tisztelettel meghívja Önt november 13-án megrendezésre kerülő

A DEBRECENI EGYETEM MEZŐGAZDASÁG- ÉLELMISZERTUDOMÁNYI ÉS KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI KAR TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI TANÁCSA

tisztelettel meghívja Önt a 2014. november 13-án megrendezésre kerülő

KARI INTERDISZCIPLINÁRIS TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI KONFERENCIÁRA

A konferencia helye: Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar 4032 Debrecen, Böszörményi út 138.

A konferencia a „TÁMOP-4.2.3-12/1/KONV-2012-0048 Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja a Debreceni Egyetem kutatói, oktatói és hallgatói által.” pályázat keretében kerül megvalósításra

2

A KONFERENCIA PROGRAMJA

7:30

ZÁRT ÜLÉS (Főépület, Nagytanácsterem) Tájékoztató a bíráló bizottságok elnökei és titkárai részére

8:00

MEGNYITÓ (Főépület, 2. előadó) A konferenciát megnyitja: Dr. Komlósi István egyetemi tanár, dékán Dr. Juhász Lajos egyetemi docens, kari TDT elnök

8:15

PLENÁRIS ELŐADÁSOK Philip Chandler (Friends of the Bees): Az ökológiai méhészkedés új útjai Angliában Dr. Juhász Lajos - Értkeink - Hungarikumok

9:00

SZEKCIÓÜLÉSEK

14:00

ZÁRT ÜLÉS (Főépület, Nagytanácsterem) A bíráló bizottságok elnökei és titkárai részvételével

17:30

EREDMÉNYHIRDETÉS ÉS A KONFERENCIA ZÁRÁSA (Főépület, 2. előadó) A konferencia értékelése: Dr. Juhász Csaba, egyetemi docens, oktatási dékánhelyettes Eredményhirdetés: Dr. Juhász Lajos egyetemi docens, kari TDT elnök A díjakat átadja: Dr. Komlósi István egyetemi tanár, dékán

3

ÁLLATTENYÉSZTÉSTUDOMÁNYI SZEKCIÓ (2. Állattenyésztési gyakorló) Bíráló bizottság: Elnök: Titkár: Tagok:

Dr. Mihók Sándor, professor emeritus Győri Zsolt, Ph.D. hallgató Novotniné Dr. Dankó Gabriella, egyetemi docens Dr. Bársony Péter, egyetemi adjunktus Dr. Posta János, egyetemi adjunktus

DE MÉK DE MÉK DE MÉK DE MÉK DE MÉK

Előadók: 9:00

3. évfolyamos hallgató, Biológia BSc. TTK Bozó Krisztián Tibor Gidrán lovak genetikai szerkezetének vizsgálata mitokondriális DNS markerrel Konzulensek: Dr. Kusza Szilvia, tudományos főmunkatárs Sziszkosz Nikolett, Ph.D. hallgató

9:20

Homonai Krisztina

2. évfolyamos hallgató, Molekuláris biológia MSc. ÁOK

A hypophysis adenilát-cikláz aktiváló polipeptid gén polimorfizmusának vizsgálata PCR-SSCP módszerrel Konzulens: Dr. Czeglédi Levente, egyetemi adjunktus 9:40

2. évfolyamos hallgató, Természetvédelmi mérnök MSc. Szalma Barnabás A takarmány magnézium kiegészítésének hatása a vörös árnyékhal (Sciaenops ocellatus) termelési paramétereire közepesen kemény félsós vízben Konzulens: Juhász Péter, PhD hallgató

10:00

3. évfolyamos hallgató, Mezőgazdasági mérnök Bsc. Török Evelin A hasznos élettartamot befolyásoló egyes tényezők elemzése a Tedej Zrt. holstein-fríz állományánál Konzulens: Dr. Béri Béla, egyetemi docens

10:20

3. évfolyamos hallgató, Mezőgazdasági mérnök Bsc. Tóth Mariann Dorper és cigája bárányok endoparazitózisának vizsgálata különböző módszerekkel Konzulensek: Dr. Oláh János, tudományos munkatárs Budai Csilla, predoktor

4

ÉLELMISZERTUDOMÁNYI SZEKCIÓ (2. előadó) Bíráló bizottság: Elnök: Titkár: Tagok:

Dr. Kovács Béla, egyetemi tanár Móré Mariann, Ph.D. hallgató Dr. Sipos Péter, egyetemi docens Dr. Pusztahelyi Tünde, egyetemi docens Dr. Peles Ferenc Árpád, egyetemi adjunktus


Előadók: 9:00

Asbóth Georgina

2. évfolyamos hallgató, Élelmiszerbiztonsági és minőségi mérnöki MSc.

A magyarországi meggyfajták melatonin tartalmának összehasonlító elemzése Konzulensek: Dr. Remenyik Judit, egyetemi adjunktus Homoki Judit Rita, PhD hallgató 9:20

3. évfolyamos hallgató, Élelmiszermérnök BSc. Gombkötő Balázs A nemes rothadás körülményeinek hatása a Botrytis cinerea morfológiájára, valamint a gomba alternatív oxidáz enzimének aktivitására és kifejeződésére Dr. Karaffa Erzsébet Mónika, egyetemi Konzulensek: docens Dr. Bérczesné Szojka Anikó, PhD hallgató

9:40

Ruzsányi József


Ivóvíz, ásványvíz és lúgos víz összetevőinek összehasonlító vizsgálata Konzulensek: Andrási Dávid, egyetemi tanársegéd 10:00

3. évfolyamos hallgató, Élelmiszermérnök BSc. Semsey Dávid A molekuláris gasztronómia módszereinek élelmiszeripari alkalmazása, szferifikáció a gyakorlatban Konzulens: Dr. Prokisch József, egyetemi docens

5

10:20

7. féléves hallgató, Élelmiszermérnök BSc. Szabó Nóra Citrusfélék antioxidáns tartalma Konzulens: Kincses Sándorné dr. egyetemi adjunktus

10:40

Tóthné Horváth Ilona


Aflatoxin ellenőrzés termőföldtől az asztalig az élelmiszerbiztonság tükrében Dr. Karaffa Erzsébet Mónika, egyetemi Konzulens: docens 11:00

7. féléves hallgató, Élelmiszermérnök BSc. Tóth Réka Derítőszerek hatásának vizsgálata borok elemtartalmára Dr. Rakonczás Nándor, egyetemi Konzulens: adjunktus

6

KERTÉSZETI SZEKCIÓ

(10.előadó) Bíráló bizottság: Elnök: Titkár: Tagok:

Dr. Hodossi Sándor, professzor emeritus Antal Gabriella, Ph.D. hallgató Dr. Rakonczás Nándor, egyetemi adjunktus Kovács Szilvia, tudományos segédmunkatárs Dremák Péter, egyetemi tanársegéd


Előadók: 9:00

7.féléves hallgató, Kertészmérnök BSc. Andrási György Évelő díszmályva faj- és nemzetséghibridek alap- és alkalmazott kutatása a Debreceni Egyetemen Konzulensek: Dr. Fári Miklós Gábor, egyetemi tanár Kurucz Erika, PhD hallgató

9:20

2. évfolyamos hallgató,Növényorvos MSc. Blizman Barnabás Növényi eredetű fehérje hidrolizátumok növénybiológiai hatása paprika és paradicsom esetében Konzulens: Dr. Szabolcsy Éva, egyetemi adjunktus

9:40

3. évfolyamos hallgató, Kertészmérnök BSc. Setzka Dávid Uborka (Cucumis Sativus L.) hibridek fotoszintetikus és nitrogén hasznosítási hatékonyságának vizsgálata Konzulens: Dr. Veres Szilvia, egyetemi docens

10:00

Kertészmérnök BSc. Szarvas Edit Kísérletek a trópusi és európai orchideák hatékonyabb „ in vitro” szaporítására, újmódszerekkel Konzulens: Kaprinyák Tünde, Ph.D. hallgató Dr. Fári Miklós Gábor, egyetemi tanár 3. évfolyamos hallgató, Mezőgazdasági mérnök Bsc. Szilágyi Eszter Biológiai növényvédelem tripszek ellen hajtatott paprikában Konzulens: Dr. Bozsik András, egyetemi docens

10:20

7

KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ (4. előadó) Bíráló bizottság: Elnök: Titkár: Tagok:

Dr. Kovács Elza, egyetemi docens Gálya Bernadett, Ph.D. hallgató Dr. Blaskó Lajos, egyetemi tanár Dr. Pregun Csaba, egyetemi adjunktus Szőllősi Nikolett, tudományos segédmunkatárs

DE MÉK DE MÉK DE MÉK DE MÉK DE MÉK DE MÉK

Előadók: 9:00

Bodnár Márk

3. évfolyamos hallgató, Környezetgazdálkodási agrármérnök BSc.

Talajnedvesség-tartalom spektrális detektálásának értékelése Konzulens: Dr. Nagy Attila, egyetemi adjunktus 9:20

Bojtor Csaba


Néhány ipari melléktermék hatásának vizsgálata talaj-növény rendszerben Konzulensek: Dr. Tóth Brigitta, egyetemi tanársegéd Dr. Lehoczky Éva, egyetemi tanár 9:40

2. évfolyamos hallgató, Környezetmérnöki MSc. MK Bökfi Katalin Komplex 3D lézeres vizsgálat Natura 2000 területen Konzulens: Riczu Péter, tanszéki mérnök Rásó János, tudományos segédmunkatárs

10:00

Díaz Fernández Daniel

2. évfolyamos hallgató, Környezetgazdálkodási agrármérnök MSc.

A hasznosítás és az évjárat hatása a gyep növényzetére és vízforgalmára réti szolonyec talajon. Dr. Zsembeli József, tudományos Konzulensek: főmunkatárs Dr. Csízi István, tudományos munkatárs 10:20

Gajdán Sándor Máté

7. féléves hallgató, Környezetgazdálkodási agrármérnök BSc.

Biogáz kiserőmű vizsgálata különös tekintettel a biogáz kén-tartalmának csökkentésére irányuló eljárásokra Konzulens: Dr. Mézes Lili, egyetemi tanársegéd 8

10:40

Hanász Alexandra

7. féléves hallgató, Környezetgazdálkodási agrármérnök BSc.

Városi szennyvíziszap minőségének változása a komposztálás folyamata során Konzulensek: Dr. Mézes Lili, egyetemi tanársegéd Dr. Makádi Marianna, Tudományos munkatárs 2. évfolyamos hallgató, Környezetgazdálkodási agrármérnök BSc. Vágóhídi hulladék toll előkezelése és biogáz célú hasznosítása Konzulens: Dr. Mézes Lili, egyetemi tanársegéd

11:00

Kun Richárd

11:20

Molnár Szabolcs


Baromfi toll biodegradálhatóságának és újrahasznosíthatóságának értékelése Konzulens: Dr. Mézes Lili, egyetemi tanársegéd 11:40

Szabó Erika


Vízhiány okozta stressz termográfiai monitoringja gyümölcsösben Konzulens: Dr. Nagy Attila, egyetemi adjunktus 12:00

Takács Sándor


Vas és mangán szennyezés hatása a ponty (Cyprinus carpio) termelési mutatóira és nehézfém akkumulációjára Dr. Fehér Milán, tudományos Konzulens: segédmunkatárs 12:20

Tótin Ákos


Mélyalmos tartásból származó trágya VOC és NH3 felszabadulásának vizsgálata különböző adalékanyagok felhasználása esetén Dr. Hunyadi Gergely, tudományos Konzulensek: segédmunkatárs Dr. Mézes Lili, egyetemi tanársegéd

9

12:40

Vincze Éva


Talaj szén-dioxid emisszió dinamikai vizsgálatok Dr. Zsembeli József, tudományos Konzulensek: főmunkatárs Kovács Györgyi, tudományos segédmunkatárs

10

NÖVÉNYTUDOMÁNYI SZEKCIÓ (1. előadó)

Bíráló bizottság: Elnök: Titkár: Tagok:

Dr. Sárvári Mihály, egyetemi tanár Szilágyi Gergely, Ph.D. hallgató Dr. Csajbók József, egyetemi docens Dr. Vári Enikő, egyetemi tanársegéd Novák Adrienn, egyetemi tanársegéd


Előadók: 3. évfolyamos hallgató, Mezőgazdasági mérnök Bsc. 9:00 Beregi Zoltán Kukorica (zea mays L.) hibridek néhány szervének biogén szilícium-és mikroelem tartalma és lehetséges összefüggései a termés mennyiségével Dr. Lisztes-Szabó Zsuzsa, egyetemi Konzulensek: adjunktus 9:20

2. évfolyamos hallgató, Mezőgazdasági mérnök Bsc Bojtor Csaba A mangán-szilícium-baktériumtrágya kölcsönhatás vizsgálata hidropóniásan nevelt kukoricánál Konzulensek: Dr. Tóth Brigitta, egyetemi tanársegéd

9:40

7.féléves hallgató, Élelmiszermérnök BSc. Kántor Andrea Kukorica (Zea mays L.) és napraforgó (Helianthus annuus L.) növények fiziológiai paramétereinek változása eltérő szelénformák hatására Konzulensek: Dr. Kovács Béla, egyetemi tanár Dr. Veres Szilvia, egyetemi docens Bódi Éva, Ph.D hallgató

10:00

Pásztor István

2. évfolyamos hallgató, Informatikus és szakigazgatási agrármérnök BSc. GTK

A hagyományos és a sávos talajművelési technológiák összehasonlítása Magyarország eltérő talajtípusú tájegységein Konzulensek: Dr. Szabó András, egyetemi adjunktus Dr. Sulyok Dénes Zsolt

11

10:20

Remenyik Tünde Erzsébet


A komposzt tápelem-feltáródásának dinamikája Konzulensek: Dr. Vágó Imre, egyetemi docens Dr. Szabó Anita, Ph.D. hallgató 10:40

2. évfolyamos hallgató, Növényorvos MSc. Tóth Fanni Enikő Biológiai védekezés megalapozása észak-magyarországi gesztenyés területeken kéregrák (Cryphonectria parasitica(murr.)Barr) gombával szemben Konzulensek: Dr. Radócz László, egyetemi docens

11:00

2. évfolyamos hallgató, Biotechnológia MSc. TTK. Záhonyi Dóra Olasznád ökotípusok szeléntűrésének és kármentesítési lehetőségének összehasonlító vizsgálata Konzulens: Dr. Szabolcsy Éva, egyetemi adjunktus

12

TERMÉSZETVÉDELMI SZEKCIÓ (3. előadó) Bíráló bizottság: Elnök:

Nagy Sándor Tibor, igazgató Adorján Eszter, Természetvédelmi mérnök MSc. hallgató

Titkár:

Dr. Zsigrai György, tudományos főmunkatárs

Tagok:

Dr. Kozák Lajos, egyetemi adjunktus Dr. Nagy Gergely Sándor, Ph.D. hallgató

Nagyardei Kultúrpark DE MÉK Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet DE MÉK DE MÉK

Előadók: 9:00

7. féléves hallgató, Természetvédelmi mérnök BSc. Dékány Enikő A fehér gólya (Ciconia ciconia) költésbiológiájának vizsgálat az MME webkamera rendszerén keresztül Konzulensek: Dr. Gyüre Péter, egyetemi adjunktus Nagy Károly, MME, monitoring és kutatási csoportvezető

9:20

7. féléves hallgató, Természetvédelmi mérnök BSc. Gál Renáta A kék- és vörös vércsék állományalakulása a legelő állatállomány tükrében a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetben Konzulensek: Tóth László, tájegységvezető BNPI Tóth Norbert, Ph.D. hallgató

9:40

7. féléves hallgató, Természetvédelmi mérnök BSc. Gulyás János A Konyár környéki természetes állapotú szikes tavak állapotfelmérése és kezelési javaslatai Konzulens: Dr. Juhász Lajos, egyetemi docens

10:00

2. évfolyamos hallgató, Növényorvos MSc. Kecskés István A táblaméret és a szegélyző vegetáció szerepe a gabonatáblákat környező fauna alakulásában Konzulens: Dr. Bozsik András, egyetemi docens

13

10:20

7. féléves hallgató, Természetvédelmi mérnök BSc. Molnár Márton A tövisszúró gébics fészkelésének, valamint az elbokrosodás hatásainak vizsgálata a Hajdúbagosi Nagy-legelőn Konzulens: Dr. Juhász Lajos, egyetemi docens

10:40

7. féléves hallgató, Természetvédelmi mérnök BSc. Patalenszki Adrienn Az eltérő élőhelyhasználat mintázata és lehetséges okai két együttesen előforduló sötétaljú hangyaboglárka (Maculinea nausithous) és vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius) populációban Konzulensek: Dr. Juhász Lajos, egyetemi docens Dr. Kőrösi Ádám, tudományos munkatárs Dr. Ambrus András, zoológiai szakreferens

11:00

2. évfolyamos hallgató, Természetvédelmi mérnök MSc. Soós Gábor A gépi kaszálás hatásának vizsgálata gyepterületek földön fészkelő madárfajaira Konzulens: Kövér László, tudományos segédmunkatárs

11:20

7. féléves hallgató, Természetvédelmi mérnök BSc. Szabó Zoltán A Berettyó folyó berettyóújfalui szakaszán végzett halfaunisztikai célú vizsgálatok eredményei Sallai Zoltán, halfaunisztikai munkacsoport Konzulens: vezető Tóth Norbert, Ph.D. hallgató

14

VADGAZDÁLKODÁSI SZEKCIÓ (1.Természetvédelmi előadó) Bíráló bizottság: Dr. Szendrei László, egyetemi adjunktus Varga Sámuel Zsolt, Természetvédelmi mérnök MSc. hallgató Dr. Gabnai Ernő, erdőmérnök Fazekas Gergely Antal Borbála, Ph.D. hallgató

Elnök: Titkár: Tagok:

DE MÉK DE MÉK

OMVK DE MÉK

Előadók: 9:00

7. féléves hallgató, Természetvédelmi mérnök BSc Csáki Dalma Erika Egy nyírségi csapdázott terület borz állományának visszatelepülési aránya és ennek hatása Konzulens: Dr. Kozák Lajos, egyetemi adjunktus

9:20

7. féléves hallgató, Vadgazda mérnök BSc Simkó Attila Vizes élőhelyfejlesztés lehetőségei a Buji Táncsics Vadásztársaság területén Konzulensek: Dr. Gyüre Péter, egyetemi adjunktus Vinnai Attila, hivatásos vadász

9:40

7. féléves hallgató, Vadgazda mérnök BSc Somoskői Viktor A hazai vadászíjászatban használatos nyílhegytípusok és azok vizsgálata Konzulensek: Tóth Norbert, Ph.D. hallgató Nagy Barna, nemzetközi vadászíjász oktató

10:00

3. évfolyamos hallgató, Vadgazda mérnök BSc Szakács Ádám Hullatott tollminták faji szintű elkülönítése morfometriai és kromatometriai eszközökkel Konzulensek: Dr. Kusza Szilvia, tudományos főmunkatárs Bagi Zoltán, Ph.D. hallgató

15

ÖSSZEFOGLALÓK

16

ÉVELŐ DÍSZMÁLYVA FAJ -ÉS NEMZETSÉGHIBRIDEK ALAP- ÉS ALKALMAZOTT KUTATÁSA A DEBRECENI EGYETEMEN

Szerző: Andrási György, IV. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Fári Miklós Gábor, egyetemi tanár Kurucz Erika, PhD hallgató Hazánkban a Malvaceae családba tartozó egyes kertészeti jelentőségű fajok nemesítése, genetikai és biotechnológiai kutatása a Kertészeti Kutató Intézetben, az 1950-es évek elején kezdődött, Kováts Zoltán irányításával. A munka elméleti alapjait Svédországban dolgozták ki a múlt század negyvenes éveiben Alnarpban, ahol Kováts Zoltán ösztöndíjasként dolgozott. A svédországi un. egynyári Alcea rosea populáció nem volt teltvirágú, melyet Kováts Zoltán továbbnemesített és létrehozta belőlük az un. teltvirágú Hungaria és Balaton egynyári mályva fajtasorozatokat. A sorozat a hatvanas években világhírt hozott a nemesítőnek és Magyarországnak (Golden Medal, All American Selection, 1967). Ezt követően Budatétényben elkezdődött a mályva faj- és nemzetséghibridek alap és alkalmazott kutatása. Ennek is nemzetközi visszhangot kapott eredménye lett az un. Háros mályvasorozat. Négy színváltozata került kinemesítésre, melyek között a legújabb változat sötétbordó színben nagyon mutatós fajta lett. Ezeket a fajtákat a rendszerváltozás idején Kelet-Németországban in vitro kezdték szaporítani, ahová a genetikai anyag cserekapcsolatok révén hivatalos úton került ki, később elterjedt az egész világon, nem tudván annak magyar eredetéről. A fajhibrid eredetű mályvák magsteril virágai lehullanak és nem szórnak pollent (cv. Háros, Y-). Ez a megfigyelés a cellulóz- és biomassza mályvák szempontjából is roppant jelentőségű lehetőség. A polipolidizálással előállítható hibridek utódai így maggal nem szaporodnak, azaz nem un. invazív növények. A Háros fajtasorozat mellet Kováts Zoltán a Kitaibelia vitifolia illetve a Kitaibelia balanse sikeres keresztezéséből létrehozott egy általunk Kitaibelia X kovátsii-nak nevezett fajhibridet. E fajhibrid utódnemzedékének egyes egyedei ugyan képesek magot termelni, de ezek a magok nem, vagy igen kis mértékben csíraképesek. A néhány sikeresen felnevelt növényből önbeporzással beltenyésztett vonalakat állított elő. Ebből kiválasztva a legvitálisabb illetve a legnagyobb termetű egyedet, magjaiból a Debreceni Egyetem Agrár Tudomány Központ Bemutató kertjébe palántákat nevelt, amelyek 2011. évben kiültetésre kerültek. A kitelepített populáció hasadónak bizonyult több tulajdonság tekintetében is. A Háros illetve a Kitaibelia hibridek dugványozással ugyanakkor általában szaporíthatók, illetve biotechnológiai eszközökkel szaporíthatóvá tehetők, mint pl. szomatikus embriógenezis. A poliploidizálás jelentősége a magsteril triploid fajok előállításánál is alapvető eljárás, ugyanakkor erre eddig nem került sor hazánkban a mályvák esetében sem. A magsteril mályvák nem hoznak pollent, ezért nem okoznak pollenallergiát, ugyanakkor nektárt bővebben termelnek a méhek és más nektárgyűjtő rovar számára. Ezek a fajták ugyanakkor pollennel nem terjeszthetnek genetikai anyagot sem, így a GMO-kutatás ideális célobjektumai. A mérsékeltégövi mályvanemesítés fentebb bemutatott eseményei világszínvonalra emelték hazánkban ezt a szakterületet, néhai Dr. Kováts Zoltán munkájának köszönhetően.

17

A MAGYARORSZÁGI MEGGYFAJTÁK MELATONIN TARTALMÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE

Szerző: Asbóth Georgina, II. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Remenyik Judit, Egyetemi adjunktus Homoki Judit Rita PhD hallgató Az elmúlt években a jóléti társadalom figyelme az életminőség javítását befolyásoló anyagok (pl. az antioxidánsok) megismerésére, vizsgálatára és felhasználására irányult. A szüntelenül fokozódó, stresszel teli életmódunk megkívánja, hogy figyeljünk szervezetünk egyensúlyának megőrzésére. Ehhez azonban sokszor nem elegendőek a hagyományos táplálkozással a szervezetünkbe juttatott tápanyagok minősége és mennyisége. Ahhoz, hogy a szervezetünkre jellemző biokémiai folyamatok végbe menjenek, teljes értékű táplálékot kell fogyasztanunk, amelyek természetes formában tartalmazzák az élethez nélkülözhetetlen bioaktív komponenseket. Az elmúlt években a magyar köztudatba is bekerült a funkcionális élelmiszer fogalma. Funkcionális élelmiszernek nevezzük az olyan táplálékokat, amelyek egészségvédő vagy betegségség-megelőző jellemzőkkel rendelkeznek. Továbbá az olyan feldolgozott élelmiszereket, amelyek tápláló jellegük mellett élettanilag kedvező hatású komponenseket tartalmaznak: erősítik a szervezet védekező mechanizmusait, hozzájárulnak betegségek prevenciójához, javítják a fizikai állapotot és lassítják az öregedést. A nemzetközi irodalomban a melatonin nem ismeretlen molekula, több mint 50 éve vizsgálják az N-acetil-5-methoxy-thriptamin hatását a humán szervezetre. A kutatások során kiderült, hogy a melatonin élettani hatása sokkal szélesebb spektrumú annál, mint ahogy azt korábban sejtették. A folyamatos kutatásoknak köszönhetően a melatoninról elmondható, hogy lényegében egy belső, általános szabályozó molekula, úgynevezett „ősösszerendező” hormon. Vizsgálatunk alanyának azért a magyarországi meggyfajtákat választottuk, mert hazánk földrajzi, éghajlati adottságainak és a hazai évtizedes nemesítő munkának köszönhetően kimagasló beltartalmi paraméterekkel rendelkező fajták jöttek létre. A magyar meggyfajták egyedülállósága, hogy friss fogyasztásra és feldolgozásra egyaránt alkalmasak. Célunk a fent említett hormonhatású molekula, a melatonin kimutatása a magyarországi meggyfajtákból és ezáltal bizonyítani azt, hogy a magyarországi meggyfajták a kimagasló beltartalmi paraméterek miatt alkalmasak funkcionális élelmiszer előállításra. 18

KUKORICA (ZEA MAYS L.) HIBRIDEK NÉHÁNY SZERVÉNEK BIOGÉN SZILÍCIUM-ÉS MIKROELEM TARTALMA ÉS LEHETSÉGES ÖSSZEFÜGGÉSEI A TERMÉS MENNYISÉGÉVEL

Szerző: Beregi Zoltán, III. évfolyamos hallgató Konzulens(ek): Dr. Lisztes-Szabó Zsuzsa, egyetemi adjunktus A legújabb kutatások rámutatnak, hogy a növények egészséges fejlődéséhez, és ellenállóságuk biztosításához a szilícium igen fontos elem. A szilícium növényélettani szerepe különböző az egyes növénycsaládokban, akkumulációjának mértéke genetikailag meghatározott. Számos munka foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a szilícium akkumuláció hatékony a növények stressz tűrésében. Kutatásaink végső célja vizsgálni azt a kérdést, hogy hogyan aknázhatjuk ki a SiO2 felhalmozásban rejlő előnyöket növénytermesztés-technológiai, vagy akár nemesítési eszközökkel. Tízféle kukorica hibrid három különböző fenofázisából vettünk (levél-, buroklevél, fiatal cső) mintákat és vizsgáltuk a vetőmagot is. A biogén szilícium mennyiségének időbeli változását, valamint a termésmennyiség és a biogén szilícium akkumulációjának összefüggéseit 3-5 leveles, 11-13 leveles, és fiatal csöves fenofázisokbanmintáztuk kontroll, és műtrágyázottbeállításban, négy ismétlésben, ún. „dry ashing” módszerrel. Vizsgáltuk továbbá a buroklevelek Cr, Mn, Fe, Al, Cu, Ni, Zn tartalmát ICP-MS technikával, kontroll és műtrágyázott beállításokban, összefüggést keresve a Si tartalom és az említett elemek mennyisége között. Vizsgálataink rámutatnak arra, hogy a később fejlődő hajtásvégi levelek bSi akkumulációja intenzívebb, mint a fiatalabb növény hajtásvégi levelének bSi akkumulációja. A bSi-ot leginkább akkumuláló szerv a buroklevél, amely a hipotézisünk szerint növeli a generatív hajtás ellenállóságát a biotikus és abiotikus stressz hatásokkal szemben. Eredményeink azt sugallják, hogy a kukorica növények alkalmazkodóképessége a szárazanyagra vonatkoztatott hidratált SiO2 mennyiség alapján becsülhető, és erre a vetőmag bSi tartalmán túl alkalmas a vizsgált szervek közül az adott fenofázisban levő növény legfiatalabb kiterült levele, vagy a buroklevél is. Mindezek alapján a növényi Si forgalom további kutatásra érdemes.

19

NÖVÉNYI EREDETŰ FEHÉRJE HIDROLIZÁTUMOK NÖVÉNYBIOLÓGIAI HATÁSA PAPRIKA ÉS PARADICSOM ESETÉBEN

Szerző: Blizmann Barnabás, II. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Szabolcsy Éva, adjunktus Napjainkban a növényi eredetű fehérje hidrolizátumok, mint „biostimulátorok” vagy „anyagcsere fokozók” alkalmazása egy lehetséges megközelítés az organikus növénytermesztésben. Ezek a fehérje hidrolizátumok természetes eredetű szerves anyagok, melyek képesek lehetnek pozitívan befolyásolni a növények egészséges fejlődését, mennyiségi és minőségi paramétereit; kémiai vegyszerek, szintetikus növekedés-szabályzók alkalmazása nélkül. A fehérje hidrolizátumok levélen keresztül történő felvétele és biológiai hatása azonban még nem teljesen tisztázott. A szakirodalmi leírásokat figyelembe véve célul tűztük ki, hogy szója, csillagfürt illetve zöldborsóból származó fehérje hidrolizátumok növénybiológiai hatását vizsgáljuk paradicsom és paprika kisparcellás kísérletben. Részltesen vizsgáltuk, hogy az alkalmazott fehérje hidrolizátumoknak van-e hatása a növények fiziológiai állapotára, illetve a termések mennyiségére, minőségére. Az eredményeink azt mutatták, hogy a fehérje hidrolizátumok az alkalmazott koncentrációk és kezelésismétlések mellett nem befolyásolták a termés mennyiséget. A termésminőségben azonban pozitív hatást tapasztaltunk, ami megnyilvánult a magasabb vízoldható szárazanyag tartalomban, a paprika C-vitamin tartalmában illetve paradicsom esetében megemelkedett a termések összes karotin tartalma és külön-külön kimérhető volt a növekedés a karotin típusú vegyületek (lutain, transz-likopin, transz/cisz karotin) mennyiségében.

20

TALAJNEDVESSÉG-TARTALOM SPEKTRÁLIS DETEKTÁLÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE

Szerző: Bodnár Márk, III. évfolyamos hallgató Konzulens: Dr. Nagy Attila, egyetemi adjunktus A megfelelő élelmiszerellátás és- biztonság alapja a mezőgazdasági termelés, ezen belül is a növénytermesztés produktuma. A növénytermesztés jövőbeni lehetőségeit nagy valószínűséggel a klimatikus változásokhoz való alkalmazkodás szintje fogja bővíteni, vagy korlátozni. Az alkalmazkodás elsősorban a vízzel való hatékonyabb gazdálkodásra kényszerít. A talajnedvesség-tartalom mérése öntözéstechnikai szempontból fontos, hiszen az öntözés tervezését, az öntözővíz mennyiségét és kijuttatásának időpontját a tudjuk vele meghatározni. Kutatásom célja volt, hogy a talajnedvesség-tartalmat, a talaj spektrális adatainak rögzítésével és értékelésével meghatározzam, majd következtetéseket vonjak le és olyan algoritmusokat állítsak fel, melyek a jövőben segítséget nyújthat az egyes növények az öntözővíz mennyiségének és kijuttatásának időpontjának tervezésben. A talajnedvesség spektrális tulajdonságokra gyakorolt hatását talajminták alapján laboratóriumi körülmények között kétféle műszerrel, ASD Field Spec és AvaSpec 2048 spektrofotométerrel végeztem. Vizsgálataimhoz négy különböző helyről származó talajmintát használtam, amelyeket először súlyállandóságig szárítottam 105 Celsius fokon, majd fokozatosan 2,5 illetve 5 ml víz hozzáadásával telítettem és minden hozzáadási pontnál többszörösen rögzítettem az adott pillanatban, a talajra jellemző spektrális tulajdonságait. A mérések adatait felhasználva értékeltem a nedvességtartalom reflektanciára gyakorolt hatását különböző hullámhosszúságokon, valamint elemeztem a spektrális indexek alkalmazhatóságát. Az AvaSpec 2048 spektrométer eredményei alapján a nedvességtartalom növekedés nem lineárisan befolyásolja a reflektancia változást. A spektrális tulajdonságok alapján a nedvességtartalom becslésére különbség indexet (R950-R450) a hoztam létre, amelynek mérési tartománya 5-30 térfogat % közötti. A Field Spec Junior készülék eredményei alapján a nedvességre legérzékenyebb hullámhossz-tartományok (1450-1460 nm és 1920-1930 nm) határolhatóak le. A spektrális adatokra alapozott indexek és becslőegyenletek segítségével gyorsan és pontosan meghatározható a vizsgált talajok nedvességtartalma. Ennek eredményeként naprakész információt kaphatunk a talaj vízellátottságáról, amely öntözéstechnikai, agrotechnikai (művelhetőség) szempontból lényeges.

21

NÉHÁNY IPARI MELLÉKTERMÉK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA TALAJ-NÖVÉNY RENDSZERBEN

Szerző: Bojtor Csaba , II. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Tóth Brigitta, egyetemi tanársegéd Dr. Lehoczky Éva, egyetemi tanár Kutatásom, általános célkitűzése az volt, hogy olyan alternatív lehetőségeket tárjak fel és ismertessek, amelyek a hagyományos műtrágyákkal, ipari melléktermékekkel és bioaktív anyagokkal együttesen biztosíthatnak alternatívát a jelenlegi műtrágyázási gyakorlat mellett. Az ipari melléktermékek folyamatosan keletkeznek a gyártási folyamatok során. Ezek az anyagok akkor használhatók növényi tápanyagként, ha magas a növények számára fontos tápanyagtartalmuk, és nem veszélyesek a környezetre. Kísérleti növényként kukoricát (Zea mays L. cv. DKC5170) használtunk. A növényeket tenyészedényekben neveltük 3 hétig. A kísérletet humuszos homoktalajon (Debrecen-Pallag, pHH2O 5,6) állítottuk be. Az alkalmazott kezelések az alábbiak voltak: kohászati mésziszap, köszörűiszap, füstgázpor, korom, cellulóz iszapos emulzió és olajos emulzió. A felsorolt melléktermékek 5 g dm-3 mennyiségben kerültek alkalmazásra. A talajt 1:3=talaj:kvarc arányban kevertük, a jobb textura elérése érdekében. A kísérlet kiértékelésekor (21 nap) mértük a hajtás és a gyökér száraz tömegét valamint a relatív klorofill-tartalmat (SPAD-Units). Homoktalajon a kukorica gyökerének száraz tömege a korom kezelést kivéve csökkent a kontrollhoz képest. A hajtás száraz tömegében mindenhol csökkenést tapasztaltunk. A relatív klorofill tartalom a kukorica második levelében nőtt, amikor mésziszap, füstgázpor, cellulóz iszapos olaj és korom kezelést alkalmaztunk. Ugyanakkor a köszörűiszap kezelést kivéve nőtt a harmadik levél relatív klorofill tartalma a kontrollhoz viszonyítva homoktalajon. Kísérletünk eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a talaj-növény rendszer nagyban befolyásolja egy adott vizsgálati anyag – esetünkben ipari melléktermék – hatását. A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

22

A MANGÁN-SZILÍCIUM-BAKTÉRIUMTRÁGYA KÖLCSÖNHATÁS VIZSGÁLATA HIDROPÓNIÁSAN NEVELT KUKORICÁNÁL

Szerző: Bojtor Csaba , II. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Tóth Brigitta, egyetemi tanársegéd Kutatásom általános célkitűzése annak bizonyítása, hogy a nehézfémek – jelen esetben a mangán (Mn) – növények általi felvétele csökkenhető baktérium tartalmú trágyák, illetve szilícium (Si) alkalmazásával. A növényeket hidropóniás körülmények között, klímaszobában neveltük. A környezeti feltételek szabályozottak voltak. A kísérleti növény a kukorica (Zea mays L. DKC5170) volt. A kísérletbe vont baktérium trágyák összetétele az alábbi: (A): Azotobacter chrococcum, Bacillus megaterium; (B): Azospirillum brasilense, Azotobacter vinelandii, Bacillus megaterium, Bacillus polymyxa, Pseudomonas fluorescens, Streptomyces albus; (C): Azotobacter chroccoccum, Azospirillum ssp., Bacillus megaterium, Bacillus subtilis. A mangánt Mn(NO3)2 formájában alkalmaztuk az alábbi mennyiségekben: 0,1 ppm; 1 ppm; 5 ppm; 10 ppm, 25 ppm; 50 ppm; 100 ppm és 200 ppm. Kisebb Mn-koncentrációknál a baktérim trágyák pozitív hatását nem tudtuk kimutatni. Irodalmi adatok szerint a kukorica számára a 200 ppm Mn toxikus, ezzel ellentétben mi már 50 ppm Mn-kezelésnél toxikus tüneteket figyeltünk meg. A 25-100 ppm közötti baktérium kezelések több esetben is pozitív eredményt adtak. A kukorica hajtásának és gyökerének száraz tömege a 25 és 50 ppm Mn(NO 3)2 adagnál nőtt mind a három baktérium trágya hatására a csak Mn(NO3)2 kezelést kapottakhoz képest. A 100 ppm Mn(NO3)2 + „A” biotrágya kezelés a kukorica hajtásának száraz tömegét, míg a 100 ppm Mn(NO3)2+ „B” biotrágya kezelés a kukorica gyökerének száraz tömegét növelte a mangán kezeléshez viszonyítva. A 200 ppm mangán száraz tömegre kifejtett hatását a „B” és a „C” biotrágya mérsékelni tudta. Az előbbiekben ismertetett eredmények alapján az 50, 100 és 200 ppm Mnkoncentrációt ítéltük toxikusnak a kukorica számára. A további vizsgálatokhoz, melyekben azt vizsgáltuk, hogy a különböző Fe-formák miképpen hatnak a kukoricára, illetve, hogy a Mn-toxikózis mérsékelhető-e kiegészítő Si-kezeléssel. A hajtás száraz tömegére a Fe-citrát+Si kezelés, míg a gyökér száraz tömegére a Fe-EDTA+Si kezelés volt kedvezőbb hatással. Eredményeink alapján állítjuk, hogy a baktérium tartalmú trágyák alkalmasak lehetnek a mangán növényekre kifejtett toxikus hatásának mérséklésére. Ez a mérséklő hatás a mangán koncentráció, mint stressz, valamint az alkalmazott baktérium faj függvénye.

23

KOMPLEX LÉGI 3D LÉZERSZKENNELT ADATOK ÉRTÉKELÉSE EGY NATURA 2000 MINTATERÜLETEN

Szerző: Bökfi Katalin , II. évfolyamos hallgató Konzulensek: Riczu Péter, tanszéki mérnök Rásó János, tudományos segédmunkatárs A környezet- és természetvédelemben egyaránt fontos szerepet játszik, hogy nagy területről, a lehető legtöbb információ álljon rövid idő alatt a rendelkezésünkre. A modern távérzékelési módszerek segítségével lehetőségünk van nagymennyiségű adatállomány gyors, pontos, nagy területről történő összegyűjtésére, amely a hagyományos mérési módszerekkel szemben nagyobb hatékonyságú, így hozzájárulhat monitoring és döntéstámogatási rendszerek kiépítéséhez is. Napjainkban az egyik leghatékonyabb távérzékelési módszer a légi lézerszkenneres (LiDAR) adatgyűjtés, melynek során egy nagy felbontású lézeres pontfelhő hordozza a vizsgált területről, illetve objektumokról a térbeli információkat. Dolgozatom célja a püspökladányi Erdészeti Tudományos Intézet területéről készült légi LiDAR felvételeinek értékelése. A felvételek alapján a vizsgált terület domborzatának és vízgyűjtőterületek modellezése, a lefolyásviszonyok értékelése és a terület erdőállományának térinformatikai elemzése. A vizsgált mintaterület a Hortobágyi Nemzeti Park területén helyezkedik el, továbbá a Natura 2000 európai ökológiai hálózat részét képezi. A különböző szoftverkörnyezetben feldolgozott és értékelt adatok biztosították az egyes lágy- és fásszárú növénytársulások, a mikrodomborzati sajátosságok és lokális víz összegyülekezési jellemzők térbeli elemzését. A légi lézerszkenneres vizsgálat hozzájárulhat a pontosabb, gyorsabb és hatékonyabb állapotfelméréshez, amely elősegítheti a terület értékeinek megőrzését.

24

GIDRÁN LOVAK GENETIKAI SZERKEZETÉNEK VIZSGÁLATA MITOKONDRIÁLIS DNS MARKERREL

Szerző: Bozó Krisztián Tibor, III. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Kusza Szilvia, tudományos főmunkatárs Sziszkosz Nikolett, PhD hallgató A gidrán lovaknak őshonos és génrezerv fajtaként fontos a tenyésztésben tartása, hiszen hazai kitenyésztésű fajtáról van szó. 1992-től a Kisbéri-félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület a fajta fenntartója és a nemesítője. A gidrán újra felvirágoztatása a háborúk okozta létszámcsökkenés következtében a géntartalékvédelem egyik tipikus példája, mely egyszerre foglalta magában a helyreállítást, a fejlesztést és a hasznosítást is. Egyes kancacsaládjai több tízéves generációs tenyésztési múlttal is rendelkeznek. A mitokondrium népszerű molekuláris marker, a hibajavító rendszer hiánya és az anyai öröklődése különösen alkalmassá teszi a kancacsaládok vizsgálatára. Alkalmas törzsfejlődési vizsgálatok elvégzésére, populációk szerkezetének, dinamikájának illetve molekuláris evolúciójának tanulmányozására, ezért mitokondriális DNS (mtDNS) vizsgálattal elemeztük a gidrán lovak genetikai struktúráját. A citokróm b régió egy szakaszát vizsgáltuk, eredményeinket a Kisbéri és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesülete által kiadott Gidrán méneskönyv adataival egyeztettük, amiben egy-egy kancacsaládot az alapító ősig visszavezethető. Kutatásunkban 46 minta szekvenciája került meghatározásra, a minták különböző hazai ménesekből származtak. A genomiális DNS izolálás szőrhagymából történt, melyet követően PCR reakcióval sokszorosítottuk fel a kívánt szakaszt. A szekvenáltatás után különböző általánosan használt, interneten elérhető bioinformatikai programokat használtunk (Mega6, DnaSP, Network). Az analizált bázisok száma szekvenciánként 686 nukleotid volt, melyekben 14 haplotípust sikerült elkülönítenünk. A haplotípus diverzitás érték magas lett, Hd: 0,8957. Eredményeinket filogenetikai törzsfa készítésével ábrázoltuk, melyeken a méneskönyv szerinti kancacsaládok is ábrázolásra kerültek. A filogenetikai törzsfa készítésénél maximum likelihood, legnagyobb valószínűség módszert alkalmaztunk. Egyes kancacsaládok megfeleltethetőnek bizonyultak egyes haplotípusokkal, míg más esetekben a méneskönyvi besorolástól eltérő eredményt kaptunk. További szakasz vizsgálata és több minta bevonása segítheti a reprezentatívabb eredmények kialakítását, hosszú távú következtetések levonását.

25

BORZ KOTORÉKOK VISSZANÉPESÜLÉSÉNEK FELMÉRÉSE EGY INTENZÍVEN CSAPDÁZOTT NYÍRSÉGI VADÁSZTERÜLETEN

Szerző: Csáki Dalma IV. évfolyamos természetvédelmi mérnök hallgató Konzulensek: Dr. Kozák Lajos, egyetemi adjunktus Vinnai Attila, Hivatásos vadász, Vadászmester Fazekas Gergely, vadgazda mérnök, Sz-Sz-B-M Vadász Kamara A csapdázás a tervszerű ragadozógazdálkodásnak egy olyan eszköze, amely megfelelő szakértelemmel végezve egyfelől vadgazdálkodási szempontból hatékony, másfelől természetvédelmi szempontból is elfogadható adott terület vadászható ragadozó emlőseinek létszám szabályozásához. Munkámat a 4800 ha kiterjedésű Buji Táncsics Vadásztársaság területén végeztem. A vadászterület 82%-át lefedő 3650 ha-os területen 2013 márciusában végeztünk kotorékfelmérést. 7 nyomvonalat játunk be, melyek 1 km távolságra helyezkedtek el egymástól. A területen 2011 óta 21 borzkotorékot sikerült azonosítani, 2013-as felmérésünk során sem kerültek elő új kotorékok. Az egyes kotorékok helyét beazonosítottuk, felmértük ezek állapotát, illetve lakottságukat. Az egyébként 3 éve intenzíven csapdázott terület borzkotorékainak csapdázását 2013 szeptemberétől kezdtük el. Felvételeztük az elejtett borzok főbb biometriai adatait is, ami a korosztályi besorolásukat segíti. Fő célkitűzésem volt annak felmérése, hogy a borzok milyen arányban települnek vissza egy olyan kotorékba ami a teljes család kicsapdázása által vált lakatlanná. A visszatelepült kotorékok ismételt csapdázása során elejtett borzok korosztályi besorolásával valószínűsíthetően megállapítható az, hogy a környező területek lakott kotorékainak szaporulata folyamatosan megjelenik e a területen, és folyamatosan pótolja e a csapdázással lecsökkentett állományt. 2011-ben 24 db, 2012-ben 20 db, és 2013-ban 12db borzot sikerült csapdázással elejteni. A 21 kotorékból 4 kotorékban volt folyamatos visszatelepülés, itt mind a 3 év folyamán fogtak egyedeket. Ezekben az általam vizsgált 3. évben fogazatuk és biometriai adataik alapján besorolva leginkább fiatal egyedeket fogtunk, azaz valószínűleg nem az idős egyedek diszperziójáról, hanem a környező területek, környező kotorékbeli családok szaporulatának megjelenéséről beszélhetünk. Az évek óta folyamatos felmérés és csapdázás alapján a kotorékszám állandósulni látszik, ami azt jelzi, hogy a területnek ez a borz eltartóképességi értéke. Eredményeink alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy a területen folyamatos a borzállomány utánpótlása, és amennyiben az apróvad állomány védelme ezt megkívánja, folyamatosan kontroll alatt kell tartani a fajt. 26

A FEHÉR GÓLYA (CICONIA CICONIA) KÖLTÉSBIOLÓGIÁJÁNAK VIZSGÁLATA AZ MME WEBKAMERA RENDSZERÉN KERESZTÜL

Szerző: Dékány Enikő, IV. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Gyüre Péter, egyetemi adjunktus Nagy Károly, MME, monitoring és kutatási csoportvezető Dolgozatom célja a fehér gólya (Ciconia ciconia) költésbiológiájának olyan szintű megismerése melyre csak a korszerű technológia ad lehetőséget. Kutatásaim során egy fajról sem találtam ilyen pontos leírást, mely egy költési időszakból mindennapot akár 24 órában feldolgozna. Munkámhoz a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nyíregyházi Monitoring Központja szolgáltatta a szükséges felvételeket. A felmérést a nagyhalászi kamerás gólyafészeknél végeztem, a 2009-es költési évet vizsgálva. A tojó megérkezésétől egészen július utolsó napjáig vizsgáltam a fészek történéseit, kezdetben napi 24, majd május második felétől napi 17 órában. Felmérésem során a hím és a tojó szerepének megoszlását figyeltem, továbbá azt, hogy a szülők a különböző időszakokban milyen arányban hagyták üresen a fészket. Hat különböző időszakot vizsgáltam meg: a tojásrakás előtti, a tojásrakás utáni, a kikelés után pedig egy májusi, egy júniusi és egy júliusi, illetve az egész 2009-es költési évet felölelő időszakot. Megállapítottam, hogy a hím valamivel többet tartózkodott egyedüli szülőként a fészekben. A fiókák kikelése előtt az esetek, több mint a felében a két egyed egyszerre tartózkodott a fészekben, azonban a kikelés után, a fiókák kirepüléséig ez az érték jelentősen lecsökkent. A fészekben a szülők a tojásrakás után egy pillanatra sem, míg májusban is csak nagyon csekély időre hagyták teljes felügyelet nélkül a fészket. Majd júniusban és júliusban, a fiókák kirepüléséig nagyobb arányban volt szülő nélküli a fészek. Az etetésekben és a tojásforgatásokban a két nem tagjai közel azonos szerepet vállaltak.

27

A HASZNOSÍTÁS ÉS AZ ÉVJÁRAT HATÁSA A GYEP NÖVÉNYZETÉRE ÉS VÍZFORGALMÁRA RÉTI SZOLONYEC TALAJON.

Szerző: Díaz Fernández Daniel , II. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Zsembeli József, tudományos főmunkatárs Dr. Csízi István, tudományos munkatárs Általánosan elfogadott tétel, hogy bárminemű termelést is folytatunk, igyekeznünk kell a lehető leginkább termőhely-specifikusan végezni tevékenységünket, ami az elmúlt években tapasztalható klímaváltozás fényében egyre nagyobb hangsúlyt kap. Ahhoz, hogy ez a legelőgazdálkodás területén is lehetővé váljon, behatóan kell tanulmányozni a gyeptermés meghatározó faktorait és magának a gyepnek a reakcióját az egyes tényezők változására. Éppen ezért kutatásom során extenzíven kezelt gyepek helyzetét vizsgáltam, analizálva a különböző kezelési módok hatásait a növényzet és a talaj egyes tulajdonságaira, valamint tanulmányoztam, hogy az egyes évjáratok milyen befolyással bírnak a gyeptermés minőségi és mennyiségi mutatóira. A kísérlet során mértem a talaj nedvességtartalmát, szén-dioxid-emisszióját, megfigyeltem a növénypopuláció alakulását és vizsgáltam a növények beltartalmi jellemzőit. Témámként azért ezt választottam, mert a legelőhasználat az egyik legősibb és legolcsóbb módja az állati termék előállításnak, sőt a világ számos vidékén még mindig elsőszámú formája az állattartásnak. Ökonómiai pozitívumai mellett további előnyei között említhetjük természetvédelmi szerepét is, hiszen számos védett növény- és állatfajnak életfeltétele a gondozott gyeptakaró, tehát a biodiverzitás megőrzése érdekében is szükséges a rendszeres és okszerű gyephasznosítás.

28

BIOGÁZ KISERŐMŰ VIZSGÁLATA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A BIOGÁZ KÉNTARTALMÁNAK CSÖKKENTÉSÉRE IRÁNYULÓ ELJÁRÁSOKRA

Szerző: Gajdán Sándor Máté, 7. féléves hallgató Konzulens: Dr. Mézes Lili, egyetemi tanársegéd Az emberiség elé állított egyik legnagyobb XXI. századi kihívás a meg nem újuló energiaforrások minél nagyobb arányú kiváltása, megújuló és megújítható energiaforrásokká. A megújuló energiaforrások közül manapság egyre inkább előtérbe kerül a biogáz, a már hagyományosnak számító szél, víz és napenergia mellett. A biogáz előállítás sokoldalú, különböző alapanyagokból történhet, származhat a mezőgazdaságból, iparból vagy a lakosságtól. Ezeket a szubsztrátumokat akár vegyítve is fel lehet használni gáztermelésre egy üzemen belül, a megfelelően kialakított technológiákkal. Ezen alapanyagok közül hazánk, agrárjellegét tekintve leginkább mezőgazdasági alapanyagokra, vég- és melléktermékekre alapozva próbál minél több zöld energiát előállítani. Mezőgazdasági alapanyagok közül elsősorban a híg- és szerves trágya, takarmányfélék, növényi részek kerülnek a hazai biogáz üzemekbe. Európai uniós vállalásainkkal összhangban ma már több tucat biogáz üzem működik hazánkban. Vizsgálataimat a Hajdúböszörményi Béke Mezőgazdasági Szövetkezet biogáz kiserőművében végeztem. Az erőmű üzembe helyezése óta különféle problémákkal szembesült, melyeket a normál üzemi működés feltételeinek megteremtése érdekében folyamatosan meg kellett oldani. Továbbá a fejlesztések, újonnan beépült berendezések miatt is a technológia folyamatos finomítás, és változás alatt áll. Egyik ilyen probléma volt a biogáz magas kéntartalma, hiszen a kén‐hidrogén veszélyes, korróziót előidéző gáz. A kéntelenítési eljárás erősen függ az alkalmazott szubsztrátum kéntartalmától és az adott fermentációs folyamat jellemzőitől. Sok esetben több technológia együttes alkalmazására van szükség ahhoz, hogy megtalálják a technológiailag optimális, illetve gazdaságos megoldást. Elemeztem az egyes fejlesztések hatását az anaerob fermentáció folyamatára, különös tekintettel a biogáz kén-tartalmának csökkentésére. Vizsgálataimmal igyekeztem kimutatni az összefüggéseket a különböző alapanyagok aránya, azok minősége, a gáz összetétele, és az elégetett gáz által termelt villamos energia mennyisége között.

29

A KÉK- ÉS VÖRÖS VÉRCSÉK ÁLLOMÁNYALAKULÁSA A LEGELŐ ÁLLATÁLLOMÁNY TÜKRÉBEN A HEVESI FÜVES PUSZTÁK TÁJVÉDELMI KÖRZETBEN

Szerző: Gál Renáta, IV. évfolyamos hallgató Konzulensek: Tóth László, tájegységvezető Tóth Norbert, Ph.D. hallgató A füves puszta Földünk egyik olyan speciális ökoszisztémája, amelyet az emberiség, az egyik legősibb mezőgazdálkodási formával a legeltető állattartással hasznosított. Sajnos napjainkra ez a gazdálkodási forma egyre inkább a múlt emléke marad, mivel az ilyen füves területek csökkenése az egész világon felgyorsult. Velük együtt eltűnnek azok a növény- és állatközösségek is, amelyek csak ezeken a területeken találják meg létfeltételeiket. Dolgozatommal célom az volt, hogy minél több embert rávezessek a legelő állatállomány folyamatos csökkenésének veszélyeire. Valamint arra, hogy milyen sürgető feladat lenne azoknak a gyakorlatban is használható gazdálkodási módszereknek a kidolgozása és széleskörű bevezetése, amelyek a mezőgazdasági táj természeti értékeinek biztonságosabb fenntartását lehetővé teszik. Ennek szemléltetésére két a füves pusztai élőhelyhez szorosan kötődő ragadozó madárfajt választottam, a kék- és a vörös vércsét. A madárfajokról általánosságban elmondható, hogy a környezet állapotának kiváló indikátorai. Hiszen, a madárvilág faji összetétele, sűrűsége érzékenyen jelzi a környezet változásait. Kutatásaim során, a Hevesi-sík 20 évnyi kék-és vörös vércse fészektérképezési adatát dolgoztam fel, valamint több évtizedre visszamenőleg vizsgáltam a legelő terület és a legelő állatállomány változásait. Az adatokat táblázat kezelő és térinformatikai programok segítségével dolgoztam fel. Eredményeim jól mutatják, hogy amíg a kék vércsék állomány alakulása a legelő állatállomány mértékétől, valamint a helyes élőhelykezeléstől függ, addig a vörös vércsék állomány alakulását, az élőhely megfelelő kezelése mellett, nagymértékben befolyásolja a pocok gradációk mérete. Ezzel is igazolva azt, hogy milyen nagy szükség van a mezőgazdasági tájban a ragadozó madarakra. Dolgozatommal a vércsék állomány növekedésén keresztül szeretném bemutatni, hogy a mezőgazdaság igenis összefüggő, összehangolható a természetvédelemmel. Sőt, a mezőgazdasági táj biodiverzitásának megőrzése, nagymértékben függ, attól hogy mennyiben tudjuk a természetvédelem célkitűzéseit összhangba hozni a mezőgazdasági termelők érdekeivel.

30

A NEMES ROTHADÁS KÖRÜLMÉNYEINEK HATÁSA A BOTRYTIS CINEREA MORFOLÓGIÁJÁRA, VALAMINT A GOMBA ALTERNATÍV OXIDÁZ ENZIMÉNEK AKTIVITÁSÁRA ÉS KIFEJEZŐDÉSÉRE

Szerző: Gombkötő Balázs, III. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Karaffa Erzsébet, egyetemi docens; Dr. Bérczesné Szojka Anikó, PhD hallgató A Botrytis genuszba tartozó fajok olyan fonalas gombák melyek fitopatogének és gazdaságilag jelentős kárt tudnak okozni. A B. cinerea leginkább a mérsékelt égövön terjedt el, és ott nagyszámú, eddig bizonyítottan 235 gazdanövényen képes a szürkerothadás (pouriture grise) nevű betegséget kiváltani. Megfelelő körülmények között (szőlőfajta, klimatikus tényezők), az érett, magas cukortartalmú szőlőszemeken nemes rothadás (pouriture noble) is kialakulhat. Célunk a szürke- és nemes rothadás modellezésével, hogy megfigyelhessük a különböző differenciáló körülmények hatását a gomba élettani tulajdonságaira nézve. A kapott eredményeket statisztikai értékeléssel támasztottuk alá. Legutóbbi kutatások eredményei alapján, a Botrytis cinerea fajkomplex legalább két fajt foglal magába, B. cinerea sensu sticto (II. csoport) és B. psudeocinerea (I. csoport), melyek közé tartozó törzsek genetikai alapon elkülöníthetőek, különböznek a patogenitásukban és eltérő módon tolerálják a különböző fungicideket. Elsőként a Botrytis cinerea I-es és II-es fajcsoportjába tartozó, 10 kiválasztott törzs morfológiai tulajdonságait vizsgáltuk különböző körülmények között: két hőmérsékleten (8, és 25 oC) és eltérő ozmotikus körülmények modellezésével (10 és 250 g/l glükóz). A vizsgálatokat makroszkópos mérésekkel és fénymikroszkópos megfigyeléssel végeztük el. Eredményképpen kijelenthető, hogy a törzsek növekedése a nemes rothadás körülményei közt sokkal gyengébb volt, mint a szürkerothadás esetében, azonban mikroszkopikusan nem volt jelentős különbség a törzsek közt. Kísérleteinkben összehasonlítottuk, a B. cinerea I-es és II-es fajcsoportjába tartozó, 10 kiválasztott törzs alternatív oxidáz (AOX) aktivitását is. Az AOX fehérje a légzési láncban található terminális kinon oxidáz, a divas karboxilát fehérjecsalád tagja, expressziója gyakran megnő biotikus és abiotikus stressz hatására. Az eredmények alapján megállapítható, hogy abiotikus stressz (alacsony hőmérséklet -és magas ozmotikus nyomás) hatására, a nemes rothadást modellező körülmények esetén, az alternatív légzési útvonal aktivitása jelentősen megnőtt. A B05.10 B. cinerea sensu stricto, magas patogenitást mutató típustözs esetében nyomon követtük, hogy az idő elteltével és a szénhidrátforrás emelkedő koncentrációjával, hogyan változik az aox expressziója. A vizsgálatot Northern analízissel végeztük el. A magas cukorkoncentrációkon az aox enzim expressziója jelentősen emelkedett. 31

A KONYÁR KÖRNYÉKI SZIKES TAVAK ÁLLAPOTFELMÉRÉSE ÉS KEZELÉSI JAVASLATAI

Szerző: Gulyás János, IV. évfolyamos hallgató Konzulens: Dr. Juhász Lajos, egyetemi docens Magyarország Európán belül valódi vízi nagyhatalomnak számít. Bővelkedik mind felszíni, mind felszín alatti vizekben. Az elmúlt másfél évszázadban a felszín vizeink és vizes élőhelyeink jelentős mértékben csökkentek a Duna, Tisza és további folyóink vízrendezésével, szabályozásával. A legjelentősebb változás mégis az utóbbi fél évszázadban következett be, amikor is a megmaradt tavakat, vízállásokat is lecsapolták. Az 1900-as évek közepéig több, mint 600 szikes tavunk volt, mára a referencia állapotot csak 77 éri el. A többit kiszárították, vizeit elvezették. Ugyanez történt a Konyár határában több tíz számban előforduló szikes tavakkal. Ma már csak három természetes állapotban lévő szikesről tudunk. A Petrovits-lapos, a Kerek-szik-tó, és a Hosszúpályi Fehér-tó szikeseknek az ökológiai állapotfelmérését a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület már 2009-2010-es időszakban elvégezte. A célom az, hogy a fent említett három szikes tónk az állapotfelmérését elvégezzem ismét 2014-ben. A kapott eredményeket össze akarom vetni a korábbi eredményekkel, majd azok alapján egy kezelési javaslatot kívánok tenni ezekre a területekre. A Petrovits-lapos, a Kerek-szik-tó és a Hosszúpályi Fehér-tó mellett három, eddig még nem értékelt, nem referencia állapotba lévő szikes tónak a vizsgálatát tervezem. A kerek-fenék, a konyári Sós-tó és a Kis-sós-tó ökológiai állapotfelmérését és kezelési javaslatait szeretném az adott módszerek alapján elvégezni. A felmérést az Orion Star Spektrum-3D sorozatú, terepi és laboratóriumi elektronikai vizsgálatokra alkalmas eszközeivel végzem el 2014. április, május, június és amennyiben a területeken a víz megmarad, úgy egy, szeptember végi, októberi időszakokban. A mérési módszerek az alábbiak:1, felszíni vízgyűjtők felmérése (kiterjedés, nyílt vízfelület, gyep, rét, stb.); 2, talajvízfeltörés vizsgálata; 3, karakterfajok vizsgálata a hajtásos növényeken (sziki őszirózsa, henye vasfű, stb.), a rákokon és a madarakon (gólyatöcs, gulipán, stb) keresztül; 4, alap vízkémiai vizsgálatok (ph, vízben oldott oxigén, vezetőképesség); 5, a tavak fizikai felmérése (zavarosság, vízmélység). A mintavétel helyeit GPS koordinátákkal rögzítem, hogy a későbbi mérések pontosak lehessenek, azok mindig egy ponton történjenek. A kapott eredmények alapján kezelési javaslatot dolgozok ki egy korábbi módszer segítségével. Figyelembe veszem a legeltetés és az integrált kezelés lehetőségeit is.

32

VÁROSI SZENNYVÍZISZAP MINŐSÉGÉNEK VÁLTOZÁSA A KOMPOSZTÁLÁS FOLYAMATA SORÁN

Szerző: Hanász Alexandra, IV. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Mézes Lili, egyetemi tanársegéd Dr. Makádi Marianna, tudományos munkatárs A talaj szerves anyag utánpótlása meghatározó tényező a mezőgazdaságban. A jó minőségű trágyák segítségével a talaj tápanyagai visszapótolhatók. Általuk jobb terméshozamot, egészségesebb növényállományt érhetünk el. Az egyik lehetséges módja a szerves anyag termőtalajba juttatásának a kommunális szennyvíziszap komposzt alkalmazása. A szennyvíz tisztítása során keletkezett szennyvíziszap így visszakerülhet a biológiai körforgásba és többé már nem hulladékként, hanem mint potenciális szerves anyag és növényi tápanyag, komposzt formájában jut vissza a termőföldre. Munkám során a szennyvíziszap komposztban végbemenő kémiai és mikrobiológiai változásokra voltam kíváncsi az egyes érési fázisokban. Vizsgálataim során nyers szennyvíziszap, 1 hónapos, 2 hónapos, 3 hónapos, 4 hónapos és kész komposzt mintákat elemeztem. A mintavételt a Nyírségvíz Zrt. Nyíregyházi Központi Komposztáló Telepén végeztem. A komposzt a szennyvíziszapon (40%) kívül szalmát (20%), valamint riolitot (15%), bentonitot (10%) és dolomitot (15%) is tartalmazott. A szennyvíziszap komposzt alapvető kémiai paramétereinek változását a sótartalom, vezetőképesség, pH, redoxpotenciál változásának nyomon követésével vizsgáltam, valamint meghatároztam a mezőgazdasági felhasználáskor fontos toxikus elemek koncentrációját Niton XLt röntgenflouresszenciás spektrofotométerrel az egyes mintákban. A szemcseméret meghatározását RETSCH típusú szitarázó készülékkel végeztem el. A szerves anyag minőségbeli változását az egyes érési szakaszokban E4/E6 módszerrel határoztam meg. Vizsgáltam az összes szén-, nitrogén- és kéntartalom értékeinek változását is Elementar VarioMax készülékkel. Meghatároztam ezen felül az összes baktériumszámot Nutrient táptalajon, melyből következtettem az egyes szakaszokban a mikrobiológiai aktivitásra. A minták nedvességtartalmát 105oCon szárítószekrényben, a prizmák hőmérsékletét prizmahőmérővel mértem a mintavételkor. A vizsgálatok nagy része igazolta, hogy a komposztálás folyamata zavartalanul zajlott le és jól elkülöníthető szakaszokra bontható. Tanulmányom lényege, hogy számszerűen is alá tudjam támasztani a vizsgálatok eredményeiből a komposztálás során végbemenő változásokat a lebontás szakaszától egészen a felépülésig. 33

A HYPOPHYSIS ADENILÁT-CIKLÁZ AKTIVÁLÓ POLIPETID GÉN POLIMORFIZMUSÁNAK VIZSGÁLATA PCR-SSCP MÓDSZERREL

Szerző: Homonai Krisztina, Msc II. évfolyam Konzulens: Dr. Czeglédi Levente, egyetemi adjunktus A hypophysis adenilát-ciklázt aktiváló polipeptid (PACAP) egy multifunkciós polipeptid, amely számos szervben megtalálható, szerkezete evolúciósan konzervált a gerincesekben, ami a peptid fontos élettani szerepére utal. A hipofízis adenilát cikláz aktiváló peptidet (PACAP) 1989-ben juh hipotalamuszból izolálták először. Két formáját írták le (PACAP27 és PACAP38), melyek a szekretin/glükagon/vazoaktív intesztinális peptid család tagjai közé tartoznak. A PACAP eddig leírt szerepe igen sokrétű, számos olyan mennyiségi tulajdonság kifejeződését befolyásolja közvetetten, melyek alapján az állati termékelőállítás egyik alapvető biológiai markereként értékelhetjük. A PACAP gén a szarvasmarha 24. kromoszómáján található és 5 exonból áll. Eddigi tanulmányokban kimutatták, hogy az 5-ös exonban lévő G/A szubsztitúció előnyös asszociációt mutat a testhosszal, a marmagassággal, a testsúllyal, a szív kerülettel és tömegével. Dolgozatunkban a PACAP gén 5 exonját vizsgálva kerestünk polimorfizmusokat PCR-SSCP módszerrel. Az 1-es exont két részre, az 5-ös exont pedig öt részre felosztva vizsgáltuk. Célunk továbbá az azonosított polimorfizmusokat az alábbi szarvasmarha fajtákban PCR-RFLP módszerrel azonosítani: magyar szürke, magyar tarka, holstein, charolais, angus, gatacko, busa. . A PACAP gén 1. és 4-es exonjában mutattunk ki mutációt. Az SSCP (egyszálú konformációs polimorfizmus) vizsgálat a mutáció pontos helyéről nem ad információt, ezért a mutációkat szekvenálással azonosítattuk be. A szekvenálás eredményeképpen a következő eredményeket kaptuk: Az 1-es exonban lévő mutáció egy TA inzerció. A TA inzerció hatására egy új restrikciós hasító hely jelent meg a génben, mely az SspI restrikciós endonukleázzal emészthető. A 4. exonban lévő SNP egy T/C pozíció csere. Az 5-ös exonban lévő SNP-t 5 szarvasmarha fajtában vizsgáltuk RFLP módszerrel. A vizsgált fajtákban nem lehetett kimutatni a mutáció jelenlétét.

34

KUKORICA (ZEA MAYS L.) ÉS NAPRAFORGÓ (HELIANTHUS ANNUUS L.) NÖVÉNYEK FIZIOLÓGIAI PARAMÉTEREINEK VÁLTOZÁSA ELTÉRŐ SZELÉNFORMÁK HATÁSÁRA

Szerző: Kántor Andrea, III. évfolyamos BSc. hallgató Konzulensek: Dr. Kovács Béla, egyetemi tanár, Dr. Veres Szilvia, egyetemi docens, Bódi Éva, Ph.D hallgató A szelén esszenciális mikroelem, fiziológiai szerepét fokozza, hogy antioxidáns szereppel bír. Elősegíti a sejtek védelmét a szabadgyökök okozta károsító hatásokkal szemben és hozzájárul az immunrendszer egészséges működéséhez. Ezenkívül részt vesz a szervezet normális élettevékenységének biztosításában, illetve egyes daganatos megbetegedések megelőzésében és gyógyításában is. Kutatómunkánk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a kísérletünkben alkalmazott növekvő koncentrációjú szelenit, illetve szelenát kezelések hogyan hatnak a vizsgált növények legfontosabb fiziológiai paramétereire. Kísérleti növényként egy egyszikű (kukorica, Zea mays L. cv. DKC 5007), illetve egy kétszikű (napraforgó, Helianthus annuus L. cv. P63LE13) növényt választottunk, majd tápoldatos és rhizoboxos kísérleteket is végeztünk. A szelént nátrium-szelenit (Na2SeO3.5H2O), illetve nátrium-szelenát (Na2SeO4) formájában alkalmaztuk, amely során a szükséges koncentrációt szelénre vonatkoztatva számoltuk ki. A hidropónikus körülmények között végzett kísérleteinkben szelenit esetén 0,1; 1; 10 és 100 mg·kg-1, szelenát esetén pedig 0,1, 1 és 10 mg·kg-1 szelén koncentrációt alkalmaztunk. Rhizoboxos kísérleteinkben pedig az alkalmazott kezelések (szelenit, szelenát) a következők voltak: 30, 90 és 270 mg·kg -1. Mindkét módszernél kontroll növényeket is neveltünk. Tápoldatos kísérleteink során meghatároztuk a kukorica és napraforgó növények hajtásainak és gyökereinek száraz tömegét, relatív klorofill tartalmát, az összes szeléntartalmát, illetve a kísérlet befejezésekor megmértük a tápoldatok pH értékét is. A rhizoboxos kísérleteink során az alkalmazott tesztnövények száraz tömegének meghatározása mellett a növények gyökereinek növekedését és napi ritmusát is nyomon követtük. Eredményeink közül a legfontosabbakat kiemelve elmondható, hogy a hidropónikus körülmények között nevelt növényeink esetében a 0,1 és 1 mg·kg -1 szelén koncentrációk kedvezően hatottak a növények száraz tömegére, de a szelén koncentráció további növelésével már toxikus hatás volt megfigyelhető mindkét kísérleti növény esetében. A relatív klorofill tartalom vizsgálatával a szelenit kezelés hatására a kukorica és napraforgó növények fiatalabb és idősebb leveleiben nagyobb relatív klorofill tartalmat állapítottunk meg, mint a kontroll növényekben. A növekvő koncentrációjú szelenit, illetve szelenát kezelés hatására a növények szelén koncentrációja szignifikáns növekedést mutatott, azonban a hajtás és a gyökér szelén koncentrációjában eltérést mutattunk ki. A szelenittel kezelt növények esetében a 35

gyökerekben, míg szelenáttal kezelteknél a hajtásokban mértünk nagyobb szelénkoncentrációt. Rhizoboxos kísérletünk során azt tapasztaltuk, hogy a gyökérnövekedés a szelén koncentráció növelésével csökkent és a 90, illetve a 270 mg·kg-1-os kezelések már toxikusnak bizonyultak, ugyanis a kísérleti növényeink a kezdeti minimális fejlődésüket követően elhaltak.

36

MULTIPLEX PCR ALKALMAZÁSA GAZDASÁGI FAJOK FAJAZONOSÍTÁSÁBAN

Szerző: Katona Frida, Molekuláris biológia Msc. II. évfolyam Konzulens: Dr. Czeglédi Levente, egyetemi adjunktus Napjainkban egyre nagyobb figyelmet kap a különböző állati eredetű húsilletve tejtermékek kapcsán a gazdasági haszonállatok fajazonosítása. Erre a közelmúlt élelmiszerhamisítás botrányai is felhívják a figyelmet. E cél érdekében folyamatosan dolgoznak és fejlesztenek ki olyan molekuláris biológiai módszereket, amelyek segítségével fajazonosítást végezhetnek. A fehérje vizsgáló módszerek (kromatográfiás, elektroforetikus és immunológiai technikák) nem mindig célra vezetőek, mert sokszor sokáig tartanak, költségigényesek illetve nem elég érzékenyek arra nézve, hogy egymáshoz közeli fajokat elkülönítsenek. Napjainkban a DNS-alapú módszerek váltak elterjedté, ugyanis a DNS makromolekulák stabilabb szerkezetek a fehérjékhez képest, az adott élőlény minden sejtjében azonosak. Elsősorban a PCR technika különböző változatai terjedtek el. Célul tűztük ki egy olyan molekuláris biológiai módszer kifejlesztését, amely segítségével egyszerűen, és költséghatékonyan tudjuk beazonosítani az élelmiszereinkben megtalálható állatfajok DNS-ét. A PCR technikák egyik gyakran alkalmazott fajtája a multiplex PCR. Ezen technika során egy reakcióközegen belül több primerpárt (fajonként 1 primerpár) alkalmazva lehetővé válik a felamplifikált DNS szekvencia szakaszok méret szerinti elválasztása agaróz gélen. Fajazonosítást 2 csoporton belül végeztünk. Az egyik csoportba emlősöket vontunk be. A másik csoportban madárfajokkal dolgoztunk. A különböző fajok mitokondriális DNS szekvenciáira terveztünk különböző primerpárokat úgy, hogy univerzális reverz primereket jelöltünk ki, és ezekhez képest a forward primereket különböző helyekre terveztük a különböző fajok esetében, annak érdekében, hogy PCR-es felszaporítás után eltérő termékméreteket kaphassunk. Ez a méretkülönbség adja a fajok elkülönítésének alapját egy adott mintán belül. A primertervezés során vizsgáltuk a hairpin struktúrák, a dimer struktúrák –primer önmagával történő dimerizációja, más primerekkel való dimerizáció- kialakulásának valószínűségét. A tervezett primerpárok optimális tapadási hőmérsékleteit gradiens PCR segítségével határoztuk meg. A vizsgálatba bevont gazdasági állatfajok húsból illetve tejből kivont DNS mintáiból különböző mixeket készítettünk, annak érdekében, hogy egy mintából minél több faj egyszerre történő azonosítását hajtsuk végre. A munka során a körülmények optimalizálásával a kísérletbe bevont fajok közül 3-3 faj egyszerre történő azonosítását tudtuk kivitelezni. A továbbiak során tervezzük új primerek bevonásával további fajok azonosítását. 37

A TÁBLAMÉRET ÉS A SZEGÉLYZŐ VEGETÁCIÓ SZEREPE A GABONATÁBLÁKAT KÖRNYEZŐ FAUNA ALAKULÁSÁBAN

Szerző: Kecskés István, II. évfolyamos hallgató Konzulens: Dr. Bozsik András, egyetemi docens Magyarországon is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a mezőgazdasági táblák között húzódó növényi szegélyek meglétére illetve azok hiányára. A világon a 38

környezet-, és a természetvédelem mellett ez a tényező is egyre nagyobb hangsúlyt kap. Egyre több olyan cikkel találkozhatunk, mely e témával foglalkozik és igyekszik hangsúlyozni a fontosságát. A biológiai sokféleség megőrzése mellett sok egyéb olyan hatásuk is van ezeknek a növényi struktúráknak, melyek bizonyítják létjogosultságukat. A táblák szélein telepített fasorok olyan mértékben csökkenthetik a szél erejét, hogy a defláció mérséklődése mellett a táblák vízellátottságát is kedvezően befolyásolhatják. A nyílt területek nagy széljárásnak vannak kitéve, ezért ezeken a területeken különösen nagy jelentőséggel bírnak a fasorok. Igazoltan termésnövelő hatásúak azok az erdősávok, amelyek az uralkodó szél irányából védik a szántóföldi kultúrát. A kiegyenlítő területekkel szegélyezett agroökoszisztémákban a kártevők mellett felszaporodnak természetes ellenségek is, amelyek csökkenthetik a kártevők egyedsűrűségét. Mindent egybevetve nagy gondot kell fordítani a puffer területek fenntartására. Fontos tehát, hogy ne a megművelhető terület mérete alapján próbáljuk meg a jövedelmezőségünket növelni, hanem válasszunk környezetvédő megoldásokat, amelyek pozitív hatást gyakorolhatnak a biológiai sokféleségre, hiszen ez a fenntarthatóság egyik alappillére. Mindemellett a nagyobb növényi fajgazdagság több állat élőhelyét is biztosítja majd. A célom az volt, hogy a gabonatáblák mérete és annak szegélyeiben található növény és állat együttesek előfordulása közötti összefüggéseket feltárjam. Elsősorban, hogy a gabonatáblák mérete és az azokat szegélyező növényzet milyen hatást gyakorol az ott előforduló rovarok populációira. Munkámban összehasonlítom 3 különböző méretű őszi búza tábla szegélyzetében fellelhető fás és lágyszárú növényeket, valamint a rovarok és madarak előfordulási arányát. A kapott eredmények jól tükrözik a kialakult helyzetet ebben a témában és ez egyben egy új irányvonalat vetít előre, hogy mik lennének azok a fontos célkitűzések, amiket egy korszerű, integrált növényvédelmi technológiában alkalmazni lehet. Mindezekkel az eredményekkel szeretném bemutatni, hogy a biodiverzitás megőrzése mellett milyen hasznos, más területen is fontosnak számító eredményt lehet produkálni. VÁGÓHÍDI HULLADÉK TOLL ELŐKEZELÉSE ÉS BIOGÁZ CÉLÚ HASZNOSÍTÁSA

Szerző: Kun Richárd, II. évfolyamos hallgató Konzulens: Dr. Mézes Lili, egyetemi tanársegéd A baromfi feldolgozóipar melléktermékeként több millió tonna nedves toll keletkezik évente világszerte, melynek felhasználása konfekcionált termék előállításra illetve díszítési célokra nem alkalmas. A baromfi toll mintegy 90%-a speciális fehérje, melyet keratinnak nevezünk. Nehezen bomlik le, ezért fizikai, kémiai, vagy biológiai 39

kezelést kell alkalmaznunk az újrahasznosításához. A baromfi toll biológiai előkezelését és fermentációját a DE ATK MÉK Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet biodegradációs laboratóriumában végeztem. A fő célunk az volt, hogy meghatározzuk az enzimatikus előkezelés hatását, illetve az előkezelt baromfi toll hatását a biogáztermelésre. A kísérlet előtt a tollat hőkezeltem, majd négy speciális 3 literes üvegedényekbe helyeztem és ioncserélt vízzel elegyítetem 1:2 arányban. A kísérleteket 5 napig, háromszori ismétlésszámmal végeztem. Az optimális 42°C-os hőmérsékletet egy 45 literes fűthető vízfürdő alkalmazásával értem el. A tollat egy speciális keratinbontó baktériummal oltottam be (Bacillus licheniformis). A folyamat során a keverést és levegőztetést légszivattyú és áramlásmérő biztosította. Kémhatás, hőmérséklet, sejtszám, továbbá extinkció, KOI és fehérjetartalom vizsgálatát végeztem el, hogy megállapítsam a degradáció hatékonyságát. A folyékony fázis fehérjetartalma, kémiai oxigénigénye, illetve az ebből származtatott oldhatósági fok (%) esetében Student t-próba alkalmazásával állapítottam meg az egyes kezelések hatékonyságát a kontrollkezelésekhez képest. A toll előkezelését követően Batch fermentációs kísérleteket állítottam be 30 napos időintervallumra. Az előkezelt tollat szecskázott silókukoricával, szarvasmarha hígtrágyával és mezofil biogáz üzemből származó fermentlével különböző arányban (0%; 5%; 7,5%; 10%) kevertem a minőségi paraméterek elemzését követően. Variancia analízist alkalmaztam Tukey-teszttel, hogy megállapítsam az eltéréseket a különböző kezelések között. Meghatározásra került a keletkező biogáz mennyisége és minősége gáz-analizátorral. A fermentált végtermék szeparálását követően a folyékony és szilárd végtermék elemzését is elvégeztem. Az 5%-os előkezelt tollal beállított kísérlet eredményezte a legnagyobb biogáz hozamokat. A kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy 7,5%-os arány alatt kell tartani az előkezelt toll mennyiségét. Ez esetben a magas fehérje-tartalom növekvő biogáz-hozamot produkál és a biogáz kénhidrogén-tartalma kritikus határ alatt tartható. A TÖVISSZÚRÓ GÉBICS FÉSZKELÉSÉNEK, VALAMINT AZ ELBOKROSODÁS HATÁSINAK VIZSGÁLATA A HAJDÚBAGOSI NAGY-LEGELŐN

Szerző: Molnár Márton, 7. féléves természetvédelmi mérnök BSc hallgató Konzulens: Dr. Juhász Lajos, egyetemi docens A tövisszúró gébiccsel (Lanius collurio) számos tanulmány foglalkozott már, igen népszerű téma a kutatók körében, sok szakirodalmat találhatunk a fajjal 40

kapcsolatban. Már ebből a puszta tényből kiindulva is sejthető, hogy nem értelmetlen, sőt szükséges kutatni a fajt. Ezeknek a kutatásoknak elsősorban természetvédelmi jelentősége van, ugyanis a tövisszúró gébics állománya csökkenő tendenciát mutat. Az IUCN vörös listája ugyan nem kezeli különösen veszélyeztetett fajként, azonban az állományokban, az utóbbi évtizedek alatt véghez ment változások, különösen Nyugat-Európában, aggodalomra adnak okot a tövisszúró gébiccsel kapcsolatban. A keleti régiókban még találhatók erős állományok, azonban az elterjedési terület igen nagy részén folyamatosan csökkenő tendenciák mutatkoznak. Bár egyelőre nem beszélhetünk veszélyeztetett fajról, azonban egyértelműen kirajzolódik, hogy fokozottabb figyelmet, és védelmet érdemel. Habár igen sok kutatás áll rendelkezésünkre, ennek ellenére az állománycsökkenés pontos okai még nem tisztázottak. Valószínűleg több kedvezőtlen hatás együttesen okoz problémát, és ezért is igen nehéz pontosan behatárolni az állománycsökkenés okait. Az intenzív mezőgazdálkodás, a klímaváltozás, a telelő területek degradálódása, a vonulás alatt jelentkező problémák a feltételezett legfőbb okok. Azonban az, hogy ezek közül melyik jelent valós problémát, illetve hogy melyik milyen súllyal bír, igen nehéz megállapítani. Arra is találunk példát a meglévő kutatások között, hogy egyesek ellent mondanak egymásnak. Ha tehát komolyabb figyelmet szeretnénk fordítani a tövisszúró gébics védelmére, mindenképpen tisztázni kell még néhány feltáratlan problémát. Ezért választottam dolgozatom egyik fő témájául e fajt. Kutatásom során a Hajdúbagosi Nagy-legelő bokros területeit vizsgáltam 2013 tavaszán. Mintaterületeket jelöltem ki, melyeken a bokrosok tulajdonságainak vizsgálata, valamint az azokon jelen lévő fészkelő tövisszúró gébics párok száma alapján próbáltam következtetni a faj fészkelő hely preferenciájára. Ez jelentette kutatásom gerincét, azonban a felvett adatokkal egyúttal egyéb információkhoz is hozzájutottam. Egyrészt további adatokat nyertem a tövisszúró gébics általános költésbiológiájához, másrészt egy a területen jelen lévő problémának, az elbokrosodás szukcessziós jellegű folyamatának hatásait is vizsgálhattam.

41

BAROMFI TOLL BIODEGRADÁLHATÓSÁGÁNAK ÉS ÚJRAHASZNOSÍTHATÓSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSE

Szerző: Molnár Szabolcs, II. évfolyamos hallgató Konzulens: Dr. Mézes Lili, egyetemi tanársegéd A baromfi feldolgozóipar melléktermékeként tehát több millió tonna nedves toll keletkezik évente világszerte, melynek felhasználása konfekcionált termék előállításra illetve díszítési célokra nem alkalmas. A vágóhídi hulladék közül a toll részaránya 7-9% (Papadopoulus et al., 1985). 2008-2012 között átlagosan 386.982±6.7012 tonna vágóbaromfit vágtak évente (KSH, 2013), tehát kb. 30.959±5.361 tonna hulladék toll keletkezik évente, melynek kezelését meg kell oldani. Az Európai Uniós jogszabályok szerint (1576/2007/EK Regulation, 1774/2002/EK Regulation) tilos az állati melléktermékek, így többek között a toll-liszt felhasználása haszonállatok takarmányozására, így hasznosítására innovatív, környezetbarát eljárások, módszerek kifejlesztése szükséges. Magyarországon Kovács és mtsai. (2002) és Perei és mtsai. (2004) folytattak kísérleteket Bacillus licheniformis-sal, az általuk a természetből elkülönített baktériumot (Bacillus licheniformis KK1) alkalmaztam kutatásom során. A vágóhídról származó baromfi toll mikrobiológiai feltárását vizsgáltam, abból a célból, hogy minél hatékonyabban lehessen beilleszteni ezt a fajta állati eredetű hulladékot a biogáz termelés technológiájába. A baromfi toll keratin tartalmának bontására a Bacillus licheniformis baktériumot használtam oltóanyagként. A keratin aktivitás vizsgálata a baromfi toll esetében nem rendelkezik egységes szakirodalommal, meghatározása drága és összetett. Szilárd és folyékony táptalajon folytattam a keratin aktivitás meghatározásával kapcsolatos vizsgálataim. A szilárd táptalajon végzett kísérleteim célja a baktérium szaporodási képességének és a táptalaj keratin-tartalmának összefüggését hívatott vizsgálni. A kísérlet során kétféle szilárd táptalajon 10-10 Petri-csészében figyeltem meg a baktériumok által létrehozott feloldási zónák méretét három napon keresztül, háromszori ismétlésben. Megállapítottam, hogy a táptalajban a megkétszerezett mennyiségű baromfi toll hatására a Bacillus licheniformis baktérium 30%-al nagyobb aktivitást mutatott. A folyékony táptalajokon folytatott kísérletek célja az volt, hogy szűkítsem a Bacillus licheniformis baktérium számára szükséges tápanyagok körét, illetve elemezzem fehérjebontó képességét a két különböző táptalajban. Mindkét táptalajba azonos mennyiségű egész baromfi toll került, és azonos mennyiségű folyékony táptalaj került az 1. és 2. táptalajból. Három napon keresztül mértem a táptalajokban lévő oldott fehérje mennyiségét, és figyelemmel kísértem a baktériumok sejtszámának alakulását. A vizsgálat eredménye megmutatta, hogy ahhoz, hogy a Bacillus licheniformis sikeresen bontsa a baromfi toll keratin tartalmát, a toll mellett egyéb tápanyagokra is szüksége van. A tápanyagokban gazdagabb táptalajon a Bacillus licheniformis 17%-al hatékonyabban bontotta a toll keratin tartalmát. A Bacillus licheniformis baktérium sikeresnek bizonyult a vágóhídi baromfitoll keratin tartalmának bontásában. 42

A HAGYOMÁNYOS ÉS A SÁVOS TALAJMŰVELÉSI TECHNOLÓGIÁK ÖSSZEHASONLÍTÁSA MAGYARORSZÁG ELTÉRŐ TALAJTÍPUSÚ TÁJEGYSÉGEIN

Szerző: Pásztor István, III. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Szabó András, egyetemi adjunktus Dr. Sulyok Dénes Zsolt A változó éghajlati viszonyok, az évenkénti ingadozó csapadékmennyiség, és az egységnyi területre jutó magas művelési költség lehetőséget teremt ahhoz, hogy a precíziós mezőgazdaság helyet kapjon a magyar gazdák körében is. Egyre kevesebb lehetőség van a növényvédelemben és a tápanyag utánpótlásban költségmegtakarításokat elérni, azonban az alternatív talajművelés bevezetése további lehetőségeket kínál. Hazánk talajainak közel fele kedvezőtlen vízgazdálkodású, nő a földek aszályérzékenysége, gyakori a talajtömörödés, a savanyodás, a szikesedés és egyre több területen figyelhetők meg eróziós és deflációs folyamatok. Az alternatív talajművelési rendszerek a menetszámok csökkentésével, kapcsolt munkagépek alkalmazásával kevésbé károsítják a talajt, megelőzik az eróziót, növelik a talaj biodiverzitását, és hosszútávon jelentős termelési költségektől kímélhetnek meg. Dolgozatom témájaként a fenntartható növénytermesztés talajművelési technológiáinak bemutatását tűztem ki célul. Magyarország három különböző talajtípusú területén (réti csernozjom, homok, barna erdő) végzett talajtömörödöttség és talajnedvesség mérések eredményeit vizsgáltam hagyományos és sávos talajművelés esetén kukorica modellnövény alkalmazásával a 2012-es évben. A talajellenállás értékek segítségével kimutatható, hogy a művelésre jellemző menetszámok milyen mértékben károsítják a talaj fizikai állapotát. A mért talajnedvesség adatok segítségével megfigyelhetjük, hogy az adott mélységben megtalálható-e a növény számára felhasználható víz, amely a megfelelő fejlődéshez szükséges. A kapott terméseredmények és részadatok alapján elmondható, hogy a sávos talajművelésnek a hagyományos műveléssel szemben számos előnye van. A kísérleti adatok eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a menetszám csökkentés a talaj-tömörödöttségi értékek kedvezőbbé válását, és a talaj vízgazdálkodási paramétereinek javulását idézték elő. A fenntartható szántóföldi talajművelési kísérletek alapján igazoltuk a napjaink egyik legkorszerűbb - GPS és RTK rendszerekre alapozott – talajművelési rendszerének komplex, az egész növénytermesztési térre gyakorolt kedvező hatását, ami az agronómiai hatékonyság fokozódását, és a növénytermesztési ágazat jövedelmezőségének növekedését egyaránt elősegíti.

43

AZ ELTÉRŐ ÉLŐHELYHASZNÁLAT MINTÁZATA ÉS LEHETSÉGES OKAI KÉT EGYÜTTESEN ELŐFORDULÓ SÖTÉTALJÚ HANGYABOGLÁRKA (MACULINEA NAUSITHOUS) ÉS VÉRFŰ HANGYABOGLÁRKA (MACULINEA TELEIUS) POPULÁCIÓBAN

Szerző: Patalenszki Adrienn, 7. féléves természetvédelmi mérnök BSc hallgató Konzulensek: Dr. Juhász Lajos, egyetemi docens Dr. Kőrösi Ádám, tudományos munkatárs Dr. Ambrus András, zoológiai szakreferens Az utóbbi évtizedek során a hangyaboglárka fajok (Maculinea spp.) a nappali lepkék egyik legintenzívebben kutatott csoportjává váltak. Kiemelt jelentőségüket nem csak a különleges, hangyákhoz kötődő életmódjuk, illetve egyedülálló fejlődésmenetük indokolja, hanem az is, hogy értékes természeti területeken fordulnak elő, és jelenlétük a biodiverzitás magas fokára utal (indikátorok). Emellett az általuk benépesített élőhelyeken, a védelmüket szolgáló kezelési eljárásokkal további fajok hosszú távú fennmaradása is biztosítható. Kutatásunkban a vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius) és a sötétaljú hangyaboglárka (Maculinea nausithous) együttesen előforduló populációját vizsgáltuk egy fertő-hansági vérfüves kaszálóréten (Hidegség) 2013-2014 folyamán. A két faj nagyon hasonló ökológiai igényekkel rendelkezik, de az együttesen előforduló populációkban -korábbi vizsgálatok eredményei szerint- mikrohabitat preferenciájukat tekintve vannak különbségek. A M. nausithous elsősorban az erdősbokros szegélyeket részesíti előnyben, míg a M. teleius főleg a rétek belső részeit preferálja. Az eltérő mikroélőhely-választás feltételezésünk szerint annak következménye, hogy a két lepkefaj hangyagazdái különböző mikroklimatikus körülményeket kedvelnek és az imágók olyan helyeken próbálják lerakni petéiket, ahol a fiatal hernyók adoptációs sikere és túlélése a legnagyobb. Kutatásaink során ezért először azt próbáltuk felderíteni, hogy a két vizsgált Maculinea faj egyedeinek és gazda hangyáiknak térbeli eloszlása valóban egybeesik-e. Munkánk további célkitűzése volt, hogy a többszörös jelölés-visszafogás módszer segítségével megbecsüljük a Maculinea populációk demográfiáját leíró változókat: a túlélési rátát és a populációnagyságot, valamint információt szerezzünk a lepkeállományok eloszlásáról. Az imágók fogásának pontos helyét GPS-szel határoztuk meg. 2013-ban 24 kvadrátban (12 szegély, 12 belső terület) mintavételeztük a Myrmica hangyákat, kvadrátonként kilenc csalétekkel. Vizsgálataink eredményeiből megállapítható, hogy a M. teleius jóval nagyobb egyedszámban fordult elő a területen mindkét évben. A két év között jelentős különbség volt az egyedszámban mindkét faj esetében, a látszólagos túlélési ráta az évek között nem, de a fajok között mutatott némi eltérést. Előzetes eredményeink a M. nausithous esetében arra engednek következtetni, hogy az imágók szignifikánsan nagyobb valószínűséggel és egyedszámban fordulnak elő olyan mikroélőhelyeken, ahol kizárólagos hangyagazdájuk, a Myrmica rubra domináns a hangyaközösségen belül. Ennek következtében kijelenthetjük, hogy a hangyaboglárkák sikeres védelme érdekében fontos az élőhely kellő mértékű mozaikossága. Menedékterületek kialakításával, az erdőszegélyek, cserjés részek fennhagyásával olyan mikrodomborzati 44

és mikroklimatikus változatosság hozható létre, ami megfelel a Myrmica hangyafajok és Maculinea lepkefajok ökológiai igényeinek egyaránt.

45

KUKORICA HIBRIDEK FITOTOXICITÁSÁNAK VIZSGÁLATA SZERVES FOSZFORSAV-ÉSZTERES TALAJFERTŐTLENÍTÉS ÉS SZULFONIL-UREÁK INTERAKCIÓJÁNAK HATÁSÁRA

Szerző: Rácz Dalma Emese, III. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dóka Lajos Fülöp, egyetemi tanársegéd Dr. Tóth Elemér, a DuPont fejlesztőmérnöke A kukorica termesztése nem csak Magyarországon, de világviszonylatban is egyre fontosabb szerepet kap. Ennek hátterében elsősorban a kukorica rendkívül jó adaptációs képessége, sokrétű felhasználási lehetősége áll, melynek köszönhetően a kukorica igen jól értékesíthető, így jelenleg Magyarországon és egyre több helyen elsőszámú szántóföldi kultúrnövényként tartják számon. A kukorica termesztése azonban, egyre nagyobb kihívást is jelent a növénytermesztők számára, hiszen a növényt károsító kártevők ellen csak hatékony növényvédelemmel tudják felvenni a versenyt, ráadásul olyan technológiákat kell alkalmazniuk, amelyek a környezetre sem jelentenek veszélyt. Egy új fejleményt jelentett a növénytermesztők számára az EU illetékes bizottságának, 2013. május 24-én közzétett rendelete (485/2013/EU), amely szerint az Európai Unió területén a méhek védelme érdekében megtiltotta a klotianidin, tiametoxam és imidakloprid hatóanyagokkal csávázott vetőmagok forgalmazását és felhasználását. Ezen szabályozás következtében gyakorlatilag megszűnt a kukorica mellett a napraforgó és az őszi káposztarepce vetőmagok fenti hatóanyagokkal történő rovarölő szeres csávázása, amely talán az eddigi növényvédelmi eljárások közül a leghatékonyabb és a leginkább környezet-kímélő művelet volt. A rendelet hatására kialakult kényszerhelyzetben a növénytermesztőknek új megoldásokat kell találniuk. Talajfertőtlenítést és állománypermetezést kell alkalmazniuk az eddig sikeresen bevált vetőmagcsávázás helyett. Ily módon, csökkenhet a védekezés hatékonysága és ez által a termésbiztonság, ráadásul a környezetterhelés is jelentősen megemelkedhet. Ezért is fontos, hogy a termelők megfelelő ismereteket szerezzenek arról, hogy mely hatóanyagok alkalmazása esetén lehet ezeket a negatív hatásokat minimalizálni. Közismert tény például, hogy a szerves foszforsav-észter hatóanyagokat tartalmazó talajfertőtlenítő szerek használata után bizonyos ideig nem szabad acetolaktát-szintetáz gátló (ALS-gátló) herbicidet kijuttatni. Ez lényegében egy olyan gyomírtószer hatóanyag, amely az aminosavak bioszintézisét gátolja a növényben, így anyagcsere hiányában a növény elpusztul. A magasabb rendű növényekben azonban megtalálható egy olyan enzim, amely a fenti hatásmechanizmusú herbicid hatóanyagok közömbösítésében vesz részt. Az enzim aktivitását viszont számos tényező 46

akadályozhatja, befolyásolhatja, így többek között a szerves foszforsav-észter típusú rovarölőszerek jelenléte. Az régóta köztudott, hogy ha szerves foszforsav-észter hatóanyagú talajfertőtlenítőt juttatunk ki a területre, majd ezt követően a gyomírtást szulfonil-urea hatóanyagú herbiciddel végezzük, jelentős terméskieséssel is számolhatunk. Ezen túlmenően, a kultúrnövényben lévő enzim működését (amely a gyomirtószerek lebontásáért felelős), a szerves foszforsav-észter hatóanyagú talajfertőtlenítőszer jelentősen blokkolhatja, aminek következtében fitotoxikus tünetek jelenhetnek meg a kultúrában. Az azonban még nem nyert egyértelműen bizonyítást, hogy a talajfertőtlenítőszer mikor és hogyan szívódik fel a kukoricában, így kérdéses, hogy egyáltalán összetalálkozik-e a két eltérő típusú hatóanyag és milyen körülmények között következik be egyáltalán a feltételezett antociános elszíneződés, növekedési visszamaradottság, levelek torzulása, gyomosodás, valamint jelentős terméskiesés. Dolgozatom tehát egy olyan kísérletről szól, amely a végeredményét tekintve kockázatot jelent a kultúrnövényre, hiszen nem tudjuk előre megmondani, hogy a környezeti és egyéb tényezők hatására milyen mértékű kár keletkezhet a talajfertőtlenítő és az állománypermetezésre használt szulfonil-urea típusú gyomírtószerek kölcsönhatása következtében. A kísérletben 20 különböző kukorica hibridet kezeltünk szerves foszforsavészter típusú talajfertőtlenővel, majd szulfonil-urea hatóanyagú herbicideket juttatunk ki állományban. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon a talajfertőtlenített parcella valóban nagyobb fitotoxicitást mutat-e, mint az a terület, amelyre nem juttattunk ki talajfertőtlenítőt. A kísérlet emellett remélhetőleg arra is választ ad majd, hogy a különböző hibridek közül melyek azok, amelyek jobban tolerálják a fitotoxicitást, és melyek azok, amelyek kevésbé. Amennyiben ezek a feltételezett különbségek megmutatkoznak a vizsgált hibridekben, akkor ezeket az információkat mind a növénytermesztő, növényvédős mind a vetőmag előállításban és az értékesítésben dolgozó szakemberek egyaránt hatékonyan és eredményesen használhatják a jövőben.

47

A KOMPOSZT TÁPELEM-FELTÁRÓDÁSÁNAK DINAMIKÁJA

Szerző: Remenyik Tünde Erzsébet, III. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Vágó Imre, egyetemi docens Dr. Szabó Anita A különböző homokterületen kialakult talajtípusok általában mozaikszerűen keveredve fordulnak elő. Homokterületeink közül külön tájat a Nyírség, a Somogyi Homokhát és a Duna-Tisza közi Homokhát alkot. A Duna-Tisza közi homoktáj 615 ezer ha-jából 121 ezer ha humuszos homoktalaj. Kísérleteinkhez nagy karbonát tartalmú változatát választottuk Őrbottyán területéről. Ezen talaj művelt réteg felső 0-30 cm-éből származik a kísérleti anyagunk is. A talaj típusát tekintve homoktalaj, mely textúrájából adódva laza szerkezetű, ennek ellenére tápanyagban gazdagabb, mint a legtöbb homoktalaj. A humuszos réteg kialakulása morfológiailag már jól megfigyelhető, humusztartalmuk azonban ritkán haladja meg az 1,5 %-ot. A homoktalaj tápanyag-gazdálkodásának optimalizálására alkalmas lehet, ha a szerves anyag (egyúttal növényi tápanyag) pótlására komposztált mezőgazdasági maradékokat és melléktermékeket használunk fel. A komposzt számos kedvező hatást gyakorolhat a talajra: pl. stabilabb talajszerkezetet alakít ki, amely csökkenti a porosodás és az erózió veszélyét, javítva a talajok víz-, hő- és levegőgazdálkodását (HARTMAN et al., 2001). Vizsgálatainkkal célul tűztük ki a helyes tápanyag-gazdálkodásra vonatkozó ismereteink pontosítását, illetve bővítését komposzt alkalmazása esetén. A karbonát tartalmú homokkal és a komposzttal beállított kísérleteket a DE MÉK Agrokémiai és Talajtani Intézet tenyészházában, illetve laboratóriumában végeztük. A kísérletben fogyasztói forgalomba hozott komposztkészítményt alkalmaztunk. A tenyészedényes kísérletekhez a tápközeg bekeverése 2014. április. 1-én történt meg. A komposztot térfogatarányok szerint kevertük homoktalajjal. Négyszeri ismétlést, randomizált edény-elhelyezést alkalmaztunk. Naponta öntöztünk az edényekben levő tápközeg vízkapacitásának 60 %-ára. Mintát, a feltáródás ütemével arányos időközönként, hatszor vettünk. A kísérletet 2014. június 6-án számoltuk fel. Meghatároztuk a tápközegből vett minták tápelem-tartalmát. Mértük a 0,01 M CaCl2-os pH-t, a felvehető N-formákat, továbbá a mobilis P-, K-, Mg és Mn-tartalmat. Eredményeinket kéttényezős varianciaanalízissel támasztottuk alá, igazolva, hogy a tápanyag-gazdálkodást tudatosan, mértéktartóan, az egyes tápelemek feltáródási idejét ismerve és a kijuttatásnál ezt figyelembe véve célszerű végezni. 48

IVÓVÍZ, ÁSVÁNYVÍZ ÉS LÚGOS VÍZ JELLEMZŐINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA

Szerző: Ruzsányi József, I. évfolyamos élelmiszerbiztonsági és –minőségi mérnök MSc hallgató Konzulens: Andrási Dávid, tanársegéd A víz élettani szerepe rendkívül sokrétű az ember szervezetében. Biztosítja a vérkeringést, szabályozza a vérnyomást, lehetővé teszi a tápanyagok oldását, felszívódását és szállítását; befolyásolja a vér összetételét; hőszabályzó szerepével biztosítja a szervezet állandó belső hőmérsékletét. Az ásványvíz és csapvíz mellett a polcokon egyre megjelenő lúgos vízzel is olthatjuk szomjunkat. A lúgos víz megjelenése és elterjedése leginkább annak köszönhető, hogy az emberi szervezet elsavasodását gátló, pontosabban azt lúgosító hatást tulajdonítanak neki. Az utóbbi években új piaci szereplőként belépett lúgos víz mellett számos szakember áll ki annak jótékony hatásait bizonygatva, viszont széles körökben még nem sikerült meggyőzni a tudományos világot annak – kizárólag – jótékony hatásairól. Az ellenkező véleménnyel rendelkezők a nem megfelelően alátámasztott eredményeket szokták felhozni ellenpéldaként, valamint azt, hogy szerintük az egész lúgos víz körüli felhajtás csupán reklám és csak üzleti érdek kívánják meg a népszerűsítésüket. Hasonló vélemények természetesen az ásványvizekkel kapcsolatban is léteznek. Az egyes víztípusok összehasonlításához három-három különböző márkájú szénsavas ásványvizet, lúgos vizet valamint két város hálózati vizét vizsgáltam, meghatároztam azok pH-értékét, p- és m-lúgosságát, hidrogénkarbonát-, karbonát-, klorid-, szulfát- és ortofoszfát-ion tartalomát, valamint a kationok közül a Ca-, Mg-, K-, és Na-ion tartalmát, továbbá az összkeménységet és vezetőképességet is. Céljaim közt szerepelt az egyes típusok értékelése aszerint, hogy melyek a legmegfelelőbbek a szervezetünk számára az iontartalmakat figyelembe véve, mellyel biztosítani tudjuk napi beviteli igényünk nagy részét. Továbbá az eredményeim alapján vizsgálni tudtam azt, hogy azok megfelelnek-e a hatályos jogszabályoknak és hogy a címkéken feltüntetett adatokkal szemben mutatnak-e eltérést. Mivel a vizsgálatokba lúgos vizeket is bevontam, dolgozatom további célja volt a vizsgált vizek PRAL-indexének meghatározása, amellyel meghatározható egy élelmiszer valós lúgosító vagy savasító hatása. Ennek a számnak a figyelembe vételével mindenki megállapíthatja, hogy az adott lúgos víz szervezetre kifejtett lúgosító hatása valós dolog, vagy csak reklámfogás.

49

A MOLEKULÁRIS GASZTRONÓMIA MÓDSZEREINEK ÉLELMISZERIPARI ALKALMAZÁSA, SZFERIFIKÁCIÓ A GYAKORLATBAN

Szerző: Semsey Dávid, III. évfolyamos hallgató Konzulens: Dr. Prokisch József, egyetemi docens Kutatásom egyik célja az volt, hogy megvizsgáljam, mely élelmiszeralapanyagokat lehet, és mely anyagokat nem lehet szferifikálni, hol vannak ezen módszer határai. A másik cél az eljárás gyakorlati alkalmazásának vizsgálata, megvalósítása és annak feltárása, milyen új, eddig kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában a technika. Mindezek mellett a technológia fejlesztése, egyszerűsítése, és bizonyos helyzetekben a bonyolítása/kombinálása volt a cél, hogy különleges és érdekes formákban tálalhassuk az általunk már jól ismert, esetlegesen egyszerűvé és szürkévé vált ételeket. Célul tűztem ki, hogy a szferifikáció segítségével új innovatív élelmiszereket alkothassak, melyek nem csak finomak, és különlegesek, de egészségesek is. A szferifikáció szó szerint gömbösítést jelent, melynek lényege, hogy különféle folyadékokból gél-állagú burokkal ellátott golyócskákat készítsünk. A módszer alapja egy kémiai reakció, mely a Na-alginát és a Ca2+-ionok között jön létre. A Na-alginát az alginsav nátriumsója, mely az élelmiszeriparban emulgeáló- és stabilizálószerként használatos higroszkópos, sárgás színű por. Kémiai szerkezetét tekintve egymást keresztező kaotikus elrendezésű szálak sokaságából áll, melyeket az α-L guluronsav és a β-D mannuronsav alkotják. Ezt kell feloldanunk a gömbösíteni kívánt folyadékban, majd egy pipetta, vagy fecskendő segítségével egy Ca2+-ion tartalmú oldatba csepegtetni. Mihelyst a csepp felszíne érintkezik az oldatéval a Ca 2+-ionok kilökik a Na+-ionokat a helyükről, és beépülnek az alginát-vázba, ezzel stabilizálva a keszekusza szálakat. Az új szerkezet egy gélszerű hártyát hoz létre, és magába zárja a folyadékot, így apró gömböket hozva létre. Eleinte ásványvizekkel, tojásfehérjével, és tojássárgájával kísérleteztem, majd később tejjel, gyümölcslevekkel, teával, és sörrel. Az említésre méltó kísérleteim a mézzel kezdődtek. A méz, mivel ragacsos, viszkózus anyag, nehezen keveredik az egyébként is nehezen oldódó Na-algináttal, így ezeknél a gömböknél 20-40%-nyi ioncserélt vízzel kevertem el az alginátot, és csak azután kevertem hozzá a mézet. Ezzel a módszerrel a méz-oldat könnyebben csepegtethető, és az alginát is teljesen feloldódik. A mézgolyókat hetekig levegőn hagyva elvesztik korábban hozzáadott víztartalmukat, és gumicukorszerű kis kapszulákká alakulnak, melyek tapintása nem ragacsos, könnyedén kézbe vehető, és még forró vízben sem oldható. Ezekkel a golyókkal bonbonokat 50

töltöttem meg, sütemények tetejére szórtam, és táblás csokoládékba ömlesztettem. Egy másik technikával fonalakat húztam a méz-oldatból, amikből spaghetti-tésztára emlékeztető mézédes fonalak lettek. A következő mérföldkövet a fóliák, és a belőlük készült chipsek jelentették. Az alginát mennyiségét növelve (1%) szilikon lapra öntöttem a fűszerekkel ízesített oldatot, majd CaCl2-oldatot spricceltem a felületére, és pár napig száradni hagytam. Az ízek bekoncentrálódtak, és a lapok szépen lehúzhatóvá váltak a felületről. Először mikróban szárítottam őket chips-állagúvá, de az egyenetlen pirulás miatt a légkeveréses sütőre váltottam, amivel sikerült gyümölcséből 2*2cm-es, ropogós chipset készíteni. A fonalakat kiszárítva alacsony kalóriatartalmú, gluténmentes tészták is készültek, melyeket ízesíthetőek, és színezhetőek is. Az alkoholok szferifikálása kihívást jelentett, de 10-30% ioncserélt vizet használva az alginát eloszlatására, és annak nagyobb mennyiségű alkalmazása megoldotta a kezdeti nehézségeket. Kipróbáltam, hogy a törzsoldat tetejére lebegő szferifikált golyók kerülhessenek, amit levegő beinjektálással értem el. Készítettem íz-kombinációkat is a koktélok mintájára (vodka-narancs), amihez elkészítettem a vodka golyócskákat, majd ezeket egy nagyobb kanál segítségével narancs-oldattal körbeburkolva merítettem a Ca-oldatba, így gömbbe zárt gömböket kaptam. Megvizsgáltam a pH szerepét és korlátozó hatását, a Na-alginát koncentrációjának hatását és a Ca-oldat koncentrácjának hatását a szferifikációra.

51

UBORKA (CUCUMIS SATIVUS L.) HIBRIDEK FOTOSZINTETIKUS ÉS NITOGÉN HASZNOSÍTÁSI HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA

Szerző: Setzka Dávid, Bsc. III. évf. kertészmérnök hallgató Konzulens: Dr. Veres Szilvia, egyetemi docens A sikeres növénytermesztés szempontjából a talajok termékenységének fenntartása kulcsfontosságú, ezért a tápanyagok utánpótlása rendkívül fontos. Az intenzív tápanyag visszapótlási igény különösen helytálló a kertészeti kultúrákra, hiszen viszonylag kis földterületen nagy értéket kell előállítani, évente akár több növénykultúra termesztésével. Ma már a kertészeti növénytermesztés a mennyiségi igényeken túl a minőség jegyében zajlik, amelynek meghatározó eleme az optimális tápanyag ellátás. A nitrogén műtrágyázás a növényi produkció növelésének egyik legfontosabb eszköze, viszont nem megfelelő alkalmazása környezet-, természet- és egészségvédelmi problémákat okozhat. Az uborka, a paprika, a levél- és gyökérzöldségek különösen hajlamosak a nitrát felhalmozására, amely egészségkárosodáshoz vezethet. A nitrát ion nagy mobilitása miatt könnyen a talaj- és felszíni vizekbe mosódhat, ezzel természet- és környezetvédelmi problémákat okozva. E problémák elkerülése szempontjából eszköz lehet, hogy nitrogénből az optimálisnál többet ne juttassunk a talajba, valamint olyan genotípusok kiválasztása, melyek kisebb alkalmazott nitrogén szintnél is ugyanazt a termést produkálják. A kevesebb mennyiségben alkalmazott nitrogén műtrágya mellett is hatékony fotoszintézissel jellemezhető hibridek mind mennyiségileg, mind minőségileg megfelelő termést produkálnak. Munkánk során hat uborka hibrid (Cucumis sativus L.) nitrogén hasznosítását és fotoszintetikus hatékonyságát vizsgáltuk eltérő nitrogén (N) táplálás mellett (optimális, annak 1/10-ed, ½ -ed része és ötszöröse, illetve teljes nitrogén hiány). Kontrollált körülmények között végzett kísérleteinkben mértük a gyökér és a hajtás száraz tömegét, a növények relatív klorofill tartalmát (Spad-index), a fotoszintetikus pigmentek (klorofill a, klorofill b, karotinoidok) mennyiségét, a növények fotokémiai aktivitását jellemző klorofill-fluoreszcencia paramétereket, valamint a hajtás és a gyökér nitrogén tartalmát. Eredményeink szerint, a vizsgált paraméterek alapján kiválaszthatóak mindkét szempontból hatékony hibridek. Az alkalmazott kezelések közül a felére csökkentett nitrogén táplálás kedvező eredményeket produkált a mért paraméterekre.

52

VIZES ÉLŐHELYFEJLESZTÉS LEHETŐSÉGEI A BUJI TÁNCSICS VADÁSZTÁRSASÁG TERÜLETÉN

Szerző: Simkó Attila IV. évfolyamos vadgazdamérnök hallgató Konzulensek: Dr. Gyüre Péter, egyetemi adjunktus Vinnai Attila, Hivatásos vadász, Vadászmester Célom az volt, hogy bebizonyítsam azt, hogy pontosan tervezett vadgazdálkodással, elegendő anyagi ráfordítással, a terület adottságainak, és a területen előforduló vadászható és védett vízi vadfajok igényeinek pontos ismeretével, és a megfelelő vadgazdálkodás ismérveinek birtokában, hatékony, jövedelmező és természetközeli gazdálkodási ágazattá válhat a terület vízivadgazdálkodása. A munkám során felmértem az élőhelyfejlesztésre szánt terület ökológiai adottságait, beleértve a terület flóráját, faunáját és a talajtani, vízgazdálkodási adottságait, ugyanis ezen adatokra alapozva lehetséges egy hatékony élőhely fejlesztés megtervezése. Kutatásokat végeztem a terület eredeti, emberi beavatkozás előtti adottságainak feltárása érdekében. A lehetőségek felmérése után a munkám az élőhely fejlesztés megtervezésére irányult: milyen hatósági engedélyekre van szükség, az élőhely kialakításhoz szükséges munkagépek ismertetése, a beruházás során milyen költségek merülhetnek fel (pl.: munkagépek bérleti költsége, munkabérek), milyen módon kell kialakítani az élőhelyet ahhoz, hogy az a vízi vadjaink élőhely igényeit kielégítse a táplálékpreferencia alapján és a vadászati hasznosítás szempontjából, hol és milyen vadföldeket szükséges kialakítani. Az élőhely megfelelő kialakítása még nem elegendő ahhoz, hogy egy fenntartható, természet közeli gazdálkodást alakítsunk ki, ezért szükséges, hogy az élőhelyet folyamatosan kontroll alatt kell tartani, ezért munkám során ismertetem a már kialakított élőhely pozitív adottságainak fenntartásának módszereit, azt, hogy milyen módon célszerű gazdálkodni egy ilyen területen, például mely vadászható fajokat kell visszaszorítani ezen a területen, milyen módon védekezhetünk a szőrmés és szárnyas kártevők ellen. Hogyan akadályozható meg a vizek eutrofizációja.

53

A HAZAI VADÁSZÍJÁSZATBAN HASZNÁLATOS NYÍLHEGYTÍPUSOK ÉS AZOK VIZSGÁLATA

Szerző: Somoskői Viktor, 7. féléves hallgató Konzulensek: Tóth Norbert, Ph.D. hallgató Nagy Barna, nemzetközi vadászíjász oktató A XXI. század emberének felgyorsult, sikerorientált és technikaközpontú világában fogódzkodót jelenthetnek a hagyományok, a gyökerek keresése. Napjainkban egyre több területen kezdik újra felfedezni a régi, tradicionális módszereket, és ez alól a vadászat sem kivétel. Mint ismeretes, Magyarország élen jár a hagyományos vadászati kultúra támogatásában, hisz mind a solymászatnak, mind az íjászatnak több ezer éves hagyománya él nálunk. E dolgozat tárgyának aktualitását adja, hogy a vadászíjászat napjainkban újra kezd szélesebb körben elterjedni. Ebből kifolyólag a vadásztársaságoknak és más vadgazdálkodási egységeknek érdemes felkészülniük egy ilyen típusú vendégkör fogadására. Ehhez azonban fontos megértenünk a vadászíjászat mibenlétét. A vadászat eme formájának részletes bemutatásával célom, hogy eloszlassam a vele szemben támasztott előítéleteket, és felhívjam a figyelmet vadgazdálkodásbeli jelentőségére. Dolgozatomban a hazai vadászíjászok által használt nyílhegytípusokat igyekszem bemutatni, és hatékonyságukat megvizsgálni egy nyílhegy-teszt segítségével. Munkám kiindulópontja egy kérdőív volt, mellyel a magyarországi vadászíjászok tapasztalatait gyűjtöttem be. Elsősorban arra voltam kíváncsi, melyek a főbb elvárásaik egy vadászheggyel szemben, illetve mely vadászpengék a legnépszerűbbek köreikben. Az egzaktabb felmérés érdekében a kutatási területemet Heves megyére szűkítettem le, mely természeti adottságai révén kifejezetten alkalmas a hazai nagyvadfajok íjjal való elejtésére. A kérdőívek kitöltése során az itt élő negyven, érvényes vadászjeggyel rendelkező íjász több, mint felével sikerült felvennem a kapcsolatot. Az adatokat az általam elvégzett nyílhegy-teszt eredményeivel is összevetettem. A kísérletben Nagy Barna, nemzetközi vadászíjász oktató volt a segítségemre, akivel megfigyeltük a nyílhegyek ütötte sebcsatornák nagyságát, a kivérzés szimulálására, pedig a célul használt vizeskannák egységnyi idő alatti folyadékvesztését vettük számba. A vizsgálatban kilenc különböző márkájú, anyagú és kidolgozású penge, valamint egy kereskedelmi forgalomba eddig még nem került vadászhegy kapott helyet. Az ily módon szerzett eredmények kiértékelése több érdekes információval is szolgált. A vizsgálatok egyebek mellett rámutattak arra, hogy az ár és a jeles márkanév sokszor nincsenek egyenes arányosságban a hatékonysággal. A teszt során a legeredményesebbnek egy olyan nyílhegy bizonyult, melyet a megkérdezetteknek csak egy nagyon kis hányada ismer, jóllehet a célnak megfelelő vadászpenge kiválasztásakor egyéb paramétereket is érdemes figyelembe venni. Reményeim szerint a további kutatási munkám gyakorlati segítséget nyújt majd a jelenlegi, illetve jövőbeli vadászíjászok eredményes működésében.

54

A GÉPI KASZÁLÁS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA GYEPTERÜLETEK FÖLDÖN FÉSZKELŐ MADÁRFAJAIRA

Szerző: Soós Gábor, II. évfolyamos hallgató Konzulensek: Tóth László, BNPI, tájegységvezető Kövér László, tudományos segédmunkatárs A gyepekkel, gyepgazdálkodással kapcsolatos kutatások igen nagy múltra tekintenek vissza hazánkban. Tudományos dolgozatom témájának ötletét a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány által végzett kutatások adták, melyek a gépi kaszálás gyepterületek életközösségeire gyakorolt hatásait vizsgálták. Az általuk kidolgozott metodikára alapozva munkám célja a különböző kaszatípusokkal végzett gépi kaszálás földön fészkelő madárfajokra gyakorolt hatásának vizsgálata. A kutatás a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet sarudi, poroszlói és kétútközi Natura 2000-es gyepterületein zajlott. További cél volt a kaszált területek élővilágához leginkább igazodó kaszálási módok meghatározása, s ezáltal a természetvédelem és a mezőgazdaság munkájának még hatékonyabb összehangolása. Kutatómunkám során öt különálló gyepterület kaszálását követtem nyomon, melyek madárfaunáját az MMM (Mindennapi Madaraink Monitoringja) felmérési módszerének megfelelően határoztam meg. A felmérések minden reggel a munkavégzés előtt történtek, majd azt követően került sor a területek növényzetének levágására. A kaszálást követően az MMM pontokon belül kijelöltem 5 darab 100 m hosszú, az egyes kaszák szélességének megfelelő tarló-/rend részt, melyekben elkaszált és túlélt madarak után kutattam. A munkafolyamat utolsó mozzanata a kaszálatlan sávok átvizsgálása volt, annak érdekében, hogy mennyire hasznosították azokat a madárfajok, mint védelmet nyújtó fragmentumokat. A terepi munka eredményei statisztikailag kerültek kiértékelésre. Az MMM felméréseim alapján elmondható, hogy a terület madárvilága fajszegény és az egyes fajok is alacsony egyedszámban fordulnak elő. Ennek köszönhető, hogy visszakereséseim alkalmával csekély számban találtam elkaszált madarakat. Következtetéseimben arra jutottam, hogy annak ellenére, hogy az egyes kaszatípusok más-más műszaki paraméterekkel rendelkeznek, a vágás során madarakra gyakorolt hatásaikban nem fedezhetünk fel nagyfokú eltéréseket. Mind a három típusnak (dob-, tárcsás-, liftkontrollos kasza) vannak előnyei és hátrányai is. A jövőben fontosnak faladatnak tartom egy megfelelően kidolgozott, az élővilág védelmét is szem előtt tartó kaszálási rendszer elvének és gyakorlatának a meghonosítását a térség természet iránt is elkötelezett gazdálkodóinak körében. 55

ALMAGYÜMÖLCSÖK MINŐSÉGI PARAMÉTERINEK SPEKTRÁLIS VIZSGÁLATA

Szerző: Spenik Vladimir III. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Nagy Attila egyetemi adjunktus

Célom az volt, hogy különböző almafajták spektrális paramétereinek vizsgálata, amelyek segítségével az almatárolás során bekövetkező változások spektrálisan nyomon követhetőek. A tárolás során bekövetkező a különböző paraméterek, a víztartalom, karotin, klorofil tartalom változásait értékeltem és vetettem össze a spektrális adatokkal. Vizsgálataim során három féle tárolási körülmény hatásait vizsgáltam; hűtőházi, háztartási célú hűtőben és szobahőmérsékleten tárolt almákat vizsgáltam. Az almaminták egy Derecske melletti almás hűtőházából származnak. A hűtőházi és háztartási hűtőben tárolt mintákat kéthetente vetettük össze, mértük a pigment és nedvességtartalmat, valamint a spektrális jellemzőket. A második mérési periódusban a hűtött és szobahőmérsékleten, tárolt almák tömegveszteségét és spektrális adatait két naponta mértük. Az adatok elemzése során figyelembe vettem az alma fajták szín árnyalatait és spektrális jellemzőit. Spektrálisan az: Golden reinders almánál, zöld-sárga, Jonagold almánál piros-sárga,Idared almanál piros-sárga Gramy smith almánál zöld-sárga színárnyalatainak spektrális tulajdonságai között tettem különbséget ..Az eredmények alapján a pigment tartalom nedvességtartalom spektrális detektálhatóságára spektrális csatornák leválogatását végeztük el. A kutatásaim során olyan spektrálisan érzékeny hullámhossztartományok és indexek kerülnek leválogatásra, amelyek olyan eszközök fejlesztéséhez nyújthatnak alapot, amellyel a tárolási körülmények gyorsan és költséghatékonyan monitorozhatóvá válnak, monitorozhatóvá válnak

56

VÍZHIÁNY OKOZTA STRESSZ TERMOGRÁFIAI MONITORINGJA GYÜMÖLCSÖSBEN

Szerző: Szabó Erika, III. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Nagy Attila, egyetemi adjunktus A termográfia alapja, hogy a környezetünkben lévő eszközök és tárgyak mindegyike, amely a fagypont, tehát a nulla foknál melegebb, az infravörös tartomány hullámhosszába eső sugárzást bocsát ki. A növény hőmérsékletéből következtetni lehet a vízellátottságának a mértékére, valamint a hőmérséklet alakulás alapján a vízhiány okozta stressz valamint az öntözés igénye is meghatározható. Ez a gyümölcstermesztéssel foglalkozó termelők és vállalkozók számára nagy segítséget nyújthat. A termográfiai vizsgálatok eredményei meghatározzák az öntözés mértékét és a különböző gyümölcsösök és ültetvények, esetünkben alma gyümölcsös víz szükségletét. Célunk az intenzív termesztésű almagyümölcsösben fellépő vízhiány okozta stresszt termográfiai eszközzel történő értékelése volt. A lombozat felszíni hőmérsékletéről HEXIUM gyártmányú PYROLATER-12 termokamerával készítettünk felvételeket. Vizsgálatainkat két helyszínen végeztük. A Víz-, és Környezetgazdálkodási Intézet tanszékén végzett mérés során egy öntözött és egy öntözetlen fiatal fa (Húsvéti rozmaring) vízhiányra adott reakcióját elemeztük. A Pallagi kutató telepi gyümölcsösben Gála Must, Gála Galaxy, Early Gold illetve Golden Reinders fajtájú almafák stressztűrő képességét mértük fel észak-keleti illetve dél-nyugati irányból. A termográfiai mérések mellett a lombozat stresszeltségének megállapítása céljából a levegő hőmérsékletének alakulását is mértük. Termográfia alkalmazásával az öntözés lombozatra gyakorolt hatása mellett a térstruktúrából, valamint a technológiából (jégháló) adódó tényezők hő és vízhiány okozta stressz hatásait is értékeltük. Ezen túlmenően a hő okozta stressz termésre gyakorolt hatásai, valamint a gyomfajok vízfelhasználási intenzitása is értékelhető volt. A termográfiai felvételezéssel nyert növényhőmérséklet, valamint az abból számított CWSI index alkalmazása a stressz tünetek detektálásában azért jelenthet újat a korábbi módszerekkel szemben, mert a növény vízhiányát a szemmel látható tünetek megjelenése előtt jelzi, lehetővé téve a célzott, a növény valódi vízigényeihez igazodó folyamatos kisadagú öntözővíz kijuttatást.

57

CITRUSFÉLÉK ANTIOXIDÁNS TARTALMA

Szerző: Szabó Nóra 7. féléves élelmiszermérnök hallgató Konzulens: Kincses Sándorné dr. egyetemi adjunktus Vizsgálataim elvégzésével az volt a célom, hogy kiszámítsam, mekkora mennyiségben tartalmaznak biológiailag aktív vegyületeket a télen legnagyobb mennyiségben fogyasztott gyümölcseink, amelyek számos betegség megelőzésében és gyógyításában szerepet játszhatnak. Mivel manapság egyre több a rákos megbetegedésekkel és a szív- érrendszeri problémákkal küzdők száma, fontosnak tartottam kicsit utánanézni és vizsgálatokkal bizonyítani, hogy mennyire lényeges odafigyelni a táplálkozásunkra, antioxidáns bevitelünkre. Méréseim elsősorban a biológiailag aktív vegyületek köré csoportosultak, vagyis meghatároztam a C-vitamin mennyiséget, a flavonoid tartalmat, az összes fenolos vegyületek mennyiségét és az antioxidáns kapacitást. Ezek a redukáló hatással rendelkező molekulák hatékonyan védik a szervezetet a keletkező szabad gyökök káros hatásaival szemben, így számos kórkép kialakulását gátolják. A mai rohanó világban szem előtt kellene tartani azt, hogy nagy részben az egészségünk azon múlik, hogy milyen élelmiszert és ebből mennyit viszünk be a szervezetünkbe. Tudatosabban kellene táplálkoznunk egészségünk megőrzése érdekében. A dolgozatom megírásával arra szerettem volna rávilágítani, hogy a téli időszakban is, amikor kisebb a gyümölcsök választéka a boltok polcain, akkor is lehet egészségesen táplálkozni és elegendő mennyiségben pótolni a vitaminokat, az ásványi anyagokat és egyéb jótékony hatású vegyületeket. Munkám során számos olyan szakirodalmat dolgoztam fel, amelyeket orvosok, gyógyszerészek írtak, így pontosabb képet kaptam bizonyos betegségek kialakulásával kapcsolatban. Ezeket az ismereteket igyekeztem beleépíteni a dolgozatomba, hogy tájékoztatásul szolgáljon azok számára, akik érintettek az említett betegségekben.

58

A BERETTYÓ FOLYÓ BERETTYÓÚJFALUI SZAKASZÁN VÉGZETT HALFAUNISZTIKAI CÉLÚ VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

Szerző: Szabó Zoltán , IV. évfolyamos hallgató Konzulensek: Sallai Zoltán, halfaunisztikai munkacsoport vezető Tóth Norbert, Ph.D hallgató Hazánk kis területe ellenére természetes és mesterséges vízfolyásokban rendkívül gazdag ország. Ezen vizekben található halállomány a folyó természetességétől függően igen sokrétű lehet. Kelet-Magyarország egyik jelentős folyója a Berettyó,melynek hazai szakasza 78 km. A folyó víztisztasága az elmúlt években rendkívül sokat javult. Több szennyvíz csatornát megszüntettek, amelyek tartalmukat eddig a folyóba szabadon és tisztítatlanul szállították. A szennyvíz okozta negatív hatások megszűnésével, a folyón további lényeges beavatkozások nélkül is látványos változások következtek be. Célom volt, hogy a Berettyó folyó halfaunáját, a berettyóújfalui szakaszon felmérjem és a kapott adatokból, a folyó halállományában végbement változásokat kimutassam és az előző kutatások adataival összehasonlítsam. A halfaunisztikai adatok gyűjtését csónakból, púlzáló egyenáramot előállító elektromos halászgéppel végeztük. A halászgép maradandó sérülést a kifogott halakban nem okozott. A gyűjtési helyeket egy GARMIN iQue M4 típusú GPS (PDA) segítségével mértük be, a koordinátákat az ArcView asztali térinformatikai szoftver segítségével dolgoztuk fel. A mintavételezést három aszpektusban végeztük, a pontosabb reprezentáció,valamint összehasonlíthatóság végett. A kutatási terület mintegy 2170m hosszúságú volt Berettyóújfalu határában. Vizsgálataim eredménye képen összesen 2214 kifogott halegyedből, 26 fajt sikerült kimutatni. Ebből 6 halfaj áll természetvédelmi oltalom alatt. A kutatás rávilágít arra, hogy a folyó, ezen szakaszán egy diverz, sokrétű halfauna található, melynek megőrzése a természetvédelem kiemelt feladata. Bízom benne, hogy kutatási eredményeim a további halfaunisztikai vizsgálatok kivitelezéséhez kiváló alapot nyújtanak majd, valamint a folyóval kapcsolatos további kérdések megválaszolásában segíthetnek.

59

HULLATOTT TOLLMINTÁK FAJI SZINTŰ ELKÜLÖNÍTÉSE MORFOMETRIAI ÉS KROMATOMETRIAI ESZKÖZÖKKEL

Szerző: Szakács Ádám, III. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Kusza Szilvia, tudományos főmunkatárs Bagi Zoltán, PhD hallgató Szakdolgozatom fő témája a balkáni gerle és a házi galamb fajok elkülönítése tollaik vizsgálatával. Ez azért szükséges mert a nem invazív mintagyűjtési módszerek terjedésével egyre gyakrabban kerül felhasználásra a hullatott toll. A vizsgálatban szereplő fajok ugyanazokat az élőhelyeket használják a városokban, és tollaik hasonlósága miatt előfordulhat, hogy nem a kívánt fajtól gyűjtünk mintákat. A hullatott toll számos vizsgálathoz felhasználható, ezért az esetleges tévesztés rossz eredményekhez vagy vegyszer és idő pazarláshoz vezethet. Célom az, hogy csökkentsem az ilyen tévesztések valószínűségét. Vizsgálatom során a balkáni gerle és házi galamb tetemeket gyűjtöttem, majd azokról eltávolítottam a kiválasztotttollakat. Példányonként az elsődlegesés másodlagos evezőtollakat, illetve a kormánytollakathasználtamfel. Tollanként kilenc méretet vettem fel. Ezen kívülműszeres színvizsgálatot is végeztem. Az eredményeket statisztikai módszerekkel dolgozom fel. Az eredmények alapján eldönthető lesz, hogy a két faj elkülöníthető-e szignifikánsan, és ha igen, ehhez milyen paramétereket kell vizsgálni. Sikeres módszerfejlesztés esetén elősegíthetem más, védett és vadászható fajok azonosítását a kiválasztott területen és más vizsgálatoknál is hasznosak lehetnek eredményeim.

60

A TAKARMÁNY MAGNÉZIUM KIEGÉSZÍTÉSÉNEK HATÁSA A VÖRÖS ÁRNYÉKHAL (SCIAENOPS OCELLATUS) TERMELÉSI PARAMÉTEREIRE KÖZEPESEN KEMÉNY FÉLSÓS VÍZBEN

Szerző: Szalma Barnabás, II. évfolyamos hallgató Konzulens: Juhász Péter, PhD hallgató A vörös árnyékhal tág sótűrésű halfaj, így brakk vízben illetve édesvízben is sikeresen lehet nevelni. A tengervízben elegendő mennyiségben található meg az egészséges fejlődéséhez szükséges Mg2+ és Ca2+, azonban a félsós és az édesvíz már lényegesen kevesebbet tartalmazhat ezekből az ionokból. Kísérletünkben vizsgáltuk, hogy hogyan befolyásolja a takarmány magnéziummal való kiegészítése az alacsony Mg2+ tartalmú vízben tartott vörös árnyékhal termelési paramétereit, túlélését, illetve a húsának és csontjának Mg 2+, Ca2+ tartalmát. A kísérletet a DE MÉK Halbiológiai Laboratóriumában található 1,7 m3-es ivadéknevelő recirkulációs rendszerben végeztük el, futamideje 8 hét volt. A 70 literes medencékbe, az átlagosan 3,5 g tömegű halakból, kádanként 15-15 db-ot telepítettünk. Az 5ppt-s víz hőmérsékletét a kísérlet alatt folyamatosan 25oC-on tartottuk. Az állandó levegőztetést porlasztóköveken keresztül biztosítottuk. A vizsgálat során a kontroll (250 mg Mg/kg) mellett 4 kezelést (+100,-+200,+ 300,- és +400 mg Mg/kg) állítottunk be, 3 ismétlésben. A takarmányozás napi 3 alkalommal történt saját gyártású 2,5 mm-es pellettel. A növekedés pontos nyomon követéséhez hetente egy alkalommal minden egyedet tized gramm pontossággal lemértünk. A táp fogyását folyamatosan regisztráltuk. A víz oldott Mg 2+ tartalmát két hetenként vett vízmintából, analitikai mérésekkel ellenőriztük. A termelési paraméterek közül a takarmányértékesítést (FCR, g/g), a fajlagos testtömeg-gyarapodást (SGR, %/nap) és a túlélési arányt (S) vizsgáltuk. Az eredmények statisztikai értékelése SPSS 20.0 programmal történt, ANOVA alkalmazásával. Szignifikáns különbségeket állapítottunk meg a kezelések hatására a túlélés (S) és az SGR értékeiben. .A legnagyobb SGR-t (1,92±0,36 %/nap) a 200 mg Mg/kgos, a legkedvezőbb FCR-t (2,08±0,44 g/g) a 100 mg Mg/kg-os, míg a legnagyobb S-t (76±10 %) a 300 mg Mg/kg-os kezelés ivadékai mutatták. Az eredmények alapján a legrosszabb SGR-t, FCR-t, és túlélést pedig a 400 mg Mg/kg kezelésnél kaptuk. Mindezek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a vörös árnyékhal alacsony Mg2+tartalmú vízben történő intenzív nevelésénél a takarmány Mg tartalmát érdemes 450-550 mg Mg/kg közé beállítani.

61

KÍSÉRLETEK A TRÓPUSI ÉS EURÓPAI ORCHIDEÁK HATÉKONYABB „ IN VITRO” SZAPORÍTÁSÁRA, ÚJ MÓDSZEREKKEL

Szerző: Szarvas Edit Konzulensek: Kaprinyák Tünde, Dr. Fári Miklós Gábor Az orchideák évelő, nem fásodó lágyszárú növények. Növényeken, többnyire fákon (epifita orchideák), és a talajban (terreszter orchideák) élnek. A dolgozat témája az orchideák generatív mikroszaporítása. A vizsgálatok célja az volt, hogy új és régi módszereket alkalmazzunk az orchidea mikroszaporításban, melyekkel egyszerűbbé és eredményesebbé tehető a magról történő, generatív szaporítás. A kísérletek helye a Debreceni Egyetem, Mezőgazdasági Növénytani, Növényélettani és Biotechnológiai Tanszék Laboratóriuma volt. A trópusi és ritka európai orchidea fajokkal végzett kísérletekhez speciális orchidea táptalajt használtunk, amelyben megtalálhatóak a növények számára szükséges makro- és mikroelemek, vitaminok és cukrok. A kísérletben Galambos Mária által kifejlesztett, aszimbiotikus magvetést alkalmaztunk. Felhasználtuk az úgynevezett „double layer” technikát, és a tenyészeteket különböző környezeti viszonyok mellett is vizsgáltuk. A laboratóriumi munkákat októberben kezdtük el a Cymbidium lowianum vetésével, de ezek a magok nem voltak életképesek. A második faj a Dendrobium archipelagense volt, amelynek a csírázóképessége igen jónak bizonyult. A protokormok egy része vízborítást kapott, egy részük pedig szárazon maradt. Ezen kívül készítettünk olyan tenyészeteket is, melyeknél már a vetéskor alkalmaztuk a vízborítást, de a Dendrobium esetében ez teljesen meggátolta a csírázást, a magok befulladtak mind sötétben, mind fényen. Az Ophrys fusca és az Orchis iberica és a Cymbidium schroederi orchideák magjai esetében a vízborítást már vetéskor megkapta a tenyészetek egyik fele, de ez nem volt hatással a növekedésükre. A különböző fényviszonyok között vizsgált Ophrys fusca, illetve az Orchis iberica esetében a fény teljes csírázást gátló hatásúnak bizonyult, míg a sötétben lévő tenyészetek fejlődése megindult. A leggyorsabb növekedésű a Dendrobium archipelagense volt, így ennél a fajtánál tudtuk végigkövetni az embriótól a növényig a fejlődést. A Cymbidium schroederi fejlődésére nem volt hatással a sötétkezelés, csak etioláltságot okozott. Az orchidea protokormok folyékony táptalajon történő tenyésztése során a Cymbidium schroederi és Phalaenopsis hibrid protokormok kalluszképződése és a növények növekedése átoltás után rövid időn belül megindult. Az eredményekből kiderül, hogy bár próbálkozások vannak, de szakszerű, bevett módszer még nincs az orchideák hatásosabb generatív mikroszaporítására, laboratóriumi körülmények között. A kísérletek folytatásával a jövőben erre keresünk megoldást.

62

BIOLÓGIAI NÖVÉNYVÉDELEM TRIPSZEK ELLEN HAJTATOTT PAPRIKÁBAN

Szerző: Szilágyi Eszter, III. évfolyamos hallgató Konzulens: Dr. Bozsik András, egyetemi docens A fenntartható növénytermesztés egyik alappillére az integrált növényvédelem (IPM) gyakorlati bevezetése. A biológiai növényvédelem, a kártevők természetes ellenségeinek alkalmazása az IPM egyik legtöbbet ígérő lehetősége. Az elmúlt évtizedek növényvédő szerekre alapozott meghatározó gyakorlata számos készítményre rezisztens kártevő népesség kialakulásához vezetett, ami csökkentette a hatékonyságot és a kezelések számának növekedésével fokozta a környezeti kockázatokat. Ahhoz hogy biztosítsuk a növényi termékek minőségét, és csökkentsük a szermaradványokat, alternatív technológiák bevezetésére van szükség. A biológiai védekezés erre alkalmas módszer. Célja nem a kártevők totális kiirtása, hanem számukat egy olyan egyedsűrűségi érték (kártételi küszöbérték) alatt kell tartani, amely nem csökkenti lényegesen a termést. Dolgozatomban ennek a védekezési eljárásnak egyik példáját vizsgálom hajtatott paprikában. Esztétikai kártétele és veszélyes vírusvektor szerepe miatt, a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis, Thripidae) kiemelt fontosságú kártevője számos növényházi kultúrának. Kutatásom során az Amblyseius swirskii (Phytoseiidae) ragadozó atkát és az Orius laevigatus (Miridae) ragadozó poloskát telepítettem a vizsgált paprika állományba. Ezek az egész Európában alkalmazott ragadozó természetes ellenségek szétterjedésüket követően egyértelműen és hatásosan visszaszorították a tripsz népességet. Ahhoz hogy hatékonyságukat értékelni tudjam, egy másik állományt is vizsgáltam, amelyben vegyszeres kezelés folyt. A két növényvédelmi technológia összehasonlításakor figyelembe vettem a tenyészidőszak alatt fennálló fertőzöttség mértékét, a kivitelezés költségeit, a munkaerőigényt, a lehetséges környezetterhelést és a piaci értékesítés mutatóit. Eredményeimben alátámasztottam, hogy a biológiai növényvédelem hozzájárul a termelési színvonal növeléséhez, a költséghatékony termesztéshez, valamint minimális környezetterhelésével és élelmiszerbiztonsági szempontból való nyomonkövethetőségével hozzáadott értéket teremt a fogyasztók számára, ellentétben a vegyszeres eljárásokkal. Javaslatomban a biológiai növényvédelem minél szélesebb körű alkalmazását fogalmaztam meg, amely a jövő mezőgazdasági törekvéseinek megalapozott elemévé kell, hogy váljon egészségügyi és környezetvédelmi érdekeket szem előtt tartva. 63

VAS ÉS MANGÁN SZENNYEZÉS HATÁSA A PONTY (CYPRINUS CARPIO) TERMELÉSI MUTATÓIRA ÉS NEHÉZFÉM AKKUMULÁCIÓJÁRA

Szerző: Takács Sándor, II. évfolyamos hallgató Konzulens: Dr. Fehér Milán, tudományos segédmunkatárs A kísérletet egy, a különböző antropogén hatásoknak kitett a Felső-Tisza vidéki holtágak nehézfém szennyezettségére gyakorolt hatásait vizsgáló kutatás keretében végeztük el. A korábbi víz és üledékvizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy valamennyi vizsgálatba bevont vizes élőhely a vasra és a mangánra nézve az erősen szennyezett kategóriába sorolható. A két nehézfémnek a halak növekedésére és megmaradására illetve szerveik elem akkumulációjára gyakorolt hatásait modellkísérletben elemeztük, amelyben az akváriumok vas és mangán koncentrációját a víz és üledékvizsgálatok során kapott adatok alapján állítottuk be. A 49 napos kísérletben összesen 5 kezelést alkalmaztunk, egyenként 20-20 ponty ivadékkal, 3-3 ismétlésben: kontroll; CC (Fe: 0,57 mg/l, Mn: 0,29 mg/l); CM (Fe: 0,57 mg/l, Mn: 0625 mg/l); MC (Fe: 1,5 mg/l. Mn: 0,29 mg/l); illetve MM (Fe: 1,5 mg/l, Mn: 0,625 mg/l). A kísérlet végén vizsgáltuk a halak növekedési mutatóit és megmaradását, illetve akváriumonként 3-3 egyed esetében meghatároztuk az agy, a szem, a máj, a hátizomszövet és a kopoltyúk vas- és mangán-koncentrációját. A testtömeg tekintetében szignifikáns eltérést kizárólag a kontroll és az MM kezelés között találtunk, a legkedvezőbb növekedést az utóbbi csoportba tartozó halak mutatták. A csoportok megmaradása között nem volt statisztikailag igazolható különbség a kísérlet végén. A legnagyobb mennyiségű vasat és mangánt a halak mája és agya akkumulálta, míg a legkisebb nehézfém koncentrációkat az izomszövetekben és a kopoltyúban mértük. A szem esetében mindkét elem koncentrációja az MC és az MM kezelésekben tért el szignifikánsan a kontrolltól. Az agyban, az izomszövetekben és a kopoltyúban a vas és a mangán tekintetében kizárólag az MM kezelésben volt statisztikailag is nagyobb az elemtartalom. A máj nehézfém tartalmával kapcsolatos adatok azt mutatták, hogy a kezeléseknek kizárólag a mangán-koncentráció vonatkozásában volt szignifikáns hatása.

64

A HASZNOS ÉLETTARTAMOT BEFOLYÁSOLÓ EGYES TÉNYEZŐK ELEMZÉSE A TEDEJ ZRT. HOLSTEIN-FRÍZ ÁLLOMÁNYÁNÁL

Szerző: Török Evelin, III. évfolyamos hallgató Konzulens: Dr. Béri Béla, egyetemi docens A szarvasmarha a világ és hazánk élelmiszer-ellátásában az egyik legfontosabb szerepet játszó állatfaj. Magyarországon a 1970-es évekig a jellemzően tenyésztett fajta a kettős hasznosítású magyar tarka volt. A növekvő piaci igények következtében elindult a szakosodás, így az egyhasznú holstein-fríz vált meghatározóvá a világon és hazánkban egyaránt. Elterjedésének fő oka a kiemelkedő, az egy laktáció alatt 10000 kg-ot meghaladó tejtermelése volt. A nagy mennyiségű tejtermelésre végzett szelekciónak azonban számos negatív hatása volt. Csökkent a tej zsír- és fehérjetartalma, megnőtt a két ellés közötti idő, a hasznos élettartam pedig lerövidült. Dolgozatomban egy intenzív tejtermelő üzemben a hasznos élettartam alakulását és az ezt befolyásoló tényezőket elemeztem. Vizsgálatomat a Tedej Zrt. tiszadobi telepén végeztem, ahol közel 500 holstein-fríz tehenet tartanak. Az állományt élettartam alapján két csoportra osztottam (rövid és hosszú hasznos élettartamúak), és ez alapján elemeztem az élettartamot befolyásoló egyes tényezőket. A kiesési okokat értékelve megállapítottam, hogy a jellemző selejtezési ok az állománynál az anyagcsere-forgalmi megbetegedés volt. A hosszú hasznos élettartamú teheneknél is ez volt a meghatározó kiesési ok, azonban a háromnál kevesebbszer ellett teheneknél a szaporodásbiológiai eredetű megbetegedések aránya volt a legnagyobb. Az évszakok hatását vizsgálva megállapítottam, hogy a kiesés főként a téli és nyári hónapokban volt jelentős. A tejtermelés színvonala és a hosszú hasznos élettartam között nem találtam statisztikailag is igazolható összefüggést. A küllemi vizsgálatok ezen felül a fő bírálati szempontok - alapján a tejelő jelleg és a láb pontszámok mutattak eltérést a különböző élettartamú teheneknél. A láb megbetegedés miatt kiesett egyedek küllemi pontszáma nem, a tőgy megbetegedés miatt kiesett egyedek pontszáma azonban eltért az összes egyed átlagos pontszámától. További elemzések és kutatások szükségesek a hasznos élettartam magyarországi helyzetének javításához és a fajta tenyésztőszervezetének kiemelt feladata, hogy e kutatásokat a fajta tenyésztési programjában felhasználja.

65

BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS MEGALAPOZÁSA ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI GESZTENYÉS TERÜLETEKEN KÉREGRÁK (CRYPHONECTRIA PARASITICA (MURR.)BARR) GOMBÁVAL SZEMBEN

Szerző: Tóth Fanni Enikő, II. évfolyamos MSc hallgató Konzulens: Dr. Radócz László, egyetemi docens A szelídgesztenye kéregrák (Cryphonectria parasitica) ellen jelenleg csak egyetlen hatásosnak bizonyuló védekezési eljárás van, ez a hipovirulens gombatörzsekkel elvégzett szabadföldi kezelés. A kórokozó gomba egy évszázad alatt elterjedt az amerikai (Castanea dentata) és az európai szelídgesztenye (Castanea sativa) állományokban. A gesztenyetermelő országokban súlyos károkat okoz ez a betegség. A kémiai, mechanikai és agrotechnikai védekezési eljárások csak kis hatékonysággal használhatók fel a kéregrákos megbetegedéssel szemben. Már az 1980-as években felfedeztek egy vírusszerű részecskét a gombában, amely csökkenti a kórokozó virulenciáját. Ez a mikorvírus köpenyfehérjét nem képez, kettősszálú RNS-t tartalmaz és a gomba citoplazmájában található meg. A kórokozó gombák képesek ezt a dsRNS-t egymásnak átadni hifaanasztamózison keresztül, ha azonos vegetatív kompatibilitási csoportba tartoznak. Amennyiben a gombában jelen van a Cryphonectria hypovirus, ez képes a kórokozó kártételét mérsékelni, virulenciáját lecsökkenteni, így végül a gesztenye hegszövet képzéssel begyógyul. Ilyen hipovirulens törzsek felhasználásával sok eredményes védekezést végeztek már el szelídgesztenye állományokban. A Cryphonectria parasitica gomba észak-magyarországi izolátumainak vizsgálatával kapcsolatos célkitűzéseim:  A kórokozó jelenlétének tanulmányozása, elterjedésének feltérképezése, kártétel mértékének megfigyelése észak-magyarországi (Pálháza) szelídgesztenye ültetvényben. A kórokozó által okozott nekrózis típusainak felmérése.  A gomba szabadföldi izolálása a rákos kéregszövetekből.  A kéregmintákból izolált gombatörzsek vegetatív kompatibilitási viszonyainak meghatározása laboratóriumi vizsgálatokkal. EU-teszter törzsek felhasználásával a vegetatív kompatibilitási csoportok beazonosítása.  Pécsbányáról gyűjtött kéregmintákból vett hipovirulens törzsek szelekciója laboratóriumi eljárásokkal.  Pécsbányai hipovirulens törzs átalakító képességének vizsgálata pálházai virulens törzsekkel szemben, és ennek a szabadföldi védekezési eljárásokban való alkalmazhatóságának meghatározása.  Mesterséges inokulációs vizsgálatok alma gyümölcsön az izolátumok virulenciájára vonatkozóan.

66

DORPER ÉS CIGÁJA BÁRÁNYOK ENDOPARAZITÓZISÁNAK VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ MÓDSZEREKKEL

Szerző: Tóth Mariann, III. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Oláh János, tudományos munkatárs Budai Csilla, predoktor Az endoparaziták (galandférgek, gyomor-és bélférgek, mételyek stb.) egyre növekvő veszélyt jelentenek a legeltetett állatfajokra, főként a kérődzőkre. A paraziták elleni védekezés hiánya az egész állomány termelési szintjét csökkentheti, ami jelentős gazdasági kárt okoz. Dolgozatom témája dorper és cigája bárányok endoparazitózisának vizsgálata különböző módszerekkel. Mivel a juhok életük nagy részét a legelőn töltik, így az élősködőkkel való fertőzésük elkerülhetetlen, emiatt fontosnak tartom, hogy megismerjük a paraziták biológiáját és hatóanyagokkal szemben mutatott érzékenységét. A célom az volt, hogy rávilágítsak a juhokat érintő főbb belső parazitákra, megtaláljam a legmegfelelőbb hagyományos és az egyre inkább teret nyerő, bár még gyerekcipőben járó diagnosztikai módszereket. A tünetek ismertetése mellett, a paraziták kimutatási lehetőségeit is felkutattam és vizsgálataimhoz ezek közül kettőt (bélsárvizsgálat, FAMACHA teszt) fel is használtam. Dolgozatomban a Kismacsi Állattenyésztési Gyakorlóhely telepén, cigájából, fekete illetve fehér dorperből gyűjtött bélsármintákat vizsgáltam 4 alkalommal, a fentebb említett FAMACHA teszttel együtt értékelve. Vizsgálatom célja az volt, hogy megtaláljam, hogyan hat a bélsárminta peteszámára: - a fajták közötti különbség, - a fajtán belül az ivarok szerinti különbség, - a kezelés hatása, - a peteszám és a testtömeg közötti korreláció fajtánként, - illetve a FAMACHA teszt és a bélsárvizsgálat eredménye közötti korreláció. A vizsgálati eredményeim azt igazolták, hogy a különböző genotípusoknak eltérő a rezisztenciája. Az ivar nem befolyásolta számottevően a peteszám mennyiségét, azonban az időszakos parazitaellenes kezelések igen. A peteszám és a testtömeg közötti korreláció egyik fajtánál sem mutatható ki. A FAMACHA teszt és a

67

bélsárvizsgálat eredménye között pozitív összefüggést találtam, mely a cigája, a fekete, illetve a fehér dorpernél is megnyilvánult. A fentebb említett eredmények hűen alátámasztják a kezelés és a FAMACHA teszt alkalmazásának fontosságát és eredményességét, ezért használatuk elengedhetetlen egy egészséges állomány kialakításához és fenntartásához.

68

AFLATOXIN ELLENŐRZÉS TERMŐFÖLDTŐL AZ ASZTALIG AZ ÉLELMISZERBIZTONSÁG TÜKRÉBEN

Szerző: Tóthné Horváth Ilona, II. évfolyamos hallgató Konzulens: Dr. Karaffa Erzsébet Mónika, egyetemi docens Élelmiszerbiztonság szempontjából a mikotoxinok ellenőrzése kiemelt fontosságú feladat a termelés, feldolgozás minden fázisában. A mikotoxinok a penészgombák által termelt olyan méreganyagok, melyek veszélyt jelentenek az egészségre, jelentős mértékben befolyásolják a termelési mutatókat. A penészgombák a környezetben bárhol megtalálhatóak, de toxintermelés csak optimális környezeti feltételek mellett következik be. A mikotoxinok száma folyamatosan emelkedik, jelenleg megközelítőleg 350 különböző toxint írtak le. A klímaváltozásnak köszönhetően, Magyarországon is számolni kell olyan toxinok jelenlétével, amelyek eddig nem voltak jellemzőek. Az aflatoxin terjedésének kedvez a felmelegedés. Több mint tíz év magyarországi adatot elemezve, igazolható a hőmérséklet emelkedése, a változó csapadék mennyiség, továbbá a 2012. évi aszály. Az aflatoxin az egyik legveszélyesebb mikotoxin, mely igen kis mennyiségben is megbetegedést okozhat, mutagén, karcinogén, májkárosító, sőt aflatoxinnal nagymértékben szennyezett élelmiszer fogyasztása letális is lehet. Az aflatoxinok szerkezetileg és toxicitás szerint eltérőek. Aflatoxin maximálisan megengedhető határértéke az EU-ban a legszigorúbb. Az élelmiszer és takarmánybiztonsági rendszerek által megkövetelt veszélyelemzésben CCP pont a mikotoxin, főként az aflatoxin B1, M1. Az aflatoxinok stabil vegyületek a B1 mennyisége csak kis mértékben csökkenthető fizikai, vagy kémiai módszerekkel, így a megelőzés a legfontosabb, melyet már a szántóföldön el kell kezdeni. A 2012. évi tejbotrányok alátámasztják, hogy az aspergillus fajok hazánkban is képesek aflatoxin termelésre. A szennyezés lehetséges hazai forrásai kukorica, kukorica melléktermékek (CGT, DDGS, KTL, stb.), tömegtakarmányok, szálastakarmányok. Az általam vizsgált Észak-Alföldi régióban a kukorica aflatoxin B1 tartalma <1 μg/kg volt. A koncentrált termékek, mint CGF, DDGS tartalmazott ugyan aflatoxin B1-et, de határérték alatt maradtak. A szarvasmarhák esetén kiemelt fontosságú a takarmánnyal bevitt aflatoxin B1 mennyisége, melynek ~ 2-6% -a a tejben M1 formában jelenik meg. Az általam vizsgált telep és tejüzem aflatoxin M 1 tartalma határérték alatt volt. A jövőben fontos feladat a toxin szennyezettség felmérése megfelelő mintavételi és vizsgálati módszerekkel, hiszen eredmények függvényében lehet a csökkentés alternatíváit megválasztani.

69

DERÍTŐSZEREK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA BOROK ELEMTARTALMÁRA

Szerző: Tóth Réka, IV. évfolyamos hallgató Konzulens: Dr. Rakonczás Nándor, egyetemi adjunktus Magyarország területén 22 borvidék található. Ezek közül a legismertebb az 1737 óta fennálló Tokaj-hegyaljai, amelyet a világ első zárt borvidékeként tartanak számon. Dolgozatom témája az itteni borokhoz, a borkészítéshez kapcsolódik. Munkámat a történelmi borvidék bemutatásával, a fehérbor készítés ismertetésével kezdem. Kiemelten foglalkozom a technológiai eljárás egyik meghatározó elemével, a bentonitos derítéssel, amely a borok tisztítását, a zavarosodást okozó fehérjék kicsapását szolgálja. Eredményeimben bemutatom, hogy a különböző bentonit–készítmények milyen hatással vannak a borok elemtartalmára és a kémiai paramétereire. A vizsgálatom anyaga a szerencsi Vida dűlőből származó, 2013-as évjáratú ,Furmint’ és ,Hárslevelű’ fajtákból készült bor. A fajtaválogatás nélkül betakarított szőlő mustját egy tételben, kotyogóval ellátott üvegballonban hagytam kiforrni. A bort decemberben 8 egyenlő részre, 5 literes tételekre osztottam, és a derítést az egyes készítmények felhasználási útmutatóiban leírtak alapján, azonos külső körülmények között végeztem. A felhasznált 7 különböző, kereskedelmi forgalomban kapható és a borvidékünkön általánosságban alkalmazott derítőszerek közül 6 kizárólag bentonit alapú (Bentonit, „BW 200”, Deriton, Gélbenton, Nucleobent, Tükrös), egy pedig komplex, bentonit és vizahólyag alapú szer volt (Everclar Ωmega). A nyolcadik, kontroll tétel esetében nem történt derítőszeres tisztítás. A tételekből vett mintákat 2 alkalommal, márciusban és májusban vizsgáltam. Az elemtartalom változásainak kimutatására az induktív csatolású plazmaemissziós spektrometriát (ICP-OES módszert) alkalmaztam. A borokat 10-szeres hígítást követően elemeztem. A hígításhoz 5%-os salétromsav oldatot használtam. Az elemtartalom mellett mértem a szűrés nélküli derítési veszteséget és a kőképződést befolyásoló zavarosságot, alkoholtartalmat, pH-t, illetve a savtartalmat borkősavban kifejezve. Dolgozatomban az eredményeket egyrészt egymáshoz, másrészt a kontroll tétel eredményéhez hasonlítva mutatom be és ez alapján értékelem az alkalmazott derítőszereket.

70

MÉLYALMOS TARTÁSBÓL SZÁRMAZÓ TRÁGYA VOC ÉS NH3 FELSZABADULÁSÁNAK VIZSGÁLATA KÜLÖNBÖZŐ ADALÉKANYAGOK FELHASZNÁLÁSA ESETÉN

Szerző: Tótin Ákos, II. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Hunyadi Gergely, tudományos segédmunkatárs Dr. Mézes Lili, egyetemi tanársegéd Az állattartás során képződő trágya bomlása és tárolása során felszabaduló gázok nem csak környezetszennyező hatással bírnak. A kikerülő nitrogén nagy tápanyagveszteséget jelent a mezőgazdaság és az energiaipar számára. Dolgozatom célja az állattartás során alkalmazott mélyalmos tartásból felszabaduló illékony gázok vizsgálata különböző adalékanyagok felhasználása esetén. A gázelnyelési kísérletet öt, egyenként 16 literes tartályba helyeztem a DE MÉK Víz- és Környezetgazdálkodási Intézetben. Minden edényben 5 kilogramm trágya és térfogatarányosan plusz hozzáadott alomanyagok kerültek. Az edények tetejét szilikonos tömítőanyaggal szigeteltem a gázok biztonságos benntartásának érdekében. Hetente két alkalommal végeztem vizsgálatokat egészen a minták 49 napos tartózkodási idejéig. További mérések végzése nem volt indokolt a gáztermelés erős visszaesése miatt. A hőmérsékleti méréseket PT hőmérővel végeztem. A képződő gázokat az OLDHAM MX 21 gázanalizátorral mértem, valamint FPXRF NITON XL 700 típusú spektrofotométerrel vizsgáltam a minták elemtartalmát. A különböző alomanyagok felhasználásának eredményeit viszonyítottam a kontrol minta eredményeihez. Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a Biochar, mint adalékanyag nagy szárazanyag tartalma miatt, illetve szerkezetéből adódóan visszaszorította, megkötötte a termelődő illékony szerves vegyületeket valamint az ammóniát. Megállapítható továbbá, hogy a minták gáztermelődésében nagy szerepet játszott a külső hőmérséklet alakulása, valamint a hozzáadott alomanyagok minősége. A minták elemtartalom vizsgálatának célja, a különböző adalékanyagok trágyaminőségre gyakorolt hatásának vizsgálata volt.

71

TALAJ SZÉN-DIOXID-EMISSZIÓ VIZSGÁLATA TENYÉSZEDÉNYES KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT

Szerző: Vincze Éva , II. Környezetgazdálkodási agrármérnöki MSc hallgató Konzulensek: Dr. Zsembeli József, tudományos főmunkatárs, igazgató Kovács Györgyi, tudományos segédmunkatárs A talaj CO2-termelése nagyrészt mikrobiális tevékenységből, gyökérlélegzésből, szerves anyagok lebomlásából és karbonátok bontásából származik, így jut a légkörbe. A talaj nemcsak a szén-dioxid kibocsájtója, hanem egyben megkötője is. Késő tavasszal és ősz elején a legerőteljesebb, amikor a hőmérséklet és a nedvesség a biológiai folyamatokra a legkedvezőbb. Mértéke és intenzitása egyenes összefüggésben van a talaj szerkezeti állapotával és szervesanyag-tartalmával. Ezért a talaj termékenységének egyik mutatója, mérésével így közvetlenül a talaj mezőgazdasági szempontból legfontosabb jellemzőjét számszerűsíthetjük. Ezen túlmenően a világ különböző pontjain történt mérések eredményeinek összevetésével hozzájárulhatunk akár globális léptékű összefüggések feltárásához is a talajból származó CO2 környezetterhelését illetően. Ennek tükrében a jövő mezőgazdálkodása egy környezetkímélőbb művelés irányában fejlődhet tovább. A Debreceni Egyetem ATK Karcagi Kutatóintézetének területén 2002 óta folynak a talaj CO2-emisszióját vizsgáló kutatások, melyeknek célja szabadföldi körülmények között történő méréssel bepillantást nyerni azokba a folyamatokba, melyek eredményeként a talajban CO2 keletkezik, elnyelődik, illetve az atmoszférába távozik. A talajból kibocsájtott CO2 koncentráció mérésére GasAlertMicro 5 gázanalizátort használtam, amelyet az intézet 2011 tavaszán vásárolt. A műszert én 2011 nyarán, a szakmai nyári gyakorlatom ideje alatt ismertem meg. Az eszköz pontos működtetését és használatát Dr. habil. Zsembeli József és Kovács Györgyi segítségével sajátítottam el, valamint az angol nyelvű használati utasítás alapján.

Jelenlegi kutatásom során, mely 2014 januárjában a Debreceni Egyetem Böszörményi úti Campus Agrokémiai és Talajtani Intézetben került beállításra, növényborítás nélküli tenyészedények alkalmazásával, így a gyökérlégzés kizárásával, pusztán a mikrobiológiai bontásból származó CO2 mennyiségét kívántam meghatározni. Vizsgálataim során különböző öntözési dózisokkal beállított talajnedvesség-tartalom mellett határoztam meg a nedvességállapot hatását a talaj CO2-kibocsátására. A tenyészedények talajait kétféle talajkondicionáló szerrel kezeltem, így azok a CO 2emisszióra és a talaj néhány kémiai paraméterére gyakorolt hatását is vizsgáltam. 72

OLASZNÁD ÖKOTÍPUSOK SZELÉNTŰRÉSÉNEK ÉS KÁRMENTESÍTÉSI LEHETŐSÉGÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA

Szerző: Záhonyi Dóra, II. évfolyamos hallgató Konzulensek: Dr. Szabolcsy Éva, adjunktus A világ megújítható energia iránti igénye növekvő tendenciát mutat, ugyanakkor világosan látható, hogy a biomassza termelés versengése az élelmiszertermeléssel nem megengedhető, hanem marginális minőségű termőföldekre kell visszaszorulnia. Jellemzően ezeken a területeken a növények szélsőséges környezeti stresszhatásokkal találják szemben magukat úgymint magas só, vagy bizonyos elem-; nehézfém szennyeződés. Ilyen területeken elsősorban évelő kultúrák jöhetnek számításba, mert az évenkénti talajművelés lerontja a CO 2 megkötést. Egyúttal az évelő lágyszárúak, közöttük a fűfélék talajjavító hatásúak is lehetnek, rehabilitálva a marginális minőségű termőföldeket. Kutatásainkban ilyen meggondolásból kezdtünk el foglalkozni egy ígéretesnek tartott fűféle, az olasznád stressztűrésével. Az abiotikus stressztényezők hatásvizsgálatai között kiemelt figyelmet szenteltünk a szelénnek, mint humán egészségügyi, állati és növényi szempontból egyaránt nagy jelentőségű mikroelem. Kísérletünkben biotechnológiai úton szaporított, Arundo donax ökotípusok szeléntoleranciáját és akkumuláló képességét vizsgáltuk tenyészedényes kísérletben. A szelektált ökotípusok között nemcsak morfológiai eltérést tapasztaltunk, hanem a szelénnel szembeni toleranciában és felhalmozó képességükben is eltérések voltak. A kísérletben nátrium-szelenát volt az alkalmazott szelénforma 0 - 100 mg/L koncentrációkban, az 50 mg/L koncentráció azonban már annyira toxikus volt a növények számára, hogy elpusztultak. A 10-25 mg/L mindhárom ökotípus esetében csökkentette a hajtás növekedését, amit a hajtáshosszúságban és a hajtás térfogat csökkenésben egyaránt nyomon követhettünk. Az olasznád ökotípusok szeléntoleranciája mellett kísérletünk másik sarkalatos kérdése volt megvizsgálni a növények szelénfelhalmozó képességét, illetve azt, hogy mennyire képesek a szennyezett talajból eltávolítani a szelént. A teljes szeléntartalom eredmények azt mutatták, hogy a felvett szelén legnagyobb részben a hajtásos részben, azon belül is a levél frakcióban akkumulálódott. Ezek az eredmények gyakorlati szempontból értékesek lehetnek, hiszen a fitoextrakciós célokra szánt növények esetében fontos kritérium, hogy a növények által felvett szennyezőanyagok főként a földfeletti részekben halmozódjanak fel, ahonnan könnyebben betakaríthatóak.

73

JEGYZETEK

74

A programfüzetet összeállította: Dr. Gyüre Péter egyetemi adjunktus, kari TDT tikár

75

tisztelettel meghívja Önt november 13-án megrendezésre kerülő

Recommend Documents