Tizennegyedik fejezet

Tizennegyedik

fejezet

Ma lesz az a nap, amikor felhívom Edet. Határozottan eldöntöttem. Már tegnap este elterveztem, és Jules-nek igaza van, mert nekem most arra van szükségem, hogy más férfiakkal menjek szórakozni, és bár tudom, hogy Ed nem kifejezetten az én zsánerem, de a pokolba is!, anyám azt mondta, hogy már huszonhét éves vagyok, és ez az egész nem más, mint játék a számokkal: találkozz annyi férfival, amennyivel csak lehetséges, és a nagy számok törvénye szerint köztük lesz a nagy Ô is. Idôközben rengeteg munkám lesz. Egy tévésorozat elindítását szervezem, és épp befejezem a sajtóközleményt, amiben meghívok minden fontos újságírót és fotóst, amikor nem más telefonál nekem, mint Amanda Baker. Éppenséggel ôrá van most a legkevésbé szükségem! – Szia, drágám! – mondja, amitôl egy kissé visszahôkölök, mert sosem jutna eszembe ôt drágámnak nevezni, de gondolom, amióta szerepelt a rádióban, megbocsátotta nekem, hogy korábban nem tüsténkedtem a médiakampányán, és most engem tart a legjobb barátjának. – Azt gondoltam, elmehetnénk ebédelni – kezdi az ügyfelem. – Tudod, olyan csajos kajálásra. Csak mi ketten. Annyira zavarba jövök, hogy nem tudom, mit válaszoljak, ezért csak hebegek-habogok egy darabig, és közben azon tûnôdöm, mi az ördög akar ez lenni. – Ráérsz ma? – kérdi Amanda. – Én most nagyon el vagyok foglalva, de szeretnélek látni, és gondoltam együtt elmehetnénk a Quo Vadisba. Ez nagyon is kapóra jön nekem, mert mondanom sem kell, hogy még sosem voltam a Quo Vadisban, és ez egyike azoknak az 160

www.triviumkiado.hu

JG Talány 135x200 Hk 392.indd 160

10/4/10 2:02 PM

éttermeknek, ahova legalább egyszer el kell menned, épp csak azért, hogy eldicsekedhess vele, ott voltál. – Szívesen elmegyek – felelem. – Találkozzunk ott, jó? – Tökéletes – válaszolja Amanda. – Foglalj egy asztal negyed kettôre, drágám. Akkor késôbb látjuk egymást! – Azzal már teszi is le a telefont, én meg a kezemben tartom a kagylót, és azon morfondírozok, hogy miért kéne nekem asztalt foglalni, amikor ô hívott meg engem ebédre. Nagy boldogan körbejárom az irodát, és megkérdem, tudja-e valaki a Quo Vadis telefonszámát, amikor Joe Cooper kilép az irodájából, és azt mondja: – Az nagyon puccos hely. Hogy jutott eszedbe ott ebédelni? – Ez egy kissé különös dolog – magyarázom Joe-nak. – Amanda Baker épp az imént telefonált, és meghívott ebédelni, ami önmagában módfelett különös dolog, mert eddig az esküdt ellenségének tartott, de hirtelen én lettem a legjobb barátja, és megkért engem, hogy foglaljak asztalt ebben az étteremben. Elég fura az egész. Joe erre hangosan felnevet, majd azt mondja: – Libby! Ez Amanda szokásos trükkje. Minden reklámasszisztenssel megcsinálta már, akikkel csak együtt dolgozott. Elôször bizalmatlan veled, majd abban a percben, amikor kijársz neki némi szereplést a médiában, te leszel a legjobb barátja. Ne izgasd magad miatta, vedd könnyedén, legalább így egyszerûbb lesz az életed. Megvonom a vállamat. – Rendben – felelem, és leírom az étterem telefonszámát egy sárga öntapadós cetlire, majd elindulok ebédelni.

Fél kettô van, az egyik ablak melletti asztalnál ülök a Quo Vadisban, és azon töprengek a katedrálüveget bámulva, hogy vajon mit csinálhatnak, amikor tényleg nagyon meleg van, mert nincs rajta semmilyen kilincs vagy retesz, ennélfogva nem lehet kinyitni az ablakokat. Igyekszem nagyon nyugodtnak és lazának látszani, mintha én is valamilyen híresség lennék, mert itt csaknem mindenki annak tûnik. Már kiszúrtam magamnak három tévés mûsorvezetôt, két popsztárt, és a mellettem lévô asztalnál ülôk a legutóbbi filmjükrôl beszélgetnek, de 161


10/4/10 2:02 PM

mivel nem ismerem fel ôket, gondolom, a kamera másik oldalán állnak. Nem mintha hallgatóznék, de olyan közel vannak hozzám, hogy szinte az ölemben ülnek, én meg minden szót hallok, amit beszélnek. De hol a pokolban van már Amanda? Még egy Kir Royalt rendelek, és már a negyedik cigarettámra gyújtok rá, amikor hirtelen meghallom az ismerôs „drágám” szót, mire felnézek, és megpillantom Amandát, aki úgy jön végig az éttermen, hogy közben csaknem mindenkit megpuszil, így üdvözölve a kisebb celebeket, mintha csak öröktôl fogva ismerné ôket, és a legnagyobb meglepôdésemre ôk is ismerik ôt… nos akkor hirtelen nagyon örülök hogy találkozhatom vele, és ennél már csak akkor nagyobb az örömöm, amikor végre odaér az asztalomhoz, és az arcom mellett kétszer a levegôbe cuppant. – Drágám! – mondja sokkal szívélyesebben, mint mikor utoljára találkoztunk. – Mesésen nézel ki. – Te is – felelem. – Boldog vagyok, hogy láthatlak. – Azt gondoltam, itt az ideje, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást – kezdi, és körbenéz a teremben, nehogy valami fontos mozzanatot elmulasszon. Amanda buborékos ásványvizet rendel a pincértôl, csevegünk egy keveset, majd miután ételt rendeltünk – én menüt kérek 15 font 95 pennyért, Amanda pedig az étlapról választ magának –, a beszélgetés szokványos fordulatot vesz, mert mirôl is beszélgethetne két szingli nô, mint a férfiakról. – Nos, tudod… – hajol közelebb hozzám – a legutóbb viszonyom volt … – Még közelebb hajol, és belesuttogja a fülembe az egyik legismertebb tévés mûsorvezetônek a nevét, majd visszaül a helyére, hogy besöpörje a csodálatomat, mert a szóban forgó tévés személyiség valóban eszméletlenül jóképû, és én szívesen megmondanám neked a nevét, csakhogy a fickó nôs, és nem hiszem, hogy Amanda szeretné, ha megtudnád, kirôl van szó, mert ez nem tenne jót a fickó hírnevének sem. De bízhatsz bennem, jó kövér pletykáról van szó! – Mi történt? – A szokásos szöveggel jött nekem, hogy még mindig szereti a feleségét, de már nem szerelmes belé, és hogy már külön ágyban alszanak, 162

www.triviumkiado.hu


10/4/10 2:02 PM

és csak azért marad mellette, mert vigyáz a hírnevére, de már elege van, és el akarja hagyni. De persze nem hagyta ott a nejét. – És te még csodálkozol ezen? – kérdem. – Amikor a barátnônk összejön egy nôs férfival, akkor meghallgatjuk, mit mond, és mindig figyelmeztetjük, hogy a pasi nem fogja elhagyni érte a feleségét, de amikor nekünk lesz viszonyunk egy nôs férfival, és az illetô azt mondja, hogy még szereti a feleségét, de már nem szerelmes belé, akkor mi is hiszünk neki. – Tudom – nevet fel Amanda, de a nevetése kissé keserûnek tûnik. – Én is azt hittem, hogy okosabb vagyok, mint hogy lépre menjek. De tényleg elhittem, hogy ez a krapek más, mint a többi, és elhagyja a nejét. – Mibôl jöttél rá, hogy nem kapható erre? – Kinyitottam a Hello! magazint, ahol az egyik cikkben azt olvastam, hogy a felesége terhes, és izgatottan várják a hatodik gyermeküket. – Jézusom! – horkanok fel, és hátradôlök a székemen. – Ez nem lehetett kellemes! – Gyilkos egy pillanat volt – feleli Amanda. – Így most megint randizgatok, ami maga a pokol, mert bár híres vagyok… Ekkor elnyomok egy kétkedô megjegyzést. – …valahogy nem találkozom egyetlen rendes fickóval sem. Hogy ôszinte legyek, úgy vélem, talán kissé félnek tôlem a pasik. – Meg tudom érteni, hogy miért. – Valóban? – kérdi. – Mit gondolsz, miért? – Ó, ööö. Nos, mert tényleg híres vagy, meg okos, és nagyon vonzó. – Látom, hogy lehervad az arca. – Úgy értem, gyönyörû vagy, és ez elriasztja a férfiakat. – Tudom – feleli bólogatva. – Neked teljesen igazad van. – Velem ugyanez a helyzet – folytatom, és várom, hogy kikérdezzen a szerelmi életemrôl, de nem szól semmit, és akkor azt gondolom, milyen ostoba is vagyok, hogy azt hittem, egy celeb – még ha olyan kicsi is, mint Amanda – más iránt is érdeklôdik magán kívül. De cses�sze meg, beszélni akarok errôl, mert nagy szükségem van arra, hogy valaki meghallgasson. Elkezdek kipakolni neki, ami nagyon különös, 163


10/4/10 2:02 PM

mert nem vagyunk barátok, hanem idegenek, és a bôbeszédûségemen Amanda el is csodálkozik, mert ô ahhoz szokott hozzá, hogy saját magáról beszéljen, és nemigen van az ínyére másokat meghallgatni, de nem tehetek róla, egyszerûen kijött belôlem. – Szóval – mondom húszpercnyi folyamatos beszéd után – most itt van ez az Ed, aki állandóan keres, és én nem tudom, hogy visszahívjam-e ôt vagy sem, mert bár kedves fickó, én nem látom a közös jövônket, és szerintem én még nem hevertem ki Nicket… bár tudom, hogy annak a kapcsolatnak sincs jövôje. – Ed miféle pasi? – kérdi Amanda, és a szemében érdeklôdés látszik. – Nem tudom – felelem, és felnevetek, mert annyira nem érdekel, hogy még csak meg sem néztem a névjegykártyáját. – Várj egy kicsit – mondom, és kotorászni kezdek a táskámban. – Itt kell lennie valahol a névjegykártyájának. Megtalálom a kártyát, kihúzom a táskámból, és rápillantok. – Ed McMahonnak hívják. – Te viccelsz velem! – válaszolja Amanda levegô után kapkodva. – Nem – rázza meg a fejét. – Lehetséges. – Megfogja a kártyát, és miközben elolvassa a rajta álló nevet, nevetni kezd. – Libby! Ó, Istenem! Te nem tudod, hogy ki ez a pasi? Megrázom a fejemet. – Ô a legkapósabb agglegény ma Nagy-Britanniában. Nem tudom elhinni, hogy meghódítottad Ed McMahont, és még csak nem is tudod, hogy kicsoda! – Miért, kicsoda? – Fiatal és nagyon sikeres pénzügyi guru, akirôl mindenki beszél manapság, mert a semmibôl bukkant fel. Még nem nôs, de nagyon gazdag, és hihetetlenül intelligens. Még sosem találkoztam vele, de a barátom, Robert nagyon jól ismeri. Könyörögtem neki, hogy hozzon össze vele nekem egy randevút, de Robert állandóan azt mondja, hogy nincs rá mód. – De Amanda – kérdem tôle óvatosan –, láttad már ôt? Nem éppen egy görög isten. – Elnevetem magam, de közben kissé mintha jobban kezdenék érdeklôdni Ed iránt. Nem nagyon, csak kicsit jobban. 164

www.triviumkiado.hu


10/4/10 2:02 PM

– Tényleg? – kérdi az ügyfelem. – A fene bánja, ha annyi pénze van! – Hogy lehet az, hogy ha ennyire gazdag és kapós, akkor nincs barátnôje? – Elég különös dolog – válaszolja Amanda. – Úgy tûnik, nincs nagy szerencséje a nôkkel. Robert azt mondja azért, mert egy kissé különc, de én valójában nem tudom megmondani. – Nos – válaszolom –, akkor talán majd felhívom. – Felhívod? – horkan fel Amanda. – Inkább menj hozzá feleségül!

Mire vége az ebédnek, két döntést hozok, és ezen esküszöm, én vagyok a legjobban meglepôdve. Az egyik az, hogy ma délután felhívom Ed McMahont, a másik pedig, hogy megkedvelem Amanda Bakert. Oké, ô nem az a típus, akit barátnômnek választanék, de a mai csajos dumcsizás után úgy gondolom, hogy tényleg nagyon édes kis nô, és amikor kilépünk az étterembôl, elhatározom, hogy még több médiaszereplést járok ki neki, és még keményebben képviselem az érdekeit. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy ô a legjobb pajtásom, épp csak a bandába tartozik, mert okés a csaj, ha érted, mire gondolok. Visszamegyek az irodába, és megint elôhúzom Ed McMahon névjegyét, aztán egy darabig ott ülök az asztalomnál a kártyát bámulva, majd felkapom a telefont, és tárcsázom a számát. – Halló, Ed McMahon bent van? – Kit jelenthetek be neki? – Libby Masont. – Ô fogja tudni, hogy milyen ügyben keresi? – Igen. – Megmondhatom neki? – Mit? – Hogy mi okból keresi? – Nos, hmmm. Ne aggódjon emiatt. Ô tudni fogja. – Mi ez, az Isten szerelmére? Talán a spanyol inkvizíció? Egy darabig csend honol a vonal túlsó végén, és én csak ülök, és hallgatom a zenét, amit várakozás közben játszik le a telefonközpont, 165


10/4/10 2:02 PM

majd végül, épp amikor már le akarom tenni a telefont, Ed szól bele a kagylóba. – Libby? – Ed? – Libby! Annyira örülök, hogy felhívtál! Már szörnyen ideges voltam, hogy talán nem kaptad meg az üzeneteimet. – Sajnálom – felelem. – De annyira el voltam foglalva, ide-oda kellett rohangásznom. – Nem érdekes. Ne is törôdj vele! Fontos, hogy most telefonáltál. Már épp fel akartam adni a reményt! Mikor érnél rá vacsorázni? – Belenézek a határidônaplómba – mondom, és tényleg belelapozok. – Melyik napra gondoltál? – Mit szólnál a holnap estéhez? Az igazat megvallva semmi programom nincs holnap estére, de tényleg ilyen hamar akarom látni ezt a pasit? Nem, ezt nem hiszem. Sokkal jobb lesz otthon a tévét nézni. – Sajnálom – felelem, és igyekszem, hogy a hangom ne áruljon el –, de ez a hét egyszerûen rémesen zsúfolt. Mi a véleményed a következô hétrôl. Az sokkal nyugisabbnak tûnik. – Ó, hmmm. Oké. Mi lenne, ha a hétvégén találkoznánk. Mondjuk szombaton este? A szombat este kivételesnek számít. Nem olyan idôpont, amikor az ember bárkivel találkozgat, különösen nem egy olyan férfival, akit nem csíp, de talán Ed elvinne valami klassz helyre, és bár tudom, hogy ô nem Nick, de mégis ô a legkapósabb agglegény egész Britanniában, ezért engem is jobban kellene, hogy érdekeljen… tehát belemegyek a dologba. Ed annyira izgalomba jön, hogy szinte hallom, amint fel-le ugrál örömében. Leírja a címemet, én meg magamban jót nevetek, és azon morfondírozok, hogy mit fog szólni az én kicsi, földszinti lakásomhoz a lepukkant Ladbroke Grove-ban, mert ô biztosan egy csodás ingatlanban lakik valami elôkelô helyen, de igazából nem érdekel, hogy mit gondol, Ed közben azt mondja, hogy nyolcra értem jön, és majd valami menô helyen foglal asztalt. Elköszönök tôle, és rácsörgök Jules-ra, anélkül, hogy a kagylót letenném. 166

www.triviumkiado.hu


10/4/10 2:02 PM

– Képzeld, szombaton este Britannia legkapósabb agglegényével megyek vacsorázni! – szólok bele a telefonba nagy lelkesen, mert el vagyok ragadtatva saját magamtól. – Kivel? – Ed McMahonnal. – Eddel? Azzal a fickóval, akivel a Mezzóban találkoztunk? – Igen. – És mit jelentsen az, hogy ô a legkeresettebb agglegény az egész országban? Elismétlem neki azt, amit Amanda mondott nekem ebéd közben. – Jézusom! – ámul el Jules. – Ez aztán a jó fogás! Sokkal jobban hangzik, mint az a Nick! Látod? Már csak úgy emlegeti, hogy „az a Nick”!, és nem úgy, mint aki hozzátartozik az életemhez, hanem úgy, mint aki már a múlt ködébe veszett, és aki már szóba sem jön a jövômet illetôen. – Ezt meg hogy érted? – Ne csináld már, Libby! Ed majd elvisz egy csodálatos helyre, és mindenféle gyönyörû ajándékot vesz neked, és minden percet élvezni fogsz vele! – Jules, szerintem egy kissé elôrekalandoztál. Úgy értem, hogy még alig ismerem a fickót, és nem is csípem valami nagyon. Legalábbis nem tetszett a múltkor este. – Jól van – feleli a barátnôm. – Te csak figyelj, és majd meglátod, mi lesz!

Amikor szombaton felkelek, nem ugrálok a plafonig az örömtôl, hogy este Eddel találkozom, de egy kis bizsergést azért érzek a gyomrom tájékán, ám ez inkább a randevú, és nem Ed miatt van. Ó, Nick még mindig annyira hiányzik! Elvégzem a szokásos unalmas házimunkát: rendbe rakom a ruháimat, kitakarítom a lakást, és hasonlók, vagyis mindazt megcsinálom, amire hét közben nem volt idôm, majd leülök a tévé elé, és megnézem a Brookside címû szappanoperát, közben pedig megpróbálom kitalálni, mit vegyek fel. 167


10/4/10 2:02 PM

A fekete nadrágkosztümöm mellett döntök. Ebben mindig csinos vagyok, és jó benyomást keltek, amitôl fantasztikusan érzem magam. De nem akarok túl merevnek és szigorúnak tûnni, ezért egy nagyon magas sarkú, pántos szandált választok hozzá, a nyakam köré pedig egy gyönyörû szürke selyemsálat kötök csak úgy lazán. Eden a Pall Mall stílusú ruha amúgy is kissé sután fog állni. Amikor belenézek a tükörbe, elmosolyodom, mert sikerül hoznom a formámat, még akkor is, ha belül, a lelkemben nem vagyok ráhangolódva a találkára, ám úgy érzem, hogy ebben az öltözékben emelt fôvel jelenhetnék meg akármilyen elôkelô helyen. Nem mintha tudnám, hogy Ed hova akar vinni, de biztos vagyok benne, hogy egy elegáns és lenyûgözô helyet választ, és valahányszor ilyen helyre megyek, igyekszem felvértezni magam, és erre az a legjobb módszer, ha fantasztikus, drága ruhát veszek fel, amit valamelyik felkapott divatcég tervezett. Egyébként a lakás is remekül fest. Már amennyire az lehetséges. Több tucat virágot vettem délelôtt, és meg kell mondom, nagyon büszke vagyok a kis fészkemre, még akkor is, ha Ed talán még sosem látott ilyen kis lakást. Eltüntettem a rendetlenséget. A piszkot a kanapé és a szekrény alá söpörtem, és most minden makulátlanul tisztának látszik. Légfrissítôt permeteztem a levegôbe, a lakás olyan illatos, akár a nyári rét, legalábbis ez áll a légfrissítô dobozán, és rendben, anyám szemét nem lehetne becsapni, de szerintem más nem venne észre hibát benne. Az ágynemût azonban nem cseréltem le – ez az egyetlen dolog, amit kihagytam, meg a lábamat sem borotváltam le, mert biztos vagyok abban, hogy nem bújok ma este ágyba Eddel, és valaki mással sem, legalábbis egy darabig errôl még szó sem lehet, és mivel már megértem a huszonhetedik évemet, és van elég tapasztalatom, azt mondhatom, hogy a legjobb fogamzásgátló a szôrös láb. A felsôruházatom viszont tökéletes, eltakarja a borostás lábamat meg a szürke Marks & Spencer alsónemûmet, de ez ma este nem sokat számít, mert én nem hiszek abban, hogy sokkal szexisebbnek érzed magad, ha szexis fehérnemû van rajtad. Ez egy nagy hülyeség. Szerintem akkor vagy szexi, ha fogytál, és jó a hajad. Ilyen egyszerû a dolog. 168

www.triviumkiado.hu


10/4/10 2:02 PM

Én fogytam (gyakorlatilag éhezem azóta, hogy az anyám azt mondta, híztam), most olyan vagyok, mint azelôtt, és amikor hajszálpontosan megszólal a csengô nyolc órakor, magabiztosan az ajtóhoz megyek, és elbûvölô mosollyal az arcomon kinyitom.

169


10/4/10 2:02 PM

Tizennegyedik fejezet

Recommend Documents