TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK 46. Dr. Dudás Márta: Szakmai jogi ismeretek

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK 46.

Dr. Dudás Márta: Szakmai jogi ismeretek

EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ÉS TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET 2005

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK

2

Szerző: Dr. Dudás Márta

Szerkesztette: Tóth Lászlóné

Véleményezték: Dr Drexlerné Solymos Mária Dr. Szép Judit

© Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2005 Felelős kiadó: Vízvári László főigazgató Szedés, tördelés: Hegyi Gergely

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített változata kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmiféle formában (fotokópia, mikrofilm vagy más hordozó) nem sokszorosítható.

3

SZAKMAI JOGI ISMERETEK

TARTALOMJEGYZÉK Bevezető A továbbképzési füzet célja A képzés struktúrája I. Modul: Általános jogi ismeretek A tananyag célja Követelmények Fogalomgyűjtemény Tananyag Alapfogalmak A jogtudomány célja A jogi szabályozás eszközei A magyar jogrendszer alapfogalmai Jogtípusok Alkotmányjog Büntetőjog Ki követ el bűncselekményt? Fiatalkorú elkövető Mit nevezünk szabálysértésnek? Az elkövetéssel gyanúsított személy jogainak védelme Mit nevezünk etikai vétségnek? Polgári jog A jogi személy létrejöttének és megszűnésének feltételei A magántitok védelme Az emberi méltóság Adatvédelem Tulajdonjog Szerződés Birtoklás Kártérítés Öröklés Összefoglalás Kérdések, feladatok II. modul: Egészségügyi jog A tananyag célja Követelmények Fogalomgyűjtemény Tananyag Alapelvek, alapfogalmak Betegjogok és kötelezettségek Betegjogok A beteg kötelezettségei Népegészségügy Az egészségügyi ellátás rendszere Egészségügyi képzés, szakképzés, továbbképzés Összefoglalás Feladatok Felhasznált irodalom

4 4 5 6 6 6 7 8 8 8 9 9 11 11 13 14 16 17 17 18 19 20 23 23 24 28 29 30 30 34 36 39 40 40 40 40 41 42 42 43 47 47 48 52 53 55 56


4

BEVEZETŐ Ez a továbbképzési füzet az egészségügyi szakdolgozók hivatásának gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges általános jogi műveltség és az alapvető jogi ismeretek megszerzését célozza. A jogi ismeretek hiányában a hivatásukat teljesítő szakdolgozók, óhatatlanul elkövethetnek olyan hibákat, amelyek más ember jogainak sérelmével járnak (pl. adatkezelés, személyiségi jog megsértés stb.) és amely miatt megvalósulhat a felelősségre vonás, akár büntetés, akár kártérítés kiszabásával. A szakmai munka végzéséhez tehát nem csak a szakmai szabályok maradéktalan ismerete, de a jogi jártasság is szükséges. Ez az anyag ahhoz kíván segítséget nyújtani, hogy az egészségügyben dolgozó és hivatásukat teljesítő szakemberek munkájuk során tisztában legyenek az őket védő és őket korlátozó jogszabályokkal, azok megsértésének lehetséges következményeivel és így munkájuk során tudatosan alkalmazhassák a rájuk vonatkozó legfontosabb jogszabályokat. Természetesen e füzet terjedelme nem teszi lehetővé, hogy teljes egészében megismerhetővé váljon a magyar jogrendszer, de annak alapvető elemei fellelhetők, különös tekintettel az egészségügyben dolgozókat érintő rendelkezésekre. A szerző e továbbképzési füzetben is kifejezi őszinte tiszteletét az egészségügyi dolgozók iránt, kívánja minden olvasójának, hogy a jog és az erkölcs, valamint a saját lelkiismeretük előírásai szerint, mindenkor tökéletes munkát végezzenek és felelősségüket méltó módon elismerje a társadalom.

A TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZET CÉLJA A jogi szabályozás általános alapismereteinek áttekintése, az alapfogalmak tisztázása. Az egészségügyi szakdolgozók segítése az egészségügyi ellátásról és képzésről szóló jogszabályokban való eligazodásban. A tananyagban talál néhány piktogramot, aminek az értelmezéséhez az alábbi magyarázat szolgál segítségül: Probléma felvetés, vagy kérdés. Az ismeretek gyakorlati alkalmazását kívánja elősegíteni. A probléma lehetséges megoldása. Válasz a feltett kérdésre.

Figyelem! Feltétlenül olvassa el! Figyelem! Ezt a feladatot oldja meg, megkönnyíti az anyag megértését! Megérdemel egy kis pihenést.

5


A KÉPZÉS STRUKTÚRÁJA Szakmai jogi ismeretek

Általános jogi ismeretek

Egészségügyi jog


6

I. MODUL ÁLTALÁNOS JOGI ISMERETEK A TANANYAG CÉLJA A magyar jogrendszer alapfogalmainak megismertetése, az alapfogalmak értelmezése, magyarázata.

KÖVETELMÉNYEK A tananyag elsajátítása után Ön képes lesz: - ismertetni a jogtudomány célját, - meghatározni a jogalany fogalmát, - meghatározni a jogi személy fogalmát, - meghatározni a jogforrás fogalmát, - meghatározni a jogképesség fogalmát, - meghatározni a cselekvőképesség fogalmát, - felsorolni a személyiségi jogokat, - meghatározni ki jogosult és kinek gyámot rendelni, - felsorolni ki állhat gondnokság alatt, - csoportosítani a tulajdont a tulajdonjog alanya és a forgalomképesség szerint, - meghatározni a bűncselekmény, szabálysértés és az etikai vétség fogalmát, - felsorolni az etikai eljárásban kiszabható etikai büntetéseket, - meghatározni a cselekvőképesség és a cselekvőképtelenség fogalmát, - meghatározni a személyes, közérdekű és különleges adat fogalmát, - felsorolni a névviselés jog adta lehetőségeit, - felsorolni a kártérítési kötelezettség alapvető feltételeit, - felsorolni az öröklés szabályait, - felsorolni a szerződés tartalmát, - felsorolni a felelős őrző jogait és kötelezettségeit.

7


FOGALOMGYŰJTEMÉNY Jogszabály Jogszabálynak nevezzük a törvényt, kormányrendeletet, miniszteri rendeletet és önkormányzat képviselő testületének rendeletét. A jogszabály olyan magatartási szabályokat tartalmaz, amelyek mindenkire nézve kötelezőek, akik az adott jogszabály hatálya alatt állnak. Jogforrás Jogforrás alatt értjük egyrészről a jogot létrehozó jogalkotó állami szervet (országgyűlés, Kormány, miniszter, önkormányzat képviselő testülete), másrészről a jog külső megjelenési formáját, ilyen a törvény, a kormányrendelet, a miniszteri rendelet, önkormányzati rendelet. Jogalany A jogképességgel rendelkező természetes vagy jogi személy és az állam. Jogképesség Az a képesség, hogy a természetes vagy jogi személy és az állam jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat. Jogi személy Nem természetes személy, azonban természetes személyek hozzák létre valamilyen jogi aktussal. Cselekvőképesség Az embernek azt a képességét jelenti, amelynél fogva saját akarat elhatározásával, saját nevében jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat. Cselekvőképtelen Az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét még nem töltötte be. Bűncselekmény Az a szándékosan, vagy gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. Szabálysértés Az a jogellenes, tevékenységben, vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet, vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget. Etikai vétség Az adott közösség tagjaitól elvárható magatartási normák megszegése. Személyes adat Bármely meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat. Különleges adat Faji eredetre, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozásra, politikai véleményre, vagy pártállásra, a vallásos, vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdekképviseleti szervezeti tagságra vonatkozó, valamint a bűnügyi személyes adat.


8

Közérdekű adat A közfeladatot ellátó szerv, vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső adat. Birtokos Aki a dolgot hatalmában tartja. Felelős őrzés Ha valaki a dolgot a nélkül tartja magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult, vagy köteles volna.

TANANYAG ALAPFOGALMAK A jogtudomány célja

Az emberi együttélésnek sokféle kialakult szabálya van, ilyen a szokás, az erkölcs, a tízparancsolat, az etikai szabályok, a kisebb szervezetek belső szabályzataiban foglalt szabályok, mint pl. alapszabály, szervezeti és működési szabályzat, továbbá a jogszabályok. A magatartási szabályok betartására jórészt az emberek kisebb nagyobb közössége, az egymáshoz tartozás, azaz az összetartozás ösztönzi az embereket, hiszen azok megsértése a közösségből való kiesés lehetőségét rejti magában. Sem a szokásnak, sem az erkölcsnek nincs olyan hatalmi háttere, amely e magatartási szabályokat állami eszközökkel kikényszeríthetné, ezzel szemben a jog azoknak a magatartási szabályoknak az összessége, amelyek érvényesülését végső fokon az állami kényszer biztosítja. Az állami hatalmon belül a jogi hatalom a hatalom egyik válfaja, amelynek feladata és célja a társadalmi együttélés alapvető szabályainak, a jogi kötelezettségeknek a megalkotása, illetve a jogi kötelezettségek, jogsértések) elbírálása. A jogi kötelezettség irányulhat cselekvésre (segítségnyújtási kötelezettség), cselekvéstől való tartózkodásra (testi sértés tilalma), nem tevésre (csend biztosítás), tűrésre (szomszéd lakás felújítását tűrni kell), cselekvés abbahagyására (zajjal járó tevékenység megszüntetés). A jogi kötelezettségeket jogszabályok írják elő, a jogszabály a jog egyik alapvető kategóriája. A jogszabály tehát az állam által alkotott és biztosított magatartási szabály, amely jogi érvényességgel rendelkezik. A jogi érvényesség azt jelenti, hogy a jogszabály megsértőit jogi következmények érik, pl. büntetőeljárás, szabálysértési eljárás indul ellene, kártérítés, vagy bírság megfizetésére kötelezhetik.

A jogtudomány célja és feladata a jog egészének, így a jogalkotásnak (jogszabályok meghozatala) és a jogalkalmazásnak, mint a jogkövető magatartásoknak, a jogsértések következményeinek az elemzése és rendszerszerű feldolgozása, valamint a joganyag megismerhetőségének biztosítása.

A katolikus egyház a jogot egyetemen oktatható tudománynak tekintette és annak oktatására először a bolognai egyetemen, 1100. évben került sor. Magyarországon a jogi oktatás, önálló jogi kar létrehozásával a Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetemen

9


1667. évben indult meg, hivatalos nyelvként latinul, a magyar nyelvű oktatás rövid ideig az 1845-től az 1848-as szabadságharc leveréséig tartott, ezt követően 1860-tól indul meg ismét. A jogtudomány területe maga a jogrendszerek összessége. A jogrendszer egy adott állam hatályos jogszabályainak az összességét jelenti, így beszélhetünk magyar jogrendszerről, lengyel jogrendszerről stb. A jogrendszer közjogra és magánjogra tagozódik. A közjog a közérdeket védi, a köztevékenységet szabályozza, a magánjog pedig a magánszemélyek kapcsolatait rendezi.

A jogi szabályozás eszközei A jogtudomány egyik alapvető fogalma a jogforrás, mint fogalom. Jogforrás alatt értjük egyrészről a jogot létrehozó jogalkotó állami szervet (országgyűlés, Kormány, miniszter, önkormányzat képviselő testülete), másrészről a jog külső megjelenési formáját, ilyen a törvény, a kormányrendelet, a miniszteri rendelet, önkormányzati rendelet. A jogforrás hierarchiája alá-, fölérendeltséget jelent, vagyis azt jelenti, hogy a jogot létrehozó jogforrás szerint az alacsonyabb rendű jogszabály soha nem lehet ellentétes a felsőbb rendű jogszabállyal, így egyetlen jogszabály sem lehet ellentétes az alkotmánnyal, kormányrendelet a törvénnyel, miniszteri rendelet a kormányrendelttel és törvénnyel stb. A jogtudomány alapvető fogalma a jogszabály, mint fogalom. Jogszabálynak nevezzük a törvényt, kormányrendeletet, miniszteri rendeletet és önkormányzat képviselő testületének rendeletét. A jogszabály olyan magatartási szabályokat tartalmaz, amelyek mindenkire nézve kötelezőek, akik az adott jogszabály hatálya alatt állnak. Azt a tényt, hogy egy adott jogszabály hatálya kire terjed ki, maga a jogszabály határozza meg, Magyarország alaptörvénye az 1949. évi XX. törvény, az Alkotmány, amely az állami berendezkedés alapkérdéseit szabályozza, és rögzíti az állampolgárok azon alapvető jogait, amelyek védelmet jelentenek az államhatalom visszaéléseivel szemben. Egyetlen jogszabály sem állhat szemben az alkotmányban foglalt alapjogokkal, ennek garanciája az Alkotmánybíróság működése. A magyar jogrendszer alapfogalmai Minden jogrendszernek, így a magyar jogrendszenek is megvannak azok az alapfogalmai, amelyek alatt a jogalkotóknak és jogalkalmazóknak egyaránt ugyanazt kell érteni a jogalkotás ill. jogértelmezés során. A jogi tevékenység során a jogszabályok hatálya jogalanyokra terjed ki.

Jogalany a jogképességgel rendelkező természetes, vagy jogi személy és az állam. Ez az alapfogalom máris további alapfogalmakat foglal magában, így a jogképesség, jogi személy fogalmát.

Jogképesség az a képesség, hogy a természetes személy, az állam és a jogi személy jogokat szerezhet, valamint kötelezettségeket vállalhat. A Magyar Köztársaságban – az alkotmányban biztosított jog szerint - minden ember jogképes. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A jogképes-


10

ség nem a születéssel, hanem a fogamzással kezdődik, így a méhmagzatot is megilleti a jogképesség, feltéve, hogy élve születik.

A jogi személy fogalom egy mesterséges jogi konstrukció. A jogi személy tehát nem természetes személy, azonban azt természetes személyek hozzák létre valamilyen jogi aktussal, (jogszabály, alapító okirat, társasági szerződés stb.) és az így létrejött szervezetet az állam – jogszabályban – jogokkal és kötelezettségekkel ruház fel. Jogi személy pl. a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK), amelyet a 2003. évi LXXXIII. törvény hozott létre és annak 1. § (6) bekezdése határozza meg, hogy a MESZK országos és területi szervezetei jogi személyek. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 2.§ (2) bekezdése határozza meg a jogi személyiségét a gazdasági társaságoknak, ennek alapján jogi személyiségű gazdasági társaság a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság, ugyanakkor a közkereseti és a betéti társaságot a törvény nem ruházza fel jogi személyiséggel, ezért ezek jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok. A jogképesség mellett a jogrendszer másik alapfogalma a cselekvőképesség.

A cselekvőképesség az embernek azt a képességét jelenti, amelynél fogva saját akaratelhatározásával, saját nevében, jogokat szerezhet, valamint kötelezettségeket vállalhat. A cselekvőképesség tehát nem azonos a jogképességgel, mert az a jogi személyt nem illeti meg, az kifejezetten csak az ember sajátja. A cselekvőképesség az értelmes akarat-elhatározásra való képességet jelenti, vagyis azt, hogy a cselekvőképes ember megfelelő érettséggel (életkor) rendelkezik akaratának kinyilvánításához és abban sem szellemi, sem testi fogyatékossága nem gátolja (a felnőtt ember cselekvőképessége nincs korlátozva, vagy kizárva), tehát jognyilatkozatait érvényesen önállóan megteheti. Különösen fontos a beteg ember cselekvőképességének figyelembevétele akkor, amikor a betegjogokról nyilatkozik, azonban soha nem szabad elfelejteni, hogy a cselekvőképtelen embert is megilletik az emberi méltósághoz való jogok. A Magyar Köztársaságban a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény, Ptk.) határozza meg, hogy cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. Aki cselekvőképes, érvényesen maga köthet szerződést, vagy tehet más jognyilatkozatot. Ugyanez a törvény határozza meg, érettség alapján, a cselekvőképesség korlátozását ill. a cselekvőképtelenséget.

Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be, korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen. Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. (Megjegyzem, hogy 18. életév alatt csak gyámhatósági engedéllyel lehet házasságot kötni, és a házasságkötéssel megszerzi a nagykorúságot az egyébként még kiskorúnak számító személy. Érdekesség, hogy amennyiben egy 16 éves lány házasságkötéssel megszerzi a nagykorúságot - 16 éves kor alatt senki nem kaphat engedélyt házasságkötésre - és félév múlva elválik, nem válik „vissza” kiskorúvá, a házasságkötéssel megszerzett nagykorúságát megtartja.) A Ptk. a törvény erejénél fogva megengedi, hogy a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezze azt a személyt, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt - tartósan teljes mértékben hiányzik. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezheti a bíróság azt a személyt, akinek

11


ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt - általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent. A két intézkedés között tehát az az azonosság, hogy a belátási képesség nem teljes, az alapvető különbség, pedig abban mutatkozik meg, hogy hiányzik, vagy csökkent a belátási képessége az érintett személynek. A cselekvőképtelen ill. korlátozottan cselekvőképes törvényes képviselője a szülő, a gyám, vagy a gondnok. Szülő az, akitől a gyermek származik, vagy aki örökbe fogadta. Örökbe fogadni csak kiskorú személyt lehet, az örökbefogadást a gyámhatóság engedélyezi. A szülőknek szülői felügyeleti joguk van, melynek során jogosultak a kiskorú nevében jognyilatkozatokat tenni. Amennyiben a szülők szülői jogaikat bármi okból nem tudják gyakorolni, a gyámhivatal a gyermek részére gyámot rendel. Gyámja tehát a kiskorú gyermeknek van, és azt a gyámhivatal rendeli ki. Gyámrendelés előtt a méhmagzat részére a gyámhatóság gondnokot rendel ki. A cselekvőképességet korlátozó, vagy kizáró gondnokság alá helyezésről a bíróság dönt és azt a bíróság által vezetett névjegyzékben tartják nyilván. A névjegyzék adatairól csak azok kaphatnak felvilágosítást, akik az ehhez fűződő jogi érdeküket igazolják, (pl. kórház, a betegellátást érintő körben) A névjegyzéket az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala kezeli. A Hivatal jogszabályban meghatározott költségtérítés ellenében az országos névjegyzék adatairól felvilágosítást ad. Gondnoka nemcsak a cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes személynek lehet, továbbá adott ügyre eseti gondnokrendelésnek is lehet helye, az eseti gondnokot a gyámhatóság rendeli ki.

JOGTÍPUSOK

Alkotmányjog A magyar alkotmányjog elemei 1. Magyarország köztársaság. 2. A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés, amelynek feladatkörébe tartozik a törvények megalkotása. (Az Országgyűlés jogi személy) 3. Magyarország államfője a köztársasági elnök, akit az Országgyűlés öt évre választ. 4. Az Alkotmánybíróság feladata a jogszabályok alkotmány-ellenességének megállapítása és ennek következtében megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. 5. Megállapítja az állampolgári jogok és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának feladatkörét, 6. Meghatározza a Kormány összetételét, a Kormány miniszterelnökből és miniszterekből áll. 7. A Magyar Köztársaság területe fővárosra (a főváros kerületekre), megyékre, városokra és községekre tagozódik. 8. A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják. 9. Az ügyészség feladata a törvényesség védelme.


12

10. A Magyar Köztársaság fővárosa Budapest, himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével, 11. Az Alkotmány meghatározza a zászló és a címer formáját és színét. Alapvető emberi és állampolgári jogok

Az alkotmány határozza meg az alapvető emberi és állampolgári jogokat, ennek keretében kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, ezt a jogot az állam, ill. az önkormányzatok az egészségügyi intézmények létrehozásával és fenntartásával, illetve az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg. A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani, senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. Az 1947. évi nürnbergi orvos perben döntött először bíróság az embereken végzett kísérletekről. Náci orvosok a koncentrációs táborokban embereken végeztek kísérleteket, melybe emberek belepusztultak, nyomorékká váltak, de mindenképpen testi-lelki szenvedéseket éltek át. A per alapján született meg az un. nürnbergi kódex, amely kimondja az embereken végezhető kísérletek alapfeltételeit, ilyen az önkéntesség, hogy a kísérlet nem okozhat lelki, vagy testi fájdalmat, a kísérlet alanya bármikor abbahagyhatja a kísérletben való részvételt és nagyon fontos, hogy kísérletet csak az arra feljogosított személy végezhet. További alapvető emberi jogok: 12. a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog, 13. az egyenlő bánásmódhoz való jog, 14. az ártatlanság vélelméhez való jog (senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.) 15. a jogorvoslathoz való jog, 16. a szabad mozgás és tartózkodási hely megválasztásának joga, 17. a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog, 18. a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz, a szabad véleménynyilvánításhoz és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog, 19. a békés gyülekezéshez, az egyesüléshez, a szociális biztonsághoz, a művelődéshez, a munkához és a pihenéshez való jog. Az alkotmány külön védelmet rendel a nők, a gyermekek és az anyák jogainak biztosítására. A leírtakból látszik, hogy az alkotmány valóban alaptörvény, mivel meghatározza egy ország külső megjelenését (címer, zászló, himnusz) és belső felépítését (országgyűlés, Kormány stb.), valamint működésének rendjét, ill. garanciális elemeket (alkotmánybíróság, ügyészség és állampolgári jogok biztosai) tartalmaz a működési rend betartásához. Az Alkotmány alapelveihez szorosan illeszkedik az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, melyen belül külön kiemelendő, hogy pl. jogellenes elkülönítésnek minősül az a magatartás, amely az egyes személyeket vagy személyek csoportját másoktól - tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű pl. egészségügyi indok nélkül - elkülönít. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatti igények személyiségi jogi per, munkaügyi per, fogyasztóvédelmi, munkaügyi vagy szabálysértési hatóságok eljárása során érvényesíthetőek.

13


Büntetőjog A tárgyalt fogalmak Bűncselekmény

Szabálysértés

Etikai vétség

A büntető jogághoz tartozó jogszabályokban visszaköszönnek az alkotmányban biztosított alapjogok, így a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz, az egyenlő bánásmódhoz, az ártatlanság vélelméhez és a jogorvoslathoz való jog. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény fogalmazza meg a bűncselekmény fogalmát: Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. Fontos, hogy a jog egy cselekményről előre kimondja, hogy annak elkövetése bűncselekményt valósít meg, ennek hiányában senki nem büntethető. A bűncselekmény súlya szerint bűntettnek vagy vétségnek minősül. Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el. Minden más bűncselekmény vétség. A fogalom meghatározásából láthatjuk, hogy csak az a cselekmény bűncselekmény, ami már az elkövetése előtt a törvény által büntetni rendelt magatartás. A gondatlanságból történő elkövetés csak akkor minősül bűncselekménynek, ha a gondatlanságot is büntetni rendeli a törvény. Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, (pl. felügyelet nélkül hagyja a kisgyermeket a vizsgálóasztalon, hátha nem esik le); úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja (pl. a gyermekkórteremben felejti a nővér az orvosságokat) vagyis hanyag magatartást tanúsít. A gondatlanságot, mint magatartási tényezőt más jog is ismeri, így pl. a munkajog közalkalmazottaknál a fegyelmi felelősségre vonás esetében. Bűncselekmény elkövetése ellenére sem büntethető, ha az elkövető14 éven aluli gyermek (ez a büntethetőséget kizáró ok még a 14. születésnapon elkövetett bűncselekmény esetén is érvényes, az elkövető ekkor még nem vétőképes). Nem büntethető az a személy sem, aki kóros elmeállapotban, így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiség zavarban követi el cselekményét, ha állapota képtelenné tette a cselekménye következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, a kóros elmeállapot a cselekmény elkövetőjének beszámítási képességét ugyanis kizárhatja. Lényegében az ittas, vagy más anyagtól (pl. kábítószertől) kialakult bódult állapot is a tudat egyfajta zavarát idézi elő, azonban a jog nem biztosít büntetlenséget azon személyeknek, akik saját magukat hozzák olyan állapotba, hogy vagy nem, vagy csupán korlátozottan rendelkeznek beszámítási képességgel. Ilyen esetben beszámítási képességgel nem rendelkező személyt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a cselekmény elkövetésekor beszámítási képességének teljes birtokában lett volna.

A büntetőjog által kiszabott büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más személy bűncselekményt ne kövessen el. A büntetőjog fő és mellékbüntetések kiszabását teszi lehetővé. Főbüntetés a szabadságvesztés, a közérdekű munka, a pénzbüntetés, a mellékbüntetések (melyeket a főbüntetés mellett, azzal


14

együtt, vagy ahelyett önállóan is ki lehet szabni) között szerepel a foglalkozástól eltiltás büntetés, amely egészségügyi dolgozók esetében is alkalmazható. Foglalkozásától azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt, szakképzettséget igénylő foglalkozás szabályainak megszegésével, vagy foglalkozásának felhasználásával, szándékosan követi el. Egészségügyi dolgozó által elkövetett bűncselekmény esetén tehát ilyen feltételek fennállása esetén lehet számolni a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés kiszabásának lehetőségével. A Büntető Törvénykönyv különös része sorolja fel azokat a cselekményeket, amelyek bűncselekménynek számítanak, továbbá rendelkezik arról, hogy az egyes bűncselekmények elkövetőit milyen büntetéssel lehet sújtani. (pl. a Btk. 201. § (1) szerint „Aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel közösül, valamint az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét meg nem haladott személlyel fajtalankodik, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”) Jelen továbbképzési füzetben csak azokkal a bűncselekményekkel foglalkozunk, amelynek elkövetésének lehetősége az egészségügyben dolgozókra különösen vonatkozik, akár úgy, hogy nagy valószínűséggel lehet áldozata, tanúja vagy akár gondatlanságból elkövetője egyes bűncselekményeknek a hivatása gyakorlása során.

Ki követ el bűncselekményt?

Bűncselekményt követ el, • aki mást megöl, mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, más testi épségét vagy egészségét sérti, • aki más magzatát elhajtja és az a nő is, aki magzatát elhajtja, vagy elhajtatja. A magzatelhajtás csak élő méhmagzat ellen követhető el. A bűncselekmény megállapíthatósága szempontjából közömbös a méhmagzat fejlettsége, az a fogantatástól a szülés bekövetkeztéig, pontosabban a toló fájások megjelenéséig követhető el. • aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, ezt a bűncselekményt sajnos elkövethetik az egészségügyi dolgozók tudatos, vagy hanyag gondatlanságból, gondoljunk az infúziós palackban félre tett benzinre, amit azután véletlenül bekötöttek egy betegnek, vagy a műtét után hasban maradt törlőre, az elcserélt betegekre stb. • aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, a tőle elvárhatóság különösen kiemelt szerepet játszik az egészségügyi képesítéssel rendelkezők esetében; • aki állapotánál vagy idős koránál fogva önmagáról gondoskodni nem tudó személlyel szemben gondozási kötelezettségét nem teljesíti és ez által a gondozásra szoruló életét, testi épségét vagy egészségét veszélyezteti, erről a bűncselekményről a kórházba kerülő, elhanyagolt beteg állapotából elsősorban az egészségügyi dolgozó értesül, akinek később tanúként történő kihallgatására kerülhet sor. • aki a foglalkozásánál fogva tudomására jutott magántitkot alapos ok nélkül felfedi, ezt a bűncselekményt sima „locsogással” is el lehet követni, mert pl. társaságban jó téma, lehet, hogy képzeljétek X. Y. közszereplő nálunk fekszik, mert részegen összetörte magát.

15

SZAKMAI JOGI ISMERETEK •

•

•

•

•

•

•

•

aki másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét, a tartalmának megismerése végett felbontja, megszerzi, vagy ilyen célból illetéktelen személynek átadja, ez a bűncselekmény elkövethető, ha a beteg címére érkező levelet elolvassuk, vagy harmadik személynek átadjuk, vagy a beteg eszméletlen állapotát kihasználva lehetővé tesszük, hogy azt más is elolvassa. aki más családi állását megváltoztatja, így különösen gyermeket kicserél, vagy más családba csempész, ilyen bűncselekmény az egészségügy területén elsősorban újszülött osztályokon képzelhető el, de szerencsére csak jórészt filmbeli téma, a valóságban Magyarországon nem került nyilvánosságra olyan eset, hogy újszülöttet elcseréltek volna. aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre, fajtalanságra, vagy ennek eltűrésére kényszerít, vagy más védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát ilyenekre használja fel, sajnos megtörtént eset, hogy maga az orvos molesztálta a betegeit, illetve a beteghordó az elkábított műtétre előkészített beteget a liftben molesztálta. A nőbetegek ébredés után megosztották a kórteremben egymás között a tapasztaltakat, így került napvilágra a súlyosan elítélhető magatartás. aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel közösül, valamint az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét meg nem haladott személlyel fajtalankodik, továbbá aki egyenes ági rokonával közösül, vagy fajtalankodik. Ennek a bűncselekménynek az elkövetését az egészségügyi dolgozók észlelhetik elsősorban és tehetik meg a szükséges lépéseket a kiskorú áldozat védelmében és érdekében. aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan tanúvallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, vagy aki mást hamis tanúzásra rábírni törekszik, továbbá aki olyan tényt, amelytől a büntetőeljárás alá vont személy felmentése függhet, vele, védőjével vagy a hatósággal nem közöl. Azokban az esetekben, amikor a bűncselekmény elkövetését az egészségügyi dolgozók észlelik, gyakran válik szükségessé a tanúvallomásuk, ezért fontos, hogy e bűncselekmény fogalmával tanúként jó előre tisztában legyenek. aki anélkül, hogy a bűncselekmény elkövetőjével az elkövetés előtt megegyezett volna segítséget, nyújt ahhoz, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön, ilyen bűncselekményt követett el az az orvos, aki valótlan tartalmú orvosi igazolást állított ki betegéről, annak érdekében, hogy a betege a büntetőeljárásban a kihallgatáson ne jelenjen meg. aki mérget jogosulatlanul készít, tart vagy forgalomba hoz, valamint aki a mérgek visszaélésszerű felhasználásának megakadályozására, avagy más személyek veszélyeztetésének kizárására előírt intézkedések megtételét elmulasztja, vagy aki forgalomba hozatal céljából olyan közfogyasztási cikket készít vagy tart, amely az egészségre ártalmas, tovább az is, aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz. Természetesen ezeknek, a bűncselekményeknek az eredményei is az egészségügyben „landolnak”, tehát az egészségügyi dolgozó az, aki elsők között észlelheti a bűncselekmény elkövetését. aki a zárlati kötelezettség alá tartozó fertőző betegség behurcolásának vagy terjedésének megakadályozása végett elrendelt zárlat, járványügyi felügyelet vagy ellenőrzés szabályait megszegi, vagy aki járvány idején az elrendelt elkülönítés, járványügyi felügyelet vagy ellenőrzés szabályait megszegi, ezt a bűncselekményt elsősorban a betegek és hozzátartozóik követik el, de az egészségügyisek észlelik és akadályozhatják meg.


16

•

aki jogosulatlanul, ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet fejt ki. Sajnos volt rá példa, hogy egészségügyi szakdolgozó orvosnak tüntette fel magát és végzett orvosi tevékenységet. Az általam ismert eset pikantériája, hogy az utókezelésre jött beteget az orvos fogadta, és neki mondta el a beteg, hogy a másik doktornőt keresi, aki egyébként a doktornő asszisztense volt. Bár a beteg a kezeléssel messzemenően elégedett volt, a megtévesztés miatt feljelentéssel élt. • aki a központi költségvetésből, a helyi önkormányzati költségvetésből vagy az elkülönített állami pénzalapokból jogszabály alapján, nyújtott pénzügyi támogatást vagy más gazdasági előnyt úgy szerez meg, hogy evégett valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, avagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel, ezt a bűncselekményt a finanszírozás érdekében követik el a sajtó híradása szerint elég gyakran az egészségügyben dolgozó – diplomások. • aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, (lopás), vagy aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, (sikkaszt), továbbá akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, (hűtlen kezelés), továbbá aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz, (rongálás). • aki a talált idegen dolgot eltulajdonítja, avagy nyolc nap alatt a hatóságnak vagy annak, aki elvesztette, nem adja át, úgyszintén aki a véletlenül vagy tévedésből hozzá került idegen dolgot eltulajdonítja vagy nyolc nap alatt vissza nem adja • aki háború idején a vöröskereszt jelvénnyel, avagy hasonló célt szolgáló és nemzetközileg elismert más jelvénnyel vagy jelzéssel visszaél, vagy ezek oltalma alatt álló személlyel vagy dologgal szemben erőszakos cselekményt követ el. Ebben az esetben a bűncselekmény jogi tárgya a humanitárius célokat szolgáló szervezetek és azok oltalma alatt álló személyek védelme. A leírt bűncselekmények elkövetői, áldozatai az esetek jó részében az egészségügyi ellátó szolgálatra szorulnak, így az egészségügyi dolgozónak tisztában kell lennie azokkal a jogokkal, hogy mit tehet, és mit nem tehet a jogszerű magatartás megvalósulása érekében, különös tekintettel a büntetőeljárásban tanúként történő meghallgatása esetén. Fiatalkorú elkövető

A büntető törvénykönyv külön fejezetben foglalkozik a fiatalkorú elkövetőkkel, a felnőtt elkövetőkhöz képest eltérő szabályokat állapít meg. Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. Ennek hátterében az áll, hogy a fiatalkorú kritikai, erkölcsi, értelmi fejlődése még ebben az életszakaszban is kialakulóban van, a polgári jogi szabályok szerint korlátozottan cselekvőképes személynek tekintendő, aki még viszonylag csekélyebb élettapasztalattal rendelkezik, nem minden esetben képes maradéktalanul felismerni cselekménye összes társadalomra hátrányos következményeit. A szankciók kiválasztása során a fiatalkorúakkal szemben kevésbé a megtorlás, ehelyett főként a nevelés eszközeit kell alkalmazni. Annak eldöntésekor, hogy a terhelttel szemben az eljárás során a fiatalkorúakra vonatkozó különleges szabályokat kell-e alkalmazni, nem az elbíráláskori, hanem az elkövetéskor életkornak van jelentősége. A fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes

17


irányba fejlődjék, és a társadalom hasznos tagjává váljék. Büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető. A fiatalkorúval szemben intézkedésként javítóintézeti nevelés alkalmazható. A fiatalkorú vádlottakkal szemben életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására nincs lehetőség, a fiatalkorú szabadságvesztését a fiatalkorúak büntetésvégrehajtási intézetében kell végrehajtani, vagyis el kell kerülni, hogy a fiatalkorú a felnőtt korú és megrögzött bűnözők között töltse le a büntetését, ezzel személyiségének fejlődése még helyes irányba fordítható. A megfelelő családi környezetben élő fiatalkorúval szemben nem alkalmazható a kitiltás mellékbüntetési nem, ha azzal abból a helységből tiltanák ki, amelyben családja él.

Mit nevezünk szabálysértésnek?

A büntetőjog „kistestvére” a szabálysértés. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény szerint szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget. A meghatározásból látható, hogy a szabálysértés miatti felelősségre vonásnak is előfeltétele, hogy a cselekményt még elkövetése előtt jogszabály szabálysértésnek minősítse. Vannak cselekmények, amik értékhatártól függően minősülnek szabálysértésnek, (szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 157. §-a szerint, aki tízezer forintot meg nem haladó értékre lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást, orgazdaságot követ el, szabálysértést követ el és százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható), vagy bűncselekménynek. (Btk 316. § szerint, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el és a büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka vagy pénzbüntetés, ha a lopást, tízezer forintot meghaladó, de kétszázezer forintot nem meghaladó értékre követik el). A lopás abban az esetben is bűncselekmény, ha azt ugyan szabálysértési értékre, de másnak a bűncselekmény elhárítására képtelen állapotát kihasználva követik el. Ilyen eset volt, amikor a műtéti altatás hatása alatt még alvó beteget meglátogatta a nem létező testvére, és betegápolás címén elemelte a fiókból a 6.000 Ft-nyi készpénzt, vagy amikor a közúton elütött biciklistától a kíváncsiskodó személy, elsősegély címén eltulajdonította az eszméletlen biciklis fülhallgatós rádióját. Szabálysértés nem állapítható meg, ha a cselekmény bűncselekményt valósít meg, vagyis a nagyobb súlyú felelősségre vonás magában foglalja a kisebb súlyút, ugyanazért a cselekményért nem jár kétszeres büntetés, csak a súlyosabb.

Az elkövetéssel gyanúsított személy jogainak védelme Úgy a bűncselekmény, mint a szabálysértés elkövetése miatt az elkövetéssel gyanúsítottat megilleti az ártatlanság vélelme, és az eljárás rendjét törvény szabályozza. Az eljárás során az elkövetéssel gyanúsított személy jogainak érvényesülését jelenti, hogy védőt vehet igénybe, anyanyelvét használhatja, fellebbezéssel és panasszal élhet és csak olyan cselekményért lehet felelősségre vonni, amely még nem évült el. Szabálysértés miatt az vonható felelősségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti, tehát


18

a büntethetőség is szinte azonos, azonban nincs helye felelősségre vonásnak, ha a cselekmény elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés). Büntetőjogban az elévülési idő minimum három év, de van olyan bűncselekmény amely nem évül el, ilyen pl. a terrorcselekmény. Szabálysértés miatt alkalmazható büntetés lehet elzárás és pénzbírság, de alkalmazható intézkedés is, ilyen a járművezetéstől eltiltás, az elkobzás, a figyelmeztetés és a kitiltás. Szabálysértés ügyben eljárhat • a helyi önkormányzat jegyzője, • az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi, megyei, fővárosi kerületi, repülőtéri intézete. Szabálysértési hatóságok • a rendőrkapitányságok, • a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelők, • a munkaügyi felügyelők, • az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont, stb. A jegyző hatáskörébe tartozó szabálysértésnek minősül pl.: ha valaki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el (ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható). Az ÁNTSZ hatáskörébe tartozó szabálysértésnek minősül a közegészségügyi szabályok megsértése. Az ÁNTSZ valamennyi természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező társaságra kiterjedő hatósági jogkört gyakorol, ellenőrzése során minden munkahelyre, bármely emberi tartózkodásra szolgáló helyre beléphet, az ellenőrzött személy köteles az ellenőrzést tűrni és az ahhoz szükséges anyagokat, adatokat, eszközöket és munkaerőt ellenszolgáltatás nélkül az ellenőrző rendelkezésére bocsátani.

Nem büntető és nem szabálysértési fogalom az etikai és a fegyelmi felelősség, azonban mindkét felelősség szándékos és gondatlan elkövetés, vagy mulasztás esetén fennállhat. Az 1992. évi munkajogi szabályok módosítása előtt, a fegyelmi felelősség munkajogi kategória volt, ma már munkaviszony keretében nincs helye fegyelmi eljárásnak. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint, aki közalkalmazotti jogviszonyából eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi, fegyelmi felelősséggel tartozik. A fegyelmi eljárást a munkáltató fegyelmi tanácsa folytatja le, a vizsgálóbiztos vizsgálatának eredménye alapján. A fegyelmi eljárásban kiszabható legenyhébb büntetés a megrovás, a legsúlyosabb az elbocsátás. A fegyelmi büntetést kiszabó határozat ellen jogorvoslatnak van helye, a munkaügyi bíróságtól a munkáltató ellen indított keresettel lehet kérni a határozat hatályon kívül helyezését. A köztisztviselők esetében is ismert a fegyelmi eljárás. A fegyelmi felelősség esetében is ismert az elévülés, közalkalmazott ellen nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról több mint egy hónapja tudomással bírt, vagy a fegyelmi vétség elkövetésétől egy év eltelt.

Mit nevezünk etikai vétségnek?

Az etika, tulajdonképpen egy adott közösség tagjaitól elvárható magatartási szabályokat jelent. Etikai Kódexet alkotott a Magyar Ápolási Egyesület 2000. évben, amely kimondta, hogy „Az ápoló, tevékenysége során elsősorban az egészségügyi szolgáltatást igénybevevő egyénnek tartozik felelősséggel.” A köztestületek – Kamarák – az őket létrehozó törvényben kapnak felhatalmazást az etikai szabályok és az etikai eljárás szabályainak megalkotására.

19


A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII. törvény alkalmazásában etikai vétség: • a szakdolgozói foglalkozás megfelelő szakmai szabályainak, • a MESZK Etikai Kódexében foglalt szakdolgozói etikai szabályoknak, • az Alapszabályban foglalt vagy a választott tisztségből eredő kötelezettségnek vétkes megszegése. Elvárható tehát, hogy az etikai kódexet minden kamarai tag ismerje és betartsa, ezért a MESZK honlapján mindenkor közzéteszi az Etikai Kódex hatályos szövegét, annak nem ismeretére így egyetlen kamarai tag sem hivatkozhat. Az egészségügyi dolgozó az etikai kódex szerint nem végezhet olyan tevékenységet, amely összeegyeztethetetlen hivatásával. Külön kiemelésre méltó, hogy az etikai kódex foglalkozik a hálapénz kérdésével és kifejezetten tiltja pl., hogy haldokló beteg ellátás során hálapénzt kérjen, vagy erre utaló magatartást tanúsítson. Foglalkozik a kódex a szerződéses és a szexuális kapcsolatok létesítésének megengedhetőségével is és azzal a nem elhanyagolható követelménnyel, hogy az egészségügyi dolgozók egymás szaktudását, szakmai tapasztalatát kötelesek tisztelni. Az etikai eljárásban is ismert az elévülés fogalma, nem indítható meg az etikai eljárás, ha az elsőfokú etikai bizottságnak a cselekmény tudomására jutásától számított 6 hónap, vagy ha a cselekmény elkövetése óta 1 év eltelt. Az etikai eljárásban kiszabható etikai büntetések: • figyelmeztetés, • megrovás, • pénzbírság, amely a mindenkori minimálbér havi összegének háromszorosáig terjedhet, • a tagsági viszony felfüggesztése, • kizárás. Az etikai büntetés hátrányos jogkövetkezményei alól - a kizárás kivételével - a határozat jogerőre emelkedését követően az elsőfokú etikai bizottság - kérelmére - mentesítheti az eljárás alá vont szakdolgozót, ha arra érdemes. Az etikai eljárás költségeit a kamara előlegezi. Az etikai felelősség megállapítása esetén az etikai bizottság határozatában kötelezheti az elmarasztalt szakdolgozót az eljárás költségeinek részben vagy egészben történő megfizetésére. Az etikai eljárásban hozott határozatok felülvizsgálatát – kizárólag jogsértésre való hivatkozással bíróságtól lehet kérni. A bíróságok a felülvizsgálat során a hozott határozatot nem változtathatják meg, csak hatályon kívül helyezhetik és új eljárásra utasíthatják az etikai bizottságot. A bírósági eljárásban a költségeket pervesztesség esetén a magánfélnek – és ez általában az etikai eljárásban elmarasztalt egészségügyi szakdolgozó - kell viselnie.

Polgári jog

A polgári jog alapvető szabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, a Ptk. tartalmazza, amely általános védelemben részesíti a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait. A polgári jog az egymás mellé rendelt személyek vagyoni és nem vagyoni, egyes személyi viszonyait szabályozza, de vagyoni joghátrány alkalmazásával is (pl. kártérítés) befolyásolja a felek közötti jogviszonyokat. A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a feleket terheli a jóhiszeműség, a tisztesség és a kölcsönös együttműködés kötelezettsége, vagyis úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A joggal való


20

visszaélés tilos, joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az mások zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne. A polgári jog határozza meg a korábbi részben részletesen kifejtett jogképesség, cselekvőképesség és személyek fogalmát, azonban a polgári jogban is jelentőséggel bír az a biológiai körülmény, hogy születünk és meghalunk. A jogképesség a fogamzási időpontra visszaható hatállyal az élve születéssel kezdődik és a halállal ér véget. A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg, a fogamzás időpontjának az ember születésének első napjától visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. Az élveszületéshez kötött jogképességnek nem feltétele az életképesség és az sem, hogy az újszülött ember meghatározott ideig életben maradjon. Az élveszületés orvosi szakkérdés, ezért az élveszületés tényét érintő vita igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján dönthető el. A magzat a magyar jog szerint nem jogalany. A büntetőjog védi a magzat érdekét azzal, hogy a magzatelhajtást bűncselekménnyé nyilvánítja. A gyakorlatban a méhmagzat feltételes jogképessége az öröklési szempontból lényeges, ugyanis az elhunyt személy után gyermeke örököl akkor is, ha az örökhagyó halálakor már, mint méhmagzat megfogant, de még nem született meg. Még meg sem fogant személynek örökösként való nevezése azonban még végrendeletben is érvénytelen. A jogképesség a halállal szűnik meg. A halál azonban nemcsak biológiai, hanem jogi fogalom is lehet, akkor, amikor eltűnt személyt bírósági határozat nyilvánít holtnak. Holtnak azt a személyt lehet nyilvánítani, aki eltűnt és eltűnésétől számítva öt év eltelt anélkül, hogy életjelet adott volna, vagy életbenlétére bármi is utalna. A bíróság a halál napját a körülmények mérlegelése alapján állapítja meg, vagy az eltűnést követő hónap tizenötödik napjában. A holtnak nyilvánított személyt az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni, ha utóbb előkerül, a határozat hatálytalan, és az annak alapján beállott jogkövetkezmények semmisek, kivéve az újabb házasságkötést. Megszűntnek kell tekinteni ugyanis a holtnak nyilvánított személy házasságát, ha a jogerős – korábbi férj személyét holtnak nyilvánító - határozat alapján az így „megözvegyült” házastárs új házasságot kötött. A holtnak nyilvánított személy előkerülése esetén vissza kell állítani az eredeti állapotot, így a tulajdonjogát is. Képzeljük el azt az esetet, hogy valaki ilyen alapon házasságot köt egy gazdag „özveggyel”, majd kiderül, hogy a házastárs él, a gazdagság visszaszáll az előkerült volt házastársra, a gazdagság megszűnik, a feleség vagy a férj pedig megmarad. („Eltűnt a hozomány s megmarad a nő”.) A jogi személy létrejöttének és megszüntetésének feltételei

A jogi személy létrejöttének és megszüntetésének feltételeit a jogszabály a jogi személy egyes fajtáihoz képest állapítja meg. A jogi személyek között külön meg kell említeni a költségvetési szervet, mint jogi személyt, melynek fogalmát, alapításának és működésének rendjét az államháztartásról szóló 1998. évi XXXVIII. törvény határozza meg. A költségvetési szerv alaptevékenységként és nem haszonszerzés céljából végez meghatározott állami feladatokat, pl. egészségügyi ellátást, oktatást, közigazgatást. Költségvetési szervek a központi költségvetési szervek (pl. minisztériumok, a helyi önkormányzati költségvetési szervek). Az Országgyűlés - mint költségvetési szerv – szintén jogi személy és perbeli jogképességgel rendelkezik. Az önkormányzat és a polgármesteri hivatal is jogi személy. Az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet is költségvetési szerv és jogi személy. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy az egészségügyi feladatok a költségvetési szervek feladatköréből szinte folyamatosan kerülnek át közhasznú társaságokhoz, ezért fontos tudni, hogy a közhasznú társaságok

21


(Kht.), a társadalom közös szükségleteinek kielégítését nyereség- és vagyonszerzési cél nélkül szolgáló jogi személyek. A közhasznú társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet a közhasznú tevékenység elősegítése érdekében folytathat; a társaság tevékenységéből származó nyereség nem osztható fel a tagok között.

Jognyilatkozat Míg a természetes személy esetében nem kétséges, hogy saját maga, vagy törvényes képviselője tehet érvényes jognyilatkozatot, addig a jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselője jogosult. A jogi személyek képviseletét a szerv, vagy szervezet vezetője látja el, aki e jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve, a szerv dolgozójára ruházhatja át. Ilyen jogkör pl. a munkáltatói jogkör, azonban a dolgozókat mindig tájékoztatni kell arról, hogy ki gyakorolja felettük a munkáltatói jogkört, ha azt a szerv vezetője valamely másik dolgozóra átruházta. A jognyilatkozat csak akkor érvényes, ha azt az arra jogosult tette, pl. érvénytelen a felmondás közlése, ha azt nem a munkáltatói jogkör gyakorlója írta alá, pl. ha a munkáltatói jogkört a nővérek felett az ápolási igazgató látja el, a felmondást érvényesen nem írhatja alá az orvos-igazgató és fordítva. A jognyilatkozatok megtételénél mindenkitől elvárható általában az erkölcsi és a Ptk-ban is rögzített jogi kötelezettség a jogok rendeltetésszerű és jóhiszemű gyakorlása (rendeltetés ellenes joggyakorlás, ha valaki azért „megy el keresőképtelen betegállományba”, mert a munkáltatójánál ezzel valamilyen hátrány alól mentesül, pl. nem kézbesíthetik részére a felmondást).

Az előzőekben meghatározásra került a személyek fogalma, a személy, mint fogalom azért szorul meghatározásra, mert a személyhez – a természetes és a jogi személyhez egyaránt - különböző jogok, a személyiségi jogok fűződnek, amelyeket mindenki köteles tiszteletben tartani, a személyiségi jogok a törvény védelme alatt állnak. A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság, a jóhírnév, a magántitok vagy a névviselési jog megsértése. Ezért pl. személyhez fűződő jogokat sért a gyógyintézet, ha a beteg gyógykezelésével, műtétjével kapcsolatos okiratok kiadását megtagadja. A gyógykezelő, gondozó tevékenység megválasztásánál és foganatosításánál megfelelő körültekintéssel és alapossággal kell eljárni, mert pl. ennek elmulasztása nemcsak a vonatkozó szakmai szabályoknak, hanem egyszersmind a személyhez fűződő jogoknak a megsértését is jelentheti. Névviselés Mindenkinek joga van a névviseléshez. A név arra szolgál, hogy a személy egy adott közösség többi tagjától megkülönböztethető legyen. A névviseléssel a természetes és a nem természetes személy célja is az, hogy magát másoktól elkülönítésre alkalmas módon megjelölje, s ekként biztosítsa, hogy a név alapján őt - és kizárólag csak őt - lehessen felismerni, azonosítani. A természetes személy nevét a szülők, vagy a gyámhatóság, vagy házasságkötéskor illetve erre irányuló külön kérelem esetén maguk választhatják meg, kivételes esetben arról a bíróság dönthet. A gyermek - szüleinek megállapodása szerint - apjának vagy anyjának családi nevét viseli. A házasságban élő szülők valamennyi, a házasság fennállása alatt született közös gyermekének csak azonos családi neve lehet. Közös házassági nevet viselő házastársak gyermeke csak a szülők közös házassági nevét viselheti. A saját nevüket viselő szülők megállapodása alapján a gyermek az apa és az anya családi nevét együtt is viselheti. A gyermek családi neve legfeljebb kéttagú lehet. Pl. Nefelejcs Károly és Tulipán Ildikó gyermekeinek, lehet a neve: Nefelejcs Sára, Tulipán Sára,


22

vagy Nefelejcs-Tulipán Sára, és csak ugyanígy alakulhat a testvérek vezeték neve is. Talált gyermek esetén, mivel mindkét szülője ismeretlen, születése után nyomban, hivatalból kell intézkedni az iránt, hogy a születési anyakönyvbe a gyermek szülőiként, illetőleg apjaként képzelt személyt jegyezzenek be és nevet is kapjon a gyermek. Az intézkedésre a gyámhatóság hivatott. Olyan gyermek esetében, ahol az apa ismeretlen, az anya kérelmére a gyámhatóság az apa családi nevéül megállapíthatja, az anya családi nevét, az anya által megjelölt más családi nevet, feltéve, hogy az más jogos érdekét nem sérti és ennek megfelelően alakulhat a gyermek neve is. A nő dönthet arról, hogy házasságkötés után, mint feleség kizárólag a maga teljes nevét viseli, vagy a férje teljes nevét viseli a házasságra utaló „-né” toldással, amelyhez a maga teljes nevét hozzákapcsolhatja, vagy a férje családi nevét viseli a házasságra utaló toldással és ehhez a maga teljes nevét, hozzákapcsolja, vagy a férje családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét. Nefelejcs Sára, tehát ha feleségül megy Orgona Istvánhoz neve maradhat Nefelejcs Sára, lehet Orgona Istvánné, vagy Orgona Istvánné Nefelejcs Sára, lehet Orgonáné Nefelejcs Sára, vagy Orgona Sára. Ma már a férfi is jogosult nevének megválasztására a házasságkötés után, viselheti továbbra is kizárólag a maga teljes nevét vagy a felesége családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét. Az előbbi példánál maradva Orgona Istvánból Nefelejcs István lehet. A férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként családi nevüket is összekapcsolhatja, hozzáfűzve a saját utónevét, pl. Nefelejcs-Orgona Sára és Nefelejcs Orgona István, ez esetben gyeremekik is csak Nefelejcs Orgona utónevet kaphatják. A házasulóknak még házasságkötés előtt a névviselésről meg kell egyezniük, azonban csak az egyik házasuló veheti fel házassági névként a másik családi nevét. Házasság megszűnése után a házastársak a házasság fennállása alatt viselt nevet viselhetik tovább. A bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget az ő nevének a „-né” toldattal ellátott névviseléstől, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték. Újabb házasságkötés esetén a feleség volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha újabb házassága megszűnt. Mint látjuk a névből ma már nem lehet a családi állapotra következtetni, ahogyan ezt a korábbi évtizedekben megszoktuk. Még a 70-es évek elején is a férjhez ment nő csak a férje nevét választhatta „né” toldattal, vagy tarthatta meg saját lánykori nevét. Lánynéven szülni, annyit jelentett, hogy egyedülálló anyáról van szó, ma már a személyiségi jogok védelmét ez a név-viselési variáció is biztosítja, kinek mi köze hozzá, hogy a szülő anya milyen családi állapotban hozza világra a gyermekét. A jogi személy nevét a jogi személy létrehozásakor kell megválasztani, arról az alapító okiratban, vagy társasági szerződésben rendelkezni kell. Név nélkül nem jöhet létre jogi személy, de a választott névnek különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. Jogsértő pl. az olyan cégnév használata, amelyről a versenytársat szokták felismerni. A névviselés joga tehát azt jelenti, hogy a jogszabály védi a már felvett nevet, egyben jogellenesnek tartja a jogosulatlan névhasználatot, ebből következik, hogy a névviselési jogot sért az, aki jogtalanul más nevét használja, vagy azt aláírja. A jó hírnév védelme A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. A jó hírnév sérelmét jelenti, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A jó hírnévhez fűződő jogot számtalan magatartás sértheti, ilyen lehet például, ha valaki valakit érintő valótlan tényt közöl, amely alkalmas az érintett személy értékelésének hátrányos befolyásolására. Itt is megemlítem, hogy a becsületsértés 50.000 Ft-ig terjedő büntetéssel sújtható szabálysértés, (a bírság nem a sértettet illeti), a szabálysértés elkövetőjével szemben a jó hírnév megsértése miatt még helye lehet polgári perben érvényesített kártérítésnek is, amely több százezer forintra is rúghat és ez az összeg már a sértettet illeti. A hírnévrontás mástól szerzett ismeretek továbbadásával is megvalósulhat (pletyka). A hírnévrontás megvaló-

23


sulhat elhallgatás útján, is, amennyiben ez a magatartás alkalmas a valóság meghamisítására. Ennek klasszikus példája, ha tudatják, egy közösségen belül, hogy egy személy ellen fegyelmi vagy etikai eljárás indult, de azt már nem, hogy az felmentéssel zárult. A szexuális viselkedés magántitok A szexuális viselkedés a magántitok körébe tartozó kérdés, ezért meghatározott személy szexuális magatartásáról szóló közlés (pletyka) önmagában személyhez fűződő jogot is sérthet és járhat a már felsorolt jogi következményekkel. A vélemény-nyilvánítás is lehet sértő, ha minden ténybeli alapot nélkülözve tartalmaz elmarasztaló értékítéletet, vagy indokolatlanul bántó, sértő, lealázó, pl.: azt mondjuk valakire, hogy „tök hülye”. A jó hírnév megsértését jelentheti az érintett személy képmásának reklámtevékenység során engedély nélküli felhasználása, pl.: egy fogorvosi asszisztens nem járul hozzá, hogy a fogpaszta reklámban szerepeljen, mégis felismerhetően megjelenik a reklámban. Az ember munkájával kapcsolatos emberi magatartásának az értékelése A mai bírósági gyakorlat szerint az ember munkájával kapcsolatos emberi magatartásának az értékelése a személyhez fűződő jogokat érinti, a munkához való személyiségi jog megsértése a munkavállaló munkaviszonyának jogellenes megszüntetése, ezért nagyon oda kell figyelni a munkaviszony, vagy közalkalmazotti jogviszony megszüntetése esetén arra, hogy a munkavállaló jogai ne sérüljenek, Jogellenes a munkáltató intézkedése, ha valótlan tartalmú felmondási okot közöl, átszervezés nélkül hivatkozik, átszervezésre. A képmással és a hangfelvétellel való visszaélés megvalósulhat a felvétel készítésével is, ha valaki az érintett engedélye nélkül, például, ha rejtett magnetofonnal, vagy kamerával, készít felvételt. Természetesen az eltűnt személyről készült képmás vagy hangfelvétel felhasználható, a felkutatás érdekében és azt az eltűnt személy felkutatását elrendelő hatóság engedélyezheti. A magántitok védelme A magántitok védelme is személyhez fűződő jog, megsérti ezeket, a jogokat az, aki a levéltitkot, a magánlakáshoz és a jogi személy céljaira szolgáló helyiségekhez fűződő jogot megsérti. Beteg címére érkező levelet nem lehet felbontani még akkor sem, ha a beteg időközben meghalt, azt a hozzátartozóknak sem lehet kiadni, vissza kell küldeni a feladónak, vagy a kézbesítő hivatalnak. Az emberi méltóság Az emberi méltóság is olyan személyiségi jog, amelyet véd a jog, azonban, az életveszély elhárítása érdekében végzett beavatkozások, gyógymódok alkalmazása nem tartozik az emberi méltóság megsértésének fogalomkörébe, még akkor sem ha, ez az ellátás során egyébként megvalósul. Gondoljunk arra, hogy egy közúti baleset után a mentési feladatok ellátása során a sérült ruházatát meg kell bontani, vagy pl. a műfogsor kivétele alapvetően az elsősegély nyújtáshoz tartozik.


24

Adatvédelem

A személyiségi jog körébe tartozik az adatvédelem. A számítógéppel vagy más módon történő adatkezelés és adatfeldolgozás személyhez fűződő jogokat nem sértheti. A nyilvántartott adatokról tájékoztatást - az érintett személyen kívül - csak az arra jogosult szervnek vagy személynek lehet adni. Az adatkezelést részleteiben a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény tartalmazza. Ez a jogszabály határozza meg az adatkezeléssel kapcsolatos alapfogalmakat. Személyes adat, bármely meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, a személyes adatból mindig levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. Különleges adat, a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdekképviseleti szervezeti tagságra vonatkozó, valamint a bűnügyi személyes adat. Különleges adat az egészségügyi adat is, amely az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó adat személyes adat. Közérdekű adat, a közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső adat. Közfeladatot látnak el elsősorban az állami szervek és az önkormányzatok. Az adatkezelés célhoz kötött, ez azt jelenti, hogy személyes adatot kezelni csak meghatározott célból lehet és az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak.

Egészségügyi és személyazonosító adatot – az egészségügyi ellátáshoz kötötten túl többek között az alábbi célból lehet kezelni: • tudományos kutatás, • hatósági vagy törvényességi ellenőrzés, • szakmai vagy törvényességi felügyelet, • az egészségügyi ellátásokat finanszírozó szervezetek feladatainak ellátása, • a társadalombiztosítási, illetve szociális ellátások megállapítása, amennyiben az az egészségi állapot alapján történik, • bűnüldözés, bűnmegelőzés, • az érintettnek nem egészségügyi intézményben történő elhelyezése, gondozása, • a munkavégzésre való alkalmasság megállapítása, • az oktatásra, illetve képzésre való alkalmasság megállapítása céljából.

25


Az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésének célja: • az egészség megőrzésének, fenntartásának előmozdítása, • a betegellátó eredményes gyógykezelési tevékenységének elősegítése, • az érintett egészségi állapotának nyomon követése, • a közegészségügyi és járványügyi érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele. Fontos tudni, hogy mindig csak annyi és olyan egészségügyi, illetve személyazonosító adat kezelhető, amely az adatkezelési cél megvalósításához elengedhetetlenül kell. Az adatok kezeléséhez mindig szükséges az érintett személy hozzájárulása, a hozzájárulás akkor érvényes, ha az az érintett megfelelő tájékoztatásán alapul és félreérthetetlen beleegyezést jelent a rá vonatkozó személyes adatok - teljes körű vagy egyes műveletekre kiterjedő – kezeléséhez. Adatot az érintett hozzájárulása nélkül csak jogszabály felhatalmazása alapján lehet kezelni. Adatkezelésnek minősül az alkalmazott eljárástól (számítógép, kézi feljegyzés stb.) függetlenül a személyes adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így például gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adatok további felhasználásának megakadályozása. Tudni kell, hogy adatkezelésnek számít a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése is. Az adatok nyilvánosságra hozatalát jelenti, ha az adatot bárki számára hozzáférhetővé teszik. Az adattörlés esetén az adatot úgy kell felismerhetetlenné tenni, hogy a helyreállításuk többé ne legyen lehetséges, adattörlésre általában az iratok selejtezésekor kerül sor. Adattörlés lehet az elégetés, vagy az iratmegsemmisítőben történő ledarálás. Az egészségügyi ágazatban az adatok kezelésének külön szabályai vannak, figyelemmel arra a tényre is, hogy az egészségügyi adatok különleges adatok, ezért védelmük kiemelt jelentőséggel bír. Az egészségügyi adatok felvétele a gyógykezelés része. A kezelést végző orvos dönti el, hogy a szakmai szabályoknak megfelelően - a kötelezően felveendő adatokon kívül - mely egészségügyi adat felvétele szükséges. Az egészségügyi és a személyazonosító adatoknak az érintett részéről történő szolgáltatása az egészségügyi ellátás igénybevételéhez kötelezően előírt személyazonosító adatok kivételével önkéntes. Sürgős szükség, valamint az érintett belátási képességének hiánya esetén az önkéntességet vélelmezni kell. Az önkéntességgel szemben a beteg kötelezettségeiből adódóan a beteg köteles a betegellátó felhívására egészségügyi és személyazonosító adatait átadni, többek között akkor • ha valószínűsíthető vagy beigazolódott, hogy az valamely fertőző betegség kórokozója által fertőződött, ez alól a HIV vírussal történt fertőzés kivételt jelent, • vagy fertőzéses eredetű mérgezésben, illetve fertőző betegségben szenved, • heveny mérgezés esetén, • ha valószínűsíthető, hogy foglalkozási eredetű megbetegedésben szenved, • ha az adatszolgáltatásra a magzat, illetve a kiskorú gyermek gyógykezelése, egészségi állapotának megőrzése vagy védelme érdekében van szükség. A felsorolt adatok kezelésének célja a beteg gyógyítása, vagy a társadalom többi tagjának a kiemelt védelme. Egy trópusi betegséggel érkező beteg nem sétálhat anonim betegként ki a rendelőből, de ugyanakkor tudni kell az érkezési útvonalát is, merre szórhatta szét a betegségét.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény kimondja, hogy a beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait csak az arra jogosulttal közöljék, és azokat bizalmasan


26

kezeljék. A betegnek joga van arról nyilatkozni, kiknek adható felvilágosítás, illetve kiket zár ki egészségügyi adatainak részleges vagy teljes megismeréséből. A betegnek ezt a nyilatkozatát írásba kell foglalni és az egészségügyi dokumentáció részeként meg kell őrizni. Az írásbeliség azért indokolt, mert a beteg halála esetén a tapasztalat szerint az a hozzátartozó is él gyakran panasszal az egészségügyi ellátás miatt, akit a felvilágosítható személyek köréből maga a beteg zárt ki. Az érintett beteg egészségügyi adatait annak hozzájárulása nélkül is közölni kell, ha ezt • törvény elrendeli (pl. a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 178/A. § szerint a nyomozó hatóság az elkövetéssel gyanúsítható személyről a tényállás felderítése érdekében adatok szolgáltatását igényelheti az egészségügyi adatot kezelő szervtől, ilyen esetben az adatszolgáltatás nem tagadható meg), • azt mások életének, testi épségének és egészségének védelme szükségessé teszi (pl. a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet szerint az egészségügyi szolgáltató a fertőző betegeket és a fertőző betegségre gyanús személyeket köteles az ÁNTSZ felé bejelenteni, kijelenteni és nyilvántartani). • Sürgős szükség esetén a kezelést végző orvos által ismert, a gyógykezeléssel összefüggésbe hozható minden egészségügyi és személyazonosító adat továbbítható az érintett hozzájárulása nélkül is. (Sürgős szükség: az egészségi állapotban hirtelen bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnali egészségügyi ellátás hiányában az érintett közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne.) Az egészségügyi adatok kezelésének jellegéből adódóan azokat az egészségügyi adatokat, amelyek ismeretének hiánya a beteg egészségi állapotának károsodásához vezethet a beteg további ápolását, gondozását végző személlyel közölni lehet. Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény határozza meg az egészségügyi adat fogalmát. Egészségügyi adat az érintett testi, értelmi és lelki állapotára, kóros szenvedélyére, valamint a megbetegedés, illetve az elhalálozás körülményeire, a halál okára vonatkozó, általa vagy róla más személy által közölt, illetve az egészségügyi ellátó hálózat által észlelt, vizsgált, mért, leképzett vagy származtatott adat; továbbá az előzőekkel kapcsolatba hozható, az azokat befolyásoló mindennemű adat (pl. magatartás, környezet, foglalkozás). Az egészségügyi ellátó hálózatban használható személyazonosító adat, a családi és utónév, leánykori név, a nem, a születési hely és idő, az anya leánykori családi és utóneve, a lakóhely, a tartózkodási hely, a társadalombiztosítási azonosító jel (TAJ szám) együttesen vagy ezek közül bármelyik, amennyiben alkalmas vagy alkalmas lehet az érintett azonosítására. Az egészségügyi adatok kezelése során nagyon fontos alapfogalom a gyógykezelés fogalma. Gyógykezelés minden olyan tevékenység, amely az egészség megőrzésére, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógyítása, a megbetegedés következtében kialakult állapotromlás szinten tartása vagy javítása céljából az érintett közvetlen vizsgálatára, kezelésére, ápolására, orvosi rehabilitációjára, illetve mindezek érdekében az érintett vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, gyógyfürdőellátások kiszolgálását, a mentést és betegszállítást, valamint a szülészeti ellátást is. Az egészségügyi ellátás során egészségügyi dokumentációt kell vezetni. Az egészségügyi dokumentáció nem más, mint a gyógykezelés során a betegellátó tudomására jutott egészség-

27


ügyi és személyazonosító adatokat tartalmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen más módon rögzített adat, ilyen egészségügyi dokumentáció pl. a műtéti napló, az ápolási napló is. (Tehát a szóbeliség nem része az egészségügyi dokumentációnak.) Az egészségügyi ellátó hálózaton belül az egészségügyi és személyazonosító adat kezelésére jogosult a betegellátó. Az adatkezelés során betegellátónak minősül többek között az egészségügyi szakdolgozó, ennek a fogalomnak azért van jelentősége, mert a betegellátó folyamatosan hozzájut az ellátás során az egészségügyi adatokhoz és ebből eredően őt is terhelik az adatkezeléssel járó kötelezettségek, pl. titoktartás. Az egészségügyi és személyazonosító adatok kezelése és feldolgozása során biztosítani kell az adatok biztonságát véletlen vagy szándékos megsemmisítéssel, megsemmisüléssel, megváltoztatással, károsodással, nyilvánosságra kerüléssel szemben, továbbá, hogy azokhoz illetéktelen személy ne férjen hozzá. Az adatkezelő csak akkor mentesül a titoktartási kötelezettség alól, ha az egészségügyi és személyazonosító adat továbbításához az érintett, illetve törvényes képviselője írásban hozzájárult, valamint ha a törvény előírásai szerint kötelező (pl. büntetőeljárásban). Téves az a felfogás, általában, hogy a bíróság megkeresésére nyilatkoznunk kell. Polgári peres eljárásban tanúvallomást csak akkor lehet tenni, ha a titoktartás alól az érintett beteg megadta a felmentést. Tipikus példa, hogy az öreg rokon meghal, de még halála előtt készített öröklési szerződést. Az örökségtől így elesett távoli rokon pert indít, annak érdekében, hogy semmis az öröklési szerződés, hiszen annak megkötésekor nem volt normális az időközben elhunyt személy. Nem lehet tanúvallomást tenni egészségügyi adatra, hiszen a beteg meghalt, felmentést nem adhat, cselekvőképességét tekintve pedig a bírósági nyilvántartásból meg lehet tudni, hogy azt kizárták e, vagy korlátozták. Az egészségügyi törvény nem rendelkezik arról, hogy a beteg halála után bárki is adhatna felmentést az egészségügyi adatainak titkosan kezelése alól, kivéve a korlátozott lehetőségét az egészségügyi dokumentáció jogszabállyal megengedett részéről történő másolat kiadásának.

Az érintett beteg, vagy törvényes képviselője jogosult tájékoztatást kapni a gyógykezeléssel összefüggésben történő adatkezelésről, a rá vonatkozó egészségügyi és személyazonosító adatokat megismerheti, az orvosi dokumentációba betekinthet, valamint azokról - saját költségére - másolatot kaphat. Ez a jog az érintett ellátásának időtartama alatt az általa írásban felhatalmazott személyt, az érintett ellátásának befejezését követően az általa teljes bizonyító erejű magánokiratban felhatalmazott személyt illeti meg, pl. ügyvédjét. A beteg életében, illetőleg halálát követően az érintett házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, valamint élettársa - írásbeli kérelme alapján - akkor is jogosult az egészségügyi adat megismerésére, ha az, saját, vagy leszármazóik életét, egészségét befolyásoló ok feltárása, illetve egészségügyi ellátása céljából van szükség, és az egészségügyi adat más módon való megismerése, illetve az arra való következtetés nem lehetséges. Ilyen eset lehet pl. egy örökletes betegség megismerésének oka, ha pl. az apa meghalt és a tőle származó magzat életminőségét, életképességét egészségét befolyásolhatja az apa egészségi állapota. Ilyen esetben csak azoknak az egészségügyi adatoknak a megismerése lehetséges, amelyek az okkal közvetlenül összefüggésbe hozhatóak. A feleség is jogosult a betegnek a nemi úton terjedő betegségre vonatkozó egészségügyi adatok megismerésére. Az érintett halála esetén törvényes képviselője, közeli hozzátartozója, valamint örököse - írásos kérelme alapján - jogosult a halál okával összefüggő vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelőző gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az orvosi dokumentációba betekinteni, valamint azokról - saját költségére - másolatot kapni. Lényeges kérdés tehát itt, hogy nem a teljes egészségügyi dokumentációval rendelkezik a beteg halála után a hozzátartozója, ill. örököse, hanem csak azokkal az adatokkal, amelyek


28

a halálhoz vezető úton a legutóbbi ill. a halált kiváltó eseményeket tartalmazzák. Ebből következik, hogy ha pl. valaki közlekedési balesetben hunyt el, senki nem jogosult a háziorvostól az összes dokumentáció másolatát beszerezni. Az egészségügyi adatok kezelése során közeli hozzátartozónak minősül a beteg a házastársa, az egyeneságbeli rokona, az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermeke, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülője, valamint a testvére és az élettársa. Örökösnek az minősül, aki részére a hagyatékot a közjegyző hagyatékátadó végzéssel átadta, vagy aki részére a hagyatéki eljárásról szóló a 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 87. § (1) alapján az öröklési bizonyítványt kiállította. A leírtak tehát némi eligazítást nyújtanak arra vonatkozóan, hogy a betegek egészségügyi adataival nemcsak életükben, de haláluk után sem lehet szabadon rendelkezni a betegellátóknak.

Tulajdonjog

A polgári törvénykönyv rendelkezik a tulajdonjogról. Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet. A polgári jogban használt dolog, mint fogalom lehet • a tulajdonjog alanya szerint a jelenlegi szabályozás alapján o köztulajdon (állami és önkormányzati vagyon) o egyéni (magán) tulajdon. • A forgalomképessége szerint: o forgalomképes, o forgalomképtelen, o korlátoltan forgalomképes dolgok. A forgalomképes dolgok tulajdonjoga átadható, a forgalomképtelen dolgoké nem – ilyen a kizárólagos állami tulajdonban álló dolgok, mint pl. valamennyi barlang. Korlátozottan forgalomképes dolog tulajdonjoga jogszabály megengedő rendelkezése alapján ruházható csak át. Például az államháztartáshoz kapcsolódó és meghatározott értékhatár feletti vagyon tulajdonjoga feletti rendelkezés. • Rendeltetése szerint: o ingó, o ingatlan dolgokról beszélünk. Ingatlannak minősül a föld és az épület, minden más dolog, ingó dolognak számít. A tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem, valamint a használat joga, ugyanakkor viselnie kell a dologgal járó terheket (pl. parlagfű irtási kötelezettség) és a dologban beállott olyan kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni. A tulajdonjog korlátozását jelenti, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat szükségtelenül zavarna, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

29


Tűrési kötelezettség terheli a tulajdonost az olyan szükséghelyzetben, amikor valakinek életét, testi épségét vagyonát közvetlen veszély fenyegeti, a tulajdonosnak tűrési kötelezettsége keletkezik. Pl. egy tűzesetnél bárki lakása a tűzoltás során igénybe vehető, a veszély akkor közvetlen, ha az adott helyen és az adott időben, célszerűen és ésszerűen más módon el nem hárítható. A tulajdonost megilleti a rendelkezés joga, vagyis, az hogy pl. a birtoklást, a használatot vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedje, a dolgot biztosítékul (zálogba) adja, továbbá hogy tulajdonjogát másra átruházza. A tulajdonjogi igények soha nem évülnek el. Tulajdonjogot leggyakrabban szerződéssel lehet szerezni, a szerződés lehet visszterhes, vagyis a tulajdonjogunkért valamit kapunk, adás-vétel esetén pénzt, tartási szerződés esetén holtig tartó teljes körű tartást és eltemettetést, életjáradéki szerződés esetén életjáradékot, csere esetén más dolgot, ajándékozás esetén pedig nincs ellenérték. Idetartozó kérdés, az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló 11/1972. (VI. 30.) EüM rendeletben meghatározott összeférhetetlenség, amely szerint az egészségügyi szakdolgozó, illetőleg a vele közös háztartásban élő hozzátartozója az egészségügyi szakdolgozó ellátási körébe tartozó személlyel tartási (életjáradéki, öröklési) szerződést nem köthet. A szerződési szabadság azt jelenti, hogy a tulajdonjoggal való rendelkezés korlátozva nincs, azonban jogszabály a tulajdonjog átruházását különböző előfeltételekhez kötheti. A tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet, ebben az esetben pl. a tulajdonostársat elővásárlási jog illeti, tehát a vevő csak akkor szerezhet tulajdonjogot, ha a tulajdonostárs megismerte a szerződési feltételeket és ennek ismeretében nyilatkozik arról, hogy nem kíván elővételi jogával élni. Előre tehát csak úgy általában nem lehet lemondani az elővásárlási jogról. Fontos tudni, hogy termőföld tulajdonjogának megszerzését a földről szóló törvény különféle előfeltételekhez köti, pl. a helyben lakókat elővásárlási jog illeti. Ha valaki feltehetően más tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart, akkor szerzi meg a dolog tulajdonjogot, ha mindent megtett, annak érdekében, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, és a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett. Nem lehet találással tulajdonjogot szerezni a találónak, ha a dolgot a közönség számára nyitva álló épületben vagy közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén találta, ilyen esetben a dolgot a hivatal vagy a vállalat három hónapi őrizet után értékesítheti, a tulajdonos a találást követő egy éven belül követelheti a dolog, illetve a vételár kiadását, amennyiben persze rájön, hogy hol hagyta el a dolgát. Szerződés

Milyen elemeket tartalmazzon a szerződés?

Minden szerződés kötelező tartalmi eleme: • ki, • kinek, • mit, • mennyiért, • mikor, • milyen feltételekkel ad el.


30

A „ki” az eladó, a „kinek” a vevő, a „mit” a szerződés tárgya, a „mennyiért” a vételár, a „mikor” az ellenérték megfizetésének és a birtokba bocsátásnak (átadásnak) az időpontja, a „milyen feltétellel”, az jelentheti a részletfizetést, vagy bármilyen más kikötést. Ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló szerződést mindig írásba kell foglalni, a tulajdonjog a szerződéskötés ellenére, ténylegesen és jogszerűen csak az ingatlan-nyilvántatásba történt bejegyzéssel jön létre. A birtoklás A birtokos az, aki a dolgot hatalmában tartja, személyét elsősorban a tényleges helyzet határozza meg. Ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják birtokvédelem illeti meg, mindenkivel – adott esetben még a tulajdonossal szemben is – megilleti. Ez alól kivétel, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg, pl. lopta. Aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni. Felelős őrzésnek nevezi a jog, ha valaki a dolgot más érdekében a nélkül tartja magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva (pl. bérlet, kölcsön) jogosult vagy köteles volna. Felelős őrzés esetén a dolog őrizetéről a felelős őrző a tulajdonos, vagy birtokos, egyszóval a jogosult költségére és veszélyére mindaddig köteles gondoskodni, amíg az a dolgot át nem veszi. A felelős őrzést ellátó személy a dolgot visszatarthatja költségei megtérítéséig. Pl.: ha valaki kutyát talál, eteti és beoltatja, ennek költségeit követelheti a tulajdonostól. A felelős őrzés tartama alatt a felelős őrző a dolgot nem használhatja, kivéve amennyiben a használat a dolog fenntartásához szükséges, pl. a kutyát sétáltatni kell. Ha a jogosult a dolgot megfelelő határidő alatt felszólításra nem szállítja el, és annak máshol való elhelyezése aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna, a felelős őrző a dolgot értékesítheti, vagy felhasználhatja. Ilyen eset, ha valaki a kórházban felejt egy kiló narancsot, ami gyorsan romló dolognak számít, ezért amennyiben lehetséges azt értékesíteni kell, illetőleg fel kell használni. Az értékesítésből befolyt összeg, illetőleg a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat illeti meg. A felelős őrzés a jogosultra is hárít kötelezettséget, mégpedig a dolog átvételét. A felelős őrző ezért jogosult arra, hogy a birtoklásra jogosultat a mielőbbi elvitelre felszólítsa és az elvitelre megfelelő - mindkét fél számára méltányos - határidőt tűzzön ki. Kártérítés

Milyen szabályai vannak a kártérítésnek?

A kártérítés általános szabályai Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A polgári jogi kártérítési felelősségnek négy alapvető feltétele van: 1. jogellenesség, 2. felróhatóság (szándékos, vagy gondatlan magatartás), 3. kár, 4. okozati összefüggés a kár és a felróható tevékenység (mulasztás) között.

31


Az általános felelősségi alakzat azt jelenti, hogy mindenki köteles a kárt megtéríteni, ha azt jogellenesen okozta, és nem tudja bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A manapság oly gyakori és nagy visszhangot kiváltó műhiba perekben az a jogellenes magatartás, ha az orvosok nem járnak el a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel, pl.: nem végzik el azokat a vizsgálatokat, amelyek alapján megalapozottan lehet dönteni az egyes beavatkozások szükségességéről. Néhány példa a műhiba perekből: • a kórház kártérítési felelősséggel tartozik a szülés helytelenül megválasztott módjával okozati összefüggésben bekövetkezett károsodásért, • az egészségügyi törvényben meghatározott tájékoztatási kötelezettség megsértésével okozott kárt az egészségügyi intézmény; • a szolgáltató egészségügyi intézmény kártérítési felelősséggel tartozik, ha a magzat fejlődési rendellenességének gyanúja nem zárható ki, és az orvosi tájékoztatás nem terjed ki a fejlődési rendellenesség valószínűségének mértékére, a terhességmegszakítás elvi lehetőségére, és a szakmai felülvizsgálat igénybevételének a lehetőségére, vagy • a kórház kártérítési felelősséggel tartozik, ha a beteget a műtéti kockázat körében gyakran fellépő szövődményről nem tájékoztatja, mivel a betegnek ismernie kell a műtét elmaradása esetén várható következményeket, és tudnia kell, hogy a műtéttel milyen kockázatot vállal. A bíróság kártérítési igény esetén nemcsak a műtéti hozzájárulás tényét, hanem a tájékoztatás tényleges tartalmát is vizsgálja. Érdekesség az egészségügyben, hogy a bírói gyakorlat szerint nincs helye kártérítésnek azon az alapon, hogy egy anyának az eredménytelen terhesség megszakítás következményeként akarata ellenére gyermeke született. Egymagában azért, mert meghatározott betegségek kezelésére korszerűbb eljárás is van, és általánosan már ezt az eljárást alkalmaznák, ennek az eljárásnak a mellőzése még nem jelent műhibát, illetőleg hogy ez által az orvos feltétlenül mulasztást követett el. A kártérítési felelősség vizsgálatának körében azonban az orvos köteles indokát adni, hogy miért alkalmazta a nagyobb kockázattal járó gyógymódot. Az orvosi tevékenységet az egészségügyi szakdolgozók segítik, és folyamatosan figyelemmel kísérik, ezért nagyon fontos tudni, hogy időhiányra nem lehet hivatkozni, a nem kellő felvilágosítás miatt. Minden betegnek egy élete van és egészségével kapcsolatos minden felvilágosításra jogosult, hogy eldönthesse, valóban vállalja-e a beavatkozással járó esetleges kockázatokat. A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. Természetes, hogy nem tud a kórház a meghalt gyermek, vagy a nyomorékká vált újszülött helyett egy egészségeset adni. Ilyenkor a kár pénzbeli mértékének meghatározása és a kártérítés mértéke a legnehezebb kérdés. Akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója felel, kivéve, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Erre tekintettel különös felelősség terheli a gyermekosztályos dolgozókat, hiszen ha a gyermek magában, vagy betegtársaiban kárt okoz, azért felelősség a szolgálatban lévő egészségügyi dolgozókat is terheli.

A kártérítési kötelezettség sorrendiséget tartalmaz, elsődlegesen az eredeti állapotot kell helyreállítani, másodsorban a kárt kell megtéríteni, pénzben (történhet egyösszegben, és járadék formájában is) vagy természetben. Az eredeti állapot helyreállítását szűken, kifejezet-


32

ten fizikai értelemben lehet értelmezni, ugyanakkor a természetbeni kártérítést helyettesíthető dolgokra lehet csak vonatkoztatni, pl. elszakadt ruha helyett lehet másikat adni. Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani, elsősorban akkor, ha a kártérítés a károsultnak vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott a járadék szolgálni. A járadéknak két formája van: a károsult javára megállapítható járadék, illetve a meghalt károsult által eltartott személyek részére járó, tartást pótló vagy tartást kiegészítő járadék. A járadék leggyakoribb esete a baleseti járadék. A károsult javára megállapítható járadék esetében a károsult korábbi keresetének, illetve jövedelmének összege az irányadó, azaz a baleseti járadék összege a keresetveszteség, illetve a jövedelemveszteség. A meghalt károsult által eltartott személyek részére járó tartást pótló, vagy tartást kiegészítő járadék esetében a járadék összegének meghatározásakor azt kell figyelembe venni, hogy az eltartott a balesetet megelőzően milyen életszínvonalon élt, pontosabban az eltartó milyen életszínvonalat biztosított a számára. Tartást pótló járadék csupán annak jár, akivel szemben a baleset folytán elhunyt személyt tartási kötelezettség terhelte. Járadék megállapítására nemcsak jövedelemveszteség címén kerülhet sor, hanem például olyan esetben, amikor a károsult a baleset folytán maradandó károsodást szenved. Így a könynyebb vagy nehezebb háztartási munkák tekintetében folyamatosan háztartási kisegítőre szorul, stb. Ilyen eset adódott azzal, hogy egy fiatal nő közlekedési balesetben megsérült, munkáját, háztartását már nem tudta a régi színvonalon végezni és akkor a sors fintoraként ikergyermekei születtek, (akik még egy egészséges anya teherbíró képességét is próbára teszik). A balesetet okozó gépjármű felelősségbiztosítója, háztartási kisegítő költségeit járadék formájában állapította meg, havonta rendszeresen fizetendő határozott összegben, melyet valószínűleg élete végéig fog kapni a sérült nő. Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A tényleges kár azáltal merül fel, hogy a károsult valamely dolga megsérül, elpusztul, megrongálódik vagy elvész. Ilyenkor a kár összege a dologban, illetve a károsult vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés. A teljes jóvátételhez a késedelmi kamat fizetésére való kötelezés megfelelő eszközt jelent. Az elmaradt vagyoni előny körébe tartozik a keresetveszteség vagy jövedelemveszteség. Amennyiben a munkaképtelen állapot vagy munkaképesség-csökkenés határozott ideig tart, az elmaradt jövedelem összege pontosan meghatározható, tehát egyösszegű kártérítés megállapítására kerülhet sor. Ha a károsult sikerrel bizonyítja, hogy jutaléktól, prémiumtól, kisegítő jövedelemtől, alkalmi munkából származó jövedelemtől kizárólag a baleset következtében esett el, a kárt elmaradt vagyoni előnyként követelheti, persze annak megtérítése függ a károkozó hozzáállásától és peres eljárásban a bírói meglátástól. Elmaradt megtakarításként köteles lehet a károkozó megtéríteni a munkahelyi étkeztetésből való kiesés folytán jelentkező többletköltséget is, mivel köztudott, hogy az otthoni étkezés drágább, mint a közétkeztetés. Károkozás esetén a károsultnak vagyoni hátránya is keletkezhet, ennek csökkentéséhez szükséges költségek megtérítése is a kártérítési körbe tartoznak. Ezek a költségek olyan károk, amelyek nem a károkozó magatartással oksági kapcsolatban keletkeznek, hanem a károsultnak a káresemény bekövetkezte után, de azzal összefüggésben lévő elhatározásán alapuló indokolt költségek. E költségek egy része azáltal merül fel, hogy a baleset során a sérült meghal, így az elhunyt hozzátartozóinak kára keletkezik azzal, hogy el kell temetni a hozzátartozót, a temetésre oda kell utazni, virágot kell venni, papot vagy búcsúztatót kell igénybe venni és a gyászruha költségei is néha felszámításra kerülnek. A kártérítési igény felső határát sokszor még a jó ízlés sem szabja meg, a károkozó jövedelme élete végéig a kártérítési kötelezettséggel terhelt maradhat. Az ilyen esetek miatt nagyon fontos a biztosítás. A baleseti sérült személy ápolásával, gondozásával, gyógyíttatá-

33


sával kapcsolatban is számtalan kiadás merülhet fel (pl. gyógykezelés, élelemfeljavítás, otthoni ápoló költsége stb.). A költségek felmerültét a károsultnak, illetve az elhunyt személy hozzátartozóinak bizonyítaniuk kell. Az említett költségek között vannak olyanok, amelyek számlákkal vagy tanúvallomásokkal bizonyíthatók. A dologi károkkal kapcsolatos költségek leggyakrabban a dolog javítási, illetve javíttatási költségei. A javítási díjak vizsgálatánál figyelemmel kell lenni arra is, hogy a károsulttól a kárenyhítési kötelezettsége alapján elvárható, hogy lehetőleg az olcsóbb javítási módot válassza. A károsultat a kár nettó értéke illeti meg. A károsultat megillető vagyoni hátrányból levonásba kell helyezni a nála jelentkező vagyoni előnyt. Ezen alapszik a káronszerzés tilalma. Káron szerzésnek minősülnek a társadalombiztosítási szolgáltatások, így ezeket le kell vonni a kártérítés összegéből.

A nem vagyoni kártérítés jogintézménye az általános személyiségvédelem eszköze. A nem vagyoni kártérítés megfizetésére vonatkozó igény jogalapja valamely személyiségi jog megsértése. A személyhez fűződő jogok egy része kizárólag a természetes személyeket illeti meg (például az emberi méltóság). A nem vagyoni kártérítés akkor ítélhető meg, ha a károkozó magatartása felróható volt. A nem vagyoni kártérítés személyiségvédelmi eszköz, személyhez kötött, csak személyesen érvényesíthető. A nem vagyoni kárpótlás összegét a bíróságnak az eset összes körülményének a mérlegelésével kell meghatároznia, ezek közül az egyik elem az, hogy a károsult magatartása mennyiben hatott közre a kár keletkezésében. A nem vagyoni kárpótlás összege után a károsodás bekövetkeztétől késedelmi kamat jár. A károsodás bekövetkeztének azt az időpontot kell tekinteni, amikor a társadalmi életben való részvétel vagy az élet tartós, súlyos megnehezedése megkezdődött. Mint tudjuk, nincs akadálya annak, hogy gyógykezelésének befejezése után a beteg az orvost köszönete jeléül anyagi juttatásban részesítse, azonban a károkozótól vagy annak felelősségbiztosítójától ennek megtérítésére nem tarthat igényt.

Baleseti járadékra akkor jogosult a károsult, ha • a baleset folytán munkaképtelenné vált vagy munkaképessége csökkent, • a baleset utáni keresete (jövedelme) a baleset előtti keresetét nem éri el, • a keresetveszteség (jövedelemveszteség) oka neki nem róható fel. A károsult javára a munkaképesség csökkenést avagy a munkaképtelenné válást csak akkor lehet figyelembe venni, ha az a balesetből ered. A károsultat kárenyhítési kötelezettség terheli, vagyis köteles mindent megtenni, ami az adott helyzetben általában elvárható, annak érdekében, hogy a megmaradó munkaerejét hasznosítsa. Abban az esetben azonban, ha önhibáján kívül nem tud elhelyezkedni a megmaradó munkaerejének megfelelő munkakörben a saját lakóhelyén vagy annak közelében, ezt a körülményt nem lehet a károsult hátrányára értékelni. Ha a károsult nem veti magát alá a gyógyulását ígérő orvosi-, rehabilitációs kezelésnek, az úgy értékelhető, hogy a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A baleseti járadék összegének megállapítása az alábbi körülményektől függ: • a balesetből eredő munkaképesség-csökkenés foka, • a károsult részére nyújtott társadalombiztosítási ellátás mértéke, • a károsultnak a balesetben való esetleges közrehatása, (pl. munkavédelmi, közlekedési szabályok megszegése), • a károsult kárenyhítési kötelezettségének teljesítése vagy annak hiánya, • a károsult rendkívüli munkateljesítményéből eredő jövedelem.


34

A balesetet szenvedett személy keresetveszteségét általában a balesetet megelőző egy évben elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni. A baleseti járadék alapjául szolgáló átlagkereset meghatározásánál a keresetet a nyugdíjjárulékkal csökkentett összegben kell figyelembe venni, tehát nettó összegben nem kaphat többet, mint amennyit a balesete előtt kapott. A baleset következtében meghalt személy által eltartottak olyan összegű tartást pótló járadékot igényelhetnek, amely szükségleteiknek - a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető keresetüket (jövedelmüket) is figyelembe véve - a baleset előtti életszínvonalon való kielégítését biztosítja, de például ha a károsult özvegy a házastársa halála előtti életszínvonalat a saját jövedelmével tudja biztosítani, nem igényelhet tartást pótló járadékot. Ilyen eset lehet, ha egy rokkant nyugdíjban részesülő személy a károsult, az özvegy pedig sikeres üzletasszony, nem kaphatja meg kártérítésként a rokkantsági nyugdíj összegének vagy annak egy részének a járadék címén történő megtérítését. A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, a kártérítési összeg után kamat a károsodás bekövetkeztétől jár. A munkaviszony ill. közalkalmazotti jogviszony keretében okozott kártérítési kötelezettség a fentiektől eltérő módon alakul, ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek (alkalmazott orvos a betegnek) kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató a felelős, vagyis a példánál maradva az orvos helyett a kórház fizeti a kártérítést, az orvos kártérítési felelőssége pedig a munkajogi szabályok szerint alakul a munkáltatóval szemben.

Öröklés

Az ember halálával hagyatéka az örökösre száll. Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés (végrendelet, öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás) maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó. Törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Öröklés szempontjából az örökbefogadott gyermek a vérszerinti gyermekkel azonos mértékben örököl. Több gyermek egymás között megosztottan, fejenként egyenlő részben örököl. Abban az esetben, ha az elhunytnak gyermeke nem született, vagy leszármazója (gyermeke, unokája, dédunokája) nincs, de házasságban élt haláláig, akkor a házastárs örököl. A házastárs egyébként örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl (özvegyi jog). Az özvegyi jog addig illeti meg az özvegyet, amíg újabb házasságot nem köt. Ha új házasságot köt, haszonélvezeti joga megszűnik, de nem szűnik meg azáltal, hogy házasságon kívül élettársi viszonyt folytat. Az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végrendelettel rendelkezhet. Végrendelkezni csak közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel személyesen lehet. Szóbeli végrendelkezésnek csak a törvény által meghatározott kivételes esetekben van helye. A végrendelet az örökhagyó egyoldalú jognyilatkozata, mellyel halála esetére vagyonáról, vagy annak egy részéről rendelkezik, a juttatásban részesülő személy túlélésének feltételével, vagyis a végrendelet akkor válik érvényessé és végrehathatóvá, ha az abban megnevezett örökös túléli a végrendelkezőt. Közvégrendeletet közjegyző vagy bíróság előtt lehet tenni. Természetesen a közvégrendelkezésnek díja van, azt a végrendelkezőnek kell megfizetni. Az írásbeli magánvégrendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár mással írathatja. A magánvégrendelet akkor érvényes, ha annak végrendeleti minősége, keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnik. Érvényességi kellék továbbá, ha a végrendelkező a magánvégrendeletét elejétől végig maga írja és aláírja, vagy két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha

35


azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják; és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen letétbe helyezi. A több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátták folyamatos sorszámozással, továbbá a végrendelkező és - ha a végrendelet érvényességéhez tanúk alkalmazása szükséges - mindkét tanú aláírásával. Az írásbeli magánvégrendelet érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje, vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre. Tekintettel arra, hogy nagyon gyakran tesz írásbeli magánvégrendeletet kórházban fekvő beteg és tanúként közreműködésre az ápolót kéri fel, fontos tudni, hogy az írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, ha a tanú a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes; vagy aki a végrendelkezőnek vagy a végrendelkező házastársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka. Az írásbeli magánvégrendelet tanúja vagy más közreműködő személy, illetőleg ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta, vagy ha a végrendelkezésnél - rajta kívül – még két tanú működött közre. Amennyiben ápoló a végrendeletet tanúként írja alá, utóbb a titoktartási kötelezettségre hivatkozással nem tagadhatja meg a tanúvallomást, a vallomás ugyanis arra vonatkozhat, hogy a végrendeletet előtte írta alá a végrendelkező, igen, vagy nem. Egészségügyi adat ez esetben sem tárható fel, a magam részéről azt javasolom, hogy szolgálatban tanúként ne működjünk közre, mert ez a munkaköri feladatok ellátásával nem függ össze és utóbb nehéz elválasztani a tanúvallomás során a feltárható és a titokként kezelendő adatokat, körülményeket. Szóbeli végrendeletet csak az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. Ilyen eset lehet a közlekedési balesetben roncsba szorult, súlyosan sérült személy szóbeli végrendelkezése, bár nehéz elképzelni, hogy egyetlen és legfőbb gondolata ilyen esetben az öröklés gondjának a megoldása lenne bárkinek is. E két törvényes feltételnek a végrendelkezés idején-együttesen vagyis egyidejűleg és egymás mellett kell fennállnia, ha bármelyik feltétel hiányzik, a végrendelet érvénytelen. Az életet fenyegető rendkívüli helyzet megvalósulhat akár olyan váratlan hirtelenséggel fellépő okok alapján, amelyek kívülről közvetlenül fenyegetik a végrendelkező életét, gondoljunk a beszorult barlangász esetére, akinek a mentése napokig tartott, akár pedig a végrendelkező személyében rejlő olyan belső (élettani, egészségügyi) okok alapján, amelyek az életét a halál közvetlen bekövetkezésével fenyegetik. A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóval előadja, és ez alkalommal kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete. A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül legalább három hónapon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban végrendeletet.


36

ÖSSZEFOGLALÁS A jogtudomány célja és feladata a jog egészének, így a jogalkotásnak (jogszabályok meghozatala) és a jogalkalmazásnak, mint a jogkövető magatartásoknak, a jogsértések következményeinek az elemzése és rendszerszerű feldolgozása, valamint a joganyag megismerhetőségének biztosítása. A jogtudomány területe maga a jogrendszerek összessége. A jogrendszer egy adott állam hatályos jogszabályainak az összességét jelenti, így beszélhetünk magyar jogrendszerről, lengyel jogrendszerről stb. A jogrendszer közjogra és magánjogra tagozódik. A közjog a közérdeket védi, a köztevékenységet szabályozza, a magánjog pedig a magánszemélyek kapcsolatait rendezi. A jog alapfogalmai: a jogforrás és a jogszabály. Jogalany: a jogképességgel rendelkező természetes vagy jogi személy és az állam. Jogképesség: az a képesség, hogy a természetes vagy jogi személy és az állam jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat. Jogi személy: nem természetes személy, azonban természetes személyek hozzák létre valamilyen jogi aktussal. Jogtípusok: • Alkotmányjog • Büntetőjog • Polgári jog • Tulajdonjog Az alkotmány határozza meg az alapvető emberi és állampolgári jogokat, ennek keretében kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, ezt a jogot az állam, ill. az önkormányzatok az egészségügyi intézmények létrehozásával és fenntartásával, illetve az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg. A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani, senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. További alapvető emberi jogok: • a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog, • az egyenlő bánásmódhoz való jog, • az ártatlanság vélelméhez való jog (senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.) • a jogorvoslathoz való jog, • a szabad mozgás és tartózkodási hely megválasztásának joga, • a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog, • a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz, a szabad véleménynyilvánításhoz és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog, • a békés gyülekezéshez, az egyesüléshez, a szociális biztonsághoz, a művelődéshez, a munkához és a pihenéshez való jog.

37


Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. Bűncselekmény elkövetése ellenére sem büntethető, ha az elkövető14 éven aluli gyermek. Szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetőit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget. Szabálysértés ügyben eljárhat • a helyi önkormányzat jegyzője, • az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi, megyei, fővárosi kerületi, repülőtéri intézete. Szabálysértési hatóságok • a rendőrkapitányságok, • a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelők, • a munkaügyi felügyelők, • az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont, stb. Etikai vétség A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaráról szóló 2003. évi LXXXIII. törvény alkalmazásában etikai vétség: • a szakdolgozói foglalkozás megfelelő szakmai szabályainak, • a MESZK Etikai Kódexében foglalt szakdolgozói etikai szabályoknak, • az Alapszabályban foglalt vagy a választott tisztségből eredő kötelezettségnek vétkes megszegése. Az etikai eljárásban kiszabható etikai büntetések: • figyelmeztetés, • megrovás, • pénzbírság, amely a mindenkori minimálbér havi összegének háromszorosáig terjedhet, • a tagsági viszony felfüggesztése, • kizárás. Polgári jog A polgári jog az egymás mellé rendelt személyek vagyoni és nem vagyoni, egyes személyi viszonyait szabályozza, de vagyoni joghátrány alkalmazásával is (pl. kártérítés) befolyásolja a felek közötti jogviszonyokat. A személyiségi jog körébe tartozik az adatvédelem. A számítógéppel vagy más módon történő adatkezelés és adatfeldolgozás személyhez fűződő jogokat nem sértheti. A nyilvántartott adatokról tájékoztatást - az érintett személyen kívül - csak az arra jogosult szervnek vagy személynek lehet adni. Egészségügyi és személyazonosító adatot – az egészségügyi ellátáshoz kötötten túl - többek között az alábbi célból lehet kezelni: • tudományos kutatás, • hatósági vagy törvényességi ellenőrzés, • szakmai vagy törvényességi felügyelet, • az egészségügyi ellátásokat finanszírozó szervezetek feladatainak ellátása,

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK • • • • •

38

a társadalombiztosítási, illetve szociális ellátások megállapítása, amennyiben az az egészségi állapot alapján történik, bűnüldözés, bűnmegelőzés, az érintettnek nem egészségügyi intézményben történő elhelyezése, gondozása, a munkavégzésre való alkalmasság megállapítása, az oktatásra, illetve képzésre való alkalmasság megállapítása céljából.

Tulajdonjog A polgári törvénykönyv rendelkezik a tulajdonjogról. Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet. A polgári jogban használt dolog, mint fogalom lehet • a tulajdonjog alanya szerint a jelenlegi szabályozás alapján o köztulajdon (állami és önkormányzati vagyon) o egyéni (magán) tulajdon. • A forgalomképessége szerint: o forgalomképes, o forgalomképtelen, o korlátoltan forgalomképes dolgok. Kártérítés A kártérítés általános szabályai Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A polgári jogi kártérítési felelősségnek négy alapvető feltétele van: 1. jogellenesség, 2. felróhatóság (szándékos, vagy gondatlan magatartás), 3. kár, 4. okozati összefüggés a kár és a felróható tevékenység (mulasztás) között. Öröklés Az ember halálával hagyatéka az örökösre száll. Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés (végrendelet, öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás) maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végintézkedés hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó. Törvényes örökös elsősorban az örökhagyó gyermeke. Öröklés szempontjából az örökbefogadott gyermek a vérszerinti gyermekkel azonos mértékben örököl. Több gyermek egymás között megosztottan, fejenként egyenlő részben örököl. Abban az esetben, ha az elhunytnak gyermeke nem született, vagy leszármazója (gyermeke, unokája, dédunokája) nincs, de házasságban élt haláláig, akkor a házastárs örököl.

39


KÉRDÉSEK, FALADATOK • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Ismertesse a jogtudomány célját! Határozza meg a jogalany fogalmát! Határozza meg a jogi személy fogalmát Határozza meg a jogforrás fogalmát! Határozza meg a jogképesség fogalmát! Határozza meg a cselekvőképesség fogalmát! Sorolja fel a személyiségi jogokat! Határozza meg ki jogosult és kinek gyámot rendelni! Sorolja fel ki állhat gondnokság alatt! Csoportosítsa a tulajdont a tulajdonjog alanya és a forgalomképesség szerint! Határozza meg a bűncselekmény, szabálysértés és az etikai vétség fogalmát! Soroljon fel három szabálysértési hatóságot! Sorolja fel az etikai eljárásban kiszabható etikai büntetéseket! Határozza meg a cselekvőképesség és a cselekvőképtelenség fogalmát! Határozza meg a személyes, közérdekű és különleges adat fogalmát! Sorolja fel a névviselés jog adta lehetőségeit! Sorolja fel a kártérítési kötelezettség alapvető feltételeit! Sorolja fel az öröklés szabályait! Sorolja fel a szerződés tartalmát! Sorolja fel a felelős őrző jogait és kötelezettségeit!

Válassza ki a felsoroltak közül ki a jogi személy: Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, Betéti társaság, Korlátolt felelősségű társaság! Válassza ki a felsoroltak közül melyik büntetés nem alkalmazható fiatalkorúval szemben: életfogytig tartó szabadságvesztés, javítóintézeti nevelés, szabadságvesztés! Készítsen rövid magán végrendeletet!


40

II. MODUL EGÉSZSÉGÜGYI JOG A TANANYAG CÉLJA Segítség adása az érdeklődőknek az egészségügyi ellátással kapcsolatos alapvető jogi szabályok értelmezéséhez.

KÖVETELMÉNYEK A tananyag elsajátítása után Ön képes lesz: • ismertetni az Egészségügyi Törvény célját, • értelmezni az egészségügyi törvényben foglalt betegjogokat, • ismertetni a betegek kötelezettségeit, • ismertetni a Népegészségügy célját, területeit, • ismertetni az egészségügyi ellátások rendszerét, • ismertetni az egészségügyi szakképzés és továbbképzés alapelveit.

FOGALOMGYŰJTEMÉNY Beteg Az egészségügyi ellátásban betegnek hívjuk azt a személyt, aki az ellátást igénybe veszi. Egészségügyi dolgozó Az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személyek, továbbá az egészségügyi tevékenységben közreműködő egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személyek, pl. beteghordók. Egészségügyi ellátás A beteg adott egészségügyi állapotához kapcsolódó tevékenységek összessége. Kezelőorvos Az az orvos, aki a beteg adott egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározza, elvégzi, vagy elrendeli a beavatkozásokat. Megelőző ellátások Fertőző betegségek megelőzése, szűrővizsgálatok, egyéni kockázati tényezőkön alapuló megelőzés, magzat egészséges fejlődésének ellenőrzése és a várandós anya egészségi állapotának védelme. Alapellátás A beteg lakóhelyén, illetve annak közelében hosszú távú, személyes kapcsolaton alapuló, folyamatos egészségügyi ellátás (felnőtt és gyermek háziorvosi és fogorvosi ellátás). Járóbeteg-szakellátás Szakorvos által végzett egyszeri, illetve alkalomszerű egészségügyi ellátás és folyamatos szakorvosi gondozás (szakrendelők).

41


Fekvőbeteg szakellátás Fekvőbeteg-gyógyintézeti keretek között végzett egészségügyi ellátás (kórházak, klinikák). Ügyeleti ellátás A napi munkarenden kívül bekövetkező sürgősségi esetekben az egészségügyi ellátás folyamatos igénybevételének lehetőségét biztosítja. Mentés Az azonnali egészségügyi ellátásra szoruló betegnek a feltalálási helyén, mentésre feljogosított szervezet által végzett sürgősségi ellátása. Betegszállítás Az orvos rendelése alapján biztosítja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést abban az esetben, ha az egészségügyi ellátás elérhetősége másként nem biztosítható. Ápolás A beteg azon tevékenységének segítésére irányul, amely elvégzésére a beteg egészségi állapota miatt önállóan képtelen vagy elvégzése jelentős nehézséggel, illetve állapotromlással járna, valamint amelynek elvégzése speciális felkészültséget igényel. A beteg önellátó képességének helyreállítására, a betegség okozta fájdalom csökkentésére és a szenvedés enyhítésére irányul, a kezelőorvos által elrendelt terápiás tervben előírt beavatkozások végrehajtását szolgálja. Rehabilitáció Szervezett segítség, az egészségében, testi vagy szellemi épségében ideiglenes vagy végleges károsodás miatt fogyatékos személynek, hogy helyreállított vagy megmaradt képességei felhasználásával ismét elfoglalhassa helyét a közösségben. Nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások Célja az egészségi állapot kedvező befolyásolása, a betegségek megelőzése, valamint az egészséget veszélyeztető, illetve károsító tényezőkkel szembeni védekezés lehetővé tétele. A nem konvencionális ellátások nem helyettesíthetik az egészségügyi hagyományos ellátást, az orvosi ellátást és gyógyszerelést.

TANANYAG EGÉSZSÉGÜGYI JOG

Ahogyan a Magyar Köztársaság alapokmánya az Alkotmány, úgy az egészségügyben dolgozók számára alapvetően meghatározó alapjognak számít az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény. A törvény céljai közé tartozik meghatározni a betegek és az egészségügyben dolgozók jogait és kötelességeit, valamint ezek érvényesülésének garanciáit. A törvény biztosítja, hogy minden beteg megőrizhesse emberi méltóságát és önazonosságát, önrendelkezési és minden egyéb joga csorbítatlan maradjon a betegellátás során. A törvény meghatározza az egészségügyi ellátáshoz tartozó alapfogalmakat, melyek elősegítik, hogy azonos fogalommal dolgozzanak a jogalkalmazók. Meghatározza a törvény az egészségügyi szolgáltatások általános szakmai feltételeit, színvonalának garanciáit, továbbá az egészségügyi ellátás alapelveit.


42

Alapelvek, fogalmak Az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során biztosítani kell a betegek jogainak védelmét. A beteg személyes szabadsága és önrendelkezési joga kizárólag az egészségi állapota által indokolt, e törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható. Az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során érvényesülnie kell az esélyegyenlőségnek az ellátások kizárólag a szolgáltatás szakmai tartalmán alapulhatnak. Nem lehet a betegek között különbséget tenni, csak egészségi állapotuk alapján, valaki pl. bőre színe miatt nem várakoztatható a sorra kerülésének indokoltságán túl. Az egészségi állapot javításának elsődleges eszköze az egészség megőrzése és a betegségek megelőzése. Az egészségügyi ellátásban betegnek hívjuk azt a személyt, aki az egészségügyi ellátást igénybe veszi, tehát ha beteget említünk, nem az egészségügyi állapotra, hanem az egészségügyi ellátást igénybevevőre kell gondolnunk. Kezelőorvosok azok az orvosok, akik a beteg adott egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározzák, elvégzik, vagy elrendelik a beavatkozásokat (beavatkozásnak nevezzük a beteg szervezetében változást előidéző vagy előidézhető diagnosztikai, terápiás eljárásokat) és a beteg gyógykezeléséért felelősséggel tartoznak. Egészségügyi ellátás a beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi tevékenységek összessége. Egészségügyi dolgozónak minősülnek az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személyek, továbbá az egészségügyi tevékenységben közreműködő egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személyek, pl. beteghordók. Az egészségügyi törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén tartózkodó minden természetes személyre, aki az egészségügyi ellátást igénybe veszi. Az egyén saját és környezete egészségi állapotáért felelősséggel tartozik, ezért köteles tiszteletben tartani mások olyan jogát, amely egészségének megőrzéséhez és védelméhez, a betegségek megelőzéséhez és a gyógyuláshoz tartoznak. Ilyen jogot biztosít a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény, amely kimondja, hogy a dohányzás számára kijelölt helyek kivételével nem szabad dohányozni, továbbá, hogy nem jelölhető ki dohányzóhely az egészségügyi alapellátást, illetőleg járóbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatónak, illetve egészségügyi szolgáltató ezen ellátásokat nyújtó részlegének, valamint gyógyszertárnak a betegforgalom számára nyitva álló helyiségeiben, a közoktatási intézménynek a tanulók által is használt helyiségeiben. A vendéglátóegységekre külön szabályt állapít meg a törvény. A dohányzás, köztudottan az egyik legnagyobb egészségkárosító szokás, úgy az aktív, mint a passzív dohányosok egészségét veszélyezteti, ezért a törvény végrehajtását az ÁNTSZ ellenőrizheti és, mint szabálysértési hatóság bírságolhatja a törvény előírásainak megsértőit. Vagyis az egészség egy közös társadalmi érdek, ha belegondolunk, hogy a társadalom egészséges tagjai a járulékfizetési kötelezettségük teljesítésével tulajdonképpen maguk tartják el egészségükben károsodott embertáraikat. Ez a kötelezettség persze olyan áttételesen érvényesül, hogy még hajlandóak vagyunk azt is elnézni, ha valaki táppénzt, vagy egyéb társadalombiztosítási ellátást úgy vesz igénybe, hogy tudjuk, arra valójában nem igazán jogosult, az un. kárenyhítési kötelezettségét pedig meg sem próbálja teljesíteni. Betegjogok és kötelezettségek

Az egészségügyi törvény rögzíti a betegeket megillető jogokat és kötelezettségeket. A betegjogok széleskörűek, annak megsértése kártérítési következményekkel járhat. A betegjo-

43


gok jelentősége a megbetegedett ember kiszolgáltatott helyzetéből ered, aki beteg olyan tudománnyal kerül szembe, amiben általában járatlan, a saját testét kell a gyógyításhoz rendelkezésre bocsátani, magántitkait fel kell tárnia, a társadalmi életben való részvétele átmenetileg korlátozott, félelmeivel kell megküzdenie, betegsége kimenetelét illetően és ezeket a félelmeket csak fokozzák a sajtószenzációként napvilágra kerülő kirívó műhiba esetek. Bizonytalanságát fokozza a félhivatalosan elismert hálapénz-adási kötelezettség, kell e adni, ha igen kinek, mikor és mennyit. Mindezért a MESZK által megalkotott Etikai Kódex rendkívül fontos rendelkezést tartalmaz erre nézve a „hálapénzre jogosultak” oldaláról, tekintettel arra, hogy a jogosultak is legalább annyira feszengenek a hálapénz miatt, mint a „kötelezettek”. Elfogadhatják-e, visszautasítása nem jelenti-e azt a beteg számára, hogy „nem tettem meg mindent, ami tőlem elvárható lett volna” stb. A betegnek általánosságban joga van minden olyan ismeret megszerzéséhez, ami hozzásegíti a megfelelő tájékozottságon alapuló döntéséhez az egészségével kapcsolatos kérdésekben.

Betegjogok Az egészségügyi ellátáshoz való jog Minden betegnek joga van • sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez. • Az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz. • Az állapota által szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltató és a választott orvos egyetértésével az ellátását végző orvos megválasztásához. Az emberi méltósághoz való jog Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, rajta kizárólag az ellátásához szükséges beavatkozások végezhetők el, szeméremérzetére tekintettel ruházata csak a szükséges időre és a szakmailag indokolt mértékben távolítható el. A beteget csak méltányolható okból és az indokolt (más betegek ellátása miatt) ideig szabad várakoztatni. A kapcsolattartás joga A fekvőbeteg-gyógyintézet házirendje határozza meg, hogy a beteg betegtársai jogainak tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságát biztosítva kapcsolattartási jogát hogyan gyakorolhatja. A kapcsolattartás magában foglalja a látogatók fogadását, a levelezést, a telefonálást, de a beteg megtilthatja, hogy a gyógykezelésének tényét vagy a gyógykezelésével kapcsolatos egyéb információt más előtt feltárják. A súlyos állapotú valamint a kiskorú betegnek, joga van arra, hogy a szülője, törvényes képviselője vagy az általa megjelölt személy mellette tartózkodjon. A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen, a szülést követően pedig arra, hogy - amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki - újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el. A bababarát program volt az első próbálkozás Magyarországon, amikor bevezetésre került, hogy a kismama és újszülöttje a szülés után is testközelben maradjon egymással, amit korábban sajnos az


44

anyák évtizedekig a kórházban nem tapasztalhattak meg. Ma már a legtermészetesebb az apás szülés, és a babaággyal ellátott kórterem, az egészségügyi dolgozók a kismamák segítségére vannak, de nem veszik át tőlük a szülést követő napokban az anyai feladatokat. A beteg vallását szabadon gyakorolhatja fekvőbeteg-intézeti ellátása ideje alatt is, Vallásgyakorlásában mindenki köteles a szokásait tiszteletben tartani, az nem lehet szóbeszéd, tárgya még akkor sem, ha nem történelmi egyházhoz tartozik a beteg. A beteg jogosult saját ruháinak és személyes tárgyainak a használatára, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az utolsó divat szerint készült kiskosztümben vonul be a műtőbe a fiatal lány, a saját ruha viselete annyiban korlátozható, amennyiben az a fertőzésveszély miatt szükséges. A gyógyintézet elhagyásának joga A betegnek joga van a gyógyintézetet elhagyni, amennyiben azzal mások testi épségét, egészségét nem veszélyezteti. A beteg távozását az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell. Egyértelmű, hogy fertőző, vagy közveszélyes állapotban lévő beteg a kórházat nem hagyhatja el. A tájékoztatáshoz való jog A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra, ez alatt érteni kell • egészségi állapotáról, • a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról, a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól, • a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett időpontjairól, • döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások tekintetében, • a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekről, • az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről, ideértve az azzal járó kellemetlenségekre való figyelemfelhívást is, pl. fájdalmas a beavatkozás, vagy gyomortükrözésnél fulladási érzete lesz, stb. és ezek az érzetek mivel csökkenthetők, fájdalomcsillapítás, kábítás, nyugtatás stb. • a további ellátásokról, valamint • a javasolt életmódról való tájékoztatást. A tájékoztatás elmaradása a beteg kártérítési igényét megalapozhatja. A tájékoztatást megfelelően dokumentálni kell, mert az egészségügyi intézményt terheli annak bizonyítása, hogy a tájékoztatás megtörtént és az megfelelő volt a beteg számára. Súlyos per lett abból az esetből, amikor a fitymaszűkülettel behozott gyermeken „körülmetélés” történt, mert ehhez a beavatkozáshoz a szülők nem adták beleegyezésüket és a műtét alatt bekövetkezhető, ilyen beavatkozás esetleges szükségességéről nem is kaptak tájékoztatást. A betegnek a tájékoztatáshoz való joga magában foglalja azt a jogot is, hogy kérdéseire választ kapjon, továbbá, hogy megismerje az egyes vizsgálatok, beavatkozások eredményét, esetleges sikertelenségét, illetve a várttól eltérő eredményt és annak okait. A cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes betegnek is joga van a korának és pszichés állapotának megfelelő tájékoztatáshoz, tehát a gyermekkel is meg kell beszélni a maga szintjén, hogy mi és miért fog történni vele. Nagyon meghatott, amikor egy gyermekorvos a kisbaba vizsgálata során mindent megbeszélt a pár hónapos kisbabával és ezzel érdekes módon a baba együttműködését elérte, nem ordította végig a vizsgálatot, hanem figyelt a megnyugtató hangokra.

45


A betegnek joga van megismerni az ellátásában közvetlenül közreműködő személyek nevét, szakképesítését és beosztását, ezért az egészségügyi ellátásban dolgozók számára javasolt és egyes szolgáltatóknál a belső szabályzatok alapján kötelezettek, ezeket az adatokat tartalmazó névjegykártya kitűzésére és viselésére. A betegnek joga van arra, hogy számára érthető módon kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott kívánságára, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és lehetőség szerint tolmácsot vagy jeltolmácsot biztosítsanak. Külön figyelmet kell fordítani a nagyot halló betegekkel való kommunikációra. A hangos beszéd ne legyen számukra megalázó, ne hallja ország-világ mit akarunk velük közölni, de ugyanakkor értsék és érthető választ adjanak a hallottakra. Számomra megdöbbentő volt, hogy egy beteglátogatás alkalmával két szobányi távolságból hallottam, hogyan próbálják felvenni a kapcsolatot a hallássérült beteggel. Megértettem a kommunikációs nehézségeket, mégis bántott, hogy olyat kellett végig hallgatnom, ami nem rám tartozott. A cselekvőképes betegnek bizonyos feltételek mellett joga van arra, hogy a tájékoztatásáról lemondjon. Ismerek olyan beteget, aki kifejezetten megkérte orvosát, ne tájékoztassa a műtét esetleges következményeiről, mert így is fél, hátha még megtudja, mi jöhet még az eddigi szenvedéshez és akkor nem vállalja a műtétet. A műtét sikerült, a beteg a mai napig nem sejti, hogy milyen kockázatot vállalt a beleegyező nyilatkozatával. (A kockázat ritka, a beteg pedig bízott az orvosában, joggal, mint utóbb igazolódott.) Az önrendelkezéshez való jog Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza, szinte minden egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja, szóban, írásban vagy akár ráutaló magatartással. Az invazív (a beteg testébe bőrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai beavatkozás, ide nem értve a beteg számára szakmai szempontból elhanyagolható kockázatot jelentő beavatkozásokat, pl. vitamin injekció) beavatkozásokhoz a beteg írásbeli nyilatkozata szükséges. A beteg beleegyezésére abban az esetben nincs szükség, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása mások - ideértve a 24. hetet betöltött magzatot is - egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, vagy ha a beteg közvetlen életveszélyben van. A beteg helyett - megfelelő sorrendiséget állít fel a törvény - arra az esetre, ha nyilatkozattételében akadályoztatva lenne, hozzátartozója nyilatkozhat az önrendelkezés körébe tartozó kérdésekben. A beteg jogosult arra, hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintő beavatkozásokról, megtilthatja, hogy holttestéből szervet és szövetet átültetés, egyéb gyógyító célú felhasználás, kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak. Az ellátás visszautasításának joga A cselekvőképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné. Minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne


46

be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén, két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza a beteg ellátást. A visszautasítást javasolt minden esetben az egészségügyi dokumentációban rögzíteni. Az életfenntartó, illetve életmentő beavatkozás visszautasításának jogát a törvény külön feltételekhez köti, pl. csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta meg. Az orvosi bizottság tagja a kezelőorvos, egy - a beteg gyógykezelésében részt nem vevő -, a betegség jellegének megfelelő szakorvos, valamint egy pszichiáter szakorvos. A beteg a visszautasításra vonatkozó nyilatkozatát bármikor, alaki kötöttség nélkül visszavonhatja. A beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozást, ha várandós és előre láthatóan képes a gyermek kihordására. Fontos előírás, hogy az amúgy is pszichésen terhelt beteget nem szabad semmilyen eszközzel döntésének megváltoztatására kényszeríteni. A beteget, szenvedéseinek enyhítésére, fájdalmainak csökkentésére irányuló ellátásra való joga, az ellátás visszautasítása ellenére is megilleti, tehát ha vállalja is a halált, nem kell az odavezető úton a kínok-kínját kiállnia, testi-lelki fájdalmának és szenvedésének csökkentése az utolsó pillanatig ellátandó feladatot képez. Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga A beteg jogosult a gyógykezeléssel összefüggő adatainak kezeléséről tájékoztatást kapni, a rá vonatkozó egészségügyi adatokat megismerni, az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról saját költségére másolatot és fekvőbeteg-gyógyintézetből történő elbocsátásakor zárójelentést kapni. A beteg jogosult a rá vonatkozó egészségügyi dokumentáció kiegészítését, kijavítását kezdeményezni. A hibás egészségügyi adatot, az adatfelvételt követően törölni nem lehet, azt úgy kell kijavítani, hogy az eredetileg felvett adat megállapítható legyen. Az egészségügyi dokumentációnak bizonyítékként való felhasználása esetén, annak beszerzése a beteg feladata, azt hivatalból sem az etikai bizottságok, sem a polgári peres eljárásban a bíróságok nem kérhetik be, ide nem értve természetesen a korábban leírtak szerint a büntető eljárást, ahol a nyomozó hatóság, vagy a bíróság is megkérheti a dokumentációt, kiadása ez esetben nem utasítható el. Titoktartáshoz való jog A beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait csak az arra jogosulttal közöljék, és azokat bizalmasan kezeljék. A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálata és gyógykezelése során csak azok a személyek legyenek jelen, akiknek részvétele az ellátásban szükséges, illetve azok, akiknek jelenlétéhez a beteg hozzájárult, kivéve, ha törvény másként nem rendelkezik. A beteg vizsgálata során, szakmai előírások közé tartozik, hogy a kezelőorvos mellet egészségügyi szakdolgozónak is jelen kell lennie, akit a titoktartási kötelezettség ugyanúgy köt, mint az orvost. A beteg és hozzátartozói jogaik gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani más betegek és az egészségügyi dolgozóknak törvényben foglalt jogait. Panaszjog A beteg jogosult az egészségügyi ellátással kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatónál, illetve fenntartójánál panaszt tenni. A betegjogi képviselő ellátja a betegek jogainak védelmét, és segíti őket e jogaik megismerésében és érvényesítésében, a betegjogi képviselő kizárólag a betegtől kapott meghatalmazás keretei között járhat el. A betegjogi képviselő - az ellátás zavartalanságát nem veszélyeztetve - illetékességi körében jogosult az egészségügyi szolgáltató működési területére belépni, a vonatkozó iratokba betekinteni és az egészségügyben dolgo-

47


zókhoz kérdést intézni. A beteg és az egészségügyi szolgáltató között felmerülő jogvitákat peren kívül közvetítői eljárás keretében is rendezhetik. A beteg kötelezettségei

A betegek nemcsak jogokkal rendelkeznek, de kötelezettségek is terhelik őket az egészségügyi ellátása során. Működési rend betartása A beteg köteles tiszteletben tartani az egészségügyi szolgáltató működési rendjét, a házirendet. Együttműködési kötelezettség A beteg - amennyiben ezt egészségi állapota lehetővé teszi - köteles az ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei szerint együttműködni. A beteg tájékoztatni köteles az egészségügyi ellátást végzőket mindarról, amely szükséges a betegsége megállapításához, a megfelelő kezelési terv elkészítéséhez és a beavatkozások elvégzéséhez. Tájékoztatási kötelezettsége kiterjed így arra, hogy számot adjon minden korábbi betegségéről, gyógykezeléséről, gyógyszer, vagy gyógyhatású készítmény szedéséről, egészségkárosító kockázati tényezőiről (gyógyszer-allergiákról), továbbá mindarról, amely mások életét vagy testi épségét veszélyeztetheti (pl. hepatitis C vírussal fertőzött). Egyes fertőző betegségek esetén meg kell neveznie azon személyeket, akiktől a fertőző betegséget megkaphatta, illetve akiket megfertőzhetett. Az egészségügyi ellátást érintő, általa korábban tett jognyilatkozatáról szintén tájékoztatást kell adnia a betegnek. Az együttműködési kötelezettség része, hogy a beteg a gyógykezelésével kapcsolatban kapott rendelkezéseket köteles betartani. Térítési kötelezettség A beteg köteles a jogszabály által előírt térítési díjat megfizetni, ez különösen vonatkozik a társadalombiztosítással nem fedezett ellátások megtérítésére. Adatközlési kötelezettség A beteg a jogszabályban előírt személyes adatait hitelt érdemlően köteles igazolni, vagyis személyi okmányait bemutatni.

Népegészségügy A népegészségügy célja a lakosság egészségi állapotának javítása az egészség megőrzése, a betegségek megelőzése, feladata a lakosság egészségi állapotának és az erre ható kockázati tényezőknek figyelemmel kísérése. A népegészségügy területei: • Egészségfejlesztés, • környezet- és település-egészségügy, • élelmezés- és táplálkozás-egészségügy,

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK • • •

48

sugáregészségügy, munkaegészségügy, járványügy.

Az egészségügyi ellátások rendszere Az egészségügyi ellátások rendszere progresszív ellátást jelent, vagyis azt, hogy az eltérő egészségi állapotú egyének differenciált ellátását szolgálja, a munkamegosztás és a fokozatosság elvén alapul, az egyén egészségi állapotának összes jellemzője együttesen határozza meg a szükséges ellátási szintet. A progresszív ellátás elve az egészségügyi ellátás valamennyi szintjén érvényesül, annak részei: megelőző ellátások • fertőző betegségek megelőzése, • szűrővizsgálatok, • egyéni kockázati tényezőkön alapuló megelőzés, • magzat egészséges fejlődésének ellenőrzése és a várandós anya egészségi állapotának védelme. Az egészségügyi ellátórendszer biztosítja a beteg járóbetegként, illetőleg fekvőbeteggyógyintézeti keretek közötti, valamint otthonában történő ellátását. • Alapellátás, a beteg lakóhelyén, illetve annak közelében hosszú távú, személyes kapcsolaton alapuló, folyamatos egészségügyi ellátás, (felnőtt és gyermek háziorvosi és fogorvosi ellátás) • Járóbeteg-szakellátás, szakorvos által végzett egyszeri, illetve alkalomszerű egészségügyi ellátás és folyamatos szakorvosi gondozás (szakrendelők). • Fekvőbeteg-szakellátás, fekvőbeteg-gyógyintézeti keretek között végzett egészségügyi ellátás (kórházak, klinikák) • Egyéb egészségügyi ellátások: o Ügyeleti ellátás a napi munkarenden kívül bekövetkező sürgősségi esetekben az egészségügyi ellátás folyamatos igénybevételének lehetőségét biztosítja. o Mentés az azonnali egészségügyi ellátásra szoruló betegnek a feltalálási helyén, mentésre feljogosított szervezet által végzett sürgősségi ellátása. o Betegszállítás az orvos rendelése alapján biztosítja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést abban az esetben, ha az egészségügyi ellátás elérhetősége másként nem biztosítható. o Az ápolás a beteg azon tevékenységének segítésére irányul, amely elvégzésére a beteg egészségi állapota miatt önállóan képtelen vagy elvégzése jelentős nehézséggel, illetve állapotromlással járna, valamint amelynek elvégzése speciális felkészültséget igényel. A beteg önellátó képességének helyreállítására, a betegség okozta fájdalom csökkentésére és a szenvedés enyhítésére irányul, a kezelőorvos által elrendelt terápiás tervben előírt beavatkozások végrehajtását szolgálja.

49

SZAKMAI JOGI ISMERETEK Az ápolás szerves része a beteg intézeti keretek között végzett egészségügyi ellátásának, továbbá kiegészítő eleme a beteg otthonában történő gyógykezelésének, illetve rehabilitációjának. o Haldokló beteg gondozása (hospice ellátás) célja, a hosszú lefolyású, halálhoz vezető betegségben szenvedő személy testi, lelki ápolása, gondozása, életminőségének javítása, szenvedéseinek enyhítése és emberi méltóságának haláláig való megőrzése, de magában foglalja a haldokló beteg hozzátartozóinak segítését a beteg ápolásában, továbbá lelki gondozásukat a betegség fennállása alatt és a gyász időszakában. A halál bekövetkezését halottvizsgálattal kell megállapítani. o A rehabilitáció, szervezett segítség, az egészségében, testi vagy szellemi épségében ideiglenes vagy végleges károsodás miatt fogyatékos személynek, hogy helyreállított vagy megmaradt képességei felhasználásával ismét elfoglalhassa helyét a közösségben. o A nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások célja az egészségi állapot kedvező befolyásolása, a betegségek megelőzése, valamint az egészséget veszélyeztető, illetve károsító tényezőkkel szembeni védekezés lehetővé tétele. A nem konvencionális ellátások nem helyettesíthetik az egészségügyi hagyományos ellátást, az orvosi ellátást és gyógyszerelést.

Az egészségügyi szolgáltatás megkezdésének és gyakorlásának feltételei Egészségügyi szolgáltatás kizárólag az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedély birtokában, az abban meghatározottak szerint kezdhető meg, illetve folytatható. Azt a személyt, aki Magyarországon az állam által elismert egészségügyi szakképesítéssel rendelkezik, alapnyilvántartásba kell venni. Az Egészségügyi Minisztérium által vezetett alapnyilvántartás a megszerzett szakképesítést közhitelesen tanúsítja. Az alapnyilvántartásban szereplő személyt kérelmére működési nyilvántartásba kell venni. A működési nyilvántartás célja az egészségügyi dolgozók további szakképesítéseinek közhiteles nyilvántartása. A működési nyilvántartást az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet vezeti. Az egészségügyi ellátásról való gondoskodás az állam illetőleg az önkormányzat feladatát képezi, ezért a munkavégzés formájára a közalkalmazotti jogviszony a jellemző. A közalkalmazotti jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre, főszabály szerint határozatlan időtartamra. A közalkalmazotti jogviszony megszűnik a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. (Kjt.) törvényben felsorolt esetekben, pusztán a törvény erejénél fogva, ha a felsorolt esemény bekövetkezik, külön nyilatkozatot sem, a közalkalmazott sem a munkáltató nem köteles tenni. Ilyen ok, ha a kinevezésben foglalt határozott idő lejárt, a közalkalmazott meghalt, vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnt. Megszűnik a közalkalmazotti jogviszony akkor is, ha a munkáltató személye azért változik meg, mert a munkáltató egésze vagy egy része olyan munkáltató számára kerül átadásra, amely munkáltató nem tartozik a Kjt. hatálya alá. Ebben az esetben közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya az átadás időpontjában megszűnik. Új szabály, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűnhet 2005. január 1. napjától a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvénnyel bevezetett prémiumévek programban való részvétel szerint. A prémium évek programban való részvétel feltétele, hogy a programban részt vevő legfeljebb 3 éven belül előrehozott öregségi


50

nyugdíjra, vagy öregségi nyugdíjra jogosulttá válik, rendelkezik legalább huszonöt év közszférában jogviszonyban töltött idővel és további foglalkoztatására a munkáltató működésével összefüggő okból nincs lehetőség. További feltétel, hogy a közalkalmazott hozzájárul határozatlan idejű foglalkoztatásra irányuló jogviszonyának határozott idejű jogviszonnyá történő módosításához, és elfogadja foglalkoztatásra irányuló jogviszonya tekintetében a prémiumévek programban történő részvétellel összefüggésben a törvényben meghatározott szabályokat. Ez egy gyakorlatban még ki nem próbált új lehetőség, arra, hogy a nyugdíj-közeli években ne alakuljon ki az egzisztenciális kiszolgáltatottság. A közalkalmazotti jogviszony a felsoroltakon túlmenően is megszüntethető, vagyis valamelyik fél egyoldalú, vagy közös nyilatkozata szükséges, ahhoz, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűnjön. A közalkalmazotti jogviszony megszüntethető közös megegyezéssel, áthelyezéssel, másik, a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatóhoz, vagy közszolgálati illetve szolgálati jogviszonyban, a közalkalmazott lemondásával, vagy rendkívüli lemondásával, a munkáltató részéről közölt felmentéssel, továbbá azonnali hatállyal a próbaidő alatt, valamint elbocsátással. A munkaviszony munkaszerződéssel jön létre, megszűnésének esetei közel azonosak a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének eseteivel, de itt a prémium év nem vezet a munkaviszony megszűnéséhez, illetve a munkaviszony természetszerűleg akkor szűnik meg, ha a munkáltató átkerül az Mt. (1992. évi törvény a Munka Törvénykönyvéről) hatálya alól a Kjt. hatálya alá, vagyis fordított a helyzet a Kjt-ben meghatározott esethez képest. A munkaviszony megszüntetésének esete nem lemondás és felmentés, hanem mindkét fél felmondással szüntetheti meg a határozatlan időtartamra létrehozott munkaviszonyt. Az Mt. hatálya alá tartozó munkavállaló esetében nincs helye fegyelmi eljárásnak, a kártérítési felelősség jogalapja azonban azonos a Kjt-vel. A közalkalmazottat a közalkalmazotti jogviszonyának fennállása alatt, amennyiben közalkalmazotti jogviszonyából eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi fegyelmi eljárás, vagy fegyelmi eljárás mellőzésével, fegyelmi büntetéssel lehet sújtani. A közalkalmazott, közalkalmazotti jogviszonyával kapcsolatban okozott kárért a munkáltatója felé kártérítési kötelezettséggel tartozik, a kártérítés csak vétkességen alapulhat, mértéke függ a közalkalmazott átlagkeresetétől, illetőleg szándékos károkozás, valamint elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokban bekövetkezett kár esetén teljes kártérítéssel tartozik. Akár a Kjt., akár az Mt hatálya alá tartozik a munkáltató, a munkavállaló ill. közalkalmazott felé vétkességre tekintet nélkül kártérítési felelősséggel tartozik a munkaviszony ill. közalkalmazotti jogviszony keretében bekövetkezett kár esetén. A két jogszabály elsősorban abban különbözik, hogy a közalkalmazottak esetében állami, vagy önkormányzati szerv a munkáltató fenntartója, míg a munkatörvénykönyve hatálya alá a gazdasági társaságok, a magánmunkáltatók tartoznak. A közalkalmazottak munkájuk ellenértékeként illetményben részesülnek, melynek alsó határa a besorolásukhoz igazodó garantált illetmény. A besorolás függ a megszerzett képesítésektől és az ellátott munkakörtől. A munkaviszonyban álló munkavállalók munkájuk ellenértékeként munkabérben részesülnek. A munkabérek legkisebb összegét a Kormány állapítja meg, 2005. évben annak mértéke 57 000 Ft/hó. A minimálbér besorolástól függetlenül mindenkire érvényes (diplomásra, takarítóra, ápolóra, adminisztrátorra egyaránt), a minimálbér jogi kategória, ez határozza meg az egyéni vállalkozók kötelezően fizetendő járulékainak alapját, és sajnos ez az összeg kerül a tényleges munkabértől függetlenül szinte minden magánmunkáltatónál a munkaszerződésbe. Úgy az illetmény, mint a munkabér a munka ellenértéke, azt a bérfizetési napon ki kell fizetni és abból levonásnak csak abban az esetben van helye, ha bírósági végrehajtás azt elrendeli, vagy ahhoz a munkavállaló vagy közalkalmazott hozzájárul. Az illetmény alapilletményből és pótlékokból áll, a pótlékok alakulhatnak a munkavégzés idejéhez (pl. éj-

51


szakai pótlék), a munkakör jellegéhez (pl. munkahelyi pótlék), vagy egyéb körülményhez (pl. vezetői pótlék). A munkabérről, illetményről érvényesen lemondani nem lehet. Meg kell említeni a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt (19992. évi XXIII. törvény), amelynek hatálya alá főszabály szerint a közigazgatási szervek (minisztériumok, polgármesteri hivatalok) és azok dolgozói tartoznak. A munkavégzés történhet megbízási, vagy vállalkozási jogviszony keretében is, ezen munkavégzések a Ptk. hatálya alá tartoznak. Korábban sok munkáltató a munkaviszony illetve közalkalmazotti jogviszony helyett megbízási jogviszonyt létesített, saját érdekköréből kiindulva, ezt azonban ma már a munkaügyi felügyelők ellenőrzik és súlyos munkaügyi szabálysértés ill. magas összegű bírság lehet a következménye. Megbízási jogviszony esetén pl.: nem jár a megbízottnak fizetett szabadság, kártérítésre sem a számára kedvezőbb szabályok szerint szerzett jogosultságot, így a megbízási szerződés valójában a munkavállaló jogainak csorbítását eredményezi. A munkavállalókat, ideértve a közalkalmazottakat is megilleti a munkavédelem joga. A Magyar Köztársaság területén munkát végzőknek joguk van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez. A munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. A munkáltató felelős azért, hogy minden munkavállaló az általa értett nyelven ismerhesse meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés reá vonatkozó szabályait. Ennek betartását a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelők hatósági jogkörükben ellenőrzik. Fontos tudni, hogy amennyiben a munkahelyi baleset felróható a munkáltatónak, nem oktatta ki a munkavállalót a munkavédelmi szabályokra, nem adott védőfelszerelést stb., akkor az egészségbiztosítási pénztár felé a kifizetett táppénz és annak kamata tekintetében megtérítési kötelezettsége keletkezik a munkáltatónak. Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi dolgozók munkavégzésének jogi formáit részletesen fejti ki. A törvény kimondja, hogy az egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenységet, • az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, • a szakmai követelmények keretei között, • a szakmai kamarák által kidolgozott etikai szabályok megtartásával, • legjobb tudása és lelkiismerete szerint, • a rendelkezésére álló tárgyi és személyi feltételek által meghatározott szinten, • szakmai kompetenciájának megfelelően nyújtja. Az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenységet az alábbi jogviszonyok keretében jogosult végezni • szabadfoglalkozás keretében (megbízási szerződéssel), • egyéni egészségügyi vállalkozóként, • társas vállalkozás tagjaként, • közalkalmazotti jogviszonyban, • munkaviszonyban, • közszolgálati jogviszonyban, • szolgálati jogviszonyban, • egyházi személyként, • önkéntes segítőként.


52

A törvény meghatározza, hogy az egészségügyi dolgozó egy héten át egészségügyi tevékenységének együttes időtartama 6 havi átlagban nem haladhatja meg a heti 60 órát, továbbá az egészségügyi tevékenység időtartama egy naptári napon a 12 órát akkor sem haladhatja meg, ha az egészségügyi tevékenység végzésére párhuzamosan több, vagy több fajta jogviszony keretében kerül sor. A törvény lehetőséget nyújt az egészségügyi dolgozónak az egészségügyi tevékenység megtagadására, ha az adott tevékenység erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével ellenkezik, feltéve, hogy a beteg nem marad ellátatlan.

Egészségügyi képzés, szakképzés, továbbképzés Az egészségügyi képzés feladata olyan szakemberek képzése, akik ismereteik, képességeik és készségeik alapján képesek szakmai képzettségüknek megfelelő egészségügyi feladatok ellátására. Az egészségügyi szakképzés feladata a képzési fokoknak és szinteknek megfelelő elméleti és gyakorlati szakmai ismeretek nyújtása. Az egészségügyi továbbképzés feladata a megszerzett ismeretek és készségek folyamatos szinten tartása és fejlesztése a tudomány korszerű színvonalának és az egészségügyi ellátás igényeinek megfelelően. Az egészségügyi képzés és továbbképzés a szakmai képzés biztosításához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező oktatási intézményekben, illetve egészségügyi szolgáltatóknál, továbbá az egészségügyi miniszter által jogszabályban meghatározott szakmai feltételeknek megfelelő intézményekben történik. Az egészségügyi dolgozó tevékenységét a munkajogi szabályok szerint munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony, közszolgálati jogviszony, vagy egyéni ill. társas vállalkozás keretében végezheti. Az ellátási jogviszony formájától függetlenül áll fenn az egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettsége. Az ellátási kötelezettség különös esete a sürgős szükség, amikor időponttól és helytől függetlenül az adott körülmények között a tőle elvárható módon és a rendelkezésére álló eszközöktől függően az arra rászoruló személynek elsősegélyt kell nyújtani, illetőleg a szükséges intézkedést haladéktalanul meg kell tenni. Kétség esetén a sürgős szükség fennállását vélelmezni kell. Ezen ellátási kötelezettség elmulasztása büntetőjogi felelősséget is maga után vonhat. Érdekessége ezen ellátási kötelezettségnek, hogy az így esetlegesen okozott kár megtérítésére való kötelezés jogalapja elvileg nem állhat fenn, mert hiányzik a jogellenes magatartás. Ilyen esetben is szükséges a lehetőséghez képest a legrövidebb időn belül a rendelkezésre álló módon (közúti baleset esetén, akár egy cetlire történő feljegyzéssel is) az egészségügyi dokumentációt elkészíteni, mert a későbbiekben lényeges körülmények mehetnek feledésbe. Az egészségügyi dokumentációban ilyen esetben legalább fel kell tüntetni a beteg megismert személyazonosító adatait és az első vizsgálat eredményét és elvégzésének időpontját. Fel kell tüntetni az elvégzett beavatkozások idejét és azok eredményét (pl. mesterséges lélegeztetés), a gyógyszeres és egyéb terápiát, annak eredményét, valamint a bejegyzést tévő egészségügyi dolgozó nevét és a bejegyzés időpontját. Érdemes rögzíteni a be-

53


tegnek, illetőleg tájékoztatásra jogosult más személynek nyújtott tájékoztatás tartalmát és minden olyan egyéb adatot és tényt, amely a beteg gyógyulására befolyással lehet. Előfordul, hogy az adott ügyben tanúvallomást kell tenni, de erre több hónap múlva kerül sor, a tanúvallomással pedig másik egészségügyi dolgozó, vagy személy felelősségének megállapításához vagy a felelősség alól való mentesítéshez kell segítséget nyújtani. Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkező egészségügyi dolgozó a hozzá forduló beteg vizsgálatáról kompetenciájának keretei között saját maga gondoskodik. Ha a szükséges intézkedés kompetenciáját meghaladja, az orvost értesíti. Ha a beteg állapota azt szükségessé teszi, az orvos megérkezéséig elvégzi mindazokat a beavatkozásokat, amelyek nyújtására szakmai kompetenciája és felkészültsége alapján jogosult. A kezelőorvos - feladatkörében – jogosult a szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozót a beteg vizsgálatára, illetve gyógykezelésében való közreműködésre felkérni, részére utasítást adni. Az utasításnak egyértelműen tartalmazni kell az ellátandó feladatot, annak idejét, helyét. A közreműködő egészségügyi dolgozó az utasítást az abban foglalt feltételek szerint és a szakmai szabályoknak megfelelően hajtja végre. Amennyiben a végrehajtás során előre nem látható vagy a beteg állapotromlásához vezető esemény történik, erről az egészségügyi szakdolgozó a kezelőorvost - ha ez nem lehetséges, a betegellátásban közreműködő más orvost haladéktalanul kell, hogy értesítse. Amennyiben az egészségügyi szakdolgozó véleménye szerint a kezelőorvos utasításának végrehajtása a beteg állapotát kedvezőtlenül befolyásolja, vagy más aggály merül fel, ezt azonnal a kezelőorvos - ha ez nem lehetséges, a betegellátásban közreműködő más orvos – tudomására kell hoznia. A kezelőorvos utasításának a végrehajtását - a kezelőorvos egyidejű tájékoztatása mellett – meg kell tagadnia az egészségügyi szakdolgozónak, amennyiben azzal a tőle elvárható ismeretek szerint a beteg életét veszélyeztetné vagy a gyógykezeléshez nem szükségszerűen kapcsolódó maradandó egészségkárosodást okozna. A közreműködő egészségügyi dolgozó - amennyiben a kezelőorvos a tájékoztatás ellenére az utasítás végrehajtására szólítja fel - jogosult az utasítás írásba foglalását kérni. Az utasítás keretein belül az egészségügyi dolgozó - szakmai kompetenciájának keretei között és felkészültségének megfelelően - önállóan határozza meg az általa elvégzendő feladatok végrehajtásának módját és sorrendjét. Az ellátás megtagadásának joga az orvosi szakképzettséggel nem rendelkező egészségügyi dolgozót is megilleti, ha a beteg által kért ellátás jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik, továbbá arra saját egészségi állapota vagy egyéb gátló körülmény következtében fizikailag alkalmatlan. (Pl. nem nyújthat öngyilkossághoz, magzatelhajtáshoz segítséget, túlsúlyos beteg mozgatását is megtagadhatja, ha arra fizikailag nem képes.)

ÖSSZEFOGLALÁS Az egészségügyben dolgozók számára alapvetően meghatározó alapjognak számít az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény. A törvény céljai közé tartozik meghatározni a betegek és az egészségügyben dolgozók jogait és kötelességeit, valamint ezek érvényesülésének garanciáit. A törvény biztosítja, hogy minden beteg megőrizhesse emberi méltóságát és önazonosságát, önrendelkezési és minden egyéb joga csorbítatlan maradjon a betegellátás során. A törvény meghatározza az egészségügyi ellátáshoz tartozó alapfogalmakat, melyek elősegítik, hogy azonos fogalommal dolgozzanak a jogalkalmazók. Meghatározza a törvény az


54

egészségügyi szolgáltatások általános szakmai feltételeit, színvonalának garanciáit, továbbá az egészségügyi ellátás alapelveit. Betegjogok • • • • • • • • • •

Az egészségügyi ellátáshoz való jog Az emberi méltósághoz való jog A kapcsolattartás joga A gyógyintézet elhagyásának joga A tájékoztatáshoz való jog Az önrendelkezéshez való jog Az ellátás visszautasításának joga Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga Titoktartáshoz való jog Panaszjog

A beteg kötelezettségei • Működési rend betartása • Együttműködési kötelezettség • Térítési kötelezettség • Adatközlési kötelezettség Az egészségügyi ellátások rendszere progresszív ellátást jelent. Az egészségügyi ellátások fajtái: Megelőző ellátások • fertőző betegségek megelőzése, • szűrővizsgálatok, • egyéni kockázati tényezőkön alapuló megelőzés, • magzat egészséges fejlődésének ellenőrzése és a várandós anya egészségi állapotának védelme. Alapellátás, a beteg lakóhelyén, illetve annak közelében hosszú távú, személyes kapcsolaton alapuló, folyamatos egészségügyi ellátás, (felnőtt és gyermek háziorvosi és fogorvosi ellátás) Járóbeteg-szakellátás, szakorvos által végzett egyszeri, illetve alkalomszerű egészségügyi ellátás és folyamatos szakorvosi gondozás (szakrendelők). Fekvőbeteg-szakellátás, fekvőbeteg-gyógyintézeti keretek között végzett egészségügyi ellátás (kórházak, klinikák) Egyéb egészségügyi ellátások: • ügyeleti ellátás • mentés • betegszállítás • ápolás • a haldokló beteg gondozása • rehabilitáció • nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások

55


Egészségügyi szolgáltatás kizárólag az egészségügyi hatóság által kiadott működési engedély birtokában, az abban meghatározottak szerint kezdhető meg, illetve folytatható. Azt a személyt, aki Magyarországon az állam által elismert egészségügyi szakképesítéssel rendelkezik, alapnyilvántartásba kell venni. Az Egészségügyi Minisztérium által vezetett alapnyilvántartás a megszerzett szakképesítést közhitelesen tanúsítja. Az alapnyilvántartásban szereplő személyt kérelmére működési nyilvántartásba kell venni. A működési nyilvántartás célja az egészségügyi dolgozók további szakképesítéseinek közhiteles nyilvántartása. A működési nyilvántartást az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet vezeti. Egészségügyi képzés Az egészségügyi képzés feladata olyan szakemberek képzése, akik ismereteik, képességeik és készségeik alapján képesek szakmai képzettségüknek megfelelő egészségügyi feladatok ellátására. Az egészségügyi szakképzés feladata a képzési fokoknak és szinteknek megfelelő elméleti és gyakorlati szakmai ismeretek nyújtása. Az egészségügyi továbbképzés feladata a megszerzett ismeretek és készségek folyamatos szinten tartása és fejlesztése a tudomány korszerű színvonalának és az egészségügyi ellátás igényeinek megfelelően.

FELADATOK • • • • • •

Ismertesse az Egészségügyi Törvény célját! Értelmezze az egészségügyi törvényben foglalt betegjogokat! Ismertesse a betegek kötelezettségeit! Ismertesse a Népegészségügy célját, területeit! Ismertesse az egészségügyi ellátások rendszerét! Ismertesse az egészségügyi szakképzés és továbbképzés alapelveit!


56

FELHASZNÁLT IRODALOM • Jogi lexikon 1999. • Felhasznált jogszabályok: o 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya o 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról, o 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről o 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről o 1991. évi XI. törvény az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról o 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről o 1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról o 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról o 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról o 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről o 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, o 1994. évi LV. törvény a termőföldről o 1996. évi LIII. Törvény a természet védelméről o 1997. évi XLVII. Törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről o 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről o 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról o 1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről o 2004. évi CXXII. törvény a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról o 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet a hagyatéki eljárásról o 11/1972. (VI. 30.) EüM rendelet az egészségügyi dolgozók rendtartásáról o 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről o 9029/1993. (SK 1994. 1.) KSH közlemény a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről o 37/2003. (XII. 27.) OM rendelet az Országos Képzési Jegyzékről

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK 46. Dr. Dudás Márta: Szakmai jogi ismeretek

Recommend Documents