséret tartását (escorte). „1396. március 30-án elrendelte, hogy mindazokat vessék töm löcbe, akiknél este hat óra és napfelkelte között fegyvert találnak.”60 A Curia Regis gyakorlatát folytatva a Partement ellen őrizte a nagyvárosok pénzügyi gazdálkodását, részletesen m egvizsgálva könyvelésüket.61 Ennek keretében felül vizsgálta többek között a közberuházások szükségességét, és a kisajátítási eljárás (expropriation) lefolytatását.
A Partement közigazgatási feladatai k özé tartozott a b ailliage-ok közötti határok m eghatározása, esetleg m egváltoztatása is.62 Ebben a hatáskörében eljárva eg y es bailliege-októl településeket vont el más baillik felü gyelete alá h elyezve azokat, néha új kerületeket ho zott létre. Új k özségek létrehozásához is szükség volt a Partement engedélyére. „A XIII. században a Partement felü gyelte a Flamand grófság korm ányzását és k özigaz gatását, szükség esetén m egsem m isítve az itt hozott ordonnance-okat.”63 K ereskedelem -felügyeleti jogkörében eljárva en ged é lyezte a városok számára a területükön áthaladó keres kedőktől a vám ok és az adók behajtását. Párizs élelm i szerrel, tűzifával való ellátására is e z az intézm ény fel ü g yelt. A felső b író sá g adott en g ed ély t az ü zletek alapítására.64 A főü g y ész ellenőrizte a kereskedőkre v o natkozó rendetetek é s törvények rendelkezéseinek betar tását. A Partement szabályozta a pékségek, a búza- és lisztkereskedések m űködésének feltételeit, és meghatá rozta a kenyér árának m aximumát. Ez a bíróság írta elő a m észárszékek és húsboltok tevékenységével kapcsola tos alapvető higiéniai szabályokat, és ellenőrizte azok betartását. A Partement fogadta az eladók és a vevők pa naszait, és felelősségre vonta azon kereskedőket, akik ügyfeleiket becsapták. A kereskedelm i ügyekben való ítélkezés magyarázata az volt, hogy ez az intézm ény is merte legjobban a kereskedelm i szabályozást is, m elyet döntéseivel term észetesen jelentősen befolyásolt. A Par tem ent felügyeletet gyakorolt valam ennyi szakm a (état) és kisipar (industrie) felett. E felsőbíróság döntött a kü lönböző céhek (corporation) közötti vitákban. A tengeri és szárazföldi kereskedelem m el kapcsolatos jogviták e l döntése m ellett hatásköre kiterjedt az ipar é s a m ezőgaz daság területén felm erült problémák elintézésére is. A N agy Kamara határozta m eg a csőd (faillite) szabályait. A Partement foglalkozott a m unkások fizetésével is, és rögzítette munkaidejüket.
V. A PARLEMENT POLITIKAI SZEREPE ÉS JOGALKOTÓ HATÁSKÖRE A Partement politikai szerepének fontosságát jó l je l zi, hogy a színe előtt olvasták fel a békeszerződéseket (traité de paix) és a politikai tárgyalások (négociations) iratait, am elyek kapcsán olykor vélem ényt mondott (émettre des avis) vagy tanácsot adott (donner des con seils). Politikai tevékenységét két ténnyel magyarázhat juk. E lőször is az állam szervezet hiányosságai, a nem pontosan rögzített hatáskörök tehetővé tették, hogy a Partement eredeti jogkörén túlteijeszkedjék. A z idő mú lásával a hatáskör-túllépések term észetessé és általáno san elfogadottá váltak. A másik ok az volt, hogy a Par tem ent a Curia R egisből vált ki, és gyökereit m indvégig m egőrizte. Igazságszolgáltatási jogköre m ellett is m ind v ég ig megtartotta a politikai élettel kapcsolatos jo g o su lt ságainak em lékét. M indezek alapján szinte küldetésének tekintette, hogy m indig tájékoztassa, és tanácsokkal lás sa el az uralkodót. A Partement és a N agy Tanács gya kori k özös ülései, a király érdekeit érintő ügyek együttes m egvitatása és elrendezése m ind-m ind alátámasztotta partem enti tanácsosok politikai törekvéseit. Tagjait
gyakran bízták m eg követi, diplom áciai feladatokkal. 1402-ben például egy Parlementi tanácsos készítette elő B oulogne-ban Franciaországi Izabella, akkor éppen A nglia királynéja, hazatértét.65 Leggyakrabban az eln ö kök képviselték a királyt az idegen országokkal folyta tott tárgyalásokon, szerződéskötésekkor. A Partement ben, a tanácsosok részvételével tartotta néhány alkalom mal a Rendi G yűlés (États Généraux) is üléseit. A z ide gen uralkodók gyakran kérték fel vitáikban döntőbíró nak a Parlementet. A felsőbíróság sokszor békéltetőként járt el az uralkodó és a nagyobb hűbérurak közötti poli tikai csatározások során. A legfontosabb királyi ok levelek et is a Parlement előtt kellett felolvasni (lecture) é s kihirdetni (publica tion). A bíróság egyik legfontosabb feladata az uralkodó érdekeinek védelm e és a királyi birtokok egységén ek fenntartása volt. Szám talan esetben avatkozott be ezek nek a céloknak az elérése érdekében a politikai életbe, tiltakozva az adom ánylevelek Parlementi beiktatása e l len. A bíróság legbefolyásosabb tagjai gyakran vettek részt a N agy Tanács ülésén, ahol közösen dolgozták ki az igazságszolgáltatási és a közigazgatási rendszert érin tő reformtervezeteket. A szabályrendeletek (arrêts de règlement) által a Parlement jogalk otói hatáskörre tett szert.66 Uralkodói k ezd em ényezés nélkül alkothatott olyan, ideiglenesen törvényerővel bíró rendeleteket, am elyek célja a jo g i normák által nem szabályozott területek rendezése volt.67 A L egfelsőb b Bíróság ezen szabályrendeletei azért nem találták szem be magukat a király és a rendi gyű lés ellenállásával, mert nagy részük az iga zsá g szo l gáltatásra vonatkozott és az ott fellelt joghézagok at töl tötte ki, nem vezetve be a korona érdekeivel élesen szem ben álló új jo g i normákat. A Parlem ent a rendeleteivel nem csak új eljárásjogi intézm ényeket hozott lét re, hanem a közigazgatás területére vonatkozóan is számtalan szabályt alkotott. A felsőb íróság a szabály rendeleteket, mint általános érvényű jo g i normákat igyekezett elism ertetni, hiszen legtöbbjüket a különbö ző tartományok joggyakorlatának lén yeges, k özös e le m eiből alkotta m eg. A bíróságok ítélkezési gyakorlatának egységesítését szolgálta az a kódex is (code de jurisprudence), am ely be a Parlement ítéleteit gyűjtötték össze. A z ítélkezési kódexet minden gyakorló ügyvéd ismerte, mert erre a ta nácsosok és a felek m ellett a prokurátorok is hivatkoz hattak a perek során. A gyűjtem ényt le stile du Parlement-nek, stylus curiae parlementinek nevezték. A benne található ítéletek, határozatok értelm ezése a Par lem ent feladata volt, am elyet eljuttatva a bailliknak, e lő segítette döntései végrehajtását. „A legrégibb ítéletgyűj tem ény a XIV . századra nyúlik vissza, és szerzője G uil laume du Breuil, a hírneves ügyvéd volt.68 A Parlement a jogrendszer egységét m egterem teni szándékozva m eg vizsgálta a helyi coutume-öket is. „A L egfelsőbb Bíró ság erősítette m eg rendelkezéseiket, állapította m eg érvényességüket.”69 A Partementben iktatták be (enregistrer), azaz je g y zőkönyvbe foglalták az ordonnance-okat és a királyi le veleket, miután azokat az egyik elnök vagy eg y taná
csos, illetve a polgári jeg y z ő hangosan felolvasta. A z in tézm ény célja az volt, hogy elő seg ítse a rendeletek v ég rehajtását és érvényesülését, biztosítva számukra a nyil vános és ünnepélyes közzététel által a széleskörű ism ert séget.70 Pardessus egykoron így vélekedett: „A Par lem ent és a király sem úgy tekintett ezen formaságra, mint a törvények érvén yességi kellékére, hiszen ez csak eg y egyszerű k özzététel (promulgation) és je g y z ő könyvbe foglalás volt.71 A z uralkodói intézkedések fontos törvényességi ga ranciája volt a figyelm eztetési jo g (le droit de faire des remontrances). A z 1303. március 23-ai ordonnance biz tosította a baillik, sénéchalok és prévot-k számára, hogy az u ralk odóh oz in tézett fig y e lm e z te té sse l (rem o n trance) egyid ejű leg felfü g g esszék a királyi parancsok végrehajtását, ha h elyes (juste) és törvényes (légitime) okuk volt az intézkedéssel v aló szem behelyezkedésre. A h elyes és törvényes okokon anyagi, m orális, de igen gyakran jo g i indokokat egyaránt értettek. A tisztviselő saját pecsétjével ellátott levélben jelentést tett a király nak és a Partementnek a törvénytelen intézkedésről, részletesen ism ertetve a tényeket. E gyidejűleg értesítet te az érintett szem élyek et is. A z intézkedés végrehajtá sát m indaddig felfüggesztették , am íg a Parlement nem döntött a tiltakozás m egalapozottságáról. Gyakran a fel sőbíróság is intézett figyelm eztetést az uralkodóhoz e g y -e g y törvénytelen k in evezés, túl nagyvonalú birtok ad om án yozás kapcsán. A tiltak ozások legtöb b ször eredm énytelenek voltak.
VI. A PARLEMENT MŰKÖDÉSE A Parlement tevékenysége ülésszakok (session) kere tében folyt.72 Kezdetben évente több ülésszak volt, am e lyeket mind külön Partementnek neveztek. 1283-tól kezdve m inden évben már csak két ülésszakot tartottak, és 1291-től k ezd ve évente már csak eg y ülésszak volt, és a későbbi századokban is ez utóbbi rendszer élt tovább. A Parlem enti ülésszakot Szent Márton másnapján a kancellár eln ök letével nyitották m eg ünnepélyes kere tek között. A nyitóülésen (séance de rentrée) részt vet tek a hercegek, a bárók, az érsekek, az apátok, a N agy Tanács tagjai, a K érvények H oteljének m esterei, a S zám vevő Kamara tagjai, a korona nagyhatalmú tisztvi selői. A z eg y ik jeg y z ő zárt ajtók (á huis clos) m ögött felolvasta a tanácsosokra és terem őrökre vonatkozó ordonnance-ot, majd e tisztség v iselő k a kancellár, - tá vollétében az e lső elnök - előtt letették a hivatali esküt. A z ügyvédek, a prokurátorok és a felek perbeli m aga tartását és ügyük tárgyalási napját m eghatározó ordonnance-ot ezután nyilvánosan ism ertették. M indezek után következett az ügyvéd ek és a prokurátorok esküje. A felsőb íróság eg y héten három szor, a szünet előtti héten viszont négy alkalom m al ítélkezett. A reggeli tár gyalások (matinée) m ellett a perek számának n övek ed é se miatt bevezették az esti, vacsora utáni (aprés-dinée) tárgyalásokat azokon a napokon, am ikor a Partem ent nek délelőtt nem volt ülése. A z esti üléseken a tanácso sok m eg v izsg á ltá k a jó v á h a g y o tt cik k ek et (article accordé), m egtárgyalták a beérkezett kereseteket és a v izsgálatok ered m én yeit, m egh osszab bították, vagy
m egújították a vizsgálóbiztosok m egbízásait, döntöttek a vizsgálatok során benyújtott panaszok (reproches) ü gyéb en és m eghatározták a p erk öltség (taxe de dépense) összegét. A zárt ajtók m ögött fo ly ó „vacsora utáni” tanácskozásokon csak a Parlem ent tagjai veh et tek részt, és az itt elhangzottakkal kapcsolatban szigorú titoktartási kötelezettség terhelte őket. A felsőbíróság zárt tárgyalást (á huis clos) rendelt el akkor is, ha egyházi szem élyek , tanácsosok egym ás közti vitáit kellett eldönteni, vagy a bíróságok hatáskör összeü tk özéseit kellett feloldani. A zárt tárgyalások e se tén a feleket, az ügyvédeket és a prokurátorokat eg y e n ként, egym ás után hallgatták m eg. A tárgyalás hat óra harminc perckor, télen hét óra kor kezdődött. A reggeli ülés e g é sz d élig tartott. A z ülésről elk é ső azon tanácsosok, akik nem tudták m eg felelő en igazolni k ésésüket, elvesztették az aznapi il letm ényüket, és ezen felül pénzbírságot voltak k ötele sek fizetni, am elynek ö ssz eg é t a H otel-D ieu és a Q u in ze-V in gts részére utalták át.73 A tárgyalás időtar tama alatt tilos volt az ü lőhelyek et elhagyni akárcsak b eszélgetés, akár egy kis séta céljából. A z senki sem intézhetett kérdést, és tilos volt szem ély e s ügyekkel, barátok és rokonok problém áival foglalk ozn i. A Ka marából az ülés alatt csak egyszer, az elnök e n g ed ély é vel lehetett kim enni. A terem őrök kivezethették (ex pulser), sőt, börtönbe is vethették (mener en prison) a tárgyalások rendjét m egzavarókat. A kamarák titkait (secrets des chambres) szigorúan m eg kellett őriznie m indenkinek. A titoksértőket felfü ggesztették (sus pendre), sőt súlyosabb esetben v ég leg e sen m egfoszto t ták tisztségüktől (priver), néha ped ig m ég kom olyabb büntetésekkel is sújtották. A tárgyalások, vagy más néven ülések m ellett, a taná csosok zárt ajtók m ögött tanácsüléseket (conseil) is tar tottak.74 Itt vitatták meg a kérelmek, perek, a b első rendet érintő kérdések és a szokások kapcsán felm erült problé mákat. A tanácsüléseken zajlottak le a választások (élec tion), és itt iktatták be az új tanácsosokat is. A tanácsülé sek szigorúan titkosak voltak. Kizárólag a tanácsosok és az elnökök lehettek jelen, és ők is esküvel fogadták m eg, hogy sem m it fel nem fednek az itt elhangzottakból. A döntéseket szótöbbséggel (pluralité des voix) hozták. N é ha a fontosabb szem élyiségek is engedélyt kaptak a rész vételre, de ilyenkor ők is esküvel fogadtak titoktartást. A király emberei is csak akkor lehettek jelen, ha a terem őrök közvetítésével engedélyt kértek a Partementtől. A b ban az esetben, ha valam elyik tanácsos a peres fél hozzá tartozója, eltartottja (pensionnaire) vagy vazallusa volt, akkor nem vehetett részt a fél ügyének a tanácsülésen va ló megvitatásán. Nem csak az összeférhetetlenségi szabá lyok voltak szigorúak, hanem következetesen szabályoz ta a Parlement a tanácsosoknak a tárgyalásokon kívüli magatartását is. Rendeletben tiltotta m eg, hogy a L egfel sőbb Bíróság tagjai házukban fogadják az ügyüket m eg vitatni kívánó peres feleket és ügyvédeiket. Megtiltotta, hogy együtt étkezzenek, italozzanak velük, sőt bármiféle túlságos barátkozást is elítélt. Azt tanácsolta a bíráknak, hogy követeljék m eg a felektől, a prokurátoroktól és az ügyvédektől is a nekik járó tiszteletet.
A Parlementi ülésszak u tolsó napján a N agy Kamara egyik elnök e felolvasta a zárási ordonnance-ot, am i a törvénykezési szünetre és a k övetkező ülésszak rendjé re vonatkozott. E z az ordonnance tartalmazta a perek listáját ( role des causes), am ely m eghatározta azt a sor rendet, am ely szerint a bailliage-ok és a sénéch aussée-k lakosai felkereshették ügyükkel a bíróságot, és tartal m azta a szám ukra fenntartott tárgyalási napokat (plaidoires) is. A Partement az uralkodó nevében e l küldte ezt a listát a bailliknak és sénéchaloknak, akik azt közzétették, és Párizsban a köztereken k ifü ggesztet ték. A tanácsosok tájékoztatása érdekében a baillik, sénéchalok és a m ellettük tevékenykedő királyi ü g y é szek három nappal a bailliage-uk, sénéchaussée-juk napjai előtt m egjelentek a felsőb íróságon, és eg y , a tár gyalásra kerülő ügyek tartalmát ism ertető beszám olót adtak át. A z uralkodó ügyei m inden más pert m eg elő z tek. A legnagyobb pair-ek perei sem voltak feltüntetve a listán. Ok, vagy inkább prokurátoraik az ülésszak m egnyitását k övető napon választhattak a lakóhelyük szerinti bailliage vagy sénéch aussée napjai közül. A Parlem ent munkáját szám os pihenőnap (jour de repos), ünnepnap (jourférié) szakította m eg .75A z ü lés szakok b efejez ésé v el, augusztus v ég étő l, szeptem ber től a felsőb íróság törvényk ezési szünetet (vacations, vacances) tartott. A szünet alatt eg y szüneti bizottság maradt a palotában, h ogy a sürgős ügyekkel fo g la lk o z zon , és fogadja a baillik b eszám olóit. A Szüneti K am a rát (Chambre des Vacations) a N agy Kamara és a V iz s gálatok Kamarájának egyik eln ök e és néhány tanácso sa alkotta. Bíráskodhatott az e lé terjesztett ü gyekben, de ítéleteit csak a Partem ent k övetk ező teljes ülésén hirdették ki.76 A törvényk ezési szünet alatt a Szüneti Kamara új tanácsosok k in ev ezését fogadhatta el, lete tethette a baillikkal és más királyi tisztv iselő k k el az e s küt, és felhatalm azást adhatott szám ukra tev ék en y sé gük elkezd ésére. T erm észetesen esküjüket m eg kellett ism ételniük a N agy Kamara előtt az ü lésszak m eg n y i tása után. *
A fentiekben igyekeztem röviden bemutatni a k özép kori Parlement hatáskörét, szervezetét és m űködését. E felsőbíróság a királyi hatalom csökk en ésének időszaká ban egyre fontosabb intézm énnyé vált. Ő volt ugyanis egyedül képes például V. Károly elm eb eteg ség e idején hatékonyan szem beszállni a pairek és az egyh áz m eg m egújuló tám adásaival. Ö nállóságának növek ed ését nem csak hatáskörének k iszélesed ése je lz i, hanem az a tény is, hogy m ind több királyi hivatalnokot, köztük sa ját tisztviselőit is, ő választotta m eg. A teljes fü ggetlen séget azonban nem sikerült elnyernie, hiszen az uralko dó bármikor, akár a törvényesített igazság fek helye jo g intézm énye által, akár zsarnoki, ön kényes parancsaival ítélk e zéséb e beavatkozhatott, m eg v á lto zta tv a vagy m egsem m isítve döntéseit. M indezek ellenére a k özép kor végére a Partement vált a Francia K irályság legerő sebb és leghatalm asabb intézm ényévé.
J e g y z e te k ------------------------------------------------------------------‘A tan u lm án y „A P árizsi P arlem en t tö rté n ete m egalapításától 1 F erenc u ralk o d ásáig ” cím ű 27 2 o ld al terjed elm ű m u n k a rövid ö sszefo g laló ja. 1 A IX . (S zen t) L ajo s u ralk o d ása alatt a fran cia ig azság szo lg áltatás szerv ezeti ren d sze réb en b ek ö v etk eze tt válto záso k ró l igen részlete sen ír P ard essu s: H isto ire de l ’o rg an isatio n ju d ic ia ire en F rance, (Paris, D urand, 1851. [továbbiakban: P ard essu s i.m . 1.] 9 5 -1 0 5 . PP-) 2 A u b ert, Félix: L e P arlem en t de P aris de P h ilip p e L e Bel á C h arles V II. (1 3 1 4 -1 4 2 2 ): sa c o m p é te n c e , ses a ttrib u tio n s , (P a ris , A lp h o n se P icard e t F ils, 1890., V I. oldal) [továbbiakban: A ubert, Félix i.m . 1.] 3 A u b ert, Félix: H istoire du P arlem en t de P aris d e I’ o rig in e á F ran co is I.er (1 2 5 0 -1 5 1 5 ), (P aris, A lp h o n se P icard e t F ils, 1894., 18. p.) [to v áb b iak b an: A ubert, F élix i.m . 2.] 4 A ubert, F élix i.m . 2.: 18. p. 5 A P arlem en t és ezen belül a N agy K am ara létszám ának változását követi végig A u b ert, Félix i.m . 2.: 1 1-14. pp. 6 A ubert, F élix i.m . 2.: 19. p. 7 A fenti m eg k ü lö n b ö ztetés tö rté n etérő l é s a tan ácso so k ezen két k ateg ó riája felad atk ö ré n ek v áltozásáról P. G u ilh ierm o z: E nquetes et procès, (P aris, A lp h o n se P icard , 1865, 158. p.), valam int az eln ev ezésrő l L an g lo is, C h a rles V .: T ex tes relatifs á I’ histoire du P arlem ent d ep u is les o rig in es ju s q u ’ en 1314, (P aris, A lphonse P icard, 1888, n L X X II.) [továbbiakban: C . V. L an g lo is i.m . I.] 8 A ubert, Félix i.m . 2.: 25. p. 9 Griin: N o tices s u r les arch iv es du P arlem en t In.: E .B outaric: A ctes d u P arlem en t de P aris. (P aris, H. P io n . 1863.) [to v áb b iak ban E. B o u taric i.m . I.] 10 A k am ara létszám án ak v áltozásáról részleteseb b en ír A ubert, Félix i.m . 2.: 2 3 -2 4 . pp. 11 A K érelm ek K am arája b első felép ítésén ek é s ö sszetételén ek vál tozásáról részletesen ír A u b ert, F élix i.m . 2.: 3 4 -3 6 . pp. 12 A u b ert, F élix i.m . 2.: 32. p. 13 E. B outaric: L a F rance so u s P h ilip p e L e B el, (P aris, H. Pion, 1863. [to v áb b iak b an : E. B outaric i.m . 2.J: 203. p.) 14 E. B o u taric i.m . 2.: 204. p. 15 E zen p riv ilég iu m p o n to s tartalm át a k éső b b iek b en részletesen ism ertetem . 16 P ard essu s i.m . L : 163. p. 17 A z ig azság szo lg áltatásb a történő u ralkodói b eavatkozásról és an n ak a P arlem en t ítélkezési g y ak o rlatára v o n atk o zó hatásáról A u b ert, F élix i.m . 1.: 187. p. 18 E. B o u taric i.m . 2.: 212. p. 19 A K irályi T an ács eln ev ezé s (C o n seil du R o i) a X V I. században vette át fo k o zato san a N agy T a n á c s (G ran d C o n seil) eln ev ezé s helyét. A tém áró l b ővebben: O liv ie r-M a rtin , F rancois: H istoire du d ro it fran ç ais d e s o rig in e s á la rév o lu tio n , (P aris, C en tre N atio n al d e la rech erch e sc ien tifiq u e, 1992.) 20 A u b ert, F élix i.m . 1.: 196. p. 21 A ubert, F élix i.m . 1.: 40. p. 22 A k an cellári tisztség b etö ltésére v o n atk o zó sz ab ály o k v álto zá sairól igen részletesen ír A ubert, F élix i.m . I.: 4 2 - 4 7 . pp. 23 A z em lített m eg tisztelő feladattal való m eg b ízás a sz ázév es h áb o rú alatt, 1415. o k tó b er 3-án tö rtén t, am ely időszakban a P arlem en t e g y é b k é n t is igen fo n to s szerep et já tsz o tt m ind P árizs, m in d a k irály ság életéb en . A z esetrő l szám o l be A ubert, F élix i.m . 2.: 113.p. 24 A u b ert, F élix i.m . 1.: 139. p. 25 A P arlem en t eln ö k i tisztség ein ek b etö ltésév el k ap cso lato s eljá rá so k v álto zásairó l szám o s p éld át em lítv e részletesen ír A ubert, Félix i.m . 2.: 1 0 7 -1 1 0 . pp. 26 A parlem en ti tan ácsosi tisztség b etö ltésé n ek sz ab ály ait és az o k nak a v izsg ált időszak eg y részé b en b ek ö v etk eze tt változásit k im erítő részletességgel tárg y alja A ubert, F élix i.m . I: 4 8 -6 3 . pp., v alam in t A u b ert, F élix i.m . 2.: 4 4 -6 4 . pp. 27 A tisztség ek m eg v ásáro lh ató ság án ak fo k o zato s térn y erésérő l é s annak o k airó l ír P ard essu s i.m . 1.: 175. p. 28 A u b ert, F élix i.m . 2.: 64. p.
29 A tisztség re v aló m éltatlan sá g m iatti felm en tés sz ám o s példájáról ír A ubert, F élix i.m . 2.: 68. p. 30 A z elm o zd íth atatlan sá g in tézm én y én ek fok o zato s kialaku lását k íséri végig P ard essu s i.m . 1.: 1 7 4 -1 7 5 . pp. 31 A ubert, F élix i.m . I .: 125. p. 32 A m eg b ízáso k teljesítésév el k ap cso lato s ju tta tá so k ró l részletes an y ag o t találh atu n k L anglois, C h a rles V. i.m . 1.: n C X X V I. 33 A z ügyészi tisztség p arlem en ti m eg jelen ésérő l ír P ard essu s i.m . I.: 192. p., v alam in t E. B outaric i.m . 2.: 2 1 8.p. 34 A k irá ly i fő ü g y é s z á lta l a k is z a b o tt b ü n te té s s ú ly o s b ítá sa érd ek éb en elő terjesztett felleb b ezések n ek szám o s esetét so ro lja fel E. B outaric: A ctes du P arlem en t de P aris, (P aris, H. Plon, 1863., [továbbiakban: E. B outaric i.m . I.]: n 4 5 15, 4 516, 6 193, 7 8 90, v alam int C h. V. L anglois i. m . !.: n X 6 f. 143, X 9 f.4 4 1 ,4 4 2 , X 6f. 13 35 E. B outaric i.m . I.: n 4561 36 S zám o s olyan esetre hoz fel példát, am ely b en az em lítettek en kívül is a fő ü g y ész in d íto tt hivatalból eljá rá st a bűncselekm én y körü lm én y ein ek feld erítése é s az elk ö v ető k elfo g ása érd ek éb en E. B outaric i.m . I.: n 4 7 9 8 , 5 587, 5 5 9 3 , 6 635, 7 536, 7910 37 A fő ü g y ész felü g y eleti jo g k ö re kapcsán e m lít néhány esetet E. B outaric i.m . I.: n 7 732, 4 8 4 0 38 A párizsi P arlem en t e lő tt jo g i k ép v iseletet e llá tó ügyv éd ek tö rtén etérő l k im e rítő részletessé g g el és igen alap o san ír R. D elachenal: H isto ire d es av o cats au P arlem en t de P aris, (P aris, H. Plon. 1885). 39 A z ügyv éd ek n ek erről a m unkájáról b ővebben ír R. D elachenal i.m .: 102, 103, 105. pp. 40 A z esetet idézi R. D elachenal i.m . :235. p. 41 E. B outaric i.m . I. :n 928 42 A ubert, F élix i.m . 2.: 242. p. 43 A u b ert, F élix i.m . 2.: 249. p. 44 A z en g ed ély ez ő levelek gyak o rlatáv al k apcsolatosan h o z fel p éld ák at C . V. L an g lo is i.m . I.: n C II., C V II. 45 A z ügyvédeknek é s a prokurátoroknak a középkori francia tár sadalom ban é s a jog ászság o n belül elfoglalt helyéről bővebben: B ónis G yörgy: A jo g tu d ó értelm iség a középkori N yugat- és K özépEurópában, (A kadém iai K iadó, B udapest, 1972., 9 8 -1 1 0 . pp. 46 A je g y z ő k é s az írn o k o k p arlem en ti felad atairó l, ezen tisztség k ialakulásáról é s a tö rvényszéki irodáról részletesen ír G rün: N otices s u r les arc h iv e s du P arlem en t, (P a ris, A lp h o n se P icard, 1893). 47 A z esetről beszám o l A ubert, F élix i.m . 1.: 294. p. 48 T ö b b esetet is e m lít E. B outaric i.m . 1.: n 6 8 3 7 -6 8 4 0 49 A fenti g y a k o rla tra is részletesen k itér P ard essu s i.m . 1.: 317. p. 50 A közép k o ri fran cia jo g tu d ó so k n a k a királyi esetek k el k ap cso latos elm életeirő l igen nagy alap o sság g al ír A ubert, F élix i.m . 1.: 8 -1 9 . pp. 51 C . V . L anglois i.m . l .: n C V I I . 52 A nem esi m in ő ség m eg állap ításáv al k ap cso lato s n éhány esetet ír le E. B outaric i.m . 1.: n 2 547, 4 137. 53 S zám o s pert e m lít E. B outaric i.m . 1.: n 2 625, 9 8 , 1086, 1223, 1382. 54 A z e g y h á z i ig a z s á g s z o lg á lta tá s é s a v ilá g i tö rv é n y k e z é s v e té lk e d é s é t, az e g y h á z i b író sá g o k h a tá s k ö ré n e k fo k o z a to s csö k k en ésé t követi végig A u b ert, F élix i.m . 1.: 1 1 0 -1 3 6 . pp. 55 A híres királyi jogtudós fenti elméletéről ír Aubert, Félix i.m. 2.: 341. p. 56 A T ro y e s -i N a g y N a p o k lé tre h o z á s á ró l, s z e rv e z e té rő l, h atásköréről é s illeték esség i terü letérő l ír P ard essu s i.m . I.: 1 2 5 -1 2 7 . p p ., v a la m in t E. B o u taric i.m . 2.: 214. p. 57 A R ouen-i S a k k táb la hatásk ö rév el k ap cso lato s vitákról é s az ítéletei elleni fellebbezési jo g n a k - az uralkodói tö rek v ések elle n é re tö rté n ő - fo k o zato s térn y erésérő l ír P ard essu s i.m . 1.: 1 2 1 -1 2 5 . pp. 58 A z o rd o n n an ce h a tá ly b a lépése előtti parlem enti kinevezési jo g g y ak o rlatáró l ír P ard essu s i.m . 1.: 216. p. 59 S z é le s k ö rű f e ls o ro lá s á t a d ja a P a rle m e n t által k in e v e z e tt tisztv iselő k n ek A u b ert, F élix i.m . I .:5 3 -6 6 . pp., valam int A ubert, F élix i.m . 2.: 2 9 0 -2 9 7 . pp.
60 A ubert, F élix i.m . 1 6 8 . p. 61A C u ria R e g isn e k a v á ro so k g a z d á lk o d á s á v a l k a p c s o la to s ellen ő rzési jo g k ö rérő l ír P ard essu s i.m . 1.: 103. p. 62 B ourges-i és O rléan s-i, valam int a B ourges-i és a M acon-i bailliage-ok k özötti h atár-m eg h a tá ro zá st em líti péld ak én t E. B outaric i.m . I.: n 4 0 63 C . V. L anglois I.: L ili. eh. 2. 64 A P arlem ent k eresk ed elem -felü g y eleti jo g k ö ré v e l k ap cso lato s szám o s esetet e m lít E. B outaric I.: n 1380, 1296, 3 271, 1305, 7 822, 1326 65 A ubert, Félix i.m . 2.: 32 5. p. 66 A k ö zépkori fran cia jo g fo rrá si ren d szerrő l, é s az eg y e s jo g sz a b á lyok parlem en ti b eik tatásáró l bővebben: R u szo ly Jó zsef: E urópa jo g tö rtén e te , (Püski K iadó, B udapest 1996., 5 0 -5 7 ., 1 3 2 -1 3 6 . pp. 67 A szab ály ren d elet, m int jo g i norm a sajáto sság ait já r ja körül P ardessus: Essai h isto riq u e s u r l'o rg a n isa tio n ju d ic ia ire e t l'a d -
m in istratio n de la ju stic e d ep u is H ugues C a p et ju s q u ’à L o u is X II., (P aris, D urand, 1851., ,ftovàbbiakban: P ardessus i.m . 2.) 208. p. 68 A ubert, F élix i.m . I.: 2 1 7 . p. 69 P ard essu s i.m . 2.: 105. p. 70 A parlem enti beiktatásról ír E. Boutaric i.m. 2.: I. VII. ch. II: 2 1 1. p. 71 P ard essu s i.m . 2.: 199. é s 201. pp. 72 A P arlem en t ü lésszak áv a l k ap cso lato s szab ály o k ró l ír E. B outaric i.m . 2.: 1 9 3 -1 9 6 . pp. 73 A b írság ró l és an n ak felh aszn álásáró l az 1316. d e c e m b e r 2-i o rd o n n an ce ren d elk ezett E. B outaric i.m . I .: n 4 4 7 0 74 A ta n á c s ü lé s e k sz a b á ly a iró l é s a z o tt m e g v ita tá sra k e rü lő ü gyekről ír G riin i.m .: C L I. p. 75 A sz ám o s p ih en ő n ap és ü n n ep n ap kim erítő felso ro lását ad ja A ubert, F élix i.m . 2.: 1 6 2 -1 6 4 . pp. 76 E gy ily en , a tö rv én y k ezési szünet alatt e lb írá lt, é s k éső b b elh íre sü lt esetrő l szám ol be E. B outaric i.m . 2.: 2 0 3 -2 0 4 . pp.
HÍREK K ét je le n tő s á lla m férfiv a l fo g la lk o z ik a Rubicon tö rtén elm i fo ly ó ir a t k ét u to ls ó sz á m a : A 2 0 0 3 /9 - 1 0 . szám b an a haza b ö lc s e , Deák Ferenc e m lé k e elő tt tisz te le g a fo ly ó ira t sz e r k e sz tő sé g e é s tiz e n e g y sz er ző je, k öztü k a jo g tö r té n e t k é p v ise lő i (B a lo g h E lem ér, M e ze y Barna, R é v é s z T . M i h ály). A 2 0 0 4 /1 . szá m o t II. Rákóczi Ferenc e m lé kének sz en telték . A folyóiratb an je le n tő s terjed e lem b en fo g la lk o z ik két sz e r z ő is az e d d ig (d ic ste len n ek tekintett v o lta m iatt job b ára m e llő z ö tt) sz a tm á ri:g y ű léssel, annak p olitik ai é s alk otm án y jo g i v o n a tk o zá sa iv a l (B án kú ti Im re, M e z e y Bar
m agyar középkor végét je lz ő köztörténeti dátum (1526) a jogéletb en m essze nem olyan markáns határvonal, m iként a politika- vagy alkotm ánytörténetben érzékelhető. A m ohácsi tragikus e sem é nyek, vagy az ország három részre szakadása az ország jogában nem hozott döntő változást. Inkább csak b izo nyos tendenciák felerősödéséről szólhatunk. A ném et H. W. N eulen a közép-európai jogra vonatkozóan úgy vélekedik, hogy az óvatos jogtörténész e zónában a büntetőjog középkorát csak a 18. században tekintheti lezártnak. B ón is G yörgy pedig a büntetőjog ö n állóso dásáról a következőket írta: „E két jogterü let” - ti. a közjog és m agánjog - „szerves ö ssz efü g g é se a kapita lista term előviszonyok g y ő zelm éig nem szakad m eg .” Hazánkra vonatkoztatva e z a 19. századig, a polgári át alakulás partjáig tolja ki a polgári jelleg ű - és ami e z zel együtt járt - a kodifikált büntetőjog kialakulását. A m odem állam (a rendi centralizáció képében m eg jelen ő) igényei között feltűnő átfogó jo g i rendezés iránti követelést k iegészítette a 1 4 -1 5 . században len dületesen fejlődő m agyar gazdaság résztvevőinek kö v etelése, am ely ugyanezen irányba hatott. N em vélet len, hogy korszakhatárunkat m egelőzően több országgyűlésben is napirendre tűzték a jogren d ezés kérdését. M íg az 1498., és 1500. évi diéták az országos szok á s jo g összegyűjtésére és rendezésére k ötelezték a végre-
n a), v a la m in t a z a b szo lu tizm u s le h e tsé g e s m a g y a ro rszá g i m e g o ld á si v á lto za ta in a k é r té k e lé sé v e l (V a rg a J. Ján os). 2 0 0 4 . m árcius 17-én a M agyar T u d o m á n y o s A k a d ém ia szék h ázáb an fo ly ta tó d o tt a M agyar T örté n elm i Társulat 2 0 0 3 - 2 0 0 4 . év i elő a d á sso ro za ta Múltunk kritikus kérdéseiről. A hetedik vita esten Ormos Mária sz ó lt Magyarország és a versaillesi békerendszer v isz o n y á r ó l. E ln ö k ö lt és a vitát v e zette K osáry D o m o k o s, a társulat eln ö k e, [vö. w w w .m u lt-k o r.h u l
A
ELŐADÁS Mezey Barna:
A büntetőjogi kodífikáció kezdetei Magyarországon BÓNIS GYÖRGY1 AZ ELSŐ MAGYAR BÜNTETŐ KÓDEX TERVEZETÉRŐL2 hajtó hatalmat, az 1514. és 1525. év i országos sereg lé sek a dekrétum ok eg y b eszed ését és kijavítását k ö v etel ték. M indkét törekvés az országos szintű jo g ren d ezés irányába mutatott. A jog ren d ezés azonban hazai körül m ények között term észetesen távol állott a kodifikációtól. A jo g b izto n sá g k ö v etelm én y e, az állam jo g ren d ezé si törekvései, a rendi országgyű lések jogm eghatározó szándékai egyaránt az élő jo g ö sszefo g la lá sa irányába
hatottak. E z vezetett a jogszab ályok ö sszegyű jtéséh ez, am elynek évszázad os hatású gyűjtem ényei készültek el korszakunkban: a W erbőczi István ítélőm ester által egybeszerkesztett Hárm askönyv és a jogtu d ósok által összeállított M agyar Törvénytár. Jellem ző, h ogy m ind kettő m agánm unkaként vált a m agyar jo g részévé. A bírói praxis azonban gondoskodott hivatalos b efogadá sukról. A Tripartitum azután évszázad ok ig k ielégítette a jo g ö sszefo g la lá s iránti elvárásokat; szabályozásának jellem zően m agánjogi - túlsúlya biztosította a rendi m agánjog alkalm azásának eg y ség é t. Sokkal halvá nyabb kontúrokkal festette m eg azonban W erbőczy a büntetőjog vonásait. Ráadásul a B écsb e került királyi központ, a Habsburgok centralizáló, majd ab szolu tizá ló elgond olásai és törekvései, a büntetőjog átpolitizálása közjogiasulásának zálogát jelentette. N em véletlen , hogy folyam atosan jelen tk ezik a központi hatalom a büntetőjog kodifikálásának ig é n y é v el. A z 186 9 -es K ollonics Lipót féle próbálkozás, az 1712. évi javaslat, az 1719-es N óvum tripartitum, a Praxis C rim inalis le fordítása és csatolása a törvénytárhoz, az 1 7 2 8 -1 7 2 9 . év i tárgyalások, m ind az udvar tám ogató szorgalm azá sa keretein belül maradtak. M egfordult tehát a jogren d ezés hiánya: m íg koráb ban a rendek követelték azt, m ost a központi hatalom szorgalm azta. A B ón is G yörgy publikációs je g y z é k é nek m ásodik helyén álló k odifikáció-történeti3 munka eh h ez a folyam athoz nyújt adalékot. Hajdú Lajos professzor az 1795. év i büntető ja v a s latról sz ó ló munkájában m eglehetősen som m ásan ítéli m eg B ón is G yörgy id evágó m unkásságát, am ikor le szögezi: Réti Illés Elem érrel együtt, (aki ugyancsak szentelt eg y m unkát az e lső büntető k od ifík ációs m un kálatnak), „munkája m egírásakor m ég tudom ányos pá lyafutása kezdetén á lló fiatal volt, és bár sok fig y e le m rem éltó részigazságot tártak fel m űveikben, az alap ve tő kérdéseket nem tudták m egválaszoln i.” N os, én úgy gon d olom , B ón is munkájában az alap vető kérdés m egválaszoltatott. A z ugyanis, h ogy a m a gyar büntető joghistóriában a polgári átalakulást m eg elő zően m ilyen h elyet foglalhat el a k odifik áció. A B ón is által elem zett javaslat és annak országgyű lési sorsa ugyanis azt példázza, h ogy a k od ifík ációs eszm e térhódítását m egb ék lyózza a rendi praxis igénye; hogy a m agyar jogrend ezésb en a vegytiszta k odifik ációfogalom lényegéb en értelm ezhetetlen. K özhelyszám ba m en ő m egállapítás, h ogy a k özjog terrénumának m odernizálása a B écs és a m agyar ren dek közötti alkotm ányjogi kötélhúzás foglya volt. A büntetőjogi szabályozás a legközvetlen eb b ül érintette a rendi szabadságjogokat: ú gy is, m int a k iváltságként gyakorolt törvénykezési jo g terjedelm ét is m eghatáro zó, tartalmát k itöltő (esetleg korlátozó) rendezés, de úgy is, mint a nem esi előjogok at lén yegesen b efo ly á so ló szabályozás. (G ondoljunk például a letartóztatásra, szabadságvesztés-büntetésekre, testi büntetésekre, stb.) __ A büntetőjog szisztem atik us rendezése eg y e t jelen tett
56
voln a ezen zónák év század os gyakorlatának felforgatá sával, a szabadságok jelen tő s részének csonkításával, vagy m egvon ásával, a k özjogi viszo n y o k átgondolásá val. A z 1712. év i javaslat szerzői ebben a felfogásban készítették el javaslatukat. Elaborátumuk annak a m in tának bizonyítéka: hogyan lehet m egkísérelni „alulról” a rendszeres büntetőjogi ö sszefo g la lá st. K is túlzással a munka a Tripartitum m unkam ódszerére em lékeztet: a praxis által általánosan elfogad ott intézm ények, m eg határozások, b űn cselek m én yek és büntetések csokorba gyű jtésével az áttekinthetőség és e g y ség e sítés irányába tesz lépéseket: az inkorporáció során, a szerzők v élek e d ése szerint, a rendszerbe illeszth ető európai kodifikác ió s gondolatok, büntetőjogi elv ek és nyugati minták szerinti szabályozással egészítették ki a joganyagot. Ez a „földhözragadt” szem lélet adott ném i esély t e korban a büntetőjog kodifikációjának. H ogy e z m ennyire igaz, bizonyítja a javaslatnak adott zöld út: m ind a két tábla elfogad ta a B encsik M ihály n ev év el fém jelzett ja v a sla tot, és az uralkodó is támogatta b ecik k ely ezését. (B ón is G yörgy szerint „politikai vagy jo g i akadálya nem leh e tetett a törvénybe iktatásnak... viszon t a büntetőjogi ja vaslat elfogad ása utáni napon tették a rendek m aguké vá a törvények javítására hivatott bizottság k ikü ld ésé nek Bencsikéktő^ szorgalm azott gondolatát. K ézenfek v ő az a m egold ás, h ogy a tételes jo g javításával am úgy is fo g la lk o zó com m issióra hagyják (a m agyar rendek nem törődöm ségére rendkívül jellem ző m ódon) a már m ajdnem k ész munka elv ég z ésé t.” E zzel együ tt a m un kálat eredm ényei töredékesen beépültek a törvénytár ba. U gyan is az 1723: 1 0 -1 2 . tc.-kek alig észlelh ető v á l toztatással az ún. B encsik -b izottság hűtlenségi formulázását tartalmazták. A z 1728—1729-i diétán a királyi prep ozíciók ism ét a büntetőjog áttekintését és reform ját kívánták. Ennek m eg felelő en bizottságot küldtek ki, am elynek elkészített javaslatanyaga alig különbözött az eredeti B encsik-javaslattól, annak átdolgozott válto zatát jelen tette csak. Ekkor sem jutottak a rendek dű lőre, de B en csik az o rszággyű lés lezárása után S ystem a Praxis C rim inalis cím alatt, a külföldi törvények alkal m azásának m eggátlása és a bírák se g íté se okából kiad ta javaslatát, ném i k ieg észítéssel és b ev ezető v el. „A m agyar Praxis C rim inalis tehát nam csak a gyakorlatra is hatással volt e lső btk tervezet, hanem a büntetőjogi irodalom e lső term ékének anyaga is. A b izottság munkáját jellem ez te tehát a gyakorlat ban általánosan érvén yesü lő elv ek és szok ások tiszte letben tartása. Jellem zője, h o g y a n em esi kiváltságok sérthetetlen ségének le sz ö g e z é se a szab ályozás első pontjaként fogalm azódott m eg; h ogy a W erbőczi iránti tisztelet m egakadályozta a nóta infidelitatis körének nem h ogy újrarendezését, de m ég a rendszerbe történő b eolvasztását is. M ásfelől azonban, azokon a területe ken, ahol a m agyar büntető praxis vagy nem adott vá laszt kérdésekre, vagy a feleletek hiányosak, nehezen értelm ezhetők, ott nem k ev éssé a Praxis C rim inalis ha tására m egjelentek az új szabályozási elv ek is. M iként
a kísérletet vagy az u tólagos visszaadás en yh ítő hatását körülíró passzusok. Külön jelen tős a bűncselekm ények tényállási tipizálásának m egújítása: szem ben a Tripartitumban alkalm azott m egold ással, h ogy ti. a bűncse lekm ényeket a büntetések oldaláról csoportosítja: itt már rokon tényállások bokorba foglalásának lehetünk szem tanúi. B ónis G yörgy így értékeli a munkát: „Eredetiségnek nem találjuk gyakran nyom ait, de e z practice előn yt j e lentett.” A már m eglévőt foglalták akkor rendszerbe, rövid, precíz d efiníciókkal, határozott elvi alappal, a ki egészítő és teljessé kanyarító szem pontok k iem elésé vel. A javaslat a büntetőjog k özjogi felfogásával op e rál, ami m egalapozta (volna) az ön álló szabályozás to vábbfejlesztését. Létezett persze a m ásik m egold ás is: a m agyar jo g történetben ennek szélsőérték e az 1843. évi javaslat, am elynek alkotói eg y sajátos helyzetben hozták létre javaslatukat. (Erre különösen a plánum harmadik, bör tönügyi része jó példa) A reform kor szellem i szárnya lása, a m odernizáció lelkesítő, m egújulást ígérő hullá ma feloldotta a kodifikátorok béklyóit. M aradva a bör tönügyi kodifikációs tervezetnél: a javaslat kim unkálói nem voltak kötve sem m iféle realitáshoz, gondolataikat csupán önm aguk korlátozták. E gy addig lényegéb en nyom nélküli rendszer alapjait készültek m egvetn i, nem m entesen illúzióktól, tiszta, kom p rom isszum m en tes eszm éktől, telve hum ánumm al és a reform kor lobogásával, a gyökeresen újat akarással. Ezért sikerült egy következetes büntetés-végrehajtási term inológiát ki munkálni, m ely k odifik ációs elő feltétele eg y régi k öv e telésnek: az ítélet előtt állók és a m egítéltek, a kisebb és nagyobb bűnökért m egszentenciáztatottak elk ü lön í tésének. A tervezet m ind végig tekintettel van az elítél tekkel való hum ánus bánásm ódra. E g y ség esen , az eg ész országban egyöntetűen bevezetett rendszert ja v a soltak a liberális politikusok az e g y e n lő ség , és b izo-
nyos keretek között az em beri szabadság véd elm év el. A korm ányzati viszsza élések et elkerülendő, pontosan rögzítették a büntetés-végrehajtási igazgatás kereteit, az e g y s é g e s végrehajtás érdekében a börtönök felü g y e letének szabályait. A börtönügyi javaslat hű tükre a re form kor szellem iség én ek , a k iváló liberális és konzer vatív elm ék pengeváltásának. A m egvalósítás során nyugati tapasztalataik, tanulm ányaik, a külhoni polgári börtönügyi szakirodalom béli olvasm án yaik, néhány bátor hazai (például a kom árom i) kísérlet b efolyásolták nézeteiket. A hogyan az 1843. év i elaborátum a liberalizm us eszm ek örének elm életi munkája, az 1795. év i, az ab szolutista szem lélettel átitatott felvilágosod ott id eo ló gia hatása alatt született. A reformkorban azonban a m egújulás országos szellem e legalább elvi hátteret b iz tosított a k od ifik ációs elgond olások nak . A 18. század v ég én azonban a m agyar n em esség „nem tartja szü k sé gesnek a büntetőjogi kodifikációt, nem akarja, h ogy m inden em ber a törvény uralma alatt éljen, szám ára sokkal m eg felelőb b , ha továbbra is ránehezedhet a jo b bágyokra a földesúr büntető hatalma, illetve ha a fö l desúri hatalmat m egtestesítő m eg y ei ju riszd ik ció kere tei között döntik el a nem n em esek büntető ügyeit. ... A tervezetben m indaz, ami korszerű, ami a korabeli ha ladó törekvések érvén yesülését mutatja, többnyire a n em esség akarata ellen ére került m egfogalm azásra, ami elmaradott, retrográd in tézm én y, vagy m eghatáro zás, az ped ig általában a n em esi törekvések ered m é n ye” (Hajdú Lajos) A nyolcvan eszten d ővel korábbi munkálat k örn yeze te, ha lehet, m ég jellem ző b b m ódon fejezte ki a n em es ségnek a kodifikációt elutasító vélek ed ését. E feltételek tudatos vagy öntudattalan felism erése a praxisban g y ö kerező, a hagyom án yos értékeket őrző jogren d ezés fe lé terelte a szabályozást. B ón is G yörgy korai m unkájá ban erre a különbségre vetett fényt.
J eg y z etek ____________________________________________ 1 A h u szad ik századi m ag y ar jo g tö rté n e t eg y ik le g n a g y o b b alak ja, a n em zetközi k ö zv élem én y b en is elism ert jo g h isto rik u s. Irodalm i
tem i tanára. 1957-ben, a fo rrad alo m b an vállalt sz ere p e o k án a h a talo m k ik ö v etelte e ltá v o lítá sá t a karró l, m eg fo szto tták eg y etem i
m u n k ásság án ak „leg fo n to sab b elem ei sz eg letk ő k én t é p ü lte k be a m agyar, főként k ö zép k o rt tárg y aló jo g i h isto rio g rá fiá b a ” (B alo g h E lem ér). 1914 ja n u á r 5 -én B udapesten sz ü letett, ta n u lm á n y a it a bu d ap esti P ázm án y P éter tu d o m án y eg y etem Jog- é s á lla m tu d o
tanári tisztség étő l. B ó n is G y ö rg y , tu d o m á n y o s m u n k ásság át B u d a p e ste n , lev éltáro sk én t fo ly ta th a tta . N y u g alo m b a v o n u lásáig ,
m ányi karán vég ezte 1931 é s 1935 között. D o k to rátu sát 1936-ban sz erezte, hogy u tán a rög tön állam i ö sztö n d íjjal a S ch o o l o f E co-
a v a tta a z á lla m -é s jo g tu d o m á n y o k d o k to ráv á. L eg fajsú ly o sab b m u n k áit 1957 után alk o tta. E k k o r láttak n ap v ilág o t B u d a é s P est
n o m ics an d P o litical S cien ce v endégeként az an g o lsz á sz jo g tö rté net terén fo ly ta sso n k u tatáso k at. H azatérése után (1 9 3 7 ) a b u d a
b író ság i g y ak o rla tá ró l (1 9 6 2 ), a jo g tu d ó értelm iség rő l (1 9 7 2 ), k ö zép k o ri jo g u n k ele m e irő l (1 9 7 2 ) íro tt n ag y h atású m ű v ei. H a ta l
pesti E g y etem i K ö n y v tá r n ap id íjasa k én t d o lg o zo tt, s hazai jo g tö r tén eti k u tatáso k ra k ap o tt ö sz tö n d íjat. K is k itérő u tán , m ely et a
eg y k o ri sz eg ed i tan szék én ek m u n k atársai v állalták (1 9 9 7 ).
V allás- és K ö zo k tatásü g y i M in isztériu m elnöki o sz tály án töltött el tan ü g y i se g éd fo g a lm az ó k én t, 26 év es k o ráb an m ár a bécsi d ö n tés k ö v etk eztéb en S zeg ed rő l K o rlo zsv árra v isszatelep ített k o lo z s vári F eren c J ó z s e f T u d o m á n y eg y etem jo g i k arán ak n y ilv án o s ren d k ív ü li tan árak én t jo g tö rté n e te t oktatott. 1947-től a szeg ed i tu d o m án y eg y etem jo g i fak u ltásán a m ag y ar é s a z e g y e te m e s jo g tö r tén et n y ilv án o s ren d es tan ára, 1950-től p ed ig ta n sz é k v e z e tő eg ye-
1974-ig B u d a p est F ő v áro s L e v é ltá rá n a k m u n k atársa, m ajd o s z tály v ezető je volt. A M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia 1969-ben
m as p o sz tu m u sz m u n k áján ak k iad ását (S z en tszék i reg esz tá k ) 2 E lh a n g zo tt a szeg ed i T u d o m á n y e g y e te m Jo g tö rtén eti tan szék én ek B ó n is G y ö rg y e m lé k é re re n d e z e tt em lék ü lésén . 3 A m a g y ar b ü n tető tö rv é n y k ö n y v e ls ő ja v a s la ta 1712-ben. (B u d a p est, 1934. 4 6. p. A n g y al S z e m in á riu m K iad v án y ai, 2 6. sz.). U g y an ezzel a tém áv al fo g lalk o zo tt m ég: B ó n is G y.: B e n csik M i h ály é s a z els ő b ü n tető ja v a s la t ( 1 6 7 0 -1 7 2 8 ) In: Jo g i p ro fesszo ro k em lé k e z e te , 1935. 3 1 - 3 6 . pp.
5 7
Bereczki András:
A két világháború^ közötti M agyar - Észt kapcsolatok történetéről* z alábbi rövid ö ssz efo g la ló vázlatszerű áttekintést kíván adni a két világháború közötti m agyar-észt kapcsolatok főbb irányvonalairól, azok jellegéről. A p o litik a i-d ip lo m á cia i, kulturális és ok tatásügyi együttm űködés m ellett szólni kell a különböző társasá gok tevékenységéről is. Szép szám m al állnak rendelke zésünkre források: a különböző levéltári, országgyű lési és külügym inisztérium i dokum entum októl kezd ve a fo lyóiratok és napilapok tanulm ányain és cikkein át a kapcsolattörténettel foglalk ozó, egyre bővülő szakiro dalom ig. A szűkös keretek nem teszik lehetővé, h ogy részletesebben elem ezzü k a fent em lített forrásokat és a szakirodalmat, de az írás végén található - a teljesség igénye nélkül készült - irodalom jegyzék alapján képet nyerhetünk arról, hogy m ilyen m űvek segítség év el tájé kozódhatunk a témában. A felsorolásban nem csak a szűkebb értelem ben veti kapcsolattörténettel fogla lk o zó munkák szerepelnek. M indenekelőtt azonban érdem es eg y pillantást vetni az általunk tárgyalt korszakot m eg elő ző kapcsolatokra is.
A
TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK A nyelvrokonság m indkét ország tudom ányos é le té ben elfogadott ténynek szám ít, igaz m indkét országban akadnak ezt, vagy a hagyom ányos felfogás e g y e s része it vitató nézetek. Észtországban és Finnországban g y a korlatilag nem, vagy csak alig találkozhatunk az uráli népek nyelvrokonságát tagadó nézetekkel. A kérdés körrel kapcsolatos m agyarországi viták fel-fellobbanásában az utóbbi több mint eg y évszázadban vitathatatla nul szerepet játszottak mind politikai, mind pedig a nép múltját és származását jóval dicsőbbnek láttatni kívánó romantikus elképzelések . A m agyar-észt kapcsolatok történetének kezdetét ál talában a 16. század m ásodik felére szokták tenni, am i kor Báthory István lengyel király és erdélyi fejed elem az ún. livóniai háborúban elfoglalta D él-É sztországot, és Livónia nagyhercege lett. O em elte V algát városi rangra, majd ugyancsak az ő n evéh ez fűződik a tartui jezsuita kollégium m egalapítása 1585-ben. A 1 7 -1 8 . században (az észt történelem svéd korszakában) több mint tíz erdélyi és m agyarországi hallgatója volt a Tar tui E gyetem nek. 1 8 3 9 -1 8 4 1-ben járt Finnországban és Észtországban a m agyarországi finnugor nyelvtud o mány egyik úttörője, R eguly Antal, aki állítólag észtül is kiválóan megtanult. Erről Kari Ernst von Baer, a v i lághírű b iológus és term észettudós szám olt be. A z
1 8 4 8 -1 8 4 9 -e s m agyar forradalom és szabadságharc hí re Észtországban sem maradt visszh ang nélkül, m ivel a cári seregben észtek is szolgáltak. A n y elv ész Hunfalvy Pál az első észtországi dalosünnep idején érkezett Észt országba 1869-ben. Tapasztalatai m agyar és ném et nyelven könyv formájában is m egjelentek, am elyet C sekey István professzor több mint fél évszázaddal ké sőbb az észt nép kultúrtörténeti fö lfed ezésén ek nevezett n yelvészeti, néprajzi és földrajzi szem pontból. Hun falvy találkozott az észt nem zeti ébredés nagy alakjai val is: Jákob Hurttal és Johann V oldem ar Jannsennel, akinek lányával, Lydia K oidulával később leveleket is váltott. A híres észt n yelvész, Ferdinand Johann W iedemann, kétszer is eljutott M agyarországra, m íg Budenz József, a m agyarországi összeh asonlító finnugor nyelvtudomány m egterem tője, 1877-ben Tallinnt és Tartut kereste fel. A nyelvészek és más tudósok kapcsolatai egyre intenzívebbekké váltak, mind többen sajátították el a másik nyelvet, fordítások is kezdtek m egjelenni a másik nép irodalm ából. A z ism ert néprajztudós és mű fordító, Vikár Béla 1889-ben találkozott Szentpéter váron Jákob Húrt lelkésszel és folkloristával. Ugyanott szövődött életre szó ló barátság a két ismert festő, Johan K öler és Zichy M ihály között. M egfordult Magyaror szágon többek között M ihkel V esk e, Kari A ugust Hermann, Harry Jannsen, Oskar Kallas, majd már az 1910es években Julius Mark és V illem Ernits. A z Észtország iránt érdeklődő m agyar tudósok közül em lítsük m eg S zinnyei József, Sim onyi Z sigm ond és G om bocz Z o l tán nevét is. A z I. világháború term észetesen m egn eh e zítette a kapcsolattartást. A háború v ég év el új korszak köszöntött be a néprokonsági m ozgalom , s így a mag y a r-észt kapcsolatok fejlődésében is.
A MEGVÁLTOZOTT POLITIKAI HELYZET ÉS A NÉPROKONSÁGI MOZGALOM A z I. világháború utolsó év eitő l kezdve m eghatározó jelen tőségű változások zajlottak a m agyar, a finn és az észt nép életében. M íg Finnország és Észtország elnyer ve függetlenségét - nem kis neh ézségek m ellett - hoz záláthatott ön álló államának felépítéséh ez, addig M a gyarországot a háborús vereség, forradalmak és gazda sági ö sszeom lás gyengítették. A világháborút lezáró bé kerendszer kialakítása, m elynek során nagy számú ma gyar került k isebbségi sorsba, feloldhatatlannak tűnő politikai és identitásbeli traumát okozott. A z eltérő kiin dulópont ellenére a három országnak sok hasonló prob lém ával kellett m egküzdenie. A z alapvetően különböző táborokba való tartozás kétségkívül hatással volt a mag y a r-észt diplom áciai kapcsolatokra, csupán az a kér dés, hogy m ennyiben? Elég, ha arra gondolunk, hogy É sztország és Finnország távolról sem érezhette mindig az antant hathatós támogatását céljai elérésében. Ma gyarország igyekezett m inden lehetőséget kihasználni, am ellyel szöv etség esek re tehetett szert, és javíthatta külső m egítélését. A két másik államnak is érdekében állt a korábbi szem ély es jelleg ű kapcsolatok intenzív
fejlesztése, s ehhez nem maradt el a hatékony korm ány zati támogatás sem. A finnugor néprokonsági eszm e, m ely a finnugor né pek összetartozását fejezte ki, és e népek ö sszefo g á sá nak fontosságát hangsúlyozta, a 19. század m ásodik fe lében jött létre. K épviselői már nem csupán a nyelvro konság tényét népszerűsítették, hanem az élet sok terü letén szorgalmazták az együttm űködést. Ha a finnugor népek a művelt népek sorába akarnak tartozni, - fog a l m azott az ismert finn n yelvész-politikus, E. N . Setálá a néprokonsági m ozgalom célját illetően - akkor nekik is kötelességük m egism erni önm agukat, m egism ertetni önmagukat másokkal, elsőként azokkal, akikkel a k özös eredetű nyelv és az egykori k özös kultúra maradványai kötik ö ssze őket. M agyarországon főként gróf K lebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi m iniszter tám ogat ta és szorgalm azta leginkább a rokon nyelvek tanulását és kutatását, külföldi m agyar lektorátusok és intézetek létrehozását, továbbá kutatók, oktatók és diákok tanul mányútjait, a tapasztalatcserét, s az irodalom fordítása m ellett a m űvészek együttm űködését is. Term észetesen nem szabad m egfeledkezni gróf T eleki Pál szerepéről sem. A fennálló különbségek ellenére mindhárom állam számára fontos volt érzékeltetni belföldön és külföldön is, hogy nincsenek egyedül. 1910-ben alakult Budapesten a Turáni Társaság a K e let népeinek kutatására, illetve a n yelvileg vagy szárm a zásukat tekintve rokon (vagy annak vélt) népekkel való kapcsolattartásra M agyarország presztízsének n övelése érdekében. A társaság folyóiratában sok szó esett a törö kökről, a bolgárokról, de az 1920-as évek elejétől m eg szaporodtak a finn és észt kultúrát, irodalmat, a népro konsági szervezeteket, tudom ányos intézeteket ism erte tő írások is. Egyre több útibeszám oló, ism eretterjesztő írások és műfordítás jelent m eg. Ekkortájt már egyre több szakterület képviselői igyekeztek bekapcsolódni a néprokonsági munkába: gazdasági, idegenforgalm i, m e zőgazdasági szakemberek, orvosok, tanárok, lelkészek. Észtországban és Finnországban egyébként a turanizmus visszhangtalan maradt. DIPLOM ÁCIAI K A PC SO LA TO K A m agyar-észt közvetlen kapcsolatok fejlesztésnek elengedhetetlen előfeltétele volt a követségek vagy kép viseletek k ölcsön ös létrehozása. M agyarországot és Észtországot ebben egyaránt gátolták a gazdasági ne hézségek, am elyek következtében m indkét ország e lső sorban a nagyhatalmakra összpontosított. Dr. Jungerth M ihály vezetésével 1921 januárjában érkezett négytagú d elegáció Tallinnba, elsősorban azzal a céllal, hogy Szovjet-O roszországgal a m agyar hadi foglyok hazaszállításáról tárgyaljanak. A d elegáció las sanként diplom áciai képviselet jelleg ét kezdte ölteni, Jungerth lett ügyvivőként M agyarország első hivatalos képviselője Észtországban. Születésnapi ajándékként 1921. február 24-én M agyarország de jure is elism erte Észtország függetlenségét. Jungerthet 1923 m árciusá
ban nevezték ki m eghatalm azott követté, s ettől kezdve a kulturális kapcsolatok látványos fejlődésnek indultak. A m isszió rajta kívül eg y tanácsosból és eg y titkárból állt, nem sokára pedig eg y attaséval és e g y irodistával bővült. A tiszteletbeli konzulok közül különösen az észtországi olajpalaipar m egalapítója, Märt Raud tett sokat a m agyar-észt kapcsolatok fejlesztéséért. Észtországot m eglehetősen fájdalm asan érintette az a m agyar döntés, am ely 1928 nyarán a követ állandó székhelyét - gazdasági m egfontolásokra hivatkozva H elsinkibe h elyezte át. A követet tanácsosi rangú d iplo mata helyettesítette Tallinnban. Jungerth eg észen 1933ig maradt a finn fővárosban. Utódja a tapasztalt diplo mata, N em eskéri K iss Sándor volt, akinek hivatali ide jére több fontos kétoldalú eg y ezm én y elkészü lte és alá írása esett (bírósági seg ély eg y ezm én y , vízum m entessé gi m egállapodás, 1937-es kulturális szerződés). 1937 augusztusa és 1940 júniusa között M agyarország m ég három követtel képviseltette m agát Észtországban. A két ország kapcsolata különösen 1939-ben vált inten zív v é, több m agas szintű látogatásra is sor került. A m agyarországi észt képviselet m egszületése hoszszan tartó folyam at eredm ényeként csak a harmincas évek m ásodik felében valósult m eg. Ezt m egelőzően Berlinből, V arsóból, H elsinkiből és R óm ából látták el ezt a feladatot. Eduard V ild e próbálkozásait, hogy h oz záláthasson a k övetség szervezéséh ez a diplom áciai e l ism erés hiánya gátolta m eg 1920-ban. A k övetkező é v ben a berlini észt követet, Kari M enninget n evezték ki Budapestre is. 1922 októberében a két ország kereske delm i eg y ezm én y t írt alá, majd nem sokkal később ke reskedelm i és hajózási m egállapodást. 1923-ban sik e rült Észtországnak m eg felelő tiszteletbeli konzult talál nia az ismert vegyipari gyáros és bankár, Z silin szk y G á bor szem élyéb en , aki 1940-ig láttáéi feladatát. A tiszte letbeli konzuloknak fontos szerep jutott a gazdasági és kulturális együttm űködés fenntartásában is. 1929-ben újabb kereskedelm i szerződés született, am elyet 1936ban m ódosítottak. A gazdasági kapcsolatok azonban minden próbálkozás ellenére szerények maradtak. Á l landó k ép viselet létrehozására észt részről 1935-ben tet tek fontos lépést. Ekkor eg y fiatal diplom atát, a m agya rul kiválóan b eszélő Richard Jőffertet küldték id eig le nes ü gyvivőn ek Budapestre, aki év ek ig lényegében önálló követként dolgozott. Többszöri próbálkozás után végül csak 1939 őszén nevezték ki követnek Budapest re a tapasztalt diplom atát, Johan-Em est-H ans Márkust. Mind ő, mind az új attasé Észtország 1940 nyarán bekö vetkezett m egszállásáig maradt Budapesten. Külön m eg kell em líten i, h ogy az észt d iplom ácia, s k ülönösen a m o szk vai észt k ö v etség - m agyar kérésre - 1921-től k ezd v e sokat tett a S zovjetunióban rekedt m agyar h a d ifo g ly o k m eg seg ítéséért és hazajuttatásá ért. A m oszk vai észt k ö v etség m ég 1930-ban is k ö z v e tített távol-k eleti m agyar fo g ly o k hazautaztatásának ü gyében. Ö sszesen eg y éb k én t több mint 80 0 0 0 m a gyar térhetett haza nem kis erő feszítések ered m én ye ként.
KULTURÁLIS ÉS M Ű V ELŐ D ÉSI E G YÜ TTM Ű K Ö DÉS E fejezettel érkeztünk el a tárgyalt korszak kapcsolat történetének leggazdagabb részéhez. Ennek kapcsán sok esem énnyel, szem élly el, szervezettel és sajtóter mékkel kellene részletesebben foglalk ozn i. A szűk ke retek miatt azonban elégedjünk m eg csupán eg y vázla tos kép felrajzolásával. A z előzőekben szó esett már a m agyarországi Turáni Társaságról, m ely előadásokat, ünnepségeket és exp ed í ciókat szervezett, ösztöndíjakat adott, m egjelentette a Túrán cím ű folyóiratot, m ely nélkülözhetetlen forrás a korszak rokonságkereső irányzatainak tanulm ányozásá hoz. Finnország és Észtország egyre többször szerepelt ezen újság hasábjain mint követendő példa. É sztország gal kapcsolatban több írás ism erteti, h ogy a legtöbbet a közoktatásra és a honvédelem re költötték, hiszen a fia tal állam jövője m indenekelőtt a szuverenitás m egőrzé sétől és saját értelm isége kinevelésétől függött. A z 1930-as években m ég több híradás jelen t m eg kulturális esem ényekről és a szakm ai szervezetek együttm űködé séről. A társaságnak több bizottsága és szakosztálya is működött, továbbá F in n-É szt Intézet is alakult 1923ban Bán Aladár vezetésével. A Turáni Társaság n ép sze rűsítő tevékenységével elsősorban a fővárosi és az, egyetem i városok középosztályának és értelm iségének figyelm ét keltette fel Észtország és Finnország iránt. Magyarország külföldi m egism ertetését szolgálták a különböző jellegű m agyar intézetek. Tartuban és H elsin kiben egyetem i m agyar intézet és lektorátus jött létre. A z első tartui lektor Virányi Elem ér volt, aki 1 1 sze meszteren keresztül látta el feladatát, s közben szám os újságcikkel és előadással járult hozzá a M agyarország iránti érdeklődés felkeltéséhez. Hazatérte után aktívan bekapcsolódott a m agyarországi néprokonsági m ozga lom munkájába. Munkáját id eiglen esen a svéd N ilsHerman Lindberg folytatta, majd 1931-től G yörke Jó z se f látta el e feladatot, akit 1937-től Fazekas Jenő k öve tett. A magyar lektori állás egyébként egészen 1941-ig megmaradt. Ugyancsak 1923-ban érkezett vendégtanár ként Tartuba C sekey István jogászprofesszor, aki a m a gyar kulturális m inisztérium és az A kadém ia támogatá sával hozzálátott a tudom ányos intézet felállításához. Nem sokára ez az intézet lett az észtországi m agyar kul turális rendezvények központja, könyvtára lassanként több ezer kötetesre bővült. A Tartui M agyar Tudom á nyos Intézet saját kiadványsorozatának 2 6 szám a jelent meg. 1928-ban az intézet átadta értékeit az egyetem nek, am ely azonban nem tudta vállalni a M agyar Tudom á nyos Intézet átvételét és m űködtetését. A tartui intézetet csak a magyar fél nevezte következetesen intézetnek, az észtek inkább a lektorátus kifejezést használták. A z két ségtelen, hogy a feltételek csak az 1930-as évek leg v é gétől (a kulturális egyezm én y aláírását követően) értek m eg arra, hogy az intézet rendezett körülm ények között fejthesse ki tevékenységét, ezt azonban az időközben gyökeresen m egváltozott politikai h elyzet már m egaka
dályozta. C sekey István tehát a Tartuban töltött 8 év alatt a közigazgatási jo g professzoraként és az intézet v ezető jeként jelentős mértékben hozzájárult az észt-m agyar kulturális kapcsolatok és az észt jogtudom ány fejlőd ésé hez, s term észetesen M agyarország észtországi m egis m ertetéséhez. Haltenberger M ihály földrajztudós 1924 és 1926 között volt a Tartui Egyetem vendégtanára. T e vék en ységével nagyot lendített az észt nem zeti földrajz tudomány kibontakozásán. Szaktudom ányi sorozatot in dított be, Észtország ném et nyelven m egjelent első ma gas színvonalú földrajzi leírásáért kitüntetésben is része sült. A z észt kulturális tárca m eghívására 1923-ban érke zett Tallinnba Jakó G éza keramikus és iparm űvész, aki 11 év es észtországi tartózkodása alatt a kerámiaoktatás egyik m egalapozójává vált. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi m i niszter északi kőrútján 1930-ban Észtországot is felke reste, előadásokat tartott, politikusokkal tárgyalt és a szellem i élet vezetőivel. A Tartui Egyetem díszdoktorá vá, az Észt Tudós Társaság pedig tiszteletbeli tagjává vá lasztotta, S zinnyei Józseffel és G om bocz Zoltánnal együtt. A tárgyalások során ösztöndíjasok cseréjéről is si került m egállapodni, m ely mind a tudósokra, mind az egyetem i hallgatókra vonatkozott. A z oktatók közül így került egy évre Budapestre Julius Mark, Julius M ágiste, Andrus Saareste, a fiatalabbak közül pedig Vasilij N oot, A ló Raun, Félix Oinas (a későbbi budapesti észt lektor) és Paula Palm eos, aki a második világháborút követően évtizedeken keresztül oktatta Tartuban a magyar nyelvet. A magyarok közül így jutott el Észtországba Lakó Györ gy, Kálmán Béla, Lavotha Ödön és Györke J ó zsef (a ké sőbbi tartui m agyar lektor). Ugyancsak K lebelsberg útjá nak volt köszönhető, hogy m egalakult a Finnugor Kuta tás M agyar N em zeti Bizottsága G om bocz Zoltán, majd Zsirai M iklós vezetésével. Október utolsó előtti hétvégé jén M agyarországon is elkezdték ünnepelni a Rokon N é pek Napját. Észtországban és Finnországban e z már egy év v el korábban elkezdődött. A m agyar-észt kulturális eg yezm én yt 1937 októbe rében kötötte m eg Budapesten a két m iniszter, Hóman Bálint és A leksander Jaakson. A z eg y ezm én y egyrészt a tudom ányos együttm űködést szolgálta lektori állások és ösztöndíjak létesítésével, oktató- és d iákcserével, könyvtári és levéltári k ö lcsö n zéssel, m ásrészt pedig se gítette a népszerűsítő-ism eretterjesztő munka m egszer vezését is. Szépirodalm i m űvek k ölcsön ös fordítását, d iákegyesületek tám ogatását, film ek, színm űvek, zene m űvek bem utatását kívánta elősegíten i. Tervként szere pelt továbbá kiállítások, rádióm űsorok, sportesem ények m egrendezése, valam int a földrajz, a történelem és az irodalom tankönyvek felülvizsgálata. A munka ö ssz e hangolására vegyesb izottság is alakult. A z e lső m agyarországi m a g y a r-észt-fin n társaság a rövid életű M a g y a r-É szt-F in n Ifjúsági E gyesü let m a gyar osztálya már 1921 decem berében m egalakult (egy időben a tartui M agyar-É szt-F in n Klubbal), m elynek elnök e Virányi Elem ér lett. A néprokonsági egyesü letek szervezéséb en és a kapcsolattartásban már az 1920-as
évektől fontos szerepe volt a cserkészeknek és az e g y e temi ifjúságnak. Több kisebb egyesü let és baráti kör is foglalkozott a m agyar-észt kapcsolatok ápolásával, m i előtt 1937 decem berében m egalakult Budapesten a M agyar-Észt Társaság. A z előkészítésben részt vett a már em lített Richard Jőffert észt ü gyvivő, valam int több magas beosztású tisztviselő is a V allás- és K özoktatásügyi Minisztérium részéről. E lnök évé a m inisztérium nyugalmazott államtitkárát, az O rszágos G yerm ekvédő Liga ügyvezető alelnökét, Petri Pált kérték fel. A z ism e retterjesztés mellett fontos feladatának tekintette a tár saság a m űvészeti kapcsolatok ápolását és a publikáci ós tevékenységet, de a M agyar-Finn Társasággal k ö zö sen előadásokat, esteket, hangversenyeket és k iállításo kat is rendeztek. A m agyarországi észtbarátok a húszas és harmincas években több észtországi utat is szerv ez tek a követségek és a tiszteletbeli konzulok se g ítség é vel. A két társaság közösen adta ki az Északi rokonaink című folyóiratot, am elynek 1939 és 1944 között 9 szá ma látott napvilágot. A különböző esem ényekről és programokról szóló beszám olók m ellett politikusok és tudósok írásai is m egjelentek. Annak ellenére, hogy a szerzői gárda részben azonos volt, a Túrán cím ű fo ly ó irathoz képest az Északi rokonaink színvonala k iegyen súlyozottabb volt. A z észtországi szervezetek közül em lítsük m eg az 1927-ben életre hívott Fennougria E gy e sületet, a Finnugor Kultútbizottságot (1 9 2 7 ), valam int az 1937-ben létrejött É szt-M agyar Társaságot is. A z e lső finnugor k özm ű v elő d ési, más néven kultúrkongreszus az 1921-ben, Helsinkiben megtartott finn-észt-m agyar tanügyi értekezlet volt. Ez és az ezt követő négy kongresszus vált a korszak leglátványosabb finnugor esem ényévé, m elynek Fenno-U grica cím m el évkönyvei is m egjelentek. E találkozók célja egym ás or szágának és kultúrájának m egism erése m ellett a szem é lyes találkozások elősegítése volt. A szervezéssel kap csolatban észt részről Aleksander Veiderma nevét kell feltétlenül m egemlítenünk, a m agyarok közül pedig gróf Teleki Pál, Bán Aladár és C sekey István játszott vezető szerepet. A további munka előkészítésére az első találko zón hat fős állandó bizottság jött létre, m elynek létszámát később növelték. A tudományos kutatások összehangolá sán, a tudományos intézetek alapításán és az anyanyelvi lektorok küldésén kívül célul tűzték m ég ki a műfordítói tevékenység elősegítését, az egym ásról szóló tankönyvi fejezetek átnézését, valamint kongresszusok szervezését is. A második kongresszusra - jóval népesebb delegáci ók részvételével -T allin n b an került sor 1924-ben. Itt már több néprokonsági egyesület is bemutatkozott. 1928-ban Budapestre már 1080-an érkeztek. A kongresszuson a munka négy szekcióban folyt, koncertekre, kiállításokra és kirándulásokra is sor került. A kongresszus tiszteleté re jelent m eg a Finnek. Észtek. A magyarok északi tesvémépei című kötet M agyarországon, m íg Észtor szágban az Eesti Hőim cím ű folyóirat színvonalas különszáma. 1931-ben a IV. kongresszuson Helsinkiben 13 szakosztály ülésezett. Erre az alkalomra jelent m eg a Suomi - Eesti - Unkari cím ű im pozáns ism eretterjesztő kötet. A z utolsó közm űvelődési kongresszusra ism ét
Tallinnban került sor 1936-ban, am elyen már 20 szak osztály működött. A z e lő ző kongresszushoz hasonlóan itt is nagy teret szenteltek a zenei együttm űködésnek, am elyben kiem elkedő szerepet vállalt Johannes Aavik. E rövid áttekintésben nincs lehetőség hosszabban ismertet ni kórusok, zenekarok vagy előadóm űvészek fellépéseit, amelyekről bőven találunk beszám olókat különösen a néprokonsági m ozgalom hoz közel álló kiadványokban. A korszak kapcsolattörténetének nem lebecsülendő fejezetét képezik a két állam és két nép közötti képzőm űvészeti kapcsolatok, am elyek különösen a harmincas évek m ásodik felében m élyültek el, ekkor került sor a legfontosabb kiállításokra is. E kapcsolatok építésében érdekes szerepet játszott Koch Ernő m agyar grafikus, aki 15 év et élt Észtországban. Sokat tett a m agyar kép zőm űvészet, de talán m ég többet a m agyar irodalom észtországi népszerűsítéséért a m űvész és műfordító Ants Murakin, aki a kultúrkongresszusok munkájában is lelkesen részt vett. A z I. világháború idején hadifo golyként a m agyar nyelvet kiválóan elsajátító Murakin különösen a húszas évek végétől vált a m agyar szépiro dalom , s benne term észetesen a színm űvek aktív tolmácsolójává. A m agyar és észt színházak a harmincas évek második felében vitték színre egym ás darabjait. M íg pl. a budapesti N em zeti Színház Kitzberg Ordasok című darabját adta elő , addig Észtországban M olnár Ferenc és H erczeg Ferenc m űveit játszották a leggyakrabban. Murakin n evéh ez m agyar irodalmi antológiák is fűződ tek. Em lítsünk m eg néhány nevet azok közül, akiket fordított: S zabó D ezső, Zilahy Lajos, Gárdonyi Géza, H erczeg Ferenc, M óricz Z sigm ond, M olnár Ferenc, Bródy Sándor, Tam ási Áron. A hogyan azt C sek ey Ist ván egyik részletes tanulmányában is olvashatjuk, Jókai M ór 17 regénye jelent m eg Észtországban önálló könyv alakjában, s ezen kívül több mint 3 0 regénye vagy no vellája folyóiratokban vagy napilapokban. M agyarországon 1929-ben jelen t m eg a K alevipoeg Bán Aladár fordításában. Ezt követően hat kötetből álló sorozatban jelentek m eg A ugust Gailit, Albert Kivikas, Mait Metsanurk, Anton Hansen Tam m saare, Friedebert Tuglas és Eduard V ild e m űvei Virányi Elem ér és Bán A ladár fordításában. K ép es G éza szerk esztéséb en 1944-ben látott napvilágot eg y figyelem re m éltó észt irodalmi antológia. Észtország 1940-es m egszállását és Szovjetunióhoz való csatolását k övetően a m agyar-észt együttm űködés ism ét csak észtek és m agyarok szem ély es érintkezésére szűkült hosszú időre. A két világháború között egyre dinamikusabbá v áló kapcsolatok azonban olyan erős ala pot teremtettek, am elyre építeni lehetett a 60-as évektől jelentkező enyhülés korszakában is. A szorítás m érsék lőd ésével újra m egindulhatott a kulturális érintkezés, majd a rendszerváltozással és a függetlenség helyreállí tásával fejlődésnek indulhatott az élet valam ennyi terü letére kiterjedő, egym ást gazdagító együttm űködés, m ely nem csak a k özös célok ból, de k özös hagyom á nyokból is táplálkozik. * A z elő a d á s az I. É s z t-M a g y a r Jo g tö rté n e ti N ap o k (T allinn , 2 0 03. sz ep tem b er 1 8 -2 1 .) b e v e z e tő e lő a d á sa k é n t h a n g z o tt el.
BIBLIOGRÁFIA Az alábbi irodalomjegyzék áttekintést kíván nyújtani a két világhá ború közötti (és részben korábbi) magyar-észt kapcsolattörténet irodalmáról. A bibliográfia elsősorban a Magyarországon fellelhe tő anyagra támaszkodva a magyar és észt nyelvű műveket tartal mazza, jóllehet a kapcsolattartás és a tudomány nyelve akkoriban nagyrészt a német volt e térségben. Jelentős ezen kívül a témára vo natkozó finn nyelvű anyag is. A z a d o tt id ő sz ak b an k eletk ezett iro d alo m m ellett szerep eln ek m ég a tém ak ö rt fe ld o lg o zó vagy az azt é rin tő késő b b i m u n k ák is. Á ltaláb an k im arad tak a rö v id eb b h írad áso k , a sz ép iro d alm i m űvek és a k ö n y v ism ertetések , v alam in t a z o ly an d o lg o z a to k , am ely ek et eg y es sz ak tu d o m án y o k ró l írtak. B e k erü ltek u g y a n a k k o r a m ásik o r szág ró l, n épről v ag y k u ltú rá ró l m eg jelen t m űvek, s ezen kívül az o lyan m u n k ák is, am e ly e k re u talás tö rté n t a fenti ö sszefo g laló b an . A b ibliográfiában d ö ntő többségben az eredeti helyesírás szerepel.
VÁLOGATOTT IRODALOM JEGYZÉK A M AGYAR-ÉSZT KAPCSOLATOK TÖ RTÉNETÉHEZ A A V IK , J.: A z ész t zen e fejlő d ésén ek v ázlata. In: Fenno-
Ugrica III. k. B u d a p est, 1931. 6 2 2 -6 3 7 . p. A L V R E , P aul: A ló R aun p ro fesszo r. In: Észtország a fordulat után. F ólia E sto n ic a II. Szerk.: B E R E C Z K I G á b o m é M ai K iisk. S zo m b ath ely , 1994. B D T F , 2 4 4 -2 4 7 . p. A L V R E , Paul: Ju liu s M ark p ro fesszo r. In: Észtország a fordulat után. F ó lia E sto n ica II. S zerk.: B E R E C Z K I G á b o rn é M ai K iisk. S zo m b ath ely , 1994. B D T F , 2 2 7 -2 3 1 . p. A n d m eid p ra e g u se st U ngarist (V ő etu d „T h e E u ró p a Y earb o o k 'is t 1928 )..Eesii Hőim, 1928/2. 1 1 5 -1 1 8 . p. A N N I, A u g u st: A z észt sz ép iro d alo m fejlő d ése é s ered m én y ei. In: Fenno-Ugrica III. k. B u d ap est, 1931. 5 4 4 -5 5 8 . p. A R U M Á E , H ein o : É sz to rsz á g é s M ag y aro rsz ág k ap cso latain ak m eg terem tése a z 1920-as év ek elején . In: Észtország a fordulat után. F ó lia E sto n ic a II. S zerk.: B E R E C Z K I G á b o m é M ai K iisk. S zo m b ath ely , 1994. B D T F , 7 1 -7 6 . p. A fin n u g o r k u ltú rb iz o ttsá g ülése H elsin k ib en (1 9 3 8 . jú l. 3-án). Túrán, 1939/1-3. 5 0 - 5 1 . p. A fin n -u g o r k u ltú rk a p cso lato k je le n tő sé g e . Túrán, 1934/1-4. 4 6 -4 8 . p. A III. fin n -u g o r k u ltú rk o n g resszu s. Túrán, 1928/1-4. 3 7 -4 5 . p. A ro k o n n ép ek k ö zö tti k u ltu rá lis eg y ség fejlesztése. FennoUgria, 1 9 2 5 /1 .6 5 - 6 8 . p.
A Túrán című folyóirat 1913, 1917-1918, 1921-1944 finnugor mutatója. Ö s sz e á llíto tta é s a b ev eze tő t írta: E G E Y E m ese. S zerk. és az u tó szó t írta: S Z ÍJ E n ik ő . B u d a p est, 2002. T in ta K ö n y v k iad ó , 138 PA T u rán i T á rs a sá g F in n -é s z t Intézete. Túrán, 1923/ 3-4. 9 6 -9 7 . P-
Az észt költészet virágai [A n to ló g ia]. F ord.: B án A lad ár. B u d a pest, 1940. S te p h a n e u m , 16 p. Á R P Á S K áro ly : A z ész t állam iság kezd etei. In: Messze van Észtország... (V á lo g a to tt fin n u g risztik a i d o lg o zato k ). F ó lia E sto n i ca IX. S zo m b ath ely , 2 003. B D T F , 3 6 -4 2 . p.; U a. In: „Dvinán in nen, Dvinán túl". Ju b ile u m i T an u lm á n y o k . S tu d ia U ralo -A ltaica S u p p lem en tu m 2. S zeg ed , 1986. 2 7 - 6 0 . p. Á R P Á S K áro ly : A z észt n em zeti m eg ú ju lás. In: Messze van Észtország... (V á lo g a to tt fin n u g risztik a i d o lg o z a to k ). F ó lia E sto n i ca IX . S zo m b ath ely , 2 003. B D T F , 5 0 - 7 0 . p. Á R P Á S K ároly: A z észt nem zeti m eg ú ju lási m o z g alo m k o rsz a k o lásán ak k érd ésé h ez. In: Messze van Észtország... (V álo g ato tt fin n u g risztik ai d o lg o zato k ). F ó lia E sto n ic a IX . S z o m b a th e ly , 2003. B D T F, 4 3 - 4 9 . p. Á R P Á S K ároly: Az észt nemzeti megújulási mozgalom történe téhez. B ö lcsészd o k to ri é rtek ezés. S zeg ed , 1983. R ö v id íte tt v á lto z a ta: Életünk, 1985/10. 8 9 4 -9 0 8 . p. Á R P Á S K áro ly : É rin tk ezési p o n to k a m a g y ar é s a z é s z t tö rté n e lem ben. (A d alék o k az ész te k lak ta terü let e g y sé g é n e k k ia lak u lásá
h oz). In: Messze van Észtország... (V álo g ato tt fin n u g risztik a i d o l g o zato k ). F ólia E sto n ica IX . S zo m b ath ely , 2 003. B D T F , 3 6 -4 2 . p. Á R P Á S K ároly: Messze van Észtország... (V á lo g a to tt fin n u g risz tik a i d o lg o z a to k ). F ó lia E sto n ic a IX . S z o m b a th e ly , 2 0 0 3 . B D T F , 275 p. Á R P Á S K ároly: V irányi E le m é r fö ltá m a sztása. In: Tartu és M a gyarország /T a rtu ja Ungari. T artu , 1998. T artui M a g y ar F ü zetek 3. 1 3 -2 4 . p.; U a. In: Messze van Észtország... (V álo g ato tt fin n u grisztik ai d o lg o zato k ). F ó lia E sto n ic a IX . S zo m b ath ely , 2 0 0 3 . B D T F , 2 3 6 -2 5 9 . p. Á V É D IK F élix, dr.: Északi rokonainknál és barátainknál. A z elő s z ó t írta: P é k á r G y u la. B u d a p est, 1927. S zerző , 123 p. [É sz to r sz ág ró l: 4 5 -6 4 .] B Á N A ladár: A finn é s az é s z t iro d alo m tö rté n ete. In: Finnek. Észtek. A magyarok északi tesvérnépei. Irta: B Á N A la d á r, C S E K E Y István, F A R A G Ó J ó z s e f stb. B udapest, 1928. K irályi M a g y ar E gyetem i N y o m d a, 2 6 7 -2 8 3 . p. B Á N A ladár: A F in n -u g o r K u ltú rb iz o ttsá g ü lése B u d ap esten . Túrán, 1934/1-4. 4 6 - ^ 8 . p. B Á N A lad ár, k o rm án y fő tan ác so s: A fin n u g o r nép szellem te re m tő e re je . In: Fenno-Ugrica V/A. k. T a llin n , 1936. 1 -9 . p. B Á N A ladár: A II. fin n -u g o r k o n g re ssz u s h atáro zata. FennoUgria, 1925/1. 4 6 -4 9 . p. B Á N A la d á r: A III. fin n -u g o r k u ltú rk o n g re s s z u s . Túrán, 1928/1 -4. 3 7 -4 5 . p.; Magyar Pedagógia, 1928/5-7. 175. p.; M a gyar Külpolitika, 19 2 8 /1 1. 4 - 5 . p. és 1928/12. 4 - 8 . p.; Századunk. 1928/6. 377. p. B Á N A lad ár: A m áso d ik fin n -u g o r k u ltú rk o n g resszu s. Túrán, 1924/1. 2 9 -3 0 . p. B Á N A ladár: A T u rán i népek. Túrán, 1940/2. 5 7 -5 9 . p. B .[á n ] A .[la d á r]: N e m z e ti n e v e k fe lv é te le É sz to rs z á g b a n . Túrán, 1 9 3 6 /1 -4 .6 6 . B Á N A lad ár: A IV . fin n u g o r k u ltú rk o n g re ssz u s tö rté n e te . Túrán, 1931/1-4. 1 0 -2 6 . p. U a.: B u d ap est, 1931. D unántúl P écsi E g y etem i K ö n y v k iad ó é s N y o m d a, 18 p. B Á N A lad ár: A z első fin n -u g o r tanügyi k o n g resszu s. Magyar Középiskola, 1 9 2 1 /7 - 1 0 .7 3 -7 9 . p.; U a .: Néptanítók Lapja, 1921. 39—41. p. B Á N A ladár: A z ész te k n ép rajzi je lle m z é s e . Etnographia, 23. év f. 1912. 1 2 9 -1 4 4 . p. B Á N A ladár: A z V . fin n -u g o r k u ltú rk o n g resszu s tö rté n ete. Túrán, 1936/1-4. 2 9 ^ 1 1 . p. B Á N A ladár: É sz t-m a g y a r é rin tk e z é se k a m últban és a je le n b e n . Túrán, 1929/1-4. 2 1 - 2 5 . p. B Á N A lad ár: É sz to rsz á g - E lső k ö zlem én y . Túrán, 1922/2. 8 9 - 1 0 5 . p. B Á N A ladár: É sz to rsz á g - M á so d ik k ö zlem én y . Túrán, 1922/34. 1 6 0 -1 7 8 . p. B Á N A lad ár: G r ó f K le b e lsb e rg K u n ó észak i ú tja. Túrán, 1930/1-4. 1 2 -1 7 . p. B Á N A la d á r: L a id o n e r, az é s z te k s z a b a d sá g h ő se . Túrán, 1934/1-4. 4 8 -5 0 . p. B Á N A lad ár: M ire h iv a to tta k a fin n u g o r k o n g re ssz u so k ? In: Észtország a fordulat után. F ó lia E sto n ic a II. S zerk.: B E R E C Z K I G á b o m é M ai K iisk. S z o m b a th e ly , 1994. B D T F , 8 0 - 8 1 . p. B Á N , A lad ár: P aar ső n a E esti-M ad jari v ahekorrast. Eesti Kirjandus, 1913/3. B Á N A lad ár: P ető fi é s a ro k o n n é p e k k ö ltész ete (E lő ad ás a M a g y a r N ép rajzi T á rsa sá g 1923. év i k ö zg y ű lésén ). Túrán, 1923/1-2. 1 4 -2 4 . p. B A R Á T H O S I-B A L O G H B enedek: Kisebb finnugor véreink. B u d a p est, 1930. B a rá th o si T u rán i k ö n y v e i, 160 p. B A R Á T H O S I-B A L O G H B e n ed ek : Szuomi-Eszti. Finn-észt testvér földön. B u d a p est, 1931. B a ráth o si T u rán i k ö n y v ei, 160 p. B E R C Z E L I A . K áro ly : É szt iro d alo m G y o m án [K n er Izid o r h a t k ö te te s so ro zata]. Széphalom. 1933/10-12. 9 8 -1 0 0 . p. B E R E C Z K I A ndrás: A fin n é s az ész t tö rté n elem k u tatása M a g y a ro rsz á g o n . In: 125 éves a budapesti Finnugor Tanszék. Ju b ile u
mi k ö tet. S zerk .: D O M O K O S P é te r - C S E P R E G I M á rta . U rálisztikai T an u lm á n y o k 9. B udapest, 1998. 1 2 5 -1 2 8 . p. B E R E C Z K I G ábor: A T artu i E gyetem sz ere p e az eu ró p ai tu d o m ányosságban. In: Észtország a fordulat előtt. F ó lia E sto n ica I. V á logatta é s szerk.: B E R E C Z K I G á b o m é M ai K iisk é s B E R E C Z K I U rm as. S zo m b ath ely , 1992. B D T F , 2 0 5 -2 0 8 . p. B E R E C Z K I G áb o r: T allin n rövid tö rté n ete (jeg y zet). Magyar Napló, 2 0 01/7-8-9. 7 3 -7 8 . p. B E R E C Z K I U rm as: Észtország- B u d a p est, 1983. P anorám a, 287 p. [É sz t-m a g y a r k ap csolatok: 5 9 -6 3 . p.] B E R E C Z K I U rm as: K aks kirja ungari tead lasele Pál H unfalvyle. Keel ja Kirjandus, 1985/12. 7 3 8 -7 4 4 . p. C S E K E Y , S tep h an prof. dr. ju r. e t rer. pol. Eesti Hőim, 1928/2. 9 2 -9 3 . p. C S E K E Y István: A d ag ö i to ro n y . In: Északi írások. B u d ap est, 1928. P feifer F erd in án d (Z e id le r testv é rek ) N em zeti K ö n y v k e re s kedése, 101 -1 5 3 . p. C S E K E Y István: A d o rp ati eg y etem . In: Északi írások. B u d a pest, 1928. P feifer F erd in án d (Z e id le r testv é rek ) N em zeti K önyvkereskedése, 3 1 -4 3 . p. C S E K E Y István: A D orpati M a g y a r T u d o m á n y o s In tézet. In: Északi írások. B u d ap est, 1928. P fe ifer F erd in án d (Z e id le r te stv é rek) N em zeti K ö n y v k eresk ed ése, 4 5 - 5 5 . p. C S E K E Y István: A II. F in n u g o r K u ltú rk o n g resszu s T allin n b an . In: Északi írások. B u d ap est, 1928. P fe ifer F erd in án d (Z e id le r test vérek) N em zeti K ö n y v k eresk e d ése, 6 1 -6 4 . p. C S E K E Y István: A fin n u g o r n épek k u ltú rtö rek v ései. In: Északi írások. B udapest, 1928. P fe ifer F erd in án d (Z e id le r te stv é re k ) N e m zeti K ö n y v k eresk ed ése, 7 1 -7 8 . p. C S E K E Y István: A revali tan ácsp atik a m ú ltjáb ó l. In: Északi írá sok. B udapest, 1928. P fe ifer F erd in án d (Z e id le r testv é rek ) N e m z e ti K ö n y v k eresk ed ése, 1 5 5 -1 5 9 . p. C S E K E Y István: A h ú sz év es É szto rszág új a lk o tm á n y a . Túrán, 1937-1938/1-2. 1 0 -1 4 . p. K lny. a T úrán 1 9 3 7 -3 8 . évi X X -X X I. k ö tetének 1-2. fü zetéb ő l. B u d ap est, 1939. É let, 5 p. C S E K E Y István: A kisebbségi kultúrautonómia Észtországban. Klny. a B u dapesti S zem le C C V III. k ö tetéb ő l. B u d a p est, 1928. Franklin, 32 p. C S E K E Y István: A m ag y arság első nagy ta lá lk o z ó ja ro k o n aiv al h áro m ezer év u tán. In: Észjaki írások. B u d a p est, 1928. P fe ife r F e r din án d (Z eid ler testv é rek ) N em zeti K ö n y v k eresk e d ése, 6 5 - 6 9 . p. C S E K E Y István: A tartui eg y etem m a g y ar in tézete. Túrán, 1923/3-4. 9 5 - 9 6 . p. C S E K E Y István: A z ész t alk o tm án y k e le tk e z é se é s a la p g o n d o latai. In: Északi írások. B u d a p est. 1928. P fe ifer F e rd in á n d (Z e id le r testvérek) N em zeti K ö n y v k eresk e d ése, 1 7 5 -1 8 3 . p. C S E K E Y Istv án : A z ész t állam fő („ á lla m v é n ” ) jo g á llá sa . In: Északi írások. B u d ap est, 1928. P fe ifer F erd in án d (Z e id le r te s tv é rek) N em zeti K ö n y v k eresk e d ése, 1 8 5 -1 9 0 . p. C S E K E Y Istv án : Az Észt Köztársaság alkotmánya és a Baltikum világpolitikai helyzete. K lny. a B udapesti S zem le C C II. k ö tete, 1926. évi 584. sz ám áb ó l. B u d a p est, 1926. F ra n k lin , 17 p.; U a.: Ma gyar Kisebbség, 1926/4. 1 2 0 -1 3 2 . p. C S E K E Y Istv án : E esti v áh em u srah v u ste k u ltu u ra u to n o o m ia üle loeng B u dapestis. Paevaleht, 1927. ja n . 21. C S E K E Y István: Északi írások. B u d ap est, 1928. P fe ifer F erd i nánd (Z eid ler testv é rek ) N em zeti K ö n y v k eresk e d ése, 2 2 8 p. C S E K E Y István: É sz t-m a g y a r tö rté n elm i é s k u ltú rk a p c so la to k . In: Északi írások. B u d a p est, 1928. P fe ife r F erd in án d (Z e id le r test vérek) N em zeti K ö n y v k eresk e d ése, 7 9 - 9 4 . p. C S E K E Y István: Észtország állammá alakulásának története és államrendje. K lny. a K ecsk em éten m ű k ö d ő e g y e te m e s ref. jo g a k a d ém ia százév es fen n állása alk alm áb ó l k iad o tt „ E m lé k k ö n y v "-b ő l. K ecskem ét, 1932. H írlap k iad ó é s N y o m d a, 35 p. C S E K E Y Istv án : É szto rszág b a n . In: Északi írások. B u d a p est, 1928. P fe ifer F erd in án d (Z e id le r testv é rek ) N em zeti K ö n y v k e re s k ed ése, 1 9 -2 2 . p. C S E K E Y István: É szto rszág tö rté n ete a v ilág h áb o rú u tán . In: Történelem a világháború után. 5. f. S zerk.: V a sk a G éza . B u d a p est, 1931. V aska, 6 4 p.
C S E K E Y István: F inn- é s É sz to rsz á g jo g fe jlő d é se é s m ai jo g a . In: Finnek. Észtek. A magyarok északi tesvémépei. írta: B Á N A la dár, C S E K E Y István, F Á R A G Ó J ó z se f stb. B u d a p est, 1928. K irá lyi M a g y ar E g y etem i N yom da, 2 1 8 -2 4 7 . p. C S E K E Y István: H ólepte o ro sz m e z ő k ö n ... In: Északi írások. B u d ap est, 1928. P fe ifer F erd in án d (Z e id le r testv é rek ) N em zeti K ö n y v k eresk e d ése, 1 1 -1 8 . p. C S E K E Y Istv án : Jó k a i a ro k o n n ép ek iro d alm á b an - Jók ai su k u k a n so jen k irja llisu u d essa - Jó k a i su g u ra h v a ste k irja n d u ses. Fenno-Ugria , 1925/3-4. 2 0 9 -2 1 7 . p. C S E K E Y István: Jókai a ro k o n n ép ek iro d alm á b an , v alam in t az oro sz, lett é s litván iro d alo m b a n . In: Északi írások. B u d ap est, 1928. P fe ife r F erd in án d (Z e id le r te stv é re k ) N em zeti K ö n y v k eresk e d ése, 9 5 -1 0 0 . p. C S E K E Y István: M a g y ar e sték é sz a k o n . In: Északi írások. B u d a p e s t, 1928. P fe ife r F e rd in á n d (Z e id le r te s tv é re k ) N em z e ti K ö n y v k eresk e d ése, 5 7 -6 0 . p. C S E K E Y Istv án : M ire ta n ít É sz to rsz á g ? Túrán, 1939/1-3. 1 1 -1 5 . p. C S E K E Y István: O ro sz v ilág b an a B a lti-te n g e r p artján . In: Északi írások. B udapest, 1928. P fe ife r F erd in án d (Z e id le r te s tv é rek) N em zeti K ö n y v k eresk e d ése, 1 6 1 -1 6 6 . p. C S E K E Y István: O ro szo rsz ág e g y ik le g ré g ib b fő v áro sáb an . In: Északi írások. B u d ap est, 1928. P fe ife r F erd in án d (Z e id le r te s tv é rek) N em zeti K ö n y v k eresk e d ése, 1 6 7 -1 7 3 . p. C S E K E Y István: Ö tó rai teán a z É szt K ö ztársa ság fejénél. In: Északi írások. B u d ap est, 1928. P fe ife r F erd in án d (Z e id le r te s tv é rek ) N em zeti K ö n y v k eresk e d ése, 2 3 -2 6 . p. C S E K E Y István: R iik lik -filo so o filise d e le m e n d id M a d ách i „In im ese tra g ö ö d ia s” . A utori 100 sü n n ip á e v a p u hul. Looming, 1924/4. 2 7 8 -2 8 1 . p. CSEK EY Istv án : Seaduste valjakuulutamine Eestis. ' (B ib lio th e c a H u n g arico E stica In stitu ti L itteraru m H u n g arici D orp a tie n sis 3.) T a rtu -B u d a p e s t, 1926. 35 p. C S E K E Y , S tep h an v.: S o o m e -u g rila ste ü h istest k u ltu u rp ü ü e te st. Eesti Hőim. 1928/2. 8 2 -9 2 . p. C S E K E Y István: S za b a d sá g ü n n e p É szto rszág b a n . In: Északi írások. B u d ap est, 1928. P fe ifer F erd in án d (Z e id le r testv é rek ) N e m zeti K ö n y v k eresk e d ése, 2 7 - 2 9 . p. C S E K E Y István: S zék fo g laló m a d o rp ati eg y etem en . In: Északi írások. B u d ap est, 1928. P fe ifer F erd in án d (Z e id le r te stv é re k ) N em zeti K ö n y v k eresk e d ése, 9 - 1 0 . p. C S E K E Y , S tephan: T artu Ü lik o o li U ngari in stitu u t. Paewaleht, 1923. V I. 8. l . p . C S E K E Y , S tep h an v.: U ngari j a su g u rah v ad . Üliőpilasleht, 1935/10. Eesti Hungaroloogia Komitee Bülletaan 1. T artu , 1993., 2. T a r tu, 1994., 3. T a rtu , 1994., 4. T a rtu , 1995. E G E Y E m ese: A két világháború közötti magyar-finn-észt kap csolatok történetéből. T á rsa sá g i, d ip lo m á c ia i, k ato n ai eg y ü ttm ű ködés. D o k to ri d issz e rtá c ió . [K ézirat] B u d a p est, 2 002. 21 0 p. E Ö T T E V É N Y I O livér: A balti á lla m o k é s F in n o rszág k ü lp o liti kája. Külügyi Szemle, 1939/2. 1 5 4 -1 6 3 . p. E R D E O S L ászló: A finnek é s ész te k felsz a b a d ító had járata. Északi rokonaink, 5. k. 1942. (jan .) 2 3 - 2 7 . p. E R N IT S .V .: A z isk o lán k ív ü li n ép o k ta tá s É szto rszág b a n . In: Fenno-Ugrica III. k. B u d ap est, 1931. 4 2 0 - 4 2 6 . p. E R N IT S V ilm o s [E R N IT S , V iilem ]: „R o k o n ság i m un k a É sz to r sz ág b an , k ü lö n ö se n az é s z t-m a g y a r k a p c so la to k fejle sz té se ” (szep t. 6 -án ). Túrán, 1929/1-4. 5 9 -6 0 . p. E R N IT S , V illem : Ü ks seni m eil tu n d m a ta m ad jarik eeln e E esti rah v alau lu d e uu rim in e. Sirvilauad, 1913. T a rtu , 1912. 4 6 - 5 4 . p. E S L A S , A .: A z ész t m e z ő g a z d a sá g h ely zete. In: Fenno-Ugrica III. k. B u d ap est, 1931. 4 8 7 -5 0 0 . p. Északi rokonaink. A M a g y a r-F in n é s a M a g y a r-É s z t T ársasá g K ö zlem én y ei. 1 9 3 9 -1 9 4 4 . [9 szám ] Északi vártán. Észt rokonaink irodalma. S zerk .: K É P E S G éza. N em zeti K ö n y v tár. V I. é v f., 1 2 7 -1 2 8 . sz. B u d a p est, [1944.] S tád i um , 127 p. É szt b e m u ta tó a N em zeti S zín h ázb an - A u g u st K itzberg: O rd a ___
so k (ford. L a v o th a Ö dön). Túrán, 1939/1-3. 4 7 - 4 8 . p. Észt hungarológia 75. Eesti hungaroloogia 75. S zerk.: N U R K , A n u - S E IL E N T H A L , T őnu. B ib lio th eca S tu d io ru m H u n g arico ru m in E sto n ia. T artu , 1997. 23 2 p. É szt k ép ző m ű v észeti k iállítás a N em zeti S zalo n b an (1 9 3 8 . m árc. 2 5 .-á p r.l0 .) Túrán, 1939/1-3. 4 8 - 4 9 . p. É szt reg én y ek é s elb e sz é lé se k m a g y a r n y elv en K n er Izid o r ész t so ro zata, szerk. C S E K E Y Istv án , ford. V irán y i E le m é r é s B án A la d á r (A lb ert K IV IK A S : L áp v irág o k , A u g u st G A IL IT : A tenger, F rie d eb ert T U G L A S : V égzet, E d u ard W IL D E : A h eg y falv i te je s e m b er, A. H. T A M M S A A R E : A z e rd ő árk i g azd a, M a it M E T S A N U R K : B ero n t az élet. Ism .: Túrán, 1933/1-4. 4 5 - 4 6 . p. Észtország a fordulat előtt. F ó lia E sto n ic a I. V á lo g a tta é s szerk.: B E R E C Z K I G á b o m é M ai K iisk é s B E R E C Z K I U rm as. S z o m b a t h ely , 1992. B D T F , 2 23 p. Észtország a fordulat után. F ó lia E sto n ic a II. S zerk .: B E R E C Z KI G áb o m é M ai K iisk. S zo m b ath ely , 1994. B D T F , 3 4 0 p. F A R A G Ó Jó z se f: U n g a ri u u e m a s t k irja n d u se s t. Looming, 1923/6. 4 3 3 -4 4 3 . p. F A Z E K A S Je n ő : A z é s z t-m a g y a r k u ltu rá lis k ap cso lato k eddigi m érleg e. Láthatár. 1942/6. 1 2 1 -1 2 3 . p. F A Z E K A S Jen ő : Észt nyelvművelő és nyelvújító törekvések. D eb recen , 1935. F A Z E K A S Jen ő : A z ész te k sorsa. Északi rokonaink, 7. k. 1942. (d ec.) 1 4 0 -1 5 6 . p. F A Z E K A S Je n ő : N ép rajzi k u ta tá so k É sz to rsz á g b a n . Etnographia, 53. évf. 1942. 84—104. p. F A Z E K A S Je n ő : U n g a ri u u e m a s t k irja n d u s e s t. Looming, 1938/1. 7 9 -8 6 . p „ 1938/2. 2 2 4 -2 3 2 . p. F A Z E K A S Je n ő : U n g a rlu s j a E u ro o p a k u ltu u r. Varamu, 1939/10. 1 0 2 -1 0 6 . p. F in n ek . É sz te k . 'A magyarok északi tesvérnépei. Irta: B Á N A la d ár, C S E K E Y Istv án , F A R A G Ó J ó z s e f stb. B u d ap est, 1928. K irá lyi M a g y ar E g y etem i N y o m d a, 335 p. Fenno-Ugria. S u o m a la is-u g rila in e n k u lttu u rileh ti - S o o m e-U g ri k u ltu u rileh t - F in n u g o r k u ltu rá lis fo ly ó irat. H elsin k i, 1925/1-4. S u o m alaisu u d en L iito n S u k u k a n sa o sa sto , 251 p. Fenno-Ugrica III. k. S u o m a la is-U g rila in e n K u lttu u rik o n g ressi S o o m e-U g ri H arid u sk o n g ress - F in n u g o r K ö zm ű v elő d ési K o n g resszu s. B u d a p est, 1931. 6 5 6 p. Fenno-Ugrica IV. k. S u o m a la is-U g rila in e n K u lttu u rik o n g ressi - S o o m e -U g ri H arid u sk o n g ress - F in n u g o r K ö zm ű v elő d ési K o n g resszu s. H elsin k i, 1931. 363 p. Fenno-Ugrica, V/A. k. V. S o o m e -U g ri K u ltu u rk o n g re s s S u o m a la is -U g rila in e n K u lttu u rik o n g re s s i - F in n u g o r K u ltú rk o n g resszu s. T a llin n , 1936. 42 p. Fenno-Ugrica, V/B. k. V . S o o m e -U g ri K u ltu u rk o n g re s s S u o m a la is -U g rila m e n K u lttu u rik o n g re s s i - F in n u g o r K u ltú rk o n g resszu s. T allin n , 1936. 4 6 4 p. F inn és é s z t k ép v iselő k láto g atása B u d a p esten . Túrán, 1928/1 -4. 4 6 -5 0 . p.
Finn-ugor lelkészgyűlés - Suomalais-ugrilainen pappeinkokus. B u d ap est, 1937. G y ő r, 1937. U zsaly és K oncz, 84 p. F Ü L E I-S Z Á N T Ó E n d re, dr.: É szt - m a g y a r m ű v elő d és a k ét h á ború k ö zö tt. In: Észtország a fordulat után. F ó lia E sto n ic a II. S zerk .: B E R E C Z K I G á b o m é M ai K iisk . S z o m b a th e ly , 1994. B D T F , 8 8 - 9 6 . p.
Hadifogoly magyarok története. II. Az oroszországi hadifogság és a magyar hadifoglyok hazaszállításának története. S zerk .: B A JA B en ed ek - L U K IN IC H Im re - P IL C H Je n ő - Z IL A H Y L ajos. B u d ap est, é. n. A th en eu m . G . N. lev ele C sek ey Istv án h o z: É szto rszág a sz o v je to ro s z m eg sz állás id ején . Túrán, 1942/4. 1 6 2 -1 6 4 . p. G A S K Ó D ezső , dr.: É szto rszág ten g eri- é s g y ó g y fü rd ő i. Túrán, 1934/1-4. 44—46. p. G Ö R G E Y Istv án : F inn- és É sz to rsz á g ipara, k e re sk e d e lm e és h alászata. In: Finnek. Észtek. A magyarok északi tesvémépei. írta: B Á N A lad ár, C S E K E Y Istv án . F A R A G Ó J ó z s e f stb . B u d a p est, 1928. K irály i M a g y ar E g y etem i N y o m d a, 1 9 6 -2 1 7 . p. GUSTAVSON, H ein o : M agyar g y ó g y s z e ré s z d in a s z tia
T a llin n b a n . In: Észtország a fordulat után. F ó lia E sto n ic a II. S zerk .: B E R E C Z K I G á b o m é M ai K iisk. S z o m b a th e ly , 1994. B D T F , 6 8 - 7 0 . p. G Y Ö R K E Jó z sef: A z észt n é p n y elv e é s iro d alm a . Északi roko naink, 1942, 7. k. (dec.) 1 2 8 -1 4 0 . p. G Y Ő R F F Y I., prof.: U n g ari rah v ak u n st. In: Fenno-Ugrica V/B. k. T a llin n , 1936. 3 5 5 -3 6 1 . p. H A IN , Jü ri: E esti j a U n g ari k u n stisid em etest. Looming, 20 0 3 /5 . 7 4 8 -7 5 7 . p. H A L T E N B E R G E R M ihály: É szto rszág term észeti viszo n y ai. In: Finnek. Észtek. A magyarok északi tesvérnépei. írta: B Á N A la d ár, C S E K E Y Istv án , F A R A G Ó J ó z s e f stb. B u d ap est, 1928. K irá lyi M a g y a r E g y etem i N y o m d a, 3 9 -4 7 . p. H A L T E N B E R G E R , M ic h ael: Landeskunde von Eesti 1-5. (P u b lic a tio n e s In stitu ti U n iv e rsita tis D o rp a te n sis G e o g ra p h ic i 6 - 1 0 .) T artu , 1926. 20 2 p. H A N K IS S Já n o s, dr. eg y . ny. r. tanár: A m ag y ar iro d alo m v ilág h ely zete. In: Fenno-Ugrica, V/A. k. T a llin n , 1936. 1 -1 2 . p. H IE D E L , E dvin: A m a g y a r iro d alo m É szto rszág b a n . In: Észtor szág a fordulat után. F ó lia E sto n ic a II. S zerk .: B E R E C Z K I G á b o m é M ai K iisk. S zo m b ath ely , 1994. B D T F , 1 1 6 -1 1 7 . p. H U B A Y Jenő: A fin n ek és a z ész te k zen em ű v észete. In: Finnek. Észtek. A magyarok északi tesvérnépei. írta : B Á N A la d á r, C S E K E Y Istv án , F A R A G Ó J ó z s e f stb. B u d ap est, 1928. K irályi M a g y ar E g y etem i N yom da, 2 9 7 -3 0 6 . p. H U N F A L V Y Pál: Utazás a Balt-tenger vidékein / - / / . A M a g y ar N em zet C salád i K ö n y v tára. P est, 1871. R áth M ór, 4 2 7 + 4 5 4 p.; 2. kiad.: 1880. JÁ V O R I Je n ő : A finnugor népek irodalmának bibliográfiája I. B u d ap est, 1975. F ő v áro si S zab ó E rvin K ön y v tár, 63 0 p. JÁ V O R I Je n ő : Az uráli népek irodalmának bibliográfiája (1975-1994). A z U ralisztikai T an sz é k K iadványai 5. S z o m b a th e ly , 1995. B D T F , 5 0 6 p. JU N G E R T H M ihály: A finnek é s ész te k k u ltú rfejlő d ése és sz e l lem i élete. In: Finnek. Észtek. A magyarok északi tesvérnépei. írta: B Á N A lad ár, C S E K E Y Istv án , F A R A G Ó J ó z se f stb. B u d ap est, 1928. K irályi M a g y ar E gyetem i N y o m d a, 2 4 8 -2 6 6 . p. JU N G E R T H -A R N Ó T H Y M ihály: Moszkvai napló. S a jtó alá ren d ezte é s a b ev eze tő t írta: S ÍP O S P é te r é s S Z Ű C S L ászló . B u d a p est, 1989. Z rín y i K atonai K iadó. Kalevipoeg. A z észtek nem zeti ep o sza. F ord.: B án A lad ár. [B u d ap est, 1929.] L a F o n tain e T ársasá g , 3 3 6 p. JÜ R IS O N , K. m ag.: E esti ro h u te a d la sk o n n a sa av u tu si IV j a V S o o m e-U g ri K u ltu u rk o n g ressi ajav ah em ik u l. In: Fenno-Ugrica V/B . k. T a llin n , 1936. 2 3 1 -2 3 4 . p. JÁ R V E , J. őp.: M id a vő im e te h a k a tte sa a d a v a t-k o n k re e tse t so o m e -u g ri rah v aste k irik lik u ja u su lis-k ő lb la elu a re n g u k s. In: Fenno-Ugrica V/B. k. T a llin n , 1936. 5 1 - 5 3 . p. K Á L M Á N B éla: É szto rszág i em lék eim . Já sz k u n sá g , 1994/V V I. 3 3 - 3 5 . p. K A L JO T , P h. jo h ta ja : T á h ise id h ő im u ra h v a ste m a ja n d u slik u k s ko o stö ö k s. In: Fenno-Ugrica IV. k. H elsin k i, 1931. 4 4 - 4 7 . p. K A N N M ik ló s [K A N N , N ik o lai]: N é p m ű v elő d és é s isk o la É szt o rszág b a n . Túrán, 1924. 1 5 -2 0 . p. K E T T U N E N , L au ri: A k eleti-te n g eri finn nép ek . In: Debreceni Tud. Egyet. 1936-37. évi évkönyve. 1 6 8 -1 7 6 . p. K IIS E L , O . J. dir.: A k tu aalseid k asv atu slik k e p ro b leem e E esti k esk k o o lis j a g ü m n aasiu m is. In: Fenno-Ugrica V/B. k. T a llin n , 1936. 7 8 - 8 0 . p. K IN C S E S K O V Á C S É va: K o ro m p ay B ertalan k ap cso latai é s z a ki n ép ek k el é s k u ltú rá k k al - lev élg y ű jtem én y ei tü k réb en . Ann. Univ. Miskolciensis. 1992/2. 1 7 1 -1 9 4 . p. K IN K A R , F elik s: E g y oldal a rokon n ép ek k u ltú rk a p cso latain ak tö rté n e té b ő l. In: Észtország a fordulat után. F ó lia E sto n ica II. S z e rk .: B E R E C Z K I G á b o m é M ai K iisk . S z o m b a th e ly , 1994. B D T F , 7 7 - 7 9 . p. K IV IM Á E , Jü ri: B áth o ry István é s L iv ó n ia. In: Észtország a fo r dulat után. F ó lia E sto n ic a II. S zerk .: B E R E C Z K I G á b o m é M ai K iisk. S z o m b a th e ly , 1994. B D T F , 6 4 - 6 7 . p. K O C H F eren c: F in n - é s É szto rszág te lep ü lésfö ld rajza. In: Fin
nek. Észtek. A magyarok északi tesvérnépei. írta: B Á N A lad ár, C S E K E Y Istv án , F Á R A G Ó J ó z s e f slb. B u d a p est. 1928. K irályi M ag y ar E g y etem i N y o m d a, 8 2 -9 5 . p. K O K L Á , Paul: P aar kildu e e s ti-u n g a ri k u ltu u risu h etest. Keel ja Kirjandus, 1995/8. 5 5 4 -5 5 6 . p. K O M P U S , H anno: E m ö K ochi g raafik a . Paevaleht, 7. V. 1931. K O R IT S Á N S Z K Y O ttó: Kirándulás északkeleti fajrokonaink hoz. B u d ap est, 1926. C e n tru m , 107 p. K O R IT S Á N S Z K Y O ttó: Levelek az V. finn-ugor kultúrkongresszusról. B u d ap est, 1936. C e n tru m , 6 4 p. K O R N IS , J.: U ngari h arid u se aren em in e. In: Fenno-Ugrica III. k. B u d ap est, 1931. 2 1 -4 6 . p. K O S K IM IE S , J. R.: H eim o k an so jen p u o le sta - H ő im u rah v aste eest - A ro k o n n ép ek ért. Fenno-Ugria, 1925/3-4. 1 8 9 -1 9 4 . p. K R U U S , H.: A z észt tö rté n ettu d o m á n y . In: Fenno-Ugrica III. k. B u d ap est, 1931. 1 2 3 -1 3 2 . p. K U R S, O tt: M ichael H alten b erg er. In: T artu é s M agyarország. T artu j a U ngari. T artu í M a g y a r F ü zetek 3. T artu , 1998. 2 9 -3 8 . p. K U R S , O tt: M ih ály H alten b erg eri p an u s E esti g eo g raafilisse uurim isse. In: Észt hungarológia 75. Eesti hungaroloogia 75. S zerk.: N U R K , A nu - S E IL E N T H A L , T ő n u . B ib lio th eca S tudiorum H u n g arico ru m in E sto nia. T a rtu , 1997. 6 7 - 7 5 . p. K Á IS , J. tead u sl. sekr.: A z ész t elem i isk o la é s a z újítási k ísé r letei a z utóbbi év ek b en . In: Fenno-Ugrica V/B. k. T a llin n , 1936. 8 5 -8 9 . p. L A A N E S T , A rvo: M e g em lék ezés Ju liu s M a g istérő l. In: Észtor szág a fordulat után. F ó lia E sto n ic a II. S z e rk .: B E R E C Z K I G áb o m é M ai K iisk. S zo m b ath ely , 1994. B D T F , 2 3 9 -2 4 0 . p. L E IM U S , Ivar: M ag y ar p én zleletek É szto rszág b a n . In: Észtor szág a fordulat után. F ó lia E sto n ic a II. S z e rk .: B E R E C Z K I G áb o m é M ai K iisk. S zo m b ath ely , 1994. B D T F . 6 1 - 6 3 . p. L E IN B O C K : A z arch eo ló g ia é s e tn o g rá fia É szto rszág b a n . In: ' Fenno-Ugrica III. k. B u d a p est, 1931. 1 7 0 -1 8 9 . p. L IL L , Jul. apt.: E esti a p teeg isead u ste ju riid ilin e külg. In: FennoUgrica IV. k. H elsin k i, 1931. 2 1 1 -2 1 4 . p. L IN D E , B em h ard : A z ész t iro d alo m tö rté n e té n e k főv o n alai. In:
Túrán, 1925/1-4. 8 -1 3 . p. L IN D E , B em h ard : A z é s z t szín h áz. Túrán, 1926/3-4. 7 5 -7 7 . p. L IN D E B E R G , H ilja: E e s ti-u n g a ri v a ra se m a id k u ltu u risu h teid . Keel ja Kirjandus. 1968/5. 2 8 5 -2 8 9 . p. L IN N IU S , F erd in án d [F erd in an d ]: N ép rajzi k u tatáso k É sztor szág b an a v ilág h áb o rú u tán. Etnograpliia, 47. év f. 1936. 1 2 9 -1 3 5 . PL O O D U S , R ein: K ét rokon nép m ű v észeti kap cso latai. In: Észt ország a fordulat után. F ó lia E sto n ic a II. S zerk .: B E R E C Z K I G áb o m é M ai K iisk. S zo m b ath ely , 1994. B D T F , 9 7 -1 0 0 . p. L O O R IT S , O .: A z észt n y elv tu d o m án y é s fo lk ló ré ed d ig i e re d m ényei. In: Fenno-Ugrica III. k. B udapest, 1931. 1 5 5 -1 6 9 . p. L U K IN IC H F rig y es, dr.: A n é g y százév es észt könyv, furán, 1935/1-4. 55. p. L U K IN IC H Frigyes: A n ép ro k o n ság i esz m e terjesztése a nép k ö réb en . T ú rán , 1936/1-4. 5 3 -5 7 . p.
Magyar-észt diplomáciai kapcsolatok 1921-2001. Eesti-ungari diplomaatilised suhted 1921-2001. S zerk.: JÁ V O R S Z K Y B éla. T allin n , 2001. M a g y ar N ag y k ö v etség . U ngari S u u rsaatk o n d , 1 11 p. M a g y aro rsz ág k ép v iselő je F in n o rszág ró l é s a ro k o n ság i e s z m é ről - U n k arin asiain h o itaja S u o m esta j a h eim o aatteesta - U ngari asem ik S o o m est ja h ő im u aatest. Fenno-Ugria, 1925/1. 4 2 - 4 6 . p. M Á N Y O K I V ilm a: A z ész t é s finn ro k o n asszo n y o k ró l a M a g y a r A sszo n y o k n ak . Magyar Asszony, 1937. febr. 1. 6 6 -6 8 . p. M Á N Y O K I V ilm a: A z ész t nő k h o n v éd elm i sz erv e zete. Túrán, 1939/4-5. 5 8 -6 4 . p. M Á N Y O K I V ilm a: N ő m o zg alm ak F in n - é s É szto rszág b an . Túrán, 1 9 3 7-1938/3-4. 4 5 - 5 3 . p. M A R K , G y u la [Ju liu s] eg y . ny. r. tanár: A fin n u g o r nép ek k e resk ed e lm érő l. In: Fenno-Ugrica, V/A. k. T a llin n , 1936. I—10. p. M Á R K I S ándor: A tu ráni n ép ek je le n e és jö v ő je . Túrán, 1923/12. 1 -1 3 . p. M E D IJA IN E N , E ero: E esti d ip lo m a a d id U ngaris. Horisont, 1997. m árc. 3 8 -3 9 . p.
M E D IJA IN E N , E ero: M a g y aro rsz ág és É szto rszág 1 9 1 8 -1 9 4 0 k ö zö tt. U ngari j a E esti 1 9 1 8 -1 9 4 0 . In: M agyar-észt diplomáciai
kapcsolatok 1921-2001. E esti-ungari diplomaatilised suhted 1921-2001. szerk.: JÁ V O R S Z K Y B éla. T allin n , 2 0 0 1 . M a g y ar N ag y k ö v etség . U ngari S u u rsa a tk o n d , 8 - 3 7 . p. M E S IP U U , K airi: V irányi E le m é r - az első m a g y ar lektor. In: Észt hungarológia 75. Eesti hungaroloogia 75. S zerk .: N U R K , A nu - S E IL E N T H A L , T őnu. B ib lio th eca S tu d io ru m H u n g arico ru m in E sto n ia. T artu , 1997. 1 2 6 -1 3 1 . p. M O Z S O N Y I S ., dr.: A g y ó g y sz e ré sz i tu d o m án y o k é s a m a g y a r E g y etem i G y ó g y szeré szeti Intézetek . In: Fenno-Ugrica, V/B. k. T a llin n , 1936. 2 3 5 -2 3 7 . p. M Ä G IS T E , Ju liu s: H ő im u lü k u m ise m in ev ik u st, o le v ik u st j a tu lev ik u v äljav aateist. In: Fenno-Ugrica IV. k. H elsin k i, 1931. 4 7 - 5 4 . p. N A G Y Iván, vitéz: A fin n -u g o r n ép e k szám a. Tiszamenti Szem
le, 1937. 1 5 -1 7 ., 3 6 - 3 8 . p. N A G Y Iván, dr.: A m ag y ar ta n k ö n y v e k észak i ro k o n ain k ró l.
Túrán, 1936/1-4. 4 7 - 4 9 . p. N A G Y Iván, dr. vitéz: É szt sz ab ad sá g h arco k . Északi rokonaink, 7. k. 1943. (áp r.) 4 6 - 4 9 . p. N A G Y Iván, vitéz: F in n o rszág - É szto rszág . (K u ltu rális k a p c s o la ta in k észak i ro k o n ain k k al. I-II. Láthatár, 1939/11. 4 5 7 -4 6 4 . p. és 1939/12. 4 8 1 -4 8 5 . p.; K lny. B u d a p est - K ecsk em ét, 1939. L áihatá r - E lső H írlap N y ., 22 p. N A G Y Iván: H u szo n eg y m illió n y ia n vagyunk! Északi rokona ink. 3. k. 1940. (d ec.) 1 7 5 -1 7 9 . p. N A G Y Iván, dr. viléz: M ű v elő d ési k ap cso latain k F inn- é s É sz t o rsz á g g a l. Túrán, 1935/1-4. 3 5 - 4 0 . p. N O R V IK , Piret: E estlased III so o m e -u g ri k u ltu u rik o n g ressil U n g aris. In: Észt hungarológia 75. Eesti hungaroloogia 75. S zerk.: N U R K , A nu - S E IL E N T H A L . T ő n u . B ib lio th eca S tu d io ru m H u n g aric o ru m in E sto n ia. T artu , 1997. 1 4 3 -1 5 2 . p. N U R K , A nu: A nts M urakin, ak ib ő l véletlen ü l lett m ű fo rd ító . In: Észt hungarológia 75. Eesti hungaroloogia 75. S zerk.: N U R K , A nu - S E IL E N T H A L . T ő n u . B ib lio th e c a S tu d io ru m H u n g arico ru m in E sto n ia . T artu , 1997. 1 5 5 -1 6 3 . N U R K , A nu - S E IL E N T H A L , T őnu: E g y e lfe le jte tt k o rszak a tartui m ag y artan ításb an . In: Tartu és Magyarország. Tartu ja Ungari. T a rtu i M a g y ar F ü zetek 3. T a rtu , 1998. 3 9 -4 5 . p. N U R K , A nu - S E IL E N T H A L , T őnu: H u n g aro ló g ia É sz to rsz á g b an - eg y elfe le jte tt k o rszak a a tartui m ag y artan ításb an . In: Hun garológia Magyarországon kívül. H u n g aro lo g isch e B e iträg e 4. Jy v ä sk y lä , 1995. 7 3 -8 0 . p. N U R K , A nu - S E IL E N T H A L , T őnu: Ungari. Maa, rahvas, kultuur. B ib lio th eca S tu d io ru m H u n g arico ru m in E stonia. T a rtu , 1999. 116 p. O IN A S , F élix [Felix]: A z ú ja b b é s z t irodalom . Északi rokona ink, l . k . 1939. (jún.) 3 0 - 3 7 . p. O IN A S , Felix: E lu lo o lisi m ärk m eid ja m älestu si. Keel ja Kirjan dus, 1995/2. 1 2 0 -1 2 8 . p. O IN A S ,F elix J.: V isszaem lék ez ések d iák k én t a z E ö tv ö s K o llé g iu m b a n . In: Észtország a fordulat után. F ólia E sto n ica II. S zerk.: B E R E C Z K I G á b o rn é M ai K iisk. S z o m b a th e ly , 1994. B D T F , 8 6 - 8 7 . p. O L L IK , G . o p e tu sn e u v o s: K o o lin ő u n ik E estis. In: Fenno-
Ugrica IV. k. H elsin k i. 1931. 9 3 - 9 6 . p. O L L IK , G ustav: S u g u ra h v a ste le - S u k u k a n so ille - A ro k o n n é p ek h ez. Fenno-Ugria, 1925/2. 1 0 0 -1 0 5 . p. P A IK E R T G éza: É sz t-m a g y a r k u ltu rá lis érin tk ezés. Északi ro konaink, 1. k. 1939. (jú n .) 1 9 -2 3 . p. P Á P A Y Jó zsef: A finnugor népek és nyelvek ismertetése. A M a g y a r N y elv tu d o m án y K ézik ö n y v e. I. köt. 4. fűz. B u d ap est, 1922. M T A , 6 0 p. P A U L O V IC S V aléria: Adalékok az észt-magyar kapcsolatok történetéhez. Csekey István tartui tevékenysége. S zak d o lg o zat. [K ézirat] B u d ap est, 1984. E L T E B T K , 186 p. P E E P , H arald : A p e rts e p s io o n j a re tse p ts io o n i v a e g u s te st. U n g ari k irja n d u se k äek äig u st E estis. Keel ja Kirjandus, 1995/6. 44 4 —448. p.
P E S O N E N , M .: A fin n -u g o r n ép ek k u ltu rá lis e g y s é g e - S o o m eU gri rah v aste k u ltu u riü h tlu s - S u o m alai-u g rilaisten k an so jen kulttu u riy h tey s. Fenno-Ugria , 1925/1. 1 5 -2 5 . p. P E S O N E N , M atti: K u ltu u rik o o so le k u le - K u ittu u rik o k o u k se lle - A k u ltu rá lis k o n g resszu sh o z. Fenno-Ugria , 1925/2. 1 0 5 -1 1 0 . p. PE T R I Pál: A z ész t m ű v észet n em zeti je le n tő sé g e . Északi roko naink, 1. k. 1939. (jú n .) 9 - 1 3 . p. P E T R I Pál: N y elv ro k o n ain k sorsa. Északi rokonaink, 5. k. 1942. (jan .) 7 - 1 3 . p. P ilk U n g ari ajalu k k u . Eesti Hőim, 1928/2. 6 0 -8 2 . p. P O M O Z I P éter: A rokon n épek n apja. A Reguly Társaság Érte sítője, 1 6 -2 3 . p. P O M O Z I Péter: É szto rszág : ten g er, fö ld , rem én y . In: Finnugor
kalauz. S zerk .: C S E P R E G I M á rta. B u d ap est, 1998., 2. kiad. 2 001. P an o rám a, 1 6 9 -1 8 2 . p. P O M O Z I P éter: K u ltú rtö rtén eti p en tag o n (B áth o ry Istv á n le n g y el k irály lív fö ld i p o litik ája). In: A magyar művelődés és a keresz ténység. B u d ap est, 1998. N em zetk ö zi M a g y a r F ilo ló g ia i T ársasá g , 6 0 6 -6 1 2 . p. P O M O Z I, P éter: L iiv im a a u n g arlasest vürst. Horisont, 1997. m árc. 2 0 - 2 1. p. P O M O Z I Péter: M o rzsák a tartui m ag y ar h u n g a ro ló g ia tö rté n e téből. In: Hungarológia 4. B u d ap est, 1993. 2 7 1 -2 8 7 . p. P O M O Z I P éter: T artu é s M ag y aro rsz ág . N é g y sz á z tiz e n ö t é v a felső o k tatás tö rté n etéb ő l. In: Tartu és Magyarország. Tartu ja Ungari. T artu i M a g y a r F ü z e te k 3. T artu , 1998. 4 7 - 7 2 . p. P O O L , T h. v. m in iszter: A z ész t fö ld refo rm é s e re d m é n y e i. In: Fenno-Ugrica, V/A. k. T a llin n , 1936. 1 -4 2 . p. P U K IT S , M.: U ngari m aalik u n st. Eesti Hőim. 1928/2. 9 3 - 9 7 . p. P Á H N , E., prl.: H ő im u m aad e n o o rso o la h e n d a m ise st e sp e ra n to abil. In: Fenno-Ugrica V/B. k. T a llin n , 1936. 4 1 9 -4 2 1 . p. P Ő L D , P.: É szto rszág k ö zm ű v elő d ési és tu d o m á n y o s viszo n y ai. In: Fenno-Ugrica III. k. B u d a p est, 1931. 5 6 - 7 4 . p. Q U IN T Jó zsef: A tallini II. fin n -u g o r k u ltú rk o n g re ssz u s. Népta nítók Lapja. 1925/11-12. 4 - 7 . p „ 1925/15-16. 9 - 1 4 . p. R A D Ó G y ö rg y : A z észt iro d alo m M ag y aro rsz ág o n . Filológiai Közlöny. 1963. 2 2 3 -2 4 2 . p. R A D Ó G y ö rg y : A S z o v jetu n ió uráli n ép ein ek iro d alm a M agyaro rszág o n . F in n ség i n ép ek . A z ész t iro d alo m . In: A Szovjetunió urá li és türk népeinek irodalma Magyarországon. B u d a p est, 1976. A k ad ém ia, 1 3 -7 0 . p. R A D Ó , G y ö rg y : E esti teem alin e u ngari lu g u lau l aa sta st 1801. Keel ja Kirjandus, 1963/1. 3 8 -4 0 . p. R A H A M Á G I, H. B. prof.: D iasp o o ratö ö ee stla ste k esk el. In: Fenno-Ugrica, IV. k. H elsin k i, 1931. 2 2 4 -2 2 7 . p. R Á C Z E ndre - B E R E C Z K I G áb o r: Észtország. B u d a p est, 1975. C o rv in a, 7 4 p. R E IS M A N E lek |R A U N , A lo]: A fin n -u g o r n é p ro k o n sá g i m o z g alo m je le n tő sé g e . Túrán, 1933/1-4. 43. p. R E IS M A N , A lo: U ngari k eeld e tő lg itu d eesti ilu k irjan d u se loen d . Eesti Kirjandus, 1934/2. 8 1 - 8 4 . p. S E IL E N T H A L , T ő nu: U n g ari keele ő p e ta m in e T a rtu ü lik o o lis. In: 200 aastat eesti keele Ulikooliőpet. 1803 eesti ja soome keele lektoraat Tartu ülikoolis. Ju u b e lik o g u m ik . T artu Ü lik o o li eesti k eele ő p p eto o li to im etised 2 5. T artu , 2 003. 3 0 6 -3 1 8 . p. S E IL E N T H A L , T ő nu: 75 tan u lsá g ai. In: Észt hungarológia 75. Eesti hungaroloogia 75. S zerk .: N U R K , A n u - S E IL E N T H A L , T ő n u . B ib lio th eca S tu d io ru m H u n g arico ru m in E sto n ia. T artu , 1997. 1 8 5 -1 9 2 . p. SE P P , T hea: A m ag y ar-é szt kulturális kapcsolatok m últja és je le ne. In: Észtország a fordulat után. F olia E stonica II. Szerk.: B E R E C Z K1 G áb o m é M ai Kiisk. S zom bathely, 1994. B D T F, 101-109. p. S E P P , T h ea: C sek ey Istv án é s a tartui m a g y a r lek to ro k le v e le z é se. In: Tartu és Magyarország. Tartu ja Ungari. T artu i M a g y ar F ü zetek 3. T artu , 1998. 7 3 -8 6 . p. S E B E L K A -P E R L E B E R G A rthur: É sz to rsz á g m ező g azd a ság a. In: Finnek. Észtek. A magyarok északi tesvémépei. írta: B Á N A la d ár, C S E K E Y Istv án , F A R A G Ó J ó z s e f stb. B u d a p est, 1928. K irá lyi M a g y ar E g y etem i N y o m d a, 1 6 8 -1 7 7 . p.
S IB U L , A . raam . ju h .: A v alik u d ra a m atu k o g u d E estis. In:
Fenno-Ugrica, V/B. k. T a llin n , 1936. 1 0 3 -1 0 7 . p. S IL L A O T S , L iina: F élix O in as j a U n g ari. Keel ja Kirjandus, 2000/6. 4 1 9 -4 2 4 . p. S O M M E R , S.: É szt te lep ü lések az eg y k o ri O ro sz o rsz á g fö ld jén . In: Fenno-Ugrica III. k. B u d ap est, 1 9 3 1 .2 6 0 -2 7 0 . p. S O L Y M O S S Y S ándor: A finnek é s észtek n ép rajza. In: Finnek. Észtek. A magyarok északi tesvém épei. írta : B Á N A la d á r, C S E K E Y István, F A R A G Ó J ó z s e f stb. B u d a p est, 1928. K irályi M a g y ar E g y etem i N y o m d a, 6 6 -8 1 . p. S o o m e-u g ri II. H a rid u sk o n g ress. T a llin n , 1924. S o o m e-U g ri K u ltu u rto im k o n d ad e ko o so le k . In: Fenno-Ugrica V/B. k. T a llin n , 1936. 4 3 4 -4 3 7 . p. S P U R E ndre: A finn é s észt népi zene é s én ek . In: Finnek. Ész tek. A magyarok északi tesvémépei. Irta: B Á N A lad ár, C S E K E Y Istv án , F A R A G Ó J ó z se f stb. B u d a p est, 1928. K irály i M ag y ar E g y etem i N y o m d a, 2 8 3 -2 9 6 . p. S Ö Ö T , K ari E duard: E esti“U ngari k u n stn ik e h ő im u ső b ra lik e st su h e test. Looming, 1933/5. 5 8 4 -5 8 7 . p. S Ö Ö T , K. E .: É s z t-m a g y a r m ű v é sz e k ro k o n b a rá tsá g i é rin tk e z é se. Túrán, 1932/1-4. 1 5 -1 7 . p. S Ö Ö T , K ari E duard: U ngari in stitu u t B erliini ü lik o o li ju u res. Postimees, 1925. jú n . 1 5 .3 . p. S U H A Y D A T ib o m é , varjasi [M A D IS , H ilda): É szt ü d v ö zlet. Északi rokonaink. 7. k. 1942. (d ec.) 1 2 5 -1 2 7 . p. S uom i. E esti. Unkari. Eesti. Soome. Ungari. Magyarország. Finnország. Észtország. S zerk.: JO N S S O N , F. A z ism e rte tő sz ö v e g ek et írták: T am m e k an n , A .; T elek i, P.; V o io n m aa, V . P o rv o o , 1931. W S O Y , 2 0 8 sz ám o zatlan old al, 3 x 4 8 fénykép. S Z A B Ó István: Fejezetek az észt kultúra történetéből. A JászN agykun-S zolnok M egyei M úzeum ok K özlem ényei 53. Szolnok, 1995. Jász-N agykun-Szolnok M egyei M úzeum ok Igazgatósága, 217 p. S Z Á S Z Z o ltán : A finn é s é s z t v en d ég v árás után. Századunk. 1928/3. 3 7 7 -3 8 2 . p. S Z E R B A ntal: K arjel, F in n o rszág , E sth o n y a. Magyar Nemzet, 1939. dec. 6. 11. p. S Z ÍJ E nikő: A fin n u g o r n ép ro k o n ság i esz m e a 2 0 -as, 3 0 -as év ek b en . In: Őstörténet és nemzettudat 1919-1931. S zerk.: K IN C S E S N A G Y É va. M a g y ar Ő stö rtén eti K ö n y v tá r I. S zeg ed , 1991. 7 2 - 8 8 . p. S Z ÍJ E nikő: P á n fin n u g o r é s a n tifin n u g o r e lm é le te k , m o z g a l m ak. In: 125 éves a budapesti finnugor tanszék. Ju b ile u m i kötet. S zerk.: D O M O K O S P é te r - C S E P R E G I M árta. U rálisztik ai T a n u l m án y o k 9. B u d a p est, 1998. 1 4 5 -1 5 2 . p. Tartu és Magyarország. Tartu ja Ungari. S zerk . / T ó im .: P o m o zi P éter. T artu i M a g y ar F ü zetek 3. T a rtu , 1998. 103 p. T A L L G R É N , A. M .: É szt- é s F in n o rszág 1000 év v el ezelő tt. Fenno-Ugrica V/A. k. T a llin n , 1936. 1 -5 . p. T e ise S o o m e-U g ri k u ltu u rik o o so lek u o tsu se d - T o is e n su o m alais-u g rila isen k u lttu u rik o k o u k sen p a a tö k se t - A m áso d ik fin n -u g o r k u ltu rá lis k o n g re ss z u s h a tá ro z a ta i. Fenno-Ugria, 1925/1. 4 6 - 4 9 . p. T A S N Á D I N A G Y A ndrás: Ü nnepi k ö sz ö n tő . Északi rokonaink, 7. k. 1942. (d ec.) 1 2 1 -1 2 5 . p. T E L E K I P ál, gróf: F inn- é s É sz to rsz á g v ilá g h e ly z e te . In: Fin nek. Észtek. A magyarok északi tesvémépei. I r t a : . B Á N A ladár, C S E K E Y Istv án , F A R A G Ó J ó z s e f stb. B u d a p est, 1928. K irályi M a g y a r E g y etem i N y o m d a, 9 - 1 8 . p. T E L E K I P ál. gróf: F inn- é s É sz to rsz á g v ilág h ely zete. In: Finn ország 1940. S z e rk .: N a g y Iv á n , v ité z . B u d a p e s t, 1940. M a g y a r-F in n T á rsa sá g , 9 - 2 5 . p. T O O M IN G , M ary: A m a g y a r iro d alo m fo g a d ta tá sa É szto rszág ban. T isz a tá j, 1976/9. 8 0 -8 3 . p. T Ó T H R ózsa: A m a g y a r-é s z t k u ltu rá lis k a p c so la to k rö v id á tte k in tése. In: Észtország a fordulat után. F ó lia E sto n ic a II. Szerk.: B E R E C Z K I G á b o m é M ai K iisk. S z o m b a th e ly , 1994. B D T F, 1 1 0 -1 1 5 . p. T u rán i e lő a d á so k T allin n b an . Túrán, 1927/1-2. 3 0 - 3 2 . p. U ngari k u n stn ik leid is E estis k odu. Rahvaleht, 1939. jú n . 21.
történeti szemle
V E ID E R M A , A lek san d er: Elu hariduse radadel. T a llin n , 2 0 02. E esti K eele S ih tasu tu s, 351 p. V E S K I, Jo h a n n es V o ld em ar: V irg u m issa m m u d E esti j a U ngari vahel. Eesti Kirjandus, 1925/4. 1 2 9 -1 3 3 . p. V IL K U N A , K ., dr.: E esti-so o m e sa u n a aren g u st. In: FennoUgrica V/B. k. T allin n , 1936. 3 5 3 -3 5 5 . p. V IIR S A L U , E. prl.: E esti naise sa av u tu sist riik lik u ise seisv u se ajal. In: Fenno-Ugrica V/B. k. T a llin n , 1936. 1 2 6 -1 2 8 . p. V IK Á R , B éla: H a rry Ja n n se n U n g a ris. Eesti Kirjandus, 1930/11. V IR Á N Y I E le m é r dr. phil. Eesti Hőim, 1928/2. 4 5 - 4 6 . p. V IR Á N Y I E lem ér: A fin n -u g o r n ép ro k o n ság esz m é je a z iro d a lom b an . Túrán, 1935/1-4. 1 5 -2 1 . p. V IR Á N Y I E lem ér: A z e ls ő ész t irodalm i e m lé k k iá llítá s. Napke let, 1925. 4 9 1 -4 9 3 . p. V IR Á N Y I E lem ér: A z ész t n em zet m ohácsi v észén ek e m lé k e z e te. Túrán, 1927/1-2. 1 6 -1 9 . p. V IR Á N Y I E lem ér: A z é s z t n ép m ű v elő d ési tö rek v ései a X IX . század b an . Túrán, 1941/3. 1 0 3 -1 1 5 . p. V IR Á N Y I E lem ér: A z észt nép társad alm i v isz o n y ai. In: Fin nek. Észtek. A magyarok északi tesvérnépei. írta: B Á N A lad ár, C S E K E Y István, F A R A G Ó J ó z se f stb. B u d ap est. 1928. K irályi M ag y ar E gyetem i N y o m d a, 1 2 9 -1 4 2 . p. V IR Á N Y I E lem ér: A z ujabb ész t iro d alo m ró l. P allas A lm an ach . E stn isch er D ich tu n g und K unst. Napkelet. 1927. 6 6 2 -6 6 4 . p. V IR Á N Y I E lem ér: É sz t-m a g y a r m ű v elő d éstö rtén elm i k a p c s o latok. In: Fenno-Ugrica III. k. B u d a p est, 1931. 2 4 3 -2 5 9 . p. V IR Á N Y I E lem ér: É szt ro k o n ain k m ű v eltség i v isz o n y ai. Nap kelet. 1923. 6 8 8 -6 9 2 . p. V IR Á N Y I E lem ér: É sztországi tap asztalato k . Túrán, 1922/3-4. 2 0 1 -2 0 4 . p. V IR Á N Y I, E. dr.: K esk k o o lirefo rm fst U n g aris. In: FennoUgrica V/B. k. T allin n , 1936. 4 4 6 - 4 5 0 . p. V IR Á N Y I, E lem ér: K u ltu u rajalo o lised k o k k u p u u ted E esti ja U ngari vahel. Eesti Hőim. 1928/2. 9 7 - 1 0 9 . p.
■r---
00 4 . január 21-én Gerő András tartott előadást az Akadém ián a M agyar T örténelm i Társulat által szervezett, a m agyar történelem korszakaival fog la lk ozó vitaest-sorozatának keretében. A tárgy a dualista berendezkedés érték elése volt. A z elő a d ó az idő szű k össége miatt az általa legfontosabbnak tartott kérdésekre adott válaszaival értékelte a H absburg-m onarchia u tolsó korszakát, és h ely ezte el benne M agyarországot. M ondanivalójának lényege, hogy a k ieg y ezéssel az ország valóságos erejénél nagyobb szerepet játszhatott a birodalmon belül, és ezzel együtt m egkapta a m axi m ális nem zetközi súlyt, am ely egyáltalán elképzelhető volt az adott európai összefüggésrendszerben. Belpolitikailag a m agyar vezető réteg jó l kezelte a helyzetet, ami az állam építést és a gazdaságfejlesztést illeti. Két lényeges hiányosságot em lített. A z eg észség ügyi infrastruktúra nem kellő fejlesztését, és hogy a pa raszti önszerveződés, a paraszt-polgárosodás előtt ad m inisztratív akadályokat em elt az állam. Budapest hihetetlen fejlődése m ellett negatív je le n ségként jelentkezett az A lföld eg y részén a tanyák szá mának jelentős növekedése, a kivándorlás m egítélése összetettebb elem zést kíván. Term észetesen szóba került a n em zetiségi politika is. Ehhez a tém ához hozzászólva Kosáry Domokos pro-
2
V IR Á N Y I, E le m é r: K ő rg e m a h a r id u s k o rra ld u s e a ja lo o lin e aren g U ngaris. Üliőpilasleht, 1928/1. V IR Á N Y I, E le m é r dr.: M ő tteid III so o m e -u g ri k u ltu u rk o n g ressi p u hul. Eesti Hőim, 1928/2. 3 8 -4 5 . p. V IR Á N Y I E lem ér: U jab b m ag y ar irodalom ész t n y elv en . Nap kelet. 1930. 3 9 0 -3 9 1 . p. V IR Á N Y I E lem ér: U ngari h arid u se a ren em isk áig u p eajo o n ed . Üliőpilasleht, 1926/III. 4 4 - 5 1 . p.; 1926/1V. 5 7 -6 0 . p. V IR Á N Y I E lem ér: 1936. Ü d v ö zlet a z é s z t ifjú ság n ak . In: Észt ország a fordulat után. F ó lia E sto n ica II. S zerk .: B E R E C Z K I G á b o m é M ai K iisk. S zo m b ath ely , 1994. B D T F , 8 2 - 8 5 . p. V O IG T V ilm os: F élix O in a s és M a g y aro rsz ág . In: Tartu és M a gyarország. Tartu ja Ungari. T artui M a g y a r F ü z e te k 3. T a rtu , 1998. 8 7 -9 9 . p. V Á Á R I, R eet: S o o m e j a u ngari keele lek to raat T a rtu Ulikoolis 1 9 1 8 .-1 9 4 0 . aastal. In: Tűid eesti fdoloogia alalt III. T artu R iiklik u Ü likooli to im etised , 259. T artu , 1970. 3 0 2 - 3 1 1. p. W E Ö R E S G yula: D iák m o zg alm ak S véd- F in n é s É sz to rsz á g ban. Erdélyi Helikon, 1931/1. 1 0 -1 2 . p. W E Ö R E S G yula: F inn- é s É sz to rsz á g tö rté n ete. In: Finnek. Ész tek. A magyarok északi tesvérnépei. írta: B Á N A lad ár, C S E K E Y Istv án , F A R A G Ó J ó z s e f stb. B u d a p est, 1928. K irályi M a g y ar E g y etem i N y o m d a, 9 6 - 1 0 5 . p. W IL D E , E duard: M u ljed U ngarist j a u n g arlasist. Eesti Hőim, 1 9 2 8 /2 .4 6 - 6 0 . p. W A L L N E R , R úd ap teek k in eu v o s: E esti fa rm a tsia sa av u tu sist rah v u slik u tead u se j a tead u slik u kutse loom isel. In: Fenno-Ugrica IV. k. H elsin k i, 1931. 1 9 2 -1 9 4 . p. W A L T E R , H annes: R u su d est k erk ib kord. Horisont, 1997. m árc. 3 7 - 3 8 . p. Z S IR A I M iklós: A z ész t tu d o m án y ünnepe. [S z ázév es az É szt T u d ó s T á rsa sá g . - Ő p e ta tu d E esti S elts.] Magyhr Nyelv, 1938. 34. k. 6 0. p. Z S IR A I M iklós: Finnugor rokonságunk. B u d a p est, 1937. M T A , 587 p. [az észtek rő l: 2 9 8 -3 0 8 .1
W
'*
SZEMLE Vitaest a dualizmus államberendezkedéséről fesszor e g y anekdotával rámutatott, hogy szerinte nagy vonalúbb nem zetiségi politika sem akadályozta volna m eg egym agában Trianont, és nem befolyásolta volna jelen tősen a nagyhatalm akat a határok m eghúzásánál. A legérdekesebb utalásokat az előadó olyan témákra tette, am elyeket idő hiányában nem fejthetett ki. Ilye nek pl: mi a történelm i (vagy inkább nem történelm iet len) látásm ódja a zsid ó asszim ilációnak, illetve m ilyen lehetőségek voltak a m agyar nem zeti tudat újrafogal mazására, annak a reformkorban kialakult form ájához képest? Ö sszességéb en szín es, további gondolkodásra ö sz tönző előadást hallottunk.
Bakonyi Péter__ 67
Mezővárosaink jogélete a XVIII-XIX. században A M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m ia S z e g e d i Területi B iz o tts á g a é s a S z e g e d i T u d o m á n y e g y e te m Á lla m - és J o g tu d o m á n y i K a r Jo g tö rté n e ti T a n s z é k e s z e rv e z é s é b e n 2 0 0 3 . n o v e m b e r 1 3 -á n m e g re n d e z e tt k o n fe re n c iá ró l
z M TA S zegedi Területi B izottsága biztosított helyszínt annak a 2003. novem ber 13-án m egtar tott egyn ap os konferenciának, am ely a m agyaror szági m ezővárosok X V III-X IX . századi jogéletének legújabb kutatási eredm ényeit mutatta be. A rendezvény m egnyitásaként Homoki-Nagy Mária a S zegedi T udom ányegyetem Á llam - és Jogtudom ányi Kar Jogtörténeti T anszékének d ocen se ü dvözölte az előadókat és az ország jogtörténeti tanszékeiről érkezett vendégeket. Elm ondta, h ogy rem ényei szerint a tanács kozás a levéltáros és a jogtörténész kollégák szakmai találkozására is m ódot ad majd, hiszen a levéltárakban d olgozók fáradtságos munkával próbálnak a jogtörténé szek - néha nem könnyű - kívánságainak eleget tenni, am ely nélkül a jogtörténeti kutatások elképzelh etetle nek lennének. Szabó Imre a Kar dékánja köszöntőjében jelezte, a ta nácskozás egy nagyobb konferenciafüzér részeként erő síti az intézm ény tudományos potenciálját, bizonyítja, hogy a kar és tanszékei aktívan kapcsolódnak be a ma gyar tudom ányos közéletbe. A z Európai U nióhoz történő csatlakozás nagy terhet ró a jogtörténészekre is, hiszen a m odem jogintézm ények vizsgálatakor, esetleges átvéte lekor, szükség van a történeti háttér pontos ismeretére, a veretes, ősi és nem zeti jo g i szabályozási formák bemuta tására, am elyek továbbra is m egkívánnák, hogy ne kerül jenek kiiktatásra a hazai jogrendből. A programot szem lélve reményét fejezte ki, hogy az időben és térben igen színes témájú, sokat ígérő konferencia hozzájárul az al földi régió jogéletének jobb m egism eréséhez és m ódot ad a fiatalabb generáció bemutatkozására is. A szim p ózium első részének házigazdájaként Balogh Elemér, a szegedi Jogtörténeti T anszék docen se, Bató Szilvia tanársegédet mutatta be, aki „A járásbeli tisztség által m egítélt bünügyek” cím m el tartott előadásában a szolgabírák bíráskodási jogkörének 1842-ben történt kiterjesztése hatásait elem ezte. A z új büntetőbírói fórum hatáskörét - X IX . századi B ékés várm egyei források alapján - vetette ö ssz e a k özségi elöljárókéval, kitérve a sedriához, illetve az úriszékhez való viszonyrendszerre is. A szolgabírói büntető hatáskör részletes m eghatáro zásakor a B ék ési járás szolgabírójának 1844. évi tev é kenységét elem ezv e, három nagyobb ügycsoportba o s z totta azokat a deliktum okat, am elyekben a szolgabíró járt el. E zek a vagyon ellen i bűncselekm ények, a testi épség ellen i cselek m én yek és a tágan értelm ezett köz— rend ellen i cselekm én yek . A szolgabíró, ítélk ezése so
A
rán, a botozás és az áristom m ellett, vagyoni jelleg ű szankciókat is alkalm azott. Előadása összeg zések én t rá mutatott a m egyei törvényszékek gyakorlatában fe lle l hető anyagi jo g i, dogm atikai-fogalm i párhuzam ossá gokra és következetlenségekre, felhíva a figyelm et a szolgabírói jogszolgáltatási tevék en ység további kutatá sának fontosságára. Gilicze János a Csongrád M egyei Önkormányzat L e véltára M akói fióklevéltárának munkatársa „M akó m e zőváros rendészeti kérdései a X IX . század m ásodik fe lében” cím m el tartott előadást, am ely az osztrák m eg szálló csapatok 1849. augusztusi m egérkezésétől a Ta nácsköztársaság m egdöntéséig terjedő időszakban, a rendvédelem területén végbem ent változásokat ism er tette. A m akói hatóságok (az 18 6 0 -ig m űködő csendőr ség és az 1858-ban újra felállított csendbiztosi és perzekutori szervezet) 5 0 -es 6 0-as évekb eli tevékenységének legfontosabb irányát az időszakosan újra és újra elsza porodó vagyon elleni bűncselekm ények, és a töm egesen jelentkező betyárkodás elleni harc jelentette. G ilicze Já nos részletesen ismertette a szigorú és kiterjedt intézke dések rendszerét, a vándorló és betyárkodó elem ek é le tét m egn eh ezítő rendszabályokat és azok gyakorlati al kalmazását, kitérve Ráday G edeon g róf királyi biztosi tevékenységén ek rövid ism ertetésére is. A városi rend őrség 1870-es felállításától végigkísérte annak fejlődé sét, anyagi n eh ézségeit, hatás- és feladatkörének válto zásait, röviden szólva a csen dőrség m egszervezésével beállott változásokról és az agrárszocialista m ozgalm ak hatásáról. Szabó Attila a Bács-K iskun M egyei Önkormányzat Levéltárának igazgatója „M ezővárosi hivatalszervezet P est-P ilis-S olt várm egyében 1 7 1 1 -1 8 4 8 között” cím m el megtartott ism ertetésében, a m ezővárosi önrendel kezés kérdéseit, főbb jellem ző it elem ezte. A m ezőváro si autonóm ia középkori csíráiból kiindulva, a főbb in tézm ényeken, tisztségeken végighaladva, az azokhoz társítható, az önkorm ányzatiság fokm érőjéül szolgáló jogosultságokat vette szám ba, érzékletes példákkal mu tatva rá az e g y e s városok eltérő gyakorlatára is. L eszö gezte, a m ezővárosok vezetése hasonló volt a szabad ki rályi városok igazgatási apparátusához, nagy vonalak ban m ásolta annak felépítését. R észletesen elem ezte a települések tisztújítási szabályait, a főbb tisztségviselők m egválasztásának rendjét, a tanácsok m űködését és összetételén ek k ülön bözőségeit, valam int a külső taná csok m egjelenésén ek k övetkezm ényeit. A tanácskozás első részének lezárásaként Antal Ta más szegedi PhD. ösztöndíjas szólt a hallgatósághoz. T ém aválasztásával, „A k özigazgatás eg y es kérdései 1861-ben, D ebrecen városában,” az Októberi D iplom a kiadását k övető eg y év debreceni közgyű lési esem én ye inek, illetve a k özgyű lés m űködése néhány jelleg ze tes ségén ek bemutatását vállalta, nagyrészt az üléseken ké szült jeg y ző k ö n y v ek alapján. A hallgatóság a népképvi seleti k özgyű lés újbóli összeh ívásától és a tisztújítások m egtörténtétől végigkísérhette azt az eg y év es alkotm á nyos küzdelm et, am ely egészen a k özgyű lési tevékeny ség v égét jelen tő városi képviselő-testületek 1861 no-
történeti szemle
vem ben feloszlatásáig, a m űködés m egszűnésének dek larálásáig tartott. Érzékletesen illusztrálta idézetekkel a debreceni k özgyű lés azon a törekvéseit, am elyeket az 1848. évi törvényekhez, az alkotm ányos norm ákhoz va ló teljes ragaszkodás és a bécsi udvar rendeleteinek, in tézkedéseinek - így például az 1861. évi országgyűlés feloszlatásának - elutasítása jellem zett. A konferencia m ásodik részében elnök lő Blazovich László, a C songrád M e g y ei L evéltár igazgatója Völgyesi Leventét, az E ötvös Loránd T u dom án yegye tem Á llam - és Jogtudom ányi Kar M agyar Á llam - és Jogtörténeti T anszékének tanársegédjét kérte fel, hogy „K ecskem ét m ezőváros állam i egyházjogi és kisebb ségügyi szabályozása a XVIII. és XIX . század forduló ján” témájában tartsa m eg előadását. A z előadó K ecske mét város tanácsának jegyzők ön yvei alapján dolgozta fel a vallási közösségekre és nem zeti kisebbségekre v o natkozó szabályokat. M egfigyelhettük azt a tendenciát, hogy a vallási felekezetek és a város közötti kapcsolat együttm űködő szellem ű volt, a nem zetiségek jogai pe dig - az országos esem én yek kel összhangban - folya matosan bővültek az évtized ek során. K ecskem ét m ező város a vizsgált korszak elvárásainak m esszem en őlege sen eleget téve, szabadelvű lelkülettel támogatta a be vett vallások esély eg y en lő ség ét, az egyházak, valam int a lelkiism eret szabadságát, lakosságának pedig m egpró bált viszonylagos jólétet garantálni. Szendi Attila a M iskolci E gyetem Á llam - és Jogtudo mányi Kar Jogtörténeti Tanszékének PhD. hallgatója „A XIX. századi egyházi m ezővárosok jogi életének konfliktusai” cím ű előadásában jelezte, kutatásai során támaszkodott C sizm adia Andor e tárgyban íródott m o nográfiájára, annak m egállapításait alátámasztani, idő beli határait pedig kitolni szándékozott. Társadalom tör téneti és m agánjogi kutatások alapján vizsgálta a m ező városok közjogi helyzetének alakulását, a rendi társada lom ból a polgári jo g eg y en lő ség korszakába történő át m enet időszakában. Előadásában a nem privilegizált egyházi m ezővárosi, illetve püspöki városi lakosok h elyzetén ek vizsgálatára koncentrált. Tapasztalatai alapján kifejtette, m agánjogi tekintetben az egyh ázi m e zővárosok fogalm a sem m iképpen sem tekinthető külön kategóriának, mert a többi m ezővárossal összeh ason lít va nagyon hasonló m agánjogi jogügyleteket b onyolítot tak le. K alocsa és Eger, valam int a püspöki szék h elyek hez tartozó Szom bathely és V eszprém vonatkozásában vizsgálta a piacközpont, piackörzet és az egyh ázigaz gatási székhely kapcsolatát, konfliktusait, illetve a lako sokkal keletkezett jo g i vitákat. Ruszoly József a szegedi Jogtörténeti T anszék tan székvezetője „Bihar várm egye m egkísérelt községren d ezése 1848-ban” cím m el esettanulm ányt adott elő. K i indulópontként a helytartótanács 1840 decem berében kelt intézkedését jelö lte m eg, am ely felszólította Bihar várm egyét a rendezett tanácsú k özségek m egállapításá ra. A lajstromot összeállítani hivatott küldöttség azon ban csak 1847-re fogalm azta m eg jelentését. Ennek okaként az előadó azt jelö lte m eg, hogy a küldöttség számára nem voltak egyértelm űek a rendezett tanácsú
k özségek fogalm i jeg y e i a vonatkozó törvényhelyek ben. A fontosabb jellem ző k m eghatározását követően , a küldöttség a főszolgabírókat szólította fel, hogy a vár m egye öt járásából küldjék m eg, m ely k özségek et te kintenek rendezett tanácsúnak. A várm egyei k özgyű lés 1847-ben fogadta el a v ég leg e s jelen tést, am ely a h ely tartótanácshoz került felterjesztésre. A z 1848 májusá ban ö sszeü lő korm ányzó bizottm ány - már az 18 48-as törvényekre tekintettel - új javaslatot fogadott el, am e lyet a b elügym iniszterhez terjesztettek fel. S zem ere Bertalan júniusi rendelete új - az abban m egjelölt pon tok fig y elem b ev ételév el elkészítend ő - jelen tést kért, am elynek elk észítését a várm egye a részben m egválto zott összetételű küldöttségére bízta. A z előad ó ism ertet te a várm egye és a m inisztérium közötti további le v é l váltást, je le z v e az e tárgyban tett intézkedések nyom át 1848 szeptem berében találjuk utoljára, valószín űsíth e tően a szabadságharc esem én yei más feladatokra irányí tották a figyelm et. M éltán érdem elte ki a hallgatóság érdeklődését az akkoriban szalontai jegyzők én t tevékenykedő Arany Já nosnak eddig m ég kritikai kiadásban m eg nem jelent kézirata ism ertetése, am elyben a költő, Szalonta város tanácsa és választm ánya válaszát, „felvilágosító jelen té sét” fogalm azta m eg a rendezett tanácsú községekről, Sughó J ó zsef főszolgabírónak. A z ülésen elhangzottakkal kapcsolatban B lazovich L ászló elnök észrevételezte, hogy az ú gynevezett e g y ség es telepü lés fogalm át - a kutató munka során - ár nyalni szük séges. A z eg é sz középkoron át - sőt később is - ha adott volt eg y település, az m ég nem jelentette azt, hogy az eg y bíróval m űködött. S okszor ahány föl desúr volt a településen belül, annyi telep ü lés-eg y ség létezett, jo g ila g ezek külön települések voltak, noha a gyakorlatban nem választotta el őket egym ástól sem m i lyen határ és az ott lakók együtt éltek. Stipta István a m iskolci Jogtörténeti T anszék v ez ető je , a délutáni ülés elnöke Varga Norbert m iskolci PhD. hallgatót kérte fel a harmadik rész első előadásának megtartására. Varga Norbert „A köztörvényhatósági törvény b ev ezetése Debrecen és S zeg ed szabad királyi városokban” cím m el az 18 7 0 -es év ek elején bek övetke zett közigazgatási változásokat, a k ieg y ezést k övető k özigazgatási átalakítás folyam atát mutatta be a két vá ros intézm énytörténetén keresztül. V égigkísérte a váro si köztörvényhatóságok m egszervezésének, a küldöttsé gek és azok alküldöttségeinek munkáját, a városi szer vek és tisztviselők m unkakörének, illetm ényének m eg határozási folyam atát. K ülönös figyelm et szentelt a vá rosi tanácsok létrehozására irányuló - a két városban e l térő - javaslatok, elk ép zelések és a B elügym inisztéri umnak a felterjesztésekre adott válaszai bemutatására. Vásár Szilvia ugyancsak m isk olci PhD. hallgató az „A lföldi m ezővárosok igazgatása, k ülönös tekintettel N agykőrös pénzügyi igazgatására” tém akörben szólalt fel. Előadásának hangsúlyát a török hódoltság korának végére h ely ezv e, a XVlI. század m ásodik felének szám adáskönyveit és városi jeg y ző k ö n y v eit dolgozta fel, át fogó képet adva N agykőrös gazdasági igazgatásáról é s ___ 69
annak sajátosságairól. M ondanivalóját három tém a kö ré csoportosította: N agykőrös m ezőváros (khászváros) elh elyezése, jo g i státusza az O szm án Birodalm on belül, a pénzügyi adm inisztráció h elyzete, valam int a város háztartásának bevételei és kiadásai a tárgyalt időszak ban. A város h elyzetével kapcsolatban elm ondta, N a g y kőrös - ebben az időben - a budai vilajethez tartozott, a településen sem m agyar állam i, sem pedig török hivatal nem volt, az igazságszolgáltatást a budai kádi végezte. Felszólalásának összegzések én t m egállapította, a város fennmaradását és virágzását annak köszönhette, hogy teljes mértékig ragaszkodott a k ivívott ön állóságáh oz, a várm egyei befolyás m egerősöd ése azonban a folyam at m egtorpanásához vezetett. A konferencia m éltó zárásaként Homoki-Nagy Mária „Tulajdon- és birtokviszonyok a dél-alföldi m ezőváros okban a XVIII. században” cím ű előadását hallgathat tuk m eg, am ely az ülésnap k iem elkedő, szem léletes jogesetek sorával illusztrált m egszólalása volt. A z e lő adó a W erbőczy H árm askönyvében m egfogalm azott té telből kiindulva, m iszerint a jobbágyot munkája bérén kívül sem m i sem illeti m eg, a m indennapi élet forrásai nak bemutatásával bizonyította, hogy a gyakorlatban ez korántsem volt ilyen egyértelm ű. Jelezte, a hazai szakirodalom sokáig m ereven elhatárolta magát attól, hogy
ki merje m ondani, tén ylegesen létezett a jobbágytulaj don intézm énye. A z ingatlanokkal kapcsolatban m egál lapította, a tulajdon részelem ei közül a jobb ágyot a bir toklás, a használat és a hasznok szed ésének jo g a m eg il lette, szigorú formai követelm ényeknek eleg e t téve. Földesurának hozzájárulásával ingatlanát akár el is idegeníthette, amit az e tárgyban született szerződések léte is bizonyít. M egkötésekkel és a vagyontárgy szerzés módjától függően, de elm ondható az is, hogy a m ezővá rosi joggyakorlat nem tiltotta a jobbágyok végrendelke zési szabadságát. Ö sszegzésként leszö g ezte, a XVIII. századi dél-alföldi m ezővárosok joggyakorlatában a jobbágy nem csak birtokjoggal, hanem korlátozott tulaj donjoggal is rendelkezett. Stipta István zárszavában D eák Ferencnek a jo b bágyfelszabadítás kapcsán m ondott beszédére utalt, j e lezve, hogy fejtegetéseiben, D eák is H om oki-N agy M á riáéhoz hasonló eredm ényre jutott. Elmondta, k öveten dőnek tartja a tem atikus konferenciák m egszerv ezésé nek m ódszerét, am ely elősegíti a hasonló témakörben m ozgó kutatók eredm ényes együttgondolkodását. A fi atal kutatók m egjelenését és a szakm ai eszm ecserét le hetővé tevő, eredm ényes ülésnap m egszervezését m eg köszönve búcsúzott a hallgatóságtól.
A Deák-évforduló kapcsán...
titás jelenkori keresésének folyamatát jelzi. Utal erre a tényre az is, hogy az Oktatási M inisztérium N em zeti E m lékezet Programja n eves történészekkel és politiku sok közrem űködésével már az elkövetk ező három év je les évfordulóinak a jegyzék ét is összeállította. íg y alka lom lesz a nándorfehérvári diadal újbóli tudatosítására, de a Hitel 1830-as m egjelenésének az em lékezetb e idé zésére is, nem b eszélve az 1956-os októberi forradalom félévszázados jubileum áról. A z ezévi jogtörténeti m egem lékezések középpontjá ban D eák Ferenc 1803. október 17-ei születésének a bicentenárium a állt, am ely az európai integrációs folya matban aktívan részt v ev ő ország politikai és tudom á nyos k özélete számára jó alkalmat kínált, hogy felid ézze a p olitikusszem élyiségek szerepének, konkrétan a „kiegyen lítés” m esterének, az európai politikával is harmo n izáló életm ű v ét. Igaz a sz ü letés puszta tén yéb ől következően nem válik eg y szem ély az évszázad m egha tározó jo g á szsszem ély iség év é, és Deák esetében a szülő anya tragikus halála is beárnyékolta ezt az esem ényt, m indez azonban nem változtat azon a helyzeten, hogy az új évezred elején a történész és jo g á sz szakm a publiká ciókkal és em lékülések keretében hajtott fejet D eák Fe renc élete és politikai, illetve jogászi életm űve előtt.
AZ MTA JOGTUDOMÁNYI INTÉZETÉBEN RENDEZETT DEÁK FERENC EMLÉKÜLÉSRŐL
A
21. század elejének magyar társadalmát, annak tör
ténelem iránti fogékonyságát és tudatosságát m in den bizonnyal az évfordulók m egünneplésével is fogja az utókor jellem ezn i.1 H ogy az aritmetika decim á lis rendszere mennyire uralja a magyar közéletet, jó pél da arra a 2002. évi Kossuth ünnepségek sorozata, a 2003as D eák-év, ami egyben az írott m agánjogi kódex elsőízben történt életbeléptetésére is reflektálhatna, ezen kívül a R ákóczi-em lékév, és Buda és Pest szabad királyi jogállása m egerősítésének a kerek évfordulója is. Tény, hogy a magyar közéletben hagyom ánya van a millenáris, illetve centenáris ünnepségeknek, és a nem zeti identitás keresésnek betudhatóan m egvolt, és ma is m egvan az igény erre a fajta „intézm ényesített” visszatekintésre. Ezen a dualizm us kora óta m eglevő folyam aton az e l múlt korok és politikai rendszerek nem hogy nem változ tattak, hanem a korábbi ünnepeket saját ízlés- és eszm e világuknak m egfelelően átformálva továbbra is m egtar tották.2 N em esett törés az 1989-es rendszerváltozás után sem az „intézm ényesített m últbanézésen,” és e z az iden
Barna Attila
I. Ebben a szellem ben került sor 2003. novem ber 18án a M agyar Tudom ányos A kadém ia Jogtudományi In tézetében Péteri Zoltán elnöklete alatt a Deák Ferenc Em lékülésre. A z em lék ezés során helyet kapott mind a jogtörténészi, mind a jogágakban gondolkodó hatályos jo g i szem lélet, és az eszm e- és tudománytörténeti szem
pontok is érvényre jutottak az em lékülés előadásaiban. Elsőként Máthé Gábor főiskolai tanár kapott szót, és Deák 1849 utáni közjogi munkásságát, szónoki erények kel felvértezett politikusi magatartását elem ezte. A kivá rás, az alkotm ányos elképzelések harmonizációjának és a jogászi elegancia deáki alternatívájának nevezte Máthé a kiegyezéshez vezető korántsem királyi utat. „Deák zsenialitása nélkül aligha jött volna létre a k ieg y ezés” jegyezte m eg az előadó, am ely a jogászi pallérozottságon alapuló „kiegyenlítés m űvészeteként” értékelhető. Hogy hogyan lehetett az osztrák alkotm ányos nézeteket a magyar függetlenség ügyével összeegyeztetn i, erre adott példát az 1849 utáni deáki életmű. S ez a k iegyen lítés a 21. századi magyar társadalom számára is példa értékű, különösen akkor, amikor a nem zetállam ok átala kulásának a korában, európai keretek között keresi az or szág a helyét. H ogy a nem zeti konstelláció fenntartása mellett hogyan lehet „európai térben és időben” gon d ol kodni, erre is példát adott a politikus Deák Ferenc. Máthé Gábor Deák politikusi nagyságát abban a te kintetben is méltatta, hogy a k iegyezés tető alá hozása után Deák nem vállalt aktív politikai szerepet, és ezért életm űvét leginkább kodifikátorként értékelhetjük.3 D e ák kiem elkedő szerepét úgy foglalta ö ssze Máthé Gábor, az újkori közjogtörténet m űvelője, hogy Deák „ö ssze foglalta a magyar jo g i kultúrát és a jelen h ez csatolta, így sor kerülhetett a jogállam iság intézm ényrendszerének a kiépülésére.” Máthé vélem énye szerint ezzel is indokol ható, hogy nem volt lemaradás a dualizm us korának m a gyar politikai intézm ényrendszerében Európához ké pest. Ezen a ponton foglalt állást az előadó abban a kér désben, am ely a magyar jogtörténet, mint egyetem i tárgy megalapítója, W enzel G usztáv óta újból és újból vissza térő „gretcheni kérdés,” hogy hogyan lehet a m agyar jogfejlődést európai keretekben értékelni. A m egem lékezők sorában a hatályos jo g i nézőpontból közelítette a deáki életm űvet két előadás, Szabó András akadémikus a büntetőjogász szem pontjából, Szamel Ka talin pedig a közigazgatás szem pontjából tekintett vissza Deák Ferenc munkásságára. Szabó András előadásának történeti bevezetőjében felidézte a 19. század elejének politikai palettáját, és a közjogi törekvések között kitért a rendi nacionalizmusra, mint m agyar specifikumra. így például a hallgatóság arra a kérdésre is választ kaphatott, hogy hogyan képzelte el a nem esség többsége az alkot m ányosság kiteijesztését W erbőczy alapján, és hogy az alaptörvény, mint európaszerte érvényesülő alkotm á nyos fogalom m ilyen formában nyert értelm ezést a m a gyar rendi konstitucionalizm us nézetrendszerében. A l kotmányos biztosítékként nevezte m eg az előadó a sar kalatos jogokat, a királyi hitlevél és a koronázás intéz ményrendszerét. Szabó András is kitért előadásában a m agyar jogi gondolkodás európai impulzusaira, a büntetőjog terüle tén különösen Szalay László írásaiban vélte felfedezni Beccaria hatását, am elyek Szalaynak a Publicistái d ol gozatok című gyűjtem ényes kötetében jelentek m eg.4 A liberalizmus nézetrendszerét Rotteck és W elcker Staats-
lexikonja közvetítette Magyarországra, m elyet a kor ha ladó szellem iségű politikusai, jogászai intenzíven tanul m ányoztak. A lexis de T ocqu eville m agyar fordítása, il letve Bölöni Farkas Sándor amerikai útleírása is az „eu rópai” szellem iség hordozói voltak M agyarországon, érvelt Szabó András - és a börtönügy sürgető reformjai kapcsán fontos alapmunkának számítottak a m agyar re formkori közéletben. A két utazót tagjai közé választot ta az újonnan alakult M agyar Tudós Társaság, T o c q u eville külső tag, Bölöni Farkas Sándor pedig rendes tag lett, így munkásságukat a magyar szellem i élet e lis merte és honorálta, - jeg y ezte m eg Szabó András. A reformkorban a büntetőjog igényelte talán a leg in kább a jo g i rendezést. A nem esi nacionalizm us m egn ye résére, - akik a külföldi minták átvételét nem k evés szkepszissel kezelték, - a jogrendszer belső reformját hirdették m eg. íg y jött létre az 1843-as büntetőjogi ja vaslat. A kodifikáció eszm éje tehát D eák révén nyert tar talmat és formát. A dualizm uskori büntetőjogtudom ány ban, Fayer László elem zése nyomán alakult ki az a né zet, hogy m íg a reformkori javaslat jelleg ét tekintve m a gyarnak, addig a C sem egi-kódex inkább ném etes sz elle műnek tekinthető.5 Szabó András ékes m agyarsággal idézte a büntetőjog objektivitásának a klasszikus elvét, m ely a köznyelv, és az 1930-as évek m agyar iskolai oktatására jellem ző rig m usokban való em lékezetbeidézésnek a szerves részét képezte. A nullum crimen sine lege elv tehát m élyreha tóan gyökeret vert a m agyar társadalomban, és itt nagy jelen tő ség tulajdonítható a Paul A nselm Feuerbach által, az 1813-as bajor büntetőjogi kódexben normatív szinten is m egfogalm azott elveknek, m elyeket a D eák Ferenc e l nöklete alatt d olgozó kodifikációs bizottság 13 másik kódexszel egyetem ben a törvényszerkesztés munkálata inál részletesen tanulm ányozott.6 Szabó András előadá sában D eák 1843-as javaslatát a 19. századi historizm us fogalm i rendszerében a „magyar jo g i géniusz” tárgyiasulásaként jellem ezte. Szam el Katalin közigazgatásjogi előadásában a forrá sokon keresztül közelítette m eg a deáki életm űvet. E lő adásának alaptézisét arra építette, hogy a m agyar közigazgatás csak érintőlegesen kapcsolódik Deák Ferenc jogászi munkájához. Ezért inkább az életpálya kezdetét idézte fel az előadónő, m elynek középpontjában a vár m egyei igazgatásban kifejtett jogászi tevékenység állt. Deák volt árvaszéki ülnök, eg y félév ig alispán, illetve kirendelt védő, és első híres politikai beszédét is ebben az összefüggésb en jegyezték fel.7 D eák ebben a véd őb e szédében már új vizeken járt, a halálbüntetés indokoltsá gát kérdőjelezte m eg, és a büntetés célja és irányultsága felett gondolkozott el. Behatóan tanulm ányozta továbbá védencének a szociális helyzetét, és a bűntettekhez v ez e tő körülm ényeket, a plaidoyer a m odem büntetőjogi gondolkodás nyitányaként is értékelhető. Szam el előadásának az alaptézisét érdem es tovább gondolni. D eák Ferenc politikai-közjogi munkái a dua lizm uskori m agyar közjogtudom ányt alapozták m eg, eb ben a tekintetben a közigazgatás is része volt m unkássá
gának. A z 1860-as években írt cikkei számítanak az e l ső magyar kifejezetten közjogtudom ányi munkáknak, és m ivel Magyarország közjogi állása 1848 előtt nem ké pezhette vita tárgyát, igen problematikus politikum nak számított. A korábbi munkák leginkább csak leíró je lle gűek voltak, elem ezték az országgyűlés összetételét és munkáját,8 és a pesti jo g i karon, valamint a jogakad ém i ákon a közjog tanítása csak a term észetjog szellem ében kerülhetett ism ertetésre.9 Magyarország közjogi állásáról szisztem atikus m ó don tehát Deák Ferenc nyilatkozott először, ő szám ít a magyar közjogírás megalapítójának, úgy mint a ném et császárság idején Paul Laband, a straBburgi egyetem ta nára. Laband is és D eák is a már m eghonosodott m agán jo g i dogmatikai rendszer alkalm azásával hozták létre a közjog módszertanát és fogalm i rendszerét. Ebben a te kintetben tehát a közigazgatás szem pontjából is értékel hető Deák munkássága, hiszen ő volt a közjog első szisztem atikus m űvelője M agyarországon.
így kitér a középkori artes liberales értelm ezésére is, m i által a politikai fogalom latin eredetéről és sokértelm ű használatáról győződhetünk m eg .12 Egy újabb nyelvtör téneti érdekességre hívja fel a figyelm et a m agyar történ eti-etim ológiai szótár is, am ely a kifejezés m agyar j e lentéstartalmát ném et közvetítésre vezeti v issz a .13 A D eák-E m lékülés keretében Rácz Lajos a 19. század eg y kiem elkedő fontosságú kérdésével foglalkozott, az állam és az egyház h elyzetével D eák korában. A z előadó eg y konkrét kérdéssel, a vegyesh ázasságok szem élyh ez szóló problematikájával érzékeltette az egyh áz és állam összefonódásából eredő nehézségeket. A katolikus szel lem iségű Habsburg Birodalomban a protestáns felek eze teknek kisebbségi, oppozíciós szerep jutott. A v eg y es házasságok kérdésének a m egoldását már a reformkori országgyűlések is a napirendjükre tűzték, m egoldást sajnálatos m ódon csak átmeneti jelleg g el - az 1848-as áprilisi törvények hoztak. A z 1848. évi X X . te. rendelke zett az egyházak támogatása tárgyában is, m ely egy francia mintájú állami támogatási rendszert helyezett ki II. A z em lékülés keretében sor került D eák Ferenc látásba. Ez a tény arra vezethető vissza, hogy a magyar életm űvének az elhelyezésére is a 19. századi ideológiai reform értelm iség a lelkiism ereti szabadság tekintetében áramlatok sodrában. Dénes Iván Zoltánnak k öszönhető elég g é franciás szellem ben nevelkedett, - indokolta a en Deák nem a század nagy gondolkodóinak a panopti törvényi rendelkezés eredetét R ácz Lajos. kumában, hanem a 19. századi eszm etörténetben került A neoabszolutizm usban változott a helyzet a katoli m éltó helyre. A z 18 3 0 - 1 840-es évek liberális, reform el kus szellem ű monarchiában, mert a katolikus egyház is lenzéki nézetrendszerével azonosítható a deáki közjogi op p ozíciós álláspontra helyezkedett, így a Belvárosi gondolkodás, am ely K ölcsey Ferenc országgyűlési sz ó Tem plom ban 1860-ban Széchenyi István halálakor c e noklataival vette kezdetét, W esselényi liberalizm usához, lebrált gyá szm ise valódi tüntetéssé szélesedett ki. A ki és Kossuth reformkori álláspontjához kapcsolódott. In eg y ezésh ez vezető utat m eggyőző részletességgel szem novatív m ódon szem behelyezkedett az előadó a Szekfű léltette az előadó, így sikerült a k iegyezési tárgyalások Gyula nyomán m eghonosodott, és a mai jogtörténetben kulisszái m ögé betekinteni, és a sok esetben családi kap részben m ég uralkodó nézettel, m ely Deák politikáját ki csolatokon alapuló közvetítő szálakat is m egism erni. így vette a reformkori m agyar liberális gondolkodók sorá fény derült arra a kérdésre is, hogy a k iegyezést m egpe ból. A tudománypolitikai kitekintések, és az aktuális iro csételő koronázásnál miért nem a nádor h elyezte az ural dalomra való utalás, eg y igen igényes felkészülésről kodó fejére a koronát, és a szakrális jeg y ek m ellé ho tanúskodtak. gyan járultak a nem zeti szim bólum ok is. D énes Iván Zoltán elem ezte a reformkori liberalizmus A liberalizm us kiteljesedésének tekinthető D eák Feirányultságát, a politikai reformprogram pontjait, és a renc-i felszólalás ism ertetése zárta R ácz Lajos előadását, nem zetfogalom értelm ezését a reformkorban. A liberális am ely 1873 június 28-án hangzott el a képviselőházban, koncepció ennek értelmében összekapcsolódott a szabad e z volt egyúttal Deák utolsó parlamenti b eszéde is. D e ság és a közösség ügyével: a politikai szabadság feltéte ák ezúttal a liberális reform ok szó szó ló ja volt, így az ál lezte a szem élyes szabadságot, és ez a m egközelítés a „ha lam és az egyház különválasztása m ellett foglalt állást, za és haladás” fogalompár újragondolását is involválja. szorgalm azta a kulturális célú alapok állam i tulajdonba Ezen a ponton érdem es elgondolkozni a liberalizm us vételét, a főrendiház reformjánál a főpapok és a főispá jelentéstartalm áról, am elynek etim ológiai és történeti nok kizárását, valamint a polgári házasságot. magyarázatára előadásában Szabó András akadémikus A z em lékü lés „Deák a Győri Királyi Akadém ián” c í is vállalkozott. Ő a spanyol felfogásból eredeztette a fo mű előadással zárult volna, de az az előadó távolléte m i galmat, azaz a francia ellenőrzöttségű területek m egjelö att nem hangozhatott el. R em élhetőleg a konferencia lésére használták a napóleoni háborúk idején. A jelentésanyagát tartalmazó gyűjtem ényes kötetben utána lehet tartalomnak e z a fajta k iem elése található m eg a dualiz majd olvasni ennek a témának, am ely Molnár András muskori lexikonokban,10 a pozitivizm us ég isze alatt levéltárigazgató forrásfeltáró munkájának eredm énye szerkesztett M agyar Jogi Lexikon pedig m eg sem adta a ként minden bizonnyal új adatokat is a felszínre hoz. Ki fogalom politikai-alkotm ányjogi jelen tését." A z értel fejezetten érdekes lenne itt D eák tanulmányait nyomon m ezést nem lehet kizárólag erre az eg y szálra alapozni, követni, az ott oktató tanárok szellem i irányultságát, a mint az például Reinhart K oselleck nyelvtörténeti m eg jo g i oktatás gyökereit. Mert itt kapta D eák azt az indítta közelítésében is szerepel. A történelmi alapfogalm ak le tást, am ely pályáját, jogi érvelését, és kiegyenlítő, libe xikona a klasszikus cicerói jelentéstartalom ból kiindulva rális szem léletét formálta. Ezen kívül újabb kutatás tár végigvezeti a nyelvtörténeten e kifejezés értelm ezését, gyát képezi, hogy az 1822 novem berében a Királyi Táb-
Ián Tahy Antal ítélőm ester m ellé je g y z ő v é kinevezett Deák Ferenc m ilyen im pulzusokat kapott. Ekkor lépett kapcsolatba például az Auróra n yelvm űvelő kör tagjai val, ebből az időből eredeztethető barátsága Vörösmartyval, és a szintén jogi író Stettner Zádor G yörggyel.
Bár Gerő András több helyen is m egjegyezte, hogy a k iegyezésnek nincs kultusza a m agyar közéletben, a D e ák-kép történetiségén és sokrétűségén érdem es elg o n dolkozni. Például idézném a M ikszáth Kálmán írásaiban m egörökített D eák-képet, m ely a b efolyás, a b ölcsesség és az eredm ényes munka szim bólum a lett. V agy Deák III. M int az em lékülés előadásai is mutatták, a Deák Ferenc legendás szem öldökét idézte fel Mikszáth, mikor évforduló túllépett az aritmetika decim ális rendszeréből eg y -eg y b efolyásos szem élyt kívánt jellem ez n i,15 - s itt következő kötelező főhajtáson, és közelebb hozta a leg a Kossuth Lajos-i szakáll viselet ellenpéldáját találjuk, inkább csak tankönyvi szinten, iskolai tanulmányokból hol pedig egy sikeres pályafutás szinonim ájaként talál jórészt felületesen ismert politikust, az osztrák-m agyar kozunk Deák Ferenc n ev év e l.16 A kifejezetten antikiegyezés spiritus rectorát. S hogy a Deák évforduló liberális kép inkább Szekfű G yula nyomán jelent m eg a kapcsán emberi színt is kapott a közéleti szem élyiség, m agyar történetírásban, mint erre Z linszky János is utal arra az a tény is, hogy Deák nem csak mint kodifikáreflektált.17 A bicentenárium tehát a szekfűi felfogásnak tor, mint politikus, mint közjogász, vagy mint a nem zet a m eghaladását is jelentette egyben, illetve lehetőséget is prókátora jelent m eg az em lékszám ok hasábjain14 illetve kínált arra, hogy D eák Ferenc munkásságán keresztül a a m egem lékezések során, de Deák, mint anekdoták sze m agyar jogtudom ány történetének európai gyökereit is replője, így a perfekt módon gom bolt m ellény viselője, kiem elhessük. illetve mint a Városligetben gyerm ekekkel játszó nemzetes úr is m egism erhetővé vált. Gönczi Katalin
Jegyzetek------------------------------------------------------1 A szerző k ö szönettel tartozik Dr. K om árom i L ászló, cand. Ph.D . és PD . D r. T h o m as H enne. L L .M . (B erk eley ) a cik k m egírása során n y ú jto tt segítségéért. 2 G erő. A ndrás: A z ello p o tt forradalom , In: R u bicon, 1 9 9 8 /2 ,4 4 -5 0 é s Uő, A z állam o síto tt forradalom . 1848 cen ten áriu m a. B udapest 1998. D énes, Iván, A k ö zösség ügye é s a szab ad ság ügye. K ossuth n em zet- é s sz ab ad ság értelm ezése, in: T iszatáj 2002/09, 5 4 - 7 1. pp. 3 V .ö. M ezey, B arn a, D eák, a k o d ifik áto r, in: R u b ico n , 20 0 3 /9 -1 0 , 7 2-77 I. 4 S zalay, L ászló , P ublicistái d o lg o zato k , Pest 1847 [U tánnyom ás: B udapest 1988]. 5 F ay er, L á sz ló , A z 1 8 43-iki b ü n te tő jo g i ja v a s la to k a n y a g g y ű jtem én y e [M aterialsam m lu n g d é r S tra frech tse n tw ü rfe von 1843], B u d ap est 1896. 6 P ulszky, F eren c, É letem és korom , B u d a p est 1958, 186 p. 7 V édő b eszéd e g y rab ló g y ilk o s ü g y éb en , 1829-ből. D eák F erenc b eszédei, S zerk .: K ónyi M anó, B u d ap est 1882-1903, I. kötet. h ttp ://w w w .m ek .iif.h u /p o rta/szin t/tarsad /to rten el/m o _ 1 7 9 0 /d e ak f -b l/h tm l/d e a k l.h tm 8 M ajláth, Jo h an n , D ér u n g arisch e R e ic h stag im Ja h re 1830, L eip zig u nd P est 1831, O ro sz , Jó z se f, G e s e tz e s a rtik e l d es ungarischen R eich stag es 1839, 1840 [...], PreBburg 1840. 9 M ária T e ré z ia tan ácsad ó ja, a L ip c séb en is tanult F estetich Pál kam arai tan ácso s is kifejtette eb b en a tárgyban a vélem én y ét: „F estetich fig y elm eztette az u ralk o d ó n ő t, h o g y n eh é z volna o ly an közjogi k o n cep ció t k ialakítani é s elő ad n i, am ely a k özponti h ata-
éhány tanársegéd és doktorandusz szervezőm un
N
kájának nyomán 2003. május 7-én m egrendezés
re került az első Pázm ány-N ap a Pázm ány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Á llam tudom ányi Karán. A rend ezvén y három részre tagolódott, elsők én t délután három tól konferenciát tartottak a R ák ócziszabadságharc három századik évfordulójának e m lé kére. A z esem én y t a szerv ező k k ép viseletéb en Geren csér Balázs, majd Fodor György, az eg y e tem rektora nyitotta m eg, aki b eszéd éb en h an gsú lyozta, h ogy ak kor m űködik jó l az e g é sz Kar, é s annak k ö zélete is, ha az oktatók és a hallgatók k om oly d olgok ról, de baráti hangon együ tt k ép esek g o n d olk od n i, k om m unikálni.
lom igényeinek m egfelel é s u g y an ak k o r nem vált ki haragos e llen k ezést a h ag y o m án y o s rendi, w erb ő czy án u s szem léleth ez és eg y b en k iv áltság a ik h o z rag asz k o d ó n em esség és klérus k ö réb en .” K osáry D o m onkos, M ű v e lő d és a X V III. századi M a g y aro rsz á gon, B u d ap est 1996, 5 1 1 p. 10 „ L ib e rá lis ” , in: P a lla s N a g y L e x ik o n a . A z ö ss z e s ism e re te k e n cik lo p éd iája tizenhat k ö tetb en , B udapest 18 9 5 ,1 1 . köt., 4 9 2 p. ¡11. „ L i b e r á l i s ” , in : R é v a i N a g y L e x ik o n a . A z is m e r e te k e n c ik lo p é d iá ja , B u d a p est 1915, 13. köt., 71 8 p. 11 M ag y ar Jogi L exikon, S zerk.: M árkus D ezső, B udapest 1904, V. kötet. 12 W alth er, R udolf, L ib e ralism u s, in: G esch ich tlich e G rundbegriffe. H is to ris c h e s L e x ik o n z u r p o litis c h -s o z ia le n S p ra c h e in D eu tsch lan d , S zerk.: O tto B runner, W ern er C o n z e und R einhart K oselleck, 3. kötet, S tu ttg art 1982, 7 4 1 -8 1 4 pp. 13 „L ib erális” , in: A m a g y ar nyelv tö rtén eti-etim o ló g iai szótára, S zerk.: B enkő L óránd, B udapest 1970, 2. k ö t., 7 6 6 p. 14 L. a R ubicon D eák F eren c em lék szám át, 20 0 3 /9 -1 0 , illetve a H istó ria 2003/10. sz ám áb an a D eák év fo rd u ló s ö sszeállítást. 15 M ik száth . K álm án, M in d en k i lépik eg y e t c. írása 1902-ből, in: M ik száth K álm án ö ssz e s m űvei. R e g én y ek é s e lb eszélése k , 15. kötet. 16 M ik száth , K álm án, A vén g azem b er, 1904, in: M ikszáth K álm án ö sszes m űvei, R eg én y ek é s elb eszélése k , 17. kötet. 17 V ö. Z lin szk y , Já n o s, D eák F eren c erk ö lcsiség e, in: M ag y ar S zem le, 200 3 /9 -1 0 , 73-83 p.
Hagyomány és tiszteletadás /
/
RÁKÓCZI- ES DEAK-EVFORDULOK A PÁZMÁNY JOGI KARÁN A k on feren cia Tamás Edit, a M agyar N em zeti M ú zeu m sárospataki R ákóczi M ú zeum a történ ész-főm uzeo ló g u sá n a k elő ad ásával k ezdődött, aki Sárospatak városának R á k ó czis k ötőd éseiről b eszélt. A z előad ás g erin cét a X V I. század i történések adták, h iszen S á 73
rospatak fénykora nem II. R ákóczi F erenc n ev éh ez kötődik. Halzl József, a R ákóczi S z ö v e tsé g eln ö k e az általa vezetett c iv il szervezet feladatairól b eszélt. A R ákóczi S zö v etsé g ön m aga által kitűzött célja a határon túli m agyar k ö zö ssé g ek tám ogatása, erk ölcsi-an ya g i e s z k özök kel. T öbb m int szá z helyi szerv ezettel rend elke zik, legnagyob brészt a F elvid ék en . A z 1989 óta m ű ködő szervezet a legjelen tőseb b a h ason lók között, évente több sz á zm illió forinttal, diákutaztatásokkal, kulturális program ok sz e r v e z é sé v e l se g íti a sz o m sz é d os országok m agyarjait. Mezey Barna eg y e te m i tanár, jo g tö r té n é sz , az E L T E -Á JK dékánja, akiről talán k eveseb b en tudják, h ogy a R ákóczi-szabad ságharc elk ö teleze tt kutatója is, a szabadságharc országg y ű léseirő l b eszélt. E lőadá sában h angsú lyozta, h ogy a kor m ég m in d ig nem kap ta m eg az őt m eg illető h elyet a jo gtörtén et-tu d o m á n y ban, p ed ig óriási jele n tő sé g ű , előrem u tató határozatok születtek, am elyek azonban m ég a C orpus Jurisba sem kerültek b e, és m a sem értékeljük ők et m eg fele lő e n . Nemeskürty István irod alm ár-történ ész, m indenki Tanár Ura elvarázsolta hallgatóságát. S zok ott, v issz a fogott m odorában kezd te előad ását, az idő elte ltév e l egyre jobban átélve, p lasztik us m esé jé v el szin te a h allgatóság sz em e előtt lejátszód óvá tette II. R ákóczi Ferenc életén ek főbb esem én y eit. Kitért a kor irodal mának jelen tő seb b alakjaira is, akik k özü l is k iem el kedik - M ik es K elem en en túl - m aga a fejed elem . A k erek asztal-b eszélgetésen , az asztaln ál foglalt h elyet Fodor György rektor, Radnay József dékán, Jobbágyi Gábor, Kilényi Géza, Bánrévy Gábor in té ze tv ezető professzorok , Péteri Zoltán ta n szék v ezető p rofesszor, valam in t Horváth Attila adjunktus. A h all gatóság soraiban h elyet foglalt Erdő Péter p rím á s-ér sek is, a Pázm ány E gyetem vo lt rektora. A b esz élg e té st a szerv ező k részéről Koltay András v ezette b e, elk é p z elé seik , elv i célk itű z ése ik m egh atá rozásával, majd b ejelentette, h o g y m egalapításra k e rült a „Pro Facultate” (A Karért) díj, am elyet m inden évb en az az oktató kap m eg , aki k im a g a sló , ö n fe lá ld o z ó tev é k e n y sé g et vég zett a Kar érdekében. E zek után felkérte Bánrévy Gábort, h o g y n e v e z z e m eg é s k ö szön tse az e lső díjazottat. M egható, sok áig e m lé k e z e tes pillanat volt, am ikor elh an gzott Zlinszky János, a Kar alapító dékánjának k ö szö n tése. M int Bánrévy Gá bor fogalm azott, ezen e lső alk alom m al vo lt a le g könnyebb a d öntés a díjazott kiválasztásáról, am elyre m éltóbb sz em ély t találni nem lehetett voln a. A z ü nn e pelt láthatóan elérzék en y ü lv e, szok ott sz er én y ség é v el k ö szön te m eg az apró viszon zást óriási m unkájáért. K övetk ezett a k erek asztal-b eszélgetés, am elyb en m egvalósu lt az o ly ritka alk alom , é s az oktatók oly a n tém ákról is szót ejtettek a h allgatóság előtt, a m ely e k ről a katedrán n incs m ód b esz éln i, ezáltal csö k k en tv e n ém ileg az o k tatók -h allgatók k özött k étség telen ü l fen n álló túlzott távolságot. A b e sz é lg e té s m e g le h e tő sen vidám ra sikeredett, a résztvevők m in d eg y ik én ek
v o lt e g y - e g y ferg eteg es története a Kar indulásáról. S z ó esett az e lv i célk itű zések rő l, a P ázm ány m eghatá rozott sz ellem iség é rő l, a k ezd eti n eh ézség ek en való felü lem elk ed ésrő l, a j ö v ő feladatairól. K ésőbb a m eg lé v ő hibák is előjöttek , elő re v etítv e a jö v ő feladatait. E ste n eg y ed k ilen cig tartott a b izak od ó v é g k ic se n g ésű b esz élg e té s, majd a program lezárásaként a Kar ép ü letéb en található Spartacus v en d ég lő b e tették át szék h ely ü k et a résztvevők , ah ol, n ém ileg k ötetlenebb form ában, m ég k éső estig folytatód ott az ö ssz ejö v etel. A nap program jainak részletes krónikája, az elh a n g zott elő a d á so k é s b esz élg e té sek teljes sz ö v e g e kiadás ra került a Kar h allgatói lapja, az ítélet különszám ában. A P ázm ány-N ap tanársegéd é s doktorandusz, illet ve h allgató szerv ező i id ők özb en eg y laza szerv ezeti form át ö ltv e, az ő sz folyam án m egalakították a Lippay G y ö r g y K ört. A n év a d ó , Lippay György ( 1 6 0 0 -1 6 6 6 ) eszterg o m i érsek, b íboros n ev e m anap ság talán k ev esek által ism ert, d e n em es és m éltó c s e lekedet lenn e ism ertségét legalább a jo g á szh a llg a tó k szám ára újra m egalap ozn i, h iszen n ev éh ez fű ződ ik az e lső jo g i kar m egalapítása M agyarországon , a N agyszom bati E gyetem en . A Pázm ány Péter által 16 3 5 ben m egalapított eg y etem ered etileg két (b ö lc sé sz és h ittudom ányi) fakultással indult. Pázm ány k ö zv etlen utódja az eszterg o m i szék b en , L ósy Imre (érsek: 1 6 3 7 -1 6 4 2 ) végren d eletéb en tizen ö tezer forintot ha gyott a jo g i kar felállítására, de e z az ö ssz e g akkor m ég nem tette leh ető v é az elind u lást. Lippay G y ö rg y 1600-ban született P ozson yb an. Is koláit szülővárosáb an, B é csb en , Grazban és R óm ában vég ezte. R óm áb ól 1625-ben tért haza, im m ár fe lsz e n telt papként. M ég e z év b en eszterg o m i kanonok, két é v m úlva p ed ig tornai esp eres lett. 1631-ben p écsi püspökké n ev ezték ki, 1633-ban átvette a veszp rém i e g y h á zm e g y e v ezetését. 1637-től egri püspök, majd 16 4 2 -tő l eszterg o m i érsek. A z a lig n eg y v en k ét é v e se n érsekk é lett L ippay G yörgy n ev éh ez leg jelen tő seb b ered m én yek én t az 1648. év i n agyszom b ati zsinat fűződik , ahol döntöttek a nagyszom bati jezsu ita szem inárium felállításáról, am ely a k atolikus p a p n ev elés legran gosabb in tézm é n ye lett. L ippay az 1658 é s 1664 k özötti, Várad és Érsekúj vár e lv e sz té sé h e z v ez ető török tám adások miatt, Er d ély m eg m en tése és rekatolizációja érdekében k étségbeesetten (és sik ertelenü l) fordult V II. Sándor pápá h oz, annak közbenjárását kérve. K ésőbb élenjáró tag ja lett a W e sse lé n y i-fé le ö ssz ee sk ü v ésn e k . Ennek ki robbantó oka az 1 6 6 4 -es m eg a lá z ó vasvári b ék e volt, ahol a b écsi udvar a m agyarok szám ára elfogad hatat lan bék ét kötött a Szentgotthárdnál tönkrevert török kel. A török k iverésére irányuló, m inden bizon nyal si keresnek b izo n y u ló hadjárat íg y elm aradt, e z pedig b ék étlen ség et szított a m agyar fő n em esek és az udvar k özött. A B é c s h e z e g é sz e n ad dig lo já lis Lippay G y ö rg y érsek kijelentette: inkább a bőrét nyúzatja le,
m intsem ezt a békét elism erje. „S ine n ob is de n ob is” („nélkülünk döntöttek rólunk”) - je lle m e z te a vasvári békét. A z ö ssz e e sk ü v é s le lep le zé se után aligh an em ő m aga is annak v ezető in ek sorsára jutott voln a, é s nem úszhatta voln a m eg a k iv ég z ést - de id ők özb en b ek ö vetk ező halála miatt fele lő ssé g re vonása elm aradt. Lippay élén ken érdeklődött a term észettud om ány ok iránt, n ev éh ez fűződik az e lső m agyar kertészeti szakk önyv m egírása. H átrahagyott eg y alkim ista k éz iratot is, am elyb en az aranycsinálás le h e tsé g es útját ír ta le. V égren d eletéb en így írt: „N agyszom batban az aka d ém ián a jogtu d om án yi kar alapítására h agyok tizen ö tezer forintot; tartassák ebből a polgári jog n a k e g y , a kánonjognak eg y doktora. H ogyha a kánonjogtudo m ány tanításának terhét a jezsuita-atyák m agukra akarják vállalni, adassák nekik évi három száz forint; a többiből tartassák a hazai jo g tanára.” L ippay tizen ötezer forintos alapítványa - L ó sy Im re korábbi tizen ötezer forintos hagyatékával együtt harm incezerre n övek ed vén - leh etővé tette az e g y e tem b ővítését, és halála után néhány hónappal (im m á ron S zelep csé n y i G yörgy érsek ség e id ején ), 1667. ja nuár 17-én m egnyílhatott a jo g i kar. A kar program jában jele n tő s sú llyal szerep elt a ha zai anyagi és eljárási jo g oktatása, a kánonjog és a ró mai jo g m ellett. A z eg y etem kitűzött célja v o lt a k ö z ö s j o g tételeivel a hazai jo g hiányait é s érd esség ét or v o so ln i, tehát a jo g tanításán keresztül a recepció s -jo g e g y s é g e s ítő törekvések et érvényre juttatni. S zem ély én ek névadóul választása is je lz i, h ogy a Pázm ány Péter K atolikus E gyetem nem csak részben jogutódja, hanem sz ellem i örök öse is kíván lenni a Pázm ány, L ósy, L ippay és S zelep csé n y i által m egala kított é s bővített n agyszom bati egyetem n ek . A Lippay G yörgy K ör e lső ren d ezvén ye a 2 0 0 3 . n ovem ber 26-án m egrendezett Deák-emlékülés volt, am elyet a k étszáz eszten d eje született D eák Ferenc em lékére rendeztek, ugyancsak a Pázm ány Jogi Kará nak díszterm ében. A zsú fo lá sig m egtelt terem előtt e l sőként a szervezők nevében Koltay András k ö szön tö t te a m egjelentek et, majd Bándi Gyula, a Kar n em régi ben k inevezett dékánja nyitotta m eg az em lékü lést. B eszéd éb en d icséretes önkritikával em elte ki, h og y valójában akadtak „fehér foltok ” a szám ára D eá k F e renc m unkásságában, de a felk érés okán igyek ezett k i tölteni a hiányokat. K öszön tőjével ezt azonnal ig a z o l ta is. Ez a h ozzáállás és ő sz in teség ritka, é s talán p él daértékű lehet. A k ö m y ezetjo g szakértőjeként m e g próbálta D eák életpályáját a k örn yezetvéd elem sz e m pontjából láttatni, e z szin te teljes m értékben sikerült is - csak a rosszindulatúak és akadékoskodók fed ezh et tek fel ném i „b elem agyarázást” szavaiban. Ezután k ezd őd ött m aga az em lék ü lés, am elyen részt vett Máthé Gábor eg y etem i d o cen s, a M agyar J ogász E gylet eln ö k e, Mezey Barna eg y etem i tanár, az
E L T E -Á J K dékánja, Révész T. Mihály, ta n szék v ezető eg y e tem i d o cen s, Szabó István, a P P K E -J Á K dék án h ely e ttese és Zlinszky János, a P P K E -J Á K alapító d é kánja. A k erek a szta l-b eszélg etés m oderátora Horváth Attila, a P P K E -JÁ K é s az E L T E -Á J K oktatója volt. A ren d ezvén yen - akárcsak m ájusban - tiszteletét tet te a Kar szám os oktatója is, ü d v ö zlő le v ele t küldött Erdő Péter bíboros, p rím ás-érsek . A szerv ező k eg y új m űfajt próbáltak m eg h o n o síta ni: a m eg szo k o tt, eg y m á st k ö v ető elő a d á so k h elyett eg y p örgős, vitára is h ely et adó b esz élg e té s zajlott le, a m ely b en m indenkinek csak rövid ideje maradt g o n dolatai k ifejtésére. E z e g y fe lő l érték elh ető eg y fa jta al kalm azkod ásk én t a m o d em kor - és a m o d em h a llg a tóság - elvárásaihoz, m á sfelő l D eák jó sze ré v el b elát hatatlan m éretű életm ű v e, illetv e a rend elkezésre álló idő behatároltsága is ez t a m egold ást tette indokolttá. N em m ondható, h o g y ne o k ozott voln a ném i problé m ákat e z az újfajta m etódus: Mezey Barna például m ély csa ló d o ttsá g g a l élte m eg , h ogy nem szen telh et több időt az 1843-as büntető törvényjavaslatnak (azon b elü l is term észetesen a börtönügyi javaslatnak ). Ú g y szintén , bár Máthé Gábor ö ssz efo g la lá sa a K ie g y ez és k ö zjo g i rendszeréről szin te tök életesen precíznek és ö sszefo g o ttn a k hatott - jócsk á n akadt vo ln a m ég e l m ondani valója. Zlinszky János inkább D eák jo g á szi pályájára is kiható sz e m é ly isé g je g y e it, k im a g a sló erk ö lc sisé g é t, valam int p ályak ezd ését elem ez te , Révész T. Mihály az 1848-as, a sajtótörvényt k ieg é szítő sajtóesk ü d tszék i eljárásról é s D eák, a szó lá ssza b a d sá g ér d ek éb en tanúsított érdem eiről, m íg Szabó István D eák k ö zjo g i m unkásságáról b eszélt. A rend elkezésre á lló két óra hamar eltelt, a z em lé k ü lést a szerv ező k részéről Gerencsér Balázs zárta le. A m eg e m lé k e zé s - im m áron h agyom án yosn ak n e v e z h ető m ód on - ism ét a Spartacusban zárult, ahol a résztv ev ő k et zen és m ulatság és szerény fogadás várta. 2 0 0 3 -b a n , am ikor eg y szerre ünnepeltünk R ák óczié s D eák -évford u lót, újfent m eg g y ő ző d h ettü n k arról, h o g y ünnepelni m anapság nem is olyan eg y szerű , sem o rszá g o s, sem helyi szinten. A szerv ező k en n ek e lle n ére m egpróbálták a P ázm ány jo g i fakultásának h all ga tó sá g á t a k ö zö sen m eg é lt ünnephez h o zzá seg íten i. R em élh e tő le g m ég szá m o s h ason ló ö ssz ejö v etelb e n le sz részünk, lesz alkalm unk m éltóképp en m eg ü n n e p eln i a m agyar történ elem je le s esem én y eit, e m lé k e z ni k im a g a sló jo g á sz e g y é n isé g e ir e , é s id ő v el eg y re többen gon dolják m ajd ú g y , h o g y aktív m unkával is b ek ap csolód n ak az eg y e tem i k ö zéletb e - ú gy hisszük , e z m ind en kinek csa k javára válhat. Ha p ed ig m in d ez m eg v a ló su l, talán e g y sz e r valóban létrejöhet az igazi U n iversitas, am ely m inden h allgató é s m inden oktató k ö z ö ssé g e . A L ippay G yörgy K ör a Pázm ány Jogi K a rán ebben szeretne se g ítség e t nyújtani.
Gerencsér Balázs Koltay András
A magyar büntetőjog emlékei a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban büntetőjognak, mint az egyik legősibb jogágnak az elmúlt századokban hatalmas írott és tárgyi em lék anyaga keletkezett. Hazánkban a X IX -X X . század fordulóján Vajna Kár oly, a Budapesti Országos Gyűjtőfogház igazgatója is merte fel annak szükségességét, hogy a büntetőjog em lé kei összegyűjtésre és m egismertetésre kerüljenek. Mint írta: „Fölkutattam a jelentéktelennek látszó forrásokat is, és ezeket, meg az alig szivárgó erecskéket olyan kútfővé törekedtem egyesíteni, am elyből bőven meríthessen, ki a régi adatokra szomjúhozik, akár kriminalista, akár törté netíró, akár pedig régiségbúvár legyen is az.” Úttörő munkájának két hatalmas eredm énye született. 1907-ben jelent m eg „Hazai régi büntetések” című köny ve, 1910-ben pedig javaslatára létrejött az Országos Bör tönügyi M úzeum , am elyet az 5 9 0 0 /1 9 1 0 . számú igazságügyminiszteri rendelet állított fel. A m egfogalm a zott célkitűzés szerint a Múzeum a „fő figyelm et olyan tárgyakra fordítja, am elyek a büntetés végrehajtásával, és általában a hatósági represszióval vagy prevencióval áll nak összefüggésében.” Ennek m egfelelően a gyűjtem ény három fő osztályra tagolódott, am elyek az eljárás, és a büntetés történetére, a büntetés végrehajtására, továbbá a fogvatartottak nép rajzára, lélek- és embertanára vonatkozó tárgyakat mu tatták be. A több ezer darabos em lékanyag eredetileg a gyűjtő fogházban, majd 1922-től az Igazságügyi Minisztérium Markó utcai palotájában nyert elhelyezést. A II. világhá borúban súlyos károsodás érte a gyűjtem ényt, melynek maradéka 1949-ben Kiskunfélegyházára, a Kiskun M úze umban került. Ebből az anyagból rendezte m eg 1969-ben a kiváló jogtörténész, dr. Bónis György az azóta is látha tó, kuriózumszámba menő, helytörténeti em lékekkel ki egészített, szám os érdeklődőt vonzó, „A magyar büntető jog em lékei 1 5 1 4-1919” című tárlatot. Kiskunfélegyháza város középkori eredetű, de a török hódoltság idején teljesen elpusztult. 1743-ban népesítet ték be újból az alapvetően a Jászságból jövő telepesek. A jó közlekedési helyen fekvő település 1753-ban a kivált ságos Jászkun (Hármas) Kerület kiskunsági részének ka pitányi székhelye, vagyis közigazgatási, igazságszolgál tatási központja lett. A gyors fejlődést az 1774-es várossá nyilvánítás koronázta meg. A Kiskun Kerület hivatalai m éltó elhelyezést kívántak, így hamarosan felépült a je lenlegi múzeumnak otthont adó „töm löcz” és a kerületi székház. Stílszerűen itt, a XVIII. századi börtönépületben láthatja az érdeklődő a tárlatot.
A
A kiállítás elsősorban X V III-X X . századi tárgyakkal, írásos, fényképes dokumentumokkal szem lélteti a rendi és polgári kor hazai büntetőjogát. A bejárati ajtón belépve, a földszinti folyosón az épü let építésének iratmásolatai, az egykori őrség alabárdjai, bírói jogarok fogadják a látogatót. A z első teremben a középkor büntetőjogának kedvelt m egszégyenítő, fenyítő eszközeit találjuk. E kor jellem zője a büntetések vég rehajtásának nyilvánossága volt. A közösség előtti m eg szégyenítéssel, fenyítéssel akart a büntetőjog példát sta tuálni és másokat visszarettenteni. E célt szolgálták a te remben látható szégyenpad, a bűnt - szöveggel, képpel leíró, egykoron nyakba akasztott szégyentáblák, a szé gyenkövek. A m egszégyenítéshez gyakran társult fenyí tés is, am elyet kéz-, nyak- és lábkalodák, deres, korbács szem léltet. E helyiség szomszédságában láthatjuk a földalatti töm löc lejáratát. Ezt vasrács zárja el, amin keresztül a szalmával felszórt pincére esik a pillantás. Ennek funkci ója nem a büntetés végrehajtása, mint inkább a vizsgálati foglyok őrzése volt. A z ilyen, és ehhez hasonló sötét, nyirkos, rossz levegőjű pincékben őrizték egészen a pol gári korig válogatás nélkül a felnőtteket és gyerekeket, férfiakat és nőket, első bűntetteseket és többszörös vissza esőket, elmeháborodottakat. Emellett helyezkedik el a halálbüntetés terme. Itt a lá togató szem léltetést kap az elmúlt évszázadok kegyetlen, végtelen fantáziáról tanúskodó kivégzési eszközeiről és módjairól: a lefejezést, kerékbetörést, felnégyelést, karó ba húzást pallosok, ki végzőkerék, más eszközök és szá mos illusztráció mutatja be. A középkor ismerte a minősített halálbüntetést is, am elynek során az elítélt halála előtt borzalmas kínokat állt ki a hússzaggatás, vakítás, nyelvégetés során. Ennek eszközei, pl. a sütögető vasak, hüvelykszorító, kínpad, nemcsak végrehajtásra, hanem az eljárás során a vallomás kicsikarására is szolgáltak. A terem egyik részét foglalja el a priccsel, asztallal, feszülettel berendezett siralomház. E helyiségekből kilépve az em eletre vezető lépcső mellett látjuk a XIX. század közepétől a XX. század vé géig alkalmazott oszlop-akasztófák egy példányát, a vég rehajtó létrájával és az akasztó zsám ollyal. A bitó mellett került kifüggesztésre Haynau 1849-ben kelt dicsérő leve le az eljáró hóhér precíz munkájáért. A z em elet folyosója és egyik terme a XIX. század be tyárvilágának állít em léket. Ekkoriban országszerte, de különösen az A lföldön, a Kiskunságban, Szeged környé kén hihetetlen mértékben megromlott a közbiztonság, napirenden voltak az útonállások, rablások, gyilkossá gok. A legendás betyárok, Rózsa Sándor, Zöld Marci, M ilfait és társaik, valamint az ellenük küzdő pandúrok, csendbiztosok képeit, viseletét, fegyvereit láthatjuk a ki állítás e részén. A korabeli irodalomban, publicisztikában nem kevés romantikával ábrázolt betyárvilágnak a kiegyezés után, 1 8 6 9 -1 8 7 2 között a kormány a rendkívüli felhatalmazás sal bíró, gróf Ráday G edeon, mint királyi biztos vezette, Szegedre küldött bizottság tevékenységével vetett véget.
E testület kem ény kézzel törte m eg a bűnözést, m ely har cot a szegedi vár képe, éheztető láda, rabkoporsó szem léltet. Innen sétánk a polgári korszak börtöneinek bemutatá sához vezet. Hazánkban a nagy átalakulásokat sürgető reformkor kiválóságai, Deák Ferenc, Eötvös József, Szem ere Bertalan fogalmazták meg, hogy a büntetésnek nem a sanyargatás, a bosszú a célja, hanem a m egelőzés és a nevelés. Ennek szellem ében az 1878-as C sem egikódex büntetési rendszerének középpontjává a szabad ságvesztést tette, m elynek végrehajtását a polgári kor rendelkezései részletesen meghatározták. A z állami igazságszolgáltatási szervezet 1871-es m eg teremtését követően az abszolutizm us idején létrehozott fegyintézeteken túl újakat is létesítettek, továbbá tör vényszéki és járásbírósági fogházakat, javítóintézeteket építettek. Ezekben az elítéltek már nem tétlenül múlatták az időt, hanem a k özösség és saját maguk számára hasz nos munkát végeztek. E korszakot a különböző intézetek látképei, alaprajzai szem léltetik az 1772-ben alapított első országos börtön től (Dom us correctoria), a Pozsony várm egyei Szem pctől az 1896-ban létesített budapesti gyűjtőfogházig. A rabok életét, munkáját szám os fényképfelvétel mu tatja be. Különösen érdekesek az - időhiányban nem szenvedő - fegyencek bámulatos kézügyességét bizonyí tó, általuk készített türelem -ü vegek (k ö zö n ség es
italospalackokban, nagy türelemmel felépített szobor, épület-ábrázolások). A különböző rabmunkák anyaga változatos: szilvam agból, kavicsból, rongyból, kenyér bélből készült alkotásokra csodálkozhatunk. Figyelem re m éltó a gyűjtem ény e részében egy váci rabnak az I. vi lágháború idején készített, kb. 2 m éter m agas világórája, m elyet csaknem egészében fából épített. A szom szédságban elhelyezkedő, „A börtönőr lakása” cím ű rész szabadkém ényes tűzhellyel ellátott helyiségei a X IX -X X . század fordulójának kisvárosi enteriőrjét mutatják be. A kiállítás utolsó terme a büntetőjognak a hatalom po litikai ellen feleivel szem beni felhasználását szem lélteti a Dózsa-parasztháborútól az 1919-es ellenforradalom ig. S zám os kép, plakát, okirat-m ásolatok (pl. II. Rákóczi Fe renc 1703-as halálos ítélete, W esselényi M iklós, Kossuth elítélésének dokumentumai), a M artinovics-összeesküvés vezetőinek kivégzőszéke mutatják be a magyar törté nelem felkeléseinek, forradalmainak, m ozgalm ainak le verését követő megtorlást. A kiskunfélegyházi Kiskun M úzeum kiállítása nem lélekem elő ugyan, de történelmünk és a hajdani büntető jo g m egism eréséhez, szem léltetéséhez kiváló segítséget nyújtó tárlat, m ely bátran ajánlható minden szakember és más érdeklődő számára.
003. november 6-án tanúi lehettünk Dr. Horváth A t tila egyetem i adjunktus (ELTE-ÁJK, PPKE-JÁK) oktató és kutató tudományos munkássága döntő fon tosságú esem ényét képező PhD védésének. A védés tár gyát képező értekezés címe: A részvénytársaságok és a részvénytársasági jog kialakulása Magyarországon (külö nös tekintettel a kereskedelmi jog fejlődésére) A v éd ésre k ijelölt h e ly is é g , az E ö tv ö s Lóránd T u d o m á n y eg y etem Á llam - é s Jogtud om án yi Kar T a n ácsterm e 16 órakor z sú fo lá sig m egtelt érd ek lő d ő ta nár k o llég á k k a l, Fiatal doktoran du sz h allgatók k al, valam in t le lk e s dem onstrátorokkal, b izto sítv a a h iv a talos eljárás baráti hangulatban va ló lefo ly á sá t. M in d enki elfo g la lta h elyét é s a falakat d íszítő fe stm é n y e ken ábrázolt, nagyra b ecsü lt jo g tu d ó sa in k fig y e lő te k intetei alatt b evon u lt az ÉL T E D oktori T an ácsa k ép v iseletéb en a három tagú B izottság: Dr. R u szo ly J ó z s e f eln ö k , e g y e te m i tanár, az Á lla m - é s J o gtu d o m ányok akadém iai doktora, Dr. R ácz L ajos e g y e te m i d o cen s é s Dr. Stipta István eg y e tem i tanár. A B izo tt ság e ln ö k e h ivatalosan m egn yitotta a P h D v éd ést, a titkár szerep ét ellá tó Dr. R á cz L ajos p ed ig ism ertette a je lö lt szakm ai ön életrajzát. T ek in tettel arra, h o g y a m un kah elyi vita során a je lö lt m ár ö ssz e fo g la lta d o k tori d o lg o za ta lé n y e g ét, ezúttal nem találta sz ü k sé g esn e k a fe lsz ó la lá st, íg y sor k erülhetett a z o p p o n en si v é le m é n y e k ism ertetésére.
A magyar részvénytársaságok és a részvénytársasági jog története
2
Nánási László
DR. HORVÁTH ATTILA, Ph D VÉDÉSÉRŐL Dr. Z lin szk y János, n y u g a lm a zo tt e g y e te m i tanár, a z Á lla m - és J o g tu d o m á n y o k ak ad ém iai doktora, h i v a ta lo s bírálói tisztén ek e le g e t tév e e lő sz ö r is le s z ö g e z te , h o g y a doktori ér tek ezé s form ai é s tartalm i k ö v e te lm é n y e i m eg fe le ln e k a fo k o z a t eln y e ré sér e előírt feltételek n e k . K iem elte, h o g y a m unka ö n á lló , j e le n tő s forrásanyagot sza k szerű en felh a szn á ló , a zok b ól új er ed m én y ek et kim u tató é s továb b i kutatandó kér d é se k e t feltá ró m eg á lla p ítá so k a t tesz . E zért ja v a s o l ta, h o g y a B izo ttsá g a n y ilv á n o s vitát tű zze ki é s an nak er ed m én y étő l is fü g g ő e n teg y e n ja v a sla to t a j e lö lt részére a tu d o m á n y o s fo k o za t o d a ítélésére. A bírálat ö s s z e g z ő ja v a sla tá t r é sz le te s, k ülön ta nulm ányn ak is b e illő in d ok lás k ö v ette. A k iin d u ló pon tot a d o lg o z a t tárgyának é s céljá n a k m egh atáro 77
zása jele n tette. E szerint a d o lg o z a t tárgya a rész vén ytársaságok és a részvén ytársasági j o g m agyaror szági kialakulásának e le m z é s e , célja p ed ig a rész v én ytársaság m int gazd a sá g i je le n s é g feltű n ésén ek , szerep én ek , majd ez t k ö v ető en annak jo g i sz a b á ly o zását bem utatni, az in tézm én y m ind g a zd a sá g i, m ind jo g i n em zetk ö zi hátteréből k iin d u lva a k ezd eti for m áktól az 1875. é v i K eresk ed elm i törvén y m e g je le n é sé ig terjedő időszak ban . A bíráló az általán os érték elés k eretéb en m éltatta azt a h atalm as irodalm i é s forrásanyagot (1 7 0 0 hivat kozott irodalm i cím é s 8 0 fo ly ó ir a t), am ely re tá m a sz k odva a je lö lt a v iz sg á lt tárgyat kibontotta. Ö n á lló nak tartja ez t a je g y z é k e t, k iem elte , h o g y m ég ott sem tám aszkod ik e lő zm én y ek re , ahol teh ette voln a, nem ék esk ed ik id eg en toliak kal. A rész letes érték elés a d o lg o za t fe lé p íté sé h e z ig a zodott. A rövid b ev ez ető rész után, a m ely fo g a lm i m eghatározást tartalm az, a részv én y tá rsa sá g o k k iala kulásának európai történetét v á zo lja fel a d o lg o za t, a bíráló által szer en csé s arányúnak talált ö s s z e f o g la lásban. A részvén ytársasági j o g fe jlő d é se európai út jának fe lv á z o lá sa k itű nő alátám asztásu l sz o lg á l a m agyar k ib o n ta k o zá s m en etén ek ism e r te té sé h e z . K ü lön ösk ép p en érték elte a S z é c h e n y i v á lla lk o zá sa it bem utató é s e le m z ő részt, a m ely azon túl, h o g y k ü lö n ö sen so k új kutatási an yagot tartalm az é s feltáró je lle g ű , v ilá g o sa n m utatja, h o g y a hazai k ib o n ta k o zásban a sz e m é ly e s p éldának m ily en je le n tő s é g e volt. A d o lgozatb an a bíráló azt a m a is ak tu ális prob lém át fed ez i fe l, a m ely abban n yilván u l m eg , h o g y a sz e m é ly e s m ozzan at, a sz e m é ly i v o n zer ő elm arad és ezt a törvén y garanciáiba v eth ető b iza lo m ig y e k sz ik p ótoln i. A z 1867 után k ezd ő d ő grü n d olási láz é s az ezt k ö v ető 18 7 3 -a s v á lsá g azon b an azt b izo n y ítja , h o g y a s z e m é ly e s b iza lo m h e ly é b e m ég nem lépett az in tézm én yi sz a b á ly o z o ttsá g jo g i b iztosíték a . Z lin szk y János p ro fesszo r úr érd ek e ssé g k é p p en e l m esélte a L ánchíd ré sz v én y ek ü g y e n év en elh íresü lt történetet, am i nem tartozik ugyan k ö zv etle n ü l a ré sz v é n y jo g fe jlő d é sé h e z , d e a m ostan i p o litik a i m o rált ism erv e, m ind en képp en tan u lságos. A részvén ytársaságok k al k a p cso la to s sz é d e lg é se k m egérlelték a h ely z etet m odern eb b szab ályo zá sra , am it a Kt. old ott m eg a gazd asági társu lások jo g á n a k rész letes r e n d e z é sé v e l, am it a je lö lt ism ertet d o lg o z a tában. M é g is eb b en a részben a bíráló elvarratlannak érzi a szálakat. A m unka fő erén yén ek annak a folyam atn ak a b e m utatását tartja, a m ely a X IX . század foly a m á n m ent v é g b e é s abban n yilván u lt m eg , h o g y a rész v én y v a g y o n tulajd ona d o lo g i jo g ila g teljesen e lv á lt a rész vén ytársaság vagyon án ak tulajd onától. A r é sz v é n y es, m int tu lajd on os ren d elk ezési jo g o su ltsá g a sz in te teljesen k iüresedett é s átm ent a társaságot v ez ető , nem szü k ség sz er ű e n tulajd on os szak em b erek k e z é be. A b íráló u gyanak kor h ián yolja az ered m én y ek su m m ázását, d e m ód ot adott a sz er ző n ek arra, h o g y
v álaszáb an ez t pótolja. A nnak tanúságaként, h o g y a m unka g o n d o la téb resztő é s aktuális k érd ések fe lv e té sé t is le h e tő v é te sz i, a b íráló h an got adott annak a k ö v etk e ztetésé n e k , m iszerin t a részv én y tá rsa sá g - tek intettel arra, h o g y v e z e tő s é g e a tagok h asznában csa k áttételesen , a m a g a h asznában v isz o n t k ö zv etle n ü l érd ek elt - csak o ly a n v a g y o n o k k e z e lé sé r e alk a lm a s, a m ely n ek e l ső d le g e s v a g y eg y e tlen cé lja a h aszon ra törek vés. Éppen ezért op p o n en si v é le m é n y é n e k lezárásakép pen felteszi azt a kérdést, h o g y nem k elle n e -e a k ö z v a g y o n k e z e lé sé b ő l e b e lső ellen tétet h ord ozó in téz m én yt tudatosan kiiktatni, m ás fo rm á ció v a l felv á lta ni. A p ro b lém a felv etéssel érzék elteti, m ég ren g eteg m eg v á la szo lá sra váró k érd és van, m ely a fiatal k o lle gákat új tu d om án yos kutatási feladatokra ö sz tö n ö z h e ti, u gyanak kor azt is sejteti, m inél jobb an elm é ly ü l a tud ós e lm e a kutatásban, annál több kérdése lesz. Dr. L e n k o v ic s B arnabás, e g y e te m i tanár, szin tén külön tanulm ánynak is b e illő bírálói v é le m é n y e há rom részre b ontva érték elte Dr. H orváth A ttila P hD értek ezését. A z általán os ér ték elé s után az e g y e s részletek et k ü lön -k ü lön is k iele m zte, v ég ü l p ed ig m int h iv a ta lo s bíráló ja v a sla to t tett a Kari D oktori T an ácsnak . A k iin d u ló p o n t eb b en a z o p p o n en si v élem én y b e n - a h o g y a z a h atályos polgári jo g o t oktató eg y e te m i tanártól várható - , a részv én y tá rsa sá g napjainkban m ár letisztu lt fogalm án ak m egh atározása, valam in t a jo g in té z m é n y körüli viták alapjául s z o lg á ló m eg á lla p ítások fe lv e té se . Innen ju to tt el annak m e g fo g a lm a zá sá h o z , a jo g tö rtén etírá s h o g y a n szo lg á lh a tja a je le n p rob lém áin ak m eg o ld á sá t é s a j ö v ő útjának e g y e n g e tését. A részv én y tá rsa sá g körüli viták u g y a n is nem ültek e l, h olnap is h a so n ló , talán m é g sú ly o sa b b v i ták várhatók. A viták r e n d ez éséh ez, a la p v ető k érd é sek m e g v á la sz o lá sá h o z p ed ig m in d ig n agy s e g íts é g e t nyújt az adott jo g in té z m é n y történeti g y ö k ere in ek feltárása, a kialak ulása körüli k ö rü lm én y ek n ek a z is m ertetése, a m ár elk ö v e te tt hibákra v a ló rám utatás é s a hibák k ik ü szö b ö lé se. R átérve a d o lg o za t konkrét érték elésére három problém át v ilá g ít m eg k ö zeleb b rő l é s m utat b e rész leteseb b en a bíráló. A z e ls ő p ro b lém a a részv én y tá r sa sá g o n b e lü li h a ta lo m m e g o sz tá s k é r d é s k ö r é h e z k a p cso ló d ik . D r. H orváth A ttila a részv én y tá rsa sá g o t a z „ in d iv id u a lista k a p ita lizm u s m agánvállalatán ak le g tö k é le te se b b sz erv ezeti form ájak én t” je lle m z i. Ha fig y e le m b e v e ssz ü k K u n cz Ö d ön m áig ér v én y es m eg á lla p ítá sá t, m iszerin t „a részv én y tá rsa sá g a le g k iseb b tők epatakok at is k ép es a g a zd a sá g i é le t nagy fo ly a m á b a b e v e z e tn i” , n ém i ellen tm o n d á s fed ez h e tő fel. E z az ellen tm o n d á s azon b an csa k lá tszó la g o s, h i szen a részv én y tá rsa sá g e s z m é n y i ö ssz tő k é s, a m ely a g a zd a sá g i fo rgalom b an in d iv id u u m k én t v iselk ed ik . E z a tu lajd on sága a leg n a g y o b b e lő n y e , d e eb b ől szárm azik a le g n a g y o b b hátránya é s v e s z é ly e is. A té n y le g e s d ö n tések et u g y a n is nem a r é sz v én y ese k
ö s s z e s s é g é b ő l á lló le g fő b b d ö n té sh o z ó szervk én t m egh atározott k ö z g y ű lé s h o zza , hanem n éhány m e g határozó n agyob b részvén ytu lajd on os v a g y az álta luk k iválasztott m en ed zser. E z a p rob lém a e lv e z e t a fe le lő s s é g k érd éséh ez, h iszen a v e z e tő tis z ts é g v is e lők so k k is tők etu lajd on os vag y o n á v a l g a zd á lk o d nak, ez t kockáztatják. A m ásik általán os prob lém a a részvén y tá rsa sá g alap ítással v a ló v iss z a é lé s le h e tő sé g e . A v isz o n y la g d ifferen ciált garan ciális sza b á ly o k ellen ére m a is vannak v issz a é lé se k , sőt mára a sz élh á m o ssá g o k m ó d ozatai k ifinom ultab bá, így n eh ezen le le p le z h e tő v é váltak. Ezért a bíráló a jo g o s ö n v éd ele m le g b iz to sa b b e sz k ö z é n e k a tájék ozottságot tekinti. E nnek a k ív á n alom nak e le g e t tesz a je lö lt az ún. svin d li alap ítások köréből hozott szá m o s p éld ával. A harm adik problém a ism ét v iss z a v e z e t a f e le lő s sé g k érd éséh ez. K ü lön ösen a n agy m éretű é s m u lti n a cio n ális részvén ytársaság tu lajd on elm életi s z e m pontból a leg sú ly o sa b b problém a a tulajd onjog e ls z e m ély telen ed ése . E z a sz e m é ly te le n sé g e g y fe lő l a tu lajdon osi érd ek eltség m eg sz ű n ésé t e r ed m én y ezi, sőt am i rosszab b, a tulajdonosi ér d e k e ltség g e l sz em b en e g y m en ed zsm en t saját elk ü lö n ü lt é r d e k e ltség e k e rülhet túlsúlyb a. A v e z e tő tisz tsé g v ise lő k n e k a társa ság és az e g y e s tagok érd ek ein ek e ls ő d le g e s s é g e alapján k elle n e eljárniuk. H a e z n em íg y történik, a részvén ytársasági tulajdoni form a a sz é te sé sn e k van k itév e, ille tő le g ez t elk erü len d ő e g y erő seb b k özjo g i beavatkozást indukálhat. D e le h et-e a társaság érd e keinek leté te m é n y e se az állam ? A b írálói v é le m é n y m ásod ik része a d o lg o za t e g y e s részleteit érték eli. A d o lg o za t csa k n em fe le nem m agyar, hanem európai k eresk ed elm i jo g tö r té net. E záltal a sz er ző k iválóan illusztrálja, M agyaror szá g o n h ogyan indult be az a g a zd a sá g i é s társadalm i fejlő d é s, a m ely N yu gaton m ár m á sfél é v szá z a d a zaj lott. S z á m o s p éld a tanú skod ik arról, h o g y a m agyar jo g i é s politikai g o n d o lk o d á s fig y e le m m e l k ísérte a N yugat-E urópai fe jlem én y ek et é s e r ő fe sz íté se k e t tett hazai alkalm azására. Európa jo g i m intáinak k ö v e té se és n em zeti adaptálása m a is ak tu ális - je g y z i m eg Dr. L en k o v ic s Barnabás. Ö rven d etesn ek tartja, h o g y napjaink jo g p o z itiv ista világáb an e z az értek ezés, a k eresk ed elm i jo g k ia la kulásáról sz ó ló történeti részéb en k o m o ly j o g e lm é le ti, sőt jo g filo z ó fia i kérd ések et is felv e t. S z á m o s ré széb en a jog tu d o m á n y i háttéren túl a g a zd a sá g i, tár sadalm i hátteret is fe lv á z o lja , am it a korabeli sajtób ól és irodalom b ól vett id ézetek k el sz ín esít. íg y a m ai p o zitivista jogtu d om án yb an Dr. H orváth A ttila d o l gozata nem d ivatos d e iz g a lm a s, érd ek es olv a sm á n y . S zéc h e n y i István részvén yalap ítási k ísérletei érd e k ességü k ön túl je lz ik , h o g y a részv én ytársaság m i lyen so k fé le tartalom m al v a ló k itöltésére alk alm as, ezen alapítások kudarcai u gyanak kor e lv e z e tn e k a
m a is ak tu ális k érd éshez: részv én y tá rsa sá g o t v a g y k ö za la p ítv á n y t, ré sz v én y tá rsa sá g o t v a g y k özh a szn ú társaságot alapítsanak. A so k sz ín ű sé g a d o lg o za tn a k e lő n y e , d e e z esetb en is b eig a z o ló d ik , h o g y ilyen ek lek tik u s tartalom e s e tén k ü lö n ö sen n e h é z a d o lg o za to t j ó l m e g sz e r k e sz te ni. A bíráló azon b an nem tek intette sú ly o s hibának a szerk ezeti h iá n y o ssá g o k a t, h iszen a h atalm as m en y n y isé g ű irodalm i a n y agot, id ézetet fe ld o lg o z ó érd e k es o lv a sm á n y b ő v en kárpótolja a z o lv a só t. A z o p p o n en s azonban h iá n y o lja a b e fe je z é st, a d o lg o za t u g y a n is az 18 7 5 -ö s Kt. fe lü g y e lő b izottságra v o n a t k o z ó ré sz é v e l h irtelen v ég e t ér. M árpedig j ó lett v o l na b efejez ésk ép p e n utalni a K eresk ed elm i törvény utóéletére. U to lsó m eg jeg y z ésk én t az új társasági törvén yt e lő k é s z ítő k szám ára fo g a lm a z z a m eg fe l adatként, h o g y a K t.-nek a jo g tu d o m á n y i fe ld o lg o z á sáb ól é s bírói gyak orlatáb ól leszű rt tapasztalatokat, k ü lö n ö sen a k isb efek tető k et v éd ő g a ra n ciá lis m e g o l d ásokat, m ég továb b i r é sz le te ss é g g e l em e ljé k át az új tö rv én y b e. A bírálói v é le m é n y harm adik részéb en ö s s z e g z i az á ltalán os é s r é sz letes érték elés ered m én y ét, Dr. H or váth A ttilát A sz ta lo s L á szló m a g á n jo g á sz é s jo g tö r tén é sz p ro fessz o rh o z h asonlítja, ak inek d isszertá ció i h a so n ló je lle g ű m űvek voltak, m int a z itt elbírált ér tek ez és. A z a z h atalm as irodalm i an y a g o t fe ld o lg o z ó ek le k tik u s d o lg o z a t, a m ely e g y e s ré sz le te ib ő l is újabb m ű vek írhatók, ille tő le g rendkívül sz é le s p alet tán h aszn álhatók fel háttérirodalom ként. E zek után a bíráló m eg á lla p íto tta , h o g y e z a m unka m e g fe le l a P hD d issz ertá c ió v a l szem b en tám asztott form ai é s tartalm i elő írá sn a k , ezért ja v a sla to t tett a n y ilv á n o s vita k itű zésére, va la m in t a P hD fo k o z a t o d a íté lé sér e Dr. H orváth A ttila szám ára. A z o p p o n en si v é le m é n y e k elh a n g zá sa után a j e lö lt rö v id en v á la sz o lt bírálói é szr ev ételeir e. K ifejtette, h o g y d o lg o za tá n a k célja a k la ssz ik u s részvén ytársasá g -m o d e ll kialak ulásán ak v iz sg á la ta v o lt. E zért m u tatta b e a n yugat-európai k ezd etek et, ille tv e v itte v é g ig a X IX . század b an a m in d eh h ez tartozó m agyar fe jlő d é s v o n u latát, a m ely e t a z 1 875. é v i 3 7 . tö rv én y cik k el, ille tv e en n ek k örü lbelü l tíz é v e s id őszak ra terjedő g y a k o rla tá v a l zárt le. A z ezután k ö v e tk e z ő korszak a ré szv én y tá rsa sá g i j o g fe jlő d é sé n e k e g y m ásik fe je z e te len n e. A z o p p o n en sek elfo g a d tá k és m eg k ö szö n té k a m eg n y u g ta tó n a k talált v á la szt. E z után a k itű zött n y ilv á n o s vitára tulajd onk ép pen nem került sor, a je le n le v ő k a d o lg o za t k ö v etk e ztetése it m eg a la p o zo ttn a k találták, ezért n em in téztek kérd é se k e t a sz e r z ő h ö z . íg y az e ln ö k b erek esztette a z ü lést é s a B iz o ttsá g v issz a v o n u lt d ön tésh ozatalra. T íz per c e s szü n et után kihirdették a d ö n tés ered m én yét: su m m a cu m la u d e m in ő síté sse l o d a ítélték Dr. H or váth A ttila szám ára a P hD fo k o za to t.
Zakariás Kinga
A Habsburg-birodalom krízise és a modernizáció az osztrák minisztertanács jegyzőkönyveinek tükrében 1848. DECEMBER 5 - 1850. JANUÁR 7. (D ie P ro to k o lle d e ö s te rre ic h is c h e n M in is te rra te s 1 8 4 8 - 1 8 6 7 . II. A b te ilu n g D a s M in is te riu m S c h w a r z e n b e r g . B a n d 1. 5 . D e z e m b e r 1 8 4 8 - 7. J ä n n e r 1 8 5 0 . B e a rb e ite t u n d e in g e le ite t v o n T h o m a s K le te c k a . Ö b v et htp, [ W ie n , 2 0 0 2 . LXVIII + 1 0 9 6 p.])
1. A z I8 4 8 /4 9 -e s eszten d ő k a H absburg- biroda lom térségeib en az osztrák korm ányzati körök szá mára k o m o ly k érd ések k e z e lé sé t, e g y á tfo g ó krízish ely zet m egold ásán ak sz ü k sé g e ssé g é t vetették fel. A b écsi fe lk elése n u gyan úrrá tudtak len n i, d e az o la sz é s m agyar h adszíntéren , a fü g g e tle n s é g i é s szab ad sá gm o zg a lm a k ellen az osztrák h aderőn ek n agy er ő fesz ítése k e t k ellett tenni. N apiren d en v o lt az osztrák szerep játszás prob lem atikája a n ém et e g y s é g tö r e k v é sekn él is. A háttérben p ed ig ott vo lt a birod alom n em zed ék ek óta elo d á zo tt m od ern izációján ak kérd é se: a hatalm i g é p e z e t é s a j o g é le t sz ü k sé g e s é s e s z k ö zjelleg ű k orszerű sítése, é s az en n ek m e g fe le lő tár sadalom átalakítás. A S ch w arzen b erg k orm ány e ls ő tizenhárom hónapjának n a g y részle te ssé g ű é s igen nagy v olu m en ű forrásanyaga ép p en en n ek az osztrák korm ányzattörténeti (é s eg y b en m agyar p olitikatör tén eti) szem p o n tb ó l elen g ed h e te tlen ü l fo n to s, centrá lis je lle g ű d ö n tésh o zó testü letén ek m ű k ö d é séb e e n g ed iz g a lm a s b etek intést. 2. A n eo a b szo lu tizm u s e g é s z é t tek in tve m inisztertanácsot gyak orta tartottak, so k szo r vasárnap is, sür g ető esetb en m ég karácsonyk or is. A v iz sg á lt id ő sza k 2 4 8 m in isztertan ácsi ü lésén zö m m el S ch w arzen b erg F élix h erceg eln ö k ö lt, az esetek k ö zel 14 sz á za lé k á ban m aga az ifjú F eren c J ó zsef. A k orm ány a n a g y sú lyú k érd ések m ellett k iseb b , e g y e d i kérdésekke.1 is fo g la lk o zo tt, m int h ivatalnok i k in e v e z é se k , n y u g d í jak , k itü ntetések , k e g y e lm e z é se k . A m agyarországi tárgyú ü g y ek a sorsd ön tő h ónap okb an n e m e g y sz e r a napirenden le v ő ü g y ek zö m é t tették ki. 3. A r é sz tv e v ő k te h e tsé g é t n em le h e t e lv ita tn i, a m e lly e l e g y új, e g y s é g e s A usztriát akartak terem te ni - felü lről végreh ajtott reform okk al. E ljárásuk s o rán a k örü ltekintő k ím é le t h ián ya, a volu n tarizm u s
egyaránt je le n v o lt. E z h ú zó d ik m eg a fiatal, uralko dói elh iv a to ttsá g tó l áthatott I. F eren c J ó z s e f b izalm át é lv e z ő m in isztereln ö k k ö v e tk e z e te s rid eg cen tra lizá ló korm ányzati m o d ern izá ló akarata, a p olitik ai j e l le m g y e n g e dr. A lex a n d er B ach ig a z sá g szo lg á lta tá si é s ad m in isztratív kreativitása, B ruck g a zd a sá g p o liti kai nagyralátása, S tad ion é s S ch m e rlin g k orm ányza ti szán d ék ai m ögött. 4. A reform ok e g y relatíve m odern A u sztria alap ja it rakták le: a z olm ü tzi ok troyált a lk otm án yon ala p u lv a a k ö zsé g i igazgatásb an , a z ig a z sá g szo lg á lta tá s ban, a fö ld teh erm en tesítésb en , a z o k ta tá sü g y sz á m o s területén. M e g kell azonban je g y e z n i, h o g y ez e k e t az alap okat a S zilv e sz te ri P átens részb en rea k ció s m ó don felsza g g a tta , é s az osztrák z e g z u g o s alk otm án yfe jlő d é s útján, a z 1 860-as év e k b en , k ü lö n ö sen 1867 után k ellett visszatérn i a zo k h o z. 5. A m agyar o lv a só szám ára sz á m o s kérdés nyer m agának a d ö n tésh o zó osztrák szerv m otívu m ain ak , elhatározásának alak ulásával ré sz le te s m eg v ilá g ítá st. E zek k özü l n éhánynak a r é s z le te z é se feltétlen ü l ide k ív á n k o zik . 6. E lső d le g e s az o ro sz b ea v a tk o zá s k érd ése. A p én zü g y i tám ogatás k érd ése m ár 1 849. elején fe lm e rült. A katonai se g é ly k é r é s m ár „ n y ö g v e n y e lő se b b ” falatnak b izo n y u lt. A se g íts é g k é r é s g o n d o la ta te lje s sé g é b e n április v ég é re érett m eg . M árcius 2 9 -én W eld en báró táborszern agy m é g azt b izon ygatta, h o g y s e g íts é g n élk ül is lev erh ető a m agyar fe lk e lé s, é s a k ü lső tám ogatással A usztria teljes m orális v ere sé g é t é s ájultságát b izon yítan á. E z le g v é g s ő esetb en , csa k akkor len n e in d ok olt, ha a m onarch ia lé te fo ro g na k ock án. Á p rilis 2 1 -én a m in isztereln ö k W eld en a zo n k ijelen tését to lm á cso lja , h o g y a se g ély k ér és szü k ség sz er ű . A k ö v etk e ző h ónap okb an a b e ö z ö n lő cári csa p a to k túlereje által tám ogatott osztrák árm ád ia vérbe fojtotta a m agyar szab ad ságh arcot. A s z ö v e tsé g e s e k k apcsolatában v o ltak sú rló d á so k , a z oro sz o k például a , j ó érzelm ű ” S á ro s m e g y é b e n je le n tő s károkat ok oztak (4 5 2 . o .), a z osztrák fő v e z é r ism éte l ten p anasszal élt cári gen erá liso k ra , jú liu s 3 0 -á n a m in iszterta n á csn a k e g y d u z z o g ó o r o s z tábornok ü g y é v e l k ellett fo g la lk o zn ia , aki h iá n y o lta a z általa v ez etett csa p a to k m a n ő v erein ek a b é c si h iv a ta lo s lapban v a ló k ö zzé tételé t. 7 . P s z ic h o ló g ia ila g k a ra k terisztik u s H ayn au é s a k o rm án y v isz o n y a . A k e m é n y , k e g y e tle n - bár nem sik er te le n - hadúrról m ár e g y k oráb bi p aran csn oka is m eg m o n d ta , h o g y o ly a n b o ro tv a , a m e ly e t h a sz nálat után g o n d o sa n tok b a k ell h e ly e z n i. Á m in is z tertan ácsi je g y z ő k ö n y v e k alapján a z a v é le m é n y alak u l ki az o lv a só b a n , h o g y a k ció ib a n is fe le tte sok k e lle m e tle n s é g e t o k o z o tt a z o sztrá k p o litik a i v e z e tésn ek . íg y a m in iszterta n á cs é s z r e v é te le z te proklam á ció ib a n a z e lle n á lló h e ly s é g e k k ím é le tle n f e lé g e tésé re v o n a tk o z ó p a sszu st - h isz e n m é g isc sa k a le g itim k o rm á n y csa p a to k n y o m u lta k e lő r e , - term é s z e te s e n a z o sztrá k csa p a to k h átában történt tárna-
d áso k kapcsán e z t a sz a n k c ió t in d o k o ltn a k tek in tet ték. A g g á ly o sn a k tűnt a korm ány szám ára, h o g y H a y n au h a d fo g ly o k a t a k a sz ta to tt, m ert rep resszáliák tól tartott m agyar részről. A z t sem érezték k íván atosn ak , h o g y az o sztrák h ad sereg f e g y elm é n e k fenntartására h e ly te le n , n yom tatásb an is k ö zzétett h adseregp aran csb an h e ly e z e tt k ilátá sb a in té zk ed ése k e t, é s e z z e l ro ssz fén y b e n tün tette fel az osztrák árm ádiát. A táb o rszern a g y k o m o r le lk ű id é n e k rejtelm eib e ad b ep illa n tá st, h o g y ja v a sla ta szerint a c s e n d ő r sé g m agy a ro rszá g i e g y s é g e in é l a n e m z e ti s z o k á s o k a t f ig y e l e m b e v e v ő z s in ó r o s egyenruh át k e lle n e a lk alm azn i - a ja v a sla to t az e g y s é g e s u n ifo rm is javára a m in iszter ta n á cs e g y hangúan e lv e te tte . 8. A m egtorlásn ál gr. B atth yán y L a jo s sorsa s z e rintünk a k iv é g z é st elre n d elő k r o ssz le lk iism e r e té r e utal. A z 1849. o k tó b er 2 9 -i m in iszter ta n á cso n a z ig a z sá g ü g y m in isz te r az e ls ő f e le lő s m a g y a r m in is z terelnök h alálos ítéletét in d o k o ló ú jsá g c ik k e t sü rget a W ien er Z e itu n g -b a , m ert a g ró fo t so k h e ly e n , f ő le g k ü lfö ld ö n nem tek in tik b ű n ö ző n ek , é s szerin te eb b en nem k e v é s szer ep e v o lt a k ö zéte tt íté le t h iá n y o s in d ok lásán ak . N o v e m b e r 1-jén a cik k m e g is jele n t. A z ok tób er 3 1 -e i k o rm á n y ü lésen S ch m e rlin g ig a z sá g ü g y m in isz te r b e sz á m o lt arról, h o g y a G rázer Kurír a B atth yán yi perben töb b íz b e n h a szn á lta (nem k ev és c iv ilk u r á z sit ta n ú sítv a !) a „ m e g g y ilk o lás” k ife je zé st. T o v á b b i eljárás a lap je le n té k te le n sé g e m iatt nem sz ü k s é g e s , jo b b , ha az ü g y n y u g v ó pontra jut. 9. Találunk a je g y z ő k ö n y v e k lapjain Jókai M ór re g én yein ek valóságtartalm át b iz o n y ító háttéranyagára is adalékokat: ilyen a N ádor huszárok története. 1849. júniusában sz ö k é sek é s b u jtogatás fordultak e lő a m agyar lo v a s-a le g y sé g n é l. E nnek elfojtásáb a n a L eobeni és St. M ich eli n em zeti gárda d erekasan közrem űködött. A császári z á s z ló alatt m egm aradt huszárok felteh etően dom on stráln i akarták rejtett ér zelm eik et, mert az 1849. jú n iu s 2 3 -a i m in isztertan á cson a hadügym iniszter arról szá m o lt b e, h o g y Inns bruckba érk ezve a N ádor-huszárok „O császári f e ls é
F
o n to s m érfö ld k ő a tud ós em b er é le té b e n e g y é v fo r d u ló , bár tudjuk, h o g y m u n k á ssá g a s z e m
p ontjáb ól csu p án e g y p illan atk ép , a m e ly e n át suhan a sz á g u ld ó id ő, h ogy új irányok at v e g y e n , és fo ly ta ssa a tö rtén ész felad atát, é le te m in d en n ap já n , n yu god alm at nem ism er v e, a m últ é r té k e in e k felk u tatásáb an . S z o m b a th e ly e n , 1943. n o v e m b e r 2 -
g e Ferdinánd elő tt „É ljen ” k iáltásokk al von u ltak el d íszm en etb en .” 10. A k ö tet k ísér ő apparátusa a soro za tb a n m e g sz o k o tt, é s m in d en m odern forrásk iad ás szám ára m in ta k én t sz o lg á l. Waltraud Heindl töm ör, o rien tá ló e lő s z a v á t Thomas Kleteéka ig e n r é s z le te s, a z id ő sza k v a la m e n n y i a la p k érd ésére k itérő b e v e z e tő ta n u lm á n y a k ö v e ti. F ig y e le m r e m é ltó , h o g y a terje d e lm e s b ib lio g rá fiá b a n m agyar sz e r z ő k a la p m ű v ei is sz e r e p e ln e k . H a sz n o s é s e le n g e d h e te tle n a r ö v id í té se k é s a m ára m ár e la v u lt k ife je z é s e k m eg a d á sa . A k orm án y tagjain ak teljes j e g y z é k e p ed ig azért n é lk ü lö z h e te tle n , m ert a p r o to k o llu m o k so k sz o r csa k a fu n k c ió t e m lítik , é s a s z e m é ly t az a lk a lm a zo tt sz e r k e s z tő i se g é d le tte l íg y le h e t ig en g y o rsa n a z o n o síta n i. A z ig en v a sk o s k ö tet fo rg a tá sá t m e g k ö n n y íti, h o g y a m in iszterta n á csi n apiren di tárgyak n em csa k a z adott k o rm á n y ü lés fe jlé c é b e n sz e r e p e l n ek , h a n em k ü lön a lfejez etb e n tö m ö r ítv e, le h e tő s é g e t ad va a kutatók nak a fe lg y o r síto tt, p la sztik u s át tek in tésre. A m agun k részérő l k ü lön k iem eln é n k a n agy m ű g o n d d a l sz er k e sztett, töb b m int 7 0 o ld a la s m utatót a k ö tet v é g é n . A k o m b in á lt in d ex a n ev ek , e s e m é n y e k , fo g a lm a k , jo g s z a b á ly o k , fö ld ra jzi h e ly e k m esteri ö ssz e k a p c so lá sá v a l h ih e te tlen m ó d o n m e g k ö n n y íti a fo r r á s k ö z lé s h a s z n á lh a tó s á g á t, u g y a n a k k o r a tö rtén ések sú ly p o n tja it a j e lö lt h iv a t k o zá si h e ly e k sz á m sz er ű ö s s z e v e té s s e l s e g íti m e g á lla p íta n i. 11. A z ism ertetett forráskiadványt köztörtén etün k, a lk o tm á n y - é s jogtörtén etü n k A u sztriával v a ló é v sz á za d o s ö ssz e fo n ó d á sa miatt m ind en m agyar a kor szak históriájával részletesen fo g la lk o z ó szakem b er, d e e g y b e n m ind en tisztán látni k ív á n ó n em céh b eli ér d ek lő d ő szám ára n élk ü lö zh etetlen alapm unkaként ajánljuk, k ü lö n ö sen , m ert a m o d ern izá ció k u lc sid ő szakára v o n a tk o zik , é s azért is m ert h ih etetlen adat g a zd a g sá g á v a l a h istó ria -jo g h istó ria ré sz letk é rd ése i b en is ad atok kal, ö ss z e fü g g é s e k feltárásával, a d ö n tés k ialak ítás fin o m ö s sz e fü g g é se in e k m e g je le n íté sé v el lepi m e g a z o lv a só t.
Kajtár István
Válogatás 35 év írásaiból A 60 ÉVES BLAZOVICH LÁSZLÓ SZÜLETÉSNAPJÁRA
án sz ü le te tt Blazovicli László, aki 1 9 8 0 óta a C son grád M e g y e i L evéltár ig a z g a tó ja , 1 9 8 9 -tő l p e d ig a S z e g e d i T u d o m á n y e g y e te m Jogtö rtén eti T a n sz ék én ek e g y e te m i tanára. íg y a lig pár h ón ap ja ,
A CSONGRÁD MEGYEI LEVELTAR KIADASA SZEGED, 2003 - 133. OLDAL ISBN: 963 7237 607
h o g y b etö ltö tte h atvan ad ik é v é t, a m e ly n e k a t is z t e letére je le n t m eg a C son grád M e g y e i L e v éltá r k i
b en a z a ta n u lm á n y k ö te t, a m e ly a z ü n n e p e lt - s z á m o s ta n u lm á n y a k ö zü l - n éh á n y j e le n t ő s p u b lik á c i ó já t g y ű jtö tte e g y b e .
adásában, Berta Tibor é s Géczi Lajos s z e r k e s z té s é -
A mű 200 példányban, 8,5 ív, 133 oldal terjedelem ben jelent m eg. A Csongrád m egyei K özgyűlés elnöke, Frank József, valam int Kristó G yula professzor úr ün nepi laudációja után hangulatos em lék -id ézéssel kezd ő dik a kötet, am elyben az ünnepelt vall iskolás gyerm ek koráról. Ezt követően viszont már a tudomány oltárán áldozhatunk. Ö sszesen tizenkét publikációval ism er kedhet meg az olvasó, am elyeket olyan találóan v álo gattak, hogy a szerző kutatásainak kom plexitását, az ünnepelt sokoldalúságát m éltó formában mutatja be. A művek a H ódm ezővásárhelyi Bethlen Gábor G im názi um Jubileumi É vkönyve, az Irodalom történeti K özle m ények, a Századok, a Levéltári S zem le, a Jászkunság, a S zeged, a H onism eret, valam int Kristó G yula és Makk Ferenc tiszteletére készült ünnepi tanulm ánykö tetek hasábjain jelentek meg. Aki a kötetet végigtanulm ányozza, megtalálhatja a történelem tudom ány érdekes vívm ányait, valam int a jogtörténészek számára is figyelem re m éltó cikkeket. Külön és nyom atékosan is a jogtörténész kollégáknak ajánlom a m ezővárosi élettel kapcsolatos írásokat, am e lyek fontos adalékokkal szolgálnak a feudális önkor m ányzati igazgatás és városi jo g é le t m egism erése szem pontjából. Külön figyelm et érdem el H ódm ezővá sárhely, S zeged és Szabadka m ezővárosok alkotm ányos helyzetének ism ertetése a 1 5 -1 6 . században.
A kik a városjogok m ellett érdeklődnek az állami egyh ázjog iránt is, szintén nem csalódhatnak, hiszen az alföldi városok példáján keresztül győződhetünk m eg a városi kegyuraság lehetőségeiről, am elyek szabad kirá lyi város esetén erősebben, sok szor kizárólagosan, am íg m ezőváros esetén esetlegeseb b en , néha korlátozottabban érvényesültek, valahol pedig csupán a város fö ld e s urának jogával találkozhatunk, mert nem minden város juthatott el a szabad plébánosválasztás jo g á ig . A plébá nosok pedig nem csupán egyh ázi szolgálatot ellátó sz e m élyek, hanem az adott k ö zö sség vagy pedig a fö ld es úr világi ügyeiben eljáró, írásbeli ügyeket intéző hiva talnokok is voltak. A z egyházi és a világi igazgatás így valójában szerves eg észet alkotott. A kötet végén található a jubiláns publikációinak jeg y zék e. A z életm ű, am ely nem teljes, hiszen - amint a bevezetőben is jeleztem - rem ényeink szerint m ég hosszú id eig folytatódik, 269 publikációt sorol fel. M iközben a Jogtörténeti S zem le hasábjain kívánok minden jót B lazovich tanár úrnak születésnapja alkal m ából, k ö szö n etem et fejezem ki m unkásságáért, am elynek a m ost bemutatott tanulm ánykötet m éltó rep rezentánsa, és am ely az ifjú jogtörténész generáció szá mára tartalmas órákat szerezhet, tanulva a nagy előd kutatási tapasztalataiból és eredm ényeiből.
HÍREK
rend őrség ered ete é s b ű n m e g e lő z é si techn ikája [Steve Saunders], A b o lg á r c sen d ő r ség története [Jivko Jivkov ], a rom án ren d v éd elm i szerv ek törté n ete [Ovidiu Marchidian] a z e ls ő napon kerültek program ba. L eszá m ítv a Hegedűs András h ely ettes állam titkár elő a d á sá t (A M a gyar K öztársaság bűn ü ld ö z é si stratégiái), a m á sod ik ta n á csk o zá si nap fők én t a sp e c iá lis b ű n m e g e lő z é si felad atok at v o nultatta fel, íg y a razziák k érd ését ( Zsigovits Lász ló), a z ujjlen yom attan je le n tő s é g é t (Kása László), a fé n y k é p e z é si techn ikák h a szn o sítá sá t ( Davola József), a b ű n ü gyi laboratórium szerep ét (K em én y János), a ren d v éd elem -tö rtén eti m ú zeu m o k é s k i á llítá so k hatását (S á g i Zoltán), az alap ítván yi f e l adatok h ányadát (P ö rg e Lajos) a b ű n m e g e lő z é s ben. N éh á n y m agyar e lő a d ó is fo g la lk o z o tt m agyar ren d v éd elm i s z e r v e z e t-é s b ű n m e g elő z és-tö rtén et tel, íg y Parádi József {A m agyar ren d v éd elm i szer vek történ ete a X I X -X X . szá za d b a n ), a B udapesti R en d ő rség b ű n m e g e lő z é si feladatai 1 9 4 5 -ig ( Sas Ferenc), A B ö szö rm én y i úti ob jektum szerep e a b ű n m e g e lő z é sb e n a X I X -X X . század ban , a M a g yar C sen d ő r sé g b ű n m e g e lő z é si felad atai a két v i lágh áború k ö zö tt ( Kciiser Ferenc), Karhatalm i fe l adatok a b ű n m e g e lő z é s szo lg á la tá b a n 1 9 1 8 -1 9 2 0 (S u b a János). A n em zetk ö zi tan ácsk ozás a bűnm e g e lő z é sn e k term észetesen e g y v ék o n y k a , ám de annál je le n tő se b b sz e lv é n y é t érintette: a rend vé d elm i teen d ő k , le h e tő sé g e k , a b ű n m e g elő z ésr e a l k a lm a s (é s p ersze le h e tő sé g g e l ren d elk ező ) sz er v e
2 0 0 4 február 1 3 -1 4 -é n a B e lü g y m in isz té riu m O r sz á g o s B ű n m e g e lő z é si K özpon tja é s N em ze tk ö zi O ktatási K özpon tja, a B iz to n sá g o s M agyaro rszá g ért K özalap ítván y é s a S zem e re B ertalan R en d v é d elem -történ eti T u d o m á n y o s T ársaság s z e r v e z é s é ben k étnap os ren d véd elem -történ eti k onferen ciát rendeztek B u d ap esten „ B ű n m e g e lő z é s a XIX-XX. századi Európában" c ím m e l. A k on feren cián ak a B e lü g y m in isz té riu m N e m z e tk ö z i O ktatási K ö z pontja adott otthont. A k ö z e l m á sfé lsz á z érd ek lő d ő je le n létéb en lezajlott k o n fer en cia a m ellett, h o g y a ren d véd elm i sz er v eze te k históriájának e le m z é s e során a b ű n m e g e lő z é s k ü lö n le g e s asp ek tu saira v i lágított rá, s z é le s tablón v á zo lta fö l a bűn ü ld ö z é sében é s m e g e lő z é sé b e n szerep et já tsz ó ren d v éd el m i sz er v eze te k históriáját é s m áig v e z e tő fe jlő d é sét is. A sz er v ezetcen trik u s elő a d á so k (A p o ro sz csen d ő r ség történ ete, k ü lö n ö s tek intettel a bűnm e g e lő z é s r e [Wolfgang Kroker], A z o sztrá k csen d ő r ség története é s b ű n m e g e lő z é si te v é k e n y sé g e [Augusí Feyerer], A H ollan d K irályi C sen d ő rség történ ete é s b ű n m e g e lő z é si te v é k e n y sé g e [Michael van dér Zee], A S p a n y o l G uarda C iv il szerep e a b ű n m e g elő z ésb en [Jósé Dugue Quicios ], A z o la sz C arabinieri történ ete, szerep e a b ű n m eg elő z é sb e n [Vincenzo Pezzolet], A kanadai lo v a s 82
Völgyesi Levente
inek történeti érték elését adta. V ilá g o sa n kiderült az elhan gzottak b ól, h o g y a ren d véd elm i sz e r v e z e tek é s fele lő s irányítóik nem is g o n d oln ak arra, h ogy valaha is a ren d v éd elem a b ű n m e g elő z ést, mint olyat m agára vállalhatja. A nn ál fon tosa b b azonban, h ogy a m aga sajátos eszk öztárával k iv e g y e részét a b ű n m e g elő z és társadalm i program já ból, és felsorak ozzon a karitatív, c iv il szer v eze te k , az igazságszolgáltatási sz er v eze te k é s a k orm ányszervek m ellé, a feladat leh ető le g te ljese b b m e g v a lósítása érdekében. A ren d v éd elem , m int az állam i alrendszerek e g y ik e nem tud m ego ld a n i társadalm i problém ákat, d e sik eres k e z e lé sé b e n részt tud v e n ni. Ennek m ódozataira, technikáira, leh e tő sé g eire hoztak szám os történeti példát, tanu lságok k al s z o l gá ló tapasztalati ö s s z e g z é s e k e t a v ilá g k ü lö n fé le pontjairól eg y b eser eg le tt, és a m agyar ren d véd e lem történetét kutató m agyar szak em b erek a k o n ferencián. A k on feren cia a lk alm áb ól sor került e l ism erések átadására is. • A R ubicon történelm i m agazin 2 0 0 4 . február 2 1 én, m esterkurzus sorozata k eretéb en az E ö tv ö s Loránd T u d o m á n y eg y etem Á lla m -é s Jogtu d om án yi karával k ö zös sz er v ezé sb en b on y o líto tta le k étna pos szakm ai k on feren ciáját „Út a rendszerváltás hoz'' cím m el. A ren d szerváltás 15. évford u lójá n a lap főszerk esztő je, é s eg y b e n a k o n feren cia fő ren d ező je , Rácz Árpád, b e v e z e tő jé b e n e lm o n d ta , h ogy hűen a R ubicon történ elm i m agazin h a g y o m ányaih oz, a program ot a m últ tárg y ila g o s é s p o n tos tisztázása érdekében állították ö s s z e . Mezey Barna, a jo g i kar dékánja, a ren d ezv én y h á zig a zd á ja arra hívta fel a fig y e lm e t, m ily e n fo n to s a s z e m tanúk (so k sz o r elfo g u lt, e g y m á ssa l v ita tk o zó ) v é le m én yén ek m e g ism e r é se a m últról kialak ított kép pontosításában. A k on feren cián 16 e lő a d ó , tö b b sé gükben az 1989. é v i ren d szerváltás aktív alak ító i, néhányan tudós kutatói, az e se m é n y e k k ü lö n b ö z ő szeg m en seirő l b esz éltek . íg y Bihari Mihály A m a gyar rend szerváltás sajátosságairól, Horn Gyula a va sfü g g ö n y lebon tásáról M a g yarországon , Len gyel László az e lle n z é k i m o zg a lm a k szerep éről a rendszerváltás e lő k é sz íté sé b e n , Rainer M. János 1956 em lék éről a rend szerváltásban , Bozóki A nd rás az értelm iség szerep éről a ren d szerváltásb an , Magyar Bálint a rend szerváltás program járól é s annak valóságáról, Kulin Ferenc a n ép i-n em zeti p olitikai erők m eg sz e r v e z ő d é sé r ő l é s b om lásáról a 8 0 - 9 0 - e s év e k ford ulóján , Tölgyessy Péter „a hosszú átm enetről” b esz éltek . Heller Ágnes arról értekezett, h o g y h e ly e s v o lt-e a d o m in ó -e lm é le t, Bogár László föltette a kérdést: egy á lta lá n v o lt-e rendszerváltás? Romsics Ignác, a k o n feren cia ap ropójáról, a nem régiben kiadott „ v o lt e g y s z e r e g y rend szerváltás” cím m el m eg jele n t k ö tetén ek c í m ével fé m je le z te elő a d á sá t. Pomogáts Béla tém á ja „az irodalom a ren d szerváltásb an , re n d szerv á l tás az irodalom b an ” v o lt, m íg Fodor Gábor az
em b eri j o g o k é s a rend szerv á ltá s ö s s z e fü g g é s e it e le m e z te . Kopátsy Sándor a ren d szerv á ltá s g a zd a sá g p o litik a i k ihatásait érin tette (F e lk é sz ü lé s a v á l la lk o zó i társadalom ra ), Bőd Péter Ákos A m a g y a ro rszá g i p riv a tiz á ció p ro b lém á iró l, Jeszenszky Géza a z an talli k ü lp o litik a i k o n c ep ció r ó l tartott elő a d á st. • A z E ö tv ö s Loránd T u d o m á n y eg y e te m Á lla m -é s Jogtu d om án yi Kara, im m áron sz o k á so sn a k m on d h ató könyvbemutató k eretéb en ism ertette a kar o k tatóin ak , kutatóinak p u b lik á ció s te v é k e n y sé g é t. J ó lleh et, k ifejezetten jo g tö rtén eti m unka csup án három v olt (S tra frech tsg esch ich te an d er G renze d es nächsten Jahrtausendes, (G o n d o la t K iad ó, B u d ap est), [szerk. M e ze y Barna]; D eák F eren c e m lé k eze te, (A k a d ém ia i K iad ó, B u d ap est), [szerk . S z a bó A nd rás], F ustel d e C oulanges: A z antik v á ro s állam . T an u lm án y a g ö rö g é s római va llá sró l, j o g ról é s in tézm én y ek rő l, (E ö tv ö s k iad ó, B u dap est) [g o n d o zta H am za G áb or]), több o ly a n kötetet is fö lvon u ltattak a kar ok tatói, m ely ek ugyan tá v o labb álln a a jo g tö rtén ettő l, m ég is sz á m o s történ e ti-jo g tö rtén eti v o n a tk o zá st h ordoznak. íg y a T a kács P éter sz erk esztette Á llam tan (írá so k a X X . sz á z a d i á lta lá n o s á lla m tu d o m á n y o k k ö r é b ő l, [S zen t István k iad ó, B udapest] v a g y a Q u o V ad is E u róp a? A m agyar á lla m fő E u róp áb an , (K J K -K e r sz ö v K iad ó, B u dap est) [szerk. Király M ik ló s], H a so n ló k ép p en történeti e le m z é s s e l v e zeti fe l a s z o c iá lis j o g o k n em zetk ö zi j o g i v é d e lm é nek e g y e s k érd éseit ta g la ló m unkáját K ardos G á bor: Ü res k a g y ló h éj? (G o n d o la t K iadó, B u d ap est), é s találunk jo g tö rtén eti tanulm ányt a N ém eth Já n os h etv en ed ik szü letésn a p ja tiszteletére m eg jelen t kötetb en is. (M a g ister artis b oni et a eq u i. S tu dia in h onorem N ém eth János, [szerk. K iss D a isy é s V ar ga István] E ö tv ö s K iadó, B u dap est) '
—
—
A
Jogtörténeti Szemle 2004/1-4. számai
ELŐFIZETHETŐK K é rjü k a m e g re n d e lé s e k e t a T A R - 4 0 Bt., 2 0 0 0 S z e n te n d re , S té g e r k ö z 18. sz. a lá k ü ld e n i!
Előfizetési díj: 2300,- Ft/év Köszönettel: a szerkesztőség
8
E SZÁMUNK SZERZŐI: A n ta l T a m á s, P hD ö sz tö n d íja s h allgató, S z e g e d i T u d o m á n y eg y e te m
Á lla m - é s J o g tu d o m á n y i
Kar,
Jogtörténeti T an szék ; B a k o n y i P éter, j o g i elő a d ó , P h D h a llg a tó , B u dap est, E ö tv ö s Lóránd T u d o m á n y eg y e te m Á lla m - é s Jogtu d om án yi Kar, M agyar Á lla m - é s Jogtörtén eti T an szék ; B arn a A ttila, tu d o m á n y o s s e g é d m unkatárs, B u dap est, E ö tv ö s Lóránd T u d o m á n y eg y etem Á lla m - é s J o gtu d om án yi Kar, M ag y a r T u d o m á n y o s A k ad ém ia Jogtörténeti K utatóintézet; B ató S zilvia, e g y e te m i tanársegéd, S z e g e d i E g y e te m Jogtu d om án yi
Á lla m - é s
Kar, Jogtörtén eti T a n szék ; B ereczk i A n d r á s, C S c , e g y e te m i d o c e n s, E ö tv ö s
Lóránd
T u d o m á n y eg y etem ; Prof. B la zo v ich L ászló, levéltár ig a zg a tó , C songrád M e g y e i L evéltár, ill. S zeg e d i E gyetem Á llam - é s Jogtu d om án yi Kar, Jogtörténeti T an szék ; G eren csér B a lá zs, P hD ö sz tö n d íja s hallgató, P ázm ány Péter K atolikus E g y etem Jog- é s Á lla m tu d o m á n y i Kar; G ön czi K atalin , m agántanárjelölt, J. W . G o e th e-E g y e te m , Frankfurt/M .; H om ok i N agy M ária. C S c , eg y e te m i d o cen s, S z e g e d i E g y etem Á lla m - é s Jogtud om án yi
Kar, Jogtörtén eti T an szék ;
K ajtár István , D S c , ta n sz ék v ez ető , e g y e te m i tanár, P écsi
T u d o m á n y eg y etem Á lla m - é s Jogtu d om án yi Kar, Jogtörtén eti T an szék ; K oltay A n d rá s, P hD hallgató, Pázm ány Péter K atolik u s E g y e te m Jog- é s Á lla m tu d o m á n y i Kar; M ezey B a rn a , C S c ta n sz ék v ez ető , e g y e te mi tanár, B u dap est, E ö tv ö s Lóránd T u d o m á n y eg y etem Á lla m - é s J o gtu d om án yi Kar, M a gyar Á lla m - é s Jogtörténeti T an szék ; N án á si L á szló , fő ü g y é sz , B á cs-K isk u n M e g y ei F ő ü g y é sz sé g ; R u szoly Jó zsef, D S c , ta n sz ék v ez ető , e g y e te m i tanár, S z e g e d i E gyetem Á lla m - é s Jogtu d om án yi Kar, Jogtörtén eti T a n szék ; V illán yi
József, e g y e te m i tanársegéd, S z e g e d i T u d o m á n y eg y e te m , Á lla m - é s J o gtu d om án yi Kar, Jogtörtén eti T an szék ; V ö lg y e si L e v e n te , e g y e te m i
ta n á r seg é d ,
B u d a p est,
E ö tv ö s
L óránd
T u d o m á n y e g y e te m
Á lla m -
és
Jogtud om án yi Kar, M agyar Á lla m - és Jogtörténeti T an szék ; Z a k a riá s K in ga, P h D ö sz tö n d íja s hallgató, B udapest, P ázm ány Péter K atolikus E gyetem ; Z in n er T ib o r, fő ta n á csa d ó , B u dap est, L e g fe lső b b B író sá g , ill. E ö tv ö s Lóránd T u d o m á n y eg y e te m Á lla m - é s J o g tu d o m á n y i Kar, M agyar Á lla m - é s .Jogtörténeti T an szék tiszteletb eli tanára
T isztelt S zerző in k !
A Jogtörténeti S z e m le S zerk esztő b izo ttsá g a a sz o ro s sz er k e sztési határidőre tek intettel kéri, h o g y a s z e r k e s z té s
és
a
nyom dai
e lő á llítá s
m e g k ö n n y íté s e
ér d e k é b e n
írá sa ik a t
e -m a ile n
k ét
cím r e
(katatfa>axelero.hu: a g ih o rvath @ ajk .elte.h u ) küldjék m e g W O R D 6 form ában. Kérjük, h o g y a szerző k nevük feltü n tetése m ellett k ö zö ljék b eo sztásu k é s m un k ah elyü k p o n to s és teljes m e g n e v e z é s é t is!
A sz e r k e sz tő sé g leg feljeb b 1 íves (40 000 n) ta n u lm á n y o k a t fogad el! Kérjük sz ív esk ed jen ek a k ö v e tk e z ő je g y z e te lé s i elő írá so k a t fig y e le m b e venni: N em lá b jeg y zetet, hanem v é g je g y z e te t kér a S z er k e sz tő sé g . A z irodalom b an k ö zö lt sz er ző (k ) teljes n ev ét kérjük feltün tetni, u g y a n e z v o n a tk o zik a z id ézett mű c ím ére is. A m e g je le n é s h ely ét (rö v id ítés n élk ü l), év ét, o ld a lszá m á t, kiadóját, ha fo ly ó ira t, annak cím ét, é v fo ly a m á t, szám át, m e g je le n é si é v é t zárójelb en kell m eg a d n i. A z o ld a lszá m o t a m ag y a ro s „ o ” h ely ett „p” (p a g in a ) j e lz é s s e l kérjük ellátni. A rövid kötőjel (-) h elyett h o sszú k ö tő jelet ( - ) haszn áljanak az o ld a lsz á m o k k özötti m eg jelö lésr e. A m ár em lített m ü vek je lz é se : v e z e té k n é v + im . + o ld a lszá m K érjük, h o g y h o ssz ú k ö tő jelet ( - ) használjanak a sz ü le té si, h a lá lo zá si év s zá m o k k ö zö tt is! A z illu sztrációk at d ig itá lis (m in . 3 0 0 p ix el/in c h , 3 0 0 d p i ) form ában e-m a ile n a fen t m eg a d o tt cím ek re két példányban v a g y fén y k ép (n em fén y m á so la t) form ájában postán kérjük m eg k ü ld en i! K ö sz ö n e tte l a Szerkesztőbizottság
84
A m agyar jo g története m essze a m agyar keresztény állam alapítást m eg elő ző időkre visszanyúlik. A zokba az időkbe, amikor a m agyar nép az Líraion túlról m egkezdte ván dorlásait, m elyeknek végeredm ényeként eljutott a Kárpát-m edencébe. A m agyar írás beliség közel eg yid ő s Szent István királyságával, így csak a legújabb fejlem ényekről adhat hírt. D e a magyarok történetéről beszám oló egykori írások, B ö lcs Leó, Bíborban Született Konstantin, D zsajháni, Ibn R uszta és Gardizi feljeg y zései egyaránt dokum en tálják, hogy a m agyarság jogrendben élt. Ez az ősi jo g maradt fenn a consuetudo, a szokásjog keretein belül, és szám os vonatkozásban m egalapozta és meghatározta a ma gyar jogfejlődést. A kötet e fejlődés tendenciáit, a magyar jo g forrásainak történelmi alakulását követi figyelem m el. S zól a m agyar külső és b első forrásairól; a bizánci jo g , a kánonjog, a germán jo g o k , az európai ius com m une hatásairól, a római jo g kései recep ciójáról, s a szokásjog autonóm fejlődéséről. Osiris Kiadó - Ara: 3 9 8 0 ,- Ft
A MAGYAR JOGTÖRTÉNET FORRÁSAI SZEMELVÉNYGYŰJTEMÉNY StttkM ztcuc Mercy íkwiu
MAGYAR ALKOTMÁNYTÖRTÉNET
' át
Merev Barna
S-fim* Zo Jijii
EURÓPAI PARLAMENTARIZMUSÉS ALKOTMÁNYTÖRTÉNET
A z összeállítás szervesen kapcsolódik A m agyar jogtörténet c. könyvhöz. Csaknem 1000 oldalon tárja az olv a só elé azokat a forrásokat, am elyek a keresztény állam m ega lakulásától 1790-ig, majd a polgári állam kezdeteitől 1948-ig és a szovjet típusú diktatúra időszakában keletkeztek. Külön fejezet mutatja be a patrimonialitás és korai rendiség, az abszolutizm us és a rendi k épviselet, majd a polgári nem zetállam kialakulása időszakának köz-, m agán-, büntető- és perjogi forrásait, törvénykezési szervezeteit, a kereskedelm i jo g kialakulását. U gyan ez a felosztás, de egyre bővülő tem atikával jelen ik m eg a polgári jogállam és a jo gfolyto n o ssá g állam a (1 8 6 7 -1 9 4 8 ) időszakában. Ebben a fejezetben már külön mutatják be a kötet összeállítói a szabadságjogokra, a közigazgatásra vonatkozó forrásokat. A szovjet típusú diktatúrák időszakának jogforrásai között megtaláljuk a kor porativ állam , a hatalom koncentráció államának jogforrásait. O siris Kiadó - Ára: 4 8 0 0 ,- Ft
A zöm ében Budapesti E ötvös Lóránd T udom ányegyetem m agyar jogtörténészei által írott munka a m agyarság n em zetségi, törzsi és törzsszövetségi szerveződ ésétől a nomád állam m odell kialakulásán és m űködésén át vezeti az alkotm ánytörténet folyamatát a K árpát-m edencében m egalapított keresztény m agyar állam k iép ítéséig. Majd ezt követően a patrim oniális, a rendi képviseleti, az abszolút és alkotm ányos monarchia, a parlamentáris királyság és végü l a m agyar köztársaságok m odelljeinek elem zésév el teszi teljessé a képet a m agyar alkotm ányfejlődésről. A kötet csak k ev éssé követi a kro nologikus rendet, eh elyett a m agyar joghistoria történetének jellem ző alkotm ányos jo g folytonosságára h ely ezv e a hangsúlyt, a közjogi intézm ények (országgyűlés, állam fő, központi és helyi közigazgatás, törvénykezési szervek) feldolgozásával rajzolja m eg a m agyar alkotm ánytörténet tablóját. A z o lv a só m egism eri az olyan jelleg ze tese n évszázadokon át nyúló intézm ényeket, mint a szent korona tana, a királyi hatalom és jogkör alakulása, a m agyar országgyű lés fejlődése, a várm egyék története. O siris Kiadó - Ára: 3 9 8 0 ,- Ft
A kötet végigkíséri Európa alkotm ánytörténetét a kezdetektől, vagyis a vérségi alapú politikai szervezetektől a m odem parlamentáris dem okráciák k ifejlődéséig. K iem elt figyelm et kapott a k ép viselet form áinak és főbb tendenciáinak elem zése, hiszen a m o dem európai alkotm ányosság dom ináns korm ányform ája a parlam entarizmus. A szerzők külön fejezetek ben foglalják ö ssz e az európai k onstitucionalizm u s legfon tosabb intézm ényeit, így a középkori, valam int a m odem polgári alkotm ány elem eit. Ennek során elsősorban történeti, illetve alkotm ányjogi szem pontú meghatározásra kerülnek az állam tudom ányok olyan alapvető fontosságú fogalm ai, mint a törzsi alkotm ány, a közép kori állam , a parlament, az állam - és korm ányform ák, az állam szerkezet és m ások. A k ön yv az európai a lk o tm á n y o ssá g érték ein ek b em utatásával, kialakulásának és intézm ényeinek átfogó elem zésév el nem csak a politológus-, a történész- és a jo g h a ll gatóknak nyújthat segítséget a felk észülésb en , de érdem es az alkotm ányjog és a köztörténet iránt érdeklődő olvasók figyelm ére is. O siris Kiadó - Ára: 4 5 0 0 ,- Ft
Kép a Szász tükörből
